MAGYARORSZÁG ÉS A VARSÓI SZERZŐDÉS FELBOMLÁSA (1988–1991)
MAGYARORSZÁG ÉS A VARSÓI SZERZŐDÉS FELBOMLÁSA (1988–1991)
Xxxxx Xxxxx*
A kutatások az elmúlt harminc évben egyértelműen megerősítették, hogy a kelet-közép-európai régió demokratikus átalakulása 1989–1990-ben alapvetően a külső, nemzetközi körülmények ked- vező alakulásának, s mindenekelőtt a Szovjetunió végzetes meggyengülésének és küszöbönálló – bár 1989-ben még korántsem látható – összeomlásának volt köszönhető. Vagyis a rendszerváltást valójában a kedvező történelmi helyzet tette lehetővé, noha ezt sokan mindmáig nem hajlandók elfogadni, és a belső, társadalmi erők meghatározó szerepét próbálják hangsúlyozni.
Kevéssé ismert viszont, hogy a régió országai számára a rendszerváltás megtörténte után mégis lehetőség nyílt, hogy a radikális átalakulás folyamatában a nemzetközi mezőben játssza- nak fontos történelmi szerepet. Az 1990 tavaszára végbement politikai változások idején ugyanis a szovjet érdekszféra integrációs intézményrendszere még teljesen intakt volt, létezett a Varsói Szerződés (VSZ), a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST), emellett a régió hat államá- ból négynek a területén állomásoztak szovjet csapatok. Amíg a szovjet vezetés érthető módon ennek az intézményrendszernek a fenntartásában volt érdekelt a politikai változások után is, a régió országai fokozatosan felismerték, hogy valódi szuverenitásukat csak a fenti integráció felszá- molásával érhetik el. A függetlenségért folytatott küzdelemben elsősorban a magyar és a csehszlo- vák vezetésnek volt kiemelkedő szerepe, akik a később hozzájuk csatlakozott lengyelek támoga- tásával 1991 elejére elérték céljukat, és az egyre kaotikusabb belső helyzettől szorongatott szovjet vezetés végül engedett a nyomásnak. Így kerülhetett sor előbb a VSZ katonai szervezetének felszá- molására 1991 március végére, majd a KGST és a VSZ közel egyidejű feloszlatására június végén – július elején, ami egyben a térség államainak a szovjet érdekszférából való kiszabadulását is jelen- tette.1 Mindez azonban egy rendkívül bonyolult, és részleteiben még a szakmai közönség előtt is alig ismert folyamat eredményeként történhetett meg.
Tervek a Varsói Szerződés megreformálására 1988–1989-ben
Hatalomra kerülését követően Xxxxxxxxx nem csupán a kelet-európai szövetségesekkel fenntar- tott új viszony kialakítását ígérte, hanem a VSZ együttműködési mechanizmusának korszerűsíté- sét is kezdettől fogva szorgalmazta. Ennek érdekében már 1985 októberében javasolta egy állandó politikai szerv felállítását, amelynek célja a koordináció javítása lett volna. A szervezet 1991-es
* Xxxxx Xxxxx, az MTA doktora; egyetemi tanár, Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék, Budapesti Corvinus Egyetem; kutatópro- fesszor, Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet; alapító igazgató, Cold War History Research Center.
1 Az átmenet magyar külpolitikájáról lásd: Xxxxx Xxx (2004): Az átmenet magyar külpolitikája. In: Xxxxxx Xxxxxx – Xxxx X. Xxxxxx (szerk.): Magyar külpolitika a 20. században. Zrínyi Kiadó, Budapest, 221–240.; Xxxxxx Xxxxxx (2004): Szövetségtől szövetségig: Magyarország útja a Varsói Szerződéstől a NATO-ig. In: Gazdag–Kiss J., i.m. 195–220.; Xxxx X. Xxxxxx (2004): A kádárizmustól az EU-tagságig: A magyar külpolitika metamorfózisa. In: In: Gazdag–Kiss J., i.m. 45–78.
megszűnéséig azonban semmiféle lényegi változás nem történt a VSZ felépítésében. A partneri viszonyt hangoztató új szovjet politika hatására végbement spontán demokratizálódás eredménye- ként ugyanis – a hagyományosan különutas románokon kívül – a többi tagállam is egyre inkább érvényesíteni igyekezett saját érdekeit.
A VSZ reformjával kapcsolatos érdemi vitákat az 1988 júliusában beterjesztett radikális román javaslat indította el, amely a Politikai Tanácskozó Testület (PTT) megszüntetésének indít- ványozásával lényegében azt az igényt fogalmazta meg, hogy a szervezetet kizárólag katonai szö- vetséggé alakítsák át. A VSZ PTT 1988. júliusi varsói ülésén az átalakítással kapcsolatos kérdések tanulmányozására és egyeztetésére szakértői bizottságot hoztak létre, amelynek munkája nyomán a magyar vezetés 1989 márciusára alakította ki álláspontját.2
Ekkorra azonban az országban időközben bekövetkezett belpolitikai változások révén a szö- vetségi rendszerhez való viszony kérdése kikerült a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) kizá- rólagos kompetenciájának köréből. Magyarországon 1989 tavaszán már de facto többpártrendszer volt, sőt a januárban elfogadott egyesülési törvény alapján az egyre szaporodó ellenzéki pártok már jogilag is legálisan működhettek. A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) az év elején fel- vetette, hogy Magyarország igényeljen különleges státuszt a Varsói Szerződésben, és a „francia modell” alapján a szervezet katonai együttműködésében ne vegyen részt. Az 195G-os forradalom hagyománya – legalábbis a politikai retorika szintjén – szinte valamennyi ellenzéki szervezetnek fontos hivatkozási alapul szolgált. Emellett az 195G. november 1-jén kinyilvánított, és három napig érvényben levő semlegesség ténye egy ideig számos párt kialakulóban lévő külpolitikai program- ját befolyásolta. Sőt, a politikai átmenet során a külpolitikai orientációt érintő egyetlen közös dek- laráció, amelyet valamennyi ellenzéki szervezet elfogadott, az 1989. március 15-i nemzeti ünne- pen szervezett ellenzéki demonstráción felolvasott Mit kíván a magyar nemzet? című kiáltvány 9. pontja volt, s ez éppen a semlegesség megteremtését tűzte ki célul. Ez a követelés sokkal inkább emocionális alapon megfogalmazott, szimbolikus állásfoglalásnak volt ugyan tekinthető, mintsem kiérlelt, egységes ellenzéki álláspontnak, az MSZMP vezetését mégis joggal aggasztotta. Különösen mivel a deklarációt azok a történelmi pártok is aláírták, amelyekkel az uralkodó párt a választások után koalícióra akart lépni. A magyar vezetés ugyanis, amely távlatokban, a két katonai-politikai tömb, a NATO és a Varsói Szerződés egyidejű felszámolása után maga is számolt ezzel a lehető- séggel, rövid távon irreálisnak és a békés átmenetet veszélyeztető tényezőnek tekintette a semle- gesség követelését. Nem is alaptalanul, hiszen ebben az időszakban mind a Szovjetunióból, mind pedig – és ez még fontosabb volt – a magyar átalakulást támogató nyugati partnerektől folyama- tosan arra utaló jelzéseket kaptak, hogy egy ilyen törekvés nem számíthat támogatókra a nemzet- közi politikában.3
A magyar vezetés ezért a jelzéseket figyelembe véve a VSZ-szel kapcsolatban alapvetően prag-
xxxxxxx álláspontra helyezkedett, és arra törekedett, hogy a nemzeti szuverenitás minél maga- sabb fokát az adott keretek között érje el. Ennek következtében a VSZ átalakítása során a magyar taktika arra irányult, hogy a reformer „hármak” (Szovjetunió, Lengyelország, Magyarország) haté- konyan tudjanak fellépni a konzervatív „négyekkel” (NDK, Csehszlovákia, Románia, Bulgária) szemben. Ezért nemcsak azokat a javaslatokat támogatták, amelyek a szervezet politikai jellegé-
2 Bővebben lásd: Xxxxx Xxxxx (2019): Enyhülés és emancipáció. Magyarország, a szovjet blokk és a nemzetközi politika, 1944–1991.
Osiris Kiadó – MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, Budapest, 344–347.
3 Uo. 346.
nek, az együttműködés hatékonyságának növelését, a döntéshozatal demokratizmusának erő- sítését, a konszenzuselv kiiktatását célozták, hanem jobb meggyőződésük ellenére olyanokat is, mint az állandó politikai szerv létrehozása, vagy a tagállamok parlamentjei közötti kooperáció szervezettebbé tétele. Mindemellett 1989 tavaszán a külügyi, illetve a honvédelmi tárca néhány jelentős önálló magyar kezdeményezést is megfogalmazott: 1. Vonják ki az egyes országokban tar- tózkodó VSZ-összekötő tiszteket, helyettük a koordinációban a tagállamok Moszkvában tartóz- kodó állandó képviselői kapjanak nagyobb szerepet; 2. A VSZ „Egyesített Fegyveres Erőinek béke és háborús határozmánya” szövegéből iktassák ki a Brezsnyev-doktrína érvényességét deklaráló részt; 3. Szüntessék meg a Katonai Tanácsot.4
Egy évvel később, 1990 februárjában, a szabad választások küszöbén viszont Xxxx Xxxxx, az utolsó állampárti kormány külügyminisztere a biztos vesztes nyugalmával, egyben nyilván már az ellenzéki szerepre készülve, a Magyar Politikatudományi Társaság által rendezett vitanapon kife- jezetten radikális javaslatot vetett fel: Magyarországnak arra kell törekednie, hogy a NATO politi- kai szervezetének tagjává válhasson.5
Az Antall-kormány és a Varsói Szerződés
Az 1990 tavaszán megtartott szabad választások alkalmával a magyar társadalom a régió többi országával együtt visszanyerte politikai mozgásszabadságát, ám az ország szuverenitásának hely- reállítása, a szovjet csapatok kivonásának lebonyolítása, illetve a külpolitikai orientáció szabadon történő megválasztása még mind az ezt követő időszak feladatai voltak. Fontos azonban leszö- gezni, hogy a közvélekedéssel ellentétben a kelet-közép-európai belső politikai átalakulás elfo- gadása Xxxxxxxxx részéről korántsem jelentette a szovjet érdekszféra feladását. Ezt a magatar- tást jelentősen megkönnyítette, hogy egészen 1991 tavaszáig a nyugati hatalmak sem támogatták a térség függetlenségi törekvéseit, még a semlegességet sem. Ellenkezőleg, a Varsói Szerződést a NATO-val együtt az európai biztonsági rendszer, s így a stabilitás alapvető pillérének tekintették, ezért a régió országainak 1990 tavaszán szabad választások útján megválasztott demokratikus kor- mányait is a VSZ-tagság fenntartására ösztökélték.6 Vagyis 1989–1990 folyamán Moszkva és a nyu- gati hatalmak egyaránt a térség regionális finlandizálásában voltak érdekeltek, utóbbiak ugyanis az európai stabilitás megőrzése érdekében mindent elkövettek, hogy a gorbacsovi reformokat támo- gatásukról biztosítsák. Magyarországnak – a régió más államaival együtt – ebben a jelentősen kitá- gult, de még korántsem túl nagy mozgástérben kellett elindulnia a teljes szuverenitás visszaállí- tása felé vezető úton.
Az 1990 márciusában és áprilisában lezajlott szabad választások előtt a győztes Magyar Demok-
rata Fórum új külpolitikai orientációt illető hivatalos álláspontja a semlegesség megteremtése volt. Ennek megvalósítása viszont egyértelműen csak a Xxxxxx Szerződésből való kilépéssel volt elképzel- hető. Az 1990 májusában hivatalba lépett Xxxxxx-kormány programjában ez a szándék meg is fogal- mazódott, igaz, – érthető módon – egyelőre meglehetősen homályos formában.
4 Uo. 347.
5 Xxxxxxx Xxxxx (1998): Magyarország és a NATO. Esszé, dokumentumok, kronológia. Magyar Atlanti Tanács, Budapest, 61–64.
6 Békés, i.m. 325–331, 355–356. Erről lásd még: Xxxxx Xxxxxx (2007): „Magyarország kötelessége a Varsói Szerződésben maradni” – az 1989-es átmenet nemzetközi összefüggései magyar források tükrében. Xxxxxxx Xxxxxx, 2–3. sz. 255–272.
Xxxxxx Xxxxxx 1990. május 22-i programbeszéde erről az alábbiakat tartalmazta: Magyaror- szág védelmét „az ütőképes honvédség mellett egy új összeurópai kollektív biztonsági és együttműkö- dési rendszerre kell építenünk. Ez többet jelent, mint a nagyhatalmi garanciák nélküli semlegesség. Egy ilyen szerződés létrehozásában való tevékeny közreműködés a magyar külpolitika egyik elsőszámú fel- adata. […] A Varsói Szerződésben való részvételünk ellentétes a nemzet 1956-ban kifejezett, és a leg- utóbbi választásokon is megerősített akaratával. Véleményünk szerint maga a szerződés is szükségtelen hosszabb távon. Jogi, katonai és politikai álláspontunk érvényesítése érdekében tárgyalásokba fogunk bocsátkozni a szerződés tagállamaival, figyelembe véve a nemzetközi jogi feltételeket, szomszédaink álláspontját és hadseregünk ütőképessége fenntartásának szükségességét.” 7
Ez a nyilvánosság számára megfogalmazott állásfoglalás láthatóan rendkívül taktikusan, minden érintett fél számára elfogadható módon próbálta a problémát exponálni: a hazai közvé- lemény számára 195G volt a biztató hivatkozás, a szovjet vezetés és a VSZ más tagállamai viszont ezt értelmezhették úgy is, hogy mindez összhangban áll a keleti blokk akkori álláspontjával, vagyis azzal, hogy a tervezett és Moszkva által erősen szorgalmazott összeurópai kollektív biztonsági rendszer létrehozásával megszűnnek majd a katonai tömbök, így a VSZ és a NATO is.
A külpolitika alakítása azonban sohasem a nyilvánosság előtt zajlik, így kormányzati szin- ten hamarosan sor került a VSZ-hez való viszonnyal kapcsolatos stratégia és taktika kidolgozására. Mindezt fontos külső körülmények is siettették, mivel 1990 májusában a szovjet vezetés június G. és
8. között összehívta a VSZ Politikai Tanácskozó Testületének (PTT) ülését Moszkvába. A régióban végbement politikai átalakulást, illetve az 1990 tavaszán megtartott szabad választásokat követően ez volt az első legfelsőbb szintű találkozó, amelyen már a demokratikusan megválasztott kormá- nyok képviselői vettek részt. A magyar vezetés részére a VSZ PTT közelgő ülése így egyszerre jelen- tett kényszert és nagy lehetőséget. Amint az Xxxxxx Xxxxxx idézett beszédéből is világosan kitűnt, a magyar kormány a VSZ-ből való kiválást semmiképpen nem egyoldalú lépéssel, hanem tárgyalásos úton, fokozatosan és hosszabb idő alatt tervezte elérni. Hamarosan világossá vált, hogy a tervezett hosszabb folyamat első lépése logikusan a VSZ katonai szervezetéből való „kimaradás” lenne. Még- pedig optimális esetben úgy, hogy maga a VSZ katonai szervezete szűnne meg, amelyre az új nem- zetközi helyzetben amúgy sincs szükség, így Magyarország végül nem kényszerülne egyoldalú lépés megtételére. Ez az terv valójában a Szabad Demokraták Szövetsége által 1989 elején javasolt „francia modell” továbbfejlesztett, a realitásokat jobban figyelembe vevő változata volt, mert az eredeti elkép- zelés az volt, hogy Magyarország egyszerűen lépjen ki a VSZ katonai szervezetéből.8
A VSZ PTT 1990 júniusi ülése és az Antall–Havel rivalizálás
Az adott helyzetben logikusan vetődött fel a többi VSZ-tagállammal való egyeztetés szükségessége, ez azonban az idő rövidsége miatt nem volt könnyen kivitelezhető. Ekkor valójában már létezett egy embrionális állapotban lévő regionális kooperáció a későbbi visegrádi hármak között, mivel 1990. ápri- lis 8-án csehszlovák javaslatra sor került a lengyel, a csehszlovák és a magyar államelnök, Xxxxxx Xxxxx,
7 Országgyűlési napló – 1990. évi tavaszi ülésszak, 1990. május 22. kedd, az Országgyűlés 5. ülése. A Kormány programjának ismer- tetése: Xxxxxx Xxxxxx, Dr. kijelölt miniszterelnök, 156. xxxxx://xxxxxxx.xxxxxxxxxxx.xx/xx/xxxx/XX0000_0000 1994_002/?query= biro&pg=157&layout=s (2021. 12. 05.)
8 Békés, i. m. 345.
Xxxxxxxx Xxxxxxxxxx és Xxxxxx Xxxxxx (mint ideiglenes elnök) találkozójára Pozsonyban. Itt többek között a Szovjetunióval, illetve a Varsói Szerződéssel kapcsolatos jövőbeli politika összehangolása is szerepelt a napirendi pontok között, a találkozót azonban a résztvevők utólag nem tekintették sike- resnek, és így azt egyelőre nem követték újabb egyeztetési kísérletek.9 Valószínű, hogy magyar részről nem vették jó néven, hogy a találkozó időpontja egybeesett a magyar parlamenti választások második fordulójának időpontjával. Vagyis a szervezők Magyarország esetében bevallottan nem az új, demok- ratikusan megválasztott magyar parlament és kormány képviselőivel akartak találkozni, hanem a korábbi MSZMP egyik vezető politikusával. Ez azt is jelentette, hogy a hármas találkozón a magyar fél legitimitása volt a legkevésbé erős, ami egyben a leggyengébb tárgyalási pozíciót is jelentette. Arról nem is beszélve, hogy a találkozó alapkoncepciója egyáltalán nem vette figyelembe azt a sajátos hely- zetet, hogy míg Xxxxxxxxxxxxxxxx és Lengyelországban a köztársasági elnök erős, illetve középerős közjogi pozíciót jelentett, Magyarországon az elnök közvetlen választását (is) megvétózó 1989 novem- beri „négyigenes” népszavazás eredményeként éppen ellenkező volt a helyzet, így várható volt, hogy ezt a pozíciót kifejezetten „gyenge” elnök fogja betölteni. Vagyis logikus lett volna a későbbi viseg- rádi együttműködés során meghonosított hibrid modell alkalmazása, azaz Magyarország esetében a miniszterelnök meghívása. Ez pedig az első forduló eredményei alapján várható MDF-győzelem esetén Xxxxxx Xxxxxx lett volna. A kezdeményezés látható fő célja azonban a csehszlovák helyzeti előny kihasználása volt a háromoldalú együttműködés kezdeményezése terén. Hiszen ekkor, 1990 áprilisá- ban, a három államfő közül Xxxxx volt az egyetlen igazán legitimnek tekintett, hazájában és nemzetkö- zileg is nagy tekintéllyel rendelkező vezető. (Igaz, őt is az utolsó állampárti parlament választotta meg elnöknek 1989 decemberében.) Ez a barátságosnak egyáltalán nem tekinthető kezdeményezés az elkö- vetkező kritikus egy–másfél év során komoly árnyékot vetett a magyar–csehszlovák kapcsolatokra, és kezdetét jelentette egy, a diplomácia mélyrétegeiben kibontakozó súlyos csehszlovák–magyar rivali- zálásnak. Ennek során Xxxxxx Xxxxxxxxx kitartó diplomáciai munkával végül sikerült Xxxxxxxx átvenni a kezdeményező szerepet a visegrádi hármak formális együttműködésének kialakítása terén. A Varsói Szerződés felbomlásának folyamatában viszont – mint látni fogjuk – a kezdeti radikális magyar maga- tartás éppen a finisben, 1990 végén – 1991 legelején jelentősen megszelídült, míg a csehszlovák vezetés éppen ekkor vált a szervezet mielőbbi felszámolásának első számú sürgetőjévé.
A VSZ PTT 1990 júniusi moszkvai ülése előtt végül a lengyel féllel sikerült egyeztetni, de
a varsói kormány június 5-én azt jelezte, hogy nem terveznek radikális javaslatokat benyújtani vagy támogatni, mindössze a katonai szervezet demokratizálását fogják szorgalmazni.10 Az előző napon viszont a csehszlovák vezetés egy írásos javaslatot juttatott el a VSZ tagjaihoz, amelyben számos konkrét javaslatot fogalmazott meg a katonai szervezet átalakításáról. A legradikálisabb állítás az volt, hogy az Egyesített Fegyveres Erők törzsére nincs szükség, a Honvédelmi Minisz- terek Bizottságát meg kell szüntetni, s helyette egy operatív Katonai Bizottságot kell létrehozni, valamint hogy a nemzeti haderők kötelessége csupán a saját államterület védelme legyen.11 Mivel az anyagban mintegy tényként szerepelt egy kormányképviselőkből álló különbizottság felállításá- nak terve, joggal merült fel, hogy vajon nem egy előre bizalmasan egyeztetett csehszlovák–szovjet
9 Xxxx, Xxxxx (2021): Varšavská smlouva, 1985–1991. Dezintegrace a rozpad. Ústav pro studium totalitních režimů (ÚSTR), Praha.
10 A Lengyel Köztársaság kormányának álláspontja a Varsói Szerződésben maradásról, 1990. június 5. Közli: Xxxxxxxx Xxxxx (2015): Xxxxxx xx Xxxxxx-kormány külpolitikájához és diplomáciájához I. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 103–105, 103.
11 Xxxx, Xxxxxx – Xxxxxx, Xxxx (szerk.) (2000): The Irresistible Collapse of the Warsaw Pact: Documents from Bulgarian Archives, 1985–1991. Parallel History Project on NATO and the Warsaw Pact, Zurich. xxxxx://xxx.xxx.xxx.xxxx.xx/ xxxx0.xxxx.xx/xxxxxxxxxxx/xxxxxxxxx0000.xxxx?xxxxxx&xxx00000 (2021. 12. 05.)
javaslatról volt-e szó. A PTT ülés előtt az Abojmov szovjet külügyminiszter-helyettestől kapott tájékoztató szerint Xxxxxxxxxx nagyon pozitívan fogadták Xxxxx elnök kezdeményezését a VSZ
„jövőjét illetően”,12 ami csak tovább erősítette ezt a gyanút.
Mindez a magyar kormány számára annak veszélyét idézte fel, hogy Xxxxx, aki februári washingtoni látogatása során még azzal okozott komoly megütközést, hogy a két katonai tömb felszámolásán túl az összes idegen csapat kivonását is kívánatosnak tartotta Európából,13 most egy huszárvágással a VSZ radikális átalakításának kezdeményezőjeként lép majd fel a PTT ülésén. Az Antall-kormány, amely viszont kezdettől törekedett a VSZ fokozatos felszámolására, így az áprilisi pozsonyi csúcstalálkozó után most újabb lépéshátrányba került volna, ami a nemzetközi politika területén rendkívüli ambíciókkal rendelkező miniszterelnök számára aligha tűnt kívána- tosnak. Ezért logikusan merült fel, hogy a moszkvai PTT ülésén a magyar kormánynak kell a leg- radikálisabb javaslatokkal előállnia.
Xxxx Xxxxxxxxx egyik fő kelet-európai tanácsadója, Xxxxxxx Xxxxxxxxxx a PTT-ülés megtartásának szükségességét felvető 1990. május 4-i feljegyzésében még semmilyen szükségét nem látta a VSZ átalakítása megvitatásának,14 az időközben végbement egyeztetések hatására végül az alábbi napirend megtárgyalására jöttek össze a VSZ tagállamai: 1. „Az összeurópai folyamat, az új európai biztonsági struktúrák kialakulásának és a stabilitás megerősítésének perspektívái.”15 2.
„Véleménycsere a Varsói Szerződés keretein belüli demokratizálódásról, az együttműködés kor- szerűsítéséről és átalakításáról.”1G A VSZ PTT 1990. június 7-i moszkvai xxxxxx Xxxxxx Xxxxxx, akit ebben a szerencse is segített, mivel rotációs alapon az ülés levezető elnöki tisztét éppen ő látta el, javasolta az előre megküldött napirend 2. pontjának megváltoztatását. A magyar miniszterelnök által javasolt módosított 2. pont ez volt: „Véleménycsere a Varsói Szerződés jellege, funkciói és tevékenysége felülvizsgálatáról és esetleges gyökeres átalakításáról”.17
Für Xxxxx honvédelmi miniszter visszaemlékezése szerint a delegációk tagjai váratlansága és merészsége miatt megdöbbenten hallgatták a javaslatot, ám ez azért kevéssé valószínű, mivel az előző napi multilaterális szakértői egyeztetéseken a magyar diplomaták éppen ehhez a javaslathoz (is) próbáltak támogatást szerezni. Für Xxxxxxxxx jóváhagyását a napirend módosítására („Ták. Hárásó.”) is komoly meglepetésként taglalja.18 A VSZ hat tagállamát képviselő delegáció vezetői közül majdnem mindannyian 1989–1990-ben jutottak hatalomra/hivatalba, esetükben ez volt az első csúcstalálkozó, amelyen részt vettek, így számukra jelenthetett meglepetést a szovjet vezető reakciója. Xxxx Xxxxxxxxx viszont, aki 1985 óta volt a Szovjetunió vezetője, s így ez neki már a hatodik VSZ PTT-ülés volt, komoly tapasztalatokkal rendelkezett a szervezet belső – a külvilág számára ismeretlen – vitáiról, s mindenekelőtt a deviáns román magatartás különböző megnyilvá- nulásairól. Jellemző a régi reflexek túlélésére, hogy sem a kormány számára készült korabeli jelen-
12 Rejtjeltávirat Moszkvából. Xxxxxx Xxxxxx és Xxxxxx Xxxxxxxxx, a Szovjetunió elnöke találkozójának előkészítéséhez, 1990. június 6. Közli: Xxxxxxxx (2015), i.m. 109–111, 111.
13 Xxxxxx, Xxxxxxx (2005): The Warsaw Pact as history. In: Xxxxx, Xxxxxxx – Xxxxxx, Xxxxxxx (szerk.): A Cardboard Castle? An inside History of the Warsaw Pact, 1955–1991. CEU Press, Budapest – New York, 1–73, 71.
14 Xxxxxxx Xxxxxxxxxx feljegyzése Xxxxxx Xxxxxxxxx számára a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete ülésének előké- szítéséről, 1990. május 4. Közli: Xxxxxx Xxxxxxxx – Xxxxxx X. Xxxxx (szerk.) (2000): fiorbacsov tárgyalásai magyar vezetők- kel. Dokumentumok az egykori SZKP és MSZMP archívumaiból, 1985–1991. 1956-os Intézet, Budapest, 297.
15 Xxxxxx Xxxxxx jelentése a Minisztertanácsnak a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testülete moszkvai üléséről, 1990. június 11. Közli: Sáringer (2015), i.m. 125–129, idézet: 125.
16 Für Xxxxx (2003): A Varsói Szerződés végnapjai – magyar szemmel. Kairosz Kiadó, Budapest, 132.
17 Xxxxxxxx (2015), i.m. 125.
18 Für, i.m. 132–133.
tés, sem pedig Für Xxxxx 2003-ban megjelent visszaemlékezése nem veti fel, hogy egy ilyen fontos ügyrendi kérdésben szavazásra lett volna szükség, a volt honvédelmi miniszter egyszerűen boldo- gan konstatálta a „győzelmet”: „Az elnök-főtitkár után vajon ki merészelt volna a magyar indítványra nemet mondani!”19 A magyar módosító javaslat ugyan radikálisabb volt az eredetinél, de még az abban szereplő „esetleges gyökeres átalakítás” kitétel sem indítványozta a VSZ, vagy akárcsak a katonai szervezet megszüntetését, így napirendi pontként egyáltalán nem volt eleve elfogadhatat- lan a szovjetek számára.
A VSZ megszüntetésének ötletét – sajátos módon – nyitó beszédében maga a szovjet vezető vetette fel mint elvi lehetőséget. Xxxx, valójában csak költői kérdésként, s rögtön határozottan válaszolt is rá, hangsúlyozva, hogy az átmeneti időszakban a Nyugattal folytatott tárgyalásokon a VSZ fennmaradásának kulcsszerepe lesz. S az esetleg ingadozók meggyőzésére személyes tár- gyalásaira hivatkozva elmondta, hogy a nyugati hatalmak vezetői mindezt maguk is pontosan így gondolják.20
Xxxxxx Xxxxxx beszédében egyrészt javaslatot tett a szervezet radikális átalakítására, másfe- lől jelezte, hogy mivel a VSZ katonai szervezete az új nemzetközi helyzetben értelmét vesztette, így nincs már rá szükség, annak megszűnése 1991 végéig „kívánatos lehet”.21 Tárgyalásokat kell kezdeni a szervezet jellegének, funkciójának és tevékenységének felülvizsgálatáról, a nemzeti had- seregek feletti szuverenitás helyreállításáról. Ki kell iktatni a tagállamok szuverenitását sértő ele- meket. Javasolta, hogy a tárgyalások eredményeit a PTT rendkívüli ülésszaka még az év vége előtt, lehetőleg a novemberi párizsi EBEÉ-csúcstalálkozót megelőzően vitassa meg, s hozzon döntést az átalakítást szolgáló intézkedések 1991. január 1-jével történő megkezdéséről.22 A magyar minisz- terelnök ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a katonai szervezet felszámolása az európai bizton- sági és együttműködési folyamat fejlődését és érdekeit figyelembe véve kell, hogy megtörténjen, Magyarország pedig nem tervez egyoldalú lépéseket. Ez a kitétel fontos „biztosítékot” jelentett a szovjet vezetés számára, hiszen ezen logika alapján, amennyiben 1991 végéig mégsem jön létre az ekkor még remélt kollektív európai biztonsági szervezet, akkor a VSZ katonai szervezete sem kell, hogy addig megszűnjön. A magyar delegációnak Xxxxxxxxxxxx június 8-án folytatott kétol- dalú megbeszélésén Xxxxxx még egyértelműbbé tette, hogy a magyar kormány „semmilyen egyol- dalú lépést sem kíván tenni. A bécsi tárgyalásokat veszi alapul, és tudja, hogy szükség van átmeneti időszakra. Ezalatt a VSZ szervezetének úgy kell működnie, hogy az ne sértse az egyes országok szuvere- nitását, vagy a hadseregek felett gyakorolt szuverenitását és ne korlátozza politikai életét. A Varsói Szer- ződés felülvizsgálását a magyar fél jól átgondolta. […] Arra törekszünk, hogy ne az érzelmi motívumok kapjanak szerepet, és a folyamat ne akadályozzon olyan fontos eseményeket, mint a bécsi találkozó, Németország egyesülése és a csapatkivonás Magyarországról. Megvan a lehetőség a jó tárgyalásokra, amelyekben az emberi tényező fontos szerepet játszana.”23
19 Uo. 133.
20 Speech by the President of the Union of Soviet Socialist Republics, M. S. xxxxxxxxxx (Moscow, 7 June 1990). Parallel His- tory Project on Cooperative Security (PHP), by permission of the Center for Security Studies at ETH Zurich on behalf of the PHP network. xxxxx://xxx.xxx.xxx.xxxx.xx/xxx0.xxx.xxxx.xx/xxxxxxxxxxxxx/Xxxxx/XXX/00000/xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx_ singledocument/2141e8d8-d01a-499c-b024-2bc8e38fabe5/en/Speech_Gorbachev_1990_en.pdf (2021. 12. 05.) A VSZ PTT 1990. júniusi moszkvai ülésének anyagait lásd még a PHP honlapján: xxxx://xxx.xxx.xxx.xxxx.xx/xxxxx.xxx (2021. 12. 05.).
21 Xxxxxx Xxxxxx miniszterelnök felszólalása a Varsói Szerződés Politikai Tanácsadó Testületének 1990. moszkvai ülésén, 1990. június 7. In: Xxxxxx Xxxxxx (1994): Modell és valóság. II. kötet. Athenaeum Nyomda, Budapest, 317–325.
22 Uo.
23 Összefoglaló a magyar delegáció és Xxxxxx Xxxxxxxxx találkozásáról a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének moszkvai ülésén, 1990. június 8. Közli: Sáringer (2015), i.m. 112–116, idézet: 116.
Az Antall-kormány valójában kettős játékot játszott, és nyomásgyakorlás céljából folyamato- san lebegtette annak lehetőségét, hogy 1991 végéig akár egyoldalúan kilép a VSZ katonai szerveze- téből, miközben a valóságban erre a radikális lépésre egyáltalán nem volt felkészülve. Ezt tükrözi a PTT-ülésről a kormány számára készített jelentés is, amely azt tekintette a legnagyobb sikernek, hogy „elkerültük, hogy egyoldalú lépésre kényszerüljünk, veszélyeztetve az összeurópai folyamatot, a szovjet csapatkivonás végrehajtását.”24
Mindezzel együtt mégis nagy jelentősége volt annak, hogy egy VSZ-tagállam képviselője konkrét, és nem is olyan távoli időpontot javasolt a katonai szervezet felszámolására, ami kétség- telenül felgyorsította a VSZ átalakulása, majd végül megszűnése hosszúnak ígérkező, ám végül rendkívül rövid idő alatt végbement bonyolult folyamatát.
Ebben a folyamatban azonban, mint láthattuk, kezdettől fogva nem egy, hanem két fősze- replő volt: Magyarország és Csehszlovákia. Az Antall-kormány egykori tagjai és munkatársai azon- ban igyekeznek az egykori magyar kormányfő szerepét túlértékelni, ami dicséretes lojalitásról tanúskodik, de a történelmi tisztánlátást nem segíti. Egyúttal viszont a siker érdekében kifejezet- ten igyekeznek a csehszlovák szerepet alulértékelni, mi több, ez a törekvés már a korabeli titkos kormányzati és külügyi iratokban is tetten érhető volt. Vagyis az iratok nem ritkán tárgyszerű beszámoló helyett a magyar szerep kiemelése mellett csökkenteni igyekeztek a csehszlovák kez- deményezések súlyát. A VSZ PTT 1990. júniusi üléséről készült keletnémet jelentés azt hangsú- lyozta, hogy „a legszélesebb körű követeléseket a CsK [Csehszlovákia] és Magyarország vetette fel. A CsK kiemelten foglalkozott a katonai struktúrák lebontásával (az Egyesített Fegyveres Erők feloszlatása, a fegyveres erők kizárólag nemzeti parancsnokság alá helyezése, a nemzeti terület védelme mint az egyet- len szövetségi kötelezettség, az Egyesített Fegyveres Erők törzsének koordinációs csoporttá alakítása”.25) A magyar jelentésben mindez viszont így jelenik meg: „Míg a csehszlovák delegáció szakértői a PTT dokumentum tervezeteinek vitája során részletes javaslatokat fogalmaztak meg a Xxxxxx Szerződés katonai szerveinek háttérbe szorításáról és a politikai együttműködés fenntartásáról és modernizálásá- ról, addig Xxxxx elnök, csehszlovák küldöttségvezető a PTT plenáris ülésén elmondott beszédében nem szorgalmazta a katonai struktúra leépítését.”2G
A csehszlovák vezetés tehát – a magyarhoz hasonlóan – már 1990 júniusától küzdött a szerve-
zet radikális átalakításáért, és végső soron a katonai szervezet megszüntetéséért, csak éppen a két vezetés taktikája jelentősen különbözött egymástól. Sajátos módon a prágai kormány valójában a korábbi, 1989-ig folytatott magyar taktika némileg módosított változatát alkalmazta. Azaz nyílt színen kerülte a legfelső vezetés szintjén történő összecsapást a multilaterális fórumon, helyette részben a szakértők szintjén terjesztette elő a radikálisnak tartott javaslatokat, valamint a szov- jet vezetés érzékenységét figyelembe véve kétoldalú tárgyalások során igyekezett nyomást gyako- rolni Moszkvára. Figyelemre méltó, hogy az ülésről készült keletnémet jelentés szerint a magyar és a csehszlovák kormány képviselői azt is határozottan állították, hogy a VSZ radikális megúju-
24 Uo. 128.
25 Report on the Meeting of the Political Consultative Committee of the Member States of the Warsaw Treaty on 7 June 1990 in Moscow. Parallel History Project on Cooperative Security (PHP), by permission of the Center for Security Studies at ETH Zurich on behalf of the PHP network. xxxxx://xxx.xxx.xxx.xxxx.xx/xxx0.xxx.xxxx.xx/xxxxxxxxxxxxx/Xxxxx/XXX/00000/xxxx- licationdocument_singledocument/86a44847-cce9-4cd6-95cb-521cd3652bcd/en/Report_PCCMeeting_1990_06_Eng. pdf (2021. 12. 05.); Xxxxx–Xxxxxx, i.m. 674–677. A VSZ PTT 1990. júniusi moszkvai ülésének anyagait lásd még a PHP hon- lapján: xxxx://xxx.xxx.xxx.xxxx.xx/xxxxx.xxx (2021. 12. 05.)
26 Xxxxxxxx (2015), i.m. 127.
lása nélkül kiválnak a szervezetből 1991–1992 folyamán.27 Az Antall-kormány viszont lényegében az 1989 előtti román taktikát alkalmazta, a VSZ multilaterális fórumán nyíltan felvetve a problé- mákat, vállalva a deviáns aktor szerepét, valamint a várható elszigetelődést, a konfrontációt, a koc- kázatot és az esetleges következményeket is.
A VSZ PTT 1990 júniusi ülése végül döntést hozott arról, hogy a VSZ felülvizsgálatára nagy- követi rangú, kormányképviselőkből álló különbizottság jön létre. A bizottság július 15-ig meg- kezdi tevékenységét, havonta tart üléseket, az elsőt Prágában. Október végéig javaslatokat ter- jeszt elő a VSZ kívánatos átalakításáról, többek között a katonai szervezet fokozatos leépítéséről. Arról is határoztak, hogy a PTT 1990 novemberében rendkívüli ülést tart Budapesten, ahol a tes- tület dönt azokról az intézkedésekről, amelyek végrehajtása 1991. január 1-jével fog megkezdődni. Ez komoly eredmény volt a magyar vezetés számára, mindezt azonban egy olyan súlyos kompro- misszum tette lehetővé, amely egyúttal elvileg biztosította a szovjeteket, hogy a folyamat feletti ellenőrzést továbbra is a kezükben tarthatják. A határozat ugyanis kimondta, hogy mindeközben lépést kell tartani „a helsinki folyamat fejlődésével, a biztonság és együttműködés összeurópai rendszere megteremtésével”.28 A szovjetek által már 1954 óta annyira vágyott összeurópai biztonsági rendszer azonban sohasem jött létre, így ez a feltétel lényegében önmagában megakadályozhatta volna a tervezett radikális változásokat. A magyar kormány számára viszont ezek után az alapvető kérdés az volt, hogy sikerül-e támogatókat találni a VSZ-tagállamok között a PTT 1990 júniusi ülésén meghirdetett radikális programja megvalósításához, ami a PTT határozata alapján elvileg nem lát- szott reménytelennek.
Pozsonyi hármakból visegrádi együttműködés
Első lépésként a belső legitimitás megerősítésére került sor. Xxxxxxxxxx Xxxxxx 1990. május 15-én az SZDSZ képviselőcsoportjának nevében indítványt nyújtott be, javasolva, hogy az Országgyű- lés hozzon határozatot Magyarország és a Varsói Szerződés viszonyáról. Ebben mondja ki, hogy mivel 195G. november 1-jén Magyarország kilépett a szervezetből, de ennek végrehajtását fegyve- res intervenció akadályozta meg, a magyar kormány most kezdjen tárgyalásokat az eredeti helyzet visszaállítására. Az Országgyűlés a Külügyi bizottság elé utalta a javaslatot, majd hosszas egyezte- tés után a túlontúl provokatívnak tekintett 195G-os precedens kihagyásával július 2G-án hatpárti konszenzussal fogadták el a határozatot. A dokumentum szerint „1. Az Országgyűlés felkéri a Magyar Köztársaság Kormányát, hogy a Bécsi Konvenció 62-ik cikkelye alapján a szerződéskötés körül- ményeinek alapvető megváltozására hivatkozva, kezdjen tárgyalásokat Magyarországnak a Varsói Szerződésből való kilépéséről. Valamennyi tagállammal kívánatos egyetértésre jutnunk abban, hogy Magyarország ne legyen tagja a Varsói Szerződésnek. 2. A Kormány a tárgyalások során első lépésként tűzze célul Magyarország részvételének szüneteltetését a Varsói Szerződés katonai szervezetében. A hon- védség ne vegyen részt közös hadgyakorlatokon, valamint a Varsói Szerződés csapatai ne tartsanak
27 Report on the Meeting of the Political Consultative Committee of the Member States of the Warsaw Treaty on 7 June 1990 in Moscow. A jelentésből nem világos, a két kormány milyen szintű képviselői részéről hangzottak el ezek a kijelentések. Mivel a rendelkezésre álló források szerint sem a delegációvezetők beszédében, sem pedig a plenáris vitában nem hang- zottak el ilyen radikális nézetek, valószínűsíthető, hogy a szakértők közötti informális beszélgetések során kerültek elő ezek az állítások.
28 Sáringer (2015), i.m. 127.
hadgyakorlatot Magyarország területén.” A fontolva haladás jegyében ugyanakkor egy erősen mode- ráló mondat is bekerült a szövegbe, hogy adott esetben a vezetés óvatosabb lépéseit ennek alapján lehessen magyarázni: a kormány „a tárgyalások során legyen figyelemmel a Magyar Köztársaság biz- tonsági, politikai, jogi és gazdasági érdekeire, valamint gondoskodjék azok érvényesítéséről”.29
A VSZ átalakításával kapcsolatos terveket a PTT júniusi ülésén felállított nagyköveti szintű Kormánymeghatalmazotti Ideiglenes Bizottság volt hivatott kidolgozni, amely előbb júliusban Prágában, majd szeptemberben Szófiában tartott ülést. A Bizottság magyar képviselője Xxxxxx Xxxx, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, s egyben első számú „Varsói Szerződés-szakértője” lett. A Bizottság 1990. július 15–17-én Prágában megtartott ülésén még egy viszonylag kevésbé átfogó, a szovjet vezetés szempontjait még jelentős mértékben figyelembe vevő átalakulás terve körvonalazódott. Viszont a lengyel álláspontban lényeges fordulat történt, és ekkortól támogat- ták a VSZ katonai szervezetének felszámolását.30 Mivel a júniusi moszkvai VSZ PTT-n megismert csehszlovák pozíció lényegét tekintve nem állt távol a magyar véleménytől – még ha akkor, és itt is Prága eltérő, kompromisszumokra építő taktikát folytatott –, így most jó esély látszott egy sike- res egyeztetésre a „pozsonyi hármak” között.
Ezért egy sikeres magyar–lengyel egyeztetés után magyar kezdeményezésre augusztusban titkos magyar–csehszlovák–lengyel tárgyalásra került sor nagyköveti szinten Budapesten, ahol a felek egy radikális átalakulás tervében egyeztek meg.31 Mindez egy kisebb puccsal ért fel, ugyanis ezt követően a Kormánymeghatalmazotti Ideiglenes Bizottság szeptember 17–20-i ülésén Szófiá- ban áttörés történt. A szovjet delegációt teljesen váratlanul érte a „hármak” összehangolt fellépése, s még inkább annak iránya. Ők ugyanis a mérsékeltebb, Moszkvában „szovjetbarátnak” tekintett prágai tervek továbbfejlesztésében gondolkodtak, a csehszlovák képviselők viszont most visszavon- ták valamennyi ottani moderált javaslatukat. Ráadásul a háttérbeszélgetések során kiderült, hogy Xxxxxxxxxx valójában nincs egységes álláspont a VSZ jövőjét illetően, így a szovjetek nehéz tár- gyalási pozícióba kerültek. Végül engedni kényszerültek, így elvi döntés született arról, hogy a VSZ katonai szervezetét 1991. július 1-ig megszüntetik.32 Magyar javaslatra ezt a döntést egyelőre titko- sították, ami olyan jól sikerült, hogy máig bevett álláspont, hogy mindez csak 1991 februárjában, a VSZ külügy- és honvédelmi minisztereinek budapesti ülésén történt meg. Szófiában a magyar kép- viselő egyúttal a VSZ teljes megszüntetésének fontosságát is hangsúlyozta, amit viszont az ülésen senki sem támogatott. Informálisan a lengyel és csehszlovák szakértők közölték magyar kollégájuk- kal, hogy egy átalakított, „gyenge” VSZ fennmaradását egyelőre fontosnak tartják.33
29 OGY határozat 54/1990. (VII. 3.) OGY határozat a Magyar Köztársaság és a Varsói Szerződés viszonyáról. xxxxx://xxxxx. xxxxxx.xx/xxxxxxxxxx?xxxxxx000X0000.XXX (2021. 12. 05.)
30 Für, i.m. 187.
31 Jelentés a Varsói Szerződés tagállamainak a VSZ felülvizsgálatával megbízott Kormánymeghatalmazotti Ideiglenes Bizott- sága 2. üléséről. 1990, szeptember 27. Magyar Nemzeti Levéltár – Országos Levéltár (MNL–OL), Külügyminisztérium, 002686/1/1990.
32 Uo.
33 Uo.
A végjáték
Az ezt követő fél évben a pozsonyi hármak fő célja a szófiai határozat kodifikálása volt, aminek a VSZ PTT november elejére tervezett budapesti ülésén kellett volna megtörténnie. A szovje- tek azonban sikeresen szabotálták a végrehajtást, így az ülést végül 1991 februárra halasztották. A magyar vezetés kényszerűen tudomásul vette a döntést, de érzékelve, hogy sikert csak megfelelő lobbierőt felmutatva érhet el, további lépéseket tett a magyar–csehszlovák–lengyel együttmű- ködés megerősítésére. Így került sor 1990 novemberében Párizsban, az EBEÉ ülésén a visegrádi együttműködés formális kezdeményezésére.
Az áttörést végül az 1991. január közepén bekövetkezett baltikumi fejlemények hozták meg, amikor Litvániában a függetlenségi törekvéseknek a különleges erők fellépése következ- tében 14 halott és rengeteg sebesült vált áldozatává. Sajátos módon, egyfajta szerepcsere ered- ményeként, ekkor már mindenekelőtt a prágai vezetés sürgette a radikális és mielőbbi változá- sokat. A magyar kormány, a gyökeres változások korábbi első számú sürgetője viszont ebben a végső szakaszban – főleg a Xxxxxxxxx pozíciója miatt aggódó nyugati, mindenekelőtt német intelmek miatt – igyekezett, talán a szükségesnél is jobban, figyelembe venni a szovjet érdeke- ket. Ennek megfelelően az Antall-kormány ekkor óvatosságra, realista megfontolásokra intette a prágai vezetést, amely bevallottan ki akarta használni Xxxxxxxxx szorult helyzetét.34 Ezek után került sor 1991. január 21-én Budapesten a magyar, a csehszlovák és a lengyel külügyminiszter találkozójára, ahol elhatározták, hogy mielőbb kikényszerítik az elmaradt VSZ PTT ülés meg- tartását. Xxxxxxxxx 1991. február 11-i levelében közölte a VSZ tagállamaival, hogy a szovjet veze- tés beleegyezik a VSZ katonai szervezetének 1991. április 1-ig történő felszámolásába, és az elma- radt VSZ-találkozó február folyamán történő megtartásába.35 Erre sor is került február 25-én Budapesten, igaz, csupán a VSZ külügy- és honvédelmi minisztereinek szintjén, vagyis Gorba- csov nem vállalta, hogy részt vegyen a VSZ „temetésén”, ahogy az eseményt akkoriban Moszk- vában látták.3G
Az ülésen döntést hoztak a VSZ katonai szervezetének 1991. március 31-ig – vagyis három
hónappal az eredeti időpont előtt – történő felszámolásáról.37 Ez lényeges áttörés volt, ami meg is valósult, azonban ez még nem jelentette a szervezet teljes megszűnését, hiszen elvileg még lehet- séges lett volna a politikai szövetség új, demokratikus alapokra helyezése, és legalább átmeneti megőrzése. Ehhez azonban már túl késő volt. Ekkor már a tagállamok többsége a megszűnést akarta, a magyar, a lengyel és a csehszlovák vezetés pedig már közvetlenül a budapesti VSZ-ülés előtt kinyilvánította, hogy 1991 végéig a VSZ teljes szervezetét is fel akarja számolni.38 Valójában maguk a szovjetek is már az év januárjától számítottak a szervezet megszűnésére: az SZKP KB Nemzetközi Osztályának 1991. január 22-i helyzetértékelése szerint „a KGST megszűnőben van, a
34 Xxxx, i.m. Egy valamivel későbbi magyar moderáló akcióról lásd: Xxxxxxxx Xxxxxxxxx, a Külügyminisztérium főosztályveze- tőjének előkészítő feljegyzése a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testület budapesti üléséhez, 1991. február 21. Közli: Xxxxxxxx Xxxxx (2019): Xxxxxx xx Xxxxxx-kormány külpolitikájához és diplomáciájához II. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 136.
35 Xxxxxx Xxxxxxxxx levele Xxxxxx Xxxxxxxxx a Varsói Szerződésről és a Politikai Tanácskozó Testületről. 1991. február 11. 131. Közli: Sáringer (2019), i.m. 131.
36 The Diary of Xxxxxxx X. Xxxxxxxxx, 1991. National Security Archive, Washington D.C., 2011. xxxxx://xxxxxxxxx0.xxx.xxx/ NSAEBB/NSAEBB345/The%20Diary%20of%20Anatoly%20Chernyaev,%201991.pdf (2021. 12. 05.)
37 A Xxxxxxxxx által javasolt április 1-i dátumot csehszlovák javaslatra változtatták március 31-re, hogy elkerüljék a döntés ápri- lisi tréfaként történő értelmezésének lehetőségét.
Varsói Szerződés az év végéig szétesik”.39 Ilyen előzmények után, és a Szovjetunió közelgő felbomlá- sát jelző válságjelenségek megsokasodása miatt már Xxxxxxxxx sem látta értelmét a további küz- delemnek. Noha az események pontos rekonstrukciója még további kutatások feladata, tény, hogy 1991. július 1-jén Prágában kimondták a szervezet megszűnését. Három nappal előtte Budapesten a szovjet blokk gazdasági integrációs szervezete, a KGST is feloszlott.
A régió némely országának, így mindenekelőtt Magyarországnak és Csehszlovákiának, vala- mint Lengyelországnak kétségtelenül történelmi szerepe volt ebben a folyamatban. Ez a törté- nelmi szerep persze valójában relatív volt, ami egy fél évvel gyorsította meg a történelem menetét, ám ez semmit nem von le a szereplők teljesítményéből. Akkor, 1990–1991-ben nem lehetett tudni, de ma már igen, hogy 1991 decemberében maga a Szovjetunió is felbomlik,40 s így egyértelmű, hogy azzal együtt mind a KGST, mind pedig a Varsói Szerződés is megszűnt volna.
Jelen írás egy, a témát feltáró nagyobb tanulmány első, rövid változata.
Felhasznált irodalom
Xxxxxx Xxxxxx (1994): Modell és valóság. II. kötet. Athenaeum Nyomda, Budapest.
Xxxx, Xxxxxx – Xxxxxx, Xxxx (szerk.) (2000): The Irresistible Collapse of the Warsaw Pact: Documents from Bulgarian Archives, 1985–1991. Parallel History Project on NATO and the Warsaw Pact, Zurich. xxxxx://xxx.xxx.xxx.xxxx.xx/xxxx0.xxxx.xx/xxxxxxxxxxx/xxxxxxxxx0000. html?lng=en&id=15341 (2021. 12. 05.)
Xxxxxx Xxxxxxxx – Xxxxxx X. Xxxxx (szerk.) (2000): Xxxxxxxxx tárgyalásai magyar vezetőkkel. Doku- mentumok az egykori SZKP és MSZMP archívumaiból, 1985–1991. 195G-os Intézet, Budapest.
Xxxxx Xxxxx (2019): Enyhülés és emancipáció. Magyarország, a szovjet blokk és a nemzetközi politika, 1944–1991. Osiris Kiadó – MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, Budapest.
Xxxx, Xxxxx (2021): Varšavská smlouva, 1985–1991. Dezintegrace a rozpad. Ústav pro studium totalit- ních režimů (ÚSTR), Praha.
Xxxxx Xxxxxx (2007): „Magyarország kötelessége a Varsói Szerződésben maradni”– az 1989-es átme- net nemzetközi összefüggései magyar források tükrében. Xxxxxxx Xxxxxx, 2–3. sz. 255–272.
Xxxxx, Xxxxxxx – Xxxxxx, Xxxxxxx (szerk.): A Cardboard Castle? An inside History of the Warsaw Pact, 1955–1991. CEU Press, Budapest – New York.
39 A Kelet-Európában kialakult helyzetről és a térségben folytatott politikánkról, Melléklet a SZKP KB Titkárságának határozatá- hoz, 1991. január 22. Közli: Xxxxxx–Xxxxxx, i.m. 308.
40 A Szovjetunió felbomlásának folyamatáról lásd: Xxxxxx, Mark (2003): The Collapse of East European Communism and the Repercussions within the Soviet Union (Part 1). Journal of Cold War Studies, 5. évf. 4. sz. 178–256.; Xxxxxx, Xxxx (2004): The Collapse of East European Communism and the Repercussions within the Soviet Union (Part 2). Journal of Cold War Studies, 6. évf. 4. sz. 3–64.; Xxxxxx, Xxxx (2005): The Collapse of East European Communism and the Repercussions within the Soviet Union (Part 3). Journal of Cold War Studies, 7. évf. 1. sz. 3–96.
Xxxxx Xxx (2004): Az átmenet magyar külpolitikája. In: Xxxxxx Xxxxxx – Xxxx X. Xxxxxx (szerk.):
Magyar külpolitika a 20. században. Zrínyi Kiadó, Budapest, 221–240.
Für Xxxxx (2003): A Varsói Szerződés végnapjai – magyar szemmel. Kairosz Kiadó, Budapest.
Xxxxxx Xxxxxx (2004): Szövetségtől szövetségig: Magyarország útja a Varsói Szerződéstől a NATO- ig. In: Xxxxxx Xxxxxx – Xxxx X. Xxxxxx (szerk.): Magyar külpolitika a 20. században. Zrínyi Kiadó, Budapest, 195–220.
Jelentés a Xxxxxx Szerződés tagállamainak a VSZ felülvizsgálatával megbízott Kormánymeghatalma- zotti Ideiglenes Bizottsága 2. üléséről. 1990. szeptember 27. Magyar Nemzeti Levéltár – Országos Levéltár (MNL–OL), Külügyminisztérium, 002G8G/1/1990.
Kiss J. Xxxxxx (2004): A kádárizmustól az EU-tagságig: A magyar külpolitika metamorfózisa. In: Xxxxxx Xxxxxx – Xxxx X. Xxxxxx (szerk.): Magyar külpolitika a 20. században. Zrínyi Kiadó, Budapest, 45–78.
Xxxxxx, Xxxx (2003): The Collapse of East European Communism and the Repercussions within the Soviet Union (Part 1). Journal of Cold War Studies, 5. évf. 4. sz. 178–25G.
Xxxxxx, Xxxx (2004): The Collapse of East European Communism and the Repercussions within the Soviet Union (Part 2). Journal of Cold War Studies, G. évf. 4. sz. 3–G4.
Xxxxxx, Xxxx (2005): The Collapse of East European Communism and the Repercussions within the Soviet Union (Part 3). Journal of Cold War Studies, 7. évf. 1. sz. 3–9G.
Xxxxxx, Xxxxxxx (2005): The Warsaw Pact as history. In: Xxxxx, Xxxxxxx – Xxxxxx, Xxxxxxx (szerk.):
A Cardboard Castle? An inside History of the Warsaw Pact, 1955–1991. CEU Press, Budapest
– New York, 1–73.
OGY határozat 54/1990. (VII. 3.) OGY határozat a Magyar Köztársaság és a Varsói Szerződés viszonyá- ról. xxxxx://xxxxx.xxxxxx.xx/xxxxxxxxxx?xxxxxx000X0000.XXX (2021. 12. 05.)
Országgyűlési napló – 1990. évi tavaszi ülésszak, 1990. május 22. kedd, az Országgyűlés 5. ülése. A Kor- mány programjának ismertetése: XXXXXX XXXXXX, DR. kijelölt miniszterelnök. https:// xxxxxxx.xxxxxxxxxxx.xx/xx/xxxx/XX0000_0000-0000_000/?xxxxxxxxxx&xxx000&xxxxxxxx (2021. 12. 05.)
Xxxxxxx Xxxxx (1998): Magyarország és a NATO. Esszé, dokumentumok, kronológia. Magyar Atlanti Tanács, Budapest.
Report on the Meeting of the Political Consultative Committee of the Member States of the Warsaw Treaty on 7 June 1990 in Moscow. Parallel History Project on Cooperative Security (PHP), by permission of the Center for Security Studies at ETH Zurich on behalf of the PHP network. xxxxx://xxx.xxx.xxx.xxxx.xx/xxx0.xxx.xxxx.xx/xxxxxxxxxxxxx/Xxxxx/XXX/00000/
ipublicationdocument_singledocument/8Ga44847-cce9-4cdG-95cb-521cd3G52bcd/en/ Report_PCCMeeting_1990_0G_Eng.pdf (2021. 12. 05.)
Xxxxxxxx Xxxxx (2015): Iratok az Antall-kormány külpolitikájához és diplomáciájához I. Magyar Napló Kiadó, Budapest.
Xxxxxxxx Xxxxx (2019): Xxxxxx xx Antall-kormány külpolitikájához és diplomáciájához II. Magyar Napló Kiadó, Budapest.
Speech by the President of the Union of Soviet Socialist Republics, M. S. Xxxxxxxxx (Moscow, 7 June 1990). Parallel History Project on Cooperative Security (PHP), by permission of the Center for Security Studies at ETH Zurich on behalf of the PHP network. xxxxx://xxx.xxx. xxx.xxxx.xx/xxx0.xxx.xxxx.xx/xxxxxxxxxxxxx/Xxxxx/XXX/00000/xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx_ singledocument/2141e8d8-d01a-499c-b024-2bc8e38fabe5/en/Speech_Gorbachev_1990_ en.pdf (2021. 12. 05.)
The Diary of Xxxxxxx X. Xxxxxxxxx, 1991. National Security Archive, Washington D.C., 2011. xxxxx://xxxxxxxxx0.xxx.xxx/XXXXXX/XXXXXX000/Xxx%00Xxxxx%00xx%00Xxxxxxx%00 Chernyaev,%201991.pdf (2021. 12. 05.)