Common use of A munka és a családi élet egyensúlya Clause in Contracts

A munka és a családi élet egyensúlya. Azt is igyekeztünk kérdéseink között feltárni, hogy a kutatás résztvevői számára mit jelent a munka és a családi élet egyensúlya. A válaszolók a munkaidő és a társadalmi nemi szerepek felől közelítették meg a kérdést. A hivatali munka sajátossága a nagy fokú kötöttség, amikor a munkavállaló a kijelölt munkavégzési helyet saját döntése alapján nem hagyhatja el, más tevékenységet nem végezhet a munkaidő végéig, és nem dönthet úgy, hogy a feladatok nélküli időt majd egy későbbi időpontban ledolgozza. Ez a kiszámíthatóság, ha nincs túlóra vagy munkaerőhiány, akkor hozzá igazítható a családi életritmushoz. „Törekszünk az egyensúly megtalálására. Hogy az egyik ne menjen a másik rovására. De ahogy az itt elhangzott, ránk itt nem annyira jellemző, hogy annyira borzasztó sok túlóránk lenne. Mi hétfőtől pén- tekig dolgozunk, nyolctól fél ötig, ez kiszámítható.” Több csoportban is megjegyezték az egyensúly kapcsán, hogy szemléletváltás szükséges: a jelenlegi konzervatív álláspont helyett a nőkkel, társadalomban való szerepükkel kapcsolatban. A nőket körülvevő általános légkör meg- változtatásával kapcsolatos észrevételek több szempontra irányultak: rugalmasan dolgozhassanak, a férfiak jelen- tősen segítsenek otthon, és a társadalmi légkör a nemek közötti egyenlőséget támogassa. „Ebben minden más egyéb szempont is benne van. Ha ez teljesül, akkor a többit is hozza magával.” „Azzal, hogy egyenlőséget vívtunk ki a nemek között, adtunk egy pofont is magunknak. Mert azon fe- lül, hogy végre lehetne dolgozni és szívesen dolgozunk is, a családdal kapcsolatos teendők csak meg- maradtak nálunk nőknél, nem történt szerepváltozás, a férjek részéről ebben elmozdulás a mi támo- gatásunkra. Tehát dupla munkát vettünk a nyakunkba ezzel. A nőkkel szembeni hátrányos szemléletet kéne megváltoztatni. Ne legyen ez alapelvárás.”

A munka és a családi élet egyensúlya. Azt A munka és magánélet egyensúlya ebben a vizsgálati sokaságban is igyekeztünk kérdéseink között feltárnijellemzően a két terület szétválasztásának felel meg. Az egyensúly tehát jellemzően akkor biztosított, ha a munkahelyi stresszt a dolgozók nem viszik haza, és ha a túlóra, a hétvégi munkavégzés révén a munkahely nem „türemkedik be a magánéletbe”. Előfordul, hogy valakinek túl stresszes, problémás a munkája, amikor „megtaposnak idebent”. Ilyenkor a család egyfajta hátteret, „menedéket” tud biztosítani. Ebben az esetben azonban a családi életre is negatívan hatnak a mun- kahelyi nehézségek, hiszen „ha az ember totál felhúzva megy innen haza, akkor az kihat az otthoni dolgokra is, a gyerkő- cöknél előbb fogy el a türelem”. Ugyanakkor azt szinte mindenki fontosnak tartotta, hogy a kutatás résztvevői számára munkahelyen történteket meg tudja beszélni otthon. Ahogy azt valaki megfogalmazta: „Én szoktam róla beszélni otthon. Beszámolok, beszélgetünk. Ha valami sikerélmény ért. Vagy nagy bosszúság ért, akkor kidühöngöm magam, és az egy kicsit segít. Az ember feldolgozza így, meghallgat- ja egy kívülálló. Vagy azt mondja, hogy nem biztos, hogy ebben igazad van, aludj rá egyet.” Az otthoni beszélgetések nem csak a problémák megosztása és ekképpen a feszültség levezetése miatt fontosak. Az adott munkahelyet jól ismerő házastárs, élettárs esetenként szakmai kérdésekben is véleményt tud mondani, tanácsot tud adni. Az ilyen családoknál a munka és magánélet egyensúlya azért is jobban biztosított, mivel a két fél jó eséllyel hasonló munkarendben dolgozik. Így nem fordul elő például az, amiről az egyik kutatásrésztvevő beszámolt: „Az abszolút esélytelen, hogy a férjem hét előtt hazaérjen. Ő magánszférában van, az esélytelen. A termelésben nincs olyan, hogy kicsit elmegyek előbb és majd ledolgozom.” A család szerepe amiatt is fontos, mivel a nyugodt, biztonságot nyújtó háttérnek köszönhetően a munkahelyi feladatokat is hatékonyabban tudják ellátni a munkavállalók. Hiszen „semmi nem befolyásol annyira, mint ha otthon zizi van vagy stresszhelyzet. Ha otthon rend van, akkor itt (a munkahelyen) is minden OK. De ha beteg a gyerek, akkor az kihat a munkára. Akkor azon kattogok, hogy mi van a gyerekkel otthon.” kevésbé biztosított. A különválasztást nehezíti a bizonyos munkakörökben (pl. a rendőrségnél, önkormányzatok- nál ügyfélszolgálatban) dolgozók stresszesebb munkája, ami miatt „nincs olyan, hogy nem viszed haza a munkahelyi dolgokat. Nem lehet kikapcsolni”. Velük szemben a munka és magánélet egyensúlya a hivatali rendben dolgozók ese- tében jobban biztosított (feltéve, ha a munkahely túlórára nem kéri/utasítja dolgozóit). Sokan nyilatkoztak az ilyen munkarendben dolgozók közül úgy, hogy a munkahely kiválasztásában ez a szempont igen fontos szerepet játszott. Ezek szerint a résztvevők szerint a piaci szférához képest a közszféra jóval előnyösebb. „Aki versenyszférában dolgozik, ott sokszor előfordul, hogy a munkát haza kell vinni. Nem az van, hogy nyolc órában itt vagyok és négykor leteszem a munkát, aztán holnap reggel bejövök és nyolckor foly- tatom. Ott azért vagy tovább benn marad, vagy tovább dolgozik. Itt az esetek 98%-ában ha az ember a munka idejét jól szervezi, a mostani munkamennyiség mellett be lehet fejezni. Nem fordul elő, hogy otthon is ezzel foglalkozunk.” A visszajelzések szerint a versenyszférán belül a kisebb piaci vállalkozásoknál dolgozók helyzete a legrosszabb, hiszen:‌ „… ott főleg nem nézik jó szemmel, ha valaki otthon marad egy-két napra a gyerekkel. Ebből a szem- pontból is jobb a közszféra. Az óvodában egy teljesen jellemző élmény volt, hogy tele volt beteg gye- rekkel. Xxxx volt, aki nem tudta megoldani, hogy otthon maradjon a gyerekkel. Azon reszkettünk, hogy mikor mit jelent kap el. Mindemellett teljesen megértettem. Ott zokogott az anyuka, hogy három hete van az új munkahelyen, nem maradhat otthon. És megpróbálja valahogy betolni sumákolva a hőemelkedéses gyereket az óvodába.” A rendőrségen dolgozók inkább gondolták úgy, hogy a munkahely és magánélet (akár a barátságok, akár a pár- kapcsolatok tekintetében) jobban összemosódik. „… az itt dolgozók saját munkatársaik közül választják a baráti körüket. Sok oka van. Alapvetően az, hogy eleve itt is annyit vagyunk a munkahelyen, 12, 24 óráznak. Szinte összefolyik a munka és a családi élet egyensúlyamagán- élet. A válaszolók És azokkal tud egy hullámhosszra kerülni, akikkel egy munkát végeznek. Mert egy civillel beszél az ember, akkor úgy néz rá, mintha a munkaidő és a társadalmi nemi szerepek felől közelítették meg a kérdéstMarsról jöttünk volna. A hivatali munka sajátossága a nagy fokú kötöttségEgyszerűen fogalmuk nincs, amikor a munkavállaló a kijelölt munkavégzési helyet saját döntése alapján nem hagyhatja el, más tevékenységet nem végezhet a munkaidő végéighogy miről beszélünk, és nem dönthet úgyminket se értenek, hogy miért vagyunk hajlandóak ezt a feladatok nélküli időt majd egy későbbi időpontban ledolgozzamunkát végezni. Ez Egy idő után leszűkül a kiszámíthatóság, ha nincs túlóra vagy munkaerőhiány, akkor hozzá igazítható a családi életritmushoz. „Törekszünk az egyensúly megtalálására. Hogy az egyik ne menjen a másik rovására. De ahogy az itt elhangzott, ránk itt nem annyira jellemző, hogy annyira borzasztó sok túlóránk lenne. Mi hétfőtől pén- tekig dolgozunk, nyolctól fél ötig, ez kiszámítható.” Több csoportban is megjegyezték az egyensúly kapcsán, hogy szemléletváltás szükséges: a jelenlegi konzervatív álláspont helyett a nőkkel, társadalomban való szerepükkel kapcsolatban. A nőket körülvevő általános légkör meg- változtatásával kapcsolatos észrevételek több szempontra irányultak: rugalmasan dolgozhassanak, a férfiak jelen- tősen segítsenek otthonbaráti kör, és a társadalmi légkör a nemek közötti egyenlőséget támogassa. „Ebben minden más egyéb szempont is benne van. Ha ez teljesül, akkor a többit is hozza magával.” „Azzal, hogy egyenlőséget vívtunk ki a nemek között, adtunk egy pofont is magunknak. Mert azon fe- lül, hogy végre lehetne dolgozni és szívesen dolgozunk is, a családdal kapcsolatos teendők csak meg- maradtak nálunk nőknél, nem történt szerepváltozás, a férjek részéről ebben elmozdulás a mi támo- gatásunkra. Tehát dupla munkát vettünk a nyakunkba ezzel. A nőkkel szembeni hátrányos szemléletet kéne megváltoztatni. Ne legyen ez alapelvárásalig-alig van az embernek civil barátja.”

A munka és a családi élet egyensúlya. Azt Arra is igyekeztünk kérdéseink között feltárnikíváncsiak voltunk, hogy a kutatás résztvevői számára mit jelent a csoporttagok számára a munka és a családi élet egyensúlya. A válaszolók a munkaidő és a társadalmi nemi szerepek felől közelítették meg a kérdést. A hivatali munka sajátossága a nagy fokú kötöttség, amikor a munkavállaló a kijelölt munkavégzési helyet saját döntése alapján nem hagyhatja el, más tevékenységet nem végezhet a munkaidő végéig, és nem dönthet úgyAzt le- szögezhetjük, hogy a feladatok nélküli időt majd munkáltató részéről a legnagyobb segítség a rugalmas munkaidő-beosztás formájában valósul meg. Fentebb már írtunk róla, hogy a reggeli óvodába, iskolába szállítás és a délutáni hazavitel logisztikai feladatainak zökkenőmentes menedzselése a családokra, a gyerekek számának emelkedésével exponenciálisan ne- hezedő terhet ró. Az egyensúly ennek megfelelően szubjektív érzeten alapul, ahogyan az egyik csoporttag megfo- galmazta: „...ez egy későbbi időpontban ledolgozzaolyan mérleg, amiben úgy érzed, hogy kicsit voltam a párommal, de akkor a gyerekkel nem vol- tam, ha vele is vagyok, akkor meg a feltorlódott munkák kezdenek el izgatni.” (Egészségügyi intézmény) A női munkavállalók fontosnak tartják a szakmai kiteljesedést, amely azonban a családra fordítható idő terhére, egy jól szervezett támogató mikrokörnyezetben valósítható csak meg. „Mindig van egy hiányérzetem, hogy az otthoni dolgokkal nem tudok foglalkozni. Ez belső motiváció is, mivel lehetnék, megengedhetnénk magunknak, hogy főállású háztartásbeli legyek a kiszámíthatósághárom gye- rekkel, de nem szeretném a munkámat elengedni, szeretem amit csinálok. Nem akarok htb. lenni, nem kielégítő.” A mentálisan megterhelő munkakörökben dolgozók szerint akkor lenne egyensúly, ha nincs túlóra vagy munkaerőhiánymindig fel tudnák oldani az adott munkanapot, ami után úgy tudnának hazamenni, hogy a munkát ne vigyék haza. Xxxxxx szerint a családtagok megbeszélik a dolgokat öt percben: kivel, mi történt. Amikor négykor lejárt a munkaidő „akkor hozzá igazítható este még jön a családi életritmushozgondo- lat, hogy ez a gyerek, az a gyerek, hogy lehetne megoldani. „Törekszünk az egyensúly megtalálására. Hogy az egyik ne menjen a másik rovásáraÉn még álmodom is velük. De ahogy az itt elhangzott, ránk itt nem annyira jellemzőhétvégén is Xxxxxxxx hallgatom a YouTube-on, hogy annyira borzasztó sok túlóránk lenne. Mi hétfőtől pén- tekig dolgozunk, nyolctól fél ötig, ez kiszámíthatóegy kapcsolattartásnál egy kisgyereknek a problémáját hogyan tudtam volna másképp megoldani vagy hogy működőképes legyen.” Több csoportban is megjegyezték az egyensúly kapcsán, hogy szemléletváltás szükséges: a jelenlegi konzervatív álláspont helyett a nőkkel, társadalomban való szerepükkel kapcsolatban. A nőket körülvevő általános légkör meg- változtatásával kapcsolatos észrevételek több szempontra irányultak: rugalmasan dolgozhassanak, a férfiak jelen- tősen segítsenek otthon, és a társadalmi légkör a nemek közötti egyenlőséget támogassa. „Ebben minden más egyéb szempont is benne van. Ha ez teljesül, akkor a többit is hozza magával.” „Azzal, hogy egyenlőséget vívtunk ki a nemek között, adtunk egy pofont is magunknak. Mert azon fe- lül, hogy végre lehetne dolgozni és szívesen dolgozunk is, a családdal kapcsolatos teendők csak meg- maradtak nálunk nőknél, nem történt szerepváltozás, a férjek részéről ebben elmozdulás a mi támo- gatásunkra. Tehát dupla munkát vettünk a nyakunkba ezzel. A nőkkel szembeni hátrányos szemléletet kéne megváltoztatni. Ne legyen ez alapelvárás.”(Szociális intézmény)

A munka és a családi élet egyensúlya. Azt A visszajelzések szerint a két terület egyensúlya akkor biztosított, ha a munkahelyi feladatok és tevékenységek nem befolyásolják túlságosan a családi életet, azaz „munka után érjen véget a munka és kezdődjön el a család”, il- letve „tudjunk kikapcsolni abból a napi rutinból, amiben benne vagyunk, minőségi időt tudjunk otthon tölteni” és „legyen idő regenerálódni”. Ahogy arra a korábbiakban már utaltunk, a fókuszcsoportok résztvevői szerint a közoktatás ennek a kritérium- „Olyan pályánk van, hogy nem tudjuk fél ötkor letenni a tollat, becsukni magunk mögött az ajtót. Megy tovább, őrlődünk, megoldatlan problémákat viszünk haza. Ez minden, csak nem családbarát munka- helyi jellemző.” A munkavégzés stresszes jellegét a tanári szakma romló megbecsültsége, a szülők egyre komolyabb elvárásai és igényei még inkább fokozzák. Mindez igen erősen kihat a családi életre, hiszen „egy feszült lelkiállapotban hazatérve nem biztos, hogy tudjuk azt nyújtani férjnek, gyereknek, idősödő szülőnek, amit szeretnénk.” Emellett, ahogy arról már korábban beszámoltunk, a túlórák is igyekeztünk kérdéseink között feltárninehezítik a harmonikus családi élet kialakítását. Xxxxxx szerint: „...a pedagógusok eleve annyi munkát kell, hogy elvégezzenek, hogy xxxxxx hazavinni. Ez nem az én iskolám bűne, hibája, hanem a rendszer hibája. Muszáj hazavinni valamit, mert egyébként benn ma- radhatunk reggeltől estig.” A túlórák mellett a családi élet rovására mennek a tipikusan hétvégén szervezett továbbképzések, a nem kellő hatékonysággal megszervezett pályázati programok, valamint az, amikor nagyon rövid határidőn belül kell feladatokat ellátni, adatokat szolgáltatni a fenntartó felé. Az egyik résztvevő a fenti okokkal magyarázható időhiány miatt egyenesen arról számolt be, hogy gyermekeinek felnevelése úgy zajlott: „ők ültek velem és nézték az óravázlatomat, meg segítettek összeállítani”. Mások azt hangsúlyoz- ták, hogy a kutatás munka és család egyensúlyát nem tudták volna megteremteni, ha nincs – a férj, a feleség vagy a nagyszülők révén biztosított – családi háttértámogatás. Ezek a résztvevők gyakran hangsúlyozták: a nyugdíjkorhatár emelésének indirekt és negatív hatása volt a nagyszülői segítség elvesztése. Hiszen a jogszabályi változást követően a korábban az unokák nevelésében szerepet játszó nagyszülők már csak igen korlátozottan tudtak részt venni a család életében. Többen úgy gondolták, hogy a közoktatásban dolgozók leterheltsége akkor elfogadott és tolerált otthon, ha a szülők mindketten pedagógusi munkakörben dolgoznak. Ebben az esetben a felek megértéssel, meghallga- tással, tanácsadással tudják támogatni egymást. Az egyik résztvevő például így írta le a férjével kialakult kapcsolatot: „Mi mind a ketten pedagógusok vagyunk. Olyan problémák adódnak, amit otthon meg tudunk beszél- ni. Ő is érti. Az nagyon jó, hogy tudjuk, miről beszél a másik. Van egy közös nyelv. Ez így működik, hogy valakivel kibeszélem, aki a legközelebb áll hozzám. Így a magánéletem tudja támogatni a munkámat.” Természetesen sok párkapcsolatban a felek egyike nem a közoktatás területén dolgozik. A résztvevők jellemzően úgy gondolták, hogy ilyen esetben „panaszkodnak, hogy házastárs nehezen tűri ezt a fajta élettempót, ritmust. Hogy hazaviszi a munkát. Időnként veszekedések is vannak. Hogy már megint dolgozatot javítasz, ahelyett, hogy itthon lennél. Ez gondot okoz családok életében.” A két terület egyensúlya akkor se biztosított, amikor a pedagógusoknak egyszerre több munkahelyen kell mun- kát vállalniuk a családfenntartást lehetővé tevő jövedelem előteremtése érdekében. Ugyanezzel a dilemmával szem- besülnek azok, akik a gyermekvállalást követően a lehető leghamarabb visszatérnek munkahelyükre, hiszen „egy pedagógus esetében a gyes és a gyet nem alkalmas arra, hogy a megnövekedett családot ellássuk anyagilag.” A fentiekből már következtethetünk arra, hogy a fókuszcsoportok résztvevői számára mit jelent egyértelműen azonosították a két terület közötti kapcsolatot. A munkahelyi jó légkör, sikerélmény, a munkavállalók igényeihez illeszkedő, túl- órát nem igénylő és stresszmentes munkavégzés pozitív hatással van a családi életre. A jó párkapcsolat és nyugodt családi élet pedig pozitívan hat vissza a munkahelyi feladatok ellátására: 1. Egyrészt azzal, hogy segíti a kikapcsolódást. Sokak szerint az így biztosított idő ad lehetőséget arra, hogy 2. Másrészt azzal, hogy a munkahelyi problémák feldolgozásában támogatja az érintetteket. Xxxxxx egyene- sen úgy gondolta, hogy családja „megbeszélés, feszültséglevezetés” révén ad nélkülözhetetlen háttértámoga- tást. Mindez jellemzően a már korábban említett pedagógustárs esetén fordulhat elő. 3. Harmadrészt azzal, hogy esetenként a család a szakmai munkavégzést is tudja támogatni. Találkoztunk például olyan pedagógussal, aki gyerekeinek a véleményét kéri ki rendszeresen a munkájához, ötleteihez kapcsolódóan. Ez a résztvevő minderről így számolt be: „Nálam a családom távol van a pedagógiától, semmi közük nincs hozzá. És nagyon nagy kritikusok. Na- gyon sokat tanulok és csiszolódok. Nem mindig kellemes, meg kell, hogy mondjam. Tanítós stílusban el szeretném intézni, hogy az úgy legyen, ahogy én gondolom. Olyankor szólnak. És ami nagyon hasznos, hogy már két felnőtt gyerekem van, 26 és 30 évesek. És a mi tantestületünk most van egy korosztályi váltásban. Nagyon sokan egy korosztályban vagyunk, ilyen 55–60 között van a tantestület 70%-a. És most szivárognak be a fiatal, friss erők. És nagyon fontos az, hogy ne ilyen vén nyanya stílusban be- széljünk velük. Van 20 olyan pedagógus, aki nyomja ezt a stílust, amit megszokott 40 éve. És nagyon gyakran előfordul az, hogy a fiatalok csak néznek ránk. Mi megszoktuk egymástól, de ők külsőként, tükörként funkcionálnak. Mi azt szeretnénk, ha sok fiatal jönne és otthon éreznék magukat, csak hogy ehhez nekünk is fel kell nőni. Érteni kell az új idők szavát. És fontos, hogy a családban a két gyerekem rögtön odatartja ezt a tükröt.” Egy másik pedagógus ugyancsak a gyerekei tanácsát kéri ki, esetében azonban a diákokkal való bánásmód kapcsán fontos a megfogalmazott vélemény. Ez a résztvevő így számolt be a szakmai munkát is érintő családi kapcsolatáról: „Én a mai napig kikérem a véleményüket mindenről. Azt mondom, hogy figyelj, most a nyolcadikos srá- cok ezt mondták, és szerintetek ezt hogyan lehetne orvosolni. És akkor jönnek a jobbnál jobb ötletek. Igazából én munkahelyesítettem a családi életet is.” Megint mások arról számoltak be, hogy gyermekeik segítenek nekik az iskolai feladatok ellátásban (pl. átlagok számítása, ünnepekre való készülés során a dekoráció elkészítése stb.) vagy éppen az új infokommunikációs eszkö- zök és alkalmazások kezelésében, hasznlatukhoz szükséges tudás elmélyítésében. Ugyanilyen pozitív hatása van más „énvédő praktikáknak”, mint például a sport vagy a bármilyen rekreációt biz- tosító elfoglaltság, vagy éppen az egyénnek az a döntése, hogy akár konfliktusokat is felvállalva valósítja meg a munka és magánélet egyensúlyát. Ezek szerint a válaszadók szerint „ez egy tudatos dolog. Tudni kell a lényegre fóku- szálni vagy arra, hogy mi az, amit vállal az ember és mi az, amit nem.”‌ Itt érdemes megemlíteni: a családbarát munkahely nem csak a családi élet egyensúlyaéletre gyakorol pozitív hatást. A válaszolók jó mun- kahelyi légkör kialakításában, a munkaidő munkavállalók bevonásában és lojalitásában is kiemelt szerepe van. Az egyik iskola vezetője – a társadalmi nemi szerepek felől közelítették meg rugalmasságot biztosító munkahely kapcsán – így fogalmazott: „Ha a kérdéstsegítséget a kollégák megkapják, akár a rugalmas beosztást, akár a problémáik intézése kapcsán a segítséget, akkor az pozitívan hat a munkájukra. A hivatali munka sajátossága a nagy fokú kötöttségŐk is sokkal segítőkészebbek, amikor a munkavállaló a kijelölt munkavégzési helyet saját döntése alapján nyugodtabbak. Hiszen tudja, hogy el tudja intézni, nem hagyhatja ellesz belőle baj, más tevékenységet elmehet nyugodtan. Ilyen formán nem végezhet a munkaidő végéig, és nem dönthet úgystresszes.” Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a fókuszcsoportok résztvevői mennyi időt tudnak munkahelyüktől távol, saját ma- gukra vagy családjukra fordítani. A válaszok, az adott munkakörtől függően igen változatosak voltak; hiszen a ma- gyar- vagy éppen a testneveléstanárok, a zeneiskolában tanítók eltérő munkarendben és óraszámban tanítanak, ráadásul a tanórán kívüli felkészülésnek is más-más jellemzői vannak. Ráadásul a tanéven belül is igen eltérő inten- zitású időszakok vannak. Ezzel együtt a munkahelytől távol (és nem munkahelyi feladatok nélküli időt majd egy későbbi időpontban ledolgozzaellátásával) töltött idő tipikusan a napi két és négy óra között mozgott. Tapasztalatunk szerint a közoktatás intézményeit (más szektorokhoz képest) inkább jellemzik az inten- zív, munkaidőn kívül is szervezett szabadidős tevékenységek, valamint a munkahelyen kialakult, de azon kívül is megmaradó barátságok. A fókuszcsoportok résztvevői jellemzően on-line és off-line kapcsolatban áll- nak egymással, kirándulásokat és programokat, közös főzéseket, évnyitókat és évzárókat szerveznek, névnapokat és születésnapokat ünnepelnek meg. Xxxxxx szerint ezek a találkozások fontosak, hiszen „nagyon feltöltő jellegűek”, mivel „végre tudunk beszélgetni, egymásra csodálkozni” és „tudunk beszélgetni akár családról, akár szakmai kérdésekről”. Sokak szerint a baráti és kollegális kapcsolatok keveredése természetes, hiszen „azokkal találkozunk, beszélünk akár telefonon is, egyfajta kikapcsolódásképpen, akikkel jóban leszünk a munkahelyünkön. Mert a közös gondok, témák, azok adva vannak.” Xxxxx szerint a tanárok leterheltsége miatt van szükség ezekre az informális találkozókra. Az egyik iskola igazgatója erről a kérdésről így nyilatkozott: „A munkahelyen nincs mindig idő megkérdezni, hogy hogy van most akkor a lányod, egyetemen van, vagy hol. De az ilyen alkalommal lehet normálisan a magánéletről is beszélni, meg lehet kérdezni. Mert egyébként a tízperces szünetben, valaki beesik a tanáriba, három gyerek kopog, őt keresik, megszólal a csengő és újra megy. Nincs alkalom.” Tapasztalatunk szerint azonban (személyiségtől és igényektől függően) valaki inkább az ilyen találkozásoknak a hát- rányait látja, mivel „Folytatódik ott is az iskolai... Megbeszéljük az elején, hogy nem beszélünk arról. És biztos, hogy tíz perc után már az a téma. Szerintem nem túl jó, le kéne zárni. Ne arról szóljon, hogy a konfliktusok meg a problémák folytatódnak és ugyanott vagyunk, mint az iskolában.” Ez a kiszámíthatóságfajta leterheltség főleg azoknál jelenik meg, ha nincs túlóra akiknek férje, felesége vagy munkaerőhiányélettársa (esetleg már felnőtt gyereke) ugyancsak pedagógusi munkakörben dolgozik. Ezek a pedagógusok az iskolában, akkor hozzá igazítható az iskola által szervezett szaba- didős tevékenységeken, ezen túlmenően még családjuk körében is a családi életritmushozmunkahelyi ügyeket tárgyalják meg. Az egyik résztvevő így írta le ennek hátrányait: „Törekszünk az egyensúly megtalálására. Hogy az egyik ne menjen a másik rovására. De ahogy az itt elhangzott, ránk itt nem annyira jellemzőSokszor úgy érzem, hogy annyira borzasztó sok túlóránk lenneaz egész életünk már az iskola körül forog. Mi hétfőtől pén- tekig dolgozunkBemegyek az iskolába, nyolctól fél ötigott min- den dolgomat teszem, ez kiszámítható.” Több csoportban is megjegyezték az egyensúly kapcsána problémámat próbálom megoldani. Hazamegyek és ott ugyanezt hallom a férjemtől is. És akkor azt mondom, hogy szemléletváltás szükséges: fejezzük be. És akkor még jönnek a jelenlegi konzervatív álláspont helyett a nőkkelgyerekek, társadalomban való szerepükkel kapcsolatban. A nőket körülvevő általános légkör meg- változtatásával kapcsolatos észrevételek több szempontra irányultak: rugalmasan dolgozhassanak, a férfiak jelen- tősen segítsenek otthon, és a társadalmi légkör a nemek közötti egyenlőséget támogassa. „Ebben minden más egyéb szempont is benne van. Ha ez teljesül, akkor a többit is hozza magával.” „Azzalakik ugyancsak elmondják, hogy egyenlőséget vívtunk ki a nemek közöttmi volt az iskolában. Már semmi másról nem szól az életünk, adtunk egy pofont is magunknak. Mert azon fe- lül, hogy végre lehetne dolgozni és szívesen dolgozunk is, a családdal kapcsolatos teendők csak meg- maradtak nálunk nőknél, nem történt szerepváltozás, a férjek részéről ebben elmozdulás a mi támo- gatásunkra. Tehát dupla munkát vettünk a nyakunkba ezzel. A nőkkel szembeni hátrányos szemléletet kéne megváltoztatni. Ne legyen ez alapelvárásaz iskoláról.”