Balla Tibor1
CIVIL ÉS KATONAI JAVAK A SZERZŐDÖTT LOGISZTIKAI SZOLGÁLTATÁSOK RENDSZERÉBEN
E gondolatok megírásának alapötletét több olyan esemény sugall- ta, amely a már jó ideje tartó haderő-átalakítási eseményeket figye- lemmel kísérő olvasó számára is érdeklődésre tarthat számot. A világ- ban zajló folyamatok nem hagyják érintetlenül sem a szövetségi rendszereket, sem hazánkat, így a Magyar Haderőt sem. Az általánosan értékelhető, a Haderőt érintő feltételrendszer és feladatok csak az el- múlt 15 évre visszatekintve olyan mértékű változásokon ment keresztül, amely a legóvatosabb értékelésekben is történelmi léptékűnek számít.
Szemünk láttára íródnak a modern hadviselés újabb és újabb fejeze- tei. Az elmúlt időszak történései teljesen világossá teszik a hagyományos hadviselés mind szélesebb tartalmú átértékelését, illetve azt a kijózanító tényt, hogy a tudomány és technika vívmányaival való lépéstartás csak nagyon kevés, és nagyon erős gazdasági potenciállal rendelkező ország privilégiuma lehet. Nem elhanyagolható a közgazdasági értelembe vett
„hajlandóság” sem amellyel ezen országok megteremtik a javak feltétel- rendszerét, hiszen a haderő arculata a gazdasági teljesítőképesség mellet, az arra való áldozathozatallal is összefüggésben van. Egyre inkább érzé- kelhető az USA és az európai szövetségesei közötti védelmi képességek- ben való eltérés, amely az új csatlakozó országokkal sem csökken várha- tóan. A NATO legutóbbi stratégiai koncepciója hivatott az új védelmi képességek meghatározására, egyfajta szintrehozásra. Az 1999-es NATO Washingtoni csúcs a legtöbb képességi területen megfogalmazta szintre- hozási elvárásait.
A közelmúltban lezajlott, Prágában végrehajtott találkozó eredmé- nye a Szövetség doktrinájában megerősítést kapott a multinacionális műveleti alap és a Befogadó Nemzeti Támogatás „intézménye”, mint a nemzeti támogatás melletti alapvető támogatási forma. Ez pedig egy olyan „intézmény” amely minden tervezési és végrehajtási fázisban szer- ződéses vállalások sorozatát feltételezi, ezért sem tudunk eleget és elég-
1 Xxxxx Xxxxx alezredes, HM 1. TPSZI területi helyettes, 2. éves doktorandusz.
szer foglalkozni a BNT és a szerződéskötések különböző aspektusaival, filozófiájával és módszerével.
Újszerű gondolat a szövetségesi elvárások rendszerében, hogy az esetenként „túlvállalt” kisebb országoktól elegendő egy-két képesség fenntartása, és annak elvárható szintű művelése.
Ebben az általános környezetben, ahol előtérbe került, illetve felerő- södött a nagy távolságok gyors leküzdése iránti igény, illetve a lokalizált területeken való gyors beavatkozási képesség, keressük saját nemzeti haderőnk helyét, szerepét.
Lényegében elérkeztünk egy megállapításhoz, miszerint a „hadsereg szervezésének művészete a katonai logisztika”2, annak ellenére, hogy ez nem katonai kérdés, mert az erőforrások jelentős része civil kontroll alatt van. A korszerű katonai logisztika nem szakterminológiával fogalmazva szervezés és feltételrendszer kialakítása. (Megjegyzem a szervezés tar- talmazza nagy rendszerek összekapcsolási képességét, illetve mint tevé- kenység igényel gazdasági-, technikai-, nemzetközi-, politikai-, szakmai-, vezetési-, pszichológiai- ismereteket!)
A területvédelmi feladatok jelentőségének átalakulásával elmúlt évek szinte minden nagyobb lendületű szervezési ciklusában megfogal- mazásra kerültek az új képességek feltárása, kialakítása iránti igények.
A szövetségesi elvárásoknak való megfelelésben rendre a már emlí- tett katonai logisztikával összefüggő feladatok kerültek előtérbe. Ilyen a honi haderő biztosítási (harc) területre juttatásának nemzeti felelőssége, a nagy távolságok gyors áthidalása és maga az ellátás (mindenoldalú) megszervezése és végzése.
A katonai logisztika a hagyományosan értelmezett katonai tevékeny- ségeket korábban eltérő elvek mentén rendezve szervezte és szolgálta ki. A működőképesség biztosítása érdekében önfenntartásra való berendez- kedés a jellemző és minden olyan képességgel rendelkezés, amely mesz- szemenően és tartósan biztosították önállóságukat és megőrizték függet- lenségüket a civil szférától. A totális háborúra készülés feltételezte egy nem vagy részben működő gazdaságra támaszkodás lehetőségét. A rend- szerváltás előtti időszak különösen kedvezett az állam gazdasági szerep-
2 Xxxxxxx-Xxxxx Xxxxxx (1799-1869) Hadművészet Kézikönyve.
vállalásából adódóan a hadiipari termelésre való gyors átállás direkt- rivikus meghatározásának, az állami vállalatok kötelező félkész és kész- termék tartalékolásának előírásához és minden olyan békeidőszaki felké- szülési tevékenységnek, amely a teljes katonai önfenntartást célzandó, je- lentős teherviselésre késztette a gazdaságot.
Még jól emlékszünk, hogy számos állami vállalatban jelen volt a hadsereg. Napjainkra a feladatok végrehajtását biztosító támogató tevé- kenységre vonatkozó igények és szükségletek megtervezése a hadseregen belül marad, a végrehajtás viszont nem. Általában az igények katonai jel- legűek. A katonai igények és szükségletek, valamint a civil kielégítés, végrehajtás összekötő eleme egy egyszerű jogi kategória, a szerződés.
Ezek a szerződött logisztikai szolgáltatások a civil és katonai javak teljes körében előfordulhatnak.
A témát Xx. Xxxxx Xxxxx ny. ezredes 2001. októberében sikeresen védett doktori (PhD) értekezésében több aspektusból vizsgálja. A Befo- gadó Ország logisztikai támogató tevékenysége többnemzetiségű béke- fenntartó hadműveletben, különös tekintettel a magánjogi szerződések alapján történő végrehajtásra című munkájában az IFOR feladathoz kö- tődően rávilágít a magánjogi szerződések fontosságára, és arra a támoga- tó tevékenységben kialakuló változásokra, amely a civil javak világába és irányába mozdítják el az ellátási folyamatokat.
Dr. Jávor munkájában figyelemre méltó a logisztikai támogató tevé- kenység e témához kapcsolódó struktúrájának, megteremtésének kezdeti nehézségeinek és magának a folyamatnak a bemutatása. AZ IFOR fela- dat végrehajtása során a szerződött logisztikai szolgáltatások biztosításá- nak módszerében iskola teremtődött. Annál is inkább, hiszen az eltérő jogberendeszkekedésű szuverén államok közös feladatában új megoldá- sok keresésére volt szükség.
A fenti értekezés következtetései között feltárásra kerültek Nemzet- gazdaságunk sajátosságai, amely a szövetségesi igények legmegfelelőbb végrehajtását hivatott elősegíteni.
Térjünk vissza a már említett szükségleti igény és kielégítési lehető- ség elemére, a szerződésre.
Általános megközelítésben „a szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére”3.
A szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A szerződé- sekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jog- szabály az eltérést nem tiltja.
A szerződéssel kikötött szolgáltatásért – ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik – ellenszolgáltatás jár.
Fontos körülmény, hogy a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.
A szolgáltatás világában tartalmilag idetartozónak tekinthetjük az adásvétel, a szállítási szerződés, és a vállalkozási szerződési formákat is, amelyek lehetnek még a két fél viszonyát kifejező jogügyletek.
Az adásvételben az adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsáta- ni, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni.
A szállítási szerződésben a szállító köteles a szerződésben meghatá- rozott dolgot a kikötött későbbi időpontban, vagy időszakban a megren- delőnek átadni, a megrendelő pedig köteles a dolgot átvenni és az árat megfizetni.
Szélesebb lehetőséget biztosít a civil javak hozzáférésében az úgy- nevezett vállalkozási szerződés. Ez esetben a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezé- sére, megjavítására, vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles.
Lényegében érdekes kérdés lehet, hogy a vállalkozási díjat milyen mértékben befolyásolja a hadműveleti (biztosítási) területeken való megjelenés kockázata!
Az adott szerződési formákat mint ismeretes, az ellátást igénylő szö- vetséges haderő közvetlenül is vagy a fogadó nemzeti támogatás kereté- ben a honi haderőn keresztül, annak garanciális vállalása mellett veheti igénybe.
3 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 198. § (1).
Felvetődhet, hogy a szerződött (vásárolt) logisztikai szolgáltatások (ellátás) civil javainak ellátotthoz jutását (megfelelő - időben, -mennyi- ségben, - helyen, stb) milyen egyéb garanciákkal biztosíthatjuk.
Fontos a katonai igények és szükségletek részletes és pontos, határ- időket, feltételeket és korlátozó tényezőket is megfogalmazó egyértelmű meghatározása.
A végrehajtás biztonságát növelheti a versenyeztetett kiválasztása a teljesítőnek, illetve ha egytől több cég kerül kiválasztásra ugyan arra a fe- ladatra (projektre).
A szolgáltatási díj nagyságával olyan erős érdekeltség létrehozása, amely minimálisra csökkentheti a nemteljesítési kockázatot! Ez esetben az ellátással, biztosítással elérhető sikerek hasznosságát kell szembeállí- tani a siker elérési biztonságát garantáló érdekeltségi szint árával!
Az összefüggésrendszerben van egy küszöb érték, ahol tovább már nem növelhető a ráfordítások mértéke, vagy a siker elérésének érdekén túl nyúlik a gazdasági érdek.
A leírtakkal arra is szeretnék rávilágítani, hogy az általános vezetési döntési mechanizmusban ismert felelősségi kérdés mennyire hatványo- zottan jelentkezik a szolgáltatások megrendelésében egy egyszerű, taka- rékos, szakmai optimumokkal bíró döntéshozatali sorozatban.
Arra a kérdésre, hogy mennyire a szolgáltatások megvásárlása irá- nyába halad nemzeti haderőnk, szolgáljunk néhány, nem a teljes éves költségvetést lefedő adattal.
Köztudottan a költségvetési pénzellátási rendszerünk legnagyobb végrehajtó eleme a feladatok tekintetében a Honvédelmi Minisztérium és Háttérintézményei, valamint a Honvéd Vezérkar és alárendeltjei ellátását végző Területi Pénzügyi és Számviteli Igazgatóság. Az éves tárcakölt- ségvetés nagyobbik felét kezelő szervezet tárgyévi feladatszabó anyagát alapul véve több érdekes reprezentáns adattal is találkozhatunk.
Így például, e körben lefolytatott közbeszerzési eljárásban felhasz- nált pénzeszközök az árubeszerzés és a szolgáltatás viszonyában az utób- bi javára folyamatos növekedést mutat.
A 2000. év 152 db. közbeszerzési eljárásából 55 %, a 2001. évben a
250 eljárásból 64 %, míg 2002. évben a 323 db. eljárásból már 66 %-os
arányt képviselt a szolgáltatási szerződések iránti igény az egyszerű árubeszerzéssel szemben.
A 2002. év ezen adatai értékben 18,4 milliárd forint árubeszerzésre és 43,2 milliárd forint szolgáltatásra került felhasználásra.
A honvédelmi tárca katonai sajátosságai miatt az eljárások közel 70 %-a tárgyalásos eljárás, és mintegy 18 %-a nyílt eljáráson alapszik. Újabb következtetések levonásához érkeztünk. A logisztikai biztosítás rendszerében a projeckt megvalósításokhoz szükséges feltételrendszer megteremtésének folyamatos és növekvő kihelyezése (szolgáltatási szfé- rára terhelése) hátra hagyja-e a szükséges szakmai kultúrákat a haderőn belül?
A már említett döntési felelősség megalapozása elengedhetetlenné teszi olyan szakmák állandó jelenlétét a honvédségen belül, amely mint hideg kapacitás a szolgáltatások igénybevételének szakmai megítélésekor aktivizálódik.
Csak a közérthetőség erősítése érdekében utalok a Német Bundes- wehr civilek felé közvetített pályáztatási rendszerére, ahol az ár kialakí- tás első lépése az, hogy mibe kerülne ha a haderő saját maga teremtené meg az éppen aktuális szolgáltatási igény kielégítését. A pályázatban megjelenő ár természetesen ettől csak kevesebb lehet!
A másik közérthetőséget erősítő példa, hogy a nagytömegű, esetleg alkalmazási területen vásárolt pékárú beszerzéséhez szükséges szerződés szakmai megalapozásához kötődik egy szakképzett élelmiszer technikus jelenléte. A hazai haderőnk átalakulása természetszerűleg már régen megszüntette a tábori kenyérsütés szakmai kultúráját. A laktanyai ét- keztetés a civil közétkeztetési bázisra helyezésével napjainkra végleg fe- ledésbe merül a kenyérsütés tudománya.
Csak a péksütemény viszonylatában maradva tehetjük fel a kérdést, hol és hogyan tartjuk fent az élelmiszer technikusi képességet? Vagy ez nem is olyan fontos?
A szövetségesi rendszerben ismert termék kodifikáció enyhít a felte- vés lényegén, illetve bizonyos tűréshatárok (pl. az élelmiszerek nemzeti jellegéből adódó eltérések időszakos elviselhetőségi képessége) halaszt- hatóvá teszik az azonnali megoldást vagy gondolhatunk az Európa és Vi- lág szabványok jelenlétére is mint megoldásra.
A végkövetkeztetés mindezek után mégis csak az, hogy a szolgálta- tások szervezése, és maga a szerződéskötés, (megállapodás) sokrétű és bonyolult feladat. Függ tőle a siker, a feladat végrehajtás minősége, és minden olyan vállalás, amely a honi haderő ténykedéséhez kötődik.
Magas szintű művelése logisztika „szürkeállomány” függő, amely fenntartása csak másodsorban jelent tőkeigényt.
Felhasznált irodalom:
1. Xx Xxxxxx Xxxxxx: scm VII. évfolyam 1-2 szám 2003. január-február p. 4-7.
2. Xx Xxxxx Xxxxx: PhD értekezés Bp. 2001. október ZMNE p. 46-56.
3. Xxxxxx Xxxxxx: HM 0.xx. TPSZI Budapest, 2003. évi feladatszabó 04. 12. p. 40.
4. 1999. évi CXVII. törvény az Észak-atlanti Szerződés tagállamai kö- zött IX. cikk.