AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2002/92/EK IRÁNYELVE

32002L0092

2003.1.15. AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK HIVATALOS LAPJA L 9/3

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2002/92/EK IRÁNYELVE

(2002. december 9.) a biztosítási közvetítésről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és külö- nösen annak 47. cikke (2) bekezdésére és 55. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára (1),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelő- en (3),

mivel:

(1) A biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítők központi sze- repet töltenek be a biztosítási és a viszontbiztosítási termé- kek értékesítésében a Közösségben.

(2) A biztosítási ügynökök és alkuszok (korábbi ISIC 630 cso- port) tevékenységével összefüggésben a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását segítő intézkedésekről és különösen az említett tevékeny- ségekre vonatkozó átmeneti intézkedésekről szóló, 1976. december 13-i 77/92/EGK tanácsi irányelv (4) jelen- tette az első lépést, amely elősegítette a biztosítási ügynöki és alkuszi tevékenységgel összefüggésben a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását.

(3) Mindaddig a 77/92/EGK irányelvet kellett alkalmazni, amíg a biztosítási ügynöki és alkuszi tevékenység megkezdésére és folytatására vonatkozó nemzeti szabályok összhangba hozására vonatkozó rendelkezések hatályba nem léptek.

(4) A biztosítási közvetítőkről szóló, 1991. december 18-i 92/48/EGK bizottsági ajánlást (5) a tagállamok nagymér- tékben követték, és ez az ajánlás segített abban, hogy a biz- tosítási közvetítőkre vonatkozó szakmai követelmények és nyilvántartásuk tekintetében a nemzeti szabályozások közelebb kerültek egymáshoz.

(5) Ugyanakkor, még mindig lényeges eltérések vannak a nem- zeti szabályozások között, amelyek a belső piacon akadályt jelentenek a biztosítás- és a viszontbiztosítás-közvetítői tevékenység megkezdése és folytatása tekintetében. Ennek következtében a 77/92/EGK irányelvet egy újabb irányelv- vel kell felváltani.

(1) HL C 92. E., 2001.1.30., 245. o.

(2) HL C 221., 2001.8.7., 121. o.

(3) Az Európai Parlament 2001. november 14-i véleménye (HL C 140. E., 2002.6.13., 167. o.), a Tanács 2002. március 18-i közös állás- pontja (HL C 145. E., 2002.6.18., 1. o.) és az Európai Parlament 2002. június 13-i határozata (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), a Tanács 2002. június 28-i határozata.

(4) HL L 26., 1977.1.31., 14. o. Az 1994. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

(5) HL L 19., 1992.1.28., 32. o.

(6) A biztosítási- és viszontbiztosítási közvetítőknek képesnek kell lenniük arra, hogy éljenek a Szerződésben megfogal- mazott, a tevékenységük megkezdésére és gyakorlására vonatkozó szabadságaikkal.

(7) Annak hiánya, hogy a biztosítási közvetítők szabadon működhessenek a Közösség területén meggátolja az egysé- ges piac megfelelő működését a biztosítások terén.

(8) Ennek következtében a biztosításközvetítői tevékenységet kezdő és folytató személyekkel kapcsolatos szakmai köve- telményekre és nyilvántartásukra vonatkozó nemzeti sza- bályok összehangolása hozzájárulhat mind a pénzügyi szolgáltatások egységes piacához, mind a fogyasztók védel- mének kiterjesztéséhez ezen a területen.

(9) Ügynökként, alkuszként és „bankbiztosítási” közvetítőként biztosítási termékeket többfajta személy és intézmény érté- kesíthet. A közvetítők egyenlő kezelése és a fogyasztók védelme megköveteli ezen irányelv alkalmazását mindezen személyek és szervezetek vonatkozásában.

(10) Ez az irányelv tartalmazza a „szerződéses biztosítási köz- vetítő” meghatározását, amely figyelembe veszi bizonyos tagállamok piacainak jellemzőit, és amelynek az a célja, hogy megteremtse az ilyen közvetítők nyilvántartására vonatkozó feltételeket. E meghatározásnak nem az a célja, hogy kizárja a tagállamok hasonló meghatározásait az olyan biztosítási közvetítők vonatkozásában, akik miköz- ben valamely biztosítási vállalkozás részére és nevében, valamint a vállalkozás teljes felelőssége mellett járnak el, az ezen irányelv által megállapított pénzügyi biztosítékoknak megfelelően jogosultak díjak vagy olyan összegek átvéte- lére, amelyet az ügyfélnek szántak.

(11) Ezt az irányelvet azokra a személyekre kell alkalmazni, akik harmadik felek számára, olyan biztosításközvetítői tevé- kenységet végeznek ellenszolgáltatás fejében, amely lehet anyagi jellegű vagy más, megállapodás alapján járó, telje- sítményhez kötött gazdasági előny.

(12) Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni azokra a szemé- lyekre, akik más jellegű szakmai tevékenységet folytatnak, például az adószakértőkre vagy a könyvelőkre, akik szak- mai tevékenységük kifejtése során eseti jelleggel adnak tanácsot a biztosítási fedezettel kapcsolatban; ugyancsak nem kell ezt az irányelvet alkalmazni akkor, ha csupán a biztosítási termékekről általános jelleggel történő tájékoz- tatásra kerül sor, feltéve hogy ennek a tevékenységnek nem az a célja, hogy segítséget nyújtson a fogyasztónak bizto- sítási vagy viszontbiztosítási szerződés megkötéséhez, vagy teljesítéséhez, illetve nem is az, hogy egy biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozás szakmai kárügyintézését végezze, sem pedig a kárrendezés és a szakértői kárbecs- lés.

(13) Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni azokra a szemé- lyekre, akik a biztosításközvetítői tevékenységet bizonyos szigorú feltételek mellett melléktevékenységként végzik.

(14) A biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítőket nyilvántar- tásba kell venni annak a tagállamnak az illetékes hatóságá- nál, amelyben lakóhelyük vagy székhelyük található, fel- téve hogy megfelelnek a szaktudásra, a jó hírnévre, a szakmai kártérítési fedezetre és pénzügyi teljesítőképes- ségre vonatkozó szigorú szakmai követelményeknek.

(15) Az ilyen nyilvántartásba vétel lehetővé teszi a biztosítási és viszontbiztosítási közvetítőnek azt, hogy a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján más tagállamokban is kifejthessék működésüket, feltéve hogy sor került az ille- tékes hatóságok között a megfelelő értesítési eljárásra.

(16) Megfelelő szankciókat kell alkalmazni az olyan személyek- kel szemben, akik nyilvántartásba vétel nélkül végeznek biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítői tevékenységet, az olyan biztosítóintézetekkel vagy viszontbiztosítókkal szemben, amelyek nyilvántartásba nem vett közvetítők szolgáltatásait veszik igénybe, illetve olyan közvetítőkkel szemben, akik nem felelnek meg az ennek az irányelvnek megfelelően elfogadott nemzeti rendelkezéseknek.

(17) Az illetékes hatóságok közötti együttműködés és informá- ciócsere alapvető jelentőségű a fogyasztók védelme és annak biztosítása érdekében, hogy megőrizzék a biztosí- tási és a viszontbiztosítási üzleti tevékenység megbízható- ságát az egységes piacon.

(18) Az ügyfél számára alapvető fontosságú, hogy tudja, olyan közvetítővel tárgyal, aki a biztosítóintézetek széles körének termékeivel vagy a biztosítóintézetek meghatározott köré- nek termékeivel kapcsolatosan látja el tanácsokkal.

(19) Ennek az irányelveknek meg kell határoznia a biztosítás- közvetítő azon kötelezettségeit, amelyeknek az ügyfelek tájékoztatása során teljesítenie kell. Ezen a területen bár- mely tagállam fenntarthat vagy elfogadhat szigorúbb ren- delkezéseket a biztosításközvetítők tekintetében, azok székhelyétől függetlenül, amennyiben a területén közvetí- tői tevékenységet fejtenek ki, feltéve hogy az ilyen szigo- rúbb rendelkezések összhangban vannak a közösségi jog- gal, beleértve a belső piacon az információs társadalmi szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem jogi vonatkozásairól („Irányelv az elektronikus kereskede- lemről”) szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai par- lamenti és tanácsi irányelvet (1).

(20) Amennyiben a közvetítő kijelenti, hogy a biztosítóin- tézetek széles körének termékeivel kapcsolatban nyújt tanácsot, akkor köteles a piacon elérhető termékekről tisz- tességes és kellően széleskörű elemzést nyújtani. Ezen kívül

minden közvetítő köteles bemutatni azokat az érveket, amelyek alátámasztják az általa adott tanácsot.

(21) Kevéssé van szükség az ilyen tájékoztatás megadására, ami- kor az ügyfél egy vállalkozás, amely kereskedelmi vagy ipari kockázatokra keres viszontbiztosítási vagy biztosítási fedezetet.

(22) Szükség van megfelelő és hatékony panasz és jogorvoslati eljárásokra a tagállamokban a biztosításközvetítők és az ügyfelek közötti viták rendezésére, adott esetben a már létező eljárások felhasználásával.

(23) Az ügyfelek azon jogának sérelme nélkül, hogy bírósági eljárást indíthassanak, a tagállamoknak arra kell bátoríta- niuk azokat a köz- vagy magántestületeket, amelyeket azért hoztak létre, hogy a vitákat a bíróságon kívül rendez- zék, hogy működjenek együtt a határokon átterjedő viták rendezésében. Ilyen együttműködés lehet például az, hogy lehetővé teszik a fogyasztók számára olyan nem bírói testületekkel való kapcsolatfelvételt, amelyeket a lakóhe- lyük szerinti tagállamban hoztak létre olyan panaszok inté- zésére, amelyek egy más tagállamban székhellyel rendel- kező biztosítási közvetítővel kapcsolatosak. A FIN-NET hálózat kialakítása megnövelt támogatást nyújt a fogyasz- tóknak abban az esetben, ha határon átnyúló szolgáltatást vesznek igénybe. Az eljárásokról szóló szabályoknak figye- lemmel kell lenniük a fogyasztói jogviták bírósági eljárá- son kívüli rendezéséért felelős testületekre vonatkozó elvekről szóló, 1998. március 30-i 98/257/EK bizottsági ajánlásra (2).

(24) A 77/92/EGK irányelv következésképpen hatályát veszti,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Hatály

(1) Ez az irányelv a valamely tagállamban letelepedett vagy lete- lepedni szándékozó természetes és jogi személyek biztosítási és viszontbiztosítási tevékenységének megkezdésére és folytatására vonatkozó szabályokat állapítja meg.

(2) Ez az irányelv nem vonatkozik azokra a személyekre, akik biztosítási szerződésekkel kapcsolatos közvetítői tevékenységet folytatnak, ha az összes következő feltétel fennáll:

a) a biztosítási szerződés csak az általa nyújtott biztosítási fede- zetet ismeretét követeli meg;

b) a biztosítási szerződés nem életbiztosítási szerződés;

c) a biztosítási szerződés nem nyújt fedezetet semmiféle felelős- ségi kockázatra;

d) a személy fő szakmai tevékenysége nem a biztosítási közvetí- tés;

(1) HL L 178., 2000.7.17., 1. o. (2) HL L 115., 1998.4.17., 31. o.

e) a biztosítás valamely szolgáltató termékéhez vagy szolgáltatá- sához képest kiegészítő jellegű, amennyiben az ilyen biztosí- tás fedezetet nyújt:

i. a csőd vagy az ilyen szolgáltató által nyújtott javak elve- szésének vagy sérülésének kockázatával kapcsolatosan;

ii. poggyász megsérülésével vagy elveszésével, és az attól a szolgáltatótól megrendelt utazáshoz kapcsolódó egyéb kockázatokkal kapcsolatosan, még abban az esetben is, ha a biztosítás életbiztosítási vagy felelősségi kockázatokra is kiterjed, feltéve hogy a fedezet kiegészítő jellegű az adott utazás kockázataira vonatkozó fő fedezethez képest;

f) az éves díj nem haladja meg az 500 eurót, és a biztosítási szer- ződés teljes tartama, beleértve a megújításokat is, nem haladja meg az öt évet.

(3) Ez az irányelv nem vonatkozik az olyan biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítői szolgáltatásokra, amelyek Közös- ségen kívüli kockázatokra és kötelezettségvállalásokra vonatkoz- nak.

Ez az irányelv nem érinti a tagállamnak a biztosításközvetítési üzleti tevékenységre vonatkozó jogát, amely a harmadik ország- ban létrejött és a területén működő biztosítási és viszontbizto- sítási közvetítőkre vonatkozik a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapelvének megfelelően, feltéve hogy azonos bánásmód illeti meg mindazokat a személyeket, akik a piacon biztosításközvetí- tői tevékenységet folytatnak, vagy erre felhatalmazást kaptak.

Ez az irányelv nem szabályozza a harmadik országokban folyta- tott biztosításközvetítői tevékenységet, sem a Közösség biztosító- intézetek vagy viszontbiztosítók harmadik országokban, biztosí- tásközvetítők útján folytatott tevékenységét, ahogyan az az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1973. július 24-i 73/239/EGK első tanácsi irányelvben (1), valamint a közvet- len életbiztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1979. március 5-i 79/267/EGK első tanácsi irányelvben (2) meghatározásra került.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1. „a biztosítóintézet” olyan vállalkozást jelent, amelyet a 73/239/EGK irányelv 6. cikkének vagy a 79/267/EGK irány- elv 6. cikkének megfelelően hivatalosan engedélyeztek;

(1) HL L 228., 1973.8.16., 3. o. A legutóbb a 2002/13/EK európai par- lamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 77., 2002.3.20., 17. o.) módosí- tott irányelv.

(2) HL L 63., 1979.3.13., 1. o. A legutóbb a 2002/12/EK európai parla- menti és tanácsi irányelvvel (HL L 77., 2002.3.20., 11. o.) módosí- tott irányelv.

2. „a viszontbiztosító” a biztosítóintézettől vagy nem tagállam biztosítóintézetétől eltérő olyan vállalkozást jelent, amelynek fő üzleti tevékenysége abban áll, hogy biztosítóintézettől, nem tagállam biztosítóintézettől, vagy más viszontbizto- sítótól elfogadja az átengedett kockázatokat;

3. „a biztosítási közvetítés” biztosítási szerződések bemutatá- sával, ajánlattétellel, vagy más biztosítási szerződések megkö- tésének előkészítésével kapcsolatos tevékenységek, vagy az ilyen szerződések megkötése, illetve közreműködés az ilyen szerződések kezelésében és teljesítésében, különös tekintettel a követelésekre.

Ezek a tevékenységeket nem tekintendők biztosítási közvetí- tésnek, amikor azokat egy biztosítóintézet fejti ki vagy olyan biztosítóintézet alkalmazottja, akinek a tevékenységéért a biztosítóintézet felelősséget visel.

Nem tekintendő továbbá biztosítási közvetítésnek a más szakmai tevékenységgel összefüggésben esetileg adott tájé- koztatás, feltéve hogy annak a tevékenységnek nem az a cél- ja, hogy segítséget adjon az ügyfélnek a biztosítási szerződés megkötésében vagy teljesítésében, illetve nem célja egy biztosítóintézet szakmai kárügyintézésének végzése, a kár- rendezés és a szakértői kárbecslés;

4. „a viszontbiztosítási közvetítés” viszontbiztosítási szerződé- sek bemutatásával, ajánlattétellel vagy más biztosítási szerző- dések megkötésének előkészítésével kapcsolatos tevékenysé- gek, vagy az ilyen szerződések megkötése, illetve közreműködés az ilyen szerződések kezelésében és teljesíté- sében, különös tekintettel a követelésekre.

Ezek a tevékenységeket nem tekintendők viszontbiztosítási közvetítésnek, amikor azokat egy viszontbiztosító fejti ki vagy olyan viszontbiztosító alkalmazottja, akinek a tevékeny- ségéért a viszontbiztosító felelősséget visel.

Nem tekintendő továbbá viszontbiztosítási közvetítésnek a más szakmai tevékenységgel összefüggésben esetileg adott tájékoztatás, feltéve hogy annak a tevékenységnek nem az a célja, hogy segítséget adjon az ügyfélnek a viszontbiztosítási szerződés megkötésében vagy teljesítésében, illetve nem célja egy viszontbiztosító szakmai kárügyintézésének végzése, sem a kárrendezés és a szakértői kárbecslés;

5. „a biztosítási közvetítő” bármely természetes vagy jogi sze- mély, aki díjazás ellenében kezd vagy folytat biztosítási köz- vetítést;

6. „a viszontbiztosítási közvetítő” bármely természetes vagy jogi személyt jelent, aki díjazás ellenében kezd vagy folytat viszontbiztosítási közvetítést;

7. „a szerződéses biztosítási közvetítő” azt a személyt jelenti, aki egy vagy több biztosítóintézet számára és nevében biztosí- tásközvetítési tevékenységet végez olyan biztosítási termékek esetében, amelyek nem versenyeznek egymással, azonban nem vesz át díjakat vagy az ügyfélnek szánt összegeket, és akinek a tevékenységéért a saját termékeik tekintetében a megbízó biztosítóintézetek teljes felelősséggel tartoznak.

Bármely személy, amely fő szakmai foglalkozása mellett fejt ki biztosításközvetítési tevékenységet, szerződéses biztosítási közvetítőnek tekintendő, akinek a tevékenységéért a saját ter- mékeik tekintetében egy vagy több biztosítóintézet felelős, ha a biztosítás a szerződéses szakmai tevékenységének keretei között értékesített javak vagy szolgáltatások kiegészítésére szolgál, és a személy nem vesz át díjakat, illetve az ügyfélnek szánt összegeket;

8. „a nagy kockázatok” meghatározása a 73/239/EGK irányelv

5. cikke d) pontja szerint történik;

9. „székhely szerinti tagállam”:

a) ha a közvetítő természetes személy, azt a tagállamot jelen- ti, ahol lakóhelye van, és ahol üzleti tevékenységét foly- tatja;

b) ha a közvetítő jogi személy, azt a tagállamot jelenti, ahol annak a létesítő okirat szerinti székhelye található, vagy amennyiben a nemzeti jog szerint nincs ilyen, azt a tag- államot, ahol székhelye található;

10. „a fogadó tagállam” az a tagállam, amelyben egy biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő fiókteleppel rendelkezik vagy szolgáltatást nyújt;

11. „az illetékes hatóságok” azok a hatóságok, amelyeket mind- egyik tagállam a 7. cikknek megfelelően kijelöl;

12. „tartós adathordozó” bármely olyan eszköz, amely lehetővé teszi az ügyfél számára a személyesen neki címzett informá- ciók tárolását olyan formában, hogy azok az információ cél- jainak megfelelő ideig hozzáférhetők legyenek, valamint lehe- tővé teszi a tárolt információ változatlan formában történő reprodukálását.

Tartós adathordozók különösen a hajlékonylemezek (floppy), a CD-ROM-ok, a DVD-k és a személyi számítógé- pek merevlemezei, amelyeken az elektronikus levelezési anyagokat tárolják, azonban nem ilyenek az internetes weboldalak, kivéve ha ezek megfelelnek az első bekezdésben meghatározott követelményeknek.

II. FEJEZET

A NYILVÁNTARTÁSBA VÉTELRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

3. cikk

A nyilvántartásba vétel

(1) A biztosítási és a viszontbiztosítási közvetítőket a 7. cikk (2) bekezdésének megfelelően saját tagállamuk illetékes hatóságnál nyilvántartásba kell venni.

Az első albekezdés sérelme nélkül a tagállamok meghatároz- hatják, hogy a biztosítóintézetek és a viszontbiztosítók és más tes- tületek együttműködhetnek az illetékes hatóságokkal a biztosítási és a viszontbiztosítási közvetítők nyilvántartásba vételében, vala- mint a 4. cikk követelményeinek az ilyen közvetítők tekintetében történő alkalmazásában. Különösen, a szerződéses biztosítási

közvetítőket egy biztosítóintézet vagy a biztosítóintézetek egye- sülete által is nyilvántartásba lehet venni az illetékes hatóság fel- ügyelete mellett.

A tagállamoknak nem szükséges alkalmazniuk az első és máso- dik albekezdésben említett követelményeket minden olyan termé- szetes személyre, akik egy biztosítóintézettel állnak munkavi- szonyban, és biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységet folytatnak.

A jogi személyek tekintetében a tagállamok nyilvántartásba veszik az ilyen személyeket, és a nyilvántartásban külön feltüntetik azok- nak a természetes személyeknek a nevét, akik a vezetőségen belül a közvetítői üzleti tevékenységért felelősek.

(2) A tagállamok egynél több nyilvántartást hozhatnak létre a biztosítási és a viszontbiztosítási közvetítők tekintetében, feltéve hogy ők határozzák meg azokat a követelményeket, amelyeknek megfelelően a közvetítőket nyilvántartásba kell venni.

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy létrejöjjön egy információs pont, amely lehetővé teszi a gyors és könnyű hozzá- férést az ilyen nyilvántartásokban található információkhoz, ame- lyeket elektronikus úton kell gyűjteni és állandóan frissíteni kell. Ez az információs pont szolgáltatja továbbá az (1) bekezdés első albekezdésében említett illetékes hatóságok azonosító részadatait minden tagállamban. A nyilvántartás ezen kívül megjelöli azt az országot vagy országokat, amelyekben a közvetítő üzleti tevé- kenységet folytat a letelepedés szabadságára vagy a szolgáltatás- nyújtás szabadságára vonatkozó szabályok szerint.

(3) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy biztosítási közvetí- tők – beleértve a szerződéseseket is – és a viszontbiztosítási köz- vetítők nyilvántartása a 4. cikkben meghatározott szakmai köve- telmények betartása mellett történjen.

A tagállamoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy azokat a biztosí- tási közvetítőket – beleértve a szerződéseseket is – és a viszont- biztosítási közvetítőket, akik már nem teljesítik ezeket a követel- ményeket, töröljék a nyilvántartásból. A nyilvántartás érvényességét az illetékes hatóságnak rendszeresen felül kell vizs- gálnia. Szükség esetén a székhely szerinti tagállam, bármely meg- felelő módon tájékoztatja a fogadó tagállamot az ilyen törlésről.

(4) Az illetékes hatóságok elláthatják a biztosítási és a viszontbiz- tosítási közvetítőket olyan okmánnyal, amely bármely érdekelt fél számára lehetővé teszi a konzultációt bármely, a (2) bekezdésben említett nyilvántartással (nyilvántartásokkal) abból a célból, hogy ellenőrizni lehessen, hogy azok megfelelő módon nyilvántartásba vannak-e véve.

Ennek az okmánynak tartalmazni kell legalább a 12. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott információkat, továbbá jogi személyek esetében az e cikk (1) bekezdésének negyedik albekezdésében említett természetes személy(ek) nevét.

A tagállamnak meg kell követelnie az okmány visszaszolgáltatá- sát a kibocsátó illetékes hatóságnak akkor, ha az érintett biztosí- tási vagy viszontbiztosítási közvetítő nyilvántartásba vétele meg- szűnt.

(5) A nyilvántartásban szereplő biztosítási és viszontbiztosítási közvetítők biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítési tevékenysé- get a Közösségben mind a letelepedés, mind a szolgáltatásnyújtás szabadsága értelmében kezdhetnek és folytathatnak.

(6) A tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a biztosítóin- tézetek csak a nyilvántartásban szereplő biztosítási és viszontbiz- tosítási közvetítők, illetve az 1. cikk (2) bekezdésében említett sze- mélyek biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítői szolgáltatásait vegyék igénybe.

4. cikk

Szakmai követelmények

(1) A biztosítási és a viszontbiztosítási közvetítőknek rendelkez- niük kell azzal a megfelelő tudással és képességekkel, amelyet a közvetítő székhelye szerinti tagállam meghatároz.

A székhely szerinti tagállam, tekintettel a biztosítás- és a viszontbiztosítás-közvetítői tevékenységre és az értékesített ter- mékekre kiigazíthatja a tudás és a képességek terén megkövetelt feltételeket, különösen akkor, ha a közvetítő fő szakmai tevékeny- sége más, mint a biztosítási közvetítés. Ilyen esetekben ez a köz- vetítő csak abban az esetben folytathat biztosításközvetítői tevé- kenységet, ha egy biztosítási közvetítő, aki megfelel az e cikkben meghatározott feltételeknek, vagy ha tevékenységéért egy biztosí- tóintézet teljes felelősséget vállal.

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a 3. cikk (1) bekezdésé- nek második albekezdésében említett esetekben a biztosítóin- tézetnek ellenőriznie kell azt, hogy a közvetítők tudása és képes- ségei megfelelnek-e az e bekezdés első albekezdésében meghatározott kötelezettségeknek, és szükség esetén az ilyen köz- vetítők számára képzést kell nyújtani, amely megfelel a közvetítő által értékesítendő termékekkel kapcsolatos követelményeknek.

A tagállamoknak nem szükséges alkalmazniuk az e bekezdés első albekezdésében említett követelményeket minden olyan termé- szetes személyre, akik egy biztosítóintézetnél dolgoznak és bizto- sítási vagy viszontbiztosítási tevékenységet folytatnak. A tagálla- mok biztosítják, hogy az ilyen vállalatok vezetésének ésszerű hányadát alkotó, a biztosítási termékek közvetítésért felelős sze- mélyek és minden más személy, aki közvetlenül foglalkozik a biz- tosítási és a viszontbiztosítási közvetítéssel, bizonyságát adja, hogy rendelkezik a kötelezettségei ellátásához szükséges tudással és képességekkel.

(2) A biztosítási és a viszontbiztosítási közvetítőknek jó hírnév- vel kell bírniuk. Alapkövetelmény, hogy súlyos vagyon elleni vagy más pénzügyi tevékenységgel kapcsolatos bűncselekmények miatt bűnügyi nyilvántartásban vagy bármely más ennek megfelelő nemzeti adattárban nem szerepelnek, valamint korábban nem jelentettek csődöt, kivéve, ha a nemzeti jogszabályoknak megfe- lelően mentesítették őket.

A tagállamok a 3. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban engedélyezhetik, hogy a biztosítóintézet ellenőrizze a biztosítási közvetítők jó hírnevét.

A tagállamoknak nem szükséges alkalmazniuk az e bekezdés első albekezdésében említett követelményeket minden olyan termé- szetes személyre, akik egy biztosítóintézetnél dolgoznak és bizto- sítási vagy viszontbiztosítási tevékenységet folytatnak. A tagálla- mok biztosítják, hogy az ilyen biztosítóintézetek vezetőségének tagjai és a személyi állomány minden, a biztosítási vagy viszont- biztosítással közvetlenül foglalkozó tagja megfeleljen ennek a követelménynek.

(3) A biztosítási és viszontbiztosítási közvetítőknek a Közösség egész területére érvényes olyan szakmai felelősségbiztosítással vagy valamilyen hasonló biztosítékkal kell rendelkezniük a szak- mai hanyagságból eredő felelősség esetére, amely minden követe- lés tekintetében eléri a legalább 1 000 000 euró, az évenkénti összes követelés tekintetében az 1 500 000 euró összeget, kivéve ha az ilyen biztosítást vagy hasonló biztosítékot olyan biztosító- intézet, viszontbiztosító vagy más olyan vállalkozás nyújtja, amelynek nevében a biztosítási, vagy viszontbiztosítási közvetítő eljár, vagy amely tekintetében a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő az eljárásra felhatalmazással rendelkezik, vagy ha az ilyen vállalkozás teljes felelősséget vállal a közvetítő cselekmé- nyeiért.

(4) A tagállamok meghoznak minden szükséges intézkedést az ügyfelek védelmében arra az esetre, ha a biztosítási közvetítő nem képes a díjat a biztosítóintézetnek továbbítani, a követelés össze- gét továbbítani vagy a díjat a biztosítottnak visszaadni.

Az ilyen intézkedések a következők lehetnek:

a) olyan jogszabályi vagy szerződésben meghatározott rendelke- zések, amelyek következtében az ügyfél által a közvetítőnek fizetett összegeket úgy kell kezelni, mintha azt a biztosítóin- tézetnek fizették volna be, miközben a biztosítóintézet által a közvetítőnek kifizetett összegeket mindaddig, amíg azokat az ügyfél ténylegesen meg nem kapja nem lehet úgy kezelni, mintha az ügyfélnek fizették volna ki;

b) az a követelmény, hogy a biztosítási közvetítők állandó jelleg- gel rendelkezzenek olyan pénzügyi teljesítőképességgel, amely eléri a beszedett éves díjak 4 %-át, de legalább 15 000 eurót;

c) az a követelmény, hogy az ügyfelek pénzét szigorúan elkülö- nített ügyfélszámlákon keresztül kell utalni, és ezeket a szám- lákat csőd esetén ne lehessen felhasználni más hitelezők kifi- zetésére;

d) az a követelmény, hogy garanciaalapot kell létrehozni.

(5) A biztosítási és viszontbiztosítási tevékenység gyakorlása megköveteli, hogy az e cikkben meghatározott szakmai követel- ményeket állandó jelleggel teljesítsék.

(6) A tagállamok szigoríthatják az e cikkben meghatározott köve- telményeket, és további követelményeket is meghatározhatnak a joghatósági területükön nyilvántartásba vett biztosítási és viszont- biztosítási közvetítőkkel kapcsolatosan.

(7) A 3. és a 4. cikkben említett összegeket rendszeresen felül kell vizsgálni tekintettel az EUROSTAT által közzétett európai fogyasztói árindexben bekövetkezett változásokra. Az első felül- vizsgálatra ennek az irányelvnek a hatálybalépésétől számított öt év eltelteltével kerül sor, majd a következő felülvizsgálatokat az előző felülvizsgálat időpontjától számított öt év múlva kell vég- rehajtani.

Az összegeket automatikusan kell kiigazítani úgy, hogy az euró- ban megadott alapösszeget az említett indexnek az irányelv hatálybalépése és az első felülvizsgálat időpontja közötti időszak- ban vagy az előző felülvizsgálat időpontja és az új felülvizsgálat közötti időszakban bekövetkezett százalékos változásával kell növelni, és a legközelebbi euróban megadott összegre kerekíteni.

5. cikk

A megszerzett jogok fenntartása

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy azok a személyek, akik 2000. szeptember 1-jét megelőzően közvetítői tevékenységet folytattak, és akiket nyilvántartásba vettek, valamint akik rendelkeznek az irányelv által megkövetelthez hasonló szintű képzéssel és tapasztalattal, automatikusan bekerülnek a létrehozandó nyilvántartásba, amennyiben a 4. cikk (3) és (4) bekezdésében meghatározott követelmények teljesülnek.

6. cikk

Értesítés a más tagállambeli letelepedésről és szolgáltatási tevékenységről

(1) Bármely olyan biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő- nek, aki első alkalommal szándékozik üzleti tevékenységet foly- tatni egy vagy több tagállamban a szolgáltatásnyújtás vagy a lete- lepedés szabadsága szerint, erről értesítenie kell a hazai tagállam illetékes hatóságait.

Az ilyen bejelentéstől számított egy hónapos időszakon belül ezeknek az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell a fogadó államok illetékes hatóságait, hogy azok tudomást szerezzenek a biztosítási vagy a viszontbiztosítási közvetítő szándékáról, és ezzel egy időben tájékoztatniuk kell az érintett közvetítőt is.

A biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő üzleti tevékenysé- gét egy hónappal azt az időpontot követően kezdheti el, hogy hazai tagállama illetékes hatóságai értesítették őt a második albe- kezdésben említett értesítésről. Ugyanakkor a közvetítő azonnal megkezdheti üzleti tevékenységét, ha a fogadó tagállam nem kívánja, hogy erről a tényről tájékoztassák.

(2) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot arról, ha az (1) bekezdésnek megfelelően tájékoztatást kívánnak kapni. A Bizott- ság minden tagállamnak értesítést küld erről.

(3) A fogadó tagállam illetékes hatóságai megteszik a szükséges lépéseket, hogy biztosítsák azoknak a feltételeknek a megfelelő közzétételét, amelyek mellett az érintett üzleti tevékenységet, a közjó érdekében, a területükön folytatni lehet.

7. cikk

Az illetékes hatóságok

(1) A tagállamok kijelölik az irányelv végrehajtására felhatalma- zott illetékes hatóságokat. Erről tájékoztatják a Bizottságot, meg- jelölve az ilyen feladatok megosztását.

(2) Az (1) bekezdésben említett hatóságok lehetnek közhatósá- gok vagy a hazai jog által elismert testületek vagy olyan közható- ságok, amelyeket a hazai jog kifejezetten erre a célra hatalmaz fel. Ezek nem lehetnek biztosítóintézetek vagy viszontbiztosítók.

(3) Az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell mindazokkal a hatáskörökkel, amelyek feladataik ellátásához szükségesek. Amennyiben a tagállam területén egynél több illetékes hatóság van, akkor a tagállam biztosítja azt, hogy ezek a hatóságok olyan szorosan működjenek együtt, hogy megfelelő feladataikat hatéko- nyan tudják végrehajtani.

8. cikk

Szankciók

(1) A tagállamoknak megfelelő szankciókról kell gondoskodniuk arra az esetre, ha a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítői tevékenységet folytató személy nem szerepel az egyik tagállam nyilvántartásában és az 1. cikk (2) bekezdésében sem említik.

(2) A tagállamoknak megfelelő szankciókról kell gondoskodniuk azokra a biztosítóintézetekre vagy viszontbiztosítókra nézve, amelyek olyan biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítői tevé- kenységet folytató személyt alkalmaznak, aki nem szerepel az egyik tagállam nyilvántartásában, és az 1. cikk (2) bekezdésében sem említik.

(3) A tagállamoknak megfelelő szankciókról kell gondoskodniuk arra az esetre, ha a biztosítási közvetítő vagy a viszontbiztosítási közvetítő nem felel meg az ezen irányelv alapján elfogadott nem- zeti szabályoknak.

(4) Ez az irányelv nem érinti a fogadó tagállamok azon jogosult- ságát, hogy a területükön elkövetett, a közérdek érdekében elfo- gadott jogi vagy közigazgatási rendelkezésekkel ellentétes szabály- talanságok megelőzésére vagy büntetésére megfelelő intézkedéseket fogadjanak el. Ez kiterjed annak lehetőségére, hogy az elkövető biztosítási közvetítőt vagy viszontbiztosítási közvetí- tőt meggátolják bármely, területükön belüli további tevékenység- ben.

(5) Minden a biztosítási vagy a viszontbiztosítási közvetítő tevé- kenységével kapcsolatos szankciót vagy korlátozó intézkedést megfelelően meg kell indokolni, és azt közölni kell az érintett közvetítővel. Minden ilyen intézkedéssel szemben bírósághoz lehet fordulni abban a tagállamban, amelyben azt meghozták.

9. cikk

A tagállamok közötti információcsere

(1) A különböző tagállamok illetékes hatóságai együttműködnek abból a célból, hogy biztosítsák az irányelv rendelkezéseinek meg- felelő alkalmazását.

(2) Az illetékes hatóságok kicserélik információikat azon bizto- sítási közvetítők és viszontbiztosítási közvetítők tekintetében, amelyek a 8. cikk (3) bekezdésében említett szankciók vagy a

8. cikk (4) bekezdésében említett intézkedések címzettjei, és az ilyen információ feltehetőleg az ilyen közvetítők nyilvántartásból történő törléséhez vezet. Az illetékes hatóságok az egyik hatóság kérésére bármely vonatkozó információt is kicserélhetnek.

(3) Minden olyan személy, aki ezzel az irányelvvel kapcsolatos információt kap vagy ad át szakmai titoktartásra kötelezett ugyan- olyan módon, ahogyan azt az életbiztosítás körén kívül eső köz- vetlen biztosítási tevékenységekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, valamint a 73/239/EGK és 88/357/EGK irányelv módosításáról szóló, 1992. június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelv (1) (harmadik nem életbiztosítási irányelv) 16. cikke és a közvetlen életbiztosítási tevékenységekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, valamint a 79/267/EGK és a 90/619/EGK irányelv módosításáról szóló, 1992. november 10-i 92/96/EGK tanácsi irányelv (2) (harmadik életbiztosítási irányelv)

15. cikke meghatározza.

10. cikk

Panaszok

A tagállamok gondoskodnak olyan eljárások kialakításáról, amelyek lehetővé teszik az ügyfelek és más érdekelt felek, különösen a fogyasztói szövetségek számára, hogy a biztosításközvetítőkkel és a viszontbiztosítás-közvetítőkkel kapcsolatban panaszt jelentsenek be. A panaszokra minden esetben válaszolni kell.

11. cikk

A bíróságon kívüli jogorvoslat

(1) A tagállamoknak elő kell segíteniük olyan megfelelő és haté- kony panasz és jogorvoslati eljárások kialakítását, amelyek a biz- tosításközvetítők és az ügyfelek közötti viták nem bírósági úton történő rendezését szolgálják, felhasználva e célra – adott esetben

– a már létező testületeket.

(2) A tagállamoknak ösztönözniük kell ezeket a testületeket a határon túlnyúló viták megoldásában való részvételre.

III. FEJEZET

A BIZTOSÍTÁSI KÖZVETÍTŐKRE VONATKOZÓ TÁJÉKOZTATÁSI KÖVETELMÉNYEK

12. cikk

A biztosítási közvetítő által nyújtandó tájékoztatás

(1) Xxxxxxx első biztosítási szerződés megkötése előtt, és szük- ség szerint annak módosításakor vagy megújításakor a biztosítási közvetítőnek legalább a következő információkat kell megadnia az ügyfelek részére:

a) személyazonossága és címe;

b) a nyilvántartás, amelyben szerepel, és az a mód, ahogyan nyil- vántartásba vételét ellenőrizni lehet;

c) közvetlenül vagy közvetve résztulajdonos-e, aki a szavazati jogok vagy a tőke több mint 10 %-át birtokolja az adott biztosítóintézetben;

(1) HL L 228., 1992.8.11., 1. o. A legutóbb a 2000/64/EK európai par- lamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 290., 2000.11.17., 27. o) módo- sított irányelv.

(2) HL L 360., 1992.12.9., 1. o. A legutóbb a 2000/64/EK európai par- lamenti és tanácsi irányelvvel módosított irányelv.

d) az adott biztosítóintézet vagy az adott biztosítóintézet anya- vállalata résztulajdonosa-e, amely a szavazati jogok vagy a tőke több mint 10 %-át birtokolja a biztosítási közvetítőben;

e) a 10. cikkben említett eljárások, amelyek lehetővé teszik az ügyfeleknek és más érdekelt feleknek panaszok bejelentését a biztosítási közvetítővel és a viszontbiztosítási közvetítővel kapcsolatban, illetve adott esetben a 11. cikkben említett bíró- ságon kívüli panasz és jogorvoslati eljárások.

Ezen kívül a biztosítási közvetítőnek tájékoztatnia kell az ügy- felet az adott szerződéssel kapcsolatban arról, hogy:

i. a (2) bekezdésbeli, a tisztességes elemzésre vonatkozó kötelezettsége alapján ad-e tanácsot; vagy

ii. szerződési kötelezettsége van-e arra, hogy kizárólagosan egy vagy több biztosítóintézet számára fejtsen ki biztosí- tásközvetítői üzleti tevékenységet. Ebben az esetben, az ügyfél kérésére meg kell adnia ezen biztosítóintézetek nevét; vagy

iii. nincs szerződési kötelezettsége arra, hogy kizárólagosan egy vagy több biztosítóintézet számára fejtsen ki biztosí- tásközvetítői üzleti tevékenységet, és nem a (2) bekezdés- beli, a tisztességes elemzésre vonatkozó kötelezettsége alapján nyújt tanácsot. Ebben az esetben, az ügyfél kéré- sére meg kell adnia azon biztosítóintézetek nevét, ame- lyekkel üzleteket köthet és köt.

Azokban az esetekben, amikor csupán az ügyfél kérésére nyújta- nak információkat, az ügyfelet tájékoztatni kell arról, hogy joga van ilyen tájékoztatást kérni.

(2) Amikor a biztosítási közvetítő arról tájékoztatja az ügyfelet, hogy tisztességes elemzés alapján ad tanácsot, akkor ahhoz, hogy a szakmai követelményeknek megfelelően tehessen ajánlatot egy olyan biztosítási szerződés tekintetében, amely megfelel az ügyfél szükségleteinek, köteles olyan tanácsot adni, amely a piacon elér- hető biztosítási szerződések elég nagy számának elemzésén ala- pul.

(3) Xxxxxxx meghatározott szerződés megkötése előtt a biztosí- tási közvetítőnek tisztáznia kell legalább – különösen az ügyfél által adott tájékoztatás alapján – az ügyfél szükségleteit és igé- nyeit, valamint az ügyfélnek, egy bizonyos termék tekintetében adott tanács indokait. Ezek a részletek a javasolandó biztosítási szerződés bonyolultságától függően változnak.

(4) Az (1), (2) és (3) bekezdésben említett tájékoztatást nem szük- séges megadni, amikor a biztosítási közvetítő nagy kockázatok- ról szóló biztosítást közvetít, vagy a viszontbiztosítási közvetítők által történő közvetítés esetében.

(5) A tagállamok fenntarthatnak vagy elfogadhatnak szigorúbb rendelkezéseket az (1) bekezdésben említett tájékoztatási követel- mények tekintetében, feltéve hogy az ilyen rendelkezések össz- hangban vannak a közösségi joggal.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az (1) bekezdésben megállapított nemzeti rendelkezésekről.

A Bizottság annak érdekében, hogy minden megfelelő módon biztosítsa az átláthatóság magas szintjét, gondoskodik arról, hogy a nemzeti szabályokról megkapott információkat a fogyasztók- kal és a biztosítási közvetítőkkel ugyancsak közöljék.

13. cikk

Tájékoztatási feltételek

(1) A 12. cikk értelmében az ügyfélnek szóló minden tájékozta- tást az alábbiak szerint kell közölni:

a) papíron vagy bármely, az ügyfél számára rendelkezésre álló tartós hordozó útján;

b) világosan és pontosan, az ügyfél számára érthetően;

c) az említett állam hivatalos nyelvén vagy bármely más, a felek megegyezése szerinti nyelven.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjától való eltérésként a 12. cikkben említett tájékoztatást szóban is meg lehet adni, ha azt az ügyfél kéri, vagy azonnali fedezetre van szükség. Ezekben az esetekben a tájékoztatást az (1) bekezdésnek megfelelően a biztosítási szer- ződés megkötése után azonnal meg kell adni az ügyfélnek.

(3) Telefonon történő értékesítés esetében az ügyfélnek adott elő- zetes tájékoztatásnak összhangban kell lennie a fogyasztói pénz- ügyi szolgáltatások távértékesítésére vonatkozó közösségi szabá- lyokkal. Ezen túl, a tájékoztatást az (1) bekezdésnek megfelelően a biztosítási szerződés megkötése után azonnal meg kell adni az ügyfélnek.

IV. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

14. cikk

15. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 77/92/EGK irányelv a 16. cikk (1) bekezdésében említett időponttól hatályát veszti.

16. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2005. január 15. előtt megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Ezekben az intézkedésekben hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseik szövegét, amelyeket az irányelv által szabályozott területeken fogadnak el. Az ilyen értesítéseknek egy táblázatot kell tartalmazniuk az irányelvnek megfelelő nemzeti rendelkezésekről.

17. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

18. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

A bírósághoz fordulás joga

A tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy az irányelvnek megfelelően elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alapján a biztosítási közvetítő, a viszontbiztosítási közvetítő vagy egy biztosítóintézet vonatkozásában hozott döntések tekintetében bírósághoz lehessen fordulni.

Xxxx Xxxxxxxxxxx, 2002.december 9-én.

az Európai Parlament részéről az elnök

P. COX

a Tanács részéről az elnök

H. C. SCHMIDT