BIZTOSÍTÁS ÉS KOCKÁZAT

BIZTOSÍTÁS ÉS KOCKÁZAT

BIZTOSÍTÁS ÉS KOCKÁZAT

IFRS 17 - BIZTOSÍTÁSI SZERZŐDÉSEK STANDARD: MI VÁR A SZAKMÁRA AZ ÚJ STANDARD BEVEZETÉSE KAPCSÁN? A „BIZTOSÍTÁSI PIACRÓL JOGÁSZOKNAK, BIZTOSÍTÁSI JOGRÓL KÖZGAZDÁSZOKNAK” KONFERENCIA PÓDIUMBESZÉLGETÉSÉNEK ÖSSZEFOGLALÓJA

Xx. Xxxxxxx Xxxxxx Xxxxx (PhD., dr. jur., Budapesti Corvinus Egyetem), xxxxxxx@xxx-xxxxxxxx.xx

ÖSSZEFOGLALÓ

A Budapesti Corvinus Egyetemen tartott ,,Biztosítási piacról jogászoknak, biztosítási jogról közgazdászoknak” című konferencia záró pódiumbeszélgetése a biztosítási szerződéseket szabályozó, 2023. január 1-jén hatályba lépett nemzetközi számviteli standardot, az IFRS 17-et vette górcső alá. A beszélgetés résztvevői tisztázták az IFRS 17 szerepét a biztosítók napi ügymenetére és a pénzügyi beszámoló elkészítésére vonatkozóan, a bevezetésével kapcsolatosan szükséges lépéseket és a szükséges erőforrásokat, valamint rámutattak arra a többlet munkamennyiségre, ami várhatóan szükséges a standard bevezetése kapcsán. Ezután a meghívott szakértők bemutatták a számviteli értékelés általános modelljéhez kapcsolódó legfontosabb szabályokat és elszámolásokat. A diszkusszió végén a résztvevők a standard bevezetésének egyes következményeit értékelték: miként hat majd az a biztosítók üzletmenetére, a tervezésére, valamint a tulajdonos általi teljesítményértékelésre.

SUMMARY

Corvinus University of Budapest hosted a conference “On the insurance market for lawyers, insurance law for economists”, where the closing session discussed IFRS 17, which regulates the accounting of insurance contracts on international level. The speakers mentioned the role of IFRS 17, and the requirements surrounding the implementation of the standard, focusing on the resources needed to implement the regulation. The experts then presented the general model of the standard, outlining the most important rules and accounting steps. In the end, the implications of the standard were visited, looking at the possible effects on the business processes, planning, and performance measurement by stakeholders

Kulcsszavak: biztosítás, IFRS 17, nemzetközi számvitel, biztosítási számvitel, áttérés Keywords: words: insurance, IFRS 17, international accounting, accounting for insurance contracts, implementation

JEL: G22, M41

DOI: 10.18530/BK.2023.3-4.88

xxxx://xx.xxx.xxx/00.00000/XX.0000.0-0.00

A Budapesti Corvinus Egyetemen tartott ,,Konferencia a biztosítási piacról és jogról” c. konferencia záró pódiumbeszélgetése a biztosítási szerződéseket szabályozó nemzetközi számvitel standardot, az IFRS 17-et vette górcső alá. A témát három biztosítási számvitellel is foglalkozó szakember vitatta meg: Xxxxxx Xxxxx, a KPMG igazgatója, Xxxxxxx Xxxxx, a PWC üzlettársa és Xxxxx Xxxxxxx, a Corvinus Egyetem oktatója, valamint a CIG Pannónia Biztosító kockázatkezelési vezetője. A beszélgetést Xxxxxxx Xxxxxx Xxxxx, a Corvinus Egyetem Számviteli és Jogi Intézetének vezetője moderálta. A cikkben röviden összefoglaljuk a panelbeszélgetés eredményeit azzal, hogy a diszkurzust kiegészítjük a szabályozás részletesebb tartalmával, segítve ezzel egy teljesebb kép kialakítását.

Az IFRS-ek szabályozásáról általában

A beszélgetés első részében a panel tagjai tisztázták a hallgatóság számára, hogy mi is bújik meg az IFRS 17 betűszó mögött. Az IFRS-ek (International Financial Reporting Standards) rendszere egy nemzetközileg elfogadott szabályrendszer, amelynek fő célja, hogy egységes, összehasonlítható és magas színvonalú pénzügyi beszámolási elveket1 fektessen le2 . Tekintettel arra a tényre, hogy az IFRS-ek komplex számviteli szabályokat tartalmaznak, amely feladatok rendkívül összetettek, ezt a szabályrendszert a jelentősebb súlyú vállalkozásoknak szánják. Jelenleg jelentős súlyúnak azokat a vállalkozásokat kell tekinteni, amelyek papírjai nyíltpiaci (pl. tőzsdei) forgalomban vannak3 ; természetesen önkéntes lehetőségként az IFRS-ek alkalmazása

– bizonyos korlátok mellett – más gazdálkodók esetében is megvalósulhat.

Az IFRS-eket alkalmazzák azoknál a gazdálkodóknál, akiknek papírjai nyíltpiaci forgalomban vannak.

Mivel az IFRS-eket nem egy jogalkotási jogosítvánnyal rendelkező szervezet hozza létre, ezért szükség van arra, hogy azt valamely arra jogosított szervezet a jogrendszer részévé tegye. Ez az Európai Unión belül közvetlen hatályú rendeletekbe foglalással valósul meg, amely lényegében az összes új standardot – minőségbiztosítás végrehajtása után4 – kihirdeti. Az EU-n kívül számos ország5 hasonló megoldást választ. Jelenleg 145 joghatóság követeli meg azt, hogy az IFRS-eket alkalmazzák azoknál a gazdálkodóknál, akiknek papírjai nyíltpiaci forgalomban vannak (pl. tőzsdei társaságok), és 13 további ezt megengedi6 .

A biztosítási számvitel szabályozása az IFRS-ekben

Ahogyan a beszélgetés résztvevői – a fenti keretszabályokból kiindulva – kiemel- ték: az IFRS-ek ereje abban van, hogy egységes. A világon mindenhol ugyanúgy kell leképezni egy adott gazdasági eseményt, ami így a pénzügyi kimutatásokat7 közvet- lenül összehasonlíthatóvá teszi; nem nehéz látni, hogy ezzel az egyes intézmények összemérése megvalósulhat a piac bármely szereplője által, legyen az befektető, hitelező vagy akár egy tudatos döntésre törekvő biztosítást vásárló. A panel tagjai rámutattak arra is, hogy különleges jelentősége volt a biztosítási számvitel kapcsán az egységesség megteremtésének. Az IFRS 17 Biztosítási szerződések standard elődje az azonos című IFRS 4 standard volt, melyet már a megalkotásakor átmeneti standardnak szántak. Felismerve az akkori diverz számviteli gyakorlatot, megengedték, hogy az addigi helyi számviteli rendszert alkalmazzák az IFRS-ek alapján készített pénzügyi kimutatásokban is (néhány nagyon alapvető követelmény megfogalmazása mellett), és az így létrejött pénzügyi kimutatást az IFRS-ekkel összhangban lévőnek kellett tekinteni. Könnyen látható, hogy e megközelítés eredménye nem vezethetett egységes beszámoláshoz a biztosítási szektorban. Az IFRS 17 – ahogy a szakértők is rámutattak – ilyen módon hatalmas előrelépés, hiszen megvalósul ebben a szektorban is az egységes elveken nyugvó számviteli beszámolás.

Megvalósul ebben a szektorban is az egységes elveken nyugvó számviteli beszámolás.

Az IFRS 17-et a 2023. január 1-jével kezdődő üzleti években kell alkalmazni. Emlékeztettek a szakértők arra a példátlan engedményre, amit – az IFRS 17 bevezeté- sével egyidejűleg – a biztosítási szektor kapott. A biztosítók számviteli rendszerének a biztosítási tartalékok (kötelezettségek) melletti kulcskérdése a pénzügyi instrumen- tumok számviteli kezelése. Míg a tartalékok a mérleg passzív oldalával kapcsolatos kérdéseket rendezik, addig az IFRS 9 (Pénzügyi instrumentumok) standard a befolyó díjakból származó pénz befektetése során létrejövő vagyoni elemek számviteli sorsát. Utóbbi standard 2018-ban lépett hatályba, akkor, amikor már látható volt, hogy az IFRS 17 is „hamarosan” érkezik. Megértve azt, hogy két ilyen „velőtrázó” változást nem lehet egymástól függetlenül bevezetni, a biztosítási szektornak megengedték, hogy az IFRS 9 bevezetését is halasszák, egészen addig, amíg az IFRS 17 is bevezetésre kerül, biztosítva ezzel azt, hogy a biztosító mérlegének eszköz és forrás oldala egyidejűleg essen át a változásokon, lehetőséget teremtve a megfelelő befektető, hitelező és egyéb érdekhordozók magas színvonalú informálására anélkül, hogy lenne néhány „sánta” év, amikor a régi és az új szabályok keverednek.

Az érintettek köre, közreműködők a biztosítón belül

A szabályok jelentősége mellett a szakértők kitértek arra is, hogy mekkora érintetti körről lehet beszélni a standard bevezetése kapcsán. Leszögezték, hogy nehéz egyetlen dimenzióban megragadni, mekkora érintetti körről van szó, két mutató azonban különös figyelmet érdemel. A becslések szerint világszinten az érintett biztosítók 13 trillió dolláros eszközállomány fölött diszponálnak. Az érintett biztosítók száma 450 körülire tehető világszerte (IASB, 2017). A magyar piacon jelenleg egyetlen biztosító (a CIG Pannónia Életbiztosító Nyrt.) köteles az IFRS 17 alkalmazására (ez az egyetlen tőzsdén jegyzett magyar biztosítótársaság), azonban a külföldi, IFRS 17-et kötelezően alkalmazó biztosítók magyarországi leányvállalatainak is – a konszolidált beszámolókészítési kötelezettség mi- att – adatot kell szolgáltatniuk ezen az alapon az anyavállalatnak, így az érintettek száma itthon is jóval nagyobb, igaz, a készített kimutatások e szempontból belső célokat szolgálnak.

A számviteli területen kívül két társterületet azonosítottak: az aktuáriusokat és az informatikusokat.

A panel résztvevői egyidejűleg bemutatták, hogy milyen munkával jár egy ilyen át- fogó standard bevezetése, és melyek azok a biztosítón belüli szakterületek, amelyeknek az átállásban közre kell működniük. Egyetértés volt abban, hogy az IFRS 17-re történő átállás már évek óta zajlik, hatalmas humán és anyagi erőforrások felhasználása mellett. Lényegben új alapra kell helyezni az érintett biztosítóknál a pénzügyi kimutatások készítését, hiszen mind az egyes szerződések nyilvántartása, mind a hozzájuk kapcsolódó értékelések újragondolásra szorulnak. A beszélgetők – a számviteli területen kívül – két olyan társterületet azonosítottak, amelyek közreműködésére a teljes átállási, a tesztfolya- mat és vélhetően a rendszer működtetése során fokozott szükség lesz: az aktuáriusokat és az informatikusokat. Különös nehézség lesz majd az, hogy mindkét területnek bele is kell tanulnia az IFRS 17 szabályozásába, a fogalmi rendszert és az értékelési szabá- lyokat mindenképpen ismerniük kell, egyébként a projektben nem tudnak érdemben részt venni. Természetesen ezen felül a jogi ügyekkel, a kockázatkezeléssel és a szűken vett pénzügyi területtel foglalkozó szakemberek bevonása sem kerülhető el, de a belső ellenőröket is fel kell vértezni az új számviteli ismeretekkel, hiszen ennek hiányában nem tudják ellátni a kontrollfunkciójukat.

Számviteli szabályok, az általános modell

A panelbeszélgetés ezek után áttért a technikai részletekre, és igyekezett összefoglalni az új standard legmarkánsabb szabályait. A tárgyalás során kizárólag az általános mo- dell alapvető szabályait tekintették át a résztvevők, rámutatva arra, hogy ezek ismerete alkalmas a standard megközelítésének illusztrálására.

Kiemelték a leglényegesebb szabályokat, amelyek:

• a biztosítási szerződések fogalmának egységesítése;

• a biztosítási szerződések kezelésének uniformizálása, a választási lehetőségek eliminálása (csak igen szűk körben megengedett);

• a biztosítási szerződések értékelése jelenlegi értéken, vagyis a szerződés értéke- lése a jelenben becsült cash flow-k alapján (figyelembe véve a pénz időértékét is);

• CSM (=contractual service margin) megközelítés alkalmazása, vagyis a biztosítási szerződésen keletkező várt nyereség kötelező szétosztása az egyes időszakok között.

Hatókör

A biztosítási szerződések definíciója az IFRS 17 szerint a következő: azok a szerző- dések, amelyek szerint egy gazdálkodó egység (biztosító) egy másik féltől (biztosított) átvállal valamely szignifikáns biztosítási kockázatot akként, hogy kompenzálja a kötvény birtokosát, ha egy meghatározott, bizonytalan jövőben bekövetkező helyzet (biztosítási esemény) hátrányosan érinti a kötvény birtokosát9. A standard tehát nem a biztosítóin- tézetekre, hanem a biztosítási szerződésekre vonatkozik.

Leszögezhető, hogy a biztosítási szerződés definíciója nem változott, akként fo- galmaztak a panel résztvevői, hogy maga az „alaphalmaz” ugyanaz maradt, tehát nem gondolta újra a szabályozás azt, hogy mit értünk biztosítási szerződésen, erre nem volt szükség. Nyilvánvalóan egy-két hatókörbeli pontosításra sor került, de ezek inkább a gyakorlat egységesítését és a vitás helyzetek szabályozását célozták. Ennek keretében például rögzítették, hogy a következő szerződések is biztosítási szerződések, azaz a standard hatálya alá tartoznak:

• viszontbiztosítási szerződések (a jogosulti és a kötelezetti oldalon is),

• a diszkrecionális részvételi elemekkel bíró biztosítási szerződések (pl. amikor a biztosító a nyereséges befektetésének egy részét átadja a biztosítottnak).

Emellett az IFRS 17 beemelt opcionálisan két további esetkört a hatóköre alá. Egyfelől azokat a szerződéseket, amelyek formálisan megfelelnek a biztosítási szerződés definí- ciójának, azonban a fő céljuk, hogy egy fix díj ellenében egy szolgáltatásra jogosítsák az igénybevevőt, feltéve, hogy a biztosított egyéni körülményeit egyesével nem vizsgálják, a szolgáltatás nem pénzkifizetéssel jár, hanem egy fizikai szolgáltatás nyújtásával, és a biztosított kockázatának fő forrása az, hogy igénybe kell vennie a szolgáltatást, nem pedig az, hogy e szolgáltatás ára a jövőben változik. Ebben az esetben a biztosító dönthet, hogy az IFRS 17-et alkalmazza vagy a szolgáltatásértékesítés szabályait10 .

Egy másik, vélhetően sokkal relevánsabb opcionális esetkör azon biztosítási szer- ződések esete, amikor a kompenzáció felső korlátja az az összeg, amit egyébként a

biztosítottnak valaki részére teljesítenie kellene (biztosított halála esetén elengedett hitel, hitelfedezeti biztosítások). Ezeket a helyzeteket a gazdálkodó választása szerint el lehet számolni az IFRS 17 vagy az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok szabályait alapul véve is.

Az elszámolás egysége

Furcsa kérdésnek tűnik, de alapvető fontosságú az, hogy „mit tekintünk egynek”, vagyis a számviteli lépéseket milyen egységre kell elvégezni. Nyilván a szerződéseket egyesével is lehet kezelni, azonban ez a gyakorlatban vélhetően nem kivitelezhető. Ezért a standard további lényeges, jól körülírt eleme az azonos tulajdonságokkal rendelkező szerződések aggregáltsági szintjének meghatározása, másnéven a portfólióba rende- zése. Ez a lépés alapvetően kihat a szerződések megjelenítésére és értékelésére, illetve a csoportképzés alapvetően befolyásolja a számviteli munkát: az azonos csoportokba sorolt szerződéseket azonosan lehet kezelni. A csoportképzés több szinten történik az IFRS 17-ben. A szerződések egy portfólióba tartoznak, ha azokat együtt menedzselik, és többé-kevésbé azonos kockázatok kötődnek hozzájuk. Ezeket a portfóliókat tovább kell bontani alcsoportokra, legalább az alábbiak szerint:

• azok a szerződések, amelyek már keletkezésükkor hátrányosak11 ;

• azok a szerződések, amelyeknél nincs szignifikáns kockázata annak, hogy a szerződés hátrányossá válik;

• az előbbi két kategóriába nem tartozó szerződések.

A hátrányossá válást azon az alapon kell meghatározni, hogy mekkora az esélye azoknak a feltételezésváltozásoknak, amelyek a szerződést terhessé xxxxxxx00 .

Az egyes csoportokat tovább kell bontani úgynevezett kohorszokra. Egy kohorsz legfeljebb 12 hónapot ölelhet fel (praktikusan legalább évente új kohorszot kell indítani). A kategorizálás tovább finomítható, azonban a fenti bontás egyértelműen kiolvas- ható kell, hogy maradjon, mivel az értékelésre nézve az egyes kategóriába tartozásnak

következményei vannak.

A csoportképzést az 1. ábrával szemléltethetjük.

1.ábra: Csoportképzés logikája az IFRS 17-ben

Forrás: saját szerkesztés

A biztosítási szerződések kezdeti értékelése

A szerződések azonosítása és aggregálása után szó esett a szerződések értékelési logikájáról is. Az IFRS 17 általános értékelési modellje az úgynevezett építkezéses módszert használja, amely szerint a szerződésből származó kötelezettség mérésekor a következő elemeket (a 2. ábrán látható úgynevezett építőkockákat) kell figyelembe venni (ezeket kell összegezni):

• a várható szerződéses cash flow-kat,

• az időtényezőből és a pénzügyi kockázatból származó diszkontokat,

• a nem pénzügyi kockázati módosításokat, és

• a szerződéses szolgáltatási nyereséget (prémium) (angolul: contractual service margin, rövidítve: CSM), amely a szerződésből származó, még meg nem szolgált nyereséget tükrözi.

2. ábra: Építőkockák

Forrás: saját szerkesztés

A 2. ábrán bemutatott egyes építőkockák tartalma az 1. táblázatban olvasható.

1. táblázat: Az építőkockák tartalma

Várható szerződéses cash flow-k	A biztosítási szerződés teljesítése során várható nettó (előjelhelyes) cash flow-k torzításmentes és bekövetkezési valószínűséggel súlyozott becslése
Pénz időértéke (és pénzügyi kockázatok)	A kötelezettség természetéből kiindulva meg- határozott diszkontráta
Kockázati módosítás	Az a kompenzáció, amelyet a biztosító azért vár el, hogy viselje a pénzáramok bizonytalansá- gából fakadó kockázatot
Szerződéses szolgáltatási nyereség (CSM)	A biztosító nyereségének meg nem szolgált része

Forrás: saját szerkesztés

3. ábra: Nyereséges biztosítási szerződés, CSM meghatározása

Forrás: saját szerkesztés

Abban a helyzetben, ha a szerződés hátrányos (veszteséget mutat), a logika hasonló, azzal az eltéréssel, hogy a megállapított veszteséget rögvest el kell számolni az eredmény terhére, tehát az nem osztható szét a szerződés időtartamára. Máshogyan megfogalmazva: a CSM nem lehet negatív, annak minimuma zérus.

A logika lerajzolva a 4. ábra alapján a következő.

4. ábra: Veszteséges (hátrányos) biztosítási szerződés, CSM korlátja nulla

Forrás: saját szerkesztés

A fenti számítás kapcsán az IFRS 17 bevezetett egy lényeges fogalmat, a szerződés határát (angolul: contract boundry). Ez a fogalom iránymutatást arra nézve, hogy a cash flow-k mely időtartamban veendők figyelembe. Ez az időtartam megegyezik azzal az időtartammal, amíg a biztosító követelheti a biztosítottól a díjak megfizetését, vagy ha ez későbbi, ameddig a biztosító kötelezhető biztosítási szolgáltatás nyújtására. A határon túli becsült cash flow-k a szerződéssel kapcsolatosan nem jeleníthetőek meg (azok egy jövőbeli, másik szerződéshez kapcsolódnak).

A fenti számítás másik alapvető kérdése az, hogy a cash flow-kba mit szabad bele- számítani, és mit nem szabad belevenni. A 2. táblázat tartalmazza a beleszámolandó és a nem beleszámolandó elemeket.

2. táblázat: A cash flow-k tartalma

A cash flow-kba bele kell számolni

A cash flow-kba nem szabad beleszámolni

— Biztosítási díjak, ideértve a díjmódosításo- kat is — Felmerült, bejelentett és jövőbeli igények, a felmerült kezelési költségekkel együtt — Azok a közvetett költségek, amelyek a szerződések teljesítéséhez kapcsolódnak (változó és fix is, allokáció szerint) — Opciókból és garanciavállalásokból szárma- zó cash flow-k, amennyiben azokat nem választották le — A szerződéses portfólió megszerzéséhez kapcsolódó, allokált költség — Az állomány adminisztrálásához, fenntar- tásához kapcsolódó költségek, ideértve a jutalékokat is — Tranzakciós illetékek, illetve azok a terhek, amelyeket közvetlenül a biztosítási szerző- dések kapcsán vetnek ki — A biztosítottól levont adók

— Befektetésekből származó hozadékok — Azok a cash flow-k, amelyek a biztosítástól leválasztott komponensekből származnak — A szerződés határán kívül eső cash flow-k — A viszontbiztosításból származó pénz be- és kiáramlások — Azok a szerzési költségek, amelyek nem köt- hetőek egy adott portfólióhoz — Indokolt munka és egyéb erőforrás-felhasz- nálásokon túlmutató, szerződés teljesítésé- hez kapcsolódó költségek — Termékfejlesztési költségek, oktatási költ- ségek — Adók, amelyek nem közvetlenül a biz- tosítottól levont és tovább utalt tételnek minősülnek

Forrás: saját szerkesztés

A számítás végrehajtásának kulcsfontosságú eleme az alkalmazandó diszkontráta, amelynek segítségével a pénz időértékét kell tükröztetni a kötelezettség számítása során. Maga a tény, hogy diszkontálásra szükség van, mind pénzügyi szempontból, mind az IFRS logikájából fakadóan nyilvánvaló. A kérdés a helyes diszkontráta meg- választása. Az IFRS 17 e körben részletes szabályokat állapított meg, amelyek mögött egyfelől szilárd elméleti alapok állnak, azonban lényeges szempont volt a szabályok megalkotásakor az, hogy az értékelés – amennyire lehet – egységes módon valósuljon meg. Az egyes (kiemelt) kötelezettség részekhez kötődő diszkontráták a 3. táblázatban a következők13 :

3. táblázat: A cash flow-k tartalma

Kötelezettség-rész Alkalmazandó ráta

Teljesítési cash flow-k A fordulónapi (aktuális) ráta

CSM-hez kapcsolódó diszkont A kezdeti megjelenítéskori ráta

Változás a CSM-ben A kezdeti megjelenítéskori ráta

f low-k különbözete, azonban értéke legalább nulla. Ha az érték nulla alá csökkenne, akkor az nettó veszteséget jelöl (hátrányos szerződés), mely veszteséget – ahogyan már korábban említettük – azonnal el kell számolni az eredmény terhére. A pozitív CSM nem kerül azonnal az eredménykimutatásba, hanem egyfajta meg nem szolgált bevé- telként a kötelezettségek között marad, és a szerződés időtartama alatt „amortizálja” a társaság a szóban forgó portfólió tulajdonságainak megfelelő ütemben.

A fenti értékelési elveket egy példával illusztráljuk. Tekintsünk egy biztosítási port- fóliót, amelynek kockázatvállalási időtartama 5 év. Az egyszerűség kedvéért egyetlen díjfizetés van az első év elején 200 millió Ft értékben. A biztosító becslése szerint évente kb. 39 millió Ft szolgáltatás kifizetésére lehet számítani az egyes időszakok legvégén.

A fennmaradó kötelezettségre vonatkozó kö- A kezdeti megjelenítéskori ráta telezettség a PAA módszer alkalmazása esetén

Változás a CSM-ben, azoknál a szerződések- nél, ahol van közvetlen befektetési komponens

Forrás: saját szerkesztés

Az a ráta, amelyet a pénzügyi bevételek/ráfor- dítások esetén is alkalmaztak

Az alkalmazandó kamatláb legyen 10%, illetve tegyük fel, hogy a biztosító a várható pénzkiáramlások 7%-át várja el kompenzációként, a nem pénzügyi kockázatokért cseré- ben, vagyis ennyi a kockázati módosítás (RA). Hogyan fog a pénzügyi kimutatásokban megjelenni a szerződés kezdetben (első értékeléskor)?

A pénzáramok, illetve azok jelenértéke a következő tehát (alkalmazott diszkont ráta 10%):

Ha az alkalmazandó ráták nem megfigyelhetőek közvetlenül, akkor a számítást végző személy támaszkodhat hozamgörbékre. A biztosítóra jellemző ráta számolásakor mind a top-bottom (piaci rátából kiinduló), mind a bottom-up (kockázatmentes rátából ki- induló) megközelítés alkalmazható, elvileg a két módszernek ugyanarra az eredményre kell vezetnie14 .

Az utolsó – nem kialakuló, hanem számolt – építőkocka a nem pénzügyi kockáza- tok miatt eszközölt kockázati módosítás (angolul: risk adjustment, rövidítve: RA). Ez a tétel azt a kompenzációt tartalmazza, amelyet a biztosító elvár azért, hogy egy nem pénzügyi kockázat miatti cash-flow-változást (amely lehet összegbeli vagy időzítésbeli változás) vállal. E kockázatot explicit módon kell a számításban feltüntetni, tehát nem a korábban már említett cash flow-k becslésekor kell figyelembe venni, külön elem kell, hogy maradjon a kalkuláció során. Az RA figyelembe veszi mind a kedvező, mind a kedvezőtlen hatásokat, és az értékelés tartalmazza a biztosító kockázatvállalási hajlan- dóságát is. A standard nem ír elő kötelezően alkalmazandó módszert ezen építőkocka értékének meghatározására, de a kiegészítő mellékletben az úgynevezett confidence level14 módszer szerinti értékeket meg kell jeleníteni (még akkor is, ha a biztosító nem ezt a módszert alkalmazza).

Az utolsó építőkocka a CSM (angolul: contractual service margin). Ez azonban különbözetként adódik: az értéke az előző három építőkocka (amelyet együttesen teljesítési cash flow-nak is neveznek) alapján meghatározott beáramló és kiáramló cash

Év	Pénzbeáramlás	Jelenértéke (10%)	Pénzkiáramlás	Jelenértéke (10%)
0	200	200	0	0
1	0	0	39	35,45
2	0	0	39	32,23
3	0	0	39	29,30
4	0	0	39	26,64
5	0	0	39	24,22
Összesen	200	200	195	147,84

Ezt követően meghatározható a kockázati módosítás (RA) értéke, ami 147,84 * 7% = 10,35 millió Ft, illetve a pénz időértékének a hatása is, ami pedig 147,84 – 195 = -47,16 millió Ft. Ebből már kiszámítható a CSM, ami:

Pénzkiáramlás nominális értéken	195,00
Pénz időértékének hatása	-47,16
Kockázati módosítás (RA)	10,35
	158,19
Kapott díj	200,00
CSM	41,81

Ábrázolva:

A tétel könyvelése a következő (kezdetben): T Pénzeszközök

200

A biztosításból még hátralévő időszakra vonatkozó kötelezettséghez kötődően:

• biztosítási bevételként kell figyelembe venni a kötelezettség csökkenését, ami az időszak során nyújtott szolgáltatás miatt következett be;

• biztosítási ráfordításként kell megjeleníteni a hátrányos szerződés miatt elszámolt ráfordításokat és azok megtérülését16 ;

• biztosításokból származó pénzügyi bevételként vagy ráfordításként kell megjeleníteni a pénz időértékéből fakadó változásokat és a pénzügyi kockázat változása miatti kötelezettségmódosulásokat.

A bejelentett igények alatt az IFRS 17 azokat az igényeket érti, amelyek a biztosított jogszerű, biztosítási eseményekből származó igényei, ideszámolva azokat az igényeket is, amelyekhez kapcsolódó események már megtörténtek, de a biztosított azokat még nem jelentette be.

A bejelentett igényekhez kötődően:

• biztosítási ráfordításként kell kimutatni a bejelentett igények miatti kötelezettség- növekedést (nem ideértve a befektetési komponens miatti mozgásokat);

• szintén ráfordításként kell megjeleníteni a teljesítési cash flow-k azon későbbi vál- tozásait, amelyek bejelentett igényekhez kapcsolódnak;

• biztosításokból származó pénzügyi bevételként vagy ráfordításként kell megjeleníteni a pénz időértékéből fakadó változásokat és a pénzügyi kockázat változása miatti kötelezettségmódosulásokat, ha azok a már bejelentett igényekhez kapcsolódnak.

Az idegen pénznemben denominált biztosítási szerződésekhez kötődő árfolyam-külön- bözetek is – előjelüktől függetlenül – a nettó eredményt érintik. Az IFRS 17 – az általános modell kapcsán – a diszkontráta változás miatti módosulást engedi az egyéb átfogó ered- ményben elszámolni.

Az általános modell mellett – hívták fel a figyelmet a beszélgetők – vannak to- vábbi módszerek is az IFRS 17-ben, illetve az általános modellhez is kapcsolhatóak

„variációk” (pl. díjallokációs megközelítés (PPA), részvételi komponenssel rendelkező

K Teljesítési cash f low miatti kötelezettségek 158,19

K CSM (kötelezettség) 41,81

A biztosítási szerződések követő értékelése, eredményhatások

A kötelezettséget minden időszak végén (fordulónapon) újra kell értékelni. Ez az új- raértékelés szintén a fenti építőkockák újraszámításával történik. A különbözet – forrásától függően – vagy a nettó eredményt, vagy az egyéb átfogó eredményt15 érinti.

Az újraértékelés során a teljesítési cash flow-kat a hátralevő biztosított időszakra vonatkozóan kell megállapítani – azonos módszer mellett –, a CSM értéke pedig nyilván- valóan számolással adódik, azzal, hogy a CSM értékénél figyelembe kell venni a diszkont lebontását (az időértékből fakadó kamathatást) is.

biztosítási szerződés, változó díj modell stb.), melyekkel a panelbeszélgetés során a résztvevők nem foglalkoztak részletesebben, de ismeretük elengedhetetlen a standard alkalmazása során.

A változások hatása az üzletmenetre

A beszélgetés harmadik részében számba vették a panel résztvevői azokat a kö- vetkezményeket, amelyekkel számolni kell az új standard bevezetése kapcsán. Első és alapvető következményként a biztosító eredményének lehetséges gyökeres változását tekintették a résztvevők. Azzal, hogy egy szabad rendszerről (IFRS 4) egy szabályozott rendszerre (IFRS 17) térnek át a biztosítók, bizonyos entitások számolhatnak azzal, hogy a korábbi időszakban „megszokott számok” eltérnek majd az IFRS 17-ből kapott

eredménytől, hisz a profit leképződése nem függ már a biztosító saját politikájától, hanem ez központilag megadott. Sok esetben az IFRS 17 „elegyengetett” eredmény- felfogása nincs összhangban a mostani gyakorlattal, hisz számos helyzetben – a ko- rábbi szabályokkal összhangban – biztosítási szerződés megkötésekor is meg lehetett jeleníteni az eredményt.

Ez a biztosító teljesítményének megítélésén túl közvetlen hatással lesz például az osztalék alakulására is, hisz a szabad eredménytartalék forrása – nyilvánvalóan – a realizált eredmény, amely az IFRS 17 szabályozása szerint alakul. Így azon korábbi számviteli gyakorlatok esetén, ahol az eredmény elszámolása nem egyenletesen történt (a biztosítás által fedett időszak alatt), az osztalékfizetési politika is újragondolásra szorul majd.

Elvi jelentőségűnek tekintették azt a feladatot is beszélgetők, mely szerint a biztosító teljesítményértékelési mutatóit (angolul: key performance indicator, rövidítve: KPI) újra kell gondolni. Nyilvánvaló, hogy az eddig KPI-ok az eddig rendszerre kalibrál- tak, így a változás szükségessé teszi ezek végiggondolását, ami jó esetben nem puszta szabályváltoztatást jelent, hanem menedzseli a KPI változás humán oldalát is.

Végül az IFRS 9 és az IFRS 17 interakciójáról is szót ejtettek a panel résztvevői. Kiemelték, hogy elvi jelentőségű és üdvözlendő tény, hogy a két standardot egyszerre vezethetik be a biztosítók, hiszen a biztosító eredménye szignifikáns részben a befek- tetéseiből származik. Így lehetősége lesz olyan tervezésre a menedzsmentnek, amely- ben a két szabályrendszert össze tudják hangolni, és nem „veszítenek el éveket” azért, mert az új „eszközoldali” (IFRS 9) szabályozásra stratégiai terveket egy-két évre nem érdemes alapozni, így vélhetően vártak volna addig az érintettek, amíg az IFRS 17 is hatályosul. Így azonban megoldható a két szabályrendszer alkalmazásának együttes

– megfelelő minőségű – megkezdése.

Összegzés

Összefoglalóan a résztvevők egyetértettek abban, hogy egy jó minőségű, ám rend- kívül komplex szabályozás született, amely „ráfért” már a szektorra, hiszen a diverz gyakorlatok az indokoltnál sokkal nehezebbé tették az érdemi összehasonlítást, illetve bizonyos megoldások IFRS logikával való összhangja megkérdőjelezhető volt. Abban is egyetértettek a résztvevők, hogy a bevezetés és az első néhány év dolgos esztendő lesz, amely a biztosító szervezete szinte minden részlegének sok-sok feladatot ad: a számviteli szakembereken túl az aktuáriusok, pénzügyi szakemberek és az informatikusok sem fognak unatkozni. Azt is egyértelművé tették a beszélgetők, hogy csak nagyon alapos mérlegelés és az erőforrások elemzése után szabad azoknak belevágniuk a standard bevezetésébe, akik számára a bevezetés csak opció.

HIVATKOZÁSOK

1A magyar terminológiában a számviteli beszámolás a szokásosan használt fogalom, a tartalmat az fejezi ki.

2Lásd részletesen: IFRS keretelvei

3Érdekes adalék, hogy a szabályozók megpróbálkoztak azzal, hogy gazdasági mérőszámhoz kötik a jelentős súlyt (pl. árbevétel, mérlegfőösszeg stb.), azonban ez – tekintettel az érintett országok igencsak eltérő méretére és szerkezetére – kudarcot vallott.

4Ez azt jelenti, hogy az egyes tagállamoknak nincs már feladatuk, a szóban forgó standard a tagállamok jogrendjének része lesz.

5Pontosabban: joghatóság.

6Forrás: IASB honlap (xxxxx://xxx.xxxx.xxx). 7Magyar terminológiával: (számviteli) beszámolók 8Trillió alatt a 10^12 számot értjük.

9IFRS 17. Appendix A.

10Amelyet az IFRS 15 szabályoz.

11Egy szerződés hátrányos, ha az abból származó elkerülhetetlen ráfordítás meghaladja a szerződésből származó hasznokat (egysze- rűbben: veszteséget generáló szerződések).

12A hátrányos (terhes) szerződések azok a szerződések, amelyből származó elkerülhetetlen ráfordítások meghaladják a szerződésből fakadó hozamokat.

13A standard tartalmaz további szabályokat is, itt a leglényegesebbek szerepelnek.

14„Laboratóriumi” körülmények között.

15Az egyéb átfogó eredmény az IFRS-ben az eredményhez hasonlóan a saját tőkét változtatja, azonban a realizált eredményen kívül eső tétel (ilyen például bizonyos ingatlanok felértékelése, bizonyos aktuáriusi nyereségek a nyugdíjkasszáknál).

16Természetesen negatív előjellel (végeredményében: hozam).

iConfidence level=megbízhatósági szint a statisztikában, erről van itt is szó, de az angol elnevezést használja a gyakorlat.

FORRÁSOK

IFRS 17: Insurance Contracts, IASB, London 2021 IFRS 4: Insurance Contracts, IASB, London 2016