A VEGYIFEGYVER TILALMI EGYEZMÉNY SZEREPE A VEGYIFEGYVER ELTERJEDÉSÉNEK MEGAKADÁLYOZÁSÁBAN

Vásárhelyi Györgyi1 - Halász László2

A VEGYIFEGYVER TILALMI EGYEZMÉNY SZEREPE A VEGYIFEGYVER ELTERJEDÉSÉNEK MEGAKADÁLYOZÁSÁBAN

Absztrakt

A munka rövid áttekintést ad a vegyi hadviselés történetéről és a Vegyifegyver Xxxxxxx Szervezet létrejöttének folyamatáról, rávilágítva az egyezmény megkötésének okaira és történelmi szükségszerűségére. Bemutatja a Vegyifegyver Tilalmi Szervezet (OPCW) működését, felépítését társszerveinek ismertetésével egyetemben. Elemzésre kerül az alapokmányban lefektetett célkitűzések és feladatok végrehajtási folyamata a sikeres lépések és nehézségek tükrében. Részletesen foglalkozik az első, 2003.-ban megtartott felülvizsgálati konferencián megtárgyalt, megoldásra váró feladatokkal és az azokra tett javaslatokkal. Végezetül a technológia és a tudomány állandó fejlődése által diktált kihívásokról és a Vegyifegyver Tilalmi Szervezet előtt álló feladatokról esik szó.

A short review is given on the history of chemical warfare showing the establishing process of The Chemical Weapons Convention. The historical needs and causes led on contracting the treaty are shown here. Implementation process of purposes and tasks redefined in the Convention is assumed in the light of achievements and problems. The article deals with results and tasks to be solved in the first Review Conference held in 2003 and with its proposals. Int he end there are few words about the possible future tasks of the Convention dictated by the permanent development of technology and science.

Kulcsszavak: vegyifegyvert, vegyi hadviselés, Vegyifegyver Tilalmi Egyezmény

BEVEZETÉS

A vegyi hadviselés története

Mérgező vegyi anyagok használatára helyi háborúk során már az ókorban is találunk példákat

:az ókori Görögország és Spárta is használt kén- és arzén füstöt. Valódi háborús fegyverré az

I. Világháború során váltak. Az első komoly csapást a belga Ypern-nél mérték a németek az ellenséges csapatokra 1915.-ben. Ekkor klór gázt használtak, a későbbiek során foszgént és kénmustárt is bevetettek. A Világháború végére 1124000 tonna vegyi anyagot használtak el a háborús felek, melynek következtében több mint 90 ezren lelték halálukat és a sebesültek száma meghaladta az egy milliót.[1]

1 ZMNE Katonai Műszaki Doktori Xxxxxx PhD hallgató

2 ZMNE Katonai Műszaki Doktori Xxxxxx, egyetemi tanár, xxxxxx.xxxxxx@xxxx.xx

A vegyifegyver sérültjei és halálos áldozatai az I. Világháborúban

Bármennyire is borzalmas volt ezen anyagok hatása, a két világháború közti időben a nagyhatalmak (USA, Szovjetunió, Nagy-Britannia, Japán) laboratóriumaiban lázasan folytak a fejlesztések, és ipari méreteket öltött a toxikus harcanyagok előállítása. A kutatások eredményeképpen új, az eddiginél mérgezőbb hatású anyagok kifejlesztésére került sor. A náci Németországban Xxxxxxx Xxxxxxxx vezetésével először szintetizálták a tabunt (1938), a szarint (1939) és a szománt (1944). A II. Világháború folyamán – bár mindkét oldalon rendkívül nagy készleteket halmoztak fel, a szemben álló felek tartózkodtak a vegyi fegyverek használatától. A háború utánra tevődik e mérgező anyagok újabb generációjának - az eddiginél is sokkalta mérgezőbb és stabilabb VX - kifejlesztése. A kutatások a világ több laboratóriumában közel párhuzamosan folytak, de először a brit Dr.Gosh laboratóriumában állították elő sikerrel 1952-ben. A brit kormány átadta az anyagot amerikai szövetségesének, amely itt nyerte el végleges formáját és kapta a VX elnevezést.[2][3] A hidegháború időszakában a két nagyhatalom: az USA és a Szovjetunió fegyverkezési versenye folyt a vegyi fegyver gyártás terén is, és mindkét fél hatalmas készletekre tett szert a mérgező ágensekből. A világháborúk befejezése után kevesebb vegyifegyver-használat történt háborús konfliktusok során, azonban néhány alkalommal mégis sor került használatukra: 1962-67 között a jemeni - etióp, 1963-67 amerikai - vietnámi, 1975-83 kambodzsai - vietnámi, 1979- 83 szovjet - afgán és végül 1982-86 irak - iráni háborúkban. A nem túl távoli múltban két sajnálatos eseményhez is kapcsolódott toxikus vegyi anyag használata: 1994-ben egy japán szekta tömeges öngyilkosságot követett el szarinnal, majd 1995-ben a tokiói metrón használtak szarint védtelen utasokkal szemben.[1]

A Vegyifegyver Tilalmi Egyezmény megszületéséhez vezető út

Már a középkorban megfogalmazódott a mérgező vegyi fegyverek ellen egy nemzetközi ellenőrzési rendszer iránti igény. Az első bilaterális szerződés 1675-ben köttetett Németország és Franciaország között. Közel kétszáz évet kellett várni a következő ilyen típusú szerződésre, amely 1874-ben jött létre. Ez volt a Háború Xxxx és Vámszabályairól szóló Brüsszeli Egyezmény. A Brüsszeli Egyezmény tiltotta a mérgekkel töltött fegyverek, mint gránátok, lövedékek használatát, vagy bármely olyan anyagét, mely szükségtelen szenvedést okozhat. A harmadik ilyen tárgyú egyezmény 1899-ben került aláírásra Hágában. Tiltotta a mérgező gázokkal töltött lövedékek használatát. Az 1917-ben, a Hágában megtartott békekonferencia egy új egyezményt fogadott el, amely megtiltotta a mérgező anyagokkal

töltött fegyverek használatát a háborúkban. Az I. Világháborúban használt mérgező gázok hatásairól szóló megrázó képek bejárták a világot és sokkolták a közvéleményt. A vegyi anyagok használatának betiltását szorgalmazó, valamint a katonákat és a civil lakosságot érő vegyi hatások ellen nemzetközi mozgalmak indultak. Ezen tendenciák eredményeképpen egy új, nemzetközi szerződés született 1925-ben: a Genfi Protokoll a Xxxxx, mérgező és egyéb Gázok, valamint a Bakteriológiai Hadviselés Tiltásáról. Ez az egyezmény a mai napig is érvényben van és 140 ország ratifikálta.[1] Bár a Genfi Protokoll fontos mérföldkövet jelentett a vegyifegyver leszerelés folyamatában, azonban számos hiányossággal küzdött: csak a részes államok közötti vegyi és bakteriológiai háborút tiltotta, engedélyezte a vegyifegyver használatot a protokollhoz nem csatlakozó állammal szemben, valamint válaszcsapást is, ha az ország megtámadása során mérgező anyagot használtak. Az Egyezmény nem foglalkozott a belső háborúk és fegyveres konfliktusok kérdésével, és nem tiltotta toxikus vegyi anyagok gyártását, raktározását és szállítását más országokba, nem tartalmazott semmiféle szankciót az egyezmény megsértőjére vonatkozóan. A Genfi Protokoll durva megsértése történt az I. Világháború alatt, ezért egy új nemzetközi szerződés megkötése elkerülhetetlenné vált. A Leszerelési Konferencia 1971-ben elfogadta a Bakteriológiai és Toxin Fegyverek Fejlesztésének, Gyártásának és Raktározásának Tilalmáról szóló Egyezményt. Ez a szerződés a részes államainak tiltotta a biológiai és toxin fegyver fejlesztését, gyártását és birtoklását. A Biológiai Fegyver Egyezmény létrejöttének eredményeképpen felgyorsultak a vegyi fegyverek tiltásáról folyó tárgyalások a „halálos vegyi fegyverekről” szóló javaslatot az USA és a Szovjetunió közösen nyújtotta be 1974-ben. 1980-ban ad hoc csoport alakulására adott megbízást a Leszerelési Értekezlet, hogy a vegyifegyver tilalmi egyezmény szövegét kidolgozza. Ezzel egy időben Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kétoldalú tárgyalásokat folytatott prekurzorok, a kulcs-prekurzorok és a listás termékek témáiban. Genfben a leszerelési értekezlet keretei között lezajlott tárgyalásokban a nemzetközi vegyipar is aktívan részt vett. A megbeszélések eredményeképpen az USA és a Szovjetunió kétoldalú szerződést írt alá a vegyifegyverek fejlesztésének, gyártásának tilalmáról. Csökkenteni kívánták készleteiket a teljes mennyiség 20%-ra. Ausztrália 1991-ben benyújtotta az egyezmény szövegének tervezetét, amely a következő évben elfogadásra került. Az Egyezményt 1993-ban bocsátották aláírásra, ebben az évben az Előkészítő Bizottság is megalakult, amelynek feladata a VTE végrehajtó szervének az OPCW alapvető feladatainak kidolgozása volt. Az Előkészítő Bizottság elkészítette az egyezmény feladatainak végrehajtási útmutatóját is és 200 ellenőrt képzett ki világszerte. Az Egyezmény 1997-ben lépett életbe, 87

aláíró tagállammal.[5]

A Vegyifegyver Tilalmi Egyezmény aláírási ceremóniája

A VEGYIFEGYVER TILALMI EGYEZMÉNY

A Vegyifegyverek Fejlesztésének, Gyártásának, Raktározásának és Használatának tilalmáról és a Megsemmisítésükről szóló Egyezmény (Vegyifegyver Tilalmi Egyezmény) az első olyan többoldalú szerződés, mely a tömegpusztító fegyverek alkalmazását tiltja, a vegyifegyverek megsemmisítésének nemzetközi ellenőrzési rendszer általi megvalósításával. Az egyezmény megtiltja a részes államai számára a vegyifegyver használatot, részes állam soha „nem fejleszthet, gyárthat, vagy más módon nem szerezhet, nem raktározhat, vagy nem tarthat vissza, direkt illetve indirekt módon nem szállíthat sehova vegyifegyvert.”

A részes államoknak meg kell semmisíteniük, minden általuk birtokolt vegyifegyver készletet, csakúgy, mint az azokat előállító létesítményeket a saját területén illetve az elhagyott régi készleteit más államok területén. A szerződés létrejöttének folyamatában a nemzetközi vegyipar mindvégig aktívan részt vett biztosítva az együttműködést a vegyipar és a VTE ellenőrzési rendszere közötti együttműködést. Az egyezmény értelmében azon vegyipari létesítmények is ellenőrzésre kerülnek, ahol listás anyagok előállítása folyik, így biztosítván azok békés célú felhasználását. A VTE-ben foglaltak alapján a vegyifegyverek megsemmisítése világszerte ellenőrzés mellett történik és biztosítják a vegyi fegyverek leszerelésének folyamatát is. Az egyezmény a részes államok közti együttműködést biztosítja a vegyi anyagok békés célú felhasználását illetően és segítséget, illetve védelmet nyújt a részes államoknak vegyi fegyverrel történő fenyegetettségük vagy megtámadásuk esetén.

Az egyezmény mellékletét képezik az ún. Listás Termékek, amely mérgező anyagok három listába történő besorolását tartalmazza veszélyességi fokuk szerint.[4]

I. Listás termékek közé olyan vegyi anyagok kerültek, melyek nagy kockázatot jelentenek az emberi életre, egészségre. Ezek felhasználását még békés célokra sem engedélyezi az egyezmény. Ide sorolhatók a szarin, szomán, kénmustár, mustárgáz stb. és prekuzor anyagaik, melyeket a mérgező anyagok előállításának utolsó lépéséhez használnak.

II. Listás termékek csoportjába azok az anyagok kerültek besorolásra, melyek jelentős kockázatot jelentenek, halált vagy harcképtelenséget okozó tulajdonságaik miatt. Például amiton, PFIB, BZ. E listában található prekurzorok a veszélyes anyagok szintézisének utolsó lépésében szerepelnek, vagy az I. Listás készítmények előállítási folyamatában vesznek részt.

III. Listás termékeket, bár toxikusak, de nagy mennyiségben állítják elő békés célokra. Ide tarozók a foszgén, hidrogén-cianid, stb. Szintézisük utolsó lépéséhez szükséges prekurzoraik is szerepelnek e listán.

Az I. Listás anyagokat csak kutatási, orvosi, gyógyszerészeti és védelmi kutatási célokra használhatják a tagállamok. Szállításuk tiltott olyan országba, mely nem tagja az egyezménynek. Gyártásuk, tárolásuk és exportjuk is engedélyköteles és mennyiségében korlátozott. A II. Listás termékek kereskedelmére hasonló szabályok vonatkoznak, de tagországok közötti exportjukhoz is engedély szükséges. A III. Listás anyagok tagországok és harmadik ország felé is szállíthatók, de az exportőrnek végfelhasználói nyilatkozatot kell a fogadó országtól beszereznie, amely tanúsítja az anyag kizárólag békés célú felhasználását.

A VEGYIFEGYVER TILALMI EGYEZMÉNY VÉGREHAJTÓ SZERVEZETÉNEK FELÉPÍTÉSE

OPCW, (Vegyifegyver Tilalmi Szervezet) az egyezmény végrehajtó szerve. A fő feladatai közé tartozik az egyezmény utasításainak végrehajtása, a nemzetközi ellenőrzési rendszer biztosítása és a részes államok konzultációin, illetve köztük lévő együttműködés létrejöttéhez történő segítségnyújtás. A szervezet három fő szervet foglal magában: a részes államok Konferenciáját, és a Végrehajtó Tanácsot és a Technikai Titkárságot.

Részes Államok Konferenciája

Az OPCW legfontosabb szerve felügyeli az egyezmény végrehajtását csakúgy, mint a Végrehajtó Tanács és a Technikai Titkárság munkáját. Feladata az OPCW éves költségvetésének elfogadása és a részes államok delegáltjainak jóváhagyása is. A Végrehajtó Tanács tagjait is a konferencia választja. A Konferencián az összes tagállam képviselteti magát, és évente ülésezik.

Végrehajtó Tanács

A Tanács jelentést készít a konferencia számára és ellenőrzi a Technikai Titkárság működését. Felelős az egyezmény utasításainak betartásáért. Kapcsolatot tart a részes államok nemzeti hatóságaival biztosítva az együttműködést közöttük. A Xxxxxx készíti elő a jelentéseket és táblázatokat a konferencia részére. Évente négy-ötször ülésezik, politikai döntéseket hoz az OPCW feladatai végrehajtásának segítésére. 41 tagot számlál öt régióba osztva: Afro-Ázsia, Kelet-Európa, Latin-Amerika, Karibi-régió, Nyugat-Európa és mások.

Technikai Titkárság

A konferencia és a Végrehajtó Tanács munkáját segíti. A titkárság viszi az egyezmény végrehajtásának napi ügyeit. Jelenleg kb. 500 fő dolgozik a szerv munkatársaként, akik többsége a felügyeleti- ellenőrzési területen tevékenykedik.

Az OPCW szerveinek munkáját három tanácsadó testület is segíti: a Tudományos Tanácsadó Testület, az Adminisztratív és Pénzügyi Tanácsadó Testület és a Xxxxxxx Xxxxxx. A Tudományos Tanácsadó Testület független szakértőkből áll, akik a tudományos és technológiai fejlesztések értékelését végzik. Itt tesznek javaslatot a kémia anyagok listáira vagy az ellenőrzési rendszer metódusára és felszereltségére vonatkozó változásokra.

A Bizalmi Tanács felel a részes államok között felmerülő bizalmi jellegű viták rendezéséért.

Az Adminisztrációs és Pénzügyi Tanácsadó Testület tesz javaslatot a Technikai Titkárságnak és a részes államoknak a programokra és a költségvetésre.

Az OPCW működése

A részes államok kötelezettségei

Egy részes államnak az első feladata a nemzeti hatóság felállítása, amely összekötőként szolgál az OPCW és más részes államok felé. A nemzeti hatóságok elsőrendű feladata a bevezető deklaráció elkészítése attól a naptól kezdve 30 napon belül, amikor az adott

országban életbe lép az egyezmény. A nemzeti hatóság törődik az ellenőrzési folyamat megszervezésével, biztosítva mindazon feltételeket, melyek az ellenőrök munkáját megkönnyítik. A bevezető deklaráció tartalmazza az összes múltbéli és jelenleg futó vegyi harcanyag programot és az összes elöregedett, illetve elhagyott vegyifegyver készletet az ország, vagy más ország területén. A nemzeti hatóság egy másik bevezető deklaráció benyújtására is kötelezett, amely az ipari tevékenységről szól. Ez a jelentés tartalmazza a listás kémiai anyagok ipari gyártásának, felhasználásának és készletezésének minden adatát. A részes államnak az elmúlt, valamint a következő év várható ipari aktivitásáról is jelentést kell küldenie. Ötévente a tagállamoknak felül kell vizsgálniuk az egyezmény által kijelölt feladatok végrehajtási folyamatát. A felülvizsgálati konferencián értékelik e folyamat eredményeit és meghatározzák a szükséges változtatások körét az ellenőrzési rendszerben, illetve figyelemmel kísérik a vegyipari tudományos és technikai újdonságokat.

Az OPCW feladatai

A szervezet legfontosabb feladata a vegyifegyverek megsemmisítése. Ez egyben a végrehajtási folyamat legköltségigényesebb része. A költségeket tovább növeli, hogy a megsemmisítéshez alkalmazott technológiának nem szabad sem az emberi szervezetet, sem a környezetet szennyeznie. A gyakorlatban a megsemmisítésre az égetéses illetve kémiai reakciókkal történő bontást alkalmazzák, bár több új módszert is kifejlesztettek.[6] A részes államnak részletes tervet kell benyújtania a megsemmisítésről, a határidőkkel együtt. Ilyen tervet minden egyes üzemre el kell készíteni, és a békés célra történő üzem átalakítás tervénél az átalakítási folyamat bemutatása is csatolandó. Az egyes országok a teljes vegyifegyver arzenáljuk megsemmisítését 10 éven belül be kell, hogy fejezzék, azaz 2007-re. A gyártó üzemek bezárásának végső határideje is 2007. Ezek a volt gyártó helyek deaktiválásuk után átalakíthatók békés célokra is. Az egyezmény a határidők kitolását egy alkalommal engedélyezi, öt évre, azaz maximum 2012-ig. Külön kiemelendő az elöregedett és elhagyott vegyi fegyverek megsemmisítésének problémája. Ezek a régi muníciók sokkal kevésbé stabilak, hatástalanításuk így sokkal bonyolultabb és költségesebb, nem beszélve a tengerek mélyére süllyesztett több ezer tonna elöregedett toxikus anyag felhozatalának és megsemmisítésének költségeiről.

Vegyifegyver megsemmisítő üzem

Ellenőrzés-felügyelet

A Technikai Titkárság alapvető feladata az ellenőrzés. Jogosítványa van nemcsak a vegyi anyagok és termelő üzemeik megsemmisítését és bezárását, de bizonyos ipari vegyészeti gyárak működését is ellenőrizni. Az egyezményben egyértelműen le vannak fektetve azok a feltételek, melyek alapján eldönthető, hogy a létesítmény a VTE hatálya alá tartozik-e vagy sem. Bejelentési kötelezettségük van azon termelési egységeknek, ahol listás anyagok előállítása, tárolása vagy felhasználása történik, és amennyiben ezen anyagok gyártásának, tárolásának illetve felhasználásának mennyisége meghaladja mellékletben meghatározott küszöbértékeket.

Azok a vegyi üzemek működése, melyekben a nem listás, de szerves foszfát vegyületek előállítása az évi 200 tonnát meghaladja szintén engedélyhez kötött.

Ellenőrzések típusai

Az egyezmény háromtípusú ellenőrzési formát határozott meg: a rutin ellenőrzés, rendkívüli ellenőrzés és a feltételezett használat ellenőrzését.

Rutin ellenőrzés során bejelentett vegyi fegyverraktárakban, gyártó- és megsemmisítő létesítményekben hajtanak végre ellenőrzést meghatározott időpontban. Ezek periodikus, az államnak, és a területek tulajdonosainak is előre bejelentett látogatások. Az ellenőrzések célja, hogy kizárják az illegális, az egyezmény által tiltott célú termelés lehetőségét, és ellenőrizzék a nyilatkozatokban jelzett adatok pontosságát.

Rendkívüli ellenőrzést bármely tagállam kérhet az OPCW-től bármely deklarált, vagy nem deklarált, egy másik tagállam területén lévő létesítményre, ha gyanú merül fel arra vonatkozóan, hogy megsértik az egyezmény alapvető rendelkezéseit. Az ellenőrzendő létesítmény vezetőinek meg kell adniuk minden segítséget az ellenőröknek legkésőbb 108 órával azok megérkezése után. Ez a késedelem elegendő arra, hogy a fontos kereskedelmi adatokat és nemzetbiztonsági információkat levédje a cég, de nem elegendő egy illegális tevékenység nyomainak eltüntetéséhez.

Feltételezett használat ellenőrzése során bármely részes állam kérheti az ellenőrzés lefolytatását, de a bejelentő országnak pontos információkkal kell ellátnia az ellenőrző hatóságot az eset idejéről, helyéről az alkalmazott vegyi ágens típusáról, annak hatásairól a környező növényzetben, állatvilágban vagy emberi egészségben. A helyszínre érkező vizsgáló csoportnak joga van belépni bármely területre, megvizsgálni az embereket, akik ki voltak téve a mérgező anyag hatásának, illetve környezeti és orvosi mintákat gyűjteni. A vizsgálat megállapításairól jegyzőkönyv készül.

Vegyi lőszerek előkészítése a megsemmisítéshez

Régi vegyi lőszer feltárása

Segítségnyújtás az egyezmény végrehajtásához

A részes államok kötelezettségeik teljesítéséhez segítséget kérhetnek a szervezettől. Számos, jelenleg is futó program szolgál segítségként: jogi, technikai segítségnyújtás, nemzeti hatóságoknak szervezett tréningek. Az OPCW információs szolgáltatást szervez a fejlődő országok cégeinek, hivatalainak és egyéni érdeklődőknek is. Ez a program számos információt nyújt a toxikus anyagok egészségi és biztonsági mutatóiról, veszélyes anyagok helyettesíthetőségéről. Bármely részes állam kérheti az OPCW segítségét, amennyiben vegyifegyver támadás éri, tömegoszlató anyagokat vegyi fegyverként használták ellene, vagy ha bármely ország az egyezmény alapján tiltott tevékenységgel fenyegetné meg.

Az OPCW tréningeket és szemináriumokat is tart, a civil lakosság védelmének mikéntjéről vegyi támadás esetén.[7]

A Vegyifegyver Tilalmi Egyezményhez jelenleg 181 ország csatlakozott, az egyezmény a világ lakosságának 95%-ára, a világ vegyiparának 98%-ára terjed ki. Az egyezmény végrehajtása során 65 vegyifegyver gyártó létesítményből 38-at leszereltek, 18-at polgári termelésre állítottak át, 35 vegyifegyver raktárt számoltak fel, 37 vegyifegyver megsemmisítő üzemet létesítettek. A részes országok 71330 tonna mérgező anyagot és 8679 millió vegyifegyvert (lőszert, bombát, rakétafejet, stb.) jelentettek be, amelyből 14314 tonna mérgező anyagot és 2,54 millió vegyifegyvert semmisítettek meg [8]

Működési hiányosságok

Az egyezmény hatályba lépését követő néhány év sikerként könyvelhető el, a csatlakozó országok száma gyorsan nőtt. A legfontosabb új tagállamok Oroszország, Irán és Pakisztán voltak. Sajnálatos azonban, hogy az afrikai kontinensről néhány állam, Dél-Ázsia és a Közel- Keleti államok többsége is távol maradt, köztük számos országgal, melyeknek feltételezhetően van vegyi fegyverük.

Technikai problémák

Az első években sok ország nem teljesítette határidőre a deklarációs és jelentésbeli kötelezettségeit. Ezek között volt az USA is, az egyik legnagyobb vegyifegyvert birtokló hatalom. Az ipari tevékenységről szóló jelentését három év késéssel adta le. A másik komoly probléma financiális jellegű volt. Az egyezmény szerint ugyanis a részes államnak, amely vegyifegyvert birtokol, kell állnia az ellenőrzések, a vegyi anyagok megsemmisítésének és a vegyi üzemek bezárásának költségeit is a saját területén. Ennek ellenére sem az USA, sem Oroszország az ellenőrzési költségekhez való hozzájárulását nem fizette meg. Csak négy ország tett eleget teljes körűen befizetési kötelezettségének: Kína, Franciaország, Japán és Nagy-Britannia.

USA, Oroszország, Dél-Korea és India ismerte be, hogy vegyi fegyvert birtokol. Bár az utóbbi két ország csak hosszas tagadás után ismerte el ezt. OPCW ellenőrök folyamatosan ellenőrizték az USA vegyi fegyver leszerelő létesítményeinek működését,.A leszerelési folyamat 2000-re befejeződött és az Amerikai Egyesült Államok megsemmisítette vegyi fegyver készletének 22%-át. 2000-ig egy ellenőrzés sem történt orosz területen, mivel Moszkva képtelen volt a leszerelési folyamat első határidejét tartani és megsemmisíteni készletének 1%-át. Moszkva ezért határidő módosítást kért a Végrehajtó Testülettől. Az ilyen

határidő túllépések könnyen alááshatják az egyezménybe vetett bizalmat és fenyegetik a legfőbb célok teljesítését.

Első Felülvizsgálati Konferencia

Az egyezmény nyolcadik cikkelye kimondja, hogy az egyezmény életbe lépésének ötödik és tizedik esztendejében konferenciát kell tartani, ahol értékelik az egyezmény addig elért eredményeket. A felülvizsgálatnak figyelemmel kell lennie minden komoly tudományos és technikai fejlesztésre.

Az első felülvizsgálati konferencia ülése

Az első konferenciát 2003-ban Hágában tartották, az alábbi témákban:

• vegyifegyver használat teljes körű tiltása és megsemmisítése

• vegyifegyver gyártás leállítása és leszerelés

• konzultációk, nemzetközi együttműködés

• tudományos és technikai újdonságok áttekintése

• az ellenőrzési rendszer hatékonysága.

A fenti témákban a következő tények kerültek feltárásra, és az alábbi határozatok kerültek rögzítésre a konferencia által elfogadott Felülvizsgálati Dokumentumban:

• Vegyifegyver tiltása és megsemmisítése: a leszerelési folyamatok a vegyifegyvert birtokló négy ország közül háromban megfelelő ütemezés szerint halad. Oroszország bejelentette, hogy teljesítette az első ütemet: megsemmisítette arzenáljának 1%.-át. A megsemmisítés költségei a vártnál is magasabbak lettek, ezért Dél-Korea, USA és Oroszország határidő módosítást kért. Oroszország financiális problémáinak megoldására a részes államoktól kért segítséget. USA, Németország és néhány más

európai állam ajánlotta fel segítségét. A Felülvizsgálati Dokumentum megerősíti a vegyifegyver birtokos országokat készleteik megsemmisítésének kötelezettségérben, ugyanakkor felhívja a többi részes államot e folyamatban való segítségnyújtásra.

• Leszerelés és vegyifegyver gyártás leállítás: a teljes leszerelést az egyezmény nyilatkozatainak és ellenőrzési intézkedéseinek segítségével kell megvalósítani. Számos ország még mindig nem nyújtotta be a nyilatkozatait és jelentéseit. Megoldásra vár a nem listás szerves foszfát vegyületeket gyártó ipari üzemek ellenőrzési rendszerének átalakítása. A Felülvizsgálati dokumentumban rámutattak, hogy az országok által elkészített éves jelentéseknek pontosnak, teljesnek kell lennie, valamint azokat határidőre kell benyújtani.

• Konzultációk és nemzetközi együttműködés témában heves viták zajlottak a feltételezett használat ellenőrzések és a rendkívüli ellenőrzések szükségességének kérdéséről. A Felülvizsgálati Dokumentum kimondta, hogy a rendkívüli ellenőrzést kérő félnek, amint alkalma nyílik rá, mindent meg kell tennie, a megvádolt országgal együtt, hogy konzultációkkal és információ cserével a helyzetet mielőbb tisztázzák. Az OPCW nemzetközi együttműködési tevékenységét három csoportba lehet sorolni: tudományos és technikai segítség, vegyifegyver gyárak békés célra történő

átállításának folyamatában nyújtott segítség, valamint az egyezmény egyéb céljainak végrehajtásában nyújtott segítség. A Felülvizsgálati Dokumentumban elfogadták az alapvető nemzetközi együttműködési tevékenységeket, melyekhez a részes államok csatlakoztak.

• A tudományos és technikai újdonságokkal foglalkozó szekcióban az olyan új ipari eljárásokról esett szó, mint mikroreaktor és nanotechnológia. Fontos, hogy az ellenőrzési rendszer lépést tartson a tudományos és technikai fejlesztések ipari alkalmazásával. A másik említésre méltó téma a nem-halálos harcanyagok kérdése volt, az akkoriban kirobbant ”Sunshine-project”, azaz az amerikai fejlesztésű tömegoszlató anyagok problematikája. Azonban ez a téma, a hozzászólások ellenére sem került fel a napirendi pontok közé.

• Az ellenőrzési rendszer hatékonysága témában az ülés sok megválaszolatlan kérdést hagyott, melyek közül a legfontosabbak:

o 1925-46 között gyártott vegyifegyverek használhatóságának megállapításairól

o a kiöregedett, elhasználódott vegyifegyverek megsemmisítésének és ellenőrzési rendszerének kidolgozása

o segítség és védelem a vegyifegyverek ellen

o I. Listás készítmények ellenőrzése

o nem részes államok felé irányuló III. Listás anyagok szállítási feltételeinek szigorítása

o mintavételi eljárás

o II. és II.a. csoportba tartozó vegyi anyagok keverékeinek alsó küszöb koncentrációja

o megsemmisítés végpontja [9][10]

Az azóta eltelt időszakban új problémák merültek fel. Javítani kellett a mintavételi és analitikai eljárásokat, növelni kellett az ellenőrzések hatékonyságát.

Az OPCW laboratóriuma

Mintavétel vízforrásból

A feltételezett alkalmazás vizsgálatához biológiai minták feldolgozására alkalmazott analitikai eljárásokat kell kialakítani és olyan akkreditálható nemzeti laborok szükségesek, amelyek ezeket az eljárásokat végre tudják hajtani. Vizsgálni kell a technikai fejlődés olyan új eredményeit, mint a számítógépes vegyülettervezés, a nanotechnológia, az analitikai technika új lehetőségeit.

Az OPCW és a UPAC (Union of Pure and Applied Chemist) közös projektet indított a vegyi fegyverek ismeretének oktatásba való bevitelére valamint a vegyészek etikai kódexének kialakítására.

A fentiekkel a részes államok második felülvizsgálati konferenciája fog foglalkozni 2008-ban.

Összegzés

A cikkben felemlített hiányosságok és megoldásra váró feladatok ellenére a Vegyifegyver Tilalmi Egyezmény és végrehajtó szervének működése sikeresnek mondható, amelyet az eddig megsemmisített vegyifegyver készletek hatalmas mennyisége és a csatlakozott tagországok számának örvendetes növekedése is bizonyít.

A szervezet munkája azonban még távolról sem ért véget. A még nem csatlakozott országok mielőbbi partnerré válása, a föld teljes vegyifegyver arzenálja fölötti ellenőrzés és annak a teljes megsemmisítése a végső cél. Mindezt a nemzetközi közvélemény folyamatos tájékoztatásával, az ellenőrzési rendszer állandó fejlesztésével, javításával és a feladatok következetes végrehajtásával kell megtenni.

Nemzetek feletti összefogás szükséges ahhoz, hogy az emberiség feje fölül elháruljon az egyik legborzalmasabb háború veszélye: a háborúé, amelyet toxikus anyagokkal vívnak. Ennek a háborúnak csak vesztesei lesznek, győztesei aligha. A Vegyifegyver Xxxxxxx Egyezmény képes ennek a feladatnak a maradéktalan végrehajtására, de ebben a társadalom egyhangú támogatására van szüksége. A nemzetközi közvéleménynek nyomást kell gyakorolnia a kormányokra, egyértelműen nemet mondva a vegyi háborúkra.

Irodalomjegyzék:

[1] Basic Facts on Chemical Disarmament – Organisation for the Prohibition of Chemical Weapons (OPCW) The Hague,the Netherlands,2006

[2] A vegyi fegyverek története IV. – Háború Művészete Magazin 2006.06. xxxx://xxx.xxxxxxxxxxxxxxx.xx/xxxxxxx/xxxxxxxxx/xxxxxx/xxxxxxxxxxxx_0/?

[3] A short history of the Development of Nerve Gases

http:// xxx.xxxxxxxx.xxx/XxxxxxXxxxxxxxx theDevelopmentofNerveGases.htm

[4] A selection of generally used or traded SCHEDULED CHEMICALS – Organisation for the Prohibition of Chemical Weapons The Hague, the Netherlands October,2005

[5] Xxxxxxx Xxxxxxx: Áttekintés a Vegyifegyver Tilalmi Egyezmény kialakulásáról, történetéről, jelenlegi helyzetéről – ZMNE Hadtudományi Doktori Iskola 2004/2005

[6] Critical Evaluation of Proven Chemical Weapon Destruction Technologies – IUPAC Technological Report, Pure Applied Chemistry Vol.74, No.2, pp 187-316

[7] Review of Recent OPCW Global Activities – Chemical Disarmament Vol.2.No.3,

September,2004 pp 13-22

[8] OPCW honlapja (2006. szeptemberi állapot szerint) xxxx://xxx.xxxx.xxx

[9] Xxxxx, Xxxxxxxxx: The CWC After its First Review Conference : Is the Glass Half Full or Half Empty?- Disarmament Diplomacy No.71.(June-July 2003, ISSN 1362-6450) xxxx://xxx.xxxxxxx.xxx.xx/xx/xx00/00xxx.xxx.

[10] Xxxxxxx,Xxxxxx: The CWC after the Review Conference – Ecological Risks Associated with the Destruction of Chemical Weapons, NATO- Russia advanced Research Workshop,

Lüneburg 22-26. October, 2003

xxxx://xxx.xxx-xxxxxxxxx.xx/xxxxxxx/xx_xxxxxxx/xx/xxxx/xxx/xxxxxxx.xxx

Bujtás Tibor1 - Solymosi József2

KIEGÉSZÍTŐ SUGÁRVÉDELMI ELLENŐRZŐ RENDSZER TERVEZÉSE ÉS LÉTESÍTÉSE A PAKSI ATOMERŐMŰ 2. BLOKKI

1. SZÁMÚ AKNA HELYREÁLLÍTÁSÁHOZ

Absztrakt

A paksi atomerőmű 2. blokki 1. számú akna helyreállítása során a sugárvédelmi helyzet folyamatos monitorozásához egy új, kiegészítő sugárvédelmi ellenőrző rendszert (rövidített elnevezése: KISER) kellett tervezni és telepíteni.

A közlemény bemutatja a KISER tervezésének legfontosabb sugárvédelmi alapjait és szempontjait, a tervezés egyes mozzanatait, továbbá a telepített rendszer felépítését, műszaki paramétereit, és annak működését.

A helyreállítás során a KISER rendszer mindvégig megbízhatóan és magas színvonalon biztosította az akna és a környezete sugárvédelmi ellenőrzését és operatív felügyeletét, jelentősen hozzájárulva ezzel a helyreállítás eredményes végrehajtásához, a 2. blokk sikeres újraindításához.

For the continuous monitoring of the radiation protection situation to the recovery of the Pit No.1. on the Unit 2 at Paks Nuclear Power Plant a new, auxiliary radiation protection monitoring system (so called: KISER) must be planned and installed.

The publication presents the most important radiation protection principles and aspects of KISER planning, certain phases of the planning, furthermore the construction, the technical parameters and the operation of the installed monitoring system.

During the recovery the KISER system all the time trustworthily and on high level ensured the radiation protection monitoring and operational control of the Pit No.

1. and it’s surroundings, significantly contribute to effective performance of the recovery and successful restart of the Unit 2.

Kulcsszavak: sugárvédelem, helyreállítás, telepített rendszer, ellenőrzés

1 Xxxxxx Xxxxx xxxx. fhdgy., Paksi Atomerőmű Zrt., Sugárvédelmi Osztály, osztályvezető, Xxxxxx Xxxxxx Nemzetvédelmi Egyetem, Xxxxxx Xxxxx Katonai Műszaki Kar, Katonai Műszaki Doktori Xxxxxx, doktorandusz hallgató

2 Xxxxxxxx Xxxxxx nyá. mk. ezredes, DSc, egyetemi tanár, Xxxxxx Xxxxxx Nemzetvédelmi Egyetem tudományos rektorhelyettes, Xxxxxx Xxxxx Katonai Műszaki Kar, Katonai Műszaki Doktori Iskola, a doktorandusz tudományos témavezetője

Bevezetés

A paksi atomerőmű 2. blokki 1. számú aknában, víz alatt elhelyezett fűtőelem-tisztító berendezésben a 2. blokk reaktorából kirakott kazetták tisztítása alkalmával 2004. április 11- én radioaktív anyagok kibocsátásával járó üzemzavar következett be, a kazetták lokális túlmelegedése következtében. A tisztítótartályban láncreakció már nem játszódott le, de a fűtőelemekben a korábbi reaktorban töltött üzemidejük során felhalmozódott radioaktív hasadvány termékek még mindig jelentős hőmennyiséget termeltek. A tisztító berendezés nem megfelelő hűtése miatt a kazetták néhány óra alatt túlmelegedtek, és a tisztítótartály felnyitásakor beáramló hideg víz által okozott hősokk az üzemanyag-kazetták jelentős sérüléséhez vezetett Az esemény hatására a fűtőelemek burkolata felnyílt és a bennük lévő urán-dioxid pasztillák is megsérültek.

A sérült kazetták és a szabaddá vált nukleáris üzemanyag törmelék eltávolítását és biztonságos elhelyezését meg kellett oldani. Ezek a feladatok a helyreállítás műszaki nehézségei mellett komoly sugárvédelmi problémákat is felvetnek, amelyek megoldása a munkát végző személyzet sugárterhelésének csökkentése és a környezetbe jutó radioaktív anyagok mennyiségének minimalizálása szempontjából is elengedhetetlen [1].

Az 1. számú akna és környezete állapotának részletes ismeretéhez elengedhetetlen a folyamatos sugárvédelmi ellenőrzés megvalósítása telepített monitoring rendszerekkel. A helyreállításra történő felkészülés során egy új, egyedi telepített monitoring rendszer tervezése és létesítése történt meg, amelynek segítségével az 1. számú akna és környezetének folyamatos ellenőrzése biztosítható.

Ennek az új Kiegészítő Sugárvédelmi Ellenőrző Rendszernek (KISER) a tervezése és megvalósítása során meg kellett határozni az új rendszer tervezési alapjait, ki kellett választani a szükséges telepített mérőeszközöket és mintavételi helyeket és el kellett végezni a mérőeszközök figyelmeztető- és vészszintjeinek megalapozását.

Tervezési alapok

A tervezési alapok meghatározása során össze kellet gyűjteni, melyek a munkavégzőkre ható sugárzás fő forrásai a helyreállítás előkészítése és végrehajtása alatt.

A radioaktív sugárzás forrásai

A személyzetre ható sugárzás fő forrásai az 1. sz. aknában elhelyezett munkaplatformon [2]:

− a tisztítótartályban lévő 30 db részben kiégett kazetta gamma- és neutron- sugárzása;

− a szennyezett víz hűtőközeg az 1. sz. aknában;

− az 1. sz. akna falának szennyeződése;

− a kiszolgáló rendszerek csővezetékeinek gamma-sugárzása,

− szennyezett szerszámok.

A tokokba berakott kiégett nukleáris üzemanyag pihentető medencébe történő átrakásához a munkaplatform eltávolításra kerül az 1. sz. aknából. Az átrakás az átrakógép automatikus üzemmódjában történik a személyzet helyszíni részvétele nélkül. A kiégett nukleáris üzemanyaggal töltött tokok átrakásánál a személyzetre ható sugárzás fő forrásai:

− a tokban elhelyezett üzemanyag gamma-sugárzása;

− a tokban elhelyezett üzemanyag neutron-sugárzása.

A felsorolt forrásokkal kapcsolatos munkavégzés során a dolgozók a következő sugárterheléseknek lehetnek kitéve [3]:

• a radioaktív anyagokat tartalmazó berendezésektől származó külső sugárterhelés;

• a radioaktív anyagok belélegzéséből, lenyeléséből származó belső sugárterhelés;

• kontakt sugárterhelés, ami a bőrfelület, illetve a védőruha elszennyeződéséből ered;

• külső sugárterhelés, amely a helyiségek és a berendezések radioaktív szennyeződésétől, illetve a levegő radioaktív szennyezettségétől származik.

A felsorolt sugárterhelés döntő forrásai a sérült fűtőelemekben lévő és onnan az 1. sz. akna vizébe, majd a levegőbe kerülő transzurán izotópokból és hasadási termékekből eredő alfa-, béta- és gamma-sugárzás. A sérült fűtőelemekből származó neutron-sugárzást a biológiai védelem (az 1. sz. akna vize) megbízhatóan, számításokkal és mérésekkel ellenőrzötten leárnyékolja.

Üzemzavari és baleseti helyzetben növekedhet a munkaterületen és környezetében a dózisteljesítmény, valamint a levegő, illetve a felületek radioaktív szennyezettsége.

A radioaktív sugárzás forrásainak ismeretében meghatározható a telepített sugárvédelmi ellenőrző rendszer feladata, milyen típusú méréseket kell telepíteni az 1. sz. aknába és környezetébe.

A telepített sugárvédelmi ellenőrző rendszer feladata

A telepített sugárvédelmi ellenőrző rendszernek a munkavégzés helyszínén az a feladata, hogy folyamatosan ellenőrizze a sugárzási helyzetet, megjelenítse a mérési eredményeket a dozimetriai információs rendszer monitorjainak képernyőjén, összehasonlítsa az eredményeket a figyelmeztető- és vészszintekkel és jeleket küldjön a területen elhelyezett fény és hangjelzést adó blokkokra. Ugyanakkor szükséges a mért adatok archiválása, az archivált adatokból különböző trendek készítési lehetőségének biztosítása [4].

A telepített sugárvédelmi ellenőrző rendszernek meg kell valósítani az alábbiak folyamatos ellenőrzését:

- a gamma-sugárzás dózisteljesítménye a munkavégzés helyén és környezetében (a munkaplatformon, a reaktorpódiumon és a reaktorcsarnokban);

- az alfa-aeroszolok aktivitás-koncentrációja a munkaterület levegőjében;

- a béta- és gamma-aeroszolok aktivitás-koncentrációja a munkaterület levegőjében;

- a radioaktív nemesgázok aktivitás-koncentrációja a munkaterület levegőjében;

- az alfa-aeroszolok aktivitás-koncentrációja a munkaterület alól elszívott levegőben;

- a béta- és gamma-aeroszolok aktivitás-koncentrációja a munkaterület alól elszívott levegőben;

- a radioaktív nemesgázok aktivitás-koncentrációja a munkaterület alól elszívott levegőben;

- a víz összes-gamma aktivitás-koncentrációja az 1. sz. aknában.

Bár jód izotópok megjelenésére a helyreállítás előkészítése és végrehajtása során nem kell számítani, az üzemzavari elemzések olyan szcenáriókat is tárgyalnak, amelyeknél az 1. sz. aknában a 30 db sérült fűtőelemet tartalmazó rendszer kritikussá válhat és a maghasadások következtében ismét jód izotópok keletkeznek. E miatt a munkaterület levegőjében és a munkaterület alól elszívott levegőben a jód-131 izotóp aktivitás-koncentrációjának ellenőrzése megvalósításra került.

A telepített detektorok, illetve mintavételek elhelyezési követelményei

A gamma-sugárzás dózisteljesítményének ellenőrzését a munkaplatformon olyan mérőműszerrel kell megvalósítani, amelyik a munkaterületen a padlószinthez képest 1,5 m magasan van elhelyezve.

Az alfa-, béta- és gamma-sugárzó aeroszolok, a jód-131 és a radioaktív nemesgázok aktivitás- koncentrációjának ellenőrzését a munkaterületen olyan mérőműszerrel kell megvalósítani, amelynek mintavétele a munkaterületen „légzési magasságban” van elhelyezve, azaz a mintavétel a padlószinthez képest 1,5 m magasan és a faltól legalább 50 cm távolságban történjen.

Az alfa-, béta- és gamma-sugárzó aeroszolok, a jód-131 és a radioaktív nemesgázok aktivitás- koncentrációjának ellenőrzéséhez a levegőmintát a munkaterület alatti szellőzést biztosító szellőzőrendszerből kell venni, a beépített szűrő után a közös szellőzőrendszerbe történő kibocsátás előtti szakaszon. A mintavételt azért itt kell kialakítani, mert a helyreállításból származó kibocsátás-többletet így lehet pontosan meghatározni.

Az alfa-, béta- és gamma-sugárzó aeroszolok aktivitás-koncentrációjának laboratóriumi ellenőrzéséhez a levegőmintát a munkaterület alatti szellőzést biztosító szellőzőrendszerből kell venni, a beépített szűrő után a közös szellőzőrendszerbe történő kibocsátás előtti szakaszon.

A munkaterület alfa-, béta- és gamma-sugárzó aeroszolok és a radioaktív nemesgázok aktivitás-koncentrációjának, valamint a gamma-sugárzás dózisteljesítményének mérését biztosító mérőcsatornák fényjelző rendszerét a munkaterületen kell elhelyezni.

A fényjelzéseknek a következő biztonsági szintekhez kell kapcsolódniuk:

⮚ zöld jelzés – normális feltételek;

⮚ sárga jelzés – a figyelmeztető szint túllépése;

⮚ piros jelzés – a vészszint túllépése.

A hangjelzést olyan módón kell beállítani, hogy a jelzés hallható legyen az 1. aknabeli munkaterületen. A hangjelzésnek működésbe kell lépnie a bármely csatornán történt vészszint túllépés esetén.

A SZEJVÁL rendszer

Az új telepített sugárvédelmi ellenőrző rendszer kiépítése előtt meg kellett vizsgálni, hogy a jelenlegi telepített sugárvédelmi ellenőrző rendszer mely részei alkalmasak az 1. számú akna környezetének ellenőrzésére.

A SZEJVÁL rendszer általános ismertetése

A munkahelyek és a technológiai rendszerek sugárvédelmi ellenőrzésére az atomerőművi telepített sugárvédelmi ellenőrző rendszer (SZEJVÁL) szolgál. A SZEJVÁL egy mérés- adatgyűjtő rendszer, melynek érzékelői nukleáris detektáló blokkok, egységek. A rendszer a két reaktorblokkra 500 mérőcsatornából áll.

A SZEJVÁL rendszer az atomerőmű primer hűtőkörétől a kibocsátási pontokig követi a radioaktív anyagok transzportját a technológia közegekben, az ellenőrzött zóna helyiségeiben és szellőző rendszereiben. Biztosítja az erőmű üzemi területének, az ellenőrzött zóna helyiségeinek, a technológiai rendszerek sugárzási viszonyainak folyamatos ellenőrzését. Fontos feladata a munkahelyek sugárzási viszonyaiban történt változások jelzése, így az

erőműben dolgozók indokolatlan sugárterhelésének megakadályozása. Ezeket a feladatokat a következőképp valósítja meg:

• az üzemi területen a gamma-dózisteljesítmény mérése,

• az ellenőrzött zónán belül a gamma-dózisteljesítmény mérése,

• az ellenőrzött zóna kijelölt helyiségeiben a levegő nemesgáz és aeroszol aktivitás- koncentrációjának ellenőrzése,

• a technológiai rendszerek sugárzási paramétereinek meghatározása:

− összes-gamma aktivitás-koncentráció,

− gamma-dózisteljesítmény,

− 88Kr aktivitás-koncentrácó,

− 132I aktivitás-koncentrácó,

− késő neutronfluxus,

− aeroszol, jód és nemesgáz aktivitás-koncentráció,

• a kibocsátásra kerülő vizek aktivitás-koncentrációjának ellenőrzése.

A SZEJVÁL telepített egységei az adott terület sugárzási viszonyairól adnak információt. A helyiségek nagy részében a gamma-dózisteljesítmény mérése mellett levegő nemesgáz és aeroszol aktivitás-koncentráció ellenőrzés is történik.

Az UDGB-08 típusú detektáló egységek feladata az ellenőrzött zóna kijelölt helyiségeiben megjelenő radioaktív nemesgázok (elsősorban 85Kr, 87Kr, 133Xe, 135Xe, 41Ar) aktivitás- koncentrációjának meghatározása. A detektáló egységek aeroszol és jód előtétszűrőkkel rendelkeznek, melyek feladata a mérőtérfogat megvédése az elszennyeződéstől.

A radioaktív izotópok a szennyezett, vagy a felaktiválódott berendezéseken végzett munkák során kerülhetnek a levegőbe általában aeroszolok formájában. A BDAB-05 detektáló blokk feladata a radioaktív aeroszolok összes béta aktivitás–koncentrációjának ellenőrzése.

A dózisteljesítmény detektáló blokkok feladata a helyiségek és az üzemi terület sugárzási szintjének ellenőrzése. A különböző méréstartományú BDMG típusú detektáló blokkok választéka biztosítja a természetes hátteret megközelítő szinttől a baleseti szintig történő folyamatos gamma-dózisteljesítmény ellenőrzést.

A 2. blokki 1. számú akna környezetében az alábbi táblázatban látható telepített detektorok üzemelnek.

1. táblázat Reaktorcsarnok telepített SZEJVÁL detektorai

Alfanumerika	Mérés típusa	Műszer típusa	Energia tartomány	Mérési tartomány
20XQ11R588	Radioaktív nemesgáz összes- béta aktivitás–koncentráció	UDGB-08	0,3–3,0 MeV	7,4x104–2,4x107 Bq/m3
10XQ11R316		UDGB-08 (D)		5,2x106–5,2x109 Bq/m3
20XQ11R581, R582	20TN13,10TN13 rendszer nemesgáz összes-béta aktivitás–koncentráció	UDGB-08	0,3–3,0 MeV	7,4x104–2,4x107 Bq/m3
10XQ11R311, R312		UDGB-08 (D)		5,2x106–5,2x109 Bq/m3
20XQ12R562	Radioaktív aeroszol összes- béta aktivitás–koncentráció	BDAB-05	0,3– 2,2 MeV	3,7–3,7x103 Bq/m3
10XQ12R213				37–3,7x104 Bq/m3
20XQ20R103		BDMG-41-01		8,7– 8 700 μGy/h

Alfanumerika	Mérés típusa	Műszer típusa	Energia tartomány	Mérési tartomány
20XQ20R104	Gamma dózisteljesítmény	BDMG-41-02	0,12–1,25MeV	8,7–8,7x103 mGy/h
20XQ20R105		BDMG-41-02		8,7–8,7x103 mGy/h
20XQ20R106		BDMG-41		0,87– 870 μGy/h
20XQ20R560		BDMG-41
20XQ20R561		BDMG-41
20XQ20R563		BDMG-41
20XQ20R564		BDMG-41
20XQ20R565		BDMG-41
20XQ20R566		BDMG-41

A radioaktív nemesgáz mérések kiegészítő információkén szolgálhatnak a helyreállítás során, azonban mind a munkaplatform, mind a munkaplatform alól elszívott levegő folyamatos nemesgáz ellenőrzését meg kell oldani.

A reaktorpódium radioaktív aeroszol összes-béta aktivitás–koncentráció ellenőrzése szintén nem alkalmas sem a munkaplatform, sem a munkaplatform alól elszívott levegő folyamatos ellenőrzésére, ezért ezeket új eszközökkel kell megoldani.

A gamma-dózisteljesítmény mérők a reaktorcsarnok ellenőrzését biztosítják. A reaktorpódium ellenőrzésére részben fel lehet használni a reaktorpódiumra telepített SZEJVÁL detektorokat, azonban szükséges egy új dózisteljesítmény mérő, amely a reaktorpódium másik oldalán kerül elhelyezésre és hosszabbító kábellel szükség esetén az 1. sz. aknába is be lehet engedni. A munkaplatform ellenőrzésére egy új gamma-dózisteljesítmény mérő telepítése szükséges.

A Kiegészítő Sugárvédelmi Ellenőrző Rendszer (KISER)

A Kiegészítő Sugárvédelmi Ellenőrző Rendszer (KISER) feladata a sugárzási állapot folyamatos ellenőrzése a munkaterületen, az adatok megjelenítése az operatív ellenőrzési pontokon, a 2-es blokkvezénylőben és a 1-es dozimetriai vezénylőben. Az adatok ábrázolása sémaképen és grafikonok formájában, valamint a mért adatok adatbázisban történő tárolása, a mérési eredmények összehasonlítása figyelmeztető- és vészszintekkel, valamint fény- és hangjelzések küldése a kijelző blokkokra.

A KISER folyamatos ellenőrzést valósít meg az alábbiak vonatkozásában:

- munkaplatformon:

- a gamma-sugárzás dózisteljesítménye,

- a levegő alfa-, béta- és gamma-aeroszolok aktivitás-koncentrációja,

- a radioaktív jód és nemesgázok aktivitás-koncentrációja;

- reaktorcsarnok pódiumán a gamma-sugárzás dózisteljesítménye;

- az 1-es akna vizének összes-gamma aktivitás-koncentrációja;

- a munkaplatform alól eltávolított és már szűrt levegőben:

- a levegő alfa-, béta- és gamma-aeroszolok aktivitás-koncentrációja,

- a radioaktív jód és nemesgázok aktivitás-koncentrációja.

A munkaplatformon a gamma-dózisteljesítmény ellenőrzésének detektorát a munkaplatform síkja felett 1,5 m magasságban kell elhelyezni, a reaktorpódiumon pedig a feljárat mellett.

A munkaterület levegőjének mintavételét a munkaplatform síkjától 1,5 m magasságban és az aknafaltól legalább 50 cm-re kell megvalósítani, a munka végzés körzetéből a személyzet "légzési zónájából". A mérő egységeket a munkahely körzetében a pódium mellett olyan helyen kell el helyezni, ahol a külső gamma-háttérsugárzás feltételei megvalósulnak.

Az 1. sz. akna vizének összes-gamma aktivitás-koncentrációját az autonóm hűtőköri vezetékre szerelt, szcintillációs detektor gamma-spektrumának mérése útján kell meghatározni.

A munkaplatform alól elszívott szűrt levegőből a mintát még azelőtt a pont előtt kell venni, ahonnan szennyezettség esetén meg van a lehetősége a 20TN01 szellőző rendszer felé történő elirányításra. A mérőegységek az A516/2-es szellőzőgépházban nyernek elhelyezést.

A készülékek kiválasztása

A készülékek kiválasztásánál figyelembe vett szempontok:

• a készülékek merési tartománya és energia tartománya megfelelő legyen,

• a hitelesítés, illetve a kalibrálás egyszerűen biztosítható legyen,

• a folyamatban lévő sugárvédelmi rekonstrukciók készülék típusaival lehetőleg azonosak legyenek a kiválasztott készülékek,

• könnyen beszerezhetők legyenek,

• könnyen rendszerbe illeszthetők legyenek,

• egyszerű üzemeltethetőség,

• karbantartás biztosítható legyen,

• tartalék alkatrész biztosítható legyen.

Mindezek alapján telepített kiegészítő sugárvédelmi ellenőrző rendszer egységes készülékbázison, az MGPI RAMSYS rendszeren lett felépítve. Az egyes mérőkészülékek a mérés-specifikus érzékelő detektor és az azt illesztő mérőegység kivételével egységesen MGPI gyártmányú LPDU – helyi adatfeldolgozó és megjelenítő – készülékeket alkalmazzák. Az egyes készüléktípusokban a következő LPDU egységek kerültek alkalmazásra (0.xx táblázat):

2. táblázat:

Készülék	Detektor	LPDU típus	Mérési tartomány
GIM204-L	Si	LPDU/Si	5 µSv/h - 1 Sv/h
NGM 206-L	NaI(Tl)	LPDU/SAS	1 MBq/m3 – 1 TBq/m3
ABPM 201-L	PIPS	LPDU/PIPS β-mérő	1 Bq/m3 – 10 MBq/m3
ABPM 201-L	PIPS	LPDU/PIPS α-mérő	0,01 Bq/m3 – 104 Bq/m3
IM 201-L	NaI(Tl)	LPDU/SAS	3,7 Bq/m3- 3,7 MBq/m3
NGM 204-L	PIPS	LPDU/PIPS	37 kBq/m3– 3700 MBq/m3

A készülékek mérési tartományával szemben elvárások:

Az alsó méréshatár lehetőleg alacsonyabb legyen, mint alaphelyzetben az adott sugárzási paraméter értéke. Ha az alsó méréshatár magasabb, mint alaphelyzetben az adott sugárzási paraméter értéke, mert az adott paraméter értéke rendkívül alacsony, vagy akár nulla (pl.: a jódmérő esetén), akkor a készülékkel szemben elvárás, hogy már nagyon kis emelkedést észleljen és a növekményt az adatbázisban megjelenítse.

A készülékeknek nagy biztonsággal kell mérni a figyelmeztető- és vészszint tartományba eső értékeket.

A felső méréshatárnak olyan nagynak kell lennie, hogy üzemzavar esetén is képes legyen az adott sugárzási paraméter mérésére. Amennyiben súlyos üzemzavar, vagy baleset esetén az adott sugárzási paraméter nagyobb a készülék felső méréshatáránál, akkor a készüléknek ezt jeleznie kell.

3. táblázat Az egyes készülékek telepítési adatai

Alfanumerika	Mért paraméter	Készülék	Mintavétel	Detektor helye
20XQ20R001	Gamma-dózisteljesítmény	GIM204-5	Pódium	Pódium
20YQ20R002	Gamma-dózisteljesítmény	GIM204-7	Platform	Platform
95TG32R001	Víz összes-gamma aktivitás-koncentráció	NGM 206	Aut. hűtőkör	Aut. hűtőkör
20TG04R001	Aeroszol alfa aktivitás-koncentráció	ABPM 201	Platform	Pódium mellett
20TG04R004	Aeroszol béta aktivitás-koncentráció		Platform	Pódium mellett
20TG04R002	Jód aktivitás-koncentráció	IM 201	Platform	Pódium mellett
20TG04R003	Nemesgáz aktivitás-koncentráció	NGM 204	Platform	Pódium mellett
20TN13R001	Aeroszol alfa aktivitás-koncentráció	ABPM 201	TL04	A516/2
20TN13R004	Aeroszol béta aktivitás-koncentráció		TL04	A516/2
20TN13R002	Jód aktivitás-koncentráció	IM 201	TL04	A516/2
20TN13R003	Nemesgáz aktivitás-koncentráció	NGM 204	TL04	A516/2

A figyelmeztető- és vészszintek megalapozása

A munkaplatformon és a reaktorpódiumon a gamma-dózisteljesítmény figyelmeztető szintjének meghatározása azon alapult, hogy a személyzet a munkaterületen a munkák végrehajtása során 360 órát tölt. A személyzet által a munkaterületen eltöltött időt figyelembe véve azért, hogy a személyzet külső sugárterhelése ne haladja meg a 15 mSv értéket, elengedhetetlen, hogy a személyzet átlagos dózisa egy műszakra vetítve nem haladhatja meg a

160 μSv értéket műszakonként. Kiindulva abból, hogy a személyzet négy órát tölt egy műszak alatt a munkaterületen, a külső sugárterhelés dózisteljesítményének ellenőrzési szintje nem haladhatja meg a 40 μSv/h értéket. A vészszint értéke 400 μSv/h, mivel az operatív dozimetriai ellenőrzés miatt az egyéni dózismérő figyelmeztet a napi dóziskorlát megközelítésére.

A munkaplatformon az alfa- és a béta-aeroszol koncentráció figyelmeztető és riasztási értékeinek meghatározásánál feltételeztük, hogy a belső sugárterhelés fele az alfa- aeroszoloktól, fele a béta-aeroszoloktól származik.

Az alfa-aeroszol aktivitás koncentráció figyelmeztető és riasztási értékének meghatározása a munkaplatformon:

A dóziskonverziós tényező konzervatívan megválasztva az Assessement of Occupational Exposure Due to Intakes of Radionuclices, IAEA SSS (No. RS-G-1.2) alapján: Ki,α = 5⋅10-5 Sv/Bq (Pu-239-re). A légzésvédő hatása konzervatív feltételezéssel tízszeres csökkentéssel lett figyelembe véve. Ebből az 5 mSv/360h órához tartozó alfa-aeroszol aktivitás- koncentráció figyelmeztetési szintje 1 Bq/m3 értékre adódik:

Figyelmeztető szint = 5 [mSv] / 2 / 5 x 10-2 [mSv/Bq] / 360 [h] * 1,2 [m3/h] ~ 1 Bq/m3

A vészszint származtatására azt a szintén igen konzervatív megközelítést alkalmaztuk, hogy a dolgozó a dozimetriai engedélyen egy napra engedélyezett dózist nem kaphatja meg akkor sem, ha végig a platformon dolgozik. Ha 1 mSv-es engedélyezett dózisú dozimetriai engedéllyel végzik a munkát és a külső/belső sugárterhelés 15:5 arányában oszlik meg, ez 0,25 mSv napi belső sugárterhelésnek felel meg. Ebből - a figyelmeztető szinthez hasonlóan számítva - az alfa-aeroszol aktivitás-koncentráció vészszintje az 5 Bq/m3 érték adódik.

Hasonló meggondolások alapján a béta-aeroszol aktivitás-koncentráció mérés figyelmeztető- és vészszintjére – a Ki,β = 2⋅10−8 Sv/Bq figyelembe vételével (Sr-90-re) - a következő értékek adódtak:

• figyelmeztető szint: 2500 Bq/m3,

• vészszint: 12500 Bq/m3.

Figyelmeztető szint = 5 [mSv] / 2 / 2 x 10-5 [mSv/Bq] / 360 [h] * 1,2 [m3/h] ~ 2500 Bq/m3.

Bár jód-izotópok megjelenésére nem számítunk a helyreállítás alatt, a jód aktivitás- koncentráció mérőkre is határoztunk meg figyelmeztető- és vészszinteket. A munkaplatform levegőjének ellenőrzését végző jódmérőre az 5 mSv belső sugárterhelés ellenőrzési szint mellett a Munkahelyi Sugárvédelmi Szabályzatban rögzített LAK érték alapján a 200 Bq/m3 aktivitás-koncentrációt fogadtuk el vészszintként, figyelmeztetési szintként ennek a szintnek a harmadát, a könnyebb kezelhetőség érdekében 70 Bq/m3-re kerekítve.

A víz aktivitás-koncentrációra nem kellett figyelmeztető- és vészszinteket külön meghatározni, ugyanis tervezési alapadatként rögzítésre került a 103 MBq/m3 aktivitás- koncentráció, mint az általában elérendő szint és a 104 MBq/m3, amit bizonyos műveleteknél el lehet érni. Ezek alapján a figyelmeztető- és vészszint beállítási értéke a 103 MBq/m3, illetve a 104 MBq/m3 aktivitás-koncentráció.

A platform alól elszívott és tisztított levegő figyelmeztető- és vésszintjeinek meghatározásánál először a kibocsátási korlátokból számoltunk vissza, azonban ezek egyrészt igen magas aktivitás-koncentrációkat eredményeztek, másrészt a tervezés megkezdésénél deklaráltuk, hogy a kibocsátások minimalizálása az egyik alapvető célunk, ezért a kibocsátási korlátokból történő származtatást elvetettük.

A kibocsátási korlátokból történő származtatást egy példán keresztül mutatom be:

A nemesgáz aktivitás-koncentráció mérő figyelmeztető- és vésszintjeinek meghatározásánál a Kr-85 izotópot kell figyelembe venni, ugyanis ez az egyetlen nemesgáz izotóp, ami a rendszerben még jelen van. A Kr-85 izotópra vonatkozó kibocsátási korlát 1,2*1019 Bq/év. Ha a végrehajtásra tervezett három hónap alatt egyenletesen bocsátjuk ki a Kr-85 izotópot a platform alóli szellőzőrendszeren keresztül, akkor a következő számítást lehet elvégezni:

⮚ Tervezett munkaidő 90*24 óra, azaz 2160 óra.

⮚ Kibocsátott levegő térfogat, a szellőzőrendszer 4500 m3/h térfogatáramát figyelembe véve: 2160 óra * 4500 m3/h = 9,72*106 m3.

⮚ A Kr-85 kibocsátási korlát eléréséhez szükséges aktivitás-koncentráció: 1,2*1019 Bq/9,72*106 m3 = 1,23*1012 Bq/m3.

A 1,23*1012 Bq/m3 igen magas aktivitás-koncentráció, ennél nagyságrendekkel alacsonyabb szinteket kívánunk betartani.

Mindezek alapján a platform alól elszívott és tisztított levegő figyelmeztető- és vésszintjeinek meghatározásánál azt az elvet követtük, hogy ezek a mérések legfeljebb a platform méréseinek normáit érhetik el, tehát a figyelmeztető- és vésszintek ne legyenek rosszabbak, mint a munkaplatformon.

Az alábbi táblázatban láthatók KISER mérőcsatornáinak figyelmeztető- és vészszintjei.

4. táblázat A KISER mérőcsatornáinak figyelmeztető- és vészszintjei

Alfanumerika	Mérési tartomány	Figyelmeztetés	Riasztás
20XQ20R001	5 µSv/h - 1 Sv/h	40µSv/h	400µSv/h
20YQ20R002	5 µSv/h - 1 Sv/h	40µSv/h	400µSv/h
20TG04R001	0.01 Bq/m3 – 10 kBq/m3 ( α)	1,00 Bq/m3	5,00 Bq/m3
20TG04R004	1 Bq/m3 – 1 MBq/m3 (β )	2500 Bq/m3	12500 Bq/m3
20TG04R002	3,7 Bq/m3 – 3,7 MBq/m3	70 Bq/m3	200 Bq/m3
20TG04R003	3,7 kBq/m3– 3700 MBq/m3	106 Bq/m3	107 Bq/m3
95TG32R001	1 MBq/m3 – 1 TBq/m3	103 MBq/m3	104 MBq/m3
20TN13R001	0.01 Bq/m3 – 10 kBq/m3 (α)	1,00 Bq/m3	5,00 Bq/m3
20TN13R004	1 Bq/m3 – 1 MBq/m3 (β )	2500 Bq/m3	12500 Bq/m3
20TN13R002	3,7 Bq/m3- 3,7 MBq/m3	70 Bq/m3	200 Bq/m3
20TN13R003	3,7 kBq/m3– 3700 MBq/m3	106 Bq/m3	107 Bq/m3

A megvalósult telepített sugárvédelmi ellenőrző rendszer bemutatása

Az automatikus sugárvédelmi ellenőrző rendszer (KISER) feladata a munkaterületen a sugárzási helyzet folyamatos ellenőrzése, a mérési eredmények megjelenítése a KISER rendszer monitorainak képernyőjén táblázatok és grafikonok alakjában; az eredmények tárolása az adatbázisban, azok papírra történő kinyomtatási lehetőségének biztosítása mellett; a mérési eredmények összehasonlítása a figyelmeztető- és vészszintekkel, illetve jelzések adása a kijelző blokkokra, amelyek a munkaplatformon és a diszpécseri pulton vannak elhelyezve.

A telepített sugárvédelmi ellenőrzés feladata a sugárvédelmi helyzet operatív értékelése és a személyzet operatív tájékoztatása annak romlásáról.

A KISER biztosítja az alábbiak folytonos ellenőrzését:

• A munkaterületen:

▪ a munkaplatformon:

⮚ a gamma-sugárzás dózisteljesítménye (20XQ20R002ZP19);

⮚ az alfa-aeroszolok aktivitás-koncentrációja a levegőben (20TG04R001XQ41),

⮚ a béta- és gamma-aeroszolok aktivitás-koncentrációja a levegőben (20TG04R001XQ40);

⮚ a jód-131 aktivitás-koncentrációja (20TG04R002ZP19);

⮚ a radioaktív nemesgázok aktivitás-koncentrációja (20TG04R003ZP19);

▪ a reaktorpódiumon:

⮚ a gamma-sugárzás dózisteljesítménye (20XQ02R001ZP91).

• Összes-gamma aktivitás-koncentráció az 1. sz. akna vizében (95TG32R001ZP19);

• A munkaplatform alól eltávolított levegőben:

⮚ az alfa-aeroszolok aktivitás-koncentrációja a levegőben (20TN13R001XQ40),

⮚ a béta- és gamma-aeroszolok aktivitás-koncentrációja a levegőben (20TN13R001XQ40);

⮚ a jód-131 aktivitás-koncentrációja (20TN13R002ZP19);

⮚ a radioaktív nemesgázok aktivitás-koncentrációja (20TN13R003ZP19). Ezen kívül a SZEJVÁL rendszer biztosítja az alábbi ellenőrzést:

• a reaktorpódiumon:

⮚ gamma-dózisteljesítmény – BDMG-41-01 (20XQ20R103), BDMG-41-02 (20XQ20R105), BDMG-41 (20XQ20R560, 20XQ20R561);

⮚ a béta- és gamma-aeroszolok aktivitás-koncentrációja a levegőben – BDAB-05 (20XQ12R562);

⮚ a radioaktív nemesgázok aktivitás-koncentrációja – UDGB-08 (20XQ11R588)

• a reaktorcsarnokban:

⮚ gamma-dózisteljesítmény – detektorok BDMG-41 (20XQ20R563-R566);

Az egyes mérőegységek bemutatása

GIM 204-L gamma dózisteljesítmény mérő

1. ábra GIM 204-L gamma dózisteljesítmény mérő

A gamma-sugárzás dózisteljesítményének ellenőrzése a munkaplatformon az KISER GIM204-5 detektorával történik, amely a munkaplatform padlójától számítva ~1,5 m magasan helyezkedik el.

5. táblázat A GIM204-5 detektor műszaki jellemzői

A mérés típusa:	Gamma-dózisteljesítmény
Méréstartomány:	5 μSv/h-1 Sv/h
Energia tartomány:	60 keV-1.5 MeV
A sugárzás iránya:	oldalirányú (axiális)

A gamma-sugárzás dózisteljesítményének ellenőrzése a reaktorpódiumon a GIM204-7 detektorral történik. A GIM204-7 detektor rendelkezik 10 m hosszú hosszabbító kábellel és alkalmazható az operatív mérések lefolytatására a pódiumon és az 1. sz. aknában.

6. táblázat A GIM204-7 detektor műszaki jellemzői

A mérés típusa:	Gamma-dózisteljesítmény
Méréstartomány:	5 μSv/h-1 Sv/h
Energia tartomány	60 keV-1.5 MeV
A sugárzás iránya:	oldalirányú

A GIM204-L gamma-dózisteljesítmény mérő egy „LPDU/Si”, vagy „LPDU/SiR” adatfeldolgozó egységből és egy „Si” vagy „SiR” érzékelőből épül fel. Az „LPDU/Si” és a hozzá tartozó „Si” érzékelő egybeépített egységet képez, az „LPDU/SiR” adatfeldolgozóhoz a

„SiR” detektáló egység kábel segítségével csatlakoztatható.

NGM 206-L folyadékaktivitás mérő

2. ábra NGM 206-L folyadékaktivitás mérő

Az 1. sz. akna vizének összes-gamma aktivitás-koncentráció ellenőrzése az áramlásban történik real–time módon (on-line) megfelelően árnyékolt (NaI) gamma-spektrométer, az NGM-206 detektor segítségével. Az NGM-206 detektor biztosítja az összes-gamma aktivitás- koncentráció meghatározását a 1. sz. akna vizében. A detektor nem teszi lehetővé pontos mérések elvégzését a nuklid összetétel figyelembevételével. Az NGM-206 detektor jelzés növekedése a sugárzási körülmények romlásáról tanúskodik, ebben az esetben el kell végezni a sugárzási helyzet elemzését más detektáló blokkok kijelzéseinek figyelembevételével.

7. táblázat Az NGM-206 detektor műszaki jellemzői

A mérés tipusa:	A folyadékok összes-gamma aktivitás- koncentrációja
Méréstartomány:	106 – 1012 Bq/m3
Energia tartomány:	150 keV-2,2 MeV

Az NGM 206-L folyadék-aktivitásmérő egy LPDU/SAS adatfeldolgozó egységből és hozzá kábelen csatlakozó ólom árnyékoló és kollimáltor egységben elhelyezett NaI(Tl) szcintillátoros érzékelő egységből épül fel. A berendezés normál üzemállapotában az LPDU egységen az alfanumerikus kijelzőtől jobbra elhelyezkedő, normál üzemállapotot jelző zöld lámpa világít.

Elvégeztük az NGM-206 detektor jelzéseinek összehasonlítását a laboratóriumi radioanalitikai mérésekkel. Az alábbi ábrán látható, hogy az NGM-206 által mutatott összes- gamma aktivitás-koncentráció értékek nagyon jó egyezést mutatnak a laboratóriumi összes- gamma aktivitás-koncentráció értékekkel.

MBq/m3

8000

7000

Összes-gamma (Labor) Összes-gamma (NGM-206)

Labor Cs-137 egyenérték

6000

5000

4000

3000

2000

1000

0

06.08.25 06.09.04 06.09.14 06.09.24 06.10.04

3. ábra NGM-206 adatainak összehasonlítása laboratóriumi mérésekkel

Az alfa-, béta- és gamma-sugárzó aeroszolok, jód-131 és a radioaktív nemesgázok (Kr-85) térfogati aktivitásának ellenőrzése a munkaterületen (a platformon) a személyzet

„levegővételi zónájában” történik a PING detektorral (a mintavétel a munkaplatform padlójától számítva 1,5 m magasan és legalább 50 cm-re a faltól) történik. A munkaplatformon található az FD-02 mintavételi készülék. A detektor a reaktorcsarnokban található a reaktorpódium közelében. A mintát továbbító vezeték (az 1. sz. aknától a detektáló egységig) rozsdamentes acélcsőből készült (Ø18x1,5 mm).

4. ábra PING rendszer a reaktorcsarnokban

A PING készülék három elemből áll. Az első elem az ABPM-201L detektor – méri az alfa- és a béta-sugárzó aeroszolok aktivitás-koncentrációját a háttérsugárzás levonása után. A berendezés két detektorral van ellátva. A két detektor által mért értékek alapján az adatfeldolgozó egység meghatározza az aeroszolok által kibocsátott alfa- és béta aktivitás- koncentrációt. A második elem a jód-131 mérésre szolgál, típusa: IM-201L. A harmadik műszer méri a nemes gázok aktivitás-koncentrációját, típusa NGM-204L. A három elem mindegyike rendelkezik adatfeldolgozó egységgel, amely képes figyelmeztető jelzés kiadására, a határérték túllépése esetén pedig riasztó jelzést ad hang és fényjelzés formájában.

A munkaplatform alól eltávolított tisztított levegő alfa-, béta- és gamma aeroszolok aktivitás- koncentrációjának ellenőrzésére a mintát az akna szellőző rendszerének légcsatornájából veszik, mielőtt az bekerülne a közös szellőző rendszerbe. A mérés a PING detektáló berendezéssel azonos berendezésen történik

ABPM 201-L aeroszol mérő

Az ABPM 201-L aeroszol-aktivitásmérő készülék egy ólom árnyékoló egységben elhelyezett mozgó szűrőszalagos PIPS detektoros mérőegységből, egy LPDU/PIPS adatfeldolgozó egységből és egy csatlakozó dobozból épül fel. A telepített ABPM egységek nem tartalmazzák a mintavevő szivattyút és a villamos vezérlődobozt, mivel ezek a nemesgáz mérőegységeken helyezkednek el.

A berendezés normál üzemállapotában az LPDU egységen az alfanumerikus kijelzőtől jobbra elhelyezkedő, normál üzemállapotot jelző zöld lámpa világít.

5. ábra ABPM 201-L aeroszol mérő

8. táblázat Az ABPM-201L detektor műszaki jellemzői

A mérés típusa:	A radioaktív aeroszolok α és β aktivitás-koncentrációja
Méréstartomány:	10-2-104 Bq/m3 az α aktivitás-koncentrációra (kalibrálás 238Pu- ra) 1-107 Bq/m3 (137Cs-re átszámítva) β aktivitás-koncentrációra (kalibrálás 90Sr + 90Y).
Energia tartomány:	4,2-5,5 MeV alfa-sugárzásra 0,08-2 MeV béta-sugárzásra

Az ABPM-201L detektáló egység energia tartománya alfa-sugárzásra 4,2-5,5 MeV, azaz a műszer a Cm-242 (6,1 MeV) és a Cm-244 (5,8 MeV) sugárzással szemben nem érzékeny. Az ABPM-201L detektáló egység kijelzéseinek elemzését a laboratóriumi mérések eredményeinek figyelembevételével kell elvégezni. Az alfasugárzó aeroszolok térfogati aktivitását mérő csatorna figyelmeztető szintje 1 Bq/m3. Erre az értékre a detektáló blokk reakcióideje 59 perc.

Az béta-sugárzó aeroszolok aktivitás-koncentrációját mérő csatorna figyelmeztető szintje 2500 Bq/m3. Erre az értékre a detektáló blokk reakcióideje 4 perc.

IM 201-L jódmérő

6. ábra IM 201-L jódmérő

Az IM 201-L jód aktivitás-koncentráció mérő készülék egy ólom árnyékoló egységben elhelyezett aktív szénszűrőből, egy NaI(Tl) szcintillátoros detektorból, egy LPDU/SAS adatfeldolgozó egységből és egy csatlakozó dobozból épül fel. A telepített IM 201-L egységek nem tartalmazzák a mintavevő szivattyút és a villamos vezérlődobozt, mivel ezek a

nemesgáz mérőegységeken helyezkednek el. A berendezés normál üzemállapotában az LPDU egységen az alfanumerikus kijelzőtől jobbra elhelyezkedő, normál üzemállapotot jelző zöld lámpa világít.

9. táblázat Az IM-201L detektor műszaki jellemzői

A mérés típusa:	A szerves formában és a gőz formában előforduló radioaktív jód aktivitás-koncentrációja
Méréstartomány:	10-106 Bq/m3
Energia tartomány:	0,3-2,2 MeV

NGM 204-L nemesgázmérő

7. ábra NGM 204-L nemesgázmérő

Az NGM 204-L nemesgáz aktivitás-koncentráció mérő készülék egy ólom árnyékoló egységben elhelyezett 300 cm3 térfogatú mérőtartályból, egy PIPS detektorból, egy LPDU/PIPS adatfeldolgozó egységből, egy csatlakozó dobozból és a mintavételt biztosító szivattyúegységből valamint az ehhez tartozó villamos vezérlődobozból épül fel. A telepített NGM 204-L egységek mintavevő szivattyúi biztosítják az ABPM és IM egységek mintavételét is.

10. táblázat Az NGM-204L detektor műszaki jellemzői

A mérés típusa:	A nemesgázok összes-béte aktivitás-koncentrációja
Méréstartomány:	3,7·103-3,7·109 Bq/m3 (85Kr-ra átszámítva)
Energia tartomány:	0,1-3 MeV

A készülékek üzemmódjai

A helyi adatfeldolgozó és kijelző (LPDU) egységek a következő üzemmódban lehetnek:

• Normál üzemmód, amikor a készülék a következő funkciókat látja el:

− kapcsolatot tart a detektorral,

− folyamatosan generál mérési eredményeket,

− alarm és állapotjeleket kezel,

− ellátja a kijelző és a billentyűzet felügyeletét,

− vezérli a be-, és kimenetet,

− eltárolja a memóriába az eseményeket és a mérési eredményeket,

− folyamatos belső öntesztet hajt végre.

• Csökkentett szolgáltatás üzemmód, amikor a készülék a normál üzemmód szerinti funkciókat csak részlegesen látja el. A csökkentett üzemmódot kiváltó hiba megszűnése esetén a készülék automatikusan visszatér normál üzemmódba.

• Karbantartási üzemmód az operátor által a MASS programban kiadott paranccsal állítható be. A normál állapotba a hálózat ki-, bekapcsolásával, vagy szoftveresen kiadott átkapcsolás paranccsal kapcsolható vissza. Ebben a módban az LPDU a hálózattal és a vezérlő egységgel (PC+MASS) való kommunikáciációt segíti. Más funkciót, vagy feladatot nem lát el. Felfüggeszti a méréseket és az öntesztet.

Az LPDU egységek normál üzemállapot ellenőrzésére külön eljárást nem kell alkalmazni, mivel a készülék folyamatos öntesztet hajt végre. A normál üzemállapotról meggyőződhetünk a SEL feiratú nyomógomb kétszeri megnyomásával, amikor a kijelző egységen a „NORMAL

+ END” üzenetnek kell megjelennie. Normál üzemmódban a zöld üzemállapot jelzőlámpának világítani kell.

Hibás működés esetén a hiba által érintett berendezés LPDU alfanumerikus kijelzőjén az “FLT” rövidítés jelenik meg, a normál üzemet jelző zöld lámpa kialszik. A hiba fellépésével egy időben a “SEL” gombbal nyugtázható hangjelzés is keletkezik. Az egyes hiba okok közül az aeroszol és jód mérőkön fellépő „Szűrő hiba”, illetve az aeroszol, jód és nemesgáz mérőkön fellépő „Forgalom hiba” kezelői beavatkozást, a többi hibajelzés karbantartói beavatkozást igényel.

Karbantartásra történő kiadáskor a berendezés(ek) előkészítése nem szükséges, mivel a hiba jellege (önteszt eredménye), a történeti fájl a MASS szoftver segítségével olvasható ki, amihez az LPDU hálózati feszültség ellátása szükséges. Az esetleg szükségessé váló ki- és visszakapcsolást a karbantartó végzi el, az egyéb sugárvédelmi mérőberendezésekéhez hasonlóan.

Mérési adatok megjelenítése és archiválása

A mérőrendszerek által mért értékek a helyi kijelzőkön (LPDU), a reaktorpódium melletti operátori pulton, a 2. blokki blokkszámítógépen és az 1. Dozimetria Vezénylőben a SCADA rendszeren jelennek meg és archiválódnak. A helyi kijelzők az utolsó 60 db perces, órás és napi mérési adatot tárolják. Ugyancsak az utolsó 60 db esemény megnevezését is archiválja a rendszer egy ún. történeti fájlban. Az archív adatok a MASS szoftver segítségével olvashatók ki. A blokk számítógépről az adatok a KKSER-SCADA (a telepített kibocsátás- és

környezetellenőrző rendszer dozimetriai információs rendszere) rendszerbe kerülnek átadásra az 1. Dozimetria Vezénylőbe, ahol a Dozimetriai Szolgálat felügyeli a rendszert.

Az adatok megjelenítésének több formája lehetséges:

• Helyszíni megjelenítés

• PC-s kiolvasású történeti fájl, spektrumok

• blokkszámítógép monitorán történő megjelenítés

• SCADA rendszerében történő megjelenítés

• Helyszíni gyűjtött hibajelzések

• blokkszámítógépen és SCADA-n történő archiválás

8. ábra A KISER jelzéseinek megjelenítése sémaképen a SCADA rendszerben

A sémaképekről közvetlenül leolvashatók az aktuális mérési eredmények, illetve a különböző állapotjelzések. Az archivált adatokból listákat, trendeket lehet készíteni, megjelenítve így az operátor által kiválasztott adatokat különböző időintervallumok között.

A következő ábrán néhány trend látható [6].

9. ábra Adatok megjelenítése trendek formájában a KISER rendszerből

Összefoglalás

A közleményben egy új, telepített sugárvédelmi ellenőrző rendszer tervezését és létesítését mutattuk be. Az 1. számú akna és környezete állapotának részletes ismeretéhez elengedhetetlen a folyamatos sugárvédelmi ellenőrzés megvalósítása telepített monitoring rendszerekkel. A helyreállításra történő felkészülés során egy új, egyedi telepített monitoring rendszer tervezése és létesítése történt meg, amelynek segítségével az 1. számú akna és környezetének folyamatos ellenőrzése biztosítható.

A telepített sugárvédelmi ellenőrzés feladata a sugárvédelmi helyzet operatív értékelése és a személyzet tájékoztatása. A KISER rendszer létrehozásával az 1. számú akna körül egy komplex, telepített sugárvédelmi ellenőrző rendszer üzemel, amely alkalmas a munkaterület sugárzási helyzetének folyamatos ellenőrzésére, a mérési eredmények megjelenítésére, az eredmények tárolására, a mérési eredmények összehasonlítására a figyelmeztető- és vészszintekkel, illetve jelzések adására a kijelző blokkokra.

A KISER folyamatos ellenőrzést valósít meg az alábbi paraméterek vonatkozásában:

- munkaplatformon:

- a gamma-sugárzás dózisteljesítménye,

- a levegő alfa-, béta- és gamma-aeroszolok aktivitás-koncentrációja,

- a radioaktív jód és nemesgázok aktivitás-koncentrációja;

- reaktorcsarnok pódiumán a gamma-sugárzás dózisteljesítménye;

- az 1-es akna vizének összes-gamma aktivitás-koncentrációja;

- a munkaplatform alól eltávolított és már szűrt levegőben:

- a levegő alfa-, béta- és gamma-aeroszolok aktivitás-koncentrációja,

- a radioaktív jód és nemesgázok aktivitás-koncentrációja.

A KISER méréseit kiegészítik a SZEJVÁL rendszer gamma-dózisteljesítmény, béta- és gamma-aeroszolok, valamint radioaktív nemesgázok aktivitás-koncentráció mérései.

A helyreállítás során a KISER rendszer mindvégig megbízhatóan és magas színvonalon biztosította az akna és a környezete sugárvédelmi ellenőrzését és operatív felügyeletét, jelentősen hozzájárulva ezzel a helyreállítás eredményes végrehajtásához, a 2. blokk 2006. december 29-ei sikeres újraindításához.

Hivatkozások

1. Paksi Atomerőmű 2127360 az 1. sz. akna helyreállítása. A SF eltávolításának elvi engedélyezési dokumentációja (95TGA00ERE00283B) ETV-ERŐTERV Rt, Budapest, 2005.

2. Sugárvédelmi Szabályzat a Paksi Atomerőműben történő munkavégzésre. A Paksi Atomerőmű 2. blokk 1. sz. aknájában történt üzemanyag-sérülés következményeinek felszámolása, Paksi Atomerőmű Zrt., Paks, 2006.

3. Xxxxxx T., Nényei Á.: Az üzemzavar helyreállításának sugárvédelmi kérdései, Fizikai Szemle, 2006/4, pp.: 119-122.

4. Xxxxxx X., X. Xxxxx X., Xxxxxx Á.: A Paksi Atomerőmű 2. blokki 1. számú akna helyreállításának sugárvédelmi kérdései, XXX. Sugárvédelmi Továbbképző Tanfolyam, Keszthely, 2005. május 3-5., pp.: 38.

5. Xxxxx Xxxxxx, Xxxxx Xxxxxx: Radiation protection aspects of the incident recovery, Second European IRPA Congress on Radiation Protection, Book of abstract and full paper on enclosed CD, Paris, 2006., pp.: 169.

6. Xxxxxx X., X. Xxxxx X., dr. Nényei Á.: A Paksi Atomerőmű 2. blokki 1. számú akna helyreállításának sugárvédelmi mérési eredményei, V. Nukleáris Technika Szimpózium, Paks, 2006.november 30-december 01., pp.: 29.

Herczog Edit1 - Xxxxxxxxx Zoltán2

AZ ATOMENERGIA AZ EURÓPAI PARLAMENTBEN A 2004-ES BŐVÍTÉS ÓTA

Absztrakt

Az Európai Parlamentnek hagyományosan az atomenergiához kapcsolódó technikai kérdésekben az EURATOM egyezmény hatálya alatt kizárólag véleményező hatásköre van, politikai befolyása a Miniszterek Tanácsához viszonyítva csekély. Ugyanez azonban már 2004 óta, és az együttdöntési eljárás széles körű bővítése óta nem helytálló a gazdasági kérdésekre. Márpedig az elkövetkezendő évtizedek gazdasági stratégiáját jelenleg fogalmazza meg az Unió, s ezeknek a jövő szempontjából alapvető döntéseknek a meghozatalában az Európai Parlament már nem az EURATOM egyezmény alapján, hanem az EK egyezményből eredő társtörvényhozói szerepkörében vesz részt.

Jelen közlemény szerzője a fenti folyamatok bemutatását követően feltárja, hogy a közeljövőben az Európai Parlament meghatározó stratégiai döntéseinek egyike a leendő európai energiapolitika megalkotása lesz, és rámutat arra, hogy ennek szerinte szükségszerűen része lesz az atomenergia.

In technical matters relating to nuclear energy, the EURATOM Treaty gives the European Parliament a merely consultative role, thereby limiting its political influence on the Council. However, with the strengthening of the codecision procedure, this has no longer been the case for economic matters since 2004. Currently the EU is in the process of defining its economic strategy for the decades to come, and fundamental decisions for our future are to be taken on the legal basis of the EC Treaty, under which the Parliament is co-legislator.

After presenting these processes and unveiling that one of the strategic decisions to come in the near future in the European Parliament is the definition of Europe's energy policy, the author will endeavour to show that nuclear energy shall necessarily be a substantial part of that policy.

Kulcsszavak: európai energiapolitika, atomenergia politikai megítélésének javulása, nukleáris biztonság, ellátásbiztonság, sugárvédelem

1 Xxxxxxx Xxxx, európai parlamenti képviselő, az EP ipari, energiaügyi és kutatási bizottságának a tagja, xxxx.xxxxxxx@xxxxxxxx.xxxxxx.xx

2 Xxxxxxxxx Xxxxxx, akkreditált európai parlamenti asszisztens

BEVEZETŐ

Magyarország 2004. május 1-i csatlakozása óta az európai törvényhozás több ízben megerősítette azt az állítást, miszerint "az atomenergia energetikai felhasználásának megítélése nem egységes az Európai Unióban" [1].

Ennek a helyzetnek az alapja az Európai Közösségek első ötven éve alatt meghatározó szerepet játszó francia-német tengelyen belüli, viszonylag új keletű politikai ellentét: Míg Franciaországban a politikai nézetektől függetlenül hagyományosan széles és stabil támogatást élvez a nukleáris villamos energiatermelés, addig a Xxxxxxx Xxxxxxxx vezette német szociál-demokrata-zöld párti koalíció (1998-2005) 2001-ben az országban működő 17 atomreaktor végleges leállításáról döntött. Az EU15-ökben így kialakult status quo-t erősítette, hogy az egyéb, atomenergiát alkalmazó, illetve mellőző tagállamok száma és politikai ereje olyan egyensúlyban állt, amely a döntéshozatali mechanizmusokban rejlő biztosítékok miatt minden elmozdulás lehetőségét kizárta, úgy a politikai, mint a jogalkotási szinten. Az atomenergia kérdése a konszenzus alapján döntő Állam- és Kormányfők Tanácsában nem kerülhetett napirendre, a súlyozott többséggel döntő Miniszterek Tanácsában pedig akár az egyik, akár a másik irányú indítványok eleve kudarcra lettek volna ítélve. Éppen ezért az Európai Bizottság se pro, se kontra nem kívánt semmilyen lépést kezdeményezni.

2004-ben a tíz új tagállam ebben a patthelyzetben csatlakozott az Unióhoz, s azon belül az Euratom egyezményhez. Szűk két évvel később tagadhatatlan előremozdulás tanúi voltunk: 2006. március 8-án az Európai Bizottság egyfelől óvatos megfogalmazásban megerősítette ugyan a nukleáris energia tagállami hatáskörbe tartozását, másfelől azonban - addig példátlan módon - világos szerepet tulajdonított az Uniónak az atomenergia körüli patthelyzet feloldásában. Se egyik, se másik irányba nem foglalt állást, viszont egyértelműen jelezte, hogy az ideológiai alapokon tabuvá vált témát tudományos alapokra helyezve ismét napirendre kell tűzni: "Az atomenergia jelenleg az EU villamosenergia-termelésének körülbelül egyharmadát adja, és bár nagy figyelmet kell fordítani a nukleáris hulladék és biztonság témakörére, ez jelenti jelenleg a legnagyobb európai szénmentes energiaforrást. Az EU hasznos szerepet tölthet be annak biztosításában, hogy az atomenergia minden költségét, előnyét és hátrányát meghatározzák egy tájékozott, objektív és átlátható vita lefolytatása céljára." [2]

Az Európai Parlament nyomatékosan megerősítette azt az álláspontot, miszerint "a nukleáris energia része az energiaszerkezetről szóló európai politikai vitának", és szorgalmazta, hogy az Európai Bizottság kezdje el megvizsgálni a nukleáris energia fejlesztési lehetőségeit az Unióban [3]. Ezzel az atomenergia minden kétséget kizáróan visszakerült az EU politikai napirendjére.

A francia napi sajtó 2006 végén azt jósolta, hogy az Európai Bizottság hamarosan nyíltan állást foglal a nukleáris energia mellett [4]. Ez ennyire nyilvánvalóan ugyan nem következett be, de az Európai Bizottság legfrissebb energiapolitikai közleménye

[5] félreérthetetlenül árnyaltabb a korábbiaknál. Nemcsak hangsúlyozza hogy "az Uniónak meg kell őriznie technológiai előnyét a negyedik generációs nukleáris reaktorok, valamint a fúziókutatás területén", hanem a nukleáris energia jövőjéről szóló 3.8-as fejezetben érzékelhetően azt igyekszik szemléltetni, hogy az atomenergia előnyei számottevően meghaladják annak hátrányait. A technológia szénmentessége

kapcsán a Bizottság egy sokatmondó kijelentést is tesz: "A tagállamok szabadon döntenek az atomenergia használatáról vagy mellőzéséről. Ha azonban a nukleáris energiatermelés szintje az EU-ban csökkenne, kulcsfontosságú, hogy ezt a csökkenést más, alacsony szénkibocsátású energiaforrások bevezetése kompenzálja, máskülönben sem az üvegházhatású gázkibocsátások csökkentése, sem az energiaellátás biztonsága nem lenne tartható."

Egy héttel később az Unió Tanácsának soros elnöke, Xxxxxx Xxxxxx német kancellár az Európai Parlament plenáris ülésén Xxxxxx Xxxx-Xxxxxx német képviselő és zöld frakcióvezető interpellációjára úgy nyilatkozott3: személy szerint úgy gondolja, az atomenergiára igenis szükség van Európában. Ilyen körülmények között nem vitatható: a status quo ideje a csatlakozásunk óta eltelt harminc hónap alatt lejárt. Miért? Hogyan?

A választ az intézményi dimenzió, a külső politikai dimenzió, és a belső politikai dimenzió áttekintése alapján keressük.

INTÉZMÉNYI DIMENZIÓ: A POLITIKAI ERŐK EGYENSÚLYÁNAK ALAKULÁSA AZ EU-BAN 2004 ÓTA

Az európai döntéshozatal oly összetett, komplex rendszer, hogy egyes elvi kérdésektől eltekintve jóformán egyetlen állásfoglalás, határozat vagy jogalkotási eljárás kimenetele sem kiszámítható, legfeljebb valószínűsíthető. A tagállami döntéshozatali mechanizmusoktól eltérően, európai szinten a gazdasági kérdésekben, s így az energia területén is, két egyenrangú és egymástól független intézménynek kell egyességre jutnia az ún. együttdöntési eljárás során: a tagállamok kormányait tömörítő Miniszterek Tanácsának, valamint a közvetlenül választott képviselők alkotta Európai Parlamentnek. A Tanácsban a tagállamok szavazati súlyának és az egyes kormányok álláspontjainak pontos ismerete alapján ugyan minden kérdésben kiszámítható a többség alakulása, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a Tanács semmilyen lényeges kérdésben nem tudja felülírni a parlamenti határozatot, még minősített többséggel sem. Az Európai Parlament pedig olyan rendkívül erős függetlenséget élvez, hogy minden egyes döntés meghozatalakor számos bizonytalansági faktorral kell számolni. Minthogy nem létezik a tagállamokéhoz fogható európai kormány, az EP-ben nincs stabil politikai többség vagy ellenzék. Tekintettel továbbá arra, hogy a tagállami érdekek változatossága miatt a frakciókon belül is gyakoriak az eltérő vélemények, sokkal rugalmasabb a pártfegyelem, mint a nemzeti parlamentekben. Így az egyes képviselők szavazatát frakciójuk, nemzeti kormányuk, pártjuk álláspontja határozza meg, de szintén figyelembe kell venni az alkalmi politikai kompromisszumokat, a személyes meggyőződéseket, az egyéni érdeklődéseket, az adott kérdés ismeretét, a választók iránt vállalt kötelezettségeket, a közvélemény és a sajtó várakozásait, a döntés médiaértékét, kommunikálhatóságát is. Az atomenergia tekintetében ez fokozottan érvényesül: minden frakcióban és minden nemzeti delegációban vannak támogatói és ellenzői. Így egy-egy döntés kimenetelét sokszor az határozza meg, hogy az adott szakbizottsági vagy plenáris szavazáson a jelenlévők közül kinek lesz meg az 50%+1 szavazat többsége.

3 Európai Parlament, Plenáris ülés, 2007.01.15., Xxxxxx Xxxxxx vitazáró felszólalása, szószerinti jegyzőkönyv on-line elérhető itt.

A nukleáris energiát alkalmazó, illetve mellőző tagállamok száma és politikai súlya (lásd: I. ábra) tehát csak nagyon relatív képet mutathat a támogatók és ellenzők arányáról, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a két halmazcsoport nem is fedi egymást.

Mindezidáig a tizenhét működő reaktorral rendelkező Németország ellenzőként politizált, míg távlati tervei fényében Lengyelország, Észtország vagy Lettország inkább hajlamos a támogatókhoz csatlakozni, noha a közeljövőben egyetlen áramtermelő reaktor sem fog üzemelni a területükön. Feltéve, hogy az ilyen jelenségek nagyjából kioltják egymást, a statisztikai eredmények azt mutatják, hogy a két tábor egyensúlya lényegében a 2001-es német döntés óta igazán csak Románia és Bulgária 2007-es csatlakozásával változott meg némileg: az alkalmazók/mellőzők aránya 2001-ben 8/7 volt, 2004-ben 13/12, ma pedig 15/12.

A Tanács döntéshozatalában megkövetelt minősített többséget (72.3%) egyik fél sem éri el, ezért eddig hiába volt az alkalmazóknak elvileg mindig stabil, 50% feletti többségük a Parlamentben akár Németország nélkül is: érdemi előrelépést a Tanács szintjén nem lehetett elérni. Az elmozdulás ennek ellenére megtörtént.

KÜLSŐ POLITIKAI DIMENZIÓ: A NUKLEÁRIS ENERGIA ALKALMAZÁSA GLOBÁLIS SZINTEN FEJLŐDIK

Az európai törvényhozást gyakran éri a vád, hogy túlambicionált tervek megfogalmazásán túl ritkán teljesít valós eredményt, hol azért, mert a világgazdaság sodrásával nem tud szembeszállni, hol azért, mert belső viszályain sem tud felülkerekedni. Bár mindkét utóbbi állítás gyakran beigazolódott az elmúlt évtizedben, maga a vád mégis cáfolható. Gondoljunk csak a két - politikai, jogi és intézményi szempontból eddig mindenképp sikeres - bővítésre, mellyel az Unió három év alatt csaknem megduplázta tagjai számát. A konkrét törvényhozás fejlődésében valóban megfigyelhető bizonyos lassulás, ez azonban csöppet sem jelenti Európa csődjét, pusztán jelzés: az Unió építésének jelenlegi, első ötven éves fázisa lassan elérte határait és lezárul. Az ötven éve kikiáltott célokat Európa nagymértékben elérte: Ha hiányosságokkal is, de létezik és működik a belső piac, a tagállamok polgárai minden korábbinál szabadabban járnak-kelnek az Unióban, a tagállamok egyharmadában megvalósult a közös valuta. Ezzel jóformán kimerült az európai tervnek azon része, amelyet a háború utáni alapítók megálmodtak.

A továbblépéshez új stratégiai fejezetet kell nyitni, ennek a fejezetnek lesz része a készülő energia politika. Az új lépéseknek egyelőre nincs intézményi vagy jogi alapjuk, és nyilván nem az Unión, hanem az egyes tagállamokon múlik, mikor és miként teremtik meg a folytatás feltételeit. Az Unió addig is - a jelenlegi keretek között - igyekszik helytállni, lehetőségeihez mérten próbálja megvalósítani azokat a célokat, amelyeket a tagállamok a 2000-es lisszaboni Európai Tanácson úgy fogalmaztak meg, hogy nem csatolták hozzájuk, és azóta sem teremtették meg a megvalósításhoz szükséges eszközöket. Érdemi kérdésekben mindezidáig sikerül is lépést tartani a globalizáció diktálta folyamatokkal.

A nukleáris energiát illetően szembeötlő jelenség például, hogy az Európai Parlamentben igen szerény helyet kap az ideológiai alapú elutasítás, amely az elmúlt két évtizedben a sajtó és a zöld szervezetek lencséjén keresztül pedig dominánsnak tűnt. Az elmúlt három évben hozott külpolitikai határozatokból kitűnik: Míg az Unión

belüli atomenergia-termelést olykor éri egy-egy politikai bírálat4, a Parlament mégis tisztában van a nukleáris energia globális gyarapodásával, és nem szándékozik az Unió politikáját a fősodor ellenébe fordítani. Sőt: valamennyi globális partnerünkkel való kapcsolataink értékelésekor külön figyelmet fordít a nukleáris kérdésre, méghozzá messzemenően nem csak a non-proliferációs törekvések kapcsán, hanem az atomenergia területén is.

A multilaterális diplomácia szintjén az Egyesült Nemzetek Szervezetének reformjáról szóló határozatában [6] az EP hangsúlyozta a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez fűződő hosszútávú európai érdekeket, és szorgalmazta a NAÜ nemzetközi megerősítését, hatáskörének bővítését a polgári célú felhasználásra szánt hasadó anyagok forgalmazásában [7].

Az atomenergiához fűződő hosszútávú törekvések a bilaterális kapcsolatokban is hasonlóan megjelennek. Az EU-orosz gazdasági kapcsolatok elemzésekor az EP szorgalmazta ugyan az Oroszországban működő első generációs reaktorok mielőbbi leállítását, és felhívta Oroszország figyelmét a sugárzó hulladékok biztonságos elhelyezésének jelentőségére, de ugyanakkor megerősítette: Az Unió kész megnyitni piacát az orosz energiaimport előtt, amennyiben Oroszország EU-s szintre emeli - többek között nukleáris - biztonsági előírásait [8]. Ezt a jól felfogott európai érdekeken alapuló, pro-aktív hozzáállást szemlélteti, hogy a javasolt biztonságfokozó intézkedések segítésére a 2006 végén lejáró TACIS program folytatásaként az Unió az EP támogatásával [9] létrehozott egy Nukleáris Biztonsági Támogatási Eszközt, melynek révén az EU a 2007-2013-as költségvetési ciklus alatt félmilliárd eurót invesztál keleti szomszédságunkban és Oroszországban a biztonságfokozó operatív intézkedések megvalósításába.

Transzatlanti partnereinkkel való kapcsolatainkban szintén a pro-aktív együttműködés mellett foglalt állást a Parlament. A 2005. június 20-i EU-Egyesült Államok csúcstalálkozó előkészületei alatt a Parlament külön hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a kidolgozás alatt lévő Transzatlanti Partnerségi Megállapodásban a felek hozzanak létre közös cselekvési platformot többek között a nukleáris energia polgári használatának regionális és globális fejlesztésére [10]. Éppen egy évvel később az EP még nyomatékosabban foglalt állást, mikor az EU-USA gazdasági kapcsolatok kapcsán úgy ítélte: "Az energiaszektor az EU és az USA számára közös kihívásokat jelent, és a két fél által külön-külön megtett jelentős lépéseken túl olyan közös és kölcsönösen hasznos hozzáállást kíván, amely (...) felismeri az atomenergia fontos szerepét a szénmentes energiatermelésben, alátámasztja az ehhez a létfontosságú technológiához kapcsolódó közös kutatásokat, s a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel (NAÜ) együttműködve olyan multilaterális keretek meghatározását segíti elő, amelyek lehetővé teszik a biztonság fokozására és a hasadó anyagok katonai felhasználásának megelőzésére irányuló globális nukleáris politika megfogalmazását." [11]

4 "Az Európai Parlament (...) sajnálatát fejezi ki, amiért a tagállamok többsége továbbra is túlzott mértékben függ a fosszilis üzemanyagoktól és a nukleáris energiától" - áll a környezetvédelmi és közegészségügyi Bizottság "Fenntartható fejlődési stratégia" című 2005/2051(INI) számú saját kezdeményezésű jelentésének 13-ik pontjában, melyet a plenáris ülés 2006. január 18-án P6_TA(2006)0020 szám alatt fogadott el. Az idézett szövegrészletet a Zöld Frakció módosító indítványa alapján 310/306 arányban, 10 tartózkodással szavazta meg az EP.

A fejlődő világban pedig Európa annál inkább komolyan számít a különböző feltörekvő hatalmak nukleáris parkjainak gyarapodására, hogy EU-n belüli megrendelések híján leginkább ezek az új piacok kínálnak növekedési perspektívát a komoly európai nukleáris szakértelemnek és technológiának. Az EP többek között kifejezetten arra invitálta Kínát, hogy új atomerőművek építése esetén éljen az Európában rendelkezésre álló erőforrásokkal és alkalmazzon európai biztonságtechnológiát [12]. Jóllehet, ez nem valósult meg, a politikai szándék azonban valós, csak úgy, mint India tekintetében. Az Indiával való kapcsolatok stratégiai partnerséggé való felminősítését az EP már 2004-ben szorgalmazta, többek között azon megfontolásból, hogy az Indiába irányuló amerikai nukleáris technológiaexport 2004-es újraindítása nyomán felmerülő nemzetközi biztonságpolitikai kérdések felügyeletére szorosabb EU-indiai együttműködést hozhasson létre [13]. Miután a Parlament javaslatának megfelelően létrejött a stratégiai partnerség, India részvételt nyert nemcsak a Galileo európai műholdas navigációs rendszer fejlesztésébe, hanem az ITER-hez kapcsolódó európai fúziókutatásba is. Mi több, az Európai Parlament rövid időn belül arra kérte a tagállamokat, hogy India jelentősen növekvő energiaigényére tekintettel mielőbb törekedjenek együttműködni az országgal a nukleáris energiatermelés fejlesztéséért [14].

Összegészében tehát az európai döntéshozók világosan látják: a nukleáris energia globális gyarapodása nem kérdés, hanem tény. Visszájára fordítani se nem lehet, se nem érdemes, Európának tehát aktív szerepet kell vállalnia. Ehhez nem lesz elég szinten tartani, hanem fejleszteni is kell az atomenergia területén megszerzett európai tudást, szakértelmet, ami az EU belső politikájában is - minden ideológiai szempontól függetlenül - megkívánja és szükség esetén kikényszeríti a hosszútávú atomenergiai tervezést és befektetést.

BELSŐ POLITIKAI DIMENZIÓ: A LISSZABONI STRATÉGIÁTÓL AZ EURÓPAI ENERGIA POLITIKÁIG

Az energiapolitikáról szóló 2006-os bizottsági Zöld Könyv vitájában megerősítést nyert, hogy belső egység továbbra sincs a nukleáris energia megítélésében. A támogatók és ellenzők között azonban van egy állandó és biztos közös nevező: a magas fogú nukleáris biztonság, amely egyúttal az EU legnagyobb hozzáadott értéke is az atomenergia területén. Pillanatnyilag ez az érv, amellyel politikailag biztosan alá lehet támasztani a nukleáris iparágba irányuló valamennyi európai befektetést. Az európai biztonságkutatásról szóló határozatában például az EP kifejezetten kiemelt célként említette az Unióban működő atomerőművek biztonságának fenntartását és fokozását [15], s ezt a prioritást a 2006-os tavaszi európai csúcstalálkozóra írt parlamenti ajánlásokban is nyomatékosította [16]. Mi több, az Euratom közösség 2007-2011-es, hetedik kutatás-fejlesztési keretprogramjának központi eleme szintén a nukleáris biztonság és a sugárvédelem.

Ezen a jogcímen a Parlament valamennyi politikai tényezője hajlandó támogatási tőkét utalni a nukleáris iparnak, ezzel kell tehát élni. A nukleáris biztonsági törekvés hangsúlyozásával ugyanis az EP nemcsak eleget tesz egyfajta társadalmi elvárásnak és politikai kötelességnek, hanem mellékesen lehetőséget biztosít arra is, hogy az atomenergia alkalmazását alátámasztó egyéb érvek egyre több helyet kapjanak a

vitában és a politikai állásfoglalásokban. Az atomenergia fokozatos politikai térnyerésének legbiztosabb vektora tehát a nukleáris biztonság.

Innen kiindulva és erre építve lehet egyre eredményesebben kibontani az atomenergia mellett szóló egyéb érveket, melyek mind megjelennek a Lisszaboni Stratégia célkitűzéseiben: környezetvédelem, versenyképesség, ellátásbiztonság.

Az EP csak nagyon fokozatosan, olykor fokozott óvatossággal iktatta be ezeket az elemeket a különféle állásfoglalásaiba. Az eredmény azonban a két-három évvel korábbi állapothoz képest már látványos. Az igazi áttörés 2006 márciusában történt meg, mikor egy hét alatt két határozat is született, amelyben az EP eddig példátlan merészséggel méltatta az atomenergia érdemeit és előnyeit. Emlékeztetett például, hogy "az EU világszinten elismert szakértelemmel rendelkezik az atomenergia területén, amely az egyik lehetséges válasz az energiaellátási és környezeti kihívásainkra" [16]. Sőt elismerte, hogy "az atomenergia fontos szerepet játszik az energiaellátásunk biztonságának fenntartásában, számottevő része energiaszerkezetünknek, és évente mintegy 312 millió tonna széndioxid kibocsátását előzi meg, ami az EU teljes üvegházhatású gázkibocsátásához viszonyítva 7%-os megtakarítás" [16]. Egy héttel később az EP olyan tényeket említett meg az energiaellátás biztonságáról szóló jelentésében, amelyeket korábban politikailag nem illett tudomásul venni: "tekintettel arra, hogy az Unió energiaigényének 15%-át fedi, (...) villamos energia termelésének pedig 31%-át adja, (...) az atomenergia kétségtelenül része az energiaszerkezetről szóló európai politikai vitának, és számos tagállamban fontos szerepet játszik az energiaellátás biztonságának megőrzésében és a széndioxid kibocsátások féken tartásában" [7].

Az energiapolitikáról szóló Zöld Könyv kapcsán készült parlamenti határozat ugyanezen tények ismételt elismerése után egy ajánlást is megfogalmazott: felkérte az Európai Bizottságot, hogy " vizsgálja meg az erre hajlandó tagállamokban a nukleáris energia fejlesztésének lehetőségeit, tekintettel a technológia előnyeire (alacsony termelési ár ingadozás és szénmentesség), valamint a nukleáris erőművekhez köthető kockázatokra (üzemi balesetek és hulladék elhelyezés)" [3].

ÖSSZEGEZETT MEGÁLLAPÍTÁSOK

Az Európai Parlamentnek hagyományosan az atomenergiához kapcsolódó technikai kérdésekben az EURATOM egyezmény hatálya alatt kizárólag véleményező hatásköre van, politikai befolyása a Miniszterek Tanácsához viszonyítva csekély. Ugyanez azonban már 2004 óta és az együttdöntési eljárás széles körű bővítése óta nem helytálló a gazdasági kérdésekre. Márpedig az elkövetkezendő évtizedek gazdasági stratégiáját jelenleg fogalmazza meg az Unió, s ezeknek a jövő szempontjából alapvető döntéseknek a meghozatalában az Európai Parlament már nem az EURATOM egyezmény alapján, hanem az EK egyezményből eredő társtörvényhozói szerepkörében vesz részt. A meghatározó stratégiai döntések egyike a leendő európai energiapolitika megalkotása lesz, melynek szükségszerűen része lesz az atomenergia.

Az elmúlt három évben az Európai Parlament nem csak megbarátkozott a ténnyel, hanem fokozatosan, a globális nyomás és az unión belüli reális kényszer együttes hatására, ismét az európai politika napirendjére tűzte az atomenergiát, sőt annak európai fejlesztését is. Mivel ebben az időben sem az intézményrendszer, sem a

politikai erőviszonyok egyensúlya nem változott számottevően, a változás nem statisztikai, nem mennyiségi, hanem minőségi volt.

Az atomenergia politikai megítélésének javulásán sokkal nagyobban lendített az észérvek sikeres kommunikációja, mint a támogató többség alakulása. Ebben a sikeres fejlődésben fontos szerepet játszottak a 2004-ben csatlakozott új tagállamok: Túl azon, hogy a tízből öt ország működő energiatermelő és kutató reaktorokkal csatlakozott az EU-hoz, az új tagállamok friss lendülete és realista szemlélete komoly politikai előnyt jelentett az atomenergia nyugati támogatóinak számára, akiket az EU15 keretei között az elmúlt két évtizedben sakkban tudott tartani az ideológiai ellenzők tábora.

A 2004-ben megválasztott, 6-ik Európai Parlamentben az energiaügyekért felelős bizottság elnöki székét a nukleáris energia iránt elkötelezett brit Xxxxx Xxxxxxxxxx foglalta el, s két és fél év elteltével a szakbizottságnak annak ellenére is sikerült elérnie a fentebb leírt, elvitathatatlan eredményeket, hogy legaktívabb és legbefolyásosabb tagjai között számos német képviselő igyekezett a korábbi status quo-t fenntartani.

Idő közben a szintén brit Xxxxxxxx Xxxx kezdeményezésére megalakult a Nukleáris Energia Jövőjéért Fórum, melynek elnökségét 2006 nyara óta egy magyar EP képviselő, a jelen közlemény társszerzője tölti be, s amely minden korábbinál hatékonyabb eszköze lett az európai nukleáris ipar és az európai törvényhozás közötti párbeszéd kialakításának és erősítésének. Románia és Bulgária csatlakozása a folyamatot várhatóan tovább erősíti, s így valószínűvé válik, hogy az atomenergia a közeljövőben elnyeri méltó helyét az Európai Unió hosszútávú energiapolitikájában.

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. Xxxx Xxxxx: Energiapolitikai prioritások, Magyar Tudomány, 2007/01. pp: 4-11. xxxx://xxx.xxxxx.xxx.xx/00xxx/00.xxxx 2007.01.15.

2. Európai Bizottság, Európai Stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért c. Xxxx Könyv, COM(2006)0105, 2006.03.08.

3. Európai Parlament, Európai stratégia a fenntartható, versenyképes és biztonságos energiáért, P6-TA(2006)0603, 2006.12.14.

4. Xxxx-Xxxxxx Xxxxx, Európa a polgári nukleáris technológia alkalmazására invitálja tagjait, Le Monde, 2006.12.28.

5. Európai Bizottság, Energiapolitika Európának, COM(2007)0001, 2007.01.10.

6. Európai Parlament, Az ENSZ reformja, P6_TA(2005)0237, 2005.06.09.

7. Európai Parlament, Az energiaellátás biztonsága, P6_TA(2006)0110, 2006.03.23.

8. Európai Parlament, EU-Orosz kapcsolatok, P6_TA(2005)0207, 2005.05 26.

9. Európai Parlament, Nukleáris Biztonsági Támogatási Eszköz, PA_TA (2006)0599, 2006.12.14.

10. Európai Parlament, Transzatlanti kapcsolatok, PA_TA(2005)0238, 2005.06.09.

11. Európai Parlament, EU-USA gazdasági kapcsolatok, P6_TA(2006)0239, 2006.06.01.

12. Európai Parlament, Az EU-Kína kereskedelmi kapcsolatok kilátásai, P6_TA(2005)0381, 2005.10.13.

13. Európai Parlament, EU-indiai kapcsolatok, P6_TA(2004)0044, 2004.10.28.

14. Európai Parlament, EU-indiai kapcsolatok: Stratégiai partnerség, P6_TA(2005)0364, 2005.09.29.

15. Európai Parlament, Biztonságkutatás, P6_TA(2005)0259, 2005.06.23.

16. Európai Parlament, Lisszaboni Stratégia, P6_TA(2006)0092, 2006.03.15.

	Működő reaktor	Tanácsi szavazatok 2004 előtt	Parlamenti képviselők 2004 előtt	Tanácsi szavazatok 2004-2007	Parlamenti képviselők 2004-2007
Ausztria	nem	4	21	10	18
Belgium	igen	5	25	12	24
Bulgária	igen
Ciprus	nem			4	6
Csehország	igen			12	24
Dánia	nem	3	16	7	14
Egyesült Királyság	igen	10	87	29	78
Észtország	nem			4	6
Finnország	igen	3	16	7	14
Franciaország	igen	10	89	29	78
Görögország	nem	5	25	12	24
Hollandia	igen	5	31	13	27
Írország	nem	3	15	7	13
Lengyelország	nem			27	54
Lettország	nem			4	9
Litvánia	igen			7	13
Luxemburg	nem	2	6	4	6
Magyarország	igen			12	24
Málta	nem			3	5
Németország	igen	10	99	29	99
Olaszország	nem	10	87	29	78
Portugália	nem	5	25	12	24
Románia	igen
Spanyolország	igen	8	64	27	54
Svédország	igen	4	22	10	19
Szlovákia	igen			7	14
Szlovénia	igen			4	7
ÖSSZESEN:	15 igen / 12 nem	87	626	321	732
Nukleárist alkalmazók:		55 / 87	431 / 626	198 / 321	475 / 732
Nukleárist alkalmazók, kivéve Németország:		45 / 87	332 / 626	169 / 321	376 / 732
Nukleárist mellőzők		32 / 87	195 / 626	123 / 321	257 / 732
Nukleárist mellőzők + Németország:		42 / 87	294 / 626	152 / 321	356 / 732
Döntéshez szükséges többség:		72.3% (63 / 87)	50%+1 (314 / 626)	72.3% (232 / 321)	50%+1 (367 / 732)

I. ÁBRA - A nukleáris energiát alkalmazó és mellőző országok képviseletének súlya az Miniszterek Tanácsban és az Európai Parlamentben 2004 előtt, valamint 2004 és

2007 között.

Nagy Gábor11 - Vincze Árpád2

FÉLVEZETŐ ESZKÖZÖK, MINT SUGÁRZÁSÉRZÉKELŐ DETEKTOROK

Absztrakt

Mindennapi életünkben igen gyakori feladat a radioaktív sugárzások mérése, pl. laboratóriumokban, üzemekben, kórházakban, környezetvédelmi munkákban, stb. Ezek mérése a részecskék számának meghatározását, időbeli vagy anyagon való áthaladás miatti változásuknak észlelését, energiájuk mérését, stb. jelenti. Az ilyen feladatok elvégzésére különböző típusú részecskeszámlálókat fejlesztettek ki.

Az 1960-as évek elejétől kezdve terjedtek el a félvezető detektorok, amelyek a Si vagy Ge diódákhoz hasonlóan készülnek és működnek. Ezeket ma már a nukleáris méréstechnika szinte minden ágában használjuk. Nagy előnyük, hogy csaknem nagyságrenddel jobb az energiafelbontásuk minden más számlálóval szemben.

Jelen cikkben a félvezető detektorok legalapvetőbb fizikai tulajdonságait és egy, manapság egyre nagyobb teret hódító eszközt, a PIN diódát szeretném bemutatni.

Measurement of radiation is a very frequent task in everyday life, for example in laboratory, hospitals, or during environment protection etc. The measurement means the determination of the particles’ number, the detection of their energy distribution changing in time or via interaction with materials. Many kinds of particle counters have been developed to accomplish these tasks.

Semiconductor detectors appeared at the beginning of the 60’s. The development and mechanism of them are similar to that of the Si or Ge diodes. These days they are already widely used in all areas of nuclear measurement. Their main advantage – compared to any other counter - is the significantly higher energy resolution.

The purpose of this article is to demonstrate the main features of semiconductor detectors, and a device that is getting more and more popular, the PIN diode.

Kulcsszavak: félvezető, donor, akceptor, rekombináció, PIN dióda

FÉLVEZETŐK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE

A félvezető detektorok olyan ionizációs detektorok, melyekben az ionizáció szilárd, félvezető anyagban jön létre. A szilárd félvezető anyagok alkalmazása a gázközeg helyett több előnnyel jár. Ezek között legjelentősebb a szilárd anyagok gázokhoz viszonyított nagy sűrűsége, továbbá az, hogy a félvezető anyagokban (szilícium, germánium) egy töltéshordozó pár keltéséhez 8-10-szer kisebb energia kell, mint gázokban, és mintegy százszor kevesebb, mint egy fotoelektron keltéséhez a szcintillációs detektorokban [1]. Ez azt eredményezi, hogy azonos energia átadás mellett a félvezetőkben sokkal több töltéshordozó keletkezik, mint a szcintillációs és gázionizációs detektorokban, ennek révén a töltéshordozók számának viszonylagos ingadozása kisebb lesz, s ez a detektorok jobb energiafelbontását teszi lehetővé.

1 ZMNE BJKMK KMDI doktorandusz hallgató, xxxxx.xxxx@xxxx.xxxxx.xx

2 ZMNE BJKMK egyetemi docens, xxxxxx.xxxxx@xxxx.xx

A félvezető detektorok jó energiafelbontási lehetőségeinek kihasználását azonban több tényező akadályozza. Ezek közé tartozik például, hogy a félvezető anyagoknak nagy a gázokhoz viszonyított fajlagos vezetőképessége, s ez a detektorok nagy alapáramához, ill. zajához vezet. A másik probléma az, hogy a félvezető anyagok kristályrácsa nem tökéletes, a rácshibáknál fellépő rekombináció jelentős töltéshordozó-veszteséget eredményez.

A félvezető detektorok működésének megértéséhez és a detektorok alkalmazásakor is szükséges, hogy ismerjük a félvezető anyagok jellemző tulajdonságait.

SÁVSZERKEZET

A kvantummechanika törvényei szerint azok az elektronok, amelyek szabad atomok erőterében mozognak, csak bizonyos meghatározott energiaértékűek lehetnek. Az atomok kristállyá szerveződése során az egyes atommagok által meghatározott energiaszintek sok, egymástól csak kevéssel különböző energiája mintegy összeolvad, energiasávokká szélesednek ki.

A hatás az alacsonyabb főkvantumszámú belső elektronokon kisebb, a magasabb főkvantumszámú külső elektronokon erőteljesebb.

1. ábra

Megengedett energianívók és energiasávok az atomok közötti távolság függvényében

Szigetelő anyagokban az atomokhoz kötött elektronok teljesen betöltött sávja és az atomokhoz nem kötött, szabad elektronok sávja között energetikailag meg nem engedett ún. tiltott sáv van. Ha valamely anyagban az elektron energiája egy adott küszöbértéket meghalad, az atomok nem tudják az elektront „fogva” tartani. A nem kötött elektronok szabadon mozoghatnak a kristályban, s így a kristály vezetővé válik.

A félvezetőkben és a szigetelőkben a kötött elektronok legfelső energiasávját valencia- (vegyérték-) sávnak, a szabad elektronok legalsó energiasávját pedig vezetési sávnak szokás nevezni. Gerjesztés nélküli állapotban a valencia sáv teljesen betöltött, míg a vezetési sáv teljesen üres. Hő, fény, radioaktív sugárzás vagy egyéb energiaközlő hatásra a valencia sáv egyes elektronjai átkerülhetnek a vezetési sávba, és így részt vehetnek a vezetésben.

A két legjelentősebb félvezető anyagnak, a szilíciumnak és a germániumnak a kristályszerkezete gyémánt típusú, melyre jellemző a tetraéder kapcsolat (minden atomnak négy, a tetraéder egy-egy csúcsában elhelyezkedő vegyértékkapcsolattal kötött szomszédja van). A félvezető anyag kristályszerkezetébe azonban négynél több vagy kevesebb valencia elektronú anyagok, ún. szennyeződések is beépülhetnek.

A félvezetők szerkezetébe beépülhetnek öt valencia elektronú anyagok, az ún. donorok, valamint három valencia elektronúak, az ún. akceptorok. Az előbbi csoportba tartozik többek között a foszfor, az arzén és az antimon, az utóbbiba az alumínium, bór, a gallium és az indium.

Ha egy félvezető anyagba donorszennyezést juttattuk, a donor atom öt valencia elektronja közül négy elektronpár kötést alkot a szomszédos atomok elektronjaival, az ötödik viszont nem tud elektronpár kötésbe lépni. Így a többletelektron eltávolításához igen kis energiára van szükség, energia nívójuk közel fekszik a vezetési sávhoz, már szobahőmérsékleten az összes többletelektron a vezetési sávba megy át. A donorszennyezéseket tartalmazó kristályokat a többletelektronok negatív töltése alapján n-típusúnak nevezzük.

Íly módon magyarázható a p-típusú szennyezés, ahol akceptor szennyezést viszünk be a kristályba. Ilyenkor a négy szomszédos atom közül egyiknek egy valencia elektronja nem tud elektronpár kötést alkotni, így elektronhiány lép fel. Azt a helyet, melyet tiszta félvezető esetén elektron töltene ki, lyuknak nevezzük. A hiányzó elektront az akceptor mag könnyen fel tudja venni a szomszédos atomok valencia elektronjai közül, mivel sokkal kisebb energia szükséges, mint a valencia sávból a vezetési sávba való átmenethez, energia nívója közel fekszik a valencia sávhoz.

2. ábra

Szennyező atomok által létesített nívók félvezető anyagban (donornívó és akceptornívó)

REKOMBINÁCIÓ

A félvezetők tárgyalásánál nagyon fontos jelenség a rekombináció folyamata. Itt csak a nem egyensúlyi állapotokkal foglalkozom. A nem egyensúlyi töltéshordozó koncentráció valamely külső tényező, pl. fény, magsugárzás, elektromos áram stb. hatására keletkezhet.

Ha az egyensúlyi állapoton felüli számban keletkezett töltéshordozók rekombinálódnak, azaz a vezetési sávban levő elektronok a valenciasávban levő lyukakba befogódnak, az energiakülönbség foton alakjában sugárzódik ki.

3. ábra

Bal oldal: közvetlen sáv-sáv rekombináció.

Jobb oldal: rekombináció csapdán, vagy mély donornívón keresztül

E mechanizmuson kívül fennáll annak a lehetősége is, hogy az elektronok és a lyukak rekombinációja egy közbenső állapot, az ún. rekombinációs centrum segítségével következik be. A leglényegesebb különbség a két mechanizmus között az, hogy az elsőnél (sáv-sáv rekombináció) mind az elektronok, mind a lyukak mozognak. Számítások szerint ennek a valószínűsége nagyságrendekkel kisebb [1].

A második mechanizmusnak két változata lehetséges:

1. Az elektront a vezetési zóna aljához képest mélyen fekvő csapda fogja be. Amíg az elektron a csapdában van, addig a helyhez kötött elektronhoz könnyen eljuthat egy lyuk.

2. A félvezető anyagokban lehetnek olyan donornívók melyek közel fekszenek a valenciasáv felső széléhez. Ezek ionizációs energiája nagy, így a szobahőmérsékleten nagy valószínűséggel megtartják elektronjaikat, melyek helyhez kötöttek és könnyen befoghatják a lyukakat. A befogás következtében ezek a centrumok elektront veszítenek, de rövid idő múlva pótolják is a vezetési sávból.

TÖLTÉSHORDOZÓK GERJESZTÉSE MAGSUGÁRZÁSSAL

4. ábra

Félvezető detektor működési elve

Tételezzük fel, hogy valamely ionizáló magsugárzás olyan félvezető tömbbel (homogén detektorral) lép kölcsönhatásba, melyben a két szemben levő oldalon, egymástól W távolságban elhelyezett elektróda segítségével a kristály teljes térfogatában E elektromos térerősséget hozunk létre.

A kristályba belépő ionizáló részecske nagyon gyorsan, mintegy 00-00-00-00 s alatt lefékeződik. Fékeződéskor a részecske a kristályban lévő elektronoknak adja át energiáját, melyek így a valenciasávból a vezetési sávba kerülnek. Egyes elektronok melyek a primer kölcsönhatás folyamán elég nagy energiát kaptak, képesek további elektronokat a valenciasávból a vezetési sávba juttatni. A meglökött elektronok az ütközések folyamán lelassulnak egészen addig az értékig, amely már nem elegendő tovább ionizációra.

Az ionizációhoz szükséges energia lényegesen nagyobb, mint az adott anyag tiltott sávjának szélessége, mert az elektronok energiájuk nagy részét a kristálynak hőformájában adják át.

A nehéz töltött részek pályája a félvezető anyagban közelítőleg egyenes vonalú, ennek következtében az ilyen részecske által keltett ionizált nyom egy kis átmérőjű hengernek foghatjuk fel. Az ionizált nyom felbomlása után a félvezető anyagban keletkezett töltéshordozók az erőtér hatására az elektródák felé vándorolnak, és a külső körben áramot hoznak létre. Az áram integrálja, vagyis a begyűjtött töltés arányos a primer részecske által az anyagnak átadott energiával. A teljes áram az egyes töltéshordozók által létrehozott áramok összege.

Az 4. ábrán bemutatott külső áramkörben folyó áramimpulzus emelkedési idejét a félvezetőben mozgó töltéshordozó vándorlási ideje, lecsengését pedig a külső áramkör RC állandója szabja meg. Ha az emelkedési impulzus emelkedési idejét csökkenteni akarjuk, növelni kell a térerősséget. A töltéshordozók sebessége azonban nem változik arányosan a térerősséggel, mert nagy térerősségnél a mozgékonyság csökken.

Az impulzus emelkedési idejét jelentősen megnövelhetik az anyagban található csapdák, melyek a töltéshordozókat egy időre befogják, anélkül, hogy azok rekombinálódnának. A befogás valószínűsége adott anyagnál és térerősségnél az elektródák közötti távolsággal arányosan nő, így nagy elektródatávolságok esetében különösen fontos olyan anyagok kiválasztása, melyekben a csapdák száma csekély.

ZÁRÓRÉTEGES DETEKTOROK

Vizsgáljuk meg, hogy mi történik, ha egy n-típusú (donorfeleslegű) és egy p-típusú (akceptorfeleslegű) félvezető anyagot hozunk egymással érintkezésbe.

5. ábra

Szabad töltéshordozók kristály-menti eloszlása

A többségi töltéshordozók gerjesztetlen állapotban a rácsszerkezethez kötve találhatók, szabad töltéshordozók döntően a kiürített rétegben alakulnak ki.

A két rétegben, mivel a többségi töltéshordozók töltése ellentétes és a rétegekben koncentráció különbség van, megindul egy kiegyenlítő áram (diffúziós áram). A többségi töltéshordozók a határfelületen (réteg, junction) az ellentétes töltésük miatt közömbösítik egymást. A kisebbségi töltéshordozók azonban állandóan keletkeznek és rekombinálódnak, mivel ezeket a termikus gerjesztés hozta létre. Így a határfelületen csak kisebbségi töltéshordozók maradnak, azok is rekombináció miatt olyan megoszlásban, hogy a p rétegben az n kisebbségi, n rétegben a p kisebbségi töltéshordozók koncentrációja sokkal jelentősebb. Ez a töltésmegoszlás, mint egy sík kondenzátor viselkedik. A két oldal között térerő alakul ki, amely a többségi töltéshordozók mozgása ellen hat. Minél szélesebb a kiürített réteg annál nagyobb a belső térerő. Az így kialakult térerő azonban a kisebbségi töltésekre gyorsítóan hat és kialakul egy kisebbségi töltéshordozó áram is (drift áram). Termikus egyensúlyban a két áram (a diffúziós- és a drift áram) egyenlő. A pn réteg a külvilág felé elektromosan semleges, a fenti folyamatok a réteg belsejében zajlanak le.

Ha pn-átmenetre külső feszültséget kapcsolunk úgy, hogy annak negatív pólusa a p-típusú oldallal essen egybe (záróirány), akkor a külső feszültség mindkét fajta töltéshordozót igyekszik eltávolítani az átmenettől, s ennek következtében a kiürítési tartomány kiszélesedik. A kiürítési tartományban nincsenek szabad töltéshordozók, így ez a réteg szigetelőként viselkedik. A különbség a valósi szigetelőanyagokhoz képest, az, hogy a félvezető detektor kiürítési tartományában létrehozott töltéshordozók könnyen begyűjthetők. A kiürítési tartomány tehát alkalmas részecskék detektálására.

A pn-átmeneten záróirányban átfolyó áram a p-típusú oldalon azokból a lyukakból keletkezik, melyek át tudnak diffundálni a pn-átmeneten. Ehhez járulnak a kiürített tartományban a termikus generáció hatására keletkező töltéshordozók, ezeket az elektromos tér a keletkezésük pillanatában kirántja a zárórétegből.

DETEKTOROK FŐBB TULAJDONSÁGAI

Kvantum hatásfok (QE)

A kvantum hatásfok megadja, hogy egységnyi beeső sugár hány elektront vagy lyukat képes gerjeszteni.

QE = emittált _ elektronok _ száma beérkező _ fotonok _ száma

[%]

Detektor küszöbszintje, detektálhatóság (NEP)

A NEP(noise equivalent power) szó jelentése „zajjal azonos teljesítmény”. A NEP általános értelemben azt a beeső sugárzási energiát jelenti, amely a detektor kimenetén egységnyi jel/zaj viszont eredményez.

Az érzékeny réteg vastagsága

Ez a réteg szabja meg, hogy milyen energiaértékig lineáris az összefüggés a különböző típusú részecskék energiája és a detektor jelnagysága között. Egyes detektorok térfogatának minden mérete, így a vastagsága is, kizárólag konstrukciós adataiból, míg más esetekben az érzékeny réteg vastagsága a detektorra kapcsolt feszültségtől függ. Az első csoportba tartoznak a homogén, a másodikba a záróréteges, pn-átmenetű detektorok.

Kapacitás

A detektorokat tekinthetjük, mint egy síkpárhuzamos kondenzátor. A kondenzátor elektródái közötti távolságnak a záróréteg vastagsága felel meg. A detektor kapacitásának kiszámítására itt nem térek ki. Viszont megjegyezném, hogy meghatározása nemcsak a záróréteg vastagságának megállapítása szempontjából jelenetős, hanem fontos a detektorral elérhető legjobb energiafelbontó képesség számítása céljából is.

Visszáram

A detektorokon polarizációs feszültség hatására magsugárzás nélkül is átfolyó áram befolyásolja a detektorok energiafelbontó képességét. E hatás abban nyilvánul meg, hogy a detektoron átfolyó áram fluktuációjából eredő zajfeszültség pillanatnyi értékének megfelelően hozzáadódik a töltött részecske által létrehozott feszültségimpulzus-amplitúdó értékhez.

Felbontóképesség

A felbontóképesség határozza meg, hogy a detektor az egymáshoz közeli energiájú részecskéket energiájuk szerint mennyire képes megkülönböztetni.

γ-SUGÁRZÁS MÉRÉSE

Félvezető detektorral a γ-sugárzásnak mind intenzitását, mind eloszlását meg tudjuk mérni. Intenzitás mérésekor a félvezető detektorok alkalmazása nem jelent számottevő előnyt a korábban használt eszközökkel (ionizációs kamrával, GM-számlálóval, szcintillációs detektorok) szemben. Ezzel szemben a félvezető detektorok gyökeresen megváltoztatták a korábbi spektrometriai lehetőségeket. A félvezető detektorok lehetővé tették a teljes spektrum egyidejű felvételét jó felbontóképesség és viszonylag nagy hatásfok mellett. A hatásfok növelhető vastagabb érzékeny rétegű detektor alkalmazásával.

A γ-sugárzás spektrumának mérésére mind a szilíciumból, mind a germániumból készült detektorok felhasználhatók. Ha a mérendő sugárzás energiája kicsi (100-150 keV-nál kevesebb) jó eredményt biztosítanak a szilíciumból készült spektrométerek. A germánium detektor előny, hogy anyagának nagyobb rendszáma sokkal nagyobb fotoelektromos kölcsönhatást eredményez, mint a szilícium. Azonban a germánium detektorok alkalmazása számos problémát hoz magával. Ezek közé tartozik, hogy előállításuk költséges, a detektort csak folyékony nitrogén hőmérsékleten lehet használni és hosszabb ideig tárolni. A germánium detektorok zaja, olyan kicsi lehet, hogy a felbontóképességet a csatlakozó elektronikus berendezések zaja szabja meg.

PIN DIÓDA

A PIN dióda a félvezető diódák egy speciális típusa. Viselkedésének jellegzetességeit szerkezete adja meg, -a nevében is erre utalóan- olyan a felépítése, hogy a P és az N réteget egy hosszú és viszonylag nagy ellenállású szakasz választja el egymástól.

Ennél a diódakonstrukciónál a p és n típusú tartomány között egy sajátvezetésű („intrinsic”) tartomány helyezkedik el.

6. ábra

PIN dióda sematikus ábra

A PIN dióda planárdiffúziós eljárással készül. A planártechnológia a SiO2 sajátos tulajdonságain alapul: a szilíciumszeletre termikusan növesztett oxidréteg rendkívül ellenálló és ugyanakkor szelektíven maratható. Ennek következtében a diffúzió során az adalékanyag csak az oxidon nyitott ablakon át hatol be a kristályba, és így az átmenetterület nagy pontossággal és jó reprodukálhatósággal alakítható ki.

A PIN dióda működése közben, adott zárófeszültségnél a kiürített réteg a fajlagos ellenállás növelésével nő, tehát a gyengén adalékolt, intrinsic tartomány a működtetés során teljes egészében kiürített lesz. A dióda felépítése olyan, hogy az intrinsic tartományhoz csatlakozó n és p típusú kristályrétegek rendkívül keskenyek, tehát a töltéshordozó párok keltése döntő többségben a kiürített réteg tartományban történik. A kiürített rétegben a rekombináció valószínűsége kicsi, tehát a keltett töltéshordozók csaknem száz százalékban hozzájárulnak a fotóáramhoz. A működési sebességet a töltéshordozók kiürített rétegben való áthaladási ideje, az úgynevezett futási idő fogja megszabni. A futási idő nagyban térerősség függő [2].

A PIN dióda felépítéséből köszönhetően: az alábbi képességekkel rendelkezik:

- Nagy zárófeszültség elviselésére is alkalmas lehet. Nagyfeszültség egyenirányításra alkalmas típusok is készíthet k. (~10 kV, pl. képcsövek gyorsítófeszültsége)

- Igen kis záróréteg kapacitás érhet el. Amennyiben ez párosul kis nyitóirányú differenciális ellenállással, igen jól használható rádiófrekvenciás kapcsolóként is, akár a mikrohullámú frekvenciákon is. (Mikrohullámú kapcsoló)

- Nagyfrekvenciás feszültségosztó áramkörökben áramvezérelt ellenállásként is használható, mivel párhuzamos kapacitásai kicsik, ezért áramfüggő differenciális ellenállása nem söntöl dik. (PIN diódás csillapítótag)

- Alkalmas geometriával kialakított PIN-dióda típusok optoelektronikai alkalmazása is elterjedt, fotodiódaként, vagy fényelemként.

PIN DIÓDA, MINT SUGÁRZÁSMÉRŐ ESZKÖZ

A PIN dióda önmagában nem alkalmas magsugárzás mérésére, mivel az érzékenységi tartománya nemesik egybe az ionizáló sugárzásokéval. Mivel azonban fotóoptikai alkalmazásokra kitűnően alkalmazható, így csak azt kell megoldanunk, hogy a két frekvencia tartományt valahogy „összehangoljuk”. Erre, pedig a nukleáris technikában jól ismert szcintillátorra van szükség.

A szcintillátor nem más, mint olyan fényérzékeny anyag melyből a fotonok elektronokat váltanak ki. Ezen elektronok hullámhosszúsága megegyezhet a látható fény tartományéval,

ami 380 és 780 nm között van. Ezzel az eszközzel tehát elérhetjük, hogy az ionizáló sugárzás a PIN dióda számára is „láthatóvá” váljon. Leggyakrabban alkalmazott szcintillátor anyagok:

NaI(Tl), Cal(Na), Csl(Tl), BGO, GSO(Ce), CdWo4, stb [3].

7. ábra

131I spektrum, 5×5×5 mm2 kristály [6]

ÖSSZEFOGLALÁS

A cikkben összefoglaltam a félvezető eszközök működésének fizikai alapjait, és bemutattam, hogyan viselkednek sugárzás hatására.

A félvezetők közül részletesebben foglalkoztam a PIN diódával, a mely úgy vélem háttérbe szorult más félvezető eszközökkel szemben a nukleáris méréstechnikában. Azonban az anyagtudomány és a mikroelektronika fejlődésének köszönhetően ez az eszköz alkalmas lehet egy in-situ detektor rendszer megvalósításához. A detektor rendszer képességei elmaradnak egy laboratóriumi rendszer tulajdonságaihoz képeset, ám terepi körülmények között, a mérete, fogyasztása és egyéb előnyös tulajdonságai alapján, megfelelő szcintillátor kristállyal, kiválthatók lennének a nehézkes félvezető detektorok.

A szcintillátor és PIN dióda összekapcsolva egy intelligens feldolgozó és kiértékelő elektronikai egységgel (DSP) egy komplett detektor rendszert kapnánk, amely nukleáris baleseteknél hatékony felderítő eszköz lehetne, mind gyalogos mind járműves felderítésnél.

Felhasznált irodalom

[1] Xxxx Xxxxxx: Félvezető detektorok magsugárzás mérésére, Műszaki Könyvkiadó,

Budapest, 1968

[2] Xxxxxxxxx Xxxxx: Félvezető fotodetektorok, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977

[3] xxxx://xxx.xxxxxxx.xxx/xxxxxx/00XXX/Xxxxx&Xxx.xxx

[4] Xx. Xxxxxx Xxxx: Mikroelektronika és elektronikai technológia, Műszaki Könyvkiadó,

Budapest, 1994

[5] Nagy Xxxxx Xxxxxx - Xxxxxx Xxxxxx Krisztina: Radiokémia és izotóptechnika,

Műegyetemi Kiadó, Budapest, 1997

[6] J. Chxxxxxxxx, X. Xarmentier (2003): A CsI(Tl)-PIN photodiode gamma-ray probe. Nuclear Instruments & Methods In Physics Research Section A 504:321-324

Xxxxxx Xxxxx – Xx. Xxxxxx Xxxxxx – Xxxxxxxx Xxxxxx

A NUKLEÁRISBALESET-ELHÁRÍTÁSI KÖVETELMÉNYEK FEJLŐDÉSE

Absztrakt

2005. júniusában jelent meg a korábbi 1997-es kormányrendeletet felváltó 89/2005. (V.5) Korm. rendelet. A rendelet mellékleteként a kormány új Nukleáris Biztonsági Szabályzatokat adott ki. A szabályzatokban található nukleáris-balesetelhárítási követelmények új alapra helyezték a nukleáris létesítmények baleset-elhárítási készültségét. Az előírások jelentős mértékben a nemzetközi irodalomra, elsősorban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség dokumentumaira támaszkodnak, de emellett kapcsolódnak az Országos Baleset-elhárítási Intézkedési Terv definícióihoz, meghatározásaihoz is. Ezen túl a követelmények értelmezésére, az elvárt teljesítési mód meghatározására az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója hatósági útmutatót bocsátott ki. A szabályzatok és az útmutató követelményei egységes elvárás/ajánlás rendszert képeznek a nukleáris létesítmények baleset-elhárítási felkészülésével szemben. Jelen közleményben a korábbi jogszabályok fejlődéstörténetének feldolgozása mellett az új követelményrendszer kerül bemutatásra.

The governmental decree 89/2005. (V.5) Korm. on the Nuclear Safety Requirements of Nuclear Facilities and the Related Regulatory Activities, succeeding the former decree of 1997 issued in June, 2005. As enclosure to the decree the government issued new Nuclear Safety Codes. The nuclear emergency preparedness related requirements of the codes provided a new basis for the emergency planning of the nuclear facilities. The regulations largely relies on the international standards, mainly on the documents of the International Atomic Energy Agency, however they also correspond to and comply with the definitions and articles of the National Nuclear Emergency Response Plan. Beyond that, as for explaining the details and providing a common understanding of the requirements as well as determining the method of complying therewith, the Director General of the Hungarian Atomic Energy Agency issues regulatory guide. The codes and the recommendations of the guide together provide a harmonized system of requirements on the emergency preparedness of the nuclear facilities.

Kulcsszavak: nukleáris létesítmény, nukleárisbaleset-elhárítási követelmények, hatósági útmutató

1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

A nukleárisbaleset-elhárítási követelmények jogszabályi előírásként az 1996. évi CXVI. Atomtörvényben [1] jelentek meg először Magyarországon. A törvény a nukleárisbaleset- elhárítást, mint az atomenergia biztonságos alkalmazásának egyik fő tényezőjét az alapelvek között említi és kitér az e téren való fejlesztés és oktatás fontosságára. A törvény az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) feladatkörébe utalja a nukleárisbaleset-elhárítással kapcsolatos hatósági feladatok ellátását, valamint az ezzel összefüggő tájékoztatási tevékenység

összehangolását és ellátását. A törvény a nukleáris létesítmények engedélyese feladatául szabja a baleset-elhárítási intézkedési tervek (BEIT) elkészítését és annak jóváhagyatását az illetékes hatóságokkal. A hatékony baleset-elhárítás személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit az engedélyesnek meg kell teremtenie, és azok meglétéről időről időre, rendszeresen meg kell győződnie. Emellett meg kell határoznia a baleset-elhárításhoz szükséges külső segítségnyújtás feltételeit, amit a külső szervezetekkel egyeztetnie kell.

Az atomtörvény végrehajtási rendeletei több tekintetben tovább bontották a követelményeket. A már hatályát vesztett 87/1997 (V.28) Korm. kormányrendelet [2], az OAH és a ma már nem létező Országos Atomenergia Bizottság (OAB) feladat és hatásköréről szóló rendelet az OAH feladatkörébe utalta a javaslattétel jogát OAB elnöke részére a nukleárisbaleset-elhárítási felkészülési és végrehajtási követelmények meghatározására, továbbá feladatául szabta a követelmények teljesülésének ellenőrzését.

Az atomtörvény végrehajtásával kapcsolatos 248/1997 (XII.20) Korm. kormányrendelet [4] az Országos Nukleáris Baleset-elhárítási Rendszerről (ONER) módosított formában még ma is érvényben van. A nukleárisbaleset-elhárítással kapcsolatban a következő követelményeket támasztja a nukleáris létesítmény engedélyesével szemben:

• a nukleáris veszélyhelyzet kialakulásának lehetőségeit és a várható következményeket tudományos módszerekkel vizsgálnia kell, a vizsgálat alapján kell létrehozni a baleset- elhárítási szervezetet, valamint meg kell teremteni a szükséges anyagi-pénzügyi

feltételeket;

• a lakosság hiteles és időben történő tájékoztatása érdekében biztosítani kell a személyi, tárgyi és szervezeti feltételeket;

• mindezeket be kell építeni BEIT-be, a BESZ-t fel kell készíteni BEIT-ben rögzített feladatok végrehajtására;

• évente tájékoztatni kell a baleset-elhárítási tevékenységről a Kormányzati Koordinációs Bizottságot (KKB);

• nukleáris veszélyhelyzet esetén a tervezett feladatokat végre kell hajtani, el kell végezni a baleset-elhárítási rendszer központi, területi és helyi szervei vezetőinek azonnal tájékoztatását, halasztást nem tűrő esetben javaslatot kell adnia az érintett védelmi

bizottságok elnökei részére a lakosság védelme érdekében foganatosítandó konkrét intézkedésekre, el kell végezni a lakosság hiteles és időben történő tájékoztatását.

A ma már nem hatályos 108/1997 (VI.25) Korm. kormányrendelet [3] szerint a nukleáris létesítményeknek a már kialakult nukleáris veszélyhelyzet felmérésére, korlátozására és elhárítására készülő BEIT megalkotása mellett baleset-elhárítási szervezetet kell létrehoznia. A BEIT jóváhagyásához a rendelet szerint az OAH hozzájárulása is szükséges. Ez utóbbi kitétel okozott a későbbi hatósági eljárások során problémát, mivel közigazgatási rendszerünk nem ismeri a hozzájárulás, mint hatósági aktus fogalmát. Ezt a problémát csak 2003-ban új kormányrendelet kiadásával sikerült orvosolni.

A rendelet mellékleteként jelentek meg a Nukleáris Biztonsági Szabályzatok (NBSZ) [8], amelyek az atomerőmű vonatkozásában korlátozott mértékben tovább pontosították a nukleárisbaleset-elhárítási előírásokat. Az NBSZ 1. kötete foglakozott az eseti jelentésekkel, amelyek közé tartozik a nukleáris veszélyhelyzetek esetén szükséges bejelentés is. Ezt a kötet nem definiálta megfelelő pontossággal. A tervezési követelményekkel foglalkozó harmadik kötetben, a baleseti vezénylővel szembeni követelményeken kívül nem voltak baleset-elhárítási követelmények. A negyedik, üzemeltetési kötet a BEIT tartalmára részletesebb követelményeket tartalmazott, megjelent a jogszabályban az atomerőmű baleset-elhárítási gyakorlatozási és képzési tevékenységével szembeni elvárás, valamint a baleset-elhárítási eszközök mennyiségére és fenntartására vonatkozó követelmény is.

A fenti kötelező érvényű jogszabályokon túl 2002 végén megjelent a jelenleg is érvényes Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Intézkedési Terv (OBEIT) [10], melynek célja az országos szintű nukleárisbaleset-elhárítási alapelvek és célok megfogalmazása, és ezek megvalósításának gyakorlati támogatása volt. A terv egyben mintatervül szolgált a baleset elhárítás területi, ágazati és létesítményi szervei részére a saját BEIT-jeik elkészítéséhez. A terv régóta fennálló hiányosságot pótolt, azonban véglegesítése a sok résztvevő és a hosszú egyeztetési folyamat során elhúzódott. Ennek is köszönhető, hogy megjelenésének pillanatában már nem vette figyelembe az időközben korszerűsödött követelményeket, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség legújabb ajánlásait [11, 12]. Másik, elsősorban az alkalmazása során felmerült probléma az OBEIT-tel, hogy nincs kötelező érvénye, használatát nem rendelte el megfelelő szintű jogszabály. Jelentősége ugyanakkor, hogy a veszélyhelyzeti tervezési kategóriák, a veszélyhelyzeti tervezési zónák, a veszélyhelyzeti besorolás, a felelősségek és feladatok tisztázása, az országos riasztási tájékoztatási rendszer és a lakossági tájékoztatási feladatok maghatározása által, már a kor szellemének megfelelő szintű kereteket szab a nukleáris létesítmények baleset-elhárítási felkészüléséhez.

Fentiek alapján nyilvánvaló volt, hogy a baleset-elhárítási követelmények felülvizsgálatra szorulnak. Ezért az erre irányuló munka a jogszabályok tekintetében már 2001-ben megkezdődött. Egyben az is egyértelmű volt, hogy még a legrészletesebb NBSZ kötetek sem pontosítják minden tekintetben elegendő pontossággal a hatósági elvárásokat, ezért a jogszabályok felülvizsgálatával párhuzamosan megindult egy hatósági útmutató kidolgozása is (akkor irányelvnek hívták az ilyen, a jogszabályi követelmények pontosítására, elvárt teljesítésére kiadott a hatósági ajánlásokat). A nukleárisbaleset-elhárítás területén tevékenykedő szakemberek körében a 2002-től kezdődő időszakban az is egyre erőteljesebben körvonalazódott, hogy a kiadott OBEIT nem minden tekintetben korszerű és szükség van annak jelentős felülvizsgálatára.

Mind a jogszabályok, mind az útmutató és az OBEIT irányában folytatott tevékenységet megakasztotta, illetve lelassította azonban a 2003. áprilisában a Paksi Atomerőműben bekövetkezett üzemzavar. Ez egyrészről egy új 108/1997 Korm. rendeletet helyettesítő rendelet és az új NBSZ-ek kiadását lelassította és végül csak 2005-ben került rá sor, másrészről viszont rávilágítva a hiányosságokra a nukleáris veszélyhelyzet idején végzendő lakossági tájékoztatásról szóló 165/2003 (X.18) Korm. rendelet [6] gyors kiadását eredményezte. A rendelet az érintettek minden szintjén (területi, ágazati és országos szervek, valamint létesítmények) megkövetelte a Lakossági Tervek elkészítését, valamint azok egymással történő összehangolását.

Szintén 2003-ban jelent meg a 87/1997 (VI.25) Korm. rendeletet felváltó 114/2003 (VII.29) Korm. rendelet [7] az OAH feladat és hatásköréről. A rendelet legfontosabb változtatása az volt, hogy megszűntette az OAB-t, és helyette létrehozta az Atomenergia Koordinációs Tanácsot. Ugyanakkor a létesítményi BEIT-ek jóváhagyására hatalmazta fel az OAH-t, feloldva az említett problémát.

Az OBEIT felülvizsgálatának csúszása lehetővé tette, hogy a 2004. évi Nemzeti Nukleárisbaleset-elhárítási gyakorlat során az ONER-rel kapcsolatos további, eddig nem ismert problémákat is felvessen. Az OBEIT felülvizsgálata 2005 második felében ezekkel a tapasztalatokkal megkezdődött.

Végül 2005-ben megjelentek az új NBSZ-ek [8] és az azokat kihirdető kormányrendelet (89/2005 (V.5) Korm.) is, amelyekben már a nukleáris létesítményekkel szembeni korszerű követelmények jelennek meg. Ez pedig végül lehetővé tette a vonatkozó hatósági ajánlásokat tartalmazó útmutató kiadását is. A cikk 3. és 4. fejezete ezeket a követelményeket és ajánlásokat mutatja be.

2. NEMZETKÖZI AJÁNLÁSOK

A nukleárisbaleset-elhárítás területén nemzetközi ajánlások a csernobili atomerőmű balesete után meglehetősen gyorsan jelentek meg. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) a Safety Series sorozat különböző szintjein adott ki dokumentumokat [11, 12], amelyek ajánlásokat tartalmaztak a baleset-elhárítási tervezéssel kapcsolatban. Ezen dokumentumokat többször felülvizsgálta és beillesztette a dokumentumainak új hierarchiájába (Safety Standard Series). Jelenleg a következő NAÜ dokumentumok tartalmaznak nukleárisbaleset-elhárítási ajánlásokat (a NAÜ dokumentumok közül csak az adott ország által aláírt egyezmények kötelező érvényűek az adott országban, a többi dokumentum ajánlásként kezelendő, ugyanakkor a NAÜ és általában a különböző nemzetközi nukleáris testületek is ezek tükrében végeznek biztonsági felülvizsgálatokat felkérés esetén):

GS-R-2: Preparedness and Response for a Nuclear or Radiological Emergency [11]

A dokumentum a területen minden tekintetben részletes és korszerű követelményeket fektet le a baleset-elhárítási tervezéssel, készültséggel és a baleset-elhárítás végrehajtásával kapcsolatban. Logikai felépítése szerint megfogalmazza a baleset-elhárítás és a felkészülés célját, valamint a felelősségeket, foglalkozik a lehetséges veszélyhelyzetek felmérésével, és részletes követelményeket ad az egyes baleset-elhárítási funkciókkal és a baleset-elhárítási infrastruktúrával szemben. A jelenlegi NBSZ-ek és az atomerőmű baleset-elhárítási készültségére vonatkozó útmutató erre a dokumentumra épül.

EPR-METHOD 2003: Method for Developing Arrangements for Response to a Nuclear or Radiological Emergency [12]

A dokumentum a baleset-elhárítási felkészülés megszervezéséről szól. Azonosítja a kritikus feladatokat és a baleset elhárítás elemeit. Tartalmazza a beavatkozási és származtatott szinteket, útmutatót a beavatkozók részére, vizsgálja a veszélyhelyzeti tervezési zónák méretét, a reagálási időket, stb.

További releváns dokumentumok

A TECDOC-955 [13] a veszélyhelyzetben foganatosítandó óvintézkedések kidolgozási folyamatát tárgyalja. A TECDOC-1162 [15] a radiológiai veszélyhelyzetek értékelésére és az azok elhárítására való felkészüléshez ad ajánlásokat. A TECDOC-1092 [14] a nukleáris vagy radiológiai veszélyhelyzetek közben végzendő monitorozás megszervezéséhez nyújt segítséget.

3. AZ ATOMERŐMŰ BALESET-ELHÁRÍTÁSI KÉSZÜLTSÉGÉVEL KAPCSOLATOS KÖVETELMÉNYEK ÉS AJÁNLÁSOK

A Nukleáris Biztonsági Szabályzatok a 89/2005 (V.5) Korm. rendelet mellékleteként jelentek meg. A rendelet egyértelműen rögzíti, hogy a BEIT hatósági engedélyezése az OAH NBI által lefolytatott átalakítási engedélyezési eljárás keretében történik.

A szabályzatok struktúrája megváltozott. Az első négy kötet az atomerőművel szembeni követelményeket tartalmazza, sorrendben: hatósági eljárások, minőségbiztosítási követelmények, tervezés, üzemeltetés. Az 5. kötet a kutatóreaktorokra, a 6. a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójára vonatkozik, a 7. kötet tartalmazza a meghatározásokat. Mind a három létesítmény típusra jelentősen megváltoztak a nukleárisbaleset-elhárítási követelmények. Az alábbiakban csak az atomerőművel szembeni követelményekkel foglalkozunk, mert azok burkolják a másik két létesítmény típussal szembeni követelményeket, de egyben nyilvánvaló okokból szigorúbb és bővebb előírás rendszert jelentenek.

Az atomerőmű nukleáris veszélyhelyzetre vonatkozó bejelentési kötelezettségének és a

veszélyhelyzeti osztályozás elvégzésének időkorlátját az NBSZ-ek első kötete szabályozza, azt 30 percben, illetve 15 percben állapítja meg a veszélyhelyzet kialakulásától számítva. Az ONER érintett szerveit szabályozott tartalommal és módon kell riasztani, amit a veszélyhelyzet kialakulása után 60 percen belül írásban kell megerősíteni, illetve a rendelkezésre álló információkkal kiegészíteni. Ezután rendszeres időközökben vagy indokolt esetben tájékoztatót kell küldeni az érintett szervek részére.

Az NBSZ 3., tervezési kötete szerint az atomerőműben a baleset-elhárítási tervezés megalapozásához megfelelő mélységben elemezni kell azokat az eseményeket, amelyek a tervezésen túl mutató balesetekhez vezethetnek (veszélyforrás-elemzés). Az elemzés alapján a veszélyforrásokat az OBEIT által meghatározott veszélyhelyzeti tervezési kategóriákba kell sorolni, és bizonyítani kell, hogy a felkészülés minden veszélyforrás esetén megfelelő. A kötet szerint az atomerőműnek megfelelően felszerelt létesítményekkel, köztük alkalmas, diverz és redundáns kommunikációs lehetőségeket és műszaki környezetet biztosító veszélyhelyzeti irányító központtal, valamint a szükséges méretű óvó létesítménnyel kell rendelkeznie a baleset-elhárítási tevékenység irányítása és ellenőrzése céljából. A létesítményekben gondoskodni kell a dolgozók megfelelő riasztásáról, védelméről, kimenekítéséről.

Az NBSZ 4. kötet 15. fejezete a baleset-elhárítási felkészülésről szól. Ebben a fejezetben fogalmazódik meg a veszélyhelyzet idején működő baleset-elhárítási szervezet követelménye mellett a folyamatosan tevékenykedő baleset-elhárítási felkészülést szervező és irányító szervezet követelménye. A fejezet elvárásokat fogalmaz meg mindkét szervezet feladatával, felelősségével, felépítésével, működésének szervezésével szemben. Ezen túl részletesen szabályozza a BEIT tartalmi követelményeit. Továbbá követelményeket ad a baleset elhárítás eszközeire, valamint a baleset-elhárítási képzésekre, gyakorlatozásra.

Az NBSZ 4. kötet 16. fejezete szerint a tevékenységnek a következmények enyhítését, azaz a sugárvédelmi követelmények teljesítését, az egyéb gazdasági, társadalmi következmények minimalizálását kell céloznia. Az intézkedéseknek indokoltnak és optimalizáltaknak kell lenniük. Az intézkedéseket a BEIT szerint kell végrehajtani, a veszélyhelyzeti osztályba sorolásnak azonnal maga után kell vonnia a megfelelő létesítményi (óv)intézkedéseket. Ezen felül az engedélyes a veszélyhelyzet korai fázisában (az ONER működésbe lépéséig) köteles a környező lakosság részére óvintézkedési javaslatokat adni, illetve az egész veszélyhelyzet során a lakosságot folyamatosan tájékoztatni. Az elhárítás részeként folyamatos helyzetértékelést kell készíteni és erről tájékoztatni az elhárításban érintett szerveket.

4. ÚTMUTATÓ AZ ATOMERŐMŰ BALESET-ELHÁRÍTÁSI KÉSZÜLTSÉGÉHEZ

A hatósági útmutatók a jogszabályi (NBSZ) követelmények teljesítésének módjára vonatkozó hatósági ajánlásokat tartalmaznak, amelyek követése egyszerűsíti, gyorsabbá teszi a hatósági eljárásokat. Ruxxxxxxxx, az OAH főigazgatója által kiadott útmutatók változhatnak az időről időre összegyűlt tapasztalatok alapján.

Az atomerőmű baleset-elhárítási készültségére vonatkozó útmutató 2006. januárjában jelent meg 4.17v1 számon [9]. Az útmutató a fent bemutatott NBSZ követelményekhez kapcsolódóan fogalmaz meg ajánlásokat. Ebben a formában hazánkban a legrészletesebben foglalkozik az atomerőmű baleset-elhárítási készültségével szembeni követelményekkel. Felépítése nem követi az NBSZ-ek struktúráját, ugyanakkor minden előírás esetében tartalmaz ajánlást annak végrehajtásával kapcsolatban, úgy, hogy az adott esetben meg is hivatkozza a követelményt.

Az alábbiakban felépítését követve haladunk végig az ajánlásokon.

Az útmutató a baleset-elhárítás céljaként a sztochasztikus hatások csökkentését, a

determinisztikus hatások megelőzését, a felszámolás irányítását, a súlyosbodás megakadályozását, valamint a riasztás, az elsősegélynyújtás, a kimenekítés és mentesítés, valamint a helyreállítás végrehajtását jelöli meg.

Az útmutató megismétli és kiegészíti a BEIT tartalmával szembeni követelményeket. Ezek alapján a BEIT-ben meg kell mutatni, hogy a létesítmény baleset-elhárítási készültsége minden tekintetben megfelel a bemutatott jogszabályi követelményeknek. Az leírja a BEIT átalakításával kapcsolatos átalakítási engedélyezési eljárást.

A baleset-elhárítási felkészítésért felelős szervezet feladata az ajánlások alapján: a baleset- elhárítási tevékenység szabályozásának kidolgozása; a BEIT elkészítése; a képzések és gyakorlatok szervezése, végrehajtása, értékelése; a baleset-elhárítási eszközök, létesítmények karbantartása; a normál időszaki kapcsolattartás. Az útmutató meghatározza a baleset-elhárítási szervezet pozícióival, létszámával, személyzetével kapcsolatos ajánlásokat.

Az útmutató szerint a veszélyforrás-elemzést a VBJ-re kell alapozni. Megadja a NAÜ dokumentumai szerinti osztályozási rendszert (általános, telephelyi, létesítményi, potenciális, egyéb radiológiai veszélyhelyzet). Rögzíti, hogy a besorolás és a későbbiekben a sugárvédelmi, illetve technológiai értékelés lehetőségek szerint mért paraméterek alapján történjen, a besorolásnál figyelembe véve a biztonsági és védelmi szintet, a sugárzási szintet és a technológiai állapotot, a várható vagy bekövetkezett kibocsátás, valamint az egyéb külső körülményeket.

Az útmutató megadja a megelőző és a sürgős óvintézkedési zónákban a létesítmény engedélyesének lakossági riasztási, valamint segítség és információ nyújtási feladatait.

A baleset-elhárítási létesítményekkel kapcsolatban energiaellátással, az életvédelemmel, és beléptetéssel kapcsolatos ajánlásokat fogalmaz meg. A baleset-elhárítási célú eszközökre és dokumentációra nézve megjeleníti a rendszeres ellenőrzések és karbantartások igényét. Ajánlásokat ad az egyéni védőeszközök használatára, a telephelyi riasztórendszer működtetésére, a kimenekítésre és a mentesítésre, a baleset-elhárítási dolgozók dozimetrálására, valamint a sérültek kezelésére történő felkészüléssel kapcsolatban.

Megfogalmazza az ONER szerveinek nyújtandó információk tartalmával, a tájékoztatás módjával, csatornáival szembeni elvárásokat, valamint megadja a lakosság és a média értesítésével, tájékoztatásával szembeni ajánlásokat.

Végezetül kitér a képzés és gyakorlatozással szembeni elvárásokra. Megjelenik a gyakorlatok rendszerességének, terjedelmének, valamint a különböző szintű baleset-elhárítási képzések szervezésének igénye is.

5. ÖSSZEFOGLALÁS

Összegzésként megállapítható, hogy a baleset-elhárítási szabályozás új rendszere korszerűen, átfogóan kezeli a nukleáris létesítmények baleset-elhárítási készültségével szembeni elvárásokat, és egyben megfelel a nemzetközi elvárásoknak. Ez utóbbit igazolja az is, hogy a WENRA (nyugat-európai nukleáris biztonsági hatóságok szövetsége, amelynek Magyarország is tagja) által megfogalmazott, a NAÜ ajánlásoknál szigorúbb és a jövőben a tagországok számára kötelező érvényre emelendő követelményrendszer alapján elvégzett önértékelésben nem bukkantunk sem az előírásrendszert, sem az azok végrehajtását illető hiányosságra, de természetesen a követelmények továbbfejlesztéséről nem szabad lemondani.

Irodalomjegyzék

1. 1996. évi CXVI. törvény az Atomenergiáról

2. 87/1997. (V.28.) Korm. rendelet az Országos Atomenergia Bizottság feladatáról és hatásköréről, valamint az Országos Atomenergia Hivatal feladatáról, hatásköréről és bírságolási jogköréről

3. 108/1997. (VI. 25.) Korm. rendelet az Országos Atomenergia Hivatal eljárásáról a nukleáris biztonsággal összefüggő hatósági ügyekben

4. 248/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Rendszerről

5. 114/2003. (VII. 29.) Korm. rendelet az Országos Atomenergia Hivatal feladatáról, hatásköréről és bírságolási jogköréről, valamint az Atomenergia Koordinációs Tanács tevékenységéről

6. 165/2003. (X. 18.) Korm. rendelet a nukleáris és radiológiai veszélyhelyzet esetén végzett lakossági tájékoztatás rendjéről

7. 89/2005. (V. 5.) Korm. rendelet a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági követelményeiről és az ezzel összefüggő hatósági tevékenységről

8. Nukleáris Biztonsági Szabályzatok

9. 4.17v1 hatósági útmutató: Atomerőmű baleset-elhárítási készültsége

10. Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Intézkedési Terv, KKB, 2002

11. IAEA Safety Standard Series, No. GS-R-2 Preparedness and Response for a Nuclear or Radiological Emergency, IAEA, Vienna, 2002

12. Method for Developing Arrangements for Response to a Nuclear or Radiological Emergency, IAEA, Vienna, 2003

13. Generic assessment procedures for determining protective actions during a reactor accident, TECDOC-955, IAEA, Vienna, 1995

14. Generic procedures for monitoring in a nuclear or radiological emergency, TECDOC-1092, TECDOC-955, IAEA, Vienna, 1999

15. Generic procedures for assessment and response during a radiological emergency, TECDOC-1162, IAEA, Vienna, 2000

Xxxxxxxxx Zoltán1- Solymosi József2

ÚTON AZ EURÓPAI KRITIKUS INFRASTRUKTÚRÁK AZONOSÍTÁSA ÉS HATÉKONY VÉDELME FELÉ

Absztrakt

A kritikus infrastruktúrák védelme jelentős kihívás az Európai Unió számára, hiszen Európa fejlett társadalmi és gazdasági rendszereiben az ipari és technológiai gyarapodás nem csak a lakosság jólétét fokozta, hanem a társadalom és a gazdaság szempontjából létfontosságú rendszerek sebezhetőségét is megsokszorozta, miközben a kockázati faktorok szaporodásával és fragmentációjával ugyanezen rendszerek fenyegetettsége önmagában is hatványosan megnőtt. Az erre a kihívásra adandó európai válaszlépéseket számos jogi és politikai szempontnak megfelelően lehet és kell megtenni, és az előttünk álló munka jelentős. A kritikus infrastruktúra problematikájának egyelőre egyáltalán semmilyen európai intézményi vagy jogi háttere nincs, így az első lépés annak a jogszabálynak az elfogadása lesz, amelynek alapján egyáltalán megállapíthatóvá válik, hogy mi a kritikusság, ennek alapján beazonosítható, hogy mi a kritikus infrastruktúra, s ezen belül is kijelölhető, hogy mi az európai kritikus infrastruktúra.

The protection of critical infrastructures is a serious challenge for the European Union. Indeed, in Europe's well developed social and economic systems, the industrial and technological prosperity not only improved the population's welfare, but at the same time also multiplied the vulnerability of certain socially and economically vital systems. At the same time, the diffusion and fragmentation of risk factors and threats upon these same systems also caused their exposure to grow exponentially. The European reaction to this challenge has to and should be in line with several political and legal requirements, and the job ahead of us is considerable. The issue of critical infrastructures currently has no European institutional or legal background at all. Therefore the first step will be the adoption of the legal instrument which will enable us to define the notion of criticality, thus identify our critical infrastructures, and eventually locate the European critical infrastructures.

Kulcsszavak: a kritikus infrastruktúra fogalma, terror-fenyegetettsége, védelme, az európai létfontosságú infrastruktúra

1 Xxxxxxxxx Xxxxxx: Európai Parlament, xxxx.xxxxxxx-xxxxxxxxx@xxxxxxxx.xxxxxx.xx

2 Xxxxxxxx Xxxxxx: Xxxxxx Xxxxxx Xemzetvédelmi Egyetem, xxxxxxxx.xxxxxx@xxxx.xx

BEVEZETŐ

A kritikus infrastruktúrák veszélyeztetettségének feltérképezése, mérése, értékelése, s a szükséges védelmi intézkedések meghozatala előbb azt feltételezi, hogy a feltérképezéstől az intézkedésig egyetértés legyen abban, mi is az a kritikus infrastruktúra. Míg az infrastruktúra fogalma kellő körültekintés árán kielégítő pontossággal meghatározható, a kritikusság ismérvei sokrétűek, szerteágazóak, tudomány- és iparáganként változnak. Egy infrastruktúra tehát nagyon sok szempontból lehet kritikus, kritikussá minősítéséhez viszont az is elég, ha csak egyetlen egy kritérium szerint az. A kritikus infrastruktúra fogalmának meghatározása ennek megfelelően nem egységes. A legkiforrottabb törvényi vagy hatósági megfogalmazások Észak-Amerikában születtek. Az Egyesült Államok jogrendjében az USA PATRIOT Act értelmében kritikus infrastruktúra minden olyan "fizikai vagy virtuális rendszer vagy eszköz, amely annyira létfontosságú az Egyesült Államok számára, hogy bármelyikük működésképtelenné válása vagy megsemmisülése végzetes hatással lehet a közbiztonságra, a nemzeti gazdaság biztonságára, a lakosság egészségére vagy biztonságára, vagy az előbbiek bármilyen kombinációjára" [1]. A Xxxxxxx adminisztráció iránymutatása az Egyesült Államok számára kiemelt fontosságú, azaz "a gazdaság és a kormányzás legalapvetőbb feladatainak ellátásához nélkülözhetetlen" kritikus infrastruktúrák közé sorolta a távközlést, az energiát, a bank- és pénzügyi szférát, a vízhálózatokat és a segélyszolgáltatásokat [2]. A szomszédos Kanada Közbiztonsági és Polgárvédelmi hatósága, egészen hasonló megfogalmazást3 alkalmazva, tíz szektorra osztja a nemzeti kritikus infrastruktúrákat: Energia, távközlés és kommunikációs technológiák, pénzügy, egészségügy, élelmiszer, víz, közlekedés, biztonság4, kormányzás, illetve termelőipar [3].

Az Európai Unió tagállamainak jogrendszereiben a kritikus infrastruktúra fogalma egyelőre nem kapott hasonló meghatározást. Intézményi szinten mindössze két EU tagállamban sikerült olyan közigazgatási hatáskört azonosítani, amely a kritikus infrastruktúrák védelmének feladatkörére utal. Nagy-Britanniában nyilvános forrásból annyiban lehet ilyen irányú kormányzati tevékenységet beazonosítani, amennyiben Kanadával együtt az Egyesült Királyság is részese az Egyesült Államok Nemzeti Infrastruktúravédelmi Központja (NIPC, National Infrastructure Protection Center) által koordinált nemzetközi együttműködésnek [4]. Németországban pedig 1990-ben létrejött és 2001. augusztus 1-én önálló intézménnyé lépett elő a Szövetségi Információs Technológiai Biztonsági Hivatal (BSI, Bundesamt für Sicherheit in der Informationstechnik), melynek elsőszámú feladata az információs technológiák biztonságának fokozása és az ehhez kapcsolódó kutatói és szolgáltatói feladatok ellátása. Ezen intézményen belül működik a német szövetségi állam Kritikus Infrastruktúra Védelmi főosztálya, amely először a 2001. szeptember 11-i események nyomában kezdeményezett alapos szektoriális elemzéseket a terrortámadások megelőzése végett [5], s azóta kiemelt hangsúlyt fektet a biometrikus személyazonosító eszközök fejlesztésére és alkalmazására is [6]. Ez az intézmény komoly szerepet vállal a németországi "kommunikációs technológia-függő kritikus infrastruktúrák védelméről szóló nemzeti terv" kidolgozásában, s munkálatai során a kritikus infrastruktúrákat a következőkben határozta meg: Azok a közösség számára létfontosságú szervezetek és létesítmények, amelyeknek működésképtelenné válása a lakosság széles csoportjait veszélyeztetné, ellátási zavarokkal vagy egyéb súlyos következményekkel, illetve amelyek állandó és zavarmentes rendelkezésre

3 Kanadában kritikus infrastruktúra minden olyan fizikai és távközlés-technológiai létesítmény, hálózat, szolgáltatás vagy eszköz, melynek üzemzavara vagy megsemmisülése komoly következményekkel sújtaná az egészséget, a biztonságot, a kanadaiak gazdasági jólétét vagy a kanadai kormányzás effektív működését.

4 Tételesen vegyi, biológiai, sugárvédelmi és nukleáris biztonság, veszélyes anyagok, életmentő szolgálatok, egyéb segélyszolgálatok, valamint gátak.

állása az állam és a gazdaság működéséhez nélkülözhetetlen. A BSI ez alá a meghatározás alá sorolja a távközlési és információs technológiákat, az energiát, a pénzügyi és biztosítási rendszereket, a közlekedési hálózatokat, az egészségszolgáltatást, a segélyszolgálatokat, valamint a közintézményeket és a közigazgatást. A szektoriális elemzések alapján a következőkben állapítja meg a kritikus infrastruktúrák védelméhez ellátandó horizontális feladatköröket: megelőzés, következmény-minimalizálás, fenyegetettség korai felismerése, súlyos csapások konténmentje és hatásaik korlátozása, a súlyos rendellenességekhez vezető technikai okok és körülmények kiszűrése [7].

Az Európai Unióban tehát a kritikus infrastruktúrák problematikája új keletű és sajátos: Szemben az uniós jogi és intézményi rendszer legtöbb elemével, itt nem lehet tagállami gyakorlatokra és tapasztalatokra alapozni az európai lépéseket, és a kezdeti döntéseket úgy kell meghozni, hogy sem az alapszerződésekben, sem a másodlagos szabályokban egyelőre nincs jogalapjuk. Márpedig a 2004. június 18-19-i brüsszeli Európai Tanácson a Huszonötök állam- és kormányfői felkérték az Európai Unió Bizottságát és Tanácsát, hogy térképezzék fel a tagállamok lehetőségeit és képességeit a minden nemű terrortámadások megelőzésére, illetve azok következményeinek kezelésére, valamint felszólították a Miniszterek Tanácsát, hogy dolgozzon ki és fogadjon el egy átfogó stratégiát a kritikus infrastruktúrák védelmére [8]. A Miniszterek Tanácsa rohamlépésben tett eleget a kérésnek, és hat hónappal később két dokumentumot fogadott el: Egyrészt "a terrortámadások megelőzése, felkészültség és válaszadás" című konklúziókat, másrészt "a terrorfenyegetések és -támadások következményeivel kapcsolatos EU szolidaritási programot", melyek alapján a 2004. december 16-17-i brüsszeli állam- és kormányfői csúcstalálkozó felszólította az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatot egy Kritikus Infrastruktúra Védelmi Európai Programra [9].

Az Európai Bizottság a 2005 novemberében közzétett Zöld Könyve5 nyomán lefolytatott konzultáció alapján 2006. december 12-én irányelv-javaslatot terjesztett a Miniszterek Tanácsa elé az európai létfontosságú infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről6. Ez a javaslat az első jogi lépés, amellyel Európa elindul a kritikus infrastruktúrák összehangolt védelmének irányába. A jelen közlemény szerzői megpróbálják felvázolni az Európai Bizottság által vizionált kritikus infrastruktúra-azonosítási rendszer főbb elemeit és ismertetik a jogszabály elfogadásához vezető eljárást.

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG ÁLTAL JAVASOLT EURÓPAI KRITIKUS INFRASTRUKTÚRA-AZONOSÍTÁSI RENDSZER

Az európai jogban sokat hivatkozott szubszidiaritási elv szerint az Unióban minden intézkedést azon a szinten kell meghozni, amelyiken a leghatékonyabban biztosítható a kívánt hatás elérése. Tömören ez annyit jelent, hogy a szóban forgó kihívásokra tagállami vagy uniós jellegüktől függően tagállami vagy uniós szintű válaszokat kell adni. Az Unió demokratikus és polgár-közeli arculatának erősítését, valamint a különböző közigazgatási hierarchiaszintek saját hatásköreinek megóvását szolgáló elv egy olyan megkerülhetetlen pillére az európai jogrendnek, amely szigorúan behatárolja az Unió cselekvési jogát: Európai szintű döntést csak olyan kérdésben lehet hozni, amely jogi7 vagy gyakorlati8 okból tagállami szinten nem

5 Európai Bizottság, Zöld Könyv egy Kritikus Infrastruktúra Védelmi Európai Programról, COM(2005) 576, 2005. november 17.

6 Európai Bizottság, COM(2006)787, 2006. december 12.

7 Az alapszerződések által az Unió kizárólagos hatáskörébe sorolt kérdések.

megválaszolható. Márpedig a kritikus infrastruktúrák védelmének európai koordinálása éppen ekörül artikulálódik: Milyen alapon lehet európai szintűre emelni olyan intézkedéseket, amelyeknek európai jogalapjuk nincs, és amelyek természetüknél fogva a nemzetvédelemhez, azaz a tagállamok saját hatáskörébe tartoznak?

Az európai állam- és kormányfők politikai utasítása legföljebb felhívás, egyhangúan elfogadott alapszerződés-módosítással felérő jogalapot azonban semmiképp nem képez. A Bizottság javaslatában éppen ezért folyamodik a szubszidiaritási elvhez: Azokra az esetekre korlátozza az európai intézkedést, ahol az érintett érdekek túlmutatnak egyetlen tagállamon. Ezekben az esetekben a szubszidiaritás elve szerint a szupranacionális érdek szupranacionális intézkedést kíván. Kizárólag azokról az esetekről van tehát szó, amelyekben egy adott kritikus infrastruktúra tagállami szintű védelme nem lenne elegendő az érintett európai érdekek megóvására. Az uniós irányelv-tervezet létrehozza az "európai kritikus infrastruktúra" fogalmát, és operatív szinten kizárólag az ilyen minősítés alá eső létesítmények védelmére szorítkozik.

Az európai kritikus infrastruktúrák fogalma

A Bizottság nem csupán mellőzi az infrastruktúra fogalmának meghatározását, hanem meglehetősen pontatlanul definiálja a kritikusság, avagy a létfontosság fogalmát is. Az Európai Bizottság megfogalmazásában "létfontosságú infrastruktúrák" az "olyan eszközök, vagy azok részei, amelyek elengedhetetlenek a létfontosságú társadalmi feladatok ellátásához, ideértve az ellátási láncot, az egészségügyet, a biztonságot, valamint az emberek gazdasági és társadalmi jólététét is". A meghatározás gyenge pontjai közt említendő, hogy a "társadalmi feladat" és az "ellátási lánc" fogalmak, illetve azok rendeltetése is tisztázatlan marad. Mi több, az angol nyelvű változatban szereplő meghatározás talán ennél is ködösebb, mikor a "critical societal function" kifejezést alkalmazza, hiszen a "function" (funkció) fogalma jóformán valamennyi tudományágban szélesebb kört takar, mint a "feladat" fogalma. Magyarán nem kerültünk közelebb ahhoz, hogy tudjuk, mitől kritikus egy infrastruktúra, de még azt sem lehet megállapítani, hogy milyen szemszögből kell az infrastruktúrának kritikusnak lennie ahhoz, hogy az irányelv értelmében annak is minősüljön. Mindazonáltal szemléltető jellegű lehet az irányelv I. sz. melléklete, mely egyelőre tizenegy kritikus infrastrukturális ágazatot nevez meg, s ezeket további huszonkilenc alágazatra bontja9 (I. melléklet). Bár a tételes lista kifejezetten a benne felsorolt ágazatokra és alágazatokra korlátozza az irányelv hatályát, a listát a jogszabály elfogadása előtt a Tanács, hatályba lépése után pedig a tárgyi hatály korlátai között a végrehajtással megbízott szakbizottság is módosíthatja, tehát tartalma, bár kizárólagos, semmiképp nem végleges. Mi több, mivel az irányelv előírja a kritikusság megállapításához szükséges, további, részletes kritériumok kidolgozását, a jogszabály saját szerkezetéből következik, hogy a listába sorolt ágazatokhoz tartozás önmagában nem mérvadó az infrastruktúra kritikusságát illetően, akármilyen egyszerű kritérium is lenne ez.

Az európaiság ismérve - minthogy jól bejáratott uniós jogi fogalomról van szó -, pontosabban körülírható. "Európai" minősítést kap minden olyan létfontosságú infrastruktúra, amelynek megzavarása vagy megsemmisítése két vagy több tagállamot is jelentősen érintene, illetve csak egyetlen tagállamot érintene, de a létfontosságú infrastruktúra egy másik tagállamban van. Ide tartoznak azok a hatások is, amelyek az egyéb típusú infrastruktúrákkal

8 Az adott kérdés rendezése több mint egy tagállamot érint.

9 Javaslatának indokolásában az Európai Bizottság felsorolja a tizenegy ágazatban hatályos harmincegy európai jogszabályt is, melyek rendelkezései hasznos, ám nem mérvadó módon segíthetik majd az ágazatokra és alágazatokra vonatkozó kritikussági kritériumok kidolgozását.

fennálló, ágazatokon átnyúló szoros kapcsolatokból erednek. Ha már valamiről sikerült megállapítani, hogy kritikus infrastruktúra, akkor ezen definíció szerint kellő biztonsággal megállapítható, hogy a kritikusság közvetlenül vagy áttételesen európai méretet ölt-e. Miként történik azonban maga az azonosítás?

Az európai kritikus infrastruktúrák azonosítása

Az európai kritikus infrastruktúra az infrastruktúra fogalmát a kritikusság és az európaiság ismérveivel ötvözi. Ez három halmaz meghatározását, összevetését és közös metszetük azonosítását feltételezi. Ha nagyvonalúan hanyagoljuk is az infrastruktúra fogalmának kutatását, és elfogadunk egy általánosan elterjedt és bevált definíciót10 [10], akkor is azonosítani kell még közöttük azokat, amelyek kritikusak, az utóbbiak között pedig azokat, amelyek európaiak. Ennek a többrétűségnek megfelelően az Európai Bizottság által javasolt azonosítási eljárás több lépcsős. Első lépcsőben az Európai Bizottság egy tagállami szakértőkből álló szakbizottság előterjesztése alapján, ún. komitológiai eljárás keretében meghatározza a kritikusság horizontális és szektoriális kritériumait. Második lépcsőben az így meghatározott kritériumok szerint és az irányelv értelmében rögzített ágazati prioritások szerint minden tagállam saját hatáskörben azonosítja a területén található kritikus infrastruktúrákat, valamint azokat a más tagállamokban található létesítményeket, amelyek meghibásodása vagy megsemmisülése őket érintené. Harmadik lépcsőben az Európai Bizottság az így összeállított tagállami listákon kijelöli az európai kritikus infrastruktúrákat, s ez után következhetnek maguk a védelmi intézkedések.

A horizontális kritériumok meghatározására az irányelv hatályba lépését követő egy évben kell sort keríteni, az ágazati kritériumokat pedig fokozatosan, a Bizottság által évente meghatározott prioritások sorrendje szerint kell kidolgozni. Ez a hosszú és nehezen előrelátható folyamat mindazonáltal alkalmat biztosít majd a kritikusság fentebb említett meghatározásának pontosítására. Egyelőre a bizottsági javaslat a kritikus infrastruktúrákat érő csapások következményeinek "súlyosságát" szemléltető meghatározásában csak tág iránymutatásokat fogalmaz meg, amelyek valószínűleg befolyásolják, irányítják majd a pontos kritériumok definiálását. Az így meghatározott hat csapásirány a társadalmi (lakossági) hatás, a gazdasági hatás, a környezeti hatás, a politikai hatás, a pszichológiai hatás, valamint a közegészségügyi következmények. Alapvetően tehát egyelőre mindössze annyit lehet megállapítani, hogy a kritikusság európai ismérve, mely megfogalmazásában sok kifejezést és fordulatot kölcsönöz az észak-amerikai precedensektől, alapvetően lakosság- és ember-centrikus, s ezáltal inkább a kanadai példához közelít, mintsem az Egyesült Államok gazdaság- és kormányzat-centrikus szemléletéhez. Ugyanakkor az Európai Bizottság javaslata, bár jóllehet, széles körű konzultáción alapszik, mégis egyoldalú adminisztratív előterjesztés, mely semmiképp nem garantálja, hogy a Tanácsban egyhangúan döntő tagállamok is készek lesznek fenntartások nélkül jogi normává formálni ezt a megközelítést, és még kevesebb bizonyossággal vetíti elő, hogy a horizontális és ágazati kritériumok megállapításáért felelős szakértői testület milyen súlyozással fogja számbavenni a felsorolt hatáskategóriákat, illetve milyen egyéb feltételek és követelmények szerint fog dolgozni.

A szakbizottság által összeállított kritériumrendszerek alapján a tagállamok mindig naprakész információval látják el a Bizottságot a területükön található, vagy arra potenciálisan súlyos befolyással bíró, más tagállamban található infrastruktúrákról. A kritikusság

10 "Fizikai létesítmények (utak, repülőterek, közművek, távközlési rendszerek, vízhálózatok és hulladékelhelyező rendszerek, stb.), illetve az ezen a létesítmények alapján folytatott tevékenységek (vízellátás, szennyvízelvezetés, közlekedés, energia, stb.)."

megállapítása tehát tagállami feladatkörben marad, és noha a kritériumok egységesek lesznek, azok értelmezése és eseti alkalmazása akár tagállamról tagállamra is változhat, ami nem csak politikai nézeteltérések és viták lehetőségét sejteti, hanem akár bonyolult jogi és diplomáciai helyzeteket is szülhet, például abban az esetben, ha egy tagállam saját maga számára kritikusnak minősít egy másik tagállamban található létesítményt, amelyet ez másik a tagállam a saját területén nem minősített annak. Ez egy szélsőséges és elméleti eset, amely azonban a nemzetbiztonság területén a szuverenitásukhoz ragaszkodó tagállamok számára elegendő politikai indíték lehetne arra, hogy az Unió és a Bizottság beavatkozási és intézkedési jogát számottevően korlátozzák az irányelv elfogadásakor. Mindenesetre annyi bizonyos: ha sikerül is ezt az irányelvet elfogadni, és ha még sikerül is közös kritériumokat kidolgozni, akkor sem lesz garantálható Európában a kritikusság egységes megítélése.

A harmadik lépésben szintén komitológiai eljárás keretében a fentebb már említett szakbizottság megállapítja, hogy melyek azok a tagállamok által beazonosított kritikus infrastruktúrák, amelyek európainak minősülnek, s ez által az irányelvben előrevetített európai védelmi előírások és intézkedések hatálya alá kerülnek. Figyelemre méltó, hogy a bizottsági javaslat nem a kritikusság, hanem az európaiság ismérvének meghatározásába sorolta az interdiszciplinaritás kritériumát11. Ez annyit jelent, hogy nem a tagállamok, hanem az Európai Bizottság mellett működő komitológiai szakbizottság feladata lesz annak vizsgálata, hogy egy adott infrastruktúra milyen természetű és mértékű funkcionális kapcsolatban áll más infrastruktúrákkal, s az ebben a kapcsolatban rejlő kockázati faktorok mennyiben erősítik az adott infrastruktúra "európai kritikusságát". Ez kisebb logikai bukfencnek tűnhet a gondolatmenetben, hiszen az ilyen jellegű, áttételes hatások lehetősége nem annyira az infrastruktúra európaiságát, mint sokkal inkább annak kritikusságát fokozza. Úgy tűnhet tehát, hogy az interdiszciplinaritás vizsgálását és értékelését logikusabb lett volna a tagállamok feladatkörébe sorolni. A javaslat azonban egyáltalán nem zárja ki, hogy a tagállamok a belső kritikusság megállapításához figyelembe vegyék és beszámítsák az infrastruktúrát érő csapás potenciális közvetett belső hatásait, pusztán arra az esetre tesz külön utalást, amelyben például egy infrastruktúra meghibásodásának közvetlen hatásai arra az egy tagállamra korlátozódnak, ahol a létesítmény található, közvetett hatásai azonban túlmutatnak az ország határain, s ez által a kritikusság is európai szintűvé emelkedik.

Összegészében tehát az európai kritikus infrastruktúrák azonosítása egy hosszadalmas és bonyolult eljárásnak ígérkezik (lásd a II. mellékletben foglalt folyamatábrát), melynek kimenetelét sem időben, sem tartalomban nem lehet kiszámítani. Ennek a sok ismeretlenes egyenletekből álló rendszernek az első számú, mindent meghatározó ismeretlene maga az irányelv Xxxxxx által való elfogadása.

AZ IRÁNYELV ELFOGADÁSI ELJÁRÁSA

Tekintettel a fent ismertetett nehézségre, miszerint a kritikus infrastruktúrák problematikájának nincs az európai jogban sem alapja, sem hagyománya, alapvetően egyetlen lehetőség van az irányelv elfogadására, ez pedig az Európai Közösséget létrehozó Római Szerződés 308-as cikkelye, mely így rendelkezik:

11 Emlékeztetőül európainak minősül minden "olyan létfontosságú infrastruktúra, amelynek megzavarása vagy megsemmisítése két vagy több tagállamot is jelentősen érintene, illetve csak egyetlen tagállamot érintene, de a létfontosságú infrastruktúra egy másik tagállamban van. Ide tartoznak azok a hatások is, amelyek az egyéb típusú infrastruktúrákkal fennálló, ágazatokon átnyúló szoros kapcsolatokból erednek."

"Ha a Közösség fellépése bizonyul szükségesnek ahhoz, hogy a közös piac működése során a Közösség valamely célkitűzése megvalósuljon, és e szerződés nem biztosítja a szükséges hatáskört, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag meghozza a megfelelő rendelkezéseket."

Az Európai Bizottság ezt a cikkelyt jelölte meg javaslata jogalapjaként. A "Közösség valamely célkitűzése" jelen esetben az európai kritikus infrastruktúrák védelme, ezt az Európai Tanács politikai szándéknyilatkozata fogalmazta meg. A "közös piac működése során" szükségesnek bizonyult közösségi fellépés pedig az európai kritikus infrastruktúrák azonosítása és operatív védelmük egységes javítása, magyarán az irányelv megalkotása. Kérdéses, hogy ez az intézkedés önmagában mennyire köthető a belső piac működéséhez, akár okozati, akár következményi szempontból, hiszen a kritikus infrastruktúrákat fenyegető veszélyek alapvetően nem a belső piac működéséből erednek, és kritikusságuk, illetve európaiságuk kritériumai sem piaci alapúak. A szuverén tagállamok azonban kellő szabadságot élveznek ahhoz, hogy a biztonságpolitikai prioritások és az uniós jog nyújtotta eljárási lehetőségek tangensén egyensúlyozva a 308-as cikkely jogalapján hozzanak döntést. Mi több, el kell ismerni, hogy sok tekintetben a közös piac működése másodlagos kockázati forrásként fokozhatja egy-egy infrastruktúra veszélyeztetettségét, míg ugyanígy az infrastruktúra fokozottan kritikussá válik a közös piac működésére is12, tehát a jogalap alkalmazása némi jóindulattal még jogi szempontból is védhető.

A 308-as cikkely alkalmazásának azonban sokkal gyakorlatibb, eljárási következményei vannak. Minthogy alapvetően európai jogalap nemlétezésének esetére tervezett hiánypótló rendelkezésről van szó, amely ráadásul arra is szolgál, hogy a szükséges mértékben bővíteni lehessen az Unió és intézményei hatáskörét, érthető, hogy a rendelkezés - ha a nemzeti ratifikációt nem is - legalább minden tagállamnak az egyhangú hozzájárulását követeli meg, s az Európai Parlamentnek csupán véleményező hatáskört ad. A Parlament, amely az Unió demokratikus intézményeként mindig igyekszik saját politikai hatáskörét és befolyását bővíteni és erősíteni, általában nem veszi jó néven beavatkozási lehetőségeinek ily módon való korlátozását és kizárását, különösen mivel számos esetben érezhette úgy, hogy a 308-as cikkely alkalmazásának burkolt indítéka éppen a Parlament társtörvényhozói hatáskörének megkerülése és a demokratikus kontrollt jelentő, három olvasatos együttdöntési eljárás rövidre zárása13 [11]. A kritikus infrastruktúrák esetében jóllehet, tényleg valós cél az irányelv minél gyorsabb elfogadása, s e tekintetben kétségtelen, hogy a pusztán tanácsi eljárás lehet a leghatékonyabb, vagy legalábbis a legrövidebb, ám ebben a konkrét helyzetben a 308-as cikk más szempontból is indokolt, hiszen valóban nincs az intézkedésnek más jogalapja, tartalmát nézve pedig a szigorúan tagállami és tanácsi hatáskörbe tartozó védelempolitikához kapcsolódik. Így az Európai Parlament, noha minden valószínűséggel javasolni fogja valamely más eljárási forma alkalmazását14, alapvetően mégis csak egy konzultatív véleményt

12 Különösen a belső piaci szabályok értelmében kötelezően összekapcsolandó hálózati rendszerek esetében, mint az energia, a távközlés vagy az európai piacon belső határokat nem vagy alig ismerő élelmiszer- feldolgozási és -forgalmazási hálózatok esetében, ahol a belső piac kiteljesedésével egyenes arányban nő a tagállami hálózatok és infrastruktúrák egymásra utaltsága.

13 A 308-as cikkely többé-kevésbé jogos alkalmazásáról számos jogi és statisztikai tanulmány készült, melyek alapvetően alátámasztják a Parlament sérelmeit.

14 Tekintettel arra, hogy az irányelv konkrét, egységes intézkedéseket is előír majd az európai kritikus infrastruktúrának minősített létesítmények védelmére, valószínűsíthető, hogy a Parlament kezdeményezi a belső piaci jogharmonizációs eszközök jogalapjának, azaz az EK szerződés 95. cikkelyének alkalmazását, amely parlamenti együttdöntést és tanácsi minősített többséget ír elő, ám tekintettel az ügy elsődlegesen biztonságpolitikai jellegére, a piaci alapú érvelés nem igazán védhető.

fog alkotni, melyet a tagállamok kormányainak képviselőiből álló Tanács szabadon vehet figyelembe.

A Tanács egyhangú döntésének követelménye elsősorban azt jelenti, hogy minden egyes tagállam gyakorlatilag vétójoggal rendelkezik. Márpedig ilyen esetben kizárólag olyan jogszabály kerülhet elfogadásra, amely minden rendelkezése valamennyi tagállam számára elfogadható. Ez a valódi magyarázat arra, hogy az Európai Bizottság miért fogalmazott oly pontatlanul például a kritikusság fogalmának meghatározásakor, és miért javasolta a konkrét kritériumok komitológiai úton való, végrehajtó intézkedés jellegű definiálását. Ha a tagállamoknak most a Tanácsban miniszteri szinten kellene teljes egyetértést elérniük, nagyon valószínű, hogy a létfontosságot, a kritikusságot egyáltalán nem lehetne európai szinten pontosan megfogalmazni. Ugyanez tartalmilag és eljárásilag sokkal könnyebbnek tűnik, amennyiben a Tanács egyhangúlag egy végrehajtási hatáskörrel felruházott szakértői testületet bíz meg a horizontális és ágazati kritériumok rögzítésével, s ezeket a tagállamok a szakbizottságon belül az Európai Bizottság javaslatára konszenzusos alapon fogadják el. Külső szemlélők számára gyakran tűnik felesleges és végletekig gyér hatékonyságú döntéshozatali formának a komitológia, s a brüsszeli adminisztratív gépezet működését valóban átláthatatlanabbá és bonyolultabbá is teszi a jogszabályok és az általuk létrehozott szakbizottságok szaporodása, ám a kritikus infrastruktúrák példája kiválóan szemlélteti: A jelenlegi intézményi keretek között és a jelenlegi politikai környezetben az egyetlen alternatíva a nem cselekvés lenne. Márpedig a Tanácsban megvan a politikai egyetértés a tekintetben, hogy valamilyen lépésre szükség van az európai kritikus infrastruktúrák jobb védelméért, így valószínűsíthető, hogy a tagállamok képesek lesznek megállapodni egy átfogó, politikai indíttatású, árnyaltan megfogalmazott és rugalmasan értelmezhető jogi keretszabályozásban, amellyel legalább egy következő, operatív, szakértői szintre utalhatják a kritikus infrastruktúrák feltérképezésének Európában mindmáig rendezetlen és harmonizálatlan feladatát.

Szemben az észak-amerikai példákkal, ahol létezik egy központi szövetségi kormányszerv, amely egyoldalúan meghozhat bármilyen szabályt bármilyen területen, az Európai Unió a mai napig egy nemzetközi szervezet maradt, amelynek mindenek előtt, így saját politikai céljai megvalósítása előtt is, szigorúan tartania kell magát a tagjai által ráruházott jogokhoz és hatáskörökhöz, és mindenkor tiszteletben kell tartania valamennyi tagállamának szuverenitását. Amennyiben a tagállamok szuverén módon és egyhangúan úgy döntenek, hogy az Unióra és annak Bizottságára bízzák az európai kritikus infrastruktúrák azonosításának és védelmének feladatát, akkor létrejön az ehhez szükséges európai hatáskör. Ennek megvalósítása jelenleg csakis a bizottsági irányelv-tervezet elfogadása révén lehetséges.

2007. január 31-én az Európai Parlamentben a Tanács soros elnökségét betöltő német kormány üdvözölte a bizottsági javaslatot, és arról adott tájékoztatást, hogy a Tanácsban állandó képviselői (nagyköveti) szinten, illetve a tagállami kormányokban szakértői szinten megkezdődött a javaslat érdembeli elemzése, így a COREPER15-en és a Tanács-ban hamarosan neki lehet látni az irányelv elfogadásához vezető tárgyalásoknak. A német elnökség máris jelezte, hogy a tagállamok számos fenntartásokat fogalmaztak meg a szövegtervezettel kapcsolatban, így minden bizonnyal arra kell számítani, hogy a végleges szöveg még számottevően változik, mielőtt elfogadhatóvá válik mindenki számára. Ugyanakkor Xxxxxx Xxxx német belügyminiszter leszögezte: A német elnökség gyorsan le

15 A COREPER (fr. Comité des Représentants permanents) az állandó képviselők bizottsága, mely az európai Miniszterek Tanácsának gyakorlati előkészítő munkacsoportja.

szeretné zárni a tárgyalásokat és legkésőbb 2007 júniusának végéig el szeretné fogadtatni az irányelvet, hogy az operatív munka mielőbb kezdetét vehesse. A politikai elszántság tehát továbbra sem megkérdőjelezhető, s így a meghatározó ismeretlen abban rejlik, hogy mely tagállamok milyen stratégiai érdekek mentén milyen mértékben lesznek hajlandók szuverén hatáskörükből egy újabb szeletet beadni az európai közösbe.

ÖSSZEGEZETT MEGÁLLAPÍTÁSOK

Az Európai Bizottság COM(2006)787 javaslata az európai kritikus infrastruktúrák kijelölése végett egy olyan komplex adminisztratív rendszert helyez kilátásba, amely az európai intézményi háttér és jogi alap teljes hiánya ellenére, valamint a tagállamok nemzetbiztonsági szuverenitásának lehető legnagyobb mértékű tiszteletben tartása mellett igyekszik megteremteni azokat az eszközöket, amelyekkel hatékonyabban fel lehet ismerni és ki lehet védeni egyes, Európa területére irányuló fenyegetéseket. A belső piaci integráció előrehaladta, a távközlési technológiák exponenciális terjedése, valamint a fenyegetettségek és kockázati faktorok jóformán lemodellezhetetlen és nyomon követhetetlen fragmentációja miatt az európai kritikus infrastruktúrák minden korábbinál több és nagyobb, szinte naponta súlyosbodó kockázatoknak vannak kitéve. Ezekre a kihívásokra életbevágóan fontos mielőbb reagálni, ám Európában az Unió nemzetközi szervezeti jellege, a tagállamok magas és növekvő száma, valamint a demokratikus társadalmi és politikai elvárások miatt a reakcióidő egyre hosszabb, a lehetséges reaktív intézkedések pedig egyre bonyolultabbak. Egy mérsékelten optimista számítás szerint Európa és tagállamai 2012 körül, azaz közel tizenöt évvel a Xxxxxxx adminisztráció után, több mint tíz évvel a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után, és nyolc évvel az Európai Tanács első politikai állásfoglalása után lesznek képesek összeállítani azokat a listákat, amelyekből nagymértékben kiderül, mi is az a kritikus infrastruktúra, s azon belül mi minősül európai kritikus infrastruktúrának. Xxxxxxxx xxx Xxxxx brit konzervatív európai parlamenti képviselő 2007. január 31-én az EP bel- és igazságügyi bizottságának és a NATO parlamenti közgyűlésének közös brüsszeli ülésén cinikusan úgy fogalmazott: "Egyetlen reményem, hogy az európai kritikus infrastruktúrákra leselkedő terroristák elriadnak majd a komitológiai eljárástól." Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az Európai Unió és annak Bizottsága csak annyiban és csak úgy intézkedhet, amennyiben és ahogy a tagállamok erre felhatalmazták, azaz a kritikus infrastruktúrák tekintetében jelenleg - és a javaslat elfogadásáig - sehogy. Ehhez képest már a javaslat léte is előrelépésnek számít.

Jelen közlemény szerzői a maguk részéről – ha mégoly szerény mértékben is – ugyancsak hozzá kívánnak járulni a létfontosságú infrastruktúra hatékony védelmének kialakításához, nevezetesen azzal, hogy a Xxxxxx Xxxxxx Nemzetvédelmi Egyetem Katonai Műszaki Doktori Xxxxxx Xxxxxxxxxxxxxxxxxx és katasztrófavédelem tudományszakán 2007. évre meghirdetett alábbi PhD kutatási téma kidolgozására pályáznak: „A kritikus infrastruktúra, különösen a veszélyes ipari létesítmények biztonságának növelését szolgáló eljárás- és eszközrendszerek kutatása-fejlesztése” (Témavezető: Xx. Xxxxxxxx Xxxxxx, DSc.) [12].

FELHASZNÁLT IRODALOM

[1] Egyesült Államok, Uniting and Strengthening America, by Providing Appropriate Tools Required to Intercept and Obstruct Terrorism Act, 2001-es 107-56-os törvény, 1016-os szekció, más nevén a Kritikus Infrastruktúrák Védelméről szóló 2001-es törvény

[2] Az Egyesült Államok elnökének 1998.05.22-i, PDD/NSC-63 számú iránymutatása a Kritikus Infrastruktúrák Védelméről

[3] Kanadai Közbiztonsági és Polgárvédelmi hatóság, on-line tájékoztató a kritikus infrastruktúrákról: xxxx://xxx.xxxxx.xx.xx/xxx/xx/xxxxx/xxxxx-xx.xxx, 2007.02.08.

[4] Egyesült Államok, Központi Számviteli Hivatal, Kritikus Infrastruktúra Védelem, számottevő belföldi biztonsági kihívásokkal kell szembenézni, GAO-02-918T, 2002.06.09, pp. 41-42, forrás: xxxx://xxx.xxx.xxx/xxx.xxxxx/x00000x.xxx, 2007.02.09.

[5] Német Szövetségi Köztársaság, Szövetségi Információs Technológiai Biztonsági Hivatal, xxxx://xxx.xxx.xxxx.xx/xxxxxxx/xxxxxxx.xxx, 2007.02.08.

[6] Német Szövetségi Köztársaság, Szövetségi Információs Technológiai Biztonsági Hivatal, 2005-ös éves jelentés, angol nyelvű szerzői kiadás, 2006. augusztus, pp. 49-53.

[7] Német Szövetségi Köztársaság, Szövetségi Információs Technológiai Biztonsági Hivatal, 2003-as éves jelentés, angol nyelvű szerzői kiadás, 2004. március, pp. 67-69.

[8] Európai Unió Tanácsa, az Elnökség konklúziói a 2004. június 18-19-i brüsszeli csúcstalálkozó nyomán, 10679/2/04 REV2, 2004. június 19., 19-es pont.

[9] Európai Unió Tanácsa, az Elnökség konklúziói a 2004. december 16-17-i brüsszeli csúcstalálkozó nyomán, 16238/1/04 REV1, 2005. február 1., 28-as pont.

[10] Svéd Nemzetközi Együttműködési és Fejlesztési Ügynökség (Sida), Promoting Sustainable Livelihoods, 1996, Stockholm.

[11] L. Hjelm-Wallén, The Residual Competence: Basic Statistics on Legislation with a Legal Basis in Article 308 EC, Európai Konvent, WG V - WD 19, 2002. szeptember 3., elérhető: xxxx://xxxxxxxx-xxxxxxxxxx.xx.xxx/xxxx/xx0/0000.xxx, 2007.02.13.

[12] Doktori felvételi tájékoztató 2007., Xxxxxx Xxxxxx Nemzetvédelmi Egyetem, xxxx://xxx.xxxx.xx/xxxx/xxxxxx/xxx_xxx_00.xxx, 2007.02.13.

A létfontosságú infrastrukturális ágazatok listája

Ágazat	Alágazat
I. Energia	1. Olaj- és gáztermelés, finomítás, feldolgozás, tárolás és vezetékes elosztás 2. Villamosenergia-termelés és -továbbítás
II. Nukleáris ipar	3. Nukleáris anyagok előállítása és tárolása/feldolgozása
III. Információs és kommunikációs technológiák (IKT)	4. Információs rendszerek és hálózatok védelme 5. Eszköz-, automatikai és ellenőrzési rendszerek (SCADA stb.) 6. Internet 7. Vezetékes távközlési szolgáltatások 8. Mobil távközlési szolgáltatások 9. Rádiós távközlés és navigáció 10. Műholdas távközlés 11. Műsorszórás
IV. Víz	12. Ivóvíz-szolgáltatás 13. Vízminőség-ellenőrzés 14. A vízmennyiség figyelemmel kísérése és ellenőrzése
V. Élelmiszer	15. Élelmiszer-ellátás és élelmiszer-biztonság
VI. Egészségügy	16. Orvosi és kórházi ellátás 17. Gyógyszerek, szérumok és oltóanyagok 18. Biológiai laboratóriumok és biológiai hatóanyagok
VII. Pénzügy	19. Fizetési, valamint értékpapírklíring- és elszámolási infrastruktúrák és rendszerek 20. Szabályozott piacok
VIII. Közlekedés	21. Közúti közlekedés 22. Vasúti közlekedés 23. Légi közlekedés 24. Belvízi közlekedés 25. Óceáni és rövid távú tengeri hajózás
IX. Vegyipar	26. Vegyi anyagok előállítása és tárolása/feldolgozása 27. Veszélyes (vegyi) anyagok vezetékes elvezetése
X. Világűr	28. Világűr
XI. Kutatóberendezések	29. Kutatóberendezések

I. melléklet: A létfontosságú infrastrukturális ágazatok listája az Európai Bizottság COM (2006)787 sz. előterjesztése szerint

II. melléklet: az európai kritikus infrastruktúrák azonosításának folyamatábrája

Xxxxxx Xxxxxx – Xxxxxxx Xxxx – Xxxxxx Xxxxx – Xxxxxxx Xxxxxx – Xxxxx Xxxxxx – Xxxxxxx Xxxxxxx – Xxxxxx Xxxxx – Xxxxxx Xxxxx – Xxxxxxx Xxxxx – Xxxxxxxx Xxxxxx

A NUKLEÁRIS LÉTESÍTMÉNYEK

KATONAI TERROR-FENYEGETETTSÉGÉNEK ÉRTÉKELÉSE – I.

A nemzetközi és hazai szabályozás, valamint a gyakorlat áttekintése

Absztrakt

2001. szeptember 11-e után minden nukleáris létesítmény biztonsági értékelését újfent elvégezték, különös tekintettel a terror-fenyegetettség mértékének reális veszélyére. Ennek az oka és szükséglete abban áll, hogy a nukleáris létesítmények minden tekintetben lehetséges terrorista célpontoknak minősülnek, ugyanakkor nyilvánvalóan nem puha célpontok. A vizsgálatok célja minden esetben fizikai védelem megerősítése révén a nukleáris biztonság növelése volt.

A két cikkre tervezett sorozatunkban a szerzők, mint a vizsgálatokat végző szakértői munkacsoport tagjai ismertetik a paksi atomerőmű, mint kiemelkedő jelentőségű hazai nukleáris létesítmény ellen katonai eszközökkel és eljárásokkal potenciálisan szóba jöhető földi, légi és vízi terrorcselekményekkel szembeni védekezés értékelési módszerét.

Ebben az első közleményben a nukleáris létesítmények fizikai védelmét szolgáló nemzetközi és hazai szabályozást és az egyes országokban kialakult gyakorlatot tekintjük át.

After September 11, the physical protection of each nuclear power plant was reassessed with special regard to the present threats of terrorism. The reason for that is the temptation that these plants potentially present, while – of course – they cannot be considered targets that are completely vulnerable. In each case, the main goal of these assessments was to improve nuclear safety trough the strengthening of the physical protection.

According to the plans of the authors who carried out these inspections, our series will consist of two articles. They will be about the applied examination method of defense against the full-scale of possible terror attacks on the nuclear power plant of Paks using military apparatus and procedures on the ground, in the air, or in water.

This first article deals with the international and state regulations regarding the safety of nuclear power plants with country-based analysis.

Kulcsszavak: nukleáris biztonság, terrorcselekmény, nukleáris szabályozás, biztosítékok, fizikai védelem

1. A NUKLEÁRIS LÉTESÍTMÉNYEK FIZIKAI VÉDELMÉT SZOLGÁLÓ NEMZETKÖZI

ÉS HAZAI JOGI SZABÁLYOZÁS

Mindjárt elöljáróban le kell szögezni, hogy a nukleáris és radioaktív anyagok és nukleáris létesítmények biztonságát szolgáló fizikai védelem egységes jogszabályi kezelése még a jövő egyik fontos állami feladata.

A követelményrendszer kidolgozása során az alábbi ajánlásokat és jogszabályokat kell egységes rendszerbe foglalni.

Convention on the Physical Protection of Nuclear Material, INFCIRC/274/rev.1, 1980

A nukleáris anyagok fizikai védelmét az 1980. évi Nukleáris Anyagok Fizikai Védelméről szóló egyezmény [1] alapozta meg, amit Magyarország aláírt és kihirdetett. Az időközben felmerült tapasztalatok és a terrorizmus elleni harc kiszélesedése miatt az egyezményt 2005- ben módosították. A legfontosabb változtatást az jelenti, hogy az egyezménybe bekerült a nukleáris anyagokon kívül az azokat alkalmazó nukleáris létesítmények fizikai védelme is a szabotázs-cselekmények ellen. Az egyezmény magába foglalja a békés célra használt nukleáris anyagok nemzetközi szállítása (export-import, tranzit), hazai felhasználása, tárolása és szállítása során alkalmazandó előírásokat. Az egyezményben megállapított legfontosabb feladatok a fizikai védelmi biztosítékok beszerzése, a nemzeti központi hatóság és kapcsolattartási pont meghatározása, a szállítás során érintett államok tájékoztatása, a fizikai védelemmel kapcsolatban fogadott információk megfelelő kezelése, a nukleáris anyaggal való visszaélések bűnként való megítélése a részes államokban, az elkövető elítélése és kiadatása. A módosított egyezmény hazai jogi szabályozásba történő beillesztése folyamatban van.

Physical Protection of Nuclear Materials (NM) and Nuclear Facilities (NF) – INFCIRC/225/rev.4, 1999

Az egyezmény végrehajtását segítendő a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kiadta a Nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények fizikai védelméről szóló (INFCIRC/225/rev.4, 1999) dokumentumot [2]. A dokumentum a célkitűzéseket, a megvalósítást szolgáló állami rendszerek elemeit, a nukleáris anyagok kategóriába sorolását, a használatban lévő, tárolt, illetve szállított nukleáris anyagok védelmi követelményeit, valamint a nukleáris létesítmények szabotázs elleni védelmének követelményeit foglalja magába.

Code of conduct on the safety and security of radioactive sources, IAEA, 2004

Külön ki kell térni a sugárforrások fizikai védelmére [3]. Erre vonatkozóan kezdeményezéseket tartalmaz a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által a radioaktív források biztonságára és őrzés-védelmére, export-importjára kidolgozott ajánlás. Jelenleg az itt megfogalmazott elvárásokból még szinte semmi nem került átültetésre a hazai szabályozásba. A jogalkalmazás szintjén egyes, az ÁNTSZ által kiadott, sugárforrásokkal kapcsolatos tevékenységi engedélyekben jelennek csak meg kellő szisztéma nélkül az ORFK szakhatóság előírásai.

Európai Uniós szabályozások

A fizikai védelemmel kapcsolatosan kötelező érvényű EU előírás, illetve EU ajánlás nincs.

1996. évi CXVI tv. Atomenergiáról (Atomtörvény)

Az Atomtörvény [4] előírásokat tartalmaz a lakosságnak és a környezetnek az ionizáló sugárzás káros hatásai elleni védelméről, valamint az atomenergia alkalmazásának szabályozásáról, az ezekkel összefüggő engedélyezési eljárásról, e téren a hatóságok és az

atomenergiát alkalmazók alapvető feladatairól, kötelezettségeiről. A nukleáris anyagok és létesítmények fizikai védelmi szabályozásának egységes kezelését a rendészetért felelős miniszter feladatába adja.

89/2005. (V. 5.) Korm. rendelet a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági követelményeiről és az ezzel összefüggő hatósági tevékenységről

A nukleáris biztonsági hatósági tevékenységet bemutató 89/2005. (V. 5.) Korm. kormányrendelet [5] mellékleteiként kerültek kiadásra a Nukleáris Biztonsági Szabályzatok, amelyek a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági követelményeit és az ezzel összefüggő hatósági tevékenységeket tartalmazzák.

39/1997. (VII.1.) IKIM rendelet a nukleáris anyagok nyilvántartási rendszeréről

A 39/1997. (VII.1.) IKIM rendelet [6] a nukleáris anyagok nyilvántartási rendszeréről, nemzetközi ellenőrzéséről és a velük kapcsolatos egyes hatósági jogkörökről szól. Módosítása, az Euratom-NAÜ-Magyarország között életbe lépő három-oldalú biztosítéki egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyv hatályba lépése miatt a közeljövőben várható.

33/2004. (VI.28.) BM rendelet a radioaktív anyagok központi és helyi nyilvántartásának rendjéről

A 33/2004. (VI.28.) BM rendelet radioaktív anyagok nyilvántartására vonatkozó szabályozás

[7] részletes előírásokat tartalmaz a radioaktív anyagok központi és helyi nyilvántartására vonatkozóan.

13/1997. (IX.3.) KHVM rendelet a kiégett nukleáris üzemanyag biztonságos vasúti szállításáról szóló szabályzat kihirdetéséről

A 13/1997. (IX.3.) KHVM rendelet [8] hirdeti ki a kiégett nukleáris üzemanyag biztonságos vasúti szállításának szabályzatát. Elsősorban adminisztratív és biztonsági kérdésekkel foglakozik, nagyon kevés, és az is általános előírás szerepel benne a fizikai védelemmel kapcsolatban.

47/1997. (VIII. 26.) BM rendelet Atomenergia alkalmazásával összefüggő rendőrségi feladatokról

A 47/1997. (VIII. 26.) BM rendelet [9] meghatározza a Rendőrhatóság szakhatósági hozzájárulás szempontjait, munkavállalókra vonatkozó speciális biztonsági követelményeket és azok ellenőrzési rendjét, a nukleáris anyagok, létesítmények őrzésének és védelem ellátásának speciális módját, a radioaktív és nukleáris anyagok szállításának rendőri ellenőrzési és biztosítási feladatait, nukleáris üzemanyag határon való átszállításával kapcsolatos, továbbá egyéb rendészeti feladatokat.

1997. évi CLIX. Törvény az Fegyveres Biztonsági Őrségről, a természetvédelmi és mezei

őrszolgálatról

A 1997. évi CLIX. törvény [10] előírásokat tartalmaz Fegyveres Biztonsági Őrség elrendelése, az elrendelő határozat előírásai, a kötelezett kötelességei, alkalmasságra, formaruhára, eszközökre vonatkozó engedélyezési lépések, előírások.

27/1998. (VI. 10.) BM rendelet a Fegyveres Biztonsági Őrség Működési és Szolgálati Szabályzatának kiadásáról

A 27/1998. (VI. 10.) BM rendelet a Fegyveres Biztonsági Őrség Működési és Szolgálati Szabályzatának kiadásáról [11] részletes szabályozást tartalmaz. Ezek között: általános rendelkezéseket, az elöljárók és alárendeltek jogait és kötelességeit, az őrség tagjainak jogállását, őrség tagjainak felszerelését, személyes szabadságot korlátozó és nem korlátozó

intézkedéseket, az őrség tagjainak munkaidejét, az őrzött létesítmények műszaki-technikai berendezéseit, őrség körletének berendezéseit az őrség tagjaival szemben támasztható vizsgakövetelményeket.

2005. évi CXXXIII. törvény személy- és vagyonvédelmi, valamint magánynyomozói tevékenység szabályairól

A 2005. évi CXXXIII. törvény [12] szabályozza a működési engedély és igazolvány kiadását, a rendőrségi nyilvántartási (a tevékenység ellenőrzése, a működési engedély és igazolvány visszavonása, bevonása, elvétele), személy- és vagyonvédelmi tevékenységet, illetve magánynyomozást folytató kötelezettségeit és a tevékenység ellátásának szabályait.

1995. évi LXV. törvény az államtitokról és a szolgálati titokról

1995. évi LXV. törvény [13] tartalmazza az államtitokká, szolgálati titokká minősítés szabályait, a minősített adatok kezelésének és az azokba való betekintés rendjét.

213/1997. (XII.1.) Korm. rendelet a nukleáris létesítmény és radioaktív hulladéktároló biztonsági övezetéről meghatározza a biztonsági övezetben tiltott, vagy engedélyhez kötött tevékenységeket, többek között a légi közlekedést is megnevezve. A jelentősebb nukleáris létesítmények vonatkozásában a tiltott légtér pontos kijelölését a 14/1998. (VI.24) KHVM- HM-KTM rendelt adja meg.

16/2000. (VI.8.) XxX rendelet az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról

16/2000. (VI.8.) EüM rendelet [14] többek között, a fizikai védelem vonatkozásában meghatározza a Munkahelyi Sugárvédelmi Szabályzat tartalmi követelményei.

A személy-, vagyonvédelmi és magánnyomozói kamara szakmai követelményei; MABISZ ajánlások

A kamarai követelmények és a MABISZ ajánlások olyan, elsősorban adminisztratív szabályozásokat tartalmaznak (a fenti jogszabályok előírásaiból, valamint a biztosítók követelményeiből levezetve), amiket a jelen felülvizsgálat során nem lehetett szempontként figyelembe venni.

2. A KATONAI JELLEGŰ

TERROR-FENYEGETETTSÉG ÉRTÉKELÉSÉNEK NEMZETKÖZI HELYZETE

A terrorizmus jellegének nemzetközivé válása miatt nukleáris létesítmény célponttá válhat bármely országban, még olyanban is, amely ellen nincs különösebb ellenérzés terrorista körökben. Egy ilyen sikeres támadás komoly félelmet válthat ki más országokban, így a támadás sokkal szélesebb következményekhez (például atomerőmű bezárásához) vezethet, fokozva és nemzetközivé téve a gazdasági veszteségeket.

Ez a közlemény összefoglalást ad a nukleáris létesítmények katonai vagy terrorista fenyegetettségének értékelésére, felmérésére irányuló nemzetközi erőfeszítésekről. Fontos megjegyezni, hogy a témakör rendkívül érzékeny, ezért nyilvános publikációk, írott dokumentumok érthetően legtöbbször a fizikai védelem céljainak és elveinek általános bemutatására, az alkalmazott fizikai védelmi rendszer nagyvonalakban történő ismertetésére korlátozódnak, az egyes országok nukleáris létesítményeinek fizikai védelmi rendszeréről csak nagyon korlátozottan állnak rendelkezésre információk.

Tematikus nemzetközi konferenciák, találkozók ritkán szerveződnek a kérdéskör megvitatására és a tapasztalatok megosztására. Az alábbi rövid összefoglalás alapját ezért elsősorban más témákban rendezett nemzetközi találkozók alkalmával, de a katonai vagy terrorfenyegetettség értékelése területén elismert szakemberekkel folytatott informális beszélgetések során elhangzottak és elektronikus levelezés útján szerzett ismeretek képezik [15]. Az itt közölt információk csak tájékoztató jellegűek, de hasznos áttekintést nyújtanak a nemzetközi helyzetről. A beszélgetések célzatosan az alábbi fő kérdések mentén alakultak:

• A katonai és/vagy terrorista fenyegetettség elemzése kötelező érvényű követelmény- a megkérdezett országában?

• Ha igen, hol helyezkedik el a követelmény a jogszabályi hierarchiában, és mi magának a követelménynek a szövegezése?

• Készült-e elemző tanulmány a kérdezett országban található nukleáris létesítmények katonai és/vagy terrorista fenyegetettségének értékelésére – függetlenül attól, hogy létezik-e ilyen jogszabályi követelmény vagy nem?

• A tanulmány alapján hajtottak-e végre műszaki átalakításokat, fejlesztéseket a fizikai védelem megerősítésére?

• A tanulmány alapján hajtottak-e végre adminisztratív változtatásokat a fizikai védelem megerősítésére?

A fenti kérdésekről elbeszélgetés az alábbi országok szakembereivel történt: USA, UK, Németország, Szlovákia és Ukrajna. Az ismertetés a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ez irányú törekevéseinek, tevékenységének bemutatásával indul.

2.1. Nemzetközi Atomenergia Ügynökség

A nukleáris anyagok fizikai védelmének erősítése érdekében a NAÜ nemzetközi egyezményt (Convention □nt he Physical Protection of Nuclear Material, továbbiakban Egyezmény) kezdeményezett, amelynek aláírására 1980. március 3-án került sor Bécsben és New Yorkban. Az 1987. február 8-án életbe lépett Egyezmény az egyetlen nemzetközi jogilag kötelező érvényű kötelezettség a nukleáris anyagok fizikai védelme területén, amely intézkedéseket irányoz elő a nukleáris anyagok ellen intézett támadások megelőzése, detektálása és elhárítása érdekében.

2005. júliusában Diplomáciai Konferenciát rendeztek az Egyezmény kiegészítésére és a benne előirányzottak megerősítésére. Míg az eredeti Egyezmény hatálya csak a nukleáris anyagok nemzetközi szállítására terjedt ki, addig a kiegészített Egyezmény már kötelezővé teszi tagállamai részére a területükön található békés célú nukleáris létesítmények és anyagok alkalmazásának, tárolásának és szállításának védelmét. Az Egyezmény szélesebb körű, két- és többoldalú együttműködésre ösztönzi tagállamait az elveszett vagy ellopott nukleáris anyagok lokalizálása, a szabotázs bárminemű radiológiai következményeinek enyhítése, a lehetséges támadások megelőzése és kivédése érdekében. A kiegészítés csak évek múlva lép életbe, miután az Egyezmény 112 tagállamának kétharmada ratifikálta azt.

A nukleáris anyagok egyformán magas színvonalú és hatékony védelmének elősegítésére a NAÜ egy Útmutatót dolgozott ki, amelyben ajánlásokat és követelményeket fogalmazott meg a nukleáris anyagok alkalmazásának, tárolásának és szállításának fizikai védelme érdekében. A dokumentum többszöri felülvizsgálaton esett át, legfrissebb változata az INFCIRC/225/Rev.4.

Említést érdemelnek még az IAEA-TECDOC-967 (Rev.1) és az IAEA-TECDOC-1276 számú NAÜ dokumentumok. Az előbbi a „Guidance and considerations for the implementation of INFCIRC/225/Rev.4, The Physical Protection of Nuclear Material and Nuclear Facilities”, az utóbbi a „Handbook on the physical protection of nuclear materials and facilities” címet viseli.

A NAÜ a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követően felülvizsgálta és erősítette a nukleáris terrorizmus megelőzése, azonosítása és kivédése kapcsán végzett tevékenységét. A nukleáris anyagok és létesítmények fizikai védelme továbbra is a tagállamok felelőssége és feladata, a NAÜ a tagállamok tevékenységét a fizikai védelem tudományos és műszaki megalapozásával, illetve szakértői közreműködéssel támogatja. A NAÜ tudományos és szakmai tevékenysége keretében a fent már ismertetett dokumentumokon túl kiadta a fizikai védelem általános céljait és alapvető elveit (Physical Protection Objectives and Fundamental Principles) rögzítő dokumentumot, és jelenleg is több a tagállamok ezirányú tevékenységét támogató szakmai anyag kiadása van folyamatban. A NAÜ szakértői támogató munkája is széleskörű, pl. felkérésre a NAÜ műhelytalálkozót szervez bármely tagállamának kijelölt intézményében a tervezési fenyegetettségi alap módszertanának (Design Basis Threat methodologies) ismertetésére. Ilyen műhelytalálkozóra került sor 2003. március 25-27. között az Országos Atomenergia Hivatalban.

2.1. Amerikai Egyesült Államok

Az amerikai szakemberek elmondták, hogy az USA-ban az ilyen elemzések az atomerőművek üzemeltetési engedélyét megalapozó Végleges Biztonsági Jelentéshez kapcsolódnak, tehát elvégzésüket magas szintű jogszabály írja elő (Code of Federal Regulation). 2001. szeptember 11-e után újra elvégezték valamennyi amerikai atomerőműre az elemzések felülvizsgálatát. Megtörtént a repülőgép-becsapódás megvalósíthatóságának, következményeinek értékelése is szintén valamennyi USA-beli atomerőműre.

Az elemzésekben a karhatalmi szervek feladatait az Üzemeltető önmaga nem képes modellezni, ezért e szervek bevonása volt szükséges a felülvizsgálatokba. Komoly megerősítéseket végeztek valamennyi telephelyen a felülvizsgálatok után, amelyeket a US NRC határozatokban írt elő az üzemeltető szervezetek számára. Ilyen megerősítések találhatók például a TMI atomerőműben.

Az erőműbe vezető útvonalakon és a belső területeken megerősített, mintegy 1 m x 1 m keresztmetszetű betonelemeket helyeztek el szisztematikusan oly módon, hogy megakadályozzák a direkt behatolást nagyobb gépjárművel. Látványosan megerősítették a fegyveres védelmet is: álig felfegyverzett egyenruhások ellenőrzik a személyi beléptetést, valamint a tárgyak, eszközök ki- és befelé irányuló mozgását. Ilyen őrök teljesítik a telephelyi őrjáratokat is.

Egy másik amerikai szakemberrel történt beszélgetés az ilyen típusú elemzések egyik módszertanáról szólt. Eszerint felhasználják a létesítményről rendelkezésre álló valószínűségi biztonsági elemzést az erőmű fizikai biztonságának értékelésében, kialakításában. Az USA- ban már 1983-ban elkészítették a fizikai biztonság értékelésére az első ilyen tanulmányt az Üzemeltető kezdeményezésére.

A szándékos károkozás a biztonságosra és megbízhatóra tervezett rendszerek, berendezések rendelkezésére állást megszünteti. Ilyen szempontból hasznos a tűz, az elárasztás és a

nagyenergiájú csőtörés PSA értékelése, hiszen az éppen az ilyen berendezéseket térképezi föl. A károkozásra irányuló beavatkozás többszintű lehet: hibafán belüli (komponens szintű), eseményfán belüli (eseményfa szintű) és kezdeti esemény szintű. Korábban az atomerőművi dokumentáció jelentős nyilvánosságot kapott az USA-ban, könnyen hozzáférhetőek voltak például a PSA elemzések, ezen változtattak. A terrortámadás által okozható veszélyeket jelentősnek ítélik: egyes becslések szerint a zónakárosodás feltételes valószínűsége igen magasra, 0,75 körülire tehető egy bekövetkező terrortámadás esetén (a terrortámadás, mint kezdeti esemény gyakorisága ismeretlen). Az elsőszintű PSA elemzésben különböző, zónakárosodásra vezető eseménysorok szerepelnek. Valamennyit tanulmányozni kell: minél egyszerűbb az eseménysor, annál könnyebb a zónakárosodást szándékosan kiváltani.

Terrortámadás ellen felkészülési-védekezési tervet kell készíteni. Fel kell térképezni a fizikai védelmi rendszert. Ennek két szintje van: az elsőbe tartoznak a főbb objektumok (útvonalak, létesítmények, kommunikációs központok), amelyeket kívülről meg lehet figyelni. A második szint a rendbiztonsági intézkedéseké (beléptető erők, behatolás jelző és egyéb monitorok, valamint az alkalmazott rendszabályok). Ezek felhasználásával készülhetnek a terrortámadás elleni tervek. Fontos az üzemi célobjektumok meghatározása. A rutinszerűen végzett tevékenységeket feltétlenül át kell szervezni: a bejárásokat rendszertelenné kell tenni, az őrjáratokat alkalmanként eltérő útvonalakon, eltérő erők bevonásával (hol egy, hol több járművel) kell indítani, stb.

A US NRC az amerikai nemzetbiztonsági szervek szakembereivel közösen készül az atomerőművek fizikai védelmének átfogó felügyeletére. Ennek keretében 5 éves programot indítottak, amelyben kiválasztott atomerőművek katonai vagy terrorista fenyegetésen alapuló szcenárióval balesetelhárítási gyakorlatokat tartanak az érintett partnerintézményekkel és szervekkel közösen. A gyakorlatok tapasztalatai alapján kívánnak valamennyi amerikai nukleáris létesítményre vonatkozó átfogó szabályozást kidolgozni.

2.2. Egyesült Királyság

Az Egyesült Királyságban a fizikai védelem nem a nukleáris biztonsági hatóság, hanem a Kereskedelmi és Ipari Minisztériumon belül a Fizikai Védelmi Hivatal hatáskörébe tartozik. A biztonság érdekében a két hatóság szorosan együttműködik egymással. Míg az előbbi hatóság jobbára a balesetek megelőzésének érdekében a nukleáris biztonság területén tevékenykedik, addig az utóbbi a szándékos és rosszindulatból elkövetett szabotázs, lopás, stb. akciók megelőzésére, felszámolására készül.

Bár az Egyesült Királyságban nem létezik jogszabályi követelmény a nukleáris létesítmények fenyegetettségének értékelésére, ennek ellenére az FVH rendszeresen elkészíti és felülvizsgálja a létesítmények fenyegetettségének értékelését. Az elemzések végzésekor a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ajánlásait (INFCIRC/225/Rev.4) követik.

Az Egyesült Királyságban atomerőmű fizikai biztonsága ellen irányuló támadás szcenáriójával tartottak már baleset-elhárítási gyakorlatot is.

2.3. Németország

Németországban jelenleg nincsenek követelmények a nukleárislétesítmények sebezhetőségének vizsgálatára katonai vagy terrortámadás esetén. Ennek ellenére a GRS elkészítette valamennyi atomerőmű ilyen irányú elemzését. Érdekes műszaki megoldásokat

vezettek be, a repülőtámadások kivédésére. Az egyik egy rendszer, amely gyorsan, néhány perc alatt sűrű ködbe borítja a létesítményt, a másik magas kiépítésű villamosenergia-termelő szélmalmok rendszere a létesítmény körül, amelyek sűrű elhelyezkedése lehetetlenné teszi a repülőgép támadás végrehajtását.

2.4. Szlovákia

Szlovákiában nem jogszabályi követelmény a nukleáris létesítmények fenyegetettségének tudományos alapokon nyugvó, szisztematikus elemzése. Ennek ellenére az atomerőműveket üzemeltető Slovenské Elektrárne készíttetett ilyen jellegű tanulmányokat, de ezek összeállításában csak az érintett atomerőművek munkatársai vettek részt, honvédelmi szakembereket nem vontak be. Az elemzések nem teljes körűek, csak egy-egy kiválasztott fenyegetéstípusra (például repülőgéppel vagy terrorista csoport által végrehajtható támadás) koncentrálnak. Az eredmények figyelembevételével hajtottak végre fejlesztéseket a fizikai védelem erősítésére, de ezek sem szisztematikus tervezés alapján készültek. Érdekességként hangzott el, hogy balesetelhárítási gyakorlatot hajtottak végre, melynek szcenáriójában egy terrorista támadás elhárítása szerepelt.

2.5. Ukrajna

Ukrajnában sem követelmény a nukleárislétesítmények sebezhetőségének vizsgálata katonai vagy terrortámadás esetére. Ennek ellenére – az atomerőművek közvetlen érdekeltsége okán

– elvégezték az ilyen típusú elemzéseket. Az elemzések eredménye alapján adminisztratív intézkedéseket vezettek be a fizikai védelem erősítése érdekében.

3. A KÖZELMÚLT TÖRTÉNÉSEI

Mind nemzetközi, mind hazai vonatkozásban nagy jelentőségű esemény volt a Bécsben 2005. július 4-8 között rendezett Diplomáciai Konferencia. A részes államok egyhangú döntéssel módosították a Nukleáris anyagok védelméről szóló Egyezményt (Convention on the Physical Protection of Nuclear National, CPPNM). A módosított Egyezményt hazánk is elsők között aláírta.

Az Egyezmény korábbi formájában csak a nemzetközi nukleáris szállítmányokra vonatkozott. A módosítás nyomán a CPPNM hatálya kiterjed a részes államok területén felhasznált, raktározott és szállított nukleáris anyagokra, illetve a nukleáris létesítmények szabotázzsal szembeni védelmére. A Konferencia elfogadta a 7. cikkben a környezetvédelemre történő utalást, valamint azt a kanadai javaslatot is, amely átemeli a nukleáris terrorizmus elleni ENSZ egyezménynek a kiadatásra vonatkozó rendelkezéseit.

Ugyancsak az Egyezmény 7. cikke új bűncselekményeket határozott meg a nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények vonatkozásában.

Az Egyezmény ratifikálása esetén az Egyezmény és a hazai jogi szabályozás összhangjának megteremtéséhez jogszabályváltozásokat és egyéb intézkedéseket kell életbe léptetni, továbbá kezdeményezni kell a Büntető Törvénykönyv kiegészítését [16].

IRODALOMJEGYZÉK

1. Convention on the Physical Protection of Nuclear Material, INFCIRC/274/rev.1, 1980

2. Physical Protection of Nuclear Materials (NM) and Nuclear Facilities (NF) – INFCIRC/225/rev.4, 1999

3. Code of conduct on the safety and security of radioactive sources, IAEA, 2004

4. 1996. évi CXVI tv. Atomenergiáról (un. Atomtörvény)

5. 89/2005. (V. 5.) Korm. rendelet a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági követelményeiről és az ezzel összefüggő hatósági tevékenységről, 3. melléklet - Tervezési követelmények

6. 39/1997. (VII.1.) IKIM rendelet a nukleáris anyagok nyilvántartási rendszeréről

7. 33/2004. (VI.28.) BM rendelet a radioaktív anyagok központi és helyi nyilvántartásának rendjéről

8. 13/1997. (IX.3.) KHVM rendelet a kiégett nukleáris üzemanyag biztonságos vasúti szállításáról szóló szabályzat kihirdetéséről

9. 47/1997. (VIII. 26.) BM rendelet Atomenergia alkalmazásával összefüggő rendőrségi feladatokról

10 1997. évi CLIX. Törvény az Fegyveres Biztonsági Őrségről, a természetvédelmi és mezei őrszolgálatról

11 27/1998. (VI. 10.) BM rendelet a Fegyveres Biztonsági Őrség Működési és Szolgálati Szabályzatának kiadásáról

12 2005. évi CXXXIII. törvény személy- és vagyonvédelmi, valamint magánynyomozói tevékenység szabályairól

13 1995. évi LXV. törvény az államtitokról és a szolgálati titokról 14 16/2000. (VI.8.) XxX rendelet az atomenergiáról szóló 1996. évi

CXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról 15 Xxxxxxx Xxxx: Személyes közlemény, 2005.

16 Xxxxxx Xxxxxx – Xxxxxxx Xxxxxxx – Xxxxx Xxxxxxx – Xxxxxxxx Xxxxxx: Nukleáris non-prliferáció, Hadmérnök, 2006. december xxxx://xxx.xxxx.xx/xxxxxxxxx/0000_0_xxxxxx.xxx 2007-01-12

Rónaky József1 – Solymosi József2

ELEMZÉS A HAZAI SUGÁRVÉDELMI, BIZTOSÍTÉKI, NUKLEÁRIS BIZTONSÁGI,

ÉS NUKLEÁRIS VESZÉLYHELYZETI FELKÉSZÜLÉSI JOGKÖRÖK EGYESÍTÉSÉRŐL

Absztrakt

A közleményben arra keressük a választ, hogy az atomenergia békés célú alkalmazásához kapcsolódó sugárbiztonsági és nukleáris biztonsági hatósági feladatok összevonásával miként tehető egyszerűbbé, átláthatóbbá, hatékonyabbá és gazdaságosabbá a hazai nukleáris jogalkotás, engedélyezés, ellenőrzés és veszélyhelyzeti felkészülés.

A hatósági jogkörök javaslatba hozott egyesítése - amelyhez hasonló folyamat a világ számos országában a közelmúltban már lejátszódott - hozzájárulhatna az

„Új Magyarország” kormányprogram következő irányelvei sikeres megvalósításához. Úgy, mint a dekoncentrált hivatalok számának csökkentéséhez; az állami szervek kisebb, hatékonyabb rendszerének a kialakításához; a közigazgatás korszerűsítéséhez; az egyablakos ügyintézés elterjesztéséhez; a kiszámítható, átlátható, biztonságos jogi környezet megteremtéséhez; a katasztrófavédelem továbbfejlesztéséhez; a terrorizmus elleni küzdelem eredményességének növeléséhez.

A proposal is presented answering the question: how to reform the Hungarian nuclear regulation, licensing, inspection and emergency preparedness to be more simple, transparent, efficient and economical with the concentration of the respective regulatory tasks.

The proposed reform (similar reforms have already been performed in several countries) could contribute to the following aims of the government’s „New Hungary” programme: reducing the number of regional institutions; smaller and more efficient governmental structure; modernisation of the administration; predictable, transparent and safe legal environment, improvement of the emergency preparedness and anti-terrorist capabilities.

Kulcsszavak: nukleáris biztonság, sugárbiztonság, hatósági feladatok összevonása, hazai nukleáris jogalkotás, engedélyezés, ellenőrzés, veszélyhelyzeti felkészülés.

1 Xxxxxx Xxxxxx főigazgató - Országos Atomenergia Hivatal, ZMNE BVJKMK KMDI, doktorandusz, Xxxxxx@xxxx.xxx.xx

2 Xxxxxxxx Xxxxxx egyetemi tanár, DSc, ZMNE tudományos rektorhelyettes, xxxxxxxx.xxxxxx@xxxx.xx

BEVEZETÉS

Az atomenergia biztonságának felügyeleti rendszere Magyarországon, hasonlóan a fejlett államok hatósági rendszereihez - a műszaki fejlődéssel párhuzamosan - meglévő intézményekhez csatolva alakult ki. A sugárvédelem hagyományosan az egészségügy feladata volt, mivel először és a legelterjedtebben ott használták az ionizáló sugárzást diagnosztikára és terápiára. Az 1950-es években a nukleáris technikák megjelentek az iparban, a mezőgazdaságban, a geológiai kutatásban, és nem utolsósorban a haditechnikában. A legtöbb államban, így hazánkban is ekkor jöttek létre az atomenergia bizottságok, amelyek magas szintű kormányszervként működve egyrészt elősegítették az új technika elterjedését, másrészt koordinatív szerepben „kiosztották” a megjelenő új feladatokat. Hazánkban az Országos Atomenergia Bizottság (OAB) titkársága koordinálta ezeket a tevékenységeket. A paksi atomerőmű építése számos új feladatot hozott, amelyeket az OAB szétosztott az egyes tárcák között. Teljesen új feladatként jelentkezett jogi téren az atomenergia biztonságának törvényi szintű szabályozása, illetve az erőmű nukleáris biztonsági felügyelete. Az első atomtörvény (1980. évi I. tv. az atomenergiáról) a maga idején korszerűen szabályozta a kérdéskört, de a társadalmi berendezkedés miatt még nem törekedett a legkorszerűbb nyugati követelményeknek megfelelni. Az Állami Energetikai és Energiabiztonsági Felügyeleten belül létrehozták a Nukleáris főosztályt, mint nukleáris biztonsági hatóságot. 1990-ben a rendszerváltozás során jött létre az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) az említett főosztályból és az OAB titkárságából. Az egyes tárcák, elsősorban az atomerőmű által generált államigazgatási és hatósági feladatokra megszervezték saját apparátusukat. Az Országos Atomenergia Bizottság, amelynek elnöke kezdetben általában az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke volt, majd később a gazdasági miniszter, továbbra is koordinációs feladatokat látott el. Európai uniós csatlakozásunk során az Unió egyrészt igen alaposan vizsgálta az atomenergia biztonságának helyzetét Magyarországon, másrészt komoly segítséget nyújtott a hatósági munka fejlesztésében. Mérföldkő volt a második atomtörvény megalkotása (1996. évi CXVI. tv. az atomenergiáról), amely igen korszerű elveket fogalmazott meg, de nem szüntette meg a történelmileg kialakult szétforgácsolt hatósági rendszert, és fenntartotta az OAB-t promóciós és ellenőrző jogkörökkel. 2003-ban az EU kérésére az OAB megszűnt, az OAH függetlenségét a módosított atomtörvény kielégítően garantálta, de a decentralizált rendszer megmaradt. Ennek hátrányait két horizontális problémakör különösen élesen veti fel. Az egyik a nukleáris baleset-elhárítás, amelynek fontosságára a csernobili atomerőmű katasztrófája mutatott rá igen meggyőzően, a másik a nukleáris terrorizmus, amely a rendszerváltozás folyamatában egyrészt a nukleáris és sugárzó anyagok csempészetében nyilvánult meg, másrészt a 2001. szeptember 11-i New York-i merénylet világított rá, hogy a terrorizmussal, mit új fenyegetettséggel kell számolni.

A decentralizált hatósági rendszer számos párhuzamosságot hozott létre, míg egyes feladatok megoldása nem kapott elég hangsúlyt. A nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy az atomerőműveket üzemeltető országokban elindult egy folyamat a hatósági munka korszerűsítésére, és egységesítésére.

A magyar kormány 2006-ban elindította a kormányzati rendszer korszerűsítésének programját. Minden szervezet kötelessége, hogy megvizsgálja működését, és javaslatot tegyen annak korszerűsítésére. Az atomenergia biztonsága összetett feladat, nem célszerű részleteiben vizsgálni és fejlesztgetni, ezért az OAH főigazgatója vezetésével elkészült egy helyzetfelmérő tanulmány, amely javasolja egységes nukleáris-, sugárbiztonsági és biztosítéki hatósági rendszer létrehozását. Cikkünk rövidített formában ezt a tanulmányt ismerteti. A cikk szerzői köszönetet mondanak a tanulmány készítésében részfeladatokat vállaló OAH munkatársaknak.

Jelenleg az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) az egyetlen olyan intézmény Magyarországon, amelynek fő feladata az atomenergia békés célú és biztonságos alkalmazásának felügyelete, ennek megfelelően az Atomtörvény az OAH-t koordinációs feladatokkal látja el. Ugyanakkor számos jogalkotási, felügyeleti és intézkedési jogosítvány más tárcáknál maradt, olyan tárcáknál, amelyekben az atomenergia alkalmazásához (főként a sugárvédelemhez) kapcsolódó feladatok nagyon sok más - a társadalom szempontjából igen fontos - kérdés „árnyékába” kerülnek.

Az elemzésben bemutatjuk, hogy az atomenergia békés célú alkalmazásához kapcsolódó sugárbiztonsági és nukleáris biztonsági hatósági feladatok összevonásával miként tehető egyszerűbbé, átláthatóbbá, hatékonyabbá és gazdaságosabbá a hazai nukleáris jogalkotás, engedélyezés, ellenőrzés és veszélyhelyzeti felkészülés.

Az elemzés az alábbi részterületekre tér ki:

1. az atomenergia békés célú alkalmazásával kapcsolatos jelenlegi jogi helyzet, a hatósági hatáskör- és feladatmegosztás áttekintése;

2. A jelenlegi összetett hatósági rendszer működésének ismertetése;

3. Az országos nukleáris és radiológiai balesetelhárítási rendszer jelenlegi felépítésének és működésének bemutatása;

4. A jelenlegi helyzet értékelése és javaslatok annak a lehetséges javítására.

5. Az egységes hatóság létrehozásának és megvalósíthatóságának értékelése a szervezeti-, jogi-, infrastrukturális- és pénzügyi szempontok vizsgálatával.

1. Jogi helyzet, hatáskörök és feladatok

Az atomenergia hazai alkalmazásának hatósági felépítése rendkívül összetett. Az atomtörvény alapján több tárca és szervezet kap hatásköröket.

Az Országos Atomenergia Hivatal alapvető feladata az atomenergia biztonságos alkalmazásával, különösen a nukleáris anyagok és létesítmények — köztük elsősorban a paksi atomerőmű — biztonságával, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására létrejött atomsorompó rendszerrel, továbbá a nukleárisbaleset-elhárítással kapcsolatos hatósági feladatok, valamint az ezekkel összefüggő tájékoztatási tevékenység összehangolása, illetve ellátása. Az OAH hatósági feladatkörébe tartozik a radioaktív anyagok központi nyilvántartása, valamint a radioaktív anyagok mintáinak és csomagolás-mintáinak jóváhagyása, és a radioaktív anyagok szállításának engedélyezése.

Az OAH hatásköre kiterjed az atomenergia alkalmazásával összefüggő kutatási-fejlesztési tevékenység értékelésére és összehangolására, a hatósági ellenőrzést szolgáló műszaki megalapozó tevékenység finanszírozására. Feladatkörébe tartozik az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos nemzetközi együttműködés összehangolása, a területen államközi egyezmények előkészítése és végrehajtásának megszervezése, a nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködés összefogása.

Az Atomtörvény szerint nukleáris létesítmények esetében az OAH feladata a műszaki sugárvédelmi engedélyezés és ellenőrzés.

A sugárvédelemmel és sugárbiztonsággal kapcsolatos további hatósági feladatokat az egészségügyi miniszter által irányított Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) és az ÁNTSZ fővárosi, illetve megyei intézetei látják el.

A környezetvédelmi és vízügyi miniszter látja el a levegő, a szárazföldi és a vízi környezet radioaktív szennyezésének ellenőrzését, szabja meg a radioaktív anyagok kibocsátásának korlátait.

Az önkormányzati és területfejlesztési miniszter, illetve az igazságügyi és rendészeti miniszter látja el az atomenergia alkalmazásával összefüggő, a közbiztonság és belső rend biztosítását szolgáló rendészeti, tűzvédelmi, fizikai védelmi, polgári védelmi és nukleárisbaleset-elhárítási feladatokat.

A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter látja el az élelmiszerek és takarmányok radioaktivitásának ellenőrzését, az élelmiszerek nemzetközi forgalmazásához szükséges vizsgálatok elvégzésével és az igazolások kiadásával kapcsolatos feladatokat.

A gazdasági és közlekedési miniszter látja el a nukleáris export és import előzetes engedélyezéséhez szükséges hatósági jogköröket.

A honvédelmi miniszter látja el a honvédelmi ágazaton belül a radioaktív anyagok kezelésének ellenőrzését, valamint az ágazat speciális sugáregészségügyi ellenőrzését.

Az oktatási és kulturális miniszter gondoskodik arról, hogy az atomenergia alkalmazásával összefüggő alapvető tudományos, technikai és sugárvédelmi ismeretek beépüljenek a Nemzeti Alaptantervbe; továbbá gondoskodik az atomenergia alkalmazása terén a felsőfokú képzés megteremtéséről.

Az Országos Mérésügyi Hivatal elnöke látja el az atomenergia alkalmazásával összefüggő mérőeszközökre vonatkozó hatósági feladatokat. Itt megjegyezzük, hogy tudomásunk szerint az új kormányzati szerkezetnek megfelelően az Országos Mérésügyi Hivatal beolvad a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatalba.

2. A hatósági tevékenységek gyakorlati megvalósítása

2.1. A nukleáris biztonság felügyelete

2.1.1 Engedélyezés és jóváhagyás egyedi eljárásokban

A nukleáris biztonság felügyeletének egyik hatósági eszköze az engedélyezés, illetve egyes tevékenységek, vagy dokumentumok jóváhagyása. A hatóság a nukleáris biztonsági engedélyek megalapozó dokumentációjának műszaki tartalmát értékeli, és a biztonság jogszabályokban rögzített követelményeinek teljesülése esetén adja ki az engedélyeket.

A hatóság létesítményszintű engedélyeket ad ki a nukleáris létesítmények létesítésekor, bővítésekor, üzembe helyezésekor és átalakításakor, ilyen engedélyhez kötött az üzemeltetés, a tervezett üzemidőn túli üzemeltetés, az üzemen kívül helyezés és a létesítmény megszüntetése is.

Az OAH építésügyi hatósági feladatokat lát el a nukleáris létesítményekkel összefüggő sajátos építmények és felvonóik ügyében, az általános építési szabályozást is figyelembe véve.

Berendezésszintű engedélyeket ad ki a berendezések tervezésekor, gyártásakor, szerelésekor, beépítésekor, továbbá engedélyhez kötött a berendezések üzembe helyezése, üzemeltetése, üzemen kívül helyezése és leszerelése. Engedély szükséges a létesítmény vagy egyes berendezéseinek átalakításához, amennyiben az előzetes biztonsági értékelések alapján az átalakításnak hatása lehet a nukleáris biztonságra.

Hatósági engedélyhez, illetve jóváhagyáshoz kötöttek a legfontosabb karbantartási tevékenységek és technológiák, valamint a létesítmények szervezeti felépítésének kialakítása.

Az engedélyezési eljárásokban a más szakterületek követelményeit szakhatóságok érvényesítik. Egy új létesítmény esetében ez 13 szakterületet jelent 11 szakhatóság képviseletében, azonban a hiányos jogszabályi háttér nem rendelkezik teljes körűen arról, hogy az egyes eljárásokban mely szakhatóságoknak milyen szempontokat kell képviselniük.

Az OAH évente 4-5 létesítmény szintű engedélyt ad ki, míg a berendezés szintű engedélyek száma közel 300, ezek - a létesítmények korából adódóan - elsősorban a biztonságot szolgáló átalakítások körébe tartoznak.

Az OAH határozataival szemben jogorvoslati kérelem évente mindössze egy-két esetben fordul elő, ami az engedélyezési tevékenységünk, szakmai hozzáértésünk magas szintjéről tanúskodik.

2.1.2 Az engedélyesek működésének és a létesítmények biztonsági helyzetének rendszeres elemzése, értékelése

A nukleáris létesítményekben az OAH az államigazgatási eljárások általános szabályai szerint végzi ellenőrzéseit, ezek eredményeit visszacsatolja az engedélyezés, az ellenőrzés és a jogszabály-módosítást előkészítő tevékenységeinek folyamatához.

A rendszeres elemzés és értékelés az OAH felügyeleti tevékenységének folyamatosan fejlődő területe, amely jelentősen eltér az általános államigazgatási szabályok szerint végzett hatósági tevékenységektől. A biztonsági mutatók trendelemzése segíti a létesítmények biztonságot befolyásoló tevékenységek folyamatos értékelését. Az OAH így időben felismeri a beavatkozását igénylő kedvezőtlen változásokat.

Az OAH folyamatos - számítógépes kapcsolatra alapozott - táv-adatszolgáltatást is igénybe vesz, ami egyebek mellett kiterjed a működő atomerőművi blokkok technológiai adataira, az atomerőmű műszaki előkészítő tevékenységét kiszolgáló dokumentációra, a karbantartást előkészítő munkautasításokra, és a blokkok konfigurációját leíró aktuális adatokra.

Az OAH a nukleáris létesítményekben bekövetkezett rendkívüli eseményeket esetenként kivizsgálja.

A létesítmények aktuális biztonsági szintjét az úgynevezett Végleges Biztonsági Jelentés mutatja be. A jelentést évenként felújítják, korszerűsítik. Karbantartásának felügyelete fontos eleme az OAH tevékenységének.

Az OAH évente összefoglaló jelentésben értékeli valamennyi nukleáris létesítmény biztonsági helyzetét és tevékenységét.

Tízévente minden létesítmény elkészíti Időszakos Biztonsági Jelentését, amelyben bemutatja, hogy a létesítmény mennyire felel meg a magyar és nemzetközi követelményeknek, a korszerű műszaki megoldásoknak. A hiányosságok felszámolása érdekében szükség esetén a javító intézkedések programját is elő kell irányozni a jelentésben. A jelentés alapján, kiegészítve korábbi eljárásaiból származó tapasztalataival és esetleges célvizsgálatokkal, a hatóság értékeli a létesítmény helyzetét, és mérlegeli, hogy a létesítmény a következő 10 évben, vagy esetleg csak ennél rövidebb ideig üzemelhet-e. Elrendelheti javító intézkedések végrehajtását, szükség esetén biztonságnövelő intézkedések végrehajtására kötelezi az engedélyest, egyéb feltételeket szabhat a biztonságos üzemeltetés érdekében.

2.1.3 Ellenőrzések

A hatóság rendszeres ellenőrzések és helyszíni vizsgálatok lefolytatásával győződik meg arról, hogy az atomenergia alkalmazását szolgáló létesítmények, berendezések műszaki állapota, valamint üzemeltetése megfelel a jogszabályokban rögzített követelményeknek. A nukleáris biztonsági hatóság ennek a kötelezettségének folyamatos és egyedi, tervezett és nem tervezett ellenőrzésekkel tesz eleget.

Az OAH a négy magyarországi nukleáris létesítményben évente közel 400 ellenőrzést hajt végre. Ezek közül 5-6 részletesen és előre megtervezett, többnapos és tematikus átfogó ellenőrzés. Jelentősebb biztonsági probléma esetén célellenőrzést végez.

Az atomerőmű blokkjainak főjavításai idején végrehajtott ellenőrzések célja annak igazolása, hogy a végrehajtott karbantartások után a blokkok készen állnak a további biztonságos üzemelésre. Az ilyen ellenőrzések száma eléri az évi 50-et.

A hatóság rendszeresen, évi 40-50 alkalommal ellenőrzi a biztonsági rendszerek rendelkezésre állását bizonyító próbákat, és közel 100 alkalommal az atomerőmű nyomástartó berendezéseinek ciklikus felülvizsgálatait. A hatóság mintegy 50 alkalommal ellenőrzi a berendezések javításával és átalakításával kapcsolatos tevékenységeket.

Nagyjából 100 alkalommal kell évente az üzemi eseményekkel kapcsolatos ellenőrzést kezdeményezni az esetleges biztonságsértés megállapítása érdekében, és 30 alkalommal veszünk részt hatósági vizsgához kötött munkakör betöltéséhez szükséges vizsgáztatáson.

A folyamatos hatósági felügyelet intézménye 2005-ben jelent meg a jogszabályban, amit a mai technikai lehetőségek is támogatnak a hatósághoz telepített eszközök felhasználásával. Ezek segítségével a hatóság képviselője az atomerőmű egyes adatbázisait, üzemi jellemzőit tudja vizsgálni, akár távolból is. Az így beszerzett információ alapján a hatóság több üzemviteli esemény vizsgálatát kezdeményezi minden évben.

Az ellenőrzés kiterjed az engedélyesek vállalati és szervezeti működésére, a minőségbiztosítási rendszerre, a szervezeti változásokra, a beszállítóik minősítésére és tevékenységére. A hatóság ellenőrzi az engedélyesek belső előírásainak tartalmát, érvényességét és az azokban foglaltak betartását, a nukleáris biztonságra hatást gyakorló tevékenységet végző személyek (beleértve a beszállítók személyzetének) alkalmasságát, képzettségét.

2.1.4 Érvényesítés

Az érvényesítési tevékenységet az OAH a tényállás belső részletes szabályokba foglalt formális értékelése alapján végzi, a szubjektív megítélést lehetőleg elkerülve. Az engedélyes figyelmeztetése, intézkedések előírása, vagy bírságolás lehet az érvényesítési eljárás eredménye. Érvényesítési gyakorlatunkban alkalmazzuk a nemzetközi tapasztalatokat, és a nyugat-európai nukleáris biztonsági hatóságoknak a tanácsait, amelyeket az EU PHARE programja keretében kaptunk.

2.1.5 Közreműködés más hatóságok eljárásaiban

Az Atomtörvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az OAH-nak a nukleáris biztonsági területen szakhatósági hatáskört biztosítana más hatóságok eljárásaiban. A törvény végrehajtását biztosító rendeletek, sőt más törvény alapján kibocsátott rendeletek is alapítanak azonban ilyen hatásköröket. Az OAH nukleáris biztonsági szakhatósági hatásköreinek gyakorlásánál nem ritkán felmerül, hogy egy adott ügy elbírálásával akár kétszer is szükséges foglalkozni, egyszer hatósági hatáskörben, és ezt megelőzően vagy követően más hatóságok eljárásában szakhatóságként. Ez a nem kívánatos helyzet a széttagolt hatósági szerkezet

következménye. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség útmutatása szerint a hatóságok hatáskörének és tevékenységének hézag- és átfedés-mentesen kell illeszkednie, követelményeik pedig nem tartalmazhatnak olyan eltérést, ellentmondást, amely az engedélyesben a jogkövető helyes magatartás tartalmát kétségessé teheti.

2.2. A biztosítéki (safeguards) felügyelet

A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés szerinti biztosítékok alkalmazásáról Bécsben 1972. március 6-án aláírt egyezmény előírásainak megfelelően Magyarország biztosítékokat vállalt annak igazolására, hogy a területén folytatott nukleáris tevékenység során a nukleáris anyagokat nem használják fel nukleáris fegyverek vagy más nukleáris robbanószerkezetek céljaira. A biztosítéki egyezmény végrehajtását a 39/1997. (VII. 1.) IKIM rendelet szabályozza, amely tartalmazza a nukleáris anyagok országos és helyi nyilvántartási és ellenőrzési rendjét. Az egyezmény Kiegészítő Jegyzőkönyvét 1998-ban írtuk alá, és az 2000. április 1-jén lépett hatályba. A Kiegészítő Jegyzőkönyv alapján hazánk központi nyilvántartási és ellenőrzési rendszert tart fent - az egyezményben foglaltakon túl - a nukleáris üzemanyagciklussal összefüggő távlati tervezésre, kutatásfejlesztési, gyártási és export-import tevékenységekre, valamint a telephelyekre és az azokhoz kapcsolódó helyszínekre vonatkozó adatokra.

A biztosítéki hatósági feladatok magukba foglalják a következő folyamatokat: az OAH által lefolytatott adatgyűjtést, a nukleáris anyagok központi nyilvántartását, a nemzetközi tájékoztatást, az engedélyezést, ellenőrzést és az értékelést. Az OAH, mint a magyar központi nukleáris anyagnyilvántartás kezelője begyűjti és ellenőrzi a biztosítéki adatokat a nukleáris anyagokkal tevékenységet folytató szervezetektől, feldolgozza az adatokat a központi nyilvántartásban, majd rendszeres jelentéseket állít össze a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) és az EU számára, azok ellenőrzési tevékenységének megalapozására. Az engedélyezési tevékenység során a nukleáris anyagot felhasználó szervezetek egyes tevékenységeire vonatkozóan a hatóság előzetesen vizsgálja, hogy a tervezett tevékenység teljesíti-e a vállalt nemzetközi kötelezettségeket. Az OAH biztosítéki felügyelői évente összesen 30-40 ellenőrzésen vesznek részt, amelyek egy részében nemzeti hatáskörben végeznek ellenőrzéseket (támaszkodva az elhelyezett pecsétekre, megfigyelő rendszerekre és mérési adatokra), míg másik részében a nemzeti hatóságot képviselik a nemzetközi szervezetek által végzett ellenőrzéseken. A biztosítéki ellenőrzés hatálya alá jelenleg közel 100 cég tevékenysége tartozik, de természetesen a négy nukleáris létesítmény biztosítéki felügyelete igényli az erőforrások döntő részét.

A nukleáris anyagok nyilvántartásának nemzetközi ellenőrzését az Európai Unióhoz való csatlakozásunkig a NAÜ ellenőrei végezték, 2004. május 1. óta a biztosítéki ellenőrzésekre az EURATOM ellenőrei is jogosultak. A hazai helyszíneken a NAÜ előre bejelentett rutin ellenőrzéseket, illetve bejelentés nélküli ellenőrzéseket is végez.

2.3. Az OAH hatáskörébe tartozó további hatósági feladatok ellátása

2.3.1 A radioaktív anyagok és készítmények központi nyilvántartása

Az OAH feladata a radioaktív anyagok és készítmények országos központi nyilvántartásának vezetése és a helyi nyilvántartások ellenőrzése. A nagy aktivitású zárt radioaktív sugárforrások és a gazdátlan sugárforrások ellenőrzéséről szóló, 2003. december 22-i 2003/122/Euratom irányelvvel történő harmonizáció keretében 2004-ben módosult a radioaktív anyagok nyilvántartásának jogi szabályozása, szigorodott a radioaktív források felügyelete. A felügyeleti tevékenység támogatására az OAH korszerűsítette a nyilvántartási rendszer informatikai hátterét, számottevően javítva annak naprakészségét. A

nyilvántartásban közel 650 engedélyes több mint 7000 zárt sugárforrása található. A helyi nyilvántartás ellenőrzésére évente 100-120 helyszíni ellenőrzést folytat a hatóság az engedélyeseknél. A radioaktív anyagok korszerűsített nyilvántartásának rutin működtetése keretében az OAH évente több mint 300 új, az ÁNTSZ által kiadott engedélyt dolgoz fel, továbbá több mint 2000 hatósági bizonyítványt ad ki.

Az OAH a nemzeti kapcsolattartó a nukleáris anyagok és más radioaktív források illegális forgalmazásával kapcsolatos eseményeket gyűjtő NAÜ adatbázis kezelésében. Ennek keretében tájékoztatást ad a NAÜ részére a hazánkban történt eseményekről, továbbá a fogadott eseményjelentések feldolgozása után rendszeresen tájékoztatja a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága és a Nemzetbiztonsági Hivatal illetékeseit.

2.3.2 A nukleáris export és import előzetes engedélyezése

A nukleáris termékek és technológiák exportjára és importjára vonatkozó engedélykérelmek előzetes elbírálása a 263/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet, illetve az 50/2004. (III. 23.) Korm. rendelet alapján történik. A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal megkeresése alapján évente közel 30 export-import előzetes engedélyt ad ki az OAH, az import során beérkezett anyagokat, a technológiák felhasználását rendszeresen ellenőrzi.

2.3.3 A radioaktív anyagok szállításának engedélyezése

A veszélyes áruk nemzetközi szállítását szabályozó, a különböző szállítási módokra vonatkozó nemzetközi egyezmények radioaktív anyagokra vonatkozó előírásai a jelentős potenciális veszélyt képviselő küldeménydarabok-, illetve radioaktív anyagok mintáinak használatát; továbbá különösen nagy potenciális veszélyt képviselő esetekben ezek létesítményen kívüli szállítását az adott állam illetékes nemzeti hatóságának engedélyéhez kötik, ezeket a hatósági hatásköröket az OAH gyakorolja.

A hatóság éves átlagban négy alkalommal folytat le ezekben a kiemelt ügyekben engedélyezési eljárást és ad ki engedélyokiratot radioaktív anyagok szállítására szolgáló küldeménydarabok mintáira, továbbá két-három alkalommal radioaktív anyagok mintáira. Évente, átfogó ellenőrzés keretében vizsgálja a korábbi engedélyben foglaltak teljesítését.

2.3.4 A radioaktív hulladékok országhatáron át való szállításának engedélyezése, illetve jóváhagyása

Az OAH a felelős a 92/3/Euratom irányelvvel történő harmonizációt biztosító, a radioaktív hulladék országhatáron át történő szállításának engedélyezéséről szóló 155/2004. (V. 14.) Korm. rendeletben az adott tagállam illetékes hatósága számára meghatározott engedélyezési feladatok ellátásáért is.

2.3.5 Radioaktív anyagoknak a Magyar Köztársaság és EU tagállamok közötti szállításának engedélyezése, illetve jóváhagyása

Magyarország EU-hoz történő csatlakozása óta az OAH feladatai kibővültek a Tanács 1493/93/Euratom Rendelete szerinti - a radioaktív anyagoknak a Magyar Köztársaság és a más EU tagállamok közötti szállítására vonatkozó - nyilatkozatok ellenőrzésével. A radioaktív anyagok és készítmények központi nyilvántartására épülő ellenőrzéseket követően a Hatóság évente közel 40 alkalommal bírál el ilyen jellegű szállítási kérelmeket.

2.4. Sugárvédelemi és környezetvédelemi hatósági feladatok ellátása

2.4.1 A sugáregészségügyi hatóság felépítése és működése

Az Atomtörvény 20. §-ában adott felhatalmazás alapján az egészségügyi miniszter a 16/2000. (VI. 8.) EüM rendeletben szabályozta a sugárbiztonsággal összefüggő hatósági feladatokat. A rendelet értelmében hatósági feladatokat látnak el a területileg illetékes Sugáregészségügyi Decentrumok, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (a továbbiakban: OTH), továbbá számos eljárásban szakintézményként vesz rész a „Xxxxx Xxxxxx” Országos Közegészségügyi Központ Országos „Xxxxxxxx Xxxxxx-Xxxxx” Sugáregészségügyi és Sugárbiológiai Kutató Intézete (a továbbiakban: OSSKI).

A Sugáregészségügyi Decentrumok engedélyezik első fokon:

a) radioaktív anyag tárolását, használatát, felhasználását, átalakítását;

b) az a) pontban meghatározott tevékenységet szolgáló nem nukleáris létesítmény, berendezés létesítését, előállítását, üzemeltetését - ideértve a karbantartást is -, üzembe helyezését, átalakítását, javítását, üzemeltetésének megszüntetését, leszerelését;

c) az ionizáló sugárzást létrehozó berendezés előállítását, átalakítását, üzemeltetését - ideértve a karbantartást is - üzemeltetésének megszüntetését;

d) a c) pontban megjelölt berendezés előállítását, üzemeltetését szolgáló létesítmény létesítését, üzemeltetését, átalakítását, megszüntetését.

A Sugáregészségügyi Decentrumok a 47/2003. (VIII. 8.) ESzCsM rendeletben foglaltak szerint engedélyezik első fokon a radioaktív hulladékok átmeneti és végleges tárolásával összefüggésben a létesítmények:

- létesítését (létesítési engedély),

- üzemeltetését (üzemeltetési engedély),

- átalakítását (átalakítási engedély),

- megszüntetését (megszüntetési engedély), valamint

- lezárását (lezárási engedély)

- és az aktív, valamint a passzív intézményes ellenőrzésre történő áttérését.

A Sugáregészségügyi Decentrumok ellenőrzési feladata az illetékességi területükön nyilvántartott létesítmények, tevékenységek teljes körű ellenőrzése. Az ellenőrzés gyakoriságát az EüM rendelet határozza meg. A decentrumok tevékenységek, létesítmények, illetve berendezések használatának megszüntetése esetén ún. megszüntetési eljárásban visszavonják az engedélyt, létesítmény esetén határozatban rögzítik a további hasznosíthatóság feltételeit. A decentrumok a sugárvédelmi oktatás terén, illetékességi területükön hagyják jóvá az alapfokú képzés tematikáját és vizsgakövetelményeit. A decentrumok illetékességi területükön jóváhagyják a Munkahelyi Sugárvédelmi Szabályzatokat, felügyelik a munkahelyi sugárvédelmi szolgálatok működését.

Az OTH engedélyezi első fokon:

a) a radioaktív anyag előállítását, termelését és forgalmazását;

b) a decentrumok létesítményeit, tevékenységeit;

c) több decentrum területét érintő tevékenység esetén a székhely szerint kiadott tevékenységi engedély területi érvényességének kiterjesztését.

Az OTH ellenőrzési kötelezettsége kiterjed

a) a decentrumok rendszeres ellenőrzésére;

b) a nukleáris létesítmények az Atomtörvényben meghatározott tevékenységeire.

Az OTH hatósági jogkörben eljárva kiadja az engedélyes kérelmére a radionuklidot tartalmazó anyag hatósági felügyelet alóli felszabadításra vonatkozó határozatot. Az OTH az általa kiadott engedélyek vonatkozásában hatósági jogkörben jár el a létesítmények megszüntetése ügyében, és a további hasznosíthatóságot határozatban rögzíti.

Az OTH hatósági jogkörben eljárva minőségi bizonyítványt ad ki az atomenergia alkalmazása körében használt, ionizáló sugárzást kibocsátó vagy radioaktív sugárforrást tartalmazó berendezésről, valamint sugárzás elleni védőeszközről. Ezen berendezések csak akkor hozhatók forgalomba, illetve alkalmazhatók, ha sugárvédelmi minősítéssel rendelkeznek.

Az OTH a sugárvédelmi oktatás terén jóváhagyja az EüM rendeletben meghatározott ún. bővített és átfogó sugárvédelmi képzés tematikáját és vizsgakövetelményeit. Az OTH hagyja jóvá a rendeletben meghatározott kiemelt létesítmények körében a Munkahelyi Sugárvédelmi Szabályzatot, felügyeli a munkahelyi sugárvédelmi szolgálat működését.

A Sugáregészségügyi Decentrumok elsőfokú eljárásaival kapcsolatban másodfokon az OTH jár el, míg az OTH elsőfokú eljárásaival kapcsolatban a Ket. 108. § (1) bekezdése alapján bírósági felülvizsgálatot lehet kezdeményezni.

Az EüM rendelet az OSSKI szakvéleményéhez köti az engedély megadását az alábbi eljárásokban:

a) az atomenergia alkalmazása körében használt, ionizáló sugárzást kibocsátó vagy radioaktív sugárforrást tartalmazó berendezés, valamint sugárzás elleni védőeszköz sugárvédelmi minősítése;

b) a kiemelt létesítmények Munkahelyi Sugárvédelmi Szabályzatának elfogadása;

c) a rendeletben meghatározott kiemelt létesítmények létesítése;

d) az orvosi terápiás besugárzó, ipari gyorsító és nagybesugárzó létesítmények létesítése;

e) a radioaktív anyag termelését, előállítását szolgáló izotóplaboratóriumok létesítése;

f) a nyitott radioaktív készítmények laboratóriumon kívüli használatának bevezetése;

g) a sugárvédelmi képzés területén a bővített és átfogó képzések tematikája és vizsgakövetelményeinek elfogadása.

Az EüM rendelet az OSSKI-hoz utalta az Országos Sugáregészségügyi Készenléti Szolgálat működtetését, amely az ionizáló sugárzást kibocsátó berendezéssel vagy radioaktív anyaggal kapcsolatos rendkívüli esemény - a nukleáris létesítményben bekövetkező rendkívüli esemény és nukleáris veszélyhelyzet kivételével - kezeléséhez szükséges sugáregészségügyi feladatok meghatározását és a végrehajtás szakmai irányítását végzi.

Az EüM rendelet ugyancsak az OSSKI-hoz utalta az Országos Személyi Dozimetriai Szolgálat üzemeltetését, amely a munkahelyeken sugárveszélyes munkakörben foglalkoztatott munkavállalóinak ellenőrzését és az országos nyilvántartás üzemeltetését látja el.

A hatósági felügyelet alá tartozó egységek száma több mint 5600. A Sugáregészségügyi Decentrumok és az OTH engedélyezési jogkörben eljárva évente közel 1400 határozatot ad ki, évente mintegy 150 esetben von vissza korábban kiadott engedélyt.

A megelőző hatósági tevékenység keretében a Sugáregészségügyi Decentrumok 2005- ben 43 esetben terület-felhasználási eljárásban, 132 esetben építési engedélyezési eljárásban, 139 esetben műszaki átadási, átvételi, üzembe helyezési eljárásban, valamint 468 esetben egyéb eljárásokban adtak ki szakhatósági állásfoglalásokat.

Az ellenőrzési tevékenységek keretében a Sugáregészségügyi Decentrumok és az OTH közel 2000 ellenőrzést tartanak évente.

A Sugáregészségügyi Decentrumokban és az OTH-ban a hatósági tevékenységet ellátó köztisztviselők létszáma 50-55 fő.

2.4.2 A kibocsátás szabályozása és felügyelete

Az Atomtörvény 68. § (3) felhatalmazása alapján a környezetvédelmi és vízügyi miniszter kiadta a 15/2001. (VI. 6.) KöM rendeletet (továbbiakban: KöM rendelet) az atomenergia alkalmazása során a levegőbe és a vízbe történő radioaktív kibocsátásokról és azok ellenőrzéséről. A rendelet alapján a kibocsátási határértékek meghatározása a következő módon folyik.

Kiemelt létesítményeknél (atomerőművek, a kísérleti és tanreaktorok, az uránbányák, a radioaktív hulladéktárolók, az A-szintű izotóplaboratóriumok és a kiégett fűtőelem-tárolók) az Országos Tisztifőorvosi Hivatal dózismegszorítást határozott meg:

Paksi Atomerőmű Zrt. 90 µSv/év, KKÁT 10 µSv/év,

KFKI Kutatóreaktor 50 µSv/év, BME Oktatóreaktor 50 µSv/év.

A dózismegszorítás értékéből kiindulva az adott létesítmény származtatja az éves kibocsátási határértékeket izotóponként és kibocsátási útvonalanként. A számítás alapja minden esetben a KöM rendeletben megszabott szempontrendszer.

Egyéb létesítmények esetén a rendelet 2. számú mellékletében megadott határértékek az irányadók, illetve kérhetik a kiemelt létesítményekre vonatkozó dózismegszorítás meghatározását, amelyből származtatják az éves kibocsátási határértéket.

Az engedélyes a kibocsátási határértékeket figyelembe véve készíti el a Kibocsátás Ellenőrzési Szabályzatot, amelyben bemutatja a környezet-ellenőrző mérések rendszerét.

Engedélyezés

A kibocsátási határértékeket a Felügyelőség (a területileg illetékes környezetvédelmi és vízügyi felügyelőség) mint szakhatóság hagyja jóvá, továbbá kiemelt létesítmények esetén a Felügyelőség a Kibocsátás Ellenőrzési Szabályzatot is jóváhagyja. A Kibocsátás Ellenőrzési Szabályzat alapján az engedélyes negyedévente és évente nyújt be jelentést a Felügyelőséghez. A fenti engedélyezési eljárásban a Felügyelőség jár el első fokon, másodfokon pedig az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség.

A 89/2005. (V. 5.) Korm. rendelet a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági követelményeiről és az ezzel összefüggő hatósági tevékenységről szóló jogszabály alapján a Felügyelőség szakhatósági hozzájárulásában foglaltakat figyelembe véve az OAH határozatban hagyja jóvá az üzemeltetési korlátokat és feltételeket rögzítő dokumentum részeként a kibocsátási határértékeket. A kormányrendelet szabályozása szerint az üzemeltetési engedélykérelemhez csatolni kell a Végleges Biztonsági Jelentést. A rendelet

mellékleteiben található Nukleáris Biztonsági Szabályzatok tartalmazzák a Végleges Biztonsági Jelentés felépítési követelményeit. A Végleges Biztonsági Jelentés 12. fejezete írja le az engedélyes sugárvédelemmel kapcsolatos tevékenységét, amelyben szerepel a megfelelő környezetellenőrző és mérőrendszer kialakítása, működtetése.

A KöM rendelet alapján kiemelt létesítmény esetén normál üzemi működésre tervezett éves kibocsátási szinteket (a továbbiakban: tervezett kibocsátási szintek) a Felügyelőség, mint szakhatóság hagyja jóvá. A tervezett kibocsátási szinteket az egyes kibocsátási módokra, radionuklidokra, illetve radionuklid csoportokra vonatkozóan egymástól függetlenül kell érvényesnek tekinteni.

Jelentési kötelezettség

A KöM rendelet alapján az engedélyes haladéktalanul írásban jelent a Felügyelőségnek minden olyan kibocsátást, amely meghaladja, vagy meghaladhatja a kibocsátási kivizsgálási kritériumot (a kibocsátási határérték kritérium három tizedét).

A 89/2005. (V. 5.) Korm. rendelet szabályozása szerint az engedélyesnek a nukleáris biztonsági hatóságnak csak abban az esetben van jelentési kötelezettsége, amennyiben radioaktív anyag nem tervezett kibocsátása során a radioaktív anyagok mennyisége meghaladja az érvényes előírásokban rögzített korlátokat. Emellett az engedélyes a nukleáris biztonsági hatóságnak készített rendszeres jelentéseiben bemutatja az adott időszakra vonatkozó kibocsátásokat, sugárvédelmi programot.

Hatósági ellenőrzés

A 15/2001. (VI. 6.) KöM rendelet alapján a Felügyelőség ellenőrzi a radioaktív kibocsátásokkal és azok környezeti hatásával kapcsolatos rendelkezések teljesítését. Az ellenőrzés során kapott eredményeket a felügyelőség továbbítja az Országos Környezeti Sugárvédelmi Ellenőrző Rendszer (a továbbiakban: OKSER) adatgyűjtő és -értékelő központjába.

Az atomtörvény felhatalmazása alapján az OAH rendszeres ellenőrzések, elemzések és helyszíni vizsgálatok lefolytatásával győződik meg arról, hogy az atomenergia alkalmazását szolgáló létesítmények, berendezések műszaki állapota, valamint üzemeltetése megfelel a kockázat elfogadható mértéke alapján meghatározott biztonsági követelményeknek és a hatósági engedélyekben előírtaknak.

2.4.3 Ellenőrző és monitorozó rendszerek

A környezeti sugárvédelmi ellenőrző rendszer célja a teljes lakosság sugárterhelésének becslése. Ezt a feladatot Magyarországon a 275/2002. (XII. 21.) Korm. rendelet alapján az OKSER végzi. Az OKSER tagok különböző tárcák, melyek mérőhálózatokat üzemeltetnek. A hálózatok mérési profiljában jelentős átfedés található. A hálózatok az OKSER-en kívül, azzal azonos profillal, mintavételi helyben, célban, illetve radioaktív koncentrációban némileg eltérő feladattal, tagjai a paksi atomerőmű körüli Hatósági Környezeti Sugárvédelmi Ellenőrző Rendszernek (HAKSER), illetve az Országos Sugárfigyelő Jelző és Ellenőrző Rendszernek (OSJER) is. Az OSJER feladata a veszélyhelyzeti mérések végzése.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium - Radiológiai Ellenőrző Hálózat (FVM-REH) feladatát és profilját meghatározó 12/1998. (XII. 11.) EüM rendeletet az élelmiszerek radioaktív szennyezettségének megengedhető mértékéről az Európai Unióba lépésünk hatálytalanította. Helyébe lépett a 944/89 és a 2218/89 EU Tanácsi Rendelet, továbbá a szabályozásnál figyelembe kell venni 2000/473/Euratom bizottsági ajánlást. Az

FVM-REH feladatait a nukleárisbaleset-elhárítás területén a 23/1995. (VII. 12.) FM rendelet tartalmazza.

A 2000/473/Euratom Bizottsági ajánlásnak megfelel a 8/2002. (III. 12.) EüM rendelet az egészségügyi ágazat radiológiai mérő és adatszolgáltató hálózata felépítéséről és működéséről. Gyakorlatilag azonos célú a 275/2002. (XII. 21.) Korm. rendelet is, az országos sugárzási helyzet és radioaktív-anyag koncentrációk ellenőrzéséről. A 15/2001. (VI. 6.) KöM rendelet az atomenergia alkalmazása során a levegőbe és vízbe történő radioaktív kibocsátásokról és azok ellenőrzéséről rendelkezik.

A 248/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Rendszerről az OSJER részeként definiálja az Automata Mérő- és Adatgyűjtő Rendszert (AMAR), ami az OSJER-en túl része mind az OKSER-nek, mind a HAKSER-nek. Az AMAR távmérő hálózat gamma dózisteljesítmény mérő alhálózatait különböző szervezetek üzemeltetik:

Üzemeltető	Mérőállomások száma
Magyar Honvédség	45 telepített és 10 tervezett állomás
Országos Meteorológiai Szolgálat	28 dózisteljesítmény-mérő, 3 aeroszolmérő állomás
ÖTM OKF NBIÉK (ÖTM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság - Nukleáris Baleseti Információs és Értékelő Központ)	13+1 állomás
OKM egyetemek	11 állomás
Paksi Atomerőmű ZRt.	10+11 állomás
MTA KFKI AEKI (MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet)	1 állomás

A felsorolt több mint 100 állomás helyett, a 2005-ös OKSER összefoglalóban 59 állomás adata szerepel. Az egységes elképzelés ellenére a rendszerek nem mindig látják egymás méréseit, rendelkezésre állásuk nem teljes, a megosztottságnak csak hátrányát tapasztalják.

Az Euratom Szerződés 36. cikke alapján a 2000/473/Euratom Bizottsági ajánlás igényli a felhatalmazott hatóság rendszeres, valósághű tájékoztatását a lakosságot érő expozícióról.

A sugárvédelmi szabályozás alapelveit és követelményeit rögzítő „Basic Safety Standards” (96/29/Euratom) irányelv előírásai szerint a levegő, a víz, a talaj és a biológiai minták, elsősorban az élelmiszerek radioaktivitását folyamatosan mérni kell.

A vizsgált radionuklidok a minta médiában legyenek megfelelő indikátorai a teljes népesség expozíciójának és szolgáljanak támpontul a veszélyhelyzeti intézkedésekhez is, természetesen a radioaktivitás szintjének változása figyelembevételével.

2.4.4 Környezeti hatásvizsgálatok

A 1995. évi LIII. törvény (a környezet védelmének általános szabályairól) alapján környezeti hatásvizsgálati eljárást kell végezni a környezetre jelentős, illetve várhatóan jelentős mértékben hatást gyakorló tevékenység megkezdése előtt. A vonatkozó tevékenységek körét, a kormány a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendeletben állapította meg.

A nukleáris létesítmények esetén a tevékenység megkezdéséhez a környezeti hatásvizsgálati eljárás alapján környezetvédelmi engedély szükséges, amelyet az illetékes környezetvédelmi hatóság adhat ki. A környezetvédelmi engedélyt eredményező eljárás két részből áll, az előzetes vizsgálatból és a részletes környezeti hatásvizsgálatból. Mindkét vizsgálati eljárás eredményeként létrejövő hatástanulmány tartalmi követelményeit a rendelet mellékletei tartalmazzák.

A hatástanulmány elbírálásában minden esetben első fokon szakhatóságként működik közre az ÁNTSZ illetékes megyei (fővárosi) intézete, másodfokon pedig az ÁNTSZ OTH.

2.5. Fizikai védelem

A nukleáris és radioaktív anyagok, illetve a nukleáris létesítmények fizikai védelmének jelentőségét nem lehet eltúlozni. Ezen anyagok és létesítmények eltulajdonítás, visszaélés, nem engedélyezett felhasználás vagy szabotázs elleni védelme kimagasló fontosságú, de az alábbiakban bemutatottak alapján egyelőre nem teljes körűen megoldott feladat hazánkban.

A nukleáris anyagok fizikai védelmét az 1980. évi Nukleáris Anyagok Fizikai Védelméről szóló egyezmény alapozta meg, amit Magyarország aláírt és kihirdetett. Az időközben felmerült tapasztalatok és a terrorizmus elleni harc kiszélesedése miatt az egyezményt módosították 2005-ben. A legfontosabb változtatást az jelenti, hogy az egyezménybe bekerült a nukleáris anyagokon kívül az azokat alkalmazó nukleáris létesítmények fizikai védelme is a szabotázs-cselekmények ellen. Az egyezmény magába foglalja a békés célra használt nukleáris anyagok nemzetközi szállítása (export-import, tranzit), hazai felhasználása, tárolása és szállítása során alkalmazandó előírásokat. Az egyezményben megállapított legfontosabb feladatok a fizikai védelmi biztosítékok beszerzése, a nemzeti központi hatóság és kapcsolattartási pont meghatározása, a szállítás során érintett államok tájékoztatása, a fizikai védelemmel kapcsolatban fogadott információk megfelelő kezelése, a nukleáris anyaggal való visszaélések bűnként való megítélése a részes államokban, az elkövető elítélése és kiadatása.

Az egyezmény végrehajtását segítendő a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kiadta a Nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények fizikai védelméről szóló (INFCIRC/225/rev.4, 1999) dokumentumot. A dokumentum a célkitűzéseket, a megvalósítást szolgáló állami rendszerek elemeit, a nukleáris anyagok kategóriába sorolását, a használatban lévő, tárolt, illetve szállított nukleáris anyagok védelmi követelményeit, valamint a nukleáris létesítmények szabotázs elleni védelmének követelményeit foglalja magába.

Az egyezmény és a végrehajtást segítő dokumentum az alábbi állami feladatokat határozza meg:

1. A nukleáris anyagok és létesítmények fizikai védelméért, a nem engedélyezett nukleáris anyag eltulajdonítása vagy használata esetén végrehajtandó teendők koordinálásáért felelős központi hatóság és kapcsolattartási pont meghatározása.

Jelenleg a nukleáris anyagok és létesítmények fizikai védelmének állami feladatait az ORFK és az OAH közösen, nem teljesen világos felelősségi rendszerben koordinálja (az ORFK egyben az OAH szakhatósága is). A nemzetközi kapcsolattartási pont feladatait is megosztva látják el, míg a visszaélés megvalósulása esetén a fellépés az ORFK feladata.

2. Nukleáris anyaggal való szándékos visszaélés vagy azzal való fenyegetés büntetése, az elkövető perbefogása, kiadatása, a megfelelő büntetési tételek kidolgozása.

A Bűntető Törvénykönyv vonatkozó előírásainak felülvizsgálata fontos jövőbeni feladat.

3. Minden állam fizikai védelmi rendszerének az adott állam fenyegetettsége vizsgálatára kell alapulnia. Az ajánlott fizikai védelmi intézkedések minden használatban lévő, tárolt, vagy szállított nukleáris anyagra és minden nukleáris létesítményre vonatkoznak.

Az OAH az érintett tárcák és létesítmények képviselőiből álló munkacsoportot állított fel, amely kétévente átfogóan értékeli az ország fizikai védelmi szempontú veszélyeztetettségét. Az elkészülő anyagok jogi státuszának, és ezen alapuló felhasználási módjának tisztázása azonban még a jövő feladata.

4. Amennyiben szükséges, az üzemeltetők által készített elhárítási tervek támogatására, vagy kiegészítésére az államnak elhárítási tervet kell készítenie.

Jelenleg ilyen állami tervről nincs tudomásunk.

5. Az állami törvényhozásnak biztosítania kell a fizikai védelem szabályozását.

Jelenleg összesen közel 20 törvényben, törvényerejű rendeletben, miniszteri rendeletben, sőt kamarai és biztosító ajánlásban található a nukleáris anyagok és létesítmények fizikai védelmével kapcsolatos előírás, követelmény. Az Atomtörvény a belügyminisztert, mint a rendészeti szervek irányítóját hatalmazta fel a fizikai védelmi kérdések egységes szabályozására. A rendelet megjelent, de csak a rendőrségi feladatokat nevezi meg.

6. Az államnak szabályoznia kell a nukleáris anyagok kategorizálását. Szabotázsakciók elleni védelem esetén, a fizikai védelmi intézkedések megfelelő szintjének meghatározására az államnak definiálnia kell a telephelyen kívüli sugárvédelemmel kapcsolatos tervezési követelményeket.

A tervezési követelmények meghatározása még nem történt meg.

7. Az államnak, az üzemeltetők terveinek elkészítésére és az illetékes hatóság általi engedélyezés megalapozására meg kell határoznia a tervezési alapként alkalmazandó fenyegetést.

A tervezési alapfenyegetés (ami ellen a létesítményt saját eszközökkel meg kell tudni védeni) meghatározása Magyarországon még nem történt meg az egyes létesítményekre. Ez különösen jelentős kérdés, mivel e nélkül a létesítményben megvalósított fizikai védelem szintjének megfelelősége nem értékelhető.

8. Az állami fizikai védelmi rendszernek rendelkezést kell tartalmazni az olyan események és információk jelentéséről, melyek biztosítják az állam illetékes hatóságának tájékoztatását a nukleáris létesítményekben, vagy a nukleáris anyag szállításában bekövetkező, a fizikai védelmi intézkedések végrehajtását befolyásoló változásokról.

Nukleáris létesítmények esetén ez rendezett, a Végleges Biztonsági Jelentések naprakész állapotának biztosítása keretében valósul meg.

9. Az államnak lépéseket kell tennie az olyan információk és adatok megfelelő védelmére, melyeknek illetéktelen kezekbe kerülése gyengítheti a fizikai védelmet. Az államnak meg kell határoznia a fizikai védelemre és a kapcsolódó dokumentumokra vonatkozó titoktartási kötelezettséget.

A kérdés megoldása eltérően alakul a különböző létesítményekben. Egyes állami intézményekben, állami tulajdonú létesítményekben ezen kötelezettségek az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvény, valamint a minősített adatkezelés rendjéről szóló kormányrendelet szerint szabályozottak, míg más esetekben a kérdés nem megoldott.

10. Az állam illetékes hatósága által felügyelt értékeléseknek adminisztratív és műszaki intézkedésekre is ki kell terjedniük. Az értékeléseknek tartalmazniuk kell az őrszemélyzet

és a beavatkozó erők felkészültségének és készenlétének ellenőrzését szolgáló gyakorlatokat is.

A nukleáris létesítmények esetén a kérdést az ORFK határozataiban kezelte. A kötelező, időszakos fizikai védelmi felülvizsgálat kiterjed az említett szempontokra.

Külön ki kell térni a sugárforrások fizikai védelmére. Erre vonatkozóan kezdeményezéseket tartalmaz a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által a radioaktív források biztonságára és őrzés-védelmére kidolgozott ajánlás. Jelenleg az itt megfogalmazott elvárásokból még szinte semmi nem került átültetésre a hazai szabályozásba. A jogalkalmazás szintjén egyes, az ÁNTSZ által kiadott, sugárforrásokkal kapcsolatos tevékenységi engedélyekben jelennek csak meg kellő szisztéma nélkül az ORFK szakhatóság előírásai.

2.6. Jogszabályi környezet továbbfejlesztése

A korszerű hatósági tevékenységhez szorosan kapcsolódik a jogalkalmazás alapját képező szabályozások lehetőségek szerinti naprakész állapotban tartása. A megosztott hatósági rendszerből eredően nem csak a jogalkalmazás során, hanem koherens jogi szabályozás előkészítésében is meglehetősen sok az egyeztetési feladat. A jogszabályok tervezeteinek előkészítését az Atomtörvény is feladatul szabja az OAH számára. E tevékenység során a nemzetközi - közte az EU - jogi és szakmai követelmények fejlődését, az alkalmazási tapasztalatokat, a hatósági és az intézményi-iparági szervezetek átalakulását, fejlődését egyaránt figyelembe szükséges venni. A nukleáris biztonsági követelményeket tartalmazó szabályzatok felülvizsgálatát ötévente jogszabályi kötelezettség alapján kell végrehajtani. E tevékenységek ráfordításigénye nem hanyagolható el sem a műszaki, sem pedig a jogi munkatársak kötelezettségei között.

2.7. A hatósági tevékenység megalapozását szolgáló műszaki tevékenység szervezése

Az OAH törvényi felhatalmazása alapján, rendelkezésre álló erőforrásai felhasználásával az atomenergia biztonságos alkalmazásának támogatására végzi a hazai műszaki megalapozó tevékenység koordinálását. Az Atomtörvény 4. §-a alapján a Xxxxxxx az atomenergia biztonságos alkalmazását - beleértve a nukleárisbaleset-elhárítást -, a biztosítéki egyezmény szerinti ellenőrzések hatékonyságát, és az ezzel összefüggő feladatok megoldását a kutatómunka összehangolt szervezésével, a hazai, illetve a nemzetközi tudományos kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazásával, valamint szakemberek képzésével, továbbképzésével segíti elő. Az Atomtörvény szerint az atomenergia biztonságos alkalmazásának hatósági ellenőrzését szolgáló műszaki megalapozó tevékenységek költségét a mindenkori központi költségvetésből kell biztosítani.

A sugárvédelem területén a helyzet nem ilyen egyértelmű. Korábban az ország több kutatóintézetében (például az egészségügyi tárcához tartozó OSSKI-ban, az MTA-hoz tartozó Atomenergia Kutatóintézetben és Izotópkutató Intézetben) nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő színvonalú sugárvédelmi kutatások folytak. Az elmúlt években ezek a kutatói műhelyek nagyrészt elsorvadtak, a kutatások esetlegessé váltak. Hiányzik a kutatások összehangoltsága, a hatósági munka megalapozását szolgáló irányultsága.

3. Az országos nukleáris és radiológiai balesetelhárítási rendszer

Az országos nukleárisbaleset-elhárítási rendszer (ONER) tevékenységét, mint a katasztrófavédelem egy speciális veszélyhelyzetben működésbe lépő szervezetének működését törvényi, kormány és miniszteri rendelet szintű jogszabályok szabályozzák.

Jelentőségénél fogva kiemelést érdemel az Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Intézkedési Terv (OBEIT), amely a korábbi évek tapasztalatainak felhasználásával, a jó nemzetközi gyakorlat, valamint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ajánlásainak figyelembevételével készült el 2002-ben. Az OBEIT a teljes körűség igényével, valamennyi lehetséges nukleáris és radiológiai veszélyhelyzet típus kezelésére való felkészülés érdekében, az érvényes jogszabályi alapokon nyugodva biztosítja az ONER-ben közreműködő közigazgatási és egyéb szervek tevékenységének összehangolását és a szakmai működés kereteit.

3.1. A rendszer működése a felkészülés időszakában

A felkészülés időszakában az ONER működésének céljai:

a) a tevékenységet szabályzó rendszer (jogszabályok, BEIT-ek, módszertani útmutatók, stb.) gondozása;

b) az országos fenyegetettség alakulásának figyelemmel kísérése;

c) az elhárítás korszerűsítését lehetővé tevő műszaki-tudományos eredmények követése;

d) a fejlesztések irányainak kitűzése és végrehajtása;

e) a feladatok elvégzésének begyakorlása, a tapasztalatok hasznosítása;

f) az elhárítási készültség alakulásának rendszeres értékelése.

A fenti célokból származtatható feladatok a Kormányzati Koordinációs Bizottság (KKB) hatáskörébe rendelten jelennek meg, de az elmúlt években megtartott országos nukleárisbaleset-elhárítási gyakorlatok tapasztalatai rámutattak, hogy a végrehajtásukért a konkrét felelősség csak a b), c) és d) jelű feladat esetében azonosítható (ld. a Kormányzati Koordinációs Bizottság Nukleárisbaleset-elhárítási Műszaki Tudományos Tanács /KKB NBE MTT/ tevékenységét szabályzó 248/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 8. §).

2006-ban működésbe lépett az OBEIT gondozását végző Felsőszintű Munkacsoport, amely tevékenysége során az OBEIT korszerűsítésén túl áttekinti az érvényes jogszabályokat, és a korszerűsítés, valamint a jogszabályok és az OBEIT harmonizációja érdekében javaslatot tesz jogszabályok módosítására. A Felsőszintű Munkacsoport az OAH kezdeményezésére jött létre a tárcák magas szinten kijelölt képviselőinek részvételével.

A 2004-ben és 2005-ben megtartott országos nukleárisbaleset-elhárítási gyakorlatok tapasztalatainak hasznosítására 2005. végén szintén az OAH kezdeményezte a Kormányzati Koordinációs Bizottság Nukleárisbaleset-elhárítási Műszaki Tudományos Tanács szakmai irányításával működő munkabizottságok létrehozását. A munkabizottságok módszertani útmutatókat dolgoznak ki a nukleárisbaleset-elhárítás különböző területeire. A munkabizottságok tevékenysége során fölmerült, hogy jelenleg nincs felelős intézmény kijelölve a nukleárisbalesetek elhárítására való felkészülés képzési és gyakorlatozási feladatainak koordinálására, azaz a hosszú távú célok megfogalmazására, az éves képzési és gyakorlatozási programok összeállítására, az éves programok megvalósításának figyelemmel kísérésére és a programok végrehajtásának értékelésére. Nincs felelőshöz rendelve az ONER készültségének rendszeres értékelése.