Fejlődési változások és kötődés
Magyar Pszichológiai Szemle, 2017, 72. 1/5. 69–89
DOI: 10.1556/0016.2017.72.1.5
Fejlődési változások és kötődés
KÖZÖS FIGYELEM, ATIPIKUS ANYAI VISELKEDÉS ÉS KÖTŐDÉS
XXXX XXXXXX0, 2 – FÜLEKI ALEXANDRA2 – XXXXXXXX XXXXX KATA1, 3 – XXXXXXX XXXXXXXXX0 – XXXXXX XXXXX0
1 MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet
2 ELTE PPK Pszichológiai Intézet, Fejlődés- és Klinikai Gyermekpszichológia Tanszék
3 BME TTK, Kognitív Tudományi Tanszék E-mail: xxxx.xxxxxx@xxx.xxx.xx
Háttér és célok: A közös figyelem képességének jellemzően 9 hónapos kori megjelenését követően a csecsemő triádikus (felnőtt–csecsemő–tárgy) interakciók során oszthatja meg a tárgyakkal, eseményekkel kapcsolatos élményeit egy másik személlyel. E képesség fejlődési ütemében megfigyelhető egyéni változatosságot a csecsemő adottságai mellett a gondozói környezet szocio-emocionális jellemzői is befolyásolhatják az interakciók minő- ségén keresztül.
Módszer: Kutatásunkban a csecsemők 9 hónapos korában, részben kötött játékhelyzetben figyeltük meg anya–csecsemő párok triádikus helyzet létrehozására irányuló kezdeményező viselkedését, valamint közös fi- gyelmi tevékenységét. A viselkedési jellemzőket az egyéves korban mért kötődés minőségével és az anyai érzelmi kommunikáció atipikusságának mértékével vetettük össze.
Eredmények: Ahol több párhuzamos (egyszerű) közös figyelem jellemezte az interakciót, ott az anya keve- sebb időt töltött passzív monitorozással, viszont többször hívta fel a csecsemő figyelmét a tárgyra dinamikus animálással, és többször pillantott a csecsemő arcára kezdeményezés közben. Ugyanakkor a fejlődésben újabb minőségi lépést jelentő koordinált (megosztott) közös figyelem legerősebb prediktorának a csecsemő összetett, az anya és a tárgy közti tekintetváltással is együtt járó válasza bizonyult. A közös figyelem viselkedések nem függtek össze az anyai atipikus viselkedéssel és a dezorganizált kötődéssel. A párhuzamos – nem koordinált – közös figyelem magas aránya viszont a bizonytalanul kötődő diádok interakciójában volt leginkább jellemző, ami az inszenzitív, a gyermek érdeklődését korlátozó gondozói viselkedés befolyására utalhat.
Következtetések: A 9 hónapos kori interakciók során megfigyelt koordinált közös figyelem vélhetően in- kább a csecsemő fejlődési üteme által meghatározott készségek (pl. tekintetváltogatás), mint az anya egyéni viselkedésének függvénye. Ez magyarázhatja, hogy – ellentétben a párhuzamos közös figyelemmel – a korai koordinált közös figyelem egyéni variabilitása nem mutatott kapcsolatot a kötődés minőségével, amelyet első- sorban a gondozói viselkedés alakít.
Kulcsszavak: csecsemőkor, kötődés, atipikus anyai viselkedés, anya–csecsemő interakciók, közös figyelem, viselkedés mikroanalízise
BEVEZETÉS
A csecsemő számára elsősorban szülei jelentik a korai társas környezetet. A szülő–gyer- mek interakciók minősége nagyban meghatározza a pszicho-szociális fejlődés mér- földkövének tekintett, egyéves korra kialakuló személyre szabott kötődési kapcsolatot (Bowlby, 1969/1982). A csecsemő kötődési viselkedésének megfigyelésére kidolgozott Idegen Helyzet Teszt (IHT, Xxxxxxxxx, Blehar, Xxxxxx és Wall, 1978) során a gondozó- hoz biztonságosan kötődő csecsemőt a szeparáció általában feldúlja, de a szülő visszaté- rését követően megnyugszik, majd szabadon explorál. A bizonytalan-elkerülő kötődésű csecsemő minimalizálja érzelmeinek kifejezését, a gondozóval való interakciót és testi kontaktust, és figyelmét a tárgyi (játékok) és a szociális (idegen személy) környezet felé fordítja. Ezzel ellentétben, a bizonytalan-rezisztens kötődésű csecsemő figyelmé- nek középpontjában a gondozó áll, aki a szeparáció után nem tudja hatékonyan meg- nyugtatni a kontaktust hol igénylő, hol elutasító csecsemőt. A három Ainsworth-féle kötődési mintázat a csecsemő koherens viselkedési válasza az IHT által kiváltott enyhe stresszre. Dezorganizált kötődés (Main és Solomon, 1990) esetén a viselkedési választ ellentmondásos szekvenciák, téves irányú, tétova vagy sztereotíp mozdulatok, lemere- vedés vagy félelemre utaló jelek szakítják meg. Amennyiben a csecsemőnek a gondozó irányába mutatott viselkedése súlyosan inkoherens, a szülő–gyermek párt egy negye- dik, bizonytalan-dezorganizált kötődési csoportba sorolják (Xxxx és Xxxxxx, 2005).
Az elsősorban anyákkal végzett kutatásokat összegző tanulmányok szerint a csecse- mő negatív érzelmeire, stresszjelzéseire adott szenzitív válaszok vezetnek a legkedve- zőbbnek tekintett biztonságos kötődés kialakulásához (Xxxxxxxx és mtsai, 2000). Míg a szenzitivitás-inszenzitivitás dimenzió kellően magyarázza a koherens (biztonságos vs. elkerülő, rezisztens) kötődési mintázatok gondozói hátterét, a dezorganizált kö- tődés mögött az anyai atipikus viselkedés nagyobb arányú előfordulása azonosítható (Madigan és mtsai, 2006). Az interakciók során megjelenő, az érzelmi kommunikáció hibáját tükröző – ijesztő, ellenséges, bizarr, zavart, vagy ijedt, tehetetlen – atipikus visel- kedéseket (Xxxxx-Xxxx, Xxxxxxxx és Xxxxxxx, 1999; Xxxxx és Xxxxxxx, 2005) magas és alacsony szociális rizikójú mintákban egyaránt összefüggésbe hozták a kötődés dez- organizáltságával.
A társas megismerés jelentős csecsemőkori lépésének tekintett közös figyelem képesség kötődéssel való összefüggését Xxxxxxxx, Mundy, Xxxxxx és Xxxxxxxxxx (2002) vizsgálta elsőként. A közös figyelem olyan triádikus helyzet, amelyben két partner váltogatja fi- gyelmét a másik személy és egy tárgy között. A felek monitorozzák egymás viselkedését és szándékát, miközben közösen tevékenykednek, és ezzel a triádikus interakció társas ismeretátadási helyzetté válik (pl. Xxxxxxxxx, Xxxxxxxxx, Call, Xxxxx és Moll, 2005). Ez a képesség 9–12 hónapos korban teljesedik ki (Xxxxxxxxx és mtsai, 2005), és egybe- esik az egyezményes mutatás viselkedési repertoárban való megjelenésével (McGillion és mtsai, 2017). A mutatás elősegíti, hogy a csecsemő maga is kezdeményezzen kö- zös figyelmi helyzetet, bár ehhez a tekintetkövetés képességére is szükség van (Király, 2011). A csecsemő válaszképessége és saját, akaratlagosan irányított kezdeményezései azonban nem mutatnak szoros fejlődési együttjárást (Mundy és Newell, 2007; Beuker, Xxxxxxxx, Xxxxxxx és Buitelaar, 2013). Kezdetben a csecsemő tárgy nélküli szociális
„játékokban” vesz részt, 6–9 hónaposan már követi mások tárgyra irányuló tekintet-
váltását és mutatását (Mundy és mtsai, 2007; Xxxxx, Xxxxxx és Xxxxxxx, 2008), s ezzel képes egyszerű közös figyelemre (Striano és Xxxxx, 2005; Xxxxxxx és Xxxxxxx, 1984). E párhuzamos közös figyelemnek is nevezett (Xxxxxxxxx és Xxxxxx, 2011) interakció során mindkét személy a tárgyon tartja figyelmét, de a csecsemő még nem képes te- kintetét váltogatni a tárgy és a személy között. A 9 hónapos kortól stabilizálódó meg- osztott vagy koordinált közös figyelem képessége jelentős mérföldkő a fejlődésben, mert szerepet játszik egyebek közt a szociális tanulásban, a nyelvelsajátításban és a szo- ciális referencia folyamatán keresztül érzelmek és mentális állapotok megosztásában (Mundy és Jarrold, 2010).
Xxxxxxxx és munkatársai (2002) csecsemő-vizsgálatvezető interakción alapuló teszt- helyzetben (Early Social Communication Scales, ESCS) figyelték meg, hogy a csecse- mő a) megfelelően reagál-e a megszólításra, fej- és tekintet-irányváltásra vagy muta- tásra, b) kezdeményez-e figyelemmegosztást szemkontaktus felvételével, tekintetváltással, mutatással, tárgy megmutatásával vagy felkínálásával. Magas rizikójú anyák 18 hónapos csecsemőinek ESCS tesztjében alacsonyabbnak találták a 15 hónaposan dezorganizált kötődésű csecsemők önálló kezdeményezéseinek számát, a biztonságos kötődésű cse- csemők azonban nem teljesítettek jobban sem a válaszokat, sem a kezdeményezéseket tekintve, mint bizonytalan kötődésű társaik.
Xxxx, Xxxxx, Xxxx és Xxxxx-Xxxx (2014) szintén magas környezeti rizikóval jelle- mezhető anyák csecsemőivel 12 és 18 hónapos korban is felvett IHT újratalálkozási epizódjai során figyelték meg az anyai kezdeményezéseket és a csecsemő válaszait. A 42 fős mintában – rezisztens kötődési klasszifikáció hiányában – a biztonságos, el- kerülő és dezorganizált kötődési besorolást vetették össze a csecsemő reakcióival. A csecsemő 18 hónapos korában xxxxxxxx viselkedést mutató anyák a 12 hónapos kori IHT során kevesebb közös figyelmi helyzetet kezdeményeztek gyermekükkel (a 18 hónapos kori IHT során azonban nem). Emellett az anyák abban az esetben is keve- sebbet kezdeményeztek, ha a csecsemő 18 hónaposan dezorganizált kötődésű volt. Sem a csecsemő kitérő válasza (ignorál vagy elfogadott játékkal elfordul), sem a kez- deményezést követő egyszerű és megosztott közös figyelem nem mutatott összefüggést a kötődéssel, ami egybecseng Xxxxxxxx és munkatársai (2002) eredményeivel. Xxxx és munkatársai viszont nem vizsgálták a csecsemő önálló kezdeményezéseit.
Xxxxxxxxx és munkatársai (2010) poszttraumás stressz zavarral diagnosztizált anyák és csecsemőik nyolcperces játékát elemezték. Az atipikus anyai viselkedés és a szülő– gyermek kapcsolat diszfunkciója kevesebb megosztott közös figyelemben töltött idővel járt együtt. Ez a hatás azonban nem jelentkezett szeparáció után, ami arra utal, hogy az IHT kötődési viselkedés tekintetében kritikus újratalálkozási epizódjai nem szük- ségszerűen nyújtanak megbízható képet a tárgyfókuszú interakciókról. Mégis felté- telezhető, hogy a kötődéssel összefüggő gondozói viselkedés variabilitása, különösen az anomáliás magatartásformák részben magyarázhatják a csecsemők közös figyelem képességének fejlődésében mutatkozó egyéni különbségeket.
Eddig egyetlen normatív mintában írtak le összefüggést a csecsemő kötődése és közös figyelmi képessége között (Meins és mtsai, 2011). A 8 és 15 hónapos kori ESCS tesztben vizsgált közös figyelem volt a csecsemő új szociális partnerrel szembeni kom- munikációs képességének mértéke. A 15 hónapos korban mért kötődés függvényében 8 hónaposan még nem voltak eltérések, az egyidejű tesztben azonban a bizonytalan-
elkerülő csoport csecsemői kezdeményezőbbek voltak, mint a többi három csoportéi. Ezzel ellentétes irányú volt viszont az anyával mért kezdeményezés az IHT igen enyhe stresszel járó szeparáció előtti, a gyermek spontán viselkedésének teret engedő epizód- jában, amit egyébként az elkerülő kötődési mintázat jellegzetességének tekinthetünk. A szerzők arra következtettek, hogy az elkerülő kötődésű csecsemők más felnőttekkel kompenzálják, hogy anyjukkal ritkábban adódik lehetőségük kölcsönös válaszkészsé- gen alapuló kommunikációra. Xxxx és munkatársai (2014) kutatásával összevetve azt látjuk, hogy e vizsgálatokban nem zárható ki az IHT által okozott stressz hatása.
Összefoglalva, a kötődés, az atipikus anyai viselkedés és a közös figyelem kapcsolatát vizsgáló fentebb idézett kutatások ellentmondó eredményeket hoztak. Magáról a kö- tődés és az anya–csecsemő interakciók során megfigyelt közös figyelem viselkedés kap- csolatáról sincs egyelőre szilárd bizonyíték. A dezorganizált kötődés hátterében azo- nosított atipikus gondozói viselkedés akkor jósolta a közös figyelemben eltöltött idő hosszát, ha utóbbit a természetes interakciók körülményeihez hasonló játékhelyzet- ben vizsgálták (Schechter és mtsai, 2010), amit magyarázhat, hogy az „atipikus anyák” ritkábban kezdeményeznek tárgyfókuszú interakciót (Xxxx és mtsai, 2014).
Xxxxx kutatás célja, hogy együttesen vizsgálja a csecsemő egyéves kori kötődésének minőségét, az atipikus anyai gondozást, valamint a korai közös figyelem alakulását 9 hónapos korban. Vizsgálatunkba túlnyomórészt biztonságos és dezorganizált kötő- désű anya–csecsemő párokat vontunk be, feltételezve, hogy a közös figyelem viselke- dés a leginkább és a legkevésbé optimális kötődésű párok interakcióiban térhet el leg- markánsabban. Emellett a vizsgálati mintát az atipikus anyai viselkedés tekintetében kiegyensúlyoztuk. A korábbi, kötődésről is beszámoló kutatásokhoz képest újdonság, hogy a gondozói viselkedés közös figyelemre gyakorolt hatását a természetes kommu- nikációhoz legközelebb álló játék során próbáltuk meg detektálni.
A csecsemőkori közös figyelem fókuszú elemzések módszerei is sokfélék. Új meg- figyelési szempontrendszerünk kidolgozásakor figyelembe vettük, hogy a két személy részvételével fenntartott közös figyelem állapot kialakulásának szükséges, de nem elég- séges feltétele a kezdeményezés és az arra adott válasz (Xxxxxx és Xxxxxxx, 2008). A korábbi kutatásokban a közös figyelmet hol az időbeni kiterjedését is számításba véve állapotként (pl. Xxxxxxx és Xxxxxxx, 1984; Xxxxxxx és mtsai, 2003; Schech- ter és mtsai, 2010), hol akció-reakció típusú eseményként (pl. ESCS teszt; Xxxxxx, Xxxxxxx, Xxxxx, Xxxxxxx és Xxxxxx, 2011; Xxxx és mtsai, 2014) rögzítették, és a csecse- mő vizuális viselkedése szemszögéből definiálták a kategóriákat. Mi azt is vizsgáltuk, hogy az anya tekintetiránya szerepet játszhat-e a közös figyelem állapot kialakításában, ugyanis a csecsemő inkább követi a másik fél tárgyra mozduló tekintetét szemkontak- tus felvételét követően (Senju és mtsai, 2008).
Jelen kutatásban tehát azt vizsgáltuk, hogy a) az anya és a csecsemő kezdeményező és válaszadó viselkedését egyaránt figyelembe véve hogyan alakul a közös figyelem a triádikus interakciók megszilárdulásának kezdetén, b) s ez miként függ össze a későb- bi kötődési minőséggel és az atipikus anyai kommunikációval. Feltételezzük, hogy a dezorganizált kötődésű anya–csecsemő pároknál kevesebb közös figyelem alakul ki, aminek hátterében a csecsemő ritkább spontán kezdeményezése, valamint – az ati- pikus anyai kommunikációval összefüggésben – összességében kevesebb, és inkább a partner tekintetének keresése nélküli anyai kezdeményező viselkedés állhat.
MÓDSZER
Résztvevők
Önként jelentkező, összesen 307 anya–csecsemő pár vizsgálatát végeztük a csecsemő 4, 9 és 12 hónapos korában. Az édesanya az első találkozás előtti teljes körű tájékoz- tatás után írásos beleegyezését adta a részvételre. A teljes kutatás etikai engedélyét az ETT-TUKEB adta (150/PI/2009). A jelen tanulmányban szereplő 40 anya–csecsemő pár a minta nemek (50% lány), atipikus anyai viselkedés (47,5%), valamint biztonsá- gos (35%) és dezorganizált kötődés (40%) szerint kiegyensúlyozott alcsoportja (3. táb- lázat). A csecsemők átlagosan 3399 gramm (±352; 2770–3960) súllyal, 39,5 gesztációs
hétre (±1,4; 36–42) születtek. Az anyák átlagos életkora születéskor 31,3 (±3,6), az apá- ké 33,7 (±6,3) év volt. Az anyák és az apák túlnyomó része (67,5%) főiskolai/egyetemi diplomával rendelkezett. A kutatás idején minden anya párkapcsolatban élt, és a részt vevő csecsemő 67,5%-ban elsőszülött gyermek volt. Az alminta szocio-ökonómiai mu- tatói nem tértek el szignifikánsan a teljes minta jellemzőitől. A demográfiai változók között egy esetben találtunk szignifikáns kapcsolatot: a fiú csecsemők szignifikánsan nagyobb súllyal (M = 3583 ± 307) születtek, mint a lányok (M = 3216 ± 298; M-W Z =
–3,36, p = 0,001). Az anya–csecsemő párokat jellemző demográfiai mutatók egyike sem függött össze a kötődés minőségét és az atipikus anyai viselkedést mérő változókkal.
Eljárás
Az anya–gyerek párok a csecsemő betöltött 9 hónapos korát követő két héten belül 1-1½ órára intézetünkbe látogattak. Egy kötött, játékszer nélküli szemtől-szembe in- terakciót, majd kérdőívek kitöltését követően detektívtükör mögül készítettünk ró- luk kb. 10 perces videofelvételt egy részben strukturált játékhelyzetben. A játszószoba közepén egy szőnyeg, azon a gyermek életkorának megfelelő, sztenderd játékkészlet (labda, kisautó, egymásba rakható műanyagpoharak, kiskönyv stb.) volt. Az anya azt az instrukciót kapta, hogy játsszanak együtt úgy, ahogy otthon szoktak. A felvételek át- lagos időtartama 748 mp (±44; 568–873) volt.
Az Idegen Helyzet Tesztre a csecsemő 12-13 hónapos korában került sor, ennek ér- tékelése szintén videofelvételről történt.
Közös figyelem viselkedés elemzése
Korábbi kutatásokra támaszkodva új értékelési szempontrendszert fejlesztettünk ki. Az anya–gyermek párok közös, tárgyra irányuló figyelmének különböző kategóriái mel- lett azt is rögzítettük, hogy a felek közül ki és milyen módon kezdeményezett, majd azt milyen válasz követte a partner részéről. Observer XT 9.0 (Noldus, 2010) programmal folyamatosan rögzítettük a három viselkedési osztályba sorolt elemi viselkedéseket.
1) A Közös figyelem/diádikus tevékenység viselkedési osztály elemeinek időtartama re- leváns, így ezeket a viselkedés kezdetét és végét rögzítve állapotként definiáltuk. Új ka-
1. táblázat. A közös figyelem és diádikus tevékenység kategóriái és definíciójuk
Változó Definíció
1. Xxxxxxxxxx közös figyelem Xxxx és gyermek közösen egy tárgyra irányítja a figyelmét,
közben váltogatják tekintetüket a másik és a tárgy között.
Párhuzamos közös figyelem
2. – csecsemő figyel
3. – xxxx xxxxxx
Monitorozás
4. – csecsemő figyel
5. – xxxx xxxxxx
A csecsemő figyeli az anya tárgymanipulációját, akár maga is manipulál. Közben csak az anya váltogatja a tekintetét a tárgy és a gyermek között.
Az anya figyeli a gyermek tárgymanipulációját, akár maga is manipulál. Közben csak a gyermek váltogatja a tekinte- tét a tárgy és az anya között.
Csecsemő passzívan nézi, hogy az anya egy tárggyal mani- pulál, közben nincs tekintetváltás.
Anya passzívan nézi, hogy a csecsemő egy tárggyal manipu- lál, közben nincs tekintetváltás.
6. Független tárgymanipuláció Anya és csecsemő mindketten különböző tárggyal mani-
pulálnak.
7. Tárgy nélküli szemtől- szembe interakció
A partnerek egymásra fókuszálnak, közös tevékenységben vesznek részt, de az nem tárgyra irányul. Pl. „kukucs”, test- játék, mondóka.
8. Egyéb Minden olyan szakasz, ami a fentiekbe nem illik bele, de a partnerek láthatóak.
9. Nem megítélhető Egyikük / mindkettőjük nem látható, vagy felvételi hiba.
tegóriát akkor jelöltünk, ha az újonnan megjelenő viselkedés legalább 3 másodpercig tartott (Xxxxxxx és Xxxxxxx, 1984). Az elemi viselkedések egymást kizárták, és tel- jesen lefedték a megfigyelés idejét. A megfigyelés végén az egyes viselkedések teljes felvételi időhöz viszonyított időtartamát (idő%) nyertük ki. A tárgyfókuszú tevékenysé- get hat viselkedési kategóriával ragadtuk meg (1. táblázat, 1–6.). Emellett bevezettük a tárgynélküli szemtől-szembe interakció kategóriát, mert a felvételek előzetes áttekintése alapján ennek előfordulása kellőképpen variált, és a vizsgált életkorban a megfigyelési időnek 10%-át is kitehette.
A további két viselkedési osztályban rövid időtartamú esemény típusú viselkedéseket definiáltunk. Adott viselkedés előfordulási gyakoriságát a megfigyelés időtartamához viszonyítottuk (előfordulás/perc). A triádikus helyzet kezdeményezésére irányuló vi- selkedéseket, valamint a partner válaszát az anya és a csecsemő részéről is rögzítettük.
2) A közös figyelem kezdeményezése viselkedési osztályban szereplő hat elemi viselkedés (2. táblázat, 1–6.) közül az animálás és a verbális irányítás csak az anya esetében volt ér- telmezhető, rögzíthető. A kezdeményező személye és a viselkedési kategória jelölése mellé kötelezően hozzárendeltük a kezdeményező tekintetirányát leíró, alábbi négy kategória egyikét is: kezdeményezés közben a) a partner arcára néz, b) a partnerre néz, de nem az arcára, mert pl. a másik fél elfordult, c) nem néz a partnerre, d) nézésirány nem megállapítható.
3) Minden kezdeményezést követően 3 másodperc időtartományon belül rögzítet- tük a partner kezdeményezésre adott válaszát (2. táblázat, a–e.). Az öt lehetséges kategória közül a legösszetettebb választ a személyfókuszú reakció jelentette, amikor a válaszadó,
2. táblázat. A kezdeményezés és válasz viselkedési osztályok kategóriái és definíciójuk
Közös figyelem kezdeményezése
1. Rámutat Mutatóujjával egyértelműen rámutat egy tárgyra vagy egy képre a könyvben anélkül, hogy a másik kezdeményezett volna.
2. Megmutat A partner arca/látótere felé mutat egy játékot 1-2 mp hosszan.
3. Felkínál A játékot a másik felé nyújtja, gurítja, keze ügyébe tolja, vagy alulról felfelé haladó mozdulattal a partner felé dobja.
4. Kontaktus Szándékosan, figyelemfelkeltés céljából egy tárggyal megérinti a másikat úgy, hogy annak lehetősége legyen a tekintetét a tárgyra irányítani.
5. Xxxxxx Xxxxxxxx „előadást” tart a játékkal szórakoztatás céljából, vagy tanító jelleggel bemutatja a tárgy működését.
6. Verbális irányítás A másik fél figyelmét kizárólag beszéd útján próbálja egy új
tárgyra irányítani.
Válasz a közös figyelem kezdeményezésére
a. Tekintettel reagál Válaszul röviden odapillant a tárgyra vagy a másikra.
b. Tárgyfókuszú reakció Nem pillant a másik arcára, miközben az alábbi válaszok
egyikét mutatja: tárgyra néz + vokalizál, nyúl a tárgyért, tárgyra mutat, elindul a tárgy irányába, elfogadja / megragadja a tárgyat.
c. Személyfókuszú reakció A másik arcára pillant, és emellett a tárgyfókuszú reakciók
egyikét is mutatja.
d. Nem adekvát reakció Reagál, de az előbbiektől eltérő módon.
e. Nem reagál Figyelmen kívül hagyja a másik kezdeményezését.
amellett hogy a másik fél arcára pillantott, a tárgyra irányuló cselekvést is mutatott. A kezdeményezésre adott válaszok gyakoriságát a partner általi összes kezdeményezés- hez viszonyítottuk, így e változók dimenzió nélküli arányszámok.
A felvételek 25%-át két megfigyelő értékelte. Az egyezés mértékét jellemző kap- pa-értékeket az Observer programmal számítottuk ki 3 másodperces toleranciaablak megadásával. Ez a mutató a viselkedés típusát és rögzítésének időzítését együttesen – a kezdeményezések esetében a tekintetiránnyal kombináltan – vette figyelembe az egye- zés megállapításakor. A 10 felvételre átlagolt kappa-értékek minden viselkedési osztály esetében kellően magasnak bizonyultak (Landis és Koch, 1977): közös figyelem/diá- dikus tevékenység, κ = 0,77; anyai kezdeményezés tekintetiránnyal, κ = 0,79; csecsemő kezdeményezése tekintetiránnyal, κ = 1,00; csecsemő válaszai, κ = 0,74; anyai válaszok, κ = 0,91.
Az anya–csecsemő kötődés minősége
Az Idegen Helyzet Tesztben (Ainsworth és mtsai, 1978) az idegen környezet, egy ba- rátságos, de ismeretlen felnőttel való interakció, valamint az anyától való két rövid sze- paráció fokozatosan aktiválja a csecsemő kötődési viselkedését, miközben az érdekes környezet explorációra is készteti. A kötődés és az exploráció kölcsönös szabályozásá-
3. táblázat. A csecsemő kötődésének anyai viselkedés és nem szerinti megoszlása (n = 40, gyakoriságok)
Anya Csecsemő | Biztonságos | Elkerülő | Rezisztens | Dezorganizált | Összes |
Nem atipikus lány | 3 | 2 | 2 | 4 | 11 |
fiú | 4 | 2 | 0 | 4 | 10 |
Xxxxxxxx lány | 3 | 0 | 2 | 4 | 9 |
fiú | 4 | 0 | 2 | 4 | 10 |
Összes | 14 | 4 | 6 | 16 | 40 |
ban megfigyelhető egyéni különbségek alapján három kötődési mintázat különíthető el. Az optimálisnak tekintett biztonságos (B) kötődés mellett bizonytalan-elkerülő (A) és bizonytalan-rezisztens (C) alapstratégiák azonosíthatók. Ezek koherens viselkedési stra- tégiák a stresszhelyzettel való megküzdésre. A dezorganizált (D) csecsemők kötődési vi- selkedésének alapmintázata szétesik, a gondozó jelenlétében inkoherens, motivációs konfliktusra utaló jelek figyelhetők meg (Xxxx és Xxxxxxx, 1990). A dezorganizáltság szintjét 9 fokú skálán értékeljük, 5-nél magasabb pontszám esetén a csecsemőt a D cso- portba soroljuk.
A felvételeket kiképzett, megbízható kódolók értékelték a többi adat ismerete nél- kül. A kötődési csoportok megoszlása a jelen almintában: 35% biztonságos, 10% elke- rülő, 15% rezisztens és 40% dezorganizált kötődésű (3. táblázat). A minta D pontszám átlaga 4,4 (± 2,6) volt.
Az anyai atipikus viselkedés
A szülő érzelmi kommunikációjának hibáit értékelő AMBIANCE módszert Xxxxx-Xxxx és munkatársai (1999) dolgozták ki olyan gondozói viselkedések megragadására, ame- lyek szerepet játszhatnak a csecsemő dezorganizált kötődésének kialakulásában. A megfigyelési szempontrendszerben öt dimenzió mentén azonosíthatók az anomáliás szülői viselkedésformák: (a) érzelmi kommunikáció hibái, (b) szerepcsere, szerepza- var, (c) ijedt/dezorientált viselkedés, (d) negatív-intruzív viselkedés, (e) visszahúzó- dás. A szülő–csecsemő kommunikációt megzavaró eseményeket összefoglaló néven atipikus viselkedéseknek nevezték el. Gyakoriságuk, súlyosságuk és előfordulásuk kon- textusa alapján 7 fokú skálán ítéljük meg a kommunikáció sérültségének szintjét, a gondozót ≥5 pontszám esetén atipikus, alacsonyabb szint esetében tipikus csoportba soroljuk. Az anyai viselkedés atipikusságát – a módszer eredeti koncepciójának meg- felelően – az IHT felvételeken értékelték kiképzett és megbízható kódolók. A vizsgált 40 anya 47,5%-a tartozott az atipikus csoportba (3. táblázat), az atipikus viselkedés szint- jének átlaga a mintában 4,2 (± 1,7) volt.
Statisztikai módszerek
Az adatelemzést IBM SPSS Statistics 20 programcsomaggal végeztük. A hipotézisek tesztelésére nem parametrikus eljárásokat alkalmaztunk, mivel a változók nem vol-
tak normális eloszlásúak. A folytonos változók együttjárását Spearman-korrelációval teszteltük, csoportok összehasonlításához Mann–Whitney-próbát (M-W) használtunk, dichotóm változók kapcsolatát phi- és khi-négyzet értékkel jellemeztük. Dichotóm vál- tozók predikciójához bináris logisztikus regresszióelemzést alkalmaztunk.
EREDMÉNYEK
Elemzési stratégia
A 9 hónapos kori viselkedések megoszlásának vizsgálata után feltártuk a változók egy- mással való kapcsolatát. Meghatároztuk, hogy melyek a közös figyelem kialakulásának hátterében álló viselkedési és demográfiai változók, majd többváltozós elemzéssel azo- nosítottuk a változók egyedi (unique) magyarázó erejét. Ezt követően az anyai atipikus kommunikációval és a 12 hónapos kori kötődéssel való összefüggéseket teszteltük.
Az interaktív viselkedések változatossága és adatredukció
A közös figyelem/diádikus tevékenység kategóriái közül a koordinált közös figyelem (1. táblá- zat, 1.) változót dichotómmá alakítottuk: a medián (1,02) alatti értékkel rendelkező csoportot (n = 20) definiáltuk úgy, hogy nem jelent meg a viselkedés. A párhuzamos figyelemnek az a változata, amikor az anya figyeli a csecsemő tárgymanipulációját (1. táb- lázat, 3.), egyáltalán nem fordult elő az interakciók során. Így a továbbiakban párhuza- mos közös figyelem viselkedés alatt azt értjük, amikor az anya aktív, és tekintetet váltogat, miközben a csecsemő figyel, és akár maga is manipulál a tárggyal (1. táblázat, 2.). A vi- selkedési osztály többi változója megfelelően variált.
Az anyai kezdeményezések kódolásával 6x4 változóhoz jutottunk (pl. mutatás közben nem néz a gyermekre). Ezek alacsony gyakorisága miatt kétféle módon képeztünk ösz- szevont változókat. Egyrészt a hat kezdeményezéstípus (2. táblázat, 1–6.) viselkedési kategóriánál kiiktattuk a tekintetirány szerinti bontást. A hat közül három változó szig- nifikánsan korrelált, amelyeket összevontunk; a megmutatást a rámutatással és a felkíná- lással (rho: 0,37 és 0,41; p < 0,05) egyesítve képeztük az anyai figyelemirányítás változót. A megfelelő variabilitással rendelkező animálás változót (2. táblázat, 5.), amely nem járt együtt szignifikánsan a figyelemirányítással, megtartottuk. A kontaktust és a verbális irányítást az alacsony gyakoriság miatt elhagytuk (2. táblázat, 4. és 6.). Az anyai kezde- ményezés típusát így a változóredukcióval kapott figyelemirányítás és animálás változók- kal ragadtuk meg az elemzésekben.
Másrészt a kezdeményezés típusával egyidejűleg rögzített tekintetirány adatokból két, egymással nem korrelált változót képeztünk. A másik fél arcára pillantva kezdemé- nyez változóban vontuk össze azokat az eseményeket, amelyeknél ezt a tekintetirányt rögzítettük. Idetartozott minden olyan kezdeményezés, amikor az anya a csecsemőre pillantva animált, felkínált, stb. Hasonlóan jártunk el a kezdeményezéskor nem néz a part- nerre változó kialakításakor, amikor összevontuk azokat az eseményeket, amelyeknél
4. táblázat. Az interakció folytonos változóinak leíró statisztikája (n=40)
Átlag | szórás | min-max | |
Közös figyelem/diádikus tevékenység (idő%) | |||
Párhuzamos közös figyelem | 9,02 | 5,73 | 0,49–27,25 |
Anya monitoroz | 28,38 | 16,15 | 1,77–67,53 |
Csecsemő monitoroz | 7,25 | 6,23 | 0–27,00 |
Független tárgymanipuláció | 3,71 | 3,56 | 0–14,03 |
Tárgy nélküli szemtől-szembe interakció | 10,98 | 9,91 | 0–35,57 |
Egyéb | 35,55 | 11,65 | 15,14–58,32 |
Nem megítélhető | 2,70 | 4,31 | 0–18,57 |
Anyai kezdeményezés (gyakoriság/perc) | |||
animálás | 1,33 | 0,61 | 0,17–2,70 |
figyelemirányítás | 1,51 | 0,83 | 0,39–4,11 |
közben a csecsemő arcára pillant | 1,61 | 0,75 | 0,24–4,09 |
közben nem néz a csecsemőre | 0,77 | 0,51 | 0,08–2,05 |
Csecsemő tárgyfókuszú reakció (gyakoriság/perc) | 0,45 | 0,14 | 0,22–0,86 |
az anya megállapíthatóan nem tekintett a gyermek felé. Az anyai kezdeményezéseket leíró változók együttjárásai az 5. táblázatban találhatók.
A csecsemőválasz-típusok közül a tárgyfókuszú reakció (2. táblázat, b.) negatívan kor- relált három más változóval (tekintettel reagál, nem reagál, nem adekvát reakció: rho:
–0,46-tól –0,39-ig; p < 0,05), így utóbbiakat az elemzésekben nem használtuk. Személy- fókuszú válasz (2. táblázat, c.) 20 csecsemőnél egyáltalán nem fordult elő (medián: 0,01), így dichotóm változóvá alakítottuk.
A csecsemő önálló kezdeményezései ritkák voltak. Összesen 20 gyermeknél figyeltünk meg legalább egy alkalommal valamilyen kezdeményezést (2. táblázat, 1–4.; medián: 0,04), így ezt is dichotóm változóként használtuk. Az anyák válaszai csak a kezdemé- nyező csecsemők alcsoportjában lettek volna értelmezhetők, így ezeket is kizártuk az elemzésből.
A megfelelő variabilitású, folytonos viselkedési változók leíró statisztikáját a 4. táb- lázatban összegeztük.
A viselkedési változók egymással való összefüggése
Diádikus tevékenység összefüggései
A változók együttjárását az 5. táblázat baloldala mutatja. Az anyai monitorozás gyenge/ közepes negatív együttjárásai azt sugallják, hogy ha az anya passzívan figyelte gyerme- ke tárgymanipulációját, akkor csökkent a párhuzamos közös figyelem, a független tárgyma- nipuláció és a tárgynélküli szemtől-szembe interakció időtartama is.
A diádikus tevékenységek és az anyai kezdeményezések összefüggéseit tekintve az anya kevesebb időt töltött monitorozással, míg több volt a párhuzamos közös figyelem és a független tárgymanipuláció időtartama, és a csecsemő többet monitorozta az anya tevé-
5. táblázat. Az interakció folytonos változóinak együttjárásai; Spearman-féle rho-együtthatók
Változók | 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9. | 10. |
1. Párhuzamos közös | – –0,41** –0,03 0,26 0,16 | – –0,16 –0,34* –0,59** | – 0,30 –0,07 | – 0,05 | – | |||||
figyelem | ||||||||||
2. Anya monitoroz | ||||||||||
3. Csecsemő | ||||||||||
monitoroz | ||||||||||
4. Független | ||||||||||
tárgymanipuláció | ||||||||||
5. Tárgynélküli | ||||||||||
szemtől-szembe | ||||||||||
interakció | ||||||||||
Anyai | ||||||||||
kezdeményezések | ||||||||||
6. Animálás | 0,52** | –0,37* | 0,32 * 0,49** | 0,02 | – | |||||
7. Figyelemirányítás | 0,18 | –0,08 | 0,25 | 0,01 | –0,32 * | –0,01 | – | |||
8. Csecsemő arcára pillant | 0,58** | –0,28 | 0,15 | 0,19 | –0,12 | 0,31 | 0,67** | – | ||
9. Nem néz a csecsemőre | 0,02 | –0,15 | 0,65** 0,36 * | –0,16 | 0,40** | 0,27 | 0,06 | – | ||
10. Csecsemő tárgyfókuszú válasza | –0,10 | 0,33* | 0,13 | 0,06 | –0,31 | –0,08 | 0,06 | –0,04 | 0,17 | – |
*p <0,05; **p <0,01.
kenységét, ha az anya gyakrabban animált. Kevesebb volt a tárgynélküli szemtől-szem- be interakció a több figyelemirányító kezdeményezést alkalmazó anyák csecsemőivel, de nem volt több a tárgymanipuláció. Több párhuzamos közös figyelem és kevesebb anyai monitorozás mutatkozott, amennyiben az anya kezdeményezés közben többet pillantott a csecsemő arcára. A csecsemő többet monitorozta az anya tevékenységét, illetve több füg- getlen tárgymanipuláció alakult ki, ha az anya hajlamos volt úgy kezdeményezni, hogy közben nem nézett a gyermekre.
A diádikus tevékenységek vs. a csecsemő válaszait tekintve, több anyai monitorozás jellemezte a játékhelyzetet, ha a csecsemő az anyai kezdeményezésre inkább tárgyfóku- szú cselekvéssel reagált (pl. nyúlt érte, elfogadta; 5. táblázat). A dichotóm személyfókuszú reakció csak a szintén dichotóm koordinált közös figyelem változóval mutatott erős össze- függést (phi = 0,50, p = 0,002). A legalább egy személyfókuszú választ adó csecsemők 75%-ánál (n = 15), míg a személyfókuszú választ nem mutatóknak csupán 25%-ánál (n = 5) alakult ki koordinált közös figyelem az interakció során.
A diádikus viselkedést leíró változók közül egyik sem állt szignifikáns kapcsolatban a csecsemő kezdeményezése dichotóm változóval.
Kezdeményezések és válaszok összefüggései
Az anyai kezdeményezés változók nem mutattak együttjárást a csecsemőválasz-változók egyikével sem, de a kezdeményező csecsemőkkel az anyák több figyelemirányítást hasz- náltak (M-W Z = –2,64, p = 0,008; M = 1,84 ± 0,88 vs. M = 1,17 ± 0,62). Az önállóan
kezdeményező csecsemők több tárgyfókuszú választ adtak anyai kezdeményezésre, mint a nem kezdeményező csecsemők (M-W Z = –2,07, p = 0,04; M = 0,49±0,16 vs. M = 0,40
± 0,09).
Háttérváltozók összefüggése az interakció változóival
A demográfiai változók közül csak a születési súly esetében találtunk gyenge, de szig- nifikáns hatásokat. Nagyobb születési súly esetén a koordinált közös figyelem kialakulása (M-W Z = –2,23, p < 0,05), a párhuzamos közös figyelem, az anyai animálás és az anya a csecsemő arcára pillantva kezdeményez viselkedés jellemzőbb volt az interakciók során (rho: 0,33–0,38, p < 0,05).
A koordinált közös figyelem predikciója
Az együttjárások alapján bináris logisztikus regresszió elemzéssel vizsgáltuk a változók hozzájárulását a vizsgálat fókuszában álló koordinált közös figyelem predikciójához. Füg- getlen változóként a célváltozóval korrelált csecsemő személyfókuszú válasza és a szüle- tési súly változókat vontuk be. Bár a csecsemő neme nem korrelált az interaktív változók egyikével sem, mivel a fiúk születési súlya szignifikánsan magasabb volt a lányokénál, a születési súly pedig összefüggött a célváltozóval, a két demográfiai változó potenciális hatásának kontrollálása céljából a modell (6. táblázat) első blokkjában ezeket egyszerre léptettük be. A második blokkba a személyfókuszú válasz változó került. Ez a lépés margi- nálisra (p = 0,055) csökkentette a születési súly hozzájárulását, és a csecsemő nemének nem volt szignifikáns hatása. A csecsemő anyai kezdeményezésre adott személyfókuszú válasza viszont szignifikánsan (p = 0,005) jósolta a koordinált közös figyelem kialakulását, megjelenésének esélyét tízszeresére növelte. A klasszifikáció találataránya 85% volt (koordinált közös figyelem előfordult: 80%, nem fordult elő: 90%).
6. táblázat. A koordinált közös figyelem predikciója bináris logisztikus regresszióval
Lépések és változók | khi2 | B(SE) | esélyhányados | 95% CI |
1. lépés (df = 2) | 6,82* | |||
Csecsemő neme | –0,69 (0,85) | 0,501 | 0,10 – 2,63 | |
Születési súly | 0,003 (0,001)* | 1,003 | 1,00 – 1,01 | |
2. lépés (df = 3) | 16,19*** | |||
Csecsemő neme | –0,31 (1,03) | 0,733 | 0,10 – 5,53 | |
Születési súly | 0,003 (0,002)+ | 1,003 | 1,00 – 1,01 | |
Csecsemő személy- fókuszú válasza | 2,31 (0,83)** | 10,098 | 1,99 – 51,27 |
Teljes R2 = 0,444 (Nagelkerke). +p < 0,10 *p < 0,05 **p < 0,01 *** p ≤ 0,001
Összefüggés az atipikus anyai kommunikációval
Összevetettük a tipikus vs. atipikus érzelmi kommunikációval jellemzett anyai csopor- tokban az interakcióváltozókat, de nem kaptunk szignifikáns eltérést. Hasonlókép- pen, egyik interaktív viselkedési változó sem függött össze az anyai atipikus viselkedés szintjét megragadó folytonos változóval sem.
Összefüggés a 12 hónapos kori kötődéssel
Elsőként az organizált (B/A/C) és dezorganizált (D) kötődésű anya–gyerek párok közöt- ti különbségeket teszteltük. A két csoport egyetlen interakcióváltozóban sem különbö- zött szignifikánsan. A dezorganizált viselkedés súlyosságát jelző folytonos D pontszám sem korrelált szignifikánsan az interakció változóival.
A kötődési csoportok biztonságos (B) vs. bizonytalan (A/C/D) felosztásakor a bizony- talan kötődésű anya–csecsemő párok viselkedési átlagai két változón adódtak maga- sabbnak. A párhuzamos közös figyelemben szignifikáns (Z = –2,37, p = 0,018; B: M = 6,33 ± 4,64; A/C/D: M = 10,47 ± 5,81), míg a csecsemő tárgyfókuszú válaszában marginális hatást találtunk (Z = –1,93, p = 0,054; B: M = 0,40 ± 0,15; A/C/D: M = 0,47 ± 0,12).
A két változót standardizálva használtuk a bizonytalan kötődés bináris logisztikus reg- ressziójában (7. táblázat). A párhuzamos figyelemben töltött idő szignifikánsan, míg a cse- csemő tárgyfókuszú válasza marginálisan járult hozzá a predikcióhoz. A klasszifikáció 75% találatarányán belül a bizonytalan kötődés predikciója jobb (84,6%) volt, mint a biztonságos kötődésé (57,1%). A standardizált párhuzamos közös figyelem változó alap- ján képzett két csoportot (alacsony, n = 21; magas, n = 19, ld. 8. táblázat) összevetve a csecsemő kötődési besorolásával látható, hogy ha a diád kevés időt töltött párhuzamos közös figyelemben, akkor a csecsemő egyenlő eséllyel volt biztonságos, ill. bizonytalan kötődésű, a párhuzamos figyelem magas értéke mellett pedig nagy valószínűséggel bizonytalan kötődésű volt.
7. táblázat. A bizonytalan kötődés predikciója bináris logisztikus regresszióval
Változók | khi2 (df = 2) | B(SE) | esélyhányados | 95% CI |
Párhuzamos közös figyelem Csecsemő tárgyfókuszú válasza | 10,13** | 1,18 (0,52) * 0,91 (0,48) + | 3,25 2,49 | 1,17 – 9,06 0,97 – 6,44 |
R 2= 0,308 (Nagelkerke). + p < 0,10 *p < 0,05
8. táblázat. A kötődési biztonság megoszlása az anyával párhuzamos közös figyelemben töltött idő szerint
Párhuzamos közös figyelem | Biztonságos (%) | Bizonytalan (%) | Összesen (%) |
alacsony | 11 (52,4) | 10 (47,6) | 21 (100) |
magas | 3 (15,8) | 16 (84,2) | 19 (100) |
n = 40, khi2(1) = 5,87, p = 0,015.
DISZKUSSZIÓ
Kutatásunk azt vizsgálta, hogy az anya–csecsemő interakciók során megfigyelhető kö- zös figyelem milyen összefüggésben áll a kötődés minőségével és az anyai atipikus viselkedéssel. A korábbi ellentmondásos eredményeket okozhatta a közös figyelem változatos operacionalizálása is (lásd Tasker és Xxxxxxx, 2008). Először ezért azt vitat- juk meg, hogy az interakciók elemzésével kapott eredményeink hogyan illeszkednek a kutatások sorába.
Megfigyeléseink során értékeltük a közös figyelem kialakítását elősegítő akció-reak- ció jellegű viselkedéseket, valamint az anya–csecsemő párt jellemző tárgymanipulációs tevékenységeket. A legmagasabb szintű koordinált közös figyelmet ritkán detektáltuk az interakciókban, akárcsak Xxxxxxx és Xxxxxxx (1984), akik 6–12 hónapos kori vizsgálataikban az anyai tekintetváltás kritériuma nélkül definiálták ezt a viselkedést. Megfigyeléseinkben az, hogy a csecsemő tekintetet váltogatva egyedül manipulált vol- na (1. táblázat, párhuzamos közös figyelem/xxxx xxxxxx), nem fordult elő. Mindkét vi- selkedés igényli a csecsemő tárgy–személy közötti tekintetváltogatását, amely képesség a fejlődés során azután jelenik meg, hogy a gyermek már követi a másik tekintetét/ váltását, mutatását, és ezzel egyszerű közös figyelmet alakíthat ki (Beuker és mtsai, 2013). A párhuzamos (egyszerű) közös figyelem tehát a fejlődés korábbi állomásának tekinthető (Carpenter és Liebal, 2011), és 9 hónaposan csak az a formája jelenik meg, amelyben az anya irányítja és támogatja a gyermek tárgyfókuszú tevékenységét. Az ak- tív anyai közreműködés tartja fenn a koordinált közös figyelem állapotát is (Bakeman és Adamson, 1984), amelynek létrejötte tehát kezdetben nem csupán a csecsemő kész- ségein múlik. Kompetens partner hiányában nem alakul ki az időben tartós, tekintet- váltogatást igénylő állapot, mert a csecsemő figyelme még törékeny (Mundy és Jar- rold, 2010). A készség fokozatosan fejlődik a szociális interakciók terepén, és kétéves korra a közös figyelem kezdeményezése és fenntartása nagyjából fele arányban függ a gyermektől és az anyától (Xxxxx, 1996).
Vajon a közös figyelem kialakulásához milyen módon járultak hozzá az interakció szereplői? Vizsgálatunk korrelációjellegű eredményeiből egyértelmű ok-okozati követ- keztetéseket nem vonhatunk le. Ezt szem előtt tartva teszünk kísérletet a kapott össze- függések magyarázatára.
Párhuzamos közös figyelem az interakciókban
Ha több párhuzamos közös figyelem jellemezte az interakciót, az anya kevesebb időt töl- tött monitorozással, de többször hívta fel a csecsemő figyelmét animálással a tárgyra, valamint többször pillantott a csecsemő arcára kezdeményezés közben. Feltételezhető, hogy a szórakoztató, dinamikus anyai animálás inkább megragadta a csecsemő figyel- mét, és segítette a párhuzamos figyelem kialakulását, mint a kevésbé látványos figye- lemirányító kezdeményezés (pl. rámutatás). Xxxxxx és munkatársai (2011) hasonló hatásmintázatot kaptak, miközben a párhuzamos közös figyelmet a csecsemő kezde- ményezésre adott válaszaként definiálták. Ezen az alapon jogosnak tűnik a feltételezés, hogy az animálás a mi megfigyeléseink esetében is kiváltó előzménye a párhuzamos
közös figyelemnek. Hasonlóan hatékonynak tűnik, ha az anya kezdeményezés közben a csecsemő arcára pillant. Korábbi kutatások nem vizsgálták az anyai tekintetirány je- lentőségét játékhelyzetben, de kísérleti helyzetben bizonyították, hogy szemkontaktus felvételét követően a csecsemő inkább követi a képernyőn látott személy tárgyra váltó tekintetét (pl. Senju és mtsai, 2008). Ezzel összhangban, játékhelyzetben nyert ered- ményeink is arra utalnak, hogy ha az anya gyakran keresi a szemkontaktust, úgy köny- nyebben irányíthatja és tarthatja a gyermek figyelmét a bemutatni kívánt tárgyon.
Mindez azt sugallja, hogy a párhuzamos közös figyelem hátterében egy aktív anyai viselkedési stratégia állt. Jellemzője, hogy az anya ritkán monitorozza passzívan a cse- csemő tevékenységét, gyakran kezdeményez animálással, továbbá tekintetével rend- szeresen ellenőrzi a gyermek aktuális tevékenységét kezdeményezéskor, valamint a gyermek figyelmének megragadását követően a párhuzamos közös figyelem során. Kirajzolódik azonban egy másik tendencia is: a diád több időt töltött független tárgy- manipulációval és a csecsemő többet monitorozott, ha kezdeményezéskor az anya nem nézett a csecsemőre, és ha gyakran animált. Elképzelhető, hogy bár az anya gyakran próbálta szórakoztatással bevonni a gyermeket, mégis ritkán kereste a szemkontaktust. Így aktív figyelem hiányában nem észlelte a gyermek érdeklődését, megszakíthatta a gyermek tevékenységét, aki az inszenzitív viselkedés hatására visszavonult a közös já- téktól (Xxxxxx, Xxxxxxx, Xxxxx és Xxxxxx, 2010), vagy más tárggyal kötötte le magát. A gyakori kezdeményezés önmagában tehát nem biztosítja a csecsemő jobb elkötele- ződését egy közös tevékenységben, az anyának érdemes figyelemmel kísérnie a cse- csemő fogékonyságát, s így megfelelően időzítheti egy új viselkedési állapot indítását, amellyel a tárgy mindkettőjük fókuszába kerül.
Koordinált közös figyelem az interakciókban
Más összefüggés-mintázatot kaptunk a koordinált közös figyelem esetében, amellyel nem függtek össze az anyai kezdeményezés változók, alátámasztva, hogy pusztán ennek gyakorisága nem garantálja a csecsemő bevonódását. Az interaktív viselkedések kö- zül csupán a csecsemő személyfókuszú válasza mutatott erős kapcsolatot a koordinált közös figyelem kialakulásával. Az összetett válasz során lezajlott egy anya és tárgy kö- zötti tekintetváltás, ugyanis a tárgyra irányuló célirányos cselekvés (pl. rámutat, nyúl érte) kivitelezése vizuális koordinációt is igényelt (Pelz, Xxxxxx és Xxxxxx, 2001). Elképzelhető, hogy a kezdeményezést követő személyfókuszú válasz alapozta meg a koordinált közös figyelem állapotát, amelyben végül mindkét partner váltogatja a te- kintetét. A két viselkedés feltételezett időbeni kontingenciája mégsem jelenti azok redundanciáját. Míg a személyfókuszú válasz egy kezdeményezés idejéhez rögzített rövid esemény a csecsemő egyszeri tekintetváltásával, addig a koordinált közös figye- lem egy állapot, amelyben a partnerek aktív résztvevők tekintetük és manipulációjuk összehangolásával. A személyfókuszú válasz tehát nem elégséges feltétele a koordinált közös figyelemnek, mert utóbbi az időtartamot és az anya tekintetváltását is figyelem- be veszi. Inkább az feltételezhető, hogy ha az interakció során megjelent a személy- fókuszú válasz, az a csecsemő személy–tárgy közötti tekintetváltogatási képességét tük- rözte ugyanúgy, mint a koordinált közös figyelem, amely kialakulhatott akár a válasz
következtében, vagy akár attól függetlenül is. Azt, hogy a csecsemő tekintetváltogatási képességének megjelenése a kulcs, alátámaszthatja, hogy vizsgálatunkban az interakci- ókon belül megragadott viselkedések közül a személyfókuszú válasz a legfőbb jóslója a korai koordinált közös figyelem kialakulásának. A „valódi” (koordinált) közös figyelem a partner–tárgy–partner szekvencia mindkét fél részéről történő ismétlődésével jelle- mezhető (Carpenter és Liebal, 2011), e viszonylag gyors viselkedés akaratlagos végre- hajtása pedig az idegrendszeri érés függvénye (Mundy és Jarrold, 2010). A személy- fókuszú válasz során a csecsemő a kezdeményezést követően végrehajt legalább egy partner–tárgy vagy tárgy–partner tekintetváltást, ami jelezheti, hogy a három lépésből álló váltogatási szekvencia kivitelezésére – így a koordinált közös figyelem kialakítására
– is képes. Az idegi érés jelentőségét támaszthatja alá, hogy a magasabb születési súly kevéssé, de hozzájárult a koordinált közös figyelem kialakulásához. Xxxxxxx, Xxxx, Xxxxxxxxx, Xxxxxx és Xxxxxxx (2015) időre, normál súllyal (2500 g ≤ ) világra jött csecsemők születési súlyának hatását mutatta ki a gyermekek jobb nyelvértése mö- gött, miközben korábban számos kutatás rámutatott a közös figyelem fejlődésének jelentőségére a nyelvelsajátításban (Mundy és Xxxxxxx, 2010). Emellett időre született csecsemők születési súlyának normális variabilitását összefüggésbe hozták az agykéreg fejlődésének eltéréseivel is (pl. Walhovd és mtsai, 2012). Elképzelhető tehát, hogy a normál tartományon belüli magasabb születési súly befolyással bír a közös figyelem kialakításához szükséges készségek korábbi megjelenésére, ami a kapott gyenge össze- függésben nyilvánult meg.
Figyelemre méltó, hogy hasonló korú csecsemőkkel végzett más vizsgálatokban sem mutatkozott határozott összefüggés az interaktív viselkedések és a koordinált (megosz- tott) közös figyelem között. Xxxxxx és munkatársai (2011) „válasz a közös figyelemre” változójukat tekintették a megosztott figyelem indikátorának, amely megfeleltethető a mi személyfókuszú válaszkategóriánknak. Kutatásukban sem a csecsemő válaszaként értelmezett párhuzamos közös figyelem, sem a csecsemő és az anyai kezdeményezések gyakorisága nem bizonyult a „válasz a közös figyelemre” viselkedés független predikto- rának. Hasonlóan, 9 hónapos kori interakciókban Xxxxxx és munkatársai (2010) sem tudták jósolni a megosztott közös figyelem állapotának kialakulását a partnerek kezde- ményezéseinek gyakoriságából vagy a párhuzamos közös figyelem mennyiségéből. Vaug- han és munkatársai (2003) marginális összefüggést mutattak ki az anya figyelemfelhívó viselkedései és a 9 hónapos csecsemő tekintetváltást is igénylő tevékenysége között.
A közös figyelem viselkedések összefüggése az atipikus anyai viselkedéssel és a kötődéssel
A 9 hónapos kori anya–csecsemő interakciók megfigyeléséből kirajzolódó kép szerint inkább a párhuzamos közös figyelem hátterében mutatható ki a gondozói viselkedés variabilitása. A létrejöttéhez és fenntartásához szükséges készségeket a csecsemő a vizs- gált életkorban már egy ideje birtokolja és használja, így kiteljesedhetett a diád kom- munikációját jellemző együttműködési minta, ellentétben a csecsemő képességei által egyelőre behatárolt koordinált közös figyelemmel. Utóbbi a csecsemő egyéves kora körül válik stabil viselkedéssé, ami magyarázhatja, miért nem találtunk kapcsolatot az atipikus anyai viselkedés és a 9 hónapos kori közös figyelem között. Korábbi vizsgála-
tok (Xxxxxxxxx és mtsai, 2010; Xxxx és mtsai, 2014) 12–48 hónapos gyermekekkel mu- tatták ki az összefüggést, amikor már konszolidálódott a közös figyelem. A 9 hónapos csecsemő képességei vélhetően korlátot szabtak a kérdés vizsgálatának, ami indokol- hatja, hogy a Schechterék vizsgálatához hasonlóan kötetlen és legfeljebb minimális stresszel járó játékhelyzetben megfigyelt koordinált közös figyelem mégsem függött össze az atipikus anyai gondozással. Ugyanakkor a kellően variábilis párhuzamos kö- zös figyelemmel és az anyai kezdeményezések gyakoriságával sem adódott kapcsolat. További kutatások tárhatják fel, hogy a dezorganizált kötődés hátterében álló atipikus anyai viselkedés összefüggést mutat-e a szociális kogníció e területével, és ha igen, mi- lyen mechanizmuson keresztül.
A közös figyelem, a kötődés és az atipikus anyai viselkedés kapcsolatát vizsgáló ko- rábbi kutatások alapján feltételezhető volt, hogy a dezorganizált kötődésű csecsemők interakcióját kevésbé optimális közös figyelem viselkedések jellemezhetik (Claussen és mtsai, 2002; Xxxxxxxxx és mtsai, 2010; Xxxx és mtsai, 2014). Ahogyan másutt a 8 hó- napos csecsemők kezdeményezése és válaszadása nem tért el a négy kötődési csoport között (Meins és mtsai, 2011), kutatásunkban sem találtunk eltérést a csecsemők visel- kedésében. Ugyanakkor kapcsolatot mutattunk ki a kötődés és a párhuzamos közös figyelem előfordulása között. Ha az átlaghoz képest alacsony arányban fordult elő pár- huzamos figyelem, az nem függött össze a kötődési biztonsággal, magas arányú előfor- dulása viszont döntően a bizonytalan kötődésű csecsemők interakcióját jellemezte. Az anyai kezdeményezések nem függtek össze a kötődési biztonsággal, ezért csak speku- lálhatunk, hogy miként tükröződhetett az anyai viselkedés kötődési biztonságot is meg- határozó minősége az interakciókban. Lehet, hogy az inszenzitív, a csecsemővel kevéssé kooperáló anyák nem mutattak sok kezdeményezést, mégis a manipulált tárgyon tartot- ták a gyermek figyelmét verbális utasításokkal vagy a tárgy(ak) folyamatos mozgatásával, túlstimuláló használatával olyankor is, amikor a csecsemő érdeklődése egyébként már más tárgyra irányult volna. A csecsemő figyelmének, autonómiájának kontrollálásával így több párhuzamos közös figyelmet tarthattak fenn. Összességében a 9 hónaposoknál a gondozó szerepet játszhat a párhuzamos közös figyelem időtartamának szabályozá- sában, míg a koordinált közös figyelem esetében a gondozó befolyása vélhetően csak később, a csecsemő stabil tekintetváltogatási képessége mellett érvényesülhet.
Összefoglalva, a közös figyelem viselkedések megfigyelésében igyekeztünk kiküszö- bölni a korábbi kutatások módszertani hiányosságait, és a korábbiaknál pontosabb le- írását adtuk a korai tárgyfókuszú interakcióknak. Megfigyeléseinkből arra következte- tünk, hogy a gondozó hatása olyan közös figyelem viselkedések esetében ragadható meg, amelyek kialakításához a vizsgált csecsemők már biztos készségekkel rendelkez- nek, és így a szülő befolyással lehet a viselkedés előhívására és fenntartására. Ez indokol- hatja, hogy a párhuzamos közös figyelem esetében határozott kapcsolatot találtunk az anyai viselkedéssel, míg a koordinált közös figyelem ekkor még inkább a csecsemő kész- ségének és idegrendszeri érettségének függvénye lehet (Mundy és Jarrold, 2010). Ku- tatásunk fő hipotézise, miszerint a dezorganizált kötődés és az anyai atipikus viselkedés kapcsolatba hozható a korai közös figyelem viselkedésekkel, nem nyert megerősítést. Kimutattuk viszont, hogy a bizonytalanul kötődő diádok interakciójában magas arány- ban fordult elő párhuzamos (nem koordinált) közös figyelem, amelynek hátterében az inszenzitív, kevéssé együttműködő gondozói viselkedés befolyását feltételezhetjük.
KORLÁTOK ÉS KITEKINTÉS
A diád közös tevékenységének egyharmadát kitevő egyéb kategóriába sorolt interaktív szakaszokból további információ nyerhető a megfigyelési módszer bővítésével. Érde- mes megragadni azt a triádikus viselkedést, amikor xxxx és csecsemő együtt manipu- lálnak, de egyikük sem pillant a másik arcára, mert a partner kézmozdulatának kö- vetésével valósul meg a figyelem koordinációja. Emellett az időbeni kontingenciák szekvenciaanalízissel történő feltárása pontosíthatná a kezdeményezések és válaszok szerepét a különböző közös figyelem állapotok létrejöttében.
Vizsgálatunk főleg biztonságos (n=14) és dezorganizált (n=16) kötődésű anya–cse- csemő párok megfigyelésén alapult, így nem nyílt lehetőség az elkerülő és rezisztens kötődési csoportok elkülönült elemzésére. Lehetséges, hogy az interakciók során megragadott anyai viselkedések inkább állnak közvetlen összefüggésben a közös fi- gyelem készségek változatosságával, mint a kötődéssel, amely az interakciók közve- tett korrelátuma. A szülő szerepe az érzelmi biztonság megteremtésétől a környezet strukturálásán át a tanításig számos területre osztható. A kötődéssel kapcsolatban álló (in)szenzitivitás és/vagy atipikus kommunikáció nem zárja ki, hogy az anya a szülőség más területén kedvezőbb gondozást nyújtson.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
A kutatást az OTKA NK73551, a kézirat elkészítését az OTKA K108882 és a K115385 pályázatok támogatták. Hálásak vagyunk az édesanyáknak és gyermekeiknek részvé- telükért.
IRODALOM
Xxxxxxxxx, M. D. S., Xxxxxx, X., Xxxxxx, X., & Xxxx, S. (1978). Patterns of attachment: A psychologi- cal study of the strange situation. Erlbaum: Hillsdale.
Xxxxxxxx, X., Xxxxxxx, X., Xxxxxx, A., Xxxxxxxx, X., Xxxxxx, K. C. H., Xxxxxxx, X., et al. (2000). A meta-analysis of time between maternal sensitivity and attachment assessments: Implica- tions for internal working models in infancy/toddlerhood. Journal of Social & Personal Rela- tionships, 17(6), 791–810.
Xxxxxxx, X., & Xxxxxxx, X. (1984). Coordinating attention to people and objects in mother
–infant and peer–infant interaction. Child Development, 55, 1278–1289.
Beuker, K.T., Xxxxxxxx, N. N. J., Xxxxxxx, X. & Xxxxxxxxx, J. K. (2013). Development of early communication skills in the first two years of life. Infant Behavior & Development 36, 71– 83. Xxxxxx, X. (1969/1982). Attachment and Loss: Vol. 1. Attachment. London: Hogarth Press (1982,
2nd edition).
Xxxxxxxxx, X., & Xxxxxx, X. (2011). Joint attention, communication, and knowing together in infancy. In A. Xxxxxxx (Ed.), Joint attention: New developments in psychology, philosophy of mind, and social neuroscience (pp. 159–181). Cambridge, MA: MIT Press.
Xxxxxxxx X. X., Xxxxx, P. C., Xxxxxx, S. A., & Xxxxxxxxxx, J. C. (2002). Joint attention and dis- organized attachment status in infants at risk. Development & Psychopathology, 14, 279–291.
Xxxxxx, X.X., Xxxxxxx, X. Xxxxx, X., & Xxxxxx, X. (2010). Early Social Experience and Individual Differences in Infants’ Joint Attention. Social Development, 19(2), 369–393.
Király I. (2011). Figyelj, emlékezz, gondolkodj! – A kognitív képességek fejlődése. In Xxxxx X., Xxxxxx X., Xxxxxxx X., & Xxxxxxxx X. (szerk.), Biztos Kezdet Kötetek II. A koragyermekkori fejlődés természete-fejlődési lépések és kihívások (pp. 226–270). Budapest: Nemzeti Család- és Szociálpoli- tikai Intézet.
Xxxxxx, X. X. & Xxxx, G. G. (1977). The Measurement of Observer Agreement for Categorical Data. Biometrics, 33, 159–174.
Xxxxx-Xxxx, X., Xxxxxxxx, X., & Xxxxxxx, X. (1999). Maternal frightened, frightening, or atyp- ical behavior and disorganized infant attachment patterns. In X. X. Xxxxxx & D. Xxxxxxx (Eds.), Atypical attachment in infancy and early childhood among children at developmental risk. Monographs of the Society for Research in Child Development, 64, 67–96.
Xxxxxxx, X., Xxxxxxxxx-Xxxxxxxxxx, M., van IJzendoorn, M., Xxxxx, X., Xxxxxxxx, D., & Xxxxxx, X. (2006). Unresolved states of mind, anomalous parental behavior, and disorga- nized attachment: a review and meta-analysis of a transmission gap. Attachment & Human Development, 8, 89–111.
Xxxxxxx, X., Xxxx, M., Xxxxxxxxx, X., Xxxxxx, X., & Xxxxxxx, X.X. (2015). Birth Weight Va- riability and Language Development: Risk, Resilience, and Responsive Parenting. Journal of Pediatric Psychology, 1–7. doi: 10.1093/jpepsy/jsv056.
Xxxx, X. & Xxxxxxx, X. (1990). Procedures for identifying infants as disorganized/disoriented during the Ainsworth Strange Situation. In Xxxxxxxxx, M, X., Xxxxxxxxx, X., & Xxxxxxxx,
E. M. (Eds), Attachment in the Preschool Years: Theory, Research, and Intervention. (pp. 121–160). Chicago: University of Chicago Press.
XxXxxxxxx, M., Xxxxxxx, X., Xxxx, X., Xxxxxx, M., XxXxxxxx, R., Xxxxx-Xxxxxxx, X. et al. (2017) What paves the way to conventional language? The predictive value of babble, pointing and socioeconomic status. Child Development, 88, 156–166.
Xxxxx, X., Xxxxxxxxxx, X., Xxxxxx, B., Xxxxxxxxx, X., Xxxxxx, X., Xxxxxx, S. R., & et al. (2011). Individual Differences in Infant’s Joint Attention Behaviors with Mother and a New Social Partner. Infancy, 16(6), 587–610.
Xxxxx, P., Xxxxx, X., Xxxxxxx, X., Xxxxxxx,Y., Xxxxxxx Xxx Xxxxx, X., & Xxxxxxx, V. M. (2007). Individual Differences and the Development of Joint Attention in Infancy. Child Development. 78(3), 938–954.
Xxxxx, X., & Newell, X. (2007). Attention, joint attention and social cognition. Current Directions in Psychological Science, 16, 269–274.
Xxxxx, X. & Xxxxxxx, X. (2010). Infant joint attention, neural networks and social cognition.
Neural Network, 23(8–9), 985–997.
Noldus (2010). The Observer® XT Reference Manual, Version 9.0. Noldus Information Tech- nology b. v., Wageningen. The Netherlands.
Xxxxx X., & Xxxxxxx K. (2005). Atipikus anyai viselkedés elemzése: Az AMBIANCE kódrendszer.
Alkalmazott Pszichológia,7(4), 49–58.
Xxxxxx, X., Xxxxxxx, C., Xxxxx, X., Xxxxxxx, E. C., & Xxxxxx, X. (2011). Individual and relational contributions to parallel and joint attention in infancy. Infant Behavior & Development, 34(4), 515–524.
Xxxx, X., Xxxxxx, X., & Xxxxxx, X. (2001). The coordination of eye, head, and hand movements in a natural task. Experimental Brain Research, 139, 266–277.
Xxxxx, X. X. (1996). Success at Catching and Keeping Toddler’s Attention: An Examination of Joint Attention Among Low-Income Mothers and Their 2-Year-Olds. Early Development & Parenting, 5(4), 225–236.
Xxxxxxxxx, D. S., Xxxxxxxx, X., Xxxxxxxx, C., Schotfield-Xxxxxxxx, X., Xxxxxx, J. B., XxXxx, X., et al. (2010). Subjective and Objective Measures of Parent-Child Relationship Dysfunction, Child Separation Distress, and Joint Attention. Psychiatry, 73(2), 130–144.
Xxxxx, X., Xxxxxx, X., & Xxxxxxx, M.H. (2008). Understanding the referential nature of looking: Infant’s preference for object-directed gaze. Cognition, 108, 303–319.
Xxxxxxx, X., & Xxxxx, D. (2005). Sensitivity to triadic attention in early infancy. Developmental Science, 8(4), 333–343.
Xxxxxx, X. X., & Xxxxxxx, L. A. (2008). The “dual usage problem” in the explanations of “joint attention” and children’s socioemotional development: A reconceptualization. Developmen- tal Review, 28(3), 263–288.
Xxxxxxxxx, X., Xxxxxxxxx, M., Xxxx, X., Xxxxx, X., & Xxxx, X. (2005). Understanding sharing intentions: the origins of cultural cognition. Behavioral & Brain Sciences, 28, 675–690.
Xxxx, X., & Xxxxxx, X. (2005). A szülő-gyermek kapcsolat és a kötődési minőség vizsgálata. Alkal- mazott Pszichológia, 7(4), 14–26.
Xxxxxxx, X., Xxxxx, P., Xxxxx, X., Xxxxxxxx, X., Xxxxxxx, C., Xxxxx, Y., et al. (2003). Child, caregiver, and temperament contributions to infant joint attention. Infancy, 4(4), 603–616. Xxxxxxx, X. X., Xxxxx, A. M., Xxxxx, X., Xxxxxxxx, X. X., Xxxxx, X., Xxxxxx, D. J., et al. (2012). Long-term influence of normal variation in neonatal characteristics on human brain deve- lopment. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America, 109(49),
s20089-20094 .doi:10.1073/pnas.1208180109.
Xxxx, S. A., Xxxxx, G. A., Xxxx, X., & Xxxxx-Xxxx, X. (2014). Mother-Infant Joint Attention and Sharing: Relations to Disorganized Attachment and Maternal Disrupted Communication. The Journal of Genetic Psychology, 175(6), 494–510.
JOINT ATTENTION, ATYPICAL MATERIAL BEHAVIOUR, AND INFANT ATTACHMENT
XXXX, XXXXXX – XXXXXX, XXXXXXXXX – XXXXXXXX, XXXXX XXXX – XXXXXXX, XXXXXXXXX – XXXXXX, XXXXX
Background and aims: Infants’ capacity to engage in joint attention emerges at around 9 months of age, and enables the infant to share object- and event-related experiences with a social partner during triadic (adult – infant – object) interactions. Besides maturation, individual differences in development of joint attention skills might also be influenced by the child’s socio-emotional environment through the quality of interactions with the caregivers.
Methods: Mothers and their 9-month-old infants were observed during semi-structured play. Bids for estab- lishing triadic attention and episodes of dyadic joint attention behaviours were recorded, and associations with the quality of attachment and maternal atypical behaviour assessed at 12 months were tested.
Results: Longer duration of parallel (simple) joint attention was associated with less passive maternal monitoring, more maternal entertaining initiations (labelled as animation), with more initiations accom- panied by looking at the infant’s face. The higher level coordinated (shared) joint attention, on the other hand, was best predicted by the most complex infant response type to a maternal bid, including a gaze shift between the mother and the newly engaged object. Joint attention behaviours were related neither to atypical maternal behaviour nor to disorganised attachment. Above average level of parallel – not coordinated – joint attention, however, characterised interactions of insecurely attached dyads, which might be explained by insensitive caregiving imposing control over the child’s interest and autonomy.
Conclusions: Coordinated joint attention observed at 9 months of age is more likely to be determined by in- fants’ developing abilities (e.g., rapid gaze shifts between an object and the partner), than by the variations in mothers’ interactive behaviour. This could explain why individual variability in early coordinated joint attention – as opposed to parallel joint attention – was not associated with the quality of attachment.
Keywords: infancy, attachment, atypical maternal behaviour, mother-infant interactions, joint attention, behavioural micro-analysis