A FAKTORING MINT ATIPIKUS SZERZŐDÉS

provided by ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

View metadata, citation and similar papers at xxxx.xx.xx brought to you by

CORE

Xxxxxxxx Xxxxxxx Xxxxxxx Jogi Tanszék Témavezető: Xxxxxxxx Xxxxxx

A FAKTORING MINT ATIPIKUS SZERZŐDÉS

Bevezető gondolatok

A XIX-XX. században lezajlott nagy társadalmi-gazdasági átalakulási folyamatok által indukált gazdasági fejlődés új igényeinek kielégítésére a már ismert szerző- déstípusok nem mindig nyújtottak a felek érdekeinek megfelelő megoldást, mely- nek következtében a szerződési szabadság elve által kínált lehetőség segítségével felek egyedi, dogmatikai szempontból a hagyományos szerződési tipológiába nem vagy nehezen besorolható szerződéseket kötnek. Ezek fő típusjegyei az idők fo- lyamán megszilárdulnak, de még elterjedésüket követően sok évvel is folyamatban van kodifikációjuk, így rendszertanilag az új szerződéstípusok vegyes (contractus mixtus) vagy atipikus szerződésnek minősülnek. Noha a dogmatikai disputa vél- hetőleg még hosszú ideig el fog tartani, e szerződésfajták jelentős része már vitat- hatatlanul a mindennapi élet részét képezik. E szerződések közül a legjelentőseb- bek közé sorolható a faktoring, melynek jelentőségét mutatja, hogy csak a magyar- országi bruttó faktorált forgalom 2011. első félévében 404,9 milliárd Forint volt.1 Így a faktoring már nem nevezhető marginális pénzügyi szolgáltatásnak, hanem számottevő eleme a rövid távú finanszírozási eszköztárnak.

Ezen korszak új szerződéstípusainak különös érdekessége, hogy az Amerikai Egyesült Államokban alakultak ki, majd a második világháború után rohamosan terjedtek el a tőkehiányban szenvedő Nyugat-Európában, majd onnan lassan to- vábbjutott a szocialista országokba is, azaz megfordult az új jogintézmények elter- jedésének földrajzi irány. A folyamatot egyes szerzők „transzatlanti inváziónak” is nevezik.2

1 A Magyar Faktoring Szövetség tájékoztatója alapján, xxx.xxxxxxxxxxxxxxxxxx.xx/ html/hirek.html

2 NOCHTA – XXXXXX – XXXXXXXXXX 2008, 264. o.

366 Xxxxxxxx Xxxxxxx

A faktoring kialakulásának rövid áttekintése

A faktoring mint jogügylet alapját adó jogintézmények írásos jogi gyökerei a római jogba nyúlnak vissza, melyek közé az öröklést követően a delegatio és a mandatum agendi jogintézményét követően a cessio tartozik, mely során a hitelező helyébe már más személy léphetett az adós hozzájárulása nélkül is, azonban az adóst érte- síteni kellett; továbbá kialakult az engedményező felelőssége is a követelésért.3 A faktor szó is római gyökerekkel rendelkezik, így nevezték azon személyt, akire a módosabb polgárok pénzügyeik intézését bízták.

A mai értelemben ismert, modern faktoring a 18. században jelent meg a tőkehi- ánnyal küzdő Amerikában. A textilgyárak, amelyek Európába importáltak, nem tudták volna addig folytatni a termelést, amíg a termék eladását követően annak ára vissza nem érkezett hozzájuk, ezért a kereskedelmi bankárok megelőlegezték a nyersanyagok árát, mely hitel fedezetéül a vevők által fizetendő összegre irányuló követelés szolgált.4

A jogi szabályozás is az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki, melynek alapját az 1889-ben megszületett faktoring-törvény adta (Factors Act, 1889). Az új szabályozásnak köszönhető, hogy a faktoring átalakult az eredeti áru faktoringból a mai értelemben használt, finanszírozási faktoringgá, az áru helyett az pénzügyi követelés lett a jogügylet alapja.5 Ezzel a faktoring az Államokban új fejlődési fokra lépett, nevesített jogügyletté vált, előteremtve azt az érdekes helyzetet, hogy a kontinentális jogrendszert követő országokban továbbra sem került kodifikálásra. A második világháborút követően az amerikai gyártók Európában kezdtek terjesz- kedni, őket követve a faktorcégek meghonosodtak Nagy Britanniában, Németor- szágban, majd szerte Nyugat-Európában. Közép-Kelet-Európában csak a rendszer- változás után figyelhető meg a faktoring széleskörű elterjedése.

A faktoring meghatározása

Elméleti megközelítés

A faktoring meghatározása előtt szükséges kiemelni, hogy olyan hárompólusú jogviszonyról van szó, amely során az eladó likviditását biztosítandó a faktorra

3 FÖLDI – XXXXX 1996, 458. o.

4 xxxx://xxx.xxxxxxxxx.xx/xxxxxxxxxx.xxxx

5 PETRIK 2009, 153. o.

A faktoring mint atipikus szerződés 367

átszáll az vevővel szemben fennálló követelése.6 A felek elnevezését illetően az eladót az UNIDROIT Egyezmény szállítónak, a jogirodalom gyakran hitelezőnek, míg a 2009-es új Polgári Törvénykönyv jogosultnak nevezte; az vevőt pedig neve- zik adósnak illetve kötelezettnek is. A felek elnevezésével kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy az új Polgári Törvénykönyv jelenlegi tervezete az előbbiekkel el- lentétben az eladót nevezi (a faktorral szembeni) adósnak, míg a vevőt a követelés kötelezettjének.

A fogalomalkotásra számos szerző tett kísérletet. Xxxxxx Xxxxxx a faktoringot olyan pénzügyi tranzakciónak tekinti, „amelynek során az áru eladója (előállítója) rövid lejáratú hiteleladásainak számlái ellenértékét (könyvkövetelés), megfelelő összeg ellenében harmadik személyre ruházza át, aki garantálja annak behajtását az adóstól (vevő), s vállalja a behajtás sikertelenségének kockázatát is”.7 Ebből a meghatározásból is kitűnik, hogy a faktoring fő eleme, hogy az eredeti jogosult a követelését másra ruházza, kiegészül további mellékkötelezettségekkel, melyek ma már a faktoringhoz hozzátartoznak.

Miskolczi Xxxxxx Xxxxx kiemeli a jogügylet azon gyakorlati jellemzőjét, hogy a faktor akkor „köt szerződést, ha partnere valamennyi jövőbeni követelése képezi a szerződés tárgyát. Elképzelhető azonban tárgyi szűkítés”,8 tehát alapvetően keretszer- ződések jönnek létre, melynél külön jelentősége van a szerződés körébe tartozó köve- telések pontos meghatározásának. A keretszerződések kötésénél azonban a jogviták alapját az adja, hogy gyakran nem kellően pontos a faktorált követelések behatárolása.

A Kúria a 2012-es, Gfv.IX.30.255/2011/6. számú ítéletében tárgyalt esetben a B. Kft. 2006-ban „az áruszállításokból és a szolgáltatásokból származó” valamennyi, jövőben keletkező követelését is az alperesi beavatkozóra ruházta át, majd 2008- ban a felperessel is kötött egy faktoring szerződést, melyben „valamennyi” köve- telését F. Kft.-re ruházta át. A vizsgált jogesetben azt kellett elsősorban eldönteni, hogy a 2006-ban kötött szerződés részét képezte-e az alperes tartozása. Az első fokú bíróság úgy ítélete meg, hogy mivel a B. Kft. tényleges tevékenységi köre (az egyik legnagyobb hazai szörp és gyümölcslé szállítóként) közismerten szinte kizárólag áruszállításokból és a szolgáltatásokból állt, így a vizsgált követelés a részét képezte a 2006-ban kötött engedményezési szerződésnek. Ezzel ellentétes álláspontra jutott a Kúria, megállapítván, hogy jelen ügyben az „áruszállításokból és a szolgáltatásokból származó” kifejezés nem egyértelműen azonosítható, mivel

6 JENOVAI – PAPP – STRIHÓ – SZEGHŐ 2011, 303. o.

7 RÉCZEI 1988, 11-12. o.

8 XXXXXXXXX XXXXXX 1997, 8. o.

368 Xxxxxxxx Xxxxxxx

a B. Kft. tevékenységi köre ennél tágabb körű volt, így az ítélet szerint a vizsgált követelés a 2008-ban kötött szerződés alapján a felperest illette meg.

A fogalomalkotás terén az egyik legpontosabb leírást Xxxxx Xxxxxxx Biscoe al- kotta meg, aki szerint ”a faktoring egy olyan jogviszony a faktor és a szállító kö- zött, amelynek keretében a faktor megvásárolja az ügyfél nyilvántartása szerinti követeléseit visszkereseti joggal vagy anélkül, vezeti a nyilvántartásokat, ellenőrzi a vevő teljesítését, illetve beszedi a követelést.”9 Tehát a faktoring során a faktor feladata nem csupán a követelés vételárának megfizetése illetve a tartozás behajtása, hanem köteles nyilvántartást vezetni és lehetővé tenni az adós részéről a teljesítést.

Összefoglalva, a szakirodalom megkülönbözteti a faktoring pénzügyi funkcióját, mely a likviditási gondok leküzdésében jelentkezik, valamint a szolgáltatási, igaz- gatási szerepét, mely a könyvelésen túl a követelés behajtásának lebonyolítását foglalja magában.10

Nem létező követelés esetén, mivel a jogügylet lehetetlen célra irányul, a szerződés semmis, melynek következtében az eredeti állapotot kell helyreállítani, azonban a még létre nem jött, de egyértelműen azonosítható követelés engedményezhető.11

A faktoring költségei során fontos megemlíteni, hogy a faktor a követelés meg- vásárlásakor az átruházott összeg 70-90 %-át fizeti meg a hitelező részére (lejárt követelés esetén 5-15 %-át), melyért a hitelező köteles a faktor részére faktordíjat fizetni. Ezen díj részét képezi a faktorkeret igénybevételének díja, melyet adósonként kell megfizetni, továbbá a kifizetett összegre jutó kamat és az egyéb költségek fedezete is.12

A faktoring fogalma a jogszabályokban

Nemzeti szabályozás ugyan még nem született hazánkban a faktoringról, azonban az ENSZ égisze alatt Ottawában 1988. május 28-án megszületett a nemzetközi követelés-vételről szóló UNIDROIT Egyezmény, ami a hazánkban 1996. december 1-jén lépett hatályba.13 Magyarország csatlakozásának kiemelt jelentősége volt abból adódóan, hogy atipikus jogügyletként ez lett a hazai szabályozás alapja.

9 BISCOE 1984, 10. o. Idézi: NAGY 2008, 45. o.

10 NOCHTA –XXXXXX – XXXXXXXXXX 2008, 282. o.

11 PETRIK 2009, 158. o.

12 GELLÉRT 1991, 152. o.

13 1997. évi LXXXV. törvény

A faktoring mint atipikus szerződés 369

A megállapodás 1. Cikk 2. pontja határozza meg a követelés-vételi szerződések definícióját, mely alapján, a faktoring nem csupán a követelés engedményezését, átruházását jelenti, hanem a faktort további kötelezettségek is terhelik mind az engedményező (szállító), mind az adós felé, továbbá a faktoring sokféle típusára utal az is, hogy a definíció felsorolt négy tevékenységi kört, melyből kettőt ele- gendő a fakornak ellátnia.

Az Egyezményen túl egy másik jelentős hazai jogszabályban is találkozhatunk a faktoringgal, nevezetesen a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben. A jogszabály az értelmező rendelkezése szerint a pénzkölcsönnyújtás fogalma alá tartozik a „követelésnek – az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő – megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a fakto- ringot és a forfetírozást is), valamint leszámítolása”. A Hpt. rendelkezései következ- tében faktoring tevékenységet hazánkban kizárólag pénzügyi intézmény végezhet.

Forfetírozás alatt „halasztott fizetésű, banki kockázatot hordozó követelések visszkereseti jog fenntartása nélküli megvásárlását”14 értjük. Egyes szerzők követ- kezetesen elhatárolják egymástól a két fogalmat, és a forfetírozást nem tekintik a faktoring egyik típusának. Véleményem szerint az, hogy kapcsolódik-e a jogügylethez visszkereseti jog vagy sem, valamint hogy lejárt vagy le nem járt követelésekre vonatkozik, ugyan jelentős különbség, azonban a faktoring egyébként is meglévő sokszínűsége okán nem indokolja, hogy teljesen önálló kategóriaként tekintsünk rá, így a továbbiakban az elemzés során a faktoring alatt értem a forfetírozást is.

A jogszabályok által használat meghatározás elemzése során ki kell térni az elfo- gadott, de hatályba nem lépett új Ptk.-ra15 is, ami széles körben vonja meg a faktor- ing fogalmát, nem korlátozva azt sem a visszkereseti joggal biztosított átruházásra, sem a kizárólag le nem járt követelések vételére. A törvény mögöttes szabályként, a jelenlegi bírósági gyakorlattal összhangban, továbbra is az engedményezés sza- bályait rendelte volna alkalmazni.

Az fentiekhez képest az új Ptk. közzétett koncepciója16 jelentős eltérést tartalmaz mind a megfogalmazásban, mind a szabályozásban, melyre már az is utal, hogy a hitel- és számlajogviszonyok cím alatt található. A tervezet 6:406 §-a szerint a

„faktoring szerződés alapján a faktor meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós harmadik személlyel szemben fennálló, még esedékessé nem vált és nem vitatott követelésének a faktorra engedményezésére köteles.” Ezt vizsgálva egyrészt ki-

14 xxxx://xxx.xxxxxx.xx/xxxxxx.xxx

15 2009. évi CXX. törvény 5:367 §

16 Kodifikációs Főbizottság javaslata 2012.

370 Xxxxxxxx Xxxxxxx

emelendő, hogy e meghatározás szerint vitatott, illetve lejárt követelés átruházása nem tartozik a faktoring tárgykörébe, továbbá a következő szakaszok rendelkezései alapján főszabályként a faktort visszkereseti jog is megilleti. Ezen tervezet vélemé- nyem szerint a gyakorlati életnek ugyan megfelelően, de szűken értelmezi a fogal- mat, továbbá kiemelendő, hogy már a definíció is utal az engedményezésre. Ez különösen annak fényében érdemel említést, hogy a faktoring szabályozásáról szóló utolsó szakasz a szerződésre háttérszabályként a kölcsönszerződés szabályait rendeli alkalmazni, mely a faktoring tényleges céljából, gyakorlatban betöltött funkciójából következik.

A faktoring típusai

A faktoring mai értelemben vett kialakulása hosszú folyamat eredménye, mely során annak többféle változata jelent meg a felek egyedi igényeinek kielégítése végett.

A valódi (standard, old-line vagy visszteher nélküli) faktoring során a faktor vállalja a követelés behajthatatlanságának kockázatát, vagyis az un. delcredere kockázat is átszáll. Ezen típusnál a faktor a követelés megvásárlásakor az adós fizetésképtelenségének kockázatát teljes mértékben átvállalja, amely ellentételezé- seként csak kisebb összeget fizet a hitelező részére. Ugyan a hitelező nem felel a követelés behajthatóságáért, de felel a követelés fennállásáért. Ez a típus főként az adásvétellel és a hitellel mutat rokon vonásokat, az általa fizetett összeg egyfajta vételárnak is megfeleltethető.17

Ennek ellentéte a nem valódi (visszterhes) faktoring, mely során az adós nem teljesítése esetén a szállító köteles a követelést visszavásárolni.18 Ez esetben a hitelelem mellett az engedményezés szabályai dominálnak.

Lejárt tartozás megvásárlását színlelt faktoringnak is nevezik, ami természetsze- rűleg nagy kockázatot rejt; míg a nem színlelt faktoring a kisebb kockázatú, le nem járt tartozás átvállalására irányul. A le nem járt követelések csoportján belül a faktorálás lehet eseti jellegű vagy történhet keret jelleggel.

A rejtett (stilles, csendes) faktoring során az adóst nem értesítik a jogügyletről, így ő természetesen továbbra is az eredeti hitelezőnek köteles teljesíteni, melyet követően köteles a faktorral elszámolni.

Ennek ellentéte a nyílt faktoring, ahol főszabály szerint a hitelező az, aki köteles az adóst tájékoztatni.19

17 NOCHTA – XXXXXX – XXXXXXXXXX 2008, 285. o.

18 XXXXXXX – XXXX – STRIHÓ – SZEGHŐ 2011, 305. o.

A faktoring mint atipikus szerződés 371

Az országhatár átlépése szempontjából megkülönböztethetünk belföldi vagy nemzetközi faktoringot. Az utóbbi tovább bontható export faktoringra, ahol a bel- földi hitelezőnek külföldi adósa van, és egy külföldi faktornak adja át a követelést, míg ennek ellentéte az import faktoring. Ezek speciális kombinációja az interfaktoring, amiről akkor beszélünk, ha a felek kölcsönösen vállalnak export- és import faktorságot.20

Gazdasági szempontból létezik a maturity, azaz lejárati, esedékességi faktorszer- ződés, mely során a faktor az előre meghatározott időpontban, csak akkor teljesít, ha az adós nem.21

A lejárati faktoring mellett gazdasági elemzések a finanszírozási (credit) faktoringot emelik ki, mely során a hitelező célja elsősorban a likviditási problé- mák megoldása.22

Kimagasló értékű követelés esetén, amennyiben egyik faktor sem kívánja vállalni a kockázatot, szóba jöhet a split faktoring intézménye. Ennek során több faktoring társaság köti meg a szerződést a hitelezővel, így közöttük megoszlik a kockázat.

A faktoring és a sui generis jogügyletek

A faktoring atipikus jogügylet, melyben számos, a Ptk.-ban szereplő jogintézmény elemei keverednek egymással, melyek közül az alábbiakat szükséges külön kiemelni.

Visszterhes engedményezés

A faktoring a sui generis jogügyletek közül az engedményezéssel mutatja a legtöbb rokon vonást, melyet a Legfelsőbb Bíróság is egyértelműen rögzít, megállapítván, hogy az „engedményezéssel azonosítható szerződéstípusról van szó”,23 mivel faktor- ing szerződés valamely követelés átruházását, megvásárlását jelenti. Az új Ptk. kodifikációja készítése során is az engedményezéssel való rokonságot erősítették, azonban kiemelésre került, hogy figyelemmel kell lenni „a követelés-vásárlás sajátos többletelemeire” is.24

19 XXXXXXX – XXXX – STRIHÓ – SZEGHŐ 2011, 305. o.

20 Uo.

21 GELLÉRT 1991, 148. o.

22 GELLÉRT 1991, 150. o.

23 BH 1999.77.

24 VÉKÁS 2001, 10. o.

372 Xxxxxxxx Xxxxxxx

Mind a faktorálónak, mind az engedményezőnek is kötelessége a jogátruházás, hiszen ez adja a jogügylet lényegét, valamint értesítenie kell az adóst is, aki ezt követően az engedményezőnek illetve faktornak köteles teljesíteni. Az értesítés kérdése szintén jogviták alapját adja. A Legfelsőbb Bíróság által a Gfv.IX.30.141/2011/5. számú ítélettel elbírált esetben a Bank felperes megvásá- rolta az N. Kft.-nek az alperessel szembeni követeléseit, továbbá a megállapodás értelmében az N. Kft. köteles volt minden számlán feltüntetni a felperes bank- számlaszámát, melyről az alperest értesítették. Ezt követően N. Xxx. és az alperes megállapodást kötöttek, hogy az alperes csak azon számlákat teljesíti a felperes részére, melyekhez az alperes ügyvezetője hozzájárul, melynek okaként azt hozták fel, hogy az N. Kft. és a felperes nem valamennyi, az alperessel szembeni követelé- sét kívánta átruházni, hanem annak csak egy részét. Ezt követően az alperes három esetben nem a felperesnek, hanem az N. Kft.-nek teljesített. Az alperes a perben a közte és az N. Kft. között létrejött megállapodásra hivatkozott, valamint arra, hogy a kérdéses számlákon nem szerepelt a felperes bankszámlaszáma. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes a felperesnek lett volna köteles teljesíteni, mivel a közte és az N. Kft. között létrejött megállapodás nem befolyásolta a faktoringszerződést, az adósnak tudomása volt az engedményezésről, és ezt nem befolyásolta az a tény, hogy az adós bizonytalan volt abban, hogy a konkrét szám- lák a szerződés hatálya alá tartoztak-e.

A faktoring és az engedményezés esetében is azonos az adós helyzete, mindkét esetben élhet beszámítási kifogással, azonban csak olyan követelést érvényesíthet, amelynek jogalapja már akkor is fennállt, amikor az adóst az engedményezés megtörténtéről értesítették.25

Mindkét jogügylet esetén létezik jogszabályi tilalom a szerződéskötésre, sze- mélyhez fűződő követelések átruházását faktoring esetén az UNIDROIT Egyez- mény, az engedményezésnél pedig a Ptk. tiltja.26

A két jogügylet összehasonlítása során azonban számos eltérés is tapasztalható, melyek közül a leglényegesebb a faktor és az engedményes jogai és kötelezettségei között figyelhető meg. A faktor kötelessége a szerződéskötéskor a hitelezőnek fizetni és ezt követően további szolgáltatásokat teljesíteni, amik körébe tartozik különösen a számlavezetés és a követelés beszedése, behajtása.

További eltérés tapasztalható a két jogintézmény feleinek vizsgálatakor, mivel a Hpt. hatályos rendelkezései szerint faktor kizárólag pénzügyi intézmény lehet.

25 PETRIK 2009, 160. o.

26 1997. évi LXXXV. törvény 1. cikk 2.a., pont

A faktoring mint atipikus szerződés 373

Az adós nem teljesítése esetén a faktort visszkereseti jog illeti meg az általa kifi- zetett összegre, mely jog a forfetírozás esetében nem illeti meg. Az engedményező azonos esetben főszabály szerint kezesként felel.

Lényeges eltérés található a díjak során, ugyanis engedményezés esetén az átru- házásnál egyszeri, fix díj van, a felek a szerződés megkötésekor elszámolnak egy- mással. A faktoring ennél összetettebb jogügylet, a faktor a szerződéskötéskor átadja a követelés értékének egy bizonyos részét, a maradékkal pedig az adós telje- sítését követően számol el. A hitelező viszont köteles a megelőlegezett hányadra kamatot fizetni, továbbá ügykezelési költséget és az egyébként felmerülő kiadáso- kat is meg kell térítenie.27

Adásvétel

Az adásvétellel rokon vonása a faktoringnak, hogy a hitelező eladja követelését a faktornak, aki a szerződés megkötésekor kifizeti az átruházott követelés 70-90 %-át. Jelentős azonosság a jogügyletek közvetlen tárgya között lelhető fel, nevezetes az átruházás. A különbség a közvetett tárgyak közt lelhető fel, ugyanis míg az adásvétel tárgya valamely dolog, addig a faktoring során követelés kerül új jogosulthoz.

Az adásvételhez való kapcsolatot erősíti a Ptk. is, a visszterhes engedményezés mögöttes szabályaként az adásvételt jelölve meg, továbbá a Hpt. is, amely követe- lésvásárlásnak tekinti.

A szakirodalom szerint az adásvétellel való rokonságot különösen azon faktoring szerződéstípusnál találhatjuk meg, amelyek tárgya az ún. rossz- és lejárt követelések faktorálása, illetve az ún. valódi faktoring esetén.28 Ilyen esetben ugyanis a faktor nyeresége a vételár és a behajtott összeg közötti különbség, melynek következtében a vételár alacsony, viszont ezen ügyletekre jellemző a visszkereseti jog kizárása,29 azaz átszáll a követelés behajthatatlanságának kockázata is a faktorra. A hitelező ez esetben véglegesen megszabadul a követeléstől, így a későbbiek során a behajtást a faktor a saját nevében és a saját kockázatára végzi, a követelés eladója csak a követelés tényleges fennállásáért felel.30

27 PETRIK 2009, 161. o.

28 NOCHTA 1996, 715. o.

29 PETRIK 2003, 11. o.

30 BH 2005.7.

374 Xxxxxxxx Xxxxxxx

Kölcsön

A kölcsön és a faktoring közös vonása, hogy az egyik fél (kölcsönadó, ill. faktor) pénzösszeget ad át a szerződő félnek, aki azt köteles járulékaival együtt visszafi- zetni. A különbség alapját az adja, hogy faktoring esetén csak akkor köteles erre, ha a követelés behajthatatlan volt. Közös vonás, hogy a kölcsönvevő illetve a hite- lező részéről a jogügylet költséggel jár, mely kölcsön esetén a járulékokon túl ka- mat formájában; faktoring esetén faktordíj formájában testesül meg.

Az azonosság alapját tovább erősíti a közjogi szabályozás, mely speciális köl- csönügyletként fogja fel a faktoringot a kockázatvállalás, az adósminősítés és a pénzmosási szabályok terén.31

A kapcsolatot alátámasztja továbbá az új Ptk. tervezete is, amely a fentebb kifej- tetteknek megfelelően, a kölcsönszerződés szabályait rendeli alkalmazni a faktoringszerződésekre is.

A hasonlóságok mellett a fentebb kifejtetteknek megfelelően számos eltérés is található, így faktoring esetén tipikus esetben nem a szerződő fél hajtja be a köve- telést; a faktoring irányulhat már lejárt követelésre is; a faktor átvállalhatja a be- hajthatatlanság esetleges kockázatát; továbbá a faktoringhoz számos mellékszol- gáltatás társul.

Hitelbiztosítás

A faktoring történeti kialakulásában a hitelbiztosítási elem azért érdemel kiemelést, mivel bár ez volt a létrejöttének alapján, a mai formában jellemző faktoringnál ez már kevésbé jelenik meg.

Leszámítolás

A szakirodalom a faktoringgal rokon ügyletnek tekinti a leszámítolást is. Leszá- mítolás során a faktoringhoz hasonlóan a pénzügyi intézmény váltót, csekket vagy egyéb kötvényt annak lejárata előtt vásárol a jogosulttól, így annak lejártakor a kötelezett az új jogosultnak köteles teljesíteni, valamint jellemző mindkét jogügy- letre a visszkereseti jog fenntartása.

Alapvető különbség a két jogintézmény követett tárgya között lelhető fel, azon- ban a Hpt. változása következtében már értékpapír is lehet leszámítolás tárgya.

31 NAGY 2008, 230. o.

A faktoring mint atipikus szerződés 375

Tehát a lehetőség adott arra, hogy a faktoring betöltse a leszámítolás szerepét is, azon- ban a gyakorlatban értékpapíroknál leszámítolásra, egyéb esetben faktoringra kerül sor. További különbség, hogy a faktor tágabb körű mellékszolgáltatásokat is végez, míg leszámítolás esetén ez általában a számlavezetésre korlátozódik. Ez kihatással van a díjra is, ami következtében a faktoring „drágább” a leszámítolásnál, leszámítolásnál a

bank a váltó alapján, leszámítolási kamatláb érvényesítése mellett teljesít.32

További különbség, hogy faktoring esetén a követelés 75-95%-át előlegezik meg, míg leszámítolás esetén „a kifizetett összeg a követelésnek az esedékességig hátra- lévő időre felszámított rediszkont kamattal csökkentett összege”.33

Gazdasági szempontból a még le nem járt követelések átruházása tekintetében a leszámítolás jelentkezik domináns elemként, míg lejárt követelés átruházáskor a kölcsön.34

Bizomány

A faktoring és a bizomány ugyan mutat rokon vonásokat, azonban a két jogügylet alapjai közötti eltérés, hogy a faktor egy már létrejött jogügyletbe lép be, ahol a hitelező felé előfinanszírozást teljesít, míg bizományosi szerződés során a bizomá- nyos fogja megkötni a jogügyletet az adóssal, ő határozza meg a szerződés elemeit, ő választja ki az adós személyét is, a hitelezőnek pedig tipikusan csak az adós telje- sítése után fizet.35

A hasonlóságot a két jogügylet között abban lelhetünk fel, hogy mind a faktor, mind a bizományos közvetítő funkciót tölt be a szerződő felek között, továbbá mindkettő érdekelt az adós szerződésszerű teljesítésében.36

A két jogügylet összehasonlítása során észlelhető különbség, hogy az adós nem teljesítése esetén a faktor kockázatát a szerződés határozza meg, bizományi szerződés esetén a bizományos a megbízónak felelősséggel tartozik mindazoknak a kötele- zettségeknek a teljesítéséért, amelyek a vele szerződő felet a szerződés folytán terhelik.

32 XXXXX – XXXXXXX – XXXXXXXX – XXXXXX – XXXXXXXXX XXXXXX – XXXXXXXX XXXXX 2005, 395. o.

33 MISKOLCI XXXXXX 1997, 9. o.

34 SÁRKÖZY 2008, 212. o.

35 XXXXX – XXXXXXX – HARSÁNYI – XXXXXX - XXXXXXXXX XXXXXX – XXXXXXXX XXXXX 2005, 395. o.

36 MISKOLCI XXXXXX 1997, 8. o.

376 Xxxxxxxx Xxxxxxx

Szerződésátruházás

A szerződésátruházás jelenleg nem önálló jogintézménye a Ptk.-nak, azonban ér- demes röviden kitérni a faktoringgal való kapcsolatára.

A szerződésátruházás egyes jogrendszerekben ismert jogintézmény, mely során a felek kétoldalú jogviszonyában az egyik fél helyébe egy újabb, harmadik fél lép anélkül, hogy ehhez a szerződésben bent maradó szereplőnek az új fél személyének ismeretében történő hozzájárulására szükség lenne. Erre hazánkban a jelenlegi bírósági gyakorlat alapján37 nincs lehetőség, azonban várhatóan új Ptk. ezen a területen is változást fog hozni.

A két jogintézmény közötti hasonlóság, hogy hitelezői oldalon új személy lép a jogviszonyba, valamint, hogy nem lehet alkalmazni személyes szolgáltatásokra irányuló szerződés esetében.38

Az eltérés fő alapját az adja, hogy a faktoring során a követelés kerül átruhá- zásra, az adóssal szembeni kötelezettségek nem, míg a szerződésátruházás során hosszútávú jogviszonyban kerül sor valamely fél felváltására, ahol a feleket köl- csönösen illetik jogok és terhelik kötelezettségek.

Váltó

A faktoring és a váltó ugyan célját, lényegét tekintve alapvetően eltérő jogügylet, azonban felmerült a kérdés, hogy a követelés átruházása során nem lenne-e egysze- rűbb, ha az adós a tartozásról váltót adna, melyet a hitelező könnyen, forgatmány útján átruházhatna. Az adósok azok, akiknek ez többnyire nem áll érdekében, mi- vel az esetleges ellenkövetelését, az hitelező részéről történő hibás teljesítésből eredő kifogásait, a váltó új jogosultjával szemben nem tudná érvényesíteni.39

Összegzés

A faktoring fenti, szerződéstipizálási szempontú vizsgálata alapján megállapítható, hogy összetett jogintézményről van szó, melyet a jelenlegi gyakorlat alapján az engedményezés, az adásvétel és a hitelszerződés szabályai segítségével lehet megítélni.

37 BH 2006.409.

38 Humble v. Xxxxxx ügy, 12 Q. B. 310., xxxx://xxx.xxxxxx.xx/xxxxx/xx0/000XX000.xxxx

39 RÉCZEI 1988, 15. o.

A faktoring mint atipikus szerződés 377

Az értékelése során külön, ismételten kiemelem, hogy az angolszász jogrendszerű Amerikai Egyesült Államokban törvényi szabályozással rendelkezik, míg a konti- nentális jogrendszerű Magyarországon, egyelőre atipikus jogügyletként szerepel, melynek oka kialakulási helyének, elterjedési folyamatának vizsgálata után érhető meg. A további terjedését, jelentőségének növekedését jól jelzi a jelenlegi kodifikációs tervezet is, hiszen a készülő új Ptk. elfogadása utána várhatóan hazánkban is önálló jogintézményként fog szerepelni, melynek előnye, hogy a jogbiztonság növekedé-

xxxxx nőhet a jogügyletbe vetett bizalom is, tovább segítve az elterjedését.

A kodifikáció ellenére a faktoring továbbra is összetett, komplex jogintézmény marad. Ezért a keletkező jogviták a faktoring sokszínűsége, számos fajtája okán továbbra sem lesznek eldönthetőek a szerződés és a körülmények körültekintő vizsgálata nélkül, és amely során továbbra is tekintettel kell majd lenni a jogintéz- mény kialakulására, céljára és a kapcsolódó szerződéstípusok szabályozására.

Felhasznált irodalom

XXXXX Xxxxx – XXXXXXX Xxxxx – XXXXXXXX Xxxxxxx – XXXXXX Xxxxxx – XXXXXXXXX XXXXXX Xxxxx – XXXXXXXX XXXXX Edit: Üzleti szerződések. UNIÓ, Budapest, 2005

XXXXXX, Xxxxx X.: Law and Practice of Credit Factoring. London, 1975. Idézi: Nagy 2008

XXXXX Xxxxxx – XXXXX Xxxxx: A római jog története és institúciói. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996

XXXXXXX Xxxxx: Banküzletek. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991

XXXXXXX Xxxxx – XXXX Xxxxx – XXXXXX Xxxxxxxxx – XXXXXX Xxxxx: Atipikus szerződések. Lectum Kiadó, Szeged, 2011

XXXXXXXXX Xxxxxx Xxxxx: Atipikus szerződések (Lízing, faktoring, franchise). Gazdaság és Jog 1997/1. 3-11. o.

XXXX Xxxxxx: A modern finanszírozási faktoring közjogi és magánjogi szabályo- zásának alapkérdései. Phd. értekezés, Miskolc, 2008

XXXXXX Xxxxx: Vázlatok a faktoringszerződés magánjogi alapkérdéseihez. Ma- gyar Jog 1996/12. 715-719. o.

378 Xxxxxxxx Xxxxxxx

XXXXXX Xxxxx – XXXXXX XXXXXX – XXXXXXXXXX Xxxxxx: Magyar polgári jog Kötelmi jog Különös rész. Dialóg Campus Kiadó (Nordex Kft.), Budapest-Pécs, 2008

XXXXXX Xxxx: A faktoring ügyletekről. Magyar Jog 2003/1. 8-20. o.

XXXXXX Xxxx: A faktoring ügyletekről. In.: A Polgári Jogi Tudományos Diákkör Évkönyve 2005-2007. tanév, Xxxxx Xxxxx Alapítvány, Budapest, 2009. 148-166. o.

XXXXXX Xxxxxx: A factoring ügyletről. Jogtudományi Közlöny 1988/1. 11-18. o. XXXXXXX Xxxxx: Üzleti jog. BME GTK – Typotex, Budapest, 2008

XXXXX Xxxxx: Javaslatok a szerződések általános szabályaink korszerűsítésére (Vitaindító tézisek az új Ptk. koncepciójához – I. rész). Polgári jogi kodifikáció, 2001/4-5. 3-14. o.

xxx.xxxxxxxxxxxxxxxxxx.xx/xxxx/xxxxx.xxxx letöltés dátuma: 2012. február 11.

xxx.xxxxxxxxx.xx/xxxxxxxxxx.xxxx letöltés dátuma: 2012. február 11. xxx.xxxxxx.xx/xxxxxx.xxx letöltés dátuma: 2012.

Új Polgári Törvénykönyv, a Kodifikációs Főbizottság javaslata, 2012. (letöltés dátuma: 2012. április 15.)

Humble v. Xxxxxx ügy, 12 Q. B. 310., xxx.xxxxxx.xx/xxxxx/xx0/000XX000.xxxx (letöltés dátuma: 2011. április 27.)