ACTA

Iustum Aequum Salutare

XVIII. 2022. 1. • 5–43.

ACTA

SZERZŐDÉSÁTRUHÁZÁS A NÉMET JOGBAN*

Xxxxxx Xxxxx

egyetemi adjunktus (ELTE ÁJK)

1. Bevezetés

Szerződési pozíciók átruházására a gazdasági élet számos területén kerül sor. A jog- intézmény üzleti jelentősége kapcsán hivatkozhatunk arra, hogy a hiteljogviszonyok esetén milyen fontos annak a biztosítása, hogy jellemzően a hitelező, de akár az adós is kiléphessen a jogviszonyból anélkül, hogy az a létrejött szerződés tartalmában az alanyváltozáson túl további módosulást eredményezne. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy a szerződésátruházás csupán az üzleti életben fontos. Számos hétköz- napi jogviszony esetén lényeges, hogy az egyik szerződő fél a jogviszony tartalmának érintetlenül hagyása mellett átruházhassa a szerződési pozícióját. Ezen jogviszonyok- ra példaként említhetjük a bérleti szerződéseket,1 az utazási szerződéseket2 vagy akár az újságelőfizetéseket.

Bár az európai jogrendszerek jelentősen eltérő fejlődési útvonalat jártak be a köve- telések, a jogok, a tartozások és a szerződési pozíciók átruházhatóságával kapcsolat- ban, mára minden modern jogrendszer elfogad két alapvetést: a követelések szabadon átruházhatóak, ellenben a kötelezettségek átruházása nem lehetséges a jogosult köz- reműködése nélkül.

A Ptk. kodifikációja során viták zajlottak a követelések átruházásának módja, va- lamint annak kapcsán, hogy a tartozásátvállalás két- vagy háromoldalú szerződés-e.

* A Xxxxxx Xxxxx Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.

1 A bérleti jogviszonyok két szempontból is példaként szolgálhatnak. Egyrészt a Ptk. és a BGB is törvé- nyi szerződésátruházásként szabályozza azt az esetet, amikor a bérbeadó tulajdonos átruházza a bérelt dolog tulajdonjogát. Ilyenkor a bérleti szerződésben a törvény erejénél fogva következik be alanyvál- tozás a bérbeadói oldalon [Ptk. 6:340. § (2) bek., BGB 566. § (1) bek.]. Másrészt viszont szerződési pozíció átruházhatósága szükséges ahhoz, hogy a bérlő a bérlői pozícióját átruházza egy új bérlőre.

2 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2302 irányelve (2015. november 25.) az utazási csoma- gokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről 9. cikk.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) által újon- nan bevezetett szerződésátruházással kapcsolatban azonban jelentősebb vita csupán abban a kérdésben alakult ki, hogy a szerződésátruházás novációnak minősül-e, azaz az átruházás az eredeti kötelem megszűnését és egy új kötelem létrejöttét eredménye- zi-e.3 A Ptk. azon megoldása, hogy a szerződésátruházás „sui generis háromoldalú szerződés […] eredményeképp a szerződésbe belépő fél a szerződésből kilépő fél szer- ződési pozíciójába lép be”,4 visszhang nélkül maradt.

A Ptk. hatálybalépését követően rendkívül gyorsan kiderült, hogy a Ptk. rendelke- zése és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével össze- függő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) e szabályhoz kapcsolódó átmeneti szabálya számos kérdést vet fel. A szabályozási hiányosságokra az Alkotmánybíróság is rámutatott, megállapítva, hogy az Országgyűlés elmulasztott egyes kérdéseket szabályozni.5 Az Országgyűlés a mulasztást nem orvosolta, a Kúria pedig egymásnak ellentmondó ítéleteket tett közzé a szerződésátruházás témájában.6

A jelen tanulmány tárgya nem a hazai szabályozás vizsgálata. Annak érdekében, hogy a Ptk., a Ptké. és az Alkotmánybíróság határozata alapján kialakult helyzetet megfelelően értékeljük, és elkerüljük azt a veszélyt, hogy kapkodva módosítjuk a szerződésátruházás Ptk.-beli szabályait, az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy a német jog – amely az engedményezés és a tartozásátvállalás kapcsán több kérdésben is inspi- rációként szolgált a magyar jogalkotó számára – hogyan kezeli a szerződésátruházást. A tanulmány fókuszában nem a német jog szerződésátruházásra vonatkozó részletsza- bályai, hanem a német jog szerződésátruházással kapcsolatos főbb dogmatikai meglá- tásai állnak.

A német jogirodalom nem foglalkozik kiemelten a szerződésátruházás kérdésével. A korábbi jogirodalomban Demelius7 és Pieper,8 míg az elmúlt évtizedek jogirodalmában

3 Csupán példaként a novatio jogirodalmából: „Novatio alatt értjük egy fennálló kötelemnek megszün- tetését azáltal, hogy annak tartalmát a felek új kötelem tárgyává teszik azzal a szándékkal, hogy a régit felváltsa.” Ld. Xxxxxx Xxxx: A római magánjog elemeinek tankönyve. Institúciók. Debrecen, Mélius, 51943. 26.

4 T/7971. számú törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvről. xxxxx://xxx.xxxxxxxxx.xx/ irom39/07971/07971.pdf 606.

5 22/2018. (XI. 20.) AB határozat.

6 Ld. ehhez Xxxxxx Xxxxx: Gondolatok a szerződésátruházásról az Alkotmánybíróság határozata nyomán.

Magyar Jog, 2021/7–8.

7 Xxxxxxxx Xxxxxxxx: Vertragsübernahme. Jherings Jahrbücher für die Dogmatik des bürgerlichen Rechts, Band 72 (1922).

8 Xxxxxx Xxxxxx: Vertragsübernahme und Vertragsbeitritt – Zugleich ein Beitrag zur Lehre vom Vertragsverhältnis. Köln–Berlin, Grote, 1963.

Xxxxxx,9 Nörr,10 Klimke11 és Lieder12 foglalkozott behatóan a szerződésátruházás egyes kérdéseivel.

2. A szerződésátruházás kialakulása a német jogban

2.1. Követelések és jogok átruházása

Amíg a dolgok fizikai megjelenéséből adódóan az átruházás magától értetődően merül fel, jogok, követelések, tartozások és szerződési pozíciók esetén nem ez a helyzet.13 Magas szintű absztrakciós képesség szükséges ahhoz, hogy elképzeljük, hogy ezekben a vagyontárgyakban anélkül menjen végbe alanycsere, hogy a vagyontárgyak tartalma megváltozna.14 Nem véletlen, hogy az átruházhatóság elismerése hosszú jogfejlődés eredménye. Az alábbiakban csupán ennek főbb állomásaira mutatunk rá.15

Máig vitatott, hogy a római jog ismerte-e a mai értelemben vett, anyagi jogi jogutód- lást eredményező engedményezést.16 Az azonban nem vitatott, hogy az archaikus korban a római jog felfogása szerint a követelések forgalomképtelenek voltak, mivel a követelést nem tekintették a jogosult személyétől elválaszthatónak.17 A követelések

forgalomképessége iránti igényt a római jog perjogi eszközökkel kívánta kielégíteni.18 A római jog recepcióját megelőző német jogforrások meglehetősen szűkösek, ezért egymásnak ellentmondó irányzatok alakultak ki az engedményezés megengedhetősé- gének kérdésében.19 Az uralkodónak tekinthető álláspont szerint a német jog nem is-

9 Xxxxxxxx Xxxxxx: Dynamische Relativität. Der Übergang vertraglicher Rechte und Pflichten.

München, Beck, 1985.

10 Xxxx Xxxxxxxx Xxxx – Xxxxxx Xxxxxxxxx – Xxxxxxxx Xxxxxxxx: Sukzessionen. Forderungszession, Vertragsübernahme, Schuldübernahme. Tübingen, Mohr, 21999.

11 Xxxxxxx Xxxxxx: Die Vertragsübernahme. Tübingen, Mohr, 2010.

12 Jan Lieder: Die rechtsgeschäftliche Sukzession. Eine methodenpluralistische Grundlagenuntersuchung zum deutschen Zivilrecht und Zivilprozessrecht sowie zum Internationalen und Europäischen Privatrecht. Tübingen, Mohr, 2015.

13 Lieder i. m. 108.

14 Ennek alátámasztására szokás hivatkozni a 19. századi skót közgazdász, Xxxxxxx gyakran idézett afo- rizmájára: „[h]a azt kérdeznék, hogy mely felfedezés gyakorolt legnagyobb hatást az emberi faj va- gyonára, valószínűleg nem tévednénk, ha azt mondanánk, hogy a felismerés, hogy a tartozás eladható vagyontárgy.” Ld. Xxxxx Xxxxxxx Xxxxxxx: Theory and practice of banking. 1. k. London–New York, Longmans, 1892. 200.

15 A német jogfejlődés részletes ismertetéséhez ld. Xxxxxx Xxxxx. Az engedményezés. Budapest, Eötvös, 2009. 49–68.

16 Xxxxx Xxxxxx – Xxxxx Xxxxx: A római jog története és institúciói. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó,

132008. 458.; Xxx Xxxxx – Xxxx Xxxxxx: Römisches Privatrecht. München, Beck, 182005. 271.

17 Xxxxxxxxx Xxxxxxxxx Xxxxxxxxxxx: Die Lehre von der Zession der Forderungsrechte nach den Grundsätzen des Römischen Rechts. Greifswald, Mauritius, 1817. 18.

18 Ezek összefoglalásához ld. Gárdos (2009) i. m. 44–49.

19 Az irányzatok bemutatását ld. Xxxx Xxxxxxxx: Die Forderungsabtretung im deutschen, französischen und englischen Recht. Marburg, Elwert, 1924. 19.; ld. továbbá Xxxxxxxxx Xxxxxxxxxxx: §§ 398–413. Übertragung einer Forderung. In: Xxxxxxxx Xxxxxxxxxx (szerk.): Historisch-kritischer Kommentar zum BGB. Tübingen, Mohr, 2007. 2300.

xxxxx a követelések átruházását. Először a XII. században jelentek meg olyan perjogi megoldások, amelyek az engedményezés előfutárainak tekinthetőek. A követelésekkel kapcsolatos anyagi jogi jogutódlást elsőként Xxxxxxx, Pufendorf és Xxxxx ismerte el, a dolgokon fennálló tulajdonjogot kiterjesztve a követelésekre.20 Ezt az álláspontot utóbb alapjaiban vitatta Mühlenbruch és nyomában a természetjogi iskola. Ezen álláspont szerint a kötelem nem választható el a jogosult személyétől, így az engedményezés nem járhat jogutódlással, az engedményező pusztán a követelés behajtására jogosítja fel az engedményest.21 A követelések átruházhatóságával kapcsolatban a legjelentősebb vál- tozást Delbrück elmélete hozta. Xxxxxxxx elválasztotta a kötelmet, valamint az abból származó követelést és tartozást. Magát a kötelmet nem tartotta átruházhatónak, de az abból eredő jogokat és kötelezettségeket, mint a kötelem dologi formát öltött megjele- nési formáit, igen.22 Delbrückkel egyidejűleg Windscheid és Bähr is arra jutott, hogy a követelések átruházhatóak. Míg Xxxxxxxx ezt egy újszerű megközelítéssel látta meg- valósíthatónak, addig Windscheid és Xxxx a római joghoz nyúlt vissza. Álláspontjuk szerint a római jogfejlődés kezdetben ugyan valóban nem ismerte el a követelésekben bekövetkező anyagi jogi jogutódlást, utóbb azonban ez a merev elutasítás megváltozott, így a követelések a római jogban átruházhatóvá váltak.23 Végül – Savigny singularis successio definíciója24 nyomán – a pandektisták ismerték el, hogy a kötelem jogosulti pozíciójában bekövetkező alanyváltozás nem jelenti a kötelem természetének a meg- változását, azaz a követelések átruházása ellenére a kötelem identitása fennmarad.25

E fejlődés eredményként ismerte el a német jogalkotó a követelések átruházhatósá- gát. Az adós közreműködését nem igénylő rendelkező ügyletként szabályozott enged- ményezés jogutódlás: az engedményes a követelésben az engedményező helyébe lép.26 A BGB 413. §-a a követelések átruházásának szabályait kiterjeszti a követelések mellett az egyéb forgalomképes alanyi jogok – így a személyhez fűződő jogok, a csalá- di jogviszonyokból fakadó jogok, a dologi jogok, szellemi alkotásokon fennálló jogok,

a társasági és tagsági jogok és az alakító jogok27 – átruházására is.28

20 Ld. Xxxxx Xxxxxxxx: Privatrechtsgeschichte der Neuzeit. Göttingen, Vandenhoeck u. Xxxxxxxx, 21967. 169. Ld. továbbá a fejlődéshez Gerold Hoop: Kodifikationsgeschichtliche Zusammenhänge des Abtretungsverbots. Berlin, Duncker & Humblot, 1992. 32.

21 Xxxxx Xxxx: Zur Geschichte der Zessionslehre. Köln–Graz, Böhlau, 1966. 68–69.

22 Xxxxxxxx Xxxxxxxx: Die Übernahme fremder Schulden nach gemeinem und preußischem Recht. Berlin, Dümmlers,1853. 3–12.

23 Xxxxxxxx Xxxxxxxxxx: Die Actio des römischen Civilrechts, vom Standpunkte des heutigen Rechts.

Düsseldorf, Buddeus, 1856. 147.; Xxxx Xxxx: Zur Cessionslehre. Jena, Mauke, 1857.

24 Xxxxxxxxx Xxxx xxx Xxxxxxx: System des heutigen römischen Rechts. 3. k. Berlin, Veit, 1840. 9. Ld. részletesen uo. § 105., 8–24.

25 Xxxxx Xxxx: Zur Geschichte der Zessionslehre. Köln–Graz, Böhlau, 1966. 109.

26 BGB 398. §, Lieder i. m. 112.

27 Xxxxxxx X. Xxxx – Xxx-Xxxxx Xxxxxxxxx: § 413. In: Xxxxxxxx Xxxxxx (Hrsg.): Münchener Kommentar zum Bürgerlichen Gesetzbuch: BGB Band 3: Schuldrecht Allgemeiner Teil II (§§ 31–432 BGB). Xxx- xxxx, Xxxx, 82019 § 413 Rn. 3–14.

28 A jogirodalomban nem teljesen egységes annak a megítélése, hogy a BGB hivatkozott rendelkezése mennyiben konstitutív, azaz ez a rendelkezés biztosítja-e az átruházhatóságot vagy ez csupán deklarálja

2.2. Tartozások átruházása

Míg a pandektisták nyomán a XIX. századra a német jog elismerte a követelések átru- házhatóságát, a tartozásátvállalásnál ez az áttörés nem következett be. Tartozásátvál- lalásra kizárólag nováció útján kerülhetett sor, a nováció azonban nem vezet a tarto- zásátvállalással azonos eredményre: az az eredeti tartozás megszüntetését és így az új adósnak az eredeti kifogásoktól való elesését vonta maga után.

Xxxxxxxx fent hivatkozott munkássága volt az, amely – az engedményezés mintá- jára – utat tört a tartozásátvállalásnak. Xxxx Xxxxxxxx szerepe valóban kiemelendő, szükséges megjegyezni, hogy ő a tartozásátvállalást az engedményezés analógiájá- ra kívánta megkonstruálni, ami többek között azt jelentette volna, hogy a tartozás a hitelező közreműködése nélkül átruházható. Ezt ellensúlyozandó, Xxxxxxxx elmélete szerint tartozásátvállalás esetén az eredeti adós is szükségszerűen a kötelemben ma- radt. Bár ez a tartozásátvállalási forma a német jogban a mai napig ismert (kumulative Schuldübernahme), ez a megoldás nem alanycseréhez, hanem többalanyú kötelemhez vezet.29

Xxxxxxxx megközelítésén Windscheid lépett túl, aki a tartozásátvállaláshoz a hite- lező hozzájárulását is szükségesnek tartotta.30 Az így megvalósuló tartozásátvállalás már teljes alanycserét eredményezett a kötelem kötelezetti pozíciójában.31

A német jogban a jogosult hozzájárulásával végbemenő tartozásátvállalás magya- rázatára a XIX. században az ajánlati elmélet adta az általánosan elfogadott választ. E szerint a jogosultnak az eredeti és az új kötelezett megállapodásáról történő értesítése32 tartozásátvállalási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatnak minősült, amelyet a jogosult a hozzájárulásának megadásával fogadott el.33 Ezt az álláspontot a BGB ter- vezetének indokolása – Windscheid elméletére alapozva – elvetette.34 Az indokolás szerint a régi és az új kötelezett által megkötött tartozásátvállalási szerződés nem jogo- sultak által kötött szerződésnek minősül, amely a jogosult hozzájárulása35 folytán válik érvényessé.36

A BGB e koncepció mentén a tartozásátvállalásnak két módját szabályozza. A BGB

414. §-a szerint a tartozásátvállalásra sor kerülhet az új kötelezett és a jogosult kétol-

az egyébként forgalomképes jogok átruházhatóságát. A vita a jelen vizsgálat szempontjából nem rele- váns. A kérdéshez ld. pl. Xxxx–Kieninuer i. m. § 413 Rn. 1.; Lieder i. m. 119.

29 Xxxxxx Xxxxxxx: Schuldrecht I – Allgemeiner Teil. München, Beck, 162005. 266.

30 Xxxxxxxx Xxxxxxxxxx: Singularsuccession. Kritische Ueberschau der deutschen Gesetzgebung und Rechtswissenschaft, 1853, Vol. 1 (1853) 17.

31 Xxxxxxxx Xxxxxxxxxx: Lehrbuch des Pandektenrechts. 2. k. Düsseldorf, Buddeus, 1865. 251.

32 BGB 415. § (1) bek.

33 Ld. pl. Xxxxxxx x. Blume: Beiträge zur Auslegung des deutschen B.G.B. Jherings Jahrbücher für die Dogmatik des bürgerlichen Rechts. Bd. 32. 396.

34 Motive zu dem Entwurfe eines Bürgerlichen Gesetzbuches für das Deutsche Reich. 2. k. Berlin–Leipzig, Guttentag, 1888. 144.

35 BGB 185. § (2) bek.

36 Windscheid (1865) i. m. 253. A bírói gyakorlathoz ld. pl. BGH NJW 1983., 678, 679. Ugyanígy Xxxx Xxxxxx: Lehrbuch des Schuldrechts Allgemeiner Teil. 1. k. München, Beck, 141987 § 35 I a.

dalú megállapodása alapján, míg a BGB 415. § (1) bekezdése a régi és az új kötelezett közötti megállapodással történő tartozásátruházást szabályozza. Értelemszerűen ez utóbbi esetben a két fél megállapodása a jogosult hozzájárulását igényli. A jogirodalom mindkét esetben rendelkező ügyletnek tekinti a tartozásátvállalást.37

A BGB 415. §-a szerinti esetben a többségi álláspont úgy tekinti, hogy mivel a tar- tozásátvállalásnak nem részese a kötelem jogosultja, aki egyébként a rendelkezésre jogosultnak minősülne, ezért a tartozásátvállalás nem jogosultak általi rendelkezés.38 A jogirodalom e körben a BGB 185. §-ára hivatkozik, amely rögzíti a nem jogosult ál- tali rendelkezés érvénytelenségét, egyúttal lényeges kivételeket is megfogalmazva.39 A nem jogosult általi rendelkezés a jogosult előzetes vagy utólagos hozzájárulása esetén érvényes, illetve érvényessé válik. A rendelkezés a tartozásátvállalás és – amint látni fogjuk – a szerződésátruházás szempontjából egyaránt alapvető fontosságú.

Érdekes, hogy még ma is vitatott a jogirodalomban a tartozásátvállalás struktúrája. Egyrészt vitatott, hogy a BGB 415. §-a szerinti tartozásátvállalás esetén a régi40 vagy az új kötelezett41 nem jogosultként történő rendelkezéséről van-e szó.42 Másrészt, bár a többségi álláspont a tartozásátvállalásban a jogosult követelésével való rendelkezést lát,43 ezt többen vitatják arra hivatkozva, hogy a felek nem a jogosult jogával, hanem az eredeti kötelezett vagyoni helyzetének a részét képező tartozásával rendelkeznek.44 Mindebből szükségszerűen következik, hogy a BGB által megkívánt hitelezői nyi- latkozat nem a nem jogosult által történő rendelkezéshez történő hozzájárulás. A jogo- sult közreműködésének szükségessége a fél rendelkezési jogának az engedményezést kizáró kikötéshez hasonló korlátozása, amely a partnerválasztás jogát biztosítja.45 E rendelkezés folytán ugyanis a kötelezett csak a jogosulttal együtt rendelkezhet a tarto- zásról. A szabályozás célja nem kíván sok magyarázatot: ahogy arra a BGB tervezeté- nek indokolása rámutat, az adós személye alapvetően meghatározza a követelés értékét, így az adós személyének megváltozása a követelés értékét jelentősen csökkentheti.46 A jogosult közreműködése tehát nem más, mint a szerződő partner szabad megválasztá-

37 Xxxxxx i. m. 184.; Xxxxxxx Xxxxxxxxxx: Vormerkung Vor § 414. In: Xxxxxxxx Xxxxxx (szerk.): Münchener Kommentar zum Bürgerlichen Gesetzbuch: BGB Band 3: Schuldrecht Allgemeiner Teil II (§§ 311–432 BGB). München, Beck, 82019 Rn 4.

38 Xxxxxx i. m. 604. Ld. továbbá pl. Xxxxxxxxxx i. m. § 415 Rn 2.

39 Xxxx Xxxxxx – Xxxxxxx Xxxx: Allgemeiner Teil des Bürgerlichen Rechts. München, Beck, 92004. 936.

40 Larenz i. m. 604.

41 Xxxx Xxxxxxxx: Bürgerliches Gesetzbuch, Zweites Buch: Recht der Schuldverhältnisse, Erste Abteilung (§§241–432). Berlin, Heymann, 51928. Vor § 414 Anm. 5b).

42 Ld. továbbá Xxxxxx i. m. 180.; Xxxxxx i. m. 77.

43 Ld. pl. Xxxxxx i. m. 603.; Xxxxxxx i. m. 281.

44 Lieder i. m. 124.; xxxxxxxxxx Xxxxxxxx i. m. 16.; Xxxxxx i. m. 184.; Xxxxxxxxx Xxxxx: Die Vermögensübertragung im Spannungsfeld zwischen Vermögens- und Unternehmensrecht. Vergleichende Studie zu einem neuen Institut des Fusionsgesetzes. Zürich, Schulthess, 2008. 63.; Xxxxxx Xxxxxx: Schuldübernahme. Französisches, englisches und deutsches Recht in europäischer Perspektive. Tübin- gen, Mohr, 2010. 225.

45 Lieder i. m. 125.; Motive zu dem Entwurfe eines Bürgerlichen Gesetzbuches für das Deutsche Reich. 2.

k. Berlin–Leipzig, Guttentag, 1888. 143.

46 Von Kübel tervezetét idézi Lieder i. m. 126.

sának negatív aspektusa: a jogosult nem kényszeríthető arra, hogy a kötelembe olyan adós lépjen a jogosult által eredetileg választott adós helyébe, akivel a jogosult nem kíván jogviszonyra lépni.

A tartozásátvállaláshoz a tartozásból kilépő fél hozzájárulása nem szükséges, mivel a jogelőd a jogutódlással kizárólag kedvezőbb pozícióba kerülhet.47 Az eredeti kötele- zettnek biztosított hozzájárulási jog (vétójog48) a jogosult alapvető érdekét korlátozná. Hozzájárulás hiányában ugyanis a jogosult akkor sem fogadhatna el új kötelezettet, ha az eredeti kötelezettje fizetésképtelenné vált.

2.3. A szerződési pozíció átruházásának kialakulása

Noha a német jog mára már elismeri a szerződési pozícióban történő jogutódlás lehető- ségét,49 ez csupán az elmúlt évtizedek jogfejlődésének az eredménye. A BGB ugyanis a szerződésátruházást nem szabályozza és kifejezett szabály hiányában a jogirodalom sem tekintette megengedettnek a szerződésátruházást.

Ahogy Nörr rámutat, annak oka, hogy a BGB nem szabályozta a szerződésátruházást, legalább két körülményben keresendő. Egyrészt a német jog csupán egyes követelések és egyes tartozások kapcsán látta a jogutódlást elképzelhetőnek. Ez alól rendkívül szűk körben, kifejezett jogszabályi felhatalmazás alapján tett csak kivételt a BGB. Így pél- dául a BGB 571. §-a ingatlanbérlet esetén biztosította a bérbeadói pozícióban történő alanycserét az ingatlan tulajdonjogának átruházása esetén. Másrészt – és a jelen vizs- gálódásunk szempontjából e körülmény felismerése legalább annyira fontos, mint a tételes szabályozás léte vagy hiánya – a német jog is abból indult ki, hogy a kötelem két fél személyes jogviszonya. Emellett Lieder arra mutat rá, hogy a szerződési pozíció átruházásának elismerését akadályozta, hogy ebben az időszakban még vitatott volt az engedményezés és a tartozásátvállalás jogi természete.50 Így hosszú jogfejlődés veze- tett el oda, hogy a német jog elismerje a tartozásokban történő jogutódlás lehetőségét. Nörr találó megfogalmazása szerint a kötelemnek a jogosult és a kötelezett személyétől történő eloldásának folyamatában a szerződési pozícióban történő jogutódlás elismer- tetése jelentette az utolsó bástyát.51

Xxxxxx érdekességként jegyezzük meg, hogy bár a szerződésátruházást a BGB nem szabályozta, a BGB bajor végrehajtási törvénye előírta, hogy a söröző átruházása ese- tén az eladónak biztosítania kell, hogy a vevő a sörszállítási szerződésbe belépjen.52

47 Lieder i. m. 129.

48 Lieder i. m. 129.

49 Csupán példaként: Nörr–Scheyhinu–Xxxxxxxx i. m. 180.; Xxxxxx i. m. 3.; Xxxxxxx X. Xxxx – Xxx- Xxxxx Xxxxxxxxx: § 398. In: Xxxxxx (Hrsg.) i. m. § 398 Rn. 4.; Xxxx Xxxxxxx: BGB § 398 Abtretung. In: Xxxxxx Xxxxxxxx: Bürgerliches Gesetzbuch. München, Beck, 182021. Rn 32.; Xxxxxxxxxx x. x. Xxx

§ 414 Rn 7.; Medicus i. m. 283.

50 Lieder i. m. 131.

51 Nörr–Scheyhinu–Xxxxxxxx i. m. 181.

52 Gesetz zur Ausführung des Bürgerlichen Gesetzbuchs 5. § (2) bek. (idézi Nörr–Scheyhinu–Xxxxxxxx i. m. 188.).

A Bundesgerichtshof gyakorlata az 1960-as évektől folyamatosan tágította azokat az esetköröket, ahol a szerződésátruházást megengedettnek tartotta. Így vált lehet- ségessé a szerződési pozíció átruházása a sörszállítási szerződéseket53 követően az energiaellátási szerződésekben,54 a távhőszerződésekben55 és az újságelőfizetések ese- tén.56 Az 1970-es évektől a BGH nem csak a BGB 613a. §-a szerinti üzemátruházások, hanem az üzemátruházásnak nem minősülő tranzakciók esetén is lehetővé tette a mun- kajogviszonyok átszállását.57

2.4. A szerződés újrakötése

Kifejezett szabályozás hiányában sem fért ahhoz kétség, hogy a szerződő felek megszün- tethetik a jogviszonyukat, és ezzel egyidejűleg, a megszüntetett jogviszonnyal azonos tartalmú új jogviszonyt hozhattak létre akár az eredeti felek, akár az egyik eredeti szer- ződő fél és egy harmadik személy.58 Ez azonban nem minősül szerződésátruházásnak, hiszen a megoldás nem eredményez jogutódlást.

Ahogy a fent hivatkozott magyar AB határozat alapjául szolgáló döntés jól mutat- ja, a dogmatikai megközelítésen túl számos praktikus következménnyel is jár, hogy a szerződésátruházást új szerződésnek vagy jogutódlásnak tekintjük. Hogy csak néhány különbségre mutassunk rá: a biztosítékok megszűnnek, a korábbi jogviszonnyal össze- függő kifogások érvényesíthetetlenné válnak az új jogviszonyban. Ugyancsak releváns az e kérdésre adott válasz annak eldöntéséhez például, hogy a szerződés megkötésé- re irányadó szabályok alkalmazandóak-e a szerződésátruházásra. Klimke álláspontja szerint az adott jogi norma célja alapján szükséges eldönteni, hogy a norma analóg alkalmazására van-e mód. Ha például a fél érdekei az „új” szerződés megkötése esetén is azonos módon védendőek, mint az eredeti szerződés megkötésekor, akkor a szerző- déskötésre irányadó normákat az átruházás során is alkalmazni kell.59 Értelemszerűen, csupán az adott norma céljának a vizsgálata alapján adható válasz arra a kérdésre, hogy a kérdéses rendelkezés átruházás esetén is alkalmazandó-e. Míg például egy fo- gyasztói kölcsön esetén kétségtelen, hogy a jogszabály célja az adós tájékozott döntés- hozásának a biztosítása, e cél eredeti formájában nem értelmezhető a hitelezői pozíci- óban bekövetkező alanycsere esetén. Különösen problematikusnak tűnne, ha egyúttal a kölcsönjogviszony megszűnésének a szabályait is alkalmazni kívánnánk egy olyan helyzetben, ahol a fogyasztó pozíciója változatlan marad. Az alábbiakban e kérdésre még visszatérünk.

A jogutódlás és az újrakötés elhatárolása a gyakorlatban nem mindig egyszerű. A joggyakorlat arra helyezi a hangsúlyt, hogy változik-e és ha igen, mennyiben a jogvi-

53 BGH LM § 316 BGB Nr. 2 = NJW 1963, 900.

54 BGH NJW 1961, 453.

55 BGH WM 1980, 1433 = NJW 1981, 1361.

56 BGH WM 1980, 1120.

57 BAG NJW 1973, 822.

58 Klimke i. m. 4.

59 Klimke i. m. 14.

szony tartalma. Míg a változatlan tartalom a jogutódlásra utal, addig a jogalap meg- változása az újrakötés mellett szól.60 Meggyőzően mutat rá ugyanakkor Xxxxxx ezen elhatárolási ismérv korlátjaira. Ahogy a szerződés eredeti felei is szabadon módosíthat- ták a szerződést anélkül, hogy az a szerződés megszűnését és új szerződés létrejöttét eredményezte volna, ez a jog a szerződő feleket a szerződésátruházás időpontjában is megilleti.61 Klimke is elismeri azonban, hogy a módosítás nélkül történő átruházás szerződésátruházásra, míg az eredeti szerződés megkötése mellett az új szerződés új- ratárgyalt feltételekkel történő megkötése új ügyletre utal.62

Más álláspont szerint a „régi” és az „új” ügylet közötti kapcsolat szorossága hatá- rozza meg, hogy szerződésátruházásról vagy új ügylet kötéséről van-e szó. Ha a meg- szüntető ügylet érvénytelensége szükségszerűen az új ügylet semmisségét is maga után vonja, akkor szerződésátruházásról van szó. Nehéz azonban olyan esetet elképzelni, ahol az eredeti szerződő felek az „új” ügylet létrejöttével egyidejűleg szüntetik meg a jogviszonyukat és a felek akarata mégsem arra irányul, hogy a két ügylet jogi sorsa összekapcsolódjon.63

2.5. A szerződésátruházás mint jogutódlás

A szerződésátruházás jogutódlásnak minősül. A német jog jogutódlás fogalmát Xxxxxxx határozta meg. A Systems des heutigen römischen Rechtsben Xxxxxxx három fogalmi elemre helyezte a hangsúlyt annak vizsgálata során, hogy egy jogváltozás jog- utódlásnak minősül-e. Az első kérdés, hogy fennmarad-e a jogviszony identitása, azaz ugyanazon vagyontárgyon fennálló ugyanazon jogról van-e szó. A második szempont, hogy a későbbi jog közvetlenül követi-e a korábbi jogot. Végül pedig, az eredeti jog- szerzéstől való elhatárolási szempontként a harmadik fogalmi elem, hogy a megszerez- ni kívánt jog a jogelőd jogaitól függött-e.64

A Savigny-t követő német jogtudósok jogutódlás fogalomra alkotott definíciói több szempontból is visszalépést jelentettek Xxxxxxx fogalmához képest. Ahogy arra Lieder65 rámutat, Windscheid fogalma a kizárólag a transzlatív jogutódlásra terjedt ki és nem foglalta magába az egyes jogokban történő konstitutív jogutódlást,66 míg

60 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 186.

61 Klimke i. m. 9.

62 Klimke i. m. 20.

63 Klimke i. m. 10–12.

64 Saviuny i. m. 9.

65 Lieder i. m. 22.

66 Xxxxxxxx Xxxxxxxxxx: Lehrbuch des Pandektenrechts. 1. k. Düsseldorf, Buddeus, 1862. 144. Transzlatív jogutódlás esetén a vizsgált jogviszony teljes egészében átszáll a jogutódra, anélkül, hogy a jogelődnél a jogviszony bármely eleme fennmaradna. Jogutódlás esetén a transzlatív jogutódlás a fősza- bály, azaz külön szabály hiányában a jogutód a jogelőd teljes pozícióját „örökli”. Konstitutív jogutódlás esetén a jogelőd nem magát az őt megillető jogot kívánja átruházni, csupán az abból kivált részt, mint új jogot. Így például a tulajdonost nem csupán az a jog illeti meg, hogy tulajdonjogát átruházza (transzlatív jogutódlás), hanem az is, hogy – anélkül, hogy a tulajdonjoga tartalma változna – a tulajdonán korlátolt dologi jogot alapítson. Lieder i. m. 38.

Dernburg fogalma egyes eredeti jogszerzéseket is magába foglalt.67 Végül – mivel a német jog a jogutódlás fogalmát normatív formában nem határozza meg68 – a XX. századi német jogirodalomban Xxxxxxx xxx Xxxx foglalta a jogutódlás tanát rendszerbe Savigny elmélete alapján.69

Xxxxxxx elmélete alapján a BGB tervezetének indokolása már evidenciaként állapí- totta meg, hogy az alanyváltozás nem érinti az átruházott követelés létezését, identitá- sát.70 A jogutódlás tehát változást eredményez a jogosultjának személyében, anélkül, hogy az átruházott vagyoni pozíció tartalma egyebekben megváltozna.71 A jogutódlás az átruházható vagyontárgyak megszerzésének származékos szerzésmódja, amelynek eredményeként a jogutód abban a formában és tartalommal szerzi meg az átruházott vagyontárgyat, amilyenben az a jogutódlás pillanatában létezett.72

A jogutódlás nem magára az átruházott vagyontárgyra irányul,73 a rendelkező ügy- let tárgya nem a vagyontárgy, hanem az azon fennálló jog.74 Noha ingó dolgok cseréje esetén látszólag maguknak a dolgoknak az elcserélésére kerül sor, jogi értelemben a csere tárgyát nem a dolog, hanem – e példánál maradva – az ingó dolgon fennálló tulaj- donjog képezi. Dolgok adásvétel jogcímén történő átruházása esetén sem ténylegesen a dologgal magával rendelkeznek tehát a felek, hanem az azon fennálló jogokkal. Jogi szempontból nem dolgok cseréjére kerül sor reálaktusként, hanem a vagyontárgyakon fennálló jogok jogosultjaiban beálló változásra.75 Ahogy arra Xxxxxx xxx Xxxxxxx talá- lóan rámutatott:

„Jogi szemmel nézve a csere nem dolgok, hanem jogok átruházása. A dolog a jog nélkül értéktelen, a dolog értékét nem csak a közgazdasági használhatósá- ga határozza meg, hanem hogy a használata jogilag milyen módon biztosított. […] Egy dolog átruházása jogi értelemben jog átruházása, a vagyoni forgalom jogi értelemben jogok alapítása, átruházása és megszüntetése.”76

Az itt írtak értelemszerűen nem csupán dolgok esetén irányadóak. Mivel jogi rele- vanciával nem a dolog maga, hanem az azon fennálló jog bír, a rendelkező ügylet tulaj-

67 Xxxxxxxx Xxxxxxxx: Pandekten. 1. k. Berlin, Müller, 1884. 180.

68 Lieder i. m. 20.

69 Xxxxxxx xxx Xxxx: Der Allgemeine Teil des Deutschen Bürgerlichen Rechts. 2/1. k. München–Leipzig, Duncker & Humblot, 1914. 34.

70 Motive zu dem Entwurfe eines Bürgerlichen Gesetzbuches für das Deutsche Reich. 2. k. Berlin–Leipzig, Guttentag, 1888. 340.; a későbbi irodalomból ld. pl. Larenz i. m. § 33 III.

71 Xxxxxx i. m. I § 33 III.

72 Lieder i. m. 25.

73 Larenz–Wolf i. m. 411.

74 Lieder i. m. 48.

75 Larenz i. m. § 33 III.; Xxxxxxx Xxxx – Xxxx Xxxxxx: Allgemeiner Teil der Bürgerlichen Rechts. Xxx- xxxx, Xxxx, 102012. §29 32. margószám; Lieder i. m. 26.

76 Xxxxxx xxx Xxxxxxx: Geist des römischen Rechts auf den verschiedenen Stufen seiner Entwicklung. II/2.

k. Leipzig, Breitkopf und Härtel, 1958. 435. Idézi Lieder i. m. 26.

donjog és más korlátolt dologi jog mellett jogra és követelésre is irányulhat.77 A szabá- lyozás e körben arra a kérdésre ad választ, hogy egy vagyontárgyon fennálló jognak ki a jogosultja. Tulajdonjog és korlátolt dologi jogok mellett jogok, követelések és negatív vagyonelemek is lehetnek a jogutódlás tárgyai.78 E tekintetben tehát nincs különbség a dolgok, a jogok és a követelések között. Noha a jogok és a követelések nem dolgok, és így tulajdonjog tárgyai nem lehetnek, a jogosultjuk mindenkivel szemben védelemre jogosult.79 A kötelmi és dologi jogok között nincs tehát különbség azok abszolút és kizárólagos jellegével kapcsolatban. E kérdésben a német jogirodalom egységes ál- lásponton van. Két kérdésben azonban kialakult vita: lehet-e rendelkező ügylet tárgya szerződési pozíció és negatív vagyonelem.

Az első kérdés kapcsán Larenz–Xxxx és von Tuhr álláspontja szerint a rendelke- ző ügylet tárgyai jellemzően egyes jogok lehetnek. Kivételesen azonban a rendelkező ügylet tárgya maga a jogviszony. Ilyen eset a kötelem különféle megszüntetésén túl a szerződésátruházás.80 Nörr és Xxxxxx szerint azonban ez nem azt jelenti, hogy a teljes szerződési pozícióval mindkét fél rendelkezik, hanem azt, hogy a rendelkezés tárgyát mindkét oldalon a jogosultságok képezik.81

A második kérdés kapcsán Xxxxxxxx és von Xxxxxx is azon az állásponton voltak a tartozásátvállalással kapcsolatban, hogy az az eredeti kötelezett rendelkezése a saját tar- tozásáról.82 A tartozásátvállalással kapcsolatban ez az álláspont azonban meghaladottá vált. A mai jogirodalom többségi álláspontja szerint tartozásátvállalás esetén a jogosult rendelkezik a kötelezettel szembeni követelésével.83 A mai jogirodalomban is létezik azonban olyan álláspont, amely a tartozásátvállalásban a tartozással mint forgalomké- pes negatív vagyonelemmel való rendelkezést látja.84 A kérdés a szerződésátruházással kapcsolatban kevésbé élesen jelent meg a jogirodalomban, mivel a jogirodalom többsé- ge csupán arra mutat rá, hogy a rendelkező ügylet tárgya a szerződési pozíció.

3. A szerződésátruházás dogmatikája

3.1. A szerződésátruházás mint sui generis háromoldalú szerződés

Míg a BGB a követelések és a tartozások esetén kifejezett szabályt alkotott, amely az ezekben történő jogutódlást lehetővé tette, a szerződésátruházásra vonatkozóan ilyen kifejezett szabály – ahogy arra fent rámutattunk – nem létezik. A felek konszenzusán

77 Ld. pl. Larenz–Wolf i. m. 411.; Xxxxxx Xxxxxxxxxx – Xxxx Xxxx Xxxxxxxxx: Allgemeiner Teil des Bürgerlichen Rechts. 2. k. Tübingen, Mohr, 1959. § 143.; Xxxxxx Xxxxxxx: Schuldrecht I. Allgemeiner Teil. München, Beck, 162005. Rn 208.

78 Lieder i. m. 27.

79 Xxxxxx i. m. § 2 II, § 33 III.; Xxxxxx i. m. 81.; Lieder i. m. 29.

80 Larenz – Xxxx i. m. 411.; Xxxxxx i. m. 483.

81 Nörr–Scheyhinu–Xxxxxxxx i. m. 187.; Xxxxxx i. m. 72.

82 Xxxxxxxx i. m. 16.; Xxxx xxx Xxxxxx: Deutschese Privatrecth. Schuldrecht. 3. k. München–Leipzig, Duncker & Humblot, 1917. 218.

83 Larenz i. m. 472.

84 Lieder i. m. 124.; Xxxxxx i. m. 225.

alapuló szerződésátruházás elismerését az is segítette, hogy a BGB maga szabályozott ilyen kötelmi különös részi alakzatokat.85 A szerződésátruházás megengedettségével kapcsolatos vita elsősorban arra a kérdésre fókuszált, hogy vajon pusztán az enged- ményezés és a tartozásátvállalás szabályainak az alkalmazásával lehetséges-e a teljes szerződési pozícióban történő jogutódlást létrehozni.

A kérdés már az 1950-es években foglalkoztatta a német jogirodalmat. Az 1950- es Nemzetközi Jogösszehasonlító Kongresszus egyik témája a szerződésátruházás volt. A német referátumot Xxxxxxxx Xxxxxxx készítette, aki a szerződésátruházást az engedményezés és a tartozásátvállalás együttes alkalmazásával látta megvalósítható- nak.86 Ennek az ún. szétválasztási elméletnek (Zerlegungstheorie) a felfogása szerint a szerződésátruházás dogmatikailag nem más, mint a szerződésből fakadó valameny- nyi követelés és tartozás átruházása.87 A szétválasztási elmélet mellett érvelt többek között Xxxxxxxx,88 Dörner89 és Xxxxxxx.90 Az elmélet a korai bírói gyakorlatban is megjelent. A Bundesgerichtshof például egy 1959-es ítéletében úgy foglalt állást, hogy

„Szerződésátruházásra többféle formában is sor kerülhet. Rendszerint azonban a szer- ződés a követelések engedményezését és – a szerződő fél hozzájárulása mellett – a tartozások átvállalását foglalja egybe.”91

A BGB szabályai mellett az nem lehetett vitatott, hogy a szerződési pozícióból ki- lépni kívánó felet megillető egyes forgalomképes követeléseket a fél a szerződésbe belépni kívánó félre engedményezheti, az őt terhelő tartozásokat pedig a jogutódja át- vállalhatja. Az azonban kérdésként merült fel, hogy a kötelem tartalmát képező további jogokat, követeléseket és kötelezettségeket, így például a szerződéshez és a követelés- hez kötődő alakító jogokat, mellékkötelezettségeket át lehet-e ruházni.

A BGB 399. §-a úgy rendelkezik, hogy nem engedményezhetőek azok a követelések, amelyek esetén a kötelezett által teljesítendő szolgáltatás tartalmának megváltozását eredményezné a jogosulti pozícióban bekövetkező alanyváltozás,92 és nem engedmé- nyezhetőek a követelések, ha azok átruházása az engedményezést kizáró szerződéses

85 BGB 566. §, 613a. §.

86 Xxxxxxxx Xxxxxxx: Die Abtretung von Verträgen. In: „Beiträge zum Bürgerlichen Recht” – Sonderveröffentlichung der Zeitschrift für ausländisches u. internationales Privatrecht (RabelsZ) 1950. 74–87.

87 Az elmélet összefoglalásához ld. Xxxxxxxxx Xxxxx: Parteiwechsel im Vertrag: Vertragsübertragung und Vertragsübergang. Unter besonderer Berücksichtigung des allgemeinen Vertragsrechts und des Fusionsgesetzes, Schweizer Schriften zum Handels- und Wirtschaftsrecht. Zürich–St. Xxxxxx, Xxxx, 2010. 40.; Xxxxxx i. m. 4., 21.; Xxxx–Scheyhinu–Xxxxxxxx i. m. 181.; Xxxxxxxxx X. Xxxxxxxx: Die gestörte Vertragsübernahme. Archiv für die civilistische Praxis, Bd. 205. (2005) 552.

88 Xxxxxxxx i. m. 241–292.

89 Dörner i. m. 190.

90 Xxxxxxx i. m. 76.

91 BGH NJW 1959, 1536, 1538.

92 Ilyen például a beteg elvégzendő műtétre vonatkozó követelése, a portréfestésre vonatkozó igény, az ügyfél jogi tanácsadásra vonatkozó igénye. (Xxx Xxxxxx: § 399. In: J. von Staudingers Kommentar zum Bürgelichen Gesetzbuch. Berlin, Sellier–De Gruyter, 132017. Rn 6f.) Ilyennek tekintik a bíróságok – a gyakorlatból csupán példákat kiragadva – házastárs természetbeni tartásra vonatkozó követelését (Mün- chen NJW-RR 88, 894) és a támogatásra vonatkozó követelést (BVerwG NJW 97, 3256.).

kikötésbe ütközne.93 A BGB 400. §-a pedig azt mondja ki, hogy az el nem zálogosítható követelések nem engedményezhetőek. A BGB ezen túlmenően is – hol diszpozitív, hol kógens szabállyal – rögzít engedményezési korlátot. A BGB például az elővásárlási jog,94 a megbízás teljesítése követelésének joga kapcsán mondja ki, hogy ezek – a felek eltérő megállapodásának a hiányában – forgalomképesek.95 E követeléseket tehát a jo- gosult nem ruházhatja át.

A BGB 401. § (1) bekezdése a követelést biztosító járulékos biztosítékok átszállását mondja ki. A bírói gyakorlat ezek analógiájára ismeri el az engedményezett követelés- hez kapcsolódó nem önálló jogok (így pl. a követelés érvényesítését előmozdító jogok és a választottbírósági kikötés) átszállását.96 A nem járulékos biztosítékok (pl. telek- adósság, biztosítéki célú engedményezés, önálló garancia) a követeléssel nem szállnak át, azonban ezek átruházásának dogmatikai akadálya nincs.97 Ugyancsak nem szállnak át a követeléssel az alapjogviszonyhoz kapcsolódó önálló alanyi jogok, mint például a már felmerült kár- és kamatkövetelés, a megtámadási jog és a felmondási jog.98 E jogok közül egyesek átruházhatóak (pl. az engedményezőt illető kamatkövetelés), mások át- ruházhatósága azonban vitatott. A jogirodalom főszabályként nem ismeri el az alakító jogok önálló átruházhatóságát.99 Az egyes alakító jogok átruházhatóságának kérdése azonban valójában csupán ezen alakító jogok tételes vizsgálatával válaszolható meg.100 A megtámadási jog kapcsán például a jogirodalom elismeri annak átruházhatóságát, míg az ugyancsak a szerződéshez (nem pedig az átruházott követeléshez) kötődő, az ajándékozót megillető visszakövetelés jogának átruházását nem.101

Ezen problémák elkerülése érdekében állította Esser – összhangban azzal a felisme- réssel, hogy szerződésátruházás esetén a felek szándéka nem egyes jogok és kötelezettsé- gek átruházására irányul, hanem magának a szerződési pozíciónak az átruházására102 –, hogy a szerződésátruházás egységes, sui generis jogügylet.103 Pusztán a szerződési szabadság alapján jogosultak a felek a szerződési pozíció, a teljes szerződéses struktúra átruházására.104 A kérdés nem pusztán elvi-dogmatikai jelentőségű. Ahogy Esser rá- mutatott, a szerződési pozíció szétválasztása követelésekre és kötelezettségekre, ahhoz vezet, hogy a kötelem részét képező, de nem átruházható elemek nem szállnának át a

93 Az engedményezést kizáró kikötések kérdése a jelen elemzés szempontjából nem releváns. A BGB

399. §-a és a HGB 354a. §-ához ld. Gárdos (2009) i. m. 153–161.

94 BGB 473. §.

95 BGB 613. § (Dienstvertrag) és 664. § (Auftrag).

96 Stürner i. m. § 401 Rn 2.

97 Stürner i. m. § 401 Rn 3

98 Stürner i. m. § 401 Rn 3

99 Larenz–Wolf i. m. 271.; Xxxxx Xxxxxxxxx: Die Übertragung von Gestaltungsrechten. Bécs, Manz, 1986. 220.

100 Bydlinski i. m. 289.

101 Bydlinski i. m. 220.

102 Lieder i. m. 135.

103 Xxxxx Xxxxx: Schuldrecht. Kalrsruhe, Xxxxxx, 21960 79.

104 Esser i. m. 79.

szerződésbe belépő félre.105 Hasonló álláspontot képviselt Pieper is.106 Xxxxxx pedig azt hangsúlyozza, hogy a kérdésre adott válasz határozza meg, hogy a felek megálla- podásának mire kell kiterjednie, hogy a csak az egyik felet teljesítésre kötelező szer- ződések (pl. ajándékozás, már folyósított kölcsön) esetén szükséges-e a már teljesítő fél közreműködése és elképzelhető-e a szerződésátruházás részbeni érvénytelensége (pl. csak egyes követelések vagy tartozások tekintetében). Bár praktikus relevanciája nincs, ugyancsak erre a kérdésre adott válasz határozza meg, hogy a BGB engedmé- nyezésre és tartozásátvállalásra vonatkozó szabályai az ügylet jellegéből szükségsze- rűen adódóan vagy csupán analógia útján alkalmazandóak-e.107

A változás összefügg azzal, hogy a BGB megalkotásakor a kötelmet pusztán kö- vetelések és jogok összességének tekintették, míg a ma uralkodó álláspont szerint a kötelem jogok, jogi pozíciók és kötelezettségek komplex, organikus kapcsolata.108

Ezt az utóbb Einheitstheorie néven ismertté vált elméletet vette át a német jogirodalom többsége109 és a bírói gyakorlat is. A BGH már egy 1957-es ítéletében úgy foglalt állást, hogy a szerződésátruházás „háromoldalú sui generis szerződés”.110

A bíróságok a szerződésátruházás lehetőségét a szerződési szabadság elvé- ből vezetik le.111 Bár a BGB 311. § (1) bekezdése e körben szerződésre utal, azaz olyan jogügyletekre, amelyek két fél egybehangzó akaratnyilatkozatából jönnek létre, a jogirodalom egybehangzóan elismeri, hogy a szerződési szabadság elve – értelemszerűen – ugyanígy érvényesül a többalanyú jogviszonyok, így a háromoldalú szerződésátruházás esetén is.112

A modern szerződési jog alapintézménye a szerződési szabadság, amelynél fogva

„mindenki meghatározhatja akar-e szerződést kötni (szerződéskötési szabadság); meg- határozhatja, kivel akar szerződést kötni (a partnerválasztás szabadsága); meghatároz- hatja milyen fajta szerződést kíván kötni (szerződési típusszabadság), végül meghatá-

105 Esser i. m. 78.

106 Pieper i. m. 73.

107 Klimke i. m. 22–33.

108 Pieper i. m. 13.; Xxxx–Scheyhinu–Pöuueler i. m. § 16.; Xxxxxx i. m. § 35 III.

109 Xxxx Xxxxxxxx Xxxxxx: Vertragsübernahme und droit relatifs au bien: Ein Beitrag zur Lehre von Relativität des Schuldverhältnisses. Archiv für die civilistische Praxis, Bd. 165. (1965) 32.; Xxxx– Scheyhinu–Xxxxxxxx i. m. 183.; Xxxxxx i. m. 173.; Xxxxxx i. m. § 35 III.; Xxxx Xxxxxxxxxxxx – Xxxx Xxxxxxxx: Relativität des Schuldverhältnisses und Rechtsstellung Dritter. Juristische Arbeitsblätter, 2012. 724.; Xxxx Xxxxxxxxxxxx: Schuldrecht Allgemeiner Teil. München, Vahlen, 92011. Rn 1168.

110 MDR 1958, 90. BGHZ 95, 88, 94. Az utóbb kialakult szerződésátruházási gyakorlat jelentős részt a BGH üzletrészátruházással kapcsolatos gyakorlatán alapul.

111 Ld. például BGH WM 1974, 908. A jogirodalmi hivatkozásokhoz lásd pl. Klimke i. m. 45–49.; Lieder

i. m. § 4.

112 Klimke i. m. 47.

rozhatja, hogy milyen tartalommal kíván szerződést kötni (a diszpozitivitás elve).”113 A szerződési szabadság alapjogi védelmet élvez.114

A szerződési szabadság azonban nem terjed ki arra, hogy a felek eltérjenek a jog- alkotó által biztosított átruházási módoktól, azaz e körben típuskényszer érvénye- sül.115 Mivel a német jogban a szerződésátruházás, amint arra az alábbiakban még ki- térünk, rendelkező ügylet, felmerül, hogy a szerződési szabadság megfelelő indok-e a szerződésátruházás elismeréséhez. A többségi álláspont analógia útján elismeri a szerződési szabadság rendelkező ügyletekre történő kiterjesztését, arra hivatkozással, hogy szerződésátruházás esetén sor kerül kötelezettségvállalásra is, így az analógia alkalmazása nem kizárt.116

A fenti bizonytalanságok ellenére a mai német jogban lényegében egyöntetű az az álláspont, hogy a szerződésátruházás sui generis háromoldalú szerződés.

3.2. A szerződésátruházás mint rendelkező ügylet

A szerződésátruházás kettős természettel bír: az egyszerre rendelkező ügylet és jog- utódlás.117

Ahogy arra Vékás számos helyen rámutatott, az 1959-es

„Ptk. alkotóinak legjobb igyekezete ellenére elszegényedett […] a polgári jogi dogmatika. A nagyon leegyszerűsödött (túlzás nélkül mondhatjuk: primitívvé vált) magánjogi forgalom szükségszerűen maga után vonta a dogmatikai meg- oldások árnyalatainak eltűnését, a kontúrok elhalványulását. Évszázadok óta ismert és alkalmazott jogi fogalmak éle csorbult ki, vált a nemegyszer igény- telen jogszolgáltatás áldozatává.”118

Ezek közé sorolja Vékás az elkötelező és a véghezvivő szerződések kategóriáját.119 Nem meglepő ezért, hogy a Ptk. törekedett a korábbinál dogmatikailag tisztább meg- oldásokat kialakítani. E változtatások közé tartozik, hogy a Ptk. az engedményezést rendelkező ügyletként szabályozza.120

Ilyen előzmények mellett is meglepő lehet a hazai olvasók számára, hogy a német jog a szerződésátruházást – amint arra a fentiekben már utaltunk – rendelkező ügylet- ként szabályozza. Az alábbiakban ezt a kérdéskört járjuk körül.

113 Részletesen Xxxxx Xxxxxxxxx: Privatautonomie und objektive Grundlagen des verpflichtenden Rechtsgeschäftes. Bécs, Springer, 1967. A szerződési szabadság elvére való hivatkozást egyes szerzők arra tekintettel vitatták, hogy a szerződésátruházás rendelkező ügylet, a rendelkező ügyletek körében pedig a szerződési szabadság elve nem érvényesül. Klimke i. m. 5.

114 Grundgesetz 14. § (1) bekezdés és 2. § (1) bekezdés.

115 Lieder i. m. 98.

116 Klimke i. m. 17.

117 Nörr–Scheyhinu–Xxxxxxxx i. m. 186.; Xxxxxx i. m. 618.

118 Vඣkás Xxxxx: Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései. Budapest, HVG-ORAC, 2001. 199.

119 Vඣkás i. m. 207.

120 Ptk. 6:193. §. Ld. ehhez Gárdos (2009) i. m. 95–127.

A német jogban minden jogügyleti jogutódlás absztrakt rendelkező ügylet, amely elkülönül a kötelező ügylettől (Trennungsprinzip)121 és amely független a jogcím érvé- nyességétől (Abstraktionsprinzip).122 Az absztrakció két komponensből áll. A „belső” absztrakció azt fejezi ki, hogy a rendelkező ügylet mentes a jogcímtől,123 míg a „külső” absztrakció következtében a kötelező ügylet léte és érvényessége a rendelkező ügylet létére és érvényességére nem hat ki.124 Míg az absztrakciós elv ingó dolgok esetén azáltal növeli a forgalom biztonságát, hogy a szerzőnek nem kell a teljes átruházási lánc érvényességét vizsgálni, a követelések esetén az elv azáltal védi az engedményest, hogy nem kell attól tartania, hogy az adós a korábbi átruházások alapjául szolgáló kötelező ügylet érvényességével kapcsolatos kifogást hoz fel vele szemben.125

A dologi megállapodás létrejöttéhez a felek, a rendelkezés tárgya (az átruházni kí- vánt vagyontárgy) és az átruházás módjának a meghatározása szükséges.126 Az érvé- nyességére az általános jogügyleti szabályok irányadóak.127

Xxxxxx – némi iróniával – jegyzi meg, hogy a német jogban nem vitatott, hogy a szerződésátruházás rendelkező ügylet. Azzal kapcsolatban ugyanakkor már nem egy- séges az egyes szerzők álláspontja, hogy mi a rendelkezés tárgya, ki rendelkezik és a szerződésátruházás vajon egyben kötelező ügylet is.128

A rendelkezés tárgya – a jogirodalom többségi álláspontja szerint – a jogosulti és a kötelezetti pozíció,129 azaz a kötelmi jogviszony mint egész.130 Közelebbről, a szerződésből kilépő fél oldalán a rendelkezés tárgya a már fennálló és a potenciális követelések, a hatalmasságok, a szerződésből fakadó szolgáltatások és a szerződéssel összefüggő jognyilatkozatok átvételének a joga, a szerződésben maradó fél oldalán pedig a rendelkezés tárgya a szerződésben maradó fél aktuális és potenciális hitelezői pozíciója.131 A kifogások átszállása nem a rendelkező ügylet tárgya, az pusztán a jog- utódlás következménye.132 Ahogy arra fent utaltunk, a jogirodalom nem egységes a tekintetben, hogy maga a kötelem negatív elemei képezhetik-e rendelkezés tárgyát.

A rendelkezés tárgya körüli bizonytalanságot jól tükrözi, hogy Nörr anomáliának minősíti, hogy a szerződési pozíció rendelkező ügylet tárgya lehet. Nörr tehát magát a szerződési pozíciót tekinti a rendelkezés tárgyának, és erre vonatkozóan fogalmazza

121 A Trennungsprinzip eredetéhez ld. Saviuny i. m. 312.

122 Lieder i. m. 231., 264. Többek között Heckre és Coester-Waltjenre hivatkozással jelzi Lieder, hogy a rendelkező ügylet alapjául szolgáló dologi megállapodás kifejezés téves, mivel annak tárgya nem csak dolog, hanem jog, követelés, tartozás és szerződési pozíció is lehet. Lieder i. m. 236.

123 Lieder i. m. 272.

124 Lieder i. m. 272.

125 Lieder i. m. 278.; Xxxx–Scheyhinu–Pöuueler i. m. § 2 I 2 b.

126 Lieder i. m. 237.

127 Motive zu dem Entwurfe eines Bürgelichen Gesetzbuches für das Deutsche Reich. 3. k. Berlin–Leipzig, Guttentag, 1888. 8.

128 Klimke i. m. 72.

129 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 187.

130 Larenz i. m. 618.; Xxxxxx i. m. 72.

131 Nörr–Scheyhinu–Xxxxxxxx i. m. 187.; Xxxxxx i. m. 72.

132 Klimke i. m. 73.

meg a kritikáját arra alapozva, hogy miközben a német jog elismeri, hogy a szerződési pozícióval lehet rendelkezni, addig a szerződési pozíción egyébként dologi jogok (így pl. haszonélvezet vagy zálogjog) nem alapíthatók.133

Végül e körben vitatott az is, hogy a szerződésben maradó fél rendelkezésének mi a tartalma. A jogirodalom e körben a szerződésben maradó fél és a tartozásátvállalás jogosultja pozíciójának hasonlóságára tekintettel a tartozásátvállaláshoz nyúl vissza.134 Tartozásátvállalás esetén a többségi álláspont szerint a jogosult rendelkezése a kötelem tartalmának a változását eredményezi,135 míg a kisebbségi álláspont szerint a rendelkezés tartalma az, hogy a jogosult lemond a korábbi kötelezettel (szerződésátruházás esetén a szerződésből kilépő féllel) szembeni jogairól.136 Klimke meggyőzően mutat rá, hogy a két álláspont közötti különbség dogmatikai szempontból ugyan izgalmas, de annak gyakorlati relevanciája nincs.137

3.3. A szerződésátruházás mint kötelező ügylet

Kérdés, hogy ha a szerződésátruházás rendelkező ügylet, akkor van-e és ha igen, akkor mi a jogcíme a rendelkezésnek.

A német jogban a rendelkező ügylet – főszabályként – absztrakt természetű. A ren- delkező ügylet nem tartalmazza maga a vagyonmozgás jogcímét, hanem ez a felek között létrejövő kötelező ügyletben rejlik.138 Általában kevés problémát okoz a kötelező ügylet „megtalálása”. A szerződésátruházás esetén azonban, részben arra tekintettel, hogy az ügyletnek három érintettje van, részben pedig arra, hogy a fent ismertetettek szerint a kétoldalú szerződéssel történő szerződésátruházás különféle változatokban is létrejöhet, nem olyan egyszerű megválaszolni ezt a kérdést.

A német jogirodalomban szinte egyedül Zweigert vitatja, hogy szükséges-e egyálta- lán kauza a szerződésátruházáshoz. Zweigert szerint abban az esetben, ha a szerződés- be belépő fél azért lép be a jogviszonyba, hogy a szerződést „megszerezze”, a szerző- désből kilépő fél célja pusztán a szerződési pozíciótól való szabadulás, a szerződésben maradó fél számára pedig pusztán az a releváns, hogy az alanycsere jogutódlás legyen, akkor a szerződésátruházás maga a cél (Selbstzweck). Álláspontja szerint tipikusan ez a helyzet, ha a szerződésátruházásban részes felek közül egyik sem fizet vagy teljesít más ellenszolgáltatást.139

133 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 187.

134 Larenz i. m. 604.

135 Ld. pl. Larenz i. m. 604.

136 Dörner i. m. 184.

137 Klimke i. m. 75.

138 Larenz i. m. 618.; Xxxx–Xxxxxxxxx i. m. § 398 Rn 2.; Xxxxxxx i. m. § 398 Rn 1.; Xxxxxx i. m. 79.

139 Xxxxxx Xxxxxxxx: Das Statut der Vertragsübernahme. Rabels Zeitschrift für ausländisches und internationales Privatrecht, B. 23. (1958) 651–652. Az újabb jogirodalomból lásd Wauemann i. m.

554. Ld. továbbá Xxxxxx álláspontját, aki szerint szerződésátruházás esetén a szerződésből kilépő fél elveszti a szerződésből fakadó követeléseit és jogait, egyúttal megszabadul a szerződésből fakadó tartozásoktól. A szerződésbe belépő fél oldalán egyúttal ennek az inverze történik. Ez a különbség

A többségi álláspont szerint, mivel maga az átruházás rendelkező ügylet, ezért a mögött szükségszerűen található egy kötelező ügylet, amelyben a felek a szerződésátruházásra vállaltak kötelezettséget.140 Más szerzők ezzel szemben úgy fog- lalnak állást, hogy a szerződésátruházással a felek közvetlenül valósítják meg a célju- kat, anélkül, hogy korábban az átruházásra kötelezettséget vállaltak volna. Legalábbis ez az eset akkor, ha az átruházással összefüggésben ellenszolgáltatás fizetésére egyik fél sem vállal kötelezettséget.141 Lieder álláspontja szerint a szerződésátruházás pusz- tán rendelkező ügylet, amely mögött kötelező ügylet nem található. Ennek magyará- zataként arra mutat rá, hogy a szerződésátruházást követően a szerződésbe belépő fél kötelezettségét nem a szerződésátruházás mögött megbújó kötelező ügylet, hanem az eredeti szerződő fél pozíciója határozza meg.142

Azon szerzők között, akik a szerződésátruházás esetén is szükségesnek látnak kö- telező ügyletet, vitatott, hogy a szerződésbe belépő fél számára a szerződésátruházás elkötelező ügylet-e.143 Egyes szerzők a kérdésre igenlő választ adnak,144 míg mások

– azt hangsúlyozva, hogy új kötelezettség elvállalására nem, csupán egy már létező kötelezettség átvállalására kerül sor – vitatják ezt.145 Klimke terminológiai vitának lát- ja e kérdést, mivel az nem vitatott, hogy a szerződésátruházás eredményeként a szerző- désbe belépő felet olyan kötelezettség terheli, amely a szerződésátruházást megelőzően nem terhelte.146

Ugyancsak vitatott, hogy a kötelező ügylet kik között jön létre. Mivel vagyonmoz- gás jellemzően két fél között értelmezhető, ezért – a rendelkező ügylethez hasonlóan – a kötelező ügylet esetén is mindhárom forgatókönyvet vizsgálni kell.

A szerződésből kilépő és a szerződésbe belépő fél közötti jogviszonyban a legköny- nyebb a vagyonmozgás felismerése, hiszen az alanyváltozás is ezen személyek között történik. A szerződésből kilépő fél szabadul a szerződésből fakadó kötelezettségektől és elveszti a szerződésből fakadó jogokat és követeléseket, a szerződésbe belépő fél pedig ugyanezen aktívákat és passzívákat szerzi meg. Az elkötelező ügylet tehát tipi- kusan solvendi causa.147

A többségi álláspont szerint nem szükséges, hogy a szerződésből kilépő és a szer- ződésbe belépő fél között jöjjön létre a kötelező ügylet.148 Ugyancsak elképzelhető a vagyonmozgás a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél között. A szerző-

alkalmas lehet a szerződésátruházás gazdasági indokának a megvilágítására, a szerződésátruházással megvalósuló kétirányú vagyonmozgás tehát öncél. Klimke i. m. 84–85.

140 Nörr–Scheyhinu–Xxxxxxxx i. m. 199.; Xxxxxx i. m. 191.

141 Xxxxxxxx i. m. 555.

142 Lieder i. m. 135.

143 Klimke i. m. 78.

144 Larenz i. m. 618.

145 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 223.

146 Klimke i. m. 79.

147 Részben eltérő állásponton van Xxxxxx, aki szerint például az ajándékozási céllal történő szerződésátruházás esetén nincs szó solvendi causa-ról. Klimke i. m. 83.

148 Klimke i. m. 80. Eltérő álláspontot képvisel pl. Xxxxxx, aki szerint a kötelező ügylet minden esetben a kilépő és a belépő közötti ügyletre vezetendő vissza. Xxxxxx i. m. 184., 187.

désben maradó fél irányából nézve az új szerződő partner a tartozás irányának a meg- változását eredményezi, valamint – adott esetben – a változás a szerződésben maradó fél pozíciójának az erősödésével is járhat. Ez a helyzet például, ha a korábbi szerződő fél fizetésképtelen volt, míg az új szerződő fél szolvens. Ebben az esetben is elképzel- hető, hogy a két fél között létrejön egy kötelező ügylet, amelynek teljesítéseként sor kerül a szerződésátruházásra, de annak sincs akadálya, hogy a szerződésátruházás itt is Selbstzweck legyen.149 Ugyanez igaz a szerződésben maradó és a szerződésből kilépő fél között is.150

Ha a szerződésátruházásra háromoldalú ügylet eredményeként kerül sor, akkor jel- lemzően mindhárom fél a saját gazdasági célját kívánja megvalósítani az ügylettel. Ezzel kapcsolatban korábbi, az átruházásra irányuló kötelezettségvállalás nem létezik a felek között, de a szerződésátruházással hallgatólagosan létrejön egy háromoldalú kötelező ügylet.151

Xxxxxx vizsgálja azt a kérdést, hogy a kötelező ügyletre milyen szabályok irányadó- ak. A szerződésben maradó és a szerződésbe belépő, valamint a szerződésben maradó és a szerződésből kilépő közötti szerződést atipikus szerződésnek tartja.152 Ellenben a szerződésből kilépő és a szerződésbe belépő között létrejövő megállapodásra az adás- vétel szabályait tartja indokoltnak alkalmazni.153

A kötelező ügyletre az általános szabályok irányadóak. E körben ezért a jogirodalom kevés, olyan kérdést vizsgál, amely kifejezetten a szerződésátruházás kapcsán lenne releváns.

Az egyik ilyen kérdés a harmadik fél hozzájárulásának a hiánya. Ezzel kapcsolatban a jogirodalom álláspontja az, hogy a hozzájárulás megtagadása a kötelező ügylet ala- nyai között lehetetlenülésnek minősülhet.154

Értelemszerűen szerződésátruházás esetén is külön vizsgálandó a kötelező ügylet és a rendelkező ügylet érvényessége.155 Kevés szerző vizsgálja azt a kérdést, hogy a köte- lező ügylet hibája kihat-e a szerződésátruházásra. Xxxxxx, Xxxxxx és Xxxxxx álláspont- ja szerint az alapügylet hibája – a felek eltérő rendelkezésének a hiányában156 – nem hat ki a szerződésátruházásra.157

Ugyancsak vizsgálja néhány szerző,158 hogy az átruházni kívánt szerződés létre nem jötte, érvénytelensége, az attól való elállás miként minősíthető a kötelező ügylet ala- nyainak a jogviszonyában. Egységes az álláspont a tekintetben, hogy ha a szerződés

149 Klimke i. m. 88.

150 Klimke i. m. 89–90. 151 Klimke i. m. 369–370. 152 Klimke i. m. 374–375. 153 Klimke i. m. 371–374. 154 Klimke i. m. 377–378.

155 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 199.

156 Klimke i. m. 92.

157 Xxxxxx i. m. 191.; Xxxxxx i. m. 214.; Xxxxxx i. m. 90–93.

158 Lásd pl. Harm Xxxxx Xxxxxxxxxx: § 453. In: Xxxx Xxxxx Xxxxxxxxxx (szerk.): Münchener Kommentar zum Bürgerlichen Gesetzbuch. München, Beck, 82019, Rn. 10.

érvénytelen és nincs is mód arra, hogy az utóbb érvényessé váljon, az szerződésszegés- nek minősül, de vitatott, hogy vajon jogszavatossági hibáról van-e ilyenkor szó vagy az eladó az átruházásra vonatkozó kötelezettségét [BGB 433. § (1) bek.] sérti-e meg.159 Ha a rendelkező ügylet érvényes, de a kötelező ügylet érvénytelen, a feleknek a gazdagodással kell elszámolniuk. Ha a szerződésben maradó fél kész a felekkel együtt- működni, akkor a szerződés visszaruházásának lehet helye.160 Ennek hiányában a szer- ződésbe belépő fél a szerződés aktíváinak a visszaruházására köteles, a szerződésből kilépő fél pedig köteles a szerződésbe belépő felet a kötelezettségek alól mentesíte- ni.161 A szerződésbe belépő és a szerződésben maradó fél közötti szerződés esetén a szerződésben maradó fél a többi érintett együttműködése esetén visszaruházást, ennek hiányában a szerződés megszüntetését követelheti.162 A szerződésbe belépő fél pedig közreműködés esetén a szerződés visszaruházását, ennek hiányában az érték megtérí-

tését követelheti a BGB 812. § (1) bekezdése és 818. § (2) bekezdése alapján.163

4. A szerződésátruházási szerződés alanyai

A szerződési pozíció átszállására szerződés vagy jogszabály rendelkezése alapján ke- rülhet sor.164 A szerződésen alapuló szerződésátruházás megvalósulhat akár három-, akár kétoldalú szerződés formájában. Ez utóbbi esetén az átruházás a kétoldalú szerző- désben nem részes fél hozzájárulását igényli.165

4.1. A szerződésátruházás mint háromoldalú ügylet

A német jogirodalom lényegében kivétel nélkül elismeri, hogy a szerződésátruházás megvalósulhat a szerződésből kilépő, a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél háromoldalú szerződéseként.

Az egyetlen jelentős kritikát ezzel kapcsolatban Xxxxxx fogalmazta meg, aki vi- tatta, hogy a szerződésátruházás háromoldalú szerződésként is létrejöhet.166 Dörner kiindulópontját e tekintetben a tartozásátvállalás BGB-beli szabályai jelentették. A tartozásátvállalásra a BGB két megoldást is nyújtott: a 414. §-a szerint a jogosult és az új kötelezett, a 415. § szerint pedig a jogosult hozzájárulása mellett a régi és az új kötelezett szerződését. Xxxxxx álláspontja szerint a szerződésátruházásra kizárólag a BGB 415. §-a szerint kerülhet sor, nincs mód tehát arra, hogy a szerződésben maradó fél ne pusztán hozzájárulást adjon az alanyváltozáshoz, hanem az átruházásban részes

159 Klimke i. m. 383.

160 Klimke i. m. 398.

161 Klimke i. m. 398.

162 Klimke i. m. 399.

163 Nörr–Scheyhinu–Xxxxxxxx i. m. 199.; Xxxxxx i. m. 400.

164 Nörr–Scheyhinu–Xxxxxxxx i. m. 191.

165 Nörr–Scheyhinu–Xxxxxxxx i. m. 191.; Xxxxxx i. m. 37.; Xxxxxxxxxx i. m. Vor § 414 Rn. 9.; Larenz

i. m. 618.; a bírói gyakorlatból lásd pl. BHGZ 142, 23, 30.

166 Dörner i. m. 133.

féllé váljék. Dörner a juttatás (Zuwendung) irányából közelítve a kérdéshez azt állí- totta, hogy szerződésátruházás esetén a juttatásra a kilépő és a belépő fél között kerül sor, mivel az ő vagyonukban áll be változás.167 A szerződésben maradó fél számára csupán annak a biztosítása szükséges, hogy a szerződésbe belépő fél vagyoni helyzete és fizetőkészsége ne legyen rosszabb, mint a szerződésből kilépő félé. Ebből azonban jól látszik, hogy a szerződésben maradó fél nem szerződő partner, a helyzete a BGB

415. §-ában szabályozottal azonos.

Ezt az értelmezést azonban számos szerző bírálja. Nörr például arra mutat rá, hogy Xxxxxx álláspontja figyelmen kívül hagyja a szerződésben maradó fél további érde- keit. A sörszállítási szerződések példáján Nörr arra mutat rá, hogy számos esetben a szerződésátruházás során a szerződésben maradó fél szerepe nem passzív, a jogutód- lást pusztán „eltűrő”. Épp ellenkezőleg: a szerződésátruházás a szerződésben maradó fél érdekeit szolgálja. Xxxx példája szerint a kocsma tulajdonosának a személyében be- következő változás esetén adott esetben a sörszállító érdekét szolgálja, hogy a jogelőd- del kötött szerződés változatlan tartalommal fennmaradjon. Indokolatlan ezért nem elismerni, hogy a szerződésben maradó fél a szerződésátruházásban részes fél lehet. Xxxxxxxx tehát, hogy csupán a kétoldalú szerződésátruházást ismernénk el, a három érintett fél számára választási lehetőséget kell biztosítani, hogy a szerződésátruházás – a szerződésben maradó fél hozzájárulása mellett – a kilépő és a belépő szerződéseként vagy a felek háromoldalú szerződéseként jön-e létre.168

4.2. A szerződésátruházás mint kétoldalú ügylet

Bár – figyelemmel a kétoldalú szerződésben nem részes harmadik fél hozzájárulá- sának szükségességére – a két- és a háromoldalú szerződés formájában megvalósuló szerződésátruházás között a különbség formainak tűnik, e különbségnek praktikus következményei is vannak. Míg a kétoldalú szerződés a két fél akarategységének kiala- kulásával létrejön, ahhoz a felek kötve vannak, addig a háromoldalú szerződés esetén a három fél akarategységének megteremtéséig szerződésről nem beszélhetünk, így a felek – az ajánlati kötöttség korlátai között – kiléphetnek a formálódó megállapodásból. Vitatott a jogirodalomban, hogy a kétoldalú szerződés mely felek között jöhet lét- re.169 Azt minden szerző elismeri, hogy a szerződésből kilépő és a szerződésbe belépő fél között létrejöhet a szerződés. Ebben az esetben a szerződésátruházás konstrukciója a jogviszonyok alanyait tekintve nem tér el az engedményezés és a tartozásátvállalás körében szabályozott megoldástól.170 Egyes szerzők ezen túlmenően azt is elismerik, hogy a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél között is létrejöhet a szer-

167 Dörner i. m. 133.

168 Nörr–Scheyhinu–Xxxxxxxx i. m. 193.

169 Vitatott, hogy a kétoldalú és a háromoldalú megoldások között létezik-e „rangsor”, azaz e kettő kö- zül bármelyik főszabálynak tekinthető-e. Figyelemmel arra, hogy a kérdés a hazai szabályozás jobb megértése szempontjából (és akár azt is megjegyezhetjük, hogy talán még a német szabályozás szem- pontjából is) kevéssé releváns, ezért a vita ismertetésétől eltekintünk. (Ld. ehhez Xxxxxx i. m. 39–41.)

170 Klimke i. m. 53.

ződés.171 Ebben az esetben az átruházásra az alábbiak szerint kerül sor: a szerződés- ből kilépő felet terhelő tartozás az adós közreműködése nélkül átruházható a BGB

414. §-a alapján, míg az őt illető követelések átruházására a BGB 185. §-a szerint mint nem jogosult általi rendelkezés érvényesül.172 Végül létezik olyan álláspont is, amely szerint akár a szerződésből kilépő és a szerződésben maradó fél között is létrejöhet a szerződésátruházás.173 Ezt azonban a jogirodalom általában problematikusnak tartja.174 E megoldás már a követelések átruházás kapcsán is nehézségekbe ütközik, hiszen a BGB 398. §-a alapján a követelések átruházása a régi és az új jogosult megállapodását feltételezi. Bár felmerülne, hogy a szerződésből kilépő fél és a szerződésben mara- dó fél a szerződésbe belépő, de az átruházási szerződésben nem részes fél javára köti meg az átruházási szerződést, a bírói gyakorlat nem ismeri el a harmadik személyek javára kötött rendelkező ügyleteket.175 Értelemszerűen ennél még problematikusabb a kötelezettségek harmadik személyre történő átruházása olyan szerződés formájában, amelyben az új kötelezett nem szerződő fél. Ez a megoldás nyilvánvalóan szembemegy a kötelmek relatív szerkezetével. Bár a német jogban a BGB 185. §-ában szabályozott nem jogosult általi rendelkezés számos esetben szolgál megoldásként, a jelen esetben a rendelkezés nem alkalmazható, hiszen a tartozásnak épp a szerződésben maradó fél a jogosultja, a tartozásátvállalás a jogosult általi rendelkezésnek minősül.176 A több- ségi álláspont ezért elveti annak a lehetőségét, hogy a szerződésátruházásra irányuló szerződés a szerződésben maradó fél és a szerződésből kilépő fél között jöjjön létre a szerződésbe belépő hozzájárulása mellett.177

Ha a szerződésátruházásra két személy közötti szerződéssel kerül sor, akkor az ügy- let – a szerződési szabadságból, pontosabban a szerződési partner megválasztásának a szabadságából fakadóan178 – a harmadik fél előzetes vagy utólagos hozzájárulását igényli.179 A hozzájárulásig a szerződés érvénytelen (schwebende Unwirksamkeit).

A hozzájárulás akár ráutaló magatartással is megadható.180 A BGB 182. § (2) be- kezdése alapján a hozzájárulásra nem irányadóak az alapügyletre előírt formai köve-

171 Ld. pl. Xxxxxxx Xxxxxxxx: Derivativer und originärer Verbraucherschutz bei der Vertragsübernahme.

Juristen Zeitung, 2000. 557.

172 Klimke i. m. 56.

173 Xxxxxx Xxxxxx: § 414 In: J. von Staudingers Kommentar zum Bürgelichen Gesetzbuch. Berlin, Sellier– De Gruyter, 132017. Rn. 109.

174 Klimke i. m. 57.

175 BHGZ 41, 95, 96. Klimke utal arra, hogy a harmadik javára kötött rendelkező ügyletek kizártságát részben orvosolhatja az a megoldás, hogy átruházás helyett a felek megszüntetik az eredeti követelést, és azt a harmadik javára újraalapítják. E körben ugyanis nem érvényesül a fent hivatkozott tilalom. Klimke i. m. 57.

176 Klimke i. m. 58.

177 Klimke i. m. 64.

178 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 191.

179 Bár a BGB analógiaként hivatkozott 415. §-a utólagos hozzájárulásról (Genehmigung) szól, a jogiroda- lom álláspontja egységes, hogy a harmadik személy a nyilatkozatát előre is megteheti. Lásd pl. Nörr– Scheyhinu–Pöuueler i. m. 193.

180 Klimke i. m. 230.

telmények. Egyebekben a hozzájárulással kapcsolatban különös követelmények nem érvényesülnek, így a nyilatkozat érvényessége és hatályossága az általános szabályok szerint vizsgálandó.181 A hozzájárulás megtámadásával kapcsolatban az a kérdés me- rült fel, amelyet már fent vizsgáltunk: kihez kell címezni a megtámadó nyilatkozatot. A BGB 182. § (1) bekezdése alapján a hozzájárulás akár az egyik, akár a másik fél- hez címezhető, a BGB azonban arra a kérdésre nem ad választ, hogy a megtámadást az eredeti címzetthez, bármelyik félhez vagy mindkét félhez kell-e címezni. A BGH álláspontja szerint a megtámadást mindkét félhez kell címezni, mivel az eredményes megtámadás mindkét fél helyzetét alapvetően érinti.182 A jogirodalom többségi is ezen az állásponton van.183

A szerződésátruházáshoz szükséges hozzájárulását a szerződésben maradó fél akár már a szerződés létrejöttekor megadhatja.184 A hozzájárulás megadható meghatározott személyi kör tekintetében is.185 Nörr arra mutat rá, hogy a hozzájárulás megadható meghatározott feltételek mellett is. A közzétett esetek alapján ilyen tipikusan üzletrészátruházás esetén fordul elő.186 Ugyancsak nincs akadálya annak, hogy a hoz- zájárulásra ráutaló magatartással kerüljön sor.187

Klimke mutat rá, hogy azokban az esetben, amikor a fél a szerződésátruházáshoz szükséges hozzájárulását már a szerződéskor megadja, de ezt az általános szerződési feltételeiben teszi meg, akkor az általános szerződési feltétel szerződés részévé válá- sára vonatkozó szabályok és a szerződési feltételek tisztességtelenségére vonatkozó szabályok alapján kell vizsgálni, hogy van-e hozzájárulás a szerződésátruházáshoz.188

A felek jognyilatkozatai időben elválhatnak egymástól. Ahogy az sem szükséges, hogy a háromoldalú szerződés egy okiratban öltsön testet, nincs időponthoz kötve két- oldalú szerződés esetén a szerződésben nem részes fél hozzájárulása sem. A harmadik személy a hozzájárulását akár a kétoldalú megállapodás létrejöttét megelőzően, akár azt követően is megadhatja.189

Bár általában a felek szabadon választhatnak a két- vagy háromoldalú szerződé- si konstrukció között, egyes esetekben a választási jog korlátozott. Ha például az alapul fekvő jogviszonyban a felek a követelés átruházhatóságát korlátozták, akkor a szerződésátruházás csak háromoldalú szerződésben valósítható meg.190 Ugyanez a helyzet abban az esetben is, ha a felek a szerződésátruházással egyidejűleg módosítani

181 Klimke i. m. 232–243.

182 BGHZ 137, 255, 260.

183 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 199, Roth–Kieninuer § 398 Rn. 189.

184 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 193.

185 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 193. A társasági jogi joggyakorlatra utalással, pl. BGH WM 1955, 805.

186 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 193. A joggyakorlathoz lásd BGH WM 1955, 805.

187 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 194.

188 Klimke i. m. 243–244.

189 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 191.

190 Klimke i. m. 54. BGHZ 70, 299, 303.

is kívánják az átruházott szerződést. Ez – magától értetődő módon – nem lehetséges anélkül, hogy a szerződésbe belépő fél e szerződésben szerződő fél lenne.191

5. A szerződésátruházási szerződéssel kapcsolatos egyes kérdések

5.1. A szerződés létrejötte és érvényessége

A szerződés létrejöttére az általános szabályok irányadóak.192 E szabályokat csupán némiképp bonyolítja, hogy a BGB klasszikusan kétoldalú jogviszonyokra megfogal- mazott szabályait szerződésátruházás esetén – a választott szerződési konstrukció függvényében – háromalanyú jogviszonyban kell alkalmazni. Ez a jognyilatkozatok megtétele, a szerződés létrejöttéhez szükséges akarategység kapcsán nem vet fel kü- lönleges problémákat. A jognyilatkozat hatályosulását értelemszerűen mindkét címzett tekintetében vizsgálni kell.193

Nem egységes a német jogirodalom azzal kapcsolatban, hogy a szerződéshez szük- séges akarategységnek mire kell kiterjednie átruházás esetén. Az Einheitstheorie al- kalmazása esetén a kérdésre adott válasz egyértelmű: az akarategységnek a szerződési pozíció átruházására kell kiterjednie. A Zerlegungstheorie esetén azonban a helyzet nem ennyire egyértelmű. Nem világos ugyanis, hogy ha a felek akarategysége a szer- ződési pozícióhoz kapcsolódó valamennyi átruházható követelés, jog és tartozás át- ruházására kiterjed, akkor azzal magát a szerződési pozíciót vagy csupán a megjelölt követeléseket, jogokat és tartozásokat kívánják-e átruházni a felek. Klimke példája sze- rint a dogmatikai vita gyakorlati jelentőségűvé válik, ha például a szerződésátruházást megelőzően a vevő a vételár esedékes részletét már megfizette, és arra a kérdésre ke- ressük a választ, hogy az átruházást követően a visszakövetelés joga az eredeti vagy az új vevőt illeti-e.194 Klimke álláspontja szerint ezért abban a Zerlegungstheorie esetén is szükséges a teljes szerződési pozíció átruházására vonatkozó akarategység megkö- vetelése.

Ugyancsak kevés speciális kérdés merül fel az érvénytelenség körében. A három- oldalú szerződés megtámadásával kapcsolatban kevés közzétett eset található. A BGH egy bérleti szerződésbe történő belépés kapcsán azt vizsgálta, hogy megtámadható-e a szerződés, ha a szerződésbe belépő fél a szerződésben maradó felet megtévesztette, de erről a szerződésből kilépő fél nem tudott és nem is kellett tudnia. A BGH ilyen kö- rülmények között a szerződést nem látta megtámadhatónak. A sikeres megtámadáshoz a BGB 123. § (2) bekezdése alapján mindkét másik félnek közre kellett volna működ- nie a megtévesztésben vagy arról tudnia kellett volna.195 Jóhiszemű harmadik személy esetén nincs helye a szerződés megtámadásának.196

191 Larenz i. m. 618.; Klimke i. m. 65.

192 Klimke i. m. 95.

193 Klimke i. m. 96.

194 Klimke i. m. 23.

195 BGHZ 137, 255.

196 Klimke i. m. 119–125.

Ha a szerződés a fentiek szerint nem támadható meg, helye lehet pusztán a két érin- tett közötti megtámadásnak, feltéve, hogy a megtévesztés az átruházás objektíven kü- lönválasztható részére vonatkozik.197 Ha a szerződésből kilépő felet tévesztette meg akár a szerződésben maradó, akár a szerződésbe belépő fél, akkor a részbeni megtá- madás kizárt, hiszen a megtámadás szükségszerűen a jogviszony alapját: a jogutód- lást érinti. Klimke álláspontja szerint ugyanakkor nem kizárt a részleges megtámadás abban az esetben, ha a szerződésben maradó fél tévesztette meg a szerződésbe belépő felet, és a szerződésből kilépő fél a megtévesztésről nem tudott és arról nem is kellett tudnia. Ebben az esetben a szerződésből kilépő fél a sikeres megtámadás ellenére sza- badul a jogviszonyból, a megtévesztés további következményeit pedig a belépő és a szerződésben maradó fél jogviszonyában kell levonni. Ugyanezt az álláspontot tartja irányadónak a szerződésben maradó fél szerződésből kilépő fél általi megtévesztése esetén.198

A tévedés és megtévesztés miatti megtámadhatóság ugyancsak számos kérdést vet fel, amelyekre nincs egyértelmű válasz a német jogban.

Megtévesztés esetén a BGB 123. §-a biztosítja a megtévesztett félnek a jognyilat- kozat megtámadásának a jogát. A BGB 123. § (2) bekezdése a harmadik személy általi megtévesztés esetén a megtámadás lehetőségét leszűkíti, amikor a megtámadás felté- telévé teszi, hogy a jognyilatkozat címzettje a megtévesztésről tudott vagy arról tudnia kellett. Az általában könnyen alkalmazható szabály mind a három-, mind a kétoldalú szerződéssel megvalósuló szerződésátruházás esetén egyaránt számos kérdést vet fel.

Háromoldalú szerződéssel létrejövő szerződésátruházás esetén vizsgálandó, hogy melyik fél tévesztette meg a másik felet és a harmadik fél a megtévesztésről tudott-e. Ilyen esetben is a BGB 123. § (2) bekezdése értelmében vett harmadik személynek tekintik a szerződésben szereplő harmadik személyt, ezért megtámadásra akkor van lehetőség, ha a megtévesztésben részt nem vevő személy a megtévesztésről tudott, vagy arról tudnia kellett.199 A megtámadási jog gyakorlása azonban ezen felül is aka- dályokba ütközhet. Ha ugyanis az érvénytelenség a jogviszony objektívan elkülönít- hető részére vonatkozik, akkor csupán e rész tekintetében van helye megtámadásnak. A szerződésből kilépő fél megtévesztése esetén ez főszabályként nem értelmezhető, hiszen a szerződésből kilépő fél részben nem tud visszalépni a jogviszonyba, így az ő megtévesztése esetén részbeni megtámadásnak nincs lehetősége. A szerződésbe belé- pő és a szerződésben bent maradó fél esetén azonban elvileg nem vethető el a részbeni megtámadás. Elképzelhető tehát, hogy a megtámadás következtében a szerződésbe be- lépő fél szabadul a kötelemből, míg a szerződésből kilépő fél a kötelembe nem kerül vissza, azaz a szerződésben maradó fél két szék között a pad alatt találja magát.200

Ezzel összefüggésben vizsgálandó, hogy a BGB ilyen esetben nem zárja-e ki a rész- leges érvénytelenséget. A BGB 139. §-a úgy rendelkezik, hogy ha a jogügyletnek csak egy része érvénytelen, a részleges érvénytelenség az egész jogügylet érvénytelenségét

197 Klimke i. m. 126.

198 Klimke i. m. 126–127.

199 Klimke i. m. 125.

200 Klimke i. m. 126–127.

eredményezi, kivéve, ha feltehető, hogy az érvénytelen rész nélkül is létrejött volna a jogügylet. Szerződésátruházás esetén a szerződésből kilépő fél – főszabályként – érte- lemszerűen attól függetlenül is kilépett volna a szerződésből, hogy a jogutódja a szerző- désbe belépett volna. Azért csak főszabályként, mert ha a szerződésből kilépő fél ellen- szolgáltatás fejében engedte át a szerződéses jogviszonyát, akkor a szerződésből kilépő fél számára alapvető fontosságú lehet, hogy a jogutódlás létrejöjjön.201 A szerződésben maradó fél ellenben nyilvánvalóan nem akarja, hogy a szerződő partnere anélkül essen ki a jogviszonyból, hogy a helyére más belépne. Fontos azonban megjegyezni, hogy a kérdést a bírói gyakorlat nem vizsgálta és a jogirodalom is csak érintőlegesen tér ki erre a kérdésre. Klimke álláspontja szerint a szerződésátruházás a BGB 139. §-ának helyes értelmezése szerint „akkor teljesen érvénytelen, ha a jogviszony részleges fenntartása kivételesen a szerződésből kilépő fél feltételezett akaratával ellentétes.”202

Első ránézésre egyszerűbb a helyzet a kétoldalú szerződéssel megvalósuló szerződésátruházás esetén. Ebben az esetben ugyanis a szerződés két fél között jön lét- re, így a szerződésátruházáshoz hozzájáruló harmadik személy tudata a megtámadás szempontjából irreleváns. Vitatott a jogirodalomban, hogy ez az értelmezés kellően tekintettel van-e a hozzájárulást adó jóhiszemű harmadik személy érdekeire. A BGH egy 1959-es ítéletében elutasította a megszorító értelmezést és kimondta, hogy a meg- támadásra jóhiszemű harmadik személy esetén is mód van.203 Ezzel az értelmezéssel a jogirodalom jelentős része egyetért.204 Egyes álláspontok szerint azonban indokolt lenne a megtámadási jog gyakorlását a harmadik személy rosszhiszeműségétől függő- vé tenni.205

Ugyancsak vizsgálandó, hogy tévedés206 esetén hogyan alakul a felek pozíciója. Bár a kérdést felsőbírósági gyakorlat a szerződésátruházás kapcsán nem vizsgálta, a tartozásátvállalás kapcsán kialakult gyakorlat e körben is alkalmazhatónak tűnik. A BGH szerint az átvenni kívánt jogviszony tartalmával kapcsolatos hiba nem értelmez- hető, mivel a jogutód szándéka másra nem irányulhatott, mint a jogelőd és a harmadik személy között fennálló jogviszony átvállalására.207 Ezt az álláspontot azonban egyes szerzők túl merevnek tartják. Nem tűnik meggyőzőnek a BGH érvelése, amikor azt vizsgáljuk, hogy miért ne lehetne a szerződésbe belépő fél tévedésben a fennálló jogvi- szonyok lényeges tartalmával kapcsolatban.208

Egységes a jogirodalom álláspontja azzal kapcsolatban, hogy háromoldalú szer- ződéssel bekövetkező jogutódlás esetén a megtámadást kihez kell címezni: mindkét másik félhez.209 Kérdéses azonban, hogy kétoldalú szerződéssel létrejövő jogutódlás

201 Klimke i. m. 127.

202 Klimke i. m. 128.

203 BGHZ 31, 321, 327. Idézi Klimke i. m. 130.

204 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 241.; Klimke i. m. 134.

205 Josef Esser – Eike Schmidt: Schuldrecht Allgemeiner Teil. II/II. kötet. Karlsruhe, Müller, 82000. 320.

206 BGB 119. §.

207 BGH NJW 1999, 2664, 2665.

208 Klimke i. m. 139.

209 Ld. pl. Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 198.; BGHZ 96, 302, 309.

esetén ki a megtámadás címzettje. A BGB 143. § (2) bekezdés első fordulata szerint a megtámadási nyilatkozatot a másik szerződő félhez kell címezni. A BGH álláspontja szerint a megtámadást ilyen esetben is szükséges a hozzájáruló félhez is címezni, hiszen a sikeres megtámadás mindhárom fél pozícióját érinti.210 Nörr osztja a BGH álláspontját,211 míg Dörner szerint a megtámadás a harmadik személy érdekeit csak érintőlegesen befolyásolja, ezért indokolatlan megkövetelni, hogy vele szemben is megtámadja a szerződést a fél.212

5.2. Szerződésátruházás és a jövőbeli követelések engedményezése

A jogirodalomban vitatott volt, hogyan érinti a szerződésátruházás a még létre nem jött követelések engedményezését (Vorausabtretung).213 Ebben az esetben az engedménye- zés időpontjában az átruházni kívánt követelés még nem létezik. A szerződésátruházás következtében azonban a követelés létrejöttekor a követelésnek már nem az átruházó a jogosultja, így arról rendelkezni sem tud.

A BGB a jövőbeli követelések engedményezésére nem tartalmaz szabályt.214 A Reichsgericht 1903-as ítélete215 kapcsán a jogirodalomban eltérő álláspontok jelentek meg a jövőbeli követelések engedményezhetőségével kapcsolatban.216 Míg Eccius a jövőbeli követelések átruházhatatlansága mellett érvelt, von Tuhr – a BGB 185. §ára hivatkozással – lehetségesnek látta a jövőbeli követelések engedményezését. A bírói gyakorlat töretlenül elismeri a jövőbeli követelések engedményezhetőségét,217 és a jog- irodalom többsége is e mellett érvel.218

Ahogy arra a BGH egy eseti döntésében rámutatott, a kötelező és a rendelkező ügylet mellett jövőbeli követelések esetén egy harmadik lépés is szükséges: az engedményes- re a követelés annak létrejöttekor száll át.219 Főszabályként az engedményezést követő változások (Pöggeler példája szerint: az engedményes cselekvőképtelenné válása220)

210 BGHZ 96, 302, 309.

211 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 198.

212 Heinrich Dörner: Anfechtung und Vertragsübernahme. Neue Juristische Wochenschrifts, 1986. 2916, 2919.

213 Klimke i. m. 168.

214 A BGB tervezetének indokolása még tartalmazott utalást a jövőbeli követelések engedményezhetőségé- re. Franz Philipp von Kübel: Entwurf eines bürgerlichen Gesetzbuches für das Deutsche Reich. Recht der Schuldverhältnisse. Berlin, Reichsdruckerei, 1882. 17.

215 RGZ 55, 334. (VII. Zivilsenat, 1903. szeptember 29.)

216 Ld. pl. Max Ernst Eccius: Zur Frage der Abtretung künftiger Forderungen. Deutsche Juristen-Zeitung, 1904. 53.; Andreas von Tuhr: Verfügung über künftige Forderungen. Deutsche Juristen-Zeitung, 1904. 426.

217 Ld. például RGZ 55, 334; RGZ 58, 72; RGZ 136, 102; BGHZ 7, 365; BGHZ 30, 149.

218 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 111.; Larenz i. m. 585.

219 BGHZ 30, 238, 240. A jelen vizsgálathoz nem szükséges kitérni arra a dogmatikailag és praktikus szempontból egyaránt izgalmas kérdésre, hogy vajon a létrejött követelés automatikusan az engedmé- nyes követeléseként jön létre vagy a követelést az engedményező szerzi meg és róla száll át az enged- ményesre. (Ld. ehhez Gárdos (2009) i. m. 196.)

220 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 113.

a követelés átszállását nem érintik. Kérdés, hogy mindez szerződésátruházás esetén hogyan érvényesül.

A von Tuhr által kidolgozott és uralkodóvá vált elmélet szerint hiába került sor a szerződésátruházást megelőzően a jövőbeli követelés engedményezésére, az engedmé- nyezés hatástalanná válik a szerződésátruházás következtében. Ennek oka, hogy a jö- vőbeli követelés már nem az engedményező, hanem a szerződésbe belépő személyében jön létre. A szerződésátruházás tehát – függetlenül attól, hogy korábban sor került-e a jövőbeli követelés engedményezésére – kiváltja a célzott joghatást.221 Ugyanerre az álláspontra jutott a BGH is, amikor arra mutatott rá, hogy a jövőbeli követelések enged- ményezése csak akkor váltja ki a kívánt joghatást, ha a követelés létrejön. Ezt azonban a szerződésátruházás megakadályozza, így a követelés annak létrejöttekor nem száll át az engedményesre.222

5.3. Általános szerződési feltételek

Annak megállapítása, hogy a szerződésátruházásra a BGB 305–310. §-ában rögzített, általános szerződési feltételekre vonatkozó előírásai irányadóak, különösebb vizsgá- latot nem igényel.223 Érdekesebb az a kérdés, hogy ha az átruházni kívánt szerződés általános szerződési feltételt tartalmaz, akkor vajon szerződésátruházás esetén ezek a feltételek ismételten az általános szerződési feltételekre irányadó szabályok szerint vizsgálandóak-e. Különösen élesen merül fel a kérdés, ha a szerződésbe belépő fél fogyasztó, így rá vonatkozóan szigorúbb előírások vonatkoznak, mint a szerződésből kilépő félre.

Kétségtelen, hogy a BGB hivatkozott rendelkezései a szerződés létrejöttére és ér- vényességére vonatkozó normákat tartalmaznak, így – szigorú értelmezés mellett – e rendelkezések a szerződés átruházása esetén már nem alkalmazandóak. Ennek oka kézenfekvő: szerződésátruházás esetén egy már létrejött szerződési pozícióban követ- kezik be jogutódlás. Több szerző azonban amellett érvel, hogy az általános szerződési feltételek kontrollja mögött található jogpolitikai cél szerződésátruházás esetén is e szabályok megfelelő – ismételt – alkalmazását indokolja. A szerződésbe belépő fél ese- tén az információs aszimmetriából fakadó problémák éppolyan hangsúlyosak, mint új szerződés megkötése esetén.224

Ha a szerződésátruházásra a szerződésből kilépő és a szerződésbe belépő fél két- oldalú szerződése alapján kerül sor úgy, hogy az általános szerződési feltételt kidol- gozó fél a szerződésben marad, akkor az általános szerződési feltételekre vonatkozó szabályok alkalmazása se lehetségesnek, se indokoltnak nem tűnik. Ilyen konstrukció mellett a szerződéses tárgyalásokban jellemzően a szerződésben maradó fél nem vesz részt, adott esetben a szerződésátruházáshoz szükséges hozzájárulását már a szerző- désben megadta, így nincs olyan mozzanat, amikor a tájékoztatás megkövetelhető len-

221 Tuhr (1914) i. m. 392.

222 BGH WM 1973, 489. Idézi Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 213.

223 Klimke i. m. 186.

224 Klimke i. m. 190.

ne. Ráadásul a szerződés fennállása alatt kérdéses, hogy beszélhetünk-e még informá- ciós aszimmetriáról, hiszen a szerződésből kilépő fél is megismerhette az átruházni kívánt szerződést. Ugyancsak nem tűnik megoldhatónak a tájékoztatás megkövetelése a szerződésben maradó fél és a szerződésből kilépő fél kétoldalú szerződése esetén. Klimke szerint ilyen esetekben a BGB 305–310. §-ai nem alkalmazhatóak.225

Más megközelítés szükséges abban az esetben, ha a kétoldalú szerződés az általános szerződési feltételt kidolgozó, a szerződésben maradó fél és a szerződésbe belépő fél között jön létre. Ebben az esetben a szerződésben maradó fél könnyen teljesítheti a BGB általános szerződési feltételekkel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségét, így indokolt a BGB által rögzített tájékoztatás megkövetelése.226 Ugyancsak elvárt a tájé- koztatás háromoldalú szerződés esetén.227

Mindebből Klimke álláspontja szerint értelemszerűen következik, hogy BGB kö- vetelményeinek a nemteljesítése esetén az általános szerződési feltételek körében sza- bályozott jogkövetkezmények érvényesülnek, azaz a kikötés nem válik az átruházni kívánt szerződés részévé, illetve a kikötés érvénytelen lesz.228

Fontos megjegyezni, hogy a jogirodalom ezt a kérdést jellemzően nem tárgyalja, ezért nem állapítható meg egyértelműen, hogy az itt bemutatott értelmezés mennyiben tekinthető többségi álláspontnak.

5.4. Fogyasztóvédelem

A német jogban kérdésként merült fel, hogy vajon szerződésátruházás esetén megil- leti-e a fogyasztóvédelmi rendelkezések által nyújtott védelem a szerződésbe belépő felet. A kérdés különösen élesen merül fel fogyasztói kölcsönszerződések esetén olyan összefüggésben, hogy a kölcsönszerződésbe az eredeti adós helyére belépő fogyasztó adóst megilleti-e a BGB 355. §-a alapján alkalmazandó elállási jog. A kommentárok lényegében egybehangzóan elismerik, hogy a hitelező és az új adós között létrejövő szerződésátruházás esetén az új szerződő fél az eredeti szerződő féllel azonos védelem- re jogosult, ezért az új adóst is meg kell, hogy illesse elállási jog.229 Vitatott ugyanak- kor, hogy az elállási jog gyakorlására nyitva álló határidő a kötelező vagy a rendelkező ügylet megkötésétől számítandó-e. A többségi álláspont a rendelkező ügylet létrejöt- téhez fűzi a határidő kezdetét, mivel a jogutódlás tekintetében az elkötelező ügylet lényegében olyan, mint egy előszerződés.230

225 Klimke i. m. 191–192., 194.

226 Klimke i. m. 192–193.

227 Klimke i. m. 195.

228 BGB 305–307. §; Klimke i. m. 196–205.

229 Ld. pl. Jan Schürnbrand – Christoph Andreas Weber: § 491. In: Harm Peter Westermann (szerk.):

Münchener Kommentar zum Bürgerlichen Gesetzbuch. München, Beck, 82019, Rn 50–52.

230 Schürnbrand–Weber i. m. § 491 Rn. 52. A kisebbségi állásponthoz ld. pl. Klimke i. m. 211.

5.5. Érvénytelen szerződések átruházása

A szerződésátruházás – főszabályként – akkor sem változtat a felek pozícióján, ha a szerződés érvénytelen, hiszen az érvénytelen szerződés pusztán a szerződésátruházástól nem válik érvényessé.231 Ez alól két lényeges kivétel létezik: a szerződésátruházással a felek orvosolhatják az érvénytelenségi okot és az érvénytelenségi ok meg is szűn- het a szerződésátruházással. Az érvénytelenség orvoslására akkor kerülhet sor a szerződésátruházással, ha az érvénytelenség nem a szerződés tartalmát érinti. Klimke ugyancsak ide sorolja a BGB 140. §-a szerinti azon esetet, amikor az érvénytelen szer- ződés más, érvényes szerződésnek megfelel.232

Azon érvénytelenségi okok, amelyek a fél egyoldalú jognyilatkozatával orvosolha- tóak, a szerződésátruházás során is kezelhetőek. Klimke példája szerint, ha a szerző- déskötés során a fél képviseleti joga hiányzott, majd – az érvénytelenségi ok ismereté- ben – a másik fél a szerződésátruházáshoz hozzájárul vagy a háromoldalú szerződés alanyává válik, e magatartásával a BGB 177. § (1) bekezdése szerinti hozzájárulását is egyúttal megadja, így a szerződés érvényessé válik.233

Annak sincs akadálya, hogy a szerződésátruházás az eredetileg érvénytelen szer- ződés BGB 141. § (1) bekezdése szerinti megerősítésének minősüljön. Ennek azonban feltétele, hogy a felek kifejezetten rögzítsék az érvénytelenséget, és erre figyelemmel kerüljön sor a megerősítésre.234

Nörr vizsgálja végül, hogy az érvénytelenséget kimondó norma célja alapján mód van-e arra, hogy a szerződésátruházás a fent kifejtettektől függetlenül orvosolja az érvénytelenséget. Ha a jogszabály nem tiltja a szerződésbe belépő és a szerződésben maradó fél között a szerződés létrejöttét, akkor indokolatlan lenne nem elismerni azt, hogy ugyanezen feltételekkel, ugyanezen felek között szerződésátruházásra ne kerül- hetne sor.235 Különösen igaz ez, ha az érvénytelenség oka a szerződésből kilépő fél személyére vezethető vissza.236 Nörr példája szerint, ha a szerződés érvénytelenségét a fél korlátozott cselekvőképessége okozta, akkor a szerződésátruházással az átruházott szerződés érvényessé válik.237

Ha az érvénytelenségi ok az átruházás ellenére is fennmarad, akkor nincs olyan szerződő féli pozíció, amelybe a szerződésbe belépni kívánó fél beléphetne.238 Ilyen esetekben csupán az a kérdés rendezendő, hogy az esetleges vagyonmozgások kap- csán az érvénytelenség másodlagos jogkövetkezményeinek a levonására kik között kell, hogy sor kerüljön. Klimke álláspontja szerint ettől eltérően kezelendő a szerző- dés érvénytelensége az alábbi három esetben: megtámadhatóság esetén, orvosolható

231 Klimke i. m. 316.

232 Klimke i. m. 316.

233 Klimke i. m. 317.

234 Klimke i. m. 319.

235 Klimke i. m. 319.

236 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 205.

237 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 206.

238 Klimke i. m. 322.

érvénytelenségi ok esetén és azokban az esetekben, amelyekben az érvénytelenségi okra hivatkozást a BGB 242. §-a zárja ki.239 Ezekben az esetekben nincs jogi akadálya a szerződésátruházásnak.

Érvénytelen szerződés alapján történő szerződésátruházás esetén vagyonmozgásra a szerződésbe belépő és a szerződésben maradó fél között kerülhet sor, ezért az ő viszonyukban szükséges az érvénytelenség másodlagos jogkövetkezményeinek a rendezése. E körben elsődlegesen a BGB alaptalan gazdagodásra vonatkozó 812. §

(1) bekezdése bír relevanciával. E mellett egyes szerzők még a fogyasztót megillető elállásra vonatkozó 346. § (1) bekezdésére hivatkoznak.240 Eltérő a helyzet a szerződésátruházáskor részben már teljesített szerződések esetében. A kérdés ebben az esetben az, hogy vajon a szerződésből kilépő és a szerződésben maradó fél kö- zötti vagyonmozgást az eredeti szerződő felek vagy a szerződésben maradó fél és a jogutód között kell rendezni. Nörr álláspontja szerint az érvénytelenség nem változtat azon, hogy az elszámolásra a jogutód és a szerződésben maradó fél között kell, hogy sor kerüljön. E körben figyelemmel kell lenni arra is, hogy a szerződésből kilépő fél ténylegesen fel kívánta a számolni a szerződési pozícióját.241 Mivel a kérdésre a BGB normaszövege alapján nem adható egyértelmű válasz, Klimke felveti, hogy a kérdést a szerződésátruházási szerződésben célszerű lehet rendezni, rögzítve, hogy az érvényte- lenségi igények is átszállnak a jogutódra.242 Ha pedig az átruházó szerződés az érvény- telen, akkor az átruházásig történt teljesítések kapcsán nem merül fel vizsgálandó kér- dés, a szerződésátruházást követő vagyonmozgást pedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell rendezni.243

5.6. Az átruházás korlátozása

A BGB 137. § (1) bekezdése kizárja, hogy a felek elidegeníthető jogok forgalomképes- ségét kizárják vagy korlátozzák. Ez a szabály a kötelmi hatályú korlátozásokat nem érinti, dologi hatállyal azonban a felek ilyen tilalmat nem köthetnek ki. A rendelkezés célja a forgalom biztonságának védelme.244

A harmadik személyek védelme szempontjából az engedményezést kizáró kikötések bírnak a legnagyobb relevanciával. A BGB előkészítése során a Vorentwurf különbséget kívánt tenni a követelés létrejöttekor és az ezt követően kikötött engedményezést kizáró kikötések között. Az előbbit a tervezet érvényesnek ismerte volna el, míg az utóbbit nem.245 Az első tervezet valamennyi engedményezést kizáró kikötés esetén úgy rendelkezett, hogy a követelések forgalomképessége harmadik személyekkel szemben

239 Klime i. m. 322.

240 Klimke i. m. 324.; Dörner i. m. 353.; Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 209.

241 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 216.

242 Klime i. m. 327.

243 Klimke i. m. 332.

244 Stürner i. m. § 137 Rn 2.; Lieder i. m. 138–140.

245 Lieder i. m. 182.

hatályosan nem zárható ki.246 A 2. bizottság azonban, hangsúlyozva az adós érdekét, hogy csak meghatározott jogosulttal szemben álljon kötelemben, elismerte az enged- ményezést kizáró kikötéseket.247

A BGB 399. § (2) bekezdése biztosítja, hogy az adós csak azzal a jogosulttal kerüljön jogviszonyba, akivel ezt maga kívánta. A német jogirodalom elismeri, hogy az adós számos okból kívánhatja jogosan elkerülni a jogosult személyének megváltozását. A jogirodalom jellemzően az alanyváltozással összefüggő technikai nehézségekre (pl. az engedményezéssel összefüggő teljesítési hibákra és a kötelezett tartozás nyilván- tartásával kapcsolatos terheire) hivatkozik, valamint arra a felismerésre, hogy az adós számára nem mindegy, hogy kinek tartozik. Nyilvánvalóan nem mindegy a kötelezett számára, ha a megértő, az adós helyzetére figyelemmel lévő hitelező helyébe lépő, ki- zárólag a követelés mielőbbi megtérülésében érdekelt jogosult lép.248

Ha a jogosultak a magánautonómiájukból kifolyólag jogosultak meghatározni, hogy akarnak-e és ha igen, milyen tartalommal kötelemre lépni, akkor azt is meg kell, hogy határozhassák, hogy e kötelem jogosulti pozíciójában mennyiben, milyen feltételekkel kerülhet sor alanyváltozásra. A felek ily módon nem az egyébként forgalomképes kö- vetelés forgalomképességét korlátozzák, hanem a priori ilyen formában hozzák létre a követelést.249

Az engedményezést kizáró kikötések nem relatív hatálytalanságot eredményez- nek.250 A BGB szóhasználata („nicht zediert werden kann”)251 és a ZPO fordulata („nicht übertragbar”) is azt támasztja alá, hogy az ilyen kikötésbe ütköző engedmé- nyezés semmis.252

A BGB szabályozása tehát korlátlanul lehetővé teszi, hogy a felek (értelemszerűen: a domináns pozícióban lévő adós) forgalomképtelenné tegye a követeléseket. Ennek a következményeit hivatott enyhíteni a HGB 1994-ben bevezetett 354a. § (1) bekezdése. A rendelkezés kimondja, hogy

„Ha az adóssal kötött megállapodás egy pénzkövetelés engedményezését a BGB 399. §-a szerint kizárja, és a jogügylet, amelyből e követelés fakad mind- két fél részére kereskedelmi ügylet, vagy az adós közjogi jogi személy vagy közjogi különvagyon (öffentlich-rechtliches Sondervermögen), az engedmé- nyezés érvényes. Az adós azonban joghatályosan teljesíthet a korábbi jogosult- nak. Az ettől eltérő kikötés semmis.”

246 295. § (2) bek.

247 Protokolle der Kommission für die zweite Lesung des Entwurfs des Bürgerlichen Gesetzbuchs. 1. k. Berlin, Guttentag, 1897. 384.

248 Christian Beruer: Rechtsgeschäftliche Verfügungsbeschränkungen. Tübingen, Mohr, 1998. 228.; Eberhard Wauner: Vertragliche Abtretungsverbote im kaufmännischen Geschäftsverkehr. Tübingen, Mohr, 1994. 41.

249 Protokolle der Kommission für die zweite Lesung des Entwurfs des Bürgerlichen Gesetzbuchs. 3. k. Berlin, Guttentag, 1899. 257.

250 Lieder i. m. 193.

251 BGB 399. § (2) bek.

252 BGB 135. § (1) bek.; BGB 136. §; BGB 883. § (2) bek.; BGB 888. § (1) bek.; lásd Lieder i. m. 193.

A meglehetősen összetett rendelkezés egyaránt védi a hitelezőt azáltal, hogy bizto- sítja a gazdasági életben megjelenő követelések túlnyomó részének az átruházhatósá- gát, és az adóst azzal, hogy az adós az értesítést követően teljesíthet az engedménye- zésnek megfelelően az új hitelezőnek, de joghatályosan teljesíthet továbbra is az eredeti jogosultnak.253

A bírói gyakorlat a BGB rendelkezését alkalmazza analóg módon szerződésátruházás esetén is. Ha tehát a szerződésátruházás az átruházni kívánt szerződés engedmé- nyezést kizáró kikötésébe ütközik, akkor az átruházás semmis.254 Természetesen szerződésátruházás esetén a kérdés kevésbé élesen merül fel, mint követelések enged- ményezése esetén. Ennek oka, hogy míg a követelések átruházásában az adós nem vesz részt, addig a szerződésátruházás esetén – akár kétoldalú, akár háromoldalú szerződés- ben kerül is sor az átruházásra – elengedhetetlen a szerződésben maradó fél közreműkö- dése. Ha a szerződésben maradó fél egyetért az alanyváltozással, akkor nincs akadálya annak, hogy módosítsák az eredeti szerződést. A körülményektől függően a szerződés- ben maradó fél szerződésátruházás során tett nyilatkozata az eredeti szerződés módo- sítása nélkül is minősülhet az engedményezést kizáró kikötésről való lemondásnak.255

6. A szerződésátruházás joghatásai

A szerződésátruházás hatásaként a szerződésbe belépő fél a szerződésből kilépő fél jogutódjaként belép a szerződésbe. A jogutód a szerződést ugyanabban az állapotá- ban „örökli”, amilyenben a szerződés a jogutódlás pillanatában volt. Ez a megállapítás ugyanakkor csak főszabályként helytálló, mivel egyes jogok és kötelezettségek tekin- tetében eltérő szabály érvényesül.

A szerződésátruházás következtében a szerződésbe belépő fél a szerződésből ki- lépő fél helyébe lép. Ennek következtében a jogviszony egyes elemi módosulnak, így például a szerződésbe belépő fél székhelye lesz az új teljesítési hely.256 A szerződésben maradó fél a jogutódlás hatályosulásának pillanatától csak a szerződésbe belépő félnek történő teljesítéssel szabadul a kötelemből.257 Egyebekben azonban a jogviszonyt az alanyváltozás nem érinti, így például a szerződésben rögzített határidők változatlanok maradnak.258 Ugyancsak változatlanul érvényesíthetőek az eredeti jogviszonyból szár- mazó beszámítások és kifogások.259

253 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 33.; Claus-Wilhelm Canaris: Handelsrecht. München, Beck, 242006. 368.; Peter Büloy: Recht der Kreditsicherheiten. Heidelberg, C.F. Müller, 72007. 1219. margó- szám; Wauner i. m. 51.; Gárdos (2009) i. m. 156–161.

254 Ld. pl. KG Berlin r + s 2003. 515., Urteil vom 7. 6. 2002 - 6 U 112/0.

255 Torsten Schreier – Michael Leicht: Übertragung von Verträgen bei Carve-Outs. Neue Zeitschrift für Gesellschaftsrecht, 2011. 121.

256 BGB 269–270. §.

257 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 210.

258 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 210.

259 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 211.; Pieper i. m. 213.

6.1. Teljesítési hely

Vizsgálandó, hogy hogyan érinti a szerződésátruházás a teljesítési helyet, ha a teljesí- tési hely a szerződésből kilépő fél lakóhelye vagy székhelye volt.

A BGB 270. § (1) bekezdésének főszabálya szerint a fizetési hely a jogosult székhe- lye. A jogviszony létrejöttét követő székhelyváltozás automatikusan kihat a teljesítési helyre, azonban az ezzel okozott többletköltséget és az ezzel összefüggő többletkárve- szélyt a jogosult viseli.

A BGB 269. § (1) bekezdése szerint a szolgáltatás teljesítési helye eltérő megállapo- dás hiányában az adós székhelye. A BGB e körben nem tartalmaz szabályt a székhely- változás következményeiről.

Dörner álláspontja szerint az engedményezéssel és a tartozásátvállalással azonos módon szerződésátruházás esetén sem eredményezi a teljesítési hely megváltozását.260 Klime álláspontja szerint Dörner engedményezéssel és tartozásátvállalással kapcsola- tos analógiája hibás, hiszen ezek esetén a jogviszony továbbra is fennáll, így értelmez- hető az eredeti helyen történő teljesítés. Szerződésátruházás esetén azonban a szerző- désből kilépő fél az egész jogviszonyból kilép, így az ő székhelyén történő teljesítés hibás eredményre vezet. Álláspontja szerint ezért szerződésátruházás esetén a szer- ződésből kilépő fél helyett a szerződésbe belépő fél székhelye válik a BGB 269. §-a szempontjából releváns teljesítési hellyé. Értelemszerűen, a változással okozott több- letköltséget és kockázatot a szerződésbe belépő félnek kell állnia.261

6.2. Beszámítás és kifogás

Ahogy arra fent utaltunk, az eredeti jogviszonnyal összefüggő követelések beszámít- hatóak és az ezen jogviszonyból eredő kifogások felhozhatóak az alanyváltozás elle- nére is.262

A szerződésátruházás nem akadályozza a szerződésből fakadó követelés elévülésére történő hivatkozást és a követeléssel szembeni beszámítást. Eltérő eredményre jutunk a szerződésből kilépő felet a szerződésben maradó féllel szemben megillető, nem a szerződésből fakadó kifogásokkal kapcsolatban. Egységes a jogirodalom azzal kapcso- latban, hogy a szerződésátruházást követően a szerződésbe belépő fél a szerződésből kilépő félnek a jogviszonytól független kifogásait nem számíthatja be a szerződésben maradó féllel szemben.263

Ugyanezt az eredményt kapjuk, ha azt vizsgáljuk, hogy a szerződésátruházást kö- vetően a szerződésben maradó fél beszámíthatja-e a szerződésbe belépő féllel szemben a szerződésből kilépő féllel szemben fennálló ellenkövetelését. A szerzők többsége a BGB 406. §-ára hivatkozással ismeri el a beszámítás lehetőségét. E rendelkezés bizto-

260 Dörner i. m. 262.

261 Klimke i. m. 248–249.

262 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 211.; Klimke i. m. 292.

263 Klimke i. m. 295.

sítja, hogy az engedményezővel szembeni ellenköveteléseket a kötelezett az engedmé- nyessel szemben is beszámíthassa.264

6.3. Biztosítékok

A szerződésátruházás működése szempontjából kulcskérdés, hogy a szerződés bizto- sítékai fennmaradnak-e. A német jog differenciált választ ad erre a kérdésre. A felek eltérő megállapodásának hiányában a szerződésből kilépő fél követeléseit biztosító já- rulékos biztosítékok átszállnak a szerződésbe belépő félre.265 Ugyancsak fennmarad- nak azok a biztosítékok, amelyek a szerződésben maradó fél követeléseit biztosították, feltéve, hogy a biztosítékot a szerződésből kilépő vagy a szerződésbe belépő fél nyúj- totta.266 A szerződésben maradó felet biztosító járulékos biztosítékok a BGB 418. § (1) bekezdése alapján megszűnnek, kivéve, ha a biztosíték kötelezettje a biztosíték fenn- maradásához hozzájárul.267

A nem járulékos biztosítékok kérdése általános szabállyal nem írható le.268 Klimke szerint a nem járulékos biztosítékok helyzete hasonlóan alakul, mint az engedmé- nyezés és a tartozásátvállalás esetén. Ahogy az engedményező javára alapított önálló biztosítékok nem szállnak át automatikusan az engedményesre, ezek a biztosítékok szerződésátruházás esetén sem illetik meg a szerződésbe belépő felet.269

A járulékos és a nem járulékos biztosítékok tekintetében tehát jelentősen eltérő sza- bályozás érvényesül. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a bírói gyakorlat ezt a kü- lönbséget csökkenti, amikor úgy foglal állást, hogy noha a nem járulékos biztosítékok jogutódlás esetén a törvény erejénél fogva nem szállnak át a jogutódra, a jogelődöt kötelezettség terheli, hogy a főköveteléshez kapcsolódó nem járulékos biztosítékokat átruházza a jogutódra.270

6.4. Alakító jogok

Vizsgálandó továbbá, hogy szerződésátruházás esetén hogyan alakulnak az átruhá- zott szerződéssel összefüggő alakító jogok. A szerződésátruházást követően gyako- rolhatóvá váló alakító jogok értelemszerűen a szerződésbe belépő felet illetik.271 Nem egyértelmű azonban azon alakító jogok gyakorolhatóságának a kérdése, amelyek a szerződésátruházást megelőzően gyakorolhatóvá váltak, de amelyeket a szerződésből

264 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 212.; részben eltérő állásponton Klimke i. m. 297–300.

265 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 214.; Klimke i. m. 303–305.

266 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 214.

267 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 214.; Klimke i. m. 304.

268 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 214.

269 Klimke i. m. 306.

270 A bírói gyakorlathoz ld. pl. RGZ 89, 193, 195.; a jogirodalomhoz Larenz i. m. § 34 I Fn. 5.; Lieder i. m. 611.

271 Klimke i. m. 272.

kilépő fél a szerződésátruházás időpontjáig nem gyakorolt (pl. választási jog, megtá- madás).

E körben két kérdést kell megkülönböztetni: fennmarad-e az adott alakító jog és ha igen, akkor ki jogosult azt a szerződésátruházást követően gyakorolni.

Az engedményezés körében kidolgozott értelmezés analógiájára szerződésátruházás esetén is átszállnak a követeléshez kapcsolódó, nem önálló alakító jogok, mint példá- ul a választási jog, a szolgáltatás meghatározásának a joga és a határidőtűzés.272 A szerződéshez, nem pedig a követeléshez fűződő alakító jogok esetén az engedménye- zési analógia ahhoz vezetne, hogy azok nem szállnak át. Ez az értelmezés azonban szerződésátruházás esetén nem lehet helyes, hiszen a felek célja, hogy a szerződési pozíció egésze szálljon át. Ezért a jogirodalom elismeri, hogy az egyébként átruház- ható alakító jogok a BGB 413. §-a alapján a szerződésbe belépő félre átruházhatóak.273 Milyen esetben nem átruházhatóak az alakító jogok?

Nem átruházhatóak a jogok, ha azok a szerződésből kilépő fél személyéhez kötöt- tek,274 azaz oly módon kötődnek a szerződésből kilépő félhez, hogy az alanyváltozást követően nem lennének teljesíthetőek.275 Az engedményezés körében kidolgozott értel- mezés szerint, ha a szolgáltatás harmadik személynek történő teljesítése nem lehetsé- ges anélkül, hogy a szolgáltatás tartalma megváltozna, akkor a követelés átruházása kizárt. A szerződések akkor töltik be a rendeltetésüket, ha a szolgáltatások tartalma a szerződés fennállása alatt változatlan marad, annak egyoldalú módosítására – fősza- bályként – egyik fél sem jogosult.276 Így például nem ismeri el a gyakorlat a kifejezetten személyhez kötött szolgáltatások (pl. műtétek277 vagy portrékészítés278) esetén a köve- telések átruházását. Ugyancsak nem engedményezhetőek az erősen járulékos biztosí- tékok és mellékjogok (pl. kezesség279 vagy zálogjog280). A jogviszony természetéből fakadóan nem ismeri el az engedményezhetőséget a BGB olyan szolgáltatások esetén, ahol nem mindegy az adósnak, hogy kinek kell teljesítenie.281 Klimke példája szerint az ajándékozót megillető visszakövetelési jog282 személyhez kötődő, így az ajándéko- zó pozícióját érintő szerződésátruházás esetén a visszakövetelési jog nem szállna át a szerződésbe belépő félre.283

272 BGB 262. §, BGB 315. §, BGB 281. §; ld. Klimke i. m. 273.

273 Klimke i. m. 274.

274 BGB 399. §.

275 Klimke i. m. 274.; Anja Verena Steinbeck: Die Übertragbarkeit von Gestaltungsrechten. Berlin, Duncker & Humblot, 1994. 50.

276 Lieder i. m. 204.

277 Lieder i. m. 205.

278 Dörner i. m. 159.

279 Ld. pl. BGHZ 95, 88, 93.

280 BGB 1250. § (1) bek.

281 Ld. pl. BGB 613. § (2) bek., 664. § (2) bek. és 719. §.

282 BGB 530. § (1) bek.

283 Klimke i. m. 275.

Korábban a jogirodalom kizártnak tartotta a megtámadási jog átruházhatóságát. E kérdés megítélésben azonban változás állt be, egyes kommentárok és több cikk is a megtámadási jog átruházhatósága mellett foglal állást.284 Klimke veti fel azt az izgal- mas kérdést, hogy a megtámadási jog átszállása minden esetben helyes eredményre vezet-e? Indokolt-e vajon, hogy a szerződésből kilépő felet megillető, tévedés miatti megtámadási jogot a szerződésbe belépő fél gyakorolhassa, ha az adott körülmény te- kintetében a jogutód nem volt tévedésben vagy az adott körülmény a jogutód számára szerződés megkötése során nem bírt relevanciával? Releváns-e a kérdés megválaszolása során, hogy a szerződésátruházás időpontjában a szerződésbe belépő fél jogelődjének a megtámadási jogáról tudott-e? Klimke álláspontja szerint a jogutód megtámadási jogát ilyen esetekben csak akkor kellene elismerni, ha a jogutód a szerződésátruházáskor a megtámadási joggal tisztában volt.285

Egységes a jogirodalom álláspontja azzal kapcsolatban, hogy a fogyasztói kölcsön- szerződésből kilépő fogyasztó helyére belépő vállalkozást nem illeti meg a fogyasztó számára biztosított elállási jog.286 Ugyancsak nem illeti meg az elállási jog a házaló kereskedés során megkötött szerződésbe belépő felet.

A személyhez kötött alakító jogok átruházhatatlansága egy további jogértelmezési kérdést vet fel: szerződésátruházás esetén ezek a jogok automatikusan megszűnnek vagy továbbra is fennmaradnak a szerződésből kilépő és a szerződésben maradó fél vi- szonyában. Figyelemmel arra, hogy a szerződésátruházás célja, hogy az átruházó a kö- telemből teljes mértékben kilépjen, észszerűtlen lenne, ha – ezt a célt el nem ismerve – arra kényszerítenénk az átruházót, hogy bizonyos jogokat továbbra is ő gyakoroljon. A személyhez kötött alakító jogok ezért megszűnnek az átruházással.287

Nörr foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy részbeni átruházás esetén hogyan alakul- nak az alakító jogok. Ki jogosult például az elállás jogát gyakorolni egy olyan adásvé- teli szerződés esetén, ahol a vevő több dolgot vett, ezek tekintetében az elállási jog csak egységesen gyakorolható, majd az adásvételi szerződés megkötését követően a vevő egyes dolgok tekintetében átruházza a szerződést. Nörr erre az esetre az alakító jogok megosztását javasolja.288

Mivel a szerződésátruházás esetén a jogutód a jogelőd helyébe lép, a már megindult igényérvényesítési határidők nem indulnak újra. A jogutód annyi időn belül érvényesít- heti a szerződésben maradó féllel szemben az igényét, amennyi idő az adott határidő- ből a szerződésátruházás pillanatában a szerződésből kilépő felet megilletett. Minden eltérő értelmezés a jogelődnél kedvezőbb helyzetben hozná a jogutódot.289

284 Roth–Kieninuer i. m. § 413 Rn 12.; Steinbeck i. m. 54.

285 Klimke i. m. 278.

286 Klimke i. m. 279.

287 Klimke i. m. 285.

288 Nörr–Scheyhinu–Pöuueler i. m. 208.

289 Klimke i. m. 290.

6.5. Az átruházott szerződésből fakadó további jogok

A másodlagos igényeken belül a jogirodalom különválasztja az átruházáskor már fel- merült és az átruházást követően felmerülő igényeket.290

Az átruházáskor már felmerült igények (pl. hibás teljesítéssel összefüggő kártérítési igény) elválhatnak a szerződési pozíciótól. Ahogy engedményezés esetén az ilyen igé- nyek a felek eltérő megállapodásának hiányában nem szállnak át az engedményesre,291 szerződésátruházás esetén is ezen igényeket külön át kell ruházni.292 Klimke – további jogirodalommal és joggyakorlattal alá nem támasztott – elemzése szerint a követke- ző vélelmek érvényesülnek e körben. A szerződésből kilépő felek a szerződésbe be- lépő féllel szemben megillető, a szerződésben körülírt szolgáltatás tartalmát érintő igények átszállnak az engedményesre, míg a késedelmes teljesítéssel összefüggő, a szerződésátruházásig felmerült károk nem.293 A szerződésben maradó félnek a szerző- désből kilépő féllel szembeni igényei átszállnak a szerződésbe belépő félre.294

A szerződésátruházást követően felmerülő igények értelemszerűen már a szerző- désben maradó és a szerződésbe belépő felet jogosítják és kötelezik, az ő jogviszo- nyukban váltanak ki joghatást.295 Klimke álláspontja szerint e körben a szerződésben maradó fél pozíciója akár terhesebbé is válhat. Ha ugyanis a szerződésből kilépő fél nem fogyasztó, míg a szerződésbe belépő fél fogyasztó, a szerződésátruházást követő- en a fogyasztókra vonatkozó rendelkezések is irányadóak lesznek.296 Ugyanez fordítva is igaz: ha a szerződésből kilépő fél fogyasztó, míg a szerződésbe belépő fél nem, akkor az adott norma értelmezésével határozható meg, hogy nem fogyasztó esetén a rendel- kezés alkalmazandó-e.297

7. Összegzés

A bevezetésben azt a kérdést vetettük fel, hogy a német jog tud-e támpontul szolgálni a magyar jog számára a szerződésátruházás szabályozásának újragondolásához. A fenti vizsgálat alapján a kérdésre inkább nemleges választ adhatunk.

A német jogirodalom és joggyakorlat segíthet beazonosítani azokat a részkér- déseket, amelyekre szükséges a hazai szabálynak is választ adni ahhoz, hogy a szerződésátruházásban résztvevő felek a szerződéskötéskor előre láthassák, hogy e kér- désekben hogyan alakul a jogi pozíciójuk. Ilyen kérdés például a szerződésátruházás joghatásainak a kérdése, de ugyancsak relevánsnak tűnnek a szerződésátruházási szer- ződéssel kapcsolatban vizsgált egyes kérdések. Azon túl, hogy a német jog a kérdések

290 Ld. pl. Klimke i. m. 250–270.

291 Stürner i. m. § 401 Rn. 3.

292 Klimke i. m. 250.

293 Klimke i. m. 251.

294 Klimke i. m. 252.

295 Az egységes állásponthoz ld. pl. Dörner i. m. 238.

296 Klimke i. m. 262.

297 Klimke i. m. 264.

azonosításában segíthet, azt láthatjuk, hogy e kérdésekre adott válaszok is esetenként alkalmazhatóak lehetnek a hazai szabályozási környezetben is.

A német megoldás dogmatikai kiindulópontja, amely szerint a szerződési pozíció rendelkező ügylet tárgyát képezheti, nem illeszkedik a hazai jogi környezetbe. A né- met jogirodalom alapján úgy tűnik, hogy a szerződésátruházás rendelkező ügyletként történő értelmezése szükséges lehet a német rendelkező ügyleti felfogás koherenciájá- nak megőrzéséhez, de az a gyakorlatban és az elméletben egyaránt számos, nehezen megválaszolható kérdéshez vezet: kik között jön létre a szerződés, ki és pontosan mivel rendelkezik stb.

A rendelkező ügylet tárgya a magyar jogi gondolkodásban pozitív vagyonelem. Kö- vetelések esetén ezért – a dolgok mintájára – értelmezhető a rendelkezés. Nem látszik ugyanakkor, hogy a rendelkezés fogalmának kiterjesztése tartozásokra, valamint kö- veteléseket, jogokat és tartozásokat egyaránt tartalmazó szerződési pozíciókra milyen előnyökkel járna.