T/18367. számú törvényjavaslat

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/18367. számú törvényjavaslat

a belvízi árufuvarozási szerződésről szóló Budapesti Egyezmény (CMNI) kihirdetéséről

Előadó: Xx. Xxxx Xxxxx

gazdasági és közlekedési miniszter

Budapest, 2005. november

2005. évi törvény

a belvízi árufuvarozási szerződésről szóló Budapesti Egyezmény (CMNI) kihirdetéséről

1. §

Az Országgyűlés a belvízi árufuvarozási szerződésről szóló, Budapesten, 2001. június 22-én kelt Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény) e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény a Magyar Köztársaság tekintetében 2005. április 1-jén lépett hatályba.)

2. §

Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

„Budapest Convention on the Contract for the Carriage of Goods

by Inland Waterway (CMNI)”

The States Parties to this Convention,

Considering the recommendations of the Final Act of the Conference on Security and Cooperation in Europe of 1 August 1975 for the harmonization of legal regimes with a view to the developmentof transport by member States of the Central Commission for the Navigation of the Rhine and the Danube Commission in collaboration with the United Nations Economic Commission for Europe,

Having recognized the necessity and desirability of establishing by common agreement certain uniform rules concerning contracts for the carriage of goods by inland waterway,

Have decided to conclude a Convention for this purpose and have thereto agreed as follows:

CHAPTER I GENERAL PROVISIONS

Article 1 Definitions

In this Convention,

1. “Contract of carriage” means any contract, of any kind, whereby a carrier undertakes against payment of freight to carry goods by inland waterway;

2. “Carrier” means any person by whom or in whose name a contract of carriage has been concluded with a shipper;

3. “Actual carrier” means any person, other than a servant or an agent of the carrier, to whom the performance of the carriage or of part of such carriage has been entrusted by the carrier;

4. “Shipper” means any person by whom or in whose name or on whose behalf a contract of carriage has been concluded with a carrier;

5. “Consignee” means the person entitled to take delivery of the goods;

6. “Transport document” means a document which evidences a contract of carriage and the taking over or loading of goods by a carrier, made out in the form of a bill of lading or consignment note or of any other document used in trade;

7. “Goods” does not include either towed or pushed vessels or the luggage or vehicles of passengers; where the goods are consolidated in a container, on a pallet or in or on a similar article of transport or where they are packed, “goods” includes such article of transport or packaging if supplied by the shipper;

8. “In writing” includes, unless otherwise agreed between the parties concerned, the transmission of information by electronic, optical or similar means of communication, including, but not limited to, telegram, facsimile, telex, electronic mail or electronic data interchange (EDI), provided the information is accessible so as to be usable for subsequent reference.

9. The law of a State applicable in accordance with this Convention means the rules of law in force in that State other than its rules of private international law.

Article 2 Scope of application

1. This Convention is applicable to any contract of carriage according to which the port of loading or the place of taking over of the goods and the port of discharge or the place of delivery of the goods are located in two different States of which at least one is a State Partyto this Convention. If the contract stipulates a choice of several ports of discharge or places of delivery, the port of discharge or the place of delivery to which the goods have actually been delivered shall determine the choice.

2. This Convention is applicable if the purpose of the contract of carriage is the carriage of goods, without transshipment, both on inland waterways and in waters to which maritime regulations apply, under the conditions set out in paragraph 1, unless:

(a) a maritime bill of lading has been issued in accordance with the maritime law

applicable, or

(b) the distance to be travelled in waters to which maritime regulations apply is the greater.

3. This Convention is applicable regardless of the nationality, place of registration or home port of the vessel or whether the vessel is a maritime or inland navigation vessel and regardless of the nationality, domicile, registered office or place of residence of the carrier, the shipper or the consignee.

CHAPTER II

RIGHTS AND OBLIGATIONS OF THE CONTRACTING PARTIES

Article 3

Taking over, carriage and delivery of the goods

1. The carrier shall carry the goods to the place of delivery within the specified time and deliver them to the consignee in the condition in which they were handed over to him.

2. Unless otherwise agreed, the taking over and delivery of the goods shall take place on boardthe vessel.

3. The carrier shall decide which vessel is to be used. He shall be bound, before and at the beginning of the voyage, to exercise due diligence to ensure that, taking into account the goods to be carried, the vessel is in a state to receive the cargo, is seaworthy and is manned and equipped as prescribed by the regulations in force and is furnished with the necessary national and international authorizations for the carriage of the goods in question.

4. Where it has been agreed that the carriage shall be performed by a specific vessel or type of vessel, the carrier shall be entitled to load or transship the goods in whole or in part on to another vessel or on to another type of vessel without the consent of the shipper, only:

(a) in circumstances, such as low water or collision or any other obstacle to navigation, which were unforeseeable at the time when the contract of carriage was concluded and in which the loading or transshipment of the goods is necessary in order to perform the contract of carriage, and when the carrier is unable to obtain within an appropriate period of time instructions from the shipper, or

(b) when it is in accordance with the practice prevailing in the port where the vessel is located.

5. Except as provided by the obligations incumbent on the shipper, the carrier shall ensure that the loading, stowage and securing of the goods do not affect the safety of the vessel.

6. The carrier is entitled to carry the goods on deck or in open vessels only if it has been agreed with the shipper or if it is in accordance with the usage of the particular trade or is required by the statutory regulations.

Article 4 Actual carrier

1. A contract complying with the definition set out in article 1, paragraph 1, concluded between a carrier and an actual carrier constitutes a contract of carriage within the meaning of this Convention. For the purpose of such contract, all the provisions of this Convention concerning the shipper shall apply to the carrier and those concerning the carrier to the actual carrier.

2. Where the carrier has entrusted the performance of the carriage or part thereof to an actual carrier, whether or not in pursuance of a liberty under the contract of carriage to do so, the carrier nevertheless remains responsible for the entire carriage according to the provisions of this Convention. All the provisions of this Convention governing the responsibility of the carrier also apply to the responsibility of the actual carrier for the carriage performed by him.

3. The carrier shall in all cases inform the shipper when he entrusts the performance of the carriage or part thereof to an actual carrier.

4. Any agreement with the shipper or the consignee extending the carrier's responsibility according to the provisions of this Convention affects the actual carrier only to the extent that he has agreed to it expressly and in writing. The actual carrier may avail himself of all the objections invocable by the carrier under the contract of carriage.

5. If and to the extent that both the carrier and the actual carrier are liable, their liability is joint and several. Nothing in this article shall prejudice any right of recourse as between them.

Article 5 Delivery time

The carrier shall deliver the goods within the time limit agreed in the contract of carriage or, if no time limit has been agreed, within the time limit which could reasonably be required of a diligent carrier, taking into account the circumstances of the voyage and unhindered navigation.

Article 6 Obligations of the shipper

1. The shipper shall be required to pay the amounts due under the contract of carriage.

2. The shipper shall furnish the carrier in writing, before the goods are handed over, with the following particulars concerning the goods to be carried:

(a) dimensions, number or weight and stowage factor of the goods;

(b) marks necessary for identification of the goods;

(d) instructions concerning the Customs or administrative regulations applying to the goods;

(e) other necessary particulars to be entered in the transport document.

The shipper shall also hand over to the carrier, when the goods are handed over, all the required accompanying documents.

3. If the nature of the goods so requires, the shipper shall, bearing in mind the agreed transport operation, pack the goods in such a way as to prevent their loss or damage between the time they are taken over by the carrier and their delivery and so as to ensure that they do not cause damage to the vessel or to other goods. According to what has been agreed with a view to carriage, the shipper shall also make provision for appropriate marking in conformity with the applicable international or national regulations or, in the absence of such regulations, in accordance with rules and practices generally recognized in inland navigation.

4. Subject to the obligations to be borne by the carrier, the shipper shall load and stow the goods and secure them in accordance with inland navigation practice unless the contract of carriage specifies otherwise.

Article 7

Dangerous and polluting goods

1. If dangerous or polluting goods are to be carried, the shipper shall, before handing over the goods, and in addition to the particulars referred to in article 6, paragraph 2, inform the carrier clearly and in writing of the danger and the risks of pollution inherent in the goods and of the precautions to be taken.

2. Where the carriage of the dangerous or polluting goods requires an authorization, the shipper shall hand over the necessary documents at the latest when handing over the goods.

3. Where the continuation of the carriage, the discharge or the delivery of the dangerous or polluting goods are rendered impossible owing to the absence of an administrative authorization, the shipper shall bear the costs for the return of the goods to the port of loading or a nearer place, where they may be discharged and delivered or disposed of.

4. In the event of immediate danger to life, property or the environment, the carrier shall be entitled to unload the goods, to render them innocuous or, provided that such a measure is not disproportionate to the danger they represent, to destroy them, even if, before they were taken over, he was informed or was apprised by other means of the nature of the danger or the risks of pollution inherent in the goods.

5. Where the carrier is entitled to take the measures referred to in paragraphs 3 or 4 above, he may claim compensation for damages.

Article 8 Liability of the shipper

1. The shipper shall, even if no fault can be attributed to him, be liable for all the damages and costs incurred by the carrier or the actual carrier by reason of the fact that:

(a) the particulars or information referred to in articles 6, paragraph 2, or 7, paragraph 1,are missing, inaccurate or incomplete;

(b) the dangerous or polluting goods are not marked or labelled in accordance with the applicable international or national regulations or, if no such regulations exist, in accordance with rules and practices generally recognized in inland navigation;

(c) the necessary accompanying documents are missing, inaccurate or incomplete. The carrier may not avail himself of the liability of the shipper if it is proven that the fault is attributable to the carrier himself, his servants or agents. The same applies to the actual carrier.

2. The shipper shall be responsible for the acts and omissions of persons of whose services he makes use to perform the tasks and meet the obligations referred to in articles 6 and 7, when such persons are acting within the scope of their employment, as if such acts or omissions were his own.

Article 9

Termination of the contract of carriage by the carrier

1. The carrier may terminate the contract of carriage if the shipper has failed to perform the obligations set out in article 6, paragraph 2, or article 7, paragraphs 1 and 2.

2. If the carrier makes use of his right of termination, he may unload the goods at the shipper's expense and claim optionally the payment of any of the following amounts:

(a) one third of the agreed freight; or

(b) in addition to any demurrage charge, a compensation equal to the amount of costs incurred and the loss caused, as well as, should the voyage have already begun, a proportional freight for the part of the voyage already performed.

Article 10 Delivery of the goods

1. Notwithstanding the obligation of the shipper under article 6, paragraph 1, the consignee

who, following the arrival of the goods at the place of delivery, requests their delivery, shall, in accordance with the contract of carriage, be liable for the freight and other charges due on the goods, as well as for his contribution to any general average. In the absence of a transport document, or if such document has not been presented, the consignee shall be liable for the freight agreed with the shipper if it corresponds to market practice.

2. The placing of the goods at the disposal of the consignee in accordance with the contract of carriage or with the usage of the particular trade or with the statutory regulations applicable at the port of discharge shall be considered a delivery. The imposed handing over of the goods to an authority or a third party shall also be considered a delivery.

CHAPTER III TRANSPORT DOCUMENTS

Article 11 Nature and content

1. For each carriage of goods governed by this Convention the carrier shall issue a transport document; he shall issue a bill of lading only if the shipper so requests and if it has been so agreed before the goods were loaded or before they were taken over for carriage. The lack of a transport document or the fact that it is incomplete shall not affect the validity of the contract of carriage.

2. The original of the transport document must be signed by the carrier, the master of the vessel or a person authorized by the carrier. The carrier may require the shipper to countersign the original or a copy. The signature may be in handwriting, printed in facsimile, perforated, stamped, in symbols or made by any other mechanical or electronic means, if this is not prohibited by the law of the State where the transport document was issued.

3. The transport document shall be prima facie evidence, save proof to the contrary, of the conclusion and content of the contract of carriage and of the taking over of the goods by the carrier. In particular, it shall provide a basis for the presumption that the goods have been taken over for carriage as they are described in the transport document.

4. When the transport document is a bill of lading, it alone shall determine the relations between the carrier and the consignee. The conditions of the contract of carriage shall continue to determine the relations between carrier and shipper.

5. The transport document, in addition to its denomination, contains the following particulars:

(a) the name, domicile, registered office or place of residence of the carrier and of the shipper;

(b) the consignee of the goods;

(c) the name or number of the vessel, where the goods have been taken on board, or particulars in the transport document stating that the goods have been taken over by the carrier but not yet loaded on the vessel;

(d) the port of loading or the place where the goods were taken over and the port of discharge or the place of delivery;

(e) the usual name of the type of goods and their method of packaging and, for dangerous or polluting goods, their name according to the requirements in force or, if there is no such name, their general name;

(f) the dimensions, number or weight as well as the identification marks of the goods taken on board or taken over for the purpose of carriage;

(g) the statement, if applicable, that the goods shall or may be carried on deck or on board open vessels;

(h) the agreed provisions concerning freight;

(i) in the case of a consignment note, the specification as to whether it is an original or a copy; in the case of a bill of lading, the number of originals;

(j) the place and date of issue. The legal character of a transport document in the sense of article 1, paragraph 6, of this Convention is not affected by the absence of one or more of the particulars referred to in this paragraph.

Article 12

Reservations in transport documents

1. The carrier is entitled to include in the transport document reservations concerning:

(a) The dimensions, number or weight of the goods, if he has grounds to suspect that the particulars supplied by the shipper are inaccurate or if he had no reasonable means of checking such particulars, especially because the goods have not been counted, measured or weighed in his presence or because, without explicit agreement, the dimensions or weights have been determined by draught measurement;

(b) Identification marks which are not clearly and durably affixed on the goods themselves or, if the goods are packed, on the receptacles or packagings;

2. If the carrier fails to note the apparent condition of the goods or does not enter reservations in that respect, he is deemed to have noted in the transport document that the goods were in apparent good condition.

3. If, in accordance with the particulars set out in the transport document, the goods are placed in a container or in the holds of the vessel and sealed by other persons than the carrier, his servants or his agents, and if neither the container nor the seals are damaged or broken when they reach the port of discharge or the place of delivery, it shall be presumed that the loss or damage to the goods did not occur during carriage.

Article 13 Bill of lading

1. The originals of a bill of lading shall be documents of title issued in the name of the consignee, to order or to bearer.

2. At the place of destination, the goods shall be delivered only in exchange for the original of the bill of lading submitted initially; thereafter, further delivery cannot be claimed against other originals.

3. When the goods are taken over by the carrier, handing over the bill of lading to a person entitled thereby to receive the goods has the same effects as the handing over of the goods as far as the acquisition of rights to the goods is concerned.

4. If the bill of lading has been transferred to a third party, including the consignee, who has acted in good faith in reliance on the description of the goods therein, proof to the contrary of the presumption set out in article 11, paragraph 3, and article 12, paragraph 2, shall not be admissible.

CHAPTER IV

RIGHT TO DISPOSE OF THE GOODS

Article 14

Holder of the right of disposal

1. The shipper shall be authorized to dispose of the goods; in particular, he may require the carrier to discontinue the carriage of the goods, to change the place of delivery or to deliver the goods to a consignee other than the consignee indicated in the transport document.

2. The shipper's right of disposal shall cease to exist once the consignee, following the arrival of the goods at the scheduled place of delivery, has requested delivery of the goods and,

(a) where carriage is under a consignment note, once the original has been handed over to the consignee;

(b) where carriage is under a bill of lading, once the shipper has relinquished all the originals in his possession by handing them over to another person.

3. By an appropriate entry in the consignment note, the shipper may, when the consignment note is issued, waive his right of disposal to the consignee.

Article 15

Conditions for the exercise of the right of disposal

The shipper or, in the case of article 14, paragraphs 2 and 3, the consignee, must, if he wishes to exercise his right of disposal:

(a) where a bill of lading is used, submit all originals prior to the arrival of the goods at the scheduled place of delivery;

(b) where a transport document other than a bill of lading is used, submit this document, which shall include the new instructions given to the carrier;

(d) pay all the agreed freight in the event of the discharge of the goods before arrival at the scheduled place of delivery, unless the contract of carriage provides otherwise.

CHAPTER V LIABILITY OF THE CARRIER

Article 16 Liability for loss

1. The carrier shall be liable for loss resulting from loss or damage to the goods causedbetween the time when he took them over for carriage and the time of their delivery, orresulting from delay in delivery, unless he can show that the loss was due to circumstances which a diligent carrier could not have prevented and the consequences of which he could not have averted.

2. The carrier’s liability for loss resulting from loss or damage to the goods caused during the time before the goods are loaded on the vessel or the time after they have been discharged from the vessel shall be governed by the law of the State applicable to the contract of carriage.

Article 17 Servants and agents

1. The carrier shall be responsible for the acts and omissions of his servants and agents of whose services he makes use during the performance of the contract of carriage, when such persons are acting within the scope of their employment, as if such acts or omissions were his own.

2. When the carriage is performed by an actual carrier in accordance with article 4, the carrier is also responsible for the acts and omissions of the actual carrier and of the servants and agents of the actual carrier acting within the scope of their employment.

3. If an action is brought against the servants and agents of the carrier or the actual carrier, such persons, if they prove that they acted within the scope of their employment, are entitled to avail themselves of the exonerations and limits of liability which the carrier or the actual carrier is entitled to invoke under this Convention.

4. A pilot designated by an authority and who cannot be freely selected shall not be considered to be a servant or agent within the meaning of paragraph 1.

Article 18

Special exonerations from liability

1. The carrier and the actual carrier shall be exonerated from their liability when the loss, damage or delay are the result of one of the circumstances or risks listed below:

(a) acts or omissions of the shipper, the consignee or the person entitled to dispose of the goods;

(b) handling, loading, stowage or discharge of the goods by the shipper, the consignee or third parties acting on behalf of the shipper or the consignee;

(c) carriage of the goods on deck or in open vessels, where such carriage has been agreed with the shipper or is in accordance with the practice of the particular trade, or if it is required by the regulations in force;

(d) nature of the goods which exposes them to total or partial loss or damage, especially through breakage, rust, decay, desiccation, leakage, normal wastage (in volume or weight), or the action of vermin or rodents;

(e) lack of or defective condition of packaging in the case of goods which, by their nature, are exposed to loss or damage when not packed or when the packaging is defective;

(f) insufficiency or inadequacy of marks identifying the goods;

(g) rescue or salvage operations or attempted rescue or salvage operations on inland waterways;

(h) carriage of live animals, unless the carrier has not taken the measures or observed the instructions agreed upon in the contract of carriage.

2. When, in the circumstances of the case, damage could be attributed to one or more of the circumstances or risks listed in paragraph 1 of the present article, it is presumed to have been caused by such a circumstance or risk. This presumption does not apply if the injured party proves that the loss suffered does not result, or does not result exclusively, from one of the circumstances or risks listed in paragraph 1 of this article.

Article 19 Calculation of compensation

1. Where the carrier is liable for total loss of goods, the compensation payable by him shall be equal to the value of the goods at the place and on the day of delivery according to the contract of carriage. Delivery to a person other than the person entitled is deemed to be a loss.

2. In the event of partial loss or damage to goods, the carrier shall be liable only to the extent of the loss in value.

3. The value of the goods shall be fixed according to the commodity exchange price or, if there is no such price, according to their market price or, if there is no commodity exchange price or market price, by reference to the normal value of goods of the same kind and quality at the place of delivery.

4. In respect of goods which by reason of their nature are exposed to wastage during carriage, the carrier shall be held liable, whatever the length of the carriage, only for that part of the wastage which exceeds normal wastage (in volume or weight) as determined by the parties to the contract of carriage or, if not, by the regulations or established practice at the place of destination.

5. The provisions of this article shall not affect the carrier’s right concerning the freight as provided by the contract of carriage or, in the absence of special agreements in this regard, by the applicable national regulations or practices.

Article 20 Maximum limits of liability

1. Subject to article 21 and paragraph 4 of the present article, and regardless of the actionbrought against him, the carrier shall under no circumstances be liable for amounts exceeding 666.67 units of account per package or other shipping unit, or 2 units of account per kilogram of weight, specified in the transport document, of the goods lost or damaged, whichever is the higher. If the package or other shipping unit is a container and if there is no mention in the transport document of any package or shipping unit consolidated in the container, the amount of 666.67 units of account shall be replaced by the amount of 1,500 units of account for the container without the goods it contains and, in addition, the amount of 25,000 units of account for the goods which are in the container.

2. Where a container, pallet or similar article of transport is used to consolidate goods, the packages or other shipping units enumerated in the transport document as packed in or on such article of transport are deemed packages or shipping units.

Except as aforesaid, the goods in or on such article of transport are deemed one shipping unit. In cases where the article of transport itself has been lost or damaged, that article of transport, if not owned or otherwise supplied by the carrier, is considered one separate shipping unit.

3. In the event of loss due to delay in delivery, the carrier’s liability shall not exceed the amount of the freight. However, the aggregate liability under paragraph 1 and the first sentence of the present paragraph shall not exceed the limitation which would be established under paragraph 1 for total loss of the goods with respect to which such liability was incurred.

4. The maximum limits of liability mentioned in paragraph 1 do not apply:

(a) where the nature and higher value of the goods or articles of transport have been expressly specified in the transport document and the carrier has not refuted those specifications, or

(b) where the parties have expressly agreed to higher maximum limits of liability.

5. The aggregate of the amounts of compensation recoverable from the carrier, the actual carrier and their servants and agents for the same loss shall not exceed overall the limits of liability provided for in this article.

Article 21

Loss of right to limit liability

1. The carrier or the actual carrier is not entitled to the exonerations and limits of liability provided for in this Convention or in the contract of carriage if it is proved that he himself caused the damage by an act or omission, either with the intent to cause such damage, or recklessly and with the knowledge that such damage would probably result.

2. Similarly, the servants and agents acting on behalf of the carrier or the actual carrier are not entitled to the exonerations and limits of liability provided for in this Convention or in thecontract of carriage, if it is proved that they caused the damage in the manner described in paragraph 1.

Article 22

Application of the exonerations and limits of liability

The exonerations and limits of liability provided for in this Convention or in the contract of carriage apply in any action in respect of loss or damage to or delay in delivery of the goods covered by the contract of carriage, whether the action is founded in contract, in tort or on some other legal ground.

CHAPTER VI CLAIMS PERIOD

Article 23 Notice of damage

1. The acceptance without reservation of the goods by the consignee is prima facie evidence of the delivery by the carrier of the goods in the same condition and quantity as when they were handed over to him for carriage.

2. The carrier and the consignee may require an inspection of the condition and quantity of the goods on delivery in the presence of the two parties.

3. Where the loss or damage to the goods is apparent, any reservation on the part of the consignee must be formulated in writing specifying the general nature of the damage, no later than the time of delivery, unless the consignee and the carrier have jointly checked the condition of the goods.

4. Where the loss or damage to the goods is not apparent, any reservation on the part of the consignee must be notified in writing specifying the general nature of the damage, no later than 7 consecutive days from the time of delivery; in such case, the injured party shall show that the damage was caused while the goods were in the charge of the carrier.

5. No compensation shall be payable for damage resulting from delay in delivery except when the consignee can prove that he gave notice of the delay to the carrier within 21 consecutive days following delivery of the goods and that this notice reached the carrier.

Article 24 Limitation of actions

1. All actions arising out of a contract governed by this Convention shall be time_barred after one year commencing from the day when the goods were, or should have been, delivered to the consignee. The day on which the limitation period commences is not included in the period.

2. The person against whom an action is instituted may at any time during the limitation period extend that period by a declaration in writing to the injured party. This period may be further extended by one or more further declarations.

3. The suspension and interruption of the limitation period are governed by the law of the State applicable to the contract of carriage. The filing of a claim in proceedings to apportion limited liability for all claims arising from an event having led to damage shall interrupt the limitation.

4. Any action for indemnity by a person held liable under this Convention may be instituted even after the expiry of the limitation period provided for in paragraphs 1 and 2 of the present article, if proceedings are instituted within a period of 90 days commencing from the day on which the person instituting the action has settled the claim or has been served with process, or if proceedings are instituted within a longer period as provided by the law of the State where proceedings are instituted.

5. A right of action which has become barred by lapse of time may not be exercised by way of counter-claim or set-off.

CHAPTER VII

LIMITS OF CONTRACTUAL FREEDOM

Article 25

Nullity of contractual stipulations

1. Any contractual stipulation intended to exclude or to limit or, subject to the provisions of article 20, paragraph 4, to increase the liability, within the meaning of this Convention, of the carrier, the actual carrier or their servants or agents, to shift the burden of proof or to reduce the periods for claims or limitations referred to in articles 23 and 24 shall be null and void. Any stipulation assigning a benefit of insurance of the goods in favour of the carrier is also null and void.

2. Notwithstanding the provisions of paragraph 1 of the present article and without prejudice to article 21, contractual stipulations shall be authorized specifying that the carrier or the actual carrier is not liable for losses arising from:

(a) an act or omission by the master of the vessel, the pilot or any other person in theservice of the vessel, pusher or tower during navigation or in the formation or dissolution of a pushed or towed convoy, provided that the carrier complied with the obligations set out for the crew in article 3, paragraph 3, unless the act or omission results from an intention to cause damage or from reckless conduct with the knowledge that such damage would probably result;

(b) fire or an explosion on board the vessel, where it is not possible to prove that the fire or explosion resulted from a fault of the carrier or the actual carrier or their servants or agents or a defect of the vessel;

(c) the defects existing prior to the voyage of his vessel or of a rented or chartered vessel if he can prove that such defects could not have been detected prior to the start of the voyage despite due diligence.

CHAPTER VIII SUPPLEMENTARY PROVISIONS

Article 26 General average

Nothing in this Convention shall prevent the application of provisions in the contract of carriage or national law regarding the calculation of the amount of damages and contributions payable in the event of general average.

Article 27

Other applicable provisions and nuclear damage

1. This Convention does not modify the rights or duties of the carrier provided for in international conventions or national law relating to the limitation of liability of owners of inland navigation or maritime vessels.

2. The carrier shall be relieved of liability under this Convention for damage caused by a nuclear incident if the operator of a nuclear installation or other authorized

person is liable for such damage pursuant to the laws and regulations of a State governing liability in the field of nuclear energy.

Article 28 Unit of account

The unit of account referred to in article 20 of this Convention is the Special Drawing Right as defined by the International Monetary Fund. The amounts mentioned in article 20 are to be converted into the national currency of a State according to the value of such currency at the date of judgement or the date agreed upon by the parties. The value, in terms of the Special Drawing Rights, of a national currency of a Contracting State is to be calculated in accordance with the method of evaluation applied by the International Monetary Fund in effect at the date in question for its operations and transactions.

Article 29 Additional national provisions

1. In cases not provided for in this Convention, the contract of carriage is governed by the law of the State agreed by the Parties.

2. In the absence of such agreement, the law of the State with which the contract of carriage is most closely connected is to be applied.

3. It is to be presumed that the contract of carriage is most closely connected with the State in which the principal place of business of the carrier is located at the time when the contract was concluded, if the port of loading or the place where the goods are taken over, or the port of discharge or the place of delivery or the shipper’s principal place of business is also located in that State. Where the carrier has no place of business on land and concludes the contract of carriage on board his vessel, it is to be presumed that the contract is most closely connected with the State in which the vessel is registered or whose flag it flies, if the port of loading or the place where the goods are taken over, or the port of discharge or the place of delivery or the shipper’s principal place of business is also located in that State.

4. The law of the State where the goods are located governs the real guarantee granted to the carrier for claims set out in article 10, paragraph 1.

CHAPTER IX

DECLARATIONS CONCERNING THE SCOPE OF APPLICATION

Article 30

Carriage by way of specific inland waterways

1. Each State may, at the time of signing this Convention or of ratification, acceptance, approval or accession, declare that it will not apply this Convention to contracts relating to carriage by way of specific inland waterways situated on its territory and to which international rules of navigation do not apply and which do not

constitute a link between such international waterways. However, such a declaration may not mention all main waterways of that State.

2. Where the purpose of the contract of carriage is the carriage of goods without transshipment both on waterways not mentioned in the declaration referred to in paragraph 1 of this article and on waterways mentioned in this declaration, this Convention equally applies to thiscontract, unless the distance to be travelled on the latter waterways is the longer.

3. When a declaration has been made according to paragraph 1, any other Contracting State may declare that it will not apply either the provisions of this Convention to the contracts referred to in this declaration. The declaration made in accordance with the present paragraph shall take effect at the time of entry into force of the Convention for the State which has made a declaration according to paragraph 1, but at the earliest at the time of entry into force of the Convention for the State which has made a declaration according to the present paragraph.

4. The declarations referred to in paragraphs 1 and 3 of this article may be withdrawn in whole or in part, at any time, by notification to the depositary to that effect, indicating the date on which they shall cease to have effect. The withdrawal of these declarations shall not have any effect on contracts already concluded.

Article 31

National transport or transport free of charge

Each State may, at the time of the signature of this Convention, of its ratification, its approval,its acceptance, its accession thereto or at any time thereafter, declare that it will also apply this Convention:

(a) to contracts of carriage according to which the port of loading or the place of taking over and the port of discharge or the place of delivery are located in its own territory;

(b) by derogation from article 1, paragraph 1, to carriage free of charge.

Article 32

Regional provisions concerning liability

1. Each State may, at the time of signature of this Convention, or of its ratification, its approval, its acceptance, its accession thereto or at any time thereafter, declare that in respect of the carriage of goods between ports of loading or places where goods are taken over and ports of discharge or places of delivery, of which either both are situated on its own territory or one is situated on its own territory and the other on the territory of a State which has made the same declaration, the carrier shall not be liable for damage caused by an act or omission by the master of the vessel, pilot or any other person in the service of the vessel, pusher or tower during navigation or during the formation of a pushed or towed convoy, provided that the carrier complied with the obligations set out for the crew in article 3, paragraph 3, unless the act or omission results from an intention to cause damage or from reckless conduct with the knowledge that such damage would probably result.

2. The provision concerning liability referred to in paragraph 1 shall enter into force between two Contracting States when this Convention enters into force in the second State which has made the same declaration. If a State has made this declaration following the entry into force of the Convention for that State, the provision concerning liability referred to in paragraph 1 shall enter into force on the first day of the month following a period of three months as from the notification of the declaration to the depositary. The provision concerning liability shall be applicable only to contracts of carriage signed after its entry into force.

3. A declaration made in accordance with paragraph 1 may be withdrawn at any time by notification to the depositary. In the event of withdrawal, the provisions concerning liability referred to in paragraph 1 shall cease to have effect on the first day of the month following the notification or at a subsequent time indicated in the notification. The withdrawal shall not apply to contracts of carriage signed before the provisions concerning liability have ceased to have effect.

CHAPTER X FINAL PROVISIONS

Article 33

Signature, ratification, acceptance, approval, accession

1. This Convention shall be open for signature by all States for one year at the headquarters of the depositary. The period for signature shall start on the day when the depositary states that all authentic texts of this Convention are available.

2. States may become Parties to this Convention:

(a) by signature without reservation as to ratification, acceptance or approval;

(b) by signature subject to ratification, acceptance or approval, followed by ratification, acceptance or approval;

3. Instruments of ratification, acceptance, approval or accession shall be deposited with the depositary.

Article 34 Entry into force

1. This Convention shall enter into force on the first day of the month following the expiration of a period of three months as from the date on which five States have signed this Convention without any reservation as to ratification, acceptance or approval or have deposited their instruments of ratification, acceptance, approval or accession with the depositary.

2. For each State which signs this Convention without any reservation as to ratification, acceptance or approval, or deposits the instruments of ratification, acceptance, approval or accession with the depositary after the entry into force of this Convention, the same shall enter into force on the first day of the month following the expiration of a period of three months as from the date of signing without any

reservation as to ratification, acceptance or approval, or the deposit of the instruments of ratification, acceptance, approval or accession with the depositary.

Article 35 Denunciation

1. This Convention may be denounced by a State Party on the expiration of a period of one year following the date on which it entered into force for that State.

2. Notification of denunciation shall be deposited with the depositary.

3. The denunciation shall take effect on the first day of the month following the expiration of a period of one year as from the date of deposit of the notification of denunciation or after a longer period referred to in the notification of denunciation.

Article 36 Review and amendment

At the request of not less than one third of the Contracting States to this Convention, the depositary shall convene a conference of the Contracting States for revising or amending it.

Article 37

Revision of the amounts for limitation of liability and unit of account

1. Notwithstanding the provisions of article 36, when a revision of the amount specified in article 20, paragraph 1, or the substitution of the unit defined in article 28 by another unit is proposed, the depositary shall, when not less than one fourth of the States Parties to this Convention so request, submit the proposal to all members of the United Nations Economic Commission for Europe, the Central Commission for the Navigation of the Rhine and the Danube Commission and to all Contracting States and shall convene a conference for the sole purpose of altering the amount specified in article 20, paragraph 1, or of substituting the unit defined in article 28 by another unit.

2. The conference shall be convened at the earliest six months after the day on which the proposal was transmitted.

3. All Contracting States to this Convention are entitled to participate in the conference, whether or not they are members of the organizations referred to in paragraph 1.

4. The amendments shall be adopted by a majority of two thirds of the Contracting States to the Convention represented at the conference and taking part in the vote, provided that not less than one half of the Contracting States to this Convention are represented when the vote is taken.

5. During the consultation concerning the amendment of the amount specified in article 20, paragraph 1, the conference shall take account of the lessons drawn from the events having led to damage and in particular the amount of damage resulting

therefrom, changes in monetary values and the effect of the proposed amendment on the cost of insurance.

(a) The amendment of the amount in accordance with this article may take effect at theearliest five years after the day on which this Convention was opened for signature and at the earliest five years after the day on which an amendment made previously in accordance with this article entered into force.

(b) An amount may not be so increased as to exceed the amount of the maximum limits of liability specified by this Convention, increased by six per cent per annum, calculated according to the principle of compound interest as from the day on which this Convention was opened for signature.

(c) An amount may not be so increased as to exceed the triple of the maximum limits of liability specified by this Convention.

7. The depositary shall notify all Contracting States of any amendment adopted in accordance with paragraph 4. The amendment is deemed to have been accepted after a period of eighteen months following the day of notification, unless during such period not less than one fourth of the States which were Contracting States at the time of the decision concerning the amendment have informed the depositary that they will not accept that amendment; in such case, the amendment is rejected and does not enter into force.

8. An amendment which is deemed to have been accepted in accordance with paragraph 7 shall enter into force eighteen months after its acceptance.

9. All Contracting States are bound by the amendment unless they denounce this Convention in accordance with article 35 not later than six months before the amendment enters into force. The denunciation takes effect when the amendment enters into force.

10. When an amendment has been adopted but the scheduled eighteen_month period for acceptance has not elapsed, a State which becomes a Contracting State during that period

is bound by the amendment if it enters into force. A State which becomes a Contracting State after that period is bound by an amendment accepted in accordance with paragraph 7. In the cases cited in the present paragraph, a State is bound by an amendment as soon as it enters into force or as soon as this Convention enters into force for that State if this takes place subsequently.

Article 38 Depositary

1. This Convention shall be deposited with the Government of the Republic of Hungary.

2. The depositary shall:

(a) communicate to all States which participated in the Diplomatic Conference for the Adoption of the Budapest Convention on the Contract for the Carriage of Goods by

Inland Waterway, for checking, the present Convention in the official language version

which was not available at the time of the Conference;

(b) inform all States referred to under subparagraph (a) above of any proposal for the amendment of the text communicated in accordance with subparagraph (a) above;

(c) establish the date on which all official language versions of this Convention have beenbrought into conformity with each other and are to be considered authentic;

(d) communicate to all States referred to in subparagraph (a) above the date established inaccordance with subparagraph (c) above;

(e) communicate to all States which were invited to the Diplomatic Conference for the Adoption of the Budapest Convention on the Contract for the Carriage of Goods by Inland Waterway and to those which have signed this Convention or acceded thereto,certified true copies of this Convention;

(f) inform all States which have signed this Convention or acceded to it:

(i) of any new signature, notification or declaration made, indicating the date of the signature, notification or declaration;

(ii) of the date of entry into force of this Convention;

(iii) of any denunciation of this Convention and of the date on which such denunciation is to take effect;

(iv) of any amendment adopted in accordance with articles 36 and 37 of this Convention and of the date of entry into force of such amendment;

(v) of any communication required under a provision of this Convention.

3. After the entry into force of this Convention, the depositary shall transmit to the Secretariat of the United Nations a certified true copy of this Convention for registration and publication, in accordance with Article 102 of the Charter of the United Nations.

DONE AT Budapest on the twenty-second of June 2001 in a single original copy of which the

Dutch, English, French, German and Russian texts are equally authentic.

IN WITNESS WHEREOF, the undersigned plenipotentiaries, being duly authorized thereto

by their Governments, have signed this Convention.”

„BUDAPESTI EGYEZMÉNY

A BELVÍZI ÁRUFUVAROZÁSI SZERZŐDÉSRŐL

(CMNI)*

Az ebben az Egyezményben Részes Államok,

figyelemmel az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1975. augusztus

1. napján kelt záróokmányában foglalt, a jogi szabályozások olyan harmonizálására vonatkozó ajánlásokra, amelyek a szállításnak a Rajnai Hajózás Központi Bizottsága és a Duna Bizottság tagállamai által, az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságával együttműködésben történő fejlesztésére irányul,

felismerve a belvízi árufuvarozási szerződésekre vonatkozó bizonyos egységes szabályok megállapodás útján történő létrehozásának szükséges és kívánatos voltát,

úgy határoztak, hogy e célból Egyezményt kötnek és az alábbiakban állapodtak meg:

FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk Fogalommeghatározások

Ebben az Egyezményben

1. a „Fuvarozási szerződés” elnevezésétől függetlenül, bármely olyan szerződést jelent, amely alapján a fuvarozó fuvardíj ellenében az áru belvízi utakon való továbbítását vállalja;

2. a “Fuvarozó” bármely olyan személyt jelent, aki a feladóval szerződést kötött, vagy akinek a nevében a feladóval szerződést kötöttek xxxxxxx fuvarozásra;

3. a „További fuvarozó” bármely olyan személyt jelent, aki a fuvarozónak nem alkalmazottja vagy ügynöke, és akire a fuvarozó a belvízi fuvarozás, vagy a fuvarozás egy részének elvégzését bízta;

4. a „Feladó” bármely olyan személyt jelent, aki a fuvarozóval szerződést kötött, vagy akinek a nevében belvízi fuvarozásra a fuvarozóval szerződést kötöttek;

5. a „Címzett” az áru átvételére jogosult személyt jelenti;

6. a „Fuvarokmány” a belvízi fuvarozási szerződést és az áru fuvarozó általi átvételét vagy berakását bizonyító, hajórakjegyként vagy fuvarlevélként, illetve bármilyen egyéb, a kereskedelmi gyakorlatban használt dokumentumként kiállított okmányt jelenti;

7. az „Áru” sem a vontatott, sem a tolt hajókat nem foglalja magában, továbbá nem foglalja magában az utasok poggyászát és járműveit; amennyiben az árut konténerben, raklapon, vagy hasonló szállítási eszközben vagy eszközön szállítják gyűjtőrakományként, illetve ha az áru csomagolt, az „áru” magában foglalja ezeket a szállítási eszközöket, illetve csomagolást, amennyiben azokat a feladó bocsátja rendelkezésre;

8. az „Írásban” kifejezés, amennyiben a felek eltérően nem állapodtak meg, magában foglalja az információ elektronikus, optikai vagy hasonló hírközlési eszközön történő továbbítását, beleértve - de nem csak ezekre korlátozva - a táviratot, telefaxot, telexet, elektronikus postát, illetve az elektronikus adatátvitelt (EDI), azzal a feltétellel, hogy ez az információ hivatkozásként történő felhasználás céljából a későbbiekben is hozzáférhető (marad).

9. Az Állam ennek az Egyezménynek megfelelően alkalmazandó joga az adott államban hatályos azon jogszabályokat jelenti, amelyek nem nemzetközi magánjogi szabályai.

2. cikk Alkalmazási terület

1. Ez az Egyezmény bármely olyan belvízi fuvarozási szerződésre alkalmazandó, amelynél az áru szerződésben kikötött berakásának vagy átvételének kikötője és kirakó vagy kiszolgáltatási kikötője két olyan különböző államban található, amelyeknek legalább egyike ebben az Egyezményben Részes Állam. Amennyiben a szerződés több kirakó vagy kiszolgáltatási kikötő között választási lehetőséget állapít meg, a kirakó, illetve kiszolgáltatási kikötő az, ahová az árut a választás folytán ténylegesen elfuvarozták.

2. Amennyiben a belvízi fuvarozási szerződés célja az átrakás nélküli árufuvarozás úgy belvízi utakon, mind pedig olyan vizeken, amelyekre a tengeri szabályok vonatkoznak, az 1. bekezdésben meghatározott feltételekkel ugyancsak ez az Egyezmény alkalmazandó, kivéve azokat az eseteket, amikor:

(a) az irányadó tengeri jognak megfelelően tengeri hajórakjegyet állítottak ki, vagy

(b) a megteendő távolság az olyan vizeken a nagyobb, amelyekre a tengeri szabályok vonatkoznak.

3. Ez az Egyezmény a hajó állami hovatartozására, lajstromozásának helyére, vagy honi kikötőjére, illetve arra való tekintet nélkül alkalmazandó, hogy belvízi vagy tengeri hajóról van-e szó, továbbá tekintet nélkül a fuvarozó, a feladó, vagy a címzett állampolgárságára, lakhelyére, székhelyére, vagy tartózkodási helyére.

II. FEJEZET

A SZERZŐDŐ FELEK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI

3. cikk

Az áru átvétele, fuvarozása és kiszolgáltatása

1. A fuvarozó köteles a kikötött határidőn belül az árut rendeltetési helyére továbbítani és azt a címzettnek olyan állapotban kiszolgáltatni, amilyenben azt átvette.

2. Eltérő megállapodás hiányában, az áru átvétele és kiszolgáltatása a hajón történik.

3. A fuvarozó dönti el, hogy melyik hajót fogja használni. Köteles előzetesen, valamint az út megkezdése előtt kellő gondosságot tanúsítani ahhoz, hogy figyelemmel a fuvarozandó áru természetére a hajó berakodásra alkalmas legyen, hajózásra alkalmas legyen és rendelkezzék a hatályos szabályokban előírt megfelelő személyzettel és felszerelésekkel, továbbá rendelkezzék az adott áru fuvarozásához szükséges nemzeti és nemzetközi engedélyekkel.

4. Amennyiben abban állapodtak meg, hogy a fuvarozást meghatározott hajóval, vagy hajótípussal végzik, a fuvarozó a feladó hozzájárulása nélkül az árut teljesen vagy részben más hajóra csak az alábbi esetekben rakhatja át:

(a) olyan körülmények felmerülése esetén, mint az alacsony vízállás vagy összeütközés, illetve egyéb hajózási akadályok, amelyek a fuvarozási szerződés megkötésekor nem voltak előre láthatók, és amelyek a fuvarozási szerződés teljesítése érdekében megkövetelik a rakodást, illetve az átrakást, amennyiben megfelelő időn belül a fuvarozó nem kaphat a feladótól utasítást, vagy

(b) ha ez megfelel azon kikötő gyakorlatának, amelyben a hajó tartózkodik.

5. A feladóra háruló kötelezettségekre is figyelemmel, a fuvarozó köteles biztosítani, hogy az áru berakása, elrendezése és rögzítése a hajó biztonságát ne befolyásolja.

6. A fuvarozó csak akkor jogosult az árut fedélzeten vagy nyitott rakterekben fuvarozni, ha erről a feladóval megállapodott, vagy ha az összhangban van az adott kereskedelmi ágazat gyakorlatával, illetve ezt a hatályos jogszabályok megkövetelik.

4. cikk További fuvarozó

1. Az 1. cikk 1. bekezdésében foglalt fogalommeghatározásnak megfelelő, a fuvarozó és a további fuvarozó között kötött szerződés ennek az Egyezménynek az értelmében fuvarozási szerződés. Az ilyen szerződés tekintetében ennek az Egyezménynek a feladóra vonatkozó rendelkezéseit a fuvarozóra, a fuvarozóra vonatkozó rendelkezéseket pedig a további fuvarozóra kell alkalmazni.

2. Amennyiben a fuvarozó a fuvarozást, vagy a fuvarozás egy részének elvégzését további fuvarozóra bízta, függetlenül attól, hogy erre a fuvarozási szerződés alapján jogosult-e a teljes fuvarozásért ezen Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően továbbra is a fuvarozó felel. Ennek az Egyezménynek a fuvarozó

felelősségét szabályozó minden rendelkezése az általa elvégzett fuvarozás tekintetében a további fuvarozó felelősségére is vonatkozik.

3. A fuvarozónak a feladót minden olyan esetben tájékoztatnia kell, amikor a fuvarozással, vagy a fuvarozás egy részének elvégzésével további fuvarozót bíz meg.

4. A feladóval vagy a címzettel kötött bármely olyan megállapodás, amely a fuvarozó felelősségét az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően kiterjeszti, a további fuvarozóra csak annyiban hatályos, amennyiben a további fuvarozó azt kifejezetten és írásban elfogadta. A további fuvarozó hivatkozhat mindazokra a kifogásokra, amelyekkel a fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó élhet.

5. Xxxxx és annyiban, amennyiben mind a fuvarozó, mind a további fuvarozó felelősséggel tartozik, felelősségük egyetemleges. Ennek a cikknek egyetlen rendelkezése sem érinti az egymással szembeni visszkereseti jogukat.

5. cikk

A kiszolgáltatás határideje

A fuvarozó köteles a fuvarozási szerződésben kikötött határidőre az árut kiszolgáltatni, illetve, ha ilyen határidőben nem állapodtak meg, akkor olyan határidőn belül, amely a hajóút körülményeinek figyelembe vételével és akadálytalan hajózás esetén a gondosan eljáró fuvarozótól ésszerűen elvárható.

6. cikk

A feladó kötelezettségei

1. A feladó köteles megfizetni a fuvarozási szerződés alapján esedékes összegeket.

2. A feladó köteles a fuvarozóval a továbbítandó árura vonatkozóan az áru átadása előtt írásban közölni a továbbítandó áru alábbi adatait:

(a) az áru méretei, darabszáma, vagy súlya és fajlagos rakodási térfogata;

(b) az áru azonosításához szükséges jelölések;

(d) az áru vám- vagy egyéb hatósági kezelésére vonatkozó utasítások;

(e) a fuvarokmányban feltüntetni szükséges, egyéb adatok.

Ezen túlmenően az áru átadásakor a feladó köteles a fuvarozónak minden szükséges kísérő okmányt is átadni.

3. Ha az áru természete ezt igényli, a feladó – figyelembe véve a kikötött szállítási műveleteket – köteles az árut úgy csomagolni, hogy annak elveszését, vagy megsérülését a fuvarozó a fuvarozó által történő átvételtől kiszolgáltatásáig megelőzze, és, hogy az a hajóban, vagy más áruban ne okozzon kárt. Attól függően, hogy a fuvarozásra vonatkozóan miben állapodtak meg, a feladó köteles továbbá gondoskodni, megfelelő megjelölésről az irányadó nemzetközi vagy nemzeti előírások szerint, vagy ilyen előírások hiányában, a belvízi hajózásban általánosan elfogadott szabályoknak és gyakorlatnak megfelelően.

4. A fuvarozóra háruló kötelezettségekre is figyelemmel, a feladó köteles az árut a belvízi hajózási gyakorlatnak megfelelően berakni, elrendezni és rögzíteni, ha a fuvarozási szerződés másként nem rendelkezik.

7. cikk

Veszélyes és környezetszennyező áru

1. Ha veszélyes vagy környezetszennyező árut kell fuvarozni a feladó köteles az áru átadása előtt a 6. cikk 2. bekezdésében foglalt adatok kiegészítéseként a fuvarozót írásban, egyértelműen tájékoztatni az áruban rejlő veszélyről és a szennyezési kockázatokról, továbbá a foganatosítandó óvintézkedésekről.

2. Amennyiben a veszélyes, vagy környezetszennyező áru szállításához engedély szükséges, a feladó a szükséges hivatalos okmányokat legkésőbb az áru átadásakor adja át.

3. Amennyiben a veszélyes, vagy környezetszennyező áru fuvarozásának folytatása, annak kirakása vagy kiszolgáltatása hatósági engedély hiányában lehetetlen, a feladót terhelik az árunak a berakodási kikötőbe vagy egy közelebbi olyan helyre történő visszaszállításával összefüggésben felmerült költségek, ahol az árut ki lehet rakni és ki lehet szolgáltatni, vagy meg lehet semmisíteni.

4. Életet, vagyont, vagy a környezetet közvetlenül fenyegető veszély esetén a fuvarozó jogosult az árut kirakni, ártalmatlanítani, vagy – feltéve, hogy egy ilyen intézkedés nem aránytalan az áruban rejlő veszélyhez képest – megsemmisíteni, még akkor is, ha az áru átvétele előtt tájékoztatták, vagy más módon tudomása volt az áruban rejlő veszély vagy szennyezési kockázatok természetéről.

5. Amennyiben a fuvarozó jogosult megtenni a 3. és 4. bekezdésben foglalt intézkedéseket, igényelheti felmerült kárának megtérítését.

8. cikk

A feladó felelőssége

1. A feladó vétkességétől függetlenül felel a fuvarozónál vagy a további fuvarozónál azon tény folytán felmerülő valamennyi kárért és költségért, hogy:

(a) a 6. cikk 2. bekezdésében, vagy a 7. cikk 1. bekezdésében említett adatok vagy tájékoztatás hiányzik, pontatlan vagy nem teljes;

(b) a veszélyes, vagy a környezetszennyező árut nem az irányadó nemzetközi vagy nemzeti előírásoknak megfelelően jelölték meg, vagy címkézték fel, vagy ilyen előírások hiányában nem a belvízi hajózásban általánosan elismert szabályoknak és gyakorlatnak megfelelően jártak el;

A fuvarozó nem hivatkozhat a feladó felelősségére, amennyiben bizonyítást nyer, hogy a vétkes magatartás neki magának, alkalmazottainak vagy megbízottjainak róható fel. Ugyanez a szabály vonatkozik a további fuvarozóra is.

2. A feladó azon személyek cselekedeteiért és mulasztásaiért, akiknek szolgálatát a

6. és 7. cikkben említett feladatok elvégzéséhez és kötelezettségek teljesítéséhez igénybe veszi, úgy felel, mint saját cselekedeteiért és mulasztásaiért, amennyiben ezek a személyek feladataik teljesítése körében járnak el.

9. cikk

A fuvarozó elállása a fuvarozási szerződéstől

1. A fuvarozó a fuvarozási szerződéstől elállhat, ha a feladó nem teljesítette a 6. cikk 2. bekezdésében, vagy a 7. cikk 1. és 2. bekezdésében meghatározott kötelezettségeit.

2. Amennyiben a fuvarozó él a szerződéstől való elállás jogával, az árut a feladó költségére kirakhatja, és választása szerint az alábbi összegek valamelyikének megfizetését követelheti:

(a) a kikötött fuvardíj egyharmadát; vagy

(b) a várakozási díjon felül a felmerült költségei és az okozott veszteség összegével megegyező térítést, továbbá amennyiben a hajóút már megkezdődött, az út már megtett részéért arányosan járó fuvardíjat.

10. cikk

Az áruk kiszolgáltatása

1. Nem érintve a feladónak a 6. cikk 1. bekezdése szerinti kötelezettségeit, az a címzett, aki az árunak a rendeltetési helyre történt megérkezése után annak kiszolgáltatását kéri, a fuvarozási szerződésnek megfelelően felel a fuvardíj és az árut terhelő egyéb követelések megfizetéséért, továbbá közös hajókár esetén hozzájárulásáért. Fuvarokmány hiányában, vagy ha azt nem mutatták be, a címzett a feladóval megállapodott fuvardíjért felel, amennyiben az a piaci gyakorlatnak megfelel.

2. Az árunak a címzett rendelkezésére bocsátása a fuvarozási szerződésnek vagy az adott kereskedelmi ágazat szokásainak vagy a kirakási kikötőben érvényben lévő előírásoknak megfelelően, kiszolgáltatásnak minősül. Az áru

kötelezően előírt átadása valamely hatóságnak, vagy harmadik félnek ugyancsak kiszolgáltatásnak minősül.

III. FEJEZET FUVAROKMÁNYOK

11. cikk Természete és tartalma

1. A fuvarozó az Egyezmény hatálya alá tartozó minden fuvarozáshoz köteles fuvarokmányt kiállítani; hajórakjegyet csak akkor köteles kiállítani, ha a feladó azt kéri, és ha ebben még azelőtt megállapodtak, mielőtt az árut berakták, vagy mielőtt azt fuvarozásra átvették. A fuvarokmány hiánya, vagy annak hiányos volta nem érinti a fuvarozási szerződés érvényességét.

2. A fuvarokmány eredeti példányát a fuvarozónak vagy a hajóparancsnoknak, vagy a fuvarozó által felhatalmazott személynek alá kell írnia. A fuvarozó követelheti, hogy a feladó az eredeti példányt, illetve a másolatot ellenjegyezze. Az aláírás történhet kézírással, faximile nyomtatással, perforálással, bélyegzővel, szimbólumok formájában vagy bármely egyéb mechanikus vagy elektronikus eszközzel, amennyiben ezt nem tiltja azon állam joga, ahol a fuvarokmányt kiállítják.

3. A fuvarokmány az ellenkező bizonyításáig bizonyítja a fuvarozási szerződés létrejöttét és tartalmát, továbbá az árunak a fuvarozó általi átvételét. Megalapozza különösen azt a vélelmet, hogy az árut úgy vették át fuvarozásra, mint az a fuvarokmányban le van írva.

4. Amennyiben a fuvarokmány hajórakjegy, egyedül az határozza meg a fuvarozó és a címzett közötti viszonyokat. A fuvarozó és a feladó közötti jogviszonyt továbbra is a fuvarozási szerződés feltételei határozzák meg.

5. A megnevezésen túlmenően a fuvarokmány az alábbi adatokat tartalmazza:

(a) a fuvarozó és a feladó nevét, címét, székhelyét vagy lakhelyét;

(b) az áru címzettjét;

(c) a hajó nevét vagy számát, amennyiben az árut a hajó fedélzetére rakták, vagy a fuvarokmányban azt a bejegyzést, hogy az árut a fuvarozó átvette, de azt a hajóra még nem rakták be;

(d) a berakodási kikötőt vagy az áru átvételének a helyét, valamint a kirakodási kikötőt vagy az áru kiszolgáltatásának a helyét;

(e) az árufajta szokásos megnevezését és a csomagolás módját, valamint veszélyes, vagy szennyező áru esetén annak a hatályos előírások szerinti

megnevezését vagy ilyen megnevezés hiányában annak általános megnevezését;

(f) a hajóra berakott vagy fuvarozásra átvett áru méretét, darabszámát vagy súlyát, valamint azonosító jelzését;

(g) adott esetben arra vonatkozó megjegyzést, hogy az árut a fedélzeten, vagy nyitott rakterekben kell, vagy lehet szállítani;

(h) a megállapodás szerinti, fuvardíjra vonatkozó rendelkezéseket;

(i) fuvarlevél esetében annak megjelölését, hogy eredeti vagy másolati példányról van-e szó; hajórakjegy esetében pedig az eredeti példányok számát;

(j) a kiállítás helyét és keltét.

Az ebben a bekezdésben említett egy vagy több adat hiánya nem hat ki a jelen Egyezmény 1. cikke 6. bekezdésének értelmében vett fuvarokmány jogi természetére.

12. cikk Fenntartások a fuvarokmányokban

1. A fuvarozó jogosult a fuvarokmányba fenntartásokat bejegyezni/felvenni:

(a) az áru mérete, darabszáma vagy súlya tekintetében, ha oka van feltételezni, hogy a feladó által megadott adatok pontatlanok, vagy ha nem állt rendelkezésére megfelelő eszköz ezen adatok ellenőrzésére, különösen mivel az árut nem a fuvarozó jelenlétében számolták meg, mérték meg vagy mérlegelték le, vagy ha kifejezett megállapodás hiányában a méretet vagy a súlyt a hajó köbözés szerinti merülése alapján állapították meg;

(b) az azonosító jelzések tekintetében, amelyeket nem rögzítettek jól kivehetően és tartósan magára az árura, vagy göngyöleg esetén a tartályokra vagy a csomagolásra;

2. Ha a fuvarozó elmulasztja bejegyezni az áru külsődleges állapotát, vagy e tekintetben nem él fenntartással, úgy kell tekinteni, mint aki a fuvarokmányba azt jegyezte be, hogy az áru külsődlegesen jó állapotban van.

3. Ha a fuvarokmányban foglaltaknak megfelelően az árut olyan konténerben vagy a hajó olyan raktereiben helyezték el, amelyeket nem a fuvarozó, alkalmazottai vagy megbízottai plombáltak le, és ha sem a konténer, sem a plombák nem sérültek meg a kirakodási kikötő vagy a kiszolgáltatás helyének eléréséig, akkor

vélelmezni kell, hogy az áruban a veszteség vagy a kár nem a fuvarozás közben következett be.

13. cikk Hajórakjegy

1. A hajórakjegy eredeti példányai a címzett nevére, rendeletre vagy bemutatóra kiállított értékpapírok.

2. A kiszolgáltatás helyén az árut csak a hajórakjegy elsőként bemutatott eredeti példányának átvétele ellenében szolgáltatják ki; ezt követően kiszolgáltatás a többi eredeti példány ellenében már nem követelhető.

3. Ha az árut a fuvarozó vette át, a hajórakjegy átadása egy olyan személynek, aki ezáltal az áru átvételére jogosulttá válik, az árura vonatkozó jogok megszerzése tekintetében ugyanolyan joghatással jár, mint az árunak az átadása.

4. Ha a hajórakjegyet egy olyan harmadik félre ruházták át, beleértve a címzettet, aki az árunak a hajórakjegyben foglalt leírására hagyatkozva jóhiszeműen járt el, vele szemben nincs helye a 11. cikk 3. bekezdésében és a 12. cikk 2. bekezdésében foglalt vélelmet megdöntő ellenbizonyításnak.

IV. FEJEZET

AZ ÁRUVAL VALÓ RENDELKEZÉS JOGA

14. cikk

A rendelkezési jog jogosultja

1. A feladó jogosult az áruval rendelkezni; különösen követelheti, hogy a fuvarozó az áru fuvarozását szakítsa meg, a kiszolgáltatás helyét változtassa meg, vagy az árut a fuvarozási szerződésben megjelölttől eltérően más címzettnek szolgáltassa ki.

2. A feladó rendelkezési joga megszűnik, mihelyt a címzett az árunak a kikötött kiszolgáltatási helyre való megérkezését követően az áru kiszolgáltatását kérte és,

(a) fuvarlevéllel történő fuvarozás esetén, mihelyt az eredeti példányt a címzettnek átadták;

(b) hajórakjeggyel történő fuvarozás esetén, mihelyt a feladó a birtokában lévő valamennyi eredeti példánytól megvált, átadva azokat egy másik személynek.

3. A feladó a fuvarlevél kiállításakor, erre vonatkozó bejegyzéssel lemondhat rendelkezési jogáról a címzett javára.

15. cikk

A rendelkezési jog gyakorlásának feltételei

A feladó, illetve a 14. cikk 2. és 3. bekezdése esetében a címzett, ha gyakorolni kívánja rendelkezési jogát köteles:

(a) hajórakjegy alkalmazása esetén, valamennyi eredeti példányt bemutatni az árunak a kikötött kiszolgáltatási helyre történő megérkezését megelőzően;

(b) a hajórakjegytől eltérő fuvarokmány alkalmazása esetén, bemutatni ezt a fuvarokmányt, amelynek tartalmaznia kell a fuvarozónak adott új utasításokat;

(d) megfizetni a megállapodás szerinti teljes fuvardíjat az árunak a kikötött kiszolgáltatási helyre történő megérkezést megelőző kirakodása esetén, ha a fuvarozási szerződés másként nem rendelkezik.

V. FEJEZET

A FUVAROZÓ FELELŐSSÉGE

16. cikk

Kárért való felelősség

1. A fuvarozó felel az áruban a fuvarozásra való átvételétől a kiszolgáltatásáig bekövetkezett veszteségből vagy kárból, vagy a kiszolgáltatás késedelméből eredő kárért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kár olyan körülmények miatt következett be, amelyeket a kellő gondossággal eljáró fuvarozó nem tudott volna elkerülni, és azok következményeit nem tudta volna elhárítani.

2. A fuvarozónak az áruban a hajóra történő berakását megelőző időszakban vagy a hajóról történő kirakását követően bekövetkezett veszteségből vagy kárból eredő kárért való felelősségét az adott állam fuvarozási szerződésre irányadó joga állapítja meg.

17. cikk Alkalmazottak és megbízottak

1. A fuvarozó azon alkalmazottai és megbízottai cselekedeteiért és mulasztásaiért, akiknek szolgálatát a fuvarozási szerződés teljesítése során igénybe veszi, úgy felel, mint saját cselekedeteiért vagy mulasztásaiért, amennyiben ezek a személyek feladataik teljesítése körében járnak el.

2. Ha a fuvarozást a 4. cikknek megfelelően további fuvarozó végzi, a fuvarozó felel a további fuvarozó, valamint a további fuvarozó alkalmazottainak és

megbízottainak a cselekedeteiért és mulasztásaiért is, amennyiben ezek a személyek feladataik teljesítése körében járnak el.

3. Ha keresetet indítanak a fuvarozó vagy a további fuvarozó alkalmazottai és megbízottai ellen, az ilyen személyek, amennyiben bizonyítják, hogy feladataik teljesítése körében jártak el, jogosultak ugyanazon felelősség alóli mentesülésre és felelősségkorlátozásra hivatkozni, mint amelyekre a fuvarozó vagy a további fuvarozó az Egyezmény értelmében hivatkozhat.

4. Az olyan révkalauz, akit a hatóság jelöl ki, és aki nem választható ki szabadon, nem tekinthető az 1. bekezdés értelmében alkalmazottnak vagy megbízottnak.

18. cikk

A felelősség alóli mentesülés különös esetei

1. A fuvarozó és a további fuvarozó mentesül a felelősség alól, amennyiben a veszteséget, a kárt vagy a késedelmet az alábbiakban felsorolt körülmények vagy kockázatok valamelyike eredményezte:

(a) a feladó, a címzett vagy az áruval rendelkezni jogosult személy cselekedetei, vagy mulasztásai;

(b) az áru kezelése, berakása, elrendezése vagy kirakása a feladó, a címzett, illetve a feladó vagy a címzett nevében eljáró harmadik felek által;

(c) az áru fedélzeten vagy nyitott rakterekben történő fuvarozása, ha a fuvarozás ilyen módjában a feladóval megállapodtak, vagy ha ez az adott kereskedelmi ágazat gyakorlatának megfelel, vagy ha ezt az érvényben lévő rendelkezések teszik kötelezővé;

(d) az áru természete, amelynél fogva az áru teljes vagy részleges veszteségnek vagy kárnak van kitéve, különösen törés, rozsdásodás, bomlás, beszáradás, elfolyás, természetes veszteség (térfogatban vagy súlyban), vagy kártékony rovarok, illetve rágcsálók tevékenysége következtében;

(e) a csomagolás hiánya vagy nem megfelelő volta olyan áru esetében, amely természeténél fogva veszteségnek vagy kárnak van kitéve, ha a csomagolás hiányos vagy nem megfelelő;

(f) az áru azonosító jelzéseinek hiányos vagy nem megfelelő volta;

(g) végbevitt vagy megkísérelt segítségnyújtási vagy mentési műveletek belvízi utakon;

(h) élő állatok fuvarozása, kivéve, ha a fuvarozó nem tette meg azokat az intézkedéseket vagy nem követte azokat az utasításokat, amelyekben a fuvarozási szerződésben megállapodtak.

2. Ha az eset körülményeire tekintettel a kár ennek a cikknek az 1. bekezdésében felsorolt körülmények vagy kockázatok valamelyike folytán következhetett be, vélelmezni kell, hogy a kár ennek a körülménynek vagy ennek a kockázatnak folytán következett be. Ez a vélelem megdől, ha a károsult fél bizonyítja, hogy a kára nem vagy nem kizárólag az ennek a cikknek az 1. bekezdésében felsorolt körülmények vagy kockázatok valamelyike folytán következett be.

19. cikk

A kártérítés számítása

1. Amennyiben a fuvarozó az áru teljes elveszéséért felel, az általa fizetendő kártérítés az árunak a fuvarozási szerződés szerinti kiszolgáltatási helyén és napján érvényes értékével egyenlő. Az árunak a jogosultakon kívüli más személynek történő kiszolgáltatását is elveszésnek kell tekinteni.

2. Az áruban bekövetkezett részleges veszteség vagy kár esetén a fuvarozó csak az értékvesztés mértékéig felel.

3. Az áru értékét a tőzsdei ár, ennek hiányában a piaci ár alapján, mindkettő hiányában azonos fajtájú és minőségű árunak a kiszolgáltatás helyén érvényes közönséges ára szerint kell megállapítani.

4. Annak az árunak a tekintetében, amely természeténél fogva ki van téve fuvarozás alatti veszteségnek, a fuvarozó a fuvarozás időtartamától függetlenül a veszteségnek csak a fuvarozási szerződésben a felek által, ennek hiányában a rendeltetési helyen érvényes előírások vagy kialakult gyakorlat által meghatározott természetes veszteséget (térfogat vagy súly szerint) meghaladó részéért felel.

5. Az ebben a cikkben foglalt rendelkezések nem érintik a fuvarozónak a fuvardíjra vonatkozó jogát, amelyről a fuvarozási szerződés, vagy ebben való külön megállapodás hiányában az irányadó nemzeti előírások vagy gyakorlat rendelkezik.

20. cikk

A felelősség maximális korlátai

1. A 21. cikkre és az e cikk 4. bekezdésére is figyelemmel, és tekintet nélkül a fuvarozó ellen indított keresettől, a fuvarozó semmi esetre sem felelős a csomagonként vagy egyéb rakományegységenként 666,67 elszámolási egységet vagy az elveszett vagy megsérült árunak a fuvarokmányban meghatározott súlyának minden egyes kilogrammjakénti 2 elszámolási egységet meghaladó összegért, aszerint, hogy melyik összeg a magasabb. Amennyiben a csomag vagy az egyéb rakományegység konténer, és a fuvarokmányban nem tüntetnek fel a konténerbe csomagolt csomagot vagy egyéb rakományegységet, a 666,67 elszámolási egység összege helyébe 1500 elszámolási egység összege lép a konténerért, a benne elhelyezett áru nélkül, továbbá ezen felül 25.000 elszámolási egység összege a konténerben elhelyezett áruért.

2. Amennyiben az áru egyesítésére konténert, raklapot vagy hasonló szállítóeszközt alkalmaznak, csomagokat vagy egyéb rakományegységeket, amelyeket a fuvarokmányban az ilyen eszközben vagy azon elhelyezettként tüntetnek fel, csomagoknak vagy rakományegységeknek kell tekinteni. Egyéb esetekben az ilyen eszközben vagy azon elhelyezett árut egy rakományegységnek kell tekinteni. Abban az esetben, ha maga a szállítóeszköz veszett el vagy sérült meg, ezt a szállítóeszközt, amennyiben az nem a fuvarozó tulajdona vagy azt nem a fuvarozó bocsátotta egyébként rendelkezésre, egy külön rakományegységnek kell tekinteni.

3. A kiszolgáltatási késedelem miatt bekövetkezett kár esetén a fuvarozó csupán a fuvardíj összegének erejéig felel. Mindazonáltal az 1. bekezdés és az e bekezdés első mondata alapján járó kártérítés teljes összege nem haladhatja meg azt a határértéket, amelyet az 1. bekezdés értelmében annak az árunak a teljes elveszése esetén állapítanának meg, amely tekintetében az ilyen felelősség felmerült.

4. A felelősség mértékének az 1. bekezdésben foglalt felső határai nem alkalmazhatóak:

(a) amennyiben az áru vagy a szállítóeszköz természetét és magasabb értékét a fuvarokmány kifejezetten feltünteti, és a fuvarozó ezeket az adatokat nem cáfolta meg;

(b) amennyiben a felek kifejezetten megállapodtak a felelősség mértékének magasabb felső határaiban.

5. A fuvarozótól, a további fuvarozótól, valamint az alkalmazottaiktól és a megbízottjaiktól ugyanazon kárért igényelhető kártérítés teljes összege nem haladhatja meg a felelősség mértékének ebben a cikkben foglalt felső határait.

21. cikk

A felelősség korlátozásához való jog elvesztése

1. A fuvarozó vagy a további fuvarozó nem hivatkozhat az ebben az Egyezményben vagy a fuvarozási szerződésben foglalt felelősség alóli mentesülésekre és felelősségkorlátozásokra, ha bizonyítást nyer, hogy a kárt cselekedetével vagy mulasztásával maga idézte elő, akár ilyen kár okozására irányuló szándékkal, akár gondatlanul és annak tudatában, hogy ebből valószínűleg ilyen kár származik.

2. Hasonlóképpen, a fuvarozó vagy a további fuvarozó megbízásából eljáró alkalmazottak és megbízottak sem hivatkozhatnak az ebben az Egyezményben vagy a fuvarozási szerződésben foglalt felelősség alóli mentesülésekre és felelősségkorlátozásokra, ha bizonyítást nyer, hogy a kárt maguk idézték elő az

1. bekezdésben leírt módon.

22. cikk

A felelősség alóli mentesülések és a felelősségkorlátozások alkalmazása

Az ebben az Egyezményben vagy a fuvarozási szerződésben foglalt felelősség alóli mentesülések és felelősségkorlátozások a fuvarozási szerződés tárgyát képező áru elveszése, megsérülése vagy késedelmes kiszolgáltatása tekintetében indított valamennyi keresetre irányadóak, akár szerződésszegéses (kontraktuális) vagy szerződésen kívüli (deliktuális) felelősségen, akár bármely egyéb jogcímen alapul a kereset.

VI. FEJEZET

AZ IGÉNY ÉRVÉNYESÍTÉSÉRE IRÁNYADÓ HATÁRIDŐ

23. cikk Kárbejelentés

1. Az árunak a címzett által fenntartás nélkül történő elfogadása megalapozza azt a vélelmet, hogy a fuvarozó az árut ugyanolyan állapotban és mennyiségben szolgáltatta ki, mint ahogyan azt neki fuvarozásra átadták.

2. A fuvarozó és a címzett követelheti az áru kiszolgáltatásakor az áru állapotának és mennyiségének mindkét fél jelenlétében történő ellenőrzését.

3. Ha az áruban keletkezett veszteség vagy kár felismerhető, bármely fenntartást a címzett részéről legkésőbb az áru kiszolgáltatásakor írásba kell foglalni, megjelölve a kár általános természetét, kivéve, ha a címzett és a fuvarozó közösen ellenőrizték az áru állapotát.

4. Ha az áruban keletkezett veszteség vagy kár nem felismerhető, bármely fenntartást a címzett részéről legkésőbb az áru kiszolgáltatásának időpontjától számított egymást követő 7 napon belül írásba kell foglalni, megjelölve a kár általános természetét; ilyen esetben a károsult fél köteles bizonyítani, hogy a kár akkor keletkezett, amikor az áru felett a fuvarozó rendelkezett.

5. Nem jár kártérítés a késedelmes kiszolgáltatás miatt keletkezett kárért, kivéve, ha a címzett bizonyítani tudja, hogy a késedelemről a fuvarozót az áru kiszolgáltatásától számított 21 egymást követő napon belül értesítette, továbbá, hogy ezt az értesítést a fuvarozó megkapta.

24. cikk Elévülés

1. Az ennek az Egyezménynek hatálya alá tartozó szerződésből eredő valamennyi igény attól a naptól számított egy év elteltével évül el, amikor az árut a címzettnek kiszolgáltatták vagy ki kellett volna szolgáltatni. Az elévülési idő kezdőnapja ebbe az időtartamba nem számít bele.

2. Az a személy, aki ellen keresetet indítottak, az elévülési idő alatt bármikor meghosszabbíthatja ezt a határidőt a károsult félhez intézett írásbeli nyilatkozattal. Egy vagy több további nyilatkozattal ez a határidő ismételten is meghosszabbítható.

3. Az elévülés nyugvását és megszakadását annak az államnak a joga szabályozza, amelynek a joga a fuvarozási szerződésre is irányadó. A kármegosztási eljárás során történő igényérvényesítés, amely a felelősségkorlátozásnak a károkozó eseményből eredő valamennyi igényre történő alkalmazására irányul, az elévülést megszakítja.

4. Az ennek az Egyezménynek az értelmében felelősséggel tartozó személy visszkeresetet indíthat még az e cikk 1. és 2. bekezdésében megállapított elévülési idő elteltével is, ha ezt az eljárást attól a naptól számított 90 napon belül indítja meg, amelyen a visszkeresetet indító személy a követelést kielégítette vagy az ellene indított keresetet számára kézbesítették, vagy ha az eljárást a megindítás helye szerinti állam jogában előírt hosszabb határidőn belül indítják.

5. Elévült igényeket nem lehet érvényesíteni viszontkereset vagy beszámítás útján.

VII. FEJEZET

A SZERZŐDÉSI SZABADSÁG KORLÁTAI

25. cikk Szerződési kikötések

1. Semmis minden olyan szerződéses kikötés, amely a fuvarozó, a további fuvarozó vagy azok alkalmazottai vagy megbízottai ezen Egyezmény szerinti felelősségének kizárására vagy korlátozására, vagy a 20. cikk 4. bekezdésében foglalt rendelkezésekre is figyelemmel, a felelősség fokozására, a bizonyítási teher áthárítására vagy a 23. és a 24. cikkben említett igényérvényesítési vagy elévülési idő megrövidítésére irányul. Semmis továbbá minden olyan kikötés, amely az áru biztosításából eredő követeléseknek a fuvarozóra történő engedményezésére irányul.

2. Az e cikk 1. bekezdésében foglalt rendelkezések ellenére, és a 21. cikk sérelme nélkül, a szerződésben jogszerűen kiköthető, hogy a fuvarozó vagy a további fuvarozó az alábbiak miatt bekövetkező károkért nem felel:

(a) a hajón, a tolóhajón vagy a vontatóhajón szolgálatot teljesítő hajóparancsnok, révkalauz vagy bármely más személy által a hajózás közben vagy a tolt vagy vontatott hajókötelék összeállítása vagy felbontása során elkövetett cselekedet vagy mulasztás, feltéve, hogy a fuvarozó teljesítette a 3. cikk 3. bekezdésében a személyzet tekintetében előírt kötelezettségeit, kivéve, ha a cselekedetet vagy mulasztást kár okozására irányuló szándékkal, vagy gondatlanul és annak tudatában követték el, hogy ebből valószínűleg ilyen kár származik;

(b) a hajón bekövetkezett tűz vagy robbanás, ha nem bizonyítható, hogy a tűz vagy robbanás a fuvarozó vagy a további fuvarozó vagy azok alkalmazottainak vagy megbízottainak hibájából vagy a hajó fogyatékossága miatt következett be;

(c) a saját hajónak vagy a haszonbérbe vagy bérbe vett hajónak az utat megelőzően már meglévő fogyatékosságai, ha bizonyítani tudja, hogy az ilyen fogyatékosságokat kellő gondosság tanúsítása mellett sem lehetett az út megkezdése előtt észlelni.

VIII. FEJEZET KIEGÉSZÍTŐ RENDELKEZÉSEK

26. cikk Közös hajókár

Ez az Egyezmény nem érinti a fuvarozási szerződés vagy a belső jog közös hajókár esetén fizetendő kártérítés és hozzájárulás számítására vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását.

27. cikk

Egyéb irányadó rendelkezések és nukleáris kár

1. Ez az Egyezmény nem módosítja a fuvarozónak a belvízi vagy tengeri hajók tulajdonosai felelősségének korlátozására vonatkozó nemzetközi egyezményekben vagy belső jogi rendelkezésekben megállapított jogait és kötelezettségeit.

2. A fuvarozó mentesül az Egyezmény alapján fennálló felelősség alól, ha a kárt nukleáris baleset okozta, és ezért a kárért valamely államnak a nukleáris energia területén fennálló felelősségre vonatkozó jogszabályai vagy előírásai értelmében a nukleáris berendezés üzembentartója vagy erre felhatalmazott más személy felel.

28. cikk Elszámolási egység

Az ennek az Egyezménynek a 20. cikkében említett elszámolási egység a különleges lehívási jog, amint azt a Nemzetközi Valuta Alap meghatározza. A 20. cikkben említett összegeket az ilyen valutának az ítélethozatal napján vagy a felek általi megállapodás szerinti napon érvényes árfolyamon kell átszámítani valamely állam nemzeti valutájára. Valamely Részes Állam nemzeti valutájának a különleges lehívási jogban kifejezett értékét a Nemzetközi Valuta Alap által a saját műveleteire és ügyleteire a kérdéses napon ténylegesen alkalmazott értékelési módszerrel kell kiszámítani.

29. cikk

Járulékos nemzeti rendelkezések

1. Az ebben az Egyezményben nem szabályozott esetekben a fuvarozási szerződésre annak az államnak a joga az irányadó, amelyben a felek megállapodtak.

2. Ilyen megállapodás hiányában annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelyhez a fuvarozási szerződés legszorosabban kapcsolódik.

3. Vélelmezni kell, hogy a fuvarozási szerződés legszorosabban ahhoz az államhoz kapcsolódik, amelyben a szerződéskötés időpontjában a fuvarozó központi telephelye van, amennyiben ugyancsak ebben az államban van a berakodási kikötő vagy az áru (feletti rendelkezés) átvételének helye, illetve a kirakodási kikötő vagy a kiszolgáltatás helye vagy a feladó központi telephelye. Amennyiben a fuvarozónak a szárazföldön nincs telephelye és a fuvarozási szerződést a hajóján köti meg, vélelmezni kell, hogy a fuvarozási szerződés legszorosabban ahhoz az államhoz kapcsolódik, amelyben a hajót lajstromozták, vagy amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik, amennyiben a berakodási kikötő vagy az áru (feletti rendelkezés) átvételének helye, illetve a kirakodási kikötő vagy a kiszolgáltatás helye vagy a feladó központi telephelye ugyancsak ebben az államban van.

4. A fuvarozót a 10. cikk 1. bekezdés alapján fennálló követeléseinek fejében megillető dologi jogi biztosítékra annak az államnak a joga irányadó, amelyben az áru található.

IX. FEJEZET

AZ ALKALMAZÁSI KÖRRE VONATKOZÓ NYILATKOZATOK

30. cikk

Meghatározott belvízi utakon történő fuvarozás

1. Ennek az Egyezménynek aláírásakor, megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor vagy az ahhoz történő csatlakozáskor bármely Állam kinyilváníthatja, hogy ezt az Egyezményt nem alkalmazza a területén található egyes olyan belvízi utakon végzett fuvarozásra vonatkozó szerződésekre, amelyek nem állnak nemzetközi hajózási szabályok hatálya alatt és nem képeznek összeköttetést az ilyen nemzetközi víziutak között. Ez a nyilatkozat azonban nem jelölheti meg az adott állam valamennyi fő víziútját.

2. Amennyiben a fuvarozási szerződés tárgya az árunak mind az ennek a cikknek 1. bekezdésében említett nyilatkozatban meg nem jelölt belvízi utakon, mind pedig az ebben a nyilatkozatban megjelölt belvízi utakon átrakás nélkül történő fuvarozása, ez az egyezmény erre a szerződésre is irányadó, kivéve, ha az utóbbi víziutakon megteendő távolság a nagyobb.

3. Amennyiben az 1. bekezdés szerinti nyilatkozat tételére került sor, bármely más szerződő Állam kinyilváníthatja, hogy ugyancsak nem alkalmazza ennek az Egyezménynek a rendelkezéseit az ebben a nyilatkozatban megjelölt szerződésekre. Az ennek a bekezdésnek megfelelően tett nyilatkozat ennek az Egyezménynek azon állam vonatkozásában történő hatályba lépésekor lép hatályba, amely az 1. bekezdés szerinti nyilatkozatot tett, legkorábban azonban ennek az Egyezménynek azon állam vonatkozásában történő hatályba lépésekor, amely az ennek a bekezdésnek megfelelő nyilatkozatot tett.

4. Az ennek a cikknek 1. és 3. bekezdésében említett nyilatkozatokat teljes egészében vagy részben bármikor vissza lehet vonni a letéteményeshez intézett ilyen hatályú értesítés útján, megjelölve a hatályvesztésük időpontját. Ezeknek a nyilatkozatoknak a visszavonása a már megkötött szerződések hatályát nem érinti.

31. cikk

Belföldi vagy térítésmentes fuvarozás

Ennek az Egyezménynek aláírásakor, megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor, az ahhoz történő csatlakozáskor vagy azt követően bármikor bármely Állam kinyilváníthatja, hogy ezt az Egyezményt ugyancsak alkalmazza:

(a) azokra a fuvarozási szerződésekre, amelyek értelmében a berakodási kikötő vagy az áru (feletti rendelkezés) átvételének helye, valamint a kirakodási kikötő vagy a kiszolgáltatás helye a saját területén található;

(b) az 1. cikk 1. bekezdésétől eltérően, a térítésmentes fuvarozásra.

32. cikk

Felelősségre vonatkozó regionális rendelkezések

1. Ennek az Egyezménynek aláírásakor, megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor vagy az ahhoz történő csatlakozáskor vagy azt követően bármikor bármely szerződő Állam kinyilváníthatja, hogy a berakodási kikötő vagy az áru (feletti rendelkezés) átvételének helye, valamint a kirakodási kikötő vagy a kiszolgáltatás helye közötti árufuvarozás tekintetében, amennyiben vagy mind a kettő a saját területén található, vagy az egyik a saját területén, a másik pedig annak az államnak a területén, amely ugyanolyan nyilatkozatot tett, a fuvarozó nem felel az olyan kárért, amelyet a hajón, a tolóhajón vagy a vontatóhajón szolgálatot teljesítő hajóparancsnok, révkalauz vagy bármely más személy által a hajózás közben vagy a tolt vagy vontatott hajókötelék összeállítása vagy felbontása során elkövetett cselekedet vagy mulasztás okozott, feltéve, hogy a fuvarozó teljesítette a 3. cikk 3. bekezdésében a személyzet tekintetében előírt kötelezettségeit, kivéve, ha a cselekedetet vagy mulasztást kár okozására irányuló szándékkal, vagy gondatlanul és annak tudatában követték el, hogy ebből valószínűleg ilyen kár származik.

2. Az 1. bekezdésben meghatározott felelősségre vonatkozó rendelkezés két szerződő Állam közötti viszonylatban akkor lép hatályba, amikor az Egyezmény hatályba lép a második államban, amely ugyanilyen nyilatkozatot tett. Ha valamely állam ezt a nyilatkozatot az Egyezménynek reá nézve történő hatályba lépését követően tette meg, az 1. bekezdésben említett felelősségre vonatkozó rendelkezés a letéteményesnek a nyilatkozatról történő értesítésétől számított három hónapos időszak elteltét követő hónap első napján lép hatályba. A felelősségre vonatkozó rendelkezés csak azokra a fuvarozási szerződésekre vonatkozik, amelyeket a hatályba lépését követően kötöttek.

3. Az 1. bekezdés szerint tett nyilatkozat a letéteményeshez intézett értesítéssel bármikor visszavonható. Visszavonás esetén az 1. bekezdés szerinti felelősségre vonatkozó rendelkezések az értesítést követő hónap első napján vagy az értesítésben megjelölt valamely későbbi időpontban hatályukat vesztik. A visszavonás nem vonatkozik a felelősségre vonatkozó rendelkezések hatályának megszűnését megelőzően kötött fuvarozási szerződésekre.

X. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

33. cikk

Aláírás, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás, csatlakozás

1. Ez az Egyezmény valamennyi állam számára egy évig áll aláírásra nyitva a letéteményes székhelyén. Az aláírási időszak azon a napon kezdődik, amikor a letéteményes megállapítja, hogy az Egyezmény valamennyi hiteles szövege rendelkezésre áll.

2. Bármely állam az Egyezményben részes féllé válhat:

(a) megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül történő aláírással;

(b) megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartással történő aláírással, majd azt követően megerősítéssel, elfogadással vagy jóváhagyással;

3. A megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló okiratot a letéteményesnél kell letétbe helyezni.

34. cikk Hatályba lépés

1. Ez az Egyezmény attól a naptól számított három hónapos időszak elteltét követő hónap első napján lép hatályba, amikor ezt az Egyezményt öt állam

megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül aláírta vagy a letéteményesnél letétbe helyezte a megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló okiratát.

2. Mindazon állam vonatkozásában, amely ezt az Egyezményt annak hatályba lépését követően írja alá megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül, vagy helyezi letétbe a megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló okiratát a letéteményesnél, az Egyezmény a megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül történő aláírásnak vagy a megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló okirat letéteményesnél történő letétbe helyezésének napjától számított három hónapos időszak elteltét követő hónap első napján lép hatályba.

35. cikk Felmondás

1. Ezt az Egyezményt bármely részes állam attól a naptól számított egy éves időszak elteltével mondhatja fel, amikor az Egyezmény ennek az államnak a vonatkozásában hatályba lépett.

2. A felmondásról szóló értesítést a letéteményesnél kell letétbe helyezni.

3. A felmondás a felmondásról szóló értesítés letétbe helyezésének napjától számított egy éves időszak vagy az okiratban meghatározott hosszabb időszak elteltét követő hónap első napján lép hatályba.

36. cikk Felülvizsgálat és módosítások

Az ebben az Egyezményben részes szerződő államok legalább egyharmadának a kérésére a letéteményes összehívja a szerződő államok konferenciáját az Egyezmény felülvizsgálata, vagy módosítása céljából.

37. cikk

A felelősség felső összeghatárainak és az elszámolási egység felülvizsgálata

1. A 36. cikk rendelkezéseinek ellenére, ha a 20. cikk 1. bekezdésében megállapított összegek felülvizsgálatára vagy a 28. cikkben meghatározott egységnek egy másik egységgel történő felváltására tesznek javaslatot, a letéteményes az Egyezményben részes felek legalább egynegyedének kérésére a javaslatot az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának, a Rajnai Hajózás Központi Bizottságának és a Duna Bizottság tagállamai, továbbá valamennyi szerződő állam elé terjeszti, és konferenciát hív össze, amelynek egyetlen célja a 20. cikk

1. bekezdésében megállapított összegek felülvizsgálata, illetve a 28. cikkben meghatározott egységnek egy másik egységgel történő felváltása.

2. A konferenciát legkorábban a javaslat benyújtásának napját követő hat hónap elteltével kell összehívni.

3. Valamennyi szerződő állam jogosult részt venni a konferencián, függetlenül attól, hogy tagja-e az 1. bekezdésben említett szervezeteknek.

4. A módosításokat az Egyezményben részes azon szerződő államok kétharmados többségével fogadják el, amelyek a konferencián képviseltetik magukat és a szavazásban részt vesznek, feltéve, hogy a szavazásnál az egyezményben részes szerződő államoknak legalább a fele képviselteti magát.

5. A 20. cikk 1. bekezdésében megállapított összegek felülvizsgálatára vonatkozó egyeztetés során a konferencia figyelembe veszi a kárt előidéző események tapasztalatait, különösen az azokból származó kár mértékét, a pénzben kifejezett értékben bekövetkezett változásokat, valamint a javasolt módosításnak a biztosítási költségekre gyakorolt hatását.

(a) Az összegek e cikknek megfelelő módosítására legkorábban az Egyezmény aláírásra való megnyitásának napjától számított öt év elteltével és legkorábban az ezt megelőzően e cikk alapján elfogadott módosítás hatályba lépésének napjától számított öt év elteltével kerülhet sor.

(b) Az összeg nem növelhető olyan mértékben, hogy meghaladná a felelősségnek az Egyezményben megállapított felső határának megfelelő összeget, amelyet a kamatos kamat elvének megfelelően számított évi 6 százalékkal kell növelni az Egyezmény aláírásra való megnyitásának napjától kezdődően.

(c) Valamely összeg nem növelhető olyan mértékben, hogy meghaladná a felelősségnek az Egyezményben megállapított felső határa háromszorosának megfelelő összeget.

7. A letéteményes valamennyi szerződő államot értesíti a 4. bekezdésnek megfelelően elfogadott bármely módosításról. A módosítás az értesítés napját követő tizennyolc hónap elteltével tekinthető elfogadottnak, kivéve, ha ezen időszak alatt legalább négy olyan állam, amely a módosításra vonatkozó döntéshozatal időpontjában szerződő állam volt, a letéteményest arról tájékoztatta, hogy nem fogadja el ezt a módosítást; ebben az esetben a módosítás elutasítottnak számít és nem lép hatályba.

8. Az a módosítás, amelyet a 7. bekezdésnek megfelelően elfogadottnak kell tekinteni, az elfogadását követő tizennyolc hónap elteltével lép hatályba.

9. A módosítás valamennyi szerződő államot köti, kivéve, ha azok a 35. cikknek megfelelően felmondják ezt az Egyezményt legkésőbb hat hónappal a módosítás hatályba lépése előtt. A felmondás a módosítás hatályba lépésének napján lép hatályba.

10. Amennyiben határoztak valamely módosításról, de az elfogadására előírt tizennyolc hónapos határidő még nem járt le, azt az államot, amely ezen időszak

alatt szerződő állammá vált, köti a módosítás, amennyiben hatályba lép. Azt az államot, amely ennek a határidőnek a lejárta után válik szerződő állammá, köti az olyan módosítás, amelyet a 7. bekezdésnek megfelelően fogadtak el. Az ebben a bekezdésben említett esetekben egy államot valamely módosítás köti a módosítás hatályba lépésétől kezdve, vagy attól kezdve, hogy ez az egyezmény hatályba lép az adott állam vonatkozásában, amennyiben erre később kerül sor.

38. cikk Letéteményes

1. Ez az Egyezmény a Magyar Köztársaság Kormányánál kerül letétbe helyezésre.

2. A letéteményes:

(a) megküldi valamennyi államnak, amely részt vett a belvízi árufuvarozási szerződésről szóló budapesti egyezmény elfogadására összehívott Diplomáciai Konferencián, ennek az Egyezménynek hivatalos nyelvű változatát, amely a Konferencia idején nem állt még rendelkezésre, e változat átvizsgálása céljából;

(b) tájékoztatja az (a) pontban említett valamennyi államot az (a) pontnak megfelelően megküldött szöveg módosítására irányuló bármely javaslatról;

(c) megállapítja azt a napot, amikorra az Egyezmény valamennyi hivatalos nyelvű szövegének egymással összhangba hozatala megtörtént és amelyen ezek hitelesnek tekinthetőek;

(d) tájékoztatja az (a) pontban említett valamennyi államot a (c) pontnak megfelelően megállapított időpontról;

(e) megküldi az Egyezmény hitelesített másolatát valamennyi államnak, amely meghívást kapott a belvízi árufuvarozási szerződésről szóló budapesti Egyezmény elfogadására összehívott Diplomáciai Konferenciára, valamint azoknak, amelyek ezt az Egyezmény aláírták vagy ahhoz csatlakoztak;

(f) tájékoztatja valamennyi államot, amely aláírta ezt az Egyezményt, vagy ahhoz csatlakozott:

(i) bármely új aláírásról, értesítésről vagy nyilatkozatról, megjelölve az aláírás, értesítés vagy nyilatkozat keltét;

(ii) ezen Egyezmény hatályba lépésének időpontjáról;

(iii) ennek az Egyezménynek bármely felmondásáról, megjelölve a felmondás hatályba lépésének időpontját;

(iv) az egyezménynek a 36. és 37. cikknek megfelelően elfogadott bármely módosításáról, megjelölve a módosítás hatályba lépésének időpontját;

(v) ennek az Egyezménynek valamennyi rendelkezése értelmében szükséges bármely értesítésről.

3. Ennek az Egyezménynek a hatályba lépését követően a letéteményes nyilvántartásba vétel és közzététel céljából megküldi az Egyesült Nemzetek Titkárságának az Egyezmény hitelesített másolatát az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 102. cikkének megfelelően.

KÉSZÜLT Budapesten, 2001. június 22-én, egy eredeti példányban, melynek angol, francia, holland, német és orosz nyelvű szövege egyaránt hiteles.

AMELYNEK HITELÉÜL alulírott, a kormányaik által erre kellően felhatalmazott teljhatalmú megbízottak aláírták ezt az Egyezményt.”

3. §

(1) E törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit a belföldi vízifuvarozási szerződésre is alkalmazni kell.

(2) A törvény végrehajtásáról a gazdasági és közlekedési miniszter gondoskodik.

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

A vasutak régen létező egységes európai fuvarozási szabályai (CIM-COTIF Megállapodások) és a közúti közlekedés hasonló szabályai (CMR Egyezmény) mellett időszerű volt az európai belvízi hajózás egységes fuvarszerződési szabályainak kidolgozása és elfogadása is. Az Egyezmény létrejöttével megnyílt annak lehetősége, hogy a folyami szállítások és fuvarozások tekintetében az egységesülő Európa szükségleteihez igazodó, korszerű és egységes szabályok kerüljenek alkalmazásra.

Az Egyezmény a belvízi áruszállításban érdekelt fuvarozók, szállítmányozók, árutulajdonosok kereskedelmi feltételeit javítja, mivel egységessé és áttekinthetővé teszi a szolgáltatással összefüggő felelősségek, jogosultságok és egyebek körét, és ezáltal együttműködésüket jelentősen elősegíti.

Az Egyezmény nem változtatja meg a hazai belvízi fuvarozási piachoz való hozzáférés szabályait. Az Egyezményben meghatározott fuvarozási szerződés és annak létrejöttét igazoló fuvarokmány a közösségi, illetve belföldi kikötők közötti árufuvarozásra (kabotázs) nem jogosít.

Az Egyezmény hiánypótló módon egységesíti a fuvarokmányokra – ezen belül kiemelten a hajórakjegyekre – vonatkozó szabályokat is. A piacgazdaságban a kereskedelmi műveleteket könnyítő, értékpapír jellegű és az árut megtestesítő forgatható hajórakjegyekről hatályos jogunkban csak a kereskedelmi törvényről szóló 1875. évi XXXVII. törvény még hatályba lévő 295. §-a rendelkezik töredékesen, míg az 1931. évi VI. törvénnyel kihirdetett 1924. évi brüsszeli egyezmény (ún. Hágai Szabályok) csak a tengeri hajórakjegyekre vonatkozik.

Az EU tagállamok lobogója alatt közlekedő hajók az 1991. december 16-án kelt, 3921/91 számú tanácsi rendelet alapján ugyanúgy fuvarozhatnak magyar kikötők között, ahogyan magyar lobogójú hajók is bekapcsolódhatnak az egyes tagországok belső kikötői közötti fuvarozásokba.

Az Egyezményt az Országgyűlés a 16/2002. (II.27.) OGY határozatával erősítette meg.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1. § - hoz

Az Egyezmény elfogadására 2000. szeptember 25. és október 3. között Budapesten került sor, majd a Közlekedési és Vízügyi Minisztérum és a Külügyminisztérium szervezésében 2001. június 22-én megtörtént az Egyezmény ünnepélyes aláírása és annak aláírásra történő megnyitása. Az Egyezmény hatályba lépését szabályozó 34. cikket figyelembe véve az Egyezmény 2005. április 1-jén lépett hatályba. Az Egyezmény megerősítéséről szóló 16/2002. (II.27.) OGY határozat kimondja, hogy a Kormány terjessze az Országgyűlés elé az Egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot az Egyezmény hatályba lépését követően.

Jelen törvényjavaslat az Egyezmény szövegének kihirdetésére irányul.

A 2. § - hoz

Az Egyezmény angol nyelvű szövegének beépítését a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény 10. §-ának (2) bekezdése írja elő. E szerint a kihirdetésre kerülő, kizárólag idegen nyelven készült nemzetközi szerződést a hivatalos magyar nyelvű fordítással együtt az eredeti idegen nyelvek egyikén is ki kell hirdetni.

Az Egyezmény a belvízi áruszállításban érdekelt fuvarozók, szállítmányozók, árutulajdonosok kereskedelmi feltételeit javítja, mivel egységessé és áttekinthetővé teszi a szolgáltatással összefüggő felelősségek, jogosultságok és egyebek körét és ezáltal együttműködésüket jelentősen elősegíti.

A 3. §-hoz

A javaslat a törvényben foglaltak végrehajtására a közlekedésért felelős minisztert jelöli ki, továbbá meghatározza hatályba lépésének dátumát.

Document Metadata

Table of Contents

T/18367. számú törvényjavaslat

Document Metadata