A jövőben létrehozandó szellemi alkotásokra vonatkozó felhasználási, vállalkozási és tervezési szerződés összefüggései
Xx. Xxxxx Xxxxx∗
A jövőben létrehozandó szellemi alkotásokra vonatkozó felhasználási, vállalkozási és tervezési szerződés összefüggései
1. A felhasználási szerződés és a vállalkozási szerződés elhatárolása
A szellemi alkotások, ezen belül az iparjogvédelmi és a szerzői alkotások felhasználása felhasználási szerződéssel történik. Az iparjog- védelem körében erre leginkább a licencia szerződés elnevezést alkal- mazzák, a szerzői alkotások tekintetében pedig a felhasználási szerző- dést. A szellemi alkotásokat az alkotók „megrendelésre”, is létrehozhat- ják, ilyenkor jogilag egy összetett folyamatról van szó, aminek első fázi- sa az alkotó munka, melynek eredményeként megszületik a felhasználó igényei szerint alakított alkotás, majd annak átadásával kezdődik a má- sodik fázis, az alkotás felhasználása.
A második fázis azért a felhasználás, mert a szellemi alkotások olyan különleges művek, melyeket a megrendelő nem használhat fel kénye kedve szerint, csak az alkotó által megengedett keretek között, még akkor is, ha a mű dologi formában jelenik meg és annak a felhasz- náló a tulajdonosa lesz. Az alkotó törvényből fakadó joga, ún. vagyoni joga ugyanis, hogy a szellemi alkotásban, mint speciális produktumban megjelenő többletértéket, hasznot kiaknázza, vagy ha ezt nem ő teszi, akkor erre másnak, felhasználási szerződéssel engedélyt adjon. Xxxxxx tehát az alkotást készíti, az felhasználó lesz. A felhasználó vagy saját maga számára hasznosítja az alkotást – vannak funkcionális alkotások, melyek közvetlenül hasznosak a felhasználónak –, pl. építészeti tervek, festmény, szobor, speciális, egyedi megrendelésre készült szoftver, stb. – vagy harmadik személyek felé hasznosítja azt – a legtöbb alkotás értéke nem magában a műpéldányban van, hanem a benne rejlő érték kiaknázá- sában –, pl. játékszoftverek, könyvkiadás, megfilmesítés, védjegy, for- matervezési minta, stb.
Ha az első fázisban zajló alkotó tevékenységet nézzük, az tipiku- san a Ptk.-ban szabályozott vállalkozási szerződés kereteibe illeszkedik,
∗ Xx. Xxxxx Xxxxx, egyetemi docens, Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Kereskedelmi Jogi Tanszék, a Kereskedelmi Jogi Intézeti Tanszék vezetője, Miskolc
a második fázis pedig a szerzői jogi törvényben rendezett felhasználási, illetve az iparjogvédelmi jogszabályokban szabályozott licencia szerző- désnek felel meg.
Az iparjogvédelem alá tartozó alkotások esetén, a vonatkozó jog- szabályok kimondják, hogy az alkotás felhasználása, fő szabályként, kizárólag az alkotó joga, az ő joga a felhasználás engedése másnak, de nem rendelkeznek olyan licencia-szerződésről, mely jövőben létreho- zandó alkotás felhasználásról szól. Emiatt, többnyire vállalkozási szer- ződést kötnek a felek az alkotás létrehozására, esetleg vállalkozással vegyes felhasználási szerződést, melyet a bírói gyakorlat is elfogadott. Az egyik bírósági ítélet szerint, vállalkozási szerződés tárgya lehet szel- lemi alkotás előállítása is. A szellemi alkotás jogvédelmet nem érintő kérdésében - így a mű előállítása, ellenértéke vagy hibás teljesítése köré- ben - a vállalkozási szerződés szabályait kell alkalmazni, ha pedig a szel- lemi alkotás kielégíti a külön törvényben foglalt kritériumokat, az ezzel kapcsolatos jogvitában a jogvédelemre a külön törvény az irányadó.1
A szabályozás hiányossága viszont oda vezetett, hogy a felek gyakran csak a vállalkozási szerződést kötik meg, de a felhasználásról elfelejtenek rendelkezni. Kérdéses ilyenkor, hogy a vállalkozói díj tar- talmazza-e a felhasználás díját és az is, hogy mire terjed ki külön rendel- kezések hiányában, a felhasználás.
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 16. § (1) bekezdése szerint, a szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizáróla- gos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhaszná- lására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. E törvény eltérő rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerző- déssel szerezhető. A 42. § (1) bekezdés kimondja, hogy felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. A két szakasz alap- ján egyértelmű, hogy a felhasználásra engedély csak szerződés alapján szerezhető, és díj ellenében. Az Szjt. eltér azonban az iparjogvédelmi alkotásokra vonatkozó jogszabályoktól annyiban, hogy előírásai szerint, felhasználási szerződés köthető már létező műre és a jövőben megalko- tandó műre is.2
1 BDT2011. 2577.
2 Szjt. 49.§ (1)-(4) bekezdései.
A jövőben alkotandó művek esetében vita tárgyát az képezi, hogy a szerzői mű létrehozására lehet-e külön vállalkozási szerződést kötni, vagy már magára a létrehozásra is csak az Szjt. szerinti, jövőben megal- kotandó műre vonatkozó felhasználási szerződés köthető. A polémia két okra vezethető vissza:
- A vállalkozási szerződés általában nem tartalmaz felhasználási rendelkezést, így kérdéses, hogy a kifizetett díj csak a mű megalkotásá- nak az ellenértéke, vagy az tartalmazza a szerzőt illető felhasználás díját is, és mire terjed ki a felhasználás.
- A vállalkozási szerződésnél a teljesítés elfogadásáról szóló nyi- latkozat, illetve a hibás teljesítés jogkövetkezményei másként alakulnak, mint az Szjt. szerinti említett speciális felhasználási szerződésnél, erről bővebben a tervezési szerződésnél lesz szó.3
Az irányadó bírói gyakorlat alapján az a következtetés vonható le, hogy a jövőben megalkotandó szerzői alkotások létrehozására és fel- használására irányuló szerződéseket, függetlenül azok elnevezésétől (vállalkozás, olykor megbízás), illetve akár tartalmától, az Szjt. hatálya alá tartozó felhasználási szerződésnek minősíti a bíróság.
Az ÍH 2005/4/159. szám alatt közzétett jogesetben az eljáró bíró- ság döntése szerint, a szoftverre kötött megállapodás4 nem vállalkozási, hanem felhasználási szerződés, mivel az a szerzői jog hatálya alá esik. A kommentár ehhez annyit fűz hozzá, hogyha egy szerződés jövőben meg- alkotandó szerzői jogi alkotás létrehozására irányul, az tekintettel speciá- lis tárgyára, még ha a felek így minősítik is, sem lehet vállalkozási szer- ződés.5
3 Az Szjt. 49. § (1) bekezdés szerint, jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés alapján átadott mű elfogadásáról a felhasználó a mű átadásától számított két hónapon belül köteles nyilatkozni. Ha a művet a felhasználó kijavításra visszaadta, a határidő a kijavított mű átadásától számít. Ha a felhasználó az elfogadásra nyitva álló határidőn belül nem nyilatkozik, a művet elfogadottnak kell tekinteni A (2) bekezdés szerint, a felhasználó jogosult az elkészült művet indokolt esetben - megfelelő határidő tűzésével
- a szerzőnek kijavítás végett ismételten is visszaadni. Ha a szerző a kijavítást alapos ok nélkül megtagadja vagy határidőre nem végzi el, a felhasználó a szerződéstől díjfizetés kötelezettsége nélkül elállhat. Ha a mű javítás után sem alkalmas a felhasználásra, a szerzőt csak mérsékelt díjazás illeti meg (49. § (3)-(4) bekezdések).
4 A szoftverek felhasználásra irányuló szerződésekről lásd bővebben: XXXXX Xxxxx: A szoftverek felhasználása a vállalatok és a hivatalok munkamenetében. TÁMOP- 4.1.2-08/1/A-2009-0049 E-kormányzat témakör. E-learning tananyag. xxxx://xxxxxxx.xxxxxxx.xx/xxxxx.xxx?xxxxXxxxxxxxXXXXXxxxxxxxxxxxXXX&xxx_xxx0000
5 Szerk.: XXXXXXXXXX Xxxxx: A szerzői jogi törvény magyarázata, Budapest, Complex
A BH1992. 389. szám alatt közzétett jogesetben a Kúria egy szoftver létrehozására irányuló szerződés hibás tejesítésével kapcsolat- ban a szerződést felhasználási szerződésnek tekintette és az Szjt. speciá- lis rendelkezéseire tekintettel hozta meg ítéletét. Így a kijavítás utáni alkalmatlanság ellenére sem ítélte jogszerűnek a felhasználó elállását, hanem a szerzőt illető díj mérséklését rendelte el. A BH 2015. 11. szám alatt közzétett jogesetben a Kúria szintén arra az eredményre jutott, hogy a felek szerződése, amelynek tárgya egy informatikai rendszer létrehozá- sa volt, ami szerzői alkotásnak minősül, jövőben megalkotandó szerzői műre vonatkozó felhasználási szerződés. Hibás teljesítés esetén ezért az alperes csak az Szjt. 49. § (1)-(4) bekezdéseiben meghatározott szavatos- sági jogokat és az itt meghatározott módon érvényesíthette, a Ptk. szabá- lyainak alkalmazása nem lehetséges.
A Fővárosi Ítélőtábla közzétett döntésében az alperes és a szob- rászművész felperes a 2008. január 16-án kelt, vállalkozási szerződésnek nevezett megállapodást kötött. Ebben megállapodtak arról, hogy a felpe- res megtervezi és 2008. március 31-ig kivitelezi F. M. bronz emlékszob- rát, mészkő alapzattal. A felek a díjat vállalkozói díjként jelölték meg, akként, hogy az tartalmazta a teljes kivitelezést, a tervnek az 1:1 viasz- modell elkészítésének, a bronzöntésnek, a cizellálásnak és a patinázás- nak, valamint a mészkőtalapzatnak az anyagköltségeit és munkadíját, továbbá a szobornak a felállítás helyszínére történő szállításának díját is. A szobrász az alperes megrendelő szerint késedelembe esett, ezért a vál- lalkozási szerződésre irányadó Ptk. szabályok szerint elállt a szerződés- től. A szobrász felperes szerint, az alperesnek az Szjt. rendelkezési alap- ján nem volt joga az elállásra. Az eljáró másodfokú bíróság rámutatott, hogy bár a felek közötti megállapodás vállalkozási szerződés elnevezés- sel lett megszövegezve, tartalmából azonban kitűnik, hogy egy szobor, azaz egy szerzői jogvédelem alatt álló mű megalkotására vonatkozott. A szerződés tehát jövőben alkotandó műre vonatkozó szerződésnek minő- sül, amelyre az Szjt. 49. §-ában írt rendelkezések az irányadóak. A felpe- res elkészítette a szobor viaszmodelljét, amellyel a mű lényegében létre- jött, mivel a végső formát jelentő bronzba öntés a művön semmilyen változtatást nem eredményez. Az Szjt. 49. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján felhasználó csak meghatározott feltételek fennállta esetén állhat el a jövőben alkotandó műre vonatozó felhasználási szerződéstől. Mivel
Kiadó Kft., 2006., 236. o.
ezek a jogszabályi feltételek nem következtek be, az alperes elállása jog- szerűtlen volt, ezért a szerződésben kikötött díj megfizetésére köteles.6
A BH1992. 96. szám alatt közzétett jogesetben a bíróság egy gra- fikusművész által embléma-, levélpapír-, boríték- és névjegykártyater- vek, illetve azok mintadarabjai elkészítésére irányuló szerződést is fel- használási és nem vállalkozási szerződésnek minősített.
A fentiekben már utaltunk rá, hogy az iparjogvédelem hatálya alá tartozó alkotások esetében elfogadott, ha a jövőben megalkotandó műre vonatkozóan vállalkozási szerződést kötnek a felek, ugyanakkor ebből gyakran kimarad a felhasználásra vonatkozó rész. A jövőben megalko- tandó szerzői műveknél bár a bírói gyakorlat nem fogadja el a vállalko- zási szerződés megkötését, az a gyakorlatban mégis előfordul, aminek az oka az, hogy a jövőben megalkotandó szerzői műre irányuló felhasználá- si szerződés csak a mű elfogadását és a hibás teljesítést, valamint a fel- használást szabályozza, de a mű létrehozásának folyamatára nem tér ki. Ezeket a vállalkozási szerződéseket a bíróság az Szjt. hatálya alá tartozó felhasználási szerződésként minősíti, ugyanakkor itt is tipikus hiba, hogy miután a felek tartalmukban is vállalkozási szerződést kötöttek, nem ren- delkeztek a felhasználásról. További problémaként jelentkezik, hogy a vállalkozási szerződést szóban is meg lehet kötni, az Szjt. szerinti fel- használási szerződést csak írásban. A szóban megkötött vállalkozási szerződések Szjt. hatálya alá tartozó, írásban kötendő felhasználási szer- ződéssé minősítése így azt eredményezi, hogy e felhasználási szerződé- sek a kötelező alakiság hiányában érvénytelenek.
Az eljáró bíróságoknak emiatt egyszerre akár több problémát is orvosolniuk kell ítéleteikben.
BDT2006. 1468 szám alatt közzétett jogesetben felperes egy gra- fikusművész, aki az alperessel 2002. novemberében szóbeli megállapo- dást kötött, amely szerint az ún. LOGICO rendszerhez tartozó kiadvá- nyok illusztrálását vállalta meghatározott díj ellenében. Az alperes az elkészült kiadványokat nyomdai úton sokszorosította és oktatócsomag- ban használta fel. Az alperes a felperes részére vállalkozói díj címén többször fizetett, utolsó alkalommal azonban nem annyit, mint amit fel- peres számlázott. Felperes ezért több jogcímre is hivatkozással keresetet indított. Ezek egyikeként 300.000,-Ft-ot követelt szerzői jogdíj címén,
6 Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.807/2010/4. határozata (COMPLEX jogtárban: FIT-H-PJ- 2010-946. bírósági határozat).
művének sokszorosítás útján történő felhasználása miatt. Előadta, hogy az alperes vele felhasználói szerződést nem kötött, és arról sem tájékoz- tatta, hogy a művet hány példányban nyomtatta ki. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a megállapodás szerinti vállal- kozói díj magában foglalta a szerzői jogdíjat is.
Az eljáró másodfokú bíróság megállapítása szerint, felperes jö- vőben alkotandó mű elkészítésére vállalt kötelezettséget. A szerzői telje- sítéshez értelemszerűen szükséges a mű átadása, amely átadás a felhasz- nálás lehetővé tétele céljából történik. A felperes az illusztrációt azért készítette, hogy azokat az alperes a kiadványokban szerepeltesse.
Tekintettel arra, hogy a felek megállapodása nem már meglévő, hanem a jövőben megalkotandó mű elkészítésére vonatkozott, a felek által kikötött díj egy része lehet vállalkozási díj - amibe beleértendők a szerző készkiadásai is -, más része pedig a felhasználónak járó szerzői jogdíj. Amennyiben a szerződés jövőben megalkotásra kerülő szerzői mű elkészítésére irányul, vélelem szól amellett, hogy az átadott szerzői művet a megrendelő felhasználhatja, a megállapodás így egyúttal fel- használási szerződés. Vélelem szól ezért xxxxxxxx is, hogy a szerződésben kikötött díj a felhasználás ellenértékét (a szerzői jogdíjat) is magában foglalja. Ennek ellenkezőjét a szerzőnek kell bizonyítania.
Az ítélőtábla megjegyezte, hogy a felhasználási szerződés érvé- nyességét ugyan az Szjt. írásbeli alakhoz köti (45. § (1) bekezdés), azon- ban egységes a bírói gyakorlat abban, hogy szerzői jogi felhasználási szerződésnek minősül a szerzői műre vonatkozóan szóban kötött szerző- dés akkor is, ha azt az alakiság megsértésével kötötték (BH1993. 295). Ez esetben a felek jogviszonyát a Ptk. 237. § (2) bekezdésének megfele- lően kell elbírálni, azaz a szerződést a határozathozatalig terjedő időre a bíróság hatályossá nyilvánítja és rendelkezik az ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás megtérítéséről (BH1994. 129).
A BDT2008. 1862. szám alatt közzétett jogesetben is hasonló eredményre jutott a másodfokon eljáró ítélőtábla. A felhasználási szer- ződés lényegi ismérve, hogy a szerző a felhasználásra ellenérték fejében engedélyt ad. A jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés eseté- ben, amennyiben a felhasználó elfogadja az elkészített művet és megfizeti a díjat, megszerzi a mű felhasználására a szerződésben meghatározott terjedelmű felhasználási jogot is. Ezért a kikötött díj - a felek ellenkező megállapodásának hiányában - fedezi az engedély alapján megszerzett jog és az elvégzett tevékenység ellenértékét is.
A fentiekben leírtak alapján joggal vetődik fel a kérdés, hogy az építészeti-műszaki tervek, mint szerzői alkotások elkészítésére irányuló tervezési szerződés, ami a Ptk.-ban szabályozott vállalkozási szerződés altípusa, hogyan viszonyul az Szjt.-ben szabályozott felhasználási szer- ződéshez?
2. A tervezési szerződés, mint vállalkozási altípus és mint felhasználási szerződés
A tervezési szerződés alapján a vállalkozónak két fő kötelezett- sége van: a tervezőmunka elvégzése, melynek eredményeként a terv, vagy a tervdokumentáció elkészül és a létrehozott mű átadása megrende- lő részére. Megrendelő fő kötelezettsége a mű átvétele és a tervező mun- kája ellenértékének, a tervezői díjnak megfizetése.7
Az Szjt. az építészeti alkotást és annak tervét is szerzői alkotás- nak minősíti8, szerzői alkotás továbbá a műszaki létesítmény terve, amennyiben annak egyéni, eredeti jellege van. A védelem nem csak a tervre, hanem magára az épületre is kiterjed.
Az Szjt. a jogi védelem feltételéül csupán az egyéni, eredeti jel- leget szabja, függetlenül attól, hogy annak milyen az esztétikai megítélé- se. A Kúria egyik eseti döntésében kifejtette, szerzői jogi védelemben részesül minden olyan mű, amelynek formáján az alkotó szellemi tevé- kenységéből fakadó eredetiség jegyei felismerhetők, függetlenül attól, hogy az alkotás milyen esztétikai értékelést vált ki.9
A Ptk. szerinti tervezési szerződés alapján tehát szerzői jogi vé- delem alá tartozó építészeti terv is születhet, ami speciális helyzetet te- remt. A Ptk.-ban erre a tevékenységre nevesített vállalkozási szerződési altípust, mint jövőben létrehozandó alkotásra irányuló szerződést, nem lehet az Szjt. hatálya alá tartozó felhasználási szerződéssé átminősíteni.
7 Ptk. 6:251. §
8 A harmadik Szjt. szabályozástechnikai megoldása az volt, hogy nem a törvény, ha- nem annak végrehajtási rendelete tartalmazta a példálózó felsorolást a szerzői alkotá- sokra vonatkozóan, azonban abban csak az építészeti alkotások, épület-együttesek, illetőleg a városépítészeti együttesek tervei, valamint a műszaki létesítmények tervei szerepeltek, mint védendő alkotások. Az épület, mint védendő szerzői alkotás nem volt nevesítve. A terv szerzői jogi védelmétől az épületre is kiterjedő szerzői jogi védelemig tartó jogfejlődés útjáról részletesen Xxxxx Xxxxx-Xxxxxx Xxxxx: Az építészeti alkotások szerzői jogi védelmének fejlődéstörténete című munkájában olvashatunk. In.: Magyar Jog 2011. 9. szám
9 BH1980. 332.
Ekkor, az eddig vázoltakhoz képest, egy fordított helyzet áll elő, nem a vállalkozási szerződést minősítik felhasználási szerződésnek, hanem a tervezési vállalkozási szerződés lesz szükségképpen felhasználási szer- ződés. A tervezési szerződés eredményeként létrehozott és teljesítéskor átadott szerzői alkotásnak minősülő tervet ugyanis megrendelő – mint fentebb jeleztem – nem használhatja fel úgy szabadon, mint általában, a vállalkozási szerződések alapján átadott műveket. A „felhasználás sza- badságának” gátat szabnak a szerző vagyoni jogait védő törvényi előírá- sok. Az építészeti tervek szerzői jogi felhasználásának minősül pl. az építési engedélyezési hatósági eljárásban történő felhasználás, a helyszí- nen történő kivitelezés, az engedélyezési tervekből kiviteli tervek, vagy ún. tendertervek készítése, felmérési tervként való felhasználása, stb.
Az építészeti terv, mint szerzői alkotás más, mint a vállalkozási szerződés eredményeként általában létrehozott művek, azokhoz képest többletértéke van, ami a felhasználásban realizálódik, ezért a felhaszná- lás tartalmáról külön rendelkezni szükséges.
A vázolt jogszabályok, illetve bírói gyakorlat tükrében egy to- vábbi kérdés is felvetődik: A szerzői alkotásnak minősülő terv létrehozá- sára irányuló tervezési-vállalkozási szerződés esetében, melyik törvény, a Ptk., vagy az Szjt. jövőben megalkotandó műre vonatkozó felhasználá- si szerződésnél lefektetett rendelkezései irányadók a hibás teljesítésre? Ugyanis e jogintézményt illetően, a két törvény rendelkezései átfedésben vannak és eltérnek, összességében az Szjt. szabályai kedvezőbbek a ter- vezőre nézve.
A Ptk. alapján, ha teljesítéskor a terv kellékszavatossági hibában szenved, megrendelő kijavítást, vagy kicserélést igényelhet. A tervek egyediségére való tekintettel a kicserélés nem jöhet szóba, csak a kijaví- tás, ami nem mond ellent a Ptk.-nak, mert a 6:159. § (2) bekezdés a) pont szerint a jogosult nem választhat többek között a kicserélés, vagy kijavítás között, ha a választott kellékszavatossági jog teljesítése lehetet- len. Az Szjt. alapján is a kijavítás minősül elsődleges igénynek a jogo- sult oldalán. Az Szjt. 49. § (3) bekezdés szerint elállásnak a jogosult ré- széről akkor van helye, ha a szerző a kijavítást alapos ok nélkül megta- gadja, vagy határidőre nem végzi el. A Ptk. 6:159. § (2) bekezdés b) pont alapján elállásnak akkor van helye, ha a kötelezett a kijavítást nem vállalta (kicserélést a fentiek szerint mellőzzük), a kijavítást megfelelő határidőn belül, a jogosult elvárásainak megfelelően, a jogosult érdekei- nek sérelme nélkül nem végzi el, vagy nem tudja elvégezni, vagy ha a jogosultnak a kijavításhoz fűződő érdeke megszűnt, másként, a hibás
teljesítéssel összefüggésben érdekmúlás következett be. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye. Az Szjt. az érdekmúlás miatti elállást nem teszi lehetővé. A Ptk. alapján, amennyiben az elállás feltételei nem állnak fenn, vagy a jogosult nem kíván elállni, akkor az ellenszolgáltatás arányos leszállítását lehet igényelni. Az Szjt. 49. § (4) bekezdés értelmé- ben mérsékelt díjazás akkor jár a szerzőnek, ha a mű javítás után sem alkalmas a felhasználásra. A Ptk. értelmében, ekkor a jogosultnak lehe- tősége van az elállásra. A szerzői műnek a kijavítás utáni felhasználásra való alkalmatlansága sem eredményezi ugyanakkor a felhasználó díjfize- tés alóli mentesülését, hanem ilyenkor a szerzőt mérsékelt összegű díja- zás illeti meg, vita esetén ennek mértékéről a bíróság dönt.
Áttekintve a közzétett bírósági döntéseket, többnyire az körvona- lazódik, hogy a szerzői alkotást létrehozó tervezés esetén is, az átadáskor felismert hibás teljesítésre a Ptk. rendelkezéseit tekintették irányadónak. Ennek valószínűsíthető oka, hogy a Xxx. által nevesített szerződéstípus miatt, a Ptk. tűnik dominánsnak, fel sem merül a szerződés teljesítése körüli jogvitában az Szjt.-re hivatkozni, illetve az, hogy viszonylag ke- vés olyan eset van, tekintettel arra, hogy a tervek hibái jellemzően a kivi- telezés alatt, vagy az építmény használatbavételét követően törnek fel- színre, mikor a tervhibát a megrendelő már átadáskor felismeri.
A Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának vitaanyaga alapján Xxxxxxx Xxxxxx írt a vállalkozási és megbízási szerződés elhatárolási kérdéseiről.10 Ebben arra a következtetésre jutott, hivatkozva a Dr. Xx- xxxx Xxxxxx által írott cikkekre11 is, hogy hibás teljesítésnél a Ptk. szabá- lyai irányadóak, nem az Szjt. rendelkezései. A két cikkben a szerző azo- nos nyomvonalon haladva jut arra a következtetésre, hogy a tervezési szerződést a Ptk. polgári jogi szerződésnek nevesítette, ezért egyértelmű, hogy alkalmazni kell a hibás teljesítésre vonatkozó szabályokat is. A szerző utal a hatályon kívül helyezett Ptk. tervezési szerződésének azon rendelkezésére, mely, ha a tervezésnek szerzői mű a tárgya, akkor a ku- tatási szerződés egyes passzusait kell a megrendelőt, illetve tervezőt ille- tő rendelkezési jog (szerzői vagyoni jogok) alakulására alkalmazni. A szerző úgy véli, ha a Ptk. még a szerzői jogok rendezésére is kitér, nem
11 XXXXXX Xxxxxx: A hibás teljesítésért való felelősség a szerzői művek esetében, Cég- hírnök 2006. évi 2. szám 12-14 o. és A szerzői alkotás sokarcúságáról, Magyar Jog 2006. évi 5. szám, 291. o
hagyva teret az Szjt.-nek, akkor valóban a Ptk-át kell irányadónak tekin- teni.
Egy olyan közzétett jogeset van, a BH1992. 524., ahol a bíróság hibás teljesítés esetén a szerzői jogi törvény rendelkezéseit tekintette irányadónak.
A jogeset szerint, H. M. és V. É. belsőépítészek, 1990. június 5- én szerződést kötöttek az alperessel. Ebben egy apartman ház belsőépíté- szeti tervezési munkáinak az elvégzését vállalták. A tervdokumentáció átadását követően alperes arról értesítette a művészeket, hogy a H. M. által készített részt el tudják fogadni, de V. É. terveit nem, mert kivitele- zésre alkalmatlan, így H. M. része sem használható. Felkérték H. M.-t, hogy a teljes munkát V. É. helyett is készítse el szeptember 30. napjáig. Xxxxxxx későbbi levelében megjelölte V. É. terveivel kapcsolatos kifogá- sait azzal, hogy átfedéseket tartalmaz, nem egyezik a költségvetési ki- írással, illetőleg hogy nem tudja elfogadni a társalgó tervében szereplő, a kétszintes lakások lépcsőire vonatkozó, a gipszrabic megoldásokat és a szépségszalon megoldását. Alperes a kijavított terveket nem vette át, időközben másik építésztől rendelte meg a terveket. Az alperes szerzői jogdíjat nem fizetett, amely megfizetése iránt indult a per.
Az eljáró másodfokú bíróság megállapította, hogy a művészek és az alperes szerzői jogi védelem alatt álló, a jövőben megalkotandó műre kötöttek felhasználási szerződést. Ebben az esetben a felhasználó akkor állhat el a szerződéstől, ha indokolt esetben megfelelő határidő tűzésével a művet kijavításra visszaadja, és a szerző a kijavítást alapos ok nélkül megtagadja, illetve határidőre nem végzi el. Ezek a feltételek hiányoz- tak, így az elállás nem volt jogszerű, az alperes köteles a kikötött díjat megfizetni. A bíróság rámutatott arra is, hogy az elsőfokú bíróság, vala- mint az alperes alaptalanul hivatkozott a perben a Ptk. hibás teljesítést szabályozó passzusára. A teljesítés a perben elbírált jogvitában nem a Ptk.-ban szabályozott szerződésen alapuló szolgáltatásra vonatkozott. Az alperesek szerzői jogi védelme alatt álló művet szolgáltattak, amelyre a szerzői jogi törvény rendelkezései az irányadók.
Vajon kinek van igaza, lehet-e minden kétséget kizáró választ adni arra a kérdésre, hogy melyik törvény rendelkezéseit kell irányadó- nak tekinteni? Álláspontom szerint, az új Ptk. megváltozott rendelkezé- seire is figyelemmel, nem adható egyértelmű válasz. Miután mindkét jogszabály törvényi szintű, a jogszabályi hierarchia nem segít. Az Szjt. Ptk-át mögöttes joganyagként felhívó 3. §-a alkalmazhatósága nem egy-
értelmű, mert az exponált kérdés szempontjából nem feltétlenül az Szjt. a speciális, illetve, épp ez nem eldönthető.
Ha azt nézzük, hogy a Ptk. tartalmaz egy nevesített szerződést, a vállalkozási szerződést, a tervek létrehozására – ilyenformán ez egye- dibb, mint a valamennyi szerzői alkotás jövőbeni felhasználására irányu- ló általános felhasználási szerződés – ráadásul e szerződés szabályai az elkészült mű átadására is kiterjednek, továbbá a Ptk. rendezi a vállalko- zási szerződés hibás teljesítése esetén követendő eljárást, akkor a Ptk. szabályai tűnnek irányadónak.
Nézhetjük azonban a helyzetet másként is. Tekintve, hogy a Ptk.- hoz viszonyítva az Szjt. szabályai speciálisak12, szerzőt védő szemléletű- ek, a Ptk. a tervezési szerződést lényegileg vállalkozási szerződésként és nem szerzői alkotás létrehozására irányuló szerződésként szabályozza, és a tervezési vállalkozási szerződések között speciális helyzet az, amikor a létrehozott mű egyben szerzői alkotás, akkor erre az esetre, az Szjt. tűnik irányadónak.
A leírt anomáliát legkönnyebben a felek szerződésükben tudnák feloldani – miután mindkét törvény érintetett rendelkezései diszpozitívek
–, ha a tervezési-vállalkozási szerződésben rendelkeznek arról, hogy hibás teljesítés esetén, melyik törvényt tekintik irányadónak.
3. A tervezési szerződés, mint felhasználási szerződés felhasználásra irányuló tartalma
Az alábbiakban összefoglalom, hogy a szerzői mű létrehozására irányuló építészeti-műszaki tervezési szerződésben, mint felhasználási szerződésben is, az Szjt. rendelkezéseire és az építészeti terv jellegére figyelemmel, mire szükséges kitérni:
- a felhasználó személyének a meghatározása, illetve annak rög- zítése, hogy a felhasználó jogosult-e harmadik személynek jogait áten- gedni (pl.: családi ház engedélyezési tervének megrendelője jogosult a telek/ingatlan eladása esetén a szerződésből eredő felhasználási jogait az ingatlan megszerzőjének átengedni; engedélyezési terv megrendelője jogosult a tervet tenderterv készítésre, kiviteli terv készítésre felhasznál- ni, illetve azt más tervezőtől megrendelni, stb.);
12 Az Szjt. és Ptk., különösen a felhasználási szerződés és Ptk. szabályainak viszonyáról lásd még: XXXXXX Xxxxx: A felhasználási szerződés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999., 19-20. o.
- milyen felhasználási módokra terjed ki az engedély,
• többszörözés pl.: kivitelezés, tenderterv készítés, kiviteli terv készítés, utánépítés, makett készítése;
• felmérési tervként való felhasználás;
• átdolgozás (ezt kifejezetten ki kell kötni, azt utóbb nem le- het a szerződésbe beleértelmezni);
• hatósági eljárásban való felhasználás;
• kiállítás;
• reklámozás, lapban való megjelentetés;
• a mű jellegzetes alakjának felhasználása (pólón, emléktár- gyakon, reklámban, stb.);
• a műpéldányoknak a megengedett felhasználási módokhoz szükséges digitális, vagy nyomdai úton történő másolása, stb.;
- a felhasználási jog területi hatálya, ez nyilvánvalóan a tervezés helyszíneként meghatározott ingatlanhoz kapcsolódik, de például a gyár- tó megrendelésére készült könnyűszerkezetes házak tervei esetén lénye- ges annak rögzítése, hogy azok országon belül, vagy országhatáron kívül is felhasználhatók, utánépítésnél, helyhez esetleg kevésbé kötött belső- építészeti terveknél is (szállodaláncok, üzletláncok, franchise üzletek belső terve), lehet a felhasználás helyének jelentősége;
- a felhasználási jog időbeli hatályának meghatározása általában nem szükséges, de egyes esetekben indokolt lehet, pl.: az engedélyezési tervek készítésénél, hogy azok meddig felhasználhatók, mert az új Ptk. az ún. korszerűségi felülvizsgálat intézményét már nem tartalmazza. A régi Ptk. alapján, ezt akkor lehetett kérni a tervezőtől, ha a terv átadásá- tól számítva három év eltelt anélkül, hogy a kivitelezés megkezdődött volna, e felülvizsgálat hiányában, a tervezővel szembeni objektív szava- tossági igények érvényesíthetősége megszűnt. Az új Ptk.-ban már nincs ilyen jelentősége a kivitelezés kezdő időpontjának, így akár a több év eltelte miatt korszerűtlenné vált tervek is engedélyeztethetők, kivitelez- hetők, szélesebb kaput tárva ezzel a tervezői felelősség elé.
- A kizárólagos jogról való rendelkezés, ezt kifejezetten ki kell kötni, ez azt jelenti, hogy csak a jogszerző használhatja fel a művet, a szerző másnak nem adhat felhasználást, azaz nem adhatja át az építésze- ti-műszaki tervet felhasználásra másnak és maga is csak akkor marad az átadott felhasználási módokra jogosult (pl.: reklámozás, referenciakénti,
portfoliokénti felhasználás), ha ezt a szerződésben kikötötték.13 E jogról való rendelkezés tehát a megrendelő érdekeit szolgálja, neki kell ragasz- kodni e kikötéshez. Általában az építészeti-műszaki tervek annyira egyediek, egy helyszínre alkalmazhatók, hogy kizárólagos kikötés hiá- nyában is csak a megrendelő tudja azokat felhasználni. Előfordult azon- ban olyan, hogy egy pályázat több indulója, erről nem tudva, ugyanazon tervezővel terveztette a pályázati dokumentáció részét képező építészeti- műszaki terveket, és az mindegyikük számára ugyanazt a tervet adta át. A kizárólagos jog kikötése itt jó megoldás lehetett volna. Előfordul az is, hogy a tervező megtervez egy háztípust, referenciaként ezt mutatja más megrendelőknek is, akik szintén ugyanazt kérik, vagy maga a tervező dolgozik ugyanazzal a már korábban elkészített tervvel, csak minimáli- san alakítva rajta a megrendelők igényéhez mérten, illetve a helyszíni adaptációhoz szükséges mértékben. Ha, a megrendelő el szeretné kerül- ni, hogy az adott településen, vagy országon belül több ugyanolyan ház épüljön, mint az övé, akkor él a kizárólagos jog kikötésével, a mások általi másolástól azonban ez sem véd. Természetesen, azokban az ese- tekben, mikor ún. típustervek felhasználásáról van szó, azaz ugyanazt a tervet, erről tudva, többen is felhasználják, kizárólagos jog kikötése nem jöhet szóba;14
- a felhasználásért járó díj, hiszen az Szjt. 42. § (1) bekezdés alapján a felhasználó a felhasználásért köteles díjat fizetni. Az építésze- ti-műszaki tervezési szerződés alapján fizetendő díj ekkor két részből áll, a vállalkozási díjból (tervezési munkadíj), és szerzői felhasználási díjból.
13 Szjt. 43. § (1) bekezdés
14 Magyarországon az ötvenes évektől terjedt el a később Kádár-kockának nevezett háztípus, amit a szomszédok egymásról másoltak, majd később hasonló típustervek is születtek. Ezekből a házakból becslések szerint, mintegy nyolcszázezer áll az ország- ban. A típustervezésre később is találunk példákat, a Xxx Xxxxxx Egyesülés építészei több típustervet is készítettek például a 2011-es pusztító tiszai árvíz után állami segít- séggel újjáépült Felsőzsolcára, majd a vörösiszap-katasztrófát követő rehabilitáció során Devecserre és Kolontárra, Kvadrum Építész Kft. 2012-ben pedig a devizahitele- seket befogadó ócsai szociális lakópark területére. Legújabban az építésügy átalakítását célzó intézkedési tervről és a hozzá kapcsolódó feladatokról szóló 1567/2015. (IX. 4.) Korm. határozat Mellékletének 1.5. pontjában lehet olvasni típustervekről, mely szerint a lakossági építkezések támogatása és az épített környezetünk minőségének növelése érdekében tájegységi karaktereket hordozó Nemzeti Mintaterv-katalógust kell kidol- gozni, amely a műszaki dokumentációhoz kapcsolódóan tartalmazza a tételes anyag és munkaidő ráfordítás kimutatását. Típusterveket nem csak állami megrendelésre szoktak készíteni, a könnyűszerkezetes házak is többnyire típustervek alapján készülnek, ahol a forgalmazó, kivitelező rendeli meg azokat.
A gyakorlatban előfordul, hogy a felek nem rendelkeznek az épí- tészeti-tervezési szerződésben a felhasználásról, így az érte fizetendő díjról sem.
A felhasználás időbeli és területi hatályára, a felhasználási mód- ra, a felhasználás terjedelmére ilyen esetben az Szjt. kisegítő rendelkezé- sei, illetve a bírói gyakorlat vonatkozó eredményei alkalmazandók:
- az irányadó és fentebb már említett egységes bírói ítélkezési gyakorlat szerint, a tervezési szerződés ekkor is részben felhasználási szerződés, mely alapján megengedett a felhasználás, a vállalkozási díj pedig egyben a felhasználás díja is;
- a felhasználás területi hatálya a Magyar Köztársaság területe;15
- időbeli hatály meghatározásának hiányában, a felhasználás tar- tama a szerződés tárgyát képező műhöz hasonló művek felhasználására kötött szerződések szokásos időtartamához igazodik, ez a bírói gyakorlat szerint, a teljes védelmi időt jelenti;
- a felhasználás nem terjed ki az átdolgozásra;
- a felhasználás nem kizárólagos;
- a felhasználási jog harmadik személynek nem átadható;
- a felhasználás módjára vonatkozóan a bírói gyakorlat egységes abban, hogy az a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módokra terjed ki (pl.: engedélyezési terv szer- ződés célja szerinti felhasználása az építésügyi hatósági engedélyeztetés, a közvetlen kivitelezés és a műpéldány ezekhez szükséges másolása. A kiviteli terv készíttetése mással nem, mert ehhez e jogot át kellene en- gedni 3. személy tervezőnek. Felhasználó felhasználási jogait csak a szerzőtől eredő kifejezett engedély esetén engedheti át másnak.)
A leírtak alapján látható, hogy a tervezési szerződés, mint Ptk.- ban nevesített vállalkozási szerződési altípus, ha annak eredményeként szerzői alkotásnak minősülő építészeti terv születik, számos olyan jog- kérdést vet fel, melynek megoldása nem olvasható ki egyértelműen a tételesjogi szabályokból. Ez tehát egy különleges, mondhatni „öszvér” szerződés, amelyben a Ptk. és az Szjt. szabályai együtt élnek, helyenként megfejthetetlen összefonódásban.
15 Szjt. 43. § (1) bekezdés.