A SZERZŐDÉSES JOBBÁGYSÁG RENDSZERÉNEK REGIONÁLIS MINTÁZATAI
Xxxxx Xxxxxx
A SZERZŐDÉSES JOBBÁGYSÁG RENDSZERÉNEK REGIONÁLIS MINTÁZATAI
Hat vármegye gyakorlatának összehasonlítása*
Bevezetés
A 19–20. századi polgárosodást megelőző késő feudális korszakban a vidéki agrár- népesség körében az egyén társadalmon (és általában a világrenden) belül elfog- lalt pozícióját – a nemzet fogalmának rendi értelmezéséből, illetve a nyelvi és kulturális választóvonalak premodern állapotából következően – elsősorban az a mód határozta meg, ahogyan az egyes közösségekbe, falvakba, mezővárosok communitasaiba tartozó személyek a királyi, földesúri és államhatalomhoz, az azok által foganatosított regulatiókhoz, nem utolsósorban pedig adórendszerük- höz, szolgáltatási formáikhoz viszonyultak. Különösen igaz ez a 18. század jogi- lag uniformizálódó jobbágyi rétegére, amely ekkor (is) a teljes népesség túlnyomó többségét adta. A jobbágyságot a kuruc háborúk lezárása után csaknem másfél évszázadig a Magyar Királyságra köszöntő tartós belső béke idején elsődlegesen az különböztette meg az ország többi, kisebb-nagyobb mértékben kiváltságot él- vező rétegétől, hogy – a Werbőczy nyomán számtalanszor hangoztatott paraszti állapotából, a mera et perpetua rusticitas státuszából kifolyólag – legalább kétféle jurisdictio alatt állt: életére és gazdálkodására egyaránt definiáló jelleggel hatott a királyi és a földesúri hatalom.
A jobbágyok földesurukhoz fűződő viszonya a 18. század első felében erő- sen mozaikos területi mintázatot mutat. Mindenekelőtt azért, mert a parasztság egyes csoportjait a társadalom kisebb, kifinomultabb szeleteibe osztó kategóriák országos szinten is jelentősen eltértek. Az egyes kifejezések (így a taxás, a zsellér, a cenzualista, a „szabados”, az örökös és szabadmenetelű jobbágy, a „jövevény” és a „telkes” fogalma) a különböző területeken, de gyakorta egy területen belül az eltérő birtokosok esetében is mást-mást jelentettek, ami a jobbágyi réteg jogi környezetének, társadalmi tagoltságának kvantitatív összehasonlító vizsgálatát lényegesen megnehezíti.1 A kor egyéni „paraszt-egodokumentumainak” hiánya
* A tanulmány az MTA BTK Lendület Tíz Generáció Kutatócsoport uradalomtörténeti kutatócso- portja keretében készült.
1 A különféle kifejezések említésével kapcsolatosan szükséges jeleznem, hogy tanulmányomban az ösz- szeírt úrbéres jobbágynépességgel foglalkozom. A vizsgálat köréből így kimaradtak mindazon elemek
263 századok . () . szám
A SZERZŐDÉSES JOBBÁGYSÁG RENDSZERÉNEK REGIONÁLIS MINTÁZATAI
miatt a kutató így óhatatlanul arra szorul, hogy a főhatalom központi kategóriáit használva gondolkodjon a 18. századi agrártársadalomról.2
Ezek a kategóriák legvilágosabban a Xxxxx Xxxxxxx-féle, 1767–1774-es orszá- gos úrbérrendezés végrehajtása során kristályosodtak ki, és általános érvényű(nek szánt) tipológiájuk csaknem egy évszázadra meghatározta a jobbágyi sorban élő népesség jogi és gazdasági lehetőségeit. A gyakran az egységesülő jobbágyság uni- formizálásának nyomatékos lépéseként értékelt3 úrbérrendezés, mindenekelőtt az abszolutikus elven működő központi hatalom fő szükségleteitől, az adómennyi- ség meghatározásának, illetve biztosításának igényétől hajtva, a jobbágyi népes- séget két fő szempontot figyelembe véve osztotta fel:
– A sokat emlegetett kilenc úrbéri kérdőpont első három kérdése az egyes fal- vak lakosságának adózási, illetve szolgáltatási formáit tudakolta. Az úrbéres né- pesség a 18. század első felében a földesúri terhek teljesítésének túlnyomórészt há- rom generális formáját ismerte: az urbariumot, a jobbágyszerződést (contractust) és a régi szokást (usust) – ezek alapján tehát elkülöníthetünk urbariumos, con- tractualista és ususos jobbágyokat. A három fő csoporthoz egy jóval csekélyebb számban jelentkező negyedik is társul: a privilégiumos közösségek, melyek vala- milyen korábbi szolgálatért vagy megváltásért kiváltságolt helyzetbe kerültek.4
– A kilencedik pontban a lakosoknak arra a kérdésre kellett választ ad- niuk, hogy magukat örökös vagy szabadmenetelű jobbágyoknak tartják-e;
és csoportok, amelyek valamilyen úton-módon úrbéres szolgáltatással (az állami adón felül számolt, földesuraság által követelt járandósággal) tartoztak valakinek, és mégsem voltak jobbágyok. Ez a
18. századi társadalom széles rétegeit jelentette, nem utolsósorban a „taksás” vagy „taxás” nemeseket, akik időnként akár nagy tömegben is képviseltethették magukat egy-egy közösségen belül. Ilyen falu volt például a somogyi Kőröshegy, Xxxxxxxxx Xxxxxxxx gróf birtoka, ahol a telkes jobbágyokon felül a település teljes lakossága „nobilisekből” állt; ugyanebben a vármegyében Bükkösd falvában a szabad- költözésűek nagy részét „nobilis” névvel jelölték. Xxxxxxxxx Xxxxxx herceg hatvani birtokán a teljes lakosság zsellérestül nemesnek vallotta magát. Kéthelyen, báró Xxxxxxx Xxxxx egyik falvában is igen sok volt az úrbéres praestálók között a bocskoros nemes. Bár ezek a viszonylag szerény körülmények között élő nemesemberek lényegileg a jobbágyokéhoz hasonló gazdálkodási formát folytattak, szavazati joguk és a nobilitasba tartozásuk miatt társadalmi helyzetük mégis jelentősen eltért az esetleg náluk gazdagabb szomszédaikétól. A kérdéshez lásd Xxxxxxxxxxx Xxxxx: Marginális helyzetben – jobbágytel- ken ülő nemesek Győr megyében a XIX. század első felében. Arrabona – Múzeumi közlemények 34. (1995) 159–197.; Xxxx Xxxxxx: „Hét szilvafa árnyékában”. Bp. 2001. Lásd még Xxxx Xxxxxx: A dunántúli nemesi községek statútumai a XVII-XIX. századból. Veszprém 1999.
2 Nagyjából kortárs szövegként érdemes megvizsgálni gróf Xxxxxxxxx Xxxxx 1806-os értekezését, mely mintegy kivonata annak, ahogyan a magyarországi elit a jobbágyi kötelmekről gondolkodott: Xxxxxxxxx Xxxxx: A parasztok viszonya földesurukhoz Magyarországon (1806). Ford. Xxxxx Xxxxxxx. S. x. x. Xxx- xxxx Xxxxxxx Xxxxxxxxx. Korall 2005. 19–20. szám 218–223.
3 Xxxxx Xxxxxx: A magyar parasztság története. Bp. 1940. 54–55. Vö. Xxxxx Xxxxx: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban, 1556–1767. Bp. 1969. 312–313.
4 Xxxxxxx Xxxx: Az urbarium előtt kötött földesúri úrbéri szerződésekről és a paraszti közösségek ki- váltságleveleiről. In: Rendi társadalom – polgári társadalom 2. Kutatás – módszertan. Konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. Szerk. Xxxxxxx Xxxxx. Gyula 1989. 288–291.
XXXXX XXXXXX
a jobbágyokat a részletes úrbéri tabella széljegyzeteiben rendszerint személyen- ként is conscribálták (L. Mig., Haered., Perpet. Obl. és hasonló jelzésekkel talál- kozhatunk).
A modern szakirodalom többségében szintén ezeket a kategóriákat hasz- nálja a feudális kori parasztság társadalomtörténetének tárgyalásakor. Az egyes megnevezések között hagyományosan bizonyos összefüggéseket is feltételeznek. Általános elgondolás például, hogy a szerződéses jobbágyi viszony, ha nem is tel- jesen egyenértékű, de nagy vonalakban megfeleltethető a szabadköltözéssel; hogy az usus után adózó jobbágyok többnyire örökösek, illetve, hogy a 18. század so- rán betelepített németajkú és szláv elemek, melyek részint a soltészek működése, részint pedig telepítési szerződések révén kisebb-nagyobb időleges kiváltságokat élveztek, sokkal gyakrabban költözhettek szabadon, mint a régi, „tősgyökeres” lakosságot adó magyarok.5
A fenti állításokat a kutatók elsősorban empirikus tapasztalatokra alapozták, helyi, általában vármegyei vagy járási szintű gyűjtéseket elemezve és az úrbéri kérdőpontok szövegeit mint a18. századból csaknem az egyetlen vonatkozó, egy- séges szempontrendszerű forrásanyagot felhasználva. Xxxxxxxx Xxxx Pest-Pilis- Solt vármegyét feldolgozó, tanulmánnyal egybefűzött forrásközlésétől6 kezdve egészen a legújabb időkig számos megyei anyag került a nagyközönség elé, ré- szint puszta forráskiadványként, részint analitikus céllal.7 A páratlan forrástö- meg regionális elemzése azonban még várat magára; ilyen jellege egyedül a Xxxxx Xxxxxx által szerkesztett áttekintésnek volt, amelyben a Dunántúl vármegyéit az úrbéri tabellák számszerűsített értékei alapján vizsgálták meg, írták le és vitték térképre a kutatók.8
5 Xxxxxxx Xxxx: Örökös és szabadmenetelű jobbágyok a 18. századi Magyarországon. Századok 143. (2009) 1063–1104.; Pálmány B.: Az urbarium előtt kötött földesúri szerződésekről i. m. 284–291. Vö. Xxxxx Xxxxx: Magyarország mezőgazdaságának regenerálódása. In: Magyarország agrártörténete. Agrártörténeti tanulmányok. Szerk. Xxxxx Xxxxxx – Für Xxxxx – Xxxxxx Xxx. Bp. 1996. 33–79.
6 Xxxxxxxx Xxxx: A parasztság sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt, tulajdon vallomásaiknak tükrében. Bp. 1967.
7 A teljesség igénye nélkül: Xxxx Xxxxx: Jobbágyi szolgáltatások a XVIII. századi Bihar megyében. Deb- recen 1987.; Xxxx Xxxxx forrásközlései: A Xxxxx Xxxxxxx-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgá- latai. Borsod vármegye, 1770. Miskolc 1991., illetve Sopron vármegyéhez: A Xxxxx Xxxxxxx-kori úr- bérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai Sopron vármegyében. I. Magyar és latin nyelvű vallomások (1767). Győr 1999., és Gömör vármegyéhez: A Xxxxx Xxxxxxx-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai. Gömör vármegye 1771. Miskolc 2010. Lásd még Xxxxxx Xxxxx – Xxxxxxx Xxxxxx: Zemplén megyei jobbágy-vallomások az Úrbérrendezés korából I–III. Nyíregyháza 1995–1998., melyekhez be- vezető és magyarázó tanulmányok is készültek. Xxxxxxx Xxxx: Paraszti vallomások Zalában I–II. Zala- egerszeg 2001–2006., illetve Az úrbérrendezés forrásai Bihar vármegyében I–III. Szerk. Bársony Ist- ván – Xxxx Xxxxx – Xxxxxx Xxxxx. Debrecen 2003–2005. és az ehhez kapcsolódó tanulmánykötet: Bihar vármegye az úrbérrendezés idején. Szerk. xxx. Xxxxx Xxxxx – Xxxx Xxxxx. Debrecen 2005.
8 Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Xxxxx Xxxxxxx korában I. Dunántúl. Szerk. Felhő Ibo- lya. Bp. 1970.
A SZERZŐDÉSES JOBBÁGYSÁG RENDSZERÉNEK REGIONÁLIS MINTÁZATAI
Ebben a tanulmányban (mely remélhetőleg egy teljesebb gyűjtés és összeve- tés első eredményeit összegzi) a 18. századi jobbágy–földesúri viszony regionális jellegzetességeit kívánom ismertetni, különös tekintettel a korszakban jelentős, a jobbágyközösségek öngazdálkodásának és a földesúri birtok század eleji „regene- rációjának” szempontjából is kulcsfontosságú adózási forma, a szerződéses job- bágyság elterjedtségére, annak kapcsolódására a birtokosok, a tájak, a népesség és a gazdálkodási forma típusaihoz, a jogviszony fenntarthatóságára és tartósságára.
A contractualisták
A háromféle úrbéres adózási forma közül hagyományosan a jobbágycontractust szokás a legcélravezetőbbnek, a lakosságot leginkább kímélőnek tekinteni. Az okok megértéshez szükséges a szerződéses rendszer működésének rövid ismertetése.
A contractus – szemben a gyakran oktrojált urbariummal – egy kétoldalú és – szemben a szóban, kodifikálatlanul maradt usussal – írásos megállapodás földesúr és jobbágya között. Amint látni fogjuk, vannak rá példák, hogy egy adott helységből csupán egy-két paraszt alkudik meg ilyenformán az urasággal, mégis, általánosan azt mondhatjuk, hogy a contractust az egész közösség (falu) szokta kötni, egy em- berként. A felek szabott időre (általánosan több évre) szerződnek; a megállapodás lényege, hogy a szóban forgó időre a földesúr a szerződésben meghatározott formá- ban és nem másféle módon szedi be a jobbágyokon a járandóságait. A contractus gyakran jár együtt a földesúri terhek, mindenekelőtt a robot pénzben, egy összeg- ben történő megváltásával, az urasági regálék némelyikének vagy mindegyikének bérlésével, sőt a közösség bizonyos mértékű belső önszabályozásának biztosításával.9 A contractualis kötés lényeges sajátossága, hogy szabadon felbontható: ameny- nyiben a gazdasági érdek úgy diktálja, illetve ha a feltételeket valamelyik fél vona- kodik teljesíteni, úgy a másik szabadon elállhat a megállapodástól.10 Különösen jelentős ez a mozzanat annak tükrében, hogy a contractusok nem ritkán a földes- úri önkénnyel szembeni garanciákat is tartalmaztak: megtilthatták például az uraság gazdatisztjeinek túlkapásait, a számfeletti robotoltatást, a regálék tisztes- ségtelen kihasználását, sőt sok esetben azt is kikötötték bennük, hogy a szerződés-
ben foglaltakat sokalló parasztok szabadon elvonulhatnak a földesúr birtokáról.
9 Pálmány B.: Az urbarium előtt kötött földesúri úrbéri szerződésekről i. m. 288–291.
10 A Somogy vármegyei Berki falu jogállása ilyen szempontból különösen szövevényes; az úrbérrende- zés idején usus után szolgáltak, de bevezették már náluk az urbariumot is, és több contractusuk is volt, amelyeket azonban különféle indokokkal mindig felmondtak. Mocsolád község hasonlóképpen járt el. Ugyanebben a megyében Berzencének korábban volt contractusa, de 1767-ben már „határozatlan időkig” praestál. Különösen érdekes Görgeteg esete. A veszprémi püspök e somogyi birtokán hosszas huzavona után a bevett szokás állapotát véglegesítették, mert a jobbágyok nem voltak hajlandóak elfo- gadni az urbariumot, az uraság pedig visszautasította a contractualis kötést.
XXXXX XXXXXX
A contractus megkötése a legtöbb esetben valamely sürgető gazdasági vagy demográfiai kényszer hatására következett be. A 18. század elején leggyakrabban telepítési szerződésekkel találkozhatunk, amelyek a töröktől visszafoglalt, pusz- tán maradt települések újranépesítését célozták.11 Friss földfoglalók mindig sok- kal valószínűbben léptek contractusra földesuraikkal, mint a „tősgyökeres” la- kosok. Amennyiben a régi lakosság cserélte le ususos vagy urbariumos kötődését szerződésre, ezt gyakran a helység válságos, leromlott állapota indokolta.12
A fenti formában leírt szerződéses jobbágyi viszony a késő feudális korszakot tekintve a 18. század első kétharmadában volt túlsúlyban a Magyar Királyságban. A jogviszony elveszítésének vagy átértékelődésének számos formája lehetett. A ko- rábban szerződéses falu gyakorta ususos rendszerre váltott vissza, nem utolsósorban azért, mert a paraszti kultúrához jobban alkalmazkodó szóbeliséget preferálta, még az írásos garanciákkal szemben is.13 A contractusban megfogalmazott robotmentes- ség gátolhatta a leginkább robotmunkára alapozó nagybirtokos majorkodást, főként a „Gutsherrlich” gazdálkodás fellendülésének időszakában (18–19. század forduló- ja).14 A földesúrváltás is gyakorta járt a korábbi szerződéses viszony felmondásával, különösen akkor, ha az új uraságnak fontosabb volt a lakosságból kinyerhető munka- egység-mennyiség, mint a szerződésekkel többé-kevésbé garantált készpénzhaszon.15 Fontos megjegyezni, hogy időnként – főleg abban az esetben, ha az uraság hathatós eszközökkel rendelkezett az akarata érvényesítésére – a fennálló con- tractust nem feltétlenül tartották be; ilyenkor általában ususos rendszerre tér át
a jobbágyfalu.16
11 Pálmány B.: Az urbarium előtt kötött földesúri úrbéri szerződésekről i. m. 289–290.
12 A Fejér vármegyei Bicske 1713-as szerződése a kuruc háborúk viszontagságainak kiheverését cé- lozta; ugyanennek a falunak az 1758-as contractusa a három évvel azelőtti szerződéshez képest eny- hébb feltételeket fogalmazott meg a parasztság nagy nyomorúságára való tekintettel. (Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára XIII.3. A Batthyány család iratai b. a bicskei uradalom levéltára SN 1758). A Somogy vármegyei Barcs contractusát tulajdonképpen az árvízkárosult lakosok segélyezésére kötötték meg, feladva az addigi usust.
13 Xxxxxxx Xxxxxxx Xxxxxxxxx: Zalai parasztvallomások. Anziksz a 18. századból. Könyvismertetés Hor- xxxx Xxxx: Paraszti vallomások Zalában I–II. (Zalaegerszeg 2006.) című munkájáról. Korall 2007.
30. sz. 221–222. A szerződés példányainak elveszítése esetén a contractualis kötés megszűnik; az Aba- új vármegyei Perény, id. báró Xxxxx Xxxxx birtoka például contractualista volt, de az úrbérrendezés idején, szerződésük elvesztésével „a régi contractus szerinti ususban” voltak.
14 A kérdéshez lásd Xxxxxxxxxxx Xxxxxx: A Gutsherrschaft történetéhez Magyarországon. [Az alapszö- veg]. In: Uradalom – vállalat. Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv 2019. Szerk. Xxxxx Xxxxxx – Xx- xxxx Xxxxx – Xxxxx Xxxxxxxx. Bp. 2019. 7–28., illetve Xxxxx Xxxxxx: Szerkesztői utószó Xxxxxxxxxxx Xxxxxx tanulmányához. Uo. 29–44.
15 Így járt a Somogy vármegyei Bolhás községe: a privilegizált állapotot leszámítva az úrbéri kötések mindenféle formáján végigmentek, volt urbariumuk, majd contractusuk is, de az új földesúr, a Perne- szy család „határozatlan idejű robotot kért”. A szintén somogyi Xxxxxxxxxxxx az úrbérrendezés idején már két éve volt urbarium, amely az addig használatban lévő contractualis kötést váltotta fel.
16 A Somogy vármegyei Teleki községnek volt ugyan érvényes szerződése, de az úrbéri regulatio idején már két éve az uraság pillanatnyi igényeinek megfelelően praestáltak. Ugyanebben a vármegyében
A SZERZŐDÉSES JOBBÁGYSÁG RENDSZERÉNEK REGIONÁLIS MINTÁZATAI
Források és munkamódszer
A kutatás keretében a fent részletezett contractualis rendszer nyomait kerestem a Xxxxx Xxxxxxx-féle úrbérrendezés iratanyagában. A teljes úrbéri anyag ilyen jel- legű feldolgozása természetesen meghaladná egyetlen tanulmány kereteit, így a jelenlegi, „első lépcsőben” négy, egymástól viszonylag távol eső csoportra esett a választásom: Abaúj vármegyére, Fejér vármegyére, illetve a „Somogyországként” is számon tartott, kifejezetten zárt tájjelleget mutató Somogyra. Negyedikként az alföldi megyék közül választottam: mivel településszámuk és (egyelőre) lakosság- számuk is elmaradt a másik három régióhoz képest, itt három vármegyét, Békést, Csanádot és Csongrádot vontam össze egyetlen „délkeleti csoporttá”. Így össze- sen 619 települést sikerült ilyen módon bevonni a vizsgálatba.
A kutatáshoz bőséges forrásanyag állt rendelkezésre. A Hungaricana adatbá- zisaiban17 az úrbérrendezés anyagának túlnyomó többsége fényképmásolaton és részben táblázatokba rendezve hozzáférhető. E táblázatok nyers adatait minde- nekelőtt a Xxxxxx Xxxxxx-féle gyűjtés tartalmazza: ismert a falvak és birtoko- saik neve, a telekszám, az úrbéres szántóföldek holdban mért mennyisége, illet- ve a gazdák száma rétegekre bontva (telkes jobbágyok, házas és házatlan zsellé- rek). Az adatbázist a primer forrásanyag fényképeinek felhasználásával további kategóriákkal egészítettem ki: az úrbéri tabellák alapján, ahol lehetett, minden esetben kiszámoltam az örökös és szabadmenetelű jobbágyok arányát a teljes la- kosságon belül, illetve – az első három úrbéri kérdőpontra adott válaszok elem- zésével – az egyes helységeket szolgáltatási forma szerinti kategóriákba (ususos, urbariumos, contractualista, kiváltságolt, vegyes) soroltam. A vegyes kategóriába ke- rült minden olyan falu vagy oppidum, ahol legalább egy személy a többségtől eltérő módon teljesítette szolgáltatásait. A helységek földesuraik jellege szerint is
Xxxxxxxxx, gróf Xxxxxx Xxxxxxx birtokán a lakosok, contractusuk ellenére „ad exigentiam oeconomiae Dominalis praestiterunt”. A Fejér vármegyei Pákozdnak volt ugyan érvényes contractusa, de szolgálta- tási formája sokkal inkább az ususra hasonlított. Mindszent, Xxxxxx Xxxxxxx gróf Csongrád vármegyei falva elvileg contractualista rendszerben szolgált, de a tisztek hanyagsága miatt gyakorlatilag bevett szo- kás irányította a gazdálkodást. Xxxxxxxxx Xxxx Abaúj vármegyei birtoka, Kéty szintén bevett szokás szerint praestált, annak ellenére, hogy volt érvényben lévő contractusa.
17 A Xxxxxx Xxxxxx által készített, roppant adatbázist monografikus formában kiadták (Xxxxxx Xxxxxx: A nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. Adattár I–II. Bp. 2013.), lényegi adatai azonban az interneten is szabadon kutathatók: xxxxx://xxx.xx/00XX0Xx, letöltés 2020. nov. 26. Az úrbérrendezés anyagából egyes megyékre bontva, illetve településre és földesurakra bontva is lehet keresni. Az iratok eredeti levéltári jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban: MNL OL) C 59 A Magyar Királyi Helytartótanács Iratai, Departmentum Urbariale; MNL OL O 64 Bírósági Levéltá- rak, Kúriai Levéltár, Tabula Provincialis, illetve MNL OL A 39 Magyar Kancelláriai Levéltár, Általános iratok, Acta Generalia 3688/1786. Lásd Fónagy Z.: A nemesi birtokviszonyok i. m. 76. A továbbiak- ban minden, lábjegyzetben szereplő forrásidézetnél az ezekben az állagokban őrzött jobbágyvallomá- sokból idézek, zárójelben feltüntetve a megfelelő helységnevet.
XXXXX XXXXXX
különböző csoportokba kerültek; ezek a következők: magánföldesúri (egyetlen vi- lági magánbirtokos), egyházi (egy vagy több egyházi jellegű – püspökség, apátság, iskola stb. – birtokos), városi, családi (csak abban az esetben, ha a települést hang- súlyozottan egy család közössége bírta!), kamarabirtok és vegyes (minden olyan esetben, ahol egynél több földesúr volt jelen, és közülük legalább az egyik világi). A felvitt adatok sok esetben értelmezhetetlenek lettek volna önmagukban, hi- szen az egyes helységek szolgáltatási formája az idők folyamán változhatott, a vál- tozás mikéntjének ismerete pedig a contractualista rendszer regionális elemzése szempontjából különösen fontos. A statikus „állóképjelleg” csökkentése érdeké- ben a táblázatokhoz két további kategóriát is csatoltam: megjegyzések a lakosság
jogállásához, megjegyzések a szolgáltatási típushoz.
A forrásfeldolgozás második lépcsőjében az így felvitt adatokat kvantitatív elemzésnek vetettem alá. A szokásos, számszerűsíthető elemek (telekátlag, zsellé- rek aránya a teljes népességhez képest) kiszámolása után megállapítottam az egyes régiókban jelentkező birtokostípusok és a szolgáltatási formák arányát. Ezek után a fő megyei gyűjtés körét leszűkítettem azokra a településekre, amelyek az úrbér- rendezés idején contractualista vagy vegyes szolgáltatással praestáltak, és az így leszűrt, új táblázatokon ismételten elvégeztem az összevető elemzést. Az egyes régiókban ilyen módon kirajzolódtak bizonyos jellemző jegyek, melyeket a kö- vetkezőkben vármegyénként–régiónként tárgyalok.
A forrásanyag bizonyos hiányosságai okán (elveszett dokumentumok, hiányos befényképezés, egyes uradalmak anyagainak hiánya) mindegyik régióban szüksé- ges volt bizonyos hibahatárral számolni. Abaúj vármegyénél ez 2% (4 falu hiány- zik), Fejérben 3% (2 falu), a három alföldi megyénél szintén 3% (1 falu). A leg- nagyobb hiátus Somogy megyében tapasztalható, ahol az Eszterházyak kaposvári uradalmának anyagai teljesen hiányoznak, 7%-os hiányt okozva (22 település).
Abaúj vármegye
Az első vizsgált terület a Magyar Királyság (korábban a királyi Magyarország) északkeleti részén, erősen vitatott, határközeli területen helyezkedett el; a tö- rök többször végigdúlta, a kuruc háborúk alatt népessége jelentősen csökkent. Mindennek ellenére, Felső-Magyarország részeként, lakosságszáma, de főképpen településszáma magasan meghaladta a korábbi török hódoltság területén tapasz- talható átlagot. Lakossága részint magyar, részint pedig szlovák (tót) elemekből állt, vallomásaikat körülbelül felerészben magyar és szlovák nyelven rögzítették.18
18 Ezúton szeretnék köszönetet mondani Xxxxxxx Xxxxxxxx, Xxxxxx Xxxxxxxxx és Xxxx Xxxxxxxxx, amiért segítséget nyújtottak a vallomások szöveghelyeinek lefordításában és értelmezésében.
A SZERZŐDÉSES JOBBÁGYSÁG RENDSZERÉNEK REGIONÁLIS MINTÁZATAI
A vármegyében 209 falut és mezővárost számoltak össze és szabályoztak az 1767-es rendelet értelmében. Az úrbéri tabellákban 7162 jobbágy szerepel, akik- nek kétharmada telkes gazda (4540), kisebb részük pedig házas és házatlan zsel- lér. A falvak lakosságszáma átlagban 34,27 jobbágy körül mozgott, ami önmagá- ban megtévesztő adat, mert kiugró szélsőségeket is magában foglal. A telekátlag (hasonló fenntartásokkal szemlélve) 0,60, ami – várakozásainkkal ellentétben
– meghaladja a nyugat- és dél-magyarországi átlagokat is.19 A lakosság három- negyede (73,6%) örökös jobbágynak vallotta magát, fennmaradó részük szabad- költözésűnek. A megyében számos esetben (az összes település 45%-ánál) találko- zunk vegyes jogállású falvakkal, amelyekben többnyire viszonylag kiegyenlített a szabadmenetelű és az örökös jobbágyok aránya. Az egységes jogállású falvak általában örökös jobbágyi lakossággal jelentkeztek.
A birtokosok tekintetében Abaúj vármegye jellegzetes mintázatot mutat. Kiugróan magas a törpebirtoklás aránya, különösen az alacsony lakosságszámú, csekély külterületű falvak esetében. A megye települései közül 62% esett a „ve- gyes” birtoklás kategóriájába, ennek több mint fele ötnél több, nagy része 10-15 vagy ennél is több uraság között oszlott meg. A magánföldesúri birtokot néhány arisztokrata család (Andrássyak, Keglevichek, Forgáchok, Meskók, Dessewffyek és mások) képviselte 18%-kal, az egyházi birtokot a jászói premontrei prépostság, a kassai jezsuiták, a nagyszombati szeminárium, illetve az egri püspökség, együt- tesen 16%-kal. Összesen hét városi birtokban lévő települést számoltak össze, mindegyiket Kassa városa bírta (3%). A három kamarabirtok összesen kb. 1%-ot jelentett. Szigorú értelemben vett családi birtokok Abaúj vármegyében nem vol- tak, arra azonban gyakran akad példa, hogy vegyes birtoklás keretében egyetlen család különféle tagjai között oszlottak meg a falvak jobbágyai.
A vármegye települései közül egy sem adózott urbarium után. Túlnyomó többségük (77%, 162 falu) tisztán ususos rendszerben intézte úrbéri szolgálatait. Kiváltságoltként összesen két települést lehet beazonosítani: Sepsi mezővárosát, melynek királyi privilégiumai voltak, és a frissen telepített Vendég falucskát, amely még semmit sem praestált az uraságoknak. Végül, a települések 9%-a (18 falu) contractualista, 11%-a (23 falu) pedig vegyes formában rótta le a szolgálatait.
A két utolsó kategóriát kiválogatva az arányszámok jelentősen módosul- nak. A vegyes (azon belül pedig szétforgácsolt törpe)birtoklás a contractualista falvaknál már csak 28%-ot tesz ki. A magánföldesúri arány viszont jelentősen
19 Xxxx Xxxx Xxxxx gyűjtését Xxxxxxx, Fejér, Moson és Tolna vármegyékre: Az úrbéres birtokviszo- nyok i. m. 69., 102., 160., ill. 250.; ugyanígy Xxxxxx Xxxxxxx Xxxxxxxxx, Xxxxxx és Zalához: Uo. 218., 271., 367.; Xxx Xxxxxxx Xxxxxxx Ernáét Veszprém vármegyéhez: Uo. 341. és Felhő Ibolya gyűjtését Győr: Uo. 120. és Komárom megyére: Uo. 138. A telekátlag csak Komárom és Moson vármegyékben volt magasabb.
XXXXX XXXXXX
megemelkedik (szintén 28%, öt településsel), az egyházi birtok aránya pedig mar- káns növekedést (39%, hét helység) mutat. A városi birtokok közül csak egyet- len, Xxxxx szolgált szerződés után, és sem családi, sem pedig kamarabirtok nem praestált contractus szerint. A vegyes szolgáltatási formájú falvak esetében 22%- nál beszélhetünk magánföldesúri birtoklásról, a többinél a vegyes törpebirtokos forma dominált. A telekátlagok mindkét esetben a teljes településtömbre számolt átlag alatt maradnak (0,52 a szerződéses; 0,48 a vegyes helységeknél). A zsellérek aránya ezzel szemben nem változott jelentékenyen (29,31% a contractualistáknál, 32,72% a vegyeseknél). Az örökös és szabadmenetelű jobbágyok aránya viszont már jócskán eltér – a szabadmenetelűek javára: 37% vs. 63% a szerződéses hely- ségekben és 45% vs. 55% a vegyes módon praestálóknál.
Bizonyos földbirtokosok hangsúlyozottan szerepelnek a birtokoslistában. A két kategóriában összesen négy faluban kötött szerződést jobbágyaival a já- szói premontrei prépostság és ugyanannyiban a Keglevich grófok: ezzel együtt ők Abaúj vármegye legnagyobb „contractus-kibocsátói”. Nem sokkal lemaradva követi őket báró Xxxxx Xxxxx (három contractus), illetve az egri püspökség és káptalan (két contractussal).
A teljes vármegyei listához mérten tehát a következőképpen alakulnak az arányszámok:
1. táblázat Az Abaúj vármegyei úrbérrendezés településeinek jellemzői
Összes település | Szerződéses települések | Vegyes adózású települések | |
Zsellérek aránya | 30% | 29,31% | 32,72% |
Telekátlag | 0,60 | 0,52 | 0,48 |
Örökös jobbágyok aránya | 73,6% | 36,94% | 45% |
Szabadmenetelű jobbágyok aránya | 26,4% | 63,6% | 55% |
Magánföldesúri birtoklás | 18% | 28% | 22% |
Egyházi birtoklás | 16% | 39% | 0% |
Városi birtoklás | 3% | 6% | 0% |
Vegyes birtoklás | 62% | 28% | 78% |
Kamarabirtokok | 1% | 0% | 0% |
Családi birtokok | 0% | 0% | 0% |
Az átlagtól való jelentős eltérést tehát összesen három esetben tapasztalunk:
1. A szerződéses jobbágyi viszonyban álló falvakban a vármegyében meg- szokottnál jóval nagyobb a szabadmenetelű jobbágyok aránya.
2. A szerződéses települések között az átlaghoz mérten jelentősen magasabb a világi magánbirtokosok és kiugróan magas az egyházi birtokosok aránya.
3. A contractualista helységekben a megyei átlagtól messze elmarad a vegyes birtoklás aránya.
A SZERZŐDÉSES JOBBÁGYSÁG RENDSZERÉNEK REGIONÁLIS MINTÁZATAI
A számadatok magyarázatát nagyobb részben a jobbágyok saját vallomásai ad- hatják meg. A szerződéses viszonyt – pontosabban szólva a szerződésekben igen gyakran kikötött taxafizetést – a szabad menetellel egyértelműen összekapcsoló látásmód erősen érvényesült a vármegyében. Számos településnél, ahol a contrac- tus csak részben fedte le a jobbágyok szolgálatait, külön kiemelik, hogy szabad- menetelűek azok, akik szerződés szerint szolgálnak.20
Az egyházi birtoklás kiemelkedő aránya a contractualista helységek között (és csak azok között, hiszen a vegyesen praestáló falvaknál nem találunk efféle birto- kost) már nehezebben megválaszolható jelenség. A falvak méretével semmiképpen sem lehet összefüggésben, hiszen Abaúj nagyobb contractualista helységei (Csobád, Enyicke, Inancs, Szolnok) magánföldesúri kézben voltak, legnépesebb szerződéses települése pedig Forró volt, Kassa városának birtoka – ugyanakkor jóval cseké- lyebb, szerződéses jobbágyságban élő közösségek fordultak elő a kisebb birtokosok tömegeinek birtokában. Telekátlagaik (0,25–0,50) szintén a középkategóriába so- rolják őket. Csábító gondolat lenne az egyházi birtoklás alapvetően contractualista jellegét hangsúlyozni, ennek azonban ellentmond, hogy az összes Abaúj vármegyei egyházi birtok jelentős hányada (79%) más formában szedte be az úrbéres járandó- ságait, túlnyomó többségben a régi szokás szerint. A legvalószínűbb, hogy telepítési szerződésekről vagy soltészségekről lehet szó, melyeknek keretében az újonnan be- települt lakók még a meggyökeresedést segítő jobbágycontractust observálták.
A vegyes birtoklás látványosan csekély aránya a szerződéses kötéssel rendel- kező községekben valamivel könnyebben feloldható. Abaúj vármegyében a meg- osztott birtoklás nagyon gyakran törpebirtokos földesurak tömegeit jelentette, esetükben bajosan lehet egységes behajtási formáról beszélni. Sokkal valószínűbb az, hogy az ilyen helyeken ususos és/vagy urbarialista jobbágyok többsége mel- lett egy-két contractualista is előfordulhatott, mint például az öt kisebb birtokos között felosztott Apátiban (egy „taxás”), Baskóban (a négy uraság közül kettőnek voltak contractualistái), Csenyétén (néhány egyedi taxás contractus szerint szol- gált, a többiek usussal) vagy Fancsalon (csak Xxxx Xxxxxx emberei szerződésesek)
– és a sort még hosszan lehetne folytatni.
20 Így például a 14 birtokos alatt élő Kér esetében, ahol a vallomás szerint „akik Taxások vagyunk, szóbeli egyezés, akik pedig jobbágyok, Xxxxxxxxx reánk maradott szokás mellett vóltunk ekkoráig”. – MNL OL C 59 Kér úrbéri kérdőpontokra adott válaszai 3. p. Berencsen egyetlen jobbágy contractus szerint adózott, őt tehát szabadmenetelűnek mondták, a többiek usus szerint praestáltak. Bodókőúj- falu, Bodókőváralja, Csenyéte, Erdőhorváti, Fulókércs, Pamlény, Szemere és Szentistvánbaksa taxásai mind szerződéssel bírtak, a többiek ususosak voltak.
XXXXX XXXXXX
Fejér vármegye – a centrális régió
Az újjátelepülő Magyar Királyság központjában elhelyezkedő Fejér egyike volt a visszafoglaló háborúkat leginkább megsínylő térségeknek. Lakosságának nagy része a 17–18. század fordulójára kipusztult vagy elvándorolt, a népesség kon- tinuitásának a Rákóczi-felkelés és a kuruc szabadságküzdelmek sem tettek jót. A megye hosszú időn keresztül a hadak útjába került, és ezt csupán a 18. század első felére volt képes kiheverni. Ekkorra azonban a középkorban jórészt homogé- nen magyarnak mondható népessége kiegészült, főként német telepesekkel, akik a háborúk után újjáéledő birtokokra szálltak.
A vármegyében az úrbérrendezés idején 74 úrbéres kötöttségű települést ír- tak össze. A 6950 adózó jobbágy több mint háromnegyede (77%) telkes volt, a zsellérek aránya tehát viszonylag alacsony. A községek átlagos lakosságszáma 93,91, amely ez esetben is széles szóródásban oszlik meg a Kuldóhoz, Sároshoz vagy Válhoz hasonló törpefalvak, illetve Bicske, Csákvár és Mór nagy mezővá- rosai között. A mért telekátlag, 0,44, a dunántúli átlagtól valamelyest elmarad.21 Az örökös és szabadmenetelű jobbágyok aránya itt már nem állapítható meg olyan egyértelműen, mint Abaúj esetében, mivel az úrbéri tabella margóin nem minden esetben maradtak fenn a jelzések, mégis szembeötlő, hogy a hozzáférhető adatok alapján „vegyes” jogállású helység csak kevés akadt: a lakosok általában vagy teljes egészében örökösnek, vagy egészen szabadmenetelűnek mondták ma- gukat. Többségben a teljesen szabadmenetelűek voltak (65%).22
A megye birtokosait tekintve a magánföldesúri (nagy)birtok primátusa figyelhető meg. Az összes település 47%-a volt egyes uraságok kezén, közöttük legtöbb a xxxx Xxxxx család birtoka volt, de az Esterházy és a Batthyány grófok is számos faluval rendelkeztek. Az egyházi birtoklás az összes község 15%-ára terjedt ki: ez 11 falut jelentett, melyből nyolcat a komáromi jezsuita kollégium bírt. A szigorú értelemben vett családi,23 városi és kamarabirtokok teljes mértékben hiányoztak, a vegyes kategó- riába 38% (28 település) esett, melynek túlnyomó többségén 3-4 birtokos osztozott. A vármegye települései közül 8% tekinthető egyértelműen urbarialistának (hat település), 36% ususosnak (27 falu), 7% pedig vegyes adózásúnak. A fenn- maradó jelentős hányad a contractualistáké, így tehát a tisztán szerződéses alapon
21 Vö. Az úrbéres birtokviszonyok i. m. 102.
22 Vö. Uo. 104., meg kell jegyezni azonban, hogy a gyűjtéssel ellentétben én személyenként, nem pedig településenként számoltam át a jobbágyokat, így az arányok is eltérnek némiképp az 1970-es Fejér vármegyei analízistől.
23 A képet kissé torzítja, hogy – a fentebb ismertetett szabályt követve – a magánbirtokosok örököseit is „vegyes” birtoklásként könyveltem el. Xxxx Xxxxxxxxx Xxxxxx örökösei például hat falut is bírtak, így az Esterházy család jelenléte az ismertetett számadatok tükrözte aránynál mindenképpen hangsú- lyosabb.
A SZERZŐDÉSES JOBBÁGYSÁG RENDSZERÉNEK REGIONÁLIS MINTÁZATAI
adózó helységek adják Fejér vármegye úrbéres jogállású településeinek relatív többségét (45%, 33 falu).
A contractualista vagy részben contractualista községeket tekintve megálla- pítható, hogy a birtoklás tekintetében az arányok nem változtak számottevően: 17 falu, az összes szerződéses település 45%-a magánföldesúri kézben van; 13% (5 település) egyházi birtok. A vegyes birtoklású helységek kissé nagyobb arány- ban (42%, 16 település) jelentkeznek.
A szerződéses kategória telekátlagai a vármegyében szokásos átlagok köré ten- dálnak (tisztán contractualistáknál 0,48; vegyes adózásúaknál 0,38). A zsellérek aránya a contractualis kötésben élők között szintén a megyei átlaghoz hasonlít (24,79%), a vegyesen praestáló falvakban viszont még ettől is jelentősen elma- rad (16,25%). A szabadmenetelű jobbágyok aránya a szerződéses településeken kiugróan magas: három kivételtől (Mány, Szentpéter, Vajta) eltekintve az összes község egyöntetűen liberae migrationis-ként került összeírásra.24
A contractusra lépő Fejér vármegyei birtokosok között, ahogyan az összes fe- jéri településnél, ki kell emelnünk a xxxx Xxxxx (kilenc falu), Esterházy (kilenc falu) és Batthyány (két falu) családokat, tagjaik báró Xxxxxxxxxxx Xxxxxxxxx (két település) és gróf Xxxxxxx Xxxxxxxxx (két település) együtt az összes szerződéses település 63%-át bírták. Az egyházi birtokot a komáromi jezsuita kollégium és a pesti pálosok képviselték (három, illetve két faluval).
A vármegye arányszámai a fentiek értelmében a 2. táblázatban láthatók.
2. táblázat A Fejér vármegyei úrbérrendezés településeinek jellemzői
Összes település | Szerződéses települések | Vegyes adózású települések | |
Zsellérek aránya | 20,42% | 24,79% | 16,25% |
Telekátlag | 0,44 | 0,48 | 0,38 |
Örökös jobbágyok aránya | 38,62% | 8,21% | 35,25% |
Szabadmenetelű jobbágyok aránya | 61,38% | 91,79% | 64,75% |
Magánföldesúri birtokok | 47% | 48,5% | 20% |
Egyházi birtoklás | 15% | 12% | 20% |
Városi birtoklás | 0% | 0% | 0% |
Vegyes birtoklás | 38% | 39,4% | 60% |
Kamarabirtokok | 0% | 0% | 0% |
Családi birtokok | 0% | 0% | 0% |
24 Csákvár, Csurgó, Keresztes, Lovasberény és Magyaralmás esetében a forrásanyag nem tartalmazott egyértelmű utalást a jobbágyok jogállására vonatkozóan, a kérdőpontokra adott válaszok mindemellett arra engednek következtetni, hogy ezekben a helységekben az örökös jobbágyok lehettek többségben (pl. Csákváron: „Ad 9um: Az itt lakók a nemeseken és a mesterembereken kívül mind örökös jobbá- gyok.” – MNL OL C 59 Csákvár úrbéri kérdőpontokra adott válaszai 4–5. p.; Xxxxxxxxxxx úgyszin- tén). Az öt település 15%-os hiányt produkálna, a szóbeli válaszok alapján azonban az örökös jobbágyi többség felé tendáló vegyes kategóriába sorolhatók.
XXXXX XXXXXX
A táblázatot áttekintve a leginkább szembetűnő szélsőségek a következők:
1. A szerződéses viszonyban álló településeken kiugróan magas, csaknem a teljességet közelítő a szabadmenetelű jobbágyok aránya.
2. Mind a vármegyei összesített, mind pedig az ebből kiválogatott contrac- tualista adatsorban relatív többséget képeznek a magánföldesúri birtok- lású falvak (melyeknek arányát még jobban megnövelné, ha azokat a ve- gyes birtoklású településeket is idevennénk, amelyeken több arisztokrata nagybirtokos osztozott meg).
Az első megfigyelés magyarázata önmagát kínálja: a jobbágyi lakosság számos alkalommal kötötte össze Fejér vármegyében is a szerződéses adózási viszonyát a szabad elmenetel jogával. Különösen jól látható ez a teljesen német lakosságú tele- püléseken: Xxxxxxx és Gut (gróf Xxxxxxxxx Xxxxx), Xxxxx és Xxxx (gróf Xxxxxxxxx Xxxxxx örökösei), Kuti (gróf Xxxxx Xxxxxxx), illetve Nadap (gróf Xxxxxxx Xxxxxx) esetében.25 Az ide települt idegen elemek egyértelműen szabadmenetelűek voltak. Tanulságos Etyek esete, ahol a Pázmándy család birtokában lévő településen a contractualista németek és az usussal szolgáló magyarok aránya pontosan meg- egyezik a szabadmenetelű és örökös jobbágyok arányával.
A magánföldesúri birtoklás általános elterjedése a contractualista községek- ben nem meglepő, a vármegyei átlagnak megfeleltethető. Fejér a viszonylag erő- teljesebben elpusztult vármegyék közé tartozott, ahol a kisbirtoklás arányának szükségszerűen alul kellett maradnia a középbirtokkal,26 illetve a nagy, arisztok- raták kezén lévő uradalmak súlyával szemben, melyeknek az Esterházyak tata- gesztesi, a Batthyányak bicske-mányi és a Zichyek zichyújfalui birtokait lehet a legmarkánsabb reprezentánsaként megjelölni.
Az Alföld – délkeleti háromszög
A vizsgálatba bevont három alföldi vármegye – Békés, Csongrád és Csanád – együttesen képeznek egy nagyobb csoportot, ugyanis területükön olyan csekély volt a települések száma, hogy érdemi kvantifikációt egy-egy megye kiválasz- tásával nem lehetett volna végezni. A századelőn jórészt műveletlenül heverő földeket a Habsburg-udvar a törökellenes harcok elülte után császári tisztvi- selőknek, katonáknak és aulikus magyar nemeseknek osztotta szét. Az újjáépü- lő vidék sajátos színezetet, jelleget kapott, melyet az alacsony településszám, a
25 Ez utóbbi falunál olvashatjuk a következőket: „Am 9ten: Kein onde stelle haben wir nicht und Sint frey Von der Leybeygenschaft.” – MNL OL C 59 Nadap úrbéri kérdőpontokra adott válaszai 3. p.
26 Az úrbéres birtokviszonyok i. m. 31.
A SZERZŐDÉSES JOBBÁGYSÁG RENDSZERÉNEK REGIONÁLIS MINTÁZATAI
falvakon-mezővárosokon belüli rendkívül magas népességkoncentráció, az ország többi részénél is hangsúlyozottabb agrárjelleg, a népesség korai időkben tapasz- talható magas fluktuációja és – legfőképpen – az úrbéres terhek viszonylagosan alacsony volta határozott meg. A lakosság jellegét tekintve rendkívül tarka volt: a betelepített szerbeket, németeket és egyéb elemeket spontán beköltöző (vagy beszökő) magyarok követték.27
A megyékben összesen 35, többnyire nagy kiterjedésű települést számolha- tunk össze. Ezekben az úrbérrendezés idején 13 020 gazdát találtak, akiknek csupán 55,51%-a telkes jobbágy, a zsellérek aránya tehát az eddig vizsgált vár- megyékhez képest kiugróan magas. A helységekben az átlagos lakosságszám 372 úrbéres. A délkeleti kontrollcsoport telekátlaga 0,33, ami jóval elmarad az észak-északkeletebbi régiókéhoz viszonyítva. Ami a lakosság jogállását illeti, a Békés–Csongrád–Xxxxxx háromszög tökéletesen homogén, az úrbéres regulatio idején mindenki szabadmenetelűnek mondotta magát.
Az alföldi vármegyékben egyértelműen a magánföldesúri birtoklás dominált, az összes helység 77%-ának (27 település) egyetlen földesura volt csupán. Ennek elsőd- leges húzótényezője a Békés vármegyei, nagyon sajátságos állapot: három települést leszámítva (Kétegyháza és Vári – Xxxxxxxx Xxxxxxx; Szentandrás – Xxxxxxxxxxx Xxxxxxx) az egész megye egyetlen földbirtokos, Xxxxxxxxxx Xxxxxx báró kizárólagos tulajdona volt.28 A második legnagyobb (bár az előzőnél jóval kevésbé prominens) csoportot a kamarabirtokok alkotják: a Csanád megyei öt település az összes vizsgált helység 14%-át teszi. Az egyházi (3%, 1 település: Makó, a csanádi püspökség bir- toka) és a városi (szintén 3%, 1 település: Tápé, Szeged szabad királyi városé) az első két kategóriához képest elhanyagolható mértékben van jelen, ugyanígy a vegyes bírás is (3%, 1 település: Földeák). Családi birtoklású falvak nem akadnak a csoportban.
Az adózási formák tekintetében a paletta már színesebb: az összes helység kö- zül 2%-nak (1 falu) volt urbariuma, ugyanennyi tekinthető kiváltságoltnak, és szintén egyetlen nagyobb falu, a csanádi Földeák adózott vegyes rendszerben. Az ususos praestálás 23%-ot tesz (8 falu), míg a legnagyobb kategória a contrac- tualistáké, 67%-kal (23 település).
Ez utóbbi (és a vegyes adózású) helységeket külön tekintve a kép kissé egyolda- lúvá válik. Az összes szerződéses viszonyban lévő település 88%-a magánföldes- úri kézben van (háromnegyede Xxxxxxxxxx Xxxxxx báró kezén); 4% egyházi bir- tok, 4% városi, újabb 4% pedig vegyes: ezek mind egy-egy helységet jelentenek.
27 Xxxxxx Xxxxx: Adatok Békés megye 18. század eleji jobbágymigrációjához (Különös tekintettel Bé- késcsabára). Levéltári Közlemények 76. (2005) 1. sz. 133–164.; Xxxxxxxx Xxxxxxx: Az uradalom elvesz- tése – Nemesi családok a 19. századi Békés megyében. Bp. 2018.
28 Xxxxxx Xxxxxxx Xxxxxxxx Xxxx: Land Reform and the Hungarian Peasantry c. 1700–1848. London 2009. 141–154.
XXXXX XXXXXX
A magánbirtokosok között Csongrádban még 2–2 faluval kiemelendő gróf Xxxxxx Xxxxxxx és gróf Xxxxxxx Xxxxx. Földeákon, az egyetlen vegyes adózású te- lepülésen 4 kisebb birtokos osztozott.
A szerződéses állapotú falvak és mezővárosok telekátlaga 0,30, azaz nem sok- kal marad el a három vármegye regionális átlagától. A zsellérek aránya 51,28%, ami kissé felette áll a régióban általánosan mértnek. Az örökös és szabadmenetelű jobbágyok aránya értelemszerűen itt is változatlan: minden lakos szabad mené- sűnek vallotta magát.
3. táblázat Az alföldi települések úrbérrendezésének jellegzetességei
Összes település | Szerződéses települések | Vegyes adózású települések | |
Zsellérek aránya | 44,49% | 51,28% | 57,69% |
Telekátlag | 0,33 | 0,30 | 0,47 |
Örökös jobbágyok aránya | 0% | 0% | 0% |
Szabadmenetelű jobbágyok aránya | 100% | 100% | 100% |
Magánföldesúri birtokok | 77% | 88% | 0% |
Egyházi birtoklás | 3% | 4% | 0% |
Városi birtoklás | 3% | 4% | 0% |
Vegyes birtoklás | 0% | 4% | 100% |
Kamarabirtokok | 14% | 0% | 0% |
Az alföldi vármegyék tehát egységes képet mutatnak mindhárom vizsgált ténye- ző szempontjából: a magánföldesúri birtoklás egyértelmű dominanciája mellett a contractualista jogviszony túlsúlyát és a szabadmenetelű jogállás kizárólagosságát tapasztalhatjuk. Az adatsorokat szemlélve feltűnően, szinte térképszerűen rajzo- lódik ki az egyes birtokosok adóztatási „stílusa”, szokása: Harruckern és Xxxxxx Xxxxxxx uradalmaiban csaknem mindenütt contractust kötöttek,29 míg Xxxxxxxx Xxxxxx jószágain és a kamarabirtokokon30 a bevett szokás szerinti szolgálat dívott.
Somogy vármegye
A hangsúlyozott tájjelleggel bíró, kulturálisan és gazdaságát tekintve is zárvány- szerű31 Somogy településállománya és lakosságszáma a 18. század elejére a török dúlások és a századforduló egyéb hadi cselekményei nyomán erőteljesen
29 Két kivétellel: a békési Békésnek urbariuma volt Xxxxxxxxxx Xxxxxxxxx, a csongrádi Mindszent (Erdődy) lakosai pedig azt vallották, hogy bár contractusuk van, az uraság tisztjeinek hanyagsága miatt rendszerük inkább az ususos módszerhez hasonlít.
30 Kivéve Palotát, a csanádi kamarabirtokot, mely annyira friss telepítésnek számított, hogy a lakosok semmit sem adóztak.
31 Az úrbéres birtokviszonyok i. m. 174.
A SZERZŐDÉSES JOBBÁGYSÁG RENDSZERÉNEK REGIONÁLIS MINTÁZATAI
megcsappant. A vármegye a késő feudális békeidőszakban ennek ellenére viszony- lag hamar kiheverte a háborús károkat, és az úrbérrendezés idejére az összes vizs- gált régió közül a legmagasabb településszámmal (301) és a legnagyobb lakosság- gal (14 592 összeírt gazda) rendelkezett. A regulatiót nem sikerült zökkenőmente- sen végrehajtani: mind a jobbágyság (Berzence), mind pedig a földesurak (Csicsó, Kozma) alkalomszerűen tiltakoztak az állami intézkedésekkel szemben, bár a
„tétényi tumultushoz”32 vagy a Tolna vármegyei parasztlázongásokhoz33 mérhető erőszakos cselekményekre itt nem került sor. A lakosság egyébként is tarka etnikai összetételét tovább színesítette az újratelepítésekkel behozott németség.
A vármegyében a zsellérek aránya Fejérhez hasonló (28,73%), ezek egynegye- de subinquilinus, a legtöbb jobbágy tehát telkes; a telekátlag a teljes megyében a Dunántúlon megszokott felé tendál (0,52). A Somogyban mérhető átlagos lakos- ságszám meglehetősen magas (48,48) volt, ami csak nagy szóródással lehetséges: a 3-6 gazdás törpefalvaktól a mezővárosias jellegű településekig a lehetőségek széles palettáját láthatjuk.34 Az örökös és szabadmenetelű jobbágyok arányát ille- tően a vármegyében kiegyensúlyozott állapotokat tapasztalhatunk: az összlakos- ságnak majdnem pontosan a fele (50,94%) szabadmenetelű.
A Somogy vármegyében dívó birtoklástípusok között a vegyes birtoklás ter- jedt el leginkább (58%, 173 településen), ez sok esetben hasonlított az Abaújban tapasztalt törpebirtokos-jelenségéhez. Magánföldesúri kézen általában itt is a mágnások uradalmait jegyezték (22%, 67 falu), az egyház a falvak 12%-át bírta, míg szoros értelemben vett családi kézben 8% volt.
A települések többsége (43%, 130 település) bevett szokás szerint adózott. Ezen kívül az egyetlen nagyobb kategóriát a contractualisták adták (29%, 88 helység). Urbariuma csupán 16%-nak volt. Vegyes rendszerben meglepően ke- vesen praestáltak (3%, 10 település). Elenyészően csekély a kiváltságolt falvak aránya (0,6%, 2 cím).
A szerződéses és vegyesen praestáló helységekre szűrve az arányok jelentősen megváltoznak. Míg az egész vármegyében általánosan a vegyes birtoklás volt többségben, addig a contractualis vagy részben contractualis falvak esetében a magánföldesúri birtokosok relatív többségét figyelhetjük meg (47%, 45 telepü- lés), a vegyes bírás egynegyed rész köré (29%, 28 település) esik vissza. Az egyházi birtokosok és a családok részaránya ugyanakkor nem változik számottevően.
32 Xxxxxx Xxxxxxx: A tétényi „tumultus” 1766-ban. Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966) 111–131., xxxxxxx Xxxxx Xxxxxx – Xxxxxxx Xxxxxxx: Der Bauernaufstand im Komitat Baranya 1766. Pécs 2015.
33 Az úrbéres birtokviszonyok i. m. 249.
34 Az átlagon sokat torzít Xxxxxx, Xxxxx Xxxxxx contractualista birtoka, a maga 418 fős lakosságával; ebből a gazdatömegből ugyanis elenyészően csekély rész (30) volt zsellér.
XXXXX XXXXXX
A contractualista helységek telekátlaga elmarad a vármegyében megszokot- tól: a tisztán szerződéses falvaknál 0,39, a vegyesen praestálóknál 0,49. A zsellé- rek arányát tekintve érdemi változás nem tapasztalható, a házas zsellérek csekély aránynövekedésétől eltekintve (21%). Az örökös és szabadmenetelű jobbágyok arányai azonban látványosan megváltoznak a csaknem mértani pontossággal megfelezett vármegyei átlaghoz mérten: a tisztán szerződéssel kötődő helységek- ben 79,24% a szabadmenetelűek aránya, míg a vegyes adózású falvakban 65%.
A vármegye legnagyobb szerződéskibocsátói az arisztokraták és nagybirtoko- sok, közöttük is főként gróf Xxxxxxxxx Xxxxxxxx (9 contractus), a herceg és xxxx Xxxxxxxxx család (5), báró Xxxxxxx Xxxxx (4), özv. Xxxxxxxxx Xxxxxxx (4), a gróf Xxxxxxx (3) és Xxxxx Xxxxxx (3); az egyházi szerződéskötők között kiemelten kell említeni a veszprémi püspökséget (6) és az esztergomi főkáptalant (3).
Az adatokat összesítve a vármegye helyzetét a 4. táblázat szemlélteti.
4. táblázat A Somogy vármegyei úrbérrendezés településeinek jellemzői
Összes település | Szerződéses települések | Vegyes adózású települések | |
Zsellérek aránya | 28,73% | 33,41% | 21,04% |
Telekátlag | 0,52 | 0,39 | 0,49 |
Örökös jobbágyok aránya | 49,06% | 20,76% | 35% |
Szabadmenetelű jobbágyok aránya | 50,94% | 79,24% | 65% |
Magánföldesúri birtokok | 22% | 50% | 20% |
Egyházi birtoklás | 12% | 14% | 10% |
Városi birtoklás | 0% | 0% | 0% |
Vegyes birtoklás | 58% | 24,41% | 60% |
Kamarabirtokok | 0% | 0% | 0% |
Családi birtokok | 8% | 10,5% | 10% |
A Somogy vármegyei jellegzetességek a következő pontokban foglalhatók össze:
1. A szerződéses viszonyban álló településeken a szabadmenetelű jobbágyok aránya kiemelkedő mértékben megnövekszik.
2. A magánföldesúri birtoklás aránya a contractualista falvak között látvá- nyosan magasabb, míg a vegyes településeken a vármegyei átlagot köve- ti. A jelenség éppen fordítottja a vegyes birtoklásnál érzékelhetőnek, ez azonban a korábban taglalt vármegyékben, elsősorban az Abaújban ta- pasztaltakat tekintve nem szorul különösebb magyarázatra.
3. A szerződés alapján szolgáló helységekben a zsellérek aránya meghaladja a vármegyei átlagot, a telekátlag azonban elmarad a megyében megszo- kottól.
A SZERZŐDÉSES JOBBÁGYSÁG RENDSZERÉNEK REGIONÁLIS MINTÁZATAI
A contractusos praestálás és a szabadmenetel viszonya nyomban világossá válik, ha egy pillantást vetünk a jobbágyok válaszaiban szereplő megfogalmazásokra. A Somogy vármegyei parasztok vallomásaikban számos esetben határoznak meg egyértelmű összefüggéseket a szabadköltözés és a szerződés (illetve az annak meg- létét jelző készpénzfizetés) között.35 A contractualista szabadmenetelűek sok eset- ben etnikai jelleggel is rendelkeznek: a jelenség a vegyes praestálású helységekben érhető tetten legvilágosabban, ahol az úrbéri tabellák jegyzetei alapján a német- ség aránya nagyjából megegyezik a szabadmenetelű szerződésesek arányával.
A zsellérek kérdését tekintve érdemes felfigyelni a jelenségre, miszerint az 57,88-as átlagos gazdaszám feletti, nagyobb lakosságú településeknél az inqui- linusok és subinquilinusok számaránya drasztikusan lecsökken: általában minél nagyobb egy falu, annál kevesebb zsellér lakik benne, ez pedig (néhány kirívó kivételtől – Iharos, Kaposvár, Som – eltekintve) a telekátlagon sem ront számot- tevően. Somogyban ezek alapján a település lélekszáma és a gazdák átlagos telek- vagyona között egyenes arányosság figyelhető meg.
A szerződéses jobbágyi viszony területi jellegzetességei
A vizsgálatunkban megjelölt négy meghatározott régión végigtekintve a szerző- déskötés szokásának, illetve a szerződések a többi indikátorral kapcsolatos köl- csönhatásának bizonyos, viszonylag jól körülírható regionális jellegzetességei bontakoznak ki.
Bár nagy vonalakban megállapítható, hogy a szerződéskötés gyakorlata össze- függ az új telepítésekkel, a contractusok haszonélvezői az egyes régiókban kü- lönbözőek. Míg a teljes fluktuációban lévő, kevés földesúrral és csekély telepü- lésszámmal rendelkező Alföldön a jobbágylakosság letelepítésének égető szük- sége a legtöbb lakost általánosan szerződésessé tette, addig északra és nyugatra haladva a contractusra lépők a népesség egyre határozottabban elkülöníthető cso- portját jelentik: elsősorban az idegen etnikumú, mindenekelőtt német paraszto- kat, akiket kiemelt státuszuk gyakorta szembeállított a jórészt magyar vagy szláv nyelveket beszélő, főként usus után adózó örökös jobbágysággal.
A contractus kizárólagossága délkeletről indulva északnyugat felé egyre cseké- lyebb: a centrumban található Fejér vármegyében a részben szerződéses helységek
35 Néhány jellegzetes vallomást kiemelve: „Arendatitis Consequenter Liberae Migrationes Sumus.”
– MNL OL C 59 Fehéregyháza úrbéri kérdőpontokra adott válaszai. 3. p.; „Contractualistae, per consequens liberae migrationis sumus.” – MNL OL C 59 Hollád úrbéri kérdőpontokra adott válaszai
3. p.; „Hactenus Arendatitii Coloni, Consequenter Omnes Liberae Migrationis fuimus.” – MNL OL C 59 Porrog úrbéri kérdőpontokra adott válaszai 3. p.; „Semper contractualistae, consequenter liberae Migrationis omnes sunt.” – MNL OL C 59 Vízvár úrbéri kérdőpontokra adott válaszai 3. p.
XXXXX XXXXXX
parasztsága egy-egy helységen belül még nagyobb tömegben kötelezte el magát a szerződéses kötés mellett, de Somogyban vagy Abaújban már nemritkán csak né- hány jobbágyot jegyeztek contractualistának, és arra is van példa, hogy egy-egy településen csupán egyetlen, egyéni szerződéssel bíró lakost regisztráltak.36
Szinte mindenütt szembeötlő, hogy magánföldesurak, elsősorban gazdag arisztokraták sokkal valószínűbben szerződnek a jobbágyaikkal, mint a kisbir- tokos, néhány töredéksessiós nemesek, törpebirtokosok.37 Az arány még inkább feléjük tolódik, ha figyelembe vesszük, hogy a vegyes birtoklású helységek nem csekély hányada nagyobb birtokosok között oszlott meg, egy jól definiálható ré- szük pedig egy-egy konkrét nagybirtokos család egyes tagjainak közös jószágát képezte. A contractualis kötés ilyen jellegű prevalenciáját mindenekelőtt a tele- pítési szerződések tömegei magyarázhatták (a telepítéseket általában nagybir- tokokon lehetett megoldani), de a későbbi, szilárdabb lakossággal jellemezhető időszakban oka lehetett a birtokaiktól távol élő arisztokraták pénzigénye (a con- tractusban többnyire terminusra történő készpénzfizetést írnak elő), és esetle- gesen a földesúri kézben lévő regionális központok magasabb fejlettsége, defi- niáltabb jogköre is. Hasonló okokkal lehet magyarázni az Abaúj vármegyében megfigyelhető egyházi contractus-túlsúlyt.
Általában jellemző, hogy minél erőteljesebben cserélődött le egy-egy várme- gye birtokos- és jobbágyállománya, annál nagyobb az adott megyében a contrac- tualista helységek aránya. Az Alföldön és Fejérben jellemző szerződéses túlsúlyt Somogyban és főként Abaújban az usus váltja fel domináns praestálási formaként. Ennek magyarázata komplikáltabb, mint amilyennek első ránézésre látszik: bár a jövevény elem nyilvánvalóan főként szerződést köt (usussal egyébként sem szol- gálhatna, ha „meggyökerezett szokása” nincs), a forrásanyagban emellett megfi- gyelhető a contractusok kiüresedésének, „devalválódásának” folyamata,38 amire még azokon a területeken is van példa, ahol éppen az ellenkezőjét sejtenénk.39
36 Így például az Abaúj vármegyei Kupán: „A Jobbagyi kötelességét téßük ßokás ßerint Xxxxx Xxxxxxx kívül, ki az ide Sub No. 1o. bé adott Contractus ßérint szolgál és penzt is fizett.” – MNL OL C 59 Kupa úrbéri kérdőpontokra adott válaszai 2. p.
37 Az általános érvényű szabály alól érdekes kivétel a Somogy vármegyei Szabás: a viszonylag nagyobb lélekszámúnak tekinthető faluban, melyet hét különféle földesúr birtokolt egyszerre, mindegyik job- bágy contractualista volt, és az egyes uraságokkal külön-külön szerződtek le.
38 Az Abaúj vármegyei Kétyben van ugyan contractus, de nem aszerint szolgálnak; ugyanebben a megyében a Trautsohnok birtoka, Telkibánya lakosai „taxások voltak”, de már 27 éve bevett szokás szerint adóznak. Hasonló volt a helyzet a Fejér vármegyei Zámolyon, a somogyi Berzencén, Csepelen, a veszprémi püspök görgetegi birtokán, Henyészen, Kisbajomban, Mocsoládon, Telekiben és Lakó- csán. Utóbbi kifejezetten érdekes: a lakosok sem contractus, sem stabil usus alapján nem adóznak, urbariumukat nem fogadták el.
39 A Csanád vármegyei Battonyának korábban szerződése volt, de az úrbérrendezéskor egy ideje már usus után szolgált. A csongrádi Mindszent, ahogy korábban említettem, az Erdődyek gazdatisztjeinek hanyagsága miatt nem követte a contractusát.
A SZERZŐDÉSES JOBBÁGYSÁG RENDSZERÉNEK REGIONÁLIS MINTÁZATAI
Valószínűsíthető, hogy az ezekben a helységekben látható jelenség hellyel-közzel általánosnak tekinthető: az első időkben még szigorú szabályok szerint praestáló lakosság lassan megszokja a terheket, a contractus talán el is kallódik, a hétközna- pokban nyilván tapasztalható szabályszerűségek lassan belemosódnak a paraszti közösség mindenekelőtt szóbeliségen alapuló „köztudomásába”.
A vizsgált régiók területi jellegzetességeinek jellemzőit az 5. táblázat foglalja össze.
5. táblázat A vizsgált területek úrbérrendezés-kori jellemzőinek összevetése
Abaúj vármegye | Fejér vármegye | Alföldi régió | Somogy vármegye | |
Jellemző szolgáltatási forma | usus | contractus | contractus | usus |
Jellemző birtoklási forma | vegyes | magánföldesúri | magánföldesúri | vegyes |
Jellemző birtoklás a cont- ractualis helységekben | egyházi + magánföldesúri | magánföldesúri | magánföldesúri | magánföldesúri |
A lakosok általában | örökös jobbágyok | fele-fele arányban örökös/ szabados | szabadmenetelűek | fele-fele arányban örökös / szabados |
A contractualisták általában | szabadmenetelűek | szabadmenetelűek | szabadmenetelűek | szabadmenetelűek |
Nemzetiségi jelleg a szerződéseseknél | megfigyelhető (magyar) | megfigyelhető (német) | nem figyelhető meg | megfigyelhető (német) |
Zsellérek aránya | nem változik | nem változik | nem változik | nem változik |
További célok, a kutatás kiterjesztése
Annyi talán már a fentiekből is látható, hogy a contractualis kötés behatóbb elemzése jól használható eszközt adna a18. századi vidéki társadalom kutatói- nak kezébe. A vizsgált hat vármegye adatsoraiból levont következtetések semmi- képpen sem tekinthetőek általános érvényűnek az egész országra vonatkozóan. A contractusok keletkezésének és megszűnésének körülményeit, a contractualis- ták társadalmi sajátosságait és ezzel kapcsolatosan a szerződéskötés pontos képét az eddig (ilyen szempontból) feltáratlan vármegyék, régiók hasonló jellegű elem- zésével és kiértékelésével lehetne megismerni.
A virtuális adatbázisépítésnek köszönhetően a Xxxxx Xxxxxxx-féle úrbérren- dezés iratanyagának nagy része minden nehézség nélkül, szabadon kutatható. A korábbi eredmények (Bihar, Borsod, Gömör, Pest, Veszprém, Zala, Zemplén) bevonásával az alapvetően kvalitatív jellegű forrásanyag kvantifikálhatóvá formá- lása tovább egyszerűsödhet. További, markáns tájjelleggel bíró régiók meghatáro- zásával a mintavételes eljárás is alkalmazható a szerződéses jobbágyi viszony és az egyéb gazdaság- és társadalomtörténeti jelentőségű faktorok korrelációjának szé- lesebb körű feltárásához. A modern térinformatikai szoftverek bevonásával elké- szíthető a contractualista viszony 18. századi térképes ábrázolása, az így elkészült
XXXXX XXXXXX
térképek analízise pedig további agrár- és vidéktörténeti kutatások lényeges tá- masza lehet. Végül: az eddig feltáratlan megyékben feljegyzett parasztvallomások (fordítással ellátott, annotált, a felvázolt munka „melléktermékeként” szükség- szerűen jelentkező) kiadása nagyban megkönnyítheti mind az országos, mind a megyei vagy akár helységszintű társadalomtörténeti elemzéseket.
THE REGIONAL PETTERNS OF CONTRACTUAL TENANT PEASANTRY
A Comparative Analysis of Six Counties
By Xxxxxx Xxxxx
Prior to the abolishment of serfdom in 1848, the majority of the agrarian population of the Hungarian Kingdom lived within the framework of the traditional tenurial constraints: they were excluded from land ownership, they were represented by their lords before the law, their dues could be arbitrarily raised by the lord of the land, and they could even be deprived from the right of free movement. After the wars of the early eighteenth century, however, a special group within the tenant peasantry expanded significantly: these were the contractual tenants, who, thanks to their contracts agreed to with their lords, lived among much more favourable conditions than did the majority of „perpetual serfs”. Their work and achievements considerably contributed to the revitalisation of the war-torn Hungarian countryside. Based on the cathecisms of Xxxxxxx Xxxxx Xxxxxxxx’x Peasant Act, one of the most revealing types of sources for the research of contractual tenants, the paper examines and describes the status of such tenants in the mid-eighteenth century through a sample of more than 600 villages.