AZ ÖNSZERZŐDÉS

Xxxxxx Xxxxx

Polgári Jogi Tanszék Konzulens: Xxxxxxxx Xxxxxx

AZ ÖNSZERZŐDÉS

I. BEVEZETŐ GONDOLATOK

a) Az önszerződés a képviseleti jog sajátos jogintézménye. Polgári Törvénykönyvünk (a továbbiakban: Ptk.) általánosságban az ügyleti képviselet szabályai között az önszerződésről csak az összeférhetetlenség kapcsán ejt szót egyetlen bekezdés erejéig,30 a szerződések különös rendelkezései körében pedig a bizományi szerződés egyik szakaszában31 találhatunk a témába vágó normákat. Ez abból adódik, hogy a közvetlen képviselet szerződési jogunk általános részi intézményeként szerepel képviselet címszó alatt, a közvetett képviselet pedig csak egy vagy két különös részben elhelyezett szerződéstípushoz – leggyakrabban a bizományhoz – kapcsolódóan jut jelentőséghez.

Közvetlen képviselet esetén önszerződésről valójában csak akkor beszélünk, ha az egyik szerződő fél a képviselt, a másik maga a képviselő. Ha a képviselttel szerződő fél olyan személy, akit ugyancsak a képviselő képvisel, akkor szükségképpen ellentétes érdekállású pozíciókban ugyanaz a személy lép fel a szerződéskötéskor, az ilyen irányú szerződéskötéseket lehetőleg szűk körre kell korlátozni, ezért állít fel a törvény összeférhe- tetlenségi szabályokat.

Közvetett képviseletnél a helyzetet nehezíti, hogy a képviselő a saját nevében jár el, a szerződő felek személye egy és ugyanaz. Az önszerződés kérdése a bizományi szerződés körében merül fel elsődlegesen, abban a formában, hogy a bizományos mikor rendelkezik belépési joggal. A bizományos a saját nevében, a megbízó érdekében szerződések kötésére vállal kötelezettséget harmadik személyekkel, a jog azonban lehetőséget ad arra, hogy a bizományos a szerződést a megbízóval maga xxxxx meg. A manipulációs lehetőségek elkerülése végett a belépési jogot is garanciákkal kell körülbástyázni.

30 Lásd a Ptk. 221. § (3) bekezdését.

31 Ptk. 510. §.

b) A tanulmány két fő kérdéskört vizsgál. Egyrészt foglalkoznunk kell a közvetlen képviseletre adott összeférhetetlenségi szabályokkal, melyek vizsgálata a közvetlen képviseleti önszerződési szabályok vizsgálatát is jelenti egyben, az összeférhetetlenségben az önszerződés, mint többen a kevesebb, benne van. A Ptk. kommentárok32 és a jogirodalom nem adnak mélyebb elemzést az összeférhetetlenség és az önszerződés jogintézményével kapcsolatban,33 bár a jogi személyek szervezeti képviselete körében jelentkező problémáknak az utóbbi időben már kezdenek hangot adni.34

Másrészt meg kell vizsgálnunk a bizományos belépési jogát, azt a

„furcsa” helyzetet, amikor a bizományos és megbízója között kettős jogviszony keletkezik. A módszer elsődlegesen történeti: meg kell néznünk, hogyan alakult ki az önszerződés a magánjogi fejlődésünk tükrében, hogyan változott a megítélése az idők folyamán. Meg kell vizsgálnunk továbbá a bírói gyakorlatban felbukkanó eseteken keresztül azt, hogy milyen gyakorlati problémákat hordoz magában a hatályos szabályozás.

II. A KÉPVISELŐI ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG ÉS A KÖZVETLEN KÉPVISELŐ ÖNSZERZŐDÉSE

1. A hatályos szabályozáshoz vezető út

a) Az összeférhetetlenség és az önszerződés törvényi rendezésének igénye már a Polgári Törvénykönyv első tervezetének szövegezése során felmerült. Az 1900-as tervezet két kivételtől eltekintve az önszerződés lehetőségét kizárta. 1011. §-a szerint a képviselő nem köthet képviseltje nevében szerződést önmagával sem saját személyében,

32 A Polgári Törvénykönyv Magyarázata. (Szerkesztette: Xxxxxxx Xxxxxx) KJK-Kerszöv, Budapest, 2004. 838. o., illetve Polgári jog. Kommentár a gyakorlat számára. (Szerkesztette: Xxxxxx Xxxxxx) HVG Orac, Budapest, 2001. 381. o.

33 Xxxxxx Xxxxxx: A képviselő önszerződése. In: Gazdaság és Jog, 2003/2. szám, 18-20.

o. A szerző rövid áttekintést nyújt a német jog önszerződésekkel kapcsolatos elméleti hátteréről és gyakorlati tapasztalatairól, valamint kitér a munkajogi vonatkozásokra.

34 Xxx Xxxxxx – Xxxxx Xxxxx: Önszerződés, avagy a képviselő tudathasadása. In: Gazdaság és Jog, 2006/9. szám, 9-16. o.

sem mint egy harmadik személy képviselője, xxxxxx erre külön fel nincs hatalmazva, kötelezettség teljesítéséhez azonban ilyen felhatalmazásra sincs szüksége.

A tilalom oka a visszaélések veszélye, tekintettel arra, hogy a képviselő és a képviselt között vagy a több képviselt között érdekellentét forog fenn. A külön felhatalmazás a tervezet indokolása szerint35 csak az önkéntes, azaz az ügyleti képviseletnél bír jelentőséggel, a törvényes képviselet körében nem alkalmazható. Külön felhatalmazás nélkül is szabad az út az önszerződés előtt, ha a jogügylet kötelezettség teljesítésében áll. A kötelezettség teljesítéséhez szükséges szerződéseknél a visszaélés veszélye a jogalkotó megítélése szerint kevésbé forog fenn. A tervezet nem tesz különbséget aszerint, hogy a teljesítendő kötelezettség a képviselőt terheli-e képviseltjével szemben vagy fordítva, a képviseltet a képviselővel szemben. A képviselő érvényesen elégítheti ki magát saját követelésére nézve a képviselt vagyonából, mint ahogy érvényesen teljesítheti a képviselt irányában fennálló tartozását is a saját kezéhez, hiszen ő a képviselő. A teljesítési szándéknak azonban a tervezet indokolása szerint36 valamilyen módon, külsőleg meg kell nyilvánulnia. Ez utóbbi kivétel már törvényes képviselet esetében is alkalmazható, amit az is bizonyít, hogy a tervezet az atya és a gyám törvényes képviseleti joga tekintetében azonos rendelkezést tartalmaz. Amennyiben a tilalom ellenére a képviselő szerződést köt, jogkövetkezményként a tervezet indokolása semmisséget ír elő.37

b) Az 1913-ban közzétett második szöveg, az 1913-as tervezet 796. §-a lényegében megismételte a korábbi szöveget, annyiban pontosítva, hogy a megfogalmazásból egyértelművé váljék, hogy külön felhatalmazásnak csak az ügyleti képviselet körében van helye. Az önszerződést illetően tehát meghatalmazáson alapuló képviseletnél a meghatalmazó eltérően rendelkezhet.

c) Az 1928-as Magánjogi Törvénytervezet (a továbbiakban: Mtj.) 1026. §-a a kivételek körét bővítette, lehetővé téve törvény eltérő rendelkezését is.

A bírói gyakorlat a kivételeket tovább szélesítve eseti döntésben elismerte a meghatalmazottnak a meghatalmazó nevében önmagával kötött szerződését olyan esetekben, amikor a meghatalmazó érdeksérelme kizárt. A meg nem engedett önszerződést a meghatalmazás

35 Indokolás a Magyar Általános Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Harmadik kötet, Kötelmi jog (I-VI. cím). Budapest, Xxxxx Xxxxxx cs. és kir. udv. Könyvkereskedése, 1901. 174-175. o.

36 Uo. 175. o.

37 Uo. 174. o.

nélkül kötött ügyletek mintájára a képviselt utólag jóváhagyhatta, orvosolva ezzel a meghatalmazás eredeti hiányát.38

d) A hatályos Ptk. 221. § (3) bekezdése a korábbi gyakorlattól, a tervezetek szabályanyagától gyökeresen eltérő, jelentősen szigorító új szabályt állított fel. Ez alapján a képviselő nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga vagy olyan személy, akit ugyancsak ő képvisel. Ha a képviselő jogi személy, a képviselt kifejezett engedélye alapján érdekellentét esetében is eljárhat. A megszokott kivételek eltűntek, az önszerződést a Ptk. csak a képviselő jogi személyisége esetén engedi meg. A Ptk. miniszteri indokolása az ügyvédi irodákat említi a főszabály alóli kivétel tipikus eseteként, az új szabályt a képviselt érdekeinek védelmével és az érdekellentét lehetőségének kizárásával támasztja alá.39 A Ptk. tehát a képviselői tevékenység tartalmára, jellegére figyelemmel tiltja a képviselő eljárását akkor, amikor az elfogulatlan és csak a képviselt érdekeit szem előtt tartó közreműködés veszélybe kerülhet.

e) Az összeférhetetlenségi szabályok az álképviselet szakaszában kaptak helyt, amiből arra következtethetnénk, hogy a törvényi tilalom ellenére megkötött szerződések az álképviselet speciális esetének tekinthetők. A Ptk. 221. § (3) bekezdése a képviselők jogkörét törvényi úton korlátozza, tehát ha a képviselő a jogszabályi korlátok áthágásával szerződést köt, a képviselő képviseleti jogkörét túllépi. Az eljárása minden esetben rosszhiszemű, hiszen a Ptk. előírásából tudja, illetve kellő gondosság tanúsítása mellett tudnia kellene, hogy képviseletre e körben nem jogosult.

Az új Ptk.40 azonban világossá teszi, hogy az álképviselet és az összeférhetetlenségi szabályok nem állnak egymással összefüggésben, azzal, hogy az összeférhetetlenségre vonatkozó általános rendelkezést nem az álképviseletről, hanem a képviselő eljárásáról szóló szakaszban helyezi el. A közzétett bírói döntések sem hivatkoztak egyszer sem az álképviselet szabályaira, döntően az önszerződések jogszabályba ütközését és ebből adódóan a szerződés semmisségét állapították meg.

38 Kúria P. IV. 3660/1934. sz. – Grill Döntvénytár XXVIII. 569. sz.

39 A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve, az 1959. évi IV. törvény és a törvény javaslatának miniszteri indokolása, továbbá a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. sz. tvr. Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1963, 246. o.

40 Polgári Törvénykönyv, Ötödik könyv – Kötelmi jog, Javaslat (Normaszöveg és indokolás). Budapest, 2006. július 31. – xxxx://xxx.xxx.xxx.xx, 59-60. o.

2. Az összeférhetetlenség és az önszerződés a bírói gyakorlatban

a) A bírói gyakorlatban olyan ügyekben kellett döntést hozni, amikor az egymással szerződést kötő gazdasági társaságok szervezeti képviselőjeként ugyanaz a személy jelent meg.

Az ilyen feltételek mellett kötött szerződések megítélése kapcsán először is arra a kérdésre kell választ adni, hogy alkalmazhatók-e a Ptk.- ban meghatározott, ügyleti képviseletre vonatkozó szabályok a gazdasági társaságok szervezeti képviselete esetében is. Abból adódóan, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvények nem adtak speciális szabályokat az önszerződésekre, az általuk nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyokra pedig a Ptk. megfelelő rendelkezéseinek alkalmazását írták elő41, a Ptk. 221. § (3) bekezdésében felállított tilalmi szabályt a bíróságok az azonos személy által képviselt gazdasági társaságok közötti jogügyle- tek esetén is megfelelően irányadónak tekintették.

b) A legkorábbi közzétett bírósági határozat a Csongrád Megyei Bíróság ítélete 1996-ból.42 A perben egy gépjármű adásvételi szerződés érvényességét vitatták a felek. A gépkocsi egy korlátolt felelősségű társaság (kft.) tulajdonában állt, a gépkocsit eladó és az azt megvásárló kft. ügyvezetője ugyanaz a személy volt, tehát mindkét társaság képviseletét ugyanaz a személy látta el. Az adásvételi szerződést az eladó nevében az ügyvezető, a vevő nevében az ügyvezető szóbeli meghatal- mazása alapján egy másik magánszemély írta alá. A vevő kft. a gépkocsit tovább értékesítette, ez utóbbi adásvételi szerződést ismételten az ügyvezető szóbeli meghatalmazása alapján kötötték meg. A későbbiekben a vevő és az eladó kft. ellen egyaránt felszámolás indult, a felszámoló keresetében kérte az adásvételi szerződések érvénytelenségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását.

A Csongrád Megyei Bíróság leszögezte, hogy az ügyvezető – tekintettel arra, hogy mindkét kft. ügyvezetője, azaz a szemben álló felek képviselője ugyanaz a személy volt – nem adhatott volna meghatalmazást egy harmadik személynek az első adásvételi szerződés aláírására. Jogi személyek esetén a képviselő nem járhat el, ha a szemben álló fél olyan társaság, akit ugyancsak ő képvisel. Mivel a meghatalmazott képviseleti jogosultsága az eladót is képviselő ügyvezetőtől származott, jognyilatko-

41 Lásd a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: új Gt.) 9.

§ (2) bekezdését. Korábban hasonló rendelkezést tartalmazott a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 9. § (2) bekezdése, valamint ezt megelőzően a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 17. §-a.

42 Csongrád Megyei Bíróság 1. Gf. 40 138/1996/4. sz.

zata érvényességéhez szükséges lett volna adott esetben a kft. taggyűlésének jóváhagyó határozata. Az indokolásból nem derül ki, hogy a bíróság miből vonta le ezt a jogi következtetését.

A Ptk. 221. § (3) bekezdése a képviselt kifejezett engedélyét érdekellentét esetében akkor követeli meg, és ezzel együtt akkor engedi meg a képviselő fellépését, ha a képviselő jogi személy. Ebből következően csak akkor kerülhet szóba a kft. taggyűlésének jóváhagyó határozata, ha a vezető tisztségviselő jogi személy. A döntés alapjául szolgáló régi Gt. 28. § (3) bekezdése lehetővé tette a gazdasági társaság jogi személy tagjának a vezető tisztségviselői feladatok ellátását. Az új Gt.

22. § (1) bekezdése szerint vezető tisztségviselő a közkereseti és betéti társaság kivételével csak természetes személy lehet, a kft. taggyűlésének jóváhagyó határozata ezek után már nem teremthet lehetőséget az eljárásra. Kifejezett engedély hiányában az így kötött szerződés azonban a Ptk. 221. § (3) bekezdésében felállított összeférhetetlenségi tilalomba ütközik, ezért a bíróság az adásvételi szerződések érvénytelenségét megállapította.

c) A Legfelsőbb Bíróság egy 1998-ban közzétett döntésében43 úgy foglalt állást az összeférhetetlenségi rendelkezéseket figyelmen kívül hagyó szerződéskötésekkel kapcsolatban, hogy azok nemcsak egyszerűen jogszabályba ütközés miatt semmisek, hanem ezen túl még nyilvánvalóan a jó erkölcsbe is ütköznek. A jó erkölcsbe ütközik, ezért semmis az a szerződés, amelyben a kezességet vállaló cég igazgatója és annak a gazdasági társaságnak az ügyvezetője, akiért a kezességvállalás történt, azonos személy. A Ptk. 221. §-ának (3) bekezdése alapján a készfizető kezességi szerződés megkötésénél eljáró személy – aki a kötelezett kft. ügyvezetője és a kezes alperes vállalat igazgatója is volt egy személyben

– nem léphetett volna fel szerződő félként. A felek szerződése egyrészt a Ptk. 221. § (3) bekezdésébe, másrészt a jó erkölcsbe ütközött, a kezességi szerződés tehát a Ptk. 200. § (2) bekezdésének44 mindkét fordulatába ütközően semmis.

A Ptk. 221. § (3) bekezdése a tilalom ellenére megkötött szerződé- sek jogi sorsáról nem rendelkezik. A Ptk. 200. § (2) bekezdésének alkalmazhatóságát megkérdőjelezi, hogy a jogszabályba ütközésre való hivatkozás esetén a jogszabály azon szakaszának, amelybe az adott megállapodás ütközik, egyértelműen rendelkeznie kell a semmisségről.45 A jogi minősítést illetően akkor sem kerülünk közelebb a megoldáshoz, ha a

43 Legf. Bír. Gf. II. 32.141/1996. sz. – BH 1998/3. sz. 138.

44 „Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más következményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik.”

45 Lásd Xxxxxxx Xxxxxx: Az álképviselet legújabb bírói gyakorlatának elemzése. (In: Magyar Jog, 2006/7. szám, 409-416. o.) 413. o. Egyértelműen rendelkezik a semmisségről például a Ptk. 228. § (3) bekezdése, a Ptk. 255. § (2) bekezdése, vagy a Ptk. 292. § (2) bekezdése.

törvényi tilalom ellenére kötött önszerződéseket az álképviselet speciális esetének tekintjük, mivel az álképviselő által kötött szerződések megítélése a bírói gyakorlatban korántsem egyértelmű.46

d) A Legfelsőbb Bíróság később, egy 1999-ben közzétett elvi döntésében47 megerősítette az előzőekben bemutatott határozatában megfogalmazott jogi okfejtését. A perdöntő kérdés az adott ügyben az volt, hogy a felszámoló megszerezheti-e a felszámolás alatt álló társaság vagyonát, megkötheti-e az ehhez szükséges adásvételi szerződést.

Az adós képviseletében eljáró felszámoló és a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet önálló jogalanyok, személyükben nem azonosak. A felszámolás kezdő időpontjától kezdve az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot azonban csak a felszámoló tehet, az adós vagyonára vonatkozóan adásvételi szerződést is csak ő köthet, az értékesítés során szükségképpen az eladó képviseletében kell eljárnia. A bíróság rámutatott, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor az eladó és a vevő érdekei nem esnek egybe. Az érdekellentét nyilvánvaló: az eladó érdeke a lehető legmagasabb összegű vételár elérése, a fizetési feltételek lehető legkedvezőbb meghatározása; a vevő érdeke ellenben a minél alacsonyabb vételár kialkudása, számára minél kedvezőbb fizetési feltételek mellett.

Az adott esetben a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet képviselőjeként eljáró felszámoló jogi személy volt, aki a képviselt kifejezett engedélye alapján érdekellentét esetében is eljárhatott volna. Ilyen engedélyt a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet nem adhatott, hiszen a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehetett. A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet a bíróság megítélése szerint nem volt abban a jogi helyzetben, hogy bármiféle engedélyt adjon a felszámoló részére. Mindebből az a jogi következtetés adódott, hogy az adott nyilvános értékesítés eredményeként megkötött adásvételi szerződés a képviselet szabálytalansága miatt, továbbá mint jó erkölcsbe ütköző, semmis.

e) Az önszerződés megítélése attól függ, hogy a képviselőként eljáró személy jogi személyiséggel rendelkezik-e. Ha a válaszunk igen, érdekellentét esetében is lehetőséget ad jogunk az önszerződésre a képviselt kifejezett beleegyezése esetén. Ellenkező esetben az önszerződésre egyáltalán nincs lehetőség. A gyakorlatban nem látszik körvonalazódni ennek a megkülönböztetésnek az indoka.

Az önszerződés a képviselt érdekeinek védelmében tiltott. Ha a képviselt a fennálló kockázatok ismeretében úgy látja, hogy érdekei nem

46 Lásd a témáról bővebben uo. 409-416. o.

47 Legf. Bír. Gf. VI. 31.250/1998. sz. – EBH 1999/1. sz. 35.

szenvednek sérelmet azért, mert a vele ellentétes szerződési pozícióban saját képviselője (vagy tágan értelmezve az önszerződés fogalmát képviselőjének egy másik képviseltje) áll, lehetőséget kellene kapnia az önszerződés megengedésére minden esetben. Ha a nevében eljáró képviselő jogi személy, a képviselt a visszaélés veszélyének ellenére jogossá teheti az önszerződést, ha a nevében eljáró képviselő természetes személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, az önszerződés még akkor is jogellenes marad, ha a képviselt kifejezetten beleegyezik a képviselő önszerződésébe.

Szervezeti képviseletre alkalmazva ezt a gondolatmenetet, meglehetősen ellentmondásos eredményhez juthatunk. Gazdasági társaságok esetén gyakori, hogy több társaságnak ugyanaz a személy a szervezeti képviselője. Az új Gt. már azt a korlátozást sem tartalmazza, mely szerint egy személy vezető tisztségviselővé legfeljebb három gazdasági társaságnál választható meg.48 Vezető tisztségviselő – a közkereseti és a betéti társaság kivételével – csak természetes személy lehet.49 Eszerint a kkt. és a bt. lehetőséget adhat az összeférhetetlenségi szabályoktól való eltérésre, de a kft. és az rt. nem?

Ezt az anomáliát a gazdasági társaságokról szóló törvény igyekszik feloldani. A törvény felállít ugyan összeférhetetlenségi szabályokat, de egyben lehetőséget is ad a társasági szerződésben való eltérésre. Ha a társasági szerződés úgy rendelkezik, ugyanaz a személy vezető tisztségviselő lehet akár a társasággal azonos főtevékenységet végző más gazdasági társaságban50, valamint megkötheti a saját nevében vagy javára a gazdasági társaság főtevékenysége körébe tartozó ügyleteket is51.

A többi jogi személy és a természetes személy képviseltek esetében – a Ptk.-tól eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – a megkülönböztetés megmarad.

A Ptk. tehát az önszerződéssel kapcsolatban meglehetősen szigorú, csak kivételesen engedi meg azt, hogy a képviselt nevében eljáró képviselő saját magával kössön szerződést. A képviselő az összeférhetetlenségi szabályok folytán ugyanilyen szűk körben szerződhet olyan személlyel, akit ugyancsak ő képvisel. Ezek után meglepődve tapasztalhatjuk, hogy bizományi szerződés esetén a törvény minden korlátozás nélkül megengedi a bizományosnak, hogy a saját nevében, megbízója javára saját magával szerződjön. A továbbiakban érdemes megvizsgálni, hogyan is alakult ki mai formájában a bizományos belépési joga.

48 Lásd a Gt. 22. § (1) bekezdését.

49 Új Gt. 22. § (1) bekezdés.

50 Új Gt. 25. § (1) bekezdés.

51 Új Gt. 25. § (2) bekezdés.

III. A BIZOMÁNYOS BELÉPÉSI JOGA

Xxxxxxxxx szerződés alapján a bizományos díjazás ellenében köteles a megbízó javára a saját nevében adásvételi vagy más szerződést kötni.52 A bizományos belépési joga annyit jelent, hogy a bizományi szerződésben vállalt szerződést jogosult saját magával megkötni. A bizományos a megbízóval megköti a bizományi szerződést, az abban vállalt szerződéskötés azonban nem harmadik személlyel történik, hanem maga a bizományos lép a harmadik személy helyére, adásvételi szerződésre modellezve a bizományos veszi meg az értékesíteni kívánt árut vagy a beszerezni kívánt árut maga adja el.

a) A bizomány kifejezetten kereskedelmi jogi szerződéstípus, ezért kezdetben az 1875. évi XXXVII. törvény, a Kereskedelmi Törvény (a továbbiakban: Kt.) szabályozta. A bizományos önszerződését korlátok között ismerte el: csak akkor, ha a bizomány tárgyát tőzsdei vagy piaci árral bíró áruk, váltók vagy értékpapírok vétele vagy eladása képezte, de még ezekben az esetekben is csupán a megbízó eltérő rendelkezése hiányában.53 Ha a felek nem zárták ki ennek lehetőségét, és a bizományos a bizomány teljesítéséről való tájékoztatással egyidejűleg nem jelölt meg harmadik személyt, eladónak vagy vevőnek a bizományost kellett tekinteni.54 A belépés a bizományos díjigényét nem érintette, a rendszerint felmerülő bizományi költségeket továbbra is felszámíthatta.55

A felek között az önszerződés tehát kettős jogviszonyt keletkeztet: lesz köztük egy bizományi szerződés, mert a bizományos díjra való jogosultsága megmarad, emellett azonban a bizományos és a megbízó között létrejön egy adásvételi szerződés is, amelyből eredő jogokat érvényesíteni lehet. A belépési jog a felek közötti jogviszonyt bonyolulttá teszi, nem kis veszélyeket, visszaélési lehetőségeket is magában hordoz. Olyan esetekben ugyanis, amikor a megbízó a piaci viszonyokat nem ismeri eléggé, a bizományosnak ki van szolgáltatva. Ennek ellenére a megbízónak érdeke fűződhet a bizományos belépési jogához, ha egyébként áruját nem tudná értékesíteni vagy beszerezni.56 A belépési jog megengedése a Kt. által elismert szűk körben tehát indokolt, mivel a meghatározható ár a megbízó számára garanciát jelent arra nézve, hogy a

52 Lásd a Ptk. 507. §-át, illetve a Ptk. 513. §-ának (1) bekezdését.

53 Kt. 381. § (1) bekezdés.

54 Kt. 381. § (3) bekezdés.

55 Kt. 381. § (2) bekezdés.

56 A Polgári Törvénykönyv Magyarázata. (Szerkesztette: Xxxxxxx Xxxxxx) KJK-Kerszöv, Budapest, 2000. 1711. o.

bizományos eladási bizomány esetén alacsonyabb, vételi bizomány esetén magasabb árat nem szab, mint tenné azt a harmadik személy.

b) A Ptk. eredeti normaszövege a Kt. irányvonalát követve korlátozta a bizományos belépési jogát. Önszerződésre egyrészt akkor nyílt lehetőség, ha a dologra jogszabály határozott árat állapított meg, másrészt, ha a szerződés külkereskedelem körében köttetett.

A miniszteri indokolás felhívta a figyelmet az önszerződés veszélyeire: ha a bizományos a megbízóval közvetlenül szerződő fél, a felek között érdekellentét áll elő, hiszen a bizományos saját magával szemben feltehetően nem fogja a megbízó érdekeit kellő figyelemben részesíteni, ami a megbízási-ügyviteli viszonyok bizalmi jellegével egyértelműen szemben áll. A veszély nem áll fenn akkor, ha az adásvétel tárgyára jogszabály határozott árat állapít meg, mert a rögzített ár megtartása a felek számára kötelező, a megbízó érdekei sérelmet nem szenvednek.

A külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok belföldi szerződéseiről szóló 32/1967. (IX. 23.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) megalkotását követően az 1967. évi 39. törvényerejű rendelet módosította a Ptk. szövegét. A belépésre akkor adott lehetőséget, ha a dologra jogszabály vagy hatóság határozott árat állapít meg, vagy a szerződő felek szocialista szervezetek.

Az R. a külkereskedelmi és a belföldi vállalatok viszonyában a bizományt alaptípussá tette. Részletes, a Ptk.-tól eltérő szabályokat adott a külkereskedelmi bizományra, a nem szabályozott kérdésekben háttéranyagként a Ptk. bizományi szerződésre vonatkozó fejezetét rendelte alkalmazni. A bizományos belépésére akkor adott lehetőséget, ha a felek a bizományi szerződésben kifejezésre juttatták a belépési jog megengedését, ilyen kikötéssel azonban a felek csak abban az esetben élhettek, ha a szóban forgó termékre jogszabály szállítási szerződés kötését lehetővé tette.57

Az 1977. évi IV. törvény átfogalmazta a Ptk. önszerződésre vonatkozó szakaszát: a bizományos akkor léphetett fel a megbízóval szemben szerződő félként, ha a dologra jogszabály vagy hatóság rögzített árat állapított meg, vagy ha a szerződő felek gazdálkodó szervezetek voltak. Az önszerződésre tehát korlátokat szabott a kereskedelmi ügyekben járatlan magánszemélyek védelmére.

57 R. 22. § (4) bekezdés.

c) A hatályos szöveget a 73/1992. (XII. 28.) AB határozat58 állapította meg. Az indítványozó a Ptk. 508. §-ának (1) bekezdését támadta, mely szerint „ha a bizományos a megbízóra kedvezőbb feltételek mellett köti meg az adásvételi szerződést, mint amilyeneket a bizományi szerződésben megállapítottak, az ebből eredő előny a megbízót illeti meg. Az ezzel ellentétes megállapodás semmis, ha magánszemély a megbízó.” Az indítványozó álláspontja szerint a magánszemély megbízóval kapcsolatos korlátozó rendelkezés a magánszemélyek és a jogi személyek között indokolatlan és alkotmányellenes megkülönböztetést tesz. Azt a benyomást kelti, mintha a magánszemély vállalkozó ügyei vitelében korlátozottabb képességekkel rendelkezne, és ezért az államtól fokozottabb védelmet kellene kapnia.

Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 9. § (1) bekezdéséből indult ki, mely szerint Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével59 összefüggésben olyan általános jogegyenlőségi tétel, amely egyrészt a tulajdon bármely formájával kapcsolatban tiltja a diszkriminációt, másrészt nemcsak a tulajdonjogra, hanem az abból folyó egyéb vagyoni jogokra is vonatkozik. Ebből következően a polgári jogi jogviszonyok körében tett megkülönböztetés – kellő súlyú alkotmányos indok hiányában – ugyancsak alkotmányellenes.

Az Alkotmánybíróság kifejtette, bizományosi tevékenységet áruforgalomban folyamatosan részt vevő személy szokott folytatni, aki a piaci körülményeket ismeri. Az áruforgalom és a piaci feltételek ismerete a jogok és kötelezettségek egyenlőségéből következően minden üzletszerű gazdasági tevékenységet folytató jogalanytól elvárható. Az Alkotmánybíróság a „magánszemély” fogalmat bizonytalan megfogalma- zásnak tekintette, a semmisséget pedig olyan aránytalan korlátozásnak minősítette, amely alkotmányosan meg nem engedhető diszkriminációt eredményez. Kiemelte ugyanakkor, hogy a „gyengébbek” védelmében indokolt lehet a polgári jog egyéb, a semmisségnél enyhébb eszközeinek alkalmazása, például speciális jogszabályokban esetleg a megbízásnak saját ügyletté változtatása vagy a bizományos belépésének kitiltása, de a szerződési szabadsággal szemben az általános tilalom aránytalan.

Az Alkotmánybíróság – a szerves összefüggésre tekintettel – a vizsgálatát kiterjesztette a Ptk. 510. §-ára is. Ez a rendelkezés az Alkotmánybíróság szerint egyrészt az árformától, másrészt a szerződő felek személyétől függő megkülönböztetést tartalmaz, amely diszkrimi- náció alkotmányosan meg nem engedhető. Az ártól függő megkülön-

58 ABH 1992, 306.

59 „A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”

böztetés az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény előtti árrendszernek felel meg, ezért gyakorlatilag az ártól függő kivételi eset már nem jöhet számításba. A szerződő felek személyétől függő megkülönböztetés pedig abban áll, hogy a Ptk. a hivatásszerűen gazdasági tevékenységgel foglalkozó magánszemélyt kirekeszti az önszerződés lehetőségéből, és belépésre csak a gazdálkodó szervezeteket jogosítja fel. Az Alkotmánybíróság által megállapított normaszövegként annyi maradt hatályban, hogy a bizományos az adásvételi szerződést a megbízóval maga is megkötheti, immár minden korlátozás nélkül.

d) Mindezek után megállapítható, hogy a Ptk. a belépési joggal kapcsolatban igen bőkezű, a korábbi keretekből sikerült kitörnie, mára feltételek nélkül érvényesíthetővé vált. Tekintettel a Ptk. azon rendelke- zésére, mely szerint, ha a bizományos a megbízóra kedvezőbb feltétel mellett köt szerződést a bizományi szerződésben megállapítottaknál, az ebből eredő előny a megbízót illeti60, a megbízó érdekeit sértheti a bizományos korlátlan belépési joga. Eladási bizomány esetén ugyanis a bizományos a bizományi szerződésben kikötött limitár és az ennél magasabb vételár közötti különbséget megtarthatja a maga számára, ha először megvásárolja a dolgot limitáron, majd továbbadja azt a limitárnál magasabb vételárat fizető vevőnek. Így a bizományi díjon felül az egyébként a megbízót illető előnyt is realizálhatja.

Az új Ptk. Javaslata a visszaélések elkerülése végett nem teszi lehetővé általános jelleggel a bizományos belépési jogát, hanem az Alkotmánybíróság előzőekben ismertetett határozatában foglaltakat – ideértve különösen az árrendszerben bekövetkezett változásokat – figyelembe véve a belépési jogot abban az esetben teszi lehetővé, ha az eladni vagy megvenni kívánt dolog nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy egyébként az adott időpontban a felektől függetlenül meghatározható árral rendelkezik. Ez a megoldás ugyanis a megváltozott viszonyok között pontosabban fejezi ki a Kt. 381. §-ában foglalt követelményeket, a megbízó kiszolgáltatottságának csökkentését továbbra is biztosítva.61

Természetesen a belépés meg nem engedett eseteiben is felléphet a bizományos szerződő félként, ilyenkor azonban a felek között kizárólag adásvételi vagy más szerződés jöhet létre, bizományi szerződés nem, így nem jár bizományi díj sem, a felek között kettős jogviszony nem keletkezik.

60 Ptk. 508. § (1) bekezdés.

61 Polgári Törvénykönyv, Ötödik könyv – Kötelmi jog, Javaslat (Normaszöveg és indokolás). Budapest, 2006. december 31. – xxxx://xxx.xxx.xxx.xx, 156-158. o.

IV. ÖSSZEGZÉS

a) Az önszerződés szabályozásának nyomon követése azt mutatja, hogy a változás ellentétes irányú volt közvetlen és közvetett képviselet esetén. A közvetlen képviselet körében megfogalmazott önszerződési szabályok korábbi jogunkban a mainál megengedőbbnek bizonyultak, indokolt esetekben elismerték az önszerződés lehetőségét. A közvetett képviselet esetében a bizományos belépési jogát régi magánjogunk szigorúbban szabályozta, a belépés megengedését garanciális feltételek teljesüléséhez kötötte.

Az önszerződés mögött rejlő veszélyek miatt minden esetben – a közvetlen képviselő önszerződése és a bizományos belépési joga körében egyaránt – főszabályként tilalmat kell felállítani. A bírói gyakorlatból láthattuk, hogy az önszerződés tilalmát nemcsak jogi, hanem erkölcsi követelmények is alátámasztják. Nem indokolt azonban teljes egészében, kivételt nem tűrően tiltani az önszerződést, mert adódhatnak olyan esetcsoportok, amikor a képviselt érdekeinek védelme más eszközökkel biztosítható.

b) A Ptk. közvetlen képviseleti összeférhetetlenségi szabályai olyan esetekben is korlátozzák a szerződés lehetőségét, amikor az – a szabályozás mögött meghúzódó okokat figyelembe véve nem indokolt. Sajnálatos módon az új Ptk.-ban sem várható a kivételek körének bővítése.62 Véleményem szerint megfontolandó lenne az Mtj. szövegezéséhez való visszatérés.

A képviselt beleegyezése esetén a Javaslat szerint nem engedhető meg a képviselő fellépése, az Európai Általános Szerződési Elvek (a továbbiakban: Európai Alapelvek)63 által előírt kivétel a magyar szabályozást tekintve „életidegen”. Az Európai Alapelvek az összeférhetet- lenség kapcsán úgy rendelkezik, hogy az összeférhetetlenséget vélelmezni kell, ha a képviselő egyúttal a harmadik személy képviselőjeként is eljárt, vagy a szerződést saját magával mint harmadik személlyel kötötte meg. Ha képviselői összeférhetetlenség áll fenn és arról a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett, a képviselt a szerződést megtámadhatja. A képviselt azonban nem támadhatja meg a szerződést, ha ahhoz maga hozzájárult vagy tudnia kellett, hogy a képviselő ilyen módon jár el, vagy a képviselő feltárta előtte az összeférhetetlenséget és ő ezt ésszerű időn belül nem kifogásolta.64 Az európai irányvonalat követve célszerű lenne

62 Polgári Törvénykönyv, Ötödik könyv – Kötelmi jog, Javaslat (Normaszöveg és indokolás). Budapest, 2006. július 31. – xxxx://xxx.xxx.xxx.xx, 59-60. o.

63 Európai Általános Szerződési Elvek. In: Európai Jog 2002/1. szám, 3-17. o.

64 Európai Alapelvek 3:205. cikk. Uo. 7-8. o.

megengedni a képviselő eljárását, ha a képviselt a meghatalmazásban úgy rendelkezik.

Törvény eltérő rendelkezése esetén is el kellene ismernünk az önszerződést, mert függetlenül attól, hogy a Ptk. hatályos szövege a képviselő önszerződése kapcsán ezt nem említi, vannak olyan jogszabályi rendelkezések, amelyek kivételt tesznek a Ptk. 221. § (3) bekezdésének szigorú eljárása alól. Ilyennek tekinthető magának a Ptk. 510. §-ának (1) bekezdése, amely a bizományi szerződést illetően úgy rendelkezik, hogy a bizományos az adásvételi szerződést a megbízóval maga is megkötheti. De példaként említhető az új Gt. 25. § (2) bekezdése is, mely szerint a vezető tisztségviselő és közeli hozzátartozója, valamint élettársa nem köthet a saját nevében vagy javára a gazdasági társaság főtevékenysége körébe tartozó ügyleteket, kivéve, ha ezt a társasági szerződés megengedi. Tisztább helyzetet teremtene, ha a „törvény eltérő rendelkezése” fordulatot maga a Ptk. is tartalmazná.

c) A belépési jogot sem célszerű korlátok nélkül lehetővé tenni a bizományos számára, e körben is indokoltabb a korábbi, kereskedelmi jogi rendelkezések figyelembevétele, ahogy ezt az új Ptk. is teszi. Az önszerződés szabályozásának kialakításakor nem szabad elfeledkezni arról, hogy az önszerződésre előírt általános kötelmi jogi rendelkezések és a bizományos belépési jogának szabályai kapcsolatban vannak egymással, közöttük is megfelelő egyensúlyt kell teremteni.

Felhasznált irodalom

A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve, az 1959. évi IV. törvény és a törvény javaslatának miniszteri indokolása, továbbá a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. sz. tvr. Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1963.

XXXXXXX Xxxxxx: Az álképviselet legújabb bírói gyakorlatának elemzése.

In: Magyar Jog, 2006/7. szám, 409-416. o.

Európai Általános Szerződési Elvek. In: Európai Jog 2002/1. szám, 3-

17. o.

XXXXXXX Xxxxxx (szerk.): A Polgári Törvénykönyv Magyarázata. KJK- Kerszöv, Budapest, 2004. 838. o.

XXXXXXX Xxxxxx (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. KJK- Kerszöv, Budapest, 2000. 1711. o.

Indokolás a Magyar Általános Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Harmadik kötet, Kötelmi jog (I-VI. cím). Budapest, Xxxxx Xxxxxx cs. és kir. udv. Könyvkereskedése, 1901. 174-175. o.

XXXXXX Xxxxxx (szerk.): Polgári jog. Kommentár a gyakorlat számára.

HVG Orac, Budapest, 2001. 381. o.

XXX Xxxxxx – XXXXX Xxxxx: Önszerződés, avagy a képviselő tudathasadása. In: Gazdaság és Jog, 2006/9. szám, 9-16. o.

Polgári Törvénykönyv, Ötödik könyv – Kötelmi jog, Javaslat (Normaszöveg és indokolás). Budapest, 2006. december 31. – xxxx://xxx.xxx.xxx.xx, 156-158. o.

Polgári Törvénykönyv, Ötödik könyv – Kötelmi jog, Javaslat (Normaszöveg és indokolás). Budapest, 2006. július 31. – xxxx://xxx.xxx.xxx.xx, 59-60. o.

XXXXXX Xxxxxx: A képviselő önszerződése. In: Gazdaság és Jog, 2003/2. szám, 18-20. o.

Felhasznált joganyagok

1875. évi XXXVII. törvénycikk a kereskedelmi törvényről

Kúria P. IV. 3660/1934. sz. – Grill Döntvénytár XXVIII. 569. sz.

1959. évi IV. törvény a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről

32/1967. (IX. 23.) Kormányrendelet a külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok belföldi szerződéseiről

1988. évi VI. törvény a gazdasági társaságokról 73/1992. (XII. 28.) AB határozat, ABH 1992, 306-307.

Csongrád Megyei Bíróság 1. Gf. 40 138/1996/4. sz.

1997. évi CXLIV. törvény a gazdasági társaságokról Legf. Bír. Gf. II. 32.141/1996. sz. – BH 1998/3. sz. 138. Legf. Bír. Gf. VI. 31.250/1998. sz. – EBH 1999/1. sz. 35.

2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról