DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉS
DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉS
XXXXX XXXXX GÖDÖLLŐ 2022
<.. image(A képen szöveg látható Automatikusan generált leírás) removed ..>
MAGYAR AGRÁR- ÉS ÉLETTUDOMÁNYI
EGYETEM
EGYEDÜL VAGY CSAPATBAN?
HÁLÓZATI SZERVEZŐDÉSEK A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGBAN
Doktori (PhD) értekezés
Xxxxx Xxxxx Gödöllő 2022
A doktori iskola
megnevezése: | Gazdaság- és Regionális Tudományi Doktori Iskola | |
tudományága: | Gazdálkodás- és Szervezéstudomány | |
vezetője: | Prof. habil Xx. Xxxxxx Xxxxxx DSc. egyetemi tanár, az MTA doktora, Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Agrár- és Élelmiszergazdasági Intézet | |
Témavezető(k): | Prof. Dr. xxxxx Xxxxxxx Xxxxxxxx egyetemi tanár Óbudai Egyetem Xxxxxxx Xxxxx Informatikai Kar Biomatika és Alkalmazott Mesterséges Intelligencia Intézet Naárné Xx. Xxxx Xxxxxxxxx Éva egyetemi docens Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Agrár- és Élelmiszergazdasági Intézet | |
........................................................ Az iskolavezető jóváhagyása | ........................................................................ A témavezető(k) jóváhagyása |
TARTALOMJEGYZÉK
1.1. A téma aktualitása és lehatárolása 7
3.1. Magyarország mezőgazdaságának és földterületének alakulása a történelem folyamán12 3.2. Fenntarthatóság és kockázatkezelés 15
3.3. A versenyképesség mezőgazdaságra gyakorolt hatása: a technológia és generációváltás jelentősége 20
3.4. Az agráriumban dolgozók képzettsége, a digitalizáció lehetősége 25
3.5. Csoport, társadalmi tőke, hálózatok 35
4.1. Adatforrások lehatárolása 39
4.3. Statisztikai módszertan 42
5.1. Generációs különbségek 44
5.2. A családi állapot és a rokoni kapcsolatok 51
5.3. A szakirányú végzettség 67
6. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK 83
6.1. A hipotézisvizsgálat eredménye 83
7. ÚJ ÉS ÚJSZERŰ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK 87
M2. Táblázatok jegyzéke 111
M3. Ábrák jegyzéke 112
M4. Egyéb dokumentumok 116
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 121
BB Baby Boom
COVID-19 Coronavirus disease 2019
EIT European Institute of Innovation & Technology
EU European Union EUROSTAT European Statistical Office
FMCG Fast-Moving Consumer Goods
GDP Gross Domestic Product
KSH Központi Statisztikai Hivatal
LKNÖ Landwirtschaftskammer Niederösterreich
OECD Organisation for Economic Co-operation and Development ÖPUL Das österreichische Agrar-Umweltprogramm
SAPARD Special Accession Programme for Agriculture and Rural Development SPSS Statistical Product and Service Solution
TÉSZ Termelői értékesítő szervezet
TSZ Termelő Szövetkezet
V4 Visegrádi Együttműködés, Visegrádi Négyek
„A sikeres csapathoz egyensúlyra és sokféleségre van szükség. Ugyanakkor vezető is kell… a vezető azonban önmagában nem elég… a kollektív intelligencia azon csapatjátékosoktól függ, akik képesek együttműködni a látnokkal, meghallgatják egymást, megvitatják az álláspontjukat és el tudják viselni, hogy eltérő álláspontok egyszerre vannak jelen” (BARABÁSI 2018)
A mezőgazdaság a leghosszabb múltra visszatekintő ágazat, amelynek jelenlegi integrált formája ötvözi a történelemben kialakult hagyományos paraszti az iparszerű és biogazdálkodási modelleket (GAZDAG 2019).
Az egyén és csoport kapcsolata és szerepe a célok elérésében klasszikus témának számíthat (BAKACSI 2010), azonban úgy gondolom, hogy a mezőgazdaság területén még kevés publikáció jelent meg a kérdéskörben.
A kutatás két tudományágra épül: egyrészt a szervezéstudományban másrészt az agrártudományban fellelhető ismeretekre. A kutatásom során arra kívántam hangsúlyt fektetni, hogy miként fejlődhet a termelés a mezőgazdaságban, ha az egyéni gazdálkodók hálózatos szerveződésbe kezdenek. Szerettem volna fényt deríteni arra, hogy milyen hatásai lehetnek (vagy vannak) a csoportban történő együttműködésnek, illetve, hogy mennyire nehéz egyénileg a megvalósítás. Közösségben valóban hamarabb célt lehet érni, vagy erőfeszítést igénylő alkalmazkodás szükséges hozzá?
A 21. század elejének egyik legfontosabb tudományos témájának a hálózat tekinthető, amely rendszer azonos szervezőelv alapján jön létre. Rendkívül érdekes, hogy a XX. század elején épp egy magyar írónk volt nagy hatással matematikai elméletek kialakulására. A hat lépés távolság elmélet szerint a Földön bárki kapcsolatba hozható bárkivel egy ismeretségi láncon keresztül. Az elmélet Xxxxxxxx Xxxxxxx 1929-es Láncszemek című novellájában bukkan fel először, igaz akkor még öt lépésként. Az ötlet Xxxxxxxx megsejtéséből indult. Úgy gondolta, elegendő néhány kapcsolat, hogy az ismerősök köre kiadja az egész emberiséget (XXXXXXXX 1929); (BARABÁSI 2003).
Az új gazdasági formációkról szóló tanulmányok arról számolnak be, hogy a vállalatok és partnereik kölcsönös, hálózati függősége a feltétele a vidéki innovációnak. A keresletorientált hálózatosodás mellett azonban továbbra is igen nagy a tere a kínálat vezérelt piaci jelenlétnek. Különösen igaz ez a mezőgazdasági kistermelőkre, akiknél a lokális adottságok és a korlátos erőforrások a leginkább meghatározóak (LAZÁNYI et al. 2017).
Más szektorokban az üzletemberek már tapasztalják, hogy összefogás, szerveződés és tapasztalatcsere nélkül szinte esélytelen az életben maradásuk, így rendkívül fontos lenne, hogy a mezőgazdaságban is végre öntudatra ébredjenek a gazdák: együtt kell működniük, ha környezettudatosan és hatékonyan szeretnének termelni (SZŰCS-NAGY 2018).
1.1. A téma aktualitása és lehatárolása
Az értekezés az elmúlt öt év kutatómunka eredményeit kívánja összefoglalni, amely összességében több témakörben, időnként párhuzamosan folytak, azonban élesen nem különíthetők egymástól. Mivel képzettségemet tekintve gazdaságtudományi ismeretekkel rendelkezem, úgy véltem, hogy a téma kutatásához elengedhetetlen az agrártudományhoz köthető ismeretek elsajátítása. Az értekezésemhez köthető kutatásaimat megelőzően így arra törekedtem, hogy megismerjem a mezőgazdaság sajátosságait és az ágazatot érintő kérdésekre fókuszáljak.
Az agráriumot érintő kihívások megismerését követően, az értekezésem alapjául szolgáló primer kutatásm két tudományágra építettem: egyrészt a szervezéstudományban másrészt az agrártudományban fellelhető ismeretekre.
Xxxxxxxx Xxxxxx Xxxxxx 1999-ben megalkotta a skálafüggetlen hálózat elméletét, amelynek publikálását követően több tőlük függetlenül a témában kutatók is csatlakoztak a témához, hozzájárultak az elmélet általánosításához (BARABÁSI 2016).
2018-ban az almatermelők kihívásiról szóltak a sajtóhírek. XXXXXXXX (2003) elméletének megismerésével párhuzamosan kutatásomban a szabolcsi almatermelők helyzetét elemeztem.
A kutatásom során arra kívántam hangsúlyt fektetni, miként fejlődhet a termelés a mezőgazdaságban, ha az egyéni gazdálkodók hálózatos szerveződésbe kezdenek. Szerettem volna fényt deríteni arra, hogy milyen hatásai lehetnek (vagy vannak) a csoportban történő együttműködésnek, illetve, hogy mennyire nehéz egyénileg a megvalósítás. Közösségben valóban hamarabb célt lehet érni, vagy erőfeszítést igénylő alkalmazkodás szükséges hozzá?
A globalizációs folyamatok manapság már megkövetelik a fenntartható termelést (SZŰCS 2018) a mezőgazdaságban, amihez létfontosságú a leghatékonyabb technológia alkalmazása. A technológiák adta lehetőségek kihasználásához viszont rendkívül fontos a szükséges ismeretekkel rendelkezni, amelyet a fiatal generáció könnyedén el tud sajátítani. A szaktudás azonban nem elegendő, az idősebb gazdálkodók tapasztalatai is nélkülözhetetlen, azonban a generációváltás még mindig várat az ágazatban. Az előzőekben ismertetett témák kutatását követően jutottam el a magyar gazdák, egy lehetséges együttműködés vezetőjével kapcsolatos elvárásaihoz és az együttműködéshez való viszonyulásukhoz.
Magyarország kiemelkedő földrajzi adottságokkal rendelkezik, amely optimális a sikeres mezőgazdasági termelés kialakításához, azonban azt tudomásul kell venni, hogy sem a fejlett sem a közepesen fejlett országokban nem lehet húzóágazat. Az agrárium speciális ágazat, rengeteg külső hatás éri, amelyek időnként váratlanul következnek be, így a teljes racionalizálás szinte lehetetlen (SZŰCS 2017).
A magasabb feldolgozottságú termékek mennyiségének növelése szükséges, a magyar agrárexport összetételében továbbra is a kisebb hozzáadott értékű, alacsonyabb feldolgozottságú termékek vannak túlsúlyban (SZŰCS 2017).
Világszerte foglalkoztatja a kutatókat, hogy miként lehetséges a szélsőséges időjáráshoz való alkalmazkodás. Különösen hangsúlyos ez a mezőgazdaságban, amely ágazat rendkívül ki van szolgáltatva az időjárásnak. A mezőgazdasági termelés nem kizárólag, de különösen az időjárási tényező változékonyságának következtében rendkívül kiszámíthatatlan, így kockázatos (SZŰCS 2020).
A fenntartható mezőgazdaság kialakításához rendkívül fontos lenne a precíziós technológiához szükséges feltételrendszer kialakítása. Hazánkban a felaprózott birtokrendszer és a kisméretű gazdaságok nem teszik lehetővé, hogy a precíziós gazdálkodás adta lehetőségeket a gazdák ki tudják aknázni.
Ezt egyrészt a generációváltás problémája hátráltatja, másrészt számos kutatás eredményei azt igazolják, hogy nincs szükség ilyen szintű túlgépesítettségre, ami az országban jellemző (SZŰCS- NAGY 2019).
A megjelent világjárvány várhatóan lelassítja a korábbi években prognosztizált népességrobbanást, azonban ezzel csak időt nyerhet a mezőgazdaság, a fenntarthatóságra való törekvésben és a versenyképesség javítása érdekében a generációváltás a járványt követően is hangsúlyos szerepet kap (SZINAY – XXXXXXXX 2020).
A 2008-ban alapított EIT Food (az Európai Intézet által létrehozott Tudományos és Innovációs Közösségek egyike, amely európai szinten vezető innovációs törekvésű tekinthető agrártémában), a közelmúltban megjelent kiadványa felhívja a figyelmet, hogy Közép-Kelet Európában, az agrárium megreformálására való törekvés a COVID után még sürgetőbb, mint valaha (NIŻYŃSKA - RODRÍGUEZ 2020).
A magyar agrárgazdasági kis és középvállalkozók a gazdaságuk méretéből fakadóan kiszolgáltatott helyzetben vannak. A telek, illetve gazdaság mérete nem éri el a gazdaságos üzemméretet. Ez azt jelenti, hogy egyedül – társas támogatás, hálózatos szerveződés nélkül – nem képesek a nagyobb méretű agrárgazdasági cégekkel felvenni a versenyt (SZŰCS – LAZÁNYI 2018); (SZŰCS 2019).
A magyar emberek mentalitása semmihez sem hasonlítható. Hiába vannak pozitív példák a környező európai országokban, kihívások elé kerültek a szakemberek, hogy olyan modellt találjanak, amely a hazai környezetben is működőképes lehet. A 2018-2019. évi almaválság megerősített abban, hogy kutatási témámnak van relevanciája, hiszen az almatermelők problémája elsősorban az együttműködés hiányára vezethető vissza. A csapatban való együttműködés szükségességének alátámasztása érdekében primer kutatást végeztem, amely arra irányult, hogy a magyar mezőgazdaság túlgépesített, azonban ez a precíziós technológiának elterjedéséhez nem elegendő. A magángazdaságokban támogatások igénybevétele nélkül szinte esélytelen a géppark kialakítása, a gazdaságos üzemméret elérése azonban nem csak TSZ-ek segítségével lehetséges, hanem más csoportos együttműködési forma révén is (SZŰCS - NAGY 2019).
A csoporthoz tartozás előnyöket és hátrányokat is hordoz magában. A kutatásom legfőbb céljaként azt jelöltem meg, hogy megvizsgáljam, hogy csoporttagokként együttműködve optimális működés alakítható-e ki a magyar mezőgazdaság szereplőinél, és ha igen, milyen előnyös hozadékokkal, illetve kényelmetlenségekkel jár ez az együttműködés.
A kutatási cél meghatározásánál kellő gondossággal kell eljárni, megfogalmazása lényegében a vizsgálandó témakörök és a szükséges információk pontosítását jelenti. A szükséges és releváns kérdéskörökre kell koncentrálni (KÁRPÁTI - LEHOTA 2010).
Célom az volt, hogy az általános vállalatgazdálkodási kérdéskörön túl bemutassam az agrárágazati sajátosságokat, a más nemzetgazdasági ágaktól eltérő tényezők hatását. Olyan összehasonlítható adatbázisokra volt szükség, amelynek alapján megítélhető a relatív helyzet, indokolni és értékelni lehet az eltéréseket. Célkitűzéseim között kiemelten szerepelt annak bemutatása, hogy mindezekre milyen hatással van a csoportban történő együttműködés, így az alábbi célkitűzések kerültek kijelölésre, amelyek elősegítik a magyar mezőgazdaság és az agráriumban tevékenykedők attitűdjeinek alaposabb megismerését (1. táblázat).
1. táblázat: A kutatómunka célkitűzései
C1 | A VERSENYKÉPESSÉG MEZŐGAZDASÁGRA GYAKOROLT JELENTŐSSÉGÉNEK BEMUTATÁSA, KÜLÖNÖSEN A TECHNOLÓGIÁRA ÉS GENERÁCIÓVÁLTÁSRA TEKINTETTEL A GENERÁCIÓK ELTÉRŐ ATTITŰDJEINEK VALAMINT A CSALÁDI HÁTTÉR HATÁSÁNAK FELTÁRÁSA |
C2 | AZ AGRÁRIUMBAN DOLGOZÓK KÉPZETTSÉGI SZINTJÉNEK JELENTŐSÉGE SZAKIRODALMI FELDOLGOZÁS VALAMINT A JELENLEGI HELYZET ELEMZÉSE AGRÁRSTATISZTIKAI ADATOK ÉS PRIMER KUTATÁS ALAPJÁN A KÉPZETTSÉGBELI ELTÉRŐ ATTITŰDÖK FELTÁRÁSA |
C3 | AZ AGRÁRIUM JELENLEGI HELYZETÉNEK ELEMZÉSE ÉS A DIGITALIZÁCIÓ LEHETŐSÉGÉNEK BEMUTATÁSA |
C4 | A CSOPORT, TÁRSADALMI TŐKE, HÁLÓZATOSODÁS JELENTŐSÉGÉNEK BEMUTATÁSA A MEZŐGAZDASÁGBAN, A JELENLEGI HELYZET ELEMZÉSE PRIMER KUTATÁS ALAPJÁN |
Forrás: saját szerkesztés
A kitűzött célok megvalósulásának érdekében az alábbi feladatok kerültek megfogalmazásra:
C1. Magyarország mezőgazdaságának és földterületének alakulása a történelem folyamán
Feladatok: a) tisztázni a földterületben történt változások okait; b) szekunder (KSH) adatokra támaszkodva képet adni az ország mezőgazdasági termelésére bevont földterület alakulásáról; c) a hazai helyzet összehasonlítása az európai országokkal
C2. Fenntarthatóság és kockázatkezelés
Feladatok: a) fogalmi lehatárolások; b) a jelenlegi klímahelyzet bemutatása, a klímahelyzetből fakadó kockázatok, illetve a gazdálkodók kockázati tényezőkre adott kockázatkezelési stratégiáinak feltárása; c) a hazai helyzet és a trendek összevetése
C3. Versenyképesség: technológia és generációváltás
Feladatok: a) fogalmi lehatárolások; b) a mezőgazdasági ágazat versenyképességét jelentő tényezők feltárása; c) a hazai helyzet és a trendek összevetése
• A történelem folyamán egyre kisebb földterületen volt lehetőségük a gazdáknak a mezőgazdasági tevékenységre. A csökkenő földterület determinálta a technológiai fejlődés nyomon követését annak érdekében, hogy a megfelelő mennyiségű termelés biztosított legyen.
• A csökkenő földterület mellett a klímaváltozás és globalizációs folyamatok is nyomást gyakorolnak az ágazatra, így a fenntartható gazdálkodás jelentősége egyre sürgetőbb, ami szintén a technológiai fejlődést igényli.
C4. Az agráriumban dolgozók képzettsége
Feladatok: a) a mezőgazdasági ágazat versenyképességét jelentő tényezők feltárása; b) a generációváltás problémáinak bemutatása; c) a hazai helyzet és a trendek összevetése
• A technológia adoptálásához a megfelelő szintű képesítésre és az idősebb generáció tapasztalataira van szükség. Mind a technológia mind a képzettség szintje elengedhetetlen az ágazat versenyképességének javításához.
C5. Az agrárium jelenlegi helyzete és a digitalizáció lehetősége
Feladatok: a) a gépesítettség helyzete a magyar agrárágazatban; b) a gépesítettség helyzete nemzetközi szinten; c) a hazai és a nemzetközi helyzet összevetése
C6. Csoport, társadalmi tőke, hálózatosodás
Feladatok: a) a különböző családi állapotú egyének viszonyulása az együttműködéshez b) az ágazatban történő együttműködés jelentőségének bemutatása; c) nemzetközi best practice; d) a hazai és a nemzetközi helyzet összevetése
• A magyar mezőgazdaság túlgépesített, amely egyrészt az EU-s források felhasználásának lehetőségeire, másrészt a gazdálkodók együttműködésekhez való hozzáállására vezethető vissza.
A feltételezésekhez kapcsolódó kutatási kérdéseimet a következő (2. sz.) táblázat foglalja össze:
2. táblázat: Megfogalmazott kutatási kérdések
K1 | MILYEN TÉNYEZŐK BEFOLYÁSOLJÁK A MAGYAR GAZDÁK ELTÉRŐ ATTITŰDJEIT? |
K2 | MIKÉNT VÉLEKEDNEK A KÜLÖNBÖZŐ GENERÁCIÓK A MEZŐGAZDASÁG FEJLŐDÉSÉT ÉRINTŐ FONTOS KÉRDÉSEKRŐL? |
K3 | HOGYAN BEFOLYÁSOLJA A CSALÁDI ÁLLAPOT ÉS A MEZŐGAZDASÁGBAN TEVÉKENYKEDŐ CSALÁDTAGOK SZÁMA A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉST? |
K4 | MILYEN HATÁSSAL VAN A KÉPZETTSÉG A VERSENYKÉPESSÉGRE ÉS AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSRE? |
Forrás: saját szerkesztés
A feldolgozandó szakirodalom köre a megfogalmazott célok, feladatok és feltételezések vizsgálatának sikeres megvalósulása érdekében kerültek megválasztásra, témájukat tekintve szerteágazónak tekinthetők. A szakirodalom feldolgozását követően, az ott feltárt eredményeket felhasználva a kutatási hipotézisek, a dolgozat „Módszertan” fejezetében kerülnek ismertetésre. A kutatás szempontjából releváns szakirodalmi ismereteket a 2. fejezet tartalmazza. Ezt követően a
3. fejezetben található a hipotézisteszteléshez szükséges módszertan ismertetése. Az elemzések és értékelések a 4. fejezet részét képezik. Értekezésem végén a következtetések és javaslatok fejezetben részletesen kifejtve összefoglalom a hipotézistesztelések eredményét. Ugyanitt a kutatási téma lehetséges folytatására is javaslatok kerülnek megfogalmazásra, végül az összefoglalás fejezet pedig egy tömör, rövid és átfogó tartalmi kivonatát adja az elvégzett kutatómunkának.
3.1. Magyarország mezőgazdaságának és földterületének alakulása a történelem folyamán
Kutatásaimat a történelemben lejátszódó folyamatok áttekintésével kezdtem, amely során 160 év statisztikai adatait dolgoztam fel és a folyamatok agráriumra gyakorolt hatását elemeztem A magyar mezőgazdasági termelésre több évszázaddal ezelőtt is jellemző volt, hogy a hazai ellátás mellett egyre több árut exportált. Az ország legfontosabb mezőgazdasági termékeiből - főként szarvasmarhából, búzából és borból - a középkortól jelentős mennyiséget értékesített Közép- és Nyugat-Európa piacain. Xxxxx Xxxxxxx egyik legjelentősebb gazdasági intézkedése a belső vámhatár volt, melynek értelmében Magyarországot külön vámhatárként kezelték. Ezzel a rendelettel az uralkodó egy ipari védőhálót húzott Ausztria köré, a magyar gazdaságot pedig ellenőrizni tudta. Az intézkedés megítélésében megoszlanak a vélemények, azonban kétségtelen, hogy a mezőgazdaságnak kedvezett, hiszen Magyarország alapvetően agrárjellegű ország (SZŰCS 2017).
A kiegyezést követően rövid időn belül a mezőgazdasági területek nagysága közel 18 százalékkal nőtt (1. ábra), míg a művelés alól kivont területek mintegy 62 százalékkal csökkentek. A trianoni békeszerződést követően Magyarország elveszítette területének és lakosságának mintegy kétharmadát. Az országot ért területi veszteségek ellenére a mezőgazdasági területek és a művelés alól kivont területek nagysága minimális mértékben nőttek, amely azzal magyarázható, hogy a mezőgazdasági területek zöme az új országhatáron belül is megmaradt (FÓNAGY 1998); (KÖVÉR 2000).
10000
8000
6000
4000
2000
Év 1883
1915
1923
1927
1930
1933
1936
1939
1942
1945
1948
1951
1954
1957
1960
1963
1966
1969
1972
1975
1978
1981
1984
1987
1990
1993
1996
1999
2002
2005
2008
2011
2014
2017
0
Mg-i terület Termő-terület Művelés alól kivett terület
1. ábra: Magyarország földterületének alakulása 1853-2019 között
2010 óta napjainkig a mezőgazdasági földterületek aránya már csak minimális mértékben csökkent (értéke kicsit több mint 5%), 2019-ben Magyarország földterületének 57,1 százalékát tették ki a mezőgazdasági területek (2. ábra), ami, csakúgy, mint a szántóterületeinek aránya (46,6%), európai összehasonlításban igen magasnak számít (KSH 2019); (EUROSTAT 2020).
3500000
3000000
2500000
2000000
1500000
1000000
500000
0
2. ábra: A mezőgazdasági földterület Európa országaiban
Forrás: EUROSTAT, Saját szerkesztés
A Központi Statisztikai Hivatal európai uniós és hazai jogszabályi felhatalmazás alapján 2020-ban teljes körű mezőgazdasági összeírást hajtott végre, „Agrárcenzus 2020” elnevezéssel.
500 000
351 000 297 000 274 000 234 000
0
2010
2013
2016
2020
3. ábra: A magyar agrárgazdaságok alakulása 2010-2020 között
Forrás: (KSH 2021), saját szerkesztés
A mezőgazdasági földhasználat témakörében az agrárcenzusban elemzésre került, hogy a legutóbbi cenzus óta hogyan változott az egyes művelési ágakon belül a növények által elfoglalt terület, illetve a saját tulajdon és a bérelt terület aránya hogyan alakult 2020-ban az egyes gazdaságcsoportokban. A főként állattartással foglalkozó gazdaságok aránya folyamatosan mérséklődik. 2010-hez képest arányuk 46%-ról 25%-ra csökkent (4. ábra), ezzel ellentétben a főként növénytermesztéssel foglalkozók aránya közel ennyivel nőtt (KSH 2021).
25%
67%
9%
36%
53%
11%
40%
47%
13%
46%
41%
13%
2020
2016
2013
2010
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%
Állattartó gazdaságok Növénytermesztő gazdaságok Vegyes gazdaságok
4. ábra: A magyar agrárgazdaságok tevékenység szerinti megoszlása 2010-2020 között
Forrás: (KSH 2021), saját szerkesztés
A 2020. évi agrárcenzus adatai szerint (5. ábra) a több mint 4,8 millió hektár mezőgazdasági földterület legnagyobb része (82,2%) szántóterület volt (KSH 2021).
14,80%
82,20%
1,80% 1,30%
szántóterület gyep gyümölcsös szőlő
5. ábra: A magyar mezőgazdasági földterületek megoszlása a 2020. évi agrárcenzus adatai alapján
Forrás: KSH, saját szerkesztés
2010-hez képest az egy gazdaságra jutó földterület nagysága minden művelési ágban nőtt (6. ábra), a szőlő esetében több mint kétszeresére emelkedett (KSH 2021).
30,00%
20,00%
10,00%
0,00%
26,70%
18,00%
12,50%14,70%
1,60% 2,60%
0,80% 1,80%
szántó szőlő gyümölcsös gyep 2010 2020
Forrás: (KSH, Agrárcenzus 2020, xxxxx://xxx.xxx.xx/xxxxxxxxxxxx 2021), saját szerkesztés
2020-ban a használt mezőgazdasági terület felét bérelték a gazdaságok, 45%-a pedig a gazdaságok saját tulajdona volt. 2010-hez képest a saját tulajdonú földterület aránya a 300 hektárnál nagyobb területen gazdálkodók esetében nőtt, míg az annál kisebb területek esetében csökkent (7. ábra). Az egyes művelési ágak közül a szántó és a gyepterületek esetében nagyobb a bérelt területek aránya (KSH 2021).
gyep
50,40%
40,40%
9,20%
gyümölcsös
71,50%
22,10%
6,40%
szőlő
72,70%
20,40%
6,90%
Szántó
42,40%
53,40%
4,20%
0% 20% 40% 60% 80% 100%
Saját tulajdonú terület Bérelt terület Egyéb jogcímen használt terület
(Forrás: (KSH 2021), saját szerkesztés)
A mezőgazdasági terület jelentős része az 5–300 hektárral rendelkező gazdaságok használatában van (8. ábra), a szőlő- és gyümölcsterület közel háromnegyedét ezek a közepes méretű gazdaságok használják (KSH 2021).
9,20% 0,20% | 1, | 10% 11,40% | |||
32,20% 4 | ,50% | 6,90% | 24,90% | ||
55,20% | 72,00% | 74,60% | 60,60% | ||
3,20% | 16,40% | 13,40% | 3,00% | ||
0,10% 7,00% | 3,90% 0,10% | ||||
1200 ha fölött
300-1199,9 ha
5-299,9 ha
1-4,9 ha
0-0,9 ha
0% 20% 40% 60% 80% 100%
szántó szőlő gyümölcsös gyep
8. ábra: A mezőgazdasági földterületek méretének megoszlása a 2020. évi agrárcenzus adatai alapján
Forrás: (KSH 2021), saját szerkesztés
2010-hez képest a saját tulajdonú földterület aránya (9. ábra), a 300 hektárnál nagyobb területen gazdálkodók esetében nőtt, míg az annál kisebb területek esetében csökkent (KSH 2021).
100%
80%
60%
40%
20%
0%
0-0,9 ha 1-4,9 ha 5-299,9 ha 300-1199,9 ha 1200 ha fölött
2010 2020
9. ábra: A mezőgazdasági földterületek méretének alakulása 2010-2020 között
Forrás: (KSH 2021), saját szerkesztés
3.2. Fenntarthatóság és kockázatkezelés
Klímahelyzet és vízgazdálkodás
A mezőgazdasági tevékenység nyílt területen zajlik, folyamatosan veszélynek van kitéve: fenyegetést jelentenek a kártevők, a betegségek, az időjárási körülmények, illetve kiszolgáltatott a piaci változásokat illetően (REGŐS 2014); (ULLAH et al. 2016).
A tevékenységek nehezítik továbbá a globalizációs folyamatok, az olyan a társadalmi és gazdasági változások, mint például a világszintű népességnövekedés, a korlátozottan rendelkezésre álló földmennyiség és ennek túlzott mértékű használatából fakadó talajromlás és a klímaváltozás (XXXXXXXX et al. 2014); (XXXXXXX et al. 2015).
A jövő kihívásai között, az emberiség megmaradásának semmi mással nem helyettesíthető feltétele az élelmiszerellátás mennyiségi és minőségi biztonsága, valamint az édesvíz, amelynek hatékony felhasználása folyamatos műszaki fejlesztést igényel (VALKÓ 2017); (POPP et al. 2018); (Csete 2018); (XXXXXXXX – GALLY 2020).
Az éghajlati tényezők gyakran károkat okoznak az agrártermelésben, megsemmisítve a gazdák addigi erőfeszítéseit. A klímaváltozás hatásait számtalan tanulmány elemzi, azonban a mezőgazdaságban egy igen speciális, kettős helyzet áll fenn. Egyrészt elszenvedi az éghajlatváltozás miatti szélsőséges időjárás hatásait, másrészt a mezőgazdaság az egyik legnagyobb üvegházhatású gáz kibocsátó ágazat, így a klímahelyzet alakulásának okozója is egyaránt (WISNIEWSKI - KISROWSKI 2019); (XXXXXXX et al. 2020).
A globális felmelegedés a mezőgazdaságot is nagymértékben sújtja. Szakértők véleménye szerint a szélsőséges időjárási események egyre gyakoribbá válnak és egyre nagyobb károkat okoznak, így negatív és pozitív hőmérsékleti csúcsok, szárazság, aszály, nagy volumenű csapadék, árvíz, viharok fognak előfordulni. A klímaváltozás miatt a növénytermesztés vízgazdálkodási kiszolgáltatottsága jelentősen megnőtt. A klímaváltozási adaptációs feladat számtalan kihívást fog a mezőgazdaságnak okozni, mindezt úgy, hogy az aszály kárelhárítása helyett a megelőzés irányába kell gyorsabban elmozdulni (BÁLDI et al. 2017).
Számos külföldi tanulmány felhívja a figyelmet a mezőgazdaság az édesvíz legnagyobb felhasználója a világon. A vízgazdálkodás rendkívül fontos különösen azokban az országokban, amelyek vízhiánnyal küzdenek, mint például jellemzően az afrikai vagy ázsiai országok, illetve európai viszonylatban a mediterrán országok.
A vízkészlet intelligens kezelése elengedhetetlen mind a hatékony növénytermesztéshez mind a környezeti fenntarthatósághoz, az ivóvíz ellátottságról nem is beszélve (KAMIENSKI et al. 2019); (XXXXXXX et al. 2020); (XXXXX et al. 2019); (XXXXXX et al. 2020); (OWUSI 2020). Az öntözés
kialakításának jelentősége első sorban a növények vízigényének kielégítése szolgál (XXXXX et al. 2019).
Magyarország éghajlata mérsékelten kontinentális, a csapadékviszonyok kedvezőtlenebbek a tőlünk nyugatra fekvő országokhoz képest, gyakori az aszályos időszak (SZŰCS 2018). Az Országgyűlés 2019 végén fogadta el az öntözéses gazdálkodásról szóló 2019. évi CXIII. törvényt, a Kormány pedig 2020 júniusának végén az ennek végrehajtására kiadott 302/2020. (VI.29.) kormányrendeletet. Az állam aktívabb szerepvállalásba kezdett, többek között a mezőgazdasági öntözésben is, az új törvény elfogadásának eredője a mezőgazdasági termelők „öntözési hajlandóságának” fokozása (SZILÁGYI et al 2020).
A fenntartható gazdálkodás tartalmában, értelmezésében minden esetben megjelenik a fenntarthatóság mindhárom pillére: a környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóság. Amennyiben csak a környezeti fenntarthatóság az elsődleges cél, számos olyan technológia, gazdálkodási stratégia jöhet számba, amelyek tiltják a mesterséges kemikáliák használatát, a fajta- előállítás során minden olyan mód alkalmazását, amely mesterségesen avatkozik be a genetikai kérdésekbe stb., mint az organikus gazdálkodás válfajai (XXXXXXXX XXXXXX 2020).
Szomszédos országunk, Ausztria, még mindig élenjáró, sőt tovább növelte a bevont területek arányát. 2016-ban 16 ország az átlag felletti mértékben végzett ilyen típusú gazdálkodást, míg 2019-re az átlag fölötti teljesítménnyel már csak 14-en bírtak.
Forrás: (EUROSTAT 2016,2019), saját szerkesztés
Kockázat és az agrárbiztosítások szerepe
A gazdálkodók világszerte számos kockázattal szembesülnek, amelyek kialakulása több tényezőre vezethető vissza. Ilyen például a globalizáció miatt megnövekedett agrárkereskedelem vagy a mezőgazdasági vállalkozásokat is érintő éghajlatváltozás miatt kialakult kihívásokat (DUONG et al. 2019).
A mezőgazdaság időjárásnak való kiszolgáltatottsága nagyfokú bizonytalanságot idéz elő. A bizonytalanság egy olyan állapot, amely a döntéshozó és annak környezete között alakul ki és nem szüntethető meg, csupán csökkenthető különböző módszerekkel (SZIKORA 2012).
Az életünkben fontos szerepe van a döntéseknek. Minden lépésünk döntésekből áll. Fontos, hogy a problémákat minél hamarabb felismerjük és mindig a problémának megfelelő döntéshozatali módot válasszunk (SZIKORA 2015).
Az agrárkockázatok kezelésének számos lehetősége ismert, nem kis szerepük van a kármegelőzés gazdálkodást érintő preventív intézkedéseinek, többek között az öntözésnek, az agrotechnikai eszközök helyes megválasztásának, a termelés diverzifikálásának. Mindezek mellett elengedhetetlen a jövedelem-instabilitás mérséklésének gazdasági eszközrendszerei is (KAPRONCZAI 2010), amelyek közül az agrártámogatások, kutatásfejlesztés és a mezőgazdasági kockázatok kezelésének egyik legkézenfekvőbb módja a biztosítás kötése, amely a termelők számára hasznosnak bizonyulhat, bevételük kevésbé lesz ingadozó, a kockázat kevésbé sújtja őket (XXXXXX - XXXXX 2010); (XXXXXXXX et al. 2015); (ZUBOR-NEMES – XXXX 2020).
A biztosítás javítja a mezőgazdasági termelést, mivel stabilabbá teszi a mezőgazdasági termelők vállalkozói tevékenységét (NJEGOMIR et al. 2016); (XXXXXXXX et al. 2017). Törekedni kell a biztosítási szint növelésére, azonban a biztosítás önmagában nem megoldás. Ha megfelelő kockázatcsökkentő stratégiákkal ötvözik, hozzájárulhat költséghatékonyabb és fenntarthatóbb gazdaságok kialakulásához, növeli a gazdasági termelést és így a gazdák jövedelmét is (KOERNER - LOBOGUERRERO 2019).
STOJANOVIC (2019) kutatótársaival a szerb mezőgazdaságban végeztek kutatást, amelynek eredményeképpen megfogalmazták, hogy a gazdák biztosításkötési hajlandóságát erőteljesen befolyásolja az életkor, a gazdaság mérete, jövedelme és az észlelt kockázati szint. Ez utóbbi paraméter vonatkozásában például azt említik, hogy amennyiben egy nagyméretű gazdaság az előző évben alacsony jövedelmet realizált vagy magasabb hozam- és piaci-ár kockázatot érzékelt, érdeklődést mutattak növénybiztosítás iránt.
Hazánkban a díjtámogatott agrárbiztosítási rendszer 2019-ben már nyolcadik éve működött, amelynek keretében a gazdálkodók a támogatott körbe tartozó biztosítások díjának legfeljebb 65 százalékát utólagos támogatásként visszakaphatják. Az agrárbiztosítások piacának alakulásában, fejlődésében jelentős szerepet játszik az igényelhető állami támogatás, mivel a termelők jellemzően inkább a díjtámogatott konstrukciót választják. A nem díjtámogatott növénybiztosítások esetén a jég-, tűz- és viharkárra kötöttek legtöbben biztosítást. A növénybiztosítási ágazat a 2019-es évben az összbevétel 87,2 százalékát adta, az állatbiztosítási ágazat részesedése 3,4 százalék, a vagyon- és felelősségbiztosításoké változatlanul 9,4 százalék, míg az erdőbiztosításoké minimálisra csökkent, mivel nem érte el az egy tized százalékot sem (DEMETER 2020).
Az EU forrásokkal történő jövedelem stabilitás kiegészítő megoldásokat jelenthetnek, azonban ezeket növényvédelmi biztosításokhoz kötik, így mindenképpen ösztönzőleg hat a biztosításkötések számának növekedéséhez (LIPIŃSKA 2016).
KEMÉNY (2010) és szerzőtársai kutatásaiban kimutatták, hogy a legkisebb méretkategóriától eltekintve, nem a jobb jövedelmi helyzet az oka a biztosítás megkötésének vagy hiányának, inkább más tényezőknek, hitelhelyzetnek és a biztosítással kapcsolatos eltérő kulturális attitűdnek köszönhető. Ez egyben azt jelenti, hogy alapvetően nem a pénzhiány az oka a biztosítások termelői elutasításának. A kutatócsoport mind a szántóföldi, mind a gyümölcstermesztő gazdaságok esetében a megállapították, hogy egy általános, minden kockázatot lefedő biztosítás lenne a legfontosabb feltétel ahhoz, hogy biztosítást kössenek. A felmérés azt mutatta, hogy amennyiben a biztosítóknak sikerül elérnie, hogy olyan szolgáltatást nyújtsanak, amellyel a termelők elégedettek, akkor a termelők hajlandóak magasabb díjat fizetni.
GULSEVEN (2020) tanulmánya szerint az állami szerepvállalás és a hálózatosodási folyamat pozitív hatással van a biztosításkötési hajlandóságra. Egy, a dominikai mezőgazdasági biztosítási piacról készült amerikai tanulmány (XXXXXXXX et al. 2020) például arra mutatott rá, hogy érdemes lenne a biztosítóknak olyan konstrukciókat piacra dobni, amelyben a hasonló üzemméretben gazdálkodókat, mint csoportot keresik meg, ugyanis a biztosításokhoz való hozzáállásukra pozitív hatással van a csoportdinamika.
3.3. A versenyképesség mezőgazdaságra gyakorolt hatása: a technológia és generációváltás jelentősége
A magyar gazdaság versenyképessége ismét előtérbe került, egyre többen keresik a versenyképességet javításának lehetőségét, azonban feltétlenül szükséges pontosan meghatározni, hogy mit is akarunk javítani, mit is értünk versenyképességen és milyen tényezők hatnak a versenyképességre (XXXXXXXX - XXXXX X. 2014); (CSATH 2019).
Egy szervezet versenyképessége már nem csak a saját erőforrásainak optimalizálásán múlik, hanem a teljes szervezeti értéklánc innovativitásán, a támogató partneri kapcsolatokon, valamint a termékeket, szolgáltatásokat és üzleti modelleket átalakító technológiákon (BALATON 2019). A negyedik ipari forradalmat az értékláncok, termékek és üzleti modellek növekvő digitalizálása és összekapcsolása jellemzi (SIMIC - NEDELKO 2019). A virtuális értékláncok együttműködésen alapuló, érték-vezérelt entitásokká formálják a szervezeteket, ahol a vállalat az alaptevékenységére koncentrál, a nem alapvető tevékenységeket gondosan kiválasztott partnerek végzik (RASHAD - NEDELKO 2020). Mindezek alapján elmondható, hogy a szervezeti tervezés, fejlesztés és irányítás is kihívásokkal teli új szakaszba lépett, amely tovább nehezíti a vezetők napi munkáját (HITKA et al. 2018). Azonban, mint ahogyan nincsen vezető követő nélkül, ugyanúgy a vállalati értékek hordozói is maguk a tagok, a versenyképesség kulcsa végeredményben tehát maguk a munkavállalók (DAJNOKI – HÉDER 2017).
Általános probléma a munkaerőhiány, a termelők alacsony tőkeháttere, valamint a fejlesztések hiánya (KISS – RUSZKAI 2020). A versenyképesség folyamatos műszaki fejlesztést igényel, amely lehetővé teszi a fenntartható termelés mellett a hatékonyság elérését, azonban a precíziós gazdálkodás számos előnye előtt a szakemberek arra is felhívták a figyelmet, hogy a szükséges többletberuházás megtérülését biztosító fedezeti méretet az üzemek többsége nem tudja elérni, sőt a technológia elsajátításához szükséges szaktudással sem rendelkeznek (XXXXXXXX XXXXXX 2011); (POPP et al. 2018); (XXXXXX et al. 2019); (XXXXXXXX et al. 2019).
Ahhoz, hogy a szervezeti tagok a szervezet vagy a vállalat erőforrásaivá váljanak, nem elegendő megtalálni és kiválasztani a legmegfelelőbb jelölteket, hanem el kell érni azt, hogy a résztvevők a szervezet érdekében mozgósítsák fizikai és szellemi energiáikat, kibontakoztassák képességeiket, tudásukat. Fontos, hogy a résztvevők megtalálják munkájukban az értelmet, a kihívást, fontossá váljon számukra a szervezeti cél és a napi feladat is (GULYÁS 2021).
Az agrárgazdaságok túlélését azonban nem csupán a gazdák alacsony szakirányú képzettsége nehezíti, de az is, hogy egyre inkább elöregszik az a réteg, amely még a szüleitől, testközelből tanulta a gazdálkodást. A fiatalok számára már nem, illetve csak ritkán jelenik meg életpálya modellként a mezőgazdasági munka, így kevesen vannak, akik a szüleik gazdaságában tanulnak gazdálkodni, majd folytatják a hagyományokat. Egyre több az olyan gazdálkodó, aki iskolapadban szerzett tudását akarja a gyakorlatban kipróbálni. Az elméleti tudással rendelkező friss gazdák, és a gyakorlati tapasztalattal rendelkezők együttműködését az is akadályozza, hogy a különböző generációkhoz tartozó gazdák nehezen értik meg egymást (LAZÁNYI 2015).
A családi vállalkozások, így az agráriumban tevékenykedő gazdaságok is eltérőek a hasonló méretű szervezetektől, amely a tudásmenedzsmentjükben is megjelenik (LAZÁNYI 2015). Az idősebb gazdálkodók még nem az oktatási rendszerben sajátították el az ismereteket, munkába való bevonással tanították az idősebbek a fiatalokat, szüleik, nagyszüleik mellett felnövekedve tanultak bele a gazdálkodásba (XXXXX et al. 2017).
Hazánkban egyre gyakrabban merül fel a mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdálkodók és az ágazatban működő gazdasági társaságok élén állók elöregedése, a nyugdíjba vonuló gazdák, cégvezetők helyét csak ritkán veszik át a fiatalok, amihez nem segít a mezőgazdasági ágazat társadalmi elfogadottsága sem (PRIVÓCZKI et al. 2017). Azonban a hazai családi vállalkozások kétharmada nem foglalkozik az utódlás gondolatával (BOGÁTH 2016); (NOSZKAY 2017); (SZOMBATHELYI – KÉZAI 2018); (XXXXXXXXXX et al. 2020), pedig az utódlás kérdése az egyik legnehezebb feladat, ami bekövetkezik (BRACCI - VAGNONI 2011).
A munkaerőpiacon jelenlévő 4 generáció (Baby Boom, X, Y és Z generáció)1 illetve a hamarosan megjelenő Alfa generáció eltérő attitűdjei megnehezíti a generációváltást a mezőgazdaságban (MERETEI 2017).
A legidősebb „boomer” generáció (1944-1964) nagyobb hányada már nyugdíjba vonult, a kisebb hányada pedig hamarosan fog. Ez a generáció nem akar megöregedni, aktívan élnek. A boomerek irányítani akarnak, azt hiszik, ők mindent jobban tudnak, és ettől az önbizalomtól vezérelve önállóan cselekszenek (TARI 2010). Míg a szervezetek életében – ugyan csökkenő számban – de sokszor jelen van még ez a generáció. A fiatal szervezetek kivételével, a szervezeti kultúra alapjait az ő értékrendjük határozta meg. Erre a generációra jellemző az új utakra, tudásra, információra, cselekvésre való olthatatlan vágy, a karrier központúság. Munkájukat alázattal végzik; fegyelem, tisztelet és kitartás jellemzi őket. Az ő esetükben az emberi erőforrás menedzsment leghangsúlyosabb feladata a tudásmenedzsment (NEDELKO - JEVŠENAK 2019); (XXXXXXX et al. 2019); (XXXXXXX et al. 2020). A generáció tagjai, bár a legújabb IKT tudással nem, de számos, a szervezetek tradícióira, folyamataira és szakmai dimenziókra vonatkozó releváns tudással, és nem utolsó sorban kapcsolatokkal rendelkeznek. Ez a tudás a generáció tagjainak nyugdíjba vonulásával – megfelelő tudásmenedzsment, tudatos tudásmegtartás nélkül – elvész a szervezet számára (LAZÁNYI – SZŰCS 2021).
A magyar X generáció (1965-1979) érzékelte, hogy már nincs élethosszig tartó foglalkoztatás, folyamatos változás van, melyhez naprakésznek kell lenni. A generáció számára rendkívül fontos a bizonytalanságok kezelése, magasan kvalifikáltak, a bizonytalanságok kezelése számukra döntő fontosságú (LUKOVSZKI 2015); (BESSENYEI 2016). Bár ez a generáció egy önálló, találékony és önellátó nemzedék, amely a munkájáért hajlandó a magánéletét is feláldozni, a munkahelyen a szabadságot és a felelősséget értékelik. Életmódjukat, munkához való hozzáállásukat a korlátlan munkaidő és a korlátlan munkahelyi stressz jellemzi (XXXXXXX et al. 2019).
Bár a törekvés és felelősségvállalás párosa önmagában a folyamatos változásokkal teli környezethez való alkalmazkodás letéteményese lehet, az X generáció már nem képes lépést tartani a jelenlegi változások ütemével, digitális kompetenciáik is elmaradnak az Ipar 4.0 által megköveteltektől (KARÁCSONY 2019).
Napjaink szervezetinek legtöbb munkavállalója az Y generáció (1980 – 1994) tagjai közé tartozik, akik az információs forradalom és a globalizáció korában születtek, nem kételkednek saját képességükben. A technikai újítások számukra nem kihívás, hanem lehetőség, tudásukat pedig nem csak elődeiktől, hanem egymástól és a világhálóról szerzik, sőt a legújabb technológia kezelésére már ők tanítják a szüleiket (TWENGE et al. 2010); (SOULEZ - SOULEZ 2011).
Ellentétben e korábbi generációhoz tartozó munkavállalókkal ők könnyen váltanak munkahelyet, ha elégedetlenek. Nyitottak az újdonságokra, agilisak és célratörők, ön- és környezettudatosak (XXXXXXX - XXXXXXXX XXXXXX 2016).
1 (KASASA 2020) alapján
Szeretik a precíz kommunikációt és a teljes körű tájékoztatást. Xxxxxxxx a visszajelzéseket, és erős bennük a megfelelési vágy, de, amennyiben indokolt, akkor felvállalják a konfliktusokat is. Előnyben részesítik a kihívást jelentő munkákat, ahol megmutathatják, mit tudnak.
Nagyra értékelik a tapasztalatot, szaktudást, és amennyiben ők választhatják meg, hogy kitől, nagyon szívesen tanulnak, fejlődnek. Azt nézik, hogy ki mit ért el, ki mit tett le az asztalra, nem azt, hogy ki milyen idős vagy hány évet töltött már el az adott cégnél. Értékkel bír számukra a munkáltatói márka és az, hogy mennyire büszkék arra, hogy az adott szervezetnél dolgoznak. Kiemelten fontos számunkra a munka és a magánélet egyensúlya (XXXXXXX - XXXXXXXX XXXXXX 2015). Az internet segítségével a világ bármelyik pontjáról elvégzik feladataikat, fontos számukra a kellemes környezet, és hogy a munkájuk élményt okozzon számukra. Szívesen dolgoznak csapatban, fontosnak tartják a csapat légkörét és a tagok közötti bizalmat (ALSHAABANI - BENEDEK 2018).
A Z (1995-2015) generáció képviselői tudatos fiatalok, vezetői ambíciókkal, nagyfokú szabadságigénnyel és egyedi kommunikációval, amit sokszor a többi generáció nem ért. A Z generáció a szervezeti tagok legújabb generációja. Speciális képességekkel és készségekkel rendelkeznek, amelyekre az iskolán kívül, önszabályozó módon tesznek szert, illetve hálózatban, saját korcsoportjuktól tanulva sajátítják el azokat (PREGNOLATO et al. 2017); (KRAJCSÁK 2018); (KARÁCSONY 2019). Állandó kapcsolatban vannak egymással és a világhálóval. A döntéseiket a barátaikkal vitatják meg; az internetről tájékozódnak. Nem akarnak jobbak lenni másoknál, hanem együtt akarnak velük közös célokat elérni (TARI 2011); (XXXXX et al. 2013); (MOLNÁR 2015). A jó vezető számukra egy társ, aki őszinte, akinek a küzdelmeiből és hibáiból tanulni lehet. A vezetés maga azonban értelmezésükben egy olyan feladatcsokor, amely a szervezet fontos folyamatait befolyásolja, és nem pozícióhoz kötődik – szét(meg)osztható. Kommunikációjuk nyílt és őszinte. Nem kételkednek saját képességeikben, bátrak és kezdeményezők. Fontos nekik az egyén szabadsága és a munka magánélet egyensúly (XXXXXXX et al. 2019), de erős bennük a megfelelési kényszer is „work hard, play hard”. A munkájuknál szeretik a nagyfokú önállóságot és a teljes felelősséget, hogy szabadon választhassanak együttműködőket és rugalmasan oszthassák be feladataikat és idejüket. Ha nem tetszik nekik valami, készek lesznek az azonnali változtatásra. Félnek a hibáktól, a bukástól, mert életük egy nyitott könyv – a munka és a magánélet szférája egyaránt duális, megjelenik a fizikai és a kibertérben is (ALI – SZIKORA 2017). Új típusú kihívások, veszélyek és fenyegetettségek jellemzik az életüket – köszönhetően az újonnan kialakult kibertér életükben betöltött szerepének (ILLÉSI et al. 2018).
Számukra a szervezet egy olyan játszótér, ahol egyrészt szükség van a világos keretekre, és játékszabályokra. Az elköteleződés igen alacsony a generáció tagjai körében, ezért a munkatársak és a vezetők irányába kialakuló bizalom lehet ebben az egyik fő eszköz (BENCSIK et al. 2020).
A másik a korábban már említett példamutató vezetői viselkedés, amelynek nem a klasszikus teljesítmény-jutalmazás kapcsolat áll a középpontjában, hanem a vezető saját viselkedésével példázza a szervezet által elvárt mintázatokat (KARÁCSONY 2020).
Az Y és Z generáció számára az internet, a közösségi média, és okostelefonok világa fontos szegmens és munkáltatóikkal szemben is támasztanak ezzel kapcsolatos elvárásokat, mint például a bármikor és bárhol való együttműködésre, az azonnali visszajelzésre, a nyitott és rugalmas kommunikációra, valamint az adatközpontú döntésekre való hajlandóság és képesség (LAZÁNYI
– SZŰCS 2021).
A korkülönbség nagyban befolyásolja az együttműködést, a fiatalabb és az idősebb generáció számára egyaránt nehézséget jelenthet a közös munka (BESSEL et al. 2017).
A KSH által 2016-ban végzett agrár mikrocenzusa alapján vezetői pozícióban túlnyomó részt (több mint 40%-ban) az X generációból kiválasztottak voltak, azonban egyharmad részt még mindig a BB generáció és egynegyed részt már az Y generáció is képviseltette magát.
Elenyésző mértékben (kicsit több mint 3%), de megjelentek a Z generáció képviselői is a cégvezetésben, így várhatóan az agráriumban az elkövetkező 10 évben hatalmas átrendeződés várható. A generációváltás problémája miatt kiemelt figyelmet szükséges szentelni a fiatalabb korosztálynak mind a képzésük mind a kommunikáció tekintetében.
Az Ipar 4.0 vezetőinek képesnek kell lenniük a szervezetet át meg átszövő projektek hálózatának átlátására, a decentralizált hatalom segítségével azok működésének támogatására. Tudniuk kell a lapos szervezetek megannyi kommunikációs csatornájának maximális kihasználásával valós idejű adatok alapján gyors és hatékony döntéseket hozni. Stílusukat tekintve nyitottnak, rugalmasnak kell lenniük, ösztönzve a tanulási és innovációs kultúrát, a tudás fejlesztését és az out-of-the-box gondolkodást. Személyükben hitelesnek, viselkedésükben példamutatónak kell lenniük, mert a legújabb generáció tagjai a szakértelmet és az elért eredményeket többre értékelik, mint a tradíciót és a szervezetben eltöltött éveket, vagy a formális pozíciót. Kezdeményezniük és támogatniuk kell a szervezeti kultúra átalakulását, méghozzá oly módon, hogy az ne generáljon konfliktusokat a több generációhoz tartozó alkalmazottak csoportjai között. Vezető tehát nem csak egy formális pozíció birtokosa, hanem a szervezeti tagok által rá ruházott státusz letéteményese is. Ez utóbbi azonban folyamatos erőfeszítést igényel a tulajdonosától (SZŰCS – LAZÁNYI 2020); (LAZÁNYI – SZŰCS 2021).
Hazánkhoz hasonlóan, szomszédos országunk, Ausztria is küzd az idősebb gazda generációk utánpótlásával, a fejlődés korlátaival, illetve a gazdálkodók társadalmi elfogadottságával, de milyen stratégiát vetettek be a probléma megoldására? Ausztriának legfőbb mezőgazdasági profilja a hegyvidéki és ökológiai gazdálkodás, kiemelt figyelmet szentelnek a környezetvédelemnek. Az agrár-környezetvédelmi program (ÖPUL) résztvevői magukat csak
„tájgondozóknak” nevezik, mert úgy gondolják, hogy amennyiben nem a biogazdálkodást választanák, akkor jelentős természetkárosodással járna a mezőgazdasági termelés. Az EU fejlesztéspolitikájával összhangban az osztrák gazdaság jelentős forrásokat fordít az oktatásra, beruházásra és az innovációra, azonban osztrák tanulmányokban leírják, hogy a támogatások nélkül nem lenne életképes az agrárium Ausztriában sem, ráadásul ez a vidéki autonómia feladását is eredményezi. A gazdálkodók kifogásolják a támogatáshoz kapcsolódó kötelezettségeik túlzó mértékét, illetve problémát jelent, hogy egyre több olyan gazdálkodás van, amelynek nincs örököse, mert gyermektelenek a gazdák, kevés a családon belüli gyermekek száma vagy egyszerűen nincs érdeklődés a leszármazottak részéről a gazdálkodás folytatására (TAUSCHITZ 2017).
Ausztriában 40-60%-ban vesznek részt a nők és a férfiak a mezőgazdasági termelésben. Az osztrák agrárképzésben kiemelten kezelik a mezőgazdasági kamarák és vidéki oktatási intézmények ajánlásait (FISHER et al. 2012) és a kutatásokban már utalnak az ehhez köthető intézkedések pozitív hatásaira is (MANDL 2014). Mezőgazdasági Tanácsadó Szolgálat áll rendelkezésre, amely továbbképzéseket szervez hangsúlyozva a vállalatirányítás és az üzleti menedzsment szerepét a hatékony termelés megvalósítása érdekében. A fiatalabb generáció sokkal inkább nyitottabb az online formában szervezett oktatásra. Átfogó működési koncepciókat dolgoznak ki, amelyeket később munkacsoportos konzultációkon elemeznek ki. Néhány oktatási csomagot kifejezetten nőkre alakítottak, mert úgy vélik, velük még hatékonyabb gazdálkodás válna lehetővé (LKNÖ 2016); (KIRNER - PAYRHUBER 2017).
A mezőgazdaság az elmúlt évtizedekben hatalmas fejlődésen ment keresztül. A mezőgazdasági vállalatok hatékony és gazdaságos működéséhez nemcsak a termeléssel kapcsolatos külső és belső feltételrendszert szükséges meghatározni, hanem azokat a tényezőket is, amelyek a vállalat menedzsment-irányítását érintik (NAGY - VATHY 2016). A vállalkozónak a hatékony termelés érdekében a legkorszerűbb és mindenre kiterjedő információval kell rendelkeznie, csak a szükséges szakmai, ökonómiai, piaci, jogi, pénzügyi és szociális ismeretek birtokában képes jövedelmező termelést folytatni (XXXXXX - XXXX 2016).
A mai változó gazdasági körülmények között, a vállalatok, különösen a kis- és középvállalatok versenyképessége és teljesítménynövekedése akkor tartható fenn, ha partnereikkel, versenytársaikkal együttműködésben dolgoznak (XXXXXXXX XXXXXX - BENEDEK 2016); (BARANYAI er al. 2014).
56,00%
36,00%
66,00%
75,00%
29,00%
8,00%
5,00%
20,00%
5,00%
80,00%
60,00%
40,00%
20,00%
0,00%
00-00 00-00 65 fölött Saját tulajdonú terület Bérelt terület Egyéb jogcímen használt terület
Forrás: (KSH 2021), saját szerkesztés
12,00% | 65,00% | 23,00% | ||
15,00% | 60,00% | 25,00% | ||
11,00% | 64,00% | 25,00% | ||
12,00% | 61,00% | 27,00% | ||
gyep gyümölcsös
szőlő
Szántó
0% 20% 40% 60% 80% 100%
00-00 00-00 65 fölött
12. ábra: A mezőgazdasági földterületek megoszlása a gazdálkodók életkora szerint
Forrás: (KSH 2021), saját szerkesztés
Az agrárcenzus kérdőívében szereplő adatok előzetes feldolgozása alapján 2020-ban a 40 év alatti irányítók aránya 10% volt. A gazdaságok irányítását tekintve 2010 óta megfigyelhető (13. ábra), hogy az irányítók életkora nőtt, a 65 év alatti gazdálkodók aránya 72%-ról 65%-ra csökkent (KSH 2021).
80%
60%
40%
20%
0%
60%
28%
35%
13%
10%
55%
00-00 00-00 65 fölött
2010 2020
13. ábra: A gazdaságok irányítóinak korcsoportonkénti változása 2010-2020 között
Forrás: (KSH 2021), saját szerkesztés
3.4. Az agráriumban dolgozók képzettsége, a digitalizáció lehetősége
A mezőgazdasági munkaerő alakulását nézve elmondható, hogy folyamatos csökkenést mutat, nettó munkaerő kibocsátó ágazat. Az elérhető jövedelem a többi nemzetgazdasági ághoz képest alacsonyabb, amely a munkaerő kiáramlását eredményezi a mezőgazdaságban, azonban a munkaerő mobilitása függ az iskolázottságtól és az életkortól is (MIZIK 2018).
Ezen ismeretek megszerzésének egyik legnyilvánvalóbb módja az oktatás, amely történhet a formális Bologna-rendszerű keretek között (MAGDA et al. 2017); (XXXXX et al. 2018); (KAPRONCZAI 2018), és lehet önszerveződő jellegű is (CZAKÓ et al. 2019).
XXXXX és szerzőtársai (2017) vitasorozatot indított, amelyben elsők között fogalmazta meg, hogy szükséges változtatni a magyar képzési rendszeren annak érdekében, hogy a magyar agrárium újra versenyképessé váljon. A közelmúlt eseményei arra utalnak, hogy az intézményi összevonások hozzájárulhatnak a változásokhoz. Az agrár-felsőoktatásban jelenleg minden régióban legalább két intézmény működik2,3.
Az agrárképzésre jelentkezők száma folyamatosan csökken, ami csak részben magyarázható demográfiai változásokkal (POPP et al. 2018). A magyar középfokú agrároktatásról elmondható, hogy nem biztosítottak a gyakorlóhelyek, és mint ahogy több szakmában megszűnt a szakmunkás- és a technikusképzés, az agrárképzésben is hiányosságok mutatkoznak. A gazdaságok
„vadásznak” a korszerű ismeretekkel rendelkező jó szakemberekre, így a minőségi szakmastruktúra javítása érdekében összhangot kell teremteni a munkaerőpiaci igények és a munkaerő-kínálat között (KAPRONCZAI 2018).
Számos nemzetközi szakirodalom foglalkozik a gyakorlati oktatás jelentőségéről, illetve fontosnak tartják, hogy a gazdák vállalkozói ismertekkel legyenek felvértezve (XXXXXXXX - XXXXXXXX 2017); (TAUSCHITZ 2017). Külföldi publikációk is beszámolnak arról, hogy az agrároktatás túlságosan elméleti, műszaki és tudományos szempontokra összpontosít.
2 (SZIE 2020)
3 Forrás: xxxxx.xx
Azért is tartják különösen fontosnak az ismeretek elsajátítását, mert a hatékony termeléshez feltétlenül szükséges (JORDAAN - TAYLOR 2014); (XXXXXX et al. 2014); (SHERRARD 2014).
A tapasztalat-megosztás azért is elengedhetetlen feltétele a mezőgazdasági vállalatok hatékony működésének, mert ma már nem elég az elődök agrártapasztalatait átvenni (XXXXX et al 2017). Szükség van műszaki-informatikai tudásra - nevezzük azt intelligens gazdálkodásnak (XXXXXXX et al. 2017); (BLOK - GREMMEN 2018), precíziós (XXXXXXXX et al. 2017), vagy digitális mezőgazdaságnak (SHEPHERD et al. 2018); (BŐGEL 2018) vagy akár mezőgazdaság 4.0.-nak (ROSE - CHILVERS 2018); (EGRI 2019).
Az automatizáció bizonyos munkakörökben kiegészíti az emberek munkáját, leveszi a vállukról a rutinjellegű, ismétlődő feladatokat, így az emberek azokra a tevékenységekre koncentrálhatnak, amelyekben szükség van az “emberi” képességekre. A számítógépek nem csak a munkakörökre vannak hatással, hanem azokra a képességekre is, amelyek ezek betöltéséhez szükségesek. A technológiai változás legjelentősebb általános hatása az, hogy a munkaerőpiacon való boldoguláshoz több és magasabb szintű kompetenciára van szükség, miközben a manuális készségek, fizikai képességek iránti szükséglet még inkább visszaesik.
Ahhoz, hogy az oktatás felkészítse a fiatalokat azokra a feladatokra, amelyeket a számítógépek nem tudnak elvégezni, azokat a képességeiket kell fejleszteni, amelyekkel a gépek nem rendelkeznek, és amelyek képessé teszik őket a folyamatos tanulásra és alkalmazkodásra (KECZER 2021).
A technológiai és informatikai tudáson túl azonban fontos, hogy a vezetők gazdasági és vállalkozói ismeretekkel is rendelkezzenek (HÁGEN - MARSELEK 2017); (KASSAI 2020). A gazdák oktatása mellett lehetőség van a feladatok kiszervezésére, külső szakemberek alkalmazására is. A mezőgazdasági tevékenység komplexitásának növekedésével felértékelődött és átalakult a szaktanácsadás szerepe (NORTON - ALWANG 2020). A szaktanácsadók célja az ügyfelek segítése addig a pontig, amíg elegendő ismerettel, gyakorlattal tudják a hatékonyságuk és jövedelmezőségük növelésének megfelelő döntéseiket meghozni. A szaktanácsadóknak az ügyfél igényeinek megfelelő, személyre szabott kommunikációs eszközöket szükséges alkalmaznia, hogy azzal a legmegfelelőbb ismeretátadás lehetővé váljon optimális időkereten belül (KOZÁRI 2018).
30,00%
20,00%
10,00%
0,00%
nincs gyakorlati tapasztalat
alapfok középfok felsőfok
14-39
40-64
65 fölött
14. ábra: A gazdasági irányítók kor szerinti megoszlása a 2020. évi agrárcenzus adatai alapján
Forrás: (KSH 2021), saját szerkesztés
65 fölött
40-64
14-39
0% 20% 40% 60% 80% 100%
nincs gyakorlati tapasztalat alapfok középfok felsőfok
Forrás: (KSH 2021), saját szerkesztés
Korábban végzett kutatások becslő számításai szerint 20 millió forint éves árbevétel felett képződik olyan volumenű jövedelem, amely megteremtheti az önálló gazdálkodás feltételrendszerét. Ezt az árbevétel-küszöböt a gazdaságok több mint háromnegyede (77%) nem lépi át, mindösszesen 15%-uk felel meg ennek a „kritériumnak” (XXXXXXXX - XXXXX X. 2017).
felsőfok
középfok
alapfok
gyakorlati tapasztalat
nincs
0% 20% 40% 60% 80% 100%
legalább 500 000 euro
100 000 - 499 999 euro
15 000 - 99 999 euro
4 000 - 14 999 euro
kevesebb mint 4 000 euro
Forrás: (KSH 2021), saját szerkesztés
felsőfok
középfok
alapfok
gyakorlati tapasztalat
állattartó növénytermesztő vegyes
nincs
0% 20% 40% 60% 80% 100%
Forrás: (KSH 2021), saját szerkesztés
40,00%
30,00%
20,00%
10,00%
0,00%
nincs gyakorlati tapasztalat
alapfok
középfok
felsőfok
00-00 00-00 65 fölött
Forrás: (KSH 2021), saját szerkesztés
Az FMCG/Food szektor tipikusan olyan szektor, ahol az idő alapú verseny hatásai erőteljesen érezhetők, melynek eredményeként ma már nem a nagyobb eszi meg a kisebbet, hanem a gyorsabb a lassabbat. Az agrárszektor ellátási láncaira erőteljesen jellemző az ostorcsapás effektus, amelynek következményeképpen leggyakrabban a termelőnél „csattan az ostor” (SZÁSZ- DEMETER 2017). Az eladó és a vevő közötti kapcsolatba általában egy közvetítő típusú piaci szervezet épül be, amely a csere szabályait saját hatáskörben alakítja.
Az értékesítési csatornán belül a piaci szereplők közti közvetlen kapcsolatokra épülő megoldások, intézmények, szerződések horizontális és vertikális integrációs formák, valamint ezek kombinációi (KÁRPÁTI – LEHOTA 2010); (XXXXX et al. 2018).
A mezőgazdasági termelők általi kibocsátás döntő hányadát azok az agrártermékek adják, amelyeket a feldolgozóipar részére, többnyire előzetesen kötött szerződések alapján, szállítanak a termelők. Ezen termékek egyenként is nagy volument képviselnek, egyes esetekben, éven belüli folyamatos szállítást, máskor a szezonhoz kapcsoltan koncentrált időszaki értékesítést jelentenek. Amennyiben a termelő megfelelő logisztikai infrastruktúrával rendelkezik, akkor az értékesítés időszakát a tárolással megnyújthatja, a későbbi időpontban történő értékesítéskor magasabb árat realizálhat (FERTŐ 2011); (FERTŐ - MIZIK 2016); (MIZIK 2018).
15,00%
10,00%
5,00%
0,00%
húsfeldolgozás
borkészítés, borpalackozás
erdőgazdálkodás mezőgazdasági szerződéses munka
gyümölcs és zöldségfeldolgozás
egyéb, nem mezőgazdasági tevékenység
00-00 00-00 65 fölött
19. ábra: Az egyéb, nem mezőgazdaságitevékenységek, korcsoport szerinti megoszlása
Forrás: (KSH 2021), saját szerkesztés
A huszadik század során a szállítási lehetőségek fejlődése a korszerű hűtési technológiákkal ötvözve azt eredményezte, hogy a gyorsan romló áru a korábbiaknál sokkal nagyobb távolságot tudott megtenni a termelőtől a fogyasztóig. A verseny fokozódott, emiatt a termelékenység kulcsfontosságúvá vált. E folyamatokkal párhuzamosan a gazdaságban a marketingcsatornák átrendeződése vált jellemzővé és a kisebb mezőgazdasági termelők számára sok okból jelentős problémát okoz a modern élelmiszerláncokhoz való csatlakozás és a hagyományos agrárpolitikai eszközök nem képesek a termelők jövedelmi pozícióinak fenntartására (FERTŐ 2011).
Magyarországon közel másfél millió gazdálkodó egységben (szervezetben és háztartásban) foglalkoznak mezőgazdasági termeléssel. Ezek mintegy fele nem éri el a KSH által meghatározott gazdasági méretküszöböt. Hazánkban a potenciálisan árutermelőnek tekinthető vállalkozások, egyéni gazdaságok száma 200 ezerre tehető (MIKÓ et al. 2010).
CSÍK-MÁCSAI (2011) tanulmányában gazdálkodókkal készített interjúk alapján leírja, hogy a megkérdezettek, a közvetlen értékesítés leggyakrabban az árhoz, bevételhez kapcsolódó előnyöket emelték ki, ugyanis akár 200-300%-kal magasabb árat tudtak elérni, mintha más csatornát választottak volna, termékük értékesítéséhez.
A közvetlen értékesítéssel foglalkozó termelők az értékesítési arány növelésének, míg a TÉSZ-en keresztül értékesítő gazdálkodók az új termeléstechnológiák bevezetésének és a nem mezőgazdaságból származó bevételnek tulajdonítanak nagyobb jelentőséget. A vegyes értékesítési csatornákat alkalmazó gazdaságok pedig a gazdasági méret növelését szorgalmazzák.
A gazdasági folyamatok manapság egyre kevésbé kapcsolódnak egyedi vállalatokhoz, már magának a szervezeteknek a teljesítménye is részben a vele kapcsolatban álló partnerek, valamint a tágabb környezete, az ellátási hálózat működésétől függ (GELEI 2017). Hatalmas nyomás nehezedik a mezőgazdaságra, ugyanis folyamatosan növekedő termelést várnak a globalizációs és népességnövekedési folyamatok miatt. A hatékonyság együttműködéssel, modern gazdálkodással és fenntartható termeléssel érhető el (SZŰCS 2018).
A mezőgazdaságban megjelenő gazdálkodói szerveződések pozitív költségcsökkentési és jövedelmezőségre vonatkozó hatásaival mind európai (DEDEHAYIR et al. 2016); (GINKEL 2018); (XXXXXX et al. 2019), mind amerikai (PARK - KIM 2018), mind hazai (NAÁRNÉ et al. 2014); (XXXXXXXX XXXXXX - BENEDEK 2016) kutatók sokat foglalkoztak.
Korábbi kutatásban, szerzőtársammal (SZŰCS – NAGY 2019) már foglalkoztam a magyar mezőgazdaság gépesítettségével, amelyben megállapítottuk, hogy a precíziós mezőgazdaság adta lehetőségek kiaknázásához, így a hatékony termelés megvalósulásához, nagy szükség lenne a gazdálkodók szemléletváltására.
A hazai mezőgazdaságra jellemző méretbeli hiányosságok szintén kiküszöbölhetők lennének a közös géphasználat segítségével, ami hozzájárulhatna a modern, nagy teljesítményű gépek használatához.
Az Agrárgazdasági Kutató Intézet adatai szerint 2014-ben mintegy 529 millió euró értékű mezőgazdasági gép talált gazdára. Nőtt az erőgépek iránti kereslet, a traktorpiac 2014-ben igen jelentős, 90 %-os bővülést mutatott, a kombájnpiac stagnált. Traktorokból mintegy 3700 darab került a gazdálkodókhoz (20. ábra). A piaci igényeket és lehetőségeket hűen tükrözi, hogy az eladott traktorok egyharmada keleti gyártmányú (MAGÓ 2015).
455,7
478,6
529
600
429,2
402,4
450,2
355,3
500
349,6
274,2
279,4
324,8
400
163,3
212,7
175,8
195,2
246,2
155,4
300
104,9
71,3
88,8
101,9
106,3
137,7
173
200
100
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2014
0
20. ábra Mezőgazdasági gépberuházások alakulása Magyarországon 1991-2014 között (millió EURO)
Forrás: (MAGÓ 2015) alapján saját szerkesztés
A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok kisgazdasági struktúrájában többféle olyan, általában közös géphasználati, illetve beruházási forma alakult ki, amelyeknek legfőbb célja a rendelkezésre álló erőforrások ésszerű és hatékony felhasználásán keresztül, a költségek minimalizálása. Ezek az esetenként már több évtizede jól funkcionáló megoldások (mint a géptárulás, gépszövetkezet, gépkölcsönzés, bérvállalkozó és a gép- és gazdaságsegítő kör) eddigi működésük során egyértelműen igazolták, hogy nagymértékben hozzájárulhatnak a technikai erőforrások racionálisabb felhasználásához, egyaránt csökkentve a kapacitáshiányból vagy a túlgépesítésből származó hátrányokat (TAKÁCS 2017).
A magyar mezőgazdaságban egymással párhuzamosan meglévő jelenség a gazdaságszinten megnyilvánuló jelentős kapacitástöbblet és kapacitáshiány. Főként a kisebb üzemek eszközhasználata pazarló, bár minden üzemméret mellett jellemző az erőforrások alacsony szintű kihasználtsága. Ugyanakkor a kapacitáshiánnyal küzdő gazdaságok a szükséges erőforrásokat inkább bérszolgáltatás formájában szerzik be, mint valamely más együttműködési megoldás keretében (BARANYAI et al. 2014).
A termelők közötti együttműködés lehet informális (gépi bérszolgáltatás, kölcsönösségen alapuló munkavégzés, gépek eszközök kölcsönadása egymásnak stb.) illetve formális (szövetkezetek, gépkörök, termelői szervezetek, gazdasági társaságok, szakmaközi szervezetek, terméktanácsok stb.). A bizalom az átalakuló gazdaságú országokban különösen fontos, ugyanis ezekben az országokban sokszor nem működik elég hatékonyan a jogrendszer, például a szerződések kikényszerítésének igen nagyok a költségei (XXXXXXXX - XXXXX X. 2017).
BARANYAI (2010) értekezésében kiemelten foglalkozik a magyar mezőgazdaság helyzetével, amelyben leírja, hogy a hazai géphasználati együttműködési kísérletek, rendkívül alacsony színvonalúak. Legjellemzőbb együttműködési forma a gépi bérszolgáltatás.
Az együttműködés hiányaként a támogatások értéktorzító hatását, az önérdekkövető magatartást és a bizalom hiányát fogalmaztam meg. BARANYAI (2018) és szerzőtársainak kutatásai szerint a magyar agráriumra jellemző kapacitástöbblet és egyidejűleg fennálló hiányra is a gépi megosztási megállapodások jelenthetik a megoldást.
Afrikai és távol- és közel-keleti tanulmányok például arról számolnak be, hogy a kisméretű gazdaságok, amelyek nem képesek megfizetni a gépeket, bérelni kényszerülnek, azonban ezzel a beszerzés és karbantartás költségeivel nem szükséges foglalkozniuk (GUREVICH 2017). XXXXX (2017) kutatásában leírja, hogy Kínára is jellemző a szétaprózott birtokrendszer, azonban a növekvő munkaerőköltségek ellenére a mezőgazdasági termelés növekedéséről számolnak be a kutatások. A növekvő munkaerőköltségekre a gazdák úgy reagáltak, hogy az munkaerő-igényes folyamatokat kiszervezték olyan speciális gépi szolgáltatóknak, akik csoportokba szerveződve járják az országot, így ezekkel a megállapodásokkal a kistermelők is életképesek tudtak maradni. NAJAFI és DASTGERDUEI (2018) kutatásai alapján azt javasolták, hogy amennyiben a gazdálkodók nem rendelkeznek megfelelő forrásokkal saját gépvásárlásra, jelentős költségmegtakarítást érhetnek el, ha közös gépvásárlásra hoznak létre egy együttműködést.
A bérleti-díj fizetési hajlandóságukat Etiópiában, GEBRE (2020) kutatása szerint az oktatás szintje, a kiegészítő szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a háztartások jövedelme és a hitelképesség pozitívan, a szántóföld mérete viszont negatívan befolyásolta. Véleménye szerint nem csak saját gépbeszerzéssel lehet a termelés hatékonyságát növelni, hanem megfelelő díj fejében bérelni is lehet a szolgáltatást.
XXXXXX és kutatótársainak (2019) tanulmányában vizsgálták az agrártermelők együttműködési hajlandóságát, képzettségüket is figyelembe véve. A kutatásukban leírják, hogy a fiatal, magasabb végzettséggel rendelkező gazdák, akiknél magasabb a bizalom szintje is, azok az együttműködés magasabb szintjét mutatják, az alacsonyabb végzettséggel rendelkező idősebb férfiak által irányított gazdaságok viszont nem valószínű, hogy együttműködnek. A felmérés egészére vonatkozóan azonban az mondható, hogy alacsony az együttműködési hajlandóság a már létező együttműködések intézményeibe vetett bizalom hiánya miatt.
A fejlettebb gazdaságokra vonatkozó kutatások már arról számolnak be, hogy a digitalizálás lehetővé tesz egy újabb típusú együttműködést (WOLFERT et al. 2017); (BLOK - GREMMEN 2018); (XXXXXXXX et al. 2018); (ROSE - CHILVERS 2018); (EGRI 2019).
A modern szolgáltatások egyre inkább ötvözik a gépek teljesítményét és az adatszolgáltatásokat, ezzel egy úgynevezett hibrid szolgáltatást létrehozva. Ennek során olyan megállapodásokat (intelligens szerződéseket) kötnek, amivel a termelés során mért értékek felhasználására van lehetőség, így az együttműködés résztvevői saját adataik felett megőrzik szuverenitásukat miközben még hatékonyabb termelést tudnak megvalósítani.
A német gazdaságban mezőgazdaság 4.0 programban ösztönzik a digitalizáció elterjedését a mezőgazdaságban, az adatvédelemre vonatkozóan a törvényi hátterét is megalkották, amellyel a fenntartható, jövőorientált mezőgazdaság alapjait teremtették meg (SCHMIDT 2018), (HÄRTEL 2019).
A tapasztalat-megosztásra többek között azért is rendkívül nagy szükség van, mert ma már nem elég elődeink gyakorlati tapasztalatait átvenni (XXXXX et al. 2017). Ahhoz, hogy a modern technológiát alkalmazni tudják szükséges megfelelő műszaki-informatikai tudást szerezni (XXXXXXXX et al. 2017), (TAKÁCS 2017), (BŐGEL 2018). Ezen túl azonban fontos, hogy a gazdálkodások vezetői megfelelő gazdasági és vállalkozói ismeretekkel is rendelkezzenek (HÁGEN – MARSELEK 2017), (KASSAI 2020). Ezek az ismeretek megszerezhetőek a Bologna- rendszerű keretek között működő oktatásban (MAGDA et al. 2017), (XXXXX et al. 2018), (KAPRONCZAI 2018) vagy akár sajátos igényekre szervezett módon (CZAKÓ et al. 2019).
Amerikai kutatók (CARLISLE et al. 2019) kutatásukban arról írtak, hogy országukban a diverzifikált gazdálkodás hátrányos, ugyanis az amerikai mezőgazdasági gépeket nagy monokultúrákhoz tervezték. Az Egyesült Államokban pont olyan gépek nem állnak rendelkezésre, amelyekből a magyar gazdáknak túl sok is van.
A jelenleg zajló negyedik ipari forradalomban az újabb és újabb technológiai áttörések igen nagy sebességgel változtatják meg a határt az emberek és a gépek, algoritmusok által végezhető munkafeladatok között, hiszen az automatizáció ma már széles körben és folyamatosan csökkenő költségek mellett alkalmazható bonyolultabb feladatok elvégzésére is (KECZER 2021). A mezőgazdaság számára a precíziós gazdálkodás jelentheti a jövőt, amely egyszerre jelentheti a jövedelmek növelését és a környezetterhelés mérséklését. A technológia alapvetően drága, még nem elterjedt, sőt a gazdák a fokozatosság elvét követve csupán néhány technológiai elemet használnak, ráadásul az óvatosság jegyében a technológia mezőgazdasági területük csak egy részére terjed ki (POPP et al. 2018).
Az agrárcenzus során felmérték azt is, hogy a gazdálkodók milyen digitális eszközöket használnak vagy terveznek használni. Ez az agrár-szakpolitikák tervezése során fontos információ, ily módon ugyanis jelentős hatékonyságnövelés érhető el a mezőgazdaságban. A leggyakrabban a banki ügyintézéshez használtak számítógépet a gazdálkodók (21. ábra). Mindegyik digitális eszköz használata a fiatalabb irányítók körében a legelterjedtebb (KSH 2021).
60,00%
40,00%
20,00%
0,00%
banki ügyintézés e-kormányzat általános irodai
szoftverek
nyilvántartáshoz kapcsolódó szoftver
elektronikus kereskedelem
vállalatirányítási, ügyviteli szoftver
00-00 00-00 65 fölött
Forrás: (KSH 2021), saját szerkesztés
4,00%
3,00%
2,00%
1,00%
0,00%
Saját eszközzel Szolgáltatásként
Forrás: (KSH 2021), saját szerkesztés
A legtöbb gazdálkodó azért nem használ precíziós eszközöket, mert úgy gondolja, hogy nincs rá szüksége a termelés során. Az említések gyakorisága eltér a különböző korcsoportokban.
4,89%
5,44%
0,92%
13,44%
75,32%
Nincs szükségem rá a termeléshez kapcsolódóan
Nem rendelkezem a szükséges ismeretekkel
Digitális eszközök magas ára
Gazdaságban található eszközök nem alkalmasak a technológia használatára Korlátozottan érhető el képzés és tanácsadás
Forrás: (KSH 2021), saját szerkesztés
felsőfok
középfok
alapfok
gyakorlati tapasztalat
nincs
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%
cégek szaktanácsadó kutatóintézet falugazdász média másik gazda
24. ábra: A hiányzó ismeretek megszerzésének képzettség szerinti megoszlása a 2020. évi
Forrás: (KSH 2021), saját szerkesztés
3.5. Csoport, társadalmi tőke, hálózatok
Az egyén kapcsolatain keresztül válik részévé a társadalomnak, kötései által alakul és azokon keresztül formálja közvetlen környezetét. A társas kapcsolatok egyfelől hozzájárulnak a társadalmi beágyazottsághoz, ugyanakkor a státuszeléréshez szükséges erőforrásokat is biztosítják. A kötések szociodemográfiai háttere ugyanakkor arra is utal, mennyire zárt vagy nyitott az egyén kapcsolathálózata, azaz, hogy az egyén mennyire rendelkezik homofil4, illetve heterofil5 kötésekkel (LUKÁCS 2020), (XXXXX et al. 2016).
A kapcsolati erőforrásokat vizsgáló tanulmányok általában erős és gyenge kötésekre osztják az egyén kapcsolathálózatában elérhető kötéseket. Az erős kapcsolatok az egyénhez közel álló, és hozzá jellemzően hasonló, azaz homofil ismeretségeket jelentik. Ebbe a körbe tartozhatnak a családi, valamint a baráti kapcsolatok. Az erős kötések elsődleges funkciója az emocionális stabilitás biztosítása az egyén számára, de a mindennapokhoz tartozó gyakorlati segítségnyújtásban is szerepet játszanak. A gyenge kapcsolatok az egyénhez lazábban kötődő, és az egyéntől általában különböző státuszú, heterofil ismeretségeket jelentik. Ezek a kötések olyan információkat biztosítanak az egyén számára, amely a hozzá hasonló státuszú erős kapcsolatok révén nem elérhetőek. Ezek az információk lehetőséget teremthetnek különböző célok eléréséhez, többek között a strukturális mobilitáshoz is (DÁVID et al. 2016).
Az utóbbi fél évszázadban a világ számos országában felerősödtek azok a demográfiai folyamatok, amelyek mentén a család és házasság intézményének megítélése és értéke jelentősen megváltozott. A házasság népszerűsége és stabilitása csökkent, a válás, valamint a nem-házasodás egyre gyakoribb, elfogadottabb és kevésbé stigmatizált állapottá vált. A házasodási életkor kitolódott, és folyamatosan emelkedik az élettársi kapcsolatban élők, elváltak, illetve soha nem házasodók aránya (FÖLDHÁZI 2009).
„Magyarországon a házasságkötések száma több évtizedes csökkenő tendenciát és a 2010. évi mélypontot (35,5 ezer) követően jelentősen emelkedett. 2020-ban több mint 67 ezer pár kötött házasságot, ennél több frigyet legutóbb 1986-ban anyakönyveztek. A válások száma 2020-ban 15 ezer volt, az elmúlt több mint hat évtizedben a legkevesebb, amiben a járvány miatti rendkívüli ítélkezési szünet is szerepet játszott. A házasságkötések egyre későbbi életkorra tolódásával, az élettársi kapcsolatok elterjedésével és a gyakori válásokkal párhuzamosan több évtizedes léptékben nőtt a népességen belül a hajadonok, nőtlenek, valamint az elváltak aránya, és csökkent a házasoké. Az elmúlt éveket jellemző több házasságkötés és kevesebb válás módosította a trendet és 2019 óta kismértékben emelkedett a házasok aránya” (KSH, 2021).
A társas támasz a társas kapcsolatokban a törődés, gondoskodás, szeretet, megbecsülés, kölcsönösség, közösséghez tartozás megtapasztalását jelenti. Családi állapot tekintetében elmondható, hogy a legkisebb észlelt támaszról és a legkevesebb támogatóról az egyedülállók és elváltak, legmagasabb észlelt támaszról és a legtöbb támogatóról a házasságban vagy élettársi kapcsolatban élők számoltak be (XXXXXX 2006); (FERWAGNER 2020).
A csoporthoz tartozás az egyén szempontjából számos előnnyel járhat, úgy, mint a csoporthoz tartozás és elismertség iránti szükséglet kielégítése, az önbecsülés kifejlesztése és fenntartása, az egyéni bizonytalanság csökkentése a csoporttagok közötti konszenzus révén, identitás nyújtása, a személyes tanulás és fejlődés közvetlen segítése (BAKACSI 2010).
4 Homofil kötések alatt az egyénhez hasonló tulajdonságokkal, társadalmi háttérrel rendelkező kötéseket értjük.
5 Heterofil kötések alatt az egyéntől különböző tulajdonságokkal, társadalmi háttérrel rendelkező kötéseket értjük.
Az emberek többségénél erős a közösségbe való befogadás, a barátság, a szeretet és támogatás iránti igény (XXXXXXXX - HILGARD 2005). A csapattagság révén növekedik az egyén önismerete, a csoportban betöltött szerep az önbecsülés növekedését segítheti elő (XXXXX – MACKIE 2004). Az egyes csoporttagok képesek megerősíteni egymás véleményeit, érzelmeit valamivel kapcsolatban (FORGÁCH 2019).
A szervezet szempontjából a csoportmunkának szintén számos előnye létezik. Ezek a szakirodalom szerint az alábbiak lehetnek: a tagok egyéni tudásának, képességeinek és készségeinek kombinálása, a feladatok és munkavállalók változatos összerendezhetőségéből fakadó nagyobb alkalmazkodóképesség és rugalmasság nagyobb elkötelezettség, társas probléma megoldó képesség megjelenése (BAKACSI 2010).
Amennyiben a tagok szorosan kötődnek a csapathoz és erősen azonosulnak vele erős kohézió alakul ki, amely pozitív hatást gyakorol a csoport teljesítményére (FORGÁCH 2019).
Az egyén szempontjából a csoportban való együttműködésnek hátrányai is vannak, mint például a stressz, konfliktusok, konformitás és csoportnorma, kiégés lehetősége (GULYÁS 2021).
A konfliktus a csapatmunka természetes velejárója, amely az egyéni és csoportérdekek ütközéséből jön létre. Az igazi kérdés az, hogy rendelkezésre állnak-e a konfliktuskezelés megfelelő eszközei (GULYÁS 2021). A csoportnorma valamely íratlan szabály, a csoport közösségi állásfoglalásait, konkrét tevékenységét szabályozó elv (KLEIN 2018). A felfokozott csoportműködés következtében az adott egyén érzelmileg elfáradhat (BERNDT 2017); (ANTALKA 2020).
A csoportban való együttműködés a szervezet szempontjából is jelenthez hátrányt. A szakirodalom két negatív jelenséget is megfigyelt és leírt. Egyrészt a társas lazsálás és potyautas effektust, másrészt a csoportgondolkodás jelenségét (GULYÁS 2021).
A koordinációs veszteség egyértelműen a szervezetlenség következménye. Amennyiben nincs a csapaton belül világos szereposztás, nem tisztázták a hatásköröket, az alá és fölérendeltségi viszonyokat, a csapattagok versenyeznek státusokért és a forrásokért, koordinációs veszteség léphet fel (GULYÁS 2021).
A társadalmi tőke és a bizalom az utóbbi idők egyik leggyakrabban használt fogalmává vált, a fogalom kialakulása a XX. század második felére tehető. Magyarországon az első világháború előtt a társadalmi tőke és a bizalom szintje magas szintű volt, amit az első világháború megpróbáltatásai és az azt követő forradalmak csökkentettek (LAZÁNYI 2012). A XX. századi politikai folyamatok nem csupán a gazdaság szerkezetét alakították át, de a társadalomra is jelentős hatást gyakoroltak. A század végére a korábbi kollektivista kultúra individualista szemléletnek adta át a helyét (XXXXXX 2010). A korábbi életmód és értékrend, a tradicionális erkölcs egyrészt a modernizáció hatására, másrészt a társadalom radikális, szocialista átalakítása és átnevelése következtében megroppant és feloldódott (ESS 2017). A magyar társadalom jelenleg az egyik legkevésbé bizalomteli társadalom Európában (KULCSÁR 2013).
A magyar agrárgazdasági kis és középvállalkozók a gazdaságuk méretéből fakadóan kiszolgáltatott helyzetben vannak. A telek, illetve gazdaság mérete nem éri el a gazdaságos üzemméretet. Ez azt jelenti, hogy egyedül – társas támogatás, hálózatos szerveződés nélkül – nem képesek a nagyobb méretű agrárgazdasági cégekkel felvenni a versenyt. Éppen ezért a szakirodalom a vidékfejlesztés és az agrárium hálózatosodása vonatkozásában számos helyen kiemeli a társadalmi tőke jelentőségét. Az üzleti kapcsolatok és kooperációk alapjait képezik a társadalmi viszonyokban megtestesülő attitűdök, úgy, mint a bizalom, a normák és szabályok betartása, a reciprocitás. Ezek hiányában a közösségi akciók és hálózati együttműködések, nemhogy nem működnek hatékonyan, létre sem jönnek (SZŰCS – LAZÁNYI 2018).
A területi alapú gazdasági együttműködéseknek változatos formái vannak: termelői és értékesítési szövetkezetek, klaszterek, beszállítói hálózatok. Az együttműködések ösztönzése során további előnyt jelenthet, ha a köz-, magán- és civil szféra együttesen vállal szerepet adott egy gazdasági tevékenység megvalósításában. A területi alapon szerveződött együttműködéseket a szakirodalom, és egyre gyakrabban a köznyelv is klasztereknek nevezi. A klaszterek jellemzője, hogy a kompetitív előnyök a tagok komparatív előnyeinek szinergia hatásaként alakulnak ki (SZŰCS – LAZÁNYI 2018).
Az agrárium szereplői a XXI. században új lehetőséget kaptak. Nem csupán a helyi termékek iránt nő fokozatosan a kereslet, de a fogyasztók bizalma is fokozatosan emelkedik, ami nem mondható el a hasonló történelmi örökséggel jellemezhető V4-ek többségéről. Ez lehetőséget kínál arra, hogy a helyi piac kínálta lehetőségek (kereslet) kiaknázására helyi szövetségek, bizalmi kapcsolatokon alapuló hálózatok alakuljanak ki. A keresletorientált hálózatosodás mellett azonban továbbra is igen nagy a tere a kínálat vezérelt piaci jelenlétnek. Különösen igaz ez a mezőgazdasági kistermelőkre, akiknél a lokális adottságok és a korlátos erőforrások a leginkább meghatározóak (SZŰCS – LAZÁNYI 2018).
Ennek az oknak tudható be az, hogy az Európai Unióban a mai napig kiemelkedő szerepet töltenek be a horizontális integrációk társadalmi intézményei (szövetkezetek, termelői értékesítő szövetkezetek (TÉSZ), termelői csoportok) az agrárgazdaság termelőinek hálózatosodásában (LAZÁNYI et al. 2017).
Külföldön már egyre többen felismerik, hogy az ilyen együttműködési modellek alkalmazásával az agrárgazdaság termelői méretbéli hátrányaikat és piaci pozícióikat ellensúlyozandó közös kapacitásokat építhetnek ki, együttműködve közösen menedzselhetik az inputok beszerzését, a kapacitások felhasználását, az értékesítés csatornáit (SZŰCS – LAZÁNYI 2018). Egyre több kutatás erősíti meg, hogy ha magasabb a társadalmi tőke, a bizalom szintje, akkor gyorsabb a gazdaság növekedése. A XXI. század egyik legnagyobb kihívása a bizalom és a társadalmi tőke újjáépítése a magyar társadalom boldogulása szempontjából és a gazdaság versenyképessége érdekében. Az agrárágazatra ható erőket és a versenyképesség kritériumait az ágazati láncolat felépítésnek sajátosságai határozzák meg. Ennek legfőbb jellemzői a tőkekoncentráció, méretgazdaságosság, a technológiai változás üteme (LAZÁNYI 2015).
A vállalatvezetők, tanácsadók és kutatók még mindig úgy tekintenek a vállalatra, mintha egy olyan világban létezne, ahol önállóan, másoktól függetlenül tevékenykedhet (HA˚KANSSON 2010). Az eredményes szervezeti működéshez szükséges innováció szinte minden esetben a szervezeti tagok közötti közös gondolkodás és kooperáció, vagyis együtt alkotás során jön létre. Tudáshálózatnak a hálózati szereplők olyan kapcsolódási rendszerét nevezik, amelynek elsődleges célja a szereplők által birtokolt tudás megosztása és ezen keresztül új tudás létrehozása (BAKSA - BÁDER 2020). A célszerűen működő személyközi tudásmegosztás biztosítja, hogy a szervezetekben jelenlévő sokféle tudás a megfelelő helyen és a megfelelő időben rendelkezésre álljon (ERGÜN ÉS AVCI 2018); (PARK - KIM 2018) – elsősorban azon tudáselemek esetében, amelyek jellegükből adódóan kevéssé kodifikálhatók.
Nemzetközi és hazai viszonylatban egyaránt kiemelten fontos annak hangsúlyozása, hogy miért éri meg egy térség vállalatainak egymással együttműködni, és a versengő magatartás helyett a kooperációt választani. A helyi vállalkozók előnyhöz juthatnak, erőforrásaik egyesítésével versenyképesebbek lesznek, könnyebben tudnak fellépni a külső piacok felé, másrészt kapacitásaikat együttesen felhasználva olyan tevékenységeket is el tudnak látni, amelyekre egyedül nem nyílna lehetőségük.
Hollandia élenjár a mezőgazdasági hálózatok tekintetében, amelyek kialakulásának korai szakaszában, az egyetemek vagy a kormányok látják el a vezető szerepet, amely idővel, amikor több piaci lehetőség alakul ki és kevésbé kockázatos a működés a vezető szerep egy másik szereplőre válthat át (DEDEHAYIR et al. 2016).
A holland mezőgazdaság és a ráépülő, vertikális integrációs modellt követő, többnyire termelői szövetkezeti tulajdonban lévő élelmiszeripar, valamint a szövetkezeti értékesítési hálózat nagy tradíciókkal rendelkezik és rendkívül hatékony. A termelői összefogás magas szintje Európa élmezőnyébe emeli a holland agrárgazdaságot. Csak a nagyságrendek érzékeltetése végett érdemes megemlíteni, hogy a holland mezőgazdaságból származó bruttó termelési érték eléri az egész magyar gazdaság éves teljesítményét. A bemutatott holland mezőgazdaság rendkívül pozitív példaként jelenhet meg olyan országok előtt, amelyek rendelkeznek a termeléshez szükséges földrajzi adottságokkal, azonban még nem vették elég komolyan a fenntartható mezőgazdaságra való törekvés fontosságát (LUKOVICS - SAVANYA 2013).
GINKEL (2018) a hálózatok kialakulására irányuló kutatásában leírja, hogy a hálózati szereplők széles körű együttműködésére van egy hálózatban, a közvetítő tevékenységtől (a hálózatok létrehozása, az érdekek összehangolása, a pénzügyi források kezelése, az emberi erőforrások kezelése stb.) az integrált tevékenységekig. Ezek a szerepek magas szintű vezetői, szakértői és vállalkozói kompetenciát igényelnek, ugyanakkor nagy szükség van arra, hogy a különböző szerepeket betöltő egyének megosszák egymás között tapasztalataikat.
Egy magyar kutatásba (XXXXX X. - XXXXXXXX 2017) bevont magyar gazdálkodói kör fele semmilyen együttműködéshez nem hajlandó csatlakozni, illetve azokban részt venni. A gazdálkodók távolmaradásainak okaiként említik a kutatók az önállóság megtartását, nincs elég információjuk az együttműködési formákról, úgy vélik, nincs rá szükségük, nincs olyan együttműködés, amihez csatlakozhatnának vagy korábbi rossz tapasztalat tartja vissza őket. A magyarországi termelői kezdeményezések túlnyomórészt gyengék és erőtlenek, alig néhány erősebb szervezet szolgálja a termelők érdekeit. Ennek hátterében az összefogási hajlam és a bizalom hiánya áll. Nagyon fontos lépés lenne, a minél korábbi iskolai nevelés segítségével, a termelők mentális attitűdjének a megváltoztatása és a pszichológiai korlátok lebontása.
4. ANYAG ÉS MÓDSZER
A harmadik fejezet a kutatási módszertan leírása, amelynek első fejezete az adatgyűjtés módszertanát és a kérdőíves felmérés alapján készített adatbázis demográfiai jellemzőit tartalmazza. Második fejezete a megfogalmazott kutatási hipotéziseket végül a harmadik része a statisztikai módszertant tartalmazza.
4.1. Adatforrások lehatárolása
A legjobban úgy határozhatjuk meg a kutatási tervet, ha a legmegfelelőbb módszert adja a problémára, a célkitűzések meghatározására, megfelelő módot ad a kutatási hipotézisek tesztelésére, illetve a tudományos módszer betartásával érvényes és megbízható válaszokat ad (SCIPIONE 1994). Elengedhetetlen annyit olvasni, hogy a kutató alaposan tájékozott legyen a téma történetében és összefüggésrendszerében, hogy ismerje a témáról elérhető szakirodalmat (SEIDMAN 2002). A szakirodalmak olvasása vagy a nyitott szemmel járás során a kutató ötletszerűen több kérdést is felvethet, amelyek közül aztán kiválasztja a legjobbakat (XXXXXXX
- MITEV 2015) (XXXXXXX és XXXXX 2015).
XXXXXXXX (2018) szerint az adatok interpretálása történhet annak alapján, amit a kutató magával hoz, vagyis saját kultúrája, története és tapasztalatai alapján, de a megértés lehet egy összehasonlítási folyamat eredménye, amikor a kutató saját eredményeit az irodalomban található más eredményekkel vagy elméletekkel veti össze.
2017-ben, a kutatásom elején a feltáró és leíró jellegű jegyeket ötvöztem. Feltáró jellegű kutatásaim során a deduktív logikát követtem, hiszen nem volt kellő mennyiségű ismeretem a témában. A vizsgálat célja nem végleges eredmények, hanem a további kutatásokhoz szükséges támpontok megszerzése volt, amely jelentős részét az agrár- és szervezeti magatartás témájú szakirodalom feldolgozás jelentette. A leíró vizsgálatok egyben egy későbbi magyarázó jellegű kutatás stratégiájának kialakítását szolgálják. Az ilyen kutatásokban fontos szerepe van annak, hogy adatgyűjtésünk során milyen eszközök segítségével, hogyan ragadjuk meg a valóságot (HÉRA - LIGETI 2006).
Az általam relevánsnak talált információk alátámasztásaként a nyilvánosan elérhető statisztikai adatok elemzését választottam, amelyek vagy alátámasztották, vagy megcáfolták felvetéseimet. Minél előrébb haladtam kutatásomban, annál inkább megfogalmazódott az igény, hogy ne csupán a nyilvánosan elérhető statisztikai adatok elemzésével foglalkozzak, hanem primer kutatásaimat is elkezdtem egy saját kérdőív készítésével és annak válaszainak feldolgozásával. 2018-ban, az almatermelőket érintő kihívások azt mutatták, hogy együttműködés nélkül a gazdálkodók nem tudnak hatékony gazdálkodást folytatni. A kezdetekben a kutatás elsősorban a szabolcsi almatermelőkre irányult, azonban 2019-ben a kutatást kiterjesztettem más ágazatokra és országos szintűvé terjesztettem ki.
Primer kutatásomat egy nagymintás kérdőív kidolgozásával kívántam megvalósítani. A kutatásom során a rendelkezésre álló hazai és nemzetközi szakirodalom feldolgozásával és primer kutatásommal olyan lehetséges fejlődési irányokat kívántam feltárni, amelyek megoldást kínálnak a szétaprózódott tulajdonszerkezetből fakadó méretgazdaságossági problémákra. Esetemben az előkészítés egy részét az agrár-specifikus irodalom, a másik túlnyomó részét pedig a társadalmi tőke és a hálózatosodással kapcsolatos szakirodalom feldolgozása jelentette.
A kutatásra egy átfogó kutatás keretében került sor, amely a magyar agrárvállalatok működését, a vállalkozók jellemzőit és együttműködési hajlandóságát vizsgálta. A kutatás első fázisa célzott mintavétel volt, ahol az ország minden részéről, a teljes munkaidőben, a mezőgazdaságban dolgozó gazdák kerültek megkeresésre.
Ezt követően a kutatás második fázisában (2019 után) a hólabda módszer került alkalmazásra: az első szakasz válaszadóinak segítségével a kérdőív online változata több mint 400 gazdához jutott el országszerte. Az adattisztítást követően 435 kérdőív tekinthető elfogadhatónak. A kérdőívet három részre lehet tagolni. Az első rész a demográfiai adatokat és a mezőgazdasági vállalkozás néhány alapvető tulajdonságát kívánta feltárni, a második rész a vállalkozás működését vizsgálta, a harmadik rész pedig a válaszadók az esetleges együttműködés iránti hozzáállását, annak előnyeit és hátrányait, illetve az esetleges vezetőktől elvárt kompetenciákat taglalta.
30,00%
20,00%
10,00%
0,00%
KMR
Közép Dunántúl Nyugat Dunántúl Dél Dunántúl
É-Mo
É-Alföld
D-Alföld
KSH Minta
25. ábra: A válaszadók régiók szerinti megoszlása
Forrás: (KSH 2019) és saját forrás, saját szerkesztés
15,86%
40,23%
20,46%
23,45%
BabyBoom X
Y Z
26. ábra: A válaszadók generációk szerinti megoszlása
Forrás: saját forrás
Annak ellenére, hogy egy mezőgazdasági vállalkozás méretét igen nehéz meghatározni a felmérés elemzésének első lépése az volt, hogy kialakításra kerüljön egy jól alkalmazható méretarány.
A kutatás során alkalmazott kérdőívet az 4. számú melléklet tartalmazza.
4.2. Kutatási hipotézisek
Primer kutatásaimat a magyar gazdák eltérő attitűdjeinek és különböző kockázatkezelési stratégiáinak, illetve eltérő képzettségének elemzésével kezdtem. A hipotézisem alapja az volt, hogy bármennyire is lehetőségük van a magyar gazdáknak különböző EU-s vagy hazai támogatásokhoz hozzájutnia, a felaprózódott földterületekből és az eltérő fejlettségű gépparkból adódóan egyedül nehezebb a boldogulás, mint ha összefognának, csoportként gondolkoznának, és aszerint működnének. Egy jól működő együttműködés megköveteli egy karizmatikus vezető és az eltérő attitűddel rendelkező csoporttagok jelenlétét (BARABÁSI 2018), így ezt szem előtt tartva kívántam rámutatni a magyar mezőgazdaságban, a csoportban történő együttműködés hiányára, illetve az együttműködés pozitív vagy (a hipotézis elvetése esetén) negatív hatásaira.
A szakirodalom szerint a Baby Boom generáció tagjai nagyrészt nyugdíjba vonultak, vagy nyugdíjazásuk folyamatban van. Az X és Y generáció igen képzett generáció. Az X generáció számára nagyon fontos szerepet játszik a bizonytalansági tényezők kiiktatása, az Y generáció pedig mivel az információs forradalom korában születtek, rendkívül jól kezelik a technikai újításokat. A Z generáció gondolkodásmódja nagyban eltér a többi generációtól, így számos kutatásban foglalkoznak velük, hogy például a fogyasztásukban vagy foglalkoztatásukban közelebb kerüljenek hozzájuk. Az első hipotézisem ezek alapján arra irányult, hogy eltérően vélekednek a generációk a csoporttagságról és az együttműködés vezetésével kapcsolatos aktivitásról.
H1: A generációk eltérő arányban képviseltetik magukat valamilyen termelői csoportban és változó hajlandóságot mutatnak egy termelői együttműködés vezetését illetően
Ezt követően második hipotézisemben arra kívántam rámutatni, hogy az eltérő hozzáállás milyen eltérő elvárásokat eredményeznek.
H2:A különböző generációk eltérő elvárásokat támasztanak egy jól működő szervezettel, annak vezetőjével és a fizetendő tagdíjjal kapcsolatban
A szociológiai és szervezeti működésre irányuló tanulmányok arról számolnak be, hogy a társas kapcsolatok hozzásegítik az egyént a jobb eredmények eléréséhez. A családi állapot szintén hatással van az egyének tevékenységére, így a harmadik hipotézisem megfogalmazása során arra törekedtem, hogy a családi állapot és a társas kapcsolatok hatásaira rámutassak a gazdálkodók tevékenységében.
H3:A családi állapot és a társas kapcsolatok más-más tevékenységet eredményeznek és befolyásolják a tevékenységgel töltött időtartamot
A negyedik hipotézis az eltérő családi hátterű gazdálkodók attitűdjeire irányult. A feltételezés az volt, hogy a különböző családi állapotú és eltérő családi háttérrel és rokoni kapcsolatrendszerrel rendelkező gazdák szintén eltérő módon vélekednek egy lehetséges együttműködő szervezetről.
H4: A családi állapot más-más hozzáállást eredményez egy együttműködő szervezethez való csatlakozásban
Végül, utolsó hipotézisemhez kapcsolódóan a képzettségbeli különbségekből adódó eltérő attitűdöket kívántam vizsgálni, amely során a feltételezés az volt, hogy eltérően vélekednek a magyar gazdák attól függően, hogy rendelkeznek agrárvégzettséggel vagy sem. A kutatásom során megjelent a 2020. évi agrárcenzus is, amelyben több kérdés is összevethető volt saját kutatásommal.
H5: Eltérő gondolkodásmóddal és hozzáállással rendelkeznek a szakirányú végzettséggel rendelkező gazdák, mint akik nem rendelkeznek végzettséggel
4.3. Statisztikai módszertan
Minden gazdasági-társadalmi jelenség megfigyelésének, elemzésének és az eredmények interpretálásának lényeges pontját jelenti az adatbázis és módszertan. Már a kutatás kezdetén meg kell határozni, hogy milyen változókat vonjunk be a vizsgálatba, illetve, hogy az adatainkat milyen módszerekkel elemezzük (MOLNÁR 2015). Az adott adatbázishoz adekvát módszerek használata szükséges (SAJTOS - MITEV 2007). Mind az agrár-, mind a szervezés gazdaságtan területéről rendkívül fontos volt, hogy minél szélesebb körű információk álljanak rendelkezésre, amelyekhez feltáró kutatás keretében jutottam el. A leíró vizsgálatok során a cél, a vizsgált sokaság jellemzőinek, tulajdonságainak alapos megismerése volt, a magyarázó vizsgálatok segítségével pedig az ok-okozati viszonylatok feltárására törekedtem.
A leíró statisztikai eredmények átlag±szórás vagy átlag ismertetésével kerülnek bemutatása, a gyakoriságok elemszám (N) és százalék (%) érték megadásával. A SPSS-ben kapott, a leíró statisztikát mutató táblázatokban megtalálható az elemszám (N), az átlag (MEAN), a szórás (STD.DEVIATON) és a standard hiba (STD. ERROR MEAN). A hipotézisvizsgálatokhoz többnyire t-próbák kerültek alkalmazásra (SZTE 2019).
A hipotézisvizsgálatok általános célja, hogy a populációból szerzett minták tulajdonságai között különbséget keressenek. Ezek az összehasonlítások alapvetően azt feltételezik, hogy a minták között nincs számottevő (szignifikáns) eltérés (H0). A különbségek keresésére leggyakrabban a hipotézisvizsgálatok közé tartozó t-próbákat használjuk.
A paraméteres módszerek feltételezik, hogy adataink normális eloszlású sokaságból származnak. Két normális eloszlás összehasonlítása az átlagaik és a szórásaik összehasonlítását jelentik, azonos szórások esetén csupán az átlagokat kell összehasonlítani. A két csoportot összehasonlító paraméteres próbák (t-próbák) az átlagos változást vizsgálják, nullhipotézisük az, hogy a két vizsgált sokaság átlaga azonos (1=2).
A legtöbb statisztikai program esetében nem a t-érték, hanem a vele párhuzamosan kalkulációra kerülő p-érték alapján hozunk döntést. Ettől függetlenül mindkét értéket figyelembe vehetjük a számításaink során, ezek általában megegyező konklúziót mutatnak.
A p-érték alapján történő döntés pedig megmutatja, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy a kapott eltérést a véletlen okozza. Egy 0,05-ös p-érték esetében ez pontosan 5%-ot jelent. A kézi számítások leírásában bővebben foglalkozunk ennek meghatározásával.
A konfidencia intervallum minden esetben 95%-os szinten meghatározott, a p érték 0.05 alatt tekintendő szignifikánsnak. Minden elemzéshez SPSS 22.0 szoftvert került alkalmazásra, amelyben a t-próba eredményeként kapott táblázatban (Independents Samples Test) először a
„Xxxxxx'x Test for Equality of Variances” táblázatot vizsgáljuk meg. Az első sor azt mutatja, hogy a varianciák megegyeznek, a második sor azt, hogy a varianciák eltérnek. Az eltérő varianciák esetében az első sor [Sig. értéke] szignifikánsnak fog mutatkozni, innen tudjuk, hogy a varianciák eltérnek. Ha sikerült megállapítani, hogy a varianciák eltérők, vagy megegyeznek, akkor a megfelelő soron végighaladva tekintsük meg a szabadságfokot és a szignifikancia értékét.
Azonos varianciák esetén kétmintás t-próbáról (felső sor), eltérő varianciák esetén: Welch-féle kétmintás t-próbáról (alsó sor) beszélünk, amelyek eredményét értelmezzük a táblázaton belül.
A többváltozós elemzéseket megelőzően egyváltozós elemzéseket végeztem, amelyek azt a célt szolgálták, hogy az adatstruktúrába való elsődleges betekintése váljon lehetővé az adatbázisban lévő változók egyenkénti elemzése által, normalitás, kiugró és hiányzó értékek vizsgálatával (SAJTOS - MITEV 2007).
A módszerek helyes megválasztását nagyban befolyásolja a függő és független változók mérési szintje (nominális, ordinális, intervallum és arányskála).
Az alkalmazható módszerek, eljárások körét a 3. táblázat foglalja össze:
3. táblázat: a struktúravizsgáló módszerek összefoglalása
Forrás: SAJTOS - MITEV (2007), p.139
Függő változó
Nem metrikus
Metrikus
Független változó
Kereszttábla- elemzés | Diszkriminancia- elemzés |
Variancia- elemzés | Korreláció, regresszióelemzés |
Nem metrikus Metrikus
A kereszttábla-elemzés széles körben elterjedt, amely két vagy több változó közötti összefüggést vizsgál, illetve ezek kombinált gyakorisági eloszlását mutatja. A kereszttábla elemzéstől a varianciaelemzés két fontos ponton tér el, egyrészt a varianciaelemzésnél meg kell adnunk a kapcsolat irányát, azaz, hogy melyik változó befolyásolja a másikat, illetve másrészt a változók mérési skálásja eltérő. A változók közötti összefüggés szorosságát, a kapcsolat erősségét, intenzitását korreláció-, míg az összefüggés jellegét regressziószámítással határozhatjuk meg. A diszkriminancia-elemzés pedig olyan többváltozós módszer, amelynek segítségével esetek kategorizálását végezhetjük el a függő változó kategóriája szerint.
A klaszterelemzés a diszkriminancia-elemzéshez hasonlóan csoportosításokkal foglalkozik, azonban a legnagyobb előnye, hogy a csoportokba tartozás előzetes ismerete nélkül van lehetőség azoknak a változóknak a megtalálására, amelyek a csoportok közötti különbséget okozzák. A modellek közül kiemelten fontosnak bizonyult a klaszteranalízis szerepe, ugyanis ennek a módszernek a segítségével vált lehetővé a felmérésben részt vevő gazdálkodók csoportokba sorolása úgy, hogy a tagok attitűdje, tapasztalatai, preferenciái és/vagy magatartása homogének legyenek.
A módszertani kérdésekben több statisztikai szakirodalom felhasználására volt szükség, amelyek közül a legfontosabbak a következők voltak: (Xxxxxxx 2002); (Scipione 1994); (SAJTOS - MITEV 2007); (SZÉKELY - BARNA 2008); (XXXXXX 2015); (XXXXXXX - XXXXX 2015); (DUSEK - KOTOSZ 2016).
5.1. Generációs különbségek
A különböző generációk eltérően vélekednek a hálózatosodásról: a Z generáció leginkább, a Baby Boom legkevésbé nyitott egy termelői csoporthoz való csatlakozás tekintetében.
A témában 2 hipotézis került megfogalmazásra:
H1: A generációk eltérő arányban és indítékkal képviseltetik magukat valamilyen termelői csoportban és változó hajlandóságot mutatnak egy termelői együttműködés vezetését illetően
H2: A különböző generációk eltérő elvárásokat támasztanak egy jól működő szervezettel, annak vezetőjével és a fizetendő tagdíjjal kapcsolatban
A H1 hipotézishez kapcsolódóan elsőként azt vizsgáltam, hogy a gazdálkodók csatlakoztak-e már termelői hálózathoz, és ha igen, miért, majd arra a kérdésre kerestem a választ, hogy miként viszonyulnak a különböző generációk egy esetleges termelői együttműködés vezetéséhez.
BB
45,09%
53,76%
1,16%
X
37,86%
58,25%
3,88%
Y
46,67%
48,89%
4,44%
Z
18,84%
78,26%
2,90%
0% 20% 40% 60% 80% 100%
igen nem nem nyilatkozott
27. ábra: termelői csoporttagság generációnként
Forrás: saját forrás
A csatlakozás okaként a válaszadóknak nominális skálán kellett értékelniük a „nem volt más választásom”, „hosszas mérlegelés után döntöttem így”, „ezt tanácsolták”, „a környezetemben mindenki csatlakozott a szervezethez” és „azt mondták jól járok vele” állításokat. Az állítások generációnkénti átlagértékeit a 28. ábra foglalja össze. A generációk között nagyobb eltérés egy ok kapcsán - kötelező csatlakozás - mutatkozott, amelyre vonatkozóan az eloszlási grafikonon a
„nem volt más választásom” válasz esetében voltak kiugróan magas értékek.
Megfigyelhető továbbá az X generáció vonatkozásában, hogy a környezet kevésbé volt hatással rá, a jövőbeni haszon reménye azonban sokkal inkább motiválta a generáció csoporthoz való csatlakozását. A Z generáció esetében pedig az figyelhető meg, hogy mások befolyása jelentősen, a külső kényszer viszont kevésbé volt hatással a csatlakozási hajlandóságára.
60,00%
40,00%
20,00%
BB X Y
Z
0,00%
a környezetemben azt mondták, jól járok ezt tanácsolták
mindenki csatlakozott a szervezethez
vele
hosszabb mérlegelés nem volt más után döntöttem így választásom
28. ábra: a csoporthoz való csatlakozás oka generációnként
Forrás: saját forrás
4. táblázat: a szervezethez való csatlakozás okának t-próbájának releváns adatai az SPSS-ben
Mi jellemezné a szervezethez való csatlakozását? | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | t | df | Sig. | átlag | standard hiba | ||
Nem volt más választásom (BB, Y) | * | 11,944 | 0,001 | 2,357 | 134 | 0,02 | 0,209 | 0,089 |
Nem volt más választásom (BB, Z) | * | 19,769 | 0 | - 2,562 | 240 | 0,01 | -19,919 | 7,774 |
*megegyező variancia |
Forrás: saját forrás
A termelői együttműködés vezetésére vonatkozó hajlandóság elemzését szintén egy megoszlás vizsgálattal kezdtem (29. ábra). Az elemzett kérdés a generációk tekintetében a következőképpen alakult: a termelői együttműködés vezetését a BB generációban, a legkevesebb arányban (11,2%), az X generációban majdnem 5%-kal magasabb arányban (16,1%), az Y generációban több mint egy negyedük (26,4%), míg a Z generációban érkezett a legmagasabb arány - több mint egyharmaduk vállalná (34,5%). A „nem tudom” válaszok tekintetében szintén növekvő mértékű tendencia figyelhető meg a generációk között, amely sorrendben a következő képen alakult: 16%, 21%, 24,5% és 30,2%. Azoknak az aránya, akik nem vállalnának vezető szerepet egy termelő szervezetben viszont fordított arányt mutat a generációknál: a BB generációnál a legmagasabb, közel kétharmaduk (72,8%), az X generációnál több mint háromötödük (62,9%), az Y generáció közel fele (49,1%), a Z generációt tekintve pedig közel 36%-ban nyilatkozták, hogy nem vállalnák a szervezet vezetését.
Az egyes generációk válaszainak különbözőségének oka épp a korukból fakadó tapasztalat megléte, illetve hiánya lehet. A BB generáció feltehetően korábbi tapasztalataira alapozva sem kíván vezetést vállalni, ők már látják, hogy ennek megvalósítása nem egyszerű, míg a Z generáció tagjai kevés tapasztalattal rendelkeznek, azonban ők úgy vélik, hogy képesek arra, hogy az együttműködés vezetését vállalják.
34,50% | 35,80% | 30,20% | |||
26,40% | 49,10% | 24,50% | |||
16,10% | 62,90% | 21,00% | |||
11,20% | 72,80% | 16,00% | |||
Z generáció
Y generáció
X generáció
Baby Boom
0,00% 20,00% 40,00% 60,00% 80,00% 100,00%
Vállalná Nem vállalná Nem tudja
Forrás: saját forrás
A t-próba elvégzését követően szignifikáns különbség először a BB és ész Y generáció összehasonlítása során volt kimutatható, amely a BB és a Z generáció összehasonlítása során is megmaradt. Az X és Y generációk összehasonlításakor lényeges eltérén nem mutatkozott, azonban az X és a Z generáció összehasonlításakor ismét szignifikáns különbséget mutatott a t-próba értéke a termelői együttműködés vezetését illetően. A 5. táblázat ebben az esetben is, már csak a szignifikáns különbségeket adó változók értékeit tartalmazza:
5. táblázat: a különböző generációk termelői együttműködés vezetésére vonatkozó hajlandóságának t- próbájának releváns adatai az SPSS-ben
Vállalná egy termelői együttműködés vezetését? | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | t | df | Sig. | átlag | standard hiba | ||
BB és Y | * | 2,911 | 0,090 | -2,53 | 176 | 0,012 | -0,323 | 0,127 |
BB és Z | * | 0,463 | 0,500 | -4,03 | 176 | 0,000 | -0,511 | 0,127 |
X és Z | * | 0,508 | 0,480 | -2,37 | 113 | 0,020 | -0,363 | 0,153 |
*megegyező variancia |
Forrás: saját forrás
A hipotézisvizsgálat első részében a gazdák csoportokban valós részvétele valóban eltérő képet mutat, azonban továbbra is aggasztó, hogy a fiatal generáció alacsony arányban képviselteti magát valamilyen termelői együttműködésben, így a szakirodalom által sokat említett generációs váltás még várat magára. Az indítékok tekintetében szignifikáns különbség csak egyetlen válasz esetében volt, így a generációk közti eltérő attitűd a csatlakozás tekintetében csak részben volt kimutatható. Végül a hipotézis vezetői ambíciókra vonatkozó része a generációk páronkénti összehasonlítása során mutatott szignifikáns különbséget a generációk között. A Z generáció szakirodalomban is fellelhető vezetői ambíciói a vizsgálat eredményei alapján is tükröződnek.
Összességében vizsgálat eredményei a hipotézist részben támasztották alá.
A H2 hipotézis vizsgálata során három kérdésre tértem ki: egyrészt a generációk egy jól működő szervezettel, annak vezetőjével szemben támasztott elvárások illetve a generációnkénti eltérő tagdíjfizetési hajlandóságra.
A jól működő szervezettel kapcsolatos elvárások tekintetében 13 téma került megjelölésre (1. nagyobb jövedelem, 2. termésátlag vagy szaporulat növelés, 3. ingyenes vagy kedvezményes szaktanácsadás, 4. konferencia, 5. vásárlási kedvezmény, 6. az értékesítésben nyújtott segítség, 7. pályázati lehetőségek, 8. gazdasági tanácsadás és képviselet, 9. munkaerő kölcsönzés, 10. bérmunka, 11. gépkölcsönzés, 12. jogi tanácsadás és képviselet, 13. kapcsolatépítési lehetőség. A válaszadók a témákat egy 5 fokú Likert skálán értékelhették: „egyáltalán nem fontos”, „nem túl lényeges”, „semleges”, „lényeges” és „nagyon fontos” megnevezésű kategóriákban.
A különböző generációk témával kapcsolatos válaszainak egyszerű eloszlását a 30. ábra szemlélteti, amely szerint a BB és a Z generáció között túlzottan kiugró eltérések nem látszanak, egyes esetekben az X és az Y generáció által fontosnak véleményezett kérdések eltérnek a másik két generáció válaszaitól, mint például a pályázati lehetőségek kapcsolatépítés vagy a különböző tanácsadási, illetve munkaerővel kapcsolatos szolgáltatásokkal kapcsolatos témákban.
100,00%
80,00%
60,00%
40,00%
20,00%
0,00%
BB X Y Z
30. ábra: a különböző generációk lényegesnek és fontosnak minősített témáinak megoszlása
Forrás: saját forrás
A t-próba segítségével a generációk páronként összehasonlításra kerültek, amely során hét megjelölt téma esetében volt szignifikáns különbség kimutatható (6. táblázat). A pályázati lehetőségek esetében egyrészt a BB generáció X generációval, másrészt az Y generációnak a Z generációval, t-próba segítségével történő összehasonlítása mutatott szignifikáns különbséget. A munkaerőkölcsönzést vizsgálva elsőként a BB és az X generáció összehasonlítása során mutatkozott szignifikáns különbség, amely különbség az Y generációval való összehasonlítás során is megmaradt, a legfiatalabb, Z generációval viszont már nem. A bérmunka tekintetében szintén ugyanebben az összehasonlításban mutatott szignifikáns különbséget a t-próba. A BB és a Z generáció összehasonlítása során, további két esetben mutatkozott szignifikáns különbség: a nagyobb jövedelemhez szükséges ismeretek megszerzésére, valamint az ingyenes vagy kedvezményes szaktanácsadásra (SZŰCS-LAZÁNYI 2022).
6. táblázat: egy jól működő szervezettől való elvárás t-próbájának releváns adatai az SPSS-ben
Mit vár? | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | t | df | Sig. | átlag | standard hiba | ||
pályázati lehetőségek | BB és X * | 13,454 | 0 | -2,169 | 251 | 0,031 | -0,18312 | 0,08441 |
Y és Z * | 18,362 | 0 | 2,492 | 142 | 0,014 | 0,24068 | 0,09659 | |
munkaerő kölcsönzés | BB és X * | 0,319 | 0,573 | -2,09 | 250 | 0,038 | -0,21137 | 0,10113 |
BB és Y * | 0,882 | 0,349 | -2,516 | 238 | 0,013 | -0,27287 | 0,10847 | |
bérmunka | BB és X * | 0,224 | 0,637 | -2,279 | 247 | 0,024 | -0,22937 | 0,10064 |
BB és Y * | 0,854 | 0,356 | -2,905 | 236 | 0,004 | -0,31111 | 0,10709 | |
nagyobb jövedelemhez tanács | BB és Z * | 44,173 | 0 | 3,281 | 215 | 0,001 | 0,24608 | 0,07501 |
ingyenes vagy kedvezményes szaktanácsadás | BB és Z * | 12,573 | 0 | 2,075 | 215 | 0,039 | 0,21776 | 0,10494 |
X és Z * | 10,053 | 0,002 | 2,026 | 154 | 0,045 | 0,23904 | 0,11801 | |
vásárlási kedvezmény | X és Z * | 25,831 | 0 | 2,73 | 154 | 0,007 | 0,26175 | 0,09587 |
gazdasági tanácsadás és képviselet | X és Z * | 7,765 | 0,006 | 2,19 | 153 | 0,03 | 0,26004 | 0,11873 |
*megegyező variancia |
Forrás: saját forrás
60%
50%
40%
30%
20%
10%
0%
Képesség Személyiség Intelligencia
Baby Boom X generáció Y generáció Z generáció
Forrás: saját forrás
A személyiségre vonatkozóan a BB generáció olyan tulajdonságokat jelölt meg, mint például a becsületes, szolgálatkész, korrekt, sőt esetükben a „nem lop” is megjelölésre került. Az X generáció demokratikus, lojális, tisztességes, magabiztos vezetőt, az Y generáció kitartó, előrelátó, céltudatos vezetőt szeretne. A Z generáció személyiségre vonatkozóan érzelemmentes, keménykezű, határozott vezetést fogalmazott meg.
A képesség és az intelligencia vonatkozásában valamennyi generáció a szakmai tudást és a tapasztalatot jelölte meg elsődlegesen, a válaszokban csupán árnyalt különbségek voltak.
Az intelligenciát szem előtt tartva a BB generációból megfogalmazták, hogy számukra fontos, hogy egy vezető szoros kapcsolatot tartson a tagokkal, segítse a termelőket, politikamentesen végezze munkáját. Az X generáció azt fogalmazta meg, hogy számukra mindegy hogyan, de objektíven és igazságosan álljon a tagokhoz, a köz érdekeit képviselje. Az Y generáció felveti a közös problémamegoldást, számukra fontos, hogy a tagok véleményét kikérve, közösen oldják meg az esetleges problémákat. A Z generáció az érzelemmentes személyiségű vezető gondolata mellett azt is megfogalmazta, hogy nem feltétlenül vezetőre lenne szükség, hanem akár felügyelő bizottságra, ami biztosítja a függetlenséget és valóban a termelők érdekeit képviseli (SZŰCS 2020).
7. táblázat: egy jól működő termelői együttműködéssel szembeni elvárásainak t-próbájának szignifikáns eredményeket adó eredményei az SPSS-ben
Mekkora tagdíjat lenne hajlandó fizetni? | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | t | df | Sig. | átlag | standard hiba | ||
Személyiség | * | 8,849 | 0,000 | -2,32 | 181 | 0,022 | -0,178 | 0,077 |
*megegyező variancia |
Forrás: saját forrás
A tagdíjfizetési hajlandóságra irányuló elemzést szintén eloszlásvizsgálattal kezdtem (32. ábra), amely alapján megfigyelhető, hogy a Baby Boom és az X generáció tagdíjfizetési hajlandósága csökkenő tendenciát mutat, azonban a fiatalabb Y és Z generáció esetében nem fedezhető fel egyenes arányú csökkenés a tagdíj mértékének emelkedésével. A válaszadók a kérdést egy ordinális skálán értékelhették.
50,00%
40,00%
30,00%
20,00%
10,00%
0,00%
< 5000
5001-10000 10001-20000 20001-50000 50000-100000 100000 <
BB X Y Z
32. ábra: tagdíjfizetési hajlandóság generációnként
Forrás: saját forrás
A t-próba elvégzését követően megállapítható, hogy a szignifikáns különbség először a BB é az Y generáció összehasonlítása során volt kimutatható, amely a BB és a Z generáció összehasonlítása során is megmaradt.
Az X és Y generációk összehasonlítása során nem, azonban az X és Z generációk t-próbáját követően, ismét szignifikáns különbség volt kimutatható a generációk tagdíjfizetési hajlandóságát tekintve.
8. táblázat: tagdíjfizetési hajlandóságra vonatkozó t-próbájának szignifikáns értéket adó eredményei az SPSS-ben
Mekkora tagdíjat lenne hajlandó fizetni? | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | t | df | Sig. | átlag | standard hiba | ||
BB és Y | * | 0,472 | 0,493 | -2,106 | 242 | 0,036 | -0,327 | 0,155 |
BB és Z | * | 5,94 | 0,016 | -2,641 | 222 | 0,009 | -0,490 | 0,185 |
X és Z | * | 10,612 | 0,001 | -2,379 | 157 | 0,019 | -0,461 | 0,194 |
*megegyező variancia |
Forrás: saját forrás
Az elvégzett elemzések és a szakirodalomban ismertetett eltérő attitűdök tükrében a második hipotézis elfogadásra került. A különböző generációk eltérő elvárásokat támasztanak egy jól működő szervezet irányába. A hipotézisvizsgálat első részének statisztikai adatai rendkívül szemléletesen mutatja, hogy a Z generáció elvárásai szignifikánsan eltérnek az idősebb korosztályú gazdáktól, ahogyan azt a korábbi kutatások a szakirodalomban bemutatták.
A jól működő együttműködés tekintetében az elvégzett elemzések statisztikai adatai azt tükrözik, hogy a generációk tekintetében egyetértés van a tekintetben, hogy mind a képesség mind az intelligencia rendkívül fontos vezetői tulajdonság, a szignifikáns különbség a személyiség tekintetében mutatkozott. Az eddigi generációs kutatások is jól mutatják, hogy a munkaerőpiacon jelen lévő generációk milyen vezetői tulajdonságokat preferálnak, amelyet jelen kutatás eredményei is alátámasztottak.
A második hipotézis a szakirodalom és a statisztikai adatok tükrében elfogadásra került.
5.2. A családi állapot és a rokoni kapcsolatok
A szociológiai és szervezeti működésre irányuló tanulmányok arról számolnak be, hogy a társas kapcsolatok hozzásegítik az egyént a jobb eredmények eléréséhez. Egykorábbi kutatás szerint a családi állapot tekintetében elmondható, hogy a legkisebb észlelt támaszra és a legkevesebb támogatóra az egyedülállók és elváltak, legmagasabb észlelt támaszra és a legtöbb támogatóra a házasságban vagy élettársi kapcsolatban élők számíthatnak (FERWAGNER 2020). A témában 2 hipotézis került megfogalmazásra:
H3: A családi állapot és a társas kapcsolatok más-más tevékenységet eredményeznek és befolyásolják a tevékenységgel töltött időtartamot
H4: A családi állapot más-más hozzáállást eredményez egy együttműködő szervezethez való csatlakozásban(3a,b)
A H3 hipotézis vizsgálatakor, a jobb eredmények elemzéseként elsőként a tevékenységre fordított időtartamot vizsgáltam. A kérdést két irányból közelítettem meg: elsőként arra irányultan végeztem elemzést, hogy a családi állapot miként befolyásolja a mezőgazdasági tevékenységgel töltött időtartamot, majd azt is megvizsgáltam, hogy a társas kapcsolatok milyen hatással vannak erre. A hipotézis vizsgálat második részében arra tértem ki, hogy a családi háttér és a társas kapcsolatok milyen módon befolyásolják a választott tevékenységet.
18,48%
3,00%
4,16%
58,89%
15,47%
egyedüllálló özvegy elvált
párkapcsolatban él házas
33. ábra: A gazdák családi állapota
Forrás: saját forrás
A mezőgazdasági termeléssel töltött idő, családi állapot szerinti eloszlásának vizsgálata során az látható, hogy az egyedülállók 65%-a legfeljebb 4 órát és kicsit több mint egyötödük legfeljebb 8 órát és kevesebb, mint 14%-uk több mint 8 órát tölt agrártevékenységgel. A statisztikai adatok szerint az özvegyek töltenek legtöbb időt a tevékenységgel, majdnem egyharmaduk több mint 8 órát. A második legtöbb időt a tevékenységgel folytatók a házasok, akiknek közel a fele csupán, akik legfeljebb 4 órát tölt mezőgazdasági termeléssel.
A párkapcsolatban élők adatai az egyedülállókhoz, az elváltak adatai pedig az özvegyekéhez közelít (34. ábra).
házas
párkapcsolatban él
elvált
özvegy
egyedüllálló
Családi állapot szerinti tevékenységi idő
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%
0-4 5-8 9
Forrás: saját forrás
Az SPSS-ben végzett t-próbával a termelői tevékenységgel töltött idő páronkénti összehasonlításával az volt tapasztalható (9. táblázat), hogy az egyedülállók szignifikánsan eltérő időtartamot fordítanak a termelésre, mint az özvegyek, az elváltak és a házasok. Az özvegy családi állapotú gazdálkodók termelésre fordított idejük szignifikánsan eltérő a párkapcsolatban élőkétől, illetve a párkapcsolatban élőké a házasokétól.
9. táblázat: a gazdálkodók mezőgazdasági tevékenységgel töltött idejük családi állapot szerinti t-próbája az SPSS-ben
Napi szinten hány órát fordít mezőgazdasági termelésre és azzal kapcsolatos feladatokra? / Családi állapot | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | t | df | Sig. | átlag | standard hiba | ||
egyedülálló-özvegy | * | 1,652 | 0,202 | -2,991 | 91 | 0,004 | -2,954 | 0,988 |
egyedülálló-elvált | ** | -2,056 | 25 | 0,050 | -1,682 | 0,818 | ||
egyedülálló-házas | * | 0,435 | 0,51 | -4,21 | 333 | 0,000 | -1,733 | 0,412 |
özvegy-párkapcsolatban él | * | 3,306 | 0,073 | 2,231 | 78 | 0,029 | 2,348 | 1,052 |
párkapcsolatban él-házas | * | 3,418 | 0,065 | -2,525 | 320 | 0,012 | -1,127 | 0,446 |
*megegyező variancia | ||||||||
**eltérő variancia |
Forrás: saját forrás
A társas kapcsolatok elemzésére irányuló vizsgálatához kapcsolódó egyszerű eloszlásokat a 35. ábra mutatja.
több, mint 8 óra
8
7
6 0 fő
5 + 1 fő
+ 2 fő
4 + 3 fő
3 + 4 fő
+5 fő vagy annál több
2
1
0
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%
Forrás: saját forrás
10. táblázat: a termelő tevékenységgel töltött időtartam t-próbája az SPSS-ben
Napi szinten hány óra? | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | F | Sig. | F | Sig. | F | ||
Hány fő? (>= 1) | * | 0,487 | 0,485 | 2,435 | 422 | 0,015 | 0,313 | 0,129 |
Hány fő? (>= 8) | * | 0,000 | 0,998 | 2,053 | 422 | 0,041 | 0,224 | 0,109 |
Hány fő? (>= 9) | * | 1,922 | 0,166 | 3,092 | 422 | 0,002 | 0,374 | 0,121 |
*megegyező variancia Forrás: saját forrás
A mezőgazdasági tevékenységet külön állattenyésztési és növénytermesztési ágazatokban illetve a mezőgazdasági termelő tevékenységen kívüli munkát elemeztem. Az állattenyésztési ágazatban tevékenykedő gazdák válaszai alapján az látható (36. ábra), hogy az egyedülállók legmagasabb arányban (több mint 28%) a szarvasmarha tenyésztésben vesznek részt, amit a halászati tevékenység követ 25%-kal, majd a méhészet (közel 24%).
Az özvegy családi állapotú gazdálkodók kizárólag a baromfitenyésztést jelölték meg az állattenyésztési ágazatok közül. Az elvált gazdák szintén a baromfitenyésztésből (majdnem 13%- ban) veszik ki leginkább részüket, amit a méhészet (majdnem 6%) és a sertéstenyésztés (5,71%) követ. A párkapcsolatban élők legmagasabb arányban a halászatban (50%) és a vadászatban (közel 42%) töltenek be szerepet, amit a sertéstenyésztés követ majdnem 31,5%-kal. A kecsketenyésztéssel a válaszadók közül kizárólag párkapcsolatban élő és házas gazdák foglalkoznak 17-83% arányban. A házas válaszadók láthatóan kiemelkedően nagy szerepet töltenek be valamennyi állattenyésztési ágazatban. A halászat kivételével (25%) valamennyi ágazatban több, mint 40% arányban vesznek részt a mezőgazdasági termelésben.
vadászat
halászat
méhészet
baromfi
kecske
juh
sertés
szarvasmarha
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%
egyedüllálló özvegy elvált párkapcsolatban él házas
36. ábra: Az állattenyésztésben végzett tevékenységek megoszlása a családi állapot alapján
Forrás: saját forrás
Az SPSS-ben végzett t-próba alapján a páronkénti összehasonlítás során az látható, hogy
- a szarvasmarha tenyésztéssel foglalkozó gazdák esetében az egyedülállók özvegyekkel és elváltakkal történő összehasonlítása, az özvegyek házasokkal és az elváltak házasokkal történő összehasonlítása során,
- a sertéstenyésztők esetében az özvegyek párkapcsolatban élőkkel és a házasokkal illetve a párkapcsolatban élők házasokkal történő összehasonlításakor,
- a baromfitenyésztéssel foglalkozóknál az egyedülállók elváltakkal és az elváltak kapcsolatban élőkkel valamint házasokkal történő összehasonlítása során,
- a kecsketenyésztő gazdák esetében az egyedülállók házasokkal és az elváltak házasokkal való összehasonlításakor,
- a juhtenyésztéssel foglalkozóknál az özvegyek házasokkal történő összehasonlítása során,
- a méhekkel foglalkozó gazdák esetében az egyedülállók özvegyekkel és az özvegyek házasokkal történő összehasonlításakor
- a halászati tevékenységet megjelölő gazdálkodóknál a párkapcsolatban élők házasokkal való összehasonlítása során
- A vadászattal foglalkozó válaszadók esetében az özvegyek párkapcsolatban élőkkel és házasokkal, az elváltak kapcsolatban lévőkkel és házasokkal valamint a párkapcsolatban élők házasokkal történő összehasonlítása során
volt kimutatható szignifikáns különbség.
11. táblázat: az állattenyésztési ágazatban tevékenykedők t-próbájának releváns adatai családi állapot szerint az SPSS-ben
Mi az Ön által végzett jövedelemszerző mezőgazdasági tevékenységének legfőbb bevételi forrása? / Családi állapot | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | t | df | Sig. | átlag | standard hiba | ||
Szarvasmarha (egyedülálló-özvegy) | ** | 3,182 | 72 | 0,002 | 0,123 | 0,039 | ||
Szarvasmarha (egyedülálló-elvált) | ** | 3,182 | 72 | 0,002 | 0,123 | 0,039 | ||
Xxxxxxxxxxxx (özvegy-házas) | ** | -4,649 | 254 | 0,000 | -0,078 | 0,017 | ||
Xxxxxxxxxxxx (elvált-házas) | ** | -4,649 | 254 | 0,000 | -0,078 | 0,017 | ||
Sertés (özvegy-párkapcsolatban él) | ** | -3,611 | 64 | 0,001 | -0,169 | 0,047 | ||
Xxxxxx (özvegy-házas) | ** | -3,984 | 254 | 0,000 | -0,059 | 0,015 | ||
Sertés (párkapcsolatban él-házas) | * | 31,926 | 0,000 | 2,938 | 318 | 0,004 | 0,110 | 0,038 |
Baromfi (egyedülálló-elvált) | * | 45,447 | 0,000 | -3,482 | 88 | 0,001 | -0,253 | 0,073 |
Xxxxxxx (elvált-kapcsolatban él) | * | 20,618 | 0,000 | 2,499 | 80 | 0,015 | 0,217 | 0,087 |
Xxxxxxx (elvált-házas) | * | 17,265 | 0,000 | 2,610 | 270 | 0,010 | 0,200 | 0,077 |
Xxxxxx (egyedülálló-házas) | ** | -2,254 | 254 | 0,025 | -0,020 | 0,009 | ||
Kecske (elvált-házas) | ** | -2,254 | 254 | 0,025 | -0,020 | 0,009 | ||
Xxx (özvegy-házas) | ** | -4,124 | 254 | 0,000 | -0,063 | 0,015 | ||
Egyéb állat (méhészet) (egyedülálló- özvegy) | ** | 2,043 | 72 | 0,045 | 0,055 | 0,027 | ||
Egyéb állat (méhészet) (özvegy- házas) | ** | -3,384 | 254 | 0,001 | -0,043 | 0,013 | ||
Halászat (párkapcsolatban él-házas) | * | 16,465 | 0,000 | 2,011 | 318 | 0,045 | 0,027 | 0,013 |
Vadászat (özvegy-párkapcsolatban él) | ** | -2,309 | 64 | 0,024 | -0,077 | 0,033 | ||
Xxxxxxxx (özvegy-házas) | ** | -2,254 | 254 | 0,025 | -0,020 | 0,009 | ||
Vadászat (elvált-kapcsolatban él) | ** | -2,309 | 64 | 0,024 | -0,077 | 0,033 | ||
Vadászat (elvált-házas) | ** | -2,254 | 254 | 0,025 | -0,020 | 0,009 | ||
Vadászat (párkapcsolatban él-házas) | * | 22,564 | 0,000 | 2,384 | 318 | 0,018 | 0,057 | 0,024 |
*megegyező variancia | ||||||||
**eltérő variancia |
Forrás: saját forrás
Az növénytermesztési ágazatban tevékenykedő gazdák válaszai alapján az látható (37. ábra), hogy az egyedülállók legmagasabb arányban (közel 24%-ban) a takarmánynövény termesztésében, közel 20%-ban a gabonatermesztésben, több mint 19%-ban dísznövénytermesztésben, több mint 16%-ban ipari növénytermesztésben 12%-ban az erdőgazdálkodásban illetve nagyjából 5-12-16% arányban szőlő-gyümölcs és zöldségtermesztésben vesznek részt.
Az özvegyek legmagasabb arányban a szőlőtermesztésben (majdnem 8%), közel 5%-ban dísznövénytermesztésben illetve megközelítőleg 3-3%-ban gabona, zöldség, gyümölcs, takarmány és egyéb növény termesztésében vállalnak részt.
Az elváltak 19%-ban a dísznövénytermesztésben, 5%-ban takarmánynövénytermesztésben, közel 5%-ban szőlő és egyéb növénytermesztésben, az erdőgazdálkodásban 4% erejéig illetve 4%-ot meg nem haladó mértékben ipari növény, gyümölcs és gabonatermesztésben vesznek részt.
A párkapcsolatban élők több mint 20%-os arányban ipari és egyéb növénytermesztésben 19-15- 12% arányban szőlő-gyümölcs-zöldségtermesztésben, több mint 17%-ban gabonatermesztésben, közel 12%-ban takarmánynövény termesztésben, több mint 9,5%-ban dísznövénytermesztésben és 8%vállalnak szerepet. A házasok esetében a növénytermesztés területén is elmondható, hogy jelentős szerepet töltenek be. A dísznövénytermesztésben nem érik el az 50%-os arányt, azonban az összes többi növénytermesztési ágazatban a 60%-os arányt megközelítő mértékben veszik ki a részüket a termelő tevékenységből.
erdőgazdálkodás
dísznövény
szőlő gyümölcs zöldség egyéb növény
takarmánynövények ipari növények
gabona
0% 10%
20%
30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%
egyedüllálló özvegy elvált párkapcsolatban él házas
37. ábra: A növénytermesztésben végzett tevékenységek megoszlása a családi állapot alapján
Forrás: saját forrás
Az SPSS-ben végzett t-próba alapján a páronkénti összehasonlítás során az látható, hogy
- a gabonatermesztésben az egyedülállók elváltakkal és az elváltak kapcsolatban élőkkel történt összehasonlításban,
- a takarmánynövénytermesztés tekintetében az egyedülállók párkapcsolatban élőkkel és házasokkal történő összehasonlításakor,
- az ipari növénytermesztéssel foglalkozók körében az egyedülállók özvegyekkel és az özvegyek párkapcsolatban élőkkel illetve házasokkal történő összehasonlítása során,
- a gyümölcstermesztők esetében az egyedülállók házasokkal történő összehasonlításakor,
- a szőlőt termesztő gazdáknál az egyedülállókat bármilyen más családi állapotú gazdálkodóval, illetve az özvegyeket a házasokkal való összehasonlítása során,
- a dísznövénytermesztéssel foglalkozók tekintetében az egyedülállók elváltakkal, az elváltak kapcsolatban élőkkel és házasokkal történt összehasonlításakor,
- végül az erdőgazdálkodásban tevékenykedőknél az özvegyek házasokkal történő összehasonlításakor
volt kimutatható szignifikáns különbség.
12. táblázat: a növénytenyésztési ágazatban tevékenykedők t-próbájának releváns adatai, családi állapot szerint az SPSS-ben
Mi az Ön által végzett jövedelemszerző mezőgazdasági tevékenységének legfőbb bevételi forrása? / Családi állapot | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | t | df | Sig. | átlag | standard hiba | ||
Gabona (egyedülálló-elvált) | ** | 2,160 | 33,049 | 0,038 | 0,211 | 0,098 | ||
Gabona (elvált-kapcsolatban él) | ** | -2,064 | 34,874 | 0,047 | -0,205 | 0,100 | ||
Takarmánynövények (egyedülálló-párkapcsolatban él) | * | 18,929 | 0,000 | 2,164 | 136,000 | 0,032 | 0,168 | 0,078 |
Takarmánynövények (egyedülálló-házas) | * | 11,207 | 0,001 | 2,013 | 326,000 | 0,045 | 0,121 | 0,060 |
Ipari növények (egyedülálló- özvegy) | ** | 3,182 | 72,000 | 0,002 | 0,123 | 0,039 | ||
Ipari növények (özvegy- párkapcsolatban él) | ** | -3,807 | 64,000 | 0,000 | -0,185 | 0,048 | ||
Ipari növények (özvegy-házas) | ** | -6,037 | 254,000 | 0,000 | -0,125 | 0,021 | ||
Gyümölcs (egyedülálló-házas) | * | 31,322 | 0,000 | -2,249 | 326,000 | 0,025 | -0,144 | 0,064 |
Szőlő (egyedülálló-özvegy) | * | 55,777 | 0,000 | -4,286 | 84,000 | 0,000 | -0,344 | 0,080 |
Szőlő (egyedülálló-elvált) | * | 15,749 | 0,000 | -2,039 | 88,000 | 0,044 | -0,135 | 0,066 |
Szőlő (egyedülálló- párkapcsolatban él) | * | 36,570 | 0,000 | -2,758 | 136,000 | 0,007 | -0,144 | 0,052 |
Szőlő (egyedülálló-házas) | * | 36,983 | 0,000 | -2,666 | 326,000 | 0,008 | -0,120 | 0,045 |
Szőlő (özvegy-házas) | * | 8,516 | 0,004 | 2,097 | 266,000 | 0,037 | 0,224 | 0,107 |
Dísznövény (egyedülálló- elvált) | * | 20,674 | 0,000 | -2,404 | 88,000 | 0,018 | -0,180 | 0,075 |
Dísznövény (elvált- kapcsolatban él) | * | 37,888 | 0,000 | 3,004 | 80,000 | 0,004 | 0,205 | 0,068 |
Dísznövény (elvált-házas) | * | 38,628 | 0,000 | 3,614 | 270,000 | 0,000 | 0,196 | 0,054 |
Erdőgazdálkodás (özvegy- házas) | ** | -4,522 | 254,000 | 0,000 | -0,075 | 0,016 | ||
*megegyező variancia | ||||||||
**eltérő variancia |
Forrás saját forrás
A termelő tevékenységen kívüli mezőgazdasági munka tekintetében, az eloszlás alapján az látszik (38. ábra), hogy az özvegy családi állapotú nyilatkozó gazdák csak a saját előállítású termékek kereskedelmét jelölte meg a felsorolt jövedelemszerző tevékenységek közül. Az egyéb mezőgazdasági tevékenység kivételével a házas termelők minden esetben több mint 50%-ban képviselik csoportjukat, míg a párkapcsolatban élők épp ebben a kategóriában vállalnak leginkább szerepet (majdnem 43%-ban). Az egyedülálló mezőgazdasági termelők esetében a válaszaik alapján az tapasztalható, hogy több mint egyötöd arányban a bérmunka területén, 13,33%-ban a saját előállítású mezőgazdasági termékek tekintetében, közel 12%-ban vásárolt termékek kereskedelemében és több mint 14%-ban egyéb mezőgazdasági munkákban veszik ki részüket.
Egyéb mg-i tevékenység
Vásárolt mg-i termék kereskedelme
Saját előállítású mg-i termék kereskedelme
Mezőgazdasági bérmunka
0% 20% 40% 60% 80% 100%
egyedülálló özvegy elvált párkapcsolatban él házas
38. ábra: A termelő tevékenységen kívüli mezőgazdasági munka megoszlása a családi állapot alapján
Forrás: saját forrás
Az SPSS rendszerben végzett t-próba alapján, a páronkénti összehasonlítás során az tapasztalható, hogy
- a mezőgazdasági bérmunkánál, az egyedülállók özvegyekkel történő és az özvegyek párkapcsolatban élőkkel illetve házasokkal való összehasonlításakor,
- a vásárolt mezőgazdasági termékek esetében az özvegy családi állapotúak párkapcsolatban élőkkel illetve házasokkal, valamint az elváltak párkapcsolatban élőkkel és házasokkal történő összehasonlításakor,
- az egyéb tevékenység esetében pedig a párkapcsolatban élők házasokkal való összehasonlítása során
volt kimutatható szignifikáns különbség.
13. táblázat: A növény- és állattenyésztésen kívüli jövedelemszerző tevékenység t-próbájának releváns adatai, családi állapot szerint az SPSS-ben
Mi az Ön által végzett jövedelemszerző mezőgazdasági tevékenységének legfőbb bevételi forrása? / Családi állapot | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | t | df | Sig. | átlag | standard hiba | ||
Mg-i bérmunka (egyedülálló- özvegy) | ** | 2,301 | 72,000 | 0,024 | 0,068 | 0,030 | ||
Mg-i bérmunka (özvegy- párkapcsolatban él) | ** | -2,049 | 64,000 | 0,045 | -0,062 | 0,030 | ||
Mg-i bérmunka (özvegy-házas) | ** | -3,694 | 254,000 | 0,000 | -0,051 | 0,014 | ||
Vásárolt mg-i termék kereskedelme (özvegy-párkapcsolatban él) | ** | -2,049 | 64,000 | 0,045 | -0,062 | 0,030 | ||
Vásárolt mg-i termék kereskedelme (özvegy-házas) | ** | -3,384 | 254,000 | 0,001 | -0,043 | 0,013 | ||
Vásárolt mg-i termék kereskedelme (elvált-kapcsolatban él) | ** | -2,049 | 64,000 | 0,045 | -0,062 | 0,030 | ||
Vásárolt mg-i termék kereskedelme (elvált-házas) | ** | -3,384 | 254,000 | 0,001 | -0,043 | 0,013 | ||
Egyéb tevékenység (párkapcsolatban él-házas) | * | 20,219 | 0,000 | 2,234 | 318,000 | 0,026 | 0,038 | 0,017 |
*megegyező variancia | ||||||||
**eltérő variancia |
Forrás: saját forrás
A tevékenység társas kapcsolatok függvényében végzett vizsgálatokat szintén két részre bontottam: állattenyésztési és növénytermesztési tevékenységekre. A 39. ábra szemlélteti, hogy a juh- (4,55%) és szarvasmarha tenyésztés (9,38%) esetén figyelhető meg legkisebb arányban azoknak a gazdálkodóknak az aránya, akik esetében családjukban, illetve rokonságukban egyáltalán nem foglalkozik ezzel a tevékenységgel más rajtuk kívül. Ebben a vonatkozásban a legmagasabb arányú a baromfitenyésztés (23%) és a méhészet (közel 18%) tevékenység volt.
vadászat halászat méhészet baromfi kecske
juh sertés szarvasmarha
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9
Forrás: saját forrás
Az eloszlások (40. ábra) azt mutatják, hogy a takarmánynövény- (közel 13%), zöldség- (több, mint 14,5%), gyümölcs- (majdnem 17%) valamint a szőlőtermesztés (közel 17,5%) esetén figyelhető meg legkisebb arányban azoknak a gazdálkodóknak az aránya, akik esetében családjukban, illetve rokonságukban egyáltalán nem foglalkozik ezzel a tevékenységgel más rajtuk kívül. Ebben a vonatkozásban a legmagasabb arányú a dísznövény- (majdnem 24%) és az egyéb növénytermesztés – mint a vetőmag, palánta, faiskola- (közel 30%) esetében volt.
erdőgazdálkodás
dísznövény
szőlő gyümölcs zöldség egyéb növény
takarmánynövények ipari növények
gabona
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9
Forrás: saját forrás
Az SPSS-ben végzett t-próba által végzett páronkénti összehasonlítás nem hozott eredményt.
A szervezeti működésre irányuló tanulmányok rendszerint beszámolnak a csoportban való együttműködés pozitív és negatív hatásairól. Családi állapotra irányuló korábbi kutatásokban beszámoltak arról, hogy a legkisebb észlelt támaszról és a legkevesebb támogatóról az egyedülállók és elváltak, legmagasabb észlelt támaszról és a legtöbb támogatóról a házasságban vagy élettársi kapcsolatban élők nyilatkoztak.
A mezőgazdasági termelésre fordított időtartam elemzése során az volt tapasztalható, hogy valóban befolyásolja a családi állapot és a társas kapcsolatok, hogy ki mennyi időt fordít a tevékenységre, amely az együttműködés jelenlétére vagy épp annak hiányára utal. A tevékenységre irányuló elemzéseknél a családi állapot esetében szignifikáns különbség volt kimutatható, hogy a gazdálkodók milyen mezőgazdasági tevékenységet választanak, azonban az, hogy az egyes gazdáknak milyen kiterjedt rokonsága vagy hányan végeznek mezőgazdasági tevékenységet a családból, nem. A H3 hipotézis így részben alátámasztásra került.
Az együttműködés vonatkozásában a gazdák jelenlegi tevékenységén túl azt is vizsgálni kívántam, hogy miként viszonyulnak egy termelői együttműködéshez. Jelenleg milyen szervezethez tartoznak, miért csatlakoztak ehhez a szervezethez? Környezetével hogyan tartják a kapcsolatot illetve miként viszonyulnak egy esetleges vezetői szerepvállaláshoz?
A H4 hipotézis vizsgálatát szintén két irányból közelítettem meg: egyrészt a családi állapot másrész a társas kapcsolatok oldaláról, hogy ezek a tényezők miként befolyásolják az együttműködő szervezethez való csatlakozást.
A válaszadók által megjelölt szervezeti formák eloszlását megvizsgálva az látható (41. ábra), hogy legmagasabb arányban (több mint 64%-ban) kamarához, több mint 15%-ban szövetkezethez, majdnem 14%-ban gazdakörhöz és 4-4% alatti mértékben egyesülethez vagy egyéb együttműködő szervezethez csatlakoztak a termelők.
3,77% 3,30%
13,68%
15,09%
64,15%
Kamara Szövetkezet Gazdakör Egyesület Egyéb
41. ábra: a válaszadók által megjelöl együttműködési formák
Forrás: saját forrás
A válaszadók szervezeti tagságának családi állapot szerinti megoszlását vizsgálva (42. ábra), az volt tapasztalható, hogy a kamarához való csatlakozásnál valamennyi családi állapotú termelő megtalálgató. Legmagasabb arányban a házasok (több mint 65%), közel 17%-ban a párkapcsolatban élők, több mint 11%-ban egyedülállók és kevesebb, mint 5-5%-ban özvegyek és elváltak csatlakoztak ilyen szervezethez. Az özvegyek kizárólag kamarai tagságot jelöltek meg. A szövetkezeti tagságot megjelölő válaszadók közül majdnem 63%-ban házasok, közel egyötödük egyedülálló, majdnem 17%-uk párkapcsolatban élő és valamivel több, mint 3%-uk elvált volt.
A gazdakört megjelölő válaszadók közel 60%-a házas, majdnem egynegyede párkapcsolatban élő és több mint 17%-a egyedülálló volt. Az egyesületi tagságot megjelölők 87,5%-a házas és 12,5-a egyedülálló volt. Az egyéb szervezeti tagságot megjelölő válaszadók 28,5-28,5-28,5%-a egyedülálló, elvált és házas és valamivel több mint 14%-a párkapcsolatban élő volt.
Egyéb
Egyesület
Gazdakör
Szövetkezet
Kamara
0% 20% 40% 60% 80% 100%
egyedülálló özvegy elvált párkapcsolatban él házas
42. ábra: a szervezethez való csatlakozási hajlandóság családi állapot szerinti megoszlás
Forrás: saját forrás
Az SPSS rendszerben, t-próba segítségével, a családi állapot szerinti páronkénti összehasonlítás több esetben is szignifikáns különbséget mutatott:
- a kamarai tagság esetében az egyedülállók özvegyekkel és házasokkal valamint az özvegyek párkapcsolatban élőkkel és házasokkal való összehasonlítása során;
- a gazdakör, gazdaklub vizsgálatakor az egyedülállók elváltakkal, az özvegyek a párkapcsolatban élőkkel és házasokkal, az elváltak a kapcsolatban élőkkel és házasokkal történő összehasonlításakor;
- a szövetkezeti tagságot megjelölőknél az egyedülállók özvegyekkel és az özvegyek párkapcsolatban élőkkel és házasokkal való összehasonlításakor;
- az egyesületek esetében az özvegyek és elváltak házasokkal illetve a párkapcsolatban élők házasokkal történő összehasonlítása során;
- az egyéb szervezeti típust megjelölő válaszadók esetében az elváltak kapcsolatban élőkkel és az elváltak házasokkal való összehasonlításakor.
14. táblázat: a szervezeti típusokhoz történő csatlakozás és a családi állapot t-próbájának releváns adatai az SPSS rendszerben
Kérem, jelölje meg, milyen típusú ez a csoport! / Családi állapot | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | t | df | Sig. | átlag | standard hiba | ||
Xxxxxx (egyedülálló-özvegy) | ** | -4,561 | 26 | 0,000 | -0,444 | 0,097 | ||
Xxxxxx (egyedülálló-házas) | * | 10,354 | 0,002 | -2,334 | 140 | 0,021 | -0,218 | 0,094 |
Xxxxxx (özvegy-párkapcsolatban él) | ** | 3,483 | 31 | 0,002 | 0,281 | 0,081 | ||
Xxxxxx (özvegy-házas) | ** | 5,771 | 114 | 0,000 | 0,226 | 0,039 | ||
Gazdakör, gazdaklub (egyedülálló- elvált) | ** | 2,431 | 26 | 0,022 | 0,185 | 0,076 | ||
Gazdakör, gazdaklub (özvegy- párkapcsolatban él) | ** | -2,946 | 31 | 0,006 | -0,219 | 0,074 | ||
Gazdakör, gazdaklub (özvegy-házas) | ** | -4,447 | 114 | 0,000 | -0,148 | 0,033 | ||
Xxxxxxxx, gazdaklub (elvált- kapcsolatban él) | ** | -2,946 | 31 | 0,006 | -0,219 | 0,074 | ||
Gazdakör, gazdaklub (elvált-házas) | ** | -4,447 | 114 | 0,000 | -0,148 | 0,033 | ||
Szövetkezet (egyedülálló-özvegy) | ** | 2,726 | 26 | 0,011 | 0,222 | 0,082 | ||
Szövetkezet (özvegy-párkapcsolatban él) | ** | -2,396 | 31 | 0,023 | -0,156 | 0,065 | ||
Szövetkezet (özvegy-házas) | ** | -4,899 | 114 | 0,000 | -0,174 | 0,035 | ||
Egyesület (özvegy-házas) | ** | -2,718 | 114 | 0,008 | -0,061 | 0,022 | ||
Egyesület (elvált-házas) | ** | -2,718 | 114 | 0,008 | -0,061 | 0,022 | ||
Egyesület (párkapcsolatban él-házas) | ** | -2,718 | 114 | 0,008 | -0,061 | 0,022 | ||
Egyéb (hegyközség, facebook csoport, KTT, terméktanács, falugazdász) (elvált-kapcsolatban él) | * | 26,818 | 0 | 2,685 | 36 | 0,011 | 0,302 | 0,112 |
Egyéb (hegyközség, facebook csoport, KTT, terméktanács, falugazdász) (elvált-házas) | * | 57,715 | 0 | 4,532 | 119 | 0,000 | 0,316 | 0,07 |
*megegyező variancia | ||||||||
**eltérő variancia |
Forrás: saját forrás
0,82%
18,78%
34,29%
17,14%
20,00%
8,98%
A környezetemben mindenki csatlakozott Azt mondák, jól járok vele
Ezt tanácsolták
Hosszabb mérlegelés után döntöttem így Nem volt más választásom
Forrás: saját forrás
A csatlakozás indítékainak családi állapot szerinti megoszlását vizsgálva (44. ábra) az látható, hogy kizárólag a házasok jelöltek meg olyan választ, hogy támogatások igénybe vétele és a személyes érdekek szerepet játszottak a szervezethez való csatlakozásban. Esetükben legnagyobb hatása annak volt, hogy nem volt más választásuk, megközelítőleg egyötöd-egyötöd arányban azért csatlakoztak, mert ezt tanácsolták illetve a környezetükben mindenki csatlakozott. A válaszadó, házas termelők majdnem 16%-át befolyásolta a csatlakozásában, hogy azt mondták neki, jól jár vele és megközelítőleg 8% nyilatkozta azt, hogy hosszabb mérlegelés után döntött a csatlakozás mellett. Az egyedülállók legmagasabb arányban (29,41%) azt jelölték meg, hogy ezt tanácsolták nekik, nagyjából egyötöd-egyötöd arányban azt mondták, nem volt más választásuk és a környezetükben mindenki csatlakozott. Az özvegyek majdnem 17%-a azért csatlakozott a szervezethez, mert azt mondták jól jár vele és alig több mint 83%-uk azt nyilatkozta, hogy nem volt más választása. Az elváltak legnagyobb arányban (37,5%) szintén azt nyilatkozták, hogy nem volt más választásuk, egynegyedüknek azt mondták, hogy jól jár vele, 12-5-12,-5% arányban voltak azok, akik azt jelölték meg, hogy ezt tanácsolták, a környezetükben mindenki csatlakozott illetve hosszabb mérlegelés után csatlakozott a szervezethez. A párkapcsolatban élők is legmagasabb arányban azt jelölték meg, hogy nem volt más választásuk, megközelítőleg egyötöd- egyötöd arányban azért csatlakoztak, mert azt mondták nekik, hogy jól járnak vele illetve mindenki csatlakozott a környezetükben, végül nagyjából 12-12%-ban voltak azok, akiknek ezt tanácsolták és hosszabb mérlegelés után csatlakoztak.
házas
A környezetemben mindenki csatlakozott
Azt mondák, jól járok vele
párkapcsolatban él Ezt tanácsolták
elvált özvegy egyedülálló
0%
20% 40%
60% 80% 100%
Hosszabb mérlegelés után döntöttem így
Nem volt más választásom
Támogatások igénybevétele, személyes érdekek miatt
44. ábra: a szervezethez való csatlakozás indítékainak megoszlása családi állapot szerint
Forrás: saját forrás
15. táblázat: A szervezethez való csatlakozás indítékainak t-próbája az SPSS rendszerben (a szignifikáns eredményt adó releváns adatok)
Mi jellemezné a szervezethez való csatlakozását? / Családi állapot | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | t | df | Sig. | átlag | standard hiba | ||
A környezetemben mindenki csatlakozott a szervezethez (özvegy-párkapcsolatban él) | ** | -3,431 | 34,000 | 0,002 | -0,257 | 0,075 | ||
A környezetemben mindenki csatlakozott a szervezethez (özvegy-házas) | ** | -6,135 | 122,000 | 0,000 | -0,236 | 0,038 | ||
Ezt tanácsolták (egyedülálló- özvegy) | ** | 3,730 | 32,000 | 0,001 | 0,303 | 0,081 | ||
Ezt tanácsolták (özvegy- párkapcsolatban él) | ** | -2,385 | 33,000 | 0,023 | -0,147 | 0,062 | ||
Ezt tanácsolták (özvegy-házas) | ** | -6,688 | 122,000 | 0,000 | -0,268 | 0,040 | ||
Hosszabb mérlegelés után döntöttem így (egyedülálló- özvegy) | ** | 2,101 | 32,000 | 0,044 | 0,121 | 0,058 | ||
Hosszabb mérlegelés után döntöttem így (özvegy- párkapcsolatban él) | ** | -2,385 | 33,000 | 0,023 | -0,147 | 0,062 | ||
Hosszabb mérlegelés után döntöttem így (özvegy-házas) | ** | -3,632 | 122,000 | 0,000 | -0,098 | 0,027 | ||
Nem volt más választásom (egyedülálló-özvegy) | * | 0,761 | 0,389 | -3,085 | 37,000 | 0,004 | -0,591 | 0,192 |
Nem volt más választásom (egyedülálló-házas) | * | 30,533 | 0,000 | -2,064 | 154,000 | 0,041 | -0,197 | 0,095 |
*megegyező variancia | ||||||||
**eltérő variancia |
Forrás: saját forrás
7 vagy több
4-6 rokon
1-3 rokon
0 rokon
0% 20% 40% 60% 80% 100%
1-2 fő 3-4 fő 5-6 fő
45. ábra: A családban és rokonságban a termelők száma és a termelőkkel való kapcsolattartás eloszlása
Forrás: saját forrás
A tevékenységben részt vevő családtagok és rokonok számát is figyelembe véve, a 46. ábra alapján látható, hogy ahogy növekszik a családi és rokoni körben a termelők száma, a termelői szervezet vezetésére vonatkozó hajlandóság is növekvő tendenciát mutat.
7 vagy több
4-6 rokon
1-3 rokon
0 rokon
0% 20% 40% 60% 80% 100%
igen nem
Forrás: saját forrás
5-6 fő
3-4 fő
1-2 fő
0% 20% 40% 60% 80% 100%
igen nem
Forrás: saját forrás
A hipotézis vizsgálata során két t-próba is szignifikáns különbséget mutatott. Az első esetben azt, hogy a gazdálkodó környezetében hány rokon vagy családtag foglalkozik termelő tevékenységgel vetettem össze azzal, hogy a gazdálkodó hány fővel szokott mezőgazdasági témában kapcsolatba kerülni.
16. táblázat: A családi/rokoni kapcsolatok és a heti szintű termeléssel összefüggő kapcsolatok t-próbájának releváns adatai az SPSS-ben
Hány rokona, családtagja foglalkozik jövedelemszerző mezőgazdasági termeléssel? | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | t | df | Sig. | átlag | standard hiba | ||
Hány fővel szokott mezőgazdasági témában legalább heti szinten kapcsolatba kerülni? | * | 11,624 | 0,001 | 2,507 | 160 | 0,013 | 0,670 | 0,267 |
*megegyező variancia |
Forrás: saját forrás
Ezt követően annak a t-próbáját végeztem el, hogy mennyire befolyásolja a gazda termelői együttműködésben való vezetői hajlandóságát az, hogy hány családtag vagy rokon foglalkozik a tevékenységgel, illetve, hogy hány fővel szokott heti szinten mezőgazdasági kérdéseket megvitatni. Ez esetben is szignifikáns különbséget mutatott a t-próba, a 17. táblázat már csak a releváns változók értékeit tartalmazza.
17. táblázat: A termelői együttműködés és a családi/rokoni kapcsolatok, valamint a heti szintű termeléssel összefüggő kapcsolatok t-próbája az SPSS-ben
Ön vállalná egy termelői együttműködés vezetését? | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | t | df | Sig. | átlag | standard hiba | ||
Hány rokona, családtagja foglalkozik jövedelemszerző mezőgazdasági termeléssel? | * | 0,493 | 0,483 | -2,420 | 326 | 0,016 | -0,700 | 0,289 |
Hány fővel szokott mezőgazdasági témában legalább heti szinten kapcsolatba kerülni? | * | 7,534 | 0,006 | -3,508 | 309 | 0,001 | -0,856 | 0,244 |
*megegyező variancia |
Forrás: saját forrás
5.3. A szakirányú végzettség
A szakirányú végzettség eltérő attitűdöket eredményez a mezőgazdasági termelésben és az együttműködéshez történő hozzáállásban. A hipotézis vizsgálatát azzal kezdtem, hogy szignifikáns különbség tapasztalható-e a különböző ágazatokban, mennyire járul hozzá a szakirányú végzettség a megfontolt gazdálkodáshoz. Ezt követően azt vizsgáltam, hogy a szakirányú végzettség hogyan érinti az együttműködéshez való hozzáállást, amelyet szintén több szempontból közelítettem meg.
A témában 1 hipotézis került megfogalmazásra:
H5: Eltérő gondolkodásmóddal és hozzáállással rendelkeznek a szakirányú végzettséggel rendelkező gazdák, mint akik nem rendelkeznek végzettséggel
A H5 hipotézis vizsgálatát a válaszadók képzettségének ágazatonkénti eloszlásával kezdtem, amely azt mutatja (48. ábra), hogy a legnagyobb arányú a kecske- (100%) és baromfi- tenyésztésben (több mint 87%) az agrárvégzettséggel nem rendelkezők aránya. A növénytermesztésben inkább a kertészeti ágazatokban figyelhető meg az agrárvégzettséggel nem rendelkezők magas aránya: a zöldség- és szőlőtermesztés esetén több mint 67%, a gyümölcstermesztésben megközelítőleg 60% és a dísznövénytermesztésben több mint 71%. A szakirányú végzettségűek aránya kiemelkedően magas (több mint 82%) az egyéb állattenyésztés (mint a méhészet) területén a válaszadók között és 60% körüli arányban vannak képzettek a szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztők illetve a gabona, ipari növény és takarmánynövény termesztők között.
100,00%
80,00%
60,00%
40,00%
20,00%
0,00%
Van agrárvégzettsége
Nincs agrárvégzettsége
48. ábra: A válaszadó gazdák képzettségének ágazatonkénti megoszlása
Forrás: saját forrás
Az SPSS-ben végzett t-próba eredményei azt tükrözik, hogy az állattenyésztés esetében a szarvasmarha, kecske, baromfi és egyéb állattenyésztésben, a növénytermesztés tekintetében pedig a gabona, ipari növények, takarmánynövények, zöldség, szőlő és dísznövénytermesztésben mutatható ki szignifikáns különbség a válaszadó gazdák képzettségét illetően.
18. táblázat: a képzettség ágazatonkénti t-próbájának releváns értékei az SPSS-ben
Rendelkezik agrár képesítéssel? / Mi az Ön által végzett jövedelemszerző mezőgazdasági tevékenységének legfőbb bevételi forrása? | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | t | df | Sig. | átlag | standard hiba | ||
szarvasmarha | * | 28,176 | 0,000 | -2,563 | 334 | 0,011 | -0,074 | 0,029 |
kecske | * | 21,008 | 0,000 | 2,223 | 334 | 0,027 | 0,029 | 0,013 |
baromfi | * | 80,657 | 0,000 | 4,068 | 334 | 0,000 | 0,128 | 0,031 |
egyéb állat (méhészet) | * | 40,229 | 0,000 | -3,008 | 334 | 0,003 | -0,067 | 0,022 |
gabona | * | 82,856 | 0,000 | -4,757 | 334 | 0,000 | -0,231 | 0,049 |
ipari növények | * | 43,022 | 0,000 | -3,129 | 334 | 0,002 | -0,112 | 0,036 |
takarmánynövények | * | 100,131 | 0,000 | -4,927 | 334 | 0,000 | -0,230 | 0,047 |
zöldség | * | 41,525 | 0,000 | 3,214 | 334 | 0,001 | 0,157 | 0,049 |
szőlő | * | 26,629 | 0,000 | 2,505 | 334 | 0,013 | 0,101 | 0,040 |
dísznövény | * | 16,479 | 0,000 | 1,982 | 334 | 0,048 | 0,046 | 0,023 |
*megegyező variancia |
Forrás: saját forrás
A hatékonyság elemzéséhez a gazdálkodások fölterület és árbevétel szerinti mérete, a kockázatvállalás vizsgálatára pedig a biztosításkötési hajlandóság került elemzésre.
A gazdaságok méretét tekintve az látható (49. ábra), hogy a válaszadók által vezetett gazdaságok több mint fele 10 hektár alatti területű, megközelítőleg egynegyede 10-30 hektár terület közötti. A 90 hektárnál nagyobb területű gazdaságok aránya több mint 8%, a 40-90 hektár közötti fölterület nagysággal rendelkező gazdaságok összesen nem érik el a 10%-ot.
0,70%
1,16%
2,32%
4,41%
4,41%
0,93% 8,35%
8,12%
16,71%
52,90%
10 ha alatt
10-20 ha
20-30 ha
30-40 ha
40-50 ha
50-60 ha
60-70 ha
70-80 ha
80-90 ha
90 ha fölött
49. ábra: A különböző méretű területeken végzett gazdaságok megoszlása a válaszadók között
saját forrás
A gazdálkodások méret szerinti eloszlását vizsgálva, az látható (50. ábra), hogy minél nagyobb a terület nagysága, annál inkább jellemző, hogy nagyobb arányban vannak azok a gazdák, akik rendelkeznek agrárvégzettséggel, mint akik nem.
100,00%
75,00%
50,00%
25,00%
0,00%
10 ha alatt 10-20 ha 20-30 ha 30-40 ha 40-50 ha 50-60 ha 60-70 ha 70-80 ha 80-90 ha
90 ha fölött
Rendelkezik agrárvégzettséggel Nincs agrárvégzettsége
50. ábra: A különböző méretű területeken végzett gazdálkodások megoszlása a képzettség szerint
Forrás: saját forrás
A válaszadók majdnem 60%-a 5MFt alatti árbevételt képes realizálni, kicsit több, mint 17%-uk 5- 10MFt közötti, 7,36%-uk 10-15MFt és majdnem 6%-uk 15-20MFt árbevételt értek el 2019-ben (51. ábra). A magasabb árbevétellel rendelkező gazdaságok mindegyikében 5% alatti az arányuk.
1,38%0,69% 3,91%
3,45%
2,53%
5,52%
7,36%
17,01%
58,16%
5M alatt 5-10 M
10-15 M
15-20 M
20-25 M
25-30 M
35-40M
40-45M
45 M fölött
51. ábra: A gazdaságok realizált árbevétel szerinti megoszlása a válaszadók között
Forrás: saját forrás
Az árbevétel megoszlásának vizsgálata (52. ábra), azt tükrözi, hogy a képzettséggel nem rendelkezők legnagyobb arányban (több mint 71%) az 5MFt alatti árbevétellel rendelkező gazdaságokban tevékenykednek. A szakirányú képzettséggel rendelkezők legmagasabb arányban a 25-30MFt közötti árbevétel kategóriában vannak jelen (több mint 93%) illetve az látható, hogy a 20MFt fölötti árbevételt realizált gazdaságokban minden esetben több mint 60%-ban azok tevékenykednek, akik rendelkeznek szakirányú végzettséggel.
100,00%
75,00%
50,00%
25,00%
0,00%
5M alatt 5-10M 10-15M 15-20M 20-25M 25-30M 35-40M 40-45M 45M
fölött
Rendelkezik agrárvégzettséggel Nincs agrárvégzettsége
52. ábra: A realizált árbevétel képzettség szerinti megoszlása
Forrás: saját forrás
A megfontolt gazdálkodás tekintetében a biztosításkötési hajlandóság vizsgálatára került sor (53. ábra). A megoszlás azt mutatja, hogy az agrárvégzettséggel rendelkezők nagyobb arányban vannak, akik rendelkeznek jelenleg is biztosítással (közel 42%), míg ez az arány a képzettség nélküli gazdák esetében alig 26%. Azok aránya, akik nem rendelkeznek biztosítással, de tervezik, nagyjából a gazdák egynegyedét teszi ki mind a két csoport esetében.
41,90% | 24,58% | 33,52% | ||
26,27% | 25,42% | 48,31% | ||
Van agrárvégzettsége Nincs agrárvégzettsége
0% 20% 40% 60% 80% 100%
van biztosítás nincs, de tervezi nincs biztosítás
53. ábra: Biztosításkötési hajlandóság képzettség szerinti megoszlása
Forrás: saját forrás
Az SPSS rendszerben végzett t-próba mindhárom paraméter esetében szignifikáns különbséget mutatott ki, amelynek releváns értékeit a következő, 19. táblázat tartalmazza:
19. táblázat: A mezőgazdasági terület nagysága, a realizált árbevétel és a biztosításkötési hajlandóság képzettség szerinti t-próbája az SPSS-ben
Rendelkezik agrárképesítéssel? | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | t | df | Sig. | átlag | standard hiba | ||
Mekkora területen végzi a jövedelemszerző mezőgazdasági tevékenységét a növénytermesztést illetően? | * | 81,474 | 0,000 | -6,673 | 343 | 0,000 | -1,872 | 0,281 |
Mekkora forgalmat értek el az elmúlt évben a mezőgazdasági tevékenységükből? | * | 31,676 | 0,000 | -5,308 | 343 | 0,000 | -1,262 | 0,238 |
Rendelkezik Ön mezőgazdasági biztosítással? | * | 4,566 | 0,033 | -3,925 | 329 | 0,000 | -0,187 | 0,048 |
*megegyező variancia |
Forrás: saját forrás
Az együttműködéshez való viszonyulásra irányultan több kérdés válaszainak eloszlása is azt mutatja, hogy a szakirányú végzettséggel rendelkezők és azzal nem rendelkezők eltérően állnak a témához.
A kapcsolattartás rendszerességét illetően (54. ábra), az látható, hogy az agrárvégzettséggel rendelkezők aránya a napi szintű kapcsolatok terén a legmagasabb (több mint 62%), míg az agrárvégzettséggel nem rendelkezők esetében pedig a legalacsonyabb (közel 38%). Azoknak a termelőknek az aránya, akik nem tartják a kapcsolatot más gazdákkal viszont az arányok épp ellenkezőleg alakulnak, ugyanis az agrárvégzettséggel nem rendelkezők aránya közel 86%, míg a végzettséggel rendelkezők csupán 14%-ban vannak közöttük.
100,00%
75,00%
50,00%
25,00%
0,00%
Nem tartom ritkábban, mint havonta
havonta néhány alkalommal
hetente néhány alkalommal
napi szinten
Van agrárvégzettsége Nincs agrárvégzettsége
54. ábra: A kapcsolattartás rendszeressége a válaszadók körében
Forrás: saját forrás
Arra vonatkozóan, hogy heti szinten hány fővel tartják a termelők a kapcsolatot mezőgazdasági témában, hasonló kép rajzolódik ki az eloszlásokat illetően (55. ábra): az agrárvégzettséggel rendelkezők legmagasabb arányban a több mint 5 fővel kapcsolatot tartók között vannak (majdnem 58%), míg a végzettség nélküliek az 1 fővel való kapcsolattartók között vannak legnagyobb arányban (majdnem 70%-ban).
80,00%
60,00%
40,00%
20,00%
0,00%
1 2 3 4 5 több, mint 5
fő
Van agrárvégzettsége Nincs agrárvégzettsége
55. ábra: A heti szintű kapcsolatok létszáma a válaszadó gazdák körében
Forrás: saját forrás
A csoporttagság eloszlásának vizsgálata azt mutatja (56. ábra), hogy az agrárvégzettséggel rendelkezők nagyobb hajlandóságot mutatnak e tekintetben, hiszen közel 62%-uk csatlakozott valamely termelőket tömörítő csoporthoz, míg a végzettséggel nem rendelkezők több, mint 70%- a nem csatlakozott ilyen szervezethez.
Nincs agrárvégzettsége
Van agrárvégzettsége
0% 20% 40% 60% 80% 100%
Tag Nem tag
56. ábra: Csoporttagság képzettség szerint
Forrás: saját forrás
Arra vonatkozóan, hogy szükség van-e egy jól működő szervezetnek vezetőre, mindkét csoport egyetértett (57. ábra), azonban az agrárvégzettséggel rendelkezők elenyésző számban (2,76%) voltak, úgy gondolták, nincs szükség vezetőre, a végzettség nélküliek közül majdnem 10% volt, aki így vélekedett.
100,00%
75,00%
50,00%
25,00%
0,00%
97,24% 90,91%
2,76% | 9,09% | |||
Van agrárvégzettsége Nincs agrárvégzettsége igen nem
57. ábra: A vezető személyének szükségessége egy jól működő szervezetben
Forrás: saját forrás
0,50% 3,26% kevesebb, mint 5.000 Ft-ot
6,77%
16,79%
35,09%
37,59%
5.001-10.000 Ft
10.001-20.000 Ft
20.001-50.000 Ft
50.001-100.000 Ft
58. ábra: a tagdíjfizetési hajlandóság megoszlása a választók körében
Forrás: saját forrás
A válaszadók képzettségét vizsgálva az látható (59. ábra), hogy a minimum összeg megfizetésére hajlandók körében nagyobb arányban (több mint 65%) vannak az agrárvégzettséggel nem rendelkezők, míg az akár 100.000 Ft tagdíjat is fizetni hajlandó termelők körében az végzettséggel rendelkezők vannak magasabb arányban (majdnem 85%).
100,00%
80,00%
60,00%
40,00%
20,00%
0,00%
kevesebb, mint
5.000 Ft-ot
5.001-10.000 Ft 10.001-20.000 Ft 20.001-50.000 Ft 50.001-100.000
Ft
Van agrárvégzettsége Nincs agrárvégzettsége
akár 100.000 Ft fölött is, ha valóban sokat tesz a tagokért
59. ábra: A tagdíjfizetési hajlandóság a képzettség függvényében
Forrás: saját forrás
Az SPSS-ben végzett t-próba eredményei az eloszlásvizsgálatokat teljes mértékben alátámasztották, minden elemzett kérdés esetében szignifikáns különbség mutatkozott a képzettség tekintetében. A 20. táblázat már csak a releváns adatokat tartalmazza.
20. táblázat: Az együttműködéshez való hozzáállás kérdéseinek t-próbája az SPSS rendszerben
Rendelkezik agrárképesítéssel? | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | t | df | Sig. | átlag | standard hiba | ||
Milyen rendszerességgel tartja Ön a kapcsolatot más termelőkkel mezőgazdasági témában? | * | 42,832 | 0,000 | -6,137 | 332 | 0,000 | -0,2033 | 0,0331 |
Hány fővel szokott mezőgazdasági témában legalább heti szinten kapcsolatba kerülni? | * | 6,248 | 0,013 | -3,980 | 314 | 0,000 | -0,823 | 0,207 |
Tagja Ön valamely mezőgazdasági termelőket tömörítő csoportnak? | * | 13,781 | 0,000 | -5,896 | 334 | 0,000 | -0,305 | 0,052 |
Mit gondol? Egy jól működő szervezet esetében szükség van-e vezetőre? | * | 32,452 | 0,000 | -2,723 | 329 | 0,007 | -0,066 | 0,024 |
Mekkora tagdíjat lenne hajlandó fizetni? | * | 12,281 | 0,001 | -4,186 | 318 | 0,000 | -0,553 | 0,132 |
*megegyező variancia |
Forrás: saját forrás
Az együttműködésre irányultan a következő téma a közös géphasználat volt, amely feltételeinek eloszlásvizsgálatát tekintve az volt tapasztalható (60. ábra), hogy legnagyobb arányban (27,22%) azt jelölték meg, hogy egyáltalán nem adnák kölcsön gépeiket. 10% fölött arányban jelölték meg azt a feltételt, hogy megfelelő ellentételezés, felesleges kapacitás esetén vagy megbízható ügyfél/biztosíték esetén hajlandóak lennének az együttműködésre. A többi feltétel esetén 7% alatti arányban adtak választ a termelők.
0,89%
5,90%
4,14%
3,55%
4,14%
11,83%
8,58%
14,79%
1,18%
27,22%
15,98%
7,10%
Egyáltalán nem
Megfelelő ellentételezés esetén Bérmunka esetén
Felesleges kapacitás esetén Kölcsönös segítségnyújtás esetén Megbízható ügyfél/biztosíték esetén Karbantartás garantált
Szakember kezeli Szerződéses keretek között Bizotsítás esetén
60. ábra: A közös géphasználat feltételeinek megoszlása a válaszadók között
Forrás: saját forrás
A válaszadók képzettségét is figyelembe véve kicsit árnyaltabbá vált a kép (61. ábra). Az agrárvégzettséggel nem rendelkezők esetében az emocionális válaszok mellett, mint például
„kölcsönös segítségnyújtás esetén”, „ha az együttműködő megszorult helyzetben lenne” racionális érvek is magas arányban jelentek meg, mint például megfelelő ellentételezés vagy biztosítás esetén illetve ők magasabb arányban (65,22%) válaszolták azt, hogy egyáltalán nem adnák kölcsön gépeiket. A végzettséggel rendelkezők között már megjelentek olyan válaszok is magas arányban, amelyek valóban némi előképzettséget igényelnek, mint például a bérmunka esetén illetve olyan válaszok is magas arányban voltak, amelyek csökkentik a kockázatukat, mint például „szakember kezeli”, „szerződéses keretek között” vagy „szövetkezeti keretek között”.
100,00%
75,00%
50,00%
25,00%
0,00%
Van agrárvégzettsége Nincs agrárvégzettsége
61. ábra: A közös géphasználat feltételei a képzettség függvényében
Forrás: saját forrás
A SPSS-ben végzett t-próba négy válasz esetében mutatott szignifikáns különbséget: „egyáltalán nem”, „felesleges kapacitás”, „szakember kezeli” és „szerződéses keretek között”.
Az 21. táblázat már csak a releváns adatokat tartalmazza.
21. táblázat: A közös géphasználat t-próbája az SPSS rendszerben
Rendelkezik agrárképesítéssel? / Milyen körülmények között lenne hajlandó bérmunkát szolgáltatni vagy a mezőgépeit bérbe adni? | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | t | df | Sig. | átlag | standard hiba | ||
Egyáltalán nem | * | 33,644 | 0,000 | 3,682 | 213 | 0,000 | 0,235 | 0,064 |
Felesleges kapacitás esetén | * | 18,621 | 0,000 | -2,082 | 213 | 0,039 | -0,107 | 0,051 |
Szakember kezeli | * | 22,938 | 0,000 | -2,274 | 213 | 0,024 | -0,062 | 0,027 |
Szerződéses keretek között | * | 33,113 | 0,000 | -2,677 | 213 | 0,008 | -0,080 | 0,030 |
*megegyező variancia |
Forrás: saját forrás
Az együttműködés tekintetében a vizsgálat a termelők jelenlegi együttműködő szervezetére irányultan folytatódott, ezen belül a szervezet típusára, a csoporttagok viszonyára, a csatlakozás és az együttműködéseire egyaránt. A válaszadók több, mint 47%-a a kamarai tagságot, közel 40%- ban gazdaköri vagy gazdaklub tagságot jelölte meg. Kicsit több mint 11%-uk azt nyilatkozta, hogy szövetkezethez tartozik és kevesebb, mint 3%-uk valamilyen egyesület tagja.
38,73%
47,18%
11,27%
2,82%
Kamara Szövetkezet
Gazdakör, gazdaklub Egyesület
62. ábra: A termelők jelenlegi együttműködéseinek típusai
saját forrás
Már az együttműködő szervezet típusának eloszlását tekintve is eltérések mutatkoztak a végzettséggel rendelkezők és nem rendelkezők között (63. ábra). A két legnagyobb létszámú termelőt összefogó szervezet közül a kamarához többen az agrárvégzettséggel rendelkezők (58,21%-ban), a gazdakörhöz pedig a végzettséggel nem rendelkezők csatlakoztak (majdnem 82%-ban). A két kisebb létszámú együttműködési típus esetében azonban, több mint kétharmad arányban a végzettséggel rendelkezők vannak jelen.
100,00%
75,00%
50,00%
25,00%
0,00%
Kamara Szövetkezet Gazdakör, gazdaklub Egyesület Van agrárvégzettsége Nincs agrárvégzettsége
63. ábra: A termelők jelenlegi együttműködéseinek típusai képzettség szerint
Forrás: saját forrás
Az SPSS-ben elvégzett t-próba (22. táblázat) az egyesület kivételével minden együttműködési formánál szignifikáns különbséget mutatott a képzettség függvényében.
22. táblázat: A jelenlegi szervezet típusának t-próbája az SPSS rendszerben
Rendelkezik agrárképesítéssel? / Kérem, jelölje meg, milyen típusú ez a csoport! | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | t | df | Sig. | átlag | standard hiba | ||
Kamara | ** | 2,083 | 138,026 | 0,039 | 0,139 | 0,067 | ||
Szövetkezet | * | 34,706 | 0,000 | -2,563 | 156,000 | 0,011 | -0,158 | 0,061 |
Gazdakör, gazdaklub | ** | -2,107 | 151,347 | 0,037 | -0,108 | 0,051 | ||
*megegyező variancia | ||||||||
**eltérő variancia |
Forrás: saját forrás
70,97%
66,67%
71,43%
66,67%
60,00%
0,00%
29,03%
8,57%
4
3,33%
33,33%
3
2
80,00%
60,00%
40,00%
20,00%
0,00%
nem tudom, kik a szervezet tagjai
nem szoktam találkozni velük
kevesebb, mint 5 alkalommal
5-10 alkalommal minden nagyobb
volumenű döntés előtt, több mint 10 alkalommal
Van agrárvégzettsége Nincs agrárvégzettsége
64. ábra: A csoporttagok közti együttműködés gyakoriságának eloszlása a képzettség függvényében
Forrás: saját forrás
6,12%
23,47%
18,88%
7,65%
43,88%
semmi értelme
több időt vesz el, mint amennyit nyerek vele
se nem túl jó, se nem túl rossz
jobb, mint reméltem volna
maximálisan megtérül a ráfordított idő és pénz
65. ábra: A termelők, csoporttagsággal kapcsolatos véleményének eloszlása
Forrás: saját forrás
72,97%
67,39% 66,67%
60,00%
56,98%
32,61%
3,33%
7,03%
3,02%
4
0,00%
4
3
2
80,00%
60,00%
40,00%
20,00%
0,00%
semmi értelme több időt vesz
el, mint amennyit nyerek vele
se nem túl jó, se nem túl rossz
jobb, mint reméltem volna
maximálisan megtérül a ráfordított idő és pénz
Van agrárvégzettsége Nincs agrárvégzettsége
66. ábra: A termelők, csoporttagsággal kapcsolatos véleményének eloszlása a képzettség függvényében
Forrás: saját forrás
18,29%
35,37%
17,07%
19,51%
8,94%
0,81%
A környezetemben mindenki csatlakozott a szervezethez Azt mondták, jól járok vele
Ezt tanácsolták
Hosszas mérlegelés után döntöttem így Nem volt más választásom
Támogatások igénybe vétele, személyes érdekek
67. ábra: A szervezethez való csatlakozás körüli körülményekre vonatkozó válaszok eloszlása
Forrás: saját forrás
A képzettséget is figyelembe véve, az látható, hogy azok között, akik a „nem volt más választásom” illetve „a környezetemben mindenki csatlakozott”, „azt mondták jól járok vele” válaszokat jelölték meg, az agrárvégzettséggel rendelkezők nagyobb arányban voltak (majdnem 60%). A külső ráhatást jelentő válaszok közül az „ezt tanácsolták” válaszok esetében az agrárvégzettséggel nem rendelkezők voltak nagyobb arányban, megközelítőleg 60%-ban.
Támogatások igénybe vétele, személyes érdekek
Nem volt más választásom
Hosszas mérlegelés után döntöttem így
Ezt tanácsolták
Azt mondták, jól járok vele
A környezetemben mindenki csatlakozott a szervezethez
0,00% 25,00% 50,00% 75,00% 100,00%
Nincs képzettség Van képzettség
68. ábra: A szervezethez való csatlakozás körüli körülményekre vonatkozó válaszok eloszlása
Forrás: saját forrás
Az SPSS-ben végzett t-próbák a kapcsolattartás rendszerességét és a csoporttagság minősítését tekintve mutatott szignifikáns különbséget. A szervezethez való csatlakozás tekintetében pedig egy alternatíva esetében („hosszabb mérlegelés után”) mutatott a t-próba szignifikáns különbséget a termelők válaszaiban.
A 23. táblázat adatai már csak a releváns értékeket tartalmazzák.
23. táblázat: A jelenlegi együttműködések jellemzőinek t-próbája az SPSS rendszerben
Rendelkezik agrárképesítéssel? | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | t | df | Sig. | átlag | standard hiba | ||
Évente milyen rendszerességgel találkoznak a szervezet tagjai? | * | 9,080 | 0,003 | -6,067 | 175,000 | 0,000 | -0,2729 | 0,0450 |
Hogyan értékeli a csoporttagságot ebben a szervezetben? | * | 13,010 | 0,000 | -3,863 | 162,000 | 0,000 | -0,1650 | 0,0427 |
Mi jellemezné a szervezethez való csatlakozását? Hosszabb mérlegelés után döntöttem így | ** | -2,059 | 165,941 | 0,041 | -0,096 | 0,047 | ||
*megegyező variancia | ||||||||
**eltérő variancia |
Forrás: saját forrás
Végül a hipotézisre irányultan az utolsó elemzés arra irányult, hogy a gazdáknak milyen elvárásai vannak egy jól működő szervezettel kapcsolatban.
Szabadidős programok Kötetlen tapasztalatcsere Kapcsolatépítési lehetőségek Jogi tanácsadás és képviselet Csoporton belüli gépkölcsönzés
Csoporton belüli bérmunka közvetítés
Munkaerő kölcsönzés Gazdasági tanácsadás és képviselet Pályázati lehetőségek ismertetése
Az értékesítésben nyújtott közvetítői segítség
Vásárlási kedvezmények Kedvezményes részvétel konferenciákon
A hatékony működéshez szükséges ingyenes… Termésátlag és szaporulat növekedés
Nagyobb jövedelem
Van képzettség Nincs képzettség
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%
69. ábra: Egy jól működő szervezettel szembeni elvárások – fontos, nagyon fontos
Forrás: saját forrás
A nem túl lényeges és egyáltalán nem fontos válaszok esetében jobban megmutatkoznak a gazdák eltérő véleménye az elvárások tekintetében.
Szabadidős programok Kötetlen tapasztalatcsere Kapcsolatépítési lehetőségek Jogi tanácsadás és képviselet Csoporton belüli gépkölcsönzés
Csoporton belüli bérmunka közvetítés
Munkaerő kölcsönzés Gazdasági tanácsadás és képviselet Pályázati lehetőségek ismertetése
Az értékesítésben nyújtott közvetítői…
Vásárlási kedvezmények Kedvezményes részvétel konferenciákon
A hatékony működéshez szükséges… Termésátlag és szaporulat növekedés
Nagyobb jövedelem
0% 20% 40% 60% 80% 100%
Van képzettség Nincs képzettség
70. ábra: Egy jól működő szervezettel szembeni elvárások – nem túl lényeges, egyáltalán nem fontos
Forrás: saját forrás
Az SPSS-ben végzett t-próba a15 értékelendő szempontból 11 esetben mutatott szignifikáns különbséget. A 24. táblázat már csak a releváns adatokat tartalmazza.
24. táblázat: Egy jól működő szervezettel szembeni elvárások t-próbája az SPSS rendszerben a válaszadók körében az a végzettség függvényében
Rendelkezik agrárképesítéssel? / Ideális esetben mit várna egy jól működő szervezettől? | Levene-teszt | t-próba | ||||||
F | Sig. | t | df | Sig. | átlag | standard hiba | ||
Nagyobb jövedelemhez tanács | * | 33,038 | 0,000 | -2,768 | 315,000 | 0,006 | -0,15015 | 0,05424 |
Termésátlag vagy szaporulatnöveléshez tanács | * | 36,303 | 0,000 | -2,862 | 313,000 | 0,004 | -0,17611 | 0,06153 |
Ingyenes vagy kedvezményes szaktanácsadás | * | 26,497 | 0,000 | -2,699 | 315,000 | 0,007 | -0,20437 | 0,07572 |
Konferencia részvétel | * | 0,555 | 0,457 | -4,586 | 312,000 | 0,000 | -0,40917 | 0,08922 |
Értékesítésben nyújtott segítség | * | 24,561 | 0,000 | -3,450 | 313,000 | 0,001 | -0,27015 | 0,07830 |
Pályázati lehetőségek | * | 47,388 | 0,000 | -4,116 | 315,000 | 0,000 | -0,27953 | 0,06792 |
Gazdasági tanácsadás és képviselet | * | 19,497 | 0,000 | -4,131 | 312,000 | 0,000 | -0,32952 | 0,07976 |
Munkaerő kölcsönzés | * | 0,234 | 0,629 | -3,073 | 312,000 | 0,002 | -0,27747 | 0,09029 |
Bérmunka | * | 0,345 | 0,558 | -3,052 | 310,000 | 0,002 | -0,27056 | 0,08865 |
Kapcsolatépítési lehetőség | ** | -1,985 | 305,850 | 0,048 | -0,15091 | 0,07603 | ||
Kötetlen tapasztalatcsere | * | 5,600 | 0,019 | -2,869 | 315,000 | 0,004 | -0,22679 | 0,07905 |
*megegyező variancia | ||||||||
**eltérő variancia |
Forrás: saját forrás
A szakirodalom által hangsúlyozott változások, miszerint a hatékony termeléshez mindenképpen szükséges az oktatás, a hipotézisben érintett kérdésekben is látható. A szakképzettség megfontoltságot eredményez, eredményesebb gazdálkodást folytatnak a szakképzettséggel rendelkezők, mint gazdatársaik. A tanulmányok az együttműködés szükségességét sürgetik, amely a hipotézis vizsgálatban érintett kérdésekben is megjelenik. A géphasználat feltételeinél, a társas kapcsolatok ápolásában és egy jól működő szervezettel szemben támasztott elvárások tekintetében is az látható, hogy olyan kérdésekben fedezhető fel statisztikailag is alátámasztott szignifikáns különbség, amely elősegítheti a jövőben az együttműködést a magyar gazdák között. A H5-ös hipotézis a szakirodalom és a statisztikai adatok tükrében elfogadásra került.
6. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK
Kutatásaimat az agrárium sajátosságainak összegyűjtésével kezdtem, amely alapján meghatároztam primer kutatásaim mérföldköveit. A kutatásaim kezdetén az almatermelők kihívásaira fókuszáltam, azonban a primer kutatásomat országos szintűvé terjesztettem ki, amely során a magyar gazdák eltérő attitűdjeit kívántam feltárni, amelyhez három fő irányt határoztam meg: a generációs különbségek, az eltérő családi háttér/társas kapcsolatok és az eltérő képzettség attitűdökre gyakorolt hatását.
A három irány meghatározására, véleményem szerint azért volt szükség, mert a kutatási eredmények rámutattak, hogy milyen tényezők járulhatnak hozzá egy jövőbeli termelői együttműködés megalakulásához és sikeres működéséhez.
Az ötödik fejezetben tételesen ismertetésre kerültek a hipotézisvizsgálatok eredményei. A vizsgált hipotézis helytállóságát vagy elvetését minden esetben, a negyedik fejezetben, részletesen bemutatott kutatási eredmények indokolják. A fejezet első részében tartalmazza a fontosabb következtetések összefoglalását, a fejezet második részében pedig olyan javaslatok kerülnek megfogalmazásra, amely támpont lehet az agrárium hálózatosodásának jövőbeli megvalósulásához.
6.1. A hipotézisvizsgálat eredménye
1. KÉRDÉSCSOPORT: GENERÁCIÓS KÜLÖNBSÉGEK
H1. HIPOTÉZIS: A GENERÁCIÓK ELTÉRŐ ARÁNYBAN ÉS INDÍTÉKKAL KÉPVISELTETIK MAGUKAT VALAMILYEN TERMELŐI CSOPORTBAN ÉS VÁLTOZÓ HAJLANDÓSÁGOT MUTATNAK EGY TERMELŐI EGYÜTTMŰKÖDÉS VEZETÉSÉT ILLETŐEN
A H1 hipotézishez kapcsolódóan elsőként azt vizsgáltam, hogy a gazdálkodók csatlakoztak-e már termelői hálózathoz, és ha igen, miért, majd arra a kérdésre kerestem a választ, hogy miként viszonyulnak a különböző generációk egy esetleges termelői együttműködés vezetéséhez.
A hipotézisvizsgálat első részében a gazdák csoportokban valós részvétele valóban eltérő képet mutat, azonban továbbra is aggasztó, hogy a fiatal generáció alacsony arányban képviselteti magát valamilyen termelői együttműködésben, így a szakirodalom által sokat említett generációs váltás még várat magára. Az indítékok tekintetében szignifikáns különbség csak egyetlen válasz esetében volt, így a generációk közti eltérő attitűd a csatlakozás tekintetében csak részben volt kimutatható. Végül a hipotézis vezetői ambíciókra vonatkozó része a generációk páronkénti összehasonlítása során mutatott szignifikáns különbséget a generációk között. A Z generáció szakirodalomban is fellelhető vezetői ambíciói a vizsgálat eredményei alapján is tükröződnek.
EREDMÉNY: IGAZOLT / RÉSZBEN IGAZOLT / NEM IGAZOLT
H2. HIPOTÉZIS: A KÜLÖNBÖZŐ GENERÁCIÓK ELTÉRŐ ELVÁRÁSOKAT TÁMASZTANAK EGY JÓL MŰKÖDŐ SZERVEZETTEL, ANNAK VEZETŐJÉVEL ÉS A FIZETENDŐ TAGDÍJJAL KAPCSOLATBAN
A H2 hipotézis vizsgálata során három kérdésre tértem ki: egyrészt a generációk egy jól működő szervezettel, annak vezetőjével szemben támasztott elvárások illetve a generációnkénti eltérő tagdíjfizetési hajlandóságra.
A jól működő szervezettel kapcsolatos elvárások tekintetében 13 téma került megjelölésre (1. nagyobb jövedelem, 2. termésátlag vagy szaporulat növelés, 3. ingyenes vagy kedvezményes szaktanácsadás, 4. konferencia, 5. vásárlási kedvezmény, 6. az értékesítésben nyújtott segítség, 7. pályázati lehetőségek, 8. gazdasági tanácsadás és képviselet, 9. munkaerő kölcsönzés, 10. bérmunka, 11. gépkölcsönzés, 12. jogi tanácsadás és képviselet, 13. kapcsolatépítési lehetőség. A válaszadók a témákat egy 5 fokú Likert skálán értékelhették: „egyáltalán nem fontos”, „nem túl lényeges”, „semleges”, „lényeges” és „nagyon fontos” megnevezésű kategóriákban.
Az elvégzett elemzések és a szakirodalomban ismertetett eltérő attitűdök tükrében a második hipotézis elfogadásra került. A különböző generációk eltérő elvárásokat támasztanak egy jól működő szervezet irányába. A hipotézisvizsgálat első részének statisztikai adatai rendkívül szemléletesen mutatja, hogy a Z generáció elvárásai szignifikánsan eltérnek az idősebb korosztályú gazdáktól, ahogyan azt a korábbi kutatások a szakirodalomban bemutatták.
A jól működő együttműködés tekintetében az elvégzett elemzések statisztikai adatai azt tükrözik, hogy a generációk tekintetében egyetértés van a tekintetben, hogy mind a képesség mind az intelligencia rendkívül fontos vezetői tulajdonság, a szignifikáns különbség a személyiség tekintetében mutatkozott. Az eddigi generációs kutatások is jól mutatják, hogy a munkaerőpiacon jelen lévő generációk milyen vezetői tulajdonságokat preferálnak, amelyet jelen kutatás eredményei is alátámasztottak.
EREDMÉNY: IGAZOLT / RÉSZBEN IGAZOLT / NEM IGAZOLT
2. KÉRDÉSCSOPORT: A CSALÁDI ÁLLAPOT ÉS A ROKONI KAPCSOLATOK
H3. HIPOTÉZIS: A CSALÁDI ÁLLAPOT ÉS A TÁRSAS KAPCSOLATOK MÁS-MÁS TEVÉKENYSÉGET EREDMÉNYEZNEK ÉS BEFOLYÁSOLJÁK A TEVÉKENYSÉGGEL TÖLTÖTT IDŐTARTAMOT
A H3 hipotézis vizsgálatakor, a jobb eredmények elemzéseként elsőként a tevékenységre fordított időtartamot vizsgáltam. A kérdést két irányból közelítettem meg: elsőként arra irányultan végeztem elemzést, hogy a családi állapot miként befolyásolja a mezőgazdasági tevékenységgel töltött időtartamot, majd azt is megvizsgáltam, hogy a társas kapcsolatok milyen hatással vannak erre. A hipotézis vizsgálat második részében arra tértem ki, hogy a családi háttér és a társas kapcsolatok milyen módon befolyásolják a választott tevékenységet.
A szervezeti működésre irányuló tanulmányok rendszerint beszámolnak a csoportban való együttműködés pozitív és negatív hatásairól. Családi állapotra irányuló korábbi kutatásokban beszámoltak arról, hogy a legkisebb észlelt támaszról és a legkevesebb támogatóról az egyedülállók és elváltak, legmagasabb észlelt támaszról és a legtöbb támogatóról a házasságban vagy élettársi kapcsolatban élők nyilatkoztak.
A mezőgazdasági termelésre fordított időtartam elemzése során az volt tapasztalható, hogy valóban befolyásolja a családi állapot és a társas kapcsolatok, hogy ki mennyi időt fordít a tevékenységre, amely az együttműködés jelenlétére vagy épp annak hiányára utal. A tevékenységre irányuló elemzéseknél a családi állapot esetében szignifikáns különbség volt kimutatható, hogy a gazdálkodók milyen mezőgazdasági tevékenységet választanak, azonban az, hogy az egyes gazdáknak milyen kiterjedt rokonsága vagy hányan végeznek mezőgazdasági tevékenységet a családból, nem.
EREDMÉNY: IGAZOLT / RÉSZBEN IGAZOLT / NEM IGAZOLT
H4. HIPOTÉZIS: A CSALÁDI ÁLLAPOT MÁS-MÁS HOZZÁÁLLÁST EREDMÉNYEZ EGY EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEZETHEZ VALÓ CSATLAKOZÁSBAN
Az együttműködés vonatkozásában a gazdák jelenlegi tevékenységén túl azt is vizsgálni kívántam, hogy miként viszonyulnak egy termelői együttműködéshez. Jelenleg milyen szervezethez tartoznak, miért csatlakoztak ehhez a szervezethez? Környezetével hogyan tartják a kapcsolatot illetve miként viszonyulnak egy esetleges vezetői szerepvállaláshoz?
A H4 hipotézis vizsgálatát szintén két irányból közelítettem meg: egyrészt a családi állapot másrész a társas kapcsolatok oldaláról, hogy ezek a tényezők miként befolyásolják az együttműködő szervezethez való csatlakozást. A hipotézis vizsgálat során, a jelenlegi szervezet típusánál és a csatlakozás oka esetén az eloszlástábla alapján az özvegyek és egyéb családi állapotú gazdatársaik között szemmel látható különbség mutatkozott. A t-próba eredményei is ezt igazolták. A társas kapcsolatokat tekintve az volt tapasztalható, hogy minél kiterjedtebb kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, annál több emberrel is tartja a kapcsolatot a gazdálkodó illetve a szervezet vezetésére irányultan is nagyobb hajlandóságot mutattak.
A statisztikai eredmények azt mutatják, hogy a családi állapot és a társas kapcsolatok befolyásolják a gazdálkodók együttműködéshez való viszonyulásukat.
EREDMÉNY: IGAZOLT / RÉSZBEN IGAZOLT / NEM IGAZOLT
3. KÉRDÉSCSOPORT: A CSALÁDI ÁLLAPOT ÉS A ROKONI KAPCSOLATOK
H5. HIPOTÉZIS: ELTÉRŐ GONDOLKODÁSMÓDDAL ÉS HOZZÁÁLLÁSSAL RENDELKEZNEK A SZAKIRÁNYÚ VÉGZETTSÉGGEL RENDELKEZŐ GAZDÁK, MINT AKIK NEM RENDELKEZNEK VÉGZETTSÉGGEL
A szakirányú végzettség eltérő attitűdöket eredményez a mezőgazdasági termelésben és az együttműködéshez történő hozzáállásban. A hipotézis vizsgálatát azzal kezdtem, hogy szignifikáns különbség tapasztalható-e a különböző ágazatokban, mennyire járul hozzá a szakirányú végzettség a megfontolt gazdálkodáshoz. Ezt követően azt vizsgáltam, hogy a szakirányú végzettség hogyan érinti az együttműködéshez való hozzáállást, amelyet szintén több szempontból közelítettem meg.
A szakirodalom által hangsúlyozott változások, miszerint a hatékony termeléshez mindenképpen szükséges az oktatás, a hipotézisben érintett kérdésekben is látható. A szakképzettség megfontoltságot eredményez, eredményesebb gazdálkodást folytatnak a szakképzettséggel rendelkezők, mint gazdatársaik. A tanulmányok az együttműködés szükségességét sürgetik, amely a hipotézis vizsgálatban érintett kérdésekben is megjelenik. A géphasználat feltételeinél, a társas kapcsolatok ápolásában és egy jól működő szervezettel szemben támasztott elvárások tekintetében is az látható, hogy olyan kérdésekben fedezhető fel statisztikailag is alátámasztott szignifikáns különbség, amely elősegítheti a jövőben az együttműködést a magyar gazdák között. A H5-ös hipotézis a szakirodalom és a statisztikai adatok tükrében elfogadásra került.
EREDMÉNY: IGAZOLT / RÉSZBEN IGAZOLT / NEM IGAZOLT
6.2. Javaslatok
J1: A kutatási eredmények összességében rámutatnak arra, hogy a mezőgazdasági termelésben részt vevő gazdák között generációs különbségek figyelhetők meg attitűdjeik tekintetében. A kutatásban részt vevők válaszai alapján az volt tapasztalható, hogy az idősebb generáció nagyobb arányban képviseli korcsoportját jelenleg is valamely szervezetben, viszont a fiatalabbak részéről nagyobb a hajlandóság egy jól működő szervezet vezetésére. A jövőbeli, jól működő szervezet kialakítását megelőzően érdemes lehet kutatói figyelmet fordítani a generációk sajátos attitűdjeire, hogy a megfelelő pozíciókra korcsoporti sajátosságok előnyeit kiaknázva a megfelelő egyének kerüljenek.
J2: A kutatásban résztvevők válaszai alapján a tagdíjfizetési hajlandóságot nem csak a generációk, hanem a szakképzettség megléte is befolyásolja, így tagdíjak mértékének kialakítása során szintén érdemes figyelmet fordítani arra, hogy a megfelelő mértékű tagdíj mellé, a megfelelő minőségű információ és szolgáltatás is társuljon.
J3: A résztvevők válaszai alapján az volt tapasztalható, hogy az eltérő társas kapcsolatokkal (családi háttér és rokonság) rendelkező gazdák eltérő módon viszonyulnak a termelő tevékenységgel töltött időtartamhoz és eltérően vélekednek egy jól működő szervezetről. A termelés tevékenységét tekintve is szignifikáns különbségek voltak kimutathatók az eltérő családi állapotú gazdák között. Ennek megfelelően a társas kapcsolatokkal rendelkező és nem rendelkező gazdálkodók eltérő attitűdökkel bírnak, ami azt eredményezi, hogy egy esetlegesen kialakításra kerülő, jól működő szervezethez való csatlakozásukhoz motivációjának a kutatására is érdemes a jövőben figyelmet fordítani.
J4: Mint ahogyan a legújabb (2020. évi) agrárcenzus adatai is alátámaszották, a különböző ágazatokban eltérő a szakirányú végzettséggel rendelkezők aránya, de reményre ad okot, hogy az elmúlt években a végzettséggel rendelkezők aránya javult. Az eltérő képzettségi szint, a kutatásban részt vevő gazdák válaszai alapján, eltérő hozzáállást is jelent az együttműködő szervezethez való csatlakozás tekintetében is. A szakirányú végzettséggel rendelkezők és azzal nem rendelkező gazda társaik között szignifikáns különbség volt kimutatható abban, miként vélekednek jelenlegi szervezetükről és mit várnak egy jól működő szervezettől. A magyar oktatásban nagy energiákat fordítanak az agráriumban tevékenykedők képzésére, azonban a mezőgazdasági termelők hálózatokba való tömörüléséhez fontos lenne, hogy figyelembe vegyék véleményüket és aszerint ösztönözzék őket, hogy az együttműködés megvalósuljon.
J5: A jelenlegi jogszabályok és támogatások azt a hatást érik el, hogy a gazdálkodók saját maguk teremtsék meg a gazdálkodásukhoz szükséges feltételrendszert, azonban véleményem szerint olyan állami intézkedésekre és állami/eu-s támogatásokra lenne szükség, amely a gazdálkodókat az együttműködés irányába tereli. Állami intézkedés lehet például egy olyan kedvező adózási forma, amely az együttműködésben tevékenykedőket támogatja, mint a már más szektorokban sikeresen működő csoportos adózási forma. A támogatásoknak pedig nem az egyéni célok megvalósulására kellene irányulni (mint például a gépbeszerzések), hanem olyan feladatokra, amelyek az együttműködés létrejöttét szorgalmazzák. A gazdálkodó arra pályázik, amire van pályázat, így ha a támogatások a közösen elvégzendő feladatokra adhatók, akkor a termelők is
törekedhetnek az együttműködésre a közös cél érdekében, különösen, ha esetleg még fenntartási időszakot is megjelölnek a jövőre nézve.
7. ÚJ ÉS ÚJSZERŰ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK
A kutatókat folyamatosan foglalkoztatja a jelenség, hogy egyrészt a globalizációs folyamatok miatt megnövekedett fogyasztói igények kielégítése, másrészt pedig a hatékonyabb gazdálkodást elősegítő precíziós gazdálkodás alkalmazásának érdekében a mezőgazdaságban tevékenykedők mielőbbi együttműködésére van szükség. Más szektorokban nem ritka, hogy a termelésben részt vevők elvárásait, attitűdjeit vizsgálják annak érdekében, hogy a célok megvalósítása érdekében minél jobban megismerjék az egyéneket.
Kutatásomban a magyar gazdálkodók attitűdjeit vizsgáltam, amelynek eredménye képpen:
1. Statisztikai adatokkal alátámasztásra került a generációk közti eltérő elvárás egy jól működő termelői együttműködés vonatkozásában, különös tekintettel a fiatal generációban rejlő együttműködési és vezetési hajlandóságra.
2. Kimutatásra kerültek a családi állapot szerinti eltérő attitűdök a mezőgazdasági tevékenységgel töltött időtartam és a tevékenység jellege illetve az együttműködéshez való viszonyulásuk vonatkozásában.
3. Az agráriumban tevékenykedők szakirányú végzettségének elemzése során alátámasztásra került miként befolyásolja a gazdálkodók hozzáállását mind a felelőségteljes gazdálkodásuk mind az együttműködési hajlandóságuk vonatkozásában.
Úgy gondolom, kutatásom hozzájárulhat egy (vagy több) jól működő mezőgazdasági szervezet kialakításához, amely nem a tevékenység paramétereire, hanem a szervezetben tevékenykedő egyénekre helyezi a hangsúlyt.
Az Y generáció szülöttjeként, agrármérnök édesapám mellett még személyesen is volt lehetőségem megtapasztalni, hogyan működnek a TSZ-ek. Azt tapasztaltam, hogy a megfelelő szakmai vezetés mellett gördülékenyen zajlanak a munkálatok a dohány palánták nevelésénél, az aratásoknál vagy akár a szarvasmarha telepen. Akkoriban nem láttam mást, csak a mezőgazdaságot, mégis nem ez lett az a terület, amely a továbbtanulásomat befolyásolta.
Közgazdászként végeztem, az élet úgy hozta, hogy az agrárvonalat a testvérem vitte tovább, viszont a doktori tanulmányaimat meghatározta, hogy családom révén érintett vagyok a témában. Mivel agrárirányú végzettséggel nem rendelkezem, az motivált, hogy minél inkább elsajátítsam azokat a szakirányú ismereteket, amelyek az agrárium jelenlegi kihívásaira irányulnak. Célom az volt, hogy olyan kutatást végezzek, amelynek valóban gyakorlati hasznossága is lehet.
Köztudott, hogy Magyarországon a mezőgazdaság tradicionális ágazat, amelyhez az országban a földrajzi adottságok is adottak. Az ágazatban való tevékenység szeretetéhez ugyanolyan elhivatottságra van szükség, mint például az oktatásban vagy az egészségügyben. Általános problémát jelent, hogy az ágazatban kiemelten nagy munkaerőhiány van, ugyanakkor a világszintű folyamatok megkövetelik a fenntartható termelést, hiszen a növekvő népesség miatt nagyobb volumenű termelést igényel változatlan földterületen.
A hatékony termelést a technológia adta lehetőségek kiaknázásával tudnák megvalósítani a gazdálkodók, azonban a magyar agráriumra jellemző felaprózódott fölterületek és a gazdák nagy többségére jellemző tőkehiány miatt a precíziós technológia térhódítása várat magára. További probléma a mezőgazdaságban, hogy az átlag életkor igen magas, ami több szempontból is kritikus: egyrészt kilátástalan, hogy ki fogja tovább vinni a gazdálkodásokat, másrészt a legmodernebb technológia elsajátítására a fiatalabb generáció alkalmasabb lehet. Egy dolog kétségtelen: együttműködés nélkül szinte lehetetlen megvalósítani a hatékony gazdálkodást. Erre irányultan már számos kutatás készült, amelyben pl. közgazdasági összefüggésekkel, vagy a közös géphasználattal bizonyították a termelői szerveződések szükségességét.
Kutatásom kezdetén (2018 őszén) a szabolcsi almatermelők problémájával foglalkoztam, amellyel kapcsolatban, a szakirodalomban is fellelhető információkra támaszkodva tudtam következtetéseket levonni. Kiszolgáltatott helyzetben vannak az almatermelők, ugyanis a feldolgozóüzemek és felvásárlók alakítják a felvásárlási árat, amelynek negatív hatását az időjárásnak és a munkaerőhiánynak való kiszolgáltatottság még inkább felerősít. Együttműködés és a megtermelt áru feldolgozottságának hiányában a helyzet várhatóan a jövőben sem fog változni.
A kutatásom 2019 után új irányt vett, ugyanis azt országos szintűvé terjesztettem ki, amely során már nem csupán az almatermelők problémájával foglalkoztam, hanem célom az volt, hogy a magyar gazdák véleményét és hozzáállását megismerjem.
Kérdőívemmel közel 500 gazdálkodót sikerült elérnem, a minta szám az adattisztítást követően
435 elemszámú lett. Az agrárspecifikus ismeretek elsajátítását követően 3 fő irányvonalat határoztam meg. Egyrészt a generációk eltérő gondolkodásmódja miatt lehetséges különböző attitűdöket elemeztem, amelyet a generációváltás miatt véltem indokoltnak.
A második témakör az eltérő családi háttér és társas támogatás miatti különböző hozzáállásra irányult. Végül a harmadik irány a kutatásomban egy szintén sok kutatót foglalkoztató téma volt: a szakképzettség, amelyre a technológia elsajátítása miatt volt releváns.
Kutatásomban 5 hipotézist fogalmaztam meg, amelyből három statisztikai adatokkal is alátámasztásra került, kettő pedig részben igazolt. Első két hipotézisem a generációs témában került meghatározásra. Elsőként azt vizsgáltam, hogy a gazdálkodók csatlakoztak-e már termelői hálózathoz, és ha igen, miért, majd arra a kérdésre kerestem a választ, hogy miként viszonyulnak a különböző generációk egy esetleges termelői együttműködés vezetéséhez.
A fiatal generáció alacsony arányban képviselteti magát valamilyen termelői együttműködésben, így a szakirodalom által sokat említett generációs váltás várat magára. A hipotézis vizsgálat során a vezetői ambíciókat is elemeztem, amely szerint a legfiatalabb generáció részéről van hajlandóság egy termelői együttműködés vezetésére, így fontos arra kiemelt figyelmet fordítani, hogy ambícióikhoz megfelelő szintű szaktudás is párosuljon.
A generációs téma második hipotézisének vizsgálata során három kérdésre tértem ki: egyrészt a generációk egy jól működő szervezettel, annak vezetőjével szemben támasztott elvárások illetve a generációnkénti eltérő tagdíjfizetési hajlandóságra. A különböző generációk eltérő elvárásokat támasztanak egy jól működő szervezettel szemben, a Z generáció elvárásai szignifikánsan eltérnek az idősebb korosztályú gazdáktól, ahogyan azt a korábbi kutatások a szakirodalomban bemutatták.
A jól működő együttműködés tekintetében az elvégzett elemzések statisztikai adatai azt tükrözik, hogy a generációk tekintetében egyetértés van a tekintetben, hogy mind a képesség mind az intelligencia rendkívül fontos vezetői tulajdonság, a szignifikáns különbség a személyiség tekintetében mutatkozott. Az eddigi generációs kutatások is jól mutatják, hogy a munkaerőpiacon jelen lévő generációk milyen vezetői tulajdonságokat preferálnak, amelyet jelen kutatás eredményei is alátámasztottak.
A családi háttér és társas kapcsolatok vizsgálata során szintén két hipotézist fogalmaztam meg, a jobb eredmények elemzéseként elsőként a tevékenységre fordított időtartamot vizsgáltam. Elsőként arra irányultan végeztem elemzést, hogy a családi állapot miként befolyásolja a mezőgazdasági tevékenységgel töltött időtartamot, majd azt is megvizsgáltam, hogy a társas kapcsolatok milyen hatással vannak erre.
A hipotézis vizsgálat második részében arra tértem ki, hogy a családi háttér és a társas kapcsolatok milyen módon befolyásolják a választott tevékenységet. A szervezeti működésre irányuló tanulmányok rendszerint beszámolnak a csoportban való együttműködés pozitív és negatív hatásairól. Családi állapotra irányuló korábbi kutatásokban beszámoltak arról, hogy a legkisebb észlelt támaszról és a legkevesebb támogatóról az egyedülállók és elváltak, legmagasabb észlelt támaszról és a legtöbb támogatóról a házasságban vagy élettársi kapcsolatban élők nyilatkoztak.
A mezőgazdasági termelésre fordított időtartam elemzése során az volt tapasztalható, hogy valóban befolyásolja a családi állapot és a társas kapcsolatok, hogy ki mennyi időt fordít a tevékenységre, amely az együttműködés jelenlétére vagy épp annak hiányára utal. A tevékenységre irányuló elemzéseknél a családi állapot esetében szignifikáns különbség volt kimutatható, hogy a gazdálkodók milyen mezőgazdasági tevékenységet választanak, azonban az, hogy az egyes gazdáknak milyen kiterjedt rokonsága vagy hányan végeznek mezőgazdasági tevékenységet a családból, nem.
Az együttműködés vonatkozásában a gazdák jelenlegi tevékenységén túl azt is vizsgálni kívántam, hogy miként viszonyulnak egy termelői együttműködéshez. Jelenleg milyen szervezethez tartoznak, miért csatlakoztak ehhez a szervezethez? Környezetével hogyan tartják a kapcsolatot illetve miként viszonyulnak egy esetleges vezetői szerepvállaláshoz? A témában megfogalmazott második hipotézis vizsgálatát szintén két irányból közelítettem meg: egyrészt a családi állapot másrész a társas kapcsolatok oldaláról, hogy ezek a tényezők miként befolyásolják az együttműködő szervezethez való csatlakozást.
A statisztikai eredmények azt mutatják, hogy a családi állapot és a társas kapcsolatok befolyásolják a gazdálkodók együttműködéshez való viszonyulásukat.
Végül a harmadik témában egy hipotézis került megfogalmazásra. A szakirányú végzettség eltérő attitűdöket eredményez a mezőgazdasági termelésben és az együttműködéshez történő hozzáállásban. A hipotézis vizsgálatát azzal kezdtem, hogy szignifikáns különbség tapasztalható- e a különböző ágazatokban, mennyire járul hozzá a szakirányú végzettség a megfontolt gazdálkodáshoz. Ezt követően azt vizsgáltam, hogy a szakirányú végzettség hogyan érinti az együttműködéshez való hozzáállást, amelyet szintén több szempontból közelítettem meg.
A szakirodalom által hangsúlyozott változások, miszerint a hatékony termeléshez mindenképpen szükséges az oktatás, a kutatás adatbázisából kinyert statisztikai adatokkal is alátámasztásra kerültek. A szakképzettség megfontoltságot eredményez, eredményesebb gazdálkodást folytatnak a szakképzettséggel rendelkezők, mint gazdatársaik. A tanulmányok az együttműködés szükségességét sürgetik, amely a kutatásomban is megjelenik. A géphasználat feltételeinél, a társas kapcsolatok ápolásában és egy jól működő szervezettel szemben támasztott elvárások tekintetében is az látható, hogy olyan kérdésekben fedezhető fel statisztikailag is alátámasztott szignifikáns különbség, amely elősegítheti a jövőben az együttműködést a magyar gazdák között.
Az értekezésemben bemutatott kutatási eredményeim alapján úgy gondolom, hogy eredményeimmel hozzájárultam ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a magyar gazdák attitűdjeinek megismeréséhez, amelyet három témában is statisztikai adatokkal alátámasztva mutattam be. Valóban égetően sürgős lenne egy (vagy több) termelői együttműködés létrejötte, azonban úgy vélem, hogy nem elég a szándék megfogalmazása, hanem szükséges figyelembe venni azt, hogy az ágazatban jelenleg egyének végzik a tevékenységet. Az egyének hozzáállása életkori sajátosságaikból, eltérő családi állapotuknak, társas támogatásuknak illetve szakképzettségüknek köszönhetően igen homogén, így nem lehet előkészületek nélkül, „erőszakosan” egy szervezetet létrehozni.
Jelenleg négy generáció van jelen a mezőgazdasági szektorban. Egy dologban feltétlen egyetértés jelent meg: a jövőbeli szervezet vezetőjének attitűdjeiben nélkülözhetetlen a szaktudás és az intelligencia. A vezető személyiség jegyeit tekintve jelentek meg eltérő vélemények az egyes korosztályoknál. Mint ahogyan más szektorban már felismerték, a szervezeti kultúra kialakítása vagy átalakítása során fontos figyelembe venni kik a szervezet tagjai. A vezető kiválasztása során pedig érdemes figyelembe venni, hogy ne csupán egy formálisan kialakított pozíciót ellátó személy legyen, hanem olyan vezető, akiket a csoport tagjai elfogadnak és követnek.
Nem elhanyagolható az állami szerepvállalás jelentősége sem, hiszen fontos annak hangsúlyozása, hogy olyan gazdaságpolitikai döntésekre is szükség van, amelyek az együttműködés létrejöttét szorgalmazzák.
Egy jól megválasztott vezetővel, az egyének szervezettel szembeni elvárásainak figyelembe vételével és megfelelő gazdaságpolitikai intézkedésekkel úgy gondolom, hogy van esély arra, hogy egy olyan termelői együttműködés alakuljon ki a magyar agráriumban, amely a megalakulását követően hosszú távon is működőképes lehet.
SUMMARY
As a native of Generation Y, I had the opportunity to experience next to my agricultural engineer father how collective farms work. I have found that with the right professional management, the work is going smoothly on the cultivation of tobacco seedlings, at harvest or even at the cattle farm. I didn't see anything else at the time, only agriculture, yet this has not been the area that had an impact of my education.
I graduated as an economist; life has brought it that way that the agricultural line was carried on by my brother, however, it defined my doctoral studies - that I am involved in - through my family. Because I do not have a degree in agriculture it motivated me to acquire specialized knowledge as much as possible, which address the current challenges for the agriculture. My goal was to do some research that could really be of practical use.
It is well known that agriculture is a traditional sector in Hungary, to which the country also has geographical features. Loving the sector requires the same commitment as in education or healthcare. A common problem is that there is a particularly high labour shortage in the sector and at the same time, global processes call for sustainable production, as it requires a larger volume of production on the same land due to its growing population.
Efficient production could be achieved by farmers by exploiting the potential of technology, however, due to the fragmented land areas (typical of Hungarian agriculture) and the lack of capital (typical of the vast majority of farmers), the expansion of precision technology still awaits.
Another problem in agriculture is that the average age is very high, which is critical in several ways: on the one hand, it is forlorn who will lead the farms in the future; on the other hand, the younger generation would be better to master the latest technology.
One thing is for sure: it is almost impossible to achieve efficient management without cooperation. To this end, a number of studies have been carried out, in which e.g. the need for producer organizations has been demonstrated by economic contexts or the sharing of machinery.
At the beginning of my research (autumn 2018) I dealt with the problem of apple growers in Szabolcs, about which I was able to draw conclusions based on the information available in the literature. Apple growers are in a vulnerable position, because processing plants and purchasers form the purchase price, the negative effects of which are exacerbated by vulnerability to weather and labour shortages. In the absence of cooperation and processing of the goods produced, the situation is not expected to change in the future.
My research took a new direction after 2019, as I extended it to the national level, in which I no longer dealt only with the problem of apple growers, but my goal was to get to know the opinions and attitudes of Hungarian farmers.
I managed to reach almost 500 farmers with my questionnaire; the sample number became 435 after the data cleaning. After acquiring the agricultural-specific knowledge, I defined 3 main directions. On the one hand, I analysed different possible attitudes due to the different ways of thinking of the generations, which I considered justified by the generational change. The second topic focused on different attitudes due to different family backgrounds and social support. Finally, the third direction in my research was a topic that was also dealt with by many researchers: the qualification for which it was relevant due to the acquisition of technology.
In my research I drew up 5 hypotheses, of which three were supported by statistics and two are partially substantiated. My first two hypotheses were defined in the topic of generation. First, I examined whether farmers have already joined the producer network and if so, why; then I looked for the answer to the question how the different generations relate to leading a possible producer cooperation. The younger generation is under-represented in some form of producer cooperation thus, the much-mentioned generational change in the literature not yet implemented. During the hypothesis test I also analysed the managerial ambitions, that the youngest generation is willing to lead a producer cooperation, so it is important to pay special attention to match their ambitions with the right level of expertise.
In examining the second hypothesis of the generation topic, I addressed three questions: on the one hand, generations with a well-functioning organization, expectation of its leader and the willingness to pay a different membership fee per generation. Different generations have different expectations of a well-functioning organization; Generation Z’s expectations significantly differ from older farmers’ as shown by previous researches. With regard to a well-functioning cooperation, the statistics of the analyses carried out reflect that that there is a consensus among the generations that both ability and intelligence are extremely important leadership qualities; there was a significant difference in terms of personality. Up until now the generation researches have also shown that what leadership qualities are preferred by the generations present in the labour market, which was also supported by the results of the present research.
During the examination of family background and social relations, I also worded two hypotheses; as an analysis of better results, I first examined the time spent on the activity. At first, I conducted an analysis focused on that how marital status affects the length of time spent in farming; then I also looked at how social relationships affect this. In the second part of the hypothesis test I discussed how the family background and social relationships influence the activity chosen. Studies of organizational operations usually report the positive and negative effects of group collaboration. Previous researches on marital status have reported that that the least supported are single and divorced and the most supported have been reported those in a marriage or cohabitation. The analysis of the time spent on agricultural production showed that the marital status and social relationships really affect who spends how much time on the activity, which indicates the presence or absence of cooperation. For the purpose of the activity analyses there was a significant difference according to marital status what agricultural activity farmers choose, however the number of relatives or how many persons of the family carry out agricultural activities, was not.
With regard to cooperation, in addition to the current activities of farmers, I also wanted to examine how they relate to a producer co-operation. What organization do they currently belong to, why did they join this organization? How they keep in touch with their social circles and what they think about a possible leadership role? I also approached the examination of the second hypothesis formulated in this topic from two directions: marital status on the one hand and social relations on the other; how these factors affect joining the cooperating organization. The statistical results show that that marital status and social relationships influence farmers ’attitudes toward cooperation.
Finally, a hypothesis was drawn up in the third topic. Qualifications lead to different attitudes in agricultural production and attitudes towards cooperation. I started testing the hypothesis whether there is a significant difference between the different sectors, how specialist qualifications contribute to a wise management. I then examined how a professional qualification affects the attitude towards cooperation which I also approached from several perspectives.
Changes highlighted by the literature that education is absolutely necessary for efficient production; they were also supported by statistical data extracted from the research database. Qualification results in consideration: those with qualifications more efficiently manage it than other farmers. Studies urge the need for collaboration, which is also reflected in my research.
Under the conditions of machinery usage, in the nurturing of social relationships and the expectations placed on a well-functioning organization it’s evident that a statistically substantiated significant difference can be discovered in issues that may facilitate cooperation between Hungarian farmers in the future.
Based on the research results presented in my dissertation, I believe that with my results I contributed to getting closer to know the attitudes of Hungarian farmers, which I presented in three topics, supported by statistical data. It would be really urgent to have one (or more) producer cooperation, but I do not think it is enough to state the intention, but it is necessary to take into account the fact that the sector is currently operated by individuals. The attitudes of individuals are very homogeneous due to their age characteristics, different marital status, social support and professional qualifications, so it is not possible to force-creating an organization without preparation.
There are currently four generations in the agricultural sector. There is an unconditional consensus on one thing: expertise and intelligence are essential in the attitudes of the leader of a future organization. Regarding the characteristics of the leading personality, different opinions appeared in each age group. As has already been recognized in other sectors, it is important to consider who the members of an organization are when developing or transforming an organizational culture. When choosing a leader, it is worth considering that it is not just a person who holds a formal position, but a leader who is accepted and followed by the members of the group.
The importance of state involvement cannot be neglected either, as it is important to emphasize the need for economic policy decisions that call for cooperation. With a well-elected leader, taking into account the expectations of individuals towards the organization and taking appropriate economic policy measures, I believe that there is a chance that a producer cooperation will develop in Hungarian agriculture that can be operational in the long run after its establishment.
9. MELLÉKLETEK
1. XXX, B, és P SZIKORA. „Információbiztonság az Y generáció körében.” In
Vállalkozásfejlesztés a XXI. században VII, 24-40. Budapest: Óbudai Egyetem, 2017.
2. ALSHAABANI, A, és A XXXXXXX. „Trust climate and distributive justice as mediators between diversity management practices and employees’behaviors.” Xxxxxxx Xxxxxxxx, 8(1064-2018-3003), 2018: 5-16.
3. XXXXXXX, XXXXX. Modern világunk betegsége – a kiégés. Budapest: Mentor Kiadó, 2020.
4. XXXXXXXX, R,C, és E XXXXXXX. Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó, 2005.
5. XXXXXXX, F, X.X XXXXXXXXXX, W HARE, M XXXXX, és M, XXXXXXXXX,M, LOTZE-CAMPEN,H KRAPP. „The impact of climate change on incomes and convergence in Africa.” World Development, Volume 126, February 2020, 104699, 2020.
6. XXXXXXX, XXXXX. A szervezeti magatartás alapjai. Budapest: Aula Kiadó, 2010.
7. BAKSA, M, és N BÁDER. „A tudáskérés és tudásmegosztás feltételei egy szervezeti tudáshálózat elemzése, Prerequisites of advice-seeking and knowledge sharing analysis of anorganizational knowledge network.” Vezetéstudomány, Budapest Management review LI.évf. 2020. 01. szám, ISSN 0133-0179, DOI: 10.14267/VEZTUD, 2020.
8. XXXXXXX, XXXXXX. „Újszerű megközelítések a vállalatok stratégiai vezetésében.”
Vezetéstudomány/Budapest Management Review, 50(12)., 2019.
9. XXXXX, A, B XXXX, és X XXXXX. „Víztudományi kutatási program.” Magyar Tudomány 178(2017)10, DOI: 10.1556/2065.178.2017.10.1, , 2017: 1181-1183.
10. XXXXXXXX, XXXXXX-XXXXXX. A hálózatok tudománya. Budapest: Libri Kiadó, 2016.
11. XXXXXXXX, XXXXXX-XXXXXX. Behálózva. Budapest: Libri Kiadó, 2003.
12. XXXXXXXX, XXXXXX-XXXXXX. „Kicsit ismerős, kicsit újszerű, kicsit szomorkás.” In A képlet, 181-182. Budapest: Libri Kiadó, 2018.
13. BARANYAI, ZS, és X XXXXX X. „A termelői szövetkezés–együttműködés gazdasági- társadalmi feltételei és akadályai a magyar mezőgazdaságban.” In Az nkfi alap (otka) K105730. sz. kutatási téma legfőbb empirikus eredményei és következtetései, A szövetkezés–együttműködés akadályai, feltételei és fejlesztési lehetőségei a magyar élelmiszer-gazdaságban. Budapest: Agroinform Kiadó, 2017.
14. BARANYAI, ZS, XXXXXX-XXXX, ZS, SZ VINOGRADOV, Z XXXXXX, és M XXXXXX. „Van-e létjogosultsága a géphasználati együttműködéseknek a magyar mezőgazdaságban? – Üzemek géphasználati jellemzőinek elemzése.” Xxxxxx Xxxxxx Főiskola Gyöngyös - XIV. Nemzetközi Tudományos Napok, 2014.
15. BARANYAI, ZSOLT. „Az együttműködés elméleti és gyakorlati kérdései a magyar mezőgazdasági géphasználatban, Doktori (PhD) értekezés.” Gödöllő: Xxxxx Xxxxxx Egyetem, Gazdálkodás és Szervezéstudományok Doktori Iskola, DOI: 10.14751/SZIE.2010.001, 2010.
16. XXXXXXXX, XXXXX, XXXXX XXXXXX, XXXXX XXXX, SHYHRETE XXXXXX, és XXXXX XXXX-XXXX. „Drivers of cooperation activity in Hungarian agriculture.” Roczniki Naukowe Stowarzyszenia Ekonomistów Rolnictwa i Agrobiznesu, Roczniki Naukowe SERIA, 2018, XX (3) doi: 10.5604/01.3001.0012.1476 (2018): 9-15.
17. XXXXXXX, A, G XXXXXXX-XXXXXX, X XXXXXX, és A CSANADI. „Healthy lifestyle and behavior of Z Generation.” Journal of Eastern European and Central AsianResearch (JEECAR), 6(2), 2019: 297-308.
18. XXXXXXX, A, X XXXXXXX, és X XXXXXX. „The Economic Consequences of Trust and Distrust in Knowledge-Intensive Organizations.” Journal of Competitiveness, 12(3), 2020: 28-46.
19. XXXXXXX, A, Z XXXXXX, és A MATHE. „Knowledge Acquisition–Sharing Based on Interim Manager Experiences.” International Journal of Business and Administrative Studies, 5(5), 2019: 282-293.
20. XXXXXXX, A, és K XXXXXXXX XXXXXX. „A felelős vállalatirányítás személyi tényezői: A CSR-központ felelős vállalatvezetők attitűdjének vizsgálata a kis-és középvállalatok körében.” Vezetéstudomány-Budapest Management Review, 47(1), 2016: 58-67.
21. XXXXXXX, A, és K. XXXXXXXX XXXXXX. „Employees’ Expectations Against theWorkplce in Public Schools.” International Journal of Contemporary Management, 13(1), 2015.
22. BENKŐ, J, és mtsai. „Felmérés a felsőoktatásban tanuló fiatalok pénzügyi kultúrájáról.” Kutatási jelentés, Állami Számvevőszék,xxxxx://xxx.xxx.xx/xxxxxxx/xxxxx/xxxxx/Xxxxxxx%00xxxxx%X0%X0x/0000/x0 53.pdf?download=true, 2013.
23. XXXXXXXX, A, X XXXXXX, X XXXXXXXXX, S XXXXXXX, és M.A. KAUFHOLD.
„Hybride Dienstleistungen in digitalisierten Kooperationen in der Landwirtschaft – eine Forschungsagenda.” 25-30. Bonn: Gesellschaft für Informatik e.V, 2019.
24. XXXXXX, XXXXX. Kiégés – hasznos tudás mindenkinek 30 percben. Budapest: Kossuth Kiadó, 2017.
25. BESSELL, I, B DICKS, A XXXXXXX, K XXXXXX, D XXXXXXXXXX, és X.X XXXXX.
„Understandingmotivation: an effectivetool of managers.” xxxx://xxxx.xxxx.xxx.xxx/xxxxxxxx/XX/XX00000.xxx, pp. 1-3, 2017.
26. XXXXXXXXX, XXXXX. „A generáció váltás forradalma.” Ous et Educatio, 3 (4), 2016: 371- 378.
27. XXXX, V, és B GREMMEN. „Agricultural technologies as living machines: toward a biomimetic conceptualization of smart farming technologies.” Ethics Policy Environ. 21, 2018: 246-263.
28. XXXXXX, XXXXX. „Utódlástervezés családi vállalkozásoknál.” In Vállalkozásfejlesztés a XXI. században tanulmánykötet, szerkesztette: Xxxxx Xxxxxxxx-Xxxxxx, 21-28. Budapest: Óbudai Egyetem, 2016.
29. XXXXX, XXXXXX. „Digitális transzformáció a mezőgazdaságban, Digital transformation in agriculture.” Magyar Tudomány 179 (2018), DOI: 10.1556/2065.179.2018.5 12, 2018: 693-701.
30. XXXXXX, XXXXXX, és XXXXXX XXXXXXX. „ (2011): Understanding Small Family Business - Succession in a Knowledge Management Perspective.” The IUP Journal of Knowledge Management, 9(1), 2011: 7-36.
31. CARLISLE, L, és mtsai. „Securing the future of US agriculture: The case for investing in new entry sustainable farmers.” Elem Sci Anth, 7(1), DOI: xxxx://xxx.xxx/00.0000/xxxxxxxx.000, , 2019: 17.
32. XXXXXXX, A,A, Y XXXXX, A XXXXXX, és A RAUF. „Short and long-run impacts of climate change on agriculture: an empirical evidence from China.” International Journal of Climate Change Strategies and Management, ISSN: 1756-8692, 2020.
33. XXXXXXXX, X.X. Research design: Qualitative, Quantitative and Mixed Methods Approaches, ISBN: 1506386709. Thousand Oaks, USA: Sage Pubn, 2018.
34. CUCKNEY. „Being a leader of change.” In The British Journal of Administrative Management, Dec 2004/Jan 2005, szerkesztette: A Lendale, 18-22. Wiley: The British Journal of Management, 2005.
35. XXXXX, E, M XXXXX, F LESTÁR, P PALKÓ, és L SZŰCS. „Képezz magad?!? A vállalati igények és a képzési lehetőségek perspektívái Beszámoló az Ipar- és Vállalkozási Szakosztály szekciójáról.” In Köz-Gazdaság-Review og Economic Theory and Policy 14(1), 223-227. Debrecen: 56. Közgazdász-vándorgyűlés, 2019.
36. XXXXX, XXXXXXXX. „A nemzeti versenyképesség puha tényezői (The soft factors of national competitiveness).” Köz-Gazdaság - Review of Economic Theory and Policy, 14(1), 2019: 116-132.
37. XXXXX, XXXXXX. „Oktatás, képzés: új a jövő mezőgazdasága felé.” Gazdálkodás, 62. évfolyam, 2. szám, 2018: 178-187.
38. CSÍK-MÁCSAI, É. „Közvetlen értékesítés a zöldség-gyümölcs termelők körében.”
Gazdálkodás, 55. évfolyam, 5. szám, 2011: 494-501.
39. XXXXXXX, K, és M XXXXX. „„Új szelek fújnak”–a HR válasza a globalizáció és a HR válasza a globalizáció és a változás kihívásaira.” Hadtudomány: A Magyar Hadtudományi Társaság Folyóirata, 27(E-szám), 2017: 84-93.
40. XXXXX, B, É HUSZTI, és Á LUKÁCS. „Helyzetkép a magyarországi romákról.” In A társas kapcsolatok jelentősége a társadalmi integrációban, szerkesztette: Zs Kósa, 67–86. Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó, 2016.
41. XXXXXXXXX, O, S,X XXXXXXX, és J,R ORTT. „Roles during innovation ecosystem genesis: A literature review.” Technology Forecasting and Social Change, doi:10.1016/j.techfore, 2016.
42. XXXXXXX, X. „Mezőgazdasági biztosítások 2019. év.” In Statisztikai jelentések (2020),
IV. évfolyam 1. szám 2020, ISSN 1418 2130. Budapest: NAIK Agrárgazdasági Kutatóintézet, 2020.
43. XXXXX, X.X, T XXXXXX, X XXXX, és K ZANDER. „A Global Review of Farmers’ Perceptions of Agricultural Risks and Risk Management Strategies.” Agriculture 2019, 9, 10. xxxxx://xxx.xxx/00.0000/xxxxxxxxxxx0000000, 2019: 1-16.
44. XXXXX, XXXXX, és XXXXXX XXXXXX. Területi statisztika. Budapest: Akadémia Kiadó, 2016.
45. XXXXXXXX, C, L KLERKX, és R NETTLE. „Dynamics and distribution of public and private research and extension roles for technological innovation and diffusion: case studies of the implementation and adaptation of precision farming technologies.” J.Rural Std.49, 2017: 1-12.
46. XXXX, X. „Az ipar 4.0 hatása az élelmiszergazdaságra.” Jelenkori társadalmi és gazdasági folyamatok, 2019. XIV. évfolyam, 3. szám, 2019: 91-101.
47. ERGÜN, E, és Ü AVCI. „E. ERGÜN, Ü. AVCI (2018). Knowledge Sharing Self-Efficacy, Motivation and Sense of Community as Predictors of Knowledge Receiving and Giving Behaviors.” Journal of Educational Technology & Society, 21 (3), 2018: 60-73.
48. ESS, European, Social, Survey. „xxxx://xxx.xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx.xxx.” 2017. xxxx://xxx.xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx.xxx/ (hozzáférés dátuma: 2017. 06 02).
49. EUROSTAT. „xxxxx://xx.xxxxxx.xx/xxxxxxxx.” 2020. 01 17.
xxxxx://xx.xxxxxx.xx/xxxxxxxx/xxxxxxxxxxx/xxxx/xx_xxx_xxxx/xxxxxxx/xxxxx?xxxxxxx (hozzáférés dátuma: 2020. 12 15).
50. EUROSTAT. xxxxx://xx.xxxxxx.xx/xxxxxxxx. 2016,2019. xxxxx://xx.xxxxxx.xx/xxxxxxxx/xxxxxxxxxxx/xxxx/xxx_00_00/xxxxxxx/xxxxx?xxxxxxx (hozzáférés dátuma: 2020. 12 27).
51. XXXXXX, B. O., és X XXXXX. „Az Egyedi- és Összkockázatú Agrárbiztosítások Hazai és Nemzetközi Gyakorlata.” In Agrárgazdasági Információk 2010. 5. szám. Budapest: Agrárgazdasági Kutató Intézet, 2010.
52. xxxxx.xx. „xxx.xxxxx.xx.” 2020. 09 01.
xxxxx://xxx.xxxxx.xx/xxxxxxxxx/xxxxxxxxx_xxxxxxxxx/!XxxxxxxxxxXxxxxxx/xxxxxxxxx_xxxxx. php?elj=21k (hozzáférés dátuma: 2020. 12 15).
53. XXXXX, XXXX. „Hogyan tudnak a termelők bekapcsolódni a modern élelmiszerláncokba?
.” Külgazdaság, 55. évf. 0-0.xx, 2011: 65-82.
54. FERTŐ, XXXX, és XXXXX XXXXX. Agrárgazdaságtan I. Budapest: Akadémia Kiadó, 2016.
55. XXXXXXXXX, X. „Észlelt társas támasz időskorban.” Magyar Gerontológia, 12. Évfolyam, Konferencia Különszám, 2020. 12. évf. Különszám, On-line verzió: ISSN 2062- 3690, www.xxxxx://xxx.xxx.xxxxxx.xx/xxxxxxxxxxxx, 2020. december 2020.
56. XXXXXXX, M, B GRUBER-ROTHENEDER, és A PAYRHUBER. „Struktur- und Wirkungsforschung in der agrarischen Bildung, Weiterbildung und Beratung. In Hochschule für Agrar- und Umweltpädagogik (Hrsg.).” Wien: Agrarischer Bildungs- und Beratungsbericht, 2012.
57. XXXXX, XXXXX XXXXXX, XXXXXXXXX XXXXXX, XX. XXXX XXXXXXXXX XXXXXX, és XXXXXX XXXXXX. „Élelmiszeripar és a mezőgazdasági vállalkozások értékesítési lehetőségei az online és offline térben = Sales opportunities for the food industry and the agricultural companies in the online and offline.” In XVI. Nemzetközi Tudományos Napok : „Fenntarthatósági kihívások és válaszok” - A Tudományos Napok Publikációi, szerkesztette: Xxxxxx Xxxxx és Xxxxxx Xxxxxxx, 1 884 p. pp. 673-680. , 8 p. Gyöngyös, Magyarország: EKE Líceum Kiadó, 2018.
58. XXXXXX, XXXXXX. „A bomló feudalizmus gazdasága.” In 19. századi magyar történelem 1790-1918, szerkesztette: Xxxx Xxxx, 25-56. Budapest: Korona Kiadó, 1998.