VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA
Xxxx Xxxxx
VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA
- LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS
A Lipótváros társadalma 1930-1960 között*
A piaci bérlakás-forgalmat felszámolva az 1944/1945-től előbb átmenetileg, majd véglegesen központi irányítás alá vont bérlakás-rendszeren keresztül a politikai hata- lom 1944-től kezdődően meghatározó befolyással volt a budapesti társadalom térbeli strukturálódásának folyamataira. A bérházas negyedekben a népesség térbeli mobilitá- sának egyes csatornáit a lakáselosztás eszközével megnyitva illetve lezárva a hatalom társadalmi csoportok közötti cserélődéseket indukált. Egyes csoportok kiszorulása és helyükre más csoportok beáramlása mögött a helyi társadalom (át)szerveződésének folyamatában egyes társadalmi csoportok egy-egy városnegyed társadalmában el- foglalt helye és szerepe szűnt meg, vagy alakult át. Legközvetlenebbül a budapesti zsidóság 1944. június 20. és 23. között véghezvitt összeköltöztetésével, az 1951. évi budapesti kitelepítéssel és az 1956-os emigrációs hullámmal megüresedő lakások új- raosztásával avatkozott be a politikai hatalom erőszakos úton a fővárosi társadalom térbeli szerkezetébe. E megfontolások alapján a bérházas negyedek társadalmának a lakásrendszer kontextusába helyezett vizsgálatával a fővárosi társadalom 1945 utáni átalakulásának folyamatához juthatunk közelebb. Az egyéni és családi életpályák nyo- mait lakóhelyi összefüggéseikben őrző népszámlálási lakásívek, választói névjegy- zékek, címjegyzékek és lakónyilvántartások azok a források, amelyek a kvantitatív és a mikroszkopikus elemzés szintjén is alkalmasak a budapesti városnegyedek XX. századi társadalmának az 1945-ös historiográfiai cezúrát átlépő longitudinális vizsgá- latára. E forrástípusok felhasználásával tárhatjuk fel, hogy a hatósági irányítás alá vont lakásrendszer keretei között a helyi népesség szerveződésébe a lakások újraosztásával közvetlenül beavatkozó politikai hatalom milyen mértékben tudta átalakítani egy-egy negyed társadalmi-térbeli szerkezetét, mennyiben volt képes tartós és szervessé váló átrétegződést kiváltani. Ugyanakkor a helyi társadalmat alkotó foglalkozási-társa- dalmi csoportok közötti arányok változása, egyes csoportok eltűnése, más csoportok beáramlása, és egyes csoportok stabilitása mögött a helyi társadalom szerveződésének mikroszintű vizsgálatával az 1945 előtti és utáni budapesti társadalom törései és foly- tonosságai rajzolódnak ki. E kérdésfeltevés alapján Budapest egyik belső, bérházas negyede, a Lipótváros 1930 és 1960 között végbement társadalmi változásainak vizs-
Szeretném megköszönni Budapest Főváros Levéltára mindazon levéltárosainak segítségét, akikre az iratanyag eddigi feltérképezése során támaszkodhattam: Xxxxxx Xxxxxxxx, Xxxx Xxxxxxx, Xxxxxxx Xxxxxxxx, Xxxxxx Xxxxxxxx, Xxxx Xxxxxxxx, Sarusi Xxxx Xxxxxx, Xxxxx Xxxxxxxx, Xxxxxxx Xxxxxxx és Xxxxxx Xxxxxx. Köszönöm A. Xxxxx Xxxxxxxxx, Budapest Főváros Levéltára főigazgatójának, hogy felhívta figyelmemet az V. kerületi IKV-anyagra. Köszönet illeti továbbá Belváros-Lipótváros Va- gyonkezelő Rt. Önkormányzati Tulajdonú Ingatlanokat Kezelő Irodájának vezetőjét, Xxxxx Xxxxxx a lakónyilvántartó könyvek összegyűjtésében nyújtott segítségéért.
179
NAG Y XXXXX
gálatát megkezdve, a népszámlálási lakásívek, választói névjegyzékek, címjegyzékek és lakónyilvántartások felhasználásával annak hét, nem statisztikai mintavétel, hanem a forrásadottságok véletlenszerűsége alapján kiválasztott bérházát vizsgálom.1 Az elemzésnek az egyéni-családi életutak mikroszintjén nyíló lehetőségeihez képest jelen tanulmány a társadalmi változások lakáspiaci kontextusban megközelített vizs- gálatának módszertani-forráski-itikai tapasztalatait és a hét ház bérlőközössége kvan- titatív - statisztikai módszerű - elemzésének első eredményeit összegzi.2
Az I. világháború alatt bevezetett, majd az azt követő években kiterjesztett ható- sági lakáspiaci szabályozás fokozatos felszámolásával 1933-ban helyreálló szabad bérlakás-forgalom újbóli korlátozására 1941 őszén került sor első ízben.3 Egy 1941 szeptemberében életbelépő rendelet a közszolgálati alkalmazottak lakásszükségleté- nek biztosítása érdekében - amennyiben a lakások szabad bérbeadása útján ez nem megoldható - lehetővé tette a lakatlan, elhagyott vagy megüresedő lakások, valamint a nagylakások önálló lakás céljára is alkalmas részének igénybevételét.4 1942 janu- árjában egy újabb lakásbérleti szabályozás a megjelölt lakások körének igénybeve- hetőségét a közszolgálati alkalmazottakon kívül mindazok javára kiterjesztette, akik- nek az adott lakásban való elhelyezését a közérdek megkívánta.5 Bár ezek a háborús lakásügyi szabályozások már lehetővé tették bérlakások hatósági igénybevételét, a fővárosi lakáspiac tömeges átrendeződését a budapesti zsidóság 1944. június 20. és
23. között végrehajtott összeköltöztetése idézte elő. Zsidónak minősülő személyek lakásainak igénybevétele előtt már 1944. április 28-án megnyílt a lehetőség: az ezen a napon hatályba lépő, „a zsidók lakásával és lakóhelyének kijelölésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozása" tárgyában kiadott 1.610/1944. M. E. számú rendelet jogszerűvé tette az ún. indokolt lakásszükségletet meghaladó lakásaik igénybevéte- lét. A lakások tömeges megüresedését azonban nem ez a rendelet, hanem a fővárosi zsidóság ún. csillagos házakba való összeköltöztetése eredményezte.6 Az összeköl- töztetés nyomán megüresedett lakások kiutalását a polgármester előbb a kerületi elöl- járók hatáskörébe utalta, majd 1944. július 9-től a belügyminiszter felügyelete alatt álló lakásügyi kormánybiztos gyakorolta a hatósági jogokat a lakások igénybevéte- lére és új bérlők kijelölésére.7 Az 1944-ben a zsidónak minősített lakások igénybe-
1 A szakdolgozat keretei között megkezdett vizsgálat: NAGY 2003. A hét vizsgált bérház: Nádor u. 5., Nádor u. 6., Mérleg u. 9., Mérleg u. 11., Xxxxxx Xxxxxx u. 12., Xxxxxx Xxxxxx u. 16. és Hercegprí- más u. 13.
2 Egy, a hét közül kiemelt bérház, a Xxxxx xxxx 0. szám bérlőközösségének mikroszintű változásait lásd: NAGY 2004.
3 Az I. világháború alatti és a két világháború közötti lakásügyi szabályozások összefoglalását lásd:
BORSOS-NÉMETH 1938.
4 6.740/1941. M. E. sz. rendelet, 6. § 1-5. pont.
5 590/1942. M. E. sz. rendelet, 12. § 2. pont.
6 147 501/1944.-IX. számtól 147 514/1944.-IX. számig terjedő polgármesteri rendeletek.
7 „A kerületi elöljárók már megkapták az utasítást arra, hogy az elhagyott zsidó lakások igénybevéte- lével haladéktalanul gondoskodjanak a bombakárosultak elhelyezéséről." („Ne rohanja meg a kö- zönség a lakáshivatalt!" Új Magyarság 1944. június 29. 7. Közli: XXXXXXXXXXXXX-KARSAI 1960. 335.) A lakásügyi kormánybiztosi jogkört a 2.510/1944. M. E. sz. rendelet hozta létre.
180
VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS
vételét, és új bérlőknek, elsősorban bombakárosultaknak történő kiutalását szervező hatósági elosztást az ostromot követő első napokban megjelent új lakásrendeletek kiterjesztették. A hatósági elosztás az ostromkárok nyomán Pesten 1945. január 18. után jelentkező tömeges hajléktalanság problémájának átmeneti kezelése érdekében vált szükségessé. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 18-án a háborús viszonyok következtében elhagyottá vált lakások ügyében lakáshivatal felállítását rendelte el.8 A bombakárosultak elhelyezésének szükségessége mellett a hazatérő régi bérlők és az 1944. március 19. után behelyezett új bérlők jogainak összeegyeztetése a társbérletesítés első hullámához vezetett, az indokolt lakásszükséglet fogalmára ala- pozva. A család nagysága és a családfő foglalkozása szerint meghatározott indokolt lakásszükséglet mértékét meghaladó lakásrészek igénybevehetővé váltak. Az 1945. évi kényszerállapotok között született átmeneti hatósági lakáselosztást - a szabad bérlakás-forgalmat lakások és lakrészek igénybevételével korlátozó, és társbérletesí- tő gyakorlatával - a 6.000/1948. Korm. számú rendelet véglegesítette. Miután 1948- ban az államosított bankok és más vállalatok tulajdonában lévő bérházak a Közületi Ingatlan Központ felállításával állami kezelésbe mentek át, a piaci bérlakás-forgalom maradékának felszámolása és állami monopolizálása az 1952. évi bérház-államosí- tással vált teljessé.9 A zsidónak minősített lakások 1944-ben történt igénybevételéhez hasonlóan az 1950-es évek budapesti társadalmának két nagy, lakások tömeges meg- üresedésével járó cserélődési hulláma, az 195l-es kitelepítés és az 1956-os emigráció kormányzati kezelése ugyancsak beépült a fővárosi lakásínség problémájának keze- lésébe.10 A Budapesten 1951. május 21-én megkezdett kitelepítési akciónak a nyilvá- nosság felé is meghirdetett célja volt a fővárosban az 1940-1950-es évek fordulójára kialakult túlzsúfolt lakáshelyzet enyhítése a felszabaduló lakások újraosztása révén. A Szabad Nép kitelepítést hírül adó hivatalos bejelentése szerint „a kitelepítettek lakásait dolgozók, elsősorban sztahanovista vagy nagycsaládos ipari munkások kap- ják meg".11 Az 1956-os emigrálások nyomán megüresedett és nyilvántartásba vett lakások ügyében intézkedő kormányrendelet alapján az elhagyott lakások felett a lakásügyi hatóságok a fennálló jogszabályok szerint rendelkezhettek.12
Az 1944-től jelentkező politikai beavatkozások - társadalmi összetételénél fogva
- többszörösen is érintették a Lipótváros népességét. Az 1941-ben 38%-ban izraelita főbérlők által lakott, de a zsidóellenes intézkedések által ennél magasabb arányban érintett Lipótváros esetében nem csak az 1944/1945-ös periódusban, a zsidónak minősített lakások újraosztása kapcsán valószínűsíthető nagyarányú érintettség.13 A sztereotípia vagyonos vállalkozó zsidó polgárság által lakott Lipótváros-képéhez képest felekezeti és társadalmi rétegződésében is összetettebb, heterogén népességű városrész társadalma további tényezők folytán is markáns átrendeződésnek volt ki- téve. Egyrészt, a gazdasági élet államosítását mint egy magántisztviselők, szabadfog-
8 34/1945. M. E. sz. rendelet.
9 9.390/1948. Korm. sz. rendelet és az 1952. évi 4. sz. törvényerejű rendelet.
0 HEGEDŰS-TOSICS 1982. 9. 15. és 19.
' „A budapesti kitelepítésről". Szabad Nép 1951. június 17. 3.
2 8/1956. (XII. 13.) Korm. sz. rendelet.
3 Az izraelita főbérlők városrészenkénti százalékos arányát közli: Statisztikai Értesítő 1942. július. 151.
181
NAG Y XXXXX
lalkozású értelmiségiek, kereskedők és iparosok Budapest más negyedeihez képest felülreprezentált rétegei által lakott városrész élte meg a Lipótváros. Másrészt, 1945 után a belügyminisztérium, a honvédelmi minisztérium és a pénzügyminisztérium Várból a Lipótvárosba történő leköltözése, valamint az újonnan szervezett miniszté- riumok lipótvárosi székházakban való elhelyezése felerősítette a városrész már a két világháború között is meglévő kormányzati negyed szerepét. E változások tükrében lehet feltenni a kérdést, hogy vajon milyen mértékben vette igénybe a helyi lakásál- lományt az új államapparátus káderállományának lakásigénye, és mennyiben lépett a két világháború közötti egyik domináns csoport, a magántisztviselők helyébe egy új tisztviselőréteg. Ugyanakkor, a magángazdaság felszámolásával a kereskedők és kis- iparosok piaci helyzetének korlátok közé szorítása, illetve ellehetetlenítése, valamint az értelmiségi szabad pályák államosítása milyen változásokat idézett elő a helyi népesség e csoportjainak helyzetében? Harmadrészt mennyiben igazolódik a két világháború között magas státusú Lipótváros esetében az az előfeltevés, miszerint a lakások központi elosztásában az ipari munkások preferált helyzetet élveztek volna? A politikai hatalom lakáspiaci beavatkozásával párhuzamosan egy másik fo- lyamat társadalmi hatásaival is számolni kell. A városrész bérház-állományát a két világháború között is a XIX. századi építésű ingatlanok uralták. A II. világháborúval megszakadó korszerűsítés és karbantartás hiányában fizikailag leromló XIX. száza- di építésű bérházakban a lakásállomány gyökeres átalakuláson ment keresztül. A társbérletesítés és a lakások műszaki megosztása nyomán a négyszobásnál nagyobb lakások arányának radikális csökkenésével az egy- és kétszobás lakások aránya két- szereződött meg. (1. táblázat) E folyamat fényében a társadalomtörténeti kutatásnak azt a kérdést is fel kell tennie, hogyan módosult, értékelődött át az ingatlanok fizikai leromlása és a központosított lakáselosztás csatornáin végbemenő társadalmi átréteg- ződés kölcsönhatásában a városrész státusa, és milyen hatást gyakorolt e két folyamat
a társadalmi csoportok lakóhely-választására, városon belüli térbeli mobilitására.
/. táblázat. A lakásállomány változása 1941 és 1960 között
Nádor u. 5. Mérleg u. 9. Hercegprímás u.13. Összesen
1941 1962 1941 1962 | 1941 | 1962 | 1941 | 1962 | ||||
1 szobás | 2 | 7 | 1 | 6 | 2 | 12 | 5 | 25 |
2 szobás | 7 | 16 | 7 | 12 | 9 | 15 | 23 | 43 |
3 szobás | 2 | 4 | 1 | - | 3 | 2 | 6 | 6 |
4 szobás | 8 | 2 | 2 | - | 1 | 1 | 11 | 3 |
5 szobás | 1 | - | - | - | 1 | - | 2 | - |
6 szobás | 2 | 1 | - | - | - | - | 3 | 1 |
Összesen | 22 | 30 | 12 | 18 | 16 | 30 | 60 | 78 |
Források:
Műemlék-felújítási terv-dokumentációk.
182
VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS
A nagyvárosi társadalom tagjait név szerint nyilvántartó forrástípusok, úgymint a népszámlálási adatfelvételi ívek, a választói névjegyzékek és a címtárak társadalom- történeti célú felhasználása a nemzetközi várostörténet bevett metódusa. Az 1960- 1970-es években az amerikai várostörténet keretei között születő kvantitatív irányzat, a New Urban History éppen e kvantiíikálható források kiaknázásának lehetőségét fedezte fel.14 A várostörténetet társadalomtudományos megközelítésben, a névtelen emberek hétköznapjainak történeteként művelő irányzat a népszámlálások, választói névjegyzékek, címtárak, adóívek, hagyatéki iratok bevonásával a városi társadalmat dinamikus folyamataiban - migráció, mobilitás - értelmezi. A francia várostörténet- ben is meghonosodó irányzatot képviselve Xxxx-Xxx Xxxxx 1980-as években végzett Lyon-kutatása pontosan tükrözi a kvantitatív, társadalomtörténeti irányultságú vá- rostörténet kérdésfeltevéseit és módszereit.15 Az 1890-es évek és az 1930-as évek keresztmetszetének összehasonlításával a lyoni társadalom nyitottságát-zártságát, a mobilitási esélyek átalakulását vizsgálja. Forrásai a népszámlálások, választói név- jegyzékek és ki kicsodák egyrészt kvantiíikálható, másrészt a név alapján mikro- szinten összekapcsolható adatai. A statisztika, a prozopográfia, és „az egyének társa- dalomtörténete" módszereit ötvözve többféle elemzési szint kombinálásával közelíti meg a társadalmi és a térbeli mobilitás szerveződését. Miután a városi társadalom szerkezetét a statisztika és a „bérházak biográfiája" („les biographies d'immeubles") módszerével rajzolja fel, ebben a kontextusban helyezi el az 1890-es és az 1930-as évekre vonatkozóan kialakított két kohorsz tömeges életrajzának, illetve az egyéni életpályáknak az elemzését.
A két világháború közötti és a II. világháború utáni budapesti társadalom akár kvantitatív, akár mikroszkopikus vizsgálatához a népszámlálási lakásívek, választói névjegyzékek, címtárak, lakónyilvántartások, anyakönyvek, közjegyzői iratok for- májában tömegesen állnak rendelkezésre a források. A város terében zajló társadalmi folyamatokat illetően mégis hiányoznak a módszeres empirikus kutatások.16 A XX. századi budapesti társadalom lakóhelyi mobilitását illetően csak egy-egy esettanul- mányra hivatkozhatunk.17 Nem ismerjük a városlakók térbeli mozgásának keretét alkotó, a két világháború között a bérlakás-szektor által dominált lakáspiac működési mechanizmusait, és a városlakók e keretek közötti mozgását. A szociológiának kö- szönhetően van ismeretünk az 1960-as évek lakáspiaci helyzetéről, történeti kutatás hiányában azonban felderítetlen terület maradt az 1945-1960 közötti másfél évtized lakóhelyi mobilitásának intézményi kerete, a városlakók lakások közötti mozgásának legális és informális csatornái.18
A nagyvárosi társadalmat mérhető struktúrákban és tendenciákban modellező kvantitatív megközelítés mellett egy másik járható utat jelentő antropológiai meg-
14 GYÁNI 1978.
15 PINOL 1991, különösen 333-345.
16 Hangsúlyozni kell azonban, hogy a felsorolt forrástípusok felhasználása megkezdődött a XX. száza- di Budapest társadalomtörténeti kutatásában. Erre nyújt példát: LUGOSI 2003. és PETERDI 2004.
17 GYÁNI 1991b.
18 SZELÉNYI 1990. A fővárosi lakásrendszer 1945 utáni átszervezésének lépcsőit, és az államosított lakáselosztás mechanizmusait vázolja HEGEDŰS-TOSICS 1982.
183
NAG Y XXXXX
közelítés ugyancsak korlátozottan van jelen a XX. századi Budapest városnegyede- inek történeti vizsgálatában. Az antropológiai és szociológiai látásmódot és mód- szereket ötvöző közösség-tanulmányok (community studies) figyelme a nagyvárosi lokális közösségek - például a szegénytelepek, mint marginalizált csoportok zárt lakóhelyi közössége, vagy a lakótelepek - szerveződési mechanizmusaira irányul. A lokális közösségekben, városnegyedekben fragmentait nagyvárosi társadalom vizs- gálata terén Xxxxxx Xxxxx szociológus ferencvárosi kutatását emelhetjük ki.19 Annál is inkább, mert egy budapesti városnegyed társadalmának életmódját és mentalitását a politikai hatalom által teremtett egzisztenciális kényszerekhez való alkalmazkodás folyamatában értelmezte. A Xxxxxxxxxxx Xxxxxx körút - Mester utca - Haller utca
- Üllői út által határolt belső magjának társadalmán azt vizsgálta, hogy 1945 után a politikai hatalom létfeltételekbe való beavatkozására milyen alkalmazkodási straté- giákkal válaszolt a helyi népesség, hogyan alakult át e kényszerek között a városrész társadalmának szervezőelve, az ott lakó egyes társadalmi csoportok életformája. A városrészben az I. világháború után a magasabb státusúak kiköltözésével egy meg- rendült anyagi helyzetű, deklasszálódó középosztályi, és egy kisiparosi-kiskereske- dői réteg által dominált, vegyes szociális összetételű, de egymással szimbiózisban élő népesség alakult ki, mely számára az életmód-mintákat erősen a deklasszálódó, és így a kispolgári életszínvonal felé tendáló középosztályi réteg nyújtotta. Bár a városrész periferizálódása már a két világháború között megindult, a leromlott fizikai és szociális szintre 1945 után süllyedt, amikor is a politikai rendszer csak egy beszű- kített és ellenőrzött kisipari tevékenységet engedélyezve döntő módon avatkozott be a helyi népesség egzisztenciális feltételeibe. A helyi keretek közül kilépni nem tudó, helyben maradó kisiparosok és kiskereskedők a slumosodó városrészben egy margi- nalizálódó társadalmi rétegként maradtak kontinuusak.
A lokális közösséget szervező társadalmi kapcsolatokhoz és viszonyokhoz az egyéni életpályák megismerésén keresztül közelítő antropológiai és szociológiai elemzésekhez a történetírás mikrotörténeti irányzata áll legközelebb látásmódjában. A mikrotörténelem egyik klasszikusává vált vizsgálat, Xxxxxxxx Xxxxxxxx torinói munkásnegyed-kutatása szintén a mindennapi életbe behatoló politikai hatalom- nak egy nagyvárosi lokális közösség szerveződésére gyakorolt hatását vizsgálja.20 Gribaudi kérdésfeltevése arra a problémára irányul, hogy miként volt képes a fasizmus behatolni egy torinói munkásnegyed életébe, miért és milyen utakon tudta a városrész társadalmának szerveződését megbontani és átalakítani. Három generáció több mint kétezer családi pályáját elemezve a munkásnegyedet a folyamatosan ki- és beáramló népesség életútjainak kereszteződésében, állandó újjáalakulásában értelmezi.
A kvantitatív és a mikrotörténeti megközelítés, forrásadottságainknak köszönhe- tően, budapesti városnegyedek társadalomtörténeti vizsgálatában is jól ötvözhető. A fővároson belül városrészek, bérházak és bérlakások között folyamatosan migráló népességet a népszámlálási lakásívek, választói névjegyzékek, címtárak és lakónyil- vántartások, mint a nagyvárosi társadalom tagjainak lakóhely szerinti nyilvántartásai, rögzítik számunkra különböző időpontokban lakóhelyhez kötötten. Az életciklus, a
19 AMBRUS 1986.
20 GRIBAUDI 1987.
184
VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS
munkavállalás és a társadalmi helyzet váltásai-változásai szerint mozgó népesség egy adott bérházban, vagy a bérházakból szerveződő, tetszőlegesen körülhatárolt térbeli egységben - háztömbben, utcában, negyedben - felvett keresztmetszeti képe életpá- lyák adott pillanatban kimerevített csomópontjaként értelmezhető. A bérház(csoport) társadalmi keresztmetszetében egy adott pillanatban megjelenő életpályák mikro- szkopikus és prozopografikus elemzése a budapesti társadalom szerveződéséhez, szervező mechanizmusainak átalakulásához vezet el.
Bérlakás - bérház - városnegyed: társadalmi keresztmetszetek rekonstruálása
Bérlőkörök rekons truálása
A hazai statisztika népszámlálási adatfelvételi íveket utólag megsemmisítő gyakor- lata következtében a lakások és háztartások szintjéig levezető népszámlálási lakás- ívek mindössze két időpontból, 1941-ből és 1945-ből maradtak fenn. Az 1941. évi népszámlálás budapesti lakásíveinek - és az 194l-es lakásíveket lényegében vál- tozatlanul használó 1945. évi budapesti népösszeírás lakásíveinek - fennmaradása ugyanakkor két szempontból is szerencsés a kutatás számára. Egyrészt, a korábbi népszámlálásoktól eltérően - mai elemzési szempontunkat mintegy megelőlegezve
- éppen az 1941. évi népszámlálás tett első ízben kísérletet teljes körű család- és háztartás-statisztikai adatfelvételre.21 E célt szolgálta a lakásívek összeállítása a lakás összetételére, és a lakásban élőkre vonatkozó kérdőpontokkal. Másrészt, a házak 1941 -ben számbavett népessége volt az, amely 1941 -hez képest lényegében változat- lanul érte meg az 1944-es évvel bekövetkező első nagy kényszerű cserélődési hullá- mot.22 E két egybeesés folytán a népszámlálás által rögzített állapot alkalmas össze- hasonlítási alapot jelent az 1944/1945-ös és az 1945 utáni változások vizsgálatához.
A bérlemények helyiségek szerinti összetételére, az éves lakbérre és a népszám- lálás eszmei időpontjában a lakásban tartózkodók személyi adataira rákérdező adat- felvétel a bérlő családok társadalmi helyzetének többtényezős vizsgálatára alkalmas. Ezt annál is inkább hangsúlyozni kell, mert további forrástípusaink - a választói névjegyzékek, címjegyzékek és lakónyilvántartások - a társadalmi státus egyetlen tengelye, a tevékenységszerkezet alapján hozhatók közös nevezőre: a foglalkozás az egyetlen közös adat, amelyből homogén adatsorok állíthatók össze a társadalmi rétegződés longitudinális vizsgálatához. Az 194l-es keresztmetszetben viszont a bérlemény szobák szerinti összetétele és az éves lakbér összege a főbérlői háztar- tást jellemző három mutatóval - albérlőtartás, cselédtartás és a lakásban élők száma
- összekapcsolva vagyoni-jövedelmi adatok nélkül is a társadalmi helyzet differenci- ált, többtényezős képét adja. A társadalmi rétegződés foglalkozási megoszlás alapján konstruált modelljéhez képest a lakásminőség és a háztartás szerkezet mutatói a bér-
21 „A házgyüjtőív hazánkban országos keretekben elsőízben tett kísérletet az egyes társadalmi rétegek lakásviszonyainak részletes megvilágítására és egyben a tulajdonképpeni család- (és háztartási) sta- tisztika megalapozására." (THIRRING 1981. 45.)
22 Az 194l-es népszámlálás és az 1945-ös népösszeírás összevetése alapján a hét ház összesen 119 főbérleti és természetbeni lakásából kilencben - azaz a lakások mindössze 7%-ában - történt bérlő- csere 1941 és 1944 között.
185
NAG Y XXXXX
lök foglalkozási csoporthoz tartozását akár át is metsző finomabb belső rétegződést képes kimutatni.
Az 194l-es és az 1945-ös keresztmetszetekkel való összehasonlítás lehetősége a korábbi és későbbi népszámlálási adatfelvételi ívek hiánya ellenére is adott. Mint az 1941 előtti hiányzó népszámlálási adatfelvételi ívek pótlási lehetőségéről kell beszélni a Budapesti czím- és lakjegyzék 1880/1881-től 1928-ig megjelent évfolyamairól. A belügyminisztérium által a szerkesztőség rendelkezésére bocsátott bejelentési hivatali nyilvántartás adatai alapján összeállított címjegyzékekből „úgyszólván csak a férjes nők, gyermekek és az önálló keresettel nem bírók hiányoznak".23 A főbérlők teljes körét felölelő, és ezáltal a népszámlálási bérlőlistákkal elvben összevethető jegyzék azonban a lakosokat ábécérendben felsorolva nem teszi lehetővé a lakcím szerinti ke- resést. Pillanatnyilag egyedül a számítógépes adatbázissá alakított 1900-as évfolyam alkalmas egy tetszőleges térbeli egység társadalmi összetételének vizsgálatára a lak- cím szerinti keresés alapján.24 A két világháború közötti időszak két évfolyama egyi- kének, az 1922/1923. vagy az 1928. évi címjegyzéknek tervezett adatbázissá alakítása azonban a jövőben az 1941. évi népszámlálásban rögzített keresztmetszettel azonosan kialakított mintán nyitja meg a lehetőséget a két világháború közötti periódus egy ko- rábbi metszetével való összehasonlításra.
A budapesti címjegyzékek egytényezős foglalkozási adatsoraitól eltérően a la- kónyilvántartó könyvek a komplex összehasonlítás lehetőségét rejtik magukban. A rendőrségi ki- és bejelentőlapok alapján vezetett lakónyilvántartás, mint a hatóságok által a lakók ellenőrzésére bármikor felhasználható dokumentum, már a két világ- háború között is létezett.25 Az 1940-es évek lakónyilvántartása a későbbi, 1950-es
23 Budapesti czím- és lakjegyzék 1882. Előszó.
24 Budapesti lakcímjegyzék 1900. xxx.xxxxxxxx.xx
25 „A háztulajdonos kötelességei (...) a bérlők és albérlők részéről rendelkezésre bocsátott adatok (bejelentő- és kijelentőlapok) alapján minden bérlőről, albérlőről és háztartási alkalmazottról be- tüsoros nyilvántartó-jegyzéket vezessenek; a bérlőkről, albérlőkről és háztartási alkalmazottakról vezetett nyilvántartó jegyzéket a bíróság, a rendőrség vagy más hatóság vagy a m. kir. posta- és távírda közegeinek kívánatára bármikor felmutassák és az erre vonatkozóan kért felvilágosításokat haladéktalanul megadják." (BORSOS [1936]. 117) Ebből az időszakból maradt fenn a Hercegprímás utca 13. szám alatti ház lakónyilvántartása, továbbá a Xxxxxx Xxxxxx xxxx 00. szám alatti ház lakónyil- vántartásának B-betüs töredéke.
A felhasznált lipótvárosi lakónyilvántartó könyvek
Nádor u. 5. | 1941-1948 | 1954- | 1959- | 1967- + | 1968- | 1970- | 1972- | 1977- 1978- |
Nádor u. 6. | + | + | + | + | ||||
Mérleg u. 9. Xxxxxx X. u. 12. | + | + | + | + | ||||
Xxxxxx X. u. 16. Hercegprímás u. 13. | + (töredék) + | + + | + | + |
(A feltüntetett évszámok a lakónyilvántartó könyvek megnyitásának időpontját jelzik, az első osz- lopot kivéve, ahol a lezárás időpontja is szerepel.) Forrás: Belváros-Lipótváros Vagyonkezelő Rt. Önkormányzati Tulajdonú Ingatlanokat Kezelő Irodája. Lakónyilvántartó könyvek.
186
VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS TARSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS
évekbeli nyomtatványtól eltérően nemcsak a lakó nevét, lakásban tartózkodásának jogcímét (főbérlő, albérlő, családtag, háztartási alkalmazott, vendég), apja és anyja nevét, születési helyét és idejét, foglalkozását, beköltözésének és kiköltözésének időpontját és új lakhelyének címét tartalmazta, hanem a lakó vallását is. Az 1950- es évektől kezdődően használt lakónyilvántartásokban ezzel szemben egy további rovatként a munkáltató nevét és címét is feljegyezték. Miután a lakókönyvekbe nem- csak a főbérlők, hanem a kórházból frissen hazakerült újszülöttektől kezdve a csal- ádtagokon, háztartási alkalmazottakon, al- és ágybérlőkön keresztül a vendégekig mindenki bejegyzésre került, aki valamennyi ideig is az adott ház valamely lakásában tartózkodott, a teljes lakóközösség lakásonkénti nyilvántartása olyan időszakban - az 1950-es években - teszi lehetővé a háztartás-szerkezet vizsgálatát, amikor az egy lakásban élők körét már semmilyen más forrásban sem érhetjük el. A lakások szerinti regisztrálás, az 194l-es és az 1945-ös lakásívekkel egybevetve, a lakások megosztott használatáról, a társbérletesítés 1950-es években elért arányairól, a társbérletekben együtt élők kilétéről informál. A lakónyilvántartások társadalomtörténeti forrásként való használata azonban pillanatnyilag térben korlátozott. Minthogy módszeres le- véltári begyűjtésükre eddig nem került sor, a magánszemélyeknél - az egykori és jelenlegi házfelügyelőknél - személyes kötődés motiválta megőrzés esetlegességeibe és a hozzáférhetetlenségbe ütközünk.
A lakónyilvántartó könyvek vezetésének gyakorlata szerint az újonnan megnyitott könyvekbe ismételten bekerültek a korábban beköltözött, de még a megnyitás idő- pontjában is a házban lakó személyek adatai. Ez a gyakorlat magyarázza a vizsgálat időintervallumán messze kívül eső lakónyilvántartások használhatóságát, hiszen így az általunk vizsgált időszak alatt beköltöző lakókról is informálhatnak. Az 1950-1960- as évek nyilvántartási gyakorlata azonban több szempontból is nehézséget támaszt a kutatás előtt. Egyrészt a foglalkozás-rovat kitöltése folyamatos javítással, felülírással történt, minden egyes esetben, amikor a lakó foglalkozása, illetve munkahelye meg- változott. E gyakorlat következtében nem mindig lehet rekonstruálni, hogy mi volt az adott személy társadalmi helyzete a lakáshoz jutás időpontjában. Másrészt, bár a lakó- nyilvántartás külön rovatban jegyezte fel a beköltözés időpontját, a tapasztalat azt mu- tatja, hogy nem feltétlenül a tényleges beköltözés időpontját rögzítette. 1949-ben az összesen huszonkét beköltözésből tizenhat november 1. és 8. között lett regisztrálva. A feltűnő időbeli egybeesés mögött azonban nem egy „tisztogatási akció", hanem a beje- lentési kötelezettség elrendelése áll. Egy 1949. október 18-án kiadott belügyminiszteri rendelet ugyanis előírta, hogy „az 1949. év november hó 1. napjának 0 órájában az ország területén állandóan lakó minden személyt - a területenkívüliséget élvező sze- mélyek kivételével - állampolgárságára, nemére és korára, továbbá arra való tekintet nélkül, hogy állandó lakásán be van-e jelentve, az 1949. évi november hó 1 és 15. napja közötti időben állandó lakásán be kell jelenteni."26 Ennek fényében a szembetű- nően egybevágó időpontok feltehetően nem a tényleges ott lakást, hanem a bejelentés időpontját rögzítették. Amellett, hogy a beköltözés regisztrált időpontja nem minden esetben a tényleges beköltözést jelzi, a kiköltözési időpontok regisztrálása is mutat hiányosságokat. Hiányos bejegyzésük folytán pedig a társbérletek alakulását nehéz
458.300/1949. B. M. sz. rendelet.
187
NAG Y XXXXX
rekonstruálni: sok esetben nem lehet megítélni, hogy újonnan kialakított társbérlettel állunk-e szemben, vagy csak a társbérlő személyének cserélődésével. A forráshiány miatt azonban az 1950-es évek háztartás-szerkezetét - e korlátokkal együtt is - éppen a lakónyilvántartások alapján tudjuk megközelíteni.
Bár ugyancsak a házak szintjén, de a népességnek csak egy részét regisztráló vá- lasztói névjegyzékek a Horthy-korszakot és az 1945-1960 közötti időszakot felölelően 1930 és 1954 között állnak rendelkezésünkre hiánytalanul. Ezen időtartamon belül kilenc évből használhatók egyrészt az országgyűlési, másrészt a törvényhatósági vá- lasztói névjegyzékek: az 1935., 1938., 1943., 1944., 1947. és 1949. évi országgyűlési,
valamint az 1930., 1945., 1950. és 1954. évi törvényhatósági választói névjegyzékek.27 A Horthy-korszak négy eltérő időpontból fennmaradt országgyűlési, illetve törvényha- tósági választói névjegyzékei nem teszik lehetővé, hogy összeállítsuk a házak főbér- lőinek és lakóinak teljes jegyzékét. Abban a kérdésben, hogy egy-egy ház esetében a föbérlők és a lakók mekkora hányada rendelkezett választójoggal, és hogyan változott arányuk az időben, csak becslésre támaszkodhatunk. A választójog 1925. évi, majd 1938. évi törvényi szabályozása országos szinten 1931-ben a választók összlakosság- hoz viszonyított 29,4%-os, 1935-ben 33,7%-os arányát biztosította.28 Az 1938. évi új választójogi törvénynek a választópolgárok számának alakulására gyakorolt hatásában az ún. II. zsidótörvénynek a választójogot is érintő rendelkezéseivel kell számolnunk. Az 1939. évi IV. te. a törvény alapján zsidónak minősülő személyeket kizárta a válasz- tójogból, így az 1943. és 1944. évi választói névjegyzékek már egy jelentősen szűkített névsort tartalmaznak. Ha az 1941-hez időben legközelebb eső, a II. zsidótörvény által még nem érintett, és így a föbérlők 1941. évi összetételéhez legközelebb álló 1938. évi választói névjegyzéket tekintjük, megállapíthatjuk, hogy az 1938-ban már biztosan a hét vizsgált házban lakó föbérlők 30%-a nem jelenik meg a választói névjegyzékben.
A Horthy-korszak választójogának cenzusos jellegéből fakadó korlátaink mellett - a választói névjegyzékek korabeli összeállítási gyakorlata is nehézségeket támaszt a kutatás előtt. 1934-ben Xxxxxxxxxx X. Xxxxx a választói névjegyzékek pontatlanságai között az időközben elhunytak felvételét, az új lakóhelyre költözöttek és a házas- ságot kötött nők kétszeres felvételét, továbbá a nyaralók kihagyását sorolta fel.29
27 A Lipótváros néhány szavazókörének 1938., 1940., 1941. és 1942. évi országgyűlési választói névjegyzéke véletlenszerűen maradt meg a közjegyzői iratanyagban, Xxxxx Xxxx és Xxxxx Xxxxxx lipótvárosi közjegyzők iratai között (BFL (Budapest Főváros Levéltára), VII. 178. Xxxxx Xxxx közjegyző iratai, és VII. 179. Xxxxx Xxxxxx közjegyző iratai). A választási törvény előírása szerint ugyanis a választókerület székhelye szerint illetékes közjegyzőnél is el kellett helyezni a választói névjegyzék egy példányát: „A névjegyzék egy példányát el kell helyezni annál a királyi közjegyző- nél, akinek működési köre a választókerület székhelyére kiterjed. Ha a választókerület székhelyére több közjegyző működési köre terjed ki, a központi választmány a névjegyzéket szavazókörönként megfelelően szétbontja és azt a közjegyzői irodák helyi fekvésének lehető figyelembevételével oszt- ja szét akként, hogy ahhoz az illető szavazókör választóközönsége legkönnyebben hozzáférjen; a választóközönséget pedig hirdetménnyel tájékoztatja, hogy mely szavazókörök névjegyzéke melyik közjegyzőnél található." (1938.-XIX. te. 52. § (2))
28 HUBAI 2001. 57.
29 ILLYEFALVI 1934.
188
VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS
Házaink közül a Xxxxxx Xxxxxx xxxx 00. szám alatti ház 1943. és 1944. évi választói névjegyzékében az 1941 és 1945 között kontinuus lakók közül senki nem szerepel. A választói névjegyzék ugyanakkor olyan személyek névsorát tartalmazza, akiknek sem 1941-ben, sem 1945-ben nincs nyomuk a lakók között. Míg a lakók egy részénél a helyben lakás előírt kritériumának való meg nem felelés, az idegen állampolgárság, vagy a zsidónak minősítettség indokolja a választópolgárok névsorából való kiha- gyást, addig a hiány hét lakás főbérlője esetében nem magyarázható a választójogi törvény alapján. Az Xxxxxxxxxx Xxxxx által említett hibákon túl talán arra az eshetőségre is gondolhatunk, amikor egy bérlő, máshol is rendelkezvén ingatlantulajdonnal vagy bérlettel - például egy budai villával -, esetleg az ottani szavazókörben került be a névjegyzékbe.
1945-től, az általános választójog bevezetése folytán felduzzad a választói név- jegyzékben regisztrált lakók száma. Az új választójog a korábbi cenzusoktól eltérően politikai szempontból diszkriminált. Miután azonban a választójogi törvény rendel- kezése szerint külön listába vették a választójogból kizártakat, a kizárás indokának feltüntetésével, így a külön listáról azokat a lakókat is ismerjük, akik mint kizártak, nem rendelkezvén választójoggal, a választói névjegyzékben nem jelennek meg.30 Hogy a politikai kizárást érvényesítő általános választójog keretei között az 1954. évi választói névjegyzék milyen arányban fedi le egy ház nagykorú lakóinak összességét, két esetben tudjuk ellenőrizni a lakónyilvántartó könyvek segítségével. Xxxx x Xxxxx xxxx 0., mind a Xxxxxx Xxxxxx utca 12. számú ház esetében fennmaradt az 1954 március elejétől vezetett lakónyilvántartó könyv. Az összevetés eredménye szerint a Xxxxxx Xxxxxx utca 12. szám alatt a nagykorú lakók mindegyike szerepel a választói név- jegyzékben, míg a Nádor utca 6. szám lakói közül öt fő hiányzik. Hiányukat a véderő kötelékében való foglalkoztatottságuk magyarázhatja, ugyanis a tanácsi választást szabályozó törvény a fegyveres és rendészeti testületek választójogosult tagjainak és polgári alkalmazottainak névjegyzéke összeállítását az illetékes parancsnokságokra bízta.31 Ennek következtében ők feltehetően külön jegyzékben szerepelnek. így az öt hiányzó személy közül csak egyetlen személy, egy takarítónő hiányának okát nem ismerjük. Mindezek alapján az 1954-es választói névjegyzék megbízhatónak tekint- hető abból a szempontból, hogy lefedi egy-egy ház nagykorú lakóinak összességét, és így összevethető az 194l-es népszámlálással. Annál is inkább, mivel még az 1954- ben frissen beköltözött lakók is megjelennek a választói névjegyzékekben.
Bár a választói névjegyzékek nem hatolnak lejjebb a házak szintjénél, a többi for- rást kiegészítő használatuk mellett - foglalkozási adataiknál fogva - önmagukban is alkalmasak a kvantitatív elemzésre. A választójogosultak foglalkozási összetételében hosszú távon végbement arányeltolódások ugyanis a főbérlők körének ismerete nél- kül is a társadalmi átrétegződést tükrözik.
A választói névjegyzékek, népszámlálások, címjegyzékek és lakónyilvántartások alapján rekonstruálható időbeli keresztmetszetek összehasonlításával a bérlőkörök változásainak hosszú távú folyamatai rajzolhatok fel. A hosszú távú folyamatok ele- meként a politikai hatalom direkt, erőszakos beavatkozása három hullámban váltott
1945:VIII. te. 15. § (6), amelyen az 1947:XXII. te. sem változtatott. 1954:IX. tv. 4. §(2)
189
NAG Y XXXXX
ki kényszerű átrendeződést. A budapesti lakások tömeges újraosztásával járó 1944/ 1945-ös, 195l-es és 1956-os cserélődési hullám, a spontán folyamatoktól eltérően, időbeli konrétságuknál fogvájói azonosíthatóak az írott forrásokban.
Miközben a korabeli statisztika az adatfelvétel 1941. január 31. és 1945. március
25. közötti szünetelése folytán csak az ostromot követő hónapoktól kezdődően tudta felmérni a budapesti népességmozgás arányát, addig a társadalomtörténeti kutatás számára éppen az 1944/1945-ös cserélődési hullám hagyta maga mögött a legtöbb írott nyomot. Az 1945-ből három különböző időpontból rendelkezésünkre álló forrá- sok alapján - az ostromot követő legelső statisztikai felmérésként az 1945. március 25-i állapotot rögzítő budapesti népösszeírás lakásívei és házgyűjtő ívei, az 1945. október 7-én megtartott községi választások szeptember során összeállított választói névjegyzékei, és az 1945. december 1. és 10. között a KSH által végzett háborús kárstatisztikai felmérés házgyűjtőívei révén - az 1944-1945-ös változások rekonst- ruálhatók a legrészletesebben.32 Az év három különböző időpontjában rögzített fő- és társbérlői névsorok, illetve a választójogosultak névsorai az 1944-1945-ös instabil viszonyokat folyamatos átalakulásukban mutatják. Az 1945 tavaszi budapesti nép- összeírás lakásívein és házgyűjtőívein feltüntetett beköltözési időpontok, továbbá a lakáshoz jutás módjának megjelölése, miszerint a beköltözés önkéntes megegyezés, vagy hatósági lakáskiutalás útján történt-e, a zsidónak minősített lakások lakóinak sorsáról, a bombakárosultak lakáshoz jutási csatornáiról, és a társbérletesítés első hullámáról informálnak. Az 1945 december első hetében egy házon belül bérlők szerint felvett háborús kárfelmérésből a március vége óta bekövetkezett bérlővál- tozásokat rekonstruálhatjuk. A nyolc hónap alatt végbement ki- és beköltözések pontosabb időbeli behatárolásában pedig a szeptemberi állapotot tükröző választói névjegyzékek segítenek.
A bérlőmozgások csatornáit illetően egyelőre csak az 1945 márciusi népösszeírási lakásíveknek a lakáshoz jutás módjára vonatkozó bejegyzéseire támaszkodhatunk. Bár a lakásíveken több ízben is találkozhatunk kerületi elöljárói lakáskiutalási határ- ozatok számaival, ezekhez nem rendelhetők iratok. Az V. kerületi elöljáróság lakás- osztályától ugyanis lakáskiutalási iratok nem kerültek levéltárba. A budapesti zsi- dóság összeköltöztetésének előkészítése és végrehajtása során keletkezett lakásügyi iratok is - úgymint a zsidó házak kijelölése végett a székesfőváros összes lakásának és a lakások bérlőinek összeírását elrendelő 1.610/1944. M.E. sz. rendelethez kiadott adatszolgáltatási ívek, vagy a Magyarországi Zsidók Szövetsége Lakáshivatalának összeköltöztetési nyomtatványai (ki- és bejelentőlapok, csillagviselésre kötelezet- tek és csillagviselésre nem kötelezettek közötti lakáscserét bejelentő lapok) - csak szórványosan maradtak fenn.33 Az iratok hiánya mellett azonban további keresési
12 A választói névjegyzékek szeptemberi összeállításáról a 20.400/1945. B. M. számú rendelet, a KSH vezetésével 1945. december 1. és 10. között végrehajtandó háborús kárstatisztikai összeírásról pedig a 8.816/1945. M. E. sz. rendelet intézkedett.
13 Xxxxxxx Xxxxxxxxxxxx, a Magyar Zsidó Levéltár levéltárosának szeretném megköszönni a náluk található lakásügyi iratokról nyújtott tájékoztatást. A Magyarországi Zsidók Szövetsége Lakáshi- vatalának összeköltöztetési nyomtatványairól - forrásmegjelölés nélkül - közöl képmellékleteket:
XXXXXXXXXXXXX-KARSAI 1960.
190
VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS
lehetőségekre hívta fel a figyelmet 1960-ban Xxxxxx Xxxx és Xxxxxxxxxxxxx Xxxxx:
„Súlyos nehézséget okozott kutatómunkánkban az, hogy a budapesti Zsidó Tanács lakásügyi hivatalának iratanyaga mind ez ideig nem került elő, a fővárosi lakásügyi kormánybiztosság irattára pedig a második világháború végén, Budapest ostrománál megsemmisült, így az összeköltöztetés részleteit, gyakorlati lebonyolítását tárgyaló iratok csak olyan kivételes esetekben voltak feltalálhatók, amikor az ügy, más vo- natkozásai miatt, átkerült a fővárosi polgármesteri hivatal valamely ügyosztályához, vagy kerületi elöljárósághoz, vagy esetleg a főváros és a Zsidó Tanács felettes ható- ságához (pl.: Belügyminisztérium)." 34 Bár az összeköltöztetés adminisztrációs iratai elvesztek ugyan, a Xxxxxxxxxxxx xxxx 00. szám alatti bérház háborús évek alatt is használt lakónyilvántartása azonban az 1944. június 20. és 23. közé eső kiköltözési dátumokban és a csillagos házakként azonosítható új lakcímekben őrzi a fővárosi zsidóság összeköltöztetése által érintett családok nyomát. Lakásaik hatósági, vagy éppen önkényes igénybevételére utal a lakáshasználati jogcím rovatában a házmester által az e lakásokba beköltözőkre alkalmazott, semmilyen más forrásban utói nem érhető megkülönböztetés a fő-, társ-, illetve albérlők, és a családtagok, rokonok, ven- dégek státusától a „lakó" megnevezés használatával.
Az 1951 nyarán Budapest területéről való kitiltással sújtottak kilétét illetően a történeti kutatás egyetlen forrásra, az ún. kitelepítési listára szokott hivatkozni.35 A lipótvárosi kitelepítettek utáni levéltári kutatás tapasztalata alapján azonban további források meglétét kell hangsúlyozni, olyan forrásokét, amelyek az ún. kitelepítési lista alapján készített kimutatások megbízhatóságát is megkérdőjelezik. Budapest Főváros Levéltára több, a kitelepítés végrehajtásának folyamata során felvett, „Ki- mutatás a kitelepítettek fennmaradt lakásairór címmel ellátott dokumentum mellett őriz egy 1952-es iktatókönyvet a budapesti kitelepítettektől a Bizományi Áruházba szállított ingóságok eladási árának elszámolásáról, továbbá névmutató könyveket az 1953-1957-es évkorokból a kitelepítetteknek történt kifizetésekről vezetett nyilván- tartásokhoz.36 Az ún. kitelepítési lista és a megüresedett lakásokról készült kimutatás összevetése alapján a levéltárban hozzáférhető kitelepítési lista nem tekinthető tel- jesnek, bár a kitelepítés végrehajtásának körülményeiből kifolyólag kétséges, hogy létezett-e, vagy létezik-e egyáltalán teljesnek mondható névlista. A hét vizsgált házat illetően a kitelepítési lista mindössze két személy nevét tartalmazza. Bár e két sze- mély kitelepítését a kitelepítettek lakásairól készült kimutatás is megerősíti, rajtuk kívül a lakáskimutatás - 1951. június 7-i, június 14-i, június 16-i, július 5-i és július
34 XXXXXXXXXXXXX-KARSAI 1960.46-47.
35 Xxxxx Xxxxxxxx ezúton is köszönöm a kitelepítési lista levéltári jelzetének szóbeli közlésével nyúj- tott segítségét. A kitelepítési lista levéltári lelőhelyét sem a Források Budapest történetéhez című dokumentumkötet, sem Xxxxx Xxxxxx cikke nem tünteti fel. (A forráshely megadása nélküli hivatko- zásokat lásd: XXXXXX-XXXXX 1985. 82. és RÁTKI 1981. 28.)
36 BFL, XXIII. 106. h. Budapest Fővárosi Tanács VB. Igazgatási Osztály. Kitelepítésekkel kapcsolatos iratok. A hátrahagyott lakásokban maradt ingóságok a BÁV kezelésébe mentek át, azokat a BAV értékesítette, és miután az így befolyt összegből saját kiadásait fedezte, továbbá kifizették a tulajdo- nosok köztartozásait, a fennmaradó összeget egy zárolt számlán helyezték el. (XXXXXX-XXXXX 1985. 81-82.) Az említett kifizetések erről a számláról történtek.
191
NAG Y XXXXX
7-i állapotokat rögzítve - további négy személyt tart nyilván kitelepítettként. Ezen személyek kitelepítésének, és így egyúttal a lakáskimutatás adatainak ellenőrzését a lakónyilvántartó könyvek segítségével tehetjük meg. Bár a lakónyilvántartások a vizsgálat időhatárait tekintve még ideális esetben is sötétben hagyják az 1950-es évek első felét, és így az 1951 -es kiköltözésekre és ezzel a kitelepítésekre nincs direkt ada- tunk, azonban a későbbi lakónyilvántartásokban feltüntetett 1951. évi, és különösen a nyári beköltözési időpontok mögött nagy valószínűséggel a kitelepítések nyomán megüresedett lakásokba behelyezett bérlőket sejthetjük.37
Az 1944-es zsidóellenes intézkedésekkel kezdődő, a politikai körülmények te- remtette kényszerhelyzetekben jelentkező cserélődési hullámok közül az 1956-os periódus személyi vonatkozásairól tudunk legkevesebbet. Házaink lakóinak az 1956- os események és az emigrációs hullám általi érintettségének megítéléséhez nincs megbízható és ellenőrizhető forrásunk. Az 1956. október 23. után illegálisan kül- földre távozottakat 1956-1957-ben a távozás körülményeiből adódóan még a belügy sem mérhette fel pontosan. A szakirodalom és a levéltári anyag alapján -jelenlegi ismereteink szerint - a fővárosi illetőségű emigránsok kétféle hatósági nyilvántartás- ba vételére került sor 1957-ben: egyrészt a fegyveres erők és közbiztonsági ügyek miniszterének 2/1957. (11.10.) számú rendeletével előírt rendőrségi kijelentések alapján a belügyi, másrészt a kerületi tanácsi nyilvántartás útján.38 A lakónyilvántartó könyvek, és azokkal egybevetve az V. kerületi tanács igazgatási osztálya által a „disz- szidált" személyekről vezetett, 1959-1962 közötti évekből rendelkezésünkre álló ik- tatókönyvek a lakóházak szintjéig lehatoló, de korlátozott kutatást tesznek lehetővé. Az 1956-os emigrálások feltérképezéséhez használt kétféle iratanyag ugyanis - azaz a lakónyilvántartó könyvek, és az V. kerületi tanács „disszidensek"-ről vezetett ikta- tókönyvei - nem fedi le egymást. Az ismereteinkben mutatkozó hiányok pótlására az új lakók beköltözésének a később megnyitott lakónyilvántartásokból is követhető és 1956 végére, illetve 1957 első felére eső árulkodó, de más források által egyelőre ellenőrizhetetlen időpontjaira támaszkodhatunk. A kétféle forrást összevetve, míg a Nádor utca 6. szám alatt az iktatókönyv egyetlen „disszidens"-t sem jelez, addig a lakónyilvántartás tud egy, az országot elhagyó családról. A Xxxxxx Xxxxxx utca 12. számú ház lakóinál az eltérés még nagyobb. Az iktatókönyv hat „disszidens"-t em- lít, a lakónyilvántartás nyolcat, az átfedés azonban kicsi: csak négy esetben van szó egyazon családokról. A hatósági iratokból a családtagok, házastársak sorsát illetően
- ugyanúgy, mint a kitelepítés esetében is - semmit nem tudunk meg, nincsenek kü- lön feltüntetve.
7 Egyelőre nem lehet tudni, hogy vajon csak a véletlen, vagy direkt politikai akarat áll-e azon jelenség mögött, hogy miközben vizsgált házainkból az 1940-es évekre vonatkozóan - 1948-ig bezárólag
- egy, 1954-ből kettő, 1959-ből pedig négy lakónyilvántartó könyv maradt fenn, addig az 1950-es évek első fele megközelíthetetlen e dokumentumtípus alapján.
8 Az emigrálások nyomán megüresedett lakások ügyében intézkedő 8/1956. (XII.13.) Korm. sz. rendelet írta elő, hogy az elhagyott lakások bejelentett lakóinak külföldre vagy ismeretlen helyre való távozását a rendelet hatályba lépésétől számított három napon belül a lakónyilvántartó könyv vezetésére hivatott személy köteles a kerületi tanács végrehajtó bizottsága felé jelenteni.
192
VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS
Az épített környezet rekonstruálása
A főváros más városrészeinek lakáskínálatához mérve a Lipótvárost lakásállománya és lakbérei alapján tudjuk elhelyezni a két világháború közötti budapesti lakáspiac keretei között. Miután azonban a két világháború közötti székesfővárosi statisztikák a közigazgatási kerületeknél kisebb bontásban nem közöltek folyamatosan lakás- statisztikákat, az V. kerületet alkotó két városrészt, a Lipótvárost és az Újlipótvárost nem tudjuk egymástól elkülöníteni a publikált statisztikákban. E hiány következté- ben a bérlőkörök időbeli metszeteinek rekonstruálásához hasonlóan a lakások szobák szerinti összetételét és az éves lakbért rögzítő lakáskatasztert is magunk kell, hogy összeállítsuk. A lakáskataszter elkészítéséhez a városrész szövetét alkotó bérházak és bérlakások mikroszintjén végzett adatgyűjtés előnye ugyanakkor, hogy a város- rész lakásállományának heterogenitását, és annak a bérlők társadalmi összetételére gyakorolt hatását differenciáltan képes érzékelni. Ha a lakások szobák szerinti össze- tételét és az éves lakbér összegét a státus mérésére alkalmas mutatóként fogadjuk el, akkor a lakáspiac helyi kínálatának keresztmetszeti képét rekonstruálva a városrész státusát mérhetjük a budapesti városrészek rangsorában.
A lakásállományt tekintve a Lipótvároson belül tetszőlegesen körülhatárolt területi egység teljes keresztmetszetét szintén csak az 1941-es és az 1945-ös állapotban ismer- jük. Az 1941. évi népszámlálás és az 1945. évi budapesti népösszeírás lakásíveinek a lakások összetételére vonatkozó, egymást is ellenőrző adatainak egy adott állapotot rögzítő statikus képét azonban a szerencsés esetben egymást követő évek sorából fenn- maradt házbérjövedelem-bevallási ívek adatsorai segítségével helyezhetjük el időbeli folyamatokban. Az 1917-1948 között a Magyar Jelzálog Hitelbank tulajdonában xxxx Xxxxx xxxx 0. szám alatti bérház 1931-től 1943-ig fennmaradt házbérbevallási ívei lakásszám szerint közlik a bérlők nevét és foglalkozását, a bérlemények funkcióját, szobák és mellékhelyiségek szerinti összetételét, valamint az éves lakbérek összegét.39 A házbérbevallási íveken kívül az 1924-1931 közötti időszakból bérévnegyedek szerinti bontásban rendelkezünk a tulajdonos Jelzálog Hitelbank által saját céljára készített lak- bérkimutatásokkal. Bár ezen lakbérívek a bérlő nevén és a negyedévi lakbér nagyságán kívül sem a bérlő személyére, sem a lakás összetételére vonatkozóan nem tartalmaznak további adatokat, a nem ábécérendben, de mégis következetes sorrendben - a földszinti üzlethelyiségeknél kezdve emeletenként és lakásonként haladva - felvett lista az 1931 - tői rendelkezésre álló lakás szerinti bérlőnevekkel összevetve még a bérlők házon belüli elhelyezkedéséről, és esetlegesen házon belüli mozgásairól is pontosan informálnak.
Az 1945 utáni folyamatok nyomon követéséhez műemlék-házak esetében leg- jobbak a forrásadottságaink. A társbérletesítés és a műszaki megosztások nyomán átalakuló lakásállomány feltérképezése az 1960-as évek elején megkezdett műemléki felmérések felújítási terv-dokumentációira támaszkodhat. A szórványosan fennma- radt lakásmegosztási iratok ugyanis még egyetlen bérházon belül sem fedik le a meg- osztásra kémlő lakások teljes körét.40
MOL (Magyar Országos Levéltár), Z 915. 1. csomó 8. tétel. Magyar Jelzálog Hitelbank Rt. Elismert Vállalati Nyugdíjpénztára. Nyugdíj intézeti bérházak adóbevallási ívei (1924-1949). Az iratanyag meglétére Xxxxx Xxxxx hívja fel a figyelmet: XXXXX 1991a. 145.
BFL, XXIII. 205. b. Budapest V. Kerületi Tanács iratai. A szakigazgatási szervek iratai.
193
NAG Y XXXXX
Elöregedő és megújuló bérházak: lakáspiac a két világháború között
A lipótvárosi ingatlankínálat két világháború közötti dinamikáját XIX. századi épí- tésű, elöregedett bérházainak 1930-as években meginduló szanálása adta.41 Leromlott állapotú bérházak vásárlása és újak építése révén a helyben székelő részvénytársasá- gok is motorjaivá váltak az ebben az évtizedben meginduló, a városrész ingatlanállo- mányának modernizálását célzó szanálási folyamatnak: „A budapesti ingatlanpiacon erőteljesen növekedett a kereslet az utóbbi hetekben olyan bérházak iránt, amelyek helyén úgynevezett bontásos építkezést lehet adómentes alapon végezni. Különösen a belsővárosban tapasztalható a kereslet ilyen házak iránt, noha a legtöbb ház olyan erős kezekben van, amelyek nem akarnak birtokuktól megválni. (...) Tavasszal sok építkezés indul meg ilyen alapon a fővárosban. Mint építkezési szakkörökből halljuk, a Rákóczi úton különösen sok ilyen építkezés lesz. Úgy számítják, hogy körülbelül egy év leforgása alatt a Rákóczi útról teljesen eltűnnek a régi egy- és kétemeletes házak, amelyeknek helyébe modern ötemeletes palotákat emelnek. (...) A következ- mények máris mutatkoznak. (...) A beépítetlen ingatlanok ára erősen emelkedik. A régi Lipótvárosban is megindul lassanként ez a folyamat és a Nádor ucca, Bálvány ucca tájáról eltűnnek a régi házak."42 Egy magánszemélyi tulajdonban elöregedő lipótvárosi bérház pénzintézeti felvásárlásával járó építészeti modernizálás tipikus példája a gr. Xxxxx Xxxxxx (ma Xxxxxx Xxxxxx) xxxx 00. szám alatti bérház sorsa. A báró Xxxxxx Xxxxxxx, majd özvegye tulajdonában álló ingatlan valószínűleg özv. Xxxxxx Xxxxxxxxx halálát követően került eladásra a Takarékpénztárak és Bankok Egyesüle- tének Országos Nyugdíjpénztára számára.43 A régi ház bontásával megüresedett tel- ken 1939/1940-ben épült fel a modern, lakások mellett a földszinten üzleteknek, az alsó emeleteken pedig irodáknak is helyet adó többfunkciós bérház. A Xxxxxxxxxx Xxxxxx által tervezett épület a konzervatív építészeti gondolkodás és az azzal szem- behelyezkedő, technikai és esztétikai téren is újító modern, funkcionalista szemlélet váltásának jegyében született. Alaprajzi megoldása az Ujlipótváros 1930-as évekbeli kiépülése során kipróbált zárt lépcsőházas, viszonylag homogén lakásállományú, a háromtraktusos hallos kialakításra alapozott típust képviselte.44 A részvénytársasági
" Az 1930-as években Budapest belső városrészeit illetően megjelenő szanálási törekvéseket említi
CSANÁDI-LADÁNYI 1992. 51.
12 „Tömegesen indul meg a bontásos építkezés Budapest belső részeiben". Magyar Közgazdaság
1936. április 16. 8. A Bálvány utca ma Xxxxxxx 0. utca.
13 A következtetés alapja, hogy a ház 1938-ban már nem özv. Xxxxxx Xxxxxxxxx, hanem Kohner Etel tulajdonában állt. Bár a szakirodalomban eddig nem sikerült a régi, háromemeletes bérház nyomára bukkanni, egy századfordulós fényképen azonban pontosan azonosítható: a XIX. századi bérházak jellegzetes képét mutatja. (JALSOVSZKY-TOMSICS 1996. 62. „A pestiesen „zabgőzösnek" nevezett om- nibusz a Fürdő utcában, 1905 körül".) A képen a Dunapart felé haladva a Derra-ház (Xxxxxx Xxxxxx u. 16.) utáni kereszteződést követően a második épületben fedezhető fel a kérdéses ház, a II. világhábo- rúban megsemmisült, xxxxxx Xxxxx xxxx 00., majd 1924-től gr. Xxxxx Xxxxxx xxxx 00. xxxx mögött.
14 Az 1930-as évek budapesti lakóházépítése terén kibontakozó újításokról lásd: FERKAI 2001. 19-20,
57. A Xxxxxx Xxxxxx u. 12. szám alatti TÉBE-ház irodalma: Magyar Építőművészet 1943. április; to- vábbá FERKAI 2001. 100-101.
194
VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS
felvásárlásoknak az ingatlan piaci értékének növelése céljából kivitelezett korszerű- sítő felújításaira találunk példát két másik bérház esetében is. A gr. Xxxxx Xxxxxx utca
16. szám alatti, 1838/1839-ben épült bérház 1932-ben kivitelezett felújítási-korsze- rűsítési munkálatait feltételezhetően már a gr. Xxxxxxxx Xxxxxxxxx helyébe lépő új tulajdonos, a Budapest Székesfővárosi Vásárpénztár Nyugdíjintézete finanszírozta.45 1932-ben az I. emeleti etage-fűtés bevezetésén kívül nagyszabású belső átalakítá- sokra, a lakások korszerűsítésére és a közös WC-k megszüntetésére került sor.46 Az 1890-es évekig magánszemélyi tulajdonban szállodaként üzemeltetett, 1839/1840- ben épült Nádor utca 5. szám eladását követően az új tulajdonos, a Trieszti Általános Biztosító Rt. által kivitelezett funkcióváltást és ennek megfelelő átalakítást élt át. Az 1900-as évek legelején véghezvitt külső és belső átépítés eredményeképpen egy, a korszerű központi fűtés- és melegvíz-szolgáltatás bevezetésével is megnövelt értékű bérház állt működésbe a biztosítóintézet befektetéseként.47
A Lipótváros magánszemélyi tulajdonban álló bérházainak részvénytársasági felvásárlása - az adásvételt követő korszerűsítő beruházások révén - az ingatlanál- lomány minőségére és piaci értékére gyakorolt hatásával feltehetően filtrációs folya- matokat indukált. A kortárs építészek által egészségtelensége és a modern szemléletű funkcionális kívánalmaknak való meg nem felelése miatt kárhoztatott körfolyosós bérháztípus terveztetésével szakító építészeti megújulás az egy-, két-, és legfeljebb háromszoba-hallos lakástípust terjesztette. A XIX. század és az 1930-1940-es évek bérházainak gyökeresen eltérő lakáskínálatát a korabeli lakásigények összefüggésé- ben kell vizsgálni. A két világháború közötti lakáskeresletet két tényező, a közép- osztályi elszegényedés és a nemzedékváltás nyomán a középosztályi lakásideál átalakulása határozta meg. A középosztály anyagi lehetőségeinek változása a három- négyszobás, a magánszférát és a reprezentációs teret a hálószoba-ebédlő-szalon hár- masában szigorúan elválasztó dualizmuskori lakásideál helyett a kétszobás lakások iránti keresletet élénkítette, megteremtve a kor legkeresettebb és legkelendőbb lakás- típusát, az átlagosan 110 m2-es kétszoba-hallos lakást.48 A kereslethez alkalmazkodó befektetők így legfeljebb háromszoba-hallos lakásokat építettek, míg a négyszobás lakás teljesen eltűnt az új épületek lakáskínálatából, de már a háromszoba-hallos lakások kiadása is gondot okozott.49 A dualizmus kori középosztályi lakásideál át-
45 Az ingatlan 1928-ban még gr. Xxxxxxxx Xxxxxxxxx, 1933-ban pedig már az említett nyugdíjpénztár tulajdonában állt. (Budapesti czím- és lakjegyzék 1928. és Budapesti ingatlanok címtára 1933.)
46 A felújításra vonatkozó adat forrása: Belváros-Lipótváros Vagyonkezelő Rt. Tervtára. Tudományos dokumentáció. Budapest, V. Xxxxxx Xxxxxx xxxx 00. Fővárosi Ingatlankezelő Műszaki Vállalat, Mű- emléki Osztály - Tudományos Csoport, 1973. 17.
47 BIBÓ 1988. 145-146.
48 „A múlt idők építészetének a kislakás teljesen elhanyagolt terrénuma volt. A háború utáni idők gazdasági és szociális körülményei építészetünk legaktuálisabb problémájává tették azt. Egyrészt a kereseti lehetőségek csökkenése középosztályunk tagjait a régi négy-ötszobás lakásokból a három-, kettő-, sőt egyszobás lakásokba kényszerítették; így vált a bérházépítés legégetőbb problémájává a kislakásos bérház". (VASVÁRI 1934. 13.) A kétszoba-hallos lakástípus átlagos nagyságát Xxxxxx Xxxx építész adja meg (KOTSIS 1941. 2).
49 KOTSIS 1941.2. és UŐ. 1942.9.
195
NAG Y XXXXX
alakulási folyamatát tükrözi a lakások nagyság szerinti számának alakulásában 1910 és 1930 között a kortárs statisztika által megfigyelt tendencia is. Miközben a nagy- lakások száma ezen évtizedek alatt stagnált, illetve csökkent, addig a két-négyszobás középlakások száma másfélszeresére emelkedett.50 Az 1920-as évek szűkösebb anya- gi viszonyai után a gazdasági világválság jelentett újabb megrázkódtatást. A válság- évek alatti lakáshelyzet kortárs megítélése szerint „a fővárosi lakosság nagy részének nehéz megélhetési viszonyaira következtethetünk abból, hogy a főbérleti lakások körülbelül négyötöde legfeljebb kétszobás és aránylag csak kevés család van abban a helyzetben, hogy nagy anyagi áldozatok árán a polgári jómódot jelentő négyszobás vagy annál tágasabb lakást bérelhessen."51
Az új építésű, egy-két-, legfeljebb háromszoba-hallos lakásokat kínáló modern bérházak esetében összehasonlító vizsgálatok nélkül nem tudjuk megítélni, hogy a
XIX. századi bérházak kályhával fűtött lakásaihoz képest a központi fűtés- és me- legvíz-szolgáltatás kényelmével felszerelt bérleményeik, átalakult beosztásukkal és csökkentett szobaszámukkal valóban a középosztály megváltozott anyagi lehetősé- geihez való piaci alkalmazkodás eredményeinek tekinthetők-e. Az 1940 májusában beköltözhetővé vált gr. Xxxxx Xxxxxx xxxx 00. szám éppen e bérháztípus társadalmi keresztmetszetének megfigyelésére ad lehetőséget. Vajon milyen hatást gyakorolt a bérlők szociális összetételére a központi fűtés- és melegvíz-szolgáltatással, lifttel, a földszinten telefonfülkével is felszerelt TÉBE-ház, alaprajzi beosztásánál fogva az udvari lakásokat kiiktató, döntően kétszoba-hallos-cselédszobás lakásállományával? A XIX. századi, heterogén lakásállományú körfolyosós bérházak egy-, kétszobás-
tól akár a hét-, nyolcszobás lakásnagyságot is elérő kínálatával szemben a gr. Xxxxx Xxxxxx utca 12. szám 90%-ban egyszobás garzonokat és kétszoba-hallos-cselédszobás bérleményeket kínált. A lakások maximális nagyságát az összesen húsz főbérleti la- kásból mindössze két háromszoba-hallos-cselédszobás bérlemény képviselte, a négy- hétszobás lakások hiányoztak kínálatából. A ház összesen nyolc egyszobás lakását egy kereskedő, egy divattervező, két magántisztviselő, egy építészmérnök, egy szabómester és egy színinövendék bérelte. A 2100 pengős átlagos évi bérrel a többi ház 950-1300 pengős kétszobás-cselédszobás lakásainál lényegesen drágább kétszo- ba-hallos-cselédszobás lakások bérlőinek köre - egy országgyűlési képviselő, egy bank-vezérigazgató, két főtisztviselő (egy svájci megbízott főtisztviselő, valamint egy nyugalmazott városi főjegyző, aki részvénytársasági főtisztviselői pozíciót töltött be), két kereskedő, és egy önálló praxist is folytató szanatóriumi főorvos - foglalko- zását, beosztását tekintve is a középosztály felső rétegébe tartozott. E lakástípusban mindössze egy szabómester és egy gépírónő az alacsonyabb foglalkozási státus kép- viselője. A többi vizsgált ház kétszobás-cselédszobás lakásait bérlő két altiszt, egy kereskedősegéd, öt szolgáltató kisiparos, öt tisztviselő, egy orvos, egy iparművész és egy magánzó által alkotott bérlőköréhez képest a gr. Xxxxx Xxxxxx xxxx 00. szám új típusú, hallos lakásaival magasabb státusú bérlőket vonzott magához. A bérlők
MÓRICZ [1934]. 18-24. Hosszabb távú tendenciaként 1880 és 1930 között a budapesti lakások szá- mának 3,7-szeres növekedéséhez képest a két-négyszobás lakások száma 4,5-szeresre emelkedett, az ötszobásoké háromszorosára, a hat-hétszobásoké pedig csak kétszeresére.
XXXXXXXXX-KARDOSS [1933]. 33.
196
VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS
háztartásszerkezetét az albérlőtartás és a lakásban lakók számának mutatóján vizs- gálva eredményeink megerősítik a foglalkozási megoszlás alapján kirajzolódó képet. A ház húsz főbérlőjéből mindössze csak egy tartott albérlőt 1941-ben, miközben a hét házban átlagosan a lakások egyötödében találunk albérlőt. Az egy lakásra eső lakók száma, nyilvánvaló összefüggésben az albérlőtartás alacsony arányával, nem emelkedett négy fő fölé. A főbérlői családok létszámát tekintve a maximum három fős családok közül is az egyedülálló - legfeljebb háztartási alkalmazottal együtt élő
- főbérlők domináltak. Az egyedülálló főbérlőkön kívül a kizárólag gyermektelen, vagy egy gyermekes házaspároknak otthont adó, 1940/1941-ben újonnan belakott ház főbérlői családjait a többi vizsgált háztól teljesen eltérő háztartás szerkezet jel- lemezte. (2. táblázat) Az első pillantásra az új lakástípus és a magasabb státusú bérlőkör együttjárását mutató egybeesés mögött a lakbérek szintjében kell keresni a magyarázatot. A vizsgált hét ház összehasonlítása alapján nem a kétszobás, ha- nem a négyszobásnál kezdődő lakáskategória potenciális bérlőkörének megfelelő társadalmi összetételű bérlőkör e sajátosságát a lakbérek szintje okozta. Bár egy lakbéremelési tilalmat bevezető új lakbérszabályozás, amely az új építésű lakásokat kivonta e tilalom hatálya alól, csak 1941. augusztus 1-én lépett életbe, az új építésű lakások lakbére e rendelkezéstől függetlenül is magasabb volt.52 Az 1940 májusában beköltözhetövé vált bérháznak az egyszobás lakások esetében a többi házhoz képest mintegy háromszorosan, a kétszobás lakások esetében durván kétszeresen magasabb lakbérei mind az egyszobás, mind a kétszoba-hallos kategóriában magasabb társadal- mi helyzetű bérlőket vonzottak. Ezzel együtt is azonban a háztartások többi háztól jól érzékelhetően elütő összetétele, amit a főbérlők életkori megoszlása sem magyar- áz egy jellegzetes életciklusban lévők túlsúlyával, a lakbérszabályozástól független tényezők hatására utal az új, egy-, két-, vagy háromszoba-hallos lakástípus bérlőinek társadalmi helyzetére vonatkozóan.53
A lipótvárosi születésű kortárs író, Xxxxxx Xxxxxx a két világháború közötti Lipótvárost hanyatló pályán látta: „És most szóljunk néhány szót az apákról, akik megszerezték és egyelőre még tartják a hat és nyolcszobás lakásokat, de fiaik állás nélkül lézengenek vagy nyomorult kis állásokban tengődnek. A horizont összeszű- kül előttük, a nagy perspektíváknak látszólag vége. Úgy látszik, a polgári családok lassú, fokozatos emelkedése a polgári század babonája volt. (...) a példás háziasszo- nyok most kénytelenek leépíteni a háztartásukat, ami olyan kínszenvedés számukra, mint a becsületes iparosnak, ha silány anyagból kell dolgoznia. A lipótvárosi anyák Zirzenben, háztartási és varróiskolában szerzett műveltsége nem tud megbirkózni a mai zord időkkel; a világra vetett jóindulatú, bizakodó, verőfényes mosolyuk már jó ideje az ajkukra fagyott; a töménytelen fehérnemű, amit évtizedeken át gyűjtöttek, a szekrényben fakul és a lányuk nem kap hozzáillő partit, a fiuk nem váltja be a hozzá fűzött reményeket."54 A középosztályi elszegényedést megélő nemzedék egy buda-
52 5.777/1941. M. E. sz. rendelet, amely az 1939. szeptember 1-én érvényes lakbér összegében maxi- málta a lakbéreket.
53 A főbérlők többsége, húszból tizenketten, a 35 és 55 éves korcsoportba tartozott, az ennél idősebb, 60-70 éves korosztályt négy fő képviselte, a fiatalabb, 25-30 éves korosztályt pedig két fő.
54 HEVESI 1936. 11-12.
197
NAG Y XXXXX
xxxxx és lipótvárosi szinten is átalakuló társadalom képviselője volt: „Lehet, hogy az új lelkület, amelyet ők képviselnek, már nem lipótvárosi, lehet, hogy a budapesti polgárságnak az a típusa, amelyet ez a kerület jelképez, már kihalóban van és nem- sokára végkép ki fog halni. Politikai jelentősége már régóta nincs a Lipótvárosnak, gazdasági jelentősége is hanyatlik."55 Mindezek fényében feltehetjük a kérdést, hogy vajon a hanyatló pálya hátterében - amennyiben valóban hanyatló volt - mennyiben állt egy elöregedő, a szanálással a rehabilitáció útján éppen meginduló városrész, vagy mennyiben egy részben régi, részben megújuló lakásállományával a két világ- háború között is egy stabil középosztályi és felső középosztályi réteget is vonzó és megtartó városrész.
2. táblázat. A lakások megoszlása a lakásban lakók száma és a föbérlöi családok létszáma szerint 194]-ben
Nádor u. 5. | Nádor u. 6. | Mérleg u. 9. | Mé rleg u. 11. | Xxxxxx X. u. 12. | Xxxxxx X. u. 16. | Hercegprímás u. 13. | ||||||||
A | B | A | B | A | B | A | B | A | B | A | B | A | B | |
1 fős | 1 | 6 | 2 | 4 | - | I | - | 3 | 7 | 9 | 1 | 3 | - | 3 |
2 fős | 7 | 5 | 3 | 6 | 2 | 2 | 4 | 4 | 3 | 7 | 7 | 11 | 5 | 4 |
3 fős | 4 | 6 | 3 | - | 5 | 5 | 1 | 1 | 7 | 6 | 5 | 6 | 2 | 4 |
4 fős | 2 | 4 | 4 | 3 | - | I | 4 | 2 | 5 | - | 4 | 4 | 3 | 4 |
5 fős | 3 | 1 | 1 | 1 | 2 | 1 | - | - | - | - | 3 | 1 | - | 1 |
6 fős | 5 | - | 3 | - | 3 | - | ||||||||
7 fős | - | - | 1 | - | 1 | - | - | - | - | - | - | - | 1 | - |
8 fős | - | 2 | 1 | 1 | - | |||||||||
9 fős | - | 1 | - | 1 | - | |||||||||
összesen | 22 | 14 | 10 | 10 | 22 | 26 | 16 | |||||||
Források: Az 1941. évi népszámlálás lakásívei. A= A lakások száma a lakásban lakók létszáma szerint. B= A lakások száma a föbérlöi család létszáma szerint, háztartási alkalmazottak nélkül.
Cserélődés és folytonosság:
társadalmi átrétegződés kvantitatív megközelítésben
1941-ben a hét ház főbérlőinek társadalmi megoszlásában a magántisztviselők vilá- gosan kivehető túlsúlya mellett a kisiparosok, a szabadfoglalkozású értelmiségiek és a kereskedők foglalkozási-társadalmi csoportjai domináltak. (3. táblázat) A főbérlők egyötödét adó magántisztviselők túlsúlyát az ipari, kereskedelmi és pénzügyi rész- vénytársaságok helyi koncentrálódása magyarázza. A részvénytársasági székházakkal
HEVESI 1936. 12.
198
VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS
és ingatlanokkal sűrűn behálózott városrészben a részvénytársasági tisztviselőknek a helyi társadalom valamennyi foglalkozási csoportját meghaladó egyötödös aránya a budapesti átlagot kétszeresen reprezentálta felül. (Melléklet) Eközben a köztisztvi- selők, bár a hét ház főbérlői között hat képviselővel jelen vannak, nem a hét ház kör- zetében, hanem a Lipótváros Báthory utca vonalában meghúzható belső határvonalán túl, a közhivatalok közelében béreltek lakást.56 A magántisztviselők után a főbérlök második legnépesebb csoportját a kisiparosok alkották, tizennyolc főbérlővel. A hét ház kisiparosai körében a ruházati szakmák uralkodtak: a tizennyolcból tizennégy főbérlő gyakorolta a xxxxx, fehérneműkészítő és fuzőkészítő mesterségeket. A kisiparosok után a főbérlök foglalkozási megoszlásában számarányukat tekintve a harmadik helyen a szabadfoglalkozású értelmiségiek álltak, őket követték negyedik helyen a kereskedők. E négy foglalkozási csoport adta 1941-ben a főbérlök háromnegyedét. A hét ház tágabb környezetét alkotó, a gr. Xxxxx Xxxxxx utca és az Xxxxx Xxxxx utca határvonalával kijelölt 31/a számú statisztikai alkerületet e csoportok a budapesti arányukhoz képest kétsze- resen felülreprezentálva lakták. (Melléklet) A helyi társadalom alsó rétegét képviselő munkás és altiszti rétegből a hét házban mindössze négy altiszttel találkozunk. Még azzal együtt is, hogy a Lipótvároson belül a 3 l/a számú statisztikai alkerületben a lipót- városi átlaghoz képest magasabb arányt értek el, a budapesti átlagtól mind a hét házban, mind a 31/a számú statisztikai alkerületben messze elmaradt jelenlétük.
1941-hez képest, immár a központosított lakásrendszer keretei között, 1954-re a főbérlő családok kétharmada kicserélődött ki. (6. táblázat) A hét ház 1941-ben megfigyelhető heterogén társadalmi összetétele azonban az 1950-es években is to- vábbélt. Nem változott meg 1954-re - a tisztviselő és értelmiségi rétegeket együtte- sen tekintve - a szellemi foglalkozások dominanciája sem. A tisztviselők, az egyéb szellemi foglalkozásúak és az értelmiségiek körébe tartozó fő- és társbérlők együttes aránya 1954-ben 41%-kal kevéssel alacsonyabb az 1941-ben mért 46%-hoz képest. A szellemi foglalkozások változatlan túlsúlya mellett azonban döntő átstrukturálódás ment végbe 1941 és 1960 között: miközben egyes foglalkozási-társadalmi csoportok eltűntek, addig a fizikai munkások 1944/1945-től újonnan beáramló rétegei radikális létszámnövekedést értek el.
A statisztikában élesen kirajzolódó belső határvonal gyökerét a századforduló két nagy, a városrész térbeli, és ezáltal társadalmi szerkezetét is átalakító építészeti-városrendezési vállalkozásában kell keresni. Az 1890-es évek utolsó éveiben az országgyűlés új épületének építése és az Újépület lebon- tása nyomán a Szabadság tér kialakítása a Lipótváros kormányzati és - a Xxxxxx xxxxx tér mellett második pénzügyi központként - banknegyed jellegét tette markánsabbá. A két nagy rendezés a városrész északi irányban való terjeszkedését és a lakosság társadalmi karakterének módosulását is eredményezte. Az analfabéták, a túlzsúfoltan lakók, az ágyrajárók, és a cselédtartás 189l-es térbeli eloszlását alkalmazva mutatóként, a városrész térbeli szerkezetét átalakító építkezéseket megelőző- en az Újépület rajzolta ki a belső határvonalat. Az analfabéták kétszer olyan magas aránya, a túl- zsúfolt lakásviszonyok, valamint a cselédek alig több mint fele akkora száma jelzi az éles határt a Lipótváros 1800-as évek első évtizedeitől kezdődően kiépült déli része, és az Újépületen túli északi, még nem városiasodott, földszintes képet mutató részének ipari-munkás népessége között. (KÖRÖ- SI-THIRRING 1894.) Ezen északi résznek bérpalotákkal való beépítése a XIX-XX. század fordulójától a déli résznél magasabb státusú népességet vonzott magához. (Melléklet)
199
NAG Y XXXXX
3. táblázat. A hét ház főbérlőinek foglalkozási megoszlása 1941-ben és 1954-ben
1941 1954
Politikai elit 3 -
Vezető beosztású magántiszt- 7
viselő
Egyéb magántisztviselő 15
Tisztviselő
Köztisztviselő
31 6 29
Főtisztviselő k.m.n. 2
Tisztviselő k.m.n. 1
Irodai dolgozó | - | 10 | ||
Egyéb szellemi foglalkozások | - | 6 | ||
(Szabadfoglalkozású) értelmiségi | 15 | 22 | ||
Önálló kereskedő | 12 | - | ||
Önálló kisiparos | 18 | 14 | ||
Szövetkezeti dolgozó | - | 3 | ||
Szövetkezeti tag | - | 2 | ||
Xxxxxxxxxx, segéd | 3 | 16 | ||
Munkás Segédmunkás | 3 | - | 31 | 10 |
Egyéb munkás | - | 5 | ||
Segédszemélyzet | 4 | 4 | ||
Fegyveres testületek | - | 3 | ||
Vagyonából élő | 6 | - | ||
Járadékos | 1 | - | ||
Nyugdíjas, kegydíjas | 7 | 9 | ||
Eltartott | - | 2 | ||
Háztartásbeli | 4 | 13 | ||
„Deklasszált" | - | 4 | ||
Egyéb | 1 | 4 | ||
Házfelügyelő, segédházfelügyelő | 14 | 12 | ||
Összesen | 119 | 168 |
Források: Az 1941. évi népszámlálás lakásívei. 1954. évi törvényhatósági választói névjegyzékek. Lakónyilvántartó könyvek.
Az 1954-es rekonstruált keresztmetszet csak a fö- és társbérlőként lakáshoz köthető személyeket tartalmazza. A tényleges fö- és társbérlők létszáma ennél magasabb lehetett. Az 1954. évi választói névjegyzékek foglalkozási megnevezéseinek besorolásához az 1960. évi népszámlálás kódolási utasításait használtam.
200
VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS
4. táblázat.
Az 1944-1945-ös bérlőcserélődés társadalmi- foglalkozási csoportok szerint
A föbérlők száma 1941-ben | 1944-1945- ben eltűnik a régi bérlők közül | 1944-1945- ben újonnan beköltözött fő- és társbérlők | 1945-ben eltűnik az új bérlők közül | ||||||
Politikai elit | 3 | 2 | 2 | 2 | |||||
Volt nyilas országgyűlési képviselő | - | - | 1 | 1 | |||||
Vezető beosztású magán- tisztviselő | 7 | 4 | 7 | 2 | |||||
Tiszt- viselő | Egyéb magántisztviselő Vezető beosztású köztiszt- viselő | 31 | 15 - | 12 | 5 1 | 27 | 5 3 | 15 | 3 1 |
Köztisztviselő | 6 | 1 | 2 | - | |||||
Egyéb tisztviselő | 3 | 1 | 10 | 9 | |||||
Szabadfoglalkozású értelmiségi | 15 | 8 | 7 | 2 | |||||
Önálló kereskedő | 12 | 4 | 5 | 1 | |||||
Önálló kisiparos | 18 | 6 | 10 | 3 | |||||
Mun- xxx | Xxxxxxxxxx, segéd Egyéb munkás | 3 | 4 - | 1 | 1 - | 14 | 9 5 | ő | 4 2 |
Segédszemélyzet | 4 | - | 7 | 2 | |||||
Rendőr | - | - | 7 | 5 | |||||
Vagyonából élő | 6 | 3 | - | - | |||||
Járadékos | 1 | 1 | - | - | |||||
Nyugdíjas, kegydíj as | 7 | 2 | 2 | 2 | |||||
Háztartásbeli | 4 | 1 | 12 | 6 | |||||
Házfelügyelő, segédházfelügyelő | 14 | 5 | 4 | 3 | |||||
Nincs adat | 1 | 1 | 1 | . | |||||
Összesen | 119 | 48 | 99 | 48 | |||||
Források: Az 1941. évi népszámlálás lakásívei. Az 1945. évi budapesti népösszeírás lakásívei. Budapesti háborús kárstatisztikai felmérés.
Az 1941., az 1945. és az 1954. évi keresztmetszetet egybevetve foglalkozási csopor- tonként követhető nyomon az átrétegződés. (3. és 4. táblázat) A Horthy-korszak poli- tikai elitjét 1941-ben reprezentáló nyugalmazott belügyminiszter, Xxxxxxxxxx Xxxx, a képviselőházi alelnök, majd a későbbiekben kultuszminiszter Xxxxxxx Xxxxx Xxxx, és az országgyűlési képviselő Xxxxxxx Xxxxxx közül csak Xxxxxxx Xxxxx Xxxx 1945 utáni sorsát ismerjük. A feltehetően vidéki illetőségű Kölcsey-család 1941-ben tűnik fel először és utoljára a szemünk előtt. Xxxxxxxxxx Xxxx nyugalmazott belügyminiszter 1945-ben már ugyancsak nem lakott a Xxxxx xxxx 0. szám alatt 1938 óta bérelt lakásá- ban. X Xxxxx xxxx 0. szám alatt 1923 óta egy ötszoba-hallos, két cselédszobával és két fürdőszobával felszerelt utcai lakást bérlő Xxxxxxx Xxxxx-család viszont a lakás
201
NAG Y XXXXX
egyik társbérlője maradhatott egészen az 1957-ben elhunyt családfő özvegyének, báró Xxxxxxxx Xxxxxxxxxx 196 l-es elköltözéséig, miután „1951-ben a kitelepítést úgy kerülte el, hogy Nádor utcai nagy lakását a hatóságoknak átengedte, csak a konyhát és cselédszobát tartva meg magának".58 1945 után az új politikai elit nem jelent meg házainkban. Az 1945-ben színre lépő új politikai elit egyik tagjának, Xxxxxxxxx Ár- pádnak az esete jól jellemzi a kommunista vezetés lakóhelyi orientációját:
„ Még az elmúlt év őszén [1946 őszén] szüleim elköltözködtek a Pasaréti útra. Apám ellenkezett, eleinte hevesen tiltakozott a költözködés ellen. Nem akart Xxxxx, nem akart villában lakni.
- Énjól érzem magam ebben a lakásban, megszoktam. Mi afenének menjek át Bu- dára - makacskodott. - Különben is, innét a Parlamentbe csak át kell sétálnom.
Anyám errefelsorakoztatta érveit.
- Xxxx, Xxxxx, már Rákosi is szóvá tette ezt a lakást. Azt mondta, nem biztonságos egy politikusnak bérházban lakni...
- Mi a fene!
Anyám nem zavartatta magát, folytatta a győzködést:
- Igen, s azt isjelezte Rákosi, hogy nálunk az Alkotmány utcában nem szívesen tar- tanak értekezletet, sem baráti találkozót, mert nem biztonságos. Az elvtársakra vigyázni kell, mondta.
- Baromság! Anyám tovább érvelt.
- Tudod te azt jól, Árpád, hogy ők mind a Domonkos utca, A bonyi utca és Ajtósi Xxxxx sor által határolt villanegyedben laknak. Nem véletlenül. Azután ne feledd a kongresszust sem. Itt lesznek a testvérpártok küldöttei Svájcból, Svédországból, az angol munkáspárt főtitkára, Xxxxxx Xxxxxxxx, és Franciaországból is - ugyan hová akarod őket meghívni, amikor ebben a házban még a lift sem működik?
Végül is apám beadta a derekát. Beköltöztek a Xxxxxxxx xx 00. számú villába. "59
Az új káderelit, a vezető beosztású minisztériumi tisztviselők, valamint az egyéb belügyi káderek létszáma is csak 1956 novembere és 1957 nyara között duzzadt fel. Rögtön hangsúlyozni kell azonban, hogy a jelenség csak két házra, a Xxxxx xxxx 0-ra és a József Xxxxxx xxxx 00-re korlátozódott, és döntően nem az emigránsok lakásainak újraosztásával függött össze. Ugyanis egy 1956 áprilisában a lakáshiány enyhítése céljából kiadott lakásügyi rendelkezés nyomán éppen 1956 őszén került sor nagyobb számban új lakások kialakítására.60 A minisztertanácsi határozat nyomán, amely el- rendelte, hogy „Budapesten 1956-ban a hivatalok jobb és célszerűbb elhelyezésével 1500 lakást kell a lakosság részére felszabadítani", a József Xxxxxx xxxx 00-ben az I.,
II. és III. emeleti irodák lakásokká történt átalakításával tizenhét új lakás keletkezett. Az új lakások minisztériumi tisztviselőknek való kiutalása a kétszintű lakáselosztási
BORBÁN Di 1997.435.
SCHIFFERNÉ 1985. 180-181.
1.029/1956. (IV. 19.) számú minisztertanácsi határozat.
202
VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS
rendszerből adódhatott: a ház feltehetően a kerületi tanácsi lakásgazdálkodás hatás- köre alól kivonva az államapparátus lakásigényének kielégítését szolgálta.61
A tisztviselők 29, az értelmiségiek pedig 14%-kal teljesen azonos arányban voltak jelen 1941 -ben és 1954-ben a hét házban.62 A tisztviselői csoport - beleértve a magán- és köztisztviselőket, valamint az egyéb tisztviselőket is - személyi összetételében 1944-1945-ben ment keresztül nagyobb mértékű cserélődésen: ebben a periódusban harmincegyből tizenkét főbérlő tűnt el e csoportból. Bár ugyanakkor az újonnan beköltöző fő- és társbérlők egynegyede volt tisztviselő, azaz huszonhét tisztviselő költözött be fő- és társbérlőként a hatósági igénybevétel és az önkéntes összeköltözés során, közülük azonban csak tizenketten maradtak helyben a világháborút követően is. Az értelmiségiek csoportja 1944-1945-ben fele részben kicserélődött: miközben nyolc főbérlő tűnik el a szemünk elől, addig hét főbérlő költözött be, akik közül csak ketten nem maradtak helyben.
A kereskedők, egyéb vállalkozók, és a vagyonból élők csoportjai az 1941-ben megfigyelt kevesebb, mint egyötödös arányukról a nullára süllyedtek. Míg a magán- gazdaság felszámolásával e rétegek mint foglalkozási csoportok megszűntek, addig a másik célpont, a kisipar, az ellene intézett politikai és gazdasági támadások ellenére is életképes és kontinuus maradt. 1954-re veszített ugyan arányából - a fő- és társ- bérlők körében 17%-ról 14%-ra csökkent-, de nem jelentős mértékben. Ugyanakkor az erőviszonyok átalakultak: a főbérlők foglalkozási megoszlásában a kisiparosok az 1941-ben a magántisztviselők mögött elfoglalt második helyről 1954-re - a munká- sok és az értelmiségiek által is megelőzve - a negyedik helyre szorultak. 1944-ben e csoportot egyharmados arányban érte veszteség: tizennyolcból hat főbérlő tűnik el szemünk elől. Egyidejűleg azonban tíz új fő-, és társbérlő személyében a tisztviselők után a második legnagyobb arányú utánpótlást éppen a kisiparos csoport kapta, akik döntően - a tízből hét főbérlő - meg is maradtak az ekkor elfoglalt új lakóhelyükön. A vizsgált házak kisiparának szakmai összetételét 1941-ben uraló ruházati szakmák túlsúlya változatlanul érvényesült. 1954-ben a magánkisipar és a szövetkezeti ipar keretében az összesen tizenkilenc bérlő közül tizenhármán gyakorolták a xxxxx, a varrónő, a fűző- és a fehérnemű-készítő mesterségeket.
A fegyveres erők képviselőinek az 1944-1945-ös periódusban tömeges jelen- ségnek is nevezhető beköltözése átmenetinek bizonyult. 1954-ben a hét házban mindössze három képviselővel nem váltak jellemző csoporttá. Az 1944-1945-ben új lakótípusként rendőrtisztek és detektívek személyében megjelenő fegyveres erők az 1940-es évek második felében és az 1950-es években is kaptak utánpótlást, de nem számottevően.
Az 1941-1954 között tömeges méretekben végbemenő átstrukturálódást a fizikai munkások 1941-ben a főbérlők köréből hiányzó csoportjának megjelenése hozta. 1954-ben arányuk már 22%o-ot ért el. Már 1944 tavasza és 1945 tavasza között a
61 Miközben a lakossági lakásigények kielégítése a kerületi tanácsok hatáskörébe tartozott, addig a tanácsi és egyéb politikai apparátuson belüli lakáselosztásra a kerületi lakásügyi osztályok hatásköre nem terjedt ki. Lásd: HEGEDÜS-TOSICS 1982. 9, 18-19.
62 A tisztviselők 1954-es számarányát az irodai dolgozókkal és az egyéb szellemi foglalkozásúakkal együtt számolva.
203
NAG Y XXXXX
zsidónak minősített lakások igénybevétele és az ostrom alatti és utáni hatósági lakás- kiutalás társadalmi rétegek szerinti differenciálása eredményeképpen e csoport élte át a legnagyobb mértékű létszámgyarapodást. A tisztviselők után a munkás és altiszti rétegekből beköltöző huszonegy fő- és társbérlő alkotta az újonnan beköltözők legné- pesebb csoportját, akik ráadásul csak kis arányban bizonyultak átmeneti jelenségnek a lakók körében: közel kétharmad részük tartósan helyben is maradt.
5.táblázat
Az 1946-1958 között beköltöző fő- és társbérlők foglalkozási megoszlása63
1946-1953 | 1954-1958 | Együtt | |||||
Tisztviselő | 14 | 13 | 27 | ||||
Irodai dolgozó | - | 3 | 3 | ||||
Egyéb szellemi foglalkozások | 7 | 9 | 16 | ||||
Értelmiségi | 9 | 14 | 23 | ||||
Magánkisiparos | 1 | 6 | 7 | ||||
Szövetkezeti tag | 1 | - | 1 | ||||
Bedolgozó | - | 1 | 1 | ||||
Xxxxxxxxxx, segéd | 9 | 10 | 19 | ||||
Munkás | Segédmunkás | 15 | 3 | 17 | 3 | 32 | 6 |
Egyéb munkás | 3 | 4 | 7 | ||||
Segédszemélyzet | 6 | 2 | 8 | ||||
Fegyveres testületek | 5 | - | 5 | ||||
Nyugdíjas | 3 | 5 | 8 | ||||
Háztartásbeli | - | 1 | 1 | ||||
„Deklasszált" | 2 | 1 | 3 | ||||
Egyéb | - | 1 | 1 | ||||
Nincs adat | 3 | 3 | 6 | ||||
Összesen | 66 | 76 | 142 | ||||
Források: Lakónyilvántartások. Műemlék-felújítási terv-dokumentációk.
Az 1944-1945-ös, az 1946-1953-as, és az 1954-1958-as beköltözéseket elemezve a foglalkozási csoportok között végbemenő arányeltolódások időbeli alakulásáról, ütemeiről kaphatunk képet.64 (4. és 5. táblázat) A házak népességét legnagyobb mér- tékben átrendező 1944-1945-ös periódus 40%-ban cserélte ki a főbérlői családokat. Házfelügyelői és segédházfelügyelői családokkal együtt a hét ház száztizenkilenc
A táblázat csak öt ház adatait tartalmazza, a Mérleg u. 9. és a Mérleg u. 11. nélkül, miután ebből a két házból nem maradt fenn használható lakónyilvántartás.
AII. világháború utáni vizsgált perióduson belül meghúzott időbeli határvonal kijelölése önkénye- sen történt, az 1954-es keresztmetszethez igazodva. A követendő eljárás olyan módszer alkalmazása lenne, amely maguknak az adatoknak az időbeli szóródásából jelölné ki a belső határvonalakat, és így mutatná ki a tendenciák belső periodizációját.
204
VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS
főbérlői családja közül negyvennyolc tűnik el a szemünk elől. A zsidóellenes rendele- tek által - az 1941. évi lakásíveken olvasható, zsidónak minősítő bejegyzések alapján feltételezve - érintett negyvenkilenc főbérlői család közül tizennyolc, azaz több, mint egyharmaduk tűnik el korábbi otthonából véglegesen, további négy zsidónak minősí- tett család pedig haza tudott ugyan térni 1945-ben, de rövid időn belül el is költözött addigi lakóhelyéről. A zsidóellenes intézkedések által feltételezetten érintett családok fele - huszonhét család - maradt kontinuus 1945 után.
Az 1944-1945-ös cserélődési hullám a főbérlőket átlagosan egyharmados arány- ban érintette. Az 194l-es társadalmi összetétel négy domináns csoportja - a magán- tisztviselők, a kisiparosok, a szabadfoglalkozású értelmiségiek és a kereskedők
- közül az 1944/1945-ös cserélődési hullám a magántisztviselőkét és az értelmiségi- eket érintette erősebben: mindkét csoport képviselőinek fele tűnt el a házakból ebben a periódusban. A kisiparosok körében a cserélődés egyharmados, a kereskedők köré- ben pedig egynegyedes arányt ért el. Az átlaghoz képest két foglalkozási-társadalmi csoportot lehet kivételként kiemelni: a segédekét és az altisztekét. Egyedül e két cso- portot nem tizedelték meg az 1944/1945-ös év eseményei. A fizikai munkások tágabb kategóriájába sorolva őket, a szakmunkások és egyéb munkások újonnan megjelenő csoportjaival együtt e kategória volt az, amely az 1944-1945-ös periódusban új lakáshoz jutva két és félszeresére duzzadt. Miközben ugyanis az újonnan beköltöző fő- és társbérlők legnépesebb csoportját huszonhét képviselővel a tisztviselők adták, addig mögöttük huszonegy képviselővel a munkások és altisztek következtek. Az ő kategóriájukkal szemben a többi foglalkozási-társadalmi csoport 1944-1945-ben legfeljebb utánpótlást kapott, anélkül, hogy ez aránynövekedéshez vezetett volna. Az 1944-1945-ben akár önkéntesen, akár hatósági lakáskiutalás útján beköltöző össze- sen kilencvenkilenc személy közül negyvennyolcról 1945-ből van utoljára adatunk, vagyis ebben a periódusban az új lakók mintegy fele nem gyökerezett meg lakóhe- lyén, tartózkodásuk átmenetinek bizonyult. Ehhez az arányhoz képest a munkások és a segédszemélyzet főbérlők körébe részben újonnan beáramló rétege nagyobb mértékben mutat lakóhelyi stabilitást, mint akár a tisztviselő vagy az értelmiségi rétegbe beáramló új bérlők. A munkások és a segédszemélyzet kategóriájába sorol- tak helyben maradási aránya - huszonegy új fő- és társbérlőből nyolc távozott rövid időn belül - még az iparosok helyben maradási arányát is felülmúlta, akiknél tíz új beköltöző bérlőből három költözött tovább közvetlenül az ostromot követő átmeneti időszakban. A házakban ebben a periódusban magas arányban ideiglenesnek bizo- nyuló ott tartózkodást az új lakók beköltözésének okaival, a lakáshoz jutás módjaival magyarázhatjuk. Különbséget kell tenni a háborús károk folytán átmenetileg otthon- talanná vált és ideiglenesen befogadott rokonok-ismerősök között, és az ugyancsak bombakárosult, a zsidóság összeköltöztetése nyomán megüresedett bérleményekbe, majd 1945-ben a nagylakásokba hatóságilag behelyezett bérlők között.
A munkások és a segédszemélyzet kategóriájának 1944-1945-ben megindult be- áramlása és létszámnövekedése 1960-ig egyenletesen magas szinten maradt. Az első és a második időtartam alatt a tisztviselők után egyaránt a második helyet foglalta el a beköltöző fő- és társbérlőkön belüli arányt tekintve, az 1953-1958 közötti perió- dusban enyhe csökkenést mutatva. Ezzel szemben a kisiparosok az 1944-1945-ös egy év alatt tíz új, körükből származó bérlővel a fizikai munkás és a tisztviselő kategória
205
NAG Y XXXXX
mögött elfoglalt, a körükből beköltöző bérlők számát tekintve a harmadik legnépe- sebb helyről oly mértékben esett vissza, hogy az 1946-1958 közötti tizenkét év alatt ugyanannyi képviselőjük érkezett, mint az 1944-1945-ös egy év alatt. Miközben az 1945 után beköltözők mintegy felét a szellemi foglalkozásúak - tisztviselők és értel- miségiek - egynegyedét a munkások és a segédszemélyzet tette ki, addig a magán- kisiparosok csak 7%-nyi arányban képviseltették magukat.
Az újonnan beköltöző fő- és társbérlők foglalkozási megoszlása házankénti elté- réseket is mutat. Az 1941-ben lakásállományánál és bérlőinek társadalmi helyzeténél fogva magas státusúnak nevezhető Nádor utca 5. szám, és az alacsony státusúnak nevezhető Hercegprímás utca 13. szám alatti bérház összehasonlítása alapján figyel- hető meg e jelenség. Bár a munkások és a segédszemélyzet tömegesnek nevezhető, 1944-1945-ben megkezdődő beáramlása a Nádor utca 5. számot is elérte, azonban a Hercegprímás utcai házzal párhuzamban szemlélve a két ház státuskülönbsége még 1954-ben is jól megfogható. Míg a Hercegprímás utca 13. szám alatt 1954-ben a fő- és társbérlők körében a szellemi dolgozók - tisztviselők, egyéb szellemi foglal- kozásúak és értelmiségiek -, és a fizikai munkások azonosan több, mint egyharmad- egyharmad arányban voltak jelen, addig a Nádor utca 5. szám szellemi foglalkozású bérlőinek ugyancsak több, mint egyharmados aránya mellett - harminckilencből ti- zenöt bérlő - a munkások és a segédszemélyzet kategóriáját mindössze kilenc fő kép- viselte.65 A Nádor utca 5-ben az iparosok csoportja volt az, amely mind saját 194l-es arányához, mind pedig a Hercegprímás utcai ház 1954-es arányához képest nagyobb létszámgyarapodást élt át. A két ház két világháború közötti társadalmi különbségeit egyrészt a közel azonos arányú családi kontinuitás őrizte meg, másrészt az új beköl- tözések is eltérő társadalmi tagolódást mutatnak. Míg a Xxxxx xxxx 0. szám alatt 1946 és 1958 között csak három, a munkások és a segédszemélyzet kategóriájába tartozó új bérlő költözött be, addig a Hercegprímás utcai házba kilenc. E jól kitapintható különbség arra utal, hogy azzal együtt is, hogy a kétféle csatornán keresztül történő lakáselosztás társadalmi csoportok szerint differenciáltan működött, a szándékos lakáspolitikai döntésekhez képest spontánnak nevezhető, és feltehetően a személyes kapcsolatokban szerveződő folyamatok egyidejű hatása is érvényesült.
Ha a bérlők 194l-es és 1954-es foglalkozási összetétele, valamint az 1944-1958 közötti új beköltözések foglalkozási megoszlása után az 194l-es főbérlők családi kontinuitásának vizsgálatát is bevonjuk az elemzésbe, a társadalmi változás komplex képét kapjuk. A családi kontinuitás arányát a családfő foglalkozása szerint elemezve a segédek és altisztek után a legstabilabb csoportnak az önálló kisiparosok mutatkoz- nak. Az 194l-es főbérlők 1954-ben mért átlagosan 40%-os családi folytonosságához képest a kisiparos családoknak több, mint fele voltjelen. Ezzel alatta maradtak ugyan a segédek kétharmados, és az altisztek háromnegyedes arányának, viszont megelőz- ték a tisztviselők és az értelmiségiek átlagnak megfelelő kontinuitási arányát. A kontinuitás mérését 1960-ig kitolva, a kép alapvetően átalakul. Az átlagosan még egyötödös arányt sem elérő kontinuitáshoz képest az értelmiségiek egyharmados, és a kisiparosok valamivel több, mint egynegyedes aránya minden más foglalkozá- si-társadalmi csoportot megelőz. A vezető beosztású magántisztviselők csoportját
NAGY 2004. 157, 3. táblázat.
206
VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS
6. táblázat
Az 194l-es föbérlők családi kontinuitása 1960-ig, foglalkozási csoportok szerint
A föbérlők | 1944-1945_ | Az 1954-ben | Az 1960-ban | ||||||
száma | ben a házak- | még kontinu- | még kontinu- | ||||||
1941-ben66 | ból véglege- | us családok | us családok | ||||||
sen távozó | száma | száma | |||||||
föbérlők | |||||||||
száma | |||||||||
Politikai elit | 3 | 2 | 1 | 1 | |||||
Vezető beosztású | 7 | 4 | 1 | 1 | |||||
magántisztviselő | |||||||||
Tiszt- viselő | Egyéb magántiszt- viselő | 31 | 15 | 12 | 5 | 12 | 6 | 6 | 1 |
Köztisztviselő | 6 | 2 | 3 | 2 | |||||
Tisztviselő k.m.n. | 3 | 1 | 2 | 2 | |||||
Szabadfoglalkozású értel- miségi | 15 | 7 | 6 | 5 | |||||
Önálló kereskedő | 12 | 4 | 4 | 1 | |||||
Önálló kisiparos | 18 | 6 | 10 | 5 | |||||
Segéd | 3 | 1 | 2 | - | |||||
Altiszt | 4 | - | 3 | 1 | |||||
Vagyonából élő | 6 | 3 | 1 | - | |||||
Járadékos | 1 | 1 | - | - | |||||
Nyugdíjas, kegydíj as | 7 | 3 | 2 | 1 | |||||
Háztartásbeli | 4 | 1 | 2 | 1 | |||||
Házfelügyelő, segédházfel- | 14 | 5 | 5 | 1 | |||||
ügyelő | |||||||||
Összesen | 118 | 45 | 48 | 22 | |||||
Források: Az 1941. évi népszámlálás lakásívei. Az 1945. évi budapesti népösszeírás lakásívei. 1954. évi törvényhatósági választói névjegyzékek. Lakónyilvántartások. Műemlék-felújítási terv-dokumentációk.
1941-ben képviselő hét főbérlői családból mindössze egy voltjelen 1954-ben és 1960-ban is. A részvénytársasági menedzserek csoportja már 1944-1945-ben döntő veszteséget szenvedett: a hétből négy főbérlő ekkor tűnt el házainkból. Az egyéb magántisztviselők csoportja ennél kisebb arányban szenvedett ugyan veszteségeket
- a tizenöt főbérlőből még hat voltjelen 1954-ben -, 1960-ra azonban csak egyetlen család maradt helyben. A segédek közül egyetlen, és az altisztek közül is csak egy
E táblázat, a többitől eltérően, 119 helyett 118 főbérlővel számol 1941-ben. Ennek oka, hogy a Mér- leg u. 9. szám egyik bérleményét br. Xxxxxxx Xxxxxxx sz. Xxxxxxx Xxxxx raktározási célra használta. 1945-ben azonban a bérleményben társbérlő jelent meg, így ahol az elemzés szempontja indokolta, e bérleménnyel is számoltam.
207
NAG Y XXXXX
család maradt helyben 1960-ra. A volt kereskedők rétegét, amely kontinuitását tekint- ve már 1954-ben is az átlag alatt maradt, 1960-ban mindössze csak egy család kép- viselte. A vagyonukból élőket képviselő családok 1941-ben is kis létszámú csoportja pedig teljesen eltűnt, amit részben az 194l-es keresztmetszetben megfigyelhető csa- ládszerkezetük és életkoruk magyaráz: a hat vagyonából élő főbérlő közül három volt egyedül élő, illetve albérlőt tartó özvegyasszony.
Hosszú távon a két legstabilabb társadalmi csoportnak tehát az értelmiségiek és a kisiparosok mutatkoznak: a tizenöt értelmiségi és a tizennyolc kisiparos családból öt-öt maradt helyben az 1960-as évek elejéig. A kisiparos réteg az 1944-1945-ös peri- ódust követően már nem kapott utánpótlást, a II. világháború előtti szakmák és csa- ládok maradtak kontinuusak. Az 1941-ben a hét ház társadalmi összetételét domináló magántisztviselő és kereskedő réteg 1960-ra nemcsak mint foglalkozási-társadalmi réteg tűnt el, hanem személyi-családi kontinuitásuk is megszakadt.
A kontinuitást egy utolsó dimenzióban, lakásnagyság szerint vizsgálva a nagy- lakások megtartó képességére kell rámutatni. (7. táblázat) Míg a II. világháború előtti negyvenkilenc kétszobás lakásnak csak egyharmadában maradt folytonos a családi jelenlét 1954-ig, addig a négy-hétszobás nagylakások kategóriájában a lakások több mint felében. E kategóriában még az 1960-as jelenlét is közel 50%-os arányt mutat. A nagy lakások bérlőinek stabilitása a dualizmus időszakában, vagy a két világháború közötti korszakban is megfigyelt törvényszerűség, amit az e lakáskategóriát bérlő családok társadalmi helyzete magyaráz.67 A szakmai-vagyoni-társadalmi beérkezett- ség és a családi megállapodottság tette szükségessé meghatározott társadalmi réte- geknél a nagylakások bérlését.68 Jelen vizsgálat tapasztalata szerint a nagylakások megtartó képessége az 1944-1945-től radikálisan megváltozott lakáspiaci feltételek közepette, a társbérletesítésnek és megosztásnak fokozottan kitéve is tovább élt. A jelenség hátterében - a hatalmi kényszerek kontextusában - a lakóhelyi kontinuitás identitás-hordozó, identitás-őrző szerepe sejthető, de a helyben maradás mögötti döntések vagy kényszerűségek feltárása további, akár szóbeli forrásokat is bevonó vizsgálatot igényel.
Az 1944-1958 közötti beköltözések és a családi kontinuitás foglalkozás szerinti megoszlása alapján felvázolt cserélődési tendenciákat áttekintve megállapítható, hogy az 1941-ben számaránya szerinti sorrendben domináns három csoportot, a magántisztviselők, az önálló kisiparosok és az értelmiségiek csoportját 1954-re a tisztviselő-munkás/segédszemélyzet-értelmiségi-kisiparos összetétel váltotta fel. Miközben az arányeltolódásokkal együtt sem változott a tisztviselő-értelmiségi do- minancia, addig az altiszti réteg felduzzadásával és a munkások megjelenésével dön- tő módon alakult át a társadalmi összetétel heterogenitása: a kereskedők eltűnésével
67 GYÁNI 1999. 126.
68 Friss házasok esetében „az első kérdés az volt, hol is lakjanak. Abban az időben [1911 körül] jó jö- vedelmű polgárembereknek budapesti lakást nem volt nehéz találni. A polgári otthonok házbére igen magas volt; általában úgy számolták, hogy a jövedelem egyharmada megy el lakbérre. A polgári divat úgy igényelte, hogy valahol a Lipótvárosban [...] találnak kétszobás lakást addig, amíg gyer- mekek nem születnek; majd ha gyermekeik lesznek, akkor átköltöznek ugyanabban a negyedben egy négyszobás lakásba." (HEGEDŰS 1982. 246.)
208
VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS
és a kontinuus, de utánpótlást nem kapó kisiparos réteg háttérbe szorulásával a fizikai munkások váltak 22%-val az új társadalmi összetétel meghatározó kategóriájává.
7. táblázat. A családi kontinuitás aránya lakásnagyság szerint
A lakások száma összesen 1941-ben
Az 194l-es bérlők közül 1954-ben
Az 194l-es bérlők közül 1960-ben
Az összes Mérleg u. még jelen lévő családok | még jelen lévő családok | |||
házban | 11. nélkül | (az összes házban) | (Mérleg u. 11. nélkül) | |
1 szobás | 28 | 25 | 7 | 2 |
2 szobás | 49 | 46 | 17 | 8 |
3 szobás | 18 | 16 | 2 | 1 |
4-7 szobás | 26 | 24 | 14 | 11 |
Összesen | 121 | 111 | 40 | 22 |
Források: Az 1941. évi népszámlálás lakásívei. 1954. évi törvényhatósági választói névjegyzékek. Lakónyilvántartások. Műemlék-felújítási terv-dokumentációk.
Kapcsolatháló - lakóhely - mobilitás: a társadalom (át)szerveződése
A Lipótváros hét bérházán elvégzett vizsgálat alapján a bemutatott források és mód- szerek alkalmazásával a kvantitatív elemzés térben kiterjeszthető. Arra a kérdésre, hogy mely időszakok politikai akaratának eredményeképpen, és hogyan változott meg az egyes foglalkozási-társadalmi csoportok helyzete a Lipótváros társadalmá- ban, időbeli keresztmetszetek statisztikai elemzésével adhatunk választ. Kvantitatív módszerekkel a lakások közötti áramlás térbeli kiterjedtsége, társadalmi csoportok szerinti differenciáltsága, valamint a cserélődések átmeneti vagy tartós jellege tárható fel. Az egyedi, nominális adatokat statisztikai kategóriákba rendezve foglalkozási- társadalmi csoportok között végbement cserélődéseket, a csoportok egyes cserélődé- si hullámokban való érintettségének arányait sikerült fő vonalaiban kimutatni. A hét ház vizsgálatának eredménye az értelmiségiek és a kisiparosok kontinuitását rajzolta ki. A kereskedők eltűnésével és a tisztviselői csoportok cserélődésével egyidejűleg az értelmiségiek és a kisiparosok képviseletében két olyan foglalkozási-társadalmi csoport maradt stabilan jelen a városrészben, amely fokozottan volt kitéve a politikai hatalom általi egzisztenciális fenyegetettségnek. Az esetükben tapasztalt, minden más csoportot felülmúló családi kontinuitás további kérdéseket vet fel. Stabilitásuk akkor válik értelmezhetővé, ha a személyi-családi folytonosság mögött a szakmai és a státusbeli folytonosság kérdését vizsgáljuk. Vajon a főbérlő személyi kontinuitása mögött ott áll-e a törésektől mentes életpálya kontinuitása is? És vajon a lakások rokonok közötti átadása és a generációs váltás együtt járt-e szakmai és státusbeli folytonossággal, vagy a foglalkozási-társadalmi mobilitás megváltozott státushoz vezetett?
A hosszú távú társadalmi átrétegződés statisztikailag kimutatható tendenciái mö- gött a lakóhelyi összefüggésekbe ágyazódó egyéni és családi életpályák, mobilitási utak vizsgálatával válhat megérthetővé egy városnegyed átalakuló társadalma. Az
209
NAG Y XXXXX
1945 után megváltozó politikai-társadalmi környezetben életpályákat rekonstruálva lesz megközelíthető a társadalmi státusok átértékelődése, vagy éppen identitás-őrző szerepe. Miután pedig az életpályák kapcsolathálókba ágyazódnak, társadalmi kap- csolatokban szerveződnek, a rokonsági, munkatársi, baráti és egyéb kapcsolatok fel- tárásával válnak majd láthatóvá a politikai hatalom által kijelölt lakáspiaci keretek között a lakosokat összekötő és mozgató szálak. E szálakat, mint a térbeli mozgásokat szervező erőket megismerve lesz megválaszolható a kérdés, hogy a politikai hatalom társadalom-átalakító szándéka milyen mértékben tudta átszervezni egy városrész tár- sadalmát, és hogy e szándékok mennyiben törtek meg, és módosultak a kapcsolatháló- it működésbe léptető társadalom ellenálló, vagy éppen alkalmazkodó képességén.
Melléklet
A lakások százalékos megoszlása a Lipótvárosban a családfő foglalkozása és statisztikai alkerületek szerint, 1935-ben
Xxxx Xxxxxx
u. - gr.Xxxxx Xxxxxx u. (30. számú
gr. Xxxxx Xxxxxx u.
- Xxxxx
Xxxxx u.
Xxxxx Xxxxx
u. - Báthory
u. (31/b szá- mú statiszti-
Báthory
u. - Szt. Xxxxxx xxx. (32. számú
Lipótváros (Xxxx Xxxxxx u.
- Szt. Xxxxxx
Budapest
statisztikai kerület)
(31/a számú statisztikai
kai alkerület) statisztikai
alkerület)
krt.)
alkerület) | ||||||
Munkás | 10,8 | 13,9 | 15,7 | 6,5 | 11,2 | 32,7 |
Közszolgálati | 0,5 | 1,0 | 1,9 | 3,1 | 2,1 | 5,2 |
alkalmazott | ||||||
Iparos | 13,4 | 12,3 | 7,7 | 5,4 | 8,2 | 6,8 |
Kereskedő | 7,2 | 9,4 | 11,4 | 11,0 | 10,5 | 4,7 |
Kofa, utcai árus stb. | 0,1 | 0,1 | 0,6 | 0,1 | 0,3 | 0,9 |
Kereskedelmi | 2,9 | 3,7 | 2,2 | 1,9 | 2,4 | 3,8 |
alkalmazott | ||||||
Magántisztviselő | 18,5 | 21,1 | 20,2 | 22,0 | 21,0 | 10,8 |
Köztisztviselő | 6,6 | 4,6 | 5,1 | 7,4 | 6,0 | 8,5 |
Szabad- | 10,7 | 9,7 | 9,2 | 15,6 | 12,0 | 3,2 |
foglalkozású | ||||||
Nyugdíjas, va- | 12,5 | 11,9 | 13,7 | 15,7 | 14,0 | 13,5 |
gyonából élő | ||||||
Egyéb | 16,8 | 12,3 | 12,3 | 11,3 | 12,3 | 9,9 |
és ismeretlen | ||||||
Összesen | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
N (=100%) | 665 | 1645 | 2541 | 3255 | 8106 | 259 454 |
Forrás: A százalékos megoszlást mutató táblázat Pásztor [1940] 221. „Lakások meg- oszlása a Xxxxx Xxxxxx-városban a családfő foglalkozása és alkerületek szerint 1935- ben" című táblázat szám szerinti adatai alapján készült.
210
VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS
Bibliográfia
Levéltári források
yonkezelő Rt. Önkormányzati Tulajdonú Ingatlanokat Ke-
Belváros-Lipótváros Vaj zelő Irodája. Lakónyilvántartó könyvek.
yonkezelő Rt. Tervtára. Műemlék-felújítási terv-dokumen- Belváros-Lipótváros Vaj tációk.
Xxxxx Xxxx közjegyző iratai. A Budapest-székesfővárosi
BFL,VII. 178.
BFL, IV 1405.
országgyűlési képviselőválasztók 1938. évre készült vég- leges névjegyzéke.
Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottsága Köz- ponti Választmányának iratai.
1935
1943
évi országgyűlési választói névjegyzékek. évi országgyűlési választói névjegyzékek.
BFL, IV 1404.
BFL, XXIII. 119. BFL, IV 1419. j .
BFL XXI. 517. f.
1944 évi országgyűlési választói névjegyzékek. 1947 évi országgyűlési választói névjegyzékek. 1949 évi országgyűlési választói névjegyzékek.
Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottsága Iga- zoló Választmányának iratai.
1945. évi törvényhatósági választói névjegyzékek. 1950. évi törvényhatósági választói névjegyzékek.
Budapest Fővárosi Választókerületi Választási Bizottság iratai.
1954. évi törvényhatósági választói névjegyzékek. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatalának iratai. Az 1941. évi budapesti népszámlálás felvételi és feldolgozási iratainak gyűjteménye.
Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatalának iratai. A bu- dapesti háborús kárstatisztika felvételi és feldolgozási iratai.
BFL
BFL BFL BFL BFL
BFL BFL
XXI. 517. g.
XV 17. e. 306.
XXIII. 106. h.
XXIII. 102. c.
XXIII. 205. b.
VII. 178.
VII. 179.
Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatalának iratai. Az 1945. évi budapesti népösszeírás felvételi és feldolgozási iratinak gyűjteménye.
Budapest Főváros Tanácsa tervei. Budapesti Műemlék Fel- ügyelőség.
Budapest Fővárosi Tanács VB Igazgatási Osztályának ira- tai. A kitelepítéssel kapcsolatos iratok.
Budapest Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának iratai. VB TÜK iratok. 003-13/1961. A kitelepítettek jegyzéke. Budapest V Kerületi Tanács iratai. A szakigazgatási szer- vek iratai.
Xxxxx Xxxx közjegyző iratai. Xxxxx Xxxxxx közjegyző iratai.
MOL, Z 915. 1. csomó 8 tétel. Magyar Jelzálog Hitelbank Rt. Elismert Vállalati
Nyugdíjpénztára. Nyugdíj intézeti bérházak adóbevallási ívei (1924-1949).
211
NAG Y XXXXX
Publikált források
1947. év hatályos jogszabályai. 1-2. XXXXX Xxxxxx, Budapest 1948.
1948. év hatályos jogszabályai. XXXXX Xxxxxx, Budapest 1949.
1960. évi népszámlálás. Utasítás az egyéni foglalkozások kódolásához. Egyéni fog-
lalkozások rendszeres jegyzéke. 7. sz. segédlet. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 1960.
1960. évi népszámlálás. Utasítás az egyéni foglalkozások kódolásához. Egyéni fog-
lalkozások betűrendes jegyzéke. 8. sz. segédlet. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 1960.
Budapesti czím- és lakjegyzék. Franklin-Társulat, Budapest.
Budapesti ingatlanok címtára. Solo Kereskedelmi Bank Rt.
Budapesti lakcímjegyzék 1900. Budapest Főváros Levéltára adatbázisa.
Fővárosi Közlöny Magyar Építőművészet Magyar Közgazdaság
Magyar Törvénytár. Franklin-Társulat, Budapest Magyarországi Rendeletek Tára
Statisztikai Értesítő Szabad Nép
Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye
Az új lakásrendelet (140.040/1945. IX.). Magyarázatokkal ellátta: Xx. XXXXXX Xxxxxx
budapesti ügyvéd. Előszót írta: Xx. XXXXXXXX Xxxxxx buda- pesti ügyvéd. Budapest é. n. [1945]
Új Magyarság
XXXXXXXXXXXXX-KARSAI 1960 XXXXXXXXXXXXX Xxxxx - XXXXXX Xxxx (szerk.): Vádirat
a nácizmus ellen. Dokumentumok a magyarországi zsidó- üldözés történetéhez. 2. 1944 május 15 -A Magyar Izraeli- ták Országos Képviselete, Budapest 1960.
BORSOS [1936] XXXXXX Xxxxx: Budapest székesfőváros lakásbérleti
szabályrendelete. TÉBE Kiadóvállalata, Budapest é. n. [1936].
XXXXXX-XXXXX 1985 XXXXXX Xxxxxx - XXXXX Xxxxx (szerk.): Források Budapest
múltjából V/A. 1950-1954. Budapest Főváros Levéltára, Budapest 1985.
XXXXXX-XXXXXXXX 1894 XXXXXX Xxxxxx- XXXXXXXX Xxxxxxx (szerk.): Budapest fő-
városa az 1891-ik évben. A népleírás és a népszámlálás eredményei. I. (Budapest Székesfőváros Statisztikai Hiva- talának Közleményei 25/1). Budapest 1894.
XXXXXXXXX-XXXXXXX [1933] XXXXXXXXX-XXXXXXX Xxxxx: A lakbérviszonyok alakulá-
sa Budapesten. Statisztikai Közlemények 54/4. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, Budapest é. n. [1933].
212
VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS
Felhasznált irodalom
AMBRUS 1986
BIBÓ 1988
BORBÁNDI 1997
BORSOS-NÉMETH 1938
XXXXXX Xxxxx: Kereskedők és kisiparosok egy fővárosi kerületben. Kultúra és Közösség 1986/1. 69-81.
XXXX Xxxxxx: Az egykori Tigris szálló története. TBM 22 (1988). 135-195.
XXXXXXXX Xxxxx: Magyar politikai pályaképek 1938-1948.
Európa, Budapest 1997.
XXXXXX Xxxxx - XXXXXX Xxxx: Magyarország lakáspoliti- kája. Budapest 1938.
CSANÁDI-LADÁNYI FERKAI2001 | 1992 |
GRIBAUDI 1987 | |
GYÁNI 1978 GYÁNI1991a | |
GYÁNI 1991b | |
GYÁNI 1999 | |
HEGEDŰS 1982 | |
HEGEDŰS-TOSICS | 1982 |
HEVESI 1936 | |
HUBAI 2001 | |
ILLYEFALVI 1934 |
XXXXXXX Xxxxx - XXXXXXX Xxxxx: Budapest térbeni-tár- sadalmi szerkezetének változásai. Akadémiai, Budapest 1992.
XXXXXX Xxxxxx (szerk.): Pest építészete a két világháború között. Modern Építészetért Építészettörténeti és Műem- lékvédelmi Kht, Budapest 2001.
XXXXXXXX, Xxxxxxxx: Itinéraires ouvriers. Espaces et gro- upes sociaux à Turin au début du XXe siècle. Éditions de l'École des Hautes Études en Sciences Sociales. Paris 1987.
XXXXX Xxxxx: A várostörténet új irányzata. (A New Urban History). 73z (1978). 3-4, 588-600.
XXXXX Xxxxx: Lakásépítés és szociális lakáspolitika Magyarországon, 1920-1944. in: XXXXX Xxxxx (szerk.): Tanulmányok Xxxxx Xxxxxx emlékének. KLTE, Debrecen 1991. 137-151.
XXXXX Xxxxx: A polgári középosztály lakásviszonyai Buda- pesten a két háború között, in: XXXXXXX Xxx (szerk.): Pol- gárosodás Közép-Európában. Tanulmányok Xxxxx Xxxxx
70. születésnapjára. MTATTI, Budapest 1991. 109-120. XXXXX Xxxxx: Az utca és a szalon. A társadalmi térhasz- nálat Budapesten (1870-1940). Új Mandátum, Budapest 1999.
XXXXXXX Xxxx: Előjátékok egy önéletrajzhoz. Szépirodal- mi, Budapest 1982.
XXXXXXX Xxxxxx - Xxxxxx Xxxx: Lakásosztályok és lakás- politika. A budapesti lakáspiacirányításának változásai az elmúlt három évtizedben. I—II. Mozgó Világ 1982/9. 12-21. és 1982/10.95-105.
XXXXXX Xxxxxx: A Lipótváros. A Toll 1936. január 15. 6-12.
XXXXX Xxxxxx: Magyarország XX. századi választási atla- sza 1920-2000. I. A választások története és politikai geo- gráfiája. Napvilág, Budapest 2001.
ILLYEFALVI I. Xxxxx: A választási névjegyzékek körüli mun- kálatok racionalizálása. Városi Szemle 1934/6. 897-911.
213
NAG Y XXXXX
XXXXXXXXXX-TOMSICS 1996 XXXXXXXXXX Xxxxxxx - XXXXXXX Xxxxx: Budapest világvá-
ros. XXXXX Xxxxx előszavával. Helikon, Budapest 1996.
KoTSis 1941
KOTSIS 1942
LUGOSI 2003
MÓRICZ [1934]
NAGY 2003
NAGY 2004
PÁSZTOR [1940]
PETERDI 2004
PINOL 1991
RÁTKI 1981
SCHIFFERNÉ 198 5
SZELÉNYI 1990
THIRRING 1981
VASVÁRI 1934
XXXXXX Xxxx: Javaslat a középpolgári és a kiskeresetű csa- ládok lakásainak alaprajzi megjavítására. Különlenyomat az Építészet 1941/1. számából.
XXXXXX Xxxx: Közép- és kislakások alaprajzi megoldásai bérházakban. A Mérnöki Továbbképző Intézet 1941. évi tanfolyamainak anyaga. A Mérnöki Továbbképző Intézet Kiadványai, Budapest 1942.
XXXXXX Xxxxxx: Az identitás helye. A városi tér szerepe az önazonosság rögzítésében, in: K. XXXXXXX Xxxxx - XXXXXX Xxxxxx - XXXXXXX Xxxxxx (szerk.): Léptékváltó társada- lomtörténet. Tanulmányok a 60 éves Xxxxx Xxxxx tisztele- tére. Hermész Kör Osiris, Budapest 2003. 642-676.
XXXXXX Xxxxxx [1934]: Budapest társadalomrajza. (Sta- tisztikai Közlemények 64/2.) Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, Budapest é. n.
XXXX Xxxxx: A Lipótváros társadalmának változása, 1928-1960. Szakdolgozat. ELTE BTK Gazdaság- és Tár- sadalomtörténeti Tanszék 2003.
XXXX Xxxxx: Hatalom - lakásrendszer - társadalom. Egy lipótvárosi bérház lakói 1941 és 1960 között. Korall 17
(2004. szeptember). 138-166.
XXXXXXX Xxxxxx: A százötven éves Lipótváros. (Statisztikai Közlemények 93/4.) Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, Budapest é. n.
XXXXXXX Xxxx: A Gresham-palota lakáscsempéi a Magyar Nemzeti Múzeum kerámiagyűjteményében. Történeti Mu- zeológiai Szemle 4 (2004). 61-89.
XXXXX, Xxxx-Xxx: Les mobilités de la grande ville. Lyon, fin XIXe-début XXe. Presses de la Fondation nationale des sciences politiques, Paris 1991.
XXXXX Xxxxxx: A volt magyar uralkodó osztályok. (Egy 1951-es felmérés tanulságai.) História 1981/3. 28-29.
SCHIFFERNÉ XXXXXXXXX Xxxxx: Fent és lent 1945-1950. Mag- vető, Budapest 1985.
XXXXXXXX Xxxx: Városi társadalmi egyenlőtlenséged. Akadé- miai Kiadó, Budapest 1990.
XXXXXXXX Xxxxx: Az 1941. évi népszámlálás. A népszámlálás története és jellemzése. KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat - Magyar Országos Levéltár, Budapest 1981.
XXXXXXX Xxxxxx: A korszerű kislakás építészeti szempont- ból, in: SZEGEDY-XXXXXX Xxxxxxxx és XXXXXX Xxxxxxxx (szerk.): A magyar úriasszony otthona. Az otthon kultúrája. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége kiadása 1934.
214
Xxxxxx Xxxxx
BALESETEK ÉS TÁRSADALMI SZABÁLYOZÁS BUDAPESTEN A XIX-XX. SZÁZAD FORDULÓJÁN*
Budapest már nem kisváros, de még nem nagyváros Budapest már nem német, de még nem magyar. Fővárosunk nem eredeti alkotás, hanem utánzat. Ami Keletre vall benne, az nem sül;
ami európai benne, az nem a rend.
Xxxx Xxxxx
Bevezető
A századforduló táján és az azt megelőző évtizedekben, amikor Budapest a növeke- dés és a teljes megújulás időszakát élte, átalakult a közterek használatával és a nyilvá- nos viselkedés normáival kapcsolatos szabályozás is. A motorizált tömegközlekedés megjelenése részben felgyorsította a folyamatot, részben addig ismeretlen problémá- kat vetett fel, melyek még hangsúlyosabbá, mindenki számára érzékelhetőbbé tették az átalakulást. Súlyos következményei lehettek a nem megfelelő nyilvános viselke- désnek, hiszen könnyen balesetet okozhatott. A „száguldó" gépek arra kényszerí- tették a hatóságokat, hogy erőteljesebben ellenőrizzék a járókelőket, megregulázva magát az utcai viselkedést is.
Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy a közlekedési balesetek a modern köz- lekedési eszközökkel együtt jelentek meg Budapesten. Megbokrosodott lovak, el- szabadult állatok, felborult szekerek korábban is számtalan problémát okoztak. Ezek a „premodern" közlekedési balesetek azonban, éppen a gépesítés hiánya miatt, álta- lában sokkal kevésbé jártak súlyos következményekkel. A motorizált tömegközle- kedés megjelenése, melynek kezdetét a villamos jelentette, minőségileg új helyzetet teremtett: a gépek, melyek addig a be voltak zárva a gyárakba, megjelentek a város utcáin is. És éppúgy, mint a gyárban, veszélytelen használatuk a korábbinál nagyobb fegyelmet és pontosságot, illetve egyúttal komolyabb ellenőrzést követelt a hatósá- gok részéről. A korabeli villamos balesetek a kívánatos fegyelem hiányát tükrözték, valamint azt a tudatlanságot is, amivel az emberek a gépekhez viszonyultak. A két legnagyobb budapesti balesetet, melyekből egyet a tanulmány során részletesen is ele- mezni fogok, az ismeretek hiánya és a türelmetlenség okozták; közelebbről az a tény idézte elő őket, hogy az utasok nem fogadták el a gépek által teremtett merőben új feltételeket. Ekkoriban még nem annyira a gépekkel telezsúfolt utakon jelentkező ko- ordinációs problémák okozták a baleseteket - mint az autó megjelenését követően -, hanem sokkal inkább a gépesített közlekedés szokatlansága, idegensége, ismeretlen-
Az alábbi tanulmány a Közép-Európai Egyetem történelem szakán megvédett szakdolgozatom (MA) rövidített és átdolgozott változata. A szakdolgozat elkészítésében nyújtott segítségéért hálával tartozom témavezetőmnek, XXXXXX Xxxxxxxx.
215