Cartel-Question Regarding the Syndicate Agreement

t a nu l m á nyok •

PRO PUBLICO BONO – Magyar Közigazgatás, 2017/1, 90–110.

Xxxx Xxxxx Xxxxxxxxx

KARTELLKÉRDÉS A SZINDIKÁTUSI SZERZŐDÉS RELÁCIÓJÁBAN1

Cartel-Question Regarding the Syndicate Agreement

Dr. Xxxx Xxxxx Xxxxxxxxx, egyetemi tanársegéd, másodéves doktorandusz hallgató, munkatárs, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Kar Civi- lisztikai Intézet, NKE ÁKK Doktori Iskola; NKE Államkutatási és Fejlesztési Intézet; Xxxx.Xxxxx.Xxxxxxxxx@xxx-xxx.xx

A köz- és a magánjog határterületét képező jogterületeken, nevezetesen a verseny- és közbe- szerzési jogban is az elmúlt években számos olyan ügyről hallhattunk, ahol a gazdasági sze- replők összejátszása vagy megállapodása a verseny tisztaságát sértette, avagy veszélyeztette. A tanulmány célja ezeknek a megállapodásoknak és összejátszásoknak pusztán a szindikátusi szerződés mint sajátos kooperációs kontraktus szempontjából történő bemutatása. Ennek kere- tében a vonatkozó szakirodalom, a jogszabályok, valamint a Gazdasági Versenyhivatal dönté- seinek a feldolgozására törekszem, és az így tett megállapításaim szintetizálom jelen tanulmány keretében. Ami az eredményt és a levont konklúziót illeti, úgy gondolom, hogy a kartellezés egy olyan jelenség, amit teljes egészében megszüntetni nem lehet. Törvényi előírásokkal megtilt- ható, de nem kizárt annak lehetősége, hogy – bár titokban, de – továbbra is fennmaradnak.

Kulcsszavak:

alkalmi egyesülés, atipikus szerződés, integritási megállapodás, konzorcium, közös aján- lattétel, megállapodás, összejátszás

In the fields between public and private laws, like in competition law and procurement law, there have been many cases in the past few years, where the collaboration or agreement of companies affected fair competition. The main purpose of this paper is to demonstrate

1 A tanulmány a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Karán a KÖFOP-2.1.2- VEKOP-15. A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés című projekt keretében készült. A szerző ezúton is köszöni Xxxxxxxx Xxxx Xxxxxx doktorandusz hallgató anyaggyűjtésben végzett munkáját.

the collaborations and agreements of companies, which have a big impact on fair competi- tion, regarding the syndicate agreement, like a unique cooperation agreement. In this context first I would like to examine the legal literature, the statutory instruments in force and the resolutions of The Office of Economic Competition. Then I would like to synthesize my state- ments in this paper. I conclude that cartels cannot be eliminated entirely. We can make them illegal, but we cannot exclude the possibility they are established in secret.

Keywords:

t a nu l m á nyok •

atypical contracts, integrity agreement, consortium, joint bidding, agreement, collusion

t a nu l m á nyok •

1. BEVEZETÉS

A tanulmány célja, hogy átfogó képet adjon a versenyjogban előforduló, a verseny tiszta- ságát sértő olyan magatartásokról, amelyek esetében a szerződéses kapcsolatoknak, tipi- kusan a szindikátusi szerződésnek is relevanciája lehet. Tehát a tanulmány, azon túl, hogy a vonatkozó versenyjogi előírásokat és joggyakorlatot bemutatja, a szindikátusi szerződés- re fókuszál. Ennek keretében a szerződéstípus jogtörténeti előzményeit mutatom be, majd a hatályos jogszabályi környezetet alapul véve, a közjog és magánjog határterületét képező versenyjogi aspektusok vizsgálatát szemléltetem, és a közbeszerzési joggal való kapcsoló- dási pontok mentén igyekszem bemutatni ezen szerződéstípus sajátosságait. A Gazdasá- gi Versenyhivatal joggyakorlatának elemzése során pusztán a verseny- és közbeszerzési jog kapcsolódási pontját képező, és a szindikátusi szerződés szempontjából relevanciá- val bíró döntéseket dolgozom fel. Ennek menete nem példálózó jelleggel egy-egy tényál- lás és a megállapított jogsértés bemutatása – ugyanis erre vonatkozóan találunk forrásokat a szakirodalomban –, hanem a jogsértések lehetséges eseteinek feltérképezésével vala- mennyi, a témában releváns versenyhivatali döntést kategorizálom, átfogó képet adva ezál- tal a közbeszerzési jogban megvalósuló olyan versenysértésekről, melyeknek a szindikátusi szerződés szempontjából relevanciája lehet.

2. A SZINDIKÁTUSI SZERZŐDÉS JOGTÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEI

2.1. Szindikátus a kereskedelmi jogban

Az 1800-as évek második fele mint vizsgált időszak legfőbb kereskedelmi jogi jogforrá- sa az 1875. évi XXXVII. törvénycikk, a kereskedelmi törvény2 volt. A törvény első részé- ben a kereskedőkre és a kereskedelmi társaságokra, második részében a kereskedelmi ügyletekre vonatkozóan tartalmazott szabályokat azzal a megkötéssel, hogy amennyiben kereskedelmi ügyekben a Kt. rendelkezést nem tartalmaz, akkor a kereskedelmi szoká- sok, ennek hiányában pedig a magánjog szabályai irányadóak.3 A kereskedelmi társaságok közül a közkereseti társaságot, a betéti társaságot, a részvénytársaságot és a szövetkezetet szabályozta a Kt., és valamely kereskedelmi társaság alapításához társasági szerződésre volt szükség, valamint az alapítás tényét a társaság székhelye szerint illetékes törvényszék felé be kellett jelenteni a cégjegyzékbe történő felvétel okán. A törvény értelmében a kereske- delmi társaságok cégnevük alatt jogokat szerezhettek és kötelezettséget vállalhattak, ingat- lan javakra tulajdont és egyéb jogokat szerezhettek, valamint perelhettek és perelhetők voltak,4 csakúgy, mint a ma hatályos gazdasági társaságok. Azonban a Kt. azokat az alkal- mi egyesüléseket, amelyek közös haszonra vagy veszteségre, egy vagy több kereskedelmi

2 A továbbiakban: Kt.

3 Kt. 1. §

4 Kt. 63. §

ügylet tekintetében keletkeztek, nem ismerte el kereskedelmi társaságként.5 Ugyanis a kereskedelmi társaságok „kereskedelmi ügyletekkel iparszerűleg vagy mint a részvény- társaságok és szövetkezetek más ügyletekkel is, de mindenesetre állandóan foglalkoznak, oly egyesülés különbözik, mely csak egy vagy több ügylet tekintetében keletkezik, és mely közönségesen alkalmi társaságnak neveztetik […].”6 Tehát a legnagyobb különbség a keres- kedelmi társaságok és az alkalmi egyesülések között az volt, hogy míg a kereskedelmi tár- saság huzamosabb létre szervezett jogalany, amely jogi személyiséggel bír, továbbá cégneve és székhelye is van, saját (elkülönült) vagyonnal rendelkezik, és az alapítókat az alapítás- kor bejelentési kötelezettség terheli, valamint a tagi felelősség is speciálisan alakul az egyes társasági formáknál, amiről a Kt. külön rendelkezik, mindez az alkalmi egyesülésről nem mondható el. Ezek rövidebb időre szervezett kooperációk, amelyek egy vagy kisebb szá- mú ügylet7 lebonyolítására szerveződnek,8 a jövőben kötendő ügyletek tekintetében vagy akár feltételesen is keletkezhetnek,9 sem székhelye, cégneve, saját vagyona nincs, állandó viszonyt (szervezet) nem létesítenek,10 alapítására nézve speciális bejelentési kötelezettség nincs, és írásbeli szerződés sem szükséges, egymás közötti jogviszonyaikban az a szerző- dés az irányadó, amely az alkalmi egyesülést létrehozta,11 a tagi felelősség egyetemleges, harmadik személyek irányában mint társaság nem szerepelnek.12 Az ilyen egyesüléseket Xxxxxx Xxxxxx a consortium és syndicatus megnevezéssel illeti,13 Xxxx Xxxxxx azonban le- szögezi, hogy a consortium kifejezést más alkalmi egyesülésre is használják, és a syndica- tus alatt néha egészen mást értenek (főként más európai és tengeren túli országokban).14 Azonban az olyan egyesülés, melynél a tagok sem közös hasznot nem kapnak, sem közös veszteségben nem részesülnek, alkalmi egyesülésnek nem tekinthető.15

5 Kt. 62. §

6 Xxxxxxxxx Xxxxx: A kereskedelmi törvény magyarázata, Franklin Társulat, Budapest, 1876, 6.

7 Az ügylet tárgya lehet például az, ha „többen összebeszélnek, hogy felhasználva az alacsony gabonaárakat, vala- kitől nagyobb mennyiségű gabonát vásároljanak, hogy azt később nyereséggel eladják.” Xxxx Xxxxxx: A magyar kereskedelmi jog kézikönyve, különös tekintettel a bírói gyakorlatra és a külföldi törvényhozásokra, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1904, 228.

8 „Czéljuk a szándékolt vállalatot megalapítani, illetve a kérdéses papírok kibocsátását biztosítani olyképen, hogy a syndikátus a kibocsátott értékpapírokat vagy azoknak egy részét meghatározott árfolyam mellett átveszi s azo- kat nagyobb árfolyam mellett eladni törekszik.” Xxxx Xxxxxx: A magyar kereskedelmi jog kézikönyve, különös te- kintettel a magyar bírói gyakorlatra, Athenaeum R. Társulat, Budapest, 1884, 156–157.

9 Xxxxxx Xxxxxx: Kereskedelmi jog. Tekintettel a nevezetesebb európai törvényekre, Eggenberg-féle Könyvkereske- dés, Budapest, 1886, 150.

t a nu l m á nyok •

10 Uo., 150.

11 Uo., 151.

12 Uo., 150.

13 Hasonlóan: Xxxx Xxxxxx: i. m., 156. „Az ilyen alkalmi egyesülések konzorciumoknak vagy syndikátusoknak ne- veztetnek.”, Xxxxx Xxxx: A magyar kereskedelmi jog és váltójog tankönyve, Xxxxx Xxxxxx Könyvkiadó Vállalata, Budapest, 1938, 121.

14 Xxxx: i. m., 1904, 229.

15 Semmitőszék 1879. évi 12675. számú határozata, Döntvénytár, XXIII. k., 62. l.

t a nu l m á nyok •

2.2. A szindikátust érintő versenyjogi kitekintés

Ahogyan a kereskedelmi jogi alpontban kifejtettem, kereskedelmi társaság csak a Kt.-ben meghatározott társasági formában volt alapítható. Azonban igen gyakori volt a felek rövid idejű, alkalmi együttműködése, mely együttműködéseket a Kt.-ben – bár csak egy szakasz erejéig – szabályozták alkalmi egyesülés néven. Azonban az egy szakaszban való szabályo- zás ellenére nem alárendelt szerepet töltöttek be a gyakorlatban, ugyanis gyakrabban for- dultak elő, mint a kereskedelmi társaságok, aminek oka abban keresendő, hogy az állandó üzlet nem mindig forgott fenn, illetve igen nehézkes volt a különböző vagyoni érdekeket folyamatosan egymáshoz igazítani; erre tekintettel sokkal kedvezőbb volt alkalmi jelleg- gel egyesülni, a befektetett tőkét rövidebb időre lekötni, és az ügyletet biztos és nagy össze- gű nyereséggel zárni.16 Ez a szabályozási környezet megfelelő alapot teremtett arra, hogy a felek magánjogi szerződéssel rövid időre kereskedelmi szövetségre17 lépjenek egymással, majd ezen alkalmi jellegű együttműködésüket fejlesszék tovább a ma kartellként ismert és nevezett együttműködésekig, és az akkor még jogszabály által nem védett szabad ver- seny kárára kartellezzenek. Az első versenyjogi jogszabály Magyarországon az 1923. évi

V. törvénycikk a tisztességtelen versenyről, majd az 1931. évi XX. törvénycikk a gazdasá- gi versenyt szabályozó megállapodásokról, ezt megelőzően jogszabály szintjén csak a Kt. rendelkezései voltak alkalmazhatók a kartellre, speciális szabályokat csak a fent nevezet- tek adtak. Amíg a jogalkotás ezen fázisa nem érkezett el, igen ellentmondásos volt a kar- tellezés megítélése, hol pozitív, hol negatív színben tüntették fel.18 Egy bizonyos volt, hogy ez a fajta megállapodás olyan jogi helyzetet teremtett, amely sürgető megoldást igényelt. Ennek eredménye a tisztességtelen versenyről és a gazdasági versenyt szabályozó megálla- podásokról szóló törvények megalkotása volt. Ez a szindikátusi szerződés szempontjából annyiban bír relevanciával, hogy a szindikátus és a kartell szavakat egymással rokonnak tartották, valamint a szindikátust magával a kartellel azonosították.19 Ha a kartellt mint fogalmat vizsgáljuk, a következőképp tudjuk körülírni, és a tanulmányban ezt a fogalmi meghatározást tartom kiindulásom alapjának: „szerződésen alapuló egyesülés, mely a ben- ne részes önálló gazdasági alanyoknak magán iniciativájából, szabad önelhatározásukból keletkezik, […] ahol érvényesül a szerződési szabadság az egyesülési szabadság alakjában”.20 A kartellek Mandelló szerint csak a vállalkozások közötti együttes eljárásokat jelentik, tehát tagjai csak vállalkozások lehetnek, azaz a többes szám használatából arra következ- tethetünk, hogy kartell létesítéséhez legalább két működő vállalkozás kooperációja volt szükséges. Ez a kooperáció határozott alakban kellett hogy testet öltsön, ami azt jelenti,

16 Xxxx: i. m., 1904, 229., Xxxxx: i. m., 121.

17 Kohn (Pap) Dávid: Kartellek és ringek, Közgazdasági Szemle, 19(1895), 624.

18 Például a Kt. 179. §-a közgyűlési hatáskörbe utalta az olyan kartellszerződések megkötéséről való döntést, amely szerződések a társaság hasznára válhatnak.

19 Xxxxxxxx Xxxxx: Az ipari kartellekről I., Budapesti Szemle, 1890/164, 221.; Xxxx (Pap) D.: i. m., 621., Xxxx Xxxxxx: Emlékirat a kartellekről, Pátria, Budapest, 1900, 21.

20 Xxxx Xxxxx: A kartellek és szabályozásuk, Politzer Zs. és Fia Bizománya, Budapest, 1905.

hogy valamilyen jogszabály által elismert jogi formában működhetett. Ez például a Kt. által kereskedelmi társaságnak el nem ismert alkalmi egyesülés21 vagy szövetkezet lehe- tett.22 Kohn ezt azzal egészíti ki, hogy amennyiben alkalmi egyesülésként kívánnak a felek együttműködni, szerződést kell kötniük, amely szerződés fogja létrehozni azt a keretet, amely a részes feleket hozzásegíti céljuk eléréséhez. A szerződés határozott és határozat- lan időre szóló együttműködést is létrehozhat, sőt mi több, ennek hatása a jogutódokra is kiterjedhet.23 És mondhatnánk, hogy itt körbe is értünk, ugyanis a Kt. szerinti alkalmi egyesülést ugyancsak a szindikátus elnevezéssel illette a korabeli szakirodalom, csakúgy, mint az alkalmi jelleggel és meghatározott céllal létrejött kartelleket. Ez alapján igazol- ható az az állítás, miszerint a kartell és szindikátus szavak rokon értelműek és egymással azonosíthatóak. A szerződéses kapcsolat okán fontos kihangsúlyozni, hogy a kartell tagjai jogilag továbbra is önállók maradnak.24 A kartell további ismérve Mandelló szerint, hogy meghatározott cél elérése érdekében jön létre, mely cél a befolyás gyakorlása, a monopó- lium megteremtése. A kartell célját „a vállalkozói nyereség biztosításában és növelésében találjuk meg. A kartellek célja a verseny korlátozása, tökéletesebb alakjaiban a verseny kizá- rása. S mivel a tudomány nyelvén azt az állapotot, ahol verseny nincs, röviden monopolnak nevezzük: a kartellt más szóval monopolra törekvő köteléknek, célját monopolalkotásnak nevezhetjük.”25 Ez az elgondolás a kor szabad versenyhez fűzött elképzeléseivel nyilván- való ellentétben áll, ami azt indukálja, hogy a kartelleket – vagy ha úgy tetszik a szindi- kátusokat – létrehozó megállapodások és maga a szerződés által létrehozott kooperáció is titkosak voltak, az abban résztvevők a kooperálás tényét mindinkább elrejteni törekedtek a nyilvánosság elől.26 Kohn tovább cizellálja az eddigieket, és a kötelmi jellegű kapcsolat

21 Az alkalmi egyesülés és a kartell azonosítása kapcsán meg kell említeni azt az álláspontot, amelyet Ráth Z. már idézett művének 8. oldalán képvisel, miszerint a két kategória egymással nem azonosítható, mert az alkalmi egyesülés csak a Kt. szerinti kereskedelmi ügyletre szervezhető, míg a kartell teljesen más célokat szolgál. A ma- gam részéről ezt az álláspontot nem osztom, és a vizsgálódásaim során alaptételként nem kezelem, ugyanis ha a felek a gabona alacsony árát kihasználva abból nagy mennyiséget felvásárolnak, abból a célból, hogy azt drá- gábban, maguknak nyereséget szerezve eladják, az alkalmi egyesülés és a szabad verseny esetkörét is érintő te- vékenységgel állunk szemben.

22 A szövetkezeti formához annyi megjegyzést tennék, hogy nem a legszerencsésebb típus egy olyan együttműkö- déshez, melynek jogszerűsége megkérdőjelezhető. Ez az érvelés azzal támasztható alá, hogy a szövetkezet a Kt. által ismert kereskedelmi társasági forma, ami azt a kötelezettséget vonja maga után, hogy a szövetkezetet lét- rehozó felek kötelesek társasági szerződést kötni és azt a cégjegyzékben való közzététel véget az illetékes bíró- ság felé bejelenteni. Ha nyilvánvalóan jogellenes célra irányul a szövetkezet, akkor a bejegyzést megtagadják. Éppen ezért a szövetkezeti formával szemben mindinkább az alkalmi egyesülés mutatkozik előnyösebb típus- nak, ugyanis az alkalmi egyesülést pusztán kötelmi együttműködésnek tekinti a Kt. és ennek okán a nyilvános- ság teljes egészében kizárható, és a felek szabadon alakíthatják együttműködésüket.

t a nu l m á nyok •

Hogy a szövetkezet és a kartell a jogirodalomban kapcsolatba kerülnek egymással, arra jól rámutat Rácz L. a már korábban idézett művében: mind a kartell, mind a szövetkezet az azonos érdekállású felek kooperációját jelenti, azonban a szövetkezetek lehetséges versenykorlátozó hatása oly elhanyagolható, hogy az monopolhely- zetbe nem hozhatja a szövetkezetet.

23 Kohn (Pap): i. m., 624.

24 Rácz: i. m., 28.

25 Ráth: i. m., 43.

26 Mandelló: i. m., 244; Xxxxxxxx Xxxxx: Az ipari kartellekről II., Budapesti Szemle, 1890/165, 443.

t a nu l m á nyok •

szervezetét igyekszik munkájában bemutatni. Rögzíti, hogy a kartellbe bárki beléphetett ingyenesen vagy ellentételezés fejében, és a csatlakozás szabadon történt vagy a közgyű- lés jóváhagyásához volt kötve. Merthogy a kartell szervezettel is rendelkezett, ami a köz- gyűlésből és a bizottságból állt. A bizottság a kartell tagjai által választott kartelltagokból állt, feladatai közé pedig a megállapodás betartásának ellenőrzése tartozott, valamint gon- doskodnia kell az abban foglaltak végrehajtásáról, ezen túlmenően pedig a bizottságnak gondoskodnia kellett a kartell vezetéséről. A közgyűlés évenként összeült, és a bizottság- gal együttesen a kartell tagjai közötti jogvitákban határozott. Amennyiben az egymással jogvitában álló felek valamelyike a meghozott döntést sérelmesnek találta, választottbíró- sághoz fordulhatott, és a rendes bíróságok alkalmazását mellőzték, tekintettel a kooperá- ció esetleges jogszabálysértő voltára. Ennél fogva a kötelmi együttműködések ezen formája rejtve maradt, és kevés információval rendelkezik róla a kor embere.27

A versenyjogi kitekintést Nizsalovszky időtálló megállapításával zárnám: „[…] a kar- tell általában egyik tipikus kötelmi jogviszony képét sem mutatja, illetőleg, hogy azoknak a sorából nem csak egynek képében jelentkezhetik, és ennek következtében minden kartell- szerződésre vonatkozólag nem lehetséges a kötelmi jog valamelyik szerződési típusára vonat- kozó szabályt uno ictu kiterjeszteni, hanem a törvényhozási szabály csak a kötelmi jognak az általános, minden szerződésre irányadó szabályait fogadhatja el alapul […].”28 A fenti megállapítás megszületésének idején a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokra vonatkozó jogszabály hatályba lépett, ami elindította azt a gondolatmenetet, mely szerint a vizsgált kartellmegállapodások a köz- és a magánjog határterületeit képezik, a nevezett jogszabály pedig csak a közjogi aspektusokra koncentrál, a magánjogi jelleget annyiban érinti, hogy a megállapodás tárgyát határozza meg. Erre mutat rá Xxxxxxxxxxxx fentebb idézett megállapítása, ugyanis az jól szemlélteti, hogy a kartelleket létrehozó megállapo- dások megítélése a magánjogban nem egyszerű, és komoly vizsgálat tárgyát képezi. Tehát a kartellkérdés továbbra sem tisztázott, de már csak a magánjogban, azonban az idézett megállapítás – jogszabály hiányában is – megoldásként funkcionálhat ezen speciális ko- operációt létrehozó megállapodások kapcsán. Véleményem szerint Xxxxxxxxxxxx hivatko- zott gondolatai a szindikátusi szerződés kodifikálására vonatkozó igény megjelenéseként értékelhetők.

2.3. Az 1931. évi XX. törvénycikk

Az 1923. évi V. törvénycikk a tisztességtelen versenyt érintően állapított meg rendelkezé- seket, amelyek értelmében üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsbe ütköző módon folytatni. Amennyiben erre mégis sor kerülne, a jogszabály vegyesen rendeli alkalmazni a magánjogi és közjogi szankciókat egyaránt. Nevezetesen

27 Kohn (Pap): i. m., 627–629.

28 Xxxxxxxxxxxx Xxxxx: Kartellmagánjog, Közgazdasági Szemle, 1942/85, 645.

a magánjogi szankciók körében a sérelmet szenvedett fél a tisztességtelen versenyt folytató- tól a kára megtérítését, valamint a jogsértő magatartás abbahagyását követelheti, a közjo- gi szankciók tekintetében pedig a jogalkotó tételesen rögzíti, mely magatartások képeznek bűncselekményi kategóriát, és azok elkövetése esetére különböző büntetések alkalmazását rendeli. A kartellekről az 1931. évi XX. törvénycikk rendelkezik, amely törvénycikk 1. §-a kimondja, hogy az olyan megállapodás vagy határozat, amely árura vonatkozóan a terme- lés, a forgalom vagy az áralakulás tekintetében, vagy egyébként a gazdasági versenyt kor- látozó vagy a versenyt más módon szabályozó kötelezettséget állapít meg (kartell és más hasonló célú jogviszony), csak úgy érvényes, ha írásba foglalták. Ugyanez áll az eredeti megállapodást vagy határozatot kiegészítő vagy módosító ilyen megállapodásra és határo- zatra is. A jogalkotó a kartellmegállapodások létesítése tekintetében két alternatívával él, a szerződés és a határozat lehetőségével. Ez alapján és a hivatkozott szakaszhely rendelke- zéseit alapul véve a következő megállapításokat tehetjük:

Szerződés esetén a következő ismérveket szükséges kiemelni:

– a kartellmegállapodás alakszerűségi érvényességi kelléke az írásba foglalás,

– a kartellmegállapodás alatt klasszikus szerződéses jogviszonyt értünk,

– a kartellmegállapodás szerződés,

– a kartellmegállapodáshoz ezért legalább két fél kölcsönös és egybehangzó akaratnyi- latkozata szükséges,

– a kartellmegállapodás csak írásban érvényes, szóban vagy ráutaló magatartással nem jöhet létre,

– a megállapodás az árura vonatkozik,

– tartalmát tekintve a felek az áru forgalmazása, termelése vagy az ára tekintetében álla- podhatnak meg,

– a tartalom tekintetében továbbá a versenyt korlátozó vagy azt más módon befolyásoló kötelezettséget is megállapíthat a felek megállapodása,

– önálló szerződésben állapodhatnak meg a felek, vagy

– más szerződés részeként:

• már meglévő szerződés módosításával, vagy

• eredetileg más jellegű, illetve tartalmú szerződés megkötésekor ilyen kitétellel, kikö- téssel élnek.

Határozat esetén a következő ismérveket szükséges kiemelni:

– a kartellmegállapodás alakszerűségi érvényességi kelléke az írásba foglalás,

– további érvényességi kelléke, hogy a határozathozatal szabályainak megtartásával az arra jogosultak hozták meg,

t a nu l m á nyok •

– a kartellmegállapodás határozat,

– a kartellmegállapodás csak írásban érvényes, szóban vagy ráutaló magatartással nem jöhet létre,

– a megállapodás az árura vonatkozik,

– tartalmát tekintve a felek az áru forgalmazása, termelése vagy az ára tekintetében álla- podhatnak meg,

t a nu l m á nyok •

– a tartalom tekintetében továbbá a versenyt korlátozó vagy azt más módon befolyásoló kötelezettséget is megállapíthat a felek megállapodása,

– a határozatban vagy csak a kérdések valamelyikében állapodnak meg, vagy a

• más tartalmú határozatot kartelltartalommal is kitöltik.

Határozat alatt a kereskedelmi társaság legfőbb szerve által hozott határozatot kell érteni. A kereskedelmi társaság legfőbb szerve határoz kartell létesítéséről úgy, hogy több kereskedel- mi társaság ennek érdekében alkalmi egyesülést hoz létre. A döntés a kereskedelmi társaságok tekintetében határozat, a kartellezés céljára létrehozott alkalmi egyesülés tekintetében a kartel- lezésre és egyidejűleg a létesítésre irányuló szerződés is. Itt kell megemlíteni Xxxx Xxxxxx állás- pontját, amely a következőképp szól: „Kartell alatt egy-egy termelési szak vállalkozóinak oly szerződéseit értem, amelyek a verseny mérséklésére vagy teljes kizárására irányulnak. Szántszán- dékkal nem használtam az »egyesülés« kifejezést, mely tán a franczia coalition visszhangjaképp hivatalos nyelvünkben is szerepel. Nem használtam azért, mert az egyesülés tételes jogunk – neve- zetesen az 1875. évi XXXVII. t.cz.-be foglalt kereskedelmi törvényünk terminológiája szerint valami egészen mást jelent. A 62. §-ban említett alkalmi egyesülések csak meghatározott kereske- delmi ügyletek lebonyolítására irányulhatnak, míg a kartell a résztvevők egész üzletmenete fölött uralkodik. A 179. §-ban említett, a részvénytársaságokra vonatkozó, de a 240. §-ban a szövetke- zetekre is kiterjesztett rendelkezéssel a közgyűlés elidegeníthetetlen jogkörébe utalt egyesülés más társasággal nem egyéb, mint fusio, mely a vállalatot mint önálló alanyt megszünteti és felolvasztja egy új alanyban.”29 Vagyis olvasatában az, hogy a kereskedelmi társaságok legfőbb szervi hatá- rozatuk keretében kartellezési célzattal egyesülésről határoznak, fúzióként, azaz ma használa- tos terminusszal élve összefonódásként értékelhető. Álláspontom szerint a fusio és az alkalmi egyesülés lehetősége, illetve intézménye nem mosható össze. Már csak azon egyszerű oknál fogva sem, hogy az alkalmi egyesülés létesítésében nem csak a kereskedelmi társaságok álla- podhatnak meg, hanem magánszemélyek is, a fusio tekintetében pedig csak a kereskedelmi társaságok által végrehajtható tevékenységről, illetve döntésről van szó. Xxxxx azonban osz- xxx Xxxx álláspontját, miszerint a fusio, vagy másként összefonódás potenciálisan magában hordozza a versenykorlátozás lehetőségét (ahogyan ez a ma hatályos jogunkban is elfogadott).

A gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló törvény 2. §-a előírja, hogy olyan megállapodás vagy határozat esetében, amelyben legalább egy kereskedelmi társaság vagy legalább egy olyan ipari vagy kereskedelmi vállalat vesz részt, amely húsznál több alkalmazottat foglalkoztat, a nyilvántartásba vétel érdekében a magyar királyi közgazda- sági miniszterhez be kell nyújtani; erre pedig a megállapodás megkötésétől vagy a hatá- rozat meghozatalától számított tizenöt napos határidőt szab a jogalkotó; továbbá előírja, hogy az írásba foglaláson túl további érvényességi kellék a megállapodás vagy a határozat bemutatása. A 7. §-ban pedig akként rendelkezik, hogy ha a megállapodás vagy a hatá- rozat a törvénybe, a jó erkölcsbe vagy a közrendbe ütközik, különösen a közgazdaság vagy a közjó érdekét sérti, a magyar királyi közgazdasági miniszter utasítása alapján a magyar

29 Ráth: i. m., 6.

királyi kincstári jogügyi igazgatóság a Kartellbíróságnál30 indított keresettel (közérdekű kereset) kérheti eljárás lefolytatását, amely pénzbírság kiszabásával vagy a létrejött alakulat feloszlatásával és a továbbműködéstől való eltiltással szankcionálhatja a felek magatartását.

3. A HATÁLYOS KARTELLTÖRVÉNY ÉS A MEGÁLLAPODÁS

A tanulmány célja nem a kartelljogra vonatkozó joganyag alakulásának bemutatása. E tanulmány keretében pusztán arra vállalkozom – tekintettel a terjedelmi korlátokra is –, hogy a kiindulás alapját képező jogszabályi környezetet hasonlítsam össze a jelenleg hatályossal. Ennek keretében a versenyjogi jogfejlődés lépcsőfokaiként értékelt 1984. évi

IV. törvényt és 1990. évi LXXXVI. törvényt nem mutatom be. A tanulmány ezen részét az 1996. évi LVII. törvény, vagyis a jelenleg hatályos versenytörvény alcímben meghatáro- zott szempontból történő bemutatásával folytatom.

3.1. A hatályos versenytörvény

Az anyagi versenyjog két nagy területre osztható, mégpedig a tisztességtelen verseny és a versenykorlátozások jogára. Jelen pont keretén belül a tisztességtelen piaci magatartás- ról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) versenykorlátozás jogára vonatkozó rendelkezéseit kívánom górcső alá venni. A tanul- mány a versenyjog és azon belül a versenykorlátozó megállapodások európai uniós dimen- zióira (jogforrások és bírói gyakorlat) terjedelmi korlátok okán nem tér ki.

Ahogyan azt a Tpvt.-hez fűzött törvényi indokolás is kiemeli, a vállalkozások közötti gazdasági együttműködés lehetőségét a magyar jog minden további nélkül elismeri. Ezek az együttműködések különböző érdekek mentén szerveződnek, és azt a célt szolgálják, hogy elősegítsék a termelés, illetve az értékesítés összehangolását. Azonban a vállalko- zások közötti együttműködések – vagy ahogyan a jogalkotó a Tpvt.-ben fogalmaz –, meg- állapodások nem feltétlenül a termelési és értékesítési folyamatok összehangolását, hanem pusztán a résztvevők önös érdekeit szolgálják, befolyásolva ezáltal a szabad versenyt. A hivatkozott jogszabály 11. § (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy tilos a vállalko- zások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társulása akkor, ha az a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza,

t a nu l m á nyok •

30 8. § A Kartelbíróság a királyi Kúria körében szervezett külön bíróság, amely elnökön felül két ítélőbíróból és két ülnökből álló tanácsban jár el. A Kartelbíróság elnöke a királyi Kúria elnöke vagy a királyi Kúria elnökének ki- jelölése alapján a királyi Kúria másodelnöke vagy egyik tanácselnöke. A Kartelbíróság két tagját a királyi Kúri- ának a királyi Kúria elnöke által előre kijelölt tanácselnökei és ítélőbírói közül az eljáró tanács elnöke hívja be. A Kartelbíróság ülnöke-tagjait az eljáró tanács elnöke a közül a tíz szakember közül hívja be, akiket a magyar királyi igazságügyminiszter a magyar királyi közgazdasági miniszter által összeállított, legalább 30 szakember nevét tartalmazó jegyzékből háromévenként előre kijelöl.

t a nu l m á nyok •

vagy ilyen hatást fejt vagy fejthet ki; majd a (2) bekezdésben példálózó jelleggel emel ki olyan magatartásokat, amelyek fennforgása esetére a versenykorlátozó hatás megállapít- ható. Tehát nem a megállapodás ténye, hanem annak esetleges versenykorlátozó hatása ütközik jogszabályba. Fontos kihangsúlyozni, hogy a jogalkotó a kellő gondosság és körül- tekintés tanúsítása esetére sem tudja kimerítő és taxatív felsorolásban meghatározni azon tényállások körét, amelyek a gazdasági szereplők közötti együttműködések vagy meg- állapodások során fennforoghatnak. Éppen ezért a 11. § (1) bekezdésben meghatározott generálklauzula és a (2) bekezdésben példálózó jelleggel nevesített tényállások azt a célt szolgálják, hogy amennyiben a gazdasági élet szereplői által tanúsított magatartások vala- melyike nem illeszthető be a nevesített tényállások valamelyikébe, a generálklauzulában foglalt tilalom alapján mégis vizsgálat tárgyát képezhesse, és esetlegesen jogkövetkezmény- nyel legyen sújtható a kifejtett magatartás. Vagyis ez azt jelenti, hogy elsődlegesen annak vizsgálata szükséges, hogy a felek által kifejtett magatartás a nevesített tényállások valame- lyikébe illeszthető-e, és amennyiben nem, akkor a generálklauzulát mint szubszidiárius, generális szabályt alkalmazzák.

3.2. A versenykorlátozó megállapodások

A Tpvt. a megállapodás kifejezést gyűjtőfogalomként31 használja, és felöleli az összehangolt magatartás32 esetkörét, valamint a vállalkozások társulása által hozott döntéseket33 is. „[…] A kartellmegállapodás esetén jellemzően ritkán foglalják a polgári jogi megállapodás for- mai követelményeinek megfelelő módon írásba az akarategységüket tükröző megállapodása- ikat a megállapodásban részt vevők, ám ez nem lehet akadálya annak, hogy a rendelkezésre álló – akár nagyobb részben egy forrásból származó, más bizonyítékokkal azonban megtá- mogatott – adatok alapján a jogsértés megállapításra kerüljön.”34 A megállapodás minden esetben egy akarategységet tükröz,35 de ennek az akarategységnek vagy akarategyezség- nek nem kell jogilag érvényes formát öltenie,36 fennforgásának bizonyítása elegendő ahhoz,

31 Xxxxx Xxxxxx: A horizontális kartellek magyar bírósági gyakorlatának rövid áttekintése, Külgazdaság, Jogi xxx- xxxxxx, 2016/1–2, 6.; Tpvt. 11. §-hoz fűzött jogszabályi indokolás

32 Az összehangolt magatartás a vállalkozások közötti olyan együttműködési formaként jelenik meg, amely nem éri el ugyan a megállapodás szintjét, de tudatosan a versenyből fakadó kockázatok csökkentésére irányul. A Gazdasági Versenyhivatal gondozásában megjelent Kommentár a tisztességtelen piaci magatartás és a ver- senykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényhez, Budapest, 2014, 164., a továbbiakban GVH Kom- mentár

33 A döntés tipikusan a legfőbb szerv által hozott határozatot jelenti, de versenyjogilag releváns lehet az ajánlás is vagy az ügyintéző szerv döntése is. A más szervezeti egységekben hozott döntések is relevanciával bírhatnak, de akár egy személy döntése vagy eljárása is a vállalkozások társulásának döntéseként értékelhető. GVH Kom- mentár, 177.

34 Xxxxx Xxxxx: Vasútépítő kartell a Kúria ítéletének tükrében, Versenytükör, 2014/2, 70.

35 Serák: i. m., 6., Xxxxxxxxx Xxxxxx: A kartell versenyjogi megítélése a magyar és közösségi joggyakorlat tükré- ben, Gazdaság és Jog, 2004/6, 4.

36 Zavodnyik: i. m., 4., Vj-145/2001.

hogy a felek közötti együttműködés megállapodásként értékelhető legyen. Ez a „szerző- déses akarathoz” közel álló akarategység az, ami oly hasonlóvá, de nem azonossá teszi a polgári jogi szerződéssel a Tpvt.-ben meghatározott megállapodást.37 A megállapodás létrejöttéhez legalább két, egymástól független vállalkozás38 akarategysége szükségelte- tik, azaz két fél kölcsönös és egybehangzó nyilatkozata, melynek megnyilvánulási formá- ja mindaddig nem bír jelentőséggel, míg a felek valós szándékát tükrözi,39 tehát szóban, írásban vagy ráutaló magatartással is létrejöhet,40 avagy távközlő eszköz útján távollé- vők között vagy a vállalkozások egyidejű jelenlétében,41 ugyanis egyoldalú magatartással a Tpvt. vonatkozó rendelkezése nem sérthető meg, mert annak alapvető feltétele, hogy két vagy több, a 11. §-ban meghatározott feltételeknek megfelelő jogalany között jöjjön létre a versenyt korlátozó, torzító megállapodás vagy összehangolt magatartás.42 A megállapo- dásnak versenyjogi szempontból semmilyen formai követelménynek nem kell megfelel- nie,43 még csak a szerződéses kötelezettség erősségét sem kell feltétlenül elérnie.44 A felek közös akaratukat bármilyen formában kifejthetik,45 az testet ölthet hatályos vagy hatály- talan szerződés formájában, társasági szerződésben vagy a társaság legfőbb szerve által hozott határozatban, egyezségben, szindikátusi46 vagy konzorciumi szerződésben,47 meg- valósulhat gentleman’s agreementként, de akár perbeli egyezség is alkalmas lehet a meg- állapodási minőség megállapításához; nem kell valamilyen releváns kérdésre kiterjednie, és az sem szükséges, hogy valamilyen szankció kapcsolódjon hozzá.48 Továbbá irreleváns annak ténye is, hogy a megállapodás már hatályát vesztette vagy sem, érvényes-e vagy sem,49 avagy a szerződő felek nem tartották be az abban foglaltakat, ugyanis a felek véde- kezésül erre a tényre nem hivatkozhatnak,50 ezen túl pedig az sem bír jelentőséggel, hogy a felek egy önálló szerződésben vagy más szerződés részeként jelenítik meg51 versenykor- látozó megállapodásukat.52 Elegendő, ha csak a felek érzik a megállapodás fennállását,53 vagy az érintett vállalkozások kölcsönösen kinyilvánították akaratukat valamely piaci

37 Xxxxxx Xxxxxx: A semmisség mint a versenyjogi jogsértések (kartellek és gazdasági erőfölénnyel való visz- szaélés) esetén alkalmazható polgári jogi jogkövetkezmény. In: Szerk. Xxxxxxxxx Xxxxxx: Versenyjogi jogsérté- sek – magánjogi jogkövetkezmények, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2012, 137.

38 GVH Kommentár, 141.

39 GVH Kommentár, 152.

40 Zavodnyik: i. m., 4.

41 Darázs: i. m., 136.

42 EBH2012.G.1.

43 Zavodnyik: i. m., 4.

44 Darázs: i. m., 140.

45 Zavodnyik: i. m., 4.

t a nu l m á nyok •

46 Vj-162/1997/10, Vj-20/2002/14, Vj-25/2002/17

47 Darázs: i. m., 139.

48 Zavodnyik: i. m., 5., Xxxxxx: i. m., 150., Vj-145/2001, Vj-26/2006

49 Darázs: i. m., 140.

50 Zavodnyik: i. m., 5.

51 Darázs: i. m., 140.

52 Serák: i. m., 6.

53 Darázs: i. m., 136.

t a nu l m á nyok •

magatartás tanúsítására.54 „Vagyis a megállapodás polgári jogilag a szerződésnél szűkebb abban az értelemben, hogy annak részeként jelentkezik. Versenyjogilag viszont tágabb, mert nem szorítkozik a magánjogilag lényeges körülményekre, hanem a vállalkozások közötti minden akarategységet felölel. A megállapodás tehát önálló kartelljogi kategória.”55

3.3. A szindikátusi szerződés mint megállapodás

A szindikátusi szerződésről legtöbbször magánjogi és nem közjogi aspektusokból szokás szót ejteni. Ezt az atipikus szerződést a társasági jog, azelőtt a kereskedelmi jog sajátjá- nak tekintették, hiszen a kereskedelmi társaságok, ma pedig a gazdasági társaságok közöt- ti együttműködéseknek szabályait rögzítették a szerződő felek. A szindikátusi szerződés közjogi relevanciáját pusztán a szabályozási környezet változása okozta. A versenyjog mint a köz- és magánjog határán fekvő jogterület okot ad a szindikátusi megállapodás közjo- gi vonásainak vizsgálatára is. Ahogyan azt a jogtörténeti bevezetésben kifejtettem, a szin- dikátusok és a szindikátusi szerződések jogalapját a kereskedelmi jogi szabályok adták. Ugyanis a 19. század második felében olyan gazdasági fellendülés volt érezhető – mely- nek mozgatórugójaként értékelhető a kereskedelmi törvény –, amely lehetőséget biztosí- tott kereskedelmi társaságok, vagy az együttműködés ilyen magasan szervezett szintjét el nem érő alkalmi egyesülések (azaz szindikátusok) létesítésére, a törvényben meghatározott kritériumok mentén. A gazdasági fellendülés és ezzel a verseny fokozódása révén a kisebb tőkések már nem voltak képesek részt venni a versenyben, ezért piaci helyzetük megőrzé- se és a versenyben való kedvező szereplésük érdekében a Kt. adta lehetőségekkel élve szö- vetkezni kezdtek, alkalmi egyesüléseket hoztak létre. Ezen kooperációk elsődleges célja az volt, hogy az együttműködés révén egyre nagyobb haszonra tegyenek szert, a profitot maximalizálni tudják, amire a Kt. szerint alkalmi egyesülések (szindikátusok) mutatkoz- tak a legjobb választásnak.56 Ezzel magyarázható az, hogy a szindikátusok és a kartellek szi- nonim fogalmak lettek. Hogy a szindikátus és a kartell rokon értelmű kifejezések, ma sem vitatható, de viszonyrendszerükben alapvető változás állt be, ha az 1900-as évek elején ki- alakult szabályozást a jelenleg hatályos jogi környezettel párhuzamba állítjuk. Az 1931. évi

XX. törvénycikk a kartellekről még pusztán a szerződéses együttműködési formát tekin- ti a versenykorlátozó magatartás megjelenési formájának (amelynek a jogszabályi alapját a kartelltörvény mellett még mindig a Kt. képezi), ami azt jelenti, hogy a szindikátusi szerző- dés és a kartellek létesítésére irányuló megállapodás azonos kategóriák. A jelenleg hatályos jogi környezet és a versenyjogi joggyakorlat világosan és egyértelműen rögzíti, hogy a kar- tellmegállapodások egyik lehetséges, de nem kizárólagos megnyilvánulási formája a szer- ződés és a szerződési szabadság okán a szindikátusi szerződés. Ezen megállapítás alatt azt kell érteni, hogy a felek vagy egy önálló szindikátusi szerződésben kartelleznek, vagy egy

54 GVH Kommentár, 152.

55 Darázs: i. m., 138., GVH Kommentár, 151–152.

56 Xxxxxx Xxxxxxx: Előtanulmányok a kartelltörvényhez, Pátria, Budapest, 1904, 4–5.

nem szindikátusi, hanem más, nem szindikátusi elnevezésű szerződés részeként teszik ezt meg. Tehát a szindikátusi szerződés versenyjogi relevanciája a szabályozási környezet okán megváltozott, alábbhagyott, de nem teljesen jelentéktelen. A versenytársak által megkö- tött különböző együttműködési megállapodásoknak vagy némely esetben szindikátusinak nevezett szerződéseiknek továbbra is van relevanciája, a szindikátusi szerződés továbbra is értékelhető a kartellmegállapodás szinonimájaként, de csak korlátozottan.

4. A VERSENYJOG ÉS A KÖZBESZERZÉSI JOG KAPCSOLÓDÁSI PONTJAI

t a nu l m á nyok •

A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) preambulu- ma értelmében a közbeszerzési mint speciális versenyeztetési eljárás közben a közpén- zek felhasználása során a hatékonyságra, az átláthatóságra, valamint az ellenőrizhetőség biztosítására kell törekedni, ezen túlmenően pedig tisztességes versenynek kell érvénye- sülnie. A preambulumbekezdés szellemében a jogalkotó az alapelvi rendelkezések között első helyen említi és írja elő a verseny tisztaságának, átláthatóságának és nyilvánosságá- nak a követelményét, mind az ajánlattevő, mind az ajánlatkérő oldaláról.57 Az összeférhe- tetlenségi szabályok keretében pedig a jogalkotó az ajánlatkérő kötelezettségeként rögzíti azt a követelményt, hogy a verseny tisztaságát sértő helyzetek kialakulásának elkerülése érdekében köteles minden szükséges intézkedést megtenni. Ha pedig az ajánlatkérő a köz- beszerzési eljárás során észleli, hogy valamelyik ajánlattevő vagy részvételre jelentkező az eljárás tisztaságát vagy a többi ajánlattevő, illetve részvételre jelentkező érdekeit súlyo- san sértő cselekményt követ el, abban az esetben a közbeszerzési eljárást eredménytelen- né nyilváníthatja,58 továbbá ha a Tpvt. rendelkezéseinek megsértését észleli vagy azt alapos okkal feltételezi, köteles azt panasz vagy bejelentés formájában jelezni a Gazdasági Ver- senyhivatalnak (a továbbiakban: GVH).59 Tehát az ajánlatkérőt a verseny tisztaságának ajánlattevő általi megsértése esetére egy mérlegelési lehetőség illeti, és egy kötelezett- ség terheli. A lehetőség az eredménytelenné nyilvánítás, vagyis annak lehetősége, hogy az ajánlatkérő a Kbt.-ből fakadó mérlegelési jogával élve maga döntsön arról, hogy valóban a verseny tisztaságát sértő ajánlattevői magatartásról van-e szó. Amennyiben az ajánlat- kérő úgy ítéli meg, hogy az ajánlattevők az eljárás során a versenyjogi előírásokba ütkö- ző módon összejátszottak, mérlegelési lehetőség nélkül köteles lesz a GVH felé ezt panasz vagy bejelentés útján jelezni. Ennek alapján két lehetőség közül választhat az ajánlatkérő ajánlattevői összejátszás esetén: észlelése pillanatában eljárását eredménytelenné nyilvá- nítja és a GVH felé jelentéssel él, avagy eljárását nem nyilvánítja eredménytelenné, hanem a GVH felé bejelentéssel él, eljárását ez idő alatt felfüggeszti, és a GVH döntése értelmé- ben fog saját (korábban felfüggesztett) eljárásának eredménytelensége kérdésében dönteni.

57 Kbt. 2. § (1) bekezdés

58 Kbt. 75. § (2) bekezdés c) pont

59 Kbt. 36. § (2) bekezdés

t a nu l m á nyok •

4.1. A versenytársak összejátszása a közbeszerzés során60

A versenytársak, az ajánlattevők közötti összejátszás lehetősége a közbeszerzési eljárás során is fennforog tipikusan a felek közötti titkos, versenyjogi értelemben vett megálla- podások révén, sértve ezáltal a közpénzek hatékony és átlátható felhasználását, valamint a verseny tisztaságát. Az összejátszás alatt olyan magatartás értendő, amely során a ver- senytársak olyan információkhoz vagy adatokhoz jutnak, amelyek a többi versenytárs jelenlegi vagy jövőbeni piaci magatartását befolyásolják vagy befolyásolhatják, ezzel pedig a versenyt, valamint annak kockázatát kívánják csökkenteni vagy kizárni.61 A versenytár- sak ilyetén történő összejátszása tipikusan a közbeszerzési eljárás ajánlattételi szakaszában, azaz a részvételi szakaszt lezáró döntés után, illetve az ajánlatok megtételét megelőzően zajlanak le. Azonban annak lehetősége sem kizárt, hogy már a közbeszerzési pályázat ki- írása előtt is sor kerüljön egyeztetésre, valamint annak egy-egy pályázat kiírását követő folytatására. Tehát a versenytársak között egy folyamatos kapcsolattartás, egyeztetés zajlik, ami főként a nagyobb és huzamosabb időre szóló piacot is felosztó versenytársi összeját- szásokra jellemző. Az összejátszások tipikusan előforduló formái az alábbiak szerint fog- lalhatók össze:

Az összejátszások leggyakoribb formája a színlelt ajánlattétel esete, ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a felek valamennyi típus elemeit vegyítve sértsék meg a verseny tisztaságát. Színlelt ajánlattétel során a felek megállapodásukban meghatározzák, hogy a megállapodásban részes felek közül ki lesz a nyertes, majd az egyik fél a nyertesnek kikiáltott ajánlatánál magasabb ajánlatot tesz, vagyis a versenytársak az árak vonatkozá- sában felfedik egymás előtt az általuk a piacon jövőben tanúsítandó magatartást. Ezáltal észszerűen tételezhető fel, hogy a versenytárs a közölt információnak megfelelő maga- tartást tanúsít, de legalábbis figyelembe veszi azt saját piaci magatartása meghatározá- sakor, miáltal csökken a verseny kockázata, a versenytárs jövőbeni cselekvésében rejlő bizonytalansági elem, csökkenhet a vesztéssel járó veszteség, illetve sérül az egymástól független autonóm piaci magatartás iránti fent kifejtett elvárás. Ez az esetkör megnyil- vánulhat továbbá olyan ajánlat megtételében, amely esetében nyilvánvaló, hogy olyan hibában szenved az ajánlat, ami folytán a nyerés lehetősége kizárt, tehát szándékosan hibás ajánlatot nyújtott be, vagy ajánlatát olyan feltételekkel nyújtja be, amelyek az ajánlatkérő részéről elfogadhatatlanok. Ilyen megállapodás során a felek igyekeznek a verseny látszatát

60 Az alpont az alábbi források felhasználásával készült: xxx.xxxx.xxx/xxxxxxxxxxx/xxxxxxx/00000000.xxx (A le- töltés időpontja: 2016. szept. 29.); Xxxxxx Xxxxx: Közbeszerzés a versenyjog határán, Miskolci Xxxx Xxxxxx, 2010/2., 135–155.); Xxxxxxxxxx Xxxxxx: A verseny tisztaságát sértő ajánlattevői cselekmények megítélése, az eljárás eredménytelenné nyilvánítása, Közbeszerzési Szemle, 2012/8–9., 84–91.); Xxx Xxxxxx – Xxxx Xxxx- ka: A versenyjog a közbeszerzés terén – szemelvények, Közbeszerzési Szemle, 2012/10, 36–45.; Xxxxx Xxxxxxx: A közbeszerzési kartellek megítélése a hazai versenyjogi és közbeszerzési szabályozás tükrében, Közbeszerzési Szemle, 2014/3., 37–45.; Xxx Xxxxxxxxx: A közbeszerzési és a versenyjog egyik találkozási pontja, avagy kartell a közbeszerzési eljárásokban, Közbeszerzés, 2007/12., 2–7.

61 Vj-56/2004.

kelteni, a vesztes versenytársat pedig kárpótlásul alvállalkozóként vonja be a nyertes aján- lattevő, vagy ennek elmaradása esetére kárpótlást fizet az alvállalkozóként be nem vont versenytársnak.62

Az ajánlatelfojtás vagy ajánlat-visszatartás során is megállapodnak a felek a nyertes sze- mélyéről, és annak érdekében, hogy valóban az általuk kiválasztott ajánlattevő által meg- tett ajánlat nyerjen, a felek közül valamennyien visszavonják a korábban már megtett ajánlatukat, vagy tartózkodnak ajánlataik megtételétől. Kárpótlásul a felek abban állapod- hatnak meg, hogy a nyertes ajánlattevő a megállapodásban részes versenytársat alvállalko- zóként alkalmazza. Ez utóbbi forma, valamint a színlelt ajánlattétel egyszeri vagy rövidebb alkalomra szól, de a felek megállapodhatnak abban is, hogy több közbeszerzési eljárás során tanúsítanak a megállapodásban foglaltaknak megfelelő magatartást, míg a körbe- nyerés és a piacfelosztás egy huzamosabb időre vonatkozó együttműködést tételez fel a ver- senytársak között.63

A körbenyerés során a versenytársak tesznek ajánlatot, azt nem tartják vissza, nem fojtják el, nem az ajánlatkérő által elfogadhatatlan feltételekkel és nem is hibásan teszik meg, de megállapodásukban rögzítik, hogy melyik alkalommal ki tegye meg a nyertes ajánlatot. A vesztes ajánlattevő(ke)t pedig alvállalkozóként alkalmazzák, vagy ennek hiányában kár- térítést fizetnek a mellőzött versenytárs javára, továbbá a színlelt ajánlattétel és a piacfel- osztó megállapodás elemeit vegyítve az ajánlattétel során áregyeztetést és az érintett piacot felosztó megállapodásokat is köthetnek. Hogy a nyertes ajánlat hogyan kerül ki az ajánlat- tevő versenytársak közül, annak módját a felek megállapodásukban rögzítik.64

Végezetül a piacfelosztó megállapodás az egyik legkiterjedtebb, legnagyobb együttmű- ködést igénylő, huzamosabb időre szóló összejátszás, amelynek lényege abban áll, hogy a felek a földrajzi piacot egymás között felosztják és abban állapodnak meg, hogy ki melyik piacon tehet és nem tehet ajánlatot, de ezen túl az összejátszások minden lehetséges for- mája testet ölthet a felek közötti megállapodásban. Egyeztethetnek a nyertes és a vesztes személyéről, a kárpótlásul történő alvállalkozói bevonásról, az árakról. Tehát az összeját- szás ezen típusának a lényege abban áll, hogy egymás földrajzi területein nem versenyeznek egymással a versenytársak, vagy ha mégis ajánlatot nyújtanak be, akkor azt hibásan, vagy az ajánlatkérő számára el nem fogadható feltételekkel teszik meg, ezen túl pedig pusztán a képzelet és a részes felek érdekei szabnak határt annak, hogy versenykorlátozó együttmű- ködésüket milyen tartalommal töltik meg.65

Ezen közbeszerzési összejátszások megfékezésére a különböző versenyjogi, közbeszer- zési jogi, polgári jogi vagy esetleg büntetőjogi jogkövetkezményeken túl az ún. integritási

t a nu l m á nyok •

62 Vj-138/2002, Vj-154/2002, Vj-20/2005, Vj-21/2005, Vj-40/2005, Vj-66/2006, Vj-130/2006, Vj-174/2007, Vj-

11/2014

63 Vj-28/2003, Vj-74/2004

64 Vj-27/2003, Vj-25/2004, Vj-65/2012, Vj-48/2013

65 Vj-27/2003, Vj-25/2004, Vj-56/2004, Vj-162/2004, Vj-97/2006, Vj-174/2007, Vj-43/2011, Vj-50/2011, Vj-

73/2011, Vj-66/2012, Vj-28/2013, Vj-79/2013

t a nu l m á nyok •

megállapodás szolgál.66 Az integritási megállapodás egy hárompólusú jogviszonyt takar, melyben az ajánlatkérő, az ajánlattevő és a monitor szervezet szerződik. A kontraktus jog- szabály által nem szabályozott, a felek önkéntes belátásán múlik, hogy megkötik-e. Tekin- tettel a szerződési szabadság intézményére, ezt minden további nélkül megtehetik. A felek a szerződésben arra vállalnak kötelezettséget, hogy az eljárás során tartózkodnak a kor- ruptnak minősülő magatartástól. A monitor szervezet vállalása pedig abban áll, hogy a szerződésben foglaltakat a szerződés időtartama alatt a felek betartják-e. A szerződés és az abban foglalt vállalás csak egy közbeszerzési eljárás erejéig bír hatállyal, de nem csak a nyertes ajánlattevő kiválasztásának szakaszáig, hanem az együttműködés teljes tartamára.67

4.2. Speciális esetek: a konzorcium és az ajánlatkérő részéről megvalósuló verseny tisz- taságát sértő magatartás

Az előző alpontban kifejtetteken túl más, a jog által megengedett és elismert kooperációk is járhatnak versenykorlátozó hatással a közbeszerzési eljárás során. Ennek tipikus esete a konzorcium, amikor a versenytársak gazdasági erejüket megtöbbszörözve képesek lesz- nek arra, hogy a közbeszerzési pályázaton ajánlattevőként fellépjenek. A konzorcium és így az azt létrehozó konzorciumi szerződés alapját a szerződési szabadságon túl a Közbeszer- zésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 35. §-a adja, amely szerint a közbeszerzési eljárás során több gazdasági szereplő közösen is tehet ajánlatot vagy nyújt- hat be részvételi jelentkezést. Ez egy sajátos ajánlattételi forma, a felek rugalmas együttmű- ködésének egy formája. Ugyanis a konzorciumi szerződéssel a felek konzorciumot hoznak létre, mely konzorcium a részes felek (tagok) polgári jogi szerződésben szabályozott mun- kamegosztásán alapuló együttműködése valamely feladat, projekt közös megvalósítása céljából.68 Az együttműködés alapja vagy oka többek között az lehet, hogy a felek csak kon- zorciumként tudnak megfelelni a közbeszerzési kiírásban szereplő kritériumoknak, vagy esetleg a gazdasági észszerűség és a földrajzi adottságok indokolják a felek konzorciumi ko- operációját. Fontos kihangsúlyozni, hogy ez az együttműködési forma a jogalkotó által el- ismert kooperáció, alapvetően nem a versenyt korlátozó megállapodásról van szó. Éppen ellenkezőleg. A gazdasági szereplők együttes ajánlattételének lehetősége a versenyt fokoz- za azáltal, hogy olyanok is ajánlattevői minőségben léphetnek fel a közbeszerzési eljárás során, akik önállóan nem lennének képesek értékelhető ajánlat benyújtására. A versenyjogi

66 Forrás: xxx.xxxx.xxx/xxx/xxxxxx/00000000.xxx (A letöltés időpontja: 2016. szept. 29.);

xxxxxxxxxxxx.xx/xx-xxxxxxx/xxxxxxx/0000/00/X%X0%X0xxx%X0%X0xxx-xx-Xxxxxxxx%X0%X0xx-Xxx%X0-

%A1llapod%C3%A1sr%C3%B3l.pdf (A letöltés időpontja: 2016. szept. 29.)

67 Vö. 113/2010 (IV. 13.) Korm. rendelet a közbeszerzési eljárásokban alkalmazható átláthatósági megállapodás- ról és az átláthatósági biztosok nyilvántartásának vezetéséről, hatályon kívül helyezve: 2010. július 10.

68 A Közbeszerzési Szemle Közbeszerzési Jogalkalmazás című rovatában a 6. sorszám alatt feltett kérdésre adott válasz. (2013/1., 8.)

előírásokat sértő konzorciumi együttműködés akkor érhető tetten, ha a versenytársak úgy alkotnak egymással konzorciumot, hogy ennek indokai egyébként nem állnak fenn.69

Elméleti síkon megközelítve a kérdést, az ajánlatkérő oldaláról is megvalósulhat a ver- senyt kizáró vagy korlátozó magatartás. Ugyanis az ajánlatkérőt speciális jogi kötele- zettségek terhelik arra nézve, hogy a verseny tisztaságát, átláthatóságát és nyilvánosságát a közbeszerzési eljárás során megteremtse, valamint fenntartsa. A jogalkotó az ajánlat- kérővel szemben pedig annak követelményét határozza meg, hogy a verseny tisztaságát sértő helyzetek kialakulásának elkerülése érdekében köteles minden szükséges intézke- dést megtenni, azaz a közbeszerzési eljárást saját mérlegelési jogkörében eljárva ered- ménytelenné nyilváníthatja, vagy ha a Tpvt. rendelkezéseinek megsértését észleli vagy azt alapos okkal feltételezi, mérlegelés nélkül köteles azt panasz vagy bejelentés formájában jelezni a Gazdasági Versenyhivatalnak. Ezen kötelezettségének elmulasztása vagy hely- telen mérlegelés esetében az ajánlatkérő, mint a versenyjogi előírásokat sértő magatartások első szűrője a verseny tisztaságát sértő ajánlattevői összejátszásokhoz asszisztál. Ezt elke- rülendő a Gazdasági Versenyhivatal ajánlásokat fogalmazott meg az ajánlatkérők részére arra vonatkozóan, hogy mik azok az ajánlatból kiolvasható tartalmi és formai jelek, ame- lyek az ajánlattevők versenykorlátozó magatartására utalnak, továbbá ezt a kört a Gazda- sági Versenyhivatal kibővítette olyan ajánlásokkal, amelyek további útmutatóul szolgálnak az ajánlatkérők számára arra vonatkozóan, hogyan alakítsák közbeszerzési eljárásukat, hogy az alkalmas legyen a verseny tisztaságának megőrzésére.70

5. KONKLÚZIÓ

A jogtörténeti felvezetést követően, a hatályos szabályozási környezetet alapul véve azt a megállapítást tehetjük, hogy a szindikátusi szerződés egy időtálló, a felek igényei- hez nagymértékben igazodó szerződéstípus. Míg kezdetben csak a szerződési forma bizo- nyult az egyetlen versenyjogilag releváns jogsértési formának, ez a tendencia a jelenleg hatályos szabályozási környezetben sem változott, csak átalakult. Nem csak a polgári jogi értelemben vett klasszikus szerződés alkalmas a verseny tisztaságát sértő magatartás megalapozására, hanem a versenyjog sajátját képező és egyedileg értelmezhető megálla- podások is alapot teremthetnek a versenysértés esetén fennforgó szankciók alkalmazásá- ra. A könnyebb bizonyíthatóság miatt a felek egyes versenykorlátozó megállapodásaikat már nem feltétlenül szindikátusi, avagy együttműködésinek nevezett megállapodásaik- ba, azaz klasszikusan polgári jogi értelemben felfogott szerződéseikbe foglalják, hanem

t a nu l m á nyok •

69 Vj-149/2003., Vj-149/2003.

70 Kartellgyanús közbeszerzés? A Gazdasági Versenyhivatal ajánlásai a közbeszerzési eljárásokban előfordu- ló kartellek kiszűrésére és megelőzésére, Gazdasági Versenyhivatal Versenykultúra Központ, Budapest, 2013.; Az ajánlattevők versenytárgyaláson való összejátszása és annak gyanút keltő jelei, Gazdasági Versenyhivatal Versenykultúra Központ, Budapest, 2006.; A versenykorlátozó megállapodások tilalma, Gazdasági Versenyhi- vatal Versenykultúra Központ, Budapest, 2007.

t a nu l m á nyok •

az összehangolt magatartás irányába, azaz a versenyjog sajátjaként ismert megállapodás kategóriája felé tendál a magatartásuk. Ezt jól szemlélteti a feldolgozott versenyhatósági döntések száma és évszáma is. Az utóbbi években alig találkozni olyan esettel, ahol a felek klasszikusnak mondható, polgári jogi értelemben vett szerződése alapján kerülne sor a közbeszerzési eljárásban megvalósított jogsértések versenyhivatali vizsgálatára. Ám ez nem azt jelenti, hogy ilyen, a verseny tisztaságát sértő összejátszások ne valósulnának meg a gyakorlatban, valamint hogy a Versenyhivatal sikeres „felderítései” és elrettentő bírságai olyan komoly hatást gyakorolnának a piaci szereplőkre, hogy azok tartózkodnak minden- féle versenyjogilag tilalmazott magatartástól. Éppen ellenkezőleg. A piaci szereplők érde- ke mindig a profit maximalizálása, a még nagyobb nyereség elérése, aminek érdekében együttműködnek. Ezek az együttműködések alapvetően nem tilalmazottak, ha például a konzorciumra vonatkozó szabályozást vesszük alapul. A probléma abban rejlik, ha a ver- senytársak kooperációja úgy irányul a nyereség növelésére, hogy közben annak káros hatá- sai lehetnek vagy vannak a versenyre nézve. Ez a tendencia inkább akként értelmezhető, hogy a piaci szereplők is tisztában vannak magatartásuk következményeivel, ezért igyekez- nek összejátszásaikat alig vagy egyáltalán nem bizonyítható módon megvalósítani.71 Úgy gondolom, hogy a megállapodások és annak szűkebben értelmezett típusa – a szindikátusi szerződés – továbbra is aktualitással bír, ugyanis ezeknek a kooperációknak a titkos jellege, az abban részes feleknek a kölcsönös együttműködésre irányuló magatartása lehetőséget biztosítanak arra, hogy a verseny tisztaságát sértő magatartások tanúsítására kerüljön sor.

71 Azon döntések, amelyek során bizonyíthatóság hiányában nem került sor a jogsértés megállapítására: Vj- 111/2003, Vj-126/2003, Vj-135/2003, Vj-109/2004, Vj-79/2006, Vj-80/2006, Vj-128/2006, Vj-9/2007, Vj- 10/2007, Vj-68/2008, Vj-134/2008, Vj-15/2009, Vj-49/2010, Vj-67/2014

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. Xxxxxx Xxxxxx: Kereskedelmi jog tekintettel a nevezetesebb európai törvényekre,

Eggenberg-féle Könyvkereskedés, Budapest, 1886.

2. Xxxxxx Xxxxxxx: Előtanulmányok a kartelltörvényhez, Pátria, Budapest, 1904.

3. A versenykorlátozó megállapodások tilalma, Gazdasági Versenyhivatal Versenykultú- ra Központ, Budapest, 2007.

4. Az ajánlattevők versenytárgyaláson való összejátszása és annak gyanút keltő jelei, Gazdasági Versenyhivatal Versenykultúra Központ, Budapest, 2006.

5. Xxx Xxxxxx – Xxxx Xxxxxx: A versenyjog a közbeszerzés terén – szemelvények, Köz- beszerzési Szemle, 2012/10.

6. Xxxxxx Xxxxxx: A semmisség mint a versenyjogi jogsértések (kartellek és gazdasá- gi erőfölénnyel való visszaélés) esetén alkalmazható polgári jogi jogkövetkezmény. In: Szerk. Xxxxxxxxx Xxxxxx: Versenyjogi jogsértések – magánjogi jogkövetkezmények, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2012.

7. Xxxxx Xxxxx: Vasútépítő kartell a Kúria ítéletének tükrében, Versenytükör, 2014/2.

8. Xxx Xxxxxxxxx: A közbeszerzési és a versenyjog egyik találkozási pontja, avagy kartell a közbeszerzési eljárásokban, Közbeszerzés, 2007/12.

9. Xxxxxx Xxxxx: Közbeszerzés a versenyjog határán, Miskolci Xxxx Xxxxxx, 2010/2.

10. Kartellgyanús közbeszerzés? A Gazdasági Versenyhivatal ajánlásai a közbeszerzési el- járásokban előforduló kartellek kiszűrésére és megelőzésére, Gazdasági Versenyhiva- tal Versenykultúra Központ, Budapest, 2013.

11. Xxxxxxxxxx Xxxxxx: A verseny tisztaságát sértő ajánlattevői cselekmények megítélése, az eljárás eredménytelenné nyilvánítása, Közbeszerzési Szemle, 2012/8–9.

12. Kohn (Pap) Dávid: Kartellek és ringek, Közgazdasági Szemle, 19, 1895.

13. Közbeszerzési Szemle Jogalkalmazás című rovatában a 6. sorszám alatt feltett kérdés- re adott válasz, 2013/1.

14. Xxxxx Xxxx: A magyar kereskedelmi jog és váltójog tankönyve, Xxxxx Xxxxxx Xxxxxxx- adó Vállalata, Budapest, 1938.

15. Xxxxxxxx Xxxxx: Az ipari kartellekről I–II., Budapesti Szemle, 1890/164–165.

16. Xxxx Xxxxxx: A magyar kereskedelmi jog kézikönyve, különös tekintettel a bírói gyakorlat- ra és a külföldi törvényhozásokra, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1904.

17. Xxxx Xxxxxx: A magyar kereskedelmi jog kézikönyve, különös tekintettel a magyar bí- rói gyakorlatra, Athenaeum R. Társulat, Budapest, 1884.

18. Xxxxxxxxxxxx Xxxxx: Kartellmagánjog, Közgazdasági Szemle, 1942/85.

t a nu l m á nyok •

19. Xxxxx Xxxxxxx: A közbeszerzési kartellek megítélése a hazai versenyjogi és közbeszer- zési szabályozás tükrében, Közbeszerzési Szemle, 2014/3.

20. Xxxx Xxxxx: A kartellek és szabályozásuk, Politzer Zs. és Fia Bizománya, Budapest, 1905.

21. Xxxx Xxxxxx: Emlékirat a kartellekről, Pátria, Budapest, 1900.

22. Xxxxxxxxx Xxxxx: A kereskedelmi törvény magyarázata, Franklin Társulat, Budapest, 1876.

t a nu l m á nyok •

23. Xxxxx Xxxxxx: A horizontális kartellek magyar bírósági gyakorlatának rövid áttekin- tése, Külgazdaság, Jogi melléklet, 2016/1–2.

24. Xxxxxxxxx Xxxxxx: A kartell versenyjogi megítélése a magyar és közösségi joggyakor- lat tükrében, Gazdaság és Jog, 2004/6.

Jogforrások

1. 1875. évi XXXVII. törvénycikk

2. 1923. évi V. törvénycikk

3. 1931. évi XX. törvénycikk

4. 1996. évi LVII. törvény

5. 2015. évi CXLIII. törvény

6. 113/2010 (IV. 13.) Korm. rendelet

7. Vj-56/2004, Vj-138/2002, Vj-154/2002, Vj-20/2005, Vj-21/2005, Vj-40/2005, Vj-

66/2006, Vj-130/2006, Vj-174/2007, Vj-11/2014, Vj-28/2003, Vj-74/2004, Vj-27/2003, Vj-25/2004, Vj-65/2012, Vj-48/2013, Vj-27/2003, Vj-25/2004, Vj-56/2004, Vj-162/2004, Vj-97/2006, Vj-174/2007, Vj-43/2011, Vj-50/2011, Vj-73/2011, Vj-66/2012, Vj-28/2013, Vj-79/2013, Vj-149/2003, Vj-149/2003, Vj-111/2003, Vj-126/2003, Vj-135/2003, Vj- 109/2004, Vj-79/2006, Vj-80/2006, Vj-128/2006, Vj-9/2007, Vj-10/2007, Vj-68/2008, Vj-134/2008, Vj-15/2009, Vj-49/2010, Vj-67/2014

Internetes források

1. xxx.xxxx.xxx/xxx/xxxxxx/00000000.xxx (A letöltés időpontja: 2016. szept. 29.)

2. xxxxxxxxxxxx.xx/xx-xxxxxxx/xxxxxxx/0000/00/X%X0%X0xxx%X0%X0xxx-xx-Xx- tegrit%C3%A1si-Meg%C3%A1llapod%C3%A1sr%C3%B3l.pdf (A letöltés időpontja: 2016. szept. 29.)

3. xxx.xxxx.xxx/xxxxxxxxxxx/xxxxxxx/00000000.xxx (A letöltés időpontja: 2016. szept. 29.)

Dr. Xxxx Xxxxx Xxxxxxxxx (Xxxx.Xxxxx.Xxxxxxxxx@xxx-xxx.xx) jogi végzettségét 2014 nyarán szerezte a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 2012-től közjegyzői irodában gyakornokként, majd 2014-től közjegyzőjelöltként tevékenykedik. 2015 szeptemberétől az NKE NETK Európai Köz- és Magánjogi Tanszékének egyetemi tanársegéde. Jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazga- tási Kar Civilisztikai Intézetének egyetemi tanársegéde, az intézet gondozásába tartozó Polgári Jogi TDK oktatói titkára, 2016 márciusától az Államkutatási és Fejlesztési Inté- zet munkatársa, valamint az NKE ÁKK Doktori Iskola másodéves doktorandusz hall- gatója. Kutatási területe a szindikátusi szerződés és a társasági jog.