A lízingre vett gépjárművek esetében a lízingszerződés megszűnésekor a casco biztosítás érdekmúlással megszűntethető-e?

A lízingre vett gépjárművek esetében a lízingszerződés megszűnésekor a casco biztosítás érdekmúlással megszűntethető-e?

I. TÉNYÁLLÁS

A Társaság levelében előadta, hogy ügyfele (Ügyfél) két személygépjármű vásárlásakor lízingszerződést kötött. A lízingszerződés fontos eleme volt a casco biztosítási szerződés megkötése és fenntartása a lízingszerződés ideje alatt. Az Ügyfél ez idő alatt, mint üzemben tartó szerepelt a gépjárművek forgalmi engedélyében. A lízingszerződések 2012. február 8-án, illetve 2012. február 14-én lejártak, így a gépjárművek vonatkozásában megtörtént a tulajdonjog átruházása.

A biztosító a benyújtott dokumentumok alapján írásban tájékoztatta az Ügyfelet arra vonatkozóan, hogy a casco szerződés törlésére, illetve megszűntetésére nincs lehetőség, miután az csak évfordulóra – az évfordulót megelőző 30 nappal – mondható fel. A biztosító arra hivatkozik, hogy a casco biztosítás fenntartása az Ügyfélnek érdekében áll, így egyszerűen átírta a kötvényben a tulajdonos személyét, így ő lett a szerződő és a tulajdonos is egy személyben. A biztosító álláspontja szerint nem történt érdekmúlás a tulajdonos változása ellenére.

II. A JOGKÉRDÉS

Megszűntethető-e érdekmúlással a casco biztosítási szerződés?

III. A Társaság álláspontja

A Társaság levelében előadta, hogy álláspontja szerint és az általa megkérdezett személyek szerint a casco biztosítást érdekmúlással meg kellett volna szüntetnie a biztosítónak.

IV. A Felügyelet álláspontja

A BIZTOSÍTÁSI ÉRDEK ÉS A LÍZINGSZOLGÁLTATÁS IGÉNYBEVÉTELE FELTÉTELEINEK TELJESÍTÉSÉHEZ FŰZŐDŐ ÉRDEK MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE

IV.1 A casco biztosítási érdek

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 545. § (1)-(2) bekezdései szerint, ha a biztosítás hatályának kezdete előtt (…) a biztosítási érdek megszűnt, a szerződés, illetőleg annak megfelelő része nem válik hatályossá. Ha a szerződés hatálya alatt (…) a biztosítási érdek megszűnt, a szerződés, illetőleg annak megfelelő része a hónap utolsó napjával megszűnik.

A Ptk., illetve a hatályos jogszabályi rendelkezések a „biztosítási (vagyonbiztosítási) érdek” fogalmát kifejezetten nem definiálják. Mindazonáltal annak értelmezéséhez – a szavak hétköznapi jelentésén túl – segítséget nyújt a Ptk. 548. §-a. Ezek szerint vagyonbiztosítási szerződést csak az köthet, aki a vagyontárgy megóvásában érdekelt, vagy aki a szerződést érdekelt személy javára köti meg.

Előbbiek alapján egy casco biztosítási szerződés esetén a biztosítási érdek a biztosított gépjármű megóvásának – a jellemző alapkockázatra kötött szerződés esetén a gépjárműben1 kárt okozó esemény (biztosítási esemény) elkerülésének – érdekében határozható meg.

IV.2 A lízingbevevő biztosítási érdeke

A Hpt. 2. számú melléklet I. pénzügyi szolgáltatások 11. pontja tartalmazza a pénzügyi lízing fogalmát.

E rendelkezés szerint pénzügyi lízing az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy az a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra. A használatba adással a lízingbevevő

a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,

b) a hasznok szedésére jogosulttá válik,

c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),

d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába és könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését.

A pénzügyi lízing esetében tehát a lízingbeadó által a lízingbevevő igényeinek megfelelően megvásárolt gépjármű birtoklásának, használatának és hasznosításának joga a szerződésben meghatározottak szerint fizetendő lízingdíj ellenébe már a futamidő kezdetén a lízingbevevőhöz kerül azzal, hogy őt terheli a gépjármű használatából fakadó minden költség és kockázat. A lízing tehát a tulajdonjog részjogosítványainak olyan megosztásával jár, amelynek alapján a lízingbeadónál pusztán egy – a lízingbeadó lízingdíjra vonatkozó követelésének biztosítékául szolgáló – formális tulajdonjog marad. A lízing futamidejének a végén pedig a lízingbevevő jogosultságot szerez arra, hogy a maradványérték megfizetésével ezt a formális tulajdonjogot is megszerezze.

A fentiek alapján a futamidő kezdetétől a lízingbevevő viseli a gépjárműhez kapcsolódó kárveszélynek a kockázatát, így a lízingbevevő biztosítási – a gépjárműben kárt okozó (biztosítási) esemény elkerülésének – érdeke a futamidő elejétől kétségtelenül fennáll.

IV.3. A lízingbevevő biztosítási érdekének fennmaradása a tulajdonjog megszerzésekor

A lízingbevevőnek ez a biztosítási érdeke pedig a futamidő végén történő (formális) tulajdonjog megszerzéssel sem szűnik meg: A tulajdonjog részjogosítványai jogosultjainak,

1 Alapkockázat alatt a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (Bit.) 1. sz. melléklete A/3. pontja szerinti biztosítási ágazat alá tartozó kockázati csoportot értve („járművekben bekövetkező károk”). Lízingkonstrukció esetén gyakorlatilag kizárható, hogy a finanszírozó lízingbeadó lehetővé tegye például csak a lopáskárokra vonatkozó biztosítás megkötését, amely esetben a gépjárműben nem feltétlenül keletkezik kár, „csak” a gépjárműre vonatkozó (tulajdonosi) részjogosítványok gyakorlásának lehetősége szűnik meg.

mint a biztosítási érdeket hordozó személyeknek az „egybeolvadása” a gépjármű megóvásában megtestesülő biztosítási érdeket nem szünteti meg.

Előbbiek alapján a Felügyelet álláspontja szerint a biztosító helyesen járt el akkor, amikor a gépjármű tulajdonjogának a lízingbevevőre való átszállása miatt a casco szerződés érdekmúlással történő megszűnését nem állapította meg. Meg kell különböztetni ugyanis a

„nehogy összetörjön a lízingelt kocsim” kitételben szemléltethető casco biztosítási érdeket a

„nehogy elvegye a kocsit a lízingcég, mert nem teljesítem a lízingszerződésben foglaltakat, így nincs biztosításom/nem fizetem a lízingdíjat…stb.” kitétellel illusztrálható lízingbevevői érdektől.

Ez utóbbi érdek bár bizonyos elemében biztosítási érdeknek is minősülhet és így biztosítási fedezetbe vonást alapozhat meg (pl. foglalkoztatással összefüggő kockázatokra kötött biztosításnál), azonban semmiképpen nem azonosítható a gépjárműben okozott károk elkerülésében megnyilvánuló casco biztosítási érdekkel.

A két érdek közötti különbségre éppen a beadvány alapjául szolgáló eset világít rá plasztikusan: A „ne törjön össze a lízingelt kocsim” biztosítási érdek fennállta független attól, hogy az Ügyfél a gépjárművet a lízingbevevő vagy a tulajdonos jogcímén birtokolja és használja. A „nehogy elvegye a kocsit a lízingcég, mert nincs biztosításom” érdek viszont kétségtelenül megszűnik a lízing futamidejének lejártakor, illetve a tulajdonjog átszállásakor, mivel ettől kezdve a lízingbeadó már értelemszerűen nem támaszthat feltételeket a gépjármű birtoklásához és használatához.

IV.4 A tulajdonjog átszállásának a biztosítási szerződés megszűnését eredményező jellemző hatása egyéb esetekben

A fentiek fenntartása mellett meg kell jegyezni, hogy a tulajdonjog átszállásának a biztosítási szerződés mögötti biztosítási érdeket nem befolyásoló voltát jellemzően csak a tulajdonosi részjogosítványok fentiekhez hasonló megoszlásakor lehet azonosítani.

Ennek megfelelően például a gépjármű tulajdonosa által kötött casco biztosítási szerződés érdekmúlással megszűnik, ha a tulajdonos a gépjárművet eladja és azt a továbbiakban semmilyen más jogcímen nem birtokolja és használja. A gépjárműeladások többségénél a tulajdonosi részjogosítványok egy része (birtoklás, használat – üzembentartás – joga) nem is marad a volt tulajdonosnál, így tehát az érdekmúlás bekövetkezik.

Előbbieket tükröző szabályozási logika a hatályos jogszabályi környezetben is megjelenik a felelősségbiztosítási érdek vonatkozásában: A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (Gfbt.) 7. § (4) bekezdése szerint a szerződés érdekmúlással szűnik meg a tulajdonjog átszállása esetén, ha a szerződéskötésre kötelezett üzemben tartó személyében változás áll be.

A Gfbt. idézett kitétele azt jelenti, hogy a tulajdonjog átszállása jellemzően a kötelező gépjármű felelősségbiztosítási (Kgfb) szerződés érdekmúlással való megszűnését eredményezi, azonban az érdekmúlás mégsem következik be, ha a forgalmi engedélybe bejegyzett üzembentartó személye nem változik meg.

Abban az esetben például, ha ugyan a gépjármű tulajdonjoga átszállt a gépjármű tulajdonosa és egyben a bejegyzett üzembentartója személyéről, azonban a gépjármű (bejegyzett)

üzembentartója a volt tulajdonos maradt, érdekmúlás nem következik be. Ugyancsak nem azonosítható érdekmúlás akkor, ha a bejegyzett üzembentartó már a tulajdonjog átszállását megelőzően különbözött a tulajdonostól. Önmagában az a tény, hogy a nem tulajdonos személy által üzemeltetett gépjármű tulajdonosának személye megváltozik, a Kgfb fedezet fenntartási kötelezettséggel terhelt (bejegyzett) üzembentartó személynek (az esetleges károkozás miatti helytállási kötelezettségből eredő vagyoncsökkenés megakadályozásának érdekében megtestesülő) biztosítási érdekét nem szünteti meg.