A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-FK-I-B-1132/2012. számú, fogyasztóvédelmi bírság kiszabását és intézkedést tartalmazó határozata a Lombard Lízing Zrt. számára
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-FK-I-B-1132/2012. számú, fogyasztóvédelmi bírság kiszabását és intézkedést tartalmazó határozata a Lombard Lízing Zrt. számára
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Xxxxxxxxx xxxxx 00.; a továbbiakban: Felügyelet) által (…) (levelezési címe: ...; a továbbiakban: Ügyfél) képviseletében (…) (lakcíme: ...; a továbbiakban: Képviselő) 2011. november 4-én érkeztetett kérelme alapján a Lombard Lízing Zrt.-nél (székhelye: 0000 Xxxxxx, Xxxxxxx Xxxx xxxx 00.; a továbbiakban: Pénzügyi vállalkozás) lefolytatott fogyasztóvédelmi eljárás megállapításai alapján Xx. Xxxxx Xxxxxx, a Felügyelet elnökének felhatalmazása alapján az alábbi
h a t á r o z a t o t
hozom:
I. A Felügyelet a Pénzügyi vállalkozásnak — a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló jogszabály megsértése miatt — a határozat kézhezvételének napjával megtiltja a jogsértő magatartás további folytatását.
I/A. A Felügyelet a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló jogszabály megsértése miatt a Pénzügyi vállalkozással szemben 500 000 forint, azaz ötszázezer forint összegű fogyasztóvédelmi bírságot szab ki.
A kiszabott fogyasztóvédelmi bírságot a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell a Felügyeletnek a Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-00283834- 30000003 számú számlájára – "fogyasztóvédelmi bírság" megjelöléssel, valamint a határozat számának feltüntetésével – befizetni. A fogyasztóvédelmi bírság önkéntes befizetésének elmaradása esetén a közigazgatási végrehajtás szabályai kerülnek alkalmazásra. A fogyasztóvédelmi bírság befizetésére meghatározott határidő elmulasztása esetén, a be nem fizetett bírságösszeg után késedelmi pótlék felszámolására kerül sor, melynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365- öd része. A késedelmesen megfizetett késedelmi pótlék után nem számítható fel késedelmi pótlék.
A késedelmi pótlékot a Felügyelet hivatkozott számú számlájára kell befizetni, a határozat számának feltüntetésével, „késedelmi pótlék” megjelöléssel. Ha a kötelezett a bírságfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, a fizetési kötelezettség haladéktalanul végrehajtásra kerül.
A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Törvényszéktől keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Törvényszéknek címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
I n d o k o l á s
Képviselő 2011. november 4-én érkeztetett és 2011. november 29-én, valamint 2012. április 18-án kiegészített, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 64. §-ában meghatározott fogyasztóvédelmi eljárás lefolytatására irányuló kérelemmel kereste meg a Felügyeletet, melyben a Pénzügyi vállalkozás eljárását kifogásolta az alábbiak szerint:
AZ ÜGYFÉL KÉRELME, A FOGYASZTÓVÉDELMI ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁNAK INDOKA
Ügyfél és a Pénzügyi vállalkozás 2008-ban részletfizetési megállapodást kötött a Pénzügyi vállalkozás által korábban felmondott lízingszerződésből eredő tartozás rendezése céljából. Ügyfél a fizetési kötelezettségét a részletfizetési megállapodásnak megfelelően teljesítette, az utolsó részlet 2010. december 3-án megfizetésre került.
Mindezek ellenére a Pénzügyi vállalkozás a 2011. július 18-án kelt levelében arról tájékoztatta az Ügyfelet, hogy a részletfizetési megállapodás megkötésekor adminisztrációs hiba miatt tévesen számolták ki a tartozás összegét, melynek következtében az Ügyfélnek még további 280 000 forintot kell megfizetnie.
Képviselő az utólag felmerült tartozás jog- és összegszerűségét vitatta, és a fentiek alapján a beadványában foglaltak kivizsgálását kérte a Felügyelettől.
A Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet ellenőrzi
− a Psztv. 4. §-ban meghatározott szolgáltatók által a szolgáltatás igénybevevőivel, azaz a fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a Psztv. 4. §-ban felsorolt jogszabályokban előírt rendelkezéseknek (fogyasztóvédelmi rendelkezéseknek);
− a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) rendelkezéseinek;
− a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) rendelkezéseinek; és
− az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Ektv.) rendelkezéseinek
betartását, és eljár e rendelkezések pénzügyi szervezetek általi megsértése esetén.
A fogyasztóvédelmi eljárás során megállapított tényállás, jogszabályi környezet, a tényállás minősítése
I. A TISZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI GYAKORLAT TILALMÁNAK MEGSÉRTÉSE
I.1. Tényállás
Képviselő beadványában előadta, hogy a részletfizetési megállapodás szerinti utolsó törlesztőrészletet 2010 decemberében fizette ki Ügyfél helyett. Majd a 2011 májusában kézhez vett fizetési felszólítással szemben Ügyfél 2011. június 28-án kifogást jelentett be a Pénzügyi vállalkozásnál, és kérte a folyószámlájának felülvizsgálatát.
A Pénzügyi vállalkozás a 2011. július 18-án kelt válaszlevelében értesítette Ügyfelet, hogy a részletfizetési engedély elkészítésekor az engedély 280 000 forinttal kevesebb összegű tartozásra készült el, mivel a Pénzügyi vállalkozás az elszámolás készítésekor adminisztrációs
hiba miatt 280 000 forinttal kevesebb tartozást számolt ki, az Ügyfél folyószámlájára érkezett téves utalás miatt. Erről a hibáról csak a 2011. május 18-án kelt fizetési felszólító levélben tájékoztatta Ügyfelet. A Pénzügyi vállalkozás levelében arról tájékoztatta Ügyfelet, hogy a 280 000 forint után késedelmi kamatot és egyéb járulékos költséget nem számít fel, az összegből 35 572 forintot elenged, és a fennmaradó összegre 12 havi részletfizetési lehetőséget biztosít.
A Felügyelet a 2011. december 14-én kelt, 164760-5/2011. iktatószámú végzéssel, és a 2012. március 26-án kelt, 244-3/2012. iktatószámú végzésekkel nyilatkozattételre és iratmásolatok becsatolására hívta fel a Pénzügyi vállalkozást.
A Pénzügyi vállalkozás a 2012. január 2-án és 2012. április 6-án érkeztetett válaszleveleiben a következőkről tájékoztatta a Felügyeletet.
A Pénzügyi vállalkozás Ügyféllel 2007. november 20-án (…) számon kötött svájci frank alapú lízingszerződést egy kishaszongépjármű megvásárlásának finanszírozására. Mivel Ügyfél egyetlen lízingdíjat sem fizetett meg, ezért a Pénzügyi vállalkozás a lízingszerződést 2008. január 14-én azonnali hatállyal felmondta. A kishaszongépjárművet a Pénzügyi vállalkozás visszavette és 2008. augusztus 21-én értékesítette.
Az értékesítést követően a Pénzügyi vállalkozás a lízingügylet elszámolását elkészítette és azt 2008. október 16-án kelt levelében megküldte Ügyfélnek, amelyet Képviselő vett át 2008. október 27-én. Az elszámolás szerint Ügyfélnek 470 735 forint tőke- és 304 218 forint késedelmi kamat, összesen 774 953 forint tartozása állt fenn.
A Pénzügyi vállalkozás a 2008. november 21-én kelt levelében a fennálló tartozásra 26 havi kamatmentes részletfizetést engedélyezett. A havi törlesztő összeg 34 676 forint volt (a teljes tartozás összege ekkor 791 538 forint volt). A részletfizetési ajánlatot elfogadó nyilatkozatot 2008. november 26-án írta alá Ügyfél.
Ügyfél a részletfizetési megállapodásban foglaltaknak megfelelően törlesztett, azonban a Pénzügyi vállalkozás a részletfizetési megállapodás teljesítése és lejárata után, 2011. május 18-án kelt fizetési felszólításban értesítette Ügyfelet, hogy adminisztrációs hiba miatt tévesen számolták ki a tartozását 2008-ban, ezért további 280 000 forint tartozása áll fenn, amelynek egyösszegű, kamatmentes megfizetésére 2011. június 30. napjáig biztosít lehetőséget.
A Pénzügyi vállalkozás Felügyelet felhívására tett nyilatkozata szerint a tartozás hibás kiszámításának az volt az oka, hogy az elszámolás készítésekor (2008. október 16.) a Pénzügyi vállalkozás figyelembe vette az Ügyfél folyószámláján 2008. május 20-án a Pénzügyi vállalkozás egyik üzleti partnerének téves átutalása miatt jóváírt 280 000 forintot. A téves utalást csak az időszakos felülvizsgálat alkalmával korrigálta, és 2008. december 29-én vezette át a megfelelő számlára.
A Pénzügyi vállalkozás nyilatkozata szerint ügyintézői hiba miatt nem került sor az Ügyfél értesítésére 2008 decemberében. Az ekkor már folyamatban lévő részletfizetés miatt a 280 000 forint összegű hiány kimutatására csak a részletfizetés lejáratakor került sor.
2011. június 23-án részletfizetési megállapodás megkötésére került sor, amely szerint Ügyfél tartozása késedelmi kamat és egyéb költség nélkül 244 428 forint, amelyet 12 hónapon keresztül, havi 20 369 forint összegű tőrlesztőrészletekkel kell megfizetnie. A 280 000 forintból a Pénzügyi vállalkozás 35 572 forintot elengedett.
Ügyfél a részletfizetési megállapodás szerinti törlesztést nem kezdte meg, hanem 2011. június 28-án panaszt nyújtott be a Pénzügyi vállalkozásnál, amelyben kifogásolta az utólagosan felmerült tartozást, valamint azt, hogy a követelést a Pénzügyi vállalkozás átadta követeléskezelő társaságnak.
A Pénzügyi vállalkozás 2011. július 18-án kelt levelében tájékoztatta Ügyfelet, hogy a 280 000 forint összegű tartozás adminisztratív hiba miatt nem vált ismertté korábban. Tájékoztatta Ügyfelet arról is, hogy az összeg után automatikusan terhelődő, és meg nem fizetett késedelmi kamatok miatt került bevonásra a követeléskezelő társaság. A Pénzügyi vállalkozás megerősítette a részletfizetési ajánlatát, amely szerint kamatot vagy járulékos költséget nem kell fizetni a 244 428 forinton felül.
A Pénzügyi vállalkozás 2011. december 29-én kelt levelében újabb, az előzővel azonos feltételek szerinti részletfizetési ajánlatot tett Ügyfélnek.
I.2. Jogszabályi környezet
A Felügyelet a fentiek szerint feltárt tényállást a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) rendelkezései alapján értékelte.
A Fttv. 3. §-a szerint:
„3. § (1) Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat.
(2) Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat,
a) amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság követelménye), és
b) amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban: a fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas.
(3) A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. § és 7. §) vagy agresszív (8. §).”
Az Fttv. 6. § (1) bekezdés i) pontja szerint:
26. § (1) Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely valótlan információt tartalmaz, vagy valós tényt - figyelemmel megjelenésének valamennyi körülményére olyan módon jelenít meg, hogy megtéveszti vagy alkalmas arra, hogy megtévessze a fogyasztót az alábbiak közül egy vagy több tényező tekintetében és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas:
i) a fogyasztó jogai, illetve a fogyasztót az ügylet folytán esetlegesen terhelő hátrányos jogkövetkezmények kockázata.”
Az Fttv. 2. § h) pontja alapján „E törvény alkalmazásában ügyleti döntés: a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban.”
I.3. A tényállás minősítése
A Felügyelet megállapította, hogy az Ügyfél megfelel az Fttv. 2. § a) pontjának, tekintettel arra, hogy az eljárás során a Felügyelet rendelkezésére bocsátott dokumentumok szerint az
Ügyfél a Pénzügyi vállalkozással nem egyéni vállalkozóként, hanem gazdasági tevékenységen kívül eső célok érdekében, természetes személyként kötött lízingszerződést, következésképp a lízingszerződésből eredő tartozása rendezésére is magánszemély minőségében kötött részletfizetési megállapodást a Pénzügyi vállalkozással 2008 novemberében.
Továbbá nyilvánvaló, hogy az Ügyfél arra vonatkozó döntése, hogy a felmondott lízingszerződésből származó tartozása rendezésére megkötött részletfizetési megállapodás alapján mekkora összegű befizetést teljesít a Pénzügyi vállalkozás részére, ügyleti döntésnek minősül. Ügyfélnek a részletfizetési megállapodással kapcsolatos ügyleti döntése az, hogy a megállapodásnak megfelelően éljen azzal a jogával, hogy a lízingszerződésből eredő tartozását rendezhesse. Így Ügyfél ügyleti döntése – hogy milyen módon és összegben gyakorolja a szerződésszerű teljesítéséhez való jogát – függött a Pénzügyi vállalkozás 2008. november 21-én kelt részletfizetési engedélyében foglalt tájékoztatástól, amely szerint az Ügyfél fennálló tartozása 791 538 forint, melyet 26 havi részletben havi 34 676 forinttal törleszthet.
A Felügyelet a rendelkezésére álló nyilatkozatok és dokumentumok alapján megállapította, hogy az Ügyfél a Pénzügyi vállalkozással megkötött részletfizetési megállapodásnak maradéktalanul eleget tett, azonban a megállapodás teljesítése és lejárata után a Pénzügyi vállalkozás további 280 000 forint összegű tartozásról tájékoztatta. Vagyis az Ügyfél által, a Pénzügyi vállalkozás tájékoztatása alapján befizetett törlesztési összeg a valós tartozás rendezésére nem nyújtott fedezetet, így a Pénzügyi vállalkozás téves tájékoztatása Ügyfél vagyoni helyzetére hátrányos kihatással bírt.
A Felügyelet megítélése szerint a Pénzügyi vállalkozás megtévesztő kereskedelmi gyakorlatot folytatott azzal, hogy a 2008. november 21-én kelt levelében az Ügyfél számára tévesen adott tájékoztatást a fennálló tartozás összegéről és ennek következtében a tartozás rendezésére engedélyezett havi törlesztőrészlet mértékéről, vagyis lényegében az Ügyfél által a Pénzügyi vállalkozás részére megfizetendő pénzösszeg mértékéről. Az Ügyfél a Pénzügyi vállalkozás 2008. november 21-én kelt részletfizetési engedélye alapján megalapozottan bízhatott abban, hogy a Pénzügyi vállalkozás a fennálló tartozás összegét helyesen állapította meg, és az engedélyezett havi díj megfizetésével az Ügyfél tartozása rendezésre kerül.
A Felügyelet álláspontja szerint az Ügyfél rendelkezésére bocsátott tájékoztatás (a 2008. november 21-ei keltezésű részletfizetési megállapodás, melyben a fennálló tartozás mértéke összhangban állt a Pénzügyi vállalkozás által 2008. október 16-án készített elszámolással) alkalmas volt arra, hogy az Ügyfelet ügyleti döntésében, azaz szerződésszerű teljesítése joga gyakorlásában befolyásolja. Az Ügyfél a Pénzügyi vállalkozás tájékoztatása alapján joggal feltételezhette, hogy a Pénzügyi vállalkozás által közölt havi díj megfizetésével ügyleti döntését, azaz tartozása teljesítésének jogát a valós kötelezettségének mértéke szerint gyakorolja.
Továbbá megállapítható, hogy a Pénzügyi vállalkozás, annak ellenére, hogy már 2008. december 29-én tudomást szerzett arról, hogy az Ügyfélnek megállapított és részletfizetéssel törleszteni kezdett 791 538 forint tartozása jelentős összeggel – 280 000 forinttal – megnőtt, erről a tényről csak két és fél évvel később, 2011. május 18-án tájékoztatta Ügyfelet. A Pénzügyi vállalkozás nyilatkozata szerint ügyintézői hiba miatt nem tájékoztatta Ügyfelet a tartozás összegének megemelkedéséről 2008 decemberében.
A fentiek alapján a Felügyelet megállapította, hogy a Pénzügyi vállalkozás az Ügyfél lízingszerződésének elszámolása során nem az elvárható szakmai gondossággal járt el, mert adminisztrációs hiba miatt a 2008. november 21-én kelt részletfizetési engedélyében az
Ügyfelet a felmondott lízingszerződéséből eredő tartozása mértékével és az annak rendezésére megállapított havi díj összegével kapcsolatosan tévesen tájékoztatta, mely téves információ hátrányosan befolyásolta az Ügyfél ügyleti döntését, valamint alkalmas volt annak befolyásolására, mivel az Ügyfél a tájékoztatásban bízva teljesítette a fizetési kötelezettségét 26 hónapon keresztül.
Mindezek alapján a Felügyelet a Pénzügyi vállalkozás azon magatartását, hogy Ügyfelet a fennálló tartozása mértékéről, és ez alapján a tartozás rendezésére megállapított havi törlesztés összegéről nem a valóságnak megfelelően tájékoztatta, az Fttv. 6. § (1) bekezdése i) pontjában foglalt megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak minősítette, mely az Fttv. 3. § (1) bekezdése szerinti tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmát valósítja meg.
II. A FELÜGYELET ÁLTAL ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉSEK
A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint, „ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a
61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza:
c) megtiltja a jogsértő magatartás további folytatását,
f) fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki.”
Tekintettel a fentiek szerint összegzett megállapításokra, a Felügyelet a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, és a határozat rendelkező része I. pontjában megtiltotta a jogsértő magatartás további folytatását, annak érdekében, hogy a Pénzügyi vállalkozás a továbbiakban tartózkodjon a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértésétől.
Ezzel egyidejűleg a Felügyelet a határozat rendelkező részének I/A. pontjában — a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló jogszabály megsértése miatt — a Pénzügyi vállalkozással szemben 500 000 forint összegű fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki.
A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint, ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a
61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével, és az arányosság követelményének szem előtt tartásával fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki. A Psztv. 72. §
(1) bekezdésének a) pontja alapján a fogyasztóvédelmi bírság összege a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó, százmillió forintot meghaladó éves nettó árbevétellel rendelkező szervezet vagy személy esetében tizenötezer forinttól az éves nettó árbevételének öt százalékáig, de legfeljebb százmillió forintig, illetve a fogyasztók széles körének jelentős vagyoni hátránnyal fenyegető helyzetet okozó jogsértés esetén legfeljebb kétmilliárd forintig terjedhet.
A Felügyelet tevékenységének a Psztv. 1. § (3) bekezdésének e) pontjában rögzített egyik célja a pénzügyi szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat igénybevevők érdekeinek a védelme. A Psztv. 64. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértésének közös jellemzője, hogy azok minden esetben magukban hordozzák a pénzügyi szervezetek fogyasztónak minősülő ügyfelei érdekének sérelmét, illetve annak lehetőségét. A Felügyelet tevékenységének fenti céljára tekintettel határozottan kíván fellépni minden olyan, a fogyasztóvédelmi ellenőrzési eljárásaiban tapasztalt vagy egyéb módon tudomására jutott magatartással szemben, amely sérti vagy alkalmas arra, hogy sértse a pénzügyi szervezet ügyfeleinek érdekeit. A Felügyelet az előbbiek alapján amellett, hogy a jogsértő magatartás további folytatását megtiltó fogyasztóvédelmi intézkedést is alkalmazta, a
pénzügyi szervezettel szemben a fogyasztóvédelmi rendelkezések jövőbeli maradéktalan érvényesülésének kikényszerítése érdekében fogyasztóvédelmi bírság kiszabását is szükségesnek tartotta.
E körben, a jogsértés súlyát illetően a Felügyelet figyelembe vette, hogy a megsértett jogszabályi rendelkezés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi magatartás tilalmával kapcsolatban fogalmaz meg alapvető előírásokat, amelyek az ügyfeleknek az ügyleti döntésükkel kapcsolatos választási szabadságát védelmezi. A Pénzügyi vállalkozás azzal, hogy az Ügyfelet a fennálló tartozás, valamint az annak rendezésére engedélyezett havi díj mértékéről nem megfelelően tájékoztatta, az Ügyfelet a tájékozott, a releváns körülményekre tekintettel levő ügyleti döntése meghozatalában korlátozta, így tájékoztatása alkalmas volt a fogyasztói döntés torzítására.
A megvalósított jogsértést tilalmazó rendelkezés mögött jelentős ügyféli (fogyasztói) érdek húzódik meg, vagyis az, hogy a Pénzügyi vállalkozásnak az eljárása során megfelelő körültekintést és gondosságot kell gyakorolnia abban a tekintetben, hogy az Ügyfél (fogyasztó) a felelős döntéshez szükséges információkkal megfelelő időben rendelkezzen annak érdekében, hogy ügyleti döntését valamennyi lényeges körülményre tekintettel hozza meg. A jelen esetben a Pénzügyi vállalkozás e körültekintést mulasztotta el gyakorolni, amellyel az Ügyfél (fogyasztó) tájékoztatáshoz, és végső soron vagyoni érdekei védelméhez fűződő jogát sértette meg.
A Felügyelet a bírság összegének meghatározásakor súlyosító körülményként vette figyelembe, hogy a Pénzügyi vállalkozás a téves tájékoztatásról történt tudomásszerzést követően csak két és fél év múlva hívta fel az Ügyfél figyelmét a tévedésre.
Ugyanakkor a Felügyelet a bírság kiszabásakor figyelemmel volt arra is, hogy a Pénzügyi vállalkozás a 280 000 forint összegű tartozásból 35 572 forintot elengedett, és az így fennmaradó tartozása rendezésére 12 havi kamatmentes részletfizetést engedélyezett az Ügyfél részére.
A Felügyelet a bírság összegének megállapításakor a Psztv. 72. §-át vette figyelembe. A bírság kiszabását a Felügyelet a megállapított jogsértés fentebb részletezett körülményeire alapította.
III. A Felügyelet hatáskörébe nem tartozó jogkérdésekről való rendelkezés
A Felügyelet a V-FK-I-766/2012. számú végzéssel a Képviselő 2011. november 4-én érkeztetett kérelme alapján folytatott fogyasztóvédelmi eljárást a Pénzügyi vállalkozás követelése jog- és összegszerűségének felülvizsgálata tekintetében megszüntette, figyelemmel arra, hogy az nem a Psztv. 64. §-ban foglalt szabályokba ütköző magatartás észlelésére és megállapítására vonatkozik, hanem a felek közötti elszámolási jogvita vizsgálatára irányul, ami nem hatósági ügy, ezen kérdésekben való döntésre közigazgatási úton, fogyasztóvédelmi eljárás keretében nincs lehetőség, arra polgári bíróság jogosult.
A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § (1) bekezdés a)-r) pontjában, valamint a 64-72. §-aiban biztosított hatáskörében eljárva hozta meg.
A késedelmi pótlék Felügyelet általi felszámításának lehetőségét a Ket. 138. §-a biztosítja. A közigazgatási végrehajtás szabályainak a Felügyelet által kiszabott bírság kapcsán való
alkalmazási lehetősége a Psztv. 46. § (1) bekezdésén, valamint a Ket. 127. § (1) bekezdésének
a) pontján alapul.
A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontján, a
100. § (2) bekezdésén, 109. § (1) bekezdésén, 110. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. § (7) bekezdésén, a 327. § (1)-(2) bekezdésein és 330. § (2) bekezdésén alapul.
A határozat a Ket. 128. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a közlés napjával jogerős. Budapest, 2012. április 23.