Contract

Állásfoglalás a befektetési vállalkozás és az ügyfél között létrejött szerződésnek a Bszt. 52. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti írásba foglalásának módjára vonatkozóan

A Bank állásfoglalás iránti kérelmet (Beadvány) nyújtott be a Magyar Nemzeti Bankhoz (MNB) a befektetési vállalkozás és az ügyfél között létrejött szerződésnek a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 52. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti írásba foglalásának módjára vonatkozóan.

I. TÉNYÁLLÁS

A Bank a Beadványban tájékoztatást adott arról, hogy az ügyfélkiszolgálás minőségének javítása, és az ügyfél- elégedettség növelése érdekében átfogó belső projektet (Projekt) vezet be az ügyfélkapcsolatok tágabb körben digitális csatornákra történő terelése érdekében, különös tekintettel a szerződéskötési folyamatokra. A Projekt célját képezi annak a lehetőségnek a vizsgálata, hogy a Bank a pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokon túl a befektetési és kiegészítő szolgáltatások terén is alkalmazza a fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat formájában történő szerződéskötést.

A Bank a fentiek kapcsán a Beadványban kiemelte/összevetette az alábbi, a jogkérdés szempontjából figyelembe veendő jogszabályi rendelkezéseket:

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:7. § (1)-(3) bekezdései (az írásbeli alakhoz kötött jognyilatkozatról szóló rendelkezések) szerint „(1) Ha a jognyilatkozatot írásban kell megtenni, az akkor érvényes, ha legalább a lényeges tartalmát írásba foglalták. (2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta. (3) Írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor".

A Ptk. 6:7. § (3) bekezdésének definíciója alapján tehát írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének, és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor. A Ptk. kommentár 6:7. §-t magyarázó része kifejezetten hangsúlyozza, hogy a technikai fejlődés folyamatosan új jognyilatkozati formákat tesz lehetővé, ezért az írásbeliség Ptk.-beli meghatározása is tudatosan „technológia semleges" megfogalmazást kapott.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) 279. § (1 )-(2) bekezdései (az egyes szerződésekre vonatkozó különös rendelkezések) szerint „(1) A pénzügyi intézmény – az egyszeri fizetési megbízás kivételével, valamint a 285. §-ban meghatározott eltéréssel – pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződést csak írásban – ideértve a legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat formát is – köthet. Az írásban kötött szerződés egy eredeti példányát a pénzügyi intézmény köteles az ügyfélnek átadni. (2) A pénzügyi intézmény és az ügyfél az (1) bekezdés szerint megkötött szerződésben megállapodhat arról, hogy meghatározott körben azonosított elektronikus úton kötnek pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződést. Az ilyen módon létrejött pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződés e törvény alkalmazásában írásbeli szerződésnek minősül".

A Hpt., mint a pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában alkalmazandó legfőbb ágazati jogszabály kifejezetten engedélyezi, és lehetőséget biztosít arra, hogy a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirati formában kössenek írásbelinek minősülő pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződéseket ügyfeleikkel.

A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 52. § (1) bekezdése szerint „[a] befektetési vállalkozás az

ügyféllel kötött szerződését az üzletszabályzatában foglaltak szerint - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - írásba foglalja".

A Bszt., mint a befektetési és kiegészítő befektetési szolgáltatások vonatkozásában alkalmazandó legfőbb ágazati jogszabály tehát kizárólag az írásba foglalás követelményét írja elő a befektetési vállalkozás és az ügyfél között kötött szerződés vonatkozásában, azonban semmilyen formában nem tesz említést az elektronikus okirati formában történő szerződéskötésről.

II. JOGKÉRDÉS

A hivatkozott jogszabályoknak és a gyakorlatnak megfelelő megoldás-e, ha a Hpt. által biztosított, a fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat útján történő szerződéskötést – analóg jogértelmezéssel – a Bank alkalmazza a Bszt. által a befektetési szolgáltatások tekintetében megkövetelt írásbeliségre vonatkozó követelmények teljesítése során is.

III. A BANK ÁLLÁSPONTJA

A Ptk., mint a szerződéskötés általános szabályait meghatározó kódex írásbeliségre vonatkozó elképzelései a Bank álláspontja szerint – a Bszt. külön felhatalmazása nélkül is – alkalmazhatók a befektetési szolgáltatási jogviszonyokban, azaz a polgári jog szabályainak megfelelő írásbeli szerződés létrehozható a 6:7. § (3) bekezdésben előírt követelményeket biztosító technológia útján létrejött elektronikus okiratok formájában is. Tekintettel arra, hogy a Hpt. a fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus okiratot is írásbeli szerződésnek fogadja el, így a Bank megítélése szerint ugyanezen technológia alkalmazásával, azaz fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat formájában írásbeli szerződés köthető a befektetési szolgáltatások körében is.

A Bank álláspontja szerint nem lehetett az a törvényhozó szándéka, hogy a pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatások körében teret enged a fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat útján történő szerződéskötésnek (a minősített elektronikus aláírási mód megkövetelése nélkül), míg ugyanezt nem engedi meg a befektetési és kiegészítő szolgáltatások igénybevétele érdekében történő szerződéskötési folyamat során.

A Bank álláspontja szerint a pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatások igénybevételekor az ügyfelek érdekei nem élvezhetnek magasabb prioritást, mint a befektetési szolgáltatások körében, különös tekintettel arra, hogy a legtöbb hazai hitelintézet egyben befektetési szolgáltatóként is működik, azonban ha a befektetési szolgáltatás nyújtása során az elektronikus szerződés megkötése nem engedélyezett eljárás, akkor nem tudja azonos színvonalon, a jelen kor követelményeinek megfelelő új technológiák alkalmazásával kiszolgálni egyazon ügyfelét mindkét minőségében.

IV. AZ MNB ÁLLÁSPONTJA

A Bszt. 52. § (1) bekezdése szerint „[a] befektetési vállalkozás az ügyféllel kötött szerződését az üzletszabályzatában foglaltak szerint – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – írásba foglalja”, a Bszt. azonban nem határozza meg a befektetési vállalkozás és az ügyfél között létrejött szerződések írásba foglalásának módját, azt a befektetési vállalkozás döntési körébe utalja azzal, hogy a szerződés írásba foglalása az „üzletszabályzatában foglaltak szerint” történjen.

A Bszt. 52. § (2) bekezdése szerint „[n]em kell a portfóliókezelési tevékenység végzése keretében az ügyféllel kötött, pénzügyi eszközre vonatkozó ügylet végrehajtására vonatkozó megállapodást (a továbbiakban: megbízás) írásba foglalni, ha arra egy írásba foglalt, hatályban lévő keretszerződés alapján kerül sor, és a megbízást a befektetési vállalkozás elektronikus úton rögzíti”.

A fentiek szerint a Bszt. főszabályként a befektetési vállalkozás és az ügyfél közötti szerződéskötés kapcsán – a Hpt. fentiekben hivatkozott 279. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel ellentétben – nem rögzít formai követelményt, az írásba foglalási kötelezettséget nem érvényességi kellékként, hanem a befektetési vállalkozás és az ügyfél között

a befektetési szolgáltatás illetve nyújtásra már létrejött szerződés kapcsán egyfajta utólagos kontroll biztosításaként írja elő.

A fenti utólagos írásba foglalási kötelezettség alól ad felmentést a Bszt. 52. § (2) bekezdése, amennyiben ha portfóliókezelési tevékenység keretében a megbízás adására egy írásba foglalt keretszerződés alapján kerül sor, és a megbízást a befektetési vállalkozás elektronikus úton rögzíti, nincs szükség azt utólag írásba foglalni. Az írásbeliség tehát a portfóliókezelési tevékenység keretében a befektetési vállalkozás és az ügyfél között megkötésre kerülő keretszerződésnek sem érvényességi kelléke.

A fentiek alapján tehát megállapítható, hogy a Bszt. főszabályként a befektetési vállalkozás és az ügyfél közötti szerződéskötéshez meghatározott alakot nem rendel, az írásbeliséget nem teszi az e körben létrejövő szerződések érvényességi kellékévé, így az ahhoz kapcsolódó jognyilatkozatok megtételének módja szempontjából a felek megállapodása az irányadó.

A belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 910/2014/EU rendelet (910/2014/EU rendelet) 3. cikk 11. pontja alapján a fokozott biztonságú elektronikus aláírás az „[o]lyan elektronikus aláírás, amely megfelel az a 26. cikkben meghatározott követelményeknek”.

A 910/2014/EU rendelet 26. cikke szerint „[a] fokozott biztonságú elektronikus aláírásnak az alábbi követelményeknek kell megfelelnie:

a) kizárólag az aláíróhoz köthető;

b) alkalmas az aláíró azonosítására;

c) olyan, elektronikus aláírás létrehozásához használt adatok felhasználásával hozzák létre, amelyeket az aláíró nagy megbízhatósággal kizárólag saját maga használhat;

d) olyan módon kapcsolódik azokhoz az adatokhoz, amelyeket aláírtak vele, hogy az adatok minden későbbi változása nyomon követhető”.

A fentiek alapján tehát, mivel a Bszt. az elektronikus úton történő szerződéskötés vonatkozásában sem rendelkezik, az MNB álláspontja szerint a Bank, mint befektetési vállalkozás az üzletszabályzatában rögzítheti az e minőségében történő szerződéskötés vonatkozásában is a Hpt. 279. § (1)-(2) bekezdéseiben lehetővé tett, legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott okirati formát is, a 910/2014/EU rendelet 26. cikkében, valamint a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésében rögzített kritériumoknak – vagyis a jognyilatkozat tartalmának változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására való alkalmasságnak – való megfelelés mellett.

A fentieket támasztja alá a Ptk.-hoz készült Kommentárnak a Ptk. 6:7. §-ához fűzött magyarázata is, miszerint:

„b) A technikai fejlődés folyamatosan új jognyilatkozati formákat tesz lehetővé. Az ezek által támasztott követelményeknek tesz eleget a Ptk. azzal, hogy kimondja: írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor. Ez a szabály is tudatosan technológia-semleges megfogalmazást kapott. A bírói gyakorlatnak kell kialakítania, hogy milyen jognyilatkozati forma felel meg ennek a követelménynek. Mivel a Ptk.-ban megfogalmazott követelmények az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény fogalomrendszerével összhangban álltak, a minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum kétséget kizáróan eleget tett a Ptk. írásbeliségre vonatkozó követelményének. Noha az elektronikus aláírásról szóló törvényt a jogalkotó hatályon kívül helyezte, de a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 910/2014/EU rendelet változatlan tartalommal definiálja a minősített elektronikus aláírás fogalmát, így ez a forma továbbra is kétséget kizáróan eleget tesz a Ptk. írásbeliségre vonatkozó követelményének. Emellett azonban más megoldások is kielégíthetik a Ptk. három konjunktív feltételből álló követelményrendszerét. Ilyen lehet például egy online banki ügyintézést biztosító technikai megoldás. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy az Mt. átvette a Ptk. tervezetének a szabályát [Mt. 22. § (2) bek.], az ehhez fűzött kommentárok azonban - tévesen! - úgy foglalnak állást, hogy e követelményt egy egyszerű e-mail vagy akár egy SMS is képes kielégíteni.”

Az MNB felhívja ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a Bank, mint befektetési vállalkozás és az ügyfél közötti szerződéskötés írásbeliségének elektronikus úton való megvalósítására, azaz az elektronikus dokumentumoknak az

ügyfél és a Bank által történő használatára az MNB álláspontja szerint csak akkor van jogszerű lehetőség, ha az ügyfél legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírását, illetve az elektronikus szerződéskötés során felmerülő, ügyfeleket érintő védett adatokat a Bank informatikai nyilvántartási rendszere a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően, kellő biztonsággal kezeli.

***

Xxxxxxxx a Bank figyelmét arra, hogy az MNB a véleményét kizárólag a Beadványban rendelkezésre bocsátott információk alapján alakította ki, így az abban foglalt egyedi jogértelmezés csak az abban előadott tényállásra vonatkozik. Az MNB véleménye nem tekinthető kötelező erejű állásfoglalásnak, a benne foglaltaknak más hatóságra, illetve a bíróságra nézve nincs kötelező tartalma. Jelen állásfoglalás kizárólag tájékoztatás céljából készült, a benne foglaltak egyéb célok (pl. marketing) érdekében, továbbá harmadik személyekkel szemben nem használhatóak fel, illetve jogvita eldöntésére nem alkalmazhatóak.

Budapest, 2017. augusztus 17.