Contract

12. Vasúti fuvarszabályozás

Nemzetközi fuvarszabályozás

COTIF – Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény, melynek B függeléke a CIM – Nemzetközi Vasúti Árufuvarozási Szerződésre vonatkozó Egységes Szabályok. (A nemzetközi árufuvarozási szerződésekre vonatkozó SzMGSz-t 1990 óta csak a volt Szovjetunió utódállamaiban alkalmazzák.)

A nemzetközi vasúti árufuvarozási szerződésre vonatkozó egységes szabályokat a CIM egyezmény foglalja magában. Az egységes szabályokat kell alkalmazni azokra a díjköteles vasúti árufuvarozási szerződésekre, amelyeknél az áru átvételének helye és az áru kiszolgáltatásának helye két különböző állam területén van, amelyek közül legalább az egyik tagállam, és a szerződő felek megegyeznek abban, hogy a szerződés a jelen szabályok hatálya alá esik. Az egyezmény keretében az alkalmazott elszámolási egység a Nemzetközi Valuta Alap által meghatározott különleges lehívási jog (SDR – special drawing rights).

A fuvarozási szerződés megkötése és teljesítése

A fuvarozó a fuvarozási szerződéssel arra vállal kötelezettséget, hogy az árut díjazás ellenében a rendeltetési helyre fuvarozza, és ott az átvevőnek átadja. A fuvarozási szerződést egy egységes minta alapján kiállított fuvarlevél igazolja. A feladó felel az adatok hitelességéért, a fuvarozó ellenőrzi, ha valami probléma van, fenntartást fogalmaz meg.

A fuvarlevelet a feladó és a fuvarozó írja alá. Az aláírás bélyegzőlenyomattal, gépi könyvelési jellel vagy más megfelelő módon helyettesíthető. A fuvarozónak a fuvarlevél másodpéldányán alkalmas módon tanúsítania kell, hogy az árut átvette, és a másodpéldányt a feladónak át kell adnia.

A fuvarlevelet minden egyes küldeményre ki kell állítani. Egy fuvarlevél csak egy vasúti kocsi rakományára érvényes, kivéve, ha a feladó és a fuvarozó másképp állapodik meg. A fuvarlevél és annak másodpéldánya kiállítható olyan elektronikus adatbevitel formájában is, amely olvasható írásjelekké alakítható.

A fuvarlevél az alábbi adatokat tartalmazza:

a) kiállításának helye és ideje;

b) a feladó neve és címe;

c) a fuvarozási szerződést megkötő fuvarozó neve és címe;

d) annak a személynek a neve és címe, akinek az árut ténylegesen átadták, ha az nem a c) pontban említett fuvarozó;

e) az áru átvételének helye és ideje;

f) az áru kiszolgáltatásának helye;

g) az átvevő neve és címe;

h) az áru megnevezése és a csomagolás módjának leírása, továbbá veszélyes áruk esetében a Veszélyes Áruk Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló Szabályzat (RID) szerinti leírás;

i) darabáru esetén az árudarabok száma és a küldemények azonosításához szükséges jelölések és számozás;

j) a vasúti kocsi száma, amennyiben a fuvarozás kocsirakományként történik;

k) a saját kerekein futó vasúti járművek száma, amennyiben azokat áruként adták fel a fuvarozásra;

l) intermodális fuvarozási egység esetén a kategória, a szám vagy egyéb, az azonosításhoz szükséges jellemzők;

m) az áru bruttó tömege vagy más formában megadott mennyisége;

n) a vám- vagy más államigazgatási hatóságok által megkövetelt iratok részletes listája, amelyeket a fuvarlevélhez csatoltak, vagy amelyek a fuvarozó részére a hivatalosan megnevezett hatóságnál vagy a szerződésben megjelölt szervnél rendelkezésére állnak;

o) a fuvarozással kapcsolatos költségek (fuvardíj, egyéb költségek, vám és más, a szerződés megkötése után a kiszolgáltatásig felmerülő költségek), amennyiben ezeket az átvevőnek kell kifizetnie, vagy bármilyen más utalás arra, h a költségeket az átvevő fizeti;

p) az a kijelentés, hogy a fuvarozás - bármilyen ezzel ellentétes rendelkezéstől függetlenül - az egységes szabályok hatálya alá tartozik.

A fuvarlevél szükség szerint a következő adatokat is tartalmazza:

a) ha a fuvarozást részfuvarozók végzik, annak a fuvarozónak a megjelölése, aki az árut kiszolgáltatni köteles, amennyiben beleegyezett abba, hogy ezt a fuvarlevélbe bejegyezzék;

b) azok a költségek, amelyek kifizetését a feladó vállalja;

c) az utánvét összege;

d) az áru bevallott értéke és a kiszolgáltatási érdekbevallás összege;

e) a fuvarozás megállapodás szerinti határideje;

f) a megállapodás szerinti útvonal;

g) az egyéb iratok listája, amelyeket a fuvarozónak átadtak;

h) a feladó bejegyzései a vasúti kocsin általa alkalmazott zárak számáról és jelöléséről.

A szerződő felek minden egyéb általuk hasznosnak ítélt adatot bejegyezhetnek a fuvarlevélbe.

Felelősség a fuvarlevélbe bejegyzett adatokért

A feladó felelős a fuvarozóra háruló összes költségért és kárért, ami az alábbiakból ered:

a) a feladó által a fuvarlevélbe írt adatok helytelenek, pontatlanok, hiányosak, vagy nem a kijelölt helyre vannak bejegyezve, vagy

b) a feladó elmulasztotta a XXX által előírt adatokat bejegyezni.

Veszélyes áru

Ha a feladó elmulasztja bejegyezni a RID által előírt adatokat, a fuvarozó - ahogy a körülmények megkövetelik - bármikor kirakhatja, megsemmisítheti vagy ártalmatlanná teheti az árut anélkül, hogy kártérítést fizetne, kivéve, ha az áru átvételénél tudott arról, hogy veszélyes természetű.

Költségek fizetése

Amennyiben a feladó és a fuvarozó nem állapodnak meg másképp, a költségeket (fuvardíj, egyéb díjak, vám és más, a szerződés megkötésétől az áru kiszolgáltatásáig felmerülő költség) a feladó fizeti. Ha a feladó és a fuvarozó közötti megállapodás értelmében a költségeket az átvevő fizeti, és az átvevő sem a fuvarlevelet nem vette át, sem jogait nem érvényesítette, sem a fuvarozási szerződést nem módosította, akkor a költségeket továbbra is a feladó köteles fizetni.

Vizsgálat

A fuvarozó bármikor jogosult megvizsgálni, hogy a fuvarozási feltételeket betartották-e, és hogy a küldemény megegyezik-e a feladó által a fuvarlevélbe beírt adatokkal. Ha a vizsgálat érinti a küldemény tartalmát, azt lehetőség szerint a jogosult jelenlétében kell végezni; amennyiben ez nem lehetséges, a fuvarozó általában két független tanút von be.

Ha a küldemény nem egyezik meg a fuvarlevélbe bejegyzett adatokkal, vagy nem tartották meg a feltételesen fuvarozható áruk fuvarozására vonatkozó rendelkezéseket, a vizsgálat eredményét fel kell tüntetni a küldeményt kísérő fuvarlevél másolatán, és ha a fuvarlevél másodpéldánya még a fuvarozó birtokában van, azon is.

Ha a berakást a feladó végzi, joga van kérni, hogy a fuvarozó ellenőrizze az áru állapotát, csomagolását, a fuvarlevélen szereplő bejegyzések pontosságát az árudarabok számára, jelölésére és számozására vonatkozóan, valamint a bruttó tömeget, illetve a másként feltüntetett mennyiséget. A fuvarozó csak akkor köteles a vizsgálatot elvégezni, ha ehhez megfelelő eszközökkel rendelkezik. A fuvarozó követelheti a vizsgálat költségeinek a kifizetését. A vizsgálat eredményét a fuvarlevélen fel kell tüntetni.

A fuvarlevél bizonyító ereje

A fuvarlevél az ellenkező bizonyításáig igazolja a fuvarozási szerződés megkötését, feltételeit és az árunak a fuvarozó általi átvételét.

A fuvarlevél - ellenkező bizonyításig - tanúsítja az áru állapotát és csomagolását, úgy, ahogy azt a fuvarlevélre bejegyezték, vagy ha ilyen bejegyzések nincsenek, azt, hogy a fuvarozó általi átvételekor az áru láthatólag jó állapotban volt, és hogy az árudarabok számára, jelölésére és számozására, valamint az áru bruttó tömegére vagy a másként feltüntetett mennyiségére vonatkozóan a fuvarlevélen szereplő bejegyzések pontosak. A fuvarlevél nem a fentiek szerinti bizonyíték, ha azon megalapozott fenntartást jegyeztek be.

Az áru berakása és kirakása

A feladó és a fuvarozó megállapodnak abban, hogy kinek a feladata az áru berakása és kirakása. Ha ilyen megállapodás nem született, az árudarabok be- és kirakása a fuvarozó feladata, míg a kocsirakománynál a berakás a feladó, a kirakás pedig az átvevő feladata a kiszolgáltatást követően. A feladó felelős az általa végzett hibás berakás minden következményéért, így köteles különösen a fuvarozó ebből eredő kárát megtéríteni. A hibás berakás bizonyítása a fuvarozó feladata.

Csomagolás

A feladó felel a fuvarozóval szemben minden olyan kárért és költségért, amelynek a csomagolás hiánya vagy a hibás csomagolás az oka, kivéve, ha a csomagolás hiányossága az áru átvételekor szemmel látható vagy a fuvarozó által ismert volt, és ő erre vonatkozóan nem tett fenntartást.

Államigazgatási hatósági előírások teljesítése

A vám- és más államigazgatási hatóság által megkövetelt előírásoknak a kiszolgáltatás előtti teljesítése érdekében a feladó a fuvarlevélhez csatolja vagy a fuvarozó rendelkezésére bocsátja a szükséges iratokat, és ellátja a fuvarozót az összes szükséges információval. A fuvarozó nem köteles ellenőrizni, hogy az iratok és az információk pontosak és elégségesek- e. A feladó felel a fuvarozóval szemben minden olyan kárért, amely abból származik, hogy az említett iratok vagy információk hiányoznak, hiányosak vagy szabálytalanok, kivéve, ha ez a fuvarozó hibája.

A fuvarozó felelős a fuvarlevélben megjelölt és a fuvarlevélhez csatolt vagy a fuvarozónak átadott iratok elvesztésének vagy helytelen felhasználásának következményeiért, kivéve, ha az iratok elveszését vagy azok helytelen felhasználásából eredő kárt olyan körülmények okozták, amelyeket a fuvarozó nem tudott elkerülni, és amelyek következményeit nem tudta elhárítani. Mindazonáltal a fizetendő kártérítés nem haladhatja meg azt az összeget, amelyet az áru teljes elveszése esetén kellene fizetni.

A feladó vagy az átvevő kérheti, hogy a vám- vagy más államigazgatási hatóság által megkövetelt előírások teljesítésénél jelen legyen, vagy megbízottja által magát képviseltesse. A feladó köteles betartani az áru csomagolására és ponyvázására vonatkozó vám- vagy más államigazgatási hatósági előírásokat.

Fuvarozási határidők

A fuvarozási határidőt a feladó és a fuvarozó közösen állapítja meg. Ha erről nem születik megállapodás, a fuvarozási határidő általában nem lehet hosszabb, mint:

a) a kocsirakományokra (amikor a küldemény egy teljes kocsit elfoglal):

- kezelési idő 12 óra,

- fuvarozási határidő minden megkezdett 400 km-re 24 óra;

b) darabáru esetén (amikor egy kocsiban több küldemény van):

- kezelési idő 24 óra,

- fuvarozási határidő minden megkezdett 200 km-re 24 óra.

A távolságok a megállapodásban rögzített útvonalra vonatkoznak, ennek hiányában a lehetséges legrövidebb útvonalra. A fuvarozó bizonyos esetekben póthatáridőket állapíthat meg. A fuvarozási határidő az áru átvételétől kezdődik; és a fuvarozó hibáján kívüli várakozás idejével meghosszabbodik. A fuvarozási határidő szünetel vasárnap és a törvényes ünnepnapokon.

Kiszolgáltatás

A fuvarozó köteles a teljesítés helyén az átvevőnek a fuvarlevelet átadni és az árut kiszolgáltatni, átvételi elismervény és a fuvarozási szerződés alapján járó összegek megfizetése ellenében. Az árunak az átvevő részére történt kiszolgáltatásával egyenértékű, ha a teljesítés helyén hatályos előírásoknak megfelelően:

a) az árut nem a fuvarozó felügyelete alatt álló épületben vagy raktárban adják át a vám- vagy adóhatóságnak,

b) az árut a fuvarozónak raktározásra átadják, vagy valamely szállítmányozónál letétbe helyezik, vagy közraktárban helyezik el.

Az árunak a rendeltetési állomásra való megérkezése után az átvevő kérheti a fuvarozótól, hogy a fuvarlevelet adja át, és az árut szolgáltassa ki a részére. A jogosult az áru átvételét még a fuvarlevél átvétele és a fuvarozási szerződésből eredő költségek megfizetése után is mindaddig megtagadhatja, amíg valamely általa állított hiány vagy kár megállapítása céljából a kívánt vizsgálat meg nem történik.

Ha az árut anélkül szolgáltatták ki, hogy az utánvétet előzetesen beszedték volna, a fuvarozó köteles a feladót kártalanítani az árut terhelő utánvét összegének erejéig, ez azonban nem érinti az átvevővel szembeni visszkereseti jogát.

Az áru feletti rendelkezési jog

A feladónak joga van az áru felett rendelkezni és utólagos rendelkezésekkel módosítani a fuvarozási szerződést. A feladó kérheti a fuvarozótól, hogy:

a) ne folytassa a fuvarozást;

b) halassza el a kiszolgáltatást;

c) más átvevőnek szolgáltassa ki az árut, mint aki a fuvarlevélen fel van tüntetve;

d) a vasút az árut ne a fuvarlevélben megjelölt teljesítési helyen, hanem valamely más helyen szolgáltassa ki.

A feladó joga a fuvarozási szerződés módosítására általában akkor szűnik meg, ha az átvevő a fuvarlevelet kiváltatta, vagy az árut átvette. A fuvarozási szerződés módosításának joga az átvevőt már a fuvarlevél kiállításától kezdődően megilleti, kivéve, ha a feladó ezzel ellenkező utasítást jegyez be a fuvarlevélbe.

Ha a feladó vagy az átvevő utólagos rendelkezéssel kívánja a fuvarozási szerződést módosítani, be kell mutatnia a fuvarozónak a fuvarlevél másodpéldányát, amelyen fel kell tüntetni a módosításokat. A feladó vagy az átvevő megtéríti a fuvarozónak az utólagos rendelkezések végrehajtásából származó költségeket és kárt.

Az utólagos rendelkezések végrehajtásának lehetségesnek, jogszerűnek és ésszerűen elvárhatónak kell lennie, amikor a rendelkezések eljutnak ahhoz, akinek azokat végre kell hajtania, és nem zavarhatják a fuvarozó vállalkozásának normális működését, továbbá nem okozhatnak kárt más küldemények feladóinak vagy átvevőinek. Az utólagos rendelkezések nem vezethetnek a küldemény megosztásához.

Ha a fuvarozó nem tudja végrehajtani a kapott rendelkezéseket, azonnal értesíteni köteles azt, akitől a rendelkezések származnak. A fuvarozó hibája esetén felelős a rendelkezés nem vagy nem megfelelő végrehajtásának a következményeiért. Magasabb kártérítésre azonban nem köteles, mint amely az áru elveszése esetében jár.

Fuvarozási akadály

Fuvarozási akadály esetén a fuvarozó dönti el, hogy célszerű-e az áru fuvarozását az útvonal megváltoztatásával folytatni, vagy a jogosult érdekének az felel meg inkább, ha a fuvarozó a rendelkezésére álló lényeges adatok közlése mellett az utasítását kéri. Ha a fuvarozás folytatása nem lehetséges, a fuvarozó utasítást kér a rendelkezésre jogosulttól. Ha a fuvarozó nem kap utasítást ésszerű időn belül, olyan intézkedéseket kell tennie, amelyek megítélése szerint a rendelkezésre jogosult érdekeinek leginkább megfelelnek.

Kiszolgáltatási akadály

Kiszolgáltatási akadály esetén a fuvarozó köteles erről a feladót késedelem nélkül értesíteni, és tőle utasítást kérni, kivéve, ha a feladó a fuvarlevélbe tett bejegyzéssel kérte, hogy kiszolgáltatási akadály esetén az árut neki küldjék vissza. Ha a kiszolgáltatási akadály megszűnik, mielőtt a feladó utasítása a fuvarozóhoz megérkezik, az árut az átvevőnek ki kell szolgáltatni. Erről a feladót haladéktalanul értesíteni kell.

Ha a fuvarozó utasítást kér, a jogosult költségére az árut azonnal kirakhatja. Ezzel a fuvarozást befejezettnek kell tekinteni. A fuvarozó ilyen esetben köteles az árut a jogosult részére megőrizni.

A fuvarozó az árut értékesítheti anélkül, hogy a jogosult utasításait bevárná, ha az áru romlandó, vagy állapota ezt indokolttá teszi, vagy ha a raktározási költségek nem állnának arányban az áru értékével. A fuvarozó más esetben is értékesítheti az árut, ha ésszerű határidőn belül nem kapott a jogosulttól ezzel ellenkező olyan utasítást, amelynek végrehajtása ésszerűen elvárható. Ha az árut értékesítették, az eladásból befolyt összeget - az árut terhelő költségek levonása után - a jogosult rendelkezésére kell bocsátani. Ha a befolyt összeg ezeknél a költségeknél kisebb, a különbözetet a feladónak kell megfizetnie.

Felelősség

A felelősség alapja

A fuvarozó felelős azért a kárért, amely az áru teljes vagy részleges elveszése vagy sérülése következtében az áru átvételétől a kiszolgáltatásig keletkezik, valamint a fuvarozási határidő túllépéséből eredő károkért, bármilyen is az igénybe vett vasúti infrastruktúra.

A fuvarozó mentesül ez alól a felelősség alól, ha az elveszést, sérülést, vagy a fuvarozási határidő túllépését a jogosult hibája, a fuvarozó hibájára vissza nem vezethető rendelkezése, az áru sajátos hibája (belső megromlás, veszteség stb.) vagy olyan körülmény okozta, amelyet a fuvarozó nem kerülhetett el, és amelynek következményeit nem háríthatta el. A fuvarozót terheli annak bizonyítása, hogy az elveszést, a sérülést vagy a fuvarozási határidő túllépését az előbbiekben felsorolt tények valamelyike okozta.

A fuvarozó mentesül ez alól a felelősség alól, ha az elveszés vagy sérülés a következő körülmények egyikével vagy ezek közül többel együtt járó különös kockázatból ered:

a) az áru nyitott vasúti kocsiban történő fuvarozása a fuvarozási feltételek szerint, vagy megállapodás alapján;

b) a csomagolás hiánya vagy hiányossága olyan áruknál, amelyek csomagolás nélkül vagy hiányos csomagolásban természetüknél fogva elveszésnek vagy sérülésnek vannak kitéve;

c) a feladó által végzett berakás vagy az átvevő által végzett kirakás;

d) bizonyos áruk természetes tulajdonságai, amelynek következtében teljes vagy részleges elveszésnek vagy sérülésnek vannak kitéve, különösen törés, rozsdásodás, természetes belső megromlás, kiszáradás, vagy elszóródás útján;

e) az árudarabok szabálytalan, pontatlan vagy hiányos megnevezése vagy számozása;

f) élő állat fuvarozása;

g) olyan fuvarozás, amely az érvényes rendelkezések vagy a feladó és a fuvarozó között létrejött és a fuvarlevélbe bejegyzett megegyezés alapján kísérővel történik, ha az elveszés vagy a sérülés olyan kockázatból ered, amelyet a kísérőnek kellett volna elhárítania.

Ha a fuvarozó azt állítja, hogy az elveszés vagy a sérülés - az eset körülményeit figyelembe véve az előbbiekben felsorolt különös kockázatok egyikéből vagy ezek közül többől eredhetett, azt kell vélelmezni, hogy így történt. A jogosult azonban bizonyíthatja, hogy a kár sem részben, sem egészben nem lehetett ezeknek a veszélyeknek az egyike sem.

Részfuvarozók

Ha egyetlen fuvarozási szerződés tárgyát képező fuvarozást több részfuvarozó teljesít, az árunak a fuvarlevéllel való átvételével minden fuvarozó szerződő féllé válik a fuvarozási szerződés rendelkezéseinek megfelelően, és terhelik az abból eredő kötelezettségek. Ebben az esetben minden fuvarozó felelős az egész útvonalon történő fuvarozásért a kiszolgáltatásig.

Az áru elveszésének védelme

A jogosult további bizonyítás nélkül elveszettnek tekintheti az árut, ha azt a fuvarozási határidő lejártától számított harminc napon belül az átvevőnek nem szolgáltatták ki, vagy nem bocsátották a rendelkezésére. A jogosult az elveszett áruért járó kártérítés átvétele alkalmával írásban kérheti, hogy őt késedelem nélkül értesítsék, ha az árut a kártérítés kifizetését követő egy éven belül megtalálják. Ha megtalálják, a jogosult követelheti, hogy szolgáltassák ki neki az árut a fuvarozási szerződésből eredő költségek kifizetése és a felvett kártérítés visszafizetése ellenében, levonva - adott esetben - az abban foglalt költségeket. Mindazonáltal a fuvarozási határidő túllépéséért járó kártérítésre vonatkozó igényei megmaradnak.

Kártérítés az áru elveszéséért

Az áru teljes vagy részleges elveszése esetében a fuvarozó, minden további kár megtérítése nélkül, olyan kártérítést tartozik fizetni, amelynek összegét az áru tőzsdei árfolyama, vagy ha ilyen nincs, az aktuális piaci ár, és ha ilyen sincs, az azonos fajtájú és minőségű árunak az áru felvételének helyén és napján fennálló szokásos értéke alapján számítják ki. A kártérítés összege nem lehet több, mint a hiányzó bruttó tömeg minden kilogrammja után számított 17 elszámolási egység (SDR/kg).

A saját kerekein futó, áruként feladott vasúti járműnek vagy intermodális fuvarozási egységnek vagy ezek alkatrészének elveszése esetén, a kártérítés a jármű, az intermodális fuvarozási egység, vagy alkatrészeik szokásos, az elveszés napján és helyén érvényes értékére korlátozódik, minden további kártérítés kizárásával. Amennyiben az elveszés napját vagy helyét nem lehet megállapítani, a kártérítés a fuvarozó általi átvétel napján és helyén szokásos értékre korlátozódik.

Ezen kívül a fuvarozónak vissza kell térítenie a fuvardíjat, a kifizetett vámilletéket és az egyéb, az elveszett áru fuvarozásával kapcsolatos költségeket.

Felelősség a fuvarozás közben keletkezett veszteségért

Azoknál az áruknál, amelyek természetüknél fogva önmagában a fuvarozás ténye folytán általában veszteséget szenvednek, a fuvarozó az útvonal hosszától függetlenül a veszteségnek csak azért a részéért felelős, amely a következő megengedett mértéket meghaladja:

a) a tömeg két százaléka a folyékony vagy nedves állapotban feladott áruknál;

b) a tömeg egy százaléka a száraz áruknál.

A felelősségnek e szerinti korlátozására nem lehet hivatkozni, ha bizonyítást nyer, hogy a veszteség az eset körülményeit figyelembe véve nem olyan okból eredt, amely a veszteség megengedett mértékét indokolja. Az áru teljes elveszése vagy egyes árudarabok elveszése esetében a kártérítés kiszámításánál tömegveszteség címén levonásnak nincs helye.

Kártérítés sérülésért

Az áru sérülése esetében a fuvarozó – minden további kártérítés kizárásával – köteles megtéríteni az áru értékcsökkenésének összegét. Ezt az összeget annak a százalékos értékcsökkenésnek az alapján kell kiszámítani, amellyel az árunak az értéke a rendeltetési helyén csökkent. A kártérítés nem haladhatja meg:

a) ha a sérülés következtében az egész küldemény értéktelenné vált azt az összeget, amelyet a teljes elveszés esetében kellene megfizetni;

b) ha a sérülés következtében a küldeménynek csak egy része szenvedett értékcsökkenést, azt az összeget, amelyet az értékcsökkenést szenvedett rész elveszése esetében kellene megfizetni.

A saját kerekein futó, áruként feladott vasúti járműnek, az intermodális fuvarozási egységnek vagy ezek alkatrészeinek a sérülése esetén a kártérítés - minden további kártérítés kizárásával - a helyreállítás összegére korlátozott. A kártérítés nem haladhatja meg az áru elveszése esetén fizetendő összeget.

A fuvarozónak vissza kell térítenie az elvesztésnél jelzett egyéb költségek arányos részét is.

Kártérítés a fuvarozási határidő túllépéséért

Ha a fuvarozási határidő túllépéséből kár keletkezett, a fuvarozó köteles kötbért fizetni, amely nem haladhatja meg a fuvardíj négyszeresét. Az áru teljes elveszése esetén a kötbért külön nem kell megfizetni. Az áruk részleges elveszése esetében a kötbér nem haladhatja meg a küldemény el nem veszett részének megfelelő fuvardíj négyszeresét. Az áru olyan sérülése esetében, amely nem a fuvarozási határidő túllépésének következménye, a kötbért a sérülési kártérítésen felül kell megfizetni. A részkártérítések együttes összege nem lehet magasabb, mint az áru teljes elveszése esetében fizetendő kártérítés.

Kártérítés értékbevallás esetén

A feladó és a fuvarozó megegyezhetnek abban, hogy a feladó a fuvarlevélbe bejegyzi az áru értékét (értékbevallás), amely a rögzített határértéket meghaladja. Ebben az esetben a megjelölt összeg lép a határérték helyébe.

Kártérítés a kiszolgáltatási érdekbevallás esetében

A feladó és a fuvarozó megállapodhatnak abban, hogy a feladó bejegyzi a fuvarlevélre - elveszés, sérülés, vagy a fuvarozási határidő túllépése esetére - a kiszolgáltatási érdek számszerű összegét (érdekbevallás). A kiszolgáltatási érdekbevallás esetében a meghatározott kártérítésen felül, a megjelölt összegig a bizonyított további kár megtérítése is követelhető.

A felelősség korlátozásaira vonatkozó hivatkozási jog megszűnése

A felelősség előírt korlátozásai nem alkalmazhatók, ha bizonyítást nyer, hogy a kár olyan cselekményből vagy mulasztásból származik, amelyet a fuvarozó követett el, akár ilyen kár előidézésének szándékával, akár gondatlanságból annak tudatában, hogy a kár valószínűleg bekövetkezik.

Az igények érvényesítése

Részleges elveszés és sérülés megállapítása

Ha a fuvarozó részleges elveszést vagy sérülést fedez fel vagy feltételez, vagy ha a jogosult ilyet állít, a fuvarozó köteles késedelem nélkül, és ha lehetséges, a jogosult jelenlétében jegyzőkönyvben rögzíteni - az elveszés vagy sérülés természete szerint - az áru állapotát, tömegét és amennyire lehetséges, a kár terjedelmét és okát, valamint keletkezésének időpontját. A jegyzőkönyv egy másolatát díjtalanul át kell adni a jogosultnak.

Ha a jogosult a jegyzőkönyvben foglalt megállapításokat nem fogadja el, követelheti, hogy az áru állapotát és tömegét, valamint a kár okát és összegét a felek vagy a bíróság által kijelölt szakértő állapítsa meg. A követendő eljárásra annak a tagállamnak jogszabályai és előírásai az irányadók, ahol a megállapítás történik.

A keresettel megtámadható fuvarozók

A fuvarozási szerződésre alapozott keresetet általában az első fuvarozó vagy az utolsó fuvarozó ellen, vagy az ellen a fuvarozó ellen lehet indítani, akinek tevékenysége során az eljárás megindítására okot adó körülmény történt. A visszafizetés iránti keresetet olyan összegre, amelyet a fuvarozási szerződés értelmében fizettek ki, az ellen a fuvarozó ellen lehet indítani, aki az összeget beszedte, vagy akinek a javára az adott összeget beszedték. A kiszolgáltatáskor fizetett utánvétre vonatkozó keresetet kizárólag az árut a feladás helyén átvevő fuvarozó ellen lehet indítani. Viszontkereset vagy kifogás formájában igény az említett fuvarozókon kívüli más fuvarozó ellen is előterjeszthető, ha az eljárásban érvényesített főkövetelés ugyanazon a fuvarozási szerződésen alapul.

A keresetindítási jog megszűnése

Ha a jogosult az árut átveszi, a fuvarozóval szemben részleges elveszésért, sérülésért vagy a fuvarozási határidő túllépéséért a fuvarozási szerződésből eredő keresetindítási joga megszűnik. Nem szűnik meg azonban a keresetindítási jog:

a) részleges elveszés vagy sérülés esetében, ha az elveszést vagy sérülést az előtt állapították meg, hogy a jogosult az árut átvette;

b) külsőleg fel nem ismerhető olyan kár esetében, amelyet csak azt követően állapítottak meg, hogy a jogosult az árut átvette, ha a jogosult a kár felfedezése után azonnal, de legkésőbb az áru átvételét követő hét napon belül a kár megállapítását kéri és bizonyítja, hogy a kár a felvétel és a kiszolgáltatás között keletkezett;

c) ha a jogosult bizonyítja, hogy a kár olyan cselekményből vagy mulasztásból származik, amelyet akár ilyen kár előidézésének szándékával, akár gondatlanságból okoztak, annak tudatában, hogy a kár valószínűleg bekövetkezik.

Az igények elévülése

A fuvarozási szerződésből eredő igények egy év alatt évülnek el. Az elévülési idő azonban a következő igények esetében két év szándékosan vagy gondatlanul, de ilyen kár valószínű bekövetkezésének a tudatában elkövetett cselekmény vagy mulasztás által okozott kár megtérítésére irányuló igény.

A fuvarozók közötti kapcsolatok

Elszámolás

Bármely fuvarozó, aki a feladás vagy kiszolgáltatás alkalmával díjakat vagy a fuvarozási szerződésből eredő egyéb költségeket beszedett, vagy akinek ezeket be kellett volna szednie, köteles az érintett fuvarozóknak az őket megillető részt kifizetni. A fizetés módját a fuvarozók közötti megállapodások szabályozzák.

Visszkereseti jog

Azt a fuvarozót, aki kártérítést fizetett, a következő rendelkezéseknek megfelelően visszkereseti jog illeti meg azokkal a fuvarozókkal szemben, akik a fuvarozásban részt vettek:

a) az a fuvarozó, aki a kárt okozta, egyedül felel azért;

b) ha a kárt több fuvarozó okozta, mindegyik az általa okozott kárért felelős; ha ez nem állapítható meg, a kártérítési kötelezettség a fuvarozók között a c) pont szerint oszlik meg;

c) ha nem bizonyítható, hogy a kárt melyik fuvarozó okozta, a kártérítési kötelezettség a fuvarozásban részt vevő valamennyi fuvarozó között oszlik meg, kivéve azokat, akik bizonyítják, hogy a kárt nem ők okozták; a kártérítési kötelezettség a fuvardíjban való részesedés arányában oszlik meg a fuvarozók között.

A nemzetközi vasúti árufuvarozásról szóló SZMGSZ megállapodás

A megállapodás a tervgazdálkodás irányítású országok, beleértve az ázsiai országokat is (Mongólia, Kína, Korea, Vietnám) között jött létre. Oka a CIM országokéhoz képest eltérő technikai és politikai háttér volt. Az európai országok a politikai és társadalmi változásokat követve a nemzetközi vasúti fuvarozások esetében már többnyire a CIM-hez csatlakozva végzik el feladataikat. Az ázsiai országokra nézve azonban az SZMGSZ szabályozása az irányadó.

Az egyezményben részes vasutak kiépítettsége (tengelynyomás, ívek, stb.) államonként és vonalszakaszonként eltérő, és mert az államok a csatlakozásukkal valamennyi vonalukkal vállalták az áruk nemzetközi fuvarozását (nem volt ismert az egyezménybe felvett vonalak meghatározása és jegyzékbe sorolása), ez igen részletező szabályozást igényelt a különleges feltételekkel fuvarozható tárgyak esetében. Egyes áruk fuvarozása csak a fuvarozásban részes vasutak előzetes egyetértésével teljesíthető. A részt vevő országokban beszélt nyelvekre tekintettel a feladási jegyzéket a feladási ország nyelvén kívül orosz vagy német nyelven is ki kell állítani. Egyes országokban a rendeltetési vagy a feladási állomás mellett az állomás megnevezésén kívül ennek az állomásnak és vasútnak a meghatározott számát is fel kellett tűntetni.

A vasúti kocsik egységes feliratozásának a hiánya miatt az egyezményben kellett szabályozni a berakható tömeget az egy illetve a két feliratos kocsik esetében. A fuvardíj számítás a szomszédos országok esetében a belföldi díjszabás alapján vagy – ha a két ország között létezett – közvetlen díjszabás alapján történt. Átmeneti (tranzit) forgalom esetében erre a célra kialakított, kötelezően előírt külön díjszabást (ETT) alkalmazzák a díj felszámítására.

Eltérések mutatkoznak a fuvarozási határidő szabályozásában is a CIM-hez képest. Kezelési időként egy napot, majd kocsirakományú küldemények fuvarozása esetében 200 díjszabási kilométerenként egy napot számolnak fuvarozási határidőként. Az aláíró országok óriási földrajzi területére tekintettel a felszólamlások esetében a szabályzat a megérkezéstől számított 180 napon belüli megvizsgálást és válaszadást tartalmaz.

A további főbb sajátosságok a következők:

központosított kapacitásgazdálkodás;

kötelezően előírt alkalmazás – CIM és SZMGSZ közötti váltásnál (pl. a záhonyi nyomtávváltásnál is) kétoldalú megállapodások alapján újra feladásra (reexpedíció) van szükség;

csak a feladó bérmentesíthet;

csak bevallott tömeg van (nincs mérlegelés).

A COTIF/CÍM „keleti megfelelőjének”, az SZMGSZ megállapodásnak 2002 óta újra tagja Magyarország, ezt megelőzően, 1990-től nem volt részese.

Belföldi vasúti fuvarszabályozás

A belföldi vasúti árufuvarozási szerződésekre a Ptk. rendelkezéseit a vasúti árufuvarozási szerződésekre vonatkozó részletes szabályokról szóló kormányrendelet (VÁSZ) alapján kell alkalmazni. Ha a küldeményt az országhatáron túlra kell továbbítani, vagy ha a küldemény az országhatáron túlról érkezik, a rendelet előírásait csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben nemzetközi szerződés (CIM, SZMGSZ) eltérően nem rendelkezik.

A VÁSZ szerkezetében és tartalmában a CIM-hez hasonló (bár részben eltérő tagolású). Jelentősebb eltérései a CIM-hez képest az alábbiak:

• külön foglalkozik a darabáruk fuvarozásának speciális előírásaival (bár a hazai gyakorlatban ezt jelenleg nem alkalmazzák);

• más a fuvarozási határidő: kocsirakománynál a fuvarozási határidő a feladást követő nap 0 órájától számított 1 nap kezelési idő, továbbá minden megkezdett 200 km-es fuvarozási távolság után 1 nap; darabárunál a feladást követő nap 0 órájától számított 48 óra;

• konkrétan meghatározza a kötbért: kocsirakománynál a késedelem minden megkezdett napjára a fuvardíj 10 százalékának - legfeljebb azonban a fuvardíjnak - megfelelő összeg; darabárunál a késedelem minden megkezdett napjára, a fuvardíj15%-ának - legfeljebb azonban a fuvardíjnak - megfelelő összeg;

• rejtett hibánál a bejelentési határidő az átvételtől fogva 3 nap.