TARTALOMJEGYZÉK

TARTALOMJEGYZÉK

I. Az intézmény általános jellemzői, adatai 6. old.

I/1. Intézményünk társadalmi környezete 6. old.

II. Helyzetelemzés 7. old.

II/1. Az óvodai élet megszervezéséhez szükséges törvényi feltételek (2011 CXC. Köznevelési törvény szerint) 7. old.

II/2 Intézményünk személyi és tárgyi feltételei 7. old.

II/3. Szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenység 8. old.

II/4. A szülők elvárásai az intézménnyel szemben 9. old.

II/5. Az intézmény elvárásai, az intézménybe lépés feltételei 10. old.

III. Az intézményi helyi nevelési alapelvei, értékei, célkitűzései 11. old.

III/1. Az intézményünk nevelésfilozófiája 11. old.

III/2. A csoportok szervezési elvei 11. old.

III/3. Gyermekkép 11. old.

III/4. Intézménykép 12. old.

IV. Óvodai nevelésünk cékja és feladatai 13. old.

IV/1 Az óvodai nevelés feladata 13. old.

IV/2 Az egészséges életmódra nevelés 14. old.

IV/3. Az érzelmi, az erkölcsi és az értékorientált közösségi nevelés 16. old

IV/4. Anyanyelvi és értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása 20. old.

IV/5 Esztétikai nevelés 23. old.

IV/6. Erkölcsi nevelés 23. old.

IV/7. Prevenciós és korrekciós tevékenységek 24. old.

V. A tudatos fejlesztés feltételei 24. old.

VI. A fejlesztés tartalma 26. old

VI/1. Játék és tanulási tevékenység 27. old.

VI/2. Társas, közösségi tevékenység 31. old.

VI/3. Munkatevékenység 33. old.

VI/4. Szabadidős tevékenység 36. old.

VII. A komplex foglalkozások rendszere 36. old.

VII/1. A társadalmi érintkezést megalapozó komplex foglalkozások 36. old.

VII/1.1 Anyanyelvi fejlesztés 36. old.

VII/2. A társadalmi gyakorlat belső összefüggéseit tükröző komplex foglalkozások 38. old.

VII/2/1. Egészségnevelési és környezeti nevelés 38. old.

VII/2/2. Külső világ tevékeny megismerése 39. old.

VII/2/3. Művészeti tevékenységek 44. old

a. Mese-vers, dramatizálás, bábozás 45. old.

b. Drámapedagógia (drámajáték, dramatizálás) 48. old.

c. Vizuális tevékenységek 48.old

d. Ének-zene, énekes játék 51. old.

VII/3. Az egyén társadalmi feladatait tudatosító, képességeit fejlesztő ismeretek, tevékenységek 55. old.

VII/3/1. Mozgás 55. old.

VIII. Nevelés terezése és időkeretei 61. old.

VIII/1. Napirend 61. old.

VIII/2. Hetirend 62. old.

IX. Az óvoda szolgáltatásai 63. old.

X. Pedagógiai adatkezelés 64. old.

XI. a gyermekek esélyegyenlőségét szolgáló intézkedések , Speciális fejlesztés 65. old.

XII. A gyermekek fejlődésének nyomon követése, dokumentálása 69. old.

XIII. Az iskolába lépés feltételei 70. old.

XIV. A gyermekvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenység, gyermekvédelmi feladataink 71. old.

XV. Óvodai ünnepélyek, megemlékezések 72. old.

XVI. Az óvoda kapcsolatrendszere 73. old.

XVII. A nevelőtestület által szükségesnek tartott további elvek, intézkedések, folyama- tok, feladatok 76. old.

XVIII. Speciális fejlesztés 76. old.

XIX. Képzések, továbbképzések, tréningek = A pedagógusok továbbképzési irányultsága

............................................................................................................................ 76.old.

Legitimációs záradék 78. old.

Mellékletek 79. old.

1. melléklet Speciális fejlesztés 79. old.

2. melléklet Gyermekek mérési értékelési rendszere 93. old.

3. melléklet Partneri kapcsolatok feltérképezése, igények felmérésének folyamata

.......................................................................................................................... 112. old.

4. melléklet A pedagógiai munka belső ellenőrzésének rendje 115. old.

5. melléklet Népi játék, néptánc, ének-zene 117.old.

6. mellékletVizuális fejlesztés 130. old.

7. melléklet Anyanyelvi fejlesztés 134.old.

8. melléklet Külső világ tevékeny megismerését elősegítő fejlesztési ötletek, javasla- tok 145.old.

9. melléklet Mozgásfejlesztés 172. old.

10. melléklet Módszertani és fejlesztési eszközeink 174. old.

11. melléklet „2. melléklet a 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelethez 176.old.

12. melléklet A rendkívüli munkarend szerinti alapfeladat ellátási rendjének és ellen- őrzésének eljárásrendje 190 old

AZ INTÉZMÉNY NEVE: XXXXX XXXXXXXX XXXXX

Az intézmény címe: 0000 Xxxx Xxxxx Xxxxxx xx 00.

Az intézmény fenntartója: Sződ Község Önkormányzata

Az intézmény telefonszáma: 27/389/534

Az intézmény vezetője, a program benyújtója: Xxxxxx Xxxxxxx

Az intézmény OM azonosítója: 032919

BEVEZETŐ

Az intézményi program elkészítésénél az alábbi dokumentumokat vettük figyelembe: Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)

• 229/2012. (VIII. 28.) kormányrendelet a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC.

törvény végrehajtásáról

• 2011. évi CXXIV törvény a nemzeti köznevelési törvényről szóló 2011. évi CXC. tör- vény módosí-tásáról

• 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a közneve-lési intézmények névhasználatáról

• 229/20012. (VIII. 28.) Korm. rendelet a nemzeti köznevelésről szóló törvény végre- hajtásáról

• 30/2012. (IX. 28.) EMMI rendelet az esélyegyenlőséget szolgáló intézkedések és az integrációs rendszerben részt vevő intézmények és az ezen intézményekben dolgozó pedagógusok 2012. évi támogatásáról

• 32/2012. (X. 8.) EMMI rendelet a Xxxxxxx nevelési igényű gyermekek óvodai nevelés- ének irány-elve

• 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelete a pedagógiai szakszolgálati intézmények működé- séről

• 1997. tv. XXXI. törvény A gyermekek védelméről és jogairól

• 1992. Egyezmény a gyermekek jogairól Egyesült Nemzetek UNICEF

• 185/1999. (XII.13.) Xxxx. rendelet a pedagógus-továbbképzésről, a pedagógus- szakvizsgáról, amely a továbbképzésben részt vevők juttatásairól és kedvezményeiről szóló 277/1997. (XII.22.) Korm. rendeletet módosítja

• Az intézmény Alapító Okirata

• 137/1996. (VIII.23.) Kormányrendelet az óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról

• Nevelőtestületi határozatok

• A gyermekvédelemről szóló 31/1997 évi törvény

• Az intézmény Szervezeti és Működési Szabályzata

• A Pest megyei Önkormányzat valamint a helyi Önkormányzat közoktatási koncepciója, rendelkezései.

• Enyhe értelmi fogyatékos gyermekek nevelésének irányelvei 23/1997.(IV.4.) MKM Rend.

• Az intézmény eddigi nevelési programjai, munkatervei

• Xxxxxx Xxxxxxx: Tevékenységközpontú Óvodai Programja.

• Az önkormányzat közoktatási koncepciója, rendeletei, határozatai

A PEDAGÓGIAI PROGRAM ÉRTELMEZÉSE, JOGISZABÁLYI ALAPJA ÉS ELJÁRÁSJOGI MEGFELELŐSÉGE:

Nkt.26. § (1) A nevelő és oktató munka az óvodában pedagógiai program szerint folyik. A pedagógiai programot a nevelőtestület elfogadja, és az intézményvezető jóváhagyja. A peda- gógiai program azon rendelkezéseinek érvénybelépéséhez, amelyekből a fenntartóra, a mű- ködtetőre többletkötelezettség hárul, a fenntartó, a működtető egyetértése szükséges. A peda- gógiai programot a helyben szokásos módon nyilvánosságra hozzuk.

I. Az intézmény általános jellemzői, adatai I/1. Intézményünk társadalmi környezete

Sződ 2900 fős lakossággal rendelkező község, mely Pest megyében Budapesttől 3o km-re, Vác szomszédságában található. Intézményünk működését a helyi önkormányzat biztosítja. Az intézmény 150 férőhellyel rendelkezik, a 6 óvodai csoportban.

A telephely címe: Xxxxx Xxxxxx út l9.

Intézményünk területi adatai: Telkek száma: 1

összes területe: 3742 m2

A Dózsa úti intézmény első épülete 1963-ban épült, majd egy új épületet 1982 decemberében adtak át ugyanazon a telken. A két épületet egy összekötő folyosóval kapcsolták össze 1985- ben és itt kapott helyet az önkormányzat központi konyhája, mely szervezetileg az önkor- mányzat közvetlen irányítása alatt áll. 1985-től központi fűtést vezettek be minden épületben, melyet l992-től gázfűtéssel korszerűsítették. Az ezt követő néhány évben korszerűsítették a villanyhálózatot és a vizes blokkokat, részben pályázati fedezetből a elvégezték a hőszigetelé- si, mázolási munkákat, és elkészült a két épület közti aszfaltburkolat. 2007 februárjában kez- dődtek meg az új létesítmény építésének előkészítő munkái. A két régi épületrész mellett he- lyet kapott egy új csoportszoba öltözővel, mosdóval, egy tágas tornaterem, és a dolgozók számára kialakítottak egy nevelői, egy vezetői, egy óvodatitkári szobát, öltözőt és vizes blok- kot. Az új épületrész, valamint a felújított régi mosdók átadása 2007. augusztus 20-án történt. Az intézmény közlekedés szempontjából jól megközelíthető, mivel a buszmegállók az intéz- mény közelében találhatók. 2013 augusztusában a megnövekvő gyermeklétszám miatt újabb építkezés kezdődött. A régi épület emelti részén került kialakításra két csoportszoba, egy ne- velőiszoba és egy dolgozói öltöző, mosdó. A régi földszinti épület bővült egy sószobával és egy mozgássérült mosdóval. Így inzéményünk már kényelmesen tudja fogadni 6 csoportszo- bában a gyermekeket.

II. HELYZETELEMZÉS

II/1. Az óvodai élet megszervezéséhez szükséges törvényi feltételek (2011 CXC. Közneve- lési törvény szerint)

• Személyi feltételek

a. Óvodapedagógus

b. Pedagógiai munkát segítők (pedagógiai asszisztens, dajkák, óvodatitkár)

• Tárgyi feltételek

a. A környezet legyen biztonságos

b. Feleljen meg az életkori sajátosságoknak

c. Tegye lehetővé a sokféle játék- és mozgástevékenységet

d. Az eszközök elhelyezése legyen minden gyermek számára hozzáférhető és biztonsá- gos

e. Az intézmény biztosítson megfelelő munkakörnyezetet a dolgozók számára

f. Tegye lehetővé a szülők fogadását

g. Napirend (folyamatosság és rugalmasság, tevékenységek közti harmonikus arányok)

h. Heti rend (rendszeresség, állandó ismétlődés)

i. Kiemelt szereppel bír a gondozás

j. A nevelés tervezése, a gyermekek megismerése, fejlődésük nyomon követése jóváha- gyott pedagógiai program alapján, különböző kötelező dokumentumok alapján

II/2 Intézményünk személyi és tárgyi feltételei Személyi feltételek:

A nevelőmunka középpontjában a gyermek áll.

Intézményünk 150 férőhelyes. Jelenleg minden beiratkozó gyermeket elhelyeztünk, törvényi szabályozásnak megfelelően kialakított csoportlétszám szerint.

Óvodapedagógusi ellátottság: A nevelőmunka kulcsszereplője az óvodapedagógus, aki meghatározó a gyermek számára.

Az óvodai nevelés országos alapprogrammja kiemelten hangsúlyozza a pedagógus példaérté- kű szerepét, és a gyermekekkel való kapcsolatában az elfogadó segítő, támogató attitűd fon- tosságát.

Felsőfokú óvónői végzettséggel 10 kolléganő rendelkezik, ebből 3 szakvizsgázott pedagógus. A nevelőtestületünkből 6 fő sikeres minősítő eljárás keretében Pedagógus II. fokozatba került. A pedagógiai munkát segítők közül 2 fő pedagógiai asszisztens, 6 fő dajka, 1 óvodatitkár se- gíti az intézményben folyó munkát.

Az óvodapedagógusok rendszeresen részt vesznek az akkreditált továbbképzéseken, a helyi nevelési porgramunknak megfelelően.

Xxxxx és pénzügyi lehetőség szerint szakvizsgát nyújtó képzésekre is jelentkeznek munkatár- saink. Minden óvodai csoportban szakképzett dajka dolgozik. Logopédiai ellátást a Váci Szakszolgálat ambuláns formában látja el.

Tárgyi feltételek:

Az óvoda épületeihez tágas udvar tartozik. A helyi program megvalósítása céljából kiemelt feladatunk volt az udvar tevékenységekre alkalmat adó és ösztönző játékokkal való beépítése, mozgásigény felkeltése, és az eszköznorma előírásainak teljesítése, melyek megfelelnek az érvényes szabványossági előírásoknak. Anyagi lehetőségeinkhez képest fejlesztettük az udva- ri játéklehetőségeket, valamint a pedagógiai munkához szükséges szemléltető eszközöket, fej- lesztő játékokat. Jövőbeni feladatunk ezeknek az eszközöknek a megóvása, pótlása, valamint az új, korszerű eszközök, játékok beszerzése.

Az intézmény a textíliáinak tisztántartása helyben történik, ezért az ehhez szükséges eszkö- zök, takarító eszközök, valamint a karbantartáshoz szükséges szerszámok is a dolgozók ren- delkezésére állnak.

Az épületek tárgyi feltételei:

A csoportszobákat kettő külön bejáratról lehet megközelíteni, melyekhez külön gyermeköltö- zők és mosdók tartoznak.

Az előterek, mosdók, öltözők járólappal fedettek. A mosdók csempézettek, a mosdókagylók keverő csappal vannak ellátva, a melegvizet központi melegvízellátó biztosítja. A csoportszo- bák burkolata laminált parketta illetve szőnyeg. A tornaterem és a nevelői helységek parkettá- val vannak burkolva. A bútorzat korszerű, az épület textíliáit folyamatosan cseréljük, pótol- juk.

Az óvodában telefon és internet hozzáférési lehetőség van. Négy számítógéppel, valamint fénymásoló, szkenner, projektor és fax készülékkel rendelkezünk. A szakkönyv és gyermek- könyvek és CD állományát folyamatosan frissítjük és a neveléshez szükséges technikai felté- telek is biztosítottak számunkra. A nevelői szobában került elhelyezésre egy jól felszerelt konyha mely a dolgozók igényeinek kielégítésén túl a gyermekek sütés-főzésbe való bevoná- sát is lehetővé teszi.

II/3. Szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenység:

Néhány éve hasonlóan más településekhez, községünkben is nőtt a születések és a beköltözött családok száma. A védőnők jelzése alapján úgy tűnik emelkedő tendencia érvényesül a jövő- ben. Egyre többen vállalják a harmadik gyermek nevelését. Intézményi környezetünk gondo- zott, lehetőségeinkhez képest jól felszerelt. Jó kapcsolatainknak köszönhetően kisebb- nagyobb segítséget kapunk a község vállalkozóitól.

A családokat tekintve, egyre több a csonka család, sok a kis jövedelmű vagy munkanélküliség miatt hátrányos helyzetbe került család. Ez akkor is komoly probléma, ha csak rövid ideig áll fenn a helyzet, hiszen a gyermekeket komolyan megviseli a szülők küzdelme. Ebben a hely- zetben igen fontosnak tartjuk az óvodapedagógusok odafigyelését, jelzéseiket a Gyermekjóléi

Szolgálat felé. Az önkormányzat illetékes munkatársával való jó viszonynak köszönhetően ezeket a problémákat viszonylag gyorsan meg tudjuk oldani.

A társadalmi háttérvizsgálat során kiderült, hogy az intézéményükben járó gyermekek család- jában van munkanélküli is vannak, és a gyermekek egy része csonka családban nő fel. A szű- kös anyagi helyzet, máskor szülői közömbösség miatt a gyermekek nagy részét nem viszik kirándulni, színházba. Csak kevés szülő szervez hétvégi vagy szünidei kirándulást. Ezért a községben ilyen irányú igények kielégítését a közművelődési intézeten kívül a civil szerveze- tek valamint a nevelő-oktató intézmények vállalják magukra. A szülők ilyen irányú igényeiket a megkérdezés során ki is fejezték.

A Sződi Csupafül Óvoda gyermekösszetételéből és társadalmi környezetéből adódik a helyi programunk megírásának indokoltsága. Fontosnak tarjuk a hátrányos helyzetből induló gyer- mekekre való odafigyelést, a differenciált, ill. speciális fejlesztést, községünk néphagyomá- nyaira való odafigyelést.

A szülők egyre kevesebb időt töltenek gyermekeikkel, kevés a cselekvésen és felfedezésen alapuló otthoni tapasztalatszerzés. A legtöbb gyermek az otthoni szabadidejét televíziózással, videózással, számítógépezéssel tölti. Ez az elfoglaltság nem biztosítja a gyermekek számára fontos mozgásos aktivitást, manipulációt, környezetben való tapasztalatszerzést. Ezért mind- ezt az óvodai nevelés során igyekszünk pótolni.

Várható helyzet gazdasági szempontból: Az önkormányzatok szűkös anyagi helyzetük ellené- re az óvoda fenntartásán kívül igyekeznek kisebb fejlesztéseket is végrehajtani, de továbbra is szükség lesz egyéb források felkutatására.

Terveink szerint pályázatokon való részvétel, szponzorok megkeresése, Szülői Közösséggel és az óvoda alapítványának kuratóriumával való együttműködés jelentheti a további fejlesztés lehetőségét.

II/4. A szülők elvárásai az intézménnyel szemben.

A minőségirányítás bevezetése óta (2000) kisebb-nagyobb módosításokkal mérjük a szülők igény,-és elégedettségét. Az intézményi elégedettségi sikerkrtitérium átlag értékét (80%) min- den egyes igény,-elégedettség mérésnél elértük. A megkérdezés során a szülők többsége kí- vánt élni a véleményezés lehetőségével, és egyben segíteni jövőbeni munkánkat.

Az intézmény feladatai közül a gyermek gondozását, óvását tartották legfontosabbnak. Ezt követte a gyermek értelmi és személyiség-fejlesztésének igénye és a legutolsó sorban tartják szükségesnek az iskolára való felkészítést.

A szülők elégedettek az intézményben a gyermekek gondozásával, mozgásszükségletük ki- elégítésével, a fokozatos beszoktatással, az étkezéssel és tisztasággal.

A szülők többsége az intézmény légkörét családias, barátinak ítéli meg.

A családlátogatást és fogadóórát a válaszadók töredéke csak tartotta szükségesenek, nyílt na- pot félévenként igénylik.

Szülői értekezleten a szülők nagy része részt vesz. Úgy érzik, hogy a napi kapcsolat során vé- leményüket elmondhatják, kérdéseikre választ kapnak. Elégedettek az információkkal, az inétzmény dolgozóinak munkájával.

Rendszeres, legalább havonkénti védőnői, orvosi felügyeletre igényt tartanak.

Társadalmi munkával, egyéb módon szívesen segítenék az intézményt.

Közel 100% volt a színház, kirándulás egyéb, óvoda időn belüli szervezett programok igénye.

II/5. Az intézmény elvárásai, az intézménybe lépés feltételei.

Az Nkt. 8.§ (1). bekezdése alapján az óvoda a gyermek hároméves korától a tankötelezettség kezdetéig nevelő intézmény, ahol e törvény 5.§ (1) bek. a pontjában meghatározottak szerint óvodai nevelést biztosítunk.

Az intézmény felvétel, átvétel jelentkezés alapján történik. Az újonnan jelentkező gyermekek fogadása az intézményi nevelésbe folyamatosan történik. Előzetes értesítés után minden év májusában történik a gyermekek felvétele.

Feladataink az intézménybe lépés előkészítésekor:

Az új óvodásokat a nyár folyamán meglátogatjuk, felmérjük szociális körülményeiket, vala- mint a szülővel való beszélgetés alapján felkészülünk az egyéni nevelésre.

Lehetőséget adunk az intézmény életébe való betekintésre. Az első családlátogatás során el- juttatjuk a gyermek jelével ellátott meghívót.

Feladataink intézménybe lépéskor:

Inétzményünkben a beszoktatás a gyermek egyéni fejlettségének megfelelően folyik. Az otthonhoz kötő játék, kedves tárgy behozatalát is engedélyezzük.

Igyekszünk szoros érzelmi kapcsolatot kialakítani a gyermekkel, hogy biztonságban érezze magát.

Nagy odafigyeléssel, és törődéssel ismertetjük meg a gyermekkel az intézményi környezetet, szokásainkat.

Feladataink az óvodai élet során:

Fontosnak tartjuk az érzelmi biztonságot nyújtó derüs légkör megteremtését, hogy a gyermek szívesen jöjjön intézménybe.

Minden pedagógus saját ízlése szerint, de a gyermeki igények alapján alakítja ki a csoport- szobát. Kiscsoportban az életkornak megfelelő kuckók kialakítása, majd egyre inkább a kö- zösségnek megfelelő csoport légkör lesz az elrendezés meghatározója.

A közösségi nevelésben, kezdetben az pedagógus modellnyújtó szerepe meghatározó, később a kortársi modell felerősődését segítjük elő.

Az intézményi nevelés során igyekszünk a gyermek erkölcsi tulajdonságait (együttérzés, segí- tőkészség, figyelmesség, tolerancia) és akaratát (önállóság, önfegyelem, kitartás, feladattudat) fejleszteni.

III. Az intézményi helyi nevelési alapelvei, értékei, célkitűzései

III/1. Az intézményünk nevelésfilozófiája

Legfontosabb alapelvünk a szereteten alapuló nevelés, nem a tekintélyelvűség.

A 3 – 6-7 éves gyermekek sokoldalú harmonikus személyiségének fejlesztése, érzelmi, értel- mi, testi és közösségi szinten.

A gyermekek társadalmi gyakorlatra való felkészítése a tevékenységek által és azokon keresz- tül.

Célunk a kulturális értékek és hagyományaink őrzése, hazaszeretetre, igazmondásra nevelés. A gyermek teljes személyiségének fejlődése során váljon alkalmassá az iskolai élet megkez- désére.

Az integrált nevelés során külön figyelmet fordítunk a gyermekek felzárkóztatására, tehetség- gondozására, hagyományaik megőrzésére.

A természet, felnőttek, gyermektársak és a családi környezet megbecsülésének gyakorlatát példamutatással segítjük.

III/2. A csoportok szervezési elvei.

Intézményünk jelenleg 1 telephelyen, 6 csoportban működik. Az óvodapedagógusok három- négy évig nevelik a gyermekeket.

Az intézményben lehetőleg osztott csoportokat hozunk létre.

Szervezési munkánkhoz tartozik az is, hogy közel arányosan legyenek a csoportokban a ve- szélyeztetett, magatartási zavarral küzdő vagy más okból hátrányos helyzetben nevelkedő gyermekek.

III/3. Gyermekkép

„Ilyen az ember. Egyedüli példány Nem élt belőle több és most sem él, S mint fán se nő egyforma két levél, A nagy időn se lesz hozzá hasonló”

(Xxxxxxxxxxx X.)

Gyermekkép az óvodai nevelés országos alaprogramjának megforgalmazása szerint:

• A gyermek egyedi, mással nem helyettesíthető, szellemi, erkölcsi és biológiai értelem- ben egyedi személyiség.

• A gyermek, fejlődő személyiség, aki sajátos és eltérő testi-lelki szükségletekkel ren- delkezik.

• A fejlődés szempontjából meghatározó a gyermeket körülvevő szellemi és tárgyi kör- nyezet

• Az óvodai nevelés gyermekközpontú, biztosítja minden gyermek számára a magas színvonalú, szeretetteljes nevelést, nem ad helyet semmiféle előítélet kibontakozásá- nak.

Intézményünk a köznevelési rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi neve- lés kiegészítője a gyermekek két és fél életévétől az iskolába lépésig.

Az intézmény funkciói: óvó- védő, szociális, nevelő- személyiségfejlesztő funkció. Programunkat a családi nevelésre építjük, és azt kívánjuk a gyermekek egyéniségének megfe- lelően kiegészíteni, fejleszteni.

Az intézmény gyermekösszetételéből adódóan folyamatos feladatunknak tartjuk a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatását, egyéni fejlesztését.

Gyermekeinkkel való kapcsolatunkban alapvető minden gyermek elfogadása, a türelem, tole- rancia.

Célunk a személyiségük harmonikus fejlesztése életkori és egyéni sajátosságuknak megfele- lően.

Ösztönözzük gyermekeinket az új dolgok felfedezésére melyek során adódó tévedéseket, hi- bákat segítségnyújtásal, gyakorlással, sikerélményhez juttatással igyekszünk javítani. Ezáltal fejlődik a gyermekek kudarctűrő képessége, akarata, önbizalma, mások iránti bizalma.

Gyermekeink megbecsülését, önbecsülését a gyermeki tevékenységek, alkotások dícséretével, közösség általi elfogadásával kívánjuk elérni.

Méltóságuk tiszteltben tartásán az alapvető emberi szabadság és a gyermeki jogok biztosítását értjük.

A gyermekek biztonságérzetét derűs, szeretetteljes óvodai légkör kialakításával erősítjük.

A gyermekek számára a szüleik által igényelt hitoktatást az óvodában a hitoktatóval együtt- működve biztosítjuk.

III/4. Intézménykép

Inétzményképünk kialakításában, az Országos Óvodai Nevelési Alapprogramjában meg- fogalmazott irányelveket tartjuk szem előtt, melyek a következők:

• A gyermek nevelésének elsődleges színtere a család.

• Az intézmény szakmailag önálló nevelési intézmény, óvó-védő, szociális és nevelő- személyiségfejlesztő, iskolára felkészítő funkcióval.

• A nevelési munkánk során alkalmazott pedagógiai hatásoknak a gyermek személyisé- géhez kell igazodnia.

• A gyermek számára a legfontosabb a játék sokszínű, gazdag tevékenységrendszer.

• Megfelelő személyi és tárgyi környezet biztosítása.

Intézményünk a tevékenységekre épülő helyi pedagógiai programon keresztül valósitja meg a gyermekek közösségi nevelését, mindenkor tiszteletben tartva az egyén igényét.

Intézményünk az integráltan nevelhető beszéd és hallássérült gyermekeket is fogadja.

IV. Óvodai nevelésünk célja és feladatai:

IV/1. Az óvodai nevelés feladata:

Az óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése.

Ezen belül:

- az egészséges életmód alakítása,

- az érzelmi, az erkölcsi és az értékorientált közösségi nevelés,

- az anyanyelvi, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása.

Óvodai nevelésünk a gyermek középpontba helyezését és az óvoda nevelési funkciójának ki- teljesítését tekinti alapvető feladatának. A gyermeki személyiséget úgy definiáljuk, mint az egyedi, megismételhetetlen, mással nem helyettesíthető indivídum és szociális lény aktivitá- sát. A gyermeki személyiséget elfogadás, tisztelet, szeretet megbecsülés és bizalom övezi. Az intézményben folyó a nevelés a gyermeki személyiség, képességek, készségek kibontakozta- tására, nevelésére, fejlesztésére törekszik. Nem csupán "megengedi", hogy a gyermek fejlőd- jön, nem passzívan szemléli ezt a fejlődést, hanem lehetővé teszi, elősegíti azt, tudatosan ter- vezett, szervezett nevelési helyzetek megteremtésével. A nevelésben alkalmazott pedagógiai hatások igazodnak a gyermek személyiségéhez.

Az intézmény a pedagógiailag segített, ösztönzött szocializáció minél teljesebb megvalósítá- sára törekszik. A kisgyermeknek meg kell tanulnia beszélni, közlekedni, a környezetadta ke- retek között tevékenykedni, az eszközöket használni, a társakkal együttműködni, el kell lesnie a mindennapi élet adta szerepeket, magatartásmintákat. Ez, akárhogyan is nézzük, komplex életfeladat, a szociális tanulás intenzív formája. Ennek egy részét - eltérő kulturális színvona- lon - a családok teljesítik. Az intézmény azonban nem csupán kiegészítő szerepet játszik az elsődleges szocializáció folyamatában, hanem arányos fejlesztését, intenzitásának fokozását, magasabb színvonalra emelését is vállalja, azaz: kiegészíti, kiterjeszti, felerősíti a szociális tanulást.

A nevelés, mint "tudatos értékválasztás" a nevelési helyzetekbe beépített tevékenységek által valósítható meg, hiszen a gyermek állandó tevékenykedés közben fejlődik. A gyermeki meg- ismerés alapja 3-6 éves korban a folyamatos érzékelés, tapasztalás és cselekvés, ezért a neve- lési alaphelyzetbe szervesen illeszkedő rendszeres tevékenységeket úgy kell értelmeznünk, mint a pedagógiailag meghatározott szocializáció igazi determinánsait.

Feladatunk a képességek előhívása, spontán játékos eszközökkel, hogy a gyermekek ennek segítségével képesek legyenek az új ismeretek befogadására.

Programunk kitűzött nevelési célját a gyermek szükségleteinek, tevékenységeinek és képessé- geinek figyelembevételével, a gyermek egyéni adottságaiból kiindulva kívánja megvalósítani.

IV/2. Az egészséges életmódra nevelés

Az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel igényének alakítása, a gyermek testi fejlődésének elősegítése ebben az életkorban kiemelt jelentőségű.

Az egészséges életmódra nevelésünk célja:

A gyermekek tudásának, képességeinek fejlesztése, amely alkalmassá teszi őket az alapkész- ségek és képességek megszerzésére, egészségvédő kompetenciára. Kompetencia alatt az egészséghez, az élethez való boldoguláshoz szükséges ismereteket, készségeket, képességeket értjük.

Az egészeséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel igényének alakítása, a gyermek tes- ti fejlődésének elősegítése ebben a korszakban kiemelt jelentőségű.

Az egészséges életmódra nevelésünk feladatai:

• a gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése;

• a harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése;

• a gyermeki testi képességek fejlődésének segítése;

• a gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése;

• az egészséges életmód, a testápolás, a tisztálkodás szokásainak kialakítása

• az étkezés, különösen a magas cukortartalmú ételek és italok, a magas só- és telítet- lenzsír-tartalmú ételek fogyasztásának csökkentése, a zöldségek és gyümölcsök, illetve tejtermékek fogyasztásának ösztönzése, (élelmezésvezetővel együttműködve, szülők be- vonásával (egészséges étrend- rágcsálni való behozatala, gyümölcsnap, 50-100% tartalmú gyümölcslevek)

• a fogmosás, az öltözködés, a pihenés, a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés szokásainak alakítása;

• a gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környe- zet biztosítása;

• a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása, a környezet- tudatos magatartás megalapozása;

• megfelelő szakemberek bevonásával - a szülővel, az óvodapedagógussal együttmű- ködve - speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása.

• helyes életritmus biztosítása

• egészségügyi szokások, készségek, képességek alakítása

• az egészség, mint érték hangsúlyozása

• a felnőttek modellnyújtó viselkedése, tevékenységei

• a gyerekek körül élő felnőttek mentálhigiénéjének segítése

• a család és az óvoda egészségnevelési szokásainak összehangolása

• a szülők figyelmének felhívása a tudatosabb táplálkozás és a mozgás fontosságára

• az egészségügyi és egyéb szakszolgálattal való együttműködés, betegségek megelőzé- se

Az országos alapprogram hangsúlyozottan kiemeli: az egészségmegőrzés szokásainak vala- mint a környezettudatos magatartásnak a kialakítását, a környezet védelmét és megóvását, a fenntarthatósághoz kapcsolódó szokások kialakítását.

Az érzelmi fejlődés és a szocializáció segítése nevelő munkánkban

• derűs légkör biztosítása, a gyermekek segítése az esetlegesen átélt nehézségeik feldol- gozásában,

• az egyéni szükségletek kielégítése a csoportban élés helyzetében, az éntudat egészsé- ges fejlődésének segítése,

• a bizalmon és elfogadáson alapuló társas kapcsolatok alakulásának, az együttélés sza- bályai elfogadásának, a másik iránti nyitottság, empátia és tolerancia fejlődésének se- gítése.

A megismerési folyamatok fejlődésének segítése

• az érdeklődés kialakulásának, fennmaradásának, erősödésének, az érdeklődési kör bő- vülésének segítése,

• a gyermek életkorának, érdeklődésének megfelelő tevékenységek lehetőségének bizto- sítása,

• a gyermek igényeihez igazodó közös tevékenység során élmények, viselkedési hely- zetmegoldási minták nyújtása,

• az önálló aktivitás és a kreativitás támogatása,

Testápolás, tisztálkodás: A higiéniai szokások bevezetésénél az óvodapedagógus figyelembe veszi a gyermek óvodába kerülésekor az addigi tapasztalatait. Mivel vannak hátrányos helyze- tű gyermekeink is, ezért ők csak az ismerkedés szintje után végzik önállóan a gondozási fel- adataikat. A normális körülményeket ismerő gyermekek számára a mielőbbi önálló feladat- végzést segítjük elő. A kicsik WC használata minden esetben felnőtt felügyeletével, segítségével zajlik, majd az önállósodás fejlődésével mindinkább az intimitás lehetőségét biz- tosítjuk.

A tisztálkodás során a sorrendiségre és a precizitásra hívjuk fel a gyermekek figyelmét, és ez a nagycsoportban a környezetük tisztántartására is kiterjed.

A nyári időszakban a testápoláshoz az ebéd előtti zuhanyozás is hozzátartozik a tevékenysé- gek, ill. időjárástól függően.

A gondozáshoz tartozik a téli meghűléses problémákra való figyelemfelhívás, a zsebkendő használat és a köhögéssel kapcsolatos illemszabályok.

Étkezés

Az étkezés szokásrendszerének kialakítása is az előzetes képességre épül. A naposi teendők végzését már a kiscsoportban is megengedjük, de a nagycsoportban a közösségért végzett munkának is felfogjuk. Igyekszünk minél előbb megismertetni minden gyermekkel a kultúrált étkezés szabályait, az evőeszközök használatát. Minden csoportban felhívjuk a szülők figyel- mét a reggeli étkezés fontosságára, lehetőséget adunk az otthon nem reggeliző gyermekek ét- kezésére (szülők által önkéntesen behozott gyümölcsök adásával). A csoportokban szülői dön-

tés alapján gyümölcsnapot tartunk. Az ebéd és uzsonna során külön figyelmet fordítunk a hát- rányos helyzetű gyermekekre, és többször kínáljuk étellel. Erre azért van módunk, mert a központi konyha bőséges ellátást biztosít számunkra.

Öltözködés: A szülőkkel együttműködve már kiscsoporttól az időjárásnak megfelelő öltöz- ködésre neveljük a gyermekeket. Ez azért is fontos, mert a mindennapos szabadlevegőn tar- tózkodás külön odafigyelést igényel. A gyakori öltözködés, vetkőzés elősegíti a korai önálló- sodást ezen a területen. A ruhák fokozott igénybe vétele szükségessé teszi, a váltóruha létét, melyet minden korcsoportban kérünk. A gondozatlanul érkező, vagy nap közben bepiszkoló- dó gyermeket átöltöztetjük. Ha nincs váltóruhája a gyermeknek, akkor az óvodának adomá- nyozott ruhákból biztosítunk számára tiszta, száraz ruhát. Ebben a tevékenységben igen nagy szerepe van a dajkák odafigyelésének. Nagycsoportra már az öltözködés eszközeinek és hely- ének tisztán tartása is a gyermeki feladatok közé tartozik.

Pihenés: Óvodánkba aránylag sok a korán érkező és a nyitvatartási idő végéig maradó gyer- mek, ezért a kis és középső csoportban az aktív pihenést szorgalmazzuk, melyet igényelnek is a gyermekek. A nagycsoportban különösen a tavaszi időszakban már nem igénylik az aktív pihenést a gyermekek ezért udvari játékkal töltik az idejüket, a pihenni kívánó gyermek a má- sik csoportban pihenhet le. Aktív pihenés nélküli délutánokat iktatunk be a karácsonyi, far- sangi időszakban és gyermeknapon is.

Egészségügyi preveció: interaktív előadás az egészséges étkezésről és fogápolásról évente Fogászati szűrés (fogorvos munkája) évente.

Védőnői látogatás, tisztasági ellenőrzés.

IV/3. Az érzelmi, az erkölcsi és az értékorientált közösségi nevelés

0.Xx óvodáskorú gyermek egyik jellemző sajátossága a magatartásának érzelmi vezéreltsé- ge. Elengedhetetlen, hogy a gyermeket az óvodában érzelmi biztonság, állandó értékrend, de- rűs, kiegyensúlyozott, szeretetteljes légkör vegye körül. Mindezért szükséges, hogy

- a gyermeket már az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék;

- az óvoda alkalmazottai és a gyermek, a gyermekek, valamint az óvodai alkalmazottak kö- zötti kapcsolatot pozitív attitűd, érzelmi töltés jellemezze;

- az óvoda egyszerre segítse a gyermek erkölcsi, szociális érzékenységének fejlődését, én- tudatának alakulását, és engedjen teret önkifejező törekvéseinek;

- az óvoda nevelje a gyermeket annak elfogadására, megértésére, hogy az emberek külön-

böznek egymástól.

2. A szocializáció szempontjából meghatározó a közös élményeken alapuló tevékenységek gyakorlása, a gyermek erkölcsi tulajdonságainak (mint például: az együttérzés, a segítő- készség, az önzetlenség, a figyelmesség) és akaratának (ezen belül: önállóságának, önfegyel-

xxxxx, kitartásának, feladattudatának, szabálytudatának), szokás- és normarendszerének megalapozása.

3. Az óvoda a gyermek nyitottságára épít, és ahhoz segíti a gyermeket, hogy megismerje szűkebb és tágabb környezetét, amely a nemzeti identitástudat, a keresztény kulturális érté- kek, a hazaszeretet, a szülőföldhöz és családhoz való kötődés alapja, hogy rá tudjon csodál- kozni a természetben, az emberi környezetben megmutatkozó jóra és szépre, mindazok meg- becsülésére.

4. A gyermeki magatartás alakulása szempontjából az óvodapedagógus, az óvoda valam- ennyi alkalmazottjának kommunikációja, bánásmódja és viselkedése modellértékű szerepet tölt be.

5. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek esetében szükség szerint különösen jelentős az óvoda együttműködő szerepe az ágazati jogszabályokban meghatározott speciális felkészült- séggel rendelkező szakemberekkel.

Az érzelmi nevelés és a szocializáció céljai:

⮚ a gyermekek szerezzenek minél több tapasztalatot az együttélésről (felnőtt-felnőtt, óvodapedagógus-gyermek, gyermek-dajka, gyermek-gyermek, férfi-nő, fiú-lány, idő- sebb-fiatalabb, házigazda-vendég viszonylatában és a család, óvoda, más családok, közlekedés, színház, múzeum, állatkert, mozi, természet színterein).

⮚ kapcsolataikat pozitív attitűd, érzelmi töltés jellemezze;

⮚ próbáljanak meg a megtapasztalt együttélési szabályoknak, illemnek megfelelően vi- selkedni;

⮚ ismerjék a szűkebb és a tágabb környezetüket, ami a szülőföldhöz való kötődés alapja;

⮚ más kultúrákból érkezett gyermekek népi kultúrájának, szokásainak megismerésére és elfogadására törekedjenek a multikulturális nevelés jegyében;

⮚ tudjanak együtt érezni, átérezni a másik gyermek bánatát, örömét, örülni mások sike- reinek;

⮚ próbálják megvalósítani vágyaikat, akaratukat a viselkedési szabályok lehetőségein belül;

⮚ találjanak örömöt a tevékenységeikben, legyen lehetőségük az önkifejezésre;

⮚ széles érzelmi skálán fejezzék ki érzelmeiket, a szeretet kifejezésének képessége do- mináljon;

⮚ tapasztalják meg és elemi szinten gyakorolják a harag tettlegességtől mentes kinyilvá- nítását;

⮚ legyen lehetőségük magányukat, gátlásosságukat oldani játék és különféle tevékeny- ségek segítségével, félelmeiket, bánatukat próbálják meg különböző módon kivetíteni;

⮚ elemi szinten tudják kontrollálni viselkedésüket; hallgassák meg mások véleményét is;

⮚ próbáljanak megérteni másokat, elfogadni a különbözőségeket, a másságot;

⮚ tapasztalják meg és minél ügyesebben gyakorolják a kommunikáció különféle formáit;

⮚ alakuljon ki barátságos, szeretetteljes, szoros kapcsolat társaikkal és a felnőttekkel;

⮚ érdeklődjenek mások iránt, tapasztalják meg és alapozódjon meg viselkedésükben a gondoskodás, figyelmesség, önzetlenség, együttműködés és segítőkészség;

A gyermek fejlődő személyiség, ezért a gyermeknek sajátos, életkoronként, életkori szakaszonként és egyénenként változó testi, lelki szükségletei vannak. A szükségletek kielégítésében, a gyermeki személyiség alakulásában a gyermeket körülvevő személyi és tár- gyi környezetnek meghatározó szerepe van. A környezeti hatások közül a család szerepe igen jelentős, hiszen a család az első szocializációs szintér, amely a kisgyermeket formálja. A csa- ládi hatások a legtöbb esetben nem tudatosan tervezettek, sokkal inkább jellemző rájuk, hogy spontán módon valósítják meg a "társadalomba való bevezetés” feladatait. Természetesen a különböző kultúrájú családok másként viszonyulnak a gyerekhez, a gyereknek a családban elfoglalt helyéhez és más-más szerepet szánnak neki a családi életen belül. A családi nevelés mellett az intézménynek igen nagy szerepe van az elsődleges szocializáció során. Az intéz- mény nagy előnye a családdal szemben, hogy a családénál tágabb, tagoltabb szocializációs erőteret hozhat létre. Tudatosan alakítja, építi, kombinálja azokat a nevelő hatásokat, ame- lyekben az együttműködés és a társas érintkezés elemi formái integráns egységet, szerves, kölcsönös kapcsolatot alkotnak. Az óvodáskorú gyermekek érzelmi állapotát, befolyásolható- ságát nagymértékben az a családi atmoszféra határozza meg, amelyben élnek. Az érzelmi alapigények kielégítése, pl. a biztonságérzet, védettségérzet a feltétele annak, hogy a gyermek a környezete iránt érdeklődést mutasson, kezdeményezzen, más emberekhez is kötődjön. Az óvodapedagógus nagyon eltérő érzelmi kívánalmakkal találkozik. Az inétzményben a gyer- mek egyéni igényeit megértéssel fogadni és empátiakészséget mutatni ugyanúgy hozzátarto- zik az érzelmi neveléshez, mint a kiegyensúlyozott, harmonikus alaphangulat kialakítása. Az olyan inétzményi atmoszféra, amelyik sokoldalú érzelmi kifejezéseket és pozitív élményeket tesz lehetővé, hozzájárulhat a gyermek boldog alaphangulatának kifejlődéséhez és ezzel együtt a másik megértéséhez. Azok a gyerekek pedig, akik viselkedési nehézségekkel és zava- rokkal küzdenek (agresszivitás, gátlás), különösen sok figyelmet és megértő nevelői magatar- tást igényelnek.

Az érzelmi nevelés és a szocializáció feladatai:

• a szeretet és kötődés képességének fejlesztése

• a mások iránti tisztelet, megbecsülés érzésének fejlesztése példamutatással, megerősí- téssel.

• az érzelmek kifejező képességének fejlesztése

• biztosítsunk pozitív érzelmekkel telített, kiegyensúlyozott, nyugodt, türelmes, bizton- ságot, szeretetet sugárzó óvodai légkört;

• minél több lehetőséget szervezünk az érzelmi tapasztalatszerzésre. Ezért tegyük minél gyakoribbá a kedvező tapasztalatokat;

• a gyermeki magatartás alakulása szempontjából modell értékű az óvodapedagógus és az inétzmény más dolgozóinak kommunikációja, bánásmódja és viselkedése;

• segítsük a gyermekek szociális érzékenységének fejlődését, személyiségük alakulását;

• segítsük, hogy reális önismeretük, önmagukkal és másokkal szemben való igényessé- gük alakuljon ki;

• tudjanak különbséget tenni, ismerjék a jót és a rosszat, segítsük a következmények fel- ismerését;

• fontosnak tartjuk, hogy gyermekeink ne legyenek automatikusan teljesítők, legyen po- zitív érdek- és önérvényesítésük;

• legyünk következetesek, érzelmileg azonosuljunk a gyermekekkel. Legyünk tolerán- sak, őszinték, elfogadók;

• a tevékenységek során építsünk a gyermekek belső motivációira és öntevékenységére;

• mutassunk példát a stresszhelyzetek kultúrált feloldására. Segítsük át a gyermekeket ezeken a helyzeteken; stresszoldó magatartásunkat hassa át a megértés

• segítsük a különféle problémákkal küzdő gyermekeket abban, hogy szorongásaikat, félelmeiket játékban és más tevékenységekben kiélhessék. Segítsünk a peremhelyzetre sodródó gyermekeknek, hogy önmagukat el tudják fogadni, illetve mások is elfogad- ják őket;

• adjunk olyan feladatokat a gyermekeknek, melyekben felelősségérzetük megerősöd- het, fokozzuk magabiztosságukat, önbecsülésüket;

• átgondolt szokásrendszerben, a felesleges korlátozásokat, fegyelmezéseket elkerülve fejlesszük a gyermekek akarati tulajdonságait (önállóság, szabálytudat),

• alakítsuk morális érzéküket, együttérző magatartásukat, becsületességüket, tisztelettu- dó-illemtudó magatartásukat, empátiájukat;

• fontosnak tartjuk az akarat fejlesztését: a kitartás, állhatatosság képességét, a siker és kudarc elviselését, az akadályok leküzdésének megpróbálását;

• közös programokat szervezünk a családokkal, ezzel erősítjük a gyermekek pozitív ér- zéseit családjuk tagjai iránt;

A fejlesztés tehát azután kezdődik, miután a gyermek beilleszkedett a csoportba, jól érzi ma- gát, alapvetően derűs, vidám légkör veszi körül, megismerkedett a felnőttekkel és a gyerekek- kel, azaz bátran, biztonságosan mozog az őt körülvevő környezetben. A gyermekek gondozá- sa az inétzményi nevelőmunka alapvető feladata; olyan sajátos nevelési feladat, melynek színvonalas megvalósítása nemcsak a gyermek személyiségének fejlesztését alapozza meg, de lehetővé teszi annak a kedvező környezeti hatásnak a kialakulását, ami a gyermek további fej- lődéséhez nagymértékben hozzájárul.

Feladataink a gyermeki szükségletek kielégítésében:

• Az egészséges környezet megteremtése

• A nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteljes légkör, a családtól való elszakadás után is biz- tonságot nyujtó környezet kialakítása.

• A másság, fogyatékosság elfogadtatása

• Önzetlenségre, kudarctűrésre, megoldáskeresésre való nevelés

• Másokkal való együttérzésre, segítségnyújtásra való nevelés.

• A gyermek megfelelő gondozottságának biztosítása

• A gyermek alapvető fizikai szükségleteinek kielégítése.

IV/4. Anyanyelvi és értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása

1. Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó fel- adat. Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció, különböző formáinak alakítása - beszélő környezettel, helyes mintaadással és szabályközvetítéssel - az óvodai nevelőtevékenység egé- szében jelen van. Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés közben a gyermek természetes beszéd- és kommunikációs kedvének fenntartására, ösztönzésére, a gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések támogatására és a válaszok igénylésére szük- séges figyelmet fordítani.

2. Az óvodai nevelés a gyermek egyéni érdeklődésére, kíváncsiságára - mint életkori sajá- tosságra -, valamint a meglévő tapasztalataira, élményeire és ismereteire építve biztosít a gyermeknek változatos tevékenységeket, amelyeken keresztül további élményeket, tapasztala- tokat szerezhet az őt körülvevő természeti és társadalmi környezetről.

3. Az értelmi nevelés további feladatai: egyrészt a gyermek spontán és tervezetten szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése, bővítése, különböző tevékenységekben és élet- helyzetekben való gyakorlása, másrészt az értelmi képességek (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás - alkotóképesség - fejlesztése. Valamennyi értelmi képesség, különösen a képzelet és a kreativitás fejlődését elősegítő ösztönző környezet biztosítása.

Az anyanyelvi nevelés, a nyelvi kultúra fejlesztése a kultúra átadásának alapfeltétele.

Az anyanyelvi nevelés az egész óvodai életet átszövi, feltétel, cél, feladat, eszköz és módszer. A társadalmi kommunikáció nem képzelhető el személyes kapcsolatok, közvetlen nyelvi kommunikáció nélkül. A beszélő magatartás kifejlődése a szocializáció alapja, ezért elsősor- ban a kommunikáló képességet, a beszélő magatartást kell fejleszteni. A beszélőkedv kialaku- lásának feltétele a nyugodt, derűs, nyitott, toleráns, élménygazdag, személyiség- és tevékeny- ség-centrikus, játékos óvodai környezet.

A beszélő magatartás, a kommunikációkészség alapvető meghatározói:

• a genetikus adottságok,

• a szociokulturális háttér,

• a család kommunikációs szintje,

• az anya-gyermek kapcsolata,

• és mindenekfelett az anya mintája.

A gyermekutánzás útján tanulja a beszédet, ezért nagyon fontos az őt körülvevő felnőttek mintája. Az anyanyelvi nevelés feltétele a tapintat és a türelem, az egyéni érési ütem figye- lembevétele, a kivárás.

Anyanyelvi nevelésünk céljai:

⮚ fejlődjön ki a gyermek beszélőkedve;

⮚ szívesen, gátlások nélkül, folyamatosan, életkori sajátosságaiknak megfelelő alaki, nyelvi helyességgel, tartalmi változatossággal, bő szókinccsel beszéljenek;

⮚ váljanak minél felszabadultabbá, játékosabbá, közlékenyebbekké;

⮚ tudjanak alkalmazkodni különböző beszédhelyzetekhez, tudják megválasztani a meg- felelő kifejezési formákat, a teljes ember vegyen részt a közlésben;

Az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés, nevelés

• Minden tevékenységformában megvalósítandó, kiemelt feladat. Az anyanyelv fejlesz- tése és a különböző kommunikációs formák alakítása, helyes mintaadás a nevelőtevé- kenység egészében jelen van.

• A gyermekek tapasztalatszerzéssel új ismereteket szereznek a természeti-társadalmi környezetről.

• Értelmi nevelés feladata a tapasztalatok rendszerezése, azok különböző élet- helyzetekben való gyakorlása

• Ösztönző környezet az értelmi képességek fejlesztésére (érzékelés, észlelés, emléke- zet, figyelem, képzelet, gondolkodás)

Értelmi nevelésünk céljai:

⮚ tevékenység, élményszerzés közben fejlődjenek értelmi képességeik (érzékelés, észle- lés, figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás);

⮚ természetes kíváncsiságukat, megismerési vágyukat többféle helyzetben, szituációban élhessék ki, ismerjék meg a felfedezés, próbálkozás, kísérletezés örömét;

⮚ változatos tevékenységek közül választva, egyéni érdeklődésüknek megfelelően sze- rezzenek tapasztalatokat;

⮚ fejlődjön önállóságuk, figyelmük, kitartásuk, pontos feladatvégzésük, feladattudatuk;

⮚ alapozódjon meg gondolkodásuk önállósága;

⮚ döntéseikben tanuljanak meg konkrét tapasztalatokat felhasználni, és elemi szinten következtetni;

⮚ legyenek vállalkozó kedvűek, nyitottak, toleránsak, tudni vágyók, optimisták;

⮚ legyenek készek az új élmények befogadására;

⮚ legyen önértékelésük, pozitív „énképük”;

⮚ szerezzenek tapasztalatokat konfliktushelyzeteik kezeléséről;

⮚ véleményüket próbálják meg kifejezni;

⮚ tevékenység és élményszerzés közben tegyenek szert tapasztalatokra, és elemi szinten sajátítsák el az információkeresés célszerű formáit.

Értelmi nevelésünk feladatai:

⮚ szervezzünk, biztosítsunk olyan élményszerzési lehetőségeket a gyermekek számára, melyek által fejlődnek értelmi képességeik (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás);

⮚ megerősítő, támogató magatartásunkkal, érdekes szituációk megteremtésével tartsuk ébren kíváncsiságukat, megismerési vágyukat;

⮚ teremtsünk olyan lehetőségeket, melyekben önállóan tevékenykedhetnek;

⮚ segítsük elő a gyermekek kreativitásának kibontakozását;

⮚ viselkedésünkkel, beállítódásunkkal, példánkkal nyújtsunk modellt a nyitott, toleráns, kreatív megközelítési módokra;

⮚ ismerjük el a problémák eredeti megoldását;

⮚ használjuk fel nevelőmunkánkban a családból hozott kulturális értékeket és hagyomá- nyokat.

Az óvodáskorú gyermekek pszichikai és gondolkodásfejlődése a külvilággal való szüntelen kölcsönhatásban alakul, ez a tárgyakkal való manipulációtól a gondolati tevékenység felé ha- ladó folyamatban valósul meg.

Az óvodás gyermekre jellemző:

• a gyakorlati problémamegoldó gondolkodás, melyben a reális cselekvés és a gondol- kodási műveletek váltják egymást

• a fantázia szabad áramlása, a kötetlenül áradó asszociáció, a könnyedén fellépő analó- gia

• az, hogy a logikai műveletek a cselekvésben szerzett tapasztalatokból származnak.

Gondolkodását a közvetlen megismerés, észlelés, emlékezet logikája uralja, mely az erős emocionalitás hatása alatt áll.

A tevékenységek gyakorlásánál arra törekszünk, hogy ezek hosszantartóak, folyamatosak, egymásra épülők, fokozatosan nehezedők és játékosak legyenek. Figyelmet fordítunk a diffe- renciált nevelésre, tehetséggondozásra, felzárkóztatásra is.

A tevékenység során segítséget adunk a gyermeknek, de meghagyjuk a hibázás, próbálkozás, korrigálás jogát. Az erőfeszitések árán nyert siker ösztönzi a kitartó munkára, az újrakezdésre és nem a meghátrálásra.

Az érzékelést, észlelést játékos gyakorlatokkal, egyre több inger hatásával és az érzékszervek finomításával fejlesztjük. Az egyidőben egyre több ingerhatást az óvodapedagógus segítségé- vel rendszerezzék.

A figyelem fejlesztését a cselekvés, szemleltetés fenntartása segíti elő. A szándékos figye- lemre, összpontosításra irányuló tevékenységek, pl.díszítő munka, veteményezés, szabály já- tékok a koncentráció megerősítését szolgálják.

Emlékezet fejlesztését élmények nyujtásával, élménybeszámolók rendszeres meghallgatásá- val, egyszerű feladatok ismételtetésével segítjük elő.

Képzeletük fejlesztésére a gyakori mesélés hatására improvizációs játékok, zenei rögtönzé- sek, dramatizálás, bábozás alkalmával van lehetőség. A tevékenységek, élmények újra játszá- sával, a szerepek módosításával, humoros fordulatokkal tehetjük élményszerűvé a gyermeki fantázia határtalanságát.

Az egyszerű gondolkodási műveleteket a tevékenységek közben gyakorolják, az óvodapeda- gógus segítségével ok-okozati összefüggéseket keresnek, mindennapi tapasztalataikat összeg- zik. A gyűjtőmunkáik során lehetőségük nyílik az analízis-szintézis közvetlen megtapasztalá- sára.

Az értelmi nevelés a tanulási tevékenység során speciálisan, és egyénre szabottan megvalósít- ható.

Az értelmi nevelés egyénre szabott fejlesztéséhez szükség van arra, hogy már óvodába érke- zéskor felmérje az óvodapedagógus a gyermek képességeit, ha szükséges dolgozzon ki egyéni fejlesztési tervet, közölje észrevételeit a szülővel, irányítsa szakemberhez a gyermeket és a szülőt is.

Fontosnak tartjuk a gyermekekkel foglalkozó munkatársak összehangolt munkáját a gyermek fejlesztésének, tehetséggondozásának érdekében.

IV/5. Esztétikai nevelés

Az esztétikum az élet minden mozzanatában jelen van, az emberi életmód egészében jelenik meg.

Az óvodáskorú gyermekek jellemző sajátossága az „érzelmi vezéreltség ”, ezért az esztétikai nevelésünket élményekre építjük, a változatos tevékenységek és a játékok közben valósítjuk meg, segítségül hívva a drámapedagógia módszereit. A nevelés folyamatában olyan élmény- pedagógiát érvényesítünk, amely alkalmassá teszi a gyermekeket az esztétikum befogadására, létrehozására, megóvására.

Az esztétikai nevelés feladatait a műveltségi tartalmak más-más területeit felölelően, az óvo- dai tevékenységi formákat változatosan szervezve, koncentráltan, komplexen valósítjuk meg.

Esztétikai nevelésünk célja, hogy a mindennapi tevékenységek során ismerjék fel az esztéti- kus jelenségeket, élvezzék a „szépet” és becsüljék meg azt. A fejlődésük során fokozatosan váljanak képessé az esztétikus dolgok létrehozására, majd használják azt a komplex foglalko- zások, tevékenységek során.

Életkoruknak megfelelően ismerkedjenek meg a művészetek alapjaival. Az óvodapedagógus nevelje igényességre a gyermekeket példamutató megjelenésével, környezetük alakításával. Hívja fel a gyermekek figyelmét a természet szépségeire, annak megóvására és használják fel a természet adta gyűjteményeket környezetük esztétikus kialakítására.

Feladataink:

⮚ A kreativitás fejlesztése.

⮚ Művészi nyelv használatának megalapozása.

⮚ A népi hagyomány szépségeinek felfedezése és megőrzése.

⮚ Saját környezetükkel, személyükkel kapcsolatos igényesség megalapozása.

IV/6. Erkölcsi nevelés

Óvodai nevelésünk során az erkölcsi nevelést azonosnak tekintjük a jellemformálással. Az óvodáskorú gyermek életkori sajátosságait figyelembe véve nem beszélhetünk kialakult jel- lemről. Ezért az óvoda feladatának a családi nevelésre épülő magatartási és viselkedési for- mák alakítását tekintjük.

A gyermek sokoldalú és folyamatos tevékenykedtetése a fejlesztés elengedhetetlen feltétele, mely biztosítja a megfelelő alkalmat a megfigyelésre, gyakorlásra a magatartásformák meg- erősítésére. Ezáltal a családok eltérő normáit a társadalom és közösség normáinak megfelelő- en tudjuk alakítani. Érveinket igyekszünk olyan tényekkel, eseményekkel alátámasztani, amit a gyermek átélt vagy tapasztalt. A képi, tárgyi bizonyítékokat, valamint a sajtó és az irodalom tényeit is alkalmazzuk tényeink alátámasztására.

Az erkölcsi nevelésünk során azonban a legfőképpen a gyermekeket körlvevő felnőtt modell- nyújtó szerepét és hitelességét emelném ki, hiszen a kisgyermek számára a szülő és az óvónő mindenben példakép.

IV/7. Prevenciós és korrekciós tevékenységek

Óvodánkban a logopédus évente felméri az 3-5-6 éves gyermekek beszédfejlettségét, kiszűri a beszédhibás gyermekeket. A családokkal felveszi a kapcsolatot: tájékoztatja a szülőket gyer- mekük beszédállapotáról, tájékoztatja őket a beszédfejlesztés további lehetőségeiről.

V. A TUDATOS FEJLESZTÉS FELTÉTELEI Játék:

A gyermekkor legfontosabb tevékenysége, a világ megismerésének eszköze, a fejlődés fontos tényezője. A feladatunk a játék feltételeinek biztosítása, figyelemmel kísérése, szükség szerint segítség, ötlet adása.

Xxxxxxx, ének:

A gyermek életkori sajátosságaihoz, egyéni fejlettségéhez, hangulati állapotához igazodó ének, mondóka felkeltik a gyermekek érdeklődését, formálják esztétikai ízlésüket pozitív ér- zelmeket keltenek, érzelmi biztonságot nyújtanak.

Az ismétlésekkel, a játékos mozdulatokkal erősítjük a zenei élményt. Az ének, mondóka se- gítségével derűs légkört teremtünk a csoportban.

Vers, mese:

Hatással van a kisgyermek érzelmi, értelmi és szociális fejlődésére. Az óvodában az irodalmi és a népi műveket egyaránt felhasználjuk az élményszerzésre. Sokféle helyzethez kapcsolhat- juk, alakulását a gyermek pillanatnyi állapota, igényei befolyásolják.

Alkotó tevékenység:

Örömforrás maga a tevékenység, nem az eredmény. A feladatunk a feltételek biztosítása, technikák megmutatása, az alkotókedv ébren tartása, a gyermeki alkotások megbecsülése, megőrzése.

Mozgás:

A mozgás alapvető formái kialakulásának időszaka a 0-3 év. Az egészséges gyermek mozgás- igénye nagy. A szabad mozgáshoz mind a csoportban, mind a szabadban biztosítjuk a feltéte- leket. Mozgásfejlesztő játékok, minél nagyobb mozgástér, elegendő idő biztosítása elengedhe- tetlen feltétele a harmonikus fejlődésnek. Kiemelt figyelmet fordítunk a nagymozgások biztos végeztetésére, az egyéni korrekcióra.

Tanulás:

A 3-6 éves korú gyermek fejlesztése a nevelési céloknak megfelelően a nevelési folyamatban valósul meg. A nevelési folyamat a környezettel való állandó és szoros kapcsolatban zajlik. A nevelési folyamatban a gyermek spontán fejlődése, érése és a nevelési céloknak megfelelő

tudatos fejlesztése egymást kiegészítve érvényesülnek. A tudatos fejlesztés az óvodapedagó- gus által irányított, befolyásolt, de nem kizárólagosan tőle függő folyamat. A társadalmi, gaz- dasági környezet, a helyi lehetőségek, a gyermekcsoport életkora, összetétele, a szülők igé- nyei mind befolyással vannak a fejlesztés tartalmára. A tudatos fejlesztést az objektív és szubjektív feltételek ugyancsak jelentősen befolyásolják, azt kiegészítik.

Az objektív feltételek, mint az intézmény épülete, berendezései, az intézmény udvara a gyermeket körülvevő környezet általában adottak. Az óvónői önállóság kérdéskörébe tartozik, hogy a meglévő adottságokon belül milyen bútorzattal és hogyan alakítják ki az intézmény belső tereit és csoportszobáit. Például nagyon fontos, hogy az intézmény udvara fűvel borított és aszfaltozott udvarrészt egyaránt tartalmaz. Ez nemcsak az egészséges életmód feladatainak megvalósítását teszi könnyebbé, hanem kellemesebbé is varázsolja a gyermekek környezetét. Arra törekszünk, hogy minél nagyobb egybefüggő játszó és mozgásra alkalmas tereket alakít- sunk ki.

Ez nagymértékben elősegíti azt a pedagógiai célunkat, hogy a kooperáció és kommunikáció gyakorlása az egész nap folyamán kölcsönösen és akadálytalanul megvalósuljon. Ugyanezt a célt szolgálja a csoportszoba szűk kereteinek kitágítása azáltal, hogy minél nagyobb területen engedjük az óvodásokat mozogni. A folyosó, a mosdó, az előterek mind-mind alkalmasak ar- ra, hogy játszó és beszélgetőhelyek legyenek a gyermekek számára.

A tudatos fejlesztés szubjektív feltételei:

Az óvodapedagógus és a gyermek aktív együttműködése.

A hangsúly az aktív, kétpólusú együttműködésre kerül. Az aktív nevelés tevékenységközpon- tú és tevékenységre alapozott nevelés. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gyermeknek épp- úgy lehet véleménye, elképzelése, ötlete, javaslata, mint a felnőttnek. Ezt komolyan kell venni és beépíteni a fejlesztési elképzelésünkbe. A gyermeket ugyanis saját környezete, saját tapasz- talatai, élményei befolyásolják, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni a nevelés folyamatá- ban, hanem éppen ellenkezőleg ezekre az élményekre, tapasztalatokra szükséges ráépíteni, megtervezni a gyermeki tevékenységeket. A fejlesztés során abból kell kiindulni, ami a gyer- meket körülveszi, foglalkoztatja és érdekli. Ezzel válik lehetővé a gyermek aktivitásának be- kapcsolása a nevelés folyamatába.

Az óvodapedagógus modell szerepe

A gyermek utánzási hajlamából következően az óvodapedagógusnak kiemelt azonosulást indukáló szerepe van. Óvodáskorban, de későbbi életkorban is a példa a leghatásosabb nevelő erők egyike. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mit és hogyan mond a pedagógus, miként vi- selkedik, hogyan öltözködik, stb. Különösen 3-4 éves korban meghatározó a pedagógus sze- mélyisége, hiszen kezdetben a gyermek teljesen kritikátlanul, válogatás nélkül utánoz, kizáró- lag a szeretett és érzelmileg hozzá legközelebb álló felnőtt kedvéért. Sok múlik tehát azon, milyen értékeket preferál az óvodapedagógus, a gyermek környezete és azon belül elsősorban a család. Gyakran előfordulhatnak értékkonfliktusok a család és óvoda között. Ilyenkor az óvodapedagógusnak rendkívül tapintatosan és kizárólag a gyermek érdekeit figyelembe véve

kell közelítenie a megoldás felé. A gyermek már megtanul és magával hoz bizonyos értékeket a családból, melyeket az óvodában is tiszteletben kell tartani. Az óvónő mintegy átveszi, át- vállalja a gyermek óvodai életében az anya szerepét. Az ő biztonságot és harmóniát sugárzó egyénisége feltétlenül hatni fog a gyermeki személyiség fejlődésére. Ezért gondoljuk azt, hogy a gyermek harmonikus fejlesztésének alapkövetelménye abból indul ki, hogy a gyer- mek-felnőtt kapcsolat alapja és mintája egész gyermekkoron át a gyermek-szülő viszony. Eb- ben a kapcsolatban kell az óvónőnek napközben mintegy helyettesítenie az anyát. A bizton- ságérzet egyik biztosítéka a testi kapcsolat, az ölelés szorossága. Az óvodában még 6-7 éves korban is igénylik a gyermekek a gyakori simogatást, szeretgetést, ölelést. A gyermek és az óvodapedagógus aktív együttműködése a felnőttől is másfajta beállítódást, viselkedést igé- nyel. El kell fogadnia, hogy nemcsak ő irányíthatja a gyermeket, hanem a gyermek is hat rá. Kapcsolatuk aktív és kölcsönös. Ez a pedagógusi magatartás feltételezi az önállóság, rugal- masság, döntési képesség, helyzetfelismerő képesség meglétét. Tudomásul kell vennünk, hogy olyan nevelő képes a gyermeket az életre, az önálló gondolkodásra serkenteni, aki maga is rendelkezik ezekkel a képességekkel.

Az óvónő és a dajka együttműködése

A dajka jelenléte és a szerepe az óvodai nevelésben korábban kevésbé jelentett pedagógiai munkát, sőt azt tapasztaltuk, hogy mintegy kirekesztődtek a dajkák a nevelési folyamatból. A program megvalósítása során a dajka munkája az óvodapedagóguséval összehangolttá válik, mert a dajkát a pedagógiai munka közvetlen segítőjének tekintjük. A dajka egyike a gyerme- ket nevelő felnőttnek, aki éppúgy, mint az óvodapedagógus, magatartásával, teljes lényével, beszédstílusával, öltözködésével hatást gyakorol a kisgyermekre. Ahhoz, hogy a nevelési fo- lyamatban a dajka közvetlenül és tevékenyen részt vehessen, elsősorban arra van szükség, hogy megfelelő szinten tájékoztatva legyen az óvoda és az adott óvodapedagógusok nevelési elképzeléseit, módszereit illetően. Tudnia kell, milyen célok érdekében, hogyan kívánják az óvónők a gyermekcsoport fejlesztését megvalósítani. Ez a tudás, különösen a szakképzett daj- kák esetében megsokszorozhatja a felnőttektől kiinduló nevelőhatásokat. A munkatársak együttműködését az óvónői- és dajka teamek a minőségbiztosítási folyamatban rögzítettek szerint segítik.

VI. A FEJLESZTÉS TARTALMA

Meggyőződésünk, hogy a tevékenységek által nevelődő gyermek felnőve aktív részese lesz saját természeti és társadalmi környezete kialakításának. Éppen ezért a helyi óvodai prog- ramunk hasonlóan a tevékenységközpontú óvodai programhoz a fejlesztést négyes feladat- rendszerbe foglalja. A feladatrendszer elemei a gyakorlatban nem különülnek el egymástól.

A feladatrendszer elemei:

1. Játék és tanulási tevékenység

2. Társas és közösségi tevékenység

3. Munkatevékenység

4. Szabadidős tevékenység

A feladatrendszer elemei egymást átszőve érvényesülnek és valamennyien együtt je- lentik az óvodáskorú gyermek nevelésének tartalmát. Ezt azért is szükséges hangsúlyozni,

mert a gyermek életmegnyilvánulásaiban sohasem különülnek el a különböző tevékenységek, azok komplex módon, egymást kiegészítve jelennek meg. Természetes tehát, hogy a feladat- rendszer elemei mereven nem választhatók el egymástól, mint ahogy a tevékenységek is ösz- szefüggenek egymással. A gyermek számára egy adott tevékenység, mint pl. a sepregetés éppúgy lehet játék és munka is, mint ahogy beletartozhat a közösségi tevékenységek körébe, hiszen másokért, másokkal együttműködve végezheti. Pontosan ez az oka annak, hogy a neve- lés tervezésekor nem szedhetjük szét a feladatrendszer elemeit, hanem egységben gondolkod- va a tervezett tevékenységekből kiindulva kell a tervezést átgondolnunk. Miután a tanulást a nevelés részének tekintjük, ezért a nevelés és a tanulás tervezésében is a komplex gondolko- dásmód, az egymáshoz való kapcsolódás és nem a nevelési területek szétdarabolásának szán- déka vezeti gondolatainkat.

VI/1. Játék és tanulási tevékenység

A tanulás az élet minden területét átszövi. Az ember a világot tanulás útján érti meg, veszi birtokába. Éntudata a világ jelenségeinek viszonylatrendszerében alakul; megtanul“élni” prak- tikus és szellemi síkon egyaránt. Tanulás útján alakul világképe. Jelentős hatást gyakorol a gyermek világképének formálódására a felnőtt értékközvetítő, kultúra- és hagyományátadó modellje. Ezért alapvetően meghatározó a gyermek szociokulturális háttere, élménykörnyeze- te, a fontos személy jelenléte.

A gyermekjellemző módon emocionálisan, igen kis lépésekben tanul. A pszichikus képessé- gek egyenetlen fejlődése miatt azonos korcsoportban egy-két éves eltérés is lehet a fejlettség szintjében. A tanulást elsősorban kisebb csoportokban vagy egyénileg, személyes törődéssel, egyénre szabott differenciált módszereket alkalmazva szervezzük meg. A kisgyermek gon- dolkodására a konkrét képi felfogásmód a jellemző, ezért kerüljük el a túl korai tudatosítást, a verbális absztrakciót.

Az óvodai tanulás elsődleges célja az óvodás gyermek fejlesztése. Az óvodapedagógus a tanu- lást támogató környezet megteremtése során épít a gyermekek előzetes tapasztalataira, isme- reteire.

A tevékenységekben megvalósuló tanulás

• Az óvodában a tanulás folyamatos, utánzáson alapuló spontán és szervezett tevékeny- ség, amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését segíti elő. Az egész nap folya- mán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, sétákon, az óvoda- pedagógus általkezdeményezett tevékenységi formákban szervezett.

• Elsődleges célja az óvodásgyermek képességeinek fejlesztése, tapasztalatainak bővíté- se, rendszerezése.

• A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét fog- lalkoztató tapasztalás, felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitásának erősítése.

• A tanulás formái: utánzásos, spontán, játékos, kérdésekre épülő, irányított ismeretszer- zés, gyakorlati problémamegoldás.

A tanulás lehetséges formái az óvodában:

• utánzásos, minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás (szokások ala- kítása)

• spontán játékos tapasztalatszerzés cselekvéses tanulás

• gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés

• óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés

• gyakorlati problémamegoldás

Az óvodapedagógus feladatai a tanulással kapcsolatban:

• Értelmi képességek fejlesztése (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás)

• A gyermek megismerési vágyának, kíváncsiságának sokoldalú érdeklődésének kielé- gítése játékba beágyazva.

• Lehetőséget kínálni a gyermek számára olyan szituációk átélésére, ahol megismerhetik a felfedezés, a kutatás örömeit

• A gyermekek egyéni érdeklődésének megfelelő tevékenységek biztosítása, differenci- ált fejlesztés.

• A gyermekek önállóságának, figyelmének, kitartásának, pontosságának, feladattudatá- nak fejlesztése

• Olyan tapasztalatok szerzéséhez nyújtson segítséget a gyermeknek, amelyben saját tel- jesítőképességét is megismerheti.

Arra törekszünk, hogy olyan tanulási helyzeteket teremtsünk, melyeket örömmel élnek meg a gyermekek. Hiszünk abban, hogy ezzel megalapozhatjuk az egész életen át tartó tanulás igé- nyét.

A játék a 3-6 éves korú gyermek alapvető, mindennapjait átszövő tevékenysége. A játék nem- csak azért kitűnő talaja a fejlesztésnek, mert általa szinte észrevétlenül tanul a gyermek, ha- nem azért is, mert a játékban kiélheti, kipróbálhatja, feldolgozhatja és gyakorolhatja az élet- ben előforduló szituációkat, az őt érő élményeket. Ugyanakkor megoldási módokat kaphat bizonyos élethelyzetekben való viselkedésre, megnyugodhat, kiélheti szorongásait, problémáit és újraélheti kellemes élményeit. A környező világról, sőt a világegyetem egészéről is a játé- kon keresztül közvetíthetjük a legtöbb ismeretet a kisgyermek felé.

A játék tehát olyan komplex tevékenységforrás, melyet az óvodapedagógusnak tudato- san kell felhasználnia a nevelés folyamatában céljai eléréséhez. Az óvodapedagógus tudatos- sága természetesen sohasem irányulhat a gyermekre, hiszen kitalált és erőltetett úgynevezett "játékos módszerekkel" nem helyettesíthető a gyermeki tevékenység. A gyermeki tevékeny- séget - különösen a játékban - nem szabad szűken értelmeznünk. A játéktevékenység tág ér- telmezése lehetővé teszi, hogy nemcsak a tárgyi, manuális, vagy mozgáshoz kapcsolt tevé- kenységeket ismerjük el, hanem a "szellemi alkotást" is tevékenységként fogjuk fel a játék során. A gyermek gondolatban megalkotja, kitalálja a játék szereplőit és xxxxxxxxx eszközzel vagy tárggyal helyettesíti azokat. Minden gyermeki tevékenység - beleértve a játékot is - fel- osztható spontán és az óvodapedagógus által irányított tevékenységre. Nagyon fontosnak tart- juk olyan hangulatok, ingerek tárgyi lehetőségek megteremtését, melyeknek hatására a gyer- mekek spontán játéka, tevékenysége önmagától beindul. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs szükség a pedagógus által kezdeményezett vagy irányított játéktevékenységre, hi- szen köztudott, hogy 3 éves kor táján még kifejezetten igényli a gyermek a felnőttel való együttjátszást. A játékon belül meghatározott eredmény elérését célzó öntevékenység a leg-

főbb biztosíték arra nézve, hogy az öntevékenység az önfejlődés, az önfejlesztés motívumait, képességeit és készségeit is létrehozza.

Jót és jól játszani - ez a gyermek dolga az óvodában. Az óvodapedagógus feladata megfigyelni a gyermek játékát, felhasználni azt saját nevelési céljai elérése érdekében és szükség esetén, indirekt módon befolyásolni. A játék kicsiben maga az élet; az, amit a kis- gyermek felfog és rekonstruálni képes az őt körülvevő világból. Éppen ezért az életre nevelés is a játékból indul ki és a játék segítségével teljesedhet ki. A program alapelve, hogy minél több időt, alkalmat és lehetőséget biztosítsunk a gyermekeknek az elmélyült játékra. A játék- tevékenységhez szükséges feltételeket, ötleteket és eszközöket azonban az óvodapedagógus- nak kell biztosítania. Külön szót érdemel az élmények szerepe a gyermek játékában. Az él- mény, legyen az a gyermek egyéni élménye, melyet a családból a környezetéből hoz az óvodás, vagy legyen az az óvodai társakkal átélt élmény, rendkívüli jelentőséggel bír az életre való felkészítés folyamatában. A különböző szituációk megteremtése, az élménynyújtás, az óvónő tudatos, átgondolt munkáját feltételezi. Indirekt módon így lehet a gyermeki világot befolyásolni. Természetesen a gyermek spontán élményszerzése éppen olyan fontos, mint a pedagógus által irányított, megtervezett. A lényeg, hogy a gyermekek élményeiket tevékeny- ségekben éljék meg. Általában a gyermek spontán szerzett élményei és tapasztalatai nem kap- nak kellő figyelmet. A legjobb esetben meghallgatják a felnőttek ezeket az élményeket, de nem számolnak a továbbiakban vele. A tevékenységközpontú óvodai nevelés nemcsak feltéte- lezi, hanem el is várja az óvodapedagógus ilyen irányú figyelmét, érzékeny reagálókészségét. Ilyen pedagógiai alaphelyzetben már valóban nem lesz mesterkélt és erőltetett a gyermekek képességeire építve, azt alapul véve fejleszteni az egyént éppúgy, mint a csoportot.

A játék tehát, mint az óvodáskorú gyermek alaptevékenysége olyan lehetőséget jelent az óvodapedagógus számára, amit tudatosan felhasználhat a gyermekek fejlesztése érdekében. Legfőbb célkitűzéseinket szem előtt tartva olyan tulajdonságok fejlődhetnek ki a gyermekben a játék folyamatában, ami később a társadalomba való beilleszkedését nagymértékben előse- gítheti. Például a társakkal való együttjátszás, vagy a játékon belüli önállóság, a másik gyer- mek játékának tiszteletben tartása, a kezdeményezőkészség kibontakoztatásának lehetőségei, vagy olyan tulajdonságok szükségessége, mint a mások mozgósításának képessége vagy az alá-fölé-rendeltségi viszonyok önkéntes kialakítása egy-egy játékszituációban, vagy a nagyon is demokratikusan, a gyermekközösség elfogadott belső törvényszerűségei szerint kialakított játékon belüli szerepelosztások, melyek a szerepjátékot a társadalmi gyakorlatban tapasztalha- tó szituációk előzményeivé avatják.

A játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, a pszichikumot, a mozgást, az egész személyiséget fejlesztő, élményt adó tevékenység.

A játéktevékenység nevelési eszköz, mely alkalmas:

⮚ a gyermekek személyiségének alakítására, képességeinek fejlesztésére

⮚ a gyermekek mozgásigényének kielégítésére, bizonyos mozgásformák gyakorlására

⮚ az értelmi képességek fejlesztésére

⮚ a finommotorikus mozgás fejlesztésére

⮚ a beszédkészség alakítására

⮚ az ismeretek bővítésére

A játék a szocializáció iskolája, a társas viselkedés gyakorlásának legjobb eszköze.

A játékélet feltételei:

A felszabadult, derűs légkör az óvodákban folyó munka elengedhetetlen feltétele. A csoportokban érezhető derűs, meghitt légkört meghatározza:

• az óvoda általános légköre

• a csoportban dolgozó felnőttek személyisége, gyermekszeretete, szaktudása,

• együttműködése

• a csoportban folyó tartalmas nevelőmunka színvonala

Az óvónők megértő, segítő gondoskodása, védő szeretete, kiegyensúlyozott magatartása biz- tonságot ad a gyermekeknek. Érzik, hogy jelenlétük fontos a felnőttek és társaik számára.

Érzik, hogy szívesen tartózkodnak együtt, kérésükre játszótárssá válnak.

Az óvónőktől számtalan példát láthatnak az adódó konfliktusok kezelésére, a problémás hely- zetekben való eligazodásra, ezek megelőzésére.

Az óvodapedagógus feladatai a játékkal kapcsolatban:

• Nyugodt légkör biztosítása, az elmélyült játék feltételeinek megteremtése.

• A napirenden belül elegendő idő és hely biztosítása a játék számára, lehetőség nyújtása az otthoni élmények feldolgozására.

• A játékhoz szükséges jó minőségű eszközök folyamatos biztosítása.

• Ötletek, lehetőségek, helyzetek teremtése a sokszínű játék kialakulásához.

• Az egyéni élményeken túl, közös élményszerzési lehetőségek kihasználása a játék fejlesz- tése érdekében.

• A gyermeki játék önállóságának tiszteletben tartása

• Szükség esetén bekapcsolódás a játékba, együttjátszás a gyermekekkel, ízlésformálás.

• A társas kapcsolatokban a negatív élmény, frusztráció oldása.

• A mindennapos, szabadban történő játék maximális idejének kihasználása.

• A szülők játékról alkotott véleményének formálása.

Nevelőtestületünk fontosnak tartja, hogy a játék során a gyermek a környezetében fellelhető természetes anyagokat tudja használni, ebben az óvónó egyénisége legyen példamutató, biz- tonságot adó.

A hagyományőrzés során gyűjtött játékok legyenek életkornak megfelelőek, neveljenek kitar- tásra, egészséges életmódra, alakítsák ki küzdeni akarást és tudást, neveljen kudarctűrésre a megfelelő életszakaszokban.

A népi dalosjátékok formálják összetartó közösséggé a csoportokat, alakuljon ki érzelmekre épülő kapcsolatteremtő képesség igénye / barátkozás, együttérzés, segítőkészség./

A játék és a tanulás teljes mértékben összekapcsolódik óvodáskorban. A gyermek ese- tében a tevékenységi vágy ösztönöz a tapasztalatszerzésre, a cselekvésre és közben minden pillanatban újabb és újabb felfedezéseket tesz, azaz tanul a kisgyermek. Játék közben, játéko- san szinte észrevétlenül tanul, tehát a játék az óvodai tanulás egyik legfontosabb színtere, de nem kizárólagosan az. A játékon belül a motoros, a szociális és a verbális tanulás összefonó-

dik, komplex formában jelenik meg. Az óvodai tanulás azonban szélesebb értelmű annál, hogy csupán a játékkal való összefüggésein keresztül értelmezzük. A nevelési folyamat egé- sze, azaz valamennyi pillanata alkalmas arra, hogy erőltetés nélkül spontán vagy irányított módon tanuljon a kisgyermek. A tanulás természetesen csupán része a nevelési folyamat egé- szének. Legfőbb célkitűzésünk, hogy egyszerre, egyidőben kevesebbet, de minőségben és használhatóságában mégis több ismeretet kapjanak a gyermekek. A több érzékszervet igénybe vevő tapasztalás és a sokoldalú cselekedtetés mindennél fontosabb a 3-7 éves korú gyermek fejlődésének szempontjából. A közvetlen környezet folyamatos megismerése, az érzékelés és a többoldalú tapasztalatszerzés azért központi kérdése a tanulási folyamatnak, mert szerintünk kevesebbet, de azt jobban, alaposabban, több oldalról megközelítve kell a gyerekek számára közvetítenünk és velük együtt átélnünk. Miután a gyermek a világot komplex módon érzékeli, észleli és éli meg, ezért a tanulás során is ebből kívánunk kiindulni. Ez az oka annak, hogy komplex foglalkozások rendszerén keresztül jut el a gyermekhez az, ami számára a világból megismerhető, befogadható ismeretet, tapasztalatot jelent. Egyáltalán nem mellékes az a szempont sem, hogy azok a tanulási tapasztalatok, melyeket óvodáskorban szereznek, a gyermekek hatással lehetnek az iskolai tanuláshoz való viszonyukra is. Nem mindegy milyen érdekeltség fejlődik ki a gyermekben a tanulással kapcsolatban, hiszen már kialakulnak annak csírái, hogy később örömmel tanul-e a gyermek. Képes lesz-e saját motiváltságból kiinduló erőfeszítésre a tanulás során. Ennek a belső motiváltságnak a kialakítását kezdjük meg az óvodában. A tanulási tevékenység esetén is azt szeretnénk elérni, hogy örömmel és önként vegyen részt ebben a folyamatban a gyermek, ne csupán külső motiváció (jutalom) késztesse erre. A cél az, hogy megfelelő színvonalú feladatok elé állítsuk a gyermeket. Természetesen minden gyermek esetében képességeinek megfelelő feladatokról van szó. A követelményeket az egyéni teljesítőképességhez kell mérni. A sikerélmények erősítik a gyermek önbizalmát és bátorságot adnak neki az újabb, nehezebb problémák megoldásához. A sorozatos kudarcok ellentétes hatást váltanak ki. A gyermek bátortalanná, félőssé, visszahúzódóvá válik, alulérté- keli önmagát és alatta marad saját teljesítőképességének. Az óvodapedagógus szerepe tehát itt is kiemelkedő abban, hogy milyen feladat elé állítja az egyes gyermekeket, mennyire képes megismerni és fejleszteni a gyermeket egyéni adottságainak figyelembevételével. A program keretjellege biztosítja az óvodapedagógusok számára a gyermek igényeihez, egyéniségéhez, teherbíró képességéhez igazodó tanulási kereteket és formákat. A nevelés egészén belül meg- valósuló tanulás kötött és kötetlen kezdeményezések, foglalkozások, beszélgetések, tapaszta- latszerző séták stb. formájában egyaránt megoldhatók a napi élet bármely mozzanatában. Ez teljes egészében az óvodapedagógus kompetenciájába tartózó kérdés.

VI/2. Társas, közösségi tevékenység

A gyermekkel szemben támasztott két fő követelmény: tanuljon meg másokkal érint- kezni és együttműködni. A társas és közösségi tevékenységek állandó gyakorlás által történő kifejlesztése rendkívüli fontossággal bír a társadalmi gyakorlatra való általános felkészítés, azaz az életre nevelés szempontjából. A tulajdonságok, a képességek, a készségek, a szükség- letek olyan rendszerét kívánja formálni, amelynek segítségével a gyermekek részvétele a napi életben (társadalmi gyakorlatban ) egyszerűbbé, könnyebbé, gyorsabbá válik. A társada- lom élete, a társadalmi gyakorlat pedig jórészt a társas és közösségi kapcsolatok keretén belül

zajlik. Nagyon fontos feladat tehát már az óvodában tudatosan törekedni a közösségben zajló folyamatok, a társas kapcsolatok és a közös tevékenység kibontakoztatására. Mindez termé- szetesen nem jelenti az egyén fejlesztésének mellőzését. A jó közösséget mindig egyéniségek alkotják, mégpedig olyanok, akik egyéni akaratukat, ambícióikat, vágyaikat képesek a közös- ség keretein belül is megvalósítani. Minden gyermek egyéniség, akinek lehetőséget kell bizto- sítani személyisége pozitív és széleskörű kifejlődéséhez. Az óvodai csoport, az óvodai közös- ség sikeres formálása esetén a társadalom számára igen hasznos közösségi érzés, közösségi tudat és magatartás mellett mások megbecsülése, a közös szokások kialakulása, a hagyomá- nyok tiszteletbentartása, sőt a csoport közvéleménye is kialakul. A csoportban elfogadott normák befolyásolják a gyermekek cselekedeteit. Ha mindehhez még nyitott légkör, demokra- tikus és szeretetteljes irányítás társul, akkor tág teret nyitunk a gyermekek önállósága, tenni- akarása és döntési képességének kibontakoztatása irányában. A nevelőközösség szerepe eb- ben a folyamatban meghatározó. A nevelőközösség belső tartása, gyermekszeretete, kivívott tekintélye és világos, pontos, tudatos, célirányos nevelő tevékenysége nélkül az elképzelt gyermekközösség kialakítása nem sikerülhet. Az óvodai gyermekközösség kialakítása a tevé- kenységek rendszerén keresztül valósítható meg. Az óvodában minden tevékenységnek a gyermek egyéni örömén túl a közös élményt is kell erősítenie. A társas kapcsolatok, a közös munka, az együttjátszás és a komplex foglalkozások rendszere is az együvé tartozás érzését erősíthetik, ha tudatosan igyekszünk ezt létrehozni. A lényeg, hogy a tevékenykedtetés sok- színű, változatos legyen, és a tevékenykedtetésen legyen a hangsúly. Mindent kipróbálhasson a gyermek, kivételt csak a testi és szellemi épségét veszélyeztető tevékenységek képeznek. A közösségi szokások kialakítása pedig a tevékenységek végzését segítse, a gyermekek cseleke- deteit irányítsa. A szokások tegyék lehetővé, hogy az egyik gyerek ne zavarja a másikat a te- vékenység végzése közben, a szokásrendszer tegye lehetővé a gyermekek közötti jobb együttműködést, egymás tevékenységére figyelést, vagy a közös tevékenység során kialakuló viták lerendezését. A helyes szociális viselkedés megtanulásának színtere az óvodai csoport- közösség. Az óvodapedagógus vegye figyelembe a gyermek jogos kívánságait és igényeit, mint ahogy a gyermektől is elvárja a szokások, szabályok betartását. A gyermekek egymás közötti és a felnőttel való kapcsolatában egyaránt a szabadságra, a nyíltságra és az őszinteség- re kell építeni. A közösség lehetőséget teremt az önálló kapcsolatok kialakítására, a különbö- ző nézőpontok megismerésére, a konfliktusok kezelésére és megoldására. Ezek a folyamatok pedig a másokkal szembeni tolerancia kialakulásához vezetnek. A társas és közösségi tevé- kenységek a nevelőmunka egészét átszövik. Ebben a folyamatban talán a legfontosabb idő- pont az, amikor a gyermek először ismerkedik az óvodával, az óvodai csoporttal. A megszo- kottól eltérő környezet, a szülőktől való elszakadás, az új helyzet sokszor nehéz feladat elé állítja a szülőket és az óvodapedagógust egyaránt. Az óvodapedagógus feladata, hogy végte- len türelemmel és szeretettel forduljon az újonnan óvodába kerülő gyermek felé. Adjon ele- gendő időt a beszoktatásra. Biztosítson fokozatos átmenetet és tegye lehetővé a szülővel együtt történő beszoktatást.

Az óvoda nyitottsága nemcsak a beszoktatás ideje alatt, hanem óvodáskor végéig biztosítsa a szülőknek a nevelőmunkába történő közvetlen betekintést. Ez mindkét fél számára (szülő- óvodapedagógus) megnyugtató és biztonságot jelentő lehetőség, amit a gyermek érdekében kétoldalúan lehet hasznosítani. Az óvoda-pedagógusnak éppúgy szüksége van a nevelőmun-

kában a szülőktől érkező információkra, javaslatokra, mint fordítva. Az óvoda nyitottsága, hagyományok teremtésével, nyilvános, közös programok, ünnepek segítségével tovább növel- hető.

Az óvodapedagógus feladatai a társas, közösségi tevékenységgel kapcsolatban:

• Biztonságos, nyugodt, félelemmentes óvodai mindennapok biztosítása, amiben lehetőség kínálkozik a gyermekek közötti, valamint a gyermekek és felnőttek közötti minél gyakoribb kontaktusfelvételre.

• A felnőttekkel és a társakkal kapcsolatos viselkedési szokások kialakítása és gyakorlása természetes szituációkban

• A gyermekcsoporton belül az együttműködés, az együttjátszás, együttdolgozás képesség- ének kialakítása és gyakorlása

• A konfliktusok kezelése

• A társakért, a csoportért érzett felelősségérzet alakítása

• A demokratikus szabályok betartásának gyakorlása

• Xxxx nevelni a gyermekeket, hogy megértést és toleranciát tanúsítsanak a társaik irányá- ban.

• A másság elfogadása a fogyatékos gyermekek esetében is.

Feladatunknak tartjuk annak biztosítását, hogy a közösen átélt élmények, a közös alkotás öröme a közösséghez tartozás érzését, a személyiség fejlődését segítse elő.

A közös hagyomány miatt alakuljon ki az összetartozás igénye, a környezethez való kötődés.

VI/3. Munkatevékenység

Munka jellegű tevékenységek: a személyiség fejlesztés fontos eszköze a játékkal és a cse- lekvő tapasztalással hasonlóságot mutat a munka és munka jellegű játékos tevékenység.

A szociális tanulás, a szocializáció és személyiségfejlesztés egyik hatékony formája a munka, mely az óvodáskorban munka jellegű tevékenységekben is kifejeződik.

A gyermek ezt a tevékenységet a felnőtt mintát alapul vevő, mintakövető, utánzó, örömet okozó tevékenységként, játékként éli meg egész óvodában töltött idejében.

Programunk fontos elemének tekintjük a gyermekek munka jellegű játékos tevékenységeit, mert számukra ez öröm, önként vállalt, aktív és szívesen végzett tevékenység:

• önmaga kipróbálására, környezetének cselekvő megismerésére, az érzelmileg közelál- ló személyekkel való együttmunkálkodásra ösztönzi;

• e tevékenységek közben megéli, hogy környezetére hatással van, ezzel énerősítő mó- don járul hozzá autonóm személyiségének kialakulásához;

A gyermek munkára jellemző, hogy örömmel, szívesen végzett tevékenység.

A tapasztalatszerzésnek és a környezet megismerésének, a munkavégzéshez szükséges képes- ségek, készségek, tulajdonságok alakításának fontos lehetősége.

A közösségi kapcsolatok alakításának eszköze.

• A gyermek önmagáért, és a társaiért tevékenykedik, kisebb megbízatásokat vállal

• Az óvodapedagógus a gyermeki munkát tudatosan tervezi, szervezi, abban a gyermek- kel együttműködik

Céljaink:

• a gyermek a saját szükségleteinek kielégítésével kapcsolatos tevékenységeket (tisztálkodás, étkezés, öltözködés, játékelrakás, átrendezések stb.) egyénifejlettsé- gének, képességeihez mérten önállóan végezze;

• legyen igénye a pontos, esztétikus munkavégzésre;

• ismerje meg személyes tárgyait, xxxxxx xxxx, rakja rendbe; segítsen a kisebbeknek, a rászorulóknak;

• vállaljon feladatot másokért, kisebb csoportért, nagyobb közösségért;

• legyen örömforrás számára a munka jellegű tevékenység

Feladataink:

• örömteli aktív munka jellegű tevékenységekre serkentő légkört alakítunk ki;

• xxxxxxx szervezéssel úgy alakítjuk a gyermekek napirendjét, hogy kellő hely, idő és eszköz álljon rendelkezésükre;

• a felnőttek, a gyermekek egyéni fejlettségének figyelembevételével, türelmes irá- nyítással szervezzék és értékeljék a gyermekek erőfeszítéseit.

Az életre való felkészítés nem nélkülözheti a munkatevékenység lehetőségeinek kiak- názását. A munka az óvodás gyermek számára játékos jellegű, gyakran nem is választható szét a játék és munkatevékenység. A munkatevékenység fejlesztő hatását nem vonhatjuk két- ségbe. Az értékteremtő munka pedagógiai funkciója nem a szakismeretek gyakoroltatása, ha- nem a gyermek értékteremtő együttműködési képességeinek fejlesztése. Éppen ez az a terület, ahol az erőfeszítés és az eredmény kapcsolata közvetlenül érzékelhető, belátható, átélhető a gyermek számára. Ez a folytonos visszajelzés a legnagyobb motiváló erő, ösztönző, megerősí- tő tényező. Nem elsősorban a munka tárgya, hanem megszervezésének módja fejti ki a már említett nevelő-fejlesztőhatást. Itt is érvényes, amit a tevékenységről általánosságban elmond- tunk: alapvető követelmény az önállóság, az öntevékenység lehetőségeinek megteremtése. A különböző munkafajták: önkiszolgálás, naposság, a gyermekek saját személyiségével kapcso- latos munkák, a csoport érdekében elvégzett munkák vagy a kerti munka közös vonásaként azt kell kiemelni, hogy mindez tényleges munkavégzést, azaz tevékenykedtetést jelentsen az óvodában. Minden olyan munkát elvégezhetnek a gyerekek, amihez kedvük van és testi épsé- gük veszélyeztetése nélkül képesek azt megvalósítani. A gyermek önkéntességét, nyitottsá- gát, megismerési vágyát, aktivitását, érdeklődését tudatosan igyekezzünk felhasználni nevelé- si céljaink megvalósítása érdekében.

A gyermek éppúgy élvezi a munkatevékenységeket, mint a játékot, ha tiltásokkal vagy túl ne- héz feladatokkal nem szegjük kedvét. A munka az életre való felkészítést, a társadalmi gya- korlat megismerését éppúgy szolgálja, mint a személyiség fejlesztését, és ha mindez pozitív élmények átélésének forrása lehet, akkor a gyermekek szívvel, lélekkel fogják végezni.

Az első feladat olyan munkalehetőségek biztosítása, ami a gyermek számára elfogad- ható. Ezen kívül igen nagy fontosságú, hogy a munkavégzés során biztosítsuk a teljes önálló- ságot. A munkatevékenység a felkínált lehetőségek közül önállóan választható és sohasem a

gyermekre kényszerített feladat legyen. Váljon a csoport számára magától érthetődő és termé- szetes dologgá, hogy mindenki dolgozik, amikor szükséges és mindenki a kedvének, egyéni- ségének, képességének megfelelő munkát végezheti. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a mun- kavégzés ne időszakonkénti, hanem rendszeres, folyamatos tevékenység legyen, ami beépül az óvodai mindennapokba. A munkafajták közül ki kell emelnünk az önkiszolgálást, aminek óvodáskor kezdetétől fogva igen nagy a jelentősége. A gyermekek magukkal kapcsolatban minden teendőt - testápolás, öltözködés, étkezés, környezetük rendbentartása - a lehető legko- rábbi időtől kezdve próbáljanak önállóan elvégezni. Azt felesleges meghatározni, hogy me- lyek azok az önkiszolgálással kapcsolatos tevékenységek, amelyeket 3-5 vagy 7 éves korban végezhet el a gyermek. Hagyjuk, hogy a gyerekek saját képességeik szerint, koruktól függet- lenül akkor végezzék el az önkiszolgálással kapcsolatos teendőiket, amikor képesek rá, vagy kedvük van hozzá.

A munka megosztása során fontos feladatnak tartjuk, hogy a gyerekek meg tanuljanak önállóan dönteni, feladataikat egymás között megosztani. Pontosan olyan módon, mint ami- kor a szerepjáték megkezdése előtt elosztják egymás között a szerepeket. A nagyfokú önálló- ság és a döntési helyzetek, döntési képességek gyakorlásának lehetőségei együtt szolgálják a gyermekek életre való felkészítését. Arra azonban mindenütt van lehetőség, hogy a gyerme- kek tisztán tartsák saját környezetüket, közösen megjavítsák, megtisztítsák játékaikat, hogy maguk rendezzék be a csoportszobákat, maguk díszítsék fel a termet. Fontosnak tartjuk az óvodában az élősarok kialakítását és a kerti munka megvalósítását, mert a nevelésben játszott szerepén túl a természet, a környezet és az ember kölcsönhatásának megtapasztalására igen nagy lehetőséget nyújt a gyermekcsoport valamennyi tagjának. Tavasztól-őszig lehet tevé- kenykedni a kertben és közben rengeteg tapasztalatot, ismeretet szereznek a gyermekek.

Az óvodapedagógus feladatai a munkatevékenységgel kapcsolatban:

• Minden gyermeknek biztosítson lehetőséget arra, hogy önkéntesen, önállóan, kedve és képessége szerint elvégezhesse az önmagával kapcsolatos önkiszolgáló tevékenységet, illetve a társai érdekében végzett munkatevékenységet.

• Folyamatosan biztosítsa, bővítse a munkatevékenységhez szükséges, gyermekek számára megfelelő munkaeszközöket

• A munkaeszközök számára biztosítson olyan helyet, ahol a gyermekek bármikor elérhetik és használhatják a szükséges eszközöket

• Adjon lehetőséget a gyermekeknek bármilyen őket érdeklő munkatevékenység elvégzésé- hez, még akkor is, ha a gyermek tevékenységi vágya és képességei nincsenek teljesen össz- hangban

• Arra törekedjen, hogy minden munkatevékenység örömöt jelentsen a gyermekeknek és teljes önállósággal végezhessék azokat.

A munkatevékenység során fontosnak tartjuk a felnőtt dolgozók példamutatását, igényességét. Továbbá nagy odafigyeléssel adunk feladatokat a valamilyen okból sérült gyermekeknek, hogy se a kizártság, se a kudarc érzését ne kelljen ebben a korban megtapasztalniuk.

VI/4. Szabadidős tevékenység

Az óvodások egész nap az intézményben tartózkodnak, önállóan és a lehetőségekhez mérten szabadon tevékenykedhetnek. Főleg a délutáni időszakban jut idő arra, hogy a gyermekek az óvónők által felkínált lehetőségek közül (pl. bábozás, festés, rajzolás, zene-tánc, játéktanulás, társasjáték, filmvetítés, mese-vers, barkácsolás, stb. ) közül szabadon választhassanak. A dön- tést nehezíti, hogy a szabad választási lehetőség az egyik csoportból a másik csoportba való átlépést is lehetővé teszi. Természetesen nemcsak az épületen belül, hanem azon kívül az ud- varon is megvalósítható az a sokfajta választási lehetőség, ami döntésre és természetesen újabb és újabb gyakorlásra készteti a gyermeket.

Az óvodapedagógus feladatai a szabadidős tevékenységek megszervezésében:

• Törekedjen a zárt csoportszoba tereinek kiszélesítésére. Keresse a lehetőséget arra, ho- gyan biztosíthatna nagyobb mozgás és tevékenységi teret a gyermekeknek.

• A választásra felkínált tevékenységek listáját bővítse, időszakonként gondolja át a változ- tatások lehetőségét és szükségességét.

• Egyszerű, saját maga és a gyermekek alkotta eszközökkel segítse elő a gyermekek fantá- ziájának fejlődését.

• Pihenőidőben és a délután folyamán keressen és kínáljon lehetőséget az egyéni képessé- gek fejlesztésére, a differenciált gyakorlásra, a gyermekek egyéni kéréseinek teljesítésére. Óvodánk nagy udvarral rendelkezik ezért igyekszünk a lehető legtöbb időt a szabadban tölte- ni. A szabadidő hasznos eltöltéséhez sokféle tárgyi feltételt igyekszünk biztosítani. A közeli patakpartok, rétek is hasznos időtöltésre adnak lehetőséget.

A természeti és társadalmi környezet valamint az óvónők nyitottsága, a munkatársak együtt- működése a biztosítja gyermekeink szabadidejének tartalmas elöltését. Szülői kérésre egyéb óvodán kívüli programokat is szervezünk / színház, kirándulás, üzemlátogatás, sportrendez- vények./ ezzel is segítve a gyermekek sokoldalú fejlődését.

VII. A KOMPLEX FOGLALKOZÁSOK RENDSZERE

VII/1. A társadalmi érintkezést megalapozó komplex foglalkozások VII/1.1 Anyanyelvi fejlesztés

Az anyanyelv a legfontosabb eszköze a szociális kapcsolatok kiépítésének és az embe- rek közötti kommunikációnak. A beszéd és a gondolkodás egymással szoros kapcsolatban áll. Ha tehát az anyanyelvi nevelés feladatait fontosnak tartjuk és a gyermeket nyelvi fejlesztés- ben részesítjük, nemcsak tisztábban és jobban fog beszélni, hanem a gondolkodása is fejlődik. Az óvodai anyanyelvi nevelés komplex folyamat, ami a nevelési folyamat egészében jelen van. Minden feladatot, minden tevékenységet áthatva segíti a gyermek önbizalmának kifejlő- dését, szociális kapcsolatainak kialakítását és elősegíti a gyermek zökkenőmentes iskolai ta- nulásának megkezdését. A rossz kifejezőképességgel rendelkező, beszédében gátolt gyermek gondolkodási képességét nem tudja megfelelően használni.

Ugyanakkor egy kevésbé intelligens gyermek jó kifejezőképesség birtokában jobb teljesít- ményt képes felmutatni. Ezért fordul elő gyakran, hogy a fejletlen beszédképességű gyerme-

ket gyakran teljesítménye alatt értékelik. Minden gyermek beszédét meghatározza az otthoni nyelvi környezet. Az óvoda fejlesztési feladatainak tehát a család, a környezet megismerésé- ből kell kiindulni és a gyermek egyéni képességeinek megismerésén keresztül kell hatást ki- fejteni. A fejlesztésnek a gyermek élményeihez kapcsolódva és tapasztalatszerzéssel egybe- kötve lehet értelme. Az óvodapedagógusnak arra kell lehetőséget biztosítani, hogy nyugodt légkörben, életszerű helyzetekben minden gyermek beszélhessen arról, ami érdekli, ami fog- lalkoztatja. Semmiféle türelmetlenség vagy a gyermek korlátozása nem megengedhető az anyanyelvi nevelés során. Az óvoda tevékenységgel gazdag élete, a kellemes, nyugodt légkör alapvetően meghatározza az anyanyelvi nevelés fejlesztését. Ilyen körülmények között a gyermekek szívesen és gyakran beszélnek. A nap folyamán bármikor adódhat lehetőség a beszélgetésre, de célszerű a hétfői napokon erre külön is tekintettel lenni, hiszen ilyenkor ott- honról és a külső környezetből hozott rengeteg élményt és tapasztalatot mondják el a gyerme- kek.

A környezet példamutató, tiszta és szép beszéde mintát nyújt, ösztönzést ad a kisgyermeknek a beszédre. Különösen fontos, hogy az óvodapedagógus ügyeljen beszédének stílusára, a hanglejtés, a dinamika, a hangsúly megfelelő alkalmazására. Beszéde legyen érthető, egyszerű és világos. Figyeljen arra, hogy a gyermekek mindig választ kapjanak kérdéseikre. Ne vegye el a gyermekek kedvét állandó javítással és figyelmeztetéssel a folyamatos beszédtől. Dicsérje és biztassa a bátortalanabb gyermekeket, serkentve őket a beszédre. A gyermekek anyanyelvi fejlettségét folyamatosan kísérje figyelemmel. Figyeljen arra a gyermekre, amelyik beszédhi- bával, beszédgátlásossággal, beszédbeli elmaradással küzd. Szükség esetén kérje szakember segítségét.

Az óvodapedagógus feladatai az anyanyelvi nevelés fejlesztésében:

• Beszélgetésre alkalmas nyugodt, kiegyensúlyozott légkör megvalósítása

• A beszédöröm biztosítása: arra nevelni a gyermekeket, hogy bátran nyilatkozzanak meg, mondják el élményeiket

• Lehetőséget teremteni minden gyermeknek a folyamatos beszéd gyakorlására

• Képessé tenni a gyermekeket arra, hogy tudjanak másokat is meghallgatni

• A gyermekek szókincsének folyamatos bővítése.

• A beszédszínvonal emelése olyan formában, hogy a gyermekek képesek legyenek a nyelvi kifejezés eszközeit variálni.

• Beszédmegértés fejlesztése.

• Beszédtechnika fejlesztése, a helyes kiejtés gyakorlása, választékos beszédre ösztönzés.

• A gyermeki kérdések inspirálása, mindenkori megválaszolása.

• A beszédhibák megfelelő módszerekkel történő javítása.

Óvodánkban heti két alkalommal logopédus foglalkozik a súlyos beszédhibával küzdő gyer- mekekkel.

Az óvónők naponta több alkalommal meséljenek.

A vidám népi játékok dramatizálása, a gyermek számára írt népköltészeti alkotások, a bábjá- ték olyan gyermeket is beszédre ösztönöznek, akik egyébként nem szívesen beszélnek. Az ilyen alkotások gyűjtése is folyamatos feladatunk.

Feladatunknak tartjuk a szülő tájékoztatását a beszédzavarral küzdő, ill. a kiemelkedően jól beszélő, szereplő gyermekről.

VII/2. A társadalmi gyakorlat belső összefüggéseit tükröző komplex foglalkozások VII/2/1. Egészségnevelési és környezeti nevelés

Egészségnevelési és környezeti nevelés elve: Az értékrendszer megfogalmazása, amely meghatározza óvodai környezeti nevelés alapjait, valamint az elérni kívánt konkrét célokat.

A célok elérését szolgáló legfontosabb feladatok, legjelentősebb tevékenységek

• a környezettel, természettel kapcsolatos anyag feldolgozása a foglalkozásokon képes- ségfejlesztő tevékenység formájában

• környezettudatos életmód elemeinek szocializációja (pl. hulladékszelekció, természet- barát termékek használatára való ösztönzés, természeti környezet védelme, lakó- és óvoda környezet közös megóvása)

• a különböző egészségkárosító szerek egészségi kockázatának tudatosítása

• személyes higiéné elsajátíttatása

• az egészséget befolyásoló környezeti tényezők felismertetése

• egészséges étkezés

• anyag- és energiatakarékos óvodaüzemeltetés és a pedagógusok példamutatása

• a szelektív hulladékgyűjtés következetes megvalósítása

• csoportszoba, folyosók, mellékhelyiségek, udvar tisztasága

• az óvodán kívüli ismeretterjesztés lehetőségeinek kihasználása

Alapelvek, jövőkép, hosszú távú célok

• a környezettudatos magatartás és életvitel kialakulásának segítése

• az állampolgári – egyéb közösségi – felelősség felébresztése

• az egészséges életmód kialakításának segítése (helyes táplálkozás; dohányzás, alko- hol, drog nélküli élet legyen a cél)

• az egészség és a környezet összefüggéseinek felismertetése

• a helyzetfelismerés, az ok–okozati összefüggések felismerése képességének kialakítá- sa, fejlesztése

• problémamegoldó gondolkodás, döntésképesség fejlesztése

• globális összefüggések megértése iránti igény felkeltése

Tanulásszervezési és tartalmi keretek

A kötelező foglalkozási keretben végzett környezeti és egészségnevelés

• az egyes tevékenységekben rejlő nevelési lehetőségek kihasználása

• nevelőmunka környezeti és egészségnevelési témák

• kirándulás

Szabadon választható elemek

• környezetvédelmi, egészségvédelmi akciók

• részvétel községi programokon (Föld napja, Víz világnapja, autómentes nap)

• előadások, kiállítások

• pályázatok, versenyek

A célok elérését szolgáló legfontosabb feladatok, legjelentősebbtevékenységek

• Eszközök: A hatékony környezeti neveléshez szükséges eszközök beszerzését a neve- lési folyamat során végezzük.(szelektív szemétgyűjtő, szelektív zsákok, használt elem- gyűjtő beszerzése, humusztárolás)

• Óvodai környezet: Az építészeti jellegű átalakításoktól a falak és folyosók díszítéséig igen sok lehetőség van a környezeti nevelésre. Hasonlóképpen fontos megtervezni az óvoda mindennapi életének ezernyi mozzanatát (pl. a rendezvényeken használt eszkö- zök, élelmiszerek milyensége, a kirándulások körülményeinek megválasztása, a kiállí- tások témaválasztása), és azt, hogy ezeken keresztül hogyan válhat az óvoda környezet barátságosabbá, miképpen alakíthatja az ott dolgozók és gyermekek életmódját környe- zettudatosabbá, játékok készítése újra hasznosított anyagokból

• Kapcsolatrendszer, kommunikáció: Az óvodán kívüli kapcsolatrendszer és kommu- nikáció alapvető eszköze az óvoda nyitottá válásának, a kistérségi szemlélet erősödésé- nek.

• Pedagógus-továbbképzés: A nevelőtestület továbbképzésének megtervezésekor külön figyelmet fordítunk arra, hogy a környezeti nevelés elveinek és gyakorlatának fejlesz- tése is helyet kapjon.

VII/2/2. Külső világ tevékeny megismerése

Az óvodáskorú gyermekek szűkebb és tágabb természeti, emberi és tárgyi környezetükről ér- deklődésük és tevékenységeik során szereznek különféle tapasztalatokat. A körülöttük lévő világ felfedezése közben megismerik a szülőföld, a hazai táj szépségeit, az emberek által alko- tott értékeket, találkoznak a családi, helyi és néphagyományokkal, szokásokkal. Eközben ki- alakul az a pozitív érzelmi viszony, mely a nemzeti identitás alapja lesz és elvezet a természet védelméhez, valamint az emberi alkotások megőrzéséhez.

A külső világ tevékeny megismerése közben a gyermekek felfedezik, megismerik a környeze- tet, matematikai tapasztalatok birtokába jutnak, melyek hozzájárulnak az életkornak megfele- lő biztos tájékozódáshoz, eligazodáshoz a környezetben.

A gyermekek környezetükkel való közvetlen kapcsolata a körülöttük lévő felnőttek közvetíté- sével jön létre. A családi hatáson túl az óvodapedagógus a gyermek számára a minta, de egy- ben partner is.

Együttműködik, kezdeményez, sokféle lehetőséget biztosít, tevékenységeket kínál.

A külső világ megismerése során kialakulnak a gyermekekben azok a szokások, viselkedési Formák, erkölcsi alapértékek, melyek segítik őket a világban történő eligazodásban.

A környezeti nevelés szempontjából különösen fontos elv, hogy az óvoda „nyitott” legyen, azaz szerves, integráns részét képezze az adott településnek, régiónak.

A környezeti nevelés megtervezésekor kiemelt figyelmet kell fordítani a település (falu) ter- mészeti és társadalmi-kulturális jellegzetességeire, adottságaira; a helyi értékek és problémák feltérképezésére. Külön feladat ezeknek a helyi értékeknek, adottságoknak az óvodai prog- ramba való beépítése mind a tartalmat, mind a hozzá rendelt tevékenységrendszert illetően.

A külső világ tevékeny megismerése során:

- A gyermek aktivitása és érdeklődése során tapasztalatokat szerez a szűkebb és tágabb természeti-emberi-tárgyi környezet formai, mennyiségi, téri viszonyairól. A valóság felfede- zése során pozitív érzelmi viszonya alakul a természethez, az emberi alkotásokhoz, tanulja azok védelmét, az értékek megőrzését.

- A gyermek, miközben felfedezi környezetét, olyan tapasztalatok birtokába jut, amelyek a környezetben való, életkorának megfelelő biztos eligazodáshoz, tájékozódáshoz szükségesek. Megismeri a szülőföld, az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok és néphagyomá- nyok, szokások, a közösséghez való tartozás élményét, a nemzeti, családi és a tárgyi kultúra értékeit, megtanulja ezek szeretetét, védelmét.

- A gyermek a környezet megismerése során matematikai tartalmú tapasztalatoknak, isme- reteknek is birtokába jut és azokat a tevékenységeiben alkalmazza. Felismeri a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat: alakul ítélőképessége, fejlődik tér-, sík- és mennyiség- szemlélete.

- Az óvodapedagógus feladata, hogy tegye lehetővé a gyermek számára a környezet tevé- keny megismerését. Biztosítson elegendő alkalmat, időt, helyet, eszközöket a spontán és szer- vezett tapasztalat- és ismeretszerzésre, a környezetkultúra és a biztonságos életvitel szokásai- nak alakítására. Segítse elő a gyermek önálló véleményalkotását, döntési képességeinek fejlődését, a kortárs kapcsolatokban és a környezet alakításában, továbbá a fenntartható fejlő- dés érdekében helyezzen hangsúlyt a környezettudatos magatartásformálás alapozására, alakí- tására.

Környezeti nevelésünk feladatai:

• a környezet- és természetbarát szemléletet támogató óvodai környezet kialakítása

• együttműködésre nevelés, mert összefogással óvhatjuk, védhetjük a környezetet, a természetet

• a természet megszerettetése

• a felfedezés élményének, a cselekvő tapasztalatszerzés lehetőségének biztosítása (ter- vezetten, spontán)

• a természeti és társadalmi környezethez fűződő pozitív érzelmi viszony alakítása

• az élő és élettelen környezeti tényezők leglényegesebb összefüggéseinek megláttatása a helyi sajátosságok felhasználásával

• a gyermek közvetlen környezetében lévő állatok, növények megismertetése, megsze- rettetése, személyes példa, a modell jelenléte a nap minden percében

• olyan szokások, szokásrendszerek, viselkedési formák megalapozása, képességek tu- datos fejlesztése, amelyek szükségesek a természetes és az ember által épített, létreho- zott, környezettel való harmonikus kapcsolat, a környezeti problémák iránti Érzékenység, a helyes értékrendszer, a környezettudatos életvitel kialakulásához

• a környezet- és természetbarát életmód iránti érdeklődés felkeltése

Ez a komplex foglalkozás, mint elnevezéséből is kitűnik, szeretné egységben megmu- tatni és érzékeltetni azt, ami a valóságban is teljes egységben érzékelhető. Programunk célja az, hogy a gyermeknek segítséget nyújtson ahhoz, hogy a világot megismerje és megértse a maga egészében. A gyermeket körülvevő világ megismerésében a közvetlen megfigyelésre és a tapasztalatszerzésre építünk. A természet szeretetére kívánjuk nevelni a gyermekeket termé- szetközeli élettel, a természet, a környezet szeretetének bizonyításával, példát mutatva a gyermek számára. Azt igyekszünk megerősíteni, hogy mennyire összefügg mindez egymással és milyen nagy az ember felelőssége a természeti és társadalmi környezet megóvása szem- pontjából. A tapasztalatszerzés mindig a valódi környezetben történik, ezért a komplex fog- lalkozások legtöbb esetben a szabad természetben vagy az óvoda környezetében, udvarán zaj- lanak. Legfontosabb feladat megismertetni a gyermeket azzal a természeti környezettel, amelyben él, felhívni a figyelmet annak értékeire és szépségeire. Ez képezi majd az alapját a később kialakuló természetszeretetnek. A fák, a virágok, az apró kis állatok megannyi ismere- tet, feladatot jelentenek a kisgyermekeknek. A séták, kirándulások, az óvoda udvarán és kert- jében vagy az élősarokban végzett tevékenységek tanulási, tapasztalási lehetőséget kínálnak a gyermeknek. Az önálló és csoportos megfigyelések révén értékes tapasztalatokhoz juthat a természetben végbemenő folyamatokról és összefüggésekről. Már az óvodában fel lehet, és fel kell készíteni a gyermeket arra, hogy társadalomban élünk, ami a közvetlen környezetün- kön keresztül hat ránk. A tolerancia, mások véleményének, érzéseinek és gondolatainak tisz- teletben tartása arra neveli a gyermeket, hogy képes legyen elfogadni másokat. Mindez pedig a társadalomban való harmonikus, kiegyensúlyozott élethez feltétlenül szükséges. Természe- tesen ide tartozik a mások (idősebbek, felnőttek, társak) tisztelete és szeretete is. Ilyen peda- gógiai légkörben fejlődik a gyermek ítélőképessége és természetes viselkedési formájává vá- lik a más felfogásokkal szembeni tolerancia. Ugyanakkor lehetőséget kap az önálló véleménynyilvánításra, önbizalmának növelésére. A komplex foglalkozás keretén belül egé- szen odáig mehetünk el, hogy az óvodás gyermek számára megtapasztalható és ez által meg- érthető társadalmi folyamatok között még a gazdasági kérdések is felszínre kerülhetnek.

Ennek egyik nagyon egyszerű és kézzelfogható példája a tényleges vásárlás a boltban. Nem szükséges tehát elvont, tág fogalmakban gondolkodnunk, hanem a gyermeket körülvevő valós természeti és társadalmi környezetből megismertetni mindazt, ami megérthető és hasznosítha- tó a gyermek számára.

Születéstől-felnőttkorig

A természet-társadalom-ember fogalomkörhöz szorosan kapcsolódnak és a nevelés egészében jelen vannak azok a mozzanatok, amikor a gyermekek újrajátsszák életüket. Újraélik az óvodában mindazt, amit a mindennapokban, a családban, az óvodában vagy tágabb környezetükben tapasztalnak, látnak, hallanak. A környezettel való szoros kapcsolat az életfolyamatok újrajátszása nemcsak arra ad lehetőséget a gyermeknek, hogy a benne lévő

feszültségek feloldódjanak, hanem elősegíti számára a társadalomba való későbbi bekapcsolódást, szocializálódást. A születéstől-felnőttkorig címmel megfogalmazott komplex foglalkozások magukban foglalják a testápolástól, a közlekedésig, a családtól a helyes viselkedésig mindazt, ami a gyermekeknek támpontot nyújthat a környezetében meglévő szabályok megismeréséhez és gyakorlásához. A szokások elsajátítása, a társadalomban való beilleszkedéshez szükséges magatartásformák kialakítása valósulhat meg játékosan, a gyermek érdeklődésének és igényeinek figyelembevételével. Ez a komplex foglalkozás hagyományos értelemben nem is nevezhető foglalkozásnak, hiszen játékidőben, szabadidőben, vagy a nap bármely időszakában megvalósíthatók az itt jelentkező feladatok.

Természeti környezet:

♦ napszakok, évszakok változása

♦ Színek, időjárás, öltözködés

♦ Növények fejlődése, fajtái, gondozásuk, hasznuk

♦ Állatok előfordulása, fajtái gondozásuk, védelmük, hasznuk

♦ Környezet- és természetvédelem

Társadalmi környezet:

♦ család (lakóhely, foglalkozás, ünnepek)

♦ Óvoda felnőtt és gyermekközösség, szokások, iskola

♦ Közlekedés

♦ Foglalkozások

♦ Falu-város, hazánk

♦ Ünnepeink

Az óvodapedagógus feladatai a foglalkozások megszervezésében:

• Olyan feltételek megteremtése, amely lehetővé teszi minél több tapasztalat szerzését a természetben, folyamatok megláttatása.

• Tudatosan törekedjen az óvodapedagógus arra, hogy minél több élményt gyűjtsenek a gyerekek saját természeti és társadalmi környezetükből.

• Biztosítani minden eszközt és lehetőséget a gyermekeknek természetben való folyamatos tevékenykedtetéshez.

• Biztosítsuk a feltételeit annak, hogy az óvodában élősarok, virágoskert működjék.

• Fedezzék fel lakókörnyezetünk élővilágát (erdő, rét, patak, tangazdaság)

• Környezetvédelem és az állatok védelmének fontosságára való figyelem felkeltés.

• Munkahelyek, foglalkozások, népi kismesterségek megismertetése.

• Közlekedési eszközökkel, szabályokkal való ismerkedés.

• A növény és állatvilág megismerése, valamint az ember, mint biológiai és társadalmi lény.

• A tárgyi kultúra szeretete és védelme.

• A természethez való pozitív viszony kialakítása.

• Gyűjtőmunka végzése, rendszerezése

• A folyamatok megláttatása, kísérletezés.

• Jeles napok és szokások előkészítése és megtartása.

Matematikai tapasztalatok

Az óvodai nevelés teljes folyamatában, természetes élethelyzetekben, tevékenységekben, já- tékokban keressük meg a matematikai tartalmakat, mivel a tanulás fő forrásának a gyermek saját cselekvő tapasztalatát tekintjük.

A matematikai tapasztaltatás céljai:

⮚a gyermekek változatos tevékenységekben, különféle élethelyzetekben ismerjék fel a körülöttük lévő dolgok matematikai vonatkozásait: mennyiségi, alaki, nagyságbeli és térviszonyait;

⮚kedveljék meg a matematikai problémákat, az ilyen jellegű játékos feladatokat,

⮚helyzeteket;

⮚alakuljon ítélőképességük, fejlődjön tér-sík szemléletük és mennyiségfogalmuk.

A matematikai tapasztaltatás feladatai:

⮚ a gyermekek képességeit fejlesztjük - az érzékelés, megfigyelés során,

⮚ mozgásos, cselekvéses, képi emlékezés, élmények felidézése által,

⮚ az azonosítás, a megkülönböztetés, az összefüggések felismerése, továbbá állítások, kérdések, utasítások megértése terén;

⮚ a gyermek fejlődési szakaszainak ismeretében, az egyéni különbségek (fejlődési tem- pó, egyéni képességek, egyéni érdeklődés, integrált gyerekek stb.) figyelembevételé- vel differenciáltan élünk a természetes élethelyzetek adta nevelési lehetőségekkel;

⮚ a gyermekek cselekvő aktivitására, vágyaira, szükségletére alapozva érjük el, hogy a

⮚ gyermekekben kialakuljon a belső motiváltság, a felfedezés, a matematikai xxxxxxxx- xxx xxxxx;

⮚ a nevelési folyamatokat úgy szervezzük, hogy a matematikai nevelés életközeli, ter- mészetközeli, élményközpontú, tevékenységközpontú, játékközpontú legyen;

⮚ nevelési eljárásainkat úgy alkalmazzuk, hogy elősegítse a gyermek önálló vélemény- alkotását, döntési képességeinek fejlődését;

⮚ indirekt módszerekkel megismertetjük gyermekeinket az informatika jelrendszerével, gondolkodáselemeivel.

A gyermek már az óvodába kerülés előtt felfigyel a dolgok mennyiségi és minőségi összete- vőire. Érdeklődéssel fordul a matematikai információk felé. Az óvodai nevelés építhet ezekre a korai tapasztalatokra, még akkor is, ha azok pontossága csak a gyermek számára fontos, ér- zelmileg hangsúlyos helyzetekben megbízható. Az óvodáskort jellemző gondolkodási sajátos- ságokkal a matematikai nevelés folyamán is számolni kell. Fontosnak tartjuk, hogy a kis- gyermekkorban a család által nyújtott matematikai ösztönzéseket időben kövesse a tudatosabb óvodai nevelés, a gyermek egyenletes fejlődését biztosító módszerekkel.

Feladatunknak tekintjük a matematikai kíváncsiság és érdeklődés kibontakoztatásának segí- tését, a matematikai beállítódás, szemlélet megalapozását.

Az iskolaelőkészítés szakaszában az iskolai alkalmassághoz szükséges tapasztalatok megsze- reztetését, részképességek, gondolkodási műveletek szokások elsajátítását.

Eligazodást a gyakorlati életben, a tevékeny élet megkedveltetését.

A tevékenységek végzése, a folyamatos cselekedtetés rengeteg olyan szituációt hoz felszínre, ahol természetes környezetben folyhat a matematikai tapasztalatok szerzése. A komplex foglalkozások alkalmat adnak arra, hogy a korábban mozaikszerűen megszerzett be- nyomásokat rendszerezzük, a megfigyelések, tapasztalatok körét szélesítsük és mélyítsük, a spontán tanultakat rögzítsük. Bármilyen gyakori is a játékban és egyéb tevékenységekben szerzett, belső érdeklődésből fakadó tanulás, a gyermek negyedik életéve után egyre gyakrab- ban igényli és képes is kisebb-nagyobb csoportban az óvodapedagógus által irányított formá- ban a mélyebb és sokoldalúbb összefüggések feltárására. Tevékenykedés közben a megismerő képességek (érzékelés, észlelés, megfigyelés, emlékezés, tapasztalás, megértés, problémalá- tás, problémamegoldás) fejlesztése szinte észrevétlenül megvalósítható. Játék és szabadidőben folyamatosan létrejöhetnek olyan szituációk, melyek alkalmasak matematikai tartalmak köz- vetítésére akkor, ha az óvodapedagógus képes az adódó lehetőségek felismerésére és kihasz- nálására.

Az óvodapedagógus feladatai a matematikai nevelés terén:

• Az óvodapedagógus feladata olyan eszközök, és tevékenységek biztosítása, ami felkelti a gyermekek érdeklődését és természetes élethelyzetekben teszi lehetővé számukra matematikai tapasztalatok és ismeretek megszerzését.

• A komplex matematikafoglalkozásoknak vagy kötetlen kezdeményezéseknek minden esetben támaszkodnia kell a gyermekek ötleteire, igényeire, aktuális élményeire. A matema- tikai képességek fejlesztését játékosan, játékba építetten igyekszünk megvalósítani.

• Pedagógiai munkánkat segíti a teamek által összeállított ötlettár, irodalomjegyzék, mely az új lehetőségekre hívja fel a munkatársak figyelmét.

VII/2/3. Művészeti tevékenységek

A művészet ismerete, szeretete, esetleg valamely művészeti ág művelése az egyete- mes emberi kultúra megismerése már óvodáskorban elkezdődhet. Az esztétikum már nagyon korai életkorban hat a kisgyermekre. Az óvodapedagógus mindennapi feladatai közé tartozik megismertetni a kicsiket a világ szépségeivel. Megcsodálni egy madár énekét, megvizsgálni az őszi falevél színeit, a virágzó fákat vagy egy szép színes mesekönyvet kezünkbe venni ugyanazt az esztétikai élményt jelentheti. Nagyon fontos a művészeti nevelés szempontjából az, hogy esztétikus, egyszerű, átlátható, nyugalmat árasztó környezet vegye körül a gyerme- ket. A szépen berendezett csoportszoba, az óvoda esztétikussága és harmóniája komoly hatást gyakorol a gyermekre. Kellemes benyomást keltő, jó ízlésű óvodapedagógus szinte észrevét- lenül, saját példájával segíti a művészeti nevelést. A művészet nem más, mint a világ megis- merése sajátos nézőpontból, egyéni szűrőn keresztül. Mindez azt jelenti, hogy a művészeti nevelés mindenek előtt az egyéniség színeinek kibontakoztatását jelenti. Nem tartjuk célsze- rűnek a sémákat, felnőtt által kigondolt elképzeléseket megvalósíttatni a gyerekekkel. Mindig arra törekedjünk, hogy ő maga találja ki és valósítsa meg elképzeléseit, csupán akkor nyújt- sunk ehhez segítséget, ha azt a gyermek maga kéri és igényli.

A kreativitás az alkotó gondolkodás és cselekvés kialakítása a művészeti tevékenysé- gek legfontosabb feladata. Xxxxxx van fantáziája, vannak ötletei, aki problémák megoldásán dolgozik, aki gondolatait és érzéseit ki tudja fejezni, aki önmagát új, másfajta módon éli meg, az kreatív ember. Az újat alkotás, a változások elindítása, az önálló egyéniség kifejezése szin- tén a kreatív emberek sajátossága. Az óvodában a gyermekek kreativitásának megnyilvánulá- sát elsősorban az oldott légkör, a nagy mozgás és szabadságtér, valamint a megfelelő eszkö- zök biztosítása segíti elő. Ezáltal a gyermekek érzéseiket, gondolataikat, ötleteiket a játékban, az ének-zenében, a bábozásban, a rajzolásban, stb., kifejezésre juttatják. A tapasztalatszerzés itt is alapvető fontosságú feladat. Minél több eszközzel ismerkednek meg a gyermekek, minél biztosabban kezelik azokat, annál több lehetőségük adódik önmaguk kifejezésére. Az óvoda- pedagógus felelőssége igen nagy, hiszen a gyermek fogékony mindenre, mindent befogad, minden érdekli, mindent utánoz, mindent válogatás nélkül kedvel. Az óvodapedagógus véle- ményét - különösen akkor, ha szeretetteljes kapcsolatban van vele - szinte fenntartás nélkül elfogadja. Amit az óvónéni szépnek lát, az neki is tetszeni fog. Ezért fontos, hogy jó ízlésű, művészetet kedvelő ember foglalkozzon a kisgyermekkel.

A művészeti tevékenységek fogalom rendkívül sokrétű, összetett és komplex jellegű. Ebbe a fogalomkörbe a mese-vers, az ének-zene, a bábozás, a tánc, a játék, a dramatizálás, a festés, az agyagozás, a rajzolás, a barkácsolás éppúgy beletartozik, mint a környezet esztétiká- ja. A művészeti tevékenységek tehát nem egy foglalkozást jelölnek, hanem olyan tevékeny- ségeket, melyeket játékidőben vagy a szabadidőben éppúgy gyakorolhatnak a gyermekek, mint a nap folyamán bármikor. A komplexitás itt nem jelent mást, mint az életben egyébként előforduló jelenségek megörökítését valamilyen formában. Az ősszel lehulló falevelet szí- nezhetjük, festhetjük, lerajzolhatjuk, énekelhetünk és mesét, verset mondhatunk róla, bábokat készíthetünk belőle. Ez így együtt jelentkezik a valóságban is és ez tükröződik vissza a fog- lalkozásokon is.

a . Mese-vers, dramatizálás, bábozás:

A többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek hozzájárul- nak a gyermek érzelmi biztonságához, anyanyelvi neveléséhez. Ezek ritmusukkal, a mozdula- tok és szavak egységével a gyermeknek érzéki-érzelmi élményeket nyújtanak.

A magyar gyermekköltészet, a népi, dajkai hagyományok, gazdag és jó alkalmat, erős ala- pot kínálnak a mindennapos mondókázásra, verselésre. A mese a gyermek érzelmi, értelmi, erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője. A mese - képi és konkrét for- mában, esetlegesen a bábozás és dramatizálás eszközeivel - feltárja a gyermek előtt a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatait, a lehetséges és megfelelő viselkedés- formákat.

A mese különösen alkalmas az óvodás gyermek szemléletmódjának és világképének kiala- kítására. Visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, s egyben feloldást és megoldást kínál. A tárgyi világot is megelevenítő, átlelkesítő szemléletmódja, és az ehhez társuló, a szigorú ok- okozati kapcsolatokat feloldó mágikus világképe, csodákkal és átváltozásokkal ráébreszt a mélyebb értelemben vett pszichikus realitásra és a külvilágra irányított megismerési törekvé- sekre.

A mesélővel való személyes kapcsolatban a gyermek nagy érzelmi biztonságban érzi ma- gát, s a játéktevékenységhez hasonlóan a mesehallgatás elengedett intim állapotában eleven, belső képvilágot jelenít meg. A belső képalkotásnak ez a folyamata a gyermeki élményfeldol- gozás egyik legfontosabb formája.

A gyermek saját vers- és mesealkotása, annak mozgással és/vagy ábrázolással történő kombinálása az önkifejezés egyik módja.

A mindennapos mesélés, mondókázás és verselés a kisgyermek mentális higiénéjének el- maradhatatlan eleme.

Az óvodában a 3-7 éves gyermekek életkori sajátosságaihoz igazodóan a népi - népmesék, népi hagyományokat felelevenítő mondókák, rigmusok, a magyarság történelmét feldolgozó mondavilág elemei, meséi -, a klasszikus és a kortárs irodalmi műveknek egyaránt helye van. Az óvodai nevelés kiemelt területe az anyanyelvi kultúra fejlesztése, a kommunikációkülön- böző formáinak alakítása. Leghatásosabb eszközünk e területen az irodalmi nevelés: mese, vers, bábjáték és dramatizálás.

Az irodalmi nevelés az irodalmi élményszerzés, élményátadás „művészete”. Feltételeinek megteremtésében a következőket tartjuk a legfontosabbnak:

⮚ a gyermekek érésének és tanulásának együtteséből adódó fejlettségi szint figyelembe- vétele

⮚ önkéntelen figyelmükre való hatás

⮚ érdeklődési körük életkorukra jellemző színterei

⮚ előzetes élményeik, ismereteik, tapasztalataik

⮚ gondolkodásuk és beszédfejlettségük pillanatnyi szintje

⮚ tanulásuk modellkövető jellege

⮚ az óvoda nyugodt, kiegyensúlyozott és szeretetet sugárzó légköre

⮚ az óvodapedagógusok kultúráltsága, irodalmi tájékozottsága és szakmai, módszertani tapasztalatai

⮚ az óvodai nevelés valamennyi területének komplex együtthatása

A vers, a mese, a bábjáték, a dramatizálás és az irodalmi nevelés egyéb tevékenységi köreivel tudatosan, tervszerűen színesítjük a gyermekek egész óvodai életét.

Céljaink:

⮚ olyan embereket neveljünk, akik képesek befogadni és létrehozni a valóság esztétikai értékeit

⮚ az irodalmi nevelés hatására fejlődjön a gyermekek anyanyelvi szintje, kommunikáci- ós képessége, önkifejezése.

⮚ alapozódjon meg a gyermekek esztétikai-erkölcsi-irodalmi értékrendje;

⮚ a gyermekek élvezzék, értékeljék, szeressék a magyar népköltészet, klasszikus költő- ink, modern kortárs versíróink értékes, a gyermekekhez közelálló műveit.

⮚ Örömmel mondogassák a nekik kedves, hallott mondókákat, verseket, és az önkénte- len figyelmükre támaszkodva emeljék be, véssék be emlékezetükbe;

⮚ az átélt mondóka, népi játék, versélmények hatására próbálkozzanak nyelvi improvi- zációval is;

⮚ a drámajáték, a bábjáték segítse a gyermekek információ-felfogását, az információ felhasználását, az információ teremtését, a szimbolikus-áttételes kommunikációs ele- meket, jelek, szimbólumok megértését, a szép, érthető beszéd kialakulását;

⮚ a gyermekek szeressék, értékeljék a bábjátékot, mely lehetőséget nyújt félelmeik, szo- rongásaik, érzelmeik, tapasztalataik kivetítésére.

⮚ Fejlődjön fantáziájuk, kreativitásuk.

⮚ Elemi szinten ismerjenek, és ez által tudjanak egyszerű bábjátékműfajhoz tartozó megoldásokat.

⮚ Tudják a tartalomnak megfelelően kifejezni magukat; a drámapedagógiai módszerek igénybevételével fejlődjenek a másikra figyelő, önépítő, gyors helyzetfelismerő, gon- dolkodó-cselekvő készségei, személyiségjegyeik;

⮚ ismerjék meg a könyvtár hasznosságát (könyvtárlátogatás);

⮚ tegyük rendszeressé a családoknak szánt irodalmi ajánlatainkat. Tájékozódjunk a csa- ládok mesélési szokásairól.

Verselés, mesélés:

A játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek hozzájárulnak a gyermek érzelmi biztonságához, anyanyelvi neveléshez, egyben érzéki-érzelmi élményt nyújtanak.

A mese feltárja a gyermek előtt a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonyla- tait, a lehetséges megfelelő viselkedési formákat. Különösen alkalmas a gyermek világképé- nek kialakítására.

Nem teszünk különbséget a kezdeményezés vagy az elalvás előtti mese között. Mindkettő fontos a maga helyén és idején. A lényeg csupán az, hogy minden nap meséljünk vagy versel- jünk valamilyen formában, reggel vagy délben, elalvás előtt vagy délután. A mese-vers kez- deményezések anyaga változatos legyen, gerincét a magyar népmesekincs megismertetése adja, kibővítve a néphagyományhoz kapcsolódó gyűjtésekkel. Teremtsünk lehetőséget a gyermekek önálló szöveg és mesemondásához. Segítsük elő, hogy megfelelő eszközökkel el is játszhassák a gyermekek a nekik tetsző meséket. A gyakori ismétlést, a mese többszöri fel- dolgozását kedvelik az óvodások, erre legyünk tekintettel. Kedvelt tevékenysége az óvodá- soknak a bábozás és a dramatizálás. Mindkettő szorosan kapcsolódik a meséléshez, mondóká- záshoz, verseléshez. Az irodalmi élmények feldolgozását segítsük elő különböző eszközök, anyagok, barkácsolási lehetőségek biztosításával. A nagycsoportosok lehetőséget kapnak az iskolai szavalóversenyeken való részvételre. A felkészülés időszaka a csoport számára is jó lehetőség az irodalom megszerettetésére és kellemes élmény a szereplők számára.

Már kiscsoportban használjuk a népi és gyermekirodalmi mondókák anyagát. Minden korcso- portban kapjon helyet a népi gyűjtésből átvett irodalmi anyag. A művek bemutatása során az érzelmi változásokat is vegyék észre a gyermekek, és ők is alkalmazzák előadásukban.

/jókedv, harag, szomorúság, gúny, megbánás, csodálkozás stb.)

Óvodán kívül is lehetőséget biztosítunk az irodalmi élményhez, jutáshoz (a faluház gyermek- színház bérleti előadásai, verses-zenés gyermekműsorok helyben, vendég előadókkal, óvónői bábcsoport előadásai alkalmanként), könyvtár látogatás.

Az ünnepek, néphagyomány szokásainak hangulatossá tételéhez a megismert gyermekirodal- mi anyag felhasználása.

Ismerkedjenek meg a gyermekek más kultúrák meséivel, verseivel is.

b. Drámapedagógia (drámajáték, dramatizálás):

A drámapedagógia célja: a meglévő ismretek, tapasztalatok feldolgozásának megkönnyíté- se, a gyermek személyiségének fejlesztése. Környezete tudatos nevelés elősegítése.

A dramtikus játék szocializációs tevékenység, kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás, közlés meg- könnyítésének fejlesztése.

A drámapedagógia feladata:

• közösség kialakulásának elősegítése, a gyermek képessé váljon a közösségért tevé- kenykedni

• a gyermek ön-, és emberismeret gazdagítása

• alkotóképesség fejlesztése

• önálló, rugalmas gondolkodás fejlesztése

• Összpontosított, megtervezett munkára szoktatás

• testi, térbeli bizonyosságok elsajátítása

• időérzék feljesztése

• mozgás és beszédfejlesztés

• koncentráció időtartamának és mélységének fejlesztése

• viselkedési normák, szabályok elsajátítása, rögzítése mélyítése

A drámapedagógiai foglalkozás keretében a gyermeket kíváncsivá tesszük, kérdezni tanítjuk, rácsodálkoztatjuk a világra, annak apró részleteire.

A drámapedagógia tudatos játékirányítást, szerkezet építést követel, azonnali visszacsatolást, megbeszélést, értékelést kíván.

c. Rajzolás, festés, kézimunka (gyurmázás, agyagozás, rajzolás, festés, batikolás, vágás, ra- gasztás, varrás, barkácsolás, szövés):

A rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, a kézi munka mint az ábrázolás különböző fajtái, továbbá a műalkotásokkal, a népművészeti elemekkel, szokásokkal, hagyományokkal, nemzeti szimbólumokkal, az esztétikus tárgyi környezettel való ismerkedés is fontos eszköze a gyermeki személyiség fejlesztésének. A gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épül. Törekedni kell a gyermeki alkotások közösségi rendezvényen való bemutatására és a tehetsé- gek bátorítására.

Az óvodapedagógus az ábrázoló tevékenységekre az egész nap folyamán teret, változatos eszközöket biztosít. Maga a tevékenység, s ennek öröme a fontos, valamint az igény kialakítá- sa az alkotásra, a kreatív önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására és az esztétikai él- mények befogadására.

Ezen tevékenységek az egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodva segítik a képi- plasztikai kifejezőképesség, komponáló-, térbeli tájékozódó- és rendezőképességek alakulá- sát, a gyermeki élmény és fantáziavilág gazdagodását és annak képi kifejezését: a gyermekek tér-forma és szín képzeteinek gazdagodását, képi gondolkodásuk fejlődését, esztétikai érzé- kenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítását.

Az óvodapedagógus feladata megismertetni a gyermekeket az eszközök használatával, a különböző anyagokkal, a rajzolás, festés, mintázás és kézimunka különböző technikai alap- elemeivel és eljárásaival.

A vizuális tevékenység az óvodás gyermek impulzív, játékos, érzelmekkel, indulatokkal Átfűtött, kreatív, önként és örömmel vállalt tevékenysége.

Nem minta után, hanem emlékezetből, „fejből dolgozik”, azt ábrázolja, amit a dologról tud.

A kisgyermek számára az ábrázoló tevékenység, a képi kifejezés ugyanolyan fontos és precíz kifejezési mód, mint a hangzó beszéd.

Rajzolás, mintázás, kézimunka

• Az ábrázolás különböző fajtái ( rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, kézi munka) fontos eszközei a gyermeki személyiség fejlesztésében.A gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épül.

• Az óvodapeadgógus az ábrázoláshoz egész nap teret, lehetőséget, eszközöket biztosít.

• Cél: Élmény alapján a képi gondolkodás, képalkotás, esztétikai kifejezésmód gazdagí- tása, szép iránti nyitottság, igényesség alakítása.

Rajzolás, festés, kézimunka nevelésünk célja:

• ismerjék meg az anyagokat és eszközöket, sajátítsák el készségszinten ezek alkalma- zását. Érezzék meg az anyagból eredő formai lehetőségeket, megoldásokat.

• Ismerjenek, használjanak, szeressenek minél több természetes anyagot;

• tapasztalják meg, csodálják meg a természet formagazdagságát. Alakuljon forma-, ka- rakterérzékük a természetes és mesterséges tárgyak válogatása, rendszerezése, a velük való játék és tevékenység közben. Tapasztalják meg a forma és funkció összefüggését;

• csodálják meg a természet színgazdagságát, a fény és a szín kapcsolatát. Szerezzenek

• elemi ismereteket, tapasztalatokat a szín természetéről (világosság, melegség), külön- böző árnyalatairól. Érezzék meg a színek hangulatfestő természetét;- tapasztalják meg a téri összefüggéseket, viszonyokat. Elemi síkon ismerjék meg az építészeti, plaszti- kai, képi teret. Alapozódjon meg önálló téralakító képességük;

• alapozódjon meg egyéni látásmódjuk, önálló esztétikai ítélőképességük. Fejlettségük- nek megfelelően legyenek nyitottak a kultúra értékeinek befogadására. Tanuljanak meg kultúráltan reagálni a művészeti alkotásokra, a környezet jelenségeire, más gyer- mekek alkotásaira;

• elemi szinten tudjanak vizuális kommunikációt folytatni, alkalmazni;

• találják meg maguk számára azt a vizuális tevékenységi formát, amt szívesen, öröm- mel csinálnak, amiben jól tudják kifejezni érzéseiket, élményeiket, vágyaikat.

Rajzolás, festés, kézimunka nevelésünk feladatai:

• Megteremtjük azokat a feltételeket, amelyekben a gyermekek szabadon, önként és spontán, jó légkörben, örömmel tevékenykedhetnek.

• Az óvodai életet úgy szervezzük, hogy minél több meghatározó élményt szerezhesse- nek a gyermekeink ezen a téren.

• Megfelelő helyet és időt, jó minőségű – lehetőleg természetes – alapanyagot, eszközt biztosítunk a vizuális tevékenységhez.

• Mintát adunk a gyermekeknek, hogy hogyan kell egy-egy anyaggal, eszközzel dol- gozni.

• Ugyanakkor lehetőséget is adunk az anyagokkal és eszközökkel való kísérletezésre, kreatív, innovatív megoldásokra, variációk teremtésére.

• Sokféle technikát kínálunk fel, hogy a gyermekek bátran választhassanak a nekik örömet okozó, képességeiknek megfelelő tevékenységi formákból, abból a célból, hogy a kívánt képességeket minden gyereknél egyénileg fejleszthessük.

• Lehetőséget teremtünk a külső és belső természet elmélyült megfigyelésére, gyűjté- sekre, rendezgetésekre, természetes és mesterséges tárgyak válogatására, a velük való játékra. Ezzel segítjük a tapasztalt összefüggések egyéni felfedezését és mindennapi életben való alkalmazását.

• Módot adunk a fénnyel, árnyékkal való játékra, tapasztalatszerzésre. Fejlesztjük a gyermekek színérzékét, támogatjuk az egyéni színválasztást, színhasználatot.

• Olyan programokat, játékokat, tevékenységeket szervezünk, melyek elemi szinten ta- pasztalatokat szerezhetnek az építészeti, plasztikai, képi terekről. Ezek a tapasztalatok jelenjenek meg munkáikban is. Újra és újra lehetőséget adunk önálló téralakításra, bel- ső és külső térben egyaránt. A gyermekek környezetalakító tevékenységeiben megte- remtjük a lehetőséget a tárgyformálásra, az alkotásra, a játszóhely kialakítására, a füg- gőleges síkban történő nagy felületű festésre.

Ezek a tevékenységek a gyermekek kedvencei közé tartoznak. A feladatunk az, hogy bizto- sítsuk a zavartalan és sokrétű tevékenykedés külső feltételeit. A gyermekek számára megszo- kott és elérhető helyen mindig álljon rendelkezésre mindenféle anyag és eszköz, amivel a gyermek fantáziájának megfelelően dolgozhat, alkothat. Nagyon célszerű a vizuális tevékeny- ségek és a munkatevékenységek összehangolása, hiszen a szabad, önálló tevékenykedés gyak- ran jár együtt viszonylagos rendetlenséggel. A tevékenységek során jó lehetőség nyílik az eszközökkel kapcsolatos szokások, szabályok megtartására, a saját és mások alkotásainak megbecsülésére.

Szokás kérdése, mennyire képesek a gyermekek környezetüket ilyen széles skálájú tevékeny- ségrendszer mellett is rendben tartani. A tevékenységek megszervezéséhez kitűnő pedagógiai alapot adnak az évszakok változásai, a természet szépségei, a gyermek által megérthető világ tárgyai és eseményei. Ugyancsak kitűnően hasznosíthatók a vizuális tevékenységek számára az ünnepek, melyek érzelmileg is közel állnak a gyermekekhez és megmozgatják a fantáziá- jukat. Ahhoz, hogy kibontakozhasson a gyermekek alkotókedve, teljes önállóság szükséges. Az ötlettől a megvalósításig főként bátorítást, útmutatást és dicséretet várnak a gyermekek.

Nem szükséges, sőt káros, ha uniformizáló nevelési módszerekkel elvesszük a gyermek bátor- ságát az egyéni kifejezésmódoktól. Ezért is tartjuk fontosnak az egyéni fejlesztést már kiscso- portos kortól. Az óvodában legyen lehetőségük a gyermekeknek arra, hogy bármikor kipró- bálhassák képességeiket. Amennyiben megoldható, minden csoportszobában célszerű egy kis sarkot vagy szekrényt biztosítani, ahol a barkácsoláshoz szükséges eszközöket, felszerelése- ket, anyagokat tárolhatjuk. Nagy hasznát veszik ennek a gyermekek, hiszen például a nagyob- bak szerepjátékához bármikor kiegészítő eszközök készülhetnek (építőjáték kiegészítői, maszkok, jelmezek, hangszerek, albumok, gyűjtemények, ajándékkészítés, dekorálás, bábok) és a kisebbek is örömmel ismerkednek meg a különböző szerszámokkal.

A vizuális tevékenység során az óvónő vezesse be a gyermeket a népi kézművesség rejtelmei- be, ismertesse meg a népi díszítőművészet motívumaival és színvilágával. Az óvodapedagó- gus feladata megismertetni a gyermekeket az eszközök használatával, a különböző anyagok- kal, a rajzolás, festés, mintázás és kézimunka különböző technikai alapelemeivel és eljárásaival.

Xxxxxxxxx ki olyan helyet a csoportszobában, ahol a helyi népművészet alkotásait naponta lát- hatják a gyermekek. Ehhez jó segítséget kaptunk a helyi nyugdíjas klub nagymamáitól, akik kézimunkáikkal gazdagítják ezeket a sarkokat.

Eszközök: zsírkréta, viaszkréta, színes ceruza, festékek, ragasztók, ollók, agyag, gyurma, krepp papír

Szövőkeretek, szarvacska, hurkapálcika, fonalak, filc, tű, természetes anyagok, papíranyagok, gombok, szalma, háncs, fakéreg, kavicsok, kagylók, tészták, liszt, dara, rizs aszalt gyümöl- csök, zöldségek.

Csoportszoba lehetőségei: kialakított tevékenység sarkokban.

Udvari lehetőségek: rajzolás faággal, sarazás, homokvárépítés, aszfalt rajz, festés, virág, le- vélfonatok készítése, hóvár építés.

d. Ének-zene, énekes játék

„Népet csak egészében lehet megismerni. A nép dalát is csak az érti meg igazán, Xxx ismeri szokásait, ruházatát, ételét Építkezését, egész életét…”

Xxxxxx Xxxxxx

Magyarország óvodai zenei nevelése a Kodály–Forrai módszer hagyományain és zeneelméle- ti, módszertani szemléletén nyugszik. Kodály intencióit követve, miszerint„minden nép zenei nevelésének a saját néphagyományából kell kiindulnia”, a módszer a népi kultúra értékeit használja fel a gyermekek zenei fejlesztésére. Xxxxx a gyermekek zenei anyanyelvének meg- alapozása.

A Kodály–Forrai módszer zenei nevelésünk alapja és nélkülözhetetlen segítője.

Figyelemmel kísérve a gyermekek korcsoportjainak, illetőleg egyéni fejlettségének jellemzőit, zenei nevelésünkben a következő zenei képességeket kívánjuk tudatos és tervszerű nevelő- munkával fejleszteni:

- metrumérzék

- ritmusérzék (ritmus, szünetek helye, ütemhangsúly: 2-es, 3-as, 4-es lüktetés, tempó,

- motívumhangsúly, sorhangsúly, osztinátó(ismétlődő ritmus vagy dallam)

- dinamikai érzék

- hangmagasság-, dallam-, hangszínérzék

- belső hallás

- intonációs készség, hangképzés

- zenei memória

- improvizációs készség a zenében és a zenéhez kapcsolódó mozgásban

- érzelmek, hangulatok értelmezése és kifejezése a zenében

Ének, zene, énekes játék, gyermektánc:

• A zenélés, éneklés örömforrás

• Zenei képességek fejlesztése népi,- és kortárs zenei alkotásokkal. Az élményt nyújtó közös énekzenei tevékenység során a gyermek felfedezi a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét.

• Az éneklés, zenélés a gyermekek mindennapi tevékenységének része, a felnőtt minta spontán utánzásával.

Zenei nevelésünk céljai:

⮚ a gyermekek szívesen, örömmel vegyenek részt a zenei tevékenységekben;

⮚ érezzék meg az éneklés, muzsikálás örömét;

⮚ a sok közös mondókázás, éneklés, magyar népi játékok játszása közben zenei képessé- geik fejlődjenek, esztétikai érzelmeket éljenek át;

⮚ ismerkedjenek meg a zenei tevékenységet segítő mozgáskultúrákkal;

⮚ próbálkozzanak hangszeres zenéléssel, legyenek ezzel a tevékenységgel kapcsolatban meghatározó élményeik;

⮚ fejlettségüknek megfelelően bátran improvizáljanak mozgást, mondókákat, ritmusokat, dallamokat;

⮚ legyen a táncban is a beszédhez hasonló „alapszókincsük”, tudjanak néhány motívumot, és azokból tetszésük, pillanatnyi alkotókedvük szerint építkezzenek;

Zenei nevelésünk feladatai:

⮚ óvodánkban minden nap szóljon az ének, a zene;

⮚ a zenei nevelés komplexen kapcsolódjon más nevelési területekhez;

⮚ a zenei feladatok megvalósításában a játékosság elve érvényesüljön;

⮚ a mozgásanyanyelv megalapozása érdekében mutassunk be néhány figurát a nagyon egyszerű, a gyermekek fejlettségének megfelelő, természetes mozgásából fakadó tánc- elemekből;

⮚ adjunk módot arra, hogy a táncelemeket szabad tánc formájában kipróbálhassák, tet- szés szerinti összeállításban gyakorolhassák;

⮚ teremtsünk lehetőséget arra, hogy a gyermekek különféle zenei és zajkeltő eszközök- kel, zeneszerszámokkal maguk is zenélhessenek, énekelhessenek;

⮚ támogassuk a gyermekek dallam-, ritmus-, mozgás-improvizációit (a drámapedagógia módszereivel);

Az intézmény ének-zenenevelésnek jelentős hagyományai vannak. A magyar népdalok, mon- dókák, gyermekdalok világa ma is élő és felhasználható hagyomány. Szinte valamennyi ün- nepünkhöz kapcsolódik olyan dalanyag, melyet megismertethetünk a gyerekekkel. A népha- gyományőrzés mellett a Kodály alkotta módszer is folyamatosan megújulva, megtartotta kapcsolatát az életre neveléssel. Az ének-zene és az ehhez kapcsolódó mozgás ugyanúgy az óvodai mindennapok része, mint a napi mesélés vagy séták és kirándulások.

Tehát ez a feladat sem korlátozható csupán a foglalkozások időtartamára. A komplex foglal- kozások inkább összefoglalják, elmélyítik a gyermekek ismereteit, és alkalmat adnak a képes- ségek fejlesztésére.

Az élményt nyújtó közös éneklés, a körjáték vagy a mondókázás a művészeti és az esztétikai nevelés szempontjából is kitüntetett helyet kap. A Xxxxxx Xxxxxx útmutatásai alapján Xxxxxx Xxxxxxx által kidolgozott óvodai ének-zenei nevelés alapjaira épülő fejlesztés a tevékenység- központú óvodai nevelésen belül hatékonyan megvalósítható. Ezzel biztosítható a gyermekek ének-zenei kultúrájának megalapozása, a néphagyományőrzés és az ének-zenei nevelés szín- vonalának megőrzése. A hagyományőrző tevékenységhez kapcsolódóan az óvónő élménysze- rűen adja át a gyermekeknek a magyar népi gyermekdalokat és a helyi gyűjtésű dalokat. Ze- nehallgatás során ismertesse meg a gyermekeket a magyar népi dallamvilággal és hasonlítsák össze azt más népek dalaival.

A mondókázással már a kiscsoportban könnyen bekapcsolódhatnak a gyermekek a tapsolta- tók, göcögtetők során a ritmusfejlesztés feladataiba. A sokféle népi mondóka jól kapcsolható a tevékenységekhez, évszakokhoz, nevekhez.

Az ének főleg a zenei képességek fejlesztésére szolgál. Színessé teszi ünnepeinket, hagyomá- nyainkat, a gyermekek játékát (sütés, főzés, altatás, dalosjátékok)

Alapdokumentuma: Xxxxxx Xxxxxxx: Ének-zene az óvodában

Zene: gyermeki zenélés főleg ritmushangszerekkel (maguk által készített és vásárolt)

Zenehallgatás: alapdokumentuma: Xxxxxxx Xxxx: Zenehallgatás az óvodában

óvónői előadás (hangszer, ének) élőzene (zenés előadások)

más népek dalai ünnepekhez, évszakokhoz kötődő dalok

Népi dalosjátékok: Feladata a zenei képességek fejlesztése, valamint a játék, mozgás, esztéti- kai élmény közös megjelenítése.

Tánc: változatos mozdulatok, zene, mozgás, komplex hatásának erősítése.

Xxxxxxxxxxx: zene, éneklés, tánc megszerettetése

érzelmi, értelmi, esztétikai és mozgásfejlesztés zenei képességek fejlesztése

hallásfejlesztés (memória, dallamfelismerés, halk- hangos, hangszín felisme- rés, magas-mély, környezet hangjai, improvizálás)

Ritmusérzék fejlesztés (tempó, egyenletes lüktetés, mozgáskultúra, mondókák, dalok ritmusa)

Ritmushangszerek használata Zenei ízlésfejlesztés

Népi hagyomány dalai, játékai, táncai

Az óvodai néptáncoktatás célja, hogy a magyar néptánc és népi kultúra iránti érdeklő- dést elmélyítse a gyerekekben. A táncokon keresztül ismerjék meg hagyományainkat, a magyar nép táncait, a táncok lépésanyagát, jellegzetességeit, stílusát.

A néptáncoktatás feladatai:

Ismertesse meg a gyerekekkel:

⮚ a hagyományos népi játékokat

⮚ a mozgásanyag variációs lehetőségeit

⮚ a táncokhoz kapcsolódó énekeket, zenei kíséretet

⮚ a három dialektus tánctípusait, táncrendjét Xxxxxxxx ki a gyerekekben:

⮚ a rendszeres munka természetes igényét

⮚ a megfelelő munkafegyelmet

⮚ az esztétikai érzéket

⮚ a művészetek befogadására való nyitottságot

⮚ a múlt és jelen értékeinek befogadására fogékonyságot

⮚ a művészi előadásmód kivitelezését

Fejlessze a gyermekek:

⮚ mozgáskultúráját

⮚ fizikai állóképességét

⮚ ritmusérzékét

⮚ hallását

⮚ zenéhez való alkalmazkodását

⮚ tér-, forma- és stílusérzékét

⮚ mozgásmemóriáját

⮚ koncentráló képességét

⮚ improvizációs készségét

⮚ a társművészetek iránti érzékenységét

⮚ vizuális memóriáját

⮚ képzelőerejét

Tegye nyitottá: a gyermek személyiségét a folklór iránt

Az óvodapedagógus feladatai a művészeti tevékenységek megszervezésében:

• Úgy alakítsa ki a gyerekek bevonásával a csoportszobát, hogy ott a különböző tevékeny- séget kereső gyermekek nyugodtan, kényelmesen dolgozhassanak.

• Biztosítson minél több eszközt, időt és helyet a művészeti tevékenységek gyakorlásához, ezzel is ötletet adva a gyermeki fantáziának.

• Nyújtson lehetőséget a vizuális és kommunikációs tevékenységek összekapcsolására.

• Segítse elő a gyermekek önálló elképzeléseinek megvalósítását.

• Adjon lehetőséget a gyermekeknek arra, hogy minél több élményt átélve megvalósíthas- sák elképzeléseiket.

• Az óvodapedagógus a mindennapi mesélés, verselés, mondókázás biztosításakor ügyeljen a gyermekkel való szoros érzelmi kapcsolat, a meghitt légkör megteremtésére.

• Továbbképzések során szerezzen ismereteket az új lehetőségekről.

VII/3. Az egyén társadalmi feladatait tudatosító, képességeit fejlesztő ismeretek, tevékenységek

Az egészséges életmódra nevelés, a testi nevelés, az egészségmegőrzés szokásainak kialakítá- sára, a környezettudatos magatartáshoz, a környezet védelméhez és megóvásához, a fenntart- hatósághoz kapcsolódó szokások kialakítását meghatározó elvek.

VII/3/1. Mozgás

• A rendszeres egészségfejlesztő testmozgás a gyermekek egyéni fejlettségi szintjéhez igazodó mozgásos játékok és feladatok, a pszichomotoros készségek és képességek ki- alakításának, formálásának és fejlesztésének eszközei. Az óvodáskor természetes hely- helyzetváltoztató-, és finommotoros mozgáskészségek tanulásának valamint a moz- gáskoordináció intenzív fejlődésének szakasza, amelyeket sokszínű, változatos és örömteli, érzelmi biztonságban zajló gyakorlási formákkal, játékokkal segítünk elő. Ezzel biztosítjuk a mozgás és az értelmi fejlődés megfelelő fejlődési ütemét.

• Mozgásos játékok rendszeres alkalmazása kedvezően hat a kondícionális képességek közül különösen az erő és állóképesség fejlődésére, amelyek befolyásolják a gyermeki szervezet teherbíró képességét, egészséges fejlődését. Kiemelkedő szerepük van a he- lyes testtartáshoz szükséges izomegyensúly kialakulásában, kiegészítik a gondozás és egészséges életmódra nevelés hatásait.

• Spontán, a szabad játék keretében végzett mozgásos tevékenységeket kiegészítik az irányított mozgásoso tevékenységek. A complex testmozgások beépülnek az óvodai élet egyéb tevékenységeibe is, miközben együtt hatnak a gyermek személyiségének fejlődésére. (pozitív énkép, önkontroll, érzelemszabályozás, szabálykövető társas vi- selkedés, együttműködés, kommunikáció, problémamegoldó gondolkodás)

• A mozgásra napi szinten lehetőséget kell biztosítani a gyermekek életkori,- és egyéni fejlettségének figyelembe vételével. Törekedni kell a gyermekekt legjobban fejlesztő, kooperatív mozgásos játékok széleskörű alkalmazására, a szabad levegő kihasználásá- ra.

A mozgás jelentősége:

A mozgás alapvető életjelenség és alapvető szükséglet. Az egész életre, a világra jellemző do- log. Átszövi az ember teljes életét, környezetét. Mozgás nélkül nincs élet.

A mozgás intenzíven befolyásolja az egészséges test, az egészséges lélek és a fejlett értelem alakulását. Ezért a mozgás fejlettségéből következtetünk a gyermek fejlettségére, intellektusá- ra. A gyermek mozgása és játéka alapvető feltétele és jelzője fejlődésének.

A mozgás a gyermek egyik legtermészetesebb megnyilvánulási formája.

A gyermek a legtöbb mozgástapasztalatát életének kezdeti szakaszában szerzi meg, majd Folyamatosan, az óvodába kerülve szervezett keretek között jut maradandó mozgásélmények- hez, ami segíti őt az egészséges testkultúra kibontakozásában.

A 2-3-6 éves gyermekek egészséges testi fejlődésének biztosítása nem képzelhető el a rend- szeres, játékban gazdag, az egyéni képességeket messzemenően figyelembe vevő, kellő akti- vitást és terhelést biztosító mindennapi testmozgás nélkül. Xxxxxx tény, hogy a mozgásöröm és a szellemi fejlődés egymással szoros kapcsolatban áll. A mozgásfejlesztéshez tehát hozzá- tartozik, hogy maximálisan biztosítsuk a spontán mozgáslehetőséget, mégpedig az egyéni sa- játosságok figyelembevételével. Ajánlatos tehát minden adódó lehetőséget kihasználni a nap folyamán a mozgásra. Rendkívül fontos a mindennapos szabad levegőn való tartózkodás mi- nél hosszabb idejű biztosítása. A gyermekek napirendjét úgy célszerű összeállítani, hogy azzal elkerüljük az egyoldalú terhelést és lehetőleg felváltva biztosítsuk a mozgást és az üléssel együtt járó tevékenységeket. A mozgás és pihenés egyensúlyának biztosításával sikerülhet a gyermekek egyoldalú igénybevételét elkerülnünk.

Az egészséges életmód szokásainak megalapozását óvodáskorban kell elkezdenünk. A moz- gás megszerettetése, a mozgásigény kielégítése az óvodai mozgásfejlesztés fontos feladata, amit csak a helyesen megválasztott mozgásanyag változatos gyakoroltatásával érhetünk el. A megfelelő intenzitású, derűs légkörű testmozgás biztosítja a motoros képességek fejlődését, melynek egyre magasabb szintje előfeltétele a bonyolultabb mozgások eredményes végrehaj- tásának, ezáltal a mozgás-műveltség fejlődésének.

Az óvodai élet mindennapjaiban kétféle mozgástípus van:

• A mindennapi élet során végzett csekély intenzitású mozgások (például leülés, felál- lás, lassú séta)

• Azok a mozgások, amelyeknek már kimutathatóan kedvező egészségügyi hatásai van- nak (például élénk járás, futás, tánc, aktív kerti munka, mászókán végezhető mozgá- sok)

Folyamatosan felépülő mozgásrepertoárt tanulnak meg a gyerekek óvodai életük során. Ezek a természetes hely- és helyzetváltoztató valamint finommotoros (manipulatív) mozgások (0.xx. táblázat) melyek felfedeztetése megtapasztaltatása gyakoroltatása mindennapi feladat pedagógusaink számára.

Fontosnak tartjuk a gyakorlatok helyes végrehajtását, a káros gyakorlatok elhagyását. A testi képességek fejlődése mellett hatást gyakorlunk az értelmi, és szociális képességek fejlődésére is. Kihasználjuk a kooperatív játékokban rejlő fejlesztő erőt. Mindenki játszhat bennük, senki sem esik ki végleg, nincs kirekesztés. Nincs győztes vagy vesztes. A játéktevékenység a moz- gásöröm áll a fókuszban, nem a teljesítmény vagy az eredmény. Mindenki boldog lehet játék

közben és a végén. Nem valaki ellen, hanem valakivel játszik a gyermek. A megnyúlt izmokat erősítjük a megrövidült izmokat nyújtjuk, mivel a kisgyermekkori helytelen tartások kialaku- lása a hát és a törzsizomzat csökkent teherbíró képességével függ össze. Mindez aktív izom- erővel korrigálható. Tudatosítjuk a medence megfelelő állását ülésben, álló helyzetben mivel ez a helyes testtartás kulcsa. Fejlesztjük az erő- állóképességet. A hangsúlyt a terhelés terje- delmére helyezzük. Sokoldalú erősítéssel oldjuk, meg miközben minden nagy izomcsoportot megfelelően foglalkoztatunk. Csak fokozatos terhelést alkalmazunk a sérülésveszély elkerülé- se érdekében. Minden erősítés után megnyújtjuk az izmokat. Bevezetjük a rendszeres lábtor- nát a lábdeformítások megelőzése, helyreállítás érdekében. Kéziszerek alkalmazásával fej- lesztjük a mozgáskoordinációt. Fejlesztjük az egyensúly érzéket az egyensúlyozó járás változatos formában történő gyakorlásával.

A természet erőivel - napfény, levegő, víz - történő edzés kedvező hatását sem szabad figyel- men kívül hagyni, ezért a mindennapi testmozgást lehetőleg a szabadban célszerű tartani. Az intenzív, változatos gyakorláshoz megfelelő helyre és eszközre van szükségünk. A jó ered- mény eléréséhez az optimális tárgyi feltétel biztosításán túl azonban az óvodapedagógus és a gyermek aktív együttműködése is elengedhetetlen. A nyugodt, derűs légkörű, játékban gaz- dag, kellő intenzitású napi 20-30 perces testmozgás nem csak a kondicionális és koordinációs képességek fejlődését biztosítja, hanem hozzájárul a gyermeki személyiség differenciált fej- lesztéséhez is.

A mozgásfejesztés a szabadjáték a spontán természetes mozgás közben valósul meg. Fontos, hogy lerakjuk a kellő alapokat, hogy már az óvodás években a szervezet testnevelési foglal- kozásokat szerető váró egészséges gyermekekké váljanak.

Nagy hangsúlyt fektetünk az egészséges életmódra, ezért a gyerekek számára napi rendszeres- séggel só szoba használata áll rendelkezésre. A sószoba egy esztétikusan kialakított helység, ahol a gyerekek kedvük szerint foglalatoskodhatnak: pl. mesét, verset hallagathatnak, énekel- hetnek, lábtornázhatnak, gyakorolhatják a helyes légzéstechnikát stb. a bent töltött idő alatt. Óvodánkban a sószoba szolgálja a gyerekek alsó és felső légúti megbetegedéseinek (orrdugu- lás, köhögés) asztma, allergia, egyes bőrbetegségek tüneteinek mérséklését, alkalmas közérze- tük jobbá tételére, életminőségük javítására.

A mindennapos testmozgás objektív feltételei:

Elsősorban a megfelelő hely biztosításáról kell szólni. Mivel a foglalkozásokat döntő mérték- ben, a szabadban valósítjuk meg, ezért célszerű füves területen különböző pályákat kialakíta- ni. Ehhez csupán mozgatható kis kapuk szükségesek. Nagyon jó lehetőséget nyújt a különbö- ző mozgások gyakorlására a mesterségesen kialakított domb, ami télen szánkózásra, csúszkálásra síelésre használható, nyáron viszont gyakorolható itt a gurulás, mászás, kúszás, felfelé történő futás, szökdelés stb. A füves, sík és dombos terület mellett feltétlenül szüksé- ges az aszfaltos, kavicsos terület. A megfelelő távolságban rögzített mászókák az óvodaudva- rok fontos kellékei. Hosszabb sétát, sőt túrát tehetünk a gyerekekkel a szabadban. A tornate- remben használható tornaszerekhez a nap folyamán bármikor hozzáférhetnek a gyermek. Minden, ami az óvoda udvarán található (fák, bokrok, homokozó, játékeszközök, stb.) fel- használhatók a mindennapi testmozgás feladatainak megvalósításához. Ugyanez mondható el az épületen belül szervezett mindennapi testmozgásra is. Mindenkor nagy gondot kell fordíta-

ni az alkalmazásra kerülő kézi és tornaszerek, berendezési tárgyak épségére, tisztaságára, va- lamint arra, hogy könnyen elérhetők legyenek, megfelelő számban álljanak rendelkezésre. Az eszközök előkészítése az óvodapedagógus, a gyermekcsoport és a pedagógiai munkát segítők aktív együttműködésére ad lehetőséget.

A mindennapos testmozgás szubjektív feltételei:

Az óvodapedagógus személyisége, testi neveléshez való viszonya nagymértékben meghatá- rozza a gyermekcsoportban folyó mindennapi testmozgás eredményességét. A testgyakorlatok mintaszerű végzésével, a játékba való aktív bekapcsolódással kedvezően motiválhatja a gyer- mekeket, építve utánzási hajlamukra, segítve a rendszeres testmozgáshoz való pozitív viszo- nyuk kialakulását. Az örömmel, derűs légkörben, együttesen végzett gyakorlás hozzájárul az egészséges életmód szokásainak megalapozásához is, ezért nagyon lényeges, hogy az óvoda- pedagógus minden megnyilvánulásán tükröződjön az, hogy szívesen mozog együtt a gyerme- kekkel és örül a gyermekek mozgásban elért sikereinek. A mindennapi testmozgás tartalmát döntő mértékben a természetes mozgások, gyakorlatok képezik (járások, futások, ugrások, függések, egyensúlygyakorlatok). Ezeket kiegészíti néhány talajtorna elem, valamint a kézi szerekkel végezhető gyakorlatok. Természetesen ide tartoznak a testnevelési játékok is. A lé- nyeg, hogy minden mozgásforma, amit a gyermekek képesek elvégezni, a mindennapi test- mozgás keretébe beépíthető. Az óvodapedagógus dönti el, hogy a mindennapi testmozgás 20- 30 perce alatt testnevelés foglalkozást tart vagy egy-egy mozgáscsoport gyakorlásával, esetleg testnevelési játékokkal tölti ki az időt.

A mozgásfejlesztés céljai:

• A gyermekek természes, harmonikus mozgásának, testi képességeinek fejlesztése já- tékos formában.

• A gyermekek tájékozódásának, alkalmazkodóképességének, a személyiség akarati té- nyezőinek fejlesztése úgy, hogy megmaradjon a gyermekek szabad mozgáskedve.

• Különböző tartáshibák (elsősorban a hanyag tartás) kialakulásának prevenciója játékos formában.

• Lúdtalp kialakulásának megelőzése lábtornával.

• Erő- állóképesség fejlesztése életkornak megfelelően.

A mozgásfejlesztés feladatai:

• Legyen lehetőségük a gyermekeknek saját testük mozgását átélni.

• Sokoldalú mozgástapasztalatokat szerezzenek a gyermekek az alapvető mozgásformák gyakorlása által.

• Folyamatosan fejlődjön a gyermekek mozgása és egyensúlyérzéke.

• A kéz finommozgásainak fejlesztésére nyújtsunk változatos lehetőségeket.

• Segítsük elő a gyermekek harmonikus, összerendezett mozgásának kialakulását.

• Megéreztetjük a helyes testtartást, tudatosítjuk, gyakoroltatjuk.

• Lábtornát alkalmazunk.

• Erő- állóképességet fejlesztünk sokoldalú erősítéssel.

Az óvodapedagógus feladatai a testmozgás megszervezésében:

• Legfontosabb feladat, hogy minden nap adjon lehetőséget a gyermekeknek minél hosszabb időtartamon keresztül a szabad levegőn való tartózkodásra.

• Biztosítsa a gyermekek szabad mozgásgyakorlásának a feltételeit.

• Adjon ötleteket, irányítsa a gyerekek figyelmét a szabadban és az épületen belül is a legoptimálisabb terhelést biztosító napi mozgáshoz.

• Változatos eszközök és a gyermekek önálló, szabad mozgásának biztosításával tegye lehetővé, hogy a testmozgás örömet jelentsen a gyermekek számára.

• Az egészségfejlesztő testmozgás során a játék vezetése mindig érthető és elfogulatlan legyen.

• A hibákat gyakorlat közben a helyes mozgás dícséretével, példamutatásával javítsa.

• Hibajavítást tapintatosan végezze.

• A bátortalanabb, ügyetlenebb gyermekeknek mindig segítsen.

• Megtervezésél és levezetésnél tartsa szem előtt a csoport egészségi állapotát, gyerme- kek fáradékonyságát, teljesítőképességét.

• A mozgásanyag mennyiségét a csoport fejletségi szintéhez igazítsa és azt megfelelően, helyesen sajátítassa el a gyermekekkel.

• Nagy figyelmet fordítson az elváltozások megelőzésére, a prevencióra, amelyben fon- tos szerepet tölt be a gimnasztika, a tartásjavítás, mindez játékos formában.

Rendelkezéünkre álló eszközök:

Udvari lehetőségeink: Fáramászás, kötélmászás

Egyensúlyozás láncos egyensúlyzón Távolugrás homokozóban Lépegetés egyensúlyozó pályán Csúszdázás, hintázás, mászókázás Focizás, kosárlabdázás, labdakiütő Szabályjátékok, versenyzések

Népi gyermekjátékok. Bigézés (célbadobás)

Tornataermi lehetőségek: Xxxxxxxxx, tornapadok, billenő pad

Body roll henger

Trambulin, tölcsér, görgős deszka Greiswald tornaszer

Kötelek, labdák, karikák, zsámoly, szőnyegek kéziszerek

A fejleszteni kívánt képességkörök:

Motoros képességek

Kondicionális képességek: erő, állóképesség, gyorsaság Koordinációs képességek: téri tájékozódás

Kinesztetikus differenciálás

Testséma fejlesztés: Testrészek ismerete Személyi zónák alakítása Testrészek funkciója

Reakció Egyensúlyérzék Ritmuskészség

Mozgékonyság, hajlékonyság

Térbeli viszonyok fejlesztése

Érzelmi és személyiség fejlesztés:

Aktivitás

Érzelmi motiváltság

Harmonikus összerendezett mozgás Kitartás

Közösségi magatartás Kudarctűrő képesség

Bátorság, önbizalom fejlesztése

A fejlődés jellemző az óvodáskor végére

• Mozgásuk összerendezettebb, harmonikus finommozgásra képesek.

• Mozgásukat, viselkedésüket, testi szükségleteik kielégítését szándékosan irányítani képesek.

• A gyermekek igénylik a mozgást, kitartóan mozognak, játszanak.

• Mozgásuk (nagy mozgásuk, finommozgásuk) összerendezetté válik, mozgástapaszta- lataik bővülnek.

• Térészlelésük fejlődésével tudnak, a térben tájékozódni ismerik az irányokat.

• Az ügyességi játékok, csapatjátékok szabályait betartják.

• Tudnak labdát pattogtatni, kislabdát hajítani távolba.

• Állórajtból kiindulva 20-30 métert képesek futni, 6-8 lépés nekifutással tetszés szerinti akadályt átugrani.

• Egyensúlyoznak padon, homokozó szélén.

• A gimnasztikai gyakorlatokat esztétikusan végzik.

• Szívesen használják a különböző kéziszereket (labda, babzsák, bot…stb.)

• A helyes testtartás automatizálódik ülő és álló testhelyzetben.

• Hosszabb ideig képesek kúszni, csúszni, mászni.

A feladatok és célok megvalósítását segíti intézményünkben 2 szakképzett mozgásfejlesztő óvodapedagógus, akik képzési tapasztalatukat átadják kollégáiknak.

VIII. A NEVELÉS TERVEZÉSE ÉS IDŐKERETE Az óvodai élet szervezése:

Intézményünk a szülők igényeit figyelembe véve heti 52,5 órában tart nyitva. Reggel 6.30 – 7 óra között pedagógiai munkát segítő alkalmazottak végzik a gyermekek felügeletét. 7-7.30 óra kor érkeznek a délelőttös óvodapedagógusok a csoportokba. Délután 16.00, 16.30 – 17 óráig (csoportonkénti munkaidőtől függöen történik a csoport összevonás, amikor szintén a peda- gógiai munkát segítő alkalmazottak biztosítják a gyermekek felügyeletét.

A gyermek egészséges fejlődéséhez, fejlesztéséhez a napirend és a hetitend biztosítja a feltéte- leket.

Az aktuális heti és napirendet a csoportnapló tartalmazza.

VIII/1 NAPIRENDÜNK

A gyermekeink zavartalan egészséges fejlődése érdekében az intézményben töltött idejüket több szempont figyelembevételével szervezzük meg. Elegendő időt biztosítunk:

- a játékra

- tisztálkodási teendőkre, öltözködésre

- a táplálkozásra

- a szabad levegőn való tartózkodásra

- a mozgásos tevékenységekre

- az aktív és passzív pihenésre

A napirendet úgy szervezzük, hogy a gyermekek:

- sokat játszhassanak;

- sürgetés nélkül minden tevékenységüket befejezhessék, illetve feladataikat pontosan elvégezhessék;

- minél több időt tölthessenek különböző időjárási viszonyok között a szabad levegőn;

- nyugodt körülmények között étkezhessenek;

- egyéni szükségleteiknek megfelelően pihenhessenek;

- gondozási teendőik differenciáltan valósuljanak meg.

A szervezett, vagy rendkívüli programok megváltoztathatják a napirendet.

TEVÉKENYSÉGEK	IDŐTARTAM
Összevont csoportkeretek között történő Szabad játék, egyéb tevékenység.	1 óra.
A délelőtti játéktevékenységbe ágyazott fejlesztés, Mindennapos testnevelés Reggeli	3 óra

Udvari tevékenységek, játék, séta	1 – 1.5 óra
Gondozási feladatok ellátása, ebéd	0.5 – 1 óra
Készülődés a pihenéshez, mesehallgatás	0.5 óra
Pihenés	2 óra
Gondozási feladatok ellátása, uzsonna	0.5 óra
Délutáni játék, egyéb tevékenység	0.5 – 1 óra
Összevont csoportban történő játék hazamenetelig	0.5 – 1 óra

VIII/2. HETIREND

A hetirendbe azokat a tevékenységeket rögzítjük, melyek időhöz kötöttek és rendszeresen visszatérő jellegűek.

A tevékenységek közbeni tanulást, a tapasztalatszerzést kötött és kötetlen szervezési formák- ban egyaránt alkalmazzuk, melyekben érvényesül az óvodapedagógus szakmai önállósága, módszertani szabadsága. Kiemelt szerepet kapnak a párhuzamosan végzett tevékenységek, melyek az egy időben, egymás mellett játszó, tevékenykedő gyermekek tanulását, tapasztalat- szerzését jelentik. Az óvodapedagógus fejlesztő és fejlődést segítő munkájában épít a gyer- mekek egyéni érdeklődésére, egyéni tapasztalataira, képességeire. A szervezett vagy rendkí- vüli programok megváltoztathatják a hetirendet.

A szervezésnél figyelembe vesszük:

- az egyes nevelési területek feladatait

- a gyermekek egyéni élményeit, ismereteit

- a gyermekek egyéni és életkori sajátosságait

- logopédus, szurdopedagógus, fejlesztő pedagógus, hitoktató kötött óráit

- a tornaszoba, sószoba időbeosztását

- az időjárást

A szervezett, vagy rendkívüli programok megváltoztathatják a hetirendet.

	Délelőtt	Délután
Hétfő	Domináns tevékenység: Mese- vers Mindennapos együttmozgás Spontán tevékenységek: Játék, munka jellegű tevékenységek, raj- zolás, mintázás, kézimunka, ének- zene, környezet megismerése- védelme.	Alvás, levegőzés, udvari játék, vagy teremben sza- bad játék. Csoport össze- vonás: 16.30-kor
Kedd	Domináns tevékenység: kör- nyezet téri, formai, mennyiségi megismerése Mindennapos együttmozgás Spontán tevékenységek: Játék, munka jellegű tevékenységek, raj- zolás, mintázás, kézimunka, ének- zene, környezet megismerése- védelme.	Alvás, levegőzés, udvari játék, vagy teremben sza- bad játék. Csoport össze- vonás: 16.30-kor
Szerda	Domináns tevékenység: Kör- nyezet megismerése - védelme Mindennapos együttmozgás Spontán tevékenységek: Játék, munka jellegű tevékenységek, raj- zolás, mintázás, kézimunka, ének- zene, környezet megismerése- védelme.	Alvás, levegőzés, udvari játék, vagy teremben sza- bad játék. Csoport össze- vonás: 16.30-kor
Csütörtök	Domináns tevékenység: ének- zene, zenei fejlesztés Mindennapos együttmozgás Spontán tevékenységek: Játék, munka jellegű tevékenységek, raj- zolás, mintázás, kézimunka, ének- zene, környezet megismerése- védelme.	Alvás, levegőzés, udvari játék, vagy teremben sza- bad játék. Csoport össze- vonás: 16.30-kor
Péntek	Domináns tevékenység: testneve- lés, „nagy torna” Mindennapos együttmozgás Spontán tevékenységek: Játék, munka jellegű tevékenységek, raj- zolás, mintázás, kézimunka, ének- zene, környezet megismerése- védelme.	Alvás, levegőzés, udvari játék, vagy teremben sza- bad játék. Csoport össze- vonás: 16.30-kor

IX. AZ ÓVODA SZOLGÁLTATÁSAI

Óvodai nevelésen kívül csoportonként ingyenesen biztosítunk lehetőséget a hitoktatásra. In- tézményünkben gyermekeink vallásos nevelését a helyi Xxxxx Xxxxx Xxxxxxxx Xxxxxxxx fel- ügyeletével Xxxxxxxx Xxxxx képzett hitoktató végzi, csoportonként heti 1 alkalommal. Hitok- tatáshoz szükséges tárgyi eszközöket, a helyet, az időkeretet, intézményünk biztosítja. Az ezzel kapcsolatos szabadidős tevékenységet a hitoktató szervezi az óvodapedagógusok segít- ségével.

A zenés tartásjavító foglalkozást, és népi játék, néptánc foglalkozást felzárkóztató illetve te- hetséggondozás jelleggel délelőtti szabad játék idejében szakképzett kolléganők tartják.

Drámapedagógiai fejlesztést, személyiségfejlesztő jelleggel, az integráció elősegítése céljával szükség és igény szerint felmerülő problémák esetében (pl. beilleszkedési problémák, másság elfogadása) drámapedagógiai továbbkézést képzett kolléga végzi.

Az óvónői bábcsoport évente 3-4 alkalommal ingyenes előadást tart minden gyermek számá- ra.

X. PEDAGÓGIAI ADATKEZELÉS

Az óvodai nevelés tervezettsége fontos, mert tudatos, felkészült munkát eredményez. Segíti a célirányos tervezést, annak egymásra épülését ugyanakkor szabadságot, rugalmas alkalmazást tesz lehetővé.

Dokumentumok: Intézményünk a Mód-szer-tár Kft. szakmai anyagait és elektronikus napló- ját használja.

Nevelési terv: Tartalmazza a csoport szokás és szabályrendszerét, beszoktatási tervet. Időkerete fél év melyet értékeléssel zárunk, mely tartalmazza az elért eredményeket és a még fejlesztésre váró feladatokat.

Programterv:

Tartalmazza az ünnepekhez, évszakokhoz kapcsolódó szervezési feladatokat a csoport életé- ben.

Időkerete: évszakonként

Fejlesztési terv:

Időkerete egy nevelési év

Ennek lebontása a heti terv melyben kiemelt szerepet kap az aktualitás.

Egyéni fejlesztés dokumentumai:

Anamnézis lapok kitöltése óvodába érkezéskor Feljegyzések a családlátogatásokról.

Gyermekvédelemmel kapcsolatos dokumentum.

Fejlődési napló (a gyermek folyamatos, tematikus megfigyelése az egész óvodai élete során) Egyéni képességfejlődés mutatói:

Játék

Társas élet, érzelmek Önkiszolgálás Akarat

Mozgás Anyanyelv

Vizuális

külsővilág tevékeny megismerése (Matemetikai gondolkodás , környezet megismerés) ének

XI. A GYERMEKEK ESÉLYEGYENLŐSÉGÉT SZOLGÁLÓ INTÉZKEDÉSEK SPECIÁLIS FEJLESZTÉS

20/2012.rendelet11.§ (1) A sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelése esetén az óvoda pedagógiai programja tartalmazza a sajátos nevelési igényből eredő hátrányok csök- kentését szolgáló speciális fejlesztő tevékenységet.

A hátrányos helyzetű, a halmozottan hátrányos helyzetű, a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelését, továbbá az inkluzív, az integrált gyermekek nevelése megjelenik az intézményi ne- velésünkben. Az Alapító Okiratban megjelölt sajátos nevelésű gyeremekeket integráljuk in- tézményünkbe.

A különleges bánásmódot igénylő gyermek típusai:

Tanulási problémákkal küzdő gyermekek

• tanulási nehézséggel küzdők (például: lassú, motiválatlan, hosszabb betegség miatt lemaradó, családi, szociális, kulturális, nyelvi hátrányok)

• tanulási zavarral küzdők (például: diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, figyelemzavar, súlyosabb beszédhiba)

Magatartászavarok miatt problémás gyermekek

• visszahúzódó (regresszív) és depresszív viselkedésű gyermekek (félénk, csendes, visz- szahúzódó stb.)

• ellenséges (agresszív) és inkonzekvens viselkedésű tanulók (engedetlen, kötekedő, támadó, hiperaktív stb.)

Kivételes képességű gyermekek, tehetségesek

• intellektuális tehetség (a különböző tudományterületeken kimagasló)

• művészi tehetség (képzőművészeti, zenei)

• pszichomotoros tehetség (sport, tánc, kézügyességet igénylő terület)

• szociális tehetség (vezető, szervező, irányító)

Tehetségnevelés, tehetségfejlesztés

• A tehetség felismerése

• a tehetségnevelés/tehetségfejlesztés/tehetséggondozás a tehetség elismerésével, azono- sításával kezdődik

• a családnak ismernie kell azokat a mutatókat, amelyek halmozott előfordulása tehetsé- get sejtet

A tehetségfejlesztés módjai

• elkülönítés, szegregáció (külön tanulnak, más tehetségesekkel)

• gazdagítás, dúsítás (enrichment) – a tehetséges gyerekek a normál normál közösség- ben vannak, de a fejlesztés bizonyos idejében differenciált, különleges tehetséggondo- zásban részesülnek az óvodában.

Általános elvek

Az Óvodai nevelés országos alapprogramja a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelése szerint:

• Az alapdokumentumban meghatározott nevelési, fejlesztési tartalmak minden gyer- mek számára szükségesek. Az óvodai nevelés a sajátos nevelési igényű gyermekeknél is a nevelés általános célkitűzéseinek megvalósítására törekszik.

o A nevelés hatására a sérült kisgyermeknél is fejlődik az alkalmazkodó készség, az akaraterő, az önállóságra törekvés, az érzelmi élet, az együttműködés. A sa- játos nevelési igény szerinti környezet kialakítása, a szükséges tárgyi feltételek, és segédeszközök megléte akkor biztosítja a nevelési célok megvalósíthatósá- gát, ha a napirend során a gyermek mindig csak annyi segítséget kap, ami a to- vábbi önálló cselekvéséhez szükséges.

A sajátos nevelési igényű gyermek családi nevelését, a közösségbe való beilleszkedését elősegítheti a többi gyermekkel részben vagy egészben együtt történő integrált nevelése. Intézményünkben, egészben együtt történő integrált nevelés folyik.

- A speciális tevékenységek megvalósításakor figyelembe vesszük a sajátos neve- lési igényű gyermek fejlesztésének igényeit.

- Külön gondot fordítuk arra, hogy a gyermek minden segítséget megkapjon hát- rányainak leküzdéséhez,

- Támogatjuk a pedagógusok részvételét az óvodai integrációt segítő szakmai programokon, akkreditált továbbképzéseken

A szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenységek

• A gyermekeink szociális háttere igen szélsőséges képet mutat. Munkánk tervezésénél figyelembe vesszük az elfoglalt, időhiánnyal küszködő családok igényeit éppúgy, mint a szerényebb anyagi lehetőségekkel bíró, több gyereket nevelő, esetleg csonka csalá- dokét.

• Különösen nagy a felelősségünk a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek oktatásá- ban, nevelésében. A hátrányos helyzet esetenként a gyermek veszélyeztetettségét is magában xxxxxx. Ők néha csak tőlünk kapnak segítséget a világban való eligazodás- hoz, a kultúra értékeinek megismeréséhez, lelki és testi fejlődésükhöz.

• Feladatunk az óvoda világát nehezen elfogadó, ill. nem együttműködő, esetleg gyer- meküket is elhanyagoló családokkal való - együttműködésre késztető – kapcsolattar- tás, szükség esetén a Gyermekjóléti Szolgálat igénybevétele.

A hátrányos helyzet okai

• A család anyagi és egészségügyi állapota, erkölcsi helyzete és életvitele, értékrendje.

• A család lakhelye és környezete.

• A gyermek és/vagy szülő egészségi állapota.

• A családtagok száma

Környezeti okok

• Sokgyermekes család:3 vagy több gyermek

• Szűkös lakásviszonyok: a család magas létszáma, több generáció együttélése

• Szülők iskolázatlansága

• Nevelési hiányosságok: kettős nevelés, felügyelet és gondozás hiánya, helytelen bá- násmód (brutalitás), érzelmi sivárság, közömbösség, könnyelmű, felelőtlen életvitel, bűnöző családi háttér

• Negatív hatású baráti kör

Anyagi okok

• Munkanélküliség

• Létminimum alatti 1 főre jutó jövedelem

• A szülő csökkent munkaképességű vagy munkaképtelen

• A kereset nem a család szükségleteinek kielégítésére fordítódik

Egészségügyi okok

• Születési rendellenesség vagy szerzett fogyatékosság

o mozgáskorlátozottság

o érzékszervi károsodás (látás, hallás...)

o szervi rendellenesség

• Tartós betegség (étkezési allergia)

• Idegrendszeri, pszichés problémák (szülő és/vagy gyerek)

• Higiénés hiányosságok

A gyermek személyiségében rejlő okok

• Értelmileg, érzelmileg visszamaradt

Feladataink a szociális hátrányok enyhítése érdekében

• Anyagi támogatás lehetőségeinek kiaknázása

• A tolerancia, segítőkészség kialakítása, a másság elfogadása.

• Praktikus ismeretek elsajátíttatása.

• A mindennapi élethez szükséges készségek kialakítása.

• Családi életre és egészséges életmódra nevelés.

• A testnevelés és sport sajátos eszközeivel kialakítani az alapvető mozgás - és feladat- megoldó képességet, az egészséget értéknek tekintő gondozásmódot, a szabadidő tar- talmas eltöltésének igényét.

Tevékenységeink a szociális hátrányok enyhítésére

• A differenciált fejlesztés.

• Egészségnevelés

• A sport megismertetése, megszerettetése

• Tehetséges gyermekek felkészítése.

• Felzárkóztató foglalkozás a fejlődésben lemaradóknak.

• A családi életre nevelés tanítása.

• Pályázatok figyelése

Szülőknek felajánlott segítség

• Felvilágosítás a szociális juttatások lehetőségeiről a szülői értekezleten, fogadó órá- kon, írásos tájékoztatón keresztül

• Szülőkkel közös programok (pl. Szülői Klub)

Anyagi támogatás lehetősége

• étkezési hozzájárulás

• ruhaadomány (Karitasz)

A gyermekek esélyegyenlőségét szolgáló intézkedések

• Az egyenlő bánásmód követelménye és az esélyegyenlőség előmozdítása akkor való- sulhat meg, ha a köznevelés terén általánossá válik az a gyakorlat, hogy minden gyer- meknek vele született joga van az emberi méltósághoz.

• A köznevelésben dolgozók alapvető feladata, hogy az általuk ellátott gyermek, hozzá- jusson minden olyan szolgáltatáshoz, amely ahhoz szükséges, hogy személyisége sza- badon kibontakozhasson.

Az egyenlő bánásmód követelményét érvényesíteni kell

• gyermeki jogok gyakorlása során

• feladatunk az is, hogy a tehetséges és képességeihez képest rosszul teljesítő gyermek részére segítséget nyújtsunk

• a gyermek csoportban való elhelyezése során

• vallási vagy más világnézeti meggyőződésen alapuló oktatásban részesüljön

Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelése.

Nevelési célunk: Az óvodáskorú gyermekek életkori sajátosságainak és egyéni fejlettségének megfelelően, a sérült kisgyermek harmonikus személyiségfejlődését elősegítjük, biztosítjuk számára a másságot elfogadó környezetet.

Óvodánk nevelési feladata.

• Erősítjük az ép közösséghez, kortársaihoz való tartozását.

• A gyermekek érdeklődését, kíváncsiságát felkeltjük értelmi szintjének megfelelően.

• Biztosítjuk a nem fogyatékos óvodás korú gyermekekkel történő együttnevelést.

Tevékenységformái:

Az egész nap folyamán kialakult játékszituációk felhasználása a gyermek értelmi szintjének megfelelő tevékenykedtetés.

Sikerélményhez juttatás a spontán tanulási folyamatokban.

Olyan módszerek felkutatása és alkalmazása, amely a gyermek személyiségének fejlődését segíti.

A továbbképzések során a fogyatékkal, élő gyermekekkel kapcsolatos ismeretek bővítése. A gyermek fejlődésének érdekében szülői és szakértői együttműködés kezdeményezése.

Intézményünk részletes fejlesztési tervet dolgozott ki a sajátos nevelési igényű gyermekek számára: Xxxxx Xxxxxxxx Xxxxx sajátos nevelési igényű gyermekekfejlesztése címmel, mely megtalálható intézményünkben, az irattárban.

XII. A GYERMEKEK FEJLŐDÉSÉNEK NYOMON KÖVETÉSE, DOKUMENTÁLÁSA

A sikeres óvodai nevelőmunkánk megteremtésének fontos feltétele a gyermekek minél több- irányú, alapos ismerete.

A gyermekek óvodáskor előtti és óvodán kívüli életének történéseiről, eseményeiről a család és az óvoda között fennálló kapcsolat segítségével tájékozódhatunk. Ez a nevelési eljárások alkalmazását, egyeztetését is jelenti az óvoda és a gyermeket nevelő felnőttek között.

A nevelőmunka tervezése, elemzése, értékelése, az egészségesen fejlődő gyermekekről szer- zett ismereteknek, előrehaladásuk mértékének megfigyelése, írásos dokumentálása minden óvodapedagógus kötelessége. Az együtt dolgozó kollégák a csoportjukba járó gyermekek fej- lődését, fejlődésének vonulatát folyamatosan figyelemmel kísérik. A gyermekek fejlődésének nyomon követése megfigyelésükön alapszik, mely elsősorban a játékukon, de természetesen egész óvodai életükön keresztül valósul meg. Az óvodapedagógusok megfigyeléseiket rész- ben a csoportnaplóba, részben pedig a gyermekek egyéni fejlődési lapjára rögzítik.

A gyermekek aktuális fejlettségi állapotáról, fejlődési üteméről, az esetleges problémákról fogadóóra keretében tájékoztatjuk a szülőket.

Az átlagtól valamilyen irányban eltérő fejlődést mutató gyermekek esetében célzott odafigye- lésre van szükség. Ezen esetekben a szülőkkel egyetértésben, a szakemberek útmutatásait fi- gyelembe véve, mindenkor az adott gyermek fejlődéséhez igazítjuk nevelési eljárásainkat.

Elsőrendű feladatunknak tekintjük az egész gyermeki személyiség fejlesztését.

A gyermekek egyéni fejlődésének mérése, értékelése (mellékletben)

XIII. Az iskolába lépés feltételei

A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére

A gyermek az óvodáskor végére eléri az iskolához szükséges fejlettséget (rugalmas, fej- lettség szerinti beiskolázás)

Fejlettségi mutatók:

1. Testi, lelki, szociális érettség, egészség

2. Kommunikáció, kifejezőkészség

3. Ismeretek önmagáról, környezetéről, mennyiségekről ezek gyakorlati alkalmazása

SNI – s gyermekek szakemberek segítségével végzett pedagógiai munka mellett érhe- tik el az említett fejlettségi szintet.

A gyermek testi, lelki és szociális érése, a családi és óvodai nevelés eredményeként éretté vá- lik az iskolai élet megkezdésére.

Külső jelei: hat éves kora körül eljut az első alakváltozáshoz, megváltoznak a testarányai, megkezdődik a fogváltás, Teste arányosan fejlett, teherbíró. Mozgása összerendezett, koordi- nált, gyors fejlődésnek indul a finommotorika. Mozgását, viselkedését, testi szükségletei ki- elégítését irányítani képes.

Lelki jelek: A tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek, érdeklődő. Érzékelé- se, észlelése differenciálódik. Megjelenik a szándékos bevésés, megnő a megőrzés időtartama, spontán felidézésre is képes. Megjelenik a szándékos figyelem, növekszik tartalma, terjedel- me. képessé válik a figyelem megosztására. Megkezdődik a fogalmi gondolkodás kialakulása. Érthetően, folyamatosan beszél, korának megfelelően hangsúlyoz.

Tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat. Mondatalkotásra képes, figyeli mások beszédét és végig tudja hallgatni.

Megfelelő teljesítményt nyújt az iskolaérettségi felmérésen, mely az óvodában tanult ismere- teket foglalja össze.

Képes az együttműködésre, kapcsolatteremtésre. Tud alkalmazkodni a szabályokhoz, kitartó és önfegyelemre képes.

A fejlesztés során a saját nevelési igényű gyermekek fejlesztése kiemelt szerepet kapott. Szükség esetén szakemberhez irányítjuk a gyermeket.

Intézményünkben iskolaelőkészítő csoportban elvégezzük a gyermekekkel az intézményünk- ben alkalmazott kimeneti mérést, illetve neveltségi szintmérést, melynek eredménye tájékoz- tatást mutat az óvodapedagógusok számára.

Nkt. 45. §(2a) bek. A speciális pedagógiai ellátásra jogosult, a tankötelezettségük megkezdésére halasztást kapott gyermekek részére biztosítandó, iskolakezdésre felké- szítő óvodai foglalkozások meghatározása:

Amennyiben a felmentést engedélyező szerv azért engedélyezi a gyermek további egy nevelé- si évig óvodai nevelésben való részvételét, vagy a szakértői bizottság azért javasolja a tankö- telezettség megkezdése alóli felmentésre irányuló kérelem benyújtására nyitva álló határidő előtt a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben való részvételét, mert a gyermek

sajátos nevelési igényű, vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzd, akkor az óvodának kiemelt feladata van.

A feladatunk, hogy a gyermek számára az óvoda a szakértői bizottság által javasolt fejleszté- seken túl, a tankötelezettség teljesítésének megkezdéséhez szükséges értelmi, testi, lelki és szociális érettség elérésére irányuló, az óvodai nevelés időkeretébe ágyazott célzott foglalko- zásokat biztosít.

XIV. A gyermekvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenység. Gyermekvédelmi fel- adataink.

Gyermekvédelmi feladatainknál a prevenció a kiindulópont. Ehhez szükséges a kiegyensúlyo- zott, együttműködő nevelőtársi kapcsolat a szülőkkel. Szükséges esetben a gyermek érdekeit szem előtt tartva, a személyiségi jogok tiszteletben tartása mellett megkeressük a korrekció lehetőségeit a szülők és segítő szakemberek bevonásával. Intézményünk kiemelt feladatának tartja a kiscsoportos kortól iskolakezdésig a családokkal való kapcsolattartást, a diszkrét adat- kezelést.

Az intézményünkbe járó óvodások érdekeinek védelme és képviselete óvodai életünk megha- tározó elve. Az egyenlő bánásmód (felzárkóztatás, tehetséggondozás), az esélyegyenlőség biztosítása, a differenciált, egyénre szabott bánásmód – szükség szerinti fejlesztés – nyújtanak garanciát gyermekeink védelméhez. Ennek megvalósítása minden óvodánkban dolgozó fel- nőtt feladata, kinek-kinek a saját munkaköréhez kapcsolható módon. Az ehhez szükséges minden dolgozóra vonatkozó egységes értékrend és szemlélet kialakítására illetve folyamatos érvényesítésére sokféle lehetőséget keresünk és veszünk igénybe (tájékoztatás, beszélgetés, team-munka, értekezletek stb.).

Feladatunk és kötelességünk, hogy közreműködjünk:

• a gyermekvédelmi feladatok ellátásában

• a veszélyeztető körülmények megelőzésében

• a veszélyeztető körülmények feltárásában, amelyeket a jogszabályok szerint dokumen- tálunk, illetve informáljuk a megfelelő szakembereket abban, hogy a gyermekvédelmi törvény szerint járjunk el

• a veszélyeztető körülmények megszüntetésében

• abban, hogy probléma esetén a Gyermekjóléti Szolgálat munkatársai segítsenek

Gyermekvédelmi feladataink

Az intézményben a gyermekvédelmi feladatokat a csoportvezető óvónők és az óvodavezető látja el. Az intézményben tilos mindenféle a szervezetre káros cikkek fogyasztása és reklámo- zása. Minden óvodai dolgozónak jelzési kötelezettsége van. A csoportvezető óvónők minden nevelési év szeptemberében, majd a nevelési év során szükség szerint jelzik az óvodavezető- nek az esetmegbeszélések alkalmával a gyermekvédelemre szoruló gyermekek nevét és a probléma típusát.

A gyermekvédelem módszerei:

• Esetmegbeszélések,

• Családlátogatás

• Pedagógiai módszerek és eszközök biztosítása

• Figyelem felhívás,

• Jelentés tétel

• Folyamatos megfigyelés

A megbízott munkatársunk havonta egyszer esetmegbeszélésen vesz részt a Gyermekjóléti Szolgálat családsegítőjével. Szükség esetén kapcsolatba lépünk az önkormányzat szociális munkatársaival. Előre jelzett illetve megbeszélt időpontban fogadó órát tart a hozzá forduló szülőknek.

A gyermekek veszélyeztetettségének okai:

• nem megfelelő szülői példa

• csonka család

• válóperek

• új szülő bekerülése a családba

• gyermekbántalmazás

• alkoholizálás

• szülők állandó vitái

• szülők munkanélkülisége

• a szülők rendszertelen életmódja

• anyagi nehézségek

• gyermekek ellátatlansága

• esetleges mentális problémák figyelmen kívül hagyása

• mentális bántalmazás

• szexuális zaklatás

• mértéktelen számítógép használat

• drogfüggőség

XV. ÓVODAI ÜNNEPÉLYEK, MEGEMLÉKEZÉSEK.

	csak gyerekeknek	szülőknek	vendégeknek
Ünnep	október 6. kopjafánál	Anyák napja	évzáró, búcsúzás
	Mikulás
	Március 15. kopjafánál
			Gyermeknap
Hagyomány	Mindenszentek hittanosok		őszi vásári kavalkád
	Advent Xxxxxxx xx

Xxxx-nap

Középső cs.

Karácsony

Nagycs.

Farsang/Xxxxxx

Xxx, tea

Tavaszköszöntő

/kisze/ nagycs.

Húsvét

Kirándulás: Ősszel minden csoport természeti környezetbe Tavasszal üzemlátogatások, kisállatok megtekintése

Színházlátogatás: középső és nagycsoportok részére éves mesebérlet

zenés, irodalmi és bábelőadás az óvodában vendég előadás.

Az óvodában szervezett rendezvények zajvédelmi szabályai

A gyermekek részvételével zajló elektroakusztikus hangosítású óvodai foglalkozásokon és rendezvényeken (pl. gyermeknapi műsorok, gyermek koncert, mozi-gyermekfilm) a hangnyomásszint nem haladhatja meg az Laeq M30 75dB értéket (Műkr.12.§(11) bek.a) pont).

ALaeq M30 75 dB hangnyomásszintet elérő elektroakusztikus hangosítású rendezvényen biztosítani kell, hogy a közönség a hangsugárzókat 3 méteren belül ne tudja megközelíteni (Műkr. 128. § (12) bek.).

Intézményi feladat: a rendezvények zajvédelmi ellenőrzése.

Jogalkotói cél: a gyermekek egészségének hatékony védelme a zajok okozta érzékszervi károsodások ellen, amely az akusztikus hangosítású különféle rendezvényeken történő részvételük során érhetik őket.

Koherencia: Nkt. 46. § (3) bek. B) pontja

XVI. Az óvoda kapcsolatrendszere.

Az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt szolgálja a gyermek fejlődését. Ennek alap- vető feltétele a családdal való szoros együttműködés. Az együttműködés formái változatosak, a személyes kapcsolattól a különböző rendezvényekig magukban foglalják azokat a lehetősé- geket, amelyeket az óvoda, illetve a család teremt meg. Az óvodapedagógus figyelembe veszi a családok sajátosságait, szokásait, az együttműködés során érvényesíti az intervenciós gya- korlatot, azaz a segítségnyújtás családhoz illesztett megoldásait.

2. Az óvoda kapcsolatot tart azokkal az intézményekkel, amelyek az óvodába lépés előtt (bölcsődék és egyéb szociális intézmények), az óvodai élet során (pedagógiai szakszolgálat intézményei, gyermekjóléti szolgálatok, gyermekotthonok, egészségügyi, illetve közművelő- dési intézmények), és az óvodai élet után (iskolák) meghatározó szerepet töltenek be a gyer- mek életében. A kapcsolattartás formái, módszerei alkalmazkodnak a feladatokhoz és a szük- séglethez. A kapcsolatok kialakításában és fenntartásában az óvoda nyitott és kezdeményező.

3. A Kárpát-medence magyar nyelvű intézményei közötti oktatási tér kialakítása érdekében az óvoda a külhoni magyar óvodákkal kapcsolatépítésre törekszik.

Az óvodánkon belüli belső kapcsolatoknak nagy jelentőséget tulajdonítunk, mert a közösség- ben a gyermekek elemi szinten megtapasztalják a különféle viszonyokat, kapcsolatrendszere- ket.

Kapcsolattartási formák gyermekcsoportok között, gyermekcsoportokon belül:

• közös kirándulások – változatos természetes környezetek felkeresése

• színházlátogatások, életkornak megfelelő műsorok megtekintése

• közös ünnepélyek, megemlékezések (a nagyobb csoportok meghívják a kiseb- beket, közös műsor)

• zenés délelőttök

• gyermeknap az udvaron

• Víz világnapja, Föld napja, autómentes nap

• a beszoktatási időszakban az idősebb gyermekek segítenek az új óvodásoknak

• Nagycsoportosok búcsúztatása

Csoporthagyományok:

születésnapok megünneplése, ünnepélyek alkalmával teremdíszítés, anyák napján az édes- anyák és a nagymamák köszöntése, betegségből érkezők fogadása; beteg gyermeknek rajz küldése

A kapcsolatok kialakításában és fenntartásában az intézmény nyitott és kezdeményező. A kapcsolatatrtás formái és módszerei alkalmazkodnak a feladatokhoz, és a szükségletekhez.

Az intézmény kapcsolatai:

Fenntartóval; együttműködés a családdal; kapcsolat az óvodáztatás elötti intézményekkel: bölcsődék, egyéb szociális intézményekkel; pedagógiai szakszolgálatokkal; pedagógiai szak- mai szolgáltatással; az óvodai alapítvány kuratóriumával, egészségügyi intézményekkel, Közművelődési intézményekkel, Iskolával, civil szervezetekkel.

Család és óvoda kapcsolata:

A kölcsönös kapcsolat vonatkozásában az Óvodai nevelés országos alapprogramja szerint is:

- a gyermekek nevelésének döntő és meghatározó helye a család;

- az óvodai nevelés ennek kiegészítője óvó-védő, szociális, nevelő és személyiségfejlesztő alapfunkcióival.

E kapcsolatban meghatározónak tartjuk, hogy az óvoda és a család hatékony, bizalommal teli, egymást megbecsülő, tisztelő, megértő és támogató partneri kapcsolatot építsen ki és xxxxxxx fenn.

Az óvodai nevelés együttműködő kapcsolatrendszerének első csoportja a dolgozók közössége. Fontos, hogy egymást segítve dolgozzunk nagy odafigyeléssel társunkra, hiszen feladatainkat csak egy, az alapelvekben együttgondolkodó, egészséges kritikával rendelkező, jó hangulat- ban dolgozó közösség képes megoldani, a gyermek érdekét mindenkor szem előtt tartva.

A kollegális kapcsolaton kívül a családdal való együttműködés alapvető feltétel, hiszen rajtuk keresztül és velük együtt neveljük a gyermekeket. Nevelési céljaink elérése függ attól, hogy mennyire válik a szülő partnerré. Úgy érezzük, hogy jó kapcsolat alakult ki a szülők és az óvoda dolgozói között. Ennek a jó kapcsolatnak a megtartására törekszünk a jövőben is.

Az intézmény külső kapcsolatai:

Szükségesnek és fontosnak tartjuk a nevelést segítő munkatársakkal való jó kapcsolatot /pl. logopédus, fogorvos, gyermekorvos, védőnő, Gyermekjóléti Szolgálat/. Az eddig kiépített jó kapcsolatot szeretnénk velük is megtartani..

Az Alapítványi Kuratóriummal egyre tartalmasabb együttműködésünk. Xxxxxxxxxx szerint hasonló jó viszonyt sikerül fenntartani velük is mint a jelenleg kiválóan működő Szülői Kö- zösséggel.

A közvetlen kapcsolatokon túl természetesen fontos, hogy jó kapcsolatunk megmaradjon a fenntartó önkormányzat képviselőtestületével.

Nevelési munkánk folytatója az iskola. A zökkenőmentes iskolakezdés egyik feltételének tart- juk, hogy jól átlátható legyen nevelőmunkánk. Ezért szívesen látjuk a tanító kollégákat intéz- ményünkben, ahogyan ők is elvárnak bennünket rendezvényeikre. Közös nevelési értekezlete- ink során, megismertük egymás munkáját. Továbbra is hasonló jó kapcsolat megtartására törekszünk.

A közművelődési intézményekkel és a községben működő civilszervezetekkel is felvettük a kapcsolatot, a tartalmas együttműködés további bővítésén fáradozunk.

A felsorolt esetekben vagy a hivatalos együttműködés, vagy óvodai megkeresés volt a jellem- ző. Azonban vannak olyan kapcsolataink is, amikor egy-egy vállalkozó vagy kézműves kere- sett meg és segített bennünket.

Bővült a kapcsolatrendszerünk a helyi nyugdíjasok csoportjával. Szeretnénk ha ez a kétoldalú kapcsolat hosszútávon működne.

Szakmai kapcsolatot tartunk a Váci Pedagógiai Szakszolgálattal, a helyi Gyermekjóléti Szol- gálattal.

A szülő, a gyermek, a pedagógus együttműködésének formái:

Szülő és pedagógus:

⮚ Szülői értekezletek: csoportonként évente 2 alkalom

⮚ Kiscsoportban beszoktatás előtt

⮚ Fogadóórák: előzetes egyeztetés alapján bármikor

⮚ Nyílt napok: Adveti és Farsangi előkészülettel egybekötve

⮚ Nagycsoportban 1 alkalommal bemutató délelőtt.

⮚ Nyitott rendezvények, ünnepélyek: Szüret, Mikulás, Farsang, Anyák napja, Évzáró,

Ballagás Gyereknap

⮚ Családlátogatások: Kiscsoportban beszoktatás előtt, új gyermek érkezése esetén,

⮚ gyermekvédelemmel kapcsolatban

⮚ Szülői Közösségi értekezletek

⮚ Rendezvények szervezése: Szüreti bál, Farsang, Gyermeknap

⮚ Ünnepélyek előkészületeiben való segítés: Xxxxxxx, Karácsony, Húsvét, Anyák napja, évzáró, ballagás

⮚ Szponzorok megkeresése

⮚ Meghívók kézbesítése

⮚ Óvodai dokumentumok véleményezése

Xxxxxxx és pedagógus kapcsolata:

A mindennapi tevékenységeken túl:

Egyéni fejlesztés, tehetséggondozás naponta

Születésnapok megünneplése aktuálisan Pedagógiai programhoz kapcsolódó kirándulások Gyermekvédelemmel kapcsolatos jelentés

Ünnepélyek, rendezvények, versenyek felkészülési folyamata Beszoktatás

Nagycsoportosok iskolalátogatása

XVII. A NEVELŐTESTÜLET ÁLTAL SZÜKSÉGESNEK TARTOTT TOVÁBBI ELVEK, INTÉZKEDÉSEK, FOLYAMATOK, FELADATOK:

Az intézmény Szervezeti és Működési Szabályzatában valamint a Minőségügyi dokumentáci- óban megtalálható.

XVIII. SPECIÁLIS FEJLESZTÉS

A differenciált és integrált nevelés részletes kidolgozása az 1. sz mellékletben megtalálható.

XIX. KÉPZÉSEK, TOVÁBBKÉPZÉSEK, TRÉNINGEK = A PEDAGÓGUSOK TOVÁBBKÉPZÉSI IRÁNYULTSÁGA

Továbbképzési programunk elvei

Célja: A képzések segítsék elő a Pedagógiai Program nevelési céljainak magasabb szintű megvalósítását.

A munkatársak szakmai fejlődése és karrierépítéssel kapcsolatos igényének kielégítése. Intézményünkben a továbbképzéseken való részvételt az 5 évenkénti továbbképzési- és az éves beiskolázási terv valamint a 346/2013. (IX.30) Korm. rend. szabályozza.

Továbbképzésre vonatkozó alapprogram:

A helyi programmal kapcsolatos továbbképzésen való részvétel elsőbbsége.

A képzés tartalma „jó befektetés” legyen az intézmény és a pedagógus szempontjából.

Egy évben annyi óvodapedagógus vegyen részt a továbbképzésen, amennyit finanszírozható- ság, helyettesíthetőség lehetővé tesz. Ezt évente felül kell vizsgálni. Egy csoportból – egy na- pon – csak egy óvodapedagógus tartozkodhat továbbképzésen. Az 55 évet betöltött dolgozó- nak már nem kötelező a továbbképzés, de amennyiben szeretné fejleszteni ismereteit (igényli a továbbképzést) lehetőséget igyekszünk biztosítani.

Finanszírozásra vonatkozó alapprogram:

A dolgozó olyan továbbképzésen vegyen részt, melynek ára megfelel az intézményi és fenn- tartó anyagi teherbíró képességének

Elsőbbséget élvezzenek azok a pedagógusok, akik a kötelezően előírt 120 órás tanfolyamokat végzik, ill. akinek a minősítéséhez szükséges a részvétel.

Ha ezen felül lehetőség van rá a többi dolgozó továbbképzését is támogatjuk. Az összeg megítélésénél nem játszhat szerepet a szociális helyzet.

Helyettesítésre vonatkozó alapprogram:

Az adott képzés időben-összhangban álljon az intézmény lehetőségeivel, a szükséges he- lyettesítések szempontjából is.

Törekedni kell arra, hogy a pedagógus olyan továbbképzésen vegyen részt, mely az intéz- mény számára fontos, ami nem zavarja a nevelő-oktató munkát, a helyettesítés megoldható legyen a csoportban dolgozó óvónő munkaidejének cseréjével. Elsősorban a csoportban dol- gozó munkatársa helyettesítse a továbbképzésen résztvevőt (a gyerekek érdekében). A to- vábbképzés idéjére kieső munkavégzés pótlása a mindenkori hatályos törvénynek megefelelő- en.

LEGITIMÁCIÓS ZÁRADÉK

A Pedagógiai Programot 2022. augusztus 26-án megvitatta a Szülői Közösség képviselő cso- portja és tartalmával a jelenlegi formában egyetértett.

Az óvoda nevelőtestülete 2022. augusztus 26-án megvitatta, jelen tartalmában és formájában elfogadta az érvényesség idejére.

Sződ, 2022. augusztus 26.

Xxxxxx Xxxxxxx Intézményvezető

Módosított Pedagógiai Programot a nevelőtestület 100%-ban elfogadta. 2022. augusztus 26.

Mellékletek:

0.xx.

Speciális fejlesztés

Xxxxx Xxxxxxxx Xxxxx Xxxxxxx nevelési igényű gyermekek

fejlesztése

Sződ 2020.

A 32/2012. (X. 8.) EMMI rendelet a Xxxxxxx nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésé- nek irányelve alapján:

1. Általános elvek

1.1. Az Óvodai nevelés országos alapprogramja a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésében

Az alapdokumentumban meghatározott nevelési, fejlesztési tartalmak minden gyermek számára szükségesek. Az óvodai nevelés a sajátos nevelési igényű gyermekeknél is a ne- velés általános célkitűzéseinek megvalósítására törekszik. A nevelés hatására a sérült kis- gyermeknél is fejlődik az alkalmazkodó készség, az akaraterő, az önállóságra törekvés, az érzelmi élet, az együttműködés. A sajátos nevelési igény szerinti környezet kialakítása, a szükséges tárgyi feltételek, és segédeszközök megléte akkor biztosítja a nevelési célok megvalósíthatóságát, ha a napirend során a gyermek mindig csak annyi segítséget kap, ami a további önálló cselekvéséhez szükséges.

1.2. Az irányelv célja

- a nevelési programban foglaltak és a sajátos nevelési igény összhangba kerüljenek.

Xxxxx biztosítását szolgálja, hogy

– az elvárások igazodjanak a gyermekek fejlődésének üteméhez,

– fejlesztésük a számukra megfelelő területeken valósuljon meg,

– a sajátos nevelési igényű gyermekeket a nevelés, a fejlesztés ne terhelje túl,

A fejlesztés szervezeti keretének megválasztását, az alkalmazott speciális módszer- és eszköz- rendszert minden esetben a gyermekek állapotából fakadó egyéni szükségletek határozzák meg. Az óvodában történő együttnevelés az illetékes szakértői bizottság szakértői véleményé- nek figyelembevételével minden esetben egyéni döntést igényel a gyerek szükségletei szerint.

1.3. A habilitációs, rehabilitációs ellátás közös elvei

A gyermekek habilitációs, rehabilitációs célú fejlesztésének az alapja a szakértői bizottság szakértői véleménye.

Az óvodai nevelőmunka során figyelemmel kell lenni arra, hogy:

– a sérült kisgyermek harmonikus személyiségfejlődését az elfogadó, az eredményeket értéke- lő környezet segíti;

– a gyermek iránti elvárást fogyatékosságának, autizmus spektrum zavarának vagy egyéb pszichés fejlődési zavarának jellege, súlyosságának mértéke határozza meg;

– terhelhetőségét biológiai állapota, esetleges társuló fogyatékossága, személyiségjegyei befo- lyásolják.

1.4. A habilitációs, rehabilitációs tevékenység közös céljai és feladatai

A fejlesztés céljait minden esetben a fejleszthetőséget megfogalmazó gyógypedagógiai- orvosi-pszichológiai komplex vizsgálat diagnózisára, javaslataira kell építeni.

• A mozgásszervi, enyhe fokban érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékosságból, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékosságból, au- tizmus spektrum zavarból fakadó hiányzó vagy sérült funkciók kompenzálása vagy helyreállítása, a meglévő ép funkciók bevonásával,

• Törekvés a különféle funkciók egyensúlyának kialakítására.

• A szükséges speciális eszközök elfogadtatása és használatuk megtanítása.

• Az egyéni sikereket segítő tulajdonságok, funkciók fejlesztése.

• Az egyes területeken kimagasló képességeket mutató gyermek támogatása.

A fejlesztés magába foglalja a vizuális, akusztikus, taktilis, mozgásos észlelés folyamatait, a motoros képességek, a beszéd- és nyelvi készségek és az értelmi képességek fejlesztését. Az egyes fogyatékossági típusok függvényében más-más terület kap nagyobb hangsúlyt.

1.5. A szükséges feltételek biztosítása a sajátos nevelési igényű gyermek számára

⮚ az egyéni szükségletekhez igazodó környezet, speciális bútorok biztosítása;

⮚ az egyéni szükségletekhez igazodóan speciális segédeszközök használata; a segédesz- közök elfogadtatása, azok következetes használatára és megóvására nevelés;

⮚ annak felismerése, hogy a sajátos nevelési igényű kisgyermek egyes területeken ki- emelkedő teljesítményre is képes;

⮚ rugalmas szervezeti keretek kialakítása a sajátos nevelési igényű gyermekek egyéni foglalkoztatásának megvalósulásához;

⮚ az óvoda pedagógusai, pedagógiai munkát segítő alkalmazottai és a szülők megfelelő tájékoztatása a sajátos nevelési igényű gyermek befogadására, együttműködés a sérült gyermek családjával.

1.6. Az intézményünkben megvalósuló – integrált – nevelés, oktatás

A sajátos nevelési igényű gyermek családi nevelését, a közösségbe való beilleszkedését elő- segíti a többi gyermekkel részben vagy egészben együtt történő integrált nevelése. Az integ- rált fejlesztésben résztvevő intézmény:

• pedagógiai programjának kiegészítésekor és a speciális tevékenységek megvalósítása- kor figyelembe veszi a sajátos nevelési igényű gyermek fejlesztésének igényeit,

• külön gondot fordít arra, hogy a gyermek minden segítséget megkapjon hátrányainak leküzdéséhez,

• a befogadó intézmény vezetője támogatja a pedagógusok részvételét az intézményi in- tegrációt segítő szakmai programokon, akkreditált továbbképzéseken.

Az adott gyermek fejlesztési stratégiájának kialakítását a gyermek fogyatékosságának típusá- hoz igazodó szakképzettséggel rendelkező, az integrált fejlesztésben lehetőleg tapasztalatok- kal rendelkező gyógypedagógus, terapeuta segíti (módszertani intézmény, utazó fejlesztő - szurdopedagógus). Közreműködése kiterjed a gyermeket fejlesztő óvodapedagógusok felké- szítésére, a fogadó intézmény sajátos teendői ellátásának tervezésére és folyamatos tanács- adásra, mely az óvodai nevelőmunkán túl a szülők és az intézmény együttműködésére is kellő hangsúlyt helyez.

Az integráltan fejlesztett gyermek számára biztosítani kell mindazokat a speciális eszközöket, egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs ellátást, melyekre a szakértői bi- zottság javaslatot tesz.

2. A sajátos nevelési igényű gyermekek sérülés specifikus fejlesztésének elvei, feladatai nevelő munkánk során

2.1. A mozgásszervi fogyatékos (mozgáskorlátozott) gyermek

A mozgásszervi fogyatékos (mozgáskorlátozott) gyermeknél a mozgás szervrendszer veleszü- letett vagy szerzett károsodása és/vagy funkciózavara miatt jelentős és maradandó mozgásos akadályozottság áll fenn, melynek következtében megváltozik a mozgásos tapasztalatszerzés és a szocializáció. A különleges gondozási igényt meghatározza a károsodás keletkezésének ideje, formája, mértéke és területe.

A mozgásszervi fogyatékos (mozgáskorlátozott és halmozottan fogyatékos mozgáskorláto- zott) gyermek óvodai nevelése során kiemelt feladat a mozgásos akadályozottságból eredő hátrányok csökkentése, megszűntetése, a speciális, egyénre szabott eszközök használatának kipróbálása, megtanítása, s ezek segítségével a tágabb és szűkebb környezet minél sokrétűbb megismertetése, és ily módon az életkornak megfelelő tapasztalatszerzésre, a megtanult moz- gás alkalmazására nevelés. Az óvodában biztosítani kell a gyermek állapotához igazodó meg- felelő mozgás- és életteret (az ehhez szükséges akadálymentes környezetet, sajátos technikai eszközöket, például lejtő, kapaszkodó), mindig szem előtt tartva az önállóságra nevelés elvét. Az egészségügyi és pedagógiai célú habilitáció, rehabilitáció és terápia feladatait, valamint a mozgásnevelést az óvodai foglalkozások körébe kell beépíteni. Az elsajátított mozgásminták rögzítése, a szükséges korrekciós helyzetek alkalmaztatása a napirend egészét átszövő feladat.

Óvodáskorú mozgáskorlátozott gyermek fejlesztése, nevelése speciális szempontok figyelem- bevételét kívánja, az óvodai nevelés valamennyi területén.

Mozgásfejlesztés

A mozgásfejlesztésben hangsúlyt kap a különböző önellátást, önkiszolgálást, helyváltoztatást segítő-támogató eszközök szükség szerinti használata kialakításának is.

– Önellátás, önkiszolgálás fejlesztése

A meglévő funkcióknak, a család igényeinek megfelelően és velük együttműködve szük- séges az önellátási funkciók fejlesztése, az életkornak megfelelő mindennapos tevékeny- kedtetés. .

– Játéktevékenység

A mozgáskorlátozott gyermeket a játéktevékenységében akadályozhatja bizonytalan test- tartása, a helyzet- és helyváltoztatás, az eszközhasználat nehezítettsége, a téri tájékozódás terén fellépő nehézségek stb. Szükség lehet a játékhoz használt tér átalakítására, a játékte-

vékenység egészének, esetleg egyes részeinek adaptálására. Az egyes tevékenységek so- rán fontos a mozgáskorlátozott gyermek aktív szerepe, bekapcsolódása.

– Nyelvi fejlesztés

A mozgáskorlátozottsághoz társulhatnak beszédzavarok, kommunikációs problémák. A szókincs szegényesebb lehet, a különböző kognitív funkciók érintettsége akadályozhatja versek, mondókák megtanulását, a mozgászavarok hatással lehetnek a nonverbális kom- munikációra, légzésproblémák állhatnak fenn, súlyos esetben beszédképtelenség is előfor- dulhat. Emiatt fontos feladat a mozgáskorlátozott gyermek bevonása minden nyelvi és kommunikációs képesség fejlesztését célzó tevékenységbe, szükség lehet sajátos fejleszté- si célok kitűzésére, esetleg a logopédussal való együttműködésre.

– Éneklés, zenei nevelés

Artikulációs problémák, légzésproblémák, ritmus és tempó érzékelésének nehezítettsége állhat fenn, ami pl. felső végtag érintettség esetén, kiegészülhet az eszközhasználat nehe- zítettségével. Az óvodás életkor kiemelt tevékenysége az éneklés, így a mozgáskorlátozott gyermek fejlesztésébe is beépítendő. Pozitív hatása előnyösen befolyásolhatja a mozgás- fejlődést is (pl. elősegíti a test ellazulását), társas cselekvést jelent, fejleszti a ritmus- és tempóérzékelést. A tevékenységek végzése közben szükséges lehet speciális testhelyzet felvétele, esetleg a gyermek állapota által meghatározott adaptált eszközök (hangszerek) használata.

– Rajzolás, kézügyesség fejlesztése

Fontos a kézfunkciót és a manipulatív tevékenységek segítését célzó megfelelő testhelyzet megtalálása, a kóros izomfokozódások, együttmozgások leépítése, szükséges lehet adap- tált eszközök használata, esetleg az eszközök rögzítése, a finommotorika és grafomotoros képességek célirányos fejlesztése. Minden tevékenység során kiemelt feladat a tapaszta- latszerzés biztosítása, a cselekvéses ismeretszerzés lehetőségének megteremtése.

2.2. A hallássérült gyermek

A hallássérült gyermekek óvodai nevelésének központi feladata a korai pedagógiai és audio- lógiai gondozásra építve a nyelvi kommunikáció megalapozása, megindítása, fejlesztése. A fejlesztés eredményességét döntően meghatározza, hogy a gyermek az óvodába lépés idősza- kában milyen beszédmegértési, beszédkészenléti állapotban van. Ez függ a hallásállapottól és a beszéd kialakulását egyénenként is nagymértékben és eltérő módon befolyásoló egyéb té- nyezőktől (például kognitív és pszichés állapot, szociokulturális környezet korai és optimális pedoaudiológiai ellátástól stb.).

Az anyanyelvi-kommunikációs fejlesztés az óvoda egész napi tevékenységében megjelenik. Minden, a szocializációt hatékonyan segítő munkajellegű tevékenységbe be kell vonni a hal- lássérült gyermekeket.

A fejlesztés feladatai:

A nagyothalló óvodás korú gyermekek az emberi beszéd, a környezeti hangok korlátozott fel- fogására, differenciálására képesek. Beszédfejlődésük késve, általában spontán (hallókészülék segítségével vagy a nélkül), esetenként azonban csak speciális segítséggel indul meg.

A nagyothalló gyermekek óvodai fejlesztésében hangsúlyt kap a nyelvi kommunikáció meg- indítása, és/vagy fejlesztése a kommunikációs igény és tevékenység állandó erősítése, a be- szédértés, a szókincsfejlesztés, a szintaktikai elemek nyelvhasználatba építése, a beszédérthe- tőség folyamatos javítása, melynek eredményeként a nagyothalló gyermekek különböző mértékben közelítik meg a halló társak nyelvi teljesítményét.

A hallássérült kisgyermek eredményes fejlesztésének feltétele a gyermeket körülvevő környe- zet minden elemében a nyelvi kommunikáció helyzetekhez kötött alkalmazása, szükség esetén a beszédértést és a konkrét megnyilvánulást segítő egyéb eszközrendszerek használata, vala- mint a családi szociális háttér bekapcsolása a kommunikáció-fejlesztés rendszerébe.

2.3. Az enyhén értelmi fogyatékos gyermek

Az enyhén értelmi fogyatékos gyermek fejlesztésében meghatározó és kívánatos a nem fogya- tékos óvodás korúakkal történő együttnevelés. A spontán tanulást, a társakkal való együttmű- ködést, a kommunikáció fejlődését segítik azok az élmények, tapasztalatok és minták, ame- lyeket a gyermek a kortárscsoportban megél. Az integrált óvodai nevelés keretében szükség szerint gondoskodni kell a folyamatos gyógypedagógiai megsegítésről.

2.4. Beszédfogyatékos gyermek: nyelvfejlődési és beszédzavarok óvodáskorban

Beszédfogyatékos az a gyermek, akit a szakértői bizottság a komplex vizsgálata alapján annak minősít.

A beszéd- és nyelvi problémák súlyos zavara mellé társulhatnak részképesség zavarok (disz- lexia, diszgráfia, diszkalkulia veszélyeztetettség) és magatartás problémák, amelyek nehezítik a gyermek beilleszkedését.

Az óvodai nevelés, fejlesztés egész időtartama alatt kiemelt feladat az aktív nyelvhasználat és kommunikáció kialakítása, az értelmi fejlesztés, a mozgás és észlelési funkciók, valamint a vizuomotoros koordinációs készség javítása, az érzelmi élet fejlesztése, speciális eszközök és módszerek alkalmazásával egyéni és kiscsoportos fejlesztési formában. A speciális nevelés keretében biztosított fejlesztés segíti az iskolába lépéshez szükséges fejlettségi szint elérését. A gyermek fejlődéséről a szülőket folyamatosan tájékoztatni kell, a gyermek fejlesztése a szü- lőkkel való együttműködés keretében, egyéni fejlesztési terv alapján valósulhat meg.

2.5. A fejlődés egyéb pszichés zavarával (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartássza- bályozás zavarral) küzdő gyermek

Az óvodai nevelés és fejlesztés során kiemelt feladat: a gyermek szakértői bizottsági vélemé- nyében foglaltakra alapozva a részképesség-zavarok egyéni fejlesztési terv szerinti korrekció- ja és kompenzálása tudományosan megalapozott szakmai módszerek alkalmazásával. Az egyéni fejlesztési terv célkitűzéseinek megvalósulását időszakosan, az ütemezési komplex

befejezését követően ellenőrizni kell, és amennyiben szükséges, a fejlesztés további menetét erre alapozva kell meghatározni.

3. Sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztési lehetőségei óvodánkban

3.1 Törvényi háttér:

Nevelési programunk figyelembe veszi az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramját, 32/2012. (X. 8.) EMMI rendeletet: a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról, a 2011 CXC törvény a Nemzeti Köznevelésről, megőrzi, és alapjának tekinti a hazai óvodai nevelés hagyományait.

Sajátos nevelési igényű gyermek: . 4§ (25)sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői vélemé- nye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd,(köznevelési törvény)

.

47. § (1) A sajátos nevelési igényű gyermeknek, joga, hogy különleges bánásmód keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban része- süljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges bánásmódnak megfelelő ellátást a szakértői bizottság szakértői véleményében foglaltak szerint kell biztosí- tani. (köznevelési törvény)

A törvény többek között kimondja, hogy mindezek alapján a nevelési programot egyéni fej- lesztési terv is kiegészíti. A fejlesztés magába foglalja a vizuális, akusztikus, taktilis, mozgá- sos észlelés folyamatait, a motoros képességek, a beszéd- és nyelvi készségek és az értelmi képességek fejlesztését. Az egyes fogyatékossági típusok függvényében más-más terület kap nagyobb hangsúlyt.

Halmozottan fogyatékos gyermek, gyermekcsoport esetén a megállapított fogyatékosságok mindegyikére tekintettel kell lenni.

Különleges bánásmódot igénylő gyermek:

⮚ sajátos nevelési igényű gyermek

⮚ beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek (visszahúzódó, agresz- szív, ellenséges-inkonzekvens)

⮚ kiemelten tehetséges gyermek

⮚ a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerint hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermek

Különleges gondozási igény: a gyermek életkori sajátosságának fogyatékosság által okozott részleges vagy teljes körű módosulása.

Óvodánk csoportjaiban vállaljuk a sajátos nevelési igényű gyermekek integrált nevelését az Alapító Okiratban megjelölt szakfeladatnak megfelelően:

⮚ Az érzékszervi (hallás, beszéd) enyhe értelmi fogyatékos sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése.

⮚ Beszédfogyatékos, enyhe értelmi fogyatékos sajátos nevelési igényű gyermekek neve- lése.

⮚ Gondoskodás az eltérő beszédfejlődésű és beszédhibás gyermekek beszédkorrekciójá- ról, valamint a dyslexiás, dysgráfiás és dyscalculiás problémákkal rendelkező gyermekek fej- lesztéséről a Váci Pedagógiai Szakszolgálat segítségével.

⮚ Különleges gondozás keretében gyógypedagógiai feladatok ellátása, utazó szurdope- dagógus közreműködésével.

⮚ Gondoskodik a különböző képességű illetőleg az eltérő ütemben fejlődő gyermekek egyéni fejlesztéséről, integrált keretek között.

⮚ Az esélyegyenlőség biztosítása érdekében, valamint az óvodában nevelt gyermekeke (későbbi) iskolai sikerességének elősegítése érdekében megvalósul a hátrányos és halmozot- tan hátrányos helyzetű, a sajátos nevelési igényű gyermekek integrált oktatása.

⮚ Hátrányos helyzetű gyermekek felkészülését segítő foglalkozás.

A sajátos nevelési igényű gyermekek jogai:

- különleges gondozás keretében, állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították

- a korai fejlesztés és gondozás, az óvodai nevelés, a fejlesztő felkészítés keretében kell biztosítani ezeknek, a gyerekeknek nevelése-oktatása eredményességének érdekében az óvodai követelmények módosítását és a szokásostól eltérő, nagyobb mértékű pedagógiai segítségnyújtást kell biztosítani

A sajátos nevelési igényű gyermek szülőinek joga és kötelessége:

A szakértői vélemény eredménye alapján gyermekét a megfelelő nevelési-oktatási intézmény- be írassa.

3.2 Céljaink, alapelveink

✓ Xxxxxxx nevelési igényű gyermekeknél is a nevelés általános célkitűzéseinek megvaló- sítására törekszünk. A nevelés hatására a sérülés arányában ki kell alakulnia az alkal- mazkodó készségnek, az akaraterőnek, önállóságra való törekvésnek, együttműködés- nek.

✓ Figyelünk arra, hogy a sajátos nevelési igényű gyermeket a nevelés, fejlesztés ne ter- helje túl, fejlesztésük a számukra megfelelő területeken valósuljon meg.

✓ A fejlesztés rövidtávú céljait minden esetben a fejleszthetőséget tükröző gyógypeda- gógiai - orvosi - pszichológiai komplex vizsgálat diagnózisára, javaslataira építjük.

✓ Az egyes fogyatékossági típusnak megfelelően más - más terület kap nagyobb hang- súlyt.

✓ A fejlesztés elemeit, felépítését a gyermekek fejlettségi szintje, fejlődési üteme alapján határozzuk meg.

✓ A fejlődés során a különböző funkciók fejlődését sok tényező befolyásolja, módosítja.

✓ Az intézményi napirendben törekszünk arra, hogy a fejlesztő foglalkozások mellett a közösségben szervezett tevékenységekben és a szabad játékban minél több lehetősé- gük legyen kipróbálni önmagukat.

✓ Fejlesztő tevékenységünk során nagy figyelmet szentelünk arra, hogy lehetőleg minél több sikerélménnyel, pozitív elfogadással találkozzon a sérült gyermek.

✓ Alternatív lehetőségeket biztosítunk a tevékenységek megválasztásában, melyekben személyiségük kiteljesedhet.

✓ Mindezeket szem előtt tartva a sokoldalú tapasztalatszerzésre és a többszöri visszatérő gyakorlásra fektetjük a hangsúlyt.

3.3 Nevelési feladataink a gyermekek személyiségfejlesztésében:

✓ A sajátos nevelési igényű gyermekek egyéni szükségleteihez igazodó különleges gon- dozási feladatok ellátása.

✓ A kommunikáció és elemi szociális viselkedés kialakítása, a viselkedésproblémák ke- zelése.

✓ Fejlődésbeli elmaradások korrekciója, korai elemi készségek és kognitív funkciók ki- alakítása.

3.4 Nevelési gyakorlatunk

Óvodánkban személyre szabott egyéni fejlesztést végzünk, mivel a beiratkozott gyermekek között a nevelési folyamatban is kiderülhet, hogy van, aki sajátos nevelési igényű.

Ebben az esetben a pedagógiai módszereket, fejlesztési eljárásokat az ő problémájához igazít- juk azzal a céllal, hogy sérülése alapján az óvodáskor végére a sérüléstípusának megfelelő iskolatípusba kerülhessen, vagy integrálható legyen normál iskolai közösségbe. Abban az esetben, ha a Szakértői Bizottság szakvéleményében úgy ítéli meg, akkor beiskolázása integ- rált módon történhessen meg.

A sajátos nevelési igényű gyermekeket szakemberek veszik körül (óvodapedagógusok, fej- lesztőpedagógus, szurdopedagógus, logopédus intézményünkben illetve a Pedagógiai szak- szolgálat szakemberei), akik együttműködve az óvodai keretekhez és lehetőségekhez igazod- va tervezik és végzik prevenciós és korrekciós munkájukat.

A gyermekek komplex orvosi, pszichológiai és pedagógiai vizsgálatát, a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság munkatársai végzik.

Xxxxxxxxxxx, beilleszkedési nehézségekkel küzdő gyermekeknél, aki(k)nél a sajátos nevelési igény megállapításra kerül, szintén a szakértői bizottság szakvéleménye határozza meg az el- maradás, illetve a zavar fő területeit, melyre az egyéni segítségnyújtás épül.

Az elkészült szakvélemények alapján dolgozzuk ki a gyermekek egyéni fejlesztési tervét, melyben a legnagyobb hangsúlyt az alapozó pszichikus funkciókra helyezzük

A célzott fejlesztésen kívül a játékot is a fejlesztés fontos színterének tekintjük.

Ehhez olyan játék-rendszert dolgoztunk ki, mely felöleli a személyiséget alkotó összes képes- séget, fejlesztendő területet, így alkalmas a legkülönfélébb okok miatt eltérően fejlődő gyer- mekek számára is.

3.5 A fejlesztés főbb területei

Testséma – énkép: saját test megismerése, a reális önismeret megalapozása

• Mozgáskoordináció: a motoros és egyensúlyi rendszer fejlesztésén keresztül igyek- szünk kialakítani a helyes testtartást, a két testfél koordinációját, helyes egyensúlyi reakciókat, mozgásos ügyességet, harmonikus, összerendezett, koordinált mozgást.

• Térorientáció, forma megélése a térben

• Figyelem: mozgás,- vizuális,- auditív észlelés területén.

• Megfigyelés – tudatosítás

• Emlékezet: mozgásos, vizuális, auditív visszaemlékezés.

• Finommotorika: formaészlelés és kivitelezés.

• Szociális képességek: szabály,- feladattudat, önkiszolgálás, együtt tevékenykedés, alkalmazkodás, viselkedés.

• Kreativitás önkifejezés

• Kommunikációs készségek fejlesztése, beszéd anyanyelv helyes elsajátítása

• Gondolkodási műveletek

4. Fejlesztő program

Alapító okiratunk alapján az alábbi sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztését valósítjuk meg:

4.1 Enyhe értelmi fogyatékos gyermekek fejlesztése Mozgás

A nagymozgás fejlesztése az intézményen kívül mozgásterápiák intézményen belül tartásjaví- tó torna alkalmazásával mikrocsoportos foglalkozások keretében történik.

A finommotorika és a grafomotorium fejlesztése kiscsoportos és egyéni foglalkozás keretében valósul meg gyurmázás, fűzés, csipeszelés, kézimunka, gyöngyözés, tépés, ragasztás.

A testi és testnevelésen túl a táncos mozgással segítjük a gyermekek fejlődését. Szakirányú néptánc és aerobik- tartásjavító végzettségű kolléganők irányításával segítjük a fejlesztésre szoruló gyermekek mozgásának speciális javítását.

Beszéd, kommunikáció

A beszéd, a gondolkodás és a személyiségfejlődés kölcsönhatásának ismeretében munkánk- ban a beszéd fejlesztése a fejlesztő nevelőmunka minden területén központi jelentőséggel bír. Feladatunk a beszédértés beszédfigyelem a közölni kívánt gondolatok szóbeli közlésének ki- alakítása, fejlesztése.

A beszédfejlesztés során célzott szókincs-bővítés (elsősorban fogalmi), a grammatikai hibák javítása és a kifejezőkészség, mondatalkotás elősegítése (képolvasás, meseszövés) történik a rendszeres logopédiai foglalkozások mellett.

Gondolkodás

Az analizáló-szintetizáló képesség fejlesztése puzzle, barkochba játékokkal és hiányos képek felismerésével történik.

Az ok-okozati összefüggések meglátása a mindennapi helyzetek során, az események és azok következményeinek megbeszélésével, valamint célzott kérdésfeltevésekkel (mit gondolsz, mi- ért ) valósul meg.

A szerialitás fejlesztése ritmikus vizuális, auditív és mozgásos sorok gyakoroltatásával zajlik (apró tárgyakkal, papír-ceruza feladatokkal, hangszerekkel, mozgásos utasítások végrehajtá- sával).

A fogalomalkotás fejlesztése során törekszünk arra, hogy a gyermekek tisztában legyenek az alapvető főfogalmakkal (állatok, gyümölcsök, zöldségek, játékok, szerszámok, ruhák, élelmi- szerek, járművek, bútorok), és azok tartalmával.

A gondolkodás fejlesztése során folyamatosan gyakoroljuk a lényeg kiemelési és lényegmeg- értési funkciót.

4.2 Beszédfogyatékos gyermekek fejlesztése

A gyermekek ellátásáta Váci Pedagógiai Szakszolgálat ambuláns ellátás keretében végzi. Az általa megadott fejlesztési javaslatok alapján intézményünkben heti 2 alkalommal fejlesztő pedagógus végzi.

Felhasznált eszközök:

- Játékos beszédnevelés

- Hogyan mondjam?- sorozat

- Xxxxxxx Xxxx szakkönyvei

- Ez volnék én!

- Mit gondolsz?

- Én is tudok beszélni!

- Lazán perdülj!-r hang

- Gyakorló füzetek ( r-l, sz-z-c, s-zs-cs)

- Beszédtechnika, hangfejlesztés

- Logiko

- turbinó

- Logopédiai társasjátékok

- hangszerek

Mozgás

Fontosnak tartjuk a nagymozgás fejlesztését, különösen a hiperaktív gyermekek esetében. Er- re épülve történik a finommotorika és a grafomotorium fejlesztése az enyhe értelmi fogyaté- kosok esetében leírt módon és eszközökkel.

A nagymozgás fejlesztése az ő esetükben is kiemelt feladatunk, mely az intézményen belül egyéni, illetve mikrocsoportos foglalkozások keretében történik.

Eszközök:

- trambulin

- padok

- greiswald pad

- tölcsérforgó

- body roll hengerek

- görgős játékok

- egyensúlyzó és akadálypályák

- labdák, tüskés labdák

- kötelek

A finommotorika és a grafomotorium fejlesztése kiscsoportos és egyéni foglalkozás keretében valósul meg gyurmázás, fűzés, csipeszelés, kézimunka, gyöngyözés, tépés, ragasztás.

Beszéd, kommunikáció

A beszédfejlesztés során célzott szókincs-bővítés, a grammatikai hibák javítása, és a kifejező- készség, mondatalkotás elősegítése (képolvasás, meseszövés) történik.

Ezen gyermekek esetében kiemelten fontos a nonverbális jelek értelmezésének és használatá- nak fejlesztése.

Speciális feladatunk a megkésett beszédfejlődés beindítása és korrigálása.

4.4 Kiemelten tehetséges gyermek fejlesztése:

A tehetség nem azonos a viszonylag könnyen azonosítható magas intelligenciával. Inkább va- lamiféle gondolkodási és viselkedési mód, amely alkalmas új utak, új megoldások és új lehe- tőségek megtalálására.

Tehetség fogalma: A tehetség az értelmi képesség (az intelligencia), a kreativitás (az eredeti- ség) és a feladat iránti elkötelezettség (szorgalom, kitartás) egybeesése.

Azok a gyerekek tehetségesek általánosan vagy specifikusan, akik kiemelkedő képességeik révén magas teljesítmény elérésére képesek a következő területek bármelyikén:

1. általános intellektuális képesség,

2. specifikus iskolai alkalmasság,

3. kreatív v. produktív gondolkodás

4. vezetői képesség,

5. zene és képzőművészet,

6. pszichomotoros képesség.

A tehetséges gyermek jellemzői

A tehetséges gyermekek nem egyformák, nagyon változatosak, mégis akadnak közös jellem- zőik:

• ingerekkel szemben nyitottak

• bizarr, szokatlan viselkedésük van

• szociális viselkedésük, ítéleteik függetlenek

• határozott „énképük”, erős identitásérzésük népszerűtlenné teheti őket Cél„” Tehetséges gyermekek” gondozása, fejlesztése- kiemelkedő területén.

Feladat:

- Támogató és szakszerű környezet megteremtése, amelyben a tehetséges gyermekek minél korábban felfedezhetők, és kiemelkedő képességeik továbbfejlesztése biztosí- tott.

- A tehetséges gyermekek erős oldalának fejlesztése

- A gyermekek tehetségével összefüggő gyenge területének erősítése

- Kiegyensúlyozott, elfogadó, szeretetteljes óvodai légkör megteremtése

- Feltöltődés, pihenés, elvonulás lehetőségének biztosítása

5. A nevelési program megvalósításának feltételrendszere

5.1 Személyi feltételek

Sajátos nevelési igényű gyermekeket olyan csoportokba integrálunk, amelyben a pedagógu- sok megfelelő szaktudással rendelkeznek, képesek a befogadó környezet megteremtésére.

Nagy hangsúlyt fordítunk a pedagógusok képzésére. Továbbképzési, beiskolázási programunk tervezésekor továbbra is azokat a képzéseket helyezzük előtérbe, melyek, segítik nevelési programunk sikeres megvalósítását, a pedagógusok munkáját az együttnevelésben.

Pedagógiai gyakorlatunkban alkalmazott, a fejlesztést, szolgáló módszereket nevelési prog- ramunk tartalmazza.

Sikerkritériumnak tekintjük a gyermekek beilleszkedését, fejlődését, a társakkal való együtt haladását, a számukra megfelelő iskola megkezdéséhez szükséges fejlettségi szint elérését.

Az munkatársaink mindent megtesznek azért, hogy az ép és sajátos nevelési igényű kisgyer- mekek számára sok közös élményt, örömteli együttlétet biztosítsanak, ahol épek és sérültek megtanulják elfogadni egymást.

Hiszünk abban, hogy ezzel megalapozzuk a későbbi önálló életvezetést, társadalmi integráci- ót.

5.2 Tárgyi feltételek

A játék és mozgás óvodánkban hangsúlyos szerepet kap, ezért az eszközellátottságot is ehhez alakítottuk ki.

Csoportszobáink, tornatermünk jól felszereltek, a gyermekek rendelkezésére áll sokféle moz- gás, és képességfejlesztő játék.

Füvesített udvarunk optimális feltételt nyújt gyermekeink játék- és mozgásigényének kielégí- téséhez, egészséges fejlődésük biztosításához.

A nevelési programunk megvalósításához szükséges eszközrendszer megtalálható nevelési programunkban.

Intézményünkben az integrált fejlesztés a funkcionális teljes integráció szintjén valósul meg, mivel minden gyermek a nevelés-oktatás teljes időtartamában együtt, egy csoportban tartóz- kodik.

5.3 Fejlődés során feladataink és elérendő céljaink:

- A sérülés arányában alakuljon alkalmazkodó készségük, akaraterejük, önállóságra való tö- rekvésük, együttműködésük.

- A nevelés, fejlesztés ne terhelje le túlságosan a gyermekeket.

- A fejlesztés ütemtervét mindig a gyermek fejlettségi szintje, fejlődési üteme határozza meg.

- A napirendben figyelünk arra, hogy a fejlesztő foglalkozások mellett a közösségben szerve- zett tevékenységekben és a szabad játékban minél több lehetőségük legyen kipróbálni önma- gukat.

- Hangsúlyt fektetünk a tapasztalat cserére és a többszöri gyakorlásra.

-A fejlesztést csak komplex kivizsgálás után kezdjük el.

- Amennyiben volt korai fejlesztés, erre építenünk kell.

- Biztosítsuk a fejlesztés fokozatosságát, folyamatosságát, rendszerességét.

- A fejlesztés tevékenységbe, cselekvésbe ágyazott, kellő idő biztosításával.

- Az alapmozgások kialakítása, fejlesztése folyamatosan történjen, az önállóságra nevelés mindig jelen legyen.

- A differenciált fejlesztés egyéni fejlesztési terv keretében valósuljon meg, melynek kiindu- lópontja a gyermek állapota. (óvodapedagógusi megfigyelések, szakemberek véleménye, szü- lői tapasztalat.) Tartalmazza a konkrét fejlesztési célt, a fejlesztés fázisait, diagnosztikai méré- sek helyét, idejét, módját.

2. sz. melléklet

A gyermekek mérési értékelési rendszere

Ahhoz, hogy a gyermekek az óvodában - egyéni fejlettségüknek megfelelően - maximáli- san fejlődjenek, először is fontos, hogy érzelmi kötődésüket kialakítsuk.

Az óvodába beilleszkedés megkönnyítése érdekében a következő lehetőségeket biztosítjuk a gyermekeknek (szüleiknek):

- Óvodakezdés, beiratkozás előtt a szülő és gyermek a leendő óvónőkkel együtt ismerked- het az óvodával.

- Beiratozáskor meghívjuk őket rendezvényeinkre is.

- A nyár folyamán családjuk körében látogatják meg az óvónők a gyermekeket. Így már az óvodába kerülés előtt többször találkozhat a gyermek az óvodával.

- A beszoktatás a szülőkkel együtt és fokozatosan történik.

- Családlátogatáson vagy beszoktatáskor a kisgyermeknevelő vagy az óvodapedagógus ki- tölti az Anamnézis lapot.

- A mért adatokat a csoportnaplóban és a gyermekek egyéni fejlődési lapján rögzítjük.

- Amennyiben valamely területen jelentős lemaradást tapasztalunk, gondoskodunk a fej- lesztésről.

- A szülőt folyamatosan tájékoztatjuk gyermeke fejlődéséről.

- Tanköteles gyermekeknél, problémás esetekben – szülő beleegyezésével - a Váci Peda- gógiai Szakszolgálat pszichológusai előszűrést végeznek nagycsoport év elején és szük- ség szerint félévkor, majd segítenek a fejlesztés irányának meghatározásában, fejlesztés- ben.

Intézményünkben, olyan – a gyermekek fejlettségi szintjét rögzítő mérőlapokat dolgoztunk ki, amelyekkel biztosítjuk, hogy teljes körűen - az inputtól az outputig mérhetővé, értékelhetővé váljon gyermekeink fejlődés

A gyermekek egyéni fejlődésének mérésének, elemzésének, értékelésének folyamatsza- bályzata:

Célja: A mérés, értékelés objektivitásának, az eredmények folyamatos összehasonlíthatósá- gának biztosítása.

Kiterjedési köre: valamennyi óvodás gyermek Mérést, értékelést végző: óvodapedagógus Folyamata:

Bemenetmérés: Az óvodapedagógusok, a gyermek óvodába lépésekor a tapasztalatokat rögzí- tik bemenet mérőlapokon, a gyermek fejlődését nyomon követő dokumentumban, melyben évente 2x rögzítik a fejlődés menetét.

Követőmérés: Az óvodapedagógusok minden év végén rögzítik a gyermekek aktuális fejlett- ségi szintjét a mérőlapokon.

A tapasztalatok összesítése megjelenik a gyermek fejlődését nyomon követő dokumentáció- ban.

Kimenetmérés: Azokkal a nagycsoportosokkal, akik tankötelesek – januárban – elvégezzük az iskolaérettségi vizsgálatot.

Dokumentáljuk, majd irattárba helyezzük, és a szakvéleményt kiállítjuk.

Kérdőív

Gyermek neve: ........................................................................................

Szülő neve: ..............................................................................................

Hogyan jellemezné gyermekét? Mi teszi különlegessé, egyedivé?

Fel tud-e idézni olyan eseményt, amikor gyermeke nagyon örült, mérges volt, nagyon izgult, félt, szomorú volt?

Hogyan tölti a gyermek az idejét egyedül? Milyen tevékenység köti le a figyelmét hosszan?

Milyen tapasztalatok, élmények nyújtását várja Ön az óvodától?

Sorolja fel azokat a személyeket, akik fontosak a gyermeke életében. Milyen gyakran talá- lkozik velük?

Melyek az Ön és gyermeke számára legörömtelibb közös időtöltések?

Játék időben, TV nézés közben, beszélgetések során melyik az a téma, ami különösen érdekli gyermekét?

Mit kell tudnunk itt az óvodában a gyermek gondozásáról illetve vigasztalásáról?

Megosztana némi információt velünk saját magáról? Kérem, soroljon fel bármit, amiről úgy gondolja, hogy fontos lehet ahhoz, hogy gyermekét jobban megismerjük.

Milyen egyéb információkat tart fontosnak, melyek Ön szerint elősegítenék gyermeke óvodai beilleszkedését, fejlődését?

ADATOK, INFORMÁCIÓK

1. A gyermekre/családra vonatkozó adatok és információk

Lakcím:

Megváltozott lakcím:

Apa elérhetősége (telefon):

Anya elérhetősége (telefon):

2. Testvér kapcsolatok:

Név Születési év Intézményi ellátás, munkaviszony stb.

3. A család szerkezete (x):

Ép Elvált szülők anya neveli Elvált szülők apa neveli Nagyszülők nevelik Nevelőszülők nevelik Gyermekotthonban, stb. (éspedig) nevelik

4. Lakás és életkörülmények:

Komfort fokozat Szobák száma Gyermekszoba léte Gyermekekkel egy szo- bában lakó személy Egyéb

5. Anamnézis – A gyermek fejlődésére vonatkozó adatok:

A terhesség	Xxxx lefolyású:	Veszélyeztetett:
Születés időpontja	Időre született:	Xxxxxxxxxxx:
A szülés körülményei	Xxxxxxx zajlott le:	Nehéz, vákumos, császármetszés, stb:
Születési súly, táplálás	Születési súlya, hossza:	Szopott-e? Meddig?
Egészségállapot	Volt-e kórházban, miért?	Milyen betegségei voltak (lázgörcs, krupp, fertő- ző betegségek, stb.), gyógszerérzékenység, aller- gia:

Érte-e valamilyen sérülés, baleset? Egészséges-e álltalában, vagy sokat betegeske- dik?

6. Szakértői, vagy bármilyen speciális véleménnyel rendelkezik-e?

7. Fejlődéssel kapcsolatos információk az óvodába lépés időpontjában:

7.1. Mozgásfejlődés	Kezdeti időpont	Egyéb észrevétel
Mászás
Járás
Észlelt mozgásfejlődési probléma:

7.2. Beszédfejlődés	Kezdeti időpont	Egyéb észrevétel
Gagyogás
Értelmes beszéd
Észlelt beszédfejlődési probléma:

7.3. Készség: (x)
Jobbkezes:
Balkezes:
Kétkezes:

7.4. Alávási szokások:

Napközbeni alvás ideje Éjszakai alvás ideje Alvása nyugodt/nyugtalan Altatási szokások Egyéb

7.5. Étkezési szokások:

Napi étkezések száma Önkiszolgálás szintje Ételérzékenység Egyéb