A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-JÉ-IV-1006/2012. számú határozata az OTP Alapkezelő Zrt. célvizsgálatának lezárásáról
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-JÉ-IV-1006/2012. számú határozata az OTP Alapkezelő Zrt. célvizsgálatának lezárásáról
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhely: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39.) (Felügyelet) által az OTP Alapkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaságnál (székhely: 0000 Xxxxxxxx, Xxxx xx 00.) (Vagyonkezelő) lefolytatott célvizsgálatot követően az alábbi
h a t á r o z a t o t
hozom.
Felszólítom a Vagyonkezelőt, hogy a jövőben tartsa be a pénztári vagyonkezelésre vonatkozó jogszabályi előírásokat.
A Felügyelet eljárása során eljárási költség nem merült fel.
A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 (harminc) napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Törvényszéktől keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Törvényszéknek címezve – a Felügyeletnél kell három példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A törvényszék a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben vagy az alperes közigazgatási szerv kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított 8 (nyolc) napon belül írásban kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
I n d o k o l á s
I. TÉNYÁLLÁS
1.1 A vizsgálat célja és lefolytatása
A Felügyelet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló, az eljárás megindításakor hatályos 2007. évi CXXXV. törvény (Psztv.) alapján 2010. szeptember 13-tól kezdődően helyszínen kívüli célvizsgálatot (Vizsgálat) folytatott le a Vagyonkezelőnél.
A Felügyelet a Vizsgálat megállapításait a 2011. január 11. napján kelt vizsgálati jelentésben (Vizsgálati Jelentés) foglalta össze, és nyilatkozattételre megküldte a Vagyonkezelő részére. A Vagyonkezelő a 2011. február 1-jén kelt és ugyanezen a napon érkezett beadványában tájékoztatta a Felügyeletet a Vizsgálati Jelentésben foglalt megállapításokkal kapcsolatos észrevételeiről (Észrevételek). Az Észrevételeket a Felügyelet áttekintette, kiértékelte és a jelen határozat meghozatala során figyelembe vette.
A Vizsgálat a magánnyugdíjpénztárak befektetett eszközeivel kapcsolatos közvetett és közvetlen költségek feltárására irányult. Ugyanezen tárgyban a Felügyelet korábban vizsgálatot folytatott le a Vagyonkezelő megbízójánál, az OTP Bank Nyrt. Magánnyugdíjpénztáránál (Pénztár), amelyet a JÉ-IV-21/2011. számú határozattal (Határozat) zárt le. A Határozat 1. a) pontja 2011. május 25-i teljesítési határidővel kötelezte a Pénztárt arra, hogy a Vagyonkezelő által létrehozott négy különböző alap alkalmazásával összefüggésben felmerült indokolatlan többletköltséget mutassa ki és intézkedjen a tagok javára történő megtérítése iránt.
A fenti kötelezettség a Határozat 1. bc) pontja alapján magában foglalja azt is, hogy a Pénztár a fenti határidővel a befektetéssel okozott többletköltséget a Vagyonkezelővel szemben követelésként érvényesítse.
A Pénztár a Határozat felülvizsgálata iránt keresetlevelet nyújtott be a Fővárosi Bíróságra. A Fővárosi Törvényszék 2012. április 10-én kelt, 2. K. 31. 437/2011/25. számú végzésével a pert (Per) megszüntette.
A jelen határozat kiadására rendelkezésre álló határidőt a Felügyelet a JÉ-IV-29/2011. számú végzésében 2011. március 10-én meghosszabbította. Ezt követően az eljárást a közigazgatási
hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 32.
§ (1) bekezdése alapján a Határozat teljesítését ellenőrző eljárás lefolytatásáig a JÉ-IV- 62/2011. számú végzéssel (Végzés) 2011. április 5-én felfüggesztette a Határozat teljesítésnek ellenőrzéséig. A felfüggesztés alapja az volt, hogy a Vagyonkezelő kárenyhítési hajlandóságát a vele szemben alkalmazandó intézkedések megválasztásánál értékelni kell, de azt csak a Határozat teljesítése, azaz a többletköltség vele szembeni érvényesítése után lehet megállapítani.
A Vagyonkezelő a Végzéssel szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A kérelem elbírálása előtt, 2012. május 9-én a Vagyonkezelő és a Felügyelet közösen kérték a felülvizsgálati eljárás megszüntetését.
A Felügyelet a Pénztárral szemben folytatott célvizsgálat alapján meghozott Határozatát a 2011. december 6-án kelt, JÉ-IV-50280/2011. számú határozatával módosította (Módosító Határozat). A módosítás következtében a Határozat a Pénztárat már csupán két különböző alap alkalmazásával összefüggésben kötelezte a felmerült indokolatlan többletköltségek kimutatására, a tagok javára történő megtérítése iránti intézkedésre, 2012. január 31-i teljesítési határidővel.
A Pénztár 2012. április 6-án a Felügyelet részére benyújtotta a többletköltségről szóló kimutatást, egyúttal közölte, hogy a Vagyonkezelő vállalta, hogy a kimutatott összeget, 596.572.076,- Ft-ot, azaz Ötszázkilencvenhatmillió-ötszázhetvenkétezer-hetvenhat forintot bankszámlapénz formájában a Pénztár rendelkezésére bocsájtja legkésőbb 2012. május 31-ig. A Felügyelet a kimutatást, illetve a kimutatott többletköltség tagok javára történő elszámolásáról szóló ütemtervet tudomásul vette, és arról a Pénztárat 2012. április 6-án értesítette.
A Pénztár 2012. május 17-én bejelentette, egyúttal a bankszámla kivonat másolatával igazolta, hogy a Vagyonkezelő a kimutatott összeget részére megfizette.
Ennek alapján a Vagyonkezelővel szemben lefolytatott célvizsgálatot lezáró határozat meghozatalára irányuló eljárás felfüggesztésének oka megszűnt.
II. A Vizsgálat megállapításai, a megállapítások minősítése, az
Észrevételek és egyéb nyilatkozatok értékelése
2.1 A Vagyonkezelő pénztári befektetéseinek vizsgálata
2.1.1 A Vizsgálat megállapításai
A Vizsgálat a Pénztár által alkalmazott közvetett befektetési instrumentumok költségeit 2010.
I. és II. negyedévére vonatkozóan, a 2010. március 31-i és 2010. június 30-i időpontokra vonatkozóan bekért napi jelentés adatai alapján vizsgálta. Közvetett befektetési instrumentumnak a magánnyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási tevékenységéről szóló 282/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet (Mbr.) 1. számú mellékletében meghatározott befektetési jegyek, illetve egyéb kollektív befektetési értékpapírok minősülnek
A Pénztár a vagyonának kezelésére a vizsgált időszakban kizárólag a Vagyonkezelővel állt szerződéses jogviszonyban, a Pénztári portfolióban lévő befektetési alapok kizárólag a Vagyonkezelő által kezelt alapok voltak.
Figyelemmel a Módosító Határozatra, az alábbi két alapra vonatkozóan tartalmaz a Vizsgálati Jelentés megállapítást.
2.1.2 Az OTP Zártkörű Intézményi Befektetési Alap (HU0000703236)
Az alap portfoliója túlnyomórészt hét hazai cég részvényéből, valamint negyvenféle közép- európai részvényből állt.
Az alappal kapcsolatban a Vizsgálat megállapította, annak alapkezelési díja 2010. augusztus 5-ig 2 % volt, amit 2010. augusztus 6-i hatállyal csökkentettek 0 %-ra annak érdekében, hogy az éves átlag 0,8 % legyen.
Az alap befektetési jegyeibe a Pénztár fedezeti tartalékából 2010. március 31-én
00.000.000.000,- Ft, míg 2010. június 30-án 00.000.000.000,- Ft volt befektetve. Az alap nettó eszközértéke az előbbi időpontokban 00.000.000.000,- Ft, illetve 00.000.000.000,- Ft volt, tehát az alap 91%-a Pénztár tulajdonában volt.
A Vizsgálat megállapítása szerint az elhelyezett alap nagysága és összetétele indokolta és lehetővé tette volna az önálló pénztári portfolió kialakítását, ezzel az alapkezelési díj és a vagyonkezelési díj különbözete megtakarítható lett volna (Vizsgálati Jelentés (18)-(19) pontjai).
2.1.3 Az OTP Nemzetközi RV-UBS Befektetési Alap (HU0000702899)
A Vizsgálat megállapítása szerint az alap éves alapkezelési díja a vizsgált időszakban 1,25% volt.
Az alap befektetési jegyeibe a Pénztár fedezeti tartalékából 2010. március 31-én 6.913.071.000,- Ft, míg 2010. június 30-án 6.884.548.000,- Ft volt befektetve. Az alap nettó eszközértéke az előbbi időpontokban 00.000.000.000,- Ft, illetve 00.000.000.000,- Ft volt.
Az alap portfoliójának 92 %-a befektetési alapokban – kilenc befektetési alapban – volt elhelyezve a vizsgált időszakban.
A Vizsgálat megállapította, a közvetlen portfolió-kialakításnak ebben az esetben sem volt akadálya, a pénztári portfolióban elhelyezett alap nagysága és összetétele indokolta és lehetővé tette volna önálló pénztári portfolió kialakítását, amivel az alapkezelési és a vagyonkezelési díj különbözete megtakarítható lett volna. A Vizsgálat ez esetben is többletköltséget mutatott ki (Vizsgálati Jelentés (21)-(22) pontja).
A Pénztártól 2012. január 17-én érkezett tájékoztatás értelmében ezen alap esetén a nagyszámú mögöttes részvény közvetlen megvásárlása jelentős költségekkel járt volna, az alapkezelői díj csak akként lett volna csökkenthető, amennyiben az alap portfoliójában szereplő befektetési jegyeket közvetlenül veszi meg a Pénztár, de ez az U. tanácsadó- és vagyonkezelő vállalkozással (Tanácsadó) kötött, az alap kezeléséhez kapcsolódó exkluzív tanácsadói szerződés megkerülését jelentette volna.
Az iratokhoz csatolt, a Vagyonkezelő és a Tanácsadó között megkötött angol nyelvű
„Advisory Agreement” (Tanácsadói Szerződés) 3.8. pontja értelmében a Vagyonkezelő a Tanácsadó által adott tanácsot és a szerződés alapján részére biztosított bármely információt vagy hasznosítható ismeretet egyedül az alap kezelésének kifejezett céljára, illetve a Vagyonkezelő által kötelezően teljesítendő, az alapra vonatkozó törvényi jelentéstételi kötelezettségek teljesítése érdekében használhatja fel. A Vagyonkezelő a Tanácsadó által adott tanács megosztására, másolására, újraértékesítésére kizárólag a Tanácsadói Szerződésben meghatározott módokon jogosult.
A Tanácsadói Szerződés 6.2. pontja szabályozza a Vagyonkezelő kártérítési felelősségét, ennek értelmében a Vagyonkezelő felel a Tanácsadói Szerződés szándékos, nagyfokú gondatlanságból eredő, illetve rosszhiszemű megsértéséből eredő károkért.
A Tanácsadói Szerződés 8. cikke értelmében a Vagyonkezelő tudomásul veszi, hogy az alapnak az e szerződés hatálya alá tartozó eszközeit olyan további három alapba fektetik be, melyeket a Tanácsadóhoz tartozó társaságok kezelnek. A Tanácsadási Szerződés I. számú mellékletének 7. pontja határozza meg az alap összetételét, a kollektív befektetések fő jellemzőit, korlátait.
Mindezekre tekintettel a Felügyelet elfogadta azt az álláspontot, mely szerint az alap mögött álló alapokba történő közvetlen befektetéssel a Vagyonkezelő a Tanácsadóval kötött szerződését megszegte volna. Erre tekintettel a jelen pontban vizsgált alap esetében a közvetett befektetés indokolt, az Összhangszabály nem sérül.
2.1.4 A megállapítás minősítése
A Vagyonkezelő – a Vizsgálattal érintett alapok közül, a fentiekre tekintettel kizárólag az OTP Zártkörű Intézményi Befektetési Alappal kapcsolatos – eljárásával az alábbi jogszabályhelyeket sértette meg:
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (Mpt.)
4. § (2) bekezdés z) pontja szerint szolgáltató az a természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amely a pénztárral kötött szerződés alapján a pénztár részére a pénztárüzem működésének részét képező, azt lehetővé tevő, elősegítő, illetve a pénztári szolgáltatásokat ténylegesen nyújtó tevékenységet végez. Szolgáltatónak minősül különösen az a társaság, amelyhez a pénztár a befektetési üzletmenetét kihelyezte, vagyis a Pénztár részére vagyonkezelési tevékenységet végez.
Az Mpt. 2. § (3) bekezdése alapján a pénztárak részére vagyonkezelési tevékenységet végző pénzügyi intézményekre, befektetési vállalkozásokra és befektetési alapkezelőkre, és az ilyen tevékenységet végző egyéb szervezetekre a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvényben (Bszt.), a tőkepiacról szóló törvényben foglaltakon kívül az Mpt. rendelkezéseit is alkalmazni kell.
A Mbr. 2/A. számú melléklet I. fejezet 3. pontjában szereplő rendelkezés (Összhangszabály) szerint a pénztári befektetési tevékenység folytatása során biztosítani kell a portfólió megfelelő diverzifikáltságát, a helyesen alkalmazott kockázatmenedzsmentet, figyelemmel a kötelezettségek lejárati szerkezetéből adódó tényezőkre, a likviditási szükségletek biztosítására. A közvetett befektetési instrumentumok alkalmazása során biztosítani kell, hogy a pénztártagot közvetetten terhelő befektetési költségek mértéke - a közvetlen befektetésekhez kapcsolódó költségekhez mérten – a vagyonkezelési költségekkel összhangban legyen.
A Felügyelet az alábbi mérlegelési szempontrendszert alkalmazta az Mbr. hivatkozott szakasza betartásának vizsgálata során. A mérlegelési szempontrendszer kidolgozása során a Felügyelet figyelembe vette a befektetési piaci gyakorlatot, és azt vette alapul, hogy az Összhangszabály alapján a közvetett befektetési eszközök melletti vagyonkezelői döntések meghozatalakor a tagokra háruló költségeket fokozottan figyelembe véve kell a vagyonkezelőnek eljárnia. Az Összhangszabály a közvetett befektetési eszközök esetében a pénztáraknál irányadó általános befektetési szempontokhoz képest előtérbe helyezi a pénztártagot terhelő költséget. Ennek lényege, hogy a pénztártagokat a közvetett befektetési eszközök portfolióba kerülése miatt ne terheljék indokolatlan költségek, vagyis, hogy a közvetett befektetések az ugyanolyan befektetési összetételt megvalósító közvetlen befektetési költségekhez képest ne jelentsenek lényegesen magasabb költséget. Az Összhangszabály nem jelenti ugyanakkor azt, hogy az azonos befektetési összetételt eredményező közvetett és közvetlen befektetések összevetése esetén a közvetett befektetési eszköz megvásárlása csak akkor lenne lehetséges, ha annak költsége egyértelműen alacsonyabb, mint a közvetlen befektetésé. A jogalkotó összhangot követel meg, ami értelemszerűen egy eltérési sávot enged meg. Az eltérési sáv egyedileg határozható meg az egyes befektetési eszköz jellegére, a mögöttes diverzifikáció mértékére, a költségek különböző befektetők közötti megosztására, illetve a méretgazdaságossági szempontra figyelemmel.
Erre tekintettel a Felügyelet három mennyiségi kritérium alapján vizsgálta az Mbr.-ben foglaltaknak történő megfelelést: (a) kizárólag olyan befektetési alapok kerültek megvizsgálásra, melyekben a Pénztár kétmilliárd forintot meghaladó értékben fektetett, majd a fenti feltételeknek megfelelő alapok közül a Felügyelet megvizsgálta, hogy (b) a Pénztár mekkora tulajdoni hányaddal rendelkezik az adott alapban, vagyis az alap befektetési jegyeinek hány százalékát vásárolta meg, továbbá vizsgálta (c) az alapban foglalt mögöttes papírok fajtájának számát, vagyis hogy mennyire diverzifikáltak az érintett alapok.
A (b) pontban foglaltak vizsgálata:
ba) A (b) pontban foglalt kritériumrendszer szerint, ha a Pénztár döntő részben (nagyságrendileg 80%-ot elérő, vagy ezt meghaladó hányadban), vagy teljes egészében megveszi az alap befektetési jegyeit, akkor annak összes költségét döntően/kizárólag a
Pénztár viseli. Ebben az esetben a vagyonkezelő lényegileg azonos költséggel megvehette volna a Pénztár részére közvetlenül is az eszközöket, így ekkor az alappal kapcsolatban felmerült valamennyi többletköltség indokolatlan. Döntő mértékű tulajdoni hányad esetén az alapban lévő eszközök fajtájának száma nem releváns.
bb) Abban az esetben, ha a Pénztár nagyságrendileg 50%-ot meghaladó, de nagyságrendileg 80%-ot el nem érő hányadban jegyezte le az alap befektetési jegyeit (többségi tulajdonos), azonban sokféle eszköz (nagyságrendileg ötven típusú papírt elérő, vagy ezt meghaladó) van az alapban, akkor valószínűsíthető, hogy a közvetlen pénztári befektetés esetében a költségek magasabbak lettek volna. Ezen feltételezésre tekintettel ez az eset ezért megfelel az Összhangszabálynak. Ha a Pénztár az alapnak többségi tulajdonosa, azonban az abban foglalt eszközök típusa nagyságrendileg ötven alatt van, akkor a befektetés – alacsonyabb költség mellett – közvetlenül is végrehajtható lett volna, ezért ezen feltételezésre tekintettel ez az eset nem felel meg az Összhangszabálynak.
bc) Ha a Pénztár nagyságrendileg legfeljebb 50%-ot elérő hányadban tulajdonosa az alapnak (kisebbségi tulajdonos), akkor a (b) pontban foglalt szempont irreleváns.
A (c) pontban foglaltak vizsgálata:
ca) Ha az alap mögött nagyságrendileg húsznál kevesebb fajta papír van, akkor az valószínűsíthetően egyszerűen és olcsóbban megvehető lett volna közvetlenül is, így az összhang minden esetben hiányzik.
cb) Ha az alap mögött a papírok fajtája nagyságrendileg húsz és ötven között van, akkor az összhang hiánya csak akkor állapítható meg egyértelműen, ha a Pénztár többségi tulajdonos, vagyis a költségek többségét ő viseli. Egyedi mérlegelést igényel, ha a Pénztár kisebbségi tulajdonos.
cc) Nagyságrendileg ötvennél több fajtájú mögöttes papír esetén a portfolió kellően diverzifikált, így az összhang minden esetben fennáll, kivéve azt az esetet, ha a Pénztár döntő mértékű tulajdoni hányaddal rendelkezik.
A Felügyelet a fenti mérlegelési szempontrendszer alapján vizsgálta meg a jelen határozatban érintett pénztári alapot:
Tekintettel arra, hogy az OTP Zártkörű Intézményi Befektetési Alap befektetési jegyei esetében a Pénztár azok 91 %-át tulajdonolta, így 2010. I. és II. negyedévében is, önmagában a ba) pontban foglaltak alapján megállapítható az összhang hiánya, ráadásul az alapban kevesebb mint ötven papír van (túlnyomórészt hét hazai, valamint negyven közép-európai részvény), ezért a cb) pontban foglaltak alapján is megállapítható, hogy sérült az Összhangszabály. A Vagyonkezelő a közvetett befektetési forma mögött álló pénzügyi eszközöket azonos kereskedési költségekkel megvásárolhatta volna, így a vagyonkezelői és a kereskedési költségeket meghaladóan felmerülő költségek indokolatlanok, így különösen az alapkezelői díj. Ezzel a Vagyonkezelő megsértette az Összhangszabályt.
A Bszt. 61. § (1) bekezdése szerint a befektetési vállalkozás a befektetési szolgáltatási tevékenysége vagy kiegészítő szolgáltatása keretében az ügyféllel kötött szerződés teljesítése, illetve az ügyfél megbízásának végrehajtása során mindenkor a jogszabályokban foglaltaknak, a szakma szabályainak megfelelően és az ügyfél érdekeivel összhangban jár el. Azzal, hogy a Vagyonkezelő olyan befektetést eszközölt, amellyel a Pénztárnak indokolatlan többletköltséget okozott, a Vagyonkezelő nem az ügyfél – ti. a Pénztár – érdekével összhangban járt el.
2.1.5 A Vagyonkezelő észrevételei
Az előzőekre tekintettel e pontban a Felügyelet a Vizsgálat megállapításaival változatlanul érintett OTP Zártkörű Intézményi Befektetési Alapra vonatkozó észrevételeket értékeli.
A Vagyonkezelő észrevételében kifejtette, az Összhangszabály nem számszerűsíti, határozza meg tételesen a közvetett és közvetlen költségek összhangjának kritériumait, a rendelkezés szövege nem támaszt olyan jogszabályi követelményt, mely szerint a pénztártagot a közvetett
befektetési instrumentumok alkalmazása kapcsán közvetve terhelő befektetési költségek mértéke ne haladhatná meg a közvetlen befektetési költségek mértékét. Ezen feltétel hiánya azt a jogalkotói szándékot mutatja, hogy vagyonkezelő befektetési döntések során több szempontot kell figyelembe venni, mérlegelni, mely szempontoknak csak egyike az adott befektetés költségvonzata, azt a kockázati szinttel és a várható hozammal együttesen kell értékelni az adott befektetési eszköztől várható teljesítmény, a nettó hozam megállapítása érdekében. A pénztártagok érdeke szempontjából a leglényegesebb az adott portfolió éves nettó teljesítménye, ezen érték maximalizálása. Ezen érték, adat kiemelt jelentőségét az Mbr. számos rendelkezése is alátámasztja. A Vagyonkezelő álláspontja szerint a befektetési döntések meghozatala során a befektetés költségvonzata csak egy elem az egyéb szempontok, pl.: a befektetés kockázati szintje, illetve a várható hozam mellett.
A költségekkel kapcsolatban a Vagyonkezelő elemezte az Mpt. 74. § (4) bekezdésében meghatározott rendelkezést is, álláspontja szerint itt is az éves adatnak van jelentősége, arra vonatkozik a szabály. Ettől eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában az ennek való megfelelés csak éves szinten vizsgálható, negyedéves adatokból megalapozott következtetés nem vonható le e rendelkezés esetleges megsértését illetően, e törvényi limit megsértése éves szintet el nem érő adatsor alapján nem valósulhat meg. A Vagyonkezelő szerint – az előbbiekre tekintettel – a Vizsgálatot is ki kellett volna terjeszteni a teljes 2010-es pénzügyi évre. Az éves szintű tényadatok vizsgálatának szükségességét alátámasztja, hogy a Vizsgálat téves költségszámítási módszertana következtében a Pénztár javára kimutatható, több tízmillió forint értékű díjkülönbözetet figyelmen kívül hagyott.
A Vagyonkezelő álláspontja szerint az Mpt. 74. § (4) bekezdésének való megfelelés csak portfoliószinten, s nem eszközszinten vizsgálható, melyhez minden díjterhelést figyelembe kell venni. A Vagyonkezelő által tényadatok alapján elvégzett számítás szerint, még a jellemzően magasabb díjterhelésű kisebb alapok díjterhelésének figyelembe vétele mellett is alatta maradt az összesített átlagos díjterhelés az Mpt. szerinti limitnek.
Ezzel összefüggésben az OTP Zártkörű Intézményi Befektetési Alappal kapcsolatban a Vagyonkezelő előadta: annak alapkezelési díját 2010. augusztus 6-án, a díjmérték téves beállításának észlelésekor a rendszerében 0,0%-ra csökkentette ugyanaznapi hatállyal, vagyis éves szinten és teljes portfoliószinten vizsgálva nem történt többlet-díjvonás.
A Vagyonkezelő szerint továbbá az alapkezelési díj csökkentendő az abba beépített közvetített szolgáltatások (letétkezelési díj) értékével, mert azok nem az alapkezelési tevékenység ellenértékének felelnek meg.
A Vagyonkezelő összefoglalt álláspontja szerint a Pénztár nem sértette meg a Vizsgálati Jelentésben hivatkozott jogszabályi rendelkezések egyikét sem, többlet-díjvonásra nem került sor.
2.1.6 Az Észrevételek értékelése
Nincs relevanciája annak, hogy az OTP Zártkörű Intézményi Befektetési Alap milyen hozamot ért el, az alapban realizált 91%-os tulajdonrészre tekintettel ugyanez a hozam lett volna elérhető az alap portfóliójában szereplő részvények közvetlen megvásárlása esetén is. Az Összhangszabálynak megfelelés esetében kizárólag a követlen és a közvetett befektetések alkalmazása során felmerülő költségek összhangja vizsgálandó.
A Vizsgálat a költségek – a korábbiakban ismertetett módszertan szerint megállapítható és mérlegelt – összhangját vizsgálta, ez alapján állapította meg az indokolatlan többletköltség okozását; ehhez elegendő a befektetések adott időpontban történő vizsgálata is, nem szükséges teljes éves befektetési-gazdálkodási adatok áttekintése, átlagolása, tekintettel arra, hogy a Vizsgálat nem a 0,8 %-os vagyonkezelési díj-limit formális megsértésének megállapítására irányult. Ebből következően nem fogadható el az a számítási módszertan, mely a költségek összhangjának meglétét átlagértékek alapján kívánja meghatározni, az Mpt.
74. § (4) bekezdéséhez viszonyítva. Emiatt a megállapítás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a Vagyonkezelő az érintett alap alapkezelési díjat utólag 0 %-ra mérsékelte.
Az Mbr. szerint az Összhangszabály kizárólag az ott meghatározott közvetett befektetési eszközök vonatkozásában alkalmazható. Közvetett befektetési eszközöknek az Mbr. 1. számú mellékletében meghatározott befektetési jegyek, illetve egyéb kollektív befektetési értékpapírok minősülnek, ezért a portfolió szintű vizsgálat nem értelmezhető.
A Vizsgálat valóban figyelmen kívül hagyta a letétkezelési díjak értékelését, mert azok csak nagyon kis mértékben befolyásolták volna a megállapításokat, másfelől a közvetett instrumentumok alkalmazása során kétszer merül fel letétkezelési díj: egyszer a Vagyonkezelő elszámolja az alap letétkezelési díját, másfelől az alap pénztári letétkezelésekor is felmerül a pénztári letétkezelési díj, ami közvetlen befektetés esetén csak egyszer merül fel. Az időszaki (éves) vizsgálati tartamra vonatkozó igénnyel kapcsolatban rögzíthető, a Felügyelet a határozati ténymegállapításhoz elegendő, két negyedév végi időpont vizsgálatát végezte el, a vagyonkezelés teljes időszakára vonatkozó pontos számítás a többletköltségeket módosíthatja. Ezen pontosított számítást a Pénztár az érintett alap vonatkozásában elvégezte, az okozott többletköltséget kimutatta.
2.1.7 A Vagyonkezelő teljesítése
A Pénztár a Felügyelet részére 2012. április 6-án küldte meg a Határozat 1. b) pontjában előírt intézkedési tervét, valamint a Vagyonkezelő nyilatkozatát, mely szerint a Vagyonkezelő a Pénztár intézkedési tervében foglaltak szerint megfizeti a Pénztár részére a kimutatott 596.572.076,- Ft, azaz Ötszázkilencvenhatmillió-ötszázhetvenkétezer-hetvenhat forint többletköltséget. A Pénztár előbbiek szerinti, az indokolatlan többletköltséget okozó befektetések megszüntetését és az indokolatlan többletköltség kimutatását előíró kötelezések teljesítését a Felügyelet a 2012. április 6-án kelt elnöki levélben vette tudomásul.
Az 1.1. pont alatt írottak szerint a Pénztár 2012. május 17-én igazolta a Felügyeletnek, hogy a Pénztár pénzforgalmi bankszámláján az indokolatlan többletköltségként kimutatott összeg jóváírásra került.
III. Az alkalmazott intézkedés indokai
A fentiek szerint a Felügyelet megállapította, hogy a Vagyonkezelő megtérítette a Xxxxxxx által a – módosított – Határozatnak megfelelően kimutatott befektetési többletköltséget.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény 119. § (6) bekezdése értelmében a 2011. január 1-jén már folyamatban lévő eljárásokra, és folyamatban lévő megismételt eljárásokra a 2010. december 31-én hatályos szabályokat kell alkalmazni, ennek megfelelően jelen határozat meghozatalakor a korábban hatályos Psztv. rendelkezései alkalmazandók.
A Psztv. 47. § (1) bekezdése szerint, ha a felügyeleti ellenőrzés során a Felügyelet megállapítja
a) az e törvényben, a 4. §-ban meghatározott törvényekben, az azok felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban, valamint a 4. §-ban meghatározott szervezetek és személyek működésére vonatkozó egyéb jogszabályban,
b) a Felügyelet határozatában,
c) a 4. §-ban meghatározott szervezetek és személyek belső szabályzatában foglaltak megszegését, megkerülését, elmulasztását vagy késedelmes teljesítését - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a 4. §-ban meghatározott, az adott tevékenységre vonatkozó törvény szerinti intézkedést, kivételes intézkedést alkalmazza, illetőleg felügyeleti bírságot szab ki.
A Felügyelet a Vagyonkezelővel szemben az Mpt. 2. § (3) bekezdése alapján az Mpt-nek a pénztári szolgáltatókkal szembeni intézkedéseit, valamint a Bszt-ben foglalt intézkedéseket jogosult alkalmazni.
A jelen határozat indoklásának II.1.1.-II.1.5. pontjaiban kifejtett megállapítások alapján a jelen határozat rendelkező részében előírt felügyeleti intézkedésekről határoztam. Az intézkedés alkalmazása során a Psztv. 47. § (4) bekezdésében meghatározott körülmények közül az a), e) és f) pontok alapul vételével tekintettel voltam a szabály megsértésének, illetőleg a hiányosságnak a súlyosságára, a szabályszegéssel vagy a mulasztással előidézett kockázatra, a kár mértékére, illetőleg a kárenyhítési hajlandóságra, a felelős személyek által a Felügyelettel kapcsolatban tanúsított együttműködésre.
A Psztv. 47. § (4) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörömben úgy ítéltem meg, hogy a Vagyonkezelő által elkövetett és a Vizsgálat által feltárt jogsértés súlyos volt, a Vagyonkezelő nagy összegű vagyoni hátrányt – többletköltséget – okozott, azonban azt teljes mértékben megtérítette. Mérlegeltem továbbá, hogy bár a Vagyonkezelő a jogsértést az Észrevételekben vitatta, a vagyoni hátrány megszüntetése során teljes mértékben együttműködött a Pénztárral és a Felügyelettel.
Mindezek alapján a jövőbeli kötelezés alkalmazását elegendőnek láttam azon jogalkalmazói cél eléréséhez, hogy a Vagyonkezelőt a jövőben visszatartsam a hasonló típusú jogsértések megvalósításától, továbbá ösztönözzem az esetlegesen jogszabálysértéseket megvalósító körülményei megváltoztatására.
Mindezek alapján egyéb intézkedés vagy szankció mellőzésével a Vagyonkezelő számára jövőbeli jogkövető magatartást írtam elő. Előzőek alapján az intézkedésem kiválasztásánál arra is figyelemmel voltam, hogy a Vagyonkezelő jövőbeni jogkövető magatartása a bírság kiszabásának mellőzése esetén is megalapozottan várható.
***
A határozat a már hivatkozott jogszabályhelyeken, és a Ket. 71. §-ának (1) bekezdésén alapul. A határozatot a Felügyeletnek a Psztv. 4. § (1) bekezdés f) és m) pontjában biztosított hatáskörében eljárva hoztam meg.
A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontján, a
100. § (2) bekezdésén, a 109. § (1) bekezdés a) pontján, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 326. § (7) bekezdésén, 327. § (1)-(2) bekezdésein, a 330. § (2) bekezdésén, a 332. § (2a) bekezdésén és a 338. § (1)-(3) bekezdésein alapul.
A határozat a Ket. 73/A. § (1) bekezdés c) pontja, valamint 73/A. § (3) bekezdése értelmében a közlés napján jogerős.
Budapest, 2012. május 23.