Vörös Judit1

Vörös Judit1

A házassági vagyonjogi szerződés érvénytelensége és hatálytalansága az ítélkezési gyakorlat tükrében

I. előszó

Ahogyan a családjogi tárgyú irányelvek felülvizsgálatáról szóló 19. Irányelv rámutat, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvényt (a továbbiakban: Csjt.) módosító 1986. évi IV. törvény teremtette meg a házassági vagyonjogi szerződés regulációs alapját. Az időközben eltelt harminc évre tekintettel megállapítható, hogy ennél a családjogi intézménynél „az újkori sajátosság nem maga a szerződés léte, hanem a mögötte rejlő motiváció. Nevezetesen a mai fiatalok nem attól tartanak, hogy valamelyikük halála után mi történik a vagyonukkal, hanem inkább a fogyasztói társadalom <<helyettesíthető áruivá>> minősülés, az élők közötti <<lecserélés>> esetére szeretnének írásos biztosítékot kapni.”2 A jogalkotó ezt a mögöttes indokot is figyelembe véve újraszabályozta a házassági vagyonjogi megállapodást, illetve részben annak érvényességét és hatályosságát. A következőkben az utóbbiakra vonatkozó normákat elemzem a szakirodalom és a hazai esetjog alapján.

II. A házassági vagyonjogi szerződés érvénytelenségéről általában

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:34. §

(1) és 4:63. § (1) bekezdése alapján a jogszabály azt a megállapodást tekinti házassági vagyonjogi szerződésnek, amelyben a házasulók vagy a házastársak rögzítik, hogy a házassági életközösség időtartama alatt az egymás közötti vagyoni viszonyaikra a paktumban meghatározott időponttól mely vagyonjogi (törvényes, vagyonelkülönítési, közszerzeményi) rendszer normái irányadóak. Az érvénytelenség ennél a szerződéstípusnál is a létező megállapodás célzott joghatás kiváltására való képességének hiányát jelenti [BH2013. 64., BH2017. 60.]. Jogkövetkezményeként a házastársi közös és különvagyon tárgya, mértéke, értéke megalapozottan vitatható, illetve teljesítés nem követelhető.3

Az érvénytelenség típusai több szempontból vethetők össze. A korábbi Polgári Törvénykönyvről szóló 1954. évi IV. törvénnyel (a továbbiakban: korábbi Ptk.) ellentétben a jelenlegi szabályozás [Ptk. 6:88. § (1)-(4) bekezdése] már nem tartalmazza azt, hogy a semmisségre határidő nélkül lehet hivatkozni, vagyis már nem eredményezheti az érvénytelenség általános jogkövetkezményének érvényesülését, mindamellett a restitúciós és elszámolási igények változatlanul az elévülés, illetve az elbirtoklás időbeli korlátai között érvényesíthetők [EBH2010. 2222., Ptk. 6:108. § (1) bekezdése]. A hatályos reguláció a megtámadási jog gyakorlásának változatlanul egyéves határidejét egységesen a szerződéskötéstől számítja, azután e jogosítvány megtámadási kifogás alakjában

1 Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, Szakmatámogatási Főosztály, Hatósági Feladatellátást Támogató Osztály, vezető-hivatali tanácsos

2 Lányiné Xxxxx Xxxxx: Közjegyzői szerepvállalás az új Ptk. Családjogi Könyvének Tükrében, 550. o. In xx. Xxxxxxx Xxxxxxxx (szerk.): Jogi Tanulmányok. Xxxxxx Xxxxxx Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola, Budapest, 2014, 545-556. o. xxxx://xxx.xxx.xxxx.xx/xxxx/xxxxxxxxxxxxxxx0000.xxx (2019. május 25.)

3 xx. Xxxxx Xxxxxx – az Xxxxxx Xxxxxx Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogi Továbbképző Intézet által szervezett családjogi szakjogászi képzés keretében Budapesten, 2015. április 17-én, 2015. április 24- én és 2015. május 15-én tartott – Házassági vagyonjog a Polgári Törvénykönyvben című előadása

érvényesíthető [Ptk. 6:89. § (3)-(4) bekezdése]. Amíg a semmisség hivatalból észlelendő, addig a megtámadásra hivatkozni kell, ezért az előbbi a törvény erejénél fogva, az utóbbi pedig eredményessége esetén idézi elő a szerződéskötés időpontjára visszamenőleges (ex tunc) hatályú érvénytelenséget [Ptk. 6:88. § (1) bekezdés első mondata, 6:89. § (1) bekezdése].

Az érvénytelenség mindkét esetében a házassági vagyonjogi szerződéseknél is előfordulhatnak akarati, nyilatkozati hibából eredő és a célzott joghatásban rejlő,4 valamint mind az új Ptk. speciális rendelkezéseiben, mind a kötelmi jog általános szabályaiban foglalt okok,5 amelyeknek közös jellemzője, hogy a szerződés megkötésekor kell fennállniuk [BDT2011. 2405.]. Ezek közül az ítélkezési gyakorlatban felmerült és legfontosabb körülmények kerülnek bemutatásra az alábbiakban.

II.1. Speciális érvénytelenségi okok

A házassági vagyonjogi szerződés esetében a fogalmából adódóan a minimális, lényeges elemek a házassági életközösség időtartamára a megállapodásban rögzített kezdő dátummal és/vagy jelleggel a vagyonjogi rendszer megválasztása, a kijelölt rendszertől történő eltérés, a rendszerek ötvözése [Ptk. 4:63. § (2) bekezdése].6 Amennyiben ezek hiányoznak, a házassági vagyonjogi szerződés semmis,7 azonban ez jelenleg sem zárja ki, hogy a kétoldalú jognyilatkozat más típusú szerződésként érvényes legyen, ha az a felek feltehető szándékával nem ellentétes [Ptk. 6:88. § (2) bekezdése].

A Ptk. 4:64. § (2) bekezdése alapján speciális érvényességi követelmény a gyámhatósági jóváhagyás beszerzése, ha a házastárs a 18. életévét nem töltötte be vagy cselekvőképességében a vagyoni nyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott. A Csjt.

27. § (3) bekezdés első mondatának feleltethető meg a Xxx. 4:65. § (1) bekezdése, amely előírja a közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalást [BH2009. 181.]. Ezen érvényességi kritériumok elmaradása nyilatkozati hibának minősül.8

Szintén ilyen hibát rejt az a helyzet is, amikor a házasuló vagy házastárs nem személyesen vesz részt a vagyonjogi szerződés megkötésében, mert a meghatalmazotti cselekmény nem alkalmas a célzott joghatás kiváltására [Ptk. 4:64. § (1) bekezdése].9

A Ptk. 4:67. § (1) bekezdése szerint a házassági vagyonjogi szerződés nem tartalmazhat olyan visszamenőleges hatályú rendelkezést, amely bármelyik házastársnak harmadik személlyel szemben a szerződés megkötése előtt keletkezett kötelezettségét a harmadik személy terhére változtatja meg. A jogszabályhely szövegezése expressis verbis nem utal arra, hogy a tilalom megszegése érvénytelenséget vagy hatálytalanságot okoz-e, azonban a „nem tartalmazhat” fordulat a részleges érvénytelenség lehetőségére utalhat.10

A Ptk. 4:68. §-a alapján a házassági vagyonjogi szerződés halál esetére szóló rendelkezésének meg kell felelnie a közös végrendelet szabályainak. A törvény a házastársak

4 Xxxxxx Xxx Xxxxxxxxx: Házassági vagyonjogi szerződés, 151. o. In Collega, IX. évfolyam 2. szám (2005. április), 148-152. o.

5 Xxxxx Xxx Xxxxxxx: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései. CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2006. 252. o.

6 Xxxx Xxxxxx: Új elemek, új távlatok: a házassági vagyonjogi szerződés új szabályai, 19-20. o. In Közjegyzők Közlönye, 2014/2. szám, 4-34.o. xxxxx://xxx.xxxx.xx/xxxxxxxxx/xxx/xxxxxxxxxx/XX/Xxxxxxxxxx- kozlonye_2014-2.pdf (2019. május 25.)

7 Csűri: i.m. 253. o.

8 Xxxxxx Xxx: i.m. 151. o.

9 uo.

10 Xxxxxxx Xxxxxx: A házassági vagyonjogi szerződés és a fedezetelvonó szerződés kapcsolata, 25. o. In Családi Jog, 2018/4. szám, 23-28. o.

által közösen az életközösség fennállása alatt írásban tett végintézkedés érvényességi kellékeit taxatíve meghatározza. Amennyiben a halál esetére szóló rendelkezést nem közjegyzői okiratba foglalt házassági vagyonjogi szerződésben teszik [Ptk. 7:23. § (2) bekezdés c) pontjának utaló szabálya a Ptk. 7:14. §-ra], a szabályozási választóvonal alapvetően a rendelkezést készítő személye. A Ptk. 7:23. § (2) bekezdés a) pontja szerint a sajátkezűleg írt, halál esetére szóló rendelkezés esetében az okiratot az ezt tevő házastársnak kell írnia és aláírnia. Ha más írja a halál esetére szóló rendelkezést, a rendelkező házastársnak tanúk [Ptk. 7:17. § (1) bekezdés b) pontjából levezethetően két személy] és a másik házastárs együttes jelenlétében szükséges aláírnia vagy nyilatkoznia annak tárgyában, hogy sajátja az okiraton lévő aláírás [Ptk. 7:23. § (2) bekezdés b) pontja]. A több különálló lapból álló, más által írt rendelkezési jognyilatkozatnál úgyszintén további, konjunktív feltételekhez kötődik az érvényesség: minden vonatkozó lap folyamatos sorszámozásához, valamint a rendelkező házastárs és tanúk általi aláírásához [Ptk. 7:23. § (3) bekezdés első mondata]. A sajátkezűleg írt, több különálló lapból álló, halál esetére szóló rendelkezésre kiterjedő jognyilatkozathoz [Ptk. 7:23. § (3) bekezdés második mondata] képest tehát itt további érvényességi kritérium a tanúk aláírása.

A vagyonelkülönítési vagyonjogi rendszer regulációja körében a Ptk. 4:73. § (2) bekezdés második mondata a részleges semmisség esetéről rendelkezik, amikor nem fűz célzott joghatást ahhoz a szerződéses kikötéshez, ami valamelyik házastársat egészen vagy túlnyomórészt mentesíti a közös házastárs költségei, a közös gyermek és az egyik házastárs beleegyezésével a másik házastárs közös háztartásban nevelt gyereke megélhetéséhez, felneveléséhez szükséges kiadások alól.

II.2. Releváns érvénytelenségi okok az általános kötelmi jogi szabályok alapján

Az akarathibának minősülő színlelésnél [Ptk. 6:92. § (2) bekezdése] a felek valójában kölcsönösen nem szándékoznak szerződéses jogviszonyra lépni [pl. BDT1999. 13., BH2017. 149.] vagy az adott paktummal más jogügyletet kívánnak palástolni [pl. BH1998. 292., BDT2000. 340.].11 A BH2012. 195. számú jogesetnél ugyan közös vagyont megosztó szerződés volt a tényállás alapja, de szerintem a jelen cikk tárgyát képező paktumoknál is iránytűként szolgálhat a határozat alábbi megállapítása: „nem […] házastársi közös vagyoni vagy […] különvagyoni ráfordításoknak, hanem a felek korabeli szerződési akaratának van jelentősége.”

A színleléssel ellentétben a – célzott joghatás hibájának tekintett – nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközésnél [Ptk. 6:96. §-a] a szerződéskötési indok irreleváns vizsgálati szempont [BH2000. 539.]. A BH1999. 409. számon közzétett döntés jól érzékelteti a jó erkölcs fogalmának és jelenleg a Ptk. 4:4. §-ában deklarált méltányossági klauzula összefonódását. Ennek értelmében a „jó erkölcs” meghatározása valójában jogi kategória, amely nem az individuális erkölcsi normákat, hanem a társadalom általános erkölcsi értékítéletét, a magánautonómiának a társadalom általános erkölcsi felfogása által meghatározott korlátait, az erkölcsileg elvárható cselekvés „zsinórmértékét” sűríti össze. Ellentétes vele az a kázus, amikor az egyik fél házassági vagyonjogi szerződés alapján az egész házastársi közös vagyont, valamint a másik házastárs majdnem teljes különvagyonát valódi ellenszolgáltatás nélkül vagy súlytalan ellentételezésért cserébe szerzi meg etikailag elfogadható és indokolt mozzanatok (például a házastárs valós ajándékozási, illetve joglemondási szándéka) híján. Ezzel szemben nem ütközik jó erkölcsbe a házassági vagyonjogi szerződés pusztán amiatt, hogy a törvénytől eltérően határozza meg a közös, illetve különvagyon körét [BH2011. 337.].

11 Csűri: i.m. 254. o.

Nem idézi elő az ilyen okból történő érvénytelenség kimondását az a szituáció sem, amennyiben a házassági vagyonjogi szerződés a keletkezésekor nem számít jó erkölcsbe ütközőnek a társadalmi megítélés alapján, a később beállt változások viszont nem vehetők figyelembe a jogi minősítéskor [BDT2010. 2269.], illetve ez az érvénytelenségi jogcím – kisegítő jellegére figyelemmel – önmagában olyan körülmények alapján sem állapítható meg, amelyek a törvényben nevesített egyéb érvénytelenségi ok alapjául szolgálnak [BH2011. 44., EBH2012. P.17.].

A joggyakorlatban található példa arra is, amikor a jó erkölcsbe ütközés részleges érvénytelenséget von maga után. A Kúria BH2015. 254. számon közzétett részítélete szerint

„[…] semmis a házassági vagyonjogi szerződés azon pontja […], mely az életközösség 17 évvel korábbi létrejöttére visszamenőleg is, s nem csak a jövőre nézve zárja ki a vagyonközösséget és ezzel összefüggésben kizárólag az egyik fél valamennyi, az ingatlan- nyilvántartásban közös néven feltüntetett ingatlant, illetve a cégnyilvántartás szerint közös tulajdonú üzletrészt különvagyonként nevesíti. Ez a családvédelmi érdekeket is súlyosan sérti, tekintettel arra, hogy a szerződés megkötéséig a házastársak közösen gazdálkodtak, s a felek megállapodása szerint a gyermekeket a kirívóan hátrányos helyzetbe került fél nevelte. […] A részleges érvénytelenség általános jogkövetkezménye, hogy az ilyen kikötésre nem lehet jogot alapítani, annak nincs kötelemkeletkeztető hatálya, azzal a célzott joghatás nem érhető el, ezért az adott esetben a felek vagyonszerzésére a szerződés megkötéséig a törvényes vagyonközösségi rendszer az irányadó.”

III. A házassági vagyonjogi szerződés hatálytalansága

A hatálytalanság az érvényességre épülő fogalom, melynek alapján az ilyen tulajdonsággal rendelkező, ám létező és érvényes házassági vagyonjogi szerződés ténylegesen nem váltja ki a célzott jogkövetkezményt. A Ptk. megalkotásával a jogalkotó a relatív hatálytalanságot kilátásba helyező többletszabályokat fektetett le, amelyek mint hitelezővédelmi rendelkezések a BH2015.254. számú döntésben megjelölt családvédelmi érdek mellett a szerződési szabadság fő korlátját jelentik.12 Hasonlóképpen az érvénytelenséghez, a hatálytalanságnál is lehetséges joghatásként jelentkezik az, hogy a szerződés alapján teljesítés nem követelhető, illetve teljesítés esetén az érvénytelenség jogkövetkezményeinek megfelelő alkalmazása szükséges [Ptk. 6:119. § (1)-(2) bekezdése].

A Ptk. 4:65. § (2) bekezdése alapján a házassági vagyonjogi paktum kívülállóval szemben akkor hatályos, amennyiben azt a házastársi és élettársi vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába bevezették vagy a házastársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a megállapodás fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett. Ha tehát a hivatkozott közhiteles nyilvántartás nem utal a vagyonjogi megállapodásra, megfordul a bizonyítási teher és a házastársakat terheli a bizonyítási kötelezettség.

Emellett vannak más hitelezővédelmi szabályok is, amelyek közvetetten kapcsolódnak a házassági vagyonjogi megállapodáshoz. A Ptk. 4:67. § (2) bekezdése értelmében a házastársak olyan szerződése, amely valamely vagyontárgynak a közös vagyonhoz vagy a különvagyonhoz tartozását a házassági vagyonjogi szerződésben kikötött rendelkezésektől eltérően változtatja meg, harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a vagyontárgy a szerződés rendelkezése szerint a közös vagy a különvagyonhoz tartozik. Xxxxx Xxxxxx szerint nem a törvényes (házastársi vagyonközösségen alapuló) vagyonjogi rendszer szabályaihoz képest, hanem a házassági

12 xx. Xxxxx Xxxxxx – az Xxxxxx Xxxxxx Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogi Továbbképző Intézet által szervezett családjogi szakjogászi képzés keretében Budapesten, 2015. április 17-én, 2015. április 24- én és 2015. május 15-én tartott – Házassági vagyonjog a Polgári Törvénykönyvben című előadása.

vagyonjogi szerződési tartalomtól való eltérés hatálya függ attól, hogy a harmadik személy tudta vagy ismerettel kellett volna rendelkeznie a tekintetben, hogy közös vagy különvagyonhoz tartozik-e a vagyontárgy.13 Ezzel összefüggésben Xxxxx Xxxxx kihangsúlyozza a házastársak harmadik személyek felé fennálló tájékoztatási kötelezettségét, amely főleg akkor fontos, ha a teljes vagy részleges vagyonelkülönítési rendszer kikötésében állapodtak meg, mert az ilyen rendelkezést magában foglaló szerződés hatálya alatt a házastárs a másik házastárs által kötött ügyletért nem felel.14 A korábbi Legfelsőbb Bíróság ezzel összhangban a BH2002. 57. számon közzétett jogesetben kimondta, hogy a házastársi vagyonközösséget kizáró vagyonjogi szerződés a házastárs korlátozott helytállási kötelezettségét kizárja. Ugyanakkor a jelenlegi polgári anyagi jogi kódex hatályba lépésével a házastárs enyhébb jogkövetkezmény, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerinti helytállási kötelezettség alanya a harmadik személlyel szemben, amennyiben a házastársa kötelemkeletkeztető cselekménye folytán gazdagodott, abban az esetben is, ha a tartozásért való felelősség nem állapítható meg [Ptk. 4:51. §-a].

Xxxx Xxxxxx azt az álláspontot képviseli, hogy a Ptk. 4:67. § (2) bekezdésében szereplő

„vagyontárgy” kifejezés kétségessé teheti, hogy a jogszabályhely tárgyi hatálya alá tartoznak azok a házassági vagyonjogi szerződések, amelyek más vagyoni jogokat vagy követeléseket érintenek.15 Mindezzel nem értek egyet, mert a Ptk. az értelmező rendelkezései körében kifejezetten a vagyontárgy fogalmánál alatt sorolja fel a dolog mellett a vagyoni értékű jogot és a követelést [Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 5. pontja].16

Az előbbiekben idézett, hatályossághoz kapcsolódó speciális rendelkezésekből látható, hogy ezek a fedezetelvonás védelmi eszközét is jelentik a harmadik személyek számára.

A korábbi Ptk. 203. § (1) bekezdéséhez hasonlóan a jelenlegi szabályozás szintén [Ptk. 6:120. § (1) bekezdése] ugyanúgy definiálja a kívülállók esetében a fedezetelvonást. Ez az igényük kielégítési alapjának részbeni vagy teljes körű elvonása, amely ugyancsak a házassági vagyonjogi szerződés relatív hatálytalanságát válthatja ki, ha a szerző fél rosszhiszemű volt vagy részére a megállapodás nem visszterhes előnyt keletkeztetett. Az ingyenesség és a rosszhiszeműség a házastársak, mint hozzátartozók tekintetében még mindig vélelmezendő [Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 1-2. pontja, 6:120. § (2) bekezdés első mondata], de a jegyeseknél már nem, lévén ők kikerültek a hozzátartozók törvényi definíciójából.

A harmadik személyek követelésfedezete elvonásánál az ítélkezési gyakorlat alapján kikristályosodott egy időbeli feltétel: a jogosulti igénynek a fedezetelvonó szerződés megkötésekor fenn kell állnia, így ez vonatkozik a házassági vagyonjogi paktumokra is. [BDT2008.1922., a fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről szóló 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény].

A Ptk. a korábbi szabályozási környezethez hasonlóan több speciális joghatást rendel a fedezetelvonó, többoldalú jognyilatkozatokhoz. A házassági vagyonjogi megállapodásra figyelemmel szerző házastárs köteles tűrni a megszerzett vagyontárgyból való kielégítést és az

13 xx. Xxxxx Xxxxx – xx. Xxxxxx Xxxxxx – xx. Xxxx Xxxxx – xx. Xxxxxxxxx Xxxxxx – xx. Xxxxxx Xxxxx – xx. Xxxxxx Xxxxxx – Sáriné xx. Xxxxx Xxxxx – xx. Xxxxxxx Xxxxx – xx. Xxxxx Xxxxxx – xx. Xxxxxxxx Xxxxx: Szerkesztőbizottsági javaslat; III. Könyv: Családjog; VI. Cím: Házassági vagyonjog, 18.o. In: Polgári Jogi Kodifikáció, 2006/1. szám, 3-20.o. xxxx://xxx0000.xx/xx-xxxxxxx/xxxxxxx/0000/00/0000-00xxxx.xxx (2019. május 25.)

14 Xxxxx Xxxxx: A fedezetelvonó házassági vagyonjogi szerződésekkel szembeni védelem. 3. o. xxxx://xxx.xxx- xxxxxxx.xx/xxxxxxxx/Xxxxxxxxx%00Xxxxxxxx%00Xxxxxxxxxxx/Xxxx%X0%00X%XXxxx.xxx (2019. május

25.)

15 Xxxx: i.m. 28. o.

16 Xxxxx Xxx Katalin – az Xxxxxx Xxxxxx Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogi Továbbképző Intézet által szervezett családjogi szakjogászi képzés keretében Budapesten, 2015. szeptember 25-én, 2015. november 13-án és 2015. december 4-én tartott – Házassági vagyonjog a Polgári Törvénykönyvben című előadása

arra vezetett végrehajtást a harmadik személy kérelmére [Ptk. 6:120. § (3) bekezdése]. Ha a vagyontárgytól rosszhiszeműen elesett vagy azt ugyanilyen „tudattartalommal” átruházta, a Ptk. 6:120. § (4) bekezdése megteremti a harmadik személlyel szemben a szerző házastárs helytállási kötelezettségét, melynek mértéke a megszerzett vagyontárgy értékére korlátozódik.

„A régi Ptk. ehhez képest szigorúbban szabályoz: csak az a fél nem tartozik felelősséggel a harmadik személy irányában, aki a szerződésből származó ingyenes előnytől fel nem róható módon elesett. A régi Ptk.-hoz képest az is különbséget jelent, hogy az új Ptk. a rosszhiszeműséghez kötődő helytállási kötelezettséget állapít meg, míg a régi Ptk. felelősségi tényállást kreált a szerző fél és a követelés jogosultja között.”17 A Ptk. 6:120. § (5) bekezdése értelmében egyaránt újdonság, hogy a fedezetelvonó szerződés szabályai érvényesülnek akkor is, ha az előny nem a szerződési jognyilatkozatot tevőnél mutatkozik.18

A házassági vagyonjogi megállapodásnál a fedezetelvonás akkor valósul meg, ha a szerződő felek nem önnön különvagyonuk számára tartják fenn saját különvagyonukat, illetve saját tevékenységük eredményét, ehelyett valamelyik házastárs teljesen vagy részlegesen a másik házastárs különvagyonába utalja.19 A bírósági gyakorlat alapján ettől el kell különíteni azt az esetet, amikor a házastársak házassági vagyonjogi szerződésben az egyikük különvagyoni ingatlanának a másikuk különvagyonából törlesztett vételár részleteire figyelemre annak tulajdoni hányadban történő megtérítéséről rendelkeznek [EBH2011. 2403.].

A szerződési szabadság elve és a diszpozitivitás miatt véleményem szerint a házassági vagyonjogi paktum tartalmazhat tulajdon-átruházásra irányuló jognyilatkozatot is. Ebben az esetben a szerződés relatív hatálytalansága és nem a színleltség jogkövetkezményei érvényesülhetnek, ha az ügylet célja a hitelezői követelés fedezetének elvonása [BDT2001. 417., BDT2007. 1705., BH2013. 299.].

IV. Összegzés

A fentiek alapján megállapítható, hogy a házassági vagyonjogi szerződés jogkövetkezményeit nemcsak az adott megállapodás-típusra jellemző jogi normák, hanem többek között a szerződésekre vonatkozó általános szabályok (Ptk. Hatodik Könyvének Második Részében foglaltak) mint mögöttes joganyag kontextusában is szükséges vizsgálni. Ezek a rendelkezések a szerződési szabadság alapelvéből levezethető, a Ptk. 6:59. § (2) bekezdésében deklarált tartalmi szabadság kereteit is kijelölik, amellyel kapcsolatban érdemes kiemelni Xxxxxx Xxxxxx intelmét: „egy üzlet, egy szerződés nem csupán papiros […]. A szabadság nem a szerződésszegés szabadsága, nem a mérhetetlen károkozás szabadsága. A szabadság a mi társadalmunkban az okos döntések szabadsága.”

17 Ptk. Hatodik könyv; Kötelmi jog - A kötelmek közös szabályai / VII. cím: A szerződés hatálya. Hatálytalanság. (Magyar Igazságügyi Akadémia joganyaga) xxxx://xxxxxxxxxxxx.xxxxxxx.xx/xxxxx/xxxxxxx/xxxxx/xxxxxxxxxx/xxx_x_xxxxxxxx/xxx0/xxxxx0_xxx0.xxxx (2019. május 25.)

18 uo.

19 Csűri: i.m. 244. o. A házastársaknak adott ajándék közös, illetve különvagyoni jellegére vonatkozóan a PK

281. számú állásfoglalás nyújt iránymutatást.