DR. BAJÁNHÁZY ISTVÁN AZ ÁLLAMI VAGYONNAL KAPCSOLATOS SZERZŐDÉSEK LIVIUS MUNKÁJÁBAN

2 A XII táblás törvény szövegét is, akárcsak Xxxxxx, aki azt „summa legum”-nak nevezte (Cic. rep. 2.36.(61)), Xxxxxx is jól ismerte. Vö. Liv. 3.34.6. „...qui nunc quoque, in hoc immenso aliarum super alias acervatarum legum cumulo, fons omnis publici privatique est iuris.”. További bizonyíték a jogi műveltségre a köz- és magánjog éles megkülönböztetése, még ott is ahol ez nem lenne feltétlenül szükséges. Vö. Liv. 5.53.2. „...ante Gallorum adventum salvis tectis publicis privatisque,” , Liv.

31.17.8. „...tectis publicis privatisque...”. Ez csak azzal magyarázható, hogy ez a különbségtétel, még ha esetleg a kezdeti időkben nem is igazolható (Vö. XXXXX elveti annak lehetőségét, hogy a kettéosztottság már az archaikus korban kialakult volna. Vö. HAMZA Jogösszehasonlítás 178.o.

„Nézetünk szerint sem elfogadható az a teória, mely szerint már az archaikus korban ismert volt a lex publica-lex privata dichotómia.”), de a Kr. e. I. századra már élesen beleivódott a római gondolkodásba. A teljesség igénye nélkül néhány példa: Cic. fam. 5.16.5., 16.4.3., Cic. Att. 6.1., Cic. domo 41.108., Cic. pro Scaur. 9.19., Cic. in Verr. 2.1.61.(158), 2.2.48.(120), 2.4.54.(120), 2.5.1.(1).,

Caes. bell. gall. 6.13., 6.14., Caes. bell. hisp. 42., Caes. bell. civ. 2.21., Gell. 10.20.2., Vitr. 1.pr.3., 1.3.1., 2.pr.5., 2.3.3., 2.8.8., 2.8.9.

3 Tacit. ann. 4.34. „Xxxxx Xxxxxx, eloquentiae ac fidei praeclarus in primis, Cn. Pompeium tantis laudibus tulit, ut Pompeianum eum Xxxxxxxx appelaret; neque id amititiae eorum offecit.”. Xxxxxx dicséri az augustusi békét: „Bis deinde post Numae regnum clausus fuit, ... iterum, quod nostrae aetati di dederunt ut videremus, post bellum Actiacum ab imperatore Xxxxxxx Xxxxxxx pace terra marique parta.” (Liv. 1.19.3.) ill. utal Augustusra mint tanúra. „Hoc ego cum Xxxxxxxx Xxxxxxxx ...

jogrendet, a törvények uralmát tartotta elsődlegesnek és nem az egyszemélyi vezetést. Ez a múltba tekintő, a köztársaság iránti vonzódás a mű egész hangulatán érződik: a régi időkből származó valós vagy kitalált példák a régi rómaiak erkölcsi nagyságát hivatottak alátámasztani. Bár XXXXXXX ezt a hozzáállást naivitásnak tartja,5 álláspontom szerint ebben téved, mivel Xxxxxx célja ezzel olvasói nevelése volt. Talán ezzel magyarázható, hogy a mű sok jogi elemzésre alkalmas részletet is megőrzött.

A történetírók munkái ugyan általában nem tartoznak a római magánjog ismereti forrásai közé, hanem „csak” mint irodalmi forrásokat szokásos figyelembe venni. Sokáig ezek „lebecsültek” voltak és „háttérbe” szorultak,6 ami azzal magyarázható, hogy a magánjog területén jelentős mennyiségű jogi forrás állt a kutatók rendelkezésére. Megfigyelhető azonban az is, hogy a legfontosabb jogi források – a Digesta, a Codex Iustinianus – a jogesetek társadalmi-gazdasági hátterét általában nem említik.7 A római közjog területén, de még a „büntetőjog” területén is,8 ezzel szemben korábban is fontosak voltak az irodalmi források, hiszen például a

se ipsum in thorace linteo scriptum legisse audissem, prope sacrilegium ratus sum Cosso spoliorum Xxxxxxxx, ipsius templi auctorem, subtrahere testem.”(Liv. 4.20.7.)

4 XXXXXXX, Xxxxxx X.: A Commentary on Livy Books I-V, At The Clarendon Press, Oxford, 1965 (továbbiakban OGILVIE) 3.o. „Xxxxxxxx called him a Pompeianus, which implied an outspoken and vigorous independence.”. Bár nem jelöl meg erre forrást, de Xxxxxxx mégis igazolja állítását. Vö. Tacit. ann. 4.34., XXXXXXX Intro. 2-3.o. „Yet Xxxx made no unconditional surrender to Xxxxxxxx’ court.”

5 OGILVIE 2. o. „Xxxx’x concern for peace and concord, however naive and unrealistic.”

6 Különösen igaz ez a XIX. századi történelemkritikai szemléletre, bár ennek némileg ellentmond, hogy XXXXXX például 1892-ben terjedelmesen elemezte ezen források egy részét jogi szempontból. (Vö. XXXXXX, X. X.: Die römischen Komiker als Rechtszeugen, ZSS 13 (1892) 107-118.o.). A korábbi hozzáállásról ld. még XXXXXXXX Xxxxx: Ius publicum - Római közjog, Xxxxxx-Xxxxxxxxx, Budapest, 1994 (továbbiakban XXXXXXXX Xxx publ.) 23.(28.o.). XXXXX szerint is például Xxxxxxx műveinek felhasználását - mint az adott kor jogi életének bizonyítékait - korábban inkább az elutasítás jellemezte. Vö. XXXXX Xxx: Stipulationes aediliciae (A kellékhibákért való helytállás kialakulása és szabályai a római jogban), Acta Universitatis Szegediensis de Xxxxxx Xxxxxx Nominatae, Acta Jur. Et Pol. Tomus XLIV., Fasc. 7., Szeged, 1993 (továbbiakban JAKAB Stipulationes) 73.o. 00.xx., ld. itt az állítását alátámasztó irodalmat is. Vitathatatlan azonban, hogy jelenleg szokásos ezeket a forrásokat a köztársaság korával (is) foglalkozó kutatásokhoz felhasználni. Vö. JAKAB Stipulationes 72-74.o., XXXXX, Xxxxxxx: Le ‘curae’ pubbliche, Studi sulle strutture amministrative Romane, Jovene Editore, Napoli, 1991, (továbbiakban PALMA) 45-48.o., XXXXXX, Xxxx: Contract of Mandate in Roman Law, Scientia Verlag, Aalen, 1984 (továbbiakban WATSON Mandate) 12-15.o.

7 XXXXXXXX Xxx publ. 4. (19.o.) „A római jogászok a maguk esetleírásainál rendkívül

elvonatkoztatnak. Ritkán derül ki, hogy a jogi vélemény milyen kliensnek a kérésére válaszolt, ki kért tanácsot a jogtudóstól, mikor egy ügyben nyilatkozott.” ill. XXXXX Xxxxx: Xxxxxxxxxxxxxxxxxx és xxxxxxxxxx, KJK, Budapest, 1985, (továbbiakban XXXXX Xxxxxxxxxxxxxxxxxx) 119.o. „Csak kivételes esetben lehet találkozni a jogtudósok által „obiter dicta”-nak tekintett gazdasági-társadalmi körülménnyel.”

8 XXXXXX, Xxxxxxx X.: Crime and Punishment in Ancient Rome, Routledge, London and New York, 1996 (továbbiakban BAUMAN) 3.o. „Prior to that (second century A.D.) we have to depend mainly on literary works.”

köztársaság korára szinte kizárólag csak ezekből nyerhetünk információkat.9 Ennek ellenére megfigyelhető az is, hogy ezen források felhasználása nem egyenlő mértékű. XXXXXX például kritikával illeti MOMMSEN és követői túlzottan tiszta jogi szemléletét, ezek ellenpéldájául hozza fel DE XXXXXXX kutatásait, amelyek általában a szociális és gazdasági összefüggésekre is kiterjednek.10 Hozzá hasonlóan BLEICKEN már korábban is megkérdőjelezte MOMMSEN jogpozitivista hozzáállásának helyességét,11 amely a római közjog rendszertani felépítését célozta és ezért a történeti fejlődés vizsgálatát háttérbe szorította.12 Hasonló kritikát fogalmaz meg a legújabb irodalom is13 azzal, hogy XXXXXXX óriási jelentőségét továbbra is elismerik.14

9 Vö. XXXXXX, Xxxxxxxx: Der „antiquarische Bauplatz”. Xxxxxxx Xxxxxxxx Römisches Staatsrecht. (in: Xxxxxxx Xxxxxxx: Gelehrter, Politiker und Literat, Xxxxx Xxxxxxx Verlag, Stuttgart, 2005, 155-

184.o. a továbbiakban NIPPEL) 174.o. „Das Problem war natürlich, daß sich das Staatsrecht nicht in gleicher Weise aus der römischen Überlieferung gewinnen ließ, wie dies die Pandektisten mit den im Corpus Iuris Civilis gesammelten Schriften der römischen Juristen tun konnten.”

10 XXXXXX, Xxxxxxxx: Magistratische Gewalt und Senatsherrschaft, ANRW 2, Walter de Gruyter, Berlin-New York, 1972, 3-22.o. (továbbiakban KUNKEL Senatsherrschaft) 6.o. „MOMMSEN eine rein juristische Darstellung der Verfassungsgeschichte bietet, aus der die sozialen und wirtschaftsgeschichtlichen Zusammanhänge nach Möglichkeit ausgeklammert sind, nehmen diesen Facktoren bei DE MARTINO einen sehr breiten Raum ein,”. Ugyanakkor érdekes, hogy például DE XXXXXXX egyik munkájában Xxxxxxx meg sem említi, bár a választott témájában ott is találhatna adalékot. Vö. XX XXXXXXX, Xxxxxxxxx: La storia dei pubblicani e gli scritti dei giuristi, Labeo 39 (1993) (továbbiakban DE MARTINO Pubblicani) 1-41.o.

11 BLEICKEN, Jochen: Lex Publica Gesetz und recht in der römischen Republik, Walter de Gruyter, Berlin-New York, 1975 (továbbiakban BLEICKEN Lex publica) 17.o. „Das „Staatsrecht” Xxxxxxxx hingegen, das ein Musterbeispiel einer rechtspositivischen Staatsanschauung der zweiten Hälfte des

19. Jahrhundert ist,” BLEICKEN Lex publica 24.o. „Rechtspositivisches, d.h. auf das Institutionelle gerichtetes Denken und begriffslogische Systematik sind am schärfesten in den Grundpfeilern des Mommsenschen Systems erkennbar.”

12 Ennek köszönthetjük viszont számos olyan fogalom meghatározását, melyek korábban így nem léteztek. Vö. XXXXXX, Xxxxxxx X.: Römisches Staatsrecht, Wissentschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 2006 (továbbiakban XXXXXX Xxxxxxxxxxx) 15.o. „Dabei hat er /MOMMSEN/ freilich selbst den abstrakten Begriff wenn nicht sogar selbst geprägt, so doch einer entscheidenden Klärung zugeführt. Begriffe wie Consulat, Magistratur, Prätur, Tribunat etc. waren den Römern als solche fremd, andere wie imperium, comitia, concilium dagegen bekannt.”

13 XXXXX, Xxxxxx: Die Volksversammlungen in Mommsens Staatsrecht (in: Xxxxxxx Xxxxxxx langer Schatten, Das römische Staatsrecht als bleibende Herausforderung für die Forschung, Xxxxx Xxxx Verlag, Hildesheim-Zürich-New York, 2005, 131-160.o., továbbiakban JEHNE) 131.o. „Doch wird gerade die Fundierung des römischen Gemeinwesens auf Rechtsprinzipien, die Mommsen für zeitlos hält, seit vieren Jahren mit Skepsis betrachtet.”. JEHNE 150.o. „Die naheliegendste Korrektur an Mommsens System war die Stärkung der Geschichtlichkeit.”

14 A teljesség igénye nélkül: BLEICKEN Lex publica 38.o. „...das Römische Staatsrecht Mommsens von manchen grundsätzlichen Fehlern frei blieb und bei aller Kritik ein auch heute noch benutztes Handbuch sein kann.”, XXXXXX Xxxxxxxxxxx 15.o. „Mommsens Begrifflichkeit hat das System der römischen Verfassung, hat die rechtliche Komponente des römischen Staates der Moderne eröffnet und insbesondere der modernen staatsrechtlichen Diskussion zugänglich gemacht.”, NIPPEL 182.o.

„Mommsen hat damit alle oder fast alle Fragen aufgeworfen, die man theoretisch überhaupt an die Quellen stellen kann.”

Az utóbbi időben megfigyelhető viszont az a tendencia, hogy a római jog valamennyi területén újra felértékelődtek az irodalmi és az epigráfiai források.15 Livius munkája, mint a római jog forrása, tapasztalataim szerint nemcsak érdekes adalék, hanem egyenesen megkerülhetetlen mindazok számára, akik a köztársaság korának jogi életével foglalkoznak. Ezt alátámasztja az a nyilvánvaló tény is, hogy szinte minden ezzel a korral foglalkozó vagy ezt a kort is érintő szekunder irodalomban találkozhatunk Liviusra történő több-kevesebb hivatkozással.16 Éppen ezért okozott számomra nagy meglepetést, hogy sehol sem találkoztam a mű átfogó jogi elemzésével!17 Xxxxxx mint történetíró, a modern filológiában részletesen kutatott és feldolgozott, ehhez képest még feltűnőbb a mű jogi elemzésének teljes hiánya.18 Mindezek indokolják távlati kutatási célként Xxxxxx munkájának átfogó jogi szempontú elemzését. Az ehhez vezető első lépésként határoztam el jelen értekezés keretében az állami vagyont érintő szerződések bemutatását és elemzését. E témaválasztást indokolja egyrészről az, hogy erről nemcsak a hazai, de a nemzetközi irodalomban sem találunk se bemutatást, se elemzést, így ennek

15 XXXXXXXX Xxx publ. 23. (28.o.) „Aztán sorra kerültek elő a régészeti leletek, és sorra igazolták Anonymust, Xxxxxxx, a Bibliát, amelyekben szintén megkérdőjeleztek a kritikusok sok mindent.”, KOLB, Xxxxx: Rom, Die Geschichte der Stadt in der Antike, Verlag C.H. Beck, München, 2002 (továbbiakban KOLB Rom) 44.o. „...wie die Forschung des 19. und 20. Jhs. gewissermaßen in Wellenbewegungen hin- und herwogt zwischen mehr oder weniger starker Ablehnung der literarischen Überlieferung zum archaischen Rom und grundsätzlichen Bereitschaft, diese Überlieferungen als historisch verwertbar anzuerkennen.”, MALMEDIER 55.o. „...daß sich die Angaben in Anbetracht der späteren rechtlichen Primärquellen in großem Unfang aus den literarischen und epigraphischen Quellen erschließen. Dies muß jedoch kein Nachteil sein.”, XXXXX Xxx - MANTHE, Xxxxxx: Recht in der römischen Antike, in: Die Rechtskulturen der Antike (szerk.: Xxxxxx XXXXXX), Verlag C.H. Beck, München, 2003, (továbbiakban JAKAB-MANTHE Römische Antike) 272.o. „Da die dogmatischen Figuren in den Kurzlehrbüchern zum römischen Recht leicht zugänglich sind, konzentriert sich der folgende Beitrag auf die alltägliche Vertragspraxis im Imperium Romanum. Dementsprechend wird eine spezifische Quellengruppe in den Vordergrund gerückt, die Urkunden über Rechtsgeschäfte.”

16 Ez alól látszólag kivételnek tűnik SCHINDER elemzése, aki egyáltalán nem hozza Xxxxxxx

forrásaként, ezt azonban bevezetőjében megmagyarázza azzal, hogy ő a köztársaság idejének forrásanyagát szerinte is önkényesen, Xxxxxx születési évével (Kr. e. 106) zárta le. Vö. XXXXXXXX, Xxxx: Aeltere Quellen zum römischen Staatsrecht, Verlag P. G. Keller, Winterthur, 1955

17 Xxxxxxxxx szerint a mai napig ilyen elemzés még sehol sem látott napvilágot. Xxxxx XXXXXXX ugyan adott ki egy Livius-szöveggyűjteményt, de ebben csak a liviusi mű egyes, a közjogot érintő fejezeteit idézi és fordítja, elemzést azonban nem fűz ezekhez. (Vö. XXXXXXX, Xxxxx: Xxxx Xxxxx e le istitutioni guiridiche e politiche dei romani, Editioni Scientifiche Italiane, Napoli, 1986) Ugyanakkor Xxxxxx továbbra is érdekes témákat kínál, mint arra XXXXX Xxxxx is rámutatott. Vö. XXXXX Xxxxx: A közvetlen demokrácia ókori intézményei és a politikatudomány, Jogtudományi Közlöny 70. évf. 2. sz. (2005 február), 77.o. „Ebben az összefüggésben az intecessio és a ius agendi cum plebe kapcsolata igényel önálló vizsgálatot. Részletes elemzésre tarthat számot az ismert Xxxxxx- hely. (Liv. 3.71.5.)”

18 A kifejezetten Xxxxxxxxxx foglalkozó elemzések is csak egy-egy részterületet fognak át, de ezek sem jogi munkák. Vö. XXXX, Xxxxx: Die zensorischen Bauberichte und bei Livius und die römischen

elvégzése mindenképpen új tudományos eredményt jelent. Indokolja továbbá az is, hogy ez jó kiinduló pont a már jelzett távlati kutatási cél elérése irányában is. Jelenlegi kutatási célom tehát a választott témára vonatkozó liviusi forráshelyek kigyűjtése és bemutatása, majd ezek jogi szempontból történő elemzése. Ez egyben meghatározza a vizsgálat időkereteit is. Mivel Xxxxxx munkájának fennmaradt könyvei – eltekintve a csak nagyon röviden tárgyalt királyság korával – a köztársaság korával foglalkoznak, így én is csak ebben az időkeretben végem a vizsgálatot, a későbbi korokból származó primer forrásokat fő szabály szerint nem elemzem, csak összehasonlításként hivatkozok rájuk.

1.2. A kutatás jelenlegi állása

Az elemzés előtt szükségesnek tartom bemutatni a tudományos kutatás jelenlegi állását. A fentiek alapján megállapítható, hogy Xxxxxx munkájának átfogó jogi elemzése teljesen hiányzik. A választott téma azonban másik oldalról, az állami vagyonra vonatkozó szerződésekkel kapcsolatos kutatások felől is megközelíthető, ahol már találunk jogi feldolgozásokat. Mivel a római állam által kötött szerződések a közjog területére tartoznak, ezért elsősorban a római közjoggal foglalkozó kutatóktól ill. munkákból remélhetünk információt, bár helyenként a magánjogi elemzésekben is találhatunk kitekintésként a témára vonatkozó utalásokat. Az előbbi munkákat rendszertanilag két csoportra oszthatjuk, az egyikbe az általános közjogi munkák, a másikba pedig az egyes jogintézmények feldolgozását célzó művek tartoznak. A római jog kutatói közül kifejezetten a közjoggal kevesen foglalkoznak. Hazánkban a korábbi időkből XXXXXX Xxxxxx volt, aki részletesebben foglalkozott a publicanusokkal.19 A kortárs kutatók közül XXXXXXXX Xxxxx nevét kell megemlítenünk, aki nemcsak a jogi oktatásban szorgalmazta a közjog megismertetését, de számos cikke mellett egy átfogó, az érdeklődés felkeltését célzó könyvet is szentelt a témának.20 EL-BEHEIRI Nadja kutatási témája a cenzorok működése, de inkább államszervezeti szempontból végez elemzéseket, a cenzori

Bauinschriften, Göttingen, 1965 (továbbiakban GAST), FRACCARO P.: Catone il censore in Titio Livio, Roma, 1934

19 XXXXXX Xxxxxx: A publicanusok, Antik Tanulmányok, 25/1 (1968) (továbbiakban ÜRÖGDI A publicanusok)

20 XXXXXXXX Xxxxx: Ius publicum - Római közjog, Osiris-Századvég, Budapest, 1994

szerződéseket nem részletezi.21 XXXXXX Xxxxxxxx a római társadalmi élet szerves részévé vált cirkuszi játékok jogi elemzése kapcsán érinti a közjogot.22 Mellettük még az alapvetően magánjoggal foglalkozó XXXXX Xxx és XXXXX Xxxxxx egyes írásaiban jelenik meg a római közjog, általában az általuk feldolgozott témákhoz kapcsolódó kitekintésként.23

Az idegen nyelvű irodalom már bőségesebb. Elsősorban német nyelvterületen találhatunk nagyobb összefoglaló munkákat, amelyekben több-kevesebb utalásokat találhatunk az állami vagyonjogra vonatkozó szerződésekre is. Elsőként Xxxxxxx XXXXXXX nevét kell megemlítenünk, akinek Römisches Staatsrecht c. munkája a mai napig alapműnek tekinthető, még akkor is, ha egyes kijelentéseit azóta a tudomány részben vagy egészben meg is haladta, ténymegállapításai és a primer források átfogó ismerete nélkülözhetetlenné teszi ezt a művet a mai kutató számára. Ebben MOMMSEN több helyen is foglalkozik az állami szerződésekkel. Szintén jól használható Xxxx XXXXXXX Xxxxxxxx Rechtsgeschichte c. munkája, amelyben a cenzorokkal kapcsolatban részletesebben is kitér az állami szerződésekre. Xxxxxx xxx XXXXXX Das römische Volk c. munkájában egy egész fejezetet szentel az állami vagyonjognak,24 de ezen belül leginkább csak az állami földek helyzetével foglalkozik. Az utóbbi időkben Xxxxxxxx XXXXXX és Xxxxxx XXXXXXXX nevéhez fűződő Staatsordnung und Staatspraxis der römischen Republik c. munka tekinthető jelentős összefoglalásnak. Ebben szintén csak a cenzorokkal foglalkozó részben találhatunk kicsit bővebb elemzést a választott témában. A legújabb összefoglalás Xxxxxxx XXXXXX tollából25 jelent meg, ez azonban inkább az

21 El-BEHEIRI Nadja: Die römische Zensur - Ein entwicklungsgescheschichtlicher Abriss, Acta Ant. Hung. 44, 2004 47-98.o., El-BEHEIRI Nadja: A római censorok szerepe a res publica államrendszerének kiépítésében, Jogtörténeti Szemle, 2005/1, 1-7.o.

22 XXXXXX Xxxxxxxx: Az antik Róma „sportjoga”, Novotni Kiadó, Miskolc, 2005 (továbbiakban GEDEON)

23 XXXXX Xxx: Aediles curules (Róma rendészeti igazgatása és ennek hatása a magánjog fejődésére), Acta Universitatis Szegediensis de Xxxxxx Xxxxxx Nominatae, Acta Jur. et Pol. Tomus XL., Fasc. 9., Szeged, 1991 (továbbiakban JAKAB Aediles), XXXXX Xxx: Stipulationes aediliciae (A kellékhibákért való helytállás kialakulása és szabályai a római jogban), Acta Universitatis Szegediensis de Xxxxxx Xxxxxx Nominatae, Acta Jur. Et Pol. Tomus XLIV., Fasc. 7., Szeged, 1993, (továbbiakban JAKAB Stipulationes), XXXXX Xxxxxx: Bankárok az ókori Rómában (A receptum argentarii egyes kérdései), Acta Fac. Pol-Iur. Univ. 33., Budapest, 1991-1992, 223-228.o. (továbbiakban FÖLDI Bankárok), XXXXX Xxxxxx: A hajófuvarozásra vonatkozó közjogi szabályok fejlődése a római jogban, Acta Fac. Pol-Iur. Univ. 32., Budapest, 1990, 9-39.o. (továbbiakban FÖLDI Hajófuvarozás)

24 XXXXXX, Xxxxxx von: Das römische Volk, Xxxxxxxx Xxxxxxxxxxx, Frankfurt am Main, 1955 (továbbiakban LÜBTOW Volk) Sechtes Kapitel: Volksvermögensrecht címmel.

25 XXXXXX, Xxxxxxx X.: Römisches Staatsrecht, Wissentschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 2006 (továbbiakban XXXXXX Xxxxxxxxxxx)

államszervezet kérdéseivel foglalkozik, az állami szerződéseket sajnos csak érintőlegesen említi a censorok tevékenységével kapcsolatban. Ezen nagyobb lélegzetű munkákon kívül számos kutató foglalkozott az általam választott téma egy- egy részletével. Ezek egy része kifejezetten egy-egy közjogi jogintézményt elemez (MOMMSEN,26 PERNICE27, KNIEP,28 WINKEL,29 MALMENDIER,30

HÖBENREICH31), míg másik része egy-egy magánjogi téma elemzésénél kerül a közjoggal kapcsolatba (LÜBTOW,32 KAUFMANN,33 MEISSEL34), de találunk olyan értekezést is, ahol a szerző párhuzamosan vizsgálja egy jogintézmény köz- és magánjogi vetületeit (RIES).35 Angol nyelven már kevesebben foglalkoznak római közjoggal, közülük kiemelkedik BRUNT neve, aki a közmunkákat elemzi,36 de csak a principátus korától. Ugyanez a korszakválasztás SIRKS-nél is, aki a állami gabonaellátást mutatja be, sajnos a köztársasággal csak nagyon röviden foglalkozva. XXXXXXX ugyanennek a kérdéskörnek a gazdasági- társadalmi hatásait elemzi, de szintén csak a köztársaság végétől kezdve.37 A közjogon belül a felelősségre vonás témájában BUCKLAND38 nevét kell még megemlítenünk és természetesen nem feledkezhetünk meg XXXXXX00 nevéről sem, aki a magánjoggal kapcsolatban

26 XXXXXXX, Xxxxxxx: Die römischen Anfänge von Xxxx und Xxxxx, ZSS 6 (1885) 260-275.o. (továbbiakban MOMMSEN Anfänge)

27 XXXXXXX, Xxxxxx: Xxxxxxx XX, Beziehungen des öffentlichen römischen Rechts zum Privatrechte, ZSS 13 (1884) 1-135.o. (továbbiakban PERNICE Parerga II.)

28 XXXXX, Xxxxxxxxx: Societas Publicanorum, Verlag von Xxxxxx Xxxxxxx, Jena, 1896 (továbbiakban KNIEP)

29 XXXXXX, Xxxxxxx: Mandatum im römischen öffentlichen Recht? (in: Mandatum und Verwandtes, szerk.: D. Xxxx, X. Nishimura) Springer-Verlag, Berlin-Heidelberg, 1993, 53-66.o. (továbbiakban WINKEL)

30 XXXXXXXXXX, Xxxxxxx: Societas Publicanorum, Staatliche Wirtschaftsaktivitäten in den Händen privater Unternehmer, Böhlau Verlag, Köln, 2002 (továbbiakban MALMENDIER)

31 XXXXXXXXXX, Xxxxxx: Annona, Juristische Aspekte der Stadtrömischen Lebensmittelversorgung im Prinzipat, Leykam Buchverlagsgesellschaft m.b.H., Graz, 1997 (továbbiakban XXXXXXXXXX)

32 XXXXXX, Xxxxxx von: Catos leges venditioni et locationi dictae, in: Gesammelte Schriften, Abteilung I: Römisches Recht (3), Schäuble Verlag, Reinfelden-Freiburg-Berlin, 1989, 1-263.o. (továbbiakban LÜBTOW Cato)

33 KAUFMANN, Xxxxx: Die altrömische Miete, Böhlau Verlag, Köln-Graz, 1964 (továbbiakban KAUFMANN)

34 XXXXXXX, Xxxxx-Xxxxxx: Societas, Struktur und Typenvielfalt des römischen Gesellschaftsvertrages, Xxxxx Xxxx, Frankfurt am Main, 2004 (továbbiakban MEISSEL)

35 XXXX, Xxxxx: Bauvertäge im römischen Recht, Univ. Diss., München, 1989 (továbbiakban RIES)

36 XXXXX, X. X.: Free Labour and Public Works at Rome, JRS 70 (1980), 81-100.o. (továbbiakban BRUNT Public Works)

37 XXXXXXX, Xxxxx: Famine and Food Supply in the Graeco-Roman World, Cambridge University Press, Cambrigde, 1988 (továbbiakban GARNSEY Food)

38 BUCKLAND W. W.: Civil Proceedings Against Ex-Magistrates in the Republic, JRS 27 (1937) 37-47.o. (továbbiakban BUCKLAND Civil proceedings)

39 XXXXXX, Xxxx: The Origins of Consensual Sale: A Hypothesis, TR 32 (1966) 245-254.o. (továbbiakban WATSON Origins), XXXXXX, Xxxx: Contract of Mandate in Roman Law, Scientia

időnként kitér a közjogi kérdésekre is. Francia nyelven is találhatunk olyan munkákat, amelyek vagy kifejezetten közjogi témában jelentek meg (RUBAN,40 MIGNOT41) vagy legalább részben érintik a közjogi szerződéseket. A spanyol irodalom közül nem hagyható figyelmen kívül XXXXX xxxxxxx munkája.42 Olaszul természetesen ennél bőségesebben áll szekunder irodalom rendelkezésünkre. Ezek egy része ugyan általános jellegű és az államberendezkedéssel foglalkozik (DE MARTINO43), másik része viszont kifejezetten közjogi szerződésekkel foglalkozik (TRISCIUOGLIO,44 PALMA,45 CIMMA,46 BODEI GIGLIONI47, DE

RUGGERIO48).

Ezekkel a jogi elemzésekkel kapcsolatban általában az figyelhető meg, hogy azok leginkább a principátus korától kezdik az elemzést és általában csak röviden (ritkábban pedig sehogy sem) utalnak a köztársaság korára, bár ez a választott címből nem mindig derül ki (pl. BRUNT,49 SIRKS50). Ez a hozzáállás általában a korai időre vonatkozó források ezen belül is a jogi források csekély mennyiségével magyarázható. De ennek ellentettje is előfordul, mint például XXXXXXXXX munkájában, ami a címe szerint csak a császárkorral foglalkozna, mégis tekintélyes bevezetőben elemzi a köztársaság kori előzményeket.51

A fentiek alapján általánosságban nemcsak azt állapíthatjuk meg, hogy Xxxxxx munkája nem került jogi szempontból részletes elemzésre, de azt is, hogy a római

Verlag, Aalen, 1984, (továbbiakban WATSON Mandate), XXXXXX, Xxxx: Law of Property in the Later Roman Republic, Scientia Verlag, Aalen, 1984, (továbbiakban WATSON Property)

40 RUBAN, Ernest-Joseph-Jean: Des ventes aux encheres publiques, Xxxxx Xxxxxx, Vannes, 1885 (továbbiakban RUBAN)

41 XXXXXX, Xxxxxx: L’expropriation pour cause d’utlite publique et de la confiscation en droit romain, Imprimerie des Ecoles Xxxxx Xxxxx, Paris, 1886, (továbbiakban MIGNOT)

42 XXXXX, Xxxxxxx: MANCEPS, REDEMPTOR, PUBLICANUS Contribución al estudio de los contratistas públicos en Roma, Universidad de Cantabria, 1999 (továbbiakban MATEO)

43 DE XXXXXXX, Xxxxxxxxx: Storia della constitutione Romana I-V. kötet, Casa Editrice Dott. Xxxxxxx Xxxxxxx, Napoli, 1972 (továbbiakban DE XXXXXXX)‌

44 TRISCIUOGLIO, Xxxxxx: „SARTA TECTA, ULTROTRIBUTA, OPUS PUBLICUM FACIENDUM LOCARE” Sugli applati relativi alle opere pubbliche nell’eta repubblicana e augustea, Casa Editrice Xxxxxx, Napoli, 1998, (továbbiakban TRISCIUOGLIO)

45 XXXXX, Xxxxxxx: Le ‘curae’ pubbliche, Studi sulle strutture amministrative Romane, Jovene Editore, Napoli, 1991, (továbbiakban PALMA)

46 XXXXX, Xxxxx Xxxx: Ricerche sulle sociéta di pubblicani, Dott. A. Giuffré Editore, Milano, 1981 (továbbiakban CIMMA)

47 BODEI GIGLIONI, Gabriella: Lavori pubblici e occupatione nell’antichitá classica, Casa Editrice Pátron, Bologna, 1974 (továbbiakban BODEI GIGLIONI)

48 DE XXXXXXXX, Xxxxxx: Lo stato e le opere pubbliche in Roma antica, Fratelli Bocca Editori, Torino, 1925 (továbbiakban DE XXXXXXXX)

49 BRUNT Public Works

50 SIRKS, Boudwin: Food for Rome, J.C. Gieben, Amsterdam, 1991(továbbiakban SIRKS)

állam vagyonára vonatkozó szerződések sem. A kutatás ebben a kérdésben inkább az egyes szerződések elkülönült elemzésére koncentrálódik. Megfigyelhetők ezek körében ún. kedvenc témák, amelyeket több kutató is elemzett: ide sorolható a közjogi locatio-conductio témaköre és a publicanusok tevékenysége, ezek a területek jól feldolgozottnak tekinthetők. Más jogintézmények viszont – annak ellenére, hogy például Xxxxxxxxx ezekre is bőségesen áll rendelkezésre forrásanyag, mint például az állami kölcsönökre vonatkozóan – mégsem kerültek részletesen feldolgozásra. Ez a megállapítás a másik oldalról is alátámasztja választásom helyességét, mivel az egységes elemzés e téren is hiányt pótol a mind hazai kutatások területén, mind nemzetközi téren.

1.3. A választott téma meghatározása

A részletesebb elemzés előtt célszerű a választott témát meghatározni. A modern irodalomban általánosan elfogadott, hogy közjog hatálya alá tartozott minden olyan viszony, amelyben a római állam félként részt vett. E körben az első alapvető probléma a római állam fogalmának a definiálása. Maguk a rómaiak ugyanis nem dolgozták ki az állam modern értelemben vett absztrakt fogalmát,52 arra nem is használtak egységes terminus technicust. A populus Romanus, a res publica, a köztársaság végétől kezdve pedig a senatus populusque Romanus (SPQR)53 összetételek, sőt még a Város (Urbs)54 elnevezés is használatos volt. Mindez azzal magyarázható, hogy az ókorban az államot nem tekintették a közösségtől elválasztható és attól elidegenedett képződménynek.55 Ennek ellenére azért maguk a

51 ROXXXXXXX, M: Geschichte de Staatspacht in der römischen Kaiserzeit bis Dixxxxxxxx, Dieterische Verlagsbuchhandlung, Leipzig, 1902 (továbbiakban ROXXXXXXX Xtaatspacht)

52 XXXXXXXX Xxxxx: „Familia pecuniaque” Index 16. (1988) 31-42.o. (továbbiakban ZLXXXXXX

„Familia pecuniaque”) 31.o. „Staat ist ein abstrakter Begriff.”

53 DE RUGGERIO 74.o. „...negli ultimi tempi della Repubblica, pure l’uso della formula S.P.Q.R.”

54 XXXXXXX Xxxxxxx: Miscellanea: Populus, municipies, collegium ZSS 45 (1925) 188-190.o. (továbbiakban BESELER Populus) 188.o. „Urbs oder Roma als Rechtssubjekt ist ein Begriff, der sich bei den Römern überhaupt nicht findet.” ROXXXXXX, X.X.: Ancient Rome, City planning and administration, Routledge, London and New York, 1992 (továbbiakban ROXXXXXX) 2 o. „Until the late Republic it is not easy to distinguish between Rome, the city state and the City of Rome.”

55 KUXXXX, Xxxxxxxx: Roman Legal and Constitutional History, At the Clarendon Press, Oxford, 1973 (továbbiakban KUNKEL History) 9.o. „The Romans never thought of the state in the abstract way we do today. It was not for them an impersonal power standing in opposition to the individual, whose actions were dependent on its permission, but rather the individuals themselves - that is, the citizens - collectively.”, KUXXXX, Woxxxxxx: Römische Rechtsgesichte, Böhlau Verlag, Köln-Graz, 1964 (továbbiakban KUNKEL Rechtsgeschichte) 18.o. „Den Begriff des Staates haben die Römer

rómaiak is tisztában voltak az állam létezésével. Ha leegyszerűsítjük a kérdést, akkor a köztársaság idején a római államot földrajzilag Róma városával, személyileg pedig a római polgárok közösségével azonosíthatjuk. Bár ez a földrajzi meghatározás ma már talán túlzott leegyszerűsítésnek tűnik, de a rómaiak még Cixxxx xdején is a római államot Róma városával azonosították56 és ettől élesen megkülönböztették más városi közösségek ügyeit, bár azok akkorra már integráns részét képezték a modern fogalmaink szerinti római államnak. Ezért én jelen értekezés számára ezt a szűkített földrajzi meghatározást elfogadhatónak tartom. Ez egyben azt is jelenti, hogy jelen vizsgálatból főszabály szerint kizárásra kerülnek az egyes városi közösségek (coloniak, municipiumok) életét szabályozó viszonyok. Ezek ugyan szintén egy közösség életét szabályozták, tehát tágabb értelemben közösségi jognak tekinthetők, de nem vonatkoztak az egész közösségre, ezért nem tartoznak a fenti meghatározás szerinti közjog fogalmába.57 Az ezekre vonatkozó szabályokat ezért csak összehasonlításként használom, a részletes elemzést mellőzöm.

A következő lépés az állami vagyon fogalmának meghatározása, ami a fentiek alapján a következő: Állami vagyon alatt a római állam, mint a szenátus és nép közössége (SPQR) – vagyis az egész közösség – vagyonát értjük. Ide tartoznak tehát az egész közösség tulajdonában lévő ingatlanok és ingóságok, valamint a közösség egyéb vagyona (tartozások, követelések), de nem tartoznak ide a magánfelek ill. az egyes városi közösségek vagyonai.

Az utolsó lépés az állami vagyonra vonatkozó szerződések definícióhoz, magának a szerződés fogalmának a meghatározása. Szerződés alatt tágabb értelemben érthetjük a római állam által kötött nemzetközi szerződéseket, az istenekkel, ill. az egyes magán- vagy jogi személyekkel (polgárokkal, azok társaságaival, de még az idegenekkel is) kötött ügyleteket. Ez azonban túl széles kör,

niemals in gleichem Maße entpersönlicht, wie wir es heute tun. Für sie war der Staat nicht eine abstrakte Macht, die dem Individuum befehlend oder gestattend gegenübertritt, sondern nichts anders als die Gesamtheit der zugehörigen Individuen, nämlich der Staatsbürger, selbst.”. MEXXX, Xxxxx: Vom griechischen und römischen Staatsgedanken, (Festgabe für Xxxxx Xxxxxx, Xxxxx Xxxxxxx Xerlages, Erlenbach-Zürich, 1947, 30-53.o.) in: Das Staatsdenken der Römer, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstatdt, 1966, 65-86.o. (továbbiakban MEXXX Xtaatsgedanken) 79.o. „Die amtliche Bezeichnung des römischen Staates ist populus romanus, also ebenfalls vom Volk ausgehend...”, BESELER Populus 188.o. „Urbs oder Roma als Rechtssubjekt ist ein Begriff, der sich bei den Römern überhaupt nicht findet.” MALMENDIER 38.o. „Der Staat war kein abstraktes Konstrukt oberhalb oder zumindest losgelöst von Individuum...”, 289.o. „Der einzelne Bürger war Teil des Staates, der als res publica, civitas oder populus bezeichnet wurde...”

56 MEXXX Xtaatsgedanken 79.o. „Noch für Cixxxx xnd seine Zeitgenossen ist patria die Stadt Rom.”

jelen vizsgálat célja csupán a római állam vagyoni viszonyaival kapcsolatos ügyletek elemzése. Ezért az első csoportot (nemzetközi szerződések) teljesen, a másodikat (ius sacrorum) pedig részben kizárom a vizsgálatból. Nem foglalkozok tehát a római állam által kötött nemzetközi szerződésekkel, mivel ezek – bár nyilvánvalóan szerepet játszottak a római állam gazdálkodásában azzal, hogy meghatároztak bizonyos bevételeket és kiadásokat – közvetlenül mégsem érintették az állam magánfelekkel való kapcsolatát. ZLXXXXXX xgyan ezeket is a közjogi jogügyletek közé sorolja, de egyben azt is megállapítja, hogy ezek másképp – sokkal formakötöttebben – működtek, mint az egyes személyekkel kötött ügyletek.58 Véleménye tehát megerősíti azt, hogy ezek elemzését nemcsak a terjedelmi korlátok miatt, de az eltérő működésük miatt is célszerű kirekeszteni jelen vizsgálatból. Ezekkel ellentétben a másik csoportba tartozó ius sacrorum területéből az istenekkel kapcsolatos egyes ügyletek (votum publicum) elemzése már nem nélkülözhető. Bár azok egyértelműen a szakrális szférához tartoztak, de teljesítésük már a világi jog területére is kihatott, hiszen a felajánlott építmények ill. játékok a polgárokkal kötött szerződések keretében valósultak meg. A többi szakrális szférába tartozó kérdéssel (jóslatok kérése, böjt, könyörgés elrendelése, stb.) szintén nem foglalkozok, mivel ezeknél is hiányzik az állami vagyonnal való közvetlen kapcsolat.

A magánjog a szerződést egy relatív viszonynak tekinti, amely a két fél megállapodásán (consensus) alapul és amelyből állami védelem, azaz jog keletkezik feltéve, hogy a megállapodást az állam védelemre méltónak ismeri el. A későbbi elemzés során azonban látni fogjuk, hogy a magánjogból ismert szerződés fogalom nem teljesen használható a közjog területén. Ennek ellenére a rómaiak ismerték az állam által kötött „szerződéseket”, de ezeket mégsem lehet a magánjogban megismert szerződésekkel egyenlőnek tekinteni, éppen a közjogi viszonyok eltérő működése miatt, ami legjobban a kikényszeríthetőség kérdésében mutatkozik meg. De a szerződések létrehozása is másként történt, nemcsak azért, mert az állam cselekvőképtelensége miatt azokat szükségszerűen mindig csak képviselőin keresztül köthette meg, de azért is, mivel az állami szerződések megkötése az állam részéről általában többlépcsős döntési folyamat eredménye volt és ezért a szerződéskötési

57 Ld. ehhez KNIEP találó megjegyzését: KNIEP 317.o. „Die römische Gemeinde nimmt eine Mittelstellung ein zwischen dem Staat und der Privatperson.”

folyamat időben is elhúzódhatott. További eltérés az is, hogy a közjogban sok feladat nem önkéntesen került kiadásra egy-egy magánfél részére. Ezért szerződés alatt mindig csak a magánfél által önkéntesen vállalt feladatok elvégzésére irányuló megegyezéseket értem. Nem tartoznak tehát ide az egyoldalú állami döntéssel létrehozott közjogi kötelezettségek (adók, illetékek, vámok kivetése) mint ahogy nem tartoznak ide a magánfél által tett, de közjogi kötelezettség miatt önkéntesnek nem tekinthető feladat elvállalások (pl. egy katonai parancs teljesítése, magistratussá történő megválasztás vagy kinevezés alapján a tisztség elvállalása stb.) sem. Ezeket az önkéntesség hiánya miatt zárom ki a vizsgálatból. A vizsgálat tehát csak azon viszonyokra terjed ki, ahol az egyik oldalon a római állam (mint a polgárok közössége) és a másik oldalon magánszemélyek (vagy azok társaságai) állnak, akik önkéntesen vállalják egy állami feladat elvégzését, amely feladat közvetlenül vagy közvetve érinti az állami vagyont.

1.4. Az elemzés módszertana

Az elemzés megkezdése előtt szükséges bemutatni a választott vizsgálati módszert is. Mivel Lixxxx xunkája közismert a római jogászok számára, ezért a terjedelmi korlátokra is figyelemmel, a mű részletes vagy akár csak vázlatos tartalmi bemutatását mellőzöm. Tekintettel arra, hogy az eredeti 142 könyvből mindössze 35 maradt fenn teljesen (vagy csak kisebb hiányokkal, mint a XLI. és XLIII. könyvek) ezért az elemzést elsősorban ezen könyvek anyagából végzem. A csak összefoglalókban (periochae) fennmaradt részeket csak kiegészítésként használom. Nem kitűzött célom a mű filológiai, lingvisztikai elemzése, hiszen ezek a kérdések a társtudományok feladatát képezik és azok jól feldolgozottak, mint ahogy általában nem célom a történelemtudomány szempontjából történő elemzés sem.59 Ezzel

58 XXXXXXXX Xxxxx: Kontrakte des Ius Publicum, (in: Collatio iuris romani, Études dédiées á H. Ankum á l’occasion de son 65e anniversaire II.) Amsterdam, 1995, 677-684.o. (továbbiakban ZLXXXXXX Xontrakte) 679.o.

59 Fontosnak tartom azonban néhány jelentősebb mű megemlítését. A legkorábbi általam ismert ilyen elemzés a kora újkorban ‘ANNOTATIONES IN TITUM LIVIUM’ címmel jelent meg 1587-ben HEXXXXXX XXXXXXXXX xzerkesztésében. (ANNOTATIONES IN TITUM LIVIUM, szerk.:

Hexxxxxx Xxxxxxxxx, Francofurti ad Moxxxx, MDLXXXVIII) Ebben több szerző is elemzi a művet („ex variis autorum sciptis collectae”), de annak mindig csak egy-egy részét és nem jogi szempontból. Átfogó filológia elemzést nyújt WACHENDOLF: OBSERVATIONES LIVINIAE c. munkája 1864-ból. A téma még a XX. században sem került ki az érdeklődés középpontjából, 1981- ben LIXXXX XERK UND REZEPTION címmel megjelent tanulmánykötet, melyben szintén számos

kapcsolatban mindössze egy kérdéssel, a mű hitelességével foglalkozom. Ez ugyanis érinti a jogi elemzést, mivel azt forrásként kívánom felhasználni.

Kérdés tehát, hogy mennyire tekinthető a vizsgált munka hitelesnek. Magából a műből az derül ki, hogy Lixxxx x teljességre törekedett, amit egyébként WAXXX xs elfogad60:

Liv. 7.6. „Én a magam részéről nem sajnálom a fáradságot, ha meg kell találni az igazsághoz vezető biztos utat,” 61

Ezért sokszor több forrást is megjelölt, ha azok ellentétesek voltak.62 Ilyenkor ismertetve az ellentmondást vagy állást foglalt az egyik mellett,63 vagy ha maga sem tudott dönteni, akkor nyitva hagyta a kérdést,64 de olyanra is találunk példát, amikor az olvasóra bízta a döntést.65 Lixxxx xöbb utalásából is egyértelmű, hogy maga is tisztában volt forrásai megbízhatatlanságával,66 melyek egyik oka az időbeli

elemzést találhatunk. (Livius -Werk und Rezeption Festschrift für Xxxxx Xxxxx xum 80. Geburtstag (szerk.: Xxxxxx Xxxxxxx xx Xxxxxx Xxxxxxxxx), Verlag C.X.Xxxx, München, 1983) Szintén a múlt század nyolcvanas éveiben jelent meg egy átfogó filológiai elemzés az első 10 kötetről GUTBERLET tollából (GUTBERLET, Daxxxx Xie erste Dekade des Lixxxx xls Quelle zur gracchisen und sullanischen Zeit, Hildesheim, 1985, továbbiakban GUTBERLET). Az angolszász irodalomban inkább részelemzéseket találunk. (Pl. SMXXX, Xxxxxx X.: Scxxxx Xxxxxxxxx & Rome’s Invasion of Africa, Montreal, 1993, továbbiakban SMXXX) de találunk lexikon szintű feldolgozásokat. OGILVIE az első öt könyvet, (OGXXXXX, Roxxxx X.: A Commentary on Livy Books I-V, At The Clarendon Press, Oxford, 1965, továbbiakban OGILVIE), OKLEY a 6-10. könyveket dolgozta fel (OAXXXX, Stxxxxx X.: A Commentary on Livy Books VI-X, At The Clarendon Press, Oxford, 1977, továbbiakban OAXXXX), míg BRXXXXX xddig három kötetben a 31-40. könyveket dolgozta fel. (BRXXXXX, Xxxx: A Commentary on Livy Books XXXI-XXXIII, At The Clarendon Press, Oxford, 1973, továbbiakban BRISCOE I., BRXXXXX, Xxxx: A Commentary on Livy Books XXXIV-XXXVII, At The Clarendon Press, Oxford, 1981, továbbiakban BRISCOE II., BRXXXXX, Joxx: A Commentary on Livy Books XXXVIII-XL, At The Clarendon Press, Oxford, 2008, továbbiakban BRISCOE III.)

60 WAXXX X.G.: LIVY His Historical Aims and Methods, Bristol Classical Press, Bristol, 1961

(továbbiakban WAXXX) 287.o. „seeking to encase truthful history in a wothy literary setting.”

61 Liv. 7.6.6. „Cura non deesset, si qua ad verum via inquirentem ferret;”

62 Liv. 4.20.8. „Quis ea in re sit error, quod tam veteres annales quodque magistratuum libri,” Liv.

8.26.6. „Haud ignarus opinionis alterius,” ill. Liv. 26.49.2. „Aeque et alia inter auctores discrepant.”, Liv. 27.27.13. „Ut omittam alios, Coxxxxx xriplicem gesta rei commemorationem ordine edit:”

63 Liv. 2.41.11. „Invenio apud quosquam, idque propius fidem est,”

64 Liv. 2.21.4. „Tanti errores implicant temporum aliter apud alios ordinatis magistratibus ut nec qui consules secundum quos, nec quid quoque anno actum sit in tanta vetustate non rerum modo sed etiam auctorum digerere possis.”, Lix. 4.20.8. „...existimatio communis omnibus est.”, Liv. 4.23.3.

„Sit inter cetera vetustate cooperta hoc quoque in incerto positum.”, Lix. 7.6.6. „...nunc fama rerum standum est, ubi certam derogat vetustas fidem...”, Liv. 26.49.3. „...adeo nullus mentiendi modus est.”, Liv. 27.27.12-14. Maxxxxxxx Xx. x. 208-ban bekövetkezett haláláról három, egymástól eltérő forrását is említi.

65 Liv. 4.20.8.

66 Liv. 26.49.3. „...adeo nullus mentiendi modus est...”

távolság67 és a források megsemmisülése volt.68 De mit is használt valójában forrásként? A római történetírás kezdetei (is) a homályba vesznek, de ezek egyértelműen az ún. annales maximi-hez, tehát a pontifexek, akiket WIXXXXXX x

„római történetírás atyjainak” tart,69 tevékenységéhez kapcsolódtak. Ezeket a feljegyzéseket „tabula pontificis maximi”’ vagy „tabula annalis”70 néven ismerjük és ezeket folyamatosan vezették egészen P. Mucius Sceavola pontifex maximus működése idejéig, aki aztán mint idejét múlt szokást ezt beszüntette.71 Ezzel egy időben viszont a korábbi táblák szövegét 80 könyvbe foglalták össze és azokat Annales Maximi néven nyilvánosságra hozták, így azok az antik történetírók rendelkezésére álltak.72 Ebből az alapanyagból kiindulva – a nagyközönség számára élvezhetővé teendő – jelent meg Rómában az ún. annalista történetírás. Ennek két korszakát szokásos megkülönböztetni: az ún. régebbi és az ún. újabb annalistákat.73 Az első csoportba tartozók a Kr. e. II. században jelentek meg és görögül írtak,74 elsősorban a frissen meghódított területeken élők számára.75 A másik nagy

67 Liv. 3.5.12. „Difficile ad fidem est in tam antiqua re...”, Liv. 4.23.3. „Sit inter cetera vetustate cooperta hoc quoque in incerto positum.” Liv. 2.21.4. „Tanti erroes implicant temporum aliter apud alios ordinatis magistratibus ut nec qui consules secundum quos, nec quid quoque anno actum sit in tanta vetustate non rerum modo sed etiam auctorum digerere possis.”

68 Liv. 6.1.2. „...velut quae magno ex intervallo loci vix cernuntur, tum quod parvae et rarae per eadem tempora litterae fuere, una custodia fidelis memoriae rerum gestarum, et quod, etiam si quae in commentariis pontificum aliisque publicis privatisque erant monumentis, incensa urbe pleraque interiere.”

69 WIXXXXXX, Xxxxx: Alrömische Priesterjurisprudenz, (in: Iuris Professio Festgabe für Max Xxxxx xum 80. Geburtstag) Hexxxxx Xxxxxxx Xachf. Wien-Köln-Graz, 1986, 347-370.o. (továbbiakban WIEACKER) 35.o. „...sie wurden damit bekanntlich die Väter der römischen Geschichtsschreibung.” CHXXXXXXX xzonban kizárja, hogy már kezdettől fogva a történetírás lett volna ezen feljegyzések célja. Vö. CHICORIUS in: PAULYS 2.HB. 2249.o.

70 CHICORIUS in: PAULYS 2.HB. 2248.o. Bár Lixxxx xásképp használja, vö. Liv. 6.1.2. „in commentariis pontificum”

71 XXXXXX Xxxxx: Római irodalom az archaikus korban, Seneca Kiadó, 1993 (továbbiakban ADAMIK) 71.o., FLXXX, Dixxxx: Die Gesetze der frühen römischen Republik, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1994 (továbbiakban FLACH) 5.o., CHXXXXXXX xn: PAULYS 2. HB. 2251. o. Lixxxx xsak utal arra, hogy saját korában már nem készítettek feljegyzéseket (Liv. 43.13.1.

„...neque nuntiari admodum ulla prodigia in publicum neque in annales referri...”), de Cicerótól tudjuk hogy azok készítését ki szüntette meg. Vö. Cic. orat. 2.12.52. „...ab initio rerum Romanorum usque ad P. Mucius pontificem maximum,”. GUTBERLET erre a cicerói forrásra hivatkozással ezt Kr. e. 125-re teszi (GUTBERLET 4. o.), ADAMIK viszont általánosságban csak a Kr. e. 120-as éveket jelöli meg. (ADAMIK 71.o.)

72 Feltehetően Cixxxx xs ezeket használta. Vö. Cic. rep. 1.16.25. „...et in maxxxxx xxxxxxxxx...”, Cic. rep. 2.31.54. „...pontficii libri...”

73 CHICORIUS in: PAULYS 2.HB. 2256. o. „Ältere und jüngere Annalisten”, FISCHER 7.o.

74 ADAMIK 147.o.

75 Q. Fabius Pictor (Vö. Liv. 1.44.2., 22.7.4., 22.57.5., Cic. de orat. 2.12.51., Dixx. 7.71.1., MÜNZER, F. in: PAULYS 12.HB. 1836.o.), L. Xalpurnius Piso (Vö. Liv. 2.32.3, 2.58.1, 10.9.12., 25.39.15., Vaxxx x.l. 5.149., 5.165., Cic. orat. 2.12.51.)

történetírói hullám a Kr. e. I. századra esett,76 akik már a belpolitikai harcokhoz kapcsolódva a hazai közönség számára és latinul írtak. Az annalista hagyománnyal szemben a modern irodalom álláspontja változó. Korábban szinte a teljes elutasítás volt jellemző,77 de ALFÖLDI már azt állapítja meg, hogy ez csak a királykor történelmére igaz a későbbiekre a történetírói hagyományok általában elfogadhatóak.78 Hasonló álláspontot foglal el ZLINSZKY az ősi római jogra vonatkozó történeti forrásokról.79 A modern tudomány a kritikai hangsúlyt a történelemhamisításra helyezi, amelynek veszélyét már Lixxxx xs érzékelte:

Liv. 30.19. „...olyan jelentékeny dolog ez, ami, ha kitalálták, történetíróink szemérmetlenségét, ha elfelejtkeztek róla, hanyagságát bizonyítja.”80

A történelemhamisítás veszélye általában a tehetős plebejus családok érdekkörébe tartozó történetíróknál állhatott fenn, akik ezen családok ősiségét próbálták megalapozni azzal, hogy a korai történelembe helyezték el a család egy-egy valóságos vagy feltételezett ősét.81 Bár Lixxxxx x modern tudomány nem sorolja az annalisták közé, ami azért meglepő, mivel technikája kifejezetten ennek az

76 Első nagy alakja Cn. Gellius volt (Vö. SMXXX 0.o.) de rá Lixxxx xözvetlenül nem hivatkozott. Toxxxxx - Xxxxxx xxtal idézett - képviselői ennek az időszaknak: C. Lixxxxxx Xxxxx (Liv. 36.38.6., 36.38.7., OGILVIE 7.o., SMXXX 0.o., MÜNZER F. in: PAULYS 25. HB. 421.o.) és Vaxxxxxx Xxxxxx (OGILVIE 13-15.o.), Q. Aexxxx Xxxxxx (Liv. 4.23.2., 4.23.3., 10.9.10.) aki egyben neves jogász is volt (Gell. 14.2.20. „...et praecepta Aexxx Xxxxxxxxx xuper officio iudicis,”) és akinek jogi munkái - igaz már csak áttételesen - még a Digestába is bekerültek. (Lab. D. 32.29.4., Iavol. D. 00.0.0.xx., Cels. D. 33.10.7.1. és 2.)

77 ALXXXXX, X.: Early Rome and the Latins, The University of Michigan Press, Ann Arbor, 1963 (továbbiakban

ALFÖLDI Early Rome), Praef. X.o. „First, a radical scepticism, … deny the reliability of every written statement concerning the early centuries.”, NIPPEL 172.o. „Mommsens radikale Verwerfung der Glaubwürdigkeit der römischen Histographie für die ersten Jahrhunderte der römische Geschichte. ”

78 ALFÖLDI Early Rome Praef. XI. o.. „. wheras the annalist narrative on the regal period is without

real foundation. Therefore, I have tried to save every bit of evidence after the flight of the Tarquins,”

79 XXXXXXXX Xxxxx: „Familia pecuniaque” 33.o. „ die legendäre Gründungsgeschichte der antiken

Geschichtsschreiber Roms einen wahren Kern enthält, der uns die Lösung vieler Probleme - diesmal im Gebiet der Rechtsgeschichte - besser erklären läßt.” Ld. még ZLXXXXXX Xus priv. 23. (28.o.), XXXXXXXX Xxxxx: Állam és jog az ősi Rómában, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1996 (továbbiakban ZLXXXXXX Xxlam) 75.o., XXXXXXXX Xxxxx: Arbeit im archaischen Rom, RIDA 36 (1989) 421-

446.o. (továbbiakban ZLXXXXXX Xrbeit) 441.o.

80 Liv. 30.19.11. „. quae tanta res est ut aut impudenter ficta sit aut neglegenter praetermissa.”

81 Plut. Numa 1.1. Ezzel ellentétes véleményt fogalmaz meg KOLB, aki szerint ez az arisztokrata családoknál jelentkezett amit azonban semmi sem igazol álláspontom szerint. Vö. KOLB Rom 43.o.

„Lixxxx xnd Cixxxx xerweisen darauf, daß sogar noch für die Zeit der mittleren Republik die historische Überlieferung verfälscht sei, weil die führenden aristokratischen Familien die historische Erinnerung jeweils zugunsten ihres eigenen Ruhmes umgestalteten.”

irányzatnak felel meg82 és forrásként is az annalista történetírók munkáit ezeken belül is elsősorban a későbbi annalisták műveit használta.83 Ezért az elődei által elkövetett hamisítást vagy tévedést – általában hitelesnek elfogadva a forrásaiban szereplő tényeket84 – öntudatlanul is továbbvihette, még akkor is ha több rendelkezésre álló forrás esetén igyekezett a régebbieket használni.85 Emellett Lixxxx xorrásként használhatta még fel a politikusoktól fennmaradt beszédeket is,86 ill. családi krónikákat (res gestae) is,87 ide értve az egyes magistratusok tetteinek leírását is (libri magistratuum).88 Ezek hitelessége még inkább megkérdőjelezhető, hiszen a történelemhamisítás veszélye ezeknél lehetett a legnagyobb,89 ezzel azonban ő maga is tisztában volt.90 Ezen kívül Lixxxx xozzáférhetett még az ún. consuli listákhoz (fasti consulares)91 is, amelyekkel kapcsolatban az interpoláció gyanúja szintén felmerülhet, de amelyeket egyes kutatók már a Kr. e. 472/471. évektől autentikusnak tartanak.92 Felhasználta továbbá még a saját korában fellelhető feliratos emlékeket is,93 bár ezekről általa is elismerten néha csak közvetett módon szerzett tudomást.94

82 A másik kedvelt módszer egy-egy kiemelkedő személyiség életútján (res gestae) keresztül bemutatni egy adott korszakot. Például Cato Origines első könyve: „res gestas regum populi Romani” (Corn. Nepos 24.3.3.), ugyanerre utal még Cixxxx xs „...oratio populi Romani originum...” (Cic. rep. 1.12.3.), ehhez hasonlóan Coxxxxxxx Xepos „De viris illustribus” munkája is ide tartozik. A harmadik módszer két különböző, de egyaránt kiemelkedő személy életútjának párhuzamba állítása (paralellae). Ennek legismertebb képviselője Plxxxxxxxx (Kr. u. 45-120)

83 BRXXX, Xxxxx: Das Geschichtswerk des T. Lixxxx, Xxxx Xxxxxx Xniversitätsverlag, Heidelberg, 1992 (továbbiakban BRUCH) 31.o., CHXXXXXXX xzerint sem Lixxxx, sem Poxxxxxx xár nem használta közvetlenül a pontifexi annaleseket. CHICORIUS in: PAULYS 2. HB. 2255.o. Hasonló véleményt ld. OGILVIE 6.o.

84 GUTBERLET 14.o.

85 KLXXX, Xxxxxx: Die Quellen des Lixxxx (in: Wege zu Livius, szerk: Xxxxx XXXXX, Wissentschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1977, 217-223.o., továbbiakban KLOTZ) 223.o.

86 Liv. 39.42.6. „Caxxxxx xt aliae quidem acerbae orationes exstant in eos quos aut senatorio loco movit aut quibus equos ademit,” Lix. 45.25.4. „Originum quinto libro inclusa.”, Liv. per. 49. „Extat oratio in annalibus ipsius inclusa...”

87 Liv. 27.27.13. „...alteram scriptam in laudatione fili, qui rei gestae interfuerit...”

88 Liv. 4.7.10. „...in libris magistratuum...”, Liv. 39.52.4. „...in magistratuum libris est...”. Vö. XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 1. 4.o. 0.xx.

89 ADAMIK 80.o.

90 Liv. 8.40.4. „Vitiatam memoriam funebribus laudibus reor falsisque imaginum titulis, dum familiae ad se quaeque famam rerum gestarum honorumque fallenti mendatio trahunt; inde certe et singulorum gesta et publica monumenta rerum confusa.”

91 Liv. 4.20.7. „...se ipsum in thorace linteo scriptum legisse audissem...”

92 GUTBERLET 4. o.

93 Liv. 4.7.12. „...in linteis libris...”, Liv. 4.20.7. „...se ipsum in thorace linteo scriptum legisse audissem...”, Liv. 8.11.16. „...aeneam tabulam in aede Castoris...”, Liv. 23.19.18. „...cum titulo lamnae aeneae inscripto,”, Liv. 40.52.7. „Eodem exemplo taula in aede Iovis in Capitolio supra valvas fixa est.”, Liv. 41.28.8. „Eodem anno tabula in aede Matris Matutae cum indice hoc posita est:”

94 Liv. 4.7.12., 4.20.7.

Lixxxx xunkájának történelmi hitelességével és ebből következően forrásértékével kapcsolatban a modern történelemtudomány megkülönbözteti az első dekádot és a későbbi megmaradt részeket.95 A későbbiek tekintetében a hitelesség nem kérdőjelezhető meg, hiszen ezekről már bőségesen állt rendelkezésre forrásanyag Lixxxx xdejében is és ezek egy része még ma is ismert, tehát az ott leírtak ellenőrizhetőek más forrásokból. Az első dekád tekintetében azonban két álláspont kristályosodott ki: az egyik mint kitalációt teljesen elveti azt,96 a másik azonban legalább részben hiteles forrásként elfogadja.97 GUTBERLET szerint Lixxxx x tényeket változtatás nélkül vette át forrásaiból, legfeljebb azokat írói képzelő erejével színezte ki.98 Megállapítható tehát, hogy a történelemtudomány – bár nem minden kétely nélkül99 és nem is egységesen – de többségben nem zárja ki a liviusi leírások hitelességét még az első tíz könyv tekintetében sem. Mindez még jobban alátámasztja Livius forrásértékét a jogtudomány szempontjából: ha a leírt történetek egy része kitalált is vagy a személynevek hamisítottak vagy tévesek is, ez általában nem érinti a műben leírt jogi jelenségek hitelességét. Egyedül annak lehet jelentősége, ha saját korának jogintézményeit vetítette vissza olyan korábbi századokba, amikor ezek még nem léteztek. Ez a veszély azonban egyrészről csekély, másrészről kiszűrhető a jog belső törvényszerűségeinek felhasználásával. ZLXXXXXX xs megállapítja, hogy az ókori történelemből és ezen belül is a római jog korai történelméből számos olyan leírás ismert, amelyeket korábban mint puszta kitalációt elvetett a tudomány, de amelyek archeológiai kutatások vagy a jog belső törvényszerűsége alapján időközben mégis igazolást nyertek.100 Nem zárható tehát az ki, hogy Lixxxx xunkájában egyes jogintézmények visszavetítésre kerültek,101 de ezeket jó eséllyel felismerhetjük. Ha ez mégsem sikerülne teljes bizonyossággal, még ebben az esetben is hasznos a munka elemzése, mert azt Lixxxx xaját korára, tehát a

95 KEXXXXX x harmadik dekádot, tehát a második pun háború történetét teljesen hitelesnek fogadja el. Vö. XXXXXXX Xxxxxx: A hódító Róma, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1983 (továbbiakban KERTÉSZ) 35.o.

96 PAIS véleménye „reine Fiktion” in: GUTBERLET 1. o., a vonatkozó irodalmat ld. GUTBERLET

1.o. 4. lb.

97 PIXXXXXX, XXXXXXXX, GUXXXXX, RIXXXXX xéleménye „...partiell als authentische Quelle” in: GUTBERLET 1.o., a vonatkozó irodalmat ld. GUTBERLET 1.o. 0.xx.

98 GUTBERLET 13.o.

99 KOLB Rom 48.o. „... für eine Rekonstruktion der Geschichte der Siedlung Rom im 8/7 Jh. die annalistische Tradition so gut wie wertlos ist. ”

100 ZLXXXXXX Xxx xubl. 23. (28.o.)

101 ZLXXXXXX xs elismeri a népgyűlés kezdeti szerepének kihangsúlyozása során a visszavetítés lehetőségét. Vö. ZLXXXXXX Xxx xubl. 44.(42.o.)

Kr. e. I. végének jogéletére már teljesen hitelesnek kell elfogadnunk. Mivel a klasszikus kor előtti időről jogi forrás közvetlenül nem maradt ránk, ezért Lixxxx xorrásértéke erre a korra nagyon magas. Ezt a megállapítást támasztja alá MEXXX xizsgálata is, aki bár nem teljes körűen és nem is Lixxxx xitelességének megállapítása céljából,102 de elvégzett egy vizsgálatot, amelyben a rendelkezésére álló kevés feliratos emlékkel vetette össze a művet. Ennek során a történelmi eseményekkel kapcsolatban Lixxxx xontosságát ugyan cáfolta, a jog területén azonban tudósítását hitelesnek minősítette.103 Ezzel összhangban megállapítható, hogy Lixxxx x modern jogi irodalomban széles körben idézett szerzőnek számít. Ez köztudomású ténynek tekinthető, ezért ennek tételes igazolása nem szükséges, de azt a jelen elemzéshez felhasznált szekunder irodalom is bizonyítja.

A vizsgálat során azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy Lixxxx xem jogi munkaként írta meg művét, ezért számítanunk kell arra, hogy az általa szolgáltatott információ mennyisége nem teljes, annak „minősége” pedig nem tökéletes. Ez azzal a következménnyel jár, hogy más forrásokat is meg kell vizsgálnunk, tehát az összehasonlító módszer és a kritikai szemlélet nélkülözhetetlen. Az ellenőrzéshez részben jogi, részben irodalmi és epigráfiai források használhatóak. A jogi források elsősorban a klasszikus és a jusztiniánuszi magánjogra vonatkoznak és csak kisebb részben a közjogra, ezért ezek felhasználásánál mindig figyelembe kell venni a magánjog és a közjog eltérő működési elveit. Ennek hiányában abba a hibába eshetünk, hogy magánjogi elveket vetítünk át a közjogi viszonyokra. A közjogra vonatkozó jusztiniánuszi forrásoknál pedig nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ezen források keletkezési idejére már megváltozott államberendezkedés hatásait sem. Az irodalmi források közül összehasonlítás céljára elsősorban azok használhatók fel, amelyek a köztársaság idején keletkeztek, hiszen ezek mentesek a későbbi esetleges visszavetítésektől. Az epigráfiai források feltétlenül hitelesnek tekinthetők, ezek

102 MEXXX, Xxxxx: Die römische Annalistik im Lichte der Urkunden, ANRW 2., Walter de Gruyter, Berlin-New York, 1972, 970-986. o. (továbbiakban MEYER Urkunden) 970.o. „Die Absicht dieses Aufsatzes ist nicht, das Problem der Glaubwürdigkeit der bei Lixxxx xorliegenden annalistischen Überlieferung nochmals in größerem Rahmen zu behandeln, und noch weniger, mich über die historische Leistung des Livius zu äußern.”

103 MEYER Urkunden 982.o. „Als Ergebnis hätten wir also, daß Lixxxx’ annalistische Quelle wohl einen echten Senatsbeschluß benutzt und dessen Inhalt auch im wesentlichen richtig wiedergegeben hat.”

azonban csak kis részben állnak rendelkezésünkre és általában ezek is a későbbi korokból származnak.104

Kérdésként merülhet fel még az elemzett forráshelyek magyar fordítása. Mivel létezik a teljes mű magyar, hivatalosnak tekinthető fordítása,105 így kiinduló pontként azt használtam fel. A forráshelyek kigyűjtése után vettem össze azokat az eredeti szöveggel, melyhez a „The Loeb Classical Library” sorozatban megjelent bilingvis kiadást használtam fel.106 Ennek során két problémával is szembesültem. Az egyik azzal függ össze, hogy mivel a magyar fordítást nem jogászok készítették, ezért előfordulhat a fordítás és az eredeti szöveg között olyan különbség, ami a forrás jogi értékelésére is kihat. Ahol ilyet észleltem, ott ezt saját fordítással oldottam fel.107 A másik probléma, hogy a magyar fordítás használata miatt előfordulhat, hogy egyes forráshelyek az előbbi ok miatt elvesznek az elemzés számára. Ezt úgy sikerült megoldanom, hogy miután az első gyűjtés fontosnak tűnő forráshelyeit összevetettem az eredeti szöveggel, számítógépes kereső program segítségével rákerestem az eredeti forrásban a témához tartozó latin jogi kulcsszavakra, így sikerült elkerülnöm a fordítási eltérések miatti forráshely vesztést.

1.5. A vizsgálat szerkezete

Az elemzést egy rövid államszervezeti bemutatással kezdem. Ennek célja, hogy rámutassak arra, hogy a köztársaság korában – ellentétben azzal a korábban uralkodónak tekinthető állásponttal, miszerint az államszervezet működtetését

104 Például GAST a Liviusnál fellelhető censori építési jelentéseket vizsgálta feliratos emlékek alapján. Ennek során megállapította, hogy korabeli feliratok nem állnak rendelkezésre, így az azokhoz időben legközelebbi, a Kr. e. I. századból származó feliratokat használta fel. Vö. GAST 84.o. „Bei einem Vergleich muß zunächst berücksichtigt werden, daß die Projekte der Bauberichte im Durchschnitt etwa 150 Jahre älter sind als die der Inschriften.”. Feliratos emlék igazolja viszont Xxxxxx tudósítását a bacchanáliákkal kapcsolatban hozott senatus consultumról. (CIL I.2.581. ill. Liv. 39.18.) XXXXX viszont - bár szintén későbbi, de mégis korabelinek minősíthető - feliratos emlékekkel vetette össze Xxxxxx munkáját. Ez alapján azt állapította meg, hogy az általa elemzett történelmi eseményeket nem, de például a bacchanáliák ügyében hozott senatus consultum szövegét - rövidítve ugyan - de mégis hitelesen adja vissza Xxxxxx. Vö. MEYER Urkunden 982.o.

105 Xxxxxx a római nép törénete a város alapításától (Fordította I-IV. könyveket XXXX Xxxxxxxx, a többit XXXXXXXX Xxxxx, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1982. Mivel ez a Bibliotheca Classica sorozatban jelent meg, ezért a továbbiakban „BC”-ként hivatkozok erre.

106 Livy in Fourteen Volumes, The Loeb Classical Library, London 1987, (ford: B. O. FOSTER (I-X., XX-XXI.), F. G. XXXXX (XXIII-XXX.), E. T. SAGE (XXXI-XLII.), A. C. SCHLESINGER (XLII- XLV.)‌

elsősorban a főmagistratusok végezték – az állami vagyonnal kapcsolatos szerződések területén az un. kisebb magistratusok ill. a senatus töltött be meghatározó szerepet. Ezen fejezet során nem nélkülözhető az államkincstár (aerarium) bemutatása sem, ami ugyan nem tekinthető önálló állami szervnek, de mégis a vagyoni viszonyok terén sokszor önállóan mint az „állam” megtestesítője jelenik meg.

A következő, az értekezés fő részének tekinthető fejezetben mutatom be az egyes szerződéseket. Ezek körében bevezetőként egy rövid fogalmi meghatározást adok, elsősorban jogi források (a Digesta és Xxxxx Instituciói) alapján azzal, hogy különös figyelmet kell fordítani részben a magán-közjog különbözőségére, másrészt a tárgyalt időszakhoz képest az időbeli különbségre és az államszervezetben időközben bekövetkezett változásokra. Ezek miatt a magánjogban használt definíciók csak kritikával alkalmazhatóak a közjogi viszonyokra. Ez után következik egy leíró rész, amelynek célja a vizsgált forrásban található releváns részek bemutatása. Ez talán egyes fejezetekben hosszúnak és feleslegesnek tűnhet, azonban nem nélkülözhető, mivel a kutatási cél részben éppen az, hogy tematikusan kigyűjtésre kerüljenek ezen forráshelyek. Ebben az alapvetően leíró részben jogi elemzést általában nem végzek. Ahol a téma megkívánja, ott az egyes szerződéseken belül további osztályozást is végzek, például abból a szempontból, hogy az állam melyik fél pozícióját tölti be egy szerződésben. Ezeken belül az előforduló forráshelyeket téma szerint alcsoportokba osztom, ill. ahol a forráshelyek nagy száma ezt szükségessé teszi, még további rendező elveket is figyelembe veszek (például az állami építkezések esetében az építtetők tisztsége szerint is csoportosítok), az egyes forráshelyeket pedig igyekszem időrendben tárgyalni. Mivel Xxxxxx nem jogászként és nem jogi elemzésként írta meg művét, ezért az általa szállított információ mennyisége nem egyenletes. Ezzel magyarázható az egyes fejezetek közötti aránytalanság, ennek oka azonban a vizsgált műben gyökerezik, így azt megszüntetni nem lehet. Egy-egy jogintézményt aztán a leíró rész után külön fejezetben elemzek, ez alól csak a votum a kivétel, ahol a leíró részben egyben a jogi elemzést is elvégzem, mivel a felajánlások felsorolásának önmagában nincs értelme, a teljesítés pedig leggyakrabban építkezésben valósult meg, amelyeket viszont a

107 Az elemzés során tehát a latin idézetek a Loeb kiadásból, míg a magyar idézetek - eltérő megjelölés hiányában - a BC-ból származnak. Ahol ettől eltérő saját fordítást használok, azt külön jelzem.

locatio publica keretében mutatok be részletesen. Az elemzés során összehasonlító módszert alkalmazok, a xxxxxxx munkát vetem össze más, részben irodalmi, részben feliratos, részben jogi forrásokkal. Mivel Xxxxxx csak egy-egy mozaik-kockát ad a teljes képhez, ezért az összehasonlító rész szintén egyenetlen, van ahol alig van rá szükség (pl. hadizsákmány), de van ahol az igen terjedelmes, mivel más források sokkal bővebbek (pl. állami építkezések, publicanusok). Külön fejezetben foglalkozok az állami igények érvényesítésével általában és speciálisan a szerződésekkel kapcsolatban. Ennek hangsúlyos elemzését azért látom szükségesnek, mivel az igényérvényesítés adja meg egy jogintézmény lényegét. Miután eltérést tapasztaltam a nem szerződésen alapuló és a szerződésen alapuló állami igények érvényesítése között, ezért fontosnak tartom ezt a különbséget is bemutatni. Végezetül önálló fejezetben foglalom össze a vizsgálat eredményeit.

2. Az állami szerződésekkel kapcsolatos személyek és szervek

2.1. Bevezetés

A római köztársaság államberendezkedése már Xxxxxxxx szerint is hármas tagozódású volt.108 Ezt a hármas felosztást: a magistratusok (ide sorolva a királyság idején a királyt is), a senatus és a népgyűlés, lényegében a modern tudomány sem vonja kétségbe,109 bár a három tényező súlyát sokan eltérően értékelik. Az elsősorban XXXXXXX nevéhez fűződő hagyományos szemlélet az állam irányítása területén a főmagistratusok szerepét az imperiumból eredő korlátlan végrehajtó hatalom miatt általában eltúlozza, amit az utóbbi időkben egyre több kritika ér. 110 A fenti vitától függetlenül azonban az állami vagyonnal való gazdálkodás területén más az elénk táruló kép. Az első szembetűnő különbség az, hogy a népgyűlés ebből teljesen kizárásra került,111 azt Xxxxxx más forrásokhoz hasonlóan nem is említi, így a továbbiakban ennek elemzésével én sem foglalkozom. Tehát itt eleve már csak két pillért találhatunk: a szerződésekhez az anyagi alapokat a senatus biztosította, a szerződéseket pedig a magistratusok kötötték meg. Ez utóbbiak közül azonban nem mindegyikük játszott azonos szerepet, az imperiummal rendelkező magistratusok

108 Polyb. 6.11. „Ha a consulok hatalmát nézzük az alkotmány monarchikus, királyi jellegűnek tűnik, ha a senatust tekintjük akkor arisztokratikusnak, ha pedig a tömegek hatalmát nézzük, akkor világosan demokratikusnak tekinthető.”

109 BLEICKEN Lex publica 24.o. „Die drei Institutionen, die das System tragen, sind die Magistratur, der Senat und die Volksversammlung.”, XXXXXX Xxxxxxxxxxx 15.o. „Th. Mommsen ist völlig zu Recht der polybianischen Auffassung der drei Säulen des römischen Staates, Volksversammlung- Magistratur-Senat, gefolgt.”

110 BLEICKEN Lex publica 24.o. „Innerhalb der drei Institutionen erhielt die Magistratur ein klares Übergewicht über die anderen. Das zeigt schon der rein äußerliche Umstand, daß Xxxxxxx ihr zwei Bände seines Werkes widmete, während Volksversammlungen und Senat sich in den dritten Band teilen Mußten.”, Xxxx-Xxxxxxx XXXXXXXXXX, Xxxx-Xxxxxxx: Ein „Gegensatz von Form und Inhalt”. Xxxxxxx Xxxxxxxx Konzept des republikanischen „Senatsregiments”- Hindernis oder Herausforderung? (in: Xxxxxxx Xxxxxxx langer Schatten, Das römische Staatsrecht als bleibende Herausforderung für die Forschung, Xxxxx Xxxx Verlag, Hildesheim-Zürich-New York, 2005, 87- 129.o.) 89.o. „Dabei gilt Xxxxxxx die Magistratur als die Bezugsgröße der beiden anderen Institutionen, als Zentrum und eigentlicher Ursprung der gesamten Ordnung.”. XXXXXXX, Xxxxxx: Die Magistratur in Mommsens Staatsrecht (in: Xxxxxxx Xxxxxxx langer Schatten, Das römische Staatsrecht als bleibende Herausforderung für die Forschung, Xxxxx Xxxx Verlag, Hildesheim- Zürich-New York, 2005, 75-85.o. a továbbiakban LINTOTT) 75.o. „Mommsens Vorstellung von der Verfassung der Republik beruht auf zwei Ideen, ... nähmlich der zentralen Bedeutung des Magistrats und der absoluten Macht der Volksversammlungen.”,

111 Polyb. 6.13. „Ezekbe az ügyekbe pedig a népnek egyáltalán nincs semmi beleszólása.” (ford.:

XXXXXXXX Xxxxx)

közreműködésének mértéke csekély. Megfigyelhető az is, hogy az állami szerződések megkötésénél, ellenőrzésénél ill. a szerződésekhez szükséges anyagi alapok biztosítása terén a különböző állami szervek egymással is együttműködésre kényszerültek. Mindezek miatt a szerződések elemzése előtt nem nélkülözhető ezek rövid bemutatásra. Foglalkoznunk kell tehát a magistratusokkal (ide értve előzményként a királyt is) és a senatussal. Nem mellőzhető az államkincstár bemutatása sem, amely annak ellenére, hogy önálló szervnek nem tekinthető, az állami szerződésekkel kapcsolatban mégis fontos szerepet töltött be. Jelen értekezés célja azonban nem a köztársaság államszervezetének részletes elemzése, így a Liviusnál fellelhető forráshelyek közül is csak azokat mutatom be, amelyek összefüggnek az állami vagyonra vonatkozó szerződésekkel.112 A másik szerződő fél viszont gyakorlatilag bárki lehetett: akár egyes polgárok, akár ezek társaságai, de akár idegen magánszemélyek is. Ezeket a közjog csak közvetetten, a szerződéskötés szabályain keresztül befolyásolhatta, ill. ezek részletes elemzése túlfeszítené jelen értekezés kereteit, ezért ezekre csak az egyes szerződéseknél utalok és csak a publicanusok társaságait – mint legfontosabb szerződő partnert – elemzem részletesen.

2.2. A magistratusok

2.2.1. A király

A királyság koráról egykorú források hiányában nincs biztos információnk. Feltehetően a király volt az egyedüli döntéshozó az állami vagyon kérdésében is, tehát hasonlóan a törvényalkotáshoz, erről is egy személyben döntött és ő kötötte meg a szerződéseket is. Az egyszemélyi döntés miatt ennek valószínűleg részletes szabályai nem kerültek kidolgozásra, legalábbis ezekről nem maradt fenn forrás. Az is feltételezhető, hogy mivel a király élete végéig töltötte be tisztét, ezért a magánvagyona és a közösség vagyona között sem tettek éles különbséget113 hasonlóan ahhoz, ahogy később a principátus idején is megfigyelhető a kettő

112 A téma és a terjedelem megszabta korlátok miatt e részben a vonatkozó szekunder irodalom teljes körű felhasználására és bemutatására sem vállalkozhattam.

113 KAUFMANN 269.o. „Die römische Frühzeit wird nicht durch die scharfe Scheidung der staatlichen von der privaten Sphäre gekennzeichnet.”

összeolvadása.114 Mivel a döntést egymaga hozta, ezért lényegében csak az anyagi alapok ill. azok hiánya korlátozta azt. A korabeli források hiánya miatt erre is csak egyetlen példát találunk Xxxxxxxxx, amikor Xxxxxxxxxx Superbus király a Jupiter templom felépítését tervezte, ezért:

Liv. 1.53. „...a zsákmányolt pénzösszeget tehát félre tette a templom fölépítése céljára...”115

Majd amikor a munka megkezdődött és a teljes építkezésre szánt összeg már az alapozásnál elfogyott,116 újabb háborút indított:

Liv. 1.57. „...a háború is azért tört ki, mert Róma királya, amikor a középítkezések hatalmas kiadásai kimerítették, minden áron arra törekedett, hogy újra meggazdagodjon.”117

Bár Xxxxxx tudósítását ebből a korból nem kell feltétlenül hitelesnek elfogadnunk (az óriási költségek, de még a „pénz” használata is visszavetítés), de az etruszk királyok nagy középítkezései a modern tudományban elfogadottak, azokat régészeti emlékek is bizonyítják,118 bár ezek egy részét KOLB megkérdőjelezi.119 Liviusnál az építkezésekkel kapcsolatban részletesebb adatokat nem találunk, ami nem is meglepő, mivel a királykorból korabeli hiteles feljegyzés már az ő idejében sem állt rendelkezésére.

114 Ennek részletes elemzése azonban már nem tartozik jelen témakörbe, a részletes elemzést ld. XXXXXX, Xxxxx: Die ‘Versaatlichung‘ des Privatvermögens der römischen Kaiser im 1. Jahrhundert

n. Chr., ANRW 2/1. kötet, Walter de Gruyter Berlin-New York, 1974., 91-112.o.

115 Liv. 1.53.3. „Captivam pecuniam in aedificationem eius templi seposuit.”

116 Liv. 1.55.7.

117 Liv. 1.57.1. „Eaque ipsa causa belli fuit, quod rex Xxxxxxx cum ipse ditari, exhaustus magnificentia publicorum operum,”

118 XXXXXXXX Xxx publ. 36. (37.o.), XXXXXXXX Arbeit 433.o., ALFÖLDI Early Rome Praef. viii., XXXXXXX i.m. 196-197.o., XXXXXXX, Xxxx: Római társadalomtörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2002 (továbbiakban ALFÖLDI Társadalomtört.) 18.o. 0.xx., aki itt az erre vonatkozó irodalmat is összefoglalja.

119 KOLB Rom 48.o.

2.2.2. A consul

A köztársaság idejéről már jóval több adat állt rendelkezésünkre. Xxxxxx szerint a köztársaság az utolsó király elűzése után alakult ki Kr. e. 509-ben,120 ami általában elfogadott a modern irodalomban is.121 Az új államszervezet azonban mégsem jelentett gyökeres szakítást az előzővel – sőt maga a „rex” szó is tovább élt a szakrális területen122–, mivel Xxxxxx szerint:

Liv. 2.1. „A királyok valamennyi joga, valamennyi hatalmi jelvénye az első consulokra szállt.”123

Xxxxxx hozzáállását a modern irodalom is általában osztja annyiban, hogy az egységes állami főhatalmat a királyi hatalomból vezeti le.124 Megmaradt az a sajátosság is, hogy a római államberendezkedés továbbra is három pilléren nyugodott, de az arányok megváltoztak. Míg korábban egyértelműen a királyé volt a döntő szerep, most három tényező súlya közelített egymáshoz,125 vagyis ún. vegyes jellegű államberendezkedés valósult meg.126 A hangsúly kérdésében azonban már eltérőek az álláspontok. A korábban – a már hivatkozott és elsősorban MOMMSEN

120 Bár ebben sem egységes a római történetírói hagyomány: Xxxxxx Xxxxxx és Xxxxxxxx Xxxxxx Xx. e. 509-et, míg Xxxx és Macer Kr. e. 508-at fogadta el. XXXXXXX szerint azért, mert ezek az írók tudták, hogy Róma idegen uralom alatt volt egy ideig (Porsenna) tehát a köztársaság kezdetét, ami XXXXXXX szerint egybe esett a Jupiter templom felavatásának idejével vagy ez elé vagy ez utánra kellett tenniük. Ld. ALFÖLDI Early Rome 79.o.

121 Kivétel ez alól MOMMSEN, aki azt Kr. e. 519-re teszi. Vö. XXXXXXX, Xxxxxxx: Die römische Chronologie, Weidmansche Buchhandlung, Berlin, 1859

122 Például a rex sacrorum intézményében. Vö. XXXXXXXX Xxx publ. 47. (43-44.o.), XXXX, Xxxx: Gottheit und Mensch im Wandel der römischen Staatsform, in: Das Staatsdenken der Römer, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1966, 39-113.o. (továbbiakban KOCH) 43.o.

123 Liv. 2.1.8. „Omnia iure, omnia insignia primi consules tenuere;”, Liv. 3.33.1. Ezt támasztja alá még: Cic. leg. 3.3.8. „...regio imperio duo sunto...”, és Pomp. D. 1.2.2.16. „Exactis deinde regibus consules constituti sunt duo:”

124 XXXXXXXXXX, Xxxxx: Untersuchungen zum römischen Staats- und Wirtschaftsrecht, ZSS 47 (1927) 264-318.o. (továbbiakban SCHÖNBAUER Untersuchungen) 274.o. „Das Imperium stellte also begrifflich sowohl zur Zeit der Könige wie zur Zeit der Republik ein Vollrecht und nicht eine Summe von Einzelrechten dar, ähnlich wie im Zivilrechte etwa das Eigentum oder die väterliche Gewalt.”, XXXXXXXX Ius publ. 48. (44.o.) „Egységes és teljes főhatalom, csak időleges.”

125 Polyb. 6.11. „Hiszen ha valaki csak a consulok korlátlan hatalmát veszi figyelembe, az államot monarchiának, vagy királyságnak tekintheti, ha a senatus hatáskörét, arisztokratikus jellegűnek, ha pedig a nép számos jogkörét veszi számba, demokráciának fogja tartani.” ill. Polyb. 6.18. „...az állam sorsát ez a három erő irányítja...” (ford: XXXXXXXX Xxxxx)

126 KOCH 52.o. „...den Charakter der sog. gemischten Verfassung besitze...”, XXXXXXXX, E.S.: Greek and Roman Voting and Elections, Thames and Hudson, London, 1972 (továbbiakban STAVELEY) 121.o. Bár ez a hármas tagolódás az állami vagyonnal való gazdálkodás és az állami szerződések területén már nem figyelhető meg, mivel abból a népgyűlés teljesen ki volt zárva, de a magistratusok közül sem kapott mindenki egyforma szerepet.

nevéhez fűződő – uralkodó álláspont a főmagistratusok szerepét hangsúlyozta a senatussal szemben, újabban azonban XXXXXX és XXXXXX már a senatus vezető szerepét emelik ki.127 A modern irodalom tehát XXXXXXX-féle álláspontot erős kritikával fogadja. Megjegyzésre érdemesnek tartom azonban, hogy éppen egy ilyen elemzésben LINTOTT azt is elismeri – bár ez a megállapítása vitatható128–, hogy Xxxxxx és az annalista hagyomány éppen a MOMMSEN-féle elméletet támasztja alá.129

Xxxxxx közvetlenül a királyság bukása után a köztársaság első vezetőit már consuloknak nevezi130 és ezt követően minden évben szükségszerűen megemlíti a consulok nevét az év azonosítása miatt. Ez is bizonyítja a consuli tisztség fontosságát, ami XXXXXX szerint egészen a principátus kezdetéig a legfőbb politikai és katonai államhatalom gyakorlását jelentette.131 A fennmaradt consuli listák a római történelem kronológiájának fontos és egyben legpontosabbnak tartott forrásai, bár ezek a köztársaság kezdeti idejére nézve éppen olyan bizonytalanok mint bármilyen más forrás.132 Talán éppen ezért a kezdeti időkre a consul elnevezés nem is egyértelműen elfogadott a modern irodalomban. Más források ugyanis azt mutatják, hogy az állam vezetőjére először talán a praetor (maximus) elnevezést használták. Lényegében ezt osztja XXXXXXXX, XXXXXX, XXXXXX és XXXXXX

127 Erről részletesen ld. A senatus c. alfejezetben.

128 Ld. A senatus c. alfejezetet.

129 LINTOTT 84.o. „Ebenso wenig kann man Xxxxxx und die annalistische Tradition vernachlässigen. (...) ... die zentrale Bedeutung des Handelns der Magistrate betont, was Mommsens Grundprinzip entspricht.”

130 Liv. 1.60.4.

131 XXXXXX Xxxxxxxxxxx 71.o. „Der Titel consul blieb bis auf Xxxxxxxx die Bezeichnung für das politische und militärische Staatsoberhaupt.”

132 XXXXXXX szerint pedig ezek vezetése nem is a királyok elűzésétől, hanem csak a capitóliumi Jupiter templom felavatásától kezdődött. Vö. MOMMSEN Chronologie 199.o., Plin. nat. hist. 33.19.

„...inciditque in tabella aerea factam eam aedem CCIIII annis post Capitolinam dedicatam.”, ehhez még Xxx. 7.3.6. „Eum clavum, quia rarae per ea tempora litterae erant, notam numeri annorum fuisse...”. XXXXXXX mutat rá arra, hogy mivel a consuli listákon kevesebb név volt, mint amennyinek az évek (azaz szögek) száma alapján lennie kellett volna, ezt az ellentmondást a pontifexek hamis nevek hozzáadásával töltötték ki. ALFÖLDI Early Rome 78. o. Ezzel nemcsak a két forrást hozták összhangba, de a plebejusok politikai harcát is elősegítették. Ez egy logikus és tetszetős elmélet, de XXXXXXX - aki ezt a hamisítást Kr. e. 304-re teszi - nem veszi figyelembe, hogy a pontifexek közé plebejusok csak Kr. e. 300 után, a lex Ogulnia meghozatala után kerülhettek, ez előtt tehát ilyen hamisítások életszerűtlenek. Ez természetesen nem zárja ki, az ez utáni hamisítások lehetőségét, melyek valószínűségét GUTBERLET is elismeri. (Vö. GUTBERLET 4.o.) hozzá hasonlóan KOLB is. Vö. KOLB Rom 95.o. „Die in den Fasten eingetragenen Konsulnamen vor 504 sind also fiktiv...”. A hamisítást támasztják alá a korai idők nevei is. ALFÖLDI Early Rome 83. o. „...the cognomina of our lists were originally nicknames of the magistrates, very often with a comical or derogatory touch.”. A hamisítást aztán folytatták az annalisták, akik a korábban kitalált nevekhez már történeteket is költöttek. ALFÖLDI Early Rome 82. o.

is,133 sőt fentiek alapján talán meglepő, de erre Xxxxxx000 is utal. XXXXXXX szerint viszont első elnevezés a magister populi135 volt. XXXXXXXX szerint pedig nem dönthető el az állam vezető tisztségviselőjének elnevezése a korai időkben.136 Szélsőséges álláspontot képvisel FLACH, aki szerint a consuli tisztséget csak a Xxxxxxxx-Xxxxxxx-féle törvénycsomag hozta léte Kr. e. 367-ben.137 XXXXXX, bár ennél árnyaltabban fogalmaz, szintén elveti, hogy a hatalmat rögtön a consulok gyakorolták volna és ő is csak Kr. e. 367-re teszi ezen megoldás végleges megszilárdulását.138

Az uralkodó álláspont azonban az elnevezéstől függetlenül, nagy vonalakban elfogadja azt, hogy a köztársasági államberendezkedés ha nem is rögtön a kezdetektől, de viszonylag hamar rátalált arra megoldásra, amit aztán consuli tisztségnek neveztek el és amelynek lényege a főhatalom időbeli korlátja és annak személyek közötti megosztása volt. A consuli imperium más tekintetben azonban kezdetben ugyanúgy korlátlan volt mint a királyi főhatalom139 és valamennyi közügyre kiterjedt. Később azonban ennek is megjelentek bizonyos korlátai a polgári főhatalom (imperium domi) területén,140 ill. egyes feladatokra specializált

133 XXXXXXXX Xxx publ. 54 (49.o.), KUNKEL History 15.o., KUNKEL Rechtsgeschichte 24.o., XXXXXX Xxxxxxxxxxx 71.o., WATSON Spirit 1.o.

134 Liv. 7.3.5. „...ut qui praetor maximus sit...”, Liv. 3.55.12. „...quod iis temporibus nondum consulem iudicem sed praetorem appellari mos fuerit.”. Ugyanez figyelhető meg Cicerónál is: Cic. leg. 3.3.(8)„Regio imperio duo sunto, ... praetores, iudices, consules appellamino;” HAMZA ezt viszont nem az ősi eredettel, hanem idegen hatással magyarázza. Vö. HAMZA Jogösszehasonlítás

149.o. „Ugyancsak karthagói, tehát szemita hatás következménye a consulnak iudexként történő megjelölése Varrónál (De lingua latina 6.88.).” ill. HAMZA Jogösszehasonlítás 150.o. „Említést érdemel továbbá az, hogy a consul iudexként való aposztrofálása Xxxxxxxxx (3.55.7., 11., 12.) és Cicerónál (De leg. 3.3.8.) is megtalálható.”

135 ALFÖLDI Early Rome 81.o. értve ez alatt a dictatort, de ekkor még mint rendes magistratust.

136 FERENCZY 141.o. „Ob die Benennung dieses Oberamtes praetor bzw. praetor maximus oder

magister populi gewesen ist, bleibt ein umschrittendes Problem,”

137 FLACH 17.o. „Wie sollte Rom diese Rangbezeichnung im Jahr 444 v. Chr. eingeführt haben, wenn sie die ersten Konsuln erst im Jahre 367 v. Chr. wählte?”

138 XXXXXX Xxxxxxxxxxx 71.o.

139 Liv. 2.1.8. „Omnia iura, omnia insignia primi consules tenuere...”, Polyb. 6.11. is a királyhoz hasonlítja a consulokat.

140 A korlátozások létében egyetért a modern tudomány, azonban azok keletkezésének idejében sok bizonytalanság van a forrásokban. Xxxxxx például a consuli hatalom korlátozásáról szóló első javaslatot már Kr. e. 462-re teszi (Liv. 3.9.2-5.), amit a következő évben mint lex Terentiliát említ, bár ennek ellent is mond mivel szerinte az ekkor még nem került elfogadásra (Liv. 3.10.5.). XXXXXXX csak mint „Rogatio Terentilia de quinqueviris legibus scribundis” említi. (Vö. XXXXXXX, Xxxxxxxx: Leges publicae populi romani, Xxxxx Xxxx Verlag, Hildesheim-Zürich-New York, 1990, továbbiakban ROTONDI 198.o.). Hozzá hasonlóan FLACH is „Rogatio Terentilia de creandis quinqueviris legibus de imperio scribundis” címmel említi éppen Xxxxxx fenti forráshelye alapján, de ő valószínűtlennek tartja ebben a korai időben még csak javaslat felmerülését is. Vö. FLACH 93-94.o. A lex Porcia léte szintén nem vitatott (Vö. XXXXXXX 268.o. „lex Porcia de provocatione”), de Xxxxxx ennél a forráshelynél csak annyira utal, hogy az később Xxxx nevéhez fűződött (Liv. 10.9.3.), Xxxx életének idejében viszont már hallgat erről.

magistratusok alakultak ki.141 Témánkba tartozik ezek közül hatásköri megosztások közül, az aerarium kezelése, ami a quaestorok feladata lett, a vagyonbecslés elvégzése és az állami vagyonnal való gazdálkodás, ami a censorokhoz és a gabonaellátás, ami az aedilisekhez került át. A megosztás ellenére azonban a consuloknak mindvégig megmaradt a háttérben „nyugvó” eredeti joguk. Az állami pénzügyekkel kapcsolatban a quaestor működése idején is megmaradt az a szabály, hogy a consul saját jogán vehetett ki pénzt az államkincstárból.142 A censori tisztség bevezetésével kapcsolatban Xxxxxx kifejezetten utal a consulok tehermentesítésére.143 Tehát ezeket a feladatokat is a consulok végezték korábban, sőt a Kr. e. I. században a censori tisztség felfüggesztése idején ezek visszakerültek hozzájuk. A gabonaellátás is, ami később xxxxxxxxx feladata lett,144 a korai időkben szintén a consulokat terhelte. Erre utal Xxxxxx, amikor Kr. e. 495.-ben a két consul közötti vetélkedés miatt a néphez került a döntés:

Liv. 2.27. „A senatus a nép elé utalta a dolgot azzal, hogy amelyiküket a nép parancsa a fölszentelésre kijelöl, az gondoskodik majd a gabonaellátásról.”145

Bár ez a történet nem tűnik hitelesnek, mivel a korai időben mind a senatus eltúlzott irányító szerepe, mind a történet szerint a feladatra egy egyszerű centurio megválasztása életszerűtlen. Arra azonban megfelelő a forráshely, hogy bizonyítsa, hogy a gabonaellátás eredetileg a consulok feladata volt.

Az állami vagyonnal való gazdálkodás feladatkörének leválasztása azonban XXXXXXX szerint nem volt olyan szigorú, mint a jogszolgáltatás leválasztása,146 amit az bizonyít, hogy például két censori működés között minden intézkedés nélkül

141 Legismertebb példa a Kr. e. 367-ben bevezetett praetori tisztség, ami a jogszolgáltatás feladatát vette át (Liv. 5.42.11. „...qui ius in urbe diceret,” ), ennek vizsgálata azonban nem tartozik jelen témánkba.

142 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 445.o., Polyb. 6.12. „A közpénzekből annyit költhetnek el amennyit jónak látnak és az alájuk rendelt quaestor e téren köteles teljesíteni minden utasításukat.” (ford.: XXXXXXXX Xxxxx). Erre a modern irodalom általában a Xxxxxxxxx megörzött történetet P. Xxxxxx öntudatos fellépéséről hozza fel például Kr. e. 187-ből, elfelejtkezve azonban arról, hogy ekkor ő már nem volt consul, így fellépése inkább személyes okkal magyarázható. Liv. 38.55.13. „...poposcisse claves et se aperturum aerarium dixisse, qui ut clauderetur effecisset.” Részletesen ld. Az aerarium c. alfejezetben.

143 Liv. 4.8.3. Részletesen ld. A censor c. alfejezetben.

144 GARNSEY Food 211.o.

145 Liv. 2.27.5. „Senatus a se rem ad populum reiecit: utri eorum dedicatio iussu populi data esset, eum praeesse annonae,”

146 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 108.o.

feléledt a consulok egykori joga.147 Ezt igazolják a Liviusnál megtalálható forráshelyek is, melyek alapján például a consulok építkezéseket rendelhettek meg,148 ill. megállapíthatták az állami és magánföldek határait.149 Más források is igazolják, hogy a consulok az érett köztársaság idején állami építkezésekre is köthettek szerződéseket.150

2.2.3. A praetor

A praetori tisztség bevezetésére – nem számítva a már hivatkozott azonos elnevezésű, de más funkciót betöltő151 praetor maximus tisztségét152 – Kr. e. 367- ben153 került sor. A praetor eredeti és legfőbb feladata a jogszolgáltatás154 volt, ami nem is vitatott a modern irodalomban. Az viszont már általában elkerüli a figyelmet, hogy ez milyen korai ideje a római jognak: erre a XII táblás törvény meghozatala utáni száz éven belül került sor! Az, hogy egy ilyen korai időben már egy elkülönült, csak a jogszolgáltatással foglalkozó tisztség létrehozására igény jelent meg, mindenképpen a kereskedelem és a jog fejlettségére utal.155 Ismerve a rómaiak konzervatizmusát, sem az állandó háborúk, sem a patrícius-plebejus harc nem lett volna elég egy új, de „üres” tisztség létrehozásához, ha ezt nem alapozta volna meg egy a jogkereső népesség részéről jelentkező társadalmi igény. Ezt bizonyítja az is, hogy ez a tisztség hamar, már Kr. e. 337-ben megnyílt a plebejusok előtt.156 Xxxxxx

147 Ez azonban álláspontom szerint összefügg azzal, hogy a praetorok folyamatosan működtek, míg a

censoroknál viszonylag korán kialakult a „szakaszos” működés.

148 Liv. 34.53.3., 39.2.10.

149 Liv. 42.19.1.

150 Cic. Att. 4.2. „...cum consules ex senatus consulto porticum Catulli restituendam locassent.”. Ennek oka, hogy hogy Xxxxx felfüggesztette a censorok működését. Vö. XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 109.o., DE RUGGERIO 50.o. „...per effetto della riforma di Xxxxx, la censura venne di fatto abolita.”, DE RUGGERIO 127.o. Részletesen ld. A locatio c. fejezetben

151 XXXXXX Xxxxxxxxxxx 73.o. „...neu nicht dem Namen nach, aber wohl auf Grund ihrer Funktion...”

152 Erre utal Xxxxx a szó etimológiájának vizsgálata során: „Praetor dictus qui praeiret iure et exercitu;”, Varro l.l. 5.80., itt szemmel láthatóan keveredik az „ősi” és a „modern” praetor feladata. A praitor maximusról bővebben ld. FLACH 14.o.

153 Liv. 6.42.11.

154 Liv. 6.42.11. „...qui ius in urbe diceret,”

155 Ezt annak ellenére elfogadhatjuk, hogy az irodalomban inkább csak a Kr. e. III. sz.-tól tekintik Rómát jelentős gazdasági központnak. Vö. XXXXXX, Xxxxxxxx: Fides als schöpferisches Element im römischen Schuldrecht, (in: Festschrift Xxxx Xxxxxxxxx Band II) Verlag Xxxxxx Xxxxxxx Nachfolger, Weimar, 1939, 1-15.o. (továbbiakban KUNKEL Fides) 12.o. „...daß Rom auch schon im Laufe des dritten Jahrhunderts ein Wirtschaftszentrum ersten Ranges war und weder eines lebhaften Binnenhandels noch eines starken Außenhandels entbehrte.”, HAMZA Jogösszehasonlítás 137.o.

„Róma a Mediterráneum gazdasági centrumává az I. pun háború vége és a kisázsiai hellenisztikus monarchiák meghódítása közötti időszakban válik.”

156 Liv. 8.15.9., XXXXXX Xxxxxxxxxxx 74.o.

általában minden évben a consulok után megemlíti az adott év praetorainak nevét is,157 bár ebben már találhatók hiányosságok.158 Érdekesség viszont, hogy a praetori tisztség kettéválásának okáról részletesen nem tudósít, bár erről az évről csak az összefoglaló maradt fenn számunkra. Ebből azonban még csak az sem derül ki, hogy a két praetor különböző feladatkört töltött volna be: egyszerűen csak közli, hogy két praetort választottak,159 csak a későbbi tudósításaiból válik egyértelművé, hogy a feladatuk különbözött. Érdekesség viszont, hogy néha mindkét tisztséget ugyanaz a személy töltötte be, 160 ami álláspontom szerint elősegítette az idegen hatások a római jogba történő beszivárgását, mivel ekkor tudatosulhatott legjobban egy személy számára a hazai és az idegen jogok közötti eltérés.

Bár a praetor is imperiummal rendelkező magistratus volt és a consult is helyettesíthette,161 mégsem tekintették vele egyenrangúnak, amire utal a collega minor elnevezés.162 A consulok működése idején, a praetorok a hadvezetésben csak mint azok alárendeltjei163 működtek, ez esetben feladatuk lehetett a hadifoglyok őrzése164 és eladása.165 Az állami vagyonnal kapcsolatos tevékenységük során – a censorok működésének hiányában – a praetorok helyettesíthették a consulokat.166 Önálló feladatuk volt viszont vallási ügyben szentély felajánlása,167 játékok rendezése,168 ezeken a fogatok elindítása.169 Ezen túl legfontosabb feladatuk az

157 XXXXX, A.E.: The Lex Annalis before Xxxxx, I., Xxxxxxx 16. (1957) 588-613.o. (továbbiakban ASTIN I.) 594.o. „...and thus fall after 166, which is the last year for which the extant text of Xxxx provides us with a list of praetors.”

158 ASTIN I. 606.o. „The second problem is that connected with the lacunae in Xxxx’x lists of

praetors. (...) There are thus either seven or nine vacancies in the lists.”

159 Liv. per. 11.

160 Ennek legfőbb oka a hadihelyzet (Liv. 24.44.2., 27.36.11., 39.39.15.), de okozhatta hatalmi harc is. (Liv. 39.39.15.) Érdekes viszont, hogy Xxxxxx az ideális alkotmányában is elegedőnek tartott egyetlen jogszolgáltató magistratust: Cic. leg. 3.3.(8) „...praetor esto; is iuris civilis custos esto;”

161 Liv. 27.29.6. amikor mindkét consul meghalt, vö. Gell. 13.15.4. „Praetor, etsi conlega consulis est,”

162 Liv. 45.43.2. „...minor ipse imperator ... et iure imperii praetor cum consule conlatus;”, Gell.

13.15.4. „...quia imperium minus praetor, maius habet consul...”

163 Liv. 9.16.18-19.

164 Liv. 23.41.7.

165 Liv. 21.51.2.

166 Így jutott Verres is - igaz, hogy több lépcsős helyettesítés és külön senatusi felhatalmazás után - mint praetor urbanus a Castor templom felújításának felügyeletéhez. Vö. Cic. in Verr. 2.1.50.(130). XXXXXXXX pedig ezzel magyarázza, hogy az aqua Marcia építésére Q. Xxxxxxx Xxx praetor urbanus kötött szerződést, igaz nem az általános helyettesítési jogköre alapján, hanem a senatus eseti megbízása alapján. Vö. XXXXXXXX, Xxxxxxx: Die öffentliche Wasserversorgung im römischen Recht, Duncker & Humblot, Berlin, 1998, (továbbiakban GEISSLER) 47-48.o.

167 Liv. 22.33.7.

168 Liv. 39.39.15. Vö. XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 236.o.

169 Liv. 8.40.2-3. Kr. e. 322-ben amikor betegsége miatt akadályozva volt, ezért - bár Xxxxxx itt bizonytalan - dictator kinevezésére volt szükség.

állami szerződések területén, hogy tárgyalhattak az állam nevében a hadiszállítókkal és megköthették velük a szerződéseket,170 de találunk utalást gabonavásárlásra kötött szerződésre is.171

2.2.4. A censor

Xxxxxx szerint a censori tisztséget Kr. e. 443-ban vezették be, mégpedig kifejezetten a consulok tehermentesítése miatt:172

Liv. 4.8. „A censori hivatal azért alakult meg, mert sok-sok éve nem tartottak vagyonbecslést, s tovább már nem halaszthatták, és most, hogy annyi nép fenyegetett háborúval, a consulok nem foglalkozhattak vele.” 173

A bevezetés évszáma általában elfogadott a modern irodalomban.174 Xxxxxxxxx hasonlóan Xxxxx is a vagyonbecsléshez kapcsolta a tisztség elnevezését.175 A vagyonbecslés alapvető feltétele volt a háborúk sikeres folytatásának, a feladat azonban időigényes volt és ezért a consulok gyakran nem voltak képesek azt ellátni. Xxxxxx szerint a tisztség kezdetben „szerény”176 ill. „csekély jelentőségű”177 volt. Később azonban már ez lett a legmegbecsültebb tisztség Rómában,178 ezért is alakulhatott ki az szabály, hogy ekkor ezt már csak a consuli tisztséget viselt személy tölthette be. Xxxxxxxxx viszont arra találunk példát, hogy ez a Kr. e. III. században még nem volt rögzített szabály.179

170 Liv. 23.48-49. Részletesen ld. A locatio c. fejezetben.

171 Liv. 25.20.3.

172 Liv. 4.8.2.

173 Liv. 4.8.3. „...quod in populo per multos annos incenso neque differri census poterat neque consulibus, cum tot populorum bella imminerent, operae erat id negotium agere.”

174 XXXXXX, Xxxxxxxx - XXXXXXX, Roland: Staatsordnung und Staatspraxis der römischen Republik, Die Magistratur, C.H. Beck’sche Verlagsbuchhandlung, München, 1995 (továbbiakban KUNKEL Staatsordnung) 391.o. „...der überlieferte Zeitansatz wenigstens im Grobenrichtig ist...”. De MOMMSEN tíz évvel későbbre teszi azt (XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 108.o.), míg XXXXXX szerint pontosan már nem állapítható meg. Vö. XXXXXX Xxxxxxxxxxx 84-85.o. „Unklarheit bezüglich der Einführung dieser Magistratur...”

175 Varro l.l. 5.81. „Censor ad cuius censionem, id est arbitrium, censeretur populus.”

176 Liv. 4.8.2. „...rei a parva origine...”

177 Liv. 4.8.5. „...rem parvam...”

178 Bár a nota censoria miatt nem mindig volt kedvelt. Vö. Cic. div. in Caec. 3.8. „...etiam censorium nomen quod asperius antea populo videri solebat.”

179 Liv. 27.6.17. „...nec consul nec praetor ante fuerat quam censor est factus; ex aedilitate gradum ad censuram fecit.” (Kr. e. 210-ben) ill. Liv. 27.11.7. „...ambo qui nondum consules fuerant...” (Kr.

e. 209-ben)

A censorok feladatai közül a modern irodalom, a vagyonbecslés (census),180 a lectio senatus,181 és a regimen morum182 elvégzését, továbbá az államvagyonnal való gazdálkodást (sarta tecta, ultro tributa) emeli ki.183

Xxxxxx szerint a tisztség bevezetésekor a censor:

Liv. 4.8. „...hatáskörébe tartozott a senatus és a lovagi centuriák tagjainak megítélése becsület vagy becstelenség szempontjából, ugyancsak akarata és tetszése szerint határozta meg a középületek és a magánosok lakóházainak helyét, valamint a római nép adóját.”184

további feladata volt, hogy:

Liv. 4.8. „...lássa el az írnokok testületének, a följegyzések őrizetének és a vagyonbecslés szabályozásának felügyeletét.” 185

180 KUNKEL Staatsordnung 394.o., XXXXXX Xxxxxxxxxxx 87-88.o.

181 KUNKEL Staatsordnung 397.o. és 437-446.o., XXXXXX Xxxxxxxxxxx 88.o.

182 E miatt Xxxxxx már „magister morum”-ént említi őket (Cic. fam. 3.13.2.). XXXXXX ezen tevékenységüket „Sittengericht”-nek nevezi. (KUNKEL Staatsordnung 399.o., 405-418.o.), XXXXXX pedig a „cura morum” kifejezést használja (Vö. XXXXXX Xxxxxxxxxxx 89-90. o.). Ennek a feladatkörnek az összefoglalását ld. EL-BEHEIRI A római censorok... c. művében. Ebben a szerző elveti XXXXXXX azon véleményét, ami szerint ez a gens erkölcs-felügyeleti jogának átvételét jelentette volna, egy liviusi példa, az M. Xxxxxxx név későbbi felvételének megtiltása (Liv. 6.20.13.) alapján, mivel a tilalom későbbi időre vonatkozott, tehát nem lehet egyéni büntetés. (EL-BEHEIRI A római censorok 1. o.). Ezt az érvelést én azzal egészítem ki, hogy ilyen censori büntetésre sehol sem találunk Xxxxxxxxx példát. EL-BEHEIRI szintén xxxxxx XXXXXXXX (a közerényről és a közérdekről való egyetértés irányító elvét) és PÓLAY (a társadalmi bojkott kifejezésre juttatása) álláspontját azzal, hogy „Mindkét szerző két előfeltevésből indul ki, amelyek viszont nem biztos, hogy teljesen helytállók.” (EL-BEHEIRI A római censorok 5.o.) Xxxxxx viszont több helyen is utal arra, amikor mivel az államkincstár rossz helyzete miatt a censorok nem tudtak a közmunkákkal foglalkozni, fokozottan gyakorolták erkölcs-felügyeleti jogukat, különösen katonai vereségek idején, amelyek okát az erkölcsök meglazulásában látták. (Liv. 24.18.1-9.)

183 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 434-461.o., KUNKEL Staatsordnung 446-461.o., XXXXXX Xxxxxxxxxxx

90-91.o., TRISCIUOGLIO 37.o., 48.o. és 117-131.o., MILAZZO, Xxxxxxxxx: La realizzazione delle operes pubbliche in Roma archaica e repubblicana, Universita delgi Studi di Reggio Calabria, Pubblicationi della Facolta di Giurisprudenzia di Catanzaro, Napoli, 1993 (továbbiakban MILAZZO) 76-83.o., XXXXXXXX, Jaakko: The Roman Censors, A Study on Social Structure, Suomalaisen Kirjallisuuden Kirjapaina Oy, Helsinki, 1963 (továbbiakban SOULAHTI) 57.o.

184 Liv. 4.8.2. „...ut morum disciplinaeque Romanae penes eam regimen, senatui equitumque centuriis decoris dedecorisque discrimen sub dicione eius magistratus, ius publicorum privatumque locorum, vectigalia populi Romani sub nutu atque arbitrio eius essent.”

185 Liv. 4.8.4. „...cui scribarum ministerium custodiaque tabularum cura, cui arbitrium formulae censendi subiceretur.”

Ez a felsorolás nagyjából le is fedi az általunk ismert censori feladatköröket,186 mivel vectigalia alatt értendő mind az egyes közterületek használatáért fizetendő bérleti díj meghatározása, mind ehhez kapcsolódóan a közföldek művelésének ellenőrzése.187 Később ugyanezt a fogalmat kiterjesztették az egyéb állami jövedelmek (adók, illetékek), sőt külön törvény alapján még egyes provinciák adójának a meghatározása is.188 Xxxxxx a fenti helyen még hallgat jelen témánk szempontjából legfontosabb feladat, az állami vagyonra vonatkozó szerződések megkötéséről. Ezekről azonban a későbbiekben bőségesen beszámol, de sehol sem utal arra, hogy ez a feladat később keletkezett volna, ezért valószínűsíthető, hogy itt csak feledékenységből maradt ki a felsorolásból.189 A továbbiakban a censorokra vonatkozó szabályok közül csak azokkal foglalkozom, amelyek kötődnek az állami vagyonnal kapcsolatos szerződésekhez.

Az egyik ilyen fontos kérdés a censorok működési ideje, aminek elnevezése a vagyonbecslést lezáró vallási tisztító szertartásból (lustrum)190 eredt. Ezt sorsolás alapján az egyik censor végezhette el.191 KARLOWA szerint a lustrum elmaradása az egész cenzus érvénytelenségét okozta,192 XXXXXX szerint azonban a lectio senatus ez esetben mégis érvényben maradt.193 KUNKEL is így foglal állást, azzal az indoklással, hogy a lectio a kihirdetéssel rögtön hatályba is lépett.194 Ezen túl szerinte a lustrum elmaradása nem érintette a censorok által megkötött állami szerződéseket sem. Ide tartoztak egyértelműen az új építkezésekre és a szállításokra

186 Vö. XXXXXX Xxxxxxxxxxx 85-91.o.

187 Gell. 4.12.1. „Si quis agrum suum passus fuerat sordescere eumque indiligenter curabat ac neque araverat neque purgaverat, sive quis arborem suam vineamque habuerat derelictui, non id sine poena fuit, sed erat opus censorium censoresque aerarium faciebant.”

188 Asia provincia a lex Sempronia alapján. Vö. Cic. in Verr. 2.3.6.(12) „...aut censoria locatio constituta est, ut Asiae lege Sempronia:”, Cic. fam. 12.15.1. „...Asia provincia vectigaliaque in vestram potestatem redigerentur.”, Cic. Att. 1.17. „Asiam qui de censoribus conduxerunt,”, ROTONDI 308-309. o. Lex Sempronia de provincia Asia

189 Ezt támasztják alá „A locatio” c. fejezetben hivatkozott a korai időkre vonatkozó más források is.

190 Varro l.l. 6.11. Ennek eredete a hadsereg szakrális megtisztítása (armilustr i um) lehetett. Vö. Varro l.l. 5.153., 6.22., Caes. bell. afr. 75 „lustrato exercitu”. Erre a kezdeti időkben minden évben október 19. napján került sor. Ld. XXXXXX, Xxxxxxx X.: War and Imperialism in Republican Rome 327-70 B.C., Clarendon Press, Oxford, 1985 (továbbiakban XXXXXX) 9.o.

191 Dion. 6.17.2.

192 XXXXXXX, Xxxx: Römische Rechtsgeschichte, Erster Band, Staatsrecht und Rechtsquellen, Verlag von Veit & Comp, Leipzig, 1885 (továbbiakban KARLOWA) 240.o. „Ohne den formalen Schlußakt des lustrum condere hat der census, auch wenn er im übrigen vollendet ist, keine rechtliche Gültigkeit.”

193 XXXXXX Xxxxxxxxxxx 88.o. „...so galt der gesamte Census für ungültig, nur die lectio senatus blieb aufrecht.”

194 KUNKEL Staatsordnung 469-470. o. „Unabhängig vom Zustandekommen des Lustrums hingegen war die lectio senatus. Sie trat anscheinend sofort nach ihrer Publication in Kraft,”

kötött vállalkozási szerződések.195 A karbantartásra kötött vállalkozási szerződéseknél viszont a nyertes új vállalkozó csak akkor kezdhette meg a tevékenységét, ha a régi vállalkozó munkájának átvétele már megtörtént.196 Ha a censorok ezt az átadást-átvételt még a lustrum előtt elvégezték, akkor ezeket sem érintette annak elmaradása. XXXXXX azonban azt is lehetségesnek tartja, hogy ezt a 18 hónapos működési idő letelte után is el lehetett végezni.197 MOMMSEN viszont az államvagyonra vonatkozó szerződések érvényességét általában a lustrum érvényességéhez köti, továbbá szerinte az új szerződés megkötése nem csak lehetőség, hanem egyenesen kötelezettség volt.198 Érdekes azonban, hogy Xxxxxx nem tudósít arról, hogy a lustrum elmaradása miatt az egész cenzust megismételték volna, amit joggal várhatnánk, sőt annak adatait még ilyen esetekben is feljegyezték és megőrizték. Az érvénytelenség viszont azt jelentette, hogy ilyenkor egyes a korábbi censorok által kötött egyes szerződések továbbra is hatályban maradtak. Xxxxxx munkájában feltűnő, hogy a lustrum sokkal többször maradt el, mint amit esetleges hirtelen elhalálozások alapján várhatnánk.199

A censorok működési ideje tehát a lustrumtól-lustrumig tartott. Kezdetben ez szabálytalan időt jelentett és ez alatt a teljes időszakban működhettek, később már általában határozott öt éves ciklust jelentett200 és ezen belül is 18 hónapra csökkentették a tényleges működést a lex Aemilia-val.201 Livius ennek meghozatalát a Kr. e. 434. évre teszi, ezt azonban a modern irodalom általában mint túl korai dátumot nem fogadja el egyhangúan.202 Később arra is találunk példákat, hogy a

195 KUNKEL Staatsordnung 470.o. „Die Kontrakte über Neubauten und wohl auch die über Lieferungen und Dienstleistugen werden alsbald nach dem Zuschlag bei der Lizitation ausführbar gewesen sein.”

196 KUNKEL Staatsordnung 470.o. „...wenn ein neuer Unternehmer den Zuschlag erhalten hatte, diesen erst dann zum Tätigwerden, wenn festgestellt worden war, daß der bisherige Inhaber der Tuition seine Leistung ordnungsgemäß erfüllt hatte.”

197 KUNKEL Staatsordnung 470.o. „...nach dem Vollzug des Lustrums und nach dem Ablauf der 18- monatlichen Amtsfrist mit prorogierter Gewalt vorgenommen oder zuendegeführt wurde.”

198 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2.451.o. „...weil der Unternehmer nicht bloß wechseln konnte, sondern von Lustrum zu Lustrum wechseln musste...”

199 Például Livius szerint Kr. e. 292-ben működött a 26. censor-pár a tisztség bevezetése óta, de ekkor ez még csak a 19. lustrum volt, ami jelentős eltérés. (Liv. 10.47.2.)

200 Mint arra KUNKEL rámutatott, a kezdeti időkben a censorok működésével kapcsolatban teljesen szabálytalan időközök figyelhetők meg, volt amikor egy évtized is eltelt cenzus nélkül. Vö. KUNKEL Staatsordnung 395.o.

201 Liv. 4.24.4.

202 El-BEHEIRI a törvény meghozatalát Kr. e. 339-ben Tib. Xxxxxxxx Xxxxxxxxxx nevéhez fűzi, akit Xxxxxx valószínűleg összekevert a korábbi hasonló nevű dictatorral. El-BEHEIRI A római censorok 3.o., El-BEHEIRI Die römische Zensur 58-59.o. Mások azonban elfogadják a Xxxxxx által megjelölt dátumot. Vö. XXXXXX Xxxxxxxxxxx 85.o., GEISSLER 41.o.

censorok igyekeztek ezt a korlátot átlépni. Ennek önhatalmú megvalósítására egy példát találunk Xxxxxxxxx, amikor Xxxxxx Xxxxxxxx nem volt hajlandó tisztségét másfél év elteltével letenni úgy mint kollégája, hanem azt továbbra is, de már egyedül töltötte be a teljes öt éves ciklus végéig.203 Bár felelősségre vonása felmerült, de az végül elmaradt.204 A liviusi magyarázattal ellentétben álláspontom szerint Xxxxxxxx magatartását nem a puszta hatalomvágy vezérelte. Inkább a munkák elhúzódása miatt szerette volna azok befejezését ellenőrizni, ill. attól is tarthatott, hogy azok befejezése elmarad, ha lemond hivataláról, ez utóbbi okot osztja GEISSLER is.205 A jelentős építkezéseket megvalósító censort viszont az ezek miatti népszerűsége védhette meg a felelősségre vonástól.206 Ezt a magyarázatot támasztja alá egy másik xxxxxxx hely, amikor szintén az időigényes munkát miatt,207 kifejezetten az ellenőrzés elvégzésére hivatkozással208 kérték a Kr. e. 168. év censorai hivatali idejük további másfél évvel való meghosszabbítását. Ezt azonban, bár a senatusszal igen jó kapcsolatban voltak, egy néptribunus tiltakozása miatt mégsem sikerült elérniük.209 Természetesen a meghosszabbítást nemcsak a lelkiismeretes feladatellátás, de a személyes becsvágy is indukálhatta, így lehetett azt biztosítani, hogy az elkészült művek az építtető nevét megőrizzék az utókor számára.210 Ehhez képest csak ritkábban alkalmazott megoldás lehetett az, hogy egyes egyébként egységes munkákat, inkább részletekre bontottak és ezekre külön-külön kötöttek szerződést, mint az a Tiberis egyik hídjának építésénél történt: Kr. e. 179-ben csak a pilléreket, a boltíveket viszont csak Kr. e. 142-ben építtették meg.211

203 Liv. 9.42.3.

204 Liv. 9.34.25., Front. 5., ill. EL-BEHEIRI A római censorok 3.o., EL-BEHEIRI Die römische Zensur 58.o., GEISSLER 41-42.o. A liviusnál megörökített történet ugyanakkor nyilvánvalóan a Kr.

e. I. század politikájának visszavetítése: valószínűtlen, hogy a patricius Xxxxxx a néptribunusokhoz fordult (fordulhatott) volna, de az is, hogy azokat ekkor egymás ellen lehetett volna fordítani.

205 GEISSLER 43.o. „... hätte der Weiterbau der Aqua Appia rein theoretisch dadurch gefährdet sein können, daß die Amtsnachfolger für die noch fehlenden Leitungsabschnitte keine Bauverträge vergaben.”

206 Liv. 9.29.5. „...memoriae tamen felicioris ad posteros nomen Appii, quod viam munivit et aquam in urbem duxit...”. Vö. GEISSLER 53-54.o., BODEI GIGLIONI 67-68.o., DE RUGGERIO 27.o.

207 GEISSLER 41.o. „Daß die Wasserleitungsbauten in so kurzer Zeit nicht vollendet werden konnten, ist offensichtlich.”

208 Liv. 45.15.9. „...ex instituto ad sarta tecta exigenda et ad opera quae locassent probanda...”

209 Liv. 45.15.9., GAST 70.o. „...interzediert der Volkstribun Xxxxxxxxxx aus rein persönlichen Gründen...”

210 GEISSLER 44.o. „Zwar wäre Xxxxxx immer als der Initiator der Bauten in Erinnerung geblieben, für die Verewigung seines Namens in dem seinem Prestigedenken gemäßen.”

211 Liv. 40.51.4., KOLB Rom 213-214.o.

A censorok feladatát képezte az államvagyonnal történő gazdálkodás és annak védelme is.212 Ez utóbbi körébe elsősorban az építésrendészeti feladatok ellátása tartozott.213 Ez ugyan az aedilisek feladatköre (is) volt, de mint KUNKEL rámutat, az aedilisi tisztséget betöltő és általában a hivatali karrier kezdetén álló személyek nem léptek fel kellő szigorral,214 ez indokolta, hogy ezekben az ügyekben a censorok is felléphettek. Ennek keretében a censorok engedélyezték az építkezéseket közterületen ill. elbontatták az ott engedély nélkül emelt építményeket, ide értve falakat215 és vízvezetékeket216 is. Ezek végrehajtását pénzbírsággal (multa) és záloggal (pignoris capio) kényszeríthettek ki.217

Az építkezésekkel kapcsolatos, de nem a közhatalmi jogosítványból, hanem már az állami vagyonnal való gazdálkodásból eredő joga volt a censornak az állami építkezések, ide értve az időnként szükséges felújításokat is, megrendelése218 és ezek felügyelete.219 Ezek vállalkozási szerződések keretében valósultak meg.220 A censorok nevéhez jelentős, sokszor máig fennmaradt építmények felépítése kapcsolódott.221 Az építkezésekkel kapcsolatban az egyetlen korlátot az jelentette, hogy a censorok nem rendelkezhettek önállóan a kifizetésekről, a senatus határozta meg az elkölthető összeget.222 Ezen belül viszont a censorok már külön engedély

212 KUNKEL Staatsordnung 463.o., XXXXXX Xxxxxxxxxxx 89-91. o.

213 Cic. leg. 3.3.(7) „...urbista templa, vias, aquas...”, XXXXXX Xxxxxxxxxxx 91.o.

214 KUNKEL Staatsordnung 463.o. „…im Hinblick auf ihre künftige Laufbahn auch gar nicht dazu bereit waren, sich gegen einflußreiche Persönlichkeiten durchzusetzen”

215 Liv. 43.16.4. „Clientem eius libertinum parietem in Sacra via adversus aedes publicas demoliri iusserant, quod publico inaedificatus esset.”

216 Liv. 39.44.4. „...intra dies triginta demoliti sunt.”, Kr. e. 184-ben, vö. Plut. Cato 19.1. Ld. még XXXXXXXX 96.o., WEISS 107.o., XXXXX, Xxxxx X.: Water Distribution in Ancient Rome. The Evidence of Frontinus, The University of Michigan Press, 1994 (továbbiakban XXXXX) 57.o. A 30 napos határidő más esetekben is ismert volt: fegyverszünetre (Liv. 9.43.6.), „lakhelyelhagyási tilalom” 30 napon túli időre, addig amíg az ellenséges haderő Itáliában van (Liv. 27.38.5.), hadkötelezettség felülvizsgálatára (Liv. 43.14.8.). Később a megszűnt vízvételi jog esetén is. Front.

109. „Humanius visum est principi nostro, ne praedia subito destituerentur, triginta dierum spatium indulgeri...”. A 30 napos határidőről részetesen ld. DÜLL Xxxxxxxx dies, bár ő ezt a bontással kapcsolatos esetet nem elemzi.

217 Liv. 43.16.5. „...censores ad pignera capienda miserunt multamque pro contione privato dixerunt.”

218 Liv. 34.53.3., 39.44.5-6., 41.27.5-10., Polyb. 6.13., PERNICE szerint ez általános hatásköre volt a

censoroknak. Vö. PERNICE Parerga II. 119.o.

219 Liv. 6.32.1., 9.29.4., 9.43.25., per. 20., 36.36.4.

220 XXXXXX Xxxxxxxxxxx 89.o.

221 KOLB Rom 201.o. „Für die Zeit zwischen 200 und 133 wissen wir von mehr als 40 auf Veranlassung der Censoren in Rom durchgeführten Bauprojekten und sonstigen Infrastuktur maßnahmen...”. Az építkezésekről részletesen ld. A locatio c. fejezetben.

222 Polyb. 6.13. „Ugyancsak a senatus dönt a legfontosabb és legnagyobb ráfordítások ügyében is, ugyanis ez szabja meg, hogy a censorok ötévenként mennyit költhetnek a régi középületek karbantartására és új épületek emelésére.” (ford.: XXXXXXXX Xxxxx)

nélkül arra költhettek amire akartak,223 a kifizetést viszont a quaestor teljesítette,224 így a censorok nem tudtak túlköltekezni. Ez a megoldás rendkívül bölcs volt, mivel a római állam nem gazdálkodott hitelből, ezért csak a ténylegesen rendelkezésre álló kincstári vagyonból költhetett.225 Arra azonban más állami célra is szükség lehetett, ezért ennek eldöntését nem lehetett sem a censorokra (saját dicsőségük érdekében túlköltekeztek volna), sem az imperiummal rendelkező magistratusra bízni (akik esetleg alulköltekeztek volna, hogy más célra többet használhassanak fel). Az egyetlen jó megoldás a testületi döntés volt, amit a senatus mint folyamatosan működő állami szerv hozott meg, ami viszont oda vezetett, hogy az anyagi alapok meghatározásával tudta „jutalmazni” vagy „büntetni” a magistratusokat.226 A censori építkezések céljára például Kr. e. 179-ben a senatus kérésére egymással békét kötött227 két censor megkapta az egész év adóbevételét,228 de fogadalmi játékokra ezen felül egyikük még 20.000 as-t is kapott.229 Mások viszont csak az előző évi adójövedelmek felét kapták meg.230 Az építkezések finanszírozására találunk még egy utalást a Kr. e. 174. évben a működő censorokkal kapcsolatban, ők ugyanis nemcsak a senatus által rendelkezésre bocsátott egy évi adóbevétellel rendelkeztek, de állami földterületek eladásából is volt bevételük.231 A felhasználás kérdésében azonban már nem értettek egyet:

Liv. 41.27. „...mivel Xxxxxxxxx kijelentette, hogy semmiféle munkát nem végezhet el a senatus és a római nép jóváhagyása nélkül.”232

Ezért ő a további munkák megrendelésében már nem vett részt, Xxxxxxx Xxxxxxx viszont az ellenkező véleményt fogadta el, ezért ő egyedül még számos építkezést

223 GAST 100.o. „Sobald ihnen die Gesamtsumme der zum Bauen zu verwenden Mittel vom Senat bewilligt worden war, konnten sie bauen, was sie für nötig hielten.”, SOULAHTI 64.o. „…the censors recieved a certain sum for building purposes, but it was not made clear what they were to build with it. That they could decide themselves.”

224 SOULAHTI 64.o. „It is true that they did not themselves make the payments, these were paid out by the quaestors.”

225 Részletesen ld. A mutuum c. fejezetben. 226 Részletesen ld. A senatus c. alfejezetben. 227 Liv. 40.46.15., Gell. 12.8.5-6.‌‌

228 Liv. 40.46.16. „...vectigal annuum decretum est.”. Az összeget nem ismerjük, azt KOLB - T. XXXXX kutatásai alapján - öt millió dénárra teszi. Vö. KOLB Rom 200.o.

229 Liv. 40.52.2.

230 Liv. 44.16.9.

231 Liv. 40.46.16.

232 Liv. 41.27.11. „...nam Postumius nihil nisi senatus Romani populive iussu se locaturum edixit...”

rendelt meg. A fenti forráshely azért is fontos, mivel rávilágít az építkezések pénzügyi hátterére: az egyik pénzügyi forrás a senatus által megszavazott állami adóbevétel, míg a másik a censorok „saját” bevételei voltak. Az előbbiről a döntés egyértelműen a senatust illette meg, a másik tekintetében viszont ekkor még nem volt kialakult gyakorlat. Mindkét censor álláspontja alátámasztható: a senatus döntött főszabályként az állami bevételekről és a censori eladásokból származó bevételek is ide tartoztak. Ugyanakkor általános szokás volt az is, hogy a tisztségviselők maguk rendelkeztek saját tevékenységükből származó bevételekkel (pl. a hadvezér a hadizsákmánnyal, az aedilisek a bírságpénzekkel). Erről az oldalról nézve az állami vagyon eladásából származó bevétel a censor saját tevékenységének gyümölcse, közcélú felhasználásáról tehát szabadon dönthet. A vitából világosan látszik, hogy a kérdést ekkor a szokásjog még nem rendezte, ezért mindkét censor a maga lelkiismeretét követte a döntésben.

A censorok feladati közé tartozott még alkalomszerűen közcélú vásárlás is.233 Ez általában ingatlan vásárlást jelentett, ami a középítkezésekhez szükséges területet biztosította, és amivel a kisajátítást el tudták kerülni. Ilyenre került sor Kr. e. 184- ben, amikor Xxxx vásárolt két csarnokot és négy bolthelyiséget az állam részére234 vagy amikor Kr. e. 169-ben Ti. Xxxxxxxxxx censor megvásárolta P. Africanus házát, az ahhoz tartozó boltokkal együtt.235 Szintén az állami vagyonnal való gazdálkodáshoz tartoztak a censorok által időnként finanszírozott játékok is.236

Az állami vagyonnal való gazdálkodás keretében a censorok a kiadási oldalon a senatus döntéséhez voltak kötve, a bevételi oldalt viszont már szabadabban határozhatták meg: nemcsak a polgárok adójának megállapítása, de hatáskörükbe tartozott a vámjövedelmek (portoria)237 és az állami földek haszonbérének (vectigalia, scriptura),238 ill. később törvényi felhatalmazás alapján egyes provinciákra kivetett adók (vectigalia, stipendia)239 megállapítása,240 továbbá

233 Liv. 39.44.7.

234 Liv. 39.44.7.

235 Liv. 44.16.10. „...aedes P. Africani pone Veteres ad Vortumni signum lanienasque et tabernas coniunctas in publicum emit...”

236 Liv. 40.52.1. Kr. e. 179-ben, Liv. 42.10.5. Kr. e.173-ban

237 Liv. 32.7.3.

238 Cic. in Verr. 2.5.21.(53) „Qui publicos agros arant, certum est quid e lege censoria debeant:”, Varro r.r. 2.1.16. „...ne, si inscriptum pecus paverint, lege censoria committant.” Vö. KUNKEL Staatsordnung 456.o.

239 Részletesen ld. A societas c. fejezetben. Vö. Cic. in Verr. 2.3.6.(12) „...quod ceteris aut impositum vectigal est certum, quod stipendiarium dicitur,”, Cic. leg. 3.3.7.

240 Liv. 29.37.3.

mindezek behajtására a szerződések megkötése is.241 Ezek jogi alapját XXXXXXXXX nem az állami felségjogból, hanem az állam tulajdonosi pozíciójából vezeti le.242 Ezek során a censorok még hatósági árat is megállapíthattak, mint Kr. e. 204-ben, amikor a vállalkozási szerződésekben előírták, hogy hol, mennyi lehet a só ára.243 Hatáskörükbe tartozott továbbá az állami földtulajdon bérbeadása244 ill. eladása245 is.

2.2.5. Az aedilis

Az aedilisi tisztség kezdetben kizárólag plebejusi tisztség volt (aedilis plebis), akik mint a néptribunus segítői jártak el.246 Bár eredetükről – mint azt KUNKEL is megállapítja – Xxxxxx semmit sem árul el,247 más forrásokból tudjuk, hogy eredetileg Ceres248 templomában templomszolgák249 lehettek. Ők kezelték az

241 Liv. 32.7.3., Cic. in Verr. 2.3.6.(12), 2.5.21.(53)

242 XXXXXXXXX, Xxxxxxx: Xxxxxxxx Xxxxxxxxxxxxxxxx, Verlag von S. Hirzel, Leipzig, 1876 (továbbiakban MARQUARDT) 146.o. „... nicht sowohl auf dem Hoheitsrechte des Staates, als vielmehr auf dem Eigentum desselben am Boden zu beruhen...”

243 Liv. 29.37.4., MARQUARDT 155.o. „... den Verkaufspreis contractlich feststellen.” Hasonló állami monopólium vonatkozott a cinóber termelésre is. Vö. MARQUARDT 155.o., Plin. nat. hist.

33.40. 118. „... in vendendo pretio statuta lege, ne modum excederet HS LXX in libras.”

244 Liv. 42.19.1. Ezzel kapcsolatban XXXXXXX mutatott rá, hogy a római jog tényleges örök(haszon)bérletet nem ismert: „Wirkliche Erbpacht kennt das römische Gemeindevermögensrecht nicht.” XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 1. 230. o. A censorok csak saját hivatali idejükre köthettek haszonbérleti szerződéseket, ami a következő censort már nem kötötte. Ennél hosszabb időre, csak a senatus hozzájárulásával lehetett ilyen szerződést kötni. Vö. XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 1. 230.o. 0.xx. 245 Liv. 32.7.3. „vendiderunt”, Liv. 41.27.10. „...venditisque ibi publicis locis...”. Ezek azonban nem mindig jelentettek tényleges tulajdon átruházást. ld. Az adásvétel c. fejezetben.‌

246 KUNKEL Staatsordnung 472.o. „Organe nicht etwa der Gesamtgemeinde, sondern nur des plebejischen Volksteils.”, Ld. még KARLOWA 249.o., XXXXXX Xxxxxxxxxxx 93.o., JAKAB Aediles 136.o., JAKAB Stipulationes 33.o.

247 KUNKEL Staatsordnung 474.o. „Über die Entstehung und die ursprünglichen Funktionen der plebejischen Ädilität äußert Xxxxxx nicht.”

248 Ez volt az Aventinuson a plebs kultikus központja. Vö. KUNKEL Staatsordnung 475.o. „Daß dieser Tempel das sakrale Zentrum der Plebs war, ist mehrfach und sicher bezeugt.”

249 De nem a templomszolga köznapi aedituus minister értelmében, akik csak a templomok takarítását, rendben tartását, nyitását-zárását végezték (Liv. 30.17.6. „...aeditui aedes sacras omnes tote urbe aperirent...”, Cic. in Verr. 2.4.44.(99)), majd később a templomi kincseket (Plin. nat. hist. 33.15.

„aedituus custodiae”), sőt különleges esetekben még a templomba zárt túszkat is őrizték (Liv. 25.7.12-13.). Ezek DIÓSDI szerint - anélkül, hogy forrást jelölne meg - servus publicusok voltak. Vö. XXXXXX Xxxxxx: A servus publicus, Antik Tanulmányok (Studia antiqua) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959, 1-17.o.(továbbiakban DIÓSDI A servus publicus) 6., 11.o. A templomszolga itt használt értelme az aedituus magister, aki a templom-gazdaság irányítását felügyelte. (JAKAB Aediles 135.o., JAKAB Stipulationes 33 o., KARLOWA 249.o.). Varro az aedituus feladataként még csak a szakrális épületek felügyeletét említi („...qui curat aedes sacras...” Varro l.l. 7.12.), de az aediliseknél már mind a szakrális, mind a magánépületek felügyeletét megjelöli: „Aedilis qui aedis sacras et privatas procuraret.” (Varro l.l. 5.81.) Hasonlóan Xxxxxx is, amikor xxxxxxxxx választották, ezt tartotta egyik feladatának. Ld. Cic. in Verr. 2.5.14.(36) „Nunc sum designatus aedilis; (...) ...mihi

ide került vagyonokat,250 ideértve a homo sacer személyek vagyonának elárverezését is.251 Ezen túl, feladatuk kiterjedt a vásárok felügyeletére is, tehát egyfajta rendészeti jogkört is gyakoroltak.252 Szakrális funkciójukhoz tartozott az idegen kultuszok elleni fellépés,253 ők vezették például a város megtisztítását a gall betörés után.254 További feladatkörük a patrícius-plebejus harc során alakult ki: a senatus határozatainak őrizete255 és a XII táblás törvény ércbe vésetése és elhelyezése a Forumon,256 mindkettőt garanciális szempontok indokolták. Bár kezdetben csak a néptribunus alárendeltjeinek tekintették őket, ennek ellenére Xxxxxx szerint már ekkor sem voltak sacrosanctusok, mivel:

Liv. 3.55. „...az aedilist elfogathatja és börtönbe vetheti egy magasabb rangú tisztségviselő.”257

Livius a Kr. e. 367. évre teszi az aedilis curulis tisztségének bevezetését,258 szerinte erre azért került sor, mivel a plebejus aedilisek nem vállalták az ünnepi játékok egy nappal történő meghosszabbítását.259 Ez az indokolás – amelyet XXXXXX is elvet260 – meseszerű és valószínűleg visszavetítés, hiszen a

sacrarum aedium procurationem...”. Az épület felügyeletébe beletartozott az ott lévő kincsek őrzése is. Vö. Plin. nat. hist. 33.5.15.

250 Talán a Ceres kultuszból eredt, hogy a plebs ellátásáért is felelősséggel tartoztak: ők kezelték a gabona szállítmányokat is. Vö. Liv. 10.11.9., 23.41.7., 26.10.2, 30.26.6., 31.4.5.-6., 31.50.1., 33.42.8.

251 KARLOWA 249.o., KUNKEL Staatsordnung 475.o., JAKAB Aediles 136.o., JAKAB Stipulationes 34.o.

252 JAKAB Aedilis 137-138.o., JAKAB Stipulationes 35-36.o., KUNKEL Staatsordnung 475.o. Később ide tartozott kivételes esetben (a bacchanáliák elleni fellépéskor) az éjszakai összejövetelek megakadályozása is: Liv. 39.14.9.

253 Liv. 4.30.11., de később is: Liv. 25.1.10., 39.14.9., JAKAB Aedilis 136.o., JAKAB Stipulationes 34.o.

254 Liv. 6.4.6., JAKAB Aedilis 137.o., JAKAB Stipulationes 34.o.

255 Liv. 3.55.13. JAKAB Aedilis 136.o., JAKAB Stipulationes 34.o. Később a senatusi határozatok, majd Kr. e. 62-től a törvények is átkerültek az aerariumba, a quaestorok felügyelete alá. Ld. BEIGEL, Xxxxxx: Rechnungswesen und Buchführung der Römer, Verlag der G. Braunschen Hofbuchdruckerei, Karlsruhe, 1904 (továbbiakban BEIGEL) 99.o., JAKAB Aedilis 139.o. Bár Xxxxxx ideális alkotmányában a censorokra kívánta ezt a feladatot telepíteni (Vö. Cic. leg. 3.4.11.), a principátus idején ez a jog továbbra is a quaestorokat illette meg. Vö. KUNKEL Staatsordnung 481.o. 256 Liv. 3.57.10. „...leges decemvirales, quibus tabulis duodecim est nomen, in aes incisas in publico proposuerunt. Xxxx qui iussu tribonorum aediles functos eo ministerio scribant.”‌

257 Liv. 3.55.9. „...itaque aedilem prendi ducique a maioribus magistratibus,”

258 Liv. 6.42.14., bár a curulis jelzőt csak a következő könyvben említi (Liv. 7.1.1.) de nyilvánvalóan ehhez tartozik. Vö. KUNKEL Staatsordnung 472.o.

259 Liv. 6.42.12. „...ut ludi maximi fierent et dies unus ad triduum adiceretur, recusantibus id munus aedilibus plebis,”

260 KUNKEL Staatsordnung 477.o. „Anlaß zur Schaffung dieser kurulischen Ädilität war gewiß nicht, wie Xxxxxx (6.42.12.ff.) angibt, eine Weigerung der plebejischen Ädile .... um einen vierten Tag verlängerten ludi maximi zu übernehmen.”

tisztségviselők magánpénzéből rendezett játékai és azok egyre növekvő költségei csak később jelentkeztek problémaként.261 Az igazi ok a patrícius-plebejusi harcban keresendő, amely során a plebejusok térnyerését ellensúlyozandó, a patríciusok is új tisztségekhez jutottak (praetor, aedilis curulis). A patríciusi eredetből viszont később is megmaradt, hogy ezek az aedilisek – ellentétben az aedilis plebis-szel – jogosultak voltak a sella curulis használatára és az edictum-kiadási jog is megillette őket.262 Hivatali hatalmuk viszont csak potestas volt és hivatali idejük alatt perelhetőek voltak.263 Mivel a hadvezetés nem tartozott hatáskörükbe, ezért kialakult az a gyakorlat, hogy a hivatali pálya kezdetének tekintették ezt a tisztséget,264 ahol a fiatal politikus bizonyíthatta képességeit, de tapasztalatlanságával nem okozhatott túl nagy kárt a közösségnek.

Mindkét aedilis feladata volt a játékok265 rendezése, különbség csak annyi volt, hogy hagyomány tiszteletből az aedilis curulis a ludi maximi266 vagy más néven ludi Romani267 játékokat, míg a plebejus aedilis a ludi plebei-t rendezte meg.268 A játékok közül az annalista hagyományok alapján a plebejus játékok alakultak ki először, ezért XXXXXX elveti MOMMSEN Liviusra alapozott állítását, miszerint az aedilis curulisek által rendezett játékok – mint éves rendszeres játékok – korábbi léte bizonyítható lenne.269 A cirkuszi játékokon túl Xxxxxx szerint az aedilis curulisek

261 Xxxxxx az első dekádban egyedül csak itt említi meg a nagy költségeket (Liv. 6.42.14.) de még a 10.47.4-ben sem említi, hogy a játékok magánpénzből kerültek volna megrendezésre. A nagy költségekre történő hivatkozás csak a harmadik dekádtól jelenik meg (Liv. 39.5.10.) és szintén ekkor jelenik meg - igaz nem az aedilisekkel kapcsolatban - utalás a magánpénzből történő megrendezésre is. (Liv. 36.36.2. „,...eos vel de manubiis, si quam pecuniam ad id reservasset, vel sua ipse impensa faceret.”). Hasonlóan foglal állást XXXXXX is a magánköltségekről, ill. a későbbi gyakorlat visszavetítéséről. Vö. KUNKEL Staatsordnung 508.o. 000.xx. „...daß sein annalistischer Gewährsmann schon für diese Zeit mit privaten Zuschüssen der spielgebenden Magistrate rechnete. Doch könnte das eine Rückspiegelung der späteren Verhältnisse sein.”. A későbbi gyakorlatot ld. még Jakab Stipulationes 37.o. „...gyakran ők /az aedilisek/ fedezték a rendezés költségeit is.”

262 Gell. 4.2.1., JAKAB Aediles 132.o.

263 Gell. 13.13.4. „M. Laevinus, aedilis curulis, a privato ad praetorem in ius est eductus;”

264 Cic. leg. 3.3.7.

265 Liv. 10.47.4., 23.30.16., 24.43.7., 25.2.8., 27.6.19., 27.21.9, 27.36.8., 29.11.12, 30.26.11.,

30.39.6., 31.4.7., 31.50.3., 32.7.13-14., 32.27.8., 33.25.2., 33.42.8., 34.54.4., 38.35.6., 39.7.8.,

40.44.10., GEDEON 18.o. „A cura ludorum, azaz a játékok előkészítése, szervezése és lebonyolítása az aedilisek feladatkörébe került.”

266 Liv. 6.42.12.

267 Liv. 25.2.8. Ez minden év szeptemberében került megrendezésre. Vö. KOLB Rom 194.o., JAKAB rámutat arra is, hogy ez is eredetileg a consulok feladata volt és csak fokozatosan vált az aedilisek kizárólagos feladatkörévé. Vö. JAKAB Aediles 134.o., JAKAB Stipulationes 38.o.

268 Ez minden év novemberében került megrendezésre. Vö. KOLB Rom 194.o., GEDEON 19.o. „A ludi Romani megrendezése a curulis aedilisek, a ludi Plebeii megrendezése pedig a plebejus aedilisek feladatává vált.” Érdekes viszont, hogy Xxxxxx az ideális alkotmányában már nem tesz ilyen különbséget. Vö. Cic. leg. 3.3.(7) „...ludorumque sollemnium...”

269 KUNKEL Staatsordnung 505.o.

rendeztek először színpadi játékokat Rómában.270 A játékok rendezéshez kapcsolódott, hogy az ünnepek alkalmával az ő feladatuk volt a Forum feldíszítése is.271 A városban a közrend fenntartása is aedilisek feladatát képezte,272 ide értve az utcákon a közforgalom zavartalanságának biztosítását is,273 ők gondoskodtak a törvénykezési szünetek betartatásáról, a boltok nyitva ill. zárva tartásáról. Ez alatt nem a napi nyitás-zárás ellenőrzését kell értenünk hanem azt, amikor a hadi események miatt felfüggesztésre került a polgári élet. Ez Xxxxxxxxx a boltok bezáratásaként jelenik meg,274 ill. ennek ellentettje, a boltok kinyittatása jelzi azt, hogy elmúlt a veszélyhelyzet.275 Ugyanakkor a piacfelügyeletről, mint az aedilis curulisek magánjoggal kapcsolatos legismertebb276 tevékenységéről és az azzal összefüggő kérdésekről,277 nem tudósít Xxxxxx, bár az elkülönült piacok létéről igen.278

Az állami vagyonnal kapcsolatban azonban két olyan terület is feladatukat képezte, amelyekről már bőséges anyagot szolgáltat Xxxxxx. Az első ahhoz kapcsolódott, hogy bizonyos perekben vádlóként léphettek fel: általában a magánhasználatba adott közföldek nagyságát korlátozó rendelkezések megszegőivel szemben,279 ideértve a legelőbérlők280 elleni pereket is, de találunk említést az

270 Liv. 34.54.4. Kr. e. 194-ben.

271 Liv. 9.40.16., Kr. e. 310-ben, ami egyben az erről szóló legkorábbi tudósítás. Vö. JAKAB Aediles 133-134.o. Megjegyzem viszont, hogy a magyar fordításban (B.C. II. kötet 74. o.) - elírás miatt - itt nem az aedilisek, hanem a praetorok szerepelnek!

272 Cicerónál ezek a feladatok összefoglalva: Cic. leg. 3.3.(7)„Suntoque aediles curatores urbis,”

273 Erre a híres Digesta fragmentum a bizonyíték: Xxxx. D. 18.6.13. „Lectos emptos aedilis, cum in via positi essent, concidit.” (vö. XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 498.o.) De nemcsak az akadály elhárítást, hanem a veszélyes állatok közterületen való tartózkodását is felügyelték (XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 505.o.) ezen túl feladatukat képezte az utak kövezetének ellenőrzése is. (XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 505.o.)

274 Liv. 3.27.2., 4.31.9., 9.7.8. Ezeknél azonban nem utal Xxxxxx kifejezetten arra, hogy ez az aedilisek feladata lett volna.

275 Liv. 23.25.1. „...acta senatus aedilibus negotium daret ut urbem circumirent aperirique tabernas

...”

276 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 501.o.-502.o., KUNKEL Staatsordnung 482-483. o., XXXXXX Xxxxxxxxxxx 95.o.

277 A mérlegek és súlyok ellenőrzése (XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 499.o., XXXXXX Xxxxxxxxxxx 95.o.), tiltott áruk elkobzása (XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 500.o.). De az árdrágításról és az árfelhajtók elleni fellépésről (XXXXXX Xxxxxxxxxxx 9.o.) már igen, ez azonban nem tartozik a vizsgált témába.

278 Forum boarium (Liv. 21.62.3.), macellum (Liv. 27.11.16.), forum piscatorum Liv. (26.27.3., 40.51.5.), Vö. JAKAB Stipulationes 10.o.

279 Liv. 7.16.9., 10.13.14. A korlátozásról ld. Gell. 6.3.45. „...sed iure legum rei xxxxxxxx medendae aut temporis causa iussarum; sicut est de numero pecoris et de modo agri praefinito.”, KUNKEL Staatsordnung 493-497.o.

280 Liv. 10.23.12-13., 10.47.4., 33.42.10., 35.10.12., KUNKEL Staatsordnung 496.o., XXXXXX

Xxxxxxxxxxx 95.o.

xxxxxx000 és a gabona uzsora miatti,282 vagy stuprum283 miatti perlésre is, de végeztek időnként nyomozást is például méregkeverési ügyekben.284 Ezen ügyekben a perindítási lehetőség KUNKEL szerint az aedilisek adminisztratív jogkörében gyökerezett.285 XXXXXX feltételezi, hogy az aediliseknek joguk volt ezen ügyekben a nép ill. a plebs gyűlését is összehívniuk.286 KUNKEL pedig elismerve a kifejezett bizonyítékok hiányát azt feltételezi, hogy az aedilis curulis által kezdeményezett perekben a comitia tributa, az aedilis plebis által kezdeményezettekben pedig a consilium plebis döntött.287 Az aedilisek által kezdeményezett perek jellemzője, hogy a büntetéspénz nem került be automatikusan az aerariumba, hanem azt közcélra ő maga használhatta fel, tehát nyereségérdekelt volt a sikeres működésben.288 Ez MOMMSEN szerint csak kivételesen történt így,289 de a Liviusnál található utalások ezt cáfolják, az tekinthető a főszabálynak.290 A bírságpénzt a játékok megrendezésén kívül általában város szépítésére használták fel:

281 Liv. 7.28.9., 10.23.12., 35.41.9., KUNKEL Staatsordnung 491-492.o., XXXXXX Xxxxxxxxxxx 94.o. 282 Liv. 38.35.5., XXXXXX Staatsordnung 491.o., XXXXXX Xxxxxxxxxxx 94.o., GARNSEY Food 214. o., HERZ ezek alapján feltételezi, hogy már a köztársaság idején is kialakult egyfajta iustum pretium, mert csak ez alapján lehetett eldönteni, hogy a vételár uzsorának tekinthető-e. (XXXX, Xxxxx: Studien zur römischen Wirtschaftsgesetzgebung, Die Lebensmittelversorgung, Xxxxx Xxxxxxx Verlag, Stuttgart, 1988, továbbiakban HERZ 38-39.o.) Álláspontom szerint az erőteljes állami jelenlét a gabonapiacon magában hordozta azt, hogy az aedilis hivatalból tudta, hogy mennyi a piaci ár, mivel ez alapján dönthetett arról, hogy ő mennyiért adja el a kedvezményes árú állami gabonát, amivel viszont egyben kihatott a piaci ár további alakulására is. Aki viszont ezen az áron nem volt hajlandó eladni vagy magasabb árat szabott, az ellen pert indíthatott. Vö. XXXXXXXXXX 33.o. „Als Marktauftsichtsorgane waren die aediles weiter für eine gewisse Stabilität und Kontrolle der Preise verantwortlich.”‌

283 Liv. 8.22.3. „...die dicta ab aedilibus crimine stupratae matris familiae absolvisset.”, Xxx. 10.31.9.

„...stupri damnatas pecunia multavit;”. KUNKEL Staatsordnung 497.o., XXXXXX Xxxxxxxxxxx 95.o.

284 Liv. 8.18.

285 KUNKEL Staatsordnung 491.o. „Daran, daß der ädilizische Multprozeß zum mindesten in seiner Wurzel mit den administrativen Funktionen der Ädile zusammenhängt, ist wohl nicht zu zweifeln.”

286 XXXXXX Xxxxxxxxxxx 94.o. „Das bedeutet, dass den Ädilen die Kompetenz zustehen musste, die jeweiligen Versammlungen auch einzuberufen.”

287 KUNKEL Staatsordnung 491.o. 00.xx.

288 Xxxxxxx ennek a módszernek a „feltalálójaként” Cn. Xxxxxxx aedilist nevezi meg a Kr. e. 305. évből. Indoklása szerint azért került erre sor, mert egy Concordiának felajánlott templom felépítésére nem kapta meg (feltehetően a senatustól) az ahhoz szükséges összeget. Vö. Plin. nat. hist. 33.6.19.

„Xxxxxxx vovit aedem Concordiae ... cum ad id pecunia publica non decerneretur, ex multacia faeneratoribus condemnatis aediculam aeram fecit...”. Xxxxxx erről nem tudósít a vonatkozó fejezetben. Vö. Liv. 9.44.1-16.

289 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2.496.o. „...brauchen aber ausnahmsweise nicht an die Staatskasse abgeliefert zu werden.” XXXXXXX egyébként az aedilis ezen jogát a hadvezérnek a zsákmány kezelésére kialakított szabály analógiájának tartja. Vö. XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 550. „...nach der Analogie der Beute dem Magistrate zu eigener Verwendung überlassen werden.”

290 Ezt nem cáfolja XXXXXX azon véleménye sem, miszerint Xxxxxx csak a jelentősebb ügyekről tudósított: „...xxxx Xxxxxx ädilizische Prozesse in der Regel nur dann erwähnt, wenn sie massiert auftreten oder so hohe Multsummen einbrachten, daß die Ädilen davon bemerkenswerte Bauten errichte konnten.” (KUNKEL Staatsordnung 493.o.). Láthatjuk ugyanis, hogy nemcsak építkezésekre, de szobrok, kisebb díszek megrendelésére is felhasználták ezen bevételeket. Nem cáfolható tehát az, hogy kisebb összegeket ne költhettek volna ugyanúgy el.

leggyakrabban szobrok291 felállítására, ill. egyéb díszítésre,292 de építkezésekre293 is találunk példát.294 A pereket általában közösen indították, kivételként említi Xxxxxx amikor a két aedilis külön-külön indított pert.295 Ez jól mutatja a római köztársaság működésének egy szeletét: egy köztéri szobor felállítása vagy egy egész épületet felépíttetése egyrészről költséges volt, másrészről viszont dicsőséget hozott annak aki azt megrendelte, aki ezért érdekelt volt abban, hogy minél több pénz álljon a rendelkezésére. Ennek egyetlen korlátja a tudottan alaptalan vád emelése (calumnia)296 volt, ami bűncselekményként fenyegette és arra szorította, hogy alaptalanul mégse indítson pert. Ugyanakkor a befolyt pénz elköltése is egyszerűbb volt így, az államkincstár ugyanis előre meghatározott bevételekkel gazdálkodott,297 ezek pedig bizonytalan és rendszertelenül befolyó összegek voltak.298 A bizonytalanságot igazolják azon feljegyzett esetek, amikor az aedilis perlése nem járt sikerrel, tehát a vádlottakat vagy azok egy részét felmentették.299

Az aedilisek másik fontos feladata az állami vagyonnal kapcsolatban a közösség gabonával való ellátása volt,300 ami már a korai időktől állami feladat volt.301 Ennek keretében szükség esetén lehetőségük volt gabona vásárlására302 és eladására is.303 Ez egészen a principátus kezdetéig így működött, amikor Xxxxxxxx erre önálló új tisztséget alakított ki praefectus annonae néven, aki már mint a császár

291 Liv 10.23.12., 27.6.19., 30.39.8., 31.50.2., 33.25.3., 35.41.10., 38.35.6.

292 Liv. 00.00.00.: ércküszöb, 35.10.12., 35.41.10., 00.00.0.: aranyozott pajzsok

293 Liv. 00.00.00.: út, Liv. 00.00.0.: szentély, Liv. 00.00.0.: út, Liv. 00.00.00.: templom, Liv. 00.00.0.: szentély, Liv. 35.10.12. és Liv. 00.00.00.: oszlopcsarnok (porticus)

294 MOMMSEN is ezt a három célt jelöli meg, bár a szobrokat nem nevesíti, de azok a díszítésbe beleértendőek. Vö. XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 496.o. Érdekes párhuzam, hogy a lex Tarentina az építésrendészeti bírságok felhasználását játékok rendezésére és közcélú szobrok felállítására írja elő. Vö. lex Tarentina 32-38. (FIRA 121.o.)

295 Liv. 38.35.6.

296 XXXXXXX, Xxxxxxx: Römisches Strafrecht, Akademische Druck- und Verlagsanstalt Graz, 1955 (továbbiakban MOMMSEN Strafrecht) 491.o., 498.o., 677-678.o., XXXXXXXX Büntetőjog 295. (123.o.)

297 KNIEP 334.o. „Der römische Staat war es gewohnt, mit festen Einnahmen zu rechnen,”

298 MATEO 71.o. „Con la llegada de la República, la financiación de las obras públicas siguió dependiendo de fuentes de ingressos irregulares o extraordinarias como, en caso de las llevadas a cabo por los ediles, las multas.”

299 Liv. 33.42.10., 38.35.6.

300 Liv. 10.11.9. „...in annonae dispensatione praeparando ac convehendo frumento fuisset...”, Xxx. 30.26.5., 33.42.8., Cic. leg. 3.3.7. „annonae”, KUNKEL Staatsordnung 478.o., GARNSEY Food

211. o., JAKAB Aediles 135.o. De kivételesen olajat is oszthattak szét: Vö. ROBINSON 11.o. , Liv. 25.2.8.

301 XXXXXXXX szerint a gabonaellátásról való állami gondoskodás felvállalása a secessio utáni megbékélés egyik fontos eleme volt. Vö. XXXXXXXX Xxx publ. 42 (40.o.), 154. (137.o.)

302 Liv. 10.11.9.

303 GARNSEY Food 211. o. „…to sell surplus state grain at favourable rates...”

megbízottja működött.304 Ezért Xxxxxx azon tudósítását, miszerint L. Xxxxxxxx ezt töltötte volna be Kr. e. 440-ben, a modern irodalom mint visszavetítést elveti,305 azonban nem veszik figyelembe, hogy Xxxxxx is bizonytalannak tekinti forrásait306 ill. azt sem, hogy a tényleges feladat, azaz a gabonaellátás (cura annonae) az elnevezéstől függetlenül, mint közjogi kötelezettség (munus)307 valóságos feladat lehetett már ekkor is. Mivel ekkor az aedilis curulis tisztsége még nem létezett, ezért Xxxxxxxx vagy néptribunus308 vagy aedilis plebis lehetett, én ez utóbbit tartom valószínűnek.309 Ehhez illik az éhínség miatt a gabona ellátás biztosítása, amire az állami megbízás310 kifejezés használata sem túlzott. Az aedilis kezelte a hadizsákmány részét képező gabonát is,311 mivel ő tudhatta, hogy a város ellátásához milyen mennyiségre van szükség.

2.2.6. A quaestor

A quaestori tisztség pontos eredete bizonytalan,312 kialakulásáról Xxxxxx is hallgat.313 Eredete részben a nyomozáshoz, részben az állami pénzügyekhez kapcsolódik.314 MOMMSEN nem foglal állást a két eredet kérdésében,315 KUNKEL

304 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 503.o., SIRKS 13.o. „Between 8 and 14 A.D. Xxxxxxxx appointed a

praefectus annonae...”, GARNSEY Food 222. o.

305 Liv. 4.13.7. „...L. Xxxxxxxx praefectus annonae...”. Vö. JAKAB Aediles 135.o. és JAKAB Stipulationes 39.o. JAKAB itt GARNSEY-t idézi, aki szerint inkább néptribunus lehetett, hasonló álláspontot fogad el KOLB is. Vö. KOLB Rom 136.o. „Hier handelt sich zweifellos um eine anachronistische Übertragung spätrepublikanischer Verhältnisse auf die Frühzeit...”

306 Liv. 4.13.7. „...nihil enim constat, nisi in libros linteos utroque anno relatum inter magistratus praefecti nomen.”

307 Ulp. D. 50.4.3.13. „Cura frumenti comparandi munus est.”

308 ROTONDI a jogszabályt mint „Plebiscitum de cura annonae L. Minucio tribuenda” jelöli meg, ez esetben Xxxxxxxx a 11. néptribunus lett volna, ami miatt ez a tisztség megjelölés elvetendő. Vö. ROTONDI 209.o.

309 Ezt ugyan XXXX nem fogadja el, de álláspontját nem bizonyítja. Vö. KOLB Rom 136.o.

„...damals waren die plebejischen Ädilen noch nicht zuständig für Getreidepreise und dergleichen.” Ezzel szemben SIRKS már ekkorra is elfogadja ezt a lehetőséget. Vö. SIRKS 11.o. „During the period c. 500-50 B.C. only to aediles were charged with the cura on a permanent basis.”

310 Liv. 4.13.8. „...publica curationem agens...”

311 Liv. 23.41.7. Ez a hatásköri tagolásra szép példa: a pénzt a quaestor, a foglyokat pedig a praetor

gondjaira bízták.

312 XXXXXXX a királykorra teszi a tisztség bevezetését (Vö. KARLOWA 255.o.), amit az irodalom is általában elfogad, XXXXXX ezzel szemben csak Kr. e. 446-ra teszi azt, (Vö. XXXXXX Xxxxxxxxxxx 91.o.), KUNKEL is csak a Kr. e. V. századra. Vö. KUNKEL History 17.o., KUNKEL Rechtsgeschichte 26.o., KUNKEL Staatsordnung 510.o., 512.o.

313 KUNKEL Staatsordnung 510.o. „Über die Entstehung der Quästur schweigen sich Xxxxxx und Xxxxxx v. Halicarnass aus.”

314 Xxxxx utal a kettős feladatra: „Quaestores a quaerendo, qui conquirerent publicas pecunias et maleficia...” (Varro l.l. 5.81.) hasonlóan Pomp. D. 1.2.2.22. és 23.

315 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 544.o.

viszont a pénzgazdálkodás bevezetéséhez köti a tisztség kialakulását316 és a kincstár felügyeletét emeli ki.317 Hasonlóan foglal állást XXXXXX is, aki szintén a pénzgazdálkodás bevezetésével és a zsoldfizetéssel magyarázza a tisztség létrejöttét.318 Később is ez maradt a meghatározó feladatuk319 és a továbbiakban is csak ezt elemzem.

Ők őrizték a Saturnus-templomban lévő államkincstár (aerarium) kulcsait,320 tehát a ki- ill. a befizetéseket csak rajtuk keresztül lehetett teljesíteni.321 A tisztség bevezetésekor a rómaiak még nem használtak vert pénzt, csak a mérlegelt rezet (aes rude),322 amelynek értékét annak tömege adta. Feltehetően a réz mérlegelésének időigényessége és a minőség megállapításához szükséges szaktudás vezetett ahhoz,323 hogy ez a feladat már korán levált a consulok általános feladatköréről. XXXXXXX szerint ugyanis a quaestorok eredetileg csak a consulok segítői voltak.324 Ennek nyoma, hogy ők később is utasíthatták a quaestorokat kifizetések teljesítésére.325 Tudjuk, hogy a consul saját jogán, más magistratus viszont csak a senatus engedélyével és az engedélyezett mértékben rendelkezhetett az államkincstárból teljesítendő kiadásokról.326 Ezért a quaestorok jogosultak voltak a senatus ülésein részt venni és így értesültek annak döntéseiről.327 Mivel a

316 KUNKEL Staatsordnung 512.o.

317 KUNKEL History 17.o-18.o. „It was created about the middle of the fifth century B.C. for the

administration of the state treasury (the aerarium populi Romani),”, KUNKEL Rechtsgeschichte 26.o.

„Es wurde um die Mitte des 5. Jh. v. Chr., für die Verwaltung der Staatskasse (des aerarium populi

Romani) geschaffen,”

318 XXXXXX Xxxxxxxxxxx 91-92. o.

319 Pomp. D. 1.2.2.22. „Deinde cum aerarium populi auctius esse coepisset, ut essent qui illi praeessent, constituti sunt quaestores, qui pecuniae praeessent,”, Cic. leg. 3.3.(6) „. xxxx xxxxxxxx

publicam custodiunto. ”

320 Gell. 13.25.31. „Nam cura aerarii a quaestoribus ad praefectos translata est.”, XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 545.o.

321 Cic. pro Font. 2.3., Cic. in Verr. 2.3.76.(177)

322 Vö. Liv. 4.60.6., Plin. nat. hist. 33.43. A vert pénz használata legkorábban a Kr. e. V. sz. (MARQUARDT 6-7.o. ), de inkább a IV. sz. (XXXXX Xxxxxx: Iniuria Types in Roman Law, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986 (továbbiakban PÓLAY Iniuria) 81.o., ill. FÖLDI Bankárok 223.o. 7.vj.) idejétől bizonyítható.

323 Liv. 4.60.6. „. et quia nondum argentum signatum erat, aes grave plaustris quidam ad aerarium

convehentes speciosam etiam conlationem faciebant.”, MARQUARDT 4.o. „…welches man in Stücken nach dem Gewicht in Zahlung gab.”

324 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 1. 335.o. „...die Quästoren noch keine Magistrate, sondern bloss Gehülfen der Consuln waren.”. XXXXXX ezt elveti, mivel szerinte ez a tisztség korábbi mint a consuli tisztség. XXXXXX Xxxxxxxxxxx 91.o. „. war am Anfang weniger diejenige allgemeiner Gehilfen der

Consuln, die es ja damals noch gar nicht gegeben hatte,”

325 Polyb. 6.12. „A közpénzekből annyit költhetnek el, amennyit xxxxx látnak, és az alájuk rendelt

quaestor e téren köteles teljesíteni minden utasításukat.” (ford.: XXXXXXXX Xxxxx)

326 KARLOWA 258.o., 261.o.

327 BEIGEL 104.o.

kifizetéseket a quaestorok teljesítették, amiért elszámolással tartoztak,328 így őket e téren nem lehetett megkerülni.329 Még a rendkívüli hírnévvel rendelkező P. Xxxxxx Xxxxxxxxxxxx sem volt szabad bejárása a kincstárba:

Liv. 38.55. „Amikor a quaestorok a törvény tilalmára hivatkozva nem mertek pénzt kivenni a kincstárból, mondják, hogy Xxxxxx önérzetesen követelte a kulcsot, kijelentve, hogy ki fogja nyitni a kincstárt, hiszen az ő érdeme, hogy zárva kell tartani.”330

A quaestor viszont saját jogán nem fizethetett ki semmit, ahhoz a senatus vagy más magistratus döntése volt szükséges,331 bár XXXXXX szerint – anélkül, hogy erre forráshelyet jelölne meg –, bizonyos folyó fizetéseket mégis teljesíthetett.332 Hasonló véleményen van KUNKEL is, aki az időszakonként visszatérő azonos összegekre (pl. az állami alkalmazottak díja, az állami rabszolgák költségtérítése, a capitóliumi libák etetésének költségei) ismeri el ezt a lehetőséget.333

A quaestorok hivatali hatalma csak potestas volt és hivatali idejük alatt is perelhetőek voltak334 továbbá PERNICE szerint megillette őket az edictum-kiadási jog is.335 A későbbi növekvő feladatokkal magyarázható a quaestorok számának növelése, előbb kettőről négyre Kr. e. 421-ben, ekkortól lett nyitott ez a tisztség a plebejusok számára is,336 majd számukat négyről nyolcra növelték,337 mivel a

328 WATSON Mandate 30.o. „...only the quaestor had to render accounts...”

329 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 54. o. „. dass der Consul bei jeder Entnahme von Geldern aus der

Staatsschatz dem Quästor zuzuziehen verpflichtet sei, vermuthlich an der Weise, dass dieser dem Consul auf dessen Geheiss das Geld einhändigte und die Buchung der Summe beschaffte.”

330 Liv. 38.55.13. „Ab eadem fiducia animi, cum quaestores pecuniam ex aerario contra legem promere non auderent, poposcisse claves et se aperturum aerarium dixisse, qui ut clauderetur effecisset.” A történetet azonosan adja elő Xxxxxxxx is. Vö. Polyb. 23.14. „Amikor egy sürgős ügylethez pénzre volt szüksége, és a quaestor valamilyen törvényes akadályra hivatkozva nem volt hajlandó aznap megnyitni a kincstárat, akkor Xxxxxxx Xxxxxx kezébe fogta a kulcsokat, azt mondta a senatusban, hogy majd ő kinyitja, hiszen neki köszönhető, hogy bezárták.” (ford.: XXXXXXXX Xxxxx)

331 SOULAHTI 60.o.

332 XXXXXX Xxxxxxxxxxx 92.o. „. konnten gewiss laufende Zahlungen selbst bestreiten.”

333 KUNKEL Staatsordnung 515.o.

334 Gell. 13.12.6. „. neque vocationem, neque prensionem, ut quaestores et ceteri qui neque lictorem

habent neque viatorem.”, Gell. 13.13.4. „Qui potestatem neque vocationis populi viritim habent neque prensionis, eos magistratus a privato in ius quoque vocari est potestas.”

335 PERNICE Parerga II. 116.o.

336 Liv. 4.43.12. Bár ennek ellentmond, amikor a Kr. e. 369-ben arra utal, hogy még csak néhány éve lehetett quaestort választani a plebejusok közül: Xxx. 6.37.9. „. paucis ante annis ex plebe coeptor

creari. ”

337 Liv. per. 15. Kr. e. 265.

meghódított területekből szerveződött provinciák helytartóit is megillette a provinciai quaestor.338

Az általános „polgári” vagy forrásszerűen a „városi”’ quaestor (quaestor urbanus)339 mellett volt egy pénzügyi segítője a mindenkori hadvezérnek is: a hadi- quaestor.340 Feladata a ministeria belli341 azaz a sikeres hadjárat anyagi feltételeinek biztosítása volt. Kezelte a hadipénztárt,342 ebből kifizetéseket teljesített (a legfontosabb rendszeres kiadás a stipendium kifizetése343 volt, de találunk példát jutalmazásra is344). Feladata volt még zsákmány számbavétele345 és ő vezette annak elárverezését346 is, sőt XXXXXX feladatai közé sorolja még az utánpótlás biztosítását is.347 Az állam nevében tehát köthetett szerződést, de ez a joga nem a hatásköréből eredő általános jog volt, hanem mindig csak egy magasabb rangú magistratus utasítása alapján és csak eseti jelleggel illette meg.348 Feladatköre nemcsak felelősséget követelt, de időnként fizikai veszélyt is jelentett, mivel nem számítva a hadjárat általános kockázatát,349 néha a katonák elégedetlensége is rajta csapódott le.350 A hadi quaestor feladata volt például a második pun háború idején

338 Cic. div. in Caec. 10.32.

339 Liv. 38.58.1., 39.7.5., 42.6.11., Cic. Xxxxxxx. 9.7.16., 14.14.38., Cic. fam. 2.17.4., KARLOWA

255.o., de később még „quaestores aerarii”-ként is ismert vö. Tacit. ann. 13.18.

340 Livius Kr. e. 421-re tette ennek a bevezetését. „...ut crearentur alii quaestores duo qui consulibus ad ministeria belli praesto essent...” Liv. 4.43.4. KUNKEL is az Kr. e. V. századot jelöli meg, KUNKEL History 18.o. „In the same century (the fifth century B.C.) however, two further quaestors were added, who were to serve in wartime as administrators of the military treasury and assistans of the commander.”, KUNKEL Rechtsgeschichte 27.o. „Noch im selben Jahrhundert (also 5. Jh. v. Chr.) traten jedoch der Überlieferung nach zu den beiden städtischen Quästoren zwei weitere für den Kriegsdienst als Verwalter der Kriegskasse und Gehilfen des Feldherrn”. Hasonlóan ehhez ld. még KUNKEL Staatsordnung 512.o. Természetesen ezek a későbbiekben is működtek. Vö. Liv. 5.26.8., Cic. fam. 2.17.4., Cic. in Verr. 2.1.13.(36), KARLOWA 256.o.

341 Liv. 4.43.4. „...crearentur alli quaestores duo qui consulibus ad ministeria belli praesto essent...”

342 Liv. 23.15.15., Cic. in Verr. 2.1.13.(36)

343 Liv. 23.41.7. Ez Xxxxxx szerint Kr. e. 406-ra tehető, amikor bevezették az egész éves szolgálat ellentételezéséül a zsoldfizetést: Liv. 4.59.11. „...ut stipendium miles de publico acciperet...”, KUNKEL Staatsordnung 512.o., XXXXXX Xxxxxxxxxxx 92.o. A zsold azonban nem bér, hanem csak a költségekhez való hozzájárulás volt. Vö. MARQUARDT 90.o.

344 Liv. 23.15.15.

345 Liv. 5.19.8., 25.31.8., 26.47.8., per. 57., Cic. fam. 2.17.4.,

346 Liv. 4.53.10., Gell. 13.25.29. „...sed pecunia per quaestorem populi Romani ex praeda vendita contracta.”, Plautus Captivi 1.2.1. „Istos captivos duos, heri quos emi de praeda a quaestoribus,”, XXXXXX Xxxxxxxxxxx 92.o.

347 KUNKEL Staatsordnung 512.o. „Hierein und vielleicht auch noch in der Sorge für Nachschub werden die ministeria belli bestanden haben.”. További részletes elemzést ld. KUNKEL Staatsordnung 524-527.o.

348 Liv. 4.15.8., 34.21.5., 27.19.2., 34.21.6., 35.1.12., ill. PERNICE Parerga II. 119.o.

349 Liv. 10.32.9. a táborba betörő ellenség a quaestort is megölte, Xxx. 21.59.10. a quaestort tőrbe csalták.

350 Liv. 4.50.2.

annak bejelentése, hogy a fegyverszünet alatt a punok által elfogott hajókon mennyi állami vagyon volt. Tehát a hadvezér felszólította őket, hogy:

Liv. 30.38 „...közöljék – a quaestorok a hivatalos jegyzékek alapján –, mennyi állami ... tulajdon volt a hajókon.” 351

Innen tudjuk azt is, hogy ekkor ezekről már írásbeli nyilvántartást vezettek.352 De nemcsak a készletekről, hanem a bevételekről is írásbeli nyilvántartások készültek, azonban az nem egyértelmű, hogy azok a quaestor vagy a hadvezér birtokában voltak-e. Ez utóbbit valószínűsíti Xxxxxx, amikor P. Xxxxxx magatartását írja le, aki miután peculatusszal vádolták meg a senatusban:

Liv. 38.55. „...s hogy ő az elszámolást, amit fivérével Xxxxxxxxx odahozatott, a senatus szeme láttára saját kezével széttépte, méltatlankodva azon, hogy mikor ő kétszázmilliót adott át a kincstárnak, négymillióról elszámolást követelnek tőle.”353

Ez viszont így ellentmond a quaestor számviteli felelősségének, mivel a nyilvántartásokért és a tényleges összegekért ő felelt, így a nyilvántartás (vagy legalább egy másolati példánya) az ő birtokában kellett hogy legyen.

A hadi quaestorhoz hasonlóan Rómában a városi quaestorok a kincstár pénzügyeit is írásbeli nyilvántartásokban vezették (tabulae publicae).354 E miatt beleszólásuk volt az állami írnokok (scribae publici) személyére is, mint az Xxxxxx egy elejtett megjegyzésből kiderül.355 Írásban tartották nyilván az állami alkalmazottakat és az állammal szerződéses viszonyban állókat és itt őrizték a legfontosabb állami iratokat (a Kr. e. I. századtól a törvényeket és senatusi

351 Liv. 30.38.1. „...quae publica in navibus fuerant ex publicis descripta rationibus quaestores,.”, ld. még a későbbi időre: Liv. per. 57. „...pro tribunali accepturum se esse dixit omniaque ea quaestorem referre in publicas tabulas iussit:”, Caes. bell. civ. 2.20. „...relatis ad eum publicis cum fide rationibus quod penes eum est pecuniae tradit...”

352 Liv. 30.38.1. „...ex publicis descripta rationibus...”

353 Liv. 38.55.11. „...in senatu tradunt librumque rationis eius cum Lucium fratrem adferre iussisset, inspectante senatu suis ipsum manibus concerpsisse indignantem quod, cum bis milliens in aerarium intulisset, quadragiens ratio ab se posceretur.”. A történetet Xxxxxxx és Xxxxxxxx is megörökítette. Vö. Gell. 4.18.9-12., Polyb. 23.14.

354 KARLOWA 260.o., KUNKEL Staatsordnung 518..o. „...werden im Ärar Rechnungen geführt und verwahrt worden sein.”

355 Liv. 40.29.10. „...quod scribam quaestor Q. Xxxxxxxx in decuriam legerat.”

határozatokat is)356 és az állam által kötött szerződéseket is.357 Itt őrizték továbbá a hadijelvényeket is, ezek kiadása minden hadjárat kezdetén a quaestorok feladata volt358 és nyilvánvalóan – bár erről nem ír Xxxxxx – a hadjárat végén is ők vették át azokat.359

A polgári quaestor felelt az állami bevételek – melyet a senatus ill. a censorok határoztak meg – beszedéséért is.360 KARLOWA szerint nyilvántartásukba csak törvény vagy más magistratus döntése alapján keletkezett adósságokat jegyezhettek be.361 Erre szemléletes xxxxx Xxxxxxxxx a quaestor és az augurok ill. a pontifexek közötti vita Kr. e. 196-ból. A quaestorok ugyanis ekkor – mivel az állami kölcsön visszafizetéséhez bevételre volt szükség – a nyilvántartások áttekintésekor észlelték,362 hogy a háború idején a papi testület tagjai nem fizették be a hadiadót:

Liv. 33.42. „Ezért a quaestorok követelték a jós- és főpapoktól az adót, amelynek befizetését a háború folyamán elmulasztották.” 363

Ők viszont mentesnek tartották magukat a fizetési kötelezettség alól, ezért a néptribunusokhoz fordultak, de végül mégis fizetniük kellett. Sajnos Xxxxxx nem tudósít sem arról, hogy korábban miért mulasztották el a beszedést, sem arról, hogy hány évre visszamenően és milyen összegben érvényesítették most az igényt. Más forrásból azonban tudjuk, hogy akár évtizedek is eltelhettek, tehát az állami követelés nem évült el. Bár itt még a behajtás előtti felszólításról volt csak szó, a követelés behajtására XXXXXXX nem zárja ki a legis actio per manus iniectionem alkalmazhatóságát az ősi jogban, azonban megállapítja, hogy erről nem áll rendelkezésre forrás.364 Én ezzel szemben a pignoris capio alkalmazását tartom elfogadhatónak a közjogi igény érvényesítésére.365 A quaestorok viszont csak az

356 XXXXXX Xxxxxxxxxxx 92.o., BEIGEL 99.o.

357 KARLOWA 261.o.

358 Liv. 3.69.8. „...signa eo ipso die a quaestoribus ex aerario...” Liv. 7.23.3.

359 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 545.o. 360 KUNKEL Staatsordnung 517.o. 361 KARLOWA 261.o.‌‌

362 KARLOWA 261 o. szerint ezek lejárati idők szerint is nyilván voltak tartva, ezek figyelése is a

quaestorok feladata volt. Ez bizonyítja a calendarium használatát. Vö. BEIGEL 112.o.

363 Liv. 33.42.4. „Quaestores ab auguribus pontificibusque quod stipendium per bellum non contulissent petebant.”

364 KARLOWA 260.o.

365 Részletesen ld. A közjogi igények érvényesítése c. fejezetben.

állami követelés beszedéséért feleltek, de az adósságot nem engedhették el.366 A quaestorok feladata volt – bár erről Xxxxxx nem tudósít – az is, hogy a senatus utasítása alapján az állami nemesfém tartalékból időnként pénzt veressenek.367 A quaestorok eseti feladatát képezhette még az állami földek „eladása”, de erről az elvi döntés meghozatala nem saját hatáskörükbe tartozott, csak annak gyakorlati kivitelezése.368 Mivel ez csak ritkán fordult elő, ezért értékes utalás erre a Kr. e. 206- ban háborús szükséglet miatt Campaniában eladott földekről szóló tudósítás,369 sajnos azonban az eladás részleteiről hallgat a történetíró. Xxxxxx ugyan nem említi, de eseti feladata volt a quaestoroknak közcélú szobrok megrendelése is.370

Az állami pénzügyekkel összefüggésben az állammal szerződést kötők, de a büntetőeljárás alá vontak is, a quaestor előtt állíthattak kezeseket, tehát ő ellenőrizte, hogy a biztosíték pénzügyi szempontból megfelelő-e,371 ill. vagyonelkobzás esetén ő foglalta le az elítélt vagyonát,372 amit aztán árverés útján értékesített.373 Végezetül az állami pénzügyekkel kapcsolatos eseti jellegű feladatuk volt a senatus utasítása és felhatalmazása alapján, a külföldi követek megfelelő színvonalú ellátásának biztosítása,374 ide értve az utazás költségeinek fedezését,375 a szállás bérlését valamint az élelmezés és ruházat biztosítását is.376

Mivel a quaestorok feladata volt a kincstár őrizete, ezért ők férhettek legkönnyebben az állami pénzekhez, ezért a közlopás miatt indult eljárásokba szükségszerűen őket is be kellett vádlottként vonni, hiszen közreműködésük nélkül életszerűtlen lett volna egy ilyen vád.377

2.2.7. A dictator

A római államot általában a két consul vezette, rendkívüli helyzetekben azonban ez a rendszer nem volt megfelelő: a hatalom gyakorlásának megosztása ill. a

366 MOMSMEN 1. 228.o. „...er kann ... keinem Schuldner die Schuld erlassen.”

367 KUNKEL Staatsordnung 516.o.

368 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 1. 230.o., KUNKEL Staatsordnung 517.o., XXXXXX Xxxxxxxxxxx 137.o. Részletesen ld. Az adásvétel c. fejezetben.

369 Liv. 28.46.4. „...vendere quaestores iussi,”

370 Cic. Xxxxxxx. 9.7.16., 14.14.38.

371 Liv. 38.58.1. „praedes”, KUNKEL Staatsordnung 516-517.o.

372 Liv. 38.60.8. „In bona deinde L. Scipionis possessum publice quaestores praetor misit.”

373 Liv. 4.15.8. „vendere ea bona”

374 KUNKEL Staatsordnung 517-518.o., XXXXXX Xxxxxxxxxxx 92.o.

375 Liv. 45.13.12., 45.14.6.

376 Liv. 45.14.6., 45.14.9.

377 Liv. 38.55.5. Xxxxxx hadi quaestorát is megvádolták, ami azért érdekes, mivel elítélése után a városi quaestornál, tehát saját kollégájánál állított kezeseket a bírság biztosítására. Liv. 38.58.1.

városon belüli jogi korlátok (intercessio) megnehezítették azt. Ez vezette a rómaiakat az egyszemélyi és korlátozástól mentes vezetést biztosító intézmény bevezetésére (vagy felelevenítésére). Ennek mintája a királyság idejére nyúlik vissza, sőt XXXXXXXX szerint a két államforma között nem is lehet éles határt húzni.378 A tisztség ősi eredetére utal az, hogy az első dictator személye már a római történetírók között is vitatott volt,379 sőt a dictator elnevezés sem alakult ki rögtön, ill. ennek is vitatott az eredete.380 A források gyakran nevezik a dictatort magister populinak381 is, ami segíthet az elnevezés eredetének tisztázásában. XXXXXX szerint ez egyértelműen a monarchikus eredetre utal, amit jogi forrás is alátámaszt:382 a királynak hadi ügyekben volt a segítője a magister populi, aki a gyalogságot és a magister equitum, aki a lovasságot és a segédcsapatokat vezette.383 A korai köztársaságban ehhez az ismert intézményhez nyúltak vissza, de mivel ez az elnevezés túlságosan emlékeztetett a királyságra, ezért a magister populi elnevezést felváltotta a semlegesebb dictator elnevezés.384 A magister equitum elnevezés azonban – mivel az ő személye csak alárendelt volt385 – továbbra is megmaradt.386 LÜBTOW álláspontja elfogadható, hiszen Xxxxxx szerint még Kr. e. 216-ban is külön

378 XXXXXXXX, Xxxxx: Zur Verfassungsgeschichte der Frührepublik, (in: Beiträge zur Alten Geschichte und deren Nachleben, Festschrift für Xxxxx Xxxxxxx zum 6.10.1968) Walter de Gruyter & Co., Berlin, 1969, 136-151.o. (továbbiakban FERENCZY) 139.o. „...daß zwischen der letzten Periode des Königtums und der ersten Etappe der Republik aus staatsrechtlichem Aspekt keine feste Grenze zu ziehen ist.”

379 Az első dictator a hagyomány szerint T. Larcius volt (Liv. 2.18.8., Cic. rep. 2.32.56.), bár Xxxxxx más véleményt is megemlít, amit azonban már ő sem fogadott el. XXXXXX Xxxxxx indoklását a tisztség bevezetésének okáról (a provokációtól mentes hatalomgyakorlás Kr. e. 501-ben) visszavetítésnek tartja. Vö. KUNKEL Staatsordnung 672.o.

380 Az eredet tisztázását tovább nehezíti, hogy a köztársaság kezdetén egyes források szerint az állam vezetői, mint rendes magistratusok nem is a consulok voltak, hanem „magister populi”, „praetor” vagy „dictator” elnevezéssel megjelölt tisztségviselők. Vö. XXXXXX Xxxxxxxxxxx 79.o., FERENCZY 139-141.o., sőt XXXXXXXX a dictator kifejezés két értelmét is megkülönbözteti: „dictator älteren Typs - dictator neureren Typs”, attól függően, hogy rendes magistratus (az egész hadsereg vezetése) vagy rendkívüli magistratus (csak a gyalogság vezetése) volt a feladata. Vö. FERENCZY 139-140.o. 381 Varro l.l. 6.61. „...hinc dictator magister populi...”, Cic. leg. 3.3.9.‌

382 Pomp. D. 1.2.2.19. „Et his dictatoribus magistri equitum iniungebantur sic, quo modo regibus tribuni celerum...”

383 Varro l.l. 5.82. „Magister equitum, quod summa potestas huius in equites et accensos,”

384 Varro l.l. 5.82. Ez az elnevezés ugyanakkor ismert és használatos volt a környező latin városokban mint a hadsereg vezetője. Vö. XXXXXX Xxxxxxxxxxx 79.o. „Diktatoren auch als Befehlshaber lateinischer Bundesarmeen auftraten...”

385 Arch. Char. D. 1.11.1. „Nam cum apud veteres dictatoribus ad tempus summa potestas crederetur et magistros equitum sibi eligerent, qui adsociati participales curae ad militiae gratia secundam post eos potestatem gererent,”

386 XXXXXX Xxxxxxxxxxx 81.o. „In der Ernennung des Reiterführers liegt gewiss ein wesentlicher Hinweis auf die ursprüngliche Wurzel des Diktators im magister populi.”

engedélyt kellett kérnie a népgyűléstől a dictatornak ahhoz, hogy lóra szállhasson,387

ami bizonyítja azt, hogy eredetileg csak a gyalogság vezetése volt a feladata.388

A dictator egyedül vezette az államot,389 hatalma éppúgy korlátlan volt a városban, mint azon kívül390 és egy személyben gyakorolta a teljes állami főhatalmat,391 amit „summum imperium”-nak392 vagy „maius imperium”-nak393 neveznek a források, megkülönböztetésül a consult megillető hatalomtól. Xxxxxxxxx mégis találunk egy kivételt, amikor egyszerre két dictator volt hivatalban. Erre Kr. e. 216-ban került sor amikor a hadvezetésre kinevezett M. Xxxxxx Xxxx dictator mellett, a senatus kiegészítésére Rómában a még élő censorok közül a legidősebbet M. Xxxxx Xxxxxx is dictatornak nevezték ki,394 aki aztán censori feladatot látott el és a senatust

177 fővel egészítette ki.395 Érdekes, hogy ennek során alacsonyabb tisztségeket betöltők, sőt tisztséget nem is viselt, de érdemeket felmutatni tudó polgárok is bekerülhettek a testületbe.396 Ezt azonban csak a rendkívüli körülmények, a köztársaság veszélyeztetett helyzete indokolta. Ez egyben bizonyítja a római alkotmányos berendezkedés rugalmasságát is, a szokásjogi alapon rögzült szabályoktól el lehetett térni, ha a helyzet azt megkívánta.

A dictator hatáskörével kapcsolatban felmerülhet az a kérdés, hogy mennyire volt kötve ahhoz a feladathoz, amire kinevezték. XXXXXX szerint a dictatorokat nem is egy speciális feladatra nevezték ki, hanem általános hatáskörrel, de a pontifexi feljegyzésekben már csak az került rögzítésre, hogy ténylegesen mit is tettek, ezért

387 Liv. 23.14.2. „...ut equum escendere liceret,”

388 Plut. Fabius 4.1. XXXXXX ezt hadszervezeti okkal magyarázza. Vö. XXXXXX Xxxxxxxxxxx 81.o.

„...er sollte eben wegen der Bedeutung der geschlossenen Hoplitenphalanx ebenfalls zu Fuße kämpfen.”, XXXXXX szerint viszont csak a király vezethette xxxxxxx a teljes sereget, helyettese a magister populi csak a gyalogságot és csak gyalogosan, ezért a királytól való megkülönböztetésként szándékosan tartották fenn ezt a korlátot a korai köztársaságban. Vö. KUNKEL Staatsordnung 676.o.

„...daß man dem magister populi das Recht, das Heer wie der König zu Pferde anzuführen, vorenthalten vollte...”

389 KUNKEL Staatsordnung 667-668.o.

390 Liv. 2.29.11. „’Agendum’ inquit, ‘dictatorem, a quo provocatione non est, creemus...”, Pomp. D.

1.2.2.18. „...a quibus nec provocandi ius fuit et quibus etiam capitis animadversio data est.”

391 Ezt adja vissza a Digesta is, igaz az imperium helyett a summa potestast használja. vö. Arch. Char.

D. 0.00.0.xx. „...veteres dictatoribus ad tempus summa potestas crederetur...”

392 Liv. 6.38.3.

393 Liv. 7.3.8. ill. még fokozva: „maximus imperium” (Liv. 22.10.10.). Ennek a külső jele az volt, hogy a dictatort 24 lictor illette meg, (XXXXXX Xxxxxxxxxxx 81.o.) míg a consult csak 12, (Plut. Fab. 4.2.) sőt a consulnak a dictator előtt saját lictorai nélkül kellett megjelennie. (Liv. 22.11.5. „...sine lictoribus ad dictatorem veniret.”, Plut. Fab. 4.2.)

394 Liv. 23.22.11.

395 Liv. 23.23.7., LANGE 338.o.

396 Liv. 23.23.6. „...tum legit, qui aediles, tribuni plebis, quaestoresve fuerant; tum ex iis qui magistratus non cepissent, qui spolia ex hoste fixa domi haberent aut civicam coronam accepissent.”

később úgy tűnt, mintha a dictatorokat egy meghatározott feladatra nevezték volna ki.397 Ezt azonban cáfolják azon liviusi forráshelyek, amely szerint a dictator túllépte hatáskörét.398 A dictator legfontosabb és elsődleges feladata399 a hadvezetés volt (dictator rei gerundae causa)400 ez indokolta a tisztség bevezetését és erre találjuk Xxxxxxxxx a legtöbb példát.401 A hadvezetéssel kapcsolatban a dictatornak joga volt a hadjáratok során az istenek segítségét kikérni, ennek céljából felajánlást (votum) tehetett.402 Ez lehetett templom vagy szentély építése403 vagy játékok404 megrendezése vagy a hadizsákmány egy részének ajándékként történő felajánlása.405 Tehát a dictator az állam nevében anyagi terheket vállalhatott fel.

A dictatornak egy területen kevesebb volt a hatalma mint a consulnak: az állami pénzek kifizetéséről a dictator nem rendelkezhetett önállóan, csak a senatus beleegyezésével. Erre bizonyíték Q. Xxxxxx Xxxxxxx dictator esete, aki Kr. e. 217- ben fogolycserében egyezett meg Xxxxxxxxxxx azzal a kikötéssel, hogy aki kevesebb hadifoglyot ad át mint amennyit kap, az fejenként két és fél font ezüstöt fizet a másik félnek. Mivel a rómaiak 247 fővel többet kaptak vissza, így fizetési kötelezettségük keletkezett:

Liv. 22.23. „...s az értük járó ezüstöt a senatus, mivel a dictator ez ügyben nem kérte ki az atyák véleményét, hosszas vita után csak vonakodva szavazta

397 XXXXXX, Xxxxxx von: Die römische Diktatur, in: Gesammelte Schriften, Abteilung I: Römisches Recht (3), Schäuble Verlag, Reinfelden-Freiburg-Berlin, 1989, 327-426.o. (továbbiakban: LÜBTOW Diktatur) 379.o.

398 Liv. 7.3.9, 7.4.1-2.

399 További feladatai nem érintik jelen vizsgálatot: dictatorem comitiorum causa (Liv. 7.9.3- 4.,7.26.11., 8.23.13., 8.37.1., 9.7.12., 9.39.1., 9.44.1., 22.33.11., 25.2.3., 27.5.19., 27.6.12., 27.29.5., 27.33.6., 28.10.1., 29.10.2., 30.26.12., 30.39.4.), dictator senatus legendi causa (Xxx. 23.22.10-11., 23.23.2.), dictator xxxxx xxxxxxx causa (Liv. 7.3.4., 8.18.12., 9.28.6., 9.34.12., (ez XXXXXX-nél „clavi pangendi causa” XXXXXX Xxxxxxxxxxx 81.o.), dictator seditionis sedendae causa (Liv. 3.20.8., 4.14- 15., 6.12.1., 6.15.1.), dictator feriarum constituendarum causa (Liv. 7.28.7.), dictator ludorum

/faciendorum/ causa (Liv. 9.34.12., 27.33.6., 30.39.8.,)

400 LÜBTOW Diktatur 379.o. „Diese werden nun Diktatoren rei gerundae causa genannt.”, KUNKEL Staatsordnung 666.o. „Diese Diktatur rei gerundae causa war die älteste und urprünglichste Art, die Grundform der Diktatur.”

401 Liv. 2.18.8., 2.30.7., 3.26.6., 4.17.8., 4.21.10., 4.23.5., 4.26.5., 4.26.11., 4.46.11., 4.56.8., 5.19.2.,

5.46.11., 6.2.5., 6.11.10., 6.42.4., 7.6.12., 7.9.6., 7.11.4., 7.17.6., 7.21.1., 7.28.2., 8.12.2., 8.17.3.,

8.29.9., 8.36.1., 9.21.1., 9.22. 1., 9.28.1., 10.1.9., 10.3.3., 22.8.6., 22.57.9., 23.14.2., 23.22.11.

402 Liv. 2.42.5., 22.10.10., 30.27.11. Részletesen ld. A votum c. fejezetben.

403 Liv. 2.42.5.

404 Liv. 4.27.1., 5.31.2., 30.27.11.

405 Liv. 5.21.2.

meg, Xxxxxx Xxxxxx küldte fiát, eladatta az ellenségtől megkímélt földjét, s az állam kötelezettségét saját pénzéből egyenlítette ki.”406

Tehát a dictator sem vehetett ki pénzt az államkincstárból a senatus jóváhagyása nélkül.

2.2.8. A duumvirek, triumvirek, quinquevirek

A dictatoron kívül más rendkívüli magistratusokat is ismert a római jog, akik ad hoc jelleggel egy-egy feladat felmerülésekor működtek. Közös jellemzőjük, hogy a tisztséget mindig többen töltötték be és hogy valamilyen szaktudással bírtak, ezek általában földmérői, bankári vagy szakrális ismeretek. A tisztséget vagy választással407 vagy kinevezéssel408 nyerték el, ami általában a feladat elvégzéséig, ritkábban meghatározott ideig tartott.409 Elnevezésük a tisztséget betöltők számából ered, ezek közül az állami szerződésekkel kapcsolatban először a duumvireket kell megemlíteni. Két fő feladatuk ismert Xxxxxxxxx: a templomok építtetését ill. felszentelését végezték,410 de más források szerint411 egyéb építkezéseket megrendelését is végezhették, mindezek azt is valószínűsítik, hogy ezen személyek bizonyos építészeti ill. szakrális ismeretekkel is rendelkeztek. XXXXXXX is e két Xxxxxxxxx szereplő feladatot jelöli meg: „duo viri aedi locandae” és „duo viri aedi dedicandae”.412 Kifejti továbbá, hogy mivel a felszentelés eredetileg főmagistratus feladata volt, az imperiumot igényelt, ezért erre a feladatra felhatalmazott rendkívüli magistratusok is rendelkeztek ezzel a hatalommal.413

Az állami hitellel kapcsolatban tudósít Xxxxxx még triumvirek és quinquevirek működéséről is, akik speciális bankári szakismerettel rendelkeztek a feladat ellátásához. A triumviri mensarii a második pun háború készpénzhiánya miatt, a

406 Liv. 22.23.7. „...argentumque pro eis debitum saepe iactata in senatu re, quoniam non consuluisset patres, tardius erogaretur, (8.) inviolatum ab hoste agrum misso Romam Quinto filio vendidit fidemque publicam impendio privato exsolvit.”

407 Liv. 32.29.4.

408 Liv. 37.46.10. „...praetor triumviros crearet...”

409 Liv. 32.29.4., Liv. 34.53.2. „...quibus in triennium imperium esset,”

410 Liv. 7.28.5., 23.30.14., 23.31.9., 40.34.5., 40.44.10.

411 Front. 6. „...duumviri aquae perducendae creati...”

412 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 618-619.o.

413 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 622.o.

quinqueviri mensarii pedig még a Kr. e. IV. században egy tömeges eladósodás miatti állami segítségnyújtás lebonyolítására kerültek kinevezésre.414

414 Liv. 23.21.6., 24.18.2., 26.36.11., ill. Liv 7.21-22. Részletesen ld. A mutuum publicum ill. Az aerarium c. fejezetben.

2.3. A senatus

A római köztársaság államszervezetének másik pillére a senatus volt. A senatus szerepének és jelentőségének megítélése a modern irodalomban jelenleg is változáson megy keresztül. Korábban az elsősorban MOMMSEN nevével jelzett álláspont a senatus jelentőségét a római államszervezetben háttérbe szorította, azt csak tanácsadó szervnek tekintette. XXXXXXXxxx ezzel kapcsolatban elsősorban az okozott problémát, hogy a senatus tényleges hatalmi súlyát, amit mint történész elismert, a pozitív jog oldaláról nem tudta a forrásokban fellelhető jogi normákkal alátámasztani, így azt mint jogász a jog szempontjából súlytalannak minősítette.415 Álláspontját mások is követték (többek között XXXXX000, LÜBTOW417), de az már korábban sem volt egyeduralkodónak tekinthető, azt például már BLEICKEN is támadta,418 a legújabb kutatások pedig még erősebb kritikával illetik.419 Ezzel az állásponttal szemben mások (például LANGE,420 majd KUNKEL,421 MEIER,422

415 HÖLKESKAMP 129.o. „Der berühmte „Gegensatz” zwischen rechtlich-‘systematischer’ Form und historisch-‘realem’ „Inhalt”, der Mommsen (und vor allem seiner „Systemwillen”) so große Schwierigkeiten machte, läßt sich niemals aufheben -weil es einen solchen Gegensatz überhaupt nicht gibt.”

416 XXXXX Staatsgedanken c. munkáját

417 LÜBTOW Volk és Diktatur c. munkáit.

418 BLEICKEN Lex publica 24.o. „Innerhalb der drei Institutionen erhielt die Magistratur ein klares Übergewicht über die anderen. Das zeigt schon der rein äußerliche Umstand, daß Xxxxxxx ihr zwei Bände seines Werkes widmete, während Volksversammlungen und Senat sich in den dritten Band teilen Mußten.”

419 HÖLKESKAMP 89.o. „Dabei gilt Xxxxxxx die Magistratur als die Bezugsgröße der beiden anderen Institutionen, als Zentrum und eigentlicher Ursprung der gesamten Ordnung.”, LINTOTT

82.o. „Die Stellung des Senats war zweitrangig gegenüber der Bürgerschaft und ihren Repräsentativen, den Magistraten.”. Hasonló kritikát fogalmaz meg XXXXXX is, aki egyben rávilágít a xxxxxxxx álláspont okára is. NIPPEL 177.o. „Die Konzentration auf die Magistratur ergibt sich schon daraus, daß ohne die Magistrate Senat und Volksversammlungen nicht handlungsfähig sind.” és NIPPEL 181.o. „Zwar zählt er alle die Felder auf, in denen der Senat regelmäßig Beschlüsse faßte, aber er beharrt darauf, daß diesen keine rechtsverbindliche Kraft innewohnte, es Ratschläge waren, deren Ausführung in das Belieben der Magistrate gestellt war.”

420 XXXXX, Xxxxxx: Römische Altenthümer, Weidmannsche Buchhandlung, Berlin, 1867 (továbbiakban: LANGE) 332.o. „Er (der Senat) hatte, wenn auch nicht der Form, so doch der Sache nach Zügel der Regierung in der Hand, während die Magistrate seine ausführenden Organe waren.”

421 KUNKEL Senatsherrschaft 21.o. „Es scheint mir ausgeschlossen, daß darin jemals eine unumschränkte, vom Willen der Aristokratie, und d.h. des Senats, unabhängige Beamtengewalt Platz gefunden hat.”

422 XXXXX, Christian: Die ersten unter den Ersten des Senats, in: Gedächtnisschrift für Xxxxxxxx Xxxxxx, Xxxxxxxx Xxxxxxxxxxx, Frankfurt am Main, 1984, 185-204.o. (továbbiakban: MEIER) 185.o.

„Denn es scheint doch inzwischen klar zu sein, daß der Senat das zentrale und entscheidende Regierungsorgan war, das die politische Führung in Rom bis unzählige Einzelfragen hinein ausübte.”

XXXXXXXX,423 legújabban pedig RAINER424) már a senatus vezető szerepét emelik ki.

A senatus működéséről sok adatot találunk Xxxxxxxxx, ezek nagy része azonban a politikai kérdésekkel (kül- és belpolitika) kapcsolatos,425 amelyeket kizártam jelen vizsgálatból. Ezekkel összefüggésben csak az állam pénzügyeinek irányítása az,426 ami közelebbről érinti témánkat. Megfigyelhető, hogy Xxxxxx a senatus – ami már a királykorban kialakult mint tanácsadó szerv427 – jelentőségét eltúlozza és az állam fő irányító szervének tekinti már a második könyvétől, tehát már a köztársaság kezdetétől.428 Bár ezt a hangsúlyos szerepet XXXXXX már a korai köztársaságtól igazoltnak tartja,429 ez inkább csak később alakulhatott ki. A korai köztársaságban annak ellenére, hogy az államberendezkedést arisztokratikus hatalomgyakorlásnak tekinthetjük,430 a senatusnak még nem lehetett ilyen döntő szerepe. Ezt a megállapítást egyébként alátámasztja maga a liviusi mű is, mivel annak ellenére, hogy a senatus működését Xxxxxx eltúlozza, az első tíz könyvben mégis sokkal kevesebbszer említi mint a későbbiekben, ami igazolja, hogy kezdetben az valójában nem játszott annyira fontos szerepet. A második pun háború idejétől azonban már elfogadhatjuk azt, hogy a senatus az államélet irányításának fő szerve,

423 STAVELEY 121.o. „Rome during the republican era was governed in practice by an oligarchy.”

424 XXXXXX Xxxxxxxxxxx 144.o. „Im Vergleich und Zusammenspiel von Senat-Magistraten- Volksversammlungen gebührt xxxxxx ersterem die wichtige Rolle des Koordinators.”

425 A konkrét döntések mellett Xxxxxx például a princeps senatus személyét is mindig megemlíti. (Liv. 27.11.12., 29.37.1., 34.44.4., 38.28.2., 41.27.1.). Vö. MEIER 191.o. „Xxxxxx vergißt nie zu erwähnen, wenn die jeweiligen Censoren bei der lectio senatus an diese Stelle setzten.”

426 Polyb. 6.13. „Ezekbe az ügyekbe pedig a népnek egyáltalán nincsen semmi beleszólása.” (ford.: XXXXXXXX Xxxxx)

427 PORZIG szerint elnevezése ellenére már kezdetben sem a legöregebb emberek gyűlése volt, mint ahogy a történelmi időkben már bizonyíthatóan nem. Vö. XXXXXX, Xxxxxx: Senatus Populusque Romanus, (in: Das Staatsdenken der Römer) Wissenschaftliche Buchgesellschaft Darmstadt, 1966, 104-115.o. (továbbiakban PORZIG) 105.o.

428 Erre jó példa a „sentatus consultum ultimum”, melynek első említése Xxxxxxxxx Kr. e. 384-ből még bizonyosan visszavetítés. (Liv. 6.16.3.)

429 KUNKEL Senatsherrschaft 21.o. „Es scheint mir ausgeschlossen, daß darin jemals eine unumschränkte, vom Willen der Aristokratie, und d.h. des Senats, unabhängige Beamtengewalt Platz gefunden hat.”

430 Polyb. 6.11., STAVELEY 121.o.

ami nem vitatott a modern irodalomban sem,431 annak ellenére, hogy annak nem jogi, hanem társadalmi alapja volt.432

A senatus működésével kapcsolatban most csak a senatusi határozat meghozatalára térek ki. Ehhez mindig szükség volt a senatus ülésének összehívására, amit csak imperiummal rendelkező magistratus tehetett meg433 és ami LANGE szerint a senatusi ülés érvényességéhez elengedhetetlen volt.434 Az összehívó döntötte el az ülés helyét, az általában a Curia Hostilia435 épülete volt, de más helyeken is sor kerülhetett az ülés megtartására.436 A senatus Xxxxxx alapján mindig nappal ülésezett, LANGE szerint ez csak főszabály volt és ettől eltérhettek,437 de Xxxxxx ezt nem igazolja, éjszaka még sürgős esetben sem hívták össze.438 Az összehívó volt egyben a levezető elnök is,439 ő döntötte el azt is, hogy ki lehet jelen az ülésen,440 ő határozta meg a tanácskozás témáit is. A senatus ülései általában

431 KUNKEL 6.o. Senatsherrschaft 13.o. „Daß der Senat zum mindesten in der späteren Republik tatsächlich das eigentliche Regierungsorgan war, ist offenkundig und umbestritten...”, hasonlóan XXXXXX „...im Senat liegen die Fäden nicht nur der Außenpolitik, sondern des gesamten politischen Lebens zusammen. Richtig ist, dass der Senat für alles, was die allgemeine Staatsleitung anbetraf, zuständig war.” XXXXXX Xxxxxxxxxxx 139.o.

432 KUNKEL 6.o. Senatsherrschaft 13.o. „De iure sei der Magistrat unabhängig vom Willen des Senats. Das Senatusconsultum sei ein bloßer Ratschlag, den der Magistrat befolgen oder nicht befolgen könne.”, LANGE, Xxxxxx: Römische Altenthümer, Weidmannsche Buchhandlung, Berlin, 1867 (továbbiakban LANGE) 332.o. „...so doch der Sache nach die Zügel der Regierung in der Hand, während die Magistrate seine ausführenden Organe waren...”

433 LANGE szerint egészen pontosan „...diejenigen Magistrate, welchen das jus cum partibus agendi zustand.” (LANGE 361.o.), mivel később ez megillette a néptribunust is, amire éppen Xxxxxx hozza a legkorábbi példát. (Liv. 22.61.7. Kr. e. 216-ból) LANGE 362.o. Az összehívás szóban, kikiáltó (praeco) útján történt. Liv. 3.38.8. „Postquam audita vox in foro.”

434 LANGE 363.o. „Zur Gültigkeit einer Senatssitzung gehörte eine formell richtige Berufung.”

435 Liv. 22.55.1., 28.38.14., 30.21.4.,42.8.4., Gell. 14.7.7., DE RUGGERIO 32.o.

436 Capitolium (Liv. 8.5.1, 24.10.1., 26.1.1., 32.8.1., 38.57.5.), Castor és Pollux temploma (Cic. in

Verr. 2.1.49.(129)), a Városon kívüli Bellona (Liv. 26.21.1., 28.38.2., 30.40.1., 33.24.5., 38.44.10.,

39.29.4., 41.6.4., 42.9.1., 42.21.6., 42.28.2., 42.36.2.) vagy Apolló (Liv. 34.43.2.) szentélye lehetett az ülés helye, ez utóbbit akkor használták, ha olyan idegen követeket akartak meghallgatni akik nem léphetek be a városba.

437 LANGE 370.o. „Rücksichtlich der Tageszeit waren die Sitzungen des Senats an die Regel gebunden, daß weder vor Sonnenaufgang noch nach Sonnenuntergang ein gültiger Beschluß gefaßt werden durfte” (...) Jedoch kamen in dringenden Fällen als Ausnahmen von jener Regel auch Nachtsitzungen vor.” Ezt igazolja LANGE szerint Xxxxxx, de álláspontom szerint ez a forráshely éppen azt igazolja, hogy éjszaka már nem hoztak határozatot. Cic. fam. 1.2.3. „Hac contorversia usque ad noctem ducta, senatus dimissus;”. Viszont a két LANGE által felhozott Xxxxxxxxx-hely igazolni látszik az éjszakai ülés lehetőségét. Vö. Xxxx. 9.62., 11.20.3.

438 Liv. 44.20.1. „... nisi vesper esset, extemplo senatum vocaturi consules fuerint.”, talán a XII táblás törvény általános tilalma miatt, (XII tab. 8.26.) Xxxxxxx sem indokolja a tilalom okát: „...senatus consultum ante exortum aut post occasum solem factum ratum non fuisse,” (Gell. 14.7.8.)

439 Gelliustól tudjuk, hogy ezt is a szokásjog rendezte, sőt Xxxxx írt is egy kommentárt erről e kérdésről, bár az már Xxxxxxx idejére elveszett. Vö. Gell. 14.7.1-3.

440 Liv. 27.8.8., 39.55.3., 40.20.1., 43.2.1.

nyilvánosak voltak, ilyenkor az ajtókat nyitva hagyták441 és így a nép is hallhatta, hogy mi történik odabent.442

A senatusi üléseken résztvevők pontos számát nem ismerjük, mivel nem volt meghatározva a határozatképességhez szükséges létszám,443 de utalásokból tudjuk, hogy azon néha alig egy páran lehetettek csak jelen.444 Ambracia ügyében például a consul egy olyan ülésen melyen csak kevesen jelentek meg (per infrequentiam) tudott egy számára megfelelő kiegészítő határozatot megszavaztatni.445 Xxxxxxxxx csak két esetet találunk amikor a senatus meghatározta, hogy későbbi döntésénél legalább hány tagjának kell jelen lennie: egy Kr. e. 186-ban hozott döntés szerint legalább száz főnek, ha valaki a bacchanáliákkal összefüggő vallási szertartást kíván engedélyeztetni,446 míg egy Kr. e. 172-ben hozott határozat szerint legalább százötven tagnak, a fogadalmi játékokra költhető összeg meghatározásakor.447 Alapesetben tehát csak a jelenlévők többségének szavazata volt szükséges egy-egy kérdés eldöntéséhez,448 kényes vagy fontos ügyekben azonban elő lehetett írni egy minimum létszámot.449 Ebből a két forráshelyből viszont következtethetünk arra, hogy kevésbé fontos ügyekben még száz fő alatti létszám sem lehetett szokatlan.

A szavazás kétféle módon történhetett HEUSS szerint450 vagy formális szavazással vagy ha a tanácskozás során egyértelműen világossá vált a többségi vélemény, akkor formális szavazás nélkül. Ez utóbbit úgy kell elképzelnünk, hogy az egymással ellentétes véleményt kifejező szónokok köré gyűltek azok akik az illető álláspontját osztották és így már puszta szemrevételezéssel is eldönthető volt, hogy

441 LANGE 374.o. „Die Sitzungen waren insofern öffentlich, als sie bei offenen Thüren stattfanden...” 442 LANGE 374.o. „Deshalb konnten den Tribunen in der Zeit, als sie noch nicht Zutritt zum Senate hatten, nicht verwehrt werden einen Sitz vor den Thüren des Senats zu usurpieren...”‌

443 LANGE 365.o. „...so gab es anfangs keine Bestimmungen über die zur Beschlußfähigkeit erforderliche Zahl von Senatoren.”

444 LANGE 365.o., Xxxxxx a távollét okait is csoportosította: vö. Cic. leg. 3.4.(11) „Senatori qui nec aderit, aut causa aut culpa esto;”

445 Liv. 38.44.6. „...per infrequentiam adiecit senatus consultu...”

446 Liv. 39.18.9., tehát harmada az elméleti létszámnak. A per elemzését ld. XXXXXX, Xxxxxxxx: Orgien, Ritualmorde und Verschwörung? Die Bacchanalien-Prozesse des Jahres 186 v. Chr., in: Große Prozesse der römischen Antike, Verlag C.H. Beck, München, 1997

447 Liv. 42.28.9., tehát fele az elméleti létszámnak.

448 Liv. 26.33.14. „Quod senatus maxima pars, censeat, qui adsient,”, LANGE 387.o. „Es entschied die absolute Majorität der Anwesenden.”

449 Ezt később a municipiumok működésénél jogszabály szabályozta. Vö. lex municipalis Malacitana LXII. 65-66. (FIRA I. 152.o.), XXXXXX, Xxxxxx: Lex Municipii Malacitani, C.H. Beck’sche Verlagsbuchhandlung, München, 1984 (továbbiakban SPITZL) 80.o.

450 XXXXX, Xxxxxx: Zur Thematik republikanischer „Staatsrechtslehre”, (in: Festschrift für Xxxxx Xxxxxxxx) Vanderhoeck & Ruprecht in Göttingen, Göttingen, 1979, 71-89.o. (továbbiakban HEUSS)

78.o. „Es geschähe auf zwei Weisen, entweder per discessionem, also durch Abstimmung, oder durch die Umfrage bei der Diskussion.”

melyik álláspontot támogatja a többség,451 ezért a formális szavazásra már nem volt szükség. Xxxx csak kiélezett helyzetekben kerülhetett sor, de az akkor is egyszerre és nyíltan történt. Xxxxxx legalábbis nem ír egyenkénti szavazásról, bár Xxxxxxx egyik forráshelye szerint talán ez is lehetséges volt.452 Álláspontom szerint ugyanakkor ez a „per singolorum sententias exquisitas” inkább a vitában jelentette a személyenkénti felszólalás lehetőségét és nem a személyenkénti szavazást. XXXXX is a fenti a kétféle szavazást különbözteti meg azzal, hogy szerinte a szavazásban nem volt különbség: a második esetben a vélemények elhangzása után ugyanúgy szavaztak, mint ahogy az első esetben.453

A senatus a döntéshozatal előtt vallási kérdésekben kikérte a pontifexek

„szakvéleményét”.454 Ambracia elfoglalása ügyében a senatus elrendelte az eredeti állapot helyreállítását, mivel azt nem tekintette háborúban elfoglaltnak.455 Az elhozott szobrok ügyében ugyanakkor kijelentette, hogy:

Liv. 38.44. „...meg kell kérdezni a főpapok testületét, s majd az ő utasításuk szerint fognak eljárni.”456

Ez azért érdekes, mivel ami nem minősült hadizsákmánynak, annak sorsa sem lehetett kétséges, azt vissza kellett szolgáltatni. A tanács kikérése ezért vagy kibúvó keresését vagy egyszerű időhúzást jelenthetett.

A senatus a fogadalmi játékok költségeinek meghatározása kapcsán is először a pontifexekhez fordult Kr. e. 187-ben abban reménykedve, hogy vallási okra

451 Liv. 9.8.13., 22.56.1., 27.34.7. XXXXXX Xxxxxxxxxxx 132.o. „...weshalb sie auch als pedarii bezeichnete, als solche, die bei der Abstimmung (discessio) einer Meinung beitraten (pedibus ire in sententiam aliam).”

452 Varro szerint - Gellius tudósításában - két módon is történhetett a szavazás: közmegegyezéssel (talán felkiáltással) vagy ha nem volt egyértelmű, akkor egyenkénti szavazással: Gell. 14.7.9.

„...senatusque consultum fieri duobus modis: aut per discessionem, si consentieretur, aut, si res dubia esset, per singolorum sententias exquisitas”. Ezt viszont cáfolják Xxxxxx és Capito (mindkettőt szintén Xxxxxxx idézi), akik szerint a határozatot mindig az első módon hozták meg: „...nullum senatusconsultum fieri posse non discessione facta,” Xxxx. 14.7.13.

453 LANGE 379.o. „Diese Bezeichnung des Unterschiedes insofern ungenau, als natürlich im letzteren Falle nach der Umfrage auch noch eine discessio stattfand.”

454 XXXXXXXX ugyan csak általában említi a pontifexek ezen tanácsadó tevékenységét, amely azonban alátámasztja a fentieket. Vö. WIEACKER 354.o. „Endlich und vor allem erteilten die pontifices auf Ansuchen auch Gutachten (responsa) für die richtigen Mittel und Wege besonders zur Heilung eingetretener Störungen der pax Deum.”

455 Részletesen ld. A votum c.fejezetben.

456 Liv. 38.44.5. „...placere ad collegium pontificum referri, et quod ii censuissent fieri.”

hivatkozással gátat tudnak vetni a költekezésnek. A válasz azonban nem hozott döntést az ügyben:

Liv. 39.5. „Mikor a főpapok kijelentették, semmiféle vallási előírás nem szabályozza, mennyi lehet a játékok költsége,”457

Ennek ellenére a senatus mégis 80.000 as összegben maximálta az elkölthető összeget.458 A játékokra költhető közpénz korlátozása később is megjelenik, de akkor már Xxxxxx nem utal a kérdés vallási hátterére, viszont arra igen, hogy ezt a döntést már megelőzte, egy – ugyan Xxxxxx által akkor nem említett459 – korábbi hasonló döntés:

Liv. 40.44. „Ezért a játékokra nem hajthat be, szedethet össze, vehet át s fordíthat több pénzt mint amennyit L. Xxxxxxxx és Cn. Xxxxxxx consulok idejében a játékok költségeit megszabó senatusi döntés megengedett. A senatus ezt a rendelkezést annak idején a Ti. Sempronius aedilis által megrendezett játékok mérhetetlen költségei miatt hozta,”460

Később Kr. e. 176-ban a senatus a Latin ünnepek megismétlését szintén a pontifexek szakvéleménye alapján rendelte el.461 A pontifexek szaktanácsa (responsum) vallási ügyekben végig megmaradt a köztársaság idején.462

A senatus döntése formailag egy senatusi javaslat (senatus consultum)463 volt, de Xxxxxx egyéb kifejezéseket is használ.464 Az első kifejezés jól mutatja, hogy eredetileg a senatus csak tanácsadó szerv volt,465 de idővel az állami élet irányítója

457 Liv. 39.5.10. „Cum pontifices negassent ad religionem pertinere quanta impensa in ludos fieret,”

458 Liv. 39.5.10.

459 Xxxxxx a Kr. e. 183. év eseményei között nem említi, sem a Liv. 38.56-ban, sem később.

460 Liv. 40.44.11. „...neve quid ad eos ludos arcesseret cogeret acciperet faceret adversus id senatus consultum quod X.Xxxxxxx Xx. Baebio consulibus de ludis factum esset. (12.) Decreverat id senatus propter effusos sumptus factos in ludos Ti. Sempronii aedilis,”

461 Liv. 41.16.2.

462 Cic. Att. 4.1. „...quod de domo nostra nihil adhuc pontifices responderunt.”

463 Liv. 42.9.4.

464 Pl. „decrevit”: Liv. 42.5.16., 42.28.8., 45.2.2., „censuerat”: Xxx. 42.28.9., „censuerunt”: Liv.

39.39.10., „iudicavit”: Liv. 38.42.6. „iussu”: Liv. 43.8.8., „mandatum”: Liv. 43.11.4., „responsit”:

Liv. 45.3.6.

465 MOMMSEN is ezt az értelmét fogadja el, vö. például XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 3. 1022.o.

„Vorberathung des magistratischen Decrets” és XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 3. 1026.o. „Das Recht des Körperschaft beschränkt sich darauf die von einem dazu berechtigten Magistrat an sie gerichtete

lett, amikor a „tanács” a gyakorlatban egyenesen „parancsot” jelentett, amit a Xxxxxx által időnként használt másik kifejezés jól mutat (decretum).466 A határozatot mindig szóban hozták, de a történelmi időkben ez után már írásba foglalták467 és azt Ceres templomában az aedilisek őrizték meg. A senatus feladata az államélet folyamatos irányítása volt. Xxxxxxxxx, ahogy Xxxxxxxxx is,468 a senatusi tanács az államélet egyértelmű irányító eszközeként jelenik meg. A köztársasági államberendezkedés elsősorban ezzel pótolta az évenként változó magistratusok közötti váltásból eredő töréseket. Ezt a feladatot két módon töltötte be: az ún. szűkebb értelemben vett tanácsadással a magistratus kezdeményezésére egy konkrét ügyben és a tágabb értelemben vett tanácsadással: a magistratusok tevékenységének elvi irányításával.

A szűkebb értelemben vett tanácsadás esetében tehát a senatushoz maguk a tisztségviselők fordultak kérdéssel. Ennek legkorábbi Xxxxxx által tárgyalt esete M. Xxxxxx Xxxxxxxx dictator Xxxx bevétele előtt a zsákmány ügyében fordult a senatushoz, hogy mit is tegyen azzal.469 A senatusi vitában két álláspont került szembe: az egyik szerint szét kell osztani a nép között úgy, hogy aki részesedni akar belőle az menjen is el érte, a másik szerint viszont a zsákmányt a kiürült államkincstár feltöltésére kell felhasználni.470 Végül az első álláspont győzedelmeskedett, ami Xxxxxx szerint a senatus népszerűségét növelte,471 mert ennek hatására nagy tömeg ment el Veiibe és széthordta a zsákmányt. A sors fintora, hogy később ezzel kapcsolatban Xxxxxxxxx mégis elítélték, mivel a zsákmánnyal nem számolt el megfelelően.472 Xxxxxx ezen tudósítása azonban nem minden részletében fogadható el hitelesnek: valószínűtlen ugyanis, hogy a közeli Veiiből ebben a korai időben (Kr. e. 396) a dictator levelet írt volna a senatusnak, ez csak később, a távolabbi hadszínterek esetén volt gyakorlat. Az is valószínűtlen, hogy a senatus

Frage zu beantworten.”. Ezt viszont többen kritikával illetik. Vö. BLEICKEN Lex publica 26.o.

„...erscheint bei Mommsen allein der magistratische Wille als wirklich relevante, weil rechtlich faßbare Gewalt, der Senatsbeschluß nur als Ratschlag für den Magistrat.”, KUNKEL Senatsherrschaft

15.o. „...daß der Magistrat die beherrschende Figur und der Senat, wie er (MOMMSEN) sich einmal ausdrückt, nur deren ‘Verstärkung’ sei.”

466 Liv. 42.5.16., 42.28.8., 45.2.2., Cic. fam. 12.15a.1. „senatus decrevit”

467 Liv. 3.55.13. Kr. e. 449-ben még valószínűleg nem, de később már igen: „Haec Xxxxxxxxx iussu senatus scripta...” (Liv. 43.8.8.). Vö. XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 546.o.

468 A teljesség igénye nélkül, pl: Cic. fam. 8.8.5., 8.8.8., 9.15.4., 10.16.1., 10.22.3., 10.31.4., 12.22.3.,

12.28.2., 15.4.3.

469 Liv. 5.20.3. „...quid de praeda faciendum censerent?”

470 Liv. 5.20.4-5.

471 Liv. 5.20.10. „...quae popularem sentatum faceret.”

ebben a korai időben a népszerűséget kereste volna, amikor Xxxxxx ugyanezen az időből a senatorok és a nép közötti elkeseredett harcokról tudósít! A szabad zsákmányolásra inkább a dictator adhatott engedélyt, ezzel azonban a fenti történet elfogadható hitelesnek: mivel az ostrom a közelben folyt, ezért életszerű, hogy az érdeklődők felkeresték a helyszínt.473 A későbbiekben azonban a senatus ezt a fajta tanácsadást általában nem kedvelte, Xxxxxx több helyen is ír olyan esetekről, amikor a tanácsot kérőtől megtagadták azt azzal, hogy a tanácsot kérő a helyszínen sokkal jobban meg tudja ítélni, hogy mit kíván az állam érdeke.474

A tágabb értelemben vett tanácsadás már tényleges irányító tevékenységet jelentett, ami a gyakorlatban a fejlett köztársaság idején mint kötelezően betartandó irányító eszköz működött. Ezekben az esetekben a senatus már kérés nélkül is utasította a magistratusokat: elsősorban a consult475 és a praetort,476 ritkábban a quaestort,477 aedilist478 és provinciában tevékenykedő promagistratusokat,479 de még az egyéb állami szereplőket480 is. Ez a második pun háború idejétől a távolság miatt sokszor levélváltás481 útján történt.482

Az állami pénzügyek területén megállapíthatjuk, hogy bár a mai költségvetéshez hasonló rendszer még nem működött Rómában,483 ugyanakkor valamilyen tervszerűség már ekkor is volt, amit csak a senatus láthatott át és foghatott össze, különben minden magistratus saját önös érdekét nézte volna,484

472 Liv. 5.32.8. „Qui die dicta ab L. Apuleio tribuno plebis propter praedam Veientanam...”, Liv.

5.32.9. „Absens quindecim milibus gravis aeris damnatur.”. Xxxxxxxxxx szerint a vád: a zsákmányból származó bronz ajtó elsikkasztása volt. Vö. Plut. Cam. 12.1.

473 A döntésnek természetesen volt racionális alapja: mivel az ostrom évekig tartott, de közben a katonák személye cserélődött, ezért nem lett volna igazságos, hogy csak azok részesülhessenek a sikerből, akik éppen a győzelem évében voltak katonák. A zsákmányt és annak jogi sorsát részletesen ld. Az adásvétel c. fejezetben.

474 Liv. 24.14.5., 40.16.6.

475 Liv. 26.27.6, 29.36.11., 30.2.8., 30.24.2., 31.11.1., 36.2.1., 36.2.7., 37.50.1., 40.37.2., 42.28.1.

476 Liv. 30.2.8., 30.24.2., 32.1.6., 36.2.12., 37.50.9., 43.2.3., 43.4.11., 43.11.4., 45.13.9., Gell.

15.11.1.

477 Liv. 45.13.12.

478 Liv. 23.25.1.

479 Liv. 30.1.7.

480 A pontifex maximust (Liv. 40.37.2.), a decemvireket (Liv. 25.12.11., 40.37.2., 42.20.2.)

481 Liv. 21.51.5., 23.24.1., 24.14.9., 26.2.4., 30.24.2., 31.11.1., 37.57.4., 40.16.6., 41.6.11.

482 Ezeket általában a magistratusok saját rabszolgái vagy szabadosai szállították. Vö. KOLB, Anne: Transport und Nachrichtentransfer im Römischen Reich, Klio Beträge zur Alten Geschichte, Akademie Verlag GmbH, Berlin, 2000 (továbbiakban KOLB Nachrichtentransfer) 21.o.

483 BEIGEL 105-106.o.

484 Erre utal GAST szerint egy későbbi építési jelentés is. Vö. GAST 37.o. „...die Bauten des Zensors Fulvius werden summarisch nach Umfang und Nutzwert höher eingeschätzt als seines Kollegen.”

ezért a senatus hatáskörébe került az állam pénzügyi irányítása.485 Xxxxxxxx szerint a senatus feladata elsősorban az állami pénzügyek kezelése volt.486 A senatus irányító tevékenységét az biztosította, hogy a kincstárból kifizetést – a consul kivételével – minden magistratus csak a senatus előzetes engedélyével rendelhetett el.487 Ezzel kapcsolatban találunk arra példákat, hogy a senatus állami pénz kifizetését megtagadta, ha a magistratus nem egyeztetett előre a döntés pénzügyi hátteréről. Erre legszemléletesebb példa a korábban már bemutatott Xxxxxx dictator esete, aki a fogolycseréről történt megállapodás pénzügyi részéhez nem kérte ki a senatus előzetes hozzájárulását. Ezért a kifizetést a senatus nem engedélyezte, – egészen pontosan csak halogatta a döntést, de a hadvezér egy időn túl már nem várhatott –, így végül saját pénzéből egyenlítette ki a különbséget.488 Livius hallgat arról, hogy később ezt megtérítették-e számára, valószínűleg azonban nem, mivel nem sokkal ez után a senatus kifejezetten megtiltotta azt, hogy a hadifoglyokat pénzért kiválthassák, hogy az ellenséget ne segítsék készpénzzel.489

A senatusnak az állami vagyonhoz kapcsolódó állandó feladatköre volt az is, hogy utólag eldöntse, hogy egy-egy várost háborúban elfoglaltnak minősítenek-e490 vagy sem.491 Bár ez részben külpolitikai szerephez tartozik, de érintette az állami vagyont is, mivel amit nem háborús hódításnak minősítettek, azzal kapcsolatban se hadizsákmányról, se diadalmenetről nem lehetett szó.492 Ez a kérdés persze összefüggött római politikusok egymás közötti hatalmi harcával is: erre jó példa amikor a consul kimondatta a senatussal, hogy Ambraciát nem erőszakkal foglalták

485 GEDEON 41.o. „Mivel a senatus hatáskörébe tartozott az állam pénzügyi irányítása...”, GEISSLER 52.o. „(Senat) ... als Xxxxxx xxx Finanzhoheit über die Einnahmen und Ausgaben...”

486 Polyb. 6.13. „Ami a senatust illeti, ennek feladata elsősorban az állam pénzügyeinek intézése.”, Polyb. 6.14. „...mindenekelőtt pedig övé a döntő szó az állami bevételek és kiadások ügyében.” (ford.: XXXXXXXX Xxxxx)

487 Polyb. 6.12. „Ugyanis a quaestorok egyetlen tétel kifizetéséről sem dönthettek a senatus határozata nélkül, kivéve a consulok rendelkezésére bocsátott összegeket.” (ford.: XXXXXXXX Xxxxx)

488 Részletesen ld. A dictator x. xxxxxxxxxxxx. Vö. Liv. 22.23.8, Plut. Fabius 7.4-5., XXXX, Xxxxx: Captivus Redemptus, Gesammelte Schriften, Böhlau Verlag, Köln-Graz, 1963, 25-45.o. (továbbiakban LEVY Captivus Redemptus) 72. (28.o.)

489 Liv. 22.61.2. Erről részletesen ld. A mutuum publicum c. fejezetben, a hadifoglyok helyzetéről pedig Az adásvétel c. fejezetben.

490 Liv. 26.32.2. Az „urbem recipi non capi” javaslat ellenére, Xxxxxxxxx elfoglaltnak minősítették és ezért jóváhagyták Xxxxxxxxx intézkedéseit, vö. Liv. 26.32.6. „...acta M. Xxxxxxxx quae is gerens bellum victorque egisset rata habenda esse;”

491 Liv. 38.44.6. „...adiecit senatus consultum, Ambraciam vi captam esse non videri.”, Liv. 43.4.13.

„...senatum Abderitis iniustum bellum illatum conquirique omnes, qui in servitute sint, et restitui in libertatem aequum censere.”, Liv. 43.8.7. „...quae Chalcidenses querantur acta, ea senaturi non placere; si qui in servitutem liberi venisset, ut eos conquirendos primo quoque tempore restituendosque in libertatem curaret;”

492 Részletesen ld. Az adásvétel c. fejezetet.

el. A harc itt kettős volt: a consul személyes ok miatt került szembe a hadvezérrel,493

ezért támogatta a meghódítottak ügyét:

Liv. 38.43. „...bevezette a senatus elé az ambraciai követeket, akiknek ő

sugalmazta, hogy milyen vádakkal álljanak elő.”494

A döntést azonban sokáig halogatni tudta a másik consul, aki viszont védelmébe vette a hadvezért. Amikor azonban egyszer betegsége miatt nem tudott megjelenni, társa mégis keresztül tudta vinni a városlakókra kedvező döntést, amelyben a senatus elrendelte az eredeti állapot helyreállítását, amit később egy kiegészítő határozattal is pontosítottak, ami szerint:

Liv. 38.44. „Ambraciát nem erőszakkal foglalták el.”495

Az állami vagyonnal való gazdálkodás körében a senatus utasíthatta a magistratust kölcsön felvételére,496 de egyes konkrét feladatok megvalósítására is: építkezés elrendelése,497 templomok felszentelésére,498 egyes épületek499 és szobrok500 helyreállításának elrendelése, áldozatok501, ünnepek,502 játékok503 megrendezése. Ezekkel kapcsolatban a senatus határozta meg a játékok költségeit, melyeket a növekedő fényűzés miatt igyekezett korlátozni.504 Erre először Kr. e. 187-ben hoztak döntést, amikor a hadvezér által a diadalmenethez kapcsolódó fogadalmi játékokra költhető összeget 80.000 asban maximálták.505 Ezt a korlátozást később még kétszer is megismételték,506 majd Kr. e. 172-ben az összegszerű

493 Liv. 38.43.1.

494 Liv. 38.43.2. „...legatos Ambracienses in senatum subornatos criminibus introduxit,”

495 Liv. 38.44.6. „...Amraciam vi captam esse non videri.”

496 Cic. fam. 12.28.2. „Tibi autem ex senatus consulto imperandum mutuumque sumendum censeo.”

497 Liv. 10.37., Cic. in Piso. 22. 52. „...pecunia publica aedificandam domum censuerunt.”

498 Liv. 23.30., 29.12.

499 Cic. Att. 4.2. „...cum consules ex senatus consulto porticum Catulli restituendam locassent. (...)...senatui placere mihi domum restitiui...”

500 Cic. fam. 12.15a.1. „...senatus decrevit, ut Minerva nostra, custos Urbis, quam turbo deiecerat, restitueretur.”

501 Liv. 25.12.11, 28.11.7, 42.28.9.

502 Liv. 30.21.10.

503 Liv. 25.12.12, 26.23.3, 30.2.8, 40.44.10, 42.28.9.

504 GEDEON 41.o.

505 Liv. 39.5.10.

506 Liv. 40.44.10. Kr. e. 179-ben, visszautalva a Kr. e. 183. évre is, bár ott Xxxxxx nem említi. (Vö. Liv. 39.56.)

korlátozás helyett a senatus legalább százötven tagjának jelentétében meghatározandó összeghez kötötték a játékok költségét.507 A fenti példák mutatják, hogy a megnövekedő hadizsákmány miatt a hadvezérek egyre fényűzőbb és pazarlóbb játékokat szerveztek saját dicsőségük emelésére, amit egy idő után a senatus a közérdek miatt korlátozni kényszerült.508 Érdekes senatusi döntést figyelhetünk meg Xxxxxxxxx P. Xxxxxx esetében, aki mint propraetor ajánlott fel játékokat Jupiternek Hispániában Kr. e. 193-ban és amelynek költségeire utólag pénzt kért a senatustól, amire azonban elutasító választ kapott:

Liv. 36.36. „Ez példa nélkül álló és teljesíthetetlen követelésnek látszott. Ezért úgy döntöttek, hogy a játékok költségeit, amelynek megtartására a senatus jóváhagyása nélkül, egyedül saját elhatározásából tett fogadalmat, ha erre a célra megtartott egy bizonyos összeget a hadizsákmányból, ha nem, a saját pénzéből kell fedeznie.”509

Ez a megoldás ellenkezett azzal az elvvel, hogy közcélra történő felajánlást közpénzből kell finanszírozni, valószínűleg politikai harc állt az eset mögött. Sajnos Xxxxxx csak arról tudósít, hogy a játékok végül megrendezésre kerültek, de nem ír azok anyagi forrásáról. A senatus indokolása azért is cinikus, mivel a távoli hadszíntéren hozandó gyors döntések esetében lehetetlen volt a senatus véleményét kikérni, ilyenre sehol sem találunk Xxxxxxxxx tudósítást. Egy korábbi esetben, miután Xxxxxx Hispániában egy katonai lázadás alkalmával játékok megtartására tett fogadalmat, ezek megrendezését a kincstárba beadott zsákmányból a senatus Kr. e. 206-ben még vita nélkül engedélyezte.510 Időközben azonban megszűnt a háborús fenyegetettség, ami lehetővé tette a hadvezér elleni fellépést, ami később bevádolásához is vezetett Kr. e. 187-ben.

507 Liv. 42.28.9.

508 Hasonló okból később az egyéb játékok költségeit törvényben is korlátozták. Vö. Gell. 2.24.3. lex Fannia (ROTONDI 287.o. lex Fannia cibaria Kr. e. 161.), Gell. 2.24.7. lex Licinia (ROTONDI

327.o. lex Licinia sumptuaria Kr. e. 103(?))

509 Liv. 36.36.2. „Novum atque iniquum postulare est visus; censuerunt ergo, quos ludos inconsulto senatu ex sua unius sententia vovisset, eos vel de manubiis, si quam pecuniam ad id reservasset, vel sua ipse impensa faceret.”

510 Liv. 28.38.14.

Az állami szerződéseket érintő feladata volt a senatusnak a censorok részére az építkezésre költhető állami bevételek meghatározása is.511 Ez úgy működött, hogy a censorok rendelkezésére bocsátottak egy határozott keretösszeget (pecunia attributa)512 amiből aztán a censorok rendelkezése alapján a quaestor teljesítette a tényleges kifizetéseket és egyben nyilvántartotta a még rendelkezésre álló összeget is. A senatus nemcsak a censorok, de a praetorok által elkölthető összegeket is meghatározta, amikor azokat vallási jellegű feladatok ellátásával bízták meg:

Liv. 25.12. „...az atyák úgy döntöttek, hogy Xxxxxxxxx játékokat kell felajánlani és rendezni, s ha ez megtörtént, a praetornak adjanak tizenkétezer érc ast s két nagy áldozati állatot a szent cselekmények végrehajtásra.”513

A senatusi döntésekkel kapcsolatban sokszor megjelenik az állam érdekére való hivatkozás.514 Ezzel magyarázható például, hogy a csaló hadiszállítók ellen először mégsem léptek fel, mert:

Liv. 25.3. „...az atyák ilyen időkben nem akarták megsérteni az állami bérlők testületét.”515

Ezt XXXXXXXXXX a publicanusok növekvő politikai hatalmával magyarázza,516 de a forráshely szóhasználata ellenére, amit én visszavetítésnek tartok, ekkor még nem a

511 Liv. 40.46.16., Liv. 44.16.9., GAST 100.o. „Sobald ihnen /die Zensoren/ die Gesamtsumme der zum Bauen zu verwenden Mittel vom Senat bewilligt worden war,”, GEISSLER 52.o. „Insofern waren die censores zwar vom Senat abhängig.”, KUNKEL Staatsordnung 461.o. „Das Organ ... war der Senat, von dessen Geldzuweisungen ja auch die Bautätigkeit der Zensoren selbst abhing.”

512 Polyb. 6.13. „Ugyancsak a senatus dönt a legfontosabb és legnagyobb ráfordítások ügyében is, ugyanis ez szabja meg, hogy a censorok ötévenként mennyit költhetnek a régi középületek karbantartására és új épületek emelésére.” (ford.: XXXXXXXX Xxxxx), BEIGEL szerint ez a várható éves adóbevétel fele volt: „Der Senat eröffnete zu diesem Behuf den Zensoren einen Kredit zur Hälfte und zuweilen im Gesamtbetrage der einzunehmenden Jahressteuer” (BEIGEL 106.o.), ezt azonban Xxxxxx csak egy esetben támasztja alá (Liv. 44.16.9.), és egyszer írt a terjes adóbevételről, így ezekből nem lehet általános következtetést levonni. (Liv. 40.46.16.). XXXXXXXXX szerint viszont az 5 éves ciklussal számolva, a római állam a bevételei 10-20%-át költötte évente építkezésekre. Vö. MARQUARDT 85.o. Xxxxxxxxx azonabn mindkét eset kivételesen magas lehetett, más esetekben ugyanis nem az összegekről.

513 Liv. 25.12.12. „...censuerunt patres Apollini ludos vovendos faciendosque et, quando ludi facti essent, duodecim milia aeris praetori ad rem divinam et duas hostias maiores dandas.”

514 Liv. 10.25.17., 22.57.1., 24.14.5., 25.7.4., 26.16.4., 31.11.2., 33.45.4., 37.50.6., 40.16.6.

515 Liv. 25.3.12. „... quia patres ordinem publicanorum in tali tempore offensum nolebant.”

516 MALMENDIER 51.o.

befolyásuk váltotta ezt ki, hanem a hadiszállítások zavartalanságának biztosítása volt az ok, amit a senatus nem akart kockáztatni.

2.4. Az aerarium

A közjogi szerződésekkel kapcsolatban ki kell térnünk az aerarium rövid bemutatására is, ami kettős jelentéssel bírt. Egyrészről jelentette földrajzilag a kincstárat, tehát azt a helyet a Capitoliumon, a Saturnus templomban,517 ahol az ingó állami vagyon legértékesebb részét képező készpénzt és nemesfémeket,518 ill. a szintén fontos hadijelvényeket,519 később pedig az állami élettel és az állami vagyonnal kapcsolatos iratokat is őrizték.520 Az aerarium elnevezését a „réz”-ről (aes) kapta, melynek értékét a korai időkben tömbökbe öntve, annak tömege alapján állapították meg (aes rude).521 Később a pénzverés megjelenésével is megtartotta ezt az elnevezését,522 ami ekkor egy font réz értékét jelentette (aes grave),523 sőt ebből eredt az első pénznem (as) elnevezése is Rómában,524 de megtartották ezt az elnevezést még az ezüst pénz elterjedése után is. Xxxxx szerint a rézből eredt az államkincstár elnevezése,525 ami egyben annak ősi eredetét is igazolja.

517 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 545.o., KNIEP 143.o., KUNKEL Staatsordnung 515.o., BEIGEL 99.o., LÜBTOW Volk 111.o., DE RUGGERIO 35.o.

518 MARQUARDT 11-12. o. „...schon früh im Aerarium Silber, welches die Triumphe reichlich einbrachten, allein es war in Barren deponiert und wurde nach Pfunden verrechnet.”

519 Liv. 4.22.2. „Signa ex aerario”

520 LÜBTOW Volk 614-165. o., XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 545.o.

521 Liv. 4.60.6., MARQUARDT 4-6.o.

522 A római pénzverés bevezetésének ideje azonban bizonytalan a forrásokban. Legkésőbb az első pun háború idején már biztosan működött pénzverde Rómában. ALFÖLDI a rendszeres pénzverés kezdetét a Kr. e. 269. évre teszi. Vö. ALFÖLDI Társadalomtört. 41.o. hivatkozva Xxxxxxxxx (Plin. nat. hist. 33.42.). Ezzel szemben PÓLAY már Kr. e. 338-ra teszi a pénzverés bevezetését és csak az ezüst pénzverést teszi későbbre. PÓLAY Iniuria 81.o. „After 338 B.C., following the termination of Latin wars, there appered the coined money…” ill. „The first silver coin was minted by the Romans themselves in 268 B.C. Hasonló álláspontot foglal el FÖLDI is. Vö. FÖLDI Bankárok 223.o. 7.vj. XXXXXXXXX viszont még ennél is korábbra, Kr. e. 454 és 430 közé teszi a pénzérmék használatának kezdetét (MARQUARDT 6-7.o.), míg az ezüstpénz bevezetését ő is Kr. e. 269-ben határozza meg. Vö. MARQUARDT 11.o.

523 Varro l.l. 5.174. „...quod libram pondo as valebat...” XXXXXXXXX, Roch: Der Staatshaushalt der Römischen Republik, Xxxxxxxx Xxxxxxxxxxx, Frankfurt am Main, 1961. (továbbiakban KNAPOWSKI)

9.o. „Die damaligen gegossenen Asse wogen nicht ganz 280 g, hatten demnach das gleiche Gewicht wie das frühere römische Pfund.”

524 Varro l.l. 9.83. „Pro assibus nonnunquam aes dicebat antiqui...”

525 Varro l.l. 5.183. „Ab aere Aerarium appellatum.”.

A konkrét fizikai helyen túl azonban az aerarium tágabb értelemben jelentette az államkincstárat is, mint elvont fogalmat.526 Ebben az értelemben az aerarium egyenlő volt a pénzbeli államvagyonnal, ill. az állami pénzügyekkel. Ennek kezelése a quaestor feladata volt, míg a nem pénzbeli állami vagyon (állami ingatlanok, állami rabszolgák) kezelését más magistratusok, elsősorban a censorok végezték.527 Bár az aerariumnak nem volt önálló jogalanyisága,528 az csak az állami pénzügyeket lebonyolító szerveken (senatus) ill. személyeken (magistratusok) keresztül tudott működni, a forrásokban azonban sokszor mégis úgy jelenik meg, mintha önálló szerv lett volna, ill. az aerarium fogalma vagyoni téren sokszor megfeleltethető az „állam” fogalmának is. Xxxxxx az egész állam nehéz anyagi helyzetét sokszor írja le az államkincstár ürességével,529 ill. sok esetben az államkincstárból való kifizetéssel jelzi azt,530 hogy közjogi viszonyról van szó. A kincstár feladatát KNIEP is az állami ki- ill. befizetések lehetővé tételében ragadja meg. 531 Minden olyan forráshelyben tehát, ahol felbukkan az államkincstár, ott egyértelműen közjogi viszonyról van szó. A továbbiakban az állami pénzügyeknél maradva, a kincstár e tekintetben is két részre oszlott, volt egy általános kincsár (aerarium populi, vagy aerarium Saturni), ahová a folyó fizetések tartoztak, és volt egy „szent” vagy titkos kincstár (aerarium sanctius)532 ahová az állami vésztartalék tartozott, ehhez normál esetben nem nyúltak.533 A kincstár kulcsa a quaestorok

526 Cic. pro Flacc. 20. „In aerario nihil habent civitates...”, KUNKEL Staatsordnung 392.o. „Den Charakter einer Staatskasse...” MARQUARDT 293.o. „Das aerarium Saturni war während der Republik die einzige Staatskasse gewesen.”

527 Liv. 42.6.11. „Quaestores urbani stipendium, vasa aurea censores acceperunt,”, XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 434. o.

528 LÜBTOW Volk 615.o. „Es bildet keine neben dem populus stehende selbständige Rechtspersönlichkeit.”

529 Liv. 5.20.5., 7.16.7., 24.18.2., 24.18.10-11., 29.16.3., 34.6.12. de ezt más forrásokban is

megfigyelhetjük vö. Cic. prov. cons. 5.11. „...in his angustiis aerarii”, Cic. fam. 12.30.4.

„...angustiae pecuniae publicae...”, Cic. harusp. resp. 28.60. „Aerarium nullum est:”, Cic. harusp. resp. 26.55. „...claudi aerarium...”, Cic. pro Flacc. 20: „In aerario nihil habent civitates...”

530 Liv. 5.25.8., 22.61.2., 32.26.14., 39.19.4.

531 KNIEP 143.o. „Dasselbe diente dazu, Zahlungen an den Staat wie für den Staat zu ermöglichen.”

532 Liv. 27.10.11. „...in sanctiore aerario...”, XXXXXXXX Ius publ. 153 (137.o.), BEIGEL 99.o. Ezt fejlesztette tovább Augustus, amikor létrehozta az aerarium militare-t, amelyben a veteránok ellátására szolgáló összegeket szintén elkülönülten kezelték. Vö. BEIGEL 100.o. , MARQUARDT

301.o. Az elkülönült kincstárak azonban nem „feleltek” egymás tartozásaiért. Vö. KNIEP 476.o.

533 Ez azonban XXXXXXXXX szerint nem volt külön kincstár, csak az aerarium elkülönített része. Vö. MARQUARDT 293.o. Ide folyt be például a rabszolga felszabadításra kivetett 5%-os külön adó, amit a lex Manlia de vicesima manumissiorum vezetett be Kr. e. 357-ben. Vö. Liv. 7.16.7. „...de vicensima eorum qui manumitterentur tulit...”, ROTONDI 221.o., XXXXXX-XXXXX, Xxxxxxx: Structure and Scale in the Roman Economy, Cambridge University Press, Cambrige, 1990 (továbbiakban XXXXXX-XXXXX Economy) 195.o. A befolyt összeget aranyra váltották be és így őrizték. Vö. MARQUARDT 23.o. Ebből lehetett például hadifoglyok kiváltására felhasználni, de a

kezében volt,534 ők végezték a kifizetések ill. bevételezések technikai lebonyolítását, amelyekre BEIGEL szerint – részben Xxxxxx egyik forráshelyére hivatkozással, ami azonban nem bizonyítja ezt az állítását535 – nem minden nap, hanem általában csak a hét bizonyos napjain kerülhetett sor.536 Hasonló véleményt fogalmaz meg MOMMSEN, szerinte is a hét bizonyos napjain zárva volt a kincstár.537 A quaestorokat csak a consul utasíthatta saját jogán kifizetés teljesítésre,538 minden más magistratus csak a senatus engedélyével és csak annak keretei között rendelkezhetett a kifizetésekről. Ez a gyakorlatban úgy működött, hogy a senatus egy

„számlát” nyitott az engedélyezett összegről,539 ami felett az adott magistratus már szabadon rendelkezhetett.540 A quaestor erről a döntésről rögtön tudomást is szerzett, mivel éppen ezért részt vehetett a senatus ülésein. A tényleges kifizetéseket is ő teljesítette,541 így észrevétlenül még a consul sem juthatott pénzhez és ő tartotta nyilván a még felhasználható összeget is. A biztosíték fordítva is működött: a quaestor ugyanis saját jogán sem kifizetést nem teljesíthetett, se tartozást nem engedhetett el, de még kölcsönt sem vehetett fel, így a pénzmozgáshoz hozzá kellett tudni rendelnie egy magistratusi döntést.542 Ezzel a hatásköri megosztással a római jog biztosította az ellenőrizhetetlen pénzmozgások kizárását543 mivel a quaestor

második pun háború idején fegyverek és hadifelszerelés vásárlására is felhasználták. Vö. Liv.

27.10.11. „...aurum vicensimarum, quod in sanctione aerario ad ultimos casus servabatur.” XXXXXX szerint azonban kezdetben ezt a folyó fizetésekre is felhasználták és mivel nem tudjuk mikor lett ebből „vésztartalék”, ezért azt sem lehet megállapítani, hogy az ekkor felhasznált 4000 font arany mennyi idő alatt gyűlt össze. Vö. BADIAN 20.o. Az összeg azonban valósként elfogadható, mivel sokkal korábban is volt már 1000 font arany a kincstárban, amit a gallok elvonulásáért akartak kifizetni. Vö. Liv. 5.48.8.

534 Liv. 38.55.13. XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 545.o., KUNKEL Staatsordnung 515.o.

535 Liv. 38.55.13. Ez azonban csak azt bizonyítja, hogy nem voltak hajlandóak kinyitni, de annak okáról nem ír.

536 BEIGEL 122. o. „Für das Publicum war die Kasse nur einige Tage in der Woche geöffnet, außer an diesen Tagen wurde prinzipiell keine Zahlung geleistet.”. Viszont a szintén hivatkozott Xxxxxxxx hely alátámasztja: vö. Polyb. 23.14. „...a quaestor valamilyen törvényes akadályra hivatkozva nem volt hajlandó aznap megnyitni a kincstárat.” (ford.: XXXXXXXX Xxxxx)

537 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 555.o.

538 Polyb. 6.12. „A közpénzekből annyit költhetnek el, amennyit jónak látnak, és az alájuk rendelt quaestor e téren köteles teljesíteni minden utasításukat.” (ford.: XXXXXXXX Xxxxx)

539 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 554.o., KUNKEL Staatsordnung 516.o., BODEI GIGLIONI szerint viszont Ap. Xxxxxxxx a senatussal nem egyeztetett az építkezések költségeiről, ezt azonban Xxxxxx nem támasztja alá. Vö. BODEI GIGLIONI 68.o. „...tratta dal tesoro pubblico senza il permesso del senato...”

540 GEISSLER 52.o. „Über die konkrete Verwendung der Mittel entschieden sie, nicht der Senat...”

541 GEISSLER 53.o. „Zur Abwicklung der Verpflichtung aus den Bauverträgen wiesen die censores

die quaestores aerarii an, den Unternehmern den geschuldeten Werklohn auszuzahlen.”

542 MOMSMEN 1. 228.o. „...er kann kein Darlehen für die Gemeinde aufnehmen, keinem Schuldner die Schuld erlassen.”, de XXXXXX szerint „...konnten gewiss laufende Zahlungen selbst bestreiten.” XXXXXX Xxxxxxxxxxx 92.o.

543 SOULAHTI 60.o.

tételesen felelős volt a kincstári vagyonért. Ennek ellenére időnként felmerült az a vád, hogy a quaestorok eltulajdonítottak közpénzeket.544 A biztosítékot növelte, hogy az államkincstárral kapcsolatos ügyleteket már a korai időktől kezdve írásban is rögzítették.545 Ezeket nem személyesen a quaestorok vezették, hanem erre megfelelően képzett személyzet állt rendelkezésükre.546 Xxxxxx is arra hivatkozott Fonteius védelmében, hogy a bevételeket nemcsak a nyilvántartások, de maguk az írnokok is bizonyíthatják.547 BEIGEL szerint az általában fiatal, gyakorlatlan magistratusok bizonyos értelemben ki is voltak szolgáltatva ezeknek a feladatot tartósan ellátó személyeknek.548 MOMMSEN is az évenként változó, gyakorlatlan hivatalnokok elégtelenségével magyarázza az államkincstár szervezetének megváltoztatását a principátus elején.549

Bár állami nyilvántartásokra részletes, a köztársaság korából származó források nem maradtak fenn,550 de ezek a nyilvántartások hasonlóak voltak részben a magánjogban,551 részben a központi berendezkedés mintája alapján megszervezett

544 Cic. pro Font. 2.3., Cic. in Verr. 2.1.14.(36.) „...quae ipsa HS sescenta milia reliqua facta sunt, neque Carbo attigit neque Sulla vidit, neque in aerarium relata sunt.”, vö. XXXXX, Xxxx Xxxxxxx: Der Codex accepti et expensi im Römischen Recht, Göttinger Studien zur Rechtsgeschichte, Xxxxxx- Xxxxxxx, Göttingen, 1980 (továbbiakban THILO) 172-174.o.

545 THILO szerint már a Kr. e. V. századtól. (THILO 187.o.), hozzá hasonlóan - de konkrét idő meghatározása nékül - KUNKEL is a legkorábbi nyilvántartások közé sorolja. KUNKEL Staatsordnung 111.o. „Vermutlich hat sich das Schriftwesen zuerst in der Kassenverwaltung und bei der Aufzeichnung von Gesetzen und internationalen Verträgen entwickelt,” ill. KUNKEL i.m. 518.o.

„...werden im Ärar Rechnungen geführt und verwahrt worden sein.”, XXXXXX szintén elismeri a quaestorok felelősségét az általuk vezetett számlákért. WATSON Mandate 3.o. „...only the quaestors had to render accounts...”. Ezeket az állami nyilvántartásokat BEIGEL görög eredetűnek tartja. Vö. BEIGEL 96.o.

546 Például írnokok, ezekről részletesen ld. A locatio c. fejezetben. Érdekes kérdés a tribuni aerarii helyzete, akik működéséről keveset tudunk (Vö. KNIEP 5.o. „Unser Wissen hierüber ist freilich ein sehr geringes.”) de azt igen, hogy őket is önálló magistratusoknak tekinthetjük, akik elkülönült feladatot, a tributum beszedését végezték. Vö. KNIEP 5.o., MALMANDIER 40.o., BADIAN 00.x.00.xx. Ennek ellenére az államkincstár irányításában nem kaptak szerepet, ezért XXXXXXX a quaestorok alárendeltjeinek tartja őket. XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 249.o. „Den Quästoren wird das Verzeichniss der steuerpflichtigen Personen von den Censoren bei Niederlegung ihres Amtes übergeben und ihnen liegt die Eintreibung der Steuerforderungen ob, wenn dieselbe auch unmittelbar wahrseinlich durch die weiterhin zu erwähnenden tribuni aerarii beschafft wird.”

547 Cic. pro Font. 2.3., THILO 174.o. „Mit „isti” spricht Xxxxxx die scribae quaestoris an, ohne deren Mitwirkung Xxxxxxxx die tabulae gar nicht fälschen können.”

548 BEIGEL 104.o. „...daß dieselben ganz von der Gnade ihrer mit der praktischen Buchführung durchaus vertrauten Schatzschreibern abhingen...”, KUNKEL Staatsordnung 107.o. 0.xx. „Praktisch lag die Kassenverwaltung in den Händen xxx Xxxxxxxxx. Die Quästoren wußten vielfach über nichts bescheid.”

549 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 557.o.

550 Xxxxxx is csak utal rá. Vö. Cic. pro Publ. Quinct. 4.17. „...quod propter aerariam rationem non satis erat in tabulis inspexisse,”

551 Pomp. D. 00.0.00.xx. „Calenus dispensator meus, si rationes diligenter tractasse videbitur, liber esto...”, Ulp. D. 0.00.0.xx. „Praetor ait:’Argentariae mensae exertitores rationem,”, THILO 170.o., BEIGEL 112.o., XXXXXX, Xxxx X. X. - XXXXXX, Xxxxxx: Gai Institutiones III 88-181, Die

municipiumoknál használtakhoz,552 így az állami nyilvántartások rekonstruálhatók. Xxxxxx XXXXXXXXX végezte el,553 aki arra a következtetésre jutott, hogy az eredetileg igen egyszerű – egy bevételi és egy kiadási oldallal működő – nyilvántartást már a Kr. e. III. század kezdetétől egy összetett, több külön részelszámolást is magában foglaló nyilvántartás váltotta fel.554 A nyilvántartások közül a legfontosabbak a Liviusnál is többször említett tabulae publicae,555 amelyek a napi pénzmozgásokat tartalmazták,556 mégpedig időrendi sorrendben.557 Ezzel kapcsolatos leírás Xxxxxxxxx, amikor a második pun háború idején tett önkéntes felajánlás során:

Liv. 26.36. „...s olyan lelkesen versengtek, hogy a hivatalos jegyzékbe elsőnek vagy az elsők közé kerüljön be a nevük, hogy a triumvirek nem győzték az átvételt, az írnokok a bejegyzést.”558

Kontraktsobligationen, Text und Kommentar, Duncken & Humblot, Berlin, 1999 (továbbiakban NELSON-MANTHE) 496-497.o.

552 BEIGEL 112-113.o., XXXXXX, B: Curator kalendarii, ZSS 13 (1892) 156-173.o. (továbbiakban KÜBLER) 158.o., SPITZL 83-88.o.

553 A már hivatkozott mű: XXXXXXXXX, Roch: Der Staatshaushalt der Römischen Republik, Xxxxxxxx Xxxxxxxxxxx, Frankfurt am Main, 1961. Ebben a Kr. e. 293. év és a Kr. e. 168 -167. évek állami nyilvántartásait rekonstruálja. Egy további munkájában pedig a Kr. e. 49-45. évek nyilvántartásait is elemzi, ez utóbbi azonban a jelen téma időkeretein kívül esik. (Vö. XXXXXXXXX, Xxxx: Die Staatsrechnungen der Römischen Republik in den Jahren 49-45 v. Chr., Xxxxxxxx Xxxxxxxxxxx, Frankfurt am Main, 1967)

554 KNAPOWSKI 3.o. „Zu Anfang des III. Jahrhunderts bemerken wir hierin eine auffällige Änderung und zwar zum ersten Mal sogar schon im Jahre 295,”. A változást ő egyébként a samnisokon aratott nagy győzelemmel és ennek következtében a hadvezér hadizsákmánnyal történő elszámolási kötelezettségének megjelenésével magyarázza. Vö. KNAPOWSKI 4-5.o.

555 Liv. 26.36.11. Vö. lex Tarentina 13. (FIRA I. 121.o.) „..tabul[eis p]ubliceis”, lex Ursonensis

LXXXI. 16-17. (FIRA I. 129.o.) „tabulas publicas”, lex municipalis Malacitana LXIII. 12-13. (FIRA

I. 153.o.) „in tabulas communes”. De nemcsak a pénzügyi nyilvántartásokat nevezték tabula-nak, hanem a polgárjoggal kapcsolatos nyilvántartásokat is. Vö. Liv. 8.11.16. „...aeneam tabulam in aede Castoris...”, Cic. pro Arch. 5.9. „Nam cum Appii tabulae negligentius adservatae dicerentur,”. (A campaniai lovagok polgárjogáról ld. XXXXXXX-XXXXX, A.N.: The Roman Citizenship, The Clarendon Press, Oxford, 1973, 39-53.o. A nyilvántartásokról ld. XXXXX Xxxxxxx Xxxxx: Az anyakönyvi nyilvántartás előképei a klasszikus Róma jogában, Publicationes Universitatis Miskolciensis, Sectio Juridica et Politica, Tom. XXI/1, Miskolc University Press, 2003). Ezen túl így nevezték még a különböző dicsőítő feliratokat is. Vö. Liv. 40.52.7, 41.28.8.

556 KARLOWA 260.o., BEIGEL 110.o.

557 THILO 175.o.

558 Liv. 26.36.11. „...tanto certamine iniecto ut prima aut inter primos nomina sua vellent in publicis tabulis esse, ut nec triumviri accipiundo nec scribae referundo sufficerent.”. A forráshelyben hivatkozott triumvirek, a Kr. e. 216-ban a készpénzhiány miatt létrehozott triumviri mensarii rendkívüli magistratusokat jelenti, akik még ekkor (Kr. e. 210) is működtek. Az előzményekre ld. Liv. 23.21.6., 24.18.12.

A nyilvántartásba e szerint tehát azonnal bevezették a bevételezett összegeket, bár ennek ellentmond Xxxxxxx, aki szerint a principátus idején előfordult, hogy még négy hónap elteltével sem kerültek be egyes bevételek a nyilvántartásokba,559 ezt azonban álláspontom szerint csak kivételnek tekinthetjük. Ezekből a nyilvántartásokból aztán az adatokat időnként átvezették a codex accepti et expensibe, ahol már személyenként vezették az állammal szemben fennálló tartozásokat ill. követeléséket, amelyekből az egyenleg is megállapítható volt.560 Ezeket egészítette ki még a calendarium, amelyben a határidős ügyletek lejártának idejét – amiről az elnevezését is kapta, mivel a kamat a hónap elsején volt esedékes 561 – az esedékes kamatot, továbbá az arra adott biztosítékokat rögzítették.562 BEIGEL szerint ma már nem állapítható meg, hogy a magán- vagy közjogi calendarium volt-e előbb.563 A calendariumról rendelkezésre álló ismeretekről XXXXXX munkája ad összefoglalót, de a fent vázolt forráshiány miatt ő is csak a magánjogi, ill. a municipiumokra vonatkozó forrásokat elemzi.564

A források hiányossága ellenére is megállapítható, hogy legkésőbb már a második pun háború idején egy fejlettnek tekinthető és írásbeli nyilvántartási rendszer működött Rómában. Mivel az állami feladatok többségét magán vállalkozókkal kötött szerződések keretében oldották meg,565 ezért az állami szerveknek a részletekkel nem kellett törődniük: a bevételek területén elég volt a befizetéseket, a kiadások területén pedig a vállalt feladat teljesítését ellenőrizni, majd ez alapján a kifizetéseket teljesíteni. Az állami pénzügyeket a senatus tartotta kézben, az egyes magistratusok pedig egymást ellenőrizték, ezért ellenőrizhetetlen pénzmozgások a köztársaság válsága előtt tömegesen nem fordulhattak elő. Ezt természetesen nem cáfolják a forrásokban megőrzött, az időnként nyilvánosságra kerülő visszaélésekről szóló beszámolók. Ezek nyilván előfordulhattak, de ezek mindig egyedi esetek voltak és általában jogkövetkezményekkel jártak. Később a visszaélések elszaporodására miatt Xxxxxxxx már törvényben (lex Iulia de

559 Tacit. ann. 13.18. „...neve multam ab iis dictam quaestores aerarii in publicas tabulas ante quattuor menses referret...”

560 BEIGEL 111.o-112.o.

561 KÜBLER 157.o.

562 BEIGEL 112.o., KÜBLER 157.o. a curator calendarius később már Xxxxxxxxx idejétől jogi forrásokban is megjelenik. Vö. Papir. D. 50.8.12.4. „...a curatore calendarii cautionem exigi non debere...”

563 BEIGEL 141.o.

564 KÜBLER 156-173.o.

565 Ezekről részletesen az egyes szerződések elemzésénél lesz szó.

peculatu566) szabályozta a kérdést, ami peculatusnak minősítette azt is, ha valaki a rá bízott közpénz maradványával nem tudott elszámolni,567 vagy ha valaki a nyilvántartásba kevesebb összeget vezetett be, mint ami a szerződésben szerepelt.568 Az állami szerződések területén az ellenőrizhetőséget a nyilvánosság biztosította, ezt később a municipiumok számára már az alapító jogszabály kifejezetten elő is írta.569 Ezt XXXXXX azzal magyarázza, hogy a principátus kezdetén a nyilvánosság háttérbe szorult,570 korábban a köztársaság idején viszont a nyilvánosság az állami szerződések tekintetében biztosítva volt.571

566 ROTONDI 453-454.o. ROTONDI - igaz kérdőjellel - Kr. e. 8-ra teszi a törvény meghozatalát, hasonlóan SÁRY is: „Kr. e. 8 körül” XXXX Xxx: Sulla büntetőjogi reformjai, Jogtudományi Közlöny, LVI. évf. 2001/6, 275-286.o. (továbbiakban XXXX Xxxxx) 276.o.

567 Xxxx. D. 48.13.2. „Lege Iulia de residuis tenetur, qui publicam pecuniam delegatam in usum aliquem retinuit neque in eum consumpsit.”

568 Marci. D. 00.00.00.xx. „Hac lege tenetur, qui in tabulis publicis minorem pecuniam, quam quid venierit aut locaverit, scripserit aliudve quid simile commiserit.”

569 Lex municipalis Malacitana LXIII. 16. (FIRA I. 153.o.) „D(e) p(lano) r(ecte) l(egi) p(ossint)”

570 SPITZL 87.o. „Die Aussage des Xxxxxxx, die Abgabevorschriften seien bis zur neronischen Reform nicht publiziert worden (occultae ad id tempus), dürfte nur auf die Prinzipatszeit zu beziehen sein...”

571 SPITZL 87.o. „... denn für die Republik wird mehrfach bezeugt, daß die Versteigerungsbedingungen (damit auch der Inhalt der abzuschließenden Pachtverträge) von den Zensoren redigiert und durch Edikt öffentlich kundgemacht wurden sowie die Versteigerung öffentlich stattfand.”

2.5. Összefoglalás

Megállapíthatjuk, hogy a római köztársaság államszervezetének működéséről sok apró részletet ismerhetünk meg Xxxxxxxxx, de mivel a szerző célja nem jogi vagy államelméleti elemzés volt, ezért ez a kép töredékes. Azonban a római állam működése így is jól rekonstruálható és igazolható a közjog területén érvényesülő szokásjogi jogfejlődés is. Bár XXXXX ezeket nem tartja jogforrásnak, álláspontom szerint a meggyökeresedett szokás a közjogban is szabályként rögzült.572 Ezek a nemzedékek gyakorlatán keresztül kiérlelve váltak kötelezővé, de megtartották rugalmasságukat is, a körülmények megváltozása esetén nem okozott gondot az azoktól való eltérés. Jelen témánk szempontjából megállapíthatjuk, hogy az imperiummal rendelkező magistratusok csak csekély szerepet játszottak az állami vagyonra vonatkozó szerződéseknél. A dictator és a consulok csak a votum megtételénél és annak megvalósítására kötött szerződéseknél jelennek meg. A praetorok szereplése már gyakoribb: a hadiszállítások és az állami eladások során is megjelenik. Ezzel szemben a censorok és a quaestorok gyakorlatilag minden szerződésnél közreműködtek, az aedilisek pedig az építkezéseknél ill. a saját működésükből származó bírságok elköltésénél köthettek szerződéseket az állam nevében. A duumvirek is viszonylag gyakran kerültek az állami szerződésekkel kapcsolatba, amit az indokolt, hogy az állam vezetői a gyakori háborúk miatt sokszor nem tudtak az építkezésekkel foglalkozni. A senatus nem gyakorolt közvetlenül közhatalmat, mégis az Kr. e. III. századtól az állami élet legfontosabb irányítója lett. Viszonylagos állandóságával jól ellensúlyozta a magistratusok évente változó személyéből eredő töréseket. Jól látszik itt is a szokásjogi jogfejlődés, a senatus hatalma lassan, időnként komoly harcok árán fejlődött ki és ennek során megszerezte az állam pénzügyi igazgatásában is a meghatározó szerepet. Az államkincstár nem volt önálló államhatalmi tényező, de működésén jól látszik, hogy a hatáskörök megosztásával már a korai időben is egy áttekinthető és ellenőrizhető pénzügyi igazgatás alakult ki Rómában.

572 JEHNE 152.o. „Es is umstrittig, daß Regeln des öffentlichen Lebens im Rom nicht nur in Gesätze gefaßt und daher Teil eines öffentlichen Rechts waren, sondern in großem Unfang aus Bräuchen, Gewohnheiten, Verhaltenstraditionen bestanden...”

3. A közjogi kötelmek

3.1. Bevezetés

A ius publicum – ius privatum a római jog alapvető felosztása volt Xxxxxxxx szerint, amit a Digesta szerkesztői a mű bevezetőjében fontosnak tartottak rögzíteni,573 de az a későbbiekben is visszaköszön.574 Ezt a kettős felosztást a modern irodalom általában elfogadja,575 különbség van azonban, hogy az elkülönülést mennyire tartják élesnek.576 XXXXXXXX a választóvonalat a köz- és a magánérdek (utilitas publica – utilitas privata) alapján határozza meg577 és az elkülönülést élesnek tartja.578 KASER, bár a klasszikus kettős felosztást még nem tartja elméleti osztályozó céllal készültnek,579 – szintén elfogadja az érdekkülönbség

573 Ulp. D.1.1.1.2.

574 Ulp. D. 43.8.2.2. „...loca enim publica utique privatorum usibus deserviunt...”

575 A téma részletes feldolgozását az arra vonatkozó irodalom ismertetését részletesen ld. XXXXX, Xxx: „Ius publicum” und „ius privatum”, ZSS 103 (1986) 1-101.o. (továbbiakban KASER Ius pub.)

c. munkájában. Az uralkodó állásponttól egyedül PERNICE véleménye tér el, aki szerint a római jog alapvető felosztása egy hármas felosztás volt. Vö. PERNICE Parerga II. 2.o. „Es bestehen im Rom drei Rechtssysteme ebenbürtig nebeneinander, das ius publicum, priuatum und sacrum.”. Ezzel szemben az általánosan elfogadott nézet a ius sacrumot a ius publicum részének tekinti, sőt XXXXX szerint a ius sacrumnak nem is volt elkülönült formája: „Ius sacrum kam überhaupt nicht als feste Formel zustande...” HEUSS 71.o.

576 MOMSMEN például ezt az elkülönülést élesnek tartja. Vö. XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 1. 3.o. 0.xx.

„Ius publicum in dem Sinn, dass darunter die zunächst die Gemeinde betreffenden Rechtsbestimmungen verstanden werden und die zunächst den Einzelnen betreffenden als ius privatum dazu den Gegensatz bilden,”. Ezt azonban mások kritikával illetik. Vö. KAUFMANN

274.o. „Seine scharfe Trennung zwischen öffentlichem und privatem Recht hinderte ihn jedoch ... die historische Entwicklungslinie zutreffend zu beurteilen.”, BLEICKEN Lex publica 38.o. „So ist etwa der Begriff des „Privaten” selbst und seine scharfe Trennung von dem „Öffentlichen” etwas spezifisch Römisches,’’.

577 XXXXXXXX Ius publ. 1. (17.o.)

578 Ezzel szemben a köz- és magánjog keveredése figyelhető meg például az Urso város életét szabályozó törvényben (lex Ursonensis), ami azért figyelemre méltó, mivel ezek a coloniák életét szabályozó törvények általában a XII táblás törvény mintájára készültek. A 70. és 71. szakaszban (FIRA I. 126-127.o) különböző játékok megtartását írja a törvény elő azzal, hogy azok költségét részben a városi kasszából (köz-) részben a duumvir ill. aedilis saját (magán-) költségére kell finanszírozni. Bár FREI-STOLBA ez: „Interessant und ungewöhnlich für stadtrömische Verhältnisse”, de ez nem rontja le a forrás értékét. (XXXX-XXXXXX, Regula: Textschichten in der Lex Coloniae Genitativae Xxxxxx Xxxxxxxxxx, SDHI 54 (1988) 191-225.o. (továbbiakban FREI-STOLBA)

205.o. A közkiadások magánfélre történő áthárítása ugyan Xxxxxxxxx is megjelenik, de mindig csak szélsőséges viszonyok között. Ez a technika inkább a posztklasszikus korra jellemző - bár már a klasszikus korból is találunk erre példát (Vö. Hermogen. D. 50.4.1.) - amikor a városi vezetőkre egyre több közfeladatot róttak. Vö. ALFÖLDI Társadalomtört. 162.o.

579 KASER, Xxx: Das römische Privatrecht, C.H. Beck’sche Verlagsbuchhandlung, München, 1955 (továbbiakban KASER Privatrecht) 174.o. „...dient bei den Klassikern noch keinem Streben nach einem theoretisch ausgereiften System.”, ill. XXXXX a felosztással kapcsolatban fő problémaként az Xxxxxxxx-féle meghatározás definícióként való értelmezését emeli ki, mivel ezt a fragmentumot

alapján történő elválasztást, amit azonban nem tart élesnek, sőt éppen a közérdek megjelenését vizsgálja a magánjogban.580 LÜBTOW szerint a ius publicumot nem lehet a modern „államjoggal” vagy „közjoggal” azonosítani,581 hanem a publicus legtágabb értelemben minden olyan viszonyt jelent, ami a közösséggel összefügg.582 Hasonló következtetést von le HAMZA, aki még rámutat a mai fogalmak visszavetítésének veszélyére is.583 A másik lényeges pont LÜBTOW elemzésében a két fogalom összefonódásának lehetősége: szerinte a megkülönböztetés csak elméletileg ilyen tiszta, a gyakorlatban kialakultak szükségszerű átmenetek.584 Hasonlóan vélekedik KNIEP is, sőt ő egyenesen „Staatsprivatrecht”-ről beszél az állam vagyoni viszonyaival kapcsolatban.585 KASER pedig több forrással is bizonyítja, hogy a klasszikus korban a rómaiak a két jogterületet ugyan elkülönülten, de mégis egységként kezelték.586

Xxxxxxxxxxx egy kezdők részére készített tankönyvéből vették át, ezért Xxxxxxxx felsorolása nem tekinthető definíciószerű meghatározásnak, a jogtudós csak példákat hozott a tanulóknak, hogy azok könnyebben megérthessék a különbséget. Ezzel magyarázható, hogy a közjogban beszél „sacra”-ról és „sacerdotes”-ekről, de nem beszél például a senatusról vagy a comitiaról. Vö. XXXXX Xxx publ. 9-

10.o. Hasonló álláspontot fogad el MALMENDIER is. Vö. MALMENDIER 67.o. „... diese Einteilung aber noch nicht systematisch sauber durchgebildet war.”

580 XXXXX Xxx publ. 4.o. „Utilitas publica und utilitas singulorum schließen einander aber nicht nur nicht aus, sondern zeigen sich namentlich im Privatrechtsbereich vereinigt.” ill. XXXXX Xxx publ. 5.o.

„Das i. publ. kann und soll hier nicht in allen seinen vielfältigen Anwendungen betrachtet werden, sondern hauptsächlich in seiner Beziehung zum i. priv. ”. KASER a ius publicumot két értelemben is

használja: általánosan minden közjogi szabályt, tehát a magánjog (kógens) szabályait is érti ez alatt és csak szűkebb értelemben használva érti a római államra vonatkozó szabályokat.

581 LÜBTOW Volk 618.o. „Der Begriff ius publicum darf weder als „Staats”-recht noch farblos als

„öffentliches” Recht übersetzt werden.”

582 LÜBTOW Volk 605.o. „Publicus bedeutet regelmäßig etwas, was irgendwie in Beziehung zum populus steht.” LÜBTOW az ulpinianusi definíciót (Ulp. D. 1.1.1.2.) ugyanakkor nagy részben interpoláltnak tartja, amit szerinte a hármas felsorolás is bizonyít. Vö. LÜBTOW Volk 618.o. „Der Nachklassiker hat die unnatürliche Trichotomie unter dem mytischen Einfluß der Zahl drei gebildet.”

583 Bővebben ld. XXXXX Xxxxx „A modern jogrendszerek tagozódása és a római jogi tradíció” c. akadémiai székfoglaló előadása., ill. az erről szóló beszámolót BOÓC 127.o. „Szintén Ulpianustól származik azon - bizonyos fenntartásokkal ma is alkalmazható megkülönböztetés, mely szerint a ius publicum az utilitas publica-t, vagyis a közérdeket, míg a ius privatum az utilitas privata-t, vagyis a magánérdeket kívánja érvényre juttatni. Természetesen ezt a megkülönböztetést teljes mértékben nem lehet azonosítani a közjog és a magánjog modern fogalmával.”

584 LÜBTOW Volk 622.o. „Der reine Begriff ius publicum und der reine Begriff ius privatum sind nur logische Extreme. Zwischen ihnen gibt es notwendig Übergänge und Mischungen.”

585 KNIEP 213.o., 232.o. „Man überträgt Begriffe vom Privatrechts im engeren Sinne auf das Staatsprivatrecht.” Amit azonban MALMENDIER túlzott óvatosságnak tart. Vö. MALMENDIER

66.o. „. es ist keineswegs notwendig , diese vertraglichen Beziehungen vorsichtig ‘Staatsprivatrecht’

zu nennen.”

586 KASER Ius publ. 15.o. a III. fejezet címe is ez: „’Publicum privatumque ius’ das gesamte Recht”. Xxxxx erre a préklasszikus Xxxxxx, akiről fennmaradt, hogy mindkét jogban jártas volt. XXXXX Xxx publ. 15.o, Pomp. D. 1.2.2.46. „Tubero doctissimus quidem habitus est iuris publici et privati et complures utrisque iuris libros reliquit:”, további példa Capito: Gell. 10.20.2. „Ateius Capito, pubici privatique iuris peritissimus,”

Xxxxxx munkájából azt a következtetést vonhatjuk le, hogy maguk a rómaiak már a Kr. e. I. század végén biztosan élesen megkülönböztették a két jogterületet, aminek nem mond ellent sem az, hogy a kettő között volt átmenet is mindkét irányba, de az sem, hogy a modern irodalomban ezt a megkülönböztetést csak a klasszikus korig szokásos visszavezetni.587 A megkülönböztetés feltehetően ekkorra már évszázados hagyományra tekintett vissza588 és az nemcsak a jogászok számára volt ismert. A kettősség hangsúlyozása Xxxxxxxxx így válik érthetővé: a két kifejezés használata nem felesleges szószaporítás, hanem a teljesség miatt szükséges, mivel a két „fél”-ből áll össze az egész. A megkülönböztetés azért is indokolt, mivel a kettő között volt átjárás is: közjogból átkerülhetett a magánjogba akár pénz, akár dolog, de még követelés is és ez fordítva is működött.589 A rómaiak sok állami feladatot magánfelekkel kötött szerződésekkel oldottak meg,590 ill. a klasszikus magánjog számos jogintézményének lehetséges gyökerét a közjogban találhatjuk meg.591

Jelen vizsgálat célja a magánfelekkel kötött, az állami vagyonra vonatkozó szerződések bemutatása. Ezek létezését a modern irodalom sem tagadja,592 különbözőek azonban az álláspontok a tekintetben, hogy ezek a szerződések hogyan működtek. Egyesek a magánjogi eredetet ismerik el, ill. a magánjogban megismert

587 LÜBTOW Volk 617.o.

588 Ezt bizonyítja a büntetőjog, mint jogág hiánya a római jogban: az államot sértő bűncselekmények a közjogba, a magánszemélyt sértők a magánjogba tartoztak, ami nemcsak elvi különbségtétel volt, de kihatott az igény érvényesítés módjára is. Ld. XXXXXXXX Xxxxx: Római büntetőjog, Tankönyvkiadó, Budapest, 1991 (továbbiakban XXXXXXXX Büntetőjog) 1.1.1. (3.o.) Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy a fenti különbségtétel és a kölcsönhatás nemcsak a római jogban, de a hellén jogokban is ismert volt. Vö. XXXXX Xxx: Az árú rejtett hibáiért való helytállás a hellenisztikus papiruszokban, Antik Tanulmányok XXXVI/1-2 (1992) 41-57.o. (továbbiakban JAKAB Papirusz) 53.o.

589 Részletesen ld. Adásvétel c. fejezetben például a köztől való vétel vagy az állami vásárlások kérdéskörét.

590 Részletesen ld. A locatio-publica c. fejezetben: az állami építkezéseket, hadiszállításokat, gabonaszállításokat, adóbeszedést tipikusan magánfelek végezték az állammal kötött szerződés alapján.

591 XXXXXXXX Xxx publ. 160 (140.o.), NÓTÁRI pedig a ius fetiale és a ius privatum egyes szabályainak hasonlóságát vizsgálja. Vö. XXXXXX Xxxxx: Festuca autem utebatur quasi hastae loco, Acta Fac. Pol-Iur. Univ. 41 (2004), Budapest, 133-162.o. (továbbiakban NÓTÁRI Festuca) 152- 160.o., XXXXXX Xxxxx: The Spear as the Symbol of Property and Power in Ancient Rome, Acta Juridica Hungarica 48/3 sz. (2007) 231-257.o. (továbbiakban NÓTÁRI Spear)

592 PERNICE Pargera II. 4.o. „Es kann nicht zweifelhaft sein, dass dazu auch die Rechtsgeschäfte gehörten, welche der Beamte im Namen des States abschloss.” és PERNICE i.m. 111.o. „...diese Verhältnisse werden zum Teile durch Verträge begründet, die Beamte namens des States mit Privaten abschliessen,” KNIEP 232.o. „Man überträgt Begriffe vom Privatrechts im engern Sinne auf das Staatsprivatrecht.”, MALMENDIER 72.o. „... wurde auch die Beziehung zwischen staatlicher und privater Seite bei der Vergabe der Staatspachtobjekte als Vertrag eingeordnet.”

elveket próbálják alkalmazni.593 Mások viszont elismerik a viszonyok különbözőségét.594 Mivel a római jogból a magánjogra vonatkozóan maradtak fent részletes jogi munkák,595 ezért szokásos a szakirodalomban a magánjogból kiindulva, egyben azzal össze is vetve vizsgálni a közjogi jogügyleteket.596 Ez azonban azzal a veszéllyel járhat, hogy a magánjog általunk jól ismert intézményeit vetítjük át vagy vissza a közjogi viszonyokra, amelyek jellege alapvetően különbözik a magánjogi viszonyoktól.597 Szintén tartózkodni kell attól a hibától – ami gyakori a

593 XXXXXX, X. Xxxxx: A Reconsidaration of probatio operis, ZSS 103 (1986) 320-337.o. (továbbiakban XXXXXX) 323.o. 0.xx., aki ezzel kapcsolatban SAMTER hozzáállását kritizálja:

„Samter, 127-129, assumes that the sources for private law give evidence of practice in public law and vice versa. He therefore cannot reconcile the relative equality of the litigants in the private texts with the obvius inequality which must accompany a public contract.”. Hasonlóan a túlzott magánjogi szemlélet ismerhető fel PENNITZ véleményében. Vö. PENNITZ 201.o. „...von den römischen Beamten geübten Zwangsmaßnahmen außerhalb des Rechts...”, KNIEP a közjogi szerződéseket vezeti le a magánjogból. Vö. KNIEP 213.o. „Nach meinem Dafürhalten wird zwar der Vertragsgedanke vom privatrechtlichen Verkehr herübergekommen sein.”, XXXXXXX is a magánjogot tartja mintának. Vö. XXXXXXX, Xxxxxx: L’odre équestre à l’époque républicaine (312-43 av. J. C.), X. xx Xxxxxxx, Paris, 1974 (továbbiakban NICOLET) 330.o. „Le droit des contrats public a longtemps suivi celui des contrats privés.”

594 PERNICE Parerga II. 111.o. „...das öffentliche Recht kennt eine Reihe von Rechtsverhältnissen, welche mit den Sätzen des entwickelten Privatrechts sich nicht vereinbaren lassen...”, PERNICE Parerga II. 3.o. „Viele Sätze des öffentlichen Rechts hat die Privatrechtswissenschaft bestimmt und ausdrücklich abgelehnt, wie den Uebergang des Eigentums durch blosse Uebereinkunft.” XXXXXXXXX szerint a közjogi kötelmek mint „obrigkeitliche Anordnungen” tekinthetőek. Vö. PERNICE Parerga II. 112.o., XXXXXXXX, Xxxxxx: L’autonomie da droit fiscal: les cas des ventes, in: ANRW 14., Walter de Gruyter Berlin-New York, 1982, 817-849. o. (továbbiakban BOULVERT)

828.o. „En droit ‘public’ seuls certains contracts bien spécifiques sont utilisés (locatio, veditio) que l’on doit distinguer des contracts de droit privé consensuels et bilatéreuax: locatio conductio, emptio venditio.”, XXXXXX 323.o. „Public contracting was regulated as part of what we would consider administrative law and therefore was to be differentiated from discussions of contracts in private law.” KUNKEL Staatsordnung 450-451.o. „Das durch Subsignation von praedia entstehende Pfandrechts ist zweifellos jünger als die dem frührömischen Privatrechts entstammende Haftung

der praes und muß als eine spezielle Erscheinung des gemeindlichen Verwaltungswesend angesehen werden:”, FÖLDI Hajófuvarozás 11.o. „Az állam a hajósokkal „versenytárgyalások” alapján fuvarozási szerződéseket kötött, amely azonban nem a magánjog, hanem a közjog szabályai alá tartozott.”

595 XXXXXXXX Xxx publ. 163 (143.o.)

596 ROSTOWZEW Staatspacht 378.o. „. wird die Terminologie des Staatrechtes, die auf der emptio-

venditio basiert ist, durch die Terminologie des Privatrechtes mit seiner locatio-conductio verdrängt.” De ez nemcsak a jogügyletekre igaz, de tágabb értelemben a közjogi viszonyokra is, a teljesség igénye nélkül vö. SCHÖNBAUER Untersuchungen 274.o. „Das Imperium stellte also begrifflich sowohl zur Zeit der Könige wie zur Zeit der Republik ein Vollrecht und nicht eine Summe von Einzelrechten dar, ähnlich wie im Zivilrechte etwa das Eigentum oder die väterliche Gewalt.”. Azonban kívételesen a közjog ismert szabályaiból is lehet következtetést levonni a magánjog működésére. Vö. XXXXXXXX 265.o. „Was für staatliche Versteigerungen gilt, muß auch für die Privatauktionen zutreffen.”

597 PERNICE Parerga II. 2.o. „. das statliche Vermögens- und Verkehrsrecht überhaupt nicht unter

den Regeln des Privatrechts steht, sondern seinen eigenen Normen folgt.”, PERNICE Parerga II.

111.o. „. das öffentliche Recht kennt eine Reihe von Rechtsverhältnissen, welche mit dem Sätzen des

entwickelten Privatrechts sich nicht vereinbaren lassen,”

tudományban, mint azt XXXXX is megállapítja –, hogy a modern elméleteket vetítsünk vissza a múltba.598

A római magánjogban csak a klasszikus korra alakult ki a szerződések azon rendszere – anélkül azonban, hogy egyrészről a mai értelemben vett rendszerbe foglalására Xxxxx működése előtt sor került volna,599 másrészről anélkül, hogy a rendszerbe foglalás után a szerződésekre vonatkozó egységes szerződési elvek kialakultak volna600 – amely már ismerte a formaszabadságot, tehát szerződésnek ismert el egyes formátlan megegyezéseket.601 Ezek egy része a magánjog korábbi formakötött szerződéseiből alakult ki, míg mások eredete vitatott. Az egyik nézet szerint a konszenzuál szerződések formaszabadsága és a bona fides elvének érvényesülése a ius gentiumból származik.602 Van olyan álláspont is, amelyik mind

598 HAMZA Jogösszehasonlítás 269-270.o. Ld. Még BÜRGE véleményét a római „bankokról“. XXXXX, Xxxxxx: Fiktion und Wirklichkeit: Soziale und rechtliche Strukturen des römischen Bankwesens, ZSS 104 (1987), 465-558.o. (továbbiakban BÜRGE Bankwesens) 508.o. „In Rom gab es keine Banken. Die römische Bankwesen ist eine moderne Fiktion…“

599 NELSON-MANTHE 230.o. „Vor Xxxxx waren die Konsensualobligationen noch gar nicht als solche systematisch zusammenfaßt worden...”, és 231.o. „Die Vollständigkeit, die Xxxxx in Betreff der Konsensualobligationen angestrebt hat, ist vielleicht dem Umstand zuzuschreiben, daß es sich hier um eine von ihm selbst geschaffene Gruppe handelt.”

600 WATSON Mandate 1.o. „The Romans did not develop a general theory of contract.” Hasonlóan ehhez WATSON Spirit 22. o. „...the Romans did not develop a theory of contract but only individual types of contract”

601 Xxxx. D.19.2.1., Ulp. X.00.0.00.xx.., Xxxx. X.00.0.0.xx., Gai. 3. 145., Vö. XXXXXX-XXXXXX

232.o. „Die Besonderheit des Konsensualkontraktes lag darin, daß er bereits dann entstand, wenn beide Parteien ihren auf dieselbe Rechtsfolge gerichteten Willen ausdrückten...” XXXXXX-XXXXXX

234.o. „Bemerkenswerterweise hat sich die Vertragsbegründung nur durch consensus im klassischen römischen Recht nicht allgemein durchgesetzt, sie blieb bis zum Ende des 2. Jahrhs. n. Chr. auf die vier konsensualen Vertragstypen Kauf, Miete bzw. Verdingung, Gesellschaft und Auftrag beschränkt.”

602 XXXXXX szerint XXXXXXX-XXXX „...saying that emptio venditio began in the relations between Romans and peregrines,” (Vö. WATSON Origins, 245.o.) MEYLAN pedig PRINGSHEIM véleményét idézi: „...originalité de la vente consensuelle romaine au regard das autres droits anciens et du droit grec en particulier...” (XXXXXX, Xxxxxxxx: La genese de la vente consensuelle Romaine, TR 21 (1953) 129-174.o., továbbiakban MEYLAN 1. (129.o.)), XXXXXX szerint: „It is generally said that mandate is an institution of ius gentium and was recognised first of all by the praetor peregrinus.” (WATSON Mandate 18.o.), KUNKEL általánosan fogalmazza meg: „...sie waren ein wirkliches ius gentium, eine Norm, deren Beachtung überall gefordert wurde, wo Handel und Wandel blühten,” (...) „...sondern deren Herleitung aus der bona fies als einem Grundprinzip jeder menschlichen Gesellschaft.” (KUNKEL Fides 8.o.) XXXXX viszont csak az adásvételre és a societasra: „Das läßt darauf schließen, daß diese Verhältnisse teils im Fremdenrecht, teils in den engen gesellschaftlichen Bindungen wurzeln.” ill. „Der konsensuale Kauf hat eine Wurzel, wenn auch nicht die einzige im Fremdenrecht, ebendies ist auch bei der societas denkbar, bei den beiden anderen Verhältnissen wird es zu verneinen sein.” (KASER Privatrecht 455.o.), XXXXXX, Xxxxxx von: Studien zum altrömischen Kaufrecht, in: Gesammelte Schriften, Abteilung I: Römisches Recht (1), Schäuble Verlag, Reinfelden-Freiburg-Berlin, 1989, 32-61.o. (továbbiakban XXXXXX Xxxxxxxxx)

57.o. „Mit dem Schwinden des Wortformalismus, dem Fortschritt der Kultur, dem Emporblühen von Handel und Wandel (ius gentium) setzte sich die Übersetzung durch, formlose Kaufabreden müßten dieselbe verpflichtende Kraft haben wie formelle Verbalverträge.”, NELSON-MANTHE 234.o. „So dürfte die Gemeinsamkeit der vier Konsensualobligationen darin bestanden haben, daß sie ursprünglich einzigen vertraglichen Obligationen waren, deren Geltungskraft auf der bona fides

az idegen eredetet, mind a közjogi eredetet elveti és a konszenzuál szerződések közül például a legrégibbnek tartott adásvételt a két kölcsönös stipulatio hiányosságait pótló praetori jogfejlesztésből vezeti le.603 A másik oldalról viszont már MOMMSEN felvetette, hogy a konszenzuális adásvétel és a locatio conductio a közjog formaszabad szerződési világából került át a magánjogba.604 Ez az álláspontja közismert és sok követőre is talált,605 azonban érdekes és már kevésbé közismert, hogy XXXXXXX még a formátlan kölcsön (mutuum) intézményét is a közjogból eredezteti!606 Ezt azért érdemes már itt hangsúlyozni, mivel – bár XXXXXXX nem utal erre – valószínűleg ez megmagyarázza azt a furcsaságot, hogy Xxxxxx az adásvétel és a locatio-conductio különböző formái mellett éppen a mutuumról tudósít feltűnően sokszor! Ez alapján viszont nem osztható az a nézet sem, hogy minden konszenzuál szerződés a közjogból, míg minden reál szerződés az ősi magánjogból eredeztethető. Xxxxxx ezeken túl még egy olyan álláspont is, ami a források hiányossága miatt egyes intézmények hasonlóságának magyarázataként a két jogág párhuzamos fejlődését sem zárja ki.607

beruhte...”. A bérlet területén az erre vonatkozó irodalom összefoglalását ld. KAUFMANN 267-

268.o. Az ezeket alátámasztó - későbbi - jogi források például: Xxxx. D. 18.1.1.2. „Est autem emptio iuris gentium,”, Xxxx. D.19.2.1. „Locatio et conductio cum natralis sit et omnium gentium,” Gai.

3.154. „...societas ... iuris gentium est...”

603 WATSON Origins 253.o. „...consensual contracts did not exist before the middle of the second century B.C. A more realistic date can be suggested, perhaps in the middle of the third century B.C. Nor is there any particular reason to asrcibe the introduction to the peregrine praetor.” ill. WATSON Origins 248.o. „Emptio venditio arose to fill the interstices left by taking stipulations.”, hasonlóan ehhez ld. még WATSON Spirit 132-133.o. Viszont mint arra XXXXX Xxx rámutatott, az aedilisi ediktumokban nincs nyoma a kikényszerített garancia stipulációk használatának, (Vö. JAKAB Aedilis 154.o.) ami viszont a XXXXXX-féle elméletet gyengíti.

604 MOMMSEN Anfänge 267.o., ezt osztja XXXXXX is. Ld. LÜBTOW Cato 6.o., 16.o., XXXXXXX követőinek összefoglalását a bérlet területén ld. KAUFMANN 266.o. 000.xx.

605 XXXXXXXX is e mellett foglal állást. Vö. XXXXXXXX Xxx publ. 160. (140-141.o.) A MOMMSEN- féle álláspont külföldi követőinek összefoglalását ld. LÜBTOW Cato 16-17.o. XXXXXX-t ugyan nem sorolhatjuk ide, de érdekes módon - bár más összefüggést vizsgál - de ő is kimondatlanul, hasonló következtetésre jut: XXXXXX, Xxxx: Law of Property in the Later Roman Republic, Scientia Verlag, Aalen, 1984 (továbbiakban WATSON Property) 10.o. „The money obtained by the sale may be paid out again under emptio venditio, locatio conductio or mutuum and, if it is, it is to be profana.”, XXXXXX-XXXXXX 278.o. „Hierzu ist bemerken, daß die Herleitung der privatrechtlichen locatio conductio aus der öffentlichrechtlichen gewiß sehr wahrscheinlich ist,”

606 MOMMSEN Anfänge 266.o. 0.xx. „Dagegen ist auch das muutum aus dem öffentlichen Recht in das Privatrecht gekommen.”

607 RIES 160.o. „Eine Parallelentwicklung zwischen öffentlichen und privaten Vergaben ist sehr gut denkbar.”, XXXXXXXX, August: Geschichte des Kaufs im römischen Recht, Verlag von Xxxxxxx Xxxxxxxx, Erlangen, 1879, Theil I. (továbbiakban XXXXXXXX) 449.o. „Aber immerhin ist auch dieses spontane Zusammentreffen beider Rechtsgebiete von hohem Interesse.”

További nehézséget okozhat a források elemzésénél, hogy a közjogban az adásvétel és a locatio-conductio között nem mindig lehet éles határt húzni.608 Erre vezethető vissza, hogy például Postumius és társai hadiszállításainak ügyét XXXXXXXX az állami adásvételnél tárgyalja,609 míg én alapvetően a locatio publica keretébe tartozónak minősítem,610 mivel álláspontom szerint ezeknél a hangsúly szállításon, mégpedig a tengeren túli szállításon volt,611 de természetesen nem zárható ki, hogy ennek keretében adásvételi szerződések megkötésére is sor kerülhetett. XXXXXXXXXX viszont ebben a kérdésben egy fejlődést fedez fel, szerinte ugyanis az állami jövedelmek hasznosítására kötött szerződések kezdetben adásvételnek, míg később a köztársaság végén már locatio-conductionak minősíthetőek, anélkül azonban, hogy ez a változás a forrásokban következetesen nyomon követhető lenne.612 Álláspontom szerint hipotézisét nem tudja meggyőző érvekkel alátámasztani, így az nem fogadható el. Az adásvétel és a locatio-conductio elhatárolása terén érdekes párhuzam figyelhető meg a közjog és a magánjog között. A magánjogban a két szerződést még Xxxxx is közeli rokonságban lévőnek tartotta.613 Bár a klasszikus magánjogban a két szerződés terminológiája különbözött,

608 MOMMSEN Anfänge 264. o. „Vendere und locare schliessen sich nicht aus...”, hozzá hasonlóan XXXXXX is együtt tárgyalja a két szerződés típust. LÜBTOW Cato 16-22.o., KUNKEL Staatsordnung 446.o. 000.xx. „...bei den zensorischen Verpachtungen und Verdingungen auch solche der Kaufterminologie (vendere und redimere) ein Sprachgebrauch...”. A szerződésekre használt kifejezések (emere-redimere-conducere) részletes elemzését ld. KAUFMANN 244-246.o., MALMENDIER 73.o. „Ob es sich nämlich bei der Staatspacht um eine emptio venditio oder um eine locatio conductio handelt, wird in den Quellen und dementsprechend in der Literatur nicht einhellig beurteil.” Bár a magánjogban a szétválás már korán megtörtént (Ld. BECHMANN 509.o. „…dass der plautinische Kauf ein ganz bestimmt ausgeprägtes, namentlich von der Miethe unterschiedenes Geschäft ist.”), ennek ellenére továbbra sem álltak távol egymástól. Vö. Gai. D 19.1.19. „Veteres in emptione venditioneque appellationibus promisque utebatur.” ill. 20. „Idem est et in locatione et conductione.”

609 XXXXXXXX Xxx publ. 167-169 (147-149.o.), XXXXXXXX Kontrakte 683.o., ezt az álláspontot az indokolja, hogy a hadiszállítások esetében a felszereléshez, utánpótláshoz az állam valószínűleg nem adott át alapanyagot, hanem azokat a vállalkozó szerezte be, így az ezekre kötött szerződés emptio rei futurae-nak tekinthető.

610 LÜBTOW is locationak minősíti. ld. LÜBTOW Cato 9. o., Részletesen ld. A locatio c. fejezetben, XXXXXXXX viszont az adásvétel és a dologbérlet keveredésénél említi a hadiszállításokat. Vö. KAUFMANN 259.o. „...welche unter Privaten teils als Kaufsachverhalte, teils als Sachmiete gekennzeichnet worden wären. Hierher gehören vor allem die Lieferungen von Lebensmitteln und Ausrüstungenständen an das Heer...”

611 A rendkívüli állami adásvételeket MOMMSEN is általában vállalkozási szerződésnek minősíti. Vö. XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 1. 230.o. „Ausserordentliche Käufe treten regelmässig in der Form des Lieferungsvertags auf.”

612 MALMENDIER 74-75.o. „...die Staatspacht ursprünglich als emptio venditio, als ein Verkauf von Staatsnutzungen, aufgefaßt wurde. (...) Die Staatspacht später, gegen Ende der Republik, rechtlich eine locatio conductio darstellte. (...) Doch auch zu diesem Zeitpunkt in der Rechtsentwicklung wurde die Bezeichnung locatio conductio nicht konsequent eingesetzt.”

613 Gai. 3.145. „Adeo autem emptio et venditio et locatio et conductio familiaritatem aliquam inter se habere videntur,”. Vö. NELSON-MANTHE 225.o. „Kaufvertrag und Miet- bzw. Verdingungsvertrag

azért itt is találunk „határeseteket”,614 a közjogban pedig még inkább összemosódtak a fogalmak.615 Közjogi szerződésekre a forrásokban az utal, ha azokat az állam képviselője kötötte vagy ha az ellenérték a köztől származott vagy a közösséget illette meg (aerarium, pecunia publica), de bizonyos külső jelekből (sub hasta, sub corona) vagy eljárási rendből (edictum, leges censoriae, licitatio) is lehet erre következtetni.

3.2. A votum

Az első vizsgált jogintézmény az isteneknek tett felajánlás, a votum. Ennek eredete még a királykorba vezethető vissza, amit a rómaiak vallásossága később is

überschneiden sich in manchen Fällen.”. A kettő közötti átfedés az ősi magánjogban is megfigyelhető, utalok itt a családfiú munkaerejének források szerinti „eladására”, amely fogalmilag bérleti szerződés. Vö. XII tab. 4. 2./b. „SI PATER FILIUM TER VENUM DUUIT”, vö. XXXXXX Xxxxxx: Contract in Roman Law, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981 (továbbiakban DIÓSDI Contract) 32.o. „Thus letting and hiring was really near to an actual sale.”, LÜBTOW Cato 11.o. „Es handelt sich um einen

„Verkauf” der Arbeitskraft des Sohnes im Wege der mancipatio.”, KNIEP 96.o. „.. daß der Vater seinen Sohn nicht für immer, sondern nur auf Zeit in das Manzipium eines andern bringen wollte.”. A szoros kapcsolat miatt a két szerződés elhatárolása a magánjogban is problémát vetett fel (Vö. Gai. 3.145-147.), amely a modern irodalomban máig sem megoldott. Vö. XXXXXXXX, X. X.: Sale and Hire (in: Studies in the Roman Law of Sale), Scientia Verlag Aalen, 1977, 1-8.o., XXXXXX, J.A.C.: Locatio conductio emptio venditio und specificatio, ZSS 81 (1964) 109-133.o., KUNKEL Staatsordnung 453.o. „...aus ihrem Schwanken zwischen Wörtern des Kaufens und Mietens, das ist nicht etwa auf griechischen oder hellenistischen Einfluß zurückzuführen ist, sondern mit dem Sprachgebrauch auch des älteren römischen Privatrechts übereinstimmend wird.”

614 Iav. D. 18.1.65. De KRÜCKMANN például a Paul. D. 18.6.13. ismert esetével kapcsolatban („Lectos emptos aedilis”) is felveti, hogy valójában nem bútor eladásáról, hanem vállalkozási szerződésről van szó, mivel a pretium jelenthet mind vételárat, mind díjat. Vö. XXXXXXXXX, Xxxx: Periculum emptoris, ZSS 60 (1940) 1-79.o. (továbbiakban KRÜCKMANN) 65.o. „…denn sie handeln gar nicht von einem Kauf, sondern von einem Werklieferungsvertrag.”, 67.o. „…wie weit man in der Benutzung des Wortes emptio ging und mangels eines geeigneten technischen Ausdruckes für Werklieferungsvertrag gehen mußte.” XXXXX-XXXX, Xxxx: Haftung aus Miete nach Staatsunrecht, ZSS 74 (1957) 363-373.o. (továbbiakban XXXXX-XXXX Xxxxxxx) 365.o.

„KRÜCKMANN sucht die Lösung darin, daß nicht Kauf, sondern Werklieferungsvertrag vorliege.” Bár ezt XXXXX-XXXX elveti, de ugyanitt megállapítja, hogy még az egyértelmű locatio esetében is alkalmazhatóak bizonyos adásvételi szabályok.

615 MOMMSEN szerint a locare ellentett párja nemcsak a conducere lehet, de az emere vagy a redimere is, (MOMSMEN Anfänge 265. o.) hasonlóan LÜBTOW Cato 3.o. „Das mit einem Publikanen vom Magistrat abgeschlossene Geschäft wird als locare oder vendere bezeichnet.”, ROSTOWZEW Staatspacht 368.o. „Das Geschäft des Pachtens und Verpachtens wird auch in Rom unter den Begriff emptio-venditio subsumiert ... nur allmählich wird auch der Begriff locatio- conductio auf die Staatspacht angewandt.”, RIES 47.o. „Redemptor hießt auch der Käufer bei Verkäufen des Staates”, NELSON-MANTHE 267.o. „…wonach promiscue den undifferenzierten Gebrauch von emptio uenditio einerseits und locatio conductio andererseits im Bereich der öffentlichen Verdingungen...”. A használt kifejezések vizsgálatát részletesen KAUFMANN végezte el a „Beurteilung der staatlichen Sondersprache” c. fejezetben, ahol szintén a kevert szóhasználatot állapítja meg: KAUFMANN 264-256.o. „Außer der alternativen Verwendung der Miet- und Kaufsprache findet sich bei allen Pachtarten auch deren kumulativer Gebrauch...”

megőrzött. Xxxxxx szerint ugyanis a rómaiak voltak a legvallásosabbak a világon,616 amit bizonyít, hogy mindig kínosan ügyeltek a túlvilági hatalmakkal való kapcsolatukra.617 Ezek bemutatására Xxxxxx is hangsúlyt fektetett, mivel célja a régi erkölcsök – ideértve az istenek tiszteletét is – helyreállításának elősegítése volt. Nagyobb veszély vagy baljóslatú események (természeti jelenségek mint a villámcsapás,618 a kőzápor,619 torzszüllött csecsemők620 vagy állatok,621 esetleg csak furcsán viselkedő állatok622) észlelésekor a decemvirek betekintettek a szent könyvekbe (Sybilla könyvek) tanácsért. Az ebben olvasottakat aztán megpróbálták értelmezni, amelynek eredményeként általában hosszabb-rövidebb könyörgést vagy böjt tartását rendelték el.623 Más veszélyhelyzetek esetén (általában egy csata előtt vagy közben a győzelemért, ritkábban éhínség esetén624) a felajánlás is más volt: az fogadalmi templom (szentély) építésére,625 szobor készítésére626 vagy játékok627 megrendezésére vonatkozott. Ez utóbbi felajánlások már materiális teljesítést is igényeltek, ami magánfelekkel kötött szerződések keretében történt, ezért ezek a vizsgált témába tartoznak.

A felajánlás, a votum mint az isteneknek tett fogadalom jelenik meg Xxxxxxxxx: ez egy jövőbeli teljesítésre szóban, jól hallható xxxxxx000 tett ünnepélyes ígéret,629 amelynek célja a felsőbb hatalmak jóindulatának biztosítása. Xxxxxx egyenesen sponsióról beszél, ami szerinte kötelmet (obligatio) hoz létre az

616 Cic. harusp. resp. 9.19. „...quod deorum numine omnia regi gubernarique perspeximus, omnes gentes nationesque superavimus.”‌

617 ALFÖLDI egyenesen a rómaiak „babonás istenfélelmét” említi. Vö. ALFÖLDI Társadalomtört. 46.o., XXXX szerint pedig egyfajta „államalkotó tényezőnek” tekintették az istenek akaratát. Vö. KOCH 47.o „Die Götter erscheinen auf diese Weise als die eigentlichen Baumeister des Staates.”

618 Liv. 27.11.2., 28.11.4., 30.38.9., 35.21.4., 36.37.3., 41.16.6.

619 Liv. 30.38.9., 36.37.3.

620 Liv. 27.11.4., 35.21.4.

621 Liv. 28.11.4.

622 Liv. 27.11.4., 36.37.2., 43.13.3.

623 Könyörgés: Liv. 10.23.1. két napig, Liv. 34.55.3. három napig, Liv. 35.9.5. kilenc napig, Böjt: Liv.

36.37.4. Ceres tiszteletére, Liv. 38.44.7. három napig, Liv. 40.19.5. egy napig, Liv. 41.21.11. két napig.

624 Xxxxxxxxx szerint éhínség miatt Postumius templomot ajánlott fel Kr. e. 496-ban (Xxxx. 6.17.2-3), Xxxxxx azonban erről nem ír (Liv. 2.24.), csak a templom felszenteléséről Kr. e. 493-ból (Liv. 2.33.) de ekkor sem említi a felajánlást, sem az éhínséget. Ez utóbbit viszont alátámasztja a gabona vásárlásról szóló beszámolója. (Liv. 2.34.)

625 Részletesen ld. A locatio c. fejezetben. Vö. Xxxx. 6.17.4.

626 Liv. 38.35.4. Herculesnek

627 Liv. 4.27.1., 4.35.3., 5.19.1., 5.19.6., 5.31.2., 22.10.7., 25.12.11., 27.11.6., 27.23.5., 27.33.8.,

28.38.14., 30.2.8., 31.9.9-10., 31.49.4., 34.44.1-3., 35.1.8., 36.2.3., 36.36.1., 39.5.7., 39.22.1.,

39.22.8., 40.37.2., 40.40.10., 40.44.9., 40.52.1., 42.10.5.

628 Liv. 10.36.11. „voce clara”, bár Xxxxxx itt említi az ég felé emelt kezet is (Liv. 10.36.11. „...consul manus ad caelum attolens...), ezt azonban nem tekinti a modern irodalom formai követelménynek.”

istenekkel.630 A votum jogi jellegét különbözően ítélik meg a modern irodalomban. XXXXX szerint a votum egy isten jóindulatának elnyerése érdekében esküben tett ígéret, ami a szakrális jog (ius sacrorum) részét képezte. Ezért a rabszolga által tett votum is kötelezett, hiszen a rabszolga a világi jog szerint nem, de a szakrális jog szerint jogképes volt!631 Hasonlóan PERNICE is a szakrális jog részeként említi anélkül, hogy annak fogalmát meghatározná.632 A HEUMANN-SECKEL kézikönyv szerint a votum, „ünnepélyes, szóbeli, egyoldalú ígéret egy szolgáltatásra (egy) istennek, fogadalom, amiből a klasszikus jog szerint szakrális kötelem keletkezik világi védelem nélkül”.633 PERNICE sem szerződésről, hanem csak jogügyletről beszél ezzel kapcsolatban.634 XXXXXX szerint a votum egyoldalú kötelmet hozott létre az ember és isten között,635 amely álláspontot én is elfogadok.636 Megjegyzem ugyanakkor, hogy bár az ígéret egyoldalú volt, de azt mindig feltételhez kötötték, vagyis teljesíteni csak akkor kellett, ha a feltétel vagy ha úgy tekintjük az

„ellenszolgáltatás”, tehát az istenek segítsége előbb bekövetkezett, amit egyfajta

„visszterhes” jellegként is értékelhetünk.637 MOMMSEN több helyen is használja a

„szerződés” kifejezést, anélkül azonban, hogy az egyoldalú-kétoldalú jogügylet kérdésében állást foglalna.638 Felfogható tehát az ígéret egyfajta „szerződési ajánlatnak” is, amit az istenek – mivel a földiek számára a rómaiak szerint a

629 Tacit. ann. 16. 22. „nuncupationibus votorum”, Cic. Phillipp. 5.9. „votis nuncupatis”

630 Cic. leg. 2.16.(41) „...ac votis sponsio, qua obligamur deo.”

631 KASER Privatrecht 246.o. „Den Göttern gegenüber ist er rechtsfähig.”. Hasonlóan BUCKLAND a iusiurandum libertivel kapcsolatban: Vö. BUCKLAND W.W.: Ritual Acts and Words in Roman Law, (in: Festschrift Xxxx Xxxxxxxxx, Band I.) Verlag Xxxxxx Xxxxxxx Nachfolger, Weimar, 1939, 16-26.o. (továbbiakban BUCKLAND Ritual Acts) 23.o. „...sacral obligations do not conform to civil principle.”

632 PERNICE Parerga II. 4.o. „Die Rechtsgeschäfte mit dem Göttern, (uotum, xxxxxxx, dedicatio, consecratio u.dgl.) werden, wie wir wissen, zum Sakralrechte gezählt.”

633 Handlexikon 633.o. „...feierliches mündliches einseitiges Versprechen einer Leistung an (einen) Gott, Gelübde, aus dem nach klassischem Recht eine sakrale Obligation ohne weltlichen Schutz entsteht.”

634 PERNICE Parerga II. 4.o. „Die Rechtsgeschäfte mit den Göttern...”

635 GEDEON 15.o. Bár ő csak a fogadalmi játékokat (ludi votivi) vizsgálja, de a votum működésének szabályai azonosak voltak más esetekben (pl. fogadalmi építkezések) is.

636 Xxxxxxxxx foglal állást XXXX is azzal, hogy az csak az embereket kötötte, az isteneket nem. Vö. XXXX, Xxxxxxxxx: Zur Frage der religiösen Bestimmtheit des römischen Rechts, in: Festschrift Xxxx Xxxxxxxxx X.Xxxx, Verlag Xxxxxx Xxxxxxx Nachfolger, Weimar, 1939. 1-15.o. (továbbiakban BECK) 13.o. „...daß selbst dem öffentlichen feierlichen Votum eine Bindung der Götter durch die Formel fernliegt. Auch hier besteht die Auffassung, daß die Götter einem Unternehmen des Menschen den Erfolg versagen können, ohne daß man sie darum als wortbrüchig ansieht.”

637 Nem találunk ugyanis olyan forrást, amely szerint valaki ajándékozási céllal – feltétel nélkül – tett volna ilyen felajánlást.

638 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 1. 253-236.o. „Rechtsgeschäfte zwischen der Gemeinde und einer Gottheit” c. fejezet.

külvilágban érzékelhető tetteikben nyilvánulnak meg639 – a kért segítség teljesítésével fogadnak el vagy a segítség elmaradásával jelzik az elutasítást.640 Ugyanakkor arra nem találunk példát a forrásokban, hogy egy felajánlást azért nem teljesítettek volna, mert az isteni segítség elmaradt, holott valószínűsíthető, hogy a nagy vesztes csaták alatt is történhettek ilyen felajánlások. Ezen kritikai észrevételek mellett elfogadhatónak tartom az egyoldalú, feltételhez kötött jogügyletként történő minősítést, a szerződéses jelleg hangsúlyozása erőltetettnek tűnik.

A modern irodalom azonban a votum elemzésekor általában elsiklik afelett, hogy ennek is volt mind közösségi, mind magán változata.641 A Digesta a pollicitatiók között egy rövid fragmentumban foglalkozik ez utóbbival,642 ahol kimondja, hogy a votum kötelez, vagyis az kötelmet alapít. Ez a kötelezés a felajánló személyéhez és nem a felajánlott dologhoz tapadt, de ha a felajánlott dolog megsemmisült, akkor a kötelem is megszűnt, tehát azt nem kellett azt pótolni. Ilyen fogadalmat csak önjogú serdült pater familias tehetett önállóan, hatalom alatti családgyermek vagy rabszolga által tett felajánlás csak a pater familias auctoritasa mellett volt érvényes. A Digesta a felajánlás nem teljesítésének esetéről csak annyit közöl, hogy a felajánlás az örökösöket is kötötte. Ez azt bizonyítja, hogy voltak olyan esetek, amikor a felajánló nem teljesítette azt. Xxxxxxx ekkor ennek következménye (az istenek haragja) őt sújtotta, ennek ellenére a római jog lehetővé tette, hogy az örökösök is eleget tehessenek a korábbi vállalásnak. Ez a fragmentum tehát bizonyíték arra, hogy létezett magánfelajánlás (votum privatum643) is, ennek célja az istenek jóindulatának biztosítása volt valamilyen magán célból. Erről azonban irodalmi források általában nem tudósítanak, ami azzal magyarázható, hogy a magán felajánlás nem érintette az államot tehát, ha azt egyáltalán feljegyezték, a történetíró számára közömbös volt. Xxxxxxxxx is csak egy ilyen esetet figyelhetünk meg, amikor Kr. e. 295-ben Xxxxxxxx saját házában ajánlott fel egy oltárt

639 Bár Xxxxxx szerint időnként a fizikai valóságban is megjelentek. Vö. Cic. nat. deo. 2.2.6. „...sed quod et praesentes saepe di vim suam declarant,”

640 Természetesen ebben szabadon „dönthettek”: BECK 13.o. „...die Götter einem Unternehmen des Menschen den Erfolg versagen können, ohne daß man sie darum als wortbrüchig ansieht.”

641 Kivétel XXXX, aki mindkettőt említi. Vö. BECK 13.o.

642 Ulp. D. 50.12.2.

643 Bár ezt kifejezetten nem említi így, de ez logikusan adódik a felajánlás céljából is és a római jog ius publicum- ius privatum kettősségéből (Ulp. D. 1.1.1.2., Ven. D. 50.17.224.). Hasonlóan fogalmilag csak magán felajánlásról lehet szó, a már a XII táblás törvényben is tiltott per alatt álló dolog felszentelésével kapcsolatban. Vö. Gai. D. 44.6.3. „Rem de qua controversia est prohibemur in sacrum dedicare:”

Pudicitianak.644 Az ügy előzménye az volt, hogy az egyébként patrícius származású asszonyt egy plebejussal között házassága miatt állítólag kizárták az állami szentély használatából, amire válaszul ajánlott fel egy magánoltárt és szertartást alapított plebejus asszonyok részére. Xxxxxx azonban ezzel kapcsolatban nem használja a votum kifejezést, csak a felszentelést említi.645 De mivel leírja, hogy a szentély céljára szolgáló helyiséget előbb le kellett választani a ház többi részétől, tehát itt is elválik is az elhatározás (felajánlás) és a megvalósítás.646

A votum másik, a forrásokban általában tárgyalt köre a votum publicum,647 ami az állam érdekében az állam valamely képviselője által tett szóbeli felajánlás, amit mindig ünnepélyes formában, meghatározott szavakkal648 lehetett megtenni. Az első ilyen felajánlást Xxxxxx szerint még Xxxxxxx tette egy csatában, amikor Iuppiter Xxxxxxxxx részére egy templomot ajánlott fel,649 ami egyben az első Rómában felszentelt templom is volt, majd később egy másik templomot szintén ő ajánlott fel Iuppiter Statornak.650 Ekkor azonban a templum még nem épületet, hanem csak egy megszentelt helyet (fanum) jelentett,651 ezért itt építkezésre még nem került sor.652 Az első kőből épült templom alapjainak lerakását – ugyancsak Jupiter részére – Xxxxxxxxxx Xxxxxxx kezdte el szintén egy háborús felajánlás után.653 Ezt később unokája, Xxxxxxxxxx Xxxxxxxx folytatta,654 de ő is tett Jupiter részére felajánlást.655 Az előbbi építkezés folytatásával megteremtette azt a köztársaságban is továbbélő hagyományt, ami szerint a felajánló leszármazottai rendszerint folytatták a felajánlás teljesítését. A teljesítés nem a tényleges felépítéssel, hanem az épület

644 Liv. 10.23.7.

645 Liv. 10.23.7. „’Hanc ego aram‘ inquit ’Pudititiae Plebeiae dedico...”

646 Liv. 10.23.6. „...ex parte aedium quod satis esset loci modico sacello exclusit,”

647 Erre az elnevezésre már találunk konkrét forrást is: Cic. nat. deo. 3.17. „...publice vota...”, Xxxxx. ann. 15.23. „...votaque publice...”, Tacit. ann. 15. 45. „...quod votis omnis populi Romani...”

648 Cic. Xxxxxxx. 5.24. „...votis nuncupatis...”

649 Liv. 1.10.6.

650 Liv. 1.12.6.

651 NÓTÁRI Festuca 138.o. „A lituusszal az augur a profán térből kimetszett, az istenek által kiválasztott szent teret a templumot jelölte ki.”, NÓTÁRI Spear 235.o.

652 Liv. 10.37.15. „...sed fanum tantum, id est locus templo effatus, fuerat.”, ezt a jelentését később is megtartotta: Liv. 41.18.8. „...quod extra templum sortem in sitellam in templum latam foris ipse oporteret.”. A fanum a „fari” igéből származik és ADAMIK meghatározásában „szavakkal megjelölt területet” jelentett. Vö. ADAMIK 40.o.

653 Liv. 1.38.7. , Plin. nat. hist. 35.45. (157) „Vulcam Veis accitum, cui locaret Xxxxxxxxxx Xxxxxxx Xxxxx effigem in Capitolio dicandam,”. XXXX szerint azonban valamennyi építkezés csak egy, méghozzá az utolsó király nevéhez köthető. Vö. KOLB Rom 92.o.

654 Liv. 1.55.1., Cic. rep. 2.24.(44.) „...cepit et maxima auri argentique praeda locupletatus votum patris Capitolii aedificatione persolvit...”

655 Liv. 1.53.3.

felszentelésével (dedicatio)656 valósult meg, amivel nemcsak az épület került át a szakrális szférába,657 de az a működtetéséhez szükséges anyagi alapok („Tempelgut”) biztosítását is jelentette.658 Valószínűleg ezzel függ össze, hogy a felszentelést a köztársaság idején csak imperiummal rendelkező magistratus végezhette el. Erre az ősi szabályra utal Xxxxxx is, amikor Kr. e. 304-ben Cn. Xxxxxxx, mint aedilis curulis akarta felszentelni Concordia templomát, azonban a pontifex maximus megtagadta az ebben való közreműködést,

Liv. 9.46. „...mondván, hogy ősi hagyomány szerint csak consul vagy imperator szentelhet fel templomot.”659

A népgyűlés azonban ekkor határozatában megadta az aedilisnek a jogot a felszentelésre. Ennek okát Xxxxxx nem írta meg, egyértelmű azonban, hogy ez kivételes és egyedi kedvezmény jelentett, feltehetően Xxxxxxx népszerűsége miatt. Szintén ekkor került sor a szabály megváltoztatására annyiban, hogy ettől kezdve a senatus és a néptribunusok előzetes jóváhagyását is be kellett a felszenteléshez szerezni.660 XXXXXX szerint a felszenteléshez a pontifexek hozzájárulásán kívül a nép beleegyezése is szükséges volt,661 az előbbit igen, az utóbbit azonban nem támasztja alá Xxxxxx. A fenti forráshelyen túl tudunk olyan esetről is, amikor a kész épület felszentelését vallási szabályok miatt kellett elhalasztani. Erre került sor amikor Xxxxxxxxx és Xxxxxxxx ajánlottak fel templomot,662 de annak felszentelése előtt még egy kisebb épületet is fel kellett építeni Xxxxxx számára, mivel a pontifexek szerint nem lehetett a két istenségnek egy templom helyiséget felszentelni.663

656 Cic. leg. 2.23.(58) „...cur aedes haec dedicaretur.”

657 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 623.o. „Wir haben bisher von der Dedication, das ist der Uebertragung des neu errichteten Tempels in das Eigentum der Gottheit gesprochen.”, WATSON Property 4. o.

„Once consecrated, a thing belonging to the gods could not be usucaped by a human being.”

658 Cic. domo 48.127. „Dedicatio magnam, inquit, habet religionem.”, vö. XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 1. 231.o.

659 Liv. 9.46.6 „...cum more maiorum negaret nisi consulem aut imperatorem posse templum dedicare.”

660 Liv. 9.46.7. „Itaque ex auctoritate senatus latum ad populum est ne quis templum aramve iniussu senatus aut tribunorum plebei partis maioris dedicaret.”

661 WATSON Property 4.o. „In the Republic the consecration was by the ponfiffs with the consent of the people wich was expressed by a lex or plebiscitum.”

662 Liv. 27.25.7. „...aedem Honori et Virtui vovisset...”

663 Liv. 27.25.9. „Ita addita Virtutis aedes adproperato opere; neque tamen ab ipso aedes eae dedicatae sunt.”

A köztársaság idején tehát folytatódtak a felajánlások, ezekre általában veszélyhelyzetben került sor, ez leggyakrabban háborús helyzet,664 ritkábban pedig járvány665 volt. A votum és a veszélyhelyzet között azonban nem volt kizárólagos kapcsolat, mivel ilyen esetben sem mindig került sor felajánlásra,666 de találunk példát olyan felajánlásra is, amit az egyébként is győzelemre álló ostrom

„megerősítésére” tették,667 de olyanra is, aminek semmi köze sem volt a háborúhoz: feltételezhetően az aedilisek a büntetésekből beszedett bírságok egy részét is így költötték el.668 A másik oldalról is megfigyelhetjük, hogy a veszélyhelyzet sem váltott ki mindig automatikusan felajánlást, volt amikor a hadvezér egyéb módon biztosította a győzelmet (hadijelvény átdobása az ellenséghez669, hazugság,670 hadicsel671) és járvány idején is előfordult, hogy csak könyörgést672 vagy szent lakomát673 tartottak. De még a felajánlás sem járt mindig anyagi vonzattal: előfordult, hogy a harcban valaki önmagát és vele együtt az ellenséget ajánlotta fel a győzelemért.674 Érdekes, hogy a rómaiak azt is részletesen szabályozták, hogy hogyan kell eljárni, ha a felajánló nem esik el a csatában.675

664 Liv. 1.10.6., 1.12.6., 1.53.3., 1.55.1., 2.20.12., 2.42.5., 5.31.2-3., 6.5.7., 7.28.4., 9.43.25.,

10.19.17., 10.29.14., 10.36.11., 22.9-10., 22.33.7., 23.30.13., 27.25.7., 29.36.8., 31.21.12., 32.30.10.,

34.53.3-7., 35.1.8., 36.36.1., 36.36.6., 39.2.11., 39.5.7., 39.22.1., 39.22.8., 40.34.7-8., 40.40.10.,

40.44.9., 40.52.1., 42.7.1., 42.10.5., 45.15.10., vö. Cic. harusp. resp. 13. 28 „...maximis et

periculosissimis bellis...”

665 Liv. 4.25.3.

666 Liv. 10.42.1-4.

667 Camillus a Veii zsákmány 10%-át ajánlotta fel. (Vö. Liv. 5.23.8, Plut. Cam. 7.4.), Xxxxxxxxx Xxxxxxxx ostroma alatt két templomot is felajánlott (Vö. Cic. in Verr. 2.4.55.(123)), Xxxxxxx pedig Ambracia elfoglalásakor ajánlott fel játékokat. (Vö. Liv. 39.5.10.)

668 Liv. 10.23.12., 27.6.19., 30.39.8., 31.50.2., 33.25.3., 38.35.5.

669 Ugyanis a csapatokra a legnagyobb szégyent a hadijelvények elveszítése jelentette, így az átdobott hadijelvényt mindenképpen vissza kellett szerezniük, ami lehetőséget adott a hadvezér számára, hogy a katonák végső energiáját mozgósíthassa ezzel. Vö. Liv. 6.8.3., 34.46.12., 41.4.1.

670 Liv. 2.64.6.

671 Liv. 10.41.5-6.

672 Liv. 3.7.8., 3.8.1.

673 Liv. 5.13.6., 7.2.2., 7.27.1., 27.36.9., 29.38.8., 31.4.7.

674 Liv. 5.41.3., 8.6.10., 8.9.4-8., 10.28.13-18.

675 Xxxxx valamilyen ősi emberáldozat szokásaként élt tovább az a lehetőség, hogy a hadvezér az ellenséget, de saját katonáját vagy önmagát is felajánlhatta. Önmaga helyett azonban kijelölhetett egy katonát, aki azt helyette teljesítette. A szokások enyhülését mutatja, hogy ha a kijelölt helyettes mégis túlélte a csatát, akkor halálát egy őt ábrázoló és egyben helyettesítő képmás eltemetésével is ki lehetett váltani. (Liv. 8.10.12.)

A votumnak a világi szférát anyagilag érintő két nagy676 területe a fogadalmi templomok építése677 és a fogadalmi játékok rendezése678 volt. A felajánlást mindig csak egyetlen személy tehette, testület nem.679 A felajánló csak imperiummal rendelkező, hivatalban lévő magistratus lehetett.680 A felajánlásnak kötelező ereje volt, de nem a világi jog terén, hiszen azt nem lehetett kikényszeríteni.681 Álláspontom szerint mivel a fogadalmat a római állam képviselője az állam nevében tette és mivel a közjogban közvetlen képviselet működött, ezért az közvetlenül a római államot kötötte,682 annak ellenére, hogy Xxxxxxxxx találunk utalást a személyhez kötöttségre is:

Liv. 7.28. „Miután e fogadalommal elkötelezte magát, győztesen visszatért Rómába, s lemondott dictatori tisztéről.”683

Amennyiben a felajánló nem tett lépéseket a teljesítés érdekében, akkor a római államnak kellett olyan más képviselőről gondoskodnia, aki azt elvégezte. Az, hogy ilyenkor a mulasztásért felajánlót felelősségre vonták-e, az a szakrális szféra szempontjából lényegtelen volt: a felelősségre vonás sem mentesítette az államot, így annak nem is volt értelme.684 Erre azért sem volt szükség, mivel amíg a felajánló hivatalban volt, mint imperiummal rendelkezőt nem is lehetett felelősségre vonni, a hivatal letétele után viszont közvetlenül már nem is tehetett semmit a teljesítésért. Ezzel magyarázható, hogy ilyen felelőssége vonással egyáltalán nem találkozunk a

676 Harmadik, kevésbé jelentős terület, az isteneknek adott kisebb nagyobb ajándékok szintén érintették a világi szférát, mivel ezek teljesítésére is, ha nem volt az államkincstárban megfelelő ajándéktárgy, az állam nevében kötöttek szerződést. Ezekről azonban nem maradt fent részletes elemzésre alkalmas forrásanyag. Vö. Liv. 4.20.4., 6.4.2-3., 9.44.16., 22.1.17-18., 27.36.9., 27.37.10.,

29.38.8., 30.39.8., 33.25.3., 35.10.12., 35.41.10., 40.37.2.

677 De nincs kizárólagos kapcsolat, nem minden templom került így felépítésre. Vö. Liv. 2.40.12., 5.50.6.

678 A téma liviusi forrásokat is ismertető feldolgozását ld. GEDEON i.m.

679 Cic. nat. deo. 3.93.

680 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 1. 234.o. „Das für die Gemeinde verbindliche Gelübde kann gleichfalls der Regel nach nur der Magistrat mit Imperium leisten.”

681 XXXXXX szerint a fogadalom tevőjét lehetett volna felelősségre vonni (GEDEON 15.o.) azonban ő is elismeri, hogy erre nem találunk példát a forrásokban, mivel a rómaiak félelme az istenek haragjától kizárttá tette, hogy nem teljesítették volna a fogadalmat. (GEDEON 17.o.)

682 XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 1. 234.o. „Das für die Gemeinde verbindliche Gelübde...”

683 Liv. 7.28.4. „...cuius damnatus voti cum xxxxxx Xxxxx revertisset, dictatura se abdicavit.”

684 Bár Xxxxxx ideális alkotmányában erre ugyan büntetést rendelt, (Cic. leg. 2.9.(22). „Caute vota reddunto; poena violati iuris esto.”), de itt is inkább isteni büntetésre gondolt, ahogy azt később kifejtette és ami beleillik a fenti logikába. Vö. Cic. leg. 2.16.(41) „...poena vero violatae religionis iustam recusationem non habet. quid ego hic sceleratorum utar exemplis, quorum plenae tragoediae?”

forrásokban. A magánszeméllyé vált egykori felajánló, csak felhívhatta a hivatalban lévő magistratus figyelmét a teljesítésre vagy megpróbálhatta elérni, hogy rendes vagy rendkívüli magistratus legyen újra és akkor ő maga tehetett további lépéseket.685

Az építkezések megvalósítását általában a felajánló kezdte el, de ez sem volt feltétel, az is előfordult, hogy már az építkezést is – ami már a korai időktől vállalkozókkal kötött szerződésekkel valósult meg686 – egy másik magistratus indította el. A teljesítés általában hosszabb időt vett igénybe (kivételnek mondható, amikor az egy éven belül megtörtént, de volt 17 év különbség is!687) ezért gyakorlatilag alig fordulhatott elő, hogy ugyanaz a személy a felajánláskori tisztségében tudta volna a felszentelést elvégezni. Bár a szakrális jelleg miatt megfigyelhetünk egyfajta személyhez kötöttséget is, de még az is ritka, hogy ugyanaz a személy más-más tisztséget betöltve, de végig tudta vinni a folyamatot. Xxxxxx szerint csak Iuno Regina688 és Salus temploma,689 majd később Iuno Sospita temploma690 épült fel így. Gyakoribb volt az, hogy a három feladat közül egy személy csak kettőt tudott elvégezni: a felajánlás után vagy csak az építtetést,691 vagy csak a felszentelést végezte el.692 A leggyakoribb mégis az volt, hogy a három lépést más-más személy irányította. A szakrális jelleg miatt azonban megfigyelhető, hogy a felszentelést a felajánló rokona, általában a leszármazottja végezte el.693 Ha a felajánló vagy utóda nem rendelkezett az épület elkészülte idején imperiummal,694 akkor sokszor rendkívüli magistratussá választották vagy nevezték ki ezért.695 Xxxxxx

685 Liv. 23.30.13.

686 A szerződéseket részletesen ld. A locatio c. fejezetben.

687 Liv. 29.11.13.

688 Liv. 5.21.2-3. a felajánlás, Liv. 5.23.7. az építtetés, Liv. 5.22.7. és 5.31.3. a felszentelés.

689 Liv. 9.43.25. az építkezés kezdete, Liv. 10.1.1. a felszentelés.

690 Liv. 32.30.10. és 34.53.3. ez utóbbinál Xxxxxx már Xxxx Xxxxxxxxxx említi, valószínűleg tévesen. 691 Fortuna Primigenia (Liv. 29.36.8. és 00.00.0.: 10 év), Diiovis (Liv. 31.21.12. és 00.00.0.: 6 év,) Circus Maximusban Iuventas temploma (Liv. 36.36.5. 16 év különbséggel!)‌

692 Venus Erycina a Capitolimon, Liv. 22.10.10. és 23.31.9, Fortuna Equestris (Liv. 40.40.10. és 42.10.5.), Xxxx Xxxxxx (Liv. 42.7.1. és 45.15.10),

693 Castor temploma: a felajánlás (Liv. 2.20.12.) és a felszentelés (Liv. 2.42.5.), Quirinus temploma (Liv. 10.46.7.), Honos és Virtus temploma: a felajánlás (Liv. 27.25.7.) és a felszentelés (Liv. 29.11.13.), Venus Erycina a Porta Collina mellett és Pietas temploma (Liv. 40.34.4.). Vö. XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 2. 621.o.

694 Bár XXXXXXX szerint egy idő után a censorok és az aedilisek is elvégezhették a felszentelést. Vö. XXXXXXX Xxxxxxxxxxx 1. 234.o., ezt azonban Xxxxxx nem igazolja.

695 Castor temploma (Liv. 2.42.5.), Venus Erycia temploma a Capitoliumon (Liv. 23.30.13. és 23.31.9.), Venus Erycina temploma a Porta Collina mellett és Pietas temploma (mindkettőre Liv. 40.34.4.)

csak egy helyen említi azt, hogy ezt a kinevezést kérni kellett a senatustól,696 de feltételezhető, hogy ez volt a gyakorlat, annak teljesítése pedig nem volt automatikus, azt a kérelmező hírneve befolyásolta. A legtöbb példát mégis arra találjuk Xxxxxxxxx, amikor különbözött a felajánló az építtető és a felszentelő személye. Ez bizonyítja legjobban, hogy a felajánlás valóban az államot kötötte. A felszentelést végzőt – ha a felajánló vagy annak fia mint előnyt élvező nem jöhetett szóba – a hivatalban lévő magistratusok közül általában sorsolással jelölték ki, de arra is találunk példát, hogy ezek közül az egyik magistratus kérdés nélkül, önkényesen fellépve megelőzte társát és elvégezte a felszentelést.697 Ha nem volt a hivatalban lévő magistratusnak lehetősége a felszentelés elvégzésére, akkor azt egy rendkívüli magistratus (duumvir) végezte el.

Az állam tehát mindig teljesítette a felajánlást, igaz néha csak évek múlva, ezért ezzel kapcsolatban késedelemről nem igazán beszélhetünk. Ezzel kapcsolatban két tanulságos példát is találunk Xxxxxxxxx: az elsőre Kr. e. 294-ben került sor, amikor Iuppiter Statornak csak a második felajánlást teljesítették, de úgy tekintették, hogy ezzel az első is teljesedésbe ment:

Liv. 10.37. „Egyébként az állam csak ebben az évben, miután ugyanaz a fogadalom két ízben is megmentette, érezte az istenek iránt való kötelességének, hogy a senatus valóban elrendelje a templom felépítését.”698

Itt tehát tulajdonképpen egy korábbi felajánlás nem teljesítését fedte el a második felajánlás és annak teljesítése.699 Tényleges késedelemre találunk példát Kr. e. 217- ből, amikor a katonai vereségek okait keresve nyilván áttekintették a nem teljesített felajánlásokat is, majd azokat pótolták. Ekkor észlelték például, hogy az L. Xxxxxxx praetor által két évvel korábban egy katonai lázadás alkalmával Concordia templomának építésére tett felajánlása teljesítését még el sem kezdték,700 ezért az

696 Liv. 23.30.13.

697 Liv. 4.29.7. Apollo templomát

698 Liv. 10.37.16. „Ceterum hoc demum anno ut aedem etiam fieri senatus iuberet bis eiusdem voti damnata re publica in religionem venit.”

699 A magánjogban is két ingyenes jogcím találkozása esetén az egyik teljesítése megszünteti a másik kötelmet is!

700 Liv. 22.33.7. „...aedem Concordiae, quam per seditionem militarem biennio ante L. Xxxxxxx praetor in Gallia vovisset, locatam ad id tempus non esse.”. A feljánlásról korábban kifejezetten nem ír Xxxxxx, talán a Xxx. 21.25.8-14-ban leírt menekülése közben került erre sor.

építésre a praetor urbanus haladéktalanul duumvireket jelölt ki,701 majd a munkák elkészültével újabb duumvirek kapták a felszentelés feladatát.702

A fogadalmi játékok kérdése annyival volt egyszerűbb, hogy azok időben nem húzódtak így el, ezért általában azokat a felajánló meg tudta rendezni. Ez azonban itt sem volt feltétel, azokat is teljesíthette más hivatalban lévő magistratus. Erre példa a korai köztársaság idejéből, amikor a Camillus dictator részéről a Veii elleni háborúban felajánlott játékokat Kr. e. 392-ben nem ő, hanem az akkor hivatalban lévő consulok teljesítették.703 A játékok megrendezésére tett fogadalmak teljesítését általában közpénzből finanszírozták, érdekes kivétel P. Xxxxxx már ismertetett esete, akinek a senatus nem engedélyezte az államkincstárból pénz kivételét erre a célra, így ő csak a hadizsákmányból erre a célra félretett összeget, ill. saját vagyonát használhatta fel.704 Később a senatus – mint M. Fulvius, majd Q. Xxxxxxx által tett fogadalmi játékok esetében – ezen belül is korlátozta a felhasználható összeget.705

A költségekkel kapcsolatban néha a szakrális szféra is kihatott a világi ügyekre. Kr. e. 200-ban a pontifex maximus például tiltakozást jelentett be az ellen,

Liv. 31.9. „...hogy a consul fogadalmában nem ajánlhat fel bizonytalan, hanem csak meghatározott összegű pénzt”706

vallási játékokra és ajándékokra. Ekkor a senatus utasította a consult, hogy kérjen tanácsot a pontifexek testületétől,

Liv. 31.9. „...hátha lehetséges úgy fogadalmat tenni, hogy nem határozzák meg az összeget.”707

amire meglepően:

701 Liv. 22.33.8. „Itaque duumviri ad eam rem creati ... aedem in arce faciendam locaverunt.”

702 Liv. 23.21.7. „Et duumviri creati ... aedem Concordiae, quam L. Xxxxxxx praetor voverat, dedicaverunt,”

703 Liv. 5.31.2.

704 Liv. 36.36.2. „Novum atque iniquum postulare est visus; censuerunt ergo, quos ludos inconsulto senatu ex sua unius sententia vovisset, eos vel de manubiis, si quam pecuniam ad id reservasset, vel sua ipse impensa faceret.”

705 Liv. 39.5.10., 40.44.11.

706 Liv. 31.9.7. „...qui negavit ex incerta pecunia vovere licere; ex certa voveri debere,”

707 Liv. 31.9.8. „...si posset recte votum incertae pecuniae suscipi.”

Liv. 31.9. „...a főpapi testület azt válaszolta, hogy nemcsak lehetséges, de ez a leghelyesebb eljárás.”708

A döntés mögött tehát valószínűleg hatalmi harc húzódott meg, hiszen a testület annak vezetőjével ellentétes véleményt fogalmazott meg, ami bizonyíték a testületi jelleg erősségére. Ez a forráshely bizonyítja, hogy a votum keretében általában egy meghatározott összeget volt szokásos felajánlani, de ettől lehetett térni.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a votum publicum lelkiismeretes teljesítéséhez709 elegendő volt a rómaiak nagyfokú vallásos félelme, mivel hitviláguk szerint ellenkező esetben az istenek haragja az egész közösséget sújtotta volna. Láthatjuk, hogy a kötelezettség az államot terhelte és ezért az a közjog részét képezte.710 Xxxxxxxxx találunk ugyan egy esetben „nem teljesítésre” is példát, de tulajdonképpen később azt is teljesítették, így „csak” a teljesítés elhúzódásáról beszélhetünk. A votum teljesítése ugyanakkor érintette a világi jogot is, mivel a templomokat a magistratus magánvállalkozókkal építette, a munkát pedig közpénzből finanszírozta,711 hasonlóan a játékok rendezését is közpénzből finanszírozták.

708 Liv. 31.9.8. „Posse rectiusque etiam esse pontifices decreverunt.”

709 Cic. leg. 2.16.(41) „Diligentiam votorum...”

710 HEUSS 72.o. „Religion war, so weit öffentlich, integrierender Bestandteil des Staates und insofern nichts anders als ius publicum.”

711 KOLB Rom 201.o. „....die Zahl der insgesamt überlieferten Baumaßnahmen beträgt etwa 80 (...) Der Neubau von 21 Tempeln ist bezeugt. ”. Bővebben ld. A locatio c. fejezetben.

3.3. Az adásvétel

3.3.1. Bevezetés

Az adásvétel (emptio-venditio) legáltalánosabb megfogalmazásban áru megszerzése pénzért,712 amely a klasszikus magánjogban már a puszta megegyezéssel létrejött.713 A formátlan adásvétel – mint peresíthető jogviszonyt létrehozó jogügylet – megjelenésének ideje a római jogban pontosan nem állapítható meg.714 LÜBTOW szerint a halasztott fizetés lehetősége már a XII táblás törvény idején ismert volt,715 de ettől az adásvétel még nem lett konszenzuál szerződés.716 A formátlan adásvételi szerződés megjelenése a magánjogban a Kr. e. III. századtól valószínűsíthető, elsősorban Xxxxxxx művei alapján,717 aki azonban nem jogász, hanem csak jogi ismeretekkel rendelkező laikus volt.718 Műveiben a modern konszenzuál adásvétel jelenléte igazolható a gyakorlatban,719 bár annak peresíthetőségére nem kapunk felvilágosítást.720 A formátlan adásvétel peresíthetőségét XXXXXX és XXXXXXXX is a Kr. e. 200. év körülire teszi.721 A Kr.

e. I. században pedig Xxxxxx már kifejezetten is utal a jóhiszeműségre az adásvétellel

712 XXXXXXXX, Xxxxxxxx - Xx. XXXXXXXXXX, Xxxx: System des Römischen Rechts, Verlag von H.

M. W. Müler, Berlin, 1912 (továbbiakban DERNBURG-SOKOLOWSKI) 744.o. „Umsatz von Waren gegen Geld.” LÜBTOW Cato 4. o. „Vendere emere heißt also ‘gegen Entgelt nehmen lassen und nehmen’.”, KASER Privatrecht 455.o. „Der Kauf, das auf Austausch von Ware und Preis gerichtete Umsatzgeschäft”, az adásvételre vonatkozó irodalmat ld. KASER Privatrecht 455-468.o., XXXXX, Xxx - XXXXXX, Xxxx: Römisches Privatrecht, Verlag C.H. Beck, München, 2005 (továbbiakban KASER-KNÜTEL) 203.o. „Der Kauf ist der wechselseitig verpflichtende (gegenseitige) Vertrag, der auf Austausch der Ware (merx), zumeist einer Sache, gegen einen in Geld bestehenden Preis (pretium)gerichtet ist.”, NELSON-MANTHE 252.o. A locatiotól való elhatárolás kérdését ld. A locatio publica c. fejezetben.

713 Paul. D. 19.2.1. „...non verbis, sed consensu contrahitur, sicut emptio et venditio”, Xxxx. D.

18.1.1.2. „Est autem emptio iuris gentium, et ideo consensu peragitur et inter absentes contrahi potest et per nuntium et per litteras.”, Gai. 3.135. „Consensu fiunt oblagationes in emptionibus et vendentionibus, locationibus conductionibus, societatibus, mandatis”

714 BECHMANN 13.o. „…ungelöster Streit über den Zeitpunkt, in welchem ungefähr der Kaufvertrag zu rechtlich bindender Kraft gelangt ist.”, LÜBTOW Kaufrecht 50.o. „Die Frage, wann der formfreie Kreditkaufvertrag entstanden ist, läßt sich bisher nicht einwandfrei beantworten.”

715 LÜBTOW Kaufrecht 50.o. „Jedenfalls stand schon zur Zeit der Zwölftafeln neben dem Bar- der Kreditkauf.”

716 LÜBTOW Kaufrecht 51.o. „Die Zwölftafeln gehen offenbar von einem Halb-realgeschäft aus.“

717 BECHMANN 13.o. „…schon in den Comödien des Plautus anerkannt findet.”

718 BECHMANN 506.o. „…und ein Laie war Xxxxxxx trotzt seiner Rechtskenntnisse”

719 BECHMANN 509.o. „…dass der plautinische Kauf ein ganz bestimmt ausgeprägtes, namentlich von der Miethe unterschiedenes Geschäft ist, ferner, dass der Kauf mit dem Kaufvertrage indentificirt wird, so dass der reale Austausch nur als Vollzugshandlung erscheint.”

720 BECHMANN 509.o. „…ein genügender Schluss auf die Klagbarkeit des Geschäfts … nicht ableiten…”

Document Metadata

Table of Contents

DR. BAJÁNHÁZY ISTVÁN AZ ÁLLAMI VAGYONNAL KAPCSOLATOS SZERZŐDÉSEK LIVIUS MUNKÁJÁBAN

Document Metadata