HOZZÁSZÓLÁS‌

HOZZÁSZÓLÁS‌

»A KOLLEKTÍV SZERZŐDÉS« С. ELŐADÁSHOZ

írta : XXXXXX X ANDOR

Tisztelt Akadémia !

Az értékes és mélyenszántó előadást egy-két gondolattal szeretném kiegé- szíteni.

I . Nem lehet és ne m szabad a kollektív szerződésről beszélnünk anélkül, hogy meg ne emlékezzünk arról a dicsőséges harcról, amelyet a munkásosztály folytatott és folytat nemcsak sajátmaga, hanem az emberiség, a kizsákmányoltak és elnyomottak felszabadítása érdekében. A kollektív szerződés keletkezése és fejlődése a legszorosabb kapcsolatban áll az osztályharccal, a munkásmozgalom történetével. »Volt idő — írja Xxxxxxx 1906-ban — a »Gyári törvényhozás és proletárharc« c. munkájába n — , amikor munkásmozgalmunk kezdeti fokon állt. A proletáriátus ekkor különálló csoportokra volt szétforgácsolódva és ne m gondolt közös harcra . . . De múlt az idő, közeledett a gazdasági válság, a sztráj- kok gyakoribbá váltak és a szétforgácsolt proletáriátus fokozatosan egységes osztállyá szervezkedett.« Nyilvánvaló, hogy a munkásosztály szervezkedése, politikai harca, közös, kollektív fellépése volt az az erő, amely a tőkés osztályt a kollektív szerződések megkötésére kényszerítette. íg y jöt t létre a kollektív szerződés az osztályharc eredményeként, és nagyon helyesen állapítja meg az előadó, hogy a kollektív szerződés az osztályharc egyik eszközévé vált . A társadalom világában azonban a jelenségek nem ilyen egyértelműek. Sztálin

— a már hivatkozott munkájába n — élesen elemzi az úgynevezett »gyári törvényhozás« jellegét. »Amíg a mozgalom tehetetlen volt, amíg nem öltött tömegjelleget, a reakció csak egy eszközt ismert a proletáriátus ellen, ez az 'eszköz — a börtön, Szibéria, korbács és akasztófa . . .«

De egészen másként fordult a dolog, amikor a mozgalom tömegjelleget öltött . . . A tömeget . . . ne m lehet felakasztani, nem lehet Szibériába küldeni, ne m lehet börtönbe zárni. Világos, hogy a régi eszközök mellett új, »kulturál- tabb « eszközre volt szükség, amely a reakció véleménye szerint elmélyíthetné a nézeteltéréseket a proletáriátus táborában, csalóka reményeket ébreszthetne a munkások elmaradt részében, a harcról való lemondásra késztethetné és a kormán y mögé sorakoztathatná fel őket. És csakugyan, éppen ilyen új eszköz

5*

6 8 WE LTNE R ANDOR

a »gyári törvényhozás«. Ugyanez vonatkozott a kollektív szerződésre is : a kollektív szerződés valóban ideiglenes fegyverszünetnek látszott, de rend- szerint tovább folyt az osztályharc a meglevő kollektív szerződések keretei közöt t is : a munkásosztály öntudatos, forradalmi része ú j harcok támasz- pontjána k tekintette. A tőkésosztály, a zsoldjában álló munkásarisztokrácia és az opportunista elemek pedig arra igyekeztek felhasználni a kollektív szerző- déseket, hogy elhitessék a munkásosztály kevésbbé öntudatos elemeivel, hogy ilyen »szociálpolitikai« intézkedésekkel is megoldhatók az osztályharc feladatai, ezek segítségével a kapitalizmus maj d »békésen belenő« a szocializmusba. Nem lehet ugyan külön választani a kérdés politikai és gazdasági oldalát, de különb- séget kell tennünk aszerint, hogy a munkásosztály egy konkrét történelmi szakaszban a gazdasági vagy politikai harcra fektette- e a súlyt. Amennyiben a munkásosztály elsősorban a politikai harc eszközeként használta a kollektív szerződést, annyiban a kollektív szerződés valóban az osztályharc eszköze volt ; amennyiben pedig csak a gazdasági előnyök rögzítésére és biztosítására használta fel, annyiban az opportunizmus megnyilvánulása volt. A Szovjetunióban és a nép i demokráciákban ugyan má r egészen más a kollektív szerződések szerepe és így jellege is, erre az éles megkülönböztetésre mégis szükség van, éspedig nemcsa k a történelmi hűség kedvéért, hane m azért is, mer t a kapitalista, az imperialista országokban ma is kötnek kollektív szerződéseket és egyáltalában ne m közömbös, hogy a munkásosztály inkább csak a gazdasági előnyök elérésére és biztosítására akarja a kollektív szerződéseket felhasználni, vagy pedig első- sorban a politikai harc eszközeként. Amelyik ország munkásmozgalma a poli- tika i harcot helyezte előtérbe, ott a kollektív szerződés : eredménye, eszköze, de egyben az osztályharc és gyakran az opportunizmus ellen folytatott küz- delem területe is volt.

II . Az előző kérdéshez, tehát a burzsoázia taktikájáho z kapcsolódik az a magatartás is, amellyel az előadó részletesen foglalkozott. Nem véletlen az, hog y a burzsoá jogalkotás és jogalkalmazás nem volt hajlandó elismerni a kollektív szerződés érvényességét, kötelező erejét. A burzsoá jogtudomány minden t elkövetett annak érdekében, hogy örökérvényű, a jogrendszer általános alapelveiből levezetett érvekkel igazolja azt, hogy a kollektív szerződés miért ne m érvényes szerződés, miért nem lehet távolbaható hatálya .

Ha a magyar burzsoá jogrendszer őszintén azt akart a volna, hogy az osztályharc eredményeit tartalmazó kollektív szerződés határozmányai fel- tétlenül érvényesüljenek, csak azt kellett volna kimondania, a jelenlegi szabá- lyozáshoz hasonlóan, hogy a kollektív szerződés rendelkezései kötelezőek, az azoktól való eltérés semmis és az ilyen rendelkezés helyébe a kollektív szerződés megfelelő rendelkezése lép. De a burzsoá jogrendszer ne m ezt akarta. Nagyon jól tudt a ugyan, hogy a munkásosztály harca időnként eredményeket ért el és ezek az eredmények a kollektív szerződésekben nyertek kifejezést. Tisztában volt azzal is, hogy a kollektív szerződés egy bizonyos időre nyugalmi helyzetet

HOZZÁSZÓLÁSA • A KOLLEKTÍ V SZERZŐDÉS« С. ELŐADÁSHOZ 6 9

jelent, tehá t az adot t körülmények között a tőkések számára is viszonylag előnyös. De ugyanakkor azt is remélte, hogy az osztályharc következő szaka- szában, esetleg a legközelebbi gazdasági válság alkalmával, ismét vissza lehet szorítani a munkásmozgalmat, visszavonni azt, amit a munkásosztálynak meg- ígértek. Ezért irtózott a burzsoá jogrendszer attól, hogy a kollektív szerződés határozmányait jogszabályi erőre emelje és rendelkezéseit kényszerítő erővel ruházza fel. Ezért helyezkedett a magyar bírói gyakorlat és jogelmélet is arra az álláspontra, hogy a kollektív szerződés legfeljebb csak a kollektív szerződést kötő felekre nézve kötelező, de nem ha t ki az egyéni szolgálati viszonyra, vagyis ne m válik a munkáltat ó és a munkavállaló között fennálló viszony tartalmává . Ezzel az állásfoglalással a kollektív szerződést megfosztották attó l a lehetőségtől, hogy jogi eszközök segítségével az életre kisugárzó gyakorlati értéke legyen. A kollektív szerződésnek tehá t a monopolkapitalizmusban csak annyi gyakorlati értéke volt, amennyit neki a munkásmozgalom ereje az adot t időpontban kölcsönzött.

Jellemző a burzsoá jogrendszerre az is, hogy amennyire mindent elkövetett annak érdekében, hogy a kölcsönös megegyezés ellenére se legyen gyakorlati, jogi hatálya a kollektív szerződésnek, ugyanakkor viszont mindent elkövetett annak érdekében, hogy a munkáltató által egyoldalúlag szerkesztett és első- sorban az ő érdekeit szolgáló munkarend, szolgálati, nyugdíj- vagy fegyelmi szabályzat anélkül is kötelezze a dolgozót, hogy ahhoz hozzájárult volna.

Az Ipartörvény 113. §-a szerint minden műhelyben gyári munkarendet kellett kifüggeszteni. Különösen nagyobb vállalatoknál szokásban voltak az említett szabályzatok is. Ezeket a munkáltat ó egyoldalúlag szerkesztette, tehá t a burzsoá jogrendszer szerint kötelezővé válására a dolgozó hozzájárulása is szükséges lett volna. Ugyanaz a bírói gyakorlat azonban, amely a kollektív szerződés kötelező voltát annak ellenére sem ismerte el, hogy az közös akarattal jöt t létre — kötelezőnek ismerte el a szabályzatokat annak ellenére, hogy ahhoz a dolgozó nem járult hozzá. Xxxxxxxxx ugyanis a bírói gyakorlat, hogy elég az is, ha a dolgozó akár csak ráutaló magatartásával, hallgatólag alávetette magá t a szabályzatnak. »A bírói gyakorlat szerint az az alkalmazott, aki a szolgálati szabályzat életbelépése utá n lép szolgálatba vagy azután is tovább szolgál, már ezzel elismeri a szabályzat érvényességét. Ez az álláspont aggálytalan, lia az alkalmazottal megfelelő módon közölték a szabályzat életbeléptetését és tartalmát . A bírói gyakorlat azonban — úgy tetszik — ennek a bizonyítására nem helyez mindig »elegendő súlyt« (Yincenti). Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy akkor sem volt »aggálytalan« a szabályzat érvényességének elismerese, ha azt a dolgozóval közölték, mert az rendszerint örült, hogy elhelyezkedhetett és nem merte az elhelyezkedést azzal kockáztatni, bogy a szabályzatnak ne m vetette alá magát. Másfelől viszont a bírói gyakorlat egyáltalában nem is törő- dött azzal, hogy a dolgozó akár csak hallott- e valaha is a szabályzatról, ne m hogy annak a dolgozóval való közlését megkövetelte volna.

7 0 W E LTNE R ANDO R

Egész természetes, hogy a burzsoá bíróság nem ismerte el a kollektív szerződés kötelező hatályát, mert ez ellentétben állt volna az uralkodó osztályok érdekeivel. Elismerte viszont a munkáltat ó által egyoldalúan diktált szabály- zatok kötelező erejét, még xxxx k árán is, hog y a burzsoá jogrendszer alapelveivel került ellentétbe, különösen azzal, hogy szerződés tartalmáv á csak az válhatik, amiben a szerződő felek kölcsönösen megegyeznek. Elismerte, mert a szabály- zatok az uralkodó osztályok érdekeit szolgálták. Világos példa arra, hogy a burzsoá jogtudomán y az uralkodó osztályok érdekében saját alapelveit is habozás nélkül elvetette.

III. Röviden szeretnék foglalkozni a kollektív szerződés további fejlődé- sével is. Nyilvánvaló, hogy a szocialista kollektív szerződés jellegét, tartalmá t és szerkezetét a szocialista társadalmi és gazdasági rend és annak alapján a kol- lektív szerződésnek kiosztott társadalmi funkció határozza meg. A kollektív szer- ződés társadalmi szerepét csak akkor értjü k meg, ha tisztában vagvunk a munka - jog és ezen belül a kollektív szerződés társadalmi összefüggéseivel. A kapitaliz- musba n a termelőeszközök magántulajdona megteremti a kizsákmányolás alapját és a kizsákmányolás lehetőségét; a kizsákmányolás folyamatát pedig — többek között —- a munkaszervezet, a munkaviszony szabályozása biztosítja.

Nagy vonásokban melyek a szocialista munkaszervezet alapelvei?

A szocializmus megszünteti a munkaer ő árujellegét és a munkát a tár - sadalmi rend alapjává teszi. A szocialista munkajog nem azt szabályozza, hogy a dolgozó milyen feltételek mellett bocsátja áruba egyetlen értékét — munka- erejét —, hanem azt, hogy milyen feltételek mellett vesz részt a társadalom munkájába n és miiven mértékben részesedik — a szocialista elosztás elvei szerint —- a társadalmi termelés eredményeiből. A szocializmus a termelési eszközök társadalmi tulajdona alapján szervezi meg a társadalom munkaszer- vezetét, az egyén és a társadalom érdekének közössége alapján szabályozza a munkaviszonyt, éspedig a termelő erők szakadatlan fejlesztésével: a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának állandó fokozása érdekében.

A termelő erők szakadatlan fejlesztését a népgazdasági tervek teljesítése biztosítja. A dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának állandó fokozását pedig a teljesített népgazdasági tervek eredményének szocialista elvek szerint történő elosztása.

Xxxxx döntő jelentőséget tulajdonít annak, hogy a széles tömegek részt- vesznek az államigazgatásban. Az »Állam és forradalom« című munkájába n a következőket írja : ».. . amikor inaj d mindenki megtanulta az igazgatást, és tényleg önállóan igazgatja a társadalmi termelést, önállóan megvalósítja a nyilvántartás t és ellenőrzést . . . a minden társadalmi együttélés előfeltételét képező egvszerű alapvető rendszabályok betartásának szükségszerűsége nagyon hama r szokássá válik.« Nyilvánvaló, hogy ezt a folyamatot szolgálja a szoro- sabb értelemben vett államigazgatás területén a tanácsok rendszere. Ha azonban vizsgálat tárgyáv á tesszük a legújabb munkajogi fejlődést és a kollektív szer-

HOZZÁSZÓLÁSA • A KOLLEKTÍ V SZERZŐDÉS« С. ELŐADÁSHOZ 7 1

ződésnek az előadó által vázolt küszöbön álló fejlődését, világos, hogy hasonló folyamat észlelhető ezen a területen is. Először az üdülés megszervezése, maj d a társadalombiztosítási feladatok ellátása, az egészségvédelmi és balesetelhárító rendelkezések megtartásának ellenőrzése és a szükséges propaganda kifejtése : ma már a szakszervezetekbe tömörült dolgozók hatáskörébe tartozik, vagyis tömegszervezeti feladat. A kollektív szerződés messzemenően biztosítja azt, hogy a vállalat dolgozói — a vállalat igazgatójának egyéni felelős vezetése mellett — a legmesszebbmenően résztvegyenek az üzem termelésének igazgatá- sában, a nyilvántartásban és az ellenőrzésben.

A szocialista gazdálkodás szervezetének és a munkaszervezetnek fejlesz- tése során a tudatosan alkalmazott integrálás és differenciálás folyamatát észlel- hetjük. Az integrálódás megnyilvánul abban, amit Xxxxx — a már hivatkozott munkájába n — úgy fejez ki, hogy valamennyi állampolgár egy nagy »szindi- kátus« az egész állam munkásává válik és az egész szindikátus alá van rendelve egy valóban demokratikus államnak a »Munkás- és Katonaküldöttek Tanácsai« államának. Ez a folyamat nyilvánul meg abban is, hogy az egész gazdálkodást egységes népgazdasági terv fogja össze. Ugyanakkor viszont szükség van a lehető legmesszebbmenő differenciálásra is, többek között a szocialista munka- megosztás és az egvéni felelősség kidomborítása érdekében. Ez valósul meg a gazdálkodás szervezetén belül az önelszámoló egységként működő gazdasági egység, a vállalati forma kialakításánál. Minthogy a munkaszervezetre vonatkozó társadalompolitika a legszorosabb kapcsolatban áll a társadalompolitika egyéb szektoraival, nyilvánvaló, hogy a munkaszervezet megszervezését összefüggésbe kellett hozni a gazdálkodás megszervezésének módjával, vagyis a szocialista munkaszervezetet is a gazdálkodó egység, a vállalat területére kellett felépíteni. Ez az oka annak, hogy a fejlődés következő szakaszában az üzemi kollektív szerződés lesz a kollektív szerződés formája. Ugyanakkor össze kellett kapcsolni a vállalat egyéni felelős vezetésének követelményét a tömegek lelkes kezde- ményezésével, az alulról jövő kritikával és az igazgatásban való részvételükkel.

A kollektív szerződés tehá t elsősorban a szocialista elvek alapján fel- épített munkaszervezetnek a gazdasági egység, vagyis a vállalat keretei között való megszervezését és működésének biztosítását szolgálja.

A kollektív szerződés megvalósítja a munkaszervezetre vonatkozó és a szocialista jellegű állam gazdaságszervező és kultúrára nevelő funkciójából fakadó társadalom- és gazdaságpolitikát. Egyfelől ugyanis a dolgozók jogává, kötelességévé és becsületbeli ügyévé teszi a munkához való ú j viszonyból fakadó követelmények megvalósítását, másfelől pedig a vállalatok vezetőit arra kötelezi, hogy ennek érdekében teremtsék meg a szükséges tárgyi feltételeket. A gazdasági követelmények elsősorban a népgazdasági tervnek az üzemek által megvalósí- tand ó részérc vonatkoznak és ebből átvéve konkrét formába n meghatározzák, hogy mennyi legyen a brutt ó termelés, hány százalékkal kell emelni a termelé- kenységet, csökkenteni az önköltséget. Ugyanakkor szintén konkrét formában

7 2 WE LTNER XXXXX

meghatározzák, hogy milyen beruházásokat, technikai újításokat, szervezés- technikai intézkedéseket vezet be a vállalat a fenti célok megvalósítása érdeké- ben. A kollektív szerződés e rendelkezései a termelő erők fejlesztésével bizto- sítják a munkához való jog megvalósulását. A vállalatok vezetői kötelesek legalább negyedévenként beszámolót tartan i és így lehetőséget nyújtan i a kez- deményezésre és a kritikára. így biztosítja a kollektív szerződés a dolgozóknak az igazgatásban, a nyilvántartásban és az ellenőrzésben való részvételét.

A kollektív szerződés szerint a vállalat megteremti a szükséges feltételeket anna k érdekében is, hogy a dolgozók a normá t teljesíthessék. Technikai oktatást szervez, intézkedik a kényszerszünetek megelőzése és gyors megszűntetése iránt, biztosítja a berendezések gyors és jó megjavítását és azt, hogy a munkás t olyan munkakörbe osszák be, amely képességeinek leginkább megfelel stb. Így mozdítj a elő a kollektív szerződés a vállalaton belül a »mindenki képességei szerint, mindenkinek munkáj a szerint« elvének gyakorlati megvalósulását.

A szocialista bérpolitika megfelelő konkrét alkalmazásával biztosítja a kollektív szerződés a szocialista elosztás elvét : minden dolgozót megilleti a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazás.

A kollektív szerződés konkréten meghatározza, hogy milyen kötelezettség terheli a vezetést a káderek előkészítésével, a szakképzettség emelésével kapcso- latban. A vállalat köteles a káderelőkészítési tervet maradéktalanul teljesíteni. A kollektív szerződés tehá t elősegíti a művelődéshez való jog megvalósulását is. Konkrét kötelezettségek terhelik a vállalatok vezetőit, az üzemi bizott- ságoka t és a dolgozókat az állampolgári és a munkafegyelem megvalósítása

érdekében.

Ugyancsak konkré t terveket tartalmaz a kollektív szerződés a munka- védelem, a balesetelhárítás és az üzemi egészségügy, a jóléti és a kulturális berendezések fejlesztésére vonatkozóan is.

A kollektív szerződés tehát nagyon fontos szerepet tölt be az Alkotmány- ba n biztosított alapelvek megvalósításában.

Az üzemi bizottságok pedig kötelesek a fenti célok érdekében egyfelől a dol- gozókat mozgósítani és segíteni, másfelől pedig a vezetés intézkedéseit ellenőrizni. A vállalat tehá t az a csomópont, amely dialektikus értelemben egységbe foglalja a szocialista állam gazdasági tevékenységét, a dolgozók termelő tevé- kenységével. A kollektív szerződés pedig egy olyan újtípus ú szervező és moz- gósító jellegű normatív megegyezés, amely egv gazdálkodó egység keretein belül szembeállítja, de ugyanakko r összhangba hozza egyfelől a társadalomnak az egyénnel szemben támasztot t társadalmi- és gazdaságpolitikai követelményeit, másfelől pedig az egyénnek a társadalommal szemben támasztot t anyagi és kulturális igényeit, éspedig a dolgozók anyagi és kulturális igényeinek minél magasabb fokon való kielégítése és xxxx k az elvnek a megvalósítása érdekében,

amely szerint a legfőbb érték az ember.