AZ ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEKBEN REJLŐ VISSZAÉLÉSI LEHETŐSÉGEK

POLGÁRI JOG

Xxxxx Xxxxx*

AZ ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEKBEN REJLŐ VISSZAÉLÉSI LEHETŐSÉGEK

BEVEZETÉS

Az általános szerződési feltételek a polgári jog egyik legvitatottabb és talán legin- kább „félremagyarázott” intézménye napjainkban. Általában negatív jelenségként kezelik, mint amely félredobja a hagyományos magánjogi elveket, gátat vet a szer- ződési szabadság érvényesülésének, és ezzel a visszaélések egész tárházát nyitja meg. Csakhogy – megvizsgálva a jogintézmény keletkezési körülményeit – arra a következtetésre jutunk, hogy kialakulásához elsősorban racionális, gazdaságossági megfontolások vezettek. A tömegtermelés kihívásaival szembesülő gazdasági sze- replők az üzletkötés hatékonyabbá tételére, a merevsége miatt a gazdasági fejlődést nyomon követni nem tudó jogi szabályozás pótlására kezdték el alkalmazni, s nem feltétlenül az vezérelte őket, hogy a szerződési feltételek egyoldalú kidolgozásából származó előnyöket a másik fél hátrányára használják fel.

Az, ami az általános szerződési feltételeket valóban „veszélyessé” teheti, az a gazdasági erőfölény, pontosabban a szerződő felek eltérő piaci alkupozíciója. De ez is csak abban az esetben, ha az erőfölényével visszaélő fél kifejezetten arra használ- ja fel a standard kikötéseket, hogy a másik féllel szemben tisztességtelen előnyökre tegyen szert. Itt kapcsolódnak be a polgári joghoz képest speciális, közjogi elemek- kel átszőtt jogterületek: a fogyasztóvédelem és a versenyjog. A fogyasztóvédelem a gazdaságilag gyengébb fél, a fogyasztó érdekeit van hivatva érvényre juttatni, míg a versenyjog a fogyasztók mellett mindenekelőtt a versenytársakat, és rajtuk keresztül a verseny tisztaságát és szabadságát védi. A jogalkotó mindkét területen találkozott a nem rendeltetésszerűen használt általános szerződési feltételekben rejlő veszé- lyekkel, ennek ellenére – amint azt majd látni fogjuk – igen eltérő terjedelemben szabályozta a jogintézménnyel kapcsolatos problémákat.

A továbbiakban a fogyasztóvédelemmel csak annyiban szeretnék foglalkozni, amennyiben annak elvei, prioritásai Polgári Törvénykönyvünk1 általános szerződési

* A szerző az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar IV. évfolyamos hallgatója. A dolgozattal a szerző a XXVII. OTDK Állam- és jogtudományi szekciójának Polgári Xxx XX. (Kötelmi jog, általános rész) tagozatán különdíjat nyert. A dolgozat konzulense: Xxxxxx Xxxxx egyetemi adjunktus.

feltételekre vonatkozó szabályaiban az 1997-es módosítás óta jelen vannak. Vizsgá- lódásaim középpontjába a jogintézmény polgári jogi és versenyjogi vonatkozásait állítom. Noha tisztában vagyok azzal, hogy az általános szerződési feltételek képe sokkal árnyaltabb, mint a gyengébb fél hátrányára történő alkalmazásuk, én mégis főként a fogyasztókkal – „a termékek és szolgáltatások gazdasági értékének meg- semmisítőivel”2 – szemben megvalósuló visszaélésekre koncentrálok. Szeretném ugyanis megválaszolni azt a kérdést, mennyiben tér el a standardizált kikötések polgári jogi és versenyjogi megközelítése, s ez a jogsérelmet feltételező jogvédelmen

– a bírói és versenytanácsi gyakorlaton – keresztül ábrázolható a legszemléleteseb- ben. Ugyancsak ebbe az irányba terelte a figyelmemet az, hogy a hatályos törvényi szabályozás is „visszaélés-centrikus”, az általános szerződési feltételeket a tisztes- ségtelenség-érvénytelenség, illetve a versenycsorbító hatás felől közelíti meg.

A TÖRVÉNYI SZABÁLYOZÁS ALAKULÁSA

Az általános szerződési feltételekben rejlő visszaélési lehetőségek világszerte arra ösztönözték a jogalkotót, hogy garanciális szabályokat építsen be a jogintézmény törvényi szabályozásába. Ennek a törekvésnek a hatására „a szerződési jogra széles és fontos területeken – például a fogyasztóvédelem, a biztosítási jog, az antitröszt- törvényhozás területén – ráépül egy hatalmas, a szerződési jogot kívülről módosító szerződés ellenőrzési jog”.3 A jogintézmény részletes törvényi szabályozása a ha- zánknál fejlettebb nyugati országokban is csak a XX. század második felében je- lentkezett először. Korábban úgy igyekezett a jogalkotó reagálni az újonnan kelet- kező igényekre, hogy a klasszikus szerződési jogi szabályokat és elveket érintetlenül hagyta, s egy-egy új jelenség elemzését, szisztematizálását a jogtudományra bízta.4

Tehát csak az 1970-es években születtek törvényi rendelkezések az általános szerződési feltételekről: először Németországban,5 majd Nagy-Britanniában,6 ké- sőbb az Amerikai Egyesült Államokban – a kereskedelmi törvénykönyv részeként7

–, s végül Franciaországban.8 E tekintetben hazánk sem maradt le túlságosan a nyugati országoktól – legalábbis „formailag”: az 1977. évi IV. törvény ugyanis álta- lános szerződési feltételekről szóló szakaszokat iktatott be a Polgári Törvény- könyvbe. Az már más kérdés, hogy ezek a szabályok egészen más gazdasági, társa- dalmi és jogi környezetben keletkeztek, a szocialista indirekt gazdaságirányítási rendszerben, s ennek következtében meglehetősen súlyos hiányosságokban szen- vedtek. A hiányokat a Legfelsőbb Bíróság GK 37. számú kollégiumi állásfoglalása igyekezett orvosolni, a korszerű, immár a piaci viszonyoknak és az európai (uniós) követelményeknek9 is megfelelő szabályozás alapjait azonban csak az 1997. évi CXLIX. törvény teremtette meg.

Szinte valamennyi törvényi szabályozás közös vonásaként kiemelendő, hogy a hagyományos szerződési joggal való összeegyeztethetőség végett vagy újfajta, de a régi rendszerbe illeszkedő követelményeket juttatnak kifejezésre – mint például a

„Treu und Glauben” a német törvényben, eredeti jelentéséhez képest valamelyest

XXXXX XXXXX: AZ ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK…

átértékelődve –; vagy pedig szintén új, de a régi szabályozási koncepcióba jól illesz- kedő, szigorító előírásokat tartalmaznak. Holott a legmegfelelőbb megoldás talán – egyes felfogások szerint – „a jog perifériára szorítása” lenne: a kódex szerződési joga helyett a felek által kidolgozott szerződési jog.10

Érdekes, hogy mindegyik törvény elsősorban az általános szerződési feltételek tartalmi kontrollját igyekszik megvalósítani – meghatározva és érvénytelenséggel szankcionálva az úgynevezett „tisztességtelen”, a szerződő fél jogos érdekeit sértő feltételeket –, míg a formai kontroll, amely az általános szerződési feltételek szer- ződés részévé válása kritériumainak megjelölésével próbálja elkerülni a visszaélése- ket, mintha háttérbe szorulna. Pedig a logika azt diktálja, hogy előbb kerüljön sor a formai kontrollra, s ha az adott általános szerződési feltételek átmentek az első

„szűrőn”, vagyis a másik fél megismerhette a tartalmukat (legalább a lehetősége megvolt rá – a törvényi szabályozás nem is kíván többet!11), akkor jöhet a második fázis: a tartalmi kontroll, azaz a tisztességtelen feltételek kiszűrése. Hogy mi az oka ennek a megközelítésnek, arra következőkben kísérlünk meg választ találni.

ELVI ALAPVETÉSEK

Miután oly sok szó esett már az általános szerződési feltételekről anélkül, hogy meghatároztam volna, álljon itt egy „semleges”, mindenfajta értékítélettől mentes jogtudományi definíció: „Általános szerződési feltétel minden olyan, valamely sze- mély által a szerződéskötéskor használt, nem címzett, általában egyoldalúan kialakí- tott tartalmú dokumentum, amelynek az a rendeltetése, hogy az azt alkalmazó sze- mély előre meg nem határozott számú jövőbeni szerződésének részévé váljék”.12

Lássuk, milyen lényeges következtetések szűrhetők le a meghatározásból:

– az általános szerződési feltételeket az egyik fél egyoldalúan dolgozza ki, így jelentősen lerövidül a tárgyalás ideje a kikötések közös megállapításának esetéhez képest;

– az előre elkészített feltételek mintegy a szerződés keretét alkotják, amelyet már csak a „változókkal” – a szerződő felek nevével és adataival, az eset- leges eltérő egyedi megállapodásokkal – kell kiegészíteni;

– az általános szerződési feltételeket a felhasználó a szerződések sokaságába építi bele, így nem kell minden egyes ügyféllel külön megtárgyalnia azokat a kikötéseket, amelyek a jogügyletek azonos vagy hasonló jellegére tekin- tettel gyakorlatilag úgyis megegyeznek.

Az általános szerződési feltételek az üzletkötési folyamatot leegyszerűsítő, meg- gyorsító szerződéskötési technikaként alakultak ki, s – ahogyan az az előzőekből is kitűnik – eredeti funkciójuknak tökéletesen eleget tesznek. Az egyoldalú kidolgozás motívuma elvi szinten és a gyakorlatban is különös jelentőséggel bír: megdönteni látszik a polgári jog hagyományos alapelveit, mindenekelőtt a szerződési szabadsá- got, és visszaélési lehetőségeket rejt magában.

Általánosan elfogadott az a nézet, miszerint az általános szerződési feltételek a klasszikus polgári jogi elvek, illetve a szerződési szabadság érvényesülésének a kor- látját jelentik. Valóban: a szerződési jognak az az alaptétele, miszerint „a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre”,13 látszólag csorbát szenved, de általános szerződési feltételek alkalmazásakor sem beszélhe- tünk a szerződés létrejöttéről mindaddig, amíg a másik fél a kikötéseket meg nem ismeri és el nem fogadja.14

A felek helyzetének sajátos „egyenlőtlenségét” – az egyik fél lehetőségét a szer- ződési kikötések egyoldalú meghatározására, illetve a másik fél közreműködésének hiányát – a jogalkotó általában többletgaranciákkal igyekszik kiküszöbölni: fokozott tájékoztatási kötelezettséget ír elő az alkalmazó részére, s a tisztességtelenség kate- góriájának bevezetésével a feltételek tartalmi kontrolljáról is gondoskodik. Kérdés, hogy ezek a szabályok vajon nem korlátozzák-e maguk is a szerződési szabadságot, azt a szabadságot, amely az általános szerződési feltételek alkalmazására is kiterjed. És ha korlátozzák, az mennyiben indokolt? Mindaddig, amíg a standard kikötések alkalmazójával szemben a másik fél abban a helyzetben van, hogy eldöntheti, akar-e egyáltalán szerződést kötni, megválaszthatja, kivel és milyen formában, megismer- heti és elfogadhatja vagy elutasíthatja az állandósított üzleti feltételeket, ezek a kor- látozások feleslegesnek tűnnek, elegendő a tájékoztatásra vonatkozó minimális garancia biztosítása – annak ellenére, hogy az alkufolyamat hiányzik. Az alku ugyan- is, azaz „az érdekkiegyenlítő mechanizmus optimális működése a felek között”, elvesztette már egykor oly lényeges és meghatározó funkcióját: a szerződéskötést az alkura építő megközelítés „halott”.15 A problémát nem is ez jelenti.

Az, hogy a tökéletesen szabad piacon az egyenjogú, hasonló piaci helyzetű és megfelelő áttekintéssel, rálátással rendelkező felek az alkufolyamat során a szerződés valameny- nyi pontját megtárgyalták, elfogadták – azokat megértették és kölcsönösen akarták – s a szerződés rögtön teljesedésbe megy, csupán illúzió. Valójában a piac nem szabad, a felek érdekpozíciója, érdekérvényesítési lehetőségei eltérőek – akárcsak ismereteik –, és messze nem alku révén kerül bele a szerződésbe a legtöbb feltétel.16 Egy ilyen piaci környezetben az általános szerződési feltételeket tipikusan alkalmazó személyeknek – többnyire gazdálkodó szervezeteknek – fokozott felelőssége van, s nem elsősorban egymással szemben, hanem „a gyengébb pozícióban lévő fogyasztó” irányában, aki „védtelen és kiszolgáltatott szereplője a piacnak, gyakran fel sem ismeri azt, hogy érdekei sérültek, vagy ha felismeri is, sem tudja megvédeni magát és érvényre juttatni érde- keit”.17

A Ptk. szabályai az 1997-es fogyasztóvédelmi szellemű módosítás óta ezt a fo- kozott felelősséget igyekeznek megalapozni. De vajon a versenyjog szabályai ugyan- ilyen megfontolásból kelnek-e a fogyasztói érdekek védelmére, amikor szankcionál- ják az általános szerződési feltételekkel történő visszaéléseket? Dolgozatomnak éppen az a célja, hogy erre választ találjon és rávilágítson arra, hogy a Ptk., illetve a versenytörvény jogalkotója miként viszonyul az általános szerződési feltételek el- lentmondásmentesnek semmiképpen nem nevezhető jogintézményéhez.

XXXXX XXXXX: AZ ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK…

ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK A POLGÁRI JOGBAN

Az általános szerződési feltételek alkalmazója alapvetően háromféleképpen tud visszaélni a jogintézmény jellegéből adódó előnyökkel, lehetőségekkel:

– az általa egyoldalúan kidolgozott és/vagy módosított feltételek anélkül vál- nak a szerződés részévé, hogy azokat a másik fél megismerhette volna (itt többnyire arról van szó, hogy a felhasználó „elfelejti” tájékoztatni üzleti partnerét az általános szerződési feltételek létéről, módosításáról);

– a kikötéseket megismeri ugyan a fogyasztó, de – a szándékosan vagy ha- nyagságból nem egyértelműen megfogalmazott, netán túl szakmai, szá- mára ismeretlen nyelvezetű szöveget – nem érti meg, így az alkalmazó gyakorlatilag „értelmezési monopóliumra” tesz szert;

– a megismert és esetleg meg is értett feltételek tisztességtelenek.

Mindezek a problémák alapvetően két viszonylatban jelentkezhetnek, s e két válto- zat között a Ptk. is különbséget tesz, amikor a fogyasztókat az általános szerződési feltételnek nem minősülő tisztességtelen feltételek megtámadására is feljogosítja:18

– Ha a felek többé-kevésbé azonos piaci pozícióban vannak, gazdasági ere- jük közel egyforma – netán versenytársak –, (polgári jogilag releváns) visszaélésekre kevesebb lehetőség nyílik, itt legfeljebb „technikai” kérdé- sek merülhetnek fel: ha mindkét fél rendelkezik általános szerződési fel- tételekkel, és ragaszkodik is a „magáéhoz”, melyik válik a szerződés ré- szévé. A nagyvállalatok szerződéskötései során tipikusan előforduló úgy- nevezett „’Battle of the Forms’ problémaköre szempontjából irreleváns a tárgyalási pozíció”,19 hiszen az erőviszonyok az ő esetükben többnyire kiegyensúlyozottak.

– Ha az általános szerződési feltételek alkalmazójával szemben a másik fél a fogyasztó, a visszaélések lehetősége és valószínűsége megnő. Az általános szerződési feltételek elkülönülve jelennek meg, a figyelme elsiklik felet- tük, nem olvassa el őket, nem világosak, az egyenlőtlen pozíciók miatt nem alakíthatja a kikötéseket, azok kötelezőnek tűnnek a számára20 – egyebek mellett ezek azok a tényezők, amelyek mind a fogyasztó gazda- ságilag gyengébb helyzetéből, szakismeretének hiányából adódnak, és az általános szerződési feltételekkel visszaélni „kívánó” fél dolgát megköny- nyítik. Nézzük, mindezekre a problémákra milyen választ ad a hatályos szabályozás!

a. A Ptk.-nak az 1997. évi CXLIX. törvénnyel módosított 205. § (1) bekezdése sze- rint „a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre”, ezt a követelményt azonban a (2) bekezdés mintegy „a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekre” korlátozza. A (3) bekezdés az egyoldalúan kidolgozott általános szerződési feltétellel szemben többletfeltételeket határoz meg: „csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette,

hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta”. Mindehhez arra van szükség, hogy a (4)-(5) be- kezdésekben foglaltaknak megfelelően a felhasználó eleget tegyen általános és a hatályos törvényi szabályozás szerint kimondottan az általános szerződési feltételek alkalmazása során megkövetelt speciális tájékoztatási kötelezettségének. Előfordul- hat, hogy a szerződés valamely egyedileg megtárgyalt klauzulája eltér a standard kikötésektől, ilyenkor az előbbi válik a szerződés részévé.21

A Ptk. tehát csak a megismerés lehetővé tételét várja el a standard kikötések ki- dolgozójától, ami – valljuk be – nagyon sok esetben nem nyújt elegendő garanciát. Értelemszerűen: „a megfelelő figyelemfelhívás következménye […] az, hogy a má- sik fél tévedésre, más akarathibára nem hivatkozhat”,22 az általános szerződési fel- tételek alkalmazói azonban „rafináltak”, nagyon is tisztában vannak ügyfeleik fi- gyelmetlenségével: a szerződésbe – többnyire a végére – beleillesztik az állandósí- tott kikötések megismeréséről szóló nyilatkozatot, amit a gyanútlan fél aláír, anél- kül, hogy ténylegesen tanulmányozná a hivatkozott blanketta tartalmát. Úgy tűnik tehát, hogy nem elég pusztán a tájékozódás lehetővé tételére való kötelezés.

A Ptk. szövege az 1997-es módosításig csak az általános szabályt tartalmazta a vitatott szerződési nyilatkozat értelmezésével kapcsolatban. Eszerint az ilyen kikö- tést „úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratá- ra és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése alap- ján értenie kellett”.23 A fogyasztóvédelmi szellemű módosítás eredményeképpen bekerült a Ptk.-ba egy a fogyasztói szerződésekre vonatkozó bekezdés, amely arra az esetre szolgál iránymutatásul, amikor a szerződés tartalma az általános értelme- zési elv szerint nem állapítható meg. Ilyenkor „a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni”.24

Mindezt a legvilágosabban talán az indokolja, hogy az alkalmazónak „elegendő idő áll rendelkezésre a szerződés megszerkesztése során ahhoz, hogy az egyértelmű, kellően világos megfogalmazást megtalálja”25; neki kell gondoskodnia arról, hogy ügyfele a feltételeket megértse, azok szándékolt és tényleges tartalma megegyezzen. A nem egyértelmű kikötések értelmezése éppen ezért az ő terhére esik. „Tisztesség- telen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés kikötése, ha a jóhiszeműség követelményének megsértésével a feleknek a szerződésből eredő jogosultságát és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél hátrányá- ra állapítja meg”.26 Ezek szerint nemcsak az egyik fél által egyoldalúan kidolgozott, állandósított kikötés, de egyedi – fogyasztói szerződési – feltétel is lehet a tisztes- ségtelenség megállapításának tárgya. A jóhiszeműség követelményébe ütközés és az indokolatlanul egyoldalú hátrány, illetve előny értelmezése során a felek erőviszo- nyát, alkupozícióját és érdekeit, valamint a szerződés „belső” egyensúlyát (feltétele- inek összefüggését, a szolgáltatások természetét) és a szerződéskötésre vezető „kül- ső” körülményeket célszerű vizsgálatát tárgyává tenni.27 A tisztességtelen kikötések a Ptk. szerint megtámadhatóak,28 a 18/1999. (II. 5.) Kormányrendelet azonban különbséget tesz „feltétlenül tisztességtelen” – lényegében semmis – és „vélelme-

XXXXX XXXXX: AZ ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK…

zetten tisztességtelen” feltétel között.29 Az európai uniós szabályozásnak ez utóbbi felel meg, azonban a kérdés a gyakorlatban nem okoz jelentős problémát.

ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK A VERSENYJOGBAN

A jelenleg hatályos versenytörvény, a tisztességtelen piaci magatartás és a verseny- korlátozás tilalmazásáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) egyetlen rendelkezést tartalmaz az általános szerződési feltételekkel kapcsolatosan, eszerint: „tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, így különösen: az üzleti kapcso- latokban – ideértve az általános szerződési feltételek alkalmazásának esetét is – tisztességtelenül vételi vagy eladási árakat megállapítani, vagy más módon indoko- latlan előnyt kikötni, vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni”.30 Ebből azonban nem következik az, hogy jelentősége arányban állna a szabályozás terje- delmével.

Ha megpróbálunk a jogalkotó fejével gondolkodni, arra a felfedezésre jutunk, hogy a bőséges polgári jogi szabályozás – mint háttér-szabályozás – magyarázatul szolgálhat a Tpvt. szűkszavúságának. Valóban: „a magyar versenyjogi gyakorlat általános elvként abból indul ki, hogy ami a Xxx. és a kapcsolódó jogszabályok alap- xxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx minősül, az a Tpvt. alapján – az elkövető erőfölényes helyze- te esetén – nagy valószínűséggel kimeríti a gazdasági erőfölénnyel való vissza- élést”.31 Ez lenne hát az összefüggés a polgári jogi és a versenyjogi szabályozás, illetve megközelítés között?

Az általános szerződési feltételek, illetve az azokkal való visszaélések két ver- senyjogi tényállással kapcsolatban fordulnak elő: gazdasági erőfölénnyel való visszaélés és a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása:32

Az általános szerződési feltételekről történő tájékoztatás elmulasztása a fogyasz- tói döntések tisztességtelen befolyásolásának tényállását valósíthatja meg. A szerző- dés részévé válás kérdése természetesen fel sem merülhet, a Gazdasági Versenyhi- vatal eljáró versenytanácsa csak a versenyjogi jogsértést állapíthatja meg és csak versenyjogi szankciókat alkalmazhat,33 bár a Tpvt. rendelkezéseibe ütköző magatar- tás további folytatásának, azaz a feltétel használatának a megtiltása lényegében ha- sonló eredménnyel jár.

Az értelmezés problémaköre érdekesebb összehasonlításra ad lehetőséget: a Ptk.-val szemben a Tpvt. nem tartalmazza a kétség esetén a fogyasztó javára törté- nő értelmezés kötelezettségét. A versenyjog szabályai ugyanis „feltételeznek egy értelmesen, körültekintően és kritikusan vizsgálódó fogyasztót, aki – a rendelkezé- sére bocsátott kielégítő és valós információ birtokában – befolyásmentesen tud dönteni”.34 Ennek megfelelően a Gazdasági Versenyhivatal több határozatában is úgy vélekedett, hogy a versenyjog csak a „védelemre érdemes”, ésszerűen eljáró fogyasztót oltalmazza.35

Amint arról korábban már szó volt, ami a Ptk. és a kapcsolódó jogszabályok szerint tisztességtelen, az a Tpvt. alapján – az elkövető erőfölényes helyzete esetén

– nagy valószínűséggel megvalósítja a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést. Ugyanakkor sokszor felmerül a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásá- nak gyanúja is. Nem véletlenül. Az, hogy egy kikötés indokolatlan előnyt biztosít-e, gyakran csak a versenytanács (esetleg a bíróság) általi értelmezéssel deríthető fel, következésképpen az egyszerű fogyasztó számára nehezen értelmezhető. A kétér- telmű, homályos megfogalmazás pedig alkalmas lehet a fogyasztók megtévesztésé- re.

A versenytanács gyakorlatának tanulmányozása alapján megállapítható, hogy közelít a polgári jogi szabályokhoz, alapvetően a Ptk.-ban és a kapcsolódó jogsza- bályokban előírt követelményeket támasztja a verseny szereplőivel szemben, azon- ban azok eleve adott gazdasági erőfölényes helyzete miatt fokozott felelősséggel – többletkövetelményekkel – terheli őket.

A POLGÁRI JOGI ÉS A VERSENYJOGI MEGKÖZELÍTÉS ÖSSZEVETÉSE

Ebben a fejezetben szeretném levonni a következtetéseket az eddig írtakból. Átte- kintem, mikor melyik szervnek van hatásköre és mire, s közben választ keresek arra, miben különbözik és miben egyezik a polgári jogi és a versenyjogi jogvédelem, illetve szabályozás.

Párhuzamos hatáskörök

A bíróság hatáskörét általánosságban a Polgári perrendtartás határozza meg, a Gazdasági Versenyhivatalét a versenytörvény. Eszerint „a Gazdasági Versenyhiva- tal jár el minden olyan versenyfelügyeleti ügyben, amely nem tartozik a bíróság (86.

§) hatáskörébe” (45. §). A Tpvt. a tisztességtelen verseny tilalmába ütköző magatar- tásokat – az „általános versenyjogi tényállást” – a bíróság hatáskörébe utalja (2-7.

§), ezek a szakaszok azonban „nem érintik a versenyjogban külön szabályozott fogyasztói érdekeket, amelyek sérelme esetén […] az eljárás a GVH hatáskörébe tartozik”.36

Ott, ahol a Ptk. és a Tpvt. szabályai is alkalmazhatóak – a bíróság a Ptk., a GVH a versenytörvény alapján – párhuzamosan járnak el. Hogy ezeknek az eseteknek milyen az aránya, arra nézve a közzétett legfelsőbb és megyei bírósági határozatok csekély számából nem lehet következtetéseket levonni. Tanulságos lehet mindazo- náltal a Vodafone esete, amelyben mind a Fővárosi Bíróság, mind a GVH határoza- tot hozott és a médiában is megemlítésre került.37 Az ügyben a Vodafone általános szerződési feltételeinek az a pontja volt kérdéses, miszerint „fenntartja a jogát, hogy szüneteltesse, korlátozza vagy megszüntesse a GPRS szolgáltatások nyújtását”. A versenytanács leszögezte: kizárólag versenyjogi, s nem polgári jogi szempontból arról kellett döntenie, miként viszonyul a Vodafone által különböző formákban közzétett, a szolgáltatás korlátlan jellegét hangsúlyozó tájékoztatás a korlátozás

XXXXX XXXXX: AZ ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK…

bevezetéséhez, illetve az ÁSZF vonatkozó pontjaihoz. Ebben a tekintetben nem találta jogsértőnek a szolgáltató magatartását, egyéb összefüggéseit pedig nem vizs- gálta, legfeljebb csak érintette.

A Fővárosi Bíróság marasztaló ítéletet hozott, s az egyoldalú korlátozási jogot biztosító feltételt tisztességtelennek minősítette. A Vodafone ugyanis „oly módon változtatta meg a szerződés eredeti kikötését, hogy az addigi egyes előfizetőkkel szemben a felróható magatartásuk miatt alkalmazható korlátozás helyett egy objek- tív, minden előfizetőre vonatkozó korlátozást vezetett be”. Egyoldalúan, az előfize- tők többsége esetén alapos ok nélkül teremtette meg azt a lehetőséget, hogy vala- mennyi szerződő előfizetővel szemben korlátozza a szolgáltatás igénybevehetősé- gét. A versenytanács ezzel szemben úgy foglalt állást, hogy „a fogyasztó […] tudott róla, hogy az előfizetői szerződés megkötésével és a GPRS szolgáltatás megrende- lésével egyfajta, a Vodafone egyoldalú módosítási jogából fakadó bizonytalanságot is vállalt”.

A korlátozást – a versenytanács megítélése szerint – előre nem látható műszaki problémák indokolták, amit többek között néhány fogyasztó visszaélésszerű maga- tartása idézett elő. A bíróság másként értékelte a tényeket: a Vodafone-nak lehető- sége lett volna csak a felróható magatartást tanúsító előfizetők adatforgalmának korlátozására, ő mégis „egy objektív, minden előfizetőre vonatkozó korlátozást vezetett be az ÁSZF módosításával, a jóhiszeműség követelményének megsértésé- vel”.

Szintén figyelemre méltó az a bírósági álláspont, hogy a vitatott feltételt a szavak általános jelentése szerint kell értelmezni, nem pedig „az alperes által műszaki érte- lemben értelmezett korlátlanságnak”. Külön meg kellett volna határoznia az ÁSZF- ben, ő mit ért a GPRS szolgáltatásnak a tájékoztatásokban hangoztatott korlátlan- ságán. Ennek ellenére a versenytanács nem találta megtévesztőnek a fogalom hasz- nálatát. A bíróság és a versenytanács tehát igen eltérően foglalt állást az ügyben. A következőkben többek között erre keresünk magyarázatot.

Mikor jár el a bíróság, mikor a versenytanács?

A versenyjog célja – ahogyan azt a Tpvt. preambuluma is megfogalmazza – a gaz- dasági verseny tisztaságának és szabadságának a biztosítása. Mindeközben „a gaz- dasági hatékonyságot és a társadalmi felemelkedést szolgáló piaci verseny fenntartá- sához fűződő közérdeket”, továbbá „az üzleti tisztesség követelményeit betartó vállalkozások és a fogyasztók érdekét” védi.

Az általános szerződési feltételekkel megvalósított versenyjogi jogsértés három- pólusú: adott a tiltott magatartást tanúsító, s vele szemben ott áll az érintett fo- gyasztók összessége, harmadikként pedig a versenytársak csoportja. A jogsértő visszaélése közvetlenül a fogyasztók viszonylatában jelentkezik, ám a fogyasztók hátrányára elért tisztességtelen előnyök áttételesen a versenytársak érdekeit sértik, hiszen „a gazdasági verseny kulcsszereplője – akiért az egész gazdasági verseny folyik – a fogyasztó. A gazdasági verseny résztvevői ezért főként tisztességes – és

kevésbé tisztességes – eszközökkel hatnak a fogyasztóra”.38 Míg a fogyasztók (leg- alábbis egy részük) szerződő fél, a versenytársakat jellemzően nem szerződéses jogviszony kapcsolja a visszaélőhöz.

Amikor a verseny egy szereplője gazdasági erőfölényével visszaélve, tisztességte- lenül állapítja meg standard kikötéseit, megtévesztő tájékoztatást ad róluk, nemcsak az egyes, vele szerződéses viszonyban álló fogyasztók érdekeit csorbítja, hanem valamennyi a szolgáltatás igénybevételét „fontolgató” potenciális ügyfélét is. A konkrét sérelem a legritkábban jelentkezik minden fogyasztónál, a versenytörvény- ből ugyanis az következik, hogy „már a szerződési kikötés is lehet törvénysértő, a materiális jogsérelemnek nem kell bekövetkeznie”.39 Fokozottan így van ez a fo- gyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása esetén, ahol elegendő pusztán a megtévesztésre való alkalmasság.

De nemcsak a fogyasztók szempontjából van jelentősége a sérelem „kiterjesztő” értelmezésének, hanem a versenytársak tekintetében is, hiszen a piac állandóan változó, minden kis történésre reagáló tendenciái értelemszerűen a fogyasztók tény- leges megkárosítása nélkül is a visszaélő javára alakulnak. A versenyjog tehát az általános szerződési feltételeknek a konkrét szerződéses kapcsolatokon túlmutató hatásait is értékeli, így tudja ugyanis megvalósítani a fogyasztók és versenytársak – a köz – érdekeit.

A polgári jog nem képes egyszerre védeni a versenytársak és a fogyasztók érde- keit – nem is ez a célja. Kétpólusú, egyedi szerződéses viszonyokat szabályoz, a versenyjog által szankcionált jogsértések „atomizált” változatait, részelemeit. Ez a szerződésen alapuló kapcsolat az általános szerződési feltételek alkalmazója és a másik fél – aktuálisan a fogyasztó vagy a versenytárs – között áll fenn. Olyan „jo- gon túli” tényezőkkel, mint a gazdasági versenyre gyakorolt hatás, nem foglalkozik. Elsősorban az egyedi, materiális sérelmeket igyekszik orvosolni, bár éppen a Vodafone-ügyben a bíróság úgy vélte: nincs jelentősége annak, hogy „a tényleges korlátozásra nem került sor”, mivel a „korlátozó kikötést az alperes egyoldalúan a fenti indokok alapján a jóhiszeműség megsértésével ÁSZF részévé tette és az jelen- leg is a szerződés részét képezi”.Mindez a bíróságok, illetve a versenytanács által alkalmazható eszközökben is megmutatkozik.

A bíróság a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása esetén ítéletében kimondja: a feltétel nem vált a szerződés részévé. A kérdés közelebb áll a szerződés létrejötté- hez, mint az érvénytelenséghez, erre utal az általános szerződési feltételek szerződés részévé válására vonatkozó szabályoknak a Ptk.-ban való elhelyezkedése is.40

Mivel a versenyjog szélesebb kör érdekeinek védelmét kell hogy megvalósítsa, a versenytanács a jogsértés megállapítása mellett, amennyiben maga az általános szer- ződési feltétel nem valósít meg visszaélést, eltiltja a vállalkozást a használatától, vagy – és talán ez a jellemzőbb – helyreigazító tájékoztatást rendel el. A fogyasztók és ezáltal a versenytársak összességének érdekeit így védheti meg leginkább.

A tisztességtelen standard kikötést a bíróság érvénytelenné nyilvánítja, a ver- senytanács legfeljebb az alkalmazását tilthatja meg, pedig a gazdasági erőfölényét kihasználó vállalkozás kikötései nemcsak megszegik a Tpvt. szabályait, de pl. „a

XXXXX XXXXX: AZ ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK…

monopolhelyzettel való visszaélés a jóerkölcsbe ütközik”.41 Hogy miért van ez így, arra a Ptk. 200. § (2) bekezdése ad választ, amely szerint semmis a jogszabályba ütköző szerződés, „kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz”. A Tpvt. kartelleket tiltó szakaszán kívül, amely párhuzamosan rendeli alkalmazni a versenytanácsi és a Ptk.-beli szankciókat, a más fejezetekben szereplő tiltott maga- tartásokra ilyen kifejezett rendelkezést a törvény nem tartalmaz, amiből az követke- zik, hogy azokra a szerződés érvénytelensége nem alkalmazható.42

Egyes szerzők szerint, noha a versenytörvény tiltja az indokolatlan egyoldalú előny kikötését, nem vonja le konzekvensen a tilalom jogkövetkezményeit, a sem- misség helyett alkalmazott szankciók pedig kedvezőtlenebbek a Ptk.-beli érvényte- lenségnél.43 Mások úgy érvelnek, hogy az érvénytelenség „a rendellenesre fordult jogviszonyfejlődésre szabály szerint a jogviszony megfojtásával reagál”, ami a felek üzleti kapcsolatában törést okoz.44 Megjegyzem, míg az első nézőpont elsősorban a fogyasztók szemszögéből vizsgálja a jogkövetkezmények hatékonyságát, a második az üzleti világ szereplőinek a szempontjából.

A fő elhatároló ismérv polgári jog és versenyjog között egyrészt az, hogy „a ver- senytörvény alkalmazásához szükség van gazdasági erőfölény meglétére, ami ellen- ben nem feltétele a Ptk. alkalmazhatóságának, de megléte nem akadálya a Ptk. al- kalmazásának”,45 másrészt: a vállalkozók és a fogyasztók egyedi szerződéses kap- csolatainak elbírálására a bíróságnak van hatásköre,46 a piaci és versenykapcsolatok viszont a versenytanács hatáskörébe tartoznak. Ami azonban közös – és most már csak az általános szerződési feltételek szempontjából – az az erőteljesen korlátozó jellegű szabályozás, amely egyben a szerződési szabadság korlátját is jelenti. Dolgo- zatomat ennek a gondolatnak a kifejtésével szeretném zárni.

ZÁRSZÓ

Xxxxx talán meglepő, de itt, vizsgálódásom végén szeretném idézni a Ptk. általános szerződési feltételekről szóló definícióját: „Általános szerződési feltételnek minősül az a feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából, egyoldalúan, előre meghatároz, és amelynek meghatározásában a másik fél nem működhet köz- re.”(209/C. §)

A polgári jog a szerződési szabadság elvét követi, a versenyjog pedig a szerződé- ses viszonyokba való közrendi jellegű beavatkozás lehetőségét teremti meg, amely a szerződéses szabadságnak a társadalom érdekében történő korlátozásában jelentke- zik.47 De általános szerződési feltételekre vonatkozó szabályaival maga a Ptk. is korlátozza a szerződési szabadságot. Kinek az érdekében alkalmaz korlátokat a két törvény? – merülhet fel a kérdés. A válasz egyszerűnek tűnik: a fogyasztóéban. De csak fogyasztókkal szemben kerül sor standard kikötések alkalmazására? Noha vizsgálódásom elsősorban ebbe az irányba folyt, arról is szót ejtettem, hogy az ál- landósított kikötések (közel) egyenlő gazdasági erővel rendelkező felek között is alkalmazásra kerülhetnek. Ők, ahogyan azt a „blanketták csatája” is mutatja, maguk

is megtalálják érdekeik érvényre juttatásának optimális módját, s az ő viszonylatuk- ban a Ptk. és a Tpvt. szabályai túlzott korlátozásnak tűnhetnek.

Dolgozatomban alapvetően az általános szerződési feltételek jogtudomány által kidolgozott definíciójából indultam ki. Kérdés, hogy a Ptk. meghatározása, amelyet

– eltérő rendelkezés hiányában – a Tpvt. is alapul vesz, vajon fedi-e azt? Meglátá- som szerint nem adható egyértelmű válasz, ám a különböző válaszokból más-más következtetések vonhatók le. Ha annál maradunk, hogy a Ptk.-beli általános szer- ződési feltételek megegyeznek a jogtudomány által annak minősítettel, felmerülhet, hogy „a fogyasztót védő speciális szabályozást indokolt-e átfogóan alkalmazni”.48 S ebben az esetben azt kell mondanunk, hogy a vállalatok egymás közötti szerződéses kapcsolatára szerencsésebb lenne kevésbé kötött, liberálisabb szabályokat alkal- mazni.

Ha azonban abból indulunk ki, hogy a Ptk.-beli definíció azon eleme, miszerint a másik fél nem működhet közre a standard kikötések meghatározásában, és ezt nem akként értelmezzük, hogy azért „nem vehet részt”, mert azzal megfosztaná általános szerződési feltétel jellegétől, arra jutunk, hogy a jogalkotó szűkebben von- ja meg a jogintézmény határait, mint a jogtudomány. Csak azokat a helyzeteket vonja a Ptk. hatálya alá, amelyekben a másik fél – és itt már tipikusan a fogyasztóról lehet szó – nem tudja befolyásolni a kikötések alakítását, mert a gazdasági erővi- szonyokban alul marad, s ez passzivitásra készteti. Így már igen is indokoltak és nem túlzottak a Ptk. és a Tpvt. korlátozó szabályai, annál is inkább, mivel az erőfö- lényes helyzet nélkül, a gazdálkodó szervezetek között alkalmazott állandósított kikötésekre ebben az esetben nem érvényesek a Ptk. rendelkezései. Szabályozás nélkül azonban természetesen ez utóbbiak sem maradhatnak, hiszen a jogszabályi tilalmak és korlátok hiánya az ő viszonylatukban is „sok-sok tisztességtelen maga- tartás bölcsője lehet”.49

Tanulságként levonhatjuk, hogy az általános szerződési feltétel a polgári jogban és a versenyjogban is ugyanaz. Ami más, az a két jogterület alapvetően eltérő célki- tűzéseiből és prioritásaiból adódik. Akárhogy is értelmezzük azonban a Ptk.-t és közelítünk a standard kikötésekhez, illetve azok szabályozásához, nem árt észben tartanunk, hogy „a szociálisan gyengébb fél védelmének problémáját nem szabad ugyan a szőnyeg alá söpörni, de a magánjog eszközeit nem erre találták ki […], ugyanakkor ezt a lehetőséget sem szabad teljesen elvetni”.50 Ennek során a polgári jogi és versenyjogi – magánjogi és közjogi – elemek közötti választás mint jogi probléma mögött úgyis „egy alapvető társadalomfilozófiai kérdés húzódik meg; nevezetesen az, hogy milyen piacgazdaságot építünk”.51

SZAKIRODALOM

XXXXX Xxxxx: Az általános szerződési feltételekről. = Collega. 2/97. XXXX Xxxxxx – XXXXXXXXX Xxxxxxxx: Általános tanok. Miskolc, 2002. XXXX Xxxxxx: A kötelmi jog és a szerződéstan közös szabályai. Miskolc, 2001.

XXXXX XXXXX: AZ ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK…

XXXX Xxxxxx: Konszenzuson alapuló szerződési feltételek. Az általános szerződési feltételek a gazdálkodó szervezetek tartós kapcsolataiban. = Publicationes Universitatis Miskolciensis. Tomus 4. Miskolc, 1990.

XXXXXX Xxxxxxxx – XXXXXXX Xxxxxx – KASZAINÉ XXXXX Xxxxxxx – XXXX Xxxxxx – XXXXXXXX Xxxxx – XXXXX Xxxx: Versenyjog. Budapest, 2001.

XXXXXX Xxxxxxxx: A Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárásaiból levon- ható néhány következtetés. = Jogtudományi Közlöny. 5/1992.

XXXXX Xxxxxx: Fogyasztóvédelem az Európai Unióban. = Napi Jogász. 6/2001. XXXXX Xxxxxx: Fogyasztóvédelem az Európai Unióban. 2. r. = Napi Jogász. 7/2001.

XXXXX Xxxxxx Xxxxxx: Az általános szerződési feltételekre vonatkozó jogi szabályozás – a magyar és a német megoldás. = Külgazdaság Jogi Melléklete. 11/1995.

XXXXX Xxxxx: Összehasonlító polgári jog. Budapest, 1975.

XXXXXXX Xxxxx: A fogyasztói szerződések tisztességtelen szerződési feltételeit szabályo- zó új Európai Uniós irányelv és a magyar jog. = Magyar Jog. 11/1995.

XXXXX Xxxxxx – XXXXXX Xxxxxxx: A fogyasztóvédelem időszerű kérdései. = Collega.

5/1998. 5-7.

XXXXXX Xxxx: A gazdasági verseny jogi kérdései. Budapest, 1976.

XXXXXXXX XXXXX Xxxxxxx: Fogyasztói jogok. Kézikönyv kereskedőknek, szolgáltatóknak, vállalkozóknak és vásárlóknak. Budapest, 1998.

XXXXXXXX XXXXX Xxxxxxx – XXXXXXXXX XXXXXX Xxxxx: Kézikönyv a versenyjogról. Bu- dapest, 1997.

XXXXX Xxxxx: Merre tovább? Az Európai Unió fogyasztóvédelmi szabályainak tovább- fejlesztése. = Európai Tükör. 1-2/2002.

XXXXXX Xxxxxx: Az Európai Közösségek irányelveinek hatása a szerződési jogra a fo- gyasztóvédelem területén. = Magyar Jog. 6/2000.

XXXXXXX XXXXXX Xxxxxxxxx: A blankettákkal kapcsolatos problémák rövid elemzése.

= Xxxxxx Xxxxxx-emlékkönyv. 1991.

XXXXXXX XXXXXX Xxxxxxxxx: Az általános szerződési feltételekkel kapcsolatos polgári jogi szabályozás változásairól. = Xxxxxx Xxxx-jubileum. 2000.

XXXXXX Xxxxxx: Fogyasztóvédelem az Unióban. = Cég és Jog. 5/2002.

XXXXXXXX Xxxxxx: Az adhéziós szerződések néhány elméleti aspektusa. = Polgári jogi dolgozatok. 1994.

XXXXXXXX Xxxxxx: A tisztességtelen szerződési kikötések kontrollja az Európai Kö- zösségek jogában. = Jogi tanulmányok. 1996.

XXXXXXXX Xxxxxx: Fogyasztóvédelem és felelősségkorlátozás. [Hozzászólás Xxxxxxxxxxx Xxxx: A banki üzletszabályzatok és a fogyasztóvédelem c. cikkéhez. = Gazdaság és Jog. 12/2001.

XXXXXXXXX XXXXXX Xxxxx: A gazdasági erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos joggyakorlatról. = Gazdaság és Jog. 1999. 3.

XXXXXXXXX XXXXXX Xxxxx: A versenytörvény magyarázata. Budapest, 2002. XXXXXXXXX XXXXXX Xxxxx: Versenyjog. Miskolc, 2001.

XXXXXX Xxxxx: A tisztességtelennek minősülő általános szerződési feltételek s a fo- gyasztók érdekében történő ügyészi tevékenység lehetőségei. = Ügyészek Lapja. 2/2002. 5-21.

XXXXXXX, Xxxxx: A szerződés és a verseny viszonyáról. = Jogtudományi Közlöny. 5/1992.

XXXXXXXXXXX Xxxx: A banki üzletszabályzatok és a fogyasztóvédelem. = Gazdaság és Jog. 1/2001.

SZERENCSÉS Angéla: A biztosítási szerződések lényeges elemei az általános szerződési feltételek. = Napi Jogász. 4/2001.

XXXXXX Xxxxx: Általános szerződési feltételek – problémák – kérdőjelek. = Collega.

4/1997.

XXXXXXXX XXXXX Edit: Az általános szerződési feltételek alkalmazása és a tájékoztatási kötelezettség a biztosítási szerződési jogban. = Publicationes Universitatis Miskolciensis. Tomus 16. Miskolc, 1999.

XXXXX Xxxxx: Javaslat az általános szerződési feltételek Ptk.-beli szabályozásának kijaví- tására. = Jogtudományi Közlöny. 12/2000.

XXXXX Xxxxx: A szerződési jog alkotmányos alapjai. = Collega. 4/1997. XXXXX Xxxxx: A szerződési rendszer fejlődéi csomópontjai. Budapest, 1977. XXXXX Xxxx: Az európai versenyjogok kézikönyve. Budapest, 1996.

XXXXXX Xxxx: A fogyasztóvédelemről és gyakorlatáról. = Magyar Jog. 11/2001.

JEGYZETEK

1 A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény.

2 XXXXXX Xxxxxx: Fogyasztóvédelem az Unióban. = Cég és Jog. 5/2002. 41.

3 XXXXX Xxxxx: Összehasonlító polgári jog. Budapest, 1975. 233.

4 Például a vegyes szerződések kialakulása. XXXXX Xxxxx: A szerződési rendszer fejlődési csomó- pontjai. Budapest, 1977. 85-86.

5 Gesetz zur Regelung des Rechts der Allgemeinen Geschäftsbedingungen (AGB-Gesetz), 1976.

6 Unfair Contract Terms Act (UCTA), 1977.

7 Uniform Commercial Code (UCC), 1978.

8 loi Scrivener, 1979.

9 A Tanács 1993. április 5-i 93/13/EGK Irányelve a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről

10 EÖRSI: i.m. 23.

11 Ptk. 205. § (3) bek.

12 KÓNYÁNÉ XXXXXX Xxxxxx: A blankettákkal kapcsolatos problémák rövid elemzése. =

Xxxxxx Xxxxxx-emlékkönyv. Budapest, 1991. 179.

13 Ptk. 205. § (1) bek.

14 Ptk. 205. § (3), (5) bek.

15 XXXXXXXX Xxxxxx: Az adhéziós szerződések néhány elméleti aspektusa. = Polgári jogi dolgozatok. Budapest, 1994. 29.

16 XXXXXX Xxxxx: Általános szerződési feltételek – problémák – kérdőjelek. = Collega.

4/1997 21.

17 XXXXX Xxxxxx – XXXXXX Xxxxxxx: A fogyasztóvédelem időszerű kérdései. = Collega.

5/1998. 7.

18 Ptk. 209/A. §.

XXXXX XXXXX: AZ ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK…

19 XXXXXXXX: i.m. 23.

20 XXXXXXX Xxxxx: A fogyasztói szerződések tisztességtelen szerződési feltételeit szabályozó új Európai Uniós irányelv és a magyar jog. = Magyar Jog. 11/1995. 661.

21 Ptk. 205. § (6) bekezdés.

22 XXXXXX: i.m. 22.

23 Ptk. 207. § (1) bek.

24 Ptk. 207. § (2) bek.

25 TAKÁCS: i.m. 22.

26 Ptk. 209/B. §

27 Ld. részletesebben: XXXX Xxxxxx: Konszenzuson alapuló szerződési feltételek. Az általá- nos szerződési feltételek a gazdálkodó szervezetek tartós kapcsolataiban. = Publicationes Universitatis Miskolciensis. Tomus 4. Miskolc, 1990. 47-51.

28 Ptk. 209-209/A. §.

29 A tisztességtelen feltételek úgynevezett „fekete” és „szürke” listái az 18/1999. (II. 5.) Kormányrendeletben.

30 Tpvt. 21. § a) pont

31 XXXXXX Xxxxxxxx – XXXXXXX Xxxxxx – KASZAINÉ XXXXX Xxxxxxx – XXXX Xxxxxx– XXXXXXXX Xxxxx – XXXXX Xxxx: Versenyjog. Budapest, 140-141.

32 Tpvt. 21-22. és 8-10. §§.

33 Tpvt. 77. § (1) bek.

34 BOYTHA: i.m. 85.

35 Vj. 145/2003., Vj. 119/2002., Vj. 120/2002. stb.

36 XXXXXXXX XXXXX Xxxxxxx: Fogyasztói jogok. Kézikönyv kereskedőknek, szolgáltatóknak, vállal- kozóknak és vásárlóknak. Budapest, 1998. 194.

37 Vj. 145/2003., illetve xxxx://xxx.xxx.xx/xxx/xxx/xxx00.xxx

38 BOYTHA: i.m. 84-85.

39 VEF 2001/1. – a bíróságnak ugyan a régi versenytörvény (1990. évi LXXXVI. törvény) alapján kellett felülvizsgálnia a GVH határozatát, pontosabban az elsőfokú bíróság ítéle- tét, de az érintett tényállás (gazdasági erőfölénnyel való visszaélés) a Tpvt.-ben is ugyan- így kerül szabályozásra.

40 Ld.:. „A szerződés megkötése” című fejezet

41 Az egykori német Birodalmi Bíróság (Reichsgericht) gyakorlata alapján. Xxxxx XXXXXXX: A szerződés és a verseny viszonyáról. = Jogtudományi Közlöny. 5/1992. 236.

42 Csongrád Megyei, Bács-Kiskun Megyei, Békés Megyei Bíróságok Gazdasági és Polgári Kollégiumainak 1999. november 29-én megtartott összevont kollégiumi üléséhez készült vitaanyag.

43 XXXXXXX Xxxxx: A fogyasztói szerződések tisztességtelen szerződési feltételeit szabályozó új Európai Uniós irányelv és a magyar jog. = Magyar Jog. 11/1995. 666., illetve XXXXXXXX XXXXX Edit – XXXXXXXXX XXXXXX Xxxxx: Új jogintézmény a fogyasztóvédelem és a kötelmi jog területén. [Kézirat.] 1993. 24.

44 TAKÁCS: i.m. 21.

45 XXXXXX Xxxxxxxx: A Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárásaiból levonható néhány következtetés. = Jogtudományi Közlöny. 5/1992. 211.

46 Vj. 78/1995.

47 BOYTHA (1992.): i.m. 211.

48 XXXXXX Xxxxxx: Az Európai Közösségek irányelveinek hatása a szerződési jogra a fo- gyasztóvédelem területén. = Magyar Jog. 6/2000. 331.

49 XXXXXX Xxxx: A fogyasztóvédelemről és gyakorlatáról. = Magyar Jog. 11/2001. 664-665.

50 XXXXX Xxxxx: A szerződési jog alkotmányos alapjai. = Collega. 4/1997. 18.

51 VÉKÁS: i.m. 18.