TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KÖNYVTÁR

TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KÖNYVTÁR

F. H. GIDDINGS.

A SZOCIOLÓGIA ELVEI.

1908.

GRILL XXXXXX XXXXXXXXXXXXXXXXXXX

BUDAPEST, IV., XXXXX XXXXX-XXXX 00.

A SZOCIOLÓGIA ELVEI

A TÁRSULÁS ÉS A TÁRSAS SZERVEZŐDÉS JELENSÉ- GEINEK ELEMZÉSE.

ÍRTA

XXXXXXXX XXXXX XXXXXXXX.

FORDÍTOTTA

XX. XXXXXX XXXXXXX.

1908

GRILL XXXXXX XXXXXXXXXXXXXXXXXXX BUDAPEST, IV., XXXXX XXXXX-XXXX 00.

LÉGRÁDY TESTVÉREK, KÖNYVNYOMDÁJA, BUDAPEST.

ELŐSZÓ.

A szociológia kimerítő tárgyalásának még nem jött meg az ideje. A társadalom tudományos leírása azonban jelentékenyen előrehaladt, s így semmi értelme annak, hogy tagozatlan maradjon. Vannak szociológiai elvek és megengedik a logikai szervezést. Ez a munka kísérlet a szociológia elvei- nek összefüggő elmélet keretében való egyesítésére.

Minthogy meg vagyok győződve, hogy a szo- ciológia pszikológiai tudomány, s hogy a társadal- mat a biológia fogalmaival leirni hibás, igyekeztem a ügyeimet a társadalmi jelenségeknek főleg pszi- hikai. oldalára irányítani. Megkisérlettem az egye- sülést és társadalmi szervezkedést egy partikuláris lelkiállapot eredményeként magyarázni; ez a lelki- állapot a non tudata (consciousness of kind), mit a

290. oldalon így határozok meg: ,,oly tudat-állapot, melyben valamely, az élet fokain magasabban vagy alacsonyabban álló lény felismeri, hogy egy másik tudatos lény az ő neméből való.” A nemnek tudata különbözteti meg a lelkest a lélektelentől. A lelke-

sek nagy osztályában (class) fajokat (species) és fajtákat (races) különböztet meg; a fajtákon belül etnikai és politikai csoportokat és társadalmi osz- tályokat; ez tehát a társadalmi csoportosulások és szétválasztások pszikológiai alapja. A nemnek tu- data szüntelen olyan cselekedetekre indítja az em- bert, amiket nem vinne végbe, ha teljesen a hasz- nosság, félelem, hűség, tisztelettudás irányítaná; szüntelenül megakadályozza a gazdasági, a jogi, a politikai és a vallásos indítékoknak elméletileg töké- letes működését; tehát a közösségek különösen tár- sadalmi jelenségeinek okozója,

Ez az igazság feltárja a szociológia határait és kijelöli a társas tudományok természetes osztá- lyozását. A tudományos teljesség kedvéért és hogy a szociológia, ekonómia és közjog előrehaladottabb tanulóinak kérdéseit is érintsem, az I. könyvben elég kimerítően tárgyaltam az osztályozás és mód- szer kérdéseit: Az átlagos olvasó s a tanító, ki a tárgyban járatlan tanulóknak kézikönyvül adja e munkát, a legokosabban teszi, ha az I. könyv I. fe- jezete után egyenesen a II. könyv leiró részére megy át.

A kifejezéseknek és elrendezésnek sok módo- sításával és a gondolatokban való sok fontos vál- toztatással belefoglaltam e könyvbe egy „Theory of Sociology” című röpiratomat – megjelent 1894.

júliusában, mint az Annals of the American Aca- demy of Political and Social Science V. kötetének első számához adott függelék – továbbá társa- dalmi elméletekről szóló cikkeimet, melyeket időn- kint folyóiratokban közöltem.

Nagyon le vagyok kötelezve kollégáimnak a politikai tudományok karából, bátorításukért és tá- mogatásukért; az én igen kedves és segítő barátom- nak, Prof. Xxxxx X. Patten-nek értéke» tanácsaiért s főleg azért, hogy alkalmat adott nekem a „Tár- sadalmi erők elméletéről” szóló értekezésének ke- felevonatban való átnézésére; dr. Xxxxxx X. Lind- say-nek a pennsylvaniai egyetemről a kefelevona- tok átolvasásáért; és sok régi tanítványomnak, kü- lönösen Xxxx Xxxxxx Xxxxxxxxx X. X. xxxxxxxxxxxxx, a Xxxx Xxxxx College ezelőtti tagjának a politikai tudományokban; Xxxxxx Xxxxx Xxxxxx Α. X. xxx- asszonynak; Xxxxxxx X. Ripley Th. D. a massachu- setsi technológiai intntézet professzorának; és Xxxx Xxxxxxx Xxxxxxx Litt D. a Smith College professzo- rának; kik mindnyájan különböző utón fontos szol- gálatokat tettek nekem.

Mégis legjobban lekötelezett Xxxxxxxx kisasz- szony, ki munkám minden szakaszában segítsé- gemre volt az anyaggyűjtéstől kezdve az idézetek s a kézirat átvizsgálásáig.

New-York, 1896. február.

Előszó a harmadik kiadáshoz.

Ε könyv harmadik kiadásának közrebocsátása alkalmat ad arra, hogy néhány szót szóljak az itt feltüntetett szociológiai szempontok további ma- gyarázatáról. Minden tudós, aki csak illetékes a szociológiai elméletek vitatásában, maga jutott gondosan megérlelt következtetésekhez, miket nem kell hirtelen megváltoztatnia vagy feladnia. Bármily fogalmam és következtetésem különbözzék is ama más írókétól, vitásaknak kell maradniok addig, míg pártatlan bírálat el nem választja azt, mi igaz és hasznos bennük, attól, mi hamis és értéktelen.

Könyvem középponti tanítása az, hogy a tár- sas jelenségeket a nem társasaktól a nemnek tudata különbözteti meg s ez a társas viselkedés fő oka. Ε tétellel négy ellenvetést állítottak szembe. Ezek a következők: először az a kijelentés, hogy ,,a nem- nek tudata” csupán a ,,társas- érzés” (fellaw-feeling) más elnevezése s hogy tehát ezzel a szociológiában nem tettünk új felfedezést; másodszor, hogy a nem-

nek tudata inkább biológiai, mint szociológiai tény, tehát nem választja el a szociológiát a biológiától; harmadszor, hogy a nemnek tudata csak metafizi- kai fogalom; és negyedszer, hogy ha a nemnek tu- data még valamiféle társas tény is, de semmi esetre sem társas erő s így a társas jelenségeknek nem igazi oka.

Az első ellenvetésre elegendő válasz az, hogy emlékeztetek egy cikkre, melyben egy évvel e kötet közrebocsátása előtt ezt mondottam.: ,,A nemnek e tudata az elemi, az eredeti társas tény; rokonér- zés (sympathy), társas-érzés ez, a szónak legszoro- sabb s nem a közönséges értelmében.1) Ugyanakkor közöltem, hogy a társas-érzésben több a felfedezni való, mint előbbi írók gondolták. Ha nem hittem volna, hogy a tények új leírást követelnek, az első fejezetembei oly paragrafust tettem volna, mely azt tartalmazza, hogy Xxxxx Xxxx volt a társadalom- tudomány igazi megalapítója, mert Xxxxx-nek a

„Theory of Moral Sentiments” című munkájából nyertem ama sugalmazásokat, melyek mostanra a nem tudatának fogalmává nőtték ki (magukat. Ha most újra írnám a társas elméletek fejlődésének vázlatát, azt hiszem, hogy Xxxxx Xxxxxxx adnám

1) „Sociology and the abstract sciences; the origin of the so- cial feelings.” Annals of the American Academy of Political and Social Sciences, X. xxx. 5. szám, 1895, márc. 750. oldal.

az első helyet a szociológusok közt. Xxxxxxxx újab- ban felfedezett „Justice, Police, Revenue and Arms” című jegyzetei mutatják, hogy Xxxxx vá- zolta a társas tudományok teljes rendszerét. A rendszer azonban szerkezetileg gyenge, mert vilá- gos, hogy ez a nagy, de mindig óvatos gondolkodó maga sem volt sohsem egészen bizonyos, vajjon a társas· viszonyok első okát amaz eredeti rokonér- zésben kell-e keresnünk, amiről a Theory of Moral Sentiments-h en tárgyal, vagy a kölcsönös segítség előnyeiben, mit a „Wealth of Nations”-ben ír le. A Xxxxx Xxxx halála óta lefolyt években a gondol- kodás szorgalmasan dolgozott a társas tudományok logikai szervezésén s ma megmenekülhetünk oly tévedésektől, melyeket ő el nem került. Az itt elő- adott szociológiai elméletben legfontosabbnak tar- tom s kezdettől végig folyton állítom, hogy a tár- sas jelenségekben a társas érzés az ok, a kölcsönös segítés pedig hatás. Ebben az alapvető álláspon- tomban térek el azoktól, kik az kölcsönös segítsé- get elsőrendűnek (primary) tartják. XXxxxxxxx vagy helytelenül, de hiszem, hogy a szociológia igazi ki- induló pontját inkább a „Theory of Sentiments” – ben találjuk, mint & „Wealth of Nations”-ben. Az a kő, mit a közgazdaságtan építői elvetettek, az lesz

– azt hiszem – a szociológia fő-sarkköve.

Mindazonáltal kezdettől fogva föltettem, hogy

a nemnek tudata az én fogalmazásomban oly ele- meket is tartalmaz, melyek nem voltak meg Xxxxx Xxxx rokonérzés (sympathy) fogalmában s ez az oka,, hogy nem gondoltam, miszerint könyvem köz- ponti gondolatát neki kell tulajdonítanom. Ez a megfontolás a tételemmel még szembenálló három ellenvetéshez vezet.

Nem fogadhatom el, hogy a nemnek tudata- pusztán biológiai tény. A nemek hasonlóságai és különbségei hivatalosan elismert biológiai tények, de egy különbség vagy hasonlóság tudatát pszikoló- giai vagy szociológiai ténynek kell elfogadnunk, ha elismerjük ezeket a tudományokat. Azt hiszem, mindenki elfogadja, hogy ennyi értelmileg tiszta. A szociológiát a pszikológiától talán nehezebb el- választani. Minden lelki tünemény egyéni elmékben (mind) foly le. Az egyéni tudat bizonyos fázisait mégis sok nemzedéken át társadalmiaknak, más fá- zisait társadalom-ellenes lelkiállapotoknak ismer- ték. Az elme társas lelkiállapotait s a belőlük eredő viselkedést s az egyéneknek társas viselkedésből eredő viszonyait együttvéve az elme társas tüne- ményeinek nevezhetjük. A szó legtágabb értelmé- ben a pszikológia minden lelki jelenség tudománya, beleértve a társas viselkedést és viszonyokat is. Szo- rosabb értelemben csupán magának az elmének ál- lapotairól szóló tudomány. A tényleges kutatásban

és tárgyalásban a pszikológia a szűkebb mezőre szorul, míg az a visekedés, mit az elme társas ál- xxxxxxx okoztak és az egyének s egyéncsoportok vi- szonyai, miket a szokott viselkedés teremt, áttevőd- nek a szociológiába. Hogy ennek az elkülönítésnek tudományos pontosságot adjunk, meg kell határoz- nunk azt a társas lelkiállapotot, mely a pszikológia. és szociológia közös jelensége. Ε kötetben foglaltak szerint a, legegyszerűbb ismert vagy megfogható társas lelkiállapot az ón és nem én hasonlóságának rokonérzéses tudata. Következőleg az én és nem én különbségének tudata pusztán pszikológiai tény; ellenben az én és nem én hasonlóságának rokon- érzéses tudata pszikológiai tény és egyszersmind szociológiai adat. Más szavakkal, úgy látom, hogy énünk saját képének fölismerése a nem-énben, ez a szociológiának természetes kiindulás-pontj a a pszikológiából; ha tudniillik van az egyik tudo- mánynak a másikból oly kiágazása, almit e két szó használatával elismerni kívánatos.

Itt-ott megkísérelték a nemnek tudatát a sze- xuális szaporodással zavarni össze, de ez alig hívja ki a komoly meggondolást. A nemnek tudata más, mint a szexuális ösztön és ezt természetszerűen el- lenőrzi. Élő teremtmények közönségesen nem pá- rosulnak mással, mint saját fajukkal. Fehér embe- rek rendesen nem vesznek el fekete asszonyokat;

urak rendesen nem házasodnak össze szakácsnőik- kel, sem úrhölgyek kocsisaikkal. Tény, hogy az em- beriség tanúsága szerint nincs oly kör, melyben a nemnek tudata egészben véve zsarnokibb volna, mint a szexuális viszonyokban. Megengedi vagy elősegíti az oly egyének egyesülését, akik bizonyos fokban különbözők, vagy nem egyformák, de szi- gorúan meghatározza a megengedhető fokot s a túlságosan különbözők egyesülését elfajulás jelének tekinti.

Semmivel sem méltóbb a meggondolásra az el- lenkező állítás, mely szerint a nemnek tudata csu- pán metafizikai abstrakció. Konkrét valóságának elég bizonyítékát szolgáltatja az az argumentum, hogy ez is társasító erő. Xxxxx Xxxx ,,rokonérzés” szavát, vagy a szokott „társas-érzés” kifejezést nem fogadhatom el az elsőrendű társas jelenség nevéül, mert az érzés-elemen kívül fel kellett ismer- nem abban az észrevétel-elemet. Ugyanakkor ki akartam kerülni az érzés-elem bármi kizárását s így nem választhattam „a nemnek észrevételét” vagy ,,a nemnek ideáját”. A nemnek tudata, amint én felfogom, észrevétel és érzés egyszerre. Tagadni, hogy van e fogalomnak megfelelő valóság, annyi, mint tagadni oly óriásilag elterjedt társadalmi té- nyeket, mint a fajgyűlölet és az osztály-előítélet. De a nemnek tudata, mi érzést és észrevételt fog-

lal magában, dinamikus. Ez a hatalom oly reális, mint a fegyelmezett erősségnek az a tudata, mi diadalmas csatákat harcol, vagy a gyöngeség és de- moralizálódás am,a tudata, mi a megszégyenítő visszavonulást sietteti. Úgy, amint én értem, a nem- nek tudata a társadalmi jelenségek megkülönböz- tető jele és egyszersmind igazi társasító erő.

Hatásainak módszerei mégis gyakran kiválóan finomak és rendesen összetettek. Jól tudom, hogy megértését és magyarázatát csupán megkezdtem. A nehézség az, hogy a nemnek tudata folyton vál- tozó lelkiállapot. Nem azonosítandó egyszersmin- denkorra a faj, a fajta vagy az osztály tudatával, vagy az erkölcsi természet hasonlóságával, bár min- den adott pillanatban ezek valamelyikével azonos le- het. Ez fokozat kérdése s mint minden fokozati je- lenség, ez is veszít valamit intenzitásából, mikor kiterjeszkedik s intenzívebbé válik, mikor kizáró- lagosabbá leszen. A körülmények változó elemeit s a személyiség különféle kedélyállapotait kell te- kintetbe vennünk, mielőtt meg tudnók mondani, hogyan alakul a nemnek tudata s egyes esetekben hogyan irányítja a cselekvéseket. Lehet például, hogy egy művészi temperamentumot jobban vonza- nak más nemzetnek, sőt fajtának hasonló tempera- mentuma egyénei, mint a saját nemzete vagy faj- tájából valók. Egy lelkes emberszerető például job-

ban vonzódhatik egy rokon természetű szűkölködő- höz, mint saját társadalmi osztályából való ismeret- ségéhez.

A nemnek tudata, mely különböző föltételek között alakul és cselekszik, különböző határozatlan alakokat vesz fel, melyeket társadalmi erőknek ne- vezünk. Ezekről, szóló elemzésem a IV. könyvben igen fölszínes és valószínűleg csak előleges adalék a társadalmi dinamika tanulmányozásához, A szo- ciológiának főleg ez a része volt az, amire első elő- szavamnak első mondata vonatkozott. Remélem, hogy utólag a társadalmi törvények és okoknak sokkal teljesebb beszámolójává fogom kiegészíteni. Most csak annyit akarok mondani, hogy azt hiszem, üdvös volna, ha megegyeznének a társasító (sociali- zing) és társas (social) erők megkülönböztetésében. A ,,társasító erő” kifejezést mindazokra az erőkre alkalmaznám, melyek társas célok irányába hat- nak, – melyek társulást, tökéletes társas szervező- dést eredményeznek s a társas természetet fejlesz- tik. Eredhetnek a társadalmon kívül, vagy azon be- lül. Xxxxx és éghajlat például s az egyének vágyai és szenvedélyei gyakran társasító erők. A ,,társas erő” kifejezést csak olyan erőkre alkalmaznám, melyek a társadalmon belül erednek, de ezekre min- dig, akár társas, akár nem társas, akár társadalom- ellenes célok irányában hatnak. A tömegnek maga-

tartás a az egyénnel szemben például társas erő, ugyanilyen a közvélemény, a népszerű ideál. Xxxx és Xxxxxx professzoroknak eredeti és értékes írásai az én szememben legnagyobbrészt „társasító” erők tanulmányozásai; ellenben Xxxxxxxx, Le Bon, Xxxx professzorok iratai szigorúbban véve ,,társas” erőkről szóló tanulmányok.

Nem akarom most megváltoztatni azt a beszá- molót, amit a „társas elmé”-ről adtam, sem netn akarok új kifejezés-készletét tenni amaz szók he- lyébe, amiket használtam. Addig, míg mindenki

„közvéleményéről, „néptudat”-ról, a „nép legfőbb akaratá”-ról stb.-ről beszél, addig senkit se csalja- nak meg oly kifejezések, mint „társas tudat”, „tár- sas elme”, „társas emlékezet”, „társas akarat.” Ε soroknak egyetlen figyelmes olvasója sem fogja gondolni, hogy én társas Egoban, társas szenzó- riumban vagy egy transzcendentális, az egyéni lelkek fölött álló valamiben hiszek. Remélem, hogy az egész dologra vonatkozó felfogásomat világossá teszi, ha azt mondom, hogy társas akaraton nem értek sem többet, sem kevesebbet, mint az egyéni akaratok összehatását. Mégis kívánatos, hogy a szociológia kifejezés-készletét gazdagítsuk s a „tár- sas ,befolyás”, „társas felsőbbség” és „társas ellen- őrzés” kifejezések használata, melyeket Prof. Xxxx ajánlott, igen üdvös leszen. A „társas ellenőrzés” kü-

lönösen értékes, mert széleskörű. A társas akarat- nak szándékos cselekedete csupán a társas ellen- őrzésnek egyik formája s a „társas akarat” túlsá- gosan egyoldalú és határozott arra, hogy jó általá- nos kifejezéssé váljék.

Ε könyv módszere bevallottan és védekezés nélkül épp annyira deduktív, mint induktív. Nem ismerem el, hogy a tudomány elmélkedés nélkül haladni képes. Nem haladhat, mint egy kiváló gon- dolkodó nemrég mondotta, még sejtések nélkül sem és leghasznosabb munkáinak egyike a hibás és gyü- mölcstelen sejtések helyettesítése jókkal s olyanok- kal, melyek végeredményükben új igazságok bebi- zonyítására vezetnek. Szigorúan véve minden igazi indukció sejtés; gyors, intuitív pillantás egy tény- csoportra, hogy meglássuk, jelent-e valamit; a pon- tos tudományos bizonyítási pedig az indukcióból való dedukálásnak s a levont következtetések újabb megfigyelésekkel való igazolásának összetett folya- mata. Ez történik például a természetes kiválasztás tanulmányozásában Xxxxxx halála óta. Xxxxxx maga végigvitte saját kutatásait a tudományos módszer mindhárom rendes fokozatán. A tudomá- nyos írónak egyetlen kényszerítő kötelessége, hogy olyan nyelvezetet használjon, mi világosan felde- rítse az olvasónak, hogy a szóban forgó tanulmány- ból mennyi van a sejtés-munka állapotában, mennyi

a deduktív állapotban s mennyi nyert igazolást. Re- mélem, hogy e kötetnek legtöbb olvasója képes lesz belátni, hogy sok szociológia ma nem több, mint gondos és tanulságos sejtés-munka; hogy némely része deduktív; és hogy egy kevés mi elég arra, hogy kutatásunk folytatására bátorítson, igazolt tudás.

New-York, 1896. október.

I. KÖNYV.

Α TÁRSAS ELMÉLET ELEMEI.

I. FEJEZET.

A szociológia eszméje.

I. A társas elmélet története.

1. TÁRSADALOM.

Az állatfajoknak ama tág csoportosításán belül, ami mint földrajzi eloszlásuk ismeretes, van az állatoknak szűkebb felosztása is, rajokra, nyájakra vagy bandákra (swarms, herds, bands), az emberi népességnek pedig hordákra, nem- zetségekre, törzsekre és nemzetekre (hordes, clans, tribes, nations). A tudatos egyének e természetes csoportosulásai a társas jelenségek fizikai alapjai. A társadalom a szó eredeti értelmében pajtásság, együttlét, egyesülés s minden igazi tár- sas tény természete szerint lelki. De az egyén lelki élete sem- mivel sem függ jobban az agy és idegsejtek fizikai elrendező- désétől, mint a társas közlekedés és kölcsönös erőlködés függ a népesség fizikai csoportosulásától. Tehát a dolgok termé- szetéhez hiven cselekszünk, ha a „társadalom” szóval jelöljük az összességükben gondolt egyéneket, kik keverednek és tár- sulnak, vagy kiket valami szándék vagy közös érdek egyesít.

Azonkívül e konkrét ideákból származtatjuk a társadalom- nak, mint magának az egyesülésnek, a szervezkedésnek, a formai viszonyok összegének abstrakt fogalmát, melyben tár- suló egyének vannak egyesítve.

Ha ez ideákat egyesítjük, azt találjuk, hogy fogalmunk a társadalomról már némileg összetett. Mégis még tökéletlen marad, ha kihagyjuk a számításból a társulás időszaki és tartós formáinak, a pillanatnyi összeállásnak és állandó szervezkedésnek, a szabad beleegyezésnek és engedelmességre kényszerítő hatalmaknak, mesterségesen alakított egyesülések- nek s azon magukat megörökítő közösségeknek, törzseknek, városoknak, nemzeteknek kölcsönös függését, melyeken belül a társulás kisebb jelenségei mennek végbe.

A politika tudományában a „természetes” és „politikai” társadalmak megkülönböztetésének formai fontossága van. Ε formáknak Xxxxxxx-féle meghatározásai a „Fragment on Government” lapjain a maguk nemében tökéletesek, így hangzanak: „Ha személyeknek bizonyos számáról (kiket alattvalóknak nevezhetünk) felteszszük, hogy engedel- meskedni szoktak egy személynek vagy személyek ismert és leirt csoportjának (akit kormányzónak vagy kormányzók- nak nevezhetünk), az ilyen személyekről (alattvalók és kor- mányzókról) mondjuk, hogy politikai társadalom állapotá- ban vannak.” ,.Ha bizonyos számú személyről felteszszük, hogy egymással társulásban vannak s ugyanakkor nem vi- selkednek úgy, mint föntebb mondottuk, akkor természetes társadalom állapotában vannak.” Mindazonáltal a különb- ség csupán fokbeli, amint Xxxxxxx tovább kimutatja, „Úgy vagyunk velük, mint a fénynyel és sötétséggel; bármily kü- lönböző ideákat sugalmaznak is azok a nevek első említésre, a dolgok maguk nem választják el őket határozott vonással.”

Az együttlét előbb-utóbb a kormányzat vagy alárendeltség formáit fejleszti ki magából. A társulás észrevehetetlen foko- zatokon át halad a határozott és állandó kapcsolatok felé. A szerveződés a maga során állandóságot és határozottságot ad a társas csoportnak; a lelki élet és fizikai alapja a fejlődés- ben összeszövődnek.

Így eszménk a társadalomról egy nagy és bonyolult ter- mészeti jelenség egy csodálatos és elragadó kozmikus tény fogalmává leszen. Látjuk, hogy a szónak csak szűkebb értelme az, hogy a társadalom puszta együttlét vagy valami szán- dékra egyesült egyének bizonyos száma. A tágabb és a. tudo- mányra nézve fontosabb értelemben a társadalom tudatos lényeknek természetesen fejlődő csoportja, melyben az együtt- lét határozott összetartozássá válik s ez az idők folyásával összetett és tartós szervezetté szövődik.

A társadalom megismerése: szociológia.

Az így felfogott társadalomról való exakt tudásunk leg- újabb eredményeinkhez tartozik. A társadalmon kívül semmi sincs a természetben – kivéve magának az életnek titkát, mi oly mélyen foglalkoztatta az emberi képzeletet s mással, mint az élettel, nem bánt a képzelet ily szabadon. Egyetlen kép sem volt túlságosan fantasztikus, egy elmélkedés se túlságosan titokzatos, egyetlen hit sem túlságos képtelen arra, hogy be- léphessen a társadalom filozófiájába és leírásába.

A társas tények tudományos vizsgálatának, osztályo- zásának s a belőlük vont helyes általánosításoknak kezdeteit Plató Republikája és a Törvények, továbbá Xxxxxxxxxxxxx Politikája őrizte meg számunkra, de ezek csupán kezdetek. Ε munkák mégis a társadalmat egészében, mint a város-

ban vagy államban szerveződött valamit, értelmezik; ellenben a római császárság korában, a középkorban s a tudományos- ság újraéledése után a társas jelenségek minden tudomá- nyos tanulmányozása csak töredékes volt. Némelyek gazda- ságiak, mások jogiak, mások egyháziak és politikaiak voltak. Senki sem kísérelte meg a társulást és a társas szerveződést teljességében leírni, senki sem próbálta felfogni a konkrét, élő egészet. A tudományos módszereket csak a jelen század- ban alkalmazták rendszeresen erre a nagyobb feladatra. De mihelyt egyszer alkalmazták. – mint más kutatási mezőkön úgy a társadalmak tanulmányozásában is – a tudományos módszert gazdagon jutalmazták az igazságok tömegéhez járuló lényeges adalékok. Ma a társas viszonyokról szóló iga- zolt és megokolt tudás gyorsan növő tömegének vagyunk már · birtokában. Nem túlságos merészség azt mondanunk, hogy, végtére van szociológiánk, mit úgy határozhatunk meg, hogy az egésznek tekintett társadalom rendszeres leírása és magya- rázata. Ez a társas jelenségek általános tudománya.

A „szociológia” szót először Xxxxx Xxxxx használta a

„Cours de philosophie positive”-ben mint a társas tudomá- nyok összefoglaló nevét, xxxxx ő a positiv vagyis igazolható filozófia részének fogott fel s Comte volt az, ki először látta meg világosan, hogy milyen fontos az ily tudomány elemeit hozzá nem tartozó anyagtól, eszméktől és módszerektől elvá- lasztani és aki először egyesítette egy fogalommá az összes valóban szükséges elemeket. Xxxxx és Xxxxxxxxxxxxx nem választották el sem a politikát az etikától, sem a politika tudományát annak gyakorlati részétől. A tizennyolcadik század vitáiban a politika tudományát reménytelenül össze- zavarták a forradalmi szellemmel. Sem Hobbes, sem Mon- tesquieu, sem az ekonomisták nem tanulmányozták a társa-

dalmát minden szempontból és dacára Xxxx befolyásának, kinek Comte mindazt köszönheti, ami igaz csak van oksági fogalmaiban,1) a társadalmak magyarázatai még mindig nagy mértékben teológiai és metafizikai szelleműek voltak.

Comte volt az, ki először vetett észszerűen kutató fényt erre a zavarra, ki azt állította, hogy a társadalmat oszthatlan szerves egésznek kell tekinteni, ki tehát igyekezett a rendezett, teljességükben vett társas jelenségek tudományát megtalálni, egy módszereiben pozitív tudományt, mi a tények bő vizsgá- latán alapul s mely mint tudomány minden politikai mester- ségtől s minden «forradalmi szándéktól egyszersmindenkorra el van különítve. Eszerint a szociológia, amint ő érti, pon- tosan ugyanaz, mint a társadalom fizikája, mert a szociológia feladata lett volna felfedezni a társadalmak természetét, ter- mészetes okait és természeti törvényeit s száműzni a történe- lemből, politikából és a gazdaság tudományából minden me- tafizikaira, természetfölöttire való hivatkozást, amint ezt már száműzték az asztronómiából és a kémiából. Xxxxx hitte, hogy a pozitív módszer követésével a szociológia jórészt előrelátó tudománynyá válhatik, mi előre vázolja a haladás pályáját.

Xxxxx óta a szociológiát főleg azok az emberek fejlesz- tették, akik átérezték egy impulzus teljes erejét, mi minden időkre forradalmivá tette a tudományos gondolkodást. A ter- mészet-világ fejlődéses magyarázata utat tört a tudás minden birodalmába. A természetes kiválasztás törvénye s az életnek az a felfogása, mely szerint az a szervezetnek környezetéhez való alkalmazkodás-folyamata, ezek a fogalmak lettek a mai biológia és pszikológia velejévé. Kikerülhetetlen volt, hogy a

1) Xxxx Xxxxxx: „Lay Sermons Adresses and Reviews”; „The scientific Aspects of Positivism.”

fejlődéses filozófia âz emberi élet társas jelenségeinek fel- karolására is kiterjedjen. A tudomány, mely megrajzolta az

„'életet a protoplazmától az emberig, nem állhatott meg a belső berendezésének magyarázatánál. Tekintetbe kellett vennie ama sokféle külső viszonyt, az etnikai csoportokat, az embe- rek természetes társadalmait s mindama jelenségeket, miket ezek mutatnak, továbbá kutatni kellett, vajjon e dolgok az általános fejlődés termékei-e vagy sem. Tehát nemcsak Her- xxxx Xxxxxxx korábbi irataiban, de Xxxxxx és Prof. Haeckel irataiban is találunk utalásokat a társas viszonyok fejlődéses magyarázatára. Ezek a rövid utalások nem tennének ki ma- gukban szociológiát. Ehhez a társas jelenségekből egyenesen leszármaztatott más tényezők volnának szükségesek. De ezek az utalások elegendők voltak arra, hogy megmutassák, hol kell lenniök az új tudomány alapvonalainak; elegendők arra, hogy föltárják ennek néhány alapvető fogalmát; s hogy be- bizonyítsák, miszerint a szociológusnak nemcsak történet- irónak, közgazdásznak, statisztikusnak, de épp annyira bio- lógusnak és pszikológusnak is kell lennie.2) Tehát a fejlődés során s a fejlődésről gondolkodók munkásságával öltött alakot a modern szociológia. Az emberi társadalmak értel- mezése ez a természeti okság szavaival. Nem úgy akarja nézni az emberiséget, mint mi a kozmikus folyamaton kívül esik és saját törvényei alatt áll. A szociológia kísérlet arra, hogy a társadalom eredetéről, növéséről, szerkezetéről s tevékenysé- géről, a fejlődés folyamatában összeműködő fizikai, vitális és pszihikai okokkal adjon számot.

2) Ez nem azt jelenti, hogy a szociológiát mint biológiai, pszikológiai, ekonómiai és történeti elvek mozaikját akarja meg- szerkeszteni, ez oly eljárás volna, mi e tudománynak és módszeré- nek teljesen hamis fogalmát foglalná magában.

Alig szükséges mondani, hogy az ez irányban tett leg- fontosabb kísérletet Xxxxxxx szintetikus filozófiájának rend- szere tartalmazza. Ebben a nagy műben a szociológia elveit a pszikológia és biológia elveiből származtatja. A társas fej- lődést magasabb szervezeti (super organic) fejlődésnek tekinti. Oly folyamat ez, melyben az emberi élet szervezeti és fizikai jelenségei bonyolult, de rendszeres együttesek tá- gabb formáivá tevődtek össze. Xxxxxxxxxx fogalma az orga- nikus társadalomról határozottabb, mint Comte-é. Xxxxxxx szempontjából a társadalom tényleg szervezet, nem puszta képzeleti analógia szerint, mint Xxxxxx Leviathan jában, de valóságosan; és nemcsak lelkileg, de éppen annyira fizioló- giailag is, mert berendezésében munkamegosztás van. mi az egyéneken túl az egyének csoportjaira, szerveződéseire is ki- terjed. Van egy ipari csoportokból alakult fentartó rendszer (sustaining system), kereskedelmi tevékenységekből álló el- osztó rendszer (distributiv system) és politikai és vallásos hatókból álló kormányzó rendszer (regulativ system). Spen- cer sokat fárad annak kimutatásán, hogy az emberiség etikai haladása és boldogsága a társadalomnak e működéses szer- vezetétől függ; de nem terjeszti ki oly teljesen, mint szeretnők, Xxxxxxxx e gondolatát, ki a társas munkamegosztásban találja az etikai élet alapját és igazi típusát s így elő- készíti az utat a társadalomnak ama fogalmához, mely a társadalmat az emberi személyiség tökéletesítő eszkö- zének tekinti.

Ha Xxxxxxx bizonyos fokig téved is ebben a kérdésben, kevés kívánni valót hagy hátra abban a teljes határozottság- ban, melylyel a társas szerződést s az általános fizikai folya- matokat egymásra vonatkoztatja. Azon íróknak, kik Xxxxxxx szociológiai elméletéről ítéltek, nagy része abban tévedett,

hogy nem vizsgálta meg azokat az alapvető elveket, amelyek- ből Xxxxxxx következtetéseit vonta. Azokban a könyvekben keresték szociológiai rendszerét, melyek szociológiai címek- kel vannak ellátva, pedig valójában szociológiai gondolatá- nak alaptételei a „First Principles” második felében foglal- tatnak s azokat magának az olvasónak kell némi munka árán összerakni. Ezek a tételek összevéve a társadalmi változások értelmezései az erőmegmaradás, mozgási irány és mozgás- ritmus, az anyag integrálódása s a formák differenciálódása azon törvényeinek adataiban, mik együttvéve teszik ki Spen- cer jól ismert formuláját az általános fejlődésről. A társada- lom, mint az anyagi világ s az élő szervezet, integrálódásnak és differenciálódásnak van alávetve. A szervezetlenség egy- neműségétől és határozatlanságától a szervezettség különne- müsége és határozottsága felé halad. Mindeme változásoknak végső oka az energiának általános egyensúlyozódása. Comte a „társadalmi statika” kifejezést csupán retorikailag, a társas rend nevéül használta s a „társadalmi dinamikát” a haladás helyett. Xxxxxxx, sokkal tudományosabban, pontos fizikai fo- galmakhoz ragaszkodik. Társadalmi statika az ő szemében, beszámolás az egyensúlyban levő társas erőkről. Tökéletes egyensúlyt tényleg sohse érünk el a zavaró változások miatt, melyek maguk is a társadalom és környezete között végbe- menő energia-kiegyenlítés következményei. Ténylegesen mégis maguk a statikai és kinetikai hajlamok ingadoznak s az ered- mény a társadalomban, mint a naprendszerben s az élő test- ben is, mozgó egyensúly.

Világos, hogy mindez a társas formák és átalakulások fizikai magyarázata s a spenceri szociológia általában, – akár Xxxxxxx, akár az ő gondolatainak befolyása alatt más írók formulázták, – nagyrészt a társadalom fizikai filozó-

fiája, dacára annak, hogy a biológiai és pszikológiai adato- kat szabadon használja.

Mindazonáltal az ilyen fizikai értelmezés nem teszi ki az egész fejlődéses szociológiát. Mert a szociológia nemcsak azt hangsúlyozza, hogy a társadalom különböző fázisainak,· melyekről az egyes társas tudományok tárgyalnak, egységes alapja van, hanem állítja azt is, hogy a társas jelenségek objektív vagy fizikai és szubjektív vagy akarásos magyaráza- tának ugyanaz a logika szolgál alapvetőül. Ez a két felfogás sok századon át küzdött egymással a gazdasági és politikai filozófiában. Kezdődik Xxxxxxxxxxxxx Politikájával, Xxxxx, Xxxxxxxxxxx s a fiziokratákkal fejlődik, kik objektív magya- rázatot szőnek a fajta, talaj, éghajlat, öröklés és történeti föl- tételek adataiból. Xxxxxxx, Xxxxxx, Xxxxx, Xxxx, Xxxxxxx, Xxxxxxxx, Xxxx és Xxxxx a szubjektív magyarázatot dolgoz- zák ki az emberi természet, hasznosság, erkölcsi parancsok és ideálok adataiból. De ez a két magyarázat sohse került iga- zán szemtől-szembe. A gondolat korlátai, melyeket sohsem törtek át a társadalom egységének kutatására vonatkozó kí- sérletek, éppen így érintetlenek maradtak minden, a magya- rázat egységére törekvő valóban tudományos kísérlettől.3) Ily egységnek legnagyobb megközelítéséig egészen öntudatlanul Bürke jutott el a maga összehasonlíthatlan politikai iratai- ban. Csupán a rendszeres szociológiában találjuk a társas akarás és társas fejlődés különálló felismerését és az ezek tudományos kiegyenlítésére irányuló tudatos küzdelmet.

Valamint a Xxxxx filozófiájában nagyon is nyers ob- jektív értelmezés a későbbi gondolatokban gyors fejlődésnek

3) A Xxxxxxxxxx mestere nevében kivételt tehet, ha akar. Ami engem illet, én nem hiszem, hogy Xxxxx fizikai tudása elég lett volna arra, hogy megfontolásra tarthasson igényt.

indult, ugyanígy állunk a szubjektív értelmezéssel is, bár, saj- nos, semmiképp sem hasonló mértékben. Xxxxx hitte, hogy egy tudományban jártas államférfiú újra-szervezheti a társadal- mat s vezetheti annak haladását. Xxxxxxx filozófiájában a gondolat részben negatívvá vált. Az államférfiú mesterségével nem teheti jobbá a társadalmat, hanem teheti határtalanul rosszá. Xxxxxx X. Ward4) irataiban a gondolat ismét egészen pozitívvá alakul. A társadalom a fejlődés természetes folya- matát mesterségessé teheti. Akaratával alakithatja sorsát. Teleológikusan haladóvá válhat. Lilienfeld,5) dr. A. Schäffle6) és Prof. X. xx Xxxxx 7) kidolgozott munkái, kiknek gondolko- dásbeli magatartásuk naturalisztikus, de kiknek tanulmányai a szocializmus igényeinek türelmes vizsgálatát is magukban foglalják, teljesen elismerik a társas akaratot. Végre Xxxxxx Xxxxxxxx0) kritikai értekezései a társadalmi filozófia idea- lizmusának és naturalizmusának történeti viszonyait rész- letes áttekintésben foglalják magukban s egészükben fényes kísérletek a fizikai és akarásbeli jelenségek azonosságának igazolására, mely utóbbiakat Fouillée a fejlődés-folyamat gondolati erőkkel (idea-forces) kormányzott szakaszának tekinti.9) Ε tartalmas munkák szorosabb vizsgálatával mégis azt találjuk, hogy a társadalomnak az akarat-adataiban való magyarázása nincs olyan tudományos pontossággal kidol- gozva, mint aminő a fizikai törvények adataival történt ma-

4) Dynamic Sociology és Psychic factors'of Civilization.

5) Gedanken über eine Sexualwissenschaft der Zukunft.

6) Bau und Leben des socialen, Körpers.

7) Introduction à la sociologie.

8) La science sociale contemporaine.

9) F. Fouillée „La Psychologie des idées forces” es „L'evo- lutionisme des idées forces/'

gyarázataikat jellemzi. A szociológia legkiválóbb fejtegetőinek módszere komoly tévedést foglal magában, mi meg nem ér- demelt bizalmatlanságot hozott tudományunkra. Az objektív magyarázatot rendszeresen keresztülvitték, miután a fizikai fejlődés formulájában a legalsó adatokra vezették vissza, de a szubjektív magyarázatot nem vitték hasonlóan keresztül a tarsas jelenségek egész során. Még kevésbbé vezették vissza egyetlen indítóra (motive) vagy alapelvre, mely a társas lényt egyedül mint tudatos egyént jellemzi s összes társas viszo- nyait meghatározza annyiban, amennyiben azokat akarat teremtette. Ahelyett, hogy ily elvet kerestek volna, melyből levonják az összes következményeket s melyre szervezzék az összes föltételező indítókat és körülményeket, miket számí- tásba kell vermi, ehelyett fáradságos kísérleteket tettek arra, hogy előszámlálják mindamaz indítókat, mik az embert kü- lönböző viszonyaiban s minden szükségletének kielégítésében cselekvésre késztetik, mintha az összes indítók egyenlő fon- tosak volnának a szociológiában.1) Az eredmény nem az a megokolt tudás, amit tudománynak mondunk.

Ez a módszer két okból figyelemreméltó. Megfordítottja annak a módszernek, amit sikeresen használtak a társadalom fizikai magyarázatában. Megfordítottja annak a módszernek, amit a politikában és különösen az ekonómiában sikeresen alkalmaztak a szubjektív értelmezésre. A közgazdaságtan a

10) A kézikönyv-írók. Xxxxx és Xxxxxxx, oly messze mentek, hogy azt mondták: „A szociológia a maga történeti és elemző tar- tományában, azaz a leíró szociológia, az emberről és a társadalom- ról szóló minden tudásunk szervezése, mit ezek a tudományok és tudományfajok szolgáltatnak: biológia, antropológia, pszikológia, etnológia, demográfia, történet, politikai és gazdasági tudományok és etika.” „An introduction to the Study of Society.” 62. old.

viselkedésről szóló elméletét nem tények fölvételével, hanem abstrakcióval szerkeszti. Újabban tisztán hasznossági (utility) elmélet alakját vette föl s figyelemreméltó fejlődésen ment keresztül. A tisztán abstrakt elemzés, mit Cournot, Jevons és Xxxx. Xxxx Xxxxxx kezdett s ausztriai és amerikai közgaz- dászok folytattak, megmutatta, hogy a gazdasági indítók és választások jelensége s következőleg a választás-meghatározta gazdasági tevékenységek és viszonyok tudományosan formu- lázhatok, nemcsak minőségileg, hanem matematikailag is. Ha a szociológia reméli, hogy eléri a tudományos pontossá- got, követnie kell az összefüggő módszer értékének e jelentö- séges példáját.

El kell ismernünk, hogy a szociológia sok fontos mun- kája van a tudományos kritika ítélőszéke előtt, amit vele szembeállítottak azok, kik nem hisznek a társadalom általános tudományának lehetőségében. A szociológia, ilyen művekből ítélve, abból indult ki. hogy a társadalmat mint egészet ma- gyarázza meg s nem sikerült egységes módszerhez jutnia. Azt a benyomást tette, hogy a társas tudomány egyetemes, de nem összefüggő, hogy a társadalmat egészében csak részeinek felszámlálásával festheti le, s hogy így szükségképpen nem sikerülhet neki az alapul föltett egységet bizonyítani.

Azt lehetne gondolni, hogy a szociológia e kritikát azzal kerülheti ki, hogy összes szubjektív magyarázatait más tudo- mányoknak engedi át s maga az objektív magyarázat kidol- gozására szorítkozik. De ez annyi volna, mint teljesen letenni a társas jelenségek egységére táplált igényünket. Az akaratos folyamat nyilvánvalóan lényeges. Ha itt nincs egység, akkor sehol sincs a társadalomban; a látszólagos egység csupán a fizikai alapozásban fordul elő. Világos, hogy az igazi szocio- lógiának egyesítenie kell a szubjektív és objektív magyaráza-

tokát. Mindeniket elemeire kell visszavezetnie s mindeniknek alapelveit megfelelően körvonalozni minden társas viszonyon át. Azután egyesítenie kell őket, nem puszta mesterséges mó- don, de logikusan, mint egymást kiegészítő elméleteket s ki- mutatni, hogy nyomról-nyomra hogyan föltételezik egymást.

Hogy tehetséges szociológusok is elmulasztották e ne- héz feladat keresztülvitelét, az nem kárhoztatás magára a szociológiára nézve. A szociológiát, mint nem igazi tudományt, csak akkor száműzhetjük, ha bírálói ki tudják mutatni, hogy nem szerkeszthető meg a szigorú tudományos követelmények- nek megfelelően, vagy hogy nem mutat hajlandóságot szigorú tudományos irányban való fejlődésre. Tudományos érzékű embereknek a lehetetlenségből vont argumentum maga lehe- tetlen s gondolkodás nélkül mellőzhető. A szociológia mai irányzatáról, mely a szubjektív értelmezés egységét keresi, bő bizonyosságot szolgáltat fiatal tanulmányozóinak munkája. Mindenütt azt kérdezik, miféle jellemző az, mi egy jelenséget társassá tesz s ezzel azt minden másneműtől megkülönböz- teti.1) Ha erre a kérdésre megfeleltünk, a szociológia alap- követelményét (postulate) fedeztük fel. Mert minden jellemző vonás valami folyamat kimenetele. Ha megtaláltuk az általá- nosan jellemző és az alapvető folyamatot, ezzel megtaláltuk az értelmezés elvét.

A gazdasági eszme nem kevéssé felelős azért a nép- szerű gondolatért, hogy a társadalom megkülönböztető jele kölcsönös segítség és munkamegosztás. Tényleg azonban köl- csönös segítség és munkamegosztás található az élő szervezet sejtjei és szervei között és épp úgy. mint a társadalom

1) „Mindenekelőtt- meg kell egyeznünk a társas jelenségek saját és megkülönböztető jellemvonásában.” Tarde: La logique sociale. V. oldal.

tagjai között, ellenben a társas érintkezés gyakran az együttműködés minden jele nélkül történik. Míg annak hibás fogalma, hogy társadalom megkülönböztető jegyeit szervezeti vagy gazdasági tényekben kell keresnünk, a tu- dományos elmékben hitelét nem veszti, addig nem lehet igazi haladás. Ε gondolatnak tényleg hitelét vették külön- böző kiváló kutatók kísérletei, mik arra irányultak, hogy jobban belemélyedhessenek a kérdésbe. Prof. Xxxxxx Xxx- piovicz1) megpróbálta bebizonyítani, hogy az igazi társas jelenségek különböző etnikai csoportok összeütközései, vc- gyülései, összeolvadásai. Novikow 13) tovább általánosít, ál- lítja, hogy a társas fejlődés lényegében az összeütközésnek a szövetség révén haladó módosulása, melynek folyásában maga az összeütközés fizikai harcból értelmi harccá válik. Prof. De Greef14) egész más szempontból nézi a kérdést, a megkülönböztető társas tényt a szerződésben találja s a társas haladást az összetartó tekintélynek azon eltolódásával méri, mi tudatos beleegyezés eredménye. G. Tarde14) igen eredeti és elragadó tanulmányaiban, mi tartós benyomást tett a pszikológiai és szociológiai gondolatokra, állítja, hogy az alapvető társas tény az utánzás, egy minden kölcsönös segítséget, munkamegosztást és szerződést megelőző jelen- ség. Xxxx. Xxxx Xxxxxxxx,15) Tarde eredményeitől eltérőleg, annak bizonyítására vállalkozik, hogy a jellemzően társas folyamat, tehát a végső társas jelenség minden egyes egyéni

12) Der Kassenkampf” es „Grundriss der Sociologie.”

13) „Les luttes entres sociétés humanies.”

14) „Introduction à la Sociologie.”

15)„Les Lois de l'imitation” es „La logique sociale.”

16)„De la division du travail social” es „Les règles de la mé- thode sociologique.”

léleknek oly cselekvés-, gondolkodás- és érzésmódokkal való megzabolázása, melyek az ő számára külsők.16)

Mindezen írók közül kétségtelenül Xxxxxxxx és prof. Xxxxxxxxxxx sikerült a legjobban a társas jelenségek lé- nyeges természetét megkülönböztetni s a szociológia első elvét megállapítani. Nem értették meg egymást, de semmi sem lehet világosabb mindkettőjük pártatlan olvasójának, mint az, hogy különböző szempontból néznek oly jelensége- ket, melyek legalább is szorosan összetartozók. Xxxxxxxx a több léleknek egy lélekre ható benyomását; Tarde a több- ségnek utánzó válaszát az egynek sugalmazó találékonysá- gára. Ha ezek a jelenségek nem is föltétlenül eredetiek és alapvetők a társas viszonyokban, de legalább is majdnem azok. Talán ez még világosabban igaz az utánzásról. Akár- milyen jelenséget, mint Tarde 17) hangsúlyozza, csak azért ismerhetünk, mert ismétlődik. Ismétléseket tanulmányo- zunk a fizikában, a hullámzás vagy rezgés formájában; a biológiában az öröklés, az élet és jellemvonásoknak sejtről- sejtre való átvitelében; a szociológiában az utánzás, azaz az impulzusoknak, érzéseknek, ideáknak egyénről-egyénre, csoportról-csoportra, nemzedékről-nemzedékre való átvite- lének formájában.

Mindazonáltal elhatározó ok van arra, hogy mind Xxxxx, mind Xxxxxxxx végső általánosításait elvessük.

16) A szövegben említett műveken kívül a tanuló nézze át: Vanni: „Prime linee dium programo critico di sociologia.” Xxxxxxxxx: „An Introduktion to Social Philosophy.” Sales y Ferré: „Tratudo de sociologia.” Símmel: Über sociale Differen- zierung.” Lestrade: „Elements de sociologie” és Xxxxxx: ,,Les sciences sociales en Allemagne.”

17) „Les lois de l'imitation.” I. fejezet.

Egyik sem választotta el tökéletesen a társas tényt, bármily közel is jutottak ehhez az eredményhez. Formuláik nagyon is sokat foglalnak magukban. Gyakorolhat benyomást egyik elme a másikra vagy több elmére, mi sem maga nem társulás, sem nem fejlődhet azzá. Lehet utánzás, mi a tár- sadalomnak semmiféle csiráját se foglalja magában. A kígyó bénító félelmet okoz a megrezzent madárban, aztán gyors halállal véget vet neki. A szajkó utánozza a vörös- begy hangját, de minden társas cél vagy eredmény nélkül. Az elemi társas tény tehát, bár kétségtelenül mélyen rokon a benyomással s az utánzással, de magában véve mégsem utánzás, sem benyomás. Oly jelenségben kell keresnünk, mi egyenlő terjedelmű a lehető társadalommal és semmi mással.

II. A társas elmélet alapelvei.

1. A SZOCIOLÓGIA ALAPKÖVETELMÉNYEI.

Kielégítő beszámolót adtunk arról, hogy a szociológiá- nak célja mi volt eredetileg és micsoda ma. Oly tudomány ez, mely a társadalmat egységében akarja felfogni és koz- mikus okokkal és törvényekkel akarja megmagyarázni. Hogy ily magyarázatot keresztül vihessen, ki kell dolgoznia egy szubjektív magyarázatot, bizonyos tudattények és indí- tékok adataiban, s egy objektív magyarázatot fizikai folya- matok adataiban. Ennek a két magyarázatnak egymással összeegyezőnek kell lennie s egymásra vonatkoznia. A szub- jektív folyamatot s az objektív folyamatot elválaszthatatlan-

nak kell feltüntetnie, melyek mindenkor föltételezik egy- mást.19)

Bármilyen legyen is a fizikai tudományok jövő hala- dása, melyek a most lezáródott században olyan csodálatos előmenetelt tettek, bizonyos, hogy a már ismert társas tudo- mányok munkája pusztán elérendő eredmények ígérete. A zociológia (valljuk be) pusztán remélt tudományos dolgok összege volt, de logikai lehetőségeinek megvalósítása leg- alább is egy kicsit közelebb van hozzánk most, mint akkor volt, mikor Xxxxxxx gondolatébresztő cikkét írta: „Our Need of It.”20) („Arról, hogy szükségünk van rá.”) Minden ok arra mutat, hogy el kell hinnünk, miszerint eljött az ideje annak, hogy a szociológia pontosan formulázott és megfelelően igazolt elveit összefüggő elméletté szervezzük.

Az objektív értelmezésnek semmi új elvét se kell ke- resnünk. A fizikai folyamat a társadalomban, mint a csil- lagokban annak a formális fejlődésnek a folyamata, mi az energia egyensúlyozásával történik. Mégis sok munka van hátra, mielőtt e folyamatnak összes emberei viszonyainkba való szétágazásait teljesen megértenők.

De a szubjektív magyarázatban, amint már tudjuk, majd abból az új adatból kell kiindulni, mit eddig sikerte- lenül kerestek, de mi a kutatás folyton szűkülő mezején

19) Ezt nem úgy kell megfogalmazni, mint valami filozófiai dualizmust. Az idealista feloldhatja a fizikai folyamatokat gon- dolataiban, a materialista, ha tudja, megoldhatja a szubjektív fo- lyamatokat az energia-fogalommal. A tudomány céljaira ez a két folyamat csupán a formák, melyekben aj valóságot észrevesszük. Pszikológiailag az észrevevés ellentétes formái. A szociológiának ki kell dolgoznia magyarázatait mindkét mód vagy forma adatai- ban s egymásra vonatkozásukban.

20 ) The Study of Sociology, Chap. I.

többé nem maradhat észrevétlen. A szociológiának mostan- tól fogva helyesen kell haladnia, mint ahogyan Xxxxxxx szavai szerint, az emberiség is végre helyesen halad, mert minden lehető helytelen utat megpróbált. Ha a szerződés és szövetség nyilvánvalóan speciálisabb jelenség, mint a tár- sulás vagy a társadalom, s az utánzás és a benyomás pedig nyilvánvalóan általánosabbak, akkor a társadalom ama pszihikai adatát, indítékát, vagy elvét olyan jelenségben kell keresnünk, mely közbül esik. Eszerint a szociológia alapkövetelménye nem lehet más, mint ez: az eredeti és elemi szubjektív tény a társadalomban a nemnek tudata, Ezen a szón oly tudatállapotot értek, melyben valamely, az élet fokozatán magasabban vagy alacsonyabban álló lény, más tudatos lényről felismeri, hogy a saját neméből való. Ily tudat lehet benyomás vagy benyomás hatása, de nem ez az egyetlen hatás, mit azok okoznak. Okozhat szerződést vagy szövetséget, de más dolgokat épp így okoz. Tehát ke- vésbbé általános, mint a benyomás és utánzás, mik általá- nosabbak, mint a társulás. Általánosabb, mint a szerződés és szövetség, mik kevésbbé általánosak, mint a társulás. Sokféle módon hat a viselkedésre s minden viselkedést, mit társasnak nevezünk, ő határoz meg. Röviden, teljesíti a szo- ciológiai követelményt; egyenlő terjedelmű a lehető társa- dalommal és semmi mással.

Legszélesebb értelemben a nemnek tudata választja el a lelkest a lelketlentől. A lelkesek nagy osztályában fajokat és fajtákat különböztet meg. A fajták határain belül a nem- nek tudata a határozottabb etnikai és politikai csoporto- sulásoknak, az osztálykülönbségeknek, a szövetkezések számtalan formáinak, a közlekedés szabályainak s a poli- tika sajátosságainak alapja. Viselkedésünk azokkal szem-

ben, kiket magunkhoz leghasonlóbbnak érezünk, ösztön- szerűleg és észszerűleg más, mint viselkedésünk azokkal szemben, kiket magunkhoz kevésbbé hasonlónak találunk.

Viszont a nemnek tudata, és semmi más, különbözteti meg a társas magatartást, mint olyat a tisztán gazdasági, tisztán politikai, tisztán vallásos magatartástól, mert pon- tosan a nemnek tudata az, mi a tényleges életben folytono- san gátolja a gazdasági, politikai, vallásos indítók elméle- tileg tökéletes szereplését. A munkás, ki gazdasági érdekeit követve, legjobban tenné, ha elfogadná a legjobb bért, amit kaphat, mégis inkább csatlakozik a sztrájkhoz, mit nem ért, így nem is helyesel, mintsem hogy elszakadjon társaitól. Hasonló okból a gyáros, ki kérdésesnek tartja a saját ipar- ága védelmének értékét, mégis megűzeti hozzájárulását a védelmi tőkéhez. A délvidéki úr, aki hitt az északamerikai Unió ügyében, nem kevésbbé vetette bele vagyonát a déli szövetségbe, ha egészben véve a délvidéki nép tagjának s az északi néphez idegennek érezte magát. A hitek fölszabadítá- sát oly emberek törekvéseik viszik keresztül, kik nem képe- sek többé elfogadni a hagyományos értelmezéseket, de kik erősen óhajtják fen tartani az oly társulásokat, miket fájdal- mas volna szétszakítani.

Egyszóval a nemnek tudatára, mint meghatározó elvre, szerveződik a fejlődésben a társas választás, a társas akarás és a társas politika. Tehát ha a nem tudatának min- den társas megnyilatkozásban való működését körvonaloz- zuk, ezzel kidolgoztuk a társadalom szubjektív értelmezését.

2. A TÁRSAS FEJLŐDÉS ELMÉLETE.

Ezek a szociológiának objektív és szubjektív alapkö- vetelményei. Megfelelnek a külső erő és belső indíték végső módjának, melyek örökösen összejátszanak a társas fejlő- désben. Kölcsönhatásaik elméletének, melynek formulá- zása és bizonyítása a szociológia tárgya, sok részletkérdés- ben, még hosszú időre szükségképp tökéletlennek kell ma- radnia.

Mégis merem hinni, hogy tág körvonalokban kö- rülbelül ilyen formát fog ölteni.

A társas fölhalmozódás első sorban külső föltételek folytán alakul, minők a táplálék szolgáltatás, hőfok, és az egyének vagy tömegek érintkezése vagy összeütközése; és minden közbejövő erő szétválasztó hatásai miatt a fölhal- mozódás szabály szerint hasonló egységekből alakul. Ennyi- ben a folyamat fizikai.

De most a felhalmozódáson belül, a hasonló egyének- ben megjelenik a nemnek tudata és társulássá fejlődik. A társulás idővel megkezdi kedvező visszahatását az egyénei örömeire és életesélyeire. Az egyének észreveszik ezt s aa akaratos folyamat kezdetét veszi. Ettől kezdve a társult egyének szántszándékkal keresik társas viszonyaik kiter- jesztését és tökéletesítését. Eszerint az egyéni és társas vá- lasztás a társaságokban fontos tényezővé válik. A társas viszonyok és tevékenységek csapatja között melyeket alkal- milag előállítanak, próbálnak vagy kigondolnak, némelyek, mint kellemesek, kívánatosak hívják ki a tudatot,, mások ellenállást ébresztenek. A társult egyének választanak, né- mely viszonyokat erősítni, állandósítni, másoknak véget- vetni próbálnak. Mindezen folyamatokban a társulást.

a társas választást, a társas akaratot a nemnek tudata ha- tározza meg.

Most azonban a fizikai folyamat újra felötlik. A vá- lasztásoknak különböző a következménye. Nagyjából ítélve, a közösség erejére, fejlettségére, jólétére gyakorolt hatásuk szerint a választások lehetnek tudatlanok, ostobák, bajtho- zók vagy előrelátók, bölcsek, jóltevők. Itt tehát a természe- tes kiválasztás munkájának új s majdnem határtalan me- zeje kínálkozik. A létért való küzdelemben a választások, épp úgy, mint az egyének, fenmaradnak vagy nem. Az olv választások s a belőlük eredő tevékenységek és viszonyok, mik egészben véve kárhozatosak, megszűnnek, talán az egyének alárendelődése vagy elpusztulása, talán egész tár- sadalmak eltűnése miatt.

így a társas okság köre fizikai folyamatban kezdődik és végződik. Kezdet és teljesedés között vannak a mestersé- ges kiválasztás vagy tudatos választás akaratos folyamatai, mit a nemnek tudata határoz meg. De ez semmiesetre sem a természetes folyamatnak mesterségessel való helyettesí- tése, mint Xxxx vitatja. Csupán ama változatoknak óriási sokszorozása, melyeken a természetes kiválasztás végered- ményében működik.

Eszerint a szociológusnak három főkérdése van. Elő- ször fel kell födöznie a föltételeket, mik a puszta halmozó- dást és összetódulást okozzák. Másodszor igyekeznie kell fölfedezni a társas választást kormányzó törvényt, azaz a szubjektív folyamat törvényét. Harmadszor igyekeznie kell fölfedezni a természetes kiválasztás és a választások fön· maradásának uralkodó törvényét, azaz az objektív folyamat törvényét.

II. FEJEZET.

A szociológia tartománya.

I. A szociológia helye a tudományok között.

1. PSZIKOLÓGIA, SZOCIOLÓGIA ÉS EGYES TÁRSAS TUDOMÁNYOK.

Ez lévén a szociológia eszméje, annak tudományként való teljes kifejtése főleg ez eszme belső igazságától függ. Mégis a munkamegosztás korlátozó föltételeket szab, mit a tudományos kutatásban már meg is állapítottak. Az élő tu- domány, melynek gyakorlati kutatók a munkásai, valószí- nűleg valamivel több, vagy valamivel kevesebb, mint a filo- zófus tudásrendszerének szerves része. Comte kitalálta a szociológia szót és fölépített egy szociológiai elméletet, mert érezte, hogy a „pozitív filozófia” csupán szomorú töredék volna, ha a biológia kiegészítésére szolgáló, s emberekre vo- natkozó tudásrendszer nélkül maradna. Xxxxxxx egy későbbi és igen fényes félszázadnak eredményeivel, melynek felfe- dezései neki rendelkezésére állottak, elfogadta a szót és új- raöntötte az elméletet, mert megvalósította, hogy az álta- lános fejlődés teljes beszámolójának meg kell magyarázni

az emberi társadalmak eredetét és szerkezetét, épp úgy, mint a fajok eredetét és a csillag-ködök integrálódását. De most annak a kérdésnek kell felmerülnie, hogy ez elmélet- ből mennyi tartozik tulajdonképpen valamelyik tudomány- hoz? Egy comte-i vagy xxxxxxx-i arányú társas filozófiának már kezdetben meg kell határoznia tartományát azzal, hogy megállapítja más tudományágakhoz való viszonyát, nevezetesen, először a pszikológiához, és másodszor ama szükebbkörü tudományokhoz, melyek a megfigyelhető tár- sas jelenségek nem kis részének türelmes és gyü- mölcsöző tanulmányozását osztották fel maguk kö- zött. Nem szabad további elemzés nélkül föltennünk, hogy a társadalom természetes értelmezése nem része a rendsze- res pszikológiának, vagy hogy ez az értelmezés egyetlen, mindent felkaroló szociológiának feladata. A pszikológusok sokat elvégeztek a legértékesebb szociológiai tanulmányok- ból s az egyes társas tudományok sincsenek pozitív voná- soknak egészen híján.

A társas jelenségek szubjektív értelmezésének szem- pontjából a szociológia tartományát könnyű meghatározni. Az első elvből, mit az előző fejezet elején kimondottunk, vi- lágosan következik, hogy a szociológia, bár a pszikológiá- nak alárendelt, mégis tisztán elválik tőle. A pszikológia a különböző tudatállapotok keletkezését tanulmányozza, melyek egy különös tudatállapotnak, a nem tudatának kö- vetkezményei. Hasonlóan az, hogy az egyes társas tudomá- nyokat a szociológia alá rendeljük, első elvünknek egy má- sik szükségszerű következménye. A nemnek tudata in- tegrálódásnak és differenciálódásnak van alávetve. Néha a differenciálódott formák egymással vagy a szülő formával összeütközésbe kerülnek. Így gyakran, mint a nem tudata-

tói teljesen elütő indítók jelennek meg, bár tényleg abból származtak. Viszont ha így elváltoztak, oly indítókkal te- vődhetnek össze, melyek az egyéni természetnek a fizikai- hoz való közvetlen viszonyából vagy az egyén valami ro- konfajtól való differenciálódásának tudatából származtak. A gazdasági indító jó példa: a jólét vágya a fizikai szükség- letekben gyökerezik, de a nemnek tudata hatalmasan öreg- biti egy uralkodó kívánság formájában, vetélkedni, hatni, vagy társainknak parancsolni. Ezek az összetett indítók, melyekben a nemnek tudata mint valóság jelenik meg, bái talán mint álruhás, módosult elem, az egyes társas tudo- mányoknak, pl. a közgazdaságnak és az államtudománynak az alapkövetelményei. Az egyes társas tudományok tehát a szociológiának alá vannak rendelve.

De ezek a priori következmények. Megfelelnek-e a tu- dományos tapasztalatban megállapított különbségeknek?

^A. szociológia igénye a társadalom mestertudományánai helyére elég fontos arra, hogy e kérdés türelmes meggondo- lását igazolja. Bizonyitni fogjuk tehát ez a priori következ- ményeket azzal, hogy a jelenkor tudományos gondolkodá- sának tényleges differenciálódására vetünk egy pillantást.1)

1) Hogy ma ez a kérdés érdeklődést kelt, azt a folyóiratok sok adataiból látjuk. Így: Worms „La sociologie et l'économie poli- tique Revue International de Sociologie” II. köt. 6. sz. 1894. jun. es „La sociologie et le droit” ugyanott III. köt. 1. sz. 1895. j.an. Xxxxx, Xxxxxx és mások „The Relation of Sociology to Economics.” Publications of the American Economie Assotiation X. köt. 3. sz. Függelék. 1895. márc. Powers „Terminology and the Sociological Conference” Annals of the American Academy of Political and Social Science, V. köt. 5. sz. 1895. mkie. Bentley: „The Units of Investigation in the Social Sciences”, ugyanott X. xxx. 6. sz. 1895. május, és Ward: „The Place of Sociologie among Sciences” The American Journal of Sociology X. xxx. 1. sz. 1895. jul.

IL A szociológia viszonya a pszikológiához.

I. A PSZIKOLÓGIA A GONDOLATOK, A SZOCIOLÓGIA AZ ELMÉK TÁRSULÁSÁNAK TUDOMÁNYA.

Először meg kell vizsgálni a szociológia viszonyát a pszikológiához. Bármi egyéb is a társadalom, mindenesetre tudatos társulás jelensége s a szociológia mezeje bizonyára nincs kijelölve addig, míg nem tudjuk, vajjon a dolgok ter- mészetében, amint őket a pszikológia értelmezi, van-e ok arra, hogy a társadalom pszikológiai jelenségeit az egyé- nekétől külön osztályba sorozzuk.

Az elfogadott szempontok szerint a biológia és szocio- lógia a környezettől befolyásolt élet tanulmányozása. A biológiában az egy szervezeten belül történő fizikai változá- soknak külső viszonyok szerint történő igazodását tanul- mányozzuk, mik aránylag csekély számúak, egyszerűk és állandók. A pszikologiában egy szervezeten belül történő tudatos változásoknak a külső viszonyok szerint történő igazodását tanulmányozzuk, mik időben és térben nagy ki- ter jedésüek s a legnagyobb mértékben szövevényesek.1)

Ε tudatos változások közül azok, melyek a társasak- nak nevezett jelenségekbe belépnek, nyilvánvalóan sokká; szövevényesebbek s speciálisabbak, mint mások. Lehetsé- ges, hogy egy időre a tudatnak igazi hajnalán az érzékeny- ség környezete fizikai és szerves, de nem társas. Bizonyos, hogy a külső világ nagy része, melyhez a tudatnak alkal-

2) Xxxxxxx: „The Principles of Psychology”, I. köt. 1. rész,

VII. fejezet 54. §. és III. rész IV. és V. fejezet.

mazkodnia kell, minden időben inkább fizikai és szerves, mint társas. Továbbá,, a társas föltételek szövevényesek és változók, ellenben a fizikaiak ehhez hasonlítva egyszerűk és állandók; azonkívül általánosak is. A velük való érint- kezés folytán alakulnak az állandó képzettársulások és jut az elme a kozmikus törvény fogalmaihoz.

A pszikológia tehát akár magában foglalja a társas viszonyok tanulmányozását, akár nem, kétségtelenül fog- lalkozik a lelki elemek keletkezésével és összetételeivel. Ho- gyan olvadnak össze az érzetek az észrevételben; hogyan t tevődnek össze az észrevételek a képzeletben s gondolkodás- ban; hogyan rendeződik össze gondolat, érzés és impulzus ama csodálatos egységgé, az egyéni öntudattá, ezeket a problémákat legalább felállítani, s ha tudja, megoldani is, a pszikológia feladata.

Mindazonáltal a tudatos társulás jelenségei nem ér- nek véget az egyéni lélek megjelenésével. Csak ott csíráznak. Az egyéni lelkek, mint egységek, ama sokkal kiterjedtebb és bonyolultabb társulás elemeivé válnak, mi állatot állat- tal, embert emberrel, csoportot csoporttal köt össze s mi a társas élet változatos viszonyait teremti.

Az itt feltüntetett természetes elkülönítés épp oly vi- lágos, mint az, mi a pszikológiai jelenségeket a biológiaiak- tól elválasztja. Ha megokolt dolog, hogy a pszikológiát a biológiától különállónak vegyük, nem kevésbbé megokolt a szociológiát a pszikológiától elválasztani azzal, hogy a pszi- kológiát az egyéni lélek tanulmányozására szorítjuk s a szociológia számára az egymással társulásban levő lelkek speciálisabb és szövevényesebb jelenségeit jelöljük ki. Ha ezt megtettük, akkor a pszikológiát, mint ami egészben véve a társadalmiaknál általánosabb jelenségeket tárgyal, a tudó-

mányok sorában a szociológia elé kell tenni. A pszikológia a gondolatok társulásának tudománya. A szociológia az el- mék társulásának tudománya.

2. A SZOCIOLÓGIA AZ ÉLETNEK ÉS KÖRNYEZETÉNEK KÖLCSÖNÖS ALKALMAZKODÁSÁRÓL SZÓLÓ TUDOMÁNY.

Ezt az elválasztást bizonyos további megfontolások határozottabbá teszik. Az elmék társulása külső formákat és viszonyokat teremt. Az elmék saját társulás-módjaikra visszahatnak és a társulás, mit határozott módok jellemez- nek, és mi szerves formákhoz alkalmazkodik, így minden egyénre társas környezetté, a tudat és külső természet kö- rét áthidaló közeggé válik. Ettől kezdve a lelki élet egyene- sen a társadalomhoz alkalmazkodik és igazodik. Az azon túl levő nagyobb világhoz alkalmazkodása közvetett s a tár- sadalmon át történik. A társadalom lesz rövidesen a „külső állapotoknak” egy speciális és legfontosabb részévé. A kör- nyezet többi részénél gyorsabban és mélyebben okoz kedvező

„belső állapotokat” a társult egyénekben. Rokonérzést és erkölcsi természetet teremt, képességet az élvezetre s hatal- mat az abstrakt gondolatra és beszédre. Idővel ezek a lelki hatalmak visszahatnak a társadalomra. Xxxxx tudatában, hogy társas viszonyaik az ő legfontosabb védelmet, segélyt, élvezetet és fejlődést adó eszközeik, az egyének igyekeznek őket fentartani és tökéletesíteni. A társadalom egy tuda- tosan kedvelt dologgá és növő kiterjedésében tudatos terve- zés termékévé válik. Az érzésekből és gondolatokból nőnek ki a megfontolt és szándékos társulás-formák. Tehát a tár-

sas tevékenységek és viszonyok mind jobban és jobban belső állapotok külső termékeivé válnak.

Itt találjuk ama tág megkülönböztetésnek mélyebb okát, mit a tudományos kutatás céljaira, tehát a tudomá- nyok osztályozásának kedveért meg kell vizsgálnunk, mint amely különbséget tesz a tulajdonképpen pszikológiai tuda- tos tünemények s azon tudattünemény közt, mely tulajdon- képpen szociológiai. A biológiában, és a pszikológiában is, a szervezeten belül történő jelenségeket hatásoknak, s a kör- nyezettel mint okukkal való viszonyukban tekintjük. Mikor a társas jelenségekhez fordulunk, felfedezzük, hogy a szer- vezeten belül lefolyó ténykedések, mint okok, tekintélyeseiké váltak. A külső összefüggéseknek csodálatos szerkezetét nem tették s környezetükön belül még az állat- és növény- világot s a föld felületét is módosították. A belső és külső viszonyok progresszív egymáshoz-igazodása kölcsönössé lett. A pszikológia így a lelki jelenségek elemeinek és kelet- kezésének tudománya, miket fizikai és szervezeti viszonyok határoznak meg. A szociológia a lelki jelenségek magasabb összetételeinek és visszahatásainak s egy társas közeg kon- struktív kifejlődésének tudománya, melyen át az élet és kör- nyezet alkalmazkodása kölcsönössé válik.

Filozófiai viszonyukban tehát biológiai, pszikológiai és szociológia a jelenségek fokozásának megfelelő tudományok. A biológia az élet általános tudománya, de a szervezetnek az elme fejlődésével föllépő időbeli és térbeli további eliga- zodásáról szóló tudományt átadja a pszikológiának. A pszi- kológia az elme általános tudománya, de idővel a szocio- lógiának adja át a lelkek kölcsönhatásának s a társas közeg fejlődésén át az élőt és környezet kölcsönös egymáshoz-iga- rodásának tudományát.

III. Α szociológia és az egyes társas tudományok.

1. A SZOCIOLÓGIA AZ ÁLTALÁNOS TÁRSAS TUDOMÁNY.

Ha vizsgálni akarjuk a szociológia viszonyát az, egyes társas tudományokhoz, egy megkülönböztetést kell figye- lembe vennünk, mi elég finom s miről talán ez okból sokan megfeledkeznek. Jelenségeket úgy lehet leírni, mint náluk- nál általánosabbakból differenciáltakat, vagy mint általá- nosabb jelenségeknek differenciálódásait. Az egyik esetben a változás addig megy, míg a származott jelenség és a szülő jelenség különbsége tekintélyesebb nemi lesz, mint a hason- lóságuk- A másik esetben a differenciálódás valóságos, de az igen nagy változásnál hirtelen megszakad. A hasonlóság tekintélyesebb marad, mint a különbség. Ε szerint azt kell mondanunk, hogy a pszikológiai jelenségek a biológiai je- lenségekből differenciálódtak, de a fiziológiai és morfológiai folyamatok, egy biológiai folyamatnak differenciálódásai. Hasonlóan a szociológiai jelenségeket a pszikológiai jelensé- geké differenciálódottaknak kell tekintenünk, de az érzelmi és észbeli folyamatok a pszikológiai folyamatnak differen- ciálódásai általában. Végre a gazdasági, politikai és kultú- rális jelenségek csak a társas jelenségeknek differenciáló- dásai, nem oly elütök a társulás általánosabb fázisaitól, hogy róluk úgy beszélhessünk, mint amelyek a társas jelen- ségeké differenciálódtak.

Már most, ha egy jelenségosztály egy másikból diffe- renciálódott, igen kevés, vagy semmi hajlamunk se lesz kér- désessé tenni, hogy vajjon helyes-e a két osztályt két külön- böző tudományba soroznunk. A biológiát és pszikológiát, a

pszikológiát és szociológiát könnyű elválasztani. De ha oly jelenségek, melyek csupán közös általános folyamatnak differenciálódásai, több különböző egyes tudományban van- nak szétszórva, rögtön felmerül a kérdés, vajjon marad-e valami az általános tudományból, vagy ha az egyes tudo- mányok fejlődtek előbb, vajjon jelenségeiknek általános tu- dománya a maga egységében megszerkeszthető-e?

Ez a kérdés a szociológusoknak sok bajt okozott. Felál- lították a szociológia s az egyes társas; tudományok viszo- nyának egész problémáját és kifejezték bizalmatlanságukat azokkal szemben, akik nem fogadják el más szociológia szükségességét, sőt lehetőségét sem, mint ami az összegyűj- tött társas tudományokban fordul elő. Tehát minden oly kísérletben, mely a szociológia tartományát meg akarja határozni, némi gonddal kell ezt a kérdést vizsgálni.

A társas tanulmányok egy csoportja, mit összegyűjtve politikai tudományoknak nevezünk, magában foglalja a köz- gazdaságot, a jogfilozófiát s az államtudományt. Egy má- sik csoport magában foglalja az arkeológiát, összehasonlító filológiát s a vallások összehasonlító tanulmányozását. Más-e a szociológia tárgya, mint amit ezek a tudományok vizsgál- nak? Látszólag nem; lehet más, amennyiben ezek a tudomá- nyok együttvéve közel vagy teljesen befedik a társas jelensé- gek egész mezejét. De ha tárgyuk ugyanaz, magában fog- lalja-e a szociológia a kutatásnak e sokféle területeit? Föl- téve, hogy igen, több-e, mint a társas-tudományok gyűjtő- neve? Föltéve, hogy több, félreteszi-e az egyes társas-tudo- mányok elmiéleti elveit, tesz-e helyükbe másokat, vagy elfo- gadja és rendezi-e őket?

A spenceri fogalmazás szerint közgazdaság, jogböl- cselet, államtudomány s ily tudományágak, mint összeha-

sonlító nyelészet, a szociológiának differenciálódott részei s így eléggé különálló, bár egymás mellé rendelt tudományok. A comtei szempontból egyáltalán nem igazi tudományok. Comte kicsinylő fogalma a közgazdaságról nagyon is ismert, semhogy idézni kellene. Ő a társadalom életét oszthatatlan- nak fogta fel; hitte, hogy elismert tudomány azt csupán mint egészet tanulmányozhatja. A mai vitákban található spenceri felfogást mégis gyakrabban kíséri, mint nem, az a világos kijelentés, hogy csupán a szociológia osztályai – az egyes társas-tudományok – érdekelhetik igazán a komoly tudósakat. Ha a szociológiát egésznek tekintjük, melynek részei azok a határozottan szervezett tudományok, mik már akkorára nőtték ki magukat, hogy a legtehetségesebb ta- nuló is alig remélheti, hogy valamelyiknek urává lesz egy életen át, akkor a szociológia gyakorlati célokra túlságosan terjedelmes tárgy. Igen jól lehetne alkalmazni rá Schopen- hauernek epigrammszerű megjegyzését a történetről: „bizo- nyára észszerű tudás, de nem tudomány.”

A „szociológia” szót még sem kell félredobnunk. Az író rendesen inkább elhatározza, hogy az egész társas tudás az ő tartományába tartozik, mintsem hogy tárgyat keres- sen egy ilyen testetlen névhez. így történik, hogy minden társadalmi filozófus a maga hivatásos specialitásának ké- pére teremt szociológiát. A közgazdásznak a szociológia valami homályos közgazdaságtan – valami tudományos, ránézve külső, sötétség – a kényelmetlen problémák és ma- kacs tények halmaza, melyek nem akarnak békében élni a fentartott formulákkal. Az elmeorvosnak s a kriminál-antro- pológusnak a szociológia az ő saját tudományának az az alosztálya, mely a fajta vonásairól szóló beszámolását ki- egészíti a társas szervezetek leírásával. Az összehasonlító

mitológusnak s a néptanulmányozónak a szociológia a kul- túra fejlődéséről szóló beszámolás.

Élő tudomány nemi így terem. Különálló magból nő ki. Minden évtizedben tisztábban egyénivé lesz. Világosan körvonalozott mezőt készít magának. Problémái kétségbe- vonhatlanul mások, mint a kutatás; bármely más tarto- mányáé.

Ezeket a határokat, úgy látszik, mások tisztábban észrevették, mint maguk a szociológusok. A brüsszeli egye- temen két kiváló professzornak tanulságos nézeteltérése a dolgot a lehető legerősebb világításba helyezte. Prof. G. Xx Xxxxx az „Introduction à la sociologie” első részéhez 1886- ban irt előszavában komolyan kérelmezi szociológiai tan- székek, sőt fakultások felállítását, mi a társas jelenségek- nek Prof. De Greef szerinti rendezésében s igen fontos osz- tályozásának megfelelően tanítsa az; ifjúságot Ez az osztá- lyozás a mindent magukban foglaló rendszerek egyike. Mindent felölel a gabona- és borgazdálkodástól kezdve egé- szen a francia akadémia választási vitáiig. Az egyetemnek 1888. október 15-én történt megnyitásán Xxx xxx Xxxx rek- tor a szociológiát vette beszéde tárgyául, melyben bírálta a társas tudományok filozófiai viszonyait. A szociológiát mint

„rosszul meghatározott tudományt” jellemezte, „minek nin- csenek világos elválasztó vonalai a morális és politikai tu- dományoktól, s mi a legkülönfélébb kérdéseket érinti, me- lyek mindazonáltal a meglevő tanszékek kereteibe mind befoglalhatok.”

A rektor felfogását a szociológiáról így foglalta össze:

„Elfogadom a szót, egyszerűen mint az emberi elme egy fo- galmának a nevét. Elfogadva az értelmet, amit adtak neki, én azon a társas jelenségek tudományát értem. De hozzá-

adom, ha túlmegyünk az absztrakció területén, akkor az így meghatározott tudományt csak kétféleképpen lehet érteni: tárgya vagy a társadalomban egyesült emberek tanulmánya, mely magába foglalja a társas életben található összes tényeket, föltárja törvényeiket s összeköti a társas jelent a múlttal és a jövővel – mely esetben a tudományt nem lehet megszerkeszteni, s nem lehet több, mint politikai és morális tudományaink együttese egy képzeleti egységben; vagy a társas haladás általános felfogása akar lenni s akkor úgy látoínii, lehetetlen megvonni a határvonalat, mi a szocioló- giát egy sokkal régibb tudománytól, a történet filozófiájától elválasztja.” 3)

Nem kell elfogadnunk Xxx xxx Xxxx következtetését, hogy a szociológia vagy a politikai és morális tudományok együttese, vagy történet-filozófia, de megegyezhetünk vele abban, hogy ha a szociológia határozatlan, rosszul körvona- lozott dolog, akkor nem lehet egyetemi tanulmány. A szo- ciológiát nem lehet máskép tanítani, mint a társas tudomá- nyok rendszerét, vagy mint más, kutatásokban mellőzött, el nem beszélt tények tömegét.

Tiszta gondolkodás és a kifejezéseknek pontos hasz- nálata rendet teremt a zavarban s ki fogja mutatni a szo- ciológia jogos helyét, ahonnan többé nem hághat át más tudományok területére, s ahonnan azok ki sem szoríthatják. A szociológia általános tudomány, de az általános tudo- mány nem szükségképpen tudománycsoport. Kétségtelen, hogy a szót ezentúl is fogják használni a társas tudomá- nyok gyűjtőnevéül Viszont a Spenceréhez hasonló szinté-

3) „La sociologie.

tikus filozófiában mindig jogosan lesz használható a tár- sas fejlődés magyarázatának kifejezésére az abstrakt igaz- ság tág körvonalaiban. De a munkás szociológusnak és az egyetemnek szociológiája konkrét és határozott tudomány- test lesz, mit a tanteremben be lehet mutatni és a szeminá- riumban feldolgozni. Ezek az utóbbi föltételek döntők a tu- domány létére; mert ha a szociológiának külön helye van az egyetem munkarendjében, mint a közgazdaságnak s a pszikológiának, akkor tudományos igényei a kicsinylésen felül állnak. De ez csak akkor fog megtörténni, ha tudomá- nyosan képzett emberek megtanulták a szociológiát oly különállóan s oly konkréten fogni fel, mint más tudomá- nyokat. A szónak azonnal egy bizonyos jelenség-osztályt és rendezett problémák határozott csoportját kell az elmébe hívnia.

Hogy ezek a tiszta konkrét fogalmak idővel a most használatosaknak helyébe fognak lépni, az minden ész- szerű kétségen felül áll. Az egészséges logika módszereivel, a történelem s más tudományok vezetésével a szociológia határozottan elválasztható a többi egyes társas tudomá- nyoktól. Ha az egyetlen osztályhoz tartozó jelenségek, tehát egyetlen tudomány tulajdonképpeni tárgyai oly összetettek és számosak, hogy egy kutató se remélheti, hogy valameny- nyivel megismerkedik, akkor azokat meg fogják osztani egyes résztudományok között; mégis lehet a teljességükben vett jelenségeknek, mint osztálynak általános tudománya egy föltétellel, nevezetesen azzal, hogy az általános tudo- mánynak az osztály oly tulajdonságaival kell foglalkoznia melyek az összes alsó osztályokban közösek, és nem vala- melyik alosztály sajátságos tulajdonságaival. Az ilyen kö- zös tulajdonságok elemiek. Az általános elvek alapvetők.

Az általános tudomány tehát az elemek és alapelvek tudo- mánya.

Az általános biológia szolgáltatja a leghasznosabb analógiát. A „biológia” szót, mit Xxxxxxx használt először, Comte fogadta el, ki ajánlotta a „szocioló- gia” szót s mindkettőt hasonló okokból használta. Hitt az életnek, mint egésznek tudományában. De a „bioló- gia”, valamint a „szociológia” is, nem került forga- lomba, míg Xxxxxxx nem karolta fel. Tudományos em- bereinknek csak legifjabbjai nem emlékezhetnek arra, mikor kezdett becsúszni a kollégiumok és egyetemek katalógusaiba. Sem a szót, sem a gondolatot nem fo- gadták el küzdelem nélkül. Nem tanítottunk-e meg a ter- mészetleírásban mindent, – mondták az ellenvetők, – amit csak az általános biológia magában foglal, mint zoo- lógiát, botanikát, anatómiát és fiziológiát? A biológusok vá- lasza az volt, hogy az életnek lényeges jelenségei, mint sejt- alkat, táplálkozás és felhasználás, növés és termelés, alkal- mazkodás a környezethez és természetes kiválasztás – kö- zös az állatban és növényben, a szerkezet és működés ért- hetetlenek egymás nélkül, hogy tehát a tanuló tárgyáról hamis és eltorzított képet fog kapni, hacsak nem látja meg az élet jelenségeit egységükben is úgy, mint egyes fázisaik- ban. Tanulja persze a botanikát és zoológiát, de első sorban az általános biológiára, az élet sokféle formában megjelenő lényeges és általános jelenségeinek tudományára kell épí- tenie. A dolognak ez a felfogása, belső igazságánál s helyes értelménél fogva nyert utat. Az általános biológia labora- tóriumi, munkás tudománnyá lett, mit úgy fognak fel s űznek, mint a speciálisabb biológiai tudományok alapmunkáját. A szociológia kérdése pontosan ugyanez, s ugyanígy

kell rá felelni. A társaséletnek minő szempontjait nem vet- ték kutatás alá a jól szervezett egyetemeken már ellátott gazdasági, politikai, történeti tanfolyamok? Talán vala- mennyit; mégis a szociológus szemében nem ez a valódi kér- dés. Egész-e mindemellett a társadalom? Folytonos-e a tár- sas tevékenység? Vannak-e bizonyos lényeges tények, okok vagy törvények a társadalomban, mik mindennemű közös- ségben, minden időben megvannak s melyek alapul szolgál- nak? Ha igennel kell felelnünk, akkor tessék tanítani ezeket az általános igazságokat. Etnológiát, történetfilozófiát, köz- gazdaságot, államtudományt tanítni olyan embereknek, akik a szociológia ez alapelveit nem tanulták, annyi, mint asztronómiát vagy termodinamikát tanítani azoknak, kik nem tanulták Newton mozgástörvényeit. Tehát a társas je- lenségek általános jellemzőinek elemzését, a társas fejlődés általános törvényeinek formulázását tegyük a társas tudo- mány minden tartományában való speciális tanulás alap- jává.

Tehát a szó legtágasabb értelmében a szociológia a tár- sadalom összefoglaló tudománya, mi egyenlő kiterjedésű az egyes társas tudományok teljes mezejével; ellenben szűkebb értelemben s az egyetemi tanulás és általános előadás céljaira úgy határozhatjuk meg, mint a társas elemek és alapelvek tudományát. Értelmi életünknek s ennélfogva minden tudo- mányos munkának korlátai miatt az általános szociológus- nak meg kell elégednie azzal, hogy óriási tárgyának elemi és eredeti jelenségeit tanulmányozza kimerítően s az összetételek számtalan formáit más kutatókra bízza. Továbbá a szocio- lógia összefoglaló és összerendező annyiban, amennyiben ő az alapvető társas tudomány. Nem a társas tudományoknak összege, hanem inkább közös alapjuk. Messzeható elvei

éppen az egyes tudományok alapkövetelményei s mint ilye- nek a társas általánosítások egész testét összerendezik s nagy tudományos egységgé kötik össze. Az alapvető szociológia, nem törődve a társas jelenségek minden oldalával és csopor- tosításával, közvetítő egyrészt a szerves tudományok, másrészt a politikai és történeti tudományok között. A szociológia úgy differenciálódott el a pszikológiától, mint a pszikológia a bio- lógiától. Az egyes társas tudományok a szociológia differen- ciálódásai.

2. A SZOCIOLÓGIA MINT ALAPVETŐ TÁRSAS TUDOMÁNY.

Mégis, mindezek után nem mellőztünk-e valami fontos lehetőséget? Nem lehetséges-e, hogy az alapvető társas tudo- mány – megengedve, hogy kell egynek lennie – nem új és ismeretlen tudomány, hanem egyszerűen ama régibb tudo- mányok egyike, melyeket speciálisoknak neveztünk: például politika vagy közgazdaság?

Az alapvető társas tudománynak, bármi legyen is az, nem szabad adatul elfogadnia oly társas jelenségeket, melyek- nek egyszerűbbekre való visszavezetéssel tudományos magya- rázatot lehet adni. Ha akár közgazdaság, akár az államelmé- let vagy akármelyik más társas tudomány, oly föltevésedre épit, mikről bizonyítható, hogy elemibb társas igazságokból vont dedukciók, ez a tudomány nem tarthat igényt logikai előbbrevalóságra. Formailag akár objektívek, akár szubjek- tivek az értelmezései, a végső társas tudomány köteles e tár- gyat elsőrendű (primary) társas jelenségekre vagy kezdetle- ges társas motívumokra visszavezetni.

Ennyiben tehát, ami az objektív magyarázatot illeti, sem a közgazdaság, sem a politika tudománya nem tarthat igényt arra, hogy a társas kategóriákban az elsőrendű té- nyékig menjen vissza.

Mindkettő egyszerűen elfogadja magyarázat nélkül az emberi társulás jelenségeit.

Igaz, hogy a rendszeres közgazdasági munkák rende- sen magukban foglalták a népesedés malthusi elméletének vitatását s a föld fogyó jövedelmének hipotézisét s ezzel a né- pesség és környezet kölcsönhatásának részleges magyaráza- tait hozták elő. De ezek a viták logikailag nem tartoznak a tulajdonképpeni közgazdasághoz. Sok író régen beismerte, hogy ezek csupán adatok, melyeknek konstruktív, magukért való tanulmányozása végeredményképpen a szociológiába esik. Továbbá, ha még a közgazdaságba foglaljuk is őket, ak- kor sem adnak számot a társulásról. A népesedés nőhet akár- milyen arányban s a földnek különböző jövedelméhez képest a növekedés lehet elosztva egyenlőtlenül, szűken itt és sűrűen amott, az emberek emiatt nem fognak szükségképpen tár- sulni. Amennyiben ez a közgazdaság minden további tárgya- lás céljából elfogadja az együttműködés és munkamegosztás, összetevés és versenyzés, kicserélés és eloszlás folyamatait, a közgazdaságtan ezzel föltételezi az egész társas környezetet. A társulás gazdasági formáiból folyó jótétemények kedvezően hatnak ugyan vissza a társulásra általában, de nem első okai a társulásnak. Nem jöhetnek létre, mielőtt maga a társulás meg nem történt.

Hasonlóan a politikai tudományban, amint írva van, Xxxxxxxxxxxxx napjai óta hosszú előkészítő beszámolások tör- téntek az emberi közösségek eredetéről, mik rendesen a pat- riarkális elmélet puszta kidolgozásai voltak. De a legnagyobb

lépés, amit a politika tudománya az utóbbi években előre tett, az annak fölfedezése volt, hogy tartománya nem egyenlő ki- terjedésű a társadalom kutatásával s hogy a választóvonalat határozottan meg lehet húzni. Prof. Xxxxxxx „Political Science and Comparative Constitutional law” című fontos munkájá- ban nemcsak élesen elválasztotta a kormányzást az államtól, hanem a politikai filozófiában először különböztette meg az alkotmányos berendezésben (constitution) szervezett államot, a berendezés előtt levő államtól. „Közös nyelvet beszélő s a jóról és rosszról közös gondolatokat tápláló s magas hegy- sorokkal, széles vizekkel vagy éghajlati különbségekkel más területtől elkülönített területen élő népesség,4) ez az állam a berendezés előtt,” „E formájában az igazi és állandó politikai állapot természetes alapja.” „Az alkotmánynak és forradal- maknak anyaméhe.” A politika tudománya az államot a be- rendezkedésen belül tanulmányozza s megmutatja, hogy az állam miként fejezi ki akaratát a kormányzás tényeiben. Ku- tatja, hogyan teremtette és formálta a berendezés állapotát a berendezést megelőző állapot, vagy más néven a természetes társadalom a politika, valamint a közgazdaság számára is adat. Eredetének és fejlődésének részletes tanulmányozása a szociológia tartományába esik.

Áttérve a szubjektív értelmezésekre, vagyis a jelensé- geknek az indítékok adataiban való magyarázatára, látszik, hogy az egyes társas tudományok itt is föltesznek bizonyos előzményeket, melyekről további vizsgálatra azt találjuk, hogy sem nem egyszerű, sem nem elemi szociológiai igazságok.

A közgazdasággal kezdjük, mint az imént. A közgazdá-

4) „The American Commonwealth.” Pilitical Science Quar- terly, I. kötet, 1. szám, 1886. márc. 13. oldal.

szók csak újabban látlak be a gazdasági elmélet előzményei- nek természetébe. Nem elégednek meg többé azzal, hogy tu- dományukat úgy írják le, mint amely csupán az anyagi jó- léttel foglalkozik. A pszikológiai kifejezés-készlet, mi olyan gyorsan utat talált a mai gazdasági vitákba, főleg új szem- pontokból s a perspektíva fontos megváltozása miatt érdekes. A szükségletet és kielégítést e tisztán lelki jelenségeket tolják előtérbe. Az anyagi árucikkek termelése többé nem az első elöadnivaló; mert látszik, hogy a gazdasági választás bizo- nyos törvényei uralkodnak a termelés és kicserélés egész fo- lyamatán. Több évvel ezelőtt Xxxxxx elnök úgy írta le a fo- gyasztást, mint a vagyon dinamikáját s csak most kezdjük el érteni, mennyit jelenthet ez a kifejezés. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági világ indító erői a vágyak. Változó számuk, in- tenzitásuk és formáik .szerint alakulnak az emberek külső tevékenységei s az ipar és vásár mi riad fázisai.

De hát mi maguknak a vágyaknak eredete? Mily föl- tételek határozták meg fejlődésüket a tisztán állati létnek ama nyers, kezdetleges szükségleteitől kezdve, mikben a vad- ember a páviánokkal és vad gorillákkal megegyezik, egészen azokig a „jó gorillák”-éig, amint Renan nevezte a finom ösz- tönü és művelt ízlésű embereket? Ezek érdekes kérdések, de a gazdaság tudománya nem felel meg rájuk. Úgy veszi a vá- gyakat, amint találja őket s csak annyiban másképp, amennyi- ben tárgya dinamikus hatásainak kidolgozására szükséges- nek látja megfigyelni magának a gazdasági életnek a vá- gyakra adott visszahatásait. De általában a vágyak nem töb- bek számára, mint egy szövevényes dedukció előzményei.

Hogyan áll a dolog az államelmélettel? A politikai tu- domány is az emberi természet tényeiben találja előzményeit. A politikai élet indító erői, épp úgy, mint a gazdasági életé,

az emberi vágyak, de többé nem puszta egyéni vágyak, s többé nem kielégítések utáni vágyak, melyeknek legnagyobbrészt anyagi formában kell megjelenniök. Ezek tömeges és általáno- sított vágyak; vágyak, melyeket az emberek ezrei, milliói érez- nek egyszerre és folytonosan, s melyek őket egyszerre indítják egyesitett cselekedetekre. Vágyai annak, aminek a társas el- mét az egyéni elmétől való megkülönböztetés céljából ne- vezni akarjuk, s főleg oly ideális dolgokra törnek, mint nemzeti hatalom, hírnév, vagy a szabadság és béke föltételei. Akarattá változtatva a felsőbbség (sovereignity) jelenségévé, az állam engedelmességet parancsoló hatalmává válik. A politika tu- dománya leírja a társas elmének ez óriási erőit és tanulmá- nyozza hatásukat; de keletkezésükkel nem törődik többet, mint a közgazdaság az egyéni vágyak keletkezésével. Egyszerűen minden nemzetben nemzeti jellemet tételez föl és megelégszik azzal, hogy a föltett jellemből az állam politikai berendezése tudományosan levezethető. Fölveszi a felsőbbség tényét, épit rá s nem elmélkedik azon, hogyan keletkezett a felsőbbség, mint Xxxxxx, Xxxxx és Xxxxxxxx tették. Pontosan ugyanabból in- dul ki, amiből Xxxxxxxxxxxxx, t. i. annak a kimondásából, hogy az ember politikai állat.

Van egy tudománycsoport, mely a társas lélek különféle speciális fázisaival foglalkozik. Ezek alapja az összehasonlító filológia, mit Xxxxx, mikor 1848-ban a tudomány jövőjéről irt, világos látással s ezzel a szerencsés kitélellel határozott meg:

„Az értelmi dolgok exakt tudománya.” Erre a tudományra épült az összehasonlító mitológia és összehasonlító vallás s most is gyűjtik az anyagot az összehasonlító művészet tudo- mányához. Mindezen tudományoknak, valamint a gazdaság és a politika tudományának, bár nem mindig tisztán kimon- dott, de mindig magukban foglalt alapkövetelményei az em-

xxxx xxxxxx; mert a törekvés is csak hittel vegyült s eszmévé emelkedett vágy. A gazdaság és a politika tudományával ellentétben a kultúra e tudományai bizonyos mértékben köz- vetlenül a lelkiállapotok származását tárgyalják, melyek az ő alapkövetelményeik. De csak igen speciális fázisaikban ta- nulmányozzák őket és szűk, minden mást kizáró szándékkal. A vágyak végső okságának és fejlődésének tág kérdésébe nincs alkalmuk belemenni.

így kitűnik, hogy az elismert társas tudományok között egy sincs, mi azon motívumok eredetét kutatná, melyekről föltételezik, hogy az emberiség társas életében történtekről számot adnak. Ezek eredete azonban nincs elrejtve. Az oksá- gukat még nem elemezték, mert úgy gondolták, hogy ilyen egyszerű dolognak nincs magyarázatra szüksége. Társulás, pajtásság és együttműködés térítette meg a vad gorillát jó gorillává és juttatta odáig, hogy Xxxxx elmés szavaival „az ember természetében tikos hajlandóság és mozgás van mások szeretetére, mit ha ki nem önt egyre vagy kevésre, természet- szerűleg sokak felé fordul s az embert humánussá, könyörü- letessé teszi, amint ezt néha a szerzeteseknél látjuk.” Vagy képes beszéd nélkül – mert ez csak kép, minthogy az ember ősapjának egy társas és barátkozó majomfajnak kellett lenni s egyáltalán nem gorillának, – a nyers természetek össze- dörzsölődése alkotta a finom természeteket. Az érzeteknek, tapasztalatoknak, sugalmazásoknak az a csaknem végtelen sokszoródása, – mi az emberi hordák ama kedvező csopor- tosulásának tulajdonítható, melyben a népesség viszonylago- san sűrűvé vált, – ez teremtette az emberi lelket és töltötte el számtalan szükséglettel, melyek szakadatlan erőlködésre s az ismeretlennek fáradhatlan nyomozására kényszerítnek. „Va- lamint vas élesíti a vasat, úgy az ember élesíti társának ma-

gabirását” ez volt a legkorábbi és a legnagyobb felfedezés a szociológiában, amit valaha tettek.

Ha ez a beszámolás logikailag s a tényekben is igaz, ak- kor az egyes társas tudományok egyike sem elsőrendű tudo- mánya a társadalomnak, sem mint objektív, sem mint szub- jektív magyarázat.

IV. A szociológia és az abstrakt tudományok.

1. A HASZNOSSÁG ÉS KÉNYSZER A TÁRSAS JELENSÉGEKBEN.

Hátra van még annak a kérdésnek megfontolása, váj- jon ez a következmény összefér-e a szociológiának oly abstrakt tudományokhoz való viszonyával, melyek bár tulajdonképp nem társas tudományok, mégis foglalkoznak oly jelenségek- kel, melyek jellemükben nemcsak pszihikaiak, de társasok is.

A szociológia nem abstrakt tudomány,5) bár minden más igazi tudományhoz hasonlóan használja az abstrakciót; használja abban is, hogy a tanulmányozta jelenségeket elkü- löníti a másfajta jelenségektől s abban is, hogy követi annak az egyes erőnek vagy indítéknak működéseit, mely az adott osztály jelenségeit tényleg elválasztja más osztályok jelensé- geitől. Abstrakt tudomány az olyan, mely egyetlen elvnek, erőnek vagy indítéknak (motive) kiterjedését, munkálkodását

5) Nincsen a társadalomnak abstrakt tudománya, mely szem elől tévesztené a konkrét, tényleg létező közösségek kölcsönhatásá- ból eredő speciális bonyolódásokat. Minden ilyen abstrakt tudo- mány a képzelet merő koholmánya. Fiske: „Outlines of Cosmic Philosophy”, I. kötet, 213 .old.

minden megnyilvánulásában körvonalozza s többre nem vál- lalkozik. Konkrét tudomány az, mely megteszi mindazt, amit az abstrakt, és azután tanulmányozza, hogyan vannak össze- téve a felfedezett egyes erő vagy indíték megnyilvánulásai más erők vagy indítékok nyilvánulásaival, hogy a való világ konkrét csoportjait megteremtsék. És éppen ez pontosan a szociológia foglalatja. Mint a biológia és a pszikológia, ő is a jelenségek konkrét csoportosulásaival foglalkozik. A társas fejlődés első elvei, melyeket formuláz, konkrét igazságok.6) A társadalomról, mint keresztül-kasul konkrét valóságról szóló leíró, történeti és magyarázó beszámolás. Hasonlóan az egyes társas tudományok is, mint a szociológia differenciáló- dott részei, konkrét tanulmányok.

Elfogadva tehát, hogy a közgazdaságtan, amint ren- desen meghatározzák és tanítják, speciális társas tudomány, mi logikailag a szociológia differenciálódott része, valaki azt mondhatná, hogy most van egy abstrakt és tiszta gazdaság- tudományunk, mi a. szubjektív hasznosság, szubjektív ár, szubjektív érték elméleteiből áll, s mi nemhogy a szociológiá- nak ága vagy része volna, sőt ellenkezőleg logikailag minden ágat megelőz.

Más oldalról az a hasonló ellenvetés jöhet, hogy az abstrakt etika, 131 int az ideális jog tudománya, társas motí- vumok elemzése, tehát a szociológiának előzménye.

Ezek az ellenvetések nemcsak önmagukban tetszetősek, hanem úgy látszik, hogy a szubjektív értelmezésnek a társas tudományokban általában megengedett szükségességéből

6) Lásd: Sociology and abstract Sciences” Annals of the American Academy of Political and Social Science, V. kötet, V. szám, 1895. márc, 95. oldal.

támasztékot nyernek. Ha a választások nem szeszélyesek, nem kormányozzák-e őket a hasznosság és jogosság megfon- tolásai? A szubjektív hasznosság és a jog ideái tehát logikai- lag s a fejlődésben nem előzik-e meg a társadalmat? Ha nem volna társadalom, nem élvezné-e a természettel érint- kezésben élő egyén a szubjektív hasznosságot, mikor ételét eszi vagy kifekszik a napra? Nem lehet-e fogalma a jóról és a rosszról? S ha igen. nem előbbre valók-e még a szociológiá- nál is a hasznosság és jog elméletei?

Anélkül, hogy itt a választások elméletének bármi vi- tatásába fognánk, azonnal megengedhetjük, hogy a hasz- nosság puszta kezdetei politikai s a társadalmat megelőző jelenségek, de ugyanakkor fenn kell tartanunk azt is, hogy a hasznosság minden további fejlődése társas viszonyokat tételez föl.

A szubjektív hasznosság újabb elmélete, amint Xxx- xxxx, Xxxxxx, Xxxxxx és későbbi közgazdászok formulázták, különbséget tesz kezdő és végső hasznosság között. A kezdő hasznosságon értik azt a kielégítést, amit az első szükséges adagnak bármilyen alkalomból való elköltése nyújt, mint pl. a szomjas ember öröme az első pohár víznél. A végső hasznosságon értik azt a kielégítést, ami az utolsó adagból származik; például, amit az utolsó falat vagy étel nyújt. Ezt a megkülönböztetést eddig tisztán ellenzőnek és ab- straktnak s csupán gazdasági elméletre értékesnek tar- fották.

Valóságban pedig konkrét és történeti s ez elsőrendű fontosságú a szociológiában.

Nem kell bizonyítni sem, hogy a kezdő hasznosságok vázlatos tudata megelőzi a társas viszonyokat. Élő teremt- mények, mik képesek egymást fölismerni, ételeiket is meg-

tudják különböztetni, tehát képesek fölismerni a kezdő hasznosságokat.7)

A végső hasznosság esete egészen más. Ez állítás bi- zonyítására először fel kell tüntetni a meghatározásnak egy csalfaságát. Az újabb gazdasági iratokban hajlandóság van arra, hogy a „szubjektív hasznosság” szót úgy hasz- nálják, mintha csupán egy tetszőleges kicsiny, kellemes ér- zést jelentene és semmi mást, mi az élvezethez hozzáadód- nék vagy vele összeköttetésben volna. Ha ezzel a szokássai fel nem hagynak, a közgazdászok reménytelen nehézségek- nek néznek elébe. A szubjektív hasznosság kellemes elemé- nek infinitezimálisnál többnek kell lennie. Elég nagynak kell lennie arra, hogy a tudatra fontos legyen s a többnek vagy kevesebbnek megbecsülhető különbségeit tüntesse föl. Ezenkívül az élvezet nem az egyetlen elem. A szubjektív hasznosság kellemes érzés, annak tudatával összekötve, hogy az élvezet külső feltételből vagy dologból nevezetesen objektív hasznosságból következik.8) Külső okból eredöneh gondolt élvezet. Hacsak ezt az értelmi faktort nem foglalja magában, az egész hasznosság-elmélet, mit annyi munká- val szerkesztettek, rombadől, mert az elmélet, mint aláren- delt előzmény, hallgatólag mindig föltette, hogy az érzés változó állapotait, az érzésállapotnak megfelelő külső felté- telek kvalitatív és kvantitatív változásainak bizonyos mér-

7) Lásd: „Utility Economies and Sociology” Annals of the American Academy of Social, Science. V. köt., 3. szám. 1894. nov. és Patten: „The Beginning of Utility. Ugyanott. V. köt. 2. szám. 1894. szept.

8) Az objektív és szubjektív hasznosság megkülönböztetésére lásd „The Concepts of Utility Value and Cost. Publication of the American Economic Association, VI. köt., 1. és 2. szám. 1891. jan. má.rc.

tékű tudása kíséri. A kezdő hasznosság eszerint megbecsül- hető élvezet, mit tudatosan külső oknak tulajdonítunk s a végső hasznosság megbecsülhető élvezet, mit tudatosan tu- lajdonítunk egy külső ok végső vagy szélső tevékenységének. Egy kezdő és egy végső érzésnek csupán mint érzésnek kü- lönbségén kívül, a végső hasznosság még ugyanazon ok kezdő és végső hatása közötti különbségnek észrevételét is magában foglalja.

Ha ezt a kritikát elfogadjuk, a végső hasznosság és társas fejlődés kérdése épp oly világos lesz, mint a kezdő hasznosság előzmény voltának kérdése. Ha bizonyos, hogy a kezdő hasznosságnak némi kezdetleges tudata megelőzi a társulást, nem kevésbbé bizonyos, hogy a társulás meg- előzi a kezdő és végső okság megkülönböztetését s így a végső hasznosság tudatát, Xxxxx különböző ok támogatja ezt az állítást. Először a társulás pszihikai kezdeteit mint puszta tényt, az állati élet legalsóbb fokain is észleljük,9) ellenben a végső hasznosság észrevételét csak a magasabb fejlettségű szervezetekben találjuk. Másodszor a megfigyelő tények részletes magyarázatául tudjuk, hogy a társulás szaporítja a tudatos tapasztalásokat; ha azt a szerepet játszotta a lelki fejlődésben, amit ebben a kötetben tulaj- donítok neki, akkor főható volt a kellemes érzések differen- ciálásában, növelésében s az értelem fejlesztésében, mely észreveszi az érzelmi állapotok és objektív föltételeik viszo- nyát. Harmadszor a tények további magyarázata szerint az állati élet fenmaradása a létért való küzdelemben, a

9) Lásd különösen Xxxxxx Xxxxx-től: „The Psychic Life of Micro-Organisms” és C. Xxxxx Xxxxxxxxx: „Introduction to Comparative Psychology.”

nagy termékenységtől vagy a társulásban rejlő kölcsönös segítségtől, vagy a lelki segédforrásoktól függ. Nagy termé- kenység ellentétes a lelki fejlődéssel s a lelki fejlődés a nagy termékenység rovására történik.10) A társulás volt az, ami biztosította a fönmaradást a fiziológiai folyamat segítsé- gével való fönmaradás és a pszikológiai folyamat segítségé- vel való fönmaradás átmenetében. Társulás nélkül a tu- datos élet sohse jutott volna el arra a fejlődésfokra, melyen a végső hasznosság észrevétele lehetséges.

A szubjektív ár (cost) lelki jelenség, de összetettebb, mint a végső hasznosság, mert két viszony-csapatnak ész- revételét foglalja magában, nevezetesen először magáét azét a szubjektív hasznosságét és másodszor egy további vi- szonyét, mi a szubjektív hasznosság és erőlködés vagy szub- jektív hasznosság és más fáradságmódok közt fönnáll.

A szubjektív érték még összetettebb. A szubjektív ér- téknek a merő élvezettel való azonosítása, még képtelenebb, mint a szubjektív hasznosságnak az élvezettel való azono- sítása.

Itt csak a legrövidebb beszámolót adhatjuk a tárgy- ról.11) Ha az objektív hasznosságnak sokféleségét elértük, és ez minden egyéni tudatnak bizonyos választás-rendet ad, ezzel megtörtént a hasznosságnak és megfelelő áraiknak

l0) Xxxxxxx: „The Principles of Biology”, VI. rész és Brow- nell: „The Significance of a Decreasing Birth-Bate” Annals of the American Academy of Political and Social Science; V. kötet,

1. szám, 1894. július.

11) Ε tárgy teknikai tárgyalására lásd: „The Idea and Defi- nition of Value” az American Economic Association előtt felol- vastatott Chantangnaban 1892 . aug.-ban. Publication of the Ame- rican Economic Association, VIII. köt., 1. szám, 1893. január.

egymással való összehasonlítása, Hasznosságokat és ára- kat a tényleges tapasztalás előtt is elképzel és különböző ítéleteket formál róluk. A tényleges (effektív) hasznosságo- kat különösen becsüli. Ezeken az alkalmasságok hasonló nemeinek és mennyiségeinek viszonylagos képességét ért- jük a szükséglet sokféle föltételeinek kielégítésére. Egy tonna szén tényleges hasznossága nem ugyanaz juliusban5 mint februárban. A tényleges hasznosságok összehasonlító megbecsülésére az „értékelés” szót használjuk. A szubjektív érték oly tényleges hasznosság megbecsülése, ami még kilá- ásban van. Különböző hasznosságok és különböző árak összehasonlításából származik. Világos, hogy ezek az ér- telmi műveletek nem egyszerűk, s oly teremtmények nem végezhetik el (ha vannak), amelyekről azt lehet mondani, hogy semmi hasznot sem húznak a társulásból. A szubjek- tív érték csupán a társadalomban jelenik meg.

Az egész következmény tehát legegyszerűbb szavak- ban az, hogy az élvezetes és fájdalmas érzések kezdődése, mi bensőnkben történik s a társulás, mi kívül megy végbe, elválaszthatlanul össze vannak kötve.

A kezdő hasznosság megelőzi a társulást, de a társu- lás megelőzi a végső hasznosságot, a szubjektív árat, a szub- jektív értéket. A társadalomnak ez utóbbi fogalmakban tör- ténő szubjektív értelmezése semmiképp sem visz vissza az elemzésben a társas alapozáshoz, vagy időben a társas kez- detekhez. A társas fejlődés megelőzi a hasznosság minden elfinomodását. Ha a társas fejlődés során e finomságok megjelennek, új tényezők gyanánt lépnek a folyamatba s ettől kezdve sok magasabb vagy összetettebb társas fejlő- désnek megelőzői. Ezek az utóbbik tehát, de csakis ezek, tűrik meg a szubjektív értelmezést akármilyen hasznossági

elmélet szavaiban, mi túlmegy a puszta kezdő hasznosság- ról való számadáson.

Visszatérve az előbbi kérdésre, azt gondolom, világos, hogy amennyiben a jelenségek egymásutánjának vizsgála- tából meg tudjuk határozni a jelenségeket, az egész gazda- ság-tudományt nem tekinthetjük a szociológiának, mint egésznek megelőzőjéül.

Hasonló megokolással ki lehetne mutatni, hogy az abstrakt etika nem előzi meg a szociológiát mint egészet, bár a szociológia egyes részei föltételeznek etikai elméle- teket. A jónak és rossznak fogalmai akár kezdenek deren- geni a tudatban a társas viszonyok megalakulása előtt, akár nem, fejlődésük a társulás eredménye.

2. A TUDOMÁNYOK OSZTÁLYOZÁSA.

Bár a társadalmi, gazdasági és etikai jelenségek egymásutánjainak viszonyai nem mutathatók be ily részle- tesen, mégis van a tudás fejlődésében egy pszikológiai egy- másután, mit nem mellőzhetünk, ami következetesen meg- határozza az abstrakt gazdaságtudomány és abstrakt etika viszonyát a konkrét szociológiához. Az abstrakt tu- dományok nem valami értelmi vákuumból fejlődtek. Min- den abstrakt tudomány konkrét tudományt tételez föl.

Hogy e tökéletesen világos és ismeretes igazságot nem tudták azok az írók, akik a közgazdaságot és etikát a szociológia elé tették, annak az a magyarázata, hogy ez igazságból látszólag egy bonyodalmat hozó nehézség kö- vetkezik. Ha minden abstrakt elv föltételezi a konkrét tu- domány leíró és történeti anyagát, s ha a konkrét tudó-

mány magyarázó részei abstrakt elveket tételeznek föl, nincs-e a tudomány egysége tönkretéve? Ha a közgazdaság részei felteszik a szociológiát s a szociológia részel felteszik a közgazdaságot, van-e akkor egyáltalán közgazdaságunk vagy szociológiánk? Ha a matematika elvei az asztronó- miából származnak és az asztronómia felteszi a matema- tikát, tudomány volt-e valaha a matematika és az asztro- nómia?

Ehhez hasonló zavar gyakran ered oly kísérletekből, melyek összetett viszonyokat egyszerűknek akarnak feltün- tetni, így kísérleteztek a tudományok osztályozásával.

Comte jól ismert osztályozása az összes tudományo- kat egy sorozatba foglalja. Xxxxx azt hitte, hogy a tudás az általánostól a speciális felé halad. Eszerint a matemati- kát tette hierarkiájában elsőnek s aztán sorban az asztro- nómiát, a földi fizikát (kémiával), biológiát (a fiziológiai pszikológiával) és a szociológiát.

Xxxxxxx, a történeti adatok nagy bőségével, kimutatta, hogy puszta lineáris elrendezés nem ábrázolhatja a tudo- mányos megismerés fejlődését.12) Az újabb tudományok folyton hozzáadnak a régiekhez. Az új tudás minden tu- dást szélesít s ez a tény nem kevésbbé igaz a konkrét tudás- nak az abstrakthoz való viszonyában, mint a konkrét és konkrét, abstrakt és abstrakt tudás viszonyában. Az elmb a konkréttól az abstrakt felé halad, de általánosításait a konkrét jelenségek további értelmezésére használja.

Xxxxxxx megmutatta a hamisságot, ami az „általá- nos” szóban rejtőzik s mi odavitte Comteot, hogy az általá-

12) „The Classification of the Sciences”. „Recent Discussions”,

63. old. „Essays”' II. köt., 74. oldal.

nost az abstrakttal összezavarja. Az abstraktság elszakadás az egyes esetektől; az általánosság megnyilvánulás szá- mos esetben”.13)

Feltűnhetik az olvasónak, hogy a „speciális” szónak is egynél több értelme van. A speciális lehet az egyes eset; továbbá lehet a szokatlan, a kivételes, vagy lehet az aprólé- kos, a részletezett, Világos tehát, hogy mikor azt mondjuk, hogy a tudomány az általánostól a speciális felé halad, azt kell kérdeznünk, melyik általánostól, melyik speciális felé. Bizonyára nem ismerjük az abstraktot, mielőtt a konkrétet ismernők. És nem ismerjük a nyilvánulást,, sok esetben, mi- előtt ismernők a nyilvánulást egy esetben. De ismerjük a szokottat, mielőtt ismernők a szokatlant és megszerezzük a körvonalak ismeretét, mielőtt a részletekkel megbarát- koznánk.

Egészben véve a tudás a viszonylagosan egyszerűbb s mindenütt megfigyelhető jelenségek megismerésétől, az ehhez képest ritka, összetett jelenségek megértése felé ha- lad. De ebben a haladásban a konkrét leírás és abstrakt for- mulázás kölcsönösen egymásra hat. Tehát nem tehetjük az abstrakt és konkrét tudományt ugyanabba a sorba.

Xxxxxxx eszerint megalkotja az abstrakt tudományok különálló csoportját, az abstrakt-konkrét tudományok má- sodik csoportját s a konkrét tudományok harmadik csoport- ját. A logika és matematika abstrakt tudománya a viszo- nyokról (relations) számol. A nagy testek fizikájának, a mo- lekuláris fizikának, kémiának abstrakt-konkrét tudomá- nyai a tulajdonságokról (properties) adnak számot. Az

14) „The Classification of the Sciences” 7-8. old. „Recent Discussions” 66-70. old. „Essays” II. köt. 78-81. oldal.

asztronómia, geológia, biológia, pszikológia és szociológia konkrét tudományai a halmazokról (aggregates) adnak számot.

Ennek az osztályozásnak fölösleges és zavaró része az abstrakt-konkrét csoport. A tulajdonságokról vagy erők- ről való számadás épp oly abstrakt tudomány, mint az,, mi a viszonyokat tárgyalja. Minden tudományban két dolog egyikét kell tennünk. Irányíthatjuk figyelmünket az együtt- véve konkrét halmazt alkotó viszonyok, tulajdonságok és erők tényleges csoportjára s igyekezhetünk annak mint egésznek megértésére és megmagyarázására. Ez a konkrét tudomány módszere. Vagy szögezhetjük figyelmünket vi- szonyra, tulajdonságra, erőre, vagy viszonyok, tulajdonsá- gok, erők osztályára s követhetjük azt minden halmazon át, melyben csak található. Ez az abstrakt tudomány módszere. De egyik módszert sem lehet teljesen keresztülvinni a má- sik segítsége nélkül. Az abstrakció konkrét tudást tételez föl, de a már elért abstrakciónak, mint szervező elvnek,, vissza kell térnie a konkrét tudáshoz, mielőtt bármily hal- mazt tökéletesen megértenénk.

Tehát helyesebb az abstrakt tudományok közé sorolni azt, mely főleg viszonyokkal, tulajdonságokkal és erőkkel foglalkozik és a halmazokkal pedig csupán alkalmilag. A nagy és kis testek fizikája abstrakt tudomány. Valamely tudomány konkrét, ha főcélja megmagyarázni a halmazo- kat, mint olyanokat, bár tulajdonságokkal, erőkkel is fog- lalkozik és használja az abstrakció módszereit. A kémia egészben véve konkrét tudomány.14)

14) A konkrét tudományok céljaikban szintetikusak, bár hasz- nálhatnak, s használnak is szabadon, elemző, azaz induktív módsze- reket. Az abstrakt tudományok céljukban analitikusok, bár hasz-

Így a tudományok egyvonalú sora helyett van a tudo- mányoknak két különálló rendje, melyek egymással szem- ben keresztosztályozások a tudás bonyolult birodalmának minden részében.15)

Ha a konkrét tudományokat az oy vonalon, az ab- strakt tudományokat a rá merőleges ox vonalon rendezem el, akkor helyes viszonyaikat így kapjuk:

A konkrét vagy y tudományok leírók, történetiek, in-

duktivek. Az abstrakt vagy χ tudományok hipotetikusak és

nálhatnak s használnak is szintetikus, azaz deduktív módszereket. Nem elég azt mondani, hogy egy tudomány analitikai vagy szin- tetikai, anélkül, hogy hozzátennők „céljában” vagy „módszerében”. A kettő nem ugyanaz.

15) Lásd: „The Relation of Sociology to other Scientific Stu- dies” Journal of Social Science 1894. november. „Sociology and abstrakt Sciences” Annals of the American Academy of Political and Social Sciences X. xxx. 5. szám. 1895. márc. és „The Relation of Social to Economics' Publications of the American Economic Assotiation X. kötet, 3. szám. Függelék. 1895. márc.

deduktívek. A konkrét csupán azzal lesz magyarázóvá, hogy átmegy rajta, keresztezi az abstrakt tudomány; azaz a puszta leírásnál és történetnél csak annyiban mennek mesz- szebbre, hogy hivatkoznak a „tiszta” (pure) vagy deduktív tudományok hipotetikus elveire. Másrészt az abstrakt tudo- mány nem a semmiből vont abstrakció. Ezek konkrét jelen- ségekből vont abstrakciók. Azaz föltételezik és megengedik a konkrét tudományok leíró és történeti anyagát.

Eszerint a fizikai tudományok mezeje apqr. Leíró ol- dalukról, konkrét tárgyaik szerint, mint kémia, asztronó- mia, geológia és biológia ismeretesek. Magyarázó oldalukon mind matematikaiak és fizikaiak. A pszikológia és szocio- lógia mezeje psnt és svwn. Leíró oldalukon a konkrét fizi- kai tudományokat tételezik fel. Magyarázó oldalukon mate- matikaiak, fizikaiak, gazdaságiak és etikaiak; az abstrakt tudományok mindenike ad magyarázó elveket a konkrét pszikológiához és konkrét szociológiához.

A konkrét tudományok történetileg is idősebbek, mint az abstraktok. Az abstrakt a konkrétból származott, ox el- fordult oy-ból. Így a matematika és fizika a konkrét termé- szettudományokból vont abstrakcióval származott. A tiszta gazdaságtudomány és az abstrakt etika a konkrét fizikai és társas tudományokból származott; a gazdaság tudománya például a konkrét közgazdaságból.16)

16) Megjegyezzük, hogy minden konkrét tudomány neve (an- golul y-ban, magyar elnevezésükben „ia”-val végződik (sociology, psychology stb., magyarul szociológia stb.) s az összes abstrakt tu- dományé magyarul „ka”-val (politika), angolul cs-ben (politics, matematics). Ez sem nem tudatos megegyezés eredménye, sem merő véletlen. Azon finom képzettársulások következménye, melyek olyan gyakran befolyásolnak bennünket, anélkül, hogy e folyamatról

Ha az osztályozásnak előbbi váza tudományos, akkor teljesen jogos és megállhat, ha azt mondjuk, hogy a gazda- ság és erkölcs tiszta tudománya a leíró szociológia bizo- nyos részét tételezi föl, ellenben a szociológia magyarázó részei fölteszik a tiszta gazdaságtudomány és ideális jog elméleteit és hivatkoznak azokra. Az ábrán az olvasó nézze meg a szociológia mezejének egy s'v'w'u' szakaszát, mi egy- szersmind a tiszta gazdaságtudomány mezejének is része. Ennek a szakasznak konkrét tanulmányozásából szárma- zott le a mi elvont gazdasági elméletünk. Miután ily elmé- letek meg vannak formulázva, átmehetünk a szociológia mezejének egy másik szakaszáról szóló hasznos tanulmá- nyokra, nevezetesen az etikaiakra u ν w” u”. Ezen a mezőn két melléktudomány van, mi megfelel a szubjektív és ob- jektív tanulmányoknak. A szubjektív tanulmány maga az etika. Az objektív tudomány az elemző jogtudomány, mely- nek alapjait Austin rakta le. Végtére nincs kétség, hogy meglátjuk egy abstrakt politikának a társas erők tiszta el- méletének kifejlődését az u” w” w u mezőben.17)

így, mert a szociológiának saját egysége, célja és az abstrakt tudományokétól tisztán megkülönböztetett mód- szere van, mely abstrakt tudományokat keresztez s melyet azok kereszteznek; mert általánosabb és alapvetőbb kuta- tásokra szorítkozik, mint azok, melyek az egyes társas tu-

akkor tudnánk. Más érdekes tény, melyre Prof. Hadley hívta fel a figyelmemet, az, hogy a használatból csaknem eltűnt nevekben tudósításunk van oly átmeneti állapotról, melyben az abstrakt tudománynak a konkréttól való elválása megtörtént. így a fizika természetfilozófia volt; a biológia természethistória volt; a gazda- ságtan közgazdaság (political economy), az etika erkölcsfilozófia.

17) Mióta e sorok íródtak, Prof. Patten közölte: „The Theory of Social Forces” című munkáját.

dományokat alkotják, mégis rájuk vetítődik s bennük diffe- renciálódik; minthogy eldifferenciálódott a pszikológiától, de vitt magával elveket a legkomplikáltabb jelenségek ér- telmezésére, melyek csak az emberi megfigyelés alá kerül- nek: a szociológiának oly határozott tartománya van, mint bármi más tudománynak s mégis tökéletes folytonosságban van minden tudománynyal s a tudás oszthatatlan egészé- vel. A munka tudományos megosztásában a szociológusnak különálló munkája van, de sikere benne közömbös lesz, hacsak fenn nem tart más területeken dolgozó munkatár- saival értelmes együttműködést és folytonos érintkezést.

III. FEJEZET.

A szociológia módszerei.

I. A kutatás módszerei.

1. A SZOCIOLÓGIAI KUTATÁS CÉLSZERŰ RENDJE.

Elismertük mezejének határozott körvonalait, mint szükséges mértékét annak, hogy a szociológia művelhető tu- domány legyen; most a figyelmünket kutatásainak módsze- rére kell fordítanunk. A mezőt kijelöltük, mint amelyben az okok sokaságának teljes játéktere van. A társadalom általá- nos jelenségeit, melyeket a szociológusnak osztályoznia és magyaráznia kell, mint elemieket írtuk le, de hasonlóan a dolog sok elemi tüneményéhez nem analizálhatók s érthetők meg a tudomány rendelkezésére álló leghatásosabb mód- szerek támogatása nélkül.

A szociológia céljának magyarázatára s tartományá- nak meghatározására már szükséges volt módszereiről be- szélni, mert a módszer érvényessége lényeges egy alakuló tudomány berendezésére s mert módszereik éppen úgy elkü- lönítik egymástól a tudományokat, mint a tárgyaik. Ily al-

kalmi vitatások azonban nem elégségesek. A tárgy semmi- kép se kapta meg azt az elbánást, melyet kiváló fontossága követel. Mielőtt a szociológia megszabadulna mivoltának azon sérelmes félreértéseitől, mely eddig fejlődését akadá- lyozta, módszereit előbb kritikailag újra kell vizsgálni, s ha lehet, bizonyos rendszeres módon formulázni,

Xxxxxxx a morális1) tudományokról szóló fejezete ma- rad a szociológiai módszer szilárd megalapozása, de okunk van attól félni, hogy nem minden szociológiai elméletíró ismeri, továbbá a tudományos gondolatnak újabb fejlődése is bizonyos apró hozzáadásokat tett szükségessé.2) Tehát a szo- ciológia módszerét két szempontból kell tekintenünk: először érvényességüknek és tulajdonképpeni használásuknak, mint a fölfedezés és magyarázat eszközeinek szempontjából; má- sodszor a tudományos és tanító munkában most uralkodó föltételekkel és szokásokkal való megegyezésének vagy meg nem egyezésének szempontjából.

A leíró szociológiának, mint konkrét, leíró, történeti és magyarázó tudománynak általában jellemzettem a mód- szerét. A konkrét tudomány minden módszert használ; meg- figyelést, visszatekintést, osztályozást, általánosítást, induk- ciót és dedukciót. Bármelyiknek elhanyagolása a bizonyosság megcsorbítása, mi a többinek a legszorgalmasabb alkalmazá- sát is hasztalan erőlködéssé teszi. Az unalmas vitatkozás, mi egy nemzedéken át folyt a történeti és a priori módszerek- nek a társas tudományokban való értékéről, megérdemli, hogy belefoglaljuk Xxxxx tagadásainak sorozatába, amely csupa

1) A System of Logic. 6. könyv. Magyarul: Az induktív és deduktív logika rendszere.

2) Lásd: Schiattarella: „Note e problemi di filosofía contem- poranea”, és „La riforma del metodo in sociologia.”

zsákutcából álló világleírást alkot. A történet deduktív meg- világítás nélkül zűrzavar. Dedukció igazolás nélkül kétség- telenül oly „fény, mi sohse volt se földön, se tengeren.”

Mindazonáltal, ha valamely tudományban módszerek kombinációját használjuk, valamelyik módszer elsőséghez fog jutni s az egymásutánnak bizonyos rendjét alkalmasabb- nak fogják találni, mint mást s ez maga a tudomány egész módszerének fontos részévé válik. Vagy az lesz használha- tóbb, hogy az egyenes dedukció szabálya szerint haladunk ós azután keressük az igazolást specifikus tapasztalással, vagy az lesz előnyösebb, hogy a megfigyelt tények általáno- sításának szabálya szerint indukcióval haladjunk s aztán egyetlen elvből való dedukcióval és további tapasztalati meg- erősítéssel igazoljunk. Ε kombinációk valamelyike az, amit Mill induktív módszer deduktív formájának, vagy mit Jevons az igazi tudomány teljes módszerének nevez.

A tapasztalás teljesen bebizonyította, hogy a megfigye- léssel megerősített dedukció, vagy az egyenes deduktív mód- szer az abstrakt tudományokban a jogos általános rend és hogy a dedukcióval értelmezett általánosítás, vagy Mill sza- vával, az indirekt deduktív módszer, a megvalósítható és gyü- mölcsöző rend a konkrét tudományokban. A szociológiának tehát, mint konkrét tudománynak, – hasonlóan a biológiá- hoz és pszikológiához – rendesen megfigyelő kutatással kell kezdődnie s azokból deduktív megerősítéseket és értelmezé- seket levonnia. Végeredményben a leírás és történelem meg- előzi a magyarázatot.

Mégsem lehet súlyosabb tévedés, mint ezt a tág sza- bályt szűkös pontossággal vinni keresztül. Az egyetlen szi- gorú szabály az, hogy akármelyik tudományban, minden nyomozásban a dedukciónak és a tapasztalatokra hivatko-

zásnak ilyen vagy amolyan sorrendben egyesülnie kell. Ezen elv vizsgálatán s az egészre legelőnyösebb rend kellő meg- pillantásán felül nincs követelmény s a terv hajlékonysága lényeges. Valamely adott lépésnél könnyebb lehet haladni közvetett dedukcióval az abstrakt tudományban, vagy egye- nes dedukcióval a konkrét tudományban; mindenikben majd az okból a hatásra, majd hatásból az okra kell következtet- nünk.3) Továbbá minden folyamatról magáról, ha analizál- tuk, azt találjuk, hogy magával hoz másokat. Nemcsak hogy szükségtelen kizárni a dedukciót a megfigyelés bevezető fo- lyamataiból, vagy a megfigyelést a végső értelmezésekből, hanem ki se tudnók zárni, ha akarnók sem. Még az élet min- dennapi dolgaiban is rendesen ismerős elvekből vont egy- szerű dedukciókkal vezetjük megfigyelésünket. A tudatlannak véletlen megfigyelései a tudományos képzettségű emberek rendszeres megfigyeléseitől csupán az ilyen dedukcióknak ügyesebb használatában különböznek. Megfordítva a folya- matot, az abstrakt gondolkodó a deduktív okoskodások útvesz- tőjében megtalálja útját ama jelek segítségével, melyek a megfigyeléseknek révén tódulnak elméjébe. Nem vághatja el magát teljesen az észrevételek világától s a nagy különbség a világos, átható, „egyenesen járó” elme s a képzelődőnek ábrándozó elméje között éppen az érzékenység a megfigyelés- től származó vezetéssel szemben. Szociológiai módszerünk ál-

3) Lásd Prof. Patten ügyes fejtegetéseit a módszerről a kö- vetkezőkben: „The failure of biologic sociology” Annals of the American Academy of Political and Social Science. IV. köt.

6. szám. 1894. május. Prof. Patten – azt hiszem – nem ismeri tel eléggé a konkrét tudományok módszereinek roppant szövevé- nyességét. A biológus nem következtet mindig a hatásból az okra, sem a historikus.

talános szabálya tehát nem jelenthet többet, mint hogy egész- ben véve azon nyomozásoknak, melyekben a dedukció ke- vésbbé fontos szerepet játszik, meg kell előzniök azokat, me- lyekben a legfontosabb szerepet játszsza.

Ez a szabály nemcsak a leírást és történetet teszi a ma- gyarázat elébe, hanem a leírást is a történet elébe s a társas jelenségek együttlétének tanulmányozását az egymásutánok tanulmányozásának elébe. A visszatekintés, a történet mód- szere, összetettebb folyamat, mint a megfigyelés, a leírás mód- szere. Xxxxxxxxxxx a megfigyelést és szabadabban használja a dedukciót. Úgy irható le, mint eltűnt dolgok kritizált kép- zelése, mi az előbbi dolgok ama jegyeinek, jeleinek, hatásai- nak rendszeres megfigyelésén alapszik, melyek mostanig megmaradtak. Három folyamatot foglal magában, melyek egyike sem egyszerű. Először kritikai megfigyelés alá kell vetni a meglevő jeleket vagy hatásokat. Másodszor nagy ki- terjedésben kell megfigyelni oly jelenségeket, melyekben ha- sonló jelek vagy hatások társultak meglevő dolgokkal vagy még működésben levő okokkal. Harmadszor kell lenni egy érvényes következtetésnek, hogy ilyen jelek és ilyen dolgok ilyen hatásokat jelentettek és ily okok pontosan ugyanígy társultak elmúlt időkben is. A történetírók ritkán elemezték módszereiket. Félő, hogy közülük kevesen látták, hogy a visszatekintés éles és finom módszer. A történeti kritikának még újabb tanulmányozása is alig ment túl a kutatás első fokozatának vizsgálatán, nevezetesen az előbbi dolgok meg- levő jeleinek és hatásainak kritikai megfigyelésén. Kevés fi- gyelmet fordítottak azokra az okoskodó folyamatokra, melyek- nek minden ily kezdő munkát kiegészíteniök kell.

Vajjon sugalmaz-e valamit a módszer általános sza- bálya a szociológiában a tudománynak szorosan elméleti fel-

osztására nézve is, valami eljárási rendet, mi megfelel a leíró és történeti rész célszerű rendjének? Szükséges-e vagy hasz- nos-e a társas jelenségek együttesét egymásutánjaik előtt magyarázni, amint ahogyan a leírást a történet elébe kell tenni? Úgy látszik, hogy a szociológiának társas statikára és társas dinamikára való hagyományos felosztása e kérdésre igennel válaszol. De Comte, amint láttuk, ezeket a szavakat lazán használta. Az ő társas statikája kicsit több volt, mint leírás; társas dinamikája kicsit több, mint a történet. Mint- hogy semmi rendszeres kísérletet nem tett a társas okok elem- zésének a hatások leírásától s történetétől való elválasztására, természetesen kevesett végzett az okok tanulmányozásában. Ha az egészséges módszer konkrét hatások megismerését írja elő, mielőtt az okok abstrakt elemzését megkísértenők, akkor a mostani kérdésünk nem az, amire már megfeleltünk, ne- vezetesen, hogy vajjon le kell-e írnunk a társadalomban meglevő tevékenységeket és viszonyokat mielőtt megpróbál- nék meghatározni, hogy a társas változások mily rendben követték egymást a múltban; a kérdésünk az, hogy vajjon meg kell-e formuláznunk a társas erők egyensúlyának ab- strakt törvényét, mielőtt azon abstrakt törvény formulázására vállalkoznánk, mely szerint adott nagyságú társas erők adott összetételei szükségképpen termelnek adott társas változáso- kat és változás-fajtákat.

Ennek a kérdésnek fölvetése már elég annak kimutatá- sára, milyen képtelenül használták a „társas statika” és „tár- sas dinamika” kifejezéseket azok, kik a társas statikát a tár- sas rend puszta leíró elemzésével s a társas dinamikát a ha- ladás puszta történetével zavarták össze. A fizika műszavai- nak nincs a szociológiában észszerű értelme, ha nincs a tár- sas okság fizikai értelmezésével kapcsolatban.

Azonban e megfontolás alatt levő szavakat még így megszorítva is használják olyan módokon, melyek mélyen- járó félreértésekre vallanak. A legfinomabb s félrevezetőbb tévedések egyikét, mely a társas statikát a társas szervezet beszámolójával s a társas dinamikát a társas, működések leírásával zavarja össze, Xxxx igen szembetűnően tünteti (föl. A működések rendesen egyensúlyban vannak; és a műkö- dés, amíg nem történik rajta változás, statikai jelenség. Tény- leg a működések egyensúlya az, mi a szerkezet stabilitását föntartja. Csupán ha a működés módosul s a szerkezet át alakul, lesznek nem statikus jelenségek a szerves világban vagy a társadalomban. A biológiában az anatómia és fizio- lógia statikai tanulmányok, ameddig a szerkezetet és műkö- dést mint változatlant nyomozzák. A statikán túl csak akkor mennek, ha a változás és átalakulás jelenségeit is felkarolják.

Ez a kritika természetesen visz egy másikhoz. A „dina- mika” további használata oly értelemben, mit a fizikában elvetettek, menthetetlen. Mért tartjuk oly természetesnek, hogy a működés dinamikai jelenség? Mert igazában dinamikai (bár statikai is) és nem kinetikai. Az erőt csupán a mozgás- ból vagy a mozgás ellenállásából ismerjük. Az egyensúly törvényeit csak a mozgás, törvényein át ismerjük. Az erők egész tanulmányozása tehát akár mint egyensúlyban levőt, akár mint mozgásteremtőt fogjuk fel, végső elemzésben a mozgás tanulmányozása. Tehát egészen dinamika nem ke- vésbbé másodrendű, mint elsőrendű értelemben. A dina- mika egyenlő kiterjedésű a fizikával és nem annak alosztálya. A mozgás és ellenállás minden tanulmányozását ma- gában foglalja. A statika a dinamika része és nem melléren- delt tudománya. Magában foglalja az oly mozgások, ellen- állások minden tanulmányozását, mik nem okoznak változást

a sebességben és irányban, tehát a változatlannak felfogott működés és szerkezet minden tanulmányozását. A dinamika másik része a kinetika. Az oly mozgások minden tanulmá- nyozását foglalja magában, melyek sebességben vagy irány- ban változnak vagy mindkettőben, tehát a működés és szer- kezet módosulásának, változásának, átalakulásának minden tanulmányát. Ha tehát a társas fizikát két részre kell oszta- nom, ezeket a részeket oly szavakkal kell jeleznem, melyeknek értelmében és használatában némi igazolása van. Nem kell

„társas dinamikát” mondanunk, ha társas kinetikát értünk.4) De szükséges-e a tárgyat így felosztanunk? Nézzük meg egy kicsit jobban. A kinematika három tünemény-osztályt foglal magában. Az egyik osztályban egy részecskének vál- tozó mozgásait tanulmányozzuk. A másik osztályban egy szilárd test változó mozgásait tanulmányozzuk. A harmadik osztályban n részecske vagy test változó mozgásait tanul- mányozzuk, melyek belső és külső erők hatásának vannak alávetve. A naprendszer például változó rendszer, melyben a nap, bolygók és holdak kölcsönös vonzásai a belső erők, me-

4) A megkülönböztetés nem csupán formai és iskolás. Ha nem végezzük el, akkor a legóvatosabb gondolkodót is komoly tévedésbe viszi. Így Xxxx a fentebb idézett cikkben gyönyörű világossággal kimutatván, hogy a működés statikai jelenség, rögtön egész érve- lését megzavarja azzal, hogy az érzést e működés fölé helyezi nem csupán abban az értelemben, melyben az objektív a szubjektívvel szemben áll, hanem nagyon különböző értelemben, úgy hogy kizá- rólag azzal azonosítja az érzést, mit dinamikusnak hív, ellentétben azzal, mit mind megegyezően statikusnak nevezünk. Az érzés két- ségbevonhatlanul dinamikus: azaz hatalom. De lehet statikus vagy kinetikus megnyilvánulása; az érzés indító erő a természetes tár- másműködésben nem kevésbbé a forradalom és újítás átalakító mozgalmaiban.

lyekre az állócsillagok vonzásai mint külső erők hatnak.5) Világos, hogy ezen osztály kinetikai problémái a gondolható legszövevényesebbek.

Azt a változó rendszert, melyben a belső erők közel egyensúlyban maradnak, de melyre külső erők úgy hatnak, hogy a belső egyensúly tökéletessé válását megakadályozzák, mozgó egyensúlynak hívom. Minden anyaghalmaz, mi fej- lődésen megy át, mint Xxxxxxx kimutatta, mozgó egyen- súly.6) A legszövevényesebb példákat az élő szervezetekben és a társadalomban találjuk. Valamely szervezetnek vagy tár- sadalomnak fizikai értelmezése mindég egy változó rendszer statika-kinetikai problémájának megoldása.

Ha ez igen nagy igazság, minden következményét meg- látjuk, világossá lesz, hogy kérdésünkre vegyes feleletet kaptunk.

Az, hogy a dinamika összetettebb problémáinak tár- gyalása elemeik ismerete nélkül lehetetlenség, arra kényszeríti a kutatót, hogy a változatlan mozgás sok esetét tanulmá- nyozza, mielőtt a változó mozgás eseteit magyarázná. Az asztronómia, geológia, biológia vagy szociológia tudományai közül bármelyiknek statikai elvei mindég kinetikai elveik előtt léptek föl, épp úgy, mint a leírás a történelem előtt. Nem volt véletlen, hogy Xxxxxx statikai biológiája megelőzte Xxxxxxx ás Xxxxxx kinetikai biológiáját.

De bizonyára nem szükséges, hogy erre a megkülönböz- tetésre való tekintettel egy fejlődéses tudomány összes stati- kus nyomozásait rendszeresen önmagukban csoportosítsuk; nem szükséges továbbá rendszeres teljességgel keresztülvin-

5) Ziwet: Theoretical Mecanics. 3. rész, 210. old.

6) First Principles, II. rész.

nünk ezeket a nyomozásokat, mielőtt a kinetikai kérdésekbe fognánk; valamint az sem, hogy az összes kinetikai nyomo- zásokat hasonlóan csoportosítsuk, hogy végül tárgyunk elmé- lete két élesen elválasztott részre oszoljon. Ezt tenni annyi volna, mint lemondani a tudomány legjellemzőbb problémáiban nyerhető megoldásoknak minden reményéről; a problémák nem pusztán statikusak, nem pusztán kineti- kusak, de statikai-kinetikusak. Annyi volna, mint felhagyni minden valódi kísérlettel éppen az egyensúlynak megmagya- rázására, mit leginkább akarunk megérteni, mely minden erőknek végső eredménye, nevezetesen az az egyensúly, mi egyrészt a statikai, másrészt a kinetikai tendenciák közt van. Kényelemből vagy szükségből a kutatás bármelyik szakaszá- ban elválaszthatjuk a statikai nyomozást a kinetikaitól. De ilyen szétválasztás csak eszköz. A szem előtt tartott cél a sta- tikai és kinetikai elvek egyesítése. Míg ez a szintézis meg nem történt, addig a fejlődés-tünemények bármely tudománya is tökéletlen.

Az egész dolog következménye, úgy látszik az, hogy addig, amíg a társadalmi statikai jelenségek kutatásának bi- zonyos kiterjedésben meg kell előzni a kinetikai jelenségek tanulmányozását, némileg, úgy, mint ahogy a megfigyelésnek a visszatekintés előtt kell történnie, addig a társadalmi elmé- let végső formájában nem osztható társas statikára és társas kinetikára.

2. AZ OSZTÁLYOZÁS ELVEI.

Ezek lévén a szabályok, melyeknek a szociológiai kuta- tás felosztását és rendjét kormányozniuk kell, hátra van, hogy oly szabályokat vizsgáljunk, melyeknek a kutatás különböző

folyamatait kell kormányozniok. Nem kell tovább időznünk a megfigyelésen és visszatekintésen,7) de kritikai figyelmünket az osztályozás, általánosítás és dedukció módszerei felé kell fordítanunk.

A szociológiában sok fáradságos munka volt gyümölcs- telen a hibás osztályozások miatt, mik azokat a tévedéseket ismételték meg, melyeket a természetrajzban követtek el, mi- előtt a leszármazás elmélete ki nem javította a természetes csoportok korábbi fogalmait. Bár ez az elmélet a tudományos gondolkodás élő részévé lett, bizonyos pontban majdnem minden szociológiai osztályozás mellőzi a fejlődés elvét. Ε tévedésnek két különböző formáját nevezhetjük meg.

Sok társas szokás közös az állatok és emberek között. Sok szokás, törvény, intézmény közös a vad törzsek és polgári közösségek között. Némely szociológiai kategóriának elég szé- lesnek kell lennie arra. hogy magába foglalja az emberevőt és a világfit. Némelyiknek elég szélesnek kell lennie arra, hogy magába foglalja a bölcset és a hangyát. Mégis ismeretes, hogy a filológia és etnológia évekig küzdöttek a végzetes könnyüség ellen, melylyel az igen sokat magukban foglaló osztályozásokból általánosítani lehet. A történelmi közgaz- daságtan tiltakozás volt amaz osztályozások ellen, melyek a rendes jövedelmet a ricardoi jövedelembe olvasztották. A tör- téneti jogtudomány nagy szolgálatot tett a tudósságnak az olyan csoportosítások kritikájával, mi az angolnak vagy ame- rikainak a társas hasznosságon alapuló törvényes felelőssé- gét, a szásznak vagy a régi rómainak a boszúállás közvetlen

1) Kitűnő sugalmazásokat foglal magában a társas tények tudományos megfigyelésére Xxxxxxxx: « Règles de la méthode so- ciologique” című könyve.

módjainak módosítására célzó egyszerű fortélyokon alapuló

\örvényes felelősségével zavarta össze.3) Minden ily jogtalan csoportosításban a tévedés abban a botlásban áll, mely a jelenség ama jellemzőit, melyek csak a fejlődés bizonyos fokán lépnek föl, nem választja el azoktól, melyek minden fokon megvannak. A felelősséget például minden közösség- ben megtaláljuk s a felelősség összes módjait egy osztályba sorozhatjuk az ugyanily általánosságú jelenségekkel való összehasonlítás céljából; de a korábbi és későbbi felelősséget nem kell összevegyíteni oly jelenségekkel való összehasonlítás céljából, melyek csak a felelősség későbbi formáival együtt jelennek meg. A család a szónak bizonyos értelmében, meg- van mind az állati, mind az emberi társadalmakban. Az egy osztályba foglalt állati és emberi családokat oly jelenségekkel hasonlíthatjuk össze, melyek az állati és emberi közösségek- ben egyaránt megvannak. Ha azonban a családi szervezetet oly jelenségekkel hasonlítjuk össze, amelyek nem fordulnak elő addig, míg a családi viszonyosságokat a társas elme át nem gondolta, be nem rendezte s nem szentesítette, akkor az emberi családokat külön osztályba kell soroznunk. A nemzet- séget megtaláljuk az olyan törzsi (tribal) társadalmakban, melyek anyai ágon számítják a leszármazást, de megmarad módosult alakban oly társadalmakban is, melyek elkezdték a leszármazást az apai ágon számítani. Ha a törzs-szervezet- nek általános szakaszait tanulmányozzuk, akkor a nemzetség mindkét típusát egy osztályba sorozhatjuk; ha bizonyos^ spe- ciális későbbi eredetű szakaszokat tanulmányozunk, akkor azt a nemzetséget, mi az asszonyi ágon való rokonság szerint alakult, ki kell zárnunk.

8) Xxxx Xxxxxx: „The Common Law” 1. fej.

A szociológiai osztályozások jellemző tévedéseinek má- sik formája az agyondolgozott biológiai hasonlat. Xxxxxxx- nek a „The Social Organism” című értekezése9) tartós benyo- mást tett. Ma a szociológiai irodalomnak nagy része a bio- lógia kifejezés-készletével íródik. Xxxxxxx saját atlaszában a

„Descriptive Sociology”-ban, mi a szociológiai anyagnak leg- terjedelmesebb és legrendszeresebb gyűjteménye, amit valaha készítettek, az anyag a szerkezeti (structural) és működési (functional) fejezetek alá van sorolva s alosztályai operativ és regulativ fejezetek. A példa befolyásossá vált. Dr. Xxxxxxx terjedelmes értekezésének minden osztályozása biológiai, mind névben, mind gondolatban. Kisebb fontosságú művek- ben is állandóan találkozunk ilyen szavakkal, mint „társas anatómia”, társas fiziológia” és „társas szervek”.

A szociológiának ki kell küszöbölni az ilyen osztályo- zást és kifejezés-készletét, mint a kémiának és fiziológiának kellett kiküszöbölnie a lehetetlen csoportosításokat és elneve- zéseket egy nemzedékkel ezelőtt. Az analízis túlságosan álta- lános. Bizonyos alapvető dolgokban a társas szervezet hason- lít az élő szervezethez, de mindabban, mi Xxxxxxxxxx saját kifejezését, a „szuperorganikus fejlődést” igazolja, sajátságos, s nem teendő egy osztályba az organizmusokkal. Ha ez nem volna igaz, a szociológia csak a biológiának volna egy része. Minden különálló tudománynak legyen meg a saját osztályo- zása s elnevezése a jelenségek számára, melyek bár hason- lítanak is a más tudományok tanulmányozta jelenségekhez, mégis különböznek s éppen azért különálló tudomány tár- gyai, mert különbözők.

Az osztályozásnak ama tévedéseit, melyek a fejlődés elhanyagolásából fakadnak, a szociológiában, valamint a

9) Westminster Review. New Series. 17. kötet. 1860. jan.

biológiában, el lehet kerülni azzal, hogy a fejlődésnek egyetlen megkülönböztető jelére, nevezetesen a differenciá- lódásra figyelünk. A differenciálódás a természetes csopor- tok ama két oldalának kiegyenlítő fázisa, xxxxx Xxxxxxx ”típus”-nak és „definíció”-nak nevezett. Whewell szám- adása a típusról, és Xxxxx a nemről (kind), a természet azon teljes felfogásának előrevetett árnyékai voltak, mihez Xxxxxxx jutott el először az integrálódás és diffenálódáson át történő általános fejlődésnek fogalmában. Igazi osztály az, amelyben a tárgyakat vagy egyéneket oly jellemző vo- nás csoportosítja, mit a természetes differenciálódás ter- melt. Hacsak ezt a genetikus tételt nem alkalmazzuk, a je- lenségeknek ideiglenes és esetleges viszonyait mindig ál- landó és lényeges viszonyoknak fogjuk tartani. Ugyanez nyújtja az egyetlen biztos vezérfonalat a sorozatos osztá- lyozásokban is. A történet időrendi egymásutánja lehet ho- mályos, a „magasabb” és „alacsonyabb” az élet fokain lehet bizonytalan mindaddig, míg szerkezeteket (struk- tures) és működésüket (funktions) származásbeli rokon- ságukra való tekintet nélkül hasonlítunk össze, de ha a differenciálódás fokairól megbizonyosodtunk, akkor a soro- zatokban való alárendelésnek természetes rendjét felfedez- tük. Xxxxxx attól a szabálytól, hogy az osztályozásnak a differenciálódás fokaival kell történnie, remélheti a szocio- lógiai kutató, hogy megkülönbözteti az elsőrendű (primary) jellemző vonásokat a másodrendűektől (secondary), vagy hogy az általánost az egyestől elválasztja. Ha például egy népességet társas osztályokba akar csoportosítani, vagy ha társadalmakat típusok szerint akar rendezni, csakis azzal érhet el sikert, hogy figyelmét a társas differenciálódás je- leire s folyamataira szögezi.

3. AZ ÁLTALÁNOSÍTÁS MÓDSZEREI.

A tapasztalati általánosításokat a szociológiában két módszerrel lehet végezni, nevezetesen összehasonlító és tör- téneti módszerrel. A logika mindkét formát, mint a párhu- zamos változások módszerét, ismeri. Mindenik a jelenségek összefüggésének rendszeres megfigyelése, hozzátéve azt a következtetést, hogy azok a jelenségek, melyek együtt ma- radnak, vagy melyek együtt változnak, mint ok és hatás, vagy mint közös ok hatásai függenek össze. Az összehason- lító módszer a társ;'s jelenségek azonos összefüggéseinek megfigyelése két vagy több helyen, avagy két vagy több né- pességben, például az ősök tiszteletének összefüggése az apai tekintélylyel mindenütt, ahol az ősök tisztelete szoká- sos, vagy a többnejűségnek összefüggése a nő társas leala- csonyításával mindenütt, ahol többnejűség van. A törté- neti módszer az összetartozások vizsgálata korszakokon át. Az összehasonlító és a történeti módszer pontossá válhatik, ha statisztikaivá lehet. A statisztikai kutatás oly társas je- lenségek összefüggésének rendszeres vizsgálata, melyek numerikus megállapítást engednek meg;10) például a há- zasság összefüggése a kenyér árával, vagy az Európából való kivándorlás összefüggése az Egyesült Államokban uralkodó üzleti haszonnal. Minthogy minden összefüggés térben és időben oszlik el, a statisztikai módszert nem te- kinthetjük a párhuzamos változások harmadik,, különálló formájának. Nem egyéb, mint az összehasonlító és a tör- téneti módszer kvantitatív formája.

A tapasztalati általánosítás bármely módszerének ér-

10) Xxxx-Xxxxx. „Statistics and Sociology." 9. old.

vényessége a szociológiában, az összehasonlítható tények számától s az esetleg együttműködő okok előzetes kiküszö- bölésének helyességétől függ. Ha például Xxxx kimutatta, hogy sem a megegyezés, sem a különbözés, sem a változások módszerével nem lehet bebizonyítani, hogy a szabad vásár a jólét ellenőrző oka, ő csupán két, a kereskedelmi politikán kiviil semmi körülményben sem hasonló, vagy semmiben sem különböző, vagy semmi körülményben együtt nem vál- tozó vidék összehasonlítására gondolt. Ez a hipotetikus eset azonban az összehasonlító vagy történeti tanulmányoknak nem valami tipikus esete. Teljesen mellőzi a statisztikai ta- nulmányokat. A jólét az okok bonyolult sokaságának ha- tása, de köztük nincs egy féltucat sem, ami arányban volna az anyagi jólétnek bármelyik nagy, gyors vagy hosszadal- mas növekedésével. Minden más látszólag kiküszöbölhető. Ha aztán azt találjuk, hogy a példák szerint a feltételezett okok némelyikének kvantitatív változásai összefüggnek a jóléttel, ellenben a. maradó okok változásai csak ritkán függnek össze a jólét ugyanolyan változásaival, akkor ala- pos lehet a gyanúnk, hogy a főokot felfedeztük. A valószí- nűség fokáról megbizonyosodhatunk, ha a talált összefüg- gések számát a valószínűség logikája szerint várható össze- esések számával összehasonlítjuk.

4. AZ IGAZOLÁS MÓDSZEREI.

A tapasztalati általánosítások, ha még a legóvatosabb statisztikai módszerek szerint s bőséges statisztikai adatok- ból nyertük is őket, mégis csupán valószínűségek. Dedukció- val kell igazolni őket s a szociológiának (ugyan még töké-

letlen) módszerei között ezek azok, melyekben szubjektív előzményekből vont dedukciókat hasonlítunk össze a meg- figyelt tények általánosításaival.

Évek óta egy gyökeresen tudománytalan eljárást kö- vettek a társas tudományokban. Miután az emberi termé- szetet absrakciókban oldották fel, kísérletet tettek az ebből vont dedukciók összes módjainak egyedül (singly) és egyen- ként (severally) való igazolására, mintha ezek a konkrétu- mok megfelelhetnének deduktív igazságoknak, míg az utób- biakat nem szedtük össze komplex egészszé. Az illusztrációk csapatából, miket idézni lehetne, csak azt az egy ismerős gazdasági dogmát említsük, hogy ha a munkás nem jár utána érdekeinek, akkor érdekei még kevésbbé fognak utánajárni, mely xxxxx Xxxxxx elnök hatásosan vonultatta föl az ipari élet tényeit.11) Ez a kártékony dogma, mint egyedül álló abstrakt igazság, érvényes tudományos követ- keztetés volt. Jogos dolog az emberi természetnek egy ab- strakt elvét elválasztani minden más abstrakt elvtől s ab- ból logikai levezetéseket csinálni. A tévedés ott lépett be, ahol egyetlen igazságot vettek az igazságok szintézisének; ahol a részszel pótolták az egészet. Ha azon a föltevésen kívül, hogy az embert abstrakte foghatjuk fel úgy, mint tár- sával gazdasági előnyökért versenyzőt, a közgazdászok azt a további előzményt is használták volna, hogy úgy is lehet őt abstrakte felfogni, mint embertársával ösztönszerűleg össze- működő valakit azért, hogy az osztály uralmát és előjogait fentartsa, úgy nemcsak azt a dedukciót vezették volna le, hogy a munkaadók fognak egymással vetekedni az ipar fölépítésé- ben, hanem azt a további dedukciót is, hogy amennyiben

11) „The Wages Question.”

lehetséges, a munka megvétele korlátozni fogja őket a vetél- kedésben és sohasem lesznek az összetartás híján, mikor ama társas és jogviszonyok alakításáról van szó, melyek között a munkásnak el kell adnia munkáját. A két deduk- ció összetéve oly eredő igazságot adott volna, mi hasonlít a történelem és statisztika általánosításaihoz.

A szociológiában tehát a deduktív módszert szerkesztő (construktive) módszerré kell fejlesztem, amit a pszikoló- giai szintézis módszerének nevezhetünk.12) A szociológus- nak az emberi küzdelem nagy világában fellépő politikai lehetőségek állandó megfigyelésére kell magát szoktatnia. Szüntelenül az emberi cselekvésnek elhanyagolt vagy ész- revétlen tényezőire – mint a kémikusnak az ismeretlen elemekre – kell lesben állania. A tudományos képzelet ké- pességét használva, gondolatban az összes tényezőket össze kell tennie és megkísérelnie összetételük törvényeinek ós föltételeinek fölfedezését. Míg ezt meg nem tette, addig nem készült el arra, hogy a dedukciót történeti tények és sta- tisztikai táblázatok összehasonlításának próbájává tegye.

II. A kutatás mai lehetőségei.

1. A SPECIALIZÁLÁS NEM MOND ELLENT A SZOCIOLÓGIA MÓDSZEREINEK.

Végre ahhoz a kérdéshez jutottunk, hogy vajjon a szociológia módszerei tökéletesíthetők-e a tudományos ku- tatás és az egyetemi nevelés mostani fokán. Minden új tu-

12) „Sociology as a University-Study.” Political Science Quar- terly.” VI. köt., 4. szám. 1891, dec. 652. old.

domány sikeres űzése megkívánja, hogy tág körben ébred- jen föl iránta az értelem rokonérzése. Bizonyos fokban min- den tudomány több más tudománytól függ, fogalmaiban és módszereiben. Művelői nem lehetnek egészen járatlanok az okoskodásnak azon eszközeiben és módjaiban sem, melye- ket munkatársaik más mezőkön alkalmaznak. Mindez ki- váltképpen igaz a szociológiában. A modern kutatásnak specializáló hajlama egyrészt értelmiségünk korlátainak, másrészt az űzött kutatás pontosságának tulajdonítható. Valószínű, hogy ez a szubjektív tény, (inkább, mint bármi más objektív vonás) jobban és jobban meghatározza a tu- dományok osztályozását egyetemi célokra. A tárgyakat is- kolákba vagy tartományokba csoportosítják, ha azonos vagy hasonló képességeket igényelnek, s ha azonos vagy ha- sonló módszerekkel művelhetők. Ha egy tudomány tárgyá- nál fogva egyik nemhez, módszerénél fogva másnemű tu- dáshoz tartozik, akkor kevés a valószínűsége, hogy a tanu- lók megkedvelik. Ha a szociológia főleg a közgazdaság, jog, és politika tanulóit érdekli, de oly módszerekkel kell fejlesz- teni, melyek azok előtt kevéssé ismeretesek, akkor akár lemondhatunk egyetemi tanulmánynyá tételének minden reményéről.

Ezekben a meggondolásokban nincs semmi, ami a szociológiának akár tanulóját, akár tanítóját zavarba hoz- hatná. Ha a szociológia módszerei különös nehézségekkel szolgálnak a közgazdaság vagy politika, vagy bármily tör- téneti tudomány tanulóinak,, akkor ezen tudományok mód- szere, s nem a szociológia hibás. Minden társas tudomány tanulójának teljesen tisztában kellene lenni az összehason- lító és a történeti módszernek kvalitatív és statisztikai for- májával. Ennyit mindenki el fog ismerni. Az egyetlen kér-

dés, amit fölvetni lehet, a deduktív folyamatra vonatkozik. Lehet-e a közgazdasági, a jogi és a politikai tudományok: tanulóitól várnunk, hogy megtanulják a pszikológiai szin- tézis módszerét?

Feleletül nem mondunk sokat azzal, hogy összes le- hető tanulmányaik során nincs egyetlen dolog sem, mit oly föltétlenül szükséges elsajátítaniok. A fiatalember, aki ma a közgazdaság, a közjog speciális kutatásaihoz fog, gyor- san rá fog jönni, hogy e tudományokban alapul fekvő poli- tikai feltételeket kritikai vizsgálat alá kell vennie, ha lé- pést akar tartani jövendő haladásukkal. A deduktív és a történeti módszer megfelelő értékének hosszú vitája olyan kimenetelhez közeledik, amit senki sem látott előre. Azok, akik tizenkét-tizenöt esztendővel ezelőtt majdnem határta- lan mennyiségű adalékokat vártak a történeti kutatástól a politikai és a gazdasági kérdésekben, nem kevéssé csalat- koztak. Félreismerhetlen az analízis és dedukció szabadabb használatának visszahatása. De ezeket a módszereket is- mét nem lehet úgy alkalmazni, mint régen. A nyomozás alapjait szélesítni kell; számtalan, egykor ismeretlen tényt kell számításba vennünk. Nagyjelentőségű, hogy mialatt ez az eredmény magára erőszakolta a tudományos figyelmet, új élet szivárgott be az elméleti tanulmányokba oly embe- rek révén, kik e tanulmányokat pszikológiai oldalról köze- lítették meg. Kétségtelenül a közgazdaság pszikológiai előz- ményei újravizsgálásának köszönhetjük azt a friss lö- kést, ami a gazdasági elmélkedések minden tartományában erezhető. Sokban ugyanezt állíthatjuk az összehasonlító jogtudományról. De itt sem olyan az új szempont, mint a regi. A történeti kutatások, miután kimutatták minden jog- rendszer lényegében való viszonylagosságát, most a törté-

neti rendszerek szubjektív, azaz pszikológiai alapjaival fog- lalkoznak. Nincs kétség, hogy az a tanítás, mi keletkezőben van, nem hasonlít a tizennyolcadik század fogalmaihoz, de legyen bármilyen is, gyökeret vert az a meggyőződés, hogy a közjog tudományainak haladása nagyban függ a jog pszi- kológiájának alapos tanulmányozásától. Már pedig a köz- jog és a közgazdaság csupán kettő ama sok tudomány kö- zül, melyek társas pszikológián alapulnak. Pszikológiai föl- tevésekre épülnek s a föltevések vagy igazak vagy képzel- tek. Elég soká uralkodtak a társas tudományokon egy képzelt pszikológiájának ábrándjai és szimbólumai. Akár tetszik nekünk, akár nem, el kell vetnünk illúzióinkat és meg keli tanulnunk helyükre tenni egy észszerű szociológia igaz- ságait.

IV. FEJEZET.

A szociológia problémái.

I. Az elsőrendű problémák.

Hátra van még, hogy felkutassuk, miféle nyomozáso- kat vagy problémákat kell a tanulónak, mint részletmunkát, a szociológiában felkarolni, ha elfogadja a tudomány azon fogalmát, mit az előző lapokon magyaráztunk és védelmez- tünk. Nem elég, hogy a szociológia határvonalai kijelöl- hetők, s hogy az így megadott terület exakt módszerekkel átkutatható. A szociológia csupán névleges tudomány, míg tartománya a kutatás logikailag rokon tárgyainak sokasá- gát nem foglalja magában. Tudnunk kell tehát, hogy váj- jon a társas elemek és első elvek számosak és értelmileg gyümölcsözők-e, s azt is, vajjon a rájuk vonatkozó lehetsé- ges kutatások határozottak és keresztülvihetők-e.

A szociológia problémáinak rövid áttekintése rendsze- res elhelyezésük sora szerint, elégséges bizonyítók lesz arra, hogy a szociológia tartalma kimeríthetlen és valóságos. A szociológiai problémák határozottak és véget nem érő fel- osztást engednek meg.

Elrendezésük sorát jeleztük abban a következtetés- ben, hogy a leírásnak s a történelemnek meg kell előznie az elméletet; és hogy lehetetlen haszonnal tanulmányozni a törvények és okok általános kérdéseit, míg csak nem ta- nultunk sokat a dolgok és események részleges oldalairól; hogy mielőtt általánosítanánk, ismernünk kell jelenségeink alakító elemeit, tevékenységük módját, a formákat, miket összetételükben fölvesznek s a föltételeket, melyek közt ösz- szetételeik előfordulnak.

Ha az elrendezésnek előbbi fejezetben magyarázott tudományos sorát vizsgáljuk, a szociológia problémáit első- rendűekre (primary) és másodrendűekre (secondary) kell osztanunk. Az első osztályba tartoznak a társas szerkezet (structure) és növekedés (growth) problémái. A második osztályba tartoznak a társas folyamát, törvény és ok pro- blémái. Az elsőrendű problémák idővel két csoportra oszla- nak. Egyik csoport a leírás problémáiból áll. Ezeknek tárgya a társadalom elemei és jelen szervezete (organisa- tion). A második csoport történeti problémákból áll, neveze- tesen a társadalom eredetének s napjainkig fejlődésének pro- blémáit foglalja magában.

I. leíró problémák.

Az elsőrendű szociológiai problémák első vagy leire csoportjában legelső a társas népesség (social population) problémája. Ez magában foglalja (1) a halmozódás, (2) a társulás és együttműködés vagy kölcsönös segítség, (3) a népesség társas jellemének, és (4) az osztályoknak, me- lyekké a népesség differenciálódott, – problémáit.

A társas viszonyok föltételezik a társas halmaz egyéni elemeinek tényleges összekerülését. Távol attól, hogy az együttélés egyszerű jelenség volna, mégis szorosan függ ha- tározott föltételektől és sokféle formát vesz föl, mik egymás- sal viszonyban vannak különös és benső, a társas elmé- letre nagyjelentőségű modorban. Az együttélés közlekedéssé fejlődik, melynek főeleme a gondolatoknak s az érzéseknek nyelv útján történő közlése, s melynek főkövetkezményei a nem tudatának s a társas életre értelmileg és erkölcsileg is alkalmas természetnek kifejlődése. A fejlődés különböző fokig jutott a különböző egyénekben s ennek megfelelően a népességben bizonyos számú osztály jelenik meg. Ezek először társasak, – ez a társadalomban a pozitív és kon- struktív elem, – mit a nem tudatának magas fejlettsége jellemez; másodszor nem-társasak, melyekben a nemnek tudata még tökéletlen, de nem elfajult – ez az az osztály, melyből a többi társas osztály differenciálódik; harmadszor ál-társasak, vagy szegények, melyekben a nemnek tudata elfajult; negyedszer társadalom-ellenesek, vagy bűnö- sök, melyekben a nemnek tudata a kioltáshoz köze- ledik.

így azok a befolyások, mik a halmozódást a népesség elemeinek összekeveredését, együttműködő tevékenységeiket, kölcsönös módosulásaikat, eredő jellemvonásaikat s differen- ciálódásukat meghatározzák, sok érdekes kérdést nyújtanak a tanulmányozásra magukban is és a társas rendszer más vonásaihoz való viszonyukban is.

Most sor szerint a közös emlékezetet és ideákat, tö- rekvéseket és akarásokat tartalmazó társas tudat vagy tár- sas elme problémái következnek. A szociológus nem követi ezeket az arkeológia, mitológia vagy összehasonlító vallás