A HÁZASSÁGI VAGYONJOGI SZERZŐDÉS

XXXXXXX XXXXXX

A HÁZASSÁGI VAGYONJOGI SZERZŐDÉS

ÉS A FEDEZETELVONÓ SZERZŐDÉS KAPCSOLATA

I. BEVEZETŐ

A házassági vagyonjog egyik legnehezebb, egyben leg- érdekesebb kérdése arra keresi a választ, hogy a házas- társak által kötött szerződések esetén miként védhetőek hatékonyan a harmadik személyek érdekei. Számtalan olyan – alább elemezendő – eseti döntés található, amely azt vizsgálja, hogy mikor minősülhet a házastársak által kötött szerződés fedezetelvonó szerződésnek, különösen annak fényében, hogy a 2013. évi V. törvény, a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) 6:120. § (2) bekez- dése esetén a hozzátartozóval kötött szerződés esetén a rosszhiszeműséget és az ingyenességet vélelmezni kell. Azaz a jogügylet fedezetelvonó jellege még hangsúlyo- sabban felmerülhet, ha a házastársak egymás között, vagy valamely hozzátartozójukkal kötnek szerződést. A tanulmány keretében – a fogalmi tisztázást követő- en – áttekintem, miként értelmezhető a rendelkezési jog fogalma a Családjogi Könyvben, részletesen elemzem a fedezetelvonás eseteit a házassági és az élettársi vagyon- jogi szerződések kapcsán, a tanulmány záró részében pedig a házastársak közös rendelkezési jogának gyakor- lása útján kötött szerződések és a fedezetelvonás kap-

csolatát vizsgálom.

II. FOGALMI TISZTÁZÁS

Házassági vagyonjogi szerződésnek a Ptk. 4:63– 4:75. §-aiban szabályozott szerződés felel meg. A Ptk. 4:41. § (1) bekezdésében írtak pedig az ún. egyszeri szolgáltatásra irányuló szerződések. A judikatúra a há- zassági vagyonjogi szerződések közé sorolta azon meg- állapodásokat is, amelyekben a felek – a házasság fenn- állása alatt létrejött szerződésben – rögzítik, hogy a vagyontárgy valamelyik házastárs különvagyonába tartozik (BDT 2008.1922.). Ezzel ellentétes következ- tetése jutott azonban a legfőbb bírói fórum, amikor megállapította, hogy nem tekinthető házassági vagyon- jogi szerződésnek az az okirat, amelyben a házasulók rögzítik, hogy melyikük „mit hozott” a házasságba. Ez az „állapotrögzítés” a későbbi perben csak a bizonyítást könnyíti meg (LB Pfv.II.21.799/1998.)1

1 Részletesebben l.: Xxxxx Xxxxxx: Házassági vagyonjog In: Az új Ptk. Magyarázata III/VI.: Polgári jog – Családjog (Szerk.: Xxxxx Xxxxxx) HVG-ORAC Kiadó, Bp. 2013. 122. o.

Ugyanakkor e szerződés nem minősül – a bírósági ha- tározat szóhasználata szerint – vagyonközösséget meg- osztó szerződésnek2, ezért arra a Ptk. 4:57. § (2) bekez- dése nem alkalmazható. Mindez azért is releváns, mert a található olyan jogirodalmi forrás, amely a közös va- gyon megosztására irányuló szerződést is a házassági vagyonjogi szerződések közé sorolja, amelyek fedezet- elvonó jellege szintén vizsgálandó.3

Álláspontom szerint azonban a fedezetelvonó jelleg esetleges megállapítása szempontjából relevanciával bírhatnak azon contractusok is, amelyeket a közös va- gyonnal történő rendelkezés körében, a Ptk. 4:45. §-a alapján kötnek (bár nem házassági vagyonjogi szerző- dések). Ez esetben ugyanis nem szükségszerű, hogy a házastársak között vagyonjogi szerződés létezzen, még- is a harmadik személyek védelme szempontjából e szer- ződések is kiemelkedő jelentőséggel bírhatnak.

A közös vagyonnal való rendelkezés kapcsán rögzíten- dő, hogy a házastársak rendelkezési jogának tartalma és a polgári jogi (dologi jogi) tulajdonostársak rendelke- zési joga között lényeges eltérés figyelhető meg. A Ptk. 4:45. § (1) bekezdése ugyanis azt jelenti, hogy a házastárs a törvényes vagyonjogi rendszer alapján létrejövő közös tulajdon saját eszmei hányadával nem rendelkezhet ön- állóan, hanem csak a másik házastárs hozzájárulásával.4 Így egyetértek a kommentár-irodalom azon megállapí- tásával, hogy a házastársi vagyonközösség a polgári jogi közös tulajdon egy speciális „fajtája”.5 Ebből következik, hogy erre a közös vagyonra a Családjogi Könyvben írt speciális szabályok alkalmazandóak.

Fentiek alapján látható, hogy a fedezetelvonó jelleg vizsgálata a Ptk. 4:45. §-a alapján kötött szerződések esetén kétféleképpen alakulhat:

– Házastársak által együttesen kötött szerződések [Ptk. 4:45. § (1) bek. első fordulat], vagy

– Xxxxxxxxxx házastárs által külön, de a másik házas- társ hozzájárulásával kötött szerződések [Ptk. 4:45. §

(1) bek. második fordulat].

Mindkét esetben a Ptk. 6:120. §-a alapján kell vizsgálni a szerződés esetleges fedezetelvonó jellegét. Értelemsze-

2 A helyes terminológia a vagyonközösség megszüntetése lenne, mert

„csak” a közös vagyon körében értelmezhető a „megosztás” kifejezés.

3 Xxxxx Xxx Xxxxxxx: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései, Complex Kiadó, Bp. 2006. 245. o.

4 Bár a hozzájárulás alakszerűséghez nincs kötve, így az tágan értel- mezendő [Ptk. 4:45. § (2) bek.]

5 Kőrös (2013) i. m.: 100. o.

rű, ha a házastársak (akár együttesen, akár hozzájárulás alapján) a jogügyletet hozzátartozójukkal kötik, úgy ér- vényesül a Ptk. 6:120. § (2) bekezdésében írt vélelem, a bizonyítási teher megfordul, és a házastársaknak kell bi- zonyítania, hogy az ügylet nem fedezetelvonó jellegű.

III. A RENDELKEZÉSI JOG FOGALMA A PTK. CSALÁDJOGI KÖNYVÉBEN

A Ptk. 4:45. §-a alapján a közös vagyonnal való rendel- kezés körében beszélhetünk közös szerződésről [Ptk. 4:45. § (1) bek. első fordulat], illetve külön szerződésről [Ptk. 4:45. § (1) bek. második fordulat]. A külön szerző- dések kapcsán pedig a másik házastárs hozzájárulása bír relevanciával.

Ahhoz azonban, hogy mindezeket értelmezni és a gya- korlatban alkalmazni lehessen, szükséges definiálni a rendelkezési jog eltérő jelentéstartalmát a házassági vagyonjogban (elsősorban a törvényes vagyonjogi rend- szerben). Az alternatív vagyonjogi rendszerek kapcsán a rendelkezési jog alább elemezendő speciális szabályai nem, vagy csak megszorításokkal hivatkozhatóak.

Polgári jogi értelemben a rendelkezési jog fogalma a Ptk. 5:30. §-ában írtakkal határozható meg, házassági vagyonjogi szempontból viszont eltérő szabályok álla- píthatóak meg a házastársi közös vagyonnal történő rendelkezés körében:

– Egyrészt szélesebb körű, mint a klasszikus polgári jogi fogalom, mert a dolgokon és az azzal azonos megíté- lés alá eső más vagyontárgyakon kívül ide sorolandóak a vagyoni értékű jogok és követelések, valamint a tarto- zásokkal és a terhekkel történő rendelkezés lehetősége. Mindez természetesen azzal is összefügg, hogy a házas- társi közös vagyon részét nemcsak az aktív vagyoni ele- mek, hanem a passzív vagyoni elemek is alkotják.

– Másrészt szűkebb a dologi jogban meghatározott ter- jedelemnél, a házastárs ugyanis saját eszmei tulajdoni hányadával sem rendelkezhet. A házastársi vagyonközös- ség ebből a szempontból szorosabb kötelék, mint a polgá- ri jogi közös tulajdon.6 Ez azt is jelenti, hogy a házastársi vagyonközösségbe harmadik személy nem „ékelődhet be,” oly módon, hogy az egyik házastárs tulajdoni illetőségét a másik házastárs hozzájárulása nélkül átruházza.7

A külön szerződések kapcsán pedig a hozzájárulás léte vagy hiánya a döntő a rendelkezési jog jogszerű gyakor- lásának kérdésében, illetve a rendelkezési jog gyakorlá- sából eredő felelősség vonatkozásában.

Főszabály az alakszerűség nélküli hozzájárulás [Ptk. 4:45. § (2) bek.], így mindez a Ptk. 6:4. § (2) bekezdése szerint szóban, írásban és ráutaló magatartással egyaránt megvalósulhat. Ez a megengedő formai követelményrend- szer csak a vagyonközösség fennállása alatt létrejött ügy- let esetén alkalmazandó. A hozzájárulás a vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő idő- szakban csak alakszerűséghez kötötten érvényesülhet,

6 Kőrös (2013) i. m. 100. o. és Csűri (2016) i. m. 148–149. o.

7 Xxxxx Xxxxxx: Házassági vagyonjog In: A családjog kézikönyve (Szerk.: Xxxxx Xxxxxx) HVG-ORAC Kiadó, második átdolgozott kiadás, Bp. 1997. 170. o.

azzal a további megszorítással, hogy azt vélelmezni nem lehet.8 A Ptk. 4:47. § (1) bekezdése az a)–d) pontokban fel- soroltak tekintetében eltérő szabályrendszert vezet be, illetve az a)–d) pontban nem említett vagyonmozgások esetében is a hozzájárulás kapcsán alakszerűséget kíván meg, továbbá a hozzájárulást nem lehet vélelmezni. A Ptk. 4:45. § (1) bekezdése ugyanis csak a vagyonközösség idő- szakára irányadó, más esetben nem.

A családjogi törvény, az 1952. évi IV. tv. (a továbbiak- ban: Csjt.) 30. § (2) bekezdésének első mondata rögzíti: bármelyik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt kötött, az előbbi rendelkezés alá tartozó visszterhes ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötött ügy- letnek kell tekinteni, kivéve, ha az ügyletkötő harmadik tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs az ügylethez nem járult hozzá. [A Ptk. 4:46. § (1) bekezdése tartalmában megegyezik ezzel.] Terjedelmes ítélkezési gyakorlat alakult ki a Csjt. fen- ti szabályának értelmezése kapcsán. Így például a köl- csönszerződés fogalmilag visszterhes ügylet, függetlenül attól, hogy a kölcsön fejében kamatot kikötöttek-e [PJD

VIII. 250.], így alkalmazandó a Csjt. 30. § (2) bekezdése. Ez az elv tükröződik a Pfv. II. 22. 542/1995. sz. határo- zatban is [CDT 86.]9, amikor a legfőbb bírói fórum meg- állapította, hogy a Csjt. 30. § (2) bekezdésnek alkalma- zásához az ügylet visszterhességén kívül a házastársak vagyonközösségének (életközösségének) a fennállása szükséges. Ha e két feltétel a szerződés létrejöttének pil- lanatában fennáll, úgy a forgalom biztonsága és a szer- ződésekbe vetett bizalom fenntartása érdekében alkal- mazandó a vélelmezett hozzájárulás szabálya. Ennek ellenkezőjét pedig a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv., a régi Pp. 164. § (1) bekezdése alapján annak a házastársnak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Hasonló elvi alapokon állnak a BH 1996.98. sz.; BH 1978.524. sz. és a BH 1977.152. sz. eseti döntések is.

Az ügyletkötésben való részvétel hiánya azonban nem azonos az ügyletkötéshez való hozzájárulás hiányával. Előbbi bizonyítása nem elegendő a hozzájárulás vonat- kozásában fennálló törvényes vélelem megdöntéséhez [BH 1991/9. sz. 350. – CDT 93.].

Nem elegendő továbbá a vélelem megdöntéséhez „a tartozás magas összege és a szerződő feleknek az az egyező nyilatkozata sem, mely szerint a perbeli szerző- dés aláírásakor valamelyikük részéről elhangzott az, hogy az ügylet „maradjon kettejük között”. Így a szerző- dő felek bármelyikének a fentebb részletezett tartalmú nyilatkozatát a másik félnek nem lehetett másként érte- nie, minthogy a nyilatkozó fél az ügylet létrejöttének tényét vagy annak tartalmát kívülálló harmadik szemé- lyekkel szemben, nem pedig a szerződő felek – visszter- hes szerződésekért ugyancsak felelős – házastársaival szemben kívánja „titokban tartani”. Ezt támasztja alá az is, hogy „a szerződésről nem csupán a szerződő feleknek, hanem a felperes házastársának is tudomása volt.” Xxxx a házastárs a másik házastárs ügyletéhez történő hoz- zájárulásának vélelmét csak annak kétséget kizáró bi-

8 Csűri (2016) i. m. 158. o.

9 Xxxxx Xxxxxx: Polgári jog 1953–1997 – Családjog – Civilisztikai Dönt- vénytár HVG-ORAC Kiadó, Bp. 1998. 72–73. o. (továbbiakban: CDT)

zonyításával döntheti meg, hogy az ügyletkötő harmadik személy a hozzájárulásának hiányáról tudott vagy arról a körülményekből tudnia kellett [EBH 2005 1311.].

A rendelkezési jog gyakorlása kapcsán kiemelendő az ingatlanokat érintő jogalkalmazási gyakorlat. Az egyik álláspont szerint a házastárs tulajdoni illetőségét a másik házastárs hozzájárulása nélkül nem ruházhatja át, mert ezzel a vagyonközösség idő előtti – részleges – megszün- tetését érné el [Somogy Megyei Bíróság 2.Pf.21.146/ 1991.; Fővárosi Bíróság 43.Pf.24.478/1998.]. A másik meg- közelítés szerint saját tulajdoni hányadával a tulajdonos- társ önállóan rendelkezhet, így viszont a másik házastárs hozzájárulása nélkül is elidegenítheti tulajdoni hányadát a házastárs. E felfogás a polgári jogi (dologi jogi) értelem- ben vett tulajdonközösségre helyezi a hangsúlyt.10

A probléma abból fakad, hogy a jogszabály nem tesz kü- lönbséget abban a kérdésben, hogy a rendelkezési jog gya- korlása az ingóra, ingatlanra vagy valamelyik házastárs közös, illetve különvagyonára vonatkozik-e. Így a kérdés eldöntését az segítheti, ha figyelembe vesszük azt a házas- sági vagyonjogi sajátosságot, hogy e jogviszonyoknak min- dig van egy belső és egy külső oldala. A házastársak és a harmadik személy közötti külső jogviszonyra alapvetően a Ptk. dologi jogi fogalomrendszere és értelmezése alkal- mazandó, míg a belső viszonyban elsődlegesen a Családjo- gi Könyvben írtak. Mindez azt jelenti, hogy a külső, harma- dik személy oldaláról elsősorban jó- vagy rosszhiszeműsé- gét kell vizsgálni, ez alapján döntendő el, hogy védelemben részesülhet-e tulajdonszerzése. A házastársak belső jogvi- szonyában pedig az az irányadó, hogy a tulajdoni hányadot elidegenítő házastárs magatartása, és az így beállott jog- következmények megfelelnek-e a másik házastárs érdeké- nek és feltehető akaratának.11 Ezt követően pedig a Ptk. 4:52. §-a alkalmazandó. Ezzel a megoldással – álláspontom szerint – megfelelően kezelhető a klasszikus közös tulajdon szabályrendszere, valamint a házassági vagyonjogi érte- lemben felfogott, speciális tulajdonközösség.

IV. FEDEZETELVONÁS A HÁZASSÁGI

(ÉS ÉLETTÁRSI) VAGYONJOGI SZERZŐDÉSEK ESETÉN

A Csjt. 27. § (4) bekezdése pusztán tájékoztatási kötele- zettséget írt elő a házastársak számára, akkor, ha a va- gyonjogi szerződéssel érintett vagyontárgy valamelyikük különvagyonába tartozik. A Csjt. hatálya alatt a jogiroda- lom álláspontja szerint a tájékoztatási kötelezettség el- mulasztása polgári jogilag értékelendő, azaz ha a szerző- dés harmadik személy kielégítési alapját elvonta, úgy a szerződés a harmadik személlyel szemben hatálytalan.12 Azaz itt a fedezetelvonó szerződés relatív hatálytalansá- ga13 érvényesül, és ennek megfelelően lehet rendezni a kialakult jogi helyzetet. Ezen a passzus alapján – a Csjt.

10 Kőrös (2002) i. m. 148. o.

11 Kőrös (2002) i. m. 151–152. o.

12 Kőrös (2002) i. m. 133. o.

13 Xxxxxxxx Xxxxxx: A szerződés hatálya. Hatálytalanság In: Az új Ptk. Magyarázata V/VI.: Polgári jog – Kötelmi jog (Szerk.: Xxxxxxxx Xxxxxx) HVG-ORAC Kiadó, Bp. 2013. 197. o.

rendszertani értelmezése szerint – a házassági vagyonjo- gi szerződés is lehetett fedezetelvonó [BDT 2008. 1922.]. Véleményem szerint ugyanakkor ez a jogi érvelés csak 2014. március 14-ig volt teljeskörűen helytálló. A Ptk. 2014. évi hatálybalépése jelentős változtatást hozott e téren is. A házassági vagyonjogi szerződésekre vonatko- zó szabályokat a Ptk. 4:63–4:75. §-ai tartalmazzák, a 4:67. § (1) bekezdése a „Harmadik személyek védelme” cím alatt a következőképp rendelkezik: a házassági va- gyonjogi szerződés nem tartalmazhat olyan visszame- nőleges hatályú rendelkezést, amely bármelyik házas- társnak harmadik személlyel szemben a szerződés meg- kötése előtt keletkezett kötelezettségét a harmadik személy terhére változtatja meg. Egyértelmű, hogy e szabály azon hitelezőket kívánja védeni, akiknek köve- telése korábban keletkezett, mint a házassági vagyonjo-

gi szerződés megkötése, illetve módosítása.14

Az (1) bekezdés értelmezési kérdéseket vethet fel és így a házassági vagyonjogi szerződés két csoportra bont- ható:

– Azon házassági vagyonjogi szerződések, amelyek a házastársnak harmadik személlyel szemben fennálló kötelezettségét nem visszamenőleges hatállyal változ- tatják meg (teszik terhesebbé), hanem csak a jövőre néz- ve. E szerződések kapcsán a fedezetelvonás rendelkezé- sei megfelelően alkalmazhatók.

– Azon házassági vagyonjogi szerződések, amelyek visszamenőleges hatályú rendelkezést tartalmaznak. Itt azonban a visszamenőleges hatály miatt nem beszélhe- tünk ténylegesen fedezetelvonásról, hanem a Ptk. új ren- delkezése alapján inkább érvénytelenségről. A 4:67. § (1) bekezdése rögzíti, hogy „nem tartalmazhat” a házassági vagyonjogi szerződés – harmadik személy számára hát- rányos – visszamenőleges hatályú rendelkezést. A „nem tartalmazhat” fordulat – meglátásom szerint – értelmez- hető akként, hogy az ezzel ellentétes rendelkezés érvény- telen és nem relatív hatálytalan. Ez pedig a polgári jog dogmatikája és a Ptk. rendszere alapján azt kell jelente- nie, hogy az érvénytelen szerződés nem lehet relatív ha- tálytalan, hiszen a fedezetelvonó szerződés érvényes szerződést feltételez [Kúria Pfv.II.20.461/2015/7.].

Fentieket a következő példával illusztrálom: a házas- társaknak egy nagy értékű ingatlan képezte a tulajdo- nukat a közös vagyoni vélelem folytán [Ptk. 4:40. §], azonban a házasságkötést követően úgy döntöttek, hogy olyan házassági vagyonjogi szerződést kötnek, amelyben megállapítják, hogy ez az ingatlan már a házasságkötés pillanatától csak az egyik házastárs különvagyonát ké- pezi [ez a Ptk. 4:63. § (2) bekezdése alapján lehetséges]. Az egyéb értékkel bíró vagyontárgyakat is e házastárs különvagyonába utalják, így visszamenőleges hatállyal állapítják meg a közös és a külön vagyonok körét. Azon- ban a szerződés megkötésére azért került sor, hogy az egyik hitelező felé fennálló követelés teljesítése alól sza- badulhassanak, ugyanis az ingatlant jelzálogjog terhelte az egyik házastárs által a Ptk. 4:45. §-a alapján vállalt kötelezettség biztosítása érdekében. Azáltal, hogy az ingatlant a nem adós házastárs tulajdonába „adták,” ér- demben a hitelező követelésének biztosítékát vonták el,

14 Xxxxx (2013) i. m. 124. o.

amely külsőleg fedezetelvonó célzatként jelentkezik. A rendelkezési jog gyakorlásából eredő felelősség kapcsán a Ptk. 4:49. § (1) bekezdése kimondja, hogy a közös va- gyon terhére szerződést kötő házastárs harmadik sze- méllyel szemben a tartozásért a közös vagyon ráeső ré- szével, valamint különvagyonával felel, míg az ügyletkö- tésben ténylegesen részt nem vett házastárs a hozzájá- rulásával kötött szerződésért csak a közös vagyoni tar- tozás esedékességekor rá eső vagyoni hányadával tar- tozik helytállni [Ptk. 4:49. § (2) bek.].

A szerződés eredményeképp tehát a szerződéskötés- ben ténylegesen részt vett házastárs a továbbiakban

– érdemi értékkel bíró – különvagyonnal nem rendelke- zik, és a közös vagyonhoz tartozó vagyonelemek, illetve értékük is jelentősen csökkent. A jelentős értéket képvi- selő vagyontárgyakkal az ügyletkötésben ténylegesen részt nem vett házastárs rendelkezik, mint különvagyo- nával. A felelőssége azonban – utalva a fentiekre – csak a közös vagyoni tartozás esedékességekor rá eső részé- re terjed ki, a különvagyonra viszont már nem. Ez alkal- mas lehet a harmadik személy kijátszására.

A házassági vagyonjogi szerződés alanyai csak a há- zastársak, illetve a házasulók lehetnek. Ezért a házassá- gi vagyonjogi szerződés kapcsán különbséget kell tenni a házastársak közötti belső jogviszony, valamint a há- zastársak és a harmadik személy közötti külső jogvi- szony között. Mindkét jogviszony esetén vizsgálandó, hogy a Ptk. 4:67. § (1) bekezdése milyen hatást gyakorol a házassági vagyonjogi szerződés létére, érvényességére, hatályosságára.

A belső jogviszonyt illetően a válasz könnyebben megta- lálható: a Ptk. „nem tartalmazhat” fordulatot használja, ezzel azt is kifejezésre juttatja, hogy az ezzel ellentétes szerződés jogszabályba ütközik, így az érvénytelen, semmis [Ptk. 6:95. §]. Kérdéses, vajon a felek (házastársak, háza- sulók) félretehetik-e a Ptk.-nak ezen szabályát a konkrét szerződés kapcsán, azaz diszpozitív-e ez a rendelkezés?

A családjog dogmatikája alapján a Családjogi Könyv szabályai alapvetően eltérést nem engedőek, kivétel a házassági vagyonjogi szerződésre alkalmazandó normák [Ptk. 4:63. § (2) bek.]. Értelmezendő, vajon a „nem tar- talmazhat” fordulat kiveszi-e a Ptk. 4:67. § (1) bekezdését a felek rendelkezési joga alól vagy sem? Véleményem szerint a kiindulópont az, hogy a házassági vagyonjogi szerződés kettős természetű jogintézmény: egyfelől szerződés, amelyre a Ptk. 6:58. §-a megfelelően alkalma- zandó, másfelől pedig egy családjogi jogintézmény.15 A kötelmi jog általános szabályai alapján ugyanis a „nem tartalmazhat” fordulat nem értelmezhető akként, hogy attól a felek nem térhetnek el, ellenben a családjogi vi- szonyok között már átgondolást igényel ez a kijelentés az alábbiak miatt:

– A kötelmi jog alapvető dogmatikája, hogy a felek jogai- ra és kötelezettségeire vonatkozó szabályoktól egyező aka- rattal eltérhetnek [Ptk. 6:3. §], kivéve, ha az eltérést a tör- vény kifejezetten nem engedi meg, például Xxx. 6:152. §-a.

– A családjog ezzel szemben alapvetően eltérést nem en- gedő szabályokat foglal magában, a díszpozitivitás a házas-

15 Xxxxx Xxx: Házassági vagyonjog az új Ptk.-ban – Kiegészítő kötet Opten Kiadó, Bp. 2016. 327. o.

sági vagyonjogi szerződések kapcsán alkalmazható. Ezért az esetleges törvényi korlátokat is szigorúbban kell érté- kelni, mint egy klasszikus kötelmi jogi szerződés esetén.

– A házassági vagyonjogi szerződések kapcsán figye- lemmel kell lennünk a Ptk. 4:4. §-ában megfogalmazott méltányosság elvére és az érdekei érvényesítésében gyengébb fél védelmének az elvére is.

Mindezek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a Ptk. 4:67. § (1) bekezdésében írtak eltérést nem engedő normák, így az abban foglaltakat a felek nem te- hetik félre vagyonjogi szerződésükben sem. Így megál- lapítható az, hogy a Ptk. 4:67. § (1) bekezdésébe ütköző szerződés a házastársak belső viszonyában – a vissza- menőleges hatályú rendelkezése kapcsán – érvénytelen (részleges érvénytelenség).

Vizsgálandó továbbá, ha a szerződés a felek belső viszo- nyában érvénytelen, egyben azt is jelenti-e, hogy az a har- madik személyek (hitelezők) irányában is érvénytelen? A Ptk. 4:65. § (2) bekezdése szerint a vagyonjogi szerződés harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha a szer- ződést a házassági vagyonjogi szerződések országos nyil- vántartásába bevezették, vagy ha a házastársak bizonyít- ják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett. Egyértel- mű, hogy ez a szabály a házastársak és a harmadik személy közötti külső jogviszonyt szabályozza, oly módon, hogy rögzíti, mikor hatályosulhat a szerződés harmadik sze- mély, mint nem szerződő fél irányába.

A Ptk. a „hatályos” kifejezést használja, így a Ptk. 4:65. §

(2) bekezdése feltételezi, hogy a szerződés a házastársak belső viszonyában érvényes. Xxxxxxxx, ha a szerződés a 4:67. § (1) bekezdésbe ütközés miatt érvénytelen (rész- leges érvénytelenség), abban az esetben a belső viszony- ban érvényességről nem beszélhetünk. Érvénytelen szerződés (annak részleges érvénytelenséggel érintett rendelkezései) viszont nem hatályosulhat harmadik sze- méllyel szemben. Mindebből következik, hogy ha meg- állapítható, hogy a házassági vagyonjogi szerződés a belső jogviszonyban legalább részlegesen érvénytelen, úgy a részleges érvénytelenséggel érintett szabályok kapcsán nem alkalmazható a Ptk. 4:65. § (2) bekezdése. (Az eddigi judikatúra szerint is ismert olyan eseti döntés, amely szerint egy házassági vagyonjogi szerződés rész- legesen érvénytelen – BH 2015.254.)

Ezt azt jelenti, hogy a Ptk. 4:67. § (1) bekezdésébe üt- köző szerződés harmadik személlyel szemben is érvény- telen, azaz nemcsak a belső, hanem a külső jogviszonyban is érvénytelen a szerződés. Így nem beszélhetünk fede- zetelvonásról, hiszen az érvényes contractust feltételez- ne. A harmadik személy pedig a Ptk. 6:88. § (3) bekezdé- se alapján perbeli legitimációval rendelkezik a szerződés semmisége esetén, hiszen neki annak megállapításához, illetve jogkövetkezményei alkalmazásához jogi érdeke fűződik. Ennek pedig perjogi konzekvenciái is vannak, hiszen ha a harmadik személy érvénytelenség jogcímén perel, eltérően alakul a bizonyítási érdek, illetve teher.

Összefoglalóan: a fenti példa során logikusnak tartom a Ptk. 4:67. § (1) bekezdésének azon értelmezését, hogy a házassági vagyonjogi szerződés érvénytelen (mind a belső, mind a külső jogviszonyban), és így a fedezetelvo- nás fel sem merülhet; a szerződés harmadik személyt károsító rendelkezése ugyanis érvénytelenséget (vagy

legalábbis részleges érvénytelenséget) valósít meg. Az érvénytelenségnek is a szigorúbb formája jelentkezik, azaz a szerződés semmis lesz, mert a harmadik személyt károsító rendelkezése jogszabályba ütközik, így az sem- mis [Ptk. 6:95. §]. A szerződés semmiségét pedig a bíró- ságnak hivatalból kell észlelnie [Ptk. 6:88. § (1) bek.].

Azaz a szűkebb értelemben felfogott vagyonjogi szer- ződés kapcsán, a Ptk. hatálybalépését követően nem min- den esetben beszélhetünk fedezetelvonásról. A fedezetel- vonó szerződés lényege ugyanis az, hogy a szerződés ér- vényes, de a harmadik személy vonatkozásában hatályta- lan (relatív hatálytalanság). Értelemszerű, hogy a Ptk. közeli hatálybalépése miatt közzétett bírói döntés fentebb kifejtettekkel kapcsolatban még nem született, meglátá- som szerint azonban – a visszamenőleges hatály kapcsán

– a bírói gyakorlatnak is ez irányba kell majd elmozdulnia, anyagi jogi és eljárásjogi szempontokat mérlegelve:

– Polgári anyagi jogi nézőpontból a jogkövetkezménye- ket tekintve sem mellékes, hogy érvénytelen vagy „pusz- tán” relatív hatálytalan szerződésről van szó.

– Perjogilag a bizonyítás irányát és a bizonyítási terhet is nagymértékben befolyásolja, hogy a per tárgya szerző- dés érvénytelensége vagy fedezetelvonó szerződés relatív hatálytalanságának megállapítása. Utóbbi esetben ugyan- is a felperesnek (harmadik személynek) azt kell bizonyí- tania, hogy egyrészt a szerződést a felek (házastársak) követelése kielégítési alapjának elvonása érdekében kö- tötték – a házastársak oldalán a szándékosság megálla- pítható –, másrészt a rosszhiszeműséget vagy az ingye- nességet.16 (A hozzátartozóval kötött szerződés esetén érvényesül a Ptk. 6:120. §-ban írt vélelem, így e körben megfordul a bizonyítási teher.) Fedezetelvonás esetén to- vábbá felperest terheli annak bizonyítása is, hogy a köte- lezett (házastárs) nem rendelkezik olyan egyéb vagyonnal, amely a jogosult követelésére részben vagy egészben fe- dezetet nyújt [EBH 2004.1144.]. Amennyiben a bizonyítás sikertelen, úgy az esetben is elutasítandó a kereset, ha egyébként a szerződést fedezetelvonási szándékkal kö- tötték [PK vélemény 4. pont és indokolása].

A szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén pedig a körben áll fenn a bizonyítási érdek, hogy a ren- delkezés visszamenőleges hatályú és a vagyonjogi szer- ződés a megkötése előtt keletkezett kötelezettséget a harmadik személy terhére változtatja meg. Fentiek alap- xxx xxxxxxxxx az a következtetés, hogy az érvénytelenség lehetősége mindenképp jelentős előny a harmadik sze- mély javára.

Mindez elhatárolandó a Ptk. 4:67. § (2) bekezdésétől, amely kimondja, hogy a házastársak olyan szerződése, amely valamely vagyontárgynak a közös vagyonhoz vagy a különvagyonhoz tartozását a házassági vagyonjogi szer- ződésben kikötött rendelkezésektől eltérően változtatja meg, harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a vagyontárgy a szerződés rendelkezése szerint a közös vagy a különvagyonhoz tartozik. Ez a bekezdés ugyanis a

16 A fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről szóló 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény (továbbiakban: PK vélemény) 5. pont és indokolása.

vagyoni elemnek a vagyonjogi szerződés által meghatá- rozott státusztól eltérő állapotot előidéző ügyletekre vo- natkozik, azaz nem a törvényes vagyonjogi rendszertől történő eltérésre. (A vagyonjogi szerződést a felek – kizá- rólag – a törvényes vagyonjogi rendszer helyett kötik [Ptk. 4:63. § (1) bek.]). A házastársak ugyanis a szűkebb érte- lemben felfogott vagyonjogi szerződések esetén élhetnek a Ptk. által biztosított szerződési tartalom-szabadság el- vével, azonban ez nem irányulhat harmadik személyek megkárosítására. Így a vagyonjogi szerződés jogszabály- ba ütköző (Ptk. 6:95. §) lehet, azaz semmis.

Nem egyértelmű a válasz az élettársak által kötött va- gyonjogi szerződés esetén. A Ptk. 6:515. § (1) bekezdés első mondata akként rendelkezik, hogy az élettársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat az élettársi együtt- élés idejére szerződéssel rendezhetik. Álláspontom sze- rint tehát az élettársak esetén e szerződés feleltethető meg a házassági vagyonjogi szerződésnek. Amíg azonban a házastársak vonatkozásában nem minden esetben be- szélhetünk fedezetelvonásról (bizonyos esetekben csak a szerződés érvénytelenségéről a Ptk. 4:67. § (1) bekez- dése alapján), addig az élettársak esetén nem ilyen egy- értelmű a válasz. A Ptk. Hatodik Könyve annyit rögzít, hogy a szerződésben az élettársak bármilyen olyan va- gyonjogi rendelkezést kiköthetnek, amely – szerződés vagy e törvény alapján – a házastársak viszonyában ér- vényesülhet. Kimondja továbbá, hogy az élettársi vagyon- jogi szerződések nyilvántartására a házassági vagyon- jogi szerződések nyilvántartására vonatkozó rendelke- zéseket megfelelően alkalmazni kell [Ptk. 6:515. § (2) és

(4) bek.]. Mindez azt jelenti, hogy – nyelvtani értelmezés alapján – a Családjogi Könyv házassági vagyonjogi szer- ződésre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandóak, hiszen azt a Ptk. nem hívja fel utaló szabály révén. Ebből az is következik, hogy az élettársak esetén nem irányadó a Ptk. 4:67. § (1) bekezdése, amely a harmadik személy- re sérelmes rendelkezés – meghatározott esetben törté- nő – érvénytelenségét mondja ki.

Így véleményem szerint harmadik személy nem állít- hatja alappal az élettársak által kötött vagyonjogi szer- ződés esetén, hogy az ő követelése szempontjából hát- rányos rendelkezés érvénytelen, hanem pusztán a Ptk. 6:120. § alapján, fedezetelvonó szerződésre hivatkozás- sal léphet fel. Ekkor a fentieknek megfelelően kell bizo- nyítania az élettársak fedezetelvonó célzatát.

V. FEDEZETELVONÁS A HÁZASTÁRSAK KÖZÖS RENDELKEZÉSI JOGÁNAK GYAKORLÁSA ÚTJÁN KÖTÖTT SZERZŐDÉSEK ÁLTAL

A fogalmi tisztázás (II. pont) kapcsán írtakra vissza- utalva a Ptk. 4:45. § (1) bekezdése alapján a vagyonkö- zösség fennállása alatt a házastársak közös vagyonra vonatkozó rendelkezést együttesen vagy a másik hozzá- járulásával tehetnek.

Ebben a kontextusban már megszorítás nélkül értel- mezhető a létrejövő szerződések fedezetelvonó jellege. A forgalom biztonsága, valamint a harmadik személyek érdeke megköveteli, hogy akik a házastársakkal vagy egyikükkel szerződést kötnek, megfelelően informáltak

legyenek az ügylettel érintett vagyontárgy közös-vagy különvagyoni jellegéről.17

Fontos elhatárolás azonban, hogy „A rendelkezési jog gyakorlásából eredő felelősség” cím alatt, a Ptk. 4:49. §-a (harmadik személyekkel szembeni felelősség szerződés esetén) nem a fedezetelvonó ügyletekért fennálló felelős- séget szabályozza, hanem azt, hogy a külső jogviszonyban miként alakul az ügyletkötésben részt vett, illetve részt nem vett házastárs felelőssége. Azaz a harmadik személy- lyel kötött szerződés esetén a házastársaknak a közös, illetve a külön vagyon mely részével és miként kell a tar- tozásért helytállniuk. Lényeges azonban, hogy itt fel sem merülhet a szerződés fedezetelvonó jellege. Amennyiben ugyanis ez szerződés fedezetelvonó, annak jogkövetkez- ményeit a Ptk. 6:120. § (3)–(5) bekezdése rendezi.

A Ptk. 4:50. §-a a címe szerint a házastárs hozzájáru- lása nélkül kötött szerződés joghatását szabályozza. Első olvasatra ez a szakasz csak a szerződésben részt nem vett házastársat védi, a gyakorlatban azonban e szabály jelentős mértékben támogatja azt a szerződéskötésben részt vett személyt is (házastársak szemszögéből har- madik személyt), aki az egyik házastárssal kötött szer- ződés során nem volt rosszhiszemű vagy ingyenes előny nem származott részére. A Ptk. 4:50. §-a ugyanis rögzíti, hogy az egyik házastárs által kötött olyan szerződés, amelyhez a másik házastárs nem járult hozzá, az a másik házastárs vonatkozásában hatálytalan [relatív hatály- talanság (!)], ha a szerző fél (harmadik személy) rossz- hiszemű volt, vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. Xxxxxxxx azt is a törvény, ha a másik házastárs a szerződést hozzátartozójával kötötte, a rosszhiszeműséget és az ingyenességet vélelmezni kell. Itt egy, a fedezetelvonó szerződéshez nagyon hasonló konstrukció figyelhető meg, terminológiájában is meg- egyezik a kötelmi jogi szabályokkal. A legfőbb bírói fórum is eseti döntésében akként foglalt állást, hogy a hozzájá- rulás nélkül kötött ügylet nem érvénytelen, hanem az adott házastárs vonatkozásában hatálytalan [BH 1991. 349.]. Osztom azon jogirodalmi álláspontot, hogy ez a norma egyensúlyt teremt „a házastársi vagyonközösség- ből eredő igény védelme, másrészt a jóhiszeműen és visszterhesen szerző harmadik személy védelme kö- zött.”18 Azaz ez esetben – lényegében – a fedezetelvonás

szabályait kell megfelelően alkalmazni.

A Ptk. 4:50. § első mondata rögzíti, hogy hozzájárulás hiányában a másik házastárs nem felel; felvetődhet azon- ban az az értelmezés is, hogy ez a „nem felel” fordulat csak igen szűk körben érvényesülhet, ha a szerző fél rosszhiszemű volt vagy ingyenesen jutott a vagyoni előnyhöz a következők miatt. A Ptk. 4:50. §-ának máso-

17 Xxxxx Xxxxx: A fedezetelvonó házassági vagyonjogi szerződésekkel szembeni védelem 3. o. (xxxx://xxx.xxx-xxxxxxx.xx/xxxxxxxx/ Collegium%20Doctorum%20Publikaciok/Barz%F3%20T%EDmea. pdf – olvasva: 2018. 08. 24.)

18 Xxxxx (2013) i. m. 105. o.

dik mondata ugyanis a hatálytalanság jogkövetkezmé- nyét csak rosszhiszeműség, illetve ingyenesség esetén rendeli alkalmazni. Ebből nyelvtani értelmezés alapján az következik, hogy jóhiszemű vagy visszterhes szerzés esetén a szerződés az annak megkötésében részt nem vett házastárs vonatkozásában is hatályos, azaz lénye- gében felel a szerződésben foglaltakért.

A harmadik személy védelme tehát e szabály kapcsán ott nyilvánul meg, hogy a jóhiszeműen vagy visszterhesen szerző harmadik személy a házastársakkal szemben a Ptk. 4:49. §-a alapján léphet fel, akkor is, ha az egyik házastárs vonatkozásában a hozzájárulás (még vélelmezett formá- ban sem) állapítható meg. Azaz a házastársak külső jog- viszonya kapcsán a felelősség úgy tekintendő, mintha az ügyletkötésre a másik házastárs hozzájárulásával került volna sor. A házastársak belső jogviszonya tekintetében pedig a Ptk. 4:52. §-a alapján kerülhet sor elszámolásra. Kiemelem, hogy míg az ügyletkötésben ténylegesen részt vevő házastárs a közös vagyon ráeső részével és a különvagyonával felel, addig a szerződéskötésben tény- legesen részt nem vett házastárs felelőssége csak a közös vagyonból a tartozás esedékességekor rá eső vagyoni hányad erejéig áll fenn [Ptk. 4:49. § (1) és (2) bek.]. Xxx- xxxx írtakat alátámasztja a BH 2012.9. sz. eseti döntés

II. pontja, amely szerint: a tartozás fedezetének elvoná- sát jelenti, ezért a hitelezőkkel szemben hatálytalan az a – valós tartalmát tekintve ingyenes – szerződés, ame- lyet a házastársak a gyermekükkel a hitelező érvényes követelésének meghiúsítása céljából kötnek meg. E jog- vitában a házastársak a Csjt. 30. §-a alapján jártak el, ez a norma pedig – tartalmában – megfeleltethető a Ptk. 4:45. §-ának. A legfőbb bírói fórum e határozata azért is releváns, mert – többek között – ebben állapította meg azt az elvi jelentőségű tételt, hogy a judikatúra a fede- zetelvonó jelleg megállapításához és az ebből eredő jog- következmények levonásához nem a követelés szerződés- kötéskori igény állapotba kerülésének, és nem is az igény bírósági úton való érvényesítésének, hanem csak a kö- vetelés érvényes létrejöttének tényét követeli meg. A követelés esedékessége, annak igény állapotba kerülése csak a Ptk. 6:120. §-a kereset megindításához szükséges [PK vélemény 3. pontja].

VI. ÖSSZEGZÉS

Összefoglalóan megállapítható egyrészt, hogy a rendel- kezési jog fogalma – a polgári jogi jelentéshez képest – eltérő tartalommal bír a családjog területén, másrészt, hogy a Ptk. 4:67. § (1) bekezdése alapján a házassági va- gyonjogi szerződés harmadik személyt károsító rendel- kezése érvénytelenséget, nem fedezetelvonást valósít meg. A házastársak közös rendelkezési jogának gyakor- lása útján kötött szerződések köréből kiemelendő, a Ptk. 4:50. §-ának értelmében jóhiszemű vagy visszterhes szerzés esetén a szerződés az annak megkötésében részt nem vett házastárs vonatkozásában is hatályos.