az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés megerősítéséről
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
H/12631. számú országgyőlési határozati javaslat
az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés megerősítéséről
Előadó: xx. Xxxxxxx Xxxxxx
külügyminiszter
Budapest, 2004. november
2
Az Országgyőlés
…/2004. ( ) OGY
határozata
az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés megerősítéséről
Az Országgyőlés
felidézve Európa népeinek elhatározását, hogy egymással mind szorosabb egységre lépve egy közös jövő megteremtésére törekednek,
megemlékezve arról, hogy Magyarország 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz,
kinyilvánítva akaratát, hogy a Köztársaság polgárai egy átláthatóbb, hatékonyabb és demokratikusabb Európai Unióban élhessenek,
tekintettel arra, hogy Rómában 2004. október 29-én sor került az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés aláírására,
figyelemmel az Alkotmány 2/A. § (2) bekezdésére a következő határozatot hozza:
Az Országgyőlés a Kormány előterjesztése alapján
a) megerősíti az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződést,
b) felkéri a köztársasági elnököt, hogy a megerősítő okiratot aláírásával és pecsétjével ellátva adja ki,
c) felhívja a külügyminisztert, hogy gondoskodjon a megerősítő okiratnak az Olasz Köztársaság Kormányánál történő letétbe helyezéséről.
3
INDOKOLÁS
1. Az Európai Unió történetének egyik mérföldköveként az Európai Unió tagállamai 2004. október 29-én Rómában aláírták az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződést∗(a továbbiakban: alkotmányszerződés).
Az Országgyőlés a 105/2004. (X. 20.) határozatával felhatalmazást adott a Kormánynak az alkotmányszerződés aláírására; a köztársasági elnöknek az országgyőlési határozatra tekintettel adott meghatalmazása alapján pedig Xxxxxxxxx Xxxxxx miniszterelnök úr és Xxxxxx Xxxxxx külügyminiszter úr 2004. október 29-én Rómában aláírta az alkotmányszerződést.
Az alkotmányszerződés 2006. november 1-jén lép hatályba, ha addig valamennyi tagállam alkotmányos előírásainak megfelelően a szerződést megerősítette. Az alkotmányszerződés hatálybalépésével azonban az új intézményi struktúra és döntéshozatali rend még nem minden elemében kezdi meg mőködését, mivel egyes rendelkezéseit csak 2009. november 1-jét, az alkotmányszerződés alapján megválasztott Európai Parlament megalakulását követően kell alkalmazni.
2. A Magyar Köztársaság Alkotmányának 2/A. §-a értelmében a Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az Európai Uniót, illetőleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió) alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – egyes, Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is. Az ilyen nemzetközi szerződés megerősítéséhez és kihirdetéséhez az országgyőlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
∗Az alkotmányszerződés hivatalos magyar nyelvő címe: „Szerződés európai alkotmány létrehozásáról”
4
Az alkotmányszerződés magyar részről történő gyors megerősítése biztosíthatja, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió első tagállamai között legyen, amelyek ratifikálják az alkotmányszerződést és ezzel megerősítse elkötelezettségét az európai integráció mellett. A Magyar Köztársaság alapvető érdeke, hogy az új érték- és érdekközösséget létrehozó alkotmányszerződést a tagállamok minél hamarabb ratifikálják, és ezáltal megerősítsék politikai elkötelezettségüket a hatékony, mőködőképes, a tagállamok és az Unió polgárainak egyenlőségén alapuló, a világban versenyképességét erősíteni tudó Európai Unió mellett.
3. A nizzai Európai Tanács 2000 decemberében a nizzai szerződés elfogadásával megteremtette a 2004-ben sorra került bővítés intézményi feltételeit. Az állam-, illetve kormányfők ugyanakkor szükségesnek látták a kibővülő Európai Unió jövőjét érintő főbb kérdések mielőbbi áttekintését is. A 2001. december 14–15- én Laekenben megrendezett Európai Tanács döntött arról, hogy az Európai Unió jövőjének – az állam-, illetve kormányfők által a Laekeni Nyilatkozatban megfogalmazott – kihívásait és az arra adandó válaszokat egy Európai Konvent tekintse át. A Nyilatkozat szerint az alapszerződések olyan módosításának tervezetét kellett kidolgozni, amely elősegíti az Unió hatékonyabb, átláthatóbb és demokratikusabb mőködését, valamint közelebb hozza az Uniót polgáraihoz. A 105 tagú Európai Konvent – az akkor még tagjelölt országok, így a Magyar Köztársaság képviselőinek részvételével – tevékenysége összegzéseként alkotmánytervezetet hozott létre.
A 2003 októberére összehívott Kormányközi Konferencia ezen alkotmánytervezet alapján folytatott vitát a jelenleg hatályos alapszerződések módosításának irányairól, az Európai Unió jövőjéről. A Tanács 2003. második félévi olasz elnöksége alatt számos kérdésben sikerült megegyezésre jutni. Ezen időszakban a magyar prioritások jelentős részét is sikerült érvényesíteni: a kisebbségi jogok az Unió értékei közé kerültek, a megerősített
5
együttmőködéshez való későbbi kapcsolódást az Unió saját eszközeivel is elősegíti majd, továbbá a védelempolitika területén a szorosabb együttmőködés hazánk számára is teljesíthető feltételeket szab a bekapcsolódásra.
A Kormányközi Konferencia a Tanács 2004. első félévi ír elnöksége alatt a politikai szempontból legérzékenyebb intézményi, döntéshozatali és egyes uniós politikákat érintő kérdések tisztázásával folytatódott. A magyar prioritások e szakaszban is érvényesültek: így különösen az, hogy az Európai Bizottságba 2014-ig minden tagállam azonos jogosítványokkal rendelkező tagot delegálhat. A konferencia a 2004. június 17–18-i Európai Tanácson zárult le, amely elfogadta az alkotmányszerződést, amely megerősíti a polgárok jogait az Unió Alapjogi Chartájának a szerződésbe foglalásával, az Uniót polgárai felé fordítja, új részvételi lehetőségeket kínálva nekik, világos és átlátható megosztást biztosít az Unió és a tagállamok hatásköreiben, szót adva a nemzeti parlamenteknek is.
4. Az alkotmányszerződés hatálybalépésével olyan Unió jön létre, amely az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződéssel és az Európai Unióról szóló szerződéssel létrehozott Európai Közösség, illetve Európai Unió jogi személyiséggel rendelkező jogutódja. Az Unió értékközösség, amely az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Az Unió által elismert, a polgárokat megillető jogokat és elveket az alkotmányszerződés II. részévé vált, 2000-ben, a nizzai Európai Tanácson elfogadott Alapjogi Charta tartalmazza. Az Unió továbbá csatlakozni fog az Európai Emberi Jogi Egyezményhez is, amely eddig csak a közösségi jog általános elvei tartalmának meghatározásában játszott szerepet.
Az alkotmányszerződés rögzíti azt a hatályos európai bírósági jogértelmezést, amelynek értelmében az alkotmányszerződés és az Unió intézményei által alkotott jog – az uniós hatáskörökbe tartozó területeken – elsőbbséget élvez a
6
tagállamok jogával szemben. Az alkotmányszerződés meghatározza az Unió, illetve a tagállamok hatásköreit. Világos elhatárolást tartalmaz a kizárólagos uniós hatáskörök, az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörök, valamint az Uniónak a tagállamok hatáskörét támogató, összehangoló és kiegészítő hatásköre között. A hatáskörök elhatárolása lényegében a jelenleg hatályos gyakorlat rögzítését tartalmazza.
Az Unió saját intézményi kerete részben átalakul. Az Európai Tanács intézménnyé válik, amelynek élén két és fél évre választott elnök áll. Az állam-, illetve kormányfők testülete továbbra is az Unió politikai irányait meghatározó szerv, amely azonban az alkotmányszerződésben meghatározott esetekben jogi aktusokat is alkot (elsősorban az intézmények működésével összefüggésben). A hétszázötven tagúra bővülő Európai Parlament a főszabállyá váló együttdöntési eljárásban a Tanáccsal közösen, szélesebb hatáskörben válik társjogalkotó szervvé. Az Európai Bizottság elnökét és tagjait mint testületet az Európai Parlament jóváhagyásával iktatja be. Ezzel az Európai Bizottság parlament előtti felelőssége tovább erősödik.
A Tanács elnöklési rendje szintén átalakul, egy egyenjogúságon alapuló rotációs rend szerint, amelyben három tagállam tizennyolc hónapon keresztül közösen látja el az elnökséget. A Tanács új formációval is bővül: a Külügyek Tanácsával. A Tanács döntéseit általánosan minősített többséggel hozza, amelynek új szabályait az alkotmányszerződés határozza meg: a minősített többséghez a Tanács tagjai legalább 55%-ának – legalább tizenöt tag által leadott, egyben az Unió népességének legalább 65%-át kitevő tagállamot képviselő – szavazata szükséges. A blokkoló kisebbségnek a Xxxxxx legalább négy tagjából kell állnia, ennek hiányában a minősített többséget elértnek kell tekinteni. Az alkotmányszerződés újdonsága, hogy az Unió külső megjelenítésére, a külkapcsolati tevékenység összhangjának biztosítására az Európai Tanács kinevezi az Unió külügyminiszterét, aki egyúttal az Európai Bizottság egyik
7
alelnöke is. Az alkotmányszerződés alapján 2009-ben kinevezett első Európai Bizottság a tagállamok egy-egy állampolgárából áll, beleértve az elnökét, valamint az Unió külügyminiszterét is. E Bizottság hivatali idejének lejártát követően, 2014-ben a Bizottság – az elnökével és az Unió külügyminiszterével együtt – a tagállamok számának kétharmadával megegyező számú tagból áll, kivéve ha az Európai Tanács egyhangúlag eljárva e szám megváltoztatása mellett dönt. Az Európai Bizottság elnökének szerepe, a Bizottság munkáját irányító, politikaformáló tevékenysége tovább erősödik. Az Európai Unió Bírósága új elnevezésű ítélkező fórumokból áll: Törvényszékből (a korábbi Elsőfokú Bíróság) és különös hatáskörű törvényszékekből (korábbi bírói különtanácsok). Az alkotmányszerződés tovább pontosítja az Európai Unió intézményei közötti hatáskörmegosztást, ezzel pedig elősegíti az intézményi egyensúly erősödését.
Az alkotmányszerződés átalakítja a jogalkotás rendjét és a jogi aktusok eddigi rendszerét is. Az alkotmányszerződés egyik célkitűzése volt az Európai Unió jogrendszerének és döntéshozatali eljárásának egyszerűsítése. Az intézmények a következő jogi eszközöket alkalmazzák majd: európai törvény és európai kerettörvény, amelyek törvényalkotási aktusok, az Európai Parlament és a Tanács együttdöntési eljárásának eredményeképpen vagy a Tanács, illetve az Európai Parlament önálló törvényalkotási eljárásában születnek; európai rendelet, európai határozat, ajánlás és vélemény, amelyek nem törvényalkotási aktusok, és amelyeket az alkotmányszerződésben meghatározottak szerint az egyes intézmények alkothatnak. Az európai törvény – hasonlóan a mostani rendeletekhez – általános hatállyal bíró törvényalkotási aktus; teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Az európai kerettörvény – hasonlóan a mostani irányelvekhez – olyan törvényalkotási aktus, amely az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.
8
Az európai rendelet – hasonlóan a mostani rendelethez – olyan általános hatállyal bíró nem törvényalkotási aktus, amely a törvényalkotási aktusok és az alkotmányszerződés egyes rendelkezéseinek végrehajtására szolgál. Az európai rendelet lehet teljes egészében kötelező és valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó, vagy csak az elérendő célok tekintetében kötelező minden címzett tagállamra, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.
Az Európai Unió korábbi ‘három pilléren’ nyugvó struktúrája (Európai Közösség, közös kül- és biztonságpolitika, a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés) is megszűnik, egységes Unió jön létre, amelyben a különböző politikák és tevékenységek folytatásához az alkotmányszerződés az Uniónak és intézményeinek különböző terjedelmű hatásköröket és ezzel járó jogalkotási lehetőséget biztosít. Ezzel a változással tulajdonképpen az alkotmányszerződés követi azt a tendenciát, ami az elmúlt években a kormányközi politikák irányából a közösségi politikák irányába hatott. Az alkotmányszerződés ugyanakkor biztosítja, hogy a különböző politikák és tevékenységek során – a kizárólagos uniós hatáskörű területek kivételével – az arra vállalkozó tagállamok ‘gyorsabban haladjanak’. A tagállamok az Unió célkitűzései megvalósításának előmozdítására, érdekeinek védelmére és az integráció folyamatának megerősítésére egymás között különféle típusú és mélységű együttműködési mechanizmust építhetnek ki. Az ilyen együttműködés valamennyi tagállam számára bármikor nyitva áll. Ennek általános formája a megerősített együttműködés, a közös biztonság- és védelempolitikai területeken pedig a strukturált együttműködés.
Az alkotmányszerződés szabályozza az Unió demokratikus működésének elveit, ami a képviseleti demokrácián és az uniós polgárok egyenjogúságának tiszteletben tartásán alapul. Az Unió pénzügyei cím rendelkezik a költségvetés és a pénzügyek alapelveiről, a saját források rendszeréről, valamint az uniós
9
kiadásokat rendező többéves pénzügyi keretről. Az alkotmányszerződés szabályozza az Unióba való felvétel rendjét, az uniós értékek sérelme esetén a tagsági jogok felfüggesztését, valamint új szabályozásként az Unióból való kilépés lehetőségét. Az Unió jelképrendszere az alapszerződés részévé válik.
Az alkotmányszerződés II. része az Unió Alapjogi Chartája. A nizzai Európai Tanács 2000 decemberében ünnepélyesen hirdette ki a chartát, annak jogi státuszáról és az alapszerződésekbe történő esetleges beillesztéséről azonban akkor nem született döntés. Az alkotmánytervezetet kidolgozó Európai Konvent kapott megbízást a charta jogi státuszának meghatározása és az alkotmányszerződésbe illesztésére. Az Unió Alapjogi Chartája univerzálisan, az uniós polgárok körét meghaladóan ismer el alapvető emberi jogokat és szabadságokat, amelyek érvényesülését az uniós jogalkotás, illetőleg ezen aktusok végrehajtása során biztosítani kell.
Az alkotmányszerződés III. része az uniós politikák és tevékenységek egyes területeinek alapvető szabályozását tartalmazza. E rendelkezések nagyobb részben a hatályos alapszerződések szabályozását veszik át. A III. rész bevezető rendelkezései azokat az általános elveket és követelményeket fogalmazzák meg, amelyeket az uniós politikák és tevékenységek során tiszteletben kell tartani, illetve érvényesíteni kell: így a nők és férfiak közti egyenlőség, a megkülönböztetés tilalma, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem, a politikák meghatározása és végrehajtása keretében a magasabb szintű foglalkoztatás előmozdításának, a megfelelő szociális biztonság biztosításának, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemnek, valamint az oktatás, képzés és az emberi egészség védelme magas szintjének figyelembevételét. Az alkotmányszerződés
– elsősorban a most is hatályos rendelkezések átvételével – részletesen tartalmazza a belső piaci politikákra és tevékenységekre vonatkozó uniós rendelkezéseket, a személyek, a szolgáltatások és az áruk szabad mozgására, a tőke- és fizetési műveletekre vonatkozó szabályokat, a versenyszabályokat, az
10
adózásra vonatkozó rendelkezéseket. A gazdaság- és monetáris politika keretébe tartozó uniós politikák legfontosabb újításai közé tartozik az euróövezet tagállamai közötti hatékonyabb és szorosabb együttműködés kereteinek megteremtése. E tagállamok intézkedéseket fogadhatnak el a költségvetési fegyelem és a költségvetési felügyelet összehangolásának erősítésére, a tagállamokra vonatkozó gazdaságpolitikai iránymutatások megállapítására. Az egyéb területekre vonatkozó politikák tekintetében az alkotmányszerződés meghatározza a foglalkoztatáspolitika, a szociálpolitika, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, a mezőgazdaság és halászat, a környezetpolitika, a fogyasztóvédelem, a közlekedés, a transzeurópai hálózatok, a kutatás, technológiafejlesztés és űrkutatás, az energiapolitika uniós szabályait.
A szabadság, biztonság és a jog térségére vonatkozó uniós hatáskörök bővülnek, elsősorban a szervezett bűnözés elleni küzdelem jegyében a tagállamok büntető anyagi és eljárásjogi rendelkezéseinek közelítése, uniós minimumszabályok elfogadása által. Az alkotmányszerződés külön címben foglalkozik az Unió külső tevékenysége körébe tartozó politikákkal: a közös kül- és biztonságpolitikával, a közös biztonság- és védelempolitikával, a közös kereskedelempolitikával, a harmadik országokkal való együttműködéssel és humanitárius segítségnyújtással, a korlátozó intézkedésekre vonatkozó szabályokkal, a nemzetközi megállapodásokkal és az Unió nemzetközi szervezetekkel való kapcsolataival. A közös kül- és biztonságpolitika, az európai biztonság- és védelempolitika szabályrendszere a külkapcsolatok egészével összehangoltabbá válik, hatékonysága növekszik. Ennek érdekében az Unió külügyminisztere kezdeményezési lehetőséget kap, a tagállamok politikáját és fellépéseit a Külügyek Tanácsának elnökeként összehangolja, és biztosítja a következetes végrehajtást.
Az alkotmányszerződés IV. része tartalmazza a jelenleg hatályos uniós alapszerződések és az újonnan létrejövő Unió közötti átmenet és
11
jogfolytonosság biztosításának leglényegesebb szabályait. Az alkotmányszerződés a korábbi alapszerződéseket – az Euratom-Szerződés kivételével – hatályon kívüli helyezi; ugyanakkor külön jegyzőkönyvvel hatályban tartja a csatlakozási szerződések azon rendelkezéseit, amelyeknek az alkotmányszerződés várható, 2006. november 1-jei hatálybalépését követően is lesz jelentőségük. A rendes felülvizsgálati eljárás rendelkezik az alkotmányszerződés módosításának szabályairól és intézményesíti a konvent szerepét. Az alkotmányszerződés az Unió politikájára és tevékenységére, illetve az Unió belső politikáira vonatkozó egyszerűsített felülvizsgálati eljárásról is rendelkezik.
Az Euratom-Szerződésnek az alkotmányszerződéssel bevezetett intézményi reformok miatt szükségessé váló módosításával az alkotmányszerződéshez csatolt 36. jegyzőkönyv foglalkozik.
Az alkotmányszerződéshez csatolt külön jegyzőkönyv szabályozza a nemzeti parlamentek szerepét az uniós törvényalkotási eljárásban. Ennek értelmében valamennyi törvényalkotási tervezetet (európai törvény és kerettörvény) a nemzeti parlamentek is véleményezhetnek.
Az alkotmányszerződés megerősítésével a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettséget vállal arra, hogy az alkotmányszerződést és az az alapján alkotott uniós jogot az Európai Bíróság értelmezésének megfelelően alkalmazza, az abból fakadó kötelezettségeinek teljesítése érdekében meghoz minden általános és egyedi intézkedést, illetve tartózkodik minden olyan lépéstől, amely az alkotmányszerződésből fakadó célok megvalósulását veszélyeztetné.
A TAGÁLLAMOK KORMÁNYKÉPVISELŐINEK KONFERENCIÁJA
Brüsszel, 2004. október 13. (OR. FR)
CIG 87/04 ADD 1
A CIG 87/04 DOKUMENTUM 1. FÜGGELÉKE
Tárgy: CIG 2003/2004
Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződéshez csatolt jegyzőkönyvek,
valamint az I. és II. melléklet
CIG 86/04 ADD 1 1
HU
TARTALOMJEGYZÉK
A. Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződéshez csatolt jegyzőkönyvek
1. Jegyzőkönyv nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről
2. Jegyzőkönyv a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról
3. Jegyzőkönyv az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról
4. Jegyzőkönyv a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról
5. Jegyzőkönyv az Európai Beruházási Bank alapokmányáról
6. Jegyzőkönyv az Európai Unió intézményeinek, egyes szerveinek, hivatalainak és szervezeti egységeinek székhelyéről
7. Jegyzőkönyv az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről
8. Jegyzőkönyv a Dán Királyság, Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság, az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozási szerződéseiről és csatlakozási okmányairól
9. Jegyzőkönyv a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság,
a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság
csatlakozási szerződéséről és csatlakozási okmányáról
10. Jegyzőkönyv túlzott hiány esetén követendő eljárásról
11. Jegyzőkönyv a konvergenciakritériumokról
12. Jegyzőkönyv az euro-csoportról
13. Jegyzőkönyv a gazdasági és monetáris unió tekintetében egyes
Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára vonatkozó rendelkezésekről
14. Jegyzőkönyv a gazdasági és monetáris unió tekintetében egyes Dániára vonatkozó rendelkezésekről
15. Jegyzőkönyv Dánia Nemzeti Bankjának egyes feladatairól
16. Jegyzőkönyv a csendes-óceáni pénzügyi közösségi frank rendszeréről
17. Jegyzőkönyv az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról
18. Jegyzőkönyv az Alkotmány III-130. cikke egyes vonatkozásainak az Egyesült Királyságra és Írországra történő alkalmazásáról
19. Jegyzőkönyv a határellenőrzési, menekültügyi és bevándorlási politikák, valamint
a polgári ügyekben történő igazságügyi, valamint a rendőrségi együttműködés tekintetében az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről
20. Jegyzőkönyv Dánia helyzetéről
21. Jegyzőkönyv a külső határok átlépését illetően a tagállamok külkapcsolatairól
22. Jegyzőkönyv a tagállamok állampolgárai számára nyújtott menedékjogról
23. Jegyzőkönyv az Alkotmány I-41. cikkének (6) bekezdésével és III-312. cikkével létrehozott állandó strukturált együttműködésről
24. Jegyzőkönyv az Alkotmány I-41. cikkének (2) bekezdéséről
25. Jegyzőkönyv a Holland Antillákon finomított kőolajtermékeknek az Európai Unióba történő behozataláról
26. Jegyzőkönyv a Dániában történő ingatlanszerzésről
27. Jegyzőkönyv a tagállamokban történő közcélú műsorszolgáltatás rendszeréről
28. Jegyzőkönyv az Alkotmány III-214.. cikkéről
29. Jegyzőkönyv a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról
30. Jegyzőkönyv a Grönlandra vonatkozó különös szabályokról
31. Jegyzőkönyv Írország alkotmányának 40.3.3. cikkéről
32. Jegyzőkönyv az Alkotmány I-9. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozásáról
33. Jegyzőkönyv az Európai Közösséget létrehozó szerződést és az Európai Unióról szóló szerződést kiegészítő vagy módosító okmnányokról és szerződésekről
34. Jegyzőkönyv az Unió intézményeire és szerveire vonatkozó átmeneti rendelkezésekről
35. Jegyzőkönyv az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés lejártának pénzügyi következményeiről és a Szén- és Acélipari Kutatási Alapról
36. Jegyzőkönyv az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés módosításáról
B. Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződéshez csatolt mellékletek
1. I. melléklet – Az Alkotmány III-226. cikkében hivatkozott lista
2. II. Melléklet – Tengerentúli országok és területek, amelyekre az Alkotmány III. része IV. címének rendelkezéseit kell alkalmazni
A. AZ EURÓPAI ALKOTMÁNY LÉTREHOZÁSÁRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉSHEZ CSATOLT
JEGYZŐKÖNYVEK
1. JEGYZŐKÖNYV
A NEMZETI PARLAMENTEKNEK AZ EURÓPAI UNIÓBAN BETÖLTÖTT SZEREPÉRŐL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
EMLÉKEZTETVE ARRA, hogy az az eljárás, ahogyan a nemzeti parlamentek az Unió tevékenységei vonatkozásában kormányuk felett ellenőrzést gyakorolnak, az egyes tagállamok saját alkotmányos szervezetére és gyakorlatára tartozik,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy ösztönözzék a nemzeti parlamentek nagyobb mértékű részvételét az Európai Unió tevékenységében, és fokozzák lehetőségüket nézeteik kifejtésére az európai törvényalkotási aktusok tervezetére vonatkozóan, valamint azokban az ügyekben, amelyek különös érdeklődésükre tarthatnak számot,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyet az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolnak:
I. CÍM
A NEMZETI PARLAMENTEK TÁJÉKOZTATÁSA
1. CIKK
A bizottsági konzultációs dokumentumokat (zöld könyveket és fehér könyveket, valamint közleményeket) a Bizottság azok közzététele időpontjában közvetlenül továbbítja a nemzeti parlamenteknek. A Bizottság – az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak való megküldéssel egyidejűleg – továbbítja a nemzeti parlamenteknek az éves törvényalkotási programot, valamint minden egyéb, a törvényalkotási tervezésre vagy a politikai stratégia kialakítására vonatkozó dokumentumot.
2. CIKK
Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak megküldött európai törvényalkotási aktusok tervezetét továbbítani kell a nemzeti parlamenteknek is.
E jegyzőkönyv alkalmazásában „európai törvényalkotási aktus tervezete” a Bizottság azon javaslata, a tagállamok egy csoportja vagy az Európai Parlament azon kezdeményezése, a Bíróság azon kérelme, az Európai Központi Bank azon ajánlása, illetve az Európai Beruházási Bank azon kérelme, amely európai törvényalkotási aktus elfogadására irányul.
A Bizottságtól származó európai törvényalkotási aktusok tervezetét – az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak való megküldéssel egyidejűleg – a Bizottság közvetlenül továbbítja a nemzeti parlamenteknek.
Az Európai Parlamenttől származó európai törvényalkotási aktusok tervezetét az Európai Parlament közvetlenül továbbítja a nemzeti parlamenteknek.
A tagállamok egy csoportjától, a Bíróságtól, az Európai Központi Banktól, illetve az Európai Beruházási Banktól származó európai törvényalkotási aktusok tervezetét a Tanács továbbítja a nemzeti parlamenteknek.
3. CIKK
A nemzeti parlamentek a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvben megállapított eljárásnak megfelelően indokolt véleményt küldhetnek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökeinek arra vonatkozóan, hogy egy európai törvényalkotási aktus tervezete összhangban van-e a szubszidiaritás elvével.
Amennyiben az európai törvényalkotási aktus tervezete a tagállamok egy csoportjától származik, a Tanács elnöke a vonatkozó indokolt vélemény(eke)t továbbítja e tagállamok kormányainak.
Amennyiben az európai törvényalkotási aktus tervezete a Bíróságtól, az Európai Központi Banktól, illetőleg az Európai Beruházási Banktól származik, a Tanács elnöke a vonatkozó indokolt vélemény(eke)t továbbítja az érintett intézménynek vagy szervnek.
4. CIKK
A között az időpont között, amikor valamely európai törvényalkotási aktus tervezetét az Unió hivatalos nyelvein a nemzeti parlamentek rendelkezésére bocsátják, és a között az időpont között, amikor azt elfogadás céljából, illetőleg egy álláspont törvényalkotási eljárás keretében történő elfogadása céljából a Tanács ideiglenes napirendjére tűzik, egy hathetes időszaknak kell eltelnie. Sürgős esetben kivétel tehető; ebben az esetben az indokokat a Tanács jogi aktusában vagy álláspontjában meg kell jelölni. A kellően indokolt sürgős esetek kivételével e hathetes időszakban az európai törvényalkotási aktus tervezetéről semmilyen megállapodás nem köthető. A kellően indokolt sürgős esetek kivételével az európai törvényalkotási aktus tervezetének a Tanács ideiglenes napirendjére tűzése és az álláspont elfogadása között tíz napnak kell eltelnie.
5. CIKK
A Tanács üléseinek napirendjét és eredményét – beleértve az azon ülésekről készült jegyzőkönyveket, amelyek során a Tanács európai törvényalkotási aktusok tervezetéről tanácskozik
– a tagállamok kormányai részére történő továbbítással egyidejűleg közvetlenül továbbítani kell a nemzeti parlamenteknek.
6. CIKK
Amennyiben az Európai Tanács élni kíván az Alkotmány IV-444. cikkének (1), illetve (2) bekezdésében foglaltakkal, a nemzeti parlamenteket legalább hat hónappal az európai határozat elfogadása előtt tájékoztatni kell az Európai Tanács kezdeményezéséről.
7. CIKK
A Számvevőszék éves jelentését az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak való megküldéssel egyidejűleg tájékoztatásul megküldi a nemzeti parlamenteknek.
8. CIKK
Amennyiben a nemzeti parlament nem egykamarás rendszerű, az 1-7. cikket a nemzeti parlamentet alkotó minden kamarára alkalmazni kell.
II. CÍM
PARLAMENTEK KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS
9. CIKK
Az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közösen meghatározzák az Európai Unión belül a parlamentek közötti hatékony és rendszeres együttműködés megszervezésének és előmozdításának módját.
10. CIKK
Egy, az uniós ügyekre szakosodott parlamenti bizottságokból álló konferencia bármilyen olyan észrevételt megfogalmazhat, amelyet az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság figyelmére érdemesnek tart. A konferencia továbbá előmozdítja az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament között, beleértve azok különbizottságait is. Emellett a konferencia meghatározott kérdések, így különösen a közös kül- és biztonságpolitika, – beleértve a közös biztonság- és védelempolitikát – megvitatása céljából parlamentközi konferenciákat is szervezhet. A konferencia által megfogalmazott észrevételek a nemzeti parlamenteket nem kötelezik, és azok álláspontját nem befolyásolják.
2. JEGYZŐKÖNYV
A SZUBSZIDIARITÁS ÉS AZ ARÁNYOSSÁG ELVÉNEK ALKALMAZÁSÁRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
AZZAL A KÍVÁNSÁGGAL, hogy biztosítsák, hogy a döntéseket az Unió polgáraihoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg,
AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy megállapítsák az Alkotmány I-11. cikkében foglalt szubszidiaritás és arányosság elvei alkalmazásának feltételeit, továbbá hogy létrehozzanak egy, az ezen elvek alkalmazásának az intézmények általi ellenőrzésére vonatkozó rendszert,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződéshez csatolnak:
1. CIKK
Valamennyi intézmény biztosítja a szubszidiaritás és arányosság elveinek folyamatos tiszteletben tartását az Alkotmány I-11. cikkében meghatározottak szerint.
2. CIKK
Az európai törvényalkotási aktusokra irányuló javaslatok előterjesztése előtt a Bizottság széles körű konzultációt folytat. Ennek során, adott esetben, a tervezett jogi aktus regionális és helyi vonatkozásait is figyelembe kell venni. Különösen sürgős esetekben a Bizottság nem folytat ilyen konzultációt. Az erre vonatkozó döntését a javaslatban meg kell indokolnia.
3. CIKK
E jegyzőkönyv alkalmazásában „európai törvényalkotási aktus tervezete” a Bizottság azon javaslata, a tagállamok csoportja vagy az Európai Parlament azon kezdeményezése, a Bíróság azon kérelme, az Európai Központi Bank azon ajánlása, illetve az Európai Beruházási Bank azon kérelme, amely európai törvényalkotási aktus elfogadására irányul.
4. CIKK
A Bizottság az európai törvényalkotási aktusok tervezeteit és módosított tervezeteit az uniós törvényalkotóknak történő továbbítással egyidejűleg továbbítja a nemzeti parlamenteknek.
Az Európai Parlament európai törvényalkotási aktusainak tervezeteit és módosított tervezeteit továbbítja a nemzeti parlamenteknek.
A tagállamok egy csoportjától, a Bíróságtól, az Európai Központi Banktól, illetőleg az Európai Beruházási Banktól származó európai törvényalkotási aktusok tervezeteit és módosított tervezeteit a Tanács továbbítja a tagállamok nemzeti parlamentjeinek.
Az Európai Parlament a törvényalkotási állásfoglalásait, a Tanács pedig az álláspontjait azok elfogadását követően továbbítja a nemzeti parlamenteknek.
5. CIKK
Az európai törvényalkotási aktusok tervezeteit a szubszidiaritás és arányosság elvei tekintetében külön indokolni kell. Minden európai törvényalkotási aktus tervezetének tartalmaznia kell egy külön feljegyzésben részletesen tartalmaznia kell azokat az adatokat, amelyek a szubszidiaritás és az arányosság elvével való összhang megítéléséhez szükségesek. Ennek a feljegyzésnek adatokat kell tartalmaznia a tervezet előrelátható pénzügyi hatásairól, továbbá – európai kerettörvény esetében – a tagállamok, illetve adott esetben a régiók által annak végrehajtására elfogadandó jogszabályokra vonatkozó hatásairól. Az annak megállapításához vezető okokat, hogy egy uniós cél az Unió szintjén jobban megvalósítható, minőségi és – ahol csak lehetséges – mennyiségi mutatókkal kell alátámasztani. Az európai törvényalkotási aktus tervezetének figyelembe kell vennie annak szükségességét, hogy az Unióra, a nemzeti kormányokra, a regionális vagy helyi hatóságokra, a gazdasági szereplőkre és a polgárokra háruló pénzügyi vagy igazgatási terheket a lehető legkisebbre csökkentsék, és hogy azok arányban álljanak az elérendő célkitűzésekkel.
6. CIKK
Az európai törvényalkotási aktus tervezetének továbbításától számított hat héten belül bármely nemzeti parlament, illetve bármely nemzeti parlamenti kamara indokolt véleményt küldhet az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökeinek, amelyben ismerteti azokat az okokat, amelyek alapján az adott tervezetet nem tartja összeegyeztethetőnek a szubszidiaritás és az arányosság elvével. A nemzeti parlamentekre, illetve nemzeti parlamenti kamarákra tartozik, hogy – adott esetben – a jogalkotói hatáskörökkel rendelkező regionális parlamentekkel egyeztessenek.
Amennyiben az európai törvényalkotási aktus tervezete a tagállamok egy csoportjától származik, a Tanács elnöke a véleményt továbbítja e tagállamok kormányainak.
Amennyiben az európai törvényalkotási aktus tervezete a Bíróságtól, az Európai Központi Banktól, illetőleg az Európai Beruházási Banktól származik, a Tanács elnöke a véleményt továbbítja az érintett intézménynek vagy szervnek.
7. CIKK
Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság, illetve adott esetben – amennyiben a törvényalkotási aktus tervezete tőlük származik – a tagállamok csoportja, a Bíróság, az Európai Központi Bank, illetőleg az Európai Beruházási Bank figyelembe veszi a nemzeti parlamentek, illetve a nemzeti parlamenti kamarák indokolt véleményét.
Minden egyes nemzeti parlamentnek – a nemzeti parlamenti rendszernek megfelelően elosztva – két szavazata van. Kétkamarás nemzeti parlament esetén mindkét kamara egy-egy szavazattal rendelkezik.
Amennyiben az indokolt véleményeknek a nemzeti parlamentek, illetve a nemzeti parlamenti kamarák részére a második albekezdéssel összhangban biztosított szavazatok együttes összegének legalább egyharmadát képviselő része azt állapítja meg, hogy az európai törvényalkotási aktus tervezete nincs összhangban a szubszidiaritás elvével, a tervezetet felül kell vizsgálni. E szavazatküszöb az Alkotmány III-264. cikke alapján előterjesztett, a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségére vonatkozó európai törvényalkotási aktusok tervezete esetén az összes szavazat egynegyede.
E felülvizsgálatot követően a Bizottság, illetve adott esetben – amennyiben a törvényalkotási aktus tervezete tőlük származik – a tagállamok csoportja, az Európai Parlament, a Bíróság, az Európai Központi Bank vagy az Európai Beruházási Bank a tervezetet fenntarthatja, módosíthatja vagy visszavonhatja. Ezt a döntést indokolni kell.
8. CIKK
Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik a szubszidiaritás elvét megsértő európai törvényalkotási aktus megtámadására irányuló, valamely tagállam által az Alkotmány III-365. cikkében megállapított eljárás szerint benyújtott, illetve egy tagállam által a saját jogrendje szerint nemzeti parlamentje, illetve a nemzeti parlamenti kamarája nevében hozzá továbbított keresetek elbírálására.
A hivatkozott cikkben előírt szabályok szerint a Régiók Bizottsága szintén keresetindítási joggal rendelkezik az olyan európai törvényalkotási aktusok tekintetében, amelyek elfogadásához az Alkotmány rendelkezései szerint vele konzultálni kell.
9. CIKK
A Bizottság minden évben jelentést nyújt be az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a nemzeti parlamenteknek az Alkotmány I-11. cikkének alkalmazásáról. Ezt az éves jelentést a Régiók Bizottságának és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak is meg kell küldeni.
3. JEGYZŐKÖNYV
AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGÁNAK ALAPOKMÁNYÁRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy az Alkotmány III-381. cikkében előírtaknak megfelelően megállapítsák az Európai Unió Bírósága alapokmányát,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez (EAK-Szerződés) csatolnak:
1. CIKK
Az Európai Unió Bírósága az Alkotmány, az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés és ezen alapokmány rendelkezéseinek megfelelően alakul meg és működik.
I. CÍM
BÍRÁK ÉS FŐTANÁCSNOKOK
2. CIKK
Működésének megkezdése előtt a Bíróság nyilvános ülésén minden bíró esküt tesz arra, hogy feladatait pártatlanul és lelkiismeretesen látja el, és megőrzi a Bíróság tanácskozásainak titkosságát.
3. CIKK
A bírákat mentesség illeti meg mindenfajta bírósági eljárás alól. Hivatali idejük lejárta után továbbra is megilleti őket a mentelmi jog hivatali minőségükben végzett cselekményeik vonatkozásában, beleértve szóbeli vagy írásbeli megnyilatkozásaikat is.
A Bíróság a mentelmi jogot teljes ülésben eljárva felfüggesztheti. Amennyiben ez a döntés a Törvényszék, illetve egy különös hatáskörű törvényszék valamely tagjára vonatkozik, a Bíróság az érintett törvényszékkel folytatott konzultációt követően határoz.
Ha egy bíró mentelmi jogát felfüggesztették, és ellene büntetőeljárást indítottak, az ügyet valamennyi tagállamban csak a legfelsőbb szintű nemzeti bíróságok tagjaival szemben eljárásra jogosult bíróság tárgyalhatja.
Az Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 11–14. és 17. cikkét alkalmazni kell az Európai Unió Bíróságának bíráira, főtanácsnokaira, hivatalvezetőire, valamint segédelőadóira; ez a rendelkezés a bírák bírósági eljárások alóli mentességére vonatkozóan az e cikk első, második és harmadik albekezdésében meghatározott rendelkezéseket nem érinti.
4. CIKK
A bírák semmilyen politikai vagy közigazgatási hivatalt nem tölthetnek be.
A bírák semmilyen egyéb – akár kereső, akár ingyenesen végzett – foglalkozást nem folytathatnak, kivéve, ha ez alól a Tanács, egyszerű többséggel hozott európai határozatban kivételesen mentesítést ad.
Hivatalba lépésükkor a bírák ünnepélyesen kötelezettséget vállalnak arra, hogy hivatali idejük alatt és annak lejárta után is tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeiket, így különösen azt, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan járnak el egyes kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban.
Az e tekintetben felmerülő bármilyen kétség esetén a Bíróság dönt. Amennyiben az ilyen döntés a Törvényszék, illetve egy különös hatáskörű törvényszék valamely tagjára vonatkozik, a Bíróság az érintett törvényszékkel folytatott konzultációt követően határoz.
5. CIKK
A bírói megbízatás – a megbízatás lejártától vagy az elhalálozástól eltekintve – lemondással szűnik meg.
Lemondás esetén a bíró lemondólevelét a Bíróság elnökéhez kell címezni azzal, hogy azt továbbítsa a Tanács elnökének. Ez utóbbi értesítéssel a tisztség megüresedik.
A 6. cikk alkalmazásának eseteit kivéve, a bíró a hivatalát utódja hivatalba lépéséig tölti be.
6. CIKK
A bírót csak akkor lehet hivatalából elmozdítani, illetve nyugdíjjogosultságától vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatáshoz való jogosultságától megfosztani, ha a Bíróság bíráinak és főtanácsnokainak egyhangú megítélése szerint már nem felel meg a megkívánt feltételeknek, vagy nem tesz eleget a hivatalából eredő kötelezettségeknek. Az ilyen határozatok meghozatalában az érintett bíró nem vehet részt. Amennyiben az érintett személy a Törvényszék, illetve egy különös hatáskörű törvényszék tagja, a Bíróság az érintett törvényszékkel folytatott konzultációt követően határoz.
A Bíróság hivatalvezetője a Bíróság határozatát közli az Európai Parlament és a Bizottság elnökével, és arról értesíti a Tanács elnökét.
A bírót hivatalából elmozdító határozat esetében a tisztség ez utóbbi értesítéssel üresedik meg.
7. CIKK
Azt a bírót, aki a Xxxxxxx olyan tagjának a helyére lép, akinek hivatali ideje még nem járt le, elődjének fennmaradó hivatali idejére kell kinevezni.
8. CIKK
A 2–7. cikk rendelkezéseit a főtanácsnokokra is alkalmazni kell.
II. CÍM
A BÍRÓSÁG SZERVEZETE
9. CIKK
A bírói kar részleges megújítása, amelyre háromévente kerül sor, felváltva tizenhárom, illetve tizenkét bírót érint.
A főtanácsnoki kar részleges megújítása, amelyre háromévente kerül sor, minden egyes alkalommal négy főtanácsnokot érint.
10. CIKK
A hivatalvezető a Bíróság előtt esküt tesz arra, hogy feladatait pártatlanul és lelkiismeretesen látja el, és megőrzi a Bíróság tanácskozásainak titkosságát.
11. CIKK
A Bíróság a hivatalvezető akadályoztatása esetére gondoskodik annak helyettesítéséről.
12. CIKK
A Bíróság működésének biztosítása érdekében a Bíróság mellett tisztviselők és egyéb alkalmazottak dolgoznak. Ezek a személyek az elnök felügyelete alatt a hivatalvezetőnek tartoznak felelősséggel.
13. CIKK
Európai törvény segédelőadók kinevezéséről rendelkezhet, és megállapíthatja a tevékenységükre irányadó szabályokat. Az ilyen európai törvényt a Bíróság kérelmére kell elfogadni. A segédelőadók az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint megbízhatók a Bíróság előtt folyamatban lévő ügyek előkészítő vizsgálataiban való részvétellel és az előadó bíróval való együttműködéssel.
A segédelőadókat olyan személyek közül választják, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik rendelkeznek a szükséges jogi képesítésekkel; kinevezésük a Tanács egyszerű többséggel elfogadott európai határozatával történik. A segédelőadók a Bíróság előtt esküt tesznek arra, hogy feladataikat pártatlanul és lelkiismeretesen látják el, és megőrzik a Bíróság tanácskozásainak titkosságát.
14. CIKK
A bíráknak, a főtanácsnokoknak és a hivatalvezetőnek a Bíróság székhelyén kell lakniuk.
15. CIKK
A Bíróság folyamatosan működik. A törvénykezési szünet időtartamát, feladatainak kellő figyelembevételével, a Bíróság határozza meg.
16. CIKK
A Bíróság három, illetve öt bíróból álló tanácsokat hoz létre. A tanácsok elnökét a bírák maguk közül választják meg. Az öt bíróból álló tanácsok elnökeit három évre választják. Az elnök egy alkalommal újraválasztható.
A nagytanács tizenegy bíróból áll. Az elnöki tisztet a Bíróság elnöke tölti be. Az öttagú bírói tanácsok elnökei és az eljárási szabályzatban meghatározott feltételek szerint kinevezett más bírák szintén tagjai a nagytanácsnak.
A Bíróság nagytanácsa akkor jár el, ha az eljárásban félként részt vevő tagállam vagy uniós intézmény azt kéri.
A Bíróság teljes ülésben jár el az Alkotmány III-335. cikkének (2) bekezdése, III-347. cikkének második bekezdése, III-349. cikke vagy 385. cikkének (6) bekezdése alapján elé terjesztett ügyekben.
Ezen túlmenően, ha Bíróság úgy ítéli meg, hogy az előtte folyó ügy kivételes jelentőséggel bír, a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozhat, hogy az ügyet a teljes ülés elé utalja.
17. CIKK
A Bíróság határozatai csak akkor érvényesek, ha a tanácskozásokon a bírák páratlan számban vesznek részt.
A három vagy öt bíróból álló tanácsok határozatai csak akkor érvényesek, ha azok meghozatalában három bíró vett részt.
A nagytanács határozatai csak akkor érvényesek, ha kilenc tag jelen van. A teljes ülés határozatai csak akkor érvényesek, ha tizenegy tag jelen van.
Egy tanács valamely bírájának akadályoztatása esetén az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint egy másik tanács bírája kérhető fel a tanácsban való részvételre.
18. CIKK
A bírák vagy főtanácsnokok nem vehetnek részt olyan ügy elbírálásában, amelyben előzőleg valamelyik fél érdekében meghatalmazottként vagy tanácsadóként vettek részt, illetve ügyvédként jártak el, vagy amelyben előzőleg bíróság, vizsgálóbizottság tagjaként vagy bármilyen más minőségben állást kellett foglalniuk.
Ha egy bíró vagy főtanácsnok valamilyen különleges ok folytán úgy ítéli meg, hogy egy meghatározott ügyben az ítélethozatalban vagy az ügy kivizsgálásában nem vehet részt, erről tájékoztatja az elnököt. Ha valamilyen különleges ok folytán az elnök úgy ítéli meg, hogy valamely bíró vagy főtanácsnok egy meghatározott ügy tárgyalásában nem vehet részt, illetve indítványait nem adhatja elő, erre felhívja az érintett figyelmét.
Az e cikk alkalmazásával kapcsolatban felmerülő minden nehézség esetén a Bíróság dönt.
A felek nem kérelmezhetik a Bíróság vagy valamely tanácsa összetételének megváltoztatását sem a bíró állampolgársága alapján, sem arra való hivatkozással, hogy a Bíróságban vagy a tanácsban nincs az állampolgárságuknak megfelelő bíró.
III. CÍM
A BÍRÓSÁG ELJÁRÁSA
19. CIKK
A tagállamokat és az Unió intézményeit a Bíróság előtt esetenként kinevezett meghatalmazott képviseli; a meghatalmazottat tanácsadó vagy ügyvéd segítheti.
Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes azon államok, amelyek nem tagállamok, valamint a megállapodásban említett Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) Felügyeleti Hatósága ugyanilyen módon képviseltetik magukat.
A többi felet ügyvédnek kell képviselnie.
A felet a Bíróság előtt csak olyan ügyvéd képviselheti vagy segítheti, aki valamely tagállam bírósága előtt vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes államának bírósága előtt eljárni jogosult.
E meghatalmazottak, tanácsadók és ügyvédek a Bíróság előtti eljárás folyamán az eljárási szabályzatban megállapított feltételeknek megfelelően rendelkeznek azokkal a jogokkal és biztosítékokkal, amelyek feladataik független ellátásához szükségesek.
A Bíróság az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint az előtte megjelenő tanácsadókkal és ügyvédekkel szemben a rendszerint a bíróságoknak biztosított jogokkal rendelkezik.
Azok az egyetemi vagy főiskolai oktatók, akik olyan tagállam állampolgárai, amelynek joga lehetővé teszi számukra, hogy bíróság előtt eljárjanak, a Bíróság előtt ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint amelyeket e cikk az ügyvédeknek biztosít.
20. CIKK
A Bíróság előtti eljárás két részből, egy írásbeli és egy szóbeli részből áll.
Az írásbeli eljárás a keresetleveleknek, az előkészítő iratoknak, az ellenkérelmeknek, az észrevételeknek és az esetleges válaszoknak, valamint az ezek alátámasztásául szolgáló minden iratnak és okiratnak vagy ezek hitelesített másolatainak közlése a felekkel és az Unió azon intézményeivel, szerveivel vagy hivatalaival, amelyek aktusai a jogvita tárgyát képezik.
Ezeket a közléseket az eljárási szabályzatban megállapított rendben és határidőn belül a hivatalvezető teszi meg.
A szóbeli eljárás az előadó bíró által benyújtott jelentés felolvasása, a meghatalmazottaknak, tanácsadóknak és ügyvédeknek, továbbá a főtanácsnok indítványainak a meghallgatása a Bíróság részéről, valamint az esetleges tanúk és szakértők ki-, illetve meghallgatása.
Ha a Xxxxxxx úgy ítéli meg, hogy az ügy semmilyen új jogkérdést nem vet fel, a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozhat, hogy az ügyben a főtanácsnok indítványa nélkül dönt.
21. CIKK
A Bíróság előtt a keresetet a hivatalvezetőnek címzett keresetlevéllel kell megindítani. A keresetlevélnek tartalmaznia kell a kérelmező nevét és lakcímét, az aláíró perbeli állását, annak a félnek vagy feleknek a nevét, aki vagy akik ellen a keresetet benyújtották, a jogvita tárgyát, a Bíróság döntésére irányuló kérelmet és azoknak a jogalapoknak a rövid összefoglalását, amelyekre a kérelmet alapozzák.
A keresetlevélhez adott esetben csatolni kell azt a jogi aktust, amelynek megsemmisítését a Bíróságtól kérik, vagy – az Alkotmány III-367. cikkében említett körülmények fennállta esetén – egy arra az időpontra vonatkozó okirati bizonyítékot, amikor az intézményt a hivatkozott cikk értelmében felkérték, hogy járjon el. Ha ezeket az okmányokat nem csatolták a keresetlevélhez, a hivatalvezető felkéri az érintett felet arra, hogy azokat ésszerű határidőn belül nyújtsa be, de a fél jogai akkor sem évülnek el, ha ezeket az okmányokat az eljárás megindítására nyitva álló határidő letelte után nyújtja be.
22. CIKK
Az EAK-Szerződés 18. cikke szerinti ügyekben a hivatalvezetőnek címzett írásbeli jogorvoslati kérelemmel lehet a Bírósághoz a fordulni. A kérelemnek tartalmaznia kell a kérelmező nevét és lakcímét, az aláíró perbeli állását, a megtámadott határozat megjelölését, az ellenérdekű felek megnevezését, a jogvita tárgyát, a Bíróság döntésére irányuló kérelmet és azoknak a jogalapoknak a rövid összefoglalását, amelyekre a kérelmet alapozzák.
A kérelemhez csatolni kell a Választottbírósági Bizottság megtámadott határozatának hitelesített másolatát.
Amennyiben a Bíróság a jogorvoslati kérelmet elutasítja, a Választottbírósági Bizottság határozata jogerőre emelkedik.
Ha a Bíróság a Választottbírósági Bizottság határozatát megsemmisíti, a Választottbírósági Bizottság előtti eljárás, adott esetben az eljárásban részt vevő felek valamelyikének kezdeményezésére, újra lefolytatható. A Bíróság jogkérdésben hozott döntései a Választottbírósági Bizottságra nézve kötelezőek.
23. CIKK
Az Alkotmány III-369. cikkében említett esetekben egy tagállam bíróságának az eljárás felfüggesztéséről és az ügynek a Bíróság elé utalásáról szóló határozatát az érintett bíróság közli a Bírósággal. Ezt a határozatot azután a Bíróság hivatalvezetője továbbítja a feleknek, a tagállamoknak és a Bizottságnak, továbbá annak az intézménynek, szervnek vagy hivatalnak amelyik meghozta azt a jogi aktust, amelynek érvényessége vagy értelmezése a jogvita tárgyát képezi.
E közléstől számított két hónapon belül a feleknek, a tagállamoknak, a Bizottságnak, továbbá adott esetben az annak az intézménynek, szervnek vagy hivatalnak, amelyik meghozta azt a jogi aktust, amelynek érvényessége vagy értelmezése a jogvita tárgyát képezi, jogában áll a Bírósághoz beadványokat vagy írásbeli észrevételeket benyújtani.
A tagállam bíróságának határozatát a Bíróság hivatalvezetője ezenkívül továbbítja az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás azon részes államainak, amelyek nem tagállamok, valamint a megállapodásban említett EFTA Felügyeleti Hatóságnak, amelyek a közléstől számított két hónapon belül beadványokat és írásbeli észrevételeket nyújthatnak be a Bírósághoz, amennyiben a határozat a megállapodás alkalmazási területeinek valamelyikét érinti. E bekezdést az EAK-Szerződés hatálya alá tartozó kérdésekre nem kell alkalmazni.
Amennyiben a Tanács és egy vagy több tagsággal nem rendelkező állam között megkötött, valamely meghatározott tárgyra vonatkozó megállapodás úgy rendelkezik, hogy ezeknek az államoknak jogukban áll beadványokat vagy írásbeli észrevételeket benyújtani, ha valamely tagállam bírósága egy olyan kérdést utal a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra, amely a megegyezés hatálya alá tartozik, a tagállam bíróságának az ilyen kérdés Bíróság elé utalásáról szóló határozatát az érintett harmadik államok részére szintén továbbítani kell, amelyek a határozat közlésétől számított két hónapon belül a Bírósághoz beadványokat vagy írásbeli észrevételeket nyújthatnak be.
24. CIKK
A Bíróság felkérheti a feleket, hogy nyújtsanak be minden olyan okiratot, és adjanak meg minden olyan tájékoztatást, amelyet a Bíróság kívánatosnak tart. Elutasítás esetén a Bíróság alakszerű feljegyzést készít.
A Bíróság az eljárásban félként részt nem vevő tagállamokat, és az Unió intézményeit, szerveit és hivatalait is felkérheti, hogy adjanak meg minden olyan tájékoztatást, amelyet a Bíróság az eljáráshoz szükségesnek tart.
25. CIKK
A Bíróság bármely általa választott személyt, testületet, hatóságot, bizottságot vagy egyéb szervezetet bármikor szakértői vélemény elkészítésével bízhat meg.
26. CIKK
A tanúkat az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint lehet kihallgatni.
27. CIKK
A Bíróság az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint a megjelenést elmulasztó tanúkkal szemben a rendszerint a bíróságoknak biztosított jogokkal rendelkezik, és pénzbírságot szabhat ki.
28. CIKK
A tanúkat és a szakértőket az eljárási szabályzatban megállapított formában tett eskü alatt, illetve a tanú vagy szakértő országának jogában meghatározott módon kell kihallgatni, illetve meghallgatni.
29. CIKK
A Bíróság elrendelheti, hogy valamely tanút vagy szakértőt a lakóhelye szerinti bíróság hallgasson ki.
A végzést végrehajtás céljából az eljárási szabályzatban megállapított feltételeknek megfelelően meg kell küldeni az illetékes bíróságnak. A megkeresés alapján elkészített iratokat ugyanezen feltételek szerint vissza kell küldeni a Bíróságnak.
A költségeket a Bíróság viseli, de azokat adott esetben a felekre háríthatja.
30. CIKK
Ha a tanú hamis vallomást tesz, vagy a szakértő hamis szakvéleményt ad, a tagállam ezt ugyanúgy ítéli meg, mintha ezt a bűncselekményt valamely polgári ügyekben hatáskörrel rendelkező bírósága előtt követték volna el. A Bíróság feljelentése alapján az elkövetőt az érintett tagállam a hatáskörrel rendelkező bírósága elé állítja.
31. CIKK
Ha a Bíróság hivatalból vagy a felek kérelmére nyomós okból másként nem határoz, a Bíróság tárgyalásai nyilvánosak.
32. CIKK
A tárgyalásokon a Bíróság kihallgathatja a tanúkat, illetve meghallgathatja a szakértőket, és magukat a feleket. Ez utóbbiak azonban csak képviselőik útján szólalhatnak fel a Bíróságon.
33. CIKK
Minden tárgyalásról jegyzőkönyv készül, amelyet az elnök és a hivatalvezető ír alá.
34. CIKK
Az ügyek tárgyalásának sorrendjét az elnök határozza meg.
35. CIKK
A Bíróság tanácskozásai titkosak, és azok titkosságát később is meg kell őrizni.
36. CIKK
Az ítéleteket indokolni kell. Az ítéleteknek tartalmazniuk kell azoknak a bíráknak a nevét, akik a határozathozatalban részt vettek.
37. CIKK
Az ítéleteket az elnök és a hivatalvezető írják alá. Az ítéleteket nyilvános ülésen fel kell olvasni.
38. CIKK
A költségekről a Bíróság határoz.
39. CIKK
A Bíróság elnöke határozhat – az ebben az alapokmányban foglalt egyes szabályoktól a szükséges mértékig eltérő és az eljárási szabályzatban megállapított gyorsított eljárással – a végrehajtásnak az Alkotmány III-379. cikkének (1) bekezdésében, illetve az EAK-Szerződés 157. cikkében előírtak szerinti felfüggesztésére irányuló kérelmekről vagy az ideiglenes intézkedéseknek az Alkotmány III-379. cikkének (2) bekezdése szerinti elrendelésére irányuló kérelmekről, továbbá a végrehajtásnak az Alkotmány III-401. cikkének negyedik bekezdése, illetve az EAK-Szerződés
164. cikkének harmadik bekezdése szerinti felfüggesztésére irányuló kérelmekről.
Az elnököt akadályoztatása esetén az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint egy másik bíró helyettesíti.
Az elnök vagy az őt helyettesítő bíró végzése ideiglenes, és semmiben nem befolyásolja előre a Bíróságnak az ügy érdemére vonatkozó határozatát.
40. CIKK
A tagállamok és az Unió intézményei a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásokba beavatkozhatnak.
Ugyanez a jog az Unió szerveit és hivatalait, továbbá minden olyan egyéb személyt is megillet, aki valószínűsíteni tudja, hogy a Bíróság elé vitt jogvita kimeneteléhez jogos érdeke fűződik.
Természetes vagy jogi személyek nem avatkozhatnak be a tagállamok közötti, az Unió intézményei közötti, illetve a tagállamok és az Unió intézményei közötti jogvitákba.
A második bekezdés sérelme nélkül az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás azon részes államai, amelyek nem tagállamok, valamint a megállapodásban említett EFTA Felügyeleti Hatóság beavatkozhatnak a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásokba, amennyiben azok e megállapodás alkalmazási területeinek egyikét érintik.
A beavatkozásra vonatkozó kérelemben tett indítványok csak az egyik fél indítványainak támogatására korlátozódhatnak.
41. CIKK
Ha a szabályszerűen idézett alperes nem nyújtja be írásbeli védekezését, ellene elmarasztaló ítéletet kell hozni. Az ilyen mulasztási ítélet ellen az annak közlésétől számított egy hónapon belül ellentmondással lehet élni. Ha a Bíróság másként nem határoz, az ellentmondás nem jár a mulasztási ítélet végrehajtásának felfüggesztésével.
42. CIKK
A tagállamok, az Unió intézményei, szervei és hivatalai, továbbá minden egyéb természetes vagy jogi személy az eljárási szabályzatban meghatározandó esetekben és feltételekkel, harmadik félként megtámadhatják a meghallgatásuk nélkül meghozott ítéleteket, ha azok jogaikat sértik.
43. CIKK
Ha egy ítélet értelme vagy hatálya kétséges, bármelyik fél vagy az Unió bármelyik intézménye kérelmére a Bíróság azt értelmezi, ha érdekeltségüket valószínűsítik.
44. CIKK
Perújítási kérelemmel csak akkor lehet a Bírósághoz fordulni, ha olyan döntő jelentőségű tény merül fel, amely az ítélet meghozatalát megelőzően a Bíróság és a perújítást kérő fél előtt ismeretlen volt.
A perújítási eljárás a Bíróságnak az új tény fennállása miatt a perújítást megengedő határozatával veszi kezdetét, amelyben a Bíróság elismeri, hogy az új tény természete miatt az ügyben perújításnak van helye, és a kérelmet ezen az alapon elfogadhatónak nyilvánítja.
Perújítási kérelmet az ítélet meghozatalától számított 10 év után nem lehet benyújtani.
45. CIKK
A távolságra tekintettel biztosított külön eljárási határidőket az eljárási szabályzat határozza meg.
A határidők elmulasztása nem jár jogvesztéssel, ha az érintett fél előre nem látható körülmények, vagy vis maior fennállását igazolja.
46. CIKK
A szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozó ügyekben az Unió elleni eljárás megindításának joga az erre okot adó esemény felmerülésétől számított öt év alatt évül el. Az elévülés megszakad, ha a Bírósághoz keresetet nyújtottak be, vagy ha a károsult fél az eljárás megindítása előtt követelésével az Unió megfelelő intézményéhez fordult. Ez utóbbi esetben az eljárást az Alkotmány III-365. cikkében előírt két hónapos határidőn belül kell megindítani. A III-
367. cikk második albekezdését alkalmazni kell.
Ezt a cikket az Európai Központi Bank ellen szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozóan benyújtott keresetekre is alkalmazni kell.
IV. CÍM
A TÖRVÉNYSZÉK
47. CIKK
A 9. cikk első bekezdését, a 14. és 15. cikket, a 17. cikk első, második, negyedik és ötödik bekezdését, valamint 18. cikket a Törvényszékre és annak tagjaira is alkalmazni kell.
A 10., 11. és 14. cikket a Törvényszék hivatalvezetőjére is megfelelően alkalmazni kell.
48. CIKK
A Törvényszék huszonöt bíróból áll.
49. CIKK
A Törvényszék tagjait fel lehet kérni főtanácsnoki feladatok ellátására.
A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolással ellátott indítványt terjesszen elő a Törvényszék előtt folyó egyes ügyekre vonatkozóan annak érdekében, hogy segítse a Törvényszéket feladatának ellátásában.
Az ilyen ügyek kiválasztásának szempontjait, valamint a főtanácsnokok kijelölésére vonatkozó szabályokat a Törvényszék eljárási szabályzata állapítja meg.
Az a tag, akit egy ügyben a főtanácsnoki feladatok ellátására kértek fel, az ügy elbírálásában nem vehet részt.
50. CIKK
A Törvényszék három, illetve öt bíróból álló tanácsokban ülésezik. A tanácsok elnökét a bírák maguk közül választják meg. Az öt bíróból álló tanácsok elnökeit három évre választják. Az elnök egy alkalommal újraválasztható.
A tanácsok összetételére és az ügyeknek a tanácsokra történő kiosztására irányadó szabályokat az eljárási szabályzat tartalmazza. Az eljárási szabályzatban meghatározott bizonyos esetekben a Törvényszék teljes ülésben, illetve egyesbíróként is eljárhat.
Az eljárási szabályzat úgy is rendelkezhet, hogy a Törvényszék, az ott meghatározott ügyekben és feltételekkel, nagytanácsban jár el.
51. CIKK
Az Alkotmány III-358. cikkének (1) bekezdésében foglaltaktól eltérve, a Bíróság rendelkezik hatáskörrel az Alkotmány III-365. és III-367. cikkében említett azon keresetek elbírálására, amelyet a tagállamok valamelyike nyújt be:
a) az Európai Parlament vagy a Tanács, illetve – amennyiben közösen járnak el – mindkettőjük valamely jogi aktusa, illetve mulasztása miatt, kivéve
– a Tanács által az Alkotmány III-168. cikke (2) bekezdésnek harmadik albekezdése alapján elfogadott európai határozatokat,
– a Tanács által az Alkotmány III-315. cikke értelmében a kereskedelem védelmére vonatkozó valamely tanácsi aktus alapján elfogadott jogi aktusokat,
– azokat a jogi aktusokat, amelyek révén a Tanács az Alkotmány I-37. cikkének (2) bekezdésével összhangban a végrehajtási hatáskört maga gyakorolja;
b) A Bizottságnak az Alkotmány III-420. cikke szerinti jogi aktusa, illetve mulasztása miatt.
Szintén a Bíróság hatáskörébe tartozik azoknak az ugyanezen cikkeken alapuló kereseteknek az elbírálása, amelyeket az Unió intézményei nyújtanak be az Európai Parlament vagy a Tanács, illetve – amennyiben közösen járnak el – mindkettőjük vagy pedig a Bizottság jogi aktusa, illetve mulasztása miatt, továbbá amelyeket valamely intézmény nyújt be az Európai Központi Bank valamely jogi aktusa, illetve mulasztása miatt.
52. CIKK
A Bíróság elnöke és a Törvényszék elnöke közös megegyezéssel meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek szerint a Bíróság tisztviselői és egyéb alkalmazottai a Törvényszék számára – működésének biztosítása érdekében – szolgálatot teljesítenek. Bizonyos tisztviselők és egyéb alkalmazottak a Törvényszék elnökének felügyelete alatt a Törvényszék hivatalvezetőjének tartoznak felelősséggel.
53. CIKK
A Törvényszék előtti eljárásra a III. cím az irányadó. Az eljárás további és részletes szabályait szükség szerint a Törvényszék eljárási szabályzata határozza meg. A szellemi tulajdon terén felmerülő jogviták sajátosságainak figyelembe vétele érdekében az eljárási szabályzat eltérhet a 40. cikk negyedik bekezdésétől és a 41. cikktől.
A 20. cikk negyedik bekezdésétől eltérően, indokolással ellátott indítványait a főtanácsnok írásban is megteheti.
54. CIKK
Ha valamely, a Törvényszékhez intézett keresetlevelet vagy egyéb beadványt tévesen a Bíróság hivatalvezetőjéhez nyújtanak be, a hivatalvezető azt haladéktalanul továbbítja a Törvényszék hivatalvezetőjének; hasonlóképpen, ha egy, a Bírósághoz intézett keresetlevelet vagy egyéb beadványt tévesen a Törvényszék hivatalvezetőjének nyújtanak be, a hivatalvezető azt haladéktalanul továbbítja a Bíróság hivatalvezetőjének.
Ha a Törvényszék megállapítja, hogy nincs hatásköre valamely olyan ügy megtárgyalására és eldöntésére, amely a Bíróság hatáskörébe tartozik, az ügyet átteszi a Bírósághoz; hasonlóképpen, ha a Bíróság megállapítja, hogy egy ügy a Törvényszék hatáskörébe tartozik, ezt az ügyet átteszi a Törvényszékhez, amely ezt követően az ügyben hatáskörének hiányát nem állapíthatja meg.
Ha a Bírósághoz és a Törvényszékhez olyan ügyekben fordultak, amelyeknek ugyanaz a tárgya, amelyekben ugyanaz az értelmezési kérdés merül fel, vagy ugyanannak a jogi aktusnak az érvényességét vitatják, a Törvényszék az előtte folyó eljárást a felek meghallgatását követően a Bíróság ítéletéig felfüggesztheti, vagy – az Alkotmány III-365. cikke vagy az EAK-Szerződés 146. cikke alapján benyújtott keresetek esetén – hatáskörét átengedheti e keresetekre nézve annak érdekében, hogy ezekről a Bíróság dönthessen. Az e bekezdésben említett esetekben a Bíróság is határozhat úgy, hogy az előtte folyó eljárást felfüggeszti; ebben az esetben a Törvényszék előtti eljárás folytatódik.
Ha keresetével valamely tagállam és egy intézmény ugyanazt a jogi aktust támadja meg, a Törvényszék köteles hatáskörét átengedni e keresetekre nézve annak érdekében, hogy ezekről a Bíróság dönthessen.
55. CIKK
A Törvényszék eljárást befejező határozatait, az érdemi kérdésekről csak részben rendelkező, illetve a hatáskör hiányára vagy a kereset meg nem engedhetőségére alapozott kifogásra vonatkozó eljárási kérdésről rendelkező határozatokat a Törvényszék hivatalvezetője közli a felekkel, valamennyi tagállammal és az Unió intézményeivel akkor is, ha azok a Törvényszék előtt folyó eljárásba nem avatkoztak be.
56. CIKK
A Törvényszék eljárást befejező határozata ellen, valamint az érdemi kérdésekről csak részben rendelkező, illetve a hatáskör hiányára vagy a kereset meg nem engedhetőségére alapozott kifogásra vonatkozó eljárási kérdésről rendelkező határozata ellen a Bírósághoz a megtámadott határozat közlésétől számított két hónapon belül fellebbezést lehet benyújtani.
Ilyen fellebbezéssel bármelyik fél élhet, akinek indítványait egészben vagy részben elutasították. A tagállamokon és az Unió intézményein kívüli beavatkozók csak akkor nyújthatnak be fellebbezést, ha őket a Törvényszék határozata közvetlenül érinti.
Az Unió és alkalmazottai közötti jogvitákra vonatkozó perek esetét kivéve fellebbezést nyújthatnak be azok a tagállamok és uniós intézmények is, amelyek a Törvényszék előtt folyó perbe nem avatkoztak be. Ilyen esetekben ezeknek a tagállamoknak és intézményeknek a helyzete az első fokon beavatkozó tagállamok vagy intézmények helyzetével azonos.
57. CIKK
Minden olyan személy, akinek a beavatkozási kérelmét a Törvényszék elutasította, a kérelmet elutasító határozat közlésétől számított két héten belül fellebbezést nyújthat be a Bírósághoz.
Az eljárásban részt vevő felek a Törvényszéknek az Alkotmány III-379. cikk (1) vagy (2) bekezdése, vagy a III-401. cikk negyedik bekezdése, illetve az EAK-Szerződés 157. cikke vagy
164. cikkének harmadik bekezdése alapján hozott határozatai ellen a határozat velük való közlésétől számított két hónapon belül élhetnek fellebbezéssel.
Az e cikk első két bekezdésében említett fellebbezésről a 39. cikkben említett eljárás szerint kell határozni.
58. CIKK
A Bírósághoz benyújtott fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. A fellebbezésben csak a Törvényszék hatáskörének hiányára, a fellebbező érdekeit hátrányosan befolyásoló eljárási szabálytalanságra, valamint az uniós jognak a Törvényszék általi megsértésére lehet hivatkozni.
A fellebbezés nem vonatkozhat kizárólag a költségek összegére vagy arra, hogy a költségek viselésére melyik felet kötelezték.
59. CIKK
Ha a Törvényszék valamely határozata ellen fellebbezést nyújtottak be, a Bíróság előtti eljárás írásbeli és szóbeli részből áll. Az eljárási szabályzatban megállapított feltételeknek megfelelően a Bíróság a főtanácsnok és a felek meghallgatását követően szóbeli eljárás nélkül is határozhat.
60. CIKK
Az Alkotmány III-379. cikk (1) vagy (2) bekezdésének, illetve az EAK-Szerződés 157. cikkének sérelme nélkül a fellebbezésnek nincs felfüggesztő hatálya.
Az Alkotmány III-380. cikkétől eltérve, a Törvényszék valamely – teljes egészében kötelező és valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó – európai törvényt vagy európai rendeletet semmissé nyilvánító határozata csak az ezen alapokmány 56. cikkének első bekezdésében említett határidő lejártának napjától vagy – ha e határidőn belül fellebbezést nyújtottak be – a fellebbezés elutasításának napjától lép hatályba, ami ugyanakkor nem érinti a felek azon jogát, hogy az Alkotmány III -379. cikk (1) vagy (2) bekezdése, illetve az EAK-Szerződés 157. cikke alapján a semmissé nyilvánított európai törvény vagy európai rendelet hatályának felfüggesztése vagy bármilyen egyéb ideiglenes intézkedés elrendelése érdekében a Bírósághoz forduljanak.
61. CIKK
Ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi. Ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.
Egy ügynek a Törvényszékhez való visszautalása esetén a Törvényszéket jogkérdésekben köti a Bíróság határozata.
Ha a Törvényszék előtt folyó perbe be nem avatkozó tagállam vagy uniós intézmény által benyújtott fellebbezés megalapozott, a Bíróság – amennyiben szükségesnek tartja – megállapíthatja, hogy a Törvényszék hatályon kívül helyezett határozatának mely joghatásait kell végérvényesnek tekinteni az eljárásban részt vevő felekre vonatkozóan.
62. CIKK
Az Alkotmány III-358. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett esetekben az első főtanácsnok, ha úgy ítéli meg, hogy fennáll a komoly veszélye annak, hogy az uniós jog egységessége vagy koherenciája sérül, a Törvényszék határozatának felülvizsgálatát indítványozhatja a Bíróságnál.
Az indítványt a Törvényszék határozatának kihirdetésétől számított egy hónapon belül kell megtenni. A Bíróság az első főtanácsnok indítványának előterjesztésétől számított egy hónapon belül dönt arról, hogy szükséges-e a határozat felülvizsgálata.
V. CÍM
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
63. CIKK
Az ezen alapokmány alkalmazásához és, amennyiben szükséges, a kiegészítéséhez szükséges rendelkezéseket a Bíróság és a Törvényszék eljárási szabályzata tartalmazza.
64. CIKK
Az Európai Unió Bíróságának nyelvhasználati szabályaira vonatkozó rendelkezéseket a Tanács által egyhangúlag elfogadott európai rendelet állapítja meg. A rendeletet vagy a Bíróság kérésére és a Bizottsággal, valamint az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, vagy a Bizottság javaslatára és a Bírósággal, valamint az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően kell elfogadni.
A Bíróság eljárási szabályzatának és a Törvényszék eljárási szabályzatának a nyelvhasználati szabályokra vonatkozó rendelkezéseit továbbra is alkalmazni kell mindaddig, amíg a fenti szabályok elfogadásra nem kerülnek. Az Alkotmány III-355. és III-366. cikkében foglaltaktól eltérve, a nyelvhasználati szabályokra vonatkozó rendelkezéseket kizárólag a Tanács egyhangú jóváhagyásával lehet módosítani vagy hatályon kívül helyezni.
65. CIKK
(1) Az Alkotmány IV-437. cikkétől eltérve, az Európai Unióról szóló szerződéshez, az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez, valamint az EAK-Szerződéshez csatolt, a Bíróság alapokmányáról szóló jegyzőkönyvnek az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés aláírása és hatályba lépése között elfogadott módosítása továbbra is hatályban marad.
(2) Az (1) bekezdésben említett módosításokat – az ezen alapokmány szerkezetébe történő beillesztésük céljából – a Bíróság kérésére a Xxxxxx által elfogadott európai törvénnyel hivatalosan egységes szerkezetbe kell foglalni. Ezen egységes szerkezetbe foglaló európai törvény hatálybalépésével ez a cikk hatályát veszti.
4. JEGYZŐKÖNYV
A KÖZPONTI BANKOK EURÓPAI RENDSZERE ÉS AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK ALAPOKMÁNYÁRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy megállapítsák az Alkotmány I-30. cikkében és III-187. cikkének (2) bekezdésében előírt Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányát,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződéshez csatolnak:
I. FEJEZET
A KÖZPONTI BANKOK EURÓPAI RENDSZERE
1. CIKK
A Központi Bankok Európai Rendszere
(1) Az Alkotmány I-30. cikkének (1) bekezdésével összhangban az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok alkotják a Központi Bankok Európai Rendszerét. Az euro-rendszert az Európai Központi Bank és azon tagállamok nemzeti központi bankjai alkotják, amelyek pénzneme az euro.
(2) A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank feladataikat és tevékenységüket az Alkotmánynak és ezen alapokmánynak megfelelően végzik.
II. FEJEZET
A KÖZPONTI BANKOK EURÓPAI RENDSZERÉNEK CÉLKITŰZÉSEI ÉS FELADATAI
2. CIKK Célkitűzések
Az Alkotmány I-30. cikke (2) bekezdésének és III-185. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Központi Bankok Európai Rendszerének elsődleges célja az árstabilitás fenntartása. E cél veszélyeztetése nélkül a Központi Bankok Európai Rendszere támogatja az Unión belüli általános gazdaságpolitikát azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az Alkotmány I-3. cikkében megállapított közösségi célkitűzések megvalósításához. A Központi Bankok Európai Rendszere a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban tevékenykedik, ezáltal elősegítve az erőforrások hatékony elosztását, és tiszteletben tartva az Alkotmány III-177. cikkében meghatározott alapelveket.
3. CIKK Feladatok
(1) Az Alkotmány III-185. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Központi Bankok Európai Rendszerének alapvető feladatai a következők:
a) az Unió monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása;
b) devizaműveletek végzése az Alkotmány III-326. cikke rendelkezéseinek megfelelően;
c) a tagállamok hivatalos devizatartalékainak tartása és kezelése;
d) a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása.
(2) Az Alkotmány III-185. cikke (3) bekezdésének megfelelően az (1) bekezdés c) pontja nem érinti a devizában tartott technikai egyenlegeknek a tagállamok kormányai által történő tartását és kezelését.
(3) Az Alkotmány III-185. cikke (5) bekezdésének megfelelően a Központi Bankok Európai Rendszere támogatja a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a hitelintézetek prudenciális felügyeletére és a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó politikáik zavartalan megvalósításában.
4. CIKK Tanácsadói feladatok
Az Alkotmány III-185. cikke (4) bekezdésének megfelelően az Európai Központi Bankkal konzultálni kell:
a) a hatáskörébe tartozó valamennyi uniós jogi aktusra irányuló javaslattal kapcsolatban;
b) a nemzeti hatóságok részéről az Európai Központi Bank hatáskörébe tartozó valamennyi jogszabálytervezettel kapcsolatban a Tanács által a 41. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően meghatározott kereteken belül és feltételek mellett.
Az Európai Központi Bank a hatáskörébe tartozó területeken véleményt terjeszthet az Unió intézményei, szervei és hivatalai, illetve a nemzeti hatóságok elé.
5. CIKK Statisztikai adatok gyűjtése
(1) A Központi Bankok Európai Rendszere feladatainak megvalósítása céljából az Európai Központi Bank a nemzeti központi bankok közreműködésével összegyűjti a szükséges statisztikai adatokat a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoktól vagy közvetlenül a gazdasági szereplőktől. Ennek érdekében együttműködik az uniós intézményekkel, szervekkel és hivatalokkal, a tagállamok vagy harmadik államok hatáskörrel rendelkező hatóságaival, valamint a nemzetközi szervezetekkel.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatokat – amennyire lehetséges – a nemzeti központi bankok látják el.
(3) Az Európai Központi Bank szükség esetén hozzájárul a hatáskörébe tartozó területeken a statisztikai adatok gyűjtésére, összeállítására és terjesztésére vonatkozó szabályok és gyakorlatok összehangolásához.
(4) A Tanács a 41. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően meghatározza az adatszolgáltatásra kötelezett természetes és jogi személyek körét, a titoktartási szabályokat és a végrehajtásra vonatkozó megfelelő rendelkezéseket.
6. CIKK Nemzetközi együttműködés
(1) A Központi Bankok Európai Rendszerének feladatkörébe tartozó nemzetközi együttműködés terén az Európai Központi Bank határozza meg a Központi Bankok Európai Rendszere képviseletének formáját.
(2) Az Európai Központi Bank, és – annak jóváhagyásával – a nemzeti központi bankok részt vehetnek nemzetközi monetáris intézményekben.
(3) A (1) és a (2) bekezdés nem érinti az Alkotmány III-196. cikkét.
III. FEJEZET
A KÖZPONTI BANKOK EURÓPAI RENDSZERÉNEK SZERVEZETE
7. CIKK Függetlenség
Az Alkotmány III-188. cikkének megfelelően az Alkotmány és az ezen alapokmány által rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása, valamint az ilyen feladatok és kötelezettségek végrehajtása során sem az Európai Központi Bank, sem a nemzeti központi bankok, sem döntéshozó szerveik valamely tagja nem kérhet vagy fogadhat el utasítást uniós intézményektől, szervektől, vagy hivataloktól, illetve a tagállamok kormányaitól vagy bármely egyéb szervtől. Az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok kormányai kötelezettséget vállalnak arra, hogy tiszteletben tartják ezt az elvet, és nem kísérlik meg az Európai Központi Bank vagy a nemzeti központi bankok döntéshozó szervei tagjainak befolyásolását feladataik ellátása során.
8. CIKK Általános alapelv
A Központi Bankok Európai Rendszerét az Európai Központi Bank döntéshozó szervei irányítják.
9. CIKK
Az Európai Központi Bank
(1) Az Európai Központi Bank, amely az Alkotmány I-30. cikke (3) bekezdésének megfelelően jogi személyiséggel rendelkezik, valamennyi tagállamban az adott tagállam jogában a jogi személyeknek biztosított legteljesebb jogképességgel rendelkezik; így különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhet és idegeníthet el, továbbá bíróság előtt eljárhat.
(2) Az Európai Központi Bank biztosítja, hogy az Alkotmány III-185. cikkének (2), (3) és (5) bekezdése alapján a Központi Bankok Európai Rendszerére ruházott feladatokat vagy az ezen alapokmány értelmében végzett saját tevékenysége keretében, vagy a 12. cikk (1) bekezdése és a
14. cikk értelmében a nemzeti központi bankokon keresztül hajtsák végre.
(3) Az Alkotmány III-187. cikke (1) bekezdésének megfelelően az Európai Központi Bank döntéshozó szervei a Kormányzótanács és az Igazgatóság.
10. CIKK
A Kormányzótanács
(1) Az Alkotmány III-382. cikke (1) bekezdésének megfelelően az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa az Európai Központi Bank Igazgatóságának tagjaiból és az Alkotmány III-197. cikke szerinti eltéréssel nem rendelkező tagállamok nemzeti központi bankjainak elnökeiből áll.
(2) A Kormányzótanács minden egyes tagja egy szavazattal rendelkezik. Attól a naptól kezdődően, amikor a Kormányzótanács tagjainak száma meghaladja a huszonegyet, az Igazgatóság minden egyes tagja egy szavazattal fog rendelkezni, és a szavazati joggal rendelkező nemzetibank- elnökök száma tizenöt lesz. Ezeket a szavazati jogok a következők szerint oszlanak meg, illetve azok az alábbi rotációs rend szerint változnak:
a) attól a naptól kezdődően, amikor a nemzeti központi banki elnökök száma meghaladja a tizenötöt, és addig a napig, amíg számuk eléri a huszonkettőt, a nemzeti központi banki elnököket két csoportba kell sorolni azon besorolásnak megfelelően, amelyet az elnök által képviselt nemzeti központi bank tagállamának az azon tagállamok piaci áron számított aggregált bruttó hazai termékében, illetve monetáris pénzügyi intézményeik teljes aggregált mérlegében megállapított részesedése határoz meg, amelyek pénzneme az euro. Az aggregált bruttó hazai termékben, illetve a monetáris pénzügyi intézmények teljes aggregált mérlegében történő részesedés figyelembe vétel 5/6 és 1/6 súlyokkal történik. Az első csoport öt nemzeti központi banki elnökből, a második csoport a többi nemzeti központi banki elnökből áll. Az első csoportba sorolt nemzeti központi banki elnökök a nekik juttatott szavazati jogot nem gyakorolhatják kevesebbszer, mint a második csoportba sorolt nemzeti központi bankok elnökei. Az előző mondatra is figyelemmel az első csoport négy, a második csoport tizenegy szavazati jogot kap;
b) attól a naptól kezdődően, amikor a nemzeti központi banki elnökök száma eléri a huszonkettőt, a nemzeti központi banki elnököket három csoportba kell sorolni a fenti kritériumokra alapozott besorolásnak megfelelően. Az első csoport öt nemzeti központi banki elnökből áll és négy szavazati jogot kap. A második csoport a nemzeti központi banki elnökök teljes számának felével megegyező számú nemzeti központi banki elnökből áll, ahol az esetleges töredékszámot a legközelebbi egész számra felfelé kell kerekíteni, és e csoport nyolc szavazati jogot kap. A harmadik csoport a fennmaradó nemzeti központi banki elnökökből áll, és három szavazati jogot kap;
c) a nemzetibank-elnökök minden egyes csoporton belül azonos ideig rendelkeznek szavazati joggal;
d) a piaci áron számított aggregált bruttó hazai termékből való részesedés kiszámításához a 29. cikk (2) bekezdését kell alkalmazni. A monetáris pénzügyi intézmények teljes aggregált mérlegét az Európai Közösségben a számítás idején alkalmazandó statisztikai keretrendszerrel összhangban kell meghatározni;
e) amennyiben a piaci áron számított aggregált bruttó hazai terméket a 29. cikk (3) bekezdésével összhangban módosítani kell, vagy ha a nemzeti központi banki elnökök száma növekszik, az egyes csoportok nagyságát és/vagy összetételét a fenti elvekkel összhangban ki kell igazítani;
f) a Kormányzótanács a szavazati joggal rendelkező, illetve azzal nem rendelkező tagjai kétharmados többségével hozza meg a fenti elvek végrehajtásához szükséges összes intézkedést, és elhatározhatja a rotációs rendszer bevezetésének elhalasztását addig a napig, amikor a nemzeti központi banki elnökök száma a tizennyolcat meghaladja.
A szavazati jogot személyesen kell gyakorolni. E szabálytól eltérve, a 12. cikk (3) bekezdésében említett eljárási szabályzat előírhatja, hogy a Kormányzótanács tagjai szavazatukat telekonferencia keretében is leadhatják. Ez a szabályzat azt is előírja, hogy a Kormányzótanácsnak a megbeszéléseken való részvételben hosszabb ideig akadályoztatott tagja kijelölheti a Kormányzótanács tagjaként őt helyettesítő személyt.
Az első és második albekezdés rendelkezései nem sérthetik a Kormányzótanács összes tagjának – akár rendelkeznek szavazati joggal akár nem – szavazati jogát a (3) bekezdés, illetve a 40. cikk (2) és (3) bekezdése értelmében. Ha ezen alapokmány másként nem rendelkezik, a Kormányzótanács a szavazati joggal rendelkező tagjainak egyszerű többségével határoz. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.
A Kormányzótanács határozatképességéhez a szavazati joggal rendelkező tagok kétharmadának jelenléte szükséges. Határozatképtelenség esetén az elnök rendkívüli ülést hívhat össze, amelyen határozatképességre való tekintet nélkül lehet határozatot hozni.
(3) Az olyan határozatok esetében, amelyeket a 28., 29., 30., 32., 33. és 49. cikk alapján kell meghozni, a Kormányzótanács tagjainak szavazatait a nemzeti központi bankoknak az Európai Központi Bank jegyzett tőkéjében való részesedése arányában kell súlyozni. Az Igazgatóság tagjainak szavazatát nullával kell súlyozni. A minősített többséget igénylő határozatok esetében a határozat akkor tekinthető meghozottnak, ha a leadott igen szavazatok az Európai Központi Bank jegyzett tőkéjének legalább a kétharmadát és a részvényeseknek legalább a felét képviselik. Akadályoztatásuk esetén a nemzeti központi bankok elnökei helyettest jelölhetnek ki súlyozott szavazatuk leadása céljából.
(4) Az üléseken elhangzottak titkosak. A Kormányzótanács úgy határozhat, hogy tanácskozásainak eredményét nyilvánosságra hozza.
(5) A Kormányzótanács évente legalább tíz alkalommal ülésezik.
11. CIKK Az Igazgatóság
(1) Az Alkotmány III-382. cikke (2) bekezdése első albekezdésének megfelelően az Igazgatóság az elnökből, az alelnökből és négy további tagból áll.
A tagok feladataikat teljes munkaidőben látják el. A tagok semmilyen egyéb – akár kereső, akár ingyenesen végzett – foglalkozást nem folytathatnak, kivéve, ha ez alól a Kormányzótanács kivételesen mentesítést ad.
(2) Az Alkotmány III-382. cikke (2) bekezdése második albekezdésének megfelelően az elnököt, az alelnököt és az Igazgatóság többi tagját az Európai Tanács minősített többséggel, a Tanács ajánlása alapján és az Európai Parlamenttel, valamint az Európai Központi Bank Kormányzótanácsával folytatott konzultációt követően olyan személyek közül nevezi ki, akik monetáris vagy banki területen elismert szakmai tekintéllyel és tapasztalattal rendelkeznek.
Megbízatásuk nyolc évre szól, és nem újítható meg.
Az Igazgatóság tagjai csak a tagállamok állampolgárai lehetnek.
(3) Az Igazgatóság tagjainak alkalmazási feltételei, különösen illetményük, nyugdíjuk és egyéb szociális biztonsági juttatásaik az Európai Központi Bankkal kötendő szerződés tárgyát képezik, és ezeket a Kormányzótanács és a Xxxxxx által kinevezett három-három tagból álló bizottság javaslata alapján a Kormányzótanács határozza meg. Az e bekezdésben említett kérdésekben az Igazgatóság tagjai nem rendelkeznek szavazati joggal.
(4) Ha az Igazgatóság valamely tagja már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelezettségszegést követett el, a Bíróság a Kormányzótanács vagy az Igazgatóság kérelmére felmentheti hivatalából.
(5) Az Igazgatóság minden egyes jelenlévő tagja jogosult szavazni, és e célból egy szavazattal rendelkezik. Eltérő rendelkezés hiányában az Igazgatóság a leadott szavazatok egyszerű többségével határoz. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. A szavazási szabályokat a
12. cikk (3) bekezdésében említett eljárási szabályzat határozza meg.
(6) Az Igazgatóság felel az Európai Központi Bank folyó ügyeinek intézéséért.
(7) Az Igazgatóság megüresedő helyét egy új tagnak a (2) bekezdésnek megfelelően történő kinevezése útján kell betölteni.
12. CIKK
A döntéshozó szervek felelőssége
(1) A Kormányzótanács elfogadja az Alkotmány és az ezen alapokmány alapján a Központi Bankok Európai Rendszerére ruházott feladatok ellátásának biztosítása érdekében szükséges iránymutatásokat és határozatokat. A Kormányzótanács alakítja ki az Unió monetáris politikáját, beleértve adott esetben a közbenső monetáris célokra, az irányadó kamatokra és a Központi Bankok Európai Rendszerében a jegybanki pénzkínálatra vonatkozó határozatokat, továbbá meghatározza a végrehajtásukhoz szükséges iránymutatásokat.
Az Igazgatóság a monetáris politikát a Kormányzótanács által hozott iránymutatások és határozatok alapján hajtja végre. Ennek érdekében kiadja a szükséges utasításokat a nemzeti központi bankok számára. Ezen túlmenően az Igazgatóság a Kormányzótanács határozata által ráruházott bizonyos hatáskörökkel is rendelkezhet.
E cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül az Európai Központi Bank a lehetségesnek és megfelelőnek ítélt mértékben a nemzeti központi bankokhoz folyamodhat a Központi Bankok Európai Rendszerének feladatkörébe tartozó műveletek elvégzése végett.
(2) Az Igazgatóság felel a Kormányzótanács üléseinek előkészítéséért.
(3) A Kormányzótanács eljárási szabályzatot fogad el, amely meghatározza az Európai Központi Banknak és döntéshozó szerveinek belső felépítését.
(4) A Kormányzótanács ellátja a 4. cikkben említett tanácsadói feladatokat.
(5) A Kormányzótanács határoz a 6. cikkben említett kérdésekben.
13. CIKK Az elnök
(1) Az Európai Központi Bank Kormányzótanácsának és Igazgatóságának ülésein az elnök, vagy távollétében az alelnök elnököl.
(2) A 38. cikk sérelme nélkül az Európai Központi Bankot külső kapcsolataiban az elnök vagy az általa kijelölt személy képviseli.
14. CIKK
A nemzeti központi bankok
(1) Az Alkotmány III-189. cikkének megfelelően valamennyi tagállam biztosítja, hogy nemzeti jogszabályai – nemzeti központi bankjának statútumát is beleértve – összeegyeztethetők legyenek az Alkotmánnyal és ezen alapokmánnyal.
(2) A nemzeti központi bankok statútumának rendelkeznie kell különösen arról, hogy a nemzeti központi bank elnökének hivatali ideje legalább öt év.
Valamely nemzeti központi bank elnökét kizárólag abban az esetben lehet hivatalából felmenteni, ha már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelezettségszegést követett el. Az erre vonatkozó határozatot az érintett elnök vagy a Kormányzótanács a Bíróság előtt megtámadhatja az Alkotmány vagy az annak alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértésére hivatkozva. Ezt az eljárást, az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett.
(3) A nemzeti központi bankok a Központi Bankok Európai Rendszerének szerves részét képezik, és az Európai Központi Bank iránymutatásainak és utasításainak megfelelően tevékenykednek. A Kormányzótanács megteszi az Európai Központi Bank iránymutatásai és utasításai betartásának biztosításához szükséges lépéseket, és ehhez megköveteli a szükséges információk rendelkezésére bocsátását.
(4) A nemzeti központi bankok az ebben az alapokmányban foglaltakon kívül egyéb feladatokat is elláthatnak, kivéve, ha a Kormányzótanács a leadott szavazatok kétharmados többségével azokat a Központi Bankok Európai Rendszere céljaival és feladataival ellentétesnek találja. E feladatokat a nemzeti központi bankok saját felelősségükre és kockázatukra látják el, és ezek nem tekinthetők a Központi Bankok Európai Rendszerének feladatkörébe tartozónak.
15. CIKK Jelentési kötelezettség
(1) Az Európai Központi Bank legalább negyedévente jelentést készít és tesz közzé a Központi Bankok Európai Rendszerének tevékenységéről.
(2) A Központi Bankok Európai Rendszerének konszolidált pénzügyi kimutatását hetente közzé kell tenni.
(3) Az Alkotmány III-383. cikkének (3) bekezdésével összhangban az Európai Központi Bank a Központi Bankok Európai Rendszere tevékenységéről, valamint az előző és a folyó év monetáris politikájáról éves jelentést készít az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak és a Bizottságnak.
(4) Az e cikkben említett jelentéseket és kimutatásokat térítésmentesen az érdeklődők rendelkezésére kell bocsátani.
16. CIKK Bankjegyek
Az Alkotmány III-186. cikke (1) bekezdésének megfelelően az Unión belül kizárólag a Kormányzótanács jogosult euro-bankjegyek kibocsátásának az engedélyezésére. Ilyen bankjegyek kibocsátására az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok jogosultak. Kizárólag az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok által kibocsátott bankjegyek minősülnek törvényes fizetőeszköznek az Unión belül.
Az Európai Központi Bank a lehető legnagyobb mértékig tiszteletben tartja a bankjegyek kibocsátására és külső megjelenésére vonatkozóan fennálló gyakorlatot.
IV. FEJEZET
A KÖZPONTI BANKOK EURÓPAI RENDSZERÉNEK MONETÁRIS FELADATAI ÉS MŰVELETEI
17. CIKK
Az Európai Központi Banknál és a nemzeti központi bankoknál vezetett számlák
Műveleteik végzése érdekében az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok számlát nyithatnak hitelintézeteknek, közigazgatási intézményeknek és más piaci szereplőknek, valamint fedezetként elfogadhatnak eszközöket, beleértve a dematerializált értékpapírokat is.
18. CIKK Nyíltpiaci és hitelműveletek
(1) A Központi Bankok Európai Rendszerének céljai elérése és feladatainak ellátása érdekében az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok:
a) műveleteket végezhetnek a pénzügyi piacokon követelések és forgalomképes eszközök végleges (azonnali vagy határidős) vagy visszavásárlási megállapodás keretében történő eladásával és vásárlásával, valamint kölcsönbe adásával vagy vételével mind euróban, mind egyéb pénznemekben, valamint nemesfémekben;
b) hitelműveleteket végezhetnek hitelintézetekkel és más piaci szereplőkkel megfelelő fedezet mellett történő hitelnyújtás révén.
(2) Az Európai Központi Bank meghatározza a saját maga vagy a nemzeti központi bankok által végzendő nyíltpiaci és hitelműveletekre vonatkozó általános elveket, beleértve azoknak a feltételeknek a közzétételére vonatkozó elveket is, amelyek alapján ilyen műveleteket végezhetnek.
19. CIKK Kötelező tartalék
(1) A 2. cikkre is figyelemmel, az Európai Központi Bank a monetáris politikai célok megvalósítása érdekében megkövetelheti, hogy a tagállamokban létrehozott hitelintézetek kötelező tartalékot tartsanak az Európai Központi Bankban és a nemzeti központi bankokban lévő számláikon. A kötelező tartalék kiszámítására és meghatározására vonatkozó szabályokat a Kormányzótanács állapíthatja meg. E kötelezettségek nem teljesítése esetén az Európai Központi Bank büntető kamatok és más hasonló következményekkel járó szankciók kiszabására jogosult.
(2) E cikk alkalmazása céljából a Tanács a 41. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően meghatározza a kötelező tartalék alapját és az ezen tartaléknak a tartalékalaphoz viszonyított maximálisan megengedhető arányát, továbbá az ezek nem teljesítése esetén alkalmazandó megfelelő szankciókat.
20. CIKK
A monetáris politika egyéb eszközei
A Kormányzótanács a leadott szavazatok kétharmados többségével hozott határozatával a monetáris politika olyan egyéb módszereinek alkalmazásáról dönthet, amelyeket a 2. cikkre is figyelemmel megfelelőnek ítél.
E módszerek alkalmazási körét a Tanács határozza meg a 41. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, ha azok harmadik személyekre kötelezettséget rónak.
21. CIKK
Közigazgatási intézményekkel folytatott műveletek
(1) Az Alkotmány III-181. cikkének megfelelően az Európai Központi Bank, illetve a tagállamok központi bankjai nem nyújthatnak folyószámlahitelt, vagy bármely más hitelt az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok, továbbá a tagállamok központi kormányzata, regionális vagy helyi közigazgatási szervei, közjogi testületei, egyéb közintézményei vagy közvállalkozásai részére, és ezektől közvetlenül nem vásárolhatnak adósságinstrumentumokat.
(2) Az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok fiskális megbízottként tevékenykedhetnek az (1) bekezdésben meghatározott intézmények részére.
(3) E cikk rendelkezései nem alkalmazhatók a köztulajdonban lévő hitelintézetekre, amelyeket a jegybanki pénzkínálat vonatkozásában a nemzeti központi bankoknak és az Európai Központi Banknak a magántulajdonban lévő hitelintézetekkel azonos bánásmódban kell részesíteniük.
22. CIKK Elszámolási és fizetési rendszerek
Az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok megfelelő eszközöket bocsáthatnak rendelkezésre, az Európai Központi Bank pedig rendeleteket alkothat annak érdekében, hogy biztosítsák az Unión belüli és a más államokkal fenntartott elszámolási és fizetési rendszerek hatékony és megbízható működését.
23. CIKK Külső műveletek
Az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok:
a) kapcsolatot létesíthetnek más államok központi bankjaival és pénzügyi szervezeteivel, és szükség szerint nemzetközi szervezetekkel;
b) azonnali és határidős ügylet keretében bármilyen devizaeszközt és nemesfémet vásárolhatnak és adhatnak el; a „devizaeszköz” fogalma magában foglalja a bármely ország valutájában vagy bármely elszámolási egységében és bármely formában nyilvántartott értékpapírokat és egyéb eszközöket;
c) rendelkezhetnek az e cikkben említett eszközökkel és kezelhetik azokat;
d) harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel bármilyen banki ügyletet lebonyolíthatnak, beleértve a hitelnyújtási és hitelfelvételi műveleteket.
24. CIKK Egyéb műveletek
A feladatkörükből adódó műveleteken túl az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok igazgatási célokból vagy személyzetük részére végezhetnek műveleteket.
V. FEJEZET PRUDENCIÁLIS FELÜGYELET
25. CIKK Prudenciális felügyelet
(1) Az Európai Központi Bank a hitelintézetek prudenciális felügyeletére és a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó, kötelező erejű uniós jogi aktusok hatálya és végrehajtása tárgyában tanácsot adhat a Tanácsnak, a Bizottságnak vagy a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak, illetve ezek az Európai Központi Bankkal konzultálhatnak.
(2) Az Alkotmány III-185. cikkének (6) bekezdése alapján elfogadott európai törvényeknek megfelelően az Európai Központi Bank külön feladatokat láthat el a hitelintézetek és – a biztosítóintézetek kivételével – az egyéb pénzügyi szervezetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatban.
VI. FEJEZET
A KÖZPONTI BANKOK EURÓPAI RENDSZERÉRE VONATKOZÓ PÉNZÜGYI RENDELKEZÉSEK
26. CIKK Pénzügyi beszámoló
(1) Az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok pénzügyi éve január első napján kezdődik és december utolsó napján ér véget.
(2) Az Európai Központi Bank éves beszámolóját az Igazgatóság állítja össze a Kormányzótanács által megállapított elveknek megfelelően. Az éves beszámolót a Kormányzótanács hagyja jóvá, majd ezután azt közzé kell tenni.
(3) Elemzési és működtetéssel összefüggő célokból az Igazgatóság elkészíti a Központi Bankok Európai Rendszerének konszolidált mérlegét, amely magában foglalja a nemzeti központi bankoknak a Központi Bankok Európai Rendszeréhez tartozó eszközeit és forrásait.
(4) E cikk alkalmazása érdekében a Kormányzótanács megállapítja a nemzeti központi bankok által végzett műveletek könyvvitelének és jelentéstételének egységesítéséhez szükséges szabályokat.
27. CIKK Pénzügyi ellenőrzés
(1) Az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok beszámolóit a Kormányzótanács által javasolt és a Tanács által jóváhagyott, független külső könyvvizsgálók ellenőrzik. A könyvvizsgálók jogosultak az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok valamennyi könyvét és számláját megvizsgálni, valamint ügyleteikről teljes tájékoztatást kapni.
(2) Az Alkotmány III-384. cikkét csak az Európai Központi Bank ügyvezetése hatékonyságának vizsgálatára kell alkalmazni.
28. CIKK
Az Európai Központi Bank tőkéje
(1) Az Európai Központi Bank tőkéje 5 milliárd euro. Tőkeemelésre olyan összegben kerülhet sor, amelyet adott esetben a Kormányzótanács európai törvénnyel, a 10. cikk (3) bekezdésében előírt minősített többséggel határoz meg a 41. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a Tanács által rögzített határokon belül és feltételekkel.
(2) Az Európai Központi Bank tőkéjét kizárólag a nemzeti központi bankok jegyezhetik és birtokolhatják. A tőke jegyzése a 29. cikknek megfelelően meghatározott kulcs szerint történik.
(3) A Kormányzótanács a 10. cikk (3) bekezdésében előírt minősített többséggel határozza meg a tőkebefizetési kötelezettség mértékét és formáját.
(4) Az (5) bekezdésre is figyelemmel, a nemzeti központi bankoknak az Európai Központi Bank jegyzett tőkéjében meglévő részesedését nem lehet átruházni, zálogjoggal megterhelni vagy lefoglalni.
(5) A 29. cikkben meghatározott kulcs módosítása esetén a nemzeti központi bankok egymás között olyan mértékben ruházzák át tőkerészesedésüket, hogy a részesedések megoszlása megfeleljen a módosított kulcsnak. Az ilyen átruházás feltételeit és módját a Kormányzótanács határozza meg.
29. CIKK Tőkejegyzési kulcs
(1) Az Európai Központi Bank tőkéjének jegyzésére vonatkozó kulcsot – amelyet első alkalommal 1998-ban, a Központi Bankok Európai Rendszerének létrehozásakor rögzítettek – úgy kell meghatározni, hogy valamennyi nemzeti központi bankhoz egy súlyt kell rendelni, amely a következők összegének felel meg:
– a Központi Bankok Európai Rendszerének létrehozását megelőző utolsó előtti évben az Unió népességszámából való tagállami részesedés 50%-a;
– a Központi Bankok Európai Rendszerének létrehozását megelőző utolsó előtti évet megelőző öt évben az Unió piaci áron számított bruttó hazai össztermékéből való tagállami részesedés 50%-a.
A százalékokat a 0,0001 százalékpont legközelebb eső többszörösére kell felfelé vagy lefelé kerekíteni.
(2) Az e cikk alkalmazásához szükséges statisztikai adatokat a Bizottság biztosítja a 41. cikkben megállapított eljárás alapján, a Tanács által elfogadott szabályoknak megfelelően.
(3) Az egyes nemzeti központi bankokhoz rendelt súlyokat a Központi Bankok Európai Rendszerének létrehozását követően ötévente módosítják az (1) bekezdésben megállapított rendelkezések értelemszerű alkalmazásával. A módosított kulcsot a következő év első napjától kezdve kell alkalmazni.
(4) A Kormányzótanács megteszi az e cikk alkalmazásához szükséges egyéb intézkedéseket.
30. CIKK
Devizatartalékokat megtestesítő eszközök átadása az Európai Központi Banknak
(1) A 28. cikk sérelme nélkül a nemzeti központi bankok devizatartalékokat megtestesítő eszközökkel látják el az Európai Központi Bankot legfeljebb 50 milliárd eurónak megfelelő összegben, amely nem állhat a tagállamok valutájából, euróból, Nemzetközi Valutaalap- tartalékpozícióból és különleges lehívási jogból (SDR). A Kormányzótanács dönt arról, hogy az Európai Központi Bank milyen arányban hívja le ezeket az eszközöket. Az Európai Központi Bank korlátlanul jogosult a részére átadott devizatartalékok tartására és kezelésére, továbbá az ebben az alapokmányban meghatározott célokra történő felhasználására.
(2) Az egyes nemzeti központi bankok hozzájárulását az Európai Központi Bank jegyzett tőkéjéből való részesedésük arányában kell meghatározni.
(3) Az Európai Központi Bank az egyes nemzeti központi bankok javára a hozzájárulás mértékével megegyező követelést ír jóvá. A Kormányzótanács határozza meg az ilyen követelések denominációját és kamatozását.
(4) Az Európai Központi Bank az (1) bekezdésben meghatározott mértéken túl a (2) bekezdésnek megfelelően devizatartalékokat megtestesítő eszközöket hívhat le a 41. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, a Tanács által meghatározott kereteken belül és feltételek mellett.
(5) Az Európai Központi Bank Nemzetközi Valutaalap-tartalékpozíciókat és különleges lehívási jogot (SDR) tarthat és kezelhet, valamint rendelkezhet ezek összevonásáról.
(6) A Kormányzótanács megteszi az e cikk alkalmazásához szükséges egyéb intézkedéseket.
31. CIKK
A nemzeti központi bankok által tartott devizatartalékot megtestesítő eszközök
(1) A nemzeti központi bankok jogosultak a nemzetközi szervezetek irányában fennálló kötelezettségeik teljesítése érdekében ügyleteket lebonyolítani a 23. cikknek megfelelően.
(2) A devizatartalékot megtestesítő eszközök 30. cikkben említett átadását követően a nemzeti központi bankoknál maradó devizatartalékokkal végzendő valamennyi egyéb művelethez, továbbá a tagállamoknak a devizában tartott technikai egyenlegeikhez kapcsolódó műveleteihez – a (3) bekezdés keretében meghatározandó összeghatáron felül – meg kell szerezni az Európai Központi Bank jóváhagyását annak érdekében, hogy biztosítsák az Unió árfolyam- és monetáris politikájával való összhangot.
(3) A Kormányzótanács iránymutatásokat bocsát ki az ilyen műveletek bonyolításának elősegítése céljából.
32. CIKK
A nemzeti központi bankok monetáris jövedelmének felosztása
(1) A Központi Bankok Európai Rendszere monetáris politikai feladatainak ellátása folytán a nemzeti központi bankoknál felhalmozódó jövedelmeket (a továbbiakban: monetáris jövedelem) minden egyes pénzügyi év végén fel kell osztani e cikk rendelkezéseinek megfelelően.
(2) Minden egyes nemzeti központi bank monetáris jövedelmének összege megegyezik a forgalomban lévő bankjegyekkel, valamint a hitelintézetek jegybanki betéteivel szemben fennálló eszközökből eredő éves bevételével. Ezeket az eszközöket a nemzeti központi bankok a Kormányzótanács által megállapítandó iránymutatásoknak megfelelően külön mutatják ki.
(3) Ha a harmadik szakasz kezdetét követően a nemzeti központi bankok mérlegének struktúrája a Kormányzótanács megítélése szerint nem teszi lehetővé a (2) bekezdés alkalmazását, a Kormányzótanács minősített többséggel úgy határozhat, hogy a (2) bekezdés rendelkezéseitől eltérve a monetáris jövedelmet legfeljebb öt éven keresztül más módszerrel kell kiszámítani.
(4) Az egyes nemzeti központi bankok monetáris jövedelméből le kell vonni a 19. cikknek megfelelően a nemzeti központi bank által a hitelintézetek jegybanki betétei után fizetett kamatok összegét.
A Kormányzótanács úgy határozhat, hogy a bankjegykibocsátással összefüggésben felmerülő költségeket, illetve – kivételes esetben – a Központi Bankok Európai Rendszere számára végzett monetáris politikai műveletek kapcsán elszenvedett meghatározott veszteségeket a nemzeti központi bankok részére meg kell téríteni. A költségek, illetve veszteségek megtérítésére a Kormányzótanács által megfelelőnek ítélt formában kerül sor. Ezeket az összegeket el lehet számolni a nemzeti központi bankok monetáris jövedelmének terhére.
(5) A nemzeti központi bankok monetáris jövedelmének összege az Európai Központi Bankba befizetett tőkerészesedésük arányában kerül felosztásra a nemzeti központi bankok között, figyelembe véve a Kormányzótanács 33. cikk (2) bekezdése értelmében hozott határozatát.
(6) Az Európai Központi Bank a Kormányzótanács iránymutatásainak megfelelően végzi a monetáris jövedelem felosztásából származó egyenlegek elszámolását és kiegyenlítését.
(7) A Kormányzótanács megteszi az e cikk alkalmazásához szükséges egyéb intézkedéseket.
33. CIKK
Az Európai Központi Bank nettó nyereségének és veszteségének felosztása
(1) Az Európai Központi Bank nettó nyeresége a következő sorrendben kerül felosztásra:
a) a nettó nyereség 20%-át meg nem haladó, a Kormányzótanács által meghatározott összeget az általános tartalékalapba kell átutalni legfeljebb a tőke 100%-át elérő mértékben;
b) a nettó nyereség maradványát befizetett részesedésük arányában az Európai Központi Bank részvényesei között kell felosztani.
(2) Az Európai Központi Bank által elszenvedett veszteség esetében a hiány az Európai Központi Bank általános tartalékalapja, szükség esetén pedig a Kormányzótanács határozatát követően az adott pénzügyi év monetáris jövedelme terhére jóváírható a nemzeti központi bankok között a 32. cikk (5) bekezdésének megfelelően felosztott összegek arányában és mértékéig.
VII. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
34. CIKK Jogi aktusok
(1) Az Alkotmány III-190. cikkének megfelelően az Európai Központi Bank:
a) európai rendeleteket alkot a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmánya 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában, 19. cikke (1) bekezdésében, 22. cikkében és 25. cikke (2) bekezdésében meghatározott feladatok végrehajtásához szükséges mértékben, valamint a 41. cikkben említett európai rendeletekben és határozatokban megállapított esetekben;
b) elfogadja az Alkotmány és ezen alapokmány értelmében a Központi Bankok Európai Rendszerére ruházott feladatok végrehajtásához szükséges európai határozatokat;
c) ajánlásokat tesz és véleményeket fogad el.
(2) Az Európai Központi Bank úgy határozhat, hogy európai határozatait, valamint ajánlásait és véleményeit nyilvánosságra hozza.
(3) A 41. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a Tanács által meghatározott kereteken belül és feltételek mellett az Európai Központi Bank pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot szabhat ki azokra a vállalkozásokra, amelyek nem tesznek eleget az európai rendeleteiből és határozataiból fakadó kötelezettségeknek.
35. CIKK
Bírósági felülvizsgálat és kapcsolódó kérdések
(1) Az Alkotmányban megállapított esetekben és feltételek mellett az Európai Unió Bírósága felülvizsgálhatja, illetve értelmezheti az Európai Központi Bank aktusait és mulasztásait. Az Európai Központi Bank – az Alkotmányban megállapított esetekben és feltételek mellett – eljárást indíthat.
(2) Az egyrészről az Európai Központi Bank, másrészről annak hitelezői, adósai vagy bármely más személy közötti jogvitákban a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság jár el, kivéve azokat az eseteket, amelyekben az Európai Unió Bírósága rendelkezik hatáskörrel.
(3) Az Európai Központi Bank az Alkotmány III-431. cikkében meghatározott felelősségi szabályok hatálya alá tartozik. A nemzeti központi bankok felelősségét saját nemzeti joguk határozza meg.
(4) A Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az Európai Központi Bank által vagy nevében kötött közjogi vagy magánjogi szerződésekben foglalt választottbírósági kikötés alapján határozatot hozzon.
(5) Az Európai Unió Bírósága előtt történő keresetindításról az Európai Központi Bank nevében a Kormányzótanács dönt.
(6) A Európai Unió Bírósága rendelkezik hatáskörrel a nemzeti központi bankoknak az Alkotmányból és az ezen alapokmányból eredő kötelezettségei teljesítésével kapcsolatos jogvitákban. Ha az Európai Központi Bank megítélése szerint valamely nemzeti központi bank az Alkotmányból és az ezen alapokmányból eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette, az ügyről indokolással ellátott véleményt ad, miután az érintett nemzeti központi banknak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére. Ha az érintett nemzeti központi bank az Európai Központi Bank által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, az Európai Központi Bank az Európai Unió Bíróságához fordulhat.
36. CIKK Személyzet
(1) A Kormányzótanács az Igazgatóság javaslata alapján meghatározza az Európai Központi Bank személyzetének alkalmazási feltételeit.
(2) Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik az Európai Központi Bank és alkalmazottai között felmerülő minden vitás ügyben, az alkalmazási feltételekben megállapított keretek között és feltételek mellett.
37. CIKK Titoktartás
(1) Az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok irányító szerveinek és személyzetének tagjai megbízatásuk megszűnését követően sem fedhetnek fel szolgálati titoktartási kötelezettség alá eső információt.
(2) E kötelezettség azon személyekre is vonatkozik, akik hozzáférnek titoktartási kötelezettséget előíró, kötelező erejű uniós jogi aktus hatálya alá tartozó adatokhoz.
38. CIKK Aláírásra jogosultak
Az Európai Központi Bank harmadik személyekkel szemben elnöke vagy Igazgatóságának két tagja útján, vagy az elnök által az Európai Központi Bank nevében aláírásra kellően feljogosított két alkalmazottjának aláírásával vállal jogi kötelezettséget.
39. CIKK Kiváltságok és mentességek
Az Európai Központi Bankot a tagállamok területén megilletik a feladatai ellátásához szükséges kiváltságok és mentességek az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvben megállapított feltételek szerint.
VIII. FEJEZET
AZ ALAPOKMÁNY MÓDOSÍTÁSA ÉS KIEGÉSZÍTŐ SZABÁLYOK
40. CIKK Egyszerűsített módosítási eljárások
(1) Az Alkotmány III-187. cikke (3) bekezdésének megfelelően ezen alapokmány 5. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése, 17., 18. cikke, 19. cikkének (1) bekezdése, 22., 23., 24., 26. cikke, 32. cikkének (2), (3), (4) és (6) bekezdése, 33. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 36. cikke európai törvénnyel módosítható:
a) a Bizottság javaslata alapján és az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően, vagy
b) az Európai Központi Bank javaslata alapján és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően.
(2) A Tanács az Európai Központi Bank ajánlása alapján és az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően, vagy a Bizottság ajánlása alapján és az Európai Parlamenttel és az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően európai határozattal egyhangúlag módosíthatja a 10. cikk (2) bekezdését. Ezek a módosítások csak azt követően léphetnek hatályba, hogy azokat a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően jóváhagyták.
(3) Az Európai Központi Bank e cikk szerinti ajánlásához a Kormányzótanács egyhangú határozata szükséges.
41. CIKK Kiegészítő szabályok
Az Alkotmány III-187. cikke (4) bekezdésének megfelelően a Tanács európai rendeletekben és határozatokban megállapítja az ezen alapokmány 4. cikkében, 5. cikke (4) bekezdésében, 19. cikke
(2) bekezdésében, 20. cikkében, 28. cikke (1) bekezdésében, 29. cikke (2) bekezdésében, 30. cikke
(4) bekezdésében, valamint 34. cikke (3) bekezdésében említett intézkedéseket. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően vagy
a) a Bizottság javaslata alapján és az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően, vagy
b) az Európai Központi Bank javaslata alapján és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően határoz.
IX. FEJEZET
A KÖZPONTI BANKOK EURÓPAI RENDSZERÉRE VONATKOZÓ ÁTMENETI ÉS EGYÉB RENDELKEZÉSEK
42. CIKK Általános rendelkezések
(1) Az Alkotmány III-197. cikkének (1) bekezdésében említett eltérés azzal a következménnyel jár, hogy az alapokmány következő cikkei nem keletkeztetnek jogokat és kötelezettségeket az érintett tagállamok számára: 3., 6. cikk, 9. cikk (2) bekezdés, 12. cikk (1) bekezdés, 14. cikk (3) bekezdés, 16., 18., 19., 20., 22., 23. cikk, 26. cikk (2) bekezdés, 27., 30., 31., 32., 33., 34., és 50. cikk.
(2) Az Alkotmány III-197. cikke (1) bekezdésében meghatározott eltéréssel rendelkező tagállamok központi bankjai a nemzeti jognak megfelelően megőrzik hatáskörüket a monetáris politika területén.
(3) Az Alkotmány III-197. cikke (2) bekezdése második albekezdésének és ezen alapokmány 3. cikkének, 11. cikke (2) bekezdésének és a 19. cikkének megfelelően „tagállamok” alatt azokat a tagállamokat kell érteni, amelyek pénzneme az euro.
(4) A 9. cikk (2) bekezdésében, a 10. cikk (2) és (3) bekezdésében, a 12. cikk (1) bekezdésében, a 16., 17., 18., 22., 23., 27., 30., 31., 32. cikkben, a 33. cikk (2) bekezdésében és az 50. cikkben
„nemzeti központi bankok” alatt azon tagállamok nemzeti központi bankjait kell érteni, amelyek pénzneme az euro.
(5) A 10. cikk (3) bekezdésében, valamint a 33. cikk (1) bekezdésében „részvényesek” alatt azon tagállamok nemzeti központi bankjait kell érteni, amelyek pénzneme az euro.
(6) A 10. cikk (3) bekezdésében, valamint a 30. cikk (2) bekezdésében az „Európai Központi Bank jegyzett tőkéje” alatt az Európai Központi Banknak az azon tagállamok központi bankjai által jegyzett tőkéjét kell érteni, amelyek pénzneme az euro.
43. CIKK
Az Európai Központi Bank átmeneti feladatai
Az Európai Központi Bank átveszi az Európai Monetáris Intézetnek az Alkotmány III-199. cikke
(2) bekezdésében említett azon korábbi feladatait, amelyeket – egy vagy több tagállam eltérése következtében – az euro bevezetését követően továbbra is végre kell hajtani.
Az Európai Központi Bank az Alkotmány III-198. cikkében meghatározott eltérések hatályon kívül helyezésére történő felkészüléshez tanácsot ad.
44. CIKK
Az Európai Központi Bank Általános Tanácsa
(1) Az Alkotmány III-187. cikke (1) bekezdésének sérelme nélkül az Európai Központi Bank harmadik döntéshozó szerveként létre kell hozni az Általános Tanácsot.
(2) Az Általános Tanács tagjai az Európai Központi Bank elnöke és alelnöke, valamint a nemzeti központi bankok elnökei. Az Igazgatóság többi tagja szavazati jog nélkül részt vehet az Általános Tanács ülésein.
(3) Az Általános Tanács feladatait teljes körűen a 46. cikk sorolja fel.
45. CIKK
Az Általános Tanács működése
(1) Az Európai Központi Bank Általános Tanácsának ülésein az Európai Központi Bank elnöke, vagy távollétében az alelnöke elnököl.
(2) A Tanács elnöke és a Bizottság egy tagja szavazati jog nélkül részt vehet az Általános Tanács ülésein.
(3) Az Általános Tanács üléseit az elnök készíti elő.
(4) A 12. cikk (3) bekezdésétől eltérve, az Általános Tanács maga fogadja el eljárási szabályzatát.
(5) Az Általános Tanács titkárságát az Európai Központi Bank biztosítja.
46. CIKK
Az Általános Tanács feladatai
(1) Az Általános Tanács:
a) ellátja a 43. cikkben említett feladatokat,
b) közreműködik a 4. cikkben és a 25. cikk (1) bekezdésében említett tanácsadói feladatok ellátásában.
(2) Az Általános Tanács közreműködik:
a) az 5. cikkben foglaltak szerinti statisztikai adatok gyűjtésében,
b) az Európai Központi Bank jelentéstételi tevékenységében a 15. cikkben foglaltak szerint,
c) a 26. cikk alkalmazásához szükséges szabályok megalkotásában a 26. cikk (4) bekezdésében foglaltak szerint,
d) a 29. cikk alkalmazásához szükséges egyéb intézkedések meghozatalában a 29. cikk
(4) bekezdésében foglaltak szerint,
e) az Európai Központi Bank személyzete alkalmazási feltételeinek megállapításában a
36. cikkben foglaltak szerint.
(3) Az Általános Tanács közreműködik azokban a szükséges előkészületekben, amelyek – az Alkotmány III-198. cikke (3) bekezdésében foglaltak szerint – az eltéréssel rendelkező tagállamok valutái árfolyamának euróhoz viszonyított visszavonhatatlan rögzítését célozzák.
(4) Az Általános Tanácsot az Európai Központi Bank elnöke tájékoztatja a Kormányzótanács határozatairól.
47. CIKK
Az Európai Központi Bank tőkéjére vonatkozó átmeneti rendelkezések
A 29. cikknek megfelelően az Európai Központi Bank tőkéjének jegyzéséhez meghatározott kulcsban valamennyi nemzeti központi bankhoz egy súlyt kell rendelni. A 28. cikk (3) bekezdésétől eltérve, az eltéréssel rendelkező tagállamok központi bankjai az általuk jegyzett tőkét nem fizetik be, kivéve, ha az Általános Tanács az Európai Központi Bank jegyzett tőkéjének legalább kétharmadát és a részvényesek legalább felét képviselő többséggel úgy határoz, hogy az általuk jegyzett tőkének egy minimális százalékát be kell fizetni az Európai Központi Bank működési költségeihez történő hozzájárulásként.