PAPP TEKLA

XXXX XXXXX

Az atipikus szerződések és a magyar Polgári Törvénykönyv rekodifikációja

I. AZ „ATIPIKUS SZERZŐDÉSEK” KATEGÓRIA ÉRTELME, HASZNÁLATA

Maga az „atipikus” kifejezés használata nem új keletű a szerződések szabályo- zása terén: a XX. század 20-40-es éveiben a szakirodalom már használta ezt, vagy a „nem tipizált” kategóriát (lásd: Xxxxxxxx Xxxxxx). Azokat a kötelmeket, amelyek a római jogi szerződési felosztásnak megfeleltethetően intézményesült formáktól eltérő jogalapokra voltak visszavezethetőek nevezetlen/innominát/nem tipizált/ atipikus szerződésnek minősítették. Ide sorolták többek között a licencia szerző- déseket, a szindikátusi megállapodásokat, a zsibárusi szerződést, a tarifaszerző- déseket, a különböző kompenzációs szerződéseket[1]; az elméleti megközelítést a kúriai gyakorlat is alátámasztotta, például a licencia szerződés kapcsán.[2]

Az atipikus szerződések kifejezés nem egyedi, nemcsak Magyarországon használatos:

– a német szerződési jog is ismeri az atipikus kontraktusokat (atypische Verträge)[3], azon belül a szűk értelemben vett atipikus (például a timesharing- szerződés)[4] és forgalomtipikus megállapodásokat (például faktoring-, fran- chise-, lízingszerződés)[5] megkülönböztetve;

– az osztrák magánjogban az atipikus szerződések (lásd: Factoring, Franchising, Lizenzvertrag etc.) contracta sui generis-ként aposztrofáltak;[6]

– a spanyol szerződési jog is atipikusnak ismeri el a koncessziós, a franchise-, a faktoring, a lízing-, a know-how (etc.) szerződést (los contratos atipicos);[7]

[1] Xxxxxxxx Xxxxxx: A magyar magánjog rövid tankönyve, Grill, Budapest, 1941.; Xxxxx Xxxxxx: A magánjog szerkezete, Grill, Budapest, 1934.; A magyar magánjog, IV. kötet, Kötelmi jog (szerk.: Szladits X.) Grill, Budapest, 1942.; Xxxx Xxxxx: Az atipikus szerződések és a magyar Magánjogi Törvényjavaslat, In: Atipikus jelenségek szerződési jogunkban / Atipycal phenomena is our Contract Law. Lectum Kiadó, Szeged, 2009. 9–24.

[2] P. II. 6255/1939. 946. döntés (Új Döntvénytár 1941.).

[3] Reich, D. O. – Xxxxxxx, P.: Einführung in das Bürgerliche Recht, Verlag Gabler, Wiesbaden, 2000. 176–178.

[4] BGB 481–487 §§; Reich – Schmitz: i. m. 178.; Stoffels, M.: Gesetzlich nicht geregelte Schuldverträge, Verlag Mehr, Tübingen, 2001. 15.

[5] Stoffels: i. m. 14–15.; Xxxxxx, H. –Maultzsch, F.: Vertragliche Schuldverhältnisse, Verlag Springer, Berlin-Heidelberg, 2007. 11–12.

[6] xxxx://xxx.xxxx.xx.xx/xxxxxxxxxx/xxxx/xxx0_0.xxx?xxxxxxxx0;xxxxxxx-xxxxxxxxx

[7] http//xxxx.xxx/xxxxxx/xxxxxxxxx-xxxxxxxx-xxxxxxxx-xxxxxxxxx-000; xxxx://xxx.xxxxxxxxxxx.xxx/xxxxxxxxxx/xxxxxxxxx0/00000000000000000.xxxx

ius privatum

– a francia jog a Code Civil által nem szabályozott szerződéseket contrat atypique/inommé-nak tekinti[8] (az előbbi kategóriát inkább a munkaszerző- dések kapcsán használva).

II. A SZERZŐDÉSEK TIPIZÁLÁSA

A piacgazdaság kialakulása és jelenségei — melyek a XIX. századi nagy termé- szetjogi kódexek deklarálta szerződési szabadságra visszavezethető jogi

„képződményeket” eredményezték — a Polgári Törvénykönyv szabályozási kere- teit szétfeszítik:

– az üzletszerű gazdálkodás (a rendszeres termelő, szolgáltató, kereskedelmi tevékenység folytatása nyereségszerzés érdekében), a tömegméretű vagyoni és árukapcsolatok, a nagyméretű beruházások, a nemzeti határokat átlépő jogügyleti viszonyok újabb és újabb szerződések meghonosodását és alkal- mazását tették lehetővé, valamint

– a hagyományosan intézményesült szerződési alaptípusokat meghaladó, új szerződési technikák jelentek meg: egységesítésre, standardizálásra irányuló (lásd: lízing-, faktoring szerződés), illetve túl részletező, önszabá- lyozó jellegű megállapodások (lásd: szindikátusi szerződés).[9]

Éppen ezért a szerződések tipizálásának jelentősége abban rejlik, hogy a kontraktusra alkalmazandó jog eldöntése céljából szükséges a megállapodá- sokat egy meghatározott szempontrendszer szerint megállapított kategóriákba besorolni. Egy szerződés típusának eldöntésénél nem a szerződő felek által adott elnevezés, és nem a felek szóhasználata a meghatározó, hanem a kontraktus tar- talmából és fogalmi elemeiből kell kiindulnunk a Ptk. szerződésekre vonatkozó közös és speciális szabályai alapján.

A magánjogi szerződéseket nevesített és nevesítetlen megállapodásokra tud- juk bontani: a nevesített szerződések közé a tipikus és atipikus, a nevesítetlenek közé a vegyes és a de facto innominát kontraktusok tartoznak.[10]

A tipikus nevesített szerződések azok, amelyek megtalálhatók a Polgári Tör- vénykönyv Negyedik rész (A kötelmi jog) III. címében (Egyes szerződések).

A XX. század végén Magyarországon jelentkező gazdasági és joggyakorlati változások hívták életre az atipikus — a Polgári Törvénykönyvben nevesített kontraktusoktól eltérő — szerződések csoportját. Ezekre a szerződéses jogviszo- nyokra jellemző, hogy:

[8] xxxxxxxxxx.xxxxxxxxxxx.xx/xxxxxxx-xxxxxxxx-000; xxx.xxxxxxxxxxxxxx.xxx/xxxxxxx-xxxxxxxx.xxxx

[9] Xxxx Xxxxx: Atipikus szerződések, Lectum Kiadó, Szeged, 2009. 9.

[10] Xxxx: Atipikus szerződések… 11–14.; Xxxxx Xxxx: A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, I. Krim Bt., Budapest, 2004. 7.

– az atipikus megállapodásoknak általában nincs magyar elnevezésük, hanem idegen eredetű nevük van (pl.: lízingszerződés, franchise-szerződés, koncesz- sziós szerződés, szindikátusi szerződés, licencia szerződés), vagy bonyolult, a jogviszony lényegét nem a legprecízebben kifejező megjelölések alatt lettek szabályozva (pl. konzorciós szerződés, mint a fogyasztói csoportban való rész- vételre irányuló megállapodás; timesharing-szerződés, mint az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződés);

– a magyar Polgári Törvénykönyv Egyes szerződések (Negyedik rész, III. cím) része nem rendelkezik az atipikus kontraktusokról, ezek nem sorolhatók az itt nevesített szerződéstípusokba. Megjegyzendő, hogy ez az ismérv viszony- lagos: a Ptk. módosítása, újrakodifikálása e tekintetben új helyzetet teremt hatályba lépése után (lásd: az önálló kereskedelmi ügynöki szerződés vonat- kozásában);

– az atipikus szerződések szabályainak kialakulásánál és kialakításánál fontos szerepe volt a külföldi gyakorlati és jogalkotási mintáknak, valamint a hazai szokásoknak (például a timesharing-szerződés üdülőszövetkezeti formára épülő konstrukciója). Egy évtized vagy akár néhány év alatt az így kialakult jogi konstrukciók letisztultak és jogi szabályozást nyertek;

– a szindikátusi, a konzorciós és a franchise-szerződés kivételével az atipi- kus szerződések törvényi (pl. koncessziós szerződés, önálló kereskedelmi ügynöki szerződés), kormányrendeleti (pl. üzleten kívüli kereskedés, távol- lévők között kötött szerződések) szinten vagy implementált nemzetközi egyezmények (pl. a faktoring és a lízing esetén) révén kodifikálva lettek, a licencia szerződés pedig sporadikusan jelenik meg néhány iparjogvédelmi jogszabályban;

– e megállapodások kapcsán az európai jogfejlődésben jogegységesítési törek- vések figyelhetők meg (pl.: 85/577/EK irányelv az üzleten kívüli kereskedés- ről, 94/47/EK irányelv a timesharingről, 97/7/EK irányelv a távollévők között kötött szerződésekről), melyek az európai uniós jogharmonizáció által a magyar szabályozásban is tükröződnek;

– a Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján, a típusszabadság értelmében — a jogsza- bályba ütközés tilalmának betartásával — ezen megállapodások tetszőleges tartalommal köthetők, és a szerződések általános szabályai (Ptk.; Negyedik rész; I. cím) rájuk is irányadók;

– bár az atipikus kontraktusok egy részénél (szindikátusi szerződés, franchise- szerződés, operatív lízingszerződés) nincs alakszerűségi előírás, másik részüket (önálló kereskedelmi ügynöki szerződés, timesharing-szerződés, koncessziós szerződés, faktoring-szerződés, pénzügyi lízingszerződés) pedig — jogszabályi rendelkezésnek megfelelően — írásba kell foglalni, a gyakorlat következetesen az írásbeliség mellett tör lándzsát: nem feltétlenül érvényességi kellékként, inkább biztonsági, bizonyíthatósági szerepe miatt;

– a részletes és pontos írásbeli megfogalmazásra törekvés vonta magával az általános szerződési feltételek alkalmazását és a blankettaszerződések hasz- nálatát (például a licencia-, lízing és az önálló kereskedelmi ügynöki szerző- déseknél);

ius privatum

– az atipikus szerződések egyik pólusán — szerződő félként — általában egy gazdálkodó szervezet,[11] vagy a fogyasztóvédelmi törvény[12] szerinti vállal- kozás jelenik meg, de a forgalmi élet kiterjedtebbé és komplexebbé válásával a szerződéses jogviszony mindkét alanya is lehet gazdálkodó szervezet vagy vállalkozás (pl. távollévők között kötött szerződésnél, faktoring-szerződés- nél, franchise-szerződésnél);

– az atipikus megállapodások hosszabb távú piaci kapcsolatokat szabályoz- nak, így tartós jogviszonyra irányulnak általában (kivéve: távollévők között kötött szerződés, házaló kereskedés).

A csoportismérvek alapján jelenleg a szindikátusi szerződést, a távollévők között kötött szerződést (csomagküldő és elektronikai kereskedelem), az üzleten kívül kötött szerződéseket (házaló kereskedés), az önálló kereskedelmi ügynöki szerződést, a timesharing-szerződést, a konzorciós szerződést, a koncessziós szerződést, a licencia szerződést, a franchise-szerződést, a lízingszerződést és a faktoring-szerződést soroljuk az atipikusok közé.

A modern szerződések egy részének minősítésére vonatkozóan dolgozták ki a „vegyes szerződés” (contractus mixtus) kategóriát. Ebbe az osztályba azon meg- állapodások tartoznak, melyek több nevesített szerződés szolgáltatását többféle- képpen foglalják magukba:

– vagy típusegyesítő szerződésről van szó (pl. ajándékozással vegyes adásvé- tel), ahol más szerződések elemei vegyülnek, azaz nem állapítható meg, nem bontható szét, hogy melyik rendelkezés melyik szerződésből eredeztethető;

– vagy típuskombinációs szerződésről beszélünk (pl. színházi szerződés), ahol más szerződések ismérvei nem vegyülnek egymással, hanem szétválasztha- tóan, azonosíthatóan keverednek egy új szerződésben;

– vagy teljesen sajátos szolgáltatásra irányul a szerződés (pl. a „házmesteri” tevékenység ellátására kötendő megállapodás), de más jellemzőiben nem nyújt specialitást, nem tér el a Ptk.-beli szerződésektől.

Az atipikus szerződések — aggálymentesen — nem sorolhatók be a vegyes szerződések egyik alfajába sem: az atipikus szerződések önálló, sui generis meg- állapodás-csoportot alkotnak, mivel a vegyes szerződések valamennyi típusát magukba olvasztják, vagy egyiket sem; tehát a vegyes szerződések és az atipi- kus szerződések nem azonos kategóriák: az atipikus csoport több (vegyes típus- fajták ötvözése) és más (ugyanakkor e fajtákba való besorolhatatlanság).

A de facto innominát kontraktusok általában „Megállapodás” cím alatt jelen- nek meg, nem tartós jogviszonyt szabályoznak, hanem egyszeri (nem rend- szeresen felmerülő) speciális jogügyletet fednek le. Az atipikus szerződések- től eltérően nincs elnevezésük, nem olyan elterjedtek, hanem egyedi, kivételes

[11] Ptk. 685. § c) pontja.

[12] 1997. évi CLV. tv. 2. § b) pont.

kontraktusok, normatív szabályozás nélkül. A Ptk. szerződésekre vonatkozó közös szabályainak analógia útján történt alkalmazásával rendezhetőek az innominát szerződésekből fakadó jogok és kötelezettségek.[13]

Meglátásom szerint a gazdasági és társadalmi viszonyok változásai és a globalizáció eredményezte átalakulások a szerződések területén a de facto innominát kontraktusok irányából induló és a nevesített tipikus szerződések felé mutató fejlődést generálnak: a megelőzően még fel nem merült megállapo- dások először de facto innominát szerződésként tűnnek fel, majd rendszeressé válásukkal a vegyes (pl. befektetési szerződés) vagy az atipikus szerződések (pl. a fogyasztói csoport létrehozására és működtetésére irányuló konzorciós szer- ződés) közé sorolódnak, és végül — nem annyira gyakoriságuk, mint inkább — jogalkotói szándék folytán bekerülhetnek a Ptk.-ba.

III. FEJLŐDÉSI IRÁNYOK A SZERZŐDÉSI JOGBAN

1. Magyarországon

Az atipikus szerződések csoportja nem lezárt, hanem egyre terebélyesedő kategória: véleményem szerint egy néhány éves megszilárdulási és meggyökere- sedési folyamat után az atipikus szerződések közé tartozik majd a kezelési szer- ződés (treatment contract, Behandlungsvertrag) és a merchandising-szerződés.[14] Megjelentek az atipikus és a vegyes szerződések közötti éles határvonalat

„elmosó”, relativizáló, ún. ál-atipikus szerződések. Az „ál-atipikus” szerződések közé olyan kontraktusokat sorolok, amik a megállapodások elnevezése és tartal- mának megfogalmazása alapján azt a látszatot keltik, mintha az atipikus szerző- dések néhány csoportismérvének megfelelnének (például az idegen eredetű név; színleg a Ptk. nevesített szerződései közé nem tartoznak; a külföldi gyakorlat szerepe magyarországi meghonosodásukban; a szerződések közös szabályai- nak alkalmazhatósága; főként gazdálkodó szervezetek közötti tartós jogviszony kialakítására köttetnek); valójában pedig vagy vegyes szerződésnek minősíthe- tők, vagy valamelyik nevesített szerződésnek feleltethetők meg. Ide sorolható például a disztribútori szerződés (amely főként adásvételi-szállítási láncolat),[15] vagy a dealeri, outsourcing-, befektetési szerződések.[16]

Megfigyelhető a vegyes szerződések alfajainak keveredése is, különösen a típuskombinációs és a sajátos szolgáltatásra irányuló altípusok vonatkozásában; a bírói gyakorlatban az alábbi variációk voltak „tetten érhetők”:

[13] Lásd példaként LB Pfv. I/A. 20.446/2001.: szolgalomhoz közel álló, de haszonkölcsönnek nem minősíthető megállapodás kapcsán.

[14] Erről részletesen lásd Xxxx: Atipikus szerződések… 18–23.

[15] Erről részletesen lásd Xxxx Xxxxx: A disztribútori szerződés, Gazdaság és Jog, 2010/5. sz. 14–19.

[16] Erről részletesen lásd Xxxx: Atipikus szerződések… 23–25.

ius privatum

– határozott időre kötött, plakát kihelyezésére vonatkozó megbízási szerző- déssel vegyes albérleti szerződés,[17]

– parkolási rendszer bevezetésére, használatára és üzemeltetésére kötött kont- raktus felhasználási, haszonbérleti elemeket is hordozó, a franchise-szerző- déshez hasonló komplex jogviszonyt lefedő vegyes megállapodás.[18]

A tipikus és az atipikus megállapodások csoportjai között pedig, átmeneti képződményként (vegyes szerződésként) ezek mixtúrája tűnt fel: így a számító- gépes program (szoftver) hasznosítására köthető megállapodás, mely vállalko- zási, bérleti, haszonbérleti és lízingszerződési elemeket is tartalmazhat.[19]

A fentiekből is látható, hogy a szerződési jog a levert cölöpök (a tipizálási szempontok) között folyamatos, állandó alakulásban, változásban van.

2. Európában

Az Európai Unióban mind a jogtudomány, mind a jogalkotás, mind a jog- alkalmazás törekszik egy koherens szerződési jog megalkotására. E tendencia érinti az atipikus szerződések körét is:

a) az európai jogtudományban a Study és az Acquis Group által, az európai magánjog-egységesítési folyamat során kialakított közös referenciakeret vázlata (DCFR)[20] már tartalmaz rendelkezéseket a franchise-, timesharing, az önálló kereskedelmi ügynöki, a kezelési szerződések és az elektronikus kereskedelem vonatkozásában;

b) az uniós jogalkotás a maga közösségi eszközeivel, a maximum harmoni- zációt tűzve ki célul, egyrészt fogyasztóvédelmi (így a távollévők között kötött szerződések, az üzleten kívüli kereskedés, a timesharing-szerződés kapcsán),[21] másrészt versenyjogi szempontból (így az önálló kereskedelmi ügynöki, a licencia-, és a franchise-szerződések vonatkozásában)[22] megal- kotott normák révén, harmadrészt az intézményesített köz- és magántársulá- sok (IPPP, Institutionalised Public-Private Partnership)[23] szabályozása pedig a koncessziós és a szindikátusi szerződésekre van hatással;

[17] LB Pfv. XI. 20.314/2006. (BH 2007. 332.).

[18] SZIT-H-GJ-2008-89.

[19] FIT 5. Pf. 21. 373/2006/3.

[20] Principles, Definitions and Model Rules of European Private Law, Draft Common Frame of Reference. sellier, Munich, 2008.

[21] Lásd: 97/7/EK irányelv, 2000/31/EK irányelv, 85/577/EGK irányelv, 2008/122/EK irányelv. [22] Lásd: 772/2004/EK rendelet, 2000/C 291/01.

[23] Lásd: Európai Bizottság által 2008. február 5-én elfogadott „Interpretative Communication on the Application of Community Law on Public Procurement and Concessions to Institutionalised Public-Private Partnerships” (xxxx://xx.xxxxxx.xx/xxxxxxxx_xxxxxx/xxxxxxxxxxxxxxxxx/xxx_ en.htm)

c) az Európai Bíróság gyakorlatában találunk döntéseket a szindikátusi,[24] a távollévők között kötött[25] szerződések, az üzleten kívüli kereskedés,[26] az önálló kereskedelmi ügynöki,[27] a timesharing-szerződés,[28] a konzorciós,[29] a koncessziós,[30] a licencia-[31] és a lízingszerződések[32] kapcsán, elemezve e kontraktusok valamely jellemzőit, ismérveit.

IV. A JOGALKOTÓ VISZONYA AZ ATIPIKUS SZERZŐDÉSEKHEZ MAGYAR- ORSZÁGON

Az atipikus szerződések szabályozására vonatkozóan több nézet is felvetődött:

a) abszorpciós elmélet: az egyes atipikus szerződéssel legtöbb hasonlóságot (főleg a lényeges szolgáltatások egyezőségét) felmutató Ptk.-beli nevesített szerződésre vonatkozó előírásokat, alkalmassá kell tenni az adott atipikus szerződés befogadására, „elnyelésére”;

b) a kombinációs elmélet: egyfajta „lista” összeállítása (a szerződési tényállások és jogkövetkezmények koordinációja) abban a vonatkozásban, hogy az egyes atipikus szerződés különböző aspektusai, mely Ptk.-ban nevesített szerződé- sek rendelkezései szerint bírálhatóak el;

c) analogikus elmélet: a Polgári Törvénykönyv szerződéseket érintő általános szabályainak analógia útján történő alkalmazása az atipikus szerződésekre;

d) kreációs elmélet: az atipikus szerződések Ptk.-ba illeszthetőségének kompli- káltsága miatt külön jogszabályok alkotásával kell e jogterületet kodifikálni a szerződés céljának és a felek érdekeinek leginkább megfelelően. (Az atipikus szerződésekkel kapcsolatos jogalkotás jelenleg ez utóbbi elméletet követi.)

1. A Szakértői javaslat

A magyar Polgári Törvénykönyv — jelenleg is tartó — újrakodifikálása során az atipikus szerződések kódexen belüli szabályozásának problematikus volta előtérbe került: az új Polgári Törvénykönyv közzétett koncepciójában[33] az egyes részek indokolása is ellentétes volt egymással. Beilleszthetőnek tartom — a jelen- legi rendelkezések rugalmasabbá tételével — a távollévők között kötött szerződést

[24] C-129/04.

[25] C-336/03.

[26] C-441/04.

[27] C-1/06, C-3/04.

[28] C-73/04.

[29] C-287/03.

[30] C-324/07, C-410/04.

[31] C-533/07

[32] C-137/08.

[33] Magyar Közlöny 2002. január 31./15. szám/II. kötet.

ius privatum

a speciális szerződéskötések közé, az üzleten kívüli kereskedést az adásvétel különös nemeibe, az önálló kereskedelmi ügynöki szerződést speciális megbí- zásként, a faktoring-szerződést az engedményezés és a pénzügyi szolgáltatások- kal kapcsolatos szerződések szabályaiba. A timesharing elhelyezése után (dologi vagy kötelmi joghoz tartozó-e) kódexekbe foglalható. Átgondolást érdemel a kon- cessziós szerződés és a franchise-szerződés hasznosítási kontraktusokon belüli, valamint a lízingszerződés (a két alaptípus: a pénzügyi lízing és az operatív lízing alapján) a pénz, illetve a használati kötelmeken belüli kodifikálása. Meglátásom szerint nem szabályozható a konzorciós és a szindikátusi szerződés a Ptk.-ban.

A Ptk.-javaslat[34] a korábbi koncepcióhoz képest visszalépést jelentett az atipikus szerződések Polgári Törvénykönyvbe adaptálásával kapcsolatban: e könyvben szereplő szerződések közül csak kettő volt fellelhető a normaszöveg- ben. Az engedményezés fogalma (5:167. § „A jogosult (engedményező) a köte- lezettel szemben fennálló, vagy jövőbeli, vagy feltételes keletkező követelését szerződéssel másra (engedményes) átruházhatja”) implicite magában foglalja a faktoring-szerződés kategóriáját, azonban a koncepciónak a faktoring-szerző- dés jellemzőire vonatkozó kitételei már nem jelennek meg a normaszövegben. Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződés viszont szabályozásra került a Ptk.- javaslatban; lásd: 5:289. § Az ügynöki szerződés, 5:96. § Az üzletszerzői szer- ződés, 5:310. § A biztosítási és lakás-takarékpénztári üzletszerzés sajátosságai. A Szakértői Javaslat[35] a monista elven felépülő törvénykönyv mellett fog-

lal állást azzal az indokkal, hogy az üzleti életben alkalmazott szerződéseknek nincsenek olyan sajátosságaik, melyek külön jogi rendelkezést tennének szük- ségessé. A Javaslat — a faktoring -, lízing- és a franchise- szerződések tekinteté- ben — a megfelelő típusalkotó mag hiányában nem szabályozza ezen atipikus szerződéseket, hanem — saját bevallása szerint — a meglévő szerződési jogot teszi alkalmassá az esetleg felmerülő jogi problémák megoldására. A 2006-os Ptk.-javaslattal megegyezően a 2008-as Szakértői Javaslat az engedményezés (5:176. §, 5:177. §) faktoring-szerződésre alkalmazását lehetővé teszi, valamint rendezi az ügynöki szerződés szabályait (5:308 – 5:315. §§) és az üzletszerzői kontraktus előírásait (5:316 – 5:331. §§).

A Szakértői Javaslattal kapcsolatban a fentebb ismertetett véleményemet az atipikus szerződések kódexekbe foglalására vonatkozóan fenntartom és a sza- bályozási igényt Xxxxx Xxxxxx időtálló gondolataival[36] támasztom alá: „A gaz- dasági élet a magánjogtól azt várja, hogy az érdekkielégítés fejlődési folyamatát biztosítsa. A magánjog szabályainak tehát tekintettel kell lenniük arra, hogy gazdasági energiák átalakulásai során minden egyes fejlődési fázis a következő fázis csíráját, a következő fázis létesítésére irányuló tendenciát hord magában. Az érdekvédelem feladata már nem a visszaterelés, hanem az előmozdítás. Az emberek nemcsak szerzett jogaik védelmét keresik, hanem segítségre van

[34] 2006. dec. 31.

[35] Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez, szerk.: Vékás L.ajos, Complex, Budapest, 2008.

[36] A magánjog szerkezete, Xxxxx X. Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1934. 219–220.

szükségük jogaik megszerzésénél is. A magánjognak tehát a szerzett érdekál- lások konzerválásával legalább is egyenlő fontossága feladata az érdekállások átalakulásának, a javak forgalmának irányítása.”

2. A 2009. évi CXX. törvény

Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által kidolgozott, azonban hatályba nem lépett Ptk. (2009. évi CXX. tv.) a megbízási típusú szerződések közé helyezi az önálló kereskedelmi ügynöki szerződést üzletszerzői szerződés elnevezéssel,[37] a lízingszerződést[38] és a faktoring szerződést[39] pedig a pénz- és hiteljogviszonyok között szabályozza.

Elhibázottnak vélem a lízing- és a faktoring szerződés egyoldalú, a pénzkö- telmek közé való besorolását,[40] rendszertani elhelyezését, hiszen a lízingszer- ződésben a hitel ismérvei mellett az adásvétel (részletvétel) és a bérlet elemei dominálnak,[41] valamint a faktoring szerződés a felek szándékától és céljától függően a visszterhes engedményezés, az adásvétel, a tartozásátvállalás jellem- zőit is magán hordja a hitel- és kölcsönszerződési jellegen kívül.[42]

A lízingszerződés szabályozása kapcsán — a teljesség igénye nélkül — a következő problémák körvonalazódnak:

– a lízingszerződés fogalmi meghatározása[43] expressis verbis csak az operatív, pénzügyi és a revolving lízingtípusokra alkalmazható a többi lízingfajtára[44] nem;

– a kialakult gyakorlattal[45] ellentétben a törvény csak a pénzügyi lízingnél terheli a lízingbe vevőre a kárveszély viselését[46];

– a lízingdíjra vonatkozó rendelkezések[47] a lízingdíj összetevőit nem tisz- tázzák, viszont a jogszabályi megfogalmazás a bérleti díjhoz közelíti azt (a pénz- és hiteljogviszonyok között elhelyezve!), nem figyelembe véve a bírói gyakorlat[48] erre vonatkozóan kialakított útmutatását (lízingdíj = meghatá- rozott időre szóló használat díja + a hitel törlesztése + a lízingtárgy tulajdon- joga megszerzésének ellenértéke);

[37] 5:278-5:289. §§.

[38] 5:359-5:366. §§.

[39] 5:367-5:373. §§.

[40] Ezt az álláspontot fogalmazta meg Xxxxxxxxxxx Xxxx is Az összevont pénz- és hiteljogviszo- nyok az új Ptk.-ban, Gazdaság és Jog, 2010/7–8. sz. 21. című tanulmányában.

[41] Xxxx: Atipikus szerződések…163.

[42] SZIT Gf. I. 30.511/2003. (BH 2005. 72.), GYIT Gf. II. 20.281/2005/4. (BDT 2006. 47.).

[43] 5:359. § (1) bek.

[44] Lásd Xxxx: Atipikus szerződések… 158–161.

[45] FIT-H-PJ-2008-659.; Xxxx: Atipikus szerződések… 169. [46] 5:360. § (2) bek.

[47] 5:364. §.

[48] BH 1996. 5.; BDT 2007. 1666.

ius privatum

– viszontlízing esetén a lízingbe vevő az allízingelő magatartásáért sajátjaként kell, hogy feleljen úgy, hogy az ellenőrzési jog a lízingbe adót illeti meg (egy allízing-láncolat esetén is)[49];

– a kontraktus antiszinallagmatikus jellegét megerősítve a rendkívüli felmon- dás jogát csak a lízingbe adónak biztosítja a jogszabály,[50] megvonva a lízingbe vevőtől az azonnali hatályú felmondás jogát még a lízingbe adó szerződésszegésének (például a lízingbe vevő használati joggyakorlását akadályozó ellenőrzés) esetére is.

A lízingszerződéshez hasonlóan a faktoring-szerződésre vonatkozó előírá- sok is sematizmust, típus- és funkciószűkítést mutatnak:

– a szerződési fogalom kifejezetten a valódi és nyílt faktoringfajtákra koncent- rál csak;[51]

– a követelés átengedése nem, csak az átruházása lehet a megállapodás közvet- len tárgya;[52]

– a kinnlevőségek beszedése nem lesz a faktor kötelezettsége ellentétben az UNIDROIT-egyezményt (a nemzetközi követelésvételről) implementáló 1997. évi LXXXV. törvénnyel;

– a faktor del credere felelősségének megfogalmazása ellentmondásos (az 5:367. § szerint kötelező, az 5:370. § (2) bekezdése alapján pedig külön díj ellenében vállalható);

– a faktorálót az eddigi gyakorlat szerinti jogszavatosság helyett[53]/mellett (lásd 5:370. § (2) bekezdés 2. fordulata) kezesi felelősség fogja terhelni a kötelezett teljesítéséért (feltehetően az engedményezés szabályainak alkalmazhatósága[54] következtében).

Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződéssel kapcsolatban pedig, a 2009. évi CXX. törvény nem mindig volt tekintettel a 86/653/EGK irányelvet implementáló 2000. évi CXVII. törvény kógens rendelkezéseire.[55]

A 2009. évi CXX. törvényen — az atipikus szerződések vonatkozásában — összességében az átgondolt koncepció hiánya, a lobbi érdekek érvényesülése és az ad hoc megfogalmazások érzékelhetőek.

[49] 5:362. §, 5:366. §.

[50] 5:365. § (2) bek.

[51] 5:367. §, 5:371. §; a faktoring típusokra lásd Xxxx: Atipikus szerződések… 177–178. [52] 5:367. §, 5:368. § (2) bek., 5:369. §.

[53] SZIT Gf. I. 30. 511/2003. (BH 2005. 72.).

[54] 5:373. §.

[55] Pl. 5:285. § (1) bek.: a törvényinél rövidebb felmondási idő tilalma; 5:281. § (1) bek.: szűkebb körű érdek-figyelembevételi kötelezettség; az önálló kereskedelmi ügynök által megbízója számá- ra teremthető versenyhelyzettel kapcsolatos kötelezettségek hiánya; az inkasszójutalék hiánya etc. Részletesen lásd Xxxx: Atipikus szerződések…67–83.

Úgy vélem, mindenképpen szükség van az atipikus szerződésekhez befoga- dóbban, rugalmasabban viszonyuló új Polgári Törvénykönyvre, mert az üzleti és a mindennapi életben gyakran előforduló szerződések közül több lesz a kóde- xen kívüli, mint a kódexen belüli: „Die Zahl der nicht kodifizierten, praktisch jedoch äusserst bedeutsamen, Vertragstypen ist heute Legion.”[56] Meglátásom szerint erőteljes igény fogalmazódott meg — és nemcsak az atipikus kontrak- tusok tekintetében — egy átgondolt, megalapozott, koncepciózus és időtálló Polgári Törvénykönyv megalkotására, mely csak kiérlelt, időigényes munkával valósítható meg, Xxxxxxxxx Xxxxxx intelmének megszívlelésével: „A legnagyobb hiba hozni egy törvényt és visszavonhatatlanul szentesíteni — mielőtt az egész kompendiumot praktikusan jónak nem találják.”[57]

[56] Stoffels: i. m. 1.

[57] Xxxxxxxxx Xxxxxx: Napló, Gondolat, 1982. 724.

106