THE FORMATION AND DEVELOPMENT OF THE LABOR CONTRACTS IN HUNGARY

SZAKDOLGOZAT

Xxxx Xxxxx

MISKOLC 2013

MISKOLCI EGYETEM

ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR JOGTÖRTÉNETI TANSZÉK

A MUNKASZERZŐDÉS KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON

SZERZŐ: XXXX XXXXX MUNKAÜGYI ÉS TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI

IGAZGATÁSI ALAPSZAK

LEVELEZŐ KONZULENS: XX. XXXXXXX XXXXXXXX

EGYETEMI TANÁRSEGÉD

MISKOLC 2013

UNIVERSITY OF MISKOLC FACULTY OF LAW

DEPARTMENT OF LEGAL HISTORY

THE FORMATION AND DEVELOPMENT OF THE LABOR CONTRACTS IN HUNGARY

AUTHOR: XXXXX XXXX BA IN PUBLIC EMPLOYMENT AND SOCIAL INSURANCE ADMINISTRATION

PART-TIME COURSE CONSULTANT: XX. XXXXXXX XXXXXXXX

INSTRUCTOR

MISKOLC 2013

Tartalomjegyzék

Bevezetés 2

I. A munkaszerződés ókori és középkori előzményei 4

1. Ókori előzmények: a római magánjog 4

A) Xxxxxxx conductio rei: a dologbérlet 5

B) Locatio conductio operis: a műbérlet (vállalkozási szerződés) 6

C) Locatio conducto operarum: a munkabérlet 7

2. A középkor 9

A) Cselédszerződések 10

B) A céhek 11

C) A bányamunkásság 12

D) A manufaktúrák 13

II. A munkaszerződés intézményének fejlődése 1840 és 1920 között 14

1. Ipar és kereskedelem 17

2. Mezőgazdaság 27

3. Közalkalmazottak 35

III. A két világháború hatása a magyar munkajog fejlődésére 39

1. A két világháború közötti időszak 39

2. A második világháború utáni időszak 1989-ig 43

IV. A rendszerváltástól a hatályos 2012. évi I. törvény a Munka Törvénykönyvéig 49

Összefoglalás 54

Irodalomjegyzék 55

Jogszabályjegyzék 57

Bevezetés

„A munkához, amely csak a tiéd, amely elől menekülni nincs módod, sem jogod, amely végzeted: nemcsak készség kell, képesség, ismeret, tapasztalás, nem. A munkához nemcsak sugallat kell és kegyelem. S nemcsak egy igavonó állat szorgalma kell hozzá. Mindez kell és mindez kevés. A munkához isteni erény is kell. Ez az erény a türelem. Nem elhagyni a munkát. Nem meghőkölni. Nem megszökni előle. Türelmesen elviselni, úgy, mint egy titokzatos betegséget, napról napra éveken át élni vele, mint a rab a porkolábbal, mint a beteg a nyavalyával, melyet Isten mért rá. A türelem nem az ember erénye. Ha mégis vállalja és gyakorolja, akkor, csak akkor hasonlít néha Istenre."

/Xxxxx Xxxxxx: Füves könyv/1

Az emberek közösségeket, csoportokat alkotnak, amelyeket összetart a közös cél elérése, a közös hit, a közös nyelv, a nemzethez való kötődés, a közös kultúra és az egymásért végzett munka. Munkája alapján becsülik meg az egyént, az elvégzett munka biztosítja a megélhetését. A jól teljesített feladatok, a hivatás adja meg az ember életének az értelmét.2

Olyan munkatevékenységgel függnek össze a munkajog által szabályozásra kerülő viszonyok, amelyet kizárólag vagy túlnyomóan egy munkáltatónak végez a tevékenység kifejtője. Amikor a feladat, illetve a munka megrendelőjétől személyi alárendeltséggel nem párosul a munkatevékenység, eredményhez kapcsolás esetén a jogviszony vállalkozásnak, eredménytől nem függő bizalmi tartalom esetén megbízásnak minősül. Ezen szerződések szabályozást a polgári jog kötelmi jogának különös részében nyernek.3

A munkavégzés a munkaviszonynál alá-, fölérendeltségi keretek között zajlik, ahol főszabályként a munkavállaló a munkaerejét, nem pedig a tudása eredményét bocsátja a munkáltató rendelkezésére.4 Önálló és önállótlan munkavégzést különböztetünk meg a jogilag szabályozott, díjazásért, más részére végzett munkák között. A polgári jog szabályozza az önálló munkavégzést, „így a munkajog csak az alárendeltségben végzett, önállótlan munka szabályozást foglalja magában.”5

1 Xxxxx Xxxxxx: Füves könyv. Első kiadás: Révai Kiadó, Budapest, 1943.; Xxxxx Xxxxxx örökösei, 1998. 193: A szerződésekről 262. oldal.

2 xxxx://xxx.xxxx.xx/xxxxxxx/xxxxx0/xxxxx0_0.xxxx A letöltés ideje: 2012. július 10.

3 Xxxxxxxxxx Xxxxx: Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2006. 25. oldal ( a továbbiakban: Prugberger, 2006.).

4 Xxxxxxxxxx, 2006. 25. oldal.

5 Xxxxx Xxxxxxx - Xxxxxxxxx Xxxxx - Xxxxxxx Xxxxxx - Hős Nikolett - Xxxxxxx Xxxxx - Xxxxxxxx Xxxxx - Xxx Xxxxxx - Xxxxxxxxx Xxxxxx: Munkajog, Elte Eötvös Kiadó, Budapest 2012. 18. oldal (a továbbiakban: Xxxxx - Xxxxxxxxx - Xxxxxxx - Hős - Kártyás - Kulisity - Xxx - Xxxxxxxxx, 2012.).

Jellemzője az önállótlan munkavégzésnek, hogy a munkavállaló a munkájának hasznosítójával szemben nem mellérendeltségben, hanem alárendeltségben dolgozik, így a munkavállaló önálló döntéseket nem hoz, csak a másik fél irányítása alapján. A két munkavégzés megkülönböztetésének az alapja a szolgáltatás meghatározásának a módja. Előre meghatározott a szolgáltatás tárgya a polgári jogi szerződésbe, így a felek azt a szerződésben konkretizálják, és ez által korlátozzák. A munkaszerződés ezzel szemben a szolgáltatást nem korlátozza, hanem csak jellegében, a munkakör megjelölésével munkafajta szerint határozza meg.6

A munkaszerződés területe jóval szűkebb kört ölel fel, mint a mai értelemben felfogott munkajog. A munkaszerződés mellett szintén ide tartozóan lelhető fel a munkaviszony, ezen belül a szerződő felek kötelezettségeinek és jogainak szabályanyaga. A munkajogra jellemző, hogy esetenként igyekszik éles határvonalat húzni a munkaviszony, mint a kötelem létformája és a munkaszerződés, mint kötelem keletkeztető aktus között.7

Alátámasztja az is a munkajogban betöltött hangsúlyos szerepét a munkaszerződéseknek, hogy az intézményén keresztül indult meg az egész munkajog fejlődése.8 Alig másfélszázados múltra tekinthet vissza Magyarországon, a munkatörvényhozás története. A 19. század elején indult meg a kialakulása, amikor a gyáripari termelés felváltotta a kézműipari termelést, és amikor szervezetbe kezdett tömörülni a számbelileg gyarapodó bérmunkásság, hogy erőteljesebben fellépjen jogaiért.9

A munkajogi szabályozás, azonban már az ókorba visszanyúlóan is meghatározó előzményeket tartalmaz, melyeket mai értelemben véve munkajognak nem tekinthetünk, viszont egyértelműen a modern munkajog tárgykörébe esően tartalmaznak munkavégzésre, munkavégzési jogviszonyra vonatkozó szabályokat.10

A célom a dolgozatban, hogy történelmi korszakonként haladva, majd a 19. századtól kezdődően már időszakonként mutassam be a munkajog alakulását, se ezen belül különösen a munkaszerződések szabályanyagának fejlődését és kialakulását Magyarországon.

6 Xxxxx - Xxxxxxxxx - Xxxxxxx - Hős - Kártyás - Kulisity - Xxx - Xxxxxxxxx, 2012. 18. oldal.

7 Xxxxxxxx Xxxxxx: A munkaszerződés hazai szabályozásának dogmatikai kérdései és ellentmondásai, PhD értekezés Miskolc, 2007. 5. oldal (a továbbiakban: Kendere, 2007.).

8 Kenderes, 2007. 6. oldal.

9Lőrincz Xxxx: A munkaviszonyok szabályozása Magyarországon a kapitalizmus kezdeteitől az első világháború végéig. (1840-1918). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974. 15. oldal (a továbbiakban: Xxxxxxx,1974.).

10 Kenderes, 2007. 64. oldal.

I. A munkaszerződés ókori és középkori előzményei

1. Ókori előzmények: a római magánjog

Az előtörténete a munkajognak elénk tárja a jogági önállósulásához szükséges feltételek halmozódásának lassú folyamatát, kialakulásának módozatait. Az előtörténet világítja meg a munkajogi szabályozás tárgyát alkotó viszonyok megelőző társadalmi előfordulását, továbbá elősegíti a megfelelő értékelését a korábban már kimutatható egyes „munkajogi” intézményeknek.11 A római joghoz nyúlnak vissza a mai értelemben vett jogi rendelkezésének gyökerei a munkával összefüggő társadalmi – emberi kapcsolatoknak. A magán- és a közjognak itt válik egyértelművé az egymástól való elkülönülése.12

A munka az ezt megelőző közel – keleti despotikus birodalmakban úgy mint Egyiptom, Babilon vagy Asszíria, túlnyomóan az államgépezet által irányított és szervezett közmunka volt. Először a görög városállamokban jelent meg a magánjogias szolgálat, amitől annyiban különbözött a közszolgálat, hogy az választott tisztségviselés volt, amely megtiszteltetésen alapult. Viszont a római jogban alakult ki, a magán- és a közszolgálatnak olyan dogmatikai rendszerű konzisztens szabályozása, amely a mai munkával összefüggő jogi szabályozásra közvetlenül hatott továbbá a munka- és a közszolgálati jog mai intézményrendszerére.13

Európa jelentős részén a római magánjog a Római Birodalom korában, majd a középkortól egészen a 19. századig hatályban volt. Tömeges kialakulása országonként különböző nemzeti jogrendszereknek, amelyek csak mintegy kettő évszázaddal ezelőtt indultak meg, nem a római magánjog eltörlésével, hanem inkább törvénykönyvbe foglalásával járt együtt.14

A római magánjog intézményei közül a mai modern munkajog számára az irodalom a locatio conductiót emeli ki. 15 A rómaiak bérletfogalma, azaz a locatio conductio sokkal tágabb volt a mainál: a mai bérleti szerződéseknél több tényállást ölelt fel. A locatio conductio fogalma alá vették a rómaiak az úgynevezett dologbérletet, az

11 Xx. Xxxxx Xxxxxx: Munkajog, Tankönyvkiadó, Budapest, 1989. 32. oldal (a továbbiakban: Román, 1989.).

12 Xxxxxxxxxx, 2006. 27. oldal.

13 Xxxxxxxxxx, 2006. 27-28. oldal.

14 Xxxxx Xxxxxx - Xxxxx Xxxxx: A római jog története és institúciói, Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest, 1996. 9. oldal (a továbbiakban: Xxxxx - Xxxxx, 1996.).

15 Xxxx Xxxxxx: Munkajog, Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 35. oldal (a továbbiakban: Kiss, 2000.).

ún. munkaszerződést és vállalkozási szerződést.16 A bérlet eredetéről, kialakulásáról, történetéről nem sokat tudunk. Olyan tulajdonra épülő társadalomban, gazdasági rendszerben (mint az ősi római társadalomban), nem sok keresni valója volt a bérletnek, csak amikor megnőtt Róma lakossága és megjelent a proletariátus, a szegényebb osztály, szükségessé vált a bérlet, mert nem volt annyi és olyan saját dolga a szegényebb embereknek, hogy az igényeiket ki tudják elégíteni. A tehetősebb emberekre szorult, hogy azoktól pénzért kaphasson dolgokat használatra (dologbérlet).17

Megjelent ugyanakkor a szabad munkaerő is a piacon, amely lehetővé tette, hogy a gazdagabbak ne maguk dolgozzanak. A szabad, szegény, nincstelen munkás azzal biztosította a megélhetését, hogy elment a tehetősebb emberekhez napszámba dolgozni. Végül a felvirágzása a forgalmi életnek és az ezzel járó igények megnövekedése kiváltotta azt, hogy másokkal készítették el a gazdagabb emberek a háztartásukba szükséges dolgokat. Szívesen fordultak kézművesekhez, szakemberekhez, akik erre pénzért vállalkoztak (vállalkozási szerződés).18

A dologbérletet, a munkabérletet (munkaszerződés) és a vállalkozási szerződést, egységesen a római locatio conductiót, csak a középkori jog választotta szét a háromfajta „bérletre”: a locatio conductio reire, a locatio conductio operarumra és locatio conductio operisre. A bérlet tényállásai között az összekötő kapocs, hogy mind a három esetben általában az egyik oldalon pénz szerepel (bérleti díj vagy bér); szinallagmatikus kötelem az eredmény; megegyezéssel történik a szerződéskötés; továbbá általában az egyik fél (locator) átad, a másik fél (conductor) átvesz dolgot. A három alakzat ezzel szemben különbözik egymástól aszerint, hogy a bérbeadó mit ad át a bérlőnek.19 Ezt a „bérletek” egyenkénti ismertetésével mutatom be.

A) Xxxxxxx conductio rei: a dologbérlet.

A dologbérlet nem jelentett mást, mint egy dolog használata pénzfizetés fejében. A dolog alatt nem csak testi dolgokat értettek, hanem házat, rabszolgát, szekeret is, mivel a jogosultságok bérbeadását megengedte a római jog. A bérbeadónak a dolog bérbeadásával kötelezettségei keletkeztek úgy mint a, a dolog használatra alkalmas állapotban kell átadni és a bérleti idő alatt ugyanolyan állapotban tartani; b, a dolgot vis

16 Xxxxx Xxxxxx - Xxxxx Xxxxxx: Római jog. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest,1974. 430. oldal (a továbbiakban: Brósz - Pólay, 1974).

17 Brósz - Pólay, 1974. 431. oldal.

18 Brósz - Pólay,1974. 432. oldal.

19 Földi - Hamza, 1996. 520-521. oldal.

maior folytán ért kár is, annyiban, hogy míg a conductor vis maior miatt nem tudja használatba venni, őt a bér nem illeti meg, illetve az előre kifizetett bért erre az időre köteles visszaadni. A kötelezettségei mellett a locator joga, hogy a conductorának a bérleményben termett és amely gyümölcsöket megszerzett a bérlő, továbbá a bérleménybe bevitt dolgain a bérösszeg biztosítására törvényes zálogjog illeti meg; továbbá a bérletet bármikor felmondhatja.20

A locator mellett a conductornak is voltak kötelezettségei, ezek közül a legfontosabb, hogy a bért megfizesse. Ezt a törvény szerint utólag kellett teljesítenie, de a felek megegyezhettek másként is, hogy a bérlő időszakonként előre fizeti meg a bért. A dolgot rendeltetésszerűen kellett használnia a conductornak, s a bérlet lejártával azt épségben köteles volt visszaadni. A bérlő legfontosabb jogai közé tartozott, hogy a locatortól követelhette a biztosítását a bérbe vett dolog zavartalan élvezetének, különösen a birtokháborításoktól való védelmet; továbbá kárainak és bizonyos beruházásainak megtérítését; valamint a conductort ellenkező kikötés híján megillette a bérbeadás további joga.21

A római dologbérletet ugyanúgy, mint a mai bérleti szerződést köthették határozott vagy határozatlan időre. A kikötött idő lejártával a dologbérlet megszűnt, viszont ha a bérletet határozatlan időre kötötték, akkor bármikor bármelyik fél megszüntethette a bérletet. A felmondás intézményét a rómaiak furcsa módon nem ismerték. Emiatt a határozatlan tartalmú bérletnél a conductort bármikor kidobhatta a locator, s a bérleményt a bérlő bármikor elhagyhatta.22

Tehát a locatio conductio rei valamilyen dolog bérletbe vétele, szemben a locatio conductio operis és operarummal amelyek tárgya a munkavégzésre történő kötelezettségvállalás volt ellenérték fejében, ezért ez a két „bérlet” a modern munkajogi szabályozáshoz közelebb áll mint a dologbérlet.

B) Locatio conductio operis: a műbérlet (vállalkozási szerződés)

Akkor beszélhetünk vállalkozási szerződésről, „műbérletről”, amikor valaki elő állít egy meghatározott művet, eredményt produkál munkával pénzért, vállalkozói díjért. A szerződésben meghatározott mű (opus), eredmény létrehozása a szerződés tárgya. Tehát arra vállalkozik a conductor, hogy abból az anyagból amit rendszerint a locator

20 Brósz - Pólay, 1974. 433. oldal és Földi - Hamza, 1996. 523. oldal.

21 Földi - Hamza, 1996. 523-524. oldal.

22 Brósz - Pólay, 1974. 434. oldal.

xxxxxx rendelkezésére, valamit előállított a munkájával, valamilyen eredményt produkált.23

Ennek megfelelően alakultak a felek kötelezettségei és jogai. A conductor, a vállakozó culpa levisért (enyhe, kisebb fokú gondatlanság) felelt, és ha a megrendelőtől át vett valamit, ami rendszerint történni szokott, akkor az idegen anyagért, dolgokért melyek nála vannak custodia-felelősséggel tartozott. Emellett a rómaiak a szerződés jellegének megfelelően felelőssé tették a vállalkozót azért is, hogy a vállalt feladatot megfelelő hozzáértéssel, szakszerűen lássa el. A locator, a megrendelő kötelessége kifizetni a pénzbeli ellenszolgáltatást amit kialkudott.24

A veszélyviselés a locatio conductio operis körében nincs a forrásokban egyértelműen szabályozva. Mégis úgy tűnik, mintha itt is az a szabály érvényesülne elsősorban, hogy a felelősséget az viselte, akinek a gátló körülmény az érdekkörében beállott. A veszélyviselés szempontjából jelentőséggel bírhat az a körülmény is, hogy a veszélyviselést a mű átvételéhez kapcsolták-e, és hogy a megállapodás átalányban történt-e. Ugyanis ilyenkor a dolog vis maior folytán bekövetkező pusztulásából vagy csak rongálódásából származó veszélyt, felelősséget az időben történt átvételig a régebbi jog szerint teljes egészében a vállalkozó viselte. Az újabb jog azonban a felek veszélyviselését alapvetően az érdekszféra-elv alapján szabályozták.25

C) Locatio conducto operarum: a munkabérlet.

A három „bérlet” közül ez tekinthető leginkább a jelenlegi munkaszerződés előképének. A szabad ember munkájának igénybevételét értjük munkabérlet alatt, melyért a munkában töltött idő szerint pénzt, munkabért kap („napszámos munka”). Ez esetben valaki a bérbeadó (locator) szabad bérmunkás kötelezte magát, hogy egy másik személy a bérlő, azaz munkaadó (conductor) szolgálatba állt, neki dolgozott, s ennek fejében őt órára, napra, hétre fizetésben részesítette.26

Rómában a munkabérlet tárgyát elsősorban a fizikai munka operare képezte. A munkabérlet keretében bizonyos szellemi tevékenységek (úgy mint orvosi, tanítói, mérnöki stb.) végzésére is lehetett szerződni, a kiemelten artes liberalesnek minősülő és szorosan vett magasabb szellemi munka (úgy mint jogtudósoké, filozófusoké) nem lehetett locatio conductio tárgy. Sokáig csak ingyenesen, megbízás keretében lehetett

23 Földi - Hamza, 1996. 527. oldal.

24 Brósz - Pólay, 1974. 436-437. oldal.

25 Brósz - Pólay, 1974. 437. oldal és Földi - Hamza, 1996. 528. oldal.

26 Földi - Hamza, 1996. 526. oldal.

végezni ilyen munkát, és később a mandatummal kapcsolatos díjigényt is elismerték, de mégsem tekintették a munkabérhez (merces) hasonlónak a megbízott díját, hanem tiszteletdíjnak (honorarium, salarium) nevezték.27

A felek kötelezettségei és jogai a munkabérlet esetében: a locator, a bérmunkás köteles tisztességesen és a munkaadó utasításainak megfelelően dolgozni. Tulajdonképpen érdektelen, hogy létrehozta-e a munkaadó által remélt teljesítményt, vagy a munkája eredményes-e, tehát ebben az esetben csupán gazdasági kötelem forog fenn. Tehát a locator a teljesítményétől függetlenül, a gondos, megfelelő munkája alapján követelhette az időbérét. A conductor, a munkaadó a munkással szembeni igényét actio conductival érvényesítheti a munkabér visszatartásán túlmenően. Ugyan úgy mint a locatio conductio operisnél a veszélyviselés megoszlik a két fél között. Xxxxxx az érdekkörében a gátló körülmény, akadály bekövetkezett, az viseli az ebből eredő veszélyt, kárt. Hasonlóan a dologbérlet megszűnéséhez, a rómaiak nem ismerték a felmondás intézményét, valószínűleg itt is kötbér kikötésével pótolták a hiányát.28

A locatio conductio intézményein kívül a munkajog előzményeként még közel állt a munkaviszonyhoz a mandátum intézménye is. A római jogban a munkavégzés jogi kifejezésére szolgált. Jogi formája volt a nagyobb értékűnek ítélt tevékenységnek. Eredetileg a mandatum ingyenes jogügylet lehetett. Természetesen ez nem zárta ki, hogy a feladat teljesítése során felmerült költségeit követelje a megbízott, azt azonban kizárta, hogy a locatio conductio esetében kialkudott bért (merces) követelje mint tevékenysége ellenértékét. A megbízó kizárólagos érdekeit kellett szolgálnia a megbízottnak, viszont, ha megbízása kereteit túllépte, sőt ha kárt is okozott, nem tarthatott igényt a honorariumra és köteles volt megtéríteni a kárt.29

A munkavégzés kifejezését szolgálta a mandatumon kívül még a stipulatio (eskü alatt tett ígéretből keletkezett ügylet), a mancipatio (melyben nem csak tulajdont, hanem bármilyen uralmi jogot is lehetett szerezni), és az utóbbihoz hasonló úgynevezett fizetésképtelen adós helyzete, akit a prétor a hitelezőnek ítélt és adóssága leszolgálásáig annak hatalmában maradt.30

A munkavégzés egyik jogi formája volt a későbbi korokban az iusiurandum liberti. A szabad születésű polgár és a felszabadított rabszolga (libertinus) között a római jog státuszviszonyai között minden korszakban jelentős különbség volt.

27 Földi - Hamza, 1996. 526. oldal.

28 Földi - Hamza, 1996. 526-527. oldal.

29 Kiss, 2000. 38. oldal.

30 Kiss, 2000. 38. oldal.

Patrónusával a felszabadított rabszolga élete végéig egyfajta bizalmi, de ugyanakkor függőségi viszonyba is került, amely mindkettőjükre meghatározott kötelezettségeket rótt.31

A bemutatott jogintézmények a római jogból, kiemelten a mandatum és a locatio conductio előre vetítették egyfajta speciális munkavégzésre vonatkozó szabályozás megjelenését és finomodását, míg a további bemutatott jogintézmények bizonyítják, hogy még ha kevésbé közel állóan is a munkajoghoz, de a munkavégzés különböző jogi formáival a római jog külön nevesítetten foglalkozott. A késői középkorhoz hasonlóan az ókor főtársadalmi viszonyainak keretei között közvetve a tulajdonjog (és nem a kötelmi jog) révén történt a társadalmi munkaviszony és a hozzá kapcsolódó vezetési és elosztási viszonyok jogi szabályozása.32

2. A középkor

A modern munkajog szempontjából a rendi korszak státuszviszonyai kevéssé értékelhetők, viszont már a kora középkortól nyomon követhetők azok az elemek, amelyek a kialakulásához vezettek a klasszikus kapitalizmus munkajogviszonyának. 33 Az határozza meg a munkajog történeti aspektusban való értékelését a rendi korszak fő társadalmi viszonyának, hogy a jobbágy részben még mindig a földesúri tulajdon tárgya. Döntően abban nyilvánul meg a jobbágyi jogképesség, hogy a címzettje lehet „személyesen” a hűbérúr „diszkréciójától” függően és javarészt jogi kötelezettségeknek.34

A státusa határozta meg a jobbágy helyzetét, amelybe a kora középkor bizonyos fázisaiban belesüllyedt, a későbbi generációk pedig beleszülettek. A jobbágynak azért kellett teljesítenie, mert ez is része a jobbágy létét meghatározó állapotnak. Ebből következik e kapcsolatban nem fedezhetőek fel olyan elemek, amelyek jellemezték a klasszikus munkaadó-bérmunkás viszonyát. Más jogalapja a jobbágy státusán kívül nem volt a teljesítendő szolgáltatásnak.35

A jobbágy és a hűbérúr viszonyát közelebbről jelző járadékok, szolgáltatások közül figyelmet főképp azok érdemelnek, amelyek közvetlen, munkafolyamaton belüli kapcsolatra utalnak. A munkajáradék volt az a szolgáltatási forma a fejlődési

31 Kiss, 2000. 38-39. oldal.

32 Kenderes, 2007. 71-72. oldal.

33 Kiss, 2000. 39. oldal.

34 Román, 1989. 38. oldal.

35 Kiss, 2000. 39-40. oldal.

szakaszokat jelölő járadékformák (úgy mint munka-, természetbeni és pénzjáradék) közül, amely a hűbérúr irányítása alatt megvalósuló munkavégzésben állt.36

A jobbágy munkaviszonyának időtartama és életének tartama azonos volt. Büntetőjogi kategóriába tartozott a teljesítés elmaradása, illetve zavari és nem magánjogi következményeket vetettek fel. Nagyobb jelentőséggel bírnak a modern munkajog számára a jobbágytársadalmon kívüli rétegek munkakapcsolatai.37

Az egyes munkavállalói rétegek jogállásának nagyfokú differenciálódása volt jellemző, a jogfejlődésnek ebben a szakaszában. A jogi szabályozása a munkavégzésnek az egyes foglalkozási csoportokra vonatkozóan, egymástól tartalmában és területileg is független joganyag volt. A cselédekre, bérmunkásokra, kereskedelemben foglalkoztatottakra, bányamunkásságra és a manufaktúrákra más-más normák vonatkoztak. Ugyanakkor ezek a rétegek hamarabb voltak képesek szabadulni a munkaadó patriarchális uralma alól, a széttagoltságuk eredménye ként.38

Munkajogi aspektusból a jobbágytársadalmon kívüli rétegek munkakapcsolatai körében az alábbi területeket érdemelnek említést:

A) Cselédszerződések

„Cselédekről a 15–16. századtól beszélhetünk. A cselédek leggyakoribb elnevezései eredetükre, társadalmi helyzetükre utalnak: a cseléd a patriarchális (nagy-) családra, a szolga a köz- és magánjogi függőségre, a béres pedig az újabb kori bérmunkára; e viszonyok az idők folyamán más-más módon és arányban motiválták a cselédek életét. Szokásjogon alapuló munkaviszonyaik és életkörülményeik a meglehetősen nagy időközökben megjelent törvények és rendeletek révén egyre szabályozottabbakká váltak.”39

A cselédszerződések legtöbbször szóbeli megállapodások voltak, de többnyire tartalmaztak bérfoglalót, amely esetenként a megállapodás puszta igazolására szolgált, de többnyire a megállapodás e nélkül nem jött létre, azaz a megállapodás érvényességi kellékeként szerepelt. A felek egyenlőségét a szerződés ténye önmagában nem teremtette meg, azonban kötelmi kapcsolatot hozott létre közöttük. Tehát a szerződés még nem alakította a jogviszony tartalmát, csak alapította a jogviszonyt. Nem egy

36 Román, 1989. 38. oldal.

37 Kiss, 2000. 40. oldal.

38 Kiss, 2000. 40. oldal.

39 xxxx://xxx.xxxx.xx/00000/00000/xxxx/00/00.xxxx#000 A letöltés ideje: 2013. február 20.

meghatározott munkára szerződtek a cselédek, hanem a munkaadó határozta meg az éppen elvégezendő munkát, és ők a munkaerejüket bocsátották rendelkezésre.40

Megengedett dolog volt a gazda részéről az is, hogy foglalót fizetett egy-egy jó képességű vagy valamilyen munkához különösképpen értő cselédnek. A cselédtől hatóságilag is kikényszeríthető volt, ha esetleg megtagadta a szerződésben vállalt munkavégzést. Meghatározott időben a gazda köteles volt olyan bért és ellátást biztosítani cselédjének, mint amilyet a vele hasonló foglalkozásúak kaptak azon a vidéken, ez a bértarifa megjelenése, amely nem azonos a kapitalista gazdaság tarifaszerződésével.41

Az adott területen a gazdák által megállapított, kifizethető bért maximalizálta és kizárólag a szolgálatadók érdekeit védő bérlistát jelentette. Ezen kívül nem tartozott a megállapodás körébe az ellenérték meghatározása, hanem bizonyos határok között a szolgálatadó mérlegelésétől függött.42

B) A céhek

Magyarországon a 13. század közepe tájára tehető a céhek kialakulása.43 A középkorban a városi munkaszervezetek az iparos műhelyek voltak. A céhnek csak az iparos volt a tagja, ám a céh határozta meg az iparosok által tartható inasok és segédek számát, a munkaidőt a bérét, sőt a mesterré válás feltételeit, illetve az „inasidőt” is.44 A cselédszerződésekkel ellentétben, a céhekbe való felvétel alakszerű, esküvel megerősített megállapodást igényelt.45

Amennyiben a mester és a legény kapcsolatát a patriarchális tekintélytisztelet határozta meg, akkor ugyan úgy mint a cselédeknél az ellenérték meghatározása általában nem tartozott a megállapodás körébe, hanem bizonyos határok között a szolgálatadó mérlegelésétől függött. A céhek többségénél a bértarifa is jelen volt, minden azonos ipart űző céhre azonos bérmaximum vonatkozott. Egy-egy iparág kézműveseinek kiváltságokkal körülbástyázott érdekvédelmi szervezete volt a céh, melynek célja, hogy egy zárt piaci körzetet monopolizáljon, általában városi privilégiumok birtokában.46

40 Kiss, 2000. 40. oldal.

41 Xxxxxx Xxxxxx: Emőd város története. Petőfi Nyomda. Mezőkövesd, 2003. 284. oldal.

42 Kiss, 2000. 40. oldal.

43 Lőrincz, 1974. 16. oldal.

44 Román, 1989. 39. oldal.

45 Kiss, 2000. 40. oldal.

46 Kiss, 2000. 40-41. oldal.

A céheknek voltak önálló tagjaik a céhmesterek, ők a nyersanyag, műhely és a szerszámok tulajdonosai a gyártott termékek értékesítéséből származó bevétellel is ők rendelkeztek. Többnyire a mester egy-két legénnyel dolgozott, aki már kitanulta a szakmát, de még a mesteri rangot nem érte el, hiszen a mesterek számát korlátozták és az önállósulást szigorú feltételekhez kötötték. Az inasok a szakmát a mester irányításával tanulták meghatározott ideig (általában 7 évig), s a szülő és a mester között létrejött megállapodás feltételei között. Sikeres elsajátítását a szakmának úgynevezett „remekmű” elkészítésével kellett bizonyítani. Tehát az átlagos céhekben hierarchikus szintek voltak, úgy mint céhmester, céhlegény és inasok. 47

Kifelé érdekvédelmi szervezetként működtek, ami egyben befelé a legényeknek is védelmet jelentett. A céhek fejlődésük progresszív szakaszában a magas színvonalú munkát intézményesen, szervezetükkel biztosították és ekkor a hangsúly a mester és legények közötti tanviszonyon volt. Egyre inkább a munkaadó-bérmunkás vonások váltak jellemzővé, amikor később megakadályozták a legények mesterré válását. Szükségszerűen létrejöttek a „legénycéhek” amelyek arra szövetkeztek, hogy egyenrangú félként állapítsák meg a szerződési feltételeket a mesterekkel, illetve a képzésben is közreműködjenek, továbbá alkalmazás tekintetében saját tagjaiknak előjogokat biztosítsanak.48

C) A bányamunkásság

Ennél a foglalkozási csoportnál a szokások meglehetősen eltérőek voltak, azonban a 16. századtól általánossá vált, hogy a megállapodás mellett az állományt regisztráló könyvbe (Mannschaftsbuch) történő bejegyzéssel létesült a munkajogviszony. Alapvetően a munka jellegével volt összefüggésben a bányamunkásság szerveződése, hiszen a technológia csak kollektív teljesítést tett lehetővé. Ebben az időszakban olyan szociális összetartást eredményezett a bányászat fokozott veszélye, egészségre káros hatása, amely a többi bérmunkás rétegnél még ismeretlen volt.49

A szociális célok mellett a munkaadóval szembeni kollektív fellépést is szolgálták a különféle segélyező társaságok. A kollektív megállapodások megjelenésével egy időben már különféle kényszerítő eszközöket is alkalmaztak a

47 xxxx://xxxxxxxxxxxxxx.xxx/xxxxxxxxx/xxxxx-xxxxxxxx/000-xxxxxxxxxx-xxxx-x-xxxxxxxxxxxx A letöltés ideje: 2012.12.26.

48 Kiss, 2000. 41. oldal.

49 Kiss, 2000. 40. oldal.

munkavállalók. A nagyipari tevékenységre jellemző technológiájú szervezetek elterjedésével, sajnos a bányamunkásság privilegizált helyzete fokozatosan romlott, és a

18. század végére helyzetük többé már nem különbözött az ipari bérmunkásság általános állapotától.50

D) A manufaktúrák

Tulajdonképpen a gyáripart megelőző formája az ipari vállalkozásnak, a 12-13. századra tehető a tömeges megjelenésük és térhódításuk. Saját hasznára és kockázatára a vállalkozó anyagot és gépeket (például: szövőszéket), eszközöket ad át a munkásnak feldolgozásra, amelyért munkabért fizet. Az elkészült áruval a vállalkozó rendelkezik. A munkások az egyes iparágakban otthon dolgoztak vagy közös műhelyekben többen együtt. (Ma is uralkodó néhány iparágban, az otthonmunka formájában a manufaktúra, például: konfekcióipar.)51

Az itt alkalmazottak kollektív fellépését elősegítette, hogy ebben a korban patriarchális függőségről már nem beszélhetünk. A dolgozók csak részfeladatokat látnak el a nagyüzemekben az eddig ismeretlen munkamegosztás miatt, és mindegyikük pótolhatóvá válik. A munkavállalók érdekvédelmi szerződései csakhamar a

„munkaharc” eszközeivel kísérelték meg akaratukat érvényesíteni. Kudarcot vallott a megmozdulásaik túlnyomó része, de a munkabérek megállapításánál már megjelentek a szociális szempontok is, valamint a munkaidő felső határának megállapítása, illetve erre a korra tehető a gyermekmunka által jelentkező feszültségek kezelése.52

A korszak összefoglalásaként Xxxx Xxxxxx álláspontját idézem, hogy „a feudalizmus bérmunkásréteginek jogviszonyai mindazokat a későbbi dogmatikai és pragmatikus problémákat, illetve feszültségeket magukban hordozták, amelyek a polgári átalakulást követően, a szerződéses liberalizmus jogi doktrínája alatt elemi erővel törtek felszínre.”53

50 Kiss, 2000. 41. oldal.

51 xxxx://xxx.xxxxxxxxxx.xx/xxx/Xxxxxx/00000 A letöltés ideje: 2012.12.27.

52 Kiss, 2000. 41-42. oldal.

II. A munkaszerződés intézményének fejlődése 1840 és 1920 között

Hanyatló szakaszában a középkornak, helyesebben kezdeti időszakában az újkornak a manufaktúrák kialakulásával és elterjedésével kialakultak a nagy volumenű termelés feltételei, amelyek az ipari forradalom nyomán a gyári gépipari tömegtermelésbe torkollottak. 54 Magyarországon a munkatörvényhozás a 19. század elején indult meg, amikor a gyáripari termelés felváltotta a kézműipari termelést, és amikor a számbelileg gyarapodó bérmunkásság szervezetbe kezdett tömörülni, hogy a jogaiért osztálytudatosan erőteljesebben fellépjen.55

A középkori kötöttségek lebomlása, a polgári átalakulás, a tulajdon és a szerződés szabadságának elfogadása már megfelelő feltételeket teremtett jogi oldalról, a modern munkajog fejlődésének kezdete számára, a munkaviszony jogi szabályozása a kapitalizmusban indult meg. A középkori kötöttségek felszámolásával, illetve az ipari fejlődéssel egyidejűleg megjelent a termelési eszköz tulajdonnal nem rendelkező, viszont a hűbéri kötöttségek által már nem korlátozott nagy tömegű munkaerő.56

A kapitalista munkaviszony szabályozás kezdetét természetesen hiba volna dátumszerű merevséggel meghatározni. Minden egyes társadalmi forma viszonyai között törvényszerű jelenség, hogy megtaláljuk még az előző forma munkaviszonyának maradványait. Nem alakul ki egyik napról a másikra az új társadalmi rend uralkodó munkaviszonya, hanem előzőleg bontakozni kezd és megvívja harcát a régivel. Kezdeti elemeit fedezhetjük fel a jobbágy munkaviszonyának pl. a colonatus-intézményében a rabszolgatársadalomnak, a locatio conductio operarum intézményében a bérmunka első formáit.57

Megfigyelhetjük a kapitalista munkaviszony egyes vonásait, a szegődött cselédek a rendi korszak végén jelentkező alkalmazásában. Szintén ekkor jött létre a céhrendszer munkaviszonya, melyből egyes elemei alakulnak ki a modern bérmunkaviszonynak. Az 1840-es években még országszerte túlsúlyban van a céhes ipar, szemben a gyáriparral, de már észlelhető a kézműves munkásság átalakulása bérmunkássággá.58

54 Kenderes, 2007. 76. oldal.

55 Lőrincz, 1974. 15. oldal.

56 Kenderes, 2007. 76. oldal.

57 Lőrincz, 1974. 16. oldal.

58 Lőrincz, 1974. 16. oldal.

A céhrendszer megszűnését az 1859. december 20-án kelt iparrendtartás mondta ki.59 Magyarországon a céhrendszer utolsó maradványait a törvényhozás 1872. március 15-én szentesített VIII. tv. 83. §-a számolta fel, amely kimondta, hogy a jogszabály életbelépésétől számított 3 hónapon belül valamennyi céhet meg kell szüntetni. Teljes iparszabadságot léptetett életbe az új ipartörvény.60

A munkaszerződések szerepe a 19. században, hogy létrehozza az értéktöbblet elsajátítását szolgáló munkaviszonyt, meghatározza a munkaadó javára az elsajátítás feltételeit, jogi biztosítékait. Döntő kiindulópont a munkaszerződés elbírálásánál, hogy a munkaerő sajátos áru a tőkés társadalomban, megvásárlása a tőkés részéről csak szerződés keretében, azaz munkaszerződéssel történhet.61

A 26. fejezete az osztrák polgári törvénykönyvnek tizenhárom szakaszban tárgyalja a „munkabéri szerződés” szabályozását és következőképpen határozza meg:

„Midőn valaki magát szolgálattételre, vagy valami mű elkészítésére bizonyos pénzbeli bérért kötelezi: munkabéri szerződés keletkezik.”62

Megfigyelhető a munkaszerződés magánjogi felfogása a definícióban. Egyfelől a munkaszerződés, illetve munkabéri szerződés és a vállalkozói szerződés között nincs elhatárolás. Másfelől a munkabéri elnevezés jellegzetes. Sem a magánjogi, sem a későbbi szociális törvényhozás a munkaszerződés megjelölést nem, vagy ritkán használja. Eleinte ezt az intézményt „munkabéri szerződés”, majd az általánossá vált

„szolgálati szerződés” kifejezéssel jelölik.63

1. Munkabéri szerződésnek nevezzük a szerződést, ha a szolgálat abból áll, hogy az egyik fél (a vállalkozó) bizonyos munka előállításával, a másik fél (a megrendelő) pedig valamely ellenérték, díj, bér fizetésével köteles. A munkát úgy köteles előállítani a vállalkozó, hogy az a kikötött tulajdonságokkal bírjon, s mentes legyen olyan hibáktól, amelyek azt értéktelenné vagy kevésbé értékessé, vagy a szerződés szerinti feltételezett használatra egészben vagy részben alkalmatlanná teszik.64

2. Szolgálati szerződés (locatio conductio operarum), amelynek értelmében az egyik fél a másik irányában bizonyos szolgálatok teljesítésére, az utóbbi viszont e szolgálatok megfizetésére kötelezi magát. Xxxxxx és kötelezettségeit a szerződő feleknek

59 xxxxxxx.xx.xx/xxxxxxx/xxxxxxxxx.xxx A letöltés ideje: 2013.01.01.

60 xxxx://xxx.xxxxxxx.xx/xxxxxxxxxx/xxxx/xxxxxxxxxxx_xxxxxxx/xxxxxxxxxxxxxxxx/xxxxxxxxxxxxxxxx_ tortenete_II/pages/005_polgari_forradalomtol_IV.htm A letöltés ideje: 2013.01.01.

61 Lőrincz, 1974. 53. oldal.

62 Lőrincz, 1974. 53. oldal.

63 Lőrincz, 1974. 53-54. oldal.

64 xxxx://xxx.xxx.xxxx.xx/00000/00000/xxxx/000/xx000000.xxxx#0 A letöltés ideje: 2013.01.04.

a megkötött szerződés tartalma, ezek hiányában a törvény szabályozza. Bármelyik fél a szerződéstől visszaléphet, az egyes törvényekben kiemelt okokon kívül, ha az olyan fontos, s az eset körülményei szerint a visszalépést indokolandó okot képes felmutatni. Ilyen törvényünk az 1876. évi XIII. tv., mely különösen a cselédszerződést; az 1884. évi

XVII. tv. (ipartörvény) az iparosok és a segédek, a gyáros és a gyári munkások helyzetét; és az 1875. évi XXXVII. tv. (kereskedelmi törvénykönyv) a kereskedő és segédszemélyzete közti viszonyt szabályozza.65

A 19. század utolsó évtizedeitől a munkaszerződés megítélése hazánkban is változáson megy keresztül. A dolgozó és uralkodó osztályok közötti osztályharc élesedése következtében kialakul a „munkajog” reformista elmélete, amely felismeri bizonyos mértékben a szerződési munkaszabadság és egyenlőség fiktív voltát és beismeri, hogy a bérmunkából élők számára mind nehezebb helyzetet teremt a tőkés iparfejlődés következtében fokozódott tőke-munka ellentét.66

Kibontakozása a munkaügyi törvényhozásnak mind változatosabbá teszi a munkaszerződés formáit, illetőleg a munkajogviszony fajait. Elemzése a munkaviszonyra vonatkozó szabályoknak érzékelhetően kimutatja – a hasonlóságok mellett – az eltéréseket is a bányamunkás, az ipari munkás, kereskedelmi alkalmazott, cseléd, mezőgazdasági munkás és tisztviselő munkaszerződése között.67

A munkavállaló és munkaadó közötti viszony szabad egyezkedés tárgya, ezért a munkavállaló ki volt szolgáltatva a munkáltatónak, erőfölénye miatt ő határozta meg a feltételeket.68 Ez kifejezetten a két ipartörvényben is megtalálható, úgy mint az 1872. évi VIII. tv 56. § és az 1884. évi XVII. tv. 88. §: „Az iparos és segédei közötti viszony szabad egyezkedés tárgya. A szerződés, ha a felek máskép nem egyeztek, csak 1 heti próbaidő eltelte után válik kötelező erejűvé.”69

Az 1840-es törvények a kereskedőkről és gyárakról, az 1851-es Ideiglenes Utasítás, valamint az 1875-ös kereskedelmi törvény oly magától értetődőnek tartja, a munkavállaló és a munkaadó közötti viszony szabad egyezkedés tárgyát, hogy ennyit sem jelez. A bányászatnál a szolgálati viszony részleteit az 1854-es bányatörvény a rendtartásba utalja, az 1859-es Iparrend pedig az osztrák polgári törvénykönyvre hivatkozik. A korabeli joggyakorlat és irodalom az a kétoldalú kötelmi jogügyletet

65 xxxx://xxx.xxx.xxxx.xx/00000/00000/xxxx/000/xx000000.xxxx#0 A letöltés ideje: 2013.01.04.

66 Lőrincz, 1974. 54. oldal.

67 Lőrincz, 1974. 55. oldal.

68 Lőrincz, 1974. 55. oldal.

69 1872. évi VIII. tv III. Fejezet 56. § és 1884. évi XVII. tv III. Fejezet 88. §.

értette munkaszerződésen fogalmilag, melynél fogva a munkaadó meghatározott ellenérték fizetésére kötelezi magát, a munkavállaló pedig tartósabb jellegű és függőséggel járó munkateljesítésre.70

A munkaszerződés meghatározása során a „munkavállalót” és „munkaadót”, mint gyűjtőfogalmakat jelöli meg, a fentebb írtak alapján az alkalmazottak másfajta csoportjaira a munkaviszony tekintetében különböző jogszabályok voltak érvényben. Ennek oka, hogy még nem létezett a Munka Törvénykönyve és ezért nem volt egységes a szabályozás. A munkaügyi kapcsolatok szabályozásának hármas jellege volt: ipari és kereskedelmi, mezőgazdasági, közalkalmazotti dolgozókra vonatkozó jogszabályok.

1. Ipar és kereskedelem

A meghatározó gazdasági viszonyokat a polgári társadalmak jogi szabályozásában, a magánjog (a kereskedelmi jog) területe tükrözi a legközvetlenebbül. A magántulajdon, árutulajdonként jelenik meg a társadalomban. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonával korlátozás nélkül rendelkezik a tulajdonos és ugyanakkor minden áruvá válik, nemcsak a dolgok, hanem a szellemi termékek, a munkaerő is, tehát tulajdonjogot lehet szerezni ezekre is.71

A munkaerő áruvá válásával, a bérmunkás ezt eladni kénytelen, a tőkés pedig megvásárolni törekszik oly feltételek között, hogy felhasználja értéktöbblet elsajátítására és termelésére. A munkavállaló a jogi szabályozás szerint szabad és egyenjogú a munkaadóval. Azonban a valóságban a gazdasági kényszer oly erős, hogy munkaerejét a munkás csak kedvezőtlen feltételek mellett képes eladni.72

Előtérbe kerül a formális jogegyenlőség elve. A tulajdonosi képesség elvi egyformasága mellett a tényleges gazdasági erőviszonyok határozzák meg, hogy tulajdonos ki és milyen körben lesz, s ennek következtében az emberek közötti egyenlőség tartalmilag a gazdasági egyenlőtlenség leleplezésére szolgál. A formális egyelőség alapján a kereskedelmi jog, a kereskedőkre és meghatározott ügyleti típusokra, szerződésekre kialakuló külön jogterülete a gazdasági életnek. Az egyenlőtlen fejlődés következtében hazánkban a késői modernizáció hatására, csak az 1840. évi törvények alakítanak ki a kereskedőkre külön jogot.73

70 Lőrincz, 1974. 55. oldal.

71 Xxxxxxxxx Xxxxx-Xxxxxx Xxxxxx-Xxxxxxxx Xxxxxx: Magyar állam- és jogtörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1998. 375. oldal (a továbbiakban: Xxxxxxxxx-Xxxxxx-Xxxxxxxx, 1998.).

72 Lőrincz, 1974. 21. oldal.

73 Xxxxxxxxx-Xxxxxx-Xxxxxxxx, 1998. 376. oldal.

Magyarország első munkaügyi törvényalkotásai az 1840. évi XVI. és XVII. számú törvények.74 A kereskedősegédek munkaviszonyát szabályozta, az 1840. évi XVI. törvény III. fejezetének a 24-34. §-aiban: „24. § A mi a kereskedőnek viszonyait segédszemélyzetéhez (Hülfspersonale) illeti, ezek iránt, a mennyiben az illető személyek közt írott szerződések nem léteznének, vagy léteznének ugyan, de a viszonos tartozásokat világosan magokba nem foglalnák, következő szabályok megtartandók:

25. § A kereskedőnek van joga segédszemélyzetétől követelni: a) Hű, becsületes és szorgalmas magaviseletet; b) Pontos engedelmességet minden a törvénnyel össze nem ütköző parancsok iránt, melyek a kereskedést illetik.

27. § A kereskedő-tanítvány (Lehrjunge) ellenben jog szerint a kereskedőtől követelhet: a) Tanítást az illető kereskedésnek minden ágaiban és ügyeiben, különösen a könyvvitelben; b) Közönséges tartást, lakást, öltözetet s orvosi ápolást; c) Igazságos bizonyságlevelet, midőn a szolgálatot elhagyja.

29. § A kereskedői tanítvány vagy közönséges segéd szolgálatát csak két hónapos felmondás után hagyhatja el, ugyanazon felmondási határidőt a kereskedő köteles megtartani, ha tanítványát vagy közönséges segédét elereszti. Fontosabb kötelességű segédeknél, mint pénzkezelőknél (Cassier) és könyvvezetőknél ezen felmondási idő négy hónapra terjesztetik.

30. § A szolgálat azonban rögtön is megszűnhet; a) Midőn a kereskedő a segéd iránti kötetességét tartani nem akarja, akkor a segéd tüstént kiléphet szolgálatából, s nem csak a múltra, de az egész felmondási időre is kielégítést követelhet; b) Midőn a kereskedő a segédnek bérét a felmondás egész idejére előre kifizeti; c) Ha a segéd hűtlenséget, vagy egyéb nagy kötelesség-sértést elkövet, vagy a szükséges ismeretekkel épen nem bír, a kereskedő őt tüstént eleresztheti.”75

A munkások jogviszonyát szabályozta, az 1840. évi XVII. törvény 5-7. §-aiban:

„5. § A gyártó intézetében mindennemű mesterséget (Gewerbe) űző segédmunkásokat szabadon alkalmazhat.

6. § Oly gyermekeket, kik 12-dik évüket még el nem érték, csak oly gyári munkákra lehet alkalmaztatni, melyek azonfelül, hogy egészségüknek sem ártalmasak, testi kifejlődésüket nem akadályoztatják. A gyártó azonban azokat is, kik ezen időt elérték, de a 16. évet meg nem haladták, naponta, erejükhöz mért munkára kilenc

74 Lőrincz, 1974. 21. oldal.

75 1840. évi XVI. törvény III. Fejezet 24. §, 25. §, 27. §, 29. §, 30. §.

óránál tovább nem fordíthatja, s ezen kilenc órai munka sem lehet folytonos, de egy óra nyugidő által félbeszakasztandó.

7. § A mi különben a kereskedők és segédszemélyzetek közti kölcsönös viszonyokról az illető törvénycikkely 24., 25., 26., 27., 28., 29., 30., 31., 32., 33. és 34- dik §-aiban rendeltetett, az a gyártókra és segédszemélyzetökre is kiterjed. A közönséges munkásoknak bére minden héten kifizetendő, a felmondási idő pedig közönséges munkásoknál és mesterlegényeknél, ha ez iránt különös szerződés nem kötetett, nyolc napra határoztatik.”76

Ezek a törvények teszik meg az első lépéseket az úgynevezett szabad ipari munka szabályozása felé. Ugyan még a céhrendszer hatása érezhető rajtuk, de valójában már jelzik a tőkés bérmunkaviszony megjelenését. Úttörő szerepük ellenére az 1840-es törvények hézagos, szűktéren mozgó alkotások voltak, csekély gyakorlati hatással. Megjelentek a szabadságharc után az iparszabadság elvét bátrabban deklarálva az

„Ideiglenes Utasítás a kereskedés és iparviszonyok szabályozására”, az „Általános bányatörvény”, az „Osztrák Ipari Rendtartás” és az ugyancsak „Osztrák Kereskedelemi Törvény”.77

A, 1851. február 6-án bocsátotta ki a császári és királyi helytartóság ideiglenes utasítását a kereskedelmi és ipari viszonyokról. A kereskedői segédszemélyzetről szóló 39-53. és a gyári munkaviszonyokról szóló 68-74. szakaszok munkajogi vonatkozásúak voltak. 1859-ben az új, egyetemes „iparrend” megjelenésével vesztették hatályukat.78

B, 1854. május 23-i keltezésű császári nyílt parancs bocsátotta ki az „Általános Bányatörvényt”. Fontos fejezetei voltak munkajogi szempontból a kilencedik: „A bányabirtokosoknak hivatalnokaikhoz és munkásaikhoz viszonyáról” (200-209. §); valamint a tízedik: „A társpénztárakról” (210-214). A munkaviszony szabályozására végrehajtási szabályok 102-103. szakaszai vonatkoztak. Egységes alapra fektette a bányatörvény a bányajog rendszerét s keletkezésekor meg is ütötte a kor színvonalát.79

C, 1859. december 20-án hirdette ki egy császári és királyi nyílt parancs az

„Osztrák ipari rendtartás”-t, azzal a szándékkal hogy az iparos üzlet egyenlően legyen szabályozva. Hatályát 1867-ben a kiegyezési kormány is megerősítette s fenntartotta az 1872. évi ipartörvény meghozataláig. A munkajogviszony részleteit az „iparos

76 1840. évi XVII. törvény 5-7. §.

77 Lőrincz, 1974. 22. oldal.

78 Lőrincz, 1974. 22. oldal.

79 Lőrincz, 1974. 22-23. oldal.

segédszemélyzetről” szóló VI. fejezet (72-105. §.) minden eddigi jogszabálynál behatóbban tárgyalta, azonban csak az iparviszonyok tekintetében intézkedett.80

D, 1862. december 17-i Osztrák Kereskedelmi Törvény, mely eredetileg Németországban keletkezett 1861-ben, de Ausztria németből átvette és bevezette az összes tartományába. Hatályát 1875-ig az új magyar kereskedelmi törvény életbelépéséig őrizte meg.81

A munkaviszony tőkés szabályozásának első dokumentumai is voltak az említett törvények. A végrehajtás nehézségei és gyengeségei miatt ezek sem változtattak jelentősen az ipari, illetve munkaviszonyok állapotán és lényegesen a negyvenes évek szintjéről nem mozdították el.82 Amikor a nemzet visszanyerte önrendelkezési jogát 1867-ben, az akkor Európa szerte uralkodó liberalizmus elveinek alapján látott hozzá gazdasági életének szabályozásához. Nálunk ezen eszméknek annál inkább volt talajuk, mert párosultak a magyar szabadság eszméivel és így nem csak a kor irányzatának feleltek meg, hanem a nemzet szabadságtörekvéseivel is találkoztak.83

Az első ipartörvény, az 1872. évi VIII. törvény a gazdasági szabadelvűség elvén állt. Ez már munkajogi szempontból többet nyújtott, mint elődei.84 Ez a törvény számos munkásvédelmi intézkedést tartalmaz, anélkül hogy a kormány ebben az irányban behatóbb indoklást tartott volna szükségesnek. A törvényhozás előtt magától értetődőnek tűnt tehát fel, hogy gazdasági szabadság álláspontjára helyezkedve sem lehet tartózkodni a munkások érdekében való beavatkozástól.85

A törvényben a segédszemélyzetekről a III. fejezet szól. Külön szabályozza a tanoncok (39-55. §.), a segédek (56-65. §.) és a gyári munkások (66-75. §.) munkaviszonyát. 1872. évi VIII. számú törvény a tanoncok munkaviszonyáról szóló rendelkezések: „39. § Tanoncot tartani minden önálló iparosnak szabad.

40. § Gyermekek, kik életük 12-dik évét még be nem töltötték, tanoncoknak fel nem vehetők. Kivételnek csak az iparhatóság engedelmével lehet helye, mely esetben köteles az iparos tanoncát 12 éves kora betöltéséig a népiskolába rendesen járatni. 41. § A tanonc fölvétele írásbeli szerződés mellett történik. 42. § Az iparos köteles: a) tanoncát azon iparágban, melyet űz, kiképezni, jó erkölcsre, rendre és munkásságra szoktatni; b)

80 Lőrincz, 1974. 23. oldal.

81 xxxx://xxx.xxxxx.xx/xxx.xxx?xxxxxxXxxxxxxXxxxxxx&xxxx00000&xx0 A letöltés ideje: 2013.01.22.

82 Lőrincz, 1974. 24. oldal.

83 Xxxxxx Xxxxxx: Magyarország socialpolitikája, Xxxxxx Xxxxxx Könyvkereskedés, Budapest 1923.

4. oldal (a továbbiakban: Heller, 1923.).

84 Lőrincz, 1974. 24. oldal.

85 Heller, 1923. 4. oldal.

időt engedni arra, hogy a tanonc vallása ünnepnapjain az isteni szolgálatot látogathassa; c) tanoncát, ha írni, olvasni és számolni nem tud, ezeknek megtanulására, különben pedig az ismétlési, esti, vasárnapi, illetőleg ipariskolába járásra szorítani; d) ha háznépéhez tartozik, betegség esetében ápolásban részesíteni.

44. § Oly tanoncok, kik éltük 14-dik évét be nem töltötték, naponkint csak 10 órai, kik a 14-dik évet már elérték, 12 órai munkára kötelezhetők, az iskolában töltött időt is beleértve. Mindkét esetben azonban munkaközben délelőtt és délután egy-egy fél, délben pedig egy egész szünóra tartandó, és a tanoncok általában csakis oly munkára szoríthatók, mely korukhoz képest testi erejüknek megfelel.

45. § Éjjeli munkára, azaz esti 9 órától reggeli 5 óráig tizenhat éven aluli tanoncok általában nem alkalmazhatók;”86

1872. évi VIII. számú törvény a segédek munkaviszonyáról szóló rendelkezések:

„56. § Az iparos és segédei közötti viszony szabad egyezkedés tárgya. A szerződés, ha a felek más kép nem egyeztek, csak 1 heti próbaidő eltelte után válik kötelező erejűvé. 58.

§ Az iparos a kötött szerződés megszűntével a munkából kilépő segédnek, a közöttük fennállott szerződési viszonynak megszűntéről bizonyítványt adni köteles. Az iparos oly segédet fel nem fogadhat, ki az előbbi munkaadóval kötött szerződésnek törvényes megszűnését nem igazolja. Oly iparos, ki szökevény segédet tudva felfogad, a segéddel egyetemlegesen felelős az előbbi iparosnak a megszökés által okozott kárért.

59. § Minden segéd szerződési kötelezettségének teljesítése mellett szabadon kereshet magának munkát; maga választhat és változtathat műhelyt, és pedig akár iparosoknál, akár gyárakban, akár más vállalkozóknál. A szállók intézményével eddig összekötött szegődtetési kényszer ezennel megszüntettetik.”87

1872. évi VIII. számú törvény a gyári munkások munkaviszonyáról szóló rendelkezések: „67. § A gyáros köteles összes munkásairól rendes jegyzéket vezetni, abba minden munkás nevét, korát, születése helyét, foglalkozását és bérét beiktatni, s e jegyzéket az iparhatóságnak kívánatára akármikor előmutatni.

70. § Tekintettel a fennálló népoktatási törvényekre is: Tíz éven aluli gyermekeket épen nem, a 10 évet meghaladott, de a 12 évet még el nem érteket csak az iparhatóság engedélye mellett szabad gyárakban munkára alkalmazni. Az engedély csak akkor adandó meg, ha vagy az iskola rendes látogatása a gyárban való alkalmazással

86 1872. évi VIII. törvény III. fejezet A tanonczokról 39. §, 40. §, 41. §, 42. §, 44. §, 45.§.

87 1872. évi VIII. törvény III. fejezet A segédekről 56. §, 58. §, 59. §.

megegyezhetőnek mutatkozik, vagy a gyáros részéről külön iskolák felállítása által a gyermekek oktatásáról az iskolahatóság rendeletei szerint kellő gondoskodás történik.

Kik a 12 éves kort meghaladták, de a 14 éves életkort még be nem töltötték, gyári munkában naponkint csak 8 óra hosszat foglalkoztathatók. Oly ifjak, kik a 14 éves életkort betöltötték, de a 16 évest még el nem érték, naponkint csak 10 órai munkára alkalmazhatók. A 16. évet még be nem töltött munkások általában csak oly munkára alkalmazhatók, mely egészségüknek nem árt és testi fejlődésüket nem gátolja.”88

Ez a törvény felöleli mindazt a gyermekmunka szabályozását illetőleg, amit ebben a korban más országok törvényhozásai szabályoztak. Fellelhető benne a gyermekek ipari munkára való foglalkoztatásának korhatára, szabályozása az éjjeli munkájuknak, megszabása a munkaidejüknek és annak kimondása, hogy csakis olyan munkára alkalmazhatók, amely korukhoz való és testi erejüknek megfelel. Először ebben a törvényben találkozunk a sztrájk megtiltásával és a „munkarend” előtérbe hozásával is. Az 1859-es Iparrend érvényét vesztette e törvény életbelépésével, ő maga 1884-ben került hatályon kívül. Az 1875. évi XXXVII. számú új Kereskedelmi Törvényt, az ipartörvényben hangsúlyozottan kifejezésre jutó szabadelvűség hatotta át.89

Néhány rendelkezése jöhet csak számításba munkajogi szempontból, úgy mint a segédszemélyzetről szóló VI. CZIM 55-60. §. A szűkszavúságának magyarázata az 55.

§, mely szerint: „A segédszemélyzet (segédek és tanoncok) szolgálati viszonyai, valamint igényei a fizetéshez és ellátáshoz szabad egyezkedés tárgyát képezik. Ily egyezkedés hiányában a jelen törvényben foglalt eltérésekkel az ipartörvény (1872:VIII. tc.) harmadik, ötödik és hatodik fejezetének intézkedései szolgálnak irányadóul.”90

Az 1872. évi VIII. számú ipartörvény liberális szelleme kiváltotta a munkások és a kisiparosok elégedetlenségét. Így több irányból élénk mozgalom indult meg a törvény revíziójáért, amivel szemben a kormány nem maradhatott közömbös. Tehát új javaslat került a képviselőház elé és megszületett a második ipartörvény, az 1884. évi XVII. számú törvény. A kisiparosok irányában engedményeket tett, viszont a munkásság tekintetében, nagyjából változatlanul átvette az 1872. évi VIII. számú ipartörvény

88 1872. évi VIII. törvény III. fejezet A gyári munkásokról 67. §, 70. §.

89 Lőrincz, 1974. 24. oldal.

90 1875. évi XXXVII. számú törvény VI. CZIM 55. §.

III. fejezetének a segédszemélyzetről szóló előírásait és kibővítette egy

„A tanonciskolákról” szóló rendelkezéssekkel.91

A törvény az elődje nyomdokait követve továbbra is erőteljesen a szabad egyezkedés, de egyszersmind a sztrájk tilalom alapjára helyezkedett. A felmondás és az azonnali elbocsátás okaira aprólékos figyelmet szentelt: „92. § A munkaadó és segéd közötti viszony, ha másképpen nem egyezkedtek, vagy ha gyárakban a munkarend (113.

§) másképpen nem intézkedik, 15 napi felmondással felbontható. Kereskedősegédek tekintetében a felmondás határideje szerződési megállapodás hiányában hat hét. Fontosabb teendőkkel megbízott iparos- vagy kereskedősegédek, jelesen a nagy iparvállalatoknál vagy gyárakban vagy kereskedői üzletekben mint könyvvezetők, pénztárnokok, üzletvezetők, utazók, raktárnokok stb. alkalmazottak tekintetében a felmondás határideje három hónap.”92

A második ipartörvény életbelépésével az 1872. évi VIII. számú törvény érvényét vesztette. Rendelkezései kiterjedtek mind a kiskereskedelem, mind a kisipar, mind a nagyipar munkaviszonyaira, a tanoncokra és a gyári munkásokra is. A szolgálati szerződés az iparosok és a gyári munkásokra is. A szolgálati szerződés az iparosok és a segédszemélyzetek között a felek szabad egyezkedésének volt a tárgya. Mint nevesített típus a vállalkozási szerződés ekkor még nem válik külön. Sajátos formájaként tartják nyílván a szolgálati szerződésnek, hogyha valaki valamely munka előállítása végett szerződést köt.93

Ennek alapján egyik fél sem kötelezi magát, hogy bizonyos átalányárban a másik megrendelésére valamely munkát előállít, vagy a teljesítendő munka egyes részeit vagy darabjait meghatározott munkabér fizetésének teljesítése mellett. A bíróság határozza meg, ha a munkabért nem állapították meg. A munkát a vállalkozó személyesen látja el, vagy felügyelete alatt más dolgozók végzik.94

A munkásmozgalom megerősödésével kezdődik s végig húzódik az imperializmusra való átmenet idején a kapitalista munkaviszony szabályozásának második szakasza. A munkaidő rövidítéséről jogszabályok jönnek létre, munkavédelmi berendezések felszereléséről, javításáról a munkásegészségügynek, a női és a gyermekmunka korlátozásáról, a munkásbiztosításról. Kiszélesednek és finomulnak az

91 Lőrincz, 1974. 25. oldal.

92 1884. évi XVII. törvény III. fejezet 92. §.

93 Xxxxxxxxx-Xxxxxx-Xxxxxxxx, 1998. 407. oldal.

94 Xxxxxxxxx-Xxxxxx-Xxxxxxxx, 1998. 407. oldal.

olyan korábbi eszközök, mint a kemény sztrájkbüntetések és a munkára szorító közvetlen közigazgatási kényszer, szervezkedési tilalmak.95

Az alábbi törvények ebben a fejlődési szakaszban jelennek meg: az 1891. évi

XIII. törvény az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről, az 1891. évi XIV. törvény az ipari és gyári alkalmazottak betegség esetén való segélyezéséről, az 1893. évi XXVIII. törvény az ipari és gyári alkalmazottak baleset elleni védelméről és az iparfelügyelőkről.96

Az 1891. évi XIII. törvény az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről elrendelte, „1. § Vasárnapokon, valamint xxxxx Xxxxxx király napján, mint nemzeti ünnepen, a magyar szent korona országainak területén az ipari munkának szünetelnie kell. Kivételt képez az üzleti helyiségek és berendezések tisztántartásához és helyreállításához szükséges munka.; 2. § Az ipari munkának szünetelése legkésőbb vasárnap reggeli 6 órakor kezdődik és megkezdésétől számítandó 24 óráig, de legalább is a szüneti napot követő reggeli 6 óráig tart.;

3. § A kereskedelmi miniszter felhatalmaztatik, hogy saját hatáskörében rendeleti úton határozza meg: a) azon ipar nemeket, melyeknél azért, mert az üzem félbeszakítása lehetetlen, vagy a folytonos üzembentartást a fogyasztó közönség vagy a közforgalom igényei vagy valamely hadászati vagy egyéb közérdek, jelesen ipari indokok feltétlenül megkövetelik, az ipari munka az első szakaszban megjelölt szünnapokon is végezhető lesz; b) azon módozatokat, melyek mellett azok a kisiparosok, kik maguk, segédek és tanoncok igénybevétele nélkül, lakásukon dolgoznak, a munkaszünet alól felmenthetők.” Gyakorlatilag kivétel címén csaknem minden munkást lehetett vasárnapi munkára kötelezni.97

Az 1891. évi XIV. törvény az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről kimondta, „1. § A jelen törvényben megjelölt segélyezési célokra betegsegélyezési pénztárak szolgálnak.2. § Betegsegélyző pénztárhoz kell tartozniuk, nemre, korra és honpolgárságra való tekintet nélkül mindazoknak, a kik a magyar korona országai területén: a) valamely az ipartörvény (1884:XVII. tc.) alá eső foglalkozásnál, ideértve még ugyanezen törvény 183. §. d) és f) pontja alatt felsorolt vállalatokat is;b) bányákban és kohókban vagy a bányatermékeket feldolgozó egyéb

95 Lőrincz, 1974. 27. oldal.

96 Lőrincz, 1974. 28-29. oldal.

97 1891. évi XIII. törvény „Az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről” 1. §, 2. §, 3. §.

művekben, úgyszintén kőfejtő-, homok-, kavics- és agyagtermelő telepeknél;c) nagyobb építkezéseknél (57. §.);

d) a vasúti üzemeknél és ezek gyáraiban és műhelyeiben; a postánál, távírdánál, távbeszélőknél;e) hajózásnál és a hajóépítésnél, valamint f) a fuvarozásnál, szállítmányozásnál, raktáraknál és a kereskedelmi pincészetnél oly fizetéssel vagy bérrel vannak alkalmazva, melynek egy munkanapra eső összege 4 forintnál nem magasabb és a kikkel szemben a munkaadó a munkába álláskor világosan ki nem kötötte, hogy az alkalmazás nyolc napnál rövidebb időre terjed. A tengeri hajózásnál és a tengeri halászatnál alkalmazottakra a jelen törvény nem terjed ki.” 98 A pénztárak kötelezettsége csak 20 hétre terjedt, ha tehát akinek a betegsége ennél tovább tartott, úgyszólván koldussorba került. A munkásság anyagi erőit a sokfajta pénztár megosztotta, s a túlzott adminisztráció költségei erősen csökkentették a segélyező célokra fordítható összeget. E törvény legkedvezőbb rendelkezése, hogy a munkásnők szülési segélyben részesültek.99

Az 1893. évi XXVIII. törvény az ipari és gyári alkalmazottaknak baleset elleni védelméről és az iparfelügyelőkről kimondja, hogy „1. § A munkaadó köteles ipartelepén mindazt létesíteni és fenntartani, a mi, tekintettel a telep és az üzem minőségére, annak követelményeihez képest az alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének lehető biztosítása érdekében szükséges.” 100 Általánossá vált a századforduló körül e törvény nyomán kifejlődött gyakorlat, miszerint a munkaadó felel a munkásait munka közben ért olyan balesetekért, amelyekért vétkesség terheli.101

Az elhanyagoltság különösen szembetűnő volt a bánya munkaviszonyok területén. A bányamunkásokra sem az 1891. évi XIV. törvény a betegbiztosításról, sem az 1893. évi XXVIII. törvény az alkalmazottak védelméről nem terjedtek ki. Továbbra is a bányatársládák látták el a bányászok betegségi és rokkantsági biztosítását. Régóta esedékes kérdés volt a bányatörvény reformja. Azért, hogy ne fajulhasson a munkások kiszipolyozásának eszközévé a szolgálati szerződés, kell hogy az állam a szolgálati viszony feltételire bizonyos határokig alakító befolyást gyakorolhasson.102

Úgy látták a tervezet szerzői, hogy a munkáskérdés rendezését a polgári törvénykönyv feladatává tenni nem lehet, s addig sem lehet várni, míg egy általános és

98 1891. évi XIV. törvény I. fejezet „Általános határozatok” 1. §, 2. §.

99 Lőrincz, 1974. 29. oldal.

100 1893. évi XXVIII. törvény 1. §.

101 Csizmadia-Xxxxxx-Xxxxxxxx, 1998. 423. oldal.

102 Lőrincz, 1974. 30-31. oldal.

egységes munkatörvényben jut szabályozáshoz a munkásügy valamennyi kategóriára nézve elvi és specifikus oldalaival együtt.103 A fentebb írtak ellenére az esedékes régi bányatörvény kicserélése egy újjal nem következett be. Az 1875. évi XXXVII. kereskedelmi törvény és az 1884. évi XVII. ipartörvény újjáalkotására sem került sor. Ez idő tájt az égető kérdések sorában első helyen állott az állami társadalombiztosítás rendezése. Magyarország sem zárkózhatott el elfogadása elől, hiszen bevezetése már évtizedek óta a munkásosztály követelései között szerepelt.104

Tehát létrejött az 1907. évi XIX. törvény „Az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról”. Ezen törvény hatálya alá csak az ipari és kereskedelmi dolgozók tartoztak.105 A világháború kitörése előtt jelent meg néhány évvel az 1911. évi XIX. törvény „Az iparüzemekben alkalmazott nők éjjeli munkájának eltiltásáról” mely szerint, „1. § Az alább felsorolt iparágak körébe tartozó minden olyan üzemben vagy vállalatban, melyben rendszerint tíznél több munkás (férfi- és nőmunkás, tanuló) van foglalkoztatva, és pedig: a) minden olyan üzemben vagy vállalatban, melyben nyersanyagokat, fél- vagy egész gyártmányokat iparszerüleg előállítanak, átalakítanak vagy megmunkálnak;

b) kőbányákban, bányákban, sómüvekben, valamint kohókban és bányatermékeket feldolgozó egyéb művekben; c) az állami egyedárusággal kapcsolatos üzemekben és vállalatokban; d) a vasúti és hajózási vállalatok, valamint az állami posta-, távíró- és távbeszélő-intézet által fenntartott gyártási és javítóműhelyekben; e) mindennemű építési vállalatnál a nőalkalmazottaknak - az alábbi kivételekkel - legalább tizenegy órai megszakítás nélkül tartó éjjeli munkaszünetet kell engedni. Esti tíz órától reggel öt óráig nőalkalmazottakat foglalkoztatni tilos.”106

Már erőteljesen tükrözik az uralkodó osztály hadi készülődését, azok a további törvények, amelyek az első világháború küszöbén napvilágot láttak. Ilyen volt az 1912. évi LXIII. törvény „A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről”, az 1912. évi LXVIII. törvény „A hadiszolgáltatásokról”, és mind a kettőt kiegészítő, szintén rendkívüli jellegű az 1914. évi L. számú felhatalmazási törvény. A sztrájkot, sőt a sztrájkra való felhívást is e törvények szerint, szigorú fegyházbüntetéssel sújtandó bűncselekménynek minősítették.107

103 Lőrincz, 1974. 31. oldal.

104 Lőrincz, 1974. 32-33. oldal.

105 1907. évi XIX. törvény.

106 1911. évi XIX. törvény 1. §.

107 Lőrincz, 1974. 35. oldal.

Azonnali elbocsátásra jogosít a sztrájkban való részvétel (Kúria 589/1901.), arra alapítva, hogy ha egy napon a munkás igazolatlanul szünetel munkájával, azonnal elbocsátható.108 A századfordulót követően a „szociális munkatörvényhozás” átkerült az imperialista szabályozás vágányaira. A kormány nem fogadta és különböző ürügyekkel eltanácsolta, a munkanélküliek panasztevő küldöttségeit, mialatt törvényt hozott a közveszélyes munkakerülőkről (1913. évi XXI. számú tv.). Végképp megállt a fejlődés a háború alatt.109

Az 1916. évi XVI. számú törvénytől eltekintve, amely az ipari, bányászati és kereskedelmi munkaközvetítés hatósági ellátásáról szólt, mely korszerű elveiben, de hatása a háborús viszonyok közepette gyakorlatilag minimális volt. Rendezetlen maradt a 20. század második évtizedeiben egyebek között, a munkajogi bíráskodás ügye, a pihenőszabadságok kérdése, a munkanap tartamának, valamint a bérminimumnak törvényi rögzítése, illetve a szakszervezeti jogok és a kollektív szerződés nélkülözik a törvényhozási elismerést.110

2. Mezőgazdaság

Az ipari bérmunkaviszonyokétól a mezőgazdasági dolgozók munkaviszonyának szabályozása a hasonló vonások mellett eltérést is mutat, mert a félfeudális földesurak a jobbágyság eltörlése után is jelentős mértékben megtartották uralmukat a mezőgazdasági alkalmazottak fölött. 111 Eddig csak a kereskedők és a gyárosok viszonylatában szabályozta a szabad bérmunkás munkaviszonyát az 1840. évi XVI és

XVII. törvénycikk, a gazda-cseléd munkaviszonyt viszont statútumok kísérelték meg összefogni.112

A mezei rendőrségről szóló 1840. évi IX. törvény 37-38. §-aiban, kifejezett osztályél tükröződik, melyek szerint büntetendő cselekmény, ha az aratók, cséplők vagy más szerződéses munkavállalók abban bízva, hogy helyettük nyomban más munkást nem lehet állítani, a föld birtokosát kényük szerint új alkura kényszerítik. Kilátásba helyezi, hogy a szerződött, de megszökött munkás munkahelyére visszakísérhető és kártérítésre kötelezhető. A törvénynek munkásvédő intézkedése, hogy amennyiben

108 Csizmadia-Xxxxxx-Xxxxxxxx, 1998. 423. oldal.

109 Lőrincz, 1974. 35. oldal.

110 Lőrincz, 1974. 35. oldal.

111 Lőrincz, 1974. 36. oldal.

112 Xxxxxxxxx-Xxxxxx-Xxxxxxxx, 1998. 380. oldal.

elemi kár folytán a munkások bérüket nem tudják megkeresni, úgy kérhetik a közigazgatási hatóság előtt új szerződés megkötését.113

Ezt a törvényt nem a mezőgazdasági munkajogviszony szabályozására hozták, de az idézett szakaszok felvétele a jogszabály szövegébe jelzi azt a szemléletet, amely a későbbi magyar cselédtörvényekben erőteljesen érvényre jutott. 114 Átfogó, intézményesített rendezést kevésbé kívánt a szabad bérmunkás munkaviszonyának szabályozása, mert az OPTK 1171-1174. §-ai külön rendelkeztek a munkabéri, a kiadói és a cseléd-gazda közötti szerződésekről.115

Ez utóbbit az 1856. évi császári nyílt paranccsal életbe léptetett cselédtörvény konkretizálta. A tőkés fejlődés egész liberál – kapitalista szakaszában egységes munkajogi szabályozás nem alakul ki, sőt maga a munkaszerződés is mint „szolgálati szerződés” elnevezés, a cselédviszonyok hatására a vállalkozási szerződéssel együtt sajátos formájaként a locatio – conductionak nyer elismerést.116

Az első cselédtörvény volt az, amely az összes mezőgazdasági munkavállaló bérmunkaviszonyait egységesen szabályozta, ez az 1876. évi XIII. számú törvény „A cseléd és gazda közötti viszony szabályozásáról, a gazdasági munkásokról és a napszámosokról”. 117 A törvény szerint: „Az, a ki magát szerződésileg bizonyos háztartás vagy gazdaság körüli személyes és folytonos szolgálatoknak legalább is egy havi időtartamon át bérért való teljesítésére kötelezi, cselédnek, az pedig, ki a szolgálati szerződésnél fogva a cseléd bérét kiszolgáltatni köteles, gazdának neveztetik.”118

Az idők folyamán az eredetileg mindenféle cselédmunkára vonatkozó törvény egyes részeit külön kellett szabályozni.119 A törvény hatályát a gazdasági cselédekre nézve 1907-ig, a mezőgazdasági munkásokra nézve 1898-ig tartotta meg. A belső vagy házi cselédekre és a nem mezei napszámosokra vonatkozó szakaszai érvényben maradtak 1907 után is. Egyik érdekes vonása az 1876. évi XIII. törvénynek, az a szemlélet, amelyben felfogja a munkaviszonyt. A munkabér – szerződés fogalma alá esik a cselédviszony a római jog szerint.120

113 Lőrincz, 1974. 37. oldal.

114 Lőrincz, 1974. 37. oldal.

115 Csizmadia-Xxxxxx-Xxxxxxxx, 1998. 406. oldal.

116 Xxxxxxxxx-Xxxxxx-Xxxxxxxx, 1998. 406. oldal.

117 Lőrincz, 1974. 38. oldal.

118 1876. évi XIII. törvény „A cseléd és a gazda közötti viszony szabályozásáról, a gazdasági munkásokról és a napszámosokról”.

119 Xxxxxxxxx-Xxxxxx-Xxxxxxxx, 1998. 406. oldal.

120 Lőrincz, 1974. 39. oldal.

A magyar jogviszony, nem csupán a szerződési szabadságra támaszkodó kötelmi jogviszonyra alapítja a cseléd munkajogviszonyát, hanem arra a személyes kapcsolatot kifejező patriarchális elvre is, mely szerint a gazda háznépének tagjává válik a cseléd:121

„2. § A cseléd, a fentebbiek alapján történt szolgálatba való lépésével a gazda, illetőleg családja háznépének tagjává válik, miből mindkét félre nézve a pusztán anyagi kötelezettségeken túlmenő, a jelen törvényben körülirt viszonyos jogok és kötelezettségek támadnak.” 122 Ennek az elvnek köszönhetően a cselédre nézve több nyomasztó következmény keletkezik:

„35. § Köteles a cseléd mindazon munkákat, melyekre szegődött, híven, pontosan s legjobb tehetsége szerint teljesíteni. A cseléd tartozik, mennyiben erejét vagy képességét túl nem haladja, rövid időre, szakmányának természetével nem ellenkező, attól messze nem eső oly szolgálatot is teljesíteni, melyre nem szegődött, az esetben, ha arra hivatott cselédtársa megbetegszik, vagy távol van, vagy annak teljesítésében más okok által hátráltatnék. 39. § Köteles a cseléd társainak hűtlenségét gazdájának azonnal feljelenteni, mit elmulasztván, felelőssé lesz mindazon károkért, melyek feljelentése esetén kikerülhetők lettek volna s melyek a közvetlen kártevőn meg nem vehetők.

43. § A cselédnek nincs megengedve gazdája tilalma ellenére látogatásokat általában elfogadni, különösen pedig gazdája egyenes engedelme nélkül valakit éjszakára befogadni.”123

Hangsúlyozta az 973/1881-es számú határozat, hogy a házigazdát cselédei irányában a házi fegyelem gyakorlásának a joga megilleti, s hogy kiterjedhet tettleges bántalmazásra is.124 Büntetlenséget biztosított a korabeli magyar Btk. (1978. évi V. törvény) ezen felül, „a házi fegyelemre jogosított személy által annak gyakorlatában elkövetett könnyű testi sértés miatt is”.125

E néhány paragrafusa is mutatja az 1876-os törvénynek, hogy a „liberális korfelfogás” ellenére nem voltak idegenek a burzsoá-földesúri államtól a szinte középkorra emlékeztető intézkedések.126 A törvény meghatározta a gazda (26-34. §) és a cseléd kötelezettségeit (35-47. §), illetve mindkét fél szerződés felmondási jogát (48-

121 Lőrincz, 1974. 39. oldal.

122 1876. évi XIII. törvény 2. §.

123 1876. évi XIII. törvény 35. §-43. §.

124 Lőrincz, 1974. 40. oldal.

125 Xxxxxx Xxxxx dr. - Xxxxxxx Xxxx dr.: Magyar anyagi büntetőjog, Xxxxxxx Xxxxxxxxx (Kiadó), Budapest 1910. 313. oldal.

126 Lőrincz, 1974. 41. oldal.

52. §).127 Sajnos a jelentkező problémákat a törvény sem jogilag, sem társadalmilag nem volt képes megoldani. A szerződési jog alapelveit a gyarapodó mezőgazdasági munkavállalóknak a kor társadalmi viszonyainak kiforratlansága, dinamikus mozgása és a kapitalista magánjog hiánya miatt nem is volt hová beilleszteni.128

Forradalmi megmozdulásokkal igyekezett a mezőgazdasági proletariátus az 1890-es évektől menekvést találni. E mozgalmakkal szoros okozati viszonyban keletkeztek a századfordulón hozott mezőgazdasági munkatörvények, illetve jogszabályok. 129 A munkaadó és a mezőgazdasági munkások közötti szolgálati szerződést kívánta szabályozni az 1898. évi II. törvény. „A szerződési feltételek megállapítása a felek szabad egyezkedésének tárgya. A szerződő feleknek a törvénnyel vagy a törvényhatóság szabályrendeletével ellenkező megállapodásai egyáltalán nem, - a szerződési okiratba fel nem vett megállapodásai pedig csak a törvény rendes útján érvényesíthetők.”130

Bérmunkás a mezőgazdasági munkás és nem cseléd. Az alkalmi munkák ellátására a mezőgazdasági munkás szerződik. „8. § Aratást, hordást, nyomtatást, cséplést s általában bármely gazdasági munkát nem cseléd-minőségben szerződésileg elvállalni szándékozó munkásokkal a munkaszerződés mindig írásban, és a 17., 30., 40.

§-okban foglalt esetek kivételével a munkaadó, annak intézkedésre jogosult megbízottja, vagy a munkások többségének lakhelyén illetékes községi elöljáróság (tanács) előtt kötendő meg.” Ezt a törvényt a nép elnevezte „rabszolgatörvénynek”, ennek az oka a rendelkezéseiben rejlett:131

„1. § Annak, a ki nem cseléd-minőségben gazdasági munka teljesítésére szerződik, igazolvánnyal kell bírnia. 6. § A szerződési feltételek megállapítása a felek szabad egyezkedésének tárgya,” ezzel a gazdaságilag alárendelt munkavállalót kiszolgáltatta a munkaadónak. A mezőgazdasági munkásokat arra kötelezte, hogy a szolgálati szerződést a községházán, a jegyző előtt, gyakran csendőr jelenlétében írják alá.132

A konfliktusok megoldását a munkások és munkaadóik között az állam egyáltalán nem pártatlan végrehajtó közegeire bízta úgy mint főszolgabíró,

127 1876. évi XIII. törvény.

128 Lőrincz, 1974. 42. oldal.

129 Lőrincz, 1974. 42. oldal.

130 1898. évi II. törvény.

131 Lőrincz, 1974. 44. oldal.

132 1898. évi II. törvény 1. §, 6. §.

rendőrkapitány, a megyei közigazgatást döntő szerephez jutatta. 133 E hatóságok a munkaadó egyszerű szóbeli kérésére elővezették a munkásokat, s ha kellett, csendőrszuronnyal kényszerítették munkateljesítésre őket. A törvény nem foglalkozott a munkabér - minimumok és - maximumok vidékenkénti megállapításával.134

Hasonlóan elmulasztotta felvenni a tilalmat az ingyenmunkára nézve is, például ilyen volt a robot és a diszkréciós munka, habár a tömegek ezek eltörlését elkeseredetten követelték. Valóságos statáriumot terjesztettek ki a sztrájkellenes rendelkezések a mezőgazdasági munkások szervezkedésére, jogaik gyakorlására. Tilalmazta és büntette a sztrájkot és az ezzel kapcsolatos összebeszéléseket.135

„65. § Nem bírnak hatállyal sem azon összebeszélések, melyekkel a munkások azt célozzák, hogy közös munkaszünetelés által a munkaadókat magasabb bér megadására kényszerítsék s általában tőlük előnyöket csikarjanak ki, sem azon egyezmények, a melyek által azoknak, a kik az érintett összebeszélések mellett megmaradnak, támogatása, azoknak pedig, a kik az összebeszéléssel szakítanak, megkárosítása céloztatik.

Kihágást követ el s 60 napig terjedhető elzárással és 400 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, a ki: a) az ily összebeszélések, egyezmények létesítése, terjesztése vagy foganatosítása céljából a munkásokat, napszámosokat, cselédeket szabad akaratuk érvényesítésében akadályozza vagy akadályozni törekszik; b) ily összebeszélések, egyezmények létesítése, terjesztése vagy foganatosítása céljából a szerződött munkások között állhíreket terjeszt, pénzt gyűjt, a szerződött munkásokkal összejövetelt tart, ily összejövetel céljaira helyiségét átengedi, s ily összejövetelben részt vesz.”136

Ez a törvény több mint 4 évtizeden át életben maradt. A munkavállalók és munkaadók jogait illetve kötelezettségeit pontosabban körülírta, mint azt korábban tették az elődei. Ezen rendelkezések s egy - két, a szövegben felvett kezdeménynek (pl.: bizonyos gyógykezelés) a hatása azonban eltörpült ahhoz a szigorhoz képest, amellyel a mezőgazdasági munkavállalók tömegeire a törvény egészében lesújtott. 137 Méltán váltotta ki megszavazása és brutális alkalmazása a haladó gondolkozású értelmiségiek, a

133 1898. évi II. törvény IV. fejezet „ A szerződés teljesítéséről” és VII. fejezet „A hatóságokról és eljárásról”.

134 Lőrincz, 1974. 45. oldal.

135 Lőrincz, 1974. 45. oldal.

136 1898. évi II. törvény 65. §.

137 Lőrincz, 1974. 46. oldal.

szocialista munkásság tiltakozását, illetve megbotránkozását bel- és külföldön egyaránt.138

A századfordulón még négy mezőgazdasági munkástörvény jelent meg. Az 1899. évi XLI. törvény „A vízi munkálatoknál, az út- és vasútépítésnél alkalmazott napszámosokról és munkásokról”. Ezen törvény ugyan úgy mint az elődjei a szerződési szabadságot helyezte előtérbe: „3. § A munkás és munkaadója közti szerződés feltételeinek megállapítása a felek szabad egyezkedésének tárgya; a törvénnyel ellenkező megállapodások azonban érvénytelenek.

4. § Minden szerződésnek, illetőleg feljegyzésnek (7. §) tartalmaznia kell;

a) a munka nemének, időtartamának vagy méretekben kifejezett mennyiségének megjelölését; b) a munkabér megállapítását, átalányösszeg vagy az egységár szerint; c) a szállítási költségekre, előlegekre, továbbá a munkaeszközökre, az elszállásolásra, a tüzelő-anyagra és az ivóvíz-szállításra vonatkozó megállapodásokat.”139

Ugyan ezen év XLII. törvény „A gazdasági munkavállalókról és segédmunkások” jogviszonyait szabályozta. E törvény is liberális a szerződéskötés tekintetében, de magán viseli a munkásforrongások bélyegét is. 140 Így például: „a birtokos (bérlő) és a cséplőgép vállalkozó között a szerződés a községi előljáróság előtt írásban kötendő meg; a cséplőgép vállalkozó és a csépléshez általa felfogadott gazdasági munkások között a szerződést szóval vagy írásban két tanú előtt kell megkötni, a földművelésügyi miniszter a közigazgatási bizottság előterjesztésére egyes törvényhatóságok területére kiterjedő hatállyal elrendelheti, hogy a cséplőgép vállalkozó és a munkások közötti szerződés a községi előljáróság előtt kötendő meg; ha a felek a szerződésben e legkisebb mennyiség tekintetében meg nem állapodtak: a munkások a termény hányadrészében megállapított munkabér helyett, annak esedékességekor, a szerződési időtartamra oly napibért követelhetnek, a milyet azon a vidéken és abban az időben hasonló munkáért rendszerint fizetnek.”141

Az erdőmunkásokról 1900. évi XXVIII. törvény és a dohánytermelők és dohánykertészek közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1900. évi XXIX. törvény szintén a fentebb bemutatott elvekkel és sajátosságokkal jellemezhetők.142

000Xxxxxx Xxxxxxxx: A magyarországi munkásmozgalom az 1848-49-es forradalomtól és szabadságharctól az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalomig, Szikra Kiadó, Budapest 1956. 53-54. oldal.

139 1899. évi XLI. törvény 3. §, 4. §.

140 Lőrincz, 1974. 47. oldal.

141 1899. évi XLII. törvény 6-8. §.

Összegzésképpen ez a négy törvény közös jellemzőjének állíthatom, hogy kiterjesztették az általuk szabályozni kívánt munkaviszonyokra a

„rabszolgatörvénynek” is hívott 1898. évi II. törvény munkást sanyargató intézkedései úgy mint a hatósági eljárásra, az igazolványkötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket. A sztrájkot büntetendő cselekménynek nyilvánították a törvények, megfosztva a munkásokat osztályharcuk legfontosabb fegyverétől.

A második cselédtörvény az 1907. évi XLV. törvény „A gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról”, már külön szabályozta az első cselédtörvényben a külső, vagy mezei cseléd fogalma alá sorolt gazdasági cselédek jogviszonyait. „1. § Gazdasági (külső) cseléd az, a ki szerződéssel kötelezi magát, hogy valamely gazdaságban személyes és folytonos szolgálatokat bérért teljesít legalább is egy hónapon át. (7. §) Azokat a cselédeket, a kik háztartásbeli és egyszersmind gazdasági munka teljesítésére szegődnek, hacsak a szerződésből az ellenkező ki nem tűnik, gazdasági cselédnek kell tekinteni s a jelen törvény alá tartoznak.

Azok, a kik gazdasági teendőkre naponkénti díjazás mellett vagy bizonyos részért szerződnek (pl. napszámosok, szakmányosok, részes munkákat teljesítők stb.): gazdasági cselédeknek nem tekinthetők”.143 A külön szabályozás indokolt volt, mert a külső, gazdasági cselédek és a belső, házi cselédek élet- és munkaviszonyai között különbség volt. „Külső munkaerőn nem csupán bérmunkást, napszámost vagy gazdasági cselédet, hanem a kölcsönmunka, a kalákaféle „összesegítés” eseteit is számításba kell vennünk.”144 „A házi cselédek többsége állandó és közvetlen ellenőrzés, felügyelet alatt dolgozott; sem munkaideje, sem pedig munkaköre nem volt meghatározva, a többség kora reggeltől késő estig mindenesként szolgált.”145

A törvény célja volt, hogy az 1898. évi II. törvény sztrájkellenes rendelkezéseinek cselédekre történő kiterjesztésére módot adjon. Továbbá az uralkodó osztályok felelete volt az 1905-1906-os évek nagy földmunkás-mozgalmaira. 146 A törvény korlátozta a cselédek személyes szabadságát, szabad költözködési jogát, a korlátlan munkanapot újra törvényesítette és kimondta, hogy cselédnek már 12 éves gyerekek is alkalmazhatók.147

143 1907. évi XLV. törvény 1. §.

144 xxxx://xxx.xxxx.xx/00000/00000/xxxx/00/00.xxxx A letöltés ideje: 2013.02.04.

145 xxxx://xxx.xxxx.xx/00000/00000/xxxx/00/00.xxxx#000 A letöltés ideje: 2013.02.04.

146 Lőrincz, 1974. 49. oldal.

A házi fegyelemmel kapcsolatos a törvény egyik intézménye. Amely módosítja az első cselédtörvény erre vonatkozó patriarchális felfogását: a gazda házi fegyelme alatt csak 18 éves koráig áll. A törvény az idősebb cselédeket illetően nem törekszik mindenáron a patriarchális viszony kialakítására, e helyett közös érdekekre, érzésekre apellál.148 A házi fegyelem körülírását a törvény a 46. § b, pontjában adja meg: „46. § Felmondás nélkül elhagyhatja a cseléd a szolgálatot, ha a gazda, családtagja, intézkedésre vagy felügyeletre jogosított megbízottja: b) a házi fegyelem alatt nem álló cselédet tettleg bántalmazza, vagy bánásmódjával a cselédnek vagy a cseléd családtagjának életét, egészségét s testi biztonságát veszélyezteti.”149

A III. a szerződés teljesítéséről szóló fejezetében a törvénynek megmaradt az 1876. évi XIII. és a 1898. évi II. törvényből már ismert rendelkezés, hogy ha „a gazda nyolc nap alatt előterjeszthető panaszára az elsőfokú hatóság köteles a cselédet a szolgálat helyére karhatalommal előállítani”.150 Továbbá a törvény bünteti és tiltja a megkötött szerződéssel folytatott bérharcot, a sztrájkot: „Kihágást követ el és az 1898:II. tc. 65. §-ának alkalmazásával 60 napig terjedhető elzárással és 400 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, a ki az elszegődött vagy elszegődni hajlandó cselédet azért, mert elszegődött vagy elszegődni akar, szóval vagy tettel bántalmazza, fenyegeti, vagy az elszegődött cselédeket arra ösztönzi, csábítja, hogy elvállalt kötelességeik teljesítésének megtagadásával a gazdát engedmények megadására kényszerítsék.

Az a cseléd pedig, a ki összebeszélés folytán ilyen okból szerződésének teljesítését megtagadja, kihágását követ el s 10 napig terjedhető elzárással és 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A gazdának azon joga, hogy az ilyen kihágás miatt elítélt cseléddel szemben a szolgálati viszonyt a 45. § e) pontja alapján előzetes felmondás nélkül felbonthassa és kárkövetelését a 49. § alapján érvényesíthesse, érintetlenül marad.”151

A helyi szokások alkalmazásának és a szabályrendeleti jogalkotásnak tág teret adott. Újabb forrásként hatott a munkások terhére történő visszaéléseknek, hogy ahol sem a törvény, sem a szabályrendelet nem intézkedett, a „környéken követett szokás” volt irányadó. 1907. évi XLV. törvény a szerződési szabadság elvén állt, megengedte

148 Lőrincz, 1974. 50. oldal.

149 1907. évi XLV. törvény 46. §.

150 1907. évi XLV. törvény 17. §.

151 1907. évi XLV. törvény 57. §.

többek között, hogy a cselédbérlevelek kötelezővé tételét elrendeljék az egyes törvényhatóságok.152

A szegődési levélben a cselédek, más néven „cselédlevélben” feltüntetett, munkájukat a rájuk vonatkozó kötelességek szerint végezték. Az első oldala a leveleknek a „házi törvényeket” tartalmazta, többek között azt, hogy a cseléd kifogás nélkül engedelmességgel tartozott a gazdatisztnek, ha a szükség úgy kívánta, köteles volt mindenkor dolgozni.153

A törvény bizonyos tilalmakat is felállított a munkáság érdekében, amelyeket az uralkodó osztály a munkásmozgalmak követelésére tovább nem halaszthatott.154 Ilyen volt, a hűtlen cselédtárs feljelentésére vonatkozó előírás elejtése; az ellenszolgáltatás nélküli munka eltörlése, úgy mint úrdolga, robot, dézsma, uzsora; az olyan előzetes megállapodást tiltott, melynél a cseléd köteles volna járandóságát bárkinek eladni, a gazda által megjelölt személynél vagy a gazdánál vásárolni, vagy nem vásárolni.155

A második cselédtörvény ellen országszerte nagy erővel csapott fel az elégedetlenség hulláma. A törvényalkalmazó szerveket a mezőgazdasági munkások több helyen is megtámadták. Azonban bármilyen küzdőképességről tett is tanúságot a cselédség, a politikai reakciót erősítette az 1907. évi XLV. törvény.156

3. Közalkalmazottak

A közalkalmazott mint jogi kategória a 19. században alakult ki, de már Xxxxxx királytól kezdve létezett közszolgálati dolgozó, aki a király személyes szolgája, az uralkodó nevezi ki és fizeti őket. A 15. század első felétől az egyetemet végzett emberek, főként jogvégzettek alkalmazása általánossá válik. Nem mindenki nemesi származású közülük, a fizetségük sem mindig pénz, hanem például egyházi méltóságok adományozása.157

Az abszolút monarchiák a mai értelemben vett hivatalnoki kar fejlődéséhez kedvező kereteket nyújtottak. A hivatalnokokkal szemben támasztott követelményekről

152 Lőrincz, 1974. 51. oldal.

153 xxxx://xxx.xxxxxxx.xxxxxx.xx/xxxxxx/xxxxxxxxxx/x-xxxxxxxxxx-xxxxxxxxxx-xx-xxxxxxxxx-xxxxxxxxx.xxxx A letöltés ideje: 2012.02.04.

154 Lőrincz, 1974. 51. oldal.

155 1907. évi XLV. törvény.

156 Lőrincz, 1974. 52. oldal.

157 xxxx://xxxxxxxxxxxxx.xx/xxxxx.xxx?xxxxxxxxxx_xxxxxxx&xxxxxxxxxxxx&xxx0000:00xxxxx&xxxxxx000 &Itemid=400 A letöltés ideje: 2013. február 21.

szóló pásztorlevelek is erről tanúskodnak.158 II. Xxxxxx uralkodásának idejére tehető a hivatásos közszolgálat kialakulásának kezdete. Az úgynevezett szegődött tisztségviselők ekkor jutottak egyre nagyobb szerephez, akik az egyre bővülő állami feladatok ellátáshoz megfelelő szakértelemmel rendelkeztek.159

A közszolgálat egyik legfontosabb kérdésévé a dualizmus időszakában, a munkáltatói jogok gyakorlásának szabályozása vált. Ugyanis az abszolutizmus időszakában felerősödtek a centralizációs törekvések, mivel az igazgatás szétszórtsága miatt jó része a tisztségviselőknek a nagy földesurak területén élt és a földesuraktól származó „nagylelkű” adományok biztosították döntően a megélhetésüket. Ennek következtében a helyi hatalom irányában nyilvánult meg lojalitásuk és nem az uralkodóval szemben.160

Olyan hivatalnokokra volt szükség a hatalom központosításához, akik csak a központi akaratnak engedelmeskednek és megkérdőjelezhetetlen az uralkodóval szembeni lojalitásuk. Eleinte a magyar kancellária komoly fenntartással fogadta a hivatalnoki réteg megteremtésére vonatkozó terveket és nem véletlenül, mivel a helyi hatalom visszaszorulásától tartott a központilag irányított apparátus kiteljesedése miatt.161

A centralizáció-decentralizáció hatalmi kérdése a későbbi fejlődés során éles konfliktusban fejeződött ki a központi hatalom és a vármegyei önkormányzatok között. Egyaránt arra törekedtek a megyék és a központi hatalom, hogy közhatalmat szolgáló és gyakorló személyi állományt magukhoz kössék, s ily módon politikai befolyásuk alá helyezzék. Abban a dilemmában fejeződött ki a hatalmi kérdés, hogy a vármegyei szervezet tisztviselői akik a központi akarat végrehajtását is ellátták kinevezéssel, vagy választással nyerjék el állásukat. „Ez a látszólag jogdogmatikainak tűnő kérdés a politikai csatározás központi témájává vált, s ezért nem is igazgatási, hanem tisztán politikai döntés, szakmailag ellentmondásos politikai kompromisszum született.”162

Azt akarták a megyék, hogy tőlük függjenek a tisztviselők, fizetésüket tőlük kapják, mert a biztosítékát látták a kormánnyal szembeni függetlenségnek abban, hogy

158 xxxx://xxxxxxx-xxxxxx.xxx.xxx.xx/xxxxx/xxxx_xxx/Xxxx/Xxxxxx0/Xxxxxx_Xxxxxx_xxxxxxxxx.xxx

Xx. Xxxxxx Xxxxxx: Közszolgálati jogunk a változó nemzetközi és hazai térben (De Lege Lata, De Lege Ferenda) PHD Étekezés Pécs, 2009. A letöltés ideje: 2013.02.25. 334. oldal (a továbbiakban: Hazafi).

159 Xxxxx Xxxxx: II. József közigazgatási reformjai Magyarországon, Akadémia Kiadó, Budapest 1982. 27. oldal (a továbbiakban: Hajdú, 1982.).

160 Hazafi, 2009. 336. oldal.

161 Hajdú, 1982. 73. oldal.

162 Hazafi, 2009. 338-339 oldal.

munkájukat a tisztviselők csak is a törvényeknek alárendelten végzik, és a felsőbb hatalom azaz a munkáltatói jogkör birtokában a kormány törvényellenes utasítás végrehajtására nem tudja őket kényszeríteni. Természetesen a kormány ennek az ellenkezőjét szerette volna elérni.163

A Xxxxxxx-féle törvényjavaslat tárgyalása során élesedett ki a vita, amely a centralizmus és a municipalizmus között régóta fennálló ellentétet is kiélezte.164 Bár jelentős támogatói voltak az önkormányzatok „államosításának” és ezzel együtt a kinevezések általánossá tételének, a törvényjavaslat érdekes „eredménnyel” zárult: köszönhetően a támogatói kör fokozatos háttérbe vonulásának, valamint az ellenzék obstrukcióinak az Országgyűlés csupán két szakaszt tudott elfogadni.165

Ezek kimondták, hogy állami feladatot képez a vármegyei igazgatás, amelyet a kinevezett „állami közegek” látják el, „önkormányzati elemek közreműködésével”. Utasításba kapta továbbá a belügyminiszter, hogy készítsen törvényjavaslatot

„a vármegyei közigazgatási közegekről és azok hatásköréről; a vármegyék önkormányzatáról; a közigazgatási bíróságokról.”166

Olyan megoldás született később, amely mindkét fél érdekeit megpróbálta figyelembe venni. A főispán nevezte ki a megyei alkalmazottak 56 %-át, a fennmaradó részüket a főispán jelölése alapján a közgyűlések választották. 167 Előírták, hogy az illetések hatóság utasításait is köteles betartani a tisztviselő és nemcsak a törvényeket. Megtagadható a nyilvánvalóan törvénybe ütköző parancs végrehajtása a későbbi jogelméleti felfogás szerint, de ha megállapítják az engedelmességi kötelezettség megsértése miatt indult fegyelmi eljárás során, hogy az utasítás törvényes volt és indokolatlanul tagadta meg a tisztviselő annak végrehajtását, fegyelmi büntetés szabható ki vele szembe.168 Az állam és a megye közösen biztosította a tisztviselők díjazását.169

A következménye az lett a hatalmi szempontok előtérbe kerülésének, hogy a karrierrendszer megteremtése a hatalomgyakorlás, illetve a decentralizációs és centralizációs törekvések közötti harc eszközévé vált, és a pillanatnyi hatalmi érdekek

163 Hazafi, 2009. 339. oldal.

164 Xxxxxxxxx Xxxxx: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig, Akadémiai Kiadó, Budapest 1976. 227. oldal.

165 Hazafi, 2009. 339-340. oldal.

166 1891. évi XXXIII. törvény.

167 Hazafi, 2009. 340. oldal.

168Tomcsányi Móricz: A magyar közigazgatási jog alapintézményei, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest 1926. 352. oldal.

169 Hazafi, 2009. 340. oldal.

befolyása alá került. A hivatásos tisztviselő réteg megerősödése ezzel párhuzamosan folytatódott. Köszönhetően a felgyorsult fejlődésnek 20. század elejére a hivatásos közszolgálat Magyarországon is általánossá vált.170

170 Hazafi, 2009. 341. oldal és Xxxxxxx Xxxxxx: Magyar Közigazgatás, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest 1942. 69. oldal.

III. A két világháború hatása a magyar munkajog fejlődésére

1. A két világháború közötti időszak

Azt követően, hogy az 1840-től 1919-ig tartó időszakban lefektették a munkajog alapintézményeire vonatkozó szabályok jelentős részét, a két világháború közötti időszakban gyökeres változás nem történt. Nagy része a korábban kihirdetett törvényeknek hatályban maradt. Fejlődés, előmozdulás azonban ebben a korszakban is volt.171 Az erre az időszakra vonatkozó jogszabályok csupán átmeneti jellegűek voltak. A leszerelő és a háborúból hazatért katonák tömegeinek munkába állását igyekeztek biztosítani a munkaügyi jellegű jogszabályok.172

A munkajogot érintő első rendelete a Kormányzótanácsnak deklarálta: „a proletárállamban csak annak van joga élni, aki dolgozik, vagy testi vagy szellemi munkát végez a társadalom fenntartására.” Az állam saját feladatának és kötelességének tekintette mindazok ellátását, akik munkaképtelenek, vagy akik számára nem tudnak munkát biztosítani.173 Az állam rendeletet hozott a munkanélküli-segélyről, a jogszabály szerint a „munkanélküliség esetére való állami támogatásról” azok számára, akiket önhibájukon kívül munkába állítani nem tudtak.174

Napi 8, illetve heti 48 órában állapították meg a munkaidőt. Megszüntették az elvi különbséget a munka díjazására vonatkozó rendelkezések a tisztviselők és a munkások bérezése között. A megállapítások a munkabérnek csak a szakképzettség kisebb vagy nagyobb fokát, a szakmai jártasságot, továbbra a vezetésre való alkalmasságot, végül a munkában eltöltött évek számát vették figyelembe. Az akkordbért eltörölték, melynek minden formája rendkívül ellenszenves volt a munkásság szemében, és a munkásszervezetek megszüntetéséért régóta küzdöttek.175

„Az akkordbér (darabbér) a munkabérnek az a formája, amelynél a munkás keresete az általa egy bizonyos időegység alatt elkészített termékek, alkatrészek mennyiségétől vagy a teljesített műveletek számától függ. Időbér esetén a munkás által elvégzett munkát a munka időtartamával mérik, darabbér esetén pedig az előállított készítmények mennyiségével (vagy az elvégzett műveletek számával), amelyek

171 xxxx://xxx0.xxxxx.x-xxxxxx.xx/xxxxx/xxxxxxxx//xxxx/xxxxxxx/XxxxXX_xxxxxxxxx.xxx A letöltés ideje: 2013.02.07.

172 Xxxxxxxxx - Xxxxxx - Xxxxxxxx, 1998. 497. oldal.

173 Xxxxxxxxx - Xxxxxx - Xxxxxxxx, 1998. 516. oldal.

174 Xxxxxxxxx - Xxxxxx - Xxxxxxxx, 1998. 497. oldal.

175 Xxxxxxxxx - Xxxxxx - Xxxxxxxx, 1998. 516. oldal.

mindegyikét meghatározott tarifa szerint fizetik. A darabbér az időbérnél is nagyobb mértékben kelti azt a megtévesztő látszatot, mintha a munkás nem a munkaerejét, hanem a munkáját adná el a kapitalistának, és az előállított termék mennyiségének megfelelően a munka teljes bérét kapná meg.”176

A munkafegyelem megsértőivel szemben azonnali hatályú elbocsátásokat lehetett alkalmazni vagy különböző fegyelmi büntetéseket. A két világháború közötti időszakban jut el a magyar gazdasági fejlődés a munkaviszonyok egységes szabályozásáig. A közjog és a magánjog mintájára a szabályozás határozottan elkülönítette a közalkalmazotti és a magánalkalmazotti munkaviszonyokat.177

A közigazgatási jogba tartozott a közalkalmazottak munkaviszonya, és a közjogi elemek folytán nem alkalmazhatók rá a magánalkalmazottakra vonatkozó szerződési elvek. A magánalkalmazottak körében elvált egymástól a mezőgazdasági, valamint a kereskedelmi és ipari munkásság munkaviszonyának a szabályozása.178 A munkajog széttagoltsága és a munkavállalók közötti foglalkozási ágak szerinti különbségtétel továbbra is megmaradt.179

Nem alakult ki a lakosság egészére kiterjedő általános társadalombiztosítás. A betegségi és baleseti biztosítást rendezi az 1927. évi XXI. törvénycikk, hatálya alá tartozott: „1. § Betegségi biztosításra kötelezettek a következő belföldi vállalatok, üzemek, hivatalok és foglalkozások: 1. az ipartörvény alá eső minden vállalat, üzem és foglalkozás; 2. az ipartörvény alá nem eső, de keresetszerűen folytatott vállalkozások, üzemek és foglalkozások, mégpedig abban az esetben is, ha közérdekből egyébként különleges törvényi szabályozást nyertek (pl. közjegyzői, ügyvédi, műszaki irodák, orvosi rendelők, lapkiadó hivatalok, szerkesztőségek, színházak, gyógyszertárak, gyógyintézetek stb.);

3. a bányatörvény alá eső minden vállalat, üzem és foglalkozás; 4. kőfejtő, homok-, kavics- és agyagtermelő, kő- és földanyagokat feldolgozó vállalatok, üzemek és foglalkozások; 5. mindennemű építkezés (épület-, út-, híd-, vasút-, alagút-, víz-, gát-, csatorna-, kikötő-, erődítési-, vízvezeték-, gáz-, villanyvilágító és erőátviteli vezeték- építkezés, stb.) és építményfenntartás;”

176 xxxx://xxx.xxxxxx.xxxxxx.xx/xxxxxx/x-xxxxxxxxxxxx-xxxxxxxxx-xxxxxxxxxxxx---xxxxxxxxx/x- kapitalizmus-politikai-gazdasagtana-viii_-a-munkaber-es-formai.html A letöltés ideje: 2013.02.07. 177 Xxxxxxxxx - Xxxxxx - Xxxxxxxx, 1998. 516-559. oldal.

178 Xxxxxxxxx - Xxxxxx - Xxxxxxxx, 1998. 559. oldal.

179 xxxx://xxx0.xxxxx.x-xxxxxx.xx/xxxxx/xxxxxxxx//xxxx/xxxxxxx/XxxxXX_xxxxxxxxx.xxx A letöltés ideje: 2013.02.07.

Viszont a törvény hatálya alá nem tartozott minden jogviszony: „2. § E törvény hatálya nem terjed ki a mezőgazdaságra és az erdei termelésre, az állattenyésztésre, a halászatra, a kert- és a szőlőművelésre, a selymészetre és a méhészetre.”180

„A munkavállalók közül a tisztviselők, a művezetők, a kereskedősegédek és általában a hasonló állásban levő, rendszerint havi vagy évi fizetéssel alkalmazottak csak abban az esetben kötelezettek betegségi biztosításra, ha javadalmazásuk évi 3600 pengő, illetőleg havi 300 pengő összeget meg nem halad.”181

Az Országos Társadalombiztosító Intézettől a biztosított munkásnak is és bizonyos mértékig családtagjainak is betegellátás, általában gyógykezelés, keresőképtelenség esetén pedig táppénz járt. Továbbá, ha egy baleset a munkás halálához vezetett, özvegye és gyermekei, vagy más egyeneságbeli rokonai járadékot kaphattak.182

Szabályozta továbbá az ipari és a kereskedelmi dolgozók kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítását az 1928. évi XL. törvénycikk.183 Ezen törvény alapján a munkáltató fizeti a járulékot, de egy részét a munkásra áthárítja.184 Az 1925. évi XXXIV. törvénycikk szabályozta „a bányatörvény alá eső üzemekben és az ezekkel kapcsolatos ipari üzemekben foglalkozó munkásoknak és altiszteknek, valamint ezek családtagjainak nyugbérbiztosítását”.185

Az 1938. évi XVI. törvénycikk „az iparban (kereskedelemben), valamint a bányászatban és a kohászatban alkalmazott munkások gyermeknevelési pótlékáról”, elrendeli, hogy „az iparban (kereskedelemben), valamint a bányászatban és a kohászatban foglalkoztatott napszámosnak, munkásnak, szolgának (altisztnek), továbbá

- a kereskedősegéd kivételével - iparossegédnek és más hasonló alkalmazottnak mind a saját, mind a házastársa törvényes, törvényesített, örökbefogadott és házasságon kívül született gyermeke után, ha a gyermek eltartásának kötelezettsége terheli és a tartásáról gondoskodik, gyermeknevelési pótlék jár. Gyermeknevelési pótlék jár az unoka eltartására kötelezett nagyszülőnek is, ha az unoka eltartásáról gondoskodik. Ugyanaz után a gyermek után ugyanarra az időre csak egy jogosult igényelhet gyermeknevelési pótlékot, éspedig a házastársak együttélése esetében elsősorban a férj.”186

180 1927. évi XXI. törvénycikk 1. §, 2. §.

181 1927. évi XXI. törvénycikk 3. §.

182 Xxxxxxxxx - Xxxxxx - Xxxxxxxx, 1998. 560. oldal.

183 Xxxxxxxxx - Xxxxxx - Xxxxxxxx, 1998. 560. oldal.

184 1928. évi XL. törvénycikk.

185 1925. évi XXXIV. törvénycikk.

Az 1938. évi XII. törvénycikk „a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról” elrendeli, „a férfi gazdasági munkavállalók, akik tizennyolcadik életévüket betöltötték, öregség esetére biztosítási kötelezettség alá esnek. A biztosítást az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet (a továbbiakban röviden: Intézet) látja el.” 187 Továbbá az 1939. évi XVI. törvénycikk „az 1938:XII. törvénycikk alapján biztosított gazdasági munkavállalók özvegyeinek járadékban részesítéséről” elrendeli:

„1. § (1) Özvegyi járadékra jogosult a gazdasági munkavállaló özvegye, ha hatvanadik életévét már betöltötte és meghalt férje a) az 1938:XII. tc. 6. §-ának megfelelően a tizenöt évi várakozási időt eltöltötte vagy b) az öregségi járadékra az 1938:XII. tc. 12.

§-a alapján jogosultságot szerzett.

(2) Özvegyi járadékra jogosult az özvegy a hatvanadik életévének betöltése után, ha az 1954. évi január hó 1. napja előtt meghalt férj nem esik ugyan az

(1) bekezdésnek sem az a) sem a b) pontja alá, de élete túlnyomó részében gazdasági munkavállaló volt és utána a munkavállalói járulékot (1938:XII. tc. 17. §) halálának évét megelőző minden naptári évben évenként legalább tizenöt hétre lerótták, az özvegy pedig a férj halálakor az ötvenedik életévét már betöltötte. (3) Az özvegyi járadékot a kötelező öregségi biztosítási ág szolgáltatásaként az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet fizeti ki.”188

A munkaviszony területén korlátozták a szerződési szabadságot a háborús előkészületek.189 Kötelezte a munkáltatót az 1939. évi II. törvénycikk és az 1942. évi

XIV. törvénycikk, hogy a katonai szolgálat teljesítése után a munkavállalót vegye vissza, és bizonyos körben korlátozza a visszavett dolgozó munkaviszonyának felmondását. A feljogosítást továbbá megadja a honvédelmi törvény arra, hogy a minisztérium a munkabéreket és a munkaviszony egyéb tartalmát kötelezően szabályozza.190

Kiegészítette ezeket a rendelkezéseket az 1940. évi XV. Xxxxxxxxxxx és a 1939. évi IV. törvénycikk, így az 7140/1941. számú rendelet az illetékes minisztert feljogosítja a nagyobb magánvállalatok vezető tisztségviselőinek kiválogatására.191

Azonban a kollektív jogviszonyok területén stagnálás, sőt visszaesés figyelhető meg, amire a korszakra eső nehézségekkel is összefügg: egy feszültségtől és

187 1938. évi XII. törvénycikk I. fejezet 1. §.

188 1939. évi XVI. törvénycikk 1. §.

189 Xxxxxxxxx - Xxxxxx - Xxxxxxxx, 1998. 559. oldal.

190 1939. évi II. törvénycikk.

191 Xxxxxxxxx - Xxxxxx - Xxxxxxxx, 1998. 559. oldal.

konfliktustól sújtott időszakról van szó, amiben a nagy gazdasági válság és a két világháború formálta az ország gazdasági politikai és társadalmi viszonyait.192

2. A második világháború utáni időszak 1989-ig

Magyarország 1945 utáni fejlődésében mindenekelőtt végbe kellett mennie egy népi demokratikus forradalomnak. Első körben a feudalizmus maradványainak felszámolására, a kizsákmányolás korlátozására és az újjáépítésre, továbbá a munkajogviszonyban állók szintén megérett gazdasági követeléseiknek kielégítésére kellett irányulnia döntően a munkajogi tárgyú jogalkotásnak.193 Végül megkezdődött egyes intézmények fokozatos kialakítása, amelyek a szocializmus építését szolgálták.194 Egyik fontos mozzanata volt a munkajog önállósulását szolgáló feltételek halmozódásának, a közszolgálati- és a magánjogviszony „nivellálásának” megkezdése; kiváltképp a közalkalmazottak privilegizáltságának megszüntetése által. Például a munkaidő 8 órára emelése, a díjazás arányosítása. Minden munkaviszonyra vonatkozó egységes szabályozás csak, a periférikus dinamikus elemekre a keletkezésére, a

módosulására és a megszűnésére nézve létezett rendeleti jogszabály formában.195

Ez időben a kollektív szerződések kiemelkedő, mondhatni a munkajogviszony tartalmát alkotó kötelezettségek és jogok szempontjából meghatározó szerepét, a dolgozók politikai és gazdasági követeléseik megvalósításával indokolták.196

A kollektív szerződések kérdéskörét rendeletben szabályozták, elismerték ezen megállapodások alakító erejét, a szerződések jogi hatályát, valamint kötelezővé tették a kollektív szerződések kötését, és kiterjesztették hatályát minden munkavállalóra. „Az átalakító erő jelentése, hogy a kollektív szerződésben szereplő jogok, juttatások vagy kötelezettségek a munkavállalók munkaviszonyaira vonatkoznak, vagyis a kollektív szerződésben foglalt munkafeltételek automatikusan részévé válnak az egyéni munkaszerződéseknek,”197 ha a szerződő felek ellenkező kikötésben állapodtak meg, azt nem hagyták érvényesülni a kollektív szerződés rendelkezései.198

192 xxxx://xxx0.xxxxx.x-xxxxxx.xx/xxxxx/xxxxxxxx//xxxx/xxxxxxx/XxxxXX_xxxxxxxxx.xxx A letöltés ideje: 2013.02.07.

193 Román, 1989. 61. oldal.

194 Xxxxxxx Xxxxx: A magyar munkajog, Akadémiai Kiadó, Budapest 1978. ( a továbbiakban: Weltner, 1978.) 17. oldal.

195 Román, 1989. 61. oldal.

196 Kenderes, 2007. 50. oldal.

197 xxxx://xxxxxx.xx/xxxxx/Xxxxxx_Xxxx.xxx#xxxxx000 A letöltés ideje: 2013.02.09.

198 Kenderes, 2007. 51. oldal és a 6460/1945. ME. Sz. rendelet.

1946 közepétől viszonylag korán alakult ki a kor kollektív szerződési szabályozásának differenciált, hierarchikus rendszere. Lényegében a kollektív keretszerződési forma életre hívása hozta magával a hierarchiát, amelyet a megfelelő munkaadói érdekképviseleti szervek és a szakszervezet legfőbb szerve, illetve a legfőbb munkáltatói irányítófelügyeleti szervek kötöttek. Ez irányadó volt a szakmai, majd később az iparági, illetve üzemi kollektív szerződések megkötésére.199

A kollektív szerződési formáknak ez utóbbiak azonos szintű változati voltak. Azonban a kollektív szerződés csak addig tarthatta meg szabályozó, szinte abszolút csak jogszabályt helyettesítő funkcióját, amíg kialakultak a feltételek immáron az egységesnek számító munkajogi szabályozáshoz, a munkajogi kodifikációhoz.200 Mint jogintézmény, a munkaszerződés ezen időszakban is fennmaradt, azonban a gyakorlat nem szentelt neki különösebb figyelmet. A kollektív szerződés, illetve kialakult hierarchikus rendszere; a rendeleti szabályozás; a munkarend a dolgozók nagyobb csoportjára vagy az összes dolgozóra vonatkozóan a munkafeltételeket szabályozta.201

A gazdaság döntő része az 1948-as és a további államosításokkal állami tulajdonba került. Megszűnt az így kialakult szocialista szektorban a kizsákmányolás és létrejött az a talaj, amelyen kibontakozhattak a szocializmus gazdasági – társadalmi törvényszerűségei. A társadalom az üzemek gazdájává vált az államosítással, és az üzemeken belül a munkás és a tőkés érdekellentéte helyébe az a lehetőség lépett, hogy a társadalom, az üzemben dolgozók és az üzem érdekeinek összhangja kialakuljon.202

A munkajog önállósulásának gazdasági – politikai alapja a fordulat évétől kialakultnak tekinthető. A magyar alkotmány 1949-ben ennek jeleként már megfogalmazhatta az egységes munkajogi szabályozáshoz is indítást adó alapelvi rendelkezéseket. Eltörölte a közszolgálati jog és a magán munkajog elvi különbségét. Lényegében megszűnt a közszolgálati jogviszony, a magán- és a közjog ellentétének kifejeződése lenni. Már csak a formális aktus, a munkakódex hiányzott mintegy a beteljesüléséhez az önállósulási folyamatnak. Azonban a kodifikációban még nem voltak meg a jogtudományi feltételei, annak ellenére, hogy a felhasználható tapasztalatok már kialakultak a népi demokratikus szakaszban.203

199 Román, 1989. 61. oldal.

200 Román, 1989. 62. oldal.

201 Kenderes, 2007. 51. oldal.

202 Weltner, 1978. 17. oldal.

203 Román, 1989. 62. oldal.

A szocialista tervgazdálkodás és a termelési eszközök zömének társadalmi tulajdona azonban szükségessé és lehetővé is tette, hogy a munkaviszonyokat és azok megszervezését alapvetően a szocialista állam szabályozza. Tehát megérett a helyzet a munkajogi szabályok összefoglalására egy egységes rendszerben.204

Előkészített körülmények között lépett hatályba az 1951. évi VII. törvényerejű rendelet az első Munka Törvénykönyve. A munkajog önállóságának a kodifikált joganyag új lendületet adott, és végérvényesen meghatározta a szocialista jogban a polgári jogtól elkülönült helyét a jogrendszerben: a munkajog a magyar jogrendszer egyik ága.205

Megkérdőjelezhetetlen, hogy nem áruviszony a munkajogviszony, míg a polgári jog beleértve a munkavégzésre irányuló jogviszonyokat is áruviszonyokat szabályoz. Ebből következően nem az egyenértékűség elve érvényesül a munkajogban a szolgáltatás – ellenszolgáltatás relációjában, továbbá nem a mellérendeltség elve alapján szabályozza a jog a felek kapcsolatát, hanem az utasításnak történő alárendeltség elve dominál.206

Az első Munka Törvénykönyve meghatározta a szakszervezetek jogkörét, tételes jogszabályok formájában a munkajog legfontosabb alapelveit, részletesen szabályozta a munkaviszony módosítását, keletkezését és megszűnéseit a kollektív szerződéseknek.207

„A munkaviszonynak a szocializmus építését szolgáló szabályait foglalja össze a Munka Törvénykönyve. 1. § (1) Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék. (2) A dolgozók munkájukkal, a munkaversenyben való részvételükkel, a munkafegyelem fokozásával és a munkamódszerek tökéletesítésével a szocialista építés ügyét szolgálják.

5. §. A Munka Törvénykönyve kötelező minden munkáltatóra és minden munkaviszonyban álló dolgozóra. 14. §. A munkaviszony általában szóbeli vagy írásbeli megállapodással jön létre. A megállapodással a dolgozó kötelezi magát, hogy a vállalat igazgatójának utasítása szerint rendszeres munkát végez, a vállalat pedig kötelezettséget vállal, hogy az ezért járó munkabért megfizeti, valamint a dolgozót a munkaviszonyból folyó egyéb szolgáltatásokban részesíti. Ez a megállapodás a munkaszerződés.

204 Weltner, 1978. 17. oldal.

205 Kiss, 2000. 10. oldal.

206 Xx. Xxxx Xxxxxx: Az új Ptk. És a munkajog szabályozás, különös tekintettel az egyéni munkaszerződésekre, Polgári Jogi Kodifikáció II. évfolyam 1. szám, HVG-ORAC Lap- és könyvkiadó Kft., Budapest 2000. (a továbbiakban: Kiss, 2000.) 10. oldal.

207 Weltner, 1978. 18. oldal.

15. §. (2) A dolgozónak a teljesített munkáért munkabér jár akkor is, ha a munkaszerződés semmis. (3) A nem megfelelő alakban kötött munkaszerződés érvényessé válik, ha a dolgozó legalább egy hónapon át munkát végzett.

20. §. Munkaviszonyt: a) határozatlan időre, b) határozott időre vagy c) meghatározott munka elvégzésére lehet létesíteni. 37. §. (1) A munkaidő napi 8 óra.

131. §. (1) A vállalat csak olyan dolgozót alkalmazhat, akinek munkakönyve van.

(2) A munkakönyv közokirat, amely a dolgozó személyére és munkaviszonyára vonatkozó adatokat tartalmazza.”208

Nagy jelentőségű jogalkotási produktum volt az első magyar Munka Törvénykönyve és egyúttal az első magyar szocialista jogi kódex politikai, de jogtörténeti vetületben is. Nem csak jogi dokumentuma volt a munka társadalmi megbecsülésének, hanem a többé már nem kizsákmányolt munkavállalók alapvető jogait prezentálta és egyszersmind felvázolta a perspektívákat.209

A kollektív szerződések formáját, tartalmát és jellegét megváltoztatta a Munka Törvénykönyve. Megszűnt a munkaviszonyokat meghatározó rendeltetése a kollektív szerződéseknek, az a nézet vált meghatározóvá, miszerint a tervteljesítésre való mozgósítás szerves részét képezik. Jogosulttá kizárólag vállalatok váltak ezen megállapodások megkötésére, mégpedig évente kötelező jelleggel.210

Tehát az 1951. évi kódex egységesítve, nagyon részletesen szabályozta a munkaviszonyt. Beszűkítette teljesen a felek szerződési szabadságát, hiszen maga a jogszabály rendezett szinte minden részletkérdést. Ezzel mintegy a munka magánjogát közjogiasította. A munkáltató jogait kibővítette, továbbá megszüntette a magánszféra és a közszféra munkajogának elkülönült szabályozását.211

1967-ben új kódex került megalkotásra a II. törvény. Azért volt szükség erre, mert a reformja a gazdasági irányításnak a munkaszervezet területén is számos vonatkozásban új megoldásokat és koncepciókat igényelt. 212 Ez az új Munka Törvénykönyv formailag elődjétől abban különbözött, hogy törvényként alkották meg. Továbbá szabályozási módszerét illetően azzal újítással szolgált, hogy úgy nevezett

208 1951. évi 7. törvényerejű rendelet a Munka Törvénykönyve 1. §, 5. §, 14. §, 15. §, 20. §, 37. §,

131. §.

209 Román, 1989. 63. oldal.

210 xxxx://xxxxxx.xx/xxxxx/Xxxxxx_Xxxx.xxx#xxxxx000 A letöltés ideje: 2013.02.09.

211 Xxxxx - Xxxxxxxxx - Xxxxxxx - Hős - Kártyás - Kulisity - Xxx - Xxxxxxxxx, 2012. 20. oldal.

keretszerződésekkel szabályozta mindazokat a munkajogviszony elemeket, amelyeknél a centralizált részletszabályozás nem látszott elengedhetetlennek.213

A kollektív szerződések intézményét ismét életre keltette. A gazdálkodó szervezeteknél kötése kötelezővé vált, a tartalmát szigorúan rögzítette az állam. Bekerült a jogi szabályozásba a tárgyalható és a tárgyalandó témák körének tételes meghatározása. 214

A munkaszerződések vonatkozásában alapvető változást nem jelentett az új Mt. Szerepe csupán az volt, hogy a munkaviszonyt létrehozza. Az adott dolgozói kollektívába a munkavállaló csak munkaszerződésen keresztül kerülhetett be. Továbbá szerepe lett volna még a munkaszerződésnek az is, hogy a munkaviszony azon tartalmi elemeit megállapítsa, amelyeket nem határoz meg a munkajogviszony mellőzhetetlen tartalma.215

A törvény rendelkezései: „1. § E törvény célja, hogy az Alkotmányban foglalt elvek alapján szabályozza a szocialista társadalom munkájában való részvétel rendjét, ennek keretében különösen a vállalatoknak és a dolgozóknak a munkaviszonyból eredő jogait és kötelezettségeit, valamint a dolgozók közreműködését szakszervezeteik útján az élet- és munkakörülményeiket érintő kérdések szabályozásában, továbbá a vállalat tevékenységének fejlesztésében és ellenőrzésében. 3. § A munkaviszonnyal kapcsolatos nyilatkozatokat alaki kötöttség nélkül lehet megtenni. Munkaviszonyra vonatkozó szabály azonban ilyen kötöttséget előírhat. A kötelező alakiság elmulasztása esetén - ha a szabály kivételt nem tesz - a nyilatkozat érvénytelen. A dolgozó kérelmére a lényeges érdekeit érintő nyilatkozatot akkor is írásban kell megtenni, ha az egyébként nem volna kötelező.

22. § (1) A munkaviszony a vállalat és a dolgozó megállapodása - a munkaszerződés - alapján jön létre. Munkaszerződés a kinevezés vagy választás és annak elfogadása is. (2) A munkaszerződésben meg kell határozni a dolgozó munkakörét és személyi alapbérét. A munkaszerződésben a felek más kérdésekben is megállapodhatnak. (3) Érvénytelen az a munkaszerződés, amelynek megkötése munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. Ha pedig a munkaszerződésnek csak valamely rendelkezése ellenkezik a munkaviszonyra vonatkozó szabállyal, csak ez a

213 Román, 1989. 64. oldal.

214 xxxx://xxxxxx.xx/xxxxx/Xxxxxx_Xxxx.xxx#xxxxx000 A letöltés ideje: 2013.02.09.

215 Kenderes, 2007. 53-54. oldal.

rendelkezés érvénytelen és a munkaszerződés tartalma a szabálynak megfelelően alakul.”216

A 80-as évek elején az 1967. évi II. törvénnyel kialakított struktúra alapvetően a szorosabb értelemben vett munkajogi szabályozáson kívüli tényezők hatására összeomlott. Ilyen külső jogi környezetváltozás az 1981-ben hatályba lépett a kisvállalkozások jogi kereteit meghatározó jogi szabályozás; 1985-ben az állami vállalatok vezetésének és irányításának átalakítása; illetve 1988-ban a gazdasági társaságokról szóló törvény megalkotása, mely „a vállalat”, mint munkáltató jogi homogenitását megszüntette.217

Az 1967. évi II. törvény, a második munkajogi kódex, számos módosítást megérve ugyan, de egészen 1992-ig hatályban maradt.218

216 1967. évi II. törvény 1. §, 3. §, 22. §.

217 Kiss, 2000. 11. oldal.

218 Xxxxx - Xxxxxxxxx - Xxxxxxx - Hős - Kártyás - Kulisity - Xxx - Xxxxxxxxx, 2012. 20. oldal.

IV. A rendszerváltástól a hatályos 2012. évi I. törvény a Munka Törvénykönyvéig

Számos fontos munkajogi változás történt a rendszerváltás során, úgy mint megalakult az Országos Érdekegyeztető Tanács 1988-ban, megszületett a sztrájk törvény az 1989. évi VII. jogszabály, továbbá a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény. A munkajog szempontjából 1992-ben elfogadásra került egy kódexszerű törvénycsomag, amely a munkajogot három részre osztotta fel, ezen jogszabályok: a gazdasági munkajogot szabályozó 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyve, ugyan azon évi XXXIII. a közalkalmazottak és a XXIII. a köztisztviselők jogállásáról.219

A közalkalmazottat és a köztisztviselőt, a munkáltató szervezeti jellege szerint határozza meg a magyar közszolgálati jog. Mindenki közalkalmazott, aki olyan költségvetési szervnél dolgozik, amely nem hatósági tevékenységet lát el. Ezen kategóriájára a közszolgálati dolgozónak a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó. Viszont mindazokra a köztisztviselők jogállásáról szóló jogszabály, akik hatósági tevékenységet ellátó központi állami vagy önkormányzati szervnél dolgoznak, és beosztásuktól függően köztisztviselőnek minősülnek.220

Az alapvető szabályai a munkaviszonynak elsősorban az Munka Törvénykönyvében találhatók. Az 1992. évi XXII. törvény Bevezető rendelkezésében, meghatározásra került a törvény hatálya: „1. § (1) E törvény hatálya - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - kiterjed minden olyan munkaviszonyra, amelynek alapján a munkát a Magyar Köztársaság területén végzik, továbbá, amelynél a magyar munkáltató munkavállalója a munkát külföldön, kiküldetésben végzi. (2) Vízi- vagy légi fuvarozó járművön szolgálatot teljesítő munkavállaló munkaviszonyára e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a jármű magyar lobogó vagy felségjel alatt közlekedik; más fuvarozó esetében akkor, ha a munkáltató személyes joga a magyar jog.

(3) Ha a munkáltató külföldi állam, államhatalmi vagy közigazgatási szerv, továbbá Magyarországon diplomáciai képviseletként működő, vagy egyébként a magyar joghatóság alól mentes más szerv vagy személy és a szerződő felek személyes joga azonos, a munkaviszonyra ezt a személyes jogot kell alkalmazni. (4) Nem terjed ki a törvény hatálya arra a munkaviszonyra, amelynek alapján külföldi munkáltató

219 Prugberger, 2006. 37. oldal és Xxxxx - Xxxxxxxxx - Xxxxxxx - Hős - Kártyás - Kulisity - Xxx - Xxxxxxxxx, 2012. 20. oldal.

220 Prugberger, 2006. 264. oldal.

munkavállalója a munkát a Magyar Köztársaság területén, kiküldetésben végzi.

2. § (1) A közszolgálati jogviszonyt külön törvény szabályozza.

(2) A költségvetési szervekkel (intézményekkel) fennálló, az (1) bekezdés szerinti közszolgálati jogviszonynak nem minősülő, munkavégzésre irányuló jogviszony e törvénytől eltérő szabályait külön törvény állapítja meg.”221

Továbbá a jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének alapvető szabályai, az egyenlő bánásmód követelménye, a jognyilatkozatok szabályozása, az érvénytelenség, a munkaviszonyból származó igény elévülése, a határidők számítása meghatározásra került. A Munka Törvénykönyvében helyet kapott a kollektív munkajog a munkáltató, a szakszervezet és az üzemi tanács közötti munkaügyi kapcsolatok szabályanyaga. A jogszabály a II. fejezetében szabályozza a szakszervezeteket, a III. fejezetében a kollektív szerződéskötést, IV. fejezetében az üzemi tanács választásáról szól.

„II. fejezet, A szakszervezetek: 18. § E törvény alkalmazásában szakszervezeten a munkavállalóknak minden olyan szervezetét érteni kell, amelynek elsődleges célja a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és megvédése.

III. fejezet, A kollektív szerződés: 30. § Kollektív szerződés szabályozhatja:

a) a munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, ezek gyakorlásának, illetve teljesítésének módját, az ezzel kapcsolatos eljárás rendjét; b) a kollektív szerződést kötő felek közötti kapcsolatrendszert. 31. § Xxxxxxxxx szerződést egyrészről a munkáltató, a munkáltatói érdekképviseleti szervezet, vagy több munkáltató, másrészről a szakszervezet, illetve több szakszervezet köthet.

IV. fejezet, A munkavállalók részvételi joga: 42. § (1) A munkaügyi kapcsolatok keretében a munkavállalók közösségét e fejezet rendelkezései szerint illetik meg a részvételi jogok. (2) A részvételi jogokat a munkavállalók közössége nevében az általuk választott üzemi tanács, illetve üzemi megbízott gyakorolja.”222

Az 1992. évi XXII. törvény az individuális munkajogot a munkavállaló és a munkáltató közötti munkaviszony szabályait a Harmadik részben fejti ki.

„Harmadik Rész, A munkaviszony, X. xxxxxxx: A munkaviszony alanyai:

71. § A munkaviszony xxxxxxx a munkáltató és a munkavállaló. 72. § (1) Munkaviszonyba munkavállalóként - ha e törvény kivételt nem tesz - az léphet, aki a tankötelezettségét teljesítette. (2) Korlátozottan cselekvőképes személy törvényes

221 1992. évi XXII. törvény 1. §, 2. §.

222 1992. évi XXII. törvény 18. §, 30. §, 31. §, 42. §.

képviselőjének hozzájárulása nélkül is létesíthet munkaviszonyt. A tizenhat éven aluli fiatalkorú munkaviszonyba lépéséhez azonban szükséges a törvényes képviselőjének a hozzájárulása is.

II. fejezet, A munkaviszony létesítése: 76. § (1) A munkaviszony - ha törvény másként nem rendelkezik - munkaszerződéssel jön létre. (2) A munkaszerződés kollektív szerződéssel ellentétben nem állhat, kivéve, ha a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapít meg. (3) A munkaszerződésben meg kell határozni a munkavállaló személyi alapbérét, munkakörét és a munkavégzés helyét. A felek ezen túlmenően más kérdésekben is megállapodhatnak.

(4) A munkaszerződést - az öt napot meg nem haladó időtartamú munkaviszonyt kivéve - írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmulasztása miatti érvénytelenségre csak a munkavállaló, és a munkába állását követő harminc napon belül hivatkozhat.

78. § (1) A munkaviszony kezdete a munkába lépés napja. (2) A munkába lépés napját a felek a munkaszerződésben határozzák meg. Erre vonatkozó megállapodás hiányában a munkaszerződés megkötését követő munkanapon kell a munkavállalót munkába állítani. (3) A munkaszerződés megkötésének napja és a munkába állás napja közötti időszakban - a munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a munkaszerződés eltérő rendelkezése hiányában - csak azok a munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek illetik meg, illetőleg terhelik a feleket, amelyek a munkába állást segítik elő.”223

Az 1992. évi XXII. törvényig a munkajogi szabályozásban a munkaszerződésnek és a kollektív szerződésnek az állami beavatkozás mindenhatósága miatt elhanyagolható szerepe volt. A magánjog irányába tett határozott lépést a Munka Törvénykönyve születésével a munkajogi szabályozás. Koncepciója szerint erőteljesen vissza kell szorulnia az állam jogi beavatkozásának, ezért kizárólag a munkaviszony garanciális tartalmi elemeinek meghatározására korlátozódhat, a kógens jogi szabályozás.224

A munkajog és a polgári jog viszonyát a jogalkotó elmulasztotta tisztázni. Egyes polgári jogi szabályokra hivatkozott néhány helyen a Munka Törvénykönyve, de a Polgári törvénykönyv alkalmazhatóságát nem tisztázta. Jogértelmezési problémákat okozott, így a két törvénykönyv közötti kapcsolat tisztázása a bíróságokra hárult.225 Jogforrásaiként a munkajogi szabályozásnak kiemelni szükséges még az 1993. évi

223 1992. évi XXII. jogszabály a Munka Törvénykönyve 71. §, 72. §, 76. §, 78. §.

224 Xxxxx - Xxxxxxxxx - Xxxxxxx - Hős - Kártyás - Kulisity - Xxx - Xxxxxxxxx, 2012. 30. oldal.

225 Xxxxx - Xxxxxxxxx - Xxxxxxx - Hős - Kártyás - Kulisity - Xxx - Xxxxxxxxx, 2012. 30. oldal.

XCIII. jogszabályt a munkavédelemről, az 1994. évi L. törvényt a bérgarancia alapról, továbbá az 1996. évi LXXV. jogszabályt a munkaügyi ellenőrzésről.226

Az 1922. évi XXII. törvényt 20 éven keresztül volt hatályban. Ez alatt az idő alatt a Munka Törvénykönyvét több mint 80 alakalommal módosították, tehát elkellett már egy komplex az EU-s munkajogra vonatkozó főbb irányelveket is tartalmazó kódex.227 Az 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyve egészen 2012.01.01-ig hatályban maradt, amikor is életbe lépett az új Munka Törvénykönyv. A jogszabály legtöbb rendelkezése 2012 júliusában életbe lépett, ugyanakkor teljesen csak 2013. január 01-től lépett hatályba.228

Három cél fedezhető fel az új Munka Törvénykönyve elfogadása mögött. Egyfelől fokozni kívánják a munkáltatók versenyképességét, a munkavállalói jogok és így a munkáltatói terhek csökkentésével. Másfelől célja, hogy bővüljön a foglalkoztatottak száma a versenyképesség növelésén keresztül. Harmadjára a normaszöveg modernizálása és a jogalkalmazási problémák megoldása a célja.229

Az új Munka Törvénykönyve első részében találhatók az általános rendelkezések, melyeket minden munkaviszonyban az Mt. más rendelkezéseivel összefüggésben alkalmazni kell. Második része a munkaviszony (individuális munkajog), harmadik része a munkaügyi kapcsolatok (kollektív munkajog) szabályait tartalmazza. Továbbá a negyedik részben a munkaügyi viták szabályanyag található, melyet a záró rendelkezések követnek. Az új Munka Törvénykönyvének a fő része, amely a legnagyobb részét teszi ki a munkaviszony szabályanyaga.230

Az 1992. évi Munka Törvénykönyvéhez képest az új Mt. szerkezete annyiban változott meg, hogy az individuális és a kollektív munkajogi rész helyet cserélt.231 A munkaszerződés szabályozásában hasonlóságot és különbségeket is megfigyelhetünk a két törvény között. A munkaszerződést mind a két törvény szerint írásba kell foglalni. Érvénytelenségre csak a munkavállaló hivatkozhat az írásba foglalás elmulasztása miatt, a munkába lépést követő 30 napon belül.232

A munkaviszony létesítése munkaszerződéssel jön létre ezzel mind a két törvény megegyezik. A kötelező tartalmi elemeinek a meghatározásában a munkaszerződésnek

226 Prugberber, 2006. 37. oldal

227 xxx.xxxxxxxxxxx.xxxxx.xx/xxxxxxxx_xxx_00_00.xxx A letöltés ideje: 2013.03.20.

228 xxxx://xxx.xx.xx/xxxxxxxx/xxxxxxxxxxxxxxxx/xxx-xx-xx-xxxxx-xxxxxxxxxxxxx-xxxxxx-xxxxxxxxxx- 394507 A letöltés ideje: 2013.03.20.

229 Xxxxx - Xxxxxxxxx - Xxxxxxx - Hős - Kártyás - Kulisity - Xxx - Xxxxxxxxx, 2012. 21. oldal.

230 2012. évi I. törvény.

231 Xxxxx - Xxxxxxxxx - Xxxxxxx - Hős - Kártyás - Kulisity - Xxx - Xxxxxxxxx, 2012. 22. oldal.

232 1992. évi XXII. törvény 76. § és 2012. évi I. törvény 44. §.

van némi különbség. A régi Munka Törvénykönyvében „a munkaszerződésben meg kell határozni a munkavállaló személyi alapbérét, munkakörét és a munkavégzés helyét.” Ezzel ellentétben az új törvénykönyvben más kép van meghatározva: „45. § (1) A munkaszerződésben a feleknek meg kell állapodniuk a munkavállaló alapbérében és munkakörében. (3) A munkavállaló munkahelyét a munkaszerződésben kell meghatározni. Ennek hiányában munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol munkáját szokás szerint végzi.”233

A munkaszerződésre vonatokozó szabályok nagyobb részben megegyeznek, viszont a munkaviszony időtartamának meghatározásában lényegesen eltérnek. A régi Mt. szerint: a munkaviszonyt határozatlan időtartamúnak kell tekinteni, ha azonos felek között a határozott időtartamú munkaviszony ismételt létesítésére, illetve meghosszabbítására az ahhoz fűződő munkáltatói jogos érdek fennállása nélkül kerül sor és a munkavállaló jogos érdekének csorbítására irányul a megállapodás megkötése.234

Az új Munka Törvénykönyvében már nincs ez a lehetőség a határozott munkaviszony nem vált át határozatlanra. A törvény szerint: „a határozott idejű munkaviszony azonos felek között történő hat hónapon belüli meghosszabbítására, vagy a határozott idejű munkaviszony megszűnését követő hat hónapon belül újabb határozott idejű munkaviszony létesítésére, a munkaszervezéstől független, objektív ok fennállása esetén kerülhet sor és nem sértheti a munkavállaló jogos érdekét.” 235 Tehát az új Munka Törvénykönyve egy az egyben kivette ezt a lehetőséget, ami előnyt jelentett a határozott idejű munkavállalók számára.

Az új Munka Törvénykönyve megváltoztatta a korábbi szabályok több mint a felét. A törvény a 21. század munkaerő-piaci kihívásainak megfelel, rugalmasabban alkalmazkodik a hazai munkaerőpiac igényeihez. Az új Munka Törvénykönyve a Lisszaboni „Zöld Könyv” ajánlásain alapul (COM/2006/708 Final). A kollektív megállapodásoknak a jogalkotó jelentős szerepet szán. Felmondhatóvá vált a határozott idejű munkaszerződés.236

Tehát az 2012. évi I. törvény a Munka Törvénykönyve új alapokra helyezheti a modern munkajogi és ezen belül a munkaviszony létesítésének szabályozását.

233 1992. évi XXII. törvény 76. § és 2012. évi I. törvény 45. §.

234 xxxx://xxx.xxxxxxxx.xx/xxxxxxxx/XXX%00xx.xxx A letöltés ideje: 2013.03.21.

235 xxxx://xxx.xxxxxxxx.xx/xxxxxxxx/XXX%00xx.xxx A letöltés ideje: 2013.03.21. és a 2012. évi I. törvény.

236 xxx.xxxxxxxxxxx.xxxxx.xx/xxxxxxxx_xxx_00_00.xxx A letöltés ideje: 2013.03.20.

Összefoglalás

A munkajog kialakulását végig követve meglepő volt, hogy míg a római jogban már feltűnt a munkaszerződés, amely a locatio conductio operarum (munkabérlet) volt, ezzel ellentétben a középkorban a munkaszerződésnek a munkakapcsolatokban elenyésző része volt.

A változást az ipari forradalom, a bérmunkások tömeges megjelenése jelentette, ez az időszak a szerződéses liberalizmus időszaka volt, amely a felek korlátlan autonómiáján alapult. Ebben a korszakban egyedül a munkaszerződés határozta meg a munkaviszony tartalmát. Sajnos a szerződési szabadság a munkáltató erőfölénynek szabad utat engedett, így a korlátlan alkalmazása a munkaképes lakosság egészség romlásához és a gazdaság működési zavaraihoz vezetett.237

Tehát állami beavatkozásra volt szükség, amely a felek szerződési szabadságát a

19. századtól egyre jelentősebb mértékben szabályozta. 1945 előtt Magyarországon egyetértés volt abban, hogy a munkaszerződés magánjogi intézmény. Ekkor a munkaszerződést szolgálati szerződésnek nevezték. Ezalatt a fogalom alatt nem egy meghatározott szerződést értettek, hanem különböző szerződésfajtákat, úgy mint: cselédszerződés, kereskedősegédek szolgálati szerződése.238

A munkaszerződés meglehetősen fiatal jogintézmény, hiszen csak a 20. század első felében alakult ki és elég hosszú utat kellett megtennie, hogy elérje a ma használatos formáját. Magyarországon a negyedik Munka Törvénykönyv van jelenleg hatályban, de még nem lehet tudni, hogy elődjéhez hasonlóan 20 éven keresztül lesz hatályban, vagy csak pár évig.

Szakdolgozatom nem készült volna el konzulensem, xx. Xxxxxxx Xxxxxxxx hasznos és értékes tanácsai nélkül. Ezúton szeretnék köszönetet mondani türelméért és segítőkészségéért.

237 Xxxxx - Xxxxxxxxx - Xxxxxxx - Hős - Kártyás - Kulisity - Xxx - Xxxxxxxxx, 2012. 116. oldal.

238 Xxxxx - Xxxxxxxxx - Xxxxxxx - Hős - Kártyás - Kulisity - Xxx - Xxxxxxxxx, 2012. 117. oldal.

Irodalomjegyzék

1. Xxxxxx Xxxxxxxx: A magyarországi munkásmozgalom az 1848-49-es forradalomtól és szabadságharctól az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalomig. Szikra Kiadó. Budapest, 1956.

2. Xxxxx Xxxxxx - Xxxxx Xxxxxx: Római jog. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest, 1974.

3. Xxxxxx Xxxxxx: Emőd város története. Petőfi Nyomda. Mezőkövesd, 2003.

4. Xxxxxxxxx Xxxxx: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Akadémia Kiadó. Budapest, 1976.

5. Xxxxxxxxx Xxxxx - Xxxxxx Xxxxxx - Xxxxxxxx Xxxxxx: Magyar állam- és jogtörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest, 1998.

6. Xxxxx Xxxxxxx - Xxxxxxxxx Xxxxx - Xxxxxxx Xxxxxx - Hós Nikolett - Xxxxxxx Xxxxx - Xxxxxxxx Xxxxx - Xxx Xxxxxx - Xxxxxxxxx Xxxxxx: Munkajog. Elte Eötvös Kiadó. Budapest, 2012.

7. Xxxxx Xxxxxx - Xxxxx Xxxxx: A római jog története és institúciói. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest, 1996.

8. Xxxxx Xxxxx: II. József közigazgatási reformjai Magyarországon. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1982.

9. Xx. Xxxxxx Xxxxxx: Közszolgálati jogunk a változó nemzetközi és hazai térben (De Lege Lata, De Lege Ferenda). PhD Értekezés Pécs, 2009.

10. Xxxxxx Xxxxxx: Magyarország socialpolitikája. Xxxxxx Xxxxxx Könyvkereskedés. Budapest, 1923.

11. Xxxxxxxx Xxxxxx: A munkaszerződés hazai szabályozásának dogmatikai kérdései és ellentmondásai. PhD Értekezés Miskolc, 2007.

12. Xx. Xxxx Xxxxxx: Az új Ptk. és a munkajog szabályozás, különös tekintettel az egyéni munkaszerződésekre, Polgári Jogi Kodifikáció II. évfolyam 1. szám. HVG-ORAC Lap- és könyvkiadó Kft. Budapest, 2000.

13. Xxxx Xxxxxx: Munkajog. Osiris Kiadó. Budapest, 2000.

14. Xxxxxxx Xxxx: A munkaviszonyok szabályozása Magyarországon a kapitalizmus kezdeteitől az első világháború végéig (1840-1918). Akadémia Kiadó. Budapest, 1974.

15. Xxxxxxx Xxxxxx: Magyar Közigazgatás. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Budapest, 1942.

16. Xxxxx Xxxxxx: Füves Könyv. Első kiadás: Révai Kiadó. Budapest, 1943.; Xxxxx Xxxxxx örökösei, 1999. 193: A szerződésekről

17. Xxxxxx Xxxxx dr. - Xxxxxxx Xxxx dr.: Magyar anyagi büntetőjog. Xxxxxxx Xxxxxxxxx Kiadó. Budapest, 1910.

18. Xxxxxxxxxx Xxxxx: Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2006.

19. Xx. Xxxxx Xxxxxx: Munkajog. Tankönyvkiadó. Budapest, 1989.

20. Xxxxxxxxx Xxxxxx: A magyar közigazgatási jog alapintézménye. Király Magyar Egyetemi Nyomda. Budapest, 1926.

21. Xxxxxxx Xxxxx: A magyar munkajog. Akadémia Kiadó. Budapest, 1978.

Jogszabályjegyzék

1. 1840. évi IX. törvénycikk a mezei rendőrségről

2. 1840. évi XVI. törvénycikk a kereskedőkről

3. 1840. évi XVII. törvénycikk a gyárak jogviszonyáról

4. 1851. február 6. császári és királyi helytartóság ideiglenes utasítása, a kereskedelmi és ipari viszonyokról

5. 1854. május 23. császári nyílt parancs, Általános Bányatörvény

6. 1859. december 20. császári és királyi nyílt parancs, Osztrák Ipari Rendtartás

7. 1862. december 17. Osztrák Kereskedelmi Törvény

8. 1872. évi VIII. törvénycikk: I. Ipartörvény

9. 1875. évi XXXVII. törvénycikk, a Kereskedelmi Törvény

10. 1876. évi XIII. törvénycikk a cseléd és gazda közötti viszony szabályozásáról, a gazdasági munkásokról és a napszámosokról

11. 1884. évi XVII. törvénycikk, a II. Ipartörvény

12. 1891. évi XIII. törvénycikk az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről

13. 1891. évi XIV. törvénycikk az ipari és gyári alkalmazottak betegség esetén való segélyezéséről

14. 1893. évi XXVIII. törvénycikk az ipari és gyári alkalmazottak baleset elleni védelméről és az iparfelügyelőkről

15. 1898. évi II. törvény a munkaadók és mezőgazdasági munkások közötti jogviszony szabályozásáról

16. 1899. évi XLI. törvénycikk a vízi munkálatoknál, az út- és vasútépítésnél alkalmazott napszámosokról és munkásokról

17. 1899. évi XLII. törvénycikk a gazdasági munkavállalókról és segédmunkások

18. 1900. évi XXIX. törvénycikk a dohánytermelők és dohánykertészek közötti jogviszony szabályozásáról

19. 1900. évi XXVIII. törvénycikk az erdőmunkásokról

20. 1907. évi XIX. törvénycikk az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról

21. 1907. évi XLV. törvénycikk a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról

22. 1911. évi XIX. törvénycikk az iparüzemekben alkalmazott nők éjjeli munkájának eltiltásáról

23. 1912. évi LXIII. törvénycikk a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről

24. 1912. évi LXVIII. törvénycikk a hadiszolgáltatásokról

25. 1916. évi XVI. törvénycikk az ipari, bányászati és kereskedelmi munkaközvetítés hatósági ellátásáról

26. 1925. évi XXXIV. törvénycikk a bányatörvény alá eső üzemekben és az ezekkel kapcsolatos ipari üzemekben foglalkozó munkásoknak és altiszteknek, valamint ezek családtagjainak nyugbérbiztosításáról

27. 1927. évi XXI. törvénycikk a betegségi és baleseti kötelező biztosításról

28. 1928. évi XL. törvénycikk a öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról

29. 1938. évi XII. törvénycikk a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról

30. 1938. évi XVI. törvénycikk az iparban (kereskedelemben), valamint a bányászatban és a kohászatban alkalmazott munkások gyermeknevelési pótlékáról

31. 1939. évi II. törvénycikk a honvédelemről

32. 1939. évi XVI. törvénycikk az 1938:XII. törvénycikk alapján biztosított gazdasági munkavállalók özvegyeinek járadékban részesítéséről

33. 1940. évi XV. törvénycikk a legkisebb gazdasági munkabérek megállapításáról

34. 1942. évi XIV. törvénycikk a honvédelemről szóló 1939. évi II. törvénycikk, valamint az 1914-1918. évi világháború tűzharcosai érdemeinek elismeréséről szóló 1938. évi IV. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről

35. 1951. évi VII. törvényerejű rendelet az első Munka Törvénykönyve

36. 1967. évi II. törvény a második Munka Törvénykönyve

37. 1989. évi VII. törvény a sztrájkról

38. 1991. évi IV. törvény a foglalkozás elősegítéséről

39. 1992. évi XXII. törvény a harmadik Munka Törvénykönyve

40. 1992. évi XXIII. törvény a köztisztviselők jogállásáról

41. 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról

42. 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről

43. 1994. évi L. törvény a bérgarancia alapról

44. 1996. évi LXXV. törvény a munkaügyi ellenőrzésről

45. 2012. évi I. törvény a Munka Törvénykönyvéről