AZ ELEKTRONIKUS KERESKEDELEM HATÁSA AZ EURÓPAI UNIÓ FOGYASZTÓI SZERZŐDÉSEKKEL KAPCSOLATOS EGYES JOGHATÓSÁGI SZABÁLYAINAK ALAKULÁSÁRA
Iustum Aequum Salutare
X. 2014. 2. • 81–94.
AZ ELEKTRONIKUS KERESKEDELEM HATÁSA AZ EURÓPAI UNIÓ FOGYASZTÓI SZERZŐDÉSEKKEL KAPCSOLATOS EGYES JOGHATÓSÁGI SZABÁLYAINAK ALAKULÁSÁRA
XXXXX Xxxxxx
Az elektronikus kereskedelem tágabb értelemben vett nemzetközi magánjogi vonat- kozásai kapcsán felmerülő alapvető jogi probléma, hogy miként lehet megragadni az online kereskedelmi tranzakciók és a tagállam területe, illetve joga közötti azon kap- csolatot, mely alapján megfelelő joghatósági és a kollíziós szabályok alkotására ke- rülhet sor.1 A jelen tanulmányban a fogyasztói szerződések esetében alkalmazandó speciális joghatósági szabályokon keresztül azt vizsgálom, hogy az elektronikus ke- reskedelem fejlődésének biztosítása érdekében milyen új szabályok megalkotására került sor az Európai Unióban a joghatósági szabályok vonatkozásában, és hogy ezen szabályok mennyiben teremtenek megfelelő jogi keretet az internet használata és az elektronikus kereskedelem fejlődése szempontjából, tekintettel a technológia-semle- ges szabályozás kialakításának az igényére is.
1. A joghatóság problémája, a Brüsszeli Egyezmény szabályai
Bár az EUMSz 26. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy a belső piac egy olyan hatá- rok nélküli térség, melyen belül megvalósul az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a sze- mélyek szabad mozgása, azonban e klasszikusnak mondható négy belső piaci gazda- sági szabadság teljes mértékben csak egy úgynevezett ötödik szabadság, az ítéletek szabad áramlásának megteremtése által valósulhat meg.2
1 A probléma áttekintése kapcsán lásd: Xxx Xxxxxx X.XXXXXXXXXX: Private international law and the internet, Alphen aan den Rijn–Xxxxxxxxx (MD), Kluwer Law International – Aspen Publishers, 2007. 440.
2 Lásd: Bizottság Zöld Könyve a fogyasztók jogainak bíróság előtti érvényesítéséről és a fogyasz- tói jogviták rendezéséről a belső piacon (COM (93) 576 végső), 61.; Commission communication to the Council and the European Parliament „towards greater efficiency in obtaining and enforcing judgments in the European Union’ Hivatalos Lap 1998 C33 3.; valamint C-398/92 sz. Mund & Fester kontra Hatrex Internationaal Transport ügy, EBHT 1994., I-00467., 11–12. pontok.
A polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok szabad áramlásának, azaz azok elismerésének és végrehajtásának közösségi szinten történő biztosításának ér- dekében kötötte meg 1968. szeptember 27-én az akkori hat tagállam a polgári és ke- reskedelmi ügyekben hozott ítéletek elismeréséről, végrehajtásáról és a joghatóságról szóló Brüsszeli Egyezményt.3 A Brüsszeli Egyezmény érthető módon nem tartalmaz
– nem tartalmazhat – speciális, az internethez és az elektronikus kereskedelemhez kapcsolódó jogviszonyokra vonatkozó különös szabályokat, hiszen az Egyezmény megalkotásakor e technikai, technológiai újdonság széles körben történő gazdasági alkalmazásáról nem lehetett beszélni. A Bizottság 1999. szeptember 7-én4 nyújtotta be „reformjavaslatát”,5 melynek az egyik célja nem titkoltan a fogyasztói szerződé- sekre vonatkozó rendelkezések tárgyi hatályának szélesítése volt annak érdekében, hogy azok megfelelő védelmet biztosítsanak a fogyasztóknak az elektronikus keres- kedelemi tranzakciók során kötött ügyletek vonatkozásában.6 A Bizottság az új ren- deleti szintű szabályokkal három, a bizalom erősítését elősegítő célkitűzést szeretett volna elérni. Egyrészt így kívánta megteremteni az elektronikus kereskedelem Eu- rópai Unión belüli fejlődéséhez szükséges jogi feltételeket a joghatóság vonatkozá- sában; másrészt a vállalkozók, kereskedők számára kívánt egy kiszámítható és jól alkalmazható rendszert kialakítani, mely arra ösztönzi őket, hogy a gazdasági tevé- kenységük során az áruk értékesítésére és szolgáltatásaik nyújtására egyre nagyobb arányban vegyék igénybe az internetet mint platformot, ezáltal elősegítve az európai vállalkozások globális versenyképességének javítását; végül harmadrészt, hogy a le- hető legjobb jogi védelmi rezsimet lehessen kialakítani az európai polgárok, különö- sen a fogyasztók védelme érdekében az elektronikus kereskedelem nyújtotta kocká- zatokkal szemben.
A Brüsszeli Egyezmény a pusztán áruk szolgáltatására és/vagy szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződések esetében további feltételek teljesülését kívánta meg annak érdekében, hogy az adott szerződés a 13. cikk fogyasztót védő rendel- kezéseinek hatálya alá tartozzék. E konjunktív feltételrendszer szerint akkor esett az adott szerződés a rendelkezés hatálya alá, ha a fogyasztó lakóhelye szerinti állam területén intéztek a szerződés megkötésére irányuló nyilatkozatot a fogyasztóhoz, vagy tettek közzé a szerződés megkötését megelőzően reklámot, és a fogyasztó en- nek az államnak a területén tette meg a szerződés megkötéséhez szükséges cselek-
3 A jogi alap az EK Szerződés 293. cikk (4) bekezdés volt (korábban: az EGK Szerződés 220. cikk (4)
bekezdése).
4 Megjegyzendő, hogy 1997. december 22-én hozta nyilvánosságra a Bizottság a polgári és keres- kedelmi ügyekben a joghatóságról valamint az ítélek elismeréséről szóló egyezmény létrehozata- lát célzó tanácsi jogi aktusra vonatkozó javaslatát. A javaslatot 2005-ben vonta vissza Bizottság. Lásd: Proposal for a Council Act establishing the Convention on Jurisdiction and the Recognition and Enforcement of Judgments in Civil and Commercial Matters in the Member States of the European Union, COM(97) 609 végleges, HL 98/C 33/05, Communication from the Commission – Withdrawal of Commission Proposals which are no longer of topical interest, COM(2004) 542 végleges.
5 Javaslat a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról valamint az ítéletek elismeréséről és vég- rehajtásáról szóló tanácsi rendeletre vonatkozóan, COM (1999) 348 végső, Hivatalos Lap 1999 C 376 1.
6 Lásd: 13. preambulumbekezdés.
ményeket.7 A Bizottság javaslata a Brüsszeli Egyezmény ezen rendelkezésének meg- változtatását tűzte ki célul az új marketing és kereskedelmi technikáknak való jobb megfelelés érdekében. A legfontosabb változás, hogy az új szabályok szerint többé már nem feltétel, hogy a fogyasztó lakóhelye szerinti állam területén kell a fogyasz- tónak megtenni a szerződés megkötéséhez szükséges cselekményeket. E változtatás két szempontból bír különös jelentőséggel. Egyrészt segít megoldani azt a korábban gyakran felmerült problémát, hogy a fogyasztót a lakóhelyétől eltérő államba utaz- tatták a szerződés megkötése érdekében, így vonva őt ki a fogyasztót védő jogható- sági szabályok hatálya alól, másrészt – és a tanulmány szempontjából ez a jelentős – az új szabályok alapján már lehetőség van arra, hogy a fogyasztót védő joghatósági rendelkezéseket alkalmazni lehessen az ún. interaktív honlapokon keresztül kötött szerződésekre is. Az elektronikus úton kötött szerződések esetében ugyanis a ko- rábbi merev szabály alkalmazása meglehetősen nehézkes lenne, hiszen vagy nem, vagy csak nagyon nehezen lehet adott esetben megállapítani, hogy a fogyasztó mely államban teszi meg a szerződés megkötéséhez szükséges lépéseket. A javaslat sze- rint, ha a fogyasztói szerződést olyan személlyel kötötték, aki a fogyasztó lakóhely- ének tagállamában kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, vagy ilyen te- vékenysége bármilyen módon az említett tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is irányul, és a szerződés az ilyen tevékenység körébe tartozik, akkor az a szerződés a rendelkezés tárgyi hatálya alá tartozik. A Bizottság terveze- te alapján, pusztán az a körülmény, hogy a fogyasztó az érintett vállalkozó vagy ke- reskedő gazdasági tevékenységéről egy, a lakóhelye szerinti tagállamban is elérhető ún. passzív honlapon keresztül értesül, még nem fogja megalapozni az érintett tag- állam bíróságainak a joghatóságát. Ennek nagyon egyszerű indoka van. Az internet sajátosságaiból adódik, hogy – hacsak nem tesznek kifejezetten ellene – akkor bár- mely honlap jó eséllyel szinte bármelyik országban elérhető. Ezért nem lenne éssze- rű a vállalkozót illetve a kereskedőt kitenni annak a bizonytalanságnak, hogy szinte bármelyik tagállamban, ahol a honlapja elérhető, indíthatnak vele szemben eljárást. Már a tervezet előkészítésekor nyilvánvaló volt, hogy az elektronikus kereskedelem iránt érdeklődő gazdálkodó szervezeteknek számos ellenérzése lesz a javasolt új sza- bályokkal kapcsolatban. Az érintett iparág szereplőinek aggodalma az volt, hogy az új szabályok alapján esélyes, hogy szinte bármelyik tagállamban számíthatnak eljá- rásokra, illetve ha ezt el szeretnék kerülni, akkor konkrétan meg kell határozniuk, hogy mely tagállami fogyasztók számára nem kívánják értékesíteni áruikat, illetve nyújtani szolgáltatásaikat. Ez pedig végső soron éppen a belső piac egységességé- nek elvével lenne nehezen összeegyeztethető. Az iparág szereplői szerint a „bármi- lyen módon az említett tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is irányul” kitétel az, ami különösen nehezen értelmezhető az internet világában. A Bizottság ennek érdekében már a tervezet elkészítésekor jelezte, hogy az érintett sze- replők számára (gazdasági társaságok, iparági képviselők, kormányzati szervek, ci- vil szervezetek, stb.) meghallgatást fog tartani a probléma jobb megértése érdekében.
7 Brüsszeli Egyezmény 13. cikk első bekezdés 3. pont a) és b) alpontok.
2. A 44/2001/EK rendelet fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos speciális joghatósági szabályai
A 2000 végén elfogadott 44/2001/EK rendeletet tárgyi hatályát tekintve alkalmazni kell az elektronikus kereskedelemmel, információs társadalommal összefüggő szol- gáltatások tekintetében is.8 A rendelet szabályainak részletes tárgyalása jóval túl- mutat a jelen tanulmány keretein, ezért a következőkben pusztán a fogyasztói szer- ződésekkel kapcsolatos joghatósági szabályokat vizsgálom. A brüsszeli joghatósági rezsim átalakításának egyik legfontosabb indoka volt, hogy a brüsszeli szabályok online környezetben történő alkalmazásával kapcsolatos bizonytalanságok meg- szűnjenek. Az új szabályokkal a jogalkotó a már korábban bemutatott három – a bi- zalom erősítését szolgáló – célkitűzést kívánta elérni.
A Brüsszeli Egyezmény 13. cikk (1) bekezdésének 3. pontját változtatja meg a ren- delet a fogyasztók átfogóbb védelme érdekében. Az új szabályok bizonyos feltételek teljesülése esetében ugyanis lehetővé teszik, hogy az interneten történő szerződéskötés esetén is a fogyasztók a lakóhelyükön legyenek perelhetőek, illetve indíthassanak bí- rósági eljárást a kereskedővel szemben.9 A rendelet 15–16. cikkei10 tartalmazzák a fo- gyasztói szerződések esetében alkalmazandó joghatósági szabályokat. A 15. cikk (1) bekezdés c) pontjában található szabályok a Brüsszeli Egyezménybeli szabályokkal összehasonlítva általánosabb, tágabb jelleggel fogalmazzák meg azokat a feltételeket, melyeknek a rendelet hatálya eső fogyasztói szerződéseknek meg kell felelniük. Az tá- gabb megfogalmazás célja, hogy az elektronikus kereskedelemi tranzakciók során kö- tött fogyasztói szerződésekre is egyértelműen alkalmazhatóak legyenek a rendelet fo- gyasztót védő rendelkezései. A rendelet szerint ugyanis, a 4. szakasz hatálya eső fo-
8 Lásd: Rendelet 1. cikk. A polgári és kereskedelmi ügy fogalmának a meghatározása, értelmezése kap- csán: Xx. XXXXXXX Xxxxxx: A „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalma az európai polgári eljárásjog- ban. Magyar Jog, 2005/8. 485–494.
9 Lásd: 16. cikk (1): A fogyasztó a másik szerződő fél ellen akár annak a tagállamnak a bíróságai előtt, ahol a fél lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, akár saját lakóhelyének bíróságai előtt indíthat el- járást. (2) A fogyasztó ellen a másik szerződő fél kizárólag a fogyasztó lakóhelyének bíróságai előtt indíthat eljárást. (3) E cikk nem érinti a viszontkereset indításához való jogot annál a bíróságnál, amely előtt e szakasznak megfelelően az eredeti kereset nyomán indult peres eljárás folyamatban van.
10 15. cikk (1) Valamely személy, a fogyasztó által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot a 4. cikk és az 5. cikk 5. pontjá- nak sérelme nélkül e szakasz határozza meg, ha: a) a szerződés tárgya ingó dolgok részletfizetésre történő értékesítése; vagy b) a szerződés tárgya olyan részletekben visszafizetendő kölcsön vagy bár- mely egyéb hitel, amelyet áruk vételének finanszírozására nyújtanak; vagy c) minden más esetben, a szerződést olyan személlyel kötötték, aki a fogyasztó lakóhelyének tagállamában kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, vagy ilyen tevékenysége bármilyen módon az említett tagállamra, il- letve több állam között az említett tagállamra is irányul, és a szerződés az ilyen tevékenység köré- be tartozik. (2) Amennyiben a fogyasztó a tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel nem rendelke- ző, azonban valamely tagállamban fiókteleppel, képviselettel vagy más telephellyel rendelkező féllel köt szerződést, a fióktelep, a képviselet vagy más telephely működéséből származó jogvitában a felet úgy kell tekinteni, mintha a lakóhelye vagy székhelye az említett államban lenne. (3) E szakasz nem alkalmazható a fuvarozási és személyszállítási szerződésekre, kivéve az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződést.
gyasztói szerződésről van szó abban az esetben, ha a szerződést olyan személlyel kötöt- ték, aki a fogyasztó lakóhelyének tagállamában kereskedelmi vagy szakmai tevékeny- séget folytat, vagy ilyen tevékenysége bármilyen módon az említett tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is irányul, és a szerződés az ilyen tevékenység körébe tartozik. Ebből egyértelműen látszik, hogy 15. cikk (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásához négy feltételnek kell együttesen teljesülnie: 1) szerződéskötésre kerül sor; 2) fogyasztói szerződésről van szó; 3) a vállalkozó kereskedelmi vagy szakmai te- vékenysége körébe tartozik az érintett szerződés; 4) a kereskedő a fogyasztó lakóhely- ének tagállamában kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, vagy az bármi- lyen módon az említett tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is irányul. A jelen gondolatmenet szempontjából az első és a negyedik feltételnek van kü- lönös jelentősége, ezért a továbbiakban csak ezeket vizsgálom.
Az alapvető kérdés az, hogy miként értelmezendő az a kitétel, hogy a fogyasztó- val szerződő fél tevékenysége bármely módon a fogyasztó lakóhelyének tagállamá- ba (is) irányul.11 Ebben a tekintetben maga a rendelet nem tartalmaz sem értelmező, sem kiegészítő szabályokat.
A Tanács és a Bizottság azonban kiadott egy közös nyilatkozatot a 15. cikk (1) be- kezdés c) pontjának alkalmazásához.12 A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a rendelke- zés alkalmazáshoz két feltételnek kell együttesen teljesülnie. Nem elegendő, hogy a vállalkozás tevékenysége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra, illetve több ál- lam között az említett tagállamra is irányul, emellett még az is szükséges, hogy a szerződést az ilyen tevékenység körében kössék meg. A cikk ezáltal számos értéke- sítési módot foglal magába, ilyen például – de nem kizárólagosan – az interneten ke- resztül történő értékesítés is. A nyilatkozat rögzíti, hogy pusztán az a tény, hogy egy weboldal valamely államban elérhető, nem jelenti azt, hogy a kereskedő gazdasá- gi tevékenysége az érintett tagállamba is irányul. Az viszont értékelendő elem lehet, ha ez az internetes oldal távollevők közötti szerződés megkötésére hív fel, és ha egy ilyen szerződés megkötése bármilyen módon, de ténylegesen megtörténik.13 Ez nem a jól ismert aktív–passzív honlapok megkülönböztetésén alapuló értékelés adoptálá- sát jelenti, mert például nem mondja ki egyértelműen, hogy a szerződést ugyanazon kommunikációs csatornán keresztül kell megkötni. Talán vitatható megállapítása a nyilatkozatnak, hogy a weboldalon használt nyelvnek vagy az alkalmazott pénznem-
11 Lásd: Xxxxx Xxxxxx XXXX: The Brussels I Regulation Article 15.1c) – Whereto are Commercial or Professional Activities Directed through the Internet? Xxxxx, 2004.; Xxxxxxx XXXX – Xxxxxx XXXXXXXXX
– Xxxxxxxxx XXXXX: Council Regulation (EC) 44/2001 and Internet Consumer Contracts: Some Thoughts on Article 15 and the Futility of Applying ‚In the Box’ Conflict of Law Rules to the ‚Out of the Box’ Borderless World. International Review of Law, Computers & Technology, Vol. 19., 2005/1.
12 Lásd: A 44/2001 rendeletet 15. és 73. cikkére vonatkozó tanácsi és bizottsági közös nyilatkozat, elér- hető: xxxx://xx.xxxxxx.xx/xxxxxxxxxxxx/xxxxxxxx/xxxxxxxx_xx_xx_xxxxxxxxxxx.xxx
13 „[…] the Council and the Commission stress that the mere fact that an Internet site is accessible is not sufficient for Article 15 to be applicable, although a factor will be that this Internet site solicits the conclusion of distance contracts and that a contract has actually been concluded at a distance, by whatever means. In this respect, the language or currency which a website uses does not constitute a relevant factor.” Nyilatkozat, 1. pont.
nek nincs jelentősége, hiszen egy meghatározott országban beszélt nyelv és alkal- mazott fizetőeszköz adott esetben egyértelműen jelezheti, hogy az érintett kereske- dő gazdasági tevékenysége az adott tagállamra is irányul.14 Szerencsésebb lett volna talán ezért inkább úgy fogalmazni, hogy pusztán e körülményeknek nincs jelentő- sége, de mint szempontokat az eset összes körülményeinek mérlegelése során figye- lembe lehet venni.15
3. A 15. cikk (1) bekezdés c) pontjának értelmezési kérdései – a gazdasági tevékenység irányultságának problémája
Bár igen széleskörű a 15. cikk (1) bekezdés c) pontjának elemzése, értelmezése kap- csán a jogirodalom, és a tagállami bíróságok is szembesültek már a rendelkezés által felvetett problémával, mint oly sokszor, ebben az esetben is az Európai Unió Bíróságá- ra hárult a szabály alkalmazása során követendő nyomvonalak felvázolásának feladata. Az Európai Unió Bírósága az érintett rendelkezés értelmezése és alkalmazása kap- csán felmerülő kérdésekkel, problémákkal először az ún. Ilsinger ügy16 kapcsán fog- lalkozott. Az ügy azért lényeges, mert a rendelkezés szempontjából egy kardiná- lis kérdés vonatkozásában nyújt támpontot: csak már megkötött szerződések eseté- ben alkalmazható-e a fogyasztót védő szabály, vagy már a szerződéskötést megelő- zően is hivatkozhat a fogyasztó az érintett rendelkezésekre? A Bíróság döntésében kimondta, hogy a kérdéses c) pont csak akkor alkalmazható, ha a kereset tárgya már megkötött szerződéshez kapcsolódik. Ez az értelmezés sok esetben jól alkalmazható a távollevők között kötött szerződések esetében is a gyakorlatban, amennyiben pl. ter- mékértékesítésről van szó. A probléma akkor jelentkezik, ha például olyan, személye- sen igénybeveendő szolgáltatásokat szeretne a fogyasztó igénybe venni, mint a szállás- hely szolgáltatások. Ezek esetében ugyanis felmerül a kérdés, hogy az interneten tör- ténő foglalás során már sor kerül-e a szerződés megkötésére, vagy a szerződést a fo- gyasztó csak a szolgáltatásnyújtás helyén – a szállodában – köti meg. Előbbi esetben az Ilsinger ügyben kimondottak alapján a 15. cikk (1) bekezdés c) pontja biztosan al- kalmazható, míg az utóbbi esetben ez már kétséges. E jogi bizonytalanság pedig nem
tudja megfelelően segíteni az érintett üzletviteli megoldás fejlődését és elterjedését.
Az Európai Unió Bírósága a Pammer és Alpenhof egyesített ügyekben vizsgálta ismételten a 15. cikk (1) bekezdés c) pontjának szabályát és lehetséges értelmezését. Az alapügyek tényállása meglehetősen egyszerű volt: valamely tagállamban lakóhely- lyel rendelkező fogyasztók egy másik tagállamban letelepedett, a fogyasztói szerző-
14 Az Európai Unió Bírósága is elismerte ítéletében, hogy egy Németországban letelepedett szolgálta- tó által üzemeltetett honlap esetében azért állapítható meg, hogy a társaság tevékenysége főleg Hol- landiába irányul, mert a honlapja holland nyelven elérhető. Ld. C-462/09. sz. Stichting de Thuiskopie kontra Opus Supplies Deutschland GmbH és társai ügy, ítélet, EBHT 2011. I-05331 10. pont.
15 Megjegyzendő, hogy a nyilatkozat emellett hangsúlyozza, hogy a fogyasztói jogviták megoldásának nem elsődleges módja kellene, hogy legyen a rendes bírósági úton történő vitarendezés, hanem mind a fogyasztók mind pedig a kereskedők érdekeit jobban tudja szolgálni az alternatív vitarendezési mó- dozatok alkalmazása, különösen az elektronikus kereskedelem területén. Ld. Nyilatkozat, 3. pont.
16 C-180/06. sz. Xxxxxx Xxxxxxxx kontra Xxxxxx Xxxxxxxxx ügy, EBHT 2009., I-3961.
dés tárgyát képező szolgáltatását interneten reklámozó és értékesítő szolgáltatóval kö- töttek szerződést, majd a szerződés hibás teljesítése miatt került sor bírósági eljárás megindítására, a Pammer ügyben 17 a fogyasztó, az Alpenhof ügyben18 a kereskedő
17 A C-585/08. sz. ügy tényállása és a feltett kérdés röviden a következő volt: az ausztriai lakóhellyel ren- delkező P. Pammer a németországi székhelyű Reederei Xxxx Xxxxxxxx GmbH & Co. KG-nál két sze- mélyre szóló teherhajó-utazást foglalt, Triesztből a Távol-Keletre 2007. január végi indulási időpont- tal, mindösszesen 8510 eurós áron. Ezt az Internationale Frachtschiffreisen Pfeiffer GmbH közvetítő társaságon keresztül intézte, melynek székhelye Németországban található, és a weboldalán keresztül az osztrák piacon is értékesít ilyen utazásokat. A közvetítő társaság weboldalán szereplő hajó- és út- leírás nem felelt meg a valóságnak. A lefoglalt kétszemélyes kabin helyett csak egy egyszemélyes ka- bint bocsátottak rendelkezésre, amelyben a légkondicionáló berendezés nem működött. A weboldalon található leírással ellentétben a hajón többek között nem volt szabadtéri uszoda, sem edzőterem, mű- ködő televízió-készülék vagy fedélzeti ülő-, illetve fekvőalkalmatosság. Szárazföldi kirándulásokra csak egyedi esetekben nyílt lehetőség. P. Xxxxxx ezért megtagadta az utazás megkezdését. Mivel a Reederei Xxxx Xxxxxxxx GmbH & Co. KG az útra befizetett összegnek csak egy részét fizette számára vissza, Ausztriában bírósági eljárást indított a fennmaradó 5294 euró visszafizetése iránt. Az eljárás- ban az alperes társaság az ausztriai bíróság joghatóságának hiányára hivatkozott. Az ügyben eljáró elsőfokú bíróság megállapította joghatóságát. Kimondta, hogy az eljárás tárgyát képező szerződés fo- gyasztói szerződés, illetve szervezett utazási formára vonatkozó szerződés, és hogy az Internationale Frachtschiffreisen Pfeiffer GmbH közvetítő társaság weboldalán keresztül Ausztriában az alperes tekintetében is folytatott reklámtevékenységet. A fellebbviteli bíróság helyt adott a Reederei Xxxx Xxxxxxxx GmbH & Co. KG közvetítő társaság fellebbezésének, és ellentétben az első fokon eljárt bí- rósággal megállapította joghatóságának hiányát, és elutasította a keresetet. P. Pammer a fellebbviteli bíróság döntése ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az Oberster Gerichtshofnál, mely fórum előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett, melyben két kérdés megválaszolását kérte az Euró- pai Unió Bíróságától. Témánk szempontjából a második kérdés a releváns, mely így szólt: Elégsé- ges‑e a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett tevékenység „irányulá- sához” az, hogy valamely közvetítő weboldala elérhető az interneten?
18 A C-144/09. sz. ügy tényállása és a feltett kérdés röviden a következő volt: Az alapeljárás az ausztriai székhelyű Hotel Alpenhof GesmbH (felperes) és a németországi lakóhelyű O. Heller (alperes) között szállodai szolgáltatások igénybevételéért járó 5248,30 euró összeg megfizetése miatt indult meg. Az alperes a szálloda ajánlatáról annak Németországban is elérhető weboldalán szerzett tudomást, majd a weboldalon közzétett e-mail címre küldött elektronikus levélben érdeklődött O. Xxxxxx a szobák- ról, majd a foglalás megtétele és visszaigazolása is ekképpen, elektronikus levelezés útján történt. A foglalásnak megfelelő időpontban az alperes megjelent a szállodánál, igénybe vette annak szolgálta- tásait, majd a számla kiegyenlítését megelőzően eltávozott a szállodából. A szálloda igényét bírósági úton kívánta érvényesíteni, ezért egy ausztriai bíróság előtt eljárást kezdeményezett. Az alapeljárás- ban az alperes kifogásolta az ausztriai bíróság joghatóságának hiányát, mert szerinte fogyasztói mi- nőségében csak a lakóhelye szerinti tagállam bírósága előtt – azaz németországi bíróságok – perel- hető a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében. Az első fokon eljáró auszt- riai bíróság elutasította a keresetet, majd a fellebbezési eljárásban a salzburgi bíróság is hasonlóan tett, arra hivatkozással, hogy az ausztriai bíróságok az ügyben nem rendelkeznek joghatósággal, mert megítélésük szerint a tevékenységnek a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra való „irányultságá- ba” beletartozik nemcsak az interaktív honlap működtetése, hanem a pusztán tájékoztatási célból lét- rehozott – reklámokat tartalmazó – passzív honlap elérhetőségének a biztosítása is, ez csak kifeje- zett nyilatkozattal lenne korlátozható. Szintén a fogyasztó tagállamára irányul a tevékenység, ha a fogyasztó valamely honlapon keresztül szerez tudomást a kereskedő szolgáltatásairól, majd ezt köve- tően a foglalás az ott megjelölt e-mail címen, postacímen vagy telefonszámon keresztül történik. A felperes Hotel Alpenhof az ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Az ügyben eljáró bíróság a következő kérdést terjesztette előzetes döntéshozatalra az Európai Unió Bírósága elé: Elégséges-e [a
kezdeményezésére. Mindkét esetben az ügyben eljáró nemzeti bíróság joghatóságá- nak a hiányára történő hivatkozás vetette fel a rendelet jelzett rendelkezésének a prob- lémáját. Mindkét ügyben ugyanis az merült fel kérdésként, hogy interneten keresztül történő ügyletkötés esetében miként értelmezendő a „fogyasztó államába történő irá- nyultság” kitétel. Feltételezi-e úgymond az aktív honlap követelményének való meg- felelést, vagy elegendő a puszta – passzív – elérhetőség lehetővé tétele is. A passzív honlap esetében ugyanis bár a szerződés megkötésére nem online, a honlapon keresz- tül, hanem az azon elérhető információk – reklámok, kapcsolat-felvételi lehetőségek – alapján kerül sor. Az Európai Unió Bíróságának azt a kérdést kellett ezért megvála- szolnia, hogy „[e]légséges-e a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett tevékenység „irányulásához” az, hogy a fogyasztóval szerződő fél in- ternetes oldala elérhető az interneten?” Abban az esetben, ha a kérdésre a válasz pozitív, akkor az internetes honlapot fenntartó vállalkozások – függetlenül attól, hogy milyen az adott honlap, azaz pusztán tájékoztató jellegű vagy akár az online szerződéskötést is lehetővé tevő – számolhatnak azzal, hogy a velük szerződő fogyasztók lakóhelye szerinti tagállam bíróságai joghatósággal fognak rendelkezni az esetleges jogviták el- döntésére. Ebben az esetben pedig jelentősen megnőnek a vállalkozások terhei és költ- ségei, hiszen a szinte bármely országban való perelhetőség kockázata jelentős több- letköltségeket keletkeztet, melynek egy lehetséges hatása lehet, hogy a vállalkozások kevésbé igyekeznek termékeiket az internetes honlapjukon keresztül hirdetni vagy ér- tékesíteni, így pedig csökken a digitális belső piac megvalósulási esélye is.
Az ügyben Xxxxxxxxx főtanácsnok 2010 májusában ismertette az indítványát.19 Mivel az indítvány részletes elemzése szétfeszítené a jelen tanulmány terjedelmi korlátait, ezért csak jelzem, hogy a főtanácsnok meglehetősen pozitívan, befogadóan állt az új technológiák által felvetett jogi kérdések megválaszolása elé, és érvelésében nem nélkülözi az újító, pro digitális gazdaság érveket sem. Szükséges továbbá meg- említeni, hogy indítványában a főtanácsnok kísérletet tesz a fentebb tárgyalt Xxxxxxxx ügyben hozott döntéstől való eltérésre a tekintetben, hogy ne csak a már megkötött fogyasztói szerződés esetében kerülhessen sor a rendelet érintett rendelkezéseinek alkalmazására. Kötelmi jogi szempontból különösen érdekes a főtanácsnok érvelé- se, hiszen a szerződéskötés folyamatához, és konkrétan a szerződéskötés időpont- jának a meghatározásához kapcsolódik. A főtanácsnok indítványában azt javasolja, hogy a Bíróság mondja ki, hogy az olyan esetben is alkalmazandó a rendelet 15. cikk
(1) bekezdésének c) pontja, ahol a szerződés megkötésére nem távollévők között, ha- nem egyszerre, egy időben jelenlévő felek között kerül sor, feltéve, hogy a szerződés megkötését megelőzően a kapcsolatfelvétel illetve a foglalás elküldése és annak visz- szaigazolása távolról történt.20 A Bíróság ítéletében nem tér ki a Főtanácsnok ebbéli
44/2001 rendelet] 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett tevékenység „irányulásához” az, hogy a fogyasztóval szerződő fél internetes oldala elérhető az interneten?
19 Xxxxxxxxx főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2010. május 18. Xxxxx Xxxxxx kontra Reederei Xxxx Xxxxxxxx GmbH & Co. KG (C-585/08) és Hotel Alpenhof GesmbH kontra Xxxxxx Xxxxxx (C- 144/09)., EBHT 2010 I-12527.
20 Lásd: Főtanácsnoki indítvány 55. pont
indítványára, viszont a rendelet alkalmazása tekintetében érdemben vizsgálja mind- két kérdést, ami azt jelenti, megítélése szerint – jellegükben, függetlenül még az irá- nyultság kérdésétől – az alapügyben kötött szerződések is olyannak minősülnek, me- lyekre kiterjed a rendelet jelzett rendelkezésének a hatálya.21
Visszatérve az ügyben felmerült kérdésre, alapvetően azt a kérdést kell megvála- szolunk, hogy milyen tartalommal kell kezelni a Rendelet 15. cikk (1) bekezdésének
c) pontját, azaz milyen szempontok alapján lehet elhatárolni egymástól azokat a hon- lapokat, amelyeken keresztül a vállalkozó tevékenysége a fogyasztó lakóhelye sze- rinti tagállamra irányul, azoktól a honlapoktól, amelyeken keresztül tevékenysége nem irányul erre az államra.
A Xxxxxxxx nem határozza meg, hogy mit kell a gazdasági tevékenység irányult- sága alatt érteni. Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően azon kifejezések értelmét és terjedelmét, amelyekre az uniós jog semmilyen meghatározást nem ad, vagy az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentés szerint, vagy azon szövegkörnyezet szerint kell értelmezni, amelyben a kifejezéseket használják, illetve azon szabályozás célkitűzéseinek a figyelembevételével kell meghatározni, amely- nek e kifejezések részét képezik.22 Ha megvizsgáljuk az előkészítő iratokat, javasla- tokat, az azokhoz fűzött indokolásokat, akkor láthatjuk, hogy már a jogalkotási el- járás során problémát jelentett a 15. cikk (1) bekezdés c) pontjának szövege, ugyanis egyrészt már az uniós intézmények sem nem tudtak megegyezni a tekintetben, hogy milyen tágan kellene meghatározni a másik tagállamra irányuló tevékenység fogal- mát, másrészt a gazdasági szereplők is fenntartásokat fogalmaztak meg a másik tag- államra irányuló tevékenység fogalmának túlságosan tág értelmezése ellen, mert an- nak az interneten keresztül történő reklámozástól, honlapok üzemeltetésétől való visszatartó hatása lehet. Ez különösen hátrányként jelenik, jelenhet meg a kis- és kö- zépvállalkozások esetében.23
Eredeti javaslatában a Bizottság kifejtette: a megfogalmazás célja, hogy a rendel- kezés és így a fogyasztót védő joghatósági szabály alkalmazható legyen azokra a fo- gyasztói szerződésekre, amelyeket interaktív weboldalon keresztül a fogyasztó lakó- helye szerinti tagállamban kötöttek, ezért pusztán egy passzív honlap nem elégséges ahhoz, hogy a joghatóságot e cikk alapján határozzák meg.24 Bár a Rendelet végső
21 Vö. a Mühlleitner ügyben az Európai Bíróság kimondta, hogy „a »Brüsszel I« rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés nem követeli meg, hogy a fogyasz- tó és a vállalkozó között megkötött szerződés távollévők között jöjjön létre.” C-190/11. sz. Xxxxxxx Xxxxxxxxxxx kontra Xxxxx Xxxxxx és Wadat Xxxxxx ügyben hozott ítélet (EBHT-ban még nem köz- zétett), 45. pont.
22 Lásd ebben az értelemben a C-128/94. sz. Hönig ügyben 1995. október 19-én hozott ítélet (EBHT 1995., I-3389.) 9. pontját, a C-164/98. P. sz., DIR International Film és társai kontra Bizottság ügyben 2000. január 27-én hozott ítélet (EBHT 2000., I-447.) 26. pontját, valamint a C-336/03. sz. easyCar ügyben 2005. március 10-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-1947.) 21. pontját.
23 Lásd: Főtanácsnoki indítvány 67. pont.
24 „The concept of activities pursued in or directed towards a Member State is designed to make clear that point (3) applies to consumer contracts concluded via an interactive website accessible in the State of the consumer’s domicile. The fact that a consumer simply had knowledge of a service or
szövege a Bizottság eredeti szövegjavaslatának felel meg, a jogalkotási eljárásban mind a Gazdasági és Szociális Bizottság, mind pedig az Európai Parlament annak módosítását szerette volna elérni. A Gazdasági és Szociális Bizottság a véleményé- ben25 először is elismeri, hogy milyen nehéz helyzetben van a közösségi jogalkotó, amikor az elektronikus kereskedelem és az internetes tranzakciók kapcsán kénysze- rül joghatósági szabályokat megalkotni. Különösen nehéz a helyzet, mert a szabályo- zásnak egyszerre kell két követelménynek megfelelnie: egyrészt a fogyasztók26 szá- mára a lehető legjobb védelmet biztosítani az elektronikus kereskedelem során illetve annak kockázataival szemben, másrészt, a szabályozás nem foszthatja meg a vállal- kozásokat, különösen a kis- és középvállalkozásokat az ezen kommunikációs csator- nák a termékeik reklámozása érdekében történő alkalmazásától. Mintegy alterna- tív megoldásként a Gazdasági és Szociális Bizottság megjegyezte, hogy az érintett gazdasági szereplők közötti megfelelő bizalom kialakítása érdekében nagyon fon- tos a bírósági vitarendezési mechanizmusokon túli vitarendezési módszerek alkal- mazása. Ilyenek lehetnek például a különböző magatartási kódexek, közvetítési eljá- rások, vagy akár a kifejezetten az elektronikus kereskedelemi jogviták rendezésére létrejövő vitarendező fórumok, más néven „cybertribunal”-ok.27 Addig pedig, amíg ezek nem jönnek létre, a Bizottság által javasolt új szöveg helyett a Brüsszeli Egyez- mény 13. cikkének szövegét és elvét28 kellene megtartani, érvel a Gazdasági és Szo- ciális Bizottság, mert a Bizottság által javasolt új szöveg, mivel annak nem kellően egyértelmű a megfogalmazása, nem alkalmas az érintett gazdasági szereplők bizal- mának a megteremtésére,29 ezért inkább a kifejezetten az elektronikus kereskedelem igényeinek megfelelően kialakított, a fogyasztók érdekeit figyelembe vevő vitaren- dezési módszer kellene kialakítani. Ennek egyik eleme lehet például a bizonyos érté- ket el nem érő mértékű jogviták30 esetében a mediáció lehetőségének a megteremté- se, vagy az önszabályozás rendszerének megteremtése és a jogi szabályozással szem- beni előnyben részesítése az elektronikus kereskedelmi szektorban.31
possibility of buying goods via a passive website accessible in his country of domicile will not trigger the protective jurisdiction.” Ld. COM/99/0348 végső 16.
25 Opinion of the Economic and Social Committee on the Proposal for a Council Regulation (EC) on jurisdiction and the recognition and enforcement of judgements in civil and commercial matters (COM (1999) 348 final – 99/0154(CNS)) 2000. március 1. HL. 2000. C 117 6.
26 Érdekesség, hogy a dokumentum a „citizens [of the] European Union” kifejezést használja. 4.2.2. pont.
27 Ennek érdekében a Gazdasági és Szociális Bizottság felhívta a Bizottságot a nemzetközi jó gyakorla- tok összegyűjtésére. Ld. 4.2.3. pont.
28 Azaz a joghatóságnak a feltétele, hogy a kereskedő a fogyasztó államában reklámozza a terméket, vagy ott intéz a szerződés megkötésére vonatkozó felhívást a fogyasztóhoz. Azt pedig, hogy a fo- gyasztó az információ megszerzése során mennyire aktív vagy passzív szerepet tölt, töltött be, a bí- róságnak kellene megítélnie. Ld. 4.2.4. pont.
29 Ahogy a vélemény fogalmaz „is not clear enough to foster a climate of trust between the parties.” és „[t]here needs to be a greater shift towards effective methods of dispute settlement tailored to electronic commerce and respectful of consumer protection” Ld. 4.2.4. pont.
30 A vélemény az értékhatárt 2500 euróban határozza meg.
31 „If necessary, a regulation specifically for the sector could be considered, keenly encouraging mediation and leaving the courts as a last resort.” Ld. 4.2.5. és 4.4.2.
Az Európai Parlament a javaslathoz készített jelentés első változatában32 a Bi- zottság javaslatánál tágabb megközelítést javasolt, mely szerint a másik tagállamra irányuló tevékenység kritériumának helyébe az a követelmény lépett volna, hogy a szerződést egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező fogyasztóval távértékesí- tés útján kötötték meg.33 Ez a megoldás a szavazáson elbukott.34 A jelentés második változatában35 javasolt új szöveg a Bizottság által javasolt 15. cikket egy új a) pont- tal egészítette volna ki,36 mely szerint a kereskedő tevékenységének célzottan és je- lentős mértékben a másik tagállamra kell irányulnia.37 Azt, hogy a kereskedő ily módon folytatta-e tevékenységét, a nemzeti bíróságnak kellene az eset összes körül- ményeire tekintettel eldöntenie, beleértve például a kereskedő esetleges olyan pró- bálkozásait, hogy meghatározott tagállamokban lakóhellyel rendelkező fogyasztók- kal ne kössön ügyleteket.38
A Bizottság azonban a módosított javaslatban39 ezt a megoldást nem támogatta40
32 Report on the proposal for a Council regulation on jurisdiction and the recognition and enforcement of judgements in civil and commercial matters (COM (1999) 348 – C5-0169/1999 – 1999/0154(CNS)), Rapporteur: Xxxxx Xxxxxx, A5-0253/2000, 2000. szeptember 18.
33 A jelentés 23. módosítási pontja szerint a 15. cikk vonatkozó szövege a következő lett volna (kiemel- ten a Parlament által javasolt módosítás látható): „In matters relating to a contract concluded by a person, the consumer, for a purpose which can be regarded as being outside his trade or profession, jurisdiction shall be determined by this Section, without prejudice to Article 4 and Article 5(5), if the consumer enters into the contract from his domicile and: […] (3) in all other cases, the contract has been concluded with a person who pursues commercial or professional activities in the Member State of the consumer’s domicile or the contract has been concluded at a distance with a consumer having his domicile in another Member State.”
34 A 23. módosítás 267 nem és 227 igen szavazattal és 17 tartózkodással elvetésre került. Ld. HL 2001. C146 41.
35 Report on the proposal for a Council regulation on jurisdiction and the recognition and enforcement of judgements in civil and commercial matters (COM (1999) 348 – C5-0169/1999 – 1999/0154(CNS)), Rapporteur: Xxxxx Xxxxxx, A5-0253/2000, 2000. szeptember 21.
36 A 37. módosítási pont által javasolt új a) pont: „The expression ‘directing such activities’ shall be taken to mean that the trader must have purposefully directed his activity in a substantial way to that other Member State or to several countries including that Member State. In determining whether a trader has directed his activities in such a way, the courts shall have regard to all the circumstances of the case, including any attempts by the trader to ring-fence his trading operation against transactions with consumers domiciled in particular Member States.”
37 Lásd: Y. FARAH: Allocation of jurisdiction and the internet in EU law. E.L. Rev., 2008/2. 257–270.
38 Ez a jogirodalomban „ring-fence mechanisms” vagy „jurisdictional avoidance” elnevezéssel ismert jelenség. Ezzel kapcsolatban lásd: J. St OREN: International Jurisdiction over Consumer Contracts in E-Europe. I.C.L.Q., Vol. 52., 2003/3. 665. A szavazáson a 37. pont módosítása 268 igen, 210 nem és 27 tartózkodással került elfogadásra. Ld. HL 2001. C146 42.
39 Amended proposal for a Council Regulation on jurisdiction and the recognition and enforcement of judgments in civil and commercial matters, COM (2000)689 végső, 1999/0154 (CNS), 2000. október 26.
40 Arra hivatkozással, hogy a jelzett megközelítés inkább az amerikai minium kontakt teszten alapul, mely idegen az európai jogi megközelítéstől, és így a rendelkezés szellemétől („philosophy of the provision”). (Ld. ibid. 5–6.). A minimum kontakt tesztet a Legfelsőbb Bíróság az ún. International Shoe ügyben határozta meg (International Shoe Co v Washington (1945) 326 U.S. 310.). A kapcsoló
és fenntartotta a korábbi szöveget.41 A Tanács által elfogadott politikai megállapo- dás is fenntartotta a bizottsági javaslat szerinti szöveget, és egyben a megállapodás mellékleteként kiadta az értelmezést segítő, korábban már említett közös nyilatkoza- tot,42 majd a formális tanácsi elfogadás is ilyen tartalommal történt meg.43 A rendel- kezés történeti elemzése, vizsgálata alapján tehát azt mondhatjuk, hogy a honlap in- teraktivitása jelentőséggel bírhat a joghatóság megállapítása kapcsán. Azt azonban, hogy mikor éri el a honlap interaktív minősége azt a szintet, amikor már kimondhat- juk, hogy a kereskedő tevékenysége a fogyasztó tagállamának irányába is irányul, sem az előkészítő iratok, sem a rendelet szövege nem határozza meg. Azonban a ko- rábban hivatkozott közös nyilatkozat szövege már inkább szolgál segítségül. Az in- teraktivitási küszöb meghatározásának egy szempontja lehet, hogy a honlapon ke- resztül lehetőség van-e a szerződés megkötésére, vagy sem.44 Pusztán ezen szempont alkalmazása azonban meglehetősen leszűkíti azoknak az eseteknek a körét, amikor a fogyasztót védő joghatósági szabályokat lehet alkalmazni. Ennek lehetséges veszé- lye, hogy a fogyasztó nagyon kiszámíthatatlan helyzetbe kerül, hiszen nem tudhatja, hogy az éppen használt oldal eléri-e az interaktivitás szükséges szintjét. Továbbá, ha számításba vesszük azt a körülményt, hogy a szerződés megkötésének az időpontja egy – a nemzeti jogban szabályozott – anyagi jogi kérdés, megint csak a bizonytalan- ság erősítéséhez juthatunk a küszöb ilyetén történő megállapíthatóságának elfogadá- sa esetében. Éppen ezért a honlap interaktivitási szintjének nem kell okvetlenül elér- nie a szerződéskötés lehetőségének a szintjét. Ha a rendelkezést a szabályozás célja alapján vizsgáljuk, látnunk kell, hogy a cél: a fogyasztó számára különleges jogha- tósági szabályokat biztosítása arra az esetre, ha a fogyasztói szerződés a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállammal elégséges kapcsolatot mutat.45 Azt azonban nem tud- juk, hogy mit jelent az „elégséges” kapcsolat szintje. A különböző értelmezési mó- dozatok megvizsgálása alapján azt láthatjuk, hogy egyik értelmezési mód sem vezet el önmagában biztos, megcáfolhatatlan eredményhez. 46
Az Európai Bíróság a kérdés eldöntése kapcsán a hangsúlyt a kereskedő szándé- kára helyezte, mikor kimondta: meg kell vizsgálni, hogy a fogyasztóval adott eset- ben megkötendő szerződést megelőzően e honlapokból és a kereskedő tevékenysé- geinek összességéből kitűnik-e, hogy ez utóbbi egy vagy több tagállam, köztük e fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam fogyasztóival is kívánt kereskedni, abban az
tényezők értékelésével kapcsolatban ld. F. DEBUSSERE: International Jurisdiction over E-consumer
Contracts in the European Union: Quid Novi Sub Sole? I.J.L. & I.T., 2002. 344.
41 COM (2000) 689 végső 18.
42 2314th Council meeting – Justice, Home Affairs And Civil Protection – Brussels, 30 November and 1 December 2000, Conseil/00/457 13865/00 (Presse 457).
43 2325th Council meeting – Telecommunications – Brussels, 22 December 2000. Ezen az ülésen szü- letett meg a döntés egyébként az eEuropa, a „.eu” domain név , a digitális tartalom program, és az elekronikus kommunikációra vonatkozó keretszabályozás tekintetében is.
44 Lásd: Főtanácsnoki indítvány 68. pont.
45 Lásd: Főtanácsnoki indítvány 64. pont.
46 A tanulmány terjedelmi kereteire tekintettel nem vezetem le, de a nyelvtani és a rendszertani értelme- zés is ugyanerre az eredményre vezet.
értelemben, hogy e fogyasztókkal szerződést kívánt kötni.47 Hogy milyen tényezőket lehet e körben figyelembe venni? Az Európai Bíróság ítéletében miközben kimondja, hogy pl. egy a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamban elérhető honlap nem jelent elegendő kapcsolatot,48 példálózó jelleggel meghatároz olyan tényezőket, melyeket egy gazdasági tevékenység adott tagállam irányába történő irányultságának mérle- gelése és megállapítása kapcsán figyelembe lehet venni.49
4. Konklúzió
Ahogy láthattunk, különös kihívással szembesül a jogalkotó, amikor a technológia- semlegesség elvének is megfelelve kívánja szabályozni az elektronikus kereskede- lem körében kötött fogyasztói szerződések joghatóságai szabályait. Az Európai Bí- róságnak tárgyalt ítélete is mutatja, hogy nem egyszerű a jogalkalmazó helyzete sem, hiszen a rendelkezés értelmezése kapcsán erős a késztetés a technológia-specifikus vizsgálati szempontok figyelembevételére, és értelmezési segédletül hívására. Azon- ban az Európai Bíróság nagyon helyesen nem nyitotta ki ezt a kaput, hanem a tech- nológia-semleges vizsgálati szempontot, a szándékot helyezte a középpontba. Ettől az egyébként helyes vizsgálati szemponttól a későbbi, a rendelkezés egyéb vonatko- zásainak értelmezési kérdéseit felvető döntéseiben sem tért el.50
47 Lásd: Ítélet 92. pont.
48 „Nem elegendő azonban a puszta tény, hogy a kereskedőnek vagy a közvetítőjének internetes honlap- ja elérhető a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamban. Hasonlóképpen nem elegendő az e-mail cím, vagy más elérhetőségek feltüntetése, illetve a kereskedő székhelye szerinti tagállamban szokásosan használt nyelvvel vagy pénznemmel megegyező nyelv és/vagy pénznem használata.” Ítélet 94. pont.
49 „Az alábbi elemek, melyek felsorolása nem kimerítő, utalhatnak arra, hogy a kereskedő tevékenysé- ge a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányul: a tevékenység nemzetközi jellege, a kereskedő székhelyéhez vezető, más tagállamokból kiinduló útvonalak leírása, a kereskedő székhelye szerin- ti tagállamban szokásosan használt nyelvtől vagy pénznemtől eltérő nyelv vagy pénznem használa- ta, és annak lehetősége, hogy a foglalást és annak visszaigazolását e nyelven intézzék, a telefonszám nemzetközi előhívóval együtt történő feltüntetése, egy keresőmotor-üzemeltetővel szemben annak érdekében vállalt költségek, hogy a különböző tagállamokban lakóhellyel rendelkező fogyasztók számára megkönnyítse a kereskedő vagy a közvetítője internetes honlapjának elérését, a kereskedő székhelye szerinti tagállamétól eltérő felső szintű domén név használata és különböző tagállamok- ban lakóhellyel rendelkező ügyfelekből összetevődő nemzetközi ügyfélkör említése. A nemzeti bí- róság feladata annak megvizsgálása, hogy ezen elemek fennállnak-e.” Ítélet 93. pont.
50 Lásd pl: C-218/12. sz. Xxxxxx Xxxxx kontra Xxxxx Xxxxxxxxxx ügyben hozott ítélet (EBHT-ban még nem közzétett); C-190/11. sz. Xxxxxxx Xxxxxxxxxxx kontra Xxxxx Xxxxxx és Xxxxx Xxxxxx ügy (EBHT- ban még nem közzétett).