Szombathelyi Egyházmegyei Karitász Boldog Ceferino Intézet

Tárgy:

„Cigánypasztoráció a Kárpát-medencében - egyházi és civil szakemberek szociális érzékenységének növelése” című, EFOP-5.2.2-17-2017-00046 azonosítószámú

támogatási szerződés keretében megvalósuló projekt megvalósításához Zárójelentés készítése.

A projekt keretében megvalósult kutatásról összehasonlító kutatási zárójelentés készítése

Készítette: Xxxxxxxx Xxxxxx szociológus Készült: Budapest, 2019.

Tartalomjegyzék

1. BEVEZETŐ 5

1.1. A projekt szakmai tartalmának bemutatása 5

1.1.1. A projekt általános szakmai célja 5

1.1.2. A kutatás módszertani bemutatása 6

2. A CIGÁNYSÁG HELYZETE ÉS INTEGRÁCIÓJUKAT MEGHATÁROZÓ FŐBB JELENSÉGEK EURÓPÁBAN (KIEMELTEN MAGYARORSZÁGON ÉS ROMÁNIÁBAN) 9

2.1. Munkaerőpiac 18

2.1.1. Az alacsony foglalkoztatási ráta okainak azonosítása 19

2.2. Roma nők helyzete 21

2.3. Romániai és magyarországi romák helyzetének összehasonlítása 28

2.3.1. A Civil Society Monitoring Report főbb megállapításai Romániára 29

2.3.2. A cigányság helyzete Magyarországon 31

2.3.3. A Civil Society Monitoring Report főbb megállapításai Magyarországra 33

3. A VALLÁSOSSÁG HELYZETE ÉS SZEREPE AZ EURÓPAI UNIÓ TAGÁLLAMAIBAN 37

3.1. Vallásosság az Európai Unió tagállamaiban 38

3.2. A keresztény cigányok vallásossága Magyarországon 42

4. A HAZAI CIGÁNYPASZTORÁCIÓ BEMUTATÁSA 47

4.1. A cigánypasztoráció mint misszió és a Katolikus Egyház missziós tevékenységén belül elfoglalt helye 48

4.2. Megközelítések a cigánypasztorációban 49

4.2.1. Eltérő motivációk 49

4.3. A Katolikus Egyházon belüli, hazai cigánypasztoráció története 53

4.3.1. A cigánypasztoráció kezdete 53

4.3.2. A cigánypasztoráció jelene 55

4.3.3. A Magyar Katolikus Egyház főbb cigánypasztorációs tevékenységeinek bemutatása – mérföldkövek 55

5. A CIGÁNYPASZTORÁCIÓVAL KAPCSOLATOS ÖSSZEHASONLÍTÓ KUTATÁS EREDMÉNYEINEK

BEMUTATÁSA 59

5.1. A kutatás általános bemutatása 61

5.2. Feltáró adatgyűjtés 62

5.3. A kérdőíves kutatás eredményei 64

5.3.1. Szocio-demográfiai adatok 64

5.3.2. Szakmai szerepek, tapasztalat, végzettség 66

5.3.3. Kapcsolat a cigánysággal 68

5.3.4. Evangelizáció, hívek megtartása 79

5.3.5. Pasztoráció – eszközök, feltételek, partnerek 87

5.3.6. Pasztoráció – programokon, képzéseken való részvétel 94

5.3.7. Sikerek és akadályok 95

6. A KATOLIKUS CIGÁNYPASZTORÁCIÓ JÖVŐJE, LEHETŐSÉGEI 111

7. FELHASZNÁT SZAKIRODALMI ÉS EGYÉB FORRÁSOK 127

1. BEVEZETŐ

Az EFOP-5.2.2-17 Transznacionális együttműködések: “Cigánypasztoráció a Kárpát-medencében - egyházi és civil szakemberek szociális érzékenységének növelése” c. projekt Szakmai tervében a projekttel kapcsolatban a következők olvashatók:

1.1. A projekt szakmai tartalmának bemutatása

1.1.1. A projekt általános szakmai célja

Az intézet munkásságát bemutatva a projektben az érzékenyítés nem megfelelő kezelésének/helyzetének problémájára kívánunk rámutatni. A cigánypasztoráció elengedhetetlen része az érzékenyítés, mivel alapvető problémaként merül fel az, hogy a papság és az egyházközösség érzékenysége alacsony, a hátrányos helyzetű rétegek elől elzárásra kerül a lelki élet, a lelki gondozás. A felzárkózást segítő programok önmagukban működnek, alacsony eredményességgel, illetve a programokat követően alig érzékelhető a változás. Ezeket a problémákat szeretné az Intézet felmérni mind itthon, mind külföldön, majd ezeket az ismereteket felhasználva a kutatás eredményeképpen olyan fejlesztési folyamatot és anyagot előállítani, amely a fejlesztendő kompetenciákat kiemelten kezeli és hatékonyan hozzájárul a szociális érzékenység növeléséhez az érintett területeken.

A Boldog Ceferino Intézet az elmúlt időszakban Magyarország számos hátrányos helyzetű és szegregációval sújtott településén vonta be a szegregált és/vagy hátrányos helyzetű cigány lakosságot a település lelki életébe. Ezzel a hagyományos felzárkóztató programokat erősítette meg, egészítette ki a szívben rejlő értékekkel, a hittel, reménnyel és szeretettel. Ezen értékek erős támaszt adnak a társadalomba való integráció során. A papság és az egyházközösségek befogadó- és együttműködő képessége, azaz érzékenysége igen eltérő, egyenként változik.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által alapított és támogatott Boldog Ceferino Intézet célul tűzte ki az érzékenység javítását mind Magyarország, mind a környező országok területén. A tanulmányozni kívánt terület így az érzékenységhiányos hátrányos helyzetű települések körére esik.

A jó gyakorlatok bemutatása, a szakmai tervben bemutatott tevékenységek, programok és a kutatás eredményeképpen létrejövő kidolgozott javaslatokat és megoldási formákat alkalmazva kívánjuk fejleszteni a bemutatott területet. A megoldás egyik alappilléreként a projekt keretében az egyházi érzékenységet fejlesztjük. Az egyház meglévő hálózatát használjuk az érzékenység erősítésének alapjául, a papságon keresztül szólítjuk meg a hátrányos helyzetű leszakadó rétegeket és érzékenyítjük az egyházközösségeket.

A projekt eredményeképpen a felzárkóztató programok mellett a pasztorációban érintett romák a lelki gondozással kapcsolatos szolgáltatásokhoz jutnak hozzá, nő a papság és az egyházközösségek érzékenysége, új elemek/szolgáltatások jelennek meg a hátrányos helyzetű lakosság számára az egyházközösségi életben, valamint tartósan csökken a szegregáció, nő a felzárkóztató programok eredményessége.

A Kutatás és összehasonlító elemzés megvalósítása a választott szakmai, szolgáltatási területen legalább két országban (ebből az egyik lehet Magyarország, a másik uniós ország lehet), országonként legalább 100-100 fős célcsoport körében (a külföldi adatokat a külföldi partnernek kell biztosítania) c. fejezetben részletezett célok szerint a következő tevékenységet végeztük: a projekt során összehangolt kutatást valósítottunk meg a magyarországi és a romániai cigánypasztorációs szakemberek körében, melynek célja a két országban alkalmazott módszerek és azok eredményeinek összehasonlítása. A 100-100 fős minta lekérdezése a HÉTFA Kutatóintézet a projekt keretében kidolgozott és átadott kutatási módszertana mentén történt kizárólag primer kutatási források igénybevételével. A pályázati felhívásban követelményként szereplő 100-100 főt tehát online kérdőív segítségével kérdezzük meg, és a kérdőíves adatfelvételt kiegészítjük mélyinterjúkkal. Összesen 10 fő szakemberrel készült skype interjú. (A kutatás eredményeiből készült részletes beszámoló a későbbiekben olvasható.)

1.1.2. A kutatás módszertani bemutatása

A tanulmányozni kívánt problémát primer kutatással, kvalitatív és kvantitatív módszerek alkalmazásával vizsgáltuk: mélyinterjúval és online kérdőívvel. A primer kutatás konkrét céllal készült, első kézből származó speciális információkat adott, vagyis adatokat állított elő. Az adatfelvétel különböző módjai közül a megkérdezéses módszert választottuk, mivel az olyan objektív adatok felvételére is alkalmas, melyeket a többi primer kutatási módszerrel, mint a megfigyelés vagy a kísérlet, nehezen szereznénk meg. Mivel a mintánk elemszáma relatíve kicsi (100 fő országonként (Románia-Magyarország)), ugyanakkor több országra és több településre kiterjedően érhetők csak el a megkérdezni kívánt szakemberek, akiknek az elérése, munkájukból kifolyólag korlátozott, ezért is döntöttünk kutatásunkban az online kérdőíves megkeresés és az azt kiegészítő egyéni mélyinterjú (félig strukturált interjú) technikái mellett.

Adatfelvételi szakasz

Az interjúk előkészítéséhez hozzá tartozik egy jól felépített interjú vezérfonal elkészítése, amely alapján a félig strukturált mélyinterjúk elkészíthetők a célcsoport tagjaival. A HÉTFA Kutatóintézet munkatársainak feladata volt a projektmunkatársak szakmai-technikai felkészítése annak érdekében, hogy azok a lehető legjobb, legtöbb információval bíró interjúkat készíthessék el. A mélyinterjúk a primer információszerzés mellett a kérdőív előzetes tartalmi tesztelését is szolgálták. Az interjúk elkészítése után kerül sor az online kérdőív tartalmi fejlesztésére, véglegesítésére és ezt követően kiküldésére. Erre azért van szükség, mert a mélyinterjúk alatt felmerülhetnek olyan kérdések, témák, amelyek a kutatást segítik.

Az online kutatás az elmúlt tíz évben a piackutatás egyik legfontosabb adatfelvételi csatornájává vált. Az online kvalitatív kutatás egyaránt gyors és költséghatékony. Az adatok megbízhatóak és hitelesek, amennyiben minőségi online panelen történik a megkérdezés. Kérdőívünkben nyitott és zárt kérdésekkel egyaránt dolgozunk majd. A kérdőív felépítésének szerkesztésekor figyelünk arra, hogy a kitöltésének nem szabad 15-20 percnél több időt igénybe vennie. Az esetleges hibás vagy kihagyott válaszokat a program azonnal jelzi, így minden kérdőív értékelhető lesz. A kérdőívek kiküldése előtt

természetesen minden célcsoporttagot, szakembert értesítettünk emailben a kutatás tényéről, és kitöltőink emellett a GDPR előírásoknak megfelelően nyilatkoztak a kutatás eredményeinek felhasználhatóságáról.

A kapott adatokat, a pályzatunk szakmai tervében szereplő feltételeknek megfelelően, két ország viszonylatában, dichotóm struktúrában mutatjuk be. Ez a dichotómia nem csak a primer felvétel adatainak interpretációjára igaz, hanem a romák társadalmi helyzetképét felvázoló fejezetekben, illetve a javaslatok, összegzések során is igyekeztünk a két ország relációjában megfogalmazni releváns megállapításokat.

A kutatás célcsoportja

A kutatásba bevont szakemberek a cigánypasztorációban közreműködő papok, szerzetesek hitoktatók, egyházközségi munkatársak, civilek és világi hívők, egyéb civil szervezetek alkalmazottjai, akik az adott helyi igények alapján a lehetőségekhez igazodva végzik munkájukat.

Kutatással kapcsolatos tevékenységek tervezett időzítése:

Tevékenység megnevezése	2017			2018				2019
Tevékenység megnevezése	10	11	12	1	2	3	...	6	7	8	9	10
1. A tanulmányozni kívánt terület, szolgáltatás (módszer, eljárás) nemzetközi együttműködés és tapasztalatcsere keretében történő megismerése;	X	X
4. Kutatás és összehasonlító elemzés megvalósítása a választott szakmai, szolgáltatási területen legalább két országban, országonként legalább 100-100 fős célcsoport körében		X	X		X	X		X	X
11. A projekt keretében megvalósult kutatásról kutatási zárójelentés készítése és nyilvánosságra hozása;									x	X	X	X

A jelen zárótanulmány részben ebből az összehasonlító kutatásból, részben a projekt során keletkezett alább részletezett szakmai anyagok alapján, részben pedig egyéb uniós és hazai szakpolitikai tanulmányok, beszámolók alapján készült.

Az EFOP-5.2.2-17-2017-00046 azonosítószámú támogatási szerződés keretében megvalósuló projektek beszámolói, programelemei közül az alábbiak adják a jelen zárótanulmány gerincét:

• Cigánypasztoráció a Kárpát-medencében - Egyházi és civil szakemberek szociális érzékenységének növelése (Szakmai kiadvány), Szerkesztette: MTDMSZ Nonprofit Kft.. Budapest, 2019.

• „Szolgáljatok az Úrnak örömmel!” - Cigánypasztorációs kézikönyv, Boldog Ceferino Intézet, 2019.

• „Cigánypasztoráció a Kárpát-medencében - egyházi és civil szakemberek szociális érzékenységének növelése” című, EFOP-5.2.2-17-2017-00046 azonosítószámú támogatási szerződés keretében megvalósuló projekt megvalósításához kutatás lebonyolítása”. „TI AZ EGYHÁZ SZÍVÉBEN VAGYTOK!” Összehasonlító elemzés. Készítette: Edu-Cate Kft. (Xx. Xxxxx Xxxx), Budapest, 2019.

• „Cigánypasztoráció a Kárpát-medencében” című projekt keretében szervezett együttműködési tréning. Helyszín: Kazincbarcika, Időpont: 2019. november 11-12. között

2. A CIGÁNYSÁG HELYZETE ÉS INTEGRÁCIÓJUKAT MEGHATÁROZÓ FŐBB JELENSÉGEK EURÓPÁBAN (KIEMELTEN MAGYARORSZÁGON ÉS

ROMÁNIÁBAN)

Európa országaiban szinte mindenhol élnek szétszóródva romák, ugyanakkor leginkább koncentráltan Románia, Bulgária, Magyarország, Spanyolország, Szerbia és Szlovákia területén élnek.

A cigányság fiatal társadalmat alkot relatíve magas termékenységi ráta mellett, így az elöregedő európai társadalmakban komoly erőforrást jelenthetnének.

A cigányság etnikailag, nyelvi-kulturális szempontból nagyon tagolt, nem lehet egy homogén kultúráról, egy népcsoportról beszélni esetükben, ezért a cigány (roma) fogalmak inkább gyűjtőnévként használatosak.

A cigányság nemzeti kisebbségként elismert Svédországban, Norvégiában, Belgiumban, Spanyolországban, Németországban és az Egyesült Királyságban, etnikai kisebbségként pedig Ausztriában, Magyarországon, Romániában, Szlovákiában és Lengyelországban. Az etnikai kisebbségként elismerés hiánya az ezen státuszból eredő jogokhoz való hozzá nem féréssel jár, ideértve a speciális politikákat és diszkrimináció ellenes intézkedéseket is.

A cigányság alacsony foglalkoztatottságának legfontosabb okai az általánosan alacsony képzettségük és a széleskörű faji megkülönböztetés (különösen a munkaerőpiac belépési pontján: az állásinterjúk és a kiválasztási eljárás során). Sokszor bújik meg az alacsony foglalkoztatottsági ráta mögött fekete, be nem jelentett alkalmazás és ki nem fizetett munkavégzések.

rendelkezik ISCED2 vagy annál magasabb szintű végzettséggel. Magyarországon és Szlovákiában a helyzet szignifikánsan jobb: a romák többsége középiskolát végzett.

A 2018-as Global Gender Gap Report, a nemzetközi, nemek közötti különbséget oktatási, gazdasági, politikai és egészségügyi tényezők mentén mérő kutatás szerint a globális rangsorban Magyarország kevéssel az átlag alatt, 0,674 ponttal a 102. helyen áll Malajzia és Kína között. Ami sajnos a magyarországi nők helyzetével kapcsolatban általában is igen rossz képet fest.

DE! külön foglalkozni kell a cigányságon belül is leghátrányosabb helyzetű cigány nőkkel

kapcsolatos jellegzetességekkel, mert ők számtalan féle diszkrimináció, hátrányos helyzet, és negatív jelenség (pl. prostitúció, emberkereskedelem, kapcsolati erőszak) áldozatai még saját közösségükben is.

oktatáshoz való hozzáférést, az életkörülményeket, valamint a közösségi és politikai életben való részvétel lehetőségét (pl. Romániában).

közösségben a fiatal lányok választási lehetőségei nagy mértékben függenek a család és a közösség szabályaitól és érdekeitől.

A kapcsolati erőszak társadalmilag elfogadott Kelet-Közép-Európában (még ha a kapcsolati erőszak nem is minden típusa, de sokszor tabuként, magánügyként félrenéznek felette az emberek), mint a férfi hatalmának („férfi princípium”) legális, megtűrt és tabusított eszköze, kifejezése. Nincs ez másként a cigány közösségekben sem.

Az alacsony szocio-ökonómiai körülmények és az alacsony oktatási szint magával hozza a magas fokú veszélyeztetettséget a cigány nőknél, és növeli a prostitúció és emberkereskedelem

kockázatát.

A roma nők iskolai végzettsége alacsonyabb, mint a roma férfiaké és a nem roma nők iskolázottsági szintjéhez képest is lényegesen alacsonyabbak

A patriarchális családrendszer és a roma közösségekben meglehetősen differenciált nemi szerepek túl korai életkorban terhelik a nőket a családi felelősségvállalással, gyerekvállalással.

A romák lakhatási szegregációja egyértelműen kiderül Bulgáriában, Cipruson, a Cseh Köztársaságban, Franciaországban, Görögországban, Magyarországon, Olaszországban, Litvániában, Lengyelországban, Portugáliában, Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában és Spanyolországban.

A legtöbb felmérés 400 000 és 900 000 fő közé tette a cigányok számát. A magyarcigányok (magyar cigányok formában is) vagy magyar nyelvű romungrók közé tartozik a magyarországi cigányok többsége, mintegy kétharmada. Többségükben a kárpáti cigányoktól származnak. Magyarország szinte minden jelentősebb településén élnek, és a Kárpát-medence több más magyarlakta vidékén (Felvidék, Kárpátalja, Székelyföld) is laknak.

A cigányság nem egységes nyelvi szempontból, több nyelvjárás is van Magyarországon, de az is igaz, hogy jelentős többségük nem is beszéli egyik cigány nyelvet sem.

Ugyan Magyarország minden régiójában élnek cigányok, de a cigány lakosság földrajzi eloszlása nem egyenletes: Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon, Dél-Dunántúlon koncentrált jelenlétük.

Az első fejezetben azt kívánjuk bemutatni, hogy mi az a társadalmi közeg, az a kontextus, az a célcsoport, amiben a cigánypasztorációnak (bármit is értsünk alatta – lásd a definíciós dilemmákat a későbbi fejezetekben) működnie kéne.

A cigányság helyzetét és integrációs kilátásaikat két főbb dimenzión keresztül kívánjuk bemutatni: a munkaerőpiac és a nők helyzete/nemi egyenlőtlenség tekintetében. Ennek az az oka, hogy a munkaerőpiaci jellemzők, a nők helyzete további olyan összefüggéseket foglalnak magukban, amelyek jelentős mértékben formálják a cigányság életét: mint az alacsony színvonalú oktatás, diszkrimináció, alacsony szakértelmet igénylő és/vagy fekete /szürke gazdaságban betölthető álláshelyek. A cigány nők helyzetével pedig azért foglalkozunk külön, mivel a cigány népcsoportok meglehetősen tradicionális nemi szerepfelfogásában a nők még a többségi társadalomban tapasztalható egyenlőtlenségekhez képest is hátrányosabb helyzetben vannak. Ugyanakkor ők azok, akik elsősorban egy-egy közösségben - pl. a gyermekükkel egy tanodában, nyitott házban, más esetben pl. a szociális és gyermekvédelmi ellátórendszerben - megjelennek. A helyzetüket meghatározzák az olyan jelenségek, mint a mélyszegénység, korai (tinédzserkori) gyermekvállalás, a munkaerőpiacról való kiszorulás, az alacsony iskolai végzettség, kiszolgáltatott helyzetű roma nők esetében a kapcsolati erőszak, emberkereskedelem/modernkori rabszolgaság. Utóbbi jelenségekről elmondható, hogy „Magyarország nem csupán tranzitország, hanem kibocsátó és célország is. Az emberkereskedők elsősorban a szegényebb régiókból visznek nőket és leányokat szexrabszolgának Nyugatra, a prostituáltak jelentős hányada kifejezetten rossz anyagi helyzetű családokból kerül ki, alacsony iskolázottsággal rendelkezik. A roma nők és lányok egy csoportja különösen kiszolgáltatott.(…) Tipikus életutak: mélyszegénység, munkanélküliség (sok köztük a roma).”1

A Policy puzzles with the employment of roma2 c. anyag alapján általánosságban az európai cigányságról a következőket mondhatjuk el:

A cigányság a legnagyobb, egyben az egyik legsérülékenyebb történelmi etnikai kisebbség Európában. Népességük kb. 9 és 12 millió közé tehető (ez nagyjából Belgium, vagy Magyarország teljes népességével megegyező) és a kontinentális összehasonlításban fiatal, átlag feletti keresőkorúakból álló társadalmat alkotnak. Más etnikai kisebbségekkel ellentétben nincs történelmi őshazájuk és Európa országaiban szinte mindenhol élnek szétszóródva, ugyanakkor leginkább koncentráltan Románia, Bulgária, Magyarország, Spanyolország, Szerbia és Szlovákia területén élnek (ezen országok adnak otthont az európai cigányság több, mint felének). Nyelvi-kulturális szempontból tagolt etnikumról beszélhetünk. A cigányok etnikai identitása összetett, több szintű és több irányú.

Néhány európai országban a cigányság nagyfokú munkaerőpiaci kizárása jelentős kihívást jelent az uniós 2020-as célok (20-65 közötti lakosság 75%-os foglalkoztatottsági aránya) elérésében. A cigányság munkaerőpiacról való kizárásának közgazdasági és pénzügyi következményei megdöbbentőek, 231millió eurós (Szerbia) és 887millió eurós (Románia) költségek között mozognak.

1 Xxxxxx Xxxxxxx (szerk.) - A nőtlen évek ára: A nők helyzetének közpolitikai elemzése 1989-2013. Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség; Bp. 2014. xxxx://xxxxxxxx.xx/0/xx- content/uploads/2016/09/notlen.evek_.ara_.pdf 322.o.

2 Xxxx Xxxxxxx: POLICY PUZZLES WITH THE EMPLOYMENT OF ROMA in: Green, pink & silver? The future of Labour in Europe. (szerk: Xxxxxxxx Xxxxxxx, Xxxxxx Xxxxxxx, Xxxxxxx Xxxxxxxxx.) xxx.xxxx.xx

Emellett a cigányság fiatal társadalmat alkot relatíve magas termékenységi ráta mellett, így az elöregedő európai társadalmakban komoly erőforrást jelenthetnének. Munkaerőpiaci helyzetük ennek ellenére és számtalan támogatási kezdeményezés mellett sem javult számottevően. A programok nagy része nem hatékony és ténylegesen nem éri el a legsérülékenyebb cigányságot.

sz. ábra: romák száma (népcsoport bontástól függetlenül) Európában

A következőkben a cigány népcsoportokat mutatjuk be ABC-sorrendben3. Célunk ezzel az, hogy felhívjuk a figyelmet arra, mennyire nem lehet egy homogén kultúráról, egy népcsoportról beszélni esetükben, ezért a cigány vagy roma fogalmak inkább gyűjtőnévként használatosak.

A, Á

árgyelán: A →beások legnagyobb létszámú alcsoportja, döntően a Dél-Dunántúlon élnek. Nevük jelentése 'erdélyi' (a román ardeleanból), és esetleg korábbi lakóhelyükre utal.

aškali: Koszovóban és Makedóniában élő cigány csoport, erős albán kötődéssel.

xxxx, xxxxxx: →erli

3 xxxxx://xx.xxxxxxxxx.xxx/xxxx/Xxx%X0%X0xx_x%X0%X0xxxxxxxxxx

bandžara: Indiai vándorló kereskedő, kézműves, mutatványos népcsoport. Egyes kutatók állítják, mások vitatják az európai cigánysággal való rokonságukat. Ők azonban messze felvállalják a cigánysággal való rokonságot, és aktívan részt vesznek a nemzetközi cigány mozgalmakban.

Lásd: Bandzsárák

beás: Elnevezésük saját nyelvükön bâjás, azaz 'bányász'. Archaikus román dialektust beszélő cigány népcsoport. Hagyományosan fakitermeléssel és faeszközök készítésével foglalkoztak. Nevük egy még korábbi foglalkozásukra utal. (v.ö.→rudari) Alcsoportjaik: →árgyelán, →muncsán és →ticsán. Magyarországon, Horvátországban, Szerbiában és Romániában élnek.

beli cigani: Fehér cigányok vagy szerb cigányok. A többi cigányoktól megkülönböztetik magukat, erősen kötődnek a szerb kultúrához. Magyarországon, Hajdúnánás városában elterjedt Oláh vezetéknévvel élő kisebbség is.

belžicka roma: Belga cigányok. Ők saját magukat →khelderašnak vallják, de a khelderašok ezt nem ismerik róluk el. A →lovarik →čuraroknak tartják őket.

bergitka roma: A centrális nyelvi csoportba tartozó cigányok Lengyelország déli, és Szlovákia északi részén.

blek-dač: "Black dutch", azaz 'fekete holland'. Zenész cigány csoport az USA-ban.

boša: →lom

burgudži: Fúrókészítő. Az →erlik egyik alcsoportja.

C, Č

cerhari: Magyarországi →oláhcigány csoport. Jelentése: sátoros.

čačo rom: Xxxxxxxxx 'igazi' vagy 'igaz cigány'. Az oláhcigányok mondják előszeretettel magukra, gyakrabban, mint a közismert oláhcigány illetve →vlašiko rom kifejezéseket. Bővebben: →vlašiko rom

čergar: A szó jelentése romani nyelven és egyes délszláv tájnyelveken 'sátoros'. 1. Általánosságban vándorcigány a Balkánon. 2. Egy déli →oláhcigány népcsoport, főleg a volt Jugoszlávia területén.

čergasto: Menekült státusszal nem rendelkező, volt jugoszláviai bevándorló cigányok csoportja Olaszországban. v.ö. →calopero

čurari: Romániában, Magyarországon és újabban Nyugat-Európában élő →oláhcigány népcsoport nevük a čuri (rosta) vagy a šuri (kés) szóból származik.

dasikano rom, dasiko rom: A balkáni ortodox vallású cigány csoportok gyűjtőneve. A das szó önmagában az ortodox nemcigányokat jelenti a balkáni cigány nyelvjárásokban. v.ö.→xoraxane roma 1.

dom: Az ázsiai - beleértve Indiát is - és észak-afrikai cigány népek önelnevezése és egyben gyűjtőneve. Nyelvük az európai romanival rokon domari. Indián kívüli alcsoportjaik:

→luri, luli, nuri, nawar, →helebi, →zott, →karači, →kurbet stb. Sokan vándor életmódot folytatnak, általában kézművesek, kereskedők, zenészek.

drindari: Posztókészítők, az →erli csoport alcsoportja.

džambaš, džambazo: Lókereskedők, balkáni →oláhcigány csoport, elsősorban Románia, Bulgária és Makedónia területén.

eftavagario: A →sintik egyik alcsoportja.

erli: Másképpen arli, arlija, jerli. A török eredetű kifejezés 'letelepedettet' jelent. Bulgáriában, Szerbiában, Boszniában, Makedóniában és Görögországban élnek. Nagyobb részük iszlám vallású, ezért →xoraxane romának is nevezik magukat. Csoportjaik: kalajdži, burgudži, kovačija, drindari stb.

estraiharo: A →sintik egyik alcsoportja.

fintika roma: Finn cigányok Finnországban és Svédországban. Nyelvük a romani északnyugati ágbába tartozik.

xxxxx-cigányok: Főként Erdélyben élnek, eredetileg →khelderašok.

xxxxxxxx xxxxxx: A kifejezés 'vándor kovácsot' jelent. Indiai csoport, mely más ottani csoportokkal összevetve nyelvében és szokásaiban a legtöbb párhuzamot mutatja az európai cigányokéval. Nem tisztázott, hogy önálló csoport-e, vagy a domok egyik alcsoportja. gažikane roma: A bulgáriai →oláhcigányok különböztetik meg így magukat a →xoraxane ésdasikane cigányoktól

ghagar: →luri

grekurja: Görögországból származó Dél-amerikai cigány népcsoport. Eredetileg a

→khelderašokhoz tartoztak.

gurbet: Eredetileg vándorló →oláhcigány csoport főleg Bosznia és Szerbia területén. v.ö. →kurbet,

→kurbat

helebi: Magát dom-nak nevező, észak-afrikai cigány csoport. Legnagyobb létszámban Egyiptomban élnek, kb. kétmillióan.

hinsnar: A kis létszámú magyarországi →sintik egyik alcsoportja.

indiai cigányok: Különböző kutatók más-más csoportokat tekintenek a cigányság indiai rokon népeinek. Közülük három csoport mindenféleképpen számításba veendő: 1) A →domok, akik a romanival rokon domavren nyelvet beszélik, kisebb-nagyobb csoportjai az Indiától Európáig húzódó területen rendre megtalálhatók. Indiában a létszámuk húsz-harminc millió közötti. 2) A →gadolija lohara csoport nem csak nyelvi, hanem egyéb kulturális párhuzamokat is mutat az európai cigánysággal. 3) A →bandžarák, akik egyértelműen cigánynak tekintik magukat, és bizonyos nyelvi- kulturális párhuzamok valóban fennállnak. E három mellett különböző kutatóknál még a következő népek és csoportok neve merült fel, mint a cigányság lehetséges ősei illetve rokonai: bamt, beldar, garod, gasa, guduli, kalbaheri, kolhat, lad, madar, malar, mianual, odk, pendar, sas, sikalgar

jerli: →erli

kalajdži: Ónozó. Balkáni cigány csoport, az →erli csoportba tartoznak.

kalo: Az Ibériai félszigeten élő, illetve onnan kivándorolt cigány csoportok, nevük jelentése cigány nyelven 'fekete'. Cigányul már nem beszélnek, nyelvük a „káló" az ún. para-romani nyelvek csoportjába tartozik. Nyelvjárásai egyben a népcsoportokat is meghatározzák, így létezik kalo kastelano (spanyol káló), kalo katalano (katalán káló), kalo luzitano (portugál káló), kalo erramičela (baszk káló) és kalo braziliano (brazil káló).

kalopero: Menekült státusszal rendelkező, volt jugoszláviai cigányok alkotta csoport Olaszországban. v.ö. →čergasto

kanasteros: Eredeti jelentése kosárfonó. Andalúziában a hagyományosabb életmódot folytató, kevésbé beilleszkedett cigányok megnevezése. A flamenco jeles művelői általában közülük kerülnek ki. v.ö. →kaseros

karači: Iráni cigány népcsoport, magukat →domnak nevezik.

kárpáti cigány: 1. Nyelvjárás a romani nyelv első rétegének centrális csoportjába tartozik. Magyarország, Románia, Szlovákia, Csehország, Lengyelország egyes cigány csoportjai beszélik. 2. Jelenti az ilyen nyelvjárást beszélő csoportokat, bár mint népcsoport-elnevezésként ritkán használatos. Tkp. a pajibano csoport leszármazottai.

kaseros: Jelentése letelepedett. Andalúziában a beilleszkedettebb, kevésbé hagyományos életmódot élő cigányok megnevezése. v.ö. →kanasteros

kazandži: Kazánkészítők. Az →erli csoportba tartozó balkáni cigányok.

khelderaš, khelderari: Üstfoltozó. Nemzetközileg az egyik legjelentősebb →oláhcigány csoport, gyakorlatilag minden kontinensen megtalálhatók.

kheretuno rom: →vatraš

košinčar: Kosárfonó. Balkáni →oláhcigány csoport.

kovačija: Xxxxxxxx, az →erlik egyik alcsoportja.

kramario: Sinti kramario. A →sintik egyik alcsoportja.

krimitka roma: Krím-félszigeti cigány csoport. Nyelvük a romani balkáni ágához tartozik.

kurbat: Albániai cigány népcsoport. v.ö. →gurbet, →kurbet

kurbet: További alakok: kurbat, korbat, gorbat, gurbet. Arab eredetű szó, 'vándorlót', 'csavargót' jelent. Több népscoportot neveznek így az India és Kis-Ázsia közti területen. v.ö. →gurbet, →kurbat

lom: Örménycigány. Zömmel a történelmi Örményország területén élnek, nyelvük a domarival és romanival rokon lomavren. A csoport másik - török eredetű - elnevezése a boša vagy poša.

lombarda: Sinti lombarda. A →sintik egyik alcsoportja.

lotfika roma: Lett cigányok. A baltikumban élnek, nyelvük az első réteg északkeleti ágához tartozik.

lovari: (a.m. pénzes) Az →oláhcigányok egyik nemzetközileg is legjelentősebb csoportja. Hagyományosan kereskedők. Magyarországon az ő nyelvjárásuk a domináns, megfigyelhető más dialektusok hozzáidomulása.

luri: A szó további változatai a luli és a nuri, ez utóbbinak többes számú alakja a nawar vagy ghagar. Több, egymástól többé-kevésbé elkülönült cigány csoportot neveznek ezen kifejezések

valamelyikével, akik Belső-Ázsiában, az egykori Perzsia területén és a Közel-Keleten élnek. Ők saját magukat elsődlegesen →domnak nevezik. Nyelvük a domari, vagy annak egy elarabosodott változata.

magyarcigány: →romungro

manuš: A →sintik egy csoportja, akik a sinti és a manuš szavakat párhuzamosan alkalmazzák magukra nézve. A szó eredeti jelentése 'ember'. Legnagyobb számban Franciaországban élnek.

mečkar: →ursar

moldovaja: Moldavából származó Dél-amerikai cigány népcsoport. Eredetileg a

→khelderašokhoz tartoztak.

mucino: A →sintik egyik alcsoportja Olaszországban.muncsán: A →beások egyik alcsoportja. Baranya megye déli részén és Horvátországban élnek. Nyelvük alapvetően közelebb áll a mai román köznyelvhez, mint az →árgyelánoké, de jelentősebb délszláv hatás érte. Nevük jelentése 'munténiai', vagyis 'havasalföldi' (a román munteanból).

muzsikus: →romungro

N, Ny

nawar: →luri

nuri: →luri

nyamcicka roma: 'Német cigányok': a →sintik →oláhcigány elnevezése.

oláhcigány: Vlašiko rom, bár manapság inkább a čačo rom, azaz 'igazi cigány' kifejezést alkalmazzák magukra. A 19. században rajzottak ki román nyelvterületről és jelentek meg Európa-szerte, sőt, az Újvilágban is. Nyelvjárásaik alkotják a romani nyelv harmadik, legújabb rétegét. Két csoportjuk van, a déli és az északi. A déli esetében hagyományosan népcsoportokról beszélünk, mint további alcsoportokról (→gurbet, →džambazo, →čergar stb.) az északi csoport esetében pedig törzsekről (→lovari, →khelderaš, →cerhari stb.)

pajibano: A →romungrók ősei.

polska roma: Lengyelországi cigány csoport, nyelvük az északnyugati csoportba tartozik.

poša: →lom

roma abruzzese: Abruzzói cigányok, Olaszországban élnek. Eredeti nyelvük a balkáni ághoz tartozik, közel áll a többi Dél-olaszországi cigány dialektushoz.

roma calabrese: Calabriai cigányok, Olaszországban élnek. Eredeti nyelvük a balkáni ághoz tartozik, közel áll a többi Dél-olaszországi cigány dialektushoz.

roma napolitana: Nápolyi cigányok, Olaszországban élnek. Eredeti nyelvük a balkáni ághoz tartozik, közel áll a többi dél-olaszországi cigány dialektushoz.

román cigány Nem azonos az →oláhcigánnyal. Letelepedett, románul (is) beszélő (de nem azonosak a →beásokkal sem). A kifejezés csak a magyar nyelvben használatos, romániai környezetük

→vatrašnak vagy kheretunonak hívja őket.

romungro: Más néven magyarcigány vagy muzsikus. Magyar nyelvterületen élő cigány népcsoport. Eredeti nyelvük a kárpáti cigány nyelvjárás, ezt azonban hazánkban már csak néhány településen, Erdélyben és a Felvidéken szélesebb körben beszélik. Hagyományos foglalkozásaik: zenészek, szegkovácsok, patkolókovácsok, vályogvetők.

rudari: Görögországban, Bulgáriában és Romániában élnek, nyelvük nem a cigány, hanem egy régies román nyelvjárás. Nevük jelentése 'bányász'. v.ö.→beás

ruskaja roma: Oroszcigány. Oroszországban élnek, nyelvük az északkeleti ágba tartozik.

rusurja: Oroszországból származó Dél-amerikai cigány népcsoport. Eredetileg a

→khelderašokhoz tartoztak.

S, Š

serburja: Szerbiából származó Dél-amerikai cigány népcsoport. Eredetileg a

→khelderašokhoz tartoztak. Nem azonosak a szintén szerbiai →mačvaja csoporttal.

serviko roma: Szlovákiai csoport, a →pajibanoval rokon. Hagyományosan zenészek, szegkovácsok, patkolókovácsok, vályogvetők.

sinti:A szó eredeti jelentését a 'társ', 'csoport-béli', 'rokon' szavakkal lehet körülírni. Alternatív elnevezéseik a németcigány illetve ugyanebben azértelemben a romani nyamcicko rom. Az első nyelvi réteg északnyugati ágához tartozó csoport. Döntően Franciaországban, a Benelux államokban, Észak-Olaszországban, Németországban és Ausztriában élnek, de kisebb szórványaik megtalálhatóak más országokban is. Jelentős hányaduk vándorol, vagy hosszabb-rövidebb ideig él csak egy helyben, utána máshol telepedik meg. Csoportjaik: manuš, eftavagario, estraiharo, piemontezi, lombarda, mučino stb., hazánkban a hinsnar és a šlejfar

sinti piemontezi: A →sintik egyik alcsoportja.

spoitori Ónozók. Nagyobb városok peremkerületeiben élnek Románia-szerte.

šlejfar: A kis létszámú magyarországi →sintik egyik alcsoportja.

ticsán: A →beások (teknővájók) legkisebb létszámú csoportja, a Tisza-mentén élnek.

ursar: Medvetáncoltató cigányok, a Balkánon sokfelé megtalálhatók. Egyes csoportjaik ursar mások mečkar néven ismertek, és vannak csoportok, melyekre a két kifejezést párhuzamosan alkalmazzák

vatraš: 'Tüzhelyes' cigány, más néven kheretuno azaz 'házas'. A romániai letelepedett cigányok elnevezése. A csoport nem homogén, román nyelvterületen a →román cigányokra erdélyi magyar nyelvterületen pedig a →magyarcigányokat értik alattuk. Mindkét csoportra jellemző, hogy egyes közösségeik még beszélik, mások pedig már nem beszélik a cigány nyelvet.

vextosari Régiségkereskedők. Balkáni →oláhcigány csoport.

vlaxo rom: Két, egymásnak ellentmondó értelemben is használatos. 1. A vlašiko rom változataként a jelentése →oláhcigány 2. A szó másik értelmezése pedig éppen a vlašiko rom kifejezéstől határolódik el, és jelenti a →román cigányokat (szemben a más csoportra vonatkozó oláhcigány kifejezéssel).

vlašiko rom: →oláhcigány

X (hh,χ)

xaladitko roma: Az északkeleti nyelvi csoportba tartozó cigányok Lengyelországban és Fehéroroszországban.

xorahane roma: A kifejezés jelentése 'török cigány', és több értelemben használatos. 1. Általában Balkán iszlám vallású cigányait jelenti, nyelvjárástól, szűkebb népcsoporttól függetlenül. v.ö.

→dasikane roma. 2. Bulgáriában jelenti azokat a cigányokat, akik az Oszmán Birodalom széthullása után fokozatosan keresztény hitre tértek, de nevükben a mai napig őrzik korábbi vallásuk emlékét. 3. Azok a cigány csoportok, melyek a romani nyelv mellett a török nyelv archaikus változatát is megőrizték. Ilyen csoportok élnek Romániában, Bulgáriában, Makedóniában és Görögországban. 4. Török cigánynak nevezik azokat a törökországi cigányokat, akik cigányul már nem beszélnek csak törökül. Ők saját magukra természetesen nem a cigány nyelvű xoraxane roma, hanem a török čingen, türkije čingen kifejezést alkalmazzák.

zargar: Iráni cigány népcsoport, mely hosszabb európai tartózkodás után telepedett ott meg. Nyelvük a romani balkáni ágához tartozik.

2.1. Munkaerőpiac4

A cigányság alacsony foglalkoztatottságának legfontosabb okai az általánosan alacsony képzettségük és a széleskörű faji megkülönböztetés. Sokszor bújik meg az alacsony foglalkoztatottsági ráta mögött fekete, be nem jelentett alkalmazás és ki nem fizetett munkavégzések.

Először megvizsgáljuk a gyökereit az alacsony foglalkoztatottsági indikátoroknak. A cigányság fizetett munkavállalási rátája megdöbbentően alacsony (ILO mérések alapján, lásd alábbi tábla)

sz. ábra: A cigányság foglalkoztatottsági és munkanélküli rátája K-K-Európában

4 Xxxx Xxxxxxx: POLICY PUZZLES WITH THE EMPLOYMENT OF ROMA in: Green, pink & silver? The future of Labour in Europe. (szerk: Xxxxxxxx Xxxxxxx, Xxxxxx Xxxxxxx, Xxxxxxx Xxxxxxxxx.) xxx.xxxx.xx

2.1.1. Az alacsony foglalkoztatási ráta okainak azonosítása

Az alacsony foglalkoztatási mutatók mögött számos egymást átfedő ok azonosítható, amelyek hatása felerősíti egymást.

• A romák alacsony foglalkoztatási rátájának legjelentősebb oka Európa-szerte a drámai alacsony iskolai végzettség okozta munkaerő-piaci hátrányok, szemben az adott országokban a többségi társadalom értékeihez képest. Az UNDP regionális roma felmérése megállapította, hogy Bulgáriában és Romániában rendkívül magas az írástudatlanság (a felnőtt romák 13% -a, illetve 25% -a analfabéta), és némi javulás ellenére továbbra is jelentős a fiatal roma felnőttek körében. Magyarországon és Szlovákiában azonban ez nem igaz: ezekben az országokban az alacsony foglalkoztatási arány fontos magyarázó tényezője a munkaerőpiacon szükséges alapvető készségek hiánya.

sz. ábra: Oktatási szintek a felnőtt cigány lakosság körében, négy közép-kelet-európai országban

Jelentős különbségek vannak a megkérdezett országok között: Romániában a legrosszabb helyzet áll fenn, ahol a felnőtt romák egyharmadának nincs formális végzettsége, és csak egyharmaduk rendelkezik ISCED2 vagy annál magasabb szintű végzettséggel. Magyarországon és Szlovákiában a helyzet szignifikánsan jobb: a romák többsége középiskolát végzett. A középiskolai végzettség (ISCED 3), amely a stabil és formális foglalkoztatás küszöbének tekinthető, a romák körében minden országban ritka.

Noha az oktatásban elért eredmények jelentős javulást mutatnak, a legtöbb országban a fiatalabb generációk képzettségi szintje szignifikánsan magasabb, mint az idősebb korosztály esetében, ám Romániában és Bulgáriában az oktatás hiánya továbbra is súlyos probléma még a legfiatalabb korosztály számára is.

Az alacsonyan képzett munkaerő munkaerő-piaci hátrányai jelentősen különböznek az európai országokban: Szlovákiában és Magyarországon az alacsony iskolai végzettségűek nagyobb hatással vannak a foglalkoztatási mutatók alakulására. Ennek okai strukturálisak: az eltérés részben azzal magyarázható, hogy az egyes országok nemzetgazdaságának szerkezetében, foglalkoztatási struktúrájában jelentős eltérés van. Azaz pl. ha egy országban olyan gazdasági ágazatok (pl. építőipar, idegenforgalom és mezőgazdaság) erősebbek, amelyek képesek felvenni az alacsonyan képzett roma munkaerőt, akkor jobbak a mutatók is. Ez a helyzet Romániában, Bulgáriában és Spanyolországban. Ellenben Szlovákiában és Magyarországon (Kelet- és Délkelet-Szlovákia; Északkelet-Magyarország és Délnyugat-Magyarország) tartós és strukturális jellegű leszakadó térségek jöttek létre, ahová beragadtak a cigány lakosok.

Az adókat, a társadalombiztosítási járulékokat és a minimálbért, a munkabérek költségeit elemző jelenlegi országspecifikus szabályozást elemző kutatás alapján a következők is megállapíthatók: a magas bérköltségek fontos hatással lehetnek az alacsonyan képzett népesség hivatalos foglalkoztatottsági szintjére, mivel azok hatással vannak a multinacionális vállalatok befektetési és leányvállalat létrehozásával kapcsolatos döntéseiben. Pl. Romániában és Bulgáriában, ahol a munkavállalók minimálbéren történő foglalkoztatásának összes költsége 2011-ben 174 euró, illetve 197 euró volt, a romák lényegesen nagyobb arányban vannak foglalkoztatva (az UNDP szerint 34% és

30%), mint Magyarországon és Szlovákiában (23%, illetve 15%), ahol az alacsony iskolai végzettséggel is 410 euró, illetve 421 euró volt a teljes bérköltség.

Az alacsony roma foglalkoztatási ráta további oka a jól dokumentált tény, miszerint a romák Közép- és Délkelet-Európában egyértelmű diszkriminációnak vannak kitéve, különösen a munkaerőpiac belépési pontján: az állásinterjúk és a kiválasztási eljárás során (lásd EU MIDIS, 2009). Empirikus kutatások megerősítették, hogy az etnikai diszkrimináció nyílt jellegű Romániában, Bulgáriában, míg Szlovákiában és Magyarországon a hátrányos megkülönböztetés rejtett formái észlelhetők inkább, pl. a roma nevekkel vagy külsődleges jelekkel rendelkező pályázókat további magyarázat nélkül visszautasítják. Spanyolországban a külsődleges jelek alapján történő megkülönböztetés sokkal kevésbé jelent problémát. Ehhez hozzá adódik az a többségi társadalomban élő sztereotípia is, amely szerint a romák magas munkanélküliségének oka a munka iránti hajlandóság hiánya – emiatt a berögzült téves és általánosító észlelés miatt a munkaadók is óckodnak a cigányok alkalmazásától. A romák magas munkanélküliségét magyarázó okok közül egy másik, a többségi társadalomban élő sztereotípia, miszerint a cigányok hajlamosak kihasználni a jóléti rendszereket, és inkább segélyekből, támogatásokból élnek, mintsem dolgoznak. (Ezt egyébként a munkaerőpiaci jellegű, háztartásvizsgálatok, kutatások megcáfolták.)

2.2. Roma nők helyzete

A 2018-as Global Gender Gap Report5, a nemzetközi, nemek közötti különbséget oktatási, gazdasági, politikai és egészségügyi tényezők mentén mérő kutatás szerint a globális rangsorban Magyarország kevéssel az átlag alatt, 0,674 ponttal a 102. helyen áll Malajzia és Kína között, ami ráadásul a nemzetközi átlag (0,68) alatt van.

Az uniós tagországok mindegyike az átlag felett szerepelt, Finnország egyike azoknak az országoknak, amiket a European Institute for Gender Equality (EIGE) nemi szempontból egyenlőként tart számon Belgium, Spanyolország és Svédország mellett.

5 Global Gap Index 2018 xxxx://xxx0.xxxxxxx.xxx/xxxx/XXX_XXXX_0000.xxx

sz. ábra: Nemi egyenlőség országonként, 2018

Forrás: xxxx://xxx0.xxxxxxx.xxx/xxxx/XXX_XXXX_0000.xxx

Az EIGE nők helyzetét négy dimenzió mentén mutatja be a tanulmány, melyben szerepel a politikai részvétel, gazdasági életben való részvétel, az oktatás és egészség témakör.

A politikai felhatalmazás az, ahol a nemek közötti különbség továbbra is a legnagyobb a 149 országra kiterjedő mérésben és az összes alindexet figyelembe véve. Árulkodó adat, hogy egyetlen ország sem volt, amelyik elérte volna a maximális pontszámot. Még ennek az alindexnek a legjobban teljesítő szereplő országában, Izlandon is 33%-os különbséget mértek a nemek politikában való részvételében, a női politikai befolyás tekintetében. A politikai szerepvállalásra vonatkozó indexen Izland, Norvégia, Ruanda, Banglades, és számos nyugat-európai ország (Anglia, Franciaország, Németország stb.) végzett az első tízben. Magyarország a 142. lett (0,045 ponttal).

A második alindex, ahol a nemek közötti különbség továbbra is nagy, az a gazdasági részvétel és a gazdasági életben való lehetőségek dimenziója. Tizenkilenc országban - elsősorban a Közel-Kelet és az Észak-Afrika régiójából - a különbség több mint 50%-os, 94 országban még legalább 30% -os a különbség, és mindössze 14 ország volt olyan, ahol nagyon magas volt az egyenlőségre adott pontérték (azaz ezek az országok 80 pont vagy afeletti értéket kaptak, pl. Norvégia, Litvánia,

Svédország, Bahama, Burundi, Fehéroroszország, Botswana stb.). A nők gazdasági életben való jelenléte szempontjából Magyarország a 68. helyen végzett (0,068 pont), az első tízbe olyan országok kerültek be, mint Guinea, Benin, Bahama, Svédország, Litvánia, Fehéroroszország, Kamerun.

Az iskolai végzettség tekintetében a nemek közötti különbség jelentősen kisebb, mint pl. a gazdasági vagy a politikai dimenzióban mért eredmények. Átlagban a két nem közti rés csak 5%-ot tett ki. Harminchat országnak sikerült a maximális pontszámot elérni, és további 49 ország ért el a pontozás során legalább 99%-ot. Az oktatási helyzet tekintetében Magyarország szintén a középmezőnyben, a

66. helyen (0,994 pont) végzett, olyan országok kerültek a megosztott első helyre (azaz a maximális 1 pontot megszerezve), mint pl. Malájzia, Finnország, Norvégia, Németország, Újzéland, Dánia, Costa Rica, Bahamák, Észtország, Ausztria, Ausztrália stb.

Az egészség területén (a nők születéskor várható életkora és az egészséges várható élettartam értékek alapján) volt a nemek közötti különbség a legkisebb az összes dimenzióban: átlagosan 4%. Bár egyetlen ország sem érte el a teljes pontszámot, 74 ország érte el legalább a 98% -ot, és mind a 149 országra jellemző volt, hogy a két nem közti egyenlőség megközelítette 90% -ot. Az egészségügy tekintetében szerepelt Magyarország a legjobban: a globális rangsorban a 42. helyet szerezte meg (0,979 pont).

sz. ábra: A nemek közti különbség globális index szerinti és aldimenziók szerinti értékei Magyarországon, 2018

Forrás: xxxx://xxx0.xxxxxxx.xxx/xxxx/XXX_XXXX_0000.xxx

A kutatásunk szempontjából foglalkozunk a cigány népesség helyzetével, de ezen belül is külön foglalkoznunk kell a cigányságon belül is leghátrányosabb helyzetű cigány nőkkel kapcsolatos jellegzetességekkel. A nemi egyenlőség tekintetében rendelkezésre álló nemzetközi kutatások ide

vonatkozó eredményei alapján kitérünk olyan szempontokra, mint az oktatás, diszkrimináció, mentális és fizikai egészség, emberkereskedelem stb.

Az alábbiakban az Empowerment of Roma Women within the European Framework of National Roma Inclusion Strategies6 c. dokumentum alapján mutatjuk be a cigány nők európai helyzetét.

Romákkal és különösen roma nőkkel szembeni diszkrimináció

A cigányság továbbra is áldozata az etnikai és nyelvi alapú diszkriminációnak valamennyi uniós tagállamban. Ez a diszkrimináció a cigány közösségeket a szegénység és társadalmi kirekesztettség ördögi körében tartja (az európai cigányság több, mint 90%-a él szegénységben). A cigányság körében több országban is gyakori az analfabetizmus, a gyerekek iskolalátogatása alacsony. A helyzet még rosszabb a nők esetében, mert ők számtalan féle diszkrimináció áldozatai még saját közösségükben is.

Általában elmondható, hogy a cigányság gyakran él szegregált, izolált körzetekben, ahol az életkörülmények szegényesek, gondot jelent a tömeges együttélés és az alapvető ellátások hiánya. Ez magával hozza a cigány emberek egészségügyi problémáit, különösen a nők és gyerekek esetében. A cigányság jellemzően alacsony mértékben használja az egészségügyi ellátórendszert, ennek oka az egészségügyi dolgozók negatív, diszkriminatív hozzáállása is, ami szintén kihat a cigányság születésszabályozó szolgáltatásokkal való kapcsolatára is.

Az előítéletek és negatív sztereotípiák mély gyökerekkel bírnak Európában és az utóbbi években ezeket felerősítik a politikai vezetők és véleményvezérek rasszista vagy stigmatizáló kijelentései, melyek akár lincseléshez is vezethetnek (lásd magyarországi neonáci megmozdulások). Az írott és sugárzott média jellemzően csak negatív, szociális problémákkal vagy bűncselekményekkel kapcsolatos kontextusban beszél a cigányságról, de mellőzött és ismeretlen téma a köztudatban is a cigányság történelme, történelmi szenvedései.

A következőkben a főbb jelenségeket külön-külön is bemutatjuk.

A cigányság jogi helyzete

A cigányság jogi helyzete országonként és csoportonként változik, egyrészt a csoportok migrációs periódusai alapján, másrészt az egyes országok nemzeti vagy etnikai kisebbségi megközelítése alapján. Néhány, hosszú ideje letelepedett csoport tagjai az adott ország állampolgárai, emellett nemzeti vagy etnikai kisebbségként elismertek és a teljes állampolgárság alapján megilleti őket az unión belül való szabad mozgás joga.

Vannak országok, ahol egyes csoportokat menekülteknek vagy menedékkérőknek tekintenek és nincs tartózkodási engedélyük; más országokban szintén menekültként vagy menedékkérőként kezelik ugyan őket, de a hivatalos jogi státusz elismerése nélkül.

Az utóbbi két évtizedben a cigányság különböző okokból (erőszakos kitelepítés, szegénység) a kelet- európai országokból tovább vándorolt az unión belül vagy kívülre. Ezeket a közösségeket bizonytalan jogi státusz, magas sérülékenység jellemzi, a jogokhoz való hozzáférésük korlátozott.

6 xxxxx://xx.xxxxxx.xx/xx/xxxxxxxxxxx-xxxxxx/-/xxxxxxxxxxx/00x0xxx0-x0x0-0000-x0x0- 1ca9e16949e5/language-en

Egy jelentős része az uniós cigányságnak nem rendelkezik semmilyen hivatalos jogi státusszal. Ez egy alapvető probléma, hiszen erősen befolyásolja a szociális biztonsághoz, egészségügyhöz, oktatáshoz való hozzáférést, az életkörülményeket, valamint a közösségi és politikai életben való részvétel lehetőségét. Állampolgárság nélküliként nagyobb a diszkrimináció kockázata is. Az FRA jelentés szerint „több tízezer cigány él állampolgárság nélkül. Nincs születési anyakönyvi kivonatuk, személyi igazolványuk, útlevelük vagy egyéb iratuk, gyakran alapvető jogokat is megtagadnak tőlük az oktatás, egészségügy, szociális rendszer területén és nincs szavazati joguk”.

Az iratokhoz való hozzáférés és a hatékony állampolgári joggyakorlás legfőbb akadálya az extrém szegénység és marginalizáció. Az összes uniós tagország erős elköteleződése szükséges ezeknek a strukturálisan diszkriminatív körülményeknek a legyőzéséhez.

Nemi egyenlőség a családban, cigány közösségben

A patriarchális családi rendszerben a cigány nők a férfiaknak alárendeltként élnek, ugyanakkor a nők és férfiak viszonya különböző az egyes csoportokban és nemzetiségekben. A legtöbb cigány közösségben a fiatal lányok választási lehetőségei nagy mértékben függenek a család és a közösség szabályaitól és érdekeitől.

Kontroll a cigány nők teste felett

A hagyományos patriarchális közösségekben a fiatal lányokat tiltják a közösségi élettől, a közösséget nem hagyhatják el egy családtag kísérete és felügyelete nélkül. A lány szüzessége nagyon fontos a család becsülete szempontjából és az esküvőket jellemzően hagyományos módon, de többnyire nem legálisan elismert formában tartják. A tisztaság megőrzése különös fontosságú és a legtöbb csoportban a szüzesség bizonyítékát a közösség előtt bemutatják és megünneplik. A lányok szülei pénzt kapnak a fiúk szüleitől, egy kérdőíves kutatás alapján Rómában egy szép, fiatal, szűz lányért fizetett összeg elérheti a 80.000 eurót. Az elrendezett házasság és a gyermekházasság gyakori és a cigány nők által is elfogadott gyakorlat.

Egy bolgár kérdőíves kutatás szerint:

„A cigánylányokat kora gyerekkortól arra tanítják, hogy a legfontosabb dolog a család. A családi életre való felkészítés nagyon korai gyerekkorban kezdődik. Mielőtt elkezdene iskolába járni, egy cigány lánynak tudnia kell, hogyan gondoskodjon a személyes higiéniáról, hogyan tartsa tisztán a házat, hogyan söpörjön (szegényebb háztartásban) vagy hogyan porszívózzon (gazdagabb házakban), hogyan intézze a mosást (néhány közösség ragaszkodik hozzá, hogy a férfiak és nők ruháit külön kell mosni), hogyan töröljön port, hogyan mosogasson, segítsen a főzésben vagy hogyan gondoskodjon a kisebb testvérekről, rokon gyerekekről. A fiatal feleség jellemzően közös háztartásban él a férj szüleivel és ellenkezés nélkül el kell fogadnia az anyósa és férje által szabott rendet és az ő hatalmukat. Súlyos sértésnek tartják, ha a fiatal feleség akár a legcsekélyebb mértékben nem

engedelmeskedik az anyós főzéssel, takarítással, mosással, vasalással, a férjről és a szülőkről való gondoskodással, a más rokonok előtt való viselkedéssel kapcsolatos igényeinek. Az engedély nélküli távozás otthonról vagy más engedetlenségek büntetést vonnak maguk után. Elvárás, hogy a fiatal feleség olyan gyorsan essen teherbe és szüljön, ahogy az lehetséges. A terhesség elmaradása okként használható a házasság felbontására és a lány elkergetésére. A fiatal lányokat tartják hibásnak, ha nem esnek teherbe azonnal vagy elég gyorsan. A gyermek születése, különösen fiú esetében, elsőként a férj és a férj anyjának szociális státuszát növeli, és csak ezt követően az anyáét.”

Ugyanezen bolgár kutatás szerint

„A fiatal asszonyoktól elvárják, hogy jó és gondoskodó anyák, háziasszonyok, feleségek és menyek legyenek, és ezzel párhuzamosan folyamatosan bizonyítsák termékenységüket. Ez jellemzően a második és harmadik gyerek rövid időn belüli megszületésével bizonyított. A legtöbb hagyományos családban, ha az első gyerekek lányok, a fiatalasszonynak addig kell szülnie, míg fiú nem születik. Akár el is kergethetik az asszonyt a családból, ha folyamatosan lányokat szül. Az abortusz szintén a női termékenység és a férfi „potenciál” bizonyítéka, ezért sok hagyományőrző közösségben tilos a nők számára a fogamzásgátlás. 2009-ben megfelelően iskolázott fiatal cigány nők Samokov-ból azt mondták, hogy sem a férjük, sem az anyósuk nem engedné meg „presztizs” okokból a fogamzásgátlást. A jó feleség azzal mutatja ki a férje iránti szeretetét, hogy készen áll „a vérével és fájdalmával fizetni a férfi öröméért”. Ráadásul, a kocsmai beszélgetések során, ha a férfi arról panaszkodhat a barátai előtt, hogy már megint abortuszra kell a pénz, azzal közvetetten azt demonstrálja a férfi, hogy „milyen erős a magja”, azaz mekkora a szexuális ereje. A cigány nők felelősek teljes egészében a háztartásért, a férj kívánságainak teljesítéséért, a gyereknevelésért és a férj szüleinek gondozásáért.”

Kapcsolati erőszak

A kapcsolati erőszak társadalmilag elfogadott Kelet-Közép-Európában (mégha a kapcsolati erőszak nem is minden típusa de sokszor tabuként, magánügyként félrenéznek felette az emberek), mint a férfi hatalmának („férfi princípium”) legális, megtűrt és tabusított eszköze, kifejezése. Nincs ez másként a cigány közösségekben sem. A szociális és védő szolgáltatásokhoz való hozzáférése a cigány nőknek nagyon nehéz a hivatalos intézmények és cigány közösségek közötti általános bizalmatlanság miatt, illetve azért, mert félnek a család és közösség támogatásának elvesztésétől.

Emberkereskedelem és szexuális kizsákmányolás

Az alacsony szocio-ökonómiai körülmények és az alacsony oktatási szint magával hozza a magas fokú veszélyeztetettséget a cigány nőknél, és növeli a prostitúció és emberkereskedelem kockázatát. Xxxxxxxxx szerint a kelet-európai országok emberkereskedelmi áldozatainak 50-80%-a cigány.

Oktatás

A romák helyzetével kapcsolatos felmérés rávilágít arra, hogy a fiatal roma felnőtteknek csak 15% -a rendelkezik középiskolai általános vagy szakképzettséggel. A kelet-európai országok nemek szerinti bontásban szereplő adatai azt mutatják, hogy a roma nők iskolai végzettsége alacsonyabb, mint a roma férfiaké és a nem roma nők iskolázottsági szintjéhez képest is lényegesen alacsonyabbak.

Kijelenthető, hogy az iskolázottság hiánya a roma nőket szinte minden országban jobban sújtja, mint a roma férfiakat. Bulgáriában pl. a roma nők 23% -a nem kapott formális oktatást.

Közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés

Számos elem hozzájárul a romák és a roma nők alacsony iskolai végzettségéhez: ilyen pl. diszkrimináció. Ennek jele pl. az oktatási rendszerben az is, ha származásuk alapján hátrány éri őket. Az iskolaérettségi vizsgálatok után a cigány gyerekek automatikus bekerülése a fogyatékkal élő gyermekek „speciális iskoláiba”, vagy a roma gettóiskolákban illetve az összes olyan iskolai osztályban, ahol magas roma gyerekek aránya (roma osztályokban) az oktatás szisztematikus szegregációjának formái nyilvánulnak meg. Ezenkívül a lakhatási körülmények befolyásolják a gyermekek iskolába járását: ilyen pl. az iskolába való bejutás nehézségei, valamint a kilakoltatás fenyegetettsége.

Belső megkülönböztetés: diszkrimináció a roma közösségben

Ami a belső megkülönböztetést illeti, a patriarchális családrendszer és a roma közösségekben meglehetősen differenciált nemi szerepek túl korai életkorban terhelik a nőket a családi felelősségvállalással. A gyermekházasság befolyásolja a lányok iskolai végzettségét, aláássa az oktatáshoz való jogukat és korlátozza jövőbeli foglalkoztatási lehetőségeiket. Különösen igaz ez Albánia, Magyarország, Litvánia, Portugália, Románia, Szerbia és Koszovó területén.

A foglalkoztatáshoz és a munkakörülményekhez való hozzáférés

Számos akadály korlátozza a roma nők elsődleges munkaerőpiachoz való hozzáférését. A diszkrimináció akkor fordul elő, amikor munkát keresnek. Az alacsony iskolázottság növeli a nők kiszolgáltatottságát, és a társadalmi kirekesztés és a szegénység egyik fő tényezője.

A Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában végzett kutatás azt mutatja, hogy minden negyedik dolgozó roma kijelenti, hogy munkakörülményei kedvezőtlenebbek, mint az azonos munkát végző nem cigányoké. Ezenkívül az egyetemi végzettséggel rendelkező romák többsége etnikai hovatartozással kapcsolatos munkát talált leginkább, például közösségi munkát, a szociális szakmában helyezkedtek el, vagy a romákkal foglalkozó közszolgáltatásban dolgozik.

A tipikus városi telepek, amelyek a városok peremén vannak, vagy a gazdaságilag hátrányos helyzetű régiókban lévő kistelepüléseken élő romák eleve helyzetükből fakadóan akadályozva vannak a munkaerőpiacra jutásban.

Belső kulturális eredetű diszkrimináció a munkaerőpiacra jutásban

Ezen kívül a külső strukturális és kulturális akadályokon túl a roma nőknek meg kell birkózniuk azzal, hogy erősen korlátozza a családjuk, elsősorban férfi tagjaik és szokásrendszerük a közösségükön kívüli fizetett munkavállalás és a gazdasági függetlenség lehetőségeit. A patriarchális családi rendszerben a nők elszámoltathatók, függő helyzetben vannak, ami a roma nők munkaerő-piaci integrációját jelentősen nehezíti.

Fizikai és mentális egészség

Az átmeneti szegénység, a földrajzi elszigeteltség, az egészségügyi szolgáltatók általi közvetlen megkülönböztetés, a kormányzati politikák miatt kialakult közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés, a személyes dokumentumok hiánya, a cigányok és az egészségügyi szolgáltatók közötti kommunikációs akadályok jelentik az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés fő akadályait. De épp ilyen befolyással van a nők egészségi helyzetére az is, hogy a legtöbb roma közösségben a nők egészségügyi és anyasággal kapcsolatos döntéseit gyakran család vagy a közösség befolyásolja.

Emiatt a kelet-európai roma népesség várható élettartama körülbelül 10 évvel rövidebb, mint a teljes népesség várható élettartama.

A mintában szereplő legtöbb roma nő (88%) ismeri a fogamzásgátló módszereket, ám csaknem egyharmada (36%) azt állítja, hogy soha nem használt semmilyen módszert. Lényegében az abortusz a fő fogamzásgátló módszer a roma nők 78% -a körében.

Lakhatás

A szegregációt nem megfelelő, rossz vagy akár rendkívül bizonytalan életkörülmények kísérik a romák számára, akik gyakran nem férnek hozzá elektromos áramhoz, hulladékgyűjtő szolgáltatáshoz, csatornázáshoz vagy ivóvíz hálózathoz. De gyakori körükben az önkényes lakásfoglalás és az ezzel együtt járó kilakoltatás is.

A roma nők a család fő gondozói, sokuk háztartásbeli; ezért életük nagy részét a házban, vagy akörül töltik. A nem megfelelő lakhatási feltételek befolyásolják a család valamennyi tagjának, de különösen a nők, a gyermekek és az idősek egészségi állapotát.

2.3. Romániai és magyarországi romák helyzetének összehasonlítása

A kutatás szakmai tervének megfelelve tovább szűkítettük a célcsoport bemutatását két Kárpát- medencei vizsgált ország, Románia és Magyarország vonatkozásában. Mind két ország cigány lakosságával kapcsolatban hasonló dimenziókat próbáltunk összevetni (pl. foglalkoztatás, egészségügy, oktatás, lakhatás, diszkrimináció, emberkereskedelem) és dimenziónként a főbb megállapításokat emeltük ki a Decade of Roma Inclusion Secretariat Foundation által 2014-ben publikált szakmai országjelentési anyagokból.

A cigánypasztoráció tárgyalásához alapvető fontosságú a célcsoport meghatározása: definiálni szükséges, hogy kiket tartunk a cigánysághoz tartozónak és mi a jellemzője e kisebbségi csoportba tartozó állampolgároknak. Ez alapján tudjuk ugyanis megmondani, hogy a cigánypasztorációs

tevékenységet hol és kiknek a körében kell végezni, illetve, hogy mik azok a módszerek, amikkel elsősorban a magyarországi cigányságot (de az erdélyit is) el tudja érni a katolikus egyház.7

2.3.1. A Civil Society Monitoring Report főbb megállapításai Romániára

A Civil Society Monitoring on the Implementation of the National Roma Integration Strategy and Decade Action Plan in 2012 in Romania8 c. országjelentés alapján a következőket mondhatjuk el:

A román stratégia legfőbb irányai: oktatás és egészségügy. Cél az oktatás terén: óvoda és iskola- látogatás, alacsonyabb hiányzás. Egészségügyi célok: oltási kampányok szervezése, háziorvosi bejelentkezések, stb.

Egy 2011-es kutatás szerint a cigány gyerekek felülreprezentáltak a román gyermekvédelmi intézményekben és rendszerben. Ennek számtalan oka van, leggyakoribb: szegénység, a szülők munkanélkülisége, nem megfelelő lakhatási és egészségügyi körülmények, a gyerekekről való születéskori lemondás (szülészeten felejtés). Probléma, hogy jogi fogalma a kiskorú veszélyeztetésének, bár azt meghatározza a jog, hogy milyen körülmények vezethetnek a szülői jogok megvonásához. A tiszta eljárásjogi szabályok ilyen hiányának is rossz hatása lehet a cigány gyerekekre és családokra. A cigány szülőkkel szembeni intézményi diszkrimináció bizonyított a gyermekvédelmi rendszerben, beleértve a bíróságokat is. Szintén nem kapnak megfelelő védelmet a gyerekek az intézményi rendszerben sem, gyakori a fizikai abúzus, rossz bánásmód és diszkrimináció az állami gondoskodás során. Aránytalanul magas számú intézetis gyereket speciális oktatásban kap helyet, ami negatívan hat a fejlődésükre és oktatásukra. Szintén gyakori az intézetis gyerekeknél, hogy eltávolodnak gyökereiktől vagy elveszítik etnikai identitásukat, mert hiányoznak az identitással kapcsolatos programok, nincsenek cigány gondozók az otthonokban.

A törvényi szabályozás és kormányzati, valamint NGO programok ellenére nincs érzékelhető fejlődés a cigány nők diszkriminációja kapcsán.

A cigányság felülreprezentált az emberkereskedelem áldozatai között Romániában, ők teszik ki a többségét a koldulásra, rabszolgamunkára kényszerített vagy szexuálisan kizsákmányolt áldozatoknak. A megelőző és védő szolgáltatások legkevésbé sem fókuszálnak a cigányokra. Nagyon kevés cigány részesült áldozattá válást megelőző vagy védelmi szolgáltatásokban, a rendszer nem tudja csökkenteni a veszélyeztetettségüket.

A diszkrimináció-ellenes jogszabályok nem definiálják, nem kezelik a szegregációt, a szabályok erre csak áttételesen terjednek ki.

7 A Magyar Görögkatolikus Egyház cigányok között végzett missziója 1937-2016 között. Xxxxxx Xxxxx Xxxxx PhD értekezése, Xxxxxxx Xxxxx Katolikus Egyetem Hittudományi Kar Hittudományi Doktori Iskola, Budapest, 2019.

8 Civil Society Monitoring Reporton the implementation of the National Roma Integration Strategies and Decade Action Plan in 2012 and 2013 in HUNGARY. 2013 by Decade of Roma Inclusion Secretariat Foundation xxxxx://xxx.xxxxxxxxxxxx.xxx/xxxxxxxxxxx/000000000_Xxxxxxx_Xxxxx_Xxxxxxx_Xxxxxxxxxx_Xxxxxxxx_xxx_xxx lementation_of_the_National_Roma_Integration_Strategies_and_Decade_Action_Plan_in_2012_and_2013_in

_HUNGARY

Az eddigi, diszkriminációt megelőző és megszüntetését célzó oktatási programok csak korlátozott részvétel és korlátozott célok mellett valósultak meg, szignifikáns hatásuk nem volt a rendszerre.

Egy 2011-es, 5-8. osztályos tanulók között 3 régióban végzett kutatás szerint a cigány tanulók gyakrabban vannak hátra ültetve az osztályteremben, mint nem cigány társaik.

Egy 2012-es tanulmány szerint az iskolai diszkrimináció gyakran fizikai erőszakban ölt testet. Cigány gyerekek gyakrabban áldozatai a tanári veréseknek, mint nem cigány társaik: egy reprezentatív mintás kutatásban a cigány gyerekek 14%-a, míg a nem cigány gyerekek 6%-a számolt be tanári erőszakról. Nem csoda, hogy a cigány gyerekek nagyobb része írja le az iskolát barátságtalan környezetként, ahol feszültnek, szomorúnak, érzelmileg sérülékenynek, szégyenlősnek érzi magát.

Nincs róla adat, kutatás, de a jelentés alapján az rajzolódik ki, hogy nem a szegregált cigányiskolák létrehozása a jellemző, hanem a rendes iskolai rendszerben a tanulók elkülönítése az osztályokon belül.

Egy 2011-es kutatás szerint a válaszadók 10%-a dolgozott folyamatosan az elmúlt két évben, 6% dolgozott időnként, hosszabb időszakokra, 32% dolgozott néhány alkalommal, 52% egyáltalán nem dolgozott az elmúlt két évben. Az összes munkanélküli (70% nő és 52% férfi) közül 8% férfi és 1% nő volt nem regisztrált munkanélküli és csak a férfiak 2%-a regisztrált munkanélküli.

A munkanélküli cigányok esetében a férfiak 49%-a, a nők 78%-a háztartásban foglalkoztatottnak mondta magát, vagy szociális segélyt kapott (15% férfi, 5% nő), nyugdíjas volt (13% férfi, 9% nő), tanuló (6% férfi és 3% nő), rokkantsági ellátást kapott (3% férfi, 2% nő). Az összes munkanélküli emberből 56% állította, hogy szeretne dolgozni (23% munkát is keresett éppen), és 40% nem kíván munkát vállalni.

2011-ben a cigányság munkanélküliségi rátája 48,6% volt, szemben a teljes népesség 7,4%-os arányával. 58 százalékuk 25 év alatti fiatal, 47,5% 25-55 év közötti és 32,8% 55 év feletti.

sz. táblázat: A cigányság munkanélküliségi rátája Romániában

2011-es tanulmányi adatok szerint 53% él vidéki környezetben, 31% városban, de külvárosi területeken, és csak 4% él a városközpontokban. 67% él szegregált, etnikailag homogén közösségekben, izolálva a helyi közösség többi tagjától. Vidéken ez az arány még rosszabb, 74% él szegregáltan.

Az ivóvízhez való hozzáférés kritikus probléma a vidéki környezetben, a falusi cigányok alig 23%-ának van hozzáférése az ivóvíz szolgáltatáshoz, míg városi környezetben ez az arány 56%.

2.3.2. A cigányság helyzete Magyarországon

Mielőtt a Decade of Roma Inclusion Secretariat Foundation szervezet 2013-ban publikált országjelentésére9 rátérnénk, egy 2019-ben elkészült szakmai anyag A Magyar Görögkatolikus Egyház cigányok között végzett missziója 1937-2016 között c. anyag, Xxxxxx Xxxxx Xxxxx PhD értekezése10 alapján néhány fontosabb gondolatot szeretnénk hozzáfűzni a definíciós kérdéshez.

2.3.2.1. Cigány népesség nagysága

Xxxxxx Xxxxx a következőket írja tanulmányában:

A cigánysággal kapcsolatos kutatások alapkérdése, hogy kit tekintünk cigánynak. A népek, és nemzetiségek határvonalai sosem élesek, de mint látni fogjuk ezt a határvonalat a magyarországi cigányság köré hatványozottan nehéz lenne megrajzolni.

A magyarországi cigányok jelentős része nem vallja meg etnikai hovatartozását a hivatalos statisztikai vagy egyéb felmérésekben – bár mint szenzitív adat, erre csak célzott kutatásokban kérdeznek rá, illetve soha nem kötelező jelleggel. A hivatalos statisztika mellett a kutatók évtizedek óta igyekeznek más becslési módszerekkel is felmérni a magyarországi cigányok számát. A 2011. évi népszámlálás adatai szerint 315 583 fő vallotta magát cigánynak.11 A népszámlálás során a cigánysághoz való tartozást az etnikai és nyelvi hovatartozásra vonatkozóan kiterjesztően használták. A nem statisztikai alapú megközelítésben leggyakrabban azt a módszert alkalmazzák, hogy azokat tekintik cigánynak, akiket a környezetük a nyelvük, életmódjuk, bőrszínük alapján az emberek cigánynak tartanak. A módszer a statisztikai adatgyűjtéssel szemben felfelé torzít: sok esetben a szegényeket is cigánynak tekintik.

9 Civil Society Monitoring Reporton the implementation of the National Roma Integration Strategies and Decade Action Plan in 2012 and 2013 in Romania. 2013 by Decade of Roma Inclusion Secretariat Foundation xxxx://xxxxxxxxx.xx/xx-xxxxxxx/xxxxxxx/0000/00/xxxxx-xxxxxxx-xxxxxxxxxx-xxxxxx_xx.xxx

10 A Magyar Görögkatolikus Egyház cigányok között végzett missziója 1937-2016 között. Xxxxxx Xxxxx Xxxxx PhD értekezése, Xxxxxxx Xxxxx Katolikus Egyetem Hittudományi Kar Hittudományi Doktori Iskola, Budapest, 2019.

11 xxxx://xxx.xxx.xx/xxxxxxxxxxxx/xxxxxxxxxxx_xxxxxx_xx

A legtöbb ilyen felmérés 400 000 és 900 000 fő közé tette a cigányok számát12. Egyes mai megszólalók akár egymillió főre is teszik a magyarországi cigányok jelenlegi számát13.

Ugyan a cigányság körében még mindig a háromgyermekes családmodell a leggyakoribb, a cigány nők korábban, és több gyermeket vállalnak, mint a nem-cigány nők, de a négynél több gyerekes cigány nagycsalád körükben is eltűnőben van – ezért vélhetően emelkedő számuk mögött inkább mérsékelt növekedési tendencia húzódhat meg.

A magyarcigányok (magyar cigányok formában is) vagy magyar nyelvű romungrók közé tartozik a magyarországi cigányok többsége, mintegy kétharmada. Többségükben a kárpáti cigányoktól származnak. Magyarország szinte minden jelentősebb településén élnek, és a Kárpát- medence több más magyarlakta vidékén (Felvidék, Kárpátalja, Székelyföld) is laknak. Külföldön önmagukat magyarnak vallják, míg szülőföldjükön általában cigányok, akik megkülönböztetik magukat a nem cigányoktól. Ennek ellenére a többi cigány csoporthoz képest szervesebben integrálódtak a magyar társadalomba. 14

2.3.2.2. Nyelvhasználat

A cigányság nem egységes nyelvi szempontból, több nyelvjárás is van, de az is igaz, hogy jelentős többségük nem is beszéli egyik cigány nyelvet sem. A 2011. évi népszámláláson 70 749 fő mondta, hogy valamelyest (anyanyelvként vagy családi, baráti körben) használja valamelyik cigány nyelvet. Ez a csoport is megoszlik azonban az alapján, hogy melyik nyelvet, nyelvjárást beszélik a kérdezettek. Mivel a cigányság a fentiek alapján nehezen definiálható, és a cigányok létszámára vonatkozó valós adatokat sem ismerhetjük, azt sem tudjuk megmondani, hogy a valóságban hány magyarországi cigány beszél cigányul.

Azaz a cigányok meghatározó többsége nem kötődik a cigány nyelvekhez. Távolról sem beszélhetünk tehát arról, hogy „a cigányok” körében végzett sikeres evangelizációhoz és pasztorációhoz a cigány nyelven keresztül vezetne az út. A cigányul beszélő, nyelvi hagyományait őrző közösségek körében ez minden bizonnyal fontos eszköz, de a cigányok többségét ezen a módon nem lehet mindig megszólítani.

2.3.2.3. Földrajzi megoszlás

Ugyan Magyarország minden régiójában élnek cigányok, de a cigány lakosság földrajzi eloszlása nem egyenletes és nem követi a régiók lakosságarányát sem.

12 Xxxxxx Xxxxx, Xxxxxx Xxxxxx, Xxxxxxx Xxxxxx Xxxxxx: A roma népesség területi megoszlásának változása Magyarországon az elmúlt évtizedekben in Területi Statisztika, 2018, 58(1): 3–26 (xxxxx://xxx.xxx.xx/xxxx/xxx/xxxx/xxxxxxx/0000/00/xx000000.xxx) 9. p.

13 P Xxxx Xxxx: „Tartozom a cigányoknak az evangéliummal” – Interjú Xxxxx Xxxxxx celldömölki plébánossal.

Magyar Kurír, 2019. október 29.xxxxx://xxx.xxxxxxxxxxx.xx/xxxxxxxx/-xxxxxxx-xx-xxxxx-xxxxxxxx-xxxxx-xx- istent-interju-orsos-zoltan-celldomolki-plebanossal

14 xxxxx://xx.xxxxxxxxx.xxx/xxxx/Xxxxxxxxx%X0%X0xxxx#xxxx_xxxx-0

A Debreceni Egyetem 2010-2013 között készült felmérése szerint a magyarországi cigányság közel fele (48%) él az ország észak-keleti régióiban, Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon,15 míg ebben a két régióban az ország népességének valamivel több, mint negyede (27%-a) lakik16. A Dél-Dunántúlon a magyarországi cigány népességnek szintén valamivel nagyobb hányada él (11%) mint amekkora arányt a régióban élők képviselnek az ország összlakosságához viszonyítva (9,39%). Ez tehát az a két terület az országon belül, ahol a cigányság a régiós népességátlagot meghaladó arányban él.

További körülbelül egyötödük (21,8%) a Közép-Magyarországi régióban él – amely régión belül meghatározó Budapest, ahol a cigányok körülbelül hetede (13,8%) él. Jóval kevesebben vannak a ritkább településszerkezetű Dél-Alföld régióban és Dél-Dunántúlon is, ahol körülbelül a magyar cigányság egy-egy tizede él (8,9% és 11%), valamint Közép-Dunántúlon (6,1%).

Mint a különböző kutatások eredményéből látszik, Magyarországon homogén cigány népességről nem beszélhetünk. A magyarországi cigányság sem nyelvi-kulturális, sem földrajzi szempontból nem alkot egységet, így jelenleg egy egységes cigány identitás kialakulásának feltételeiről sem beszélhetünk.

Súlyponti területként megjelölhető három térség: 1. az ország észak-keleti és északi17 része, 2. Budapest és 3. a dél-dunántúli területek, de régiónként, tájegységenként, sőt akár falvanként változik, hogy melyik közösség miként él, milyen nyelvi-kulturális szokásaik vannak.

Ezért – vonta le a következtetést Xxxxxx Xxxxx Xxxxx – aligha lehet egységes módszertant kialakítani „a cigányság” körében végzett pasztorációs tevékenységhez.18

2.3.3. A Civil Society Monitoring Report főbb megállapításai Magyarországra

A Civil Society Monitoring Report on the Implementation of the National Roma Integration Strategy and Decade Action Plan in 2012 in Hungary c. országjelentés alapján a következők mondhatók el:

A romákat az élet szinte minden területén megkülönböztetik. A romák foglalkoztatási rátája az 1990- es évek eleje óta 30% alatt volt.

15 Xxxxxx Xxxxx, Xxxxxx Xxxxxx, Xxxxxxx Xxxxxx Xxxxxx: A roma népesség területi megoszlásának változása Magyarországon az elmúlt évtizedekben, Területi Statisztika, 2018, 58 (1): 3–26. 11. p.

16 Magyarország népességének regionális megoszlására lásd: KSH: 2011. évi népszámlálás. 3. Országos adatok, Budapest, 2013 (xxxx://xxx.xxx.xx/xxxx/xxx/xxxx/xxxxxxxx/xxxxx0000/xxxxx_00_00_0000.xxx) 3.1.1 A népesség száma, népsűrűség 84-97 p.

17 A hazai nemzetiségek demográfiai jellemzői in Statisztikai Tükör, 2015/82, 2015. december 16. 3. p. (xxxx://xxx.xxx.xx/xxxx/xxx/xxxx/xxxxxxxxx/xxxxxxxxxx_xxxxxxxxxx.xxx)

18 A Magyar Görögkatolikus Egyház cigányok között végzett missziója 1937-2016 között. Xxxxxx Xxxxx Xxxxx PhD értekezése, Xxxxxxx Xxxxx Katolikus Egyetem Hittudományi Kar Hittudományi Doktori Iskola, Budapest, 2019.

A roma gyermekek szegregációja széles körben elterjedt: körülbelül egyharmada szegregált osztályokban részesül oktatásban (1200 olyan osztály található, amelyben kizárólag a roma tanulók vesznek részt.) A középosztálytól érezhető szelekciós nyomás meghatározó szerepet játszik az oktatási egyenlőtlenségek kialakulásában, amelynek eredményeként nagy különbségek figyelhetők meg az oktatási színvonalában. A magyar oktatási rendszer, és az egyházi iskolák képzései során alkalmazott szelekciós mechanizmusok is hozzájárulhatnak és fenntarthatják a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulását, azaz növelhetik a családi háttérből fakadó hátrányokat.

Magyarország származási ország, tranzitország és rendeltetési ország a nők és lányok szexuális kizsákmányolására irányuló emberkereskedelem, valamint a kényszermunkát célzó, elsősorban a férfiakat érintő emberkereskedelem szempontjából.

A roma közösségeket, és a gyermekek otthonaiban nevelt roma gyermekeket (ahol a roma gyermekek felül reprezentáltak) különösen veszélyezteti ez az emberi jogok megsértése. A roma gyermekek jogainak érvényesítése szinte az összes stratégiai beavatkozási területet érinti: a szociális, oktatási és egészségügyi területeken a gyermekeket érintő intézkedések közvetlenül kapcsolódnak a gyermekek alapvető jogaihoz.

A roma gyermekek etnikai hátrányos megkülönböztetést tapasztalnak az intézményi gondozások, közszolgáltatások során.

A jelenlegi helyzetet átfogóan elemzi a roma nők magyarországi problémáit, és számos releváns területet azonosít, ahol beavatkozásra van szükség: oktatás, egészségügy, lakhatás, nemek közti egyenlőség, munkaerőpiacra való kijutás korlátjai.

A magyarországi romákkal foglalkozó felmérések eredményei alapján, a 15 és 64 év közötti romák 23%-a foglalkoztatott volt, 61% -uk képzetlen munkavállalóként, és a roma munkanélküliek 66% -a volt korábban (munkahelye megszűnése előtt) képzetlen munkavállaló.

Egy másik felmérés szerint a 35-50 éves korosztályban a rendszeres munkát végző roma férfiak aránya körülbelül egyharmada a nem roma férfiakénak, és a roma nők foglalkoztatási helyzete (csak 16% -uk foglalkoztatott) sokkal rosszabb, mint a nem roma nőké, vagy a roma férfiaké. A roma nőket gyakorlatilag kizárták a foglalkoztatásból, olyan őket ért hátrányok, mint pl. az alacsony képzettség, a családban a háztartási munka aránytalan megoszlása, vagy a gyermekek napközi intézményei korlátozott hozzáférése miatt.

A roma foglalkoztatás esélyét az oktatás határozza meg. A középfokú végzettséggel rendelkező romák számára az állás esélye 27-szer nagyobb, mint az oktatás nélküli romák esetében.

Az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja által 2011-ben közzétett adatok szerint a nem roma férfiak 39%-a és a nem roma nők 40%-a esetében végeztek szívbetegségekkel kapcsolatos szűréseket, vizsgálatokat, míg ugyanez a roma férfiak 25% -ánál; és a roma nők 29% -ánál tapasztalható csak. Ugyanezen forrás szerint a roma férfiak 46% -a és a roma nők 49% -a nem fér hozzá alapvető gyógyszerekhez, míg ugyanez igaz csak a nem roma férfiak 22% -ára; és a nem roma nők 23% -a.

Ugyanezen forrás szerint a roma férfiak 46% -a és a roma nők 49% -a nem fér hozzá alapvető gyógyszerekhez, míg ugyanez a nem roma férfiak 22% -ára; és a nem roma nők 23% -ára igaz.

Több nemzetközi jelentés is felhívja figyelmet a szegénység egészségügyi kockázataira, különös figyelmet fordítva a roma gyermekekre, akik körében pl. magas kockázati faktort jelent a drogfogyasztás, dohányzás. a roma tinédzserek 45% -a dohányzik rendszeresen, míg a nem roma tinédzserek 18% -a. A 13–16 éves roma tinédzserek 22% -a már használt valamilyen kábítószert, míg a nem roma tinédzsereknek csak a 2% -a.

A magyar lakásállományt a magántulajdonban lévő házak uralják. Az önkormányzati bérlakások alacsony aránya súlyos akadályt jelent a munkaerő-piaci mobilitás szempontjából. A szociális bérlakások hiánya miatt az alacsony jövedelmű háztartások nagy része magántulajdonban lévő házakban kénytelen élni, de ezeknek a házaknak a nagy része a települések perifériáin helyezkedik el és alacsony komfortfokozatú. Különösen érinti ez a cigányságot is.

A romák lakhatási helyzete jelentősen rosszabb, mint az átlag népességé. Az UNDP 2011. évi felmérése szerint a romák 29% -a rossz minőségű otthonokban vagy gettókban él (a nem roma népesség 8% -ával szemben); 30% -uknak nincs hozzáférése a jó minőségű / nyilvános vízellátáshoz, egyharmaduknak nincs hozzáférése a csatornahálózathoz, míg ezek a körülmények a nem roma lakosság mindössze 8% -ára, illetve 12% -ára vonatkoznak csak.

A roma népesség sokkal zsúfoltabban él: egy roma embernek 21,6 m2 területe van, ami körülbelül a nem roma népesség lakósűrűségi adatának a fele (40 m2 / fő). A romák fele (52%) olyan háztartásokban él, amelyeknek valamiféle hátralékuk van (főleg víz- és villamosenergia).

Ami más közép-kelet-európai országokkal szemben Magyarországon kedvezőbb, hogy a romák 84% - a inkább vegyes közösségekben él, mint a szegregátumokban, gettókban.

3. A VALLÁSOSSÁG HELYZETE ÉS SZEREPE AZ EURÓPAI UNIÓ TAGÁLLAMAIBAN

Missziós szemszögből fontos, hogy pontosan meghatározásra kerüljön a cigány közösség vallási igénye, vallásuk mélysége és egyházzal való találkozásuknak rendszeressége. Óriási veszteségeket okozhat az, ha már a kezdetekben rossz benyomást keltünk és elriasztjuk a potenciális híveket. Ezért fontos, hogy az ő ismereteik szintjén, az ő igényeikkel megegyező módon kezdjük az evangelizálást.

Kutatási adatok cáfolják a Xxxxxxx Xxxxx által bevezetett mimicri kifejezést, mely arra utalt, hogy a cigányoknak nincs igénye a vallásra, csupán a jobb elfogadás érdekében utánozzák vallási vonatkozásban is befogadó közösségüket.

A karizmatikus közösségeknél többször alkalmazott ún. „bennszülött gyülekezetplántálási modell” hamarabb vagy jobban képes aktivizálni a potenciális tagokat, mint az egyéb gyülekezetek evangelizálási módszerei. A cigány származású, cigánypasztorációt/missziót végző személyek már egy új evangelizációs szintet képviselhetnek, alkalmazásuk igen hatékony módszer a cigány közösségek létrehozásában és megtartásában. Ennek előnye a kulturális ismeretek, hátránya hogy a hívek a bizalmas légkör, kapcsolati szokások miatt elbagatellizálják a pappal való viszonyt.

Parokiális szempontból nagyon fontos, hogy a meglevő közösségeket minél magasabb szinten bevonjuk az egyházközség közösségi életebe.

A cigányok között végzett misszió gyors elterjedésének sikere mögött az áll, hogy nem csupán a lelkész, a pap befektetett munkája nyomán érik el a cigányságot, mint célcsoportot, hanem a közösség tagjait (elsősorban a közösséggel szimpatizáló cigány személyt, személyeket) is jól tudják aktivizálni.

Az új közösség előír bizonyos erkölcsi szabályokat, viselkedési formákat. Csak azok a cigány hívők tudnak hosszabb távon megmaradni a vallási közösségekben, akik internalizálni képesek az új csoportnormákat.

A cigánypasztoráció során érdemes kifejezetten a cigányságot érintő témájú prédikációkkal, élménydús liturgikus elemekkel (tömjénezés, kormenetek, olajkenetek, áldások, szenteltvízzel való hintés) számukra elfogadhatóbbá tenni az egyházi közeg liturgikus eletet. Érdemes a cigányokat érintő példázatokat hozni a prédikációban is, és a szertartást színesíteni a saját dalaikkal (pl. énekes, gitáros élményszerű bibliakör).

Az alacsony iskolai végzettség miatt a többség nehezen követi a liturgiát. Ezért le kell egyszerűsíteni azon emberek számara, akiknek a vallási nyelvezet nehézséget okoz (könnyen érthető kommunikáció).

34 országra kiterjedő, és a Pew Kutatóközpont által a közelmúltban végzett felmérés szerint összességében a közép- és kelet-európaiak nagyobb valószínűséggel inkább vallásosak, mint a nyugat-európaiak. Ugyanakkor a Nyugat-Európa nem minden országában mértek egységesen alacsony vallásosságot (azaz nem mondható, hogy a nyugat-európai emberek inkább szekularizált társadalomban élnek), és nem minden közép- és kelet-európai országban sem egységesen magas a vallásossági index.

Magyarország az alsó harmadba tartozik: a nagyon vallásos felnőttek aránya a teljes magyar felnőtt népességben 17%. Ezzel szemben Románia a lista élén áll: a nagyon vallásos felnőttek aránya a teljes román felnőtt népességben 55%.

3.1. Vallásosság az Európai Unió tagállamaiban19

A vallás fontosság a témánk szempontjából azért lényeges, mert bemutatja azt a közeget, melyben a pasztorációs tevékenységet kéne végezni. Egy eleve a vallásra kevésbé fogékony társadalomban ez nehezebb, míg egy olyan országban, ahol a nagyon vallásos felnőttek aránya a teljes társadalomban magas, ott ez könnyebben végezhető.

Az európaiak általában kevésbé vallásosak, mint a világ más részein élők. A 34 országra kiterjedő, és a Pew Kutatóközpont által a közelmúltban végzett felmérés szerint országonként azonban jelentős különbségek vannak a vallásos elkötelezettség szintjeiben20. Az alábbi ábra ezt szemlélteti.

sz. ábra: a nagyon vallásosak aránya Európában

19 Megjegyzés: Az indexet úgy alakítják ki, hogy a vallásosságot négy különféle mérés kombinációjával mérik: 1. a vallás mindennapi életben betöltött szerepe (önértékelés alapján), a szertartásokon való jelenlét, az ima

gyakorisága és az Istenbe vetett hit. A válaszadók mind a négy kérdés mentén 1-est kapnak, amelyben magas szintű vallási elköteleződés mérhető, 0-át kapnak minden olyan intézkedésnél, amelyben középszintű vallási elköteleződést, és -1-et kapnak minden olyan dimenzióban, amelyen alacsony vallási elköteleződés mérhető.

20 Forrás: xxxxx://xxx.xxxxxxxxxxx.xxx/xxxx-xxxx/0000/00/00/xxx-xx-xxxxxxxx-xxxxxxxxx-xxxxxx-xx-xxxxxxxxx- commitment/

Az alábbi ábra azt mutatja, hogy összesítésben hogyan alakul a 34 európai ország rangsora vallásosság tekintetében (az egyes országokban a „nagyon vallásos” felnőttek arányát mutatja az ábra).

Mit jelent az „nagyon vallásos” valaki? Nagyon vallásosnak tekinthető az, akinek a vallás kiemelten fontos az életében, havonta legalább egyszer részt vesz vallásos szertartáson/misén, naponta legalább egyszer imádkozik, és szilárdan hisz Istenben. Az elemzésbe beletartozik minden olyan felnőtt lakos, aki azt állítja, hogy a négy dimenzió közül legalább kettőnél maximális értéket kapott, miközben e négy terület egyikén sem kapott alacsony értékelést: azaz legalább egyhavonta látogat vallásos szertartást/misét, legalább naponta imádkozik, erős a hite Istenben és azt mondják, hogy a vallás nagyon fontos számukra a mindennapi életükben is. De akkor is ebbe a kategóriába sorolta a kutatás a válaszadót, ha valaki az egyik dimenzió mentén alacsony szintű vallásosságáról számol be (például ritkán vagy soha nem vesz részt misén), akkor továbbra is „nagyon vallásosnak” kell tekinteni, ha a másik három intézkedés során viszont maximális értéket kapott. Azaz nem az ortodoxiát, vagy a bigottságot jutalmazta magas pontszámmal a kutatás, hanem azt, ha valaki valamelyik egyház tanítása szerint él, és a négy mért dimenzióban magas, vagy maximális értéket kapott.

A kombinált mérés használata azt mutatja, hogy összességében a közép- és kelet-európaiak nagyobb valószínűséggel inkább vallásosak, mint a nyugat-európaiak. Például Örményországban és Görögországban, vagy Romániában a felnőttek nagyjából fele nagyon vallásos. Eközben Dániában, Svédországban és az Egyesült Királyságban csak körülbelül minden tizedik ember minősül nagyon vallásosnak ezen kritériumok alapján.

Hasonló minta mutatkozik akkor is, ha a vallásos elkötelezettség négy mérőszámát külön-külön vizsgáljuk: ebben az esetben is kijelenthető, hogy általában a közép- és kelet-európaiak életében

fontosabb a vallásosság, mint a nyugat-európaiak életében, hiszen átlagban legalább havonta egyszer vesznek részt vallási szertartáson, minden nap imádkoznak, és szilárdan hisznek Istenben.

Ugyanakkor a Nyugat-Európa nem minden országában mértek egységesen alacsony vallásosságot (azaz nem mondható, hogy a nyugat-európai emberek inkább szekularizált társadalomban élnek), és nem minden közép- és kelet-európai országban sem egységesen magas a vallásossági index. Például a portugál felnőttek 37% -a rendkívül vallásos, jóval több, mint más nyugat-európai országban, és a rangsorban azonos pozícióban áll Lengyelországgal (de igaz ez Olaszországra is). A Cseh Köztársaság és Észtország vallásossági szintje hasonló pl. Dániához, és észrevehetően alacsonyabb, mint a legtöbb más közép- és kelet-európai országban mért érték.

sz. ábra: A nagyon vallásos felnőttek aránya a teljes felnőtt népességben, országonkénti bontásban

1.	Romania	55%
2.	Armenia	51%
3.	Georgia	50%
4.	Greece	49%
5.	Moldova	47%
6.	Bosnia	46%
7.	Croatia	44%
8.	Poland	40%
9.	Portugal	37%
10.	Serbia	32%
11.	Ukraine	31%
12.	Slovakia	29%
13.	Belarus	27%
13.	Italy	27%
15.	Ireland	24%
16.	Lithuania	21%
16.	Spain	21%
18.	Bulgaria	18%
18.	Netherlands	18%
20.	Hungary	17%
20.	Norway	17%
20.	Russia	17%
23.	Latvia	15%
24.	Austria	14%
25.	Finland	13%
26.	France	12%
26.	Germany	12%
26.	Switzerland	12%
29.	United Kingdom	11%

30.	Belgium	10%
30.	Sweden	10%
32.	Czech Republic	8%
32.	Denmark	8%
34.	Estonia	7%

Az alábbi ábra a két ország (Románia és Magyarország) dimenziók szerinti bontását mutatja be. Ez alapján az látszik, hogy Magyarországon a négy dimenzió közül a legmagasabb értéket a szilárd istenhit kapta, míg a többiben hasonlóan alacsony értékkel szerepeltünk a mérésben. Románia esetben kijelenthető, hogy nagyon sokan szilárdan hisznek Istenben, valamivel alacsonyabb értéket kapott az, hogy átlagban legalább havonta egyszer vesznek részt vallási szertartáson és fontos a mindennapi életükben a vallás szerepe, ugyanakkor már jóval kevesebben vannak azok, akik minden nap imádkoznak.

sz. ábra: az egyes dimenziókban mért értékek összehasonlítása

3.2. A keresztény cigányok vallásossága Magyarországon21

A következő fejezet szemelvényeit Xxxxxx Xxxxx Xxxxx: A Magyar Görögkatolikus Egyház cigányok között végzett missziója 1937-2016 között c. phd dolgozatából emeltük át, melyben a szerző részletesen áttekinti a keresztény cigányok vallásosságának jellemzőit, illetve a katolikus egyházhoz fűződő viszonyukat.

Ebben a fejezetben, a szűken vett értelemben a Magyarországon elő cigányság kereszténységhez fűződő viszonyát járjuk körbe Xxxxxx Xxxxx Xxxxx munkája nyomán. Továbbá a hazánkban elő cigányok nem csupán a kereszténységhez, hanem magához a Katolikus Egyházhoz való viszonyát is feltárja. A cigányok között fellelhető vallásosságot három lépcsőfokban jellemzi, mely a vallási közeggel tartott kapcsolat erősségen alapszik.

Xxxxxxx-Xxxxxx szerzőpáros szerint a vallásszociológiában három különböző vallásossággal kapcsolatos alapállapotot szoktunk megkülönböztetni. „1. A hitvalló kereszténység mindenekelőtt egy személyes Istenben való hittel, egyházi szertartások rendszeres látogatásával, vallási közösséghez tartozással és azzal jellemezhető, hogy az élet céljának Istent tekintik. 2. A kulturális kereszténységet ritka vallásgyakorlat jellemzi és a bizonytalan hit együtt jár a vallási kultúra elemeiből való szabad egyéni választással (vallás-mix). 3. A harmadik típusra a vallási hitek es gyakorlatok teljes elutasítása jellemző.22

A befogadó egyházi közeg részéről gyakori hiba az, hogy bizonyítékként említik sok esetben a cigányok megtérese ellenében azt, hogy vallásosságuk babonás elemeket tartalmaz néhány esetben a megtérést követően is. Ennek nyomai a vándorlásra mutatnak vissza mivel a vándor életmód következménye volt az adott társadalom vallási kultúrájának átvétele, korábbi vallási szokások megtartása mellett.23 (Érdemes megjegyezni, hogy ez a nem cigány közösségek tagjai köreben is sok esetben megfigyelhető.)

Úgy tűnik, hogy sok esetben a vallási közösséghez történő csatlakozás oka a Szentírással kapcsolatos mélyebb spirituális érintettség24 (nem pedig egy vallási vezető személye, a személyes kapcsolatok intenzitása és jellege, vagy a család hatása). A spirituális-kognitív tartalom meghatározónak latszik akkor, amikor egy cigány ember vallási közösséget keres.25

21 A Magyar Görögkatolikus Egyház cigányok között végzett missziója 1937-2016 között - Xxxxxx Xxxxx Xxxxx PhD értekezése. Témavezető: Xx. Xxxxxxxx Xxxx professzor Hittudományi Kar Hittudományi Doktori Iskola, Budapest, 2019.

22 GYETVAI, X.-XXXXX, Z., Cigánymissziós mozgalmak hatása Magyarországon, Cigány Módszertani es Kutató Központ, Bekes 2014, 156.

23 Vo: ZUBOR, Z., Cigánypasztoráció Magyarországon, in Kethano Drom xxxx://xxx.xxxxxxxxxxx.xx/xxxxx.xxx?xxxxxxxxxx_xxxxxxx&xxxxxxxxxxxx&xxx0000:xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx rorszagon&catid=62:tarsadalomciganysag&Itemid=86

24 GYETVAI, G.-RAJKI, Z., Cigánymissziós mozgalmak hatása Magyarországon, 158.

25 A Magyar Görögkatolikus Egyház cigányok között végzett missziója 1937-2016 között - Xxxxxx Xxxxx Xxxxx PhD értekezése. Témavezető: Xx. Xxxxxxxx Xxxx professzor Hittudományi Kar Hittudományi Doktori Iskola, Budapest, 2019.

Egy kutatás során melyet a Cigány Módszertani es Kutató Központ (CMKK) végzett 2014-ben száz különböző felekezetű es eltérő vallási műveltséggel rendelkező cigány embert kérdeztek meg arról, hogy mi volt az oka vallási közösségükhöz való csatlakozásuknak.26

A megkérdezettek 41,97%- a azt a választ adta, hogy a Szentírás egy nekik szóló üzenete hatására csatlakoztak vallási közösségükhöz.27 Ebből arra lehet következtetni, hogy spirituális-kognitiv tartalom volt a meghatározó sok esetben a csatlakozás pillanatában. Érdekes módon nem a barátok, családtagok, lelkészek, misszionáriusok vonzottak be az új tagot, az előzőleg említett felmérés szerint, hanem sokkal inkább a személyes istenélmény, a személyes üzenet, mely később spirituális élménnyé lényegül, kezdetben lehet a vallási tartalom, de maga a spirituális légkör is, mely audio-vizuálisan gyakorol hatást a hívőre vallási közegben, pl. a templom ikonosztázionja, a freskók, a díszes dallamvilág stb.28

Nagyon fontos, hogy megemlítsük a már meglevő papi, szerzetesi cigány hivatásokat is, melyek sokszor nagyon hatékonynak bizonyulnak a misszió végzése során olyan környezetben, ahol túlnyomó részben cigányok élnek. Ehhez parokiális szempontból nagyon fontos, hogy a meglevő közösségeket minél magasabb szinten bevonja a vezető az egyházközség közösségi életébe.

A cigányok között végzett misszió gyors elterjedésének sikere mögött az áll, hogy nem csupán a lelkész, a pap befektetett munkája, nyomán érik el a cigányságot, mint célcsoportot, hanem, a közösség tagjait (elsősorban a közösséggel szimpatizáló cigány személyt, személyeket) jól tudjak aktivizálni, mozgatni, akik ez által a misszió hatásfokát többszörösére növelhetik. A cigánypasztorációba bevont tagok személyes tapasztalataikkal, elhivatottságukkal, az életükben bekövetkezett változásokkal is hatást gyakorolnak személyes környezetükre.

A kirekesztő magatartás, riasztó hatással lehet azon emberek számara, akiknek még nincsenek kialakult vallási elképzeléseik. Amennyiben a közösség tagjain az érezhető, hogy egy betérő, kereső fázisban levő potenciális cigány hivő számára nyitottak, befogadóak és nem rekesztik ki származása alapján, akkor valószínűleg szimpátia fog kialakulni benne a közösség iránt egy kellemes beszélgetést, rendezvényt követően. Ez annak köszönhető, hogy „az agape, a vendéglátó szeretet”, a kereszténység lényegi motívuma, minden mást megelőző alapcselekvéssé kell, hogy előlépjen – véli Xxxxxx.29

A fő- és mellékállású fizetett laikusok száma és lelkipásztori súlyuk jelentősen megnövekedett. A kelet-európai társadalmakban a kisközösségek, lelkiségi mozgalmak, parokiai/plebániai

26 A Magyar Görögkatolikus Egyház cigányok között végzett missziója 1937-2016 között - Xxxxxx Xxxxx Xxxxx PhD értekezése. Témavezető: Xx. Xxxxxxxx Xxxx professzor Hittudományi Kar Hittudományi Doktori Iskola, Budapest, 2019.

27 GYETVAI, G.- RAJKI, Z.,Cigánymissziós mozgalmak hatása Magyarországon, 159.

28 Ha a katolikus karizmatikus közösségeket vesszük figyelembe, akkor meg kell jegyeznünk, hogy cigányoktól függetlenül is hozzá tartozik létformájukhoz az érzelmi életet célzó zenei világ, valamint az intenzív önkifejezési mód.

29 A Magyar Görögkatolikus Egyház cigányok között végzett missziója 1937-2016 között - Xxxxxx Xxxxx Xxxxx PhD értekezése. Témavezető: Xx. Xxxxxxxx Xxxx professzor Hittudományi Kar Hittudományi Doktori Iskola, Budapest, 2019.

programok nyilvánosságot teremtettek, ahol a laikusok lettek az egyház jövőjének biztositékai, ugyanis a civil élet túlélési technikáit szerencsésen tudtak kamatoztatni az egyházon belül is.30

Éppen ezért fontos támogatni a laikusok tevékenységét. Erre utaló jelek vannak katolikus egyházon belül is: a zsinat határozatai új helyzetet teremtettek az egyházban, és a laikusok az egyházi élet számos területén egyház-polgárokká váltak. Miközben papság alacsony létszámmal küzdött, addig az új státuszban pl. lelkiségi mozgalmak, civil kisközösségek egyre-másra nőtték ki magukat. Laikusok dogmatikai és egyházjogi helyüknek felértékelésével a lelkipásztorság lényegi és nélkülözhetetlen elemévé váltak a gyakorlatban is. Keleten, igy Magyarországon is, a laikusok kisebb mertekben a plébániai, inkább az úgynevezett kategoriális lelkipásztorkodásból vehetik ki részüket.31

CMKK kutatása arra is választ keresett, hogy milyen kapcsolatot ápolnak a befogadó közösséggel, milyen missziós aktivitást mutatnak azok a cigányok, akik már egy vallási közösség tagjai. A vizsgált csoport 85,9%-ánál a vizsgált személyeknél nagyfokú aktivitást mutatott a Bibliáról, Istenről es vallási témákról való gondolkodás, kommunikáció.32

Egy befogadó/nem előítéletes közösségben a korábbi élet- és gondolkodásmódjától jelentősen különböző élethelyzetbe, szociális rendszerbe, környezetbe kerülnek a cigány hívek.33 Az új közössége előír bizonyos erkölcsi szabályokat, viselkedési formákat. Csak azok tudnak hosszabb távon megmaradni a vallási közösségekben, akik internalizálni képesek csoportnormákat.

Felvetődik a kérdés, hogy ezzel kapcsolatban Xxxxxx azok a szertartások, amelyekkel a legkisebb hatással lehetünk potenciális cigány híveinkre? A CMKK 2014-es kutatása során azt mutatta ki, hogy a megkérdezettek kétharmada (68,7%) szamara az éneklés, prédikáció, felnőtt hittan, valamint az ima egyformán fontosnak mutatkozott. 17%-a tagoknak viszont legjobban az éneklést preferálja, 12,6%-uk pedig a prédikációra helyezi a hangsúlyt. Az ima és a felnőtt hittan együttesen nem érik el a 2%-ot sem. Ez a missziós módszertan tekintetében nagyon elgondolkodtató elem, ha azt vesszük tekintetbe, hogy eddig a cigányokat célzó missziók jelentős része a liturgikus szertartásokkal, nekik szóló prédikációkkal, imaórákkal próbált sikert elérni.

Az alacsony iskolai végzetség miatt, mely nagy arányban jellemző a magyarországi cigány közösségekre, a szószéken, vagy ambonról elmondott prédikáció, igehirdetés sokszor nehezen dekódolható az egyszerűbb emberek számára, mert komoly intellektuális tevékenységet jelent annak lefordítása, értelmezése. A CMKK kutatásban olvasható, hogy 7,2%-uk számára gyakorta jelent problémát a vallási üzenet értelmezése, és nagyon magas volt az aranya azon híveknek, akiknek a tapasztalataik szerint volt példa arra, hogy számukra nem volt érthető a beszed

30 Vo: A II. Vatikáni Zsinat LUMEN GENTIUM kezdetű dogmatikus konstitúciója az Egyházról 33 pont. xxxxx://xxxx.xxxxxxxxx.xx/xxxxxxxx.xxx?xx0,

31 Vo: MATE-TOTH, X., Laikusok az egyházban, in Vigilia, 63. evf., 7/1998, 500. xxxxx://xxxxxxx.xx/xxxx/Xxxxxxx_0000_00_xxxxxxxxx.xxx,

32 A Magyar Görögkatolikus Egyház cigányok között végzett missziója 1937-2016 között - Xxxxxx Xxxxx Xxxxx PhD értekezése. Témavezető: Xx. Xxxxxxxx Xxxx professzor Hittudományi Kar Hittudományi Doktori Iskola, Budapest, 2019.

33 Vo: XXXXXXXXXX, X., A megtérés, mint a cigány integráció egyik alternatívája - 1. rész, xxxxx://xxxxxxxxxxx.xx/xxxx/xxxxxx-xx-xxxxxxxxxx-xxxx-xxxxxx/x-xxxxxxxx-xxxx-x-xxxxxx-xxxxxxxxxx- egyikalternativaja-

1-resz,

(52,2%), de nem rendszeresen fordult elő. Hatékony tud ezért lenni az énekes, gitáros élmenyszerű bibliakör, ahol egy jól felkészült, érthető nyelvezetű prédikáció hangzik el.

Gyakran felfedezhető volt a kevert vallás jelenléte. Xxxxxx vallás alatt azt értették, hogy keverednek a cigányságnál a protestáns elemek a katolikus elemekkel. Ennek egyik legfontosabb jele, hogy protestáns létükre sokszor. tartanak otthon rózsafűzért, szenteket ábrázoló szobrokat, vagy ikonokat.

Leggyakrabban az Istenszülőhöz kapcsolhatóak a kevert vallás elemei. A kutatás eredményei szerint a megkérdezettek babonaságára az jellemző, hogy megtérésüket követően továbbra is hittek bizonyos mágikus elemekben, mint pl. a rontás.34 Általánosságban igaz, hogy a cigányok Xxxxx tisztelete felekezettől függetlenül jelentős mértékben megtalálható a cigányság gyakran szinkretista vallásában.

A 2014-es felmérés szerint a megkérdezettek 13,8%-a görögkatolikus volt, az édesapák 13%-ban, az anyukák 12,8%-ban voltak görögkatolikusok. A vizsgált alanyok 46%-ban vallották magukat római katolikusnak. Ebben a kategóriában a katolikus alanyok édesapja 42,7%-ban volt katolikus és édesanyjuk 40,9%-ban. Ebből az a konzekvencia vonható le missziós szemszögből, hogy a megkérdezettek 59,8%-a katolikus alapokkal rendelkezik!35

34 GYETVAI, G.,-XXXXX, Z., Cigánymissziós mozgalmak hatása Magyarországon, 174.

35 A Magyar Görögkatolikus Egyház cigányok között végzett missziója 1937-2016 között - Xxxxxx Xxxxx Xxxxx PhD értekezése. Témavezető: Xx. Xxxxxxxx Xxxx professzor Hittudományi Kar Hittudományi Doktori Iskola, Budapest, 2019.

4. A HAZAI CIGÁNYPASZTORÁCIÓ BEMUTATÁSA

Fontos lenne, hogy ne érezze senki értéktelenebb feladatnak a cigánypasztorációt a többi missziós tevékenységgel szemben.

Szakemberek becslése szerint, a magyar társadalom nincs abban a helyzetben, hogy ne foglalkozzék a cigánysággal. A kilencmillió lakos közül 6-7 százalék a roma etnikumhoz tartozik, ez a becslések szerint 600-700 ezer személyt jelent. „Tehát nemcsak azért kell foglalkoznia a magyar társadalomnak a cigánysággal, mert a cigány lakosság aránya magas, hanem azért is, mert a népesség legdinamikusabban növekvő létszámú csoportja”

Az előnyben részesített helyek a nagyvárosok lettek, amelyekben új szokások és életstílus, a kultúra es a kommunikáció új formái (online, közösségi platform) keletkeztek, amelyek befolyásolják a lakosságot. Ez hatással van a cigánypasztoráció módszertanára is.

Jelenleg az érintettek körében nincs összhang a cigánypasztoráció megközelítésével kapcsolatban.

Abban egyetértenek az érintettek, hogy a cigánypasztoráció a cigányság körében végzett

szolgálatot jelent, ami a hagyományos lelkipásztori tevékenységek mellett számos terültre kiterjed, és ami magában foglalja az evangélium hirdetését, a cigányság lelki gondozását, támogatását is.

Igen sok feltárt gyakorlatban és sok megkérdezett beszámolójában szerepelt például, hogy a cigánypasztoráció gyakorlatához tartozik oktatási, szociális tevékenység is

Eltérő motivációk:

1. Vallási tényezők: A cigányság megszólításában és pasztorációjában számos résztvevő

lehetőséget lát arra, hogy a magyar katolikus egyház azon keresztül új híveket vonjon be. A magukat vallásosnak tartók, vallásgyakorlók száma Magyarországon folyamatosan

csökken, és a katolikus egyházat paphiány is sújtja. Ezen a helyzeten döntően változtatni lehetne, ha az egyháztól egyelőre távol lévő cigányságot sikerülne megszólítani, illetve a laikus szereplők is mind jobban bekapcsolódhatnának a pasztorációs munkába.

2. Felzárkózási motivációs tényező: Ezen csoport véleménye szerint mindaddig nem lehet ugyanis eljuttatni az evangéliumi örömhírt azokhoz, akik a legalapvetőbb hiányoktól szenvednek, amíg ezeket a hiányokat a legelemibb szükségletek szintjén nem elégítik ki (lásd Maslow szükséglet-piramis elméletét). Azok, akiknél ez a szempont erőteljesen megjelenik a cigánypasztorációs tevékenység során, nagy hangsúlyt helyeznek a cigányok közötti jelenlétre, és úgy látják, hogy az evangéliumi örömhír átadásának legjobb módja maga ez a segítő jelenlét.

A fenti motivációs tényezők nem zárják ki egymást: közülük egyszerre több, vagy akár mindegyik is megjelenhet a cigánypasztorációban dolgozók gondolkodásában.

4.1. A cigánypasztoráció mint misszió és a Katolikus Egyház missziós tevékenységén belül elfoglalt helye

Modern korunkban az Egyház missziós munkája új lendületet követel meg a papoktól. Köszönhető ez mindannak, amit a technika fejlődése közben eszközként rendelkezésünkre állít (informatikai eszközök, média, kiadványok) a cigánypasztoráció végzése közben. A misszió kilátásai és lehetőségei kiszélesedtek. Ez egyfajta folyamatos fejlődés eredményeként értelmezhető, mely arra vezethető vissza, hogy az emberiség történelme során megfigyelhetően gyakran vannak olyan korszakok, melyek dinamikusabb missziós tevékenységre ösztönöznek.36

„Katolikus Egyház misszióján belül a feladatok tevékenységi koruk szerint különbözőek, így van ez a ciganypasztorációval is. Amennyiben a cigány misszióról beszélünk, bizonyosan kijelenthetjük, hogy a missziónak eltérő módszereit kell alkalmaznunk a siker érdekében, hiszen a cigánypasztorácio nem csupán misszió, több annál: a cigánypasztoráció inkulturációs tevékenység, ahol a Jó Isten egy sajátos kultúrába helyezi bele az Evangéliumot, majd annak a népnek hagyományainak csonkítása nélküli megkeresztelése történik meg.”

„A hazánkban működő cigánypasztorácio valóban sajátos körülmények között zajlik, mely a kulturális különbségekből, néhány kivételes esetben nyelvi különbségekből is adódhatnak. Nagy jelentősége van a cigánypasztorációnak az Egyház azon területein, ahol a cigányság köreiben az egyházi tanok nem vertek gyökeret, noha a keresztelés nagyon fontos számukra. A misszió végzése közben azonban nem csupán külső, hanem belső akadályok is felmerülhetnek. Már VI. Xxx pápa is rámutatott mindenekelőtt a buzgóság hiányára, amely azért is súlyos, mert belülről fakad, és elernyedés, csalódottság, kényelemszeretet, érdektelenség es főként az öröm és a remény hiánya táplálja. A misszió eleve más, mint az egyház más tevékenysége, hiszen olyan csoportokhoz és olyan területek felé fordul, amelyek esetleg azért nem keresztények, mert az az evangélium hirdetése az egyház által nincs vagy hiányosan van jelen.”37

Ezek után érdemes megnéznünk, hogy a cigánypasztorációval kapcsolatosan milyen fogalmakkal, jelenségekkel, jellegzetességekkel találkoztak a jelen kutatásban megkérdezett egyházi és világi személyek. A következőkben a kutatás során készült résztanulmányokból az ide vonatkozó fejezetek kerültek átemelésre.

36 A Magyar Görögkatolikus Egyház cigányok között végzett missziója 1937-2016 között - Xxxxxx Xxxxx Xxxxx PhD értekezése. Témavezető: Xx. Xxxxxxxx Xxxx professzor Hittudományi Kar Hittudományi Doktori Iskola, Budapest, 2019.

37 A Magyar Görögkatolikus Egyház cigányok között végzett missziója 1937-2016 között - Xxxxxx Xxxxx Xxxxx PhD értekezése. Témavezető: Xx. Xxxxxxxx Xxxx professzor Hittudományi Kar Hittudományi Doktori Iskola, Budapest, 2019.

4.2. Megközelítések a cigánypasztorációban

A projekt keretében készült „Cigánypasztoráció a Kárpát-medencében – Egyházi és civil szakemberek szociális érzékenységének növelése” c. szakmai kiadvány38 alapján további témákat járunk körbe a cigánypasztorációval kapcsolatban: mindenek előtt arra keressük a választ, hogy a cigánypasztoráció kizárólag az evangéliumi igehirdetésről szól(jon), vagy elválaszthatatlan a karitatív jellegű tevékenységektől.

4.2.1. Eltérő motivációk

A projekt során készült dokumentumok és az általunk megszólított szakemberekkel készített háttérbeszélgetések alátámasztják, hogy jelenleg az érintettek körében nincs összhang a cigánypasztoráció megközelítésével kapcsolatban. Abban egyetértenek az érintettek, hogy a cigánypasztoráció a cigányság körében végzett szolgálatot jelent, ami a hagyományos lelkipásztori tevékenységek mellett számos terültre kiterjed, és ami magában foglalja az evangélium hirdetését, a cigányság lelki gondozását, támogatását is. Igen sok feltárt gyakorlatban és sok megkérdezett beszámolójában szerepelt például, hogy a cigánypasztoráció gyakorlatához tartozik oktatási, szociális tevékenység is – jellemzően a közösség minden korcsoportjára kiterjedően.

A tevékenység tehát mindenütt sokrétű, eltérő azonban, hogy a cigánypasztorációt végzők hova teszik a hangsúlyt a pasztorációs tevékenységek között: egyesek a vallási, mások a szociális- oktatási tevékenységet érzik fontosabbnak. Ennek oka pedig a résztvevők motivációjában keresendő: többféle motivációs részelemet is azonosítani lehet, és bár ezek majd mindegyike megjelenik minden megszólaltatott szakembernél, de nem ugyanazzal a hangsúllyal. Egyszerűbben mondva: arra a kérdésre, hogy „Miért fontos a cigánypasztoráció?”, mindenki nagyjából ugyanazokat a válaszokat adja, de jelentős eltérést tapasztalunk abban, hogy ezek közül a válaszok közül ki melyiket tartja elsődlegesnek, melyiket kevésbé fontosnak. A jelenséget úgy is megfogalmazhatjuk, hogy bár a cigánypasztorációban részt vevők mindegyikét az evangélium eljuttatásának célja motiválja tevékenysége során, de arról eltérnek a vélemények, hogy ehhez a célhoz milyen úton lehet eljutni. A következőben kísérletet teszünk rá, hogy ezeket a motivációs részelemeket bemutassuk.

4.2.1.1. Vallási motivációs tényező

A közreadott dokumentumokból és az általunk készített háttérinterjúkból kiderül, hogy a cigányság megszólításában és pasztorációjában számos résztvevő lehetőséget lát arra, hogy a magyar katolikus egyház azon keresztül új híveket vonjon be.

A magukat vallásosnak tartók, vallásgyakorlók száma Magyarországon folyamatosan csökken39, és a katolikus egyházat paphiány is sújtja. Ezen a helyzeten döntően változtatni lehetne, ha az egyháztól

38 Cigánypasztoráció a Kárpát-medencében - Egyházi és civil szakemberek szociális érzékenységének növelése (Szakmai kiadvány), Szerkesztette: MTDMSZ Nonprofit Kft.

Budapest, 2019

39 Népszámlálás 2011 – 21. Vallási felekezetek demográfiai jellemzői. KSH, 2016. július (xxxx://xxx.xxx.xx/xxxx/xxx/xxxx/xxxxxxxx/xxxxx0000/xxxxx_00_0000.xxx )

egyelőre távol lévő cigányságot sikerülne megszólítani, illetve a laikus szereplők is mind jobban bekapcsolódhatnának a pasztorációs munkába. A projekt tanúsága szerint a cigányokra jellemző egy hagyományos fogékonyság a vallásosságra, gyakran még a hagyományát vesztett és nem vallásos cigányoknál is átlag feletti a nyitottság a transzcendencia felé. Ezért a hozzájuk közeledő pasztorációs munkatársak – ha megtalálják a megfelelő eszközöket – idővel sikeres evangelizációs munkát végezhetnek, és sokakat bevezethetnek az egyházba.

Több cigánypasztorációs szakember is beszámol róla, hogy ebben a transzcendencia iránt nyitott közegben számos kisegyház és szekta is megtalálja a maga táptalaját: a cigányság körében jelentős az ilyen kisebb felekezetekhez csatlakozók aránya. A workshopok során megszólaltatott egyik szakember egyenesen úgy fogalmazott, hogy „a cigánypasztorációs munka azért is fontos ebben a közegben, mert az egyház nem engedheti át a híveit más felekezeteknek”.

„Egyre nagyobb teret kapott a ’90-es évektől a cigánypasztoráció. És még nagyobb teret is fog kapni, hiszen az országunknak már az egy tizedét ez a populáció teszi ki, a cigányoknak a népcsoportja. Éppen ezért az egyháznak nagyon gyors ütemben kell azon gondolkodnia, hogy hogyan tudja aktivizálni, bevonni ezeket az embereket, sőt egyáltalán megszólítani. Mert a cigány közösségeket általában a szekták is szokták támadni, bevonni. Nem engedhetjük a híveinket át. Problémát jelent az nem csak a cigányoknál, hanem a magyaroknál is, hogy II. Xxxxx Xxx pápa 90-ben, amikor Magyarországra látogatott, már az országunkat akkor missziós területnek nyilvánította. Tehát nagyon sokan, akik meg is élték vagy élik a vallásukat vagy vallásos családból jönnek, nem tudják, hogy milyen dolgokkal jár az, ha valaki keresztény

ember. Tehát a kereszténységnek az alapvető értékeivel nincsenek a gyakorlatban tisztában. Ezért egy utókezelésre is szüksége van, már nem tudják tisztán, hogy milyen dolgokkal jár az, hogyha valaki keresztény ember. Mert legtöbbször ugye, gyakorlatban, gyermekkorban veszik fel a keresztséget, de felnőttkorban ezt tudatosan kellene művelni. És az erre a tudatosságra való nevelés – a hitünk védelmében, megőrzésének az érdekében – szükséges lenne. A cigánypasztorációban kifejezetten. Mivel a szekták azt szeretik, hogyha egy bizonyos alappal rendelkeznek az Istenről. És pap hiányában, hogyha egy szekta valahol megkörnyékez egy cigány csoportot, akkor valószínűleg – csak azért, mert az Istenről beszélnek nekik – akkor csapódni fognak hozzájuk.”

Azok a szakemberek, akik ezt a motivációs tényezőt érzik a legfontosabbnak, a cigányság vallási életének szervezésére helyezik a hangsúlyt, a liturgikus életbe való bevonást, a vallásos közösségi események (hittan, zarándoklat) szervezését helyezik előtérbe.

4.2.1.2. Felzárkózási motivációs tényező

A cigánypasztorációban részt vevő minden megszólalót mélyen megérint és motivál a cigányság szomorú társadalmi-gazdasági helyzete. Több megszólaló számára a legfontosabb motivációs tényező a cigánypasztorációs tevékenységben, a szenvedő emberhez és közösséghez való odafordulás, a körükben való aktív jelenlét, a valós problémák megoldásában való részvétel. Ezen csoport véleménye szerint mindaddig nem lehet ugyanis eljuttatni az evangéliumi örömhírt azokhoz, akik a legalapvetőbb hiányoktól szenvednek, amíg ezeket a hiányokat a legelemibb szükségletek szintjén nem elégítik ki.

Ez az elmélet megfelel a Maslow szükséglet-piramis elméletének, aki azt mondja, hogy a szükségletek hierarchiája azt jelenti, hogy általában az alacsonyabb szintű igényeket előbb kell kielégíteni, mielőtt

a magasabb szintűek motivátorként működnek. Pl. ha valakinek nincs ruhája és éhezik, akkor kevésbé valószínű, hogy az önmegvalósítás (pl. művészet) lesz a legfontosabb számára.40

sz. ábra: Maslow szükséglet piramisa

A pasztoráció ebben a megközelítésben nem jelenthet tehát „direkt” evangelizációt. A vallási gyakorlat csak a pasztoráltakkal megélt közösségre épülhet, azaz arra a gyakorlatra, aminek során a cigánypasztorációt végző jelen van a cigány közösség mindennapi életében (lásd a settlement mozgalmat), és részt vesz a hátrányos helyzet leküzdésében.

Azok, akiknél ez a szempont erőteljesen megjelenik a cigánypasztorációs tevékenység során, nagy hangsúlyt helyeznek a cigányok közötti jelenlétre, és úgy látják, hogy az evangéliumi örömhír átadásának legjobb módja maga ez a segítő jelenlét.

„Hát az alapküldetésünk ugye, ugyanaz, mint Jézusé. Xxxxx úgy fogalmazza meg Xxxxxx nyomán a sajátját, hogy örömhírt vinni a szegényeknek. És ott kicsit föl is sorol belőle Xxxxxx, hogy vigasztalni a szomorúakat, gyógyítani a betegeket, szabadon engedni a foglyokat, satöbbi- satöbbi. Tehát, hogy ez egy konkrét emberi szolgálat. Körülbelül ez az evangélium-hirdetés az, amit én úgy mondtam, hogy jelen lenni, figyelni és segíteni. Xxxx ha valaki éhes, akkor annak nem az az evangélium, hogy éneklünk egy szép himnuszt, hanem az, hogy megkenjük a kenyerét, és még ha hozzá szalámi is kerül rá, akkor meg végképp jó hír ez. De máskor az a jó hír, az örömhír, hogy vannak emberek, akikkel szóba állhatunk, vagy meghallgatnak, vagy törődnek velünk. Máskor az a jó hír, hogy tartozhatunk egy imaközösségbe, vagy részt vehetünk a misén, vagy... Tehát, hogy amiben éppen az ember hiányt szenved, vagy defektusa van, vagy korlátolt a maga helyzeténél vagy akár a bűneinél fogva, abban ez a szeretetnek egy fölszabadító jele. Ez az evangélium-hirdetés nagyjából. És ez a megjelenítése annak, amit Xxxxx megismertet az Istenből, az Atyából velünk. A pasztoráció, az meg a pásztor szóból származik. Ugye ennek is vannak mély

40 xxxxx://xx.xxxxxxxxx.xxx/xxxx/Xxxxxx-xxxxxxx

bibliai gyökerei. Ami azt jelenti, hogy szintén jelen lenni, és folyamatosan törődni azokkal, akik hát éppen szenvednek. Tehát ez egy folyamatos jelenlétet kíván. A kettő akár átfedésben is lehet egymással.”

Éppen ezért vannak, akik szerint nem kifejezetten cigánypasztorációra, hanem szegény pasztorációra van szükség. Különféle beavatkozási területeken – oktatás, munkahelyteremtés stb. – a szegények felzárkózását kell szem előtt tartani.

A fenti motivációs tényezők nem zárják ki egymást: közülük egyszerre több, vagy akár mindegyik is megjelenhet a cigánypasztorációban dolgozók gondolkodásában. Az azonban, hogy melyik tényező kap hangsúlyt, alapvetően befolyásolja a cigánypasztoráció mindennapi gyakorlatát. A nézőpontbeli különbségekből fakadóan ugyanis a cigánypasztorációval gyakorlatban foglalkozók között vannak, akik szűken az evangelizációra fókuszálnak, s vannak, akik tágabban értelmezik, hogy mi tartozik tevékenységi körükbe. Még azt sem lehet igazán mondani, illetve a kutatás alapján nem volt egyértelműsíthető, hogy az inkább világi vagy inkább egyházi foglalkozások szempontjából ebben lenne érzékelhető különbség.

4.3. A Katolikus Egyházon belüli, hazai cigánypasztoráció története

A magyarországi cigánypasztoráció történetéről csak valamivel kevesebb, mint egy évszázadra visszamenően vannak dokumentált adataink az ország egyes területeiről.

A cigánypasztorációs kezdeményezések nem intézményesültek, elszigeteltek és dokumentálatlanok maradtak. Ugyanakkor nem csak a cigánypasztorációról, de még a cigányság vallásosságáról, vallásgyakorlatáról sem maradt feljegyzés még a szocializmus évtizedeiből sem.

A cigánypasztoráció egyik első dokumentált, és mai napig meghatározó személye, Xxxx Xxxxxx görögkatolikus pap.

A katolikus egyház a rendszerváltást követően számos oktatási intézményt indított, vett vissza, illetve számos intézmény fenntartását vette át az államtól, és nagyobb szerepet vállalhatott az egyház szociális téren is. Ez adott lehetőséget a cigánypasztorációs tevékenység kiterjesztésére is. Ekkortól indult jelentősebb fejlődésnek a magyarországi cigánypasztorácó.

A magyarországi cigánypasztoráció továbbra is az intézményesülés és hálózatosodás előtti fázisban van: a referensi hálózat felállt, az ország számos pontján zajlik sokrétű cigánypasztorációs munka, ám nincs még olyan átfogó és aktív intézményi és személyi struktúra, ami a területen dolgozó egyházi és világi munkatársakat támogatná. Bár az intézményesülés első lépéseként létrejött az egyházmegyéken belül a cigánypasztorációs referensek rendszere, és a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia 2014-ben létrehozta a Boldog Ceferino Intézetet azzal a céllal, hogy a magyarországi cigánypasztorációt koordinálja.

A jelenlegi aktív projektek egy része egyházi szervezetekhez, másik része pedig egyes személyekhez köthető, legyen az lelkes önkéntes, vagy szervezeti vezető. Az ilyen szervezeti egységek esetlegesek, nagyon függ a létük egy-egy személy aktivitásától, ha ez a személy valamilyen oknál fogva nem tudná a munkáját folytatni, nagy valószínűséggel megszűnne a szervezet tevékenysége.

4.3.1. A cigánypasztoráció kezdete

A magyarországi cigánypasztoráció történetéről csak valamivel kevesebb, mint egy évszázadra visszamenően vannak dokumentált adataink az ország egyes területeiről. A szájhagyomány számos helyen megőrizte olyan papok és szerzetesek emlékét, akik kapcsolatba kerültek a cigánysággal, majd elköteleződtek a körükben végzett evangelizációs munka mellett és életüket feltették erre a feladatra. Háttérbeszélgetéseink során egyik interjúalanyunk is beszámolt arról, hogy a helyi hagyományban még él ilyen személyek emléke:

„Igazából az elindulás Magyarországon… Nagyon érdekes, hogy mindig voltak ilyen önkéntes partizánok – papok, szerzetesek – akik valahogy kapcsolatba kerültek cigányokkal és utána hát belészerettek úgymond ebbe a szolgálatba. (…) De akár ezen a területen, ahol én dolgozok most 40 éve, itt is volt előttem sokkal-sokkal, ferences szerzetes, aki az [X] cigánytelepeken működött, és még az én időmben emlékeztek rá az öregek. Tehát hogy voltak többen ilyenek.”

Feltételezhető, hogy a múlt század első harmadát megelőzően is zajlott cigánypasztorációs munka az ország több pontján, de ezek a kezdeményezések nem intézményesültek, elszigeteltek és dokumentálatlanok maradtak. Ugyanakkor nem csak a cigánypasztorációról, de még a cigányság vallásosságáról, vallásgyakorlatáról sem maradt feljegyzés még a szocializmus évtizedeiből sem. Xxxxxx Xxxxx doktori értekezésében a cigányság hiedelemvilágával, vallásosságával és pasztorációjával kapcsolatos szakirodalom feltárása során arra jut, hogy a témakörben számottevő munkák – tehát amelyek nem csak utalások és vélemények szintjén érintik e témákat – csak az 1990- es évek után születtek. Xxxxxx Xxxxx Xxxxx itt Rostás-Xxxxxx Xxxxxx, Xxxxx Xxxxx és Xxxxxxx Xxxxx püspök vonatkozó műveit említi.41

A cigánypasztoráció egyik első dokumentált, és mai napig meghatározó személye, Xxxx Xxxxxx görögkatolikus pap. Öröksége a mai napig meghatározó, azt a projekt minden résztvevője megemlíti. De túlzás nélkül állíthatjuk, hogy alakja szinte minden, a témában született megszólalásban és szinte minden a témával foglalkozó dokumentumban megjelenik. Sója 1941-ben, Hodászon kezdte meg szolgálatát a cigányság körében. Missziójának célja a méltóság visszaadása, a társadalomba történő visszavezetés, Istenhez történő vezetés volt. A célok elérésének első eszköze a búcsú volt. Xxxx Xxxxxx nyomdokain többen elindultak: így például a dél-dunántúli régióban Xxxxx Xxxxxx, Xxxxx Xxxxxx papok. A cigánypasztorációs tevékenység azonban még ezt követően sem intézményesült.

A lokális, egyházmegyei kezdeményezések mellett a rendszerváltással újrainduló szerzetesrendek (pl. Boldogasszony Xxxxxxxxxxxxx, jezsuiták, ferencesek, maristák, premontreiek, szaléziak) is részt vállaltak a munkában.

A Vándorlók és Utazók Lelkigondozásának Pápai Tanácsa által 2005. december 8.-án kiadott,

„Irányelvek a cigánypasztorációban” című dokumentum adott újabb lökést a magyarországi cigánypasztorációnak.42 A dokumentum ösztönözte a püspöki karokat, hogy egyházmegyei szinten gondoskodjanak a cigányság lelki gondozásáról, és ennek nyomán a Magyar Katolikus Püspöki Kar döntött az cigánypasztorációért felelős referensi posztok létrehozásáról a magyar egyházmegyékben.

41 Xxxxxx Xxxxx Xxxxx: A Magyar Görögkatolikus Egyház cigányok között végzett missziója 1937-2016 között. PhD értekezés. Xxxxxxx Xxxxx Katolikus Egyetem Hittudományi Kar Hittudományi Doktori Iskola, Budapest, 2019. 52-57. p.

42 Irányelvek a cigánypasztorációban. Vándorlók és Utazók Lelkigondozásának Pápai Tanácsának dokumentuma. Róma, 2005. december 8. (xxxxx://xxxx.xxxxxxxxx.xx/xxxxxxxx.xxx?xx000)

4.3.2. A cigánypasztoráció jelene

A tanulmányunk készítéséhez folytatott háttérbeszélgetések arra világítottak rá, hogy a magyarországi cigánypasztoráció továbbra is az intézményesülés és hálózatosodás előtti fázisban van: a referensi hálózat felállt, az ország számos pontján zajlik sokrétű cigánypasztorációs munka, ám nincs még olyan átfogó és aktív intézményi és személyi struktúra, ami a területen dolgozó egyházi és világi munkatársakat támogatná.

A magyarországi cigánypasztoráció jelentős fejlődésen ment keresztül a rendszerváltást követően. A jelenlegi aktív projektek egy része egyházi szervezetekhez, másik része pedig egyes személyekhez köthető. Színes a cigányság körében feladatot vállaló egyházi szervezetek palettája is: több szerzetesrend is tart fenn oktatási vagy szociális intézményeket, és egyházmegyékhez is kötődnek ilyen intézmények. Kevés olyan szervezet van ugyanakkor, amelyik komplex feladatellátásra rendezkedett be. A szervezetek mellett vannak kimondottan személyhez, személyekhez kötődő programok is, amelyeket nem szervezet végez, hanem egy-egy lelkes személy, és köréje vont kicsi önkéntes csoport. Az ilyen szervezeti egységek esetlegesek, nagyon függ a létük egy-egy személy aktivitásától, ha ez a személy valamilyen oknál fogva nem tudná a munkáját folytatni, nagy valószínűséggel megszűnne a szervezet tevékenysége.

Fontos szerepet játszanak továbbá a lelkiségi mozgalmak is, amelyek közül a cigánypasztorációban leginkább a Cursillo mozgalom van jelen.

Az intézményesülés első lépéseként létrejött az egyházmegyéken belül a cigánypasztorációs referensek rendszere, és a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia 2014-ben létrehozta a Boldog Ceferino Intézetet azzal a céllal, hogy a magyarországi cigánypasztorációt koordinálja. Az Intézet fő tevékenysége a cigányok lelkipásztorkodásával megbízott egyházi személyek, hitoktatók és munkatársaik tevékenységének segítése. A munkatársak a személyes kapcsolattartáson keresztül felmérik a módszertani és pasztorális téren felmerülő igényeket, és találkozók, képzések formájában támogatni igyekeznek a szolgálatban résztvevőket. A helyi cigány közösségeket is igyekeznek támogatni, ennek egyik területe a Hit iskolája elnevezésű lelkipásztori munkatárs képzés, illetve a közmunkaprogram kereteiben a különböző közösségi feladatok elvégzésére alkalmazzák a helyi közösséghez tartozó cigány testvéreket. A Boldog Ceferino Intézet Hit Iskolája programja és célja, hogy alkalmas cigány közösségi vezetőket találjon, akik egyfajta kapocs szerepet töltenek be a cigány közösség és a helyi lelkész között.

4.3.3. A Magyar Katolikus Egyház főbb cigánypasztorációs tevékenységeinek bemutatása – mérföldkövek

Egyházmegyék, szerzetesrendek

A Katolikus Egyház minden egyházmegyéjében van (vagy kinevezés alatt áll) cigánypasztorációs referens, aki összefogja az egyházmegyében folyó cigánypasztorációs munkát, kapcsolatot tart a Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottságával és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által létrehozott Boldog Ceferino Intézettel.

Emellett mintegy 12 szerzetesrend is hangsúlyosan foglalkozik roma misszióval, többek között oktatási intézményekben, egyházközségekben és ún. Nyitott Házakban.

Országosan mintegy 65 helyszínen találunk hitvalló cigány közösségeket, amelyek tagjai aktívak az egyházban, és jelentős hatással vannak környezetük fokozatos javulására is.

Az egyházmegyékben eltérő mértékben valósul meg a plébániák életében, hogy a cigány és nem cigány hívek közösen vesznek részt az egyházi ünnepeken, szentségekhez járulhatnak, részesülhetnek hitoktatásban, a papok, egyházi munkatársak családlátogatásokkal, táborok szervezésével segítik híveiket. A plébánia életében leginkább csak keresztelés és temetés alkalmával találkoznak a lelkipásztorok a cigányság jelentős részével. A cigánypasztoráció célját éppen abban határozhatjuk meg: bevonni a cigány embereket is a teljes egyházi közösségbe, teljes közösséget fölépíteni velük.

Boldog Ceferino Intézet

A Boldog Ceferino Intézetet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alapította 2014-ben. Az Intézet fő tevékenysége a cigányok lelkipásztorkodásával megbízott egyházi személyek, hitoktatók és munkatársaik tevékenységének segítése. Ezért a munkatársak a személyes kapcsolattartáson keresztül felmérik a módszertani és pasztorális téren felmerülő igényeket, és találkozók, képzések formájában támogatni a szolgálatban résztvevőket.

Negyedik éve zajlik A Hit Iskolája: ami egy lelkipásztori munkatárs képzés – roma pasztorációs szakirány képzés, ahol olyan - főként roma - munkatársakat képeznek, akik elkötelezetten tudnak egyházi közösségek építésén fáradozni, és összekötő emberként építik a kapcsolatot cigányok és nem cigányok, valamint az egyház és a társadalom között. Az elmúlt négy évben az alapképzések országszerte hét helyszínen zajlottak, az eddigi évfolyamokból 195 sikeres vizsgázó vehette át tanúsítványát Esztergomban.

Az Intézet megvalósításában zajlik a „Pasztorációs programok a roma kultúra megőrzésének szolgálatában” elnevezésű projekt (EFOP 1.3.4-16-2017.0007). A projekt keretében szervezett alkalmak a cigány hagyományok, tánc- és zeneoktatásra adnak lehetőséget, kiegészülve evangelizációs és imaalkalmakkal. Fontosnak tartjuk a helyi közösségek kulturális gyökereinek megőrzésére irányuló további támogatást.

Jelenleg a „Cigánypasztoráció a Kárpát-medencében” elnevezésű transznacionális projekt (EFOP.5.2.2-17-2017-00046) lehetővé teszi, hogy cigánypasztorációs találkozókat szervezzenek határontúli és hazai papok, szerzetesek, hitoktatók, munkatársaik és szociális szakemberek részére, módszertani és lelkiségi támogatás nyújtására.

A projektnek köszönhetően lehetőség nyílt a határon túli magyar anyanyelvű cigány közösségekben szolgáló testvérekkel tapasztalatcserére, határon átnyúló kapcsolatok kialakítására. A határontúliak részéről igény mutatkozik a jó gyakorlatok megosztására, tapasztalatcserére, mivel ezekben a szomszédos országokban, a magyarországi tevékenységekhez képest, még lemaradás tapasztalható.

Az Intézet egyik tevékenysége a közfoglalkoztatás. A program keretén belül munka és kereseti lehetőséget nyújt a különböző cigánypasztorációs „központokban”, a korábban önkéntesen tevékenykedő és álláskereső embereknek. Munkájuk nagy támogatást jelent a helyi közösségek tevékenységében, a Tanodák és a Nyitott házak működtetésben, és ezáltal elősegíti a katolikus cigánypasztorációs törekvéseket. Jelenleg 164 fő dolgozik a programban.

Cigánypasztorációs konferenciák, búcsúk

2003 óta minden évben, a MKPK, egy 2-3 napos szakmai konferencia szervezését támogatja Egerben a cigánypasztorációt végzők számára. Az utóbbi években különböző egyházi szervezetek is egyre gyakrabban szerveznek konferenciát a témában.

Az MKPK a Ceferino Intézeten keresztül kiemelten támogatja és finanszírozza az országos cigánybúcsúkat Máriapócson, Mártraverebély-Szentkúton.

Hiányoznak azonban: 1. olyan munkahelyek, ahol a cigánypasztorációban elkötelezett romák helyezkedhetnek el az elsődleges munkaerőpiacon, 2. valamint a pasztorációban apostoli munkát végző személyek számára, az egyházközségekben munkahelyek létesítésére irányuló törekvések.

Egyházi iskolák

Számos olyan egyházi iskola van, amely sok hátrányos helyzetű tanulónak ad lehetőséget a tanulmányai végzésére, és emellett erkölcsi, vallási nevelést is nyújt a számukra. Az ezekben az iskolákban tanuló hátrányos helyzetű diákok családjai is sokfajta segítségben részesülnek. Régiónként és településenként eltérő a roma tanulók aránya az egyházi iskolákban, amelyek jelentős módszertani és pasztorális támogatása kiemelten fontos feladat.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által fenntartott Xxxxx Xxxx Ösztöndíj évente sok száz hátrányos helyzetű diák tanulmányait segíti.

Ugyanakkor szükség van mentori hálózat létrehozására és tehetséggondozásra a közoktatásban résztvevő gyerekek számára.

Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat

Ma jelenleg 5 katolikus lelkiségű roma szakkollégium tartozik a keresztény egyházak fenntartásában működő 7 keresztény kollégium közé. 2011-ben kezdődött meg létrehozásuk, azzal a céllal, hogy elősegítsék olyan fiatal, keresztény értékrendet képviselő roma értelmiségiek felnevelését, akik nem roma származású szakkollégista társaikkal együtt tudatosan gondolkodnak, és aktívan tevékenykednek a romák és nem romák együttéléséről és más társadalmi kérdésekről.

A szakkollégiumok utánpótlásának biztosítása érdekében azonban ma még nem megoldott a keresztény lelkiségű középiskolai mentorprogram tartós és átgondolt finanszírozása, vagy a módszertani intézet (hasonlóan mint pl. az oktatásban a Református Pedagógiai Intézet).

Pasztorációs csoportok, nyitott házak, tanodák

A Nyitott Ház modell célja a perifériára szorult emberek komplex segítése és integrációja oktatás, szociális segítségnyújtás, jogsegély, étkeztetés, valamint a béke és az esélyegyenlőség előmozdítása révén. Hátrányos helyzetű gyerekekkel és fiatalokkal, többnyire cigány származású testvérekkel foglalkoznak a Nyitott Xxxxxxxx (ezek lehetnek tanodák, játszóházak és közösségi házak is, a helyi igényektől függően), erős szakmai felkészültséggel, közös hitbéli háttérrel és indíttatással. A fejlesztés

és felzárkózás mellett a Nyitott Ház evangelizációs helyszín is, amely az egyház közösségébe való meghívás helyszíne is lehet. Szárnyra kap a kapcsolat a plébánia és a cigányság között.

2014-ben létrejött a Xxxx Xxxxxx Nyitott Ház Szövetség, amely összefogja a katolikus kötődésű tanodákat és nyitott házakat, és képviseli az érdekeiket a kormányzat felé. Mintegy 50 katolikus szellemiségű nyitott házat tartunk számon. Javasoljuk a „Nyitott Ház Sztenderd” megalkotását, majd állami finanszírozásba vételüket.

A cigánypasztorációban kiemelkedő helyet foglalnak el a tanodák, amelyek szabadidős tevékenységek formájában tanulási segítséget, személyiségfejlesztést, hitben való fejlődést és közösségi élményt is nyújtanak a gyerekeknek. A gyerekeken keresztül elérik a családokat is, így jelentőségük és tevékenységeik hatásköre nagyobb, mint azt a létszámok sugallják. Nagy hangsúlyt helyeznek a hitéleti nevelésre, evangelizációra, az iskolai lemorzsolódás megakadályozására, és igen jelentős a drogprevenciós és bűnmegelőző hatása is. Immár összesen 44 katolikus kötődésű tanoda fenntartójával tartjuk a kapcsolatot. Így mintegy 950 gyermekkel dolgoznak országszerte, s kerülnek szoros kapcsolatba családjaikkal is. A tanodák több esetben Nyitott Házakkal együtt működnek.

A Tanodáik számára nélkülözhetetlen egy önálló, egyházi módszertani intézmény (hasonlóan, mint az erre a célra létrejött Tanodaplatform), amely biztosítja a katolikus kötődésű tanodákban dolgozó munkatársak módszertani és lelkipásztori támogatását.

Karitatív segítségnyújtás

A karitatív segítségnyújtás felekezetektől függetlenül a hátrányos helyzetű testvérek segítésére irányul. Így hazánkban a roma lakosság szociális helyzetéből fakadóan nagy arányban tartozik ebbe a csoportba, és részesül támogatásban. A Magyar Katolikus Karitász 16 egyházmegyei központon keresztül mindegy 800 plébániai csoportban gondoskodik sok ezer rászorulókról. A település adottságainak és igényeinek megfelelően igyekeznek reagálni a helyi szükségletekre, szoros együttműködésben a helyi egyházzal, az önkéntesekkel, szociális és egészségügyi szakemberekkel, és lehetőségekhez mérten bekapcsolódva országos programokba is. Ezek a lokális együttműködések azonban esetlegesek, leginkább egy-egy személy aktivitásához kötődnek. És az országos hálózatokkal sem elég szoros az együttműködés (pl. a Karitász csoportokkal, és a szegények, cigányok megsegítésében régóta meghatározó szereplőnek minősülő Máltai Szeretetszolgálathoz kötődő intézményekkel).

5. A CIGÁNYPASZTORÁCIÓVAL KAPCSOLATOS ÖSSZEHASONLÍTÓ KUTATÁS EREDMÉNYEINEK BEMUTATÁSA

A kérdőív kitöltőinek háromnegyede Magyarországon, közel egynegyede Romániában végez cigánypasztorációs munkát.

A válaszadók 7,2 százaléka református, 10,4 százaléka görögkatolikus, és legnagyobb arányban, a válaszadók közel 80 százaléka római katolikus felekezethez tartozik.

Településtípus tekintetében a város és a falu kiegyensúlyozottan képviselteti magát, a válaszadók több mint 40 százaléka városi, ugyancsak ekkora arányban falusi környezetben szolgálnak, míg megyeszékhelyről csak alig több mint 11 százaléka jött a válaszadóknak.

Életkor szerinti megoszlás tekintetében a középgeneráció dominál a mintában, a 29 év alatti és a 60 év fölötti korcsoportokból jóval kevesebben kerültek a mintába.

Válaszadóink többsége kisebb lélekszámú településeken foglalkozik a cigányokkal. A mára kisebb lélekszámú települések az elnéptelenedés miatt zsugorodtak kistelepüléssé, és rendszerint ezeken a településeken a munkalehetőségek, az infrastruktúra, az egészségügyi, szociális ellátás, az oktatási és kulturálódási lehetőségek is jóval korlátozottabbak a kutatásunkban szereplő mindkét országban. Ezek a megfosztottságok a már korábban kialakult hátrányos helyzetet csak tovább mélyítik, hozzájárulva ahhoz, hogy a szegénység, mélyszegénységgé váljon és a kitörési lehetőségek erősen korlátozottá legyenek. Valójában ezeken a településeken nem csak a cigány lakosok, hanem a nem cigány lakosok közül is sokan mélyszegénységben élnek.

A romániai válaszadók borúsabban látják a cigányokat és sokkal inkább gondolják, hogy a cigányoknak jobb, ha a saját közösségükben élnek és tanulnak, mint a magyarországi válaszadók.

Válaszadóink majd mind olyan településről jöttek, ahol vannak cigányok, és tízből kilenc válaszadó tapasztalt előítéletet a környezetében, négy az egyházmegyében, plébániáján is találkozik előítéletes gondolkodással. Leggyakoribb előítéletes magatartásnak a bizalmatlanság, az általánosítások, és a cigányok kerülése, kirekesztése tűnik.

Tíz válaszadóból nagyjából nyolc mondta, hogy járnak közösségébe cigányok, és közel nyolc mondta, hogy külön figyelmet fordít a cigányokra.

Az evangelizáció szerepét a válaszadók nemcsak hitéleti szempontból emelték ki, hanem a felzárkóztatás szempontjából is.

A válaszadók többsége úgy tapasztalja, hogy szükség van mind arra, hogy a cigányok maguk is legyenek közösségben és legyenek a többségi társadalommal is közös programok, közös tevékenységek. Milyen liturgikus cselekvések segítenek a cigányok közösségbe vonzásánál, megtartásánál? Míg a romániai válaszok szerint a közös imák lendítenek nagyot, addig a magyarországi válaszadók szerint a cigányoknak szervezett búcsúk segítik erősen.

fontos lenne. A másik, gyakorta kiemelt szükség, hogy legyenek elkötelezett, megbízható, elhivatott munkatársak, és ugyan csak sokszor előkerült ezen a ponton, hogy a megtért, hiteles cigány emberek nagyon kellenének munkatársnak. Ezen a ponton egy komoly nehézség is felmerült, nevezetesen a felfelé mobilitás magányossága, azaz, hogy a cigányok már nem tartják cigánynak az ilyen, eredeti közegéből kiszakadt cigány embereket, viszont a nem cigányok még nem fogadták be.

Mit lehet tenni a kiégés ellen? tettük fel a kérdést. Érdekes, hogy a megkérdezettek egyéni küldetésként és ebben való belső erőből fakadó megújulásról beszéltek, de egyszer sem merült fel pl. a szociális munkában már bevált szupervízió, vagy a munkaerőpiacon már bizonyított, mentálhigiénés szakemberek által végzet kiégés elleni tréning igénye.

A cigánypasztorációs programok, képzések jó alkalmak a szakmai tapasztalatszerzésre, a személyes tapasztalatok cseréjére. Ugyanakkor a válaszadók több mint fele még nem vett részt ilyesmin és nem is tervezi, hogy részt venne.

A képzésekkel kapcsolatos elvárásokat akkor is megfogalmazhatták a válaszadók, ha még nem voltak, jelenleg sem járnak, és nem tervezik, hogy a jövőben elvégezzék az adott képzést. Így, az elvárások közül legtöbben az egyházi jelenlétet, az együttműködés lehetőségeink keresését, a cigányok és nem cigányok közti megértést várják.

A cigányoknak szervezett programok, képzések mellett ugyanilyen fontos kérdés, hogy maguk a cigánypasztorációban dolgozó munkatársak milyen szakmai segítséget kapnak. A rendszeresen szervezett tapasztalatcserék, cigánypasztorációs konferenciák a visszajelzések alapján rendkívül népszerűek, fontosak. A válaszadók háromnegyede szerint nélkülözhetetlenek.

Hagyományos módon, személyes találkozással megtartott regionális találkozókat is igénylenek. Ami fontos tanulság még, hogy az is kérés, hogy ne csak a sikerekről lehessen beszélni, hanem legyen fóruma a kudarcoknak is, hogy egymást tudják bátorítani, segíteni a kollégák. A sikerek megosztása is nagyon jó, de nem minden jó gyakorlat ültethető át más környezetbe. Van, aki nem annyira az ötletelésre vágyik ezeken a találkozókon, sokkal inkább egy közös lelki találkozásra vágyik, közös lelki feltöltődésre, imákra, hogy együtt térjenek vissza a forráshoz a kollégák.

A cigánypasztoráció olyan sajátos terület, ahol a sikerek nem jönnek könnyen és sok türelmet, kitartás követel ez a szolgálat. Saját értékelésük alapján sikeresebbnek bizonyultak válaszadóink a cigányok közösségbe hívásában, mint a közösségben való megtartásában.

A közösségbe hívással kapcsolatos sikereikről a sajátszavas tapasztalat megosztásokban erősen kiemelkedtek a személyesség, a számukra elérhető közelségben jelenlevés (settlement), az egyenrangúnak tekintés kifejezése, egyfajta természetes, elfogadó törődés. Ehhez nagyon közeli súllyal jelent meg két másik olyan tapasztalat, amelyek a személyesség szintjén találkozás erejével

hatnak: a közös ima, lelki nap, és a családlátogatás, a gyerekek iránti szeretet és elfogadás és hitük táplálása, ezek mind bensőséges találkozás alkalmai, ezekben lélektől lélekig ér a találkozás.

A cigány hívek közösségbe hívásával, közösségben való megtartásával kapcsolatos sikertelenségnek okait jobbára külső tényezőkben, rajtuk kívül álló okokban látták a megkérdezettek. Legerősebb problémaként, legtöbben azt jelölték meg, hogy a cigány hívek a személyes megkeresés, hívás ellenére sem mennek el. Kevesebben említették, de szerepe van annak is, hogy nem mindig motiválja a cigányságot, ha a szellemi értékek mellé nem kapnak valamilyen materiális, vagy pénzbeli adományt is. Ugyancsak említették még a korábbi életforma, a közösség visszatartó erejét, de azt is.

Az erdélyi és a magyarországi pasztorális kérdések alapvetően nagy hasonlóságot mutatnak. Összességében a kutatás eredményei alátámasztják, hogy a cigánypasztoráció fontos és jótékony hatással bír mind a cigány, mind a többségi társadalomra. Ez az összehasonlításban szereplő mindkét ország, azaz Magyarország és Románia esetében is igaz. A cigánypasztorációs szakemberek rendkívül motiváltak, elkötelezettek, tudatában vannak munkájuk fontosságának.

Az interjúk tapasztalatai alapján szükséges egy olyan ernyőszervezet felépítése, mely egyben módszertani központként tud működni, képzési anyagokat képes kidolgozni a szemináriumok és a teológiai képzések számára, mentorációt tud nyújtani pályakezdő cigánypasztorációs szakembereknek, szakmai találkozókat tud szervezni, de a kiégés ellen szupervíziót vagy tréninget/egyéni szakmai segítséget tudna szolgáltatni a szakembereknek, emellett a cigánypasztoráció érdekében tudna lobbizni az egyházon belül és az állam felé is. A feladata lehetne továbbá a cigánypasztorációs referensek munkájának szakmai irányítása is.

Jó ötlet, és a modern kor elvárásainak megfelel egy szakmai blog, facebook közösség vagy honlap beindítása is.

5.1. A kutatás általános bemutatása

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által létrehozott Boldog Ceferino Intézet az EFOP-5.2.2-17- 2017-00046 számú, a „Cigánypasztoráció a Kárpát-medencében - egyházi és civil szakemberek szociális érzékenységének növelése” címmel elnyert pályázati támogatás keretében azon dolgozott, hogy megismerje és szakmai körökben ismertté tegye a hátrányos helyzetű és leszakadó rétegek lelki gondozása terén elért eredményeket, a jó gyakorlatokat megismertesse a résztvevőkkel, segítse az egyházi közösségek befogadó és együttműködő képességének növelését. Ennek érdekében végrehajtott a bevezetőben már ismertetett online kérdőíves és interjús kutatást, és lebonyolított több workshopot is a témában.

Amint a Boldog Ceferino Intézet szakmai tervében, illetve a programjában szerepel, sok helyen folyik cigánypasztorációs tevékenység, de szükséges ezeknek a szigetszerűen működő projekteknek az összegyűjtése, eredményeiknek a bemutatása és ezen lapuló cigánypasztorációval kapcsolatos szakmai irányok kidolgozása.

A romániai és a magyarországi tapasztalatok, erőforrások és tendenciák vizsgálata alapján igyekeztünk a zárótanulmányban a legfontosabb megállapításokat összegezni a jelen fejezetben.

A hazai fejlesztések mellett szükséges nemzetközi szakpolitikai tapasztalatok és jó gyakorlatok megismerése is, a megoldandó társadalmi hiányok és problémák jobb kezelése érdekében. A projekt célja tehát a nemzetközi (magyar és román) tapasztalatok és jó gyakorlatok megismerése és ajánlások kidolgozása. Emiatt a kutatásban a két ország (Románia és Magyarország) adatait kiemelten mutatjuk be, mindig megtartva a dichotóm szerkesztési elvet (az országok mint fő bontó változók jelennek meg az elemzésben) az interpretáció során. Tesszük ezt akkor is, ha az egyes változók és a bontóváltozóként használt országbontás dichotóm változó nem mutat szignifikáns összefüggést (ilyen esetekben mindig jelezzük ennek tényét).

5.2. Feltáró adatgyűjtés

Jelen kutatásban exploratív (feltáró) adatgyűjtésről beszélünk, mely során hipotézisek, előzetes feltételezések nélkül tájékozódtunk az egyház szolgálatában állók cigánypasztorációval kapcsolatos ismereteiről, motivációiról. Célunk volt, hogy felmérjük a római katolikus és görögkatolikus egyházakban tevékenykedők körében a cigánysággal való kapcsolatot, jó gyakorlatokat gyűjtsünk az evangelizációjukra, illetve a felekezetekben történő megtartásukra. Másrészt azok esetében, akik már részt vettek cigánypasztorációs programban, tapasztalataik rövid megosztását vártuk.

A végső válaszdói sokaság így, a kutatás jellegéből adódóan sem nem nevezhető reprezentatívnak, sem az előre kialakított kvótás mintavétel szabályi sem vonatkoznak rá.

A szociológiában használatos megfogalmazás szerint ún. pilot kutatás43 keretében a cigánypasztoráció jelenét és jövőjét érintő legfontosabb kérdésekben kérdeztük meg a válaszolóink véleményét, úgymint:

A kérdőívek módszertanáról:

Online kérdőívekkel dolgoztunk, a megadott 100-100 főt meghaladó, összesen 403 fő adatait tartalmazó kérdőív készült el végül.

A kutatás során strukturált, önkitöltős kérdőívet töltöttek ki az arra önként vállalkozó alanyok. A kérdőívet online tölthették ki. Az online kérdőív linkjét e-mailben kapták meg a cigánypasztorációban érintettek, mely link egy online felületre vezette a kitöltőt, így biztosítva az anonimitást.

Az online kérdőív linkje: xxxxx://xxx.xxxxxxxxxxx.xxx/x0/0000000/Xxxxxxxxxxxxxxxxxx-xxxxxxx

43 A pilot kutatás egy feltérképező jellegű, általában kismintás vizsgálat keretében végzett kérdőíves felvétel (ahol nem fontos a válaszolók arányos mintája, a reprezentativitás), amely vagy egy későbbi nagyobb, átfogó vizsgálat előkészítéséhez adatok gyűjtésére, vagy a jövőben alkalmazandó koncepciók finomítására, esetleg új ötletek kidolgozására vonatkozik. Esetünkben az utóbbin volt a hangsúly.

A célcsoportja a Magyarországról és a szomszédos országokból – elsősorban Romániából -, római katolikus és görögkatolikus egyházban szolgálatot teljesítő egyházi és világi szakemberek voltak. A legkisebb földrajzi egység, melyre a kérdőív eredményei lebonthatóak, az egyházmegyei szint, mert ennél kisebb területi lebontás esetén az alanyok beazonosíthatóak lennének. A kérdőív kitöltése minden esetben anonim és önkéntes volt.

Strukturált mélyinterjú módszertani leírása:

A kérdőíveket megelőzően készültek interjúk is, összesen 10 szakemberrel. Az egyéni interjúval célunk az volt, hogy felmérjük a római katolikus és görögkatolikus egyházakban tevékenykedők – főként vezetők - körében a cigánysággal való kapcsolatot, jó gyakorlatokat gyűjtsünk az evangelizációjukra, illetve a felekezetekben történő megtartásukra. Másrészt azok esetében, akik már részt vettek cigánypasztorációs programban vagy ezek menedzselésében, tapasztalataik rövid megosztását vártuk.

A 10 fő romániai és magyar, laikus és egyházi szakember jellemzője:

1	Görögkatolikus egyház képviselője cigánypasztorációs bizottságban, a Nyíregyházi Egyházmegye cigányügyi megbízottja
2	Gyulafehérvári Caritas munkatársa, cigánypasztorációs szakember, laikus
3	Gyulafehérvári Caritas munkatársa, szociális szakember, Maroszentgyörgy nappali foglalkoztató vezetője, laikus
4	Gyulafehérvári Egyházmegye pasztorális bizottságának vezetője, pap
5	Iskolaigzagató, aktív pedgagógus Ózdon (II. Xxxxx Xxx Katolikus Iskola), laikus
6	Kazincbarcikai Xxx Xxxxx Iskola igazgatója, balajti cigány közösség vezetője, diakónus
7	Plébános, Szombathelyi Egyházmegye cigánypasztorációs referense
8	Premontrei szerzetesnő, zsámbéki és mányi intézmények vezetője
9	Sepsiszentgyörgy, Őrkő negyedének plébánosa
10	Váci Egyházmegye cigánypasztorációs referense, Ceferino Ház vezetője, pap

5.3. A kérdőíves kutatás eredményei

5.3.1. Szocio-demográfiai adatok

A kérdőívek kitöltésére 2018. november 28 és 2019. április 2. között volt lehetőség. Ez alatt az idő alatt 650 kérdőív érkezett be, az adattisztítás után azonban csak 403 értékelhető kérdőív maradt a mintában.

A kérdőív kitöltőinek háromnegyede Magyarországon, közel egynegyede Romániában végez cigánypasztorációs munkát, emellet elenyésző arányban (3% alatt) bekerültek a mintába Szerbia, Szlovákia és Ukrajna területéről is válaszadók.

Felekezethez tartozás tekintetében három jelentősebb létszámmal jelenlévő csoport került a mintába. A válaszadók 7,2 százaléka református, 10,4 százaléka görögkatolikus, és legnagyobb arányban, a válaszadók közel 80 százaléka római katolikus felekezethez tartozik. A többi protestáns egyházból elenyésző számban kerültek a mintába, ők főként az erdélyi területről vannak. A válaszadók túlnyomó többsége római katolikus, és Magyarországon végez cigánypasztorációs tevékenységet – így elsősorban rájuk vonatkozóan fogunk tudni információka közölni.

Milyen településtípus az, amelyben Ön tevékenykedik? - tettük fel a kérdést. A szolgálatvégzés helye szerinti településtípus tekintetében a város és a falu kiegyensúlyozottan képviselteti magát, a válaszadók több mint 40 százaléka városi, ugyancsak ekkora arányban falusi környezetben szolgálnak, míg megyeszékhelyről csak alig több mint 11 százaléka jött a válaszadóknak.

Életkor szerinti megoszlás tekintetében a középgeneráció dominál a mintában, a 29 év alatti és a 60 év fölötti korcsoportokból jóval kevesebben kerültek a mintába. Ebből azonban nem feltétlenül lehet a cigánypasztorációban aktívan résztvevők életkori megoszlására következtetni

Noha a többségi, katolikus egyházban a pasztorációs feladatterületeken a papi szerep nemhez kötöttsége miatt a férfi dominancia jellemző, a válaszadók többsége nő.

Meghatározó, hogy főként milyen településtípusokon végzik a cigánypasztorációs tevékenységüket. Válaszadóink többsége kisebb lélekszámú településeken foglalkozik a cigányokkal. A mára kisebb lélekszámú települések az elnéptelenedés miatt zsugorodtak kistelepüléssé, és rendszerint ezeken a településeken a munkalehetőségek, az infrastruktúra, az egészségügyi, szociális ellátás, az oktatási és kulturálódási lehetőségek is jóval korlátozottabbak a kutatásunkban szereplő két országban is. Ezek a megfosztottságok a már korábban kialakult hátrányos helyzetet csak tovább mélyítik, hozzájárulva ahhoz, hogy a szegénység, mélyszegénységgé váljon és a kitörési lehetőségek erősen korlátozottá legyenek. Valójában ezeken a településeken nem csak a cigány lakosok, hanem a nem cigány lakosok közül is sokan mélyszegénységben élnek

5.3.2. Szakmai szerepek, tapasztalat, végzettség

Majd minden egyházmegyéből kaptunk válaszadót, azonban egy-egy egyházmegyéből olyan kevés a válaszadó, hogy nincs lehetőség az adatok egyházmegyék szintjén történő összehasonlítására. Ennél sokkal fontosabb adat, hogy a válaszadók közel azonos arányban végzik cigánypasztorációs tevékenységüket világi, vagy egyházi szakemberként. Az eredeti kérdés úgy hangzott, hogy „Világi vagy egyházi szakember Ön? (Bizonyos esetekben [pl. általános iskolában hittant oktató pap] egyházi és világi foglalkozást is bejelölhet. Csoportonként is több válasz jelölhető, amennyiben több dologgal is foglalkozik). A kialakult vegyes válaszadói minta előnye, hogy az eltérő tapasztalatokkal rendelkező megkérdezettek hasonló súllyal jelenhetnek meg a kapott információinkban.

Mindegy, hogy egyházi elöljáró, vagy szerzetes elöljáró, vagy valamilyen közösség vezetője, vagy más funkciója van, szinte alig akad a válaszadók között, aki ne töltene be egyszerre több munkakört, illetve tisztséget. Ez pedig minden előnyével és hátrányával van jelen a cigánypasztorációban is. Előny lehet a sokféle tapasztalat, tudás ötvözése, hátrány egy bizonyos fokú szétszakítottság, szerepkonfliktusok.

A megkérdezettek iskolai végzettségüket tekintve közel 80 százalékban minimum egyetemet végzettek, de vannak köztük, akik tudományos fokozattal is rendelkeznek.

Az adatközlőinktől azt is megkérdeztük, hogy Xxxxxx régen dolgoznak válaszadóink egyházi foglalkozásban? Az ötévenkénti bontásban készült adatok alapján az látszik, hogy a maximum ötéves szakmai múlttal rendelkezők vannak a legtöbben (30,1 százalék), de ha tovább nézzük a felette lévő kategóriákat, akkor a már 6-10 éve pályán lévők is közel 24 százalékos arányt mutatnak, a 11-15 éve, 16-20 éve és 21-25 éve a pályán lévők aránya nagyjából hasonlóan, 10 százalék körül szóródik. Az alsó harmadba (vagyis a 10 százalék alatti értékek) tartoznak azok, akik minimum 31 éve vagy annál régebb óta egyházi foglalkozásban állnak.

5.3.3. Kapcsolat a cigánysággal

„A cigányság sajátos kultúrája is megkövetel egy sajátos lelkipásztori gondoskodást. A cigány kultúra és hagyomány legszimpatikusabb elemei: a nagyon erős családi köteléket; a gyermek szeretetét; az elhunytak iránti kegyeletet; a mély vallásos érzéket; a természetességet és a derűre, ünneplésre való készséget; igen gyakran nagy tehetséget a zenéhez, a tánchoz és más művészetekhez. Ugyanakkor a cigány kultúrának van számos negatív eleme is: a tervezés és előrelátás hiánya; a megbízhatatlanság; a magántulajdon tiszteletének gyakori hiánya; az indulatokon való uralkodás nehézsége; a nőkkel szembeni nemritkán tapasztalható erőszakos, rajtuk uralkodó viselkedés. Az evangélium ennek a kultúrának elemeit kell, hogy átjárja, erősítse, a negatív vonásoktól megtisztítsa. A cigányság, „mint Isten vándorló népének egy sajátos csoportja, különleges lelkipásztori magatartást érdemel, és megilleti értékeinek megbecsülése.” (Irányelvek 29)544 „Az Egyház semmit sem vesz el egy-egy népnek múlandó értékeiből, sőt ellenkezőleg: felkarolja és átveszi a népek tehetségeit, szellemi kincseit, szokásait, amennyiben jók, és éppen átvételükkel megtisztítja, erősíti és nemesíti azokat.” (Lumen Gentium 13645) Mindez azt is jelenti, hogy „elfogadjuk a cigányság saját identitásra irányuló törvényes követeléseit és azon jogát, hogy mint saját identitással rendelkező népesség épüljön be az egyházi és polgári társadalom életébe.” (Irányelvek 36)746

Az előítéletesség, előítélet mentesség mérésére általános mérőeszközként az úgynevezett attitűdkérdéseket használja a szociológia, bár több tanulmány is szól arról, hogy ezek validitása korlátozott interpretációs lehetőségeket nyújt, és csak fenntartásokkal érdemes kezelni a kapott adatokat. Mivel az előítéletesség mérésére használt attitűdkérdések alkalmazása elterjedt, ezért fennállt a veszélye, hogy a válaszadók nem valid értékeket, hanem a társadalmi elvárásnak, az egyházi testvériség elvének megfelelően elkendőzik a valódi véleményüket. Ezért a TÁRKI korábbi kutatásaiban47 használt attitűd mérésből kiválogattunk olyan kérdéseket, melyek a társas együttélésre vonatkoztak inkább, nem pedig egy előítéletmérés eszközei voltak.

A válaszolóknak több, állításonként egy-egy válaszos lehetősége volt véleményét kifejteni a témában, és 1-től 5-ig terjedő skálán, az iskolai osztályozásnak megfelelően értékelni az egyes kijelentéseket. A skála két végpontja a következő értéktartományokat jelentette: „1 - egyáltalán nem ért egyet”, illetve

„5 - teljes mértékben egyetért”.

Szignifikáns különbségek mutatkoztak a magyarországi és a romániai válaszadók véleménye között néhány attitűdkérdés esetében. Ez alapján a romániai válaszadók némileg borúsabban látják a cigányokat és sokkal inkább gondolják, hogy a cigányoknak jobb, ha a saját közösségükben élnek és tanulnak, mint a magyarországi válaszadók.

44 29 in Irányelvek a cigánypasztorációban, 2005.

45 LG – Lumen gentium, a II. Vatikáni Zsinat hittani rendelkezése az egyházról

46 36 in: Irányelvek a cigánypasztorációban, 2005.

47 pl. xxxx://xxx.xxxxx.xx/xxxxxxxx-x/xxxxxx/xxx/x000.xxx

„A magyarországi cigányság nem homogén. Három legfőbb csoportja a magyar cigányok (romungrók), az oláh cigányok és a beások. Különböznek az egyes csoportok, sőt az egyének is a tekintetben, hogy a cigány és a magyar identitás, a cigány és a magyar kultúra milyen módon keveredik, kapcsolódik össze bennük. Fontos hangsúlyozni, hogy a két identitás nem zárja ki egymást. A legtöbb magyarországi cigány ember nagyon büszkén magyarnak is vallja magát. Tiszteltben kell tartani mindenkinek azt a szabadságát, hogy a maga kulturális, nemzeti identitását meghatározza, és megélje. Ugyanakkor fontos erősíteni a nyitottságot más kultúrák és identitások felé, közös hazánk és a tágabb közösség iránti felelősség érzését. Xxxx Xxxxx cigány festőművész mondta, hogy a cigány ember homlokán kettős aranypánt van: a cigány identitása és a magyar kultúrája, és egyikről sem hajlandó lemondani. Az evangélium kovásza is ezt a kettős identitást erősíti cigány testvéreinkben.”48

„Az evangélium átadása a világi hívek, a plébániai közösségek feladata is. Nagyon fontos, hogy plébániai közösségeinket befogadó közösséggé tegyük, ahol a szegények, hátrányos helyzetűek, a cigány testvéreink találkozhatnak az őket örömmel fogadó közösséggel, az őket befogadó Krisztussal. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy cigány testvéreink ne másutt, más vallási közösségekben keressék hitük megélését.”49

Válaszadóink majdnem mind olyan településről került be a kutatásba, ahol élnek cigányok, tízből kilenc válaszadó tapasztalt előítéletet a környezetében, négy az egyházmegyében, plébániáján is találkozik előítéletes gondolkodással, tíz válaszadóból nagyjából nyolc mondta, hogy járnak közösségébe cigányok, és közel nyolc mondta, hogy külön figyelmet fordít a cigányokra.

48 I. Alapelvek in: A Magyar Katolikus Egyház roma/cigány pasztorációs irányelvei, 2015.

49 II. Az evangelium hirdetése in: A Magyar Katolikus Egyház roma/cigány pasztorációs irányelvei, 2015.

A közösségek jellemzésére vonatkozó interjúrészleteket azalábbiakban mutatjuk be. Azokon a helyeken, ahol az egyház működtet iskolát, ott a gyerekeken és azok szülein keresztül történik a cigánypasztoráció. Az intézményi, egyházi nevelés elsősorban az iskolában valósul meg tanórai és tanórán kívüli foglalkozások keretében. Általános tapasztalat, hogy a közösségnek integránsabb részét képező cigány családok, illetve a vallásos nevelést komolyabban vevő családok gyermekei jobban teljesítenek az iskolában, együttműködőbbek a tanórákon, magatartási problémák is ritkábban fordulnak elő velük. Ezért jobban is támaszkodnak az ilyen közöségi tagokra. Felmerül a kérdés, hogy egyfajta asszimilációs politikát is kell-e végezzen, folytat-e az egyház a cigánypasztoráció során?

Az akadálymentesített, 94 százalékban cigánygyerekeket fogadó intézménybe 330 iskolás, 110 óvodás jár, és az ő családjaik, így 1500 fővel van kapcsolatban. Azok a szülők, gyerekek, akik lelkes katolikusok, ők 100-120 fős közösséget alkotnak, ők azok, akik az iskolai feladatokon túl is részt vesznek az egyház közösségében.

Az intézményi, egyházi nevelés az iskolában valósul meg. A saját Isten- és Xxxxx képük: humanista istenkép. Vallási alapismeretük nincs, szélsőséges megnyilvánulásúak, mélyen vallásosak. A gyerekek heti 2 hittanórán tanulják is, ezért a szülőknél jobban képben vannak a mise részeit, liturgiát, imákat tekintve. Ezek a gyerekek visszafogottabbak, csendesebbek, szabálykövetőbbek a szülőknél. Az iskolában is kicsit jobbak, mint a nem hittanosok. Minden nap más az iskolában. A gyerekek is hatása alatt vannak az időjárásnak, otthoni problémáknak. A misén egészen mások, sokkal jobbak, fegyelmezettebbek. A hittanórán való fegyelmet a hitoktató személye nagyon befolyásolja.

Többen is úgy vélekedtek, hogy a nőkön és gyerekeken keresztül lehet bevonni a közösségi életbe a romákat. Ennek legfőbb oka, hogy a férfiak sokszor külföldön vagy más településeken dolgoznak, vagy egyéb okokból távol vannak a családjuktól, ritkábban vannak itthon. Ezért a cigánypasztoráció szempontjából az elsődleges célcsoportnak a fiatal családos roma nőket tekintik.

Egy 900 fős roma közösségbe jár ki, ezek bekerültek a projektbe. Utóbbi időkben fiatalokkal szervez csoportokat, de kijár terepre is a felnőttekhez. Kb. 50-60 fővel dolgozik rendszeresen. Nyitottak,

érdeklődőek, első perctől jó volt a kapcsolata velük. Nem problémás közösség, szeretnének fejlődni, főként a gyerekektől a középkorúakig szeretnének fejlődni. Gyűléseket, találkozókat szerveznek, de az idősek már nem jönnek el. Délutáni oktatás indult el a faluban a hátrányos helyzetű gyerekeknek, akiknek 75 százaléka cigány. 2 éve jól működik.

A településen magas a cigányok aránya. Magukat magyaroknak valló cigányoktól kezdve tradicionális cigányokig minden féle él ott. A magyaroknak valló cigányok tartoznak inkább a templomhoz. Anyákként ülnek össze és imádkoznak a gyerekekért. Ünnepnapok, gyerekmisék ahol még találkoznak.

Nagyon fontos a kapocs, a találkozások intenzitása és jellege a cigány és nem cigány közösségi tagok között. A kapocs szerepére elsősorban cigány híveket toborzott több plébánia is. Volt olyan plébánia is, ahol a cigány hívők körében hirdettek meg tanfolyamot: másfél éves cigány lelkipásztori kisegítői kurzuson vehettek részt önként jelentkezők. Nekik a szerepük elsősorban a kapcsolat kiépítése.

1550 főből kb. 200 fő cigány, de nem vállalja fel mindenki. Nemrég ért véget egy másfél éves cigány lelkipásztori kisegítői kurzus, amit tartott és aminek a célja az volt, hogy összekötő hidak legyenek a többségi társadalom és a cigányság között. 8-9 cigány férfi és nő vett részt. Konkrétan: a cigányság és az egészségügy, a cigányság és az iskola, a cigányság és az önkormányzat között tudjanak közvetítők lenni.

Általában az a jellemző, hogy több felekezet is van a településen, velük a megszólaltatottak együtt dolgoznak a cigánypasztorációért. Az ökumenikus szemlélet ebben a munkában nagyon fontos. Ugyanakkor sajnos gyakori jelenség, hogy maguk a papok nem mutatnak nyitottságot a cigányságra, sőt előítéletesek, ez jellemző a vallási közösség nem cigány többségére is.

Kb. 200-250 fő cigány a mintegy 700 fős közösségből. Több felekezet van a településen, velük együtt dolgoznak a cigánypasztorációért. Aktívak a tevékenységben a közösség tagjai, 24 kisközösség működik. Pl.: fogyatékossággal élők, imacsoportok. Xxxxx, gyerekmisén elfogadottak a cigányok, de a kisközösségekben nem igazán működik a cigányok befogadása.

Egy közeli településen, egy romos templomban kezdték el a cigánypasztorációt. Cigánysor mellett nőtt fel és rossz élményei voltak. Azért ment ki a közeli településre, mert bezárták a templomot és ezen akart változtatni. Ez a település a reformáció óta református volt, kicsi zsákfalu, kb. 500 lakosa van, főként cigányok lakják 300-200 arányban. 2003-ban bezárták. Diákokkal kitakarították a templomot, újra élet lett benne. 2009-től fejlődés indult: család, ifjúsági pasztoráció indult, a diakónus végezte, szabadkezet kapott, mert nem volt nyitott a plébános a cigányokra, így jutott el a diakónus más papokhoz. Az egyik cigány lett a templom gondnoka, aki elvégezte a Cursillót, őt nevezte ki a diakónus. a cigány gondnok kezdte el a diakónust a családokhoz vinni. Áthívott más faluból tapasztaltabb cigányokat tanúságtételre.

Általában a plébániák jellemzésekor többen is beszámoltak arról, függetlenül a roma-nem roma közösségi tagoktól, hogy általában laza kapcsolat fűzi a híveket a plébániákhoz: sokan a személyes vallásosságot szinkretista módon, dogmák nélkül (vallási mix), a különböző közösségekhez tartozva élik meg, emiatt ritkábban járnak a templomba.

A plébániájához 7-8 ezer fő tartozik papíron. Ebből 7000 fő van kapcsolatban az egyházzal. Jó része hagyományos pasztorációt igényel. Személyes vallásosságot különböző közösségekhez tartozva élik meg. Vannak a ritkábban előkerülők (temetés, keresztelés… miatt jönnek), de külföldön élnek. Az otthonmaradók (40-50%) - rendszeresen jár templomba.

5000-re tehető a hívek száma. Az utóbbi 20 évben legalább 500 fős gyarapodás volt. Rétegzett. A szegények járnak inkább rendszeresen templomba, a gazdagok csak keresztelő, temetés… alkalmával. Személyi plébánia.

Az alábbi példák az egyházon belül a cigány hívekkel szemben tapasztalt hozzáállásra, előítéletességre, vagy előítélet mentességre, illetve néhány vélemény arról, hogy szükséges-e változtatni a cigány közösséghez való hozzáálláson.

Előítéletes magatartás tapasztalható az imént elsődleges terepként megnevezett, az egyház által átvett általános iskolák életében is. Egy hitoktató interjúalanyunk úgy véli, hogy nemcsak a gyerekek között jellemző a „cigányozás”, egymás csúfolása, egymástól való szeparáció, a klikkesedés, hanem a pedagógus társadalom is hozzájárul a negatív szemlélet fennmaradásához, hiszen sokan közülük is előítéletesen viszonyulnak a cigány tanulókhoz, és ezt nem is rejtik el tanulóik előtt (nyílt előítélet kevésbé jellemző, inkább elejtett félmondatok, célzások, áthallásos megnyilvánulások). Ugyanakkor elmondható, hogy a templomi közösség befogadó az asszimilálódott(!) cigányokkal szemben.

Az egyház azzal tudna ezen változtatni, ha saját papjainak, lelkészeinek, hitoktatóknak az előítéletes hozzáállásával tudna kezdeni valamit, ha a cigány családok között és nem tőlük elkülönülten végeznék a munkájukat, és példamutatásukban, beszédeikben a toleranciát és az egyenlőséget hirdetnék.

Xxxxxxxxx hozza magával az előítéleteket, cigányozzák egymást. Ehhez a pedagógus társadalom is hozzájárul. A templomi közösség befogadta az integrálódott cigányokat, de ők sem jönnek be a templomba, mert félnek a kudarcoktól, külsőségek miatt. Az egyház azzal tudna ezen változtatni, ha közéjük megy és nem szegregál, emberi méltóságot megadni, megkülönböztetés nélkül. Jó a Ceferino közmunka program is a munka világába integráláshoz. Ahhoz, hogy ők változzanak, nekünk is változni kellene, előítéletek lebontásával. Közöttük kell élni és látni, hogy milyen nehezen élnek.

Sokrétű az egyház ebben is. Vannak nyitottabbak is, ingadozók is és vannak az elutasítók is, a cigányellenes erők. A kirekesztő magatartás is jelen van a cigányokkal szemben. Ezzel a saját keresztény hitükkel is szemben vannak.

Van előítélet velük szemben. A magukat magyaroknak vallókat könnyebben elfogadják. Megbízhatatlanok, piszkosak, felelőtlenek, lusták - ilyen a megítélésük.

Volt olyan interjúalany is, aki cigányplébániát és kifejezetten cigány közösséget épített, de ehhez az egyház részéről semmilyen módszertani, gyakorlati segítséget nem kapott, lévén hiányzik az ilyen jellegű képzés a papi és a teológia képzésből is.

Az egyházmegyében még új a cigánypasztoráció. Egy atya van, aki cigányplébániát vezet. A többi papnak nincs tapasztalata a cigányokkal, nem kapnak hozzá oktatást. Nagyon szükséges, az igazi megoldás a kispapok érzékenyítésével kellene kezdeni, terepre vinni őket, kapcsolat kialakítása fontos lenne.

Előítéletek lebontása a legfőbb cél, enélkül többen is úgy vélik, hogy nem valósulhat meg a befogadás, a sikeres cigánypasztoráció. Többen is említették, hogy ennek érdekében vegyes programokat, táborokat is szerveznek, ahol cigányok és nem cigányok együtt vannak. Vagy pl egy cigány kispappal a többi nem cigány kispap számára a helyi közösségben találkozókat szerveznek, ilyen pl. a kispap-cigány focimeccs is.

Az össztársadalomban és az egyházon belül is sztereotípiákat és félelmeket tapasztalnak a közösségben szolgálatot teljesítő papok. Az egyháznak cigány arca is kell legyen – vélték egyesek - mert ha nem, akkor az egyház elveszti katolicitását, hiszen az egyház szellemisége a befogadáson alapul, nem pedig a kirekesztésen.

Igen, az össztársadalomban és az egyházon belül is sztereotípiákat és félelmeket is tapasztal, hát nem egy megszokott dolog, hogy ők is templomba jönnek. Amikor megjelennek a templomban, akkor kérdezik, hogy mit keresnek itt. Ilyenkor azt mondta, hogy nem keresnek, hanem megtaláltak, megtalálták Xxxxxx, és ahogy VI. Xxx pápa mondta: Ők az egyház szívében vannak és nem a szélén. Az egyháznak cigány arca is kell legyen, mert ha nem, akkor elveszti katolicitását, mert a szegényekért jött Xxxxx, nem zárhatunk ki köröket ebből, csak mert mások. Az előítéleteket, sztereotípiákat el kell oszlatni, a két közösséget meg kell ismertetni egymással. Amíg nem ismerik egymást, addig természetes, hogy idegenkednek egymástól, hisz idegenek, ismeretlenek is.

Az idősebb hívek részéről van előítélet. Az idősek kiszolgáltatottabbak, úgy vélik, „potenciális áldozatai a cigánybűnözésnek (sic!).”

Az egyház részéről nem, az idősebb hívek részéről van előítélet. Az idősek kiszolgáltatottabbak, úgy vélik, potenciális áldozatai a „cigánybűnözésnek” (sic!). Nem testvérként tekintenek a hívek a cigányokra, de javult a helyzet, a cigánypasztoráció javít ezen a társadalmi együttélés nehézségein is. Nem csak a karitász-munka által, hanem a nevelésen keresztül is. A nevelés belülről kell, a családokban megfelelő legyen. Xxxxxxx Xxxxx Cigány népismeret tankönyve az egyetlen használható kézikönyv.

Az előítéletek természete nem mindig a rasszizmus, említették néhányan az interjúalanyok közül, sokan nem a származásuk miatt, hanem az életvezetésük, a nagyon különböző és színes, hangos, érzelmekkel túlfűtött szokásaik miatt utasítják el a cigányokat. Megint másokban a munkához, tulajdonhoz való viszonyuk miatt van ellenállás.

Kritikusak, inkább negatív tapasztalataik vannak a cigányokkal. Akik komolyan vették/veszik a vallásosságukat, ők nem a származásuk miatt, hanem az életvezetésük miatt utasítják el a cigányokat. Munkához, tulajdonhoz való viszonyuk miatt van ellenállás. Szükséges változtatni: előítéletek eloszlatásával, a cigány múlt jobb megismerése által, hogy tudjuk mit lehet, és mit nem lehet elvárni tőlük.

Az alábbi idézet jól szemlélteti az egyházban szolgálatatot teljesítők előítéletes hozzáállását, és azt, hogy a cigányság bevonása sokszor nem igazi hiten, befogadó szellemiségen, hanem a katolikus egyház táborának fogyatkozásából, meggyengülésétől való félelemből fakad.

A székelyekben tartózkodás van az Egyházon belül is a cigányokkal szemben. A fiatal papok kezdenek felfigyelni a cigányságra. Szaporodnak (sic!), ha vallástalanul nőnek fel veszélyesek is lehetnek (sic!). Igen, szükséges, a fiatal papi generációt közelebb vinni a cigánysághoz.

A cigánypasztoráció szigetekként működik inkább, nem szervezett módon. Pedig lenne rá idő, vélték többen is, mert nincs már annyi hívő - számuk folyamatosan csökken -, hogy ne érnének rá a papok. Xxxx ezen véleményt vallók éppen ellenkezőleg vélekednek, mint akik azt állítják, hogy a paphiány miatt mutatkozó többletfeladatok miatt nem tudják a papok ellátni a cigánypasztroációs feladataikat.

Vannak előítéletek, a környéken nem csinálják más plébániákon. Nem foglalkoznak igazán szervezetten velük. A cigánypasztoráció szigetekként működik inkább. Xxxxx rá idő, mert nincs már annyi hívő, hogy ne érnének rá.

Vannak szórványos kezdeményezések az előítéletek lebontására, ezek sikerrel is működnek, és lokálisan hatékonyan végzett érzékenyítésre is találunk jógyakorlatokat, de sajnos nem ez az általánosan elterjedt. Ezek leginkább egy-egy elkötelezett paphoz, lelkészhez köthetők.

Van szerepük pl. az egyháztanácsban is benne vannak. A pap részéről elfogadás van, látogatja őket. Hogyan lehet az előítéleteket lebontani? Egymás erősségeinek megtapasztalása, közös alkalmak vezetnek célra, de lassú folyamat. „Vannak olyan cigányok, akik és itt pozitív jelzőket mondanak…, de ehhez kellenek a közös élmények.

A 3 püspök részéről fantasztikus: erkölcsi, anyagi támogatás okos programokra a cigányoknak, illetve az érzékenyítés miatt. Természetesen segítőek, szívesen is mennek ki, ha hívják őket. A papok hozzáállása vegyes: félnek, elkerülik, de van, aki szívesen és szépen, nagy szeretettel végzik a munkát. A hívek: a pap hozzáállásától függ. A magyar közösség nehezen fogadja el a cigányokat. Nehéz, de van olyan példa is, hogy: az egyik településen, a cigánytelepen kápolnát akartak a cigányok maguknak és áthívták őket a templomba a magyarok. A domináns a görögkatolikus egyházban a be- és elfogadás. Felelősség sokkal nagyobb. Aki nem szívből, szeretettel, az is felméri a felelősséget.

Az előítélet magában hordozza azt a legnagyobb veszélyt, hogy már meglévő, korábbi negatív beidegződésekre épül, és téves általánosításhoz, téves további tapasztalásokhoz vezet! Ez pedig szeparációs igényhez, a közeledéstől való óckodáshoz vezet!

A kérdőíves kutatásban tapasztalt előítélet típusokat a következő ábrán mutatjuk be. Leggyakoribb előítéletes magatartásnak a bizalmatlanság, az általánosítások, és a cigányok kerülése, kirekesztése tűnik, valamint az, hogy nem tekintik őket egyenrangúnak.

Az interjúk során arra is kerestük a választ, hogy az egyházi és nem egyházi cigánypasztorációt végző szakemberek hogyan látják a közösségébe tartozók kapcsolatát a cigánysággal, illetve a cigány hívekkel? Tapasztal-e előítéleteket a hívek részéről a cigányság irányába? Másnak látja-e a cigányok evangelizációját, mint más csoportokét? Ha igen, miben?

Voltak, akik nem látják másnak a cigányok pasztorációját, evangelizációját, mint másokét. Mások másképpen látják, szerintük másként, más eszközökkel kell evangelizálni: „ének, dicsőítés fontos nekik, a hangos éneklés. Az érzelem dominál.”

A potenciális hívekért folytatott egyfajta verseny rajzolódik ki az egyes felekezetek között, mely egyfelől a már többször is leírt szekularizációra, illetve a dogmatikus vallástól elfordulók számának csökkenése és személyes vallásukat vallási mix alapján megélők számának növekedésére való reflexió.

A reformátusok elszipkázzák a labilis katolikusokat és ezt a bölcsikkel, ovikkal tudják kivitelezni. Okosabbnak kellene lenniük a katolikusoknak, de ez ember és pénzkérdés is.

Xxxxx a katolikus egyház jelenléte, a pap nem akar kapcsolatot velük, előítéletes. A településre bement 2 protestáns egyház (pünkösdi, adventista) inkább azokhoz mennek a cigányok és nem a katolikus egyházba. Utóbbi 5-6 évben változott a hozzáállás a két közösség (cigány és nem cigány) között, nincs már konfliktushelyzet. Oka: kijárnak dolgozni külföldre, próbálnak többségi életet élni, integrálódni, hogy ne legyenek elmaradva a többségtől. Inkább a pünkösdi és az adventista egyházba tértek be.

További érv a cigánypasztorációt hasonló módszerek mentén végzők részéről, hogy ugyanolyan könnyű, vagy nehéz őket pasztorálni, mint másokat, alapvetően szociális körülményeik elégtelensége, az iskola által elhanyagolt kompetenciák miatt érezhető másnak. Ezen a helyzeten az oktatás, a szociális szféra segíthet.

A gyerekek nagyon rugalmasak, kevésbé előítéletesek, befogadóak, mennek vele a cigányokhoz, adományokat osztanak. Ovis kortól gimnáziumig zenekaruk is van, mennek a cigányokhoz, zenélnek, adományokat visznek. A felnőttek világa már zártabb, előítéletesebb. Alakíthatóak a tanúságtétel és személyes találkozások, a pozitív példák segítségével. Pl.: ha hoz megtért, és kiemelkedett cigányokat, akik tanúságot tesznek onnantól kezdve még a helyi cigányok megítélése is megváltozik.

Az is evangelizáció része, hogy az értékrendet átadjuk, pl.: egy cigány kisfiú az iskolában a tanító nénihez odament és azt mondta, hogy „én annyira szeretem tanító nénit, mondja meg, hogy mit lopjak magának!”, és itt azt is el kell mondanunk, hogy hát nem lopunk! Ugyanakkor a beszéd kompetencia a cigányok körében nem elég fejlett, azért nem mer jelentkezni az iskolában, mert fél a kudarcoktól, nem tudja kifejezni magát. Amíg egy átlagos gyerek 2-3000 szót használ, addig a cigánygyerek 1000 alatti szót használ, nem tudja olyan szabatosan kifejezni magát, mint egy átlagos gyerek. A kompetencia hiány ugyanakkor orvosolható, lehet pótolni. Ezek a sebek a cigányság életében, de ezek orvosolhatóak. A cigánygyerekek is tanulékony lelkek, de ha kudarcokat halmoz, akkor szűk térré válik számára az iskola. Amíg egy átalagos gyereknek van szobája, asztala, tud aludni, pihenni, addig a cigánygyerek életében ez szocializációs vonalon nem így valósul meg, nem válik el a felnőttek és a gyerekek tere, állandó zaj van, bekapcsolódik a mulatozásba, nem tudja kipihenni magát, másnap elalszik, fáradt, nem tud teljesíteni. A szocializációs problémákat a pedagógusok sem mindig tudják beazonosítani. Egy középiskolai tanár barátjával szokott iskolalátogatást is szervezni, most ez a célja, „a Capuccino projekben”, hogy 45 percben felépítve elmondják az iskolákban, az osztályokban, hogy honnan ered a cigányok attitűdjeik, szocializációs problémáik, hogy miért nem jutnak el középiskoláig, főiskoláig. A gyerekek pedig sokszor döbbenten reagálnak, hogy ezt nem is gondolták volna.

Magyarország missziós terület, és ennek egy szelete a cigányok pasztorációja is. A cigányok között a missziós munka elhanyagolt volt, de az egyház az ébredés pillanatában van – vélték többen is - , ezt bizonyítja a 2007-es vatikáni cigánykonferencia is, mely áttörés volt a témában.

A legfontosabb a pozitív példa a cigányok és nem cigányok körében is. Nem más a cigányok pasztorációja! Kettő pasztorációs hibát követ el az egyház. Az egyik hiba: csak a karitatív közeledés. A másik: az, hogy enyhített evangéliumot ad, mert ők csak cigányok, nem érik fel, de ez nem így van, Xxxxx mindenkinek ugyanazt a mércét adja és kínálja fel. Valójában ugyanolyan könnyű, vagy nehéz őket pasztorálni, mint másokat. Magyarország missziós terület, és ennek egy szelete a cigányok pasztorációja is. A cigányok között a missziós munka elhanyagolt volt, de az egyház az ébredés pillanatában van. 2007-es vatikáni cigánykonferencia áttörés volt. Ezen cigány papok és szerzetesek is ott voltak és elmondhatták a tapasztalataikat. Isten remekművei vagyunk, ugyanolyan értékesek vagyunk, de mindenki más, attól, hogy eltér az európaitól, attól még nem rossz, emberi szemmel, emberként kell rájuk tekintenünk.

A velük való együttélésre kellene alapozni a pasztorációt. Közös munka, játék, ének, zene és az ő igényeikhez igazodó Bibliaismertetés módszertanának kidolgozását többen is megemlítették. Másfelől a cigányok kultúrájának ismerete nagyon fontos: akkor lehet sikeres a pasztorációjuk, ha az etnikai másságukat megismeri és elismeri a többségi társadalom. Jól példázza ezt a következő beszámoló, mely egy romániai plébániát mutat be.

A településen van 10 ezer román, 53 ezer székely magyar, és 5 ezer magyar cigány. Tartózkodást, elutasítást tapasztal, de ha látnak pozitív példákat, munkát jól végzik, megbízhatóak, így kerülnek közelebb. Más az evangelizációjuk. A személyi plébániáknak, iskoláknak speciálisnak kell lenni. Tisztában lenni, hogy honnan, milyen családból jönnek. Saját iskolát létesített a cigányoknak, 1-8 osztályos iskolájuk van. Ő hozta létre. Magyar tanárok vannak, nem esnek ki 1-2 év után, az övéi között vannak. Nehezebben tanulnak, mint a magyar gyerekek. Amit az iskolában megtanult, az az övé, otthon nem tanulnak. A közösségi érzés erősebb, mint a magyar gyerekeknél, a gyengébbet húzzák magukkal. Kevés a példa a továbbtanulásra. A 12-13 éves lányok lassan férjhez mennek, a 15- 17 éves fiúk már megnősülnek. 6-7 évesen iskolába kb. 60-70 fővel indul az osztály, 8. osztályra 6-7 fő marad, nagy a lemorzsolódás. A szülőkkel nehéz megértetni az iskoláztatás fontosságát. Félnek, hogy az iskolázott gyermek kiszakad. Évente kétszer tanévkezdő és tanévzáró szentmise, ahol elhangzik, hogy a peremre szorulás a magyarok miatt van, de valójában ők maguk szorítják ki magukat, hogy nem járnak a gyerekek iskolába. Lát előrelépést. 1994. január 1-től hivatalosan elfogadott a Néri Xxxxx Xxxxx iskola. Az akkori gyerekek gyermekei már jobban járnak iskolába. Caritas segítségével az egyházmegye építette, de állami iskola, de a helyhatóság fizeti, tartja fenn. Tanfelügyelőség nevezi ki a tanárokat, tanítókat, az iskolaigazgató hallgat az atyára.

Többen is úgy vélték, hogy figyelembe kell venni az evangelizálásban a cigány kultúrát, identitást, így kínálják a papok az evangéliumot. Sok olyan közös pont van, ami közel hozza az evangéliumot: a cigány kultúra kapcsolatot keres a transzcendenssel, Xxxxx tisztelet, ikonok és szentképek tisztelete, a házasság intézményének a fontossága.

Másként kell őket evangelizálni: kommunikáció más, szókincsük kisebb, többszöri megszólítás kell, bíztatni kell őket, de nem elkülönítve a magyaroktól, inkább együtt, ha lehet. Pl.: nyári gyerekpasztorációs tábor valójában integrációs tábor lesz. Érzelmek, karizmatikus megújulás elemei hatnak rájuk erősebben.

Vannak cigányok és nem cigányok, az akadályokat, előítéleteket magukban kell leépíteni. Nem egyszerű. Olyan emberek, akik vállalták a társadalomnak ezt a sebét, közösséget akarnak építeni: együttműködő kapcsolatot akarnak. Tanulássegítés, a társadalmi integráció segítése, de a cigány

önazonosságot is fejlesztik, zene, tánc, cigány irodalom megismertetése. A munkatársak elkötelezettek ebben. Az egyházba való bevezetés is cél. Akik nem az egyház közelében voltak, közel kerültek és már nem csak a népéért akar tenni.

Egészséges Istenhite van a cigány embernek, a cigány kultúra kapcsolatot keres a transzcendenssel. Erre építheti az egyház az evangelizációt. Xxxxx tisztelet, ikonok, képek tisztelete, a házasság intézményének a fontossága, a házastársi hűség bár fontos, de a gyakran félrelépő férfiakkal szemben megbocsátóbbak saját közösségeik, családjuk. A fogyasztói társadalom náluk is megjelenik.

Az előítéletesség, kirekesztés ellenszereként jönnek a jó gyakorlatok, melyek a cigányokra való külön figyelem fordításában öltenek testet, úgymint felismerése annak, hogy több figyelmet igényelnek és fontos számukra az elfogadás, hogy egyenrangúként kezeljék őket.

5.3.4. Evangelizáció, hívek megtartása

„A cigánypasztoráció türelmet és reményt igénylő feladat, amely hosszú távon hoz gyümölcsöt”50 ….

„A sajátos cigány világszemlélet és életforma nem egykönnyen hasonlítható az emberiség más szociális valóságához... Ebből következik, hogy alkalmas lelkipásztori ellátást kell kidolgozni a cigányok részére, melyet nem lehet leegyszerűsíteni arra, hogy a többi krisztushívő közé való integrálódásra késztetjük őket. Észre kell vennünk, hogy az Egyháznak a lelkipásztorkodás szempontjából megszervezett rendes és területi intézménye általában nem teszi lehetővé a cigányok számára, hogy hatékonyan és tartósan beépüljenek az egyházi életbe és közösségbe… Bizonyos értelemben az Egyháznak magának is cigánnyá kell válnia a cigányok körében.” (Irányelvek 37-38)51

„Élesen meg kell különböztetni a keresztény felekezeteket a szektáktól és az új vallási mozgalmaktól. Ezen utóbbiak alkalmasint magukhoz csalogatják – gyakran egyenesen nem evangéliumi prozelitizmustól áthatott módon – a cigányok velük született vallásosságát, de ezek nem képeznek eredetien egyházi valóságot. Mindent meg kell tenni, hogy a cigányok ne essenek bele a szekták kelepcéjébe.” (Irányelvek 77)

A cigányság körében sok olyan gyülekezet is létrejön, melyeknek nincs történelmi gyökere, nincs mély tanbeli alapja, a vezetők sok esetben önjelölt pásztorok. A cigányság sokszor a képzettség hiánya és a nagy vallás iránti nyitottsága miatt is könnyen áldozatul esik ilyen gyülekezetek vonzásának.

Fontos ezért a hitünk igazságainak védelme, a hitigazságok bibliai alapjának világos, egyszerű, de erőteljes megmutatása. Fontos az egyház cigány arcának megteremtése is, hiszen ezeknek a roma gyülekezeteknek az egyik vonzereje pontosan a cigány jellegükben rejlik.”52

Az evangelizáció szerepét a válaszadók nemcsak hitéleti szempontból emelték ki, hanem a felzárkóztatás szempontjából is. (24. ábra).

50 Alapelvek in: A Magyar Katolikus Egyház roma/cigány pasztorációs irányelvei, 2015.

51 37-38 in: Irányelvek a cigánypasztorációban, 2005.

52 77 in: Irányelvek a cigánypasztorációban, 2005.

Itt is tudunk összehasonlítást végezni két kérdésben is a romániai és a magyar válaszadók válaszaiban, abban a kérdésben, hogy mik segítenek a cigányok közösségbe vonzásánál, megtartásánál. Ezen belül két kérdésben: a közös ima és a cigányoknak szervezett búcsúk megtartásában találtunk szignifikáns különbségeket. Ebben a két kérdésben, míg a romániai válaszok szerint a közös imák lendítenek nagyot, addig a magyarországi válaszadók szerint a cigányoknak szervezett búcsúk segítik erősen.

Amint azt jeleztük, a válaszadók többsége úgy tapasztalja, hogy szükség van mind arra, hogy a cigányok maguk is legyenek közösségben és legyenek a többségi társadalommal is közös programok, közös tevékenységek. A kettő arányát, időbeliségét már eltérően látják a válaszadók, ez az interjúkból jól megragadható.

Az alábbi beszélgetés részletek példák az interjúkból arra, hogy hogyan vélekednek, mi segíti jobban a cigány hívők bevonását, illetve megtartását? Speciálisan cigányok számára szervezett alkalmak, programok segítik ezt a célt? Inkább a közös tevékenységek a közösség egészével segítik ezt a célt? Mindkettő egyformán fontos? Ezekre a kérdésekre igyekszünk válaszolni.

Kiscsoportok jól működnek a plébániákon, pl. bibliakörök, kisközösségek, mivel biztonságban érzik magukat egymás között. Egyelőre a szeparált közösségek azok, melyek képesek oldott légkört biztosítani.

Pl.: első áldozásra készülés: a cigánygyerekek külön a nem cigánygyerekektől. A kettő együtt lenne nagyon fontos, de visszahúzódnak, ha közös programok vannak.

Kimondottan cigányoknak szerveznek most zarándoklatot, mert másként, szabadon szeretnek imádkozni, ritmusosan éneklik az énekeket, tapsolnak, hajlításokkal éneklik. Ez pozitív, mert maguknak formálják az énekeket. Legyen Istenélményük, kezdjenek el hinni, következő lépés lesz a nem cigányokkal összerakni.

Mindkettőt próbálták, a közösre nagyon kevesen jönnek el. Pl.: Xxxxxxxx napkor közös étkezést szerveztek, nem igazán jöttek el.

Voltak, akik a több lépésből álló, fokozatos közelítésben látták a megoldást: első lépés: a cigány közösségek külön legyenek megszólítva. Ez fontos számukra, hogy közösségi élmény legyen a saját közösségükben. Következő lépés a nem cigányokkal együtt történő közös rendezvények, alkalmak.

Xxxxxxx, akik elismerték a közös pasztorációt, és a fokozatosság hívei voltak, körükben vetődött fel, hogy attól függ a közös vagy elkülönült pasztoráció, hogy az adott plébánia terültén maguk a cigány közösségek szeparált falvakban egyéb területeken, utcákban élnek, vagy együtt szétszórva a nem cigány népességgel. Ha külön élnek, akkor külön is kell velük foglalkozni, aztán be-bekapcsolni a nagyobb közösségbe. De mindenképpen az ún. settlement típusú munka által lehet eredményeket elérni.

Attól függ, hogy hol élnek. Ha külön élnek, akkor külön is kell velük foglalkozni, aztán be-bekapcsolni a nagyobb közösségbe, de talán eredményesebb velük lenni és odamenni. Pl.: Egy faluban, ahol 80 százalék a cigány hívek aránya, nem volt nehéz velük lennie, velük dolgozni, játszani, mezőgazdasági munkát végezni. A legeredményesebb pasztorációs munka akkor volt, amikor velük élt. Ha valakit megszeretnek, befogadnak, az ő szava szent.

Többen is voltak, akik szerint mindkettő módszer alkalmazása indokolt lehet: kell speciálisan is foglalkozni a cigányság igényeivel, de fontos, hogy a magyar hívekkel is találkozzanak.

Pl.: Xxxxxxxxxxx búcsúra együtt mennek, gondoskodnak a cigány testvérekről. Cigány fiú futballcsapat

- magyar fiú futballcsapat bajnokságot rendeznek. A gyerekek látogatóba mennek egymás iskoláiba. A gyerekekben kevésbé van előítélet. Sokkal inkább az érzelmekre kell hatni, a családi kötődések nagyon fontosak. Pl.: Szent Család példája, Xxxxx tiszteletük erősebb.

Mindkettő fontos: kell közösségépítés maguk közt, de fontos az integráció is. Pl.: Felmerült, hogy legyen-e külön cigány Cursillo is, de mégsem, mert nagyon fontos nekik, hogy a magyarok megdicsérik őket.

Minden, ami csoportos, ott az integrált az út, az működik. Adaptálni a helyzethez a tematikát, pszichoedukáció fontos mindkét fél felé. Egyéni lelkigondozás kell a cigányoknak, ezt erősíteni kellene. Céltudatosan tudni, hogy saját kultúrájuk van, és azt tisztelni kell. Ehhez legyenek csoportos tapasztalataik is. Személyes és a családok evangelizálása egyszerre fontos. Integrálva legyenek ez a cél, saját kultúrájuk kincseit megtartva, partnerként kezelve.

Asszimiláció helyett lenne jó az integráció, az identitását tisztázni. Ennek segítésében látja a Karitász és az egyház együttműködésének szerepét, és feladatát is.

A szemlélet a fontos: testvérek vagyunk, emberi méltóság, a kapcsolat az, ami gyógyít. Van, amikor csak a cigányokkal és van, amikor együtt a nem cigányokkal. A cél a kapcsolatépítés.

Megint mások azon a véleményen voltak, hogy ne legyen szegregált iskola és semmi szeparált csoport, mert véleményük szerint az nem segíti az integrációt. Az egyház arca az kell, hogy legyen:

„Gyere, ülj mellém!” A nem cigányoknak kell megtanítani a cigányság kultúráját, a cigányság felé

pedig az a legfontosabb üzenet, hogy „nem egy nem cigányt akarnak belőle faragni”, hanem egy nyitott közösségbe szeretnék integrálni.

Határozott véleménye, hogy a cigány pasztoráció a cigány és a nem cigányok egyidejű, együttes pasztorációjaként valósulhat meg. A nem cigányok, hogy tudjanak érzékenyek lenni a cigányok felé, a célt megfogalmazni, hogy nem egy nem cigányt akarnak belőle faragni, legyenek büszkék a cigányságukra, ne tagadják le, s a hívek, a többségi társadalom pedig fogadja be. A nem cigányoknak kell megtanítani a cigányság kultúráját, közösségi szinten csak az együtt programokkal gyógyítható a cigányság elkülönítése.

Fontos lehet annak az új kezdeményezésnek az elterjesztése, melyet a görögkatolikus egyház vezetett be a papi oktatási rendszerébe: a kispapok zöme választhat, hogy öregek otthonába, kórházba, lakóotthonba megy gyakorlatra, de már mehetnek terepre a falvakba a cigányközösségekbe, ahol settlemet munka folyik. Ezzel a félelmeik, előítéleteik leküzdése a cél.

A cigány hívek megtartását leginkább segítő programok, lépések, eszközök a zárt kérdésekkel mérve azt mutatták, hogy az egyes kérdésekre leginkább segíti válaszokat kiemelve, itt is egy sorrend rajzolódik ki. Elég szorosan követik egymást az oktatási programok, munkahelyteremtés, egymást elfogadó, közösen imádkozó csoportok, közös programok, közös tevékenységek, a cigány kultúra megismertetése a többségi társadalommal. Legkevesebben a karitatív adományozásra, a cigány nyelvű imára és misére mondták, hogy azok a leginkább segítenék a cigány hívek megtartását.

Interjúkból a következő példák arra vonatkoznak, hogy miként vélekednek arról a megkérdezettek, hogy mik segítenék legjobban a cigányok társadalmi felzárkózását, és ebben az egyház hogyan tud szerepet vállalni.

A megkérdezettek személyes tapasztalatai leginkább komplex programmal lehetne csak. Ebben az egyházak aktív szerepet vállalhatnának, hiszen a megkérdezettek szerint az egyházi háttér biztonságot jelent. Olyan tevékenységeken keresztül lehet sikereket elérni, melyek kapcsolódnak oktatáshoz, képzéshez és felnőttképzéshez, tisztességes és megfizetett munkalehetőségek megteremtéséhez.

„600 regisztrált szegénycsalád van, egy szombaton 300 család jön el étkezni. Lions Club havi egy alkalommal szállít, de a többi hétvégén a Gondviselés gondoskodik. A Lions-osok is evangelizálódnak a kapcsolódás által. A Rend 40 főt etet naponta, hétvégeken egységcsomagot osztanak. Van egy idősotthonuk, szakiskolák és kft is, ahol a szakiskolások gyakorlatoznak. A kft-ben 600 főre főznek, ellátják a rendi intézményeket. Élelmiszerbankot működtetnek a rendszeren belül, a maradékot osztják szét. Hétvégén imával kezdjük, Mi Atyánk, Üdvözlégy, utána osztják az ételt. Ezzel is pasztorálnak.”

„Tisztességes, megfizetett munkalehetőségek megteremtése. Az oktatásra több pénz kellene, a roma gyerekeknek kiscsoportos oktatás, iskolaotthonos oktatás számukra. Külső-belső körülmények biztosítása a tanuláshoz. Egészségügyi ellátásukon javítani. Mindezt komplex programmal lehetne csak. Ebben az egyházak aktív szerepet vállalhatnának. Ott a végeken kell a gyakorlatot csinálni. A szociális hálóban a lelkészeknek, plébánosoknak fontos szerepe kellene, hogy legyen. Legyen hiteles, tevékeny, tanulja meg, hogyan kell a cigányokkal dolgozni. Így tud bevonzani a templomba közösségi embereket. Ezt kislépésekben lehet, de számoljanak az egyházakkal is ezekben a programokban. A tevékenységükkel pasztorálnak, pre-evangelizációt végeznek, jó Isten jóságát mutatják meg. A napközi a legfontosabb intézményük. 8 évig vannak náluk a gyerekek, akik az állami iskolában periférián vannak. Van olyan is, hogy nem adja a volt napközis a gyerekét a napközibe, hogy ne bélyegezzék meg. Az iskolai tanárok nem biztosítják az alapot sem a Rend napközijébe járó gyerekeknek. Az egyházközség is 40-50 szegény családnak ad enni, úgy, hogy a családok többet főznek és elviszik annyi főre, ahányan élnek azon a portán.”

„A tanítás, képzés, közmunka program. Egyházi intézményben dolgozunk, ezzel közösséget is szerveznek, húzóereje van, biztonságot jelent az egyházi háttér. Volt, aki elment és visszajött a közösség miatt. A szakiskolában az együtt tanítás az együtt élés révén, emberi méltóságban jobban emelkednek. Családsegítő és gyermekjóléti szolgálat fogyatékos nappali ellátó és foglalkoztató műhelyt is működtet. 150 munkatárs évi 2 kirándulás, lelki programok segítségével közösségépítés.”

Egy élőbb közösségélményt nyújtó munkára van szüksége a romáknak. Ehhez képest nem befogadó és jóval merevebb a katolikus egyház. Sokat kell fejlődnie az egyháznak, hogy be tudjanak hívni a közösségbe cigányokat, mivel nincs motiváció a papság részéről, számukra nem prioritás a cigányok pasztorálása.

„Az egyház szerepe óriási. Fiataloknak (cigány és nem cigány) programokat szervezni, ahol együtt dolgoznak, gondolkodnak. Sokat kell fejlődnie az egyháznak, hogy be tudjanak hívni a közösségbe cigányokat, érdektelenség, papok túlterheltsége az, ami távol tartja őket. Számukra nem prioritás a cigányok pasztorálása. A katolikus cigányok száma is csökken. Felülről kellene egy elvárás, hogy ne menjenek el a katolikus egyházból. Ahová elmennek, ott közvetlenebb a légkör, az igehirdetés, az

együttlétek. Egy élőbb közösségélményük van ott. Nem befogadó és jóval merevebb a katolikus egyház.”

Közösségfejlesztés, mint a cigánytelepek, cigány közösségek integrációs lehetősége is egyértelmű célként kell megjelenjen.

Közéjük kell menni, együtt lenni velük. Azt tenni, mint Xxxxx, aki közénk jött, egy lett közülünk, a cigánypasztoráció is így működik. Inkulturáció fontossága.

Az egyház egyelőre az iskolák összefogásával képzeli el az integrációs tevékenységet, mivel számos oktatási intézményük van, ezek között akadnak olyanok is, amelyeket többségében romák lakta kistelepüléseken működnek. Néhány megkérdezett véleménye szerint az iskolán keresztül nemcsak hittantra, hanem szakmára is kell tanítani a roma fiatalokat, ezzel együtt munkaszocializációt is kell végezni velük, mivel a rendszeresség, a strukturált időfelhasználás sok megkérdezett szerint problémát jelent a cigány emberek egy részének.

„Tanulásban segítség, munkahelyteremtés, de, az egyház szerepe nem annyira programszerű. Az Istenképiség a fontos, azzal segíteni, az egymás iránti tisztelet megadása, ennek segítése az egyház feladata a cigánypasztorációban. Az iskolákban tudnak úgy segíteni, de az egészség, a lakhatás nem az egyház feladata. A családkép, hagyományos család evangéliumhoz való kapcsolata, de a férfi-nő, tulajdonjog tisztelete – eltér az evangéliumtól. A közösségi tulajdon évszázados folyamat eredménye. A nő alávetett szerepén kell változtatni, az egyenértékűséget kell a férfi-nő kapcsolatába bevinni és ebbe az evangélium tanítását bevinni.”

„Önkormányzatok szervezzenek munkaadók és cigány munkavállalók találkozzanak. A településen a Munkaerőelosztó szervezett ilyen találkozót, ahol 10 cigány férfi és 4 cigány nő kapott munkát. A kitartással baj van, a mának élnek, ezen kellene a neveléssel változtatni. Jövőképet, megvalósíthatót adni. Az idő és tulajdon fogalma más. A cigány lelkipásztornak azzal kell kezdenie, hogy megismerni őket, ne legyenek irreális elvárásaik.”

„Közös érték megismertetése (akár sport, énekkar) a felzárkóztatóknak és a felzárkóztatottaknak. Az emberi méltóság helyreállítása, oktatás, de másként, mint most. Szókincsük kicsi, nem érti a tankönyveket. A nevelés és oktatás egy blokkban, a foglalkoztatás, munkaközvetítés. Ha dolgoznának, kevesebb lenne a konfliktusuk. A szociális háló kiterjesztése. Az oktatáshoz a szükségleteket kell felmérni.”

Cél lehet az is, hogy az egyház a tevékenysége során felkutassa és közösségbe szervezze azokat a képzett, elsősorban roma fiatalokat és közösségi aktivistákat, akik képesek a helyi roma társadalom számára hiteles iránymutatást adni, és vállalják romák érdekeinek képviseletét. A közösségbe szervezett roma aktivistákat fel kell készíteni az érdekképviseleti munkára, a helyi szintű társadalmi egyeztetésekre, nem csak a hitéleti közvetítő szerepre.

Nem hiszek a szakkolégiumokban, kiemelkednek, és aztán elfordulnak attól, ahonnan jönnek. Kellenének kiemelkedett cigányok, akik karizmatikusok és visszajönnek. A nem cigányok elfogadó magatartása fontos.

5.3.5. Pasztoráció – eszközök, feltételek, partnerek

A pasztoráció sikerének egyik fontos záloga, hogy akik végzik, azok feladatuknak, küldetésüknek, hivatásuknak érezzék ezt a szolgálatot. A válaszadóink is igazolták ezt, hiszen majdnem 80 százalékuk kifejezett feladatának tekinti a cigányokkal foglalkozást.

A cigánypasztorációt végzők elhivatottsága mellett legalább annyira fontos a személyi, tárgyi, anyagi eszközök biztosítása. Ugyanakkor a kérdőívben és az interjúkban is gyakorta megjelenik az a meggyőződés, hogy a tárgyak nem fontosak, de az, hogy legyen közösségi ház, legyen egy hely, amit magukénak éreznek, az nagyon fontos lenne. Ezzel azonban – ahogy több interjúban is rámutattak- nem csak a cigány közösségek vannak szűkén, hanem a nem cigányok is. A másik, gyakorta kiemelt szükség, hogy legyenek elkötelezett, megbízható, elhivatott munkatársak, és ugyancsak sokszor előkerült ezen a ponton, hogy a megtért, hiteles cigány emberek nagyon kellenének munkatársnak. Itt egy komoly nehézség is felmerült, nevezetesen a felfelé mobilitás magányossága, azaz, hogy a cigányok már nem tartják cigánynak, a nem cigányok még nem fogadták be. Ezt a magányosságot csak a nagyon elkötelezettek tudják felvállalni. A tárgyakkal való jó ellátottság inkább akadályozza a munkát, mert nem tudnak betelni, elvonja a figyelmüket, megzavarja őket.

Interjú példák arra, hogy mit gondolnak, milyen tárgyi, személyi, anyagi feltételekre lenne szükség az egyház részéről, hogy a cigány közösség evangelizációját elősegítse/megtartsa.

Az egri SZETA (Szegényeket Támogató Alap) mintájára a kistelepüléseken, illetve cigánytelepeken bázisul szolgáló settlement-házakat érdemes létrehozni, amelyek számos programot, szolgáltatást, eseményt biztosítanak nem csak a szegények, a cigányok, de a kistelepülések teljes lakossága számára.

Nem nagy dolgok. Egy hely, ahol összejöhetnek, és ez jó, hogyha a templom mellett van. Közös élmények, találkozó más cigányokkal is. A család nekik rendkívül fontos, testvér, unokatestvér nem különbség. Ennek a testvériségnek a megőrzése, tudás róla alapvetően fontos.

Egy-egy közösségben közösségi teret biztosítani nekik, és ott a nyomoruk enyhítésére is teret adni (mosás, fürdés), ezeket jól kellene megszervezni. A szegények jobban összetartanak egymással. Nem szabad szegényháznak elnevezni, mert az megalázó, hanem szentekről vagy másról elnevezni, lehet plébániákhoz, szerzetesközösségekhez kapcsolva.

Fontos lenne, hogy legyen közösségi ház, terem, ahol csak velük lehet foglalkozni. Általában nincs speciális cigány plébánia, be lehetne csalogatni a cigányokat, foglalkozni velük. Segíteni ruhával, egyebekkel. A pap legyen érzékeny, segítő, munkahelyet segítsen teremteni. Mindenütt lenne rá lehetőség, a pap hozzáállása a legfontosabb.

Tárgyi feltételek: legyenek közösségi házak (Ceferino házak), amit sajátjuknak érezhetnek. Ez nem elkülönülés, hanem felkészülés. Kellenek helyek, ahol önmaguk tudnak lenni, onnan tudnak kapcsolatokat építeni.

A tárgyi feltételek nem olyan lényegesek a megkérdezettek szerint, mivel egyházi, hazai vagy uniós pályázatok mindig vannak, amikből a programok megvalósíthatóak, ha nem kifejezetten vallási cél, hanem pl. szociális projekt, közösségépítés stb. az elsődleges feladat az evangélium hirdetése mellett.

Mások szerint viszont hiányoznak az alapvető infrastrukturális eszközök mellyel a napi munkát lehet végezni, fontos lenne forrást biztosítania az egyháznak találkozók szervezésére, szakmai konferenciák szervezésére, a munkaprogramokban és lelkészi munkában foglalkoztatott romák számára piacképes fizetések biztosítására. Ezek mind olyan szempontok, melyek támogatják a pasztorációt végző szakemberek munkáját. Ezek biztosítását az egyháztól várják – arról, hogy milyen formában, pl. állandó támogatás, időszakosan kiírt pályázat, arról nem esett szó.

„A közösségben egy terem van, más közösségeknek is kihívás, hogy kevés az egyházban a közösségi tér. Egy szerény vendégül látásra sincs keret. Audiovizuális eszközök hiányoznak. Vizuálisan érzékenyítő anyagok, infrastrukturális háttér segítő lenne.”

Találkozásokra, zarándoklatokra kell anyagi forrás, konferenciákra, piacképes bérek biztosítására.

Sokan azt várják, hogy munkát adjon az egyház a cigányoknak, de nem ez a feladata az egyháznak. Amik kellenek: cigány irodalom, a meséik…, ezeket újra kinyomtatni, hogy legyenek szép mesekönyveik. A liturgikus énekek, amit tanulhatnának, az igényességüket fejlesztendő: ima- mesekönyvek kiadása. Életvezetés, háztartásvezetés a cigányasszonyoknak.

Egészen szélsőségesen naiv vélemény is elhangzott, miszerint a pasztorációs munkába „nem vinnék bele anyagiakat. Ez inkább hozadéka és nem feltétele ennek. A pasztoráció embertől-emberig kell, hogy hasson”.

A legtöbben a személyi feltételekre helyezték a hangsúlyt: fontos, hogy elhivatott, szakosodott munkatársak legyenek, akik erre szentelik az életüket. Az ő munkájukkal beindíthatók programok, feltámaszthatók a közösségek.

„Ha a személyi feltétel van, akkor elindul az élet, akkor a szükséges eszközök megadatnak hozzá.”

„Lelkészek, akiknek van több éves tapasztalatuk és sikerélményük a cigánypasztorációról. Legalább 2- 3 jó példa kell, hogy kimozdítsa a kispapokat. Jó hozzáállás kell.”

„Kell személyi feltétel, elkötelezett munkatársak, eszköz: ház, helyiség. Koinonia házakat létesíteni, mentorok napi kapcsolatban a családokkal. Xxxx uniós pénzeket is be lehetne vonni. Mint Teréz anya…”

Személyi feltételek: elkötelezett, cigányság iránt elkötelezettek, az evangélium eszközével akarnak közelíteni. Önkéntesek, főállásúak, akik köré önkéntesek szerveződhetnek, akiknek a hivatása lehetne.

A Karitász kulcsszereplőként jelenik meg a kérdőívben is és rátérnek az interjúkban is. Fontos a cigánypasztorációs szakemberek és a Karitász gyümölcsöző, egymás tevékenységét kiegészítő, támogató működése és együttműködése. Másfelől a Karitász képviselte adományosztást van, aki zsákutcának tartja, nem a segélyek oldják meg a problémát, de van, aki a cigánypasztorációt is zsákutcának tartja, szerinte nem cigánypasztorációra, hanem szegénypasztorációra volna szükség. Minden ötödik válaszadó azonban a véleményen volt, hogy ez lényegtelen kérdés. Ennél a kérdésnél is lehetőség nyílt a két országból érkezett válaszok összehasonlítására, mert az eredménye szignifikánsak voltak. Nagyon hasonló képet mutatnak a két országból érkezett válaszok. Szembeötlő különbség, hogy a Romániában működő Caritast jól fejlődőnek, megfelelőnek ítélték. (

Interjúrészletek az alábbiakban azzal kapcsolatban olvashatók, hogy a megkérdezettek hogyan értékelik a cigánypasztorációs tevékenységet végzők kapcsolatát, illetve együttműködését, az egyházzal, a Karitásszal, a civil és önkormányzati szereplőkkel, más felekezetekkel.

Amint az egyértelműen kiderül, a megkérdezettek mindegyike az összefogást sürgeti, amely egyelőre eseti jelleggel és inkább a kistelepüléseken, telepeken végzett munkában működik jól.

Kiterjedt kapcsolat van, együttműködés, mert itt nincsenek magányos hősök. Össze kell fogni, építeni a kapcsolatokat és ezek mennek is. A településen ez az összefogás jól működik.

Ugyanakkor abban egyetértés volt a megkérdezettek körében, hogy az ökumenikus összefogásra szükség van a terepi munkában, de ugyanígy fontos a cigánypasztorációhoz kötődően az állam, önkormányzat felé is erősíteni az érdekeit az egyháznak.

Ha mindent együtt csinálnánk, és nem csak azt valósítanánk meg, amire pénzt kapunk, akkor többet lehetne tenni. Elmentünk egymás mellett, nincs összefogás. Xxxx Xxxxxx Xxxxxxx Ház mintájára stb, hasonlók létrehozása kellene, de ehhez kell az önös érdek félretétele. Az állam felé sem lép az egyház fel egységesen. A cigányok is kihasználják azt, hogy elmennek egymás mellett a segítők.

Civil és önkormányzati szereplők hozzáállása térségenként változó. Ahol keresztény a polgármester, ott működik jobban. Más felekezetekkel való együttműködés inkább nyitottság, részvétel az aktivitásokon, programokon, de ebben az egyházmegyénként szintén eltérő jellegű.

Nem volt korábban erről a munkáról tapasztalatuk a megkérdezetteknek, ezért a legtöbb helyen, szórványosan saját maguk kezdték el kiépíteni ezt a munkát. Az egyházmegyei Karitász, az érsekség, papság, helyi szakemberek egy kis számban együtt kezdtek el dolgozni, így maguknak, illetve a cigánysággal végzett szociális munkában érdekelt szereplőknek találkozókat, kis körben képzést, konferenciát és műhelyfoglalkozásokat szerveztek.

Ugyanakkor kijelenthető, hogy országos szinten általánosságban az önkormányzatok kevésbé nyitottak a cigányokkal végzett pasztorációs munkára, illetve más felekezetekkel - akik ilyen munkát végeznek - sincs szervezeti szintű kommunikáció, sem gyakorlati együttműködés.

Nem volt korábban erről tapasztalatuk. Az egyházmegyei Caritas, érsekség, papság, helyi szakemberek együtt kezdtek el dolgozni. Találkozókat szerveztek, képzés, konferencia, ahol 40-50 szakember előad, műhelyfoglalkozások, kiscsoportok. Ezek lehetőségek a papság motiválására.

Az önkormányzatok nem nyitottak a cigánykérdésre. Más felekezetekkel sincs kommunikáció. A júliusi képzésre meghívnak más felekezetűeket is.

Az is kivehető a megkérdezettek szavaiból, hogy bár fontos lenne a szervezeti szintű együttműködés más szegmensekkel, mégis a lényeg a helyi szinten van, lokálisan dől el, hogy hogyan működnek együtt a családgondozóval, védőnővel, hogyan építi és ápolja a pasztorációt végző személy a kapcsolathálót.

Ahol személyes kapcsolatok vannak, ott jó. Van, ahol a cigányokból akarnak élni és van, ahol a cigányokért, ott ütközés van. Ahol nem őszinte a tevékenység ott nem működik jól. A személyektől is függ, intézményeknél is. Van hová fejlődni..

Az egyház nem keresi azokat a civil szervezeteket, akiknek komoly tapasztalata van a cigányokkal végzett szociális munkában, hogy velük tapasztalatcserét kezdeményezzen, esetleg együttműködést építsen ki. Bár nem tudni, hogy a civil szervezetek ezt a közeledést hogyan fogadnák, hiszen az egyházi szervezetekben konkurenciát, az egyház e területen való megjelenésében - az egyház jó kormányzati kapcsolatai alapján - a pályázati erőforrásokhoz való hozzáférés beszűkülését érezhetik.

Pataréten, Kolozsvár mellett a szeméttelepen élő cigánygettóban civil kezdeményezésként civilek végeznek már hosszabb ideje munkát sikerrel, de ők nem felekezeti alapon, nem is igazán vallásosak. Nekik is sikerült már pár cigánycsaládot kiemelni.

Mivel az egyházhoz kötődő különböző szakmai csoportok, szervezetek nem összehangoltan, nem szakmai protokollok mentén működnek, ezért egyesek olyan elvárásokról számoltak be, hogy az összefogás motorja a Caritas és a Máltai Szeretetszolgálat lehetne, akiknek régmúltra visszatekintő és alapos szakmai ismerete van cigányközösségekben végzett tevékenységük okán.

A Caritas, a Málta, akiknek van cigányközösségekben tevékenységük, de a szervezetek nem összehangoltan működnek.

Caritas szociális szolgáltató, ökumenikus, bár katolikus karitász. Itt a cigány, csak, ha keresztény, akkor kerül a képbe a Caritasnál a pasztorálásban, de egyébként a Caritas odafigyel a cigányokra.

Az egyházi vagy keresztény kötődésű civil szervezetek rájöttek arra, hogy nagyon jó lehet a kezdeményezés, egymást kiegészítő szervezetekként segíthetik egymást, de ezek még egyelőre alulról jövő kezdeményezések.

Országos szinten, alulról jövő kezdeményezések: Arló, Nyírség, Szendrőlád…ezeket az alulról jövő kezdeményezéseket koordinálni kell. Erre van a Boldog Ceferino Intézet. Ez egy nagyszerű előrelépés, nem hagyja magára a kezdeményezéseket. Minden szereplővel az egyházmegyében jó, és más egyházmegyékben is törekszenek erre.

A kapcsolatok azonban kivétel nélkül, a fentebb ismertetett okok miatt személyfüggőek: azaz egy-egy nyitott, elkötelezett ember építő munkáján alapulnak. Igaz ez a terepmunkára és a kapcsolatok kialakítására és együttműködések fenntartására is.

Az egyház esetében személyfüggő. A nyitott plébánosokkal, papokkal könnyű. Akik idegenkednek ettől, azok időt sem szánnak rá. A Caritas esetében ugyanígy, a munkatársaktól függ menyire felkészült, nyitott, kész a párbeszédre. Vannak pozitív és negatív tapasztalatok is. A civil és önkormányzati szereplőkkel többnyire nyitottak, jó a viszony, jó az együttműködés, de itt is személytől függő. Más felekezetekkel a megyében aktív, jó minden területen. A Baptisták erősebben tesznek a cigány pasztorációért, elhivatott, mély lelkészük van, külön foglalkozik a cigányokkal, külön imaházat is csináltak, jó vele a kapcsolat, eredményesek.

A Caritas az elején anyagi segítséggel volt, 8-10 éve már mentalitásváltás történt, képzéseket tartanak, fiatalokra koncentrálnak, de megmaradt a segélyezés is (ruha stb.) Máltával is jó a kapcsolat, segítenek. Kivételesen jó kapcsolatuk van az önkormányzattal, nem csak a katolikus képviselővel. A protestáns egyház, de más egyházak sem segítenek, de ott arrafelé a cigányok mind katolikusok. A faluban élő kis cigány közösség ki van közösítve a református egyházból.

Pozitív az egyházzal is. Új plébános van, az nyitott, érsek atya is támogatja. A református lelkésszel együtt lesz ökumenikus istentisztelet a falunapon, amit a polgármester szervez. Az önkormányzattal is jó a kapcsolat. Ahol ez nincs, ott nem is működik.

A partnerválasztásban, azaz, hogy kivel szeretne leginkább együttműködni a cigánypasztorációban, bizony elsöprő többséggel a megtért, hiteles cigányembert választották.

5.3.6. Pasztoráció – programokon, képzéseken való részvétel

A már lezajlott cigánypasztorációs programok képzések nem maradtak hatás nélkül. Legtöbben a cigány gondolkodás jobb megértését, a cigányokkal való kommunikációs készségének javulását, a közösségben a cigányokért való kiállást emelték ki mint elért eredményeket. (36. ábra) Jobban megfigyelve és összehasonlítva a várakozást és a teljesülést mutató ábrákat, látható, hogy nem az teljesült többeknél, amit a leginkább vágytak volna, de a sikerek összegzésénél ennek ellenére a képzésekkel kapcsolatos kizárólag nagyon pozitív visszajelzések érkeztek.

5.3.7. Sikerek és akadályok

feladat, mint egy-egy alakalomra megnyerni valakit. Ráadásul itt a többségi társadalomtól egy egészen eltérő kulturális hagyományokkal rendelkező népcsoport megnyerésére tett erőfeszítéseiket értékelték a cigánypasztorációs munkatársak.

A közösségbe hívással kapcsolatos sikereikről a sajátszavas tapasztalat megosztásokban erősen kiemelkedtek a személyesség, a számukra elérhető közelségben jelenlevés, az egyenrangúnak tekintés kifejezése, egyfajta természetes, elfogadó jelenlét, amiben érzik, hogy nem erőből jön, nem csinált, hanem őszinte elfogadás. Ehhez nagyon közeli súllyal jelent meg két másik olyan tapasztalat, amelyek a személyesség szintjén találkozás erejével hatnak: a közös ima, lelki nap, és a családlátogatás, a gyerekek iránti szeretet és elfogadás és hitük táplálása, ezek mind bensőséges találkozás alkalmai, ezekben lélektől lélekig ér a találkozás. Ezekben nem lehet hitelesen másként jelen lenni, mint „azonos szemmagasságban” és ezt érzik meg a nagyon érzékeny és méltóságukban generációkon át sebzett lelkű cigányemberek. Ezeknek a találkozásoknak ebben rejlik a valódi erejük. Ezek mellett minden kérdésnél a képzések, kurzusok kiemelt fontosságúak és a sikeres eszközök körében a legfontosabbak között emlegetik

A cigányok közösségbe hívásával, illetve közösségben megtartásával kapcsolatosan kifejezetten sikertelenséget a közösségbe hívás terén a válaszadók fele, míg a közösségben tartásról nagyjából egyharmaduk tapasztalt.

A közösségben megtartással kapcsolatos sikereikről a sajátszavas tapasztalat megosztásokban ismételten erősen kiemelkedtek a személyesség, a számukra elérhető közelségben jelenlevés, az egyenrangúnak tekintés kifejezése. Emellett a tisztelet, elfogadás, az újra és újra esélyadás, a szeretet kifejezése, és a közös imák, közös misék, szentségek felvételére készülés, azaz a lelki együvé tartozást is kifejező események bírnak nagyobb jelentőséggel.

Az alábbi néhány példa azt mutatja be, hogy milyen cigánypasztorációs gyakorlatokkal találkoztak eddig a megkérdezettek? Ki tudnának-e emelni ezek közül olyanokat, amelyek szerintük szinte bárhol alkalmazhatóak lennének?

1. Ökumenikus együttműködés:

A református szeretetszolgálattól, görög katolikusoktól, evangélikusoktól segítség érkezett. A Fokoláre mozgalomból 2 éve járnak olasz és budapesti fiatalok a településünkre. Az evangélikus iskolákból jövő gyerekek jó családból való gyerekek, pedagógiai programjában szerepel a segítés. Testvériskolák is jó gyakorlat (rossz, hátrányos helyzetűek és jó helyzetűek) együtt, közös táborozás, kölcsönös látogatás, más egyházakkal kapcsolattartás. Az élelmiszerbank a görög katolikus és a református egyházzal közösen osztják az adományt. A pályázatok kapcsán: környezetszépítés és ezen keresztül bizalomépítés.

2. Közösségfejlesztés:

Önkéntes voltam ott. Az ott szolgáló egyetlen cigány plébániát működtető pap mellett ott vannak egy rendből nővérek is és foglalkoznak a cigányokkal. Evangelizációs heteket tartanak, apró lépésekben próbálják Xxxxx szeretetét megtapasztaltatni velük. Ő közösségfejlesztés szemszögéből foglalkozik a cigányokkal.

3. Amikor a cigány hívők a plébánia integráns részei:

Milyen forradalmi eszközt tudna a cigánypasztorációba bevetni az egyház mást, mint az evangélium? Sok csapda is létezik. Az egyik, amikor nem partnerként kezelik őket. Komolyan kell venni őket, értékesnek tekinteni őket, bevonni a plébánia életébe. Közöttük, velük élni. Be kell vonni őket a plébánia életébe. Cigány Karitász csoport is van, akik maguk is rászorulók és bevonták őket a Karitász- munkába, ők jobban meg tudják értetni magukat azokkal, akikhez kimennek. Ők a hídemberek a cigányok és nem cigányok között, hitelesek, el és befogadottak, akik ugyanúgy sebzettek, de elfogadják őket.

Van ugyanakkor olyan is, aki veszélyesnek érezte azt, ha közvetlenségre épül az elfogadás, a közeledés:

A jópofaság nem cigánypasztoráció! Látott rossz példát is, ahol a pap iszik velük és a templom előtt főztek egy nagy kondérban, a gyóntatószék meg tele volt lim-lommal, a cigánygyerekek meg a pap szobájában ugráltak, így nem lehet felemelni őket, ha a jópofaság szintjére mennek le.

4. Saját kultúrájukra jellemző éneklés, zenélés, a cigány közösség életéből vett történetek:

Az evangéliumi igazságokat énekkel, zenével, hangszeres kísérettel kísérve. Ezeken keresztül lehet beépíteni az igazságokat az életükbe. Tapasztalatokon keresztül megosztani, hogy a kereszténység nem elmélet, hanem élet. Játékok, történetek a mindennapi életből, szentekről.

5. Lelki mozgalmak, kurzusok, családpasztorációs módszerek:

Lelki mozgalmak, pl. a Cursillo, a házas hétvége, ezek jól sikerültek. Családpasztoráció, családlátogatás, ezek nagyon hatékonyak. A Cursillo mint tanfolyam: érzelmi töltet és ismeret együtt, kiscsoportos foglalkozások hatása: kinyílik, beszél. Máriapócson csináltunk lelkigyakorlatot: a kiscsoport, játék, ahol szeretve vannak, az nagyon működik.

Xxxxx Xxxxxx iskola kurzusai, Xxxxx xxxxxx, Bejámin kurzus, az Alfa kurzus, Cursillo is jól működnek, ezek a cigányok körében működőképesek. A személyes találkozásokban óriási erő van, személyes vezetés, megszólítás, ezek legalább olyan fontosak, nem biztos, hogy a kurzusok kellenek mindig.

6. Közösségi házakat (pályázattal támogatva) alapítani, melyek együttműködnek a tanodákkal, szabadidős programokat, életvezetési támogatást nyújtanak:

Főállású papot erre szánni egy egyházmegyében, így hálózat épülhetett fel. Közösségi házakat (pályázattal támogatva) alapítani, a tanodák, szabadidős programok, Karitász, munkahelyteremtés, munkaalkalmak adása. Nem sablont kellene adni, hanem felmérni, hogy hol mire lenne szükség. Gyermeknevelési, egészségügyi, nevelési segítséget szívesen fogadnak. Éles szemmel a szükséglet nyomán kell elindulni.

7. A Cursillót végzett cigányok, ill. kiemelkedett cigányok pasztorációs munkája:

Másik módszer a Cursillót végzett cigányok, kiemelkedett cigányok tanúságtétele. Lelki délutánok évközben, de a szeptemberi nagy cigánybúcsút tartanak, az előtt is van lelki nap. Amikor van cigány és nem cigány közös program, pl.: egy hetes zarándoklat, ott életre szóló barátságok születnek. 2-3-4 fiatal cigányt képes a magyar közösség befogadni. Ezeket az alkalmakat jól elő kell készíteni.

Az interjúban arra is rákérdeztünk, hogy mi lehet a közös jellemzője azoknak, akik sikeresek a pasztorációs tevékenységekben? Tanulható-e? Kell-e hozzá adottság? Mi motiválja őket? Mit lehet tenni a kiégésük ellen? Mivel lehetne elérni, hogy többen tekintsék feladatuknak a cigánypasztorációs missziót?

Egyesek szerint nagyon fontos, hogy a pasztorációs munkát végzők már önálló munkájuk megkezdése előtt pl. önkéntesként a gyakorlatban megismerje a cigány kultúrát, el kell fogadni a saját szokásrendszerüket. Ehhez nagyon fontos a folyamatos jelenlét, a korábban már többször említett settlement típusú munka.

Empátia, meg kell ismerni, el kell fogadni őket. Ha fentről akarja segíteni valaki, azt megérzik. Inkább közöttük lenni, elfogadni őket. Ha érzik, hogy elfogadják őket, akkor működik. Kell őszinteség, és tudni kell, nem csak könyvből, hanem tapasztalatból. Kell hozzá adottság is: az otthoni minta, cigányok közt nőtt fel, neki könnyebb volt, de akinek nem volt, ez tanulható, kell hozzá nyitottság, emberszeretet, empátia, egy jobb lélek is kell hozzá, reálisan közelítő, tisztelje őket, türelem kell hozzá, hogy az integrálódás sikerüljön. Motiváció: hit, pedagógiai elhivatottság. Az elnyert bizalom

Document Metadata

Table of Contents

Szombathelyi Egyházmegyei Karitász Boldog Ceferino Intézet

Document Metadata