AZ EURÓPAI UNIÓRÓL

AZ EURÓPAI UNIÓRÓL

SZÓLÓ SZERZŐDÉS EGYSÉGES SZERKEZETBE FOGLALT VÁLTOZATA

PREAMBULUM

ŐFELSÉGE a

XXXXxX KIRáLYa, ŐFELSÉGE dánIa KIRáLYnŐJE, a

nÉMETORSZáGI SZÖVETSÉGI KÖZTáRSaSáG

ELnÖKE,

a GÖRÖG

KÖZTáRSaSáG

ELnÖKE,

ŐFELSÉGE

SPanYOLORSZáG

KIRáLYa, a

FRanCIa

KÖZTáR­

SaSáG ELnÖKE, ÍRORSZáG ELnÖKE, aZ OLaSZ KÖZTáRSaSáG ELnÖKE, Ő KIRáLYI FEnSÉGE a LUXEMBURGI

naGYHERCEG, ŐFELSÉGE HOLLandIa KIRáLYnŐJE, a PORTUGáL KÖZTáRSaSáG ELnÖKE, ŐFELSÉGE naGY-

BRITannIa ÉS ÉSZaK-ÍRORSZáG EGYESÜLT KIRáLYSáGánaK KIRáLYnŐJE (1)

aZZaL aZ ELHaTáROZáSSaL, hogy az Európai Közösségek megalapításával felvállalt európai integrációs folyamat egy új szakaszába lépjenek,

ÖSZTÖnZÉST MERÍTVE Európa kulturális, vallási és humanista örökségéből, amelyből az ember sérthe­ tetlen és elidegeníthetetlen jogai, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, valamint a jogállamiság egyetemes értékei kibontakoztak,

EMLÉKEZTETVE az európai kontinens megosztottsága megszüntetésének történelmi fontosságára és annak szükségességére, hogy a jövő Európájának kialakításához szilárd alapokat teremtsenek,

MEGERŐSÍTVE elkötelezettségüket a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabad­ ságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvei mellett,

MEGERŐSÍTVE az 1961. október 18-án Torinóban aláírt Európai szociális chartában, valamint a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló 1989. évi közösségi chartában meghatározott alapvető szociális jogok melletti elkötelezettségüket,

xXXxX aZ ÓHaJJaL, hogy elmélyítsék a népeik közötti szolidaritást, miközben történelmüket, kultúr­ ájukat és hagyományaikat tiszteletben tartják,

xXXxX aZ ÓHaJJaL, hogy tovább javítsák az intézmények demokratikus és hatékony működését, és így azok a rájuk ruházott feladatokat egy egységes intézményi kereten belül jobban elláthassák,

aZZaL aZ ELHaTáROZáSSaL, hogy megerősítik és közelítik egymáshoz gazdaságaikat, valamint hogy

gazdasági és monetáris uniót hoznak létre, amely e szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezéseivel összhangban egy közös és stabil valutát foglal magában,

xXXxX a SZándÉKKaL, hogy a fenntartható fejlődés alapelvének figyelembevételével és a belső piac

megvalósításának, a megerősített kohéziónak és a környezetvédelemnek a keretében előmozdítsák népeik gazdasági és társadalmi fejlődését, továbbá hogy olyan politikákat hajtsanak végre, amelyek biztosítják, hogy a gazdasági integráció előrehaladása más területek párhuzamos fejlődésével járjon együtt,

(1) a Bolgár Köztársaság, a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Horvát Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, Magyarország, a Máltai Köztársaság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztár­ saság, Románia, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság azóta az Európai Unió tagjaivá váltak.

aZZaL aZ ELHaTáROZáSSaL, hogy országaik állampolgárai számára közös uniós polgárságot hoznak létre,

xXXxX aZ ELHaTáROZáSSaL, hogy közös kül- és biztonságpolitikát valósítanak meg, beleértve

a 42. cikk rendelkezéseivel összhangban egy közös védelmi politika fokozatos kialakítását, amely közös védelemhez vezethet, megerősítve ezáltal Európa identitását és függetlenségét Európa és a világ békéjének, biztonságának és fejlődésének előmozdítása érdekében,

aZZaL aZ ELHaTáROZáSSaL, hogy — miközben biztosítják népeik védelmét és biztonságát —

megkönnyítik a személyek szabad mozgását azáltal, hogy e szerződés és az Európai Unió működé­ séről szóló szerződés rendelkezéseinek megfelelően létrehoznak egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget,

aZZaL aZ ELHaTáROZáSSaL, hogy tovább viszik az Európa népei közötti egyre szorosabb egység

létrehozásának folyamatát, ahol a szubszidiaritás elvének megfelelően a döntéseket az állampolgá­ rokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg,

SZEM ELŐTT XxXXXx az európai integráció előrehaladása érdekében teendő további lépéseket,

ÚGY HaTáROZTaK, hogy létrehozzák az Európai Uniót, és e célból meghatalmazottjaikként jelölték ki:

(a meghatalmazottak felsorolása nem kerül kiadásra)

aKIK kicserélve jó és kellő alakban talált meghatalmazásaikat a következőkben állapodtak meg:

I. CÍM

KÖZÖS RENDELKEZÉSEK

E szerződéssel a

1. cikk

(az EUSz. korábbi 1. cikke) (1)

MaGaS SZERZŐdŐ FELEK egymás között létrehozzák az EURÓPaI UnIÓT (a továb­

biakban: az Unió), amelyre közös célkitűzéseik elérése érdekében a tagállamok hatásköröket ruház­ nak.

E szerződés új szakaszt jelent az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatában, amelyben a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg.

az Unió e szerződésen és az Európai Unió működéséről szóló szerződésen (a továbbiakban: a

Szerződések) alapul. E két szerződés azonos jogi kötőerővel bír. az Unió az Európai Közösség helyébe lép és annak jogutódja.

(1) Ez az utalás csak jelölésre szolgál. a legpontosabb tájékoztatásért, kérem nézze meg a Szerződések korábbi és új számozását tartalmazó megfelelési táblázatokat.

2. cikk

az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a

jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.

3. cikk

(az EUSz. korábbi 2. cikke)

(1) az Unió célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének előmozdítása.

(2) az Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén

alapuló olyan térséget kínál polgárai számára, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külső határok ellenőrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre és bűnül­ dözésre vonatkozó megfelelő intézkedésekkel párosul.

(3) az Unió egy belső piacot hoz létre. az Unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik,

amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a

környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul. az Unió elősegíti a tudomá­ nyos és műszaki haladást.

az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi

igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét.

Előmozdítja a gazdasági, a társadalmi és a területi kohéziót, valamint a tagállamok közötti szolida­ ritást.

az Unió tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét, továbbá biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását.

(4) az Unió egy gazdasági és monetáris uniót hoz létre, amelynek pénzneme az euro.

(5) a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió védelmezi és érvényre juttatja értékeit és érdekeit, és hozzájárul polgárainak védelméhez. Hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenn­ tartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztes­ séges kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyer­ mekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így

különösen az Egyesült nemzetek alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához.

(6) az Unió e célkitűzéseket a megfelelő eszközökkel, a Szerződésekben ráruházott hatáskörök

keretein belül valósítja meg.

4. cikk

(1) az 5. cikkel összhangban minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak az

Unióra, a tagállamoknál marad.

(2) az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerződések előtti egyenlőségét, valamint

nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendez­ kedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is. Tiszteletben tartja az alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét. Így különösen a nemzeti biztonság az egyes tagállamok kizárólagos feladata marad.

(3) az Unió és a tagállamok a lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen tiszteletben

tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában.

a tagállamok a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket.

a tagállamok segítik az Uniót feladatainak teljesítésében, és tartózkodnak minden olyan intézkedés­ től, amely veszélyeztetheti az Unió célkitűzéseinek megvalósítását.

(1)

5. cikk

(az EUSz. korábbi 5. cikke)

az Unió hatásköreinek elhatárolására a hatáskör-átruházás elve az irányadó. az

uniós hatás­

körök gyakorlására a szubszidiaritás és az arányosság elve az irányadó.

(2) a hatáskör-átruházás elvének megfelelően az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződé­ sekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el a Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósí­ tása érdekében. Minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagálla­ moknál marad.

(3) a szubszidiaritás elvének megfelelően azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizá­ rólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielé­ gítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók.

az Unió intézményei a szubszidiaritás elvét a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvben meghatározottak szerint alkalmazzák. a nemzeti parlamentek az említett jegyzőkönyvben megállapított eljárásnak megfelelően gondoskodnak a szubszidiaritás elvének tiszte­ letben tartásáról.

(4) az arányosság elvének megfelelően az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem

terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges.

az Unió intézményei az arányosság elvét a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról

szóló jegyzőkönyvben foglaltak szerint alkalmazzák.

6. cikk

(az EUSz. korábbi 6. cikke)

(1) az Unió elismeri az Európai Unió alapjogi Chartájának 2000. december 7-i, Strasbourgban

2007. december 12-én kiigazított szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések.

a Charta rendelkezései semmilyen módon nem terjesztik ki az Uniónak a Szerződésekben meghatá­ rozott hatásköreit.

a Chartában foglalt jogokat, szabadságokat és elveket a Charta VII. címében foglalt, az értelmezést és alkalmazást szabályozó általános rendelkezéseknek megfelelően kell értelmezni, kellően figyelembe véve a Chartában említett azon magyarázatokat, amelyek meghatározzák az egyes rendelkezések eredetét.

(2) az Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai

egyezményhez. Ez a csatlakozás nem érinti az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit.

(3) az alapvető jogok, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

európai egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyománya­ iból következnek, az uniós jogrend részét képezik mint annak általános elvei.

7. cikk

(az EUSz. korábbi 7. cikke)

(1) a Tanács, a tagállamok egyharmada, az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság indo­ kolással ellátott javaslata alapján, tagjainak négyötödös többségével és az Európai Parlament egyetér­ tésének elnyerését követően megállapíthatja, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben említett értékeket. Mielőtt ilyen megállapítást tenne, a Tanács meghallgatja a kérdéses tagállamot, és ugyanezen eljárásnak megfelelően ajánlásokat tehet neki.

a Tanács rendszeresen ellenőrzi, hogy azok az okok, amelyek alapján ilyen megállapítást tett, továbbra is fennállnak-e.

(2) a tagállamok egyharmada vagy az Európai Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértésének elnyerését követően, az Európai Tanács, miután a kérdéses tagállamot felkérte észre­ vételei benyújtására, egyhangúlag megállapíthatja, hogy a tagállam súlyosan és tartósan megsérti a

2. cikkben említett értékeket.

(3) a Tanács, amennyiben a (2) bekezdés szerinti megállapításra jutott, minősített többséggel úgy határozhat, hogy a kérdéses tagállamnak a Szerződések alkalmazásából származó egyes jogait felfüg­ geszti, beleértve az e tagállam kormányának képviselőjét a Tanácsban megillető szavazati jogokat. Ebben az esetben a Tanács figyelembe veszi az ilyen felfüggesztésnek a természetes és jogi személyek jogait és kötelezettségeit érintő lehetséges következményeit.

a kérdéses tagállamnak a Szerződések szerinti kötelezettségei minden esetben továbbra is kötik ezt az államot.

(4) a Tanács a későbbiekben minősített többséggel úgy határozhat, hogy a (3) bekezdés alapján hozott intézkedéseket megváltoztatja vagy visszavonja, amennyiben az elrendelésükhöz vezető körül­ ményekben változás következett be.

(5) az e cikk tekintetében az Európai Parlamentre, az Európai Tanácsra és a Tanácsra alkalma­

zandó szavazási szabályokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 354. cikke állapítja meg.

8. cikk

(1) az Unió a vele szomszédos országokkal különleges kapcsolatokat épít ki a jólét és a jószom­

szédi viszonyok egy olyan térségének a létrehozása céljából, amely az Unió értékeire épül, és amelyet az együttműködésen alapuló szoros és békés kapcsolatok jellemeznek.

(2) az (1) bekezdésben foglaltak céljából az Unió az érintett országokkal külön megállapodásokat

köthet. Ezek a megállapodások kölcsönös jogokat és kötelezettségeket állapíthatnak meg, és közös fellépések lehetőségéről rendelkezhetnek. E megállapodások végrehajtásáról rendszeres egyeztetéseket kell folytatni.

II. CÍM

A DEMOKRATIKUS ELVEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

9. cikk

az Unió minden tevékenysége során tiszteletben tartja a polgárai közötti egyenlőség elvét; az Unió

intézményei, szervei és hivatalai valamennyi uniós polgárt egyenlő figyelemben részesítik. Uniós

polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. az uniós polgárság kiegészíti, és nem helyet­ tesíti a nemzeti állampolgárságot.

10. cikk

(1) az Unió működése a képviseleti demokrácián alapul.

(2) az Unió szintjén a polgárok közvetlen képviselete az Európai Parlamentben valósul meg.

a tagállamok képviseletét az Európai Tanácsban az állam-, illetve kormányfőjük, a Tanácsban pedig a kormányuk látja el, amelyek maguk vagy nemzeti parlamentjüknek, vagy a polgáraiknak tartoznak demokratikus felelősséggel.

(3) Minden polgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen az Unió demokratikus életében. a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni.

(4) az európai szintű politikai pártok hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához

és az uniós polgárok akaratának kinyilvánításához.

11. cikk

(1) az intézmények a megfelelő eszközökkel biztosítják, hogy a polgárok és az érdekképviseleti

szervezetek az Unió bármely tevékenységéről véleményt nyilváníthassanak, és azokat nyilvánosan megvitathassák.

(2) az intézmények az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal nyílt, átlátható és

rendszeres párbeszédet tartanak fenn.

(3) az Európai Bizottság, annak érdekében, hogy biztosítsa az Unió fellépéseinek koherenciáját és

átláthatóságát, az érintett felekkel széles körű előzetes konzultációkat folytat.

(4) Legalább egymillió uniós polgár, akik egyben a tagállamok egy jelentős számának állampol­ gárai, kezdeményezheti, hogy az Európai Bizottság – hatáskörén belül – terjesszen elő megfelelő javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint a Szerződések végrehaj­ tásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség.

az ilyen kezdeményezésekre alkalmazandó eljárások és feltételek meghatározására az Európai Unió

működéséről szóló szerződés 24. cikke első bekezdésének megfelelően kerül sor.

12. cikk

a nemzeti parlamentek tevékenyen hozzájárulnak az Unió jó működéséhez azáltal, hogy:

a) a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló jegyzőkönyvvel össz­ hangban az Unió intézményeitől tájékoztatást kapnak, és kézhez kapják az uniós jogalkotási aktusok tervezeteit;

b) a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvben meghatározott eljárással összhangban figyelemmel kísérik a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását;

c) a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség keretében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 70. cikkével összhangban részt vesznek az uniós politikák e terü­ leten való végrehajtását értékelő eljárásokban, és az említett szerződés 88., illetve 85. cikkével összhangban részt vesznek az Europol politikai ellenőrzésében, valamint az Eurojust tevékeny­ ségének értékelésében;

d) e szerződés 48. cikkével összhangban részt vesznek a Szerződések felülvizsgálati eljárásaiban;

e) e szerződés 49. cikkével összhangban értesítést kapnak az Unióhoz való csatlakozási kérelmek benyújtásáról;

f) a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló jegyzőkönyvvel össz­ hangban részt vesznek a nemzeti parlamentek közötti és az Európai Parlamenttel folytatott parlamentközi együttműködésben.

III. CÍM

AZ INTÉZMÉNYEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

13. cikk

(1) az Unió saját intézményi kerettel rendelkezik, amelynek célja az Unió értékeinek érvényesítése,

célkitűzéseinek előmozdítása, az Unió, valamint polgárai és a tagállamok érdekeinek szolgálata, továbbá az Unió politikái és intézkedései egységességének, eredményességének és folyamatosságának a biztosítása.

az Unió intézményei:

— az Európai Parlament,

— az Európai Tanács,

— a Tanács,

— az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság),

— az Európai Unió Bírósága,

— az Európai Központi Bank,

— a Számvevőszék.

(2) az egyes intézmények a Szerződésekben rájuk ruházott hatáskörök határain belül, az ott

meghatározott eljárások, feltételek és célok szerint járnak el. az intézmények jóhiszeműen és kölcsö­ nösen együttműködnek egymással.

(3) az Európai Központi Bankra és a Számvevőszékre vonatkozó rendelkezéseket, valamint a

többi intézményre vonatkozó részletes rendelkezéseket az Európai Unió működéséről szóló szerződés állapítja meg.

(4) az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a Gazdasági és Szociális Bizottság és a

Régiók Bizottsága segíti, tanácsadói minőségben.

14. cikk

(1) az Európai Parlament, a Tanáccsal közösen, ellátja a jogalkotási és költségvetési feladatokat. a

Szerződésekben meghatározott feltételek szerint politikai ellenőrzési és konzultatív feladatokat lát el.

az Európai Parlament megválasztja a Bizottság elnökét.

(2) az Európai Parlament az Unió polgárainak képviselőiből áll. a képviselők száma – az elnököt

nem számítva – nem haladhatja meg a hétszázötvenet. a polgárok képviselete arányosan csökkenő módon valósul meg, ahol a tagállamonkénti alsó küszöbérték legalább hat tag. Egyik tagállamnak sem lehet több, mint kilencvenhat képviselői helye.

az Európai Tanács, az Európai Parlament kezdeményezésére és vele egyetértésben, az első albekez­

désben említett alapelvek tiszteletben tartásával egyhangúlag elfogadott határozatban meghatározza az Európai Parlament összetételét.

(3) az Európai Parlament tagjait közvetlen és általános választójog alapján, szabad és titkos

választásokon, ötéves időtartamra választják.

(4) az Európai Parlament tagjai közül megválasztja elnökét és tisztségviselőit.

15. cikk

(1) az Európai Tanács adja az Uniónak a fejlődéséhez szükséges ösztönzést, és meghatározza

annak általános politikai irányait és prioritásait. az Európai Tanács nem lát el jogalkotási feladatokat.

(2) az Európai Tanács a tagállamok állam-, illetve kormányfőiből, valamint saját elnökéből és a

Bizottság elnökéből áll. Munkájában részt vesz az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője.

(3) az Európai Tanács, elnökének összehívására, félévente kétszer ülésezik. amikor a napirend úgy

kívánja, tagjai úgy határozhatnak, hogy munkájukat tagonként egy miniszter, illetve a Bizottság elnökének esetében egy biztos segítse. Ha a helyzet úgy kívánja, az elnök az Európai Tanácsot rendkívüli ülésre hívja össze.

(4) Ha a Szerződések eltérően nem rendelkeznek, az Európai Tanács konszenzussal dönt.

(5) az Európai Tanács minősített többséggel, két és fél éves időtartamra választja meg elnökét; az

elnök megbízatása egy alkalommal megújítható. akadályoztatás vagy súlyos hivatali mulasztás esetén az Európai Tanács az elnök megbízatását ugyanilyen eljárással megszüntetheti.

(6) az Európai Tanács elnöke:

a) elnököl az Európai Tanács ülésein, és lendületet ad munkájának,

b) a Bizottság elnökével együttműködve és az általános Ügyek Tanácsában folytatott munka alapján gondoskodik az Európai Tanács munkájának előkészítéséről és folyamatosságáról,

c) erőfeszítéseket tesz az Európai Tanácson belüli kohézió és konszenzus megteremtésére,

d) az Európai Tanács minden ülését követően jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek.

az Európai Tanács elnöke – a saját szintjén és e minőségében, valamint az Unió külügyi és bizton­ ságpolitikai főképviselője hatáskörének sérelme nélkül – ellátja az Unió külső képviseletét a közös kül- és biztonságpolitikához tartozó ügyekben.

az Európai Tanács elnöke semmilyen nemzeti tisztséget nem tölthet be.

16. cikk

(1) a Tanács, az Európai Parlamenttel közösen, ellátja a jogalkotási és költségvetési feladatokat. a Szerződésekben meghatározott feltételek szerint politikameghatározási és koordinatív feladatokat lát el.

(2) a Tanács a tagállamok egy-egy olyan, miniszteri szintű képviselőjéből áll, aki az általa képviselt tagállam kormánya nevében kötelezettséget vállalhat és szavazhat.

(3) Ha a Szerződések eltérően nem rendelkeznek, a Tanács minősített többséggel határoz.

(4) 2014. november 1-jétől a minősített többséghez a Tanács tagjai legalább 55%-ának – legalább tizenöt tag által leadott, egyben az Unió népességének legalább 65%-át kitevő tagállamokat képviselő

– szavazata szükséges.

a blokkoló kisebbségnek a Xxxxxx legalább négy tagjából kell állnia, ennek hiányában a minősített többséget elértnek kell tekinteni.

a minősített többségi szavazásra alkalmazandó egyéb szabályokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikkének (2) bekezdése állapítja meg.

(5) a 2014. október 31-ig, valamint a 2014. november 1. és 2017. március 31. között alkalma­ zandó, a minősített többség meghatározására vonatkozó átmeneti rendelkezéseket az átmeneti rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv állapítja meg.

(6) a Tanács különböző formációkban ülésezik, a formációk listájának elfogadására az Európai Unió működéséről szóló szerződés 236. cikkének megfelelően kerül sor.

az általános Ügyek Tanácsa gondoskodik a Tanács különböző formációiban folyó munka össz­

hangjáról. az általános Ügyek Tanácsa, az Európai Tanács elnökével és a Bizottsággal kapcsolatot

tartva, gondoskodik az Európai Tanács üléseinek előkészítéséről és nyomon követéséről.

a Külügyek Tanácsa az Európai Tanács által meghatározott stratégiai iránymutatások alapján kidol­ gozza az Unió külső tevékenységét, és gondoskodik az Unió tevékenységeinek összhangjáról.

(7) a tagállamok kormányai állandó képviselőinek bizottsága felel a Tanács munkájának előkészí­ téséért.

(8) a Tanács ülései, amikor azokon jogalkotási aktus tervezetéről tanácskoznak vagy szavaznak, nyilvánosak. Ennek érdekében a Tanács ülései két részre tagolódnak: egy uniós jogalkotási aktusokra vonatkozó döntéshozatallal foglalkozó és egy nem jogalkotási tevékenységgel foglalkozó részre.

(9) a Tanács különböző formációinak elnökségét, a Külügyek Tanácsának kivételével, a Tanácsban részt vevő tagállami képviselők látják el az Európai Unió működéséről szóló szerződés 236. cikkének meghatározott feltételeknek megfelelően, egy egyenjogúságon alapuló rotációs rendszer szerint.

17. cikk

(1) a Bizottság előmozdítja az Unió általános érdekeit, és ennek érdekében megteszi a megfelelő kezdeményezéseket. a Bizottság gondoskodik a Szerződések, valamint az intézmények által a Szer­

ződések alapján elfogadott intézkedéseknek az alkalmazásáról. az Európai Unió Bíróságának ellen­

őrzése mellett felügyeli az uniós jog alkalmazását. Végrehajtja a költségvetést és irányítja a progra­ mokat. a Szerződésekben meghatározott feltételek szerint koordinatív, végrehajtó és igazgatási feladatokat lát el. a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a Szerződések által meghatározott

más esetek kivételével ellátja az Unió külső képviseletét. az intézmények közötti megállapodások

létrehozása céljából indítványt tesz az Unió tevékenységének éves és többéves programjára.

(2) Ha a Szerződések eltérően nem rendelkeznek, az Unió jogalkotási aktusait kizárólag a

Bizottság javaslata alapján lehet elfogadni. az egyéb jogi aktusokat akkor kell a Bizottság javaslata

alapján elfogadni, ha a Szerződések úgy rendelkeznek.

(3) a Bizottság hivatali ideje öt év.

a Bizottság tagjait általános alkalmasságuk és európai elkötelezettségük alapján, olyan személyek közül kell kiválasztani, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség.

Feladatainak ellátása során a Bizottság teljes mértékben független. a 18. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, a Bizottság tagjai nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat semmilyen kormány­ tól, intézménytől, szervtől vagy más szervezettől. Tartózkodnak a kötelezettségeikkel vagy a felada­ taik ellátásával összeegyeztethetetlen cselekedetektől.

(4) a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének időpontja és 2014. október 31. között kinevezett Bizottság a tagállamok egy-egy állampolgárából áll, beleértve az elnökét, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, aki a Bizottság egyik alelnöke.

(5) 2014. november 1-jétől a Bizottság – az elnökével és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével együtt – a tagállamok számának kétharmadával megegyező számú tagból áll, kivéve, ha az Európai Tanács egyhangúlag eljárva e szám megváltoztatásáról határoz.

a Bizottság tagjait a tagállamok állampolgárai közül, a tagállamok közötti szigorú egyenjogúságon alapuló olyan rotációs rendszer szerint kell kiválasztani, amely lehetővé teszi a tagállamok teljes demográfiai és földrajzi spektrumának megjelenítését. E rotációs rendszert az Európai Unió műkö­ déséről szóló szerződés 244. cikkének megfelelően egyhangúlag eljárva az Európai Tanács állapítja meg.

(6) a Bizottság elnöke:

a) meghatározza a Bizottság működésére vonatkozó iránymutatásokat,

b) megállapítja a Bizottság belső szervezetét annak biztosítása érdekében, hogy az koherens módon, hatékonyan és testületi szellemben tevékenykedjen,

c) a Bizottság tagjai közül – az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője kivételével – kinevezi a Bizottság alelnökeit.

a Bizottság tagja, ha az elnök erre felhívja, benyújtja lemondását. az Unió külügyi és biztonságpo­ litikai főképviselője, amennyiben az elnök erre felhívja, a 18. cikk (1) bekezdésében megállapított eljárással összhangban benyújtja lemondását.

(7) az európai parlamenti választások figyelembevételével és a megfelelő egyeztetések lefolytatása

után az Európai Tanács minősített többséggel eljárva javaslatot tesz az Európai Parlamentnek a Bizottság elnökének jelölt személyre vonatkozóan. Ezt a jelöltet az Európai Parlament tagjainak többségével választja meg. Ha a jelölt nem kapja meg a szükséges többségi támogatást, az Európai Tanács minősített többséggel egy hónapon belül új jelöltet javasol, akit az Európai Parlament ugyan­ ezen eljárás szerint választ meg.

a Xxxxxx a megválasztott elnökkel közös megegyezésben elfogadja az azon további személyeket tartalmazó listát, akiket a Bizottság tagjaivá javasol kinevezni. E személyeket a tagállamok javaslatai alapján kell kiválasztani, a (3) bekezdés második albekezdésében, valamint az (5) bekezdés második albekezdésében megállapított szempontok szerint.

az elnöknek, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottság többi tagjának

mint testületnek a jóváhagyásáról az Európai Parlament szavaz. E jóváhagyás alapján a Bizottságot az Európai Tanács nevezi ki minősített többséggel.

(8) a Bizottság testületileg az Európai Parlamentnek tartozik felelősséggel. az Európai Unió

működéséről szóló szerződés 234. cikkében foglaltaknak megfelelően az Európai Parlament a Bizott­ sággal szembeni bizalmatlansági indítványt fogadhat el. Bizalmatlansági indítvány elfogadása esetén a Bizottság tagjainak testületileg le kell mondaniuk, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselő­ jének pedig le kell mondania a bizottsági tagságról.

18. cikk

(1) az Európai Tanács, minősített többséggel és a Bizottság elnökének egyetértésével, kinevezi az

Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét. Megbízatását az Európai Tanács ugyanilyen eljárás keretében megszüntetheti.

(2) a főképviselő irányítja az Unió közös kül- és biztonságpolitikáját. Javaslataival hozzájárul e politika alakításához, és azt a Tanácstól kapott felhatalmazásban foglaltak szerint végrehajtja. Ugyanez vonatkozik a közös biztonság- és védelempolitikára.

(3) a főképviselő a Külügyek Tanácsának elnöke.

(4) a főképviselő a Bizottság egyik alelnöke. a főképviselő biztosítja az Unió külső tevékenysé­ geinek összhangját. a Bizottságon belül ő felelős a Bizottság külkapcsolatokkal összefüggő feladata­ inak ellátásáért és az Unió külső tevékenysége egyéb területeinek összehangolásáért. a főképviselő a Bizottságon belüli feladatainak gyakorlása során és kizárólag e feladatok körében – annyiban, ameny­ nyiben ez összhangban áll a (2) és (3) bekezdésben meghatározottakkal – a Bizottság működésére irányadó eljárások szerint jár el.

19. cikk

(1) az Európai Unió Bírósága a Bíróságból, a Törvényszékből és különös hatáskörű törvényszé­

kekből áll. az Európai Unió Bírósága biztosítja a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során.

a tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályo­ zott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.

(2) a Bíróság tagállamonként egy-egy bíróból áll. Munkáját főtanácsnokok segítik. a Törvényszék tagállamonként legalább egy bíróból áll.

a Bíróság bíráit és a főtanácsnokait, valamint a Törvényszék bíráit olyan személyek közül kell kiválasztani, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik megfelelnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 253. és 254. cikkében megállapított követelményeknek. a bírákat és főtanácsnokokat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel hatéves időtartamra nevezik ki. Megbízatásuk megújítható.

(3) a Szerződésekkel összhangban az Európai Unió Bírósága:

a) dönt a tagállamok vagy az intézmények valamelyike, illetve valamely természetes vagy jogi személy által hozzá benyújtott keresetekkel elé terjesztett ügyekben;

b) a nemzeti bíróságok kérelmére előzetes döntést hoz az uniós jog értelmezésére vagy az intézmé­ nyek által elfogadott jogi aktusok érvényességére vonatkozó kérdésekről;

c) dönt a Szerződésekben meghatározott egyéb esetekben.

IV. CÍM

A MEGERŐSÍTETT EGYÜTTMŰKÖDÉSRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

20. cikk

(az EUSz. korábbi 27a-27e., 40-40b. és 43-45. cikke, valamint az EKSz. korábbi 11. és 11a. cikke)

(1) azok a tagállamok, amelyek az Unió nem kizárólagos hatáskörébe tartozó területeken egymás

között megerősített együttműködést kívánnak létrehozni, az e cikkben és az Európai Unió működé­ séről szóló szerződés 326-334. cikkében megállapított korlátokon belül és szabályokkal össz­ hangban igénybe vehetik az Unió intézményeit, és a Szerződések megfelelő rendelkezéseinek alkal­ mazásával gyakorolhatják ezeket a hatásköröket.

a megerősített együttműködés az Unió célkitűzései megvalósításának előmozdítására, érdekeinek védelmére és az integráció folyamatának megerősítésére irányul. az ilyen együttműködés az Európai Unió működéséről szóló szerződés 328. cikkével összhangban valamennyi tagállam számára bármikor nyitva áll.

(2) Megerősített együttműködésre felhatalmazást adó határozatot a Tanács végső lehetőségként, akkor fogadhat el, ha megállapította, hogy az együttműködés célkitűzései az Unió egésze által ésszerű határidőn belül nem érhetők el, és ha abban legalább kilenc tagállam részt vesz. a Tanács az Európai Unió működéséről szóló szerződés 329. cikkében megállapított eljárás szerint határoz.

(3) a Tanács tanácskozásain valamennyi tagállam részt vehet, de a szavazásban csak a Tanácsnak a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamokat képviselő tagjai vesznek részt. a szavazási szabályokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 330. cikke állapítja meg.

(4) a megerősített együttműködés keretében elfogadott jogi aktusok csak az abban részt vevő

tagállamokat kötelezik. az ilyen jogi aktusok nem részei az Unióhoz csatlakozni szándékozó

xxxxxxxx által elfogadandó uniós vívmányoknak.

V. CÍM

AZ UNIÓ KÜLSŐ TEVÉKENYSÉGÉRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK ÉS A KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKÁRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK

aZ UnIÓ

KÜLSŐ

TEVÉKEnYSÉGÉRE

1. FEJEZET

VOnaTKOZÓ

21. cikk

áLTaLánOS

REndELKEZÉSEK

(1) az Unió nemzetközi szintű fellépése azon elvekre épül, amelyek létrehozását, fejlődését és

bővítését vezérelték, és arra irányul, hogy ezek érvényesülését a világ többi részén is előbbre vigye; ezek az alapelvek a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei,

valamint az Egyesült nemzetek alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása.

az Unió arra törekszik, hogy kapcsolatokat alakítson ki és partnerségre lépjen azokkal a harmadik

országokkal, valamint nemzetközi, regionális vagy univerzális szervezetekkel, amelyek osztoznak vele

az első albekezdésben említett elvekben. az Unió, különösen az Egyesült nemzetek keretében,

elősegíti a közös problémák többoldalú megoldását.

(2) az Unió közös politikákat és tevékenységeket határoz meg és hajt végre, és a nemzetközi

kapcsolatok minden területén magas szintű együttműködés kialakításán munkálkodik annak érdeké­ ben, hogy:

a) megvédje értékeit, alapvető érdekeit, biztonságát, függetlenségét és integritását;

b) megszilárdítsa és erősítse a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat és a nemzetközi jog elveit;

c) összhangban az Egyesült nemzetek alapokmányának céljaival és elveivel, valamint a Helsinki

Záróokmány elveivel és a Párizsi Charta céljaival – beleértve a külső határokhoz kapcsolódókat is – megőrizze a békét, megelőzze a konfliktusok kialakulását, és erősítse a nemzetközi bizton­ ságot;

d) elősegítse a fejlődő országok fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődését, elsődle­ gesen a szegénység felszámolása céljából;

e) előmozdítsa valamennyi ország bekapcsolódását a világgazdaságba, egyebek mellett a nemzetközi kereskedelemben érvényesülő korlátozások fokozatos megszüntetése révén;

f) hozzájáruljon olyan nemzetközi intézkedések kidolgozásához, amelyek a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében a környezet minőségének és a világ természeti erőforrásaival való fenn­ tartható gazdálkodásnak a megőrzésére és javítására irányulnak;

g) segítséget nyújtson a természeti vagy ember által okozott katasztrófákkal sújtott embercsoportok­ nak, országoknak vagy régióknak; és

h) előmozdítsa egy erősebb többoldalú együttműködésen és a világ felelős kormányzásán alapuló nemzetközi rendszer létrejöttét.

(3) az e cím és az Európai Unió működéséről szóló szerződés ötödik részének hatálya alá tartozó

területeken folytatott külső tevékenységei, illetve az egyéb uniós politikák kidolgozása és végrehajtása során az Unió tiszteletben tartja az (1) bekezdésben felsorolt alapelveket, és követi a (2) bekezdésben felsorolt célokat.

az Unió biztosítja, hogy külső tevékenységeinek különböző területei egymással, illetve az egyéb

uniós politikákkal összhangban legyenek. a Tanács és a Bizottság – az Unió külügyi és biztonság­ politikai főképviselőjének közreműködésével – felelősek ennek az összhangnak a biztosításáért és e célból együttműködnek egymással.

22. cikk

(1) a 21. cikkben említett alapelvek és célkitűzések alapján az Európai Tanács meghatározza az Unió stratégiai érdekeit és célkitűzéseit.

az Európai Tanácsnak az Unió stratégiai érdekeit és célkitűzéseit meghatározó határozatai a közös

kül- és biztonságpolitikára és az Unió külső tevékenységének egyéb területeire vonatkoznak. Ezek a határozatok az Unió egyes országokkal vagy térségekkel fenntartott kapcsolataira, illetve valamely meghatározott tárgykörre is vonatkozhatnak. E határozatokban meg kell határozni azok időtartamát, valamint az Unió és a tagállamok által rendelkezésre bocsátandó eszközöket.

az Európai Tanács – a Tanácsnak az egyes területekre vonatkozó szabályok szerint elfogadott

ajánlása alapján – egyhangúlag határoz. az Európai Tanács által elfogadott határozatokat a Szerző­

désekben előírt eljárásoknak megfelelően kell végrehajtani.

(2) a közös kül- és biztonságpolitika terén az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, a külkapcsolatok egyéb területein pedig a Bizottság együttes javaslatokat terjeszthet a Tanács elé.

2. FEJEZET

a KÖZÖS KÜL- ÉS

BIZTOnSáGPOLITIKáRa

VOnaTKOZÓ

KÜLÖnÖS

REndELKEZÉSEK

1. SZAKASZ

KÖZÖS REndELKEZÉSEK

23. cikk

az Unió e fejezet szerinti nemzetközi szintű fellépése az 1. fejezetben meghatározott elveken alapul, az ott meghatározott célkitűzések megvalósítására irányul az ugyanezen fejezetben megállapított általános rendelkezésekkel összhangban.

24. cikk

(az EUSz. korábbi 11. cikke)

(1) az Unió közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó hatásköre a külpolitika minden területére

és az Unió biztonságát érintő valamennyi kérdésre kiterjed, ideértve egy közös védelempolitika fokozatos kialakítását, amely közös védelemhez vezethet.

a közös kül- és biztonságpolitika külön szabályok és eljárások hatálya alá tartozik. Ha a Szerződések eltérően nem rendelkeznek, a közös kül- és biztonságpolitikát az Európai Tanács és a Tanács egyhangúlag határozza meg és hajtja végre. Jogalkotási aktusok elfogadása kizárt. a közös kül- és biztonságpolitikát az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a tagállamok hajtják végre a

Szerződésekkel összhangban. az Európai Parlament és a Bizottság e területre vonatkozó különös

szerepét a Szerződések állapítják meg. az Európai Unió Bírósága e rendelkezésekre vonatkozóan nem rendelkezik hatáskörrel, kivéve e szerződés 40. cikke betartásának ellenőrzésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 275. cikke második bekezdésében meghatározott, bizonyos határozatok jogszerűségének felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörét.

(2) az Unió a külső tevékenységeire irányadó elvek és célkitűzések keretében közös kül- és

biztonságpolitikát folytat, határoz meg és hajt végre, amely a tagállamok közötti kölcsönös politikai szolidaritás továbbfejlesztésén, az általános érdekű ügyek azonosításán és a tagállamok fellépései között egyre növekvő fokú összhang megvalósításán alapul.

(3) a tagállamok az Unió kül- és biztonságpolitikáját a lojalitás és a kölcsönös szolidaritás jegyében tevékenyen és fenntartások nélkül támogatják, és tiszteletben tartják az Unió e területen folytatott tevékenységét.

a tagállamok együtt munkálkodnak kölcsönös politikai szolidaritásuk erősítésén és továbbfejleszté­ sén. Tartózkodnak minden olyan cselekvéstől, amely ellentétes az Unió érdekeivel, illetve ronthatja az Unió mint kohéziós erő eredményességét a nemzetközi kapcsolatokban.

a Tanács és a főképviselő gondoskodik ezeknek az elveknek a tiszteletben tartásáról.

25. cikk

(az EUSz. korábbi 12. cikke)

a közös kül- és biztonságpolitika folytatására az Unió:

a) általános iránymutatásokat határoz meg;

b) határozatokat fogad el, amelyek meghatározzák:

i. az Unió által végrehajtandó fellépéseket,

ii . az Unió által képviselendő álláspontokat,

iii. az i. és ii. pontban említett határozatok végrehajtásának szabályait; és

c) erősíti a tagállamok közötti rendszeres együttműködést politikájuk folytatásában.

26. cikk

(az EUSz. korábbi 13. cikke)

(1) az Európai Tanács megállapítja az Unió stratégiai érdekeit, valamint meghatározza a közös

kül- és biztonságpolitika célkitűzéseit és az arra vonatkozó általános iránymutatásokat, beleértve a

védelmi vonatkozású kérdéseket is. az Európai Tanács meghozza a szükséges határozatokat.

Ha a nemzetközi fejlemények szükségessé teszik, az Európai Tanács elnöke rendkívüli európai tanácsi ülést hív össze abból a célból, hogy e fejleményekre tekintettel meghatározzák az Unió által köve­ tendő politika stratégiai irányvonalait.

(2) a Tanács az Európai Tanács által meghatározott általános iránymutatások és stratégiai irány­ vonalak alapján kidolgozza a közös kül- és biztonságpolitikát, és meghozza az e politika meghatá­ rozásához és végrehajtásához szükséges határozatokat.

a Tanács és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője biztosítja az Unió fellépésének egységességét, koherenciáját és eredményességét.

(3) a közös kül- és biztonságpolitikát az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a tagállamok hajtják végre nemzeti és uniós erőforrások felhasználásával.

27. cikk

(1) az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, aki ellátja a Külügyek Tanácsának elnöki

tisztjét, javaslataival hozzájárul a közös kül- és biztonságpolitika kidolgozásához, és gondoskodik az Európai Tanács, illetve a Tanács által elfogadott határozatok végrehajtásáról.

(2) a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó ügyekben az Uniót a főképviselő képviseli. az Unió nevében politikai párbeszédet folytat harmadik felekkel, és képviseli az Unió álláspontját a nemzetközi szervezetekben és nemzetközi konferenciákon.

(3) Megbízatásának ellátása során a főképviselőt európai külügyi szolgálat segíti. Ez a szolgálat a tagállamok diplomáciai szolgálataival együttműködésben tevékenykedik, és a Tanács Főtitkársága, valamint a Bizottság megfelelő szervezeti egységeinek tisztviselőiből, továbbá a nemzeti diplomáciai szolgálatok által kirendelt személyzetből áll. az európai külügyi szolgálat szervezetét és működését a Tanács határozatban állapítja meg. a Tanács a főképviselő javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt és a Bizottság egyetértését követően határoz.

28. cikk

(az EUSz. korábbi 14. cikke)

(1) amennyiben a nemzetközi helyzet műveleti fellépést tesz szükségessé, a Tanács elfogadja a

szükséges határozatokat. a határozatban meg kell határozni annak céljait, hatókörét, az Unió rendel­ kezésére bocsátandó eszközöket és szükség esetén időtartamát, valamint végrehajtásának feltételeit.

amennyiben a körülmények változása lényeges kihatással van az ilyen határozatot érintő valamely kérdésre, a Tanács felülvizsgálja a határozat elveit és célkitűzéseit, és meghozza a szükséges hatá­ rozatokat.

(2) az (1) bekezdésben említett határozatok kötik a tagállamokat álláspontjaik elfogadásakor és

tevékenységük folytatása során.

(3) Valamennyi, az (1) bekezdésben említett határozat keretében tervezett nemzeti álláspontról vagy nemzeti fellépésről az érintett tagállamnak időben tájékoztatást kell adnia, hogy szükség esetén

arról a Tanácsban előzetesen tanácskozni lehessen. az előzetes tájékoztatási kötelezettség nem

vonatkozik azokra az intézkedésekre, amelyek csupán a Tanács határozatait ültetik át nemzeti szinten.

(4) a helyzet megváltozásából eredő kényszerítő szükség esetén, és amennyiben a Tanács nem vizsgálta felül az (1) bekezdésben említett határozatot, a tagállamok — szem előtt tartva az említett határozat általános célkitűzéseit — megtehetik a szükséges halaszthatatlan intézkedéseket. az érintett tagállam haladéktalanul tájékoztatja a Tanácsot az ilyen intézkedésekről.

(5) amennyiben az e cikk szerinti határozat végrehajtása során jelentős nehézségek merülnek fel,

a tagállam azokat a Tanács elé utalja, amely ezeket a nehézségeket megvitatja, és megfelelő megoldásokat keres. a megoldások nem állhatnak ellentétben az (1) bekezdésben említett határozat célkitűzéseivel, és nem ronthatják annak eredményességét.

29. cikk

(az EUSz. korábbi 15. cikke)

a Tanács határozatokat fogad el, amelyek meghatározzák, hogy az Unió hogyan viszonyul egy adott földrajzi vagy tematikus természetű kérdéshez. a tagállamok biztosítják, hogy nemzeti politikáik megfeleljenek az uniós álláspontoknak.

30. cikk

(az EUSz. korábbi 22. cikke)

(1) Bármely tagállam, illetve az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője vagy a főképviselő a Bizottság támogatásával a közös kül- és biztonságpolitikát érintő bármely kérdést a Tanács elé utalhat, és kezdeményezéseket, illetve javaslatokat terjeszthet a Tanács elé.

(2) Gyors döntést igénylő esetekben a főképviselő hivatalból vagy valamely tagállam kérelmére negyvennyolc órán, illetve szükséghelyzetben rövidebb időn belül összehívja a Tanács rendkívüli ülését.

31. cikk

(az EUSz. korábbi 23. cikke)

(1) amennyiben e fejezet másképp nem rendelkezik az e fejezet által szabályozott határozatokat

az Európai Tanács és a Tanács egyhangúlag fogadja el. Jogalkotási aktusok elfogadása kizárt.

a szavazástól való tartózkodás esetén tartózkodásához a Tanács bármely tagja ezen albekezdés szerint egy formális nyilatkozatot fűzhet. Ebben az esetben nem köteles a határozatot alkalmazni, de elfogadja, hogy a határozat köti az Uniót. a kölcsönös szolidaritás szellemében az érintett tagállam tartózkodik minden olyan tevékenységtől, amely ellentétes lehet az Uniónak a kérdéses határozaton alapuló fellépésével vagy azt hátráltathatja, a többi tagállam pedig ezt az álláspontját tiszteletben tartja. Ha a Tanácsnak azok a tagjai, akik tartózkodásukhoz ilyen nyilatkozatot fűztek, a tagállamok legalább egyharmadát és egyben az Unió népességének legalább egyharmadát képviselik, a határozat nem kerül elfogadásra.

(2) az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérve, a Tanács minősített többséggel határoz:

— amikor az Európai Tanácsnak az Unió stratégiai érdekeit és célkitűzéseit meghatározó, a 22. cikk

(1) bekezdése szerinti határozata alapján az Unió fellépését vagy álláspontját meghatározó hatá­ rozatot fogad el;

— amikor az Unió fellépését vagy álláspontját meghatározó határozatot az Unió külügyi és bizton­ ságpolitikai főképviselője által benyújtott olyan javaslat alapján fogadja el, amelynek benyújtására a főképviselőt az Európai Tanács saját, vagy a főképviselő kezdeményezésére külön felkérte;

— amikor az Unió valamely fellépését vagy álláspontját meghatározó határozat megvalósítására vonatkozó bármilyen határozatot fogad el;

— amikor a 33. cikknek megfelelően különleges képviselőt nevez ki.

Ha a Tanács valamely tagja kijelenti, hogy létfontosságú és általa megnevezett nemzeti politikai okokból ellenezni kívánja a minősített többséggel meghozandó határozat elfogadását, a szavazásra nem kerül sor. a főképviselő az érintett tagállammal intenzív konzultációt folytat a tagállam számára

elfogadható megoldás felkutatására. amennyiben nem jár sikerrel, a Tanács minősített többséggel

eljárva kérheti, hogy az ügyet egyhangúlag elfogadandó határozat meghozatala érdekében terjesszék az Európai Tanács elé.

(3) az Európai Tanács egyhangúlag elfogadott határozatban úgy rendelkezhet, hogy a Tanács a (2)

bekezdésben említettektől eltérő esetekben is eljárhat minősített többséggel.

(4) a (2) és (3) bekezdés nem vonatkozik a katonai vagy védelmi vonatkozású határozatokra.

(5) Eljárási kérdésekben a Tanács tagjainak többségével határoz.

32. cikk

(az EUSz. korábbi 16. cikke)

az Európai Tanácson és a Tanácson belül a tagállamok tanácskoznak minden általános érdekű kül- és biztonságpolitikai kérdésről annak érdekében, hogy a kérdés vonatkozásában közös megközelítést alakítsanak ki. a tagállamok az Unió érdekeit érintő bármely nemzetközi szintű fellépés vagy köte­ lezettségvállalás megtétele előtt egyeztetnek a többi tagállammal a Tanácsban vagy az Európai Tanács­ ban. a tagállamok, egy irányba mutató fellépésük útján, biztosítják, hogy az Unió képes legyen érdekeinek és értékeinek nemzetközi szinten való érvényesítésére. a tagállamok kölcsönösen szoli­ dárisak egymás iránt.

Ha az Európai Tanács, vagy a Tanács az első bekezdés szerinti uniós közös megközelítést határoz meg, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a tagállamok külügyminiszterei a Tanács keretében összehangolják tevékenységeiket.

a tagállamok diplomáciai képviseletei és az Unió küldöttségei a harmadik országokban és a nemzet­ közi szervezetekben együttműködnek egymással és hozzájárulnak a közös megközelítés kialakítá­ sához és végrehajtásához.

33. cikk

(az EUSz. korábbi 18. cikke)

a Tanács, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének javaslata alapján meghatározott politikai kérdésekben felhatalmazással rendelkező különleges képviselőt nevezhet ki. a különleges képviselő megbízatását a főképviselő irányítása alapján látja el.

34. cikk

(az EUSz. korábbi 19. cikke)

(1) a tagállamok összehangolják cselekvésüket a nemzetközi szervezetekben és nemzetközi konferenciákon. Ezeken a fórumokon képviselik az Unió álláspontjait. Ennek az összehangolásnak a megszervezéséről az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője gondoskodik.

az olyan nemzetközi szervezetekben, illetve nemzetközi konferenciákon, ahol nem vesz részt

minden tagállam, a részt vevő tagállamok képviselik az Unió álláspontjait.

(2) a 24. cikk (3) bekezdésével összhangban azok a tagállamok, amelyek olyan nemzetközi szervezetekben, illetve konferenciákon vesznek részt, ahol nem vesz részt minden tagállam, folya­ matosan tájékoztatják a többi tagállamot és a főképviselőt a közös érdekű kérdésekről.

azok a tagállamok, amelyek az Egyesült nemzetek Biztonsági Tanácsának is tagjai, egyeztetnek

egymással, illetve teljeskörűen tájékoztatják a többi tagállamot és a főképviselőt. azok a tagállamok,

amelyek tagjai a Biztonsági Tanácsnak, feladataik ellátása során — az Egyesült nemzetek alapok­

mányának rendelkezései alapján fennálló kötelezettségeik sérelme nélkül — védelmezik az Unió álláspontjait és érdekeit.

Ha az Unió az Egyesült nemzetek Biztonsági Tanácsának napirendjén szereplő valamely ügyben

meghatározta álláspontját, azok a tagállamok, amelyek részt vesznek a Biztonsági Tanács ülésén, kötelesek kérni a főképviselő meghallgatását az Unió álláspontjának kifejtése céljából.

35. cikk

(az EUSz. korábbi 20. cikke)

a tagállamok diplomáciai és konzuli képviseletei, valamint az Unió harmadik országokban működő és nemzetközi konferenciákon részt vevő küldöttségei, továbbá nemzetközi szervezetek melletti képviseleteik együttműködnek az e fejezet alapján elfogadott, az Unió fellépését vagy álláspontját meghatározó határozatok tiszteletben tartásának, illetve végrehajtásának biztosítása érdekében.

Együttműködésüket információcserével és közös értékelések készítésével erősítik.

Hozzájárulnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 20. cikke (2) bekezdésének c) pont­ jában említett, az uniós polgárok számára harmadik országok területén biztosítandó védelemre vonatkozó jog érvényesítéséhez, valamint az említett szerződés 23. cikke alapján elfogadott intéz­ kedések végrehajtásához.

36. cikk

(az EUSz. korábbi 21. cikke)

az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője rendszeresen konzultál az Európai Parlamenttel a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a közös biztonság- és védelempolitika főbb vonatkozásairól és alapvető választási lehetőségeiről, továbbá folyamatosan tájékoztatja ezen politikák alakulásáról. Gondoskodik arról, hogy az Európai Parlament nézeteit kellőképpen figyelembe vegyék. az Európai Parlament tájékoztatásába a különleges képviselőket is be lehet vonni.

az Európai Parlament kérdésekkel fordulhat a Tanácshoz és a főképviselőhöz, illetve számára

ajánlásokat tehet. az Európai Parlament évente két alkalommal megvitatja közös kül- és biztonság­

politika – ideértve a közös biztonság- és védelempolitikát is – végrehajtása terén elért előrehaladást.

37. cikk

(az EUSz. korábbi 24. cikke)

az Unió az e fejezet által szabályozott területeken egy vagy több állammal vagy nemzetközi szer­

vezettel megállapodásokat köthet.

38. cikk

(az EUSz. korábbi 25. cikke)

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 240. cikkének sérelme nélkül a Politikai és Bizton­ sági Bizottság figyelemmel kíséri a nemzetközi helyzet alakulását a közös kül- és biztonságpolitika alá tartozó területeken, és hozzájárul a politikák meghatározásához azáltal, hogy a Tanács , illetve az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének kérelmére vagy saját kezdeményezésére véle­ ményeket terjeszt a Tanács elé. a főképviselő hatásköreinek sérelme nélkül a Politikai és Biztonsági Bizottság figyelemmel kíséri továbbá az elfogadott politikák végrehajtását.

E fejezet keretén belül – a Tanács és a főképviselő felelőssége mellett – a Politikai és Biztonsági Bizottság gyakorolja a 43. cikkben meghatározottak szerinti válságkezelő műveletek politikai ellen­ őrzését és stratégiai irányítását.

a válságkezelési művelet céljára és időtartamára, amelyet a Tanács határoz meg, a Tanács felhatal­ mazhatja a bizottságot, hogy meghozza a művelet politikai ellenőrzésére és stratégiai irányítására vonatkozó megfelelő határozatokat.

39. cikk

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 16. cikkének megfelelően és eltérve annak (2)

bekezdésétől, a Xxxxxx a természetes személyeknek az e fejezet alkalmazási körébe tartozó tevékeny­ ségeik során a személyes adataiknak a tagállamok által végzett feldolgozása tekintetében történő védelmére, valamint az ilyen adatok szabad áramlására vonatkozó szabályokat megállapító hatá­ rozatot fogad el. E szabályok tiszteletben tartását független hatóságok ellenőrzik.

40. cikk

(az EUSz. korábbi 47. cikke)

a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtása nem sérti az Európai Unió működéséről szóló szer­ ződés 3-6. cikkében xxxxxxxxx uniós hatáskörök gyakorlására vonatkozóan a Szerződésekben az intézmények részére előírt eljárások alkalmazását és az intézmények erre vonatkozó hatásköreinek terjedelmét.

Hasonlóképpen, az e cikkekben felsorolt politikák végrehajtása nem sérti az Unió e fejezetben említett hatásköreinek gyakorlására vonatkozóan a Szerződésekben az intézmények részére előírt eljárások alkalmazását és az intézmények vonatkozó hatásköreinek terjedelmét.

41. cikk

(az EUSz. korábbi 28. cikke)

(1) az intézményeknek e fejezet végrehajtása következtében felmerülő igazgatási kiadásai az Unió

költségvetését terhelik.

(2) az e fejezet végrehajtása során felmerülő működési kiadások szintén az Unió költségvetését

terhelik, kivéve a katonai vagy védelmi vonatkozású műveletekből eredő kiadásokat, illetve azokat az eseteket, amikor a Tanács egyhangúlag másként határoz.

azokban az esetekben, amikor a kiadások nem az Unió költségvetését terhelik, azok a bruttó nemzeti termék-kulcs szerint a tagállamokat terhelik, kivéve ha a Tanács egyhangúlag másként határoz. a katonai vagy védelmi vonatkozású műveletekből eredő kiadások esetén azok a tagálla­ mok, amelyek képviselői a 31. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerinti formális nyilat­ kozatot tettek a Tanácsban, ezeknek a költségeknek a finanszírozásához nem kötelesek hozzájá­ rulni.

(3) a Tanács határozatban meghatározza azokat a külön eljárásokat, amelyek garantálják az Unió költségvetésében a közös biztonság- és védelempolitika keretében végrehajtandó intézkedések, külö­ nösen pedig a 42. cikk (1) bekezdésében és a 43. cikkben említett missziókat előkészítő tevékeny­ ségek sürgős finanszírozására szolgáló előirányzatokhoz való gyors hozzáférést. a Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően határoz.

a 42. cikk (1) bekezdésében és a 43. cikkben említett missziókat előkészítő azon tevékenységek finanszírozására, amelyek nem az Unió költségvetését terhelik, a tagállamok hozzájárulásaiból egy induló alapot kell létrehozni.

a Tanács az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének javaslata alapján, minősített több­ séggel elfogadott határozatokban meghatározza:

a) az induló alap létrehozására és finanszírozására vonatkozó szabályokat, így különösen az alap rendelkezésére bocsátott pénzeszközök összegét,

b) az induló alap kezelésére vonatkozó szabályokat,

c) a pénzügyi ellenőrzésre vonatkozó szabályokat.

Ha a 42. cikk (1) bekezdésében és a 43. cikkben említett misszió az Unió költségvetésének terhére nem finanszírozható, a Tanács felhatalmazza a főképviselőt az alap igénybevételére. a főképviselő e felhatalmazás végrehajtásáról jelentést tesz a Tanácsnak.

2. SZAKASZ

a KÖZÖS BIZTOnSáG- ÉS VÉdELEMPOLITIKáRa VOnaTKOZÓ REndELKEZÉSEK

42. cikk

(az EUSz. korábbi 17. cikke)

(1) a közös biztonság- és védelempolitika a közös kül- és biztonságpolitika szerves része. E

politika polgári és katonai eszközök igénybevételével biztosítja az Unió műveleti képességét. az

Unió ezeket az eszközöket az Egyesült nemzetek alapokmányának alapelveivel összhangban igénybe veheti az Unión kívüli békefenntartó, konfliktusmegelőző és a nemzetközi biztonságot erősítő misszi­ ókban. E feladatok végrehajtása a tagállamok által rendelkezésre bocsátott képességeken alapul.

(2) a közös biztonság- és védelempolitika magában foglalja egy közös uniós védelempolitika fokozatos kialakítását. Ez, amennyiben az Európai Tanács egyhangúlag úgy határoz, közös véde­ lemhez vezet. Ebben az esetben az Európai Tanács a tagállamoknak ajánlja egy ilyen határozatnak az alkotmányos követelményeiknek megfelelő elfogadását.

az Unió e szakasz szerinti politikája nem érinti egyes tagállamok biztonság- és védelmi politikájának egyedi jellegét, tiszteletben tartja azoknak a tagállamoknak az Észak-atlanti Szerződés alapján vállalt

kötelezettségeit, amelyek közös védelmüket az Észak-atlanti Szerződés Szervezetében (naTO) látják

megvalósítottnak, és összeegyeztethető az annak keretében meghatározott közös biztonság- és védelmi politikával.

(3) a tagállamok a Xxxxxx által meghatározott célkitűzések megvalósításához való hozzájárulás­ ként a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásához polgári és katonai képességeket bocsá­ tanak az Unió rendelkezésére. azok a tagállamok, amelyek közösen többnemzetiségű erőket állítanak fel, ezeket szintén a közös biztonság- és védelempolitika rendelkezésére bocsáthatják.

a tagállamok vállalják, hogy fokozatosan fejlesztik katonai képességeiket. a védelmiképesség-fejlesz­ tési, kutatási, beszerzési és fegyverzeti kérdésekkel foglalkozó ügynökség (a továbbiakban: Európai Védelmi Ügynökség) megállapítja a műveleti igényeket, támogatja az ezen igények kielégítését szol­ gáló intézkedéseket, hozzájárul a védelmi szektor ipari és technológiai alapjainak erősítéséhez szük­ séges intézkedések meghatározásához és – adott esetben – végrehajtásához, részt vesz egy európai fegyverzet- és képességpolitika meghatározásában, valamint segíti a Tanácsot a katonai képességek javításának értékelésében.

(4) a közös biztonság- és védelempolitikára vonatkozó határozatokat, ideértve az e cikkben említett missziók megindítására vonatkozó határozatokat is, a Tanács fogadja el egyhangúlag, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének javaslata vagy egy tagállam kezdeményezése alapján. a főképviselő, adott esetben a Bizottsággal közösen, nemzeti erőforrások és uniós eszközök felhasználását egyaránt indítványozhatja.

(5) a Tanács az Unió értékeinek védelme és érdekeinek érvényesítése céljából egyes misszióknak

az Unió keretében történő végrehajtásával a tagállamok egy csoportját is megbízhatja. az ilyen missziók végrehajtására a 44. cikket kell alkalmazni.

(6) azok a magasabb követelményeket kielégítő katonai képességekkel rendelkező tagállamok,

amelyek a legnagyobb követelményeket támasztó missziókra tekintettel ezen a területen szigorúbb kötelezettségeket vállaltak, az Unió keretein belül állandó strukturált együttműködést alakítanak ki. az ilyen együttműködésre a 46. cikket kell alkalmazni. Ez nem érinti a 43. cikkben foglalt rendel­ kezéseket.

(7) a tagállamok valamelyikének területe elleni fegyveres támadás esetén a többi tagállam – az Egyesült nemzetek alapokmányának 51. cikkével összhangban – köteles minden rendelkezésére álló segítséget és támogatást megadni ennek az államnak. Ez nem érinti az egyes tagállamok biztonság- és védelempolitikájának egyedi jellegét.

az e területen vállalt kötelezettségeknek és együttműködésnek összhangban kell lenniük az Észak-

atlanti Szerződés Szervezetének keretein belül tett kötelezettségvállalásokkal, amely szervezet az abban részes államok számára továbbra is a kollektív védelem alapját képezi, és annak végrehajtási fóruma marad.

43. cikk

(1) a 42. cikk (1) bekezdésében említett missziók, amelyek végrehajtása során az Unió polgári és katonai eszközöket vehet igénybe, közös leszerelési műveleteket, humanitárius és mentési feladatokat, katonai tanácsadói és segítségnyújtási feladatokat, konfliktusmegelőzést és békefenntartást, harcoló erők válságkezelésben kifejtett feladatait – beleértve a béketeremtést is – és a konfliktusok lezárását követően a helyzet stabilizálására irányuló műveleteket foglalnak magukban. E missziók mindegyike hozzájárulhat a terrorizmus elleni küzdelemhez, ideértve a terrorizmus ellen saját területükön küzdő harmadik országok támogatását is.

(2) a Tanács határozatban meghatározza az (1) bekezdésben említett missziók céljait, hatókörét és

végrehajtásuk általános feltételeit. az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője – a Tanács

irányításával és a Politikai és Biztonsági Bizottsággal szoros és állandó kapcsolatot tartva – gondos­ kodik e missziók polgári és katonai vonatkozásainak összehangolásáról.

44. cikk

(1) a 43. cikknek megfelelően elfogadott határozatok keretében a Tanács valamely misszió végre­ hajtásával a misszióban részt venni szándékozó, és az annak ellátásához szükséges képességekkel rendelkező tagállamok egy csoportját is megbízhatja. Ezek a tagállamok az Unió külügyi és bizton­ ságpolitikai főképviselőjének részvétele mellett egymás között megállapodnak a misszió végrehajtá­ sának részleteiről.

(2) a misszióban részt vevő tagállamok saját kezdeményezésükre vagy valamely másik tagállam kérésére rendszeresen tájékoztatják a Tanácsot annak alakulásáról. Ha a misszió végrehajtása jelentős következményekkel jár, illetve ha a misszió az (1) bekezdésben említett határozatokban rögzített céljának, hatókörének vagy szabályainak módosítása válik szükségessé, a részt vevő tagállamok erről haladéktalanul értesítik a Tanácsot. Ezekben az esetekben a Tanács elfogadja a szükséges határoza­ tokat.

45. cikk

(1) a 42. cikk (3) bekezdésében említett Európai Védelmi Ügynökség, amely a Tanács irányítása alatt áll, a következő feladatokat látja el:

a) hozzájárul a tagállamok katonai képességeire vonatkozó célkitűzések meghatározásához és a tagállamok által a katonai képességekre vonatkozóan vállalt kötelezettségek teljesítésének értéke­ léséhez;

b) előmozdítja a műveleti igények harmonizálását, valamint hatékony és egymással kompatibilis beszerzési módszerek elfogadását;

c) a katonai képességekre vonatkozó célkitűzések teljesítése érdekében többoldalú projektekre tesz javaslatot, gondoskodik a tagállamok által végrehajtott programok összehangolásáról és a külön meghatározott együttműködési programok irányításáról;

d) támogatja a védelmi technológiai kutatásokat, továbbá koordinálja és tervezi a közös kutatási tevékenységeket és a jövőbeli műveleti igények kielégítését szolgáló műszaki megoldások felkuta­ tását;

e) hozzájárul minden olyan hasznos intézkedés meghatározásához és adott esetben végrehajtásához, amelyek a védelmi szektor ipari és technológiai alapjainak erősítését vagy a katonai kiadások hatékonyságának javítását szolgálják.

(2) az Európai Védelmi Ügynökség az abban részt venni kívánó valamennyi tagállam számára

nyitva áll. a Tanács minősített többséggel elfogadott határozatban megállapítja az ügynökség jogállá­ sát, meghatározza székhelyét és működésének szabályait. Ebben a határozatban figyelembe kell venni az ügynökségben való tényleges részvétel szintjét. az ügynökségen belül a közös projektekben részt vevő tagállamokat tömörítő külön csoportok jönnek létre. az ügynökség feladatait szükség esetén a Bizottsággal kapcsolatot tartva látja el.

46. cikk

(1) azok a tagállamok, amelyek részt kívánnak venni a 42. cikk (6) bekezdésében említett állandó

strukturált együttműködésben, és amelyek megfelelnek a követelményeknek és kötelezettséget vállalnak a katonai képességekre vonatkozóan az állandó strukturált együttműködésről szóló jegy­ zőkönyvben foglaltak szerint, bejelentik szándékukat a Tanácsnak és az Unió külügyi és biztonság­ politikai főképviselőjének.

(2) az (1) bekezdésben említett bejelentéstől számított három hónapon belül a Tanács határozatot

fogad el az állandó strukturált együttműködés létrehozásáról és a részt vevő tagállamok listájáról. a Tanács a főképviselővel folytatott konzultációt követően, minősített többséggel határoz.

(3) Bármely tagállam, amelyik egy későbbi szakaszban részt kíván venni az állandó strukturált együttműködésben, e szándékát bejelenti a Tanácsnak és a főképviselőnek.

a Tanács határozatot fogad el, amelyben megerősíti, hogy az érintett tagállam, amely megfelel a követelményeknek, és megtette a kötelezettségvállalásokat az állandó strukturált együttműködésről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkében foglaltak szerint, részt vesz az állandó strukturált együttműkö­ désben. a Tanács a főképviselővel folytatott konzultációt követően, minősített többséggel határoz. a szavazásban csak a részt vevő tagállamokat képviselő tanácsi tagok vesznek részt.

a minősített többséget az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően kell meghatározni.

(4) amennyiben egy részt vevő tagállam már nem felel meg az állandó strukturált együttműkö­

désről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkében foglalt követelményeknek, vagy nem képes teljesíteni az ott meghatározott kötelezettségeket, a Tanács az érintett tagállam részvételi jogát felfüggesztő hatá­ rozatot fogadhat el.

a Tanács minősített többséggel határoz. a szavazásban – az érintett tagállamot kivéve – csak a részt vevő tagállamokat képviselő tanácsi tagok vesznek részt.

a minősített többséget az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően kell meghatározni.

(5) az a részt vevő tagállam, amely ki kíván lépni az állandó strukturált együttműködésből, ezen

szándékát bejelenti a Tanácsnak, amely megállapítja, hogy az érintett tagállam részvétele megszűnt.

(6) a Tanács a strukturált együttműködés keretei között elfogadandó – a (2)–(5) bekezdéstől eltérő

– határozatait és ajánlásait egyhangúlag fogadja el. E bekezdés alkalmazásában az egyhangúság eléréséhez kizárólag a részt vevő tagállamokat képviselő tanácsi tagok szavazatait kell figyelembe venni.

VI. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

47. cikk

az Unió jogi személy.

48. cikk

(az EUSz. korábbi 48. cikke)

(1) a Szerződések a rendes felülvizsgálati eljárásnak megfelelően módosíthatók. a Szerződések az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásnak megfelelően is módosíthatók.

Rendes felülvizsgálati eljárás

(2) Bármely tagállam kormánya, az Európai Parlament vagy a Bizottság javaslatot nyújthat be a Tanácsnak a Szerződések módosítására. a javaslatok egyebek mellett irányulhatnak a Szerződések által az Unióra ruházott hatáskörök bővítésére vagy szűkítésére. a javaslatot a Tanács továbbítja az Európai Tanácsnak, és arról értesíti a nemzeti parlamenteket.

(3) Ha az Európai Tanács az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal folytatott konzultációt köve­ tően, egyszerű többséggel a javasolt módosítások megvitatása mellett dönt, az Európai Tanács elnöke a nemzeti parlamenteknek, a tagállamok állam-, illetve kormányfőinek valamint az Európai Parla­ mentnek és a Bizottságnak a képviselőiből álló konventet hív össze. a monetáris területet érintő intézményi módosítások esetében az Európai Központi Bankkal is konzultálni kell. a konvent megvizsgálja a módosításokra vonatkozó javaslatokat és konszenzussal ajánlásokat fogad el a tagállamok kormányai képviselőinek (4) bekezdésben meghatározott konferenciája számára.

amennyiben a javasolt módosítások terjedelme nem indokolja, az Európai Tanács az Európai Parla­ ment egyetértését követően egyszerű többséggel a konvent összehívásának mellőzéséről dönthet. Ebben az esetben az Európai Tanács meghatározza egy, a tagállamok kormányai képviselőinek részvételével tartandó konferencia mandátumát.

(4) a tagállamok kormányai képviselőinek konferenciáját a Tanács elnöke hívja össze abból a célból, hogy közös megegyezéssel meghatározzák a Szerződések módosításait.

a módosítások azt követően lépnek hatályba, hogy azokat alkotmányos követelményeinek megfele­ lően valamennyi tagállam megerősítette.

(5) Ha a Szerződések módosításáról szóló bármely szerződés aláírásától számított két év elteltével az említett szerződést a tagállamok négyötöde már megerősítette, egy vagy több tagállam azonban a megerősítési folyamat során nehézségekkel szembesül, az ügyet az Európai Tanács elé kell utalni.

Egyszerűsített módosítási eljárások

(6) Bármely tagállam kormánya, az Európai Parlament vagy a Bizottság javaslatokat nyújthat be az Európai Tanácsnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének az Unió belső politikáira és tevékenységeire vonatkozó rendelkezései teljes vagy részleges felülvizsgálata érdekében.

az Európai Tanács az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részében foglalt rendel­

kezéseket határozattal egészben vagy részben módosíthatja. az Európai Tanács az Európai Parla­

menttel és a Bizottsággal, valamint a monetáris területet érintő intézményi módosítások esetében az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz. Ez a határozat csak azt követően lép hatályba, hogy a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően azt jóváhagyták.

a második albekezdésben említett határozat a Szerződésekben az Unióra ruházott hatásköröket nem bővítheti.

(7) amennyiben az Európai Unió működéséről szóló szerződés vagy e szerződés V. címe egy

meghatározott területen vagy esetben a Tanács számára egyhangú határozathozatalt ír elő, az Európai Tanács határozatban felhatalmazhatja a Tanácsot, hogy az adott területen vagy esetben minősített többséggel határozzon. Ez az albekezdés nem alkalmazható a katonai vagy védelmi vonatkozású döntések esetén.

amennyiben az Európai Unió működéséről szóló szerződés úgy rendelkezik, hogy a Tanácsnak egyes jogalkotási aktusokat különleges jogalkotási eljárás keretében kell elfogadnia, az Európai Tanács határozatban úgy rendelkezhet, hogy az ilyen jogalkotási aktusok rendes jogalkotási eljárás keretében is elfogadhatók.

az Európai Tanácsnak az első és második albekezdés alapján tett minden kezdeményezéséről érte­

sítenie kell a nemzeti parlamenteket. Ha valamely nemzeti parlament az értesítés időpontjától számí­ tott hat hónapon belül kifogást emel a javaslattal szemben, az első vagy második albekezdésben említett határozatot nem lehet elfogadni. Kifogás hiányában az Európai Tanács a határozatot elfo­ gadhatja.

az első és második albekezdés szerinti határozatokat az Európai Tanács egyhangúlag, az Európai

Parlamentnek a tagjai többségével elfogadott egyetértését követően fogadja el.

49. cikk

(az EUSz. korábbi 49. cikke)

Bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja a 2. cikkben említett értékeket, és elkötelezett azok érvényesítése mellett. a kérelemről értesíteni kell az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket. a kérelmező államnak a kérelmet a Tanácshoz kell benyúj­ tania, amely a Bizottsággal folytatott konzultációt és az Európai Parlament tagjainak többségével

elfogadott egyetértését követően arról egyhangúlag határoz. az Európai Tanács által megállapított feltételeket figyelembe kell venni.

a felvétel feltételeit és az Unió alapját képező szerződéseknek a felvétel miatt szükségessé váló kiigazításait a tagállamok és a felvételét kérő állam közötti megállapodás rendezi. Ezt a megállapo­ dást alkotmányos követelményeinek megfelelően valamennyi szerződő államnak meg kell erősítenie.

50. cikk

(1) Saját alkotmányos követelményeivel összhangban a tagállamok bármelyike úgy határozhat, hogy kilép az Unióból.

(2) a kilépést elhatározó tagállam ezt a szándékát bejelenti az Európai Tanácsnak. az Európai

Xxxxxx által adott iránymutatások alapján az Unió tárgyalásokat folytat és megállapodást köt ezzel az állammal, amelyben az érintett államnak az Unióval való jövőbeli kapcsolataira tekintettel meghatá­ rozzák az illető állam kilépésének részletes szabályait. Ezt a megállapodást az Európai Unió műkö­ déséről szóló szerződés 218. cikke (3) bekezdésének megfelelően kell megtárgyalni. a megállapodást az Unió nevében a Tanács köti meg minősített többséggel eljárva, az Európai Parlament egyetértését követően.

(3) a kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépésének időpontjától, illetve ennek hiányában a (2) bekezdésben említett bejelentéstől számított két év elteltével a Szerződések az érintett államra többé nem alkalmazhatók, kivéve ha az Európai Tanács az érintett tagállammal egyetértésben ennek a határidőnek a meghosszabbításáról egyhangúlag határoz.

(4) a (2) és (3) bekezdés alkalmazásában az Európai Tanácsnak, illetve a Tanácsnak a kilépő tagállamot képviselő tagja az Európai Tanács, illetve a Tanács rá vonatkozó tanácskozásain és a rá vonatkozó határozatok meghozatalában nem vesz részt.

a minősített többséget az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően kell meghatározni.

(5) amennyiben az az állam, amely kilépett az Unióból, később újra felvételét kéri, kérelmére a

49. cikkben megállapított eljárást kell alkalmazni.

51. cikk

a Szerződésekhez csatolt jegyzőkönyvek és mellékletek a Szerződések szerves részét képezik.

52. cikk

(1) a Szerződéseket a Belga Királyságra, a Bolgár Köztársaságra, a Cseh Köztársaságra, a dán

Királyságra, a németországi Szövetségi Köztársaságra, az Észt Köztársaságra, Írországra, a Görög

Köztársaságra, a Spanyol Királyságra, a Francia Köztársaságra, a Horvát Köztársaságra, az Olasz Köztársaságra, a Ciprusi Köztársaságra, a Lett Köztársaságra, a Litván Köztársaságra, a Luxemburgi nagyhercegségre, a Magyar Köztársaságra, a Máltai Köztársaságra, a Holland Királyságra, az Osztrák Köztársaságra, a Lengyel Köztársaságra, a Portugál Köztársaságra, Romániára, a Szlovén Köztársa­ ságra, a Szlovák Köztársaságra, a Finn Köztársaságra, a Svéd Királyságra, valamint nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára kell alkalmazni.

(2) a Szerződések területi hatályát az Európai Unió működéséről szóló szerződés 355. cikke részletezi.

53. cikk

(az EUSz. korábbi 51. cikke)

E szerződés határozatlan időre jön létre.

54. cikk

(az EUSz. korábbi 52. cikke)

(1) E szerződést a Magas Szerződő Felek alkotmányos követelményeiknek megfelelően megerő­ sítik. a megerősítő okiratokat az Olasz Köztársaság Kormányánál helyezik letétbe.

(2) E szerződés 1993. január 1-jén lép hatályba, feltéve hogy valamennyi megerősítő okiratot letétbe helyezték, illetve ennek hiányában az azt követő hónap első napján, hogy az utolsó aláíró állam is letétbe helyezte megerősítő okiratát.

55. cikk

(az EUSz. korábbi 53. cikke)

(1) E szerződést, amely egyetlen eredeti példányban angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, horvát, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelven készült, és amelynek az e nyelveken készült szövegeinek mind­ egyike egyaránt hiteles, az Olasz Köztársaság Kormányának irattárában helyezik letétbe, amely minden további aláíró állam kormányának eljuttat egy-egy hitelesített másolatot.

(2) E szerződés a tagállamok által meghatározott bármely további olyan nyelvre lefordítható, amely egy adott tagállam területének egészén vagy egy részén a tagállam alkotmányos rendjének megfelelően hivatalos nyelv. az érintett tagállam az ilyen fordítások egy hiteles másolatát eljuttatja a Tanácsnak, amelynek irattárában azt letétbe helyezik.

FEnTIEK HITELÉÜL alulírott meghatalmazottak aláírták ezt a szerződést.

Kelt Maastrichtban, az ezerkilencszázkilencvenkettedik év február havának hetedik napján.

(az aláírók felsorolása nem kerül kiadásra)