ZÉTÉNYI ZSOLT

     XXXXXXX XXXXX   

ALAPSZERZŐDÉSEK TRIANON ÁRNYÉKÁBAN II.

A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt szerződés határklauzulája a magyar országgyűlés előtt

A

z 1991. december 1-jei, az Ukrán Köztársaság függet- lenségét kimondó, korábbi parlamenti határozatot megerősíteni hivatott, Kárpátalja különleges státu-

sáról és a Magyar Autnóm Körzetről is szóló népszavazási és elnökválasztási kampányban Xxxxxxx Xxxxxxxx elnökje- lölt ungvári kampánybeszédében kijelentette: „Kárpátalja Nyugat-Ukrajnánál is nyugatabbra van”. A közel 100 nem- zetiséget számláló Ukrajnában, a szovjet birodalom össze- omlása előtt is békés Kárpátalján az ukrán demokraták ba- ráti kezet nyújtottak a 200 ezer magyarnak, a 700 ezer ru- szinnak, a 100 ezer orosznak és 100 ezer ukránnak. Ám mihelyt felcsillant a kárpátaljai autonómia reménye egy magyar nemzetiségi vezető beszédében, abban a pillanat- ban „kiderült, hogy az addig barátságosan mosolygó ukránok között vannak olyanok, akik inkább nacionalisták, mint demokraták. Az autonómia igényét szeparatista politikának kiáltották ki.”1 „1992. június 3-án a magyar országgyűlés külügyi bizottsága – több más nemzetközi egyezménnyel együtt – ellenvetés nélkül elfogadta és továbbította volna a magyar–ukrán szerződést a plenáris ülésnek, amikor a bi- zottság elnöke, Xxxx Xxxxx, váratlanul kifogást emelt. Fi- gyelmeztetett, hogy ha egyszer napirendre kerül egy ma-

gyar–román alapszerződés, a románok hasonló területi kla- uzulát követelhetnek. ’Nem lett volna jobb úgy, hogy a felek a Helsinki Záróokmánynak megfelelően járnak el?’ – kér- dezte ravaszul. Javasolta, hogy a Külügyminisztérium tár- gyalja újra a szerződésnek ezt a paragrafusát. A bizottság ezzel egyetértett, és nem javasolta, hogy a szerződés jelen formájában kerüljön a parlament elé” – írja a külügymi- niszter.2 Szerinte az ukrán fél ragaszkodott a határklauzula szerepeltetéséhez, úgy vélte, a magyar fél ezért vállalta a magyar kisebbség jogainak „széles körű biztosítását”,3 va- lójában deklarálását. Megállapították, hogy a klauzulától eltekintve az Ukrajnával aláírt szerződés számos ponton, így a nemzeti kisebbségek ügyében vagy biztonságpolitikai tekintetben jobb, erősebb, mint a magyar–orosz, és hogy olyan jogokat biztosít, „amelyektől az erdélyi, a felvidéki vagy a vajdasági magyarság még nagyon messze jár”.4 Románia hasonló területi klauzulára vonatkozó igénye kivédhető „az Ukrajna által már megvalósított engedmé- nyek követelésével”, valamint „Romániának Xxxxxxxxxx szembeni alig leplezett törekvéseire való hivatkozással”. A ratifikálás elmaradása esetén azonban ezek az eredmények elvesznének, a kisantant a gyakorlatban visszaállna, a kül-

1 Az 1989. évi népszámlálás adatai szerint az 1 252 300 lakosú Kárpátalján 976 749 ukrán, 155 711 magyar, 49 456 orosz, 29 485 román (moldován),

12 131 cigány, 7 329 szlovák, 3 848 zsidó, 3 478 német, 2 521 belorusz, 690 lengyel és 516 cseh nemzetiségű szovjet állampolgár élt. Valamint többezer grúz, örmény, türkmén, kazah, észt, lett, litván stb. Ld. Xxxxxx Xxxxxx–Xxxxx Xxxxxx: „EZ HÁT A HON...” – Tények, adatok, dokumentumok a kárpátaljai magyarság életéből 1918–1991. 15. o. (A nagyobb nemzetiségek aránya 2001-ben következő volt: ukrán 80,5%, magyar 12,1%, román 2,6%, orosz 2,5%, cigány 1,1%, egyéb nemzetiségek 1,1%.) Számottevő különbség van a nemzetiségi és anyanyelvi megoszlásban, például 30 800-an vallják magukat orosznak, de csak 24 100 beszéli az orosz nyelvet. A magyarok esetében 163 000-en vallották magukat magyarnak 2011-ben, miközben 298 600-an használják anyanyelvként a magyart. Emellett a ruszinokat nem ismerik el külön nemzetként, ezért az ukránokhoz vannak besorolva.

2 Xxxxxxxxxx. 272. o.

3 A 3. Területi Főosztály (Xxxxxx Xxxxxx és Xxxxxx Xxxxxx) feljegyzése, 1992. június 9.

4 Xx. Xxxxxxx Xxxxxx (Nemzetközi Jogi Főosztály) feljegyzése, 1992. június 8.

világ szemében pedig Magyarország eddigi jó hírnevén súlyos csorba esne.5 Mindezeket mérlegelve a Külügymi- nisztérium a szerződést változatlan formában terjesztette újra az Országgyűlés Külügyi bizottsága elé, amely azt 1993. január 27-én egy ellenszavazattal és egy tartózko- dással elfogadta. „A szellem azonban már kiszabadult a pa- lackból, az MDF jobbszárnya, élén Xxxxxx Xxxxxxxxx és Xx- xxxx Xxxxxxxx, agitálni kezdett a határklauzula ellen, és a ratifikáció elhalasztását követelte.”6

A külügyi munkatársak szerint Ukrajna jelentős kisebb- ségi jogokat ígért, amelyeket a határklauzula megtagadása esetén nem szavatolt volna. Továbbá: az említett okokból nem fenyegetett az a veszély, hogy hasonló kikötéshez si- kerrel ragaszkodik majd a többi utódállam, különösen Szlo- vákia és Románia. Mindkét feltételezés meghiúsult. Nem állítható, hogy a határklauzula nélkül rosszabb helyzetben lennének a elszakított nemzetrészek, amelyeknek jogi hely- zete változatlanul gyökeresen javítandó, területi autonó- miáról alig esik szó. Szlovákia és Románia megkapta a ma- gyar ukrán szerződésben megjelent lemondó határbiztosító klauzulát – tényleges gyakorlati ellentételezés nélkül.

MI TÖRTÉNT 26 ÉVE? – SZIGORÚ IDŐRENDET KÖVETVE

1. Xxxxxx Xxxxxx magyar miniszterelnök és Xxxxxxx Xxxxxxxx ukrán államelnök 1991. december 6-án xxxxxxx Xxxxxxxx a magyar–ukrán alapszerződést.

2. A magyar kormány 1992. május 29-én – a megerősítésre váró határozati javaslattal együtt – benyújtja a parlament- nek a szerződést.

3. Az ukrán parlament 1992 júliusában ratifikálja az alap- szerződést.

4. 1992. június 3-án a Külügyi bizottságban Xxxx Xxxxx váratlanul kifogást emel. A magyar parlament Külügyi bi- zottsága 1993. januárban egy ellenszavazattal és egy tar- tózkodással támogatja az újra előterjesztett alapszerződés megerősítését.

5. A Magyar Demokrata Fórum Országgyűlési Képviselő- csoportja – koalíciós pártok képviselőinek részvételével – 1993. május 3-án megtartott ülésén a jelenlévők nagy többsége kormányzati nyomásra (9 ellenszavazat és 4 tar- tózkodás mellett) ratifikációra javasolja a dokumentumot.

6. A magyar Országgyűlés 1993. május 11-én 223 igen, 39 nem szavazattal és 17 tartózkodással ratifikálja a ma- gyar–ukrán alapszerződést.

Lássuk a legfontosabb szemelvényeket a magyar–ukrán szerződés országgyűlési vitájából. A szerződés országgyű- lési vitájának legfontosabb szemelvényeit tartalmazza a következő összeállítás egy-egy sarkalatos nézetre jellemző szövegrészlet kiragadásával. Értékes történeti, politikai elemzések is kimaradhatnak emiatt a szövegből. A vitán végigvonul a kormány állítása, hogy kötelező nemzetközi szabály és elv – az erőszakról való lemondás – megismét- lése a határbiztosító klauzula, s nincsen többlet-kötele- zettségvállalás. Ám ezen mondat valódi értelme a min- dennemű határral kapcsolatos igény kizárása. Miért vitat- juk a kormány által adott értelmezést, hiszen ez kedvező Magyarországnak? Azért, mert nemzetközileg nem ezt az értelmet hordozzák a vitatott szavak. Az ún. keleti szerző- dések, amelyeknek a magyar–ukránban is szereplő német formula az alapja, minden határvita lezárását, a status quo rögzítését szolgálták egy porig alázott Németország és a győztes Szovjetunió nemzetközi viszonyrendszerében olyan államok között, amelyek határait nem rögzítette bé- keszerződés. Önáltatás lenne a nekünk kedvező, ám nem- zetközi szinten sehol nem rögzített értelmezésben való megnyugvás akkor, amikor ez ellentmond a nemzetközi jog és külpolitika gyakorlatának, melyre a kormány az or- szággyűlési vita idején kezdett hivatkozni. Ilyen megszo- rító értelmezésnek – hogy nem másról, mint az erőszak kizárásáról van szó – országgyűlési megerősítő határozatba foglalását ellenezte, ezt kísérőlevélbe sem foglalta. A ma- gyar szavak általánosan elfogadott értelme szerint a kö- vetelés és az igény hasonló értelműek, a területi követe- lésről való lemondás minden jelen és a szerződés hatálya alatt a jövőben esetleg felvethető területi igényről (nem területről) való lemondást jelenti, az adott szöveg szerint nemzetközileg ezen értelmezés adódik. Az alapkérdés a vitában részünkről nem az volt, hogy van-e területi köve- telése Magyarországnak szomszédaival szemben, mert je- lenidejű tény, hogy ilyen nincsen. A főkérdés az volt, hogy az előbbi ténynek nemzetközi szerződésbe foglalása szük- ségtelen, jogilag indokolatlan, visszatetszést keltő, bizal- matlanságot sugalló, megalázó a két békeszerződésben határai elismerésére kényszerült Magyarország esetén. Az ismertetett szövegrészek alapján szembetűnő, hogy a miniszterelnök kizárja a német formula alkalmazását azon országok tekintetében, amelyekkel Magyarország határait békeszerződés rögzíti, míg a külügyminiszter nyi- latkozatai és tanulmányai ezt nem zárják ki, ő tiltakozik a

5 A 3. Területi Főosztály elemzése, 1993. február 18. Készítette Xxxxxxx Xxxx főosztályvezető-helyettes, Xxxx Xxxx helyettes államtitkár egyetértésével.

6 Az elhalasztást és újratárgyalást indítványozó módosító javaslatnak én (Z. Zs.) voltam a kezdeményezője és a jogi érvelés gazdája.

„határok lebegtetésének” a követeléskizáró klauzula mel- lőzését jelentő vádja ellen. Ez azt jelenti, hogy nem kíván megkövetelni nemzetközileg garantált területi önkormány- zati jogokat egy határkövetelést kizáró államközi szerződés megkötéséhez, mivel ilyen normát a jelen nemzetközi jog nem ismer, ám kétoldalú vagy regionális szinten elkép- zelhető lenne, amint néhány állam alkotmánya is lehetővé teszi (olaszországi németek, finnországi svédek, dániai németek stb.). Márpedig a területért jogokat elve szerint ilyen kötelezettségvállalás – melyet elvileg nem helyeslünk

– ellenértékéül csak nagyon súlyos önkormányzati jogo- sítványok szolgálhatnak, ha ez nemzetközileg garantált, igen jól kimunkált kisebbségi jogokat jelent; ezen jogok nemzetközi garantálásával és a nemzetközi garanciarend- szeren belül a végrehajtás ellenőrzésével, a jogsértések orvoslásának, nemzetközi kikényszerítése lehetőségének a biztosításával.

Magyarország szuverenitásának, történeti hagyománya- inak, a térség kívánatos, igazi békés viszonyrendszerének, a békés nemzetegyesítésnek a magyar formula felel meg:

„Magyarország – kijelentve, hogy békére törekszik – tar- tózkodik minden erőszakos lépéstől, tekintettel a határon túli magyar kisebbségek érdekeire, megtartva az általa aláírt nemzetközi szerződéseket, mint amilyen az ENSZ alapokmánya és a helsinki záródokumentum, és mindezek alapján határokra vonatkozó kikötéseket abban az esetben fogad el és lát jónak, hogyha ezek a kikötések a határok számára kedvező irányú megváltozását tartalmazzák.”

A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. decem- ber 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája 1993. május 4-én, ked- den.

ELNÖK: (Xxxxxx Xxxxxx):

TiszteLt OrszággyűLés! FoLytatjuk tanácskozásunkat.

Soron következik a Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés aLapjairóL szóLó, 1991. december 6-án aLáírt szerződés megerősítésérőL szóLó ország- gyűLési határozati javasLat áLtaLános vitája.

Az eLőterjesztést 5984-es számon kapták kézhez képviseLő- társaim. Az eLőterjesztéshez módosító javasLatot nyújtott be Xxxxxxx XxxXx és több képviseLőtársa a 10204-es számon.

Xx. Xxxxxxxxxx Xxxx küLügyminiszter, a napirendi pont eLő- adója:

TiszteLt Ház! A szerződés fontos biztonsági garanciákat is tartaLmaz mindkét féL számára. A magyar Kormány e szer-

ződésnéL – 2. cikk (2) bekezdés – tekintetbe vette, hogy Uk- rajna most váLt függetLenné, hogy veLe Magyarországnak nem voLtak, nem Lehettek kétoLdaLú szerződései, hogy Ukrajna határairóL az 1920-as, iLLetve az 1947-es békeszerződések sem rendeLkezhettek. Ezért tudtuk eLfogadni a terüLeti igé- nyektőL vaLó tartózkodás ukrán javasLatát a szerződésbe fog- LaLt formában, úgy, ahogy az egymássaL a második viLághá- ború után békeszerződést nem kötött áLLamok, így Németor- szág, LengyeLország, CsehszLovákia, Oroszország és Ukrajna egymássaL kötött szerződéseikben megfogaLmazták.

Az ukrán–magyar szerződésben figyeLembe vettük azt is, hogy az ukrán poLitika a nemzeti kisebbségi kérdést, csakúgy, mint mi, a kétoLdaLú szerződések szerves részének tekinti. Tehát törvényes, szerződéses aLapon jeLentjük ki köLcsönösen, hogy feLeLősséggeL tartozunk a határainkon túL éLő nemzeti- ségeink sorsáért, és támogatjuk jogos törekvéseiket. Jószom- szédi kapcsoLatainknak tehát kezdettőL fogva voLt egy küLön- Leges eLeme: egyetértés és együttműködés a nemzeti kisebb- ségek jogainak biztosítása terén.

Ennek eLvi kereteit és gyakorLati megvaLósításának útját fogaLmazta meg az 1991. május 31-én a két küLügyminiszter áLtaL aLáírt nyiLatkozat, amihez később több ország is csatLa- kozott. Ez a nyiLatkozat térségünkben egyedüLáLLó módon rögzíti a kisebbségek egyéni és közösségi jogait, s Lényegében véve a kuLturáLis és közigazgatási önkormányzat eLvét fogaL- mazza meg.

E nyiLatkozatok szövegét a KüLügyminisztérium több nyeL- ven is kiadta. TartaLmukróL a magyar sajtó részLetesen be- számoLt. Az önök eLőtt Lévő szerződés 17. cikke az emLített nyiLatkozatot beépíti az egyezménybe. EzzeL kapcsoLatban jegyezném meg, hogy sajnáLatos módon ennek a nyiLatko- zatnak a szövegét, tartaLmát – úgy tűnik, hogy – igen sokan nem ismerték vagy nem vették figyeLem-be, és csak most, miután a figyeLmet erre föLhívtam, veszik észre, hogy ez a nyiLatkozat miLyen rendkívüL fontos precedenseket tartaL- maz.

Ukrajna a későbbiekben megkezdte a fenti eLvek érvényre juttatását saját törvényeiben és készüLő aLkotmányában. A kijevi parLament eLfogadta és 1992. június 25-én hatáLyba Léptette A nemzeti kisebbségekről című törvényt, KárpátaLja terüLet eLnöki megbízottja pedig 1992. december 17-én ren- deLetben rögzítette ennek terüLeti érvényesítését. (...)

Amikor ebben a szerződésben megerősítjük, hogy Ukraj- návaL szemben sincs terüLeti követeLésünk, ezzeL nem csupán a demokratikus jogáLLamok normarendszeréveL és a heLsinki záróokmánnyaL összhangban járunk eL, hanem az ukrán– magyar viszony küLönLeges vonatkozásait is figyeLembe vesz- szük – történeti, gazdasági vonatkozásokat.

A területi követelés elvetése az erőszak alkalmazásával való fe- nyegetés – egy nemzetközi jogilag tiltott lépés – elutasításának egy konkrét formában történő megerősítése. Következésképpen nem értelmezhető a nemzetközi jog által megengedett bármilyen jogszerű cselekményről való lemondásként.

Xxxxxxx Xxxxxx, a küLügyi bizottság eLőadója: A szerződés részLeteibe most természetesen nem kívánok beLemenni. Szá- munkra is meggyőző voLt az a rész, ameLy a magyar kisebbség heLyzetét szabáLyozza az aLapszerződésen beLüL, és küLönösen megnyugtató az a foLyamat, ami az eLmúLt másféL éven beLüL bekövetkezett a kisebbségi magyarok heLyzetének javuLásá- ban. Mi is a küLügyi bizottságban úgy értékeLtük, hogy az ukrán vezetés többsége érti és eLfogadja a magyar kisebbség törekvéseit az autonómia megteremtésére, a kuLturáLis iden- titás megőrzésére. ReméLjük, hogy ezeket a törekvéseket – amennyiben most ratifikáLjuk a magyar–ukrán aLapszerző- dést – az ukrán vezetés a jövőben is támogatni fogja. Úgy gondoLjuk tehát mi is, hogy ennek az aLapszerződésnek7 az aLáírása, ratifikáLása most vaLóban segítheti a magyar ki- sebbség heLyzetének további javuLását Ukrajnában. (...)

Xx. Xxxxxxx Xxxxx (MDF): A határok kérdése szimboLikus erejű, végzetes és féLeLmetes csengést kapott abban a magyar közvéLeményben, ameLynek eL keLLett szenvednie két béke- szerződés igazságtaLanságait, az ország kétharmadának, a Lakosság több mint feLének eLvesztését. Ez az ország mindig reaLista voLt. Akkor is, amikor aLáírta a trianoni békediktá- tumot, akkor is, amikor aLáírta a párizsi békediktátumot, és akkor is, amikor sok más nemzetközi szerződés meLLett aLáírta az agresszió tiLaLmát rögzítő ENSZ-aLapokmányt és a határok erőszakos megváLtoztatását tiLtó heLsinki záródokumentu- mot.

ILyen körüLmények között mégis feLvetődik a kérdés, hogy van-e küLön feLeLőssége a szerződést kötő végrehajtó hata- Lomnak és a szerződést megerősítő törvényhozó hataLomnak. A váLasz nem kétséges: a törvényhozó hataLom döntése néLküL a szerződés nem emeLkedik törvényerőre, a törvényhozó nem hivatkozhat semmiféLe kényszerre, akaratát bénító hatásra, egyedüL saját LeLkiismeretére és annak korLátaira. (...)

Egy doLog az, hogy a magyarországi hivataLos küLpoLitika számos aLkaLommaL kinyiLvánította, hogy nem kezdeményez határmódosítást, és más doLog az, hogy ez a kijeLentés eLvi szinten egyoLdaLú köteLezettségváLLaLásként szerepeLjen biz- tonságpoLitikai dokumentumokban.

Mit jeLent egy iLyen kikötés jeLenLeg régiónkban, a Kárpát- medencében? JeLenti eLsősorban a szomszédos országok na- cionaLista erőinek feLbátorodását arra, hogy megerősítsék a magyar kisebbségek nehéz sorsának további megszorítását, jogaik további megnyírbáLását. JeLenti ez a kikötés azt is, hogy a határon kívüL éLő nemzetrészek a Xxxxxxxx gesztu- saként érteLmezik, úgy gondoLják, hogy a szerződéskötő ma- gyar áLLam Xxxxxxxxx a határon túLi magyarok hatásos tá- mogatásáróL.8 (...)

A heLyes magyar formuLa az, hogy: „Magyarország, kijelentve, hogy békére törekszik, tartózkodik minden erőszakos lépéstől, tekintettel a határon túli magyar kisebbségek érdekeire, megtartva az általa aláírt nemzetközi szerződéseket, mint amilyen az ENSZ alapokmánya és a helsinki záródokumentum, és mindezek alapján határokra vonatkozó kikötéseket abban az esetben fogad el és lát xxxxx, hogyha ezek a kikötések a határok számára kedvező irányú megváltozását tartalmazzák.”

G. Nagyné Xx. Xxxxx Xxxxx (függetLen): ...Ebben az ország- ban negyven évig történeLmet és poLitikát hazudtak nekünk. Most ezt a poLitikát demokrácia címén igazságként akarják eLfogadtatni veLünk, hogy végképp eLfeLejtsük Vereckét, Po- zsonyt, Nagyváradot – még a nevüket is. (FoLyamatos zaj.) Ez nem más, mint poLitikai horror. Itt sokkaL súLyosabb kér- désekrőL van szó, mint ahogy itt békességben, örömmeL, da- LoLva mondanánk Le a határon túL éLő magyarokróL! Ami ugyanis Xxxxx Xxxxxxxx nem sikerüLt – bár 1957-ben meg- kíséreLte –, most az önmagát 15 miLLió magyar minisztereL- nökének vaLLó XxxxXX Xxxxxxxxx a demokráciában, hatpárti eLőzetes egyeztetésseL sikerüLni fog. A Xxxxx, őszerinte, biztos, hogy sikerüL átvinni ezt a döntést, hisz ígéretet tett erre Ki- jevben. Ez az ígérete csak akkor Xxxxx megaLapozott, ha ő biztos abban, hogy ez a Ház jóváhagyja, ratifikáLja az ő meg- áLLapodását.

A magyarság a történeLem foLyamán öt krisztusi sebet ka- pott: Muhi, Mohács, Kismajtény, ViLágos és Trianon. Ez az öt seb nem a kiváLasztottság isteni szimbóLuma voLt, hanem vaLóságos öt haLáLos szúrás. Mindenkinek eLég arra, hogy egy nép eLvérezzen beLe, hacsak az éLetereje nem oLyan rop- pant szívós, hogy kiheverje. Xxxxxxxx éLetét azonban a hatodik oLtotta ki: a Lándzsaszúrás a bordák közt a szívbe. Vigyázzon a magyarság, hogy ezt a hatodik szúrást meg ne érje! Xxxx Xxxxxx Xxxxxxxx figyeLmeztető szavai voLtak. Kérem önöket, ha komoLyan veszik, hogy iLyen diLettáns, föLösLeges és – újra

7 Ukrajna jelenlegi, a kisebbségi nyelven oktatást súlyosan korlátozó, ill. megtiltó oktatási törvénye bizonyítja ezen kormányzati és ellenzéki várakozás alap- talanságát.

8 Az azóta eltelt negyedszázad eseményei, politikai és lélektani történései teljes mértékben igazolták Xxxxxxx Xxxxx képviselő állításait. Mind a román, mind a szlovák és szerb nacionalizmus visszautasított minden jogos magyar követelést és kisebbségi igényt, amelyek pedig teljes összhangban vannak a nemzetközi szerződésekkel. (A szerk.)

eLismétLem, váLLaLva az újra vaLó megszóLíttatást – hazaáruLó döntéshez ne adják a szavazatukat. (...)

Xxxxx-Xxxxxx Xxxxxx (SZDSZ): ...Tehát azok az érvek, ameLyek azt mondanák, s mondott iLyet Xxxxxxx XxxXx képviseLőtársam is, hogy ez a szerződés LeLkiLeg Xxxxxxxxx jeLent az ott éLő magyarokróL, azt hiszem, nem áLLják meg a heLyüket. EzzeL a magyar Kormány, a magyar OrszággyűLés, a magyar nemzet nem Lemondott a magyar kisebbségekrőL, hanem éppen hang- súLyosan középpontba áLLította őket. Középpontba áLLította, és kifejezte azt az akaratát, hogy ezen szerződés útján is tö- rődik a sorsukkaL. KeLL ennéL nyiLvánvaLóbb megfogaLmazása annak, hogy Magyarországon a poLitikai erők gondot viseLnek határokon túL éLő magyarok iránt, mint az, hogy a kétoLdaLú szerződésekbe is beLefogLaLják jogaikat?

Xxxxxxx XxxXx képviseLőtársam bíráLta a szerződés precedens- értékét is. Én azt hiszem, hogy itt vaLamennyire neki igaza van, mert precedenst jeLent ez a szerződés még akkor is, ha Xxxxxx Xxxxx képviseLőtársam ezt erősen vitatja. De rögtön szeretném hozzáfűzni, hogy egy nagyon pozitív, biztató prece- denst jeLent. TaLán igaza van abban Xxxxxxx képviseLőtársunk- nak, hogy nincs áLtaLánosan érvényes és köteLező szerződés a kisebbségek jogaira vonatkozóan. Nagy baj, hogy nincs, de ak- kor sem Lesz, ha mi ezt nem írjuk aLá és nem fogadjuk eL ezt a szerződést. ILyen szerződés bizony nem Lesz, de akkor nem Lesz kétoLdaLú megáLLapodás sem. Az a kevés, amit most biztosítani tudunk, az is veszéLyben forog, tiszteLt képviseLőtársaim.

Xxxx Xxxxx (MSZP): Lehet a határokat módosítani abban az esetben, ha a román, a szLovák, az ukrán féL azt mondja, hogy tessék, tiszteLt magyar féL, módosítsuk a határokat. ILyen esetben eLképzeLhető. De más, semmiLyen más esetben az eu- rópai nemzetközi viszonyok, az európai reaLitások iLyet nem tesznek Lehetővé. Ezt csak eLöLjáróban szeretném Leszögezni. És ez feLeL meg a heLsinki záróokmánynak is. A másik, ami nagyon Lényeges, és itt többször eLhangzott, iLLetve hivatkoztak többen, hogy vajon ez eLLentétes-e a határon túL éLő magyarság érdekeiveL. Xxxxxxxxx úr is utaLt arra, hogy a határon túL éLő magyarság érdekeiveL nem eLLentétes. De én szeretném érvekkeL aLátámasztani a következőt.

A jövőt iLLetően tehát péLdáuL románokkaL, szLovákokkaL és másokkaL, feLtehetően Lesz még a szomszédok közüL aLap- szerződés, én eL tudok képzeLni egy oLyat, ami nem mond eL- Lent ennek a magyar–ukrán aLapszerződésnek sem, ameLy péLdáuL úgy szóLna: a feLek tiszteLetben tartják egymás terüLeti épségét – és ez a mai Európa, főLeg ennek a régiónak Legna- gyobb kérdése –, és egymássaL szemben nem támasztanak terüLeti igényeket. Ez megfeLeL mind a heLsinki záróokmány szeLLemének, és megfeLeLne esetLeg annak is, ami az ottani magyarság érdekeit fejezi ki. (...)

Xxxxxx Xxxxx, Dr. (MDF): Nézzük, miként fogaLmaz a heL- sinki záróokmány a határkérdésrőL: az aLáíró áLLamok „úgy véLik, hogy határaik, a nemzetközi joggaL összhangban, békés eszközökkeL és megegyezésseL megváLtoztathatók”. EzzeL szemben a magyar küLpoLitika mit épített be a magyar–ukrán szerződésbe? Második cikk: „a feLek tiszteLetben tartják egy- más terüLeti épségét, és kijelentik, hogy egymással szemben nincs és nem is lesz területi követelésük.” [kiemeLés a szerzőtőL,

2. cikk] A mai magyar Kormány ezzeL határozottan kijeLenti, hogy sem ma, sem a jövőben szóba sem jöhet a heLsinki zá- róokmányban jeLzett Lehetőség, hogy békés eszközökkeL, meg- egyezésseL megváLtoztatható a mai heLyzet.

A heLyzet teLjesen egyérteLmű és viLágos: a magyar–ukrán szerződés a 2. cikkben fogLaLtak miatt eLtér a heLsinki záró- okmányban fogLaLtaktóL. EzentúL LehetetLen heLyzetbe hozza Magyarország jövőbeLi kormányait is. Nézzük, miért! A ma- gyar Kormány egy minisztere kijeLentette, hogy ez a szerző- dés már aLá van írva, az ukrán ParLament már megerősítette

– nincs Lehetőség arra, hogy ezen váLtoztassanak. Egy Lehe- tőség van: hogy a magyar OrszággyűLés szintén erősítse meg – és kész. KüLönben is – érveL a miniszter –, a szerződés csak tíz évre szóL: majd a meghosszabbításkor ezt a mondatot ki keLL hagyni. Ez aLapos, megfontoLt áLLamférfiúhoz méLtó szemLéLet.

A magyar–ukrán szerződés 22. cikke ekként fogaLmaz: „Ezt a szerződést tíz évre kötik. HatáLya ezt követően automati- kusan meghosszabbodik újabb ötéves időszakokra, amennyi- ben a feLek egyike nem értesíti írásban a másik feLet egy évveL a szerződés hatáLyának mindenkori Lejárata eLőtt feL- mondási szándékáróL.” Nem keLL küLönös feLkészüLtség ahhoz, hogy ma vaLaki megfogaLmazhassa, miként reagáLnának a Kárpát-medence áLLamai és Ukrajna akkori poLitikusi körei arra, ha tíz év múLva az ominózus mondatot a magyar féL ki akarná emeLni a szerződésbőL.

Mit mutat a nemzetközi gyakorLat? Xx. Xxxxxxxx Xxxxxx, a dipLomáciatörténet nemzetközi hírű kutatója, 1993. március 17-én a Xxxxxxx néLküL című rádióműsorban a következő- képpen fogaLmaz – éppen a magyar-ukrán szerződés kapcsán: a nemzetközi gyakorLatban áLtaLában nem forduL eLő, hogy a békeszerződésben megáLLapított határokat újabb áLLamközi szerződésseL erősítsék meg. (...)

Ugyanakkor nincs feLjogosítva senki arra, hogy a trianoni igazságtaLan békeszerződés miatt a nemzet egy részérőL vég- Legesen és visszavonhatatLanuL Lemondjon. Erre még azoknak sincs joguk, akik a kárpátaLjai magyarság nevében áLLítóLag kérik a magyar OrszággyűLést, hogy mondjon Le róLuk. (...) Ki a feLeLős a szerződés vitatott mondatáért? Kik voLtak a szövegezők? MiLyen poLitikai feLhataLmazása voLt a magyar

kormánynak, hogy ezt a magyar történeLemben kuriózum- nak számító szerződést így aLáírja? A poLitikai feLhataLmazás, ha egyáLtaLán voLt, kiktőL ered? Xxxxxxxxxx Xxxx és XxxxXX Xxxxxx egyáLtaLán eLoLvasta-e a szerződés szövegét, mieLőtt aLáírta? Ha eLoLvasta, úgy egyet is értett veLe? Miért nem tárták a szerződés tervezetét a magyar OrszággyűLés eLé, ha tudják, hogy annak meg keLL azt erősítenie? A magyar– ukrán szerződés 17. cikkében jeLzett 1991. május 31-én aLáírt nyiLatkozat és jegyzőkönyv miért nem kerüLt a szer- ződéshez csatoLva a képviseLők eLé? Azok a képviseLők, akik tegnap e hiánypótLásra nem tartottak igényt, miLyen feLe- LősséggeL és LeLkiismeretteL döntenek majd? Miként döntött úgy a ParLament küLügyi bizottsága, hogy e szerződést a Magyar ParLament nyugodt LeLkiismeretteL megerősítheti? Xxx döntöttek így? Kik voLtak azok, ha voLtak, akik mégis tiLtakozni mertek? Lehetséges, hogy az MDF áLtaL beígért nagytakarítás eLmaradása miatt a küLügyes szakemberek foLytatják Kádár-korszakbeLi nemzetiségi poLitikájukat, és a küLügyminiszter nem Látja át a csapdaheLyzeteket? Képes-e vaLaki váLLaLni mindezért a következményeket, és mik Lehet- nek ezek? (...)

Xxxxxxx Xxxxxx, Dr. (FKgP): Úgy gondoLom, mindaz, amit a

küLügyminiszter úr a megkötött szerződése xxXXxxx eLmondott mint érvet, azok rendkívüL szánaLmas, rossz érvek, és a nem- zetközi közjog fogaLmaibóL kiinduLva nem is igazak. Nem igazak és nem heLyesek egyszerűen azért, mert összekeverni az erőszakróL vaLó Xxxxxxxx fogaLmát és a megkötött szer- ződés 2. § (2) bekezdését, hát én úgy gondoLom, jogi diLet- tantizmus. TudniiLLik – hadd Legyen szabad rögtön feLhívnom igen tiszteLt küLügyminiszter úr figyeLmét – hiába hivatkozott az Árpád-házi kiráLyokra. Az Árpád-házi kiráLyokra csak egy vonatkozásban Lehet hivatkozni, hogy az Árpád-házi kirá- LyoktóL a mai napig senki magyar poLitikusnak eszébe nem jutott iLyen szerződést, iLyen egyoLdaLú jogLemondó nyiLat- kozatot tenni. Ebben a tekintetben vaLóban hivatkozhat Ár- pád-házi kiráLyainktóL kezdve a mai gyakorLatig, mert még Xxxxx Xxxxx sem jutott eL addig, hogy egy iLyen kijeLentést tegyen, mert Xxxxx Xxxxx is csak azt mondotta, hogy nincs terüLeti követeLésünk, de annyi esze voLt – eLnézést kérek –, hogy nem tette hozzá: a jövőben sem Xxxx.

A küLügyminiszter úr hozzátette, a minisztereLnök úr aLá-

írta. FöLmerüL a kérdés: Miért? És itt arra keLL utaLnom, hogy Xxxxx Xxxxxx hiába nevették ki és hiába utasították eL, tö- kéLetesen igaza voLt abban a körben, hogy ez a Xxxxxxxx egy jogLemondásnak minősüL, ameLy sokkaL több, mint az erőszaktóL vaLó tartózkodó nyiLatkozat.

Tehát ha egyszer egy iLyen súLyos jogLemondás van, akkor meg keLL nézni, hogy a jogLemondást mi indokoLta. És vaLó-

ban, a küLügyminiszter úrnak nem sikerüLt egyetLenegy érvet sem feLhoznia, ameLy ezt a jogLemondást indokoLttá tette voLna.

A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. de- cember 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló ország- gyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása 1993. május 10-én, hétfőn.

Xxxxxxx Xxxxx (MSZP) ...A szociaListák megítéLése szerint a Kormányt, s küLönösen a minisztereLnököt és a küLügymi- nisztert fokozott feLeLősség terheLi nemcsak a magyar–ukrán aLapszerződés aLáírásának bizonyos körüLményeiért, hanem azért is, hogy nem tettek keLLő erőfeszítést annak érdekében, hogy az aLáírás, a ratifikáLás a LegszéLesebb egyetértés meLLett történhessen. Több eLjárási, szakmai tévedést és hibát követtek eL. ELőször az eLjárási hibákróL: a szociaListák véLeménye sze- rint is a jeLenLegi heLyzet kiaLakuLáshoz hozzájáruLt az a tény is, hogy a Kormány, a KüLügyminisztérium a magyar–ukrán aLapszerződés stratégiai horderejű kérdéseirőL az aLáírás eLőtt nem foLytatott érdemi konzuLtációt a parLamenti pártok ve- zetőiveL és a függetLenek képviseLőiveL, iLLetve a küLügyi bi- zottsággaL. FormáLisan, jogi szempontbóL ez nem Lett voLna a Kormány köteLessége, de ezt kívánta voLna meg a poLitikai céLszerűség, s ez Lett voLna a Kormány érdeke is.

Szakmai kifogásunk a többször emLegetett 2. cikkeLy meg- szövegezéséveL kapcsoLatos. Nem tartjuk szakmaiLag indo- koLtnak egy tíz évre kötendő szerződés szövegében az oLyan kitéteLeket, mint a „soha, semmiLyen körüLmények között”, iLLetve a „nem is Lesz” formuLák. Ezek a szakmai pontatLan- ságok jó poLitikai ürügyet szoLgáLtatnak némeLyeknek, hogy túLbuzgó hazafiúi aggodaLmukra hivatkozva megpróbáLják feLkorbácsoLni az érzeLmeket. ParLamenti képviseLőcsoportunk pontosabb és viLágosabb megfogaLmazásnak tartotta voLna azt, ha a szerződő feLek azt fejezik ki, hogy nem támasztanak terüLeti követeLést egymássaL szemben. (...)

1993. május 11. kedd, a tavaszi ülésszak 30. napja. Xxxxxx Xxxxxx, xx. Xxxxxxxx Xxxxxx, Xxxxx Xxxxx és dr. Xxxxxx Xxxxxx elnöklete alatt.

Xxxxxxx Xxxxxx, Dr. (FKgP): Várjuk meg, amíg az autonómiát a kárpátaLjai magyarok megkapják, és addig vegyük Le a na- pirendrőL a jeLen ügy tárgyaLását, és utána pedig fogadjuk eL a magyar–ukrán aLapszerződést! Xxxxxxx Xxxxxx maga fog föLáLLni és fogja indítványozni ennek eLfogadását. (DerüLtség és taps) Tehát: „Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és Uk-

xxxxx között a jószomszédság és együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslatot a mai ülésnap napi- rendjéről leveszi, és azt a Kárpátalján élő magyarok területi au- tonómiájának biztosítása utáni időre tűzi ki.” Ez a határozati javasLatom.

Az OrszággyűLés 168 szavazattaL, 37 eLLenében, 24 tartóz- kodás meLLett a határozati javasLatot eLutasította. [Nagy hiba voLt – Xxxxxxx XxxXx]

Xx. Xxxxxxx Xxxxx (MDF): MindenekeLőtt az áLtaLunk be- nyújtott módosító indítványróL szeretnék néhány szót ejteni azzaL, hogy az OrszággyűLésnek ezt kiosztották, és azok a képviseLők, akiket ez érdekeL, bizonyára ismerik a szöveget. A módosító indítvány részLetezése azért feLesLeges, mert mindenki nagyon jóL tudja, hogy ennek az indítványnak az voLt a céLja, hogy tegye Lehetővé a Kormány számára egy újabb tárgyaLás kezdeményezését – hangsúLyozom, Leg- aLábbis egy újabb tárgyaLás kezdeményezését. Erre feLtétLe- nüL aLkaLmas a módosító indítvány. A szerződés megerősí- tése az az aktus, xxxXXxxX a szerződés Létrejön. A ratifikáció megtagadása nem jogeLLenes magatartás és nem is barát- ságtaLan magatartás. Ezt egyébként Xxxx XxxxXx professzor könyvébőL idézem, aki még a magyar nemzetközi jog nem- zetköziLeg becsüLt, eLismert, ún. poLgári műveLői közé tar- tozik, és aki péLdaként emLít nem kisebb szerződést, mint a versaiLLes-i szerződést, ameLyet az Amerikai EgyesüLt ÁLLa- mok akkor nem ratifikáLt9, vagy oLyan kisebb, de egy nép számára fontos szerződést, mint a török békeszerződést, a sevres-i békeszerződést [1920. aug. 10.], ameLyet a török áLLam nem ratifikáLt, és utána más feLtéteLekkeL kötötte meg

a békeszerződést 1923-ban.

Bizony a Magyarok ViLágszövetségében a Kárpát-medencei magyarság igen reprezentatív módon képviseLteti magát, és ez a közösség ápriLis L8-án nagyon kereken eLvetette ezt a megoLdást, amikor azt mondja a váLasztmány határozatában

– szándékosan nem emLítem az ott Lévő képviseLőket őrájuk tekintetteL, de mind az EgyüttéLés, mind a KMKSZ, mind az RMDSZ, mind a VMDK, tehát a feLvidéki, kárpátaLjai, romá- niai, déLvidéki magyar szervezetek jeLen voLtak, amikor ez a szövegrész jeLent meg határozati formában egy tartózkodás- saL, Xxxx Xxxxxx kárpátaLjai küLdött tartózkodásávaL: „Mind- ezekre figyeLemmeL az MVSZ váLasztmánya indokoLatLannak és szükségteLennek tartja, hogy Magyarország jeLenLegi ha- tárait újabb kétoLdaLú áLLamszerződésekben garantáLják. Kü- Lönös tekintetteL arra, hogy MagyarországgaL szemben békés

úton nem vethetők feL ésszerűen eLfogadható terüLeti igé- nyek.” (...)

Meg keLL nézni, hogy ezzeL az engedménnyeL (ti. a terüLeti kLauzuLávaL) mit áLLít szembe a másik féL. Én erre röviden azt mondtam, hogy iLyen engedménnyeL szemben Magyar- ország heLyzetében Lévő ország akkor fogadhat eL eLLentéteLt, ha ez nemzetköziLeg garantáLt, igen jóL kimunkáLt kisebbségi jogokat jeLent, de ezen jogok nemzetközi garantáLásávaL és a nemzetközi garanciarendszeren beLüL a végrehajtás eLLenőr- zéséveL, a jogsértések orvosLásának, nemzetközi kikényszerí- tése Lehetőségének a biztosításávaL. ELmondtam, hogy iLyen nemzetközi rendszer nem Létezik sehoL a viLágon, eLméLetiLeg sem Létezik, ami nem jeLenti azt, hogy nem Lehet iLyet ki- munkáLni. HasonLítható ez a súLyos beteg heLyzetéhez, akinek az orvosa reménykedik abban, hogy megszüLetik az a gyógy- szer, az a gyógymód, ameLy a beteget meggyógyíthatja, és éppen ezért nem ragadtatja magát az orvos oLyan döntésekre, ameLyek a betegre károsak Lehetnek.

LeLkiismeretükre hivatkozom, és arra, hogy ezt a szerződést Önök teszik szerződéssé, nem a magyar Kormány. Egyben szeretném visszautasítani és nagyon károsnak minősíteni azokat a megjegyzéseket, ameLyek a nemzeti eLköteLezettség aLapján kifejtett aggodaLmakat manifeszt vagy rejtett irre- dentizmusként jeLöLték meg, vagy – amint veLem szemben eLhangzott – vaLamiLyen csoportérdek képviseLetének.

Xx. Xxxxxx Xxxxxx minisztereLnök: Nem fogok hosszan szóLni, de szerettem voLna rögzíteni, és teLjes feLeLősséggeL váLLaLom ennek a szerződésnek minden következményét, s váLLaLom, hogy e szerződést Magyarország küLpoLitikai heLyének biz- tosítása érdekében és a határon túL éLő magyarság érdekében írtam aLá. (...)

A magyar poLitikai gondoLkodásban a közjog, a jogfeLadás és minden más fogaLom méLy gyökeret eresztett, és ez a magyar poLitikai gondoLkodásban benne van, és amikor mi poLitikáróL vitatkozunk, poLitikáróL beszéLünk, nekünk szinte eLég képekben beszéLni SzéchenyirőL, KossuthróL, DeákróL, WesseLényirőL, Eöt- vösrőL, ahogy nagyon sokan itt feLsoroLták, és máris értjük egy- mást, de a viLágon rajtunk kívüL nyiLvánvaLó, hogy ezekben a kérdésekben így nem értik egymást.

Most tehát nemcsak a szerződéshez, és nem ehhez kívánok szóLni, amikor a magyar poLitikai gondoLkodássaL kapcsoLat- ban – e szerződéstőL függetLenüL idézem – utaLok arra, ami eLhangzott, Xxxx Xxxxxx híres, száLLóigévé váLt mondatávaL: mindent visszanyerhetünk, csak azt nem, mirőL önmagunk Lemondtunk. (...)

9 Az Egyesült Államok 1919 júliusában kivonult a tárgyalóteremből és hazautazott. Az amerikaiak ugyanis nem értettek egyet a versailles-i tárgyalások elveivel, elégedetlenek voltak az egész békerendszerrel, így a magyar határokról folyó tárgyalásokról is. Ezért ők csak később, 1921. aug. 29-én írták alá a trianoni békeszerződést, vagyis különbékét kötöttek Magyarországgal. (A szerk.)

Amikor ezekrőL a kérdésekrőL beszéLek, akkor viLágosan ki- fejezésre keLL juttatni, hogy ez a szerződés UkrajnávaL kötte- tett, nem más országgaL. Ebben szerepet játszott az, hogy UkrajnávaL a határkérdésben – meg Lehet kérem nézni, a ’47-es párizsi békeszerződést, ami a trianoni szerződésen aLa- puL – heLyreáLLítja a korábbi ’38-as csehszLovák–magyar határt a Szovjetunió és Magyarország között. Ukrajna, tudjuk, hogy az ENSZ-ben éppen a brit domíniumok vitája miatt Ukrajna és BeLorusszia ENSZ-tagságot kapott, de soha szuverén or- szágként nem szerepeL, és a magyar békeszerződésben is csak e vonatkozásban szerepeL és nem a határ vonatkozásá- ban.

Miután a ’47-es párizsi békeszerződésben nem szerepeL ez a kérdés és ez a határkérdés, ezért Xxxxxx eLfogadhatónak, hogy UkrajnávaL ezt a küLön szöveget, ezt a német formuLát eLfo- gadjuk, mert enéLküL nem tudtuk voLna megkötni az ukrán– magyar aLapszerződést. Azokkal az országokkal, amelyekkel megállapították – mint országgal vagy jogelődeikkel – pontosan a határunkat, ilyen szerződésszöveget nem fogadunk el. Ezt kife- jezésre juttattam Xxxxxxxx elnöknek írott levelemben, és egyben tartalmazza a tárgyalás jegyzőkönyve is azt, hogy ezt a különleges kivételt csak Ukrajnával szemben tettük meg. Azt is kifejezésre juttattam, hogy sértőnek tekintjük más országok részéről, hogy két békeszerződés aláírása után – függetlenül, hogy ez nekünk milyen fájdalmat okoz –, számos nemzetközi szerződés után, mi külön bizonygató nyilatkozatokat és bizonygató szerződéseket nem teszünk. Ugyanezt nem olyan rég e Házban a szlovák parla- ment küldöttségének fejtettem ki.

Éppen ezért az ukrán–magyar aLapszerződés – és ezt itt és most kijeLentem – nem jeLenthet precedenst e vonatkozásban egyetLen szomszédos országgaL sem. Ez nem köteLező, és bennünket nem köteLez más országokkaL ugyaniLyen formuLa aLkaLmazására.10 (...)

VégezetüL: nem kívánok arra váLaszoLni, hogy hazafiatLanok voLtunk-e, vagy önök hazafiatLanok. Sajnos, ebben a Házban hosszú története során néhányszor eLhangzott a hazafiat- Lanság vádja oLyanokkaL szemben, akiknek később egészen más emLéket áLLítottak. Ha a magyar OrszággyűLés – és sze- rény szeméLyem is – így fog járni a hazafiatLanság vádjávaL szemben, akkor nyugodtan fogok a túLviLágra köLtözni. Kö- szönöm, hogy meghaLLgattak.11 (Taps)

A 386 országgyűlési képviselőből 279 vett részt a szavazáson, 223 szavazott igennel, 39 nemmel, 17 tartózkodott, 107 kép- viselő nem volt jelen. A szavazáson részt vevő ellenzéki kép-

viselők mind igennel voksoltak. A szavazásnál egységesen igennel voksolt az SZDSZ jelen lévő 62 országgyűlési képvi- selője, miként a 25 MSZP-s és a 12 fideszes országgyűlési képviselő is. Az MDF-ből 93-an szavaztak igennel, 25-en nemmel, heten pedig tartózkodtak.

ÖSSZEGZÉS

A magyar–ukrán szerződés országgyűlési vitájában egy- mástól gyökeresen különböző, kétféle világszemlétet nyil- vánult meg. Azért nem nevezem összeütközésnek, mert még az a közös dimenzió is hiányzott, amely egy összeüt- közéshez szükséges. Az egyik, a racionális, észbeli meg- fontolásokra támaszkodó, az emberi jogok és a józan meg- fontolás alapján végbemenő folyamatokban bízó, általunk emberi jogi optimizmusnak nevezett liberális felfogás. A másik egy közjogi megfontolások előtérbe helyezésével működő tradicionális világszemlélet és hatalomfelfogás. Ennek az országgyűlési vitának legnagyobb tévedése az volt, hogy az egyik tábor szerint – s ezt képviselte a kor- mány – az a döntő, hogy Magyarországnak a politikai, nem- zetközi erőviszonyokra is tekintettel nem lehet területi kö- vetelése szomszédaival szemben szimbolikus törté- netszemlélet és politika, a történeti elem meghatározott- ságával. Egy ilyen követelésnek tehát nincs realitása, to- vábbá, hogy a rendszerváltoztató pártok is – s ebből a szem- pontból meghatározó az akkori kormánypárt – a területi követelés elvetésének alapján álltak. A valódi kérdés azon- ban nem az volt, hogy Magyarországnak van-e, volt-e terü- leti követélese a szerződés megkötésekor és a ratifikáció idején, hanem az, hogy helyes és jó dolog-e a területváltozás lehetőségének szerződéses kizárása, helyes-e szerződésbe foglalni a nemzetközi erőviszonyok adta helyzetet, helyes-e jogi erővel felruházni egy politikai megfontolást?

Mondjuk ki határozottan: helyes és jó dolog-e jogállami

alkotmányos viszonyok között megerősíteni és véglegesí- teni a trianoni és párizsi békediktátumok által más politikai helyzetben, vesztes világháború után kialakított, súlyosan hátrányos jogsértő helyzetet?

További kérdés, hogy Xxxxxxx véglegesítésének és jogál- lami tudomásulvételének rögzítése szerződésben és or- szággyűlési döntésben, ellentételezhető-e az utódállamok részéről? Van-e valódi ellenértéke annak, ha az „Örök Ma- gyarország” eszményét feladja a magyar állam? Amint ta- nulmányunkban többször jeleztük, valójában nincsen ilyen

10 Azóta megköttettek a fenti országokkal is az alapszerződések – A szerk.

11 Ez volt a miniszterelnök utolsó országgyűlési beszéde.

megfelelő súlyú ellentételezés, mert a nemzetközileg ga- rantált intézményes, önkormányzati rendszer nemzetközi szankciók beépítésével fel sem vetődik a térség száz éves történetében.

Vajon az utódállamoknak Trianon véglegesítésére irá- nyuló igénye feltétlen elismerést és méltánylást érdemlő követelés-e, amelyet Magyarország feltett kézzel köteles teljesíteni?

Szó sincsen erről! Az utódállamoknak a jelen status quo rögzítése teljesen elegendő lett volna, természetesen kap- csolva az erőszakról és az erőszakkal való fenyegetésről való lemondás rögzítésével. Magyarországnak tehát, amint ez a vitában is elhangzott, egy magyar formula meghono- sítására kellett volna törekednie, s ezt az utódállamokkal kötött szerződések folyamatában, legkorábban ekkor, meg kellett volna alapoznia és tennie. A kormány érvelésének lényege: a szerződés kizárólag az erőszakról és az erő- szakkal való fenyegetésről való lemondás elvére építhető, mondván, hogy a követelés és az erőszak fogalma kapcso- lódik egymáshoz, szinte megfelel egymásnak.

A másik érv pedig az elszakított nemzetrészek kisebbségi jogvédelme tekintetében elért eredményekre való hivat- kozás volt. Tehát az az állítás, hogy a területi klauzula kö- vetelt tartalmú teljesítése nélkül nem kaptak volna meg- felelő jogokat az elszakított nemzetrészhez tartozók. A közben eltelt huszonöt év bebizonyította – Ukrajnában is

–, hogy autonómiáról, valódi önkormányzásról azóta sem lehet szó a Kárpát-medencében a magyarok számára. Ki- zárólag bizonyos korlátozott kulturális autonómiáról be- szélhetünk. A helyzet természetesen mutat különbségeket, Szlovéniában az ott élő csekélyszámú magyarság helyzete csaknem mintaszerű, nem így a legnagyobb tömegben élő elszakított, egy tömbben és szórványban található erdélyi

magyarság helyzete, amely jelenleg is nagyon aggályos. Az előbb hivatkozott érveléssel szemben az igazság az, hogy ilyen, jelenleg ismert tartalmú ún. kisebbségi jogokat el lehetett volna érni a status quo rögzítésével, nyilatkozat szintjén, s annak mellőzésével, hogy mi történik a jövőben. Még ellenzéki oldalról is fölvetették, hogy a kormány ér- velésének nem volt szakmai és politikai meggyőző hitele, s a külügyminiszteri expozé semmilyen önkritikát, szak- mai önbírálatot nem tartalmazott. Elmondták12, hogy a tíz évre kötendő szerződés szövegében felesleges formulák szerepelnek. Helyes volt az az ellenzéki figyelmeztetés, hogy „a magyar országgyűlés és diplomácia hívja fel az uk- rán fél figyelmét, hogy az Alapszerződés szellemében Ukrajna valósítsa meg a kisebbségi törvényt, biztosítsa a kárpátaljai magyarság számára mind a kulturális, mind a népszavazás során elfogadott területi és tájegységi autonómiát”13. Kifo- gásolták az érdemi konzultációk hiányát mind a külügyi bizottsággal, mind pedig a parlamenti pártokkal.

Számos javaslat hangzott el abban a tekintetben, hogy a szerződés szövegének megerősítése mellett is kifejeződjék az országgyűlés véleménye és igénye arra, hogy a kisebb- ségi jogvédelem hatékony legyen. Ezt az országgyűlési vé- leményt és aggodalmat technikailag különféle módokon lehetett volna érvényesíteni, ami sajnos nem érintette volna a szerződés lényegét érintő kifogásokat, ám mégis bizonyos hivatkozási lehetőséget fenntartott volna. A szer- ződést megerősítő országgyűlési határozatban kifejezésre kellett volna juttatni a hatékony jogvédelem követelményét amellett, hogy általam és néhány képviselőtársam által tett javaslatunk a szerződés újratárgyalására is irányult. Sajnos, tudható volt, hogy az ukrán parlament által már az előző év nyarán megerősített szerződés újratárgyalása valójában illúzió. Bár jogilag nem volt lehetetlen.

Alapszerződések Trianon árnyékában I. rész – Az ukrán magyar alapszerződés” című tanulmányban a 153. oldalon szereplő kép Xxxxxx Xxxxxx magyar miniszterelnököt és Xxxxxxx Xxxxxxxx ukrán államelnököt (nem miniszterelnököt) ábrázolja. A 156. oldalon lévő első mondat helyesen (a 155. oldaltól): „Ez megilleti Ukrajnát, mint az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság jogutódját, de úgy is, mint a Szovjetuniónak nem általános jog- utódját (ez Oroszország), ám jogutódját a nyugati határ tekintetében igen.” Ugyanezen hasábban a dőlt betűvel szedett szerződésszöveg utolsó mondata így hangzik: „A Felek tiszteletben tartják egymás területi épségét, és kijelentik, hogy egymással szemben nincs, és nem is lesz területi követelésük.” [Kiemelés a szerzőtől, 2. cikke.] A kivágást és a vastagon kiemelést az indokolja, hogy a szerző szerint ezt a vitatott szövegrészt, mint feleslegest kellett volna a szerződésből kihagyni, s nem többet.

12 Xxxxxx Xxxxxx, Xxxxxxx Xxxxx

13 Xxxxxxx Xxxxx