Nyelvismeret a) Első nyelv (L1) és b) Második nyelv (L2) Fő nyelv: az Európai Unió valamely hivatalos nyelvének alapos ismerete3 az angol, a német vagy a francia nyelv kielégítő (B2 szintű4) ismerete; ez a nyelv az első nyelvtől kötelezően eltérő nyelv. Az Európai Unió Bírósága (nagytanács) által a C-566/10. P. sz., Olasz Köztársaság kontra Európai Bizottság ügyben hozott ítélet szerint az uniós intézmények kötelesek megindokolni, hogy e kiválasztás második nyelve tekintetében miért korlátozzák a választható uniós hivatalos nyelvek számát. Erre tekintettel tájékoztatjuk a pályázókat, hogy e kiválasztás tekintetében a választható második nyelveket a szolgálati érdekeknek megfelelően határoztuk meg, amely szükségessé teszik, hogy az újonnan felvett munkatársak azonnal képesek legyenek feladataik ellátására és a mindennapos munkavégzéshez szükséges hatékony kommunikációra. Ellenkező esetben súlyosan sérülhetne az intézmények megfelelő működése. Az uniós intézmények belső kommunikációjában régóta az angol, a francia és a német nyelv használatos, és többnyire a külső kommunikációhoz, illetve az ügykezeléshez is e nyelvekre van szükség. Továbbá a kiválasztásokon részt vevő pályázók – amennyiben választási lehetőségük van – az angol, a francia és a német nyelvet jelölik meg leggyakrabban második nyelvként. Mindez összhangban áll az uniós intézmények álláshelyeire pályázóktól jelenleg elvárható iskolai végzettséggel és szakmai készségszinttel, amely szerint az említett nyelvek közül legalább egyet kell ismerni. Következésképpen – a szolgálati érdekek és a pályázók szükségletei és képességei közötti egyensúlyra törekedve, és egyúttal a kiválasztás különleges területét figyelembe véve indokolt a vizsgákat e három nyelven tartani annak érdekében, hogy valamennyi pályázó – függetlenül attól, hogy melyik az első hivatalos nyelve – képes legyen e három hivatalos nyelv közül legalább egyet munkanyelvként használni. Ezenfelül a pályázók közötti egyenlő bánásmód érdekében minden pályázó – az is, akinek első hivatalos nyelve e három nyelv egyike, köteles a vizsgát az e három nyelv közül választott második nyelven letenni. A speciális készségek ily módon történő értékelése lehetővé teszi, hogy az intézmények felmérjék, képesek-e a pályázók azonnal ellátni a feladataikat a leendő munkakörükhöz hasonló körülmények között. Ez nem érinti az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 85. cikkének (3) bekezdésében előírt harmadik munkanyelv későbbi elsajátítását.
Nyelvismeret a) Első nyelv és
b) Második nyelv Fő nyelv: az Európai Unió valamely hivatalos nyelvének2 alapos (legalább C1 szintű3) ismerete Az angol, a francia vagy a német nyelv valamelyikének kielégítő (B2 szintű) ismerete (ez a nyelv nem lehet azonos az első nyelvvel). Az Európai Unió Bírósága (nagytanács) által a C-566/10P. sz., Olasz Köztársaság kontra Európai Bizottság ügyben hozott ítélettel összhangban az uniós intézmények kötelesek megindokolni, hogy miért korlátozzák e kiválasztási eljárás második nyelve tekintetében a választható uniós hivatalos nyelvek számát.
Nyelvismeret. Fő nyelv (első nyelv): Az Európai Unió 24 hivatalos nyelve8 közül valamelyiknek az alapos ismerete (legalább a Közös Európai Nyelvi Referenciakeret szerinti C1. szintnek megfelelő szinten).9 Második nyelv (az első nyelvtől kötelezően eltérő nyelv): Az angol, a francia vagy a német nyelv kielégítő ismerete (legalább a Közös Európai Nyelvi Referenciakeret szerinti B2. szintnek megfelelő szinten).
Nyelvismeret a) Első nyelv és
b) Második nyelv Fő nyelv: az Európai Unió 24 hivatalos nyelve egyikének alapos (legalább C1 szint) ismerete2 az angol, francia vagy német nyelv kielégítő (B2 szintű3) ismerete; a második nyelvnek az első nyelvtől eltérőnek kell lennie. Az Európai Unió Bírósága (Nagytanács) által a C-566/10P. sz. Olasz Köztársaság kontra Európai Bizottság ügyben hozott ítélettel összhangban az uniós intézmények kötelesek megindokolni, hogy e kiválasztás tekintetében miért korlátozzák a választható második nyelvet az EU hivatalos nyelvei közül egy meghatározott számú nyelvre. Erre tekintettel tájékoztatjuk a pályázókat, hogy a választható második nyelveket a szolgálatok érdekeinek megfelelően határoztuk meg, amelynek értelmében az újonnan felvett munkatársaknak azonnal operatívnak kell lenniük, akik a mindennapos munkavégzés során képesek a hatékony kommunikációra. Ellenkező esetben az intézmények megfelelő működése súlyosan sérülhetne. Az uniós intézmények által a belső kommunikációban régóta használatos nyelvek, valamint a külső kommunikációhoz és az iratkezeléshez szükséges nyelvek vonatkozásában elmondható, hogy az angol, a francia és a német nyelv a legelterjedtebb. Továbbá az eddigi tapasztalatok alapján a kiválasztásokon részt vevő pályázók – amennyiben választási lehetőségük van – az angol, a francia és a német nyelvet jelölik meg leggyakrabban második nyelvként. Mindez összhangban áll az uniós intézmények álláshelyeire pályázóktól jelenleg elvárható
Nyelvismeret a) Első nyelv
b) Második nyelv
Nyelvismeret. A pályázóknak a kiválasztási folyamat, illetve az adott profilra vagy munkakörre vonatkozó speciális követelmények függvényében bizonyítaniuk kell legalább két uniós hivatalos nyelv ismeretét, az alábbiakban meghatározottak szerint. Legalább egy uniós hivatalos nyelv alapos (C1 szintű) és egy másik uniós hivatalos nyelv kielégítő (B2 szintű) ismerete elvárt. A nyelvismeret szintjének megállapítása tekintetében a közös európai nyelvi referenciakeret irányadó. (További tájékoztatás erre a hivatkozásra kattintva érhető el: xxxx://xxxxxxxx.xxxxxxx.xxxxxx.xx/xx/xxxxxxxxx/xxxxxxxx-xxxxxxxx-xxxxxx-xxxx). Mindazonáltal – különösen nyelvi profilok esetében – előfordulhat, hogy a felhívás ennél szigorúbb követelményeket támaszt. A nyelvismeretet általában nem kell igazoló dokumentummal alátámasztani, kivéve, ha a pályázónak a nyelvi profilra vonatkozó szakmai tapasztalatát kell igazolnia (lásd az 1.2. pontot).
Nyelvismeret. Az angol nyelv alapos (legalább C1 szintű) ismerete – 1. nyelv. • Az EU egyik hivatalos nyelvének jó szintű ismerete (legalább B2 szint) – 2. nyelv3 A megjelölt szintek a közös európai nyelvi referenciakeretben megállapított szinteknek felelnek meg.