AZ ATIPIKUS SZERZŐDÉSEK HELYE A POLGÁRI JOG KODIFIKÁCIÓJÁBAN

Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXIV. (2006), pp. 457-456

AZ ATIPIKUS SZERZŐDÉSEK HELYE A POLGÁRI JOG KODIFIKÁCIÓJÁBAN

XXXXXX XXXXXX*

A polgári jog átfogó reformját kitűző kormányhatározat1 a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének vizsgálatát azzal a céllal rendelte el, hogy egy kor- szerű, a nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak is megfelelő alaptörvény megalkotására kerüljön sor a harmadik évezred elejére. Ennek nyomán közvetett célként fogalmazódott meg az 1990 óta a civilisztika terén született törvények (jogszabályok) szintézisének megteremtésével a „magánjogi rendszerváltás" kodifikációs lezárása és összegzése.

A gazdasági élet változása nyomán számos alkalommal vetődött fel an- nak kérdése, hogy a kereskedelmi jogügyletek a polgári jogi ügyletektől elkülö- nítve, esetleg önálló normagyűjteményben, vagy a szerződések jogába beilleszt- ve kerüljenek szabályozásra. A monista-dualista elméletek szüntelen harcában azonban nem tekinthetünk el olyan mintáktól, mint a svájci kötelmi jogi törvény vagy a holland Ptk., amelyek megszüntetették a kereskedelmi jogügyletek kü- lönállását, és a szerződések egész joganyagát „kereskedelmi jogiasították".

Mindennapi joggyakorlatunkban egyre többször találkozunk a „gazdasá- gi szerződések" vagy éppen az „üzleti szerződések" elnevezéssel. Az üzletszerű gazdaság egyre nagyobb elvárásokat támaszt mind a joggyakorlattal, mind ma- gával a polgári joggal szemben, a piacgazdaság számára a szerződési jog vagy éppen a kártérítési jog alapkategóriákká nőtték ki magukat. Mind a „tiszta" pol- gári jog illúziója miatti nagyfokú idegenkedés, mind pedig a kereskedelmi jog zártkörű elkülönülése iránti igény azt sugallja, hogy a polgári jogot gyakorló jogászok nem hajlandók befogadni az üzleti-gazdasági szférát, vagy legalábbis távolságtartó a hozzáállásuk. Ugyanakkor az üzleti-gazdasági élet egyre nagyobb elvárásokat támaszt a polgári jogi szabályozással szemben, amelyet elsődlegesen nem a polgári jog „gazdasági jogiasodásaként", mint inkább a polgári jog meg- újulásaként kellene kezelnünk.

* XX. XXXXXX XXXXXX

egyetemi adjunktus

Miskolci Egyetem ÁJK, Polgári Jogi Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros

' Az 1061/1999. (V. 28.) Korm. sz. határozattal módosított 1050/1998. (IV. 24.) Korm. sz. határo- zat a polgári jogi kodifikációról

A Polgári Törvénykönyv koncepciójának2 kidolgozását megelőzően alapkérdésként fogalmazódott meg, hogy a polgári jog a piacgazdasági szféra magánjogát képes lesz-e egységes integráns rendszerbe ágyazva befogadni, vagy pedig a gazdaság jogi elvárásait alábecsüli, ennek következtében külön jogsza- bályokban kiérlelődő, bár a Ptk-t háttérjogként alkalmazó „kereskedelmi jog" jöhet létre.3 Hangsúlyozva, hogy e cikk szerzője is elveti a dualista elven fel- épülő kódex gondolatát, nem lehet figyelmen kívül hagyni a gyorsan változó, üzletszerű professzionális gazdálkodás igényeit sem.

A piaci üzleti gazdálkodás olyan sajátosságokat mutat az individuális polgári joghoz képest, amelyre a magánjogi szabályozásnak figyelemmel kellene lennie (sajátos szervezeti keretek, üzletszerűség, tömegméretű árukapcsolatok, tőkemozgások, gazdasági etika - versenyjog, nemzetközi jellegű kereskedelem stb.). Ezen sajátosságok összegzői lehetnek a „gazdasági szerződések", azaz a polgári jogi szerződések olyan sajátos formái, amelyek az üzletszerű gazdasági élet vagyoni viszonyai között fejtik ki funkciójukat, a „követelményeik" megfo- galmazása pedig az eddig elmaradt piacgazdasági szerződési szabályanyag iránti igény érzékeltetését jelenti.4

A „Koncepció" kidolgozása során a kodifikációs munkálatok végső kö- vetkeztetése mégis az lett, hogy a magánjog kommercializálódása miatt a ma- gánjog mind a kereskedelmi kapcsolatokra, mind a magánszemélyek ügyleteire adekvát szabályozást képes biztosítani.5 Egységesen arra az álláspontra helyez- kedtek a kodifikációs bizottság tagjai, hogy „a mai gazdasági és társadalmi kör- nyezetben a magánszemély és az üzletember státusza olyan közel áll egymáshoz, hogy valójában nem okoz problémát, ha ezeknek a státuszoknak a jogi szabályo- zása alapvetően azonos."6

A magam részéről azonban több okból sem tudom elfogadni a kodifikátorok azon érvelését, miszerint a kereskedelmi élet szereplőinek valójá- ban nincsenek olyan különleges érdekei, amelyek ne volnának kezelhetők egy magánjogi kódex keretében. Tényként kell elfogadni, hogy a monista elven fel- épülő törvénykönyv koncepciója az üzleti világ szerződéstípusainál (bizomány, fuvarozás, szállítmányozás, ügynöki megbízás, adásvétel, lízing, vállalkozás stb.) a professzionális üzleti élet követelményszintjét tekinti mérvadónak; ennek

2 Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója és Tematikája. Megjelent a Magyar Közlöny 2002. évi

15. számának II. kötetében.

3 Xxxxxxx Xxxxxx: A gazdasági szerződések követelményei és az új Ptk. Polgári Jogi Kodiflkáció,

3 (2001) 1,9. o.

4 Uo. ll.o.

5 Xxxxxxxx Xxxxxx: A szerződési jog szabályozásának egyes kérdései. Polgári Jogi Kodiflkáció, i

(2000) 2, 30. o.

6Uo.

ellensúlyozásaként pedig eltérő normákat alkalmaz a fogyasztói szerződésekre (melynek lényegi elemei folyamatosan épültek be a jelenleg hatályos Ptk-ban is). Azzal, hogy az új Ptk. az üzletszerű vagyoni viszonyokat tekinti a szabályozás modelljének, és eltéréseket csak ott fogalmaz meg, ahol azt a magánszemély (fogyasztó, a „gyengébb fél") védelme indokolttá teszi, kétségtelenül az eddigi- ektől eltérő koncepcionális kötelmi jogi kodifíkációt jelent. Nem osztom ugya- nakkor azt a véleményt, hogy a monista szemlélet quasi összeegyeztethetetlen az üzleti életben alkalmazott szerződések szabályozásával.7 Való igaz, hogy az évtizedek során az általános magánjog szabályozási mércéje szigorodott, közele- dett az üzleti forgalom követelményszintjéhez, ez azonban nem jelenti azt, hogy az általános szerződési jog maga is „kereskedelmi jogiasodott". Önmagában annak deklarálása, hogy a szerződési jog szabályainak a kereskedelmi (üzleti) forgalom szerződéses kapcsolatainak jogi közvetítésére alkalmasnak kell lenni- ük, szükséges, de nem elégséges elvárás a professzionális üzleti életben megkö- vetelt gazdasági szerződések jogi szabályozottságánál.

A jelenlegi modellben a szerződések zárt relatív szerkezetűek, funkcio- nálisan fogyasztási-szükségletkielégítési célúak, a szerződéskötési mechaniz- must tekintve egyediek, eshetőlegesek, a szerződések gazdasági kihatásukat tekintve relatíve alacsony összeghatáron mozognak.8 Ezzel szemben a gazdasá- gi-üzleti igény a funkcionális-tartalmi különbségeket pregnánsan kifejező, ka- rakterisztikus szabályozást igényelne, ahol a szerződéskötések tömegesek, jel- lemző az árukapcsolatok - ezáltal a szerződések - összefonódása, a szerződés- kötési célt az üzletszerűség motiválja.

Az egyes szerződéstípusok kodifikálása során alapvető kérdésként me- rült fel, hogy vannak-e a szerződéstípusoknak a specifikáció ellenére közös je- gyei. Érdemes némi kitekintést vetni az angolszász kodifikációs törekvésekre. A common law szerződési jogi kategóriái között ugyanis találunk megoldást a

„felcímkézés nélküli" jogügyletek szabályozására is.9

Az egységes új Kódex megalkotásának szükségességét szinte senki nem kérdőjelezte meg, ugyanakkor kulcskérdésként vetődött fel a polgári jogi kodifikáció nemzetközi összefüggéseinek vizsgálata során az, miszerint „globa- lizálódott világunkban van-e még értelme nemzeti jogszabályokban gondolkozni

7 A Koncepció megfogalmazása szerint ezeknek a szerződéseknek nincsenek olyan sajátosságaik, amelyek - egy modernizált, a professzionális vagyoni forgalom követelményeit kielégíteni képes általános szerződési jog mellett - külön jogi rendelkezéseket kívánnának meg.

8 Xxxxxxx Xxxxxx: A gazdasági szerződések követelményei. 10. o.

9 A „bailment" (letétbe helyezés) szabályozása körében találkozhatunk azzal a megoldással, hogy valaki úgy birtokol egy dolgot, hogy nem kell meghatározni, azt milyen konkrét szerződéstípus alapján és keretében tartja magánál.

olyan területen, ami természeténél fogva egyre inkább nemzetközivé válik."10 a gazdasági kapcsolatok nem szoríthatók országhatárok közé, sőt, egyre inkább nemzetközi színtéren zajlanak az árucsere-ügyletek, ugyanakkor például a szer- ződések joga terén az egyes államok igyekeznek megőrizni a belső jog integritá- sát is. Az Európai Unió az egységes belső piac megteremtésével megkísérelte ugyan a tagállamok közötti kereskedelem jogi akadályait lebontani, az eltérő jogok alkalmazása azonban számtalan olyan problémát hordoz magában, ame- lyeknek a terheit a felek nem vállalják (pl. kockázat, költségek). Ellenpéldaként hozható fel azonban az európai nemzetállamok kialakulása során az a tendencia, hogy a területi egység megteremtése a polgári és a kereskedelmi jog egységessé- gét eredményezte. Mind az Európai Szerződési Jogi Bizottság, mind az UNIDROIT a nemzetközi szinten egységes magánjog megteremtésére töreked- nek, munkájuk azonban a szerződési jognak csupán egy részét, elsősorban a jogügyletek általános elveit érintik, az egyes szerződéseket nem vizsgálják. A magánjog, ezen belül is az egyes szerződések jogának nemzetközi szintű szabá- lyozása az erre gazdaságilag is érett államokban sem valósult meg maradéktala- nul," így a hazai jogunkban sem törekedhetünk a nyugat-európai államok szer- ződéstani normáihoz való hozzáigazításra. Nyilvánvalóvá vált, hogy szerződések joga területén a változó gazdasági igényeknek való megfelelőséget nem az EU- konformitás megteremtésével, hanem a Polgári Törvénykönyv átfogó kodifikációjával kell megteremteni.

Tanulmányom címeként a jól csengő atipikus jelzővel illetett szerződé- sek körét választottam, célom azonban nem a polgári jog ezen sajátos területére tartozó egyes szerződések elemzése, mint inkább az, hogy megvilágítsam, miért nem fogadható el maradéktalanul a bizottsági tagok érvelése, a kereskedelmi élet által támasztott sajátos követelmények miért nem integrálhatók problémamente- sen a magánjogi kódexbe.

A probléma gyökerét a gazdasági élet kényszerítő erejében, a gazdasági szükségességben kereshetjük. A műszaki, technikai és gazdasági fejlődés fel- gyorsulása újabb és újabb szükségleteket teremt a társadalomban, amelyeket a hagyományos római jogi alapokra épülő, klasszikus szerződéstípusok már nem tudnak kielégíteni. Ezért az új szükségletek kielégítésére új szerződési formák jelennek meg, amelyek a szerződési szabadság alapelvéből kiindulva szakítanak a formai és tartalmi kötöttségekkel, és a szerződő felek (vagy túlsúlyosan az

10 Xxxxxxxxx Xxxxxx: Hollandia új polgári Törvénykönyvének néhány tanulsága a Magyar Kodifikáció számára. Polgári Jogi Kodifikáció, 1 ( 1999) 2, 22. o.

" Xxxx Xxxxx, az angol kodifikációs előmunkálatokat végző Law Commission tagja szerini amennyiben Angliában lenne kereskedelmi jog, az szerződéscentrikus lenne. (Elhangzott a

„Hungarian-British Joint Academic and Research Programme" 2000. március 25-i ülésén, ELTE. Budapest).

egyik fél) érdekeinek alárendelve állapítanak meg jogosultságokat és kötelezett- ségeket. Olyan új jelenségek tűnnek fel a szerződések palettáján, amelyek vagy egyediségükkel (pl. a túlzott részletességgel és mindent szabályozni kívánó ún. önszabályozó szerződések12) vagy éppen az egyoldalú egységesítésre való törek- vésükkel (standardizált szerződések) törik át a hagyományos szerződési alaptí- pusok körét, új és sajátos életminőséget teremtve ezzel a szerződő felek számára. A gazdaság fejlődésével szervesen összefügg az, hogy az 1950-es évek szerződéses szabályozási keretein túlmutató, idővel önálló elnevezést nyerő szerződések jöjjenek létre.13 A szerződési rendszer különböző szintjein elhelyez- kedő sajátos szerződési formák feltűnhetnek, mint egy már kodifikált szerződés- típus altípusa (pl. az adásvétel különös nemei - házaló, csomagküldő kereske- delem), illetve törvényi szabályozással vagy szokásjogilag kialakult forgalmi típusként, de mindenképpen új szerződéstípusok is létrejönnek (pl. szindikátusi, vagyonkezelési, ügynöki, dealeri, disztribútori szerződés, titkossági megállapo- dás, elektronikus kereskedelemben alkalmazott szerződések). Elmosódtak tehát a hagyományos (vagyis a Ptk-n alapuló) szerződéstípusok keretei, és a jogalkal- mazás számára egyre nagyobb problémát jelent e szerződések minősítése, illetve a nem tipikus (atipikus) szerződésekre vonatkozó alkalmazandó jog megtalálá- sa.14 Számtalan esetben kell szembenéznie a jogalkalmazónak azzal, hogy egy adott szerződés-hézag esetén (tehát amikor a szerződés az adott kérdésre nem tartalmaz rendelkezést) mi módon töltse ki ezen rést, figyelembe véve a hagyo- mányos szerződéstípusok sokszor az adott életviszonyra nézve korszerűtlen sza-

bályozását.

Az egyes szerződéstípusok szabályozásánál alapkérdésként merült fel, hogy milyen szempontok szerint kell tipizálni a szerződéseket, mely szerződési elemek bírnak meghatározó jelentősséggel a szerződéstípusok meghatározása során. Kiemelten fontos szempontot képez e téren a szerződés tárgya, illetve alanya szerinti elhatárolás, amennyiben ennek mentén tehető különbség fo- gyasztói és kereskedelmi szerződések között (pl. lízing, faktoring, franchise szerződések). Az alapvetően a szerződéstípusokra épülő kötelmi jogi szabályo- zás azonban mindig elhatárolási problémákkal jár együtt, a határok nem mindig

12 Az angolszász mintára készülő, a polgári jogi normák diszopozitív rendelkezéseire épülő, a piacgazdaság viszonyai között tevékenykedő professzionális piaci szereplők által kötött nagy értékű szerződések, amelyek többnyire a kontraktuális viszony minden elemére kiterjedő, részletes szabályokat tartalmaznak.

Xxxxxx Xxxxxx - Xxxxxx Xxxxxx - Xxxxx Xxxxxxxx: Új típusú szerződések és azok gyakorlata a gazdasági életben. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2003, 15. o.

Xxxxxxxxx Xxxx: Az innominát szerződések egyes elméleti és gyakorlati kérdései. Collega, 12 (1999)- 1 (2000), 60. o.

világosak, nehéz megállapítani, hogy hol húzódik meg a határ, melyek az ab- szolútjellemző jegyek az egyik vagy másik típusnál.

Az atipikus szerződések fogalmi meghatározása sem okoz kisebb fejtö- rést a jogtudomány számára, mint a minősítés problematikája a jogalkalmazónál. Nem egységes ugyanis a fogalomhasználat a jogirodalomban az innominát, az atipikus és a vegyes szerződések tekintetében, és a halmazelmélet matematikai alapjait sem tudjuk felhasználni az egymástól való elhatárolásukhoz.

Villányi László15 a törvénykönyvben nem nevesített szerződések egyik csoportjának tekintette - a vegyes szerződések mellett - a „nevezetlen" (innominát, atipikus) szerződéseket, vagyis a törvénykönyvben nem nevesített szerződések halmazán belül helyezte el a „név nélküli" innominát szerződéseket, és ezzel szinonim fogalomként használta az atipikus jelzőt.

Van olyan álláspont16, amely szerint az atipikus szerződések körébe vonhatók az egyszeri-egyedi, gyakran önálló névvel nem rendelkező - innominát - szerződé- sek (1), a vegyes szerződések (2) és a nevesített atipikus szerződések (3).17

Bíró György18 sokkal lazább kapcsolatot állít fel ezen szerződésformák kö- zött, és formai szempontból az alábbi csoportosítást állítja fel:

- Ptk-ban nevesített szerződések, (pl. vállalkozás, megbízás).

- Egyébjogszabályban nevesített szerződések (társasági, licencia, kiadói szer- ződés, lízing).

- Jogszabályban szereplő, de innominát szerződések (privatizációs lízing).

- Jogszabály által nem rendezett, de a gyakorlatban előforduló szerződések, vagyis: atipikus szerződések (konzorciumi, szindikátusi).

15 Xxxxxxxx Xxxxxx: Kötelmi típusok. Vegyes szerződések. In: Magyar magánjog. Kötelmi jog különös része. Budapest, 2. o.

16 Miskolezi Xxxxxx Xxxxx: Atipikus szerződések. Lízing, faktoring, franchise. Gazdaság és Jog, 1 (1997), 3.o.

17 Eszerint az egyszeri-egyedi szerződések egy adott, egyszeri életviszonyt és nem ismétlődő magatartást szabályoznak, a felek azt névvel gyakran nem is illetik, pusztán (együttműködési) megállapodásnak vagy egyszerűen szerződésnek nevezik. Vegyes szerződések alatt azokat az ügyleteket értik, amelyek két vagy több tipikus szerződés elemeit ötvözik úgy, hogy az adott jog- viszonyra kétféle, de törvényileg szabályozott szerződéstípus szabályai vonatkoznak, pl. ajándéko- zással vegyes adásvétel. A nevesített atipikus szerződések körét azoknál a gazdasági életben vi- szonylag nagy gyakorisággal szereplő ügyleteknél lehet meghúzni, amelyek relatíve nagy önálló- sággal és stabil vonásokkal bímak, és a gyakorlatban, majd a jogalkotás különböző (nem feltétle- nül törvényi vagy Ptk-beli) szintjén, de önálló elnevezéssel is rendelkeznek, pl. franchise, faktor- ing, lízing. Ezek a szerződések több olyan elemet is tartalmaznak, amelyek egyetlen tipikus szer- ződés szabályrendszerébe sem illenek bele.

18 Xxxx Xxxxxx: A kötelmi jog és a szerződéstan közös szabályai. (6. kiadás) Novotni Kiadó, Mis- kolc, 2000, 236-237. o.

- Vegyes szerződések, amelyek az atipikus szerződések körébe is vonhatóak (több szerződéstípus elemeit együttesen alkalmazzák, például tárolási szer- ződés, lízing).

Figyelemre méltó az a szemlélet is,19 amely az innominát elnevezést tekinti bá- zisnak, és ezen belül dogmatikai szempontból állítja fel a vegyes és atipikus szerződések csoportját, illetve logikai alapon az egyszeri-egyedi kategóriájával szemben a különös kategóriáját.

Álláspontom szerint szerencsésebb ez utóbbi értelmezésből kiindulni, hiszen az elhatárolás alapját véleményem szerint nem annak kell képezni, hogy az adott szerződésre van-e kialakult elnevezés vagy sem, hanem azt kell vizsgál- ni, hogy az adott szerződés törvényi szinten szabályozást nyert-e vagy sem. En- nek alapján a nominát (tehát törvényben szabályozott, nevesített) szerződések ellentétjeként innominát szerződések alatt az olyan szerződéseket értjük, ame- lyek sem a kódexek kötelmi jogának különös részébe, sem egy speciális tör- vénybe nincsenek besorolva.

A vegyes szerződések alatt a legszűkebb értelemben a különféle, tör- vényben szabályozott szerződéstípusok tényállási elemeinek vegyítése nyomán létrejövő szerződést értjük. (Nem vonható azonban ebbe a körbe a törvényi sza- bályozáson alapuló típuskeveredés, pl. a szállítmányozás.) A vegyes szerződések kritériuma, hogy a benne kombinált elemeknek bizonyos fokú önállóssággal kell bírnia, és a „kevert" jellege csak a főszolgáltatások vegyülésére vonatkozik. A vegyes szerződések megítélése, tehát a rájuk alkalmazandó jog tekintetében több elmélet is kialakult, amely módszereket az irányadó bírói gyakorlat egymást kiegészítve alkalmaz. Ezek szerint minden egyes tényállási elemhez meg kell keresni a neki megfelelő szerződéstípusba tartozó jogkövetkezményeket (kom- binációs elv), illetve amennyiben ez nem vezetne eredményre, úgy a felek szer- ződéses akaratának, érdekeinek, illetve a szerződés céljának vizsgálatával a jog- alkalmazónak magának kell megkeresnie az ennek legteljesebb mértékben meg- felelő jogszabályt (kreációs elmélet). Amennyiben az abszorpciós elv kerülne alkalmazásra, az adott esetben a felek szerződéses akaratát is csorbíthatná, mert ezzel a jogalkalmazó az uralkodó szolgáltatás (tehát a legtöbb elemet felvonul- tató szerződéstípus) kiválasztását követően egyetlen szerződéstípus körébe tarto- zónak minősítené a szerződést, adott esetben indokolatlanul szűk teret biztosítva a felek szerződéses akarata érvényesülésének.

Az atipikus szerződések (mint sui generis, vagyis önálló szerződések) szűk értelemben véve olyan szerződések, amelyek tényállási elemei túlnyomó- részt vagy egyáltalán nincsenek törvényileg szabályozva, és ezen elemek nem

19 Xxxxxxxxx Xxxx: Az innominát szerződések egyes elméleti. 57. o.

pusztán keverékei más innominát típusoknak, hanem egy minőségileg új egysé- get képeznek.

A jogalkalmazás számára nem kis gondot okoz annak megítélése, hogy hol húzható meg a tipikus-atipikus szerződések határa, milyen mértékű eltérés mellett alkalmazhatók még az adott hagyományos szerződéstípusra vonatkozó szabályok, illetve mikortól minősíthet a bíróság egy szerződést atipikusnak. Amennyiben a felek a szerződésükben nem szabályozták kimerítően és teljes körűen a szerződéses viszonyukat (tehát nem alkottak maguknak „különös részi szabályokat"), úgy a kötelmi jog általános elveinek alárendelten, analógia útján, illetve végső soron a forgalmi szokásoknak, a felek feltehető akaratának, az ügylet céljának a vizsgálatával, a felek kölcsönös érdekeinek mérlegelésével a bíróságnak kell ezen hézagokat kitöltenie.20 A bírói jogalkalmazás feladata az, hogy mindaddig, amíg jogszabályi szintű szabályozásra nem érnek meg ezen forgalmi típusok, olyan egységes ítélkezési gyakorlatot alakítson ki, amely alapján egyértelműen meghatározható az irányadó és analógia útján alkalmaz- ható jog. Amennyiben a forgalmi szokások és a bírói gyakorlat révén kialakult egy olyan sajátos jellegük ezen szerződéseknek, amelyek a többi szerződésfaj- tától elkülöníti őket, úgy törvényi szabályozásuk is szükségessé válhat.

Vizsgálni kell azonban, hogy a szerződés jellege, a felek által elérni kí- vánt cél nem ellentétes-e ezzel a normaalkotási tendenciával. Nem lehet a célja a kodifikációnak - és ehhez nem is lehet eszköz - , hogy az állam gazdasági életbe való beavatkozását megengedje, vagyis kogens normákkal igyekezzen korlátozni a szerződő felek autonómiáját. Sajátos helyzetet teremtett például ebben a kér- désben az 1988-as jogi szabályozást felváltó 1997-es társasági jogi törvény, amely a diszpozitivitás általános érvényesülését az egész jogszabályt átható, kötelező jellegű, eltérést csak igen szűk körben engedő normákkal gátolja meg.

Ha példálózó jelleggel számba veszünk néhány atipikus szerződést, sok- szor azt tapasztalhatjuk, hogy éppen a gazdaság szereplői azok, akik nem is igé- nyelnek törvényi szintű szabályozást az adott életviszonyra. Tipikus példa erre a franchise szerződés, amelynek Ptk-szintű szabályozására már 1992-ben javasla- tot dolgoztak ki. Ezen javaslat ellenére az 1997-ben a franchise szerződések, mint esetlegesen gazdasági versenyt korlátozó megállapodások csoportmentes- ségére született kormányrendeleten túl a mai napig nem lépett életbe semmilyen norma a franchise-ra vonatkozóan, és ennek minden bizonnyal az is egyik ki- váltó oka lehet, hogy honatyáinknál nem érvényesült erőteljes lobbizás a jogi szabályozás megteremtése érdekében.

20 Xxxxxxxx Xxxxxx: Kötelmi típusok... 2. o., illetve Xxxxx Xxxxx: Kötelmi jog. Különös rész (Egyes szerződésfajták) Budapest, 7. o.

Találunk ugyan speciális jogi szabályokat a faktoring pénzügyi fogal- mának meghatározására (mint egy befektetési szolgáltató által nyújtott pénzköl- csön egyik formája), illetve létezik lízingfogalom is például az adó- és számvi- teli jogszabályokban. Ezek a speciális jogszabályokban megfogalmazott meg- határozások többnyire kiragadnak egy-egy jellegzetes szolgáltatási elemet, de nem teremtenek polgári jogilag szabályozottságot az adott ügylettípust illetően. Az időről-időre változó adó- és vámjogszabályok évente adnak újabb és újabb fogalmi meghatározásokat arra vonatkozóan, hogy az adott (többnyire közjogi) iogterület mit ért a konkrét szerződéstípus alatt. Nyilvánvaló, hogy az atipikus szerződések léte alatt nem hagyhatók figyelmen kívül ezek az előírások sem, de egy polgári jogi jogvita eldöntésére, az alkalmazandó jog megtalálására nem alkalmasak.

Nem jelentenek továbbá polgári jogi szabályozottságot az adott szerző- déstípusra vonatkozóan a nemzetközi egyezményekben rögzített meghatározá- sok sem. Magyarország 1997-ben csatlakozott a nemzetközi pénzügyi lízingről, illetve a nemzetközi faktoringről szóló Ottawai Egyezményhez (UNIDROIT). Ezen egyezmények fogalmi meghatározása a nemzetközi jogirodalomban is vitatott, gyakorlati alkalmazására pedig csak akkor kerülhet sor, ha a szerződő felek egyike külföldi, vagyis a Magyar Köztársaság területén magyar állampol- gárok, illetve gazdálkodó szervezetek között megkötött ügyleteket nem érinti.

Az egyik legújabban kodifikált ügylettípus az önálló kereskedelmi ügy- nöki szerződés. Az erről szóló törvény21 megalkotását elsődlegesen nem a gaz- dasági szféra által támasztott igény, hanem az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében előírt jogharmonizációs kötelezettségeink tettek szükségessé. A min- dennapi gazdasági forgalomban már évek óta előszeretettel használt ügynöki szerződés vegyítette egymással a megbízás, a bizomány klasszikus elemeit, illet- ve olyan elemeket is felvonultatott, amelyek a hagyományos szerződéseinkben nem lelhetők fel (pl. jutalék, a kiegyenlítés intézménye, a kizárólagosság lehető- sége vagy a tipikusan eddig a munkaviszonyoknál alkalmazott versenyjogi meg- állapodás). A diszpozitivításra épülő ügynöki szerződés ezen lényeges elemek kiemelésével és sajátos ötvözésével, illetve új elemek beépítésével egy önálló és új egységet teremt meg, melynek mögöttes szabályaként a Ptk-t rendeli alkal- mazni.

Xxxxxx hajszálnyi különbség állapítható meg a dealeri vagy disztribútori szerződésekkel való egybevetés nyomán, amelyek a nemzetközi árucsere (keres- kedelem) révén szinte már a belföldi joggyakorlat részévé váltak, naponta al- kalmazzuk - majdnem készségszinten - ezen fogalmakat anélkül, hogy jogi szabályozásokat állítanánk fel részükre. Közös vonásokat - a szabályozás hiá-

21 2000. évi CXVII. törvény az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről

nyán túl - nem igazán fedezhetünk fel ezen szerződések között, hacsak azt nem, hogy a gazdasági szükségletek újabb források bekapcsolását teszik szükségessé, és a forráshiányok áthidalására a hagyományos pénzügyi műveletek (pl. köl- csön) már túl költségesek a vállalkozások számára, illetve nem nyújtanak kellő biztonságot a hitelezőnek.22 Ezek a nyugat-európai országokban már jól bevált jogügyletek azonban alkalmasak lehetnek a hagyományos szerződéstípusok ke- retein túllépve, de a szerződési szabadság jogszabály biztosította keretein belül az új életminőség szükségleteinek kielégítésére.

A Polgári Törvénykönyv kodifikációjának alapvetésére már 2000 júniu- sában sor került. A Bizottság tagjai körvonalazták az új, több könyvből álló kó- dex szerkezeti felépítésének főbb vonalait, amelyek körében a kötelmi jog - és ezen belül a szerződések joga - teljes felülvizsgálatra, illetve ennek nyomán nem gyökeresen ugyan, de új alapokra került. Abban a kérdésben, hogy a jelenleg atipikus jelzővel illetett szerződések közül melyik fog Ptk. szintű szabályozást nyerni, sokan optimistán fogalmaztak, hiszen az előkészítések során az esélyüket is elvesztették arra, hogy „sikeresen indulhassanak harcba a kodifíkáltságért".23

A XIX. század kereskedelmi törvénykönyvek azt mutatják, hogy a ke- reskedelem külön szerződéses szabályai fokozatosan tért vesztettek. Alapjaiban nem vitatkozom azon állásponttal, hogy egy modernizált szerződési jogban a professzionális üzleti élet sajátos szerződéstípusai is megtalálják a helyüket2'1, azonban megítélésem szerint azon szerződéstípusok, amelyek a külön jogsza- bályokban szerteágazó, nem egységes fogalomhasználaton nyugvó módon nyertek csak szabályozást, vagy egyáltalán nincsenek deklarálva, ugyanakkor a gazdasági életben naponta kerülnek alkalmazásra, önálló ügylettípusként való nevesítéssel külön szabályozást igényelnek a Polgári Törvénykönyvben. A kér- dés csupán az, hogy mely szerzőtípusok értek meg erre a szabályozottságra, a közöttük való szelekciót ugyanis nem az azt alkalmazó üzletembereknek, hanem a kodifikátoroknak kell megtenniük.

Áttekintve a jogharmonizációs kötelezettségeinket érintő egyes jogterü- leteket, megállapíthatjuk, hogy a nemzetközi jogegységesítési törekvések jobba- ra csupán a magánjog perifériális pontjain zárultak sikerrel, míg a klasszikus magánjogi szabályok által rendezett életviszonyok területén inkább csak az új vagy új jogi megközelítésben kezelt problémák (pl. fogyasztóvédelem) körében beszélhetünk egységesedésről, „a kötelmi jog kemény magjának nemzeti színei

22 Miskolczi Xxxxxx Xxxxx: Atipikus szerződések...

23 Miskolczi Xxxxxx Xxxxx: Atipikus szerződések a hazai joggyakorlatban. Az előadás elhangzott a

IX. Jogász Vándorgyűlésen Gyulán, 1996-ban.

24 Xxxxx Xxxxx: Indító tézisek a polgári jog átfogó reformjához. Polgári Jogi Kodifikáció, 1 (1999) 2, 5. o.

alig fakultak."25 Kétségtelen, hogy az új törvénykönyv koncepciójának és tema- tikájának kidolgozása során a bizottságok figyelemmel kísérték az európai jog- egységesítés fejleményeit is, a nemzeti jelleget hordozó szabályozás azonban nem minden esetben vette figyelembe a hazai gazdasági-társadalmi körülménye- ket és az üzleti élet formálta igényeket.

Summary

Atypical contracts ( such as sui generis, namely independent contracts) in a limited sense, are that kind of contracts which contains mainly such factors in a case that are predominantly or not at all have been regulated by acts, and these factors are not only a mixture of other kind of innominated categories but they are constituting a qualitatively new unit. Essentially the new civil code would the contractual relations of commercial market and private persons' non consumer relations uniformly regulate. According to the Conception, the new contractual law have to so create that these would be able to mediate the contractual relations of commercial market, and they would contain legal standards for such situations. However this basic conception leaves that demand of business circles, so the single contracts accurately separate, out of consideration. Therefore the long years ago existing but diversified regulated contracts do not get jus- tification in the new civil code.