A költségvetési szabályrendszer és az EMU. A Xxxxxxx-Xxxxxxxxx hatás által indokolt inflációs többlet csökkenése eltérő mértékben befolyásolja a költségvetési politika mozgásterét attól függően, hogy sor kerül-e a felzárkózási folyamat során az euró magyarországi bevezetésére. Abban az esetben, ha hiteles a magyar monetáris politika, akkor a mindenkori makropálya- előrejelzés élhet azzal a feltételezéssel, hogy 3 éven belül a jegybank képes az inflációt a kitűzött cél szintjére beállítani. Ez azt jelenti, hogy a reáladósság-szabály alapján t+3. évre adódó nominális adósságszint-változás számításakor a mindenkori hivatalos (az MNB és a kormány által közösen kitűzött) inflációs cél alkalmazható, ami jelenleg 3 százalék. Ez alapján a magyar költségvetési politika is kiszámítható marad. Ha az EU-átlaghoz történő felzárkózás következtében a Xxxxxxx-Xxxxxxxxx hatás által indokolt inflációs többlet csökken, akkor az inflációs cél is csökken, tehát csökken a megengedhető teljes deficit mértéke is. Ez a csökkenés azonban nem jelent költségvetési megszorítást, mivel az alacsonyabb inflációhoz alacsonyabb forint kamatláb is tartozik (a reálkamatlábnak nem kell változnia), az államadósság mintegy 3 év alatt átárazódik, és a szükséges teljes deficitcsökkenés a kamatkiadások automatikus csökkenésével megvalósul. Amikor Magyarország csatlakozik a monetáris unióhoz, ez a folyamat is némileg másképp zajlik majd. Igaz ugyan, hogy az Európai Központi Bank rendelkezik hivatalos inflációs céllal, de az az euró-zóna egészére vonatkozik, nem az egyes tagállamokra. Ennek megfelelően továbbra is szükség lesz a Magyarországon mérhető infláció előrejelzésére. Tekintettel arra, hogy az államadósság kamatkiadása ekkor már az egész euró-zónában érvényes kamatlábak alapján határozódik meg (leszámítva az igen alacsony likviditási prémiumot), a magyar infláció változása nem lesz hatással a kamatkiadásokra, tehát az elsődleges egyenleg-cél csökkentését nem oldja meg automatikusan a kamategyenleg javulása. Kiindulva abból, hogy az euró bevezetésekor az államadósság mértéke GDP- arányosan 60 százalék, a Balassa-Samuelson-hatás pedig nagyságrendileg 1 százalékpont, azt mondhatjuk, hogy a felzárkózás évtizedeiben a szabályrendszer évente mintegy 0,6 százalék pont értékben „engedélyez” olyan deficit-többletet, amelynek a felzárkózás végéig el kell tűnnie. Kívánatos volna, ha a mindenkori kormány ezt a deficit-többletet – mint költségvetés- politikai mozgásteret – a reálkonvergencia gyorsítására használná fel. Ahogyan csökken az államadó...
