A FRANCHISE SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSE

xx. Xxxxxx Xxxxxxxx

A FRANCHISE SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSE

(PhD értekezés tézisei)

Miskolc 2013

MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR

XXXX XXXXXX ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA

xx. Xxxxxx Xxxxxxxx

A FRANCHISE SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSE

(PhD értekezés tézisei)

Miskolc 2013

I. A KUTATÁSI FELADAT ÖSSZEFOGLALÁSA, A KUTATÁS CÉLKITŰZÉSEI

A franchise szerződés megkötésének előkészítése, illetve a szerződés megkötését megelőző stádiumhoz szorosan kapcsolódó szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettség tartalmának vizsgálata a jelenkori európai jogfejlődés és jogirodalom egyik frekventált területe, mely az elmúlt évtizedben az európai fogyasztóvédelmi jog területén végbement rohamos fejlődésnek köszönhetően nagy lendületet vett.

A szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettség ezer szállal kapcsolódik a fogyasztói szerződésekhez, nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy e kötelezettség teljesítése ezen szerződések kapcsán bír a legkiemelkedőbb jelentőséggel. Éppen ezért nagy bizonyossággal kijelenthető az is, hogy a szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettséget a jogban jártas ember is a fogyasztói szerződésekhez, illetve a fogyasztóvédelmi joghoz köti, föl sem merül benne az, hogy e kötelezettség egyes kereskedelmi jogügyletek szempontjából is kiemelt jelentőséggel bír.

A kutatásunk elsődleges célja, hogy ezt „alaptételt” kiegészítve rámutassunk arra, hogy a szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettség nem pusztán a fogyasztói szerződések esetén bír kiemelt jelentőséggel a szerződéskötést megelőző időszakban. Léteznek ugyanis olyan modernkori atipikus szerződések, amelyek esetén a szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettség teljesítése legalább olyan alapvető kötelezettség, mint a fogyasztói szerződések esetében. Ilyen atipikus szerződés a franchise szerződés, amely az egyik legelterjedtebb kereskedelmi szerződéstípus a világon.

Kutatásunk másodlagos célja pedig az, hogy a franchise szerződés esetében fennálló szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettség teljes spektrumának áttekintését követően rámutassunk a jogi szabályozás elmaradásából eredő jogalkalmazási problémákra, valamint a jogi szabályozás szükségességére. Ez

utóbbi esetében de lege ferenda javaslatok formájában vázoljuk a kutatásaink eredményeivel igazolható, általunk helyesnek tartott jogi szabályozás lehetséges tartalmát.

II. A KUTATÁS MÓDSZEREI, FORRÁSAI

Az értekezés komplex módon közelít a kutatás témájához, ugyanakkor az egyes részekben eltérő kutatási módszereket alkalmazunk.

A franchise dogmatikai szempontú vizsgálatát elvégző első rész a történeti és az interdiszciplináris megközelítésre lehetőséget teremtő közgazdasági szemléletmódot együttesen alkalmazza. A dolgozat első részének egészét jellemzi a nézetek és álláspontok összehasonlításán és ütközetésén alapuló konklúziókeresés, valamint az elemző módszer alkalmazása.

A dolgozat második része az elemző és összehasonlító módszer együttes alkalmazásával a szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettség franchise szempontú analízise kapcsán a jogtudomány, a jogalkotás és a jogalkalmazás területén párhuzamosan tárgyalja e kötelezettség tartalmát, majd vonja le a párhuzamosan elvégzett vizsgálat előnyeiből fakadó eredményeket.

Az értekezés harmadik részét a kronologikus és kritikai, valamint az eltérő álláspontok ütközetésén alapuló módszer jellemzi. Az értekezés ezen részében ismertetjük a hazai polgári jogi rekodifikáció eredményeit a franchise szerződés vonatkozásában. Feltárjuk továbbá a franchise szerződés törvényi szabályozásával kapcsolatos anomáliákat, ismertetjük a franchise szerződés kodifikálásával kapcsolatos főbb paradigmaváltásokat, valamint a hazai jogtudomány által e körben kialakított álláspontokat.

A dolgozat negyedik része de lege ferenda javaslatokat fogalmaz meg a jogalkotás, valamint a bírói jogalkalmazás és a franchise szerződés alanyai számára a franchise szerződés, illetve a franchise szerződés esetén fennálló szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettséggel összefüggésben.

Összegezve tehát, az értekezés az egyes kutatási módszereket váltakozva használja, azonban igyekszik megfelelni azon követelmények, hogy az értekezés egy koherens, egymáshoz és egymásból kapcsolódó tematikai egységekből álló, logikailag zárt rendszert alkosson.

III. AZ ÉRTEKEZÉS FELÉPÍTÉSE

Az értekezés négy önálló részből épül fel.

Az első részben a franchise szerződés, valamint a franchise jogviszony dogmatikai szempontú vizsgálatára kerül sor. A dolgozat a dogmatikai szempontú vizsgálat során kiemelt hangsúlyt fektet annak vizsgálatára, hogy a franchise milyen helyet foglal el a szerződések rendszerében, illetve a modernkori franchise rendszerek tipizálására. A téma jogdogmatikai megalapozását szolgálja a franchise fogalmi meghatározására tett hazai és nemzetközi kísérletek párhuzamba állítása a jogtudomány, a jogalkotás és a jogalkalmazás síkján.

A dolgozat második része a szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettség franchise szempontú analízisét állítja a középpontba. A dolgozat e részében jelentős számú nemzetközi példa tárgyalásával világítunk rá a szerződéskötés ezen létszakában fennálló kötelezettség jelentőségére. Ezzel párhuzamosan feldolgozzuk a szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettség általános, illetve franchise szempontú hazai jogi szabályozását, a szabályozás tartalmát. A szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettség analízise során kiemelt figyelmet szentelünk továbbá a franchise kapcsán megjelent nemzetközi kutatócsoportok egyes ajánlásainak vizsgálatára is, rámutatva azok értékeire, illetve hiányosságaira.

A dolgozat harmadik része a hazai polgári jogi kodifikáció eredményeit ismerteti a franchise szerződés vonatkozásában, és a franchise szerződés jogszabályi meghatározottságához kapcsolódó kritikai észrevételek megfogalmazásával zárul. E részben kiemelt figyelmet fordítunk továbbá a franchise hazai szabályozása szempontjából mindenképpen mérföldkőnek számító új Polgári Törvénykönyv - a továbbiakban új Ptk. - franchise szerződésre vonatkozó szabályainak részletes elemzésére, különös figyelemmel az európai jogegységesítési folyamat e tárgyban született eredményeire. E körben röviden felvillantásra kerülnek az új Ptk. kodifikációjának folyamatában a franchise szerződés kodifikálásával kapcsolatos

főbb paradigmaváltások, valamint a hazai jogtudomány által e körben kialakított álláspontok. A dolgozat az új Ptk. szabályozási módszere, valamint a szabályozás tartalma alapján számos önálló megállapítást tesz, kritikai megjegyzéseit a szabályozás módszere valamint a szabályozás tartalma szerint csoportosítva fogalmazza meg.

A dolgozat negyedik része az összefoglaló gondolatokat tartalmazza. Az

„Összefoglaló gondolatok” cím egyrészt a dolgozatban tárgyalt kérdéskörök során elért kutatási eredményeket összesíti, másrészt pedig de lege ferenda javaslatokat fogalmaz meg a jogalkotás, valamint a bírói jogalkalmazás és a franchise szerződés alanyai számára a franchise szerződés, illetve a franchise szerződés esetén fennálló szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettséggel összefüggésben.

IV. A KUTATÁS EREDMÉNYEI ÉS HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI

1. A franchise a mai modern kor egyik legelterjedtebb vállalkozási formája, illetve a jogviszonyt keletkeztető franchise szerződés az egyik legelterjedtebb atipikus szerződés a világon, ennélfogva megkérdőjelezhetetlen a franchise rendszerek, a nemzetközi franchise rendszerek adott nemzetgazdaságra gyakorolt hatása.

2. Sokak szerint a franchise út a biztos megélhetéshez, boldoguláshoz, egyben az önálló vállalkozás egyik, ha nem a leggyorsabban rentábilissá tehető formájának tartják. A vállalkozás biztonságát, ezáltal e vállalkozási forma elterjedésének a sebességét jelentősen növeli a kereskedelemben egy már kipróbált kereskedelmi módszer, ismeret, tapasztalat alkalmazása, kereskedelmi név, márkanév, védjegy, know-how (védett ismeret) felhasználása, melyhez nem utolsó sorban párosul a szerződő partner (franchise átadó) folyamatos képzési és információs tevékenysége (kötelezettsége), valamint a vállalkozás sikerét előmozdító reklám folyamatos szervezése.

3. A franchise modernkori elsöprő fejlődése szükségszerűen irányította a figyelmet a franchise jogi környezetének kiforratlanságára. A fejlődés egyes intervallumainak összehasonlítása alapján megállapítható, míg a 1950-es, és 1960-as éveket szinte kizárólag a felek önszabályozó módszere jellemezte, ez az önszabályozó

„szabadság”, szerződéses szabadság, később egyre inkább szűkült. Ezen „korlátok” felállításában jelentős szerepe volt az USA- ban a szövetségi szintű jogalkotás intenzitása növekedésének, Európában pedig az Európai Gazdasági Közösségek, majd az Európai Közösség és az Európai Unió egyre inkább jogegységesítő mint sem jogharmonizáló törekvései erősödésének. Ez az európai és nemzetközi jogfejlődés azonban napjainkban is tart, a jogfejlődés töretlen, a fejlődés mozgató rugóját pedig változatlanul a modern kereskedelmi ügyletek által kiváltott, a klasszikus polgári jogi szerződéseken keresztül fekvő újabbnál-újabb atipikus (kereskedelmi) szerződések adják.

4. A franchise jogi szabályozására európai szinten számos példa felhozható. A szabályozási módok alapján alappal vonható le tehát az a következtetés, hogy az utóbbi évtizedben felerősödött a franchise jogi szabályozásának igénye, ez az igény pedig nyilvánvalóan összefüggésbe hozható a franchise szerződéseknek a társadalom széles rétegeibe történő behatolásával.

A nemzeti államok jogalkotási tevékenysége mellett egyre több területen érezteti hatását az európai közösségi szinten megjelenő jogegységesítő igény a polgári jogi szerződések területén. Ez a jogegységesítési törekvés párhuzamos hatásaként érvényesül a korábban atipikus szerződésként titulált kereskedelmi szerződések sui generis szerződéssé történő minősítése az európai közösségi jogalkotáshoz kapcsolódó jogszabálymodellek szintjén.

Ez az „átminősítési” folyamat alappal érinti a franchise szerződést, a folyamat eklatáns példája a magyar polgári jog rekodifikálására is nagy hatással bíró 2009- ben publikált Draft Common Frame of Reference, azaz a Közös Referenciakeret Vázlata.

5. A franchise kodifikálásának lehetősége 1998-ban csillant fel a korábbi évekhez képest lényegesen erőteljesebben, hiszen az 1050/1998. (IV.24.) Kormányhatározattal megfogalmazódott - „a nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak megfelelő Polgári Törvénykönyv megalkotása, amely a gazdaság alkotmányaként, a civilisztika alaptörvénye lesz” - a kodifikációs folyamat legfőbb iránymutató elve.

A kodifikálási folyamat menete során világossá vált, hogy a franchise szerződés új Polgári Törvénykönyvbe való inkorporálása elmarad, az ezzel kapcsolatban kibontakozott viták csak a jogtudomány berkein belül folyatott elméleti síkú vita szintjén maradnak meg. E folyamat - mármint a franchise szerződés inkorporálásának elmaradása - részét alkotta az 1009/2002. (I.31.) Kormányhatározattal a Magyar Közlöny 15. szám II. kötetében közzétett „Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója”, mely előrevetítette a franchise szerződés mint atipikus szerződés „kiszorulását” a kodifikációs folyamatokból.

6. Az 1129/2010. (VI.10.) Kormányhatározattal „újraindult” kodifikálási folyamat eredményeképpen a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság 2011. december 16-án adta át a Bizottság szakmai szövegtervezetét a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium részére, mely szövegtervezetet a minisztérium változatlan formában társadalmi vitára bocsátotta. A Tervezet az atipikus szerződések rendszerében változtatásokat hozott, ennek részeként a Tervezetben a franchise szerződés az 5. Könyv XIX. Cím. LI. Fejezetébe beillesztésre került. Ezáltal soha nem látott közelségbe került a franchise szerződés új Ptk.-ba történő beillesztése.

A Tervezetet, azaz új Ptk. említett normaszövegét a Magyar Kormány megtárgyalta, azt változtatás nélkül elfogadta. Az új Ptk. normaszövegét tartalmazó T/7971 számú Törvényjavaslat a Kormány 2012. júliusában a Magyar Országgyűlés elé terjesztette, majd 2013. február 11. napján azt - módosításokkal - 2013. évi V. törvénnyel elfogadta. A franchise szerződésnek sui generis szerződéssé válásának folyamata tehát ezzel befejeződött.

7. A franchise szerződésre vonatkozó speciális rendelkezések az új Ptk. 6. Könyv (Kötelmi jog), 3. Rész (Egyes szerződések), XIX. Cím (Forgalmazási és franchise (jogbérleti) szerződés, LI. Fejezetében (A franchise (jogbérleti) szerződés) találhatóak meg.

A franchise szerződés új Ptk.-ban elfoglalt helye alapján megállapítható, hogy a jogalkotó tulajdonképpen egy speciális elemeket tartalmazó forgalmazási típusú szerződésként tekint a franchise szerződésre. A jogalkotó ezen megfontolásból külön nevesíti a „klasszikus” értelemben vett forgalmazási szerződést és a franchise szerződést. A két szerződés közötti lényegi különbséget az ú Ptk. szerint az adja, hogy a két szerződéstípus nem azonos módon éri el a jogügyletek alapvető célját, az áru fogyasztóhoz történő eljuttatását.

8. Az új Ptk. franchise szerződésre vonatkozó rendelkezései szemmel láthatóan diszpozitív jellegűek, ami azt mutatja, hogy a franchise szerződés kodifikálása a belföldi, illetve kisebb franchise hálózatok szempontjából bír jelentőséggel, hiszen a nagy nemzetközi - határokon átívelő - franchise rendszerek professzionálisan

kidolgozott szerződési klauzuláit se pro se kontra nem befolyásolják a diszpozitív jellegű rendelkezések.

9. A franchise szerződés kodifikálásának hozadéka a franchise rendszerek alapvető típusainak meghatározása. A franchise fogalmának meghatározásával az új Ptk. a franchise tárgyát tekintve két alapvető franchise típust nevesít, a termelési, illetve az értékesítési franchise típusokat. Hogy ez mennyiben szándékos és mennyiben véletlen, azt egzakt módon meghatározni nem lehet, azonban, ha figyelembe vesszük a fentiekben a franchise rendszerek tipizálása kapcsán fölvázolt jogirodalmi álláspontokat, akkor ez a csoportosítás semmiképpen sem nevezhető egy különös, egyedi tipizálási módszernek és puszta véletlennek sem.

10. Az új Ptk. szabályozásának tartalma, módja és mértéke tekintetében számos jogi probléma merül fel a franchise szerződés esetében.

- A szabályozás módszeréhez kapcsolódó lényeges problémának tartjuk a franchise szerződés rendszertani elhelyezését. Az új Ptk.-ban a franchise szerződés a „Forgalmazási és franchise (jogbérleti) szerződés” elnevezésű XIX. Címben található meg. Vitathatónak tartjuk ezt a rendszertani besorolást, hiszen a franchise szerződés olyan kereskedelmi szerződés, melynek fundamentumát egy adott személyt illető szellemi alkotás, know-how (védett ismeret), védjegy felhasználása adja. Véleményünk szerint tehát a franchise szerződés közvetlen tárgyát mindenképpen ezeknek a jogoknak a használata adja, mindemellett ezek a jogok jelentik a szerződés sikerességének a kulcsát. Úgyszólván a franchise szerződés esetében a jogi, illetve a közgazdasági, üzleti célok teljes mértékben találkoznak, hiszen az üzleti siker a felek együttműködésének alapvető mozgató rugója, e jogok tartalma nélkül ez a siker pedig nem következhet be.

- A „franchise”-hoz kapcsolódó fogalmak magyarítása újfent a már kifejtett rendszertani problémákra világít rá. Amennyiben elfogadjuk azt az alaptételt, hogy a franchise az egyik felet megillető jog bérlete, akkor ezért fizetendő ellenérték a bérleti díj, a szerződés tárgya pedig a jog bérlete. E logika mentén

haladva úgy tűnik, a franchise szerződésnek a „A használati szerződések” elnevezést viselő XVII. Cím egyik önálló fejezetében lenne helye akár „A bérleti szerződés különös nemei” elnevezés alatt.

- Az új Ptk. szabályozása nem kellő részletességű, számos olyan szabályozási terület nevesíthető, amelyeket - jóllehet ezeket a példaként állított DCFR tartalmazza - normaszöveg egyáltalán nem szabályoz. Mindenképpen szükségesnek tartjuk a franchise szerződés alakiságára vonatkozó szabályok meghatározását. Mint tudjuk, a franchise szerződéses jogviszony alapját a szerződés mellékletét képező Franchise-kézikönyv adja, ennélfogva nyilvánvalónak tűnhet, hogy a szerződést írásos formában szükséges megkötni.

A szabályozás teljes hiánya érzékelhető a franchise szerződés megkötését megelőző időszakra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség kapcsán. A szabályozás hiányosságát szembetűnő, hiszen mint azt az értekezésben részletesen vázoljuk, a nemzetközi viszonylatban számos szabályozási módszer létezik e területen, vannak tehát mintaként szolgáló nemzetközi szabályozási módozatok.

- Úgy gondoljuk, hogy a szerződéskötést megelőző stádiumra vonatkozó franchise-specifikus szabályok meghatározásának alapvető jogalkotói igénynek kellene lennie, mert a szabályozás elmaradása alapjaiban ássa alá a franchise szabályozási rendszerének a komplexitását. Igaz ugyan, hogy e körben létezik a fentiekben már részletesen tárgyalt, a Magyar Franchise Szövetség által alkotott Irányelv, azonban ez a szabályozási szint nem elégséges a megfelelő jogi garanciák megteremtéséhez.

- A szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettség tartalmának meghatározása nélkül az egész jogi szabályozás mit sem ér, hiszen pont azon a ponton enged teret az új Ptk. a felek szerződési szabadságának, ahol a legsérülékenyebb az egész jogviszony, pont ahol a franchise átvevő - de akár a franchise átadó is - a leginkább sebezhető a jogviszony szempontjából.

- A fölvázolt nemzetközi példák alapján nem tekinthető kellő részletességűnek a felekre vonatkozó jogok és kötelezettségek meghatározása. Megfigyelhető továbbá az is, hogy a jogok és kötelezettségek nem egy önálló cikkelyben -

franchise átadóra és átvevőre csoportosítva - lelhetőek fel, hanem egy-egy kötelezettség és jog egy-egy címszó alatt elkülönülten került elhelyezésre.

Nem válik a szabályozás javára tehát az a szabályozási módszer, hogy a kötelezettségek egy szűk körét önálló cikkelyben nevesíti, másokat pedig nem nevesít. Ez a szabályozási módszer azt a látszatot kelti, hogy a szabályozott és nevesített kötelezettség típusok mellett a feleket egyébként szintúgy terhelő kötelezettségek eltörpülnek, jóllehet ezt a gyakorlat nem feltétlenül igazolja. Tipikusan ilyen „nem nevesített” kötelezettségnek tartjuk a szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettséget, valamint tágabb értelemben a szerződés tartós kötelmi jellegére és a szolgáltatások irreverzibilitására figyelemmel, a szerződés hatálya alatti tájékoztatási kötelezettséget is.

- Mindenképpen szükséges elvégezni a franchise szerződés fogalmának felülvizsgálatát, pontosítását is a fentiekben kifejtetteknek megfelelően. A fogalomalkotás során pontosítani szükséges a „A védjegy-, szerzői és iparjogvédelmi jogok-, valamint védett ismeret átengedésének” konkrét tartalmát, más, a jogügylet értelmét jobban kifejező szinonim fogalmak alkalmazását. Célszerűnek mutatkozna például az „engedélyezés” kifejezés helyett a

„biztosítja a jogot”, „felhatalmazza” kifejezések alkalmazása, mert az

„engedélyezés” kifejezés számunkra közigazgatási-hatósági eljárástípusokhoz kapcsolódó emlékeket idéz. Polgári jogi jogviszonyok és különösen a kereskedelmi ügylettípusok esetében elegánsabbnak tűnne az alábbi mondatszerkesztési mód használata: A jogbérleti szerződés alapján a jogbérletbe adó köteles védjegy-, és iparjogvédelmi jogok, valamint védett ismeret ellenérték fejében történő felhasználásának biztosítására.

- Pontosításra szorul továbbá a szerződés visszterhességére utalás, hiszen az jelenlegi formájában nem kellően egzakt. E tekintetben a fent említett mondatszerkesztési mód alkalmazása lehet elgondolkodtató.

11. A franchise szerződés olyan atipikus, sui generis szerződés, amelyben a franchise átadó az őt megillető szellemi alkotáshoz kapcsolódó jogok használatának biztosítására, a franchise átvevő pedig e jogok használatáért a szerződésben

meghatározott díj fizetésére köteles. Ennélfogva tehát a franchise szerződés központi elemét, és egyben tartalmát a franchise átadót illető szellemi tulajdonhoz kapcsolódó jogok felhasználásának biztosítása adja. Ez álláspontunk szerint a franchise szerződés új Ptk.-ba történő rendszertani elhelyezésén túlmenően alappal kérdőjelezi meg a franchise szerződés új Ptk.-ba történő illeszthetőségét, figyelemmel arra, hogy a szellemi alkotások joga nem része az új Ptk.- nak.

12. A franchise szerződés fejlődésének nemzetközi tendenciáira, valamint a hazai jogi szabályozás teljes hiányára tekintettel mindenképpen szükségesnek és indokoltnak látszik a franchise szerződés törvényi szinten történő szabályozása, azonban annak egy franchise-specifikus, önálló jogszabályban kell megtörténnie. Az önálló franchise-specifikus jogszabály alkotás átgondolását indokolja az, hogy a franchise szerződés tartalmilag tehát egy rendszer licenciáját jelenti, melynek középpontjában a szellemi alkotáshoz kapcsolódó jogok felhasználásnak átengedése áll.

13. Álláspontunk szerint az új Ptk. által kínált jogi szabályozás a jelenlegi formájában nem fejt ki érdemi hatást, illetve a gyakorlat által kialakított tartalom és az új Ptk.-ban szabályozott tartalom lényeges eltéréseket mutatnak. Ebből fakadóan kérdéses, hogy a jogszabályi meghatározottság a jelenlegi formájában a gyakorlat által kitölthető-e megfelelő tartalommal.

14. Amennyiben a jogalkotó mindenképpen az új Ptk. szintjén szabályozza a franchise-t, javasoljuk az alábbi korrekciók elvégzését, illetve szabályozási módszer alkalmazását:

- Mindenképpen indokoltnak tűnik a franchise szerződés fogalmának újragondolása, a fogalom pontosítása. Szabályozandó terület a szerződés ingyenességének vagy visszterhességének egzakt módon történő meghatározása, ugyanis a fogalom jelenlegi formájában félreérthetően szabályozza a díjfizetési kötelezettség tárgyát; a franchise szerződés esetében a

díj (belépési díj) a szellemi tulajdon használatért fizetendő, s nem pedig a termék értékesítés vagy szolgáltatásnyújtás jogáért. Ezzel együtt pontosítani szükséges továbbá az „engedélyezés” kifejezés jelentését, kézenfekvőbbnek tűnik inkább a kifejezés elvetése és a „feljogosít” vagy „megadja a jogot arra” kifejezés használata.

- Átgondolásra érdemes a franchise szerződés definiálása során alkalmazott magyarosított fogalmak használatának szükségessége az évtizedek óta nemzetközileg is ismert és elismert fogalmak fényében. Ellentmondónak tűnhet a

„A jogbérleti (franchise) szerződés” fejezet elnevezést, valamint a 6:376.§

„Jogbérleti (franchise) szerződés fogalma” elnevezést követően a franchise szerződés helyett „jogbérlet”, a franchise átadó helyett „jogbérletbe adó”, és a franchise átvevő helyett „jogbérletbe vevő” kifejezések használata, hiszen a magyar jogi szaknyelvben ezen fogalmak nem azonosíthatóak a franchise szerződéssel, és annak alanyaival.

- Bár kézenfekvőnek tűnik, - és a hatályos Ptké. ezt a kérdéskört szabályozza - a transzparens szabályozás érdekében szükségesnek tartjuk annak deklarálását, hogy a franchise szerződés kizárólag írásban köthető meg. E körben szükséges rögzíteni, hogy nem minősülhet írásbeliségnek a felek közötti elektronikus üzenetváltás.

- Szintén garanciális jelleggel szükséges lenne annak rögzítése, hogy a franchise szerződés mellékletét képezze a szerződéskötést megelőző tájékoztatás megtörténtét igazoló teljes bizonyító erejű magánokirat, vagy közokirat.

- Indokolt lenne továbbá a franchise szerződés kapcsán a rendes felmondás szabályainak meghatározásán túlmenően a rendkívüli felmondás jogának szabályozása is. Mindkét felmondási típus esetében az egyértelműség kedvéért szükséges lenne rögzíteni, hogy a rendes felmondás indokolási kötelezettség nélkül gyakorolható, a rendkívüli felmondás, mint szankciós típusú felmondás, viszont indokoláshoz kötött. A rendkívüli felmondás jogának deklarálása kapcsán indokolt lenne a franchise szerződés megszegésével összefüggő néhány tipikus szerződésszegő magatartás definiálása (pld. díj nemfizetés, az értékesítési módszer (működési kézikönyv) szabályainak megszegése, az üzleti titok

megsértése, a felhasznált szellemi tulajdon körébe tartozó jogok szerződésellenes használata, a kizárólagossági klauzula megszegése, a jó hírnév megsértése stb.).

15. Amennyiben a jogalkotó a jövőben felismerné a franchise szerződés

„rendszeridegen” voltát, és önálló jogszabályban kívánná szabályozni a franchise szerződést, úgy a fentiekben tett javaslatainkon túlmenően mindenképpen szükséges lenne a szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettség jogi kereteinek a meghatározása is. Ezzel összefüggő szabályozási javaslatainkat az alábbiak szerint foglaljuk össze:

- A nemzetközi tapasztalatok alapján a szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettség teljesítésére olyan ésszerű határidő megszabása indokolt, amely határidő eltelte és a franchise szerződés megkötése közötti idő elegendő a tájékoztatás adatainak elemzésére, ellenőrzésére. A kötelezettség teljesítésének tartalmát egzakt módon, kógens jelleggel meg kell határozni, világos korlátokat kell felállítani a kötelezettség teljesítésére vonatkozóan. Úgy véljük, hogy a szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettség tartalmát, minél szűkebb körben, azonban nem taxatíve felsorolás formájában kell meghatározni, meghagyva ezzel a lehetőségét a speciális esetekre vonatkozó további tájékoztatási kötelezettség megállapíthatóságára a polgári jog általános szabályai alapján.

- Álláspontunk szerint legalább az alábbi területekre indokolt kiterjednie a tájékoztatásnak:

a. A franchise átadó személyére vonatkozó adatok (cégnév, székhely, a

szerződéskötést megelőző három lezárt üzleti év mérlegadatai);

b. A franchise rendszerre vonatkozó részletes pénzügyi adatok (árbevétel és költségkimutatás alapján);

c. A franchise koncepció bemutatása;

d. Egy új franchise rendszer beindításával, illetve működtetésével felmerülő költségek kimutatása a rendszer pénzügyi adatai alapján;

e. A franchise szerződésre vonatkozó alapvető adatok: a szerződés időtartamára, megújítására, felmondására vonatkozó részletes szabályok ismertetése;

- Szükségképpen rendelkezni szükséges a tájékoztatás módjáról is. A mi álláspontunk szerint az elektronikus úton történő tájékoztatás számos félreértésre adhat okot (pld. a franchise átadó üzenete a levélszemetek közzé kerül, amelyet nem olvas el a franchise átvevő), éppen ezért mi a kizárólag az írásban történő tájékoztatást tartjuk elfogadhatónak. Xxxxx nem látjuk viszont szükségét, hogy ennek egy speciális formanyomtatvány formájában kellene megtörténnie, hiszen a tájékoztatás tartalma, s nem pedig annak szerkesztési formája a lényeges.

- Úgy gondoljuk, hogy önálló, speciális felelősségi szabályok felállítása jogbizonytalanságot eredményezhet az általános polgári jogi kártérítési szabályok kettősségével, ami csak bonyolítaná az egyszerűt. Éppen ezért a franchise szerződések vonatkozásában speciális felelősségi szabályok rögzítése nem lenne célravezető. Mi elegendőnek tartanánk tehát az új Ptk. szerződésszegésért fennálló szabályainak alkalmazására való utalást, ezzel is demonstrálva e téren bekövetkezett legújabb jogdogmatikai irányváltást, hogy a szerződéskötést megelőző tájékoztatásért való felelősségre - amennyiben a szerződés létrejön - a szerződésszegés felelősségi szabályai az irányadóak.

V. AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉVEL ÖSSZEFÜGGŐ PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE

1. A franchise intézményrendszerének kialakulása, a kezdeti franchise - rendszerek Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Szekciókiadványa, Miskolc, 2003., 257-262. o.

2. A franchise rendszerek jellemzői, megjelenési formái - az üzleti franchise a gyakorlatban -

Studia Iurisprudentiae Doctorandorum Miskolciensium, Tomus 2/2., Bíbor Kiadó, Miskolc, 2002., 409-432. o.

3. A jogválasztási kikötést nem tartalmazó franchise szerződések a nemzetközi magánjog tükrében

Collega, 2003/1. szám 37-38. o.

4. A semmisség és megtámadhatóság kérdése a franchise szerződések kapcsán Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Szekciókiadványa, Miskolc, 2004., 409-414. o.

5. A franchise megállapodások mentesítésének intézmény- és feltételrendszere a közösségi jogban; a 2790/99. rendelet

Studia Iurisprudentiae Doctorandorum Miskolciensium, Tomus 4/2., Bíbor Kiadó, Miskolc, 2004., 261-284. o.

6. A franchise megállapodások jogforrási rendszerének közösségi és tagállami szintű vizsgálata

Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Szekciókiadványa, Miskolc, 2005., 334-340. o.

7. A franchise helye a szerződések rendszerében; franchise fogalom-koncepciók Studia Iurisprudentiae Doctorandorum Miskolciensium, Tomus 6/2., Bíbor Kiadó, Miskolc, 2005., 317-331. o.

8. A franchise térnyerésének új területe; az ingatlanközvetítői franchise rendszerek

Collega, 2005/2 szám., 146-148. o.

9. A franchise átvevő kielégítési igényének érvényesítése a német jogban

Collega, 2006/2-3. szám, 190-192. o.

10. A franchise szerződés és a fogyasztóvédelem jogi kapcsolata a német jogban

Collega, 2007/2-3. szám, 176-179. o.

11. Die Rechtslage des Franchisenehmers im deutschen Handelsecht - der Schutz des Franchisenehmers-

Studia Iurisprudentiae Doctorandorum Miskolciensium, Tomus 12., Bíbor Kiadó, Miskolc, 2013.

12. A franchise szerződés polgári jogi kodifikációja

Gazdaság és Jog, megjelenés alatt

13. A franchise polgári jogi kodifikációjának margójára

Jogtudományi Közlöny, megjelenés alatt