AZ ANYAGI JOG ÉS AZ ELJÁRÁSI JOG HATÁRÁN

AZ ANYAGI JOG ÉS AZ ELJÁRÁSI JOG HATÁRÁN

A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI SZERZŐDÉS KIKÉNYSZERÍTHETŐSÉGE ÉS ANNAK KOLLÍZIÓS JOGI VONATKOZÁSAI

Xxxxx Xxxxx

TÉZISEK

Xxxxxx Xxxxxx Tudományegyetem Állam­ és Jogtudományi Kar

Állam­ és Jogtudományi Doktori Xxxxxx

Témavezető: Xx. Xxxxx Xxxxxx, PhD tanszékvezető egyetemi tanár

Budapest 2021. december 6.

A felek választottbírósági szerződését gyakran emlegetik a választottbíróság “alapköveként”.1 Valóban: csaknem lehetetlen a választottbíráskodásról beszélni anélkül, hogy megemlítenénk “annak alapját, a választottbírósági szerződést”.2 Ennek megfelelően nem meglepő, hogy tonnányi szakirodalom áll rendelkezésre a választottbírósági szerződés terjedelméről, alakiságáról és az állami bíróságok általi kikényszerítéséről. A választottbírósági szerződés jogi természetéről szóló szisztematikus elemzések ugyanakkor sokkal ritkábbak.

A nemzetközi választottbíráskodással kapcsolatban van még egy olyan téma, amivel nem túl gyakran foglalkoznak, különösen Magyarországon nem, noha a gyakorlati jelentősége nyilvánvaló: a választottbírósági szerződésre kollíziós szabályok. A választottbírósági szerződés létezése, érvényessége, joghatásai és még a fogalma is az alkalmazandó jog függvénye.3 Ennek megfelelően a nemzetközi választottbíráskodás területén minden olyan esetben, amikor a választottbírósági szerződés létezését, érvényességét és/vagy joghatásait akár a felek, akár hivatalból a választottbíróság vagy egy állami bíróság megkérdőjelezi, a választottbírósági szerződés kikényszeríthetőségére alkalmazandó jog kérdését mint előkérdést mindenképpen meg kell válaszolni. A választottbírósági szerződésekre irányadó kollíziós szabályok kérdésköre következésképpen egy igencsak jelentős téma, ami eddig valamilyen okból kifolyólag nem kapott túl nagy figyelmet a magyar esetjogban és szakirodalomban.

A választottbírósági szerződés egy összetett jogintézmény. Amint egy magyar szerző arra helyesen rámutatott, “a választottbírósági szerződések megítélésével kapcsolatban szerződési jogi, eljárásjogi, nemzetközi magánjogi, és esetenként – különösen a bírósághoz fordulás jogának negatív oldala (kizárhatósága) körében – alkotmányjogi szempontok egyaránt előtérbe kerülhetnek – jóllehet, időről időre változó hangsúllyal”.4 A doktori értekezésemben valamennyi említett aspektust megvizsgáltam különböző intenzitással. A végső cél a választottbírósági szerződéssel kapcsolatos kollíziós jogi, azaz nemzetközi magánjogi kérdések átfogó elemzése volt. Ahhoz azonban, hogy a kollíziós jogi elemzéshez eljussak, előbb számos előkérdést tisztáznom kellett és meg kellett értenem. Minden kollíziós jogi vizsgálat kiindulópontja a minősítés. A minősítéshez sok esetben az adott jogintézmény dogmatikai alapjainak mélyreható vizsgálatára van szükség. Ennek megfelelően az elemzésem elsődleges fókuszában a választottbíráskodás és a választottbírósági szerződés jogi természete és a választottbírósági szerződés kikényszeríthetőségével kapcsolatos egyes fogalmak jelentése áll.

A fentiekre tekintettel egy rövid bevezetést követően a doktori értekezésem második fejezetét olyan alapvető kérdéseknek szenteltem, mint a választottbíráskodás fogalma, tipológiája és jogi természete, a nemzetközi választottbíráskodás jelentése, a felek autonómiája mint a választottbíráskodás vezérelve és a nemzeti választottbírósági törvények területi hatálya. A választottbíráskodás jogi természete kapcsán a választottbíráskodás emberi jogi és alkotmányjogi vonatkozásait is áttekintettem. A doktori értekezésem következő két fejezetében a választottbíráskodás jogi természetét elemeztem részletesen és a választottbírósági szerződés kikényszeríthetőségének azon elemeivel foglalkoztam, amelyeket a doktori értekezésem utolsó fejezetében kollíziós jogi vizsgálatnak vetettem alá. A dogmatikai alapok

1 Blackaby / Partasides / Redfern / Xxxxxx (2009), p. 85, para. 2.01.

2 Lásd xxx xxx Xxxx (1981), p. 144. Lásd továbbá Cook / Xxxxxx (2010), p. 109 és a magyar szakirodalomból Bán in Bodzási (2018), p. 9, Bán / Kecskés in Európai Jog 2001/1, p. 3.

3 Lásd Rüßmann / Timár in Geimer / Schütze (2012), p. 837.

4 Bán in Bodzási (2018), p. 9.

vizsgálata után jutottam el a választottbírósági szerződés kollíziós jogi elemzéséhez, amelynek során a választottbírósági szerződés kikényszeríthetőségének alábbi elemeire koncentráltam: anyagi és alaki érvényesség, szubjektív és objektív arbitrabilitás. A kollíziós jogi vizsgálatot néhány elméleti megfontolással kezdtem a választottbírósági szerződésre alkalmazandó jogokról. Az elméleti részt a Magyarországon irányadó kollíziós szabályok mélyreható elemzése követi. Azon nemzetközi egyezmények mellett, amelyek Magyarországot Szerződő Államként kötik, a hazai kollíziós szabályozást is alapos vizsgálatnak vetettem alá, ideértve mind a 2017. december 31­ig hatályos, mind pedig a jelenleg hatályban lévő szabályozást. A doktori értekezésemet a megelőző fejezetekben tett megállapítások összefoglaló bemutatásával zártam, összegezve a de lege ferenda javaslataimat is.

1. A doktori értekezés tárgya, céljai és módszertana

1.1. Tárgy

Mivel kollíziós jogi kérdések általában nemzetközi ügyekben merülnek fel, azaz olyan esetekben, amelyek egynél több jogrendszerhez kapcsolódnak, a doktori értekezésemben a nemzetközi választottbíráskodásra fókuszáltam.

Noha az a kérdés, hogy a választottbírósági szerződésre és az ahhoz kapcsolódó jogkérdésekre mely jogokat kell alkalmazni, a nemzetközi választottbíráskodás valamennyi altípusában felmerülhet – az államok közötti, a befektetők és államok közötti, valamint a magánjogi választottbíráskodásban is – az elemzésemet a magánjogi választottbíráskodásra korlátoztam. A választottbíráskodás másik két altípusát teljes mértékben vagy legalábbis túlnyomó részben a nemzetközi közjog szabályozza és ennek megfelelően kívül esik a nemzetközi magánjog alkalmazási körén.

Tekintettel arra, hogy a választottbíráskodás Magyarországon a kereskedelmi jogviták rendezésére van fenntartva és ugyanez volt a helyzet a korábbi szabályozás hatálya alatt is, továbbá arra, hogy a választottbíráskodás fő alkalmazási területe világszerte a kereskedelmi jogviták rendezése, az elemzésem fókuszában a kereskedelmi választottbíráskodás áll.

Mivel a kutatásom két központi témáját a választottbírósági szerződés jogi természete és a választottbírósági szerződésre alkalmazandó jogok meghatározása képezte, a doktori értekezésemben kizárólag az önkéntes választottbíráskodással foglalkoztam, azaz a felek kölcsönös megegyezésén alapuló választottbíráskodással.

Amint azt egy magyar szerző kiemelte,5 a választottbírósági szerződés kikényszeríthetőségének6 az alapvető kellékei az alábbiak:

­ a felek egyértelmű nyilatkozata, amelyben kijelentik, hogy vitáikat választottbíróság elé

viszik,

­ a(z) (írásbeli) forma,

­ a felek (jog)képessége és

­ az, hogy a vita tárgya választottbíróság elé vihető legyen.

5 Benke in Gazdaság és Jog 2001/3, X. xxxx, 1. alpont.

6 Benke az “érvényesség” kifejezést használja a kikényszeríthetőség helyett. Ez a terminológia nem helyes, mivel az érvényesség a kikényszeríthetőségnek csak az egyik aspektusa (lásd lent).

Ebből az következik, hogy a választottbírósági szerződés kikényszeríthetőségének

legalább négy fontos aspektusa van:

­ az anyagi érvényesség,

­ az alaki érvényesség,

­ a szubjektív arbitrabilitás és

­ az objektív arbitrabilitás.

Ez az a négy aspektus, amelyeket a doktori tézisemben vizsgáltam. Mindegyik jogkérdést önálló kollíziós jogi vizsgálatnak kell alávetni, ami ahhoz vezethet, hogy a választottbírósági szerződésre egyidejűleg több különböző jogot kell alkalmazni.7 Ez az oka annak, hogy a doktori értekezésemben az „alkalmazandó jog” kifejezést többes számban használtam („alkalmazandó jogok”), kivéve azokat az eseteket, amikor kizárólag a választottbírósági kikötésre mint szerződésre irányadó jogról volt szó.

1.2. Célok

A magyar bíróságok gyakorlatában a választottbírósági szerződésre alkalmazandó jog kérdése az eddigiekben elhanyagolható gyakorisággal merült fel. Gyakorlatilag nincsenek olyan közzétett bírósági döntések, amelyek a választottbírósági szerződés kollíziós jogi elemzését foglalnák magukban. Ez számos okra vezethető vissza: a választottbírósági eljárások viszonylag alacsony száma Magyarországon; az a körülmény, hogy sem a bíróságok, sem a felek nem észlelték azt, hogy a választottbírósági szerződésre, illetve az ahhoz kapcsolódó valamely jogkérdésre nem a magyar jogot kell alkalmazni; és a jelenlegi szabályozást megelőzően a választottbírósági szerződésre irányadó kifejezett kollíziós szabályok hiánya. A választottbírósági szerződéssel kapcsolatos kollíziós jogi jogkérdések alacsony „előfordulása” nemcsak a magyar bíróságok esetjogára, hanem a magyar választottbírósági szakirodalomra is jellemző. A magyarországi székhelyű választottbíróságok azon közzétett ítéleteinek a listája, amelyek a választottbírósági szerződéssel összefüggésben kollíziós jogi elemzést tartalmaznának, szintén meglehetősen rövid.

A fentiek alapján a kutatásom célja az volt, hogy a választottbírósági szerződés kikényszeríthetőségére alkalmazandó jogokról szisztematikus áttekintést adjak, a választottbíráskodás és a választottbírósági szerződés dogmatikai és alkotmányos alapjaival kezdve, annak érdekében, hogy felhívjam a figyelmet azokra a kérdésekre, amelyeknek kihatásuk lehet a kollíziós jogi vizsgálat eredményére, és ezáltal módszertant nyújtsak a gyakorlat számára. A kutatás végső eredményeként néhány de lege ferenda javaslatot is tettem a választottbírósági szerződéssel kapcsolatos kollíziós jogi jogkérdések magyar jogi szabályozására.

1.3. Módszertan

A doktori értekezésem alapvető módszertana ahhoz az elsődleges célhoz igazodik, hogy a választottbírósági szerződésekre irányadó kollíziós jogi szabályozásról szisztematikus áttekintést nyújtsak a magyar jogra fókuszálva. Ennek megfelelően a doktori értekezésemben érintett legtöbb témát magyar jogi nézőpontból vizsgáltam, a vonatkozó magyar jogszabályoknak, az elérhető magyar esetjognak (azaz a magyar Alkotmánybíróság, a magyar állami bíróságok és a magyarországi székhelyű választottbíróságok közzétett döntéseinek),

7 Born (2014), p. 473.

valamint a magyar szerzők választottbírósági témájú – különösen a nemzetközi választottbíráskodásról szóló – műveinek az elemzése alapján.

A releváns hazai jogszabályok mellett a magyar jog részévé vált legfontosabb nemzetközi egyezmények szabályait és az azokhoz kapcsolódó esetjogot is figyelembe vettem, ideértve a New Yorki Egyezményt,8 a Genfi Egyezményt9 és a választottbíráskodás emberi jogi vonatkozásairól szóló alfejezetben az 1950­es Római Egyezményt.10 Van még egy olyan nemzetközi szabályozás, amelyre erőteljesen támaszkodtam: a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról szóló UNCITRAL Modelltörvény 2006 óta hatályos szövege (a továbbiakban: UNCITRAL Modelltörvény). Ennek oka az, hogy mind a korábbi, mind a jelenlegi magyar választottbírósági törvény – az 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: 1994­es Vbtv.) és a 2017. évi LX. törvény (a továbbiakban: 2017­es Vbtv.) – az UNCITRAL Modelltörvény átültetését foglalják magukban.11

A nemzetközi választottbíráskodás vizsgálata során nem helyes és nem lehetséges az elemzés egyetlen jogrendszerre történő korlátozása. Amint azt már a terminológia is mutatja, a nemzetközi választottbíráskodás a nemzetközi színtéren fejlődött ki és fejlődik tovább folyamatosan, a különböző jogrendszerek és a különböző jogi kultúrák állandó interakciójának eredményeképpen. Gyakorlatilag nincsenek olyan nemzetközi választottbíráskodásról szóló könyvek és cikkek, amelyek kizárólag egyetlen jogrendszerre hivatkoznának. Az ilyen könyvek és cikkek szerzői vagy jogösszehasonlító megközelítésmódot alkalmaznak – összehasonlítva két vagy több nemzeti jog rendelkezéseit vagy még gyakrabban összevetve egy nemzeti jog releváns szabályait a nemzetközi standardokkal és trendekkel –, vagy a nemzetközi választottbíráskodással kapcsolatos legkülönbözőbb témákat anélkül tárgyalják, hogy egy konkrét jogrendszerre hivatkoznának. A választottbírósági szerződés jogi természetéről szóló Fejezetben, a választottbírósági szerződéssel kapcsolatos elméleti kollíziós jogi megfontolásokról szóló alfejezetben, valamint a nemzetközi egyezményekről szóló alfejezetekben én is ezt a módszert követem. A leggyakrabban idézett külföldi jogok az alábbiak: a német, a svájci, az osztrák, a francia, az angol, az amerikai, a belga, a cseh és a lengyel jog.

A fent említett nemzeti jogok releváns rendelkezésein felül, ahol az indokolt volt, egyes állandó választottbíróságok eljárási szabályzatait, a választottbírósági esetjogot és az állami bíróságok gyakorlatát is idéztem, többnyire a fenti jogrendszerekből.

2. A választottbíráskodás alapjai

2.1. A választottbíráskodás fogalma, típusai és jogi természete

A választottbíráskodás egy eljárás: a választottbírósági eljárás a vita választottbíróság elé utalására irányuló nyilatkozat megtételével vagy a keresetlevél benyújtásával indul, döntéssel zárul és eljárási cselekmények sorozatából áll. Az eljárás során a felek előadják az

8 A külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, New Yorkban 1958. június 10­én kelt Egyezmény (a továbbiakban: New Yorki Egyezmény).

9 A nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról szóló, Genfben 1961. április 21­én kelt Európai Egyezmény (a továbbiakban: Genfi Egyezmény).

10 Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4­én kelt Egyezmény (a továbbiakban: 1950­es Római Egyezmény).

11 Lásd a 2017­es Vbtv. 3. § (3) bekezdését. Lásd továbbá a 2017­es Vbtv.­hez fűzött Miniszteri Indokolás Általános Részét, az 1­3. §­okhoz fűzött Miniszteri Indokolást és Csehi in Polgári Jog 2019/9­ 10, para. 11.

álláspontjukat a választottbírónak, „aki meghallgatja őket, mérlegeli a tényeket és az érveket, és aztán döntést hoz”.12

Nem létezik választottbíráskodás a felek nélkül: a választottbíráskodás egy kontradiktórius eljárás, amiben legalább két fél vesz részt, a felperes és az alperes. A felperes az, aki a választottbírósági eljárást megindítja annak érdekében, hogy a jogát (jogait) megvédje, és az alperes az, akivel szemben a felperes jogvédelmet kér.

A választottbíráskodás tárgyát – csakúgy, mint bármely más „igazságszolgáltatás útján megvalósuló” vitarendezés tárgyát13 – a felek vitája képezi, ami egy jogvita kell, hogy legyen. A vita „jogi” természetéből az következik, hogy a választottbíráknak a felek vitáját jogi előírások alkalmazásával kell eldöntenie, és hogy azok a viták, amelyek nem érintik a felek jog által biztosított jogait és jogi kötelezettségeit (pl. ténykérdésekről szóló viták), nem utalhatóak választottbírósági xxxx.00

A választottbíráskodás alapját a feleknek az arra vonatkozó konszenzusa (azaz kölcsönös megegyezése) képezi, hogy egy vitát, ami már felmerült vagy a jövőben felmerülhet, választottbírósági útra utaljanak. Ez a választottbírósági szerződés. A vita választottbíróság elé utalásának van egy másik rétege is, ami legalább annyira nélkülözhetetlen, mint a felek választottbírósági vitarendezésre vonatkozó konszenzusa, hiszen a választottbírósági eljárás soha nem indulhat hivatalból: a vita tényleges választottbíróság elé utalása. Ennek számos formája létezik: a vita választottbíróság elé utalására irányuló nyilatkozat megtétele, (viszont­

)keresetlevél benyújtása vagy beszámítási kifogás előterjesztése.

A választottbíráskodás célja a felek vitájának az elbírálása a választottbíróság kötelező döntésével, a választottbírósági ítélettel. A választottbíráskodás kontextusában a vitarendezés azt jelenti, hogy a felek egymásnak ellentmondó álláspontjai közül az egyik fél álláspontját elfogadja, a másikét pedig elutasítja. Amennyiben az egyik fél nyer, a másik veszít. Ennek megfelelően a választottbírósági eljárás egy ítélkezésre irányuló eljárás, szemben más olyan alternatív vitarendezési módszerekkel, mint például a békéltetés, a közvetítés vagy a szakértő bevonásával történő vitarendezés. Sőt mi több: a választottbírósági ítélet nem egyszerűen csak egy a felekre nézve kötelező döntés, hanem egy olyan döntés, amihez ugyanazok a joghatások fűződnek, mint egy jogerős állami bírósági ítélethez: anyagi jogerőhatás és végrehajthatóság.15

A felek választottbírósági vitarendezésre vonatkozó kölcsönös megegyezése és a választottbírósági ítélet joghatásai mellett a választottbíráskodás harmadik jellegadó ismérve a döntéshozó személye. Attól függően, hogy hány döntéshozó vesz részt az eljárásban, a választottbíró vagy a választottbírósági tanács egy nem állami – az állami szervezetrendszeren kívüli – döntéshozó.

12 Blackaby / Partasides / Redfern / Xxxxxx (2009), pp. 1­2, para. 1.02.

13 Lásd Schreuer in Festschrift Hafner (2008), p. 965.

14 Az ilyen viták más alternatív vitarendezés, pl. szakértő bevonásával történő vitarendezés, tárgyát képezhetik. Lásd pl. a svájci polgári perrendtartás (a továbbiakban: svájci Pp.) 189. cikkét, BGH 25.06.1952, BGHZ 6, 335­341, para. 11 és OGH, 14.12.1994, 7 Ob 604/94.

15 A választottbíráskodásnak és a közvetítésnek az eljárások kimenetele szempontjából történő összehasonlításához lásd Xxxxx in Jogtudományi Közlöny 2005/12, p. 489 és Boronkay / Xxxxxxxx in MTA Law Working Papers 2015/12, p. 5. Xxxxx megerősítéséhez, hogy a választottbírósági ítélethez ugyanolyan anyagi jogerőhatás fűződik, mint az állami bírósági ítéletekhez, lásd EBH2009. 1969 = BH2010. 191.

A fentieken túl a választottbíráskodásnak van még egy meghatározó aspektusa: az állam szerepe. Xxxx a felek azáltal, hogy választottbírósági szerződést kötnek, kiszerződnek az állami bírósági szervezetrendszerből, a választottbíráskodás nincs teljesen elszakadva az állami bíráskodástól. Az állam és a választottbíráskodás kapcsolata ambivalens. Egyrészről az állam egyenértékűnek ismeri el a választottbíráskodást az állami úton történő vitarendezéssel és támogatást nyújt a választottbíráskodás hatékonyságának a biztosítása érdekében. Másrészről azonban a választottbíráskodás jelentős mértékű állami kontrollnak van alávetve, amelynek két alapvető formája (eszköze) van:16 a jogalkotás (azaz olyan kógens szabályok elfogadása, amelyek a választottbírák által betartandó minimumkövetelményeket határoznak meg17), és a jogorvoslatok rendszere (azaz az említett minimumkövetelmények betartásának az ellenőrzése).18

A választottbíráskodást többféleképpen is kategorizálni lehet. A választottbírósági útra utalt jogvita tárgya – a választottbíróság elé terjesztett igények jogalapja és jogi természete, valamint a kért jogvédelem – alapján egyértelműen különbséget kell tenni az alábbi három kategória között:

(i) magánjogi választottbíráskodás, azaz a polgári jogi (magánjogi) viták rendezésére irányuló választottbíráskodás;

(ii) államok közötti választottbíráskodás, azaz államok között felmerült nemzetközi közjogi viták rendezésére irányuló választottbíráskodás; és

(iii) befektetők és államok közötti választottbíráskodás, azaz a befektetők és államok között felmerült befektetésvédelmi jogviták rendezésére irányuló választottbíráskodás.

A doktori értekezésem a kereskedelmi választottbíráskodásra, azaz az objektív arbitrabilitás kérdésére irányadó jog szerint kereskedelminek minősülő viták választottbírósági úton történő rendezésére fókuszál, ami a magánjogi választottbíráskodás egyik altípusa.

Attól függően, hogy a választottbírósági eljárásban van­e releváns külföldi elem, különbséget kell tenni a nemzetközi választottbíráskodás és a hazai választottbíráskodás között.19 Ez az elhatárolás csak a magánjogi választottbíráskodás területén bír jelentőséggel, mivel az államok közötti választottbíráskodás és az államok közötti választottbíráskodás, valamint a befektetők és államok közötti választottbíráskodás fogalmilag „nemzetközi”: ezek a választottbírósági eljárások minden esetben legalább két államhoz kapcsolódnak.

A választottbíráskodás definíciója alapján úgy tűnhet, hogy a választottbíráskodás fogalmilag csak önkéntes lehet: a választottbíráskodás alapja a felek kölcsönös megegyezése, és az, hogy hozzájárulnak­e a jogvita választottbírósági úton történő rendezéséhez, mindkét fél szabad elhatározáson alapuló döntése. Csakhogy nem mindig ez a helyzet: vannak olyan sajátos esetek, amikor a fél tényleges hozzájárulása hiányzik, de mégis úgy kell tekinteni, hogy

16 Xxxx Xxxxx in Bányai / Nagypál (2015), pp. 1­2.

17 Lásd Csehi in Polgári Jog 2019/9­10, para. 11, aki szerint „[a] választottbíráskodást mint teljes egészében magántevékenységet nem vehetjük ki az állam szabályozása alól, az nem helyezhető jogi légüres térbe, egy jogi ’senkiföldjére’, hiszen még a nyílt tengeren is vannak szabályok”.

18 Lásd EBH2008. 1794, ahol a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy „[a]z állam azonban a Választottbíróság döntéseit csak akkor ismeri el és hajtja végre, ha a választottbírósági eljárásban a jogvita igazságos eldöntésének eljárási feltételeit biztosították és ezt be is tartották”.

19 Xxxx Xxxx (2012), p. 271, para. 677 és Xxxx (2017), p. 324, para. 684.

az illető elfogadta a választottbíróság hatáskörét,20 és olyan esetek is vannak, amikor jogszabály kötelezi a feleket a jogvita választottbíróság elé utalására. A választottbíráskodás utóbbi fajtáját általában kényszerű választottbíráskodásnak nevezzük.

A választottbíráskodásnak két alapvető formája létezik: az eseti (ad hoc) és az állandó választottbíráskodás. A választottbíráskodás archetípusa az eseti választottbíráskodás. A felek autonómiájának elve szerint a felek szabadon eldönthetik, hogy a vitáikat állami bíróságok helyett választottbíróság elé akarják­e utalni, és ha a választottbíráskodás mellett döntöttek, akkor szabadon választhatnak az eseti és az állandó választottbíráskodás közül.

A választottbíráskodás alapjára (a felek választottbírósági szerződése) és tartalmára (az állami bírósági ítéletekkel azonos módon végrehajtható ítélethez vezető eljárás) tekintettel két szélsőséges elmélet létezik a választottbíráskodás jogi természetét illetően: a „szerződéses” (anyagi jogi) elmélet és a „hatásköri” vagy „ítélet központú” (eljárásjogi) elmélet.21 A választottbíráskodás valójában egy vegyes, szerződéses és eljárási elemeket is magában foglaló jogintézmény. „A választottbíráskodás szerződéses konstrukció”,22 de „a ’választottbíráskodásnak’ lényegi sajátossága az ’igazságszolgáltatási’ jellege” is,23 ami a választottbírósági eljárást több szempontból is nagyon hasonlóvá teszi az állami bíróságok eljárásához. A választottbíráskodás ennek megfelelően egy az anyagi és az eljárási jog határán elhelyezkedő hibrid jogintézmény: míg a választottbíráskodás egyes elemei szerződéses jellegűek és ennek megfelelően a szerződési jog által szabályozottak, addig más elemei hatásköri (eljárási) jellegűek és ennek megfelelően az eljárási jog által szabályozottak.24

Az a kérdés, hogy a választottbíráskodás eljárási jogi vagy anyagi jogi jogintézmény­e, felvet egy további alapvető kérdést is: a választottbíráskodás magánjogi vagy közjogi jogintézmény? A kereskedelmi választottbíráskodás egyértelműen magánjogi jogintézmény,25 hiszen a kereskedelmi választottbíráskodás joga „egymásnak mellérendelt jogalanyok jogait és kötelezettségeit” szabályozza:26 a választottbírók nem gyakorolnak közhatalmat, az a joguk, hogy a felek felett igazságot szolgáltassanak, azon alapul, hogy a felek kölcsönös megegyezésükkel alávetik magukat a választottbírósági eljárásnak. Az államnak a

20 Kivételt képeznek a jogi személy létesítő okiratába foglalt választottbírósági kikötések (l. pl. 2013­ as Ptk. 3:87. §), vagy az egyoldalú jogügylettel, pl. végrendeletben kikötött választottbírósági eljárás (l. pl. német Pp. 1066. §). Szintén példaként hozhatóak fel azok az esetek, amikor a választottbírósági szerződést alá nem író személy is kötve van a választottbírósági kikötéshez a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás esetjogában kidolgozott doktrínák valamelyike alapján, pl. jogutódlás, átruházás, agency, harmadik személy javára szóló szerződés, a társasági jogalanyiság áttörése vagy alter ego elv, vállalatcsoport elv, estoppel. Xxxx X’Xxxxx (2012), pp. 48 et seqq. és Born (2009), pp. 1142­1205.

21 Lásd Battle in VLR (Jan. 1930), pp. 255­260, Schlosser (1989), pp. 28 et seqq. és Born (2009), pp. 185­187.

22 Steelworkers v Warrior & Gulf (U.S. S.C. 1960), at 582.

23 Born (2009), p. 247.

24 Olyan álláspont is létezik, miszerint a választottbíráskodás nem szerződéses, nem is hatásköri és nem is hibrid, hanem „autonóm”, annak tisztázása nélkül, hogy ennek a minősítésnek mik a következményei. Lásd Born (2009), p. 187.

25 Lásd szintén Magyary (1913), pp. 7­8, 942. Magyary különbséget tesz a közjogi felhatalmazáson alapuló közjogi bíráskodás és a kizárólag magánjogi jogügyleten alapuló magánjogi bíráskodás között. Az előző a polgári per, az utóbbi a választottbíráskodás.

26 A magánjog fogalmához lásd Wörlen (2007), p. 4. A felek és a választottbírók viszonylatában az alá­fölérendeltség hiányához lásd Xxxxx in Jogtudományi Közlöny 2005/12, p. 497.

választottbíráskodásba való beavatkozása a támogatásra és a kontrollra szorítkozik, és ezért nem változtatja meg a kereskedelmi választottbíráskodás magánjogi természetét.

A választottbíráskodás jogi természetét vizsgálva van még egy olyan kérdés, amely gyakran felmerül: a választottbírósági eljárás teljes mértékben elszakítható bármely nemzeti jogtól, úgy anyagi jogi, mint eljárásjogi értelemben? Jelen pillanatban a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás „delokalizációja” nem több egy ambiciózus álomnál. Noha az az elképzelés, hogy „a nemzetközi választottbírósági ítéletek […] egyetlen állam jogrendszeréhez sem tartoznak” és „az érvényességüket [kizárólag] annak az államnak az alkalmazandó szabályai szerint kell megítélni, ahol az elismerésüket és végrehajtásukat kérik”, megjelent egyes jogrendszerekben és nemzetközi egyezményekben,27 ez távolról sem tekinthető egy világszerte érvényesülő megközelítésnek. Sőt mi több: a valódi „delokalizáció” csak akkor válhatna realitássá, ha a végrehajtási szakaszban alkalmazott standardok, ideértve a közrendi fenntartást is, a világon mindenhol egységesek lennének. Jelenleg biztosan nem ez a helyzet, és rendkívül kérdéses, hogy a nemzetközi választottbíráskodás valaha is el fogja­e érni a fejlődésnek ezt az ideális állapotát.

2.2. A választottbíráskodás emberi jogi aspektusai és alkotmányjogi alapjai

Az Európai Emberi Xxxx Xxxxxxx (a továbbiakban: EJEB) szerint a felek választottbírósági vitarendezésnek történő önkéntes alávetése az 1950­es Római Egyezmény 6. cikk (1) bekezdésében biztosított eljárási garanciákról való elfogadható lemondás, feltéve, hogy az alávetés egyértelmű, tájékozott beleegyezésen alapul és nem érint közérdeket.28 A választottbírósági szerződés a bírósághoz fordulás jogáról, a törvény által létrehozott bírósághoz való jogról és a nyilvános tárgyaláshoz való jogról történő lemondás, de a 6. cikk

(1) bekezdése magában foglal olyan minimumgaranciákat is, amelyekről nem lehet lemondani, még a vita választottbíróság elé utalásával sem. Ilyen minimumgarancia a meghallgatáshoz való jog, a felekkel szembeni egyenlő bánásmód, valamint az eljáró fórum függetlensége és pártatlansága.29

Ami az állam választottbíráskodás feletti kontrollját illeti, az EJEB arra a megállapításra jutott, hogy a 6. cikk (1) bekezdése nem kívánja meg a Szerződő Államoktól azt, hogy érvénytelenítési eljárásokat hozzanak létre.30 A választottbírósági ítélet elismerésekor és végrehajtásakor azonban az állami bíróságoknak gyakorolniuk kell egy bizonyos mértékű kontrollt a választottbírósági eljárás tisztességességével és jogszerűségével kapcsolatban.31 A végrehajtási szakaszban relevanciával bír egy másik, az 1950­es Római Egyezményben biztosított garancia is: az 1. számú Jegyzőkönyv 1. cikkében garantált tulajdonhoz való jog. A

27 Lásd a francia Semmítőszék (Cour de Cassation) döntését in Putrabali v Rena Holding et al. (Cour de Cass. 2007). A választottbírósági ítéletnek a választottbíráskodás helye szerinti jogtól való (részleges) elszakítására vonatkozó törekvéshez lásd a Genfi Egyezmény IX. cikkét.

28 Xxxx Xxxxxxxx v Sweden (ECHR 1990) és Suovaniemi v Finland (ECtHR 1999). Lásd továbbá

Kodek in Liebscher / Xxxxxxxxxx / Rechberger (2012), p. 16, para. 1/35.

29 Lásd Nordström­Janzon v The Netherlands (ECHR 1996), Suovaniemi v Finland (ECtHR 1999). Lásd továbbá Kodek in Liebscher / Xxxxxxxxxx / Rechberger (2012), pp. 16­17, para. 1/38 és Xxxxxx in J Int’l Arb (2011), pp. 156­157.

30 Lásd Krausz in J Int’l Arb (2011), p. 158.

31 Lásd Schiebler v Germany (ECHR 1991) és Boss Söhne v Germany (ECHR 1991).

(végrehajtható tartalmú) választottbírósági ítéletben megítélt követelést az EJEB „tulajdonnal”

tekinti.32

Magyarország Alkotmánybíróságának (a továbbiakban: AB) a gyakorlata sok hasonlóságot mutat az EJEB gyakorlatával. Az AB esetjoga alapján a választottbíráskodásnak három alkotmányos pillére van:33

­ Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) XXVIII. cikk (1) bekezdése a bírósághoz fordulás jogáról [a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 57. § (1) bekezdése];

­ az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése és 25. cikk (7) bekezdése34 az állami bíróságok által végzett igazságszolgáltatásról és a jogalkotó felhatalmazásáról olyan törvények megalkotására, amelyek egyes jogvitákban más szervek eljárását is lehetővé teszik [az Alkotmány 45. § (1) bekezdése];35 és

­ az Alaptörvény M) cikke a piacgazdaság három alapvető eleméről – a foglalkoztatás, a vállalkozás és a verseny szabadságáról –, amely a szerződéses szabadság alkotmányos gyökere [az Alkotmány 9. § (1) bekezdése].36

A fenti alkotmányos rendelkezésekre támaszkodva az AB számtalan esetben megerősítette, hogy a felek választottbírósági szerződése a bírósághoz fordulás jogáról való lemondás, és hogy ez a lemondás alkotmányos szempontból általában elfogadható. Az AB a választottbírósági kikötést egyértelműen szerződésnek minősítette, olyan szerződésnek, amely mind anyagi jogi, mind eljárásjogi elemeket tartalmaz, és amelynek a megkötése, valamint a tartalmának a meghatározása a felek önrendelkezési jogának és szerződéses szabadságának a körébe tartozik.37 Abból, hogy az AB szerint a választottbíráskodás alapja az önrendelkezési jog és a szerződéses szabadság, az következik, hogy – az EJEB­hez hasonlóan – az AB is a választottbíráskodás lényegi elemének tekinti a felek alávetésének az önkéntes jellegét.38

Az EJEB esetjogával összhangban az AB is megállapította, hogy a bírósághoz fordulás jogáról a választottbírósági szerződés megkötésével történő lemondás egyúttal az állami bíráskodáshoz fűződő eljárási garanciákról történő lemondással is jár. Ezen eljárási garanciák

32 Lásd Stran Greek v Greece (ECtHR 1994), Regent v Ukraine (ECtHR 2008) és Sedelmayer v Germany (ECtHR 2009).

33 Lásd szintén Boronkay / Xxxxxxxx in MTA Law Working Papers 2015/12, p. 10 és Xxxx in DJM/OTDK 2005, III. pont, 1. xxxxxx. Az AB esetjogának átfogó, de kritikátlan bemutatásához lásd Xxxxxx / Xxxx in Kecskés / Tilk (2018), pp. 143­153.

34 2012. január 1. és 2013. április 1. között 25. cikk (6) bekezdés.

35 Az Alkotmány nem tartalmazott az Alaptörvény 25. cikk (7) bekezdéséhez hasonló kifejezett rendelkezést, de kifejezetten rögzítette az igazságszolgáltatás állami monopóliumát.

36 Lásd 3192/2012 (VII. 26.) AB határozat. Ebben a határozatában az AB megerősítette, hogy a szerződési szabadsággal kapcsolatban az Alkotmány hatálya alatt kialakított gyakorlata [13/1990 (VI. 18.) AB határozat] az Alaptörvény hatálya alatt továbbra is irányadó. A szerződési szabadsággal kapcsolatos, az Alkotmány hatálya alatt született esetjogból lásd továbbá 32/1991 (VI. 6.) AB határozat.

37 Lásd 604/B/1990 AB határozat, 1282/B/1993 AB határozat, 388/D/1999 AB határozat, 657/B/2002 AB határozat, 569/D/2005 AB határozat, 1036/D/2005 AB határozat, 3118/2013 (VI. 4.) AB végzés, 3116/2015 (VII. 2.) AB végzés, 3263/2015 (XII. 22.) AB végzés, 3108/2016 (VI. 3.) AB végzés, 3174/2017 (VII. 14.) AB végzés, 3265/2017 (X. 19.) AB határozat és 3385/2019. (XII. 19.) AB végzés.

38 For an explicit confirmation of this finding, see 3174/2017 (VII. 14.) AB végzés.

közül az AB a legnagyobb hangsúlyt a jogorvoslathoz való jogra helyezte,39 amit az 1950­es Római Egyezmény nem tartalmaz, és ezért az az EJEB vonatkozó gyakorlatában egyáltalán nem jelenik meg. Noha kevésbé explicit módon, de az AB gyakorlatából is kitűnik az, hogy a felek választottbírósági eljárásnak történő alávetése nem jelent teljes lemondást az Alkotmány és az Alaptörvény által biztosított eljárási garanciákról, és hogy a választottbíráskodás felett az állam bizonyos mértékben kontrollt gyakorol. Az AB esetjoga azonban azokkal a minimum garanciákkal kapcsolatban, amelyekről nem lehet lemondani, nem annyira kidolgozott, mint az EJEB esetjoga. Amint azt az elmúlt évtizedben hozott döntések sorozata mutatja, az AB az eddigiekben meglehetősen vonakodott attól, hogy vizsgálja, a választottbírók betartották­e az olyan eljárási minimum garanciákat, mint például a tisztességes eljáráshoz való jog.40

A választottbíróságok – ideértve mind a választottbírósági tanácsokat, mind pedig az állandó választottbíróságokat – és az állami bíróságok közötti különbségtétel viszont sokkal erőteljesebben jelen van az AB gyakorlatában, mint az EJEB gyakorlatában. E tekintetben az AB esetjogában megfigyelhető egy érdekes vonulat: az AB a választottbíráskodás és az állami bíráskodás között nemcsak szervezeti, hanem funkcionális szempontból is különbséget tesz, és a választottbíráskodást „igazságszolgáltatási jellegű, de nem ítélkező (non judicial) tevékenységnek” tekinti.41

Az AB esetjogának az áttekintő értékelése alapján megállapítható, hogy Magyarországon a választottbíráskodás egy bizonyos fokú alkotmányos védelemben részesül – vagy ahogyan arra egyes szerzők rámutatnak, „a választottbírósági út kikötésének joga alkotmányos jogokból is levezethető”42 –, a választottbíráskodáshoz való alapvető jog azonban nem létezik.

2.3. Nemzetközi választottbíráskodás

Általánosságban véve a nemzetközi választottbíráskodás olyan választottbíráskodás, „amely valamilyen módon átível a nemzeti határokon”.43 A nemzetközi választottbíráskodásnak nincs globálisan elfogadott definíciója. Az, hogy a választottbíráskodás nemzetközinek minősül­e, az alkalmazandó jogtól függ.

A választottbíráskodás nemzetközi, illetve hazai jellegének alapvető jelentősége van az UNCITRAL Modelltörvény szempontjából, tekintettel arra, hogy a Modelltörvény kizárólag a nemzetközi választottbíráskodásra alkalmazható.44 Az UNCITRAL Modelltörvény 1. cikk (3) bekezdése olyan komplex fogalommeghatározást tartalmaz a nemzetközi választottbíráskodással kapcsolatban, amely több különböző megközelítést ötvöz: a felek honossága (üzletvitelének a helye), a jogvita sajátosságai, a választottbíráskodás helye és a

39 Lásd 604/B/1990 AB határozat, 1282/B/1993 AB határozat, 388/D/1999 AB határozat, 657/B/2002 AB határozat, 569/D/2005 AB határozat, 1036/D/2005 AB határozat, 3004/2012 (VI. 21.) AB végzés, 3118/2013 (VI. 4.) AB végzés és 3240/2013 (XII. 21.) AB végzés.

40 Lásd 3348/2012 (XI. 19.) AB végzés, 3240/2013 (XII. 21.) AB végzés és 3108/2016 (VI. 3.) AB

végzés. Ezekben az esetekben az AB következetesen úgy foglalt állást, hogy nincs hatásköre arra, hogy vizsgálja a választottbírósági eljárás tisztességességét. Az érvénytelenítési pert lefolytató bíróság jogosult olyan eljárási szabálytalanságok megállapítására, amelyek a tisztességes eljárás sérelmének alkotmánybírósági megállapítását lehetővé tehetik.

41 Lásd 95/B/2001 AB határozat, 339/B/2003 AB határozat, 1245/B/2011 AB határozat, 3244/2014 (X. 3.) AB határozat, 3116/2015 (VII. 2.) AB végzés és 3263/2015 (XII. 22.) AB végzés.

42 Boronkay / Xxxxxxxx in MTA Law Working Papers 2015/12, p. 13. Lásd továbbá Kecskés in Kecskés / Tilk (2018), p. 105.

43 Blackaby / Partasides / Redfern / Xxxxxx (2009), p. 8, para. 1.22.

44 Lásd az UNCITRAL Modelltörvény 1. cikk (1) bekezdését.

felek autonómiája.45 Ennek köszönhetően az UNCITRAL Modelltörvény hatálya az esetek nagyon széles körére terjed ki.

Az 1994­es Vbtv., ami az UNCITRAL Modelltörvény eredeti, 1985­ös szövegének az átültetése

volt,46 hasonló megközelítést alkalmazott, mint az UNCITRAL Modelltörvény, két kivétellel:

­ Az 1994­es Vbtv. [47. § (1) bekezdés] nem vette át az UNCITRAL Modelltörvény 1. cikk (3) bekezdés c) pontját. Ennek következtében az 1994­es Vbtv. hatálya alatt a feleket nem illette meg az a szabadság, hogy a választottbíráskodást megállapodásukkal nemzetközivé tegyék.47

­ Az UNCITRAL Modelltörvény 1. cikk (3) bekezdés b) pont (i) alpontja a választottbíráskodásnak a felek által a választottbírósági szerződésben vagy a választottbírósági tanács, illetve az állami bíróság által a választottbírósági szerződés alapján meghatározott helyére utal. Ezzel szemben az 1994­es Vbtv. 47. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szűkebb megközelítést alkalmazott: kizárólag akkor volt alkalmazható, ha a felek kifejezetten meghatározták a választottbíráskodás helyét a választottbírósági szerződésben.48

Az 1994­es Vbtv. szerint a választottbíráskodás alaptípusa a hazai eseti választottbíráskodás volt. Ha a választottbíráskodás nemzetközinek minősült az 1994­es Vbtv. értelmében, az azt jelentette, hogy a választottbíráskodásra a törvény VI. Fejezetének a speciális szabályait kellett alkalmazni.49

A hatálybalépése (2018. január 1.) és 2018. augusztus 7. között a 2017­es Vbtv. a 3. § (1)

bekezdés 2­4. pontjaiban az UNCITRAL Modelltörvény 1. cikk (3) és (4) bekezdésének szó szerinti fordítását tartalmazta,50 az üzletvitel helyének rendkívül széles meghatározásával. 2018. augusztus 8. napjával azonban a 3. § (1) bekezdés 2­4. pontjait a jogalkotó hatályon kívül helyezte (a 2017­es Vbtv.­t 2018. augusztus 8. napjával módosító rendelkezések51 a továbbiakban: 2018­as Vbtv. módosítás). Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi választottbíráskodás fogalmát a jogalkotó törölte a 2017­es Vbtv.­ből.

Mivel a 2017­es Vbtv. nem tesz különbséget a nemzetközi és a hazai választottbíráskodás között, nem szentel külön fejezetet azoknak a szabályoknak, amelyek kizárólag a nemzetközi választottbíráskodásra alkalmazandóak. Ugyanez volt a helyzet a 2018­as Vbtv. módosítás előtt is. Az 1994­es Vbtv. nemzetközi választottbíráskodásra vonatkozó rendelkezéseinek a többségét ugyanakkor néhány – kisebb­nagyobb – módosítással átvette az új törvény. A nemzetközi választottbíráskodás fogalommeghatározásának a hiánya és az a körülmény, hogy a 2017­es Vbtv. szabályainak a hazai és nemzetközi választottbíráskodásra történő alkalmazása tekintetében semmiféle különbségtételt nem tartalmaz az új törvény, minden

45 Lásd Blackaby / Partasides / Redfern / Hunter (2009), p. 9, para. 1.22 és p. 12, para. 1.30.

46 Lásd az 1994­es Vbtv.­hez fűzött Miniszteri Indokolás Általános Részének 2. pontját. Lásd továbbá

Boronkay / Xxxxxxxx in MTA Law Working Papers 2015/12, pp. 11­12, Csőke in Magyar Jog 2014/12,

p. 721, és, kritikai nézőpontból, Xxxxx in FS Mezey (2013), p. 374 és Xxxxx in FS Németh II (2013), p.

510.

47 Lásd Xxxxx in Xxxxxxxxxx (2005), pp. 650­651 és Timár in Xxxxxx / Xxxxx (2014), p. 653.

48 Lásd az 1994­es Vbtv. 46­48. §­aihoz fűzött Miniszteri Indokolást.

49 Lásd az 1994­es Vbtv.­hez fűzött Miniszteri Indokolás Általános Részének 2. pontját. Lásd továbbá Csehi in Polgári Jog 2019/9­10, para. 12, Éless in Magyar Jog 2015/4, p. 240, Benke in Gazdaság és Jog 2001/3, X. xxxx, 3. xxxxxx, Xxxxxxx in Petrik (2016), § 46.

50 Lásd Csehi in Polgári Jog 2019/9­10, para. 12.

51 Lásd az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvény 47. §­át (a továbbiakban: Üzleti titoktv.).

bizonnyal érdekes eseteket és kihívásokat fog eredményezni a választottbíróságok és az állami bíróságok számára.

A német és az osztrák jog átültette az UNCITRL Modelltörvényt. Ezekben a jogrendszerekben azonban az UNCITRAL Modelltörvényből átvett rendelkezések nemcsak a nemzetközi, hanem a hazai választottbíráskodásra is alkalmazandóak. Sőt mi több: a 2017­es Vbtv.­hez hasonlóan sem a német, sem az osztrák jog nem tartalmaz fogalommeghatározást a nemzetközi választottbíráskodással kapcsolatban, illetve olyan szabályokat, amelyek kifejezetten és specifikusan a nemzetközi választottbíráskodásra lennének szabva.52

A francia jog a dualista megközelítést alkalmazza, különbséget téve a hazai és a nemzetközi választottbíráskodás között. A francia jog alapján a választottbíráskodás hazai vagy nemzetközi jellege a vita tárgyától (természetétől) függ. A francia polgári perrendtartás (a továbbiakban: francia Pp.) 1442. cikke a nemzetközi választottbíráskodás fogalmát rendkívül tágan, olyan választottbíráskodásként határozza meg, amely „nemzetközi kereskedelmi érdekeket érint”.53

A svájci jog szintén a dualista megoldást alkalmazza. A hazai és nemzetközi választottbíráskodás közötti különbségtételt az a körülmény is tükrözi, hogy a választottbíráskodás két típusát két külön törvény szabályozza.54 A svájci jog által a nemzetközi választottbíráskodás definíciójával kapcsolatban elfogadott megközelítés a felek honosságára (lakóhely, szokásos tartózkodási hely vagy székhely) fókuszál, de a felek autonómiája is szerepet játszik, mivel a választottbíráskodásra alkalmazandó mindkét svájci szabályozás úgy rendelkezik, hogy a feleknek lehetőségük van arra, hogy megállapodásukkal a választottbírósági eljárásra a másik szabályozás alkalmazását kössék ki.55

2.4. A felek autonómiája mint a választottbíráskodás vezérelve

A felek autonómiájára a választottbíráskodás „vezérelveként” szoktak hivatkozni.56 A „felek autonómiája” kifejezésen általában a felek azon szabadságát értik, hogy a felek meghatározhatják a választottbíróság által alkalmazandó eljárási szabályokat. A doktori értekezésemben bemutattam azt, hogy a felek autonómiája a választottbíráskodásban ennél sokkal komplexebb, több rétegű fogalom, ami „számos olyan aspektust magában foglal, amelyet modern demokratikus társadalmunkban a legtágabb értelemben vett

„magánautonómiaként” (alkotmányjogi értelemben vett önrendelkezési jogként) emlegetünk”.57

A magánautonómia és a felek autonómiája kifejezéseket gyakran egymás szinonimájaként használják. Ez nem helyes, mivel a két kifejezés két eltérő fogalmat takar. A legtágabb értelemben vett magánautonómia az önrendelkezéshez való alkotmányos jogot jelenti.58 A tágabb értelemben vett magánautonómia az egyén azon jogát jelenti, hogy a magánviszonyai, azaz a magánjog által szabályozott életviszonyai tekintetében meghozhatja a saját

52 Lásd Xxxxxx in Liebscher / Xxxxxxxxxx / Rechberger (2012), pp. 36­37, para. 2/6 és különösen

17. lábjegyzet.

53 A 2011­es reform előtt ugyanezt a definíciót a francia Pp. 1492. cikke tartalmazta.

54 Vö. a svájci Pp. 1(d), 61 és 353­399 cikkeit és a svájci nemzetközi magánjogi törvény (a továbbiakban: svájci Nmjtv.) 1(e), 7, 176­194 cikkeit.

55 Lásd svájci Nmjtv. 176. cikk (2) bekezdését és a svájci Pp. 353. cikk (2) bekezdését.

56 Lásd Blackaby / Partasides / Redfern / Hunter (2009), p. 365, para. 6.08.

57 Timár in FS Xxxxxxx (2013), p. 930.

58 Németül: Selbstbestimmungsrecht, angolul: right to self­determination.

választásait és döntéseit. Ez a tágabb értelemben vett magánautonómia mind a szűkebb értelemben vett magánautonómiát (a továbbiakban: magánautonómia), mind pedig a felek autonómiáját magában foglalja.59 A magánjogban (különösen a szerződési jogban) a feleket magánautonómia illeti meg, a nemzetközi magánjogban pedig a felek autonómiájának az előnyeit élvezhetik. A felek autonómiája kevésbé korlátozott, mint a magánautonómia:60 a felek autonómiájának korlátjait gyakorlatilag csak a feltétlen alkalmazást kívánó szabályok, valamint a közrendi követelmények képezik.61

A magánautonómia polgári eljárásjogi leképeződése a rendelkezési elv.62 Ez az elv azt jelenti, hogy a felek az eljárásról és az eljárás tárgyává tett anyagi jogi igényekről rendelkezhetnek.63 A feleket megillető autonómia eljárási kérdésekben korlátozottabb, mint az anyagi jogi kérdésekben.

A felek autonómiája a nemzetközi választottbíráskodásban a felek arra vonatkozó szabadságaként ragadható meg, hogy a vitáikat választottbíróság elé utalják és „a konkrét választottbírósági eljárást a szerződéses kapcsolatuk szükségleteihez igazítsák”.64 Ez a szabadság a tágabb értelemben vett magánautonómia mindhárom elemét egyesíti magában: a magánautonómiát, a felek autonómiáját és a rendelkezési elvet. Ez azt jelenti, hogy a felek autonómiája a nemzetközi választottbíráskodásban általában tágabb, mint az állami bíróság eljárásában. Az autonómia tágabb terjedelme logikusan következik abból a tényből, hogy a választottbíráskodás egész intézménye a felek autonómiáján alapul:65 a választottbíráskodás a feleknek azon a választásán alapul, hogy a jogvitájukat állami bíróság helyett választottbíróság elé utalják,66 ami már önmagában is az autonómiájuk kifejeződése.

A felek autonómiája a nemzetközi választottbíráskodásban a felek alábbi szabadságait foglalja magában:

­ kiszerződhetnek az állami bíróságok hatásköre alól (azaz választottbírósági szerződést köthetnek);

­ választhatnak az eseti és az állandó választottbíráskodás közül és az utóbbi esetben az általuk választott állandó választottbíróságra ruházhatnak bizonyos jogokat (pl. a választottbírók kijelölésének a jogát);

­ meghatározhatják a választottbíráskodás helyét;

­ meghatározhatják a választottbíráskodás nyelvét;

­ megválaszthatják az alkalmazandó jogokat, ideértve a vita érdemére irányadó jogot, a választottbírósági szerződésre irányadó jogot és az eljárásra alkalmazandó jogot is;

­ meghatározhatják a választottbírósági tanács összetételére irányadó szabályokat és a tanács összetételét;

59 Lásd Timár in FS Xxxxxxx (2013), p. 931.

60 Lásd Hartenstein (2000), p. 32.

61 Lásd pl. a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, Rómában, 1980. június 19­ én aláírásra megnyitott egyezmény (a továbbiakban: 1980­as Római Egyezmény) 7. és 16. cikkét és a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK rendelet (a továbbiakban: Róma I Rendelet) 9. és 21. cikkét.

62 Németül: Dispositionsfreiheit or Dispositionsmaxime, angolul: party disposition. Lásd Hartenstein (2000), p. 18; Xxxxxx (2010), p. 107, para. 311.

63 A rendelkezési elv hiányos és pontatlan törvényi definíciójához lásd a 2016. évi Pp. 2. § (1)

bekezdését.

64 Garnett / Xxxxxxx / Waincymer / Xxxxxxx (2000), p. 3.

65 Lásd Timár in FS Xxxxxxx (2013), p. 933 és Xxxxx in Somssich (2021), p. 183.

66 Lásd Garnett / Xxxxxxx / Xxxxxxxxx / Xxxxxxx (2000), p. 3.

­ meghatározhatják a választottbíróság által alkalmazandó eljárási szabályokat;

­ alakíthatják az eljárást az alkalmazandó eljárási szabályok adta kereteken belül (pl. lezárhatják az eljárást egyezségkötéssel).67

A feleknek a választottbírósági eljárásra irányadó jog megválasztására vonatkozó szabadsága jelentős hatással bír a választottbírósági szerződésre irányadó jogokra. Ennek a szabadságnak a gyakorlása ugyanis a választottbíráskodás helyének a megduplázódásához vezet azáltal, hogy „elszakítja a kapcsot a választottbíráskodás [fizikai] helye és a lex arbitri között”.68 A választottbírósági eljárásra alapvetően a választottbíráskodás helye szerinti jogot kell alkalmazni (lex loci arbitri).69 Ennek megfelelően a választottbíráskodás helyének a joga határozza meg azt, hogy a felek kiszerződhetnek­e az adott jog által megszabott törvényi keretek közül. A nemzeti választottbírósági törvények többsége, ideértve a magyar jogot is, nem jogosítja fel a feleket kifejezetten arra, hogy megválasszák az alkalmazandó eljárásjogot. Ugyanez a helyzet az UNCITRAL Modelltörvénnyel is.70 Ezekben a jogrendszerekben a felek külföldi jog választására vonatkozó szabadsága és a jogválasztásuk joghatása arra korlátozódik, hogy a külföldi jog szabályai a lex loci arbitri diszpozitív szabályainak a helyébe lépnek.71 A felek azonban még azokban a jogrendszerekben sem lesznek jogosultak arra, hogy kiszerződjenek az egyenlő bánásmód és a meghallgatáshoz való jog feltétlen alkalmazást kívánó, lex loci arbitri által lefektetett követelményei,72 valamint a választottbíráskodás helyén működő „bíróságok alapvető ’külső’ támogatása és kontrolltevékenysége” alól,73 amelyek kifejezetten megengedik a feleknek külföldi eljárásjog választását [l. pl. a svájci nemzetközi magánjogi törvény 182. cikk (1) bekezdését].

2.5. A nemzeti választottbírósági törvények területi hatálya

A nemzeti választottbírósági törvények területi hatálya alapvető kérdés, amelynek jelentős kihatása van a nemzetközi választottbíráskodás jogi kereteire. A doktori értekezésemben rámutattam arra, hogy a magyar megoldás és a más jogrendszerek által alkalmazott, általánosan elterjedt megoldás között jelentős különbség van.

A legtöbb nemzeti választottbírósági törvény területi hatálya a választottbíráskodás helyéhez kötődik. A választottbíráskodás helye, székhelye, „situsa”, fóruma, a választottbírósági székhely74 vagy – ahogyan egyes jogrendszerekben nevezik – a választottbíróság székhelye75 az a hely, ahol a választottbírósági eljárást jogi értelemben lefolytatják. Meg kell különböztetni az eljárási cselekmények lefolytatásának a helyétől, ami azt a fizikai értelemben vett helyet jelenti, ahol a választottbíróság az eljárási cselekményeket

67 Lásd pl. Ujlaki in Kiss / Xxxxx (2003), p. 871.

68 Lásd Hill in ICLQ (2014), p. 527.

69 Lásd Kaufmann­Kohler in ICCA Congress Series (1998), p. 336; Blackaby / Partasides / Redfern / Hunter (2009), p. 180, para. 3.51.

70 Lásd az UNCITRAL Modelltörvény 19. cikk (1) bekezdését, a német Pp. 1042. § (3) bekezdését, az 1994­es Vbtv. 28. §­át, a 2017­es Vbtv. 30. §­át, az 1996­os angol Vbtv. 1. § b) pontját és 34. § (1) bekezdését. További részletekért lásd Xxxxxxxx / Schramm in Mistelis (2010), pp. 930­934.

71 Lásd Timár in FS Rüßmann (2013), p. 935.

72 Lásd a német Pp. 1042. § (1) bekezdését, a svájci Nmjtv. 182. cikk (3) bekezdését, az 1994­es Vbtv. 27­28. §­ait és a 2017­es Vbtv. 29­30. §­ait.

73 Born (2009) pp. 1299, 1322­1324.

74 Ezek a kifejezések egymás szinonimái és ugyanazt a fogalmat takarják. Lásd Hill in ICLQ (2014),

p. 519 és Csehi in Polgári Jog 2019/9­10, para. 3.

75 Lásd pl. az osztrák Pp. 577. §­át, a svájci Nmjtv. 176. cikkét és a svájci Pp. 353. cikk (1) bekezdését és 355. cikkét (németül: ‘Sitz des Schiedsgerichts’).

(pl. megbeszélések és tárgyalások) ténylegesen foganatosítja.76 A választottbíráskodás helye az a jogrendszer, amibe a választottbíráskodás beágyazódik – a választottbíráskodás „jogi értelemben vett otthona” vagy „jogi értelemben vett székhelye”77 –, vagyis az a jog, ami alapján a választottbírósági eljárás lefolytatásra kerül.

A felek autonómiája a választottbíráskodás helyének a megválasztására is kiterjed.78 Ez azt jelenti, hogy a legtöbb jog szerint a felek szabadon meghatározhatják a választottbíráskodás helyét.79 Ha a felek nem határozták meg a választottbíráskodás helyét, ezt a döntést rendszerint a választottbíróság fogja meghozni helyettük.80 Amennyiben a felek állandó választottbíráskodásnak vetették alá magukat, akkor a felek egyedi megállapodásától (ha volt ilyen) és az állandó választottbíróság eljárási szabályzatától függően elképzelhető, hogy az állandó választottbíróság lesz feljogosítva arra, hogy a felek helyett meghatározza a választottbíráskodás helyét.81 Az, hogy az állami bíróságok jogosultak­e a választottbíráskodás helyének a meghatározására (azaz kijelölésére) abban az esetben, ha azt a felek nem határozták meg és még az állandó választottbíróság, illetve a választottbírósági tanács sem állapította meg, a legtöbb jogrendszerben nincs kifejezetten szabályozva a nemzeti választottbírósági törvényekben.82 Az állami bíróságok kifejezett felhatalmazásának a hiányából az következne, hogy nem rendelkeznek ilyen jogosultsággal, hiszen az állami bíróságok elvileg csak akkor avatkozhatnak be a választottbírósági útra utalt ügyekbe, ha és amennyiben az alkalmazandó választottbírósági törvény erre kifejezetten felhatalmazza őket.83 Felmerülhetnek ugyanakkor olyan helyzetek, amikor a választottbíráskodás helyének az állami bíróság által történő meghatározása elkerülhetetlen.84

A nemzetközi jogalkotási gyakorlat alapján a nemzeti választottbírósági törvények általában

„extraterritoriális” rendelkezéseket is tartalmaznak. Ez azt jelenti, hogy a választottbírósági törvény egyes rendelkezéseit attól függetlenül alkalmazni kell, hogy a választottbíráskodás helye az adott országon belül vagy azon kívül található­e. Ezeknek a rendelkezéseknek a köre jogrendszerről jogrendszerre változó.

76 Xxxx Xxxxx in Polgári Jog 2018/7­8, paras 10­12 és 16­18.

77 Lásd Born (2009), pp. 1530, 1538­1540 és 1676, Zeiler (2006), pp. 27 és 203. Lásd továbbá Csehi

in Polgári Jog 2019/9­10, para. 5 és Xxxxx in Polgári Jog 2018/7­8, para. 11.

78 Lásd also Hill in ICLQ (2014), pp. 518, 521 és Csehi in Polgári Jog 2019/9­10, paras 1 és 15.

79 Lásd az UNCITRAL Modelltörvény 20. cikk (1) bekezdését, a német Pp. 1043. § (1) bekezdését és az osztrák Pp. 595. § (1) bekezdését. Lásd továbbá a Genfi Egyezmény IV. cikk (1) bekezdés (b) pont

(ii) alpontját.

80 Lásd az UNCITRAL Modelltörvény 20. cikk (1) bekezdését, a német Pp. 1043. § (1) bekezdését és az osztrák Pp. 595. § (1) bekezdését, a svájci Nmjtv. 176. cikk (3) bekezdését és a svájci Pp. 355. cikk

(1) bekezdését. Lásd továbbá a Genfi Egyezmény IV. cikk (3) bekezdését.

81 Egyes nemzeti jogok kifejezetten utalnak az állandó választottbíróság azon jogára, hogy a felek felhatalmazása alapján meghatározza a választottbíráskodás helyét. Lásd pl. az osztrák Pp. 595. § (1) bekezdését, a svájci Nmjtv. 176. § (3) bekezdését, a svájci Pp. 355. § (1) bekezdését és az 1996­es angol Vbtv. 3. § b) pontját. Más jogok nem tartalmaznak ilyen kifejezett rendelkezést, csak egy általános szabályt, miszerint a felek a(z eljárási) kérdésekre vonatkozó rendelkezési jogukat átruházhatják egy harmadik személyre, pl. egy állandó választottbíróságra. Lásd pl. az UNCITRAL Modelltörvény 2. cikk

d) pontját.

82 Lásd Born (2009), p. 1703.

83 Lásd az UNCITRAL Modelltörvény 5. cikkét, a német Pp. 1026. §­át, az osztrák Pp. 578. §­át, az 1994­es Vbtv. 7. §­át és a 2017­es Vbtv. 9. §­át.

84 Különösen ez a helyzet akkor, ha egy állami bíróságtól jogsegélyt kérnek a választottbíróság felállításához anélkül, hogy a felek a választottbíráskodás helyét meghatározták volna, illetve – állandó választottbíráskodás esetén – anélkül, hogy az állandó választottbíróságnak joga lenne meghatározni a választottbíráskodás helyét a felek helyett.

Az 1994­es Vbtv. területi hatálya jelentős vitát generált a magyar akadémiai és gyakorlati szakemberek körében. Az 1994­es Vbtv. 1. §­a szerint „[e] törvényt – eltérő rendelkezése hiányában – akkor kell alkalmazni, ha az eseti vagy állandó választottbíróság helye (székhelye) Magyarországon van”. Az 1994­es Vbtv. más rendelkezései részben eltérő kifejezéseket használtak: „a választottbíráskodás helye”, „a választottbíráskodásnak a választottbírósági szerződésben meghatározott helye” és „a választottbíróság székhelye”.85 Az 1. § homályos megszövegezése, az UNCITRAL Modelltörvény 1. cikk (2) bekezdésétől való eltérése és az 1994­es Vbtv. által alkalmazott kifejezések következetlensége miatt nem volt világos, hogy az 1994­es Vbtv. mely feltételek mellett volt alkalmazandó az állandó választottbíráskodásra. A szakirodalomban három álláspont jelent meg:

(i) „az eseti vagy állandó választottbíróság helye (székhelye)” kifejezést az 1994­es Vbtv. 1. §­ában helyesen a választottbíráskodás helyeként kellett értelmezni, függetlenül attól, hogy eseti vagy állandó választottbíráskodásról volt­e szó;86

(ii) az 1994­es Vbtv. területi hatályának a helyes értelmezése az volt, hogy a „helye” kifejezés kizárólag az eseti választottbíráskodásra vonatkozott, míg állandó választottbíráskodás esetén a releváns területi kapcsolóelv az állandó választottbíróság „székhelye” volt;87

(iii) „az eseti vagy állandó választottbíróság helye (székhelye)” kifejezés egyszerűen homályos volt, de lehetett úgy értelmezni, hogy az 1994­es Vbtv.­nek a választottbíráskodást szabályozó rendelkezései azokra az esetekre voltak alkalmazandóak, ahol a választottbíróság helye, azaz a választottbíráskodás helye Magyarországon volt – függetlenül attól, hogy a választottbíráskodás eseti vagy állandó volt­e –, ezzel szemben az állandó választottbíróságok működését szabályozó rendelkezések azokra az esetekre voltak alkalmazandóak, ahol az állandó választottbíróság székhelye Magyarországon volt.88

A 2017­es Vbtv. 1. § (1) bekezdésének az eredeti, 2018. január 1. és 2018. augusztus 7. között hatályban lévő megszövegezése szerint „[e] törvényt kell alkalmazni a választottbíráskodás során, ha az eljáró állandó választottbíróság székhelye vagy az eseti választottbíráskodás helye Magyarországon van”. Ebből a megfogalmazásból egyértelműen kitűnik, hogy a jogalkotó levonta a következtetéseket az 1994­es Vbtv. területi hatályával kapcsolatos vitákból és világossá akarta tenni, hogy a „helye” kifejezés az eseti választottbíráskodásra, a „székhelye” kifejezés pedig az állandó választottbíráskodásra vonatkozik. Csakhogy 2018. január 1. és 2018. augusztus 7. között számos olyan további rendelkezése volt a 2017­es Vbtv.­nek, amelyek nem követték ezt a dualista megközelítést, azaz az állandó választottbíróság székhelye és az eseti választottbíráskodás helye közötti különbségtételt, hanem egyszerűen csak „a választottbíráskodás helyére” utaltak.89 Az a körülmény, hogy a magyar választottbírósági törvény területi hatályának a meghatározása körében a jogalkotó választása a dualista megközelítésre esett, továbbá a 2017­es Vbtv. területi hatályának a referencia pontja (az állandó választottbíróság székhelye, illetve az eseti választottbíráskodás helye) nem volt összhangban a 2017­es Vbtv. már rendelkezéseinek a

85 Vö. az 1994­es Vbtv. 4. §­át, 31. § (1) bekezdését, 41. § (3) bekezdését, 46. § (2) bekezdését és

47. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontját.

86 Lásd Csőke in Magyar Jog 2014/12, pp. 722­723.

87 Lásd Éless in Magyar Jog 2015/4, pp. 240­241.

88 Lásd Timár in Németh / Xxxxx (2014), pp. 655­656.

89 Lásd a 2017­es Vbtv. 3. § (1) bekezdés 2. pontjának, 28. §­ának, 31. §­ának és 44. § (4)

bekezdésének a 2018. január 1. és 2018. augusztus 7. között hatályos szövegét.

referencia pontjával (a választottbíráskodás helye), súlyos következményekhez vezethetett a gyakorlatban azokban az esetekben, ahol a felek a jogvitáikat külföldi állandó választottbíróság eljárására utalták. Emiatt a szabályozást erős kritika érte, ami arra indította a jogalkotót, hogy módosítsa a 2017­es Vbtv.­t.90

A 2017­es Vbtv. 1. § (1) bekezdésének jelenleg hatályos szövege szerint „[e] törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a választottbíráskodás helye Magyarországon van”. Annak, hogy a választottbíráskodás eseti vagy állandó, az 1. § (1) bekezdésében meghatározott területi hatály szempontjából már nincs jelentősége, de továbbra is jelentősége van a 2017­es Vbtv. extraterritoriális rendelkezéseinek az alkalmazása szempontjából. A 2017­es Vbtv. 2018. augusztus 8. óta hatályos 1. § (2) bekezdése szerint, „[h]a nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik, a 9. §­t, a 10. §­t, a 26­28. §­t, a 40. §­t, az 53. §­t és az 54. §­t alkalmazni kell magyarországi székhelyű állandó választottbíróság eljárása esetén akkor is, ha a választottbíráskodás helye Magyarországon kívül van”.

Az új szabályozás alapján a külföldi állandó választottbíróság égisze alatt külföldön lefolytatott választottbírósági eljárásokra, amelyek esetében tehát a választottbíráskodás helye is külföldön van, az 1. § (2) bekezdése nem vonatkozik. Az 1. § (2) bekezdésében felsorolt extraterritoriális rendelkezések tartalmára és jelentőségére tekintettel (a választottbírósági szerződések, a választottbíróság által hozott ideiglenes intézkedések és a választottbírósági ítéletek elismerése és végrehajtása, jogsegély nyújtása) ez rendkívül problematikus. Az új szabályozással kapcsolatban további problémát jelent az, hogy a 2017­es Vbtv. 59. § (1)­(2) bekezdése kizárólagos hatáskört telepít a jelenleg működő négy magyar állandó választottbíróságra.91 A 2017­es Vbtv. 1. § (1) bekezdését figyelembe véve a négy magyar állandó választottbíróság kizárólagos hatásköréről szóló rendelkezések minden olyan esetben alkalmazandóak, amikor a választottbíráskodás helye Magyarországon van. Ezt lehet úgy értelmezni, hogy a külföldi állandó választottbíróságok nem folytathatnak le választottbírósági eljárásokat Magyarországon és hogy a felek ezzel ellentétes megállapodása semmis. Emiatt a két aggály miatt a magyar szabályozás továbbra sem felel meg a nemzetközi trendeknek.

3. A választottbírósági szerződés jogi természete

A választottbírósági szerződés általános megfogalmazásban a felek megállapodása, amellyel egy vagy több jogvitát választottbíróság elé utalnak. A vitának nem kell létező vitának lennie, ami már felmerült a felek között. A választottbírósági szerződés alapján választottbírósági útra utalt vitáknak azonban meghatározott jogviszonyból kell eredniük, ami rendszerint, de nem szükségszerűen egy anyagi jog által szabályozott szerződés. A felek olyan megállapodása, amellyel a jövőben köztük felmerülő összes jogvitát választottbírósági útra utalják egy konkrét jogviszonyra való utalás nélkül, a legtöbb jogrendszerben nem minősül választottbírósági szerződésnek: ez egy olyan megállapodás, ami kívül esik a választottbíráskodásra irányadó jogi szabályozás hatályán.92

90 Lásd pl. Xxxxx in Polgári Jog 2018/7­8, paras 29­75, Xxxxx in Eljárásjogi Szemle 2018/1, p. 3, Bodzási / Tanács in Fontes Iuris 2017/4, p. 46 és Bodzási in Bodzási (2018), p. 18.

91 A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság, a Sport Állandó Választottbíróság, az Agrárkamarai Választottbíróság és a Koncessziós Állandó Választottbíróság.

92 Lásd a New Yorki Egyezmény II. cikk (1) bekezdését, az UNCITRAL Modelltörvény 7. cikk (1)

bekezdését (1. opció) vagy 7. cikkét (2. opció), az 1994­es Vbtv. 5. § (1) bekezdését, a 2017­es Vbtv.

8. § (1) bekezdését, a német Pp. 1029. § (1) bekezdését, az osztrák Pp. 581. § (1) bekezdését. Ezzel

A nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás területén a választottbírósági szerződésnek két alapvető formája létezik: az általában „fő­”, „alap­” vagy „hordozó szerződésnek” nevezett anyagi jogi szerződésbe93 foglalt választottbírósági klauzula és a különálló választottbírósági szerződés.94 A már felmerült jogvitára vonatkozó választottbírósági szerződéseket, amelyek általában különálló szerződés formáját öltik, (franciául) compromise­nak vagy (latinul) compromissum­nak is hívjuk,95 a jövőbeli jogvitákra vonatkozó választottbírósági szerződéseket pedig, amelyeket általában a főszerződés foglal magában, (franciául) clause compromissoire­nak vagy (latinul) clausula compromissoria­nak.96 A választottbírósági szerződés fent említett két alapvető típusában közös az, hogy a felek kölcsönös megegyezése arról, hogy egy vagy több jogvitát választottbíróság elé utalnak, kifejezetten megjelenik. A választottbírósági szerződés a felek ráutaló magatartásával is létrejöhet: úgy is létrejöhet, hogy

„a kereseti kérelem vagy védekezés előadása során az egyik fél állítja a választottbírósági megállapodás létét és a másik fél azt nem vitatja”.97

A kontinentális és az angolszász jogrendszerek eltérő szerződés koncepciója ellenére a választottbírósági kikötést mindenhol szerződésként kezelik az állami bíróságok és a választottbíróságok. A választottbírósági szerződés megkötésével tipikus esetben mindkét fél aláveti magát a választottbíróság eljárásának és feladja az állami bírósághoz fordulás lehetőségét. Ez mindkét oldalon előnnyel és hátránnyal is jár és ezáltal megfelel az angolszász jogrendszerek consideration követelményének: a választottbírósági kikötés szerződésnek minősül az angolszász jogrendszerekben is, méghozzá anélkül, hogy minősített okiratba (deed) foglalnák.

Az, hogy a nem kizárólagos választottbírósági szerződések, amelyek nem zárják ki az állami bíróságok hatáskörét, választottbírósági szerződésnek tekinthetőek­e, ellentmondásos téma. A magyar bíróságok esetjoga nem egységes.98 Az 1994­es és a 2017­es Vbtv. rendelkezései alapján azonban, figyelembe véve a felek autonómiájának az elvét is és tekintettel arra, hogy a nem kizárólagos választottbírósági szerződéseket nehézség nélkül kezelni lehet a törvényi keretek között, a nem kizárólagos választottbírósági kikötéseket is választottbírósági szerződésnek lehet és kellene tekinteni, feltéve, hogy a felek nem kizárólagos választottbírósági szerződés megkötésére irányuló akarata egyértelműen rögzítésre kerül.

Annak ellenére, hogy a választottbíráskodás egyfajta igazságszolgáltatás és – mint olyan – egyenértékű az állami bíráskodással, a választottbírósági szerződés magánjogi szerződés: a választottbírósági eljárás egyetlen résztvevője sem gyakorol közhatalmat a másik felett. A választottbírósági eljárásban részt vevő felek egyenrangúak, egyik fél sincs fölérendelve a másiknak. Xxxxxxx igaz a felek és a választottbírósági tanács vagy az állandó

szemben az 1996­os angol Vbtv. 6. § (1) bekezdése a jövőbeli jogviták választottbíróság elé utalása esetén nem követeli meg a jogviszony meghatározását. Lásd also Born (2009), pp. 256­258.

93 Xxxx X’Xxxxx (2012), p. 195.

94 Lásd pl. a Genfi Egyezmény I. cikk (2) bekezdés a) pontját.

95 A ‘compromissum’ kifejezés eredetével kapcsolatban (com­promissum, „dupla ígéret”, ígéret a választottbírósági vitarendezésre szankció terhe mellett), lásd Born (2009), p. 25.

96 Lásd Benke in Gazdaság és Jog 2001/3, X. xxxx, 1. xxxxxx, és Bae / Xxx (2012), p. 56. Lásd továbbá Okányi (2009), p. 13 és Okányi in Xxxxx (2018), p. 2874, para. 7357.

97 Lásd az UNCITRAL Modelltörvény 7. cikk (5) bekezdését (1. opció).

98 Vö. BH1992. 48, BDT2005. 1207, BDT2013. 3028, 3/2013. számú PJE határozat,

Gfv.IX.30.328/2011/4 (Legfelsőbb Bíróság), 9.G.40.400/2017/12 (Fővárosi Törvényszék), hatályában

fenntartotta Gfv.VII.30.008/2018/11 (Kúria).

választottbíróság közötti jogviszonyra: a választottbírósági tanácsok és az állandó választottbíróságok nem állami szervek és nem gyakorolnak közhatalmat. Jogaik a felek kölcsönös megegyezéséből fakadnak.

A választottbírósági szerződés anyagi jogi, eljárásjogi vagy vegyes szerződésként való minősítése sokkal bonyolultabb kérdés. Az ún. eljárásjogi elmélet szerint, ami különösen erőteljesen van jelen a kontinentális jogrendszerekben, a választottbírósági szerződés egy kétoldalú eljárási cselekmény, az eljárásjogi szerződések (Prozessvertrag) altípusa, amit elsődlegesen az eljárásjog szabályoz.99 Az anyagi jogi elmélet szerint a választottbírósági szerződés egy anyagi jogi szerződés eljárásjogi joghatásokkal.100 Ez azt jelenti, hogy alapvetően az anyagi (szerződési) jog szabályozza. A vegyes elmélet szerint a választottbírósági szerződés anyagi jogi és eljárásjogi elemek elválaszthatatlan kombinációja, hasonlóan a perbeli egyezséghez.101 Ennek megfelelően a választottbírósági szerződés egyszerre eljárásjogi és anyagi jogi jogintézmény és e két aspektust nem lehet elkülöníteni egymástól. Ez az eljárásjog és az anyagi jog kumulatív alkalmazásához vezet.

Az én véleményem szerint helyesebb elfogadni egy dualista elméletet, amely szerint „[a] választottbírósági szerződésnek […] mind szerződéses, mind hatásköri jellege van. A szerződéses jellegét a felektől megkövetelt megállapodás adja. A hatásköri jellege abban nyilvánul meg, hogy hatáskört telepít a választottbíróságra”.102 A választottbírósági szerződésnek eljárásjogi és anyagi jogi joghatásai is vannak. Szerződésről lévén szó, alapvetően a szerződési jog általános szabályai irányadóak rá. Ha azonban a választottbíráskodás joga a választottbírósági szerződésnek egy szerződéses (anyagi jogi) elemére nézve speciális szabályt tartalmaz, akkor ezt a szabályt kell alkalmazni. A szerződési jog általános rendelkezéseinek az alkalmazása során mindazonáltal tekintettel kell lenni e szabályok alkalmazhatóságának a korlátjaira is, figyelembe véve a választottbírósági szerződés azon sajátos célját, hogy vitarendezési mechanizmust biztosítson, valamint mindazokat az eljárásjogi vonatkozásokat, amelyek ebből a speciális célból erednek. A választottbírósági szerződéssel kapcsolatos jogkérdések közül azokra, amelyek közvetlenül összefüggenek a választottbíróság vagy az állami bíróságok eljárásával, a választottbíráskodás jogának az eljárási szabályai irányadóak. Mindent egybevetve a választottbírósági szerződés egy adott elemének az eljárásjogi vagy anyagi jogi intézményként való osztályozása fontosabb, mint a szerződés egészének a minősítése.

A választottbírósági szerződés vélelmezetten független az alapszerződéstől. Ez azt jelenti, hogy a választottbírósági szerződés létrejöttét és érvényességét rendszerint függetlenül kell vizsgálni, és a főszerződés nem létezése, érvénytelensége vagy megszüntetése nem érinti automatikusan a választottbírósági szerződést. Mivel a függetlenség egy vélelem, bizonyítani lehet azt, hogy a főszerződés azonos okból a választottbírósági szerződés is nem létező,

99 Lásd Reithmann / Xxxxxxx (2004), p. 2214, para. 3218; BG, Xxxxxx v Schwyz, BGE 59 I 177 (1933), at 179; BGH, 10.12.1970, BB 1971, 369, para. 32, BGH, 03.12.1986, BGHZ 99, 143­150, para. 22, és BGH, 06.04.2009, BGHZ 180, 221­235, para. 17; OGH, 30.03.2009, 7 Ob 266/08f, p. 13; ‘Sojuznefteexport’ v Joc Oil (FTAC 1984), pp. 97 et seqq.

100 Oertmann in ZfdZP (1915), pp. 403­404; lásd továbbá a Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság korábbi döntéseit: BGH, 23.11.1972, NJW 1973, 191­191, para. 11 és BGH 22.05.1967, BGHZ 48, 35­ 46, para. 44. A magyar szakirodalomból lásd Fejes in Gazdaság és Jog 2005/4, p. 21, para. 5 és Ujlaki in Jogtudományi Közlöny 1991/9­10, pp. 224 et seqq.

101 Xxxx Xxxxxx (1998), pp. 579 és 43 et seqq. A többségi állásponttal ellentétben Xxxxxx tagadja a vegyes szerződések létezését és ezáltal a választottbírósági szerződés vegyes jellegét.

102 Xxx / Mistelis / Xxxxx (2003), p. 100, para. 6­2.

érvénytelen vagy megszűnt. Függetlensége ellenére a választottbírósági szerződés nem létezhet alapjogviszony nélkül, ezért egyúttal járulékos természetű is.

4. Érvényesség és arbitrabilitás

Az anyagi érvényesség, az alaki érvényesség, a szubjektív arbitrabilitás és az objektív arbitrabilitás a választottbírósági szerződés kikényszeríthetőségének a négy legfontosabb feltétele. E fogalmak jelentése, anyagi jogi vagy eljárásjogi jogkérdésként való minősítése, egymástól és más hasonló fogalmaktól való elhatárolása számos kérdőjelet felvet. A doktori értekezésemben igyekeztem tisztázni a fenti jogintézmények tartalmát és világosan elhatárolni őket egymástól a minősítés érdekében, ami minden kollíziós jogi elemzés legelső lépcsőfoka.

4.1. Anyagi érvényesség

A választottbírósági szerződés anyagi érvényességére a szerződési jog általános szabályai irányadóak,103 kivéve, ha van olyan speciális rendelkezés, amelyet egy nemzetközi egyezmény vagy az alkalmazandó nemzeti választottbírósági jog tartalmaz.104 Ez azt jelenti, hogy a választottbírósági szerződés anyagi érvényességére rendszerint ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint bármely más anyagi jogi szerződés anyagi érvényességére.105

Általános megfogalmazásban az érvényesség azt jelenti, hogy a szerződés képes a felek által kívánt joghatások kiváltására és ezáltal a szerződés (teljesítése) kikényszeríthető. A választottbírósági szerződés anyagi érvénytelensége olyan eseteket foglal magában, amikor a feleknek a választottbírósági eljárás kikötésére vonatkozó akarata vagy a választottbírósági szerződés kívánt joghatása eleve, azaz már a választottbírósági szerződés megkötésének az időpontjában is hibás, és ezért az alkalmazandó jog megfosztja a választottbírósági szerződést attól a képességétől, hogy kiváltsa a kívánt joghatásokat.

Az akarati hibákat vizsgálva először, a választottbírósági szerződés érvénytelen lehet például megtévesztés,106 tévedés, kényszer, fenyegetés vagy tisztességtelen befolyásolás miatt, az alkalmazandó jogtól függően.

Ami a kívánt joghatások hibáit illeti, a magyar szerződési jogi szabályokat példaként említve, az alábbi anyagi érvénytelenségi okok jöhetnek szóba egy választottbírósági szerződés esetén: jogszabályba ütközés (tilos szerződés), jóerkölcsbe ütközés, a vállalkozás és fogyasztó szerződésének jogsértő vagy tisztességtelen kikötései, lehetetlen szolgáltatás.

A választottbírósági szerződés anyagi érvényességének vannak bizonyos sajátosságai. Először is a választottbírósági kikötés függetlensége a választottbíráskodás jogának egy speciális anyagi jogi rendelkezése, amely szerint – egyebek mellett – vélelmezni kell azt, hogy a választottbírósági szerződést a főszerződés érvénytelensége nem érinti. Másodszor, mivel a választottbírósági szerződés vitarendezési eljárást biztosít és a választottbíróság

103 A német esetjogból lásd BGH, 06.04.2009, BGHZ 180, 221­235, para. 17. A magyar

szakirodalomból lásd Juhász in Xxxxx (2018), p. 2882, para. 7372 és Fejes in Gazdaság és Jog 2005/4,

p. 24, para. 9.

104 ‘Sojuznefteexport’ v Joc Oil (FTAC 1984), p. 98.

105 Különösen nyilvánvaló ez a U.S. Code Title 9, Chapter 1, § 2 rendelkezéséből, amely szerint a választottbírósági szerződés „érvényes, visszavonhatatlan és kikényszeríthető, kivéve, ha olyan körülmény áll fenn, amely jogszabály vagy az equity alapján a szerződés visszavonására ad okot”.

106 A magyar esetjogból lásd Gfv.X.30.296/2009/5 (Legfelsőbb Bíróság).

hatáskörének az alapja, a választottbírósági szerződés érvénytelenségének eljárásjogi következményei vannak. Az érvénytelenség legfontosabb következménye a választottbírósági hatáskörének a hiánya. A választottbíráskodás megfelelő működésének a biztosítása érdekében a választottbírósági szerződés érvénytelenségére vonatkozó kifogások eljárási (időbeli) korlátokhoz kötöttek, ami az anyagi jogi szerződésekre nem jellemző. Harmadszor, az elsődleges, hatásköri joghatásai miatt a választottbírósági szerződés érvénytelensége rendszerint előkérdésként merül fel egy más tárgyban folyó eljárás során. Mindazonáltal az is elképzelhető, hogy a választottbíróság érvénytelensége az eljárás főtárgya.107

A fenti sajátosságokra és különösen a választottbírósági szerződés eljárásjogi vonatkozásaira tekintettel az anyagi érvénytelenségnek az általános szerződési jog szerinti jogkövetkezményei nem alkalmazhatóak minden további nélkül a választottbírósági szerződésre: az in integrum restitutio nem jöhet szóba.

Az anyagi érvénytelenséget meg kell különböztetni az alábbi jogi fogalmaktól: nem létezés, hatálytalanság, nem teljesíthetőség, semmisség és betarthatatlanság. Ezeknek a kifejezéseknek a pontos jelentése és az anyagi érvénytelenség fogalmához való viszonya nem mentes a bizonytalanságoktól. Ennek az az oka, hogy a New Yorki Egyezmény által használt kifejezéseket az Egyezmény maga nem definiálja és a különböző nemzeti jogok más­más kifejezéseket használnak ugyanazoknak a helyzeteknek a leírására. További okot jelent az, hogy az Egyezmény és a nemzeti jogok által használt egyes kifejezéseket nehéz azonosítani a szerződési jog hagyományos fogalmaival. A bizonytalanságok ellenére az alábbiak teljes bizonyossággal megállapíthatóak:

­ egyértelmű a különbség a nem létezés és az anyagi érvénytelenség között;

­ az anyagi érvénytelenség következménye világos: az a bíróság, amely elé az érvénytelen választottbírósági szerződés tárgyát képező vitát utalták, nem fogja a vitát választottbírósági útra terelni, hanem meg fogja állapítani a hatáskörét a jogvita érdemi elbírálására;

­ azoknak az eseteknek a köre, amikor egy bíróság megtagadja a választottbírósági szerződés kikényszerítését az előtte indult eljárásban (azaz abban az esetben, ha a felek valamelyike keresetet indít egy állami bíróság előtt a választottbírósági szerződés ellenére), nem korlátozódik a nem létezés és az – anyagi vagy alaki – érvénytelenség eseteire.

4.2. Alaki érvényesség

Bizonyos jogügyletekhez csak akkor fűződnek joghatások, ha megfelelnek bizonyos alaki követelményeknek. Alaki követelmények nemcsak a szerződési jogban, illetve az anyagi jogban léteznek, hanem az eljárásjogban is. Az anyagi jog és az eljárásjog alaki követelményei jellemzően két célt szolgálnak:

(i) a jogügylet létezésének és tartalmának a bizonyítása; és

(ii) a jogügyletben részes félnek a védelme az elsietett cselekvéstől, valamint annak biztosítása, hogy a félben tudatosuljon az, hogy mi a jogügylet tartalma és mik a következményei.

107 Lásd pl. Gfv.VII.30.151/2014/4 (Kúria) és BH2018. 87.

A választottbírósági szerződésekkel szemben általában léteznek alaki követelmények, és a választottbírósági szerződéssel kapcsolatos legelterjedtebb alaki követelmény az írásbeli forma.108 Az, hogy az írásbeli formának való megfeleléshez milyen kritériumoknak kell teljesülniük, az alkalmazandó jogtól függ. Van azonban egy általános, a választottbírósági szerződéssel kapcsolatos alaki követelmények liberalizációjának az irányába mutató tendencia.109 Az alaki követelmények fent említett két célja a választottbírósági szerződés esetén is releváns.

A szerződési jog általános szabályai szerint a szerződés alaki hibái rendszerint orvosolhatóak. Ugyanez igaz a választottbírósági szerződésre is, de nem a szerződési jog általános szabályai, hanem a választottbíráskodás jogának speciális rendelkezései alapján. A legtöbb nemzeti választottbírósági törvényben van egy olyan szabály, miszerint írásban megkötött választottbírósági szerződésnek minősül az is, ha a kereseti kérelem vagy védekezés előadása során az egyik fél állítja a választottbírósági megállapodás létét és a másik fél azt nem vitatja.110

Annak a jogkövetkezménye, hogy a választottbírósági szerződés nem felel meg az alaki követelményeknek, rendszerint az érvénytelenség. Az alaki követelmények be nem tartásának azonban más elsődleges hatása is lehet. Egyes szabályozási rezsimek – nemzetközi egyezmények és nemzeti választottbírósági törvények – kizárólag írásbeli választottbírósági szerződésekre alkalmazhatóak.111 Ezekben az esetekben az írásbeliség követelményének való meg nem felelés elődleges hatása nem az érvénytelenség lesz, hanem az adott szabályozás alkalmazhatatlansága. Végül egyes nemzeti választottbírósági törvények megfogalmazása azt sugallja, hogy az írásbeli választottbíróági szerződés létezése kizárólag bizonyítási és nem érvénytelenségi kérdés.112

Az alaki érvénytelenséget meg kell különböztetni az alábbi jogi fogalmaktól: anyagi

érvénytelenség és nem létezés.

4.3. Szubjektív arbitrabilitás

A szubjektív arbitrabilitás vagy „rationae personae arbitrabilitás” az arbitrabilitás egyik oldala. A felek képességét jelenti arra, hogy a jogvitáikat választottbíróág elé utalják, azaz választottbírósági szerződést kössenek.113 Amennyiben valaki rendelkezik a választottbírósági szerződés megkötésére vonatkozó képességgel, úgy azzal a képességgel is rendelkezik, hogy a választottbírósági eljárásban fél legyen és az eljárásban részt vegyen. A legtöbb nemzeti

108 Lásd az UNCITRAL Modelltörvény 7. cikk (2) bekezdését (1. opció), a német Pp. 1031. § (1) bekezdést, az osztrák Pp. 583. § (1) bekezdését, a svájci Nmjtv. 178. cikk (1) bekezdését (nemzetközi választottbíráskodás esetén) és a svájci Pp. 358. cikkét (hazai választottbíráskodás esetén), az 1994­ es Vbtv. 5. § (3) bekezdését és a 2017­es Vbtv. 8. § (2) bekezdését, az 1996­es angol Vbtv. 5. § (1) bekezdését.

109 Lásd az UNCITRAL Modelltörvény 7. cikkét (2. opció), ami minden alaki követelményről lemond a választottbírósági szerződéssel kapcsolatban. Lásd továbbá Born (2009), pp. 586­587 és Born (2014), p. 663.

110 Lásd az UNCITRAL Modelltörvény 7. cikk (5) bekezdését (1. opció), a német Pp. 1031. § (6) bekezdését, az osztrák Pp. 583. § (3) bekezdését, az 1994­es Vbtv. 5. § (4) bekezdését és a 2017­es Vbtv. 8. § (4) bekezdését. A magyar esetjogból lásd EBH2007. 1705 és EBH2006. 1525.

111 Born (2009), pp. 581­582 és Born (2014), pp. 657­658.

112 Lásd pl. a holland Pp. 1021. cikkét.

113 Lásd Zeiler / Siwy (2018), p. 4, para. 6.

választottbírósági törvény nem tartalmaz rendelkezéseket a szubjektív arbitrabilitásról.114 Ilyen speciális szabályozás hiányában a személyek jog­ és cselekvőképességére vonatkozó általános szabályok irányadóak.

Egyes nemzeti törvények szerint bizonyos személyek szubjektív arbitrabilitása sajátos korlátozások, illetve tilalmak alá esik. Tipikus példa az állam, az állami szervek és az állami tulajdonban lévő cégek választottbírósági szerződés megkötésére vonatkozó képességének a korlátozása vagy kizárása.115 A nemzetközi választottbíráskodásban ezeket a korlátozásokat és tilalmakat többnyire indokolatlannak és idejétmúltnak tekintik, és az államnak, az állami szerveknek és az állami tulajdonban lévő cégeknek az a joga, hogy a saját jogukra hivatkozva kibújhassanak a választottbírósági vitarendezésre irányuló korábbi kötelezettségvállalásuk alól, általában nem elfogadott.116

A függetlenség elvéből az következik, hogy a feleknek a választottbírósági szerződés megkötésére vonatkozó képességét a főszerződés megkötésére vonatkozó képességüktől függetlenül kell vizsgálni. Azokban az esetekben azonban, ahol a felek választottbírósági szerződés megkötésére vonatkozó képességére ugyanazok a követelmények irányadóak, mint az általános szerződéskötési képességükre, a függetlenség elvének nincs gyakorlati jelentősége.

A szubjektív arbitrabilitás hiányának két különböző elsődleges joghatása lehet. Ha a félnek jogképessége sincs, azaz egy olyan entitásról van szó, amelynek nincs semmilyen jogalanyisága, a fél által kötött választottbírósági szerződés nem létező lesz. Ha a fél jogalany, azaz van jogképessége, de nincs cselekvőképessége, mert kiskorú vagy gondnokság alatt áll, a saját maga által kötött választottbírósági szerződés anyagi jogi szempontból általában érvénytelennek fog minősülni.117 Ha a szubjektív arbitrabilitásnak egy speciális szabályát sértették meg, pl. egy állami szerv választottbírósági szerződést kötött, megsértve egy olyan alkalmazandó jogszabályi rendelkezést, amely megtiltotta az ilyen szervek számára azt, hogy választottbírósági szerződést kössenek, a választottbírósági szerződés általában118 érvénytelennek fog minősülni, feltéve persze, hogy az eljáró fórum az adott rendelkezést nem hagyja figyelmen kívül és ténylegesen alkalmazza. Függetlenül attól, hogy a szubjektív inarbitrabilitásnak különböző elsődleges joghatásai lehetnek, valamennyi fent említett esetben közös az, hogy a választottbírósági szerződés elismerését és kikényszerítését meg fogják tagadni. Ez azt jelenti, hogy a választottbíróságnak nem lesz hatásköre és az állami bíróságok nem fogják választottbírósági útra terelni a feleket.

A szubjektív arbitrabilitást meg kell különböztetni az alábbi jogi fogalmaktól: anyagi érvényesség, alaki érvényesség, objektív arbitrabilitás, legitimáció és képviselet. A magyar jog remek példákkal szolgál az arbitrabilitás két oldalát érintő elhatárolási

114 Lásd Born (2009), p. 627 és Born (2014), p. 725.

115 Pl. az állami szervek nem köthetnek választottbírósági szerződéseket vagy köthetnek, de csak egy magas szintű állami tisztségviselő (pl. miniszter) jóváhagyásával. Xxxx Xxxxxxxx in ICCA Congress Series (1998), pp. 147­148. Konkrét példák érdekében lásd az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmányának

139. cikkét és a belga igazságügyi kódex korábbi (hatályon kívül helyezett) 1676. cikk (2) bekezdését.

116 Lásd pl. a svájci Nmjtv. 177. cikk (2) bekezdését és a Genfi Egyezmény II. cikk (1) bekezdését.

117 Lásd a 2013­as Ptk. 2:17. és 2:24. §­ait.

118 A magyar szerződési jog szabályai szerint a választottbírósági szerződés magas szintű állami tisztségviselő általi jóváhagyásának, ami az állami szervek szubjektív arbitrabilitása korlátozásának egy gyakori módja, a hiánya a választottbírósági szerződést nem érvénytelenné, hanem hatálytalanná tenné.

nehézségekkel kapcsolatban (l. az 1994­es Vbtv. általános arbitrabilitási szabályát, az 1994­ es Vbtv. és a nemzeti vagyontörvény azon rendelkezéseit, amelyek korlátozták a nemzeti vagyont érintő jogviták arbitrabilitását, valamint a 2017­es Vbtv.­nek a fogyasztói szerződésekből eredő viták inarbitrabilitását rögzítő rendelkezését).

A szubjektív arbitrabilitással összefüggésben külön alfejezetet szenteltem a fizetésképtelenség választottbírósági szerződésre gyakorolt hatásának, és arra következtetésre jutottam, hogy a fizetésképtelenség választottbíráskodásra gyakorolt hatása, ideértve mind a választottbírósági szerződésre, mind pedig a választottbírósági eljárásra gyakorolt hatásokat, nem szorítható bele a doktori értekezésemben vizsgált egyik fogalmi kategóriába sem. Külön kollíziós jogi elemzésnek kell alávetni olyan körülmények értékelésével, amelyek idegenek a választottbíráskodástól, és a fizetésképtelenségi jog alapjául szolgáló jogpolitikai megfontolásokból következnek.

4.4. Objektív arbitrabilitás

Az objektív arbitrabilitás azt jelenti, hogy egy jogvita, illetve annak tárgya „választottbírósági eljárás útján eldönthető”.119 Ez az arbitrabilitás másik oldala,120 amit egyes jogrendszerekben rationae materiae arbitrabilitásnak is hívnak.121 Az objektív arbitrabilitás egy sajátos jogkérdés, amely kizárólag a választottbíráskodás jogában létezik és semmi köze nincs a választottbírósági kikötés szerződéses természetéhez.122 A nemzeti jogok objektív arbitrabilitási és inarbitrabilitási szabályai hatásköri rendelkezések: hatásköröket osztanak el az állami bíróságok és a választottbíróságok között.

Első ránézésre úgy tűnik, hogy az objektív arbitrabilitásnak az állami szervek közötti ügyelosztáshoz sincs semmi köze, hiszen a választottbíráskodást az állami szervezetrendszeren kívüli választottbíróságok valósítják meg. Az állami szervek közötti ügyelosztás különböző rétegei és az objektív arbitrabilitás között azonban mégis van korreláció. Az objektív arbitrabilitás terjedelmének a meghatározásakor alapul vett, valamint az ügyek állami szervek közötti elosztásának az alapjául szolgáló megfontolások és elhatárolások nagyjából hasonlóak, és erőteljes közrendi vonatkozásai vannak:

(i) a választottbíráskodás az állami bíróságok által végzett igazságszolgáltatás alternatívája:123 azokat az ügyeket, amelyek az igazságszolgáltatáson kívüli állami szervek (pl. közigazgatási hatóságok) hatáskörébe tartoznak, valamint az igazságszolgáltatás büntető és közigazgatási ágához tartozó ügyeket nem lehet választottbíróság elé utalni;

(ii) azok az ügyek sem utalhatóak választottbírósági útra, amelyekben nincs jogvita a felek között; ez az oka annak, hogy a választottbíráskodás nem helyettesítheti azokat a nemperes eljárásokat, amelyeknek a tárgyát nem jogvita képezi;124

(iii) az inarbitrábilis ügyekben tipikusan speciális joghatósági, hatásköri és illetékességi szabályok érvényesülnek, amelyek gyakran kizárólagos joghatóságot, hatáskört és

119 Lásd a New Yorki Egyezmény II. cikk (1) bekezdését és V. cikk (2) bekezdés a) pontját, a Genfi

Egyezmény VI. cikk (2) bekezdés c) pontjának utolsó mondatát és az UNCITRAL Modelltörvény 34. cikk

(2) bekezdés b) pont i) alpontját és 36. cikk (2) bekezdés (b) pont i) alpontját.

120 Zeiler / Siwy (2018), p. 4, para. 6.

121 Lásd Born (2014), p. 943.

122 Lásd Rüßmann / Timár in Geimer / Schütze (2012), p. 854.

123 Xxxx Xxxx in DJM/OTDK 2005, III. pont, 2.1. xxxxxx, Hajdú in Jogelméleti Szemle 2014/3, p. 240.

124 Xxxx Xxxx in DJM/OTDK 2005, III. pont, 2.1. xxxxxx, Hajdú in Jogelméleti Szemle 2014/3, p. 240.

illetékességet határoznak meg,125 és gyakorlatilag nem hagynak teret a felek rendelkezési jogának (joghatósági, illetve illetékességi megállapodásának).

Az objektív arbitrabilitás és az állami szervek közötti ügyelosztás között fennálló, fent említett korreláció ellenére van egy nagy különbség. Az állami szervek hatáskörének a végső forrása az állami szuverenitás: amennyiben egy jogszabály hatáskört telepít egy állami bíróságra vagy más állami szervre, nincs szükség további aktusra ahhoz, hogy a bíróság vagy más szerv gyakorolni tudja a hatáskörét, ha az ügyet eléjük utalják. Ezzel szemben az objektív arbitrabilitás csak egy pillére a választottbírók hatáskörének: a másik pillér – a felek választottbírósági szerződése – nélkül a választottbíróságnak nincs hatásköre, és kizárólagos választottbírósági kikötés hiányában, ami inkább főszabály mint kivétel, az objektív arbitrabilitás nem fogja megfosztani az állami bíróságot a hatáskörétől.

A fentiek alapján az objektív arbitrabilitás eljárásjogi jogintézménynek tűnik. Az objektív arbitrabilitás és az állami szervek közötti ügyelosztás között fennálló, fent bemutatott különbséget figyelembe véve, és különös tekintettel arra, hogy számos jogrendszerben szoros kapcsolat van az objektív arbitrabilitás és a feleknek az eljárás tárgyára vonatkozó szabad rendelkezési, illetve egyezségkötési joga között, ami elsődlegesen anyagi jogi kérdés, nehezen tagadható, hogy az objektív arbitrabilitás nem kizárólag egy eljárásjogi jogintézmény, hanem valójában eljárásjogi és anyagi jogi elemek ötvözete.

Egy pillantást vetve a nemzeti törvényekre, az objektív arbitrabilitási szabályok rendkívül változatosak. Ennek ellenére vannak bizonyos, világ szinten megjelenő trendek:

(i) az elmúlt évtizedekben az objektív arbitrabilitás terjedelme összességében szélesebbé vált és ezzel párhuzamosan az inarbitrábilis ügyek köre szűkült;126

(ii) a választottbíráskodást elsősorban a kereskedelmi ügyekre szabott vitarendezési módszernek tekintik; ennek megfelelően az objektív arbitrabilitás terjedelme sok jogrendszerben a kereskedelmi jogvitákra korlátozódik;

(iii) azon jogrendszerek mellett, ahol a választottbíráskodásra kizárólag kereskedelmi ügyekben van lehetőség, sok olyan jogrendszer van, ahol az objektív arbitrabilitás határai sokkal tágabban vannak meghatározva, oly módon, hogy magukban foglalják az összes olyan magánjogi ügyet, amelyben a felek szabadon rendelkezhetnek a jogvita tárgyáról, azaz a felek magánautonómiája körébe tartozó ügyeket;127

(iv) létezik egy olyan tendencia, amely az objektív (in)arbitrabilitás körében különbséget tesz a tisztán belföldi és a határokon átívelő ügyek között;

(v) mivel az objektív inarbitrabilitás következményeit részben nemzetközi egyezmények szabályozzák, ezek közül is a legfontosabb a New Yorki Egyezmény, ezen egyezmények választottbíráskodást favorizáló megközelítésmódja jelentős hatást gyakorol a nemzeti objektív (in)arbitrablitási szabályok alkalmazására;

(vi) az objektív arbitrabilitási szabályoknak két típusa van: a választottbíróság elé utalható ügyeket meghatározó pozitív rendelkezések és az inarbitrábilis ügyeket meghatározó negatív rendelkezések; a legtöbb jogrendszer kombinálja a kettőt.

125 Történeti nézőpontból lásd továbbá Xxxxx in FS Mezey (2013), p. 369.

126 Lásd Born (2009), p. 775 és Born (2014), pp. 957­972.

127 Xxxx Xxxxx in FS Mezey (2013), p. 363 és Xxxxx in Xxxxxx / Nagypál (2015), p. 1.

A nemperes eljárások tárgyát képező ügyek inarbitrabilitása nemcsak a magyar jogban merül fel, hanem például a német és az osztrák jogban is. A német és az osztrák jog szerint azonban az ügyek peres és nemperes eljárások közötti elosztását általában nem tekintik döntő tényezőnek. Ami sokkal inkább számít, az az, hogy az adott ügy tárgyát jogvita képezi­e és/vagy egy vagyonjogi igény és/vagy olyan kérdésről van­e szó, amelyről a felek szabadon rendelkezhetnek.128 Ezzel szemben a magyar jog szerint a felek a választottbírósági eljárást kizárólag peres eljárás helyett köthetik ki. A fizetési meghagyásos eljárásokkal kapcsolatban ez egy meglehetősen furcsa helyzetet eredményezett: a választottbírósági szerződés ellenére a felek indíthatnak fizetési meghagyásos eljárást, abban az esetben azonban, ha a fizetési meghagyásos eljárás perré alakul arra tekintettel, hogy a kötelezett határidőben ellentmond a fizetési meghagyással szemben, a peres eljárást meg kell szüntetni, amennyiben az alperes azt a választottbírósági szerződésre hivatkozással legkésőbb az írásbeli ellenkérelmében kéri.

Az objektív inarbitrabilitás jogkövetkezményei attól függenek, hogy ki és a választottbíráskodás mely fázisában állapítja meg azt, hogy a jogvita inarbitrábilis. A jogvita tárgyának az inarbitrabilitása általában a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére és az elismerés és végrehajtás megtagadására okot adó olyan körülmény, amelyet a bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie.129 Ettől eltérően az ügy inarbitrabilitásának és ebből az okból kifolyólag a választottbírósági ítélet érvénytelenítésének abban a Szerződő Államban, ahol vagy amelynek a joga alapján az ítéletet hozták, a Genfi Egyezmény IX. cikke szerint nincs kihatása az ítéletnek egy másik Szerződő Államban történő elismerésére és végrehajtására.

A választottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben állami bíróság előtt történő keresetindítás esetén az objektív inarbitrabilitás a választottbírósági szerződés elismerésének a megtagadására okot adó körülmény, de ez nem minden szabályozási rezsimben jelenik meg kifejezetten (l. pl. a New Yorki Egyezményt, az 1994­es Vbtv.­t és a 2017­es Vbtv.­t). Az objektív inarbitrabilitás jogkövetkezményei a választottbírósági eljárásban még kevésbé szabályozottak. Az objektív (in)arbitrabilitás közrendi természete miatt a választottbíróságoknak is hivatalból figyelembe kellene venniük a jogvita inarbitrabilitását.

Az objektív arbitrabilitást meg kell különböztetni az alábbi jogi fogalmaktól: szubjektív arbitrabilitás, közrend, anyagi érvényesség és az állandó választottbíróságok közötti hatáskörmegosztás.

5. A választottbírósági szerződésre alkalmazandó jogok

A választottbírósági szerződésre alkalmazandó jog az a jog, amely a választottbírósági kikötésre mint szerződésre, azaz a választottbírósági kikötés minden szerződéses – anyagi jogi – elemére irányadó, kivéve azokra, amelyekre külön kollíziós jogi szabályozás vonatkozik (pl. alaki érvényesség). A választottbírósági szerződésre alkalmazandó jogok mindazokat a jogokat magukban foglalják, amelyek a választottbírósági szerződéssel kapcsolatos különböző jogkérdésekre irányadóak, ideértve az anyagi érvényességet, amit a választottbírósági szerződésre alkalmazandó jog szabályoz, valamint az alaki érvényességet,

128 Lásd Voit, Dissertation (2009), pp. 80­97. A német megközelítéssel kapcsolatban lásd továbbá Voit in Musielak/Voit (2020), para. 8.

129 Lásd a New Yorki Egyezmény V. cikk (2) bekezdés a) pontját, az UNCITRAL Modelltörvény 34. cikk (2) bekezdés b) pont i) alpontját és 36. cikk (2) bekezdés b) pont i) alpontját, a német Pp. 1059. §

(2) bekezdés 2. pont a) alpontját, 1060. § (2) bekezdését és 1061. § (1) bekezdését, az osztrák Pp. 611.

§ (2) bekezdés 7. pontját, az 1994­es Vbtv. 55. § (2) bekezdés a) pontját és 59. § a) pontját, valamint a

2017­es Vbtv. 47. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontját és 54. § a) pontját.

a szubjektív arbitrabilitást és az objektív arbitrabilitást, amelyekre külön­külön kollíziós jogi szabályozás vonatkozik.130

Kollíziós jogi kérdések, azaz a különböző nemzeti jogok közötti összeütközések, csak olyan jogviszonyok esetén merülhetnek fel, amelyek releváns külföldi elemet tartalmaznak.131 Ez igaz a választottbírósági szerződésre is. A választottbírósági szabályozási rezsimek – ideértve mind a nemzeti, mind a nemzetközi szabályozásokat – rendszerint nem határozzák meg kifejezetten, hogy a választottbírósági szerződést mi teszi nemzetközivé. Ehelyett inkább a választottbíráskodás nemzetközi jellegét definiálják (l. fent a 2.3. alfejezetet) vagy teljes mértékben hallgatnak a kérdésről.

A Genfi Egyezmény kivételt képez, a tárgyi hatályának a meghatározása körében ugyanis kifejezett definíciót tartalmaz a választottbírósági szerződés nemzetközi jellegével kapcsolatban. Az Egyezmény 1. cikk (1) bekezdés a) pontja szerint a választottbírósági szerződés akkor minősül nemzetközinek, ha a felek állandó lakóhelye vagy székhelye132 különböző Szerződéses Államokban van133 a választottbírósági szerződés megkötésekor. A felek nemzetiségének (állampolgárságának) és a választottbíráskodás helyének nincs jelentősége.134 A választottbírósági szerződés tárgya – „nemzetközi kereskedelmi tevékenységből” származó vita – valójában nem jelent további kritériumot.

A fentiek alapján, amennyiben a választottbírósági szerződés a Genfi Egyezmény értelmében nemzetközi vagy az irányadó nemzeti választottbírósági törvény értelmében nemzetközi választottbíráskodásra vonatkozik, a választottbírósági szerződés és a kapcsolódó jogkérdések kollíziós jogi vizsgálata aligha mellőzhető. Ennek az az oka, hogy a felek honossága (üzletvitelének a helye), a választottbíráskodás helye és a főszerződés területi összefüggései a legfontosabb faktorok mind a választottbíráskodás, mind pedig a választottbírósági szerződés szempontjából.135 Ugyanakkor más körülmények is nemzetközivé tehetnek egy minden más tekintetben nemzeti választottbírósági kikötést, pl. a választottbírósági szerződés külföldön történő megkötése vagy a választottbírósági ítélet külföldön történő elismerése és végrehajtása.

A választottbírósági szerződésre alkalmazandó jogok meghatározásával kapcsolatos nehézségek és bizonytalanságok számos körülményre vezethetőek vissza:

(i) A választottbírósági szerződéssel kapcsolatos kollíziós jogi kérdések a vitarendezési mechanizmus különböző fázisaiban merülhetnek fel (a

130 „A választottbírósági szerződésre irányadó jogok” kifejezés eltérő értelemben történő használatához (a választottbírósági vitarendezési folyamat különböző fázisaiban a választottbírósági szerződésre más­más jog alkalmazandó attól függően, hogy ki és mikor határozza meg az alkalmazandó jogot), lásd Xxxxxxx in Magyar Jog 2020/1, p. 55.

131 Ez a nemzetközi magánjog általános alapelve. Lásd pl. a német Ptk. hatályba léptető törvény 3. cikkét (Einführungsgesetz zum Bürgerlichen Gesetzbuch), az 1979­es Nmjtvr. 1. §­át és a Róma I Rendelet 1. cikk (1) bekezdését.

132 Ha a félnek több telephelye is van, a releváns hely – az Egyezmény értelmében vett „székhely” – mindig az lesz, amelyen keresztül a választottbírósági szerződést megkötötte. Lásd de la Brena in Zeiler

/ Siwy (2018), pp. 35­36, paras 12­15.

133 Lásd xxx xxx Xxxx (1981), p. 94.

134 Lásd de la Brena in Zeiler / Siwy (2018), p. 36, para. 16 és pp. 48­49, paras 67­71. Ettől eltérő –

helytelen – véleményért lásd Xxxxxx, Kluwer Arbitration Blog (02.11.2010).

135 Lásd Rüßmann / Timár in Geimer / Schütze (2012), p. 839 és Timár in Harsági / Xxxxxxx / Raffai

(2013), p. 216.

választottbírósági eljárás során, állami bíróság előtti peres eljárásban, a választottbíróság hatásköréről szóló döntés felülvizsgálata során, az érvénytelenítési perben, az elismerés és végrehajtás fázisában vagy a választottbírósági szerződéssel kapcsolatos külön perben).

(ii) Mivel a különböző fázisokban más­más szervek járnak el – a választottbíróság, állami bíróságok, a végrehajtást elrendelő szervek – és elképzelhető, hogy a különböző szervek különböző országokban működnek, annak az esélye, hogy a választottbírósági szerződésre és a kapcsolódó jogkérdésekre eltérő kollíziós jogi szabályokat fognak alkalmazni ugyanazon vitarendezési folyamat keretében, rendkívül magas.

(iii) Míg az állami bíróságoknak mindig van lex fori­ja, amiben le vannak fektetve a szükséges kollíziós jogi szabályok, addig a választottbíróságok nem rendelkeznek lex fori­val.136

(iv) A nemzeti jogszabályok és a nemzetközi egyezmények azon rendelkezéseinek a személyi hatálya, amelyek kifejezetten a választottbírósági szerződésre és a kapcsolódó jogkérdésekre alkalmazandó jogokat határozzák meg, általában csak az állami bíróságokra terjed ki.

(v) Azok a kollíziós jogi szabályok, amelyek kifejezetten a választottbírósági tanácsnak szólnak és amelyek mérlegelési lehetőséget biztosítanak a választottbíróknak a legmegfelelőbb kollíziós jogi szabály vagy anyagi jog alkalmazása érdekében, nem rendelkeznek kifejezetten a választottbírósági szerződésre és a kapcsolódó jogkérdésekre alkalmazandó jogokról, hanem kizárólag a jogvita érdemére alkalmazandó jogot határozzák meg.

(vi) Míg a legtöbb nemzeti választottbírósági törvény tartalmaz kollíziós szabályokat a választottbírósági ítélet meghozatalát követő eljárási szakaszokban való alkalmazás céljából (érvénytelenítési per, elismerés és végrehajtás),137 a választottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben állami bíróság előtt történő keresetindítás esetére nincsenek kifejezett rendelkezések a választottbírósági szerződésre és a kapcsolódó jogkérdésekre alkalmazandó jogok meghatározására vonatkozóan.138

(vii) A nemzetközi egyezmények hatálya és egységes kollíziós, illetve anyagi jogi szabályokat meghatározó rendelkezéseik tartalma nem mindig egyértelmű és jól definiált.

(viii) A választottbírósági szerződésre alkalmazandó jogokról szóló speciális szabályozások gyakran hallgatnak a renvoi kérdéséről.

(ix) A választottbírósági szerződés független az alapjogviszonytól, de egyúttal járulékos is. Az a dilemma, hogy a választottbírósági szerződést a főszerződéstől teljesen elszigetelten kell­e vizsgálni vagy nagyobb figyelmet kell szentelni a választottbírósági kikötés és a főszerződés közötti funkcionális kapcsolatnak, a kollíziós jogi vizsgálat szempontjából is releváns.139

136 Lásd Schlosser (1989), pp. 162, 163; Xxxxxxxxx / Xxxxxxx (2004), p. 172, para. 177, p. 469, para. 500, p. 2330, para. 3399. Lásd továbbá Xxxxxxx in Magyar Jog 2020/1, pp. 54, 55.

137 Lásd a New Yorki Egyezmény V. cikk (1) bekezdés a) pontját, az UNCITRAL Modelltörvény 34. cikk (2) bekezdés a) pont i) alpontját és 36. cikk (1) bekezdés a) pont i) alpontját, a német Pp. 1059. §

(2) bekezdés 1. pont a) alpontját, az 1994­es Vbtv. 55. § (1) bekezdés b) pontját és a 2017­es Vbtv. 47.

§ (2) bekezdés a) pont aa) alpontját.

138 A Genfi Egyezmény VI. cikk (2) bekezdése egy kivétel.

139 Lásd Rüßmann / Timár in Geimer / Schütze (2012), p. 844 és Timár in Harsági / Xxxxxxx / Xxxxxx

(2013), pp. 219­220.

(x) A választottbírósági szerződés kikényszeríthetősége számos elemből tevődik össze, amelyek mindegyike külön kollíziós jogi elemzést igényel és ennek megfelelően az egyes elemekre adott esetben más­más jogot kell alkalmazni.

(xi) Nem mindig könnyű eldönteni, hogy egy konkrét jogkérdés kollíziós jogi szempontból anyagi jogi vagy eljárásjogi megközelítést igényel­e. Az alkalmazandó jog meghatározása érdekében az eljárásjogi kérdéseket néha anyagi jogi kérdésként kezelik és a választottbírósági szerződésre alkalmazandó jognak vetik alá, és fordítva: az anyagi jogi kérdéseket eljárásjogi kérdésnek tekintik és ennek megfelelően a lex fori­nak vagy a választottbíráskodás helye szerinti jognak vetik alá.140

5.1. Elméleti megfontolások

Ha a választottbírósági szerződés tisztán eljárásjogi természetű lenne és ennek megfelelően az eljárásjog szabályozná, minden esetben a lex fori­t – vagy a választottbírósági eljárás során a választottbíráskodás helye szerinti jogot – kellene alkalmazni rá, és a feleket nem illetné meg az alkalmazandó jog megválasztásának a szabadsága.141

Amennyiben a választottbírósági kikötést tisztán anyagi jogi szerződésnek kellene tekinteni, úgy az alkalmazandó jogot – a lex causae­t – a kollíziós jog szerződéses kapcsolóelvei alapján kellene meghatározni. A szerződéses kapcsolóelvek alkalmazásának a legfontosabb következménye az lenne, hogy a feleknek szabadságukban állna meghatározni a választottbírósági szerződésre alkalmazandó jogot.

A választottbírósági szerződés komplex – anyagi és eljárásjogi – természete valójában nem teszi lehetővé azt, hogy az egész választottbírósági szerződést, ideértve az ahhoz kapcsolódó valamennyi jogkérdést, egyetlen jogrendszernek vessük alá egy egységes – vagy eljárásjogi, vagy anyagi jogi – kapcsolóelv alapján. A választottbírósági kikötés szerződéses természetéből fakadó jogkérdésekre a kollíziós jog szerződéses kapcsolóelveit kellene alkalmazni, míg az eljárásjogi aspektusok esetében a lex fori elvét kellene követni, ideértve annak a választottbíráskodásra „adaptált” verzióját is (azaz a választottbíráskodás helye szerinti jog alkalmazandóságát).142 Ha egy pillantást vetünk a kollíziós jogi szabályok választottbírósági szerződésre történő gyakorlati alkalmazására, megállapíthatjuk, hogy ezt a megközelítést széles körben alkalmazzák.143 Ennek alátámasztása érdekében a doktori értekezésemben áttekintést nyújtottam a választottbírósági szerződésre és a kapcsolódó jogkérdésekre alkalmazandó jogokról a nemzetközi gyakorlat alapján.

5.2. A választottbírósági szerződésre alkalmazandó jogok a magyar jog alapján

A magyar jogban a választottbírósági szerződéssel kapcsolatos kollíziós jogi kérdések több szinten szabályozottak. A választottbíráskodásról és a nemzetközi magánjogról szóló hazai törvények – az 1994­es Vbtv. és a 2018. január 1­jével helyébe lépő 2017­es Vbtv., illetve az 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: 1979­es Nmjtvr.) és a 2018. január 1­ jével helyébe lépő 2017. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: 2017­es Nmjtv.) – mellett nemzetközi egyezményekben is találunk kollíziós szabályokat. A két legfontosabb nemzetközi

140 Lásd Rüßmann / Timár in Geimer / Schütze (2012), p. 844.

141 Lásd Xxxxxx (1998), p. 368. Lásd továbbá Osztovits in Vékás / Xxxxxxxxxx / Xxxxxxxxx (2020), p.

353.

142 Lásd Rüßmann / Timár in Geimer / Schütze (2012), p. 849.

143 A német bíróságok gyakorlatával kapcsolatban lásd Xxxxxx (1998), pp. 350­351.

szerződés a New Yorki Egyezmény és a Genfi Egyezmény. Az uniós szint hiányzik: a választottbírósági szerződések kifejezetten ki vannak zárva az 1980­as Római Egyezmény és a Róma I Rendelet hatálya alól,144 és nincs más olyan uniós jogi aktus, amely a választottbírósági szerződéssel kapcsolatban kollíziós jogi szabályokat határozna meg.

5.2.1. A New Yorki Egyezmény alapján alkalmazandó jogok

A New Yorki Egyezmény anyagi jogi és kollíziós jogi szabályokat is tartalmaz a választottbírósági szerződésekkel kapcsolatban. Mind az Egyezmény anyagi jogi szabályai, mind pedig a kollíziós jogi szabályai a Szerződő Államok bíróságainak, azaz kizárólag állami bíróságoknak vannak címezve.145 Ez azt jelenti, hogy a választottbíróságokat a New Yorki Egyezmény nem köti. Ettől függetlenül annak biztosítása érdekében, hogy a választottbírósági ítélet az Egyezmény világszerte alkalmazott végrehajtási rezsimje alatt végrehajtható legyen

– ami egyfajta elvárás a választottbírókkal szemben –,146 a választottbíróságok számára erősen ajánlott, hogy figyelembe vegyék az Egyezmény rendelkezéseit minden olyan esetben, amikor erre lehetőségük van (vagyis azt a választottbíróságokra nézve kötőerővel rendelkező kollíziós szabályozás megengedi).

A New Yorki Egyezmény választottbírósági szerződéssel kapcsolatos legfontosabb egységes anyagi jogi szabályai az alábbiak:

(i) a II. cikk (1) bekezdése, amely meghatározza a választottbírósági szerződések elismerésének és kikényszerítésének az egységes követelményeit;

(ii) a II. cikk (2) bekezdése, amely definiálja a New Yorki Egyezmény alkalmazhatóságának a feltételét képező alakisági követelményt (írásbeliség);147

(iii) a II. cikk (3) bekezdése, amely meghatározza a választottbírósági szerződés negatív hatásköri hatását és eljárásjogi eszközt ad a fél kezébe abban az esetben, ha a másik fél állami bíróság elé viszi a jogvitát.

Az állami bíróságoknak a felek választottbírósági útra terelésére vonatkozó kötelezettsége alóli kivételek – a „semmis, hatálytalan vagy nem teljesíthető”, valamint a „választottbírósági eljárás útján (nem) eldönthető” kifejezések – tartalma túl homályos ahhoz, hogy a New Yorki Egyezmény egységes anyagi jogi szabályainak lehessen tekinteni és a nemzeti jogoktól függetlenül lehessen értelmezni lehessen azokat.148

144 Lásd az 1980­as Római Egyezmény 1. cikk (2) bekezdés d) pontját és a Róma I Rendelet 1. cikk

(2) bekezdés e) pontját.

145 Xxxx Xxxxxx in ICCA Congress Series (2006), p. 325.

146 Xxxx a végrehajtható ítélet meghozatalát gyakran tekintik a választottbírók „kötelezettségének”, semmi nem támasztja alá ilyen formális kötelezettség létezését a választottbírósági törvényekben, mivel ennek a kötelezettségnek a teljesítése a gyakorlatban szinte lehetetlen lenne. Lásd Boog, Kluwer Arbitration Blog (28.01.2013). Ezért helyesebb „elvárásról” vagy „kikényszeríthetetlen kötelezettségről” beszélni. Lásd also Xxxxxx in ICCA Congress Series (2006), p. 325.

147 Az, hogy a II. cikk (3) bekezdését pontosan hogyan kell értelmezni, úgy, hogy maximum és minimum követelményt határoz meg, maximum, de nem minimum követelményt határoz meg vagy pedig az írásbeli forma nem kimerítő definícióját adja, vitatott. Lásd Rüßmann / Timár in Geimer / Schütze (2012), p. 850 és Born (2009), pp. 539 et seqq.

148 Lásd Erdős in Somssich (2021), p. 185. A „semmis, hatálytalan vagy nem teljesíthető” kifejezések értelmezésének az áttekintő elemzéséhez lásd Guide on the New York Convention (UNCITRAL 2016), pp. 69­74, paras 100­117.

A New Yorki Egyezménynek a választottbírósági szerződésre vonatkozó egységes kollíziós szabályai az V. cikkben találhatóak, amely a külföldi választottbírósági ítéletek elismerése és végrehajtása megtagadásának az okait szabályozza.149 Ezek a szabályok az alábbiak:

(i) az V. cikk (1) bekezdés a) pontjának az a fordulata, amely meghatározza a választottbírósági szerződésre és annak anyagi érvényességére irányadó jogot (a felek által választott jog vagy – a felek jogválasztása hiányában – a választottbíráskodás helye szerinti jog);

(ii) az V. cikk (1) bekezdés a) pontjának az a fordulata, amely meghatározza a felek választottbírósági szerződés megkötésére vonatkozó képességére (szubjektív arbitrabilitás) alkalmazandó jogot (a fél személyes joga);

(iii) az V. cikk (2) bekezdés a) pontja, amely utalást tartalmaz a jogvita objektív arbitrabilitására irányadó jogra (a végrehajtást elrendelő szerv lex fori­ja).

Arra az esetre, ha a felek valamelyike a választottbírósági szerződés ellenére állami bíróság elé utalja a jogvitát, a New Yorki Egyezmény nem tartalmaz kifejezett egységes kollíziós szabályokat.

5.2.2. A Genfi Egyezmény alapján alkalmazandó jogok

A New Yorki Egyezményhez hasonlóan a választottbírósági szerződéssel kapcsolatban a Genfi Egyezmény is tartalmaz mind anyagi jogi, mind pedig kollíziós szabályokat. A Genfi Egyezmény rendelkezéseinek a hatálya azonban jelentősen tágabb, mint a New Yorki Egyezmény rendelkezéseié: a Genfi Egyezmény nemcsak a választottbírósági szerződés ellenére indított állami bírósági eljárások és a végrehajtási fázis számára határoz meg szabályokat, hanem a választottbírósági eljárás számára is, és számos olyan kérdést szabályoz, amely kívül esik a New Yorki Egyezmény hatályán.150

A Genfi Egyezménynek a választottbírósági szerződésre vonatkozó egységes anyagi jogi szabályai az alábbiak:

(i) a választottbírósági szerződés autonóm definíciója az I. cikk (2) bekezdés a) pontjában;

(ii) az alakisági követelmények az I. cikk (2) bekezdés a) pontjában;

(iii) a „közjogi jogi személyek” szubjektív arbitrabilitása, ahogyan azt a II. cikk szabályozza, amely rendelkezés a Genfi Egyezmény leggyakrabban hivatkozott és legjelentősebb szabályainak az egyike;

(iv) a választottbíróság hatáskörével szemben előterjeszthető kifogások azon az alapon, hogy „nincs választottbírósági szerződés, a választottbírósági szerződés semmis vagy érvényét vesztette”, vagy azon az alapon, hogy „a választottbíró túllépte hatáskörét”, amint arról az V. cikk rendelkezik;

(v) a VI. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidő a választottbírósági szerződés alapján az állami bíróság hatáskörével szembeni kifogás előterjesztésére („az érdemi védekezése előtt vagy azzal egyidejűleg”), jogvesztés terhe mellett.

Érdekes módon a Genfi Egyezmény legtöbb anyagi jogi szabálya kollíziós elemet is tartalmaz:

149 Lásd Rüßmann / Timár in Geimer / Schütze (2012), p. 851.

150 Lásd de la Brena in Zeiler / Siwy (2018), p. 32, para. 1, Xxxxxx, Xxxxxx Arbitration Blog (02.11.2010) és xxx xxx Xxxx (1981), p. 94.

­ az alaki követelményt rögzítő szabály alkalmazni rendeli a releváns nemzeti jogok kedvezőbb alaki követelményeit;

­ a szubjektív arbitrabilitási szabályt olyan jogi személyekre kell alkalmazni, akik a rájuk irányadó jog alapján „közjogi jogi személynek” minősülnek;

­ a választottbíróság hatáskörével szemben előterjeszthető kifogásról szóló rendelkezés nem tartalmaz autonóm definíciót a választottbírósági szerződés nem létezésére, semmisségére és „érvényvesztésére”, és abban a tekintetben, hogy a választottbíróság hatáskörével kapcsolatos kifogások előterjesztése a felek kizárólagos belátására van­e bízva, a rendelkezés „a választottbíró által alkalmazandó jogszabályokra”, illetve a választottbírósági szerződés ellenére állami bíróság előtt indított eljárásban, valamint a végrehajtási szakaszban a lex fori szerinti „kollíziós jogszabályban meghatározott jogra” hivatkozik;

­ a jogvesztésről szóló rendelkezés azzal kapcsolatban, hogy a bíróság hatáskörével szemben előterjesztett kifogás anyagi jogi vagy eljárásjogi természetűnek minősül­e, a lex fori­ra utal.

A Genfi Egyezmény egységes kollíziós szabályai a VI. cikk (2) bekezdésében, a VII. cikkben és a IX. cikk (1) bekezdés a) pontjában találhatóak:

(i) a VI. cikk (2) bekezdése több állami bíróságoknak címzett kollíziós szabályt is tartalmaz a választottbírósági szerződés létezésével és érvényességével, a felek választottbírósági szerződés megkötésére vonatkozó képességével és a jogvita objektív arbitrabilitásával kapcsolatban;

(ii) a VII. cikk határozza meg a választottbírók által a jogvita érdemére alkalmazandó

jogot;

(iii) a IX. cikk (1) bekezdés a) pontja a választottbírósági szerződésre, ideértve annak anyagi érvényességét is, és a felek szubjektív arbitrabilitására irányadó kollíziós szabályokat tartalmaz.

5.2.3. A választottbírósági szerződésre alkalmazandó jogok a magyar hazai jog alapján

A választottbírósági szerződésre alkalmazandó jogokra vonatkozó hazai szabályozás szempontjából 2018. január 1­je vízválasztó volt. Ez az a nap, amikor a választottbíráskodásról és a nemzetközi magánjogról szóló új törvények hatályba léptek és felváltották a korábbi szabályozásokat.

5.2.3.1. A 2018. január 1. előtt hatályban volt kollíziós szabályok

2018. január 1. előtt a hazai jogban kizárólag a választottbírósági ítélet érvénytelenítése és a végrehajtás megtagadása körében léteztek kifejezett kollíziós jogi rendelkezések a választottbírósági szerződéssel és az ahhoz kapcsolódó egyes jogkérdésekkel kapcsolatban. Ezek a kollíziós szabályok a választottbírósági szerződés anyagi érvényességére és a jogvita objektív arbitrabilitására vonatkoztak, és az 1994­es Vbtv. 55. § (1) bekezdés b) pontjában,

55. § (2) bekezdés a) pontjában és 59. § a) pontjában voltak megtalálhatóak. Az említett kollíziós szabályok mellett, amelyek kifejezetten a választottbírósági szerződésre és az ahhoz kapcsolódó jogkérdésekre vonatkoztak, az 1994­es Vbtv. 49. és 50. §­ai határozták meg a

választottbírósági eljárásban a jogvita érdemére alkalmazandó jogot, az UNCITRAL Modelltörvény 28. cikkéhez hasonlóan.151

Az 1994­es Vbtv. kollíziós szabályai lex specialis­nak minősültek az 1979­es Nmjtvr. általános szabályaihoz képest. Ez azt jelenti, hogy a választottbírósági szerződéssel kapcsolatos konkrét jogkérdésre irányadó kollíziós szabály hiányában az állami bíróságoknak az 1979­es Nmjtvr. általános kollíziós szabályait kellett alkalmazniuk.152

A választottbírósági szerződéssel kapcsolatban az 1979­es Nmjtvr. alábbi rendelkezéseinek az alkalmazása jöhetett szóba az ügy körülményeitől függően:

(i) a természetes és jogi személyek jog­, illetve cselekvőképességére vonatkozó kollíziós szabályok, amelyek a személyes jog alkalmazását írták elő;153

(ii) a szerződésekre vonatkozó általános kollíziós szabályok,154 azaz az alábbi rendelkezések:

• a feleknek a szerződésre irányadó jog megválasztására vonatkozó szabadságát biztosító rendelkezés;155

• az a rendelkezés, amely szerint a szerződésre azt a jogot kell irányadónak tekinteni, amelyhez a szerződés – az adott szerződéses viszony lényeges elemei szerint – leginkább kapcsolódik (a felek jogválasztása hiányában);156

• azoknak a jogkérdéseknek a listája, amelyekre a szerződésre irányadó jog kiterjed (a szerződés valamennyi eleme, ideértve a szerződés megkötését (létezését), anyagi és alaki érvényességét, kötelmi hatásait, a szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek átruházhatóságát stb.);157

• a favor validitatis elv alkalmazását előíró rendelkezés, amely arra az esetre volt irányadó, ha a szerződés a szerződésre alkalmazandó jog szerint alaki okból érvénytelen volt, de eleget tett az eljáró bíróság államának a joga (lex fori) vagy azon állam joga által meghatározott alaki követelményeknek, amelynek a területén a szerződést kötötték vagy ahol a célzott joghatásoknak be kellett állniuk;158

(iii) az állami bíróságok eljárására irányadó kollíziós szabály, azaz a lex fori elv.

A választottbírósági szerződésre és az ahhoz kapcsolódó jogkérdésekre irányadó kollíziós jogi szabályozás a 2018­at megelőző időszakban számos hibától és bizonytalanságtól szenvedett:

(i) Az 1994­es Vbtv. speciális kollíziós szabályai az érvénytelenségi perek szabályai, valamint a választottbírósági ítélet végrehajtásának a megtagadására vonatkozó szabályok között helyezkedtek el. A választottbírósági eljárás, a választottbírósági szerződés ellenére indított állami bírósági eljárás és a választottbírósági szerződés

151 A két szabályozás közötti különbséggel kapcsolatban lásd Xxxxx in Xxxxxxxxxx (2005), pp. 678, 683, 685­686.

152 Lásd Timár in Harsági / Xxxxxxx / Xxxxxx (2013), p. 217.

153 Az 1979­es Nmjtvr. 10. § (1) bekezdése és 18. § (1) bekezdése.

154 A 24. § szerint az 1979­es Nmjtvr.­nek a szerződésekre alkalmazandó jogról szóló rendelkezéseit (25­29. §) kizárólag azokra a szerződésekre kellett alkalmazni, amelyek nem estek az 1980­as Római Egyezmény vagy a Róma I Rendelet hatálya alá. Pontosan ez volt a helyzet a választottbírósági szerződéssel.

155 Az 1979­es Nmjtvr. 25. §­a.

156 Az 1979­es Nmjtvr. 28. §­a.

157 Az 1979­es Nmjtvr. 29. § (1) bekezdése.

158 Az 1979­es Nmjtvr. 29. § (2) bekezdése.

nem létezésének, érvénytelenségének vagy megszűnésének a megállapítása iránti külön eljárás céljára az 1994­es Vbtv. nem tartalmazott egyetlen kifejezett kollíziós szabályt sem a választottbírósági szerződéssel kapcsolatban.159

(ii) Az, hogy a feleknek az ügy érdemére vonatkozó jogválasztása és a választottbíráskodás helyére vonatkozó választása milyen hatással van a választottbírósági szerződésre irányadó jog meghatározására, nem volt egyértelmű. Azokban az esetekben, amikor a felek nem éltek kifejezett jogválasztással a választottbírósági kikötésre vonatkozóan, de a főszerződésben szerepelt jogválasztó klauzula, nem lehetett előre látni, hogy a választottbíróság, illetve az állami bíróság ki fogja­e terjeszteni a felek jogválasztását a választottbírósági szerződésre is. Ezen kívül sem az 1994­es Vbtv., sem az 1979­ es Nmjtvr. nem adott semmilyen iránymutatást arra nézve, hogy a feleknek a választottbíráskodás helyére vonatkozó választása tekinthető­e a választottbíráskodás helye szerinti jog választásának a választottbírósági kikötésre irányadó jogként.

(iii) A választottbírósági szerződés érvényességére vonatkozó, az 1994­es Vbtv. 55. §

(1) bekezdés b) pontjában foglalt kollíziós szabály hatálya nem volt egyértelmű. Nem volt világos, hogy ez a kollíziós szabály az alaki érvényességre is irányadó volt­e, továbbá hogy az 1994­es Vbtv.­nek az alaki követelményekre vonatkozó rendelkezései mellett maradt­e lehetőség az 1979­es Nmjtvr. favor validitatis szabályának az alkalmazására.160

5.2.3.2. A 2018. január 1. óta hatályos kollíziós szabályok

2018. január 1. óta a választottbírósági szerződéssel kapcsolatos kollíziós szabályok a 2017­ es Vbtv.­ben és a 2017­es Nmjtv.­ben találhatóak. Az 1994­es Vbtv. kollíziós szabályait a 2017­es Vbtv. szinte változtatások nélkül átvette. Egyetlen jelentős változás van csupán: a felek jogválasztása hiányában a jogvita érdemére irányadó jog meghatározásáról szóló rendelkezést a jogalkotó összhangba hozta az UNCITRAL Modelltörvény 28. cikk (2) bekezdésével.161 Ettől eltekintve a 2017­es Vbtv. pontosan ugyanazokat a kollíziós szabályokat tartalmazza, mint az 1994­es Vbtv.

A 2017­es Vbtv.­vel ellentétben a 2017­es Nmjtv. jelentős változásokat hozott a választottbírósági szerződésre alkalmazandó jogokkal kapcsolatban: a „Szerződéses kötelmi viszonyok” cím alatt külön paragrafust szentel a választottbírósági szerződésre alkalmazandó jognak: az 52. § (1)­(3) bekezdése a választottbírósági szerződésre alkalmazandó jogot szabályozza, az 52. § (4) bekezdése pedig a választottbírósági szerződés alaki érvényességére vagylagosan irányadó jogokat határozza meg.

A 2017­es Nmjtv. 52. §­a az általánosan elterjedt kapcsolóelvek több szintű kombinációját alkalmazza a választottbírósági szerződésre irányadó jog meghatározásához.

Az első szinten [l. a 2017­es Nmjtv. 52. § (1) bekezdését] az új szabályozás a felek autonómiájára helyezi a hangsúlyt: a felek megválaszthatják a választottbírósági szerződésre

159 A régi (2018 előtti) jogi környezet hiányosságaitól lásd szintén Bán / Xxxxxxxxxx in Xxxxx / Xxxxxxxxxx (2016), pp. 226, 227 és Xxxxxxx in Magyar Jog 2020/1, p. 62.

160 Lásd az 1979­es Nmjtvr. 29. § (2) bekezdését.

161 Király in Xxxxx (2018), p. 2948, para. 7474 és p. 2952, para. 7479.

irányadó jogot.162 Ez a választottbírósági kikötés szerződéses jellegének az egyértelmű megnyilvánulása és egyúttal a függetlenség elvének a megerősítése. A szabályozás első szintje összhangban van a nemzetközi trendekkel.

A második szinten [l. a 2017­es Nmjtv. 52. § (2) bekezdését] abban az esetben, ha a felek a választottbírósági szerződésre nem választottak jogot, a fókusz továbbra is a választottbírósági kikötés szerződéses jellegén van, de a függetlenség elve helyett a választottbírósági szerződés járulékos jellege van előtérbe helyezve:163 a felek jogválasztása hiányában a választottbírósági szerződésre az alapjogviszonyra irányadó jogot kell alkalmazni. Ha a felek az alapjogviszony tekintetében jogválasztással éltek, akkor az a választott jog lesz irányadó a választottbírósági szerződésre is.

A harmadik szinten [l. a 2017­es Nmjtv. 52. § (3) bekezdését], ha a felek megválasztották a választottbíráskodás helyét és annak a helynek a joga szorosabb kapcsolatban van a választottbírósági szerződéssel, mint az alapjogviszonyra irányadó jog,164 akkor a hangsúly ismételten a függetlenség elvén és a választottbírósági szerződés eljárásjogi jellegén van: a választottbírósági szerződésre a választottbíráskodás helye szerinti jogot kell alkalmazni.

A második és a harmadik szintet összevetve nyilvánvalóvá válik, hogy a jogalkotó elsőbbséget akart biztosítani az alapjogviszonyra irányadó jognak a választottbíráskodás helye szerinti joggal szemben. Ez egyértelműen különbséget jelent a New Yorki Egyezményhez képest, amely a feleknek a választottbírósági szerződésre vonatkozó jogválasztása hiányában annak az államnak a jogát rendeli alkalmazni, ahol az ítéletet hozták, azaz a választottbíráskodás helye szerinti jogot. Az alapjogviszonyra irányadó jog elsőbbsége arra tekintet nélkül, hogy az a felek által választott vagy az egyébként irányadó jog, szintén nincs összhangban a nemzetközi trendekkel.

A választottbírósági szerződés alaki érvényessége tekintetében a jogalkotó bevezetett egy kifejezett favor validitatis szabályt. A 2017­es Nmjtv. 52. § (4) bekezdése szerint a választottbírósági szerződést nem lehet alaki okból érvénytelennek tekinteni, ha megfelel a 2017­es Nmjtv. 52. §­a alapján meghatározott jogok bármelyike vagy az eljáró bíróság államának joga szerinti alaki követelményeknek (lex fori). A jogalkotó által választott favor validitatis koncepció egy progresszív megközelítés, ami a lehető legtágabb körben biztosítja a választottbírósági szerződés alaki érvényességét.165

A választottbírósági szerződésre alkalmazandó jogokra vonatkozó speciális szabályok mellett a 2017­es Nmjtv.­nek a szerződésekre irányadó kollíziós szabályait és az általános rendelkezéseit is alkalmazni kell.

Amint az a 2017­es Nmjtv.­hez fűzött Miniszteri Indokolásból is kitűnik, a választottbírósági szerződésekre irányadó új kollíziós szabályok bevezetésével az volt a jogalkotó célja, hogy orvosolja a létező szabályozás fogyatékosságait. A 2018­ban hatályba lépett szabályozás valamennyi elemét alaposan megvizsgálva a doktori értekezésemben arra következtetésre

162 Lásd szintén Szabados in Vékás / Xxxxxxxxxx / Xxxxxxxxx (2020), p. 317 és Xxxxx in Somssich

(2021), p. 187.

163 Lásd Bán / Xxxxxxxxxx in Xxxxx / Xxxxxxxxxx (2016), p. 233 és Szabados in Vékás / Xxxxxxxxxx

/ Xxxxxxxxx (2020), p. 318 és Xxxxx in Somssich (2021), pp. 188­189.

164 A “szorosabb kapcsolat” kifejezés értelmezésével kapcsolatban lásd Xxxxx in Somssich (2021),

pp. 190­191.

165 Xxxx Xxxxxxx in Magyar Jog 2020/1, p. 63.

jutottam, hogy a korábbi szabályozási rezsim hibáit és bizonytalanságait nem sikerült teljes mértékben orvosolni, és az új szabályozás a már létező problémák mellett további kérdéseket is felvet:

(i) A 2017­es Nmjtv. a választottbírósági szerződések kollíziós jogi szabályozásában jelentkező hézagokat csak annyiban töltötte ki, hogy speciális kollíziós szabályokat vezetett be a választottbírósági szerződésre alkalmazandó jog meghatározása céljából a választottbírósági vitarendezés minden olyan szakaszában, amelyet állami bíróságok folytatnak le.166 A választottbíróság számára azonban továbbra sem léteznek olyan kollíziós jogi szabályok, amelyek kifejezetten a választottbírósági szerződésre vonatkoznának.167

(ii) A fentiek túl van egy további olyan kérdés, ami a korábbi szabályozás hatálya alatt nem létezett, azaz a problémát az új szabályozás generálta. Ha összehasonlítjuk a 2017­es Nmjtv. 52. §­át és a 2017­es Vbtv. 47. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontját, nyilvánvalóvá válik, hogy ellentmondás van a két szabályozás között. A jogértelmezés általános elvei alapján a 2017­es Vbtv. 47. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontjának kellene elsőbbséget élveznie a 2017­es Nmjtv. 52. §­a fölött, hiszen az előbbi a lex specialis. Csakhogy ennek az értelmezésnek az eredmény nem kielégítő és ellentétes az új szabályozás azon célkitűzésével, hogy minden olyan esetben, amikor egy állami bíróságnak kell meghatároznia a választottbírósági szerződésre irányadó jogot, globálisan alkalmazandó kollíziós szabályok álljanak rendelkezésre.

(iii) A 2017­es Nmjtv. 52. §­a a New Yorki Egyezmény V. cikk (1) bekezdés a) pontjával és a Genfi Egyezmény VI. cikk (2) bekezdésével és IX. cikk (1) bekezdés a) pontjával sincs összhangban. Ez az eltérés nemcsak egy „szépséghiba” – egy következmények nélküli apró következetlenség – a választottbírósági szerződésre irányadó kollíziós szabályok rendszerében, hanem egy valódi probléma, ami súlyos következményekhez vezethet. Különböző kollíziós szabályok alkalmazása ugyanazon választottbírósági szerződés érvényességére a választottbíráskodás különböző szakaszaiban, ahol a választottbírósági szerződés érvényességét állami bíróság előtt megkérdőjelezik, különböző jogok alkalmazásához és a választottbírósági szerződés érvényességét illetően eltérő döntések meghozatalához vezethet.168

(iv) Az a kérdés, hogy a feleknek a választottbírósági szerződésre vonatkozó kifejezett jogválasztása hiányában a feleknek az alapjogviszonyra vonatkozó jogválasztása, illetve a feleknek a választottbíráskodás helyére vonatkozó választása tekinthető­ e az adott jog választottbírósági szerződésre való hallgatólagos választásának, meghaladottá vált. Ennek az az oka, hogy a jogalkotó mindkét esetre kifejezett kollíziós szabályt alkotott.169 Ez az új megoldás az alábbi kérdést veti fel: a felek 2017­es Nmjtv. 52. § (1) bekezdése szerinti jogválasztásának kifejezettnek kell­e lennie, vagy elképzelhető és megengedhető egy olyan, specifikusan a választottbírósági szerződésre vonatkozó hallgatólagos jogválasztás is, ami nem az alapjogviszonyra irányadó jog választásában és nem is a választottbíráskodás

166 Lásd szintén Király in Varga (2018), pp. 2954­2955, para. 7484.

167 Lásd Erdős in Somssich (2021), pp. 191­193.

168 Xxxx Xxxxxxx in Magyar Jog 2020/1, p. 62.

169 Lásd szintén Szabados in Vékás / Xxxxxxxxxx / Xxxxxxxxx (2020), p. 318 és Xxxxx in Somssich

(2021), pp. 187­188.

helyének a kijelölésében ölt testet. A 2017­es Nmjtv. rendelkezéseinek az együttes értelmezése alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az alapjogviszonyra irányadó jogtól és a választottbíráskodás helye szerinti jogtól eltérő jog hallgatólagos választására lehetőség van.

(v) A 2017­es Nmjtv.­ben nincs olyan rendelkezés, amely meghatározná a szerződésre irányadó jog terjedelmét.170 Emiatt felmerül a kérdés, hogy a választottbírósági szerződésre irányadó jog mely jogkérdésekre terjed ki. A 2017­ es Nmjtv. 50­54. §­ainak és a 2017­es Vbtv. 47. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontjának a megszövegezése azt sugallja, hogy a választottbírósági szerződésre irányadó jog legalább az alábbi jogkérdésekre kiterjed: a választottbírósági szerződés megkötése (létezése), anyagi érvényessége, alaki érvényessége (nem kizárólagosan, hanem más jogokkal vagylagosan), továbbá a választottbírósági szerződésre vonatkozó jogválasztás létrejötte, valamint (anyagi és alaki) érvényessége. Számos olyan további jogkérdés van, amely anyagi jogi természetű és ezért arra a választottbírósági szerződésre alkalmazandó jognak ki kellene terjednie: a választottbírósági szerződés értelmezése, átruházhatósága és anyagi jogi joghatásai. Az, hogy a választottbírósági szerződésre alkalmazandó jog valóban kiterjed­e ezekre a jogkérdésekre, nem egyértelmű. E tekintetben az új szabályozás inkább visszalépést, mint előrelépést jelent a korábbi szabályozáshoz képest.

(vi) Azt a bizonytalanságot, hogy az érvénytelenítési perben alkalmazandó speciális kollíziós szabályban használt „nem érvényes” kifejezés magában foglalja­e az alaki érvénytelenséget, továbbá, hogy a választottbírósági törvénynek az alaki követelményekre, valamint az érvénytelenítési perben a választottbírósági szerződés érvénytelenségére vonatkozó speciális rendelkezései mellett van­e helye a nemzetközi magánjogi törvényben foglalt favor validitatis szabály alkalmazásának, a 2017­es Nmjtv. 52. §­ában foglalt, a választottbírósági szerződésekre vonatkozó speciális kollíziós szabályok elfogadása nem orvosolta. Ennek az az oka, hogy a választottbírósági szerződés érvénytelenségén alapuló érvénytelenítési ok megszövegezését a jogalkotó nem hozta összhangba a 2017­ es Nmjtv.­ben foglalt új szabályozással.

(vii) A 2017­es Nmjtv. 52. § (4) bekezdésében található speciális favor validitatis szabályt kétféleképpen lehet értelmezni: az eljáró bíróság államának a joga mellett vagy (1) minden olyan jogot magában foglal, amely az 52. § (1)­(3) bekezdése alapján alkalmazható lehet, vagy pedig (2) csak azt a jogot, amely az 52. § (1)­(3) bekezdése alapján ténylegesen alkalmazandó. Azoknak a külföldi jogoknak a mélyreható elemzése alapján, amelyeket a jogalkotó a 2017­es Nmjtv. kodifikálása során mintaként használt, valamint a rendelkezés teljes megszövegezése alapján arra a megállapításra jutottam, hogy az első értelmezés a helyes.

A doktori értekezésemnek a választottbírósági szerződésre irányadó jelenlegi hazai kollíziós jogi szabályozással foglalkozó utolsó részében azt is megvizsgáltam, hogy a 2017­es Nmjtv. általános rendelkezései mennyiben alkalmazhatóak a választottbírósági szerződésre és az ahhoz kapcsolódó jogkérdésekre, és milyen sajátos kérdéseket vet fel ezeknek az általános szabályoknak az alkalmazása. Az elemzés alapján az alábbiakra jutottam:

170 Lásd Szabados in Vékás / Xxxxxxxxxx / Xxxxxxxxx (2020), p. 315.

(i) A 2017­es Nmjtv. 50. § (4) bekezdésére tekintettel, ha egy választottbírósági szerződésben nincs külföldi elem, a felek a választottbírósági szerződést ennek ellenére alávethetik egy másik jognak, a felek által választott jog rendelkezései azonban az egyébként irányadó jognak kizárólag a diszpozitív rendelkezéseit fogják felülírni.

(ii) A 2017­es Nmjtv. 1. § a) pontja alapján a feleknek az az autonómiája, hogy a 2017­ es Nmjtv. 52. § (1) bekezdése szerint megválaszthatják a választottbírósági szerződésre irányadó jogot, valamely állam jogának a választására korlátozódik.

(iii) A legfontosabb egyezmények, amelyek a 2017­es Nmjtv. 2. §­a alapján szóba jöhetnek, a New Yorki Egyezmény és a Genfi Egyezmény. Ezen egyezmények elsőbbségéből az következik, hogy amennyiben ezek kimerítő anyagi jogi vagy kollíziós jogi szabályozást tartalmaznak egy adott jogkérdésre, a 2017­es Nmjtv. kollíziós szabályai figyelmen kívül maradnak.

(iv) A 2017­es Nmjtv. 4. §­a alapján a bíróságnak a választottbíráskodással kapcsolatban felmerülő jogkérdéseket a magyar jog, azaz a lex fori szerint kell minősítenie. A külföldi jognak a minősítés során történő figyelembevétele akkor válhat szükségessé, ha egy adott jogintézmény nem felel meg teljes mértékben a magyar jog valamely jogintézményének (pl. egy konkrét jogkérdésnek a magyar jog alapján anyagi érvényességi, alaki érvényességi, szubjektív arbitrabilitási vagy objektív arbitrabilitási kérdésként való minősítése nem egyértelmű).

(v) A választottbírósági szerződéssel kapcsolatban a renvoi kérdése a feleknek a választottbírósági szerződés megkötésére vonatkozó képessége szempontjából lehet releváns, de egyébként a 2017­es Nmjtv.­nek a választottbírósági szerződésre irányadó kollíziós jogi szabályai mindig az alkalmazandó jog anyagi jogi rendelkezéseire utalnak. Ennek az az oka, hogy a választottbírósági szerződés egyéb elemei esetében az állampolgárság nem játszik szerepet az alkalmazandó jog meghatározásában [l. a 2017­es Nmjtv. 5. § (2) bekezdését].

(vi) A 2017­es Nmjtv. általános kitérítő klauzulája (10. §), amely lehetővé teszi a bíróság számára azt, hogy a 2017­es Nmjtv. egy másik rendelkezése alapján alkalmazandó jog helyett más jogot alkalmazzon, ha az ügy nyilvánvalóan és lényegesen szorosabban kapcsolódik ahhoz a joghoz, a választottbírósági szerződésre csak akkor alkalmazható, ha a felek sem kifejezetten, sem hallgatólagosan nem választottak jogot. Mivel a 2017­es Nmjtv. 52. §­a alapján az elsődleges kollíziós szabály a felek autonómiája és a szorosabb kapcsolat elve, mint a legmegfelelőbb jog meghatározásának a módszere, már eleve megjelenik az 52. §­ban, viszonylag szűk mozgástér marad az általános kitérítő klauzula alkalmazására a választottbírósági szerződésre irányadó joggal kapcsolatban.171

(vii) A 2017­es Nmjtv. általános kisegítő szabálya (11. §) szélsőséges esetekben a választottbírósági szerződésre alkalmazandó jog meghatározásában is szerephez juthat. Ez az eset akkor, ha a felek nem határozták meg a választottbírósági szerződésre alkalmazandó jogot, az alapjogviszonyra irányadó jog nem határozható meg, mert az egynél több jognak van alávetve, vagy a dépeçage esete forog fenn, és a felek a választottbíráskodás helyét sem határozták meg.172 Az általános kisegítő szabály alkalmazása hézagkitöltő normaként szóba jöhet az

171 A 2017­es Nmjtv. általános és különös kitérítő klauzulái közötti viszonnyal kapcsolatban lásd Xxxxxxxxxx in Vékás / Xxxxxxxxxx / Xxxxxxxxx (2020), pp. 102­103.

172 Xxxx Xxxxxxxxxx in Vékás / Xxxxxxxxxx / Xxxxxxxxx (2020), p. 116.

objektív arbitrabilitásra irányadó jog meghatározása során is azokban az eljárási szakaszokban, amelyekre nézve a 2017­es Vbtv. nem tartalmaz kifejezett kollíziós szabályokat az állami bíróságok számára az objektív arbitrabilitással kapcsolatban.

(viii) Nem egyszerű megfelelő példát találni a 2017­es Nmjtv. 12. §­ában található közrendi záradéknak a választottbírósági szerződéssel összefüggő alkalmazására, hiszen a közrendi megfontolások általában nem a választottbírósági szerződés kikényszerítése, hanem csak a választottbírósági ítélet végrehajtása során bírnak relevanciával. Ettől függetlenül előfordulhat, hogy maga a választottbírósági szerződés is ellentétes a bíróság lex fori­jának a közrendjével, pl. ha súlyosan jogellenes igények érvényesítését vagy a lex fori kollíziós jogának – bizonyos ügyekben a jogválasztás tilalmának – a kijátszását szolgálja.173 Közrendi megfontolások mindenképpen felmerülhetnek az objektív arbitrabilitással kapcsolatban, hiszen sok jogrendszerben, ideértve a magyar jogot is, az objektív inarbitrabilitási szabályok közrendi jellegűek.

(ix) A feltétlen alkalmazást kívánó szabályok (l. a 2017­es Nmjtv. 13. §­át) a választottbírósági szerződés anyagi érvényességével, valamint az objektív és szubjektív arbitrabilitás kérdésével kapcsolatban is szerephez juthatnak. A doktori értekezésemben részletesen elemeztem a 2013­as Ptk. 6:104. § (1) bekezdés (i) pontja és a 2017­es Vbtv. 1. § (3) bekezdése közötti viszonyt. Az előbbi a fogyasztói szerződésekbe foglalt választottbírósági kikötések anyagi érvénytelensége (tisztességtelensége) tekintetében egy feltétlen alkalmazást kívánó norma, az utóbbi pedig egy objektív inarbitrabilitási szabály, amely szerint a fogyasztói szerződésből eredő jogviták nem utalhatóak választottbírósági útra. A vizsgálat eredményeként megállapítottam, hogy az inarbitrabilitási szabály nem hagy teret az anyagi érvényességi szabály feltétlen alkalmazást kívánó normaként történő alkalmazása számára.

(x) A választottbírósági szerződésre alkalmazandó joggal kapcsolatban a 2017­es Xxxxx. 14. §­át az 50. § (3) bekezdésével együttesen kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy az alkalmazandó jogot meghatározó körülmény választottbírósági szerződés megkötését követő megváltozásának semmilyen kihatása nem lesz az alkalmazandó jogra. Az alkalmazandó jog ugyanakkor módosulhat abban az esetben, ha a felek a választottbírósági szerződés megkötése után másik jogot választanak, de ennek eredményeképpen a választottbírósági szerződés nem válhat alaki okból érvénytelenné. A 2017­es Vbtv. 14. §­a rendkívül releváns a szubjektív arbitrabilitás szempontjából: a fél személyes jogának a megváltozása nem fogja érinteni a félnek a választottbírósági szerződés megkötésére vonatkozó képességét, ha az a korábbi személyes jog alapján fennállt.

6. Következtetések

Amikor elkezdtem a doktori értekezésemhez a kutatást, az alábbi hipotézist állítottam fel: az, hogy mely jogokat kell alkalmazni a választottbírósági szerződésre és a választottbírósági szerződés kikényszeríthetőségének a különböző aspektusaira, a választottbírósági szerződés jogi – anyagi jogi, illetve eljárásjogi – természetétől függ. A kutatásom eredményei megerősítették ezt a hipotézist, de arra is rávilágítottak, hogy a választottbírósági

173 Lásd Palásti in Magyar Jog 2006/2, p. 66.

szerződésnek, illetve az ahhoz kapcsolódó konkrét jogkérdésnek, az anyagi jogi vagy eljárásjogi minősítése nem elegendő a legmegfelelőbb jog megtalálásához.

A választottbírósági szerződés – csakúgy, mint maga a választottbíráskodás – egy hibrid képződmény, amely mind anyagi jogi, mind pedig eljárásjogi elemeket magában foglal és amelyet olyan jogkérdések öveznek, amiket nem lehet egyértelműen az anyagi jog vagy az eljárásjog területére tartozónak tekinteni. A választottbírósági szerződés független az alapjogviszonytól, de egyúttal járulékos is, és a delokalizációs elmélet növekvő elfogadottsága ellenére a nemzetközi választottbíráskodás (továbbra is) a nemzeti jogok rendszerében létezik, amely jogok mindegyikének megvan a maga közrendi koncepciója. Ezek mind olyan körülmények, amelyeknek jelentős kihatása van a választottbírósági szerződés kikényszeríthetőségére.

A választottbírósági szerződésre és az ahhoz kapcsolódó jogkérdésekre alkalmazandó, Magyarországon érvényesülő kollíziós szabályozásokban sok hézag, következetlenség és kérdőjel van mind nemzetközi, mind hazai szinten. A hazai nemzetközi magánjogunk 2018­as reformja a választottbírósági szerződésre vonatkozó kifejezett kollíziós szabályok bevezetése révén jelentős változásokat hozott magával. Ezek a módosítások azonban nem egészültek ki a választottbírósági törvényünk kollíziós jogi szabályainak a megfelelő felülvizsgálatával, a 2018 előtti rezsim számos hibája és bizonytalansága megoldatlanul maradt, és új aggályok is felmerültek a korábbiak mellett.

A választottbírósági szerződésre alkalmazandó jogokra vonatkozó de lege ferenda javaslataim, amelyeket a doktori értekezésem utolsó fejezetében összegeztem, olyan kollíziós szabályozás megvalósítását célozzák, amely a lehető legnagyobb mértékben harmonizált elemekből áll (azaz olyan elemekből, amelyek a kollíziós szabályok konszolidált, egységes és következetes rendszerét alkotják), és amely a favor validitatis elv széleskörű alkalmazása révén a lehető legnagyobb mértékben biztosítja a választottbírósági szerződések és ítéletek elismerését és kikényszerítését (végrehajtását).

7. Saját publikációk

Xxxxxxx, Xxxxxx / Xxxxx Xxxxx: The Laws Applicable to the Arbitration Agreement, in: Xxxxxx, Xxxxxxxx / Xxxxxxx, Xxxx X. (szerk.), Recht ohne Grenzen. Festschrift für Xxxxxxxxxxx Xxxxxxx zum 65. Geburtstag, sellier, Munich 2012, pp. 837­859

Xxxxx Xxxxx: A választottbíráskodással kapcsolatos, aktuális szabályozási szükségletek és javaslatok a polgári perjogi kodifikáció apropóján, in: Xxxxxx Xxxxx / Xxxxx Xxxxxx (szerk.), Egy új polgári perrendtartás alapjai, HVG­ORAC, Budapest 2014, pp. 647­672

Xxxxx Xxxxx: A választottbírósági szerződésre alkalmazandó jog, in: Harsági, Xxxxxxxx / Xxxxxxx X. Írisz / Xxxxxx Xxxxxxx (szerk.), Nemzetközi magánjog és polgári eljárásjog a megváltozott gazdasági környezetben, Pázmány Press, Budapest 2013, pp. 215­225

Xxxxx Xxxxx: Einfluss der Grundrechte auf die internationale Schiedsgerichtsbarkeit, in: Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Xxxxxxx Xxxxxx Nominatae Sectio Iuridica, Tomus LV Annus 2016, pp. 227­238

Xxxxx Xxxxx: Europäische Menschenrechtskonvention und internationale Schiedsgerichtsbarkeit, in: Ahrens, Xxxxxx / Xxxx, Xxxxxx / Xxxxx Xxxxxx (szerk.): Grundrechte im Zivilprozess, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2015, pp. 265­274

Xxxxx Xxxxx: Immunitás és joghatóság az Európai Bíróság joggyakorlatában, in: Xxxx Xxxxxxxx (szerk.), Jogi tanulmányok 2010. Ünnepi konferenciakötet az ELTE megalakulásának 375. évfordulója alkalmából, Vol. III, ELTE ÁJK, Budapest 2010, pp. 45­61

Xxxxx Xxxxx: Party Autonomy in International Arbitration, in: Xxxxx, Xxxxxx (szerk.),

Festschrift für Xxxxxx Xxxxxxx, Juris GmbH, Saarbrücken 2013, pp. 929­940

Xxxxx Xxxxx: Staatenimmunität und internationale Zuständigkeit im Lichte der aktuellen Rechtsprechung des EuGH, in: Xxxxxx, Xxxxxx / Xxxx, Xxxxxx / Xxxxx, Xxxxxx (szerk.), Europäisches Zivilprozessrecht. Einfluss auf Deutschland und Ungarn, Universitätsverlag Göttingen, Göttingen 2011, pp. 225­246

Xxxxx Xxxxx: The Legal Relationship Between the Parties and the Arbitral Institution, in: ELTE Law Journal, 2013/1