NÉMETh ISTVÁN

A HÓNAP TÉMÁJA: 1938

XXXXXx XXXXXX

@42

A MÜNCHENI SZERZŐDÉS

A német külpolitika a revízió és az expanzió között, 1936–1939

@42

Az első világháborút lezáró 1919. májusi versailles-i békeszerződés 440 cikkelye súlyos, szinte teljesíthetetlen katonai, területi, pénzügyi, gaz- dasági feltételeket támasztott Németországgal szemben, mégis legin- kább a háborús felelősség egyoldalú áthárítása volt fájó. A 231. cikkely jó szolgálatot tett minden olyan erő számára, amely a békeszerződés és a köztársaság szétrombolásáért küzdött. A weimari köztársaság első éveiben gyorsan kiderült, ki fogadja el az alkotmányt, és ki ellenzi. Az első éveket a jobb- és baloldali politikai radikalizmus megerősödése és az erkölcsi szétzilálódás jellemezte.

@42

1933. január 30. után a Xxxxxx-kormány külpolitikai tevékenysége a wei- mari kormányok revíziós követeléseihez kapcsolódott, céljaiban és módszereiben ugyanakkor teljesen eltávolodott attól. Xxxxxx az erősza- kos expanzióra irányuló külpolitikáját 1937. november elején fejtette ki a Wehrmacht vezetőinek és Neurath külügyminiszternek. Terjeszkedési tervét a 85 milliós német nép élettérigényével és a nemzeti önrendel- kezés jogával indokolta, amelyre a nyugati szövetségesek hivatkoztak az első világháborút lezáró békeszerződések során. E terv valóra vál- tásának volt fontos állomása a müncheni szerződés 1938-ban.

42

A Nagynémet Birodalom térképe

az Anschluss után egy bécsi ház falán, 1938

42

A

z 1930-as évek közepének nemzet- közi eseményei és a német Wehr- macht előrehaladott fegyverke-

zése nyomán a feszültségek, válságok és háborúk szélárnyékában a nemzeti- szocialista Német Birodalom 1936-tól kezdve kitört külpolitikai elszigeteltsé- géből. Március 7-én felmondta a locar- nói szerződést, majd május elején elő- ször követelt hivatalosan gyarmati re- víziót. Xxxxx xxxx külügyminiszter már 1935. márciusi berlini látogatásakor ér- zékeltette, hogy Nagy-Britannia haj- landó közeledni Németország közép- és kelet-európai követeléseihez. A nemzet- közi politika új fejleményeit vetítette előre Xxxxxxxxx 1936. januári kijelen- tése a római német nagykövetnek, hogy Olaszország nem ellenzi, ha Ausztria a birodalom „csatlósa” lesz.

A HÁBORÚ ELŐKÉSZÍTÉSE

A Szovjetunió elleni stratégiájához Né- metország elsősorban Nagy-Britanniát, majd annak vonakodása miatt Olaszor- szágot és Japánt próbálta megnyerni.

Nagy-Britanniát a sikertelen udvarlás évei (1933–1935) után, 1935–1937 kö- zött fenyegetésekkel igyekezett a maga oldalára állítani. 1937 elejétől Xxxxxx a szigetországgal szemben két- értelmű politikát követett. Angliának a tengeri és gyarmati hatalom, Német- országnak pedig a szárazföldi hege- món hatalom szerepét szánta. Termé- szetesnek tekintette, hogy Nagy-Britan- nia nem ellenzi a versailles-i szerződés revízióját s Németország közép- és kelet-európai expanziós szándékait.

Az angolok érdektelenséget tanúsí- tottak a Rajna-vidék demilitarizált öve- zetének 1936. március 7-i megszállása- kor, mivel a lépés valójában nem érin- tett angol világhatalmi érdeket. Francia- ország bel- és katonapolitikai okokból bénultan reagált. Xxxxxx az akcióval fon- tos revíziós célt ért el, ami növelte nép- szerűségét a lakosság körében. Egyre szuverénebben alakította külpolitikáját, amelynek szovjetellenes iránya és pro- pagandája 1936-ban felerősödött.

Mivel Nagy-Britanniával nem jutott a remélt egyetértésre, Xxxxxx a Berlin– Róma-tengelyt (a kifejezést Xxxxxxxxx

1936. november 1-jén használta elő- ször) s ideiglenes megoldásként az 1936. november 25-én Japánnal meg- kötött antikomintern paktumot válasz- totta. Hitler szovjetellenes és angolba- rát politikájával ellentétben a realis- tább Xxxxxxxxxx – különösen 1938– 1939-től – hosszú távon inkább a szovjet semlegesség megőrzésére és a német külpolitika angolellenes vona- lára helyezte a hangsúlyt, függetlenül attól, hogy 1936–1938 között londoni német követként – Xxxxxx szellemé- ben – a Németország keleti politikája iránti angol megértést egyengette.

Xxxxxx 1936 augusztusában Nürn- bergben „négyéves” tervet hirdetett:

„A német hadseregnek négy év múlva bevethető, a német gazdaságnak pedig négy év múlva háborúra alkalmas álla- potban kell lennie.” Bizonyos fokig „for- dulópontnak” tekinthető, hogy 1937- ben továbbra is kitartott az „élettér”- háború mellett, de az idő szorításában átgondolta szövetségpolitikai feltéte- leit, és kényszerűségből változtatott rajtuk. Előnyösnek tűnt számára a vi- lágpolitikai események felgyorsult di-

-.

-.

Német emléklap a müncheni szerződés alkalmából, 1938

namikája, amely nem korlátozódott Eu- rópára . A tartós kelet-ázsiai konfliktus- ban 1937. október 18-án – külügymi- nisztériuma hagyományos vonalával el- lenében – feladta Kína támogatását, és a japán–kínai konfliktusban Japán mel- lett döntött.

A német külpolitikában egyre meg- határozóbbá váltak a bolsevizmuselle- nesség, az „élettér”-hódítás és a német fajelmélet ideológiai motívumai. Célját 1937. november 5-én a kelet-közép- európai terjeszkedésben határozta meg, s 1938-ban kilátásba helyezte Ausztria és Csehszlovákia lerohanását. A „térkérdést” 1943–45-ig meg kell ol- dani – mondta –, mert Németország akkor éri el katonai hatalma csúcspont- ját, s fegyverzete hosszú távon elavul. Xxxxxx külpolitikájának kulcsát to- vábbra is Nagy-Britannia alkotta, s a szigetországot nyomás alá kívánta he- lyezni. „Mindent vagy semmit” alapon Angliával szövetségre, Xxxxxxx „szabad kézre” törekedett, s attól sem riadt vissza, hogy programját Nagy-Britan- nia ellenében valósítsa meg. A Xxxx- xxxxxxx-kormány azonban nem volt haj- landó szövetkezni vele, és szótlanul to- lerálni keleti terveit. Ezért Xxxxxxxxx szemben növekedett Xxxxxx bizalmat- lansága, amelyet Xxxxxxxxxx 1937. de- cemberi jelentése is megerősített. A londoni német követ kilátástalannak minősítette az Angliával való együtt- működést, s inkább a szigetország el-

leni front megnyitását javasolta.

A Hossbach-

JEGYZŐKÖNYV

Xxxxxxxxx Xxxxxxxx Wehrmacht vezér- kari ezredes, Xxxxxx adjutánsa jegyzete- ket készített – megbízás nélkül – az 1937. november 5-én Berlinben tartott megbeszélésről, amelyen Xxxxx Xxxxxx többórás monológjában a Wehrmacht legfontosabb képviselőinek és Neurath külügyminiszternek bemutatta az erő- szakos expanzióra irányuló külpolitiká- ját. A Hossbach-jegyzőkönyv megkerül- hetetlen forrás a második világháborút illetően, s a nürnbergi perben bizonyí- tékul szolgált a vád számára, hogy a vád- lottak támadó háborút készítettek elő. A konferenciára Xxxxxx azért hívta meg a katonai vezetőket, hogy megvi-

Xxxxxxxx ezredes jegyzőkönyve Xxxxxxxxx

a főparancsnokokkal és a birodalmi külügyminiszterrel a német külpolitikáról folytatott megbeszéléséről

1937. november 5.

[…] A német politika célja a néptömegek és élelmezésük biztosítása és megtartása. Ez tulajdonképpen a tér problémája. A német néptömeg 85 millió emberből áll, amely az emberek számát és az európai települési térség zártságát tekintve oly zárt faji magot alkot, amelyhez hasonlót más országban nem találni, s e tény másrészről a nagyobb élettér iránti igényt jogosabbá teszi, mint más népek esetében. Ha e térben nem a német faji magnak megfelelő politikai állapot áll fenn, akkor az egy több évszázados történelmi fejlődés következménye, és ezen politikai állapot fennmaradása a legnagyobb veszélyt jelenti a német népesség mostani állapotában való megtartására. […] Az egyetlen, szá- munkra talán álomszerűnek tűnő lehetőség abban áll, hogy nagyobb életteret nyerjünk. Az idők során ez a törekvés alkotta az államképződések és népmozgások alapját. Érthető, hogy e törekvés nem egyezik Genf és a jóllakott államok érdekeivel. […]

A nagyvilág építésének fejlődése magától csak lassan megy végbe, ehhez a német nép a maga erős faji magjával az európai kontinens közepén találja a legkedvezőbb fel- tételeket. Hogy minden térbővítés csak az ellenállás megtörésével és természetesen kockázatvállalással mehet végbe, azt bebizonyította a történelem – vegyük csak a Római vagy a Brit Birodalmat. A visszacsapások is elkerülhetetlenek. Sem most, sem korábban nem akadt gazdátlan terület, a támadó mindig a tulajdonosba ütközik.

Németország számára az a legfontosabb kérdés, hogyan érheti el a legkisebb áldo- zattal a legnagyobb nyereséget. A német politikának mindkét örök ellenséggel, Angliával és Franciaországgal is számolnia kell, amelyek szemében tüske egy német kolosszus Európa közepén. Mindkét állam elítélte a további német erősödést, Európában és a ten- gerentúlon egyaránt, s ez az elutasítás minden párt támogatását élvezi. […]

A német kérdés megoldása csak erőszak útján mehet végbe, amely sohasem koc- kázatmentes. Xxxx Xxxxxxx harca Sziléziáért, valamint Xxxxxxxx Ausztria és Franciaor- szág elleni háborúi hatalmas kockázattal jártak, és Ausztriát az 1870-es gyors porosz cselekvés tartotta vissza a háborúba való belépéstől. Amennyiben az alábbi fejtegetések végén arra az elhatározásra jutunk, hogy a kockázatos erőszakot alkalmazzuk, akkor még a „mikor” és „hogyan” kérdésekre kell válaszolnunk. […]

Háborús lebonyolítás esetén katonai-politikai helyzetünk javítása érdekében elsőd- leges célunk Csehország és Ausztria meghódítása, mert így elkerülhetjük a keleti oldalról érkező esetleges támadást. […]

Ha Csehországot legyőztük, és közös német–magyar határral rendelkezünk, akkor valószínű, hogy egy német–francia konfliktus esetén Lengyelország semleges maga- tartást tanúsít majd. Lengyelországgal kötött megállapodásaink csak addig maradnak érvényben, míg Németország ereje megingathatatlanná válik. Német csapások esetén valószínűleg számolnunk kell egy Kelet-Poroszország, esetleg Pomeránia és Szilézia el- leni lengyel támadással is. […]

A Führer úgy véli, hogy Anglia, de előreláthatóan Franciaország is minden valószí- nűség szerint már csendben leírta magában Csehországot, és beletörődött, hogy ezt a kérdést egy nap Németország fogja rendezni. A birodalom nehézségei és a kilátás, hogy újra belebonyolódik egy hosszan tartó európai háborúba, meghatározóak arra nézve, hogy Anglia nem vesz részt egy Németország elleni háborúban. Az angol magatartás biztosan nem marad hatás nélkül Franciaországra sem. Angol támogatás nélkül és azzal a kilátással, hogy a támadás megakad nyugati erődítményeinken, kevéssé valószínű egy francia támadás. […] Még ha Csehország területe sűrűn lakott is, Csehország és Ausztria bekebelezése mégis 5-6 millió ember számára jelentene élelmiszer-ellátást, alapul véve azt, hogy Csehországból két-, Ausztriából egymillió ember kerülne hozzánk. A két állam Németországba való betagolása katonailag és politikailag jelentős terhet vesz le rólunk, mivel rövidebb és jobb határ áll rendelkezésre, ezért a haderők más célokra használhatók, s kb. 12 hadosztálynyi új harcoló alakulatot nyerhetünk, azaz egymillió lakosra egy új hadosztály jut majd.

Olaszország részéről nem várható ellenvetés Csehország leigázásával szemben, mi- közben az osztrák kérdésben tanúsított magatartását értékelni kell, lévén, hogy a mai megbeszéléstől is tartózkodott, és nagymértékben attól függ majd, hogy a Duce még életben van-e.

A meglepetés és a gyors cselekvés dönt a lengyel magatartást illetően. Egy győztes Németország ellen – Oroszországgal a hátában – Lengyelország kevésbé lesz hajlandó belépni a háborúba. Oroszország katonai beavatkozásának gyors hadműveletekkel kell elejét venni; Xxxxx esetében pedig kérdéses, kell-e beavatkozással számolni. […]

-.

xxxxxx fogadja a haderők vezetőit.

-.

Elöl Xxxxxxxx, mögötte Xxxxxx, Xxxxxxx és Xxxxxx

tassák a hadigazdaság helyzetét, főleg az elégtelen acélellátást. Az értekezlet összehívásának közvetlen oka Xxxxx Xxxxxx tengernagy, a német haditen- gerészet főparancsnokának követelése volt, aki több acélt kért a hajóépítés számára, amiről a négyéves tervért fe- lelős Xxxxxxxxx kellett megállapodnia. Xxxxxx azonban erre a felvetésre nem reagált, hanem külpolitikai céljait is- mertette, amelyekről élénk vita bonta- kozott ki, s csak a végén került sor az acélkontingentálás megbeszélésére.

Öt nappal később a berlini biro- dalmi kancellárián tartott megbeszélé- sen azonban a résztvevők nem tartot- ták elég hitelesnek Xxxxxxxx feljegyzé- seit, s azokat hamisításnak bélyegez- ték. Az eredeti dokumentum végül a szövetségesek kezébe került, s a nürn- bergi perben abszolút hiteles bizonyí- téknak tekintették.

Xxxxxx ekkor ismertette először el- képzeléseit vezérkara előtt a Csehszlo- vákia és Ausztria elleni fellépésre. Xxxxxxxx és Xxxxxxx tábornokok eluta-

sították a háborús akciót. Xxxxxxx Xx- ring és Xxxxx Xxxxxx a nürnbergi per- ben megkísérelték gyengíteni Xxxxxx megállapításait. A szintén vádlott Neu- rath akkori birodalmi külügyminiszter kijelentette, hogy Xxxxxx szándéknyilat- kozata „mélységesen megrázta őt”, és lemondásra kényszerítette.

1938. február 4-én széles körű sze- mélyi változásokra került sor: a három bíráló elveszítette korábbi állását. Az új külügyminiszter Xxxxxxx xxx Xxx- xxxxxxx lett, s a Wehrmacht főparancs- nokságának felállításával a hadügymi- niszter funkcióját Xxxxxx maga vette át. A személycserékkel megteremtette a kelet-közép-európai erőszakos területi átalakítások belső feltételeit.

Az Anschluss

A Harmadik Birodalom első külpolitikai csapása Ausztria ellen irányult, amellyel 1936. júliusban kétoldalú egyezményt kötött. Az osztrák nemzetiszocialisták aktivitása miatti feszült viszony szabá- lyozására rendezett 1938. február 12-i Hitler–Schuschnigg-találkozón a Füh- rer követelte az osztrák nemzetiszocia- listák szabad tevékenységét, a náci Ar- thur Seyss-Inquart biztonsági minisz-

teri kinevezését, általános amnesztiát, az osztrák kül- és gazdaságpolitikának a birodalomhoz igazítását, valamint a vezérkarok rendszeres konzultációját. Követelései végrehajtására mindössze három napot hagyott.

Az osztrák kancellár a nemzetiszo- cialista hatalomátvétel megakadályozá- sára az előremenekülést választotta. 1938. március 12-re népszavazást írt ki, hogy a lakosság döntsön „a szabad és német, független és szociális, keresz- tény és egyesült Ausztriáról”. Xxxxxx a választási előkészületek hiányosságaira hivatkozva a népszavazás visszavoná- sát követelte. Xxxxxx és Xxxxxxxxxx ka- tonai beavatkozást sürgetett. Mivel Xxx- xxxx Xxxxxx osztrák szövetségi elnök még vonakodott kinevezni Seyss-In- quartot kancellárnak, az osztrák nem- zetiszocialisták akcióba léptek, és rövid idő alatt valamennyi fontos hivatalt el- foglalták. Ennek ellenére március 11- én este Xxxxxx kiadta a parancsot a más- napi bevonulásra.

Az 1938. március 12-én bevonuló százezres német csapatok szívélyes la- kossági fogadtatása láttán azonban a diktátor megváltoztatta korábbi uniós tervét, s Ausztria teljes körű ansch- lussa mellett döntött. A főleg Xxxxxx sürgetésére végrehajtott s a kifelé irá-

nyuló propagandában a nemzeti önren- delkezési jog és a népi elv megvalósítá- sának feltüntetett akció mögött való- jában hatalompolitikai, stratégiai és hadigazdasági célok húzódtak meg. Csehszlovákia déli szárnya védtelenül kiszolgáltatottá vált a német expanzió- val szemben. Az Anschluss véglegesen megnyitotta a délkeletre vezető kaput a hitleri Németország számára. A Közép- és Kelet-Európa között hagyo- mányosan közvetítő szerepet betöltő Bécs megszerzése felerősítette a „dél- kelet-európai nagy gazdasági térség” létrehozására irányuló előkészületeket, amit a „nagynémet gazdasági térség” kiegészítésének szántak.

Az osztrák magánvagyonok kisajátí- tása révén 1,4 milliárd márkával nőttek a német arany- és devizatartalékok; fontos nyersanyagok (vasérc, ólom, cinkérc, fa, kőolaj, magnezit), kiépít- hető vízi erőművek, parlagon heverő ipari kapacitások, valamint 600 ezer munkanélküli megszerzése hozott eny- hülést a túlterhelt német gazdaságnak. Az osztrák hadsereg betagolása a nagy- német Wehrmachtba azonnal 60 ezer katonával és 1600 tiszttel gyarapította a német haderő létszámát.

Rövidesen bebizonyosodott, hogy Nagy-Britannia nem bocsátkozik harc-

ba, s Hitler, Olaszország és Japán hatá- rozza meg a világ eseményeit. Úgy tűnt, hogy az Egyesült Államok figyel- me Japán előrenyomulása miatt Euró- pa helyett Kelet-Ázsiára fókuszál.

Csehszlovákia

SZÉTZÚZÁSÁNAK TERVE

Xxxxxx már 1938. március végén elha- tározta Csehszlovákia szétzúzását, ami- hez Csehszlovákia nemzetiségi problé- máját és az egyes népcsoportok önren- delkezési jogának követelését használ- ta fel. A Szudétanémet Párt vezetője, Xxxxxx Xxxxxxx Berlinből kapta az uta- sításokat. Megállapodott Xxxxxxxxx, hogy olyan maximális programot állít össze, amelyet a cseh kormány nem teljesíthet. A Szudétanémet Párt április 24-i karlsbadi programja e stratégia alapján a szudétanémetek önigazgatá- sát, a cseh államalkotó néppel való tel- jes egyenjogúságát követelte, ami Ber- lin sugallatának megfelelően csak át- meneti szakaszt jelentett volna a cseh- szlovák állam teljes felbomlása felé. A cseh kormány – nem utolsósorban lon- doni és párizsi nyomásra – fokozato- san engedett Xxxxxxxxxxx, aki taktikai zsákutcába került, s nem maradt más

választása, mint megszakítani a tárgya- lásokat, és várni az újabb alkalomra. A Csehszlovákia katonai akcióval történő szétzúzására 1938. május 30- án kiadott utasításával Xxxxxx lépés- kényszerbe került. Ha Prága nem en- ged tovább, akkor csak a bizonytalan kimenetelű háború és a megkezdett operatív intézkedések félbeszakításá- nak alternatívája marad számára. Hogy kikerüljön a taktikai zsákutcából, a nürnbergi pártkongresszuson Xxxxxx a szudétanémeteknek „szabad önren-

delkezési jogot” követelt.

A Közép-Európával kapcsolatban mindaddig inkább tartózkodó brit kor- mány közvetítőt küldött Prágába, hogy további tárgyalásokkal enyhítse a fe- szültséget. Szeptember 15-én még Xxxxxxxxxxx miniszterelnök is hajlandó volt Németországba repülni, hogy Hit- lernek felajánlja a szudétanémet terüle- tek Németországhoz csatolását, és en- nek szükségességéről a francia kor- mányt is meggyőzze. Csehszlovákiának nem maradt más választása, mint meg-

Négyhatalmi megbeszélés hitler müncheni otthonában, az ún. Barna házban, 1938. szeptember 29.

hajolni az ultimatív javaslat előtt, hogy ne legyen védtelenül kiszolgáltatva a német támadásnak. Xxxxxxx meglepte az angolok erőszakmentességre törekvése és kompromisszumkészsége.

Az appeasement politika mögött ra- cionális számítások húzódtak meg. A gazdasági válságtól és birodalma túlzott mérvű kötelezettségeitől szenvedő Nagy-Britannia a közép-európai béke leg- alábbis középtávú megőrzésére kénysze- rült. A letűnőben lévő világbirodalom a Földközi-tenger környékén és a Távol-Ke- leten egyaránt defenzívába szorult. A re- víziós hatalmak – Olaszország, Japán és Németország – fegyverkezési kihívásaira adandó válasz olyan pénzügyi megter- helést jelentett volna az országnak, ame- lyet az átfogó belső gazdasági és szociá- lis modernizálás pillanatában nem en- gedhetett meg magának. Ráadásul Nagy-Britannia katonai jelenlétét az európai kontinensen a brit domíniumok és az anyaország lakosságának többsége egyaránt elutasította. Ezért mindent el kellett követni, hogy a birodalom létét megkérdőjelező feszültségeket és konf- liktusokat lehetőleg a tárgyalóasztalnál sikerüljön megoldani.

-.

Xxxxxx azonban az angol magatar- tást a gyengeség jelének tartotta, és nö-

-.

xxxxxx aláírja a müncheni szerződést, 1938. szeptember 29.

velte követeléseit. Nemcsak Xxxxxx és Budapestet bátorította a Prága elleni területi követelésekkel, hanem szep- tember 22-én Bad Godesbergben már a kiürítési határidő lerövidítésével és erőszak alkalmazásával fenyegette meg Xxxxxxxxxxxx. Hazárdjátékában majdnem túllőtt a célon, mert Francia- ország és Csehszlovákia mozgósított, s Nagy-Britannia – a Szovjetunióhoz hasonlóan – támogatást ígért katonai konfliktus esetén. Xxxxxx hét hadosz- tályt mozgósított, de nem adott táma- dási parancsot Csehszlovákia ellen.

Európa a háborús feszültség napjait élte. Német konzervatív politikusok és katonák (Xxxx Xxxxx a katonai elhárí- tásnál, Xxxxxx Xxxx tábornok, Xxxx Xxxxxxxxx lipcsei főpolgármester) ellen- állása formálódott, akik angol vezetők- kel kapcsolatba lépve igyekeztek szem- beszállni Xxxxxx agressziós külpolitiká- jával, és hajlottak a konspirációra is. Xxxxxxxxxxx új kezdeményezést tett, és a Szudéta-vidék kiürítési tervének át- dolgozását javasolta.

A MÜNCHENI SZERZŐDÉS

1938. szeptember 29–30-án – Musso- lini közvetítésével – tartották meg a müncheni konferenciát. A csehszlovák kormány részvétele nélkül és a Szovjet- unió kizárásával Xxxxxx, Xxxxxxxxx, Xxxxxxxxxxx és Xxxxxxxx a müncheni

Barna Ház Führer-szárnyában éjjel fél kettőkor megállapodott arról, hogy a Szudéta-vidék 50 százalék feletti né- met lakosságú területeit Csehszlovákia 1938. október 1–10. között kiüríti. Ezzel egyidejűleg pedig német csapa- tok vonulnak be a területre.

A német részről kidolgozott és Xxx- xxxxxx által beterjesztett javaslat a há- ború elkerülésére törekvő német körök tervére épült. E csoportok (a külügymi- nisztériumban Weizsäcker államtitkár és környezete, valamint Xxxxxx stábjá- ban a „négyéves tervvel” foglalkozók), Hitlerrel ellentétben – aki katonai lépé- sekkel kívánta megteremteni a Szovjet- unió elleni háború közép-európai felté- teleit –, inkább hagyományos nagyha- talmi politikával igyekeztek biztosítani a Német Birodalom európai uralmát, s a háborús megoldás elkerülése esetén Nagy-Britannia mérsékelt közeledésével számoltak. Csehszlovákiának feltételül szabták a Szudéta-vidék azonnali átadá- sát a Német Birodalomnak, s további területi elcsatolásokat terveztek Ma- gyarország és Lengyelország javára.

1938. október 2-án Xxxxxx Xxxxxxxx

– Xxxxxx beszámolója alapján – így lel- kendezett: „Xxxxxxxxx mesésen harcolt értünk. Igazi barátként viselkedett. Da- ladier jobb volt, mint Xxxxxxxxxxx. Ennek ellenére a Führer nem tartja sokra. […] A Führer nagyon ügyesen ke- zelte ezt a konferenciát mint a tulajdon- képpeni világhatalmak tárgyalását.

Ezzel a csehek eleve háttérbe szorultak. Már nem velük tárgyaltak, nekik egy- szerűen csak nyelni kellett.”

A megmaradt csehszlovák állam lé- tét a nagyhatalmak garantálták. Cseh- szlovákia a kikényszerített amputáció- val nemcsak gazdaságilag és stratégiai- lag fontos területeket veszített el, hanem Szlovákia és Kárpát-Ukrajna ezt követő autonómianyilatkozatával belső felbomlása is megkezdődött, amelyet Berlinből céltudatosan irányí- tottak, és amely belátható időn belül előrevetítette a csonka állam megszű- nését. A Párizs és London által nyúj- tott határgaranciák világossá tették, hogy a csonka cseh állam gazdaságilag életképtelen, és kizárólag Rómától és Berlintől függ.

Európa és a világ békéjét ezzel még egyszer megmentették, s az 1938. szep- tember 30-án aláírt német–brit meg- nemtámadási és konzultációs nyilatko- zat megerősítette Xxxxxxxxxxxx abban a szilárd hitében, hogy Xxxxxx végül is beleegyezik az „általános és európai megállapodásba”, s kielégíthető a „gaz- dasági és gyarmati megbékítés” ajánla- tával. Ribbentrop és Nonnet francia külügyminiszter tárgyalásán azonban világossá vált, hogy Xxxxxx kitart szov- jetellenes és a kelet-közép-európai

„élettér” megteremtésére irányuló ter- vei mellett. Az 1938. december 6-i né- met–francia megnemtámadási nyilat- kozattal a franciák szabad kezet bizto- sítottak a németeknek Kelet-Közép- Európában.

Felületesen szemlélve az 1938-as év meglepően pozitív mérleggel zárult Xxxxxx számára. A Szudéta-vidék beke- belezésével a német gazdaság újabb fontos iparágakhoz, érclelőhelyekhez, barnaszén- és fatartalékokhoz jutott. A kvalifikált szudétanémet szakmun- kás is a munkaerőhiánnyal küszködő német gazdaság nyeresége lett. A nyo- másgyakorlás és az engedmények kom- binációjával végrehajtott területszerzés nyomán a dunai térség és a Balkán ál- lamai még szorosabban igazodtak Né- metországhoz. A nagynémet gazdasági térség létrehozására irányuló nemzeti- szocialista törekvések újabb sikerrel jár- tak. Xxxxxx mégis elégedetlen volt: ide- gesítette a széles körben terjedő béke- vágy. Müncheni félsikerét közbülső eredménynek tekintve már 1938–1939 fordulóján előkészületeket tett a fegy- veres konfliktus kirobbantására. A né- met sajtó képviselőinek tartott 1938. november 10-i titkos beszédében radi- kális irányváltást, békepropaganda he-

Dokumentum

A müncheni szerződés

1938. szeptember 29.

A Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország és Olaszország között Münchenben létrejött egyezmény

Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország és Olaszország, tekintetbe véve a szudétanémet terület elcsatolására vonatkozólag elvben már elért megállapodást, megegyezett ennek az elcsatolásnak alább következő feltételeiben és módozataiban, valamint az ennek következtében foganatosítandó intézkedésekben, és a jelen Egyez- ménnyel egyenként felelősséget vállalnak az Egyezmény végrehajtásának biztosítá- sához szükséges lépésekért.

1 | A kiürítés október 1-jén kezdődik.

2 | Az Egyesült Királyság, Franciaország és Olaszország megállapodnak abban, hogy a terület kiürítése október 10-ig befejeződjék, mégpedig anélkül, hogy a meglevő be- rendezések bármelyikét lerombolnák, és hogy a csehszlovák kormány felelős azért, hogy a kiürítés az említett berendezések megrongálása nélkül menjen végbe.

3 | A kiürítés módozatait részleteiben egy Németország, az Egyesült Királyság, Francia- ország, Olaszország és Csehszlovákia képviselőiből álló bizottság fogja megállapítani. 4 | A túlnyomórészt németek lakta területnek német csapatok által való fokozatos megszállása október 1-jén kezdődik. A mellékelt térképen megjelölt négy zónát a német csapatok a következő sorrendben fogják megszállni: Az I. számmal jelzett övezetet október 1-jén és 2-án, a II. számmal jelzettet október 2-án és 3-án, a III. számmal jelzettet október 3-án, 4-én és 5-én, és a IV. számmal jelzettet október 6- án és 7-én. A többi, túlnyomórészt német jellegű területeket a fent említett nem- zetközi bizottság fogja haladéktalanul meghatározni, és azokat a német csapatok október 10-ig szállják meg.

5 | A 3. pontban említett nemzetközi bizottság határozza meg azokat a területeket, amelyeken népszavazást kell tartani. Ezeket a területeket a népszavazás lezárulásáig nemzetközi alakulatok szállják meg. Ugyanaz a bizottság fogja megállapítani a nép- szavazás megtartásának módozatait, figyelemmel a Saar-vidéken megejtett népsza- vazás módozataira. A bizottság állapítja meg a népszavazás napját is, ez azonban nem eshetik későbbre, mint november végére.

6 | A határok végleges megállapítását a nemzetközi bizottság fogja elvégezni. Ennek a bizottságnak joga van arra, hogy bizonyos kivételes esetekben a négy nagyhata- lomnak – Németországnak, az Egyesült Királyságnak, Franciaországnak és Olaszor- szágnak – a népszavazás nélkül átadandó zónák szigorúan néprajzi alapon történő meghatározásától jelentéktelen eltéréseket ajánljon.

7 | Optálási jogot nyújtanak mindazoknak, akik az elcsatolt területekről elköltözni óhajtanak, valamint mindazoknak, akik oda kívánnak letelepedni. Az optálási jogot a jelen Egyezmény aláírásától számított hat hónapon belül kell gyakorolni. Egy német– csehszlovák bizottság fogja meghatározni az optálás részleteit, kidolgozni a lakos- ságcserét megkönnyítő eljárásokat, és tisztázni az ebből a lakosságcseréből adódó alapvető kérdéseket.

8 | A jelen Egyezmény aláírását követő négy héten belül a csehszlovák kormány a ka- tonai és rendőrségi szolgálatból elbocsátja az összes szudétanémetet, akik ezt kíván- ják. Ugyanezen határidőn belül a csehszlovák kormány szabadlábra helyezi azokat a szudétanémet foglyokat, akik politikai bűncselekmények miatt szabadságvesztés büntetésüket töltik.

München, 1938. szeptember 29.

HITLER ED. DALADIER

XXXXXXXXX XXXXXXX XXXXXXXXXXX

-.

-.

Éljen a béke! – skandálta a müncheni egyezményt ünneplő tömeg Daladier miniszterelnök hazaérkeztekor a párizsi Le Bourget repülőtéren

xxxxx a háború lélektani előkészítését sürgette. A háttérben megkezdődött a felkészülés a háborúra.

A politikai és gazdasági vezetés kal- kulációiban mindinkább „Maradék- Csehország” végleges szétzúzása, il- letve Danzig és Lengyelország sorsá- nak „napirendre” tűzése került elő- térbe, de az akciók időpontja és politikai körülményei még nyitottak voltak. Xxxxxx egyre nyíltabban beszélt a közelgő háborúról, amelyet „tiszta vi- lágnézeti háborúnak, vagyis tudatos népi és faji háborúnak” tekintett. 1939. január 30-i Reichstag-beszédében pedig nyíltan összekapcsolta a közelgő világháborút és az európai zsidóság megsemmisítését: „Ha az európai és Európán kívüli pénzügyi zsidóságnak sikerülne a népeket még egyszer világ-

háborúba rántani, annak eredménye nem a föld bolsevizálása és ezzel a zsi- dóság győzelme lenne, hanem a zsidó faj megsemmisítése Európában.”

A szlovák „segítség”

Jóllehet a müncheni egyezmény a nem- zetiszocialista Németország nagy kül- politikai sikerét jelentette, Xxxxxx mégis elégedetlen volt, mert tulajdonképpen egész Csehszlovákiát meg akarta sze- rezni. Ezért sürgette a stratégiai és operatív tervezést, majd 1939. március 15–16-án a müncheni szerződést meg- szegve a német csapatok elfoglalták az ún. „Maradék-Csehországot”, s felállí- tották a német területi fennhatóság alatt álló Cseh–Morva Protektorátust. A szudétanémetek után Xxxxxx szá- mára a szlovák nacionalisták nemzeti autonómiakövetelései tűntek alkalmas- nak a „Maradék-Csehország elintézé- sére”. Fenyegető hangú „ajánlása” nyo- mán a szlovák parlament 1939. már- cius 14-én szakított Prágával. A Német

Birodalom ugyanezen a napon elis- merte az önálló Szlovák Köztársaságot. Az alapító „védelmi szerződést” már- cius 23-án írták alá.

A Szlovákiára nehezedő nyomás egyúttal Xxxx Xxxxx csehszlovák állam- elnök zsarolásának előzménye volt, aki a szlovákiai események miatt azonnal Berlinbe utazott, abban a reményben, hogy alkalmazkodásával az utolsó pil- lanatban modus vivendit találhat s leg- alább nemzeti túlélésüket biztosíthatja. A fenyegetések és a lelki terror nyomá- sára azonban aláírt egy kommünikét, mely szerint „a cseh nép sorsát biza- lomteljesen a Német Birodalom Führe- rének kezébe” helyezi. Másnap Prágát német csapatok szállták meg, és már- cius 16-án a Hradzsinban, a régi királyi várban Xxxxxx kikiáltotta a Cseh–Morva Protektorátust. Birodalmi protektorrá az egy évvel korábban felmentett Kons- tantin von Neurath egykori külügymi- nisztert nevezték ki.

Ezáltal teljessé vált a „nagynémet gazdasági térség”, és Lengyelország déli része katonailag kiszolgáltatottá vált a

Dokumentum

Angol–német nyilatkozat | München, 1938. szeptember 30.

Mi, a Führer és birodalmi kancel- lár, valamint a brit miniszterel- nök újabb megbeszélést tar- tottunk, és egyetértünk annak felismerésében, hogy az angol– német viszony mind a két or-

szág, mind Európa számára el- sőrendű jelentőségű.

A tegnap este aláírt egyez- ményt és az angol–német flotta- egyezményt úgy tekintjük, mint népeink ama óhajának szimbólu-

mát, hogy egymás ellen soha többé ne viseljenek háborút.

Elhatároztuk, hogy az orszá- gainkat érdeklő egyéb kérdése- ket is a tanácskozások módsze- rével kezeljük, és továbbra is

arra törekszünk, hogy az esetle- ges nézeteltérések okait kikü- szöböljük, és ilyen módon is hozzájáruljunk Európa békéjé- nek biztosításához.

XXXXX XXXXXX

Dokumentum

Francia–német nyilatkozat | Párizs, 1938. december 6.

Xxxxxxx Xxxxxx úr, a Francia Köztársaság külügyminisztere és Xxxxxxx xxx Xxxxxxxxxx úr, a Német Birodalom külügyminisz- tere kormányaik nevében és azok megbízásából Párizsban 1938. december 6-án történt ta- lálkozásuk alkalmával a követ- kezőkben állapodtak meg:

1 | A francia kormány és a német kormány egyek abban a meg- győződésben, hogy a Franciaor-

szág és Németország közötti békés és jószomszédi viszony az európai helyzet megszilárdításá- nak és az általános béke fenn- tartásának egyik leglényege- sebb eleme. Ennélfogva mind- két kormány minden erejét latba fogja vetni aziránt, hogy a két ország közötti kapcsolatok ilyen alakulását biztosítsa.

2 | Mindkét kormány megálla- pítja, hogy országaik között

nincs többé semmilyen függő- ben levő területi kérdés, és a két ország között jelenleg fenn- álló határokat ünnepélyesen végleges határoknak ismerik el. 3 | Mindkét kormány elhatá- rozta, hogy harmadik hatalmak- kal való különleges kapcsolataik épségben tartása mellett a két országot érintő minden kérdés- ben érintkezésben maradnak, és ha e kérdések későbbi fejlő-

dése nemzetközi nehézségek- hez vezetne, úgy tanácskozni fognak egymással.

Ennek hiteléül a két kor- mány képviselői aláírták a jelen nyilatkozatot, amely azonnal ér- vénybe lép.

Kelt két példányban, francia és német nyelven, Párizsban, 1938. december 6-án.

XXXXXXX XXXXXX XXXXXXX XXX XXXXXXXXXX

német beavatkozással szemben. A né- met katonai határ lényegesen lerövi- dült, s egyszerűbbé vált Ausztria és Kelet-Németország összeköttetése is. A cseh hadsereg készletei 20 hadosz- tály felfegyverzéséhez és felszerelésé- hez voltak elegendők. Ezt gyarapítot- ták még a 77 millió márka összértékű hadieszközök, a magasan fejlett hadi-

ipari kapacitások (Skoda Művek Plzen- ben és Prágában, a Csehszlovák Fegyver- művek Rt. Brnóban), a kiterjedt arany- és devizatartalékok, réz-, nikkel-, ólom-, alumínium-, cink- és ónkészletek, illetve Szlovákia mint német csatlósállam vas- és rézérc-, nemesfém-, mangán-, föld- gáz-, élelmiszer-, valamint élőállat-kész- letei. A cseh banki és befektetési tőke

megkaparintásával pedig végleg meg- nyílt a dunai és a Balkán-térségbe való behatolás lehetősége.

xxxxxx gyalogosan haladó tábornokai kíséretében érkezik a visszacsatolt Szudéta-vidék határához. Wildenau, 1938