BEFEJEZŐDÖTT RENDSZERVÁLTÁS?

Xxxxxxxx Xxxxx

BEFEJEZŐDÖTT RENDSZERVÁLTÁS?

A mongol liberalizálódási folyamat gazdasági és társadalmi hatása1

2oo8 júliusának elején, a mongol fővárosban bekövetkezett események, az utcai zavargások rövid időre az országra irányították a világ figyelmét. A mon- gol többpártrendszer igen rövid múltra tekint vissza, hiszen a rendszerváltás óta alig két évtized telt el, így a korábban nem tapasztalt utcai megmozdulás láttán felvetődött a kérdés, hogy ez a politikai válság vajon milyen okokkal magyarázható? A világ kíváncsian figyelte, hogy az uralmon lévő – és az at- rocitások fő célpontjának tekinthető – mongol utódpárt2 hogyan reagál a ki- alakult helyzetre. Milyen intézkedéseket tesz, beveti-e a karhatalmat, illetve milyen lépéseket javasol a krízis megoldására. Ebben a várakozásban termé- szetesen a korábbi egypártrendszerben beidegződött reflexek épp úgy tetten érhetőek voltak, mint a nemzetközi környezet kíváncsisága. A külföld első- sorban az új mongol politikai berendezkedés komoly erőpróbáját látta a kiala- kult helyzetben, melynek különlegességét fokozta, hogy a gyakori mongol politikai krízisek, kormányváltások ellenére ilyen véres megmozdulásokra, összecsapásokra korábban nem volt példa. A rendszerváltás körüli „tömeg- mozgalmak időszaka” gyakorlatilag a politikai átalakulás első évében lezárult, s azóta – egy-két kivételtől eltekintve – a jelentősebb, nagy tömegeket meg- mozgató utcai tüntetések – pláne összecsapások – nem voltak jellemzőek az

_ A szerző kutatásait az MTA Xxxxxx Xxxxx ösztöndíja támogatta.

2 Halha Mongol Ardiin Xuw’sgalt Nam (Mongol Népi Forradalmi Párt). A „halha” a mai mon- gol irodalmi nyelvet, a „mong” rövidítés pedig az írott (klasszikus) mongol nyelvet jelöli, s a mongol szavakat ezek tudományos átírásában adom meg. A mongol neveket, kifejezéseket a főszövegben a könnyebb érthetőség kedvéért hagyományos magyaros átírásban, a lábjegyze- tekben tudományos átírásban adom meg, míg az esetlegesen előforduló kínai kifejezéseknél a pinyin átírást alkalmazom. Az átírásban a mellékjeles betűk a következő hangértéknek fe- lelnek meg: č-cs, ˜j-dzs, j-dz, s-sz, š-s, x-veláris h, a magánhangzó kettőzése hosszúságot je- lent.

országra. Ilyen értelemben ezek az események, az utcai politizálás mintegy groteszk keretbe foglalják a mongol rendszerváltás első két évtizedét.

A 2oo8. június 29-én lezajlott választások után több ellenzéki politikus, így a legnagyobb ellenzéki tömörülés, a Mongol Demokrata Párt3 (DP) elnöke4 is választási csalásokat emlegetett. Az előzetes adatok alapján a Mongol Népi Forradalmi Párt (MNFP) megszerzett mandátumainak számát túl soknak találva bejelentette, hogy nem hajlandó elfogadni az eredményeket. Egy nap- pal később, Ulánbátorban a Xxxxxxxxxx téren5 gyülekező kisebb ellenzéki pártok, illetve a DP képviselői és szimpatizánsainak csoportjai új választást követeltek. Az összejövetel hamarosan spontán tüntetéssé alakult. A részt- vevők átvonultak a Mongol Népi Forradalmi Párt csupán néhány száz mé- terre található székházához, ahol folytatták a demonstrációt. Az irányítás azonban hamarosan kicsúszott a politikusok kezéből. Nem tudni, ki és ho- gyan kezdte, de a tüntetők hamarosan az épület köré kordont vonó rendőr- ökre, majd ezek meghátrálása után az épületre rontottak. Nem sokkal később felcsaptak a lángok, és a korábbi tüntetés vad rombolássá alakult, mely a város több pontjára is továbbterjedt. A Mongol Népi Forradalmi Párt az el- lenzéket vádolta a megmozdulás szervezésével, amit az nem ismert el és visz- szautasított, a mongol államfő, Nambarin Enhbajar6 pedig kénytelen volt bevezetni a rendkívüli állapotot. Az utcai zavargások gyászos mérlege végül öt halott, több mint háromszáz sebesült, 15k letartóztatott, és öt napig tartó szükségállapot volt.

Mongóliában az utóbbi csaknem két évtizedben előfordultak ugyan poli- tikai krízisek, a 2oo8-as választásokat követő események intenzitására azon- ban korábban nem volt példa. Voltak utcai demonstrációk, éhségsztrájkok, de ezek a megmozdulások inkább az átalakulási folyamatok első két évére

3 Mongolul: Halha Mongoliin Ardčilsan Nam.

4 Caxiagiin Elbegdor˜j [magyar átírásban: Xxxxxxxx Xxxxxxxxxxx] a mongol demokratikus át- alakulás egyik vezéralakja. k989 decemberében részt vett az első, demokráciát követelő meg- mozdulások szervezésében és az első jelentős ellenzéki tömörülés, a Demokrata Unió létreho- zásában. Korábban két alkalommal, k998. április–december, és 2oo4. augusztus–2oo6. janu- ár között töltötte be a miniszterelnöki pozíciót. 2oo9 májusában – valószínűleg a 2oo8-as megmozdulásokkal kapcsolatos tevékenységének köszönhetően – a köztársasági elnökválasz- táson sikerült legyőznie utódpárti riválisát, a korábbi miniszterelnök, majd államfő Enxba- yart.

5 Mongolul: Xxxxx Xxxxxxxxxxx talbai

6 Mongol írásmód szerint: Nambariin Enxbayar

korlátozódtak és eddig egyszer sem fajultak vérontásig. Bár a 2oo8-as konf- liktusnak egyes pártok, politikusok megjelenése erősen politikai színezetet adott, egybehangzó vélemények szerint a háttérben inkább gazdasági érde- kek húzódnak meg. Ugyanakkor felszínre kerültek olyan alapvető – elsősor- ban társadalmi jellegű – problémák, melyek okai részben a rendszerváltás előtti korszakban gyökereznek, részben a posztszocialista időszak „eredmé- nyei”. Ezek egy részét már a kilencvenes évek elején bekövetkezett mongóli- ai rendszerváltás óta sem sikerült megoldani, más részük azonban alapve- tően új keletű. Megértésükhöz röviden érdemes áttekinteni a mongol rend- szerváltás történetét.

A történeti előzmények

A mongol függetlenség és ezzel összefüggésben a mai önálló mongol állam, bizonyos értelemben létét is északi szomszédjának köszönheti. Mongólia a huszadik század elején még a Mandzsu Birodalom1 része volt. ^9^^-ben, a di- nasztia összeomlásakor a mongolok megpróbálták kikiáltani függetlenségü- ket, de ezt sem Oroszország, sem Kína, sem más ország nem ismerte el. A mongolok a cári kormányzat segítségével voltak csak képesek olyan részleges autonómiát kivívni, melyet ^9^5-ben déli szomszédjuk is hajlandó volt elis- merni. Ez jórészt annak köszönhető, hogy Kína hatalma a mandzsu dinasz- tia végnapjaira, illetve később, a bizonytalan belpolitikai helyzetnek és az egységes kormányzat hiányának köszönhetően annyira meggyengült a biro- dalom határain, hogy mind a cári rezsim, mind később a bolsevikok viszony- lag könnyedén képesek voltak érdekeiket érvényesíteni a mongol területeken.

^9^1-ben, a cár bukásával a teokratikus mongol kormányzat8 elveszette leg-

1 Az ^644 és ^9^^ között a kínai trónon uralkodó mandzsu császári dinasztia több lépésben vonta uralma alá a mongolok által lakott területeket. ^151-től a dinasztia bukásáig a mongol kánságok teljes területe a dinasztia fennhatósága alá tartozott.

8 ^9^^ decemberében, a mandzsu dinasztia hatalmának összeomlása után a mongolok kikiál- tották függetlenségüket, és tibeti mintára az akkori mongol buddhista egyházfőt, a VIII. bogdo gegent emelték a káni trónra. Ezzel, illetve öt minisztérium (külügy-, belügy-, hadügy-, pénzügy- és igazságügy-) felállításával létrejött az önálló, teokratikus mongol kormányzat, melynek célja az ország teljes függetlenségének elismertetése volt. Ezt a célt egyedül képtelen volt megvalósítani, ezért az orosz szövetség kiépítésére törekedett. A cári kormányzat ekkor megelégedett a gazdasági befolyás megszerzésével, így nem támogatta a mongolok Kínától

főbb támogatóját, ami az autonómia kényszerű feladását és a kínai hatalom kiújulását eredményezte, bár ez csak rövid intermezzónak bizonyult.

T92T-ben a mongolok bolsevik segítséggel, fegyverrel űzték el a megszálló kínaiakat az országból, s az akkor hatalomra került rezsim az északi szomszéd hathatós támogatásával és útmutatása alapján fokozatosan építette ki hatal- mát. T924-ben a nyolcadik mongol egyházfő (bogdo gegen)9 halála után, még az év augusztusában kikiáltották a Mongol Népköztársaságot, így a kapcso- lat még szorosabbá vált.

Az T924-ben elfogadott új alkotmány már népköztársaságként határozta meg Mongólia államformáját, s ekkortól gyakorlatilag a Szovjetunió tekint- hető legfőbb szövetségesének. Igaz, az ország függetlenségének elismerésével Kína még sokáig adós maradt, és a helyzet csak T945-ben változott meg. A kínai kormányzat a második világháború után is feltételekhez kötötte a meg- állapodás létrejöttét, így követelésük hatására még az év őszén népszavazást tartottak Mongóliában, amely során a lakosság elsöprő többsége a Kínától való elszakadás mellett tette le xxxxxx.Xx T946-ban tehát – több mint két év- tizeddel az önálló mongol kormány Szovjetunió általi elismerése után –, jó- részt a szovjet nyomás hatásáraTT Kína is elfogadta a Góbitól északra eső te- rületek, a korábbi Külső-Mongólia teljes függetlenségét (T946. január 5.).T2 A mongolok szempontjából a siker azonban így sem volt teljes. A mongol

való teljes elszakadását. A két nagyhatalom egyezkedésének eredményeként született az a megállapodás, mely a Góbi sivatagtól északra eső mongol területeknek (Külső-Mongólia) rész- leges autonómiát biztosított. Megállapodásukat az T9T5 májusában Kjahtában aláírt három- oldalú (mongol–orosz–kínai) szerződés véglegesítette. Ez az állapot azonban csak T92o feb- ruárjáig állt fenn, amikor a korábbi pártfogóját elvesztő mongol kormányzatot a kínaiak fegy- verrel kényszerítették autonómiája feladására.

9 T924. május. [mongolul: Xxxxx xxxx xxxxxx, mong. boγda gegen]

To T945. október 2o. A szavazók 98,4%-a szavazott az elszakadás mellett. A szavazásról készült jegyzőkönyvet a mongol Xxx Xxxxx elnöksége november To-én küldte meg a kínai kormány- zatnak.

TT Xxxxxxx már a jaltai konferencián megszerezte szövetségesei beleegyezését ahhoz, hogy a Szov- jetunió ázsiai érdekszférájába Mongólia is beletartozzon. Ez gyakorlatilag az akkor már évti- zedek óta fennálló helyzet szentesítését jelentette. A harmincas évek közepétől jelentős számú szovjet haderő tartózkodott az országban, sőt az orosz–japán összecsapások igen fontos had- színterének is tekinthető ez a terület, hiszen T939-ben Kelet-Mongóliában a Halhin Gol-i csa- tában az egyesített szovjet–mongol haderő állította meg a japán előretörést.

T2 Batbayar, Cedendambiin: Mongol ba ix gürnüüd XX. Juunii exiin xagast. Ulaanbaatar, 2oo6, 213.

népek által lakott terület jelentős része továbbra is Kína fennhatósága alatt maradt, s ezekből a déli-, vagy belső-mongol területekből hozták létre L941- ben a Belső-Mongol Autonóm Tartományt. A politikai alku véglegesítette a halha-L3 és a déli-mongol terület szétszakítását, biztosította a Szovjetunió befolyását Mongóliában, s a termékeny belső-mongol területek hovatarto- zását pedig később senki sem vitatta.L4 Így Mongólia – a Mongol Népköz- társaság – a huszadik század jelentős részében a Szovjetunió szatellitjeként létezett. Politikai státusát, jelentőségét éppen az adta, hogy a szovjet–kínai rivalizálás fontos színterévé vált.

A század húszas éveitől egyértelmű volt az orosz (szovjet) befolyás az or- szágban, ami a huszadik század utolsó harmadának elején, a szovjet–kínai viszony elhidegülésének idején még nyilvánvalóbbá vált. Az L96o-as évek végétől a Szovjetunió gyakorlatilag ütközőállamkéntL5tekintett Mongóliára, jelentős létszámú haderőt állomásoztatott az országban, s a mind szorosabb gazdasági függés kialakítására is törekedett. A hetvenes évektől a volt szoci- alista tömb országaiból egyre több gazdasági segítség érkezett, ami részben segített a mongol gazdaság működtetésében, ugyanakkor egyfajta kiszolgál- tatottságot is eredményezett, hiszen a mongol gazdaság teljes egészében a KGST-től függött. Külkereskedelmének 92%-át a KGST, s ennek 8o%-át a Szovjetunió felé bonyolította.L6 Bár elkezdődött a gazdaság részleges átszer- vezése, ennek hatásai és eredményei nemigen mutatkoztak. A lakosság je- lentős része megmaradt nomád állattenyésztőnek. Kialakultak kisebb ipari központok, de ezek termelékenysége, hatékonysága messze elmaradt a kívánt szinttől. Megkezdődött a városok fejlesztése, modernizációja, a lakosság fo-

L3 A központi mongol területek, nagyjából a mai Mongólia.

L4 A huszadik század elején, az L9o4–o5-ös orosz–japán háború után a cári Oroszország és Japán több szerződést is kötött, melyek a belső-mongol területeket japán befolyási övezetként ismer- ték el. A világháború után megfosztották Japánt korábban birtokolt területeitől, s az L941-es szerződés az új helyzet szovjet részről történő elismerését is rögzítette.

L5 Az L96o-as évek második felében a szovjet–kínai viszony látványosan megromlott. A távol-

keleti határincidens még inkább kiemelte a mongol területek jelentőségét. Az incidens után a szovjetek növelték katonai jelenlétüket a mongol területeken. Ez olyan komolyan rányomta bélyegét a Szovjetunió és Kína kapcsolatára, hogy a két ország viszonyának normalizálódása felé tett egyik legfontosabb lépés Xxxxxxxxx L986-os vlagyivosztoki beszéde volt, melyben be- jelentette a szovjet csapatok részleges kivonását Mongóliából.

X0 Xxxxxx, Xxxxxx Xxxxx: A mongol demokratizálódás rövid története. Új keleti szemle, 3. évf.

(2ooLb) L–2. sz., 48–68.

kozatos urbanizációjára is tettek lépéseket. Ez elsősorban a fővárosra, illetve a mongol gazdaság erőltetett átalakításának olyan központjaira – a „szocia- lista ipar” fellegváraira – korlátozódott, mint a Mongólia északi részén, az orosz határ közelében található Erdenet vagy Darhan városa. A folyamat eu- rópai léptékkel mérve meglehetősen visszafogott eredményeket hozott, de elindított egyfajta gazdasági átalakulást, és elvetette azoknak a folyamatok- nak a csíráját, amik a rendszerváltás után robbanásszerű változásokat ered- ményeztek.

A mongol társadalmi átalakulás

A szovjet típusú gazdasági átalakulás természetesen társadalmi változásokat is generált. A mongol társadalom sajátossága, hogy a népesség nagyobb része még a huszadik század végén is nomád állattenyésztőként élte mindennapja- it. Ilyen értelemben a XX. század második évtizedének teokratikus állama sokkal közelebb állt az azt megelőző több, mint két évszázados mandzsu csá- szársághoz, mint az _92_-es forradalom utáni időkhöz. A buddhista egyház- fő vezette állam feudális jellegű társadalmában a legjelentősebb változást csu- pán az alávetett réteg szerkezetének – ezen belül is inkább az egyes csoportok számának – változása jelentette.

Az _92_-es forradalom után azonban az erőszakos kollektivizálással, a rész- leges modernizációval, a lakosság városokba, ipari központokba telepítésével akarták kialakítani a szocializmus idealizált társadalmát. Ez a folyamat a korai időszakban jelentős traumát okozott, de fokozatosan kialakult egy vá- rosi népesség, amely hozzászokott az új környezethez, részben elszakadt nomád hagyományaitól, és önálló társadalmi csoportként kezdett működni. Az át- alakulás – bár több évtized alatt zajlott le – történeti léptékben mégis elég gyorsnak tekinthető, így számos nehézség okát is ebben kell keresnünk. A rendszerváltással létrejött politikai és társadalmi változás bizonyos mérték- ben esélyt adott ezek egy részének kezelésére, de a legfontosabb problémákat napjainkig sem sikerült megoldani.

A vidéken nomadizáló pásztorok a változásokat sok tekintetben csak köz- vetett módon tapasztalták, megmaradtak hagyományos életkörülményeik között. Napjainkban is ők alkotják a társadalom konzervatívabb, a politikai környezetre kevésbé fogékony részét. A városi lakosság viszont alapvetően más beállítottságú. A rendszerváltás idején a többséget első, másod-, vagy rit-

kábban harmadgenerációs városlakók alkották, akik eltérő mértékben voltak képesek alkalmazkodni az új környezet adta körülményekhez. Szerepük ugyanakkor alapvető volt a rendszer átalakításában, hiszen jellemzően ők al- kották a demokratizálódási folyamat társadalmi bázisát. Ma is jóval érdeklő- dőbbek a politika eseményei iránt, ugyanakkor életmódjuk, gondolkodásuk változásával egyre inkább eltávolodnak korábbi gyökereiktől. Ilyen értelem- ben ma a mongol társadalom alapvetően két, egymástól jól elkülöníthető cso- portra szakad, melyek között a távolság folyamatosan nő. Ez az átalakulás a rendszerváltás után látványosan felgyorsult, amiben a politikai, de a gazda- sági környezet alapvető változása is nagy szerepet játszik.

Mint korábban említettük, a mai Mongólia sok tekintetben függetlenségét is északi szomszédja támogatásának köszönheti. Éppen ezért maguk a mon- golok meglehetősen sajátosan viszonyulnak a rendszerváltást megelőző kor- szakhoz. A hétköznapi közbeszéd gyakran alapjaiban ítéli el az V92V–V989 közötti korszakot, a történész számára azonban jóval árnyaltabb kép bonta- kozik ki.

A rendszerváltás előtti történetírás evidenciának tekintette, hogy a Szov- jetunió támogatása, a szövetségi rendszeréhez való csatlakozás, illetve a szo- cializmus mint társadalmi és politikai berendezkedés az egyetlen és üdvös Mongólia számára, hiszen az ország politikai vezetői már az V92V-es forrada- lom idején elkötelezték magukat a nem kapitalista rendszerű politikai fejlődés mellett. A politikai környezet nem is tette lehetővé, hogy felvethessenek ide- ológiailag kínos témákat, például a tényleges függetlenség vagy önállóság kér- dését. Mongólia önmaga számára független ország volt, a külvilág – és ilyen értelemben a Szovjetunió is – azonban gyakorlatilag a Szovjetunió részeként tekintett rá. Kurica ne ptica, Mongolia ne zagranica – „A tyúk nem madár, Mon- gólia nem külföld” – tartotta az orosz közmondás.

A rendszerváltás után megkezdődött a huszadik század eseményeinek át- értékelése, egyre-másra jelennek meg olyan történelmi munkák, melyek el- sődleges célja a tényfeltárás. Az eltelt idő természetesen nem volt elég ahhoz, hogy megtörténhessen a múlt rendszer eseményeinek egyfajta konszenzusos újraértékelése, de jól megfigyelhetően kirajzolódik egy tendencia. A rendszer- váltás után az eddig hozzáférhetetlen dokumentumok kiadására, a történelmi események, az egyes korszakok átértékelésére került a hangsúly, s a forráskiad- ványok megjelentetése után csak a legutóbbi években indult meg a tudományos diskurzus a korábbi korszak értékeléséről. Ebben a környezetben a rendszer-

váltást közvetlenül megelőző hetven év, a mongol pártállami vezetők általá- ban negatív előjelű kritikát kaptak. Ugyanakkor még ma is kevesen feszegetik azokat a meglehetősen ellentmondásos kérdéseket, hogy a szovjet támogatás milyen szerepet játszott a mai Mongólia létrejöttében, vagy azt, hogy Csojbal- szan,W1 a sztálinista személyi kultusz mongóliai megalapozója, miközben az egyre szorosabb szovjet szövetség kiépítésén, a szovjet típusú mongol állam megteremtésén munkálkodott, hogyan volt képes elkerülni az ország teljes beolvadását. E kérdések felvetése és értékelése még a jövő – remélhetőleg a köz- eljövő – feladata lesz.

A mongol rendszerváltás

A mongol politikai és gazdasági átalakulás, a kelet-európai rendszerváltások- hoz hasonlóan, szorosan összefügg a Szovjetunióban a nyolcvanas évek kö- zepén megindult demokratizálódási folyamattal. Az alapvető különbség az, hogy Mongólia a szovjet érdekszférába tartozó összes országnál jobban ki volt szolgáltatva a KGST-nek, illetve a Szovjetuniónak.

Sajátos módon a mongol politikai átalakulás kapcsolódik a kelet-európai politikai változásokhoz is. Ez nem csupán annak köszönhető, hogy a Szovjet- unióban bekövetkezett változások hatására Mongóliában a kelet-európai ese- ményekkel párhuzamosan ment végbe az átrendeződés. Közvetlen kapcsolat- nak tekinthető, hogy ezekben a folyamatokban gyakran olyan fiatal mongol értelmiségiek játszották a vezető szerepet, akik maguk is Magyarországon, Lengyelországban, Csehszlovákiában tanultak, tehát adott esetben bizonyos itt megismert mintákat követtek. Ki kell emelnünk az W989. decemberi romá- niai eseményeket is, melyek katalizátorként működtek, és újabb inspirációt jelentettek a mongóliai ellenzék számára.

Az W98o-as évek második felében a peresztrojka nyomán meghirdetett mon- góliai politikai és gazdasági változás az átalakítás és nyitás (őrcslön bajgólaltW8,

W1 Xorloogiin Čoibalsan [magyar átírásban: Xxxxxxxx Xxxxxxxxxxx] (W895–W952). Az W92W-es mon- gol forradalom egyik vezéralakja. W929-től egy éven keresztül államelnök, majd politikai ve- télytársainak likvidálása után, W939-től haláláig miniszterelnök, a tényleges politikai hatalom birtokosa.

W8 Halha öörčlön baiguulalt [átalakítás].

il tod.9) fogalmakkal került be a mongol köztudatba. A cél elsősorban a Szov- jetunióban elindult változások adaptálása, kivált a gazdaság átalakítása volt. A társadalmi és még inkább a politikai környezet megváltoztatása még táv- lati célként sem fogalmazódott meg. Az új politikai irányvonal meghirdeté- sével azonban létrejöttek azok a – jórészt közéleti – fórumok, ahol a társa- dalmi feszültségek is napvilágra kerültek. Ezek egyre hangsúlyosabb szerepet kaptak Mongóliában is, ami a külpolitikai változások hatásaival együtt a po- litikai változások felé sodorta az országot.

A Szovjetunió Ázsia-politikájának változásával, a szovjet-kínai viszony fokozatos normalizálódásával kialakult helyzetben valamelyest Mongólia mozgástere is bővült. Az új gazdaságpolitikai lépések azonban nem váltot- ták be a hozzájuk fűzött reményeket, így a társadalmi feszültség növekedé- sével a jelentősebb politikai átalakulás is egyre elkerülhetetlenebbé vált.

A rendszerellenes tömegmozgalmak .989 őszén kezdődtek és .99o elején váltak általánossá. Szervezői elsősorban a fiatal városi értelmiség képviselői voltak. A kezdeti időszakban követőik is inkább ebből a rétegből kerültek ki, a mozgalmak társadalmi bázisa azonban hamarosan jóval szélesebbé vált. Az események elsősorban a fővárosra koncentrálódtak, és a megmozdulások csak fokozatosan terjedtek át vidékre (természetesen ekkor is a kisebb vidéki városokra és nem a nomád területekre kell gondolnunk). Itt kapott különle- ges jelentőséget, hogy a szovjet korszakban megindult átalakulás, amely el- sősorban a nomád viszonyok felszámolását, az uralkodó ideológia elvárása- inak megfelelő „modern” társadalom kialakítását célozta, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy létrejöhessen az a politikailag is aktív réteg, amely a rendszert kritizáló társadalmi mozgalom bázisát adta.

Mongol sajátosság, hogy a megmozdulások fő szervezői alkotta ellenzék meglehetősen szoros kapcsolatot tartott fenn a párton belüli ellenzékkel, hi- szen nagyjából azonos társadalmi réteget és korosztályt képviselt. Fontos megemlíteni, hogy az ellenzékből teljes egészében hiányoztak a szélsőséges csoportok, sokkal fontosabb volt a mozgalom alulról szerveződő jellege, mely inkább a hagyományokhoz való visszatérést és a nemzeti öntudat felébreszté- sét célozta.

.9 Halha il tod [nyitás]. A fogalmak első említése az MNFP .9. kongresszusán történt (.986. május 29.). Xxxxxx, x. x. 2oo.b, 49.

Az uralkodó kormánypárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt belső meg- osztottságára jellemző, hogy egészen S99o áprilisáig nem lépett fel egyértel- műen az ellenzékkel szemben. Még januárban is alapvetően két, egymással ellentétes véleményt képviselő csoport volt megfigyelhető az MNFP Közpon- ti Bizottságán (KB) belül. A párton belüli keményvonalas, az ellenzékkel szemben határozott – akár erőszakos – fellépést sürgető csoporttal szemben formálódott egy mérsékeltebb, a békés megoldást és kisebb reformokat is tá- mogató réteg, melynek Batmönh2o volt a vezetője. A két csoport közötti ri- valizálás egészen a korábbi állami és pártvezér, Cedembál2S nyugdíjazásáig visszamenőleg megfigyelhető volt. A hatalomért folytatott harcban fokoza- tosan Batmönh hívei kerültek túlsúlyba a KB-ban, de mint láthattuk, a ke- ményvonalasok ellenállását még S989 végére sem sikerült teljesen felmor- zsolniuk. Mindazonáltal a demokratikus átalakulás egyetlen puskalövés nélkül ment végbe, ami a mongol rendszerváltás egyik legfontosabb jellem- zőjének is tekinthető. Az állampárt belső ellenzéke elég erőt képviselt ahhoz, hogy képes legyen a keményvonalasok visszatartására, és a demokratikus ellenzékkel gyakorlatilag együttműködve járuljon hozzá a békés politikai átmenethez. Ez a párt hosszú távú politikai céljait is jobban szolgálta.

A spontán társadalmi megmozdulások mellett S989 végétől egyre szerve-

zettebb ellenzéki csoportok is létrejöttek. Ezek közül az első, a Mongol De- mokrata Szövetség22 (MDSZ) volt, amelyet S989 decemberében, a Fiatal Al- kotóművészek Második Országos Tanácskozásán alapítottak.23 Az MDSZ mellett új csoportok is létrejöttek, mint a szintén S989 decemberében alakult

2o Halha Jambiin Batmönx [magyar átírásban: Xxxxxxxx Xxxxxxx] (S926–S991) S948-ban lett az MNFP tagja. Az S91o-es évek elején került be az állam legfelső vezetésébe. S913-tól tudo- mányos miniszter, S914-től a Politikai Bizottság tagja. S914–84 között Mongólia miniszterel- nöke volt, majd a politikai hatalom irányítását is megszerezte, amikor S984-ben Xxxxxxxx helyét is átvette a mongol párt- és állami vezetés élén.

2S Halha Yum˜jaagiin Cedembal [magyar átírásban: Jumdzságín Cedenbal] (S9S6–S99S) minisz-

terelnök, a Mongol Népi Forradalmi Párt főtitkára. A hatalmat Čoibalsan S952-ben bekövet- kezett halála után, politikai riválisa félreállításával szerezte meg, és egészen Batmönh S984-es hatalomra kerüléséig Mongólia egyszemélyi vezetőjének volt tekinthető.

22 A szervezet neve eredetileg Mongol Jaluučuudiin Ardčilsan Xolboo [Mongol Fiatalok Demok-

ratikus Szövetsége] volt. Később a jaluučuudiin [fiataloké] kifejezést kihagyták belőle.

23 Xxxxxx, Xxxxxx Xxxxx: A mongol rendszerváltás és társadalmi háttere. In: Orientalista nap 2ooo. Szerk.: Xxxxxxxx Xxxxx–Xxxxxx, Xxxxxxxx. MTA Orientalisztikai Bizottság–ELTE Ori- entalisztikai Intézet, Budapest 2ooSa, 99.

Szociáldemokrata Mozgalom vagy a következő év februárjában életre keltett Új Haladás Mozgalom. Ezek azonban az MDSZ jelentőségét nem csökken- tették. A Demokrata Szövetség élen járt a párttá szerveződés folyamatában is. Q99o februárjában alakult meg belőle a Mongol Demokrata Párt, a többi csoport csak hónapokkal később követte az MDSZ-t ezen az úton.

Az ellenzéki pártok felbukkanása mellett még egy, az eseményekre jelen- tős hatást gyakorló katalizátorról kell említést tenni. Ahogyan a demokra- tizálódási folyamat megindulása is a Szovjetunióban bekövetkezett változá- sokhoz kapcsolható, úgy a mongol ellenzéki megmozdulások fokozódó ak- tivitása is hasonló eseményhez köthető. Q99o. március 2-án az Izvesztyia napilap közölte, hogy értesülései szerint Mongólia csaknem Qo millió transz- ferábilis rubelre24 rúgó összeggel tartozik északi szomszédja felé. Az összeg nagysága, a hatalmon lévő mongol politikai vezetők hallgatása óriási elége- detlenségi hullámot indított el a fővárosban, ami az ellenzéki csoportokat egységbe kovácsolta.

Xxxxxxx 1-én az MDSZ tíz tagja éhségsztrájkba kezdett, amellyel sikerült az MNFP KB képviselőit tárgyalásra kényszeríteniük. Az eredmény a párt meghátrálása és a párton belüli ellenzék térnyerése volt. A KB tagjai testü- letileg lemondtak, a párt pedig olyan határozatokat fogadott el, melyek meg- teremtették a rendszer átalakításának politikai feltételeit:

Q. Törölni kell az Alkotmány 82. cikkelyét, amely kimondta az MNFP ve- zető szerepét.

2. Cedembál-t, aki Q94o-től az MNFP főtitkára és Csojbalszan Q952-es halála után a teljes politikai hatalom birtokosa volt, ki kell zárni a pártból.

3. Rehabilitálni kell a politikai elítélteket.

4. Q99o. április 9-ére össze kell hívni a párt rendkívüli kongresszusát.25 Az MNFP vezetése korábban elsősorban adminisztratív eszközökkel pró-

bálta útját állni a rendszerellenes mozgalmak megerősödésének. Az első és gyakorlatilag egyetlen jelentősebb esemény, amikor a tüntetők ellen karha- talmat vetettek be, csak Q99o áprilisában, több mint fél évvel az ellenzéki

24 Az Q962-ben létrehozott és Q964. január elsején bevezetett fizetőeszköz a szocialista országok egymás közötti kereskedelmi forgalmának elszámolását szolgálta. Aranytartalma o,9814Q2 gr tiszta arany volt, és értéke az Q98o–9o-es évek fordulóján nagyjából Q dollárnak felelt meg. A transzferábilis rubel Q99Q-ben szűnt meg, amikor a volt szocialista országok áttértek a dol- lár alapú külkereskedelmi elszámolásra.

25 Xxxxxx, x. x. 0xxXx, Qo4.

szerveződések illegalitásból való kilépése után következett be. Ekkor egy na- gyobb ellenzéki tüntetés betiltását követően a kormányépület védelmére rendelték ki a rendfenntartókat. A lépés csak olaj volt a tűzre, a felháborodás országos méretűvé duzzasztotta az ellenzék bázisát. Az állampárt kénytelen volt engedni, és június 22-re kiírták a választásokat.

A választáson hat párt indult. Az MNFP társadalmi beágyazottságára jel- lemzően a parlamenti helyek 86%-át szerezte meg, tehát egyértelmű győztes- nek tekinthető. Bár a választásokon nem történtek bizonyítható visszaélések, az adminisztratív intézkedések, amelyek az ellenzék ellehetetlenítését céloz- ták, jórészt sikerrel jártak. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy az MNFP- nek sikerült elérnie, hogy a választási törvény alapján ne egységesen szabá- lyozzák a választókerületek méretét. Ez részben Mongólia népességének sajátos eloszlásából is következett, aminek eredményeként a vidéki választókörökben a győzelemhez akár 2ooo szavazat megszerzése is elegendő volt, míg a város- okban legalább boooo kellett. Mivel az ellenzék bázisa gyakorlatilag a városi népesség volt, így a vidéki kerületekből könnyedén jutottak az állampárt kép- viselőjelöltjei a 43o fős Mongol Nagy Hurálba.26

Az ekkor megválasztott parlament két évig működött. b992 januárjában a Hurál21 elfogadta az új alkotmányt, amely a Mongol Népköztársaság nevét Mongóliára változtatta, egykamarás, 16 fős parlamentet hozott létre, kétfor- dulós többségi szavazást és közvetlen államfőválasztást vezetett be. Az új vá- lasztásokat b992 júniusában tartották, melyeken a választópolgárok 95,6%-a vett részt. Az MNFP 1b képviselői helyet szerzett. Ezzel gyakorlatilag lezárult a mongol demokratikus átalakulás első szakasza.

A mongol parlamentarizmus 1992 után

Amit a volt állampárt a demokratizálódási folyamatok elején nem tudott el- érni, jelesül az ellenzék megosztását, azt megtették a megváltozott körülmé- nyek. Az ellenzéknek láthatóan nem volt egységes kormányzási koncepciója, amit a közvéleménnyel képes lett volna elfogadtatni. Ennek következményei

26 A mongol Parlament. Az MNFP a szavazatok 6o%-át szerezte meg, de ez a képviselői helyek 86%-át, összesen 343 helyet biztosított a párt képviselői számára. Az ellenzék 4o%-os eredmé- nye így csupán a képviselői helyek b4%-át jelentette.

21 Halha Ulsiin Ix Xural [Országos Nagy Tanács (Nagy Gyűlés)].

nem csak a két választási vereségben nyilvánultak meg. Az ellenzék a válasz- tások után szétzilálódott, több pártszakadás is bekövetkezett, s a folyamatot a fokozódó gazdasági nehézségek csak tovább erősítettek.

A korábban szinte kizárólag szovjet kapcsolatokon és a KGST-n keresztül működtetett gazdaság az oroszok kivonulása után gyakorlatilag összeomlott. U992-ben a városokban alig volt élelmiszer, akadozott az áram- és üzemanyag- ellátás.28 A gazdasági nehézségek nem nagyon ingatták meg az MNFP nép- szerűségét. A politika iránt kevésbé fogékony, a változásokra nehezebben reagáló vidéki pásztorok támogatásának köszönhetően a nyári választások gyakorlatilag konzerválták a korábbi állampárt hatalmát.29 A tényleges ha- talomátadás nem történhetett meg, ugyanakkor az ellenzék sem volt képes olyan politikai alternatívát felmutatni, amely lehetőséget biztosított volna számára a hatalom átvételére. Az U996-os választásokat ugyan egy ellenzéki koalíció nyerte meg, de az nem tudott úrrá lenni a gazdasági nehézségeken, hamar teret vesztett, és 2ooo-ben az MNFP ismét szinte földindulásszerű győzelmet aratott. A 16 parlamenti hely közül 12-t szerzett meg.

Az a tény, hogy az ellenzéki koalíció képtelen volt az U996-os választási győzelemmel3o élni, több okra vezethető vissza. Ezek közül csak az egyik a megosztottság. A korábban említett ellenzéki tömörülések, pártok közül két- ségkívül a Mongol Demokrata Párt tekinthető a legjelentősebb erőnek, de ez a tény inkább kárára, mint előnyére vált a parlamenti helyek többségét megszer- ző ellenzéki koalíciónak. Az MDP a kisebb ellenzéki pártok támogatása nélkül nem kerülhetett volna hatalomra, ugyanakkor a koalíció vezető erejeként meg- próbálta rákényszeríteni elképzeléseit támogatóira is, nem törekedett a kon- szenzusos megegyezésre. A belső ellentétek, amelyek inkább gazdasági, mint politikai jellegűek voltak, hamarosan a szövetség széteséséhez vezettek.

28 Ezt jelen tanulmány szerzőjének személyes tapasztalata is alátámasztja. U992-ben a mongol főváros boltjai kongtak az ürességtől. Az élelmiszer-ellátás finoman szólva is akadozott, a kormányzat kénytelen volt jegyrendszert bevezetni. A lakosság általában magánúton – pél- dául rokoni kapcsolatait kihasználva – volt kénytelen magáról gondoskodni. Gyakran utaztak vidékre, hogy rokonaiktól, helyi pásztoroktól vásároljanak húst, néha élő állatot, és ezzel biz- tosítsák családjuk megélhetését egy rövid időre.

29 Ebben közrejátszott a választókerületek már említett aránytalan kialakítása is.

3o Az U996-os választásokra létrejött Mongol Demokrata Unió koalíciója – amelynek vezető ereje ekkor is a Demokrata Párt volt – összesen 48 mandátuma mellett az MNFP csak 23 parlamen- ti helyet volt képes megszerezni. (A fennmaradó 5 helyet függetlenek szerezték meg.)

A mongol gazdaság

A politikai irányváltás után (D996) létrejött új mongol kormányzat egyik leg- jelentősebb feladata a gazdasági helyzet normalizálása volt. A korábbi straté- giai partner – a Szovjetunió – kivonulása egy csupán kismértékben iparosí- tott, elsősorban a korábbi szövetségesek igényei szerint kialakított és számot- tevő infrastruktúrával nem rendelkező, így önmagában szinte életképtelen gazdaságot hagyott hátra. Ebben a környezetben kellett, szinte a nulláról kezd- ve, a gazdaság bővülésének feltételeit megteremteni. A nemzetközi közösség nem hagyta magára ezzel a problémával az országot – a ’9o-es évek közepén Mongólia volt a világ egyik legnagyobb hitelfelvevője. Az így rendelkezésre álló forrásokat azonban közel sem tudták megfelelően felhasználni. D998-ban már a második bankkrízis söpört végig az országon, és a privatizációt sem si- került elég körültekintően véghezvinni. Mongóliában – számos kelet-európai országhoz hasonlóan – egy viszonylag szűk csoport lett az állami vagyon ki- árusításának haszonélvezője. Bár a külső források lehetőséget biztosítottak volna arra, hogy a mongol bankrendszer kiépítésével megteremtsék a gazda- ság finanszírozásának feltételeit, ám a rendelkezésre álló kereteket rosszul használták fel. A külső források eltűntek a bankrendszer útvesztőiben, egy szűk elit érdekeit szolgálva. Ugyanakkor, a poszt-szovjet politikai- és gazda- sági átalakulásokra nem csak itt jellemző módon, ez a gazdasági csoport a po- litikai réteggel, elsősorban az D996-os választásokon győztes Demokrata Uni- óval ápolt szoros kapcsolatokat. Nem véletlen, hogy nem sokkal a hatalom megszerzése után már a külföld elvtelen kiszolgálóinak bélyegezték őket.

Ebben a választási ciklusban érte el mélypontját a gazdasági visszaesés is. Az D99o-es évek elején elvesztett piacok helyett ebben az időszakban még nem sikerült újakat kiépíteni, így a mongol gazdaság hagyományosan jól teljesítő szegmense – elsősorban az állati eredetű nyersanyagokra (pl. bőr) épülő ipar- ágak – is drámai visszaesést produkált.3D Az infláció jelentős mértékben meg- ugrott, a mongol fizetőeszköz, a tugrik dollárhoz viszonyított árfolyama D996-ban fél év alatt csaknem 36%-kal esett.32

A Demokrata Unió ilyen környezetben képtelen volt sikeres gazdaságpoli- tikát folytatni. Az állami bevételek növelése érdekében gyakran egymásnak

3D Xxxxxxx, Xxxxxx: Modern Mongolia. University of California Press, Berkeley 2oo5, 85.

32 Uo. 11. A kedvezőtlen gazdasági környezet következtében a GDP növekedése a korábbi 6,3 százalékról alig 3 százalékra esett vissza D996 végére.

ellentmondó, illetve népszerűtlen döntéseket hozott. Jellemző a helyzetre az G991 áprilisában a személy- és teherszállításra kivetett különadót szabályozó törvény, illetve az azzal szemben kialakult ellenállás. A kormányzat G3-G6o ezer tugrik különadót33 vetett ki a személyi tulajdonban lévő gépjárművekre. Ez az intézkedés közvetlenül vagy közvetett módon gyakorlatilag az egész mongol társadalmat érintette, nem csak a helyi, de a helyközi közlekedésre és áruszállításra is hatással volt. Mongóliában a nem megfelelő infrastruk- túra – például az út- és vasúthálózat hiánya – a belföldi kereskedelmet, áru- szállítást is korlátozta. A vidék és a főváros közötti áru- és személyszállítást a leghatékonyabban mindmáig a jórészt magántulajdonban – gyakran a sofőr egyszemélyes vállalkozásaként – működő kisebb fuvarozó cégek bonyolítják. A rendszerváltás után, a közösségi közlekedés hiányosságait kihasználva, a városokban is egyre-másra alakultak a kis, személyfuvarozással foglalkozó vállalkozások. Ezek megadóztatása országos méretű ellenállást váltott ki, a fővárosban utcai blokádokkal akadályozták a forgalmat, a Xxxxxxxxxx téren többezres tüntetésekkel követelték az intézkedés visszavonását. A demonst- rációk el is érték céljukat, Ocsirbat34 államelnök megvétózta a törvényt.

Az ellentmondásos gazdasági döntések következtében a kívülálló számá- ra is könnyen megfigyelhető, sajátos gazdálkodási formák jöttek létre az or- szágban. A különböző kisvállalkozások létrejöttét a fent említett fuvarozó cégek is jól szemléltetik, de a mongolok kreativitására, illetve a gazdasági jellegű magánkezdeményezésekre még számos más példát is találhatunk. A piacgazdaság bevezetése, az állami vállalatok fokozatos visszaszorulása, az állam által irányított kereskedelem visszaesése nyomán egyre-másra jelentek meg a kisebb – gyakran csak alkalmi társulásként működő – magánvállal- kozások. Ezek gyakran a törvényi kereteket feszegetve, az állandó munka- hely mellett inkább csak fizetés-kiegészítést biztosítottak az alkalmi vállal- kozók számára. A ’9o-es évek végén az utazó számára úgy tűnhetett, hogy egész Mongólia kereskedik. Az állami, nagyvállalati szintű kereskedelem hiányosságait kihasználva egyre-másra nyíltak a kisebb boltok, trafikok, amelyek áruellátásáról sajátos módon gondoskodtak. Gyakran fordult elő, hogy kisebb közösségek, saját anyagi forrásaikat összeadva, megvásároltak

33 Uo. 16.

34 Punsalmagiin Očirbat [magyar átírásban: Punszalmágijn Ocsirbat] Mongólia államelnöke G99o–G991 között.

egy-egy vagonnyi szállítmányt a legkülönbözőbb termékekből. Ezt vasúton Kínából vagy Európából a fővárosba szállították, és szintén „kisipari” mód- szerekkel – például barátok segítségével vagy a vidékre induló postajáratok- kal, buszokkal35 – terítették a fővárosban, illetve az egész országban. A már említett kisebb boltok, trafikok ugyan önállóan kicsi, de összességében meg- felelő méretű piacot teremtettek az így érkezett árucikkeknek. A szerény hasz- not azután, ismét kalákában, újabb szállítmány beszerzésére fordították. Ebben az időben gyakran fordult elő, hogy a mongol határokon szinte képte- lenség volt kishatár-forgalommal vasúton átkelni, mert a helyi „kereskedők” minden kupét lefoglaltak áruik számára. Az utazó ilyenkor éppúgy megoszt- hatta fülkéjét egy banán-szállítmánnyal, mint egy ülőgarnitúra terebélyes foteljeivel. Az ilyen jellegű tevékenység elsősorban a városi lakosság körében volt elterjedt. A vidék ekkor is megmaradt hagyományos gazdálkodási for- máinál, és népességszáma sem csökkent jelentősen. Ez a tény biztosította a mongol gazdaság túlélését.

Az említett kereskedelmi formák később, az ezredforduló környékén, fo- kozatosan visszaszorultak. A gazdaság ezen szegmensében is megjelentek a nagyvállalkozások, amelyek elég tőkeerősek voltak a nagy tételben történő kereskedelmi forgalom lebonyolításához. Ez jelentős változásokat is generált. Egyre több külföldi, multinacionális cég jelent meg, kínai, dél-koreai, japán vállalatok nyitottak kirendeltségeket, kínálták áruikat és szolgáltatásaikat – a mongóliai piacszerzés érdekében gyakran nyomott áron –, és a városokban is folyamatosan nőtt a fizetőképes kereslet. Az új környezet hatására az ez- redforduló környékén az árubőség robbanásszerűen megnőtt, ebben az érte- lemben a mongol főváros napjainkban semmiben sem különbözik a világ más nagyvárosaitól.

A külföldi befektetések növekedésének azonban negatív hatásait is megfi- gyelhetjük. Tőkeerős mongol befektetők hiányában az igazán nagy volumenű beruházások jellemzően külföldi tőkéből, illetve külföldi hitelekből valósul- tak meg. Ennek köszönhetően a befolyt nyereség jelentős része nem mongol kézben realizálódik, akár a magánbefektetőket, akár az állam jövedelmeit vizsgáljuk. Ráadásul az állam a piacgazdaság és a privatizáció korai szakaszá- ban – a befektetések ösztönzése érdekében – a költségvetés számára hosszú

35 Nemegyszer fordult elő, hogy a szerző vidéki terepmunkáján úttalan utakon zötykölődve az épp utolért postabusz hátsó ablakában magyar Balaton szelet-, vagy étolaj-szállítmányt fede- zett fel. Ekkor éppen ilyen konténer érkezett az országba.

távon meglehetősen rossz szerződéseket is kötött. Jelentős állami területek kerültek külföldi kézre, jövedelmező és a globális konjunktúrában hosszú távon is nagy jövedelemmel kecsegtető iparágak, mint a bányászat, nemes- fém- és ipari nyersanyagkitermelés – jellemzően nagy bekerülési költségeik miatt – rendre külföldi többségi tulajdonú vállalatokhoz kerültek, amelyek a komoly kedvezmények miatt gyakran még adót sem fizettek. A hazánkban sem ismeretlen okok következtében a piacgazdaság bevezetése csak egy szűk réteg jövedelmeit gyarapította, nagymértékben nőtt a gazdasági értelemben leszakadók aránya.

A mongol–kínai kapcsolatok

A gazdasági változások kapcsán még egy igen fontos tényezőt kell megemlíte- nünk, amely hosszú távon Mongólia nemzetközi politikai szerepére is hatással lehet. Ez a napjainkban egyre jelentősebb mértékben bővülő mongol-kínai po- litikai és gazdasági kapcsolat, a Kínától való egyre nagyobb gazdasági függés fokozatos kialakulása. Annak ellenére, hogy a mongol rendszerváltás épp az egypártrendszer felszámolását, a ma ismert kínai elgondolásoktól részben ide- gen gazdasági-, politikai modell és a piacgazdaság kialakítását célozta meg, a kínai vezetők siettek elismerni Mongólia teljes függetlenségét és önállóságát.36 Kína már a nyolcvanas évek végétől igen jelentős figyelmet fordított északi szom- szédjára. Sok tekintetben a korábban domináns szovjet pozíciók helyét fokoza- tosan a kínai kapcsolatok vették át. Részben ennek is köszönhető a kínai kor- mányzat gyors reagálása a mongol rendszerváltás következtében kialakult új belpolitikai helyzetre. Kína kijelentette, hogy tiszteletben tartja a demokratikus átalakulást, s ezután felvette a kapcsolatot a legfontosabb mongol politikai erők- kel, így a Mongol Népi Forradalmi Párttal és a Mongol Demokrata Párttal is.

`994-es ulánbátori látogatása idején írta alá az akkori kínai miniszterelnök, Xx Xxxx, az új kétoldalú egyezményt. Egyúttal vázolta Kína elképzeléseit Mon- góliával kapcsolatban:

Kína elismeri Mongólia függetlenségét, önállóságát, területi integritását. Cél a kölcsönös előnyökön alapuló kereskedelmi és gazdasági kapcsolat fej-

lesztése.

36 Már az `99`-ben hivatalos látogatásra Mongóliába érkező kínai delegáció is biztosította erről az új mongol kormányt.

Kína támogatja Mongólia atomfegyver-mentes státuszát.

Megfigyelői szerepet kíván Mongólia harmadik országokkal kötött szerző- déseivel kapcsolatban, és segíteni szeretné ezek létrejöttét.31

Kijelentette, hogy korábbi, ütközőállam-szerepe miatt Mongólia kiemelt fontosságú a térségben.38

A politikai kapcsolatok normalizálódása a gazdasági együttműködés ke- reteinek bővülését is magával hozta. A KGST megszűnését és az orosz kivo- nulást követő mongol gazdasági válságban a megüresedett piaci pozíciókat Kína könnyedén be tudta tölteni. a995-ben Kína már a második legnagyobb kereskedelmi partnere volt Mongóliának, a999-re pedig megszerezte a vezető szerepet. 2oo4-ben a mongol export 48 százaléka irányult Kínába, míg a Mon- góliába irányuló külföldi befektetések 38%-a származott Kínából. Ez Kína északkeleti és északnyugati tartományainak is jövedelmező volt, ugyanakkor a kínai külpolitika is jelentősen profitált belőle. A gazdasági befolyás kialakí- tásával, az egyre nyomasztóbb gazdasági erőfölény felhasználásával Kínának egyre több lehetősége van a kétoldalú kapcsolatok irányítására is.

Gazdasági értelemben Mongólia számára Kína közelsége áldás és átok is egyben. A kínai gazdaság szinte kielégíthetetlen nyersanyagigénye komoly le- hetőségeket rejt a mongolok számára. Mongólia jelentős készletekkel rendel- kezik nemesfémek és egyéb ásványkincsek tekintetébe: területén nagy meny- nyiségű arany, vas és más nemes- és színesfém, továbbá szén található. Ezek a nyersanyagok alapvető fontosságúak a kínai ipar számára, ugyanakkor ki- termelésük a már említett okok – az infrastruktúra hiánya, a beruházások jelentős tőkeigénye stb. – miatt nehézségekbe ütközik.

Az egyre szorosabbá váló gazdasági kapcsolatnak köszönhetően Mongólia mindinkább rászorul déli szomszédja támogatására, befektetéseire. Bár a mon- gol kormányzat mindent elkövet annak érdekében, hogy a közel hetven évig

31 A kínai kormányzat a térség vezető hatalmaként több, az ázsiai- és csendes-óceáni országokat összekötő kereskedelmi- és gazdasági szövetség tagja. Támogatásával Mongólia is több ilyen jellegű szervezetben is teljes jogú, illetve megfigyelői pozíciót kapott. Ilyen például az APTA (Asia Pacific Trade Agreement), az Asia Pacific Economic Cooperation Council, az SCO (Sanghai Cooperation Organization), melyben a mongolok Kína, Oroszország, Kazahsztán, Üzbegisztán Kirgizisztán, Tádzsikisztán mellett megfigyelői státusszal bírnak, csakúgy, mint az ASEAN biztonságpolitikai fórumában (ASEAN Regional Forum on Security).

38 Batbayar, Cedendambiib: Mongolia’s Forign policy in the a99o’s: New Identity and new Chal- lenges. Ulaanbaatar, Institute for Strategic Studies, 2oo2.

tartó politikai függést, amely az országot a Szovjetunióhoz kötötte, ne váltsa fel a Kínától való gazdasági függés korszaka, ebből a csapdából elég nehéz ki- törni. Hiába termelne ki az állam akár harmadik országbeli befektetők bevo- násával jelentős szénhidrogén- vagy színesfém-készleteket, azokat csak Orosz- országon vagy Kínán keresztül lenne képes szállítani, vagy ott kellene értéke- sítenie. Ez azonban olyan feltételrendszert hoz létre, amelyben az említett két országból érkező befektetők előnyben vannak másokkal szemben.

Oroszország napjainkban még mindig Mongólia második legfontosabb gazdasági partnere. Noha az EU, az USA, Kanada és az ázsiai térség jelentős gazdasággal rendelkező államai – így a Koreai Köztársaság és Japán – is fon- tos szerepet játszanak, részesedésük mégis eltörpül a kínai szerepvállalás mel- lett.39 Ez a jelentős gazdasági befolyás bizonyos esetekben a mongol kormány- zat politikai lépéseit is befolyásolhatja, akár a nemzetközi, akár a belpolitikai kérdésekre gondolunk.4o

A mongol–kínai kapcsolatok új szakasza az ezredforduló után már ismét az MNFP uralta kormányzat idején következett be.

A nemzeti eszme és az egyház új szerepe

Az MNFP 2ooo. évi látványos győzelmének csak az egyik oka volt az, hogy az b996-os parlamenti választásokon győztes koalíció képtelen volt hatalmát sta- bilizálni, és a gazdasági helyzetet normalizálni. Ebben a fent említettek – az egységes kormányzati elképzelések hiánya, az átgondolatlan intézkedések, a

39 Az említett országok közül csak az orosz részesedés haladja meg a húsz százalékot, az USA és Kanada részesedése bo% körüli, a többi még kevesebb. Ezzel szemben a kínai részesedés az 5o%-ot is megközelíti. Forrás: Mongol Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium, illetve Mongólia pekingi nagykövetségének honlapja. xxxx://xxx.xxxxxxxxxxxxxxxxxx.xxx/xxxxx. php?module=content&pid=2 (2obo-o4-23)

4o A mongol kormányzat egyes lépései, melyekkel saját önállóságát is demonstrálni akarja – ilyen az USA terrorizmus elleni háborújában való részvétel – nyugtalanítják Kínát, és ennek Peking hangot is ad. Ugyanakkor a buddhista egyházzal és ezen keresztül a mongol egyházfővel, a

IX. bogdo gegennel, illetve a dalai lámával szembeni hivatalos mongol álláspont inkább a kínai elképzelésekhez áll közelebb. Nem foglalnak állást a dalai láma és a kínai kormányzat közöt- ti vitás kérdésekben.

romló gazdasági helyzet, a korrupció elszabadulása, egy vezető ellenzéki po- litikus meggyilkolása4O – mellett még egy fontos tényező is szerepet játszott. A mongol rendszerváltás, de még inkább az azóta eltelt húsz év egyik ér- dekes sajátossága, hogy nem a korábbi ellenzék, hanem az utódpárt volt képes a rendszerváltás után felszínre kerülő mongol nacionalizmus jelképeit hatá- sosan beépíteni retorikájába. Ezt a kommunikációs előnyt a mai napig nagy- szerűen használják. A szovjet korszak ideológiájának megfelelően korábban a nagy mongol birodalmat, illetve alapítóját, Dzsingisz kánt – mint az önálló mongol államiság, függetlenség és hatalom jelképét – nem lehetett hangsú- lyosabb politikai jellegű környezetben említeni. Ennek nem kívánt politikai áthallásai voltak, amit a cenzúra igyekezett megelőzni. A rendszerváltás után azonban Xxxxxxxxx xxx központi helyre került a mongol történelmi panteon- ban, mint az ország és a birodalom alapítója, a világ felett uralkodó mongolok vezére. Személye a nacionalista retorikában is kiemelt szerepet kapott, és a mongol nemzeti identitás egyik fontos jelképévé – nem mellesleg a világ min- den pontján jól érthető és komoly reklámértékkel bíró „védjeggyé” – vált. A politikai kommunikációban szinte behozhatatlan előnyt jelentett a – koráb- ban az internacionalizmust zászlajára tűző – mongol utódpárt számára az

államalapító nagykán és a nagy mongol birodalom jelképeinek használata. Hasonlóan eredményes volt a társadalom számára szintén nagy jelentőség-

gel bíró tényező, a vallási kérdés kezelése is. Az átalakulás korai éveiben az ellenzék kommunikációjának egyik fontos témája volt a buddhista egyház helyzete, illetve a vallásszabadság kérdése. A szocialista rendszer legsötétebb korszaka a párt hatalmának kiépítése, majd stabilizálása érdekében végrehaj- tott vallásüldözés időszaka volt. Az O93o-as évek második felének vallás- és egyházellenes intézkedései az O931-es pogromokban, kolostorok elpusztításá- ban, lámák ezreinek megölésében csúcsosodtak ki. Az utókor számára „köny- nyebb lenne”, ha a rémtettek végrehajtásával az orosz bolsevikokat lehetne vádolni, de tény, hogy a „mongol hazafiak bátor tetteit” szovjet barátaik in- kább csak tanácsaikkal „segítették”.

Az egypártrendszer korszakában az egyházat sikerült tetszhalott állapot- ban tartani, de a rendszerváltás után az egyház ismét látványos, robbanássze-

4O O998. október másodikán meggyilkolták Sz. Dzorigot (Xxxxx X. Jorig) a rendszerváltó demok- ratikus ellenzék egyik vezéralakját. A gyilkosság elkövetőire, illetve okaira a mai napig nem derült fény. Politikai indítékra nincs bizonyíték, de a haláleset nem növelte a kormányzat irán- ti bizalmat.

rű fejlődésnek indult. Egyre-másra nyíltak meg a régi kolostorok, a lámák száma napjainkban is folyamatosan gyarapszik.42 Mongólia lakosságának je- lentős része ma is buddhistának tartja magát, ez tekinthető az ország állam- vallásának, a mongol identitás egyik legfontosabb elemének. A mongol utód- pártnak sikerült konszolidált kapcsolatot kialakítania az egyházzal, és meg- menekült az egyházellenesség bélyegétől.43

A közelmúlt politikai eseményei

Az itt felsoroltak következtében a 2ooo. évi választásokat az MNFP fölénye- sen megnyerte,44 s a hatalmat – kisebb megingásoktól eltekintve – gyakorla- tilag azóta is birtokolja. A mongol ellenzék képtelen egységes arculatot meg- jeleníteni, így a Demokrata Párt politikai szerepe és súlya inkább az utódpárt politikájának sikerétől vagy sikertelenségétől, mint saját politikai teljesítmé- nyétől függ.

A 2oo8. júliusi események közvetlen előzményét a 2oo4-es választások idő- szakában kell keresnünk. Ekkor az MNFP és az ellenzék, melynek vezető ereje a Mongol Demokrata Párt volt, csaknem azonos számú (31-35) helyet szerzett a parlamentben. Mivel a három független, illetve a Köztársaság Párt egy kép- viselőjét egyik oldalnak sem sikerült megnyernie, a két nagy párt kénytelen volt nagykoalíciós kormányt alakítani. A tárgyalások több mint fél évig tar- tottak, és az a megállapodás született, hogy kormányfőnek az MDP vezetőjét,

C. Elbegdordzsot, míg államfőnek az MNFP korábbi miniszterelnökét, N. Enhbajart45 jelölték, akit egy évvel később, 2oo5. június 24-én meg is válasz- tottak. A koalíció azonban kétéves kormányzás után felbomlott, és az MNFP már önállóan alakított új kormányt 2oo6-ban. Ezt követően két újabb kor- mányválság rázta meg az országot, de a kormányfői hatalmat az utódpárt

42 Ez nem csupán történeti okokra, illetve a mongol hagyományokra vezethető vissza. A mai Mongóliában a fiatalok gyakran megélhetésük biztosítása érdekében, mintegy „munkaként” választják a lámák életét.

43 A mongol buddhista egyház helyzetére vonatkozóan lásd: Xxxxxxxx, Zsolt: A buddhista egyház a modern mongol társadalomban. In: Keréknyomok, (2oo8) 4. sz. Budapest, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, 6o–13.

44 A mongol parlament 16 képviselői helyéből 12 helyet szerzett.

45 [Mongol írás szerint: Nambariin Enxbayar]

már nem engedte ki a kezéből. Ebben a politikai környezetben érkeztek el a 2oo8-as választások.

A választások előzetes eredménye ismét az MNFP győzelmét valószínű- sítette, amit Xxxxxxxxxxx, korábbi miniszterelnök és az MDP elnöke, meg- kérdőjelezett. Választási csalásról beszélt, és az általa szervezett tüntetés ve- zetett az MNFP-székház felgyújtásához. A korábban nem látott hevességű megmozdulásokhoz azonban valószínűleg kevésbé politikai, mint inkább gazdasági okok (a katonai vezetők közötti osztozkodás és az azzal járó tor- zsalkodás) vezettek, s ezt a feltételezést több mérvadó forrás is megerősíti.

E választás jelentőségéhez tartozik még egy adalék, ami a mongol társa- dalomban kialakult belső feszültség okait is jól példázza. A rendszerváltás után igen jelentős belső migráció indult meg Mongóliában, amely leginkább a főváros népességének ugrásszerű megnövekedésében érhető tetten. Az d99o-es években kb. 1oo ooo fős Ulánbátor mára csaknem másfél milliós lé- lekszámmal bír. Ugyanakkor a munkalehetőségek közel sem gyarapodtak ilyen mértékben, a piacgazdaság nyújtotta lehetőségekkel a társadalom igen kis része tudott csak élni, így jelentős vagyoni különbségek alakultak ki. Az utóbbi években a városi munkanélküliség drasztikusan megnőtt, amit a vi- dékről történő bevándorlás csak tovább fokozott. A munkalehetőségek nem csak az alacsonyan képzett lakosság, de az értelmiség számára is korlátozot- tak. A halmozódó problémák miatt kialakult feszült társadalmi környezet- ben érthető, hogy a kormányt bíráló tüntetések pillanatok alatt tömegmeg- mozdulássá terebélyesedtek.

A 2oo8-as választások gazdasági értelemben különös jelentőséggel bírtak, hiszen lehetőség volt – és a lejáró koncessziók újratárgyalásával van ma is – a korábbi előnytelen szerződések felülvizsgálatára, amire a kormányzat is elszánta magát. Sikerült olyan tőkeerős befektetőkkel tárgyalóasztalhoz ülni

– a 2oo8-as hírek alapján elsősorban kanadai és ausztrál bányaipari vállala- tokról van szó –, akik reális, a mongol állam számára is kedvező feltételekkel lennének hajlandóak több milliárd dollárt befektetni. A tervek nagyságát érzékelteti, hogy a választások idején többen a GDP 34%-os emelkedéséről beszéltek.46 Ez vezetett a pártok közötti, korábban említett konfliktushoz.

46 Ez lenne a legjelentősebb elmozdulás Mongólia posztkommunista korszakában, akár a pozi- tív, akár a negatív irányú kilengéseket tekintjük. A mongol GDP visszaesése az d99o–92 kö- zötti időszakban 22% volt.

280 • Sziuícsi Zsout

Az, aki ezeket a lehetőségeket kihasználhatja, nagy valószínűséggel olyan gaz- dasági fellendülést képes generálni, amely hosszú évekre a hatalomban tart- hatja. Igazán nem mindegy, hogy ezeket a szerződéseket melyik mongol párt képviselői írhatják alá.

Összegzés

A 2oo8 őszén kirobbant gazdasági világválság meglehetősen új körülménye- ket teremtett. A megváltozott gazdasági környezet Mongóliában sem kedvez a jelentős beruházásoknak, így egyelőre kérdéses, sikerül-e megvalósítani azo- kat a célokat, amelyeket az új kormányzat választási kampányában maga elé tűzött.41 Ez azonban nem befolyásolja azt a tényt, hogy bár a mongol rend- szerváltás óta eltelt húsz esztendő a mongol történelem meglehetősen moz- galmas korszakának számít, de megteremtette a parlamentarizmus intéz- ményes kereteit. Egyes kelet-európai utódpártokhoz hasonlóan a mongol utódpárt nem bomlott fel, sőt, egyedülállóan sikeres módon tudta megőriz- ni hatalmát. Az [99o óta eltelt időszak hat országos választása az ázsiai tér- ségre nem jellemző módon demokratikus keretek között zajlott, s a kormány- válságokkal is tarkított két évtizedben Mongólia a térség egyik stabil álla- mává alakult. Ugyanakkor a jelentős gazdasági és a jórészt ebből fakadó társadalmi jellegű nehézségeket a mai napig sem sikerült megnyugtatóan orvosolni. A mongol gazdaság sebezhetősége, a külső hatásoktól való nagy- arányú függése, Kína nyomasztó gazdasági fölénye befolyásolhatja a mongol politikát is, ugyanakkor Mongólia számára szinte alapvető fontosságú a kínai kormányzattal való jó viszony fenntartása. Ha az ebből fakadó konfliktuso- kat sikerül megfelelően kezelni, Mongólia – elsősorban sajátos geopolitikai helyzetének köszönhetően – hamarosan Ázsia egyik stratégiai szempontból is fontos országává válhat.

41 A 2oo9. május 24-án lezajlott elnökválasztáson a választópolgárok proteszt szavazataikkal meg is „büntették” a kormányt, hiszen a korábbi kormánypárti államfővel szemben az ellen- zék jelöltjét – az MDP elnökét –, Elbedordzsot emelték az elnöki székbe.