AZ ÁRU ADÁSVÉTELÉRE IRÁNYULÓ FOGYASZTÓI SZERZŐDÉS HIBÁS
PRO PUBLICO BONO – Magyar Közigazgatás, 2023/4., 83–101. • DOI: 10.32575/ppb.2023.4.5
Xxxxxx Xxxx
AZ ÁRU ADÁSVÉTELÉRE IRÁNYULÓ FOGYASZTÓI SZERZŐDÉS HIBÁS
TELJESÍTÉSÉVEL KAPCSOLATOS JOGI SZABÁLYOZÁS NEURALGIKUS PONTJAI
Legal Issues Concerning Defective Performance of Consumer Contracts for the Sale of Goods
Xx. Xxxxxx Xxxx XxX, LL. M egyetemi tanársegéd, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Civilisztikai Tanszék; testületi tag, Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara által működtetett Békéltető Testület, xxxxxx.xxxx@xxx-xxx.xx
fo g y a s z t óvé d e le m •
Az elmúlt néhány évben a magyar fogyasztóvédelmi magánjognak az áru adásvételére irá- nyuló fogyasztói szerződésekre irányadó joganyaga több ponton is kiegészült, illetve módo- sult: először 2021. január 1-jén módosították az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonat- kozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendeletet, majd egy évvel később, 2022. január 1-jén hatályba lépett az uniós ikerirányelveket átültető, a fogyasztó és vállal- kozás közötti, az áruk adásvételére, valamint a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések részletes szabályairól szóló 373/2021. (VI. 30.) Korm. rendelet. Mivel mindkét jogszabály részletesen foglalkozik az áru adásvételére irá- nyuló fogyasztói szerződések hibás teljesítésével, különösen a fogyasztók által érvényesíthető kellékszavatossági és jótállási igényekkel, ezért indokoltnak tartjuk azok tartalmának, vala- mint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény releváns szabályainak összeve- tését, kritikai észrevételeket fogalmazva meg a jogalkotás általunk kifogásolt megoldásaival szemben.
Kulcsszavak: áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződés, fogyasztóvédelem, hibás teljesítés, ikerirányelvek, jótállás, kellékszavatosság
In the last few years, the Hungarian private consumer protection law governing consumer contracts for the sale of goods has been amended and supplemented in several points: first, on 1 January 2021, Government Decree 151/2003 (22. IX.) on the mandatory warranty for
fo g y a s z t óvé d e le m •
certain consumer durables was amended. One year later, on 1 January 2022, Government Decree 373/2021 (30. VI.) on the detailed rules for contracts between consumers and businesses for the sale of goods and the supply of digital content and services, transposing the EU’s ‘twin’ directives, entered into force. Since both pieces of legislation deal in detail with defective performance of consumer contracts for the sale of goods, in particular claims for warranty for material defects and guarantee claims that consumers can enforce, we consider it appropriate to compare their content with the relevant provisions of Act V of 2013 on the Civil Code, making critical comments on the solutions of the legislator that we object to.
Keywords: consumer contract for the sale of goods, consumer protection, defective per- formance, ‘twin’ directives, guarantee, warranty for material defects
BEVEZETÉS
Tanulmányunk célja az áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződésekre irányadó
– az elkészítés időpontjában hatályos – hazai joganyag áttekintése, koncentrálva a kellék- szavatossági és jótállási igényérvényesítés szabályozására. Ennek során elsősorban három jogszabályra fókuszálunk: a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényre (kódex/ Ptk.), a fogyasztó és vállalkozás közötti, az áruk adásvételére, valamint a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések részletes szabá- lyairól szóló 373/2021. (VI. 30.) Korm. rendeletre (R1.) és az egyes tartós fogyasztási cik- kekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendeletre (R2.).
Szükségét érezzük a téma negatív lehatárolásának is. A tanulmány a hibás teljesítés lehet- séges jogkövetkezményei közül kizárólag a kellékszavatossággal és a jótállással foglalkozik, mivel a jogi szabályozással szemben megfogalmazott kifogásaink (lásd lentebb) csupán ezeket az igényeket, pontosabban azok szabályozási mikéntjét, tartalmát érintik. Emiatt a fogyasztó által a gyártóval szemben, szintén kellékhiba okán érvényesíthető terméksza- vatossági igényre munkánk során nem térünk ki; egyébként ez azzal is indokolható, hogy ilyenkor a gyártó a fogyasztóhoz képest harmadik személy, azaz a felek között szerződéses kapcsolat nem áll fenn.1 Szintén nem foglalkozunk az R1.-nek az áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződéseket nem érintő, a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szol- gáltatások nyújtására irányuló szerződésekre vonatkozó szabályaival.
A témaválasztást az indokolta, hogy az R2. 2021. január 1-jétől hatályos módosításával, valamint az R1. 2022. január 1-jétől való hatálybalépésével az áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződések normatív háttere álláspontunk szerint minden eddiginél komple- xebbé, egyszersmind átláthatatlanabbá vált. Előzetes hipotézisünk, hogy a fentebb megjelölt három jogszabály tartalma több aspektusból is korrekcióra szorul; tanulmányunkban ezek bemutatására törekszünk, kifogásainkat a következő szempontok szerint rendszerezve:
1 Vö. Xxxxxxxxxx 2016: 2; Verebics 2014: 7.
− a jogszabály ugyanolyan részletességgel szabályozza a jogintézményt, mint a Ptk., lényegében megismétli a Ptk. általános szabályainak tartalmát (itt kizárólag az R1. szabályaival foglalkozunk);
− a jogszabályi rendelkezés tartalmával amiatt nem értünk egyet, mert álláspontunk szerint nem szolgálja a jogalkotás célját, a fogyasztók fokozottabb védelmét.
A tanulmányban a leírtak alátámasztásául – a jogirodalom és a bírói joggyakorlat mel- lett – felhasználjuk saját békéltető testületi eljárási tapasztalatainkat. A Győr-Moson- Sopron Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara által működtetett Békéltető Testületen belül több mint öt éve veszünk részt a fogyasztók és a vállalkozások közötti, tipikusan áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos jogviták rendezésében. Észre- vételeink megfogalmazása során tekintettel vagyunk arra, hogy a fogyasztóknak a békél- tető testületi eljárást kezdeményező kérelmei jellemzően nem jelölik meg az érvényesíteni kívánt igény jogalapját, emiatt különös jelentősége van annak, hogy az alkalmazandó jogi norma minden kétséget kizáróan megállapítható legyen.
A JOGSZABÁLYOK TÁRGYI HATÁLYA
A jogszabályok normatív rendelkezéseit érintő észrevételeink részletezését megelőzően indokoltnak tartjuk azok tárgyi hatályának bemutatását:
− a Ptk. 1:1. §-a rögzíti, hogy „[e] törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elve sze- rint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait”, emiatt a Ptk. a magánjog egészének általános és mögöttes jogforrása, kódexjellegű;2
− az R1. 1. § (1) bekezdés a) pontja kimondja, hogy „[e] rendeletben foglaltakat a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésekre akkor kell alkalmazni, ha a vál- lalkozás a fogyasztóval áru adásvételére szerződést köt, vagy arra kötelezettséget vállal – akkor is, ha későbbiekben előállítandó vagy gyártandó áru átruházása a szerződés tárgya”, vagyis annak tárgyi hatálya (a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések mellett) valamennyi áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződésre kiterjed;
fo g y a s z t óvé d e le m •
− az R2. 1. § (1) bekezdése szerint „[a] Polgári Törvénykönyv szerinti fogyasztó és vál- lalkozás közötti szerződés keretében eladott, az 1. mellékletben felsorolt új tartós fogyasztási cikkekre e rendelet szabályai szerint jótállási kötelezettség terjed ki”, annak hatálya tehát csak azokra az áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződé- sekre vonatkozik, amelyek az R2. 1. mellékletében megjelenő, valamely új tartós fogyasztási cikk értékesítésére irányulnak.
2 Vö. Barzó–Papp 2018: 21; Bíró 2014: 29.
fo g y a s z t óvé d e le m •
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átme- neti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 66. §
(1) bekezdés d), e) és i) pontja adja meg a felhatalmazást arra, hogy a Kormány rende- letben meghatározza a fogyasztói szerződések részletes szabályait, a kötelező jótállás fel- tételeit, valamint az áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződés szabályait. Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy a Ptk. sem az R1.-gyel, sem az R2.-vel nem kerülhet összeüt- közésbe: a törvény, valamint a két kormányrendelet általános-különös viszonyban állnak egymással (utóbbiak a kódexhez képest eleve szűkebb hatályúak), aminek a lehetőségét a Ptké. teremti meg.3
Ezzel szemben az R1. és az R2. között „hierarchikus” viszonyról nem beszélhetünk, mivel a két jogszabály azonos szinten helyezkedik el. Bár igaz, hogy az R2. hatálya szű- kebb, mint az R1.-é – csak azokra az áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződésekre terjed ki, amelyek közvetett tárgya új tartós fogyasztási cikk –, azonban ez álláspontunk szerint nem jelent alkalmazási elsőbbséget. Mivel az R1. és az R2. mint egyenrangú jog- források tárgyi hatálya tehát részben azonos (vagyis azok rész-egész viszonyban állnak), ezért a jogszabályok tartalma nem lehet ellentétes, ellenkező esetben kollíziós problémák merülnének fel azon a területen, amelyen a jogforrások hatálya átfedésben van egymással. Mindez azt jelenti, hogy az új tartós fogyasztási cikkek tulajdonjogának átruházására irányuló fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabályok a két kormányrendeletben nem kerülhetnek ellentmondásba.
Munkánk során kollíziós problémát nem tapasztaltunk. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy bár a fogyasztót hibás teljesítés esetén megillető igények közötti áttérést az R1. és az R2. különbözően szabályozzák, ugyanakkor, míg előbbi kellékszavatossági, addig utóbbi jótállási igényekről rendelkezik. Ugyanígy csak látszólag nem felelnek meg egymásnak a jótállási jegy rendelkezésre bocsátásának feltételei, mivel az R1. hatálya az önként vál- lalt, az R2.-é pedig a kötelező (jogszabályon alapuló) jótállásra terjed ki. Ezeknek az elté- réseknek az indokoltságát ennek ellenére is vitatjuk, a kapcsolódó észrevételeinket később fejtjük ki.
DUPLIKATÍV MEGOLDÁSOK
Észrevételeink közül először azokat listázzuk, amelyek az R1.-nek a Ptk. szabályait állás- pontunk szerint feleslegesen megismétlő, részletező megoldásait kritizálják. Ezt megelő- zően röviden kitérünk az R1. hazai kodifikációjának körülményeire, megvalósulására.
3 Egyébként az R1. 6. §-a szintén utal a Ptk. mögöttes alkalmazhatóságára, amikor kimondja, hogy „[e] rende- letet a vállalkozás hibás teljesítése esetén a Polgári Törvénykönyvnek a hibás teljesítésre vonatkozó rendelkezé- seivel együttesen kell alkalmazni”.
Az R1. két európai uniós irányelvnek, az úgynevezett ikerirányelveknek4 az átültetését szolgálja, amelyek hatálybalépésével az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999. május 25-i 1999/44/EK irányelve hatályát vesztette.5 Az ikerirányelvek elfogadásának célja részben a szerződésnek nem megfelelő digitális tartalmakkal szembeni védelem biztosí- tása,6 részben pedig a jogi szabályozás területi széttagoltságának megelőzése,7 vagyis a tag- államok közötti kereskedelmi akadályok felszámolása,8 „egy valóságos digitális egységes piac megvalósítása” volt.9
Az átültetés kívánatos megvalósításához kapcsolódóan különféle álláspontokkal talál- kozhatunk a jogirodalomban. Xxxxxxx Xxxxx szerint mindkét irányelv szabályait a Ptk.-ba kellett volna integrálni,10 míg Xxxxx Xxxxx azt javasolta, hogy az áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződések szabályait a Ptk.-ba, a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekre vonatkozó szabályokat pedig a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) Korm. rendeletbe illessze be a jogalkotó – ezzel létrehozva egy fogyasztói szerződési jogi „kiskó- dexet”, amelynek mögöttes jogforrása a Ptk. lenne.11 A digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekről szóló irányelv hazai imple- mentációját elemezve Xxxxx Xxxxx érveit hivatkozza Xxxxxx Xxxxx is.12
A fentebb megjelölt megoldások helyett a jogalkotó az iker-irányelveket egy elkülönült jogforrásban, az R1.-ben helyezte el, ami az alábbiak szerint kifogásolható. Egyrészt meg- bomlik a szavatossági igények homogén szabályozási rendszere, mivel az áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződésekhez kapcsolódóan egy kétszintű – a Ptk. és az R1. szabá- lyaira egyaránt építkező – szabályozási struktúra jön létre.13 Másrészt az iker-irányelvek önmagukban véve is túlontúl kazuisztikusak (gyakorlatilag lehetetlenné téve a laikus fogyasztók számára a szabályozás interpretációját),14 amire a magyar jogalkotó azonban nem akként reagál, hogy igyekszik kiküszöbölni a belső jogi normák felesleges megket- tőzését, hanem éppen ellenkezőleg: az ikerirányelvek szabályait gyakorlatilag „átmásolja” az R1.-be, meg sem próbálva annak tartalmát „összefésülni” a Ptk. szabályaival.15
4 Ezek az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/770 irányelve, valamint az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/771 irányelve (2019/771 irányelv).
5 Vö. Fazekas 2021: 91–92; Hajnal 2020: 8.
6 Ulrich 2022: 8.
fo g y a s z t óvé d e le m •
7 Ulrich 2022: 8.
8 Hajnal 2020: 8.
9 Vékás 2021: 66.
10 Fazekas 2021: 94–95.
11 Vékás 2021: 75.
12 Ulrich 2022: 7.
13 Fazekas 2021: 93; 2022: 129.
14 Vékás 2021: 74.
15 Xxx ezen a ponton is szükségét érezzük megjegyezni, hogy a maximumharmonizációs kötelezettség álláspon- tunk szerint nem követeli meg az uniós joganyag egységes egészként való átemelését a belső jogba.
fo g y a s z t óvé d e le m •
Mindezek tükrében a továbbiakban azzal foglalkozunk, hogy az R1. mely szabályai azok, amelyek eliminációját indokoltnak tartjuk.
Szerződésszerű teljesítés
Bár a szerződésszerű teljesítésre16 tartalmi definíciót a magyar polgári jogban nem talá- lunk,17 azonban annak követelménye a Ptk. normarendszerében több szinten is tetten érhető:18 alapelvi hátterét a jóhiszeműség és tisztesség követelménye, valamint a szerződési jog egészét meghatározó együttműködési kötelezettség jelenti,19 tartalmi elemét képezi ugyanakkor a szerződéskötést megelőző tájékoztatás tartalma,20 a teljesítés tárgya, módja, helye és ideje is.21 Véleményünk szerint ez a fajta megközelítés a szerződésszerűség fogalmát a lehető legtágabb értelemben ragadja meg; annak tanulmányunkban ennél szűkebb jelen- tést tulajdonítunk, pusztán a szolgáltatás teljesítésével szemben támasztott minőségi kri- tériumokra vonatkoztatjuk. Ezek generális minimumát a magyar jogban a Ptk. 6:123. §-a fogalmazza meg, amely a szolgáltatás minőségét részletezi,22 míg a speciális szabályokat a szabványokat, műszaki előírásokat és szakmai útmutatókat előíró, külön jogszabályok rögzítik.23 A felek által a szerződésben meghatározott egyedi kikötéseknek való megfelelés szintén feltétele a szerződésszerű teljesítésnek.
A teljesítéssel szemben támasztott minőségi követelmények tehát nem egy szinten jelennek meg a jogrendszerben, a Ptk. általános szabályait speciális jogforrások egészítik ki. Ezeknek a körét kívánja bővíteni az R1. is, amikor annak 5. §-a az áru adásvételére irá- nyuló fogyasztói szerződések teljesítésével szemben szubjektív és objektív kritériumokat fogalmaz meg. Ezt a megoldást alkalmazza a Ptk. 6:123. §-a is,24 ami indokolja annak vizs- gálatát, hogy az R1. mennyiben mond többet, mint a kódex, másképpen megfogalmazva: a kormányrendelet egyedi szabályai levezethetők-e a Ptk. szerinti követelményekből.
Az R1. 5. § (2) bekezdésében megjelenő szubjektív kritériumok többsége álláspontunk sze- rint pusztán megkettőzi a Ptk. szabályait: a szerződésben foglalt leírásnak és minőségnek való megfelelés, akárcsak a jogosult által meghatározott célra való alkalmasság, vagy éppen a használati útmutató (dokumentáció) rendelkezésre bocsátásának kötelezettsége – olykor objektív kritériumként – a Ptk.-ban is szerepel, ezek ismételt megfogalmazását teljességgel
16 A 2019/771 irányelv (25) preambulumbekezdése szerint: „a szerződésszerűségre való bármely hivatkozás alatt az áruk adásvételi szerződésnek való megfelelőségét kell érteni. Az adásvételi szerződésben részes mindkét fél jogos érdekeinek védelme érdekében a megfelelőséget mind objektív, mind szubjektív szerződésszerűségi követelmények alapján értékelni kell.”
17 Árva 2018: 27.
18 Fézer–Hajnal 2020: 37–38.
19 Árva 2018: 15.
20 Árva 2018: 15.
21 Vékás–Gárdos 2021.
22 Vö. Árva 2018: 30–31; Xxxxxx 2016: 13–14.
23 Fézer–Hajnal 2020: 39; Xxxxxx 2016: 13–14.
24 Vékás 2021: 70.
szükségtelennek tartjuk.25 Új elemként jelenik meg a szerződésben meghatározott funk- cionalitással, kompatibilitással és interoperabilitással való rendelkezés,26 valamint a szer- ződésben meghatározott frissítések biztosítása, ugyanakkor véleményünk szerint itt sincs szó valódi nóvumról. Álláspontunkat arra alapozzuk, hogy ezek a kötelezettségek szub- jektív jellegüknél fogva egyébként is csak akkor irányadók, ha azokra a vállalkozás a szer- ződésben kifejezetten kötelezettséget vállal, a szerződésszerű teljesítés követelménye pedig pusztán a Ptk.-ból is levezethető, további cizellációt nem szükségképpen igényel.
Az R1. 5. § (3) bekezdése az objektív kritériumokat rögzíti. Ezek a szabályok lényegében teljes átfedésben vannak a Ptk. előírásaival, azonban két különbség mégis megfigyelhető. Egyrészt az R1. tovább részletezi a Ptk.-ban is megjelenő követelményeket: a szolgálta- tásnak rendelkeznie kell a fogyasztó által észszerűen elvárható funkcionalitással, kompati- bilitással, hozzáférhetőséggel, folyamatossággal (az utóbb két elem tartalma véleményünk szerint további magyarázatot igényelne) és biztonságossággal, valamint meg kell felelnie a próbaverzióként elérhetővé tett szolgáltatás tulajdonságainak, leírásának. Minden más tekintetben nem látunk érdemi eltérést az R1. és a Ptk. vizsgált szabályai között. Másrészt az R1. 8. § (4) bekezdése kimondja, hogy nem állapítható meg hibás teljesítés, ha a fogyasztó a szerződéskötéskor külön tájékoztatást kapott arról, hogy az áru valamely konkrét tulaj- donsága eltér az R1. szerinti objektív kritériumoktól, és ezt a fogyasztó a szerződéskötéskor külön, kifejezetten elfogadta. Ebből a contrario következik, hogy tájékoztatás, illetve elfo- gadás hiányában a vállalkozás akkor is hibásan teljesít, ha a szerződésben foglaltaknak megfelelően – de az objektív kritériumoknak eleget nem téve – jár el.27
Összefoglalva az álláspontunkat: a szubjektív kritériumok további részletezését – mivel azok kijelöléséül maguk a szerződések szolgálnak – nem tartjuk indokoltnak, az objektív kritériumokét pedig legfeljebb annyiban, amennyiben azok a Ptk.-hoz képest valóban többletkövetelményeket nevesítenek. Úgy gondoljuk, hogy a felesleges normák eliminá- ciója nem járna a jogharmonizációs kötelezettség megsértésével, hiszen a törölt szabályok tartalma a Ptk.-ból továbbra is levezethető maradna.
Szavatossági igények sorrendje
Az R1. 12. § (1)–(2) bekezdése a hibás teljesítés esetén a fogyasztó által érvényesíthető kel- lékszavatossági igényeket, valamint azok sorrendjét szabályozza.
fo g y a s z t óvé d e le m •
Egyetértünk Xxxxx Xxxxx álláspontjával, amely szerint a szerződésszerű teljesítés hibá- jának kiküszöbölése, kompenzálása és szankcionálása terén az iker-irányelvek alig hoznak
25 Úgy gondoljuk, hogy a szubjektív kritériumok szerepe (az objektív kritériumokéhoz képest) egyébként is csak másodlagos, hiszen azokat tipikusan a szerződésben rögzítik. Erre vezethető vissza, hogy valamely objektív kri- térium szubjektív kritériumként való további megfogalmazását szintén feleslegesnek véljük.
26 Hajnal 2020: 9.
27 Vö. Vékás 2021: 70–71.
fo g y a s z t óvé d e le m •
újat,28 mégis az R1. gyakorlatilag megismétli a Ptk. 6:159. § (2) bekezdését, újítás csak elvétve érhető tetten.
Egyrészt az R1. nem teszi lehetővé, hogy a fogyasztó a vállalkozás költségére kijavítsa vagy mással kijavíttassa a termék hibáját.29 Mivel az iker-irányelvek maximumharmoni- zációs jellegűek, ezért nem engedik sem szigorúbb, sem kevésbé szigorú rendelkezések alkalmazását;30 emiatt be is került egy kivételszabály a Ptk.-ba.31 Emellett az R1. 12. §
(2) bekezdés b) pontja szerint a fogyasztó akkor is jogosult árleszállításra vagy elállásra, ha „ismételt teljesítési hiba merült fel, annak ellenére, hogy a vállalkozás megkísérelte az áru szerződésszerűvé tételét”. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a szabállyal az R1. egyértelmű- síti, hogy a Ptk. szerinti érdekmúlásra a fogyasztó akár egyszeri sikertelen kijavítási vagy kicserélési kísérletet követően is eredményesen hivatkozhat. Végül az R1. 15. § (2) bekez- dése alapján a fogyasztó akkor is elállhat a szerződéstől, ha a hibás teljesítés a szolgálta- tásnak csak egy részét érinti, és a részlegesen hibátlan teljesítés elfogadása észszerűen nem elvárható. Ez a Ptk. 6:149. §-a szerinti részleges szerződésszegéshez képest különös szabály- ként értékelhető,32 bár a jogkövetkezmények részleges alkalmazásának mellőzését a jogo- sult lényeges jogi érdekének sérelmére hivatkozással a Ptk. is lehetővé teszi.
Áttérés aránytalan többletköltségre hivatkozással
Xxxxxx Xxxxx tanulmányában az R1. szavatossági rendszere kapcsán megjegyzi: „[a] rend- szer továbbra is kétlépcsős modellként érvényesül, azonban az arányosság elve nem kizá- rólag az első lépcsőben érvényesíthető igények közötti választást alapozza meg, hanem a második lépcsős igényekre történő áttérésénél is hivatkozási alapot teremthet.”33
Meglátásunk szerint a Ptk. 6:159. § (2) bekezdés a) pontjának az aránytalan többlet- költségre vonatkozó kitétele eddig sem kizárólag a kijavítási és a kicserélési igény közötti választást tette lehetővé, ezt pedig a jogirodalomban is számos szerző megerősíti,34 vala- mint eseti döntések is alátámasztják.35 Emellett a hibás teljesítéssel kapcsolatos egyes
28 Vékás 2021: 71.
29 Ennek hátterében feltételezhetően az áll, hogy a digitális tartalmak és a digitális szolgáltatások hibáinak kijaví- tása különös szakértelmet igényel (Vékás–Gárdos 2021).
30 A 2019/771 irányelv 4. cikke alapján: „[h]a ez az irányelv másként nem rendelkezik, a tagállamok nem tart- hatnak fenn és nem vezethetnek be nemzeti jogukba az ebben az irányelvben megállapított rendelkezésektől eltérő – ideértve az eltérő szintű fogyasztóvédelmet biztosító szigorúbb vagy kevésbé szigorú – rendelkezé- seket.”
31 A Ptk. 6:159. § (2a) bekezdése kimondja, hogy: „[f]ogyasztó és vállalkozás közötti – ingó dolognak minősülő áru adásvételére, digitális tartalom szolgáltatására vagy digitális szolgáltatások nyújtására irányuló – szerződés esetén a fogyasztó kellékszavatossági jogai gyakorlása keretében a hibát a kötelezett költségére maga nem javít- hatja ki, illetve mással sem javíttathatja ki azt.”
32 Vö. Vékás 2021: 72.
33 Hajnal 2020: 9.
34 Vö. Bergendi-Rácz 2022: 2; Fazekas 2018: 31; Fézer–Hajnal 2020: 41–44; Leszkoven 2018: 280–282;
Nochta–Fabó 2016: 448; Osztovits 2014: 406; Wellmann 2021: 490–492.
35 Vö. BDT2000. 227; BH2013. 122.
jogalkalmazási kérdésekről szóló 1/2012. (VI. 21.) PK vélemény (PK vélemény) 4. xxxxxx egyértelműen kimondja, hogy az arányossági feltétel teljesülését az eltérő lépcsőkbe tar- tozó jogok közötti választás során is vizsgálni kell.36 Mindezekre tekintettel nem látjuk iga- zoltnak, hogy az R1. többet mond a Ptk.-nál.
Egyébként az arányosság elve a szavatossági igényérvényesítést általában véve is meg- határozza, és az nem kizárólag az egyes igények közötti választás során érvényesül. Erre mutat fel példát a PK vélemény 7. pontja, amely szerint a jogosult a kijavításon felül árle- szállításra is igényt tarthat, amennyiben a dologban a kijavítást követően is fennmarad valamilyen hiba.37 Ilyenkor a két szavatossági jog együttesen is gyakorolható, mivel ezáltal az arányosság elvével összeegyeztethető módon állítható helyre a szolgáltatás értéke és ellenértéke közötti egyensúly.38 Az arányosság elvének érvényesülését hivatott biz- tosítani a Ptk. 6:159. § (3) bekezdése is, amikor kimondja, hogy jelentéktelen hiba miatt nincs helye elállásnak.39 Az elállás jogszerűsége körében egyébként is mérlegelni kell, hogy
„a választott szavatossági igény teljesítése a kötelezettnek más szavatossági igény teljesí- tésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget, érdeksérelmet eredményez-e”.40 Ará- nyos jogkövetkezmény lehet az elállás, ha a szolgáltatás sorozatos meghibásodása miatt azt a jogosult nem tudja rendeltetésszerűen használni.41
Költségviselés
A R1. 13. § (3) bekezdése kiemeli, hogy a kicserélt áru visszavételének, az üzembe helye- zésnek és az eltávolításnak a költségét a vállalkozás köteles viselni, míg a 15. § (3) bekezdés
a) pontja arra utal, hogy elállás esetén az áru visszaküldésére a fogyasztó a vállalkozás költ- ségére köteles.
A költségviselési kötelezettség ilyesfajta pontosítását42 nem érezzük indokoltnak, egyet- értve Xxxxx Xxxxx azon álláspontjával, amely szerint a kijavítás és a kicserélés térítésmentes- ségének követelménye a polgári jogi kódexből is következik:43 a Ptk. 6:166. § (1) bekezdése alapján „[a] szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek a kötelezettet ter- helik”, ez alól a törvény pedig csak szűk körben – a jogosultat terhelő karbantartási kötele- zettség elmulasztása kapcsán – enged kivételt. Mivel az R1.-ben részletezett költségtételek
fo g y a s z t óvé d e le m •
36 Az 1/2014. számú PJE határozat 1. pontja alapján a PK vélemény 4. pontja a Ptk. alkalmazása körében is meg- felelően irányadó.
37 Az 1/2014. számú PJE határozat 1. pontja alapján a PK vélemény 7. pontja a Ptk. alkalmazása körében is meg- felelően irányadó.
38 Fézer–Hajnal 2020: 42.
39 Fézer–Hajnal 2020: 43–44; Vékás–Gárdos 2021; Wellmann 2021: 497.
40 BDT2005. 1201.
41 Fazekas 2018: 31.
42 Hajnal 2020: 9.
43 Vékás 2021: 71–72.
fo g y a s z t óvé d e le m •
kivétel nélkül a vállalkozás hibás teljesítésével okozati összefüggésben merülnek fel, ezért azok egyedi nevesítését feleslegesnek véljük.
Megjegyezzük, hogy az Európai Parlament és a Tanács a fogyasztási cikkek adásvéte- lének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999. május 25-i 1999/44/EK irányelve már korábban is tartalmazott egy exemplifikatív listát, amely a legjellemzőbb költségelemeket sorolta fel: a 3. cikk (4) bekezdése szerint a térítésmentesség fogalma
„magában foglalja a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának szükséges költségeit, különösen a postaköltséget, a munkadíjat és az anyagköltséget”. A Ptk. kodifi- kációja során mégsem került sor a szabály átültetésére.
Reklám alapján vállalt jótállás
Az R1. 16. § (1) bekezdése tételesen is rögzíti, hogy reklámban vállalt kötelezettség is kelet- keztethet jótállást.
Xxxxxx Xxxxx, Xxxxxxx Xxxxx és Xxxxx Xxxxx szerint reklám formájában külön jogszabályi rendelkezés hiányában is lehet jótállást vállalni.44 Ezzel ellentétes szemlélettel is találkoz- hatunk: Xxxxxxx Xxxxxx álláspontját minden bizonnyal arra alapozza, hogy a Magyar Köz- társaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 248. § (2) bekez- dése – szemben a Ptk.-val – még külön is utalt arra, hogy a kötelezettet a jótállás reklámban foglalt feltételek szerint is terhelheti.45
Meglátásunk szerint a Ptk. nem zárja ki, hogy a vállalkozás jótállási nyilatkozatát rek- lámban tegye meg. Erre tekintettel úgy gondoljuk, hogy az R1. (a régi Ptk.-hoz hasonlóan) indokolatlanul részletező – bár azt nem vitatjuk, hogy a reklámokban megjelölt jótállási feltételek elsőbbségét biztosító 16. § (3) bekezdése valódi nóvum.
Xxxxx Xxxxxxxx hasonlóan magunk is úgy érezzük, hogy az európai jogalkotó a „kazuisz- tika bűvöletében” él:46 elsődleges célja az lehet, hogy a fogyasztók, a vállalkozások és a jogal- kalmazók számára egyaránt egyértelműen kijelölje az irányelvek pontos tartalmát, viszont eközben olykor éppen a lényeg vész el, a szabályozás közérthetősége, átláthatósága szenved csorbát. Az iker-irányelvek hazai átültetése során nem lett volna akadálya annak, hogy a jog- alkotó „összefésülje” az uniós jogot a belső joggal, azaz mellőzze azoknak a rendelkezéseknek az implementációját, amelyek a hatályos jognak már addig is részét képezték, a meglévő szabá- lyainkból levezethetők voltak. Ehelyett az R1. szolgai módon lemásolja a két irányelv norma- szövegét, amivel számos esetben csak megismétli, feleslegesen megkettőzi a Ptk. rendelkezéseit. Álláspontunk szerint – és ezt az általunk bemutatott példák is alátámasztják – kívánatosabb lett volna, ha jogharmonizációs kötelezettségének a magyar jogalkotó a Ptk.-ban tett volna eleget. Ennek hiányában javasoljuk, hogy az R1. dereguláció révén legalább azokon a norma- helyeken egyszerűsítsenek, amelyek csupán duplikálják a Ptk. valamely mögöttes szabályát.
44 Fazekas 2013: 51–52; 2018: 34–35; Vékás–Gárdos 2021.
45 Vö. Nyerges 2014: 14.
46 Vékás 2021: 71–72.
TARTALMI KIFOGÁSOK
A tanulmányban megjelenő jogszabályok normaszövegét a továbbiakban tartalmi szem- pontból elemezzük. Észrevételeink egy része nem a magyar, hanem az európai jogalko- tónak szól, hiszen az R1. korrekciója – az iker-irányelvek maximumharmonizációs jellege miatt – megköveteli az uniós jog azt megelőző módosítását.
A flzikai adathordozók adásvételét érintő különös szabályok
Az R1. 1. § (2) bekezdése alapján az áruk adásvételére irányuló szerződések különös sza- bályai alkalmazandók „az olyan digitális tartalomra vagy digitális szolgáltatásra is, amely digitális elemeket tartalmazó áru részét képezi, vagy azzal össze van kapcsolva, és amelyet az adásvételi szerződés értelmében az áruval együtt szolgáltatnak”. A 4. § 5. pontja sze- rint digitális tartalom a digitális formában előállított vagy szolgáltatott adat (így például az operációs rendszer vagy egy applikáció),47 míg a 4. § 4. pontja a digitális szolgáltatás fogalmát adja meg: lehetővé teszi digitális adatok létrehozását, kezelését, tárolását vagy megosztását (ilyen lehet a navigációs rendszer felhője vagy az edzésterv az okosórában).48 Ezzel szemben az 1. § (3) bekezdés d) pontja49 értelmében a digitális tartalom szolgáltatá- sára és a digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések különös szabályai irány- adók azokra a szerződésekre, amelyek tárgya kizárólag digitális tartalom hordozójaként használt fizikai adathordozó (például CD, DVD, memóriakártya).50
Ha tehát a jogügylet olyan ingó dolog tulajdonjogának átruházására irányul, amelynek nem csupán járulékos, hanem központi eleme a digitális tartalom, akkor a szerződés az R1. hatálya alatt nem áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződésként, hanem digi- tális tartalom szolgáltatására irányuló szerződésként minősül. Xxxxx Xxxxx tanulmányában arra hivatkozással kifogásolja ezt a megoldást, hogy az figyelmen kívül hagyja a szerződés- tipizálási elveket, hiszen valójában a fizikai adathordozók értékesítésére irányuló jogvi- szonyok is „klasszikus” adásvételi szerződések.51 Ezzel mi is egyet tudunk érteni, a fizikai adathordozó és a digitális elemeket tartalmazó áru megkülönböztetését nem tartjuk indo- koltnak.
fo g y a s z t óvé d e le m •
47 Fazekas 2021: 92; 2022: 126.
48 Fazekas 2021: 92; 2022: 126.
49 Az R1. 1. § (3) bekezdés d) pontja rögzíti, hogy: „[a]z (1) bekezdés b) pontja szerinti szerződés esetén a III. Fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a fizikai adathordozót kizárólag az azon szolgáltatott digitális tartalom hordozójaként használják, azzal az eltéréssel, hogy a 17. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 23. § ren- delkezései helyett a Polgári Törvénykönyvnek a fogyasztói adásvételre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.”
50 Vékás 2021: 68.
51 Vékás 2021: 68–70.
fo g y a s z t óvé d e le m •
Hibás teljesítési vélelem
Az R1. 11. § (1) bekezdése kimondja, hogy „[e]llenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy az áru teljesítésének időpontjától számított egy éven belül felismert hiba már az áru teljesí- tésének időpontjában fennállt, kivéve, ha e vélelem az áru természetével vagy a hiba jelle- gével összeegyeztethetetlen”. Ehhez képest a Ptk. 6:158. §-a a vélelem időtartamát fél évben állapítja meg.
Bár a Ptk.-nak az R1.-hez képest van önálló értelmezési területe, ugyanakkor nem tartjuk észszerűnek, hogy a kódex az R1. hatálya alá be nem vonható fogyasztói szerződések jogo- sultjai számára alacsonyabb szintű védelmet nyújt,52 erre tekintettel javasoljuk az R1. dere- gulációja mellett a Ptk. szerinti időtartam egy évre való meghosszabbítását.53
Látszólag nem egyértelmű, hogy miként értelmezendő az a kitétel, amely szerint a vélelem alkalmazásának nincs helye, ha az az áru, illetve a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen. Ez a szabály a jogirodalom szerint azt hivatott biz- tosítani, hogy a jogosult a vélelemre ne hivatkozhasson akkor, ha a dolog szakmailag elvár- ható élettartama, eltarthatósága, használhatósága rövidebb, mint a vélelem időtartama, mivel ez a hibás teljesítést kizárja (dolog természete);54 ugyanígy akadálya a vélelem alkal- mazásának, ha a szerződés tárgya például gyorsan romló dolog (hiba jellege).55 Mindezek alapján úgy látjuk, hogy a dolog elhasználódása nem minősül rejtett hibának,56 ugyan- akkor az iker-irányelvek a mi álláspontunk szerint is az áruk tartósságának növelését szán- dékoznak előmozdítani,57 vagyis a vélelem időtartamának meghosszabbodása együtt kell hogy járjon az áruk minőségének javulásával (így a vállalkozás nem hivatkozhat termé- szetes avulásra például a cipő hibája kapcsán, amennyiben a hiba a teljesítés időpontjától számított egy éven belül jelentkezik).
A kijavításra és a kicserélésre rendelkezésre álló határidő
Az R1. 13. § (1) bekezdése rögzíti, hogy: „[a]z áru kijavításának vagy kicserélésének elvég- zésére nyitva álló észszerű határidőt attól az időponttól kell számítani, amikor a fogyasztó közölte a hibát a vállalkozással.”
52 Megjegyezzük, hogy a Ptk. 6:158. §-a az Európai Parlament és a Tanács a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999. május 25-i 1999/44/EK irányelve miatt került be a kódexbe, az 5. cikk (3) bekezdésének jogharmonizációját valósította meg. Ekkor a magyar jogalkotó még nem látta szükségét annak, hogy a különböző fajtájú fogyasztói szerződéseket eltérően szabályozza.
53 Vö. Vékás 2021: 73.
54 Kemenes 2014a: 218–219; 2014b: 219–220; Vékás–Gárdos 2021; Xxxxxxxx 2021: 485.
55 Wellmann 2021: 485.
56 Emiatt nem gondoljuk, hogy a kellékszavatossági határidő elévülési jellege folytán a kötelezett időbeli korlát nélkül köteles helytállni a dolog állagáért, rendeltetésszerű működéséért (Vö. Xxxxxx-Xxxx 2021: 23.).
57 Hajnal 2020: 9.
Nem értjük, hogy az uniós jog miért nem az áru vállalkozás részére való rendelkezésre bocsátásának időpontját jelöli meg legalább a kijavítási határidő kezdőpontjaként, hiszen pusztán a hiba közlése nem hozza a vállalkozást abba a helyzetbe, hogy a kijavítási kötele- zettségének eleget tehessen. Egyébként erre az R1. 13. § (2) bekezdése is utal: „[a] fogyasz- tónak az árut a kijavítás vagy kicserélés teljesítése érdekében a vállalkozás rendelkezé- sére kell bocsátania.” A hivatkozott szabályok álláspontunk szerint nem koherensek, a 2019/771 irányelv korrekcióra szorul.
A jótállási jegy átadása
Az R1. és az R2. a jótállási jegy rendelkezésre bocsátásának határidejét eltérően szabá- lyozzák. Az R1. 16. § (4) bekezdése kimondja, hogy „[a] jótállási nyilatkozatot tartós adathordozón kell a fogyasztó rendelkezésére bocsátani, legkésőbb az áru teljesítésének időpontjában”. Ehhez képest az R2. 3. § (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy „[a] vál- lalkozás a jótállási jegy elektronikus úton való átadására legkésőbb a termék átadását vagy üzembe helyezését követő napon köteles”. Úgy gondoljuk, hogy ezek közül az R2. szabálya megengedőbb, hiszen a teljesítés napja helyett az azt követő napon is sor kerülhet a jótál- lási jegy elektronikus átadására. Mivel nem tartjuk indokoltnak a jótállás jogalapja szerinti különbségtételt, ezért javasoljuk, hogy a jogalkotó – az R1. maximumharmonizációs jel- lege miatt – az R2. normaszövegét módosítsa.
Bár az R1. 16. § (4) bekezdése szerint a jótállási jegyet mindig tartós adathordozón kell rögzíteni, az R2. 3. § (5) bekezdése pedig arra utal, hogy a jótállási jegy elektronikus úton is átadható, ezek a rendelkezések tartalmi szempontból véleményünk szerint mégis azonosak.58 Az úgynevezett e-jótállási jegyet a vállalkozás e-mailben, letölthető fájlként, applikáción keresztül vagy regisztrált felhasználói fiókba küldve is továbbíthatja a fogyasztó számára.59
A jótállási igények sorrendjének vizsgálata
A Ptk. a hibás teljesítés esetén érvényesíthető kellékszavatossági igényeket két lépcsőben szabá- lyozza:60 az első a hiba természetbeni orvosolását, míg a második a pénzbeli reparációt szolgálja.61 Az R2. szerinti jótállási igények látszólag ugyanezt a modellt követik, azonban lényeges eltérésekkel:
fo g y a s z t óvé d e le m •
− ha a vállalkozás három alkalommal is megkísérli a fogyasztási cikket kijavítani, viszont az ezt követően ismét meghibásodik, akkor a fogyasztó kicserélésre jogosult, és a vétel- árat csak a csere lehetetlensége esetén követelheti vissza [R2. 5. § (6) bekezdés];
58 Az R1. 4. § 15. pontja alapján úgy látjuk, hogy a tartós adathordozó fogalma a papíralapú dokumentumokra is kiterjed.
59 Orosz 2022: 171–172.
60 Fézer–Hajnal 2020: 41; Xxxxxxxxx 2014: 404–405; Wellmann 2021: 489–490.
61 Osztovits 2014: 404–405; Xxxxxxxx 2021: 489–490. Megjegyezzük, hogy tartalmilag a tapadó kár megtérí- tésére irányuló kártérítési követelés is második lépcsős igény (Boronkay 2022: 10–11.).
fo g y a s z t óvé d e le m •
− ha a vállalkozás a fogyasztási cikk hibáját a kijavítási igény közlésétől számított 30 napon belül nem javítja ki, akkor a fogyasztó előbb kicserélésre jogosult, elállásra pedig csak akkor, ha cserére nincs mód [R2. 5. § (7) bekezdés].
Véleményünk szerint az R2. hivatkozott szabályai – változtatva az általános igényér- vényesítési sorrenden – egy harmadik lépcsőt „ékelnek be” az előző kettő közé (feltéve, hogy a fogyasztó előbb kijavítási igényt érvényesít),62 jogalapot teremtve a vállalkozás szá- mára, hogy többszöri sikertelen, illetve időben elhúzódó kijavítási kísérletet követően se legyen köteles haladéktalanul visszafizetni az ellenszolgáltatást. Egy másik lehetséges jog- értelmezésnek tartjuk, hogy az R2. megdönthetetlen vélelmek segítségével kijelöli, hogy a fogyasztó mely esetekben nem hivatkozhat (még) eredményesen érdekmúlásra.
Mindkét magyarázat ellentétben áll a Ptk. kellékszavatossági rendszerének logikájával. Egyrészt a kijavítás és a kicserélés egyenrangú kellékszavatossági igények, azok között a kódex nem teremt hierarchiát.63 Másrészt azt gondoljuk, hogy érdekmúlásra a jogo- sult – kellékszavatossági igény érvényesítése esetén – az R2.-ben megjelölteknél kedve- zőbb feltételek mellett is hivatkozhat. Erre enged következtetni az R1. 12. § (2) bekezdés
b) pontja, amely szerint a fogyasztó akkor is jogosult elállni a szerződéstől, ha „ismételt tel- jesítési hiba merült fel, annak ellenére, hogy a vállalkozás megkísérelte az áru szerződés- szerűvé tételét” (erre már korábban utaltunk).
Mivel az R2. nem kellékszavatossági, hanem jótállási igényekről rendelkezik, ezért normakollízióról nem beszélhetünk, mégis különösnek találjuk, hogy a kötelező jótállás hatályos szabályai – a bizonyítási kötelezettség alakulását ide nem értve – a vállalkozá- sokra nézve kedvezőbbek, mint a hibás teljesítés jogkövetkezményi rendszerének gene- rális minimumául szolgáló kellékszavatossági normák. Úgy tapasztaltuk, hogy a jogiro- dalomban valamennyi szerző közös állásponton van abban, hogy a kellékszavatossághoz képest a jótállás – még ha önként vállalt formájában is – szigorúbb helytállást, többletkö- telezettséget eredményez.64 Emiatt sem értjük, hogy mi lehetett a jogalkotó valódi célja.
Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a szándék a lehetséges kijavítási kísérletek számának, illetve a kijavítás maximális időtartamának világos lehatárolására irányult, azonban szá- munkra úgy tűnik, hogy a jogszabály nemcsak adott, hanem el is vett a fogyasztóktól. Emellett arra is látunk esélyt, hogy a jogalkotó tudatosan járt el, és ezekkel a rendelke- zésekkel kívánta ellensúlyozni a vállalkozások kedvezőtlenebb bizonyítási pozícióját.
62 Véleményünk szerint a kijavítási és a kicserélési igény közötti választás lehetőségétől az R2. nem fosztja meg a fogyasztót (erre enged következtetni a 7. §-ban megjelenő, három munkanapon belül érvényesíthető csere- igény is), azonban amennyiben kijavítás a választott jótállási igény, akkor a kormányrendeletben meghatározott sorrendtől a vállalkozás nem köteles eltérni, legalábbis az elállást illetően. Bár az R2.-ben szerepel a „fogyasztó eltérő rendelkezése hiányában” fordulat, azonban a jogszabály csak az árleszállítást és a vállalkozás költségére való kijavítást vagy kijavíttatást jelöli meg lehetséges alternatívaként. Emiatt nem gondoljuk, hogy a fogyasztó a kicserélés helyett az elállást is választhatja.
63 Leszkoven 2018: 284–285.
64 Fazekas 2013: 52–53; Fézer–Hajnal 2020: 39; Kemenes 2014a: 220; 2014b: 220; Nagy 2013: 173; Nyerges
2014: 14; Vékás–Gárdos 2021.
Megjegyezzük, hogy az R1. 2022. január 1-jén, vagyis az R2. vitatott rendelkezéseinek hatálybalépését követő egy év elteltével lépett hatályba, így az sem lehetetlen, hogy a jog- alkotó egyszerűen csak elmulasztotta felülvizsgálni a két kormányrendelet szabályainak teleologikus értelemben vett koherenciáját. Az iker-irányelvek hazai implementációját megelőzően ugyanis az volt az irányadó jogértelmezés, hogy az első sikertelen javítás álta- lában még nem alapozza meg a szerződéstől való elállást,65 ennek az R2. pedig jelenleg sem mond ellent.
Kollízió hiányában is indokoltnak tartjuk, hogy a jogalkotó az R1. és az R2. szabályait harmonizálja – utóbbit az előbbihez hozzáigazítsa –, mivel a jelenlegi állapot nem pusztán dogmatikai szinten kifogásolható, hanem gyakorlati problémával is jár a békéltető testü- leti eljárásokban: a fogyasztói kérelmek jellemzően nem jelölik meg az érvényesíteni kívánt igény egzakt jogcímét,66 emiatt elállás esetén annak jogszerűségét nem mindig lehet egy- értelműen megítélni – feltéve, hogy az R2. is alkalmazandó. Tudomásunk szerint nincs hatályban olyan rendelkezés, amely ilyenkor a fogyasztó számára kedvezőbb döntés meg- hozatalát írná elő a békéltető testület tagjai számára, a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (Fgytv.) 24/A. §-a éppen a függetlenség és pártatlanság követelményét dek- larálja. Megoldásnak tűnhet, hogy az elnök hiánypótlásra hívja fel a fogyasztót, annak elmaradása esetén pedig – az Fgytv. 29. § (4) bekezdés e) pontjára utalással – megszüntesse az eljárást, ugyanakkor meggyőződésünk, hogy ezzel egyúttal a békéltető testületek tevé- kenysége, működése is megszűnne. Úgy tapasztaltuk, hogy az átlagfogyasztó ilyen mély- ségben nem ismeri a rá irányadó normatív rendelkezéseket, és nem is gondoljuk, hogy ez elvárható lenne (a tanulmányból kitűnik, hogy az alkalmazandó jog tartalmának meg- állapítása jogászként sem egyszerű feladat). Egyetlen lehetséges megoldásnak a jogalkotói beavatkozást tartjuk: vagy – összhangban a Ptk.-val – harmonizálni kellene a két kor- mányrendelet tartalmát, vagy ki kellene jelölni a jogszabályok közötti prioritást, legalábbis a békéltető testületi eljárásokban.
65 Leszkoven 2018: 286, 296; Nochta–Fabó 2016: 449; Xxxxxxxxx 2014: 408–409; Vékás–Gárdos 2021;
Wellmann 2021: 497; BDT2005. 1262.; BDT2009. 2088.; BH1992. 263.; BH2010. 214.; BH2015. 62.; Győri
Ítélőtábla Pf. II. 20.271/2013/8. Jogszerű lehet valamely második lépcsős igényre való áttérés az első kijavítási kísérletet követően is, ha a kötelezett a javítás során újabb hibát idéz elő (Leszkoven 2018: 283–284; Kúria Pfv. V. 20.707/2014/4.).
fo g y a s z t óvé d e le m •
66 Ezt a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara által működtetett Békéltető Testületen belül 2022. január 1-je óta ránk szignált ügyek is alátámasztják (Vö. GYMSBT 213/2022.; GYMSBT 214/2022.; GYMSBT 215/2022.; GYMSBT 232/2022.; GYMSBT 297/2022.; GYMSBT 332/2022.; GYMSBT 363/2022.; GYMSBT 374/2022.; GYMSBT 380/2022.; GYMSBT 382/2022.; GYMSBT 383/2022.; GYMSBT 386/2022.; GYMSBT 393/2022.; GYMSBT 397/2022.; GYMSBT 17/2023.; GYMSBT 18/2023.; GYMSBT 50/2023.; GYMSBT 63/2023.; GYMSBT 68/2023.; GYMSBT 95/2023.; GYMSBT 97/2023.; GYMSBT 120/2023.; GYMSBT 131/2023.; GYMSBT 141/2023.; GYMSBT 166/2023.). Kivételként jelöljük meg azt az ügyet, amelyben a fogyasztó a használati díj megfizetése ellenében használható autópályákról, autóutakról, főutakról és azok díjáról szóló 45/2020. (XI. 28.) ITM rendelet 19. § (2) bekezdésére hivatkozással támasztott igényt az általa tévedésből vásárolt autópálya-matrica díjának visszatérítésére (GYMSBT 127/2023.).
fo g y a s z t óvé d e le m •
ZÁRÓGONDOLATOK
2022. január 1-jét megelőzően is igaz volt, hogy a hibás teljesítés esetén érvényesíthető igé- nyek szabályait a jogalkotó több szinten jelenítette meg, hiszen az R2. már ekkorra is egy másodlagos szabályozási rétegként funkcionált, egészítette ki a Ptk. tartalmát.67 Az R1.-et egy következő, harmadik rétegként emelték be a jogrendszerbe, minden eddiginél átlát- hatatlanabbá téve a fogyasztót megillető kellékszavatossági és jótállási jogok rendszerét, a más igényre való áttérés megengedettségét, jogszerűségét.
Tanulmányunkban ennek a modellnek a negatív velejáróira törekedtünk rávilágítani: a jogszabályok olykor feleslegesen megismétlik, illetve általunk indokolatlannak vélt mér- tékben cizellálják a másik kellően absztrakt szabályait, emellett úgy látjuk, hogy azok tar- talma sem mindig észszerű, egymáshoz mérve is következetlen megoldásokkal operálnak. Mindezekre tekintettel javasoljuk mind az R1., mind az R2. szabályainak alapos felülvizs- gálatát.
Az R1. tartalmi korrekcióját az iker-irányelvek maximumharmonizációs jellege nem teszi lehetővé, az amúgy is elsősorban deregulációra szorul. Ha a Ptk.-ba való teljes integ- ráció nem is valósul(t) meg, akkor is szorgalmazzuk a duplikált szabályok eliminálását, ezzel is megkönnyítve mindenki számára a normaszöveg átláthatóságát. Megjegyezzük, hogy a Ptk. indokolása szerint a fogyasztóvédelmi szerződési jogot szabályozó irányelvek magját a kodifikáció során a kódexbe építették be;68 erre is figyelemmel nem látjuk szük- ségét annak, hogy az R1. megkettőzze a Ptk. bizonyos szabályait, véleményünk szerint ez a jogharmonizációs kötelezettségből sem következik. Ehelyett – az R1. részleges deregu- lációja mellett – a Ptk.-t kellene hozzáigazítani az iker-irányelvek normatartalmához (erre példa a hibás teljesítési vélelem időtartama).
Ezzel szemben az R2.-nek éppen a tartalma az, amellyel szemben kifogásokat fogalmaz- tunk meg, elsősorban amiatt, mert a kormányrendelet szerinti jótállás álláspontunk sze- rint alacsonyabb szintű védelmet biztosít a fogyasztók számára, mint a kellékszavatosság, különösen addig, amíg a hibás teljesítési vélelem is alkalmazható. Úgy gondoljuk, hogy ez az állapot nem felel meg a jogalkotó szándékának, emiatt az R1. és az R2. szabályai har- monizációra szorulnak. Amennyiben ez elmarad, annak gyakorlati kihatása is lesz a békél- tető testületi eljárásokra.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Xxxx Xxxx Xxxxxx (2018): A szerződésszerűség a digitális egységes piac perspektívájából. In Xxxxxx-Xxxx Xxxxx (szerk.): Acta Universitatis Szegediensis. Forvm. Publicationes
67 Vö. Hajnal 2020: 10–11.
68 Fazekas 2013: 45–47; Kiss 2016: 10; a Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat indoko- lása.
Discipulorum Iurisprudentiae. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudo- mányi Kar, 7–35.
Xxxxxx-Xxxx Xxxxxxx (2021): A kellékszavatosság és jótállás szabályozásának történeti áttekintése. Debreceni Jogi Műhely, 18(1–2), 13–24. Online: xxxxx://xxx.xxx/00.00000/ DJM/2021/1-2/2
Xxxxx Xxxxx – Xxxx Xxxxx szerk. (2018): Civilisztika I. Általános tanok – Személyek joga – Szellemi alkotások joga. Budapest: Dialóg Campus.
Bergendi-Xxxx Xxxxx (2022): A kellékszavatossági jog a Ptk.-ban és a Bécsi Vételi Egyez- ményben. Polgári Jog, 7(1–2), 1–21.
Xxxx Xxxxxx szerk. (2014): Általános tanok és személyek joga. Miskolc: Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért.
Xxxxxxxx Xxxxxx (2022): Tapadókár – következménykár. Polgári Jog, 7(3–4), 1–14. Xxxxxxx Xxxxx (2018): A hibás teljesítés jogkövetkezményi eszköztára. In Xxxxxxxxxxx
Xxxx (szerk.): Miskolci konferenciák 2016–2018. A Polgári Jogot Oktatók XXII. és
XXIV. Országos Találkozójának válogatott tanulmányai. Miskolc: Novotni Alapítvány, 27–41.
Xxxxxxx Xxxxx (2013): A hibás teljesítés szabályozása az új Polgári Törvénykönyvben. In Grad-Gyenge Anikó (szerk.): Szociális elemek az új Ptk-ban. Budapest: Xxxxxx Xxxxxx Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 45–58.
Xxxxxxx Xxxxx (2021): A feltörekvő technológiák, a mesterséges intelligencia és a fogyasz- tóvédelmi jog. In Miskolczi-Xxxxxx Xxxxx – Xxxxxxxx Xxxxx Xxxxxx – Xxxxxx Xxxxxx (szerk.): 65. Studia in honorem Xxxxxxx Xxxxxxxx. Budapest: Xxxxxx Xxxxxx Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 81–95.
Xxxxxxx Xxxxx (2022): A fogyasztóvédelmi jog digitális transzformációjának újabb eredmé- nyei – avagy az áruk, a digitális tartalmak és a digitális szolgáltatások hibás teljesítéséről szóló irányelvek és transzpozíciójuk. Jog–Állam–Politika, 14(2. különszám), 121–130.
Xxxxx Xxxxx – Xxxxxx Xxxxx (2020): A fogyasztói adásvétel egyes kérdéseinek szabályo- zása és joggyakorlata Magyarországon. Debreceni Jogi Műhely, 17(1–2), 35–63. Online: xxxxx://xxx.xxx/00.00000/XXX/0000/0-0/0
Xxxxxxxxxx Xxxx (2016): A termékszavatosság kollíziós jogi minősítése. Polgári Jog, 1(4), 1–15.
Xxxxxx Xxxxx (2020): A fogyasztási cikkek adásvételének szabályozási kísérlete és leg- újabb módosításai az Európai Unióban és a magyar jogban. Gazdaság és Jog, 28(7–8), 6–11.
fo g y a s z t óvé d e le m •
Xxxxxxx Xxxxxx (2014a): A szerződésszegés szabályozása. In Xxxxx Xxxxx – Xxxxx Xxxx (szerk.): Tanulmányok az új Polgári Törvénykönyvhöz. Budapest: Wolters Kluwer, 207–226.
Xxxxxxx Xxxxxx (2014b): A szerződésszegés szabályozása az új polgári törvénykönyvben.
Jogtudományi Közlöny, 69(5), 213–223.
Xxxx Xxxx (2016): A fogyasztóvédelemről. Ügyvédvilág, 10(3), 10–11.
Xxxxxx Xxxxxx (2016): Változások a szerződésszegés szabályozásában V. Céghírnök, 26(3), 11–14.
fo g y a s z t óvé d e le m •
Xxxxxxxxx Xxxxxx (2018): Szerződésszegés a polgári jogban. Budapest: Wolters Kluwer Hungary. Online: xxxxx://xxx.xxx/00.00000/0000000000000
Xxxx Xxx (2013): Hibás teljesítés – irányelv-konformitás. In Xxxxxxx Xxxxxxx – Xxxxx Xxxxx Xxxxxxxx (szerk.): Állam és jog – kodifikációs kihívások napjainkban. Szegedi Jogász Doktorandusz Konferenciák III. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudo- mányi Doktori Iskola, 167–177.
Xxxxxx Xxxxx – Xxxx Xxxxx (2016): Az Európai Unió fogyasztói adásvételről és a fogyasz- tókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelve- inek tükröződése polgári jogunkban. In Xxxx Xxxxx (szerk.): Az uniós jog és a magyar jog- rendszer viszonya. Pécs: Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 435–460. Xxxxxxx Xxxxxx (2014): Szerződést biztosító mellékkötelezettségek az új Polgári Törvény-
könyvben. Közjegyzők Közlönye, 61(5), 5–27.
Orosz Flóra (2022): A fogyasztók érdekeit szolgáló, szavatossági és jótállási igények intézé- sének módosított hazai szabályozása. Iustum Aequum Salutare, 18(1), 161–173.
Xxxxxxxxx Xxxxxx szerk. (2014): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. III. kötet. Budapest: Opten Informa- tikai Kft.
Xxxxxx Xxxxx (2022): A digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyúj- tására irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló (EU) 2019/770 irányelv leg- fontosabb rendelkezései, valamint az irányelv hazai átültetése. Európai Jog, 22(3), 1–10.
Xxxxx Xxxxx (2021): Az uniós fogyasztói szerződési jog megújítása és az új irányelvek átül- tetése. Magyar Jog, 68(2), 65–75.
Xxxxx Xxxxx – Xxxxxx Xxxxx szerk. (2021): Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Budapest: Wolters Kluwer.
Xxxxxxxx Xxxxx (2014): A termékszavatosságról. Gazdaság és Jog, 22(6), 7–11.
Xxxxxxxx Xxxxxx szerk. (2021): Polgári jog. Kötelmi jog. Első és Második Rész. Budapest: HVG-ORAC.
Jogi források
1959. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
2013. évi CLXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatály- balépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről
151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról
373/2021. (VI. 30.) Korm. rendelet a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgálta- tások nyújtására irányuló szerződések részletes szabályairól
45/2020. (XI. 28.) ITM rendelet a használati díj megfizetése ellenében használható autópá- lyákról, autóutakról, főutakról és azok díjáról
100 C S I T E I B É L A • A Z Á RU A DÁ S V É T E L É R E I R Á N Y U L Ó F O G YA S Z T ÓI S Z E R Z ŐDÉ S…
Az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve (1999. május 25.) a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/770 irányelve (2019. május 20.) a digitális tar- talom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések egyes vonatkozásairól
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/771 irányelve (2019. május 20.) az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól, az (EU) 2017/2394 rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról, valamint az 1999/44/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről
A Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat 1/2014. számú PJE határozat
A hibás teljesítéssel kapcsolatos egyes jogalkalmazási kérdésekről szóló 1/2012. (VI. 21.) PK vélemény
BDT2009. 2088.
BDT2005. 1262.
BDT2005. 1201.
BDT2000. 227.
BH2015. 62.
BH2013. 122.
BH2010. 214.
BH1992. 263.
Kúria Pfv. V. 20.707/2014/4. Győri Ítélőtábla Pf.
II. 20.271/2013/8. GYMSBT 166/2023. GYMSBT 141/2023.
GYMSBT 131/2023. GYMSBT 127/2023. GYMSBT 120/2023. GYMSBT 97/2023. GYMSBT 95/2023. GYMSBT 68/2023. GYMSBT 63/2023. GYMSBT 50/2023. GYMSBT 18/2023. GYMSBT 17/2023. GYMSBT 397/2022. GYMSBT 393/2022. GYMSBT 386/2022.
GYMSBT 383/2022. GYMSBT 382/2022. GYMSBT 380/2022. GYMSBT 374/2022. GYMSBT 363/2022. GYMSBT 332/2022. GYMSBT 297/2022. GYMSBT 232/2022. GYMSBT 215/2022. GYMSBT 214/2022. GYMSBT 213/2022.
fo g y a s z t óvé d e le m •
Xx. Xxxxxx Xxxx XxX, LL. M 2019 óta dolgozik egyetemi tanársegédként a Nemzeti Köz- szolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Civilisztikai Tanszékén, 2018 óta a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara által működtetett Békéltető Testület tagja. Jogi diplomáját 2017-ben szerezte meg a Xxxxxxxxx Xxxxxx Egyetem Xxxx Xxxxxx Állam- és Jogtudományi Karán summa cum laude minősítéssel. A Xxxxxxx Xxxxx Katolikus Egyetem Xxxx Xxxxxx Továbbképző Intézetében versenyjogi szakjogász oklevelet, a Xxxxxxxxx Xxxxxx Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájában pedig PhD-fokozatot szerzett. Doktori értekezé- sében az autonóm járművek várható megjelenése által indukált jogkérdéseket vizsgálta, különös tekintettel a magyar extrakontraktuális felelősségre.