VERMES ALBERT

XXXXXX XXXXXX

FORDÍTÁS ÉS KONTEXTUS

A MÁSODLAGOS KOMMUNIKÁCIÓS HELYZETEK

KEZELÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI A FORDÍTÁSBAN

XXXXXX XXXXXX

FORDÍTÁS ÉS KONTEXTUS

A MÁSODLAGOS KOMMUNIKÁCIÓS HELYZETEK KEZELÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI A FORDÍTÁSBAN

Válogatott tanulmányok

XXXXXX XXXXXX

FORDÍTÁS ÉS KONTEXTUS

A MÁSODLAGOS KOMMUNIKÁCIÓS HELYZETEK KEZELÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI A FORDÍTÁSBAN

Válogatott tanulmányok

Eger, 2020

A kötet megjelenését az EFOP-3.6.1-16-2016-00001 Kutatási kapacitások és szolgáltatások komplex fejlesztése az Xxxxxxxxxx Xxxxxx Egyetemen c. projekt támogatta

Lektorálta:

Xxx Xxxxx

Nyelvi lektor:

Xxxxxxxx Xxxxxx Xxxxx

ISBN 978-963-496-145-1 (PDF)

A kiadásért felelős

az Xxxxxxxxxx Xxxxxx Egyetem rektora Megjelent az EKE Líceum Kiadó gondozásában Kiadóvezető: Xxxx Xxxxx

Felelős szerkesztő: Xxxxxxxxx Xxxxx Xxxxxxx előkészítés, borító: Xxxxxx Xxxxx Megjelent: 2020-ban

Készült: az Xxxxxxxxxx Xxxxxx Egyetem nyomdájában, Egerben Felelős vezető: Xxxxxxx Xxxxxx

TARTALOMJEGYZÉK

Előszó 7

I. Szöveg, kontextus, hatás 11

Shanghai magyarul London? Angol nyelvű filmek címeinek magyar fordításai 13

A neologizmusok xxxxxxxxxxxx 00

II. Kulturális különbségek áthidalása irodalmi fordításban 43

A relevanciaelmélet alkalmazása a kultúraspecifikus kifejezések

fordításának vizsgálatában 45

Kultúra és fordítás: két magyar regény angol fordításának összevető elemzése 61

Fever Pitch. Megjegyzések egy futballkönyv magyar fordításáról 73

Deduktív és induktív megoldások a kulturálisan kötött kifejezések fordításában 83

III. A fordítási explicitáció lehetőségei 93

Fordítási veszteségek: a nyelvi és kulturális tényezők viszonyáról 95

Pragmatikai explicitáció a Dhammapada magyar fordításaiban 105

ELŐSZÓ

A tanulmánykötet a tulajdonnevek fordításának kérdéseit tárgyaló doktori értekezésem elkészítése óta eltelt csaknem két évtized alatt publikált írásaimból nyújt egy tematikai és fogalmi tekintetben egységes válogatást. Vizsgálódásom tárgya mindezen tanulmá- nyokban a kontextuális különbségek valamely aspektusa, de elsősorban is a kulturális különbségek által okozott fordítási problémák jelensége volt, és a vizsgálat fogalmi kere- tét minden esetben a Sperber és Xxxxxx (1986, 1995) által kidolgozott, majd Gutt (1991) által a fordítás területére is adaptált relevanciaelmélet biztosította. Ebben az elméleti keretben, amelyben a fordításelmélet egy univerzális kommunikációelmélet természetes részét képezi, a fordítás jelenségei jelentős mértékben előrejelezhetővé és magyarázhatóvá válnak a kontextus, a nyelvi stimulus és az értelmezési folyamat egymásra hatását figye- lembe véve. Nem csupán a hagyományosan kulturális reáliáknak nevezett kifejezésekről van itt szó, hanem minden olyan nyelvi megnyilatkozás fordításáról, amelynek az értel- mezését valamely, a célnyelvi olvasó kognitív környezetében közvetlenül nem hozzáfér- hető kontextuális feltevés befolyásolja, és amely ennélfogva tudatos fordítói beavatkozást igényel. Azt remélem, hogy e kötet tanulmányai meggyőzik az Olvasót arról, hogy az általam alkalmazott leíró és magyarázó rendszer a fordítási jelenségek ilyen általáno- sabb körének vizsgálatában is segítségünkre lehet, még akkor is, ha egyik-másik részlet- kérdést illetően bizonyára követtem el hibákat az elemzések folyamán.

A kötet szövegei különböző időpontokban és helyeken, különböző körülmények

között, egymástól függetlenül jelentek meg, miközben tematikailag és módszertanilag szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Emiatt vannak közöttük nyilvánvaló átfedések, különösen az elméleti kérdéseket bemutató részeket illetően. Ezeket azonban a kötet szerkesztése során nem tüntettem el, két okból. Ezek egyike az, hogy meg kívántam őrizni az egyes szövegek önálló egészként, a többi szövegtől függetlenül olvasható tanul- mány voltát. Másrészt tettem ezt abban a reményben is, hogy a részbeni ismétlődések jól tükrözik majd azt a gondolkodási folyamatot, ahogyan újra és újra visszatértem ezek- hez a kérdésekhez, és próbáltam a magam számára is pontosabban értelmezni, illetve az Olvasó számára is jobban megvilágítani őket. Xxxxxxxxx szerint minden részbeni ismétlés hozzátesz valamit a témakör egészének tárgyalásához, és új elemekkel bővíti, világosabbá teszi a kifejtendő gondolatokat.

A kötet tehát bizonyos értelemben egyfajta szellemi fejlődéstörténetként is olvasható, amely rávilágít arra a folyamatra, ahogyan a tanulmányok szerzője vissza-visszatért egy gondolathoz, és saját gondolkodásának tökéletlenségét észlelve próbálta kijavítani korábbi hibáit, illetve igyekezett mindig egy kicsivel továbblépni, mint ahogyan korábban sike- rült. Ennek megfelelően a szövegek, ahol csak lehetséges volt, megjelenésük időrendi

sorrendjében lettek elrendezve. A kronológiai szempontot azonban néhány tanulmány esetében felülírta a tartalmi koherencia szerinti elrendezés szempontja. A kötet első, Szöveg, kontextus, hatás című részében kapott helyet a filmcímek, illetve a neologizmusok fordításának kérdéseit taglaló két tanulmány (Vermes 2006, 2007). A második részben, amely a Kulturális különbségek áthidalása irodalmi fordításban címet viseli, négy tanul- mány szerepel (Vermes 2004, 2005, 2008, 2009). Ezek az irodalmi fordításban a kultú- rák közötti közvetítést szolgáló fordítói megközelítéseket és megoldásokat boncolgatják. A harmadik, A fordítási explicitáció lehetőségei című rész két írása (Vermes 2010 és 2018) a kontextuális különbségek kezelésére alkalmazható egyik eljárással, az explicitációval kapcsolatos kérdéseket járja körül.

A kötet tanulmányai közül némelyek eredeti megjelenési helyükön a megjelenés körülményei és előírásai folytán rövidített formában kerültek publikálásra. Ezeket a szövegeket ebben a kötetben teljes alakjukban, rövidítetlenül közlöm. A kötet szerkesz- tése folyamán valamennyi tanulmányban találtam olyan szövegrészeket, amelyek javí- tásra vagy magyarázatra szorultak, így e helyeken az érthetőség érdekében változtattam az eredeti megfogalmazáson, és ahol szükségesnek láttam, ki is egészítettem őket. Mivel a tanulmányok kötetbe rendezésével egy bizonyos mértékben egységes szövegegész létre- hozása is célom volt, ennek érdekében igyekeztem megszüntetni a tanulmányok között mutatkozó terminológiai különbségeket és következetlenségeket, ami által reményeim szerint szintén sikerült könnyebben értelmezhetővé tennem a kötet szövegeit.

Végül szeretnék köszenetet mondani azoknak az embereknek, akiktől rengeteg támogatást kaptam az évek során ahhoz, hogy idáig eljussak. (Xxxxxxxx sem kell, hogy a munkám hibáiért és hiányosságaiért nem őket terheli a felelősség, hanem kizá- rólag engem.) Legelőször is hálával tartozom a családom minden tagjának, de kivált- képpen Szüleimnek. Sokat köszönhetek a Debreceni Egyetem (korábban Xxxxxxx Xxxxx Tudományegyetem) oktatóinak, akik egyetemi, majd doktori tanulmányaim alatt megis- mertették velem a nyelvészet szépségeit. Sok segítséget kaptam számos kollégától munka- helyemen, az Xxxxxxxxxx Xxxxxx Egyetemen, illetve a fordítástudomány berkein belül szerte az országban. Szeretnék azonban kiemelni kettőt közülük, akiktől a legtöbbet tanultam a fordításról, és akikre nem csak kimagasló szakmai tudásuk, de önzetlenségük és segítőkészségük miatt is felnézek. Ez a két ember: Xxxxxx Xxxxx, valamint Xxxxxx Xxx.

Irodalom

Xxxx, Xxxxx-August 1991. Translation and Relevance. Oxford: Xxxxx Xxxxxxxxx. Xxxxxxx, Xxx és Xxxxxx, Deirdre 1986. Relevance. Oxford: Xxxxx Xxxxxxxxx.

Xxxxxxx, Xxx és Xxxxxx, Deirdre 1995. Relevance. 2nd edition. Oxford: Xxxxx Xxxxxxxxx.

Xxxxxx Xxxxxx 2004. A relevancia-elmélet alkalmazása a kultúra-specifikus kifejezések fordításának vizsgálatában. Fordítástudomány VI.2: 5–17.

Xxxxxx Xxxxxx 2005. Kultúra és fordítás: két magyar regény angol fordításának összevető elemzése. In Xxxxxx Xxxxxx et al. (szerk.): Irodalmi és nyelvi kölcsönhatások az integ- ráció folyamatában. Banská Bystrica, Szlovákia: UMB Filologická fakulta, Katedra hungaristiky. 131–144.

Xxxxxx Xxxxxx 2006. Shanghai magyarul London? Angol nyelvű filmek címeinek magyar fordításai. In Xxxxxx Xxxxx és Xxxxx Xxxxxx (szerk.): A világ nyelvei és a nyelvek világa. A XV. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásai. Vol. 1. Pécs – Miskolc: MANYE – Miskolci Egyetem. 452–457.

Xxxxxx Xxxxxx 2007. A neologizmusok fordításáról. In Xxxxxx Xxx (szerk.): Nyelvi mo- dernizáció: Szaknyelv, fordítás, terminológia. A XVI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásai. Vol. 1. Pécs – Gödöllő: MANYE – Xxxxx Xxxxxx Egyetem. 213–218.

Xxxxxx Xxxxxx 2008. Fever Pitch. Megjegyzések egy futballkönyv magyar fordításáról. In Xxxxx Xxxxxx (szerk.): Kommunikáció az információs technológia korszakában. A XVII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásai. Vol. 1. Pécs – Székesfehérvár: MANYE – Xxxxxxxxx Xxxxx Főiskola. 131–136.

Xxxxxx Xxxxxx 2009. Deduktív és induktív megoldások a kulturálisan kötött kifejezé- sek fordításában. In Xxxxx Xxxxxxx (szerk.): A magyar mint európai és világnyelv. A XVIII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásai. Vol. 2. Budapest: MANYE – Balassi Intézet. 662–667.

Xxxxxx Xxxxxx 2010. Fordítási veszteségek: a nyelvi és kulturális tényezők viszonyá- ról. In Xxxxxxx Xxxxx (szerk.): A tudomány nyelve – a nyelv tudománya. A XIX. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásai. Vol. 1. Székesfehérvár – Eger: MANYE – Xxxxxxxxxx Xxxxxx Főiskola. 199–207.

Xxxxxx Xxxxxx 2018. Pragmatikai explicitáció a Dhammapada magyar fordításaiban.

Fordítástudomány XX.2: 75–99.

I.

SZÖVEG, KONTEXTUS, HATÁS

SHANGHAI MAGYARUL LONDON? ANGOL NYELVŰ FILMEK CÍMEINEK MAGYAR FORDÍTÁSAI

1. Bevezetés

A vizsgálat alapötletét egy igen meglepő felfedezés adta: a magyar mozikban Londoni csapás címmel vetített 2003-as amerikai–angol akcióvígjáték (rendezte: Xxxxx Xxxxxx) eredeti angol címe Shanghai Knights. E különös magyarítást nyilvánvalóan bizonyos kontextuális megfontolások indokolták. De vajon mennyire jellemző az efféle pragmati- kai adaptáció a filmcímek fordításában? Ez a tanulmány tehát azt vizsgálja, hogy milyen megoldásokat alkalmaznak a fordítók (vagy a forgalmazók) angol nyelvű mozifilmek magyar fordításaiban. A vizsgálat céljaira a 2003-ban magyarországi forgalmazásba került mozifilmek címeit elemeztem, amelyhez az adatokat az xxx.xx weboldalról gyűjtöt- tem. A fordítók által alkalmazott eljárásokat négy alapvető kategóriába sorolom, melyeket korábban a relevanciaelmélet keretein belül a tulajdonnevek illetve a kultúraspecifikus kifejezések fordítási jelenségeinek leírására dolgoztam ki (ld. pl. Vermes 2003). E kate- góriák a következők: az eredeti kifejezés logikai és enciklopédikus tartalmát is megőrző átvitel (angolul transfer), a releváns logikai tartalmat és analitikus implikációkat megőrző tényleges fordítás (translation), a releváns enciklopédikus feltevéseket megőrző behelyette- sítés (substitution) és a jelentést teljesen megváltoztató módosítás (modification). Az adatok- nak egy relevanciaelméleti keretben történő elemzésével a következő kérdésekre keresem a választ: (1) Milyen általános tendenciákat rajzolnak ki az angol filmcímek magyar fordításaiban alkalmazott fordítási műveletek? (2) Kimutathatók-e eltérések a külön- böző műfajok esetében? (3) Miképpen magyarázhatók egyrészt a talált jellegzetességek, másrészt pedig egy adott művelet alkalmazása egy adott esetben?

2. Elméleti háttér

Xxxxxxx és Xxxxxx (1986) relevanciaelmélete szerint a rámutató-következtető kommuniká- ciós aktusokat egyetlen alapelv határozza meg, amelyet a relevancia elvének neveznek, és így definiálnak: „Minden rámutató kommunikációs aktus saját optimális relevanciájának feltevését is kommunikálja” (Xxxxxxx és Xxxxxx 1986: 158)1, ahol az optimális relevancia

1 A szakirodalmi idézeteket a szerző fordította magyarra.

azt jelenti, hogy a stimulus olyan kontextuális hatásokat eredményez, melyek érdemesek a közönség figyelmére, továbbá pedig hogy ezek kidolgozása nem igényel indokolatlanul nagy feldolgozási erőfeszítést.

Kontextuális hatás akkor keletkezik, amikor egy kontextusban a stimulus által kommu- nikált új információ megerősít vagy felvált egy régi feltevést, illetve amikor egy meglévő kontextuális feltevéssel együttesen valamilyen kontextuális implikációt eredményez. A stimulusnak adott kontextusban történő feldolgozásához szükséges erőfeszítés számos tényező függvénye. Xxxxxx (1992: 174) a következő hármat tartja közülük a legfonto- sabbnak: a stimulus komplexitása (például egy nyelvi kifejezés esetén annak összetett- sége), a kontextus hozzáférhetősége, illetve azon következtetési erőfeszítés mértéke, amely az adott kontextusban a stimulus kontextuális hatásainak kimunkálásához szükséges.

Abban az esetben, amikor egy megnyilatkozás által kommunikált feltevés a megnyi- latkozás által kódolt logikai forma kifejtése, e feltevést explikatúrának nevezzük. Képes vagy nem-kijelentő megnyilatkozások esetén természetesen a propozicionális forma nem része a szándékolt interpretációnak. Az ilyen módon kommunikált feltevést implikatú- rának nevezzük. Egy logikai forma összes szándékolt analitikus implikációja explika- túra, az összes kommunikálni szándékolt kontextuális feltevés (implikált premissza) és e logikai forma összes szándékolt kontextuális implikációja (implikált konklúziója) pedig implikatúra. Tehát egy megnyilatkozás interpretációja explikatúráinak és implikatúrái- nak, azaz feltevéseknek egy halmazából áll.

A relevanciaelméletben feltevésen fogalmaknak egy strukturált halmazát értjük. Egy fogalom jelentése két részből tevődik össze. A fogalomhoz tartozik egy igazságfüggvény jellegű logikai bejegyzés, amely lehet teljesen definitív, részben kitöltött, de akár üres is, valamint egy enciklopédikus bejegyzés, amely a fogalommal társított különbözőféle (propozicionális és nem-propozicionális) reprezentációkat tartalmaz, például személyes vagy kulturális hiteket (Sperber és Xxxxxx 1986: 83–93). Egy feltevés tartalma ebben az elméleti keretben az általa tartalmazott fogalmak logikai bejegyzéseinek függvénye, a feltevés feldolgozásának kontextusát pedig részben e fogalmak enciklopédikus bejegy- zései biztosítják (Xxxxxxx és Xxxxxx 1986: 89).

Egy megnyilatkozás értelmezése tehát azt jelenti, hogy a kommunikációs aktus célkö- zönsége a stimulust egy kontextuális feltevéshalmazzal (a szűkebb értelemben vett kont- extussal) kombinálva következtet a kommunikátor által közölni szándékolt jelentésre. Hogy ez bekövetkezhessen, a közönségnek a kommunikátor által feltételezett kontext- ust kell használnia, máskülönben félreértelmezhetné a stimulust, és így a kommuniká- ció kudarcot vallana. Amikor teljesül a fenti feltétel, elsődleges kommunikációs helyzetről beszélünk, amikor pedig a közönség által használt kontextuális feltevések halmaza eltér a kommunikátorétól, azt másodlagos kommunikációs helyzetnek nevezzük (Gutt 1991: 73).

Ez utóbbinak a kialakulását valószínűvé teszi például, ha a kommunikátor és a közön- ség két különböző szociokulturális közeg (tágabb értelemben vett kontextus) képviselői, vagyis amikor kifejezett különbség van az általuk táplált háttérfeltevések és a körülmé- nyeik között, amelyekből nagyjából összeáll az egyén kognitív környezete (Sperber és Xxxxxx 1986: 39). A kultúraspecifikusság így azt jelenti, hogy egy feltevés, amely eleme az egyik közösség kölcsönös kognitív környezetének, nem eleme egy másik közösség kölcsönös kognitív környezetének.

A fordítást ebben a keretben olyan kommunikációs aktusnak tekinthetjük, amely a célnyelvi (másodlagos) kontextusban olyan információs szándékot, vagyis üzenetet kommunikál, mely az adott körülmények kötött a lehető legszorosabb interpretációs hasonlóságot mutatja az eredetivel. Vagyis a relevancia elve a fordításban az optimá- lis hasonlóság feltevéseként nyilatkozik meg: a fordítás „(a) feltételezhető interpretációs hasonlóságban áll az eredetivel […] és (b) e hasonlóság mértéke összhangban áll az opti- mális relevancia feltevésével” (Gutt 1991: 101).

3. Fordítási műveletek

A relevanciaelmélet tehát kétféle jelentéstípust társít egy nyelvi kifejezéshez: logikai, illetve enciklopédikus tartalmakat. Attól függően, hogy a fordítás során a fordító a kife- jezés tartalmából mely elemeket szándékozik megőrizni, négy alapvető konfigurációt különíthetünk el, s ez alapján a fordítási műveleteket négy alapvető kategóriába sorolhat- juk, melyeket a következőképpen definiálok:

(1) Az átvitel (meaning transfer, TRF), amikor minden releváns logikai és enciklopédi- kus jelentéstartalom megőrzésre kerül a célszövegben. Ez történik például akkor, amikor a forrásnyelvi kifejezést eredeti alakjában illesztjük be a célszövegbe, ami által elvileg lehetővé válik az összes jelentéselemének megőrzése, köztük azoké is, amelyek egyébként nem lennének hozzáférhetők a célnyelvi kulturális kontextusban – bár ez nyilvánvalóan a szükséges feldolgozási erőfeszítés mértékének megnövekedésével jár, és feltételezi, hogy a célnyelvi közönség hajlandó és képes az extra erőfeszítés kifejtésére.

(2) A szoros értelemben vett fordítás (translation, TRL), amelynek során az eredeti kifejezést olyan célnyelvi kifejezés váltja fel a fordításban, amely az eredeti releváns logi- kai tartalmát megőrizve ugyanazoknak a releváns analitikus implikációknak a kidolgo- zását eredményezheti a célszövegben, mint az eredeti kifejezés a forrásszövegben.

(3) Behelyettesítésen (substitution, SUB) azt az esetet értem, amikor a forrásnyelvi kifejezést olyan célnyelvi kifejezés helyettesíti, amelynek más ugyan a logikai tartalma, de az eredeti által hordozott releváns enciklopédikus feltevéseket valamilyen formában

megőrzi. Nyilvánvaló, hogy ennek a műveletnek az alkalmazását, a kontextuálisan fontos feltevések hozzáférhetőségének biztosítása révén, részben az implikatúrák kidol- gozhatóságára, részben pedig a feldolgozási erőfeszítés szintjének optimalizálására való törekvés motiválja.

(4) Módosításnak (modification, MOD) azt a műveletet nevezem, melynek során az eredeti kifejezést a fordító egy logikailag és enciklopédikusan sem egyenértékű célnyelvi kifejezéssel váltja föl. Ezt a feldolgozási erőfeszítés minimalizálásának igénye motiválhatja.

4. Módszer és eredmények

Az elemzés során a filmek címeit műfajok szerint csoportosítottam. Az alkalmazott műfaji kategóriák megegyeznek az xxx.xx weboldal által az egyes filmek ismertetésénél hasz- nált megnevezésekkel. E kategóriák a következők: akciófilm, animációs film (rajzfilm), epizódfilm, fantasy, filmdráma, filmszatíra, háborús film, horrorfilm, kalandfilm, kémfilm, kísérleti film, krimi, musical, sci-fi, thriller és filmvígjáték.

Ezután minden esetben megvizsgáltam az angol eredeti és a magyar megfelelő össze- vetése révén, hogy az adott címre mely fordítási műveletet, illetve mely fordítási műve- letek kombinációját alkalmazta a fordító (vagy a fordítást kontrolláló személy). A négy alapművelet és az általuk alkotható hatféle műveleti duett összesen tízféle eljárási módot tesz lehetővé, és ezek mindegyike ténylegesen alkalmazásra is került.

A számbeli eredményeket az 1. táblázat foglalja össze. A táblázatban szürke színnel jelöltem meg azokat a cellákat, amelyek az egyes műfaji kategóriák sorának és az adott műfajon belül leggyakrabban alkalmazott művelet(ek) vagy műveletkombináció(k) oszlo- pának metszéspontjában találhatók. Ily módon tehát a szürke cellákban található számok azt jelzik, hogy az adott műfajbeli filmcímekre hányszor alkalmazták a fordítók az illető leggyakoribb műveletet vagy műveletkombinációt. E számot a sor végén található összesí- téssel összevetve megállapítható a művelet relatív gyakorisága a műfajon belül, ami a többi művelet relatív gyakoriságával összevetve utalhat bizonyos jellemző tendenciák meglétére.

Másrészt az egyes műveletek illetve műveletkombinációk alkalmazási számainak összesítésével képet kaphatunk arról is, hogy vannak-e közöttük olyanok, amelyeknek a használata jellemzőbbnek mondható a többinél a vizsgált filmcímek körében. A legu- tolsó, xxxxxx sor összesíti a négy alapművelet alkalmazási számát, beleértve a különböző kombinációkban való megjelenésüket is.

	TRF	TRL	SUB	MOD	TRF TRL	TRF SUB	TRF MOD	TRL SUB	TRL MOD	SUB MOD	Σ
akció	0	1	1	5	1	1	2	1	0	1	13
animáció	0	1	2	1	0	0	0	1	0	0	5
epizódfilm	0	0	0	0	0	0	0	1	1	0	2
fantasy	0	1	1	0	0	0	0	0	0	0	2
filmdráma	7	12	3	4	0	0	1	0	1	0	28
filmszatíra	0	1	0	1	0	0	0	0	0	0	2
háborús	0	1	0	0	0	0	0	0	0	0	1
horror	0	4	1	2	0	0	0	0	0	0	7
kalandfilm	0	5	1	1	0	0	0	1	0	0	8
kémfilm	0	1	0	0	0	0	0	0	0	0	1
kísérleti	0	0	0	0	0	1	0	0	0	0	1
krimi	1	2	2	2	0	0	0	0	0	0	7
musical	1	0	0	0	0	0	0	0	0	0	1
sci-fi	0	1	2	0	0	0	0	2	0	0	5
thriller	1	4	3	6	0	0	2	0	0	0	16
vígjáték	1	5	7	20	0	0	0	2	0	1	36
Σ	11	39	23	42	1	2	5	8	2	2	135
ÖSSZES	19	50	35	51

1. táblázat. Az egyes műveletek alkalmazásának száma a különböző műfaji kategóriákban

5. Az eredmények tárgyalása

Ez a szakasz bemutatja az adatokból levonható következtetéseket, felvázolja az adatok által kirajzolt tendenciákat, számba veszi az egyes műfajok között megfigyelhető különb- ségeket, majd rámutat a műveleti duettek alkalmazásával kapcsolatos jelenségekre is.

5.1 Jellemző tendenciák

A legutolsó, az előfordulásokat az alapműveletek szintjén összesítő sorból látható, hogy a vizsgált 135 filmcím egészét tekintve a két leggyakrabban előforduló alapművelet a módosítás (51 előfordulás) és a fordítás volt (50 előfordulás). Továbbá egy műfajon belül leggyakoribb (az 1. táblázatban szürkével jelölt) műveletként jelenik meg a TRL 8 alkalommal, a MOD 5 alkalommal, míg a SUB csupán 4 alkalommal, a TRF pedig 1 alkalommal. Még szembeötlőbb ez a különbség akkor, ha csak azokat a legnagyobb számosságú (vagyis leggyakoribb) műfajokat tekintjük, amelyekben legalább 7 vizsgálati egység szerepel (ld. 2. táblázat). Ebben az esetben egy-egy műfajon belül a leggyakoribb művelet a TRL és a MOD 4-4 alkalommal, a SUB mindössze 1 alkalommal, míg a TRF egyszer sem. A két táblázat alapján megállapíthatjuk tehát, hogy a vizsgálati halmazon a TRL és a MOD alkalmazása a legjellemzőbb.

	TRF	TRL	SUB	MOD	TRF TRL	TRF SUB	TRF MOD	TRL SUB	TRL MOD	SUB MOD	Σ
akció	0	1	1	5	1	1	2	1	0	1	13
filmdráma	7	12	3	4	0	0	1	0	1	0	28
horror	0	4	1	2	0	0	0	0	0	0	7
kalandfilm	0	5	1	1	0	0	0	1	0	0	8
krimi	1	2	2	2	0	0	0	0	0	0	7
thriller	1	4	3	6	0	0	2	0	0	0	16
vígjáték	1	5	7	20	0	0	0	2	0	1	36
Σ	11	39	23	42	1	2	5	8	2	2	135
ÖSSZES	19	50	35	51

2. táblázat. Az egyes műveletek alkalmazásának száma a leggyakoribb műfaji kategóriákban

5.2. Műfajok közötti különbségek

Az egyszerűség kedvéért tekintsük megint csupán a leggyakoribb műfajokat (2. táblá- zat). Az egyes műfajokon belül összevetve a műveletek alkalmazásának előfordulásait azt találjuk, hogy vannak viszonylag egyenletes eloszlású műfajok, ahol az alkalmazási számok aránylag egyenletesen oszlanak meg több művelet között anélkül, hogy bárme- lyik műveletet egyértelműen dominánsnak tekinthetnénk. Ilyen például a krimi és a thriller műfaja. Vannak másrészt olyan műfajok, amelyekben egy-egy művelet kirívó

(50% körüli vagy azt meghaladó) dominanciája jellemző. Ilyen például a filmdráma, a horror és a kalandfilm, melyeket leginkább a TRL használata jellemez, illetve a vígjá- ték, melyet a MOD kimagasló dominanciája tesz érdekessé. Figyelemre méltó továbbá a TRF-nek a többi műfajhoz képest magas relatív gyakorisága a filmdráma műfajában.

5.3. Egyéb megfigyelések

Megfigyelhető, hogy a teljes vizsgálati halmazon belül a tizenhat műfaj közül csak hétben nem találunk példát műveleti duettek alkalmazására, ami ezen kombinált eljá- rások viszonylagos gyakoriságáról árulkodik, sőt, van három olyan műfaj, az epizódfilm, a kísérleti film és a sci-fi, amelyben kifejezetten jellemző a használatuk.

6. Az eredmények magyarázata

Az alábbi kérdésekre keressük tehát a választ: (1) Mi okozza azt, hogy a TRL és a MOD a két legjellemzőbb művelet? (2) Miért van az, hogy a filmdráma, a horror és a kalandfilm műfajában a TRL, míg a vígjáték műfajában a MOD a legjellemzőbb művelet? (3) Mivel magyarázható a TRF magas gyakorisága a filmdráma műfajában, a műveletei duettek gyakorisága az epizódfilm, a kísérleti film és a sci-fi műfajában? (4) Végül pedig: hogyan lett a Shanghai városnévből London egyik vizsgálati egységünk magyar fordításában?

6.1. Tendenciák magyarázata

A TRL alkalmazásának jellemzősége nem meglepő, ha figyelembe vesszük a követke- zőket. Minthogy a fordítás célja az, hogy ideális esetben a forrásszöveg által bizosítot- takkal azonos, vagy legalábbis azokhoz hasonló kontextuális hatásokat eredményezzen, egy feltételezett elsődleges (vagy ahhoz közeli) kommunikációs helyzetben ez akkor következhet be, ha a kontextuális feltevéseket a célnyelvi olvasó a forrásszöveg logikai tartalmából levezethető analitikus feltevésekkel megegyező feltevésekkel kombinálja, vagyis ha a célnyelvi megnyilatkozás logikai tartalma megegyezik a forrásnyelvi tarta- lommal. Így például a Pirates of the Caribbean angol címnek kiváló magyar megfelelője A Karib-tenger kalózai, ami az eredetivel megegyező logikai tartalmat hordoz, s a megfe- lelő premisszákkal kombinálva ugyanolyan módon, ugyanakkora feldolgozási erőfeszítés mellett implikálja a film műfaját (kalandfilm) és tartalmát. További példák a TRL alkal- mazására (zárójelben mindenütt az eredeti angol cím szerepel):

Vitathatatlan (Undisputed), amerikai, német akciófilm

A vonzás szabályai (The Rules of Attraction), amerikai filmdráma

Szellemhajó (Ghost Ship), amerikai horror

Kapj el, ha tudsz! (Catch Me If You Can), amerikai kalandfilm

Egy veszedelmes elme vallomásai (Confessions of a Dangerous Mind), amerikai kémfilm Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? (How to Lose a Guy in 10 Days), amerikai romantikus vígjáték

De vajon mi áll a MOD gyakoriságának hátterében? A módosítást akkor érdemes alkal- mazni, amikor sem az eredeti kifejezés logikai tartalmának, sem az enciklopédikus tartalmának megőrzése révén nem biztosítható a célnyelvi megnyilatkozás relevanciája a célnyelvi olvasó számára. Mit jelent a relevancia egy filmcím esetében? Egy filmcím akkor releváns, ha arra lehet következtetni belőle, hogy a filmet érdemes megnézni. Egy másod- lagos kommunikációs helyzetben, amikor a célnyelvi olvasó kognitív környezete nem teszi lehetővé az eredeti kontextus rekonstruálását, vagy ez túlzottan nagy erőfeszítést igényelne, nem célszerű arra törekedni, hogy a célnyelvi cím ugyanazon a módon legyen releváns, mint az eredeti. Ebben az esetben észszerű megelégedni azzal, hogy ha másképpen is, mint az eredeti, de legyen releváns. Ilyen értelemben például a magyar Veszett vad éppoly rele- váns, mint az angol eredeti The Hunted. Nem nehéz kitalálni, hogy egy akciófilm címéről van szó. Hasonló megfontolásokból alakulhatott át az angol Who is Cletis Tout? A magyar- ban Baklövészetté. Itt a fordításban alkalmazott szójáték azt a kontextuális impliklációt eredményezi, hogy a cím egy filmvígjátékot azonosít, melyben valamilyen hibáról lesz szó, és fegyverek is szerepet kapnak a történetben. További példák:

A szövetség (League of Extraordinary Gentlemen), amerikai akciófilm

Birtokviszony (The Safety of Objects), amerikai filmdráma

Merülés a félelembe (Below), amerikai horror

Rabold a nőt! (The Abduction Club), angol, ír kalandfilm Az igazság órája (City by the Sea), amerikai krimi Mostohám a zsánerem (Tadpole), amerikai vígjáték

6.2. Műfajok közötti különbségek magyarázata

A fentiek szerint, ha a filmdráma, a horror és a kalandfilm műfajában a TRL a legjel- lemzőbb művelet, ez azért van, mert ezen műfajok esetében alapvetően egy elsődleges kommunikációs helyzettel számolhatunk. Ez azt is magában foglalja, hogy az e műfajba sorolható filmek címadásának jellemző módjára (mondhatnánk normáira) vonatkozó feltevések a forrásnyelvi olvasó, illetve a célnyelvi olvasó kognitív környezetében nem különböznek lényeges módon egymástól. És tényleg: A vonzás szabályai éppolyan rele- váns cím lehet egy filmdráma számára, mint a The Rules of Attraction, A Szellemhajó

éppolyan releváns cím egy horrorfilm számára, mint a Ghost Ship, és a Kapj el, ha tudsz!

éppolyan releváns kalandfilm-cím, mint a Catch Me If You Can.

Mi a helyzet a filmvígjátékokkal? Itt felfedezhető egy alapvető különbség az angol és a magyar címadási szokások között: míg az angol címek jellemzően explicit módon, vagyis explikatúráik révén (is) kommunikálnak, addig magyar megfelelőik sokkal inkább implikatúrákra építenek, méghozzá olyanokra, melyek humoros hatást keltenek. Jellemző például a szójátékok vagy az elferdített kifejezések alkalmazása. Ha feltesszük tehát, hogy ezek a címadási szokások megfeleltethetők az olvasók kognitív környezeté- ben olyan feltevéseknek, amelyek arra vonatkoznak, hogy egy filmvígjáték címe milyen módon éri el relevanciáját, akkor itt kultúraspecifikus feltevésekkel és ebből adódóan egy másodlagos kommunikációs helyzettel állunk szemben, amelyben a fentebb tárgyaltak szerint természetes a MOD alkalmazása. Az alábbi példák jól szemléltetik ezt a helyzetet:

Birkanyírás (Barbershop), amerikai vígjáték

Hajó a vége (Boat Trip), amerikai vígjáték

Ki nevel a végén? (Anger Management), amerikai vígjáték Nem férek a bőrödbe (Freaky Friday), amerikai vígjáték Szakítópróba ( Just Married), amerikai vígjáték

Több a sokknál (Bringing Down the House), amerikai vígjáték

6.3. Egyéb eljárások

A TRF viszonylagos gyakorisága a filmdráma műfajában könnyen magyarázható: legin- kább annak köszönhető, hogy e címek között sok olyan van, amely egy személynévből áll, a személynevek pedig alapesetben egyszerű átvitellel kerülnek a célnyelvi szövegbe (ld. Vermes 2003). Példák a következők:

Xxxxx (Xxxxx), amerikai filmdráma

Xxxxx (Xxxxx), amerikai filmdráma

Xxx Xxxx (Ken Park), amerikai filmdráma

Lantana (Lantana), ausztrál filmdráma

Xxx (Max), magyar, német, angol, kanadai filmdráma

Xxxxxxx (Xxxxxxx), német, angol filmdráma

Tekintsük most a kombinált eljárásokat. Az alábbi három címben a TRF és a három másik alapművelet összekapcsolására látunk példákat. TRF+MOD: Dogville – A mene- dék (angol eredeti: Dogville), TRF+TRL: Daredevil – A fenegyerek (Daredevil) és TRF+SUB: Naqoyqatsi – Erőszakos világ. Az elsőben a fordító a kisváros nevét átviszi,

ami – mint láttuk – megszokott eljárás, de kiegészíti egy kifejezéssel, amelynek tartalma implikálja a film cselekményét. A magyarázat erre ismét a célnyelvi és a forrásnyelvi olva- sók kognitív környezete által tartalmazott, a címek relevanciájára vonatkozó feltevések közötti különbség lehet. A második címben nem világos az átvitel oka, ám annyi bizo- nyosnak tűnik, hogy mivel az eredeti cím logikai tartalmát a cím második elemében egyébként is explikálja a fordító, csakis valamilyen enciklopédikus tartalom megőrzé- sének szándéka állhat a háttérben. A harmadik példa ellenben teljesen érthető. Itt újra egy korábbi, Koyaanisqatsi – Kizökkent világ címmel vetített filmmel meglevő kapcsolatra vonatkozó implikált premissza a motiváció.

Hasonlóképpen kapcsolódnak egymáshoz a Tíz perc – Cselló (Ten Minutes Older: The Cello, 2003) és a Tíz perc – Trombita (Ten Minutes Older: The Trumpet, 2002) című filmek. A cím második elemét mindkét esetben ténylegesen fordítja a fordító. Az első elemnél azt figyelhetjük meg, hogy a 2003-as film esetében csak behelyettesítődik a korábbi filmre utaló kifejezés (Tíz perc), a 2002-es film címét azonban módosításnak kell tekintenünk, mivel ez esetben nem látszik, hogy valamely enciklopédikus feltevés megőrzése motiválná a logikai tartalom megváltozásával járó megoldást.

Ismét egy korábbi filmre vonatkozó enciklopédikus feltevés megőrzésének szán- déka látható a Doktor Xxxxxx 2 (Legally Blonde 2: Red, White and Blonde) címe első (a ketőspontot megelőző) elemének behelyettesítésében. A cím második része viszont hiányzik, vagyis módosul. Ennek oka csakis az lehet, hogy a fordító úgy vélte, a második címelem logikai vagy enciklopédikus tartalmának megőrzése nem tenné relevánsabbá a magyar címet. Miért? Ha jól gondolom, az eredeti kifejezés kontextuálisan implikál egy humoros feltevést az amerikai nemzeti színek, a nemzeti ügyek és a szőke főhősnő közötti összefüggésről. Minthogy az amerikai nemzeti színekre vonatkozó premissza valószínűleg nincs, vagy csak igen gyengén van jelen a magyar olvasó kognitív környe- zetében, ennek a kultúraspecifikus feltevésnek az aktiválása túlzottan nagy erőfeszítést igényelne a célnyelvi olvasótól, s ezzel csökkentené a cím relevanciájának mértékét.

Saját fordítói gyakorlatomból is emlékszem egy esetre, amikor két művelet kombiná- ciója eredményezett releváns megoldást. A Condorman című amerikai vígjátékot fordí- tottam magyarra, amelynek címe elég nyilvánvaló módon implikált valamely kapcsolatot a Superman- és a Batman-jellegű, képregényhősöket életre keltő filmekkel. Hogy ez a kontextuális feltevés hozzáférhető maradjon, a film magyar változata a Condorman – A keselyűember címet kapta.

6.4. A sanghaji rejtély

Vessünk egy pillantást a SUB műveletre. A behelyettesítésre tipikus példák az alábbiak:

Volt egyszer egy Mexikó (Once Upon a Time in Mexico) és A Gyűrűk Ura – A két torony

(The Lord of the Rings: The Two Towers). Felmerülhet a kérdés, hogy ezeket a megoldáso- kat miért tekintem behelyettesítésnek, miért nem inkább tényleges fordításnak, hiszen logikai tartalmuk megegyezik az angol eredetiével. A válasz az, hogy bár ez a megjegy- zés helytálló, ezekben az esetekben a logikai tartalmak megegyezése véletlenszerűnek tekinthető abban az értelemben, hogy ez a két cím oly módon válik relevánssá, hogy kontextuálisan implikálja az adott film kapcsolatát egy másik műalkotással. Ez az első esetben egy film (Volt egyszer egy Vadnyugat), a második esetben pedig egy könyv (X.

X. X. Xxxxxxx közismert klasszikusa). Tehát a fordító szándéka egyik cím esetében sem a logikai tartalom megőrzése volt, hanem a megfelelő implikált premisszák (kontextuális feltevések) biztosítása.

Hasonló példákat látunk a Még egy kis pánik (Analyze That) és a Tökös csaj (The Hot Chick) esetében, ahol a behelyettesítés célja szintén a korábbi filmekhez fűződő kapcsolat jelzése: az előbbi esetében ez a Csak egy kis pánik (Analyze This), míg az utóbbi esetében két korábbi film: Tök alsó (Deuce Bigalow: Male Gigolo) és Tök állat (The Animal).

És ezt a gondolatmenetet követve magyarázatot találunk a vizsgálatot inspiráló rejtélyre is: Shanghai pontosan ezen okból válik Londonná a Shanghai Knights című film Londoni csapásként magyarított címében, ugyanis e film egy korábbi Xxxxxx Xxxx-mozi folyta- tása, amelynek magyar címe Új csapás volt (Shanghai Noon). Itt tehát szintén az motiválta a fordító döntését, hogy egy implikált premisszát kívánt megőrizni, mely a filmnek egy korábbi filmhez való kapcsolatára vonatkozik, és ehhez szüksége volt a csapás kifejezésre, mely az előzmény címére közvetlenül utal vissza, amiből már következett a cselekmény helyszínének, Londonnak a megjelenése a címben. (Az már egy másik kérdés, hogy milyen indokok tették szükségessé az előző rész magyar címében az eredetihez képest megfigyel- hető módosítást.)

Egy további, némileg különböző példa a SUB alkalmazására a Nem fenékig tejfel (This is Not a Love Song) cím. Itt is egy implikált premissza megőrzése motiválta a cím fordí- tóját, ebben az esetben azonban egy idiomatikus kifejezés által hordozott enciklopédikus feltevésről van szó, nem pedig művek közötti kapcsolatokról.

7. Konklúziók

Hogy milyen módon, milyen fordítói megoldások alkalmazásának eredményekép- pen érheti el az optimális hasonlóságot a célnyelvi cím, leginkább azon múlik, hogy elsődleges vagy másodlagos kommunikációs helyzetben dolgozik a fordító. Elsődleges kommunikációs helyzetben a TRF és a TRL, másodlagos kommunikációs helyzetben a SUB és a MOD alkalmazása lehet a legcélravezetőbb. Arra is láttunk példákat, hogy

a kommunikációs helyzetek dinamikus váltakozása akár egy címen belül is eredmé- nyezheti a különböző eljárások kombinált alkalmazását.

Általában véve úgy tűnik, hogy az átvitel és a fordítás műveletének alkalmazá- sát elsősorban a kontextuális hatások megőrzésének szándéka, míg a behelyettesítés és a módosítás alkalmazását elsősorban a feldolgozási erőfeszítés mértékének optimalizá- lására irányuló törekvés motiválja. Megállapítható, hogy a két szélsőséges forma, a TRF és a MOD közül az átvitel nem más, mint a direkt idézés sajátos esete egy kétnyelvű kommunikációs aktuson belül, a módosítás pedig tekinthető az eredeti tartalmak elhall- gatásának vagy a másodlagos kommunikációs helyzetnek megfelelő kiigazításának.

Megfigyelhettük azt is, hogy bár esetenként felszíni azonosság állhat elő műveletek, például a SUB és a TRL között (pl. The Quiet American → A csendes amerikai), a fordí- tónak mindig azt kell vizsgálnia, a célnyelvi közönség kognitív környezetét tekintve mely tartalmak megőrzése vezet releváns eredményre. Vagyis arról kell döntenie, hogy a forrásnyelvi kifejezés logikai és enciklopédikus tartalma közül mindkettőt, csak egyi- ket vagy egyiket sem áll szándékában megőrizni a fordításban a relevancia elvével össz- hangban az adott kommunikációs helyzetnek megfelelően.

Egy másodlagos kommunikációs helyzetet számos tényező okozhat. Ezek egyike lehet, ha a forrásnyelvi kifejezés egy olyan enciklopédikus feltevést aktivál a forrásnyelvi olvasóban, amelyet a célnyelvi szövegben alkalmazott megfelelő nem képes aktiválni a megnyilatkozás relevanciáját hátrányosan nem befolyásoló módon (ld. pl. a Legally Blonde esetét). Egy másik eshetőség az, hogy a forrásnyelvi olvasó és a célnyelvi olvasó eltérő háttérfeltevéseket hoznak magukkal a filmcímek relevanciájának (valószínűleg a legtöbb esetben nem tudatos) értékelési folyamatába. Erre példa a filmvígjátékok esete, ahol a magyar nyelvű filmcímek, mint láttuk, erősebben építenek a humoros implikatú- rákra, mint az angol filmcímek. Itt tehát a forrásnyelvi és a célnyelvi közönség kognitív környezete eltérő feltevéseket tartalmaz. Hogy az efféle háttérfeltevéseket normáknak nevezzük vagy valami másnak, nem túl fontos kérdés. Ami lényeges, hogy a fordító- nak mindig tisztán kell látnia, milyen feltevéseket tartalmaz a célnyelvi olvasó kognitív környezete, és ezek mennyiben különböznek a forrásnyelvi olvasó kognitív környeze- tében levő feltevésektől. A jelen tanulmányhoz hasonló vizsgálatok segíthetnek abban, hogy világosabban lássuk ezeket a különbségeket.

Irodalom

Xxxx, Xxxxx-August 1991. Translation and Relevance. Oxford: Xxxxx Xxxxxxxxx. Xxxxxxx, Xxx és Xxxxxx, Deirdre 1986. Relevance. Oxford: Xxxxx Xxxxxxxxx.

Xxxxxx Xxxxxx 2003. Proper Names in Translation: An Explanatory Attempt. Across Languages and Cultures 4.1: 89–108.

Xxxxxx, Xxxxxxx 1992. Reference and Relevance. UCL Working Papers in Linguistics Vol.

4. London: Department of Phonetics and Linguistics, University College London. 165–191.

A NEOLOGIZMUSOK FORDÍTÁSÁRÓL

1. Bevezetés

Tanulmányomban azt vizsgálom, hogy mihez kezdett Xxxxxxx Xxxxx Life, the Universe and Everything című regényének magyar fordítója a könyv kilencedik fejezetében felbuk- kanó neologizmusokkal, mint amilyen például a flollop vagy a globber, amelyek a szövegre annyira jellemző verbális humor eszközei. Az elemzést a Xxxxxxx és Xxxxxx (1986), illetve Gutt (1991) által megalkotott relevanciaelméleti kereten belül kidolgozott fogalmi appa- rátussal végzem, amelyet korábbi írásaimban (pl. Vermes 2003) a tulajdonnevek, illetve a kulturálisan kötött kifejezések fordításának vizsgálatában alkalmaztam.

2. Fordítási műveletek

Négy alapvető fordítási műveletet különböztetek meg. A tulajdonnevek és a kultúraspe- cifikus kifejezések fordítási kérdéseit taglaló korábbi munkáimban ezeket az eljárásokat átvitel, (tényleges) fordítás, behelyettesítés és módosítás néven vezettem be. Úgy tűnik azoban, hogy e terminusok használata – mivel köznyelvi jelentésük nem pontosan azt fedi le, amilyen jelentéssel én terminusként használtam őket – félrevezető lehet, és ezért talán szerencsésebb ezek helyett az általánosabb és ugyanakkor az alkalmazott fogalmi keret szempontjából is pontosabb teljes transzfer (TT), logikai transzfer (LT), enciklopédi- kus transzfer (ET) és zéró transzfer (ZT) terminusok használata. E műveleteket az egyes lexikai egységekhez társított logikai (L) illetve enciklopédikus (E) jelentéselemek négy lehetséges konfigurációja segítségével definiálom aszerint, hogy mely tartalmak őrződnek meg a fordításban. A fenti műveleteket ezek szerint a következőképpen határozhatjuk meg: TT [+L, +E]: a célnyelvi megfelelő ugyanazzal a releváns logikai és enciklopédikus tartalommal bír, mint az eredeti. LT [+L, −E]: a célnyelvi egység ugyanazzal a logikai tartalommal bír, mint az eredeti, miközben az enciklopédikus tartalom megváltozik. ET [−L, +E]: a célnyelvi egység ugyanazzal a releváns enciklopédikus tartalommal bír, mint az eredeti, miközben a logikai tartalom megváltozik. Végül ZT [−L, −E]: a forrásnyelvi egységnek mind a logikai, mind az enciklopédikus tartalma módosul a fordításban.

3. A neologizmus fordíthatóságának kérdése

Amennyiben a lefordíthatatlanság fogalmát szűken értelmezzük, a catfordi nyelvi lefordít- hatatlanság kategóriáját alkalmazva (Catford 1965: 94), akkor a neologizmusokat lefordít- hatatlannak kell tekintenünk. Bizonyos értelemben a nyelvi jelek tényleg lefordíthatatlanok egy másik nyelvi rendszer jeleire, sőt még ugyanannak a nyelvnek más jeleire is. Azonban már Catford is megjegyzi, hogy a fordíthatóság és fordíthatatlanság közötti határvonal nem éles, inkább könnyebben vagy nehezebben lefordíthatóságról kell beszélnünk (Catford 1965: 93). Xxxxxx (2005: 43) szerint „a fordíthatatlanság elméleti […] kategória, a kód, a langue inherens tulajdonsága, míg párja, a fordíthatóság gyakorlati kategória, a szöveg, a diszkurzus inherens sajátossága.” Adott szövegkörnyezetben tehát minden elem fordítha- tónak tekinthető, méghozzá többféleképpen fordíthatónak: „a fordíthatatlanság bizonyos szempontból egyenlő a sokféleképpen fordíthatóssággal” (Albert 2005: 38).

A kérdés tehát, amely itt engem foglalkoztat nem az, hogy miért nem fordítható egy neologizmus, hanem az, hogy az adott szövegkörnyezetben milyen lehetőségek vannak a lefordítására. Hogy egy adott kontextusban miképpen fordítható egy neologizmus, az nyilván több tényezőtől is függ, például attól, hogy milyen szövegről van szó, milyen céllal készül a fordítás, ki lesz a célszöveg olvasója, és attól is, hogy milyen funkciót lát el a szövegben a neologizmus. A vizsgált irodalmi szövegben elsődleges funkciójuk a szöveg humoros hatásának fokozása, vagyis a verbális humor (VH) eszközei. Lendvai (1999: 34) szerint a „VH játékszabálya a normaszegés, amely humoreffektust (legtöbbször: nevetést) okoz. A VH ugyanakkor olyan nyelvészeti kísérletnek is tekinthető, amelyben a beszélő azt ‘teszteli’, milyen szemantikai hatást vált ki a hallgatóban a normától való eltérés”. A fordítónak azt kell megállapítania, hogy mi a VH pragmatikai célja, vagyis hogy milyen feltevéseket kívánhatott kommunikálni általa a szerző, majd el kell dönte- nie, hogy az adott kommunikációs helyzetben lehetséges-e továbbítani e feltevéseket a célnyelvi olvasó felé, és ha igen, milyen módon.

Tisztáznunk kell, hogy milyen értelemben tekinthető nyelvi normaszegésnek a neolo-

xxxxxxxx alkalmazása, vagyis hogy miben áll a neologizmus természete. Newmark (1988: 140) szerint a nemlétező, pontosabban még nem elfogadott lexikai egység, vagyis a neologizmus definiálható „újonnan alkotott lexikai egységként vagy olyan lexi- kai egységként, mely új jelentésre tesz szert”. Az utóbbiak többnyire nem kultúrához kötöttek és nem szakkifejezések, és fordításukra egy már létező célnyelvi szót, illetve egy tömör funkcionális vagy leíró kifejezést alkalmazhatunk. Az újonnan alkotott szavak, írja Newmark, egy közismert hipotézis szerint sosem teljesen újak: vagy morfo- lógiai úton hozzuk létre őket, vagy pedig hangfestő, illetve szinesztézikus jellegűek. Az ilyen új szavak többsége márkanév, s így átemelhető a célnyelvi szövegbe. Általában

a szépirodalomban bármelyféle neologizmust újra kell alkotni: a képzett szavakat a célnyelv ekvivalens morfémáiból, a hangfestő szavakat pedig a célnyelv analóg hatást biztosító fonémáiból (Newmark 1980: 142–143).

A neologizmusoknak tehát praktikusan négy csoportját különböztethetjük meg: (a) új tulajdonnevek, (b) létező lexikai egységek új jelentéssel, (c) morfológiailag képzett új lexikai egységek és (d) új hangfestő lexikai egységek (ahol a (b), (c) és (d) kategóriákba a nem tulajdonnévi funkciójú elemek tartoznak). A Newmark által javasolt fordítási megoldások: (a) átvitel, (b) létező szóval fordítás vagy körülírás, (c) morfémikus fordítás és (d) fonémikus fordítás.

4. Adatok

Az adatokat a regény 9. fejezetéből gyűjtöttem ki. Java részüket (a teljesen új lexikai egysé- geket) jelentésük angol nyelvű meghatározásával együtt tartalazza az alábbi lista, amely- nek forrása az interneten elérhető Squornshellous Swamptalk fantázianevű „szótár”, amely a regényben szereplő Squornshellus Zéta nevű bolygón élő mocsári „matracok”-nak neve- zett lényekkel kapcsolatos kifejezéseket gyűjti össze (kiemelés az eredeti szerint):

flollop (v.) Jump around, in an excited kind of way.

flur (v.) To display astonishment and awe.

flurble (n.) A sympathetic gesture, sigh or comment.

floopily (adv.) In the manner of something which is floopy.

floopy (adj.) Something along the lines of being jumpy and/or enthusiastic.

globber (v.) This is the noise made by a live, swamp-dwelling mattress that is deeply moved by a story of personal tragedy. It could be an equivalent to a gasp.

glurry (v.) The equivalent of getting goosebumps or a shiver when getting excited or thrilled by something.

gup (v.) Mattresses gup when they are excited. Could be related to glurry and willomy. lurgle (v.) Could be the equivalent of ”pissing ones pants”, or other display of fear and loathing.

quirrule (v.) To ask or question in a mattresslike manner.

vollue (v.) Its usage appears to be equivalent to ”say”.

voon (v.) Something mattresses say (or wurf) when they are emotionally moved by something, in both a positive and negative manner. In some contexts it can be compared to our ”Wow”.

willomy (v.) See glurry.

wurf (v.) To say or utter. Mattresses are known to wurf ”Voon” when commenting on something profound.

	TT	LT	ET	ZT
tulajdonnév			Hollop: Xxxxxx
			Xxxxxxxxxx: Sanvalvwag
			Zem: Zem
			Squornshellous: Squornshellus
	Xxxxxxxxxxx: Xxxxxxxxxxx
lexikai egység új jelentéssel		mattress: matrac
morfológiailag képzett új lexikai egység		hyperbridge: hiperhíd
		ion-buggy: ionbricska
		mattresslike: matracos
új lexikai egység			flollop: zsuppog
			floopily: csullogva
			floopy: csullogó
			flur: csöp
			globber: nyeccsen
			glurry: nyeccsen
			vollue: kartyog
			willomy: micsong
				flodge: toccsan
				flurble: gurgulázás
				glurry: borzong
				gup: felcuppan
				lurgle: szörcsög
				quirrul: hüledezik
új lexikai egység				voon: fúú, ufff
				willomy: remeg
				wurf: mond

1. táblázat: A neologizmusok négy típusára alkalmazott fordítói műveletek

Ez a lista azonban nem teljes: hiányzik belőle egyrészt a flodge alak, másrészt pedig hiányoznak belőle a tulajdonnévi funkciójú elemek, illetve az új jelentéssel felruházott létező lexikai egységek és a morfológiailag képzett új lexikai egységek. A listát ezekkel az elemekkel kiegészítve, a vizsgált műben a különböző típusú neologizmusok fordítására alkalmazott műveleteket az 1. táblázat foglalja össze. Az eredeti kifejezést a kettőspont után követi a célnyelvi változat.

Azt figyelhetjük meg, hogy tulajdonnevekre az enciklopédikus transzfer illetve teljes transzfer, az új jelentést kapó lexikai egységekre és a morfológiailag képzett lexikai egysé- gekre a logikai transzfer, a teljesen új lexikai egységekre pedig részben az enciklopédikus transzfer és részben a zéró transzfer műveletét alkalmazta a fordító. A megfigyelések érté- kelését és magyarázatát a következő szakaszban végzem el.

5. Elemzés

A könyvbeli neologizmusok jelentésszerkezetét megvizsgálva a következőket látjuk. Az (a) csoportbeli egységek jellemzően enciklopédikus tartalmuk révén relevánsak, de előfordul, hogy leíró jellegű logikai tartalommal is rendelkeznek. A (b) csoportba tartozó egység új logikai tartalom közlésére szolgál a forrásszövegben. A (c) csoportban talál- ható összetett vagy képzett egységek megőrzik komponenseik logikai tartalmát, mivel nem-idiomatikus képződmények. Végül a (d) csoportbeli egységek a forrásszöveg kont- extusában logikai tartalmat is nyerhetnek, de ez esetleges, és elsősorban nem ezáltal, hanem a hangszimbolikájuk által biztosított enciklopédikus tartalom révén közvetítik a szerző információs szándékát.

5.1. Tulajdonnevek

Három alcsoportba oszthatjuk őket. Az elsőbe a Hollop, Sanvalvwag és Zem nevek tartoz- nak, amelyeknek nincs értékelhető logikai tartalma (L = Ø), van viszont enciklopédikus tartalmuk, pontosabban feldolgozás közben létrejön az enciklopédikus tartalom: E = {(1)}, ahol (1) Ez a név csak ebben a regényben létezik. (1) megőrzését a fordító úgy való- sította meg, hogy egyszerűen átírta (eredeti formában átemelte) a neveket. (Az esetleges további enciklopédikus tartalmak ugyanígy a szövegértelmezés folyamatában jönnek létre, mind a forrás-, mind a célnyelvi szövegben, ezért külön nem foglalkozom velük.) Az aláb- biakban bemutatok néhány példát a szövegből (zárójelben a kérdéses részek oldalszáma a forrásnyelvi szövegben illetve a célnyelvi szövegben):

The mattress globbered. This is the noise made by a live, swamp-dwelling mattress that is deeply moved by a story of personal tragedy. The word can also, according to The Ultra-Complete Maximegalon Dictionary of Every Language Ever, mean the noise made by the Lord High Sanvalvwag of Hollop on discovering that he has forgotten his wife’s birthday for the second year running. (44) → A matrac megnyeccsent. Ezt a hangot a mocsárlakó matracoknál valami személyes tragédia szokta kiváltani. Az Összes Létező és Valaha Létezett Nyelv Ultrakomplett Xxxxxxxxxxx Szótára szerint ezt a hangot adta ki a xxxxxxx Xxxx Xxxxxxxxxx Őfelsége is, amikor rájött, hogy már két éve rendszeresen elfeledkezik az asszony születésnapjáról. (52)

‘My name,’ said the mattress, ‘is Xxx.’ (44) → – A nevem Zem – folytatta a matrac. (52)

‘Some of us are killed, but all of us are called Zem, so we never know which and globbering is thus kept to a minimum. Why are you walking in circles?’ (45) → Néhányunkat megölik, de mivel mindnyájunkat Zemnek hívják, hát nem tudjuk, melyikőnket, és így a legritkább esetben nyeccsenünk meg. De miért körözöl folyton? (53)

A második csoportba a Squornshellous név tartozik. Itt L = Ø és E = {(1), (2)}, ahol (2) Ez egy bolygó neve. (2) megőrzése érdekében a fordításban a név végződése -us lett, mivel ez a latin végződés gyakran előfordul csillagászati objektumok nevében, és használatával a fordítónak sikerült (2)-t könnyebben hozzáférhetővé tennie a célnyelvi olvasó számára. Ezáltal, mivel csökken a szükséges feldolgozási erőfeszítés nagysága, növekszik a kifejezés relevanciája.

… for the meaning of the word ‘vollue’, buy a copy of Squornshellous Swamptalk at any remaindered bookshop, or alternatively buy The Ultra-Complete Maximegalon Dictionary, as the University will be very glad to get it off their hands and regain some valuable parking lots… (45) → … hogy a „kartyog” szó jelentését megértsd, végy egy Squornshellusi Mocsárnyelv c. könyvet bármelyik eladhatatlan könyvek raktárában, vagy akár egy Ultrakomplett Maximegalon Szótárt; az Univerzum (sic!) nagyon hálás lesz, hogy megszabadulnak tőle és értékes parkolóhelyeket nyernek ezáltal… (53)

Excitement gripped the mattress. It had never heard of speeches being delivered on Squornshellous Zeta, and certainly not by celebrities. (46) → A matracot elfogta az izgalom. Sohasem hallott még beszédeket a Squornshellus Zétán, pláne nem hírességek szájából. (55)

A harmadik csoportot a Maximegalon szó alkotja, amely egy egyetem, illetve az egyete- men szerkesztett gigantikus méretű szótár neve. Logikai tartalma: L = {maxi, mega}, és enciklopédikus tartalma: E = {(1), (3), (4)}, ahol (3) A maxi és a mega morfémák kombi- nációja erősen túlzó alakot eredményez és (4) Az -on végződés tudományos kifejezésekben szokott megjelenni. A három morféma a magyarban is használatos, és ugyanaz a tartalmuk, így a név átírásával ebben az esetben megvalósítható volt a teljes jelentéstranszfer.

The mattress globbered. This is the noise made by a live, swamp-dwelling mattress that is deeply moved by a story of personal tragedy. The word can also, according to The Ultra-Complete Maximegalon Dictionary of Every Language Ever, mean the noise made by the Lord High Sanvalvwag of Hollop on discovering that he has forgotten his wife’s birthday for the second year running. (44) → A matrac megnyeccsent. Ezt a hangot a mocsárlakó matracoknál valami személyes tragédia szokta kiváltani. Az Összes Létező és Valaha Létezett Nyelv Ultrakomplett Xxxxxxxxxxx Szótára szerint ezt a hangot adta ki a xxxxxxx Xxxx Xxxxxxxxxx Őfelsége is, amikor rájött, hogy már két éve rendszeresen elfeledkezik az asszony születésnapjáról. (52)

‘I sense a deep dejection in your diodes,’ it vollued (for the meaning of the word ‘vollue’, buy a copy of Squornshellous Swamptalk at any remaindered bookshop, or alternatively buy The Ultra-Complete Maximegalon Dictionary, as the University will be very glad to get it off their hands and regain some valuable parking lots), ‘and it saddens me. (45) → – Mély levertséget észlelek a diódáidban – kartyogott (hogy a „kartyog” szó jelentését megértsd, végy egy Squornshellusi Mocsárnyelv c. könyvet bármelyik eladhatatlan könyvek raktárában, vagy akár egy Ultrakomplett Maximegalon Szótárt; az Univerzum (sic!) nagyon hálás lesz, hogy megszabadulnak tőle és értékes parkolóhelyeket nyernek ezáltal), és ez mélységesen elszomorít. (53)

5.2. Létező lexikai egységek új jelentéssel

Ebben a kategóriában mindössze egyetlen elemünk van, mégpedig a mattress szó, amely a regény kontextusában új logikai tartalmat vesz magára: a szövegben egy távoli boly- gón élő különös mocsári élőlény megnevezésére szolgál, amelyből (talán nem meglepő módon) fekhelyet készítenek. Ez nyilván a kifejezés eredeti jelentésének metaforikus kiterjesztése, s mivel ennek a kiterjesztésnek a magyar nyelvben sincs semmi akadálya, a fordító dolga csak a forrásnyelvi szó logikai tartalmának megőrzése volt, amit a szó magyar „szótári ekvivalensének” alkalmazásával ért el. A kérdéses elem az alábbi szöveg- részletekben bukkan fel a regényben:

‘My name,’ said the mattress, ‘is Xxx.’ (44) → – A nevem Zem – folytatta a matrac. (52)

The mattress flolloped around. This is a thing that only live mattresses in swamps are able to do, which is why the word is not in more common usage. (44) → A matrac körbezsuppogta. Ezt csakis a mocsári matracok képesek csinálni, ezért a szó nem valami elterjedt. (52)

The mattress globbered. This is the noise made by a live, swamp-dwelling mattress that is deeply moved by a story of personal tragedy. (44) → A matrac megnyeccsent. Ezt a hangot a mocsárlakó matracoknál valami személyes tragédia szokta kiváltani. (52)

‘Voon,’ said the mattress. (45) → – Fúú – jegyezte meg a matrac. (53)

‘Consider it made, my dear friend,’ flurbled the mattress, ‘consider it made.’ (45) →

– Vedd úgy, hogy már bebizonyítottad, kedves barátom – gurgulázott a matrac. (53)

The mattress could feel deep in his innermost spring pockets that the robot dearly wished to be asked how long he had been trudging in this futile and fruitless manner, and with another quiet flurble he did so. (46) → A matrac rugói legmélyén érezte, hogy jólesne a robotnak, ha megkérdezné, mióta vánszorog ilyen hiábavalóan és eredménytelenül, s ezt egy újabb gurgulázás kíséretében meg is tette. (54)

The mattress was much impressed by this and realized that it was in the presence of a not unremarkable mind. (46) → A matrac le volt nyűgözve, és rádöbbent, hogy nem akármilyen lángész társaságában van. (54)

Excitement gripped the mattress. (46) → A matracot elfogta az izgalom. (55) ‘A bridge?’ quirruled the mattress. (47) → – Hidat? – hüledezett a matrac. (55)

The mattress flurred and glurried. (48) → A matrac csöpött és nyeccsent egyet. (56)

Suddenly, a moment later, the robots were back again for another violent incident, and this time when they left, the mattress was alone in the swamp. (48) → Egy pillanat múlva a robotok hirtelen újból megjelentek, s mikor távoztak, a matrac egyedül maradt a mocsárban. (57)

5.3. Morfológiailag képzett új lexikai egységek

Ide a hyperbridge, ion-buggy és mattresslike szavak tartoznak. Az első kettő összetétel- lel, a harmadik képzéssel jött létre. Mivel a két összetétel jelentése is kompozicionális, a fordítónak csak a komponens morfémák logikai jelentését kellett visszaadnia a megfe- lelő célnyelvi elemek használata révén.

‘There was a bridge built across the marshes. A cyberstructured hyperbridge, hundreds of miles in length, to carry ion-buggies and freighters over the swamp.’ (47) → – A láp fölé egy hidat építettek. Egy kiberszerkezetű, több száz mérföld hosszú hiperhidat, hogy ionbricskák és tehervagonok közlekedhessenek rajta a mocsár fölött. (55)

You should be more mattresslike. (45) → Sokkal matracosabbnak kéne lenned. (53)

5.4. Új lexikai egységek

Ezek a lexikai egységek két alcsoportot alkotnak. Az elsőbe a flollop, floopily, floopy, flur, globber, glurry, vollue és willomy szavak tartoznak, amelyeket enciklopédikus transz- ferrel fordított a fordító. E szavaknak nincs forrásnyelvi logikai tartalma, vagyis L = Ø. Enciklopédikus tartalmuk pedig a következő feltevésekből áll össze: E ={(1), (5)}, ahol (5) Ez egy hangfestő szóalak. Véleményem szerint (5) annak a következménye elsősor- ban, hogy e szavak mindegyike tartalmazza a /l/ hangot, amely likvida lévén folyadékok- kal, illetve folyadékban vagy hasonló közegben való mozgással, esetleg ehhez hasonlatos mozgással kapcsolatos asszociációkat kelthet az olvasóban. Következésképpen itt az enciklo- pédikus transzfer elérhető úgy, ha a fordító egy hasonlóképpen üres logikai bejegyzéssel bíró hangfestő megfelelőt alkalmaz a célnyelvi szövegben. Pontosan ez történt, amikor a fordító a zsuppog, csullogva, csullogó, csöp, nyeccsen, nyeccsen, xxxxxxx, micsong célnyelvi alakok megalkotásával próbálta rekonstruálni az eredeti szóalakok enciklopédikus tartalmát:

The mattress flolloped around. This is a thing that only live mattresses in swamps are able to do, which is why the word is not in more common usage. It flolloped in a sympathetic sort of way, moving a fairish body of water as it did so. (44) → A matrac körbezsuppogta. Ezt csakis a mocsári matracok képesek csinálni, ezért a szó nem valami elterjedt. Együttérzőn zsuppogott, ily módon tetszetős méretű víztömeget mozgatva meg. (52)

He flolloped around in astonishment and alarm. (48) → Döbbenten és riadtan

xxxxxxxxxx, és valósággal szörcsögött a félelemtől. (57)

Strangely enough, the dictionary omits the word ‘floopily’, which simply means ‘in the manner of something which is floopy’. (45) → Különös módon kihagyták a szótárból a „csullogva” szót, melynek jelentése a következő: „valami csullogó dologhoz hasonló módon”. (53)

The mattress flurred and glurried. It flolloped, gupped and willomied, doing this last in a particularly floopy way. (48) → A matrac csöpött és nyeccsent egyet. Zsuppogott, cuppant és micsongott, ez utóbbit meglehetősen csullogva tette. (56)

The mattress globbered. This is the noise made by a live, swamp-dwelling mattress that is deeply moved by a story of personal tragedy. (44) → A matrac megnyeccsent. Ezt a hangot a mocsárlakó matracoknál valami személyes tragédia szokta kiváltani. (52)

‘I sense a deep dejection in your diodes,’ it vollued… ‘We live quiet retired lives in the swamp, where we are content to flollop and vollue and regard the wetness in a fairly floopy manner. Some of us are killed, but all of us are called Zem, so we never know which and globbering is thus kept to a minimum. Why are you walking in circles?’ (45) → – Mély levertséget észlelek a diódáidban – kartyogott… – Mi nyugodtan és visszavonultan élünk mocsarainban, ahol boldogan zsuppogunk és kartyogunk, és csullogva elviseljük a nedvességet. Néhányunkat megölik, de mivel mindnyájunkat Zemnek hívják, hát nem tudjuk, melyikőnket, és így a legritkább esetben nyeccsenünk meg. De miért körözöl folyton? (53)

Hogy a globber és glurry elemeket miért „magyarította” a fordító egyazon módon, a nyecs- csen alak segítségével, azt csak találgatni lehetne.

A másik alcsoportban a flodge, flurble, glurry, gup, lurgle, quirrul, voon, willomy és wurf szavakat találjuk, amelyeknek ugyanaz a releváns jelentéstartalma, mint a fenti kifejezéseknek, ám ezeket a fordító a valóságban létező (vagyis konvencionális) magyar szóalakokkal helyettesítette. Vagyis: egyrészt kitöltött logikai bejegyzéssel látta el őket, másrészt ezzel párhuzamosan az enciklopédikus tartalmuk is megváltozott, hiszen eltűnt belőle egy fontos feltevés: (1). Ezt az eljárást tehát zéró transzfernek kell tekintenünk.

The effort was too much, and it flodged back into its pool, deluging Xxxxxx with smelly mud, moss and weeds. (47) → Aztán kimerülten visszatoccsant a mocsárba, tetőtől talpig beborítva Marvint büdös latyakkal, moszattal és gizgazzal… (55)

‘Consider it made, my dear friend,’ flurbled the mattress, ‘consider it made.’ (45) →

– Vedd úgy, hogy már bebizonyítottad, kedves barátom – gurgulázott a matrac. (53)

The mattress could feel deep in his innermost spring pockets that the robot dearly wished to be asked how long he had been trudging in this futile and fruitless manner, and with another quiet flurble he did so. (46) → A matrac rugói legmélyén érezte, hogy jólesne a robotnak, ha megkérdezné, mióta vánszorog ilyen hiábavalóan és eredménytelenül, s ezt egy újabb gurgulázás kíséretében meg is tette. (54)

Water spattered off it as a thrill glurried across its back. (46) → Fröcskölt a víz, ahogy háta végigborzongott. (55)

It gupped. (46) → Felcuppant: … (54)

‘A bridge?’ quirruled the mattress. (47) → – Hidat? – hüledezett a matrac. (55) ‘Voon,’ said the mattress. (45) → – Fúú – jegyezte meg a matrac. (53)

‘Voon,’ it wurfed at last. ‘And it was a magnificent occasion?’ (48) → – Ufff –

mondta végül. Emlékezetes esemény volt? (56)

Suddenly, a moment later, the robots were back again for another violent incident, and this time when they left, the mattress was alone in the swamp. He flolloped around in astonishment and alarm. He almost lurgled in fear. He reared himself to see over the reeds, but there was nothing to see, just more reeds. (48) → Egy pillanat múlva a robotok hirtelen újból megjelentek, s mikor távoztak, a matrac egyedül maradt a mocsárban. Döbbenten és riadtan zsuppogott, és valósággal szörcsögött a félelemtől. (57)

Hogy (1) valóban fontos feltevés, az véleményem szerint világosan kiderül a fejezet utolsó két mondatából:

„He reared himself to see over the reeds, but there was nothing to see, just more reeds. He listened, but there was no sound on the wind beyond the now familiar sound of half-crazed etymologists calling distantly to each other across the sullen mire” (48). → Kinyújtózott, hogy a nádason túlra nézzen, de ott semmi látnivaló nem volt: se robot, se csillogó híd, se űrhajó, csak nád nád hátán. Fülelt egy kicsit, de a szél csak a már ismert hangokat sodorta tova: félőrült nyelvészek kiáltoztak egymásnak a komor sártengeren át. (57)

E mondat relevanciája az (1) feltevés újra és újra történő aktiválásán múlik, aminek révén

(1) végül viszonylag stabil premisszává válik a fejezetben. Így az a tény, hogy a fordítás- ban (1) kevesebb alkalommal aktiválódik, gyengíti ennek a mondatnak a relevanciáját, és következésképpen csökkenti a humoros hatást.

Érdekes, hogy a glurry és a willomy alakok mindkét alcsoportban felbukkanak, vagyis egyes esetekben enciklopédikus transzferrel, más esetekben pedig zéró transzferrel adta őket vissza a célnyelvi szövegben a fordító:

Water spattered off it as a thrill glurried across its back. (46) → Fröcskölt a víz, ahogy háta végigborzongott. (55)

The mattress was much impressed by this and realized that it was in the presence of a not unremarkable mind. It willomied along its entire length, sending excited little ripples through its shallow algae-covered pool. (46) → A matrac le volt nyűgözve, és rádöbbent, hogy nem akármilyen lángész társaságában van. Egész hosszában végigremegett, izgalmas kis fodrokat keltve ezzel sekély, algás tavacskájában. (54)

The mattress flurred and glurried. It flolloped, gupped and willomied, doing this last in a particularly floopy way. (48) → A matrac csöpött és nyeccsent egyet. Zsuppogott, cuppant és micsongott, ez utóbbit meglehetősen csullogva tette. (56)

Hogy ennek mi lehetett az oka, arra vonatkozólag biztosat nemigen lehet kijelenteni. Talán szerepet játszott ebben az is, hogy némelyik mikrokontextusban, amelyben e kife- jezések megjelennek, találhatók olyan lexikai elemek, amelyek valamennyire leszűkítik az értelmezési lehetőségeket (a thrill glurried across its back, willomied along its entire length), míg másutt nincsenek ilyenek. Mindenestre ezek a megoldások bizonyos veszte- séget okoznak a célnyelvi szövegben.

6. Összefoglalás

A fordítás ideális esete nyilván az, amikor a forrásnyelvi szöveg minden releváns logikai és enciklopédikus tartalma megmarad a fordításban, aminek révén esély van arra, hogy a célnyelvi szöveg ugyanazokat a kontextuális hatásokat eredményezze, mint a forrás- szöveg. Ez az, amit Gutt (1991: 163) direkt fordításnak nevez. Ennek legkézenfekvőbb módja az, ha a fordítás az eredeti szöveg teljes átírása, transzliterációja (v.ö. Tarnóczi 1966: 363). Ez azonban rendes körülmények között kétségtelenül erősen csökkentené

a szöveg relevanciáját, hiszen fordításra épp azért van szükség, mert a célnyelvi olvasó nem rendelkezik a forráskód ismeretével. Emellett sok esetben a feldolgozáshoz szüksé- ges kontextuális feltevésekkel sem rendelekezik, és rövidtávon ezen feltevések elsajátítá- sának kényszere jelentősen megnövelné a feldolgozáshoz szükséges erőfeszítés mértékét. Ezt a szélsőséges módszert nem tekinthetjük tehát a fordítás alapesetének, de azt láttuk, hogy a forrásszöveg bizonyos egységei fordíthatók ily módon. Például azon tulajdonn- nevek esetében, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek nyelvi tartalommal (ilyenek pl. a Sanvalvwag, Hollop és Zem nevek a vizsgált szövegünkben) a transzliteráció (amit ez esetben nevezhetünk egyszerűen átvitelnek is) mint fordítási művelet jól működik a teljes transzfer eszközeként.

Más neologizmusok esetében, ha nem is beszélhetünk nyelvi tartalomról a szokott értelemben, a forrásnyelvi szöveg kontextusában kialakulhat valamely új enciklopédikus tartalom. A jelentéstartalom ilyetén kialakulásának ténye önmagában is lehet releváns oly módon, hogy e feltevés szükséges elemét képezheti a kontextusnak. Ezért ilyen esetekben éppen ennek az enciklopédikus feltevésnek a megőrzése lehet a fordító elsőrendű célja, hiszen ezáltal biztosítható a fordítás optimális hasonlósága az eredetivel.

A fentiek értelmében az elemzett szövegben előforduló neologizmusokat tekinthetjük akár sajátos, a forrásnyelvi szöveg univerzumában létező reáliakifejezéseknek is. A reáliák fordítása – Valló (2000: 45) szavaival élve – elsősorban nem nyelvi, hanem inkább kon- textusteremtési probléma. Más szóval itt a fordítónak az a legfontosabb feladata, hogy aktiváljon bizonyos kontextuális feltevéseket, amelyekre az adott szövegrész relevanciájá- nak kidolgozásához szüksége van az olvasónak.

A fordítás optimális relevanciájának biztosításához a fordítónak tisztában kell lennie azzal is, hogy milyen háttérfeltevések hozzáférhetők a célnyelvi olvasó számára. Következésképp döntéseit mindig a tágabb értelemben vett kontextusra, azaz a célnyelvi olvasó kognitív környezetére való tekintettel kell meghoznia. Végső soron azonban az, hogy milyen konkrét döntések születnek, nem vezethető le semmilyen kommuniká- ció- vagy fordításelméletből, mert ezt a fordító saját kognitív környezete határozza meg. Mivel különböző fordítók különböző kognitív környezetekben látnak ugyanazon szöveg fordításához, egyet kell érteni azzal a meglátással, hogy a célszöveg csak egy a lehetséges változatok közül (Lendvai 1999: 42).

Források

Xxxxx, Xxxxxxx 1982. Life, the Universe and Everything. London and Sidney: Pan Books.

Xxxxx, Xxxxxxx 1993. Az élet, a világmindenség meg minden. Fordította Xxxxxxxx Xxxxx.

Budapest: Gabo Könyvkiadó.

Madvid 2001. Squornshellous Swamptalk. xxxx://xxxxxxxxxx0.xxx/xxxxx.xx?xxxx_xxx000 470

Irodalom

Xxxxxx Xxxxxx 2005. A fordíthatóság és a fordíthatatlanság határán. Fordítástudomány

VII.1: 34–49.

Xxxxxxx, Xxxx Xxxxxxxx 1965. A Linguistic Theory of Translation. Oxford: Oxford University Press.

Xxxx, Xxxxx-August 1991. Translation and Relevance. Oxford: Xxxxx Xxxxxxxxx. Xxxxxxx Xxxxx 1999. Verbális humor és fordítás. Fordítástudomány I.2: 33–43.

Xxxxxxx, Xxxxx 1988. A Textbook of Translation. New York and London: Prentice Hall. Xxxxxxx, Xxx és Xxxxxx, Deirdre 1986. Relevance. Oxford: Xxxxx Xxxxxxxxx.

Xxxxxxxx Xxxxxx 1966. Fordítókalauz. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Xxxxx Xxxxxxxxx 2000. A fordítás pragmatikai dimenziói és a kulturális reáliák.

Fordítástudomány II.1: 34–49.

Xxxxxx Xxxxxx 2003. Proper Names in Translation: An Explanatory Attempt. Across Languages and Cultures 4.1: 89–108.

II.

KULTURÁLIS KÜLÖNBSÉGEK ÁTHIDALÁSA IRODALMI FORDÍTÁSBAN

A RELEVANCIAELMÉLET ALKALMAZÁSA

A KULTÚRASPECIFIKUS KIFEJEZÉSEK FORDÍTÁSÁNAK VIZSGÁLATÁBAN

1. Bevezetés

E tanulmány azt tűzi ki célul, hogy Xxxxxxxxx Xxxxx Xxxxxx könyve című regényének (Xxxxxx Xxxxxxx által készített) angol fordítását elemezve bemutassa, mi történik a fordí- tás folyamatában a kultúraspecifikus (hagyományosan kulturális reáliáknak nevezett) kifejezésekkel (vagyis azokkal a kifejezésekkel, melyek a célnyelvi olvasó számára nem, vagy csak közvetetten hozzáférhető tartalmakat hordoznak), rendszerezze az adatokat, és a relevanciaelmélet keretein belül kísérletet tegyen az eredmények magyarázatára. Az adatok leírására a fordító által alkalmazott megoldások között négy alapvető műve- leti kategóriát különítek el, melyek magából az elméleti keretből következnek, s ezeket az adott elmélet fogalmi rendszerén belül definiálom.

E kategóriák a következők: az egyszerű átvitel, a tényleges fordítás, a releváns encik- lopédikus tartalmat megőrző behelyettesítés és a jelentést teljesen megváltoztató módosí- tás. Az adatok elemzésével a következő kérdésekre keresem a választ: (1) Hogyan érhető tetten a fordítói stratégia a kultúraspecifikus kifejezések esetében alkalmazott fordítási műveletekben? (2) Milyen módon magyarázható egy adott művelet alkalmazása egy adott kontextusban?

Az eredmények azt sugallják, hogy a fordítói stratégia nyomon követhető a műveletek szintjén, amennyiben a műveletek megválasztását a másodlagos kommunikációs helyzet- ben alapvetően befolyásolják a fordító által követett stratégiai meggondolások, melyeket a célnyelvi szöveg tágabb kontextusa részének tekinthetünk.

Tanulmányom egyik alapvető feltevése az, hogy a fordítás a rámutató-következtető (ostensive-inferential) kommunikáció nyelvek közötti interpretatív (vagyis értelmező) formája (Sperber és Xxxxxx 1986, valamint Gutt 1991 alapján). A relevanciaelméleti keretet a következő szakasz ismerteti röviden, a 2.2-es szakasz tárgya pedig a fordítás mint interpretáció, illetve a fordítás kontextusa. A 3. szakasz tisztázza, hogy mit értek kultúra illetve kultúraspecifikus kifejezés alatt. A 4. szakasz bemutatja az esettanulmány- ban alkalmazott fordítási műveleti kategóriákat, és ezzel összefüggésben tárgyalja a fordí- tói stratégiák kérdését, az 5. szakasz pedig az esettanulmány eredményeit ismerteti.

2. Elméleti háttér

2.1. Rámutató-következtető kommunikáció és relevancia

A rámutatás (ostention) és a következtetés (inference) a kommunikáció két egymást kiegé- szítő és feltételező aspektusa. A kommunikáció folyamatában a kommunikátor egy stimulust hoz létre, amely kommunikációs szándékára utal, a kommunikáció vevője, célközönsége pedig e stimulust felhasználva próbál következtetni a kommunikátor infor- mációs szándékaira, vagyis az átadni kívánt üzenetre.

Általában véve az egyén csak akkor szentel figyelmet egy stimulusnak, ha feltételezi, hogy az valamilyen módon releváns számára. Így amikor a kommunikátor létrehoz egy stimulust annak szándékával, hogy egy bizonyos feltevéshalmazt közvetítsen a közönség felé, akkor ezzel mintegy ígéretet tesz arra, hogy a stimulus egyrészt a kívánatos hatáso- kat fogja eredményezni, másrészt pedig arra is, hogy ezek elérése nem fog a feltétlenül szükségesnél több erőfeszítést igényelni a közönségtől. Ez a követelmény a rámutató-kö- vetkeztető kommunikáció alapelve, amelyet Xxxxxxx és Wilson (1986) a relevancia elvé- nek nevez, és így definiál: „Minden rámutató kommunikációs aktus saját optimális relevanciájának feltevését is kommunikálja” (Sperber és Xxxxxx 1986: 158)1, ahol az opti- mális relevancia azt jelenti, hogy a stimulus olyan kontextuális hatásokat eredményez, melyek érdemesek a közönség figyelmére, továbbá pedig hogy ezek kidolgozása nem igényel indokolatlanul nagy feldolgozási erőfeszítést.

Kontextuális hatás akkor keletkezik, amikor egy kontextusban az új információ bizonyos módosulásokat okoz: megerősít vagy felvált egy régebbi feltevést, illetve ha egy meglévő kontextuális feltevéssel együttesen valamilyen kontextuális implikációt eredmé- nyez. A stimulusnak egy adott kontextusban történő feldolgozásához szükséges erőfeszítés számos tényező függvénye. Xxxxxx (1992: 174) szerint ezek közül a három legfontosabb: a stimulus komplexitása, a kontextus hozzáférhetősége és annak a következtetési erőfeszí- tésnek a mértéke, mely a stimulus kontextuális hatásainak, vagyis az általa eredményezett feltevéseknek a kimunkálásához az adott kontextusban szükséges.

A relevanciaelméletben feltevésen fogalmaknak egy strukturált halmazát értjük. Egy fogalom jelentése két részből tevődik össze. A fogalomhoz tartozik egy igazságfüggvény jellegű logikai bejegyzés, amely lehet teljesen definitív, részben kitöltött, de akár üres is, valamint egy enciklopédikus bejegyzés, mely a fogalommal társított különbözőféle (propo- zicionális és nem-propozicionális) reprezentációkat tartalmaz (pl. személyes vagy kultu- rális hiteket). A fogalomhoz csatlakozhat még egy lexikai bejegyzés is, mely a hozzá tartozó természetes nyelvi egységről tartalmaz fonológiai, morfológiai, szintaktikai és

1 A szakirodalmi idézeteket a tanulmány szerzője fordította magyarra.

kategoriális információt (Xxxxxxx és Xxxxxx 1986: 83–93). A három különböző jellegű információ (lexikai, logikai és enciklopédikus) a memória különböző helyein tárolódik.

Egy feltevés tartalma ebben az elméleti keretben az általa tartalmazott fogalmak logi- kai bejegyzéseinek függvénye, a feltevés feldolgozásának kontextusát pedig, legalábbis részben, e fogalmak enciklopédikus bejegyzései biztosítják (Xxxxxxx és Xxxxxx 1986: 89). Nyilvánvalóan a kontextus részét alkothatják olyan feltevések is, melyeket a kommuni- kációs aktus során korábban feldolgozott megnyilatkozások eredményeztek, valamint olyan egyéb feltevések is, melyeket a nyelvi vagy más érzékszervi stimulusok aktiválnak a közönség kognitív környezetében, mely nagyjából az általuk táplált háttérfeltevések és fizikai környezetük függvénye (Sperber és Xxxxxx 1986: 39).

2.2. Fordítás és kontextus

Egy megnyilatkozás értelmezése tehát azt jelenti, hogy a közönség a stimulust egy kont- extuális feltevéshalmazzal (a szűk értelemben vett kontextussal) kombinálva következtet a kommunikátor által szándékolt jelentésre. Hogy ez bekövetkezzen, a közönségnek a kommunikátor által feltételezett kontextust kell használnia, máskülönben félreértel- mezheti a stimulust, és így a kommunikáció kudarcot vallhat. Amikor teljesül a fenti feltétel, elsődleges kommunikációs helyzetről beszélünk, amikor pedig a közönség által használt kontextuális feltevések halmaza eltér a kommunikátor által szándékolttól, azt másodlagos kommunikációs helyzetnek nevezzük (Gutt 1991: 73). Ez utóbbinak a kialaku- lását valószínűvé teszi például, ha a kommunikátor és a kommunikációs aktus célközön- sége két különböző szociokulturális közeg (tágabb értelemben vett kontextus) képviselői, vagyis amikor jelentős különbség van a háttérfeltevéseik és a körülményeik, vagyis kogni- tív környezeteik között. Ilyen helyzet állhat elő például fordítás során, s ekkor a célközön- ség által a fordítás alapján kidolgozott interpretáció különbözni fog attól, amit az eredeti kommunikátor a forrásnyelvi megnyilatkozásával közvetíteni szeretett volna.

Két megnyilatkozás (vagy bármely egyéb propozicionális formával rendelkező repre-

zentáció) között akkor áll fönn interpretációs hasonlóság, ha a két reprezentáció analiti- kus és kontextuális implikációinak (vagyis explikatúráinak és implikatúráinak) halmaza legalább részben átfedi egymást egy kontextusban (Xxxxxx és Xxxxxxx 1988: 138). A fordítást tehát olyan kommunikációs aktusnak tekinthetjük, amely a másodlagos kontextusban olyan információs szándékot, vagyis üzenetet kommunikál, amely az adott körülmények között a lehető legszorosabb interpretációs hasonlóságot mutatja az erede- tivel. Vagyis a relevancia elve a fordításban az optimális hasonlóság feltevéseként nyilatko- zik meg: a fordítás „(a) feltételezhető interpretációs hasonlóságban áll az eredetivel […] és (b) e hasonlóság mértéke összhangban áll az optimális relevancia feltevésével” (Gutt 1991: 101). Más szavakkal: a fordításnak oly módon kell hasonlítania az eredetire, hogy

egyrészt megfelelő kontextuális hatásokat biztosítson, másrészt pedig úgy kell megfor- málni, hogy a szándékolt interpretáció elérése ne igényeljen a közönségtől indokolatlanul nagy feldolgozási erőfeszítést.

Nyilvánvaló, hogy interkulturális helyzetekben nagyon ritka az, amikor az eredeti kontextus rendelkezésre áll a célnyelvi kultúrában is. Ez akkor lehetséges talán, ha a két nyelvi közösség elég sokáig osztozott ugyanazon a földrajzi, politikai és gazdasági környezeten ahhoz, hogy eltűnjenek a nagyobb kulturális különbségek. A legtöbb eset- ben azonban a másodlagos kontextus eléggé nagymértékben különböző lesz ahhoz, hogy ezzel kizárja a lehetőségét a teljes interpretációs hasonlóságnak, annak az ideális esetnek, amit Xxxx direkt fordításnak nevez, vagyis amikor a fordítás „azt célozza, hogy lehetővé váljon az eredetileg szándékolt interpretáció nyelvek közötti helyreállítása” (Gutt 1991: 163). Ebből viszont az következik, hogy interkulturális helyzetekben az alapértelmezés nem a direkt, hanem az indirekt fordítás, amely a részleges interpretációs hasonlóság különböző fokozatait foglalhatja magába.

3. Kultúra és kultúraspecifikus kifejezések

Minthogy a fordításról mint a kultúrákat összekötő folyamatról beszélünk, helyénvaló- nak tűnik, hogy ezen a ponton tisztázzuk, mit is értünk a kultúra és kultúraspecifikus- ság kifejezéseken. Néhány kutató, mint például Pym, egyenesen a fordítás fogalmának segítségével definiálják magát a kultúrát: „Elegendő egy kultúra határait azon pontok- ként meghatározni, ahol az átvett szövegeket (intralingválisan vagy interlingválisan) le kell fordítani” (Pym 1992: 26). Így tehát a fordítást a kulturális különbségek indikáto- raként is tekinthetjük. Jelen kognitív elméleti keretünkben ezek a különbségek vélemé- nyem szerint leginkább egyének csoportjait jellemző közös kognitív környezetek (shared cognitive environment), vagy méginkább mint e csoportokat jellemző kölcsönös kognitív környezetek (mutual cognitive environment) közötti különbségekként értelmezhetők, ahol a kölcsönös kognitív környezet olyan közös kognitív környezetet jelent, amelyben az is nyilvánvaló (manifest), hogy mely egyének osztoznak rajta (Xxxxxxx és Xxxxxx 1986: 41). Ekkor a kultúra tágabb értelemben meghatározható úgy, mint azon feltevések halmaza, amelyek kölcsönösen nyilvánvalók egyének egy csoportja számára, a kulturális különb- ségek pedig ezen kölcsönösen nyilvánvaló feltevéshalmazok különbségei. Most tehát e különbségek természetét kell pontosabban megvizsgálnunk.

Vannak feltevések, melyeket valószínűleg minden ember egyformán táplál, mint-

hogy léteznek univerzálisan megfigyelhető jelenségek: Mindenki meghal egyszer vagy A nap keleten kel. (A feltevéseket kiskapitális betűtípussal jelölöm.) Más jelenségek nem

univerzálisak ilyen értelemben, és így olyan feltevéseket szülhetnek, amelyek – feltéve, hogy egy egész közösség osztja őket – kultúraspecifikusnak nevezhetők. A kultúraspecifi- kusság tehát azt jelenti, hogy egy feltevés, amely eleme az egyik közösség kölcsönös kognitív környezetének, nem eleme egy másik közösség kölcsönös kognitív környezetének.

Triviális értelemben bármely, a közösség nyelvére illetve a nyelv által kifejezhető tartalmakra vonatkozó feltevés kultúraspecifikus, és ilyen értelemben bármely nyelvi kifejezés kultúraspecifikus. Hasznosnak tűnik azonban vizsgálatunk tárgyai közül kizárni a nyelvi rendszerre vonatkozó feltevéseket. Ezeken túlmenően azonban bármely kultúraspecifikus feltevés, és így bármely nyelvi formát öltő kifejezés, mely ilyen felte- véseket aktivál, nem-triviális értelemben releváns számunkra. Ezek azok a kifejezések, melyeket kultúraspecifikus kifejezéseknek fogok nevezni. (Nevezhetnénk őket kulturálisan kötött kifejezéseknek is, Duff 1981 terminusával).

Ezen a ponton szeretném röviden elmagyarázni, miért tartózkodom a kulturális reália

kifejezés használatától. Klaudy (1994: 112) az alábbi módon határozza meg a fogalmat:

„Jelentheti magát a tárgyat, azaz az egy-egy nyelvközösségre sajátosan jellemző jeltárgyat, és jelentheti magát a szót, amivel ezt a tárgyat megnevezzük.” Ez utóbbi nyilvánvalóan egy kiterjesztett jelentése a terminusnak, amelyet a kifejezés könnyebbsége érdekében használhatunk, bár véleményem szerint ezzel kialakul annak a veszélye, hogy elmosódik a különbség a nyelv és a nyelv által kifejezhető dolgok között. Más szerzők azután más irányban terjesztik ki a terminus jelentését. Xxxxxx és Florin például (1980: 51, idézi Klaudy 1994: 113) a kulturális reáliák három csoportját különbözteti meg: földrajzi, néprajzi és társadalmi-politikai reáliák, amelyek többek között az alábbi kategóriákat foglalják magukba: geográfiai képződmények, endemikus növény- és állatfajok, ételek, italok, ruházat, foglalkozások, szerszámok, zene, hangszerek, ünnepek, szokások, csúf- nevek, mértékegységek, közigazgatási egységek, szervezetek, intézmények, társadalmi mozgalmak, társadalmi osztályok, politikai szimbólumok, katonai rangok stb. A lista persze nem teljes, és nem is kell, hogy az legyen, de annyit azért megmutat, hogy a szer- zők e terminust rendkívül tágan értelmezik, és hogy értelmezésükben a kultúra minden lehetséges aspektusát magába foglalja. Ily módon mégis elhomályosul egy perdöntő fontosságú szempont, mégpedig az, hogy végső soron ami bennünket igazából érdekel, az nem egy kultúra elemeinek hiánytalan leltára, hanem az, hogy mi teszi egyik kultúrát különbözővé a másiktól. Azt gondolom, hogy a kultúraspecifikus kifejezés sokkal jobban megvilágítja az alapvető gondolatot, miszerint a kultúrák között történő fordítás eseté- ben a legfontosabb szempont ezeknek a kulturális kontextusoknak a különbsége és e különbségek számbavétele.

Ilyen értelemben osztom Valló (2000: 44) nézetét, aki szerint egy adott helyzetben

bármi, ami valamiféle speciális jelentést hordoz a kommunikáció célközönsége számára,

kultúraspecifikusnak számít, és a kultúraspecifikusság kérdése csakis két nyelv közötti viszony tekintetében értelmezhető. Vagy pontosabban: két kognitív környezet viszonyá- nak tekintetében. Éppen ezért nem hiszem, hogy szükséges volna elkészíteni a kultúrát meghatározó kategóriák teljes listáját. Ettől jóval fontosabbnak tartom, hogy képesek legyünk megbecsülni, bizonyos feltevések egy kontextusban hogyan járulnak hozzá egy megnyilatkozás relevanciájához, illetve hogy ezen feltevések esetleges hiánya miképp eredményezi egy bizonyos fordítási művelet alkalmazását egy másik kontextusban.

4. Fordítási műveletek és stratégiák

Mint fentebb láttuk, a relevanciaelmélet kétféle jelentéstípust társít egy nyelvi kifejezéshez: logikai illetve enciklopédikus tartalmakat. Attól függően, hogy a fordítás során a kifeje- zés tartalmából mely elemeket sikerül megőrizni, négy alapvető jelentéskonfigurációt (az eredeti forrásnyelvi kifejezés és fordítási ekvivalense közötti szemantikai viszonyt) különít- hetünk el: (1) mind a logikai, mind az enciklopédikus tartalom (vagy legalábbis annak a kontextus szempontjából releváns része) megőrződik; (2) a logikai tartalom megőrződik, de az enciklopédikus nem; (3) a logikai tartalom megváltozik, de a releváns enciklopé- dikus tartalom megőrződik; és végül (4) mind a logikai, mind a releváns enciklopédikus tartalom elvész. A logikai tartalmat L-lel, az enciklopédikus tartalmat E-vel jelölve ezek a konfigurációk a következőképpen szemléltethetők: (1) [+L, +E], (2) [+L, −E], (3) [−L, +E] és (4) [−L, −E].

Deskriptív célokból ennek megfelelően a kultúraspecifikus kifejezésekkel kapcsolat- ban alkalmazott fordítási műveleteket négy alapvető kategóriába sorolhatjuk, melyeket a fentiek alapján a következőképpen definiálok:

(1) Az átvitel „olyan művelet, amelyben a CNY-i szöveg, vagyis inkább a CNY-i szöveg részei a FNY-ben érvényes értékkel bírnak: más szóval FNY-i jelentésük van (Catford 1965: 43, dőlt betűs részek az eredeti szerint). Ez tehát annak az esete, amikor a forrásnyelvi kifejezés teljes jelentése (beleértve a releváns logikai és enciklopédikus tartalmakat) változatlanul megőrzésre kerül a célnyelvi szövegben. Ha pontosítani akarnánk a műve- let nevét, akkor a teljes jelentésátvitel terminust használhatnánk. Amennyiben kultú- raspecifikus kifejezés fordításáról van szó, vagyis bizonyos fogalmak vagy enciklopédikus háttérfeltevések hiányáról a célnyelvi kultúrában, a teljes jelentésátvitel lehetősége nyil- vánvalóan legalábbis kérdésessé válik. Hogy meg lehet-e oldani a problémát, az mindig az adott kontextusban dől el. Megoldás lehet például az, ha a fordító egy hiányzó kultú- raspecifikus háttérfeltevést nyelvileg kifejtetté tesz, vagyis explicitál a célnyelvi szöveg- ben. Megoldás lehet akár az is, amikor a forrásnyelvi kifejezést eredeti alakjában illeszti

be a célszövegbe, ami által lehetővé válik, bár nyilvánvalóan a célnyelvi olvasó által kifej- teni szükséges feldolgozási erőfeszítés szintjének megnövekedése árán, olyan feltevések megőrzése a célszövegben, amelyek egyébként nem lennének hozzáférhetők a célnyelvi kulturális kontextusban.

(2) A szoros értelemben vett fordítás (tükörfordítás), amely az eredeti kifejezés vala- mely „szótári ekvivalensének” használatát jelenti a célszövegben (pl. magyar ser helyett angol beer). Relevanciaelméleti megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy az eredeti kife- jezést olyan célnyelvi kifejezés váltja fel, amely az eredeti logikai tartalmát megőrizve ugyanazoknak a releváns analitikus implikációknak a számítását eredményezheti a célnyelvi szövegben, mint az eredeti kifejezés a forrásszövegben. Mivel azonban kultú- raspecifikus kifejezések esetében az eredeti kifejezés tartalma definíció szerint különbö- zik a célnyelvi kifejezésétől (hiszen olyan esetekről beszélünk, ahol bizonyos kultúrához kötött feltevések hiányával állunk szemben), az eredeti kifejezés által eredményezett kontextuális implikációk abban az esetben nyerhetők csak vissza, ha a releváns kontextu- ális feltevések hiányát valamiképpen kompenzálja a fordító, vagy ha az olvasó hajlandó és képes némi többlet-erőfeszítés kifejtésére releváns többletimplikációk reményében.

(3) Behelyettesítésen azt az esetet értem, amikor a forrásnyelvi kifejezést olyan célnyelvi kifejezés helyettesíti, melynek más lehet ugyan a logikai tartalma, de az eredeti által hordo- zott releváns enciklopédikus feltevéseket valamilyen formában megőrzi. Itt az történik tehát, hogy például a fordító szükség szerint feláldoz bizonyos nem releváns analitikus implikációkat abból a célból, hogy bizonyos releváns kontextuális implikációkat megment- sen. Ez történhet oly módon, hogy az eredeti által hordozott releváns enciklopédikus tartalmat logikai tartalommá explicitálja a fordító (pl. magyar keserves helyett angol lamenting song), vagy úgy, hogy az eredeti enciklopédikus feltevés hozzáférhetőségét egy logikai tartalmában különböző célnyelvi kifejezés használatával biztosítja (pl. magyar bagó- ért helyett angol for a song). Nyilvánvaló, hogy ennek a műveletnek az alkalmazását elsősor- ban a feldolgozási erőfeszítés szintjének optimalizálására való törekvés motiválja.

(4) Módosításnak azt az eljárást nevezem, melynek során az eredeti kifejezést a fordító egy logikailag és enciklopédikusan sem egyenértékű célnyelvi kifejezéssel váltja föl (pl. magyar harisnyaszemfelszedő helyett angol shoe repair shop). Ez esetben egyértelműen a feldolgozási erőfeszítés minimalizálásának igénye áll a háttérben.

Első ránézésre tehát úgy tűnik, hogy az átvitel és a fordítás műveletének alkalmazá- sát elsősorban a kontextuális hatások megőrzésének szándéka, míg a behelyettesítés és a módosítás használatát elsősorban a feldolgozási erőfeszítés mértékének optimalizálá- sára irányuló törekvés motiválhatja. Nyilvánvaló azonban, hogy annyiféle különböző kommunikációs helyzet és a fordítói döntéseket befolyásoló tényező létezik, hogy ez a meglátás semmiképpen nem tekinthető általános érvényűnek.

Ahogyan néhány korábbi írásomban (pl. Vermes 2003) felvetettem, a fordító által alkalmazott műveleteken keresztül képet kaphatunk az általa követett stratégiai elgondo- lásokról is. A szakirodalomban két alapvető fordítói stratégia megkülönböztetése szoká- sos, melyeket leginkább honosító, illetve idegenítő stratégiának nevezhetünk, aszerint, hogy a fordító miképpen közelíti meg a forrásszöveg és a befogadó kultúra viszonyát. Venuti szavaival élve, a honosítás egy asszimilációs megközelítés, mely a célnyelvi kultúra domináns értékeihez igazodik, míg az idegenítő stratégiát „az uralkodó hazai értékektől való eltérés által a nyelvi és kulturális különbségek megőrzésének törekvése motiválja” (Venuti 1998: 241). Ilyen értelemben egy honosító fordítás tipikusan megváltoztatja, vagy egyenesen eltünteti a célnyelvi kultúra számára idegen feltevéseket, annak érde- kében, hogy a feldolgozási erőfeszítés szintjét viszonylag alacsonyan tartsa. Egy idege- nítő fordítás viszont tipikusan ezek megőrzésére törekszik, ezáltal lehetővé téve olvasója számára az eredeti szöveg szándékolt interpretációjához való hozzáférést, még akkor is, ha ez nagyobb feldolgozási erőfeszítést követel az olvasótól. Könnyen észrevehető, hogy az idegenítő stratégia szoros kapcsolatban áll azzal, amit Xxxx (1991) direkt fordításnak nevez, míg a honosító stratégia az indirekt fordítás kategóriájával hozható összefüg- gésbe, ezen összefüggések részletesebb vizsgálatába azonban a jelen tanulmányban nem vállalkozhatom.

Az is nyilvánvalónak tetszik, hogy az idegenítő stratégia megvalósításának eszköze

a fordító kezében leginkább az átvitel és a fordítás, a honosító törekvés megvalósításának eszköze pedig elsősorban a behelyettesítés és a módosítás lehet. Ezen feltevések igazolá- sára azonban csakis részletekbe menő vizsgálatok nyújthatnak alapot.

5. Esettanulmány: a fordítási műveletek szerepe a fordítói stratégia megvalósításában

A forrásszövegben előforduló kultúraspecifikus kifejezéseket célszövegbeli ekvivalensük- kel (ld. Catford 1965: 27) együtt rögzítettem oly módon, hogy a többször is előforduló kifejezéseket csak akkor vettem többször is számításba, ha a célszövegben több külön- böző ekvivalensük volt megtalálható. Ezután a fordító által alkalmazott fordítási műve- letek szerint szétválogattam, majd jelentésük alapján kilenc kategóriába soroltam be őket. A számszerű eredményeket az 1. táblázat tartalmazza.

Megjegyzendő, hogy a kategorizálás mint az adatok rendszerezésének eszköze, nyil- ván nem teljes és lezárt, de nem is szükséges, hogy az legyen, hiszen a 3. szakaszban kifejtettek szerint elméleti jelentőséggel nem bír.

	átvitel	fordítás	behely.	módosítás	ÖSSZES
személy	37	0	20	4	61
anyagi és szellemi termék	4	12	12	5	33
topográfia	17	4	11	0	32
munka és szabadidő	1	5	6	3	15
közigazgatás	2	4	6	1	13
szituációséma	0	0	11	2	13
történelem	4	2	7	0	13
társas viszony	0	3	4	2	9
mértékegység	2	0	3	0	5
ÖSSZES	67	30	80	17	194

1. táblázat. Az egyes műveletek alkalmazásának száma a különböző kategóriákban

A leggyakrabban használt művelet a behelyettesítés (80 alkalom), ezt követi az átvitel (67), a fordítás (30) és végül a módosítás (17). Első látásra érdekesnek tűnik még a behe- lyettesítések és fordítások relatíve magas száma az anyagi és szellemi termékek kategó- riáján belül, az átvitel és a behelyettesítés dominanciája a személyek illetve a topográfia kategóriáján belül, valamint a behelyettesítés szélsőséges dominanciája a szituációséma kategóriában. Ahhoz azonban, hogy a számok mögé lássunk, először meg kell vizsgál- nunk, mit tanulhatunk egy-egy konkrét példából.

5.1. Átvitel

Az átvitel műveletének használata dominál a személyek és a topográfia kategóriájában, melyek a legnépesebbek közé tartoznak a műben. Az ide sorolható kifejezéseket tekint- hetjük a történet kulturális és fizikai színhelyének legfontosabb azonosítóiként, amelye- ket kevés kivételtől eltekintve átvisz a fordító (vagy bizonyos esetekben behelyettesít), hogy biztosítsa a színhelyre vonatkozó háttérfeltevések hozzáférhetőségét. Egy extrém esetben még az utcanév köznévi elemét is átviszi a fordító (Váci utca), feltehetőleg abból az elgondolásból kiindulva, hogy ez az utca Budapest külföldiek által leginkább ismert helyeinek egyike, és így feltételezhető, hogy részét képezi a (műveltebb) célnyelvi olvasó kognitív környezetének is.

A kivételek vagy egyszerű hibák, mint látni fogjuk a módosítás kategóriájának tárgya- lásakor, vagy a logikai tartalom relevanciájának köszönhetők, mint néhány lefordított helynév esetében (pl. Belváros → Inner City vagy Fekete-erdő → Black Forest).

Bár jóval kisebb számban, más kategóriákban is találunk átvitt kifejezéseket (ld. pl. ÁVÓ), ám ezek is mind hozzájárulnak az eredeti fizikai, időbeli és kulturális színhelyre vonatkozó kontextuális feltevések megőrzéséhez, így joggal tekinthetők az idegenítő stra- tégia eszközének.

5.2. Fordítás

A fordítás művelete jó megoldásnak tűnik abban az esetben, amikor a kifejezés által ered- ményezett analitikus implikációk megőrzése fontosabb, mint az általa hordozott enciklo- pédikus tartalom, amely vagy nem ültethető át a célszövegbe anélkül, hogy számottevő feldolgozási erőfeszítés-igényt generálna, vagy pedig más módon kompenzálható. Ilyen példák a következők: maga → you és önök → you, amelyek esetében elvész a beszélő és a hallgató közötti viszony minőségére utaló enciklopédikus feltevés, továbbá társadalmi munka → community work és tanács → council, ahol, bár maga a fogalom ismerős lehet a célnyelvi olvasó számára, nyilvánvaló veszteség a szocializmus korszakára vonatkozó feltevések hiánya az angolban, amelyek azonban némi erőfeszítéssel visszanyerhetők, például az átvitel révén megőrzött globális kontextuális feltevések aktiválásával. Vannak másrészt olyan esetek, amikor a fordítás művelete egy új fogalmat vezet be a célnyelvi olvasó kognitív környezetébe. Erre példa a paprikás krumpli → paprika-potato kifejezés.

Egy érdekes példa azt is szemlélteti, hogy az egymással kombinált fordítási műveletek hogyan használhatók kultúraspecifikus implikatúrák megőrzésére a kontextus alkalmas enciklopédikus feltevésekkel való bővítése által.

Volt cukrászda, két konkurens (1a) kocsma, melyet mindenki a régi nevén hívott, a (2a) Serház meg a Kondász (az öreg Kondász még élt, asztala volt a sarokban, és pintenként rendelte a sört, amiről a gyakran cserélődő csaposok ritkán tudták, mennyi, hát, fiacskám, egy (3a) korsó meg egy vágás! […]). (Xxxxxxxxx 1990: 10, dőlt szedés az eredeti szerint)

There was a café of sorts and two rival (1b) taverns, which everyone called by their old names, the (2b) Beerhall and xxx Xxxxxxx (old man Kondász was still kicking, he had his own table in the corner and ordered beer by the pint, an unknown quantity for the succession of ever new barkeepers, it’s a (3b) pitcher and a dash, son! […]). (Xxxxxxxxx 1993: 4)

Itt első pillantásra az a probléma, hogy a ser szó a (2a) Serház kifejezésben azt az enciklo- pédikus feltevést hordozza, hogy a kifejezés ódivatú, és az Osztrák–Magyar Monarchia régi szép időit idézi. (Ld. pl. a „Kaiser – a ser” reklámszlogent.) Mivel a könyv ezen

részében az író a múlt és a jelen egymásra rétegződését írja le, ennek a feltevésnek hatá- rozott kontextuális relevanciája van. Az angol (2b) Beerhall szó nem hordoz hasonló enciklopédikus tartalmat, így a kontextus ezen része elvész. Másrészt viszont a (1b) tavern kifejezés, összehasonlítva a (1a) kocsma szóval, éppen az ellenkező irányban tér el az eredetitől, vagyis olyan, a múltat felidéző feltevéseket aktivál, melyeket a magyar kife- jezés nem. Ugyanezt vehetjük észre a (3b) pitcher és a (3a) korsó kifejezések összevetése- kor. Ebben a példában azt látjuk tehát, hogy (1b) és (3b) szépen kompenzálja az (2b) által okozott veszteséget, így azt lehet mondani, hogy összességében, a teljes szakaszt tekintve, a releváns kontextuális implikációk megőrződnek.

5.3. Behelyettesítés

Amikor egy forrásnyelvi kifejezés olyan fogalomra utal, amely hiányzik a célnyelvi kultúra kontextusából, esetenként helyettesíthető egy olyan célnyelvi kifejezéssel, amely egy tőle különböző, azonban az eredetihez hasonló enciklopédikus tartalommal bíró fogalmat akti- vál, s ezáltal biztosítani képes a megnyilatkozás egészének relevanciáját észszerű mértékű feldolgozási erőfeszítés mellett. A behelyettesítés eredményezheti a fogalom részleges (pari- zer → bologna) vagy teljes megváltozását ((szakszervezeti) bélyeg → (union) dues).

Nem meglepő az a tény, hogy a behelyettesítés művelete dominálja a szituációsémák kategóriáját, hiszen ezek a sémák mutatják, hogy egy kultúra tagjai hogyan kategori- zálják a lehetséges helyzetek széles skáláját. Ez nyilvánvalóan egy olyan terület, ahol nagy eltérések mutatkoznak a különböző kultúrák között. Ráadásul ezek a sémák olyan mélyen gyökereznek az emberek gondolatvilágában, és olyan könnyen aktiválódnak a megfelelő kontextusban, hogy bármilyen változtatás bizonyosan nagymérvű feldol- gozási erőfeszítés-többletet vonna maga után. Ebben az esetben nem a kifejezés logikai tartalma hordozza a releváns információt, hanem a kifejezés által aktivált enciklopédi- kus feltevések; ennélfogva a fordító majd minden esetben behelyettesíti ezeket az angol célnyelvi kultúrára jellemző sémákkal (pofonegyszerű → simple as a pie), vagyis honosítást hajt végre. Hasonló okokból a társas viszonyokra utaló kifejezések is gyakran behelyette- sítődnek ( fiam → dear).

Behelyettesíthetők továbbá azok a topográfiai nevek, melyeknek létezik megfelelője a célnyelvben (Duna → Danube). Itt az a lényeg, hogy a kifejezés referenciája invari- áns maradjon, s mivel ezt nem a logikai tartalom határozza meg (amely egy tulajdonnév esetében akár üres is lehet), hanem az enciklopédikus tartalom, kevesebb feldolgozási erőfeszítést igényel a referens azonosítása a célnyelvi olvasó részéről, ha olyan kifejezés segíti ebben, amelynek az enciklopédikus tartalma könnyen hozzáférhető számára.

Ugyanezen okból a behelyettesítés uralkodó a teljes személynevek esetében is. Mivel a célnyelvi olvasó kognitív környezete nem tartalmazza azt a feltevést, hogy a magyarban

a vezetéknév megelőzi a keresztnevet, minden esetben az angolban megszokott fordí- tott sorrendet használja a fordító (Xxxxxx Xxxx → Xxxx Xxxxxx), miközben a név elemeit eredeti alakban átviszi.

Némiképp hasonlít ehhez az az eset, amikor egy forrásnyelvi név olyan enciklopédi- kus feltevéseket hordoz a referenssel kapcsolatban, melyekhez csak a forrásnyelvi kultúra tagjainak van hozzáférése, s amelyeket a fordító logikai tartalomként explicitál (Xxxxxxx Xxxxxx → former prime minister Xxxxxxx, Xxxxxx → the poet Xxxxxx). Ezzel feldolgozási erőfeszítést spórol meg az olvasó számára. Megjegyzendő azonban, hogy ez csak akkor igaz, ha feltételezzük, hogy a kifejtettebb, vagyis redundánsabb alak elősegíti a feldol- gozást, ami itt valószínűnek tűnik, hiszen a kontextus egy részét teszi könnyebben hozzáférhetővé. Tudjuk azonban, hogy a nyelvi redundancia és a feldolgozási erőfeszí- tés mértéke közötti viszony nem minden esetben teljesen egyértelmű (ld. pl. Heltai és Juhász 2002: 56–58).

Hasonlóan érdekes példát nyújt az enciklopédikus tartalmak explicitálására az alábbi részlet:

(4a) Az, ami az amerikaiaknak a blues, az a magyaroknak a keserves – erre a felisme- résére büszke volt, (5a) ezért, és nem másért, szerette jobban a kurucokat a labancok- nál. (Xxxxxxxxx 1990: 158, dőlt szedés az eredeti szerint)

(4b) The keserves, or lamenting song, means for the Hungarians what the blues does for Americans. He was proud of this discovery, (5b) and for this and for no other reason did he prefer the Kurucz to the Labancz. (6) The anti-Xxxxxxxx Xxxxxx soldiers knew how to cry into their wine, not like those pro-Xxxxxxxx Xxxxxxx. (Xxxxxxxxx 1993: 139)

Itt a magyar keserves, kuruc és labanc kifejezéseket átviszi a fordító, ám egyúttal behelyet- tesítést is alkalmaz, amikor betoldja a lamenting song kifejezést a (4b) mondatba, illetve magát a (6) mondatot, amely a (4a) és az (5a) által aktivált implicit enciklopédikus felte- vést teszi explicitté. E behelyettesítések célja nyilvánvalóan az, hogy a célnyelvi olvasó számára mérsékelt feldolgozási erőfeszítéssel hozzáférhetővé tegye azokat a kontextuális feltevéseket, melyek szükségesek az (5a) relevanciájának kidolgozásához.

Lényegében ugyanez történik az ávó kifejezéssel is, mely három különböző módon kerül átültetésre. Az első alkalommal behelyettesíti a fordító, explicitálva az enciklopé- dikus tartalmat, s ezt átvitellel kombinálja (ÁVÓ → secret police ÁVÓ), másodszor csak behelyettesíti (ÁVÓ → secret police), majd harmadjára már csak az átvitelt alkalmazza (ÁVÓ → ÁVÓ). Itt azt látjuk tehát, hogy bár a behelyettesítés alapvetően a honosítás eszköze, azért egy ügyes fordító kezében végül az idegenítő stratégia céljait is szolgálhatja.

5.4. Módosítás

Úgy tűnik, a módosítás használatának két fő oka van. Kézenfekvő megoldás lehet például akkor, amikor egy fogalom teljes egészében hiányzik a célnyelvi kultúrából, és megőrzését, mely természetesen a feldolgozási erőfeszítés számottevő növekedésével járna, nem teszi egyértelműen indokolttá a kontextuális hatások számának növekedése. Például az önkéntes rendőr kifejezés kimaradt a regény fordításából. Mivel a célnyelvi kultúrában nincs ilyen fogalom, és mert a kifejezésnek nincs is nagy jelentősége a törté- net szempontjából, a fordító feltehetően úgy döntött, hogy a kontextuális hatások terén bekövetkező veszteség ez esetben jobban tolerálható, mint a kifejezés esetleges átülte- téséből fakadó feldolgozási erőfeszítés-növekmény. Másutt, feltehetőleg hasonló okból, a fordító olyan fogalommal váltotta föl az eredetiben szereplőt, melynek semmi köze ugyan az eredetihez, viszont ismerős a célnyelvi olvasó számára, vagyis – csakúgy, mint az előző esetben – kisebb feldolgozási befektetést igényel (harisnyaszemfelszedő → shoe repair shop, közért → the market).

Egy másik tipikus eset, amikor valamely enciklopédikus feltevés hiányzik a célnyelvi kulturális kontextusból, és a kifejezést tartalmazó megnyilatkozás relevanciája úgy bizto- sítható a leginkább költséghatékony módon, ha a fordító módosítja az eredetit, vagyis nem próbálja megőrizni a kérdéses enciklopédikus feltevést (pl. magyar Bunkócska te drága helyett angol Silly Billy).

Xxxxxx persze olyan esetek is, amikor feltehetően egyszerű figyelmetlenség áll a kérdéses kifejezés módosításának hátterében (pl. Bolyai → Bólyai, Sück Xxxx Xxxxxx

→ Xxxx Xxxx, Dancsó → Dansco). Ezen példák esetében nehéz lenne bármely, a relevan- cia növelésére irányuló tudatos fordítói szándékot feltételezni.

6. Konklúziók

Ami az egyes eljárásoknak a fordítói stratégia megvalósításában játszott szerepét illeti, a példák igazolni látszanak azt a feltevést, hogy az átvitel és a fordítás alapvetően az idegenítést szolgálja, mivel egyértelműen a kontextuális hatások megőrzésére való törekvés motiválja őket, míg a behelyettesítés és a módosítás alapvetően a honosítás eszköze, minthogy elsősorban a feldolgozási erőfeszítés szintje optimalizálásának igénye indokolja alkalmazásukat.

Az adatokat áttekintve azt láthatjuk, hogy az idegenítő megközelítés a személyekre és a topográfiára vonatkozó kifejezések esetében a legkifejezettebb, amelyeket többnyire átvitellel fordít a fordító, hiszen ezek alapozzák meg a történet kulturális és fizikai hely- színét illető kontextuális feltevéseket. A honosító megközelítés a szituációsémák esetében

a legerősebb, amelyeket szinte kivétel nélkül behelyettesít a fordító, mivel ezek olyan mélyen gyökereznek az olvasó kognitív környezetében, hogy bármely más megoldás való- színűleg irreleváns fordítást eredményezne a feldolgozási erőfeszítés mértékének indoko- latlan megnövekedése miatt.

Egészében véve ez a fordítás meglehetősen kiegyensúlyozottnak tűnik abban az érte- lemben, hogy miközben egy eléggé nyilvánvaló idegenítő szándékot tükröz, ezt a szán- dékot nem hajlíthatatlanul merev módon igyekszik megvalósítani, és ha szükséges, nem zárkózik el a honosító jellegű megoldásoknak a kommunikációs helyzetnek megfelelő alkalmazásától sem.

Természetesen egy másodlagos kommunikációs helyzetben a direkt fordítás ideálja, melyet csakis egy kompromisszumoktól mentes idegenítő stratégia használatával lehetne elérni (ha egyáltalán lehetséges elérni), nem egy reális célkitűzés. Sokkal okosabb elfo- gadni azt a tényt, hogy a kulturális kontextusok közötti különbségek szükségszerűen bizonyos veszteségekhez vezetnek a fordításban, s ezt belátva észszerű kompromisszu- mokat kötni, vagyis lemondani az eredeti szöveg által közvetített egyes feltevésekről mások érdekében, amelyek közvetlenebb módon relevánsak a célnyelvi olvasó számára, és amelyek megőrizhetők a célnyelvi szövegben.

Egy ilyen módon kompromisszumos fordítás, mint amilyen az általunk vizsgált célnyelvi szöveg is, a fordító óvatos törekvését tükrözi arra, hogy kiterjessze a célnyelvi olvasó kognitív környezetét a forrásnyelvi kultúra irányában, abban a reményben, hogy az olvasó ennek érdekében hajlandó befektetni a szükséges erőfeszítést, ugyanakkor pedig arról is gondoskodva, hogy ennek az erőfeszítésnek a mértéke ne lépjen túl egy észszerű szintet, amelyet a Gutt (1991) által definiált optimális hasonlóság feltételez. Végül is éppen ez az, amit az ember egy ilyen fordítástól elvár: az olvasók azért vállalkoz- nak idegen szerzők szépirodalmi műveinek fordításban való olvasására, mert új dolgokat szeretnének megtudni idegen kultúrákról, új szellemi tájakra akarnak utazni, miközben persze azt is joggal elvárhatják, hogy a fordító segítőjük és idegenvezetőjük legyen ebben a kalandban.

Források

Xxxxxxxxx Xxxxx 1990. Hrabal könyve. Budapest: Magvető Kiadó.

Xxxxxxxxx Xxxxx 1993. The Book of Hrabal. Fordította Xxxxxx Xxxxxxx. London: Quartet Books.

Irodalom

Xxxxxxx, Xxxx Xxxxxxxx 1965. A Linguistic Theory of Translation. Oxford: Oxford University Press.

Xxxx, Xxxx 1981. The Third Language. Oxford: Pergamon Press.

Xxxx, Xxxxx-August 1991. Translation and Relevance. Oxford: Xxxxx Xxxxxxxxx.

Xxxxxx Xxx és Xxxxxx Xxxxxxxxx 2002. A névmások fordításának kérdései angol–magyar és magyar–angol fordításokban. Fordítástudomány IV.2: 46–62.

Xxxxxx Xxxxx 1994. A fordítás elmélete és gyakorlata. Budapest: Scholastika.

Xxx, Xxxxxxx 1992. Translation and Text Transfer: An Essay on the Principles of Intercultural Communication. Frankfurt: Xxxxx Xxxx.

Xxxxxxx, Xxx és Xxxxxx, Deirdre 1986. Relevance. Oxford: Xxxxx Xxxxxxxxx.

Xxxxx Xxxxxxxxx 2000. A fordítás pragmatikai dimenziói és a kulturális reáliák.

Fordítástudomány II.1: 34–49.

Xxxxxx, Xxxxxxxx 1998. Strategies of Translation. In Xxxxx, Xxxx (szerk.): Routledge Encyclopedia of Translation Studies. London: Routledge. 240–244.

Xxxxxx Xxxxxx 2003. Proper Names in Translation: An Explanatory Attempt. Across Languages and Cultures 4.1: 89–108.

Xxxxxx, Xxxxxx és Xxxxxx, Sider 1980. Nyeperevogyimoje v perevogye. Moszkva: Mezsdunarodnyije Otnosenyija.

Xxxxxx, Xxxxxxx 1992. Reference and Relevance. UCL Working Papers in Linguistics Vol.

4. London: Department of Phonetics and Linguistics, University College London. 165–191.

Xxxxxx, Xxxxxxx és Xxxxxxx, Xxx 1988. Representation and relevance. Xx Xxxxxxx, Xxxx X. (szerk.): Mental Representations: The Interface between Language and Reality. Cambridge: Cambridge University Press. 133–153.

KULTÚRA ÉS FORDÍTÁS:

KÉT MAGYAR REGÉNY ANGOL FORDÍTÁSÁNAK ÖSSZEVETŐ ELEMZÉSE

1. Bevezetés

Tanulmányom célja az, hogy a relevanciaelmélet fogalmi keretére támaszkodva megvizs- gálja, milyen hasonlóságok és különbségek fedezhetők fel a kultúraspecifikus kifejezések- kel kapcsolatban alkalmazott fordítói megoldások között Xxxxxxxxx Xxxxx két regényének angol fordításaiban.

1.1. A vizsgálat kérdései

A tanulmányban a következő átfogó kérdésekre keresem a választ: Hogyan járulnak hozzá a fordító által alkalmazott fordítási műveletek a fordítói stratégia megvalósításához? Mennyire lehet konzekvensnek tekinteni az egyes műveletek alkalmazását különböző szövegekben, amennyiben adott a makrokontextusok azonossága? (Vagy másképpen fogalmazva: mennyiben lehet a fordítást befolyásoló lényeges tényezők által meghatáro- zottnak tekinteni ezen műveletek alkalmazását?)

Az általános kérdések mellett az alábbi konkrét kérdéseket igyekszem megválaszolni a két fordítás összevetése révén: (1) Kimutatható-e stratégiai különbözőség a két fordítás között? (2) Kimutathatók-e jelentős különbségek az egyes műveletek alkalmazását ille- tően a két fordítás között? (3) Kimutathatók-e jelentős hasonlóságok a műveletek alkal- mazását illetően?

1.2. A források és a fordítók

Mindkét regény az 1980-as években született. A szív segédigéi 1985-ben jelent meg, a Hrabal könyve pedig 1990-ben. Mindkettő a kommunista korszak közép-európai létkérdéseivel, illetve élet és halál univerzálisabb kérdéseivel foglalkozik. (Talán nem is meglepő módon, még egy közös filmes adaptáció is készült belőlük Xxxx filmje címmel.) A szív segédigéi angolul 1991-ben jelent meg először a londoni Quartet Books és a New York-i Grove Press kiadóknál, míg a Hrabal könyve 1993-ban, a Quartetnél és a budapesti Corvinánál. Xxxxxxx Xxxxx Xxxx, A szív segédigéi fordítója a szláv nyelvek professzora a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen, és a szláv nyelveken túl németből, franciából és magyarból fordít. Xxxxxx Xxxxxxx, a másik könyv magyar származású fordítója az USA-ban

végezte tanulmányait, majd később a Corvina Kiadó szerkesztőjeként dolgozott.

2. Elméleti háttér

Amikor a kommunikátor létrehoz egy stimulust annak szándékával, hogy egy bizonyos feltevéshalmazt közvetítsen a közönség felé, akkor ezzel mintegy ígéretet tesz arra, hogy a stimulus egyrészt a kívánatos hatásokat fogja eredményezni, másrészt pedig arra, hogy ezek elérése nem fog a feltétlenül szükségesnél több erőfeszítést igényelni a célközönség- től. Ez a követelmény a rámutató-következtető kommunikáció alapelve, amelyet Xxxxxxx és Xxxxxx (1986) a relevancia elvének nevez, és így definiál: „Minden rámutató kommu- nikációs aktus saját optimális relevanciájának feltevését is kommunikálja” (Xxxxxxx és Xxxxxx 1986: 158)1, ahol az optimális relevancia azt jelenti, hogy a stimulus olyan kon- textuális hatásokat eredményez, melyek érdemesek a közönség figyelmére, továbbá pedig hogy ezek kidolgozása nem igényel indokolatlanul nagy feldolgozási erőfeszítést.

Kontextuális hatás akkor keletkezik, amikor egy kontextusban az új információ megerősít vagy felvált egy régi feltevést, illetve amikor egy meglévő kontextuális felte- véssel együttesen valamilyen kontextuális implikációt eredményez. A stimulusnak adott kontextusban történő feldolgozásához szükséges erőfeszítés számos tényező függvénye. Xxxxxx (1992: 174) szerint ezek közül a három legfontosabb: a stimulus komplexitása, a kontextus hozzáférhetősége és annak a következtetési erőfeszítésnek a mértéke, amely a stimulus kontextuális hatásainak kimunkálásához az adott kontextusban szükséges.

A relevanciaelméletben feltevésen fogalmak egy strukturált halmazát értjük. Egy fogalom jelentése két részből tevődik össze. A fogalomhoz tartozik egy igazságfüggvény jellegű logikai bejegyzés, amely lehet teljesen definitív (azaz a fogalom meghatározá- sához elégséges), lehet részben kitöltött, de akár üres is, valamint tartozik hozzá egy enciklopédikus bejegyzés, amely a fogalommal társított különbözőféle (propozicionális és nem-propozicionális) reprezentációkat tartalmaz, például személyes vagy kulturális hiteket (Sperber és Xxxxxx 1986: 83–93). Egy feltevés tartalma az általa tartalmazott fogalmak logikai bejegyzéseinek függvénye, a feltevés feldolgozásának kontextusát pedig, legalábbis részben, e fogalmak enciklopédikus bejegyzései biztosítják (Xxxxxxx és Xxxxxx 1986: 89).

Egy megnyilatkozás értelmezése tehát azt jelenti, hogy a közönség a stimulust egy kontextuális feltevéshalmazzal kombinálva (ez a feltevéshalmaz a szűkebb értelemben vett kontextus) következtet a kommunikátor által közölni szándékolt jelentésre (feltevésekre). Hogy ez bekövetkezzen, a közönségnek a kommunikátor által feltételezett kontextust kell használnia, máskülönben jó eséllyel félreértelmezhetné a stimulust, és így a kommuniká- ció kudarcot vallana. Amikor teljesül a fenti feltétel, elsődleges kommunikációs helyzetről

1 A szakirodalmi idézeteket a szerző fordította magyarra.

beszélünk, amikor pedig a közönség által használt kontextuális feltevések halmaza eltér a kommunikátorétól, azt másodlagos kommunikációs helyzetnek nevezzük (Gutt 1991: 73).

Egy másodlagos kommunikációs helyzet kialakulását valószínűvé teszi például, ha a kommunikátor és a kommunikáció célközönsége két különböző szociokulturális közeg képviselői (ezt nevezhetjük a kommunikáció makrokontextusának), vagyis amikor kife- jezett különbség van az általuk táplált háttérfeltevések és a társadalmi, gazdasági, fizikai stb. körülményeik között, amelyekből nagyjából összeáll az egyén kognitív környezete (Sperber és Wilson 1986: 39). Kognitív elméleti keretünkben e különbségek leginkább egyének csoportjait jellemző közös kognitív környezetek, vagy még inkább mint e csopor- tokat jellemző kölcsönös kognitív környezetek közötti különbségekként értelmezhetők, ahol a kölcsönös kognitív környezet olyan közös kognitív környezetet jelent, melyben az is nyil- vánvaló, hogy mely egyének osztoznak rajta (Sperber és Xxxxxx 1986: 41). Ekkor a kultúra tágabb értelemben meghatározható úgy, mint azon feltevések halmaza, amelyek kölcsö- nösen nyilvánvalók egyének egy csoportja számára, a kulturális különbségek pedig ezen kölcsönösen nyilvánvaló feltevés-halmazok különbségei (ld. 1. és 2. ábra). A kultúraspe- cifikusság ebből következően azt jelenti, hogy egy feltevés, amely eleme az egyik közös- ség kölcsönös kognitív környezetének, nem eleme egy másik közösség kölcsönös kognitív környezetének.

A fordítást ebben a keretben olyan kommunikációs aktusnak tekinthetjük, amely

a másodlagos kontextusban olyan információs szándékot, vagyis üzenetet kommuni- kál, mely az adott körülmények kötött a lehető legszorosabb interpretációs hasonlóságot mutatja az eredeti szöveggel. Vagyis a relevancia elve a fordításban az optimális hasonlóság feltevéseként nyilatkozik meg: a fordítás „(a) feltételezhető interpretációs hasonlóságban áll az eredetivel […] és (b) e hasonlóság mértéke összhangban áll az optimális relevancia feltevésével” (Gutt 1991: 101).

1. ábra. Kultúra: egyének kognitív környezeteinek metszete

(Kép forrása: xxxxx://xx.xxxxxxxxx.xxx/xxxx/Xxx_(xxxxxxxxxxx))

2. ábra. Kulturális különbségek:

közösségek kölcsönös kognitív környezeteinek különbsége

(Kép forrása: xxxxx://xx.xxxxxxxxx.xxx/xxxx/Xxx_(xxxxxxxxxxx))

3. Fordítási műveletek és stratégiák

3.1. Fordítási műveletek

Mint láttuk, a relevanciaelmélet kétféle jelentéstípust társít egy nyelvi kifejezéshez: logi- kai illetve enciklopédikus tartalmakat. Attól függően, hogy a fordítás során a kifejezés tartalmából mely elemeket sikerül megőrizni, négy alapvető konfigurációt különíthe- tünk el: [+L, +E], [+L, −E], [−L, +E] és [−L, −E], ahol L a logikai, E pedig az enciklo- pédikus tartalom rövidítése. Ez alapján a fordítási műveleteket négy átfogó kategóriába sorolhatjuk, melyeket a következőképpen definiálok:

(1) Az átvitel (TRF – transfer) annak az esete, amikor az eredeti kifejezés minden rele- váns jelentéseleme potenciálisan megőrződik a fordításban. Ez történik például akkor, amikor a forrásnyelvi kifejezést eredeti alakjában illesztjük be a célszövegbe, ami által lehe- tővé válik, bár nyilvánvalóan az olvasó által kifejtendő feldolgozási erőfeszítés megnöveke- dése árán, minden jelentéstartalom megőrzése a célnyelvi szövegben, köztük olyanoké is, amelyek egyébként nem lennének hozzáférhetők a célnyelvi kulturális kontextusban.

(2) A szorosabb értelemben vett fordítás (TRL – translation) az az eljárás, amely az eredeti kifejezés valamely „szótári ekvivalensének” használatát jelenti a célnyelvi szövegben (pl. magyar ser helyett angol beer). Relevanciaelméleti megfogalmazás- ban ez azt jelenti, hogy az eredeti kifejezést olyan célnyelvi kifejezés váltja fel, amely az eredeti logikai tartalmát megőrizve ugyanazoknak a releváns analitikus implikációk- nak a számítását eredményezheti a célszövegben, mint az eredeti kifejezés a forrásnyelvi szövegben (pl. magyar paprikás krumpli helyett angol paprika potato). Eközben azonban

az eredeti kifejezés enciklopédikus tartalmai elveszhetnek vagy módosulhatnak a fordí- tásban. (A magyar Ittam egy sert mondat nyilvánvalóan más kontextuális implikációkat eredményez, mint az angol I had a beer.)

(3) Behelyettesítésen (SUB – substitution) azt az esetet értem, amikor a forrásnyelvi kifejezést olyan célnyelvi kifejezés helyettesíti, melynek más ugyan a logikai tartalma, de az eredeti által hordozott releváns enciklopédikus feltevéseket valamilyen formában megőrzi (pl. magyar keserves helyett angol lamenting song, magyar Xxxxxx helyett angol the poet Xxxxxx). Nyilvánvalónak látszik, hogy ennek a műveletnek az alkalmazását elsősor- ban a feldolgozási erőfeszítés szintjének optimalizálására való törekvés motiválja.

(4) Módosításnak (MOD – modification) azt az eljárást nevezem, amelynek során az eredeti kifejezést a fordító egy logikailag és enciklopédikusan sem egyenértékű célnyelvi kifejezéssel váltja föl (pl. magyar harisnyaszemfelszedő helyett angol shoe repair shop). Ez esetben egyértelműen a célnyelvi olvasó által kifejtendő feldolgozási erőfeszítés minimalizálásának igénye áll a háttérben.

Általában véve tehát úgy tűnik, hogy az átvitel és a fordítás műveletének alkalmazá- sát elsősorban a kontextuális hatások (legalább részbeni) megőrzésének szándéka, míg a behelyettesítés és a módosítás alkalmazását elsősorban a feldolgozási erőfeszítés mérté- kének optimalizálására irányuló törekvés motiválhatja. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a valóságban ettől mindig bonyolultabb a helyzet, és a fordító által választott megoldás mindig az elérendő kontextuális hatások és a kifejtendő feldolgozási erőfeszítés közötti egyensúly megteremtésére való törekvés eredményeként születik.

3.2. Fordítói stratégiák: honosítás és idegenítés

A szakirodalomban két alapvető fordítói stratégia megkülönböztetése szokásos. Venuti szavaival élve, a honosítás egy asszimilációs megközelítés, mely a célnyelvi kultúra domináns értékeihez igazodik, míg az idegenítő stratégiát „az uralkodó hazai értékektől való eltérés által a nyelvi és kulturális különbségek megőrzésének szándéka motiválja” (Venuti 1998: 241). Ilyen értelemben egy honosító fordítás megváltoztatja vagy eltün- teti a célnyelvi kultúra számára idegen feltevéseket, annak érdekében, hogy a feldol- gozási erőfeszítés szintjét viszonylag alacsonyan tartsa, míg egy idegenítő fordítás ezek megőrzésére törekszik, ezáltal lehetővé téve olvasója számára az eredeti szöveg szándékolt interpretációjához való hozzáférést, még akkor is, ha ez nagyobb mértékű feldolgozási erőfeszítést követel az olvasótól.

3.3. A műveletek alkalmazása a fordítói stratégia megvalósításában

Ahogy korábban javasoltam (ld. pl. Vermes 2003), a fordítónak az adott fordítási fela- dat megoldása során alkalmazott stratégiáját nyomon követhetjük a fordítási műveletek

használatában megfigyelhető szabályszerűségek révén. Nyilvánvalónak tetszik, hogy az idegenítő stratégia megvalósításának eszköze a fordító kezében leginkább az átvitel illetve a fordítás, a honosító törekvés megvalósításának eszköze pedig elsősorban a behe- lyettesítés és a módosítás lehet.

A TRF [+L, +E] a logikai és az enciklopédikus tartalom egyidejű megőrzésének eszköze, melynek használata révén biztosítható lehet a forrásnyelvi szöveg eredeti kon- textuális hatásainak megőrzése, s ily módon az átvitel az idegenítő stratégia elsőrendű eszközeként szolgálhat. A TRL [+L, −E] szintén logikai tartalmak s így eredeti analitikus implikációk megőrzésére szolgál, ezért sok esetben szintén az idegenítő stratégia eszközé- nek tekinthető.

A SUB [−L, +E] és a MOD [−L, −E] arra szolgálnak, hogy kis feldolgozási erőfeszí- tés mellett biztosítsák bizonyos releváns kontextuális feltevések hozzáférhetőségét még a logikai tartalom s a segítségével kidolgozható implikációk elvesztésének árán is, s így a honosító stratégia megvalósításában játszhatnak fontos szerepet.

4. Módszer

A forrásnyelvi szövegekben előforduló összes kultúraspecifikus kifejezést rögzítettem, majd párosítottam a megfelelő célnyelvi szövegekvivalenssel. (A szövegekvivalens fogal- mával kapcsolatban ld. Catford 1965: 27.) A többször előforduló kifejezéseket csak abban az esetben rögzítettem újra, ha különböző ekvivalensek feleltek meg nekik a célnyelvi szövegben. A kifejezéseket ezután az esetükben alkalmazott szemantikai kategóriák szerint csoportosítottam, melyek a következők: személyek, anyagi és szellemi termékek, topográfia, munka és szabadidő, közigazgatás, szituációsémák, történelem, társas viszo- nyok és mértékegységek. Végül minden kifejezés esetében meghatároztam, hogy milyen művelet alkalmazása révén került lefordításra.

5. Eredmények

Ebben a szakaszban a két fordítást jellemző numerikus eredményeket mutatom be. Az adatokat az 1. és 2. táblázatban foglalom össze. Az egyes cellákban megadom, hogy az adott típusú kifejezés esetében hány alkalommal használta a fordító az adott műve- letet, illetve a kettőspont után azt is, hogy ez hány százalékát teszi ki az adott típusú kifejezés összes előfordulásának.

5.1. The Book of Hrabal (BH)

E fordítás esetében a számok egy kiegyensúlyozott fordítói stratégiára utalnak, ahol TRF

+ TRL = 50% és SUB + MOD = 50%. A TRF művelete leggyakrabban a személyne- veknél fordul elő (60,6%), a TRL az anyagi és szellemi termékek esetében (36%), a SUB a szituációsémák kategóriájában (84,6%), míg a MOD a társas viszonyokat leíró kifejezé- sek között (22,2%).

	TRF	TRL	SUB	MOD	ÖSSZES
személy	37:60,6%	0:0%	20:32,8%	4:6,6%	61
anyagi és szellemi termék	4:12%	12:36%	12:36%	5:16%	33
topográfia	17:53,1%	4:12,5%	11:34,4%	0:0%	32
munka és szabadidő	1:6,7%	5:33,3%	6:40%	3:20%	15
közigazgatás	2:15,4%	4:30,8%	6:46,1%	1:7,7%	13
szituációséma	0:0%	0:0%	11:84,6%	2:15,4%	13
történelem	4:30,8%	2:15,4%	7:53,8%	0:0%	13
társas viszony	0:0%	3:33,3%	4:44,5%	2:22,2%	9
mértékegység	2:40%	0:0%	3:60%	0:0%	5
ÖSSZES	67:34,5%	30:15,5%	80:41,2%	17:8,8%	194

1. táblázat. A The Book of Hrabal numerikus eredményei (A százalékok az egyes kategóriákon belüli előfordulások

teljes számához viszonyított arányt jelzik.)

5.2. Helping Verbs of the Heart (HVH)

A számok itt is egy viszonylag kiegyensúlyozott megközelítést jeleznek: TRF + TRL = 43,8% és SUB + MOD = 56,2%, némi elhajlással a honosító stratégia irányába. A TRF legtöbbször megint a személynevek esetében fordul elő (56%), a TRL újfent az anyagi és szellemi termékek esetében (25%), a SUB itt is a szituációsémáknál (89,5%), míg a MOD megint a társas viszonyok esetében (33,3%).

	TRF	TRL	SUB	MOD	ÖSSZES
személy	51:56%	0:0%	37:40,7%	3:3,3%	91
anyagi és szellemi termék	3:25%	3:25%	4:33,3%	2:16,6%	12
topográfia	5:50%	2:20%	3:30%	0:0%	10
munka és szabadidő	0:0%	0:0%	5:83,3%	1:16,7%	6
közigazgatás	0	0	0	0	0
szituációséma	0:0%	0:0%	17:89,5%	2:10,5%	19
történelem	0	0	0	0	0
társas viszony	0:0%	3:20%	7:46,7%	5:33,3%	15
mértékegység	0	0	0	0	0
ÖSSZES	59:38,6%	8:5,2%	73:47,7%	13:8,5%	153

2. táblázat. A Helping Verbs of the Heart numerikus eredményei (A százalékok az egyes kategóriákon belüli előfordulások

teljes számához viszonyított arányt jelzik.)

6. Az eredmények elemzése

Ez a szakasz a két fordítás numerikus adatainak összevetésére tesz kísérletet az alábbi konkrét kérdések megválaszolása érdekében: (1) Kimutatható-e stratégiai különbözőség a két fordítás között? (2) Kimutathatók-e jelentős különbségek az egyes műveletek alkal- mazását illetően a két fordítás között? (3) Kimutathatók-e hasonlóságok a műveletek alkalmazását illetően?

6.1. Stratégia

A BH tökéletesen kiegyensúlyozottnak tűnik, míg a HVH enyhe elhajlást mutat a hono- sítás irányába, ami a TRL relatíve kevesebb előfordulásának (BH 15,5% vs. HVH 5,2%), illetve a többi művelet, különösen a SUB nagyobb gyakoriságának köszönhető (BH 41,2% vs. HVH 47,7%). Ebben az értelemben a HVH egy „biztonságosabb” megkö- zelítést tükröz, amennyiben több behelyettesítést alkalmaz az olvasó részéről kifejtendő feldolgozási erőfeszítés mértékének csökkentése érdekében.

6.2. Különbségek

Azt látjuk, hogy a fent leírt különbözőség elsősorban a munka és szabadidő, valamint – kisebb mértékben – a társas viszonyok kategóriájának kezelésében tapasztalható különb- ségek eredménye. Ezeket a különbségeket a 3. táblázat összegzi.

	TRF		TRL		SUB		MOD
	BH	HVH	BH	HVH	BH	HVH	BH	HVH
munka és szabadidő	6,7%	0%	33,3%	0%	40%	83,3%	20%	16,7%
társas viszony	0%	0%	33,3%	20%	44,5%	46,7%	22,2%	33,3%

3. táblázat. Különbségek a munka és szabadidő illetve a társas viszonyok kategóriában

A behelyettesítés összesített gyakoriságában mutatkozó különbséget elsősorban a munka és szabadidő kategórián belül megmutatkozó eltéréssel lehet magyarázni. Míg a BH-ban találunk néhány átvitt vagy fordított elemet ebben a kategóriában is (proletkult, kocsma → tavern), addig a HVH-ban erre egyáltalán nincs példa.

Érdekes 50%-os emelkedést figyelhetünk meg a BH-hoz viszonyítva a HVH-ban a módosítás műveletét illetően a társas viszonyok kategóriában (BH 22,2% vs. HVH 33,3%), amivel együtt jár a fordítások számának jelentős csökkenése (BH 33,3% vs. HVH 20%). Ez azért van így, mert amíg a becéző kifejezéseket tipikusan behelyettesíti a BH fordítója ( fiam → dear, csillagom → pet, bácsi → old man), miközben csupán egyet módosít ( fiam → Ø), addig a HVH-ban több a módosított eset (öregem → Ø, Mamili

→ Mama 77, bácsi → Ø). Továbbá, amíg a magyar tegezni kifejezés, amely közeli, bizal- mas viszonyra utal a beszélő és a hallgató között, mindkét fordításban behelyettesítődik (Ma tegeztem Magát utoljára → Today was the last time I called you child (BH), tegeztek

→ called me Lizi (HVH)), addig a formálisabb magázni kifejezés módosul a HVH-ban (Most figyelek föl a magázásra. „Miért magázol?” → Ø).

6.3. Hasonlóságok

Természetesen a legszembeötlőbb hasonlóság az, hogy a TRF mindkét fordításban a személyek esetében a leggyakoribb művelet (BH 60,6%, illetve HVH 56%), a TRL az anyagi és szellemi termékek kategóriában (BH 36% és HVH 25%), a SUB a szituáci- ósémák között (BH 84,6% és HVH 89,5%), a MOD pedig a társas viszonyok kategóriá- ban (BH 22,2% és HVH 33,3%). E számadatokat a 4. táblázat összegzi.

	BH	HVH
TRF	személy: 60,6%	személy: 56%
TRL	anyagi és szellemi termék: 36%	anyagi és szellemi termék: 25%
SUB	szituációséma: 84,6%	szituációséma: 89,5%
MOD	társas viszony: 22,2%	társas viszony: 33,3%

4. táblázat. Az egyes műveletek legjellemzőbb alkalmazási kategóriája a két fordításban

	BH	HVH
személy	TRF: 60,6% SUB: 32,8%	TRF: 56% SUB: 40,7%
anyagi és szellemi termék	SUB: 36% TRL: 36%	SUB: 33.3% TRL:25%
szituációséma	SUB: 84,6%	SUB: 89,5%
munka és szabadidő	SUB: 40%	SUB: 83,3%
társas viszony	SUB: 44,5%	SUB: 40%
topográfia	TRF: 53,1%	TRF: 50%
mértékegység	SUB: 60%
történelem	SUB: 53,8%
közigazgatás	SUB: 46,1%

5. táblázat. A leggyakrabban alkalmazott műveletek az egyes kategóriákban

Másrészt ha az egyes kategóriákat egyenként vizsgáljuk (eltekintve attól a háromtól, ahol a HVH nem tartalmaz előfordulásokat), azt látjuk, hogy minden egyes esetben ugyanaz a művelet a leggyakoribb a két fordításban. Így a személyek kategória kifeje- zéseit leggyakrabban átviszik (BH 60,6% illetve HVH 56%) vagy behelyettesítik (BH 32,8% illetve HVH 40,7%) a fordítók, az anyagi és szellemi termékek kategóriában leggyakoribb a behelyettesítés (BH 36%, illetve HVH 33,3%) és a fordítás (BH 36%, illetve HVH 25%), a szituációséma kategória kifejezései tipikusan behelyettesítődnek (BH 84,6%, illetve HVH 89,5%), ugyanúgy a munka és szabadidő kategória (BH 40%, illetve HVH 83,3%), valamint a társas viszonyok kategória kifejezései (BH 44,5%, illetve HVH 40%), míg a topográfiai kifejezéseket leginkább átviszik a fordítók (BH 53,1%, illetve HVH 50%). Ezeket az adatokat az 5. táblázat összegzi.

7. Konklúziók

Bár a műveletek gyakoriságára vonatkozó számok inkább csak jelzésértékűek, mégis úgy tűnik, van némi különbség a fordítók által követett stratégiai elképzelések között: a HVH-ban észrevehetően erősebb a honosító törekvés. Minthogy a makrokontextusok megegyeznek, hiszen mind a forrásszövegek, mind pedig a célszövegek nagyjából azonos elsődleges illetve másodlagos kommunikációs helyzetek termékei, talán a legvalószínűbb magyarázat erre a különbségre az, hogy a két fordító eltérő személyes tapasztalatokkal és preferenciákkal rendelkezik, vagyis más szóval: különbözik a kognitív környezetük. Ez részben abból a tényből fakadhat, hogy Heim amerikai, Xxxxxxx pedig magyar szárma- zású, bár angol nyelvű környezetben nevelkedett és tanult. E különbség kettejük háttere között minden bizonnyal kihatott a kulturális különbözőségek megközelítésére vonat- kozó háttérfeltevéseikre is.

A két fordítás közötti különbségeknél is jelentősebbek azonban a hasonlóságok. Ezek alapján úgy tűnik, hogy az egyes műveleteknek a különböző kategóriákban való alkalma- zása nem véletlenszerű, hanem legalábbis bizonyos mértékben szisztematikus. Ezen szabály- szerűségek következhetnek egyrészt abból, hogy bizonyos kultúraspecifikus feltevések erősebben beágyazottak, mint mások, vagyis Xxxxxxx és Xxxxxx terminológiáját használva, e feltevéseknek nagyobb az erőssége (1986: 76). A szituációsémákra és társas viszonyokra vonatkozó feltevések például valószínűleg egy kultúra magjának részét képezik, mivel mélyen benne gyökereznek az egyén kognitív környezetében, miközben más feltevések, mint például az anyagi és szellemi termékekre vonatkozók, feltehetően kevésbé erősen vannak beágyazódva. Nyilvánvaló, hogy az erősebb feltevések esetén egy idegenítő megkö- zelítés a fordításban azt eredményezi, hogy megnövekszik a szándékolt kontextuális hatá- sok kidolgozásához a célnyelvi olvasó részéről szükséges feldolgozási erőfeszítés mértéke, ami veszélyeztetheti a megnyilatkozás optimális relevanciáját, s emiatt a fordító inkább egy kevesebb erőfeszítést igénylő megoldást, például a behelyettesítés alkalmazását választja. Másrészről az is lehetséges, hogy ezek a szabályszerűségek legalább részben a Toury (1978) értelmében vett normák megnyilvánulásai, amelyek viszont a kultúrák közötti dominanciaviszonyokból fakadhatnak. Így például, míg magyar forrásnyelvi szöve- gek angol nyelvű fordításaiban a személyneveket az indo-európai sorrendben használ- ják, ahol előbb jön a keresztnév, azután a családnév (Xxxxxxx Xxxxxx → Xxxxxx Xxxxxxx (HVH)), vagyis a célnyelvi kultúrában szokásos sorrendet helyettesítik be, addig angol forrásnyelvi szövegek magyar nyelvű fordításaiban a sorrendet nem szokás megváltoz- tatni. (Érdekes lehet itt megjegyezni, hogy egy századdal ezelőtt még a sorrend megfordí- tása volt a norma Magyarországon is, ami nyilvánvaló módon utal a makrokontextuális

viszonyok átalakulására.)

Ez a tanulmány nyilván túlságosan kisléptékű ahhoz, hogy statisztikailag rele- váns következtetések alapjául szolgálhasson. Azt gondolom azonban, hogy legalábbis felvet néhány érdekes kérdést, amelyeket további vizsgálatok tárgyává lehetne tenni. Kiterjedtebb párhuzamosabb korpuszok elemzésével, amelyek különböző szerzők, fordí- tók, korszakok, szövegtípusok, műfajok, nyelvpárok és egyéb tényezők hatásának vizsgá- latát lehetővé tennék, empirikus bizonyítékot nyerhetnénk a fordítási normák létezésére és arra is, hogy e normák hogyan változnak műfajról műfajra, korszakról korszakra vagy éppen kultúráról kultúrára.

Források

Xxxxxxxxx Xxxxx 1990. Hrabal könyve. Budapest: Magvető Kiadó.

Xxxxxxxxx Xxxxx 1993. The Book of Hrabal. Fordította Xxxxxx Xxxxxxx. London: Quartet Books.

Xxxxxxxxx Xxxxx 1996. A szív segédigéi. Helping Verbs of the Heart. Bilingual edition.

Fordította Xxxxxxx Xxxxx Xxxx. Budapest: Noran Könyvkiadó.

Irodalom

Xxxxxxx, Xxxx Xxxxxxxx 1965. A Linguistic Theory of Translation. Oxford: Oxford University Press.

Gutt, Etnst-August 1991. Translation and Relevance. Oxford: Xxxxx Xxxxxxxxx. Xxxxxxx, Xxx és Xxxxxx, Deirdre 1986. Relevance. Oxford: Xxxxx Xxxxxxxxx.

Xxxxx, Xxxxxx 1978. The Nature and Role of Norms in Literary Translation. In Xxxxxx, Xxxxx X., Xxxxxxx, Xxxx és xxx xxx Xxxxxx, Xxxxxxx (szerk.): Literature and Translation: New Perspectives in Literary Studies. Leuven: Acco. 83–100.

Xxxxxx, Xxxxxxxx 1998. Strategies of Translation. In Xxxxx, Xxxx (szerk.): Routledge Encyclopedia of Translation Studies. London: Routledge. 240–244.

Xxxxxx Xxxxxx 2003. Proper Names in Translation: An Explanatory Attempt. Across Languages and Cultures 4.1: 89–108.

FEVER PITCH.

MEGJEGYZÉSEK EGY FUTBALLKÖNYV MAGYAR FORDÍTÁSÁRÓL

1. Bevezetés

Jelen tanulmányban Xxxx Xxxxxx Fever Pitch című regényének Fociláz címmel megje- lent magyar fordítását elemzem. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy a forrásnyelvi és célnyelvi olvasók kognitív környezetének szükségszerű különbségeiből fakadó értelmezési nehézségek kezelésére volt-e a fordítónak konzekvens stratégiája, és ha igen, mi volt ez a stratégia. Szemléltetésképpen idézek néhány részt a szövegből. A kérdéses kifejezéseket vastag betűvel jelölöm, zárójelben az idézett rész oldalszámát adom meg a forrásnyelvi illetve a célnyelvi szövegben.

[…] the games master was a Welshman who once memorably tried to ban us from kicking a round ball even when we got home. (22) → […] a tornatanárunk, egy walesi fickó egyszer emlékezetes módon meg akarta tiltani nekünk, hogy akár csak iskola után is gömbölyű labdával játsszunk.*

* A walesiek közismerten rögbipártiak; a gömbölyű futball-labdával szemben a rögbilabda tojásdad alakú. A szerk. megjegyzése. [lábjegyzet] (21)

black-framed Brains-style National Health reading glasses (54) → fekete keretes Brains-féle esztéká olvasószemüveg (62)

Although the temptation to plunge into a warm bath containing dissolved essence of Xxxxxxx Xxxxxxxxxxxx is always with me […] (29) → Bár mindig erős a kísértés, hogy beleüljek egy forró kádba, amely Xxxxxxx Xxxxxxxxxxxx szétolvadt esszenciá- jával van tele […] (29)

From NW3 to N17 (174) → Csak szurkoló (212)

E négy kiragadott példa négy különböző fordítói megoldást tükröz: a lábjegyze- tes magyarázatot, az eredeti kifejezés behelyettesítését egy célnyelvi kultúrához kötött kifejezéssel, az eredeti mindenféle magyarázat nélkül való megtartását, illetve az eredeti teljes átalakítását. Első pillantásra tehát nemigen fedezhető fel itt egy

tudatos stratégia megléte, e benyomást azonban a forrásszöveg és a célszöveg részlete- sebb összevető vizsgálatának kell igazolnia vagy cáfolnia.

2. Módszer

A vizsgálat céljára a regényből és fordításából kigyűjtött kifejezéseket négy csoportba soroltam aszerint, hogy milyen szemantikai viszony áll fenn az eredeti kifejezés és magyar fordítása között. Négy szemantikai relációt (vagy ha úgy tetszik: fordítási műveletet) külön- böztetek meg, amelyeket teljes transzfer (TT), logikai transzfer (LT), enciklopédikus transzfer (ET) és zéró transzfer (ZT) névvel illetek. E relációkat a relevanciaelméletben (Xxxxxxx és Xxxxxx 1986, 1995) az egyes lexikai egységekhez társított logikai (L) illetve enciklopédi- kus (E) bejegyzések négy lehetséges konfigurációja segítségével definiálom aszerint, hogy ezek közül mely releváns tartalmak őrződnek meg a fordításban. A fenti relációkat ezek alapján a következőképpen határozhatjuk meg: TT [+L, +E]: a célnyelvi megfelelő megőrzi az eredeti kifejezés releváns logikai és enciklopédikus tartalomát. LT [+L, −E]: a célnyelvi egység megőrzi az eredeti releváns logikai tartalmát. ET [−L, +E]: a célnyelvi egység megőrzi az eredeti releváns enciklopédikus tartalmát. Végül ZT [−L, −E]: a forrásnyelvi egységnek mind a logikai, mind az enciklopédikus tartalma módosul a fordításban.

E relációkat a következő, a szövegből vett példákkal szemléltethetjük. TT: the Heysel tragedy (55) → a Heysel stadionbeli tragédia (63). Itt a Heysel névnek nincs logikai tartalma sem az eredetiben, sem a fordításban, tehát a logikai tartalma nem módosul, az enciklopédikus tartalmát pedig a stadion szóval explicitálja a fordító, nyil- ván abból a feltevésből kiindulva, hogy feltételezett célnyelvi olvasója nem rendelkezik ezzel az információval. LT: Rumbelows Cup (39) → Rumbelows kupa (43). Ami logi- kai tartalma van az eredetinek, az megőrződik a fordításban, a kifejezés enciklopédikus tartalmát viszont nem bontja ki a fordító. ET: on the 5.35 from Paddington (60) → az 5.35-ös vonaton (70). Itt az eredeti kifejezés logikai tartalma megváltozik, enciklopé- dikus tartalmát explicitálja a fordító. ZT: [...] squirm through a packed Dell (42) → […] elvergődöm (47). Itt a vastagbetűs kifejezés minden jelentéstartalma elvész a fordításban.

Arra vagyunk tehát kíváncsiak, hogy amikor egy kifejezés értelmezéséhez olyan enciklopédikus háttérfeltevésekre van szükség, amelyek hiányoznak a célnyelvi olvasó kognitív környezetéből, milyen megoldással hidalja át a fordító a forrásnyelvi és célnyelvi olvasó kognitív környezete közötti különbséget. Könnyen belátható, hogy a hiányzó háttérfeltevések a TT és ET alkalmazásával tehetők hozzáférhetővé a célnyelvi olvasó számára, míg az LT és ZT alkalmazása nem segíti a célnyelvi olvasót az eredeti kifeje- zés releváns enciklopédikus tartalmának rekonstruálásában. Alapvető különbség a TT

és ET, illetve az LT és ZT között, hogy előbbi kettő esetében a célnyelvi olvasó kisebb feldolgozási erőfeszítéssel lehet képes reprodukálni a szerző információs szándékát, vagyis üzenetét, míg az utóbbi kettő esetében a releváns enciklopédikus tartalom aktiválásához nem kap segítséget a célnyelvi olvasó, így vagy nagyobb feldolgozási erőfeszítésre lesz szüksége az eredeti üzenet reprodukálásához, vagy pedig – ami még valószínűbb – egyál- talán nem is lesz képes reprodukálni azt.

3. Eredmények

A vizsgálat számszerű eredményeit az 1. táblázat tartalmazza. A táblázatból látható, hogy a legritkábban a teljes transzfert alkalmazta a fordító, leggyakrabban pedig az egyszerű logikai transzfert. Összességében a TT és ET 27, az LT és ZT pedig 69 alkalommal került alkalmazásra. Eszerint a fordító (és a fordítást ellenőrző és javító szerkesztő) csak alkalomszerűen élt azzal a lehetőséggel, hogy segítséget nyújtson az olvasónak a releváns háttérfeltevések aktiválásához.

	TT	ET	LT	ZT	ÖSSZES
	8	19	57	12	96
ÖSSZES	27		69

1. táblázat. Számszerű eredmények

4. Az adatok tárgyalása

4.1. Teljes transzfer

A bevezető részben bemutatott első, a (fordítás szerkesztője által) lábjegyzetelt példához hasonlóan lábjegyzetelt kifejezés nincs több a fordításban, annak ellenére, hogy számos szövegrész van a regényben, ahol egy lábjegyzet hasznos lehetett volna.

A fordító az alábbi három esetben zárójelek között ad magyarázó megjegyzést: Gazza

(33) → „Gazza” [Gascoigne – a ford.] (35), Saint Trevor of England (126) → Angliai Xxxxx Xxxxxx (Xxxxxx Xxxxxxxx – a ford.) (152), Goals have a rarity value that points and runs and sets do not (199) → A gólok a ritkaságuk folytán rendkívüli értékkel bírnak, amivel nem vetekedhetnek semmiféle pontok vagy szetek vagy „futások” (a krikett pontokat érő

akciója – a ford.) (243). E pédákban megfigyelhetjük az idézőjelek és a különböző típusú zárójelek következetlen használatát is.

További három esetben a fordító explicitálja az enciklopédikus tartalmat a szöveg- ben: Flanders and Xxxxx and the Goons, Xxxxxx Xxxx and Merchant-Ivory, Xxxxxxx Xxxxxxxxx Presents […] (49) → Flanders és Xxxxx, a Goons Show komédiásai, Xxxxxx Xxxx és a Merchant-Ivory stúdió, Xxxxxxx Xxxxxxxxx bemutatja… (56), … and can tell their Xxxxx Xxxxxxx from their Shirley Browns (103) → […] nem keverik össze a Mavis Staple-lemezeiket a Xxxxxxx Xxxxxxxxxx (122). Az is látható e példákban azonban, hogy az explicitálást nem minden esetben végzi el, hiszen például a Flanders and Xxxxx kifeje- zés esetében ezt nem tette meg.

Végül pedig egy kifejezést, egy futballista becenevét behelyettesíti az illető vezeték- nevével: Merse (215) → Merson (264). Itt az enciklopédikus tartalom behelyettesítése a referens azonosíthatóságának érdekében történt, és nem járt a logikai tartalom veszte- ségével sem, hiszen az eredeti becenévnek sincs logikai tartalma.

4.2. Enciklopédikus transzfer

A szövegben tizenkilenc olyan kifejezés van, ahol a logikai tartalom elvész a fordítás- ban, viszont a célnyelvi olvasó segítséget kap a releváns enciklopédikus tartalom illetve az enciklopédikus tartalom által implikált feltevések aktiválásához. Ezek között találunk az angol földrajzra, az angol nyelvre, az angol intézményrendszerre, az angol futballra, angol tévéműsorokra vonatkozó kifejezéseket, idiomatikus kifejezéseket, illetve tárgyakra vonatkozó kifejezéseket. Néhány példa:

Sherbet Fountains (40) → pezsgőpor (44)

Ebben az esetben a fordító egész egyszerűen az eredeti kifejezés enciklopédikus tartalmát helyettesítette be. A következő példa kicsit bonyolultabb.

[…] the vast majority of whom are Scousers (31) → […] amelynek a nagy része

semleges szurkolókból állt (32)

Ennek a kifejezésnek a fordítása a következőképpen vezethető le az enciklopédikus tarta- lomból, Wilson és Carston (2006) konvencióját használva, az enciklopédikus feltevése- ket (EF) (és a más jellegű feltevéseket is) kiskapitális betűkkel jelölve: EF1 A SCOUSER kifejezés a liverpoolban illetve a város környékén lakókat jelöli. (A defi- níciók forrása a Wikipedia.) A mondat explicit tartalmából következik EF1 kontextu- sában az alábbi kontextuális implikáció (KI): KI1 A mérkőzés nézőinek nagyrésze

liverpooli illetve környékbeli szurkoló volt. Továbbá a megelőző szövegrészek feldolgozása révén az olvasó már rendelkezik a következő kontextuális feltevésekkel (KF): KF1 Két külföldi csapat által játszott világbajnoki mérkőzés nézőiről van szó. KF2 Két külföldi csapat meccsének angol nézői semleges szurkolók. KI1-ből pedig következik KF1 és KF2 kontextusában KI2 A nézők nagy része semle- ges szurkoló volt.

Itt tehát a fordítás nem egyszerűen az eredeti kifejezés enciklopédikus tartalmát adja vissza, hanem az ezen enciklopédikus tartalom aktiválása segítségével elvégzett deduk- ciós folyamat eredményét. Vagyis a fordító itt megspórolt bizonyos mértékű feldolgozási erőfeszítést a célnyelvi olvasónak. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a dedukciós folya- mat esetleges más irányú elágazásait nem teszi hozzáférhetővé az olvasó számára, vagyis leszűkíti a lehetséges értelmezések (kontextuális hatások) körét a feldolgozási erőfeszítés nagyságának csökkentése érdekében. Hasonló a következő példa is:

[…] I lived with my mother and my sister in a small detached house in the Home Counties. (15) → […] én az anyámmal és a húgommal éltem egy kis házban egy London közeli városkában. (12)

EF1 A Home Counties kifejezés a Londont határoló, illetve körülvevő megyéket jelöli. A mondat explicit tartalmából és EF1-ből következik KI1 A narrá- tor egy Londonhoz közeli megyében él. Ebből következik az alábbi analitikus implikáció (AI): AI1 A narrátor Londonhoz közel él. A korábbi szövegrészekből rendelkezésre áll KF1 A narrátor egy kisvárosban él. A fordítás tehát AI1 tartal- mának implikációjat adja KF1 kontextusában: KI2 A narrátor egy Londonhoz közeli kisvárosban él.

black-framed Brains-style National Health reading glasses (54) → fekete keretes Brains-féle esztéká olvasószemüveg (62)

Ebben a megoldásban az az érdekes, hogy itt a dedukciós folyamat vége egy jellegzetesen a magyar kultúrához kötődő intézmény, az SZTK (Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ) kollokviális megnevezését tartalmazó feltevés, amelyből az esztéká szóhoz kötődő enciklopédikus tartalmak aktiválása révén vezethető le a feltehetőleg az eredeti által is implikált feltevés: A szóban forgó olvasószemüveg egy olcsó és nem kifeje- zetten esztétikus példány volt.

További érdekesség, hogy ugyanebben a mondatban viszont a Brains-style kifejezés értelmezéséhez nem ad segítséget a fordító a célnyelvi olvasónak, holott a célnyelvi olvasó

valószínűleg nem rendelkezik azzal a háttérfeltevéssel, hogy a kérdéses Brains az 1960-as években a brit televízióban vetített Thunderbirds című bábfilm egyik szereplője volt, aki jellegzetes vastagkeretes szemüveget viselt.

Az enciklopédikus transzfer alkalmazására láthatunk néhány további érdekes példát az alábbiakban. Ezeket magyarázat nélkül közlöm, mert értelmezésük a fentebb tárgyalt példákéhoz hasonló módon történhet.

I have already dropped as many aitches as I can – the only ones left in my diction have dug themselves too far into definite articles to be winkled out […] (48) → Mindig buzgón gyilkoltam a magánhangzókat a beszédemben, bár némelyik annyira belém ivódott, hogy így is megmenekült a haláltól […] (55)

Cockney (50) → kristálytiszta londoni akcentus (57)

[…] was as happy as Xxxxx inventing his gruesome and improbable lies (61) → boldo- gan találta ki vérfagylaló és valószerűtlen hazugságait (71)

[…] unless one stands on the North Bank, or the Kop, or the Stretford End (77)

→ […] hacsak nem az Északi Sáncon vagy bármely másik nagycsapat „táborában”

szurkol (91)

Proper writers go on author tours, and appear as guests on Xxxxx […] (216) → Xxxxx meg minden valamirevaló író felolvasó turnékra jár, xxx meghívják a tévébe beszélgetni […] (265)

4.3. Logikai transzfer

A legnépesebb kategória, ahol a célnyelvi olvasó egyáltalán nem kap segítséget a fordí- tótól az értelmezéshez. E csoportban is találunk helyneveket, futballal kapcsolatos kifejezéseket, személyneveket, az angol kultúrához kötődő tárgyak, intézmények, szoci- ális csoportok megnevezéseit, tévéműsorokra, magazinokra utaló kifejezéseket. Ezekre példák az alábbi részek:

[…] the stadium itself, with its beautiful art deco stands and its Xxxxx Xxxxxxx busts […] (21) → […] s mintha maga a stadion is – a maga gyönyörű szecessziós lelátóival és Xxxxx Xxxxxxx mellszobraival […] (18)

A hiányzó EF: Xxxxx Xxxxxxx egy amerikai születésű modern szobrász volt, aki főként Nagy-Britanniában alkotott.

Although the temptation to plunge into a warm bath containing dissolved essence of Xxxxxxx Xxxxxxxxxxxx is always with me […] (29) → Bár mindig erős a kísértés, hogy beleüljek egy forró kádba, amely Xxxxxxx Xxxxxxxxxxxx szétolvadt esszenciá- jával van tele […] (29)

EF: Xxxxxxx Xxxxxxxxxxxx a BBC televízió első futballkommentátora volt az 1950-es és 1960-as években, a televíziós sportközvetítések hőskorában.

[…] and made everything else look like so many Vauxhall Vivas. (37) → […] mellet- tük minden más unalmas Vauxhall Vivának tűnt. (40)

EF: A VAUxHALL VIVA egy 1963 és 1979 között gyártott autótípus neve (mely meglehetősen hasonlít a hajdani Moszkvicsra).

Rumbelows Cup (39) → Rumbelows kupa (43)

EF: A Rumbelows Cup az angol futball liga kupájának neve volt 1990 és 1992 között.

In a way nobady can blame any of us, the Mockneys or the cod Irish, the black wannabees or the pseudo Xxxxxxx. (49) → Igazából senki sem vádolhat bennünket – feketemajmolókat és ál-Sloane-okat (55)

EF: A SLOANES kifejezés az eredetileg Nyugat-London Sloane Square nevű diva- tos és tehetős részén élő fiatal felső- és felső középosztálybeli embereket jelöli.

[…] it was as if Xxxxx Xxxxxx had walked into the Crossroads Motel (69) → […] mintha Xxxxx Xxxxxx besétált volna a Crossroads Motelbe (82)

EF: Xxxxx Xxxxxx az 1960-tól 1984-ig az angol televízióban Coronation Street címmel vetített szappanopera főszereplője volt. a Crossroads Motel kifejezés az eredetileg 1964 és 1988 között az angol televízióban vetített Crossroads című szappanopera fő színhelyét jelöli.

And I’m not talking about the deaths of Heysel or Hillsborough or Ibrox or Bradford […] (72) → És most természetesen nem a Heysel stadionban vagy Hillsboroughban vagy Ibroxban vagy Bradfordban bekövetkezett halálokról beszélek […] (85)

EF: Hillsborough, Ibrox és Bradford a Heysel-stadionbelihez hasonló

léptékű futballkatasztrófák angliai színhelyei voltak.

the Cannonball Kid of television drama (147) → a televíziós dráma Puskagolyó Kölyke (178)

EF: Cannonball Kid egy népszerű 80-as évekbeli futballképregény szereplője.

[…] return to the Amstrad refreshed (210) → […] felfrissülve térhetnék vissza az Amstradomhoz (258)

EF: Az Armstrad kifejezés egy írógép típust jelöl.

[…] queueing for a ticket on Xxxxxxx Xxxxx’x Skytrain […] (215) → […] álltam sorba jegyért Xxxxxxx Xxxxx Skytrain-jére […] (264)

EF: A Xxxxxxx Xxxxx’x Skytrain kifejezés a Xxxxxxx Xxxxx vállalkozó által 1977-ben indított Brit magán-légitársaságot jelöli.

4.4. Zéró transzfer

Ebbe a csoportba azok a kifejezések tartoznak, amelyeknek a fordításban sem a releváns logikai, sem az enciklopédikus tartalma nem őrződik meg. Itt is találunk angliai helyek- kel, futballal, tévéműsorokkal, filmekkel és tárgyakkal kapcsolatos kifejezéseket. Ezekre példák:

Esso World Cup coin collections (38) → „Esso” vb-gombfocikészletek (40)

EF: Az Esso World Cup coin collection kifejezés az Esso olajtársaság által az 1970-es futball-világbajnokság alkalmából kibocsájtott 30 darabos érmegyűjteményt jelöli, amelyen az angol válogatott tagjainak arcképei láthatók.

[…] squirm through a packed Dell […] (42) → […] elvergődöm […] (47)

EF: A Dell a Southampton FC stadionja volt 1898 és 1991 között. an Old Firm game (129) → egy Old Firm-meccsen (155)

EF: Az Old Firm kifejezés a két glasgow-i futballcsapat, a Celtic és a Rangers összecsapásainak állandó jelzője.

[…] an entire family, known to everyone as the Munsters due to a somewhat outlandish and unfortunate physical appearance […] (144) → […] egy teljes család, amelyet mindenki csak „munsterieknek” nevezett a némiképp külföldies és szerencsétlen külsejük miatt […] (175)

EF: A The Munsters az 1960-as években Amerikában vetített horror-komédia tévésoro- zat címe volt, amely egy szörnyekből álló család mindennapjait mutatta be.

[…] a twelve-hour day, like Xxxxxx Xxxxx’x lunch, was for wimps […] (201) → […] a tizenkét órás munkanap a nyápicoknak szólt […] (246)

EF: Xxxxxx Xxxxx a Wall Street (Tőzsdecápák) című amerikai mozifilm fősze- replője volt. Híressé vált mondása így hangzott: „Lunch is for wimps.”

5. Konklúzió

Az adatok elemzése alapján megállapítható, hogy a fordítónak nem volt tudatos straté- giája a célnyelvi olvasó hiányzó enciklopédikus háttérfeltevéseinek pótlására. Látható, hogy még az azonos típusú kifejezések, például a tévéműsorok címeinek esetében is többféle megoldást alkalmazott, nem egyszer még ugyanazon a mondaton belül is. Úgy tűnik, hogy azon kifejezések esetében, amelyeknek értelmezéséhez ő maga rendel- kezett a megfelelő enciklopédikus háttérfeltevésekkel, a célnyelvi olvasónak is megadta a kellő segítséget, azokban az esetekben viszont, amikor ő maga sem volt birtokában a kérdéses háttérfeltevéseknek, nem is próbálta rekonstruálni azokat. Más szóval az a benyomás alakulhatott ki bennünk a fordításról, hogy a fordító megoldásait nem elsősorban a forrásszöveg kontextuális hatásainak, vagyis üzenetének teljes mértékű rekonstruálása, illetve a célnyelvi olvasó részéről ehhez szükséges feldolgozási erőfeszí- tés mértékének optimalizálása motiválta, hanem a saját fordítási erőfeszítése mértékének

minimalizálására vonatkozó igénye. Ez alapján azt lehet mondani, hogy ez a fordítás nem felel meg a Xxxx (1991) által megfogalmazott optimális hasonlóság követelményének. Heltai (1999) terminusával élve talán azt mondhatnánk, hogy ez a szöveg egyfajta mini- mális fordítás – bár az kérdéses persze, hogy egy regény esetében mennyire elfogadható az interpretációs hasonlóságnak ez a viszonylag alacsony szintje.

Források

Xxxxxx, Xxxx 1996. Fever Pitch. London: Indigo.

Xxxxxx, Xxxx 2002. Fociláz. Fordította M. Xxxx Xxxxxx. Budapest: Európa Kiadó.

Wikipedia. xxxxx://xx.xxxxxxxxx.xxx.

Irodalom

Xxxx, Xxxxx-August 1991. Translation and Relevance. Oxford: Xxxxx Xxxxxxxxx. Xxxxxx Xxx 1999. Minimális fordítás. Fordítástudomány I.2: 22–32.

Xxxxxxx, Xxx és Xxxxxx, Deirdre 1986. Relevance. Oxford: Xxxxx Xxxxxxxxx.

Xxxxxx, Deirdre és Xxxxxxx, Xxxxx 2006. Metaphor, Relevance and the ‘Emergent Property’ Issue. Mind and Language Vol. 21 No. 3: 404–433.

DEDUKTÍV ÉS INDUKTÍV MEGOLDÁSOK A KULTURÁLISAN KÖTÖTT KIFEJEZÉSEK FORDÍTÁSÁBAN

1. Bevezetés

Egy korábbi tanulmányomban (Vermes 2008) azt vizsgáltam, hogy a forrásnyelvi és a célnyelvi olvasó kulturális háttérismeretei közötti különbségek hogyan befolyásolják egy szöveg értelmezhetőségét, és hogy milyen megoldásokat alkalmaz Xxxx Xxxxxx Fever Pitch című regényének magyar fordítója a forrásnyelvi és célnyelvi olvasók kogni- tív környezetének különbségeiből fakadó értelmezési nehézségek kezelésére. E fordítói megoldásokat négy csoportba soroltam, attól függően, hogy az adott kifejezés logikai illetve enciklopédikus tartalmából melyek őrződnek meg a fordításban. Jelen vizsgálat- ban csak azon esetekre koncentrálok, amikor a fordításban az eredeti kifejezésnek csak a releváns enciklopédikus tartalma, illetve valamely abból levezethető tartalom marad hozzáférhető a célnyelvi olvasó számára. E kifejezéseknek tehát a fordításban nem ugyanaz a jelentéstartalmuk, mint az eredeti angol kifejezéseknek, viszont segítséget nyújtanak a célnyelvi olvasó számára a szöveg értelmezésében. E tanulmányban azt is megpróbálom bemutatni, hogy az egyes fordítói megoldások mögött milyen deduktív illetve induktív következtetési folyamatok feltételezhetők.

2. A vizsgálat módszere

A vizsgálatba a forrásnyelvi és célnyelvi szöveg azon vonatkozó részeit vontam be, ahol a kérdéses forrásnyelvi kifejezés fordítását az nehezíti meg, hogy a célnyelvi olvasó kogni- tív környezetében nem hozzáférhető valamely, az adott szövegrész értelmezéséhez szük- séges kontextuális feltevés. A vizsgálat elméleti és fogalmi hátterét a Xxxxxxx és Xxxxxx (1986) által kidolgozott és Xxxx (1991) által a fordítás leírására adaptált relevanciaelmélet biztosítja. Az elemzésben az alábbi rövidítéseket fogom alkalmazni. EF: enciklopédikus feltevés, KF: kontextuális feltevés, KI: kontextuális implikáció, illetve AI: analitikus (kontextustól független) implikáció. Az enciklopédikus és egyéb feltevéseket Xxxxxx és Xxxxxxx (2006) konvencióját követve kiskapitális betűkkel jelölöm. Az elemzés során azonosított, a kérdéses szövegrészek értelmezéséhez szükséges enciklopédikus feltevések java részének forrása a Wikipedia volt.

3. Az adatok elemzése

Négyféle megoldásra találunk példákat a szövegben. Bizonyos esetekben honosító jellegű megoldást választ a fordító: a célnyelvi olvasó számára saját kultúrájából ismerős tartalmat hordozó kifejezéssel helyettesíti be az eredetit. Más esetekben a forrásnyelvi kifejezés által hordozott enciklopédikus tartalmat nyelvileg kifejtetté teszi, vagyis expli- citálja. Harmadszor, számos kifejezés enciklopédikus tartalma helyett egy abból deduk- cióval levezethető, kontextuálisan implikált tartalmat illeszt a szövegbe. Végül arra is van példa a szövegben, amikor egy dedukciót követő indukció eredményezi a célnyelvi kifejezést.

3.1. Behelyettesítés

A forrásnyelvi kifejezést a fordító behelyettesíti egy olyan magyar kifejezéssel, amely – miközben a logikai tartalma más, mint az eredetinek – ugyanazt az enciklopédikus felte- vést aktiválja a célnyelvi olvasó elméjében, mint az eredeti a forrásnyelvi olvasó elméjében.

I have already dropped as many aitches as I can […] (48) → Mindig buzgón gyilkol- tam a magánhangzókat a beszédemben […] (55)

EF: [Az angolban (különösen a Cockney változatban) gyakran nem ejtik ki a szókezdő h-kat, ami] az alsó társadalmi osztálybeli, műveletlen beszélőkre jellemző. A célnyelvi kifejezés hasonlóképpen aktiválja a következő enciklopédikus feltevést: EF: [A magyarban a magánhangzók gyilkolása] az alsó társadalmi osztálybeli, műveletlen beszélőkre jellemző.

A következő példa esetében nem egyetlen, hanem két enciklopédikus feltevés aktiválódik.

National Health reading glasses (54) → esztéká olvasószemüveg (62)

EF1: A National Health az angol társadalombiztosítási központ neve. A társadalombiztosítás kifejezés pedig a következő EF-t aktiválja a mondat kontextu- sában: EF2: A társadalombiztosítás által támogatott szemüvegek olcsók és nem esztétikusak. A fordításban ugyanez történik. EF1: Az esztéká a magyar Társadalombiztosítási Központ kollokviális megnevezése. EF2: Az társada- lombiztosítás által támogatott szemüvegek olcsók és nem esztétikusak.

Az esztéká olvasószemüveg kifejezés tehát ugyanazt az EF2 enciklopédikus felte- vést aktiválja, mint az eredeti angol National Health reading glasses kifejezés. Ezen túl

azonban az esztéká kifejezés, éppen a magyar kultúrához való kötöttsége révén, olyan további asszociációkat indíthat el, amelyeket az eredeti angol kifejezés bizonyosan nem eredményezhetett. Ezzel a megoldással így a fordító némileg túllőtt a célon, mivel kultu- rálisan heterogénné tette a szövegrészt.

blutack (110) → gyurma (131)

Forrásnyelvi EF: [A blutack] ragadós anyag. Célynelvi EF: [A gyurma] raga- dós anyag. A magyar gyurma szó ugyanazt az enciklopédikus feltevést aktiválja, mint az angol blutack.

[…] there is a higher proportion of nutters among the never-say-die, we’ll-support- you-evermore hardcore than among the sod-that-for-a-lark floating punter. (203)

→ […] mindenütt nagyobb arányban vannak dilisek a tűzön-vizen-át egy-éle- tem-egy-halálom típusú kemény magban, mint az ezt-a-játékot-a-nénikédnek-pró- báld-eladni fajtájú állhatatlan kocadrukkerek között. (249)

Forrásnyelvi EF: [A Sod this (that) for a lark! kifejezés azt fejezi ki, hogy] a beszélőnek nem tetszik valami, türelmetlen, vagy elege van valamiből. Célnyelvi EF: [Az ezt-a-játékot-a-nénikédnek-próbáld-eladni kifejezés azt fejezi ki, hogy] a beszélőnek nem tetszik valami, türelmetlen, vagy elege van valamiből.

3.2. Enciklopédikus feltevés explicitációja

A fordító az eredeti kifejezés által aktivált enciklopédikus feltevést (vagy annak részét) nyelvileg kifejtett formában alkalmazza a fordításban az eredeti kifejezés (vagy annak célnyelvi megfelelője) helyett.

Sherbet Fountain (40) → pezsgőpor (44)

Forrásnyelvi EF: A Sherbet Fountain egy pezsgőpor (amelyet édességként fogyasztanak).

How we all wished we came from the Chicago Projects […] (48) → Mennyire szeret- tük volna mindannyian, hogy Chicago nyomortelepéről […] (54)

Forrásnyelvi EF: Chicago (USA) szegénység által sújtott lakótelepeiről van szó.

In a way nobody can blame any of us, the Mockneys […] (49) → Igazából senki sem vádolhat bennünket […] az affektáltan külvárosias kiejtésünkért […] (55)

Forrásnyelvi EF: [A Mockney szó a mock (‘hamis’) és Xxxxxxx (‘kelet-londoni munkásosztálybeli személy illetve az általuk használt akcentus’) szavak összevonásával keletkezett, és azt sugallja, hogy] a beszélő imitálja a munkás- osztálybeli kiejtést.

Cockney (50) → londoni akcentus (57) Forrásnyelvi EF: A Cockney egy londoni akcentus.

[…] was as happy as Xxxxx inventing his gruesome and improbable lies […] (61) →

[…] boldogan találta ki vérfagylaló és valószerűtlen hazugságait […] (71)

Forrásnyelvi EF: A happy as Larry kifejezés azt jelenti, hogy a kifejezés alanya (nagyon) boldog.

3.3. Dedukció

A fordító az eredeti kifejezés által aktivált enciklopédikus tartalom segítségével dedukció révén levezethető, kontextuálisan implikált feltevést használja a fordításban.

[…] I lived with my mother and my sister in a small detached house in the Home Counties. (15) → […] én az anyámmal és a húgommal éltem egy kis házban egy London közeli városkában. (12)

Az első példa a következő módon magyarázható deduktív következtetések sorozataként. A forrásnyelvi olvasó rendelkezik az alábbi enciklopédikus feltevéssel: EF A Home Counties kifejezés a Londont határoló illetve körülvevő megyéket jelöli. A mondat explicit tartalmából EF kontextusában következik az alábbi kontextuális implikáció: KI1 A narrátor egy Londonhoz közeli megyében él. Ebből következik az alábbi anali- tikus (vagyis kontextustól független) implikáció: AI: A narrátor Londonhoz közel él. A korábbi szövegrészekből rendelkezésre áll a következő kontextuális feltevés: KF: A narrátor egy kisvárosban él. A fordítás tehát AI tartalmának kontextuális implikáci- ójat adja KF kontextusában: KI2: A narrátor egy Londonhoz közeli kisvárosban él. Itt tehát a fordítás nem egyszerűen az eredeti kifejezés enciklopédikus tartalmát adja vissza, hanem az ezen enciklopédikus tartalom aktiválása segítségével elvégzett

dedukciós folyamat eredményét. Vagyis a fordító itt megspórolt bizonyos mértékű feldol- gozási erőfeszítést a célnyelvi olvasónak. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a dedukciós folyamat esetleges más irányú elágazásait nem teszi hozzáférhetővé az olvasó számára, vagyis leszűkíti a lehetséges értelmezések (kontextuális hatások) körét a feldolgozási erőfeszítés nagyságának csökkentése érdekében. Hasonló a következő példa is:

[…] the vast majority of whom are Scousers […] (31) → […] amelynek a nagy része

semleges szurkolókból állt […] (32)

Ennek a kifejezésnek a fordítása a következőképpen vezethető le az enciklopédikus tarta- lomból: EF A Scouser kifejezés a liverpoolban illetve a város környékén lakókat jelöli. A mondat explicit tartalmából következik EF kontextusában az alábbi kontextuális implikáció: KI1 A mérkőzés nézőinek nagyrésze liverpooli illetve környékbeli szurkoló volt. Továbbá a megelőző szövegrészek feldolgozása révén az olvasó már rendel- kezik a következő kontextuális feltevésekkel: KF1 Két külföldi csapat által játszott világbajnoki mérkőzés nézőiről van szó. KF2 Két külföldi csapat meccsének angol nézői semleges szurkolók. KI1-ből pedig következik KF1 és KF2 kontextusá- ban: KI2 A nézők nagy része semleges szurkoló volt.

[…] suggesting as it did a safe haven for Xxxxxxxx and Darbishire, or Xxxxxxx Xxxxx […] (39) → […] azt sugallta, hogy az arsenalos kölykök mennyei biztonságban érez- hetik magukat […] (43)

Forrásnyelvi EF Jennings, Darbishire és Xxxxxxx Xxxxx gyakori angol személyne- vek. A megelőző szövegrészek feldolgozása révén az olvasó már rendelkezik a következő kontextuális feltevéssel: KF Ebben a részben az Arsenalnak szurkoló gyerekekről van szó. EF az alábbi implikációt adja KF kontextusában: KI Jennings, Darbishire és Xxxxxxx Xxxxx az arsenalnak szurkoló gyerekek.

[…] and the next day, when Southern show the highlights of the game on TV […]

(42) → Másnap pedig, amikor a tévében mutatják a meccs összefoglalóját […] (47)

Forrásnyelvi EF: A Southern egy tévécsatorna neve. A mondat explicit tartalmából következik EF kontextusában: KI Egy tévécsatorna mutatja a meccs összefoglaló- ját. Ebből analitikusan következik: AI A tévében mutatják a meccs összefoglalóját.

on the 5.35 from Paddington (60) → az 5.35-ös vonaton (70)

Forrásnyelvi EF: A Paddington egy londoni vasútállomás. A mondat explicit tartal- mából következik EF kontextusában az alábbi kontextuális implikáció: KI Az 5.35-ös Paddingtonból induló vonatról van szó. Ebből analitikusan következik: AI Az 5.35-ös vonatról van szó.

Footlights (100) → Egyetemi Színpad (119)

Forrásnyelvi EF: A Footlights a Cambridge-i Egyetem színjátszókörének a neve. Ebből analitikusan következik: AI A Footlights egy egyetemi színpad.

From NW3 to N17 (174) → Csak szurkoló (212)

Ez a kifejezés a regény egyik kulcsfejezetének a címe. Ebben a fejezetben a narrátor azt meséli el, hogyan segítette hozzá az Arsenalnak a Tottenham felett aratott nehéz győzelme egy fordulatos kupaelődöntőben ahhoz, hogy megszabaduljon depressziójától. A fejezet így kezdődik:

Ha van ennek a könyvnek középpontja, akkor az itt van, egy szerda estén 1987 márci- usában, amikor egy pszichiáter hampsteadi rendelőjéből utaztam a tottenhami White Xxxx Xxxx-re, hogy megnézzem a Littlewoods Kupa elődöntőjének újrajátszását.

A meccset óriási izgalmak közepette megnyerte az Arsenal, a narrátor csapata, s az ennek következtében tapasztalt örömmámor valamilyen módon túlsegítette őt hosszú ideje tartó depresszióján, és egyúttal képessé tette őt arra is, hogy személyes sorsát elválassza az Arsenalétól. A fejezet a következő mondatokkal végződik:

Attól az estétől kezdve nem voltam többé Arsenal-őrült, hanem újból megtanultam egyszerűen csak szurkolónak lenni, aki persze dilis és életveszélyesen megszállott, de azért egyszerűen csak szurkoló.

A fejezet címe az angol eredetiben metaforikus: a két londoni kerület postai kódja jelzi a pszichiáter rendelőjétől, vagyis a depressziótól a Tottenham stadionjáig, vagyis a depressziótól való szabadulásig vezető utat. A magyar fordításból a metafora alapjául szolgáló háttérfeltevések, és így maga a metafora sem rekonstruálhatók. Ami megma- rad a fordításban: az a metaforikus utazás végpontja – és annak is csak egy leszűkített,

elszegényített értelmezése. Itt tehát a következőképpen rekonstruálhatjuk a fordítói megoldást. XX0 XX0 Xxxxxxxxx xxxxx Xxxxxxxxx. EF2 N17 Tottenham kódja Londonban. A szöveg olvasása nyomán rendelkezésre állnak az alábbi kontextuális felte- vések: KF1 A narrátor Hampsteadben járt pszichológushoz. KF2 A narrátor tottenham kerületben megnézett egy meccset, ahol a csapatának győzelme felett érzett öröme megszabadította a depressziótól és mániákus futballő- rületétől. A kifejezés explicit tartalmából következik EF1, EF2, KF1 és KF2 kont- extusában KI A kifejezés a narrátor metaforikus útját jelzi a depressziótól a depressziótól való szabadulásig, a mániákus futballőrülettől a normális futballszurkoló-létig.

Proper writers go on author tours, and appear as guests on Xxxxx […] (216) → Xxxxx meg minden valamirevaló író felolvasó turnékra jár, vagy meghívják a tévébe beszélgetni […] (265)

Forrásnyelvi EF: A Wogan egy beszélgetős műsor volt a brit tévében. A mondat explicit tartalmából következik EF kontextusában: KI Egy valamirevaló írót meghívnak a tévébe beszélgetni.

3.4. Indukció

A fordító az eredeti kifejezés enciklopédikus tartalma segítségével dedukció és indukció révén levezethető, implikált feltevést alkalmaz a fordításban.

[…] unless one stands on the North Bank, or the Kop, or the Stretford End […] (77)

→ […] hacsak nem az Északi Sáncon vagy bármely másik nagycsapat „táborában”

szurkol […] (91)

Itt a következő háttérfeltevésekkel nem rendelkezik a feltételezett célnyelvi olvasó. EF1 A Kop a Liverpool FC legelkötelezettebb szurkolói csoportjának a tradicio- nális helye a csapat stadionjában. EF2 a Stretford End a Manchester United legelkötelezettebb szurkolói csoportjának a tradicionális helye a csapat stadionjában. (A North Bank pedig az Arsenal szurkolóié, de ez a kifejezés már egy korábbi ponton szerepelt a könyvben.) A mondat explicit tartalmából következik EF1 és EF2 kontextusában KI1 A Liverpool FC és a Manchester United szurkoló- iról van szó. A fordítás egyrészt explicitálja ezt az implikációt, másrészt azonban induktív módon általánosítja is a következő enciklopédikus feltevésből kiindulva: EF3 A Liverpool és a Manchester United az Arsenal mellett az angol futball

nagycsapatai közé tartozik. KI1 az alábbi kontextuális implikációt adja EF3 kontex- tusában: KI2 Két nagycsapat szurkolóiról van szó. Ebből indukcióval következik: Bármely nagycsapat szurkolóiról van szó.

4. Tanulságok

Ahogyan a fenti példák elemzése révén láthattuk, egy-egy releváns enciklopédikus felte- vés hiánya a célnyelvi olvasó kognitív környezetében változatos problémákat okozhat a fordítás folyamatában, amelyeknek a megoldása hol könnyebben, hol nehezebben elér- hető. (Nyilván olyan kommunikációs helyzetek is léteznek, amelyekben nincs megfelelő megoldás egy ilyen problémára.) A lényeg azonban az, hogy az ilyen fordítási kihívá- sok esetében megfelelő megoldások csak akkor születhetnek, ha a fordító tudatában van a fordítási helyzetet alakító tényezőknek. Talán a legfontosabb dolog, amit egy fordító- nak meg kell tanulnia, nem más, mint hogy a fordítás értelmező munka, méghozzá lega- lább két értelemben. Egyrészt a fordító a maga számára értelmezi a forrásnyelvi szöveget. Ez elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy a célnyelvi olvasó számára értelmezhető fordítást hozzon létre, vagyis hogy értelmezze a szöveget a fordítás olvasója számára. Azért fontos megkülönböztetni ezt a kétfajta értelmezést, mert a fordító és a célnyelvi olvasó különböző helyzetben van a forrásnyelvi szöveghez képest: a fordító közvetlen értelmező, a célnyelvi olvasó pedig alárendelt értelmező, aki a fordító segítségére szorul. A fordító ezért nem elégedhet meg a forrásnyelvi szöveg felületes értelmezésével. Ha önmaga számára nem képes értelmezni egy szövegrészt, akkor nagy a valószínűsége, hogy ezzel a fordítást is értelmezhetetlenné teszi a célnyelvi olvasó számára. A fordítónak meg kell tanulnia, hogy a forrásnyelvi szöveg értelmezésében nem lehet kompromisz- szumot kötni. (Természetesen itt csak az értelmezés alsó szintjeiről beszélek, hiszen egy irodalmi szöveg esetében nem beszélhetünk a szöveg értelmezésének lezártságáról vagy végességéről.) Másodlagos kommunikációs helyzetben az olvasó számára történő értel- mezés egyik szükséges előfeltétele az, hogy a fordító egyáltalán felismerje, hogy másod- lagos kommunikációs helyzetben dolgozik. Vagyis tudatában kell lennie, hogy feladata magában foglalja a kulturális kontextusok közötti különbségek felismerését és áthidalását is. A fordító nem csak a nyelvi, hanem a kulturális közvetítés szakembere is kell legyen. A fordító sem tudhat persze mindent, ám manapság nem kerül sok időbe és energiába utánanézni a dolgoknak. El sem kell mozdulni az íróasztal mellől, hiszen minden ott van előttünk pár gombnyomásra az interneten. Az internet és némi találékonyság segít- ségével manapság már szinte minden fordítói problémára gyors megoldást lehet találni.

Források

Xxxxxx, Xxxx 1996. Fever Pitch. London: Indigo.

Xxxxxx, Xxxx 2002. Fociláz. Fordította M. Xxxx Xxxxxx. Budapest: Európa Kiadó.

Wikipedia. xxxxx://xx.xxxxxxxxx.xxx.

Irodalom

Xxxx, Xxxxx-August 1991. Translation and Relevance. Oxford: Xxxxx Xxxxxxxxx. Xxxxxxx, Xxx és Xxxxxx, Deirdre 1986. Relevance. Oxford: Xxxxx Xxxxxxxxx.

Xxxxxx Xxxxxx 2008. Fever Pitch. Megjegyzések egy futball-könyv magyar fordítá- sáról. In Xxxxx Xxxxxx (szerk.): Kommunikáció az információs technológia korszaká- ban. A XVII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásai. Vol. 1. Pécs

– Székesfehérvár: MANYE – Xxxxxxxxx Xxxxx Főiskola. 131–136.

Xxxxxx, Deirdre és Xxxxxxx, Xxxxx 2006. Metaphor, Relevance and the ‘Emergent Property’ Issue. Mind and Language Vol. 21 No. 3: 404–433.

III.

A FORDÍTÁSI EXPLICITÁCIÓ LEHETŐSÉGEI

FORDÍTÁSI VESZTESÉGEK:

A NYELVI ÉS KULTURÁLIS TÉNYEZŐK VISZONYÁRÓL

1. Bevezetés

Az információelmélet szerint, amikor valamely jelrendszerben kódolt információt dekó- dolunk, majd újrakódolunk egy másik jelrendszerben, az eredeti információ egy része elvész. Ennek az elkerülhetetlen információveszteségnek a neve entrópia. Mivel a nyelvek közötti fordítás is magában foglalja a dekódolás és újrakódolás folyamatát, a fordításban is szükségszerű az információveszteség. A fordítás szakirodalmában ezen veszteségekre gyakran a lefordíthatatlanság különböző eseteiként utalnak.

Nida (1959) szerint a fordíthatósági problémák fő forrása az, hogy különbségek lehetnek a forrásnyelv és a célnyelv grammatikai és lexikai kategóriái között. Entrópia léphet fel például akkor, amikor a forrásnyelvben kötelező kifejezni egy kategóriát, amit a célnyelvben viszont nem kötelező. Ez a helyzet fennáll az angol és a magyar nyelv viszo- nyában is, minthogy például az angolban az egyesszám harmadik személyű személyes névmások esetében kötelező választani a hímnemű és a nőnemű (és a semleges nemű) alakok között, a magyarban viszont nincs ilyen választási lehetőség.

Nyelvi fordíthatatlansági problémák jellemzően akkor adódnak, amikor a forrás- nyelvi szöveg hatása a forrásnyelv valamely formális jellemzőjén alapszik, ahogyan az alábbi példákban látjuk:

If the plural of tooth is teeth, why the plural of booth isn’t beeth? If teachers taught, why didn’t preachers praught? If a vegetarian eats vegetables, what does a humanitarian eat?

Egy másfajta probléma az, amikor a forrásszöveg a forrásnyelven belüli jelentésviszo- nyokra épít. A következő példában a fordítási problémát az okozza, hogy az angol to be out kifejezés poliszém, míg a magyarban különböző szavakkal lehet kifejezni a külön- böző jelentéseket.

When the stars are out, they are visible, but when the lights are out, they are invisible.

Xxxxxxx (1965) ezen túlmenően rámutat, hogy nem csupán a nyelvi rendszerek különbsé- gei okozhatnak fordítási problémákat, hanem a kultúrák közötti különbségek is, és ennek megfelelően a fordíthatatlanságnak két esetét különbözteti meg: a nyelvi fordíthatatlanságot

és a kulturális fordíthatatlanságot. Kulturális fordíthatatlanságnak azt nevezi, amikor egy elem fordítását a forrásnyelvi kultúra és a célnyelvi kultúra közötti fogalmi különbözőség teszi lehetetlenné. Természetesen nyelv és kultúra nem választhatók el egymástól, hiszen nem lehet a kultúrát a nyelvtől független, illetve a nyelvet a kultúrától független létezőként elképzelni. Ily módon a catfordi megkülönböztetést inkább csak egy idealizált leírásnak tekinthetjük, amely megmutatja ugyan az entrópia jelenségének forrásait, de másrészről elfedi e tényezők működésének valódi természetét. Tanulmányomban ezen állítást szeret- ném alátámasztani egy érdekes példán keresztül, az angol they névmás egyesszám harma- dik személyű használata által okozott fordítási probléma elemzésével.

2. Nyelvi jelentés és fordítási műveletek

Az általam alkalmazott elméleti keretben, a relevanciaelméletben egy megnyilatkozás értel- mezése azt jelenti, hogy a közönség dekódolja a megnyilatkozás nyelvi jelentését, majd ezt bizonyos kontextuális feltevésekkel kombinálva következtet a kommunikátor által közölni szándékozott feltevések halmazára. Feltevésen fogalmak egy strukturált halmazát értjük, és a feltevés jelentése az őt alkotó fogalmak jelentéseinek függvénye. Egy fogalom jelentése két részből tevődik össze. A fogalomhoz tartozik egy igazság-függvény jellegű logikai bejegyzés, amely lehet teljesen definitív, részben kitöltött, de akár üres is, valamint egy enciklopédikus bejegyzés, mely a fogalommal társított különböző féle mentális reprezentációkat tartalmaz, például személyes vagy kulturális hiteket kifejező reprezentációkat (Sperber és Xxxxxx 1986: 83–93). Persze az a tény, hogy a szavak ilyen személyes vagy kulturális asszociációk hordozói, már régóta ismert. Például Xxxxx Xxxxxx így írt egy 1938-as munkájában:

Bizonyos szavak múlhatatlanul elindítanak bennem folyamatos látomásokat; elég egy újságcikkben megpillantanom ezt a szót: „garázda”, s valamilyen németalföldi csoportjelenetet látok vastag testekkel, félhomályos szobákkal, s jóízű és nyers dráma- isággal, melyet megéltem egyszer, s félelmes és vonzó emlékem maradt az egészről. Ez a szó: „pincegádor”, őszi kertet idéz föl, fonnyadt almaszagú kertet, minden tárgyi részletével, amint lézeng és úszik valahol az ökörnyálas, sárga fényben. Bizonyos szavak különös emlékeket kapcsolnak, melyeknek semmi közük a szó értelmi tartal- mához. A szavak mast is jelentenek, mint amire a szótár tanít. (Márai 2000: 201)

Egy feltevés tartalma ebben az elméleti keretben az általa tartalmazott fogalmak logikai bejegyzéseinek függvénye, a feltevés feldolgozásának kontextusát pedig, legalábbis rész- ben, e fogalmak enciklopédikus bejegyzései biztosítják (Xxxxxxx és Xxxxxx 1986: 89).

Egy forrásnyelvi és egy célnyelvi kifejezés között négy szemantikai relációt (ha úgy tetszik: fordítási műveletet) különböztethetünk meg, amelyeket teljes transzfer (TT), logikai transzfer (LT), enciklopédikus transzfer (ET) és zéró transzfer (ZT) névvel illetek. E relációkat a kifejezésekhez társított logikai (L) illetve enciklopédikus (E) bejegyzések négy lehetséges konfigurációja segítségével definiálom aszerint, hogy ezek közül mely releváns tartalmak őrződnek meg a fordításban. A fenti relációkat ezek alapján a követ- kezőképpen határozhatjuk meg: TT [+L, +E]: a célnyelvi megfelelő megőrzi az eredeti kifejezés releváns logikai és enciklopédikus tartalmát. LT [+L, −E]: a célnyelvi fordí- tási egység ugyanazzal a releváns logikai tartalommal bír, mint az eredeti, miközben az enciklopédikus tartalma különbözik tőle. ET [−L, +E]: a célnyelvi egység megőrzi az eredeti kifejezés releváns enciklopédikus tartalomát, miközben a logikai tartalma különbözik tőle. Végül ZT [−L, −E]: a forrásnyelvi egységnek mind a logikai, mind az enciklopédikus tartalma módosul a fordításban.

3. Kultúraspecifikusság és direkt fordítás

Az egyén kognitív környezete azon tények halmaza, amelyek nyilvánvalóak (manifest) számára, vagyis amelyeket észlelni képes, illetve amelyekre következtetni képes (Xxxxxxx és Xxxxxx 1986: 39). Egyének egy csoportjának kölcsönös kognitív környezete olyan közös kognitív környezetet jelent, melyben az is nyilvánvaló, hogy mely egyének osztoznak rajta (Xxxxxxx és Xxxxxx 1986: 41). Ekkor a kultúra tág értelemben meghatározható úgy, mint azon feltevések halmaza, amelyek kölcsönösen nyilvánvalók egyének egy csoportja számára, a kulturális különbségek pedig meghatározhatók úgy, mint ilyen kölcsönösen nyilvánvaló feltevéshalmazok különbségei. A kultúraspecifikusság így azt jelenti, hogy egy feltevés, amely eleme az egyik közösség kölcsönös kognitív környezetének, nem eleme egy másik közösség kölcsönös kognitív környezetének. A kérdés az, mi történik a fordításban akkor, amikor a forrásszöveg értelmezésében kultúraspecifikus feltevések is szerepet játszanak.

Gutt (1991: 163) definíciója szerint a direkt fordítás az az eset, amikor a forrásszöveg és a célszöveg között teljes interpretációs hasonlóság áll fenn, vagyis amikor a fordítás „elérhe- tővé teszi az eredetileg szándékolt interpretáció kidolgozását egy másik nyelven”1. Általában véve két különböző (nyelven megfogalmazott) stimulus akkor és csak akkor teheti elérhe- tővé ugyanazt az interpretációt, ha ugyanabban a kontextusban dolgozzuk fel őket, mivel az interpretáció a stimulus és a kontextus kölcsönhatásának függvénye. Következésképpen a direkt fordítás csak akkor lehetséges, ha a célnyelvi szöveg értelmezése az eredeti

1 A szerző fordítása.