Contract

A flottára kötött szerződésekre vonatkozóan a biztosító díjtarifájában kötheti-e azt, hogy határozatlan idejű szerződés esetében csak meghatározott típusú igazolóeszközt bocsát a szerződő fél rendelkezésére

I. A JOGKÉRDÉS

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (Felügyelet) állásfoglalás iránti kérelmet benyújtó gazdasági társaság (Társaság) azzal a kérdéssel fordult a Felügyelethez, hogy a díjtarifában a határozatlan idejű flotta kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási (kgfb) szerződés megkötésének feltételéül szabható-e a szerződő arra vonatkozó hozzájárulása, hogy a biztosító egy meghatározott fajta – a kgfb fedezet fennállását tanúsító – igazolóeszközt állít ki?

II. A Társaság álláspontja

A Társaság a levelében utalt arra, hogy a magyarországi telephelyű gépjárművek, továbbá más tagállami telephelyű és magyarországi rendeltetési hellyel rendelkező gépjárművek kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási fedezetének fennállását tanúsító igazolóeszközökre vonatkozó szabályokról szóló 34/2009. (XII. 22.) PM rendelet (Rendelet) 1. § (1) bekezdésének a)-d) pontja vagylagosan sorolja fel a felelősségbiztosítási fedezet fennállást tanúsító igazolóeszközöket. A Rendelet 1. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a biztosító köteles a kockázatviselést tanúsító – az (1) bekezdésben meghatározott valamely – igazolóeszközt gépjárművenként egyedileg előállítani és a kockázatviselés teljes időtartamára

– késedelmes díjfizetés esetén a késedelemre való tekintettel – az üzemben tartó rendelkezésére bocsátania. A Társaság véleménye szerint a Xxxxxxxx előbbi rendelkezéseiből következik, hogy a biztosító a jogszabályban felsorolt igazolóeszközök közül bármelyiket alkalmazhatja, de a Rendelet egészének szövegéből olyan következtetés nem vonható le, amely szerint a biztosító jogosult lenne kizárni valamely igazolóeszköz kiállítását.

A Társaság kifejtette, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (Gfbt.) 4. § (1)-(7) bekezdése a biztosítás megkötésére kötelezett üzemben tartó személyére, a 6. § (1)-(7) bekezdése pedig a szerződés létrejöttére vonatkozó kógens és egyben teljes rendelkezéseket foglalja össze. A kógenciát a Gfbt. 11. § (1) bekezdése a gépjárműflottára kötött szerződés esetén a szerződés létrejöttét, megszűnését, a biztosítási időszakot és a díjfizetést illetően oldja, míg a szabályozás teljességére vonatkozóan a Gfbt. 8.

§ (5) bekezdése a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) rendelkezéseinek csak annyiban biztosít alkalmazhatóságot, ha maga a Gfbt. törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz. A Gfbt. 16. § (1) bekezdése értelmében az állandó forgalmi engedélyre kötelezett gépjárművek esetében a biztosítási szerződés határozatlan tartamú. E törvényi rendelkezés a határozatlan tartamú biztosítási szerződés létrejöttéhez egyéb feltételt, így különösen a szerződéskötésre kötelezett üzembentartó által megteendő, a határozatlan idejű szerződés megkötésének feltételéül szolgáló hozzájáruló nyilatkozatot nem szab.

A Társaság jogi álláspontja szerint a Rendelet és a Gfbt. fent hivatkozott rendelkezései alapján a biztosító számára nem megengedett, hogy egy meghatározott, a kockázatviselést tanúsító igazolóeszköz kiállításának a szerződő fél általi elfogadásához, illetőleg ezen igazolóeszköz kiállításához való előzetes hozzájárulásához kösse a határozatlan idejű szerződés megkötését, valójában tehát az ajánlat biztosító általi elfogadását. A Társaság véleménye szerint az ilyen kikötés a díjtarifa fogalmi meghatározásába is ütközik, miután a díjtarifában és feltételekben csak olyan kikötések szerepelhetnek, amelyekkel a biztosító a

kockázatvállalását a potenciális ügyfelek számára átláthatóan, egyértelműen és a jogszabályi rendelkezésekkel összhangban állóan közli. Az idézett kikötéssel viszont a potenciális ügyfél az ajánlatának megtétele előtt kénytelen tudomásul venni, hogy a szerződői minősége és az általa megkötni kívánt szerződés létrejötte előre meghatározott hozzájáruló nyilatkozat hallgatólagos vagy az ajánlat megtételekor kifejezett nyilatkozathoz kötött, ami ellentétben áll a Gfbt.-vel.

III. A Felügyelet álláspontja

A Gfbt. 16. § (1) bekezdése alapján egyedi szerződések esetében az állandó forgalmi engedélyre kötelezett gépjárműre kötött kgfb szerződés valóban kizárólag határozatlan tartamú lehet. A Gfbt. 11. § (1) alapján viszont gépjárműflottára kötött szerződés esetén a szerződő felek a szerződés létrejöttét, megszűnését, a biztosítási időszakot, a díjfizetést illetően eltérhetnek a Gfbt.-ben xxxxxxxxxxxxxxxxxx, a Gfbt. 11. § (4) bekezdése pedig kifejezetten arról is rendelkezik, hogy gépjárműflottára – függetlenül a gépjárművek kategóriáitól és fajtáitól – határozott idejű szerződés is köthető. Előbbiek alapján a Gfbt. a felek szerződéses szabadságát a flottára kötött szerződés időbeli tartamára, illetve határozott vagy határozatlan idejű voltára vonatkozó szerződéses rendelkezések megállapításában – az egyéb jogszabályok keretei között – nem korlátozza.

A kgfb-t művelő biztosítók díjtarifái és biztosítási feltételei a biztosítók által egyoldalúan és előre meghatározott szerződési feltételeket tartalmaznak, amelyeknél az üzemben tartó nincs abban a helyzetben, hogy alkudozzon, csak a diktált feltételek szerinti szerződés megkötése vagy a szerződéskötéstől való tartózkodás között választhat. A Ptk. 205/A. § (1) bekezdése az ilyen szerződési feltételeket mint általános szerződési feltételeket, valamint az azokkal történő szerződéskötést kifejezetten szabályozza. Ennek megfelelően egy díjtarifának a határozatlan idejű flotta kgfb szerződés megkötése esetében kizárólag meghatározott, a kgfb fedezet fennállását tanúsító igazolóeszköz rendelkezésre bocsátását kikötő rendelkezésének a Gfbt.-be ütközése azon az alapon sem állapítható meg, hogy az üzemben tartó az ajánlatának megtétele előtt kénytelen tudomásul venni, hogy a szerződői minősége és az általa megkötni kívánt szerződés létrejötte előre meghatározott hozzájáruló nyilatkozat hallgatólagos vagy az ajánlat megtételekor kifejezett nyilatkozathoz kötött.

A Rendelet 1. § (2) bekezdése szerint a biztosító köteles a kockázatviselést tanúsító – az (1) bekezdésben meghatározott valamely – igazolóeszközt gépjárművenként egyedileg előállítani és a kockázatviselés teljes időtartamára – késedelmes díjfizetés esetén a késedelemre való tekintettel – az üzemben tartó rendelkezésére bocsátania. A rendelkezés megszövegezése alapján a biztosítókat választási jog illeti meg, hogy a kgfb fennállását tanúsító igazolóeszközök közül melyiket bocsátják az üzemben tartó rendelkezésére, így a Rendelet szabályaiból nem vonható le olyan következtetés, hogy a biztosító ne lenne jogosult – akár előre – kizárni valamely igazolóeszköz alkalmazását.

Az előbbiek természetesen nem érintik az üzemben tartó azon jogát, hogy a biztosítási kötvény kiadását – ami önmagában, illetve a díjfizetést igazoló bizonylattal együtt a Rendelet

1. § (1) bekezdés a), illetve b) pontja szerinti igazolóeszköznek minősül – a Ptk. 538. § (2) bekezdése alapján követelje, valamint hogy a gépjármű külföldi használata esetében a zöldkártya – ami pedig egyben a Rendelet 1. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott igazolóeszköz – rendelkezésre bocsátását igényelje.