DR. KOVÁCSNÉ DR. SIPOS ÁGNES

MISKOLCI EGYETEM

ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR

XXXX XXXXXX ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA

DR. KOVÁCSNÉ XX. XXXXX XXXXX

A JEGYBANKI FÜGGETLENSÉG FEJLŐDÉSTÖRTÉNETÉNEK VIZSGÁLATA A XVIII. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG

A KELETI ÉS NYUGATI FEJLŐDÉSI ÚT ÖSSZEGZŐ BEMUTATÁSA KILENC EURÓPAI UNIÓS TAGORSZÁG PÉLDÁJÁN KERESZTÜL

PHD ÉRTEKEZÉS

Xxxx Xxxxxx Xxxxx- és Jogtudmányi Doktori Xxxxxx

A doktori iskola vezetője: Dr. Habil. Xxxxxxxx Xxxxxx DSc

A doktori program címe: A magyar állam- és jogrendszer; jogtudomány tovább-

fejlesztése; különös tekintettel az európai fejlődési tendenciákra

A program címe: A pénzügyek jogának tudományos megalapozása Tudományos vezető: Dr. Pásztorné Xx. Xxxxx Xxx XxX

Miskolc 2007.

Tartalomjegyzék

Bevezetés                                           1

1 A jegybanki függetlenség fogalma és fejlődéstörténete              5

1.1 A jegybanki szerepkör jelentősége és a szabályozás jellege az állami pénzügyekben                                       5

1.1.1 A jegybankok autonóm feladatkörének kialakulása            7

1.1.1.1 A jegybank fogalmának és a jegybanki funkciók jelentéstartalmának történeti fejlődése                                  7

1.1.1.2 A jegybanki függetlenség jelentése és jelentősége           16

1.1.2 A jegybankok elszámoltathatósága                    24

1.1.2.1 Az elszámoltathatóság szerepe                     24

1.1.2.2 Az elszámoltathatóság és az autonómia egymásra hatása       26

1.2 A jegybanki függetlenség fejlődéstörténete                  29

1.2.1 Angol-szász xxxxxxxxx xx                          00

1.2.2 Francia xxxxxxxxx xx                            00

1.2.3 Svéd fejlődési út                              39

1.2.4 A porosz-német fejlődési út                       44

1.3 A jegybanki fejlődéstörténet magyar útja                   54

1.3.1 A jegybank státusza az abszolutizmus és a dualizmus évtizedeiben 54

1.3.1.1 Osztrák Nemzeti Bank                          54

1.3.1.2 Osztrák-Magyar Bank                          55

1.3.2 Kísérletek és elméletek a magyar jegybank létrehozására        58

1.3.2.1 Álláspontok a századelőn – Bankközösség vagy önállóság?     59

1.3.2.2 Az önálló magyar jegybank létrehozásának lehetősége a századelőn 61

1.3.2.3 Stabilizációs politika a békeszerződés aláírását követően, a Magyar Királyi Állami Jegyintézet                             62

1.3.2.4 A magyar szanálási program nemzetközi segítői           64

1.3.3 A Magyar Nemzeti Bank megalapítása és működése az államosításig _ 65

1.3.3.1 Viták a Magyar Nemzeti Bank kialakításával kapcsolatban      65

1.3.3.2 A törvényjavaslat országgyűlési vitája                 66

1.3.3.3 Az 1924. évi V. törvénycikk a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról                                    68

1.3.3.4 A stabilizáció, és a jegybanktörvény értékelése            70

1.3.4 Az 1938-1991 közötti magyar jegybanki fejlődéstörténet        72

1.3.5 A kétszintű bankrendszer és a jegybanki függetlenség visszaállítása   76

2 A jegybanki függetlenség vizsgálati módszerei                  80

2.1 Jogszociológiai elméletek a jegybanki függetlenség vizsgálatára      80

2.2 A jegybanki függetlenség számszerűsítésére megalkotott modellek     85

2.2.1 A fejlett piacgazdaságú országok jegybanki függetlenségének vizsgálatára vonatkozó modellek és eredményeik                 90

2.2.1.1 A legmérvadóbb CBI indexek és modellek               90

2.2.1.2 Az alapvető indexek felhasználásával megalkotott modellek     96

2.2.1.2.1 Módosított indexek                         96

2.2.1.2.2 Makroökonómiai modellek, monetáris elméletek         97

2.2.2 A latin-amerikai országok jegybanki függetlenségének vizsgálatára vonatkozó modellek és eredményeik                        99

2.2.3 Az átmeneti gazdaságú kelet-európai országok jegybanki függetlenségének vizsgálatára vonatkozó modellek és eredményeik        103

2.2.4 Kritikai álláspontok a jegybanki függetlenség mérési módszereivel kapcsolatban                                     109

2.2.4.1 A jegybanki függetlenség szükségességét és az alacsony infláció közötti ok-okozati összefüggést bíráló kritikák                 109

2.2.4.2 A szubjektivitást, mint fő problémát hangsúlyozó elméletek    113

2.2.4.3 Konklúzió a kritikákkal szemben, a kutatás szükségességének indokolása                                     115

3 A jegybanki függetlenség fejlődéstörténetének vizsgálata saját modell alapján

                                           119

3.1 A vizsgálati módszer bemutatása                       119

3.1.1 Személyi függetlenség                           121

3.1.2 Szervezeti függetlenség                          131

3.1.3 Pénzügypolitikai és működési függetlenség               140

3.1.4 A kutatás egyedisége, a modell viszonya a korábbi szakirodalmi modellekhez                                     147

3.2 Kutatási modellem alkalmazásával feltárt CBI fejlődési tendenciák összehasonlító elemzése                                150

3.2.1 A jegybanki függetlenség fejlődésének keleti és nyugati útja     151

3.2.1.1 A kelet-európai fejlődési út                      152

3.2.1.1.1 A jegybanki függetlenség egészének fejlődése          152

3.2.1.1.2 A személyi függetlenség fejlődése                154

3.2.1.1.3 A szervezeti függetlenség fejlődése               159

3.2.1.1.4 A pénzügyi függetlenség fejlődése                163

3.2.1.2 A nyugat-európai fejlődési út                     168

3.2.1.2.1 A jegybanki függetlenség egészének fejlődése          168

3.2.1.2.2 A személyi függetlenség fejlődése                171

3.2.1.2.3 A szervezeti függetlenség fejlődése               181

3.2.1.2.4 A pénzügyi függetlenség fejlődése                186

3.2.2 A jegybanki függetlenség fejlődése országonként           191

3.2.2.1 Ausztria                                 192

3.2.2.2 Szlovákia (Csehszlovákia)                       195

3.2.2.3 Franciaország                              198

3.2.2.4 Lettország                               201

3.2.2.5 Magyarország                             206

3.2.2.6 Nagy-Britannia                            212

3.2.2.7 Németország                              215

3.2.2.8 Svédország                               217

3.2.2.9 Szlovénia                                220

3.2.3 A jegybanki függetlenség fejlődési konvergenciája           221

3.2.3.1 A fejlődési konvergencia jogi háttere a közösségi joganyagok alapján

                                    221

3.2.3.1.1 Az EMI jegybanki függetlenségi alapelvei            221

3.2.3.1.2 A Nemzetközi Valutaalap jegybanki függetlenségi standardjai 222

3.2.3.1.3 Az Európai Központi Bank: az európai jegybankok modellintézménye, fejlődéstörténeti összegzés vagy új fejlődési út?     223

3.2.3.2 A jegybanki függetlenség konvergenciájának elemzése mindhárom függetlenségi részterület alapján                         236

3.2.3.3 A jegybanki függetlenség konvergenciájának elemzése a személyi függetlenség részterülete alapján                        242

3.2.3.4 A jegybanki függetlenség konvergenciájának elemzése a szervezeti függetlenség részterülete alapján                        244

3.2.3.5 A jegybanki függetlenség konvergenciájának elemzése a pénzügyi függetlenség részterülete alapján                        247

4 Összegzés                                      249

4.1 A jegybanki függetlenség fogalma, kapcsolata az elszámoltathatósággal és a transzparenciával                                    249

4.2 A jegybanki függetlenség alapjainak megjelenése a korai dokumentumokban                                   250

4.3 Az angolszász, a francia, a porosz-német és a svéd fejlődési utak, mint a jegybanki függetlenség fő modelljei                          250

4.3.1 Az angolszász fejlődési út főbb sajátosságai               250

4.3.2 A francia fejlődési út főbb sajátosságai                 251

4.3.3 A svéd fejlődési út főbb sajátosságai                   252

4.3.4 A porosz-német fejlődési út főbb sajátosságai             252

4.4 Következtetések a magyar jegybanki fejlődésről               253

4.4.1 Az 1924. évi V. tc. a Magyar Nemzeti Bankról, mint a jegybanki függetlenség garanciája                                253

4.4.2 Az 1924. évi V. tc. és az 1991. évi LX. törvény közötti kapcsolat a jegybanki függetlenség szempontjából                       255

4.4.3 A magyar jegybanki függetlenség mint a kelet-európai fejlődés modell országa                                       255

4.5 A szakirodalmi elméletek, kutatások csoportosítása             256

4.5.1 Különböző sajátosságok összegzése a fejlett országok, az átmeneti gazdaságú illetve a latin amerikai térség országainak jegybankjaira vonatkozó kutatásban                                       257

4.5.2 A kritikai álláspontok összegzése, válasz a kritikák felvetésére     258

4.6 Konvergencia a jegybanki függetlenség szabályanyagában        259

4.6.1 A Deutsche Bundesbank, mint függetlenségi minta           259

4.6.2 A személyi függetlenség területének konvergenciája          260

4.6.3 A pénzügyi függetlenség területének konvergenciája           260 Magyar összefoglaló                                   261 Conclusions                                        265 Irodalomjegyzék                                      269 M E L L É K L E T E K                             298

Tudományos vezető véleménye

Témavezetőként nagyon örülök, hogy Xxxxx Xxxxx ilyen aktuális és érdeklődésre számot tartó, egyszersmind rendkívül „érzékeny” témát választott értekezése tárgyául. Elsősorban azért, mert ahogy arra utal is a dolgozatában, a jegybanki függetlenség gondolatkörét tekintve nem egységes a szakirodalmi álláspont, számos kritika is megfogalmazódott az autonómia szükségessége, megfelelő szintje vonatkozásában.

Véleményem szerint nagyon érdekes a dolgozat megközelítésmódja, mivel a szerző – felhasználva mind gazdasági, mind pedig jogi végzettsége kapcsán szerzett tudását – komplex módszertant alkalmaz a dolgozatában. A dolgozat ily módon nem csak témáját tekintve, hanem módszertanát tekintve is interdiszciplináris, mely egyike a dolgozat legfőbb erényeinek. A jogi módszertan alkalmazása mellett a gazdaságtudományok statisztikai módszereit is segítségül hívja a kutatás mind szélesebb körű lefolytatása és az eredmények értékelése céljából.

Szeretném kiemelni a szerző nagy kitartást és szorgalmat igénylő munkáját, mellyel a dolgozat alapját képező jogforrásokat – számuk közelítőleg hetven – összegyűjtötte és egységes módszer alapján feldolgozta. Az ily módon rendszerezett anyagot jogi szempontból elemezte, ezzel párhuzamosan a vizsgált kilenc jegybank esetében az öt fejlődési periódus tekintetében rangkorrelációs vizsgálatokat, hipotézisvizsgálatot végzett annak érdekében, hogy a kutatás elején megfogalmazódott feltevéseit tesztelje és ily módon igazolja, vagy cáfolja azok valóságtartalmát. Mindenképpen érdekes és új megközelítésnek tartom a tudományterületek ötvözését, mely a téma mélyebb kifejtését, teljesebb bemutatását tette lehetővé a szerző számára, oly módon, hogy a dolgozat megtartotta jogi jellegét.

A dolgozat másik fő erényének tartom azt, hogy jól bemutatja a főbb jegybanki fejlődési utak történetét, hangsúlyozva és kiemelve a jegybanki funkciók szemléletváltását. A dolgozat nem a jegybankok fejlődéstörténetének és a hatályos szabályozási környezet összefüggéseinek ismertetése, hanem annak elemzése, hogy a különböző fejlődési utak, modellek (az angolszász, a porosz-német, a svéd és a francia jegybanki fejlődési utak) miként járultak hozzá a mai európai jegybankok funkciónak kialakulásához és a jegybanki függetlenség hatályos szabályanyagához.

„Az, aki olyan fontos témával, mint amilyen a jegybanki függetlenség kezd el foglalkozni, számoljon a kutatása elején egy jelentős kérdéssel: lehet-e egy gazdasági intézmény függetlenségét vizsgálni anélkül, hogy figyelembe vennénk az elméleteket, melyek egyáltalán a fogalom létezéséről írnak és fejlődését mutatják be.” Xxxxxx Xxxxxxxxx szavait a szerző is felhasználja dolgozatában, mely teljesen igaz az ő művére is.

A magyar szakirodalomban eddig hiányzott a jegybanki függetlenség legfontosabb kutatásait, mérési módszereit tartalmazó munka, melyet a szerző értekezése pótol. Az e részben feldolgozott anyag gazdagsága vitathatatlan, a dolgozat ezen része a szerző szintetizáló munkáját dicséri. A szerző levezeti, hogy lényegében két vizsgálati csoport szerint körvonalazható a szakirodalmi elméletek döntő többsége, megemlíti az alapvetően gazdasági irányultságú vizsgálatokat – az inflációs ráta és más makrogazdasági mutatók, illetve a jegybanki függetlenség szintje közötti kapcsolat kutatása – és az alapvetően jogi beállítottságú álláspontokat.

Az értekezés felépítését tekintve érdekes megoldást választott a szerző. Bár követi az értekezések esetében gyakran előforduló bevezetés – fejlődéstörténet – hatályos európai és hazai szabályozási környezet gondolatmenetet, de mindezt kiegészíti saját modell megalkotásával és az annak segítségével nyert eredmények értékelésével, elemzésével. Az európai jegybankok függetlenségének nemzeti jogba utalt kérdésköreit tekintve jogi konvergenciát vizsgál és igazol az értekezésben, vagyis azt, hogy a vizsgált országok jegybanki függetlensége közös szint felé tart, melyben nagy szerepet tulajdonít az európai uniós szabályozási környezetnek is. A dolgozatban Xxxxx Xxxxx következetesen végig vezeti, hogy hogyan jut valamennyi európai uniós tagállam jegybankjának szabályanyaga hasonló szintre a jegybanki függetlenség vonatkozásában. A szerző határozottan állást foglal a jegybanki függetlenség fejlődésének jövőbeni irányát tekintve – mely megállapításával egyetértek –, miszerint az európai országok jegybankjainak autonómiája egy szűk „sávban” mozog az 1990-es évek óta és amely fejlődési irány tovább folytatódik.

Ajánlom a disszertáció olvasását mindazoknak, akik szeretik a gazdasági kérdések újszerű látásmóddal történő elemzését, akiket érdekel a jegybankok működésének politikamentes bemutatása, hiszen a szerző nem említi az aktuálpolitika sokszor kifejezetten szakszerűtlen érveit, hanem objektivitásra törekszik munkájában. Bízom benne, hogy a bíráló bizottság pozitívan foglal állást a dolgozat tézisei tekintetében és a szerző munkáját PhD fokozatszerzésre messzemenőkig érdemesnek tartja.

Miskolc, 2007. február 5.

Dr. Pásztorné Xx. Xxxxx Xxx témavezető

Köszönetnyilvánítás

Ezúton szeretném megköszönni témavezetőmnek, Dr. Pásztorné Xx. Xxxxx Xxx egyetemi docens asszonynak, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Pénzügyi Jogi Tanszék tanszékvezetőjének, hogy a dolgozat megírása során engedte kibontakozni alkotói szabadságomat.

A kutatásom alapját képező jegybanktörvényeket a nemzeti bankoktól gyűjtöttem be, több hónapos – és sokszor nagy kitartást igénylő – munka során. A legtöbb dokumentum – a XX. század előtti szövegek pedig kizárólag – saját nemzeti nyelven álltak rendelkezésemre, ezért, és azért is, mert néha több száz éves szövegekről volt szó, fordítók segítségét vettem igénybe.

Ezúton is szeretném megköszönni Xxxx Xxxxx, Xxxxxx Xxxxxxx, xx. Xxxxx Xxxxxx, Xxxx Xxxxxxxxxx, Xxxxxxxx Xxxxxxx, xx. Xxxxx Xxxxxx és Xxx Xxxxxx segítségét a fordításokban és a régi szövegek értelmezésében.

Xxxx Xxxxx a Sveriges Riksbank archivistája, akinek a svéd nyelvű dokumentumok angolra fordítását és nagyon sok hasznos tanácsot köszönhetek.

Xxxxxx Xxxxxxx a BMGE Pénzügyek Tanszék külső munkatársa, aki az összes, XX. század előtti francia nyelvű jogi dokumentumot lefordította a kutatásomhoz.

Xx. Xxxxx Xxxxxx a Miskolci Egyetem Jogtörténeti Tanszékének adjunktusa az osztrák törvényszövegek fordításában segített.

Xxxx Xxxxxxxxxx a xxxxxx Xxxxxx Egyetem doktorjelöltje, aki a cseh dokumentumok értelmezésében nyújtott segítséget.

Xxxxxxxx Xxxxxxx a Latvijas Banka kutatási részlegének osztályvezetője, aki a lett szövegek értelmezésében és a lett bank fejlődéstörténetének megértésében járult hozzá disszertációm megírásához.

Xx. Xxxxx Xxxxxx a Miskolci Egyetem Közigazgatási Jogi Tanszékének tanársegédje a PhD értekezésemhez tartozó tézisfüzet, valamint a disszertáció tartalmi összefoglalójának és irodalomjegyzékének angol fordításait lektorálta.

Xxx Xxxxxx az Xxxxxxxxxx Xxxxxx Főiskola Gazdaságtudományi Intézet Szakmai Idegen Nyelvi Csoportjának oktatója, aki az 1875. évi Reichsbankról szóló birodalmi törvényt fordította le számomra.

Bevezetés

Az 1980-as évek végétől kezdve jelentek meg az első elméletek, melyek a jegybanki függetlenség és egyes makrogazdasági mutatók között kerestek kapcsolatot. A téma ma is aktuális, azt mondhatjuk, hogy a Gazdasági és Monetáris Unióval kapcsolatos közgazdasági és jogi szakirodalom egyik legtöbbet elemzett – és sokszor kritizált – kérdéskörének számít. Ahogy azt az 1. és 2. fejezetben részletesen bemutatom, az elméletek között – vizsgálati kör és módszer, vizsgálatba bevont más tényezők alapján – számos különbséget tapasztalhatunk, de mégis egységesek a függetlenség alapcélja tekintetében. A jegybanki függetlenség célja és értelme az, hogy a kormánynak ne legyen lehetősége befolyásolni a jegybankot, annak érdekében, hogy az az árstabilitást veszélyeztető monetáris politikát valósítson meg. A politikamentes döntések garanciát jelentenek a folyamatos és következetes stabilitáspolitika megvalósítására. A függetlenség céljának elérése érdekében szükséges, hogy a monetáris döntéshozás apolitikus szakemberek kezébe kerüljön, akik hosszú távon gondolkodnak és cselekszenek. A jegybank függetlensége mellett gazdasági érvként az emelhető ki, hogy minél inkább azonosul a jegybank a kormány aktuális gazdasági érdekeivel, annál nagyobb lehet az infláció növekedésének veszélye.

A jegybanki függetlenség tehát népszerű téma a szakirodalomban, mely alatt nem egy szakterületre vonatkozó tudományos tézisek, vélemények összességét kell értenünk, hanem – mivel a téma interdiszciplináris –, két tudományág, a jogtudomány és a közgazdaságtudomány foglalkozik vele. A két tudományterület megközelítési módja közül azonos elemként emelem ki, hogy a jegybanki függetlenséget elsődlegesen a joganyagok alapján vizsgálják – nem tagadva ezzel a jogi és a gyakorlati függetlenség esetleges eltéréseit –, melynek legfőbb oka az objektív viszonyítási alapokban rejlik.

Alapvető különbség van a két tudományterület megközelítési módja között, a gazdasági szakirodalom javarészt a jegybanki függetlenség és az infláció közti negatív korrelációs kapcsolatot vizsgálja, a szerzők igyekeznek bebizonyítani vagy éppen megdönteni ezt az álláspontot. Egyes szerzők kételkednek abban, hogy valóban mérhető és elemezhető kapcsolat van a jegybanki függetlenség szintje és a makrogazdaság teljesítménye között. A szkeptikusok egyik legfőbb érve, miszerint az előre rögzített kérdéseken és válaszokon nyugvó pontozásos módszer már magában nagyfokú szubjektivitást hordoz, de ezt a jegybanki függetlenséget kutatók még fokozzák eltérő gazdasági környezetek összehasonlításával. Az érvek másik csoportja a gazdasági folyamatok összetettségére vonatkozik: a jegybanki függetlenség szintje és valamely makrogazdasági mutató közötti kapcsolatra nem lehet leszűkíteni a vizsgálatot, olybá tűnne ez, mintha semleges, minden más – akár társadalmi, akár politikai vagy legfőképpen gazdasági – hatástól mentes körülmények közé helyeznénk az általunk vizsgált tényezőket.

A jogi szakirodalom megközelítése azt az általánosan elfogadott elvet hangsúlyozza, miszerint bármilyen magas szintű is legyen egy jegybank függetlensége, annak ki kell egészülnie olyan szabályanyaggal, mely biztosítja az ún. demokratikus elszámoltathatóság érvényesülését. A jogi szakirodalom érdeklődése a Gazdasági és Monetáris Unió első szakaszának kezdetekor fordult a jegybanki függetlenség felé, a legtöbb szerző az Európai Központi Bankkal, illetve a Központi Bankok Európai Rendszerével kapcsolatban tárgyalja e kérdéskört.

A jegybanki függetlenség szabályanyagának törvényi erősödése az 1990-es évek közepétől több tényező egymásra hatásának eredménye. Ezek sorában említhetjük meg a jegybanki függetlenséget vizsgáló gazdasági kutatásokat, az EKB alapítását, a maastrichti konvergencia-kritériumok között szerepelő árstabilitás követelményét. A szakirodalomban a jegybankot, mint a monetáris politika kialakításáért és megvalósításáért felelős intézményt az inflációs ráta alakításával is összefüggésbe hozzák.

Disszertációmat a jegybanki függetlenség fogalmáról, fejlődéstörténetének vizsgálatáról készítettem el, mely nem terjed ki a jegybanki függetlenség és egyes makrogazdasági mutatók közötti kapcsolat vizsgálatára, lévén alapvetően jogtudományi munka, mely – ahogy arra már utaltam – nem nélkülözhet bizonyos gazdasági vonatkozásokat, számításokat a téma jellege miatt. Vizsgálatomban a témát több szempont szerint, több oldalról kutattam, a jogtudományok szakterülete által megkívánt módon és mélységgel, ugyanakkor – hiszen a téma összetettsége ezt indokolja – a gazdasági összefüggések és érvek, valamint a történeti háttér feltárása is jelentős részt kapott értekezésemben.

A disszertáció témájának megfelelően az első fejezetben a jegybanki függetlenség és elszámoltathatóság koncepcióját vázolom fel, ismertetem a főbb álláspontokat a függetlenség fogalmára és céljára vonatkozóan. Célom ezen túlmenően az, hogy a jegybanki funkciók fejlődéstörténeti ívének XVII-XVIII. századtól kezdődő felvázolásával megállapítsam, hogy a modern értelemben vett jegybanki függetlenségnek megtalálhatók-e – és ha igen, akkor milyen mértékben – a kezdeményei a korabeli joganyagokban. A jegybanki függetlenség fogalmának meghatározásán és jelentéstartalmának kifejtésén túlmenően a szakirodalom ugyancsak sokat foglalkozik a jegybanki működés áttekinthetőségével (transzparencia), az elszámoltathatóság kérdésével és a monetáris politikai hatékonysággal. A jegybanki függetlenség társfogalmaival – a transzparenciával, az elszámoltathatósággal és a hatékonysággal – PhD dolgozatomban csak a jegybanki függetlenség fogalmának értelmezése során foglalkozom.

Az első fejezeti egység részét képezi még – a függetlenségi koncepción túl – a főbb európai jegybank fejlődési utak bemutatása a függetlenség történeti kialakulására fókuszálva. Célom természetesen nem annak a nyilvánvaló ténynek a vizsgálata, hogy megmutassam azt, miszerint a jegybanki függetlenség növekszik a XVIII. századtól napjainkig, hanem az eltérő fejlődési modellek nyomon követése, a nemzeti sajátosságok megragadása volt. Úgy vélem, hogy a szakirodalom által a XX. századi jegybanki fejlődésben elkülönített angolszász illetve porosz-német fejlődési utakat a jegybanki függetlenség fejlődésének szempontjából indokolt továbbiakkal is kiegészíteni. Véleményem szerint a francia és a svéd fejlődési út járulhatott még hozzá az európai fejlődési minták főbb jellemzőinek kialakulásához, ezért ezek bemutatása is részét képezi a dolgozatomnak.

Célul tűztem ki az angolszász, a francia, a porosz-német és a svéd fejlődési utak különböző sajátosságainak összegyűjtését. Különösen fontosnak tartom a porosz-német fejlődési út áttekintését annak érdekében, hogy eldönthető legyen, miszerint a Bundesbank alapítását megelőző jogforrások is tartalmaztak-e már a jegybanki függetlenségre garanciákat, vagy csak az 1957. évi törvény alapozta meg napjaink számos érvényesülő függetlenségi szabályát és elvét. Nem tartom valószínűnek, hogy az 1957. évi törvény előzmények nélkül biztosította volna a függetlenség egyik

mintaképének tartott Bundesbank autonómiáját, hipotézisemet az 1957. évi joganyagot megelőző német jogforrások vizsgálata révén szeretném igazolni.

A magyar fejlődés részletes bemutatását több szempontból is fontosnak tartottam a dolgozatomban, egyrészt azért, mert ennek során áttekintettem, hogy milyen mintákat követett a magyar jogalkotó az egyes fejlődési időszakokban a nemzeti bank státuszának és – néhány kivételtől eltekintve – függetlenségének biztosítása során. Másrészt úgy gondolom, hogy a XIX.-XX. századi jegybanki függetlenség fejlődése alapján elkülöníthető egy kelet-európai és egy nyugat-európai fejlődési út, mely előbbinek a magyar – az ebbe a csoportba tartozó országok hasonló történelmi háttere miatt – egyik mintaértékű országa lehet.

Célom a második fejezetben az volt, hogy rendszerezzem és bemutassam a jegybanki függetlenséggel kapcsolatos főbb elméleteket – köztük a mérési módszereket is –, mely segítségével áttekinthető kép adható a több mint húsz év szakirodalmi eredményéről. Véleményem szerint ugyanis a kapcsolódó elméleti szakirodalom több csoportra osztható a vizsgálati kör alapján, de ezen túlmenően a fő csoportokon belül a vizsgálati cél és módszertan alapján további kategóriák különíthetők el. Mindenképpen hangsúlyozni szeretném azt, hogy a témával kapcsolatosan több száz szakirodalmi mű teljes körű áttekintésére és bemutatására nem vállalkozhattam, mert meghaladná jelen dolgozat terjedelmi korlátait.

A jegybanki függetlenség szerepét és még inkább mérhetőségét, számszerűsítését megkérdőjelező kritikák felvázolását is ehhez a fejezethez kapcsoltam, egy táblázatban összesítve a legfontosabb kritikai elméleteket és azok fő jellemzőit. Utóbbi nézetek összegyűjtésével az volt a célom, hogy azok érveit érdemben cáfolva igazoljam a jegybanki függetlenség vizsgálatának szükségességét, az alkalmazott módszerek megfelelőségét és az önálló modellalkotás létjogosultságát.

A harmadik fejezeti egységben saját mérési modellemet mutatom be, azt a vizsgálati módszert, amelynek segítségével a jegybanki függetlenség fejlődéstörténetét elemzem. Célom a függetlenség fejlődési ívének felvázolására alkalmas módszer kialakítása volt, mely az alkalmazott időszakokban az alapvető fejlődési tendenciák elemzésére használható.

A harmadik fejezet elemzésének megírása során elsődleges források gyűjtésére és azok felhasználására támaszkodtam, a vizsgálatba kilenc európai uniós tagállam jegybankját vontam be, melyek jegybanki függetlenségét öt vizsgálati perióduson keresztül – melyek pontos időbeli lehatárolását a 3. fejezetben, a vizsgálati módszer bemutatása során tettem meg – kísértem nyomon és hasonlítottam össze jogi szempontból. Elemzéseimhez alapvető statisztikai módszertant is felhasználtam, melyekkel érveimet alá tudtam támasztani.

A 27 EU-tagállam jegybankjainak több korszakot átfogó vizsgálata messze meghaladta volna a PhD disszertáció kereteit, így le kellett szűkíteni a vizsgálati kört oly módon, hogy ne sérüljön a tartalom, de még kezelhető mennyiségű anyag álljon rendelkezésemre. Az általam megvizsgált országokat tudatosan választottam ki, oly módon, hogy reprezentálják történelmi, gazdasági és földrajzi szempontok alapján az EU-tagállamok körét. A jegybankok autonómiájának fejlődési vonalát vázolom fel 9 EU tagország jegybankjának különböző történeti korszakok szerinti vizsgálata alapján. Az általam vizsgált országok és vizsgálatba kerülésük indokai röviden a következők.

Nagy-Britannia, Németország, Franciaország és Svédország, mint a jegybanki fejlődési út négy modell országa szerepel a dolgozatomban. Svédországban és Nagy- Britanniában alapították meg az első ős-jegybankokat, melyek szabályanyagát, a fejlődés alapjait szükségesnek tartottam részletesen elemezni. Két ország alapító tagállam, míg Nagy-Britannia és Svédország csak később csatlakozott. Az eurózónabeli tagságot megvizsgálva Svédországra sokszor azt mondják, hogy épp a jegybanki függetlenségének nem megfelelő szintje miatt nem csatlakozhatott az euró zónához, Nagy-Britannia élt opt-out jogával, míg Franciaország és Németország euró övezetbeliek. A német fejlődési út vizsgálatát ezen túlmenően indokolta az is, hogy a szakirodalomban általánosan elfogadott nézet szerint az EKB alapításakor számos ponton német jogi megoldásokat követtek.

Magyarország és Ausztria szerepeltetését az indokolja, hogy a magyar történelem és a magyar gazdasági fejlődés útja sok helyen összekapcsolódott az osztrákéval, különösen érdekes korszak a dualizmus időszaka, és úgy gondoltam, egy ilyen speciális jegybankot mindenképpen szerepeltetni kell egy – a függetlenség fejlődését vizsgáló – kutatásban. Ausztria más szempontból is alkalmasnak tűnt, hiszen nem alapító EU tagállam, de nem is a 2004-es bővítéssel lett tagország, valamint már euró zónabeli állam.

Szlovákia, Szlovénia és Lettország 2004. május 1-jével csatlakozott EU tagállamok, korábban a szovjet-tömb országai, ezért a jegybanki fejlődés vizsgálatába mindenképpen indokoltnak tartottam bevonni a jegybankjaikat. Szlovénia szerepeltetése abból a szempontból is fontos, miszerint 2007. január 1-től – az újonnan csatlakozott tíz tagállam közül elsőként – vált az eurózóna tagjává.

A harmadik fejezet záró gondolataként azt a hipotézisemet kívánom ellenőrizni, miszerint az EU tagállamok jegybanki joganyagának függetlenséggel kapcsolatos szabályai a múlt század végétől – bár a fejlődési utak jelentősen eltérők – egyre nagyobb fokú hasonlóságot mutatnak.

A negyedik, összegző fejezetet a tézisek összegyűjtésére, gondolataim és a kutatási eredmények kiemelésére szenteltem. Dolgozatomhoz Mellékletet is készítettem, melyben a dolgozat érdemi részébe be nem illesztett, a kutatás alapjait jelentő elsődleges jogforrásokból azonos elvek és szempontok szerint elkészített, országonként és törvényenként a legfontosabb információkat tartalmazó összefoglaló táblázatokat találja az olvasó, illetve a 2. fejezetben bemutatott, legfontosabb függetlenség mérési elméletek eredeti szempontrendszerének, pontozásának szerző általi fordítását, táblázatos formában. Az értekezésem elkészítése során a vizsgálatba bevont kilenc ország hetven joganyagának feldolgozására került sor.

Mivel következtetéseimet nem szeretném magyarázat és kellő érvelés nélkül megelőlegezni, ezért csak – célkitűzéseimmel összhangban, röviden – jeleztem azokat, mint jelen tanulmányban részletesen és több oldalról vizsgálat alá vont kérdéseket.

1 A jegybanki függetlenség fogalma és fejlődéstörténete

1.1 A jegybanki szerepkör jelentősége és a szabályozás jellege az állami pénzügyekben

A pénzügyi jog a modern felfogás szerint a közjog kategóriájába tartozó, önálló jogág, mely azonban más jogágakra – alkotmányjog, közigazgatási jog és napjainkban sok tekintetben a közösségi jog –, azok specifikus elemeire épül, illetve más jogágakkal számos közös vetülete van. E jogterület alapszabályainak kialakulása és első fejlődési szakasza a modern alkotmányok elfogadásának időszakára tehető.

Alkotmányos pénzügyi jogi kérdések kapcsán fejti ki Xxxxxx Xxxx, miszerint

„A pénzügyi jog, mint az állam pénzügyeinek közjoga, egyidős a modern alkotmányokkal. A modern alkotmányosság egyik alapkérdése volt az állami pénzügyek teljességének részletes törvényesítése.”1

Az állami pénzügyek esetköre jogi szabályozottságot kíván meg, melyet egyrészt ezen kör jelentősége, másrészt pedig a megfelelő ellenőrzés, áttekinthető működés tesz indokolttá2. A modern alkotmányok kialakulását megelőzően csupán igényként merülhetett fel az ellenőrizhető állami pénzügyek kérdése, de az államhatalmi berendezkedés nem biztosított kellő feltételeket a jogi szabályozáshoz.

„Az állami feladatok kijelölése egyúttal az államügyek genezise.”3

A pénzügyi jogi normák első rögzítése annak a folyamatnak a részeként mehetett végbe, mely során meghatározásra kerültek az állami feladatok. Jogi szempontból a pénzügyi normák kialakulása nem nélkülözheti az állami feladatok részletes meghatározását, hiszen alapvetően azokhoz kapcsolódnak.

Xxxxxxxx Xxxxxx szerint

„Az állam pénzügyeinek irányítása és az állam pénzügyeit meghatározó állami szerv egyben az állam tényleges vezető szerve, innen az állampénzügyek jelentősége az alkotmányos államban.”4

Az ő elgondolása szerint az állam pénzügyei feletti rendelkezési jogok elosztásának követnie kell az állam hatásköri felosztását. Ennek megfelelően kellett sor kerüljön olyan – általában állami tulajdonú – szervek – alapvetően a korai jegybankok – létrehozatalára, melyek többek között kibocsátják a bankjegyeket, kezelik az állami adósságot és szükség szerint hitelezik az állami költségvetést.

Láthatjuk, hogy – mint azt a későbbiekben részletesen kifejtem – már a korai időkben is csupa olyan funkció került jegybanki hatáskörbe, melyek nem megfontolt és nem hosszú távra vonatkozó gazdaságpolitikai gondolkodás melletti alkalmazása súlyos

1 Xxxxxx Xxxx: Adalékok alkotmányos pénzügyi jogi kérdésekhez. Acta Jur. et Pol. Tom. XLVII. Fasc.

12. Szeged. 1996. in: Alkotmány és jogtudomány. Tanulmányok Tom. XLVII. Fasc. 1. oldal

2 Lásd erről a témáról bővebben: Xxxxx Xxx – Xxxxxx Xxxxxx – Xxxxxx Xxxxxxx: Pénzügyi jog. Virtuóz Kiadó. Budapest. 2006. 9-17. oldal

3 lásd. Várnay i.m. 1. oldal

4 Xxxxxxxx Xxxxxx: Az alkotmánybíráskodás elmélete. Jog- és Jogtudomány. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1994. 235-236. oldal

gazdasági zavarokhoz és egyensúlytalansághoz vezethet. Könnyű belátni, hogy reális veszély állhat fenn a tekintetben, hogy az aktuális végrehajtó hatalom rövid távú gazdasági sikerek elérése érdekében akár felelőtlenül is vállalhatja a „bankóprés” beindítását csak azért, hogy az általa végrehajtott költségvetés deficitjét finanszírozza, vagy korábbi állami adósságot fedezetlen pénzzel próbáljon rendezni.

Ha tehát az az alkotmányos cél az állami pénzügyek tekintetében – amit a történelem is igazol –, hogy a fent említett funkciók gyakorlását többé-kevésbé függetleníteni kell az aktuálpolitikától, akkor ahhoz elengedhetetlen a hatásköri felosztáson túl valamilyen szintű autonómia biztosítása is. Természetesen egy állami szervezet, jelen esetben a jegybank, autonóm működése közel sem jelentheti azt, hogy semmilyen állami kontroll tárgyát ne képezné a tevékenység gyakorlása. Az autonómiához – mint ahogy azt számos szerző megállapítja – szorosan kapcsolódik az ellenőrizhetőség, vagy elszámoltathatóság is, ám ez utóbbi mindenképpen egy utólagos – a jegybanki funkciók jelenbeli gyakorlását nem befolyásoló – tevékenység, aminek célja azt megállapítani, hogy a hatáskörrel rendelkező szerv megfelelő eszközöket és módszereket alkalmazott-e azon funkciók végrehajtása során, melyeket számára az adott ország törvényei és esetlegesen az alkotmány előírnak.

Ahogyan azt Lastra5 találóan írja az autonómia és elszámoltathatóság kapcsán valójában ugyanannak az éremnek a két oldaláról van szó, melyek együttesen képesek csak biztosítani a hatékony jegybanki működést. Éppen ezért ebben a bevezető részben

– mely a jegybanki függetlenség fogalmát és fejlődéstörténetét hivatott röviden bemutatni – ezzel a két, egymással összefüggő gondolati körrel fogok részletesen foglalkozni.

Az 1.1.1 alfejezet a jegybanki autonóm feladatkör kialakulását mutatja be és alapvetően két kérdésre keresi a választ: (1) Melyek azok a pénzügyi funkciók, melyek ellátása általános módon a jegybank hatáskörébe került?; (2) Mit jelent és milyen eszközökkel biztosítható ezen funkciók autonóm gyakorlása? Ezt követően az 1.1.2 alfejezetben a jegybanki működés kontrolljának néhány vetületét mutatom be. Mivel értekezésem témája alapvetően a jegybanki függetlenség fejlődéstörténetének vizsgálata, ezért ez utóbbi részben – kissé szűkebb terjedelemben – csak arra szorítkozom, hogy a legfontosabb szakirodalmi álláspontokat tekintem át a következő két kérdés kapcsán:

(1) Miért szükséges és mi a szerepe a jegybanki működésben az elszámoltat- hatóságnak?; (2) Sérti-e és ha igen, akkor mennyire a jegybanki autonómiát az elszámoltathatóság?

Mivel a dolgozat pénzügyi jogi tárgyú, de jelentős mértékben jogtörténeti vetületű munka, ezért az 1.1.1 alfejezet kérdéseire igyekszem történeti szempontból is válaszolni azzal, hogy mind a jegybanki funkciók fejlődését, mind az autonómia kérdését történeti szempontok alapján vizsgálom.

Az autonómia és elszámoltathatóság fogalmát és fejlődését összefoglaló két alfejezet végén – célom szerint – eljutunk arra a megállapításra, hogy a jegybanki működés e két vetülete szorosan összefügg és együttesen képesek biztosítani a hatékony és törvényes működést. Erre különösen azért van szükség, mert – mint minden jogtörténeti fejlődésben, úgy természetszerűleg itt is – megfigyelhetők olyan fejlődésbeli

5 Álláspontját az Európai Központi Bank is támogatja.

Xxxxxx, X. X.: The Independence of the European System of Central Banks. Harvard International Law Journal. Vol. 33. N. 2. 1992. p. 475-519.

különbségek, melyek alapján Európában különféle fejlődési utak határolhatók le. Bár – mint azt az utolsó fejezetben részletesen tárgyalom – valamennyi fejlődési út gyakorlatilag nagyon hasonló szintjére jut el az autonómiának, ám egy ilyen témájú dolgozat mégsem nélkülözheti az alapvető fejlődési sajátosságok bemutatását, amit majd az 1.2 és 1.3 fejezetekben teszek meg.

1.1.1 A jegybankok autonóm feladatkörének kialakulása

1.1.1.1 A jegybank fogalmának és a jegybanki funkciók jelentéstartalmának történeti fejlődése

A XIX. században – bár az európai gazdaságokban megjelent egy-egy kitüntetett szerepű bank –, nem volt általános fogalom a jegybank, a modern jegybanki funkciók fokozatosan fejlődtek ki, illetve csak később kerültek „leválasztásra” a többi, napjainkban már kereskedelmi banki funkcióknak számító műveletektől. A bankoknak több típusa, számos banki funkció kifejlődött erre az időszakra6. Ebben a részben a jegybank fogalmi elemeinek és funkcióinak7 történeti kialakulását mutatom be, figyelemmel a jegybanki függetlenség kezdeti nyomaira is.

Elsőként a jegybank8 illetve a központi bank elnevezés egymáshoz való viszonyát szeretném tisztázni, bár véleményem szerint ugyanannak az intézménynek más-más

6 Már az ókorban megtaláljuk a bankok őseit, a fizetési eszközül szolgáló gabonát az i.e. III. évezredben Babilonban magánszemélyek részére királyi raktárakban és templomokban őrizték (a letéti tevékenység korai megjelenése). A görögöknél is a templomok lettek az első bankok az i.e. 4. században. Az érmék megjelenése után a letéti és kölcsönügyletek mellett a pénzváltás is megjelent. Az ókori Rómában állami pénzintézetek és magánbankok foglalkoztak pénzváltási és hitelnyújtási tevékenységgel. Az ókori bankok fejlődése a népvándorláskor lelassult, az egyetlen bankügylet, amely fennmaradt, a pénzváltás volt.

A kölcsönügyletek újabb terjedése a 12. században az árutermelés élénkülésekor kezdődött. Európa legfejlettebb részének az olasz városállamok (Velence, Milánó, Firenze) számítottak, itt alakultak ki a mai modern bankrendszer alapjai. A bank szót is innen eredeztethetjük, Genovában, a 12. században a pénzváltók a piaci padokon (olaszul banca) ülve folytatták a tevékenységüket. Az Észak-Olaszországban, a középkori Lombardiában élő bankárok már üzletszerűen foglalkoztak hitelezéssel, ezért is nevezik az értékpapír fedezete mellett nyújtott hiteleket a mai napig is lombardhitelnek. Genovában alakult ki a váltóforgatás intézménye és a csekkek, letétek használata is elterjedt volt. A szót eredeztetik a francia banque szóból is, melynek jelentése „nagy lakattal lezárt komód, szekrény”, ez a másik ősi pénzügyi szolgáltatásra, a letétmegőrzésre utal.

A 16-17. században az állami bankok ősei is megjelentek, 1587-ben Velencében az állami bank, a Banco Rialto, 1619-ben a Banco del Giro felállítására került sor. Az észak-olasz bankárok a világ sok országában letelepedtek és magukkal vitték vagyonukat és pénzkezelési tudásukat.

A 16-17. században az európai pénz-és tőkepiac másik központja Amszterdam és Hamburg volt. Az olasz hagyományokat az 1609-ben alapított Amszterdami Bank folytatta, melynek funkciói: pénzváltás, pénzletétek elfogadása, klíring lebonyolítása, nemesfémek vásárlása és lombard kölcsönök folyósítása volt. 1619-ben alapították a Hamburgi Bankot, mely tevékenységi köre ugyanolyan széles palettán mozgott, mint az Amszterdami Banké.

7 Xxxxxx Xxxx a jegykibocsátó funkciót a hagyományos banküzletek közé sorolja, a bankok különböző csoportosítása során nem említi a központi vagy jegybankokat, ugyanakkor külön fejezetet szentel a

„jegybankoknak”, mely témát a bankjegykibocsátás oldaláról közelíti meg, hangsúlyozva annak kiemelten fontos szerepét.

Xxxxxx Xxxx: A társadalmi gazdaságtan alkalmazott és gyakorlati tanai. Budapest. Athenaeum Irodalmi és Nyomda R. Társulat Kiadása. 1899. 311 -339. oldal

8 A jegybank kifejezés elsősorban azt a sajátosságát emeli ki, hogy kizárólagosan jogosult a törvényes fizetőeszköz kibocsátására, míg a központi bank megnevezés arra utal, hogy a bankrendszerben kiemelt, centrális helyet foglal el, mert befolyása a bankrendszer többi tagjára, de a gazdaság egészére is, összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a többi pénzintézetnek.

funkcióját kihangsúlyozó szinonimákról van szó. Ehhez járul az, a helyzetet kissé bonyolító tény is, hogy a központi bankok elnevezése kialakulásuk kezdete óta jelentős eltéréseket mutat9.

Az elnevezésük hasonlósága, a követett elv alapján több csoportba tudjuk sorolni a központi bankokat. Az első csoportba azokat sorolhatjuk, melyek neve szorosan utal az országgal való összefüggésre, kapcsolatra, de nem szerepel benne a kitüntetett, központi jellegére való utalás10. A második csoportba tartoznak azok, melyek a központi banki jelleget emelik ki az elnevezésben11, a nemzeti bank megjelölést egy újabb, harmadik kategóriába sorolhatjuk12. Az elnevezésnek jogi szempontból két fontos relevanciáját szeretném kiemelni témám szempontjából, az egyik, hogy a jegybanki fejlődéstörténet irányára, jellegére következtethetünk belőle. Másik fontos szerepe, hogy ezen túl a jogi helyzetre is sok esetben következtetni tudunk. Erre a legjobb példa, hogy gyakran előfordult az a helyzet, hogy egy újonnan alapított bank nem kapta meg a quasi előd intézmény nevét, melynek több okát is említhetjük. Természetes és logikus ez az eljárás, ha a bank jelentős mértékben különbözik az elődtől és nevében pont ezt szeretnék kifejezni13. Más esetben – ekkor is érthető a törekvés – az előd csődje, az általa megvalósított üzletment hiteltelensége miatt indokolt a névváltoztatás14. Ellenpéldaként említem meg, hogy a Bank of England nevét változatlanul hagyták, a bankot érintő jelentősebb változások ellenére is – egyrészt a hagyományok, és a banki „goodwill” miatt is15.

Röviden áttekintve az elnevezéseket, áttérek a jegybankok és a jegybanki funkciók kialakulásának tárgyalására. Az első, a jegybanki lét első jegyeit magukon viselő bankok folyamatos fejlődésen mentek keresztül, alapításuktól kezdve, míg a XX. század elejére már erősebben körvonalazódott a jegybanki identitás, és ahogy Xxxxxx Xxxxxxx00 is utalt rá, a jegybanki függetlenséget eme új identitás egyik garanciájaként értékelték. Green17 jegybank fogalma bár XX. századi, de a történetileg kialakult alapfeladatokat sorolja és elemzi definíciójában, mely feladatok közül alapvetően mindegyik megtalálható – legalábbis részben – a korabeli kitüntetett szerepű bankoknál. Az alábbiakban a Xxxxx által sorolt feladatokat mutatom be – kiegészítve még néhány, más szerző által említettel – összegző módon.

9 Napjainkban sem követnek az országok – még az Európai Unióban sem – egységes gyakorlatot a központi bankok elnevezésére. Az Egyesült Királyság jegybankját alapítása óta Bank of Englandnak, Egyiptom jegybankját Central Bank of Egypt-nek, Ausztrália bankját Reserve Bank of Australia-nak, az USA központi bankját Federal Reserve Banknak hívják.

10 Bank of England, Deutsche Bundesbank, Sveriges Riksbank, Banque de France, Bank of Korea, Bank of Mexico, Bank of Japan, stb.

11 Central Bank of Ceylon, Central Bank of Costa Rica, Central Bank of Egypt.

12 Magyar Nemzeti Bank, Oesterreichise Nationalbank, Ceska Narodnaja Banka

13 Az Osztrák-Magyar Bank budapesti igazgatóságának személyi állományát átvette a Magyar Királyi Állami Jegyintézet, majd pedig tőle az 1924-ben alapított Magyar Nemzeti Bank, de ettől e három intézmény egymástól független.

14 A svéd fejlődési útnál részletesen elemzett okok miatt csődbe ment Palmstruch Bank nevét nem örökítették át a Sveriges Riksbank őseként 1668-ben megalapított bankra.

15 A Bank of Englandet 1694-ben alapították, s bár feladatai és szervezete jelentősen átalakult az azóta eltelt néhány évszázad során, nevét nem módosították.

16 Xxxxxxx, X.: Central Banks’ Independence in Historical Perspective. Walter de Gruyter. Berlin, New York. 1988. p. 4.

17 Green, E.: What Tasks Should Central Banks be Asked to Perform? xxx.xxxxxxxx.xxx/xxxxxxxxxxx/

/efficiency

Az állam bankja – hitelezés az államkassza javára – funkció

Az első jegybankok – alapításuk a XVIII-XIX. századra tehető – gyakran kifejezetten abból a célból alapíttattak, hogy az uralkodó, a kormány számára pénzügyi szolgáltatásokat lássanak el (bizonyos esetekben tulajdoni szempontból az állam, a kormány bankjai is egyben). Szintén korán megjelenő feladat az államadósság kezelése oly módon, hogy a közbizalom fenntartása biztosított legyen.

A pénzügyi függetlenség egyik szabályának korai megfogalmazásával találkozhatunk már a magyar írók XIX. századi műveiben is ehhez a funkcióhoz kötődően. Az államadósság egyes típusait és azok kezelésének különböző módjait mutatja be Xxxxx Xxxxx00, aki felhívja arra a figyelmet, hogy kifejezetten „roszalandó eljárás a bankok s pénzintézetek készleteinek elhordása”, mely eset a legsúlyosabb következményekkel a

„jegykibocsátó bankoknál” jár. Esetükben „vagy fizetésképtelenné lesz” az intézet, vagy

„az őt súlyos helyzetbe hozó kormánytól ellenszolgálatot veend igénybe”.

Xxxxxx Xxxx00 a Bank of England példáján keresztül utal a fedezetlen bankjegykibocsátás és a kormány számára biztosított banki hitelek veszélyeire, elítélve az államadósság jegybank általi finanszíroztatását.

Xxxxxx Xxxxxx a Közgazdasági Enciklopédia oldalain mutatja be a jegybankok közgazdasági szerepét és a fejlődés legfontosabb lépcsőfokait. Elemzése során hangsúlyozza, hogy az állam számára még rövid lejáratú kölcsönöket sem szabad folyósítani, vagy az ilyen ügyleteket egész szűk keretek közé kell szorítani.

„Ez a rendelkezés elébe vág az infláció veszélyének, ez jelenti egyúttal a jegykibocsátásnak az államtól való függetlenítését.”20

Ahogy azt a későbbiekben a főbb jegybanki fejlődési utaknál, illetve a saját módszer alkalmazásával a kilenc tagállami nemzeti bank öt fejlődési korszakánál bemutatom részletesen, a XX. század közepén is sok jegybank esetében az egyik kiemelten fontos feladat maradt az államkassza részére megvalósított hitelezés. Ennek a nézetnek egyik képviselője Xxxxxx00, aki szerint három ismérv alapján tudjuk megkülönböztetni a központi bankot a kereskedelmi bankoktól:

▪ a központi banknak nem, a kereskedelmi banknak pedig célja, hogy tevékenységével profitot érjen el;

▪ a központi bank legalább részben felügyeli a kereskedelmi bankok tevékenységét;

▪ a központi bank alá van rendelve az államnak.

Az utolsóként említett ismérvbe beleérti az állam javára megvalósított hitelezés gyakorlatát is, utalva arra, hogy szükséges törvényi szabályozással korlátozni ezt a tevékenységet.

18 Xxxxx Xxxxx: A Nemzetgazdaság és a pénzügytan rendszere. Pest. Xxxxxxxxx Xxxxxxx. 1872. 203-209. oldal

19 Xxxxxx Xxxx: A társadalmi gazdaságtan alkalmazott és gyakorlati tanai. Budapest. Athenaeum Irodalmi és Nyomda R. Társulat Kiadása. 1899. 314. oldal

20 Közgazdasági Enciklopédia. Athenaeum Irodalom-és Nyomdai Részvénytársulat Kiadása. Budapest. 1928. 16. oldal

21 Xxxxxx, X. X.: Modern Banking. Clarendon Press. Oxford. 6th ed. 1964. p. 64.

Napjainkban a jegybanki függetlenség pénzügyi részterülete miatt azonban alapkövetelmény, hogy a jegybank ne finanszírozza korlátlanul az államadósságot és ennek törvényi rögzítése szükséges.

Az Európai Központi Bank és a tagállamok központi bankjai nem nyújthatnak folyószámla-, vagy más típusú hitelt a közösségi intézményeknek vagy szerveknek, a központi, regionális vagy helyi kormányzatoknak vagy más központi szerveknek, a tagállamok állami tulajdonban levő vállalatainak; illetve tilos ugyanezen intézményektől, szervektől hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt közvetlenül vásáxxxxxxx00.

A nemesérckészlet védelme

Xxxxx nem tesz róla említést, Xxxxxx Xxxx a jegybanki funkciók közé sorolja, Xxxxxx Xxxxxx00 hasonlóképpen, az arany- és devizakészletek fontosságát emeli ki. A szerzők a fizetőeszköz vásárlóerejének védelmét, illetve a gazdaság stabilitását látják ebben a funkcióban, melynek a nemesfémalapú pénzrendszerekben volt a legnagyobb jelentősége24.

Napjainkra ez a funkció veszített a jelentőségéből, bár a jegybankok továbbra is őrzik az arany-, illetve devizatartalékot, ennek már teljesen más szerepe van, mint az aranyalapú pénzrendszerben.

A bankjegykibocsátás joga, funkciója

A jegybanki funkciók fejlődéstörténetében a bankjegykibocsátás joga két, egymással összefüggő jogi aspektusban25 vizsgálandó, az egyik a szuverén pénzregálé joga – mely kérdés vizsgálata a jegybanki függetlenséghez is elvezet –, a másik aspektus pedig annak a kérdése, hogy egy bank bocsáthat-e ki bankjegyet vagy több bank közös – és nem kizárólagos – joga ez egyszerre.

A szuverén pénzregálé jogával kapcsolatosan elmondható, hogy a XVIII. században is felmerült még annak a gondolata, hogy az állam maga hozzon létre bankot, és saját számlájára gyakorolja a jegykibocsátást, ezt a felfogást állambank eszmének nevezhetjük, melyet abból az elismert tényből származtathatunk, hogy az állam gyakorolja a pénzregálé jogát26.

22 Már az EMI jogi konvergencia jelentései önálló függetlenségi kritériumként említik ezt az elvet.

23 Közgazdasági Enciklopédia. Athenaeum Irodalom- és Nyomdai Részvénytársulat Kiadása. Budapest. 1928. 18. oldal

24 A nemesfémkészlet szerepe a bi-, majd a monometallista rendszerekben figyelhető meg.

25 A kapcsolódási pontot a két aspektus között abban jelölném meg, miszerint ha egy, kitüntetett szerepű bank monopóliuma e funkció ellátása, akkor is elképzelhető az állam beavatkozása a bankjegykibocsátásba, oly módon, hogy megszabja annak szabályait, kijelöli kereteit.

26 Az állambank eszme mellett foglalt állást Xxxxx Xxxxxxx.

Xxxxxxx, X.: Plan for the Establishment of a National Bank. London. 1824.

Ezt az álláspontot tagadja Xxxxxx Xxxx00, aki szerint

„a bankjegy sem működésében, sem történetében, sem jellegénél fogva a pénzregáléval összefüggésben nincs, hanem semmi egyéb, mint a banküzlet egyik ágának szüleménye.”28

Az ellenzők táborának érvei egyben a jegybanki függetlenség érvényesítésének máig érvényes alapgondolatát összegzik.

„A bank legyen önálló intézet, független a pénzügyi kormányzattól, az állam és a bank között minden ügylet legyen szigorúan banktörvény által szabályozott, kölcsönöket az államnak egyáltalán nem szabad adni, fedezetlen folyószámla hitelt sem, legyenek független állampolgárok a bank vezetésében.”29

A másodikként említett aspektust vizsgálva – ami napjainkban, és már a XX. században is egyértelműen a jegybanki funkciók közé sorolandó – az a XIX. században közel sem volt minden gazdaságban egy bank kizárólagos joga, sőt, nem is nevezhetjük jegybanki funkciónak.

„A jegybank fogalma Európában hagyományosan a nemzeti valuta kibocsátásához és kezeléséhez kapcsolódott: egy állam szuverenitásának nélkülözhetetlen alkotóeleme lett, … a nemzeti kultúra közvetítőivé, egyfajta jelképpé emelkedtek.”30

A következőkben a bankjegy-kibocsátási jog kizárólagosságával kapcsolatos álláspontokat és érveléseket tekintem át.

Bagehot31 klasszikusnak tekinthető műve az ún. bankszabadság elméletének álláspontját képviselte, vagyis több bank számára is indokoltnak látta biztosítani a bankjegykibocsátás jogát. Xxxxxx Xxxx a XIX. századi magyar álláspont kettősségére mutat rá, azaz „bankegyedárúság” és a „bankszabadság” eszméje megosztotta a gazdasági gondolkodókat32.

Xxxxxx Xxx a másik álláspont képviselőjeként a bankjegy-kibocsátási monopólium, az

„egy szabadalmazott” bank létesítése mellett kötelezte el magát. Úgy vélte, hogy a jegyforgalom határai legyenek azonosak az illető államéval33.

27 Földes két típusát különbözteti meg az állambankrendszernek, a teljes állambankrendszerbe sorolja azokat az országokat, melyeknél az állam saját vagyonával dotálja a bankot és maga kezeli azt, példaként Oroszországot és Svédországot említi. A részleges állambankrendszer esetében a tőke magánrészvényesektől származik, de a bankot „állami közegek igazgatják”, erre példaként Németországot említi.

28 Xxxxxx Xxxx: A társadalmi gazdaságtan alkalmazott és gyakorlati tanai. Athenaeum Irodalmi és Nyomda R. Társulat Kiadása. Budapest. 1899. 333. oldal

29 Wagner, I.: System der Zettelbankpolitik. p. 609. (in: Xxxxxx Xxxx i.m. 335. oldal)

30 Scheller, H. K.: Az Európai Központi Bank története, szerepe, feladatai. EKB kiadvány. xxx.xxx.xxx ISBN 92-9181-710-4 (elektronikus formában)

31 Bagehot, W.: Lombard Street: A Description of the Money Market. London. 1873.

32 Maga Földes mindkét álláspontban megjelöli az értékeket és a hibákat is, ő a vegyes rendszert is megfelelőnek tartja, melyben a bankszabadság korlátozottan érvényesülhet. Egy „központi hatalmas intézet” a többi bank felett áll, és erős szabályozó szerepkört gyakorol, de a többi bank is bocsáthat ki bankjegyeket egy kibocsátást szabályozó törvény alapján. Földes i.m. 329. oldal

33 Xxxxxx Xxx: A bankügy elmélete. Különös tekintettel a jegybankkérdésre és a hazai viszonyainkra. Athenaeum. Budapest. 1875. 432. oldal

Mint ahogy Xxxxx Xxxxxx írja az angolszász és a porosz-német jegybanki fejlődési út közti egyik fő különbség e funkció eltérésében keresendő, az előbbi a „bankszabadság elméleti szülőhazája”, míg az utóbbi – bár ahogy később elemzem majd a fejlődési utaknál, nem alakult ki rögtön a bankjegy-kibocsátási monopólium – inkább a kizárólagosság elvét követi34.

A modern gazdasági berendezkedésben a bankjegyek fizetőeszköz-szerepével egyidejűleg kibocsátóik, vagyis a jegybankok befolyása is egyre nőtt, a monetáris politika egy ország gazdaságpolitikájának meghatározó tényezőjévé vált. A XX. század közepéig tartotta magát a Xxxxxx Xxxxxx által is megfogalmazott tézis, mely szerint

„A jegybank mai formájában a bankjegykibocsátás kizárólagos jogával felruházott, az államtól független bank, melynek feladata a pénzforgalom és hitelélet szabályozása.”35

Az eurózóna kialakulásától kezdődően a bankjegykibocsátás jogának kérdésköre új aspektusban jelenik meg a jegybanki fejlődéstörténetben. Ahogy Xxxxxx Xxxxxx utal rá, a Szerződés kissé összemossa az euró bankjegyek kibocsátását és forgalomba hozatalát, pedig jelentős különbség van a két fogalom között36.

A bankjegykibocsátás engedélyezése az EKB kizárólagos hatásköre, míg a közösségi jog érdekes fogalmazása miatt a forgalomba hozatalt elvileg az EKB és a nemzeti bankok is végezhetik37.

A „Lender of Last Resort” elv, mint a „Brit Monetáris Ortodoxia” régen és ma

Az angolszász fejlődési út egyik legfontosabb, a XIX. századi fejlődést meghatározó funkciója volt, miszerint a Bank of England-del kapcsolatosan elvárásként fogalmazta meg több „bankakta” is, hogy támogassa anyagilag a többi bankot és pénzügyi társaságot a pénzügyi válságok idején. Bár az angolszász úthoz kapcsolható a kialakulása, de a többi fejlődési út jegybankjának funkciójává is vált. Először röviden az elv kialakulását tekintem át, majd a fejlődési ívét vázolom. Xxxxxx Xxxxx00 szerint a bankok bankja – a végső hitelezői – funkció csak egyike a Bank of England feladatainak, míg Xxxx X. Wood39 éppen ezt a funkciót tekinti hangúlyosnak.

1797-ben – egy kisebb katonai incidens hatására – „átmeneti időre” felfüggesztették a Bank of England aranykonverzióját. Ez az ideiglenesnek gondolt rendelkezés egészen 1821-ig hatályban maradt. Ettől az időszaktól számíthatjuk a „Lender of Last Resort”, vagyis a végső hitelezői funkció kialakulását, mint a brit monetáris rendszer

34 Xxxxx Xxxxxx: Abszolutizmusból alkotmányosságba. Az Osztrák Nemzeti Bank és a Plener-féle banktörvény. Közgazdasági Szemle. 1992/2. 146-158. oldal

35 Közgazdasági Enciklopédia. Athenaeum Irodalom- és Nyomdai Részvénytársulat Kiadása. Budapest. 1928. 16. oldal

36 Xxxxxx Xxxxxx: Az európai gazdasági és monetáris unió kialakulásának és működésének intézményi és jogi vonatkozású kérdései. Európai Műhelytanulmányok. 105. szám. A Miniszterelnöki Hivatal és a Nemzeti Fejlesztési Hivatal kiadványa. 2005. 75-76. oldal

37 Ezzel a jogával eddig még egyetlen nemzeti bank sem élt.

38 Xxxxx, X.: Xxxx Xxxxxxxxx and the Establishment on British Nineteenth-century Monetary Orthodoxy. University of Oxford. Discussion Papers in Economic and Social History. Number 42. December 2001. p. 1-33.

39 Xxxx, X. X.: Bagehot’s Lender of Last Resort. A Hollow Hallowed Tradition. The Independent Review. Vol. VII. Number 3. Winter 2003. p. 343-351.

legmeghatározóbb doktrináját, ami kettős értelemben használandó a Bank of England egyik fő tevékenységére és szerepkörére utalva. Egyik részről a pénzügyi rendszer stabilitását és likviditását kell biztosítania, másik részről pedig a részvényesek érdekeit kell érvényesítenie.

Ezt az elvet – és Bagehot alapművét, melyben először kifejtésre került – Xxxxx Xxxxxx00 nevezte el Brit Monetáris Ortodoxiának. Alapvetően csakis a Bank of England vonatkozásában említette meg e fő funkciót, mivel úgy gondolta, hogy a speciális körülmények, a történelmi fejlődés e bank esetében tette indokolttá e funkciót. A brit bankfejlődést egyedülállónak tartotta, „a jegybank” csakis a Bank of Englandet jelentette számára41.

Laidler42 véleménye szerint az elv nem csupán a Bank of England fejlődéstörténetét határozta meg alapjaiban egészen az I. világháború kitöréséig, hanem a teljes jegybanki fejlődésre nagyon fontos hatást gyakorolt, a Reichsbank és a Fed kialakításánál szerepet játszott ez az elv.

1932-ben Xxxxx Xxxxxxx00 híres könyvében – „Jegybanki működés művészete” – azt írta, miszerint a jegybank a végső hitelezői pozíciót is betölti és így a valuta értékállóságáért felelős, ezért megállapíthatjuk, hogy az elv jóval hosszabb kihatással bír, mint az I. világháború ideje44.

Ahogy Várnay45 is utal rá, jegybanki funkció a bankrendszer biztonságos működéséhez kapcsolódó, ún. végső hitelezői funkció (lender of last resort). Xxxx Xxxxx00 is így érvel, vagyis a központi bankok hagyományos, „velejáró” funkciójának tekinti.

Részletesebben e funkció XXI. századbeli szerepéről az Európai Központi Bankról szóló 3.2.3.1.3 alfejezetben írtam.

A fizetőeszköz értékállóságának biztosítása

Green47 szerint végezetül a fizetőeszköz értékállóságának megőrzési funkciója alakult ki, mely nézettel részben egyetértek, hiszen törvényi megfogalmazást csak a XX. században nyert e célkitűzés. Viszont a korábbi európai joganyagokban – kezdve az

40 Fetter, F. W.: The Development of British Monetary Orthodoxy 1797-1875. Cambridge MA. Harvard University Press. 1965.

41 Elméletében a monetáris rendszer fő erejének azt tartotta, ha – lévén ebben az időben monometallista pénzrendszer az országban – a bank által kibocsátott „jegy” korlátozások nélkül beváltható aranyra. Éppen ezért a Bank of England elmélete szerint megfelelő aranykészlettel kell rendelkezzen, esetleges pénzügyi krízishelyzetek feloldására.

42 Xxxxxxx, X.: Central Banks as Lenders of Last Resort - Trendy or Passe? Working Paper RBC Financial Group Economic Policy Research Institute. EPRI Working Paper Series. 2004.

00 Xxxxxxx, X. X.: The Art of Central Banking. Longmans. London. New Impression. The Xxxxx Xxxx & Co. London. 1970. (Az 1932. évi kiadás változatlan utánnyomása.)

44 Az Osztrák-Magyar Bank vezetősége 1914-ben – felismerve a tömeges bankcsődök reális veszélyét – a Monarchiát behálózó fiókjai számára rendkívüli hitelek nyújtását engedélyezte.

45 Xxxxxx Xxxx: Az euró pénzrendszer. 2. átdolgozott, bővített kiadás. ELTE Jogi Továbbképző Intézet. Budapest. 2000. 1-65. oldal

46 Xxxxx, X.: The European Central Bank. Institutional Aspects. Kluwer Law International. The Hague, London, Boston. 1997. p. 269-271.

47 lásd. Green i.m.

1668. évi svéd joganyaggal – számos olyan utalást találunk, mely az értékállóságra, mint alapkövetelményre vonatkozik48.

A nemzeti valuta értékállóságának biztosítása a XX. században is kiemelten fontos jegybanki feladatnak számított – bár sok esetben, ahogy a későbbiekben majd látni fogjuk, a joganyagok nem jelzik egyértelműen a prioritását –, a XXI. századi fejlődésben az árstabilitás fogalmához kötődően törvényi szinten szabályozott prioritási cél.

A monetáris politika kialakulása és a jegybanki fejlődés rövid összegzése a XX. században

A XX. század második felére tehát a főbb jegybanki funkciók kialakultak – a fejlődési utak sajátosságaira a következő alfejezetben még kitérek –, ekkor jelent meg a monetáris politika, a monetáris politikai eszközök fogalmi köre, melyet a szakirodalom kizárólagosan a jegybankhoz kapcsolt. Xxxxxx Xxxx00 a jegybank fogalmát közgazdasági szerepe szerint a klasszikus felfogásnak megfelelően, feladatainak meghatározásával adta meg. A jegybankok a „kormány bankjaként” a kormány tranzakcióinak lebonyolítását végzik, a „bankok bankja” szerepkörben koordinálják az üzleti banki funkciókat, meghatározzák a hitelviszonyokat és a hitelnyújtás feltételeit, kibocsátják, szabályozzák a pénztömeget, és végezetül részt vesznek az árfolyampolitika kialakításában.

Xxxx Xxxxxxxx a központi bank fogalmát – Husztihoz hasonló módon – a feladatok körülhatárolásával adja meg50. A központi bankok feladatai közé sorolja a monetáris rendszer irányítását, a pénzforgalom szabályozását, a bankjegykibocsátást, a hitelezés szabályozását és felügyeletét, valamint a tartalékok kezelését.

A monetáris politika fogalma alatt a jegybank által – a hosszútávú gazdasági fejlődés és stabilitás elérése érdekében – kialakított elveket és a jegybanktörvényben rögzített eszköztár jegybank általi alkalmazását érti a szakirodalom51. Bár a fogalom csak a XIX. században körvonalazódott, de a célkitűzései – a gazdasági stabilitás – és számos jegybank által alkalmazható eszköze korábban is ismert, alkalmazott volt.

Összegezve a szakirodalmi álláspontokat, azt mondhatjuk, hogy a monetáris politika a pénzkínálat átgondolt ellenőrzése hosszú távú, előre meghatározott gazdasági célok érdekében. Ezen túlmenően azonban a közgazdászok lényeges pontokon – mint pl. a monetáris politika alkalmazott eszközei – eltérő álláspontokat képviselnek. A stabilizációs gazdaságpolitika célkitűzéseit, az alkalmazott eszközöket illetően két elméleti nézetrendszert, a keynesiánus és a monetarista álláspontot különböztethetjük

48 Az 1668. évi svéd joganyag a pénzrontást – mint korábban igen népszerű gyakorlatot – tiltotta meg az újonnan létesített bank számára.

49 Xxxxxx Xxxx: Banktan. Tas Kiadó Kft. Budapest. 1996. 50. oldal

50 Xxxxxxxx, X.: Comparative Survey of Central Bank Law. The Library of World Affair Number 64. London. p. 26.

51 A jegybanki eszköztárról nem teljesen egységes napjainkban sem a szakirodalmi állásfoglalás, eltérés főleg az eszközök csoportosításában és elnevezésében adódik. Teljes monetáris politikai eszköztárnak hívjuk azokat a monetáris politikai eszközöket, melyeket a törvény alapján a jegybank alkalmazhat. Az eszközök között indirekt és direkt csoportokat különít el a szakirodalom a hatásmechanizmus alapján. Az irodalom és a jelenlegi gyakorlat alapján a refinanszírozás, váltóleszámítolás, nyíltpiaci műveletek, swap politika, kamatszabályozás, kamatpolitika és az árfolyampolitika sorolhatók a monetáris eszköztárba.

meg52. A XX. század elején elfogadott álláspont szerint a gazdaság stabil, mivel különböző önszabályozó mechanizmusok működnek benne. A nagy gazdasági világválságot követően Xxxxxx azzal érvelt, hogy szükséges a kormányzati beavatkozás a gazdaság stabilitásának elérése és fenntartása érdekében53. A monetárista álláspont előfeltevéseit illetően fordítottja a keynesiánus álláspontnak54.

A jegybankok XX. és XXI. századi fejlődésében a jegybanki identitás és a funkció átalakulása kapcsán egy érdekes és több szempontból is egyedülálló út kristályosodott ki: megjelent „a jegybankok jegybankja” jogállás, és a köré épülő rendszer, valamint megtörtént „a monetáris politika európai szintre emelése”55. Erről bővebben az Európai Központi Bank fejlődését bemutató 3.2.3.1.3 részben írtam.

52 Sok szerzőt nem lehet szigorúan az egyik vagy a másik csoportba besorolni, illetve a két nagy nézeten belül is számos „aliskolát” lehet még elkülöníteni. Napjainkban ezen túlmenően beszélhetünk újklasszikus és újkeynesiánus iskoláról is. Lásd erről a témáról bővebben: Kohn, M.: Bank és pénzügyek, pénzügyi piacok.Osiris Kiadó. Budapest. 1998. 829- 923. oldal

53 Az 1940-es években az USA hivatalos gazdaságpolitikájává a keynesiánus álláspont vált, ahogy azt a foglalkoztatási törvény is megfogalmazta: „magas foglalkoztatottságra és stabil árszintre” törekedtek.

54 Előfeltevéseik sorában kell megemlíteni, miszerint a beruházások érzékenyek a kamatlábakra, a pénzkereslet nem igazán kamatlábérzékeny, stb.

55 Xxxxxxx, X.: A Consist History of European Monetary Integration. Quorum Books. London. 1997. p.

49. (in: Angyal i.m. 27. oldal)

1.1.1.2 A jegybanki függetlenség jelentése és jelentősége

Xxxxxx Xxxxxxxxx szavai alátámasztják törekvésemet, miszerint mielőtt a jegybanki függetlenség mérésével, összetett vizsgálatával kapcsolatos elméleteket bemutatnám, először néhány szerző fogalmán keresztül bepillantást szeretnék nyújtani a jegybanki függetlenség alapkoncepcióiba.

„Az, aki olyan fontos témával, mint amilyen a jegybanki függetlenség kezd el foglalkozni, számoljon a kutatása elején egy jelentős kérdéssel: lehet-e egy gazdasági intézmény függetlenségét vizsgálni anélkül, hogy figyelembe vennénk az elméleteket, melyek egyáltalán a fogalom létezéséről írnak és fejlődését mutatják be.”56

Néhány évtizeddel korábban a jegybanki függetlenség ideája még szinte teljesen ismeretlen volt, az 1980-as évektől kezdve fordult az érdeklődés a jegybanki működés – mára már teljesen elfogadott – sajátossága felé. Az eltelt közel harminc évben több száz tanulmány, cikk, könyv született a jegybanki függetlenségről. A szakirodalomban egységes függetlenség vagy autonómia fogalmakkal sem találkozhatunk, bár a szerzők döntő többsége ugyanazokat a fogalmi elemeket szerepelteti az említett definíciók meghatározásakor. A függetlenségi fogalmak összegzéseként szeretném kiemelni, hogy bár a fogalom nem egységes, illetve ellenérveket is felsorakoztat néhány szerző e tulajdonság szükségessége kapcsán, de a téma aktuális, még nem jutott nyugvópontra, és számos szakember érdeklődésére számot tart. A függetlenség fogalmának alkotórészei között mindenképpen megjelenik a monetáris politika területén való döntéshozatali szabadság, és általában a kormánytól nagymértékben önálló működést tekintik a szerzők a függetlenség garanciájának.

Az alábbiakban a szakirodalomban előforduló legfontosabb fogalmakat tekintem át – a függetlenség mérésére vonatkozó elméleteket a 2. fejezetben mutatom be – megközelítési mód és tartalom alapján több csoportra bontva.

Jegybanki függetlenség versus autonómia

A szakirodalom leggyakrabban szinonim fogalomként57 használja a jegybanki függetlenség és az autonómia kifejezéseket, de a szerzők egy másik csoportja58 szerint indokolt a megkülönböztetés, mert – bár hasonló – nem ugyanaz a jelentéstartalom a két szó esetében.

Az autonómia önálló fogalma mellett érvelő szerzők a szabadság eszméjét hangsúlyozzák, ami véleményem szerint Xxxxxxxx Xxxx szabadság fogalmára hasonlít.

56 Vicarelli, F.: Central Bank Autonomy: Historical Perspective. In: Central Banks’ Independence in Historical Perspective. ed.: Xxxxxx Xxxxxxx. Walter de Gruyter. Berlin, New York. 1988. p. 1.

57 Az angol nyelvű cikkek többségében a „central bank independence” kifejezést használják a szerzők és sok esetben az „independence” (függetlenség) szinonímájaként az „autonomy” (autonómia) fogalmat alkalmazzák. Ugyancsak gyakori, hogy a függetlenség részterületeinek meghatározásakor egy-egy terület megjelölésére használják az autonómia szót.

Xxxxxxxxxx és de Haan művében a jegybanki függetlenség részterületeként szól pénzügyi autonómiáról.

xx Xxxx, X. – Xxxxxxxxxx, S.: The Democratic Accountability of the European Central Bank: A Comment on Two Fairy-tales. Journal of Common Market Studies.Vol. 38. No. 3. 2000. p. 393-407.

58 Xxxxx, Xxxx Xxxx

„Az akarat eleven lények egyfajta oksága, amennyiben eszesek, a szabadság pedig ennek az okságnak az a tulajdonsága, hogy meghatározó külső okok nélkül is hatni tud…”59

A kanti meghatározás a szabadságot abban látja, ha az akaratunkat mástól, külső hatásoktól autonóm módon tudjuk érvényre juttatni. A jegybank esetében is erről a megközelítésről van szó, a központi monetáris politikai hatóság akaratát – a hosszú távú makrogazdasági fejlődést befolyásoló monetáris politikai döntéseket – a kormánytól vagy egyéb, harmadik személyektől, intézményektől függetlenül tudja érvényesíteni.

Lybek60 álláspontja szerint az autonómia a működési szabadságot jelenti, míg a függetlenséget leghelyesebben a politikától vagy más intézményektől való befolyásmentességként tudjuk meghatározni, ezért e két fogalom nem használható egymás szinonimájaként. Négy típusát különbözteti meg az autonómiának – melyek az autonómia szintjei is egyben –, két típusú cél autonómiát61, az eszközök autonómiáját és a korlátozott autonómiát62.

Xxxx Xxxx00 Xxxxxxxx hasonlóan működési szabadságot, egy olyan lehetőséget lát az autonómiában, amelyben egy intézmény saját maga dönthet a működését érintő szituációban.

Valamennyi fogalom középpontjában az önálló, befolyásmentes működés, illetve döntéshozatal áll és céljukat illetően – a hosszú távú gazdasági stabilitás biztosítása – is alapvetően megegyeznek. Álláspontom szerint tehát az autonómia és a függetlenség szavak a jegybanki működés esetében nagymértékben azonos jelentéssel bírnak, ezért én dolgozatomban szinonim fogalmakként használom a továbbiakban.

Függetlenségi elméletek csoportosítása a megközelítési mód, tartalom alapján

Független nemzeti bank – önálló nemzeti identitás

Történetileg a legelső elméletek a nemzeti bankok függetlenségével kapcsolatosan – leginkább jellemző ez a közép-kelet-európai országokra – az önálló jegybank létesítésével kapcsolatosan merültek fel. Magyarországon többek között Xxxxxx Xxx, Xxxxx Xxxxxx, Xxxxxx Xxxx munkásságát emelném ki ebben a témakörben. Erről a témáról bővebben a vizsgálati körbe bevont jegybankok fejlődéstörténeténél írtam64.

59 Xxxx, X.: Az erkölcsök metafizikájának alapvetése. Gondolat Kiadó. Budapest. 1991. 81. oldal

“The will is a kind of causality belonging to living beings insofar as they are rational, freedom would be the property of this causality that makes it effective independent of any determination by alien causes.”

60 Xxxxx, X.: Elements of Central Bank: Autonomy and Accountability. Monetary and Exchange Affairs Department OP/98/1. International Monetary Fund. Washington. 1998.

61 Goal autonomy, target autonomy.

62 A bank ebben az esetben kormányzati intézmény, esetleg valamelyik minisztérium felügyelete alatt működik, a kormány határozza meg számára a monetáris politikai célokat.

63 Xxxx, X.: The Moral Foundations of Market Institutions. London. 1992.

64 Különösen gazdag a XIX. század végi, XX. század elejei magyar szakirodalom az önálló magyar jegybank versus az osztrákokkal közös központi bank gondolati kör tárgyában.

Hatékony kapcsolat a kormánnyal – a totális függőség és az izoláció tagadása

Valójában ebből az alapvetésből indult ki az összes szerző a jegybanki függetlenség fogalmának meghatározásakor, de míg a 70-es 80-as évek szakirodalmában ezt a motívumot hangsúlyozták a legjobban, később már több más elemnek is meghatározó jelentőséget tulajdonítottak, ahogy azt majd a többi csoport esetében elemzem.

Xxxx a jegybanki függetlenséget a központi bank és a kormány közti kapcsolat egyik lehetséges modelljeként szemléli. A központi monetáris hatóság és a kormányzat közti viszony Xxxx00 felosztása szerint alapvetően három fő kategóriába sorolható: integráció, alárendeltség, függetlenség.

Integrációról akkor beszél, ha a központi monetáris hatóság a végrehajtó hatalom része, általában külön minisztérium formájában, vezetője a kormány egyik tagja66.

Alárendelt viszony valósul meg akkor, ha a kormánynak, általában a pénzügyminiszternek joga van irányítani a központi bankot, és ily módon felügyelni a tevékenységét. Erre a Bank of England 2. világháborút követő helyzete lehet a példa, még akkor is, ha az alárendelt viszony ellenére jelentős függetlenséggel rendelkezett.

Függetlenségnek azt nevezi, amikor a központi bank saját döntései alapján működhet, vagyis nem kell figyelembe vennie sem a kormány, sem más intézmény utasításait. Természetesen e harmadik típuson belül számos alkategóriát lehet elkülöníteni. Egyik ilyen altípusba sorolható Kanada és Ausztrália, ahol a jegybank és a kormányzat közti monetáris politikára vonatkozó nézeteltérés esetén a törvény kijelöli a kötelező arbitrátort, ezekben az országokban az államfőt. Másik altípusba sorolható az európai jegybankok többsége, ahol a bank a monetáris politikai hatóság.

Xxxxxxxxxxx Xxxx Xxxxxxx hasonlóan a kormány vagy annak megbízott szerve által a jegybank felett megvalósított felügyeletét egy fejlődési folyamat állomásaként értelmezi. Különbség van kettejük elmélete között a tekintetben, hogy Xxxx a függetlenséget a fejlődési folyamat eredményeként értékeli, míg Xxxxxxxxxxx esetében – az adott kor szellemének megfelelően – a fejlődés a jegybankok irányítása, a tevékenységük felügyelete irányába mutat.

„A mai bankrendszereket már nem az jellemzi, hogy a bankok teljes függetlenségben, irányítás, felügyelet nélkül fejtik ki tevékenységüket. A központi bankok esetében … általános, hogy a felügyelet, irányítás a legfelső államigazgatási szerv (Minisztertanács, vagy annak megfelelője) feladata.” 67

Tovább viszi a gondolati kört, érdekes kérdésként veti fel Xxxx-Xxxxxx Xxxxxxxxxxx00, miszerint a jegybanki autonómia nem egy irányból vizsgálandó. Nem csupán azt kell néznünk, hogy a jegybank független-e a kormánytól, hanem azt is, hogy a kormány független-e a jegybanktól.

65 Xxxx, X.: Die Wahrungsbanken der Welt. Vol. II: Abhängigkeiten der Zentralbankleitung. Stuttgart. 1968.

66 Az 1950-es, 60-as években ilyen viszonyként említi a Szovjetunió és az NDK központi bankjának esetét.

67 Xxxxxxxxxxx Xxxx: A pénzintézetek jogállása. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1977. 37-38. oldal

68 Xxxxxxxxxxx, X. X.: Relations between Monetary Authorities and Governmental Institutions: the Case of Germany from the 19th century to the Present. In: Central Banks’ Independence in Historical Perspective. ed.: Xxxxxx Xxxxxxx. Walter de Gruyter. Berlin, New York. 1988. p. 106.

Véleménye szerint a jegybanki függetlenség fogalma amellett, hogy a jegybank kormánytól való függetlenségét jelenti, ugyanúgy kiterjed a kormány jegybanktól való függetlenségére is. Nagyfokú autonómiával rendelkező jegybankok szigorú monetáris politikájukkal nehéz helyzetbe hozhatják a kormánypártot, esetleg a kormány bukását is előidézhetik. Xxxxxxxxxxx szerint a jegybank függetlensége esetén sem beszélhetünk teljes autonómiáról, mindig marad valamennyi függőség, leginkább a parlament és a kormány felé. A parlament alkotja meg a jegybanktörvényt, a jegybank pedig csak a törvénynek megfelelően működhet, tehát ezen a ponton befolyásolási lehetősége van a parlamentnek. A kormány és a jegybank kapcsolatát illetően a kormánynak általában jelentős hatása van a jegybank vezetőinek kiválasztásában, kinevezésében, ami szintén egy bizonyos függőségi viszonyt kialakítását teszi lehetővé.

Xxxxxx Xxxxx00 az általános megközelítést választja, miszerint a jegybanki függetlenség a kormány és a jegybank kapcsolatának jellegét, a monetáris politika területén a befolyásolási lehetőségeket, erőviszonyokat mutatja meg. Véleménye szerint két területet kell megvizsgálni, a politikai függetlenséget és a gazdasági autonómiát. A politikai függetlenség a jegybank képessége arra, hogy hosszútávú monetáris politikai döntéseket hozzon, a kormány beavatkozásától mentesen. A gazdasági autonómia a jegybank azirányú képessége és lehetősége, hogy a törvényben számára biztosított monetáris politikai eszközök teljes tárát használja és alkalmazza, a kormány befolyásától mentesen.

Xxxxxx Xxxx a jegybanki működés célját – a hatékony monetáris politika megvalósítását

– domborítja ki a függetlenség meghatározásakor, és a kormányzati befolyástól mentes működést hangsúlyozza.

„Éppen azért, hogy a monetáris politika autonómitása kellően érvényesülhessen

… a jegybankok általában a parlamenteknek és nem a kormányoknak tartoznak beszámolási kötelezettséggel.”70

Xxxxxxxxxx Xxxxx00 érvelését figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a jegybanki függetlenség semmi esetre sem jelenthet izolációt, nem az a célja, hogy elszigetelje egymástól a jegybankot és a kormányt, a hatékony információcsere és együttműködés csak fokozza a függetlenség által elérhető pozitívumokat.

Az utóbbi három fogalom már a következő csoport irányába mutat, ahol jobban hangsúlyozzák a szerzők a függetlenség célját is, nem csupán jelentését.

Önálló entitás – önálló monetáris politika – hosszú távú gazdasági fejlődés garanciája

Az egyes csoportok között – ahogy azt már említettem – nincs élés határvonal, inkább egy-egy plusz elemmel bővül, vagy más összefüggést hangsúlyoz minden csoport egy megelőzőhöz képest. Így van ez ebben az esetben is, hiszen a külső befolyástól – leginkább a kormányzattól – való független működés alapgondolata ezekben az elméletekben is összegződik, még jobban hangsúlyozva annak gazdasági jelentőségét.

69 Xxxxx, X.: Democratic Accountability and Central Bank Independence: Historical and Contemporary, National and European Perspectives. West European Politics. Vol.21. No.3. July 1998. p. 53-76.

70 Xxxxxx Xxxx: Banktan. Tas Kiadó Kft. Budapest. 1996.

71 Xxxxxxxxxx Xxxxx: A jegybanki függetlenség az Európai Unióban és Magyarországon. II. rész Collega. 1999/11. 32-34. oldal

Xxxxxx Xxxxxx00 gondolatát elfogadva, a modern társadalmak gazdasági intézményeinek függetlensége a reneszánsz Európa uralkodó kulturális-erkölcsi hagyományaiban gyökerezik73. Adott a cél: hosszú távú, stabil gazdasági fejlődés, melynek megvalósítását egy önálló intézményhez delegálják, így lesz

„a jegybanki függetlenség célja a hosszú táv előnyben részesítése a rövid távval a monetáris politikai döntések meghozatala során.”74

A jegybanki függetlenségben a hosszú távú gazdasági fejlődés garanciáját látja Xxxxxxx Xxxxxxx-Xxxxx, Xxxxxxx Xxxxxxxxxx00, Xxxxxx Xxxxxxxx és Xxxxxxxx Xxxxxxx00, valamint Xxxxxx Xxxxxx00. A gazdasági szakirodalom alapvetően ebbe a csoportba sorolható, a függetlnséget mérő elméletek döntő többsége a hosszútávú gazdasági fejlődés garanciáját látja az önálló jegybankban.

Függetlenségi fogalmak jogforrási oldalról közelítve

A legtöbb szerző a jegybanki függetlenség vizsgálata során a jogi függetlenséget kutatja, de viszonylag kevés szerző közelíti oly módon a függetlenség fogalmát, hogy a legfontosabb elemként azt emeli ki, hogy a jegybanki feladatokat, a működés feltételeit a jogforrási hierarchia mely szintjén elhelyezkedő jogforrás tartalmazza. Ide tartozik Xxxxxxx Xxxxxxxx00, Xxxxxxx X. X. Neumann79 és Xxxx Xxxxxxxx elméleti megközelítése is. A szerzők elméletében közös, hogy hangsúlyozzák annak a jelentőségét, hogy a jegybank státuszát – és ehhez kapcsolódóan a függetlenséget érintő minden alapszabályt – indokolt alaptörvényben rögzíteni.

Hans Aufricht80 szerint a jegybankra vonatkozó nemzeti joganyagok tágabb értelemben magukba foglalják a specifikus központi bankjogot, ami a központi bank felépítését, feladatait és hatáskörét határozza meg, másodsorban a monetáris szabályokat, melyek szabályozzák a nemzeti fizetőeszköz kibocsátását és védelmét, harmadrészt pedig a bank vagy társasági jog egy részét is, mely a központi bank felügyeleti és ellenőrzési feladatait szabályozza. Az alaptörvény, az Alkotmány szerepét is jelentősnek tartja

72 Xxxxxx, X.: The Bundesbank Myth – Towards a Critique of Central Bank Independence. Palgrave. 2001.

73 A hős független egyén példáját viszik tovább, érvényesítik a gazdasági intézmények körében.

74 Xxxxxxx-Xxxxx, C.: A New Political Culture in the EU – Democratic Accountability of the ECB. in: The European Central Bank: Independence and Accountability. ZEI Policy Paper B 16. Bonn. 2000. p. 4.

75 Xxxxxxxxxx, X.: The Role of the Deutsche Bundesbank in the European System of Central Banks. Journal of Asian Economics. No. 166. 2002. p. 137-156.

76 „A jegybanki függetlenség a monetáris politikai döntések terén a jegybank által élvezett nagy szabadság.”

Xxxxxxxx, M., Xxxxxxx, S.: Central Bank Independence – Countries of the Western Balkans. Working paper 5. Central Bank of Montenegro. Research and Statistics Department. 2005.

77 A miniszterelnök Párizsban, 2000. májusában elhangzott szavai:

„A függetlenség a nyomások tagadását jelenti, érkezzenek is bármilyen forrásból. Ily módon a jegybanki függetlenség a politikai, végrehajtó és törvényhozó hatalomtól való függetlenséget jelenti. Továbbá jelenti még számomra azt is, hogy független a magán és közösségi gazdasági érdekektől, rövid távú gazdasági céloktól, és végezetül más jegybankok monetáris politikájától.”

78 Xxxxxxxx, X.: Central Bank Independence. Centro Di Economia Monetaria E Finanziaria „Xxxxx Xxxxx”. Milano. 1994.

79 Xxxxxxx, X.: Precommitment by Central Bank Independence. Open Economies Review. 1991. p. 95- 112.

80 Xxxxxxxx, X.: Comparative Survey of Central Bank Law. The Library of World Affair Number 64. London.

különösen a jegybankok státuszának meghatározása szempontjából. A jegybankra vonatkozó törvények közül érvelése szerint szinte minden országban van egy, kitüntetett szerepű jogforrás, a jegybanktörvény, mely a bank működésének legfontosabb szabályait tartalmazza81.

A jegybanki függetlenség célja – önálló jegybanki hatalom?

A legradikálisabb álláspontot azok a szerzők képviselik, akik a klasszikus Xxxxxxxxxxx-i hatalommegosztás három hatalmi ága mellé egy negyediket, a gazdasági hatalmi ágat vagy jegybanki hatalmat is indokoltnak tartják bevezetni. Nem azért tartom radikálisnak az ebbe a csoportba sorolt szerzők nézeteit, mert korlátlan függetlenséget követelnének a jegybankok számára – valójában ezek a szerzők elismerik és helyeslik a demokratikus elszámoltathatóságot –, hanem, mert a jegybanki szerepkör jelentőségét ez a szerzői kör emeli ki legerőteljesebben. Ebbe a csoportba tartozik Xxxxx Xxxxxxxxx00, aki a jegybanki függetlenséget az egyik hatalmi ághoz, az igazságszolgáltatáshoz hasonlítja83. A bírákat jogi szaktudásuk miatt nevezik ki, és az Országgyűlés által megalkotott törvényeket parlamenti vagy kormányzati befolyás nélkül értelmezik, ennyiben hasonló a jegybanki tevékenységhez. Egy fontos különbségeket is megemlít: egyrészről a jegybankok tevékenységét a média, a társadalom is sokkal jobban figyelemmel követi, mivel az inflációs várakozások és a gazdasági fejlődés sokban függ a jegybank által megvalósított monetáris politikától.

Xxxxxx Xxxxx00 véleménye az, hogy a jegybanki hatalom önálló hatalmi ágként létezik napjainkban, ennek bizonyítékait az alkotmány és a jegybanktörvény alapján próbálja igazolni, érvei sorában különösen fontos attribútumnak tekinti a jegybanki függetlenséget.

Szintén ebbe a csoportba xxxxxxx Xxxxxxx Xxxxxx00 nézetét, aki álláspontom szerint bár nem mondja ki explicit módon, de egy gazdasági hatalom körvonalazódásáról ír. Egyetértek nézetével, mely szerint a jegybanki függetlenségnek – akárcsak az Állami Számvevőszék, és az Alkotmánybíróság működésének is – kell, hogy legyenek bizonyos fékei, ellensúlyai.

81 Kivételként említi meg Xxxx Xxxxxxxx tanulmányában az Egyesült Királyságot és Ausztráliát, az előbbit azért, mert nem egy törvény, hanem „törvény-sorozat” szabályozza a Bank of England működését, utóbbit pedig azért, mert a jegybanktörvény még két másik, a jegybanktól független bank működésének szabályait is tartalmazza.

82 2001-ben a Sveriges Riksbank kormányzóhelyettese volt.

83 Xxxxxxxxx, X.: Independent Central Banks in Democracies? Economic Review. 2001/1. p. 5-18.

84 A szerző szerinti bizonyítékok: az alkotmány a klasszikus hatalmi ágakkal egy sorban szabályozza a jegybankot, az Országgyűlés előtti beszámolás mellérendeltségre utal, nem alárendeltségre.

Xxxxxx Xxxxx: Egy újszülött hatalmi ág: a jegybanki hatalom. Bankvilág. 1997/2. 4-8. oldal

85 Xxxxxxx Xxxxxx a jegybank függetlenségét biztosító alkotmányos jogi követelményeket sorakoztatta fel az alábbiak szerint:

„1. ki dönt a xxxxxxxx elnökének kinevezéséről, felmentéséről és hivatali idejéről; 2. hogyan kell feloldani a végrehajtó hatalom és a jegybank közötti konfliktusokat (adhat-e például utasításokat a kormány a jegybank elnökének?); 3. milyen mértékben és formában vesz részt a jegybank a monetáris és fiskális politika meghatározásában; 4. hogyan festenek a jegybank törvényben vagy működési szabályzatban lefektetett végső céljai; 5. milyen törvényes korlátok mellett vehet föl a költségvetés hiteleket a jegybanktól.”

Xxxxxxx Xxxxxx: Mire szolgál és mit jelent a jegybank függetlensége? Osiris Kiadó. Budapest. 1999. 250. oldal

„Praktikusan ez azt jelenti, hogy a független jegybank (alkotmánybíróság) esetleges politikai-gazdaságpolitikai ámokfutásának úgy lehet elejét venni, hogy olyan jogi-intézményi környezetet teremtünk, amely – amint a fentiekben már utaltam erre – szavatolja a jegybank (és az alkotmánybíróság) elszámoltat- hatóságát és működésének átláthatóságát.”86

Függetlenség és demokratikus elszámoltathatóság egyensúlya

Az 1990-es évektől kezdve a legtöbb függetlenségi fogalomba beépítik a szerzők az elszámoltathatóság – és gyakran ezzel párhuzamosan a transzparencia – kérdéskörét is. A szerzők komplex, együttes vizsgálatot javasolnak, az elszámoltathatóság megjelenik

„az érem másik oldalaként”, „a függetlenség határaként”, vagy mondhatjuk kvázi

„fékek és ellensúlyok”-nak is.

Sokan87 tehát a jegybanki függetlenséget elválaszthatatlannak tartják az elszámoltathatóság és transzparencia fogalmától. Erről a témáról bővebben a következő alrészben írtam, ahol az elszámoltathatóság és transzparencia legfontosabb szabályait és a függetlenséggel való kapcsolatát elemeztem.

A jegybanki függetlenség részterületei

Kisebb eltérések ezen a területen is adódnak a szakirodalomban, bár ezek általában nem tartalmi, hanem inkább csak csoportosítási, formai eltérések. Egyik szerzőcsoport szerint három fő részterületét különböztethetjük meg a jegybanki függetlenségnek: a személyi függetlenséget, a döntéshozatali-működési – funkcionális – függetlenséget és a pénzügyi függetlenséget. Ezt az álláspontot képviseli többek között Xxxxxxxxx X. X. Eijffinger és Xxxxx xx Xxxx00, illetve a magyar szerzők közül Xxxxxxx Xxx és Xxxxxxx Xxxx00 és a harmadik fejezetben – saját modellem bemutatásakor – én is ezt az elvet követem. Várnay Xxxx00 az euró pénzrendszerről írt tanulmányában az EKB jogi függetlenségének három aspektusát említi meg, beszél intézményi függetlenségről, személyi függetlenségről és gazdasági függetlenségről.

Napjainkban elfogadott a jegybanki függetlenséget négy részre bontva is vizsgálni, ahogy azt teszi M. Xxxxxxxx és S. Cerovic91. A négy részterület a funkcionális (a

86 Csontos i.m. 253. oldal

87 Xxxxxxx Xxxxxxx-Xxxxx, Xxxxx xx Xxxx, Xxxxxx Xxxxxxxxxx és Xxxxxxxxx X. X. Xxxxxxxxxx, Xxxx Xxxxx, Xxxx Xxxxxxxxx, Xxxx Xxxxxxxx, stb.

88 Xxxxxxxxxx, S. – de Haan, J.: European Monetary and Fiscal Policy. Oxford University Press. 2000. p. 38.

„A jegybanki függetlenség három fő területet ölel fel, melyen a kormány befolyását teljesen ki kell zárni, vagy a lehető legminimálisabbra korlátozni. E három terület a személyi kérdésekben való függetlenség, a pénzügyi autonómia és a döntéshozatali-működési függetlenség.”

89 Xxxxxxx Xxx – Xxxxxxx Xxxx: A jegybankok függetlensége. Bankszemle. 1991/2. 37-44. oldal

90 Xxxxxx Xxxx: Az euró pénzrendszer. 2. átdolgozott, bővített kiadás. ELTE Jogi Továbbképző Intézet. Budapest. 2000. 32-33. oldal

91 Álláspontjuk szerint a jegybanki függetlenségnek két dimenziója van, a célfüggetlenség és az eszközök függetlensége. A cél függetlensége a jegybank számára a monetáris politikai célkitűzések (árstabilitás, munkanélküliségi ráta alacsony szintje stb.) szabad meghatározását jelenti. Az eszközök szabadsága az előző szabadsághoz kötődően a már meghatározott célok eléréséhez szükséges eszközök kiválasztását és alkalmazását tartalmazza.

lásd. Vlxxxxxx, M. xx Cexxxxx, S. i.m. p. 10.

monetáris politikai célok kiválasztásának szabadsága), az intézményi (a megfelelő monetáris politikai eszközök használata), a személyi (a legfőbb jegybanki testület feladata, összetétele, a tagok státusza) és a pénzügyi (az állami kiadások finanszírozásának tilalma).

Néhány szerző jóval több részterületre bontja a jegybanki függetlenség vizsgálatát, közülük Rexx Xxxxx00 xelsorolja a klasszikusnak számító intézményi, személyi, működési, pénzügyi függetlenséget és megemlíti, hogy ezeken túl további függetlenségi aspektusokat lehet megkülönböztetni. Ide sorolja a bankfelügyelet és a jegybanki függetlenség közötti kapcsolatot, a jegybank és az államháztartás közti hitelezési korlátozásokat, vagy a jegybank szerepkörét az árfolyam-politikában.

Frxxxx Xxxxx00 xz elszámoltathatóságot a jegybanki függetlenség egyik dimenziójának tartja a jogi, a tényleges függetlenség és a „függetlenség elismerése”94 mellett. A függetlenség három vetülete az elszámoltathatóság nélkül „nem teljes” és

„bizonytalan”. Ugyanakkor az elszámoltathatóság fogalma nagyon „homályos”, nincs pontosan rögzíve mit is kell érteni alatta95, illetve az általa megkülönböztetett dimenziók kapcsolata is minden országban – és így minden jegybank esetében – más és más.

Maxxxxx X. X. Xeumann96 azt is a jegybanki függetlenség elemei közé sorolja, hogy a jegybank státuszát milyen jogforrás tartalmazza, illetve az adott jogforrás ki által és milyen eljárásban módosítható.

92 Smxxx, X.: The European Central Bank. Institutional Aspects. Kluwer Law International. 1997. p. 155- 158.

93 Brxxx, X.: Central Bank Independence in the European Union. Institute for Monetray and Economic Studies. Discussion Paper Series No. 96-E-18. Bank of Japan. 1996. p. 1-27.

94 A szerző ezt a fogalmat reputációnak, kvázi-goodwillnek nevezi cikkében.

95 Új-Zélandot említi, mint az elszámoltathatóság igen erős példáját, ahol évről-évre a jegybank és a kormány közötti szerződés rögzíti az inflációs célkitűzést és amelyet ha nem sikerül megvalósítani, akkor ez a kormányzó állásába is kerülhet.

96 lásd. Nexxxxx, X. x.x. x. 06.

1.1.2 A jegybankok elszámoltathatósága

1.1.2.1 Az elszámoltathatóság szerepe

A szakirodalom döntő részben a jegybanki függetlenségre koncentrál, jóval hamarabb jelentek meg e tárgykörben a kutatások, mint a jegybanki működés áttekinthetőségével és az elszámoltathatósággal kapcsolatosan. Napjainkban azonban egyre több szerző ismeri fel annak a jelentőségét, miszerint a jegybanki függetlenség, az elszámoltathatóság és áttekinthető működés összetett vizsgálata szükséges. Ahogy arra már korábban utaltam, Lastra az érem két oldalához hasonlítja a függetlenség és az elszámoltathatóság kapcsolatát.

Gondolata köthető Rexx Xxxxx00 xomplex megközelítéséhez, aki kihangsúlyozza, hogy a jegybankoknak, bár függetleneknek kell lenniük, ez nem jelentheti azt, hogy „egy lakatlan szigeten élnének vagy egy elefántcsont toronyból igazgatnák a gazdaságot.”

Alxx Xxxxxxxxx00 – a téma neves szakértője, aki a függetlenségi fogalmak és mérési módszerek egyik „atyja” – legújabb tanulmányában szintén hangsúlyozza az elszámoltathatóság jelentőségét és azt, hogy a függetlenség mérése során indokolt az elszámoltathatóságnak az eddiginél nagyobb szerepet adni.

Xxxxxx Xxxxx xéleményével egyetértve a jegybank által megvalósított monetáris politika egyfajta „delegálási konstrukció” eredményeként jött létre, a demokratikus választások alkalmával létrehozott országgyűlés szabályozza a jegybank tevékenységét, míg a kormány tiszteletben tartja a jegybank függetlenségét. Innen eredeztethető a jegybanki elszámoltathatóság igénye és az ezzel kapcsolatos problémakör.

„A jegybankfüggetlenség lényege, hogy a kormány az infláció befolyásolására szolgáló eszközök feletti rendelkezési jogot egy tőle független szervezetre bízza. Ennek alapján megfosztja magát attól a lehetőségtől, hogy rövid távú céljai érdekében meglepetésszerű inflációt gerjesszen, így a kormányzat egésze képes lesz hiteles antiinflációs politika folytatására.”99

Tehát az elszámoltathatóság célját tekintve egységesnek mondható a szakirodalom, viszont megvalósítása és mértéke – akárcsak a függetlenség esetében – eltérést mutat még az európai joganyagokban is100.

97 Smxxx, R. i.m. p. 169-178.

98 Cuxxxxxxx, X.: Central Bank Independence and Monetary Policymaking Institutions: Past, Present and Future. Central Bank of Chile. Working Papers N. 360. 2006. p. 1-46.

99 Xxxxxx Xxxxx: Jegybankfüggetlenség Magyarországon (1990-1999). Közgazdasági Szemle XLVI. évf., 1999. november. 969. oldal

100 A Banque de Franceról szóló törvény előírja a bank számára azt, hogy a köztársasági elnöknek és a parlamentnek készítsen beszámolót a monetáris politikai elvekről, célokról, valamint ez kiegészül továbbá azzal, hogy a bank kormányzója személyesen is beszámol a parlament Pénzügyi Bizottsága előtt. Ezen túlmenően a miniszterelnök és a gazdasági miniszter részt vehet a Monetáris Tanács ülésein.

A Deutsche Bundesbank esetében az éves jelentést, a költségkimutatások ábráinak magyarázatát, az aktuális kiadási, beruházási adatokkal és a könyvvizsgáló jelentését a Bundestagnak be kell mutatni (ezeket a Szövetségi PM-nek és a Szövetségi Számvevőszéknek is meg kell küldeni) a törvény 26.cikk (5) alapján, viszont nincs semmilyen előírás a központi bank elnökének törvényhozás előtti megjelenésére.

Az EKB esetében a demokratikus elszámoltathatóság legfőképpen az Európai Parlament felé nyilvánul meg.

Az elszámoltathatóság és a transzparencia kapcsolata

Az elszámoltathatóság és az átláthatóság (transzparencia) fogalmát a szakirodalom sok esetben szinonímaként használja, összemossa, pedig fontos különbség van közöttük, ahogy azt az Európai Központi Bank is kommunikálja. Egyetértek Xxxxxxxxx Xxxxxx xx Frxxxxxxx Xxxxxxxxxx000, véleményével, akik szerint az elszámoltathatóság ex-post, azaz múltba néző szemléletű, míg a transzparencia, azaz az átlátható működés gyakorlata pedig ex-ante a jegybanki működéshez, döntések meghozatalához képest.

„Az elszámoltathatóság visszafelé néző kötelezettséget jelent (a meghozott döntések számon kérése), míg az átláthatóság előre tekintő elképzelés (az intézkedések előre jelezhetősége).”102

Padoa-Schioppa felfogása közel áll Castellaniéhoz annyiban, hogy ő is elismeri az elszámoltathatóság múltba, a transzparencia jövőbe néző jellegét, viszont határozott különbséget fogalmaz meg a két definíció között, az elszámoltathatóságot inkább politikai, míg a transzparenciát gazdasági követelménynek tartja103.

Érdemes megemlíteni Issing104 felfogását, aki szerint az elszámoltathatóság és a transzparencia egymástól külön kezelendő kérdések, hiszen amikor valakit elszámoltatunk, akkor tényekről kell számot adni, míg a transzparencia arra utal, amikor megkíséreljük a cselekvéseink okait, mozgatóit megmagyarázni.

Amtenbrink, De Haan és Eixxxxxxxx xözös tanulmányában a transzparenciát az elszámoltathatóság előfeltételének tartja, érvelésük szerint az elszámoltathatóság fogalmába beletartozik a transzparencia105.

Az elszámoltathatóság és a transzparencia – mint ahogy azt majd később, a 2.2 A jegybanki függetlenség számszerűsítésére megalkotott modellek című alfejezetemben bemutatom – sok szerző előre rögzített kérdéseken és válaszokon nyugvó pontozásos módszerében megjelenik és összekapcsolódik a jegybanki függetlenség vizsgálatával.

101 Caxxxxxxxx, X.: A Model of Central Bank’s Accountability. The Graduate Institute of International Studies. Genova. HEI Working Paper No. 04/2002. p. 1-32.

102 Xxxxxxxxx Xxxxxx: A monetáris politika intézményi kérdései. xxxx://xxx.xxxx.xxxx.xx/xxxxxxxxxxxx

/conf/html/conference/participants/JankovicsLaszloFullPaper.pdf

103 Padoa-Schioppa, T.: An Institutional Glossary of the Eurosystem. in: Randzio-Plath, C. – Padoa- Schioppa, T.: The European Central Bank: Independence and Accountibility. Paper B16. Centre for European Integration Studies. Friedrich-Xxxxxxxx Xxxxxxxxxxx. Bonn. 2000. p. 23-37.

104 Issing, O.: The Eurosystem: Transparent and Accountable or ’Willem in Euroland’. Journal of Common Market Studies. 37. September 1999. p. 503-519.

105 de Haxx, X. – Amtenbrink, F. – Eixxxxxxxx, S.: Accountability of Central Banks: Aspects and Quantification. The European Union and the Euro: Economic, Institutional and International Aspects – Fourth ECSA World Conference. Selection of Conference Papers. Bruxelles. 1998. p. 171-194.

1.1.2.2 Az elszámoltathatóság és az autonómia egymásra hatása

Napjainkban egyre több kutatás foglalkozik a jegybank elszámoltathatóságával, illetve annak számszerűsítésével, hogy hogyan hat az elszámoltathatóság az autonómiára – és vica versa. Xxxxxxx Xxxxxxx, Toxxxxx Xxxxx-Xxxxxxxx, Jaxxx xx Xxxx, Faxxxx Xxxxxxxxxx, Syxxxxxxx X. X. Xijffinger, valamint Xxxxxx Xxxxx xutatásait kell megemlíteni ezen a területen106.

Roxxxx Xxxxx000 x jegybanki függetlenségtől elválaszthatatlan kategóriaként tekint a jegybankok elszámoltathatóságára. Véleménye szerint a jegybanki függetlenség és az elszámoltathatóság nem egymással összeegyeztethetetlen fogalmak, valamint a függetlenség magasabb szintje nem feltételenül jelent kevésbé elszámoltatható intézményt. A jegybanki függetlenség két területét, a politikai és a gazdasági függetlenséget különíti el elméletében, melyek – álláspontja szerint – eltérő kapcsolatban állhatnak az elszámoltathatósággal. Alacsony szintű politikai függetlenség általában erőteljes és szigorúan kontrollált ellenőrzéssel társul a jegybanki működés területén.

Jaxxx xx Xxxx xx Faxxxx Xmtenbrink108 bizonyos részben vitatja Elgie álláspontját, Elxxx xgyik – a függetlenség és az elszámoltathatóság tárgykörében publikált – tanulmányával109 kapcsolatban kisebb szakmai vita alakult ki közöttük. Egyrészről bírálták az Elgie által kialakított függetlenséget számszerűsítő modellt110, másrészt vitatják azt a nézetet, miszerint a nagyobb függetlenségi szint gyengébb elszámoltathatósággal áll párban. Elgie válaszcikkében elméletének két támadott pontját magyarázza meg, és hárítja el a kritikát. Az elszámoltathatóság és a jegybanki függetlenség közti kapcsolat jellegére vonatkozó megállapítását Haan és Amtenbrink félreértette, mert ő a negatív kapcsolatot csak a politikai függetlenség és az elszámoltathatóság között állapította meg, nem pedig, ahogy a szerzőpáros kritikája szólt, a függetlenség egésze és az elszámoltathatóság között. A kritika másik pontját – miszerint modellje nem objektíven méri a függetlenséget – szintén elhárította. Mivel a szakirodalom nem rögzíti egyetlen modell elsődlegességét, vagy kizárólagosságát, így az általa megalkotott modell – esetlegesen létező hibái ellenére – alkalmas a függetlenség mérésére, már amennyire ez egyáltalán lehetséges.

106 A második fejezet foglalkozik a jegybanki függetlenség mérésével kapcsolatos elméletekkel, ezek között kettő, Rixxxxx xlletve Jácome és Vázquez modellje tartalmaz a jegybank elszámoltathatóságára vonatkozó kérdéseket, ily módon vizsgálják az elszámoltathatóság hatását a jegybanki függetlenségre. Saját kutatásomban a 30 kérdés között szerepel több – a kérdések részletes bemutatásánál utalok rá –, mely szintén hasonló céllal került be a vizsgálati körbe.

107 Elxxx, X.: Democratic Accountability and Central Bank Independence: A Reply to Various Critics. West European Politics. Vol. 24. No. 1. 2001. p. 217-221.

108 de Haan, J. – Amtenbrink, F.: Democratic Accountability and Central Bank Independence: A Response to Elxxx. West European Politics. Vol. 23. No. 3. 2000. p. 179-190.

109 Elxxx, X.: Democratic Accountability and Central Bank Independence: Historical and Contemporary, National and European Perspectives. West European Politics. Vol. 21. No. 3. 1998. p. 53-76.

110 Ezt a modellt részletesen bemutatom a 2.2 A jegybanki függetlenség számszerűsítésére megalkotott modellek című alfejezetemben. Az Elgie által alkalmazott pontozás és a kérdések a Mellékletek részben olvashatók (M-72. táblázat).

Jaxxx xx Xxxx, Faxxxx Xxxxxxxxxx xx Syxxxxxxx X. X. Xijffinger közös tanulmányában111 a jegybanki elszámoltathatóságot három fő aspektus alapján értelmezi. Az első a monetáris politikai döntéshozatal céljaival kapcsolatos, a második a monetáris politika transzparenciája, végezetül az utolsó aspektusként a monetáris politikával kapcsolatos felelősséget jelölik meg. E három aspektus miatt elengedhetetlen az elszámoltathatóság érvényesítése.

16 ország jegybanktörvényei alapján végezték vizsgálatukat a jegybanki működés elszámoltathatóságára vonatkozóan. Következtetésük, hogy bár számításaik alapján negatív korrelációs kapcsolatban áll a jegybanki függetlenség és az elszámoltathatóság, ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy egy független jegybank ne lehetne egyidőben elszámoltatható is112.

Blxx, Daltung és Heikensten113 szerint a megnövelt jegybanki függetlenség szükségessé teszi az áttekinthető működést a társadalmi bizalom fenntartása érdekében. Ahhoz, hogy megtartsa legitimitását, a jegybanknak meg kell magyaráznia a gazdasági lépéseit, e bizalom hiányában a monetáris politika kevésbé lehet hatékony, és jobban eltér a várakozásoktól. A transzparencia lehetővé teszi a bank tevékenységének külső értékelését, de a jegybank belső működését, döntéshozatali rendszerét is pozitív módon befolyásolja.

Konklúzió

A jegybanki működés egyik fő kérdése tehát az, hogy hogyan biztosítsuk a feladatai ellátásához szükséges autonómiát és egyben a megfelelő ellenőrzést, hiszen – ahogy láttuk – az autonómia vagy függetlenség nemcsak egyirányú – a függetlenség elszámoltatható és áttekinthető működést igényel. Ez a problémakör azt jelenti, hogy a függetlenség és felelősség egyúttal a demokrácia elvével is összeegyeztethető kell legyen. A demokratikus elvekkel összefüggésben az elszámoltathatóság egy független intézmény jogi és politikai kötelezettségvállalása arra, hogy döntéseit az állampolgárok és választott képviselőik számára megfelelően alátámasztva hozza meg. Az adott intézmény ezáltal felelőssé válik céljainak megvalósításáért.

Anxxxx Xxxxxx000 xészletesen bemutatja, miszerint „az elszámoltathatóság egyik kiemelt területe” a közösségi jogban az EKB és az Európai Parlament monetáris párbeszéde, vagy ahogy Rexx Xxxxx000 xxtalánosabban, a tagállami jegybankok esetére is érvényesen fogalmaz, „elszámoltatható jegybanki függetlenséget” kell valamennyi nemzeti bank esetében megvalósítani.

111 de Haan, J. – Amtenbrink, F – Eijffinger, S.: Accountability of Central Banks: Aspects and Quantification. The European Union and the Euro: Economic, Institutional and International Aspects – Fourth ECSA World Conference. Selection of Conference Papers. Bruxelles. 1998. p. 171-194.

112 Mivel komplex vizsgálatuk a jegybanki függetlenséget is számszerűsítette, és vizsgálták a jegybanki függetlenség és elszámoltathatóság közötti kapcsolatot, erről a vizsgálatról részletesen a 2.2 A jegybanki függetlenség számszerűsítésére megalkotott modellek alfejezetemben írtam.

113 Blix, M. – Daxxxxx, S. – Hexxxxxxxx, L.: On Central Bank Efficiency. Economic Review. 3/2003. Sveriges Riksbank.

114 Angyal i. m. 109-112. oldal

115 Xxxx Xxxxx x. m. p. 176.

Az EKB esetében a Szerződés biztosítja, hogy az EKB döntéshozó testületei függetlenek más közösségi intézményektől, a tagállamok kormányaitól vagy bármely más szervtől. … Az elszámoltathatóság ugyanakkor azt jelenti, hogy az EKB-nak a Szerződés által megszabott keretek között kell feladatait ellátnia, és legitimitásának és az állampolgárok támogatásának érdekében döntéseit indokolnia kell.”116

Az EKB elszámoltathatósága és monetáris politikájának transzparenciája fontos eleme a Gazdasági és Monetáris Unió intézményi és politikai keretrendszerének. Az EKB-t vizsgáló tanulmányok jelentős része foglalkozik az elszámoltathatóság kérdéskörével, így például Maxx Xxxxxxxx000, aki történeti megközelítésben tárgyalja az EKB kialakulását, a jegybanki függetlenség mellett az elszámoltathatóságot az EKB és a KBER-ben részt vevő nemzeti bankok egyik legfontosabb tulajdonságaként említi.

A következő fejezetekben a fejlődés különböző útjait ismertetem, valamint bemutatom, hogy kilenc európai jegybank esetében milyen utat járt be a jegybanki függetlenség mai szabályanyagának kialakulása és mennyiben tekinthető az EKB függetlensége mintának a tagállami jegybankok számára.

116 Tájékoztató az Európai Központi Bank működéséről. 2002. november xxxx://xxx.xxx.xxx/xxx/xxx/ mb200211en.pdf. p. 2.

117 Maxxxxxx, X.: The Bank – The Birth of Europe’s Central Bank and the Rebirth of Europe’s Power. Random House Business Books. London. 1999.

1.2 A jegybanki függetlenség fejlődéstörténete

Kövér György118 írja tanulmányában, miszerint a központi bankok fejlődéstörténetében alapvetően két fő minta vázolható: a bankszabadság elvét érvényesítő angolszász119 és a bankjegykibocsátás monopóliumát előnyben részesítő porosz-német.

Úgy gondolom, hogy álláspontja elfogadása mellett e gondolat kiegészítése szükséges, a jegybanki függetlenségről bemutatott kép teljessége céljából. A francia út vizsgálatát azért tartottam szükségesnek, mert úgy gondolom, hogy a legliberálisabb szabályanyaggal itt találkozhatunk, a svéd út pedig – elfogadva a szakirodalom egységes álláspontját a Sveriges Riksbank ősjegybank státuszára vonatkozóan – a kiindulás, a fejlődési alapok vizsgálata miatt elhagyhatatlan. Az angolszász fejlődésről a szakirodalom általában a függetlenség gyenge alapjait emeli ki, míg a német fejlődés esetében a függetlenség mindvégig magas szintjére utalnak a szerzők.

Az egyes fejlődési utak sajátosságait A jegybanki függetlenség fejlődése országonként című alfejezet vonatkozó részeiben – angolszász útról a 3.2.2.6., francia útról a 3.2.2.3., a svéd útról a 3.2.2.8. és végezetül a német útról a 3.2.2.7. alfejezetekben – összegeztem.

1.2.1 Angol-szász fejlődési út

A Bank of Englandet 1694-ben részvénytársasági formában alapították meg120, Wixxxxx Xxxxxxxx000 xelentős közreműködésével. Az intézmény rendelkezett a bankjegy- kibocsátás jogával122, mely nem kizárólagosan illette meg, évtizedekig számos kereskedelmi bank is gyakorolhatta ezt a jogot123.

„A jegykibocsátás mint a bankoknak a gazdasági élet szempontjából fontos üzletága Angliában és különösen Skóciában fejlődött ki legelőször a 17. sz. folyamán.”124

118 Xxxxx Xxxxxx: Abszolutizmusból alkotmányosságba. Az Osztrák Nemzeti Bank és a Plener-féle banktörvény. Közgazdasági Szemle. 1992/2. 147. oldal

119 A tőzsdék fejlődése is több modellt követ, az angolszász fejlődési útról lásd bővebben: Xxxxx Xxx: Privatizáció és annak tőzsdei útja. PhD értekezés. Miskolc. 2000. 129-160. oldal

120 Xxxxxx Xxxxxxxx xivatkozva azt az álláspontot képviseli, miszerint a bankot kifejezetten azzal a céllal hozták létre, hogy az uralkodónak pénzt adjon a háborúk folytatásához, ahogy az a bankakta nevében is szerepel. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy e bankakta azt is kimondja, hogy az állam, amennyiben nem ugyanazon alapon kér kölcsönt, mint egy magánszemély, ezt csak a parlament beleegyezésével teheti.

Roxxxx, X.: Economic Interpretation of History. Oxford. 1888. p. 212. in: Xxxxxx Xxxx: A társadalmi gazdaságtan alkalmazott és gyakorlati tanai. Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomda R. Társulat Kiadása. 1899. 331. oldal

121 Paxxxxxx xx skót üzletember társai 1,2 millió font kölcsönt ajánlottak a kormánynak cserébe, hogy az alakuló nemzeti bank, a Bank of England vezetői legyenek. A kormány pénzszűkében lévén, a bankot hivatalosan is megalapító okiratra pár héten belül rákerült a király engedélyező pecsétje, s a bank megkezdte működését, mint a kormány hivatalos bankára és adósságkezelője.

122 London körzetre kiterjedően 1833-ban nyerte el a bankjegykibocsátás monopóliumát, ahol ettől kezdve csak a Bank of England által kibocsátott bankjegyek voltak a törvényes fizetőeszközök.

123 lásd erről bővebben Haxxxx, T.: Principles of Banking. 4th edition. London. 1887.

124 Közgazdasági Enciklopédia. Athenaeum Irodalom és Nyomdai Részvénytársulat Kiadása. Budapest, 1928. p. 29.

A Bank of England alapításakor nem volt a modern értelemben központi bank, leginkább kereskedelmi ügyletek lebonyolítására hozták létre, és ügyfélkörébe a kormány is beletartozott. Kezdetben a bankrendszer többi kereskedelmi bankjára sem volt nagy befolyása, de az idő előrehaladtával méreténél, és kormányközeli pozíciójánál fogva is jelentősége megnőtt. A XIX. század során, lassú fejlődés következményeként szerzett központi banki funkciókat, de eközben profitorientált magán- részvénytársaságként működött.

Jogállását és feladatkörét érintő első fontosabb módosítás 1708-ban következett be, a törvény bár nem biztosított monopóliumot számára, de csökkentette a jegykibocsátó intézmények számát, mivel kimondta, hogy bankjegykibocsátási joga nem lehet magánszemélyeknek, illetve olyan magántulajdonban álló társaságoknak, amelyek nem teljesítik a törvényi feltételeket. A Bank of England által kibocsátott papír alapú „pénz” klasszikus forgatmányozható váltó volt, melyet „futó készpénz”-nek125 neveztek. Az első igazi címletű bankjegy 1759-ben megjelent 10 fontos volt.126 Nagy problémát jelentett ebben az időszakban a pénzhamisítók elleni küzdelem.127

A bank kapcsolata a kormánnyal más intézményekéhez képest szoros volt, kezdettől fogva számos pénzügyi tevékenységet végzett a kormány számára, mint például az adószedés, vagy az állami számlák kezelése.

1821-et követően a Bank of England négy, néha egymással is ellentétben álló feladat ellátására volt kötelezve128. A feladatok között a törvény nem jelöli ki a sorrendet, azok egyenrangúnak számítottak. Elsőként, mint a fő bankjegykibocsátó intézetnek, biztosítania kellett a font sterling arany konvertibilitását, másrészt a kormány bankjaként működött, harmadikként jelentős profitot termelő banki tevékenységeket látott el, melyben a vezetőknek gyakran személyes érdekeik is voltak. Végül pedig elvárásként fogalmazódott meg vele szemben a „bankok bankja” funkció129.

Az 1829-ben elfogadott törvény nagyon fontos változást hozott a Bank of England szabadalmában: meghagyta ugyan a Bank bankjegykibocsátási jogát, de azt területileg Londonra, és a főváros 65 mérföld távolságnyi körzetére korlátozta. Ezzel egyidejűleg a banktörvény a Bank of England kizárólagos körzetén túli területekre a részvénytársasági formában működő bankok számára megadta a bankjegykibocsátás jogát.

Az 1844. évi törvény alapvető változásokat hozott a bank jogállásában és a bankjegy kibocsátás szabályanyagában. Six Xxxxxx Xxxx xavaslatára 1844. május 6-án az angol Parlament elfogadta a Bank of England Charter Act-et130, melynek legfontosabb változtatása az volt, hogy létrehozott a Bankon belül egy bankjegykibocsátási részleget,

125 Az alapítást követő második héten felmerült a hamisítás elleni védekezés kérdése. 1832-ig fennmaradt szabályozás szerint a hamisítást halállal büntették. A váltót márványozott, vízjelezett papírra nyomtatták és a bank saját pecsétjével látta el.

126 xxx.xxxxxxxxxxx.xx/xxxxxx/xxxxxxx.xxx

000 0000-0000 között csak négy eljárás indult hamisítók ellen, míg 1797-1818 között csaknem 1000 ilyen eljárást folytattak le. Ebben az időszakban készítették az ún. paródiabankjegyeket, melyeket a hamisítók büntetését, kivégzését mutatták be, azért, hogy elrémisszék a potenciális hamisítókat „tevékenységüktől”.

128 Elxxx, X.: Loxx Xxxxxxxxx xnd the Establishment of British Nineteenth-century Monetary Orthodoxy. University of Oxford. Discussion Papers in Economic and Social History. Number 42. December 2001. p. 1-33.

129 lásd erről bővebben O'Brien, D. P.: The Lender-of-Last-Resort Concept in Britain. History of Political Economy. Vol. 35. Nr. 1. Spring 2003. p. 1-19.

130 Aufricht az 1844. évi Bank Charter Act-et az 1946. évi törvény és Charter mellett a legfontosabb Bank of Englandre vonatkozó joganyagnak tartja. Xxxx Xxxxxxxx x.m. p. 2.

illetve egy másikat, mely a bank többi műveletének végzésére jogosult. A Bank továbbra sem rendelkezett bankjegykibocsátási monopóliummal az ország egész területe vonatkozásában, viszont meghatározta a törvény, hogy mely bankok és milyen korlátokkal bocsáthatnak ki bankjegyeket, illetve felsorolt 43 bankot, melytől megvonták e jogot. Három irányban állapítottak meg korlátokat a bankjegykibocsátási jog gyakorlása vonatkozásában131.

Az 1844. évi Peel-bankakta a currency iskola132133 alapelveiből építkezett, azt a fő elvet követve, miszerint a forgalomban maradjon egy bizonyos összeg, melyet a legkedvezőtlenebb viszonyok közepette sem hoznak az emberek aranyra való beváltás céljából a bankhoz, ezt az összeget 14 millió font sterlingben állapították meg, az e fölötti jegykibocsátás teljes mértékben fedezettel rendelkezik. Az 1844-ben megalkotott törvény a bank által kiadott pénzjegyeket aranya-alapúra134 helyezte, se ez így is maradt egészen 1931-ig.

Az 1844. évi törvény értelmében tehát új bankjegykibocsátó-intézetet nem alapíthattak, a vidéki bankok bankjegykibocsátását maximálták, mely funkciónak esetükben 1856-ig

131 Az 1844. évi törvény 10.§-a úgy rendelkezett, hogy az a bank, mely 1844. május 6-át megelőzően nem rendelkezett bankjegy-kibocsátási joggal, a törvény hatályba lépését követően már nem kaphatja meg e jogot.

A 11.§. újabb korlátként határozta meg, hogy azok a bankok, vagy banktársulások melyek hat vagy hatnál kevesebb intézményből állnak, nem bocsáthatnak ki bankjegyeket, még akkor sem, ha később hat fölé nő a partnerségben részt vevők száma.

A 12.§. alapján az a bank, mely csődbe ment, felfüggesztette, beszüntette a tevékenysége gyakorlását, akár a kormány, akár a Bank of England kormányzójának tudtával, akár más módon, soha többé nem bocsáthat ki bankjegyet.

132 A currency-elmélet szerint:

- a pénz mennyiségének növelésével vagy csökkentésével nőnek vagy csökkennek az árak is;

- a jegybankok a bankjegyforgalmat tetszés szerint változtathatják;

- a bankjegykibocsátás szabályozásával az aranybehozatal és kivitel is szabályozható.

A banking-elmélet szerint:

- az árak nem a pénz mennyiségétől függnek;

- a bankok a kibocsátott bankjegymennyiséget tetszés szerint nem változtathatják meg, mert a bankjegykibocsátás mértékét kizárólag az arra irányuló igény határozhatja meg;

- ezért a nemesérc behozatala és kivitele, valamint a valutaárfolyam nagyságától függően nem kell a bankjegykibocsátást szabályozni.

Forrás: Pénzügytan I. Saldo 1997. 20.old.

133 Nagy-Xxxxxxxxxxxx Xxxxxx Xxxxx Xxxx volt a currency iskola egyik szellemi atyja, gazdag bankárcsaládba született, kora gazdaságpolitikusai közül kiemelkedett. Six Xxxxxx Xxxx xiniszterelnök egyik legfontosabb tanácsadója volt, így az 1844. évi bankaktán a Loyd-féle gondolkodásmód tükröződik. A két irányzat tanairól lásd bővebben: Scxxxxxx, A.: Banking School, Currency School, Free Banking School. The New Palgrave Dictionary of Money and Finance. ed: Nexxxx, X. Xuxxxx Xxxxxxx xnd Xxxx Xxxxxxx. London. Macmillan. 1992. p. 148-152.

134 Érdekes történet, és a Bank of England pozícióját jexxxxxx xz angol bankpiacon az alábbi megtörtént eset: Xxxxxx Xxxxxxxxxx, az ismert pénzember a frankfurti irodája által kibocsátott hitellevelet szerette volna beváltani a Bank of England-nél, de közölték vele, hogy csak a saját bankjegyeket váltják be aranyra. Másnap több bankfiókban megjelentek megbízottai és a Bank of England bankjegyeit aranyra váltották, mintegy 100.000 fonttal csökkentették az aranykészleteket. Arxx x kérdésre, hogy meddig kívánja ezt folytatni az alábbi választ adta: „A Rothschild bankház mindaddig bizalmatlan lesz a Bank of England bankjegyei iránt, amíg a Bank of England bizalmatlan a Rothschild bankház levelei iránt.”

meg kellett volna szűnnie, viszont ezt a rendelkezést nem valósították meg az előírt évben, csak pár évvel később135.

1914-re már körvonalazódott a Bank of England központi banki jellege. Alapvetően profitorientált volt továbbra is, de már elmozdult a feladata a monetáris rendszer felügyelete felé, és korlátozott jogosítványai voltak a kereskedelmi bankok tevékenysége ellenőrzése terén. A bank viszonylag nagy önállósággal rendelkezett, a bankjegykibocsátás monopóliumának birtokában fő feladatává vált a nemzeti fizetőeszköz stabilitásának megőrzése.

Az I. világháború utáni nagy gazdasági világválság tetőpontján, 1931-ben a Bank of England is az aranykonverzió felfüggesztésére kényszerült, mely lépést a legtöbb nyugat-európai ország jegybankja követte136. Az 1930-es évek második fele a több bázisvalutára épülő aranydeviza rendszert hozta, melynek kétségkívül legjelentősebb kulcsvalutája az angol font volt, ami köré kiépült a font-sterling valutaövezet137.

A Bank of England-et a második világháború után, 1948-ban államosították, ám ezentúl is a Kincstár tanácsadója és adósság-kezelője maradt.

A második világháborút követő periódust a bank fejlődéstörténetében három alszakaszra oszthatjuk: az első 1945-51 között a munkáspárt kormányzásának idejére esik. Ez az időszak a bank és a kincstár szoros együttműködésének jegyében telt, nem lehet olyan példát említeni, amikor a bank visszautasította a kormányzat valamely kívánságát, különösen a személyi függetlenség sérült.

A bank vezetőit, a kormányzót és az alkormányzót, valamint a 24 főből álló jegybanki testület tagjait a korona nevezte ki. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy a miniszterelnök, a kancellár tanácsára, a kormányzóval egyeztetve, illetve az utóbbi kinevezése esetén a főigazgatókkal valósította meg ezt a felelősségteljes megbízást. A kormányzó hivatali ideje 5 év, az igazgatóké 4 év, és tisztségük megújítható volt. A kormányzó lemondhatott, de a kormánynak nem volt joga meneszteni őt a hivatali idejének időtartama alatt.

A második világháború idején özönlötte el a hamis bankjegy legnagyobb mennyiségben az angol gazdaságot, ezeket a németek készítették azzal a céllal, hogy tönkretegyék a brit gazdaságot.138 A második alszakasz 1951-1976 között zajlott, mely a konzervatív kormány 1951-es hivatalba lépésével kezdődött, és a lassú fejlődés időszakaként fémjelezhető.

135 A Bank of England 1844. évi bankaktájának értékeléséről, és a Bank XIX. századi fejlődéstörténetéről lásd bővebben:

Xxxxx, X.: On Central Banking "Rules'': Tooke's Critique of the Bank Charter Act of 1844. Journal of the History of Economic Thought. Vol. 25. Nr. 1. March 2003. p. 39-61.

Xxxxx, X.: A History of Prices, and of the State of the Circulation, from 1793 to 1837. London. 1838. Xxxxx, X.: An Inquiry into the Currency Principle. 2nd ed. London. 1844.

Xxxx, X. X.: Bagehot’s Lender of Last Resort. The Independent Review. Vol. VII. Nr. 3. 2003. p. 343- 351.

136 Ezzel a lépéssel gyakorlatilag le is zárult az aranyalpú pénzrendszerek második történeti létszaka, az un. aranyrúdrendszer.

137 A témáról lásd bővebben Xxxxxxxx Xxxxxxxxx Xxxxx: Pénzügyi integráció Európában. KJK. Budapest. 2001.

138 Ezeket a britek BB hamisítványoknak nevezték el.

Végezetül a Bank of England XX. századi fejlődéstörténetének harmadik nagy időszaka az 1976-1998 közti időszakot jelentette. A korszak nyitányát 1976-ban a monetáris politikai célok törvényi pontosítása jelentette. 1983-ban a kormány és a jegybank kapcsolatának jellegét jól tükrözte az új jegybankelnök kinevezése139. Ebben az időszakban a Bank of England nagymértékben az államnak alárendelten működött, ahogy arra Xxxxxxx és Xxxxxxx utalt „A Bank of England cselekvési mozgástere az állammal szemben minimális”140.

Az angol-szász fejlődési út jegybanki függetlenséggel kapcsolatos sajátosságainak összegzését és az 1998. évi, jelenleg is hatályos brit jegybanktörvény141 rendelkezéseit a

3.2.2.6 alfejezetben részletesen ismertetem. A kutatás alapját képező jogforrásokból elkészített táblázatokat a Mellékletek részben helyeztem el, először az összes vizsgált korszakban a személyi függetlenség, majd a szervezeti és legvégül a pénzügyi függetlenség táblázatai következnek (lásd. M-40 – M-45 közötti táblázatok).

139 Az angol közvélemény egyöntetűen Xxxxxx Xxxxxxxxxx kormányzó hivatali periódusának megújítását várta és őszinte meglepetéssel fogadták, hogy a kormány a helyére Xxxxx Xxxxx-Xxxxxxxxxx választotta, aki semmilyen központi banki tapasztalattal nem rendelkezett. Xxxxx-Xxxxxxxxx a Nemzeti Westminster Bank vezetője volt, a konzervatív párt gazdaságpolitikai nézeteinek híve és az ellenzék nézeteinek nagy ellensége.

140 Xxxxxxx Xxx – Xxxxxxx Xxxx: A jegybankok függetlensége. Bankszemle. 1991/2. 41. oldal

141 Aufricht szerint a Bank of Englandre vonatkozóan 1694-1946 között 14 joganyagot fogadtak el, melyek bizonyos részeikben a mai napig hatályosak. Ezek mellett egyéb joganyagok is tartalmaznak a Bank of Englandre is kötelező rendelkezéseket. Xxxx Xxxxxxxx i.m. p. 2.

1.2.2 Francia fejlődési út

Fejlődés az alapítástól 1936-ig

1800. január 18-án Franciaország első consulja, Xxxxxxxxx Xxxxxxxx alapította meg a Banque de France-t, magántulajdonban álló bankként, azzal a céllal, hogy a francia gazdaság fejlődésének új irányt adjon és a gazdaság kilábaljon a mély recesszióból.

Xxxxxxxx mondta a Conseil d’ État 1806. márciusi ülésén a Banque de France-ról a következőket:

"A Bank nemcsak a részvényeseké, hanem az államé is, mert ez adja neki a jegykibocsátási privilégiumot. Azt akarom, hogy a Bank eléggé a kormány kezében legyen, de ne túlságosan.”142

Ekkor Angliában és Svédországban is léteztek már bankjegykibocsátó bankok. A Banque de France tevékenységi körét az alapító dekrétum kezdetben leszűkítette Párizs területére. Alapításkor a Banque a korábeli bankokhoz képest jogi szempontból viszonylag függetlennek mondható143.

Az alapítást követően már 1803-ban és 1806-ban is módosították a bank alapszabályát. Xxxxxxxx egyik legjelentősebb változtatása az volt, hogy csökkentette a bankok befolyását a Banque irányításában, azzal, hogy 5 tisztviselő és a 3 cenzor az ipar és a kereskedelem képviselői közül kerüljön ki (később a mezőgazdaság képviselőit is bevonták az irányításba), viszont növelte a kormány befolyását a jegybankra.

„1806-ban (április 22-i törvény) az akkor már császár Xxxxxxxx új szabályozást léptetett életbe, megváltoztatva a bank irányításának mechanizmusát, közvetlenebb befolyást, felügyeletet biztosítva a kormánynak. Ez a törvény volt az első azon jogszabályok sorában, melyek … a bank eredetileg nagyobb önállóságát korlátozták.”144

Az alapítástól számítva a bank tevékenységi köre, és szervezeti rendszere (bankfiókok hálózata Franciaország egész területén) kiszélesedett már az első 50 év alatt, az állam bankja lett, számos kormányzati számlát vezetett. 15 főből álló tanács és 3 cenzor irányította (a 200 legnagyobb részesedéssel rendelkező részvényes választotta meg a tisztviselőket).

A bank vezetésének kulcsszereplője a kormányzó volt, így a közte és a pénzügyminiszter közötti kapcsolat határozta meg a bank függetlenségének aktuális szintjét. Maguk a jegybank kormányzói is másképp látták a kormányzói tisztség határait, és a kormány általi befolyásolási lehetőségeket. Xxxxxxx Xxxxx (1930-35 között volt kormányzó) álláspontja az volt, hogy a kormányzó egyszerű tisztségviselő, míg Xxxxx elődje, Xxxxx Xxxxxx úgy érvelt, hogy az ő tisztsége független kell hogy legyen mind a francia kormánytól, mind a bank vezető testületétől, a 15 fős elnökségtől.

Xxxxxx szerint a kormány egy esetben avatkozhat be a jegybank működésébe, amikor meneszti a kormányzót valamilyen bűncselekmény elkövetése esetén.145

142 Xxxxx Xxxx Xxxxxx i.m. 9. oldal

143 Bár mivel maga Xxxxxxxx és baráti köre a 30 millió frankos alaptőke nagy részét lejegyezte, így részvényesi alapon gyakorlatilag befolyásolható volt a bank működése.

144 Xxxxx Xxxxxx: A jegybank autonómiájának kérdése Franciaországban. Bankszemle. 1986/9. 41. oldal

145 Xxxxx, X.: Managing the Xxxxx Xxxxxxxx 1928-1936. Cambridge University Press. 1991. p. 124.

Bár gyakorlattá vált Franciaországban a 20-as és 30-as években, hogy a jegybank kormányzóját a Pénzügyminisztérium alkalmazottai közül választották, a megválasztását követően a pénzügyminiszter és a kormány nem gyakorolt direkt befolyást a kormányzóra.

1931-től, de még inkább 1933-tól Franciaország fizetési mérlege tragikusan romlott146, az árak pedig 15-20%-kal magasabbak voltak, mint Angliában, ami a francia termékek piacát a külföldi termékek erőteljes támadásának tette ki147. Erre a gazdasági helyzetre elsősorban protekcionista kereskedelempolitikával, másrészt pedig a francia frank erősítésével próbáltak reagálni. A francia gazdaság romló helyzete és a nemzetközi pénzügyi helyzet egyaránt szűkítette a Banque de France mozgásterét a francia frank vásárlóértékének védelme terén.

A másik alapvető probléma, amire megoldást kellett találni, az volt, hogy a Banque – mivel alapításától kezdve jelentős kereskedelmi banki feladatai is voltak – számára tarthatatlanná vált, hogy ügyfelekért versengjen a kereskedelmi bankokkal148 és egyszersmind a pénzpiac vezető, felügyeleti szerepkörét is betöltse.

1936-1945 közti fejlődés, az államosítás időszaka

1936-ban a Banque de France alapokmányát jelentős változtatásokkal átalakították, egy parlamenti különbizottság dolgozta ki a módosítást, a pénzügyminiszterrel, Xxxxxxx Xxxxxxxxx együttműködve. Kérdésként merült fel, hogy megszüntessék-e a jelentős magántőke részvételét a bank irányításában, végül a részvényesek maradhattak, de szerepük lecsökkent. A 15 főből álló tanácsot felváltotta a „Conseil Général”, melynek működésére az állam teljes mértékben befolyással rendelkezett.

Xxxxx Xxxxxx szerint az 1936-os módosítás a Banque de France addig sem túl magas szintű függetlenségének megnyirbálása.

„… a kormány még nagyobb mértékben ellenőrzése alá vonta azt, közvetlenebb beavatkozási lehetőséget biztosítva magának.”149

Az 1936. július 24-én elfogadott törvény150 a kormány számára erőteljesebb beavatkozási lehetőséget biztosított a bank vezetőségének meghatározásába. A 15 kormányzó helyett 20 tanácsost rendszeresített a törvény, akik közül csak kettőt választott a Közgyűlés. 17 tanácsost a kormány nevezett ki, hogy a gazdasági és szociális érdekeket és a nemzet általános érdekét is képviselje, újítás a törvényben, hogy 1 tanácsost a Bank személyzete választhatott.

Korábban a Közgyűlésen való részvétel lehetőségét leszűkítették a 200 legnagyobb részvényesre, míg az 1936. évi törvény minden részvényes előtt megnyitotta a részvételi jog gyakorlásának lehetőségét. A módosítás megszűntette a kormányzó és az alkormányzók 1806-tól fennálló kötelezettségét arra vonatkozóan, hogy bizonyos számú központi banki részvényt megvásároljanak.

146 1932-ben 2,5 %-a volt az NNP-nek, a Nemzeti Nettó Terméknek.

147 lásd erről bővebben: Sauvy, A.: Histoire Economique de la France Entre les Deux Guerres. Vol. 2. 1931-1939. Paris: Economica. 1967. p. 400-401., 508-509.

148 Két típusát különböztethetjük meg a korabeli francia kereskedelmi bankoknak: a banques de depot-kat (pl. Société Générale) és a banques d’affaires-eket (pl. Banque de Paris et des Pays Bas – „Paribas”).

149 Xxxxx Xxxxxx i.m. 41. oldal

000 0000-0000 között nem került sor alapszabálymódosításra a Banque de France-nál.

Az 1936. évi módosítás csökkentette a kormányzó jogkörét, de ez csak nyitánya volt az 1945. évi újabb módosításnak, mely a Banque államosítását jelentette.

1945-ben a jegybank kidolgozott egy tervezetet saját jogállásának módosítására, mely tervezetet elutasítottak. A tervezetben a kormányzót és az alkormányzót 5 éves hivatali periódusra nevezték volna ki – ezzel Xxxxx Xxxxxx 1926-os álma vált volna valóra –, valamint a bank korlátlan időre kérte a bankjegykibocsátás monopóliumát.

Ahelyett, hogy a bank által kidolgozott javaslatot fogadták volna el, Xx Xxxxxx generális kormányzása alatt, 1945. december 2-án államosították a Banque de France-t. A bank fejlődéstörténetében az 1936-45 között eltelt 9 év a függőség növelésének jegyében telt el és megállapítható, hogy a Banque és az állam kapcsolata egyre áttekinthetetlenebb.

A bank tőkéjét 1946. január 1-jén vette át az állam, a részvényesek kárpótlása mellett, minden részvényért négy darab, húsz év lejáratú államkötvényt151 adtak cserébe.

Az 1946-1973 közötti fejlődés

„A II. világháborút követően Franciaország és Németország is hasonló problémákkal kellett, hogy szembenézzen, infláció, gazdasági zavarok. A problémákra adott válaszuk azonban nem is lehetett volna eltérőbb.”152

A Banque fejlődéstörténetében a 1946-1953 közötti időszakot a bizonytalanság időszakának is nevezhetjük. Xxxx Xxxxxxx000 szerint abból adódik a helyzet bizonytalansága, hogy a Banque és a kormány közti kapcsolat ebben az időszakban az évtizedek alatt kialakult szokásoktól vezérelt, ezért ha nem találunk a függőségi kapcsolatra utaló dokumentumot, az még nem jelenti azt, hogy gyakorlati szempontból független volt a Banque de France.

Xxxxxxx Xxxxxxxxxx000 szerint ez az az időszak, „amikor a Banque de France kormányzóinak lehetőségük volt visszatérni saját múltjukba”. A helyzet tehát nagyon hasonló volt az 1936 előttihez, vagyis mindez azt jelentette, hogy a pénzügyminisztériumi pályafutása után a tisztviselő lehetett jegybanki kormányzó.

„A hatvanas évek végétől a francia bankok nemzetközi hálózata és nemzetközi tevékenysége is rendkívül gyorsan nőtt. … 1966-67-ben került sor Franciaországban a bankrendszer átfogó reformjára.”155

A hatvanas évek végén bekövetkezett, a bankrendszer egészét érintő reform sorába illeszthetjük bele az 1973. évi jegybanktörvény módosítást, melynek előkészítése mintegy két évig tartott156.

151 Az utolsó kötvényt 1965. január 1-jén váltotta vissza a Banque de France.

152 Xxxxxxx, X. X.: The Politics of Central Banking in Western Europe. Chapter Four – The Banque de France and the Politics of Facility. Cornell University Press. London. 1992. p. 105.

153 Xxxxxxx, X.: The Banque de France and the State from 1850 to the Present Day. in: Central Bank’s Independence in Historical Perspective. ed.: Xxxxxx Xxxxxxx. Walter de Gruyter. Berlin, New York. 1988. p. 73-104.

154 lásd J. Xxxxxxx i. m. p. 93.

155 Xxxxxx Xxxx: Transznacionális bankok a világgazdaságban. Kandidátusi értekezés. Konjunktúra-, Piackutató és Informatikai Intézet. Kopint-Datorg. Budapest. 1988. 14. oldal

156 1971-ben Xxxxxxx Xxxxxxx egy kiváló diplomáciai érzékkel és magasfokú gazdasági szaktudással rendelkező kormányzó – aki nem a pénzügyminisztériumi múltjának köszönhette sikereit és elismertségét

– javaslatot nyújtott be a Banque megreformálására, mely javaslatot szinte teljes egészében elfogadtak.

Az 1973-as törvény hatályon kívül helyezett számos 1802-1967 között megalkotott rendeletet, és érthetőbb, modernebb, haladóbb szabályanyagot ültetett a helyére.

A törvény azonban tükrözi a kormányzat azon akaratát is, hogy a Banque számára ne adjanak teljesen szabad kezet. Az egyik legjobb példa erre az, hogy a Banque jogi státusát „elfelejtették” meghatározni, se a preambulumban, se a törvényszövegben nincs szó a bank pontos jogi helyzetéről, csak annyit említenek, hogy a bank a bankrendszer fontos intézménye.

Az 1.cikk úgy határozta meg a bank feladatát, minthogy az az államtól ered, így az állam adja a bank küldetését. Ezért azt mondhatjuk, hogy a Banque jogállása félúton volt a teljesen független intézmény és az állam (a Pénzügyminisztérium) közhivatalának jogállása között.

A Banque a fő bankfelügyeleti hatósággá vált 1973-ban, a törvény deklarálta, hogy a Banque de France az egész francia bankrendszer felügyeletét ellátja157.

A 4.cikk a bank monetáris politikában betöltött szerepét határozta meg, oly módon, hogy a monetáris politikai döntések meghozatalának előkészítését és a döntések végrehajtását bízza csak a bankra. A kormányt illette meg a monetáris politikai döntéshozatal joga. A szervezeti kereteket is módosították 1973-ban, a kormányzó és az Általános Tanács jogköre kiszélesedett, de ezzel a jegybanki függetlenség irányába történő elmozdulással egyidejűleg a „cenzor” jogkörét is kiterjesztették. A cenzort a pénzügyminiszter nevezte ki, és ellentmondhatott az Általános Tanács döntéseinek, tehát ily módon az államnak vétójoga volt a jegybank döntéseit illetően, ami már a függetlenség csorbítása irányába hatott.

A 7.cikk a kormányzó felelősségi körének kiterjesztésével foglalkozott, a korábbi szöveg szerint az Általános Tanács felelős az adminisztratív ügyekért, az 1973-as módosítás úgy rendelkezett, hogy a kormányzó egy személyben felelős a bank vezetéséért és az adminisztratív ügyekért.

Az Általános Tanács összetételét és hatáskörét is módosították. Korábban 17 fő alkotta az Általános Tanácsot, 4 fő speciális pénzügyi intézmény képviselője volt (Caisse des Depots, Crédit Foncier, Crédit National, Caisse Nationale du Crédit Agricole), míg a többi tagot a pénzügyminiszter nevezte ki, a gazdasági érdekek képviseletére.

1973-ban megszűnik a speciális pénzügyi intézmények képviselete az Általános Tanácsban, és a gazdasági érdekek képviseletét is megszüntetik. 9 fő alkotja ezen túl az Általános Tanácsot, akiket a monetáris, pénzügyi és gazdasági szakterületek szakértői közül választanak.

A Banque de France napjainkban

A Monetáris és pénzügyi kódexben található, 2002. évben hatályos törvény az EKB-ra vonatkozó előírásoknak nagyon sok szempontból teljes mértékben eleget tesz.

A vezetők választásánál messzemenőkig érvényesülnek a szakmai követelmények, a Monetáris Politikai Tanács (továbbiakban: MPT) tagjait egy olyan listáról választják,

157 1945-ben a Banque de France felügyeleti hatásköre nem volt ilyen tág, a bankrendszer egy szeletét volt joga felügyelni, míg a speciális jogi helyzetű intézmények (pl. Crédit National, Crédit Agricole, Crédit Foncier) tevékenységére nem terjedt ki a felügyeleti joga.

melyen háromszor annyi jelölt van, mint amennyi tagot választani kell. A listára felvett személyeknek kiemelkedő és elismert szaktudásúaknak kell lenniük a monetáris, pénzügyi és gazdasági szakterületen158.

Az európai uniós szabályozásnak megfelelően tartalmazza a törvény az összeférhetetlenségi szabályokat is, az MPT tagjai nem vállalhatnak további magán vagy közfeladatot, sem díjazással sem díjazás nélkül, kivéve a gazdasági és szociális tanácsbeli tagságot. Az MPT felmentést adhat oktatási tevékenység vagy nemzetközi szervezetekben fennálló tagság esetén159.

Érdekes és nagyon értékes szabályanyag a függetlenség szempontjából – mellyel csak a francia szabályozásnál találkoztam az általam vizsgált országok jegybankjai esetében –, hogy a hivatali idő utáni összeférhetetlenség szabályait is tartalmazza a törvény. Ha a kormányzó, alkormányzó hivatali ideje nem bűncselekmény elkövetése miatt szűnik meg, akkor 3 éven keresztül kapják még a fizetésüket, hivatali idejük lejárta után is. Az MPT többi tagja 1 évig kapja, de ezen időszak alatt semmi más foglalkozásuk nem lehet, ha azt az MPT nem engedélyezi, mint választott közhivatal, vagy kormánybeli pozíció160.

Nem csak a kinevezés, a szakmai feltételek előírása, és az összeférhetetlenségi szabályok vannak rögzítve, hanem a felmentési okokat, feltételeket is szabályozza a törvény. Az MPT tagja (így a kormányzó és a két helyettese is) hivatali idejének letelte előtt akkor mozdítható el, ha többé nem képes ellátni feladatait vagy bűnös valamely súlyos bűncselekmény elkövetésében. Garanciát jelent az, hogy indoklási kötelezettsége van a Monetáris Politikai Tanácsnak, mely többségi szavazással hozza meg döntését (az érintett személy nem szavazhat)161.

A francia fejlődési út jegybanki függetlenséggel kapcsolatos sajátosságainak összegzését és a 2002. évi, jelenleg is hatályos francia jegybanktörvény rendelkezéseit a

3.2.2.3 alfejezetben részletesen ismertetem. A kutatás alapját képező jogforrásokból elkészített táblázatokat a Mellékletek részben helyeztem el, először az összes vizsgált korszakban a személyi függetlenség, majd a szervezeti és legvégül a pénzügyi függetlenség táblázatai következnek (lásd. M-16 – M-24 közötti táblázatok).

158 L.142-3

159 L.142-5

160 L.142-5

161 L.142-5

1.2.3 Svéd fejlődési út

A Sveriges Riksbank fejlődése immár több, mint háromszáz évre tekint vissza, a svéd rendek a XVII. század közepén a svéd király engedélyével rendeletet alkottak egy nemzeti ún. váltó-és hitelbankról, a Riksens Standers Bankról. Napjainkban ezt az 1668 óta fennálló, nagyon sok módosítást megélt intézményt tekinthetjük az első jegybanknak, és 1668-at a jegybanki fejlődéstörténet első mérföldkövének. A jelenlegi svéd jegybank, a Sveriges Riksbank ősét a mai értelemben véve nem tekinthetjük klasszikus jegybanknak, sőt, mint azt majd szeretném ismertetni, valójában kevés olyan jellemzőt találunk, amire azt mondhatjuk, hogy az ős svéd bank jegybanki státuszának bizonyítéka. Felvetődik a kérdés: miért szükséges akkor a mai svéd jegybank háromszáz évre visszanyúló fejlődéstörténetét vizsgálni, ha csak töredékében tartalmazza a jegybankiság sine qua non-ját.

Az európai uniós tagállamok jegybankjai – és még inkább azok jogi szabályozása – mára nagyon hasonlóak – ahogy azt majd a 3.2.3 alfejezetben szeretném bemutatni és igazolni – alapvetően egy fő példát követnek, az Európai Központi Bankra vonatkozó szabályanyagot. Azonban ahhoz, hogy mára ez a jogszabályi konvergencia létrejöjjön, előzőleg minden tagállamban hosszú évtizedek vagy évszázadok teltek el a nemzeti jegybank kialakulásával, majd folyamatos fejlődésével. Ezért nem tekinthetünk el az európai nemzeti bankok múltjától sem, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogyan alakult ki a mai rendszer, milyen példa alapján alapították meg a közös európai jegybankot és azt a bankrendszert, mely ma már huszonhét nemzeti jegybank koordinációjára épül.

Az alapítás szakasza, első fejlődési fázis

A Palmstruch Bank162 (vagy más néven a Stockholms Banco) veszteséges és problémákat nem nélkülöző működésének, majd csődjének tapasztalatát figyelembe véve az 1668. évi országgyűlésen felmerült egy bank alapításának az igénye. Egy banké, mely erős, és működése biztonságos és amely gazdasági jólétet hoz Svédország számára. A király és a kormányzat a svéd rendeket ruházta fel az alapítás, a banki vezetőség és az egész szabályanyag létrehozásának hatalmával. 1668. szeptember 22-én a Riksdag elfogadta a Riksens Standers Bank (Bank of the Estates of the Realm, azaz a Birodalmi Rendek Bankja) alapszabályát.

162 A Stockholms Banco, vagy ahogy alapítójáról elnevezték, a Palmstruch Banco Svédország első bankjaként 1656-ban jött létre. Első éveiben remekül működött, a problémák akkor kezdődtek, amikor 90 dalert kezdett kibocsátani, azonos réztartalommal, mint a korábbi 75 dalert. A betétesek az eredeti fémtartalommal elhelyezett értékesebb érméket akarták visszakapni a banktól. A problémát egy ideig sikerült Palmstruchnak kezelnie, azáltal, hogy „kreditivsedel”-eket, hiteljegyeket adott a betéteseknek. Ezeket a jegyeket – melyet a svéd bankjegyek ősének tekinthetünk – főleg a kereskedők fogadták örömmel, hiszen sokkal könnyebb volt útjuk során magukkal vinni ezeket, mint a rézérméket, a 100 daler érme súlya 20 kg (!) volt.

Könnyebb szállíthatósága mellett eme ős-bankjegyek másik nagy előnye az volt, hogy nemcsak a környező, Balti-tenger vidéki nagyvárosokban, mint Riga, Danzig, Lübeck, Hamburg fogadták el, hanem akár Amsterdamban, Londonban, Párizsban, Velencében. A bank csődjét végül a fedezet nélküli, túlzásba vitt hiteljegy kibocsátás okozta, ezért 11 éves működést követően, 1668-ban fel kellett számolni.

Forrás: Sveriges Riksbank 1656-1668. Sveriges Riksbank. 1992. (a bank elektronikus CD kiadványa a történetről)

Az új pénzügyi intézményt a királyi dekrétum egyszerűen csak “Bank”-nak nevezi, míg a svéd rendek rendeletében a “Bank Stockholmban” kifejezést használják. Hosszú ideig a Bank szó rövidebb verziója volt a Birodalmi Rendek Bankja163, illetve a Karolina- rendszer alatt az Őkirályi Fensége Bankja164 hivatalos elnevezésnek. A kétkamarás országgyűlés bevezetésével egyidőben a bank neve Sveriges Riksbankra165 változott 1866-ban.

A Riksens Standers Bankot a Stockholms Banco166 mintájára alapították, tanulva ugyanakkor az előd üzletmenetének hibáiból. Bizonyos vonatkozásban az új bank a Palmstruch Bank jogutódja és folytatása, hiszen a korábbi bank szervezeti felépítését is meghagyták, két nagy osztályra bontva a bankot, Hitel, illetve Váltó Osztályra. Más vonatkozások miatt viszont azt mondhatjuk, hogy a bank egy teljesen új intézmény. A Palmstruch Bankot a kormány ellenőrizte és irányította, bankjegyet bocsátott ki és igazgató vezette. Az új bank a Riksdagnak167 tartozott beszámolási kötelezettséggel és felelősséggel, hat főből álló kollektív testület vezette és évtizedekig nem kapta meg a bankjegy-kibocsátás jogát, okulva a Stockholms Banco negatív példájából168.

Az országgyűlés169 banki ügyekkel foglalkozó bizottságának javaslatára a bank élére hat biztost helyeztek. Közülük két személy a három felső rendhez tartozik. 1800-ig a parasztság rendjének nem volt szavazati joga a bank vezetőségének választásában vagy a bank működésével kapcsolatban. Bár alapításakor előírták, hogy csak az országgyűlés ellenőrizheti tevékenységét és nincs alárendelve senkinek működése során, a 17. század végén és a 18. század elején, a svéd abszolút monarchia időszakában a Riksbank függetlensége csak álomkép volt. A vezetőknek figyelembe kellett venniük a király utasításait a bank tevékenységének irányítása során és annak megfelelően kellett eljárni.

163 The Bank of the Estates of the Realm

164 The Bank of His Majesty's Estates

165 Svéd Birodalmi Bank

166 Bár a Stockholms Banco magánbankként jött létre, magánbetétesek pénzével, mégis a király gyakorolta a kinevezési jogot a bank vezetői vonatkozásában és a király által kiadott királyi dekrétum engedélyezte és szabályozta a működését.

167 A szabályozás célja az volt, hogy ezáltal elkerülhető legyen a király beavatkozása a bank ügyeibe.

168 Azonban a közösség igénye a pénzforgalom és kereskedelem gördülékenyebbé tétele iránt nélkülöz- hetetlenné tette az érméket helyettesítő jegyek kibocsátását. Az ormótlan, súlyos rézpénzek szállítása és felhasználása egyre terhesebbé vált a kereskedők számára. A betétesek bankutalványt kértek a banknál elhelyezett betéteikről, és – bár ezeket a kiállítás napján kellett volna a bank pénztárába vinni, és ily módon onnan pénzt felvenni – ez az utalvány hamarosan a fizetési és kereskedelmi forgalomban gyakorivá, elfogadottá vált.

1677-ben maga az uralkodó kérte a bankot arra, hogy xxxxxxxxx ki bankjegyeket, hogy ezek segítségével tudja finanszírozni háborúit, de a bank vezetősége még a javaslat megtárgyalását is visszautasította.

Forrás: Sveriges Riksbank 1656-1668. Sveriges Riksbank, 1992. (a bank elektronikus CD kiadványa a történetről)

169 Akkoriban a svéd országgyűlés, a Riksdag a négy rend (nemesség, papság, polgárság, parasztság) gyűlése, képviseleti szerve volt. Innen eredt a bank neve is – a Birodalom Rendjeinek Bankja – melyet aztán csak 1866-ban módosítottak a ma használatos Sveriges Riksbankra. Az eredeti név nem teljesen helytálló, mert a negyedik rend, a parasztság nem képviseltette magát a Bank vezetőségének választásában, azzal az indokkal, „hogy inkább kimaradnak az olyan ügyekből, melyekhez nem rendelkeznek kellő szakértelemmel”. Ezért a bank vezetőit 1800-ig a három rend választotta.

Forrás: Sveriges Riksbank 1656-1668. Sveriges Riksbank. 1992. (a bank elektronikus CD kiadványa a történetről)

A Riksens Standers Bank státuszát megvizsgálva megállapítható, hogy a modern jegybanki funkciók csak részben voltak meg. Az alapszabály rendelkezései alapján a bank kezdetben nem bocsáthatott ki bankjegyet, ezért tevékenysége inkább egy modern kereskedelmi bankéhoz hasonlítható, mintsem jegybankéhoz. Ennek oka nem a svéd pénzügyi rendszer fejletlenségében keresendő, hanem abban, hogy az előd, a Palmstruch bank bocsáthatott ki bankjegyet, de néhány éves működés után csődbe ment.

Viszont külön jogszabály, a svéd rendek rendelete és a királyi pátens szabályozta működését, kiemelt státuszát, fontosságát a királyi dekrétum is alátámasztja.

„Nemcsak a nagytiszteletű Királyi Felség megboldogult Apjaura, de maga Őfelsége is támogatja és erősíti a Bank létrehozását, nyilvánosságot ad, legkegyelmesebben segített egyben s másban Őkirályi törvényével, privilégiummal, határozattal. Királyi Felség megígérte, hogy a továbbiakban is kézben tartja fentieket, továbbá ezt a mostani Bankrendeletet magán kötelezettség, akadály, károsítás nélkül, most és a jövőben alkalmazni és elfogadni kell.”170

A Bank a XVIII. században, második fejlődési szakasz

1701-ben az országgyűlés banki ügyekkel foglalkozó bizottsága elhatározta, hogy engedélyezi a bank számára az átruházható betétszámlák171 kibocsátását. Így a svéd Birodalmi Rendek Bankja betéti banki részlege hivatalosan is megkezdte az átruházható betétszámlák kibocsátását: a betétes a banknál elhelyezett pénzéért cserében

„átruházható betéti elfogadványt”172 kapott. Ezt az elfogadványt fizetési forgalomban lehetett használni, birtokosa bármikor készpénzre válthatta a bankban, vagy fizethetett vele a kereskedelmi forgalomban, bár kezdetben nem volt kötelező elfogadni ezeket az utalványokat a közforgalomban, ezt nem írta elő semmilyen rendelkezés. Az 1726-tól kibocsátott „átruházható betéti elfogadványokat” a svéd állam is elfogadta a fizetési forgalomban.173 Ennek az állami elfogadásnak köszönhetően ugrásszerűen megnőtt az utalványok száma és ezzel egyidejűleg a fémpénzek kezdtek visszaszorulni a forgalomból.

1741-ben az Oroszországgal folytatott háború miatt a svéd kormány a korábbi mértéket meghaladó kölcsönt vett fel a Birodalmi Rendek Bankjától, melyet részben újabb utalványok kibocsátása útján finanszíroztak.174

170 1668. évi királyi dekrétum a Riksens Standers Bankról – preambulum.

171 A svéd elnevezés: Transportsedlar is igen szemléletes, arra utal, hogy könnyen szállítható, átruházható utalványról van szó.

172 Transferible deposit receipt.

173 Svédországon kívül Angliában voltak még ebben az időszakban ilyen bankjegyek, utalványok.

174 Az utalványok elfogadása továbbra is fennmaradt, de az emberek bizalma ismét a fémpénzek felé fordult. 1745. október 23-án a kormány megengedte a banknak, hogy szabályozza a fémpénzek forgalmát, olyan mennyiségre korlátozva ezek mennyiségét, mely elengedhetetlenül szükséges a mindennapi forgalomhoz.

1745-ben a svéd Birodalmi Rendek Bankja által a mintegy harminc éve kibocsátott

„átruházható betéti elfogadványok” bankjeggyé175 váltak, a kormány rendeleti úton előírta, hogy a bankjegyeket mindenki köteles elfogadni törvényes fizetőeszközként176.

A Bank fejlődésében 1789 hozott újabb jelentős változást, amikor a király megalapította a Nemzeti Adósságrendezési Hivatalt177.

A két intézmény – a Bank és a Hivatal – által párhuzamosan kibocsátott bankjegyek egyre több problémát okoztak a fizetési forgalomban. Az 1803-ban végrehajtott monetáris reformnak178 köszönhetően a Bank visszanyerte vezető pozícióját a svéd gazdasági életben.

1824-ben jött létre a Bank első fiókintézete és néhány évvel később az első kereskedelmi bankot is megalapították Svédországban, ezzel a svéd bankrendszer fejlődésnek indult. A létrejött svéd magánbankok is megkapták a bankjegykibocsátás jogát, de a Banknál elhelyezett betétek jelentették a fedezetet.

1866-ban megszűnt a svéd rendi gyűlés (Estates Riksdag), szerepét átvette a napjainkban is működő kétkamarás országgyűlés. Ezzel egyidejűleg a Riksens Standers Bank neve Sveriges Riksbankra változott. A Bank továbbra is az állam legfontosabb kereskedelmi bankja, az ország hitelt nyújtó pénzügyi intézete. Alig különbözik ekkoriban a jegybank és a magán kereskedelmi banki feladatkör, a bankjegykibocsátást jelentős részben a magánbankok végezték.

A mai értelemben véve a jegybank kifejezést, a Sveriges Riksbankot csak 1897-től kezdve nevezhetjük jegybanknak, ugyanis 1897-ben megkapta a bankjegykibocsátás monopóliumát. Szintén fontos változás, melyet az 1897. évi törvény vezetett be, hogy az eddigi két vezető helyett egy lett, a Xxxxxxxx kormányzója, aki egy személyben felelős a bank vezetéséért. 1903. december 31-én megszűnt a svéd magánbankok bankjegy- kibocsátási joga.

A Sveriges Riksbank a XX. és a XXI. században, mint a KBER tagja

A jelenleg hatályos jegybanktörvényt, az 1988:1985. törvényt 1988-ban fogadta el a svéd Riksdag, majd 1998-ban, a KBER létrejöttekor módosították, illetve megalkotásától számítva még egy jelentősebb módosítást élt meg a törvény, 2003-ban.

A svéd jegybankról szóló törvény teljesíti az Európai Központi Bankra vonatkozó szabályanyagban lefektetett elveket – többek között az ún. függetlenségi alapelvet – és

175 Természetesen ezzel egyidőben a bankjegy-hamisítók is megkezdték áldatlan munkájukat, ezért a Bank e tevékenység megakadályozásának céljából létrehozta Stockholmtól nem messze Tumba faluban a papírgyárát, mely a mai napig működik, speciális papírral látva el a jegybankot.

176 Az immár bankjegyként kibocsátott utalványokon nyomtatásban feltüntették az értéket, és nem volt szükség a forgatmány kitöltésére ahhoz, hogy másra át lehessen ruházni.

177 Riksgaldskontoretet. A Hivatal is megkapta a bankjegykibocsátás jogát, mivel az Oroszország elleni háború – 1788-90 – tovább tartott, mint kezdetekor remélték a svédek, így a két intézmény párhuzamosan bocsátott ki bankjegyeket. A Hivatal által kibocsátott jegyek neve Riksgaldssedlar volt, mely majdnem teljesen kiszorította a Bank által kibocsátott Bankosedlarokat.

178 A Riksgaldssedlert, a Nemzeti Adósságrendezési Hivatal által kibocsátott fizetési eszközt visszavásárolta az állam. A reform anyagi feltételeinek megteremtése érdekében Wismar városát 100 évre elzálogosították Mecklenburgnak.

ugyanakkor xxxxxx hasonlít a többi európai uniós tagállam jegybanktörvényéhez, ami a bevezetőben már említett jogszabályi konvergencia bizonyítéka.

„A legtisztább profillal az EKB mellett a svéd jegybank rendelkezik. Mindkettőre érvényes, hogy lényegében csak az alapfeladatokat látják el, hiszen sem ügynöki, sem felügyeleti tevékenységet nem végeznek. … A svéd jegybank esetében pedig azt is érdemes kiemelni, hogy egy 1999. évi szervezeti intézkedés révén még a készpénz valódiságvizsgálata is … kikerült a jegybankból (egy 100%-os tulajdonú leányvállalatába).”179

A svéd fejlődési út jegybanki függetlenséggel kapcsolatos sajátosságainak összegzését és a 2003. évi, jelenleg is hatályos svéd jegybanktörvény rendelkezéseit a 3.2.2.8 alfejezetben részletesen ismertetem. A kutatás alapját képező jogforrásokból elkészített táblázatokat a Mellékletek részben helyeztem el, először az összes vizsgált korszakban a személyi függetlenség, majd a szervezeti és legvégül a pénzügyi függetlenség táblázatai következnek (lásd. M-55 – M-63 közötti táblázatok).

179 Xxxxxx Xxxxx: A jegybanki tevékenység fejlődésének nemzetközi tendenciái. Bankszemle. 2001/3. 3. oldal

1.2.4 A porosz-német fejlődési út

A Deutsche Reichsbank versus Porosz Állami Bank

„A Xxxx Xxxxxxx által 1765-ben alapított Királyi Bank volt az első jelentősebb jegykibocsátó intézet Németország területén, amelyből 1846-ban a Porosz Bank, mint félig állami jegybank alakult.”180

A német egységes állam kialakulása előtt, 1871-ig 31 bank rendelkezett a bankjegy- kibocsátás jogával181, ezeket Notenbankoknak nevezték legfontosabb tevékenységükre utalva. Minden független német állam területén saját bankjegykibocsátás volt. 1870-ben törvény182 tiltotta meg további bankjegykibocsátási joggal rendelkező bank létesítését, 1914-ig négy Notenbank maradt fenn és gyakorolta tevékenységét.183 1871-ben, az egységes német állam létrejöttével szükségessé vált, hogy a német nemzeti valuta kibocsátása is központosítottan valósuljon meg.

A Deutsche Reichsbankot 1876. január 1-jén alapították meg184, mint a Porosz Állami Bank jogutódját, és 1948-ig működött.

A Reichsbank jogi helyzete nagyon sok tekintetben közel állt a Porosz Állami Bankéhoz185, alapvetően mindkét bank túlnyomó többségben magánrészvényesek tulajdonában állt, míg az állam a bank részvényeinek csak egy töredékét tartotta a kezében. A tulajdonviszonyok ellenére nem magán részvénytársaságoknak minősültek, mert a törvény, mely létrehozta őket deklarálta, hogy jogi személyek a közjog területén, és a végrehajtó hatalom felügyelete-irányítása alatt állnak. Amit a törvény pozitívumaként szeretnék megemlíteni, hogy elrendelte azt, miszerint az egyes jegykibocsátó bankok egymás jegyeit fogadják el kölcsönösen.

Xxxxxx Xxxxxx000 megállapította, hogy a Reichsbank alapvetően a Porosz Állami Bank újjászervezése187 volt, semmint egy új intézmény. A továbbiakban röviden

180 Közgazdasági Enciklopédia. Athenaeum Irodalom és Nyomdai Részvénytársulat Kiadása. Budapest. 1928. 34. oldal

181 1873-ban a Birodalom területén mintegy 140-féle bank- és államjegy volt a forgalomban. (Forrás: Közgazdasági Enciklopédia. 34. oldal)

182 A Norddeutscher Bund mondta ki 1870-ben, hogy szövetségi törvényhozás hatáskörébe tartozik a jegykibocsátó intézményekkel kapcsolatos szabályozás.

183 Az egyik legfontosabb magán jegybank (németül Zettelbank, vagy Notenbank) a Deutsche Bank volt.

184 Xxxxxx kutatásai szerint a Reichsbank alapvetően a liberális politikusoknak köszönhette létét, akik felismerték, hogy a sorozatos bankcsődöknek úgy lehet vége, ha egy stabil pozíciójú központi bank látja el a bankrendszerben a végső hitelezői funkciót.

Xxxxxx, X.: The Bundesbank myth. Towards a Critique of Central Bank Independence. Palgrave. 2001.

185 A Porosz Állami Bank vezetőjét a porosz uralkodó nevezte ki, a tradíciók szerint ő a Kereskedelmi Ipari és Közmunkaügyi miniszter volt, de alapvetően a bank vezetése az ő személyén túlmenően is államtisztviselők sorából került ki. Ez a tény arra enged következtetni, hogy ezzel is az volt a cél, hogy a Bankot eszközként tudja használni az állam a különböző üzleti tevékenységek támogatásához. A Bank legfőbb szerve, az Igazgatóság és annak elnöke a porosz kormány egy miniszterének felügyelete alatt állt, a miniszter jelölte személyüket és a császár nevezte ki. A végrehajtó hatalom banki ügyekbe való másik beavatkozási lehetősége a Kuratóriumon keresztül valósult meg. A Kuratórium magas rangú kormányhivatalnokokból állt, és a bank tevékenysége felett felügyeletet gyakorolt. A bank nem rendelkezett a bankjegykibocsátás kizárólagos jogával.

186 Xxxxxx, X. x. x. x. 55.

187 Abból a szempontból igaz az állítás, hogy a Reichsbank átvette az előd személyi állományát, vagyonát, fiókhálózatát, viszont jogállásában különbözött a Porosz Állami Banktól.

összehasonlítom a Porosz Állami Bank és a Reichsbank jogállását, annak érdekében, hogy a különbségeket elemezve megítélhessük Xxxxxx álláspontját.

A Reichsbankra vonatkozó jogszabály 12.§-a az alábbiak szerint határozza meg a Bank feladatait:

▪ a pénzforgalom szabályozása a Birodalom területén,

▪ biztosítani a fizetéseket, előmozdítani a készpénz nélküli fizetési módok használatát,

▪ vigyázni a tőke felhasználására.

A Porosz Állami Bankra vonatkozó jogszabály még a Bank feladataként írta elő az ipar és a kereskedelem támogatását, illetve a kamatok túlzott emelkedésének megakadályozását is. Bár a Reichsbank szabályanyagában nem találjuk ezeket a rendelkezéseket, de gyakorlatilag elvárás volt ez is a Bankkal szemben, egész szervezeti felépítése ezt a célt szolgálta.

A Reichsbank vezetésére a végrehajtó hatalom nagy befolyással bírt. A Bank vezetője a mindenkori Birodalmi Kancellár, a fő döntéshozó szerv az Igazgatóság volt, melyben többségi szavazás alapján döntöttek, ha vita volt a kormánnyal, akkor a Kancellár döntötte el a kérdést, az ő utasításait kellett követni188.

Az Igazgatóság189 elnökét és tagjait a szövetségi törvényhozó testület190 jelölte, és a császár nevezte ki, élethossziglan191. A Kuratórium a végrehajtó hatalom felügyeleti szerve volt, elnökét a Kancellár határozta meg, négy tagja közül egyet a császár, hármat pedig a Bundesrat nevezett ki192.

A Porosz Állami Bankhoz hasonlóan működött a Közgyűlés és a Központi Bizottság. A részvényesek a Közgyűlésen és a Központi Bizottságban jelenhettek meg, a Közgyűlés legfontosabb feladata az volt, hogy elfogadják az éves jelentést és megválasszák a Központi Bizottság 15 tagját193. A Központi Bizottság három tagja részt vehetett az Igazgatóság ülésein, tanácsadó joggal194.

Törvényi garanciaként építették be a jogszabályba az állam adósságainak korlátlan finanszírozását akadályozó rendelkezést. Amennyiben a Bank a Birodalomnak vagy az államkincstárnak a normál piaci feltételektől eltérő, annál kedvezőbb feltételek mellett hitelt folyósított, akkor erről a Központi Bizottságot értesíteni kellett és csak akkor jöhetett létre az ügylet, ha a Bizottság többségi szavazással hozzájárult195.

A Bank részvényeseinek szűk köre tehát vétójoggal rendelkezett az ilyen

„kedvezményes” ügyletek vonatkozásában, ezzel biztosítva azt, hogy a Bank ne váljon az állam szabad prédájává a hitelnyújtás révén és ebből a szempontból függetlenebb volt, mint a Porosz Állami Bank.

188 A Deutsche Reichsbankot létrehozó 1876. évi törvény 26.§-a.

189 Reichsbankdirektorium.

190 Bundesrat.

191 27.§.

192 25.§.

193 69.§.

000 00-00.§.

195 35.§.

A jogszabály lehetőséget adott arra a Birodalomnak, hogy a Bank alapítását követő 15. évben – azaz 1891. január 1-jén – megvásárolja196 a Bank részvényeit, azaz 100%-os állami tulajdont hozhat létre. Amennyiben 1891-ben197 nem él ezzel a lehetőséggel, akkor minden tizedik, rákövetkező évben nyílik meg erre a módja198.

Annak ellenére tehát, hogy a törvényi szabályozás a kormánynak alárendelte a Bankot, bizonyos területeken viszonylagosan független volt. A függetlenséget talán a röviden bemutatott „vegyes” jogállása is biztosította, a Központi Bizottság – legalábbis hitelügyekben – kvázi ellensúlyként működött.

A Reichsbank által először kibocsátott pénz a márka volt, mely köszönhetően a Reichsbank I. világháború előtti politikájának, erős valutaként működött, de a világháborút követően hiperinfláció sújtotta a német gazdaságot, ezért új pénzt, a reichsmarkot kezdte kibocsátani a bank.

1924 – a Reichsbank jogi függetlenségének növelése

A Reichsbank 1924. évi reformját többek között a Dawes terv199 tette szükségessé, az 1924. évi módosítás sok szempontból új alapokra helyezte az 1875. évi jogszabállyal megalapított Reichsbank működését200.

Az első nagy különbség a jogi helyzetében, hogy a törvény 1.§-a deklarálta a Reichsbank kormánytól való függetlenségét. A Bank számára a korábbi 15 éves bankjegykibocsátási monopólium helyett 50 éves monopóliumot határozott meg201. Az Igazgatóság jogkörét szélesítette, immáron az Igazgatóságnak volt döntő szava a

196 A jogszabály előírta, hogy a vásárlási szándék úgy ölti valódi akarat formáját, hogy a Bundesrat és a császár megegyeznek a vételről, ezt követően a Kancellár értesíti erről az Igazgatóságot, legalább 1 évvel korábban a vételhez képest.

197 Az 1891-es vásárlásról már 1889-ben vita folyt a Bundesrat előtt. 1889-re a Bank már bizonyította a Birodalom gazdaságában betöltött kiemelkedő helyét. Mégis, a bank államosításának számos híve akadt, akik azt emelték ki, hogy a Bank ilyen formában főleg a nagyiparosok, magánbankok érdekeinek kedvez, míg ha államosítanák, akkor az ipar, a mezőgazdaság érdekeit is szem előtt kellene tartania.

A meglevő státusz és tulajdoni szerkezet fenntartása mellett is sokan érveltek, rámutatva arra, hogy egyrészt ez a szerkezet kiállta már a gyakorlat és az idő próbáját, másrészt más országok példáját tekintve az állam és a bank vagyonának elkülönítése „egészségesebb”. Ebben az időszakban állami tulajdonban állt a svéd és az orosz központi bank, míg vegyes tulajdonban a Bank of England és a Banque de France. Forrás: Xxxx-Xxxxxx Xxxxxxxxxxx: Relations between Monetary Authorities and Governmental Institutions: the Case of Germany from the 19th century to the Present. In: Central Banks’ Independence in Historical Perspective. Editor: Xxxxxx Xxxxxxx. Walter de Gruyter. Berlin, New York, 1988. p. 105-160.

198 41.§.

199 Dawes amerikai közgazdász 1924-ben terjesztette elő jelentését és javaslatait a Jóvátételi Bizottságnak Németország I. világháborút követő jóvátételi fizetéséről: javaslata szerint a költségvetési egyensúly érdekében az első évben a jóvátétel pénzszükségletét hitelművelet útján fedezték (800 millió aranymárkás kölcsön, a Reichsbank által kibocsátott 50 éves futamidejű államkötvények formájában).

200 Ebben az időszakban alapították meg a Deutsche Rentenbankot, mely 1923-1924 között működött. Alapításának célja a hiperinfláció elleni küzdelem elősegítése volt, ezért hozták létre 1923. október 16-án, bár a kormány nem rendelkezett a bank alapító tőkéjének jegyzéséhez szükséges aranymennyiséggel. Ezért mezőgazdasági és ipari javakat zálogosítottak el, hogy elegendő pénz álljon rendelkezésre.

1 dollár = 4.2 rentenmark = 1 xxxxxxxx xxxxx

1924-ben a rentenmarkot felváltotta a Reichsmark, melyet a Reichsbank bocsátott ki 1924-48 között. A

II. világháború végig a Reichsbank töménytelen mennyiségű aranykészletét a Neuschwansteini kastélyban őrizték, a háború befejezése előtt néhány nappal ismeretlen helyre szállították.

201 A Deutsche Reichsbankot létrehozó 1876. évi törvény 1924. évi módosított szövegének 2.§-a.

hitelpolitika meghatározásában202, csupán jelentést kellett készítenie róla a kormány felé203, de a kormány általános gazdaságpolitikájának támogatása nem szerepelt feladatai között204.

A Reichsbank elnökét és az Igazgatóság tagjait az újonnan alapított Általános Tanács választotta, melynek tagjai sorában hét német205 és hét külföldi206 személy szerepelt207. Az Általános Tanács valójában a Kuratóriumot váltotta fel, mely segítségével korábban a Birodalom ellenőrizni tudta a Bank tevékenységét.

Az egyetlen beleszólási lehetősége az államnak a Bank ügyeibe az volt, hogy a Birodalom elnöke kétszer megvétózhatta a Bank megválasztott elnökének kinevezését. Harmadik alkalommal már nem tehetett mást, mint kinevezte a Bank elnökét.

Az Igazgatóság tagjainak és elnökének hivatali periódusa már nem élethosszig tart, az Igazgatóság tagjait 12 évre nevezték ki és még egy életkori korlátot is bevezettek: 65 éves korukban nyugdíjba kellett vonulniuk. Az elnök hivatali ideje 4 év volt, az említett tisztviselőket újra lehetett választani, de hivatali idejük lejárata előtt fel is menthette az Általános Tanács. A Közgyűlés továbbra is választott tagjai közül egy Központi Bizottságot, mely tanácsadó szerepkörrel rendelkezett208.

Teljesen új intézmény volt a bankjegykibocsátás felett őrködő biztos, akinek mindenképpen külföldi magánszemélynek kellett lennie209, feladatai közé tartozott az, hogy biztosítsa a bankjegyforgalom törvénynek való megfelelését210, vagyis gazdasági szempontból az infláció elkerülését211.

A pénzügyi függetlenség terén nagyon fontos és értékes változásként lehet megemlíteni azt, hogy az 1924. évi jogszabály korlátozta a Birodalom hitelfelvételi lehetőségét 100 millió márkában, és egy maximális időtartamot (3 hónapot) is megjelölt a felvett pénzösszeg visszafizetésére. A költségvetési év végén a Birodalomnak nem lehetett tartozása a Reichsbank felé.

Az 1930. évi újabb módosítás kevés területen érintette a függetlenséget. Negatívuma az volt, hogy a Birodalom államfőjének vétójogot biztosítottak az Igazgatóság elnöke vagy tagjai kinevezése vagy felmentése tárgyában. Ezzel növekedett az államfő hatalma és ráhatási lehetősége a Bankra, de nemcsak az övé, hanem a kormányé is. Ugyanis az 1930. évi módosítás az elnöki vétó érvényességi feltételeként előírta a Kancellár vagy a kormány felelős tagjának ellenjegyzését.

202 6.§.

203 20.§.

204 Nem úgy, mint napjainkban, hiszen a Bundesbank számára is előírás, miszerint elsődleges célkitűzésének veszélyeztetése nélkül támogassa a kormány általános gazdaságpolitikáját.

205 Az Általános Tanács német állampolgárságú tagjait a részvényesek választották meg a Közgyűlésen.

206 Az 1930. évi módosítás megszüntette a külföldiek részvételét a Bank Általános Tanácsában, és eltörölték az 1924-ben létesített bankjegy-forgalomért felelős biztos intézményét is. Az Általános Tanács ezentúl csak német állampolgárokból állt, és ezáltal növekedett a Bank magánrészvényeseinek befolyása a Bank ügyeire.

207 14.§.

208 13.§.

209 19.§.

210 A Reichsbank által kibocsátott bankjegyek 40%-ának megfelelő arany és külföldi valuta tartalékot kellett fenntartani, a korábbi, I. világháború előtti 33,3%-os aranyfedezet előíráshoz képest.

211 27.§.

1933-1945 a Reichsbank a náci periódusban

Ebben a periódusban a Bankot fokozatosan teljes függőségbe hozták az államtól, a totalitárius állam számára a hatalommegosztás doktrinája nem volt követendő alapelv. A változás jogi hátterét az 1933. évi október 27-i törvény teremtette meg. Az Általános Tanácsot – melyen keresztül a magánrészvényesek jelentős ellenőrzési joggal rendelkeztek a Bank működése felett – eltörölték. A Birodalom elnöke nevezte ki a Bank elnökét, miután meghallgatta a Bank Igazgatóságának véleményét. Az Igazgatóság tagjait a Bank elnöke jelölte és a Birodalom elnöke nevezte ki. A Bank elnökét és az Igazgatóság tagjait egy személyben a Birodalom elnöke menthette fel.

A Bank a nyílt piacon korlátozás nélkül megjelenhetett és kötvényekkel kereskedhetett. Ez két irányú változást jelentett a Bank helyzetében, egyrészt a monetáris politika új eszközének, a nyíltpiaci műveleteknek a megjelenését, másrészt pedig a Birodalom ily módon könnyebben tudott hitelhez jutni a Banktól.

A következő fokozatot az 1937. január 30-án a Führer által a Reichstagban bejelentett deklaráció jelentette, miszerint a Birodalom korlátlan fennhatósággal bír a Bank felett.212 A Birodalmi kormány 1937. február 10-én új jogszabályt alkotott a Reichsbankra, a legfontosabb módosítása volt, hogy a Bank a Führernek, a Birodalom Kancellárjának lett alárendelve213.

A Bank függetlenségének teljes felszámolására 1939. június 15-én került sor, a Birodalmi kormány új jogszabályt fogadott el a Reichsbankkal összefüggésben214. A Bankot ez a jogszabály teljesen a náci politika céljainak és a Führer akaratának rendelte alá215.

A Führer és a birodalmi kancellár kinevezi az elnököt és a Bank Igazgatóságának többi tagját. A Führer megállapítja a hivatali idejüket216217. A Közgyűlést megtartották, de minden hatáskör nélkül, a Központi Bizottságot felszámolták, helyét egy olyan tanácsadó testület vette át, melynek tagjait a Reichsbank elnöke választotta.

212 Ez volt a Versailles-i Szerződés Németországra vonatkozó nemzetközi kötelezettségei közül az utolsónak a megsértése.

213 Reichsgesetzblatt 1937/II. 47-48.

214 Reichsgesetzblatt 1939/I. 1015-1020, ezt a táblázatok közt is feldolgoztam és a pontozásos rendszerben is szerepeltettem. Úgy gondoltam, hogy az 1933. és 1937. évi módosításokat a táblázatok között nem szerepeltetem – minden bank esetében az összes módosítás meghaladná a disszertációm határait –, de a végső szabályanyag, ami 1939-ben lépett hatályba egymaga is jól érzékelteti a függetlenség hiányát a Reichsbank esetében.

215 Xxxxxxx Xxxxxxx először 1933. március 17-én lett Xxxxxx akaratából a Reichsbank elnöke, 1934. augusztusában gazdasági miniszternek nevezték ki, 1937. március 16-án újra a Reichsbank elnöke lett, 1 év hivatali időre, majd még egy alkalommal, 1938. március 19-én Xxxxxx kinevezte 4 éves hivatali időre jegybankelnöknek, de 1939. január 20-án menesztették pozíciójából…

Forrás: xxx.xxxxxx.xxx (NaziConspiracy & Aggression. Volume II. Chapter XVI. p.738-743.)

216 4.§.

217 A Führer egyszemélyi döntése a hivatali idő hossza, mely nincs előre rögzítve.

A német bankrendszer átszervezése a II. világháborút követően

A II. világháború végén, amikor Németországot a szövetségesek zónákra osztották, a Reichsbank is megszűnt Németország központi bankja lenni. A szövetséges hatalmak Németországot decentralizált, szövetségi államként képzelték el, szövetségi bankrendszer kiépítése mellett. A három nyugati hatalom felügyelete alatt tartott zónában külön-külön egy–egy Állami Központi Bankot218 hoztak létre. A britek egy központi bank felállítását szorgalmazták, ennek eredményeképpen alakult meg a Német Államok Bankja219, 1948. március 1-jén, Frankfurt székhellyel220. A Bank közjogi személyként alakult meg, tőkéjét az Állami Központi Bankok adták. Ezzel a kevésbé központosított bankrendszerrel a szövetségesek célja az volt, hogy a német gazdaság hatalmi csomópontjait szétszórják, azok ne összpontosuljanak egy helyen.

Bank Deutscher Länder (1948-1957)

Alapításának kezdeti célja az volt, hogy ellenőrizze az angol és az amerikai felügyeletű német övezetek valutáját, de hamarosan a francia övezet is csatlakozott. 1951-ig a szövetségesek ellenőrizték a működését, ezután a Német Szövetségi Kormány vette át a felügyeleti jogot.

Deutsche Notenbank (1947-1968)

1948-ban a szovjetek által felügyelt német szektorban alapították, hogy ellenőrizze a kelet-német pénzreformot. A DDR pénzügyminiszterének volt alárendelve, minden tevékenységét a pénzügyminiszter döntésének megfelelően végezte.

A DDR Állambankja (Staatsbank der DDR) (1968-1990)

1968. január 1-jén alapították, mint a Deutsche Notenbank jogutódját, mely Kelet- Németország központi bankja lett. A politikai hatóságok közvetlen irányítása alatt állt, a szocialista kormány gazdaságpolitikai célkitűzéseit kellett támogatnia. 1990-ben a Deutsche Bundesbank vette át a szerepét.

A Deutsche Bundesbank (1957-) alapítása – a függetlenség mintaképe

A Bundesbankot 1957-ben alapították, a Bank Deutscher Länder jogutódjaként, független szövetségi intézményként, mely jogi személy. Az 1957. július 26-án megalkotott Deutsche Bundesbankról szóló törvényt a szakirodalom221 „politikai kompromisszumként” említi. Magában foglalta a föderalista és a centralista-integralista állaspontokat is, ezért speciális „hybrid” intézményt teremtettek. Az a nézet, miszerint a

218 Landeszentralbanken

219 Bank Deutscher Länder, Bank of the German States.

220 A bankok között feladatmegosztás volt, mely az alábbiak szerint alakult: a Landeszentralbanken nem bocsáthatott ki bankjegyeket, a saját államuk területén mint végső hitelezők működtek, de ezt a tevékenységet is a szövetségi központi bank iránymutatásai szerint végezték. A Bank Deutscher Länder bankjegykibocsátási monopóliummal rendelkezett és egyedül alakíthatta ki a monetáris- és hitelpolitikát. 221 Például Xxxxxx Xxxxxx, Xxxxx Xxxxxxx.

Bundesbankot, mint Európa – és egyben a világ egyik – legfüggetlenebb jegybankját222 alapították meg 1957-ben, a mai napig tartja magát a szakirodalomban223.

Az említett kompromisszum jelenlétére utal például a törvény 12.cikke, mely szerint a Bundesbank számára előírás a kormány általános gazdaságpolitikájának a támogatása, ugyanakkor mindezt olyan mértékben kell megvalósítania, hogy a saját feladatainak végrehajtása nem kerüljön veszélybe.

Egyes vélemények224 szerint a Bundesbank Németországban kvázi mint a negyedik hatalmi ág jelent meg, mely állítást azzal indokolnak a szerzők, hogy a Bank vitathatatlanul jelentős szerepet töltött be a márka fizetőképességének folyamatos megőrzésében.

Xxxxx Xxxxxx000 véleménye szerint, a Bundesbank 1957-es megalapításakor nem volt független, egyik legfontosabb érvként azt jelöli meg a szerző, hogy a Bundesbank függetlenségét a kormánytól nem deklarálta az alkotmány, melyet, mint 2/3-os törvényt nehezen lehett volna módosítani. A Bundesbankról szóló 1957. évi törvény mivel egyszerű többséggel módosítható volt, Xxxxxx szerint nem jelentett kellő garanciát arra, hogy a Bundesbank számára jogilag biztosított függetlenség a gyakorlatban is érvényesülhet.

Mivel sem a XIX., sem a XX. században nem terjedt el Európában általánosan az a gyakorlat, hogy az alkotmányban is deklarálják a jegybank függetlenségét és mivel az európai államok jegybanktörvényei egyszerű többséggel létrehozhatók és módosíthatók, nem tartom Berger véleményét elfogadhatónak.226 Másrészt a dolgozatom második fejezetében részletesen elemzem majd, miszerint a jegybankok függetlenségét csupán egy vagy néhány szempont alapján nem lehet megítélni – a kritikusok szerint pedig a függetlenség mérése már önmagában egy majdnem lehetetlen vállalkozás –, ezért egy tény alapján – szerepel-e garanciális szabály az alkotmányban – nem tudjuk eldönteni a vizsgált kérdést.

Xxxxxx Xxxxxx álláspontja szerint a Bundesbank jogi függetlenségét több ponton is biztosította a bankra vonatkozó szabályanyag:

„ … a Bundesbank nincs alávetve a szövetségi kormány utasításainak, hanem jelentős mértékű politikai függetlenséggel rendelkezik. Sem refinanszírozási kamatláb változtatásra, sem az állami szerveknek hitelek nyújtására nem kötelezhető. … Ezen túlmenően az 1957. évi törvény igyekezett azt is kizárni, hogy a banktanács tagjait – a Bundesbank legfelső döntéshozó szervét – politikai motivációk vezérelte befolyások veszélye fenyegesse.”227

222 Melyhez hasonlóan magas szintű függetlenségnek még az Európai Központi Bank esetében lehetünk szemtanúi.

223 Például Cukierman, Xxxx, Neyapti számításai is ezt a nézetet támasztják alá. A legkevésbé független bank 0.00 ponttal, a legfüggetlenebb pedig az általuk megalkotott elméleti skálán 1.00 ponttal szerepelt, a Bundesbank minősült a legfüggetlenebbnek, a maga 0.69 pontjával.

Xxxxxxxxx, X. – Xxxx, S. B. – Neyapti, B.: Measuring the Independence of Central Banks and its Effect on Policy Outcomes. World Bank Economic Review. Vol. 6. 1992. p. 353-398.

224 Xxxx-Xxxxxx Xxxxxxxxxxx, Xxxxxx Xxxxxxx

225 Xxxxxx, X.: The Bundesbank’s path to independence evidence from the 1950’s. Public Choice. Springer. Vol. 93. (3) 1997. p. 427-453.

226 Természetesen az vitathatatlan, hogy a jegybanki függetlenség alkotmányi rögzítése a függetlenség erősítése irányába mutató, s mint ilyen, igen kívánatos tényező.

227 Scholz, G.: A Bundesbank pénzügypolitikai koncepciója. Bankszemle. 1987/7-8. 68. oldal

Vizsgálataim alapján a jegybanki függetlenség elvének biztosítása céljából az 1957. évi törvény számos rendelkezése garanciákkal építette körbe a Bundesbank működését.

A személyi függetlenség érvényesülése érdekében a hivatali idő és szakmai követelmények előírása biztosította a jegybank vezetőinek státuszát. Annak érdekében, hogy a politikai kinevezés veszélyét el lehessen kerülni, a törvény 8 évben határozta meg a vezető tisztviselők hivatali idejét, mely kétszerese a szövetségi és állami választási ciklusokénak.

A bank elnökét, az alelnököt, csakúgy, mint az Igazgatóság többi tagját a szövetségi köztársaság elnöke nevezi ki, a szövetségi kormány javaslatára. A szövetségi kormány, mielőtt javaslatot tenne, konzultál a Központi Banki Tanáccsal. 7.cikk (3)

A tartományi központi bankok elnökeit a Szövetségi Köztársaság elnöke nevezi ki a Bundesrat javaslatára. A Bundesrat javaslatát a Központi Banki Tanáccsal való konzultációt követően, a tartományi törvények szerint illetékes hatóság ajánlására hozza meg. Az alelnököket és a többi tagot a DB elnöke nevezi ki, a Központi Banki Tanács javaslatára. 8.cikk (4)

A szakmai követelmények kidolgozottsága még hagyott némi kívánnivalót, de a korabeli jegybanktörvények többségéhez228 képest modern rendelkezésnek számít.

A Tartományi Központi Bankok a Deutsche Bundesbank főhivatalai, összesen 10 tartományban működnek. A szervezeti felépítésnél a törvény a Management Bizottságot, az elnököt és alelnököt, valamint a Tanácsadó Testületet említi. A Tartományi Központi Bankoknak nincs bankjegykibocsátási monopóliumuk.

A Deutsche Bundesbank kizárólagos joga a fióknyitás (főfiókok és fiókok). Minden fő fiók élén két manager áll, aki a megfelelő Tartományi Központi Banknak felelős. 10.cikk

A Management feladata minden tartományi központi bank esetében az összes tranzakció lebonyolítása és az adminisztrációs ügyek intézése azon a területen, amelyre a főhivatal illetékessége és hatásköre kiterjed. Részletesebben a tartományi központi bankok hatásköre az alábbi ügyekre terjed ki:

▪ a tartománnyal folytatott tranzakciók végzése,

▪ illetékességi területén a hitelintézetekkel kapcsolatos tranzakciók intézése, kivéve azokat a tevékenységeket, melyeket e törvény 7.cikk (1)-(2) nevesít az Igazgatóság kizárólagos feladatai között 8.cikk (2)

▪ A Tartományi Központi Bank elnökeit a szövetségi köztársaság elnöke nevezi ki a Bundesrat javaslatára. A Bundesrat a javaslatát a tartományi törvényhozás szerint kompetens hatóság ajánlása alapján teszi meg, miután konzultált a Központi Banki Tanáccsal. 8.cikk (4)

228 A Bundesbankról szóló törvény elfogadását követő több mint tíz évvel később megalkotott, 1968. évi svéd jegybanktörvény még nem tartalmazott semmilyen szakmai követelményt a jegybank vezetőivel kapcsolatban. Az 1992. évi lett jegybanktörvény a Latvijas Bankáról még mindig nem említ szakmai követleményeket sem a jegybankelnök, sem pedig az alelnökök esetében. Ellenpéldaként szeretném megemlíteni az 1955. évi osztrák törvényt, mely részletesebben és pontosabban szabályozta a kérdést, mint a Bundesbankról szóló törvény.

„Az igazgatók olyan személyek, akik szakértők a gazdaságtudományok valamely területén, vagy vezető személyek gyakorlati üzleti tevékenységben.” 22.§. (3)

▪ Az alelnököket és a Management Bizottság többi tagját a Deutsche Bundesbank elnöke nevezi ki a Központi Banki Tanács javaslatára. A Management Bizottság tagjait nyolc évre nevezik ki, vagy kivételes esetekben rövidebb periódusra, de semmiképpen nem kevesebb, mint két évre. Minden kinevezés és visszavonulás publicitást kap a Szövetségi Közlönyben229 8.cikk (4)

A tartományi központi bankok vezetői esetében csak utal arra, hogy esetükben speciális szakmai követelményekre van szükség230. A tartományi központi bankok mellett működő tanácsadó testületek tagjai vonatkozásában: max. 5 főt különféle hitelintézetektől, a többieket ipar, kereskedelem, mezőgazdaság területéről választják231.

A jegybanki függetlenség pénzügyi oldala a korabeli jegybanktörvényekéhez képest kidolgozottabb az 1957. évi törvény rendelkezései alapján.

A Szövetségi Köztársaság, a tartományi vagy helyi hatóságok sem közvetve sem közvetlenül nem vonhatnak el saját céljaikra a banktól tőkét, anélkül, hogy biztosítanák annak ellenértékét aranyban vagy külföldi valutában. A Szövetségi Köztársaság készpénz ellátásának biztosítására a Szövetségi PM kérésére a bank leszámítolhat rövid lejáratú szövetségi kincstárjegyeket 1000 millió schilling értékhatárig232.

A nyílt piaci műveletek alkalmazása nem vezethet arra, hogy pénzügyi segítséget nyújtson a bank a Szövetségi Köztársaságnak, tartományi vagy helyi hatóságoknak, a 41.cikk kijátszásával233.

Az 1957. évi Deutsche Bundesbankról szóló törvény megfelelőségének az a legfőbb bizonyítéka, hogy összevetve234 az 1992. évi szöveggel szinte semmilyen jelentősebb módosítást nem találunk a jegybanki függetlenség szempontjából235.

A Deutsche Bundesbank, illetve az általa megvalósított monetáris politika a bank alapításától kezdve a kutatók érdeklődésének középpontjában állt236. Számos álláspont és magyarázat született a „német csoda”, vagyis a Bundesbank sikere, a német valuta rendkívüli stabilitása kapcsán.

229 Bundesanzeiger.

230 8.cikk (3)

231 9.cikk (2)

232 41.cikk

233 54.cikk

234 A disszertációmhoz csatolt Melléklet tartalmazza a kutatásom alapjául szolgáló jegybanktörvények táblázatait, így a Németország cím alatt lehet megnézni az 1957. évi és az 1992. évi német jegybanktörvények szövegére épülő táblázatokat.

235 A pénzügyi függetlenség területén változás az 1957. évi szabályozáshoz képest az, hogy a szövetségi államnak, szövetségi vasutaknak nyújtható hitelek maximumát magasabban határozta meg az 1992. évi szöveg.

„Limitált mértékben nyújthat rövidlejáratú hitelt: a szövetségi állam esetében a limit 6 milliárd DM, a szövetségi vasutak esetében 600 millió DM, illetve egyéb speciális intézmények, szektorok számára is felső határt állapít meg.” 20.cikk

236 A Bundesbankot, mint a jegybanki függetlenség példaképét szokták emlegetni, arra a tényre is utalva, hogy 1970-1992 közötti időszakban Németország inflációs rátája 3-4%-os volt, ugyanekkor az USA-ban 6%, Japánban 5,2%. A német Bundesbank az 1990-es évek elején az átmeneti gazdasággal rendelkező országok számára elsődleges jegybanki modellül szolgált saját központi bankjuk létrehozásakor, illetve átreformálásakor.

Xxxxxxx Xxxxxxxx és Xxxxxx Xxxxxx az SIB mutatót237 használta a német jegybank speciális státuszának meghatározásához, illetve az európai jegybankok függetlenségének egymással és a Deutsche Bundesbankkal való összeméréséhez.

Xxxxxxx000 azzal érvel, hogy a Bundesbank által megvalósított árstabilitási politika – az a célkitűzés, melyet a jegybanktörvény is deklarál elsődleges követendő célként a bank számára – a jegybanki függetlenség megnyilvánulásának legfontosabb tanúbizonysága.

Xxxxx Xxxxxxxx000 Xxxxxxxxxx idézi művében, és egyetért az idézett szerzővel abban, hogy valószínűleg az is segítette a Deutsche Bundesbank tevékenységét, hogy a szövetségi kormány központja Bonnban, míg a bank székhelye Frankfurtban van, így a földrajzi távolság is hozzájárult a végrehajtó hatalom befolyásától jelentős mértékben mentes monetáris politikai megvalósításához.

A szakirodalom általános körben elfogadja azt a tézist, miszerint az Európai Központi Bank 1998-as alapításakor a Deutsche Bundesbank volt a legfőbb minta, a jogi szabályozást, a közös európai bank függetlenségét a német jegybank példájára alkották meg.

Eijffinger240 nyíltan a Deusche Bundesbank „követőjének”, „utódjának” hívja az Európai Központi Bankot – utalva tehát arra a tényre, hogy az EKB alapításakor a Bundesbank volt a fő minta – már ami a jogi szabályozás és a megvalósított monetáris politika jellegét illeti a két bank esetében.

A német fejlődési út jegybanki függetlenséggel kapcsolatos sajátosságainak összegzését és a 2002. évi, jelenleg is hatályos német jegybanktörvény rendelkezéseit a 3.2.2.7 alfejezetben részletesen ismertetem. A kutatás alapját képező jogforrásokból elkészített táblázatokat a Mellékletek részben helyeztem el, először az összes vizsgált korszakban a személyi függetlenség, majd a szervezeti és legvégül a pénzügyi függetlenség táblázatai következnek (lásd. M-46 – M-54 közötti táblázatok).

237 A jegybanki függetlenséggel kapcsolatos elméletek bemutatásáról szóló második fejezetemben részletesen írtam az SIB mutatóról.

238 Xxxxxxx, X. X.: The Politics of Central Banking in Western Europe. Chapter Four – The Banque de France and the Politics of Facility. Cornell University Press. London. 1992. p. 45.

239 Gödbudak, N.: Central Bank Independence, the Bundesbank Experience and the Central Bank of the Republic of Turkey. Discussion Paper. Central Bank of the Republic of Turkey. No. 9610. March 1996. 240 Eijffinger, S.: The Federal Design of a Central Bank in a Monetary Union: The Case of the European System of Central Banks. Conference paper. Vienna. April 2002.

1.3 A jegybanki fejlődéstörténet magyar útja

Véleményem szerint a jegybanki fejlődés magyar útja önálló fejlődési utat jelent és mivel az egyik legrégebbi gyökerekkel rendelkező közép-kelet-európai út, indokolt a dolgozatom e fejezetében bővebb elemzés tárgyává tennem. Ahogy Xxxxxx Xxxxx is utal rá, a gazdaságtörténeti szakirodalomban Magyarországot rendszerint a kelet- európai országokkal szokták összehasonlítani, kivételes az Ausztriával való párba állítás, pedig a két ország két világháború közötti pénzügyi története már az első pillantásra szembetűnő párhuzamosságokat mutat.

„Mindkét ország az egykori Habsburg Monarchia közös pénz- és tőkepiacából szakadt ki, ezért az örökölt pénzügyi intézményrendszernek sok közös vonása volt.”241

Célom e részben felvázolni a magyar fejlődési sajátosságokat az Osztrák Magyar Banktól kezdődően – az addigi fejlődés főbb intézményesült egységeit összegezve –, kifejezetten a Magyar Nemzeti Bank kialakulásnak előzményeire koncentrálva, valamint bemutatni a XX. század sokszínű változásainak hatását a magyar jegybank státuszában, függetlenségében.

1.3.1 A jegybank státusza az abszolutizmus és a dualizmus évtizedeiben

1.3.1.1 Osztrák Nemzeti Bank

Az Osztrák Nemzeti Bank (továbbiakban: ONB) státuszának és autonómiájának kérdésköre a magyar szakirodalomban részletes kutatások tárgyát képezte242. Általánosan elfogadott, hogy az ONB „az állami csőd jegyében született meg”, ahogy Xxxxx Xxxxxx megjegyzi „jellegzetesen állambankári szerepkörre volt hivatott”243.

Dolgozatomnak nem tárgya az ONB vizsgálata, de néhány fontos sajátosság miatt, melyet az Osztrák-Magyar Bank alapításánál figyelembe vettek – illetve, hogy 1877-ig tartott a bank szabadalma –, az 1816. évi bankakta és a mintegy 60 éves működés rövid értékelését szükségesnek érzem. A kontinensen az osztrák központi bank, az ONB az elsők között jött létre; ennek a banknak a jelentősége abban áll, hogy a fennhatósága alá

241 Xxxxxx Xxxxx: Válságok és választások. Pénzügyi politika Magyarországon és Ausztriában, 1931- 1936. Aetas. 2000. 4. 32-49. oldal

242 Lásd erről a témáról bővebben:

Xxxx Xxxxxx: Az Osztrák Nemzeti Bank, 1816-1851. in: Xxxxxxx Xxxxx (szerk.) A Magyar Nemzeti Bank Története. I. kötet. KJK. Budapest. 1993. 81-152. oldal

Xxxxx Xxxxxx: A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867-1878). Századok. 1993. 1. 89-127. oldal

Xxxxx Xxxxxx: Az Osztrák Nemzeti Banktól a Magyar Nemzeti Bankig 1816-1924. in: Xxxxxxx Xxxxx (szerk.) A Magyar Nemzeti Bank Története. I. kötet. KJK. Budapest. 1993. 155-250. oldal

Xxxxx Xxxxx: A Magyar Nemzeti Bank és a pénzpiac. Budapest. TÉBE Kiadóvállalat. 1928.

243 Xxxxx Xxxxxx: Abszolutizmusból alkotmányosságba. Az Osztrák Nemzeti Bank és a Plener-féle banktörvény. Közgazdasági Szemle. 1992/2. 148. oldal

tartozott a korabeli Magyarország területe is244. Ahogyan Xxxxx Xxxxxx utal rá, nem csupán elnevezésében, hanem tartalmi elemeiben is az angol mintát követtek az alapításkori bankakta megszövegezésekor és a későbbi szabályanyagok megalkotásának idején is. A pátens hangsúlyozta, hogy a Bank az „államigazgatás különleges védelme alatt álló szabadalmazott magánintézet”.

Amit eltérésként említhetünk, hogy az osztrák jogforrás fenntartotta a császári bankkomisszár intézményét, ezzel téve erősebbé az állam ellenőrzési jogát. A pénzügyi függetlenséget illetően az állami üzleteket az állami váltók leszámítolására korlátozták.

J. Bouvier245 említi, miszerint a korabeli európai jegybankokhoz – a Banque de France- hoz vagy a Porosz Állami Bankhoz – képest függetlenebb volt az ONB. Véleményem szerint viszont Xxxxxxx álláspontja nem teljesen helytálló, mivel számos olyan rendelkezés található az 1816., 1817., majd az 1841. évi szabadalmakban, mely a bank függetlenségét korlátozta. Az 1841. évi szabadalom ugyanis már két császári biztosról rendelkezik, valamint tételesen felsorolásra kerültek mindazon ügyletek, amelyekben a pénzügyi kormányzat jóváhagyása szükséges246.

A Plener-féle bankakta (1860-62) angol módra igyekezett biztosítani az ONB államtól való függetlenségét. Xxxxx Xxxxxx a bankakta módosításait úgy értékelte, hogy e szabályanyag révén az ONB számára addig soha nem biztosított autonómiához jutott, egészen 1878-ig, fennállásának végéig247.

1.3.1.2 Osztrák-Magyar Bank

Alapítás és státusz a dualista birodalomban

Kifejezetten érdekes helyzet állt elő államjogilag az Oszták-Magyar Monarchia kialakulásával, mely a majdani közös jegybank felépítését, feladatait és további sorsát is

244 A Habsburgok Magyarországot „előretolt helyőrségnek”, „éléskamrának” tekintették, ez a szerepkör gazdaságpolitikájukban is tükröződött, hiszen az osztrák örökös tartományok érdekeit tartották szem előtt. Az osztrák központi bank létrehozását speciális politikai és gazdasági helyzet indokolta. A napóleoni háborúk az osztrák gazdaságot is sújtották – infláció, pénzromlás – és a rövid idő alatt felgyülemlett államadósságot és papírpénz-kibocsátást önálló központi bankkal próbálták ellensúlyozni. Az Osztrák Nemzeti Bankot az 1816. évi császári pátenssel hozták létre. Az 1862. évi banktörvény az állam és a bank viszonyát szabályozta, célja a továbbra is hatalmas mértékű államadósság leszorítása volt.

Az Osztrák Nemzeti Bank bankjegykibocsátási joga Magyarországra is kiterjedt, amely ellen a magyar rendek kezdettől fogva tiltakoztak. A függetlenség egyik fontos elemének tekintették az osztrák banki fennhatóság alóli szabadulást és az önálló magyar központi bank létesítését.

245 Xxxxxxx, X.x. m. p. 77-82.

246 A császári pátens, mely az alapításáról rendelkezett, 1816. június 1-jén alapvetően állami intézetként hozta létre a bankot, bár a pátens utalt rá, miszerint a bank „az államigazgatás különleges védelme alatt álló szabadalmazott magánintézet.” A bank alakuló választmánya nem tekintette megfelelőnek ezt a jogállást, sikerült meggyőzni arról az uralkodót, hogy egy, a magánintézeti elemeket hangsúlyozottabban érvényesítő alapszabály szükséges. Aztán az 1817. évi pátens ezt a törekvést mégsem valósította meg, sőt, kimaradt a privilegizált státuszra való utalás is. Az 1841. évi szabadalom szorosabbra fonta a bank és az állam közti kapcsolatokat. A kormányzat jóváhagyásához kötött ügyletek: a bankjegyforgalom és ércfedezet viszonya, fiókállítás engedélyezése, stb. 1841. évi pátens 44.§.

247 lásd erről bővebben: Xxxxx Xxxxxx: Abszolutizmusból alkotmányosságba. Az Osztrák Nemzeti Bank és a Plener-féle banktörvény. Közgazdasági Szemle. 1992/2. 148. oldal

meghatározta248. A kiegyezés a “bankügyet”, azaz a jegybankkérdést megoldatlanul hagyta, a két pénzügyminisztériumnak kellett rendezni, 1877-ig érvényben maradt az Osztrák Nemzeti Bank privilégiuma.

1878-ban a magyar és az osztrák kormány kettős potenciális nyomásával szemben – és ugyanakkor az európai fejlődéssel lépést tartva – kellett megalapozni az újonnan létrehozott intézmény státuszát. Ahogyan arra Xxxxx Xxxxxx is utal egyáltalán nem volt egyértelmű e speciális államjogi konstrukció jegybanki funkciókat betöltő leendő intézményének státusza249.

A Monarchia gazdasági uniót kialakító szemlélete nem tűrte volna el önálló jegybankok létesítését – melyek egyben az önálló gazdaságok és a függetlenség biztosítékai is –, főleg akkor, ha ezek egymás bankjegyeit nem, vagy csak korlátozott mértékben fogadják el. A „jegybankügy”, bár hosszas vitákat élt meg a kiegyezés idején – Xxxxx Xxxxxx, Xxxxx Xxx, Xxxx Xxx képviselte az önálló magyar nemzeti bank létesítésének gondolatát – megoldódni látszott a dualista bank felállításával, de azt mondhatjuk, hogy nem szűnt meg még az OMB létrehozását követően sem250. A viták kiújultak a századelőn, a Monarchia felbomlásakor, ahogy azt hamarosan bemutatom Xxxxx és Müller művei alapján.

Xxxxxx Xxx a bankközösség előnyeire hívta fel a figyelmet:

„Nincs a világon önálló ország, amely hasonló kedvező viszonyok között rendezhette volna be bankszervezetét, és amely passzív fizetési mérleg mellett bankintézményét szerves összefüggésbe hozhatta volna egy aktív fizetési mérleggel megáldott szomszéd ország központi bankjával.”251

248 Az 1867-es kiegyezés alkotmánya nem egyetlen törvényben jelent meg, több alkotmánylevél tartalmazta (pl.: állampolgárok általános jogaira vonatkozó állami alaptörvény, állami alaptörvény a bírói hatalomról, törvény a miniszteri felelősségről), további specialitása a korábbi alkotmányokhoz képest, hogy az uralkodó és a népképviselet közötti megegyezés eredményeként jött létre.

A parlament elnevezése Birodalmi Tanács volt, mely azt fejezi ki, hogy a parlamentnek viszonylag gyenge, inkább csak tanácsadói szerepköre volt a császár mellett. A Birodalmi Tanács két házra tagolódott, a Főrendiházra és a Képviselőházra. Az előbbibe születés alapján (a császári ház nagykorú hercegei), nagybirtokuk alapján, hivataluk alapján (pl.: érsekek), császár általi kinevezés alapján kerülhettek a tagok. A Képviselőházba a tartománygyűlések delegálták a tagokat.

A törvény szentesítésére a császár volt jogosult, abszolút szabadon dönthetett e tekintetben, azaz bármikor élhetett vétójogával, tehát azzal a joggal, hogy nem szentesíti a Birodalmi Tanács által megalkotott törvényt. Szükség volt még a kihirdetés aktusára is a törvény hatályba lépéséhez, mely szintén a császár jogköre volt.

249 lásd erről bővebben: Xxxxx Xxxxxx: A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867- 1878). Századok. 1993. 1. 89-127. oldal

250 Xxxxx Xxx politikai vezércikkeinek, tárcáinak témája a Hon című, politikai és közgazdászati napilapban gyakran a bankkérdés vagy a valutaankét volt. 1869. januárban sürgette a pénzügyi reformot, bírálva az Osztrák Nemzeti Bank hitelnyújtási gyakorlatát. Szerinte “pénzviszonyaink egy más állam kénye-kegyétől függnek”. “Egy pénzkrízis koldussá tesz minden üzletet és ipart”. Jókai álláspontja szerint egy önálló magyar nemzeti bankra van szüksége a magyar gazdaságnak.

Xxxx Xxx, Jókai pártfogoltja, 1870-ben az Athenaeum kiadónál jelentette meg “Bankszabadság. Különös tekintettel a magyar bankmozgalomra” című művét. Xxxx Xxx szerepet játszott az 1848/49-es eseményekben, évekig emigrációban élt, hazatérése után közéleti szerepet vállalt. A bankszabadság eszméjét és az önálló magyar jegybank létrehozását hirdette.

Bővebben lásd erről a témáról: Xxxxxx Xxxxx: Xxxxx Xxx a pénzügyekről és a bankkérdésről (Forrás: xxxx://xxx.xxxxxxxx.xx/xxxxxxxx/xxx-xxxxx/xxxx-xxxx/Xxxxxx.xxxx

251 Xxxxxx Xxx válasza az önálló magyar jegybank ügyében a Magyar Országgyűlés Képviselőházának Bankbizottsága részéről hozzá intézett kérdőpontokra. 1908. Budapest. Druckerei Der Xxxxxx Xxxxx- Gesellschaft. 6-7. oldal

Nem csupán a saját nemzeti bank gondolata merült fel, hanem az is, hogy mennyiben lehet a bankszabadság elvét érvényesíteni252. Több nézet alakult ki tehát a jegybank kialakítására, végül 1878-ban közös dualista felépítésű bankot hoztak létre az Osztrák Nemzeti Bank átszervezésével253. Ahogyan az 1878. évi dokumentum deklarálta „a szabadalmazott Osztrák Nemzeti Bank alakul át Osztrák Magyar Bankká254. A szabadalmazott ONB vagyonát, tartozását, kötelezettségeit átveszi255”.

Az ONB szervezete és a korábbi szabályozás mintaként szolgált, bár az új bank bankigazgatását döntéshozatali és végrehajtói metszetben tagolták, alsó szintjeit dualizálták, a korabeli európai jegybankok felépítéséhez képest sokkal komplexebb struktúrával rendelkezett. Az ONB szabályanyagából ismert császári bankkomisszár – a magyar részről kormánybiztos néven működik – intézménye megmaradt, részletesebb szabályokkal rendezték megválasztásának körülményeit, vétójogát, és a bank valamint a biztos konfliktusa esetére az ügy eldöntésének pontos eljárását.

A bank az I. világháború éveiben

Az I. világháború évei alatt változott az OMB pozíciója is, számos esetben kellett rendkívüli hitelekkel segítenie az osztrák illetve magyar bankokat és emellett a hazai pénzpiacon 1914 nyarán pánikhangulat alakult ki. A Monarchia vezetői előbb fizetési moratóriumot hirdettek, majd pedig a kivételes hatalomról szóló törvény megteremtette annak feltételeit, hogy a pénzügyminiszter hitelműveletek révén gondoskodjon a pénzügyi igények kielégítéséről256.

1914. augusztus 14-én megállapodást kötött az OMB a két kormánnyal. Xxxxxx Xxxxx szerint ez a megállapodás a jegybank autonómiájának végét is jelentette, bár az alapokmány hivatalos felfüggesztésére csak pár nappal később került sor257.

A pénzügyi függetlenséget érintette a változtatások nagy része, a háborús kiadások egyre növekedtek, számos probléma lépett fel. 1916-ban – német mintát követve – Bécsben és Budapesten is felállítottak egy-egy ún. Devizaközpontot258. A Devizaközpontot a nagybankok alapították, ily módon az alapítók intézete volt259. 1918- ban szétesett a Monarchia, az OMB is válságos helyzetbe került. Az őszirózsás

252 lásd. erről bővebben Xxxxxx Xxxx: A társadalmi gazdaságtan alkalmazott és gyakorlati tanai. Budapest. Athenaeum Irodalmi és Nyomda R. Társulat Kiadása. 1899. 311-339. oldal

253 Erről a korszakról és a bank kialakításával kapcsolatos álláspontokról lásd még: Xxxxxx Xxxxxxxx: Közügyeinkről II. A bankügy. Budapest. 1875.

Xxxx Xxx: Bankszabadság, különös tekintettel a magyar bankmozgalomra. Pest. Athenaeum. 1870.

254 I.czím 1.czikk

255 I.czím 3.czikk

256 1912. évi LXIII. törvényczikk

257 Xxxxxx Xxxxx: Az Osztrák Nemzeti Banktól a Magyar Nemzeti Bankig, 1816-1924. Xxxxxxx Xxxxx (szerk.): A Magyar Nemzeti Bank Története. I. kötet. KJK. Budapest. 1993. 348. oldal

258 Az állami költségvetés közvetlen jegybanki finanszírozása minennapos gyakorlattá vált, megszűnt az 55.cikk rendelkezése, miszerint a bank nem köthetett egyik kormánnyal sem hitel vagy kölcsönügyletet. Vis maiorként értelmezve a háború idejét, felfüggesztették a bank egyik legfontosabb feladatát, a valuta értékállóságának megőrzését. 1915-ben eseti tárgyalások nélküli hitelkonstrukciót alakítottak ki. Xxxx Xxxxxxx Xxxxxxxx hivatkozik Xxxxxx Xxxxx i.m. 377. oldalán, miszerint a Devizaközpont „a jegybank devizapolitikájának háborús eszköze volt”.

259 A Devizaközpont felállításának célja az volt, hogy önként csatlakozó tagjai – kezdetben 34 pénzintézet

– képesek lesznek összes valuta- és devizakészleteiket beszolgáltatni, megszűnik a zugtőzsde és egyensúlyba hozható a fizetési mérleg.

forradalom, majd a Tanácsköztársaság idején – bár felmerült a gondolata – nem oldódott meg a jegybankkérdés.

Az I. világháború után a monarchia utódállamai önálló központi bank és önálló valuta létrehozására törekedtek. Véget ért a magyar és az osztrák jegybanki fejlődési út közös szakasza, ebben a korszakban jött létre a Magyar Nemzeti Bank is, jelentős nemzetközi

– elsősorban angol – támogatással (a Népszövetségi kölcsön egyik feltételéül az önálló magyar jegybank felállítását szabták meg). A következő részben a magyar jegybank létesítésére vonatkozó főbb javaslatokat, kísérleteket tekintem át, bár történetileg a jegybank alapítása következne. Azonban a téma fontossága miatt indokolt az alapítással kapcsolatos álláspontok összegző bemutatása a XIX. század közepétől kezdve.

1.3.2 Kísérletek és elméletek a magyar jegybank létrehozására

Xxxxxxxxx Xxxxxx Hitel című művében hosszasan indokolja, miért van szükség egy nemzetnek saját nemzeti bankra:

„Nemzeti-Bank által százszor több jót tennénk, mint kórházak … felállítása által…

Mi pedig a Nemzeti-Bank felállítását illetö, van ollyasokrul sok jó példa, ’s más nemzeteknél jókat ’s rosszakat is láthatunk, ugy hogy hazánkra illesztésében előre felszámíthatjuk: mit kell elfogadnunk, s mitől óvakodnunk.”260

A Batthyány-kormány időszaka alatt a kereskedelmi bankként megalakult Pesti Magyar Kereskedelmi Bank – szabadalmi oklevelét 1841-ben szentesítette V. Ferdinánd – pénzt bocsátott ki. A bank történetének fényes lapjait írta 1848/49-ben, amikor a forradalom és szabadságharc jegybankja volt. Xxxxxx, bár a forradalmi követelések között szerepelt egy új, független és önálló magyar jegybank léte, de erre a forradalom alatt nem volt sem idő, sem pénz, ezért választották ezt a kiegészítő megoldást. A kvázi jegybankként történő működés a szabadságharccal együtt megbukott.

Az önálló magyar központi bank létrehozását a kiegyezési tárgyalások során is szorgalmazták a magyar rendek, törekvésük ismét kudarcba fulladt. Az Osztrák Nemzeti Bank privilégiuma 1877-ig érvényben volt, majd hosszas alkudozások lezárásaként csupán kompromisszumos megoldás született 1878-ban, a dualista monarchia dualista felépítésű261 jegybankjának, az Osztrák-Magyar Banknak a felállításával.

260 gróf Xxxxxxxxx Xxxxxx: Hitel. Xxxxxxxxx Xxxxxxxx J. M. és Xxxxxxx Xxxxxx Könyvnyomtató Intézete. 1830. 146-148. oldal

261 A közös bank a Monarchia teljes területének központi bankjaként működött; Bécs és Budapest szervezeti és vezetői egyenjogúságot kapott. A bankvezetés döntéshozói és végrehajtó ágakra tagolódott. Döntéshozó szervek voltak: a főtanács, a kormányzó, a bizottságok, a bécsi és budapesti igazgatóság, élén egy-egy alkormányzóval. A főtanács gyakorolt általános felügyeletet az egész banküzem felett. A végrehajtó szervek közé az üzletvezetés és a központi szolgálat tartozott. Mintegy negyven éven keresztül tehát Ausztriával közös jegybankunk volt, mely jegybank szabályozása és működése megfelelt a kor követelményeinek és pozitívumai is voltak – ahogy azt Xxxxx és Müller műveiben is olvashatjuk – annak, hogy egy ilyen fontos szerv közös irányítás alá tartozott.

1.3.2.1 Álláspontok a századelőn – Bankközösség vagy önállóság?

Az önálló magyar jegybank csak 1924-ben született meg, viszont mind a politikusokat, mind a gazdasági szakembereket jóval korábban foglalkoztatta a létrehozás gondolata. Többen, több szempont alapján is kifejtették álláspontjukat arra vonatkozóan, hogy melyek azok a legfontosabb érvek, melyek egy önálló, független magyar jegybank létesítését megkövetelik. Az 1848/49-es események, majd a kiegyezés idején született elgondolások új formát öltöttek, és a századfordulón a nemzeti bank iránti igény egyre inkább erősödött, melyet természetesen a gazdasági érdekek is alátámasztottak.

A korabeli magyar szakirodalomban262 a hármas érvrendszer, mely jogi, politikai, gazdasági érveket tömörített egy önálló magyar központi bank megalakítása mellett nagyok sok értékes információval szolgál számunkra. A korabeli Magyarországon egyáltalán nem volt egyetértés abban a kérdésben, hogy továbbra is az osztrákokkal közös bankunk legyen, vagy önálló, független jegybank létrehozása szükséges.

„Ismét két táborra oszlik e kérdés körül az ország: az egyik oldalán sorakoznak azok, kik az ország jól felfogott érdekei ellenére, ellenzői minden önálló politikai és gazdasági törekvésnek, csak azért, mert hű imádói mindannak, ami közös. A másik oldalán tömörülnek azok a független gondolkodású emberek, kiket a nemzet történetéből merített hosszú és szomorú tapasztalat megtanított arra, hogy a politikai függetlenségünket csak gazdasági önállóságunk megteremtése útján vívhatjuk ki.”263

Xxxxx Xxxxxx000 és Xxxxxx Xxxx000 az önálló magyar nemzeti bank kialakítása mellett érveltek a századelőn:

„Önálló bank állíttassék-e fel, az felel-e meg az ország gazdasági és hitelérdekeinek vagy padig a bankközösség folytatása? … az önállóság nem délibáb, hanem axióma, melyet minden nemzeti pártnak imperatívumnak kell tekintenie.”266

Xxxxx Xxxxxx a kevésbé radikális álláspontot képviselte, ő ugyanis, bár fontos feladatnak tekinti egy Ausztriától független jegybank kialakítását, viszont messzemenőkig hajlandó kompromisszumokra. Elfogadhatónak tartja egy Ausztriával továbbra is közös jegybank létét, tervei és javaslatai inkább ezen közös bank fejlesztésére vonatkoznak.

„Nem azt akarom állítani, hogy katasztrófa volna Magyarországra nézve, ha az osztrák-magyar bank szabadalmát 1910-en túl meghosszabbítanánk, és hogy ez helyrehozhatatlan hiba volna. De viszont a közösség híveivel szemben azt is merem bizonyítani, hogy éppenséggel nem volna katasztrófa az országra nézve az önálló bank létesítése sem a közeli jövőben. … Ami a propozícióimat illeti, azok nagy része akkor is megvalósítható, ha a bank továbbra is közös marad.”267

262 A legjobb példa erre Xxxxx Xxxxxx Önálló nemzeti jegybank és a vele összefüggő kérdések (1907) és Xxxxxx Xxxxxx A jegybankügy (1908) című kötete, melyek e területen alapműnek tekinthetők.

263 Xxxxxx Xxxxxx: A jegybankügy. Lamper R. könyvkereskedése. Budapest. 1908.

264 Xxxxx Xxxxxx hozzászólása. in: Képviselőházi Irományok 1906-1911. XXXIV. k. 1172. sz. 427. oldal 265 Xxxxxx Xxxx hozzászólása. in: Képviselőházi Irományok 1906-1911. XXXIV. k. 1172. sz. 446. oldal 266 lásd. Xxxxx Xxxxxx idézett beszéde

267 Xxxxx Xxxxxx: Önálló nemzeti bank és a vele összefüggő kérdések. Xxxxxx Xxxx Könyvnyomdája. Budapest. 1907.

Xxxxxx Xxxxxx Xxxxx Xxxxxxxxx radikálisabb álláspontot képviselt. Véleménye szerint már nem lehet tovább halogatni a kérdést, nem elég az elméletek gyártása, most a tettek ideje jött el.

„Elérkezett tehát a 12. órája annak, hogy határozzunk a jegybank sorsát illetőleg. Ismét előttünk áll a nagy kérdés, hogy törvénybiztosította jogunkkal éljünk-e végre, vagy pedig gyávaságból, vagy nembánomságból megmaradjunk- e továbbra is a gazdasági érdekeinket és a független törekvéseinket mélyen sértő közös jegybanknál.”

Xxxxx Xxxxxx művében összegyűjti és részletesen bemutatja a századelő bankügy kapcsán felmerülő vitáit, az integráció és az elkülönülés mellett268 felsorakoztatható érveket és ellenérveket269.

268 Hoszú érvei a következők az önálló magyar nemzeti bank felállítása mellett:

▪ Budapest pénzügyi jelentősége: A szerző véleménye szerint ez a legnyomósabb érv egy önálló, Ausztriától függetlenül, befolyásmentesen működő magyar jegybank megteremtése során. Budapest Bécs mellett, mindaddig, míg nincs önálló jegybankunk csak másodrendű piacként jöhet szóba, a külföld szemében a közös bank központja egyedül csak Bécs.

▪ Ausztriától elütő gazdasági érdekeink: Szintén a külön jegybank mellett szól az a körülmény is, hogy Magyarország és Ausztria gazdasági érdekei sok tekintetben egymástól eltérőek. Xxxxx, az egyedüli osztrák gazdasági író, aki ekkortájt az elkülönítés gondolatát hangoztatta, egyetért Xxxxx Xxxxxx nézetével, szerinte az elkülönítés által megszűnne a súrlódási felület a két ország között, hasonlóan az 1867-es évhez, amikor ezt a kiegyezés teremtette meg.

269 Hoszú számos ellenérvet is felsorakoztat az önálló nemzeti bank felállítása kapcsán:

▪ Magyarország gazdasági fejletlensége: ez az ellenérv legfőképp osztrák oldalról érkezett, ahol nem örültek a függetlenedési gondolatoknak és tervezgetéseknek. Az osztrák oldal ügyesen taktikázva azonban nem tiltotta meg nyíltan a szétválást és ezzel egyidejűleg a magyar jegybank létrehozását, hanem, mintegy a magyar érdekeket képviselve kijelentették, hogy Magyarország még nem elég erős egy életképes bankrendszer kialakítására. Hoszú ezt nem is fogadja el ellenérvként, hiszen – mint ahogy arra utal – teljességgel megfoghatatlan, határozatlan ez a kijelentés, hiszen nem fűzik hozzá, miben kell elég erősnek lennünk egy működőképes bank kialakításához.

▪ Tőkeszegénységünk: „Hát az igaz, hogy e tekintetben szegények vagyunk. Ez az érv épp olyan, mint a legtöbb: ha alapul vesszük, akkor beláthatatlan időre lemondhatunk a bank létesítéséről.”

▪ A rázkódtatások: Xxxxxxxxxxxx fogalmazódott meg, hogy a magyar pénzügyi életet egy ilyen nagy változás talán helyrehozhatatlan károkkal sújtja. A szerző álláspontja szerint ez nem lehet olyan csapás, amit az ország rövid időn belül ne tudna kiheverni.

▪ A bankközösség és az osztrák tőke összefüggése: Hoszú szerint csak félig képzett szakemberek állíthatják azt, hogy a jegybank közössége az osztrák tőkét Magyarországra hozza. Szerinte ez a nézet nem helytálló. „A közös jegybank csak úgy hozhatna mihozzánk osztrák tőkét, ha betétei volnának. Ilyenekkel pedig az osztrák-magyar bank tudvalevőleg nem rendelkezik…”

▪ A nagy gazdasági egységek térhódítása: A század elején szintén általános argumentum volt a különválás ellen a nagy egységek felé való haladás irányzatának előtérbe kerülése. Ezen nézet szerint minél nagyobb területet kell egy jegybank hatásköre alá foglalni és a kisebb intézményeket megszüntetni.

▪ A kamatlábkérdés: A bankközösség hívei aggódtak, hogy az önálló jegybank működése folytán a kamatláb meg fog drágulni. Hoszú álláspontja szerint mindez csak jósolgatás, nincs megfelelően alátámasztva gazdasági érvekkel.

▪ Az érme- és pénzszerződés megszűnése: 1892-ben törvénycikk született, mely az Ausztriával kötött érme- és pénzszerződést foglalja magában. Az 1892. évi XVIII. törvénycikk 1910. december 31-én, a bankszabadalommal egyidejűleg járt le. (Viszont ezt még 1907-ben nem lehetett tudni, hiszen a szerződés tartalmazott egy olyan elemet is, mely szerint, ha a lejárat előtt legalább egy évvel az egyik fél nem mondja, akkor további tíz évig marad érvényben.)

Az Ausztriától eltérő politikai- és gazdasági érdekeinket Müller is hangsúlyozza270, az osztrák és magyar érdekek különbözőségét egy hasonlattal világítja meg, mely szerint

„lehetetlen, hogy két embernek közös erszénye legyen, ilyenképp az is, hogy két országnak közös bankja”.

Müller legfontosabb érve egy önálló magyar jegybank mellett az, hogy a gazdasági függetlenség legfontosabb szerve, lüktető ereje, ide folynak egybe az összes gazdasági tényező szálai, és felismerte azt a – jelenleg hatályos jegybanktörvényben az MNB legfőbb céljaként szintén megjelölt – célt is, mely szerint a belföldi fizetőeszköz védelmét is megvalósítja. Müller véleménye – ellentétben Xxxxxxxxx –, miszerint az előzőekben kifejtett szerepkört csakis akkor tudja egy jegybank megvalósítani, ha „a nemzet testében ver gyökeret”. Kötelező feladatként jelöli meg törvényalkotásunk számára, hogy 1911. január 1-vel önálló magyar nemzeti bankot állítsanak fel.

Xxxxx Xxxxxx említett művében nemcsak az érveket és ellenérveket sorakoztatja fel mind a bankközösség, mind pedig egy önálló jegybank mellett, hanem – természetesen abban az esetben, ha a törvényhozás elhatározza egy önálló magyar bank felállítását – ezen nemzeti bank létrehozásának a kérdéseivel is részletesen foglalkozik. Az első kérdés, amit a korabeli szerzők gyakran emlegetnek, hogy az új bank állami vagy magánbank legyen. Hoszú álláspontja szerint a legideálisabb az lenne, ha állambankként jönne létre a jegybank271.

Már ekkor felvetette azt a kérdést, miszerint mi legyen a jegybank jogi alapja: ”az osztrák-magyar bank átvétele, vagy pedig új bank létesítése czélszerű-e?” Az átvétel estén komoly költségekkel kell számolnia a magyar államnak, ugyanakkor pozitívuma, hogy az átmenet simább, mint egy újonnan kialakított bank esetében. Fontos annak a megvizsgálása is, hogy az új jegybank alaptőkéje mekkora legyen, és milyen forrásokból lehet azt összegyűjteni. Xxxxx nézetei szerint:

„Az alaptőke előteremtésének módja természetesen egy konzorczium létesítése volna. A konzorcziumnak úgy a belföldön, mint a külföldön befizetett összegeket mindaddig külföldi bankoknál kellene elhelyezve tartania, amíg a bank meg nem alakul.”

1.3.2.2 Az önálló magyar jegybank létrehozásának lehetősége a századelőn

1907-ben az 1899. évi XXXVII. törvénycikk alapján jogilag is lehetőség nyílt az önálló magyar jegybank felállítására, az alábbi két módozat szerint272:

▪ A 107.§. szerint a magyar királyi kormány és a császári királyi kormány a két törvényhozás jóváhagyásával kötött egyezmény alapján jogosítva van, ha

270 Fontos érv még, hogy a gazdasági közösség Ausztriával legkésőbb 1907-ben, a bankszabadalom pedig 1910-ben jár le. (Ez pedig azt jelentette, a tervek szerint, hogy 1907-ben megvalósul az önálló vámterület, de ezt meg kell hogy előzze az ország gazdasági fejlődése, amit csak anyagi függetlenedéssel lehet elérni, melynek feltétele az önálló jegybank is.) Müller szerint tehát a jegybanknak hamarabb létre kell jönnie, mint ahogy a gazdasági közösség megszűnne.

271 „Az egész jegykibocsátói intézmény állami eredetű és ennélfogva leghelyesebb, ha a haszna teljesen az államé. Mert hogy lukratív üzlet, ahhoz kétség nem fér.” (Xxxxx Xxxxxx)

272 Az 1899. évi XXXVII. tc. alapján megkötött pótegyezmény II.cikke szerint, ha az Osztrák-Magyar Bank 1907. december 31-én megszűnik, akkor a két kormány köteles megfizetni a részvényeseknek az ekképp megszűnő szabadalmi évek mindegyikére részvényenként 22 koronát, mint kártalanítást.

az Osztrák-Magyar Bank szabadalma lejár, a szabadalom tárgyát képező egész banküzletet – a jelzálog-hitelüzlet elkülönítése mellett, mely a banktársaságnak megmarad – mérleg szerinti állományban és értékben átvenni. Ha a magyar kormány él az átvétel jogával, akkor átveszi a bankot, összes tartozásaival, követeléseivel, vagyonával.

▪ Ha a bank szabadalma lejár anélkül, hogy a két ország élne jogával, hogy a banküzletet átveszi, akkor a bank közgyűlése feljogosított a részvénytársaság további működését meghatározni. Ez esetben egy törvényileg teljesen új jegybank jön létre Magyarországon, mivel a magyar kormány nem él az átvétel jogával.

Végül 1907. december 31-én nem került sor az ONB felszámolására, ugyanis meghosszabbították a közös bank szabadalmát. Csak bő tíz évvel később, az 1919. szeptember 10-én aláírt osztrák békeszerződésben szerepelt az Osztrák-Magyar Bank felszámolására vonatkozó kötelezettség, melyet a magyar békeszerződés szó szerint emelt át.

1.3.2.3 Stabilizációs politika a békeszerződés aláírását követően, a Magyar Királyi Állami Jegyintézet

Az 1919. szeptembere és 1920. decembere közötti átmeneti korszakban a tisztázatlan belpolitikai háttér kaotikus pénzviszonyokkal társult. A Tanácsköztársaság időszaka alatt a Postatakarékpénztár bocsátott ki bankjegyeket, de ezzel párhuzamosan az OMB budapesti főigazgatóságától lefoglalt klisékkel is adtak ki bankjegyeket. A bukást követően mindkét típusú bankjegy forgalomban maradt a magyar bankjegyügy 1921. évi – ideiglenes – rendezéséig.

A Xxxxxxx Xxxxxx pénzügyminiszter nevével fémjelzett stabilizációs kísérletnek részét képezte egy részvénytársasági formában kialakítandó, a kormánytól viszonylagos függetlenséget képező jegybank kialakítása is273. 1920-ban újra felállították a Devizaközpontot, melyet néhány hónapos működést követően a 770/1920. számú M.E. rendelet felszámolt. A helyzet rendezésére 1921-ben – csehszlovák példát követve – a jegykibocsátást az állam kezébe helyezték és ezzel egyidejűleg az 1921. évi XIV. törvénycikkel megalapították a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt álló Magyar Királyi Állami Jegyintézetet.

Az 1921. évi XIV. törvénycikk a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról preambulumában kifejtette, hogy rendelkezései addig szólnak, amíg a magyar nemzeti jegybank felállításra kerül, fennállása és az általa végzett működés átmeneti274.

A Jegyintézet 1921. augusztus 1-jén kezdte meg működését az Osztrák–Magyar Bank budapesti főintézetének épületében és annak alkalmazottaival, fiókhálózatával275. A trianoni békeszerződésben rögzített új határoknak megfelelően 16 vidéki fiók maradt

273 Xxxxxx Xxxxx bankár Londonba utazott, mely utazás célja egy 10 millió forintos kölcsön kilátásainak felmérése volt a magyar kormány részére.

274 A pénzforgalom fenntartása, annak szabályozása, a fizetések kiegyenlítésének megkönnyítése, a mezőgazdasági, kereskedelmi, nagy- és kisipari hiteligények kielégítése, az állami fizetési szolgálat ellátása végett addig is, míg jegybank létesíthető lesz. 8.§.

275 Egyidejűleg megszűnt a közös jegybank magyar üzletvitele, amely a felszámolást volt hivatott végigvinni. A Jegyintézet létrehozásával az ország teljesítette a trianoni békeszerződésben foglaltakat.

Magyarország területén, az elcsatolt területek fiókjainak szakembergárdáját a Jegyintézet átvette. A jegybank néhány feladatát átvette, mégsem tekinthető banknak, két sorozatban, 1920-ban és 1923-ban adott ki államjegyeket276. A kibocsátónak nem kellett előírt bankjegyfedezetet biztosítania, hanem a kormányzat igényeihez277 igazíthatta a kibocsátás mennyiségét.

A Jegyintézet függetlenségét számos rendelkezés csorbította, elnökét278 és alelnökét az államfő, a tizenkét tagú tanácsot a minisztertanács nevezte ki vagy rendelte ki, a pénzügyminiszter javaslatára. A Jegyintézet főbb személyzeti kérdéseiben a pénzügyminiszter jóváhagyása is szükséges volt279.

A Jegyintézet Xxxxxxx Xxxxxx – a konszolidációt támogató pénzügyminiszter – elképzelése szerint a koronáról az új pénzre való áttérést volt hivatott előkészíteni. Az infláció volt ekkoriban a legnagyobb probléma280. A forgalomban levő pénz mennyiségével párhuzamosan romlott a korona értéke, amit az állam valorizálatlan hitelekkel próbált ellensúlyozni281. 1922. végén a kormány egy kidolgozott stabilizációs terv282 alapján határozott és koordinált akciósorozatba fogott, azért, hogy külföldi kölcsönt tudjon szerezni.

1922-1923 fordulójára rendelkezésre állt egy konzisztens terv az államháztartás szanálására és a valuta stabilizációjára vonatkozóan. Ezen terv központi elemét képezte a monetáris stabilizáció, melyet egy független jegybank megteremtése révén lehet biztosítani, emellett az a gondolat, mely szerint a tervet csak külső segítséggel, azaz kölcsönnel lehet megvalósítani. A segítő kéz Londonból érkezhetett, mind politikai, mind gazdasági szempontból, egy lehetséges patrónus állt a xxxxxxxx rezsim mellett: Anglia283. Természetesen London érdekelt volt a közép-európai gazdasági rekonstrukcióban. 1923. április 6-án a magyar minisztertanács, az angol javaslatból kiindulva, lehetségesnek tartotta a népszövetségi módozat elfogadását és megszavazta a kormánynak a Jóvátételi Bizottsághoz intézett memorandumát, amelyben egy rövid lejáratú (40 millió aranykorona) és egy hosszú lejáratú (550 millió aranykorona) kölcsönért folyamodott.

276 Az államjegyek az állam függő adósságát alkotják és az azokon kifejezett tartozásokért az állam vagyona és jövedelme szavatol. 1921. évi XIV. törvénycikk 3.§-a.

277 „Pénzjegyek kibocsátását a törvényhozás további intézkedéséig az állam magának tartja fenn.” 1.§.

278 A kormányzó a jegyintézet élére Xxxxxxxx Xxxxxxx nevezte ki, aki 1924-ben az önálló magyar jegybank első elnöke lesz. A vezetőség tagjai között találhatók a korábbi közös jegybank vezetői, de újdonságként az érdekképviseleti szervek első emberei is bekerültek a tagok közé.

279 Az igazgatók kinevezése és illetményeik megállapítása a pénzügyminiszter jóváhagyását igényli. 15.§.

280 „… míg 1920 nyarán 17,3 milliárd korona volt a forgalomban, a következő nyáron már ennek a háromszorosa, rá egy évre 400 milliárd, míg 1924 tavaszán a pénzromlás elérte csúcspontját, és 2500 milliárd korona forgott a gazdaságban.”

281 Ez azt jelentette, hogy inflációs pénzpolitikát folytatott, amivel gyors, de csak átmeneti, és később még sokkal súlyosabb problémát okozó megoldást alkalmazott. Mindezen makrogazdasági folyamatok eredményeképp az árak növekedése mögött a bérek jócskán elmaradtak (1923 nyara és 1924 eleje között az árak 8000-szeresükre, míg a bérek csupán 3500-szorosukra emelkedtek). Elszegényedés, a háború után beindult gazdasági folyamatok lassulása, elégedetlenség jellemezte az akkori helyzetet, melyből az egyetlen kiutat a pénzügyi stabilizáció jelenthette.

282 Xxxxxxxx Xxxxx nyugalmazott pénzügyminisztert kérték fel e terv kidolgozására „a magyar korona árfolyamának állandósítására és a magyar államháztartás egyensúlyának helyreállítására vonatkozólag”. Ez a tervezet egy 120 millió dolláros, 5 éven át, éves részletekben folyósított kölcsön felvételét javasolta. 283 Magyarországon már a 20-as évek elejétől megfigyelhető volt az angol-amerikai tőke vezető szerepe. Az angol pénzügyi körök nem zárkóztak el a segítség adástól.

1.3.2.4 A magyar szanálási program nemzetközi segítői

Xxxxxx Xxxxxxx000 volt ekkoriban a Bank of England kormányzója és ezt a posztot a bank történetében példátlanul hosszú ideig, 24 évig töltötte be. A Bank of England kormányzója kiterjedt kapcsolatrendszerrel és elismert szaktudással bírt a bankügyekben. Elképzeléseiben egyszerre követte a hagyományokat, és próbálta érvényesíteni újításait is. Ezek sorába tartozott elképzelése, mely egyfajta „jegybanki identitás” megteremtésére vonatkozott. Ezért kiemelt ügyként kezelte a jegybankok autonómiájának kérdését, mely egyben előfeltételét képezte másik célkitűzésének a központi bankok nemzetközi kooperációjának.

Xxxxxx Xxxxxxx rendkívüli szerepet töltött be a magyar stabilizációban és így egyben a Magyar Nemzeti Bank létrejöttében is. Xxxxxx meglehetősen haladó nézeteket képviselt a jegybankok kialakítását illetően, szerinte ugyanis a jegybankok függetlensége alapvető fontosságú egy nemzetgazdaságban, mind gazdasági, mind politikai szempontból. Egyrészt azért, mert csak így tudják feladataikat hatékonyan ellátni, másrészt nagy álma volt egy központi bankok között funkcionáló nemzetközi együttműködés, melynek szintén elengedhetetlen feltétele a résztvevő bankok függetlensége. Ennek megfelelően 1921-től azon munkálkodott, hogy minél több jegybank szabályozási alapelvei között szerepeljen az autonómia és a nemzetközi kooperáció elve. Az ő segítségével kapta meg Magyarország a 4 millió fontos (mintegy 82 millió aranykorona) előleget a Népszövetségi kölcsönből285.

Xxx Xxxxxxx X. X. Xxxxx a szövetségesek Legfelsőbb Gazdasági Tanácsának tagja, a Jóvátételi Bizottság munkájában Anglia küldötteként vett részt. Az elsők közt jutott arra a következtetésre, hogy segíteni kell a közép-európai régió országainak a talpraállásban és nem jóvátételt fizettetni velük. Az 1922-es osztrák szanálási program főleg az ő javaslataira támaszkodott286.

284 Xxxxxx Xxxxxxx szerepéről bővebben lásd: Xxxxxx Xxxxxx: Az Osztrák Nemzeti Banktól a Magyar Nemzeti Bankig, 1816-1924. Xxxxxxx Xxxxx (szerk.): A Magyar Nemzeti Bank Története. I. kötet. KJK. Budapest. 1993. 509-519. oldal

285 Az előleg részleteit és a magyar kormány kötelezettségeit a következőképpen határozták meg:

„1. A magyar kormány vállalja, hogy minden, a jelenben és a jövőben rendelkezésre álló idegen valutáját átadja a Magyar Nemzeti Banknak.

2. A valutastandard, amelynek alapján a Magyar Nemzeti Bank stabilizációs politikáját folytatja, a fontsterling.

3. A Magyar Nemzeti Bank Angliában kizárólagos kapcsolatot tart a Bank of England-del, amely ezt viszonozza minden magyarországi üzleti ténykedésével kapcsolatban. A két intézet minden pénzügy politikai kérdésben együttműködik.

4. Mindaddig, amíg a hitelnek hátraléka van, a Magyar Nemzeti Bank a Bank of England javaslatára felemeli a viszontleszámítolási kamatláb minimumát.

5. A Magyar Nemzeti Bank mint az Állami Jegyintézet jogutódja átveszi az utóbbitól annak Bank of England-del szemben fennálló adósságát…”

286 1923-tól a magyar kormány nem hivatalos pénzügyi tanácsadójaként működött. A források alapján Xxxxx részt vett az 1923-as londoni kölcsöntárgyalásokon és annak elméleti előkészítésében is.

1923 februárjából származik a Ritz Hotelban tartózkodó Goode-hoz küldött pénzügyminiszteri felhatalmazás arra, hogy Xxxxxxx Xxxx államtitkár (később a Magyar Nemzeti Bank első vezérigazgatója) tanácsadójaként vele együttműködve tárgyaljon Londonban a magyar kormány által felvenni kívánt kölcsönök ügyében.

1.3.3 A Magyar Nemzeti Bank megalapítása és működése az államosításig

1.3.3.1 Viták a Magyar Nemzeti Bank kialakításával kapcsolatban

Xxxxxx Xxx már az 1908. évi bankenquete-on kifejtette álláspontját a jegybank és az állam közötti viszonyt illetően, melyben saját korát megelőző módon a függetlenség mellett kötelezi el magát:

1. Nem tartja célszerűnek állami intézményként létrehozni a jegybankot, mert annak független üzletvitelűnek kell lennie, részvénytársasági formát javasol287.

2. Károsnak tartja, ha a bank és az állam között olyan kapcsolat jön létre, ahol az állam a bankkal szemben hiteligényekkel léphet fel288.

3. A kormányzati befolyást, melyet a kormány az Osztrák-Magyar Banknál gyakorolt, elegendőnek tartja, nem kell tágítani az új bank esetében289.

Xxxxx Xxxxxx000 is hangsúlyozta, miszerint aggályosnak tartja azt, ha a jegybank és az állampénzügyek között bármiféle kapcsolat is fennáll, utalva az OMB és a német jegybank példájára.

A Pénzügyi Bizottság által a Népszövetség Tanácsa elé terjesztett és elfogadott, a jegybank működésére vonatkozó alapelvek között érvényesültek a századelőn már megfogalmazott gondolatok:

1. A bank kizárólagos bankjegykibocsátási joggal bír. A kormány, a megyék és az önkormányzatok nem bocsáthatnak ki pénzt és nem vehetnek kölcsön a banktól291.

2. A bank legyen központi bank, s fő funkciója az legyen, hogy a bankok bankja292.

3. A bank irányítja a monetáris politikát az országban és meghatározza a jegybanki kamatlábat. Olyan politikát kövessen, mely stabilan tartja a korona értékét, sem felértékelésre nem törekedve, sem leértékelődésre.

4. Fő üzletága a kereskedelmi váltók viszontleszámítolása, ha azok reális és normális ügyletekből keletkeztek… semmiképp sem áll vagy állhat jogában fedezetlen kölcsönök vagy hosszú lejáratú kölcsönök nyújtása, akár

287 Xxxxxx Xxx válasza az önálló magyar jegybank ügyében a magyar országgyűlés képviselőházának bankbizottsága részéről hozzá intézett kérdőpontokra. 1908. Druckerei Der Xxxxxx Xxxxx-Gesellschaft. 24. oldal

288 Lánczy i.m. 43. oldal

289 Lánczy i.m. 44. oldal

290 1908. évi bankenquete-on hangzott el felszólalása. in: A képviselőháznak az 1907. évi december hó 11-én hozott határozatával kiküldött bankbizottság által meghívott bankszakértők nyilatkozatairól felvett napló. Budapest. 1908. 7. oldal

291 Ha a bank eszközöket és forrásokat vesz át a létező jegyintézettől, az eszközei között lévő kereskedelmi váltótárca szorítkozzon olyan értékpapírokra, mint amilyenekre az új alapszabályok szerint a tárcája kiterjedhet.

292 Az angol-szász fejlődési út egyik legfontosabb sajátossága – ahogy azt már kifejtettem az 1.2.1 alfejezetben – a végső hitelezői pozíció, amely a központi bankok egyik mérvadó feladata. Xxxxxxx és más angol szakértők befolyása látszik ezen a javaslaton, angol mintára kívánták létrehozni a Magyar Nemzeti Bankot.

jelzálogra, akár tőke lekötésére valamely vállalatban vagy bármi egyéb módon (mint állótőke, ipari értékpapírok, stb.).

5. A bank az állam pénztáraként működjön.

6. Az igazgatóság képviselje az ország gazdasági érdekeit (ipar, kereskedelem, mezőgazdaság és pénzügy). Legyen független minden politikai befolyástól és a kormány ne vegyen részt igazgatásában293.

7. Lehetséges hitelezők bizalmának fokozása végett (a népszövetségi kölcsönt jegyzőkről van szó) ideiglenesen tanácsadót helyeznek el a bankban. A tanácsadót a főbiztos javaslatára a magyar kormány nevezheti ki. Felfüggesztő hatályú vétójoggal bír, s minden vétót a törvény vagy az alapszabályok valamely szakaszára hivatkozva terjeszt a főbiztos elé.

8. A bank legyen teljesen független a kormánytól. Tőkéjét teljesen magánrészvényesek294 jegyezzék (30 millió aranykorona összegű részvénytőke elégségesnek tűnik).

1.3.3.2 A törvényjavaslat országgyűlési vitája

A magyar kormány a Népszövetség Pénzügyi Bizottságának jegyzőkönyve szerint fix utasításokat kapott a felállítandó magyar jegybank irányelveire vonatkozólag, s csak arról lehetett szó, hogy ezen előre megállapított irányelvek keretein belül hogyan hozzák létre a bank alapjait. A Magyar Nemzeti Bankot létrehozó 1924. évi V. törvény a szanálási törvénycsomag részét képezte, kialakításában tehát a Népszövetség Pénzügyi Bizottságának volt jelentős szerepe.

A nemzetgyűlés 262. ülésén, 1924. március 27-én került előterjesztésre a jegybank létesítéséről és szabadalmáról szóló törvény295.

293 Függetlenségi szempontból kiemelendő, hogy az alapelvek között több helyen garanciaként fogalmazták meg a kormány befolyásától mentes jegybanki működést.

294 Az alapítandó jegybankkal kapcsolatosan a Xxxxxx Xxxxxx vezette „gazdák” azzal az igénnyel léptek fel, hogy a bank alaptőkéjének 51%-át a „gazdaközösség” számára tartsa fenn az állam. Mindehhez még azt kérték, hogy három hónapos finanszírozási időtartam álljon rendelkezésükre, valamint, hogy a kormány szervezze meg a szükséges mezőgazdasági termék exportját. Követelésük tartalmazta azt is, hogy a leendő jegybank hitelkereteit a különböző termelési ágak nemzetgazdaságban betöltött súlyának megfelelően állapítsák meg.

Bethlen bizonyos módosításokat javasolt, de alapvetően támogatta a gazdák követeléseit. A gazdáktól tette függővé, hogy a bank alapításakor 51%-os vagy annál kisebb arányban vállalnak szerepet. Szintén egyetértett azzal, hogy az a gondolat, mely szerint a jegybank adjon hitelt a szövetkezeti központoknak, megvalósítandó. Viszont helytelenítette az igényt, mely szerint a hitelösszegek a hitelt felvevő gazdasági szektorhoz való tartozásához mérten legyenek megállapítva. A gazdakövetelésekből végül is a hat havi, ún. agrárváltók igénye került a Pénzügyi Bizottság elé, ahol megállapodtak abban, hogy korlátokkal, de meg lehet valósítani a tervet.

295 Az ezt követő 2. ülésen elfogadták a törvényjavaslatot. Valójában a szanálási programcsomag ezen részéről szinte semmilyen vita nem volt, s ennek több okát lehet megjelölni a források alapján. Egyrészt már a kiegyezéstől szerették volna létrehozni az önálló, független magyar jegybankot, így az ez iránti vágy egyre erősebb lett és konkrétabb megfogalmazást nyert, tehát nemigen volt ellenzője 1924-ben egy autonóm jegybank felállításának. Másrészt akkoriban a képviselőket más kérdések indították heves vitára.

Xxxx Xxxxxxx Xxxxxx miniszterelnök terjesztette a nemzetgyűlés elé a 424. számú törvényjavaslatot a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról296, melynek legfontosabb elemei az alábbiakban összegezhetők:

1. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy az állam kiadásainak a fedezésére a jegysajtót igénybe vegye.

2. A Bank szervezetét, státuszát, működési körét, jogait úgy kell kialakítani, hogy független legyen az államtól, ezt a célt szolgálja magántársaság jellege is.

3. Az elnököt az államfő a pénzügyminiszter előterjesztésére nevezi ki, hatásköre az állam befolyását a bank ügykezelésébe kizárja297.

4. Kormánybiztosi és kormánybiztos-helyettesi poszt létrehozása, melynek szerepe annak ellenőrzése, hogy a bank az alapszabályoknak és a törvényeknek megfelelően működik-e. A kormány ellenőrzési joga e tisztségeken keresztül csorbíthatja a függetlenséget, viszont az óvás folyamán megindult eljárás – mely a vitát érdemben eldönti – a függetlenség biztosítéka.

A nemzetgyűlési vita298 voltaképpen teljesen leszűkült a Csehszlovákiával kötött egyezményről szóló 371. számú törvényjavaslat külügyi vagy nem külügyi jellegének megvitatására. A Nemzetgyűlés végül a xxxxxxxx javaslatot fogadta el, azaz az ominózus törvényjavaslat a többivel együtt a pénzügyi, a közgazdasági és a közjogi bizottságokhoz került megvitatásra. A Nemzetgyűlés 281. ülésén – 1924. április 18-án, pénteken – harmadszori „olvasásra” került a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló törvény. Xxxxxxx Xxxxxx jegyző felolvasta a törvényjavaslatot, Xxxxxxxxxx Xxxx elnök, mivel senki nem kívánt hozzászólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánította, a képviselők többsége által elfogadásra került.

296 „T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém benyujtani törvényjavaslatot az államháztartás egyensúlyának helyreállitásáról, másik törvényjavaslatot a Magyar Nemzeti Bank létesitéséről és szabadalmáról, harmadik törvényjavaslatot az államháztartás hiányainak fedezése céljából felveendő belső kölcsönről, negyedik törvényjavaslatot az olasz királysággal 1924. évi március hó 27-én kötött pénzügyi egyezménynek és megállapodásnak becikkelyezéséről és végre ötödik törvényjavaslatot és indokolását a francia hitelezőkkel szemben fennálló magyar tartozások tekintetében engedélyezett fizetési halasztás tárgyában Párisban 1923. évi december hó 21-én kelt szerződés és függeléke, valamint a szerződés 1.cikkében említett alapszabályok becikkelyezéséről és egyes kapcsolatos kérdések rendezéséről. Kérem a mélyen tisztelt Nemzetgyűlést, hogy mindezeket a javaslatokat az osztály mellőzésével a pénzügyi, közgazdasági és közjogi bizottságnak méltóztassék együttes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadni.”

297 A helyzet hasonló a két alelnök esetében is, őket a főtanács választja, de a választás az államfő megerősítésére szorul. Feladatuk az elnök helyettesítése, így Xxxxxxx szerint hivataluk e szempontból ugyanazon megítélés alá esik, mint az elnöki poszt.

298 Xxxxxx Xxxxx ellenzéki képviselő véleménye az volt, hogy a miniszterelnök által beterjesztett javaslatoknak „katasztrofális külpolitikai jelentőségük” van, ezért azt indítványozta, hogy együttes tárgyalásukba a pénzügyi, közgazdasági és a közjogi bizottság mellé a külügyi bizottságot is vonják be. Xxxxxxx továbbra is megmaradt álláspontja mellett, miszerint a törvényjavaslatok elsősorban gazdasági jelentőséggel bírnak és ha van is bennük „külügyi vonatkozás”, azok már elintézett kérdéseknek tekintendők. Xxxxxx különösképp a Csehszlovákiával kötött pénzügyi egyezményről szóló 371. számú törvényjavaslat vonatkozásában tartotta fontosnak a külügyi bizottság véleményét, arra hivatkozva, hogy

„Csehország a körülöttünk vasgyürüt alkotó kisententenak vezető állama”.

Xxxxxxx Xxxxxx ellenzéki képviselő szintén bírálta Xxxxxxx álláspontját, mivel „ezeknél a törvényjavaslatoknál … amelyeknél különösen szükség van a nemzet egyetemére … a parlamentáris és az alkotmányos formát és mázt tulajdonképpen az adja meg, hogy a nép szabad akaratából bekerült ellenzék is részt vegyen a tárgyalásokban”.

Ezen az ülésen elfogadták még az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról, az államháztartás hiányainak fedezése céljából felveendő kölcsönről szóló törvényjavaslatokat is. Ennek megfelelően az 1924. évi IV. tc. formájában törvénybe iktatták a stabilizációs tervet, míg az 1924. évi V. tc. életre hívta a Magyar Nemzeti Bankot.

1.3.3.3 Az 1924. évi V. törvénycikk a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról

Megalakulás

A szanálási törvénycsomag részeként 1924. április 26-án lépett életbe a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról299 szóló törvény300.

A Magyar Nemzeti Bank 1924. május 24-én tartotta alakuló közgyűlését a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, a bank első elnöke Xxxxxxxx Xxxxxx000 lett. Érdemes felidézni az alakuló közgyűlésen elhangzott szavait:

„Abban a programban, amely Magyarország közgazdasági és pénzügyi rekonstrukciójára irányul, és amely a magyar királyi kormány és a Nemzetek Szövetségének közös munkájában jelentkezik, a teendők elseje a Magyar Nemzeti Bank létesítése. Létesítése azokon az alapokon, amelyeket a gyakorlat az egész művelt világon elfogadott, de amelyek mellett kell, hogy a mi országunk sajátos érdekei is kellő méltánylásra találjanak.”

Ugyanekkor a pénzügyminiszter, báró Xxxxxxx Xxxxxxx a következőket mondta:

„A Magyar Nemzeti Bank lesz eszköze és biztosítéka annak, hogy gazdasági életünk alapját, a stabil magyar pénzt, ismét arra a nívóra emelhetjük, annak újból megszerezhetjük azt a becsületet, amely szükséges ahhoz, hogy a termelés normálissá válhassék, hogy a jövedelem és vagyonmegoszlásban mutatkozó eltolódások végre megszünjenek és ismét normális keretekbe terelődjenek. Ez az előfeltétele gazdasági megszilárdulásunknak, amint előfeltétele annak is, hogy gazdasági megszilárdulásunk következtében politikai súlyunk, kultúránk, hitelünk ismét oda emelkedjék, hogy elfoglalhassuk a művelt nemzetek sorában a minket megillető helyet.”

A jegybank részvénytársasági formában jött létre a Magyar Királyi Jegyintézettől eltérően. Xxxxxxxx Xxxxxx kinevezett elnök mellé az alakuló közgyűlésen választott

299 A bankjegykibocsátási szabadalmat 1943-ig kapta meg, mely időtartam alatt az állam tartózkodik a papírpénz kibocsátásától.

300 A létesítendő bank alapszabályai a törvény kiegészítő részét képezték, és törvényerővel bírtak, módosításukhoz ezért minden esetben az országgyűlés jóváhagyására volt szükség.

A 127 cikkből álló, az Osztrák Nemzeti Bank alapszabályainak figyelembe vételével készült alapszabály a jegybank fő feladataként a törvényes fizetőeszköz kibocsátását, az árfolyam garantálását és a pénzforgalom szabályozását tette. A törvény 1. szakasza szerint:

„Ha a Magyar Nemzeti Bank a jelen törvény életbelépésétől számított egy hónapon belül a jelen törvény szerint és az ennek kiegészítő részét alkotó alapszabályok változatlan elfogadásával megalakul és egy további hónapon belül üzleti működését megkezdi, az állam a bankjegyek kibocsátásának kizárólagos jogát a bank e működésének megkezdésétől 1943. évi december hó

31. napjáig bezárólag terjedő időre a bankra ruházza.”

301 Xxxxxxxx korábban az Osztrák-Magyar Bank kormányzója, majd a Magyar Királyi Állami Jegyintézet vezetője volt, emellett 1920-ban a magyar békedelegáció pénzügyi küldöttségének a vezetője.

főtanács302 – a legfőbb irányító és döntéshozó szerv – a május 26-án megtartott első ülésén alelnökké választotta Pap Eleket és Xxxxxx Xxxxxxx. Xxxxxxxx Xxxxxx 1935. áprilisában bekövetkezett haláláig töltötte be az elnöki tisztséget.

A közgyűlés első ülésén megfogalmazta a jegybank alapvető céljait, melyek között a legfőbb feladatként a korona stabilizációját, védelmét és a készfizetések megkezdéséhez szükséges fedezet összegyűjtését jelölték meg303.

A Magyar Nemzeti Bank tevékenységét hivatalosan 1924. június 24-én kezdte meg és nyitómérlegét 1924. június 30-án tette közzé304.

Részvénytőke, részvények és részvényesek

A törvénycikk mellékletének 5.cikke rendelkezett a bank részvénytőkéjéről, részvényeiről, részvényeseiről: a részvénytőke 30 millió aranykorona, mely 300.000 darab, egyenként 100 aranykorona névértékű részvényre305 oszlott. A bank megalakulásának előfeltétele az volt, hogy valamennyi részvényét lejegyezzék, és ezek névértékének felét megfizessék – a névérték másik felének megfizetésére két hónapos határidőt szabtak.

Az alapítók személyére, a részvények birtoklásának megoszlására sem a törvénycikk, sem az alapszabály nem tartalmazott semmilyen megkötést306.

Az agrárérdekeltségek307 már 1923. decemberében hangot adtak a jegybank részvényjegyzésével kapcsolatos igényeiknek. Az állam tulajdonába összesen 118.500

302 A főtanács a jegyintézet elnökéből, 2 alelnökéből, a 11 főtanácsosból és a 4 póttagból állt.

303 A testület ezen kívül jóváhagyta még a bank alkalmazottainak jogviszonyát szabályozó szolgálati rendtartást és az illemszabályzatot. Az Osztrák-Magyar Bank tisztviselőinek átvételét biztosították azáltal, hogy a jegybankunk az előirt minimális iskolai végzettségként elfogadta az érettségi bizonyítványt.

304 A Magyar Nemzeti Bank átvette a Magyar Királyi Állami Jegyintézet aktívumait és passzívumait is. Az aktívumok között szerepeltek:

▪ a Jegyintézet által az államnak adott előlegek;

▪ a Jegyintézet által az Osztrák-Magyar Bank felszámolási tömegéből visszaváltott állami pénzjegyek összege;

▪ az Osztrák-Magyar Bank és a Magyar Királyi Póstaintézet azon jegyeinek összege, melyeket a Jegyintézet beváltott.

A Jegyintézet állammal szembeni adóssága is a bankra szállt át, az állam ennek összegéről adóslevelet bocsátott ki a bank számára.

305 A részvények bemutatóra szóltak, folyó számozással és a bank cégjegyzésével voltak ellátva. Xxxxx se volt akadálya, hogy egy egész részvényből 25 aranykorona névértékű negyed részvényeket hozzanak létre. A negyed részvényeket egészre és vissza a költségek megtérítése mellett bármikor be lehetett cserélni.

306 Illetve az alapszabály egy helyen utalt közvetve a külföldi tőke jelenlétére (22.cikk):

„Ha a jegybank alapításában a külföldi tőke is részt vesz, külföldiek is választhatók főtanácsosokká, de a külföldi honosságú főtanácsosok száma négyet nem haladhat meg.”

A Népszövetség úgy gondolta, hogy a jegybank „Nemzeti legyen… tehát az alaptőke Magyarországon jegyeztessék”.

307 „Tekintettel Magyarország agrár jellegére: az új Jegybank alaptőkéjének 51%-ának jegyzése a mezőgazdasági érdekképviseletek útján a gazdaközönségnek tartandó fenn.”

A jegyzés első napján a gazdák bejelentették, hogy az alaptőkének csupán harmadát, azaz 10 millió aranykoronát kívánnak jegyezni. A gazdatársadalomban azonban még az ehhez szükséges anyagiak sem voltak meg. Végül a kincstár 1860913 aranykorona kölcsönt nyújtott a gazdáknak, aminek segítségével 23439 darab részvényt, azaz csupán az alaptőke 7,8%-át jegyezték le.

részvény, az összes részvény 39,5%-a került. A részvényeit 1925. szeptember 21-től a Budapesti Áru- és Értéktőzsdére is bevezették308.

Kimondták, hogy a bank minden kötelezettségéért egész vagyonával felel. A részvényesek csupán a részvények névértékének az alapszabályok szerinti befizetésével tartoztak. A közgyűlés309 a részvényesek összességét képviselte. Rendes közgyűlést tartottak minden év április hó végéig és emellett lehetett rendkívüli közgyűlést is tartani, ha szükségessége felmerült. Részt vehetett a közgyűlésen minden olyan részvényes, akit az alapszabály ebből nem zárt ki, illetve 25 részvénynek a birtokát a közgyűlést megelőző év július hónapjában közzététel útján igazolta.

1.3.3.4 A stabilizáció, és a jegybanktörvény értékelése

Történelmi példákkal lehet alátámasztani a jegybanki függetlenséget, mint egy központi bank egyik legfontosabb, és ugyanakkor rendkívül sérülékeny jellemzőjét. A Magyar Királyi Xxxxxx Xxxxxxxxxxx esetében például, mivel a Pénzügyminisztérium főfelügyelete alatt alakult meg, illetve elnökét, alelnökeit a minisztertanács nevezte ki, a függetlenség csorbát szenvedett.

Viszont hála a népszövetségi ráhatásnak és Xxxxxx Xxxxxxx tevékenységének, a függetlenség feltételei erőteljesen érvényesültek az 1924-es magyar jegybanki szabályozást illetően. Ezen túlmenően, ahogyan arra Xxxxx Xxxx Xxxxxx000 felhívta a figyelmet, az 1908. évi magyar bankenqueten elhangzott javaslatok közül több megjelent, tükröződött az 1924. évi V. tc-ben. Ezek közül leginkább a bank államtól való függetlensége jelenik meg a törvényi szabályozásban.

Egy önálló fejezet, a VII. fejezet „A bank viszonya a kormányhoz” tartalmazta a jegybanki függetlenség alapszabályait. A 45-49.cikk rendelkezései a funkcionális önállóságot teremtették meg a jegybank számára.

A kormánybiztos a törvényi szabályok szerint311 részt vehetett – de csupán csak tanácskozási és felvilágosítás kérése iránti joggal – a közgyűlés, a főtanács és az üzletvezetőség havi ülésein, jogában állt az említett szervek határozatai ellen óvást emelni, ha a határozatot a fennálló törvényekkel vagy az alapszabályokkal ellenkezőnek

308 A kincstár eredetileg 50.000 darabot jegyzett a Magyar Nemzeti Bank részvényeiből. További 50.000 darabot vettek át az iparvállalatok. A Gyáriparosok Országos Szövetségének május 15-i összesítése szerint a bányaipar 12.235 darabot, a gépipar 7.946 darabot, a malomipar 7.225 darabot, a textilipar 6.902 darabot és a cukoripar 5.369 darabot jegyzett. A listán külön kiemelték a Viktória malomkonszernt, amely egyedül 2.000 darabot vásárolt.

309 A részvételből azt a személyt zárta ki az alapszabály, aki csőd alatt állt, vagy aki ellen csődön kívüli kényszeregyezségi eljárás volt folyamatban, illetve, akit büntető ítélettel hivatalvesztésre, vagy politikai jogai gyakorlásának felfüggesztésére ítélték.

A közgyűlés akkor volt határozatképes, ha azon száz tag, tekintet nélkül az általuk gyakorolható szavazatok számára, személyesen megjelent, vagy meghatalmazott útján képviseltette magát. (Határozatképtelenség estén az alapszabály új közgyűlés összehívását írta elő, nyolc napos különbséggel a két esemény között.)

A közgyűlés volt jogosult megválasztani a főtanácsosokat, a póttagokat, a számvizsgálókat. Emellett szavaztak a zárszámadás elfogadásáról, módosíthatták az alapszabályt, döntöttek a főtanács által előterjesztett vagy a részvényesek által szabályszerűen beadott indítványok tárgyában.

310 Xxxxx Xxxx Xxxxxx i. m. 28. oldal

311 45.cikk „A kormány őrködik, hogy a bank a törvényeknek és az alapszabályoknak megfelelően járjon el… a felügyelet gyakorlására… az államfő kormánybiztost és ennek egy helyettesét rendeli ki.”

tartotta. Ilyen óvás benyújtása estén a kormánnyal tárgyalni kellett, ha azonban a kormánnyal való megbeszélés nem vezetett eredményre, az ügyet választott bíróság312 elé kellett vinni eldöntés végett.

Nemcsak a magyar kormány kívánta magának fenntartani az ellenőrzési jogot, hanem a jegybank létrehozásában nagy szerepet vállaló Nemzetek Szövetsége is, amit az ún. tanácsadó313 személyén keresztül kívánt megvalósítani.

Az 50-51.cikk szabályozta a pénzügyi függetlenséget, mely a jegybank és az állam közötti finanszírozási kapcsolatot korlátozta314.

Fontos annak a kiemelése is, hogy a Magyar Nemzeti Bank az 1917-ben megszüntetett Osztrák-Magyar Bank személyi állományának, ingatlanainak jelentős részét átvette, és az 1924. évi V. törvénycikk 13. fejezete – mely a jegybank külön jogairól szól – több helyen is utalt arra, hogy az Osztrák-Magyar Bankot korábban megillető kedvezmények ezentúl a független magyar jegybank esetében is érvényesek315.

A Magyar Nemzeti Bank működésének megnyitása egyben azt is jelentette, hogy teljesült a Népszövetség Pénzügyi Bizottságának követelménye: azaz, hogy működjön a magyar jegybank, amikorra a szanálási terv végrehajtásra kerül.

Eszerint megindulhatott 1924 júliusában a 250 millió aranykoronás (mintegy 68,7 millió dollár) népszövetségi kölcsön folyósítása. Ezen pénzösszeg felét Anglia, másik felét pedig az Egyesült Államok, Olaszország, Svájc, Hollandia és Svédország nyújtotta. Sajnálatos módon, igen kedvezőtlen feltételek mellett került sor ezen pénzkölcsön folyósításra: csak névleg kapott az ország 250 millió aranykoronát, ténylegesen ennek az összegnek körülbelül a 90%-át kaptuk meg, a különböző levonások következtében.

312 47.cikk „A választott bíróság a Magyar Királyi Kúria elnökéből, aki a választott bíróságban elnököl és négy tagból áll, kik közül kettőt a Magyar Királyi Minisztérium, kettőt a bank nevez ki.”

A választott bíróság szótöbbséggel határozott, határozatait indokolni kellett és ellene semmilyen jogorvoslatnak nem volt helye.

313 Az államfő a kormánynak és a Nemzetek Szövetsége főmegbízottjának előterjesztésére tanácsadót nevezhetett ki. A tanácsadó hivatalba lépésekor ünnepélyes fogadalmat tett az államfő előtt a jegybank alapszabályainak megtartására. Joga volt a bank üzletvitelére vonatkozó ügyiratokba, okiratokba betekinteni, felvilágosítást kérni. A tanácsadónak joga volt a közgyűlés, a főtanács és az üzletvezetőség ülésein tanácsadó joggal részt venni, és a testületek határozatai ellen óvást emelni, ha azok ellentétben álltak az alapszabállyal. Az ügy ilyen esetben a főtanács elé került, ha itt nem sikerült megoldani a problémát, a bankvezetőség meghallgatása után a Nemzetek Szövetségének főmegbízottja – vagy ha ezen poszt nem volt betöltve, az a személy, akit a Nemzetek Szövetsége tanácsának elnöke megbízott – döntött véglegesen.

314 50.cikk „Az állam, a törvényhatóságok, a városok és a községek a bank eszközeit egyáltalán, tehát sem közvetve, sem közvetlenül nem vehetik igénybe saját céljaikra anélkül, hogy a felvett bankjegyek ellenértékét aranyban vagy devizákban egyidejűleg nem szolgáltatják… Az állam kötelezi magát, hogy a bankszabadalom tartama alatt állami papírpénzt nem fog kiadni és általában nem fog olyan intézkedést tenni, amelyek a bankot az 1.cikk második bekezdése szerint terhelő kötelesség teljesítésében megakadályoznák.”

Az állam kötelezettségvállalásának jogi biztosítéka az volt, hogy ha ezen kötelezettségvállalását megsérti, akkor a főtanácsnak, illetve minden egyes tagjának jogában állt panaszt tenni a magyar királyi közigazgatási bíróságnak. (Ilyenre soha nem került sor.)

51.cikk „… a jelen cikkben említett üzleteken kívül a bank az állammal más alapszabályszerű üzletbe csal annyiban bocsátkozhatik, amennyiben az kölcsön –, vagy hitelnyújtást a bank részéről nem foglal magában.”

315 Xxxxx Xxxxx a Magyar Nemzeti Bank alapításának előzményeit mutatja be tanulmányában, utalva a korábbi Osztrák-Magyar Bank és a Magyar Királyi Állami Jegyintézet tevékenységére.

Xxxxx Xxxxx: A Magyar Nemzeti Bank és a pénzpiac. Budapest. TÉBE Kiadóvállalat. 1928.

Tovább rontotta a helyzetet, hogy jelentős kamatot kellett fizetni a tőkeösszeg után – viszont itt már a 250 milliós összeg kamatozott316.

Sikerült megvalósítani a szanálási programcsomagot 1924-25 között, és ennek egyik kulcselemét, a független Magyar Nemzeti Bankot, mely a magyar gazdaság európai színvonalú intézménye, a gazdasági-pénzügyi stabilitás biztosítéka lett.

1.3.4 Az 1938-1991 közötti magyar jegybanki fejlődéstörténet

A jegybank pozícióját és feladatait jelentősen módosította az 1938. évi XXV. tc. mivel kimondta, hogy a jegybank a magyar királyi minisztérium felügyelete alatt álló, részvénytársaság formájában működő közérdekű intézet317.

1945-ben a jegybank feladatait – politikai indokok alapján – koalíciós bizottságok vették át. A bankok államosításáról szóló 1947. évi XXX. törvény 1947. decemberében lépett életbe, amelynek értelmében az állam átvette a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ I. kúriájába tartozó négy, részvénytársasági alapon működő pénzintézetek magyar tulajdonban levő részvényeit.

1947-1948-ban teljesen átalakították a Magyar Nemzeti Bank szervezetét és a Pénzügyminisztérium felügyelete alá helyezték. A Magyar Nemzeti Bank névlegesen megőrizte részvénytársasági formáját, de a kormány irányítása alá került. Az elnöki tisztség megszűnt, a vezérigazgatót a pénzügyminiszter előterjesztésére a Minisztertanács nevezte ki.

„A tervgazdaság zenitjén a reálszféra működését meghatározó népgazdasági terv abszolút dominanciát élvezett a pénzpolitikával szemben. Mindez az MNB feladatkörében, a bankvezetésnek a gazdaságpolitikai kormányzat hierarchiájában elfoglalt helyzetében egyaránt kifejeződésre jutott. … az MNB szervezeti önállósága megszűnt, így csupán a Pénzügyminisztérium egyik legfontosabb intézményeként funkcionált. Az MNB elnöke egyúttal a pénzügyminiszter első helyettesének szerepét is betöltötte.”318

Ebből az időszakból bővebben az 1948. évi XXXII. törvénnyel foglalkoztam, a jegybanki függetlenség méréséhez felhasználva e törvényt, de az 1950-1991 közötti időszakból származó törvényerejű rendeleteket – és a végrehajtásukra vonatkozó MT határozatokat – is röviden bemutatom, hogy még teljesebb képet nyerjünk az MNB történetének e fázisáról. Ebben a 40 évben megtorpant az a rendkívül ígéretesnek mutatkozó fejlődés, mely az 1924. évi V. törvényczikkel megkezdődött és tartott mintegy 25 évig, hiszen valójában ez az időszak „a jegybanki függőség négy évtizedeként” jellemezhető.

316 A Magyar Nemzeti Bank 1924. évi jelentésében a következők olvashatók:

„Kapcsolatban a 4 millió fontos előleg nyújtásával azt a kötelezettséget kellett a jegybanknak vállalnia, hogy a koronát a font alapulvételével fogja stabilizálni…A bankvezetőség a bank működésének megkezdése után néhány héttel az összes körülmények mérlegelése után arra az elhatározásra jutott, hogy a koronának a fonthoz való értékarányát, amely szerint 346 000 korona egy angol fonttal egyenlő, fogja stabilizálni.”

317 Az 1938-as győri programban meghirdetett hadigazdálkodás és a költségvetés finanszírozása érdekében korlátozták a Magyar Nemzeti Bank önállóságát és az állam hitelezésére kötelezték.

318 Xxxxxx Xxxxxx – Xxxxxxxxxxxx Xxxxxx: Egy intézmény karriertörténete. (A központi banktól a jegybankig.) Társadalmi Szemle. 1997/4. 4. oldal

1947. évi XXX. törvény a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ I. kúriájába tartozó, részvénytársasági alapon működő pénzintézetek magyar tulajdonban levő részvényeinek állami tulajdonbavételéről

Az állami tulajdonba vétellel319 érintett pénzintézetekhez a kormány ideiglenes vezetőt vagy indokolt esetben ideiglenes vezetőséget rendelt ki (nyolc napon belül a tulajdonba vételtől számítva). A törvény úgy rendelkezett, hogy az állami tulajdonba vételre kártalanítás ellenében kerül sor, mely kártalanítást külön törvény fogja rendezni.

A jegybank szervezeti és személyi függetlenségét érintő változás lehetett volna, miszerint a Magyar Köztársaság kormánya felhatalmazást kapott arra, hogy a Magyar Nemzeti Banknak az alapszabályait a részvényesi jogok gyakorlásának módja, a főtanács összetétele és a kormányhoz való viszonya tekintetében a törvény hatályba lépésétől számított 30 nap alatt rendelettel módosíthassa és kiegészíxxxxxx000.

A kormány nem élt a neki biztosított lehetőséggel és nem szabályozta rendeleti úton az említett tárgyköröket.

1950. évi 26. törvényerejű rendelet a Magyar Nemzeti Bankról

Az 1950. évi 26. tvr. már jelentős mértékben csökentette személyi, intézményi és pénzügyi téren is a jegybanki autonómiát. A pénzügyminiszternek számos területen beavatkozási lehetősége volt a bank működésébe, ezek közül a legfontosabbak a működési célok kijelölése321, a vezető tisztségviselők kinevezésével kapcsolatos jogkör322, a központi banki tevékenység felügyelete323. Ezen jogok birtokában teljesen irányítása alatt tudhatta az MNB-t, hiszen a pénzügyminiszter képviselője egyben a Bank igazgatóságának elnöke, az ügyvezetőség ülésein is ez a képviselő elnököl főszabály szerint. Tovább erősíti a képviselő és a pénzügyminiszter szerepét az a szabály, mely szerint:

„Az olyan határozatot, amelyet az ügyvezetőség a pénzügyminiszter képviselőjének (helyettesének) távollétében hozott, csak a pénzügyminiszter képviselőjének jóváhagyása után lehet végrehajtani.” 6.§. (3)

1956. évi 8. törvényerejű rendelet a Magyar Nemzeti Bankról

1956. április 17-én hirdették ki az MNB státuszát, feladatait szabályozó újabb törvényerejű rendeletet. Érdekes módosítás az 1950. évi 26. törvényerejű rendelethez képest, hogy a pénzügyminiszter korábbi igen széles jogkörét ez a tvr. teljességgel

319 „A Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott azok a részvények, amelyek magyar állampolgárok és Magyarországon székhellyel bíró jogi személyek tulajdonában vannak, a jelen törvény hatálybalépésével az államkincstár tulajdonába mennek át.” (1.§.)

320 2.§. (1), (2)

321 Az MNB … a Népgazdasági Tanács, illetőleg a pénzügyminiszter által megállapított elvek szerint és keretben hiteleket nyújt. 1.§. (1)

322 Az igazgatóság a minisztertanács által a pénzügyminiszter előterjesztésére gazdasági szakemberek sorából kinevezett tagokból, … áll. Az elnököt akadályoztatása esetén az igazgatóságnak a pénzügyminiszter által megbízott tagja helyettesíti. 5.§. (3)

323 A Bank működése felett a felügyeleti jog a pénzügyminisztert illeti. A pénzügyminiszter ezt a jogát képviselő útján gyakorolja. A pénzügyminiszter képviselője egyben a Bank igazgatóságának az elnöke. 5.§. (1)

megszünteti. A Minisztertanács veszi át a korábban a pénzügyminisztert illető jogosultságokat324 és gyakorolja azokat az MNB esetében. A szabályozás nem maradt sokáig változatlanul, az 1956. évi 23. törvényerejű rendelet325 az MNB működése feletti felügyeleti jogot ismételten a pénzügyminiszterhez delegálja326.

Az 1956. évi 23. tvr-ben a pénzügyminiszter felhatalmazást kapott arra, hogy szabályozza a rendeletnek megfelelően a rendezetlen kérdéseket és ennek megfelelően az 1956. évi 8. tvr. végrehajtásáról szóló 1084/1956. MT határozatot módosítsa. A módosításra soha nem került sor, ezért én a táblázatomban az 1956. évi 8 tvr. és a hozzá kapcsolódó 1084/1956. MT határozat rendelkezéseit vizsgáltam meg és pontozom, mint ennek a korszaknak a magyar központi bankra vonatkozó jogi dokumentumait.

1967. évi 36. törvényerejű rendelet a Magyar Nemzeti Bankról

1967-ben a Kormány rendelkezett a legnagyobb befolyással az MNB működésére327. Alapszabályait a közgyűlés állapította meg, de a végrehajtó hatalom jóváhagyása érvényességi feltétel volt, ezen túlmenően a Kormány hagyta jóvá a hitel- és kamatpolitikai elveket.

Fogyatékossága a törvényerejű rendeletnek, hogy továbbra sem határozta meg a jegybank elnökének és alelnökeinek hivatali idejét, nem szólt továbbá azokról az okokról, amikor fel lehet, vagy éppen fel kell őket menteni és nem rendelkezik a vezető tisztségviselők újraválaszthatóságáról sem. A szakmai követelmények meghatározását is mellőzte és nem zárta ki azt sem az elnök, alelnökök vagy más tisztségviselők esetében, hogy más fizető foglalkozást, politikai tisztséget töltsenek be. A személyi függetlenség területén328 tehát ez a tvr. is nagyon alacsony szinten – napjainkban még elégségesnek sem nevezhető módon – tartalmazott szabályanyagot, a szubjektív, politikai döntések előtt tág teret, lehetőséget biztosítva329.

A függetlenség alacsony szintje mellett az MNB fejlődési útja – ahogy ezt Várnay Ernő330 részletesen bemutatja – a hatvanas-hetvenes években a külföldi pénzpiacokon történő terjeszkedés jegyében zajlott.

1984. évi 26. törvényerejű rendelet

Az 1967. évi 36. törvényerejű rendeletet módosította és egészítette ki, de a függetlenség területén semmilyen változást nem hozott.

324 A Minisztertanács által megállapított elvek szerint és keretben hitelt nyújt. 1.§. (1). A Bank működése felett a felügyeleti jog a Minisztertanácsot illeti. 4.§.

A Bank elnökét és elnökhelyetteseit a Minisztertanács előterjesztése alapján a Népköztársaság Elnöki Tanácsa … nevezi ki. 5.§. (3)

325 1956.XI.20-án hirdették ki.

326 A Magyar Nemzeti Bank működése feletti felügyeleti jog a pénzügyminisztert illeti. 1956. évi 23. tvr. 1.§.

327 A Bank működését a Kormány felügyelete alatt folytatja. 1967. évi 36. tvr. 3.§. (2)

328 A Bank elnökét és az elnökhelyetteseket a Kormány nevezi ki. 4.§. (3)

329 Természetesen a bemutatott törvényerejű rendeleten keresztül a jogi függetlenséget elemeztem, de a kor társadalmi-politikai háttere nem hagyható figyelmen kívül.

330 Xxxxxx Xxxx: Transznacionális bankok a világgazdaságban. Kandidátusi értekezés. Kopint-Datorg. Budapest. 1998. 73. oldal

1986. évi 29. törvényerejű rendelet

Ez a tvr. sem érintette az MNB státuszát és nem hozott változást a függetlenség területén. A bankokkal való kapcsolatára, a bankműveletek végzésére vonatkozó néhány kisebb módosítást tartalmazott.

„A jegybank lehetőségeit a bankrendszer pénzellátásában a népgazdasági terv, valamint a hitelpolitikai irányelvek követelményei és előirányzatai szabják meg.”331

Az 1924-ben megalapított MNB-re vonatkozó 1924. évi V. törvényczikk a kor fejlődési szintjének messzemenőkig eleget tett, az európai jogfejlődés eredményeit beépítve magas szintű joganyagként értékelhető, ahogy erről a 3.2.2 alfejezetben még írok.

A törvény első jelentősebb módosítása az 1948. évi XXXII. törvénnyel következett be, mely törvény még sok tekintetben megfelelt a jegybanki függetlenség kritériumainak, bár visszalépés is történt az első magyar jegybanktörvényhez képest.

Ilyenként lehet megemlíteni például a személyi függetlenség területén azt, hogy bár a főtanácsosok kinevezése három évre szól, de a kinevezést a kormány bármikor visszavonhatja, politikai párt tagságuk nincs kizárva, illetve összeférhetetlenségi eseteket sem rögzít a jogszabály. A szervezeti és a pénzügyi oldalról vizsgált függetlenség szempontjából az 1948. évi XXXII. törvény nem jelent visszalépést az 1924. évi V. törvényczikkhez képest.

Az MNB autonómiájának szempontjából az első igazán jelentős visszalépést az 1950. évi 26. törvényerejű rendelet jelentette és ettől kezdve egészen az 1991. évi LX. törvényig az MNB-re vonatkozó törvényerejű rendeletek és MT határozatok jelentős mértékben átalakították a magyar központi bank fejlődését.

Az 1938-1991 közötti fejlődési szakasz általános jellemzői az alábbiakban foglalhatók össze:

▪ A jegybank személyi függetlensége számos ponton jelentősen csorbult:

- a jegybank elnökének, alelnökének hivatali ideje nincs rögzítve a jogi dokumentumban;

- a vezetőkkel szemben hiányzik mind a szakmai, mind pedig a politikai követelmények rögzítése;

- összeférhetetlenségi eseteket sem nevesítenek ebben az időszakban a jogi dokumentumok;

- a végrehajtó hatalom (kormány, pénzügyminiszter, Minisztertanács) gyakorolja a kinevezés jogát, de a felmentési okokat nem rögzítik, tehát nincs jogszabályi garancia a vezetők felmentésének, politikai okok miatt való menesztésének megakadályozására.

331 Xxxxx Xxxxxx: A jegybank és a bankok kapcsolatáról. Bankszemle. 1987/3. 55. oldal

▪ Szervezeti függetlenség oldaláról is korlátozták az MNB-t:

- nem deklarálják a törvényerejű rendeletek, hogy jogi személy az MNB;

- az 1084/1956. (IX. 1.) MT határozat az MNB-t, mint a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt országos hatáskörű szervet említi, ennek megfelelően nincs garancia a hatalmi ágaktól való függetlenségre és utasításokkal befolyásolható a működése;

- bár nem engedélyezik, de tiltva sincs, nem rendelkeznek róla a jogi dokumentumok332, hogy a kormány tagja részt vehet-e, szavazhat-e a jegybanki testületek ülésein, illetve megvétózhatja-e a döntéshozó testület döntéseit.

▪ A pénzügyi függetlenség szempontjából is több rendelkezés kényszerpályára tolta a jegybank működését:

- sok célkitűzés és feladat egyidejű nevesítése a bank számára: bankjegy és érmekibocsátás, állam, állami szervek számára számlavezetés, valuta értékállandóságának megőrzése, más közfeladatok ellátása, bankellenőrzés, hiteltervezés és pénztári tervezés, stb.;

- hitelnyújtás, pénzpolitika mindig a végrehajtó hatalom engedélyével, az általa megállapított keretek között;

- az állam hitelezése engedélyezett.

1.3.5 A kétszintű bankrendszer és a jegybanki függetlenség visszaállítása

A gazdaságirányítás rendszerének az 1960-as évek végén elkezdett reformja keretében már felmerült a bankrendszer átalakításának a gondolata is, de döntő lépés e téren nem történt. Az első igazán jelentős változás az volt, hogy 1979-ben off-shore státusban megalakult a Közép-Európai Nemzetközi Bank. Ezt követte 1980-ban a különböző fejlesztési és szövetkezeti pénzalapokból életre hívott bankszerűen működtetett intézmények létrehozása333.

„A 80-as évtized elejére mind erőteljesebbé vált az a felfogás, hogy az egyszintű bankrendszer túlélte önmagát, … a Magyar Nemzeti Banknak valódi jegybankká kellett válnia.”334

Abban egyetértés alakult ki, hogy szükséges a magyar bankrendszer reformja, viszont az átalakítás mikéntje kérdéses volt. Az 1983-84-es években élénk viták335 után a

332 Kivéve az 1950. évi 26. törvényerejű rendelet, mely szerint:

A pénzügyminiszter képviselője egyben a Bank igazgatóságának az elnöke. 5.§. (1)

A pénzügyminiszter képviselőjét a Bank működésének irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos teendők ellátásában igazgatóság támogatja. Az igazgatóságot … az elnök a szükségeshez képest hívja össze. 5.§. (2)

333 Ezekből a bankszerűen működtetett intézményekből nőtt ki az Inter-Európa Bank, az Ybl Bank, az Investbank, az Agrobank, a Mezőbank, az Innofinance és a Konzumbank.

334 Bácskai – Huszti – Xxxxx: A pénz a kaori kagylótól az euróig. Xxxx Xxxxxx. Budapest. 2003. 459. oldal

335 Lásd erről a témáról bővebben: Xxxxxxxxxxx Xxxxxxxx – Xxxxxxxx Xxxxxxxx – Xxxxx Xxxxxxxx: Bankrendszerünk változásai. A kétszintű bankrendszer kialakítása. Budapest. Saldo Kiadó. 1987. 27-46. oldal

kialakítandó bankrendszerre két álláspont alakult ki. Az egyik elgondolás szerint alapvető szerkezeti átalakításokra nincs szükség, elegendő a Magyar Nemzeti Bank szervezetén belüli változtatásokkal rendezni a bankrendszer felmerülő problémáit. A másik álláspont jóval radikálisabb változtatásokat sürgetett, vagyis azt, hogy rövid időn belül szükséges létrehozni a kétszintű bankrendszert.

1984 áprilisában megszületett a politikai döntés a kétszintű bankrendszer kialakítására, melyet követően a Magyar Nemzeti Bank keretében végzett kétéves előkészítő munka és egyéves szimuláció után 1987. január 1-jével formálisan is kétszintűvé vált a magyar bankrendszer336.

A Magyar Nemzeti Bank hiteligazgatóságaiból, a budapesti intézetéből, és az Állami Fejlesztési Bank egy részéből három kereskedelmi bank jött létre337, ezzel fő elemeit tekintve gyakorlatilag különváltak a kereskedelmi és a jegybanki funkciók338.

„A kétszintű bankrendszerre 1987. január elsejével történt áttérést nemcsak közgazdasági-banküzemtani-szervezési szempontból, hanem jogi, jogszabályi oldalról is meg kellett alapozni. A kétszintű bankrendszerre történt áttéréskor csak a legszükségesebb jogszabályi változtatásokra került sor.”339

Glatz Olivér340 ugyanakkor hangsúlyozta annak jelentőségét, miszerint 1989-90-ben az addigi működési tapasztalatokat felhasználva szükség van a bankjog átfogó kodifikációjára, illetve a 90-es évek elején a bankügyletekre vonatkozó polgári jogi szabályok újraszabályozására is. Elképzelésének megvalósítására 1991-ben került sor.

1991. évi LX. törvény a Magyar Nemzeti Bankról

A bankrendszer működése szempontjából lényeges lépés történt 1991-ben, amikor két, a banki működéssel kapcsolatos törvényt fogadott el az Országgyűlés. A pénzintézeti törvény – az 1991. évi LXIX. tv. – rögzítette a hitelintézetek működésének jogi kereteit, távlatilag szabályozta az állami tulajdonlás mértékét. Az 1991. évi LX. tv. – a Magyar Nemzeti Bank jogállásáról – meghatározta a jegybank működési kereteit, rögzítette a bank és az állam viszonyát, biztosította előbbi korábbinál szélesebb önállóságát341.

1991. november 16-án hirdették ki az MNB státuszát, feladatait, az államhatalmi ágakkal való kapcsolatát és ily módon a jegybanki függetlenséget is teljesen új

336 Ennek első lépéseként a Magyar Nemzeti Bank 1985-ben létrehozta az Általános Vállalkozási Bankot. 1985–1986 folyamán létrejöttek az első vegyes tulajdonú pénzintézetek is, a Citybank Budapest és az Unicbank.

337 A Magyar Hitelbank, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank, a Budapest Bank, illetve ezentúl a korábbinál lazább szálak fűzték a jegybankhoz az Országos Takarékpénztárt, a Magyar Külkereskedelmi Bankot, valamint a Pénzintézeti Központtól különvált Általános Értékforgalmi Bankot.

338 A kétszintűvé vált bankrendszer kezdeti lépéseivel párhuzamosan előbb a Pénzügyminisztérium keretében, majd önálló intézményként megalakult az Állami Bankfelügyelet. Hasonló módon, kezdetben a Magyar Gazdasági Kamara keretében, majd önállóan létrejött a Magyar Bankszövetség. 1990. januárjában pedig lezajlott az első bankprivatizáció, a magyar állam eladta az Általános Értékforgalmi Bank részvényeinek 50%-át egy amerikai befektető csoportnak.

339 Xxxxx Xxxxxx: A kétszintű bankrendszer jogi alapjairól. Bankszemle. 1987/5. 1. oldal

340 Xxxxx Xxxxxx az 1991. évi jegybanktörvény elfogadásakor a Magyar Nemzeti Bank Jogi Főosztályának vezetője volt, aki jelentős szerepet vállalt a törvénytervezet szövegének kialakításában.

341 Lásd erről bővebben: Xxxxx Xxx – Xxxxxx Xxxxxx – Xxxxxx Xxxxxxx: Pénzügyi jog. Virtuóz Kiadó. Budapest. 2006. 49-54. oldal

felfogásban hirdető jegybanktörvényt342. Xxx Xxxxx Xxxx rendkívül szemléletesen és tömören jellemzi azt a korszakalkotó változást, melyet az új jegybanktörvény jelentett az MNB fejlődéstörténetében.

„A jegybanktörvény megszüntette az MNB korábbi államigazgatási státuszát, azt az Országgyűléshez kapcsolódó intézményként határozta meg, így a jogszabály hatályba lépését követően az MNB formálisan nem tekinthető országos hatáskörű szervnek. Ugyanakkor az MNB elnökét meghívják a kormány ülésére pénzpolitikai és költségvetési napirendi pontok estén, és nem szavazó, de állandó tagja a kormány gazdasági kabinetjének.

Megállapítható tehát, hogy az MNB autonóm. Ez az önállóság megjelenik az intézménynek a végrehajtói hatalomtól való függetlenségében, a monetáris politikája megvalósításának szabadságában és a bank vezetőinek – az elnök és az alelnökök kinevezési módjából adódó – személyi függetlenségében.”343

Az 1991. évi LX. törvény az európai és az első magyar jegybank alapelveihez való visszatérés jegyében született344. Az 1991. évi LX. törvényt a Magyar Nemzeti Bankról tizenhat év távlatából is több szempontból dicséret illeti345.

Ahogyan azt Glatz is hangsúlyozta, megteremtette az önálló jegybankot, ezzel megszűnt korábbi státusza, amikor országos hatáskörű szervként, államigazgatási rendszerbe betagozódva működött. Glatz utal arra is346, hogy alapvetően az Alkotmány határozza meg az MNB státuszát, több ponton is rögzíti a törvényben megfogalmazott viszonylagos önállóság jogi alapjait. Egyrészt az Állami Számvevőszékkel egy fejezetbe helyezi az MNB-t, másrészt kimondja, hogy az MNB elnöke beszámolási kötelezettséggel tartozik az Országgyűlésnek. Xxxxxx Xxxxx000 véleménye szerint, bár a formális-jogi feltételek vizsgálata alapján 1991-1995 között erős volt a Magyar Nemzeti Bank pozíciója és a jegybanki függetlensége is, de e magas szintű formális függetlenség ellenére a jegybank még nem jelentett számottevő korlátot a kormány gazdaságpolitikai döntései számára.

342 Az 1990. június 19-én módosított alkotmány (a módosítást az 1991. október 21-én elfogadott 1991. évi LVIII. törvény 1991. december 1-jén léptette hatályba), valamint az erre épülő 1991. évi LX., a jegybankról szóló törvény határozta meg mintegy 10 éven keresztül a Magyar Nemzeti Bank jogállását. Vagyis a Magyar Nemzeti Bank 1991-re érte el a kormány irányításától független státusát, s a jegybanktörvény felvértezte a monetáris politika gyakorlásának jogosítványaival.

343 Xxx Xxxxx Xxxx – Xxxxxxx Xxxxxx Xxxxxx: Rendszerváltás és stabilizáció. (A piacgazdasági átmenet első évei.) M. Trendkutató Központ. Budapest. 1995. 21. oldal

344 Az 1991. évi jegybanktörvény és az 1924. évi V. tc. rövid összehasonlításáról és a fenti állítás számításokkal történő alátámasztásáról a 3.2.2.5 alfejezetben írtam.

345 A gazdasági lapok korabeli kiadásaiban több írás a törvény ellentmondásaira, hibáira és az elfogadással kapcsolatos vitákra is kitért. A legtöbben kompromisszumnak látták a jegybanktörvény tervezetet, majd pedig az elfogadott törvényt.

Xxxxxxxx Xxxxxx: A jegybanki kompromisszum. Figyelő. 1991. július 25. 29. oldal Jegybanktörvény a kompromisszumok tükrében. Napi Világgazdaság. 1991. október 25.

346 Xxxxx Xxxxxx: A jegybanktörvény hatályosulása és alkalmazásának tapasztalatai. in.: A jegybanki és pénzintézeti törvény hatályosulása és alkalmazásának tapasztalatai. CO-NEX Training Bt. Budapest. 1992. 8. oldal

347 Xxxxxx Xxxxx: Jegybankfüggetlenség Magyarországon (1990-1999). Közgazdasági Szemle. XLVI. évf. 1999. november. 969–992. oldal

Xxxxx Xxxxxx méxxxxxx000 az 1991. évi LX. törvény szabályanyagát, melynek véleménye szerinti legfontosabb szerepe az volt a rendszerváltást követően, hogy létrehozta a független jegybank intézményét. Utalni kell rá, hogy a törvény nem használta a

„független jegybank” fogalmat, az indokolásban a jegybank „viszonylagos önállóságáról” beszél.

A magyar fejlődési út jegybanki függetlenséggel kapcsolatos sajátosságainak összegzéséről, a 2001. évi LVIII. törvény által biztosított jegybanki függetlenségről, illetve annak 2004. évi – elég nagy visszhangot kiváltó – módosításáról, valamint a legújabb, a függetlenséget érintő tervezetről a 3.2.2.5 alfejezetemben írtam.

348 Xxxxx Xxxxxx: A jegybanktörvény hatályosulása és alkalmazásának tapasztalatai. in.: A jegybanki és pénzintézeti törvény hatályosulása és alkalmazásának tapasztalatai. CO-NEX Training Bt. Budapest. 1992. 1-11. oldal

2 A jegybanki függetlenség vizsgálati módszerei

Ahogy már a dolgozatom bevezetőjében említettem, a jegybanki függetlenségre irányuló kutatások az 1980-as években kezdődtek, a téma népszerűsége növekedett az 1990-es években és napjainkban is aktuálisnak számít. Maga az alapgondolat – a jegybanki működés szabadsága, minden külső befolyástól való mentessége – azonban sokkal korábban349 megjelent.

A jegybanki függetlenséget vizsgáló tanulmányok döntő hányada multikulturális vizsgálat eredménye, azaz egy, a szerző által kiválasztott hosszabb-rövidebb periódusban több ország jegybanki függetlenségét vizsgálja meg és hasonlítja össze. A hangsúly a sorrenden van, azaz a vizsgált országok jegybanki autonómiáját különböző mérési módszerekkel egy skálán mutatják be. Viszonylag kevesen foglalkoztak egy-egy országra lehatároltan a témával, hiszen ott hiányzik az összehasonlíthatóság lehetősége.

A jegybanki függetlenséggel kapcsolatos kutatások többféle vizsgálatai módszer – jogszociológiai, jogtörténeti, makrogazdasági, stb. – alkalmazásával próbálnak különféle gazdasági tényezők és a függetlenség szintje között kapcsolatot keresni.

2.1 Jogszociológiai elméletek a jegybanki függetlenség vizsgálatára

A szakirodalom külön szeletét képezik azok az elméletek, melyek esetében a szerzők – sok esetben nem tagadva a különböző makrogazdasági mutatók és a jegybanki függetlenség összefüggését – alapvetően társadalmi, kulturális, jogi tényezőkben keresik a választ a jegybanki függetlenség megfelelő szintjére.

A társadalmi kultúra és az infláció összefüggései

Hayo350 kutatásai során az EU tagállamainak adatait vizsgálta meg 1976-1993 között. Az általa „ortodox elméleteknek” nevezett – magasabb szintű jegybanki függetlenséget alacsony inflációs rátával párba állító – elméletek sem egységesek, illetve több vitatható pontjuk is van. Álláspontja szerint önmagában nem elégséges a magas szintű jegybanki függetlenség az infláció alacsony szintjéhez351, a tagállamok kulturális hátterét is meghatározó tényezőnek tartja.

Xxxxxxx és Xxxxxx000 a jegybanki függetlenség és a politikai szabadság kapcsolatát vizsgálja. Kutatásaik során arra az eredményre jutottak, hogy mind a politikai szabadság, mind a stabilizáció pozitív módon kapcsolódik a jegybanki függetlenséghez, vagyis ha nagyobb a politikai szabadság, akkor a jegybank is függetlenebb.

349 Kisch C. H. – Xxxxx, W. A.: Central Banks. MacMillan Press. 3rd Edition. London. 1932.

350 Hayo, B.: Inflation Culture, Central Bank Independence and Price Stability. European Journal of Political Economy. Vol.14. 1998. p. 241-263.

351 Xxxx kutatásának megállapításait jelen fejezetben a kritikai álláspontok közé helyeztem el, hiszen a szerző a szkeptikusok táborát gazdagítja, vagyis azokét a kutatókét, akik óvatosságra intenek a jegybanki függetlenség és a makrogazdasági mutatók kapcsolatát illetően.

352 Xxxxxxx, X. X. – Xxxxxx, N.: Political Institutions and Central Bank Independence: A Cross-country Analysis. Public Choice. 1996. p. 187-204.

Mivel saját vizsgálatom egyes jegybankok esetében akár több száz évet is átfogott, így számos ország esetében megfigyelhetők voltak az idők folyamán szignifikáns változások a politikai szabadság terén és ezzel párhozamosan természetesen a jegybanki függetlenség aktuális szintje is jelentős mértékben változott. Gondolok itt elsősorban olyan politikai berendezkedésekre, mint a hitleri diktatúra Németországban, illetve ezzel összefüggésben Ausztria helyzete az Anschluss idején, valamint Magyarország esete az 1950-es években.

Politikai érdekcsoportok, lobbyk hatása a jegybanki függetlenségre

A gazdaságpolitika – és ugyanakkor a monetáris politika is – Xxxx Xxxxx000 elméletében sajátos színezetet nyer, a pénzügyi rendszerben működő lobby-csoportok törekvéseit tartja a legerősebb befolyásoló tényezőnek. Továbbmegy, maga a jegybanki függetlenség – értve most ezalatt azt a tényt, hogy a kormánytól és más intézményektől jelentős mértékben önállósult intézményről van szó – szolgáltat kiváló lehetőséget a lobby-csoportoknak és a politikai érdekcsoportoknak a monetáris politikára való hatás gyakorlásra. Egy leegyszerűsödött intézményrendszer esetében nem kell szövevényes hálózaton átjutni, elég a jegybanknál megvetni a lábukat ezeknek az érdekcsoportoknak.

Nem állítja azt, hogy ez a hatás eleve káros, szerinte ugyanis szó sincs a jegybanki függetlenség csorbításáról, inkább előnyök felhasználásáról: a jegybank a pénzügyi szektorról ily módon juthat hozzá információkhoz, míg a kereskedelmi bankok érdekeik érvényesítését remélik a lobbyzás eredményeként.

Véleményem szerint a lobbyzás megítélése azonban nem ennyire egyszerű, ha azzal bármilyen kis mértékben is sérül – vagy annak akár csak a lehetősége is fennáll – a jegybanktörvényben garantált függetlenség, az már túlmutat a poseni „kölcsönös előnyök” felhasználásán. Abban valószínűleg igaza van, hogy a jegybank nem a világtól elzárt körülmények közé helyezett és működő intézmény, tehát biztos, hogy valamilyen szinten érik hatások, amelyek döntéseit próbálják orientálni erősebb vagy enyhébb módon. De hogy ezt mennyiben kell elítélni, vagy elfogadni, arra általános választ adni nem lehet, az mindig az adott körülményektől és a gyakorolt hatásoktól függ. Adott kultúra függvénye is egyben, mit lehet elérni lobbyzással egy jegybank esetében és mit nem.

Mindenképpen érdekesnek tartom Posen felvetését a lobby-csoportok befolyásával kapcsolatosan, de megjegyezném, hogy éppen a tevékenység célja és jellege miatt annak intenzitását és hatását mérni , vagy számszerűsíteni meglehetősen nehéz.

353 Xxxxx, X.: Declarations Are Not Enough: Financial Sector Sources of Central Bank Independence. in: Bernanke and Rotemberg. MIT Press. Cambridge. 1995.

A jogrendszer és a politikai stabilitás hatása a jegybanki függetlenségre

Moser354 elmélete összefüggést teremt egy adott ország politikai hagyományai, jogrendszere és a jegybanki függetlenség között. Véleménye szerint két, konjunktív feltétel teljesülése teremti meg a jegybanki függetlenség alapját:

▪ kétkamarás törvényhozó testület, melyben mindkét kamara vétójoggal rendelkezik a másik kamara döntésére vonatkozóan;

▪ a két kamara különböző inflációs preferencia-rendszerrel rendelkezik.

Azokban az országokban, ahol a két feltétel egyszerre teljesül, nagymértékben független lesz a jegybank. Három csoportba osztja az általa vizsgált országokat:

▪ azok az országok, melyekben erős a „fékek és ellensúlyok” rendszere a törvényhozásban;

▪ gyenge a „fékek és ellensúlyok” rendszere a törvényhozásban;

▪ nincs ilyen működési mechanizmus a törvényhozásukban.

Az első csoportba tartozó országokban sokkal függetlenebbek a jegybankok, mint a másik két csoportba sorolható államok esetében.

Farvaque355 vizsgálatának tézise, hogy a stabilitás-orientált társadalmak a jegybanki függetlenséget kötelező, megvalósítandó kritériumnak tekintik, úgy gondolja, hogy akárcsak a kétkamarás törvényhozó testület, a jegybanki autonómia biztosítása is ésszerű társadalmi választás. Úgy véli, hogy Xxxxx 1999-ben megfogalmazott álláspontja a „fékek és ellensúlyok” rendszeréről, valamint Xxxx nézetei ezáltal igazolva lettek és egyben kiegészültek. Farvaque szerint az inflációkerülő társadalmak logikus választása a jegybanki függetlenség.

Az elméletekben előrevivő és értékes meglátásként azt lehet kiemelni, hogy a politikai stabilitás összefüggésben van a különböző gazdasági folyamatokkal és így valamilyen formában és mértékben hatással van a jegybanki függetlenségre és az inflációra is356. Kritikaként fogalmazom meg ugyanakkor, hogy – mint az későbbi kutatási eredményeimből is kitűnik (lásd. 3.2 fejezet) – az EU tagországok mindegyikében igen magas szintű jegybanki függetlenség alakult ki napjainkra, holott alig néhány országra jellemző a kétkamarás törvényhozó testület357. Így azt gondolom, hogy a jegybanki függetlenség szintjét nem lehet kizárólag a parlament felépítésével kapcsolatba hozni, mivel az a függetlenséget meghatározó tényezők túlzott leegyszerűsítéséhez vezetne. Véleményem szerint a törvényhozó testület egy-, vagy kétszintűsége legfeljebb egy fontos tényező lehet a sok egyéb, ebben és a következő alfejezetben ismertetett tényező között.

354 Moser, P.: Checks and Balances, and the Supply of Central Bank Independence. European Economic Review. 43. 1999. p. 1569-1593.

355 Xxxxxxxx, X.: Political Determinants of Central Bank Independence. Economics Letters. 77. 2002. p. 131-135.

356 Xxxxx elméletéből, az a megállapítás, hogy az első csoportba tartozó országok esetében a politikai stabilitás esetleg közvetlenül a jegybanki függetlenség magasabb szintjét eredményezi, szerintem figyelemre méltó, és további kutatások tárgya lehet.

357 Általánosan elfogadott nézet szerint a Deutsche Bundesbank a világ egyik legfüggetlenebb jegybankja és tudvalevő, hogy Németországban sem oszlik felső- és alsóházra a törvényhozó testület.

A jegybanki függetlenség és a felügyeleti tevékenység – szeparáció vagy integráció?

A jegybankok több feladaton keresztül hozzájárulnak a pénzügyi rendszer megfelelő működéséhez. Azt, hogy összefüggés van a jegybanki függetlenség és a jegybanki feladatok (és természetesen a jegybanki feladatok megvalósítását lehetővé tevő eszköztár) között könnyen beláthatjuk, ezért a bankfelügyelet – mint a klasszikus jegybanki feladatok egyike – és a jegybanki függetlenség is összefügg egymással. A jegybanki feladatok mennyisége és sokkal inkább jellege – amit a törvényhozás precízen rögzít minden tagállami jegybank esetében – nagymértékben meghatározza az adott jegybank működési hatékonyságát.

A jegybank bankfelügyeletben betöltött szerepével és pozíciójával számos elmélet358 foglalkozik, a szerzők egy része amellett érvel, hogy a jegybanknak nem, vagy csupán elhanyagolható szerepet kell biztosítani a bankfelügyeleti rendszer működésében. Legfontosabb érvként említik a jegybanki függetlenség csorbulását és a monetáris politika hatékonyságának csökkenését.

Xxxxxxx xx Xxxx és Xxxxxxx di Giorgio359 tanulmányukban azt a kérdést vizsgálják, miszerint a bankfelügyelet és más „hagyományos” jegybanki feladatok egy kézbe összpontosítása nem gyengíti-e meg a bankfelügyeleti rendszert és nincs-e a monetáris politika hatékonyságára is negatív hatással. Álláspontjuk szerint indokolt a bankfelügyeleti funkció leválasztása a jegybankról, a függetlenség megfelelő szintű biztosítása és a monetáris politikai feladatok hatékony ellátása érdekében.

A bankrendszer, illetve a teljes pénzügyi szektor felügyeleti rendszerével kapcsolatos kérdést nem lehet csupán gazdasági kérdésként felfogni. Xxxxxxxxx Xxxxxx000 szerint az, hogy egy adott országban a pénzügyi felügyelet mely intézmény kezébe kerüljön nemcsak gazdasági kérdés, hanem több, egymásra épülő tényező következménye. Ezek sorában említi meg az ország „joggyakorlatát”, mely alatt az alkotmányos és intézményi feltételrendszert és annak működését érti. Másodikként emeli ki a felügyelet alapításának körülményeit, történetét, a jelenlegi működést, ezen belül is lényeges vonásként említi az intézményi függetlenséget. Harmadik befolyásoló tényezőként a változó és változtatható „piaci szokásokat és vélekedéseket” említi meg.

Xxxxxx Xxxxx000 is a monetáris politika és a bankfelügyeleti tevékenység külön intézményekhez delegálása mellett foglal állást. Két érvet vet fel álláspontja alátámasztására: az egyik, mely az elkülönítés mellett szól, hogy a két funkció egykézbenisége érdekütközéshez vezethet, mely a monetáris politikai célok vagy a bankrendszer egészséges és hatékony működése ellen hat. A másik érve, hogy fennáll annak a veszélye, hogy minél több területen végez tevékenységet a jegybank, annál inkább befolyásolható a működése.

358 Xxxx, X.; Xxxxxxxxx, X.; Xxxxxx, P.

359 di Noia, C. – di Xxxxxxx, X.: Should Banking Supervision and Monetary Policy Tasks be Given to Different Agencies? Department of Economics and Business. Universita Xxxxxx Xxxxx. Economics Working Papers. No. 411. 1999. p. 1-39.

360 Ciocca, P: Supervision: One or More Institutions? xxxx://xxx.xxx.xxx/xxxxxx/x000000x.xxx. 2001.

361 Xxxxx, X.: Central Bank Independence in the European Union. Institute for Monetary and Economic Studies. Discussion Paper Series No. 96-E-18. Bank of Japan. 1996. p. 1-27.

Így érvel Cukierman is, aki szerint ha a jegybank egyben bankfelügyeleti hatáskörrel is rendelkezik, akkor sebezhetőbbé válik a kormánytól362. Véleményem szerint ide kapcsolható Posen álláspontja is, aki szerint a kereskedelmi bankok érdekeit képviselő lobbyk jelentős negatív hatással lehetnek a jegybanki függetlenségre, hiszen a bankfelügyeleti tevékenység központi banki gyakorlása közvetlenebb és intenzívebb kapcsolat kialakítását teszi lehetővé a bankrendszer második szintjével, ami egyúttal segítheti a lobby-csoportok tevékenységét is.

Más szerzők363 viszont épp ellenkezően, a jegybank, mint a bankfelügyeleti rendszer fő intézménye mellett teszik le a voksukat, amely nézetük alátámasztására a jegybanki – és egész bankrendszerbeli – működés átláthatóbbá, hatékonyabbá válását, mint pozitív hatást hozzák fel.

A bankfelügyeleti jogkör centralizációja versus decentralizációja – és a jegybanki függetlenségre való kihatásuk – szakirodalmi vita egy megállapítással zárható. Nincs egységesen elfogadott optimális út, ahogy azt di Noia és di Xxxxxxx is megállapítja364.

362 Xxxxxxxxx, X.: The Economics of Central Banking. in: H. Wolf (ed.): Contemporary Economic Issues. Macmillan Press. UK. 1996.

363 Xxxxxxxxx Xxxxxx – aki az olasz jegybank alkormányzója volt – bár felsorakoztat érveket a bankfelügyeleti jogkör központosítása mellett is, alapvetően a decentralizáció támogatója.

364 di Noia, C. – di Xxxxxxx, G.: Finnacial Regulation and Supervision in the Euro-Area: A Four-Peak Proposal. Wharton Financial Institution Center. 2001. p. 1-30.

2.2 A jegybanki függetlenség számszerűsítésére megalkotott modellek

A módszerek és kutatási célok alapján a jegybanki függetlenség számszerűsítésével kapcsolatos tanulmányokat három nagy csoportba sorolhatjuk:

▪ Az első csoportba tartoznak azok, melyek mérik a jegybank de jure függetlenségét és korrelációs kapcsolatot keresnek az inflációval365.

▪ A második csoportba tartozó kutatások az infláció helyett, vagy mellett más gazdasági tényezőkkel keresnek korrelációs kapcsolatot. Ezen túlmenően különféle érzékenységi vizsgálatokon keresztül olyan kérdésekre keresik a választ, mint például erősebb vagy gyengébb lesz-e a függetlenség és az infláció közötti korrelációs kapcsolat, ha nyitottabb a gazdaság; a függet- lenségi skálán történő egységnyi elmozdulás milyen hatással van bizonyos gazdasági mutatókra (pl. 1 főre jutó GDP, munkanélküliségi ráta, stb.)366.

▪ A harmadik csoportba tartozó tanulmányok – melyek döntő többsége fejlődő, illetve átmeneti gazdaságú országokat von be az elemzési körbe – fő célkitűzése, hogy valamely etalonnak számító jegybanki szabályozást (EKB Alapokmány, vagy a Deutsche Bundesbankra vonatkozó német joganyag) összehasonlítsa a vizsgált ország(ok) joganyagaival, kijelölve ezáltal a jövőbeni fejlődési utat367.

A könnyebb áttekinthetőség érdekében egy táblázatban mutatom be a legfontosabb, a jegybanki függetlenség számszerűsítésére készült modelleket, a főbb sajátosságaikkal. Az összehasonlítás szempontjai az alábbiak: szerző megnevezése, az általa alkalmazott mérési mód, hány országból állt a minta, milyen időszakra terjedt ki a vizsgálat, használtak-e súlyokat a modell alkalmazása során, a jegybanki függetlenség szintjét mely makrogazdasági mutatókkal hozták összefüggésbe és végül milyen következtetésekre jutottak a szerzők368.

A táblázat áttekintése során megállapítható, hogy a legtöbb szerző az inflációs ráta és a jegybanki függetlenség szintje közötti kapcsolatot vizsgálta, míg csupán néhány szerző próbált kapcsolatot találni a gazdasági fejlődés mutatói és a függetlenségi szint között. Az elméletek sokszínűségének bemutatását követően a legtöbbet hivatkozott és legfontosabbnak tartott elméletek mérési módszerére és következtetésére térek ki369.

365 lásd Bade és Parkin (1978), Xxxxxxxxx, Xxxx, Neyapti (1992), Posen (1995), Xxxxxx (1996), Loungani és Sheets (1997), stb.

366 lásd. Xxx (2000), Xxxx, Kooi (2000), Neyapti (2001), Xxxxxxx (2002), stb.

367 lásd Äima (1998), Xxxxxxxx és Xxxxxxx (2005), Xxxxxxxxxxx (2000), stb.

368 Az 1. táblázatban szereplő rövidítések értelmezése:

▪ CBI: jegybanki függetlenség;

▪ AL: Xxxxxxx által megalkotott mutató;

▪ GMT: Grilli, Xxxxxxxxxxx és Xxxxxxxxx által megalkotott mutató;

▪ LVAU (LVAW): Cukierman súlyozatlan (súlyozott) jogi függetlenséget mérő mutató;

▪ ES: Eijffinger-Schaling mutató;

▪ CWN: Xxxxxxxxx et al. által 1992-ben megalkotott mutató;

▪ VUL: Cukierman és Xxxx mutatója;

▪ TOR: Haan és Kooi mutatója (turnover rate of the central bank governors).

Súlyok használata: a táblázatomban igen válasz esetén a szerzők módszerében egyes kérdéseknek nagyobb jelentőséget tulajdonítottak és a számításnál nagyobb súllyal vették figyelembe. Nem válasz esetén minden kérdés egyformán fontos volt.

369 Néhány esetben – mivel az eredeti pontozás meglehetősen hosszú, még táblázatos formába foglalva is

– a Mellékletek rész tartalmazza az általam eredeti forrásból fordított mérési módszereket.

Szerző	Mérési mód	Minta	Vizsgált időszak	Súlyok használata	Vizsgált makrogazdasági összefüggés	Következtetések
Bade és Xxxxxx (1978)	saját mutató	12 ország	1978	nem	infláció	Négy típusba sorolták a viszgált jegybankokat, a 4. típust tartották a legfüggetlenebbnek.
Xxxxxxxxx, Xxxx, Neyapti (1992)	CWN saját mutató	72 ország	1950-1989 négy alkorszak	igen	infláció	Kisebb függetlenségi szint hozzájárul az infláció magasabb mértékéhez.
Xxxxxxx és Xxxxxxx (1993)	saját mérési módszer	16 ország	1955-1988	nem	infláció, a gazdaság teljesítménye	A jegybank függetlensége és a gazdaság teljesítménye között negatív korrelációs kapcsolat van.
Siklos (1993)	módosított CWN	4 ország	1993	nem	a gazdaság teljesítőképessége	A politikai változásoknak köszönhetően a vizsgált jegybankok függetlensége nőtt és ez pozitív módon hatott a gazdaságra.
Xxxxxxxxxx (1994)	GMT, CWN	különböző indexek	1993	indextől függő	különböző indexek egymás közti korrelációs kapcsolatát, a CBI és az infláció, valamint a stabilizációs politika, az egyenletes gazdasági fejlődés közti viszonyt vizsgálta	A GMT index csak négy esetben minősült statisztikai értelemben szignifikánsnak, melyet Abramowitcz azzal magyaráz, hogy az indexben szereplő gazdasági függetlenség valószínűleg kevésbé fontos, mint a politikai függetlenség. A függetlenebb jegybankok eredményesebb stabilizációs politikát folytatnak.
Posen (1995)	LVAU	32 ország	1950-1989	nem	infláció	Nincs szoros kapcsolat a CBI és az infláció között.
Cukierman és Xxxx (1995)	VUL	64 ország	1950-1989	igen	infláció	Korrelációs kapcsolat állapítható meg a CBI és az infláció között.

2. A jegybanki függetlenség vizsgálati módszerei

1. táblázat: Főbb elméletek a jegybanki függetlenség számszerűsíthetőségére, illetve a CBI és a makrogazdasági mutatók kapcsolatára vonatkozóan

86

Forrás: a szerző saját szerkesztése

Szerző	Mérési mód	Minta	Vizsgált időszak	Súlyok használata	Vizsgált makrogazdasági összefüggés	Következtetések
Fujiki (1996)	LVAW	16 OECD ország	1960-1989	igen	infláció	A CBI és az infláció közötti kapcsolat a vizsgált időszaktól is jelentős mértékben függ.
Loungani és Sheets (1997)	Saját mutatójuk, Debelle és Xxxxxxx alapján	12 átmeneti gazdaságú ország	1993	nem	infláció	Negatív korrelációs kapcsolat a CBI és az inflációs ráta között. Specialitása: a Deutsche Bundesbankhoz viszonyított relatív függetlenséget méri.
Eijffinger (1997)	AL, GMT, LVAU, ES	20 OECD ország	1972-82 és 1983-92	nem	infláció	Az első vizsgált időszakban erősebb korrelációs kapcsolat a CBI és az infláció között, mint a második vizsgált periódusban.
Xxxx (1998)	Bade- Parkin, Xxxxxxx- Xxxxxxx, GMT	9 EK- tagállam	1976-93	nem	infláció	A bizalmi index és az infláció közti korreláció jóval nagyobb, mint a CBI és az infláció között.
Iversen (1998)	GMT, LVAU	15 OECD ország	1973-1993	nem	infláció	A monetáris hatóság konzervativizmusa csökkenti az inflációt.
Xxxxxx Xxxxx (1998)	saját kérdések és értékelési, mérési módszer	nyugat- európai országok	1990-es évek	igen	gazdasági fejlődés	A politikai függetlenség magasabb szintje általában kisebb elszámoltathatósággal párosul.

2. A jegybanki függetlenség vizsgálati módszerei

1. táblázat: Főbb elméletek a jegybanki függetlenség számszerűsíthetőségére, illetve a CBI és a makrogazdasági mutatók kapcsolatára vonatkozóan

87

Forrás: a szerző saját szerkesztése

Szerző	Mérési mód	Minta	Vizsgált időszak	Súlyok használata	Vizsgált makrogazdasági összefüggés	Következtetések
Cukierman és Xxxxx (1999)	LVAU	19 OECD ország	1980, 1990, 1994	nem	infláció	A CBI és az infláció között negatív korrelációs kapcsolat van.
Moser (1999)	LVAU, LVAW, GMT	16-22 OECD ország	1973-89	indextől függő	infláció	A negatív korrelációs kapcsolat a jegybank jogi értelemben vett függetlensége és az infláció között azokban az országokban erősebb, melyekben a törvényhozás rendszerében „fékek és ellensúlyok” működnek.
Xxxxxxxxxxx (2000)	GMT, Lybek, CMN	20 közép- kelet- európai ország	1991-1997	indextől függő	infláció	Negatív korrelációs kapcsolat a CBI és az infláció között.
Xxx (2000)	Xxx által kidolgozott modell a CWN és a GMT index alapján	94 ország	1998	igen	infláció, gazdasági növekedés	A 94, vizsgálatban részt vevő jegybank közül 78 esetében az árstabilitás fenntartása volt az elsődleges célkitűzés. Azoknak az országoknak volt magasabb a jegybanki függetlensége, melyeknél elsődleges célkitűzésként szerepelt az árstabilitás.
Haan, Kooi (2000)	TOR	82 fejlődő ország	1980-1989	igen	gazdasági növekedés, infláció	A jegybanki függetlenségnek nincs bizonyított, kimutatható, számszerűsíthető hatása a gazdasági növekedésre, viszont az inflációval erős negatív korrelációs kapcsolatban áll.

2. A jegybanki függetlenség vizsgálati módszerei

1. táblázat: Főbb elméletek a jegybanki függetlenség számszerűsíthetőségére, illetve a CBI és a makrogazdasági mutatók kapcsolatára vonatkozóan

88

Forrás: a szerző saját szerkesztése

Szerző	Mérési mód	Minta	Vizsgált időszak	Súlyok használata	Vizsgált makrogazdasági összefüggés	Következtetések
Neyapti (2001)	módosított CWN	8 közép- kelet európai ország	1989-1996	igen	infláció, gazdasági teljesítmény, államháztartási hiány	A CBI és az infláció között negatív korrelációs kapcsolat és ezen túlmenően a CBI befolyásolja a gazdasági teljesítményt és az államháztartási hiányt is.
Xxxxxxxxx, Xxxxxx, Neyapti (2002)	CWN, LVAW, LVAU	26 közép- kelet európai ország	1989-1998	indextől függő	infláció	A CBI és az infláció között negatív korrelációs kapcsolat van.
Xxxxxxx (2002)	Xxxxxx és Xxxxxxx mérése, saját mérési módszer	latin- amerikai országok	1990-es évek	nem	infláció, GDP	Bár nincs erős bizonyíték a vizsgálatba bevont országok esetében a CBI-infláció közötti negatív korrelációs kapcsolatra, de a szerző szerint értékelhető kapcsolatot lehet kimutatni. A CBI nem elegendő feltétel az árstabilitás fenntartásához.
Jácome és Xxxxxxx (2005)	MCI	latin- amerikai országok	1990-es évek	igen	infláció	Nem találtak erős bizonyítékot a CBI-infláció közötti negatív korrelációs kapcsolatra.
Vlahovic és Xxxxxxx (2005)	GMT, CWN index, Petursson módszere	9 „nyugat- balkáni” ország	1992-től	igen, nem (indextől függő)	nem vizsgált gazdasági mutatóval való kapcsolatot	A vizsgált periódusban valamennyi jegybanktörvényben megnőtt a jegybanki függetlenséggel kapcsolatos szabályanyag jelentősége.

2. A jegybanki függetlenség vizsgálati módszerei

1. táblázat: Főbb elméletek a jegybanki függetlenség számszerűsíthetőségére, illetve a CBI és a makrogazdasági mutatók kapcsolatára vonatkozóan

89

Forrás: a szerző saját szerkesztése

2.2.1 A fejlett piacgazdaságú országok jegybanki függetlenségének vizsgálatára vonatkozó modellek és eredményeik

2.2.1.1 A legmérvadóbb CBI indexek és modellek

Elsőként – időrendben tárgyalva – a legtöbb szerző által vizsgált – akár elfogadott, akár kritizált – indexeket és az azokhoz kapcsolódó módszereket mutatom be.

Bade és Xxxxxx volt az első szerzőpáros, akik 1978-ban370 a jegybanki függetlenség mérésére számításokat371 végeztek és kapcsolatot kerestek a jegybanki függetlenség és az adott ország inflációs rátája között.

Ország	Cél	Hatóság	Kormányzati tisztviselők	Hányad	Típus
Hollandia	igen	kormány	0	1	1
Ausztrália	nem	kormány	1	1	2
Belgium	nem	kormány	0	1	2
Kanada	nem	kormány	1	1	2
Franciaország	nem	kormány	2	14/15	2
Olaszország	nem	kormány	0	1	2
Japán	nem	kormány	2	1	2
Svédország	nem	kormány	0	1	2
UK	nem	kormány	0	1	2
USA	nem	jegybank	0	1	3
Németország	nem	jegybank	0	10/21	4
Svájc	nem	jegybank	0	5/8	4

2. táblázat: Jegybanki függetlenség mérése – országok, kérdések és válaszok – a Bade és Parkin modellel

Forrás: Xxxxxx, X.: The Case for an Independent European Central Bank: A Reassessment of Evidence and Sources. European Journal of Political Economy. Vol. 14. 1998. p. 53-71.

370 Érdekes módon, bár az 1978-as tanulmány a legelső, mégsem erre hivatkoznak a későbbi szerzők, hanem a szerzőpáros 1980-ban megjelentetett tanulmányára, pedig az alapgondolat és a méréshez használt index a korábbi verzióban lett kidolgozva.

371 Számítási módjuk a következő volt: 12 országból álló mintával dolgoztak, melyet négy csoportba osztottak:

▪ az első csoport, melybe azon országok tartoznak, melyekben a jegybank első és kizárólagos célkitűzése az árstabilitás elérése;

▪ a második csoport, ahol a kormánynak döntő befolyása van a monetáris politikára;

▪ a harmadik, amelyek esetében a jegybanké a végső döntés, de a kormány nevezi ki a teljes jegybanki stábot;

▪ végül a negyedik, ahol a jegybank a monetáris politika fő kialakítója és megvalósítója, valamint önmaga nevezi ki a stáb jelentős részét.

A negyedik csoportba tartozott Svájc és Németország Bade és Parkin kategorizálása mellett, ugyanakkor ezekben az országokban a vizsgálat idején alacsonyabb volt az inflációs ráta, mint a többiben.

Magyarázat a táblázathoz:

▪ Cél: Egyedüli cél-e az árstabilitás?

▪ Hatóság: A kormány vagy a jegybank a fő hatóság a monetáris politika területén?

▪ Kormányzati tisztviselők: Hány főt delegálhat a kormány a Kormányzó- tanácsba?

▪ Hányad: A Kormányzótanács tagjainak hányad részét nevezi ki a kormány?

▪ Típus: A szerzőpáros által az eredményekre tekintettel megállapított kategória.

A CWN index372

Xxxx és Xxxxxx elméletét és az alapideológiáját építő jelleggel vette át Xxxxxxxxx, akinek álláspontja szerint a jogi értelemben vett jegybanki függetlenség négy fő komponens oldaláról határozható meg. Az első komponensbe tartozik a kinevezés módja, a hivatali idő hossza, és a kormány esetleges befolyása a bankvezetésre. A második vizsgálandó kört a monetáris politika alakításának – kormányzati befolyás nélküli – szabadsága és a használt eszközök jelentik. A harmadik komponens körében legfőképpen arra terjed ki a vizsgálat, hogy vajon az árstabilitás megőrzése-e a központi bank elsődleges célkitűzése. Végül az utolsó csoportba tartozik annak vizsgálata, miszerint létezik-e törvényi korlátja a központi bank hitelkihelyezésének.

Kutatásaim szerint a szakirodalomban leggyakrabban előforduló – a kutatók által elfogadott és felhasznált – függetlenség mérésére vonatkozó módszer – melynek alapjait Cukierman a 80-as évek elején megalkotta – a Cukierman, Xxxx és Xxxxxxx által összeállított index, a CWN. A szerzők az index megalkotásánál a jogi függetlenségre koncentráltak, több okból is. Egyrészt, mert a törvényben biztosított jogi függetlenség az alapja, kiindulópontja a jegybanki autonómiának, másrészt pedig azért, mert azt mutatja meg, hogy a törvényhozó milyen keretek közt jelöli ki a jegybank mozgásterét. A jogi függetlenség tényezőinek kódolásánál, vagyis számszerűsíthető adatokká formálásánál két alapelvet követtek:

▪ más tanulmányokhoz képest viszonylag kevés, de talán a legpontosabban megfogalmazott tulajdonságot vonták csak be a vizsgálati körbe,

▪ csak a törvényből származó értelmezést vették figyelembe (a törvény gyakorlati alkalmazására vonatkozó kiegészítő információkkal nem foglalkoztak)373.

A függetlenséget 16 kérdéssel vizsgálták374, a kérdéseket 4 csoportba sorolták, melyek a szerzők megítélése szerint eltérő – de egymást természetesen 100%-ra kiegészítő –

372 Xxxx Xxxxxxxxx, Xxxxxx X. Xxxx és Bilin Neyapti dolgozta ki.

Részletes leírásért lásd: Xxxxxxxxx, A. – Xxxx, S. B. – Xxxxxxx, B.: Measuring the Independence of Central Banks and its Effect on Policy Outcomes. The World Bank Economic Review. September 1992. p. 353-398.

373 Emiatt számos kritika is érte a CWN indexet, miszerint a jogi függetlenség biztosítása önmagában nem elegendő, „valódi” adatok a gyakorlati függetlenségről szerezhetők. Cukierman álláspontja szerint a jogi függetlenség objektív alapot szolgáltat a méréshez, persze az értelmezések, következtetések levonásánál indokolt a történelmi háttér ismerete is.

374 A csoportokba sorolt kérdéseket, a súlyokat és a pontozást a Mellékletek részben helyeztem el (M-70. táblázat).