SZERZŐDÉS AZ EURÓPAI UNIÓRÓL
(92/C 191/01)
ŐFELSÉGE A BELGÁK KIRÁLYA,
ŐFELSÉGE DÁNIA KIRÁLYNŐJE,
A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, A GÖRÖG KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE,
ŐFELSÉGE SPANYOLORSZÁG KIRÁLYA, A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, ÍRORSZÁG ELNÖKE:
AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE,
Ő KIRÁLYI FENSÉGE A LUXEMBURGI NAGYHERCEG,
ŐFELSÉGE HOLLANDIA KIRÁLYNŐJE,
A PORTUGÁL KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE,
ŐFELSÉGE NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGÁNAK
KIRÁLYNŐJE,
AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy az Európai Közösségek megalapításával felvállalt európai integrációs folyamat egy új szakaszába lépjenek,
EMLÉKEZTETVE az európai kontinens megosztottsága megszüntetésének történelmi fontosságára és annak
szükségességére, hogy a jövő Európájának kialakításához szilárd alapokat teremtsenek,
MEGERŐSÍTVE elkötelezettségüket a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok
tiszteletben tartása és a jogállamiság elvei mellett,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy elmélyítsék a népeik közötti szolidaritást, miközben történelmüket, kultúrájukat és hagyományaikat tiszteletben tartják,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy tovább javítsák az intézmények demokratikus és hatékony működését, és így
azok a rájuk ruházott feladatokat egy egységes intézményi kereten belül jobban elláthassák,
AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy megerősítik és közelítik egymáshoz gazdaságaikat, valamint hogy gazdasági és monetáris uniót hoznak létre, amely e szerződés rendelkezéseivel összhangban egy közös és stabil valutát foglal magában,
AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy a belső piac megvalósításának, a megerősített kohéziónak és a környezetvédelemnek a keretében előmozdítsák népeik gazdasági és társadalmi fejlődését, továbbá hogy olyan politikákat hajtsanak végre, amelyek biztosítják, hogy a gazdasági integráció előrehaladása más területek párhuzamos fejlődésével járjon együtt,
AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy országaik állampolgárai számára közös uniós polgárságot hoznak létre,
AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy közös kül- és biztonságpolitikát valósítanak meg, beleértve végső soron egy közös védelmi politika fokozatos kialakítását, amely idővel közös védelemhez vezethet, megerősítve ezáltal Európa identitását és függetlenségét Európa és a világ békéjének, biztonságának és fejlődésének előmozdítása érdekében,
ÚJÓLAG MEGERŐSÍTVE azt a célkitűzésüket, hogy — miközben biztosítják népeik védelmét és biztonságát — megkönnyítik a személyek szabad mozgását azáltal, hogy e szerződésbe a bel- és igazságügyre vonatkozó rendelkezéseket foglalnak,
AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy tovább viszik az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatát, ahol a szubszidiaritás elvének megfelelően a döntéseket az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg,
SZEM ELŐTT TARTVA az európai integráció előrehaladása érdekében teendő további lépéseket,
ÚGY HATÁROZTAK, hogy létrehozzák az Európai Uniót, és e célból meghatalmazottjaikként jelölték ki:
ŐFELSÉGE A BELGÁK KIRÁLYA:
Xxxx XXXXXXX
külügyminisztert; Xxxxxxxx XXXXXXXX pénzügyminisztert;
ŐFELSÉGE DÁNIA KIRÁLYNŐJE:
Xxxx XXXXXXXX-XXXXXX
külügyminisztert;
Xxxxxx XXXX XXXXXXXXX
gazdasági minisztert;
A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE:
Xxxx-Xxxxxxxx XXXXXXXX szövetségi külügyminisztert;
Xxxxxxx XXXXXX
szövetségi pénzügyminisztert;
A GÖRÖG KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE:
Xxxxxxxxx XXXXXXXXX külügyminisztert;
Xxxxxxxxxx KHRISZTODOULOU gazdasági minisztert;
ŐFELSÉGE SPANYOLORSZÁG KIRÁLYA:
Xxxxxxxxx XXXXXXXXX XXXXXXX külügyminisztert;
Xxxxxx XXXXXXXX XXXXXXX
gazdasági és pénzügyminisztert;
A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE:
Xxxxxx XXXXX külügyminisztert;
Xxxxxx XXXXXXXXX
gazdasági, pénzügyi és költségvetési minisztert; ÍRORSZÁG ELNÖKE:
Xxxxxx XXXXXXX külügyminisztert; Xxxxxx XXXXX pénzügyminisztert;
AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE:
Xxxxxx XX XXXXXXXX külügyminisztert; Xxxxx XXXXX kincstárügyi minisztert;
Ő KIRÁLYI FENSÉGE A LUXEMBURGI NAGYHERCEG:
Xxxxxxx X. POOS miniszterelnök-helyettest, külügyminisztert;
Xxxx-Xxxxxx XXXXXXX pénzügyminisztert;
ŐFELSÉGE HOLLANDIA KIRÁLYNŐJE:
Xxxx xxx xxx XXXXX külügyminisztert; Xxxxxx XXX pénzügyminisztert;
A PORTUGÁL KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE:
Xxxx xx Xxxx XXXXXXXX külügyminisztert;
Xxxxx XXXXX de MACEDO pénzügyminisztert;
ŐFELSÉGE NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGÁNAK
KIRÁLYNŐJE:
Xxxxxxx XXXX
külügyi és nemzetközösségi minisztert;
Xxxxxxx XXXXX
pénzügyminisztériumi pénzügyi államtitkárt;
AKIK kicserélve jó és kellő alakban talált meghatalmazásaikat a következőkben állapodtak meg:
I. CÍM
KÖZÖS RENDELKEZÉSEK
A. cikk
E szerződéssel a Magas Szerződő Felek egymás között létrehozzák az Európai Uniót (a továbbiakban: az Unió).
E szerződés új szakaszt jelent az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatában, amelyben a döntéseket az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg.
Az Unió az Európai Közösségeken alapul, amelyeket az e szerződéssel létrehozott politikák és együttműködési formák egészítenek ki. Feladata, hogy koherens és szolidáris módon szervezze a tagállamok közötti és a népeik közötti kapcsolatokat.
B. cikk
Az Unió a következő célokat tűzi ki maga elé:
— kiegyensúlyozott és fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása, különösen egy belső határok nélküli térség létrehozása, a gazdasági és társadalmi kohézió megerősítése, valamint — e szerződés rendelkezéseinek megfelelően — végső soron egy közös valutát is magában foglaló gazdasági és monetáris unió létrehozása útján;
— identitásának nemzetközi szintű megerősítése, különösen egy közös kül- és biztonságpolitika megvalósítása útján, beleértve végső soron egy közös védelmi politika kialakítását, amely idővel közös védelemhez vezethet;
— a tagállamok állampolgárai jogainak és érdekeinek fokozottabb védelme egy uniós polgárság bevezetése útján;
— szoros bel- és igazságügyi együttműködés kialakítása;
— a közösségi vívmányok teljes mértékű fenntartása és fejlesztése annak — az N. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárás szerinti — mérlegelésével, hogy milyen mértékben szükséges az e szerződés által bevezetett politikák és együttműködési formák felülvizsgálata a közösségi mechanizmusok és intézmények eredményességének biztosítása érdekében.
Az Unió céljait e szerződés rendelkezéseinek megfelelően, az abban megállapított feltételek és ütemezés szerint, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 3b. cikkében megfogalmazott szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával kell megvalósítani.
C. cikk
Az Unió egységes intézményi kerettel rendelkezik, amely — a közösségi vívmányokat tiszteletben tartva és továbbfejlesztve — biztosítja a céljai elérése érdekében végzett tevékenységek összhangját és folytonosságát.
Az Unió különösen külső tevékenységei egészének összhangját biztosítja a kül-, a biztonság-, a gazdaság- és a fejlesztési politikája keretében. A Tanács és a Bizottság felel ezen összhang biztosításáért. Saját hatáskörüknek megfelelően biztosítják e politikák végrehajtását.
D. cikk
Az Európai Tanács adja az Uniónak a fejlődéséhez szükséges ösztönzést, és meghatározza e fejlődés
általános politikai irányait.
Az Európai Tanács a tagállamok állam-, illetve kormányfőiből és a Bizottság elnökéből áll. Munkájában közreműködnek a tagállamok külügyminiszterei és a Bizottság egy tagja. Az Európai Tanács évente legalább kétszer ül össze a Tanács elnökségét betöltő tagállam állam-, illetve kormányfőjének elnökletével.
Az Európai Tanács minden ülése után jelentést, továbbá az Unió által elért haladásról évente írásos jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek.
E. cikk
Az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság és a Bíróság hatásköreiket egyrészt az Európai Közösségeket létrehozó szerződések és az azokat módosító vagy kiegészítő további szerződések és okmányok rendelkezései, másrészt az e szerződés egyéb rendelkezései által meghatározott feltételek szerint és célok érdekében gyakorolják.
F. cikk
1. Az Unió tiszteletben tartja tagállamainak nemzeti identitását, amelyek kormányzati rendszere demokratikus elveken alapul.
2. Az Unió a közösségi jog általános elveiként tartja tiszteletben az alapvető jogokat, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláírt európai egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek.
3. Az Unió gondoskodik a céljai eléréséhez és politikái folytatásához szükséges eszközökről.
II. CÍM
AZ EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉGET LÉTREHOZÓ SZERZŐDÉST AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG
LÉTREHOZÁSA ÉRDEKÉBEN MÓDOSÍTÓ RENDELKEZÉSEK
G. cikk
Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés, az Európai Közösség létrehozása céljából e cikk rendelkezéseinek megfelelően módosul:
A. A szerződés teljes szövegében:
1. Az „Európai Gazdasági Közösség” kifejezést az „Európai Közösség” kifejezés váltja fel.
B. Az első, „Alapelvek” című részben:
2. A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„2. cikk
A Közösség feladata, hogy közös piac, valamint gazdasági és monetáris unió létrehozásával, továbbá a
3. és a 3a. cikkben meghatározott közös politikák, illetve intézkedések végrehajtásával a Közösség
egész területén előmozdítsa a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott fejlődését, a
környezetre figyelmet fordító, fenntartható és inflációt nem gerjesztő növekedést, a gazdasági teljesítmények nagyfokú konvergenciáját, a foglalkoztatottság és a szociális védelem magas szintjét, az életszínvonal és életminőség emelését, valamint a tagállamok közötti gazdasági és társadalmi kohéziót és szolidaritást.
3. A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„3. cikk
A 2. cikkben foglaltak megvalósítása céljából a Közösség tevékenysége — e szerződés rendelkezései
és az abban meghatározott ütemezés szerint — a következőket foglalja magában:
a) a tagállamok között az áruk behozatalára és kivitelére vonatkozó vámok és mennyiségi korlátozások, valamint minden más, azokkal azonos hatású intézkedés eltörlése;
b) közös kereskedelempolitika;
c) belső piac, amelyet az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke tagállamok közötti szabad
mozgását gátló akadályok eltörlése jellemez;
d) a személyek belső piacra történő belépésére és belső piacon történő mozgására vonatkozó
intézkedések a 100c. cikkben foglaltak értelmében;
e) közös politika a mezőgazdaság és a halászat területén;
f) közös politika a közlekedés területén;
g) olyan rendszer, amely megakadályozza a belső piaci verseny torzulását;
h) a tagállamok jogszabályainak közelítése a közös piac működéséhez szükséges mértékben;
i) szociálpolitika, amely magában foglalja az Európai Szociális Alapot;
j) a gazdasági és társadalmi kohézió erősítése;
k) környezetpolitika;
l) a közösségi ipar versenyképességének erősítése;
m) a kutatás és a technológiai fejlesztés előmozdítása;
n) a transzeurópai hálózatok létesítésének és fejlesztésének ösztönzése;
o) hozzájárulás az egészségvédelem magas szintjének eléréséhez;
p) hozzájárulás a minőségi oktatáshoz és szakképzéshez, valamint a tagállamok kultúrájának
virágzásához;
q) fejlesztési együttműködési politika;
r) a tengerentúli országok és területek társulása a kereskedelmi forgalom növelése és a gazdasági
és társadalmi fejlődés közös elősegítése érdekében;
s) hozzájárulás a fogyasztóvédelem erősítéséhez;
t) intézkedések az energiaügy, a polgári védelem és az idegenforgalom területén.”
4. A szerződés a következő cikkel egészül ki:
„3a. cikk
(1) A 2. cikkben meghatározott célok megvalósítása érdekében a tagállamok és a Közösség tevékenysége — az e szerződésben előírtak és az abban meghatározott ütemezés szerint — magában foglalja egy olyan gazdaságpolitika bevezetését, amely a tagállamok gazdaságpolitikájának szoros összehangolásán, a belső piacon és a közös célkitűzések meghatározásán alapul, és amelyet a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban valósítanak meg.
(2) Az előzőekkel párhuzamosan, továbbá az e szerződésben előírtak és az abban meghatározott ütemezés és eljárások szerint ez a tevékenység magában foglalja az árfolyamok visszavonhatatlan rögzítését, ami egy közös valuta, az ECU bevezetéséhez vezet, valamint egy egységes monetáris és árfolyam-politika meghatározását és megvalósítását, amelynek elsődleges célja az árstabilitás fenntartása és — e célkitűzés sérelme nélkül — az általános gazdaságpolitika támogatása a Közösségen belül, a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban.
(3) A tagállamok és a Közösség ezen tevékenységei feltételezik a következő irányadó elvek betartását: stabil árak, rendezett államháztartás és monetáris feltételek, valamint fenntartható fizetési mérleg.”
5. A szerződés a következő cikkel egészül ki:
„3b. cikk
A Közösség az e szerződésben ráruházott hatáskörök és a számára kijelölt célkitűzések keretén belül
jár el.
Azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, a szubszidiaritás elvének megfelelően a Közösség csak akkor és annyiban jár el, amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók.
A Közösség intézkedései nem léphetik túl az e szerződés célkitűzéseinek eléréséhez szükséges
mértéket.”
6. A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„4. cikk
(1) A Közösségre bízott feladatokat a következő intézmények hajtják végre:
— az EURÓPAI PARLAMENT,
— a TANÁCS,
— a BIZOTTSÁG,
— a BÍRÓSÁG,
— a SZÁMVEVŐSZÉK.
Az egyes intézmények az e szerződésben rájuk ruházott hatáskörök keretén belül járnak el.
(2) A Tanácsot és a Bizottságot a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága segíti
tanácsadói minőségben.”
7. A szerződés a következő cikkekkel egészül ki:
„4a. cikk
Az e szerződésben megállapított eljárásoknak megfelelően létrejön a Központi Bankok Európai Rendszere (a továbbiakban: KBER) és az Európai Központi Bank (a továbbiakban: EKB), amelyek az e szerződésben, valamint a KBER és az EKB e szerződéshez csatolt alapokmányában (a továbbiakban: a KBER alapokmánya) rájuk ruházott hatáskörök keretén belül járnak el.
4b. cikk
Létrejön az Európai Beruházási Bank, amely az e szerződésben, valamint az e szerződéshez csatolt
alapokmányában ráruházott hatáskörök keretén belül jár el.”
8. A hatodik cikket el kell hagyni, és a 7. cikk számozása 6. cikkre változik, második bekezdésének
helyébe pedig a következő szöveg lép:
„A Tanács a 189c. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően az ilyen megkülönböztetés tilalmára
vonatkozó szabályokat fogadhat el.”
9. A 8., 8a., 8b. és 8c. cikk számozása megfelelően 7., 7a., 7b., illetve 7.c. cikkre változik.
C. A szerződés a következő résszel egészül ki:
„MÁSODIK RÉSZ UNIÓS POLGÁRSÁG
8. cikk
(1) Létrejön az uniós polgárság.
Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára.
(2) Az uniós polgárokat megilletik az e szerződés által rájuk ruházott jogok, és terhelik az e
szerződésben előírt kötelezettségek.
8a. cikk
(1) Az e szerződésben és a végrehajtására hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz.
(2) A Tanács rendelkezéseket hozhat azzal a céllal, hogy megkönnyítse az (1) bekezdésben említett jogok gyakorlását; amennyiben e szerződés másként nem rendelkezik, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament hozzájárulásának elnyerését követően egyhangúlag határoz.
8b. cikk
(1) Minden uniós polgár, akinek lakóhelye olyan tagállamban van, amelynek nem állampolgára, a lakóhelye szerinti tagállam helyhatósági választásain választójoggal rendelkezik és választható ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai. E jog gyakorlásának részletes szabályait a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően 1994. december 31-éig egyhangú határozattal fogadja el; ezek a szabályok eltérést állapíthatnak meg, amennyiben valamely tagállam sajátos problémái ezt indokolják.
(2) A 138. cikk (3) bekezdése és az annak végrehajtására elfogadott rendelkezések sérelme nélkül minden uniós polgár, akinek a lakóhelye olyan tagállamban van, amelynek nem állampolgára, a lakóhelye szerinti tagállamban az európai parlamenti választásokon választójoggal rendelkezik és választható ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai. E jog gyakorlásának részletes szabályait a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően 1993. december 31-éig egyhangú határozattal fogadja el; ezek a szabályok eltérést állapíthatnak meg, amennyiben valamely tagállam sajátos problémái ezt indokolják.
8c. cikk
Olyan harmadik ország területén, ahol az állampolgársága szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, bármely uniós polgár jogosult bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai. A tagállamok 1993. december 31-éig kialakítják egymás között a szükséges szabályokat, és megkezdik az ilyen védelem biztosításához szükséges nemzetközi tárgyalásokat.
8d. cikk
Minden uniós polgárnak joga van petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez a 138d. cikknek
megfelelően.
Minden uniós polgárnak joga van a 138e. cikkben intézményesített ombudsmanhoz fordulni.
8e. cikk
A Bizottság 1993. december 31-éig és azt követően minden harmadik évben jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak e rész rendelkezéseinek alkalmazásáról. Ez a jelentés beszámol az Unió fejlődéséről.
Ennek alapján és e szerződés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a Tanács, a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangú határozattal rendelkezéseket fogadhat el az e részben megállapított jogok megerősítésére és kibővítésére, amelyeket a tagállamoknak alkotmányos követelményeiknek megfelelő elfogadásra ajánl.”
D. A második és harmadik rész egyetlen rész alá rendeződik a következő címmel:
„HARMADIK RÉSZ KÖZÖSSÉGI POLITIKÁK”,
és ebben a részben:
10. A 49. cikk első mondatának helyébe a következő szöveg lép:
„E szerződés hatálybalépésekor a Tanács a 189b. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően irányelvek vagy rendeletek formájában megállapítja azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a munkavállalók
48. cikkben meghatározott szabad mozgását fokozatosan megvalósítsák, különösen:”
11. A 54. cikk (2) bekezdése helyébe a következő bekezdés lép:
„(2) A Tanács a 189b. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően irányelveket bocsát ki az általános program végrehajtása, illetve — ha ilyen program nem létezik — a letelepedési szabadság megvalósítása egy szakaszának valamely meghatározott tevékenység tekintetében történő elérése érdekében.”
12. A 56. cikk (2) bekezdése helyébe a következő bekezdés lép:
„(2) Az átmeneti időszak végéig a Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag irányelveket bocsát ki a fent említett törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolása céljából. A második szakasz végét követően azonban a Tanács a 189b. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően bocsát ki irányelveket a valamennyi tagállamban rendeleti vagy közigazgatási szabályozási szintű rendelkezések összehangolása céljából.”
13. A 57. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„57. cikk
(1) A Tanács az önálló vállalkozói tevékenység megkezdésének és folytatásának megkönnyítése érdekében a 189b. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően irányelveket bocsát ki az oklevelek, a bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerése céljából.
(2) Ugyanebből a célból a Tanács az átmeneti időszak végéig irányelveket bocsát ki a tagállamok önálló vállalkozói tevékenység megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolására. A Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag határoz az olyan irányelvekről, amelyek végrehajtása legalább egy tagállamban a természetes személyek képzésére és a szakma gyakorlásának feltételeire vonatkozó, az egyes szakmákra irányadó jogi szabályozás meglévő alapelveinek módosítását vonná maga után. Egyéb esetekben a Tanács a 189b. cikkben megállapított eljárás szerint jár el.
(3) Az orvosi és egyéb gyógyító, valamint a gyógyszerészeti szakmák esetében a korlátozások fokozatos eltörlése az e szakmáknak a különböző tagállamokban történő gyakorlására vonatkozó feltételek összehangolásától függ.”
14. a 4. fejezet címe helyébe a következő szöveg lép:
„4. FEJEZET
TŐKE- ÉS FIZETÉSI MŰVELETEK”
15. A szerződés a következő cikkekkel egészül ki:
„73a. cikk
1994. január 1-jétől a 67–73. cikk helyébe a 73b–73g. cikk lép.
73b. cikk
(1) E fejezet rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik
országok közötti tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozás.
(2) E fejezet rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik
országok közötti fizetési műveletekre vonatkozó minden korlátozás.
73c. cikk
(1) A 73b. cikk rendelkezései nem érintik azoknak a nemzeti vagy közösségi jogszabályok alapján 1993. december 31-én hatályban lévő korlátozásoknak a harmadik országokra történő alkalmazását, amelyeket a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó olyan tőkemozgás tekintetében fogadtak el, amely közvetlen befektetéssel — az ingatlanbefektetéseket is beleértve —, letelepedéssel, pénzügyi szolgáltatások nyújtásával vagy értékpapírok tőkepiacokra történő bevezetésével függ össze.
(2) A tagállamok és harmadik országok közötti szabad tőkemozgás lehető legnagyobb mértékű megvalósítására törekedve és e szerződés egyéb fejezeteinek sérelme nélkül a Tanács a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel intézkedéseket hozhat a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó olyan tőkemozgásra vonatkozóan, amely közvetlen befektetéssel — az ingatlanbefektetéseket is beleértve —, letelepedéssel, pénzügyi szolgáltatások nyújtásával vagy értékpapírok tőkepiacra történő bevezetésével függ össze. Egyhangúság szükséges az e bekezdés szerinti olyan intézkedésekhez, amelyek visszalépést jelentenek a közösségi jogban a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó tőkemozgás liberalizációja tekintetében.
73d. cikk
(1) A 73b. cikk rendelkezései nem érintik a tagállamoknak azt a jogát, hogy:
a) alkalmazzák adójoguk azon vonatkozó rendelkezéseit, amelyek a lakóhely vagy a
tőkebefektetés helye alapján az adózók között különbséget tesznek;
b) meghozzák a szükséges intézkedéseket a nemzeti törvények és rendeletek megsértésének megakadályozására, különösen az adózás és a pénzügyi szervezetek prudenciális felügyelete terén, vagy hogy eljárásokat alakítsanak ki a tőkemozgások igazgatási vagy statisztikai célú bejelentésére, illetve hogy a közrend vagy a közbiztonság által indokolt intézkedéseket hozzanak.
(2) E fejezet rendelkezései nem érintik a letelepedési jogra vonatkozó és e szerződéssel
összeegyeztethető korlátozások alkalmazhatóságát.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett intézkedések és eljárások nem szolgálhatnak a 73b. cikkben meghatározott szabad tőkemozgásra és fizetési műveletekre vonatkozó önkényes megkülönböztetés vagy rejtett korlátozás eszközéül.
73e. cikk
A 73b. cikktől eltérve, azok a tagállamok, amelyekre 1993. december 31-én a hatályos közösségi jog alapján eltérés vonatkozik, legkésőbb 1995. december 31-éig fenntarthatják azokat a tőkemozgásra vonatkozó korlátozásokat, amelyekre az ebben az időpontban hatályban lévő eltérések felhatalmazást adtak.
73f. cikk
Ha rendkívüli körülmények fennállása esetén a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó tőkemozgás a gazdasági és monetáris unió működésében súlyos nehézségeket okoz vagy azzal fenyeget, a Tanács a Bizottság javaslata alapján, az EKB-val folytatott konzultációt követően minősített többséggel védintézkedéseket hozhat harmadik országokkal szemben hat hónapot meg nem haladó időszakra, amennyiben ezek az intézkedések feltétlenül szükségesek.
73g. cikk
(1) Ha a 228a. cikkben előirányzott esetben a Közösség fellépése szükséges, a Tanács a 228a. cikkben meghatározott eljárás szerint az érintett harmadik országokkal szemben megteheti a szükséges sürgős intézkedéseket a tőkemozgásokra és fizetési műveletekre vonatkozóan.
(2) A 224. cikk sérelme nélkül és mindaddig, amíg a Tanács az (1) bekezdés értelmében nem tett intézkedéseket, komoly politikai okból és sürgősségi alapon bármely tagállam egyoldalú intézkedéseket hozhat harmadik országokkal szemben a tőkemozgásra és a fizetési műveletekre vonatkozóan. A Bizottságot és a többi tagállamot az ilyen intézkedésekről legkésőbb azok hatálybalépésének időpontjában tájékoztatni kell.
A Tanács a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel határozhat arról, hogy az érintett tagállam módosítsa vagy törölje el ezeket az intézkedéseket. A Tanács elnöke a Tanács által hozott ilyen határozatról tájékoztatja az Európai Parlamentet.
73h. cikk
1994. január 1-jéig a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:
1. Minden tagállam vállalja, hogy — azon tagállam valutájában, amelyben a hitelező vagy a kedvezményezett letelepedett — az áruk, szolgáltatások és a tőke mozgásával kapcsolatos fizetéseket, valamint a tőke és a jövedelmek átutalását engedélyezi olyan mértékben, amennyire a tagállamok között az áruk, szolgáltatások és a tőke mozgása e szerződés értelmében liberalizált.
A tagállamok kinyilvánítják készségüket arra, hogy vállalják a fizetéseknek az előző albekezdésben előírt mértéket meghaladó liberalizációját, amennyire ezt általában gazdasági helyzetük és különösen fizetési mérlegük állása lehetővé teszi.
2. Amennyiben az áruk, szolgáltatások és a tőke mozgásának csupán az ezekhez kapcsolódó fizetésekre vonatkozó korlátozások szabnak határt, ezeket a korlátozásokat — e fejezet, valamint a mennyiségi korlátozásokra és a szolgáltatások liberalizációjára vonatkozó fejezetek rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával — fokozatosan el kell törölni.
3. A tagállamok vállalják, hogy egymás között nem vezetnek be semmilyen új korlátozást az e szerződés III. mellékletében felsorolt láthatatlan műveletekhez kapcsolódó átutalásokra vonatkozóan.
A meglévő korlátozások fokozatos eltörlésére a 63–65. cikk rendelkezései szerint kerül sor, amennyiben arra nem az 1. és 2. pontban szereplő rendelkezések vagy e fejezet egyéb rendelkezései irányadók.
4. A tagállamok szükség esetén tanácskoznak egymással azokról az intézkedésekről, amelyeket az ebben a cikkben említett fizetések és átutalások lebonyolítása érdekében kell meghozni; ezek az intézkedések nem akadályozhatják az e szerződésben meghatározott célkitűzések elérését.
16. A 75. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„75. cikk
(1) A 74. cikk végrehajtása céljából és a közlekedés sajátosságainak figyelembevételével a Tanács a 189c. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően meghatározza:
a) a valamely tagállam területére irányuló vagy onnan kiinduló, illetve egy vagy több tagállam területén áthaladó nemzetközi közlekedésre alkalmazandó közös szabályokat;
b) azokat a feltételeket, amelyek mellett valamely tagállamban egy ott nem honos fuvarozó közlekedési szolgáltatásokat végezhet;
c) a közlekedés biztonságát javító intézkedéseket;
d) az egyéb megfelelő rendelkezéseket.
(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett rendelkezéseket az átmeneti időszak alatt kell
meghatározni.
(3) Amennyiben a közlekedési szabályrendszer elveire vonatkozó rendelkezések alkalmazása egyes térségekben az életszínvonalat és foglalkoztatást, valamint a közlekedési eszközök kihasználását feltehetően súlyosan befolyásolja, e rendelkezéseket a Tanács — az (1) bekezdésben előírt eljárástól eltérve — a Bizottság javaslata alapján, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag állapítja meg. Ennek során a Tanács figyelembe veszi a közös piac létrehozásából eredő gazdasági fejlődéshez való igazodás szükségességét.”
17. A harmadik rész I. címének címe a következőképpen módosul:
„V. CÍM
A VERSENYRE, AZ ADÓZÁSRA ÉS A JOGSZABÁLYOK KÖZELÍTÉSÉRE VONATKOZÓ KÖZÖS SZABÁLYOK”
18. 92. cikk (3) bekezdésében:
— a szöveg a következő ponttal egészül ki:
„d) a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás, ha az a Közösségen belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben;”
— a jelenlegi d) pont e) pontra változik.
19. A 94. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„94. cikk
A Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően minősített többséggel megfelelő rendeleteket alkothat a 92. és 93. cikk alkalmazására, és meghatározhatja különösen a 93. cikk (3) bekezdésének alkalmazási feltételeit, valamint az ez alól az eljárás alól mentesülő támogatási fajtákat.”
20. A 99. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„99. cikk
A Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyhangúlag rendelkezéseket fogad el a forgalmi adók, a jövedéki adók és a közvetett adók egyéb formáira vonatkozó jogszabályok olyan mértékű harmonizálására, amennyire az ilyen harmonizáció a belső piacnak a 7a. cikkben megállapított határidőn belüli megteremtéséhez és működéséhez szükséges.”
21. A 100. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„100. cikk
A Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyhangúlag irányelveket fogad el a tagállamok olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére, amelyek közvetlenül érintik a közös piac megteremtését vagy működését.”
22. A 100a. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő bekezdés lép:
„(1) Ha e szerződés másként nem rendelkezik, a 7a. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására — a 100. cikktől eltérve — a következő rendelkezéseket kell alkalmazni. A Tanács a 189b. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja azokat a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése.”
23. A szerződés a következő cikkel egészül ki:
„100c. cikk
(1) A Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag meghatározza azokat a harmadik országokat, amelyek állampolgárainak a tagállamok külső határainak átlépésekor vízummal kell rendelkezniük.
(2) Ha azonban egy harmadik országban olyan szükséghelyzet áll elő, amely e harmadik ország állampolgárainak a Közösségbe történő váratlan beáramlásával fenyeget, a Tanács a Bizottság ajánlása alapján, minősített többséggel az érintett ország állampolgáraira nézve hat hónapot meg nem haladó időszakra vízumkényszert vezethet be. Az e bekezdés alapján bevezetett vízumkényszer az (1) bekezdésben említett eljárásnak megfelelően meghosszabbítható.
(3) 1996. január 1-jétől a Tanács minősített többséggel fogadja el az (1) bekezdésben említett határozatokat. Ezt az időpontot megelőzően a Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően minősített többséggel egységes vízumformátumra vonatkozó intézkedéseket fogad el.
(4) Az e cikkben említett területeken a Bizottság megvizsgálja bármely tagállam arra irányuló kérelmét, hogy a Bizottság javaslatot terjesszen a Tanács elé.
(5) E cikk nem érinti a közrend fenntartásával, illetve a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos
tagállami hatáskörök gyakorlását.
(6) E cikket más területekre is alkalmazni kell, ha az Európai Unióról szóló szerződés bel- és igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezéseinek K.9. cikke értelmében és az egyidejűleg meghatározott szavazási feltételek alapján ilyen értelmű határozat születik.
(7) A tagállamok között hatályban lévő egyezményeknek az e cikk hatálya alá tartozó területekre vonatkozó rendelkezései hatályban maradnak mindaddig, amíg azokat tartalmilag nem váltják fel az e cikk alapján elfogadott irányelvek vagy intézkedések.”
24. A szerződés a következő cikkel egészül ki:
„100d. cikk
Az Európai Unióról szóló szerződés K.4. cikke által létrehozott, magas rangú tisztviselőkből álló koordinációs bizottság a 151. cikk sérelme nélkül hozzájárul a Tanács munkájának előkészítéséhez a 100c. cikkben említett területeken.”
25. A harmadik rész II címe 1., 2. és 3. fejezetének helyébe a következő szöveg lép:
„VI. CÍM
GAZDASÁG- ÉS MONETÁRIS POLITIKA
1. FEJEZET GAZDASÁGPOLITIKA 102a. cikk
A tagállamok azzal a szándékkal folytatják gazdaságpolitikájukat, hogy a 103. cikk (2) bekezdésében említett átfogó iránymutatások szerint hozzájáruljanak a Közösség 2. cikkben meghatározott célkitűzéseinek megvalósításához. A tagállamok és a Közösség a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban tevékenykednek, ezáltal elősegítve az erőforrások hatékony elosztását és tiszteletben tartva a 3a. cikkben meghatározott elveket.
103. cikk
(1) A tagállamok közös érdekű ügynek tekintik és összehangolják gazdaságpolitikájukat a Tanácsban a 102a. cikk rendelkezéseinek megfelelően.
(2) A Tanács a Bizottság ajánlása alapján, minősített többséggel tervezetet készít a tagállamok és a Közösség gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatásokról, és erről jelentést tesz az Európai Tanácsnak.
Az Európai Tanács a Tanács jelentése alapján a tagállamok és a Közösség gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatásokról kialakítja következtetését.
E következtetés alapján a Tanács minősített többséggel ajánlást fogad el, amelyben meghatározza
ezeket az átfogó iránymutatásokat. A Tanács ajánlásáról tájékoztatja az Európai Parlamentet.
(3) A tagállamok gazdaságpolitikájának szorosabb összehangolása és gazdasági teljesítményének tartós egymáshoz közelítése érdekében a Tanács a Bizottság által benyújtott jelentések alapján figyelemmel kíséri az egyes tagállamok és a Közösség gazdasági fejlődését, valamint a gazdaságpolitikák összeegyeztethetőségét a (2) bekezdésben említett átfogó iránymutatásokkal, és erről rendszeresen átfogó értékelést készít.
E többoldalú felügyelet céljából a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a gazdaságpolitikájuk terén
hozott fontos intézkedéseikről, valamint az általuk szükségesnek tartott egyéb adatokról.
(4) Ha a (3) bekezdésben említett eljárásban megállapításra kerül, hogy egy tagállam gazdaságpolitikája nem felel meg a (2) bekezdésben említett átfogó iránymutatásoknak, vagy veszélyeztetheti a gazdasági és monetáris unió megfelelő működését, a Tanács a Bizottság ajánlása alapján, minősített többséggel, megteheti a szükséges ajánlásokat az érintett tagállamnak. A Tanács a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel, úgy határozhat, hogy ajánlásait nyilvánosságra hozza.
A Tanács elnöke és a Bizottság jelentést tesz az Európai Parlamentnek a többoldalú felügyelet eredményeiről. Amennyiben a Tanács ajánlásait nyilvánosságra hozta, a Tanács elnökét fel lehet kérni arra, hogy jelenjen meg az Európai Parlament hatáskörrel rendelkező bizottsága előtt.
(5) A Tanács a 189c. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően részletes szabályokat fogadhat
el az e cikk (3) és (4) bekezdésében említett többoldalú felügyeleti eljárásra vonatkozóan.
103a. cikk
(1) A Tanács, az e szerződésben előírt egyéb eljárások sérelme nélkül, a Bizottság javaslata alapján, egyhangúlag határozhat a gazdasági helyzetnek megfelelő intézkedésekről, különösen ha egyes termékekkel való ellátásban súlyos nehézségek merülnek fel.
(2) Ha egy tagállam általa nem befolyásolható rendkívüli események folytán nehézségekkel küzd, vagy súlyos nehézségek komoly veszélye áll fenn, a Tanács a Bizottság javaslata alapján, egyhangúlag eljárva, az érintett tagállamnak bizonyos feltételek mellett közösségi pénzügyi támogatást nyújthat. Ha a súlyos nehézségeket természeti csapás okozza, a Tanács minősített többséggel határoz. A Tanács elnöke a meghozott határozatról tájékoztatja az Európai Parlamentet.
104. cikk
(1) Az EKB, illetve a tagállamok központi bankjai (a továbbiakban: nemzeti központi bankok) nem nyújthatnak folyószámlahitelt vagy bármely más hitelt a közösségi intézmények vagy szervek, a tagállamok központi kormányzata, regionális vagy helyi közigazgatási szervei, közjogi testületei, egyéb közintézményei vagy közvállalkozásai részére, továbbá ezektől közvetlenül nem vásárolhatnak adósságinstrumentumokat.
(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható a köztulajdonban lévő hitelintézetekre, amelyeket a jegybanki pénzkínálat vonatkozásában a nemzeti központi bankoknak és az EKB-nak a magántulajdonban lévő hitelintézetekkel azonos elbánásban kell részesíteniük.
104a. cikk
(1) Tilos minden olyan intézkedés, amely nem prudenciális megfontoláson alapul, és amely a Közösség intézményeinek vagy szerveinek, a tagállamok központi kormányzatának, regionális vagy helyi közigazgatási szerveinek, közjogi testületeinek, egyéb közintézményeinek vagy közvállalkozásainak kiváltságos hozzáférést biztosít a pénzügyi szervezetekhez.
(2) A Tanács a 189c. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően 1994. január 1-je előtt meghatározza az (1) bekezdésben előírt tilalom alkalmazásával kapcsolatos fogalmakat.
104b. cikk
(1) A Közösség nem felel a tagállamok központi kormányzatának, regionális vagy helyi közigazgatási szerveinek, közjogi testületeinek, egyéb közintézményeinek vagy közvállalkozásainak kötelezettségeiért, és nem vállalja át azokat; ez nem sértheti a valamely meghatározott projekt közös megvalósítására vonatkozó kölcsönös pénzügyi garanciákat. A tagállamok nem felelnek egy másik tagállam központi kormányzatának, regionális vagy helyi közigazgatási szerveinek, közjogi testületeinek, egyéb közintézményeinek vagy közvállalkozásainak kötelezettségeiért, és nem vállalják át azokat; ez nem sértheti a valamely meghatározott projekt közös megvalósítására vonatkozó kölcsönös pénzügyi garanciákat.
(2) Ha szükséges, a Tanács a 189c. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően meghatározhatja a
104. cikkben és az ebben a cikkben előírt tilalmak alkalmazására vonatkozó fogalmakat.
104c. cikk
(1) A tagállamok kerülik a túlzott költségvetési hiányt.
(2) A Bizottság figyelemmel kíséri a tagállamok költségvetési helyzetének, államadósság- állományának alakulását a jelentős mértékű eltérések feltárása érdekében. Különösen a költségvetési fegyelem betartását vizsgálja az alábbi két kritérium alapján:
a) a tervezett vagy tényleges költségvetési hiánynak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya túllép-e egy meghatározott referenciaértéket, kivéve ha
— az arány jelentős mértékben és folyamatosan csökkent, és elért egy, a referenciaértékhez közeli szintet; vagy
— a referenciaérték túllépése csak kivételes és átmeneti, és az arány közel marad a referenciaértékhez;
b) az államadósságnak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya túllép-e egy meghatározott referenciaértéket, kivéve ha az arány elegendő mértékben csökken, és kielégítő ütemben közelít a referenciaértékhez.
A referenciaértékeket az e szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv határozza meg.
(3) Ha egy tagállam nem felel meg az egyik vagy mindkét kritériummal kapcsolatos követelményeknek, a Bizottság erről jelentést készít. A Bizottság jelentése figyelembe veszi, hogy a költségvetési hiány meghaladja-e az állami beruházások kiadásait, valamint minden egyéb érdemleges tényezőt, beleértve a tagállam középtávú gazdasági és költségvetési helyzetét.
A Bizottság jelentést készíthet akkor is, ha a kritériumokkal kapcsolatos követelmények teljesítésétől függetlenül azon a véleményen van, hogy egy tagállamban túlzott hiány kialakulásának veszélye áll fenn.
(4) A 109c. cikkben említett bizottság véleményezi a Bizottság jelentését.
(5) Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállamban túlzott hiány áll fenn vagy következhet be,
erről véleményt küld a Tanácsnak.
(6) A Tanács, a Bizottság ajánlása alapján és az érintett tagállam esetleges észrevételeit figyelembe véve, egy általános értékelést követően minősített többséggel határoz arról, hogy fennáll-e túlzott hiány.
(7) Ha a (6) bekezdésnek megfelelően a Tanács túlzott hiányt állapít meg, ajánlásokat tesz az érintett tagállamnak azzal a céllal, hogy ezt az állapotot meghatározott időn belül szüntesse meg. A (8) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel, ezek az ajánlások nem hozhatók nyilvánosságra.
(8) Ha a Tanács megállapítja, hogy ajánlásait a meghatározott időn belül nem követte eredményes
intézkedés, azokat nyilvánosságra hozhatja.
(9) Ha a Tanács ajánlásainak egy tagállam továbbra sem tesz eleget, a Xxxxxx úgy határozhat, hogy a tagállamot felszólítja arra, hogy meghatározott időn belül hozzon intézkedéseket a hiány olyan mértékű csökkentésére, amelyet a Tanács a helyzet orvoslásához szükségesnek ítél.
Ilyen esetben a Tanács kérheti az érintett tagállamtól, hogy egy meghatározott ütemezés szerint jelentéseket nyújtson be annak érdekében, hogy a Tanács felülvizsgálhassa a tagállam kiigazításra irányuló erőfeszítéseit.
(10) A 169. és a 170. cikkben biztosított eljárás-indítási jog e cikk (1)–(9) bekezdésének keretei között nem gyakorolható.
(11) Mindaddig, amíg egy tagállam nem tesz eleget a (9) bekezdés szerinti határozatnak, a Tanács a következő intézkedések közül egynek vagy többnek az alkalmazásáról vagy adott esetben megszigorításáról dönthet:
— megköveteli, hogy az érintett tagállam a kötvények és értékpapírok kibocsátását megelőzően a
Xxxxxx által meghatározandó további adatokat hozzon nyilvánosságra;
— felkéri az Európai Beruházási Bankot, hogy vizsgálja felül hitelezési politikáját az érintett tagállam vonatkozásában;
— megköveteli, hogy az érintett tagállam megfelelő mértékű, nem kamatozó letétet helyezzen el a Közösségnél mindaddig, amíg a Tanács megítélése szerint nem történt meg a túlzott hiány kiigazítása;
— megfelelő mértékű pénzbírságokat szab ki.
A Tanács elnöke a határozatokról tájékoztatja az Európai Parlamentet.
(12) A Tanács hatályon kívül helyezi a (6)–(9) és a (11) bekezdésben említett határozatok valamelyikét vagy mindegyikét annyiban, amennyiben a Tanács megítélése szerint az érintett tagállamban megtörtént a túlzott hiány kiigazítása. Amennyiben a Tanács előzőleg ajánlásokat hozott nyilvánosságra, a (8) bekezdés szerinti határozat hatályon kívül helyezését követően nyilvános közleményben állapítja meg, hogy az érintett tagállamban megszűnt a túlzott hiány.
(13) A (7)–(9), a (11) és a (12) bekezdésben említett határozatok meghozatalánál a Tanács a Bizottság ajánlása alapján, tagjainak a 148. cikk (2) bekezdésének megfelelően súlyozott szavazatai kétharmados többségével jár el, nem számítva az érintett tagállam képviselőjének szavazatát.
(14) Az ebben a cikkben leírt eljárás végrehajtására vonatkozó további rendelkezéseket az e
szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv határozza meg.
A Tanács a Bizottság javaslata alapján, és az Európai Parlamenttel, valamint az EKB-val folytatott konzultációt követően egyhangúlag fogadja el az említett jegyzőkönyv helyébe lépő megfelelő rendelkezéseket.
E bekezdés egyéb rendelkezéseire is figyelemmel, a Tanács 1994. január 1-jéig, a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően minősített többséggel meghatározza az említett jegyzőkönyv rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó szabályokat és fogalmakat.
2. FEJEZET MONETÁRIS POLITIKA
105. cikk
(1) A KBER elsődleges célja az árstabilitás fenntartása. Az árstabilitási cél veszélyeztetése nélkül a
KBER támogatja a Közösségen belüli általános gazdaságpolitikát azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a
2. cikkben megállapított közösségi célkitűzések megvalósításához. A KBER a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban tevékenykedik, ezáltal elősegítve az erőforrások hatékony elosztását és tiszteletben tartva a 3a. cikkben meghatározott alapelveket.
(2) A KBER alapvető feladatai a következők:
— a Közösség monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása;
— devizaműveletek végzése a 109. cikk rendelkezéseinek megfelelően;
— a tagállamok hivatalos devizatartalékainak tartása és kezelése;
— a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása.
(3) A (2) bekezdés harmadik francia bekezdése nem érinti a devizában tartott technikai
egyenlegeknek a tagállamok kormányai által történő tartását és kezelését.
(4) Az EKB-val konzultálni kell:
— a hatáskörébe tartozó valamennyi közösségi jogi aktusra irányuló javaslattal kapcsolatban;
— a nemzeti hatóságok részéről az EKB hatáskörébe tartozó valamennyi jogszabálytervezettel kapcsolatban a Tanács által a 106. cikk (6) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően meghatározott kereteken belül és feltételek mellett.
Az EKB a hatáskörébe tartozó területeken véleményt terjeszthet a megfelelő közösségi intézmények és
szervek, illetve a nemzeti hatóságok elé.
(5) A KBER támogatja a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a hitelintézetek prudenciális felügyeletére és a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó politikáik zavartalan megvalósításában.
(6) A Tanács a Bizottság javaslata alapján, az EKB-val folytatott konzultációt és az Európai Parlament hozzájárulásának elnyerését követően egyhangú határozatával külön feladatokat bízhat az EKB-ra a hitelintézetek és — a biztosítóintézetek kivételével — az egyéb pénzügyi szervezetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatban.
105a. cikk
(1) A Közösségen belül kizárólag az EKB jogosult bankjegyek kibocsátásának az engedélyezésére. Ilyen bankjegyek kibocsátására az EKB és a nemzeti központi bankok jogosultak. Kizárólag az EKB és a nemzeti központi bankok által kibocsátott bankjegyek minősülnek törvényes fizetőeszköznek a Közösségen belül.
(2) A tagállamok pénzérméket bocsáthatnak ki az EKB által jóváhagyott mennyiségben. A Tanács a
189c. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően és az EKB-val folytatott konzultációt követően
intézkedéseket fogadhat el, hogy a Közösségen belüli zavartalan forgalomhoz szükséges mértékben
harmonizálják minden forgalomba hozatalra szánt pénzérme címletét és műszaki előírásait.
106. cikk
(1) A KBER az EKB-ból és a nemzeti központi bankokból áll.
(2) Az EKB jogi személy.
(3) A KBER-t az EKB döntéshozó szervei, a Kormányzótanács és az Igazgatóság irányítják.
(4) A KBER alapokmányát az e szerződéshez csatolt jegyzőkönyv állapítja meg.
(5) A Tanács az EKB ajánlása alapján és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően minősített többséggel, illetve a Bizottság javaslata alapján és az EKB-val folytatott konzultációt követően egyhangúlag módosíthatja a KBER alapokmányának 5.1., 5.2., 5.3., 17., 18., 19.1., 22., 23., 24., 26., 32.2., 32.3., 32.4., 32.6., cikkét, 33.1. cikkének a) pontját és 36. cikkét. Mindkét esetben szükség van az Európai Parlament hozzájárulására.
(6) A Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel és az EKB-val folytatott konzultációt követően, illetve az EKB ajánlása alapján, az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően, minősített többséggel fogadja el a KBER alapokmányának 4., 5.4., 19.2., 20., 28.1., 29.2., 30.4. és 34.3. cikkében említett rendelkezéseket.
107. cikk
Az e szerződés és a KBER alapokmánya által rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása, valamint az ilyen feladatok és kötelezettségek végrehajtása során sem az EKB, sem a nemzeti központi bankok, sem döntéshozó szerveik valamely tagja nem kérhet vagy fogadhat el utasítást a közösségi intézményektől vagy szervektől, a tagállamok kormányaitól vagy bármely egyéb szervtől. A közösségi intézmények és szervek, valamint a tagállamok kormányai kötelezettséget vállalnak arra, hogy tiszteletben tartják ezt az elvet, és nem kísérlik meg az EKB vagy a nemzeti központi bankok döntéshozó szervei tagjainak befolyásolását feladataik ellátása során.
108. cikk
Valamennyi tagállam biztosítja, hogy legkésőbb a KBER létrehozásának időpontjáig nemzeti jogszabályai — nemzeti központi bankjának statútumát is beleértve — összeegyeztethetők legyenek e szerződéssel és a KBER alapokmányával.
108a. cikk
(1) A KBER-re bízott feladatok teljesítése érdekében az EKB e szerződés rendelkezéseinek megfelelően és a KBER alapokmányában megállapított feltételek mellett
— rendeleteket alkot a KBER alapokmánya 3.1. cikkének első francia bekezdésében, 19.1. cikkében, 22. cikkében és 25.2. cikkében meghatározott feladatok végrehajtásához szükséges mértékben, valamint a Tanácsnak a 106. cikk (6) bekezdésében említett jogi aktusaiban megállapítandó esetekben;
— meghozza az e szerződés és a KBER alapokmánya értelmében a KBER-re ruházott feladatok végrehajtásához szükséges határozatokat;
— ajánlásokat tesz és véleményeket ad.
(2) A rendelet általános hatállyal bír. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó
valamennyi tagállamban.
Az ajánlások és a vélemények nem kötelezőek.
A határozat teljes egészében kötelező azokra nézve, akiket címzettként megjelöl.
A 190–192. cikket alkalmazni kell az EKB által elfogadott rendeletekre és határozatokra. Az EKB úgy határozhat, hogy határozatait, ajánlásait és véleményeit nyilvánosságra hozza.
(3) A 106. cikk (6) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően a Tanács által meghatározott kereteken belül és feltételek mellett az EKB pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot szabhat ki azokra a vállalkozásokra, amelyek nem tesznek eleget a rendeleteiből és határozataiból fakadó kötelezettségeknek.
109. cikk
(1) A 228. cikktől eltérve, a Tanács az EKB vagy a Bizottság ajánlása alapján, az EKB-val az árstabilitás célkitűzésével összhangban álló konszenzus elérése céljából folytatott konzultációt követően, valamint az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, a (3) bekezdésben leírt eljárásnak megfelelően az ott említett részletes szabályok meghatározására egyhangúlag hivatalos megállapodásokat köthet az ECU és a Közösségen kívüli valuták közötti árfolyamrendszerről. A Tanács az EKB vagy a Bizottság ajánlása alapján, az EKB-val az árstabilitás célkitűzésével összhangban álló konszenzus elérése céljából folytatott konzultációt követően, minősített többséggel elfogadhatja, kiigazíthatja vagy megszüntetheti az ECU középárfolyamait az árfolyamrendszeren belül. A Tanács elnöke tájékoztatja az Európai Parlamentet az ECU középárfolyamainak elfogadásáról, kiigazításáról vagy megszüntetéséről.
(2) Ha egy vagy több Közösségen kívüli valutára vonatkozóan nem létezik az (1) bekezdésben említettek szerinti árfolyamrendszer, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az EKB-val folytatott konzultációt követően, illetve az EKB ajánlása alapján, minősített többséggel kialakíthatja e valuták vonatkozásában az árfolyam-politika általános irányait. Az általános irányok nem sérthetik a KBER- nek az árstabilitás fenntartására irányuló elsődleges célját.
(3) Ha a Közösségnek egy vagy több állammal vagy nemzetközi szervezettel monetáris vagy devizagazdálkodási szabályozási kérdéseket érintő megállapodásokat kell megtárgyalnia, a Tanács — a 228. cikktől eltérve — a Bizottság javaslata alapján, az EKB-val folytatott konzultációt követően minősített többséggel határoz az ilyen megállapodásokra vonatkozó tárgyalásoknak és e megállapodások megkötésének részletes szabályairól. Ezek a részletes szabályok biztosítják, hogy a Közösség egységes álláspontot képviseljen. A Bizottság teljes mértékben részt vesz a tárgyalásokban.
Az e bekezdésnek megfelelően megkötött megállapodások kötelezőek a Közösség intézményeire, az
EKB-ra és a tagállamokra.
(4) Az (1) bekezdésre is figyelemmel, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az EKB-val folytatott konzultációt követően minősített többséggel határoz a Közösség nemzetközi szinten képviselendő álláspontjáról a gazdasági és monetáris unió szempontjából különösen jelentős kérdéseket illetően, és a 103. és 105. cikkben megállapított hatáskörmegosztást tiszteletben tartva egyhangúlag határoz a Közösség képviseletéről.
(5) A tagállamok — a gazdasági és monetáris unióra vonatkozó közösségi hatáskörök és közösségi megállapodások sérelme nélkül — nemzetközi fórumokon tárgyalásokat folytathatnak és nemzetközi megállapodásokat köthetnek.
3. FEJEZET
INTÉZMÉNYI RENDELKEZÉSEK
109a. cikk
(1) Az EKB Kormányzótanácsa az EKB Igazgatóságának tagjaiból és a nemzeti központi bankok
elnökeiből áll.
(2) a) Az Igazgatóság az elnökből, az alelnökből és négy további tagból áll.
b) Az elnököt, az alelnököt és az Igazgatóság többi tagját a tagállamok kormányai állam-, illetve kormányfői szinten, közös megegyezéssel, a Tanácsnak az Európai Parlamenttel és az EKB Kormányzótanácsával folytatott konzultációt követő ajánlása alapján olyan személyek közül nevezik ki, akik monetáris vagy banki területen elismert szakmai tekintéllyel és tapasztalattal rendelkeznek.
Megbízatásuk nyolc évre szól és nem újítható meg.
Az Igazgatóság tagjai csak a tagállamok állampolgárai lehetnek.
109b. cikk
(1) A Tanács elnöke és a Bizottság egy tagja szavazati jog nélkül részt vehet az EKB Kormányzótanácsának ülésein.
A Tanács elnöke megvitatás céljából indítványt terjeszthet az EKB Kormányzótanácsa elé.
(2) Az EKB elnökét meg kell hívni a Tanács üléseire, ha a Tanács a KBER céljaival és feladataival kapcsolatos kérdéseket vitat meg.
(3) Az EKB a KBER tevékenységéről, valamint az előző és a folyó év monetáris politikájáról éves jelentést készít az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Tanácsnak. Ezt a jelentést az EKB elnöke nyújtja be a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, mely utóbbi ez alapján általános vitát tarthat.
Az EKB elnökét és az Igazgatóság többi tagját az Európai Parlament kérésére vagy saját kezdeményezésükre az Európai Parlament hatáskörrel rendelkező bizottságai meghallgatják.
109c. cikk
(1) A tagállamok politikáinak a belső piac működéséhez szükséges legteljesebb mértékű összehangolásának elősegítése érdekében egy tanácsadói jogkörrel rendelkező Monetáris Bizottság jön létre.
Ez a bizottság a következő feladatokat látja el:
— figyelemmel kíséri a tagállamok és a Közösség monetáris és pénzügyi helyzetét, valamint a tagállamok általános fizetési rendszerét, és rendszeresen jelentést készít erről a Tanács és a Bizottság részére;
— a Tanács vagy a Bizottság kérésére, illetve saját kezdeményezésére véleményt ad ezen intézmények részére;
— a 151. cikk sérelme nélkül hozzájárul a Tanácsnak a 73f. és 73g. cikkben, a 103. cikk (2), (3),
(4) és (5) bekezdésében, a 103a., 104a., 104b., 104c. cikkben, a 109e. cikk (2) bekezdésében, a 109f. cikk (6) bekezdésében, a 109h. és 109i. cikkben, a 109j. cikk (2) bekezdésében és a 109k. cikk (1) bekezdésében említett munkája előkészítéséhez;
— évente legalább egyszer megvizsgálja az e szerződés és a Tanács által elfogadott intézkedések alkalmazásának eredményeként a tőkemozgás és a fizetési műveletek szabadsága tekintetében előálló helyzetet; a vizsgálat kiterjed a tőkemozgással és fizetési műveletekkel kapcsolatos összes intézkedésre; e vizsgálat eredményéről a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság jelentést tesz a Bizottság és a Tanács részére.
Minden egyes tagállam és a Bizottság két-két tagot nevez ki a Monetáris Bizottságba.
(2) A harmadik szakasz kezdetén egy Gazdasági és Pénzügyi Bizottságot kell felállítani. Az (1)
bekezdésben előírt Monetáris Bizottságot fel kell oszlatni.
A Gazdasági és Pénzügyi Bizottság a következő feladatokat látja el:
— a Tanács vagy a Bizottság kérésére, illetve saját kezdeményezésére véleményt ad ezen intézmények részére;
— figyelemmel kíséri a tagállamok és a Közösség gazdasági és pénzügyi helyzetét és rendszeresen jelentést készít erről a Tanács és a Bizottság részére, különös tekintettel a harmadik országokkal és a nemzetközi intézményekkel fennálló pénzügyi kapcsolatokra;
— a 151. cikk sérelme nélkül hozzájárul a Tanácsnak a 73f. és 73g. cikkben, a 103. cikk (2), (3),
(4) és (5) bekezdésében, a 103a., 104a., 104b., 104c. cikkben, a 105. cikk (6) bekezdésében, a 105a. cikk (2) bekezdésében, a 106. cikk (5) és (6) bekezdésében, a 109. és 109h. cikkben, a 109i. cikk (2) és (3) bekezdésében, a 109k. cikk (2) bekezdésében, a 109l. cikk (4) és (5) bekezdésében említett munkája előkészítéséhez, és ellátja a Xxxxxx által ráruházott egyéb tanácsadói és előkészítő feladatokat;
— évente legalább egyszer megvizsgálja az e szerződés és a Tanács által elfogadott intézkedések alkalmazásának eredményeként a tőkemozgás és a fizetési műveletek szabadsága tekintetében előálló helyzetet; a vizsgálat kiterjed a tőkemozgással és fizetési műveletekkel kapcsolatos összes intézkedésre; e vizsgálat eredményéről a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság jelentést tesz a Bizottság és a Tanács részére.
Minden egyes tagállam, a Bizottság és az EKB legfeljebb két-két tagot nevez ki a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságba.
(3) A Tanács a Bizottság javaslata alapján, valamint az EKB-val és az e cikkben említett bizottsággal folytatott konzultációt követően minősített többséggel meghatározza a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság összetételére vonatkozó részletes rendelkezéseket. A Tanács elnöke erről a határozatról tájékoztatja az Európai Parlamentet.
(4) A (2) bekezdésben meghatározott feladatokon túl, amennyiben és amíg vannak olyan tagállamok, amelyek a 109k. és 109l. cikk alapján eltéréssel rendelkeznek, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság figyelemmel kíséri az ilyen tagállamok monetáris és pénzügyi helyzetét, valamint általános fizetési rendszerét, és ezekről rendszeresen jelentést készít a Tanács és a Bizottság számára.
109d. cikk
A 103. cikk (4) bekezdésének, a 104c. cikknek — kivéve a (14) bekezdését —, a 109., 109j., 109k. cikknek és a 109l. cikk (4) és (5) bekezdésének hatálya alá tartozó ügyekben a Tanács vagy egy tagállam kérheti a Bizottságot, hogy szükség szerint ajánlásokat vagy javaslatokat tegyen. A Bizottság megvizsgálja ezt a kérelmet, és következtetéseit haladéktalanul benyújtja a Tanácsnak.
4. FEJEZET
ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
109e. cikk
(1) A gazdasági és monetáris unió megvalósításának második szakasza 1994. január 1-jén
kezdődik.
(2) Ezt megelőzően
a) valamennyi tagállam:
— szükség szerint megfelelő intézkedéseket fogad el a 73b. cikkben — nem érintve a 73e. cikket —, valamint a 104. cikkben és a 104a. cikk (1) bekezdésében megállapított tilalmak betartása érdekében;
— amennyiben a b) pontban előírt értékelés lehetővé tételére tekintettel szükséges, többéves programokat fogad el, amelyek célja, hogy biztosítsák a gazdasági és monetáris unió megvalósításához szükséges tartós konvergenciát, különös tekintettel az árstabilitásra és a rendezett államháztartásra;
b) a Tanács a Bizottság jelentése alapján felméri a gazdasági és monetáris konvergencia, így különösen az árstabilitás és a rendezett államháztartás tekintetében, valamint a belső piacra vonatkozó közösségi jog végrehajtása terén elért előrehaladást.
(3) A 104. cikknek, a 104a. cikk (1) bekezdésének, a 104b. cikk (1) bekezdésének és — az (1), (9),
(11) és (14) bekezdés kivételével — a 104c. cikknek a rendelkezéseit a második szakasz kezdetétől
kell alkalmazni.
A 103a. cikk (2) bekezdésének, a 104c. cikk (1), (9) és (11) bekezdésének, a 105., 105a., 107., 109., 109a., 109b. cikknek és a 109c. cikk (2) és (4) bekezdésének a rendelkezéseit a harmadik szakasz kezdetétől kell alkalmazni.
(4) A második szakaszban a tagállamok törekednek a túlzott költségvetési hiány elkerülésére.
(5) A második szakaszban a 108. cikknek megfelelően minden tagállam szükség szerint megindítja a központi bankjának függetlenségéhez vezető folyamatot.
109f. cikk
(1) A második szakasz kezdetén létrejön az Európai Monetáris Intézet (a továbbiakban: EMI) és megkezdi tevékenységét; jogi személyiséggel rendelkezik, és egy tanács irányítja és igazgatja, amely elnökből és a nemzeti központi bankok elnökeiből áll, akik közül az egyik az alelnök.
Az elnököt a tagállamok kormányai állam-, illetve kormányfői szinten, közös megegyezéssel nevezik ki az adott esettől függően a tagállamok központi bankjainak elnökeiből álló bizottság (a továbbiakban: Központi Bankok Elnökeinek Bizottsága) vagy az EMI Tanácsának ajánlása alapján, az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal folytatott konzultációt követően. Az elnököt olyan személyek közül választják ki, akik monetáris vagy banki területen elismert szakmai tekintéllyel és tapasztalattal rendelkeznek. Az EMI elnökének tisztjét kizárólag a tagállamok állampolgárai tölthetik be. Az alelnököt az EMI Tanácsa nevezi ki.
Az EMI alapokmányát az e szerződéshez csatolt jegyzőkönyv állapítja meg.
A Központi Bankok Elnökeinek Bizottságát a második szakasz kezdetén fel kell oszlatni.
(2) Az EMI a következő feladatokat látja el:
— erősíti a nemzeti központi bankok közötti együttműködést;
— erősíti a tagállamok monetáris politikáinak összehangolását az árstabilitás biztosítása céljából;
— felügyeli az Európai Monetáris Rendszer működését;
— konzultációkat tart a nemzeti központi bankok hatáskörébe tartozó, a pénzügyi szervezetek és
piacok stabilitását érintő kérdésekben;
— átveszi a megszüntetendő Európai Monetáris Együttműködési Alap feladatait; a megszüntetés
részletes szabályait az EMI alapokmánya állapítja meg;
— elősegíti az ECU használatát, és felügyeli alakulását, beleértve az ECU-elszámolási rendszer
zavartalan működését.
(3) A harmadik szakasz előkészítése céljából az EMI a következő feladatokat látja el:
— kidolgozza azokat az eszközöket és eljárásokat, amelyek a harmadik szakaszban az egységes monetáris politika megvalósításához szükségesek;
— szükség szerint előmozdítja a hatáskörébe tartozó területeken a statisztikai adatok gyűjtésére,
összeállítására és terjesztésére vonatkozó szabályok és gyakorlatok összehangolását;
— kidolgozza a KBER keretében a nemzeti központi bankok által végzendő műveletek szabályait;
— előmozdítja a határokon átnyúló fizetési műveletek hatékonyságát;
— felügyeli az ECU-bankjegyek technikai előkészületeit.
Az EMI legkésőbb 1996. december 31-éig kialakítja azt a szabályozási, szervezeti és logisztikai keretet, amely a harmadik szakaszban a KBER feladatainak ellátásához szükséges. Ezt a keretet az EKB-hoz létrehozásának időpontjában határozathozatalra be kell nyújtani.
(4) Az EMI Tanácsa tagjainak kétharmados többségével:
— véleményeket vagy ajánlásokat fogalmazhat meg az egyes tagállamok monetáris és árfolyam- politikájának általános irányáról, valamint az általuk hozott kapcsolódó intézkedésekről;
— véleményeket vagy ajánlásokat terjeszthet a tagállamok kormányai és a Tanács elé az olyan politikákra vonatkozóan, amelyek befolyásolhatják a Közösség belső vagy külső monetáris helyzetét, és különösen az Európai Monetáris Rendszer működését;
— ajánlásokat tehet a tagállamok monetáris hatóságainak monetáris politikájuk folytatására vonatkozóan.
(5) Az EMI egyhangúlag úgy határozhat, hogy véleményeit és ajánlásait nyilvánosságra hozza.
(6) A Tanács konzultál az EMI-vel a hatáskörébe tartozó minden közösségi jogi aktusra irányuló javaslattal kapcsolatban.
A tagállamok hatóságai — a Tanács által a Bizottság javaslata alapján, valamint az Európai Parlamenttel és az EMI-vel folytatott konzultációt követően minősített többséggel meghatározott kereten belül és feltételek mellett — konzultálnak az EMI-vel a hatáskörébe tartozó minden jogszabálytervezetről.
(7) A Tanács a Bizottság javaslata alapján, valamint az Európai Parlamenttel és az EMI-vel folytatott konzultációt követően egyhangúlag további feladatokat ruházhat az EMI-re a harmadik szakasz előkészítésével kapcsolatban.
(8) Ahol e szerződés az EKB tanácsadói szerepéről rendelkezik, az EKB létrehozását megelőzően
az EKB alatt az EMI-t kell érteni.
Ahol e szerződés az EMI tanácsadói szerepéről rendelkezik, 1994. január 1-je előtt az EMI alatt a
Központi Bankok Elnökeinek Bizottságát kell érteni.
(9) A második szakaszban a 173., 175., 176., 177., 180. és 215. cikkben az „EKB” kifejezés alatt az EMI-t kell érteni.
109g. cikk
Az ECU-kosár valuta-összetétele nem változik.
A harmadik szakasz kezdetétől az ECU értékét a 109l. cikk (4) bekezdésének megfelelően
visszavonhatatlanul rögzítik.
109h. cikk
(1) Ha egy tagállam a fizetési mérlege tekintetében a fizetési mérleg egészének egyensúlyhiányából vagy a rendelkezésére álló deviza típusából adódóan nehézségekkel küzd vagy ilyen nehézségek bekövetkezése komolyan fenyegeti, és ezek a nehézségek alkalmasak különösen a közös piac működésének vagy a közös kereskedelempolitika fokozatos megvalósításának veszélyeztetésére, a Bizottság haladéktalanul megvizsgálja az érintett állam helyzetét és azokat az intézkedéseket, amelyeket ez az állam e szerződés rendelkezéseinek megfelelően minden rendelkezésére álló eszközzel megtett vagy megtehet. A Bizottság megjelöli, hogy milyen intézkedések megtételét javasolja az érintett államnak.
Ha a tagállam által hozott és a Bizottság által javasolt intézkedések elégtelennek bizonyulnak a felmerült vagy fenyegető nehézségek leküzdéséhez, a Bizottság a 109c. cikkben említett bizottsággal folytatott konzultációt követően kölcsönös segítségnyújtásra és ehhez megfelelő módszerekre tesz javaslatot a Tanácsnak.
A Bizottság rendszeresen tájékoztatja a Tanácsot a helyzetről és annak alakulásáról.
(2) A Tanács minősített többséggel ilyen kölcsönös segítséget nyújt; irányelveket vagy határozatokat fogad el, amelyek meghatározzák az ilyen segítségnyújtás feltételeit és részleteit. A kölcsönös segítségnyújtás megvalósulhat:
a) összehangolt fellépés útján olyan más nemzetközi szervezetek irányába vagy keretében, amelyekhez a tagállamok fordulhatnak;
b) olyan intézkedések útján, amelyek a kereskedelem eltérülésének elkerüléséhez szükségesek, ha a nehézségekkel küzdő állam harmadik országokkal szemben mennyiségi korlátozásokat tart fenn vagy vezet be újra;
c) más tagállamok által nyújtott korlátozott mértékű hitelek útján, amihez ezek egyetértése
szükséges.
(3) Ha a Tanács nem adja meg a Bizottság által ajánlott kölcsönös segítségnyújtást, vagy ha a kölcsönös segítségnyújtás és a meghozott intézkedések nem elégségesek, a Bizottság felhatalmazza a nehézségekkel küzdő államot arra, hogy védintézkedéseket tegyen, amelyek feltételeit és részletes szabályait a Bizottság határozza meg.
A Tanács minősített többséggel visszavonhatja ezt a felhatalmazást, illetve megváltoztathatja annak feltételeit és részletes szabályait.
(4) A 109k. cikk (6) bekezdésére is figyelemmel, e cikk a harmadik szakasz kezdetétől nem
alkalmazható.
109i. cikk
(1) Ha egy tagállamban hirtelen fizetésimérleg-válság lép fel, és a 109h. cikk (2) bekezdése szerinti határozat meghozatalára haladéktalanul nem kerül sor, az érintett tagállam elővigyázatosságból megteheti a szükséges védintézkedéseket. Ezek az intézkedések csak a lehető legkisebb zavart okozhatják a közös piac működésében, és nem haladhatják meg a hirtelen felmerült nehézségek orvoslásához feltétlenül szükséges mértéket.
(2) A Bizottságot és a többi tagállamot az ilyen védintézkedésekről legkésőbb azok hatálybalépésének időpontjában tájékoztatni kell. A Bizottság javaslatot tehet a Tanácsnak a 109h. cikk szerinti kölcsönös segítségnyújtásra.
(3) A Bizottság véleményadását és a 109c. cikkben említett bizottsággal folytatott konzultációt követően a Tanács minősített többséggel határozhat arról, hogy az érintett tagállam módosítsa, függessze fel vagy törölje el a fent említett védintézkedéseket.
(4) A 109k. cikk (6) bekezdésére is figyelemmel, e cikk a harmadik szakasz kezdetétől nem
alkalmazható.
109j. cikk
(1) A Bizottság és az EMI jelentést tesz a Tanácsnak arról, milyen előrehaladást tettek a tagállamok kötelezettségeik teljesítésében a gazdasági és monetáris unió megvalósítása terén. Ezek a jelentések kiterjednek annak vizsgálatára is, hogy a tagállamok nemzeti jogszabályai — nemzeti központi bankjaik statútumait is beleértve — összeegyeztethetőek-e e szerződés 107. és 108. cikkével és a KBER alapokmányával. A jelentések vizsgálják továbbá a fenntartható konvergencia magas fokának elérését, elemezve, hogy a tagállamok milyen mértékben feleltek meg a következő kritériumoknak:
— az árstabilitás magas fokának elérése; ez olyan inflációs ráta esetén áll fenn, amely közel esik az árstabilitás tekintetében legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállaméhoz;
— az állam pénzügyi helyzetének fenntarthatósága; ezt olyan költségvetési egyenleg elérése mutatja, amely nem rendelkezik a 104c. cikk (6) bekezdése értelmében vett túlzott hiánnyal;
— az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusa által előírt normál ingadozási sávok betartása legalább két évig anélkül, hogy egy másik tagállam valutájával szemben leértékelésre kerülne sor;
— a tagállam által elért konvergencia és a tagállamnak az Európai Monetáris Rendszer árfolyam- mechanizmusában való részvételének fenntarthatósága, ami a hosszútávú kamatszintben tükröződik.
Az e bekezdésben említett négy kritériumot és azt az időtartamot, amelyen keresztül azokat be kell tartani, az e szerződéshez csatolt jegyzőkönyv határozza meg részletesen. A Bizottság és az EMI jelentései figyelembe veszik az ECU alakulását, a piacok integrációjának eredményeit, a folyó fizetési mérleg helyzetét és alakulását, továbbá a fajlagos bérköltségek alakulását és az egyéb árindexeket is.
(2) E jelentések alapján a Tanács a Bizottság ajánlása alapján, minősített többséggel megállapítja, hogy:
— az egyes tagállamok teljesítik-e a közös valuta bevezetéséhez szükséges feltételeket;
— a tagállamok többsége teljesíti-e a közös valuta bevezetéséhez szükséges feltételeket,
és megállapításait az állam-, illetve kormányfői összetételben ülésező Tanács figyelmébe ajánlja. Ennek során konzultálni kell az Európai Parlamenttel, amely véleményét továbbítja az állam-, illetve kormányfői összetételben ülésező Tanácsnak.
(3) Az (1) bekezdésben említett jelentéseknek, valamint az Európai Parlament (2) bekezdésben említett véleményének kellő figyelembevételével, az állam-, illetve kormányfői összetételben ülésező Tanács legkésőbb 1996. december 31-éig minősített többséggel:
— határoz a Tanács (2) bekezdésben említett ajánlásai alapján arról, hogy a tagállamok többsége teljesíti-e a közös valuta bevezetéséhez szükséges feltételeket;
— határoz arról, hogy helyénvaló-e, hogy a Közösség a harmadik szakaszba lépjen, és amennyiben így dönt
— meghatározza a harmadik szakasz kezdetének időpontját.
4. Ha 1997 végéig a harmadik szakasz kezdetének időpontja nem kerül meghatározásra, a
harmadik szakasz 1999. január 1-jén kezdődik. 1998. július 1-je előtt az állam-, illetve kormányfői
összetételben ülésező Tanács — a (2) bekezdés második francia bekezdésének kivételével az (1) és (2) bekezdésben megállapított eljárás megismétlése után, az (1) bekezdésben említett jelentéseket, valamint az Európai Parlament véleményét figyelembe véve — minősített többséggel megerősíti a Tanács (2) bekezdésben említett ajánlásai alapján, hogy mely tagállamok teljesítik a közös valuta bevezetéséhez szükséges feltételeket.
109k. cikk
(1) Ha a 109j. cikk (3) bekezdésének megfelelően meghozták az időpontot megállapító határozatot, a Tanács a 109j. cikk (2) bekezdésében említett ajánlásait alapul véve, a Bizottság ajánlása alapján, minősített többséggel határoz arról, hogy részesül-e, és ha igen, mely tagállam az e cikk (3) bekezdése szerinti eltérésben. E tagállamok megjelölése e szerződésben a továbbiakban: eltéréssel rendelkező tagállamok.
Ha a Tanács a 109j. cikk (4) bekezdésének megfelelően megerősítette, hogy mely tagállamok teljesítik a közös valuta bevezetéséhez szükséges feltételeket, a feltételeket nem teljesítő tagállamok az e cikk
(3) bekezdése szerinti eltérésben részesülnek. E tagállamok megjelölése e szerződésben a továbbiakban: eltéréssel rendelkező tagállamok.
(2) A Bizottság és az EKB legalább kétévente egyszer, illetve valamely eltéréssel rendelkező tagállam kérelmére jelentést tesz a Tanácsnak a 109j. cikk (1) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően. A Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt és az állam-, illetve kormányfői összetételben ülésező Tanácsban folytatott vitát követően minősített többséggel határoz arról, hogy mely eltéréssel rendelkező tagállamok teljesítik a szükséges feltételeket a 109j. cikk (1) bekezdésében megállapított szempontok alapján, és az érintett tagállamokra vonatkozó eltérést megszünteti.
(3) Az (1) bekezdésben megállapított eltérés következtében az érintett tagállamra nem alkalmazhatók a következő cikkek: a 104c. cikk (9) és (11) bekezdése, a 105. cikk (1), (2), (3) és (5) bekezdése, a 105a., 108a., 109. cikk és a 109a. cikk (2) bekezdésének b) pontja. A KBER alapokmányának IX. fejezete határozza meg az ilyen tagállam és nemzeti központi bankja kizárását a KBER keretében fennálló jogokból és kötelezettségekből.
(4) A 105. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében, a 105a., a 108a., a 109. cikkben és 109a. cikk (2) bekezdésének b) pontjában „tagállamok” alatt az eltéréssel nem rendelkező tagállamokat kell érteni.
(5) Az e szerződésnek a (3) bekezdésben említett cikkei szerinti tanácsi határozatok meghozatalánál az eltéréssel rendelkező tagállamok szavazati jogát felfüggesztik. Ebben az esetben — a 148. cikktől és a 189a. cikk (1) bekezdésétől eltérve — a minősített többséget az eltérésben nem részesülő tagállamok képviselői által leadott, a 148. cikk (2) bekezdésének megfelelően súlyozott szavazatok kétharmada jelenti, és az egyhangúságot igénylő jogi aktusoknál e tagállamok egyhangú szavazatára van szükség.
(6) A 109h. és 109i. cikket az eltéréssel rendelkező tagállamokra továbbra is alkalmazni kell.
109l. cikk
(1) Közvetlenül azt követően, hogy a 109j. cikk (3) bekezdésének megfelelően meghozták a harmadik szakasz kezdetének időpontjára vonatkozó határozatot, illetve adott esetben közvetlenül 1998. július 1-jét követően:
— a Tanács elfogadja a 106. cikk (6) bekezdésében említett rendelkezéseket;
— az eltéréssel nem rendelkező tagállamok kormányai a KBER alapokmányának 50. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően kinevezik az EKB elnökét, alelnökét és az Igazgatóság többi tagját. Ha vannak eltéréssel rendelkező tagállamok, az Igazgatóság tagjainak száma kevesebb lehet a KBER alapokmányának 11.1. cikkében meghatározottnál, de semmilyen körülmények között sem lehet négynél kevesebb.
Közvetlenül az Igazgatóság kinevezését követően e szerződésnek és a KBER alapokmányának megfelelően létrejön és előkészíti teljes körű működését a KBER és az EKB. A harmadik szakasz első napjától hatáskörüket teljes mértékben gyakorolják.
(2) Közvetlenül létrehozását követően az EKB szükség szerint átveszi az EMI feladatait. Az EMI az EKB létrehozásakor felszámolásra kerül; a felszámolás részletes szabályait az EMI alapokmánya határozza meg.
(3) Amennyiben és amíg vannak eltéréssel rendelkező tagállamok, e szerződés 106. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül, az EKB harmadik döntéshozó szerveként fel kell állítani a KBER alapokmányának 45. cikkében említett Általános Tanácsot.
(4) A harmadik szakasz kezdetének napján a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az EKB-val folytatott konzultációt követően az eltéréssel nem rendelkező tagállamok egyhangú határozatával elfogadja azokat az átváltási arányokat, amelyeken valutájukat visszavonhatatlanul rögzítik, és amelyeken az ECU e valuták helyébe lép és önálló valutává válik. Ez az intézkedés önmagában nem módosítja az ECU külső értékét. A Tanács ugyanennek az eljárásnak megfelelően meghozza az ECU- nek az említett tagállamok közös valutájaként történő gyors bevezetéséhez szükséges egyéb intézkedéseket.
(5) Ha a 109k. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően határozatot hoznak az eltérés megszüntetéséről, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az EKB-val folytatott konzultációt követően az eltéréssel nem rendelkező tagállamok és az érintett tagállam egyhangú határozatával elfogadja azt az átváltási arányt, amelyen az ECU az érintett tagállam valutájának helyébe lép, és meghozza az ECU-nek mint közös valutának az érintett tagállamban történő bevezetéséhez szükséges egyéb intézkedéseket.
109m. cikk
(1) A harmadik szakasz kezdetéig a tagállamok árfolyam-politikájukat közös érdekű ügyként kezelik. Ennek során a tagállamok figyelembe veszik az Európai Monetáris Rendszer (EMR) keretén belüli együttműködés és az ECU alakulása terén szerzett tapasztalatokat, és tiszteletben tartják az e területen fennálló hatásköröket.
(2) A harmadik szakasz kezdetétől mindaddig, amíg valamely tagállam eltéréssel rendelkezik, az ilyen tagállam árfolyam-politikájára az (1) bekezdés rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.”
26. A harmadik rész II címe 4. fejezetének helyébe a következő szöveg lép:
„VII. CÍM
KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKA”
27. A 111. cikk hatályát veszti.
28. A 113. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„113. cikk
(1) A közös kereskedelempolitika egységes elveken alapul; ez vonatkozik különösen a vámtarifák módosításaira, a vámtarifa- és kereskedelmi megállapodások megkötésére, a liberalizációs intézkedések egységesítésére, az exportpolitikára, valamint az olyan kereskedelempolitikai védintézkedésekre, mint a dömping vagy szubvenció esetén meghozandó intézkedések.
(2) A Bizottság javaslatokat terjeszt a Tanács elé a közös kereskedelempolitika végrehajtására vonatkozóan.
(3) Ha egy vagy több állammal vagy nemzetközi szervezettel kötendő megállapodásról kell tárgyalásokat folytatni, a Bizottság ajánlást tesz a Tanácsnak, a Tanács pedig felhatalmazza a Bizottságot a szükséges tárgyalások megkezdésére.
A Bizottság ezeket a tárgyalásokat a Tanács által e feladatának támogatására kijelölt különbizottsággal konzultálva, a Tanács által számára kibocsátott irányelvek keretei között folytatja le.
A 228. cikk vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell.
(4) Az e cikkben ráruházott hatáskörök gyakorlása során a Tanács minősített többséggel jár el.”
29. A 114. cikk hatályát veszti.
30. A 115. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„115. cikk
Annak biztosítása érdekében, hogy a kereskedelem eltérülése ne akadályozza a tagállamok által az e szerződéssel összhangban hozott kereskedelempolitikai intézkedések végrehajtását, vagy abban az esetben, ha az ilyen intézkedések közötti eltérések egy vagy több tagállamban gazdasági nehézségekhez vezetnek, a Bizottság ajánlást tesz a tagállamok között szükséges együttműködés módszerére. Ha ez nem elegendő, a Bizottság felhatalmazhatja a tagállamokat a szükséges védintézkedések megtételére, amelyek feltételeit és részletes szabályait meghatározza.
Sürgősség esetén a tagállamok a szükséges intézkedések megtételére felhatalmazást kérnek a Bizottságtól, amely erről a lehető leghamarabb határoz; az érintett tagállamok ezt követően intézkedéseikről értesítik a többi tagállamot. A Bizottság bármikor úgy határozhat, hogy az érintett tagállamok ezeket az intézkedéseket módosítsák vagy töröljék el.
Az intézkedések megválasztásánál elsőbbséget élveznek azok, amelyek a közös piac működésében a
legkevesebb zavart okozzák.”
31. A 116. cikk hatályát veszti.
32. A harmadik rész III. címének címe a következőképpen módosul:
„VIII. CÍM
SZOCIÁLPOLITIKA, OKTATÁS, SZAKKÉPZÉS ÉS IFJÚSÁG”
33. A 118a. cikk (2) bekezdése első albekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célkitűzés elérésének elősegítésére a Tanács a 189c. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően irányelvek útján fokozatosan alkalmazandó minimumkövetelményeket fogad el, figyelembe véve az egyes tagállamokban fennálló feltételeket és műszaki szabályokat.”
34. A 123. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„123. cikk
A belső piacon a munkavállalók foglalkoztatási lehetőségeinek javítása és ezáltal az életszínvonal emeléséhez való hozzájárulás érdekében az alábbiakban megállapított rendelkezések szerint létrejön az Európai Szociális Alap, amelynek célja a Közösségen belül a munkavállalók foglalkoztatásának megkönnyítése, földrajzi és foglalkozási mobilitásuk növelése, továbbá az ipari és a termelési rendszerben bekövetkező változásokhoz való alkalmazkodásuk megkönnyítése, különösen szakképzés és átképzés útján.”
35. A 125. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„125. cikk
A Tanács a 189b. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja az Európai Szociális Alapra vonatkozó végrehajtási határozatokat.”
36. A 126., 127. és 128. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„3. FEJEZET
OKTATÁS, SZAKKÉPZÉS ÉS IFJÚSÁG
126. cikk
(1) A Közösség a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével és szükség esetén tevékenységük támogatásával és kiegészítésével hozzájárul a minőségi oktatás fejlesztéséhez, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak az oktatás tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét, valamint kulturális és nyelvi sokszínűségüket.
(2) A Közösség fellépésének célja:
— az európai dimenzió fejlesztése az oktatásban, különösen a tagállamok nyelveinek oktatása és terjesztése útján;
— a diákok és a tanárok mobilitásának ösztönzése, többek között az oklevelek és résztanulmányok tanulmányi célú elismerésének ösztönzésével;
— az oktatási intézmények közötti együttműködés előmozdítása;
— a tagállamok oktatási rendszereit egyaránt érintő kérdésekre vonatkozó információ- és tapasztalatcsere fejlesztése;
— a fiatalok és a szociálpedagógusok csereprogramjainak ösztönzése;
— a távoktatás fejlesztésének ösztönzése.
(3) A Közösség és a tagállamok erősítik az együttműködést harmadik országokkal és az oktatás területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európa Tanáccsal.
(4) Annak érdekében, hogy hozzájáruljon az e cikkben említett célkitűzések eléréséhez, a Tanács:
— a 189b. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően ösztönző intézkedéseket fogad el, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását;
— a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel ajánlásokat fogad el.
127. cikk
(1) A Közösség olyan szakképzési politikát folytat, amely támogatja és kiegészíti a tagállamok ezirányú tevékenységét, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak a szakképzés tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét.
(2) A Közösség fellépésének célja:
— az ipari változásokhoz való alkalmazkodás megkönnyítése, különösen szakképzés és átképzés útján;
— a szakmai alapképzés és továbbképzés javítása a munkaerő-piaci szakmai beilleszkedés és újrabeilleszkedés megkönnyítése érdekében;
— a szakképzésbe történő bejutás megkönnyítése, továbbá az oktatók és a szakképzésben részt vevők, különösen a fiatalok mobilitásának ösztönzése;
— az oktatási vagy szakképző intézmények és a vállalkozások közötti együttműködés ösztönzése a
képzés területén;
— a tagállamok képzési rendszereit egyaránt érintő kérdésekre vonatkozó információ- és tapasztalatcsere fejlesztése.
(3) A Közösség és a tagállamok erősítik az együttműködést harmadik országokkal és a szakképzés területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel.
(4) A Tanács a 189c. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően intézkedéseket fogad el, hogy hozzájáruljon az e cikkben említett célkitűzések eléréséhez, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását.”
37. A szerződés a következő szöveggel egészül ki:
„IX. CÍM KULTÚRA
128. cikk
(1) A Közösség hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és
regionális sokszínűségüket, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget.
(2) A Közösség fellépésének célja a tagállamok közötti együttműködés előmozdítása és szükség esetén tevékenységük támogatása és kiegészítése a következő területeken:
— az európai népek kultúrája és történelme ismeretének és terjesztésének javítása;
— az európai jelentőségű kulturális örökség megőrzése és védelme;
— nem kereskedelmi jellegű kulturális cserék;
— művészeti és irodalmi alkotás, beleértve az audiovizuális szektort is.
(3) A Közösség és a tagállamok erősítik az együttműködést harmadik országokkal és a kultúra
területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európa Tanáccsal.
(4) A Közösség az e szerződés egyéb rendelkezései alá tartozó tevékenysége során figyelembe
veszi a kulturális szempontokat.
(5) Annak érdekében, hogy hozzájáruljon az e cikkben említett célkitűzések eléréséhez, a Tanács:
— a 189b. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően ösztönző intézkedéseket fogad el, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását. A Tanács a 189b. cikkben megállapított eljárás során mindvégig egyhangúlag határoz.
— a Bizottság javaslata alapján, egyhangúlag ajánlásokat fogad el.”
38. A IV., V., VI. és VII. cím helyébe a következő szöveg lép:
„X. CÍM NÉPEGÉSZSÉGÜGY
129. cikk
(1) A Közösség a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével és szükség esetén
tevékenységük támogatásával hozzájárul az emberi egészségvédelem magas szintjének biztosításához.
A Közösség fellépése a betegségek, különösen a széles körben terjedő súlyos betegségek — így a kábítószer-függőség — megelőzésére irányul azáltal, hogy előmozdítja okaik és terjedésük kutatását, valamint az egészségügyi tájékoztatást és oktatást.
Az egészségvédelmi követelmények részét képezik a Közösség egyéb politikáinak.
(2) A tagállamok a Bizottsággal kapcsolatot tartva összehangolják politikáikat és programjaikat az
(1) bekezdésben említett területeken. A Bizottság a tagállamokkal szorosan együttműködve megtehet
minden hasznos kezdeményezést az összehangolás előmozdítására.
(3) A Közösség és a tagállamok elősegítik az együttműködést harmadik országokkal és a népegészségügy területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel.
(4) Annak érdekében, hogy hozzájáruljon az e cikkben említett célkitűzések eléréséhez, a Tanács:
— a 189b. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően ösztönző intézkedéseket fogad el, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását;
— a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel ajánlásokat fogad el.
XI. CÍM FOGYASZTÓVÉDELEM 129a. cikk
(1) A Közösség a következőkkel járul hozzá a fogyasztóvédelem magas szintjének eléréséhez:
a) a 100a. cikk alapján a belső piac megvalósításával összefüggésben elfogadott
intézkedések;
b) a fogyasztók egészségének, biztonságának és gazdasági érdekeinek védelmére irányuló, valamint a fogyasztók megfelelő tájékoztatását szolgáló tagállami politikákat támogató és kiegészítő egyedi fellépések.
(2) A Tanács a 189b. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja az (1) bekezdés b) pontjában említett egyedi fellépéseket.
(3) A (2) bekezdés szerint elfogadott fellépések nem akadályozzák a tagállamokat szigorúbb védintézkedések fenntartásában vagy bevezetésében. Ezeknek az intézkedéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük e szerződéssel. Az intézkedésekről értesíteni kell a Bizottságot.
XII. CÍM
TRANSZEURÓPAI HÁLÓZATOK
129b. cikk
(1) A 7a. és 130a. cikkben említett célkitűzések elérése, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy az uniós polgárok, a gazdasági szereplők, valamint a regionális és helyi közösségek a belső határok nélküli térség kialakításának előnyeit teljes mértékben élvezhessék, a Közösség hozzájárul a transzeurópai hálózatok létrehozatalához és fejlesztéséhez a közlekedési, a távközlési és az energiaipari infrastruktúra területén.
(2) A nyitott és versengő piacok rendszerének keretén belül a Közösség fellépésének az a célja, hogy elősegítse a nemzeti hálózatok összekapcsolódását és átjárhatóságát, valamint a hálózatokhoz történő hozzáférést. A Közösség különös figyelmet fordít annak szükségességére, hogy a szigeteket, a
tengerparttal nem rendelkező területeket és a peremterületeket összekössék a Közösség központi
területeivel.
129c. cikk
(1) A 129b. cikkben említett célkitűzések elérése érdekében a Közösség:
— iránymutatás-csomagot dolgoz ki, amely a transzeurópai hálózatok területén a tervezett intézkedések célkitűzéseire, prioritásaira és főbb vonalaira vonatkozik; ezek az iránymutatások közös érdekű projekteket határoznak meg;
— végrehajt minden olyan intézkedést, különösen a műszaki szabványok összehangolásának
területén, amely a hálózatok átjárhatóságának biztosításához szükséges;
— támogathatja — különösen megvalósíthatósági tanulmányok, hitelgaranciák vagy kamattámogatások formájában — a tagállamok olyan pénzügyi erőfeszítéseit, amelyek az első francia bekezdésben említett iránymutatások által meghatározott közös érdekű projekteket szolgálnak; a Közösség emellett a 130d. cikk értelmében legkésőbb 1993. december 31-éig felállítandó Kohéziós Alapon keresztül hozzájárulhat a közlekedési infrastruktúra területén egyedi projektek finanszírozásához a tagállamokban.
A Közösség tevékenységei során figyelembe kell venni a projektek potenciális gazdasági életképességét.
(2) A tagállamok a Bizottsággal kapcsolatot tartva összehangolják azokat a nemzeti szinten folytatott politikáikat, amelyek jelentős hatással lehetnek a 129b. cikkben említett célkitűzések elérésére. A Bizottság a tagállamokkal szorosan együttműködve megtehet minden hasznos kezdeményezést az összehangolás előmozdítására.
(3) A Közösség határozhat úgy, hogy együttműködik harmadik országokkal a közös érdekű projektek előmozdítása és a hálózatok átjárhatóságának biztosítása érdekében.
129d. cikk
A 129c. cikk (1) bekezdésében említett iránymutatásokat a Tanács a 189b. cikkben említett eljárásnak megfelelően, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően fogadja el.
A valamely tagállam területét érintő iránymutatásokhoz és közös érdekű projektekhez az érintett
tagállam jóváhagyása szükséges.
A Tanács a 189c. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően elfogadja a 129c. cikk (1) bekezdésében előírt egyéb intézkedéseket.
XIII. CÍM IPAR
130. cikk
(1) A Közösség és a tagállamok biztosítják a közösségi ipar versenyképességéhez szükséges feltételek meglétét.
E célból — összhangban a nyitott és versengő piacok rendszerével — fellépésük arra irányul, hogy:
— felgyorsítsák az ipar alkalmazkodását a strukturális változásokhoz;
— ösztönözzék egy olyan környezet kialakítását, amely a Közösség egész területén kedvez a kezdeményezéseknek és a vállalkozások — különösen a kis- és középvállalkozások — fejlődésének;
— ösztönözzék egy olyan környezet kialakítását, amely kedvez a vállalkozások közötti
együttműködésnek;
— elősegítsék az innovációs, kutatási és technológiafejlesztési politikákban rejlő ipari lehetőségek
jobb kihasználását.
(2) A tagállamok a Bizottsággal kapcsolatot tartva konzultálnak egymással, és amennyiben szükséges, összehangolják fellépésüket. A Bizottság megtehet minden hasznos kezdeményezést az összehangolás előmozdítása érdekében.
(3) A Közösség az e szerződés egyéb rendelkezései alapján folytatott politikái és tevékenysége útján hozzájárul az (1) bekezdésben meghatározott célkitűzések eléréséhez. A Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyhangúlag egyedi intézkedéseket hozhat a tagállamokban végrehajtott olyan fellépések támogatására, amelyek az (1) bekezdésben kitűzött célok megvalósítására irányulnak.
E cím nem szolgáltat alapot ahhoz, hogy a Közösség olyan intézkedést vezessen be, amely a verseny torzulásához vezethet.
XIV. CÍM
GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI KOHÉZIÓ
130a. cikk
Átfogó harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében a Közösség úgy alakítja és folytatja
tevékenységét, hogy az a gazdasági és társadalmi kohézió erősítését eredményezze.
A Közösség különösen a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók — a vidéki térségeket is beleértve — lemaradásának csökkentésére törekszik.
130b. cikk
A tagállamok úgy folytatják és hangolják össze gazdaságpolitikájukat, hogy a 130a. cikkben meghatározott célokat is elérjék. A közösségi politikák és fellépések kialakításánál és végrehajtásánál, valamint a belső piac megvalósításánál figyelembe kell venni a 130a. cikkben meghatározott célokat, és azoknak hozzá kell járulniuk ezek eléréséhez. A Közösség e célok elérését a strukturális alapok (Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Orientációs Részlege; Európai Szociális Alap; Európai Regionális Fejlesztési Alap), az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök révén megvalósított fellépésével is támogatja.
A Bizottság három évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a gazdasági és társadalmi kohézió elérése terén megvalósított előrehaladásról, és arról, hogy az e cikkben előírt különböző eszközök ehhez hogyan járultak hozzá. A jelentéshez szükség szerint megfelelő javaslatokat kell csatolni.
Ha az alapokon kívül és az egyéb közösségi politikák keretében elhatározott intézkedések sérelme nélkül egyedi fellépések bizonyulnak szükségesnek, akkor az ilyen fellépéseket a Tanács a Bizottság javaslata alapján, valamint az Európai Parlamenttel, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően egyhangúlag fogadhatja el.
130c. cikk
Az Európai Regionális Fejlesztési Alap rendeltetése, hogy elősegítse a Közösségen belüli legjelentősebb regionális egyenlőtlenségek orvoslását a fejlődésben lemaradt térségek fejlesztésében és strukturális alkalmazkodásában, valamint a hanyatló ipari térségek átalakításában való részvétel útján.
130d. cikk
A Tanács — a 130e. cikk sérelme nélkül — a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlament hozzájárulásának elnyerését, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően egyhangúlag meghatározza a strukturális alapok feladatait, elsődleges célkitűzéseit és megszervezését, amely magában foglalhatja az alapok átcsoportosítását. A Tanács ugyanennek az eljárásnak megfelelően meghatározza az alapokra alkalmazandó általános szabályokat, továbbá azokat a rendelkezéseket, amelyek az alapok eredményes működésének, valamint az egymás közötti és az egyéb meglévő pénzügyi eszközökkel történő összehangolásának biztosításához szükségesek.
A Tanács ugyanennek az eljárásnak megfelelően 1993. december 31-éig létrehozza a Kohéziós Alapot, amely pénzügyi hozzájárulást nyújt a környezetvédelmi, illetve a közlekedési infrastruktúra területén a transzeurópai hálózatokra vonatkozó projektekhez.
130e. cikk
Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra vonatkozó végrehajtási határozatokat a Tanács hozza meg a 189c. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően.
Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Orientációs Részlegére a 43. cikket, az
Európai Szociális Alapra pedig a 125. cikket továbbra is alkalmazni kell.
XV. CÍM
KUTATÁS ÉS TECHNOLÓGIAI FEJLESZTÉS
130f. cikk
(1) A Közösség célkitűzése, hogy erősítse a közösségi ipar tudományos és technológiai alapjait, ösztönözze nemzetközi versenyképességének fejlődését, ugyanakkor támogassa az e szerződés egyéb fejezetei alapján szükségesnek ítélt kutatási tevékenységeket.
(2) E célból a Közösség az egész területén ösztönzi a vállalkozásokat — a kis- és középvállalkozásokat is beleértve —, a kutatási központokat és egyetemeket a magas színvonalú kutatási és technológiafejlesztési tevékenységeik terén; támogatja azokat az együttműködésüket célzó erőfeszítéseiket, amelyek célja elsősorban az, hogy a vállalkozások teljes mértékben kihasználhassák a belső piac lehetőségeit, különösen a nemzeti közbeszerzések megnyitása, a közös szabványok meghatározása és az együttműködés jogi és adóügyi akadályainak felszámolása útján.
(3) A Közösségnek a kutatás és a technológiai fejlesztés terén az e szerződés alapján végzett minden tevékenységét — a demonstrációs projekteket is beleértve — e cím rendelkezéseinek megfelelően kell meghatározni és végrehajtani.
130g. cikk
E célkitűzések megvalósítása érdekében a Közösség a tagállamokban végzett tevékenységeket kiegészítő alábbi tevékenységeket folytatja:
a) kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs programok végrehajtása a vállalkozásokkal, kutatási központokkal és egyetemekkel való és az azok közötti együttműködés előmozdításával;
b) a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel történő együttműködés előmozdítása a közösségi kutatás, technológiai fejlesztés és demonstráció területén;
c) a közösségi kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységek eredményeinek terjesztése és hasznosítása;
d) a közösségi kutatók képzésének és mobilitásának ösztönzése.
130h. cikk
(1) A Közösség és a tagállamok a nemzeti politikák és a közösségi politika kölcsönös összhangjának biztosítása érdekében összehangolják kutatási és technológiafejlesztési tevékenységeiket.
(2) A Bizottság a tagállamokkal szorosan együttműködve megtehet minden hasznos kezdeményezést az (1) bekezdésben említett összehangolás előmozdítása érdekében.
130i. cikk
(1) A Tanács a 189b. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően többéves keretprogramot fogad el, amely felöleli a Közösség valamennyi tevékenységét. A Tanács a 189b. cikkben megállapított eljárás során mindvégig egyhangúlag határoz.
A keretprogram
— meghatározza azokat a tudományos és technológiai célkitűzéseket, amelyeket a 130g. cikkben előirányzott tevékenységekkel kell megvalósítani, és rögzíti az ezekkel kapcsolatos prioritásokat;
— kijelöli e tevékenységek irányvonalait;
— rögzíti a Közösség keretprogramban való pénzügyi részvételének legmagasabb teljes összegét és
részletes szabályait, valamint az egyes előirányzott tevékenységekre vonatkozó részösszegeket.
(2) A keretprogramot a helyzet változásának megfelelően ki kell igazítani, illetve ki kell egészíteni.
(3) A keretprogram végrehajtása az egyes tevékenységeken belül kialakított egyedi programok útján történik. Minden egyedi programban meg kell határozni végrehajtásának részletes szabályait, rögzíteni kell időtartamát és rendelkezni kell a szükségesnek ítélt eszközökről. Az egyedi
programokban rögzített, szükségesnek ítélt összegek nem léphetik túl a keretprogramra és az egyes
tevékenységekre megállapított teljes összeg felső határát.
(4) A Tanács a Bizottság javaslata alapján, valamint az Európai Parlamenttel és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően minősített többséggel fogadja el az egyedi programokat.
130j. cikk
A többéves keretprogram végrehajtása érdekében a Tanács meghatározza:
— a vállalkozások, kutatási központok és egyetemek részvételére vonatkozó szabályokat;
— a kutatási eredmények terjesztésére vonatkozó szabályokat.
130k. cikk
A többéves keretprogram végrehajtása során dönteni lehet olyan kiegészítő programokról, amelyekben csak bizonyos tagállamok vesznek részt, és amelyeket — az esetleges közösségi részvételre is figyelemmel — a részt vevő tagállamok finanszíroznak.
A Tanács elfogadja a kiegészítő programokra, különösen az ismeretek terjesztésére és a más
tagállamok általi hozzáférésre vonatkozó szabályokat.
130l. cikk
A többéves keretprogram végrehajtása során a Közösség az érintett tagállamokkal egyetértésben részvételt irányozhat elő a több tagállam által indított kutatási és fejlesztési programokban, beleértve az e programok végrehajtására kialakított struktúrákban való részvételt is.
130m. cikk
A többéves keretprogram végrehajtása során a Közösség harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel történő együttműködést irányozhat elő a közösségi kutatás, technológiai fejlesztés és demonstrációs programok területén.
Az ilyen együttműködésre vonatkozó részletes szabályok a Közösség és az érintett harmadik felek közötti, a 228. cikknek megfelelően megtárgyalt és megkötött megállapodások tárgyát képezhetik.
130n. cikk
A Közösség közös vállalkozásokat vagy egyéb olyan struktúrákat hozhat létre, amelyek a közösségi kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs programok szabályszerű végrehajtásához szükségesek.
130o. cikk
A Tanács a Bizottság javaslata alapján, valamint az Európai Parlamenttel és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyhangúlag fogadja el a 130n. cikkben említett rendelkezéseket.
A Tanács a 189c. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően fogadja el a 130j., 130k. és 130l. cikkben említett rendelkezéseket. A kiegészítő programok elfogadásához az érintett tagállamok egyetértése szükséges.
130p. cikk
A Bizottság minden év elején jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentés különösen a megelőző évi kutatási és technológiafejlesztési tevékenységre, e tevékenységek eredményének terjesztésére, valamint a folyó év munkaprogramjára terjed ki.
XVI. CÍM KÖRNYEZET 130r. cikk
(1) A Közösség környezetpolitikája hozzájárul a következő célkitűzések eléréséhez:
— a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása;
— az emberi egészség védelme;
— a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása;
— a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten.
(2) A Közösség környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, figyelembe véve ugyanakkor a Közösség különböző régióinak helyzetében mutatkozó különbségeket. Ez a politika az elővigyázatosság és a megelőzés elvén, a környezeti károk elsődlegesen a forrásuknál történő elhárításának elvén, valamint a „szennyező fizet”-elven alapul. A környezetvédelmi követelményeket be kell építeni az egyéb közösségi politikák meghatározásába és végrehajtásába.
Ebben az összefüggésben az e követelményeknek megfelelő harmonizációs intézkedések adott esetben egy védzáradékot foglalnak magukban, amely felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy nem gazdasági jellegű környezetvédelmi okokból közösségi ellenőrzési eljárás alá tartozó ideiglenes intézkedéseket hozzanak.
(3) Környezetpolitikája kidolgozása során a Közösség figyelembe veszi:
— a rendelkezésre álló tudományos és műszaki adatokat;
— a Közösség különböző régióinak környezeti feltételeit;
— a beavatkozás, illetve a be nem avatkozás lehetséges hasznait és költségeit;
— a Közösség egészének gazdasági és társadalmi fejlődését, valamint régióinak kiegyensúlyozott fejlődését.
(4) A Közösség és a tagállamok hatáskörük keretén belül együttműködnek harmadik országokkal és a hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel. A közösségi együttműködésre vonatkozó részletes szabályok a Közösség és az érintett harmadik felek közötti, a 228. cikknek megfelelően megtárgyalt és megkötött megállapodások tárgyát képezhetik.
Az előző albekezdés nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy nemzetközi fórumokon tárgyalásokat folytassanak és nemzetközi megállapodásokat kössenek.
130s. cikk
(1) Tanács a 189c. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően határoz arról, hogy a Közösségnek milyen lépéseket kell tennie a 130r. cikkben említett célok elérése érdekében.
(2) Az (1) bekezdésben előírt döntéshozatali eljárástól eltérve és a 100a. cikk sérelme nélkül a Tanács a Bizottság javaslata alapján, valamint az Európai Parlamenttel és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyhangúlag fogadja el:
— az elsődlegesen adózási természetű rendelkezéseket;
— a területrendezésre, földhasználatra — a hulladékgazdálkodásra vonatkozó és az általános természetű intézkedések kivételével —, valamint a vízkészlet-gazdálkodásra vonatkozó intézkedéseket;
— a tagállamok különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásuk általános szerkezetét jelentős mértékben érintő intézkedéseket.
A Tanács az első albekezdésben megállapított feltételek szerint meghatározhatja az e bekezdésben említett kérdések közül azokat, amelyekben minősített többséggel kell határozatot hozni.
(3) Más területeken a Tanács a 189b. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően fogadja el azokat az általános cselekvési programokat, amelyek az elérendő elsődleges célkitűzéseket meghatározzák.
A Tanács az adott esettől függően az (1) vagy a (2) bekezdésben foglaltak szerint fogadja el az e
programok végrehajtásához szükséges intézkedéseket.
(4) Egyes közösségi természetű intézkedések sérelme nélkül a tagállamok gondoskodnak a
környezetpolitika finanszírozásáról és megvalósításáról.
(5) Ha az (1) bekezdés rendelkezésein alapuló valamely intézkedés egy tagállam hatóságai számára aránytalanul magas költségekkel járna, a Tanács — a „szennyező fizet”-elv sérelme nélkül — az ilyen intézkedés elfogadásáról szóló jogi aktusban megfelelő rendelkezéseket állapít meg:
— átmeneti eltérés és/vagy
— a 130d. cikk alapján legkésőbb 1993. december 31-éig létrehozandó Kohéziós Alapból nyújtott pénzügyi támogatás formájában.
130t. cikk
A 130s. cikk alapján elfogadott védintézkedések nem akadályozzák a tagállamokat szigorúbb védintézkedések fenntartásában vagy bevezetésében. Ezeknek az intézkedéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük e szerződéssel. Az intézkedésekről értesíteni kell a Bizottságot.
XVII. CÍM
FEJLESZTÉSI EGYÜTTMŰKÖDÉS
130u. cikk
(1) A Közösségnek a fejlesztési együttműködés terén folytatott politikája, amely kiegészíti a
tagállamok által folytatott politikákat, ösztönzi:
— a fejlődő országok — különösen a legkedvezőtlenebb helyzetűek — fenntartható gazdasági és
társadalmi fejlődését;
— a fejlődő országok zökkenőmentes és fokozatos integrációját a világgazdaságba;
— a szegénység elleni küzdelmet a fejlődő országokban.
(2) Az e területen folytatott közösségi politika hozzájárul a demokrácia és a jogállamiság fejlesztésének és megerősítésének általános célkitűzéséhez csakúgy, mint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának célkitűzéséhez.
(3) A Közösség és a tagállamok teljesítik azokat a kötelezettségeket és figyelembe veszik azokat a célkitűzéseket, amelyeket az Egyesült Nemzetek Szervezete és a hatáskörrel rendelkező egyéb nemzetközi szervezetek keretében fogadtak el.
130v. cikk
A Közösség figyelembe veszi a 130u. cikkben említett célkitűzéseket az általa végrehajtott olyan
politikákban, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra.
130w. cikk
(1) E szerződés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a Tanács a 189c. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően elfogadja a 130u. cikkben említett célkitűzések elérésének előmozdításához szükséges intézkedéseket. Ezek az intézkedések többéves programok formáját is ölthetik.
(2) Az Európai Beruházási Bank az alapokmányában megállapított feltételek szerint hozzájárul az
(1) bekezdésben említett intézkedések végrehajtásához.
(3) E cikk rendelkezései nem érintik az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal az AKCS– EGK-egyezmény keretében folytatott együttműködést.
130x. cikk
(1) A Közösség és a tagállamok — nemzetközi szervezetek és nemzetközi konferenciák keretében is — összehangolják a fejlesztési együttműködésre irányuló politikáikat, és konzultálnak egymással segélyprogramjaikról. Együttesen is felléphetnek. A tagállamok szükség szerint hozzájárulnak a közösségi segélyprogramok végrehajtásához.
(2) A Bizottság megtehet minden hasznos kezdeményezést az (1) bekezdésben említett
összehangolás előmozdítása érdekében.
130y. cikk
A Közösség és a tagállamok hatáskörük keretén belül együttműködnek harmadik országokkal és a hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel. A közösségi együttműködésre vonatkozó részletes
szabályok a Közösség és az érintett harmadik felek közötti, a 228. cikknek megfelelően megtárgyalt és
megkötött megállapodások tárgyát képezhetik.
Az előző bekezdés nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy nemzetközi fórumokon tárgyalásokat folytassanak és nemzetközi megállapodásokat kössenek.”
E. Az „A közösség intézményei” című ötödik részben:
39. A 137. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„137. cikk
Az Európai Parlament, amely a Közösségben egyesült államok népeinek képviselőiből áll, az e szerződésben ráruházott hatásköröket gyakorolja.”
40. A 138. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő bekezdés lép:
„(3) Az Európai Parlament javaslatokat dolgoz ki a közvetlen és általános választójog alapján valamennyi tagállamban egységes eljárás szerint tartandó választásokra vonatkozóan.
Az Európai Parlament tagjai többségével elfogadott hozzájárulásának elnyerését követően a Tanács egyhangúlag megfelelő rendelkezéseket fogad el, amelyeket a tagállamoknak alkotmányos követelményeiknek megfelelő elfogadásra ajánl.”
41. A szerződés a következő cikkekkel egészül ki:
„138a. cikk
Az európai szintű politikai pártok az Unión belüli integráció fontos tényezői. Hozzájárulnak az
európaiságtudat kialakításához és az uniós polgárok politikai akaratának kinyilvánításához.
138b. cikk
Az Európai Parlament az e szerződésben meghatározott mértékben, hatáskörének a 189b. és 189c. cikkben megállapított eljárások keretében történő gyakorlásával, valamint hozzájárulásának vagy tanácsadói véleményének megadása útján vesz részt a közösségi jogi aktusok elfogadásához vezető folyamatban.
Az Európai Parlament tagjainak többségével felkérheti a Bizottságot olyan kérdésre vonatkozó megfelelő javaslat előterjesztésére, amely az Európai Parlament megítélése szerint e szerződés végrehajtása céljából közösségi jogi aktus kidolgozását teszi szükségessé.
138c. cikk
Feladatai teljesítése során az Európai Parlament, tagjai egynegyedének kérelmére, ideiglenes vizsgálóbizottságot állíthat fel, hogy kivizsgálja — az e szerződés által más intézményekre vagy szervekre ruházott hatáskörök sérelme nélkül — a közösségi jog végrehajtása során felmerülő állítólagos jogsértéseket vagy hivatali visszásságokat, kivéve ha az állítólagos tényállást bíróság vizsgálja, a bírósági eljárás lezárásáig.
Jelentésének benyújtása után az ideiglenes vizsgálóbizottság feloszlik.
A vizsgálati jog gyakorlására vonatkozó részletes szabályokat az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közös megegyezéssel határozza meg.
138d. cikk
Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy egyénileg vagy más polgárokkal vagy személyekkel közösen petíciót nyújthat be az Európai Parlamenthez a Közösség tevékenységi területére tartozó és őt közvetlenül érintő ügyben.
138e. cikk
(1) Az Európai Parlament ombudsmant nevez ki, aki jogosult a bármely uniós polgártól vagy valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személytől érkező, a közösségi intézmények vagy szervek — kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Bíróságot és Elsőfokú Bíróságot — tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok átvételére.
Az ombudsman megbízatásának megfelelően, saját kezdeményezésére vagy a hozzá közvetlenül vagy az Európai Parlament valamely tagján keresztül benyújtott panaszok alapján, lefolytatja az általa indokoltnak ítélt vizsgálatokat, kivéve ha az állítólagos tényállás bírósági eljárás tárgyát képezi vagy képezte. Ha az ombudsman hivatali visszásságot állapít meg, az ügyben megkeresi az érintett intézményt, amelynek három hónap áll rendelkezésére, hogy tájékoztassa őt álláspontjáról. Ezt követően az ombudsman jelentést küld az Európai Parlamentnek és az érintett intézménynek. A panaszt benyújtó személyt tájékoztatni kell a vizsgálatok eredményéről.
Vizsgálatainak eredményeiről az ombudsman évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek.
(2) Az ombudsmant minden európai parlamenti választást követően, a Parlament megbízatásának időtartamára nevezik ki. Az ombudsman megbízatása megújítható.
Az ombudsmant a Bíróság az Európai Parlament kérelmére felmentheti, ha már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelezettségszegést követett el.
(3) Feladatainak ellátása során az ombudsman teljes mértékben független. E feladatok ellátása során nem kérhet vagy fogadhat el utasításokat más szervtől. Az ombudsman a megbízatása ideje alatt semmilyen egyéb — akár kereső, akár ingyenesen végzett — foglalkozást nem folytathat.
(4) Az Európai Parlament a Bizottság véleményének kikérése után és a Tanács minősített többséggel megadott jóváhagyásával meghatározza az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és általános feltételeket.”
42. A 144. cikk második bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ebben az esetben a Bizottság utódul kinevezett tagjainak hivatali ideje azon a napon jár le, amikor a testületileg lemondásra kötelezett bizottsági tagok hivatali ideje lejárt volna.”
43. A szerződés a következő cikkel egészül ki:
„146. cikk
A Tanács a tagállamok egy-egy olyan miniszteri szintű képviselőjéből áll, aki felhatalmazással
rendelkezik arra, hogy az adott tagállam kormánya nevében kötelezettséget vállaljon.
A tagállamok a Tanácsban az elnökséget hat hónapos időtartamon át, felváltva töltik be a következő
sorrendben:
— az első hatéves időszakban: Belgium, Dánia, Németország, Görögország, Spanyolország,
Franciaország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Egyesült Királyság;
— az azt követő hatéves időszakban: Dánia, Belgium, Görögország, Németország, Franciaország,
Spanyolország, Olaszország, Írország, Hollandia, Luxemburg, Egyesült Királyság, Portugália.”
44. A szerződés a következő cikkel egészül ki:
„147. cikk
A Tanácsot saját kezdeményezésére, illetve a Tanács valamely tagja vagy a Bizottság kérésére a Tanács elnöke hívja össze.”
45. A 149. cikk hatályát veszti.
46. A szerződés a következő cikkel egészül ki:
„151. cikk
(1) A tagállamok állandó képviselőiből álló bizottság feladata a Tanács munkájának előkészítése és
a Tanács által adott megbízatások teljesítése.
(2) A Tanácsot a főtitkár irányítása alatt álló Főtitkárság segíti. A főtitkárt a Tanács nevezi ki egyhangú határozattal.
A Főtitkárság szervezetét a Tanács határozza meg.
(3) A Tanács elfogadja eljárási szabályzatát.”
47. A szerződés a következő cikkel egészül ki:
„154. cikk
A Tanács minősített többséggel meghatározza a Bizottság elnökének és tagjainak, valamint a Bíróság elnökének, bíráinak, főtanácsnokainak és hivatalvezetőjének illetményét, juttatásait és nyugdíját. Szintén minősített többséggel határoz meg minden egyéb, javadalmazás helyett fizetendő juttatást.”
48. A szerződés a következő cikkekkel egészül ki:
„156. cikk
A Bizottság évente, legkésőbb az Európai Parlament ülésszakának megnyitása előtt egy hónappal általános jelentést tesz közzé a Közösség tevékenységéről.
157. cikk
(1) A Bizottság tizenhét tagból áll, akiket általános alkalmasságuk alapján választanak ki, és akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség.
A Bizottság tagjainak számát a Tanács egyhangúlag megváltoztathatja. A Bizottságnak kizárólag a tagállamok állampolgárai lehetnek a tagjai.
A Bizottságnak valamennyi tagállam legalább egy-egy állampolgára a tagja, kettőnél több tag azonban
nem lehet ugyanannak az államnak a polgára.
(2) A Bizottság tagjai feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és a Közösség általános érdekében járnak el.
Feladataik ellátása során nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat kormányoktól vagy más szervektől. Tartózkodnak a feladataikkal összeegyeztethetetlen cselekedetektől. Valamennyi tagállam vállalja, hogy tiszteletben tartja ezt az elvet és nem kísérli meg a Bizottság tagjainak befolyásolását feladataik ellátása során.
A Bizottság tagjai hivatali idejük alatt nem folytathatnak semmilyen egyéb — akár kereső, akár ingyenesen végzett — foglalkozást. Hivatalba lépésükkor ünnepélyesen kötelezettséget vállalnak arra, hogy hivatali idejük alatt és után tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeiket és különösen azt, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan járnak el kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban. E kötelezettségek megsértése esetén a Bíróság a Tanács vagy a Bizottság kérelmére az érintett tagot, a körülményektől függően, a 160. cikknek megfelelően felmentheti, vagy megvonhatja tőle nyugdíjjogosultságát vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jogát.
158. cikk
(1) A Bizottság tagjait a (2) bekezdésben megállapított eljárásnak megfelelően, adott esetben a 144. cikkre is figyelemmel, ötéves időtartamra nevezik ki.
Megbízatásuk megújítható.
(2) A tagállamok kormányai, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, közös
megegyezéssel jelölik azt a személyt, akit a Bizottság elnökévé kívánnak kinevezni.
A tagállamok kormányai az elnökjelölttel konzultálva jelölik azokat a további személyeket, akiket a Bizottság tagjaivá kívánnak kinevezni.
A Bizottság így jelölt elnökét és többi tagját mint testületet az Európai Parlamentnek szavazatával jóvá kell hagynia. Az Európai Parlament jóváhagyását követően a Bizottság elnökét és többi tagját a tagállamok kormányai közös megegyezéssel nevezik ki.
(3) Az (1) és (2) bekezdést első alkalommal a Bizottság azon elnökére és tagjaira kell alkalmazni,
akiknek hivatali ideje 1995. január 7-én kezdődik.
A Bizottság azon elnökét és tagjait, akiknek hivatali ideje 1993. január 7-én kezdődik, a tagállamok
kormányai közös megegyezéssel nevezik ki. Megbízatásuk 1995. január 6-án jár le.
159. cikk
A Bizottság tagjainak megbízatása — a megbízatás lejártától vagy az elhalálozástól eltekintve —
lemondással vagy felmentéssel szűnik meg.
A távozó tag helyébe hivatali idejének fennmaradó részére a tagállamok kormányai közös megegyezéssel új tagot neveznek ki. A Tanács egyhangúlag úgy is határozhat, hogy a távozó tag helyébe nem szükséges új tagot kinevezni.
Az elnök lemondása, felmentése vagy halála esetén hivatali idejének fennmaradó részére új elnököt kell kinevezni. Az új elnök kinevezésére a 158. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárást kell alkalmazni.
A 160. cikk szerinti felmentés esetét kivéve, a Bizottság tagjai addig maradnak hivatalukban, amíg helyükbe új tagokat nem neveznek ki.
160. cikk
Ha a Bizottság valamely tagja már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelezettségszegést követett el, a Bíróság a Tanács vagy a Bizottság kérelmére felmentheti hivatalából.
161. cikk
A Bizottság egy vagy két alelnököt nevezhet ki a tagjai közül.
162. cikk
(1) A Tanács és a Bizottság konzultálnak egymással és közös megegyezéssel meghatározzák együttműködésük módját.
(2) A Bizottság eljárási szabályzatot fogad el annak biztosítása érdekében, hogy ő maga és szervezeti egységei e szerződés rendelkezéseinek megfelelően működjenek. A Bizottság gondoskodik ennek a szabályzatnak a közzétételéről.
163. cikk
A Bizottság a 157. cikkben előírt számú tagjainak többségével jár el.
A Bizottság csak akkor ülésezhet érvényesen, ha az eljárási szabályzatában meghatározott számú tag jelen van.”
49. A 165. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„165. cikk
A Bíróság tizenhárom bíróból áll.
A Bíróság teljes ülésben tanácskozik. Egyes előkészítő vizsgálatok elvégzésére vagy meghatározott fajtájú ügyek eldöntésére azonban három vagy öt bíróból álló tanácsokat hozhat létre az e célból elfogadott szabályoknak megfelelően.
Az eljárásban félként részt vevő tagállam vagy közösségi intézmény kérelmére a Bíróság teljes
ülésben tanácskozik.
A Bíróság kérelmére a Tanács egyhangúlag megnövelheti a bírák számát, és elvégezheti e cikk második és harmadik bekezdésének, valamint a 167. cikk második bekezdésének szükséges kiigazításait.”
50. A 168a. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„168a. cikk
(1) A Bíróság mellett működik az Elsőfokú Bíróság, amely első fokon jár el a (2) bekezdésben megállapított feltételeknek megfelelően meghatározott egyes keresetfajták tekintetében, és amelynek határozataival szemben kizárólag jogi kérdésekben és az alapokmányban megállapított feltételeknek megfelelően a Bírósághoz lehet fellebbezni. Az Elsőfokú Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a 177. cikk szerinti előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tekintetében.
(2) A Tanács a Bíróság kérelmére, valamint az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyhangúlag meghatározza az (1) bekezdésben említett keresetfajtákat, valamint az Elsőfokú Bíróság összetételét, továbbá elfogadja a Bíróság alapokmányának szükséges kiigazításait és kiegészítő rendelkezéseit. Ha a Tanács másként nem határoz, az Elsőfokú Bíróságra e szerződésnek a Bíróságra vonatkozó rendelkezéseit és különösen a Bíróság alapokmányáról szóló jegyzőkönyv rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) Az Elsőfokú Bíróság tagjait olyan személyek közül választják ki, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik rendelkeznek a bírói tisztségbe történő kinevezéshez szükséges alkalmassággal; a bírákat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel hatéves időtartamra nevezik ki. A tagság háromévenként részlegesen megújul. A távozó tagok újra kinevezhetők.
(4) Az Elsőfokú Bíróság a Bírósággal egyetértésben meghatározza eljárási szabályzatát. E szabályzat elfogadásához a Tanács egyhangú jóváhagyása szükséges.”
51. A 171. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„171. cikk
(1) Ha a Bíróság megállapítja, hogy egy tagállam nem teljesítette az e szerződésből eredő valamely kötelezettségét, az adott államnak meg kell tennie a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
(2) Ha a Bizottság megítélése szerint az érintett tagállam nem tette meg ezeket az intézkedéseket, miután a tagállamnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére, indokolással ellátott véleményt ad, amelyben megjelöli, hogy az érintett tagállam mely pontokban nem tett eleget a Bíróság ítéletének.
Ha az érintett tagállam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem teszi meg a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, a Bizottság a Bírósághoz fordulhat. Egyúttal meghatározza az érintett tagállam által fizetendő átalányösszeg vagy kényszerítő bírság összegét, amelyet az adott körülmények között megfelelőnek ítél.
Ha a Bíróság megállapítja, hogy az érintett tagállam nem tett eleget az ítéletében foglaltaknak, a
tagállamot átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti.
Ez az eljárás nem érinti a 170. cikket.”
52. A 172. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„172. cikk
Az Európai Parlament és a Tanács által közösen, illetve a Tanács által e szerződés rendelkezéseinek értelmében elfogadott rendeletek a bennük előírt szankciók tekintetében teljes körű mérlegelési jogkört ruházhatnak a Bíróságra.”
53. A 173. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„173. cikk
A Bíróság megvizsgálja az Európai Parlament és a Tanács által közösen elfogadott jogi aktusok jogszerűségét, valamint a Tanács, a Bizottság és az EKB jogi aktusait, az ajánlásokat és a véleményeket kivéve, továbbá az Európai Parlament harmadik személyekre joghatással járó aktusait.
E célból a Bíróság hatáskörrel rendelkezik az olyan keresetek tekintetében, amelyeket valamely tagállam, a Tanács vagy a Bizottság nyújt be hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabályok megsértése, e szerződés vagy az alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése vagy hatáskörrel való visszaélés miatt.
A Bíróság azonos feltételek mellett rendelkezik hatáskörrel az Európai Parlament és az EKB által
előjogaik megóvása érdekében indított keresetek tekintetében.
Bármely természetes vagy jogi személy azonos feltételek mellett indíthat eljárást a neki címzett határozat vagy az olyan határozat ellen, amelyet ugyan rendeletként vagy egy másik személyhez címzett határozatként hoztak, de őt közvetlenül és személyében érinti.
Az e cikkben szabályozott eljárásokat, az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett.”
54. A 175. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„175. cikk
Ha az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság e szerződést megsértve elmulasztja a döntéshozatalt, a tagállamok és a Közösség többi intézménye keresettel fordulhatnak a Bírósághoz a jogsértés megállapítása iránt.
A kereset csak akkor elfogadható, ha az érintett intézményt előzetesen felkérték, hogy járjon el. Ha a felkéréstől számított két hónapon belül az érintett intézmény nem foglal állást, a keresetet további két hónapon belül lehet megindítani.
Bármely természetes vagy jogi személy az előző bekezdésekben foglalt feltételek mellett panasszal fordulhat a Bírósághoz, ha a Közösség valamely intézménye elmulasztott valamely neki címzendő jogi aktust — az ajánlások és vélemények kivételével — meghozni.
A Bíróság azonos feltételek mellett rendelkezik hatáskörrel az EKB által a hatáskörébe tartozó területeken indított, valamint az EKB ellen indított keresetek tekintetében.”
55. A 176. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„176. cikk
Az az intézmény vagy azok az intézmények, amelyek aktusait a Bíróság semmisnek nyilvánította, vagy amelyek mulasztását a Bíróság e szerződéssel ellentétesnek nyilvánította, kötelesek megtenni a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
Ez a kötelezettség nem érinti azokat a kötelezettségeket, amelyek a 215. cikk második bekezdésének alkalmazásából származhatnak.
Ezt a cikket az EKB-ra is alkalmazni kell.”
56. A 177. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„177. cikk
A Bíróság hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára a következő kérdésekben:
a) e szerződés értelmezése;
b) a közösségi intézmények és az EKB jogi aktusainak érvényessége és értelmezése;
c) a Tanács jogi aktusa által létrehozott szervek alapokmányának értelmezése, ha az alapokmány így rendelkezik.
Ha egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés merül fel, és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti a Bíróságot, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést.
Ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel ilyen kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles a Bírósághoz fordulni.”
57. A 180. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„180. cikk
A Bíróság az itt megállapított kereteken belül hatáskörrel rendelkezik a következő vitás ügyekben:
a) az Európai Beruházási Bank alapokmányából eredő kötelezettségek teljesítése a tagállamok által. Ebben a vonatkozásban a Bank Igazgatótanácsa rendelkezik a 169. cikk által a Bizottságra ruházott hatáskörrel;
b) az Európai Beruházási Bank Kormányzótanácsa által elfogadott intézkedések. Ebben a vonatkozásban bármely tagállam, a Bizottság vagy a Bank Igazgatótanácsa indíthat keresetet a
173. cikkben megállapított feltételek mellett;
c) az Európai Beruházási Bank Igazgatótanácsa által elfogadott intézkedések. Az ilyen intézkedések ellen csak a tagállamok vagy a Bizottság indíthatnak keresetet a 173. cikkben meghatározott feltételek mellett, és kizárólag a Bank alapokmánya 21. cikkének (2), (5)–(7) bekezdésében foglalt eljárási szabályok megsértésére történő hivatkozással;
d) az e szerződésből és a KBER alapokmányából eredő kötelezettségek teljesítése a nemzeti központi bankok által. Ebben a vonatkozásban a nemzeti központi bankokat illetően az EKB Tanácsa ugyanolyan hatáskörrel rendelkezik, mint amelyet a tagállamokat illetően a 169. cikk a Bizottságra ruház. Ha a Bíróság megállapítja, hogy egy nemzeti központi bank nem teljesítette az e szerződésből eredő valamely kötelezettségét, a bank köteles megtenni a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.”
58. A 184. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„184. cikk
A 173. cikk ötödik bekezdésében megállapított határidő lejárta ellenére az Európai Parlament és a Tanács által közösen elfogadott rendeletre, illetve a Tanács, a Bizottság vagy az EKB rendeletére vonatkozó jogvitában bármelyik fél hivatkozhat a 173. cikk második bekezdésében meghatározott indokokra annak érdekében, hogy kérje a Bíróságtól a rendelet alkalmazhatatlanságának megállapítását.”
59. A szerződés a következő szakasszal egészül ki:
„5. szakasz
A Számvevőszék
188a. cikk
A pénzügyi ellenőrzést a Számvevőszék végzi.
188b. cikk
(1) A Számvevőszék tizenkét tagból áll.
(2) A Számvevőszék tagjait olyan személyek közül választják ki, akik országukban külső ellenőrzést végző szervekhez tartoznak vagy tartoztak, vagy akik rendelkeznek az ehhez a hivatalhoz szükséges különleges képesítéssel. Függetlenségükhöz nem férhet kétség.
(3) A Számvevőszék tagjait a Tanács, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag hatéves időtartamra nevezi ki.
Az első kinevezés alkalmával azonban a Számvevőszék sorsolással kiválasztott négy tagját csak négyéves hivatali időtartamra választják meg.
A Számvevőszék tagjai újra kinevezhetők.
A Számvevőszék elnökét a tagok maguk közül választják meg hároméves időtartamra. Az elnök
újraválasztható.
(4) A Számvevőszék tagjai feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és a Közösség
általános érdekében járnak el.
Feladataik ellátása során nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat kormányoktól vagy más
szervektől. Tartózkodnak a feladataikkal összeegyeztethetetlen cselekedetektől.
(5) A Számvevőszék tagjai hivatali idejük alatt semmilyen egyéb — akár kereső, akár ingyenesen végzett — foglalkozást nem folytathatnak. Hivatalba lépésükkor ünnepélyesen kötelezettséget vállalnak arra, hogy hivatali idejük alatt és után tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeiket és különösen azt, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan járnak el kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban.
(6) A Számvevőszék tagjainak megbízatása — a megbízatás lejártától vagy az elhalálozástól eltekintve — lemondással vagy a Bíróság (7) bekezdés alapján hozott ítéletében kimondott felmentéssel szűnik meg.
A távozó tag helyébe hivatali idejének fennmaradó részére új tagot neveznek ki.
A hivatalból történő felmentés esetét kivéve, a Számvevőszék tagjai addig maradnak hivatalukban,
amíg helyükbe új tagokat nem neveznek ki.
(7) A Számvevőszék tagját csak akkor lehet hivatalából elmozdítani, illetve nyugdíjjogosultságától vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatáshoz való jogosultságától megfosztani, ha a Bíróság a Számvevőszék kérelmére megállapítja, hogy már nem felel meg a megkívánt feltételeknek, vagy nem tesz eleget a hivatalából eredő kötelezettségeknek.
(8) A Tanács minősített többséggel meghatározza a Számvevőszék elnökének és tagjainak alkalmazási feltételeit, különösen illetményét, juttatásait és nyugdíját. Ugyanilyen többséggel határoz meg minden egyéb, javadalmazás helyett fizetett juttatást.
(9) Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvnek a Bíróság bíráira vonatkozó rendelkezéseit a Számvevőszék tagjaira is alkalmazni kell.
188c. cikk
(1) A Számvevőszék megvizsgálja a Közösség összes bevételre és kiadásra vonatkozó elszámolását. Megvizsgálja a Közösség által létrehozott valamennyi szerv minden bevételre és kiadásra vonatkozó elszámolását is, amennyiben az ilyen vizsgálatot a létesítő okirat nem zárja ki.
A Számvevőszék az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló nyilatkozatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé.
(2) A Számvevőszék megvizsgálja a bevételek és kiadások jogszerűségét és szabályszerűségét,
valamint a pénzgazdálkodás hatékonyságát és eredményességét.
A bevételek ellenőrzését az esedékesként megállapított összegek és a Közösség számára ténylegesen
kifizetett összegek alapján végzik.
A kiadások ellenőrzését a vállalt kötelezettségek és a teljesített kifizetések alapján végzik.
Ezek az ellenőrzések az adott pénzügyi évre vonatkozó elszámolások lezárása előtt is elvégezhetők.
(3) Az ellenőrzést a nyilvántartások alapján és szükség esetén a helyszínen, a Közösség többi intézményében és a tagállamokban végzik. A tagállamokban az ellenőrzést a nemzeti ellenőrző szervekkel vagy — ha ezek nem rendelkeznek a szükséges hatáskörrel — a hatáskörrel rendelkező
tagállami szervezeti egységekkel kapcsolatot tartva kell elvégezni. Ezek a szervek vagy szervezeti
egységek közlik a Számvevőszékkel, hogy részt kívánnak-e venni az ellenőrzésben.
A Közösség többi intézménye és a nemzeti ellenőrző szervek, illetve — ha ezek nem rendelkeznek a szükséges hatáskörrel — a hatáskörrel rendelkező tagállami szervezeti egységek a Számvevőszék kérésére megküldik a feladatai elvégzéséhez szükséges valamennyi dokumentumot vagy információt.
(4) A Számvevőszék minden egyes pénzügyi év lezárását követően éves jelentést készít. A jelentést meg kell küldeni a Közösség többi intézményének, és ezeknek az intézményeknek a Számvevőszék megállapításaira adott válaszával együtt közzé kell tenni az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában.
A Számvevőszék továbbá meghatározott kérdésekre vonatkozó megállapításait — elsősorban külön jelentés formájában — bármikor előterjesztheti, és a többi közösségi intézmény bármelyikének kérésére véleményt adhat.
Éves jelentéseit, külön jelentéseit vagy véleményeit tagjainak többségével fogadja el.
A Számvevőszék segíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot a költségvetés végrehajtásával
kapcsolatos ellenőrzési feladataik gyakorlása során.”
60. A 189. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„189. cikk
Feladatai ellátása érdekében és e szerződés rendelkezéseinek megfelelően az Európai Parlament és a Tanács közösen eljárva, valamint a Tanács, illetve a Bizottság rendeleteket alkot és irányelveket bocsát ki, határozatokat hoz, ajánlásokat tesz vagy véleményt ad.
A rendelet általános hatállyal bír. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi
tagállamban.
Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az
eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.
A határozat teljes egészében kötelező azokra nézve, akiket címzettként megjelöl. Az ajánlások és a vélemények nem kötelezőek.”
61. A szerződés a következő cikkekkel egészül ki:
„189a. cikk
(1) Ha e szerződés értelmében a Tanács a Bizottság javaslata alapján jár el, a javaslatot — a 189b. cikk (4) és (5) bekezdésére is figyelemmel — csak egyhangúlag módosíthatja.
(2) Amíg a Tanács nem határozott, a Bizottság a közösségi jogi aktus elfogadásához vezető
eljárások során javaslatát bármikor módosíthatja.
189b cikk
(1) Ha e szerződés valamely jogi aktus elfogadásával kapcsolatban erre a cikkre hivatkozik, a következő eljárást kell alkalmazni.
(2) A Bizottság javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé.
A Tanács az Európai Parlament véleményének kikérését követően minősített többséggel közös álláspontot fogad el. A közös álláspontot közölni kell az Európai Parlamenttel. A Tanács teljes körűen tájékoztatja az Európai Parlamentet a közös álláspont elfogadásához vezető okokról. A Bizottság teljes körűen tájékoztatja az Európai Parlamentet álláspontjáról.
Ha a közös álláspont közlésétől számított három hónapon belül az Európai Parlament:
a) jóváhagyja a közös álláspontot, a Tanács a közös álláspontnak megfelelően véglegesen
elfogadja a szóban forgó jogi aktust;
b) nem foglal állást, a Tanács a saját közös álláspontjának megfelelően fogadja el a szóban
forgó jogi aktust;
c) tagjainak abszolút többségével kinyilvánítja a közös álláspont elutasítására vonatkozó szándékát, erről a Tanácsot haladéktalanul tájékoztatja. A Tanács álláspontjának további kifejtése céljából összehívhatja a (4) bekezdésben említett egyeztetőbizottságot. Az Európai Parlament ezt követően vagy megerősíti tagjainak abszolút többségével a közös álláspont elutasítását, amely esetben a javasolt jogi aktust el nem fogadottnak kell tekinteni, vagy módosításokat javasol a d) pontnak megfelelően;
d) tagjainak abszolút többségével módosításokat javasol a közös állásponthoz, a módosított szöveget továbbítani kell a Tanácsnak és a Bizottságnak; a Bizottság véleményt nyilvánít ezekről a módosításokról.
(3) Ha a módosítások kézhezvételétől számított három hónapon belül a Tanács minősített többséggel jóváhagyja az Európai Parlament valamennyi módosítását, közös álláspontját ennek megfelelően módosítja, és elfogadja a szóban forgó jogi aktust; azokról a módosításokról azonban, amelyekről a Bizottság elutasító véleményt adott, a Tanács egyhangúlag határoz. Ha a Tanács nem fogadja el a szóban forgó jogi aktust, a Tanács elnöke az Európai Parlament elnökével egyetértésben haladéktalanul összehívja az egyeztetőbizottságot.
(4) A Tanács tagjaiból vagy azok képviselőiből és az Európai Parlament azonos számú képviselőiből álló egyeztetőbizottság feladata, hogy a Tanács tagjainak vagy azok képviselőinek minősített többségével és az Európai Parlament képviselőinek többségével megállapodásra jusson egy közös szövegtervezetről. A Bizottság részt vesz az egyeztetőbizottság munkájában, és megtesz minden szükséges kezdeményezést az Európai Parlament és a Tanács álláspontjának közelítése érdekében.
(5) Ha összehívásától számított hat héten belül az egyeztetőbizottság jóváhagy egy közös szövegtervezetet, e jóváhagyástól számítva hat hét áll rendelkezésre, hogy az Európai Parlament a leadott szavazatok abszolút többségével, a Tanács pedig minősített többséggel elfogadja a szóban forgó jogi aktust a közös szövegtervezetnek megfelelően. Ha a két intézmény valamelyike nem hagyja jóvá a javasolt jogi aktust, azt el nem fogadottnak kell tekinteni.
(6) Ha az egyeztetőbizottság nem hagy jóvá közös tervezetet, a javasolt jogszabályt el nem fogadottnak kell tekinteni, kivéve ha az egyeztetőbizottságnak biztosított határidő lejártát követő hat héten belül a Tanács minősített többséggel megerősíti — lehetőség szerint az Európai Parlament által javasolt módosításokkal együtt — azt a közös álláspontot, amelyet az egyeztető eljárás kezdeményezése előtt elfogadott. Ebben az esetben a szóban forgó jogi aktus véglegesen elfogadottnak minősül, kivéve ha az Európai Parlament a Tanács általi megerősítés napjától számított hat héten belül tagjainak abszolút többségével elutasítja a szöveget; ebben az esetben a javaslatot el nem fogadottnak kell tekinteni.
(7) Az e cikkben említett három hónapos, illetve hathetes határidő az Európai Parlament és a
Tanács közös megegyezésével legfeljebb egy hónappal, illetve két héttel meghosszabbítható. A (2)
bekezdés c) pontjának alkalmazása esetén a (2) bekezdésben említett három hónapos határidő
automatikusan két hónappal meghosszabbodik.
(8) Az e cikkben megállapított eljárás hatályát az Európai Unióról szóló szerződés N. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően, a Bizottság által a Tanácsnak legkésőbb 1996-ban benyújtandó jelentés alapján ki lehet terjeszteni.
189c. cikk
Ha e szerződés valamely jogi aktus elfogadásával kapcsolatban erre a cikkre hivatkozik, a következő
eljárást kell alkalmazni:
a) A Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlament véleményének kikérését
követően minősített többséggel közös álláspontot fogad el.
b) A Tanács közös álláspontját közli az Európai Parlamenttel. A Tanács és a Bizottság teljes körűen tájékoztatja az Európai Parlamentet a Tanács közös álláspontjának elfogadásához vezető okokról, valamint a Bizottság álláspontjáról.
Ha a közléstől számított három hónapon belül az Európai Parlament elfogadja a közös álláspontot vagy ezen a határidőn belül nem foglal állást, a Tanács a közös álláspontnak megfelelően véglegesen elfogadja a szóban forgó jogi aktust.
c) Az Európai Parlament a b) pontban említett három hónapos határidőn belül tagjainak abszolút többségével módosításokat javasolhat a Tanács közös álláspontjához. Ugyanilyen többséggel el is utasíthatja a Tanács közös álláspontját. Az eljárás eredményét közli a Tanáccsal és a Bizottsággal.
Ha az Európai Parlament elutasította a Tanács közös álláspontját, a Tanács a második olvasatban csak egyhangúlag határozhat.
d) A Bizottság, az Európai Parlament által javasolt módosítások figyelembevételével, egy hónapon belül újra megvizsgálja azt a javaslatot, amelynek alapján a Tanács közös álláspontját elfogadta.
A Bizottság az újra megvizsgált javaslattal egyidejűleg továbbítja a Tanácsnak az Európai Parlament általa el nem fogadott módosításait, és azokról véleményt nyilvánít. A Tanács egyhangúlag elfogadhatja ezeket a módosításokat.
e) A Tanács minősített többséggel elfogadja a Bizottság által újra megvizsgált javaslatot.
A Tanács a Bizottság által újra megvizsgált javaslatot csak egyhangúlag módosíthatja.
f) A c), d) és e) pontokban említett esetekben a Tanácsnak három hónapon belül kell határoznia. Ha ezen a határidőn belül nem hoz határozatot, a Bizottság javaslatát el nem fogadottnak kell tekinteni.
g) A b) és f) pontokban említett határidőket a Tanács és az Európai Parlament közös megegyezéssel legfeljebb egy hónappal meghosszabbíthatja.”
62. A 190. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„190. cikk
Az Európai Parlament és a Tanács által közösen elfogadott, továbbá a Tanács vagy a Bizottság által elfogadott rendeleteknek, irányelveknek és határozatoknak indokolást kell tartalmazniuk, és azokban utalni kell minden olyan javaslatra vagy véleményre, amelyet e szerződés értelmében be kell szerezni.”
63. A 191. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„191. cikk
(1) A 189b. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően elfogadott rendeleteket, irányelveket és határozatokat az Európai Parlament elnöke és a Tanács elnöke írja alá, és azokat a Közösség Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. Ezek a bennük megjelölt napon, illetve ennek hiányában a kihirdetésüket követő huszadik napon lépnek hatályba.
(2) A Tanács és a Bizottság rendeleteit, valamint a valamennyi tagállamnak címzett irányelveket a Közösség Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. Ezek a bennük megjelölt napon, illetve ennek hiányában a kihirdetésüket követő huszadik napon lépnek hatályba.
(3) Az egyéb irányelvekről és a határozatokról értesíteni kell a címzettjeiket, és azok az értesítéssel lépnek hatályba.”
64. A 194. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„194. cikk
A Gazdasági és Szociális Bizottság tagjainak száma a következő:
Belgium | 12 |
Dánia | 9 |
Németország | 24 |
Görögország | 12 |
Spanyolország | 21 |
Franciaország | 24 |
Írország | 9 |
Olaszország | 24 |
Luxemburg | 6 |
Hollandia | 12 |
Portugália | 12 |
Egyesült Királyság | 24 |
A bizottság tagjait a Tanács egyhangú határozattal négy évre nevezi ki. Megbízatásuk megújítható.
A bizottság tagjai nem utasíthatók. Feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek és a Közösség általános érdekében járnak el.
A Tanács minősített többséggel meghatározza a bizottság tagjainak juttatásait.”
65. A 196. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„196. cikk
A bizottság a tagjai közül kétéves időtartamra megválasztja elnökét és tisztségviselőit.
A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.
A bizottságot a Tanács vagy a Bizottság kérésére a bizottság elnöke hívja össze. A bizottság saját kezdeményezésére is ülésezhet.”
66. A 198. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„198. cikk
Az e szerződésben meghatározott esetekben a Tanácsnak vagy a Bizottságnak konzultálnia kell a Gazdasági és Szociális Bizottsággal. Ezek az intézmények minden olyan esetben konzultálhatnak a bizottsággal, amikor azt indokoltnak tartják. A bizottság saját kezdeményezésére is adhat véleményt olyan esetekben, amikor ezt indokoltnak tartja.
Ha a Tanács vagy a Bizottság szükségesnek tartja, a bizottság számára véleményének benyújtására határidőt tűzhet ki, amely az erről szóló értesítésnek az elnök általi kézhezvételétől számított legalább egy hónap. A határidő lejártát követően a vélemény hiánya nem képezheti akadályát a további eljárásnak.
A bizottság és a megfelelő szakosított részleg véleményét a tanácskozásokról készült összefoglalóval
együtt meg kell küldeni a Tanácsnak és a Bizottságnak.”
67. A szerződés a következő fejezettel egészül ki:
„4. FEJEZET
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
198a. cikk
Létrejön egy regionális és helyi testületek képviselőiből álló, tanácsadói jogkörrel rendelkező bizottság
(a továbbiakban: Régiók Bizottsága).
A Régiók Bizottsága tagjainak száma a következő:
Belgium | 12 |
Dánia | 9 |
Németország | 24 |
Görögország | 12 |
Spanyolország | 21 |
Franciaország | 24 |
Írország | 9 |
Olaszország | 24 |
Luxemburg | 6 |
Hollandia | 12 |
Portugália | 12 |
Egyesült Királyság | 24 |
A bizottság tagjait és azonos számú póttagjait az egyes tagállamok javaslatai alapján a Tanács egyhangú határozattal négy évre nevezi ki. Megbízatásuk megújítható.
A bizottság tagjai nem utasíthatók. Feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek és a Közösség általános érdekében járnak el.
198b. cikk
A Régiók Bizottsága a tagjai közül kétéves időtartamra megválasztja elnökét és tisztségviselőit.
A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát, és jóváhagyásra benyújtja a Tanácsnak, amely egyhangúlag határoz.
A bizottságot a Tanács vagy a Bizottság kérésére a bizottság elnöke hívja össze. A bizottság saját kezdeményezésére is ülésezhet.
198c. cikk
A Tanács vagy a Bizottság az e szerződésben meghatározott esetekben, továbbá minden olyan esetben,
amikor ezt a két intézmény valamelyike indokoltnak tartja, konzultál a Régiók Bizottságával.
Ha a Tanács vagy a Bizottság szükségesnek tartja, a bizottság számára véleményének benyújtására határidőt tűzhet ki, amely az erről szóló értesítésnek az elnök általi kézhezvételétől számított legalább egy hónap. A határidő lejártát követően a vélemény hiánya nem képezheti akadályát a további eljárásnak.
Ha a 198. cikk értelmében konzultálni kell a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, a Tanács vagy a Bizottság tájékoztatja a Régiók Bizottságát a véleményadás iránti megkeresésről. Ha a Régiók Bizottsága úgy ítéli meg, hogy sajátos regionális érdekekről van szó, véleményt adhat az ügyről.
A bizottság saját kezdeményezésére is adhat véleményt olyan esetekben, amikor ezt indokoltnak tartja.
A bizottság véleményét a tanácskozásokról készült összefoglalóval együtt megküldik a Tanácsnak és a Bizottságnak.”
68. A szerződés a következő fejezettel egészül ki:
„5. FEJEZET
AZ EURÓPAI BERUHÁZÁSI BANK
198d. cikk
Az Európai Beruházási Bank jogi személy.
Az Európai Beruházási Bank tagjai a tagállamok.
Az Európai Beruházási Bank alapokmányát az e szerződéshez csatolt jegyzőkönyv állapítja meg.
198e. cikk
Az Európai Beruházási Bank feladata, hogy a tőkepiac igénybevételével és saját forrásai felhasználásával a Közösség érdekében hozzájáruljon a közös piac kiegyensúlyozott és egyenletes fejlődéséhez. Ezért a Bank, amely nyereségszerzési cél nélkül működik, olyan kölcsönöket és
garanciákat nyújt, amelyek elősegítik a következő projektek finanszírozását a gazdaság valamennyi
ágazatában:
a) projektek a kevésbé fejlett régiók fejlesztésére;
b) projektek a vállalkozások modernizálására vagy átalakítására, illetve a közös piac fokozatos létrehozása folytán szükségessé váló új tevékenységek kialakítására, ha ezek a projektek olyan terjedelműek vagy természetűek, hogy azokat az egyes tagállamokban rendelkezésre álló különböző eszközökkel nem lehet teljes egészében finanszírozni;
c) olyan projektek, amelyek több tagállam közös érdekét szolgálják, és olyan terjedelműek vagy természetűek, hogy azokat az egyes tagállamokban rendelkezésre álló különböző eszközökkel nem lehet teljes egészében finanszírozni.
Feladatának ellátása során a Bank, a strukturális alapoktól és egyéb közösségi pénzügyi eszközökből
kapott támogatásokhoz kapcsolódva, megkönnyíti beruházási programok finanszírozását.”
69. A 199. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„199. cikk
A Közösség valamennyi bevételi és kiadási tételét — az Európai Szociális Alapra vonatkozókat is beleértve — elő kell irányozni az egyes pénzügyi évekre vonatkozóan és fel kell tüntetni a költségvetésben.
A költségvetést terhelik az olyan igazgatási kiadások, amelyek az Európai Unióról szóló szerződésnek a közös kül- és biztonságpolitikára, valamint a bel- és igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezései alapján merülnek fel intézményeknél. Az említett rendelkezések végrehajtásával járó működési kiadások az azokban foglalt feltételekkel szintén terhelhetik a költségvetést.
A költségvetés bevételeinek és kiadásainak egyensúlyban kell lenniük.”
70. A 200. cikk hatályát veszti.
71. A 201. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„201. cikk
Az egyéb bevételek sérelme nélkül, a költségvetést teljes egészében saját forrásokból kell finanszírozni.
A Tanács a Bizottság javaslata alapján, és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag megállapítja a Közösség saját forrásainak rendszerére vonatkozó rendelkezéseket, amelyeket a tagállamoknak alkotmányos követelményeiknek megfelelő elfogadásra ajánl.”
72. A szerződés a következő cikkel egészül ki:
„201a. cikk
A költségvetési fegyelem biztosítása érdekében a Bizottság nem tehet javaslatot közösségi jogi aktusra, nem változtathatja meg javaslatait és nem fogadhat el végrehajtási intézkedést, amennyiben ez jelentős hatást gyakorolhat a költségvetésre, anélkül, hogy biztosítaná, hogy a javaslat vagy intézkedés a Közösségnek a Tanács által a 201. cikk alapján megállapított rendelkezésekből adódó saját forrásai keretén belül finanszírozható.”
73. A 205. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„205. cikk
A Bizottság a költségvetést a 209. cikk értelmében elfogadott rendelet rendelkezéseinek megfelelően, saját felelősségére és az előirányzatok keretein belül hajtja végre a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával.
A költségvetési rendelet valamennyi intézmény számára megállapítja a saját kiadásaik végrehajtásában betöltött szerepükre vonatkozó részletes szabályokat.
A költségvetésen belül a Bizottság — a 209. cikk értelmében elfogadott rendeletben megállapított kereten belül és feltételek mellett — előirányzatokat csoportosíthat át egyik fejezetből a másikba vagy egyik albontásból a másikba.”
74. A 206. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„206. cikk
(1) Az Európai Parlament a Tanács minősített többséggel elfogadott ajánlása alapján mentesíti a Bizottságot a költségvetés végrehajtására vonatkozó felelősség alól. E célból a Tanács és azt követően az Európai Parlament megvizsgálja a 205a. cikkben említett elszámolásokat és mérleget, a Számvevőszék éves jelentését az ellenőrzés alá vont intézményeknek a Számvevőszék észrevételeire adott válaszaival együtt, valamint a Számvevőszék által készített vonatkozó külön jelentéseket.
(2) Az Európai Parlament a Bizottságnak adott mentesítést megelőzően vagy a költségvetés végrehajtására vonatkozó hatáskörének gyakorlásával összefüggő bármely célból felkérheti a Bizottságot, hogy meghallgatás keretében számoljon be a kiadások végrehajtásáról, illetve a pénzügyi ellenőrző rendszerek működéséről. A Bizottság az Európai Parlament kérésére megad számára minden szükséges tájékoztatást.
(3) A Bizottság megtesz minden megfelelő lépést annak érdekében, hogy eleget tegyen a mentesítő határozatban foglalt észrevételeknek és az Európai Parlament kiadások végrehajtására vonatkozó egyéb észrevételeinek, valamint a Tanács mentesítésre vonatkozó ajánlását kísérő megjegyzéseknek.
Az Európai Parlament vagy a Tanács kérésére a Bizottság jelentést készít az ilyen észrevételek és megjegyzések alapján tett intézkedésekről és különösen a költségvetés végrehajtásáért felelős szervezeti egységeknek adott utasításokról. Ezeket a jelentéseket a Számvevőszéknek is meg kell küldeni.”
75. A 206a. és 206b. cikk hatályát veszti.
76. A 209. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„209. cikk
A Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt és a
Számvevőszék véleményének kézhezvételét követően egyhangúlag:
a) költségvetési rendeletet alkot, amelyben meghatározza különösen a költségvetés elkészítésére és végrehajtására, valamint az elszámolások végzésére és ellenőrzésére vonatkozó eljárást;
b) meghatározza azokat a módszereket és azt az eljárást, amelyek szerint a Közösség saját forrásaira vonatkozó szabályozásban előírt költségvetési bevételt a Bizottság rendelkezésére bocsátják, valamint a készpénzigények teljesítése érdekében szükség esetén alkalmazandó intézkedéseket;
c) szabályozza a pénzügyi ellenőrök, engedélyezésre jogosult tisztviselők és számvitelért felelős tisztviselők felelősségét, valamint a felügyelet ellátásának megfelelő rendjét.”
77. A szerződés a következő cikkel egészül ki:
„209a. cikk
A tagállamok a Közösség pénzügyi érdekeit sértő csalás leküzdésére megteszik ugyanazokat az intézkedéseket, mint amelyeket a saját pénzügyi érdekeiket sértő csalás leküzdésére tesznek.
E szerződés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a tagállamok összehangolják a Közösség pénzügyi érdekeinek csalással szembeni védelmét célzó tevékenységüket. Ennek érdekében a Bizottság segítségével megszervezik a közigazgatásuk megfelelő hatáskörrel rendelkező részlegei közötti szoros és rendszeres együttműködést.”
78. A 215. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„215. cikk
A Közösség szerződéses felelősségét az adott szerződésre alkalmazandó jog szabályozza.
Szerződésen kívüli felelősség esetén a Közösség a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat.
A második bekezdést azonos feltételek mellett kell alkalmazni az EKB vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott kárra.
A Közösség alkalmazottainak a Közösséggel szembeni személyes felelősségét a személyzeti szabályzatukban vagy a rájuk vonatkozó alkalmazási feltételekben megállapított rendelkezések szabályozzák.”
79. A 227. cikk a következőképpen módosul:
a) a (2) bekezdés helyébe a következő bekezdés lép:
„(2) Franciaország tengerentúli megyéire e szerződésnek
— az áruk szabad mozgására,
— a mezőgazdaságra, kivéve a 40. cikk (4) bekezdését,
— a szolgáltatások liberalizációjára,
— a versenyszabályokra,
— a 109h., 109i. és 226. cikkben megállapított védintézkedésekre, és
— az intézményekre
vonatkozó általános és különös rendelkezéseit e szerződés hatálybalépésétől alkalmazni kell.
E szerződés egyéb rendelkezései alkalmazásának feltételeit a Bizottság javaslata alapján a Tanács e szerződés hatálybalépésétől számított két éven belül egyhangúlag elfogadott határozatokban állapítja meg.
A Közösség intézményei az e szerződésben, különösen az annak 226. cikkében előírt eljárások
keretében gondoskodnak e területek gazdasági és társadalmi fejlődésének lehetővé tételéről.”
b) az (5) bekezdés a) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
„a) e szerződés nem alkalmazható a Feröer-szigetekre;”.
80. A 228. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„228. cikk
(1) Ahol e szerződés a Közösség és egy vagy több állam vagy nemzetközi szervezet közötti megállapodás megkötéséről rendelkezik, a Bizottság ajánlásokat készít a Tanács számára; a Tanács felhatalmazza a Bizottságot a szükséges tárgyalások megkezdésére. A Bizottság ezeket a tárgyalásokat az e feladatának segítésére a Tanács által kijelölt különbizottságokkal konzultálva, valamint a Tanács által adott esetben számára kibocsátott irányelvek keretei között folytatja le.
A Tanács az e bekezdésben ráruházott hatáskör gyakorlása során minősített többséggel jár el, kivéve a
(2) bekezdés második mondatában meghatározott eseteket, amikor egyhangúlag határoz.
(2) Az e téren a Bizottságra ruházott hatáskört is figyelembe véve, a megállapodásokat a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel a Tanács köti meg. A Tanács egyhangúlag dönt, ha a megállapodás olyan területre vonatkozik, ahol a belső szabályok elfogadásához egyhangúságra van szükség, valamint a 238. cikkben említett megállapodások esetén.
(3) A 113. cikk (3) bekezdésében említett megállapodások kivételével a megállapodásokat a Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően köti meg, beleértve azokat az eseteket is, amikor a megállapodás olyan területre vonatkozik, ahol a belső szabályok elfogadásához a 189b. cikkben vagy a 189c. cikkben említett eljárásra van szükség. Az Európai Parlament véleményét a Tanács által az ügy sürgősségétől függően megállapított határidőn belül közli. Ha ezen a határidőn belül nem nyilvánít véleményt, a Tanács határozhat.
Az előző albekezdéstől eltérve, a 238. cikkben említett megállapodásokat, az együttműködési eljárások bevezetése útján külön intézményi keretet létrehozó egyéb megállapodásokat, a Közösségre nézve jelentős költségvetési kihatással járó megállapodásokat, valamint a 189b. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően elfogadott jogi aktus módosítását igénylő megállapodásokat az Európai Parlament hozzájárulásának elnyerését követően lehet megkötni.
A Tanács és az Európai Parlament sürgős esetben megállapodhat a hozzájárulás megadásának
határidejében.
(4) A megállapodás megkötésekor a Tanács — a (2) bekezdéstől eltérve — felhatalmazhatja a Bizottságot arra, hogy a Közösség nevében módosításokat hagyjon jóvá, ha a megállapodás rendelkezése szerint a módosításokat egyszerűsített eljárással kell elfogadni, vagy azokat a megállapodás által létrehozott szervnek kell elfogadnia; a Tanács e felhatalmazást meghatározott feltételekhez kötheti.
(5) Ha a Tanács olyan megállapodás megkötését tervezi, amely szükségessé teszi e szerződés módosítását, a módosításokat először az Európai Unióról szóló szerződés N. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni.
(6) A Tanács, a Bizottság vagy bármelyik tagállam kikérheti a Bíróság véleményét a tervezett megállapodásnak e szerződés rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségéről. Ha a Bíróság véleménye kedvezőtlen, a megállapodás csak az Európai Unióról szóló szerződés N. cikkének megfelelően léphet hatályba.
(7) Az e cikkben megállapított feltételek mellett megkötött megállapodások kötelezőek a Közösség
intézményeire és a tagállamokra.”
81. A szerződés a következő cikkel egészül ki:
„228a. cikk
Ha az Európai Unióról szóló szerződés közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően elfogadott valamely közös álláspont vagy együttes fellépés egy vagy több harmadik országgal fennálló gazdasági kapcsolatok felfüggesztésére, korlátozására vagy teljes megszakítására irányuló fellépésről rendelkezik, a Tanács megteszi a szükséges sürgős intézkedéseket. A Tanács a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel jár el.”
82. A 231. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„231. cikk
A Közösség a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel szoros együttműködést alakít ki, amelynek részletes szabályait közös megegyezéssel határozzák meg.”
83. A 236. és a 237. cikk hatályát veszti.
84. A 238. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„238. cikk
A Közösség egy vagy több állammal vagy nemzetközi szervezettel kölcsönös jogok és kötelezettségek, közös fellépés és különleges eljárások által jellemzett társulást létrehozó megállapodásokat köthet.”
F. A III. mellékletben:
85. A melléklet címe helyébe a következő szöveg lép:
„Az e szerződés 73h. cikkében említett láthatatlan műveletek felsorolása”
G. Az Európai Beruházási Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyvben:
86. A 129. cikkre, illetve és a 130. cikkre vonatkozó hivatkozást a 198d cikkre, illetve a 198e. cikkre vonatkozó hivatkozás váltja fel.
III. CÍM
AZ EURÓPAI SZÉN- ÉS ACÉLKÖZÖSSÉGET LÉTREHOZÓ SZERZŐDÉST MÓDOSÍTÓ
RENDELKEZÉSEK
H. cikk
Az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés e cikk rendelkezéseinek megfelelően
módosul:
1. A 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„7. cikk
A közösség intézményei:
— a FŐHATÓSÁG (a továbbiakban. a Bizottság);
— a KÖZGYŰLÉS (a továbbiakban: az Európai Parlament);
— a MINISZTEREK KÜLÖNLEGES TANÁCSA (a továbbiakban. a Tanács);
— a BÍRÓSÁG;
— a SZÁMVEVŐSZÉK.
A Bizottságot egy konzultatív bizottság segíti.”
2. A szerződés a következő cikkekkel egészül ki:
„9. cikk
(1) A Bizottság tizenhét tagból áll, akiket általános alkalmasságuk alapján választanak ki, és akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség.
A Bizottság tagjainak számát a Tanács egyhangúlag megváltoztathatja. A Bizottságnak kizárólag a tagállamok állampolgárai lehetnek a tagjai.
A Bizottságnak valamennyi tagállam legalább egy-egy állampolgára a tagja, kettőnél több tag azonban
nem lehet ugyanannak az államnak a polgára.
(2) A Bizottság tagjai feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és a Közösség általános érdekében járnak el.
Feladataik ellátása során nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat kormányoktól vagy más szervektől. Tartózkodnak a feladataikkal összeegyeztethetetlen cselekedetektől. Valamennyi tagállam vállalja, hogy tiszteletben tartja ezt az elvet és nem kísérli meg a Bizottság tagjainak befolyásolását feladataik ellátása során.
A Bizottság tagjai hivatali idejük alatt nem folytathatnak semmilyen egyéb — akár kereső, akár ingyenesen végzett — foglalkozást. Hivatalba lépésükkor ünnepélyesen kötelezettséget vállalnak arra, hogy hivatali idejük alatt és után tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeiket és különösen azt, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan járnak el kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban. E kötelezettségek megsértése esetén a Bíróság
a Tanács vagy a Bizottság kérelmére az érintett tagot, a körülményektől függően, a 12a. cikknek megfelelően felmentheti, vagy megvonhatja tőle nyugdíjjogosultságát vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jogát.
10. cikk
(1) A Bizottság tagjait a (2) bekezdésben megállapított eljárásnak megfelelően, adott esetben a 24.
cikkre is figyelemmel, ötéves időtartamra nevezik ki. Megbízatásuk megújítható.
(2) A tagállamok kormányai, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, közös
megegyezéssel jelölik azt a személyt, akit a Bizottság elnökévé kívánnak kinevezni.
A tagállamok kormányai az elnökjelölttel konzultálva jelölik azokat a további személyeket, akiket a Bizottság tagjaivá kívánnak kinevezni.
A Bizottság így jelölt elnökét és többi tagját mint testületet az Európai Parlamentnek szavazatával jóvá kell hagynia. Az Európai Parlament jóváhagyását követően a Bizottság elnökét és többi tagját a tagállamok kormányai közös megegyezéssel nevezik ki.
(3) Az (1) és (2) bekezdést első alkalommal a Bizottság azon elnökére és tagjaira kell alkalmazni,
akiknek hivatali ideje 1995. január 7-én kezdődik.
A Bizottság azon elnökét és tagjait, akiknek hivatali ideje 1993. január 7-én kezdődik, a tagállamok
kormányai közös megegyezéssel nevezik ki. Megbízatásuk 1995. január 6-án jár le.
11. cikk
A Bizottság egy vagy két alelnököt nevezhet ki a tagjai közül.
12. cikk
A Bizottság tagjainak megbízatása — a megbízatás lejártától vagy az elhalálozástól eltekintve —
lemondással vagy felmentéssel szűnik meg.
A távozó tag helyébe hivatali idejének fennmaradó részére a tagállamok kormányai közös megegyezéssel új tagot neveznek ki. A Tanács egyhangúlag úgy is határozhat, hogy a távozó tag helyébe nem szükséges új tagot kinevezni.
Az elnök lemondása, felmentése vagy halála esetén hivatali idejének fennmaradó részére új elnököt kell kinevezni. Az új elnök kinevezésére a 10. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárást kell alkalmazni.
A 12a. cikk szerinti felmentés esetét kivéve, a Bizottság tagjai addig maradnak hivatalukban, amíg helyükbe új tagokat nem neveznek ki.
12a. cikk
Ha a Bizottság valamely tagja már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelezettségszegést követett el, a Bíróság a Tanács vagy a Bizottság kérelmére felmentheti hivatalából.
13. cikk
A Bizottság a 9. cikkben előírt számú tagjainak többségével jár el.
A Bizottság csak akkor ülésezhet érvényesen, ha az eljárási szabályzatában meghatározott számú tag jelen van.”
3. A 16. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„16. cikk
A Bizottság megteszi a szervezeti egységeinek rendezett működéséhez szükséges megfelelő belső
igazgatási intézkedéseket.
Ennek során tudományos bizottságokat, így különösen egy közgazdaság-tudományi bizottságot hozhat létre.
A Tanács és a Bizottság konzultálnak egymással és közös megegyezéssel meghatározzák
együttműködésük módját.
A Bizottság eljárási szabályzatot fogad el annak biztosítása érdekében, hogy ő maga és szervezeti egységei e szerződés rendelkezéseinek megfelelően működjenek. A Bizottság gondoskodik ennek a szabályzatnak a közzétételéről.”
. A szerződés a következő cikkel egészül ki:
„17. cikk
A Bizottság évente, legkésőbb az Európai Parlament ülésszakának megnyitása előtt egy hónappal általános jelentést tesz közzé a Közösség tevékenységéről.”
5. A 18. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:
„A Tanács minősített többséggel meghatározza a bizottság tagjainak javadalmazás helyett fizetendő
juttatásokat.”
6. A szerződés a következő cikkekkel egészül ki:
„20a. cikk
Az Európai Parlament tagjainak többségével felkérheti a Bizottságot olyan kérdésre vonatkozó megfelelő javaslat előterjesztésére, amely az Európai Parlament megítélése szerint e szerződés végrehajtása céljából közösségi jogi aktus kidolgozását teszi szükségessé.
20b. cikk
Feladatai teljesítése során az Európai Parlament, tagjai egynegyedének kérelmére, ideiglenes vizsgálóbizottságot állíthat fel, hogy kivizsgálja — az e szerződés által más intézményekre vagy szervekre ruházott hatáskörök sérelme nélkül — a közösségi jog végrehajtása során felmerülő állítólagos jogsértéseket vagy hivatali visszásságokat, kivéve ha az állítólagos tényállást bíróság vizsgálja, a bírósági eljárás lezárásáig.
Jelentésének benyújtása után az ideiglenes vizsgálóbizottság feloszlik.
A vizsgálati jog gyakorlására vonatkozó részletes szabályokat az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közös megegyezéssel határozza meg.
20c. cikk
Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy egyénileg vagy más polgárokkal vagy személyekkel közösen petíciót nyújthat be az Európai Parlamenthez a Közösség tevékenységi területére tartozó és őt közvetlenül érintő ügyben.
20d. cikk
(1) Az Európai Parlament kinevez egy ombudsmant, aki jogosult a bármely uniós polgártól vagy valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személytől érkező, a közösségi intézmények vagy szervek — kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Bíróságot és az Elsőfokú Bíróságot — tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok átvételére.
Az ombudsman megbízatásának megfelelően, saját kezdeményezésére vagy a hozzá közvetlenül vagy az Európai Parlament valamely tagján keresztül benyújtott panaszok alapján, lefolytatja az általa indokoltnak ítélt vizsgálatokat, kivéve ha az állítólagos tényállás bírósági eljárás tárgyát képezi vagy képezte. Ha az ombudsman hivatali visszásságot állapít meg, az ügyben megkeresi az érintett intézményt, amelynek három hónap áll rendelkezésére, hogy tájékoztassa őt álláspontjáról. Ezt követően az ombudsman jelentést küld az Európai Parlamentnek és az érintett intézménynek. A panaszt benyújtó személyt tájékoztatni kell a vizsgálatok eredményéről.
Vizsgálatainak eredményeiről az ombudsman évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek.
(2) Az ombudsmant minden európai parlamenti választást követően, a Parlament megbízatásának időtartamára nevezik ki. Az ombudsman megbízatása megújítható.
Az ombudsmant a Bíróság az Európai Parlament kérelmére felmentheti, ha már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelezettségszegést követett el.
(3) Feladatainak ellátása során az ombudsman teljes mértékben független. E feladatok ellátása során nem kérhet vagy fogadhat el utasításokat más szervtől. Az ombudsman a megbízatása ideje alatt semmilyen egyéb — akár kereső, akár ingyenesen végzett — foglalkozást nem folytathat.
(4) Az Európai Parlament a Bizottság véleményének kikérése után és a Tanács minősített többséggel megadott jóváhagyásával meghatározza az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és általános feltételeket.”
7. A 21. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő bekezdés lép:
„(3) Az Európai Parlament javaslatokat dolgoz ki a közvetlen és általános választójog alapján valamennyi tagállamban egységes eljárás szerint tartandó választásokra vonatkozóan.
Az Európai Parlament tagjai többségével elfogadott hozzájárulásának elnyerését követően a Tanács egyhangúlag megfelelő rendelkezéseket fogad el, amelyeket a tagállamoknak alkotmányos követelményeiknek megfelelő elfogadásra ajánl.”
8. A 24. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„24. cikk
Az Európai Parlament nyilvános ülésen vitatja meg a Bizottság által hozzá benyújtott általános jelentést.
Az Európai Parlament, ha a Bizottság tevékenysége miatt bizalmatlansági indítványt terjesztenek elé, arról legkorábban az indítvány beterjesztése után három nappal, nyílt szavazással határoz.
Ha a bizalmatlansági indítványt a leadott szavazatok kétharmadával és az Európai Parlament tagjainak többségével elfogadják, a Bizottság tagjainak testületileg le kell mondaniuk. A folyamatban lévő ügyeket utódaiknak a 10. cikknek megfelelő kinevezéséig továbbra is ellátják. Ebben az esetben a Bizottság utódul kinevezett tagjainak hivatali ideje azon a napon jár le, amikor a testületileg lemondásra kötelezett bizottsági tagok hivatali ideje lejárt volna.”
9. A szerződés a következő cikkekkel egészül ki:
„27. cikk
A Tanács a tagállamok egy-egy olyan miniszteri szintű képviselőjéből áll, aki felhatalmazással
rendelkezik arra, hogy az adott tagállam kormánya nevében kötelezettséget vállaljon.
A tagállamok a Tanácsban az elnökséget hat hónapos időtartamon át, felváltva töltik be a következő
sorrendben:
— az első hatéves időszakban: Belgium, Dánia, Németország, Görögország, Spanyolország,
Franciaország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Egyesült Királyság;
— az azt követő hatéves időszakban: Dánia, Belgium, Görögország, Németország, Franciaország,
Spanyolország, Olaszország, Írország, Hollandia, Luxemburg, Egyesült Királyság, Portugália.
27a. cikk
A Tanácsot saját kezdeményezésére, illetve a Tanács valamely tagja vagy a Bizottság kérésére a Tanács elnöke hívja össze.”
10. A szerződés a következő cikkekkel egészül ki:
„29. cikk
A Tanács minősített többséggel meghatározza a Bizottság elnökének és tagjainak, valamint a Bíróság elnökének, bíráinak, főtanácsnokainak és hivatalvezetőjének illetményét, juttatásait és nyugdíját. Szintén minősített többséggel határoz meg minden egyéb, javadalmazás helyett fizetendő juttatást.
30. cikk
(1) A tagállamok állandó képviselőiből álló bizottság feladata a Tanács munkájának előkészítése és
a Tanács által adott megbízatások teljesítése.
(2) A Tanácsot a főtitkár irányítása alatt álló Főtitkárság segíti. A főtitkárt a Tanács nevezi ki
egyhangú határozattal.
A Főtitkárság szervezetét a Tanács határozza meg.
(3) A Tanács elfogadja eljárási szabályzatát.”
11. A 32. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„32. cikk
A Bíróság tizenhárom bíróból áll.
A Bíróság teljes ülésben tanácskozik. Egyes előkészítő vizsgálatok elvégzésére vagy meghatározott fajtájú ügyek eldöntésére azonban három vagy öt bíróból álló tanácsokat hozhat létre az e célból elfogadott szabályoknak megfelelően.
Az eljárásban félként részt vevő tagállam vagy közösségi intézmény kérelmére a Bíróság teljes
ülésben tanácskozik.
A Bíróság kérelmére a Tanács egyhangúlag megnövelheti a bírák számát, és elvégezheti e cikk második és harmadik bekezdésének, valamint a 32b. cikk második bekezdésének szükséges kiigazításait.”
12. A 32d. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„32d. cikk
(1) A Bíróság mellett működik az Elsőfokú Bíróság, amely első fokon jár el a (2) bekezdésben megállapított feltételeknek megfelelően meghatározott egyes keresetfajták tekintetében, és amelynek határozataival szemben kizárólag jogi kérdésekben és az alapokmányban megállapított feltételeknek megfelelően a Bírósághoz lehet fellebbezni. Az Elsőfokú Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a 41. cikk szerinti előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tekintetében.
(2) A Tanács a Bíróság kérelmére, valamint az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyhangúlag meghatározza az (1) bekezdésben említett keresetfajtákat, valamint az Elsőfokú Bíróság összetételét, továbbá elfogadja a Bíróság alapokmányának szükséges kiigazításait és kiegészítő rendelkezéseit. Ha a Tanács másként nem határoz, az Elsőfokú Bíróságra e szerződésnek a Bíróságra vonatkozó rendelkezéseit és különösen a Bíróság alapokmányáról szóló jegyzőkönyv rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) Az Elsőfokú Bíróság tagjait olyan személyek közül választják ki, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik rendelkeznek a bírói tisztségbe történő kinevezéshez szükséges alkalmassággal; a bírákat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel hatéves időtartamra nevezik ki. A tagság háromévenként részlegesen megújul. A távozó tagok újra kinevezhetők.
(4) Az Elsőfokú Bíróság a Bírósággal egyetértésben meghatározza eljárási szabályzatát. E
szabályzat elfogadásához a Tanács egyhangú jóváhagyása szükséges.”
13. A 33. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„33. cikk
A Bíróság hatáskörrel rendelkezik az olyan keresetek tekintetében, amelyeket hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabályok megsértése, e szerződés vagy az alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése vagy hatáskörrel való visszaélés miatt valamely tagállam vagy a Tanács nyújt be a Bizottság valamely határozatának vagy ajánlásának semmissé nyilvánítása érdekében. A Bíróság azonban a gazdasági tényekből vagy körülményekből eredő helyzet értékelését, amely a Bizottság
határozatának vagy ajánlásának meghozatalához vezetett, csak akkor vizsgálhatja, ha a Bizottsággal szemben hatáskörrel való visszaélésre vagy az e szerződésre, illetve annak alkalmazására vonatkozó jogi rendelkezések bármelyikének nyilvánvaló megsértésére hivatkoztak.
A vállalkozások és a 48. cikkben említett társulások azonos feltételek mellett indíthatnak eljárást a rájuk vonatkozó egyedi jellegű határozatok vagy ajánlások, illetve az olyan általános határozatok vagy ajánlások ellen, amelyek megítélésük szerint hatáskörrel való visszaélést jelentenek velük szemben.
Az e cikk első két bekezdésében szabályozott eljárásokat, az esettől függően, a határozat, illetve ajánlás közlésétől vagy kihirdetésétől számított egy hónapon belül kell megindítani.
A Bíróság azonos feltételek mellett rendelkezik hatáskörrel az Európai Parlament által előjogai
megóvása érdekében indított keresetek tekintetében.”
14. A szerződés a következő fejezettel egészül ki:
„V. FEJEZET
A SZÁMVEVŐSZÉK
45a. cikk
A pénzügyi ellenőrzést a Számvevőszék végzi.
45b. cikk
(1) A Számvevőszék tizenkét tagból áll.
(2) A Számvevőszék tagjait olyan személyek közül választják ki, akik országukban külső ellenőrzést végző szervekhez tartoznak vagy tartoztak, vagy akik rendelkeznek az ehhez a hivatalhoz szükséges különleges képesítéssel. Függetlenségükhöz nem férhet kétség.
(3) A Számvevőszék tagjait a Tanács, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag hatéves időtartamra nevezi ki.
Az első kinevezés alkalmával azonban a Számvevőszék sorsolással kiválasztott négy tagját csak négyéves hivatali időtartamra választják meg.
A Számvevőszék tagjai újra kinevezhetők.
A Számvevőszék elnökét a tagok maguk közül választják meg hároméves időtartamra. Az elnök
újraválasztható.
(4) A Számvevőszék tagjai feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és a Közösség
általános érdekében járnak el.
Feladataik ellátása során nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat kormányoktól vagy más
szervektől. Tartózkodnak a feladataikkal összeegyeztethetetlen cselekedetektől.
(5) A Számvevőszék tagjai hivatali idejük alatt semmilyen egyéb — akár kereső, akár ingyenesen végzett — foglalkozást nem folytathatnak. Hivatalba lépésükkor ünnepélyesen kötelezettséget vállalnak arra, hogy hivatali idejük alatt és után tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeiket és különösen azt, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan járnak el kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban.
(6) A Számvevőszék tagjainak megbízatása — a megbízatás lejártától vagy az elhalálozástól eltekintve — lemondással vagy a Bíróság (7) bekezdés alapján hozott ítéletében kimondott felmentéssel szűnik meg.
A távozó tag helyébe hivatali idejének fennmaradó részére új tagot neveznek ki.
A hivatalból történő felmentés esetét kivéve, a Számvevőszék tagjai addig maradnak hivatalukban,
amíg helyükbe új tagokat nem neveznek ki.
(7) A Számvevőszék tagját csak akkor lehet hivatalából elmozdítani, illetve nyugdíjjogosultságától vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatáshoz való jogosultságától megfosztani, ha a Bíróság a Számvevőszék kérelmére megállapítja, hogy már nem felel meg a megkívánt feltételeknek, vagy nem tesz eleget a hivatalából eredő kötelezettségeknek.
(8) A Tanács minősített többséggel meghatározza a Számvevőszék elnökének és tagjainak alkalmazási feltételeit, különösen illetményét, juttatásait és nyugdíját. Ugyanilyen többséggel határoz meg minden egyéb, javadalmazás helyett fizetett juttatást.
(9) Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvnek a Bíróság bíráira vonatkozó rendelkezéseit a Számvevőszék tagjaira is alkalmazni kell.
45c. cikk
(1) A Számvevőszék megvizsgálja a Közösség összes bevételre és kiadásra vonatkozó elszámolását. Megvizsgálja a Közösség által létrehozott valamennyi szerv minden bevételre és kiadásra vonatkozó elszámolását is, amennyiben az ilyen vizsgálatot a létesítő okirat nem zárja ki.
A Számvevőszék az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló nyilatkozatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé.
(2) A Számvevőszék megvizsgálja az (1) bekezdésben említett bevételek, illetve kiadások jogszerűségét és szabályszerűségét, valamint a pénzgazdálkodás hatékonyságát és eredményességét.
A bevételek ellenőrzését az esedékesként megállapított összegek és a Közösség számára ténylegesen
kifizetett összegek alapján végzik.
A kiadások ellenőrzését a vállalt kötelezettségek és a teljesített kifizetések alapján végzik.
Ezek az ellenőrzések az adott pénzügyi évre vonatkozó elszámolások lezárása előtt is elvégezhetők.
(3) Az ellenőrzést a nyilvántartások alapján és szükség esetén a helyszínen, a Közösség többi intézményében és a tagállamokban végzik. A tagállamokban az ellenőrzést a nemzeti ellenőrző szervekkel vagy — ha ezek nem rendelkeznek a szükséges hatáskörrel — a hatáskörrel rendelkező tagállami szervezeti egységekkel kapcsolatot tartva kell elvégezni. Ezek a szervek vagy szervezeti egységek közlik a Számvevőszékkel, hogy részt kívánnak-e venni az ellenőrzésben.
A Közösség többi intézménye és a nemzeti ellenőrző szervek, illetve — ha ezek nem rendelkeznek a szükséges hatáskörrel — a hatáskörrel rendelkező tagállami szervezeti egységek a Számvevőszék kérésére megküldik a feladatai elvégzéséhez szükséges valamennyi dokumentumot vagy információt.
(4) A Számvevőszék minden egyes pénzügyi év lezárását követően éves jelentést készít. A jelentést meg kell küldeni a Közösség többi intézményének, és ezeknek az intézményeknek a Számvevőszék megállapításaira adott válaszával együtt közzé kell tenni az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában.
A Számvevőszék továbbá meghatározott kérdésekre vonatkozó megállapításait — elsősorban külön jelentés formájában — bármikor előterjesztheti, és a többi közösségi intézmény bármelyikének kérésére véleményt adhat.
Éves jelentéseit, külön jelentéseit vagy véleményeit tagjainak többségével fogadja el.
A Számvevőszék segíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot a költségvetés végrehajtásával
kapcsolatos ellenőrzési feladataik gyakorlása során.
(5) A Számvevőszék évente külön jelentést készít az (1) bekezdésben említetteken kívüli kiadások és bevételek elszámolásának, illetve a Bizottság ezekhez kapcsolódó pénzgazdálkodásának szabályszerűségéről. Ezt a jelentést az annak a pénzügyi évnek a végétől számított hat hónapon belül kell elkészíteni, amelyre az adott elszámolások vonatkoznak, és a jelentést be kell nyújtani a Bizottságnak és a Tanácsnak. A Bizottság a jelentést továbbítja az Európai Parlamentnek.”
15. A 78c. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„78c. cikk
A Bizottság az igazgatási költségvetést a 78h. cikk értelmében elfogadott rendelet rendelkezéseinek megfelelően, saját felelősségére és az előirányzatok keretein belül hajtja végre, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával.
A költségvetési rendelet valamennyi intézmény számára megállapítja a saját kiadásaik végrehajtásában betöltött szerepükre vonatkozó részletes szabályokat.
Az igazgatási költségvetésen belül a Bizottság — a 78h. cikk értelmében elfogadott rendeletben megállapított kereten belül és feltételek mellett — előirányzatokat csoportosíthat át egyik fejezetből a másikba vagy egyik albontásból a másikba.”
16. A 78e. és a 78f. cikk hatályát veszti.
17. A 78g. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„78g. cikk
(1) Az Európai Parlament a Tanács minősített többséggel elfogadott ajánlása alapján mentesíti a Bizottságot az igazgatási költségvetés végrehajtására vonatkozó felelősség alól. E célból a Tanács és azt követően az Európai Parlament megvizsgálja a 78d. cikkben említett elszámolásokat és mérleget, a Számvevőszék éves jelentését az ellenőrzés alá vont intézményeknek a Számvevőszék észrevételeire adott válaszaival együtt, valamint a Számvevőszék által készített vonatkozó külön jelentéseket.
(2) Az Európai Parlament a Bizottságnak adott mentesítést megelőzően vagy az igazgatási költségvetés végrehajtására vonatkozó hatáskörének gyakorlásával összefüggő bármely célból felkérheti a Bizottságot, hogy meghallgatás keretében számoljon be a kiadások végrehajtásáról, illetve a pénzügyi ellenőrző rendszerek működéséről. A Bizottság az Európai Parlament kérésére megad számára minden szükséges tájékoztatást.
(3) A Bizottság megtesz minden megfelelő lépést annak érdekében, hogy eleget tegyen a mentesítő határozatban foglalt észrevételeknek és az Európai Parlament kiadások végrehajtására vonatkozó egyéb észrevételeinek, valamint a Tanács mentesítésre vonatkozó ajánlását kísérő megjegyzéseknek.
Az Európai Parlament vagy a Tanács kérésére a Bizottság jelentést készít az ilyen észrevételek és
megjegyzések alapján tett intézkedésekről és különösen az igazgatási költségvetés végrehajtásáért
felelős szervezeti egységeknek adott utasításokról. Ezeket a jelentéseket a Számvevőszéknek is meg
kell küldeni.”
18. A 78h. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„78h. cikk
A Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt és a
Számvevőszék véleményének kézhezvételét követően egyhangúlag:
a) költségvetési rendeletet alkot, amelyben meghatározza különösen az igazgatási költségvetés elkészítésére és végrehajtására, valamint az elszámolások végzésére és ellenőrzésére vonatkozó eljárást;
b) meghatározza azokat a módszereket és azt az eljárást, amelyek szerint a Közösségek saját forrásaira vonatkozó szabályozásban előírt költségvetési bevételt a Bizottság rendelkezésére bocsátják, valamint a készpénzigények teljesítése érdekében szükség esetén alkalmazandó intézkedéseket;
c) szabályozza a pénzügyi ellenőrök, engedélyezésre jogosult tisztviselők és számvitelért felelős tisztviselők felelősségét, valamint a felügyelet ellátásának megfelelő rendjét.”
19. A szerződés a következő cikkel egészül ki:
„78i. cikk
A tagállamok a Közösség pénzügyi érdekeit sértő csalás leküzdésére megteszik ugyanazokat az intézkedéseket, mint amelyeket a saját pénzügyi érdekeiket sértő csalás leküzdésére tesznek.
E szerződés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a tagállamok összehangolják a Közösség pénzügyi érdekeinek csalással szembeni védelmét célzó tevékenységüket. Ennek érdekében a Bizottság segítségével megszervezik a közigazgatásuk megfelelő hatáskörrel rendelkező részlegei közötti szoros és rendszeres együttműködést.”
20. A 79. cikkben az a) pont helyébe a következő rendelkezés lép:
„a) e szerződés nem alkalmazható a Feröer-szigetekre;”.
21. A 96. és a 98. cikk hatályát veszti.
IV. CÍM
AZ EURÓPAI ATOMENERGIA-KÖZÖSSÉGET LÉTREHOZÓ SZERZŐDÉST MÓDOSÍTÓ
RENDELKEZÉSEK
I. cikk
Az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés e cikk rendelkezéseinek megfelelően
módosul:
1. A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„3. cikk
(1) A Közösségre bízott feladatokat a következő intézmények hajtják végre:
— az EURÓPAI PARLAMENT,
— a TANÁCS,
— a BIZOTTSÁG,
— a BÍRÓSÁG,
— a SZÁMVEVŐSZÉK.
Az egyes intézmények az e szerződésben rájuk ruházott hatáskörük keretén belül járnak el.
(2) A Tanácsot és a Bizottságot a Gazdasági és Szociális Bizottság segíti tanácsadói minőségben.”
2. A szerződés a következő cikkekkel egészül ki:
„107a. cikk
Az Európai Parlament tagjainak többségével felkérheti a Bizottságot olyan kérdésre vonatkozó megfelelő javaslat előterjesztésére, amely az Európai Parlament megítélése szerint e szerződés végrehajtása céljából közösségi jogi aktus kidolgozását teszi szükségessé.
107b. cikk
Feladatai teljesítése során az Európai Parlament, tagjai egynegyedének kérelmére, ideiglenes vizsgálóbizottságot állíthat fel, hogy kivizsgálja — az e szerződés által más intézményekre vagy szervekre ruházott hatáskörök sérelme nélkül — a közösségi jog végrehajtása során felmerülő állítólagos jogsértéseket vagy hivatali visszásságokat, kivéve ha az állítólagos tényállást bíróság vizsgálja, a bírósági eljárás lezárásáig.
Jelentésének benyújtása után az ideiglenes vizsgálóbizottság feloszlik.
A vizsgálati jog gyakorlására vonatkozó részletes szabályokat az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közös megegyezéssel határozza meg.
107c. cikk
Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy egyénileg vagy más polgárokkal vagy személyekkel közösen petíciót nyújthat be az Európai Parlamenthez a Közösség tevékenységi területére tartozó és őt közvetlenül érintő ügyben.
107d. cikk
(1) Az Európai Parlament kinevez egy ombudsmant, aki jogosult a bármely uniós polgártól vagy valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személytől érkező, a közösségi intézmények vagy szervek — kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Bíróságot és az Elsőfokú Bíróságot — tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok átvételére.
Az ombudsman megbízatásának megfelelően, saját kezdeményezésére vagy a hozzá közvetlenül vagy az Európai Parlament valamely tagján keresztül benyújtott panaszok alapján, lefolytatja az általa indokoltnak ítélt vizsgálatokat, kivéve ha az állítólagos tényállás bírósági eljárás tárgyát képezi vagy képezte. Ha az ombudsman hivatali visszásságot állapít meg, az ügyben megkeresi az érintett intézményt, amelynek három hónap áll rendelkezésére, hogy tájékoztassa őt álláspontjáról. Ezt követően az ombudsman jelentést küld az Európai Parlamentnek és az érintett intézménynek. A panaszt benyújtó személyt tájékoztatni kell a vizsgálatok eredményéről.
Vizsgálatainak eredményeiről az ombudsman évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek.
(2) Az ombudsmant minden európai parlamenti választást követően, a Parlament megbízatásának időtartamára nevezik ki. Az ombudsman megbízatása megújítható.
Az ombudsmant a Bíróság az Európai Parlament kérelmére felmentheti, ha már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelezettségszegést követett el.
(3) Feladatainak ellátása során az ombudsman teljes mértékben független. E feladatok ellátása során nem kérhet vagy fogadhat el utasításokat más szervtől. Az ombudsman a megbízatása ideje alatt semmilyen egyéb — akár kereső, akár ingyenesen végzett — foglalkozást nem folytathat.
(4) Az Európai Parlament a Bizottság véleményének kikérése után és a Tanács minősített többséggel megadott jóváhagyásával meghatározza az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és általános feltételeket.”
3. A 108. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő bekezdés lép:
„(3) Az Európai Parlament javaslatokat dolgoz ki a közvetlen és általános választójog alapján valamennyi tagállamban egységes eljárás szerint tartandó választásokra vonatkozóan.
Az Európai Parlament tagjai többségével elfogadott hozzájárulásának elnyerését követően a Tanács egyhangúlag megfelelő rendelkezéseket fogad el, amelyeket a tagállamoknak alkotmányos követelményeiknek megfelelő elfogadásra ajánl.”
4. A 114. cikk második bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ebben az esetben a Bizottság utódul kinevezett tagjainak hivatali ideje azon a napon jár le, amikor a testületileg lemondásra kötelezett bizottsági tagok hivatali ideje lejárt volna.”
5. A szerződés a következő cikkekkel egészül ki:
„116. cikk
A Tanács a tagállamok egy-egy olyan miniszteri szintű képviselőjéből áll, aki felhatalmazással
rendelkezik arra, hogy az adott tagállam kormánya nevében kötelezettséget vállaljon.
A tagállamok a Tanácsban az elnökséget hat hónapos időtartamon át, felváltva töltik be a következő
sorrendben:
— az első hatéves időszakban: Belgium, Dánia, Németország, Görögország, Spanyolország,
Franciaország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Egyesült Királyság;
— az azt követő hatéves időszakban: Dánia, Belgium, Görögország, Németország, Franciaország,
Spanyolország, Olaszország, Írország, Hollandia, Luxemburg, Egyesült Királyság, Portugália.
117. cikk
A Tanácsot saját kezdeményezésére, illetve a Tanács valamely tagja vagy a Bizottság kérésére a Tanács elnöke hívja össze.”
6. A szerződés a következő cikkel egészül ki:
„121. cikk
(1) A tagállamok állandó képviselőiből álló bizottság feladata a Tanács munkájának előkészítése és
a Tanács által adott megbízatások teljesítése.
(2) A Tanácsot a főtitkár irányítása alatt álló Főtitkárság segíti. A főtitkárt a Tanács nevezi ki
egyhangú határozattal.
A Főtitkárság szervezetét a Tanács határozza meg.
(3) A Tanács elfogadja eljárási szabályzatát.”
7. A szerződés a következő cikkel egészül ki:
„123. cikk
A Tanács minősített többséggel meghatározza a Bizottság elnökének és tagjainak, valamint a Bíróság elnökének, bíráinak, főtanácsnokainak és hivatalvezetőjének illetményét, juttatásait és nyugdíját. Szintén minősített többséggel határoz meg minden egyéb, javadalmazás helyett fizetendő juttatást.”
8. A szerződés a következő cikkekkel egészül ki:
„125. cikk
A Bizottság évente, legkésőbb az Európai Parlament ülésszakának megnyitása előtt egy hónappal
általános jelentést tesz közzé a Közösség tevékenységéről.
126. cikk
(1) A Bizottság tizenhét tagból áll, akiket általános alkalmasságuk alapján választanak ki, és akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség.
A Bizottság tagjainak számát a Tanács egyhangúlag megváltoztathatja. A Bizottságnak kizárólag a tagállamok állampolgárai lehetnek a tagjai.
A Bizottságnak valamennyi tagállam legalább egy-egy állampolgára a tagja, kettőnél több tag azonban
nem lehet ugyanannak az államnak a polgára.
(2) A Bizottság tagjai feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és a Közösség általános érdekében járnak el.
Feladataik ellátása során nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat kormányoktól vagy más szervektől. Tartózkodnak a feladataikkal összeegyeztethetetlen cselekedetektől. Valamennyi tagállam vállalja, hogy tiszteletben tartja ezt az elvet és nem kísérli meg a Bizottság tagjainak befolyásolását feladataik ellátása során.
A Bizottság tagjai hivatali idejük alatt nem folytathatnak semmilyen egyéb — akár kereső, akár ingyenesen végzett — foglalkozást. Hivatalba lépésükkor ünnepélyesen kötelezettséget vállalnak arra, hogy hivatali idejük alatt és után tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeiket és különösen azt, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan járnak el kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban. E kötelezettségek megsértése esetén a Bíróság a Tanács vagy a Bizottság kérelmére az érintett tagot, a körülményektől függően, a 129. cikknek megfelelően felmentheti, vagy megvonhatja tőle nyugdíjjogosultságát vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jogát.
127. cikk
(1) A Bizottság tagjait a (2) bekezdésben megállapított eljárásnak megfelelően, adott esetben a 114. cikkre is figyelemmel, ötéves időtartamra nevezik ki.
Megbízatásuk megújítható.
(2) A tagállamok kormányai, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, közös
megegyezéssel jelölik azt a személyt, akit a Bizottság elnökévé kívánnak kinevezni.
A tagállamok kormányai az elnökjelölttel konzultálva jelölik azokat a további személyeket, akiket a Bizottság tagjaivá kívánnak kinevezni.
A Bizottság így jelölt elnökét és többi tagját mint testületet az Európai Parlamentnek szavazatával jóvá kell hagynia. Az Európai Parlament jóváhagyását követően a Bizottság elnökét és többi tagját a tagállamok kormányai közös megegyezéssel nevezik ki.
(3) Az (1) és (2) bekezdést első alkalommal a Bizottság azon elnökére és tagjaira kell alkalmazni,
akiknek hivatali ideje 1995. január 7-én kezdődik.
A Bizottság azon elnökét és tagjait, akiknek hivatali ideje 1993. január 7-én kezdődik, a tagállamok
kormányai közös megegyezéssel nevezik ki. Megbízatásuk 1995. január 6-án jár le.
128. cikk
A Bizottság tagjainak megbízatása — a megbízatás lejártától vagy az elhalálozástól eltekintve —
lemondással vagy felmentéssel szűnik meg.
A távozó tag helyébe hivatali idejének fennmaradó részére a tagállamok kormányai közös megegyezéssel új tagot neveznek ki. A Tanács egyhangúlag úgy is határozhat, hogy a távozó tag helyébe nem szükséges új tagot kinevezni.
Az elnök lemondása, felmentése vagy halála esetén hivatali idejének fennmaradó részére új elnököt kell kinevezni. Az új elnök kinevezésére a 127. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárást kell alkalmazni.
A 129. cikk szerinti felmentés esetét kivéve, a Bizottság tagjai addig maradnak hivatalukban, amíg helyükbe új tagokat nem neveznek ki.
129. cikk
Ha a Bizottság valamely tagja már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelezettségszegést követett el, a Bíróság a Tanács vagy a Bizottság kérelmére felmentheti hivatalából.
130. cikk
A Bizottság egy vagy két alelnököt nevezhet ki a tagjai közül.
131. cikk
A Tanács és a Bizottság konzultálnak egymással és közös megegyezéssel meghatározzák
együttműködésük módját.
A Bizottság eljárási szabályzatot fogad el annak biztosítása érdekében, hogy ő maga és szervezeti egységei e szerződés rendelkezéseinek megfelelően működjenek. A Bizottság gondoskodik ennek a szabályzatnak a közzétételéről.
132. cikk
A Bizottság a 126. cikkben előírt számú tagjainak többségével jár el.
A Bizottság csak akkor ülésezhet érvényesen, ha az eljárási szabályzatában meghatározott számú tag jelen van.”
9. A 133. cikk hatályát veszti.
10. A 137. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„137. cikk
A Bíróság tizenhárom bíróból áll.
A Bíróság teljes ülésben tanácskozik. Egyes előkészítő vizsgálatok elvégzésére vagy meghatározott fajtájú ügyek eldöntésére azonban három vagy öt bíróból álló tanácsokat hozhat létre az e célból elfogadott szabályoknak megfelelően.
Az eljárásban félként részt vevő tagállam vagy közösségi intézmény kérelmére a Bíróság teljes
ülésben tanácskozik.
A Bíróság kérelmére a Tanács egyhangúlag megnövelheti a bírák számát, és elvégezheti e cikk második és harmadik bekezdésének, valamint a 139. cikk második bekezdésének szükséges kiigazításait.”
11. A 140a. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„140a. cikk
(1) A Bíróság mellett működik az Elsőfokú Bíróság, amely első fokon jár el a (2) bekezdésben megállapított feltételeknek megfelelően meghatározott egyes keresetfajták tekintetében, és amelynek határozataival szemben kizárólag jogi kérdésekben és az alapokmányban megállapított feltételeknek megfelelően a Bírósághoz lehet fellebbezni. Az Elsőfokú Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a 150. cikk szerinti előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tekintetében.
(2) A Tanács a Bíróság kérelmére, valamint az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyhangúlag meghatározza az (1) bekezdésben említett keresetfajtákat, valamint az Elsőfokú Bíróság összetételét, továbbá elfogadja a Bíróság alapokmányának szükséges kiigazításait és kiegészítő rendelkezéseit. Ha a Tanács másként nem határoz, az Elsőfokú Bíróságra e szerződésnek a Bíróságra vonatkozó rendelkezéseit és különösen a Bíróság alapokmányáról szóló jegyzőkönyv rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) Az Elsőfokú Bíróság tagjait olyan személyek közül választják ki, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik rendelkeznek a bírói tisztségbe történő kinevezéshez szükséges alkalmassággal; a bírákat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel hatéves időtartamra nevezik ki. A tagság háromévenként részlegesen megújul. A távozó tagok újra kinevezhetők.
(4) Az Elsőfokú Bíróság a Bírósággal egyetértésben meghatározza eljárási szabályzatát. E
szabályzat elfogadásához a Tanács egyhangú jóváhagyása szükséges.”
12. A 143. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„143. cikk
(1) Ha a Bíróság megállapítja, hogy egy tagállam nem teljesítette az e szerződésből eredő valamely kötelezettségét, az adott államnak meg kell tennie a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
(2) Ha a Bizottság megítélése szerint az érintett tagállam nem tette meg ezeket az intézkedéseket, miután a tagállamnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére, indokolással ellátott véleményt ad, amelyben megjelöli, hogy az érintett tagállam mely pontokban nem tett eleget a Bíróság ítéletének.
Ha az érintett tagállam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem teszi meg a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, a Bizottság a Bírósághoz fordulhat. Egyúttal meghatározza az érintett tagállam által fizetendő átalányösszeg vagy kényszerítő bírság összegét, amelyet az adott körülmények között megfelelőnek ítél.
Ha a Bíróság megállapítja, hogy az érintett tagállam nem tett eleget az ítéletében foglaltaknak, a
tagállamot átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti. Ez az eljárás nem érinti a 142. cikket.”
13. A 146. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„146. cikk
A Bíróság megvizsgálja a Tanács, illetve a Bizottság jogi aktusainak jogszerűségét, az ajánlásokat és
véleményeket kivéve, továbbá az Európai Parlament harmadik személyekre joghatással járó aktusait.
E célból a Bíróság hatáskörrel rendelkezik az olyan keresetek tekintetében, amelyeket valamely tagállam, a Tanács vagy a Bizottság nyújt be hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabályok megsértése, e szerződés vagy az alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése vagy hatáskörrel való visszaélés miatt.
A Bíróság azonos feltételek mellett rendelkezik hatáskörrel az Európai Parlament által előjogai
megóvása érdekében indított keresetek tekintetében.
Bármely természetes vagy jogi személy azonos feltételek mellett indíthat eljárást a neki címzett határozat vagy az olyan határozat ellen, amelyet ugyan rendeletként vagy egy másik személyhez címzett határozatként hoztak, de őt közvetlenül és személyében érinti.
Az e cikkben szabályozott eljárásokat, az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett.”
Megjegyzés:
Egy Rómában, 1999. június 26-án kelt jegyzőkönyv a szerződés 156. cikkét is módosította; a 156. cikk szövege ennek megfelelően a következő:
„156. cikk
A 146. cikk ötödik bekezdésében megállapított határidő lejárta ellenére a Tanács vagy a Bizottság rendeletére vonatkozó jogvitában bármelyik fél hivatkozhat a 146. cikk második bekezdésében meghatározott indokokra annak érdekében, hogy kérje a Bíróságtól a rendelet alkalmazhatatlanságának megállapítását.”*
14. A szerződés a következő szakasszal egészül ki:
„V. szakasz A Számvevőszék 160a. cikk
A pénzügyi ellenőrzést a Számvevőszék végzi.
160b. cikk
(1) A Számvevőszék tizenkét tagból áll.
* Jegyzőkönyv a Rómában, 1957. március 25-én aláírt, az Európai Atomenergia-közösség létrehozásáról szóló
szerződés helyesbítéséről, kelt Rómában, 1999. június 26-án (HL C 323. szám, 1999.1.1., 1.o.)
(2) A Számvevőszék tagjait olyan személyek közül választják ki, akik országukban külső ellenőrzést végző szervekhez tartoznak vagy tartoztak, vagy akik rendelkeznek az ehhez a hivatalhoz szükséges különleges képesítéssel. Függetlenségükhöz nem férhet kétség.
(3) A Számvevőszék tagjait a Tanács, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag hatéves időtartamra nevezi ki.
Az első kinevezés alkalmával azonban a Számvevőszék sorsolással kiválasztott négy tagját csak négyéves hivatali időtartamra választják meg.
A Számvevőszék tagjai újra kinevezhetők.
A Számvevőszék elnökét a tagok maguk közül választják meg hároméves időtartamra. Az elnök
újraválasztható.
(4) A Számvevőszék tagjai feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és a Közösség
általános érdekében járnak el.
Feladataik ellátása során nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat kormányoktól vagy más
szervektől. Tartózkodnak a feladataikkal összeegyeztethetetlen cselekedetektől.
(5) A Számvevőszék tagjai hivatali idejük alatt semmilyen egyéb — akár kereső, akár ingyenesen végzett — foglalkozást nem folytathatnak. Hivatalba lépésükkor ünnepélyesen kötelezettséget vállalnak arra, hogy hivatali idejük alatt és után tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeiket és különösen azt, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan járnak el kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban.
(6) A Számvevőszék tagjainak megbízatása — a megbízatás lejártától vagy az elhalálozástól eltekintve — lemondással vagy a Bíróság (7) bekezdés alapján hozott ítéletében kimondott felmentéssel szűnik meg.
A távozó tag helyébe hivatali idejének fennmaradó részére új tagot neveznek ki.
A hivatalból történő felmentés esetét kivéve, a Számvevőszék tagjai addig maradnak hivatalukban,
amíg helyükbe új tagokat nem neveznek ki.
(7) A Számvevőszék tagját csak akkor lehet hivatalából elmozdítani, illetve nyugdíjjogosultságától vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatáshoz való jogosultságától megfosztani, ha a Bíróság a Számvevőszék kérelmére megállapítja, hogy már nem felel meg a megkívánt feltételeknek, vagy nem tesz eleget a hivatalából eredő kötelezettségeknek.
(8) A Tanács minősített többséggel meghatározza a Számvevőszék elnökének és tagjainak alkalmazási feltételeit, különösen illetményét, juttatásait és nyugdíját. Ugyanilyen többséggel határoz meg minden egyéb, javadalmazás helyett fizetett juttatást.
(9) Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvnek a Bíróság bíráira vonatkozó rendelkezéseit a Számvevőszék tagjaira is alkalmazni kell.
160c. cikk
(1) A Számvevőszék megvizsgálja a Közösség összes bevételre és kiadásra vonatkozó elszámolását. Megvizsgálja a Közösség által létrehozott valamennyi szerv minden bevételre és kiadásra vonatkozó elszámolását is, amennyiben az ilyen vizsgálatot a létesítő okirat nem zárja ki.
A Számvevőszék az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló nyilatkozatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé.
(2) A Számvevőszék megvizsgálja a bevételek és kiadások jogszerűségét és szabályszerűségét,
valamint a pénzgazdálkodás hatékonyságát és eredményességét.
A bevételek ellenőrzését az esedékesként megállapított összegek és a Közösség számára ténylegesen
kifizetett összegek alapján végzik.
A kiadások ellenőrzését a vállalt kötelezettségek és a teljesített kifizetések alapján végzik.
Ezek az ellenőrzések az adott pénzügyi évre vonatkozó elszámolások lezárása előtt is elvégezhetők.
(3) Az ellenőrzést a nyilvántartások alapján és szükség esetén a helyszínen, a Közösség többi intézményében és a tagállamokban végzik. A tagállamokban az ellenőrzést a nemzeti ellenőrző szervekkel vagy — ha ezek nem rendelkeznek a szükséges hatáskörrel — a hatáskörrel rendelkező tagállami szervezeti egységekkel kapcsolatot tartva kell elvégezni. Ezek a szervek vagy szervezeti egységek közlik a Számvevőszékkel, hogy részt kívánnak-e venni az ellenőrzésben.
A Közösség többi intézménye és a nemzeti ellenőrző szervek, illetve — ha ezek nem rendelkeznek a szükséges hatáskörrel — a hatáskörrel rendelkező tagállami szervezeti egységek a Számvevőszék kérésére megküldik a feladatai elvégzéséhez szükséges valamennyi dokumentumot vagy információt.
(4) A Számvevőszék minden egyes pénzügyi év lezárását követően éves jelentést készít. A jelentést meg kell küldeni a Közösség többi intézményének, és ezeknek az intézményeknek a Számvevőszék megállapításaira adott válaszával együtt közzé kell tenni az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában.
A Számvevőszék továbbá meghatározott kérdésekre vonatkozó megállapításait — elsősorban külön jelentés formájában — bármikor előterjesztheti, és a többi közösségi intézmény bármelyikének kérésére véleményt adhat.
Éves jelentéseit, külön jelentéseit vagy véleményeit tagjainak többségével fogadja el.
A Számvevőszék segíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot a költségvetés végrehajtásával
kapcsolatos ellenőrzési feladataik gyakorlása során.”
15. A 166. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„166. cikk
A Gazdasági és Szociális Bizottság tagjainak száma a következő:
Belgium | 12 |
Dánia | 9 |
Németország | 24 |
Görögország | 12 |
Spanyolország | 21 |
Franciaország | 24 |
Írország | 9 |
Olaszország | 24 |
Luxemburg | 6 |
Hollandia | 12 |
Portugália | 12 |
Egyesült Királyság | 24 |
A bizottság tagjait a Tanács egyhangú határozattal négy évre nevezi ki. Megbízatásuk megújítható.
A bizottság tagjai nem utasíthatók. Feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek és a Közösség általános érdekében járnak el.
A Tanács minősített többséggel meghatározza a bizottság tagjainak juttatásait.”
16. A 168. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„168. cikk
A bizottság a tagjai közül kétéves időtartamra megválasztja elnökét és tisztségviselőit.
A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.
A bizottságot a Tanács vagy a Bizottság kérésére a bizottság elnöke hívja össze. A bizottság saját kezdeményezésére is ülésezhet.”
17. A 170. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„170. cikk
Az e szerződésben meghatározott esetekben a Tanácsnak vagy a Bizottságnak konzultálnia kell a Gazdasági és Szociális Bizottsággal. Ezek az intézmények minden olyan esetben konzultálhatnak a bizottsággal, amikor azt indokoltnak tartják. A bizottság saját kezdeményezésére is adhat véleményt olyan esetekben, amikor ezt indokoltnak tartja.
Ha a Tanács vagy a Bizottság szükségesnek tartja, a bizottság számára véleményének benyújtására határidőt tűzhet ki, amely az erről szóló értesítésnek az elnök általi kézhezvételétől számított legalább egy hónap. A határidő lejártát követően a vélemény hiánya nem képezheti akadályát a további eljárásnak.
A bizottság és a megfelelő szakosított részleg véleményét a tanácskozásokról készült összefoglalóval
együtt megküldik a Tanácsnak és a Bizottságnak.”
18. A 172. cikk (1)–(3) bekezdése hatályát veszti.
19. A 173. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„173. cikk
Az egyéb bevételek sérelme nélkül, a költségvetést teljes egészében saját forrásokból kell finanszírozni.
A Tanács a Bizottság javaslata alapján, és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag megállapítja a Közösség saját forrásainak rendszerére vonatkozó rendelkezéseket, amelyeket a tagállamoknak alkotmányos követelményeiknek megfelelő elfogadásra ajánl.”
20. A szerződés a következő cikkel egészül ki:
„173a. cikk
A költségvetési fegyelem biztosítása érdekében a Bizottság nem tehet javaslatot közösségi jogi aktusra, nem változtathatja meg javaslatait és nem fogadhat el végrehajtási intézkedést, amennyiben ez jelentős hatást gyakorolhat a költségvetésre, anélkül, hogy biztosítaná, hogy a javaslat vagy intézkedés a Közösségnek a Tanács által a 173. cikk alapján megállapított rendelkezésekből adódó saját forrásai keretén belül finanszírozható.”
21. A 179. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„179. cikk
A Bizottság a költségvetéseket a 183. cikk értelmében elfogadott rendelet rendelkezéseinek megfelelően, saját felelősségére és az előirányzatok keretein belül hajtja végre, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával.
A költségvetési rendelet valamennyi intézmény számára megállapítja a saját kiadásaik végrehajtásában betöltött szerepükre vonatkozó részletes szabályokat.
A költségvetéseken belül a Bizottság — a 183. cikk értelmében elfogadott rendeletben megállapított kereten belül és feltételek mellett — előirányzatokat csoportosíthat át egyik fejezetből a másikba vagy egyik albontásból a másikba.”
22. A 180. és a 180a. cikk hatályát veszti.
23. A 180b. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„180b. cikk
(1) Az Európai Parlament a Tanács minősített többséggel elfogadott ajánlása alapján mentesíti a Bizottságot a költségvetés végrehajtására vonatkozó felelősség alól. E célból a Tanács és azt követően az Európai Parlament megvizsgálja a 179a. cikkben említett elszámolásokat és mérleget, a Számvevőszék éves jelentését az ellenőrzés alá vont intézményeknek a Számvevőszék észrevételeire adott válaszaival együtt, valamint a Számvevőszék által készített vonatkozó külön jelentéseket.
(2) Az Európai Parlament a Bizottságnak adott mentesítést megelőzően vagy a költségvetés végrehajtására vonatkozó hatáskörének gyakorlásával összefüggő bármely célból felkérheti a Bizottságot, hogy meghallgatás keretében számoljon be a kiadások végrehajtásáról, illetve a pénzügyi ellenőrző rendszerek működéséről. A Bizottság az Európai Parlament kérésére megad számára minden szükséges tájékoztatást.
(3) A Bizottság megtesz minden megfelelő lépést annak érdekében, hogy eleget tegyen a mentesítő határozatban foglalt észrevételeknek és az Európai Parlament kiadások végrehajtására vonatkozó egyéb észrevételeinek, valamint a Tanács mentesítésre vonatkozó ajánlását kísérő megjegyzéseknek. Az Európai Parlament vagy a Tanács kérésére a Bizottság jelentést készít az ilyen észrevételek és megjegyzések alapján tett intézkedésekről és különösen a költségvetések végrehajtásáért felelős szervezeti egységeknek adott utasításokról. Ezeket a jelentéseket a Számvevőszéknek is meg kell küldeni.”
24. A 183. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„183. cikk
A Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt és a Számvevőszék véleményének kézhezvételét követően egyhangúlag:
a) költségvetési rendeletet alkot, amelyben meghatározza különösen a költségvetés elkészítésére és végrehajtására, valamint az elszámolások végzésére és ellenőrzésére vonatkozó eljárást;
b) meghatározza azokat a módszereket és azt az eljárást, amelyek szerint a Közösség saját forrásaira vonatkozó szabályozásban előírt költségvetési bevételt a Bizottság rendelkezésére bocsátják, valamint a készpénzigények teljesítése érdekében szükség esetén alkalmazandó intézkedéseket;
c) szabályozza a pénzügyi ellenőrök, engedélyezésre jogosult tisztviselők és számvitelért felelős tisztviselők felelősségét, valamint a felügyelet ellátásának megfelelő rendjét.”
25. A szerződés a következő cikkel egészül ki:
„183a. cikk
A tagállamok a Közösség pénzügyi érdekeit sértő csalás leküzdésére megteszik ugyanazokat az intézkedéseket, mint amelyeket a saját pénzügyi érdekeiket sértő csalás leküzdésére tesznek.
E szerződés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a tagállamok összehangolják a Közösség pénzügyi érdekeinek csalással szembeni védelmét célzó tevékenységüket. Ennek érdekében a Bizottság segítségével megszervezik a közigazgatásuk megfelelő hatáskörrel rendelkező részlegei közötti szoros és rendszeres együttműködést.”
26. A 198. cikkben az a) pont helyébe a következő rendelkezés lép:
„a) e szerződés nem alkalmazható a Feröer-szigetekre;”.
27. A 201. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„201. cikk
A Közösség a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel szoros együttműködést alakít ki,
amelynek részletes szabályait közös megegyezéssel határozzák meg.”
28. A 204. és a 205. cikk hatályát veszti.
29. A 206. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„206. cikk
A Közösség egy vagy több állammal vagy nemzetközi szervezettel kölcsönös jogok és kötelezettségek, közös fellépés és különleges eljárások által jellemzett társulást létrehozó megállapodásokat köthet.
Ezeket a megállapodásokat az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangú
határozattal a Tanács köti meg.
Ha az ilyen megállapodások e szerződés módosítását teszik szükségessé, a módosításokat először az Európai Unióról szóló szerződés N. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni.”
V. CÍM
KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
J. cikk
Létrejön egy közös kül- és biztonságpolitika, amelyre a következő rendelkezések az irányadók.
J.1. cikk
(1) Az Unió és tagállamai közös kül- és biztonságpolitikát határoznak meg és hajtanak végre, amelyre e cím rendelkezései az irányadók, és amely a kül- és biztonságpolitika minden területére kiterjed.
(2) A közös kül- és biztonságpolitika célkitűzései a következők:
— az Unió közös értékeinek, alapvető érdekeinek és függetlenségének védelme;
— az Unió és tagállamai biztonságának megerősítése minden formában;
— a béke megőrzése és a nemzetközi biztonság megerősítése az Egyesült Nemzetek Alapokmányának alapelveivel, valamint a Helsinki Záróokmány elveivel és a Párizsi Charta célkitűzéseivel összhangban;
— a nemzetközi együttműködés előmozdítása;
— a demokrácia és a jogállamiság fejlesztése és megerősítése, valamint az emberi jogok és alapvető
szabadságok tiszteletben tartása.
(3) E célkitűzések elérésére az Unió a következő eszközökkel törekszik:
— a J.2. cikknek megfelelően rendszeres együttműködés kialakítása a tagállamok között politikájuk
folytatásában;
— a J.3. cikknek megfelelően együttes fellépések fokozatos végrehajtása azokon a területeken, ahol a
tagállamoknak fontos közös érdekeik vannak.
(4) A tagállamok az Unió kül- és biztonságpolitikáját a lojalitás és a kölcsönös szolidaritás jegyében tevékenyen és fenntartások nélkül támogatják. Tartózkodnak minden olyan cselekvéstől, amely ellentétes az Unió érdekeivel, illetve ronthatja az Unió mint kohéziós erő eredményességét a nemzetközi kapcsolatokban. A Tanács gondoskodik ezeknek az elveknek a tiszteletben tartásáról.
J.2. cikk
(1) A Tanácson belül a tagállamok kölcsönösen tájékoztatják egymást és tanácskoznak minden általános érdekű kül- és biztonságpolitikai kérdésről annak biztosítása érdekében, hogy összehangolt és egy irányba mutató cselekvésük útján együttes befolyásuk a lehető legeredményesebben érvényesüljön.
(2) A Tanács, valahányszor szükségesnek tartja, közös álláspontot határoz meg.
A tagállamok biztosítják, hogy nemzeti politikáik megfeleljenek a közös álláspontoknak.
(3) A tagállamok összehangolják cselekvésüket a nemzetközi szervezetekben és nemzetközi konferenciákon. Ezeken a fórumokon képviselik a közös álláspontokat.
Az olyan nemzetközi szervezetekben, illetve nemzetközi konferenciákon, ahol nem vesz részt minden
tagállam, a részt vevő tagállamok képviselik a közös álláspontokat.
J.3. cikk
A kül- és biztonságpolitika területein az együttes fellépés elfogadására irányuló eljárás a következő:
1. Az Európai Tanács általános iránymutatásai alapján a Tanács határoz arról, hogy egy adott kérdésben indokolt-e az együttes fellépés.
Amennyiben a Tanács együttes fellépés mellett foglalt állást, meghatározza annak pontos hatókörét, az Unió által a fellépés során követendő általános és különös célokat, valamint a végrehajtásához szükséges eszközöket, eljárásokat, feltételeket és szükség esetén az időtartamát.
2. A Tanács az együttes fellépés elfogadásakor, illetve végrehajtásának bármely szakaszában
meghatározza azokat a kérdéseket, amelyekben minősített többséggel kell határozatot hozni.
Ha a Tanács valamely határozatához az előző albekezdés értelmében minősített többség szükséges, tagjainak szavazatait az Európai Közösséget létrehozó szerződés 148. cikke (2) bekezdésének megfelelően kell súlyozni, és a határozat elfogadásához legalább nyolc tag által leadott, legalább ötvennégy igen szavazat szükséges.
3. Amennyiben a körülmények változása lényeges kihatással van az együttes fellépést érintő valamely kérdésre, a Tanács felülvizsgálja a fellépés elveit és célkitűzéseit, és meghozza a szükséges határozatokat. Az együttes fellépést a Tanács határozatának meghozataláig fenntartják.
4. Az együttes fellépések kötik a tagállamokat álláspontjaik elfogadásakor és tevékenységük folytatása során.
5. Valamennyi, együttes fellépés keretében tervezett nemzeti álláspontról vagy nemzeti fellépésről időben tájékoztatást kell adni, hogy szükség esetén arról a Tanácsban előzetesen tanácskozni lehessen. Az előzetes tájékoztatási kötelezettség nem vonatkozik azokra az intézkedésekre, amelyek csupán a Tanács határozatait ültetik át nemzeti szinten.
6. A helyzet megváltozásából eredő kényszerítő szükség esetén, és amennyiben a Tanács nem határozott, a tagállamok — szem előtt tartva az együttes fellépés általános célkitűzéseit — megtehetik a szükséges halaszthatatlan intézkedéseket. Az érintett tagállam haladéktalanul tájékoztatja a Tanácsot az ilyen intézkedésekről.
7. Amennyiben az együttes fellépés végrehajtása során jelentős nehézségek merülnek fel, a tagállam azokat a Tanács elé utalja, amely ezeket a nehézségeket megvitatja, és megfelelő megoldásokat keres. A megoldások nem állhatnak ellentétben az együttes fellépés célkitűzéseivel, és nem ronthatják annak eredményességét.
J.4. cikk
(1) A közös kül- és biztonságpolitika magában foglalja az Unió biztonságát érintő valamennyi kérdést, beleértve végső soron egy közös védelmi politika kialakítását, amely idővel közös védelemhez vezethet.
(2) Az Unió felkéri a Nyugat-európai Uniót (NYEU) — amely az Unió fejlődésének szerves része —, hogy dolgozza ki és hajtsa végre az Unió védelmi vonatkozású határozatait és fellépéseit. A Tanács a NYEU intézményeivel egyetértésben elfogadja a szükséges gyakorlati szabályokat.
(3) A J.3. cikkben meghatározott eljárások az e cikkben szabályozott védelmi vonatkozású kérdésekre nem vonatkoznak.
(4) Az Unió e cikk szerinti politikája nem érinti egyes tagállamok biztonság- és védelmi politikájának egyedi jellegét, tiszteletben tartja egyes tagállamoknak az Észak-atlanti Szerződés alapján vállalt kötelezettségeit, és összeegyeztethető az annak keretében meghatározott közös biztonság- és védelmi politikával.
(5) E cikk rendelkezései nem akadályozzák szorosabb együttműködés kialakítását két vagy több tagállam között kétoldalú szinten, a NYEU, illetve az Atlanti Szövetség keretében, feltéve hogy az együttműködés nem sérti, illetve nem hátráltatja az e címben foglalt együttműködést.
(6) E szerződés célkitűzéseinek előmozdítása érdekében, továbbá a Brüsszeli Szerződés XII. cikkével összefüggésben az 1998-as dátumot figyelembe véve, e cikk rendelkezéseit az N. cikk (2) bekezdésében foglaltak szerint felül lehet vizsgálni a Tanács által 1996-ban az Európai Tanácshoz benyújtandó jelentés alapján, amely az addig megtett előrehaladás és a megszerzett tapasztalatok értékelését tartalmazza.
J.5. cikk
(1) A közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos ügyekben az Uniót az elnökség képviseli.
(2) Az elnökség felel a közös intézkedések végrehajtásáért; ebben a minőségében alapvetően ő képviseli
az Unió álláspontját nemzetközi szervezetekben és konferenciákon.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett feladatok végrehajtásában az elnökséget szükség esetén segítik az előző, illetve a soron következő elnökséget betöltő tagállamok. A Bizottság teljes mértékben részt vesz ezekben a feladatokban.
(4) A J.2. cikk (3) bekezdésének és a J.3. cikk 4. pontjának sérelme nélkül azok a tagállamok, amelyek olyan nemzetközi szervezetekben, illetve konferenciákon vesznek részt, ahol nem vesz részt minden tagállam, folyamatosan tájékoztatják a többi tagállamot a közös érdekű kérdésekről.
Azok a tagállamok, amelyek az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának is tagjai, egyeztetnek egymással, illetve teljes körűen tájékoztatják a többi tagállamot. Azok a tagállamok, amelyek állandó tagjai a Biztonsági Tanácsnak, feladataik ellátása során — az Egyesült Nemzetek Alapokmányának rendelkezései alapján fennálló kötelezettségeik sérelme nélkül — gondoskodnak az Unió álláspontjainak, illetve érdekeinek védelméről.
J.6. cikk
A tagállamok diplomáciai és konzuli képviseletei, valamint a Bizottság harmadik országokban működő és nemzetközi konferenciákon részt vevő küldöttségei, továbbá nemzetközi szervezetek melletti képviseleteik együttműködnek a Tanács által elfogadott közös álláspontok és együttes fellépések tiszteletben tartásának, illetve végrehajtásának biztosításában.
Együttműködésüket információcserével, közös értékelések készítésével és az Európai Közösséget létrehozó
szerződés 8c. cikkében említett rendelkezések végrehajtásához való hozzájárulásukkal erősítik.
J.7. cikk
Az elnökség konzultál az Európai Parlamenttel a közös kül- és biztonságpolitika főbb vonatkozásairól és alapvető választási lehetőségeiről, továbbá gondoskodik arról, hogy az Európai Parlament nézeteit kellőképpen figyelembe vegyék. Az elnökség és a Bizottság rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet az Unió közös kül- és biztonságpolitikájának alakulásáról.
Az Európai Parlament kérdésekkel fordulhat a Tanácshoz, illetve számára ajánlásokat tehet. Az Európai Parlament évente megvitatja a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtása terén elért előrehaladást.
J.8. cikk
(1) Az Európai Tanács meghatározza a közös kül- és biztonságpolitika elveit és az arra vonatkozó általános iránymutatásokat.
(2) A Tanács az Európai Tanács által elfogadott általános iránymutatások alapján meghozza a közös kül- és biztonságpolitika meghatározásához és végrehajtásához szükséges határozatokat. A Tanács biztosítja az Unió fellépésének egységességét, koherenciáját és eredményességét.
A Tanács — az eljárási kérdések és a J.3. cikk 2. pontjában említett eset kivételével — egyhangúlag határoz.
(3) Bármely tagállam, illetve a Bizottság a közös kül- és biztonságpolitikát érintő bármely kérdést a
Tanács elé utalhat, és javaslatokat terjeszthet a Tanács elé.
(4) Gyors döntést igénylő esetekben az elnökség hivatalból vagy a Bizottság, illetve valamely tagállam kérelmére negyvennyolc órán, illetve szükséghelyzetben rövidebb időn belül összehívja a Tanács rendkívüli ülését.
(5) Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 151. cikkének sérelme nélkül a politikai igazgatókból álló Politikai Bizottság figyelemmel kíséri a nemzetközi helyzet alakulását a közös kül- és biztonságpolitika alá tartozó területeken, és hozzájárul a politikák meghatározásához azáltal, hogy a Tanács kérelmére vagy saját kezdeményezésére véleményeket terjeszt a Tanács elé. Az elnökség és a Bizottság hatásköreinek sérelme nélkül a Politikai Bizottság figyelemmel kíséri továbbá az elfogadott politikák végrehajtását.
J.9. cikk
A Bizottság teljes mértékben részt vesz a közös kül- és biztonságpolitika terén végzett munkában.
J.10. cikk
A J.4. cikkben foglalt biztonságpolitikai rendelkezések felülvizsgálata esetén az ebből a célból összehívott konferencia azt is megvizsgálja, hogy szükséges-e a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezések egyéb módosítása.
J.11. cikk
(1) Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 137., 138., 139–142., 146., 147., 150–153., 157–163. és
217. cikkében említett rendelkezéseket az e címben említett területekre vonatkozó rendelkezésekre is alkalmazni kell.
(2) Az intézményeknek az e címben említett területekre vonatkozó rendelkezések következtében
felmerülő igazgatási kiadásai az Európai Közösségek költségvetését terhelik.
A Tanács továbbá:
— egyhangúlag úgy határozhat, hogy a fenti rendelkezések végrehajtása során felmerülő működési kiadások az Európai Közösségek költségvetését terheljék; ebben az esetben az Európai Közösséget létrehozó szerződésben megállapított költségvetési eljárást kell alkalmazni; vagy
— megállapíthatja, hogy az ilyen kiadások — adott esetben később meghatározandó mérték szerint — a tagállamokat terhelik.
VI. CÍM
A BEL- ÉS IGAZSÁGÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉSRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
K. cikk
A bel- és igazságügyi együttműködésre a következő rendelkezések az irányadók.
K.1. cikk
Az Unió célkitűzéseinek — különösen a személyek szabad mozgásának — elérése céljából és az Európai
Közösség hatásköreinek sérelme nélkül a tagállamok a következő területeket közös érdekű ügynek tekintik:
1. menekültpolitika;
2. a személyeknek a tagállamok külső határain való átlépésére és az e határokon való ellenőrzés
gyakorlására vonatkozó szabályok;
3. bevándorláspolitika és harmadik országok állampolgáraira vonatkozó politika:
a) harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területére való belépésére, illetve a tagállamok területén való mozgására vonatkozó feltételek;
b) harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területén való tartózkodására vonatkozó feltételek, beleértve a családegyesítésre és a munkavállalásra vonatkozó feltételeket;
c) küzdelem harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlása, a tagállamok területén való illegális tartózkodása és munkavállalása ellen;
4. küzdelem a kábítószer-függőség ellen, amennyiben az nem tartozik a (7)–(9) pont hatálya alá;
5. küzdelem a nemzetközi méreteket öltő csalás ellen, amennyiben az nem tartozik a 7)–9) pont hatálya alá;
6. igazságügyi együttműködés polgári ügyekben;
7. igazságügyi együttműködés büntetőügyekben;
8. vámügyi együttműködés;
9. rendőrségi együttműködés a terrorizmus, a tiltott kábítószer-kereskedelem és a nemzetközi bűnözés egyéb súlyos formáinak megelőzése és leküzdése céljából, beleértve szükség esetén a vámügyi együttműködés bizonyos vonatkozásait, egy, az egész Unióra kiterjedő információcsere-rendszernek az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) keretén belüli kiépítéséhez kapcsolódva.
K.2. cikk
(1) A K.1. cikkben említett ügyeket az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló 1950. november 4-ei európai egyezmény és a menekültek jogállásáról szóló 1951. július 28-ai egyezmény tiszteletben tartásával, valamint a tagállamok által a politikai okokból üldözött személyeknek nyújtott védelem figyelembevételével kell kezelni.
(2) Ez a cím nem érinti a közrend fenntartásával és a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami
hatáskörök gyakorlását.
K.3. cikk
(1) A K.1. cikkben említett területeken a tagállamok cselekvésük összehangolása céljából a Tanácson belül tájékoztatják egymást, illetve tanácskoznak egymással. E célból közigazgatásuk megfelelő szervezeti egységei között együttműködést építenek ki.
(2) A Tanács:
— bármely tagállam vagy a Bizottság kezdeményezésére a K.1. cikk 1–6. pontjában említett területeken;
— bármely tagállam kezdeményezésére a K.1. cikk 7–9. pontjában említett területeken;
a) együttes álláspontokat fogadhat el, és a megfelelő forma és eljárás alkalmazásával bármely
együttműködést előmozdíthat, amely hozzájárul az Unió célkitűzéseinek megvalósításához;
b) együttes fellépést fogadhat el, amennyiben a tervezett fellépés terjedelmét vagy hatását tekintve az Unió célkitűzései az együttes fellépéssel jobban megvalósíthatók, mint a tagállamok önálló fellépésével; határozhat úgy, hogy az együttes fellépést végrehajtó intézkedéseket minősített többséggel kell elfogadni;
c) az Európai Közösséget létrehozó szerződés 220. cikkének sérelme nélkül egyezményeket dolgozhat ki, amelyeket a tagállamoknak alkotmányos követelményeiknek megfelelő elfogadásra ajánl.
Ha ezek az egyezmények másképp nem rendelkeznek, az azokat végrehajtó intézkedéseket a Tanácson belül a Magas Szerződő Felek kétharmados többséggel fogadják el.
Ezek az egyezmények kiköthetik, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik rendelkezéseik értelmezésére és az alkalmazásuk kapcsán felmerülő vitás kérdések eldöntésére az ezen egyezményekben adott esetben megállapított szabályoknak megfelelően.
K.4. cikk
(1) Létrejön egy magas beosztású tisztviselőkből álló koordinációs bizottság. A koordinációs tevékenységen kívül a bizottság feladatai a következők:
— a Tanács kérésére vagy saját kezdeményezésére véleményt nyilvánít a Tanácsnak;
— az Európai Közösséget létrehozó szerződés 151. cikkének sérelme nélkül hozzájárul a Tanácsnak a
K.1. cikkben, illetve — az Európai Közösséget létrehozó szerződés 100d. cikkével összhangban — az
említett szerződés 100c. cikkében szereplő területeken folytatott munkájának előkészítéséhez.
(2) A Bizottság teljes mértékben részt vesz az e címben említett területeken végzett munkában.
(3) A Tanács egyhangúlag határoz, kivéve eljárási kérdésekben és azokban az esetekben, ahol a K.3. cikk
kifejezetten más szavazási szabályokat ír elő.
Ha a Tanács valamely határozatához minősített többség szükséges, tagjainak szavazatait az Európai Közösséget létrehozó szerződés 148. cikke (2) bekezdésének megfelelően kell súlyozni, és a határozat elfogadásához legalább nyolc tag által leadott, legalább ötvennégy igen szavazat szükséges.
K.5. cikk
Nemzetközi szervezetekben, illetve nemzetközi konferenciákon a részt vevő tagállamok képviselik az e cím
rendelkezései szerint elfogadott közös álláspontokat.
K.6. cikk
Az elnökség és a Bizottság rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet az e cím hatálya alá tartozó területeken folytatott munkáról.
Az elnökség konzultál az Európai Parlamenttel az e címben említett területeken végzett tevékenység főbb vonatkozásairól, továbbá gondoskodik arról, hogy az Európai Parlament nézeteit kellőképpen figyelembe vegyék.
Az Európai Parlament kérdésekkel fordulhat a Tanácshoz, illetve számára ajánlásokat tehet. Az Európai Parlament évente megvitatja az e címben említett területek végrehajtása terén elért előrehaladást.
K.7. cikk
E cím rendelkezései nem akadályozzák szorosabb együttműködés létrehozását vagy kialakítását két vagy több tagállam között, amennyiben az együttműködés nem sérti vagy hátráltatja az e címben foglalt együttműködést.
K.8. cikk
(1) Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 137., 138., 139–142., 146., 147., 150–153., 157–163. és
217. cikkében említett rendelkezéseket az e címben említett területekre vonatkozó rendelkezésekre is alkalmazni kell.
(2) Az intézményeknek az e címben említett területekre vonatkozó rendelkezések következtében
felmerülő igazgatási kiadásai az Európai Közösségek költségvetését terhelik.
A Tanács továbbá:
— egyhangúlag úgy határozhat, hogy a fenti rendelkezések végrehajtása során felmerülő működési kiadások az Európai Közösségek költségvetését terheljék; ebben az esetben az Európai Közösséget létrehozó szerződésben megállapított költségvetési eljárást kell alkalmazni; vagy
— megállapíthatja, hogy az ilyen kiadások — adott esetben később meghatározandó mérték szerint — a tagállamokat terhelik.
K.9. cikk
A Bizottság vagy valamely tagállam kezdeményezésére a Tanács egyhangúlag úgy határozhat, hogy a K.1. cikk 1–6. pontjában említett területeken való fellépésre az Európai Közösséget létrehozó szerződés 100c. cikkét kell alkalmazni, és ezzel egyidejűleg meghatározhatja az ezekre vonatkozó szavazási szabályokat. E határozatot a tagállamoknak alkotmányos követelményeiknek megfelelő elfogadásra ajánlja.
VII. CÍM
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
L. cikk
Az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek, az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződésnek
és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésnek az Európai Közösségek Bíróságának
hatáskörére és az e hatáskör gyakorlására vonatkozó rendelkezéseit e szerződésnek kizárólag a következő
rendelkezéseire kell alkalmazni:
a) az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződést az Európai Közösség létrehozása céljából módosító rendelkezések, továbbá az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződést és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződést módosító rendelkezések;
b) a K.3. cikk (2) bekezdése c) pontjának harmadik albekezdése;
c) az L–S. cikk.
M. cikk
Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződést az Európai Közösség létrehozása céljából módosító rendelkezések, továbbá az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződést és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződést módosító rendelkezések, valamint e záró rendelkezések fenntartásával, e szerződés rendelkezései nem érintik az Európai Közösségeket létrehozó szerződéseket, illetve az azokat módosító vagy kiegészítő további szerződéseket és okmányokat.
N. cikk
(1) Bármely tagállam kormánya vagy a Bizottság javaslatot nyújthat be a Tanácsnak az Unió alapját
képező szerződések módosítására.
Ha a Tanács az Európai Parlamenttel, illetve adott esetben a Bizottsággal folytatott konzultációt követően a tagállamok kormányai képviselőinek részvételével tartandó konferencia összehívását támogató véleményt bocsát ki, a Tanács elnöke összehívja a konferenciát abból a célból, hogy közös megegyezéssel meghatározzák a fenti szerződések módosításait. A monetáris területet érintő intézményi módosítások esetében az Európai Központi Bankkal is konzultálni kell.
A módosítások azt követően lépnek hatályba, hogy azokat alkotmányos követelményeinek megfelelően valamennyi tagállam megerősítette.
(2) 1996-ban a tagállamok kormányai képviselőinek részvételével konferenciát kell összehívni, hogy az
A. és B. cikkben meghatározott célkitűzéseknek megfelelően megvizsgálják e szerződés azon rendelkezéseit, amelyek felülvizsgálatát e szerződés előírja.
O. cikk
Bármely európai állam kérheti felvételét az Unióba. Kérelmét a Tanácshoz kell benyújtania, amely a Bizottsággal folytatott konzultációt és az Európai Parlament tagjainak abszolút többségével elfogadott hozzájárulását követően arról egyhangúlag határoz.
A felvétel feltételeit és az Unió alapját képező szerződéseknek a felvétel miatt szükségessé váló kiigazításait a tagállamok és a felvételét kérő állam közötti megállapodás rendezi. Ezt a megállapodást alkotmányos követelményeinek megfelelően valamennyi szerződő államnak meg kell erősítenie.
P. cikk
(1) Az Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozásáról szóló, 1965. április 8-án Brüsszelben aláírt szerződés 2–7. és 10–19. cikke hatályát veszti.
(2) Az 1986. február 17-én Luxemburgban és 1986. február 28-án Hágában aláírt Egységes Európai Okmány 2. cikke, 3. cikkének (2) bekezdése és III. címe hatályát veszti.
Q. cikk
E szerződés határozatlan időre jön létre.
R. cikk
(1) E szerződést a Magas Szerződő Felek alkotmányos követelményeiknek megfelelően megerősítik. A megerősítő okiratokat az Olasz Köztársaság Kormányánál helyezik letétbe.
(2) E szerződés 1993. január 1-jén lép hatályba, feltéve hogy valamennyi megerősítő okiratot letétbe helyezték, illetve ennek hiányában az azt követő hónap első napján, hogy az utolsó aláíró állam is letétbe helyezte megerősítő okiratát.
S. cikk
E szerződést, amely egyetlen eredeti példányban angol, dán, francia, görög, holland, ír, német, olasz, portugál és spanyol nyelven készült, és amelynek az e nyelveken készült szövegeinek mindegyike egyaránt hiteles, az Olasz Köztársaság Kormányának irattárában helyezik letétbe, amely minden további aláíró állam kormányának eljuttat egy-egy hitelesített másolatot.
FENTIEK HITELÉÜL alulírott meghatalmazottak aláírták ezt a szerződést.
Kelt Maastrichtban, az ezerkilencszázkilencvenkettedik év február havának hetedik napján. Pour Sa Majesté le Roi des Belges
Voor Zijne Majesteit de Koning der Belgen
Mark EYSKENS
Philippe MAYSTADT For Hendes Majestæt Danmarks Dronning
Uffe ELLEMANN-JENSEN
Anders FOGH RASMUSSEN
Für den Präsidenten der Bundesrepublik Deutschland
Hans-Dietrich GENSCHER Theodor WAIGEL
Για τον Πρόεδρο της Ελληνικής ∆ηµοκρατίας
Antoniosz SZAMARASZ Efthümiosz KHRISZTODOULOU
Por Su Majestad el Rey de España
Francisco FERNÁNDEZ ORDÓÑEZ Carlos SOLCHAGA CATALÁN
Pour le Président de la République française
Roland DUMAS Pierre BÉRÉGOVOY
Thar ceann Uachtarán na hÉireann
Bertie AHERN Gerard COLLINS
Per il Presidente della Repubblica italiana
Gianni DE MICHELIS Guido CARLI
Pour Son Altesse Royale le Grand-Duc de Luxembourg Jacques F. POOS
Jean-Claude JUNCKER
Voor Hare Majesteit de Koningin der Nederlanden
Hans van den BROEK Willem KOK
Pelo Presidente da República Portuguesa
João de Deus PINHEIRO Jorge BRAGA de MACEDO
For Her Majesty the Queen of the United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland Douglas HURD
Francis MAUDE
JEGYZŐKÖNYVEK
JEGYZŐKÖNYV
a Dániában történő ingatlanszerzésről
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy rendezzenek egyes Dániát érintő sajátos problémákat,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésben, amelyet az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez
csatolnak:
E szerződés rendelkezéseinek ellenére Dánia fenntarthatja a második lakóingatlan megszerzésére vonatkozó
hatályos jogszabályait.
JEGYZŐKÖNYV
az Európai Közösséget létrehozó szerződés 119. cikkéről A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésben, amelyet az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez
csatolnak:
E szerződés 119. cikkének alkalmazásában a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben nyújtott juttatások nem tekinthetők díjazásnak akkor és annyiban, amennyiben azok az 1990. május 17-ét megelőző munkaviszony alapján járnak, kivéve az olyan munkavállalók vagy az azok jogán jogosultak esetében, akik ezen időpont előtt az irányadó nemzeti jog szerint bírósági eljárást indítottak vagy ezzel azonos hatályú igényt jelentettek be.
JEGYZŐKÖNYV
a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy megállapítsák az Európai Közösséget létrehozó szerződés 4a. cikkében előírt
Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányát,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolnak:
I. FEJEZET
A KBER LÉTREHOZÁSA
1. cikk
A Központi Bankok Európai Rendszere
1.1. A Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER) és az Európai Központi Bankot (EKB) e szerződés 4a. cikkének megfelelően hozzák létre; feladataikat és tevékenységüket e szerződés és ezen alapokmány rendelkezéseinek megfelelően végzik.
1.2. E szerződés 106. cikke (1) bekezdésének megfelelően a KBER az EKB-ból és a tagállamok központi bankjaiból („nemzeti központi bankok”) áll. Luxemburg központi bankjának szerepét az Institut monétaire luxembourgeois tölti be.
II. FEJEZET
A KBER CÉLKITŰZÉSEI ÉS FELADATAI
2. cikk
Célkitűzések
E szerződés 105. cikke (1) bekezdésének megfelelően a KBER elsődleges célja az árstabilitás fenntartása. Az árstabilitási cél veszélyeztetése nélkül a KBER támogatja a Közösségen belüli általános gazdaságpolitikát azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az e szerződés 2. cikkében megállapított közösségi célkitűzések megvalósításához. A KBER a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban tevékenykedik, ezáltal elősegítve az erőforrások hatékony elosztását és tiszteletben tartva az e szerződés 3a. cikkében meghatározott alapelveket.
3. cikk
Feladatok
3.1. E szerződés 105. cikke (2) bekezdésének megfelelően a KBER alapvető feladatai a következők:
— a Közösség monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása;
— devizaműveletek végzése e szerződés 109. cikke rendelkezéseinek megfelelően;
— a tagállamok hivatalos devizatartalékainak tartása és kezelése;
— a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása.
3.2. E szerződés 105. cikke (3) bekezdésének megfelelően a 3.1. cikk harmadik francia bekezdése nem érinti a devizában tartott technikai egyenlegeknek a tagállamok kormányai által történő tartását és kezelését.
3.3. E szerződés 105. cikke (5) bekezdésének megfelelően a KBER támogatja a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a hitelintézetek prudenciális felügyeletére és a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó politikáik zavartalan megvalósításában.
4. cikk
Tanácsadói feladatok
E szerződés 105. cikke (4) bekezdésének megfelelően:
a) Az EKB-val konzultálni kell:
— a hatáskörébe tartozó valamennyi közösségi jogi aktusra irányuló javaslattal kapcsolatban;
— a nemzeti hatóságok részéről az EKB hatáskörébe tartozó valamennyi jogszabálytervezettel kapcsolatban a Tanács által a 42. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően meghatározott kereteken belül és feltételek mellett.