Főnévi alaptagú alárendelő és jelzős összetételek1
Xxxxx Xxxxxxxx – Xxxxxxx Xxxxx – Xxxxxx Xxxxx Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Pécs
xxxxx.xxxxxxxx@xxx.xx; xxxxxxx.xxxxx@xxx.xx; xxxxxx.xxxxx0@xxx.xx
Főnévi alaptagú alárendelő és jelzős összetételek1
Xxxxxx (2000: 537) megállapítja, hogy az alárendelő összetételek közül a deverbálisok alaptagja örökölheti a kiinduló ige eseményszerkezetét, argumentumszerkezetét és vonzatkeretét. Ebben a tanulmányban ezt kiegészítjük azzal a megállapítással, hogy az igéhez adjunktumszerűen társuló elemek öröklődése sincs kizárva. Azt állítjuk továbbá, hogy a produktív deverbális alaptagú összetételek alapján számos nem produktív összetétel is magyarázható, mert ezek is rendelkeznek olyan konceptuális kerettel, amelyből egy-egy thematikus szereppel jellemezhető magvonzat felbukkanhat előtagként. Egyrészt azokról a főnevekről van szó, amelyek egy-egy lehetséges deverbális alaptag megjelenését blokkolják (Laczkó 2000: 321–322), másrészt ide tartoznak például a nem képzés útján létrejött reprezentációs főnevek is (Runner–Goldwater (2011: 220). Ezek mögött Xxxxxxxxx–Xxxxxx– den Dikken (2012: 275–296) elemzését „felfejtve” feltételezünk egy metaigét, így értelmezve az összetételi előtagban felbukkanó elemnek általuk tulajdonított thematikus szerepet. Mindezt egy olyan globális keretbe ágyazzuk a jelzős összetételekkel egyetemben, amely szerint a főnév dependenseinek megjelenési igényét egy mondatszintű és egy szószintű szintaxis egymással szoros együttműködésben elégíti ki megfelelő pozíciók generálása révén.
Kulcsszavak: alárendelő összetétel, jelzős összetétel, deverbális képzők, szemantikai argumentumok, hatáslánc
1. A szóösszetétel fogalmának problémái
Mielőtt az alárendelő szóösszetételek szerkezetét bemutatnánk, illene tisztázni, mit is értünk szóösszetételen. Azonban ahogyan a konferencia címe is utalt rá, éppen ez okozza a legnagyobb problémát.
Az első példasor (1) azt az intuíciónkat szemlélteti, hogy a szószerkezettől skálaszerű átmenet vezet az összetételekig.2 Az (1b) egyértelműen szószerkezet – egy melléknévi jelző alkot egy főnévi csoportot a főnévi fejjel: egy olyan személyről van szó, aki egyrészt tanárnő, másrészt faluban él, illetve német nemzetiségű . Az (1c–c',e–h) példákban viszont a főnévi fej előtt főnévi módosító áll (NB: az (1g–h) példákban a német szó főnévként funkcionál, hiszen kicserélhető a rajz főnévre). Mivel a melléknévvel szemben a főnév jóval ritkábban tölti be a főnévi módosító szerepét, ez a nem tipikus viselkedés máris gyanakvásra adhat okot, hogy vajon nem összetételi taggal állunk-e szemben. Az (1d)-ben pedig, bár a német melléknévként funkcionál, olyan esetet kívántunk szemléltetni, amelyben nem a megnevezett egyed származik német földről, hanem a fajta. Nem is világos, hogy miért szokás különírni a német vizsla fajtanevet (hasonlóan az ír terrier és a dán dog fajtanevekhez), miközben az (1d')-ben
1 A szerzőket az OTKA NK 100804 Átfogó magyar nyelvtan c. projekt támogatta. A jelen tudományos közleményt a szerzők a Pécsi Tudományegyetem alapításának 650. évfordulója emlékének szentelik.
2 Az (1a)-ban egy olyan semleges mondatklisét adunk, amelybe nemcsak az (1) példasor főnévi szerkezeteit, de valamennyi további, mondatba nem foglalt főnévi szerkezetes példánkat be kell helyettesíteni (-rÓl raggal kiegészítve), amikor releváns a hangsúlymintázatuk. Befoglaló mondat nélkül ugyanis még a jól formáltságról sem lehet nyilatkozni, nemhogy a „megfelelő hangsúlyozásról”. Alapvetően két hangsúlyfokozatot különítünk el: a vesszővel jelölt (kezdőszótagi) hangsúlyozottságot a karikával jelölt (vagy később általában jelöletlen) hangsúlytalanságtól. Az (1c–c') példapárban alkalmi jelöléssel – egy „kilences” idézőjellel – próbáljuk érzékeltetni, hogy a tulajdonnevet más artikulációval ejtjük, mint a melléknévi jelzőt (1b). Ami a szövegben
említett skálaszerűséget illeti, a fejként szolgáló főnévi elem hangsúlyi státusza jelenti az elsődleges rendezési elvet, míg a szókapcsolat jellegére vonatkozó saját intuíciónk a másodlagosat – amelynek egzaktabb megfogalmazására majd az 5. szakaszban visszatérünk.
megnevezett szerszámfajtát, illetve bútorfajtát egybe szokás írni.
(1) ● Szószerkezet vagy összetétel?
a. Még nem beszéltünk...
b. a 'falusi/'német 'tanárnőről
x. x ’Xxxxxx/’Xxxxxx ’Xxxxxxxx 'tanárnőről c'. x ’Xxxxxx/’Xxxxxx 'tanárnőről
d. a 'német ºvizsláról
d'. a 'franciaºágyról / 'franciaºkulcsról
e. a 'Falusi/'Németh ºcsaládról
f. a Könyvhétre megjelent új 'Falusi/'Németh-ºregényről
g. a 'németºtanárról / 'rajzºtanárról g'. a 'németºvizsgáról / 'rajzºvizsgáról
x. x 'xxxxxxxxxxxxxxxx / 'rajzºtanításról
A szakirodalom az összetételek meghatározásához fonológiai, szemantikai, morfológiai és szintaktikai szempontokat is figyelembe szokott venni (Fejes 2005). Gyakori szempont, hogy a tipikus összetételben a szóhangsúly az első tagra esik, ahogyan a fenti (1d–h) példában is látható volt. A barnamedve fajelnevezésben például csak az első tagon van hangsúly (2a), míg jelzős szerkezetként a főnévi fej kötelezően hangsúlyt kap (2b).
(2) ● Összetétel és szószerkezet hangsúlyozása
a. 'barnamedve, 'zöldkártya, 'fehérbor
b. 'barna 'medve, 'zöld 'kártya, 'fehér 'bor
A hangsúly mint kritérium – nevezzük a fonológiai szó követelményének – önmagában azonban nem alkalmas összetételi tesztnek. Ahogyan Fejes (2005: 22) megjegyzi, bizonyos dialektusokban megengedett az összetételi tagok fejének a hangsúlyozása is (pl. 'asztal'terítő), emellett vannak olyan szerkezetek, például a fenti (1e) típus, amelyeket nem az összetételek között szoktak számontartani, mégsem kerül hangsúly a főnévi fejre (Xxxxxx–Nádasdy (1994: 424) példája: a 'Nagy ˚család). Jelentéstani szempontból a transzparencia hiányát szokás emlegetni, amire majd antikompozicionalitásként is vissza fogunk utalni, azonban vannak olyan összetételek, amelyekben a tagok jelentéséből egyértelműen megadható az összetétel jelentése, pl. özvegyasszony (Fejes 2005: 26–30).
Az összetétel szakirodalmában leginkább a szintaktikai szempontokat szokás kiemelni (lásd pl. Kiefer 2000, 2009). Az érvek között szerepel az előtag módosíthatatlansága (3a'), valamint az, hogy az előtag nem toldalékolható (3a"): azaz „csupasz főnév”, vagyis nem épít
– a szintakták nyelvén szólva (pl. Bartos 2000) – NumP, PosP vagy pláne DP kategóriájú összetett szerkezetet (és ezzel párhuzamosan, csupaszságából adódóan, nem referál egyedre). Ez azonban nem jelenti azt, hogy az előtag ne viselhetne semmilyenfajta toldalékot. A (3b-e) példában olyan összetételek szerepelnek, amelyekben az előtag kötelezően esetragot visel; idiomatikus esetekben akár még tárgyragot is (3c) (vö. (3a".3)). Míg a (3b,c) esetében a rag megjelenése magyarázható azzal, hogy az összetétel feje deverbális főnév, és az eredeti igei szerkezet argumentumának esetragja megőrződik a deriváció során, a (3d,e) esetében ez nem megfelelő magyarázat. Ezek ugyan nem produktív típusok megtestesítői, de létező alakok, ebben a formában lexikalizálódtak (más toldalékkal azonban nem állhatnak).
(3) ● Az összetétel előtagja nem módosítható
a. utca-seprés / levél-írás
a'. *[[széles utca]-seprés] / *[[hosszú és rendkívül szenvedélyes hangú levél]-írás]
a".*utcá-k-seprés / *level-eink-írás / *fog-at-mosás
b. iskolá-ba-járás / has-ra-esés b'. *iskola-járás / *has-esés
c. föld-et-érés / nagy-ot-hallás c'. *föld-érés / *nagy-hallás
d. tej-be-rizs / *tej-rizs / *tej-et-rizs
e. bolond-ok-háza /*bolond-ház
A szintaktikai szempontok között szerepel az ellipszis lehetősége is; ám mellérendelés esetén nemcsak mondatszintű egységek (4a), hanem – meghatározott körülmények között – összetételi tagok is törölhetők. Az (4b) példa hátrautaló, míg a (4b') előreutaló szóbelseji ellipszisre mutat példát Bánréti (2007: 135–144) alapján. Kenesei (2008) még azt is felveti, hogy nem a fonológiai szó a legkisebb egység, ami törölhető, hiszen akár egy képzett szó is részt vehet az ellipszisben, ahogyan ezt az általa kifogástalannak ítélt (4c) példa mutatja, így az ellipszis lehetősége semmiképp nem szerepelhet összetételi kritériumként.
(1) ● Ellipszis szóösszetételben és képzett szavakban
a. [a német fiú és a finn fiú] / [a német fiú és a finn fiú]
b. [orvos- és egészségtudomány] / [ajtó- vagy kapuzár]
b'. [férfiingek és -nadrágok] / [szabálysértés vagy -követés]
c. [ajtó- és ablaktalan] ház
Láthattuk, hogy sem a fonológiai, sem a szemantikai, sem a szintaktikai szempontok nem elégségesek önmagukban a szóösszetételek egyértelmű meghatározásához. Ebben a tanulmányban ezért mi először fordított irányból indulunk el: két nagyon általános alaptípus tulajdonságaiból kiindulva általánosításokat fogalmazunk meg további típusokra vonatkozóan. Azt állítjuk, hogy összetételnek tekinthetők azok a szerkezetek, amelyekben a – kötelezően hangsúlytalan – fej egy produktív képzővel ellátott deverbális főnév, miközben az előtag az igei vonzatkeretből (vagy annak szabad határozókkal való kiterjesztéséből, ld. (5b)) a deriváció során megőrzött szintaktikai argumentumot testesíti meg. Az előtag ragozatlan (5a) vagy „örökölt raggal” ellátott (5a') csupasz főnév, vagy más szófaj (pl. határozói igenév) ragozatlan változata. Az ilyen N-N konstrukció tehát derivációs, argumentum–fej viszonyt jelenít meg. A példasorban megadott thematikus szerepek az igei vonzatszerkezetben elfoglalt szerepre utalnak; alaposabb tárgyalásukra majd a 3., „felülvizsgálatukra” pedig az 5. szakaszban térünk vissza. Úgyszintén az 5. szakaszban tárgyaljuk a fent megnevezett kritériumokat, amelyekre fonológiaiszó-követelményként, illetve antikompozicionalitásként utalunk vissza.
(5) ● Deverbális főnévi fejű összetételek
a. 'halPáciens-pusztul-ás, 'ökörPáciens-süt-és, 'sírVégpont-ás-ó, 'árvízTermészeti erő-károsul-t
a'. 'víz-beVégpont-fúl-ás, 'falu-raVégpont költöz-és
x. xxxxxx xxxx-és, alva-jár-ás, alva-jár-ó, ütve-fúr-ó
A főnévi fejű összetételek azért lehetnek tipikus példányok az összetételre, mert univerzálisan is a leggyakoribbak. Xxxxxxx és Scalise (2009) 21 nyelvre kiterjedő vizsgálata alapján az összetételek 52,25%-a főnévi kimenetű. Mivel a deverbális fejű összetételek rendelkeznek egyértelműen azonosítható főnévi dependenssel, kulcsot adhatnak más összetételek szerkezetének megértéséhez is.
2. Az összetett szavak osztályozásának problémái
Az összetételeket a Bloomfield-féle klasszikus elmélet szerint legalább két csoportba szokás sorolni. Az úgynevezett endocentrikus összetételekben az alaptag a morfológiai, szintaktikai és szemantikai fej, amely a szerkezet jobb oldalán foglal helyet (Xxxxxxxx 1981: 284). Némi egyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a (6a) példái azért endocentrikusak, mert a diódaráló tényleg egy daráló, az angolszalonna pedig egy szalonna. Ezzel szemben az exocentrikus összetételeknek nincs fejük, jelentésük bejósolhatatlan (6b).
(6) ● Endocentrikus és exocentrikus összetételek
a. diódaráló, angolszalonna
b. 〈vörösbegy〉, 〈széltoló〉, 〈farkas〉〈alma〉
Mivel az összetett szavak nem elenyésző része (kb. ötöde) exocentrikus, ezért néhány mondatban érdemes ezekkel is foglalkozni. Többen mutattak rá arra, például Xxxxxxxx (1998), hogy az exocentrikus szavak is szabályosak, csak fellelhető bennük egy metonimikus- metaforikus jelentésmozzanat. A vörösbegy esetében egy jellegzetes részlet metonimikusan jelöli a madarat, míg a széltoló kifejezést metaforikusan érthetjük egy emberre; a farkasalma esetében pedig a növény termésének alakja azonosítódik az almával, míg a farkas a növény mérgező voltára utal (6b). Mindebből az következik, hogy az exocentrikus összetételek jó része is elemezhető elsődlegesen azon szabályok mentén, amelyeket az endocentrikus összetételekre megállapítunk (Benczes 2005). Ezt a (6b) pontban a „metaforizálást” jelző speciális zárójelekkel kívánjuk szemléltetni. Az első két szó szabályos jelzős, illetve alárendelő összetétel, amelyek éppúgy „metaforizáció” bemenetéül szolgálhatnak, mint az olyan nem összetett szavak, mint az egér vagy a disznó (az szorulna magyarázatra, ha az összetett szavak nem metaforizálódhatnának). A harmadik szó pedig azt példázza, hogy annak sincs akadálya, hogy a metaforizációs művelet kimeneteként előálló szavak lépjenek be az összetettszóképzés műveletébe; az adott esetben lényegében a ‘mérgező növény’ jelzős szerkezet forr össze összetett szóvá.
Elegendő tehát a továbbiakban Bisetto–Scalise (2005) osztályozását követnünk, akik az előtag és a fej viszonya alapján az összetételeket alárendelő, jelzős és mellérendelő összetételekre osztják. Cikkünkben elsősorban az alárendelő összetételekkel foglalkozunk, de kitérünk a jelzős összetételek meghatározó tulajdonságaira is. A két összetételi műveletben azonos, hogy a főnévi fej előtt annak egy bővítménye jelenik meg. Ez lehet jelzői szerepre is alkalmas adjunktum, ilyenkor beszélhetünk jelzős összetételről (pl. vöröshagyma). Produktív képzős deverbális főnévi fejű összetételek esetében pedig vagy egy thematikus szereppel jellemezhető argumentum tűnik fel előtagként (5a–a') – az irányjelölő igekötőt is egy thematikus szereppel bíró bővítmény reprezentánsának tekintve (pl. hazaVégpont-költöz-és, kiKezdőpont-költöz-és), vagy az igei keret szabad határozókkal való kiterjesztéséből származó adverbium (5b).3 Azt figyeltük meg, hogy a fej előtti zóna mindkét típusban kétszer is – de nem többször – lehet kitöltve (pl. légkondi-be-kapcsolás, ál-kertész-lány).
A nem szabályos deverbális fejű alárendelő összetételeknek két típusát különböztetjük
meg.
Az egyik típusba olyan összetételek tartoznak, amelyeknek a feje egy deverbális főnév
nem produktív képzős blokkoló alakja (Laczkó 2000: 321–322). Mivel például a szabályosan képzett tanító deverbális főnevet csak alsó fokú iskoláztatásban résztvevő nevelőre használjuk, a tanár alak blokkolóként jelenik meg a mentális lexikai rendszerünkben. Azt
3 Az alárendelő és a jelzős szerkezetek különbségét kiemelve Kenesei (2015: 71, 83) előbbieket „N-N” képletbe foglalható argumentum–fej szerkezetként említi, utóbbiakat tartva csak valódi (az ő jelölésével „N+N”) összetételnek.
állítjuk, hogy az ilyen fejű összetételek ugyanolyan szerkezettel jellemezhetők, mint a produktív deverbális fejű összetételek.
A másik típusba olyan összetételek tartoznak, amelyeknek a feje például olyan reprezentációs főnév (Runner–Goldwater 2011: 220), mint a kép, film, történet, mese, regény. Ezek mögött Xxxxxxxxx–Xxxxxx–den Dikken (2012: 275-296) elemzését „felfejtve” feltételezünk egy metaigét, így értelmezve az összetételi előtagban felbukkanó elemnek általuk tulajdonított thematikus szerepet (a szerző például Xxxxx a reprezentáció létre hozójaként).
Az a fő tézisünk, hogy mind a produktív, mind a nem produktív derivációs alakok, mind a reprezentációs főnevek jelentéstartalmát a fejben megjelenő igei maghoz képest lehet definiálni (Jackendoff 2009).
3. Alárendelő összetételek
Elemezésünknek ebben a részében a thematikus szerepek elméletét felhasználva teszünk megállapításokat az alárendelő összetételekről (Komlósy 1992: 56–57). Bár az elmélet több ponton vitatható, hiszen nincs objektív leírásunk a valóságról, amelynek aztán a nyelvi kifejezéseket megfeleltethetnénk (Alberti 2015: 10), félformális leírásunkban egyfajta közelítő címkeként használjuk őket. A kognitív nyelvészet kiinduló elveivel egyetértve (lásd pl. Xxxxxxxx N. 2016) úgy véljük, hogy az összetételben szereplő előtagok a fej körüli szemantikai hálóból válogatódnak ki. Ezt a hálózatot azonban részbenrendezettnek tekintjük, amelyben központi szerepet kap az okozás, hatás motívuma. Az okozás nyelvi kifejezőjét, az igét tartjuk a háló magjának (akkor is, ha nem deverbális az összetételi fej).
Az igék és metaigék köré kiépülő szemantikai háló természetéről az 5. fejezetben lesz szó. Ebben a fejezetben arra fókuszálunk, hogy ebből a szemantikai hálóból mely elemek jelenhetnek meg valójában összetételi előtagként. Ennek ugyanis nyelvspecifikus szabályai vannak, ezeket az ismert alapesetekből kiindulva vázoljuk fel. De melyek is az alapesetek? Induljunk ki a produktív képzőkből! A magyarban a deverbális képzők közül az -Ás, az -Ó, a
-(Vt)t és a -hAtnék bizonyul termékenynek (Xxxxxx 2000, Xxxxx–Xxxx–Xxxxxxx–Xxxxxx 2016), és ezek mindegyike megjelenhet deverbális fejű összetételekben (7).
(7) ● Produktív képzők összetételek fejein
a. nép-irt-ás
b. dió-darál-ó
x. xxxxx-károsul-t
d. oroszlán-simogat-hatnék
A kimenetek, vagyis a fenti példasor főnévi fejei meghatározott alapjelentésekhez – és ezzel összefüggésben általában meghatározott thematikus szerepekhez – kötődnek.
(8) ● Deverbális főnevek által kifejezhető jelentések
a. esemény: -Ás (futás)
a'. vágy vagy szükséglet (Xxxxxxx és Xxxxxx 2016): -hAtnék (ír/ásít-hatnék(om van))
b. cselekvő (Ágens): -Ó (író)
b'. eszköz (Instrumentum): -Ó (daráló)
b".hely (tipikusan szabad helyhatározó): -Ó (temető)
c. produktum (Páciens vagy Végpont): -(Vt)t (felfedezett(je valakinek), sül-t))
Azt állítjuk, hogy a fenti minta alapján a nem produktív képzős alakok és a reprezentációs (vagy más speciális csoportot alkotó) főnevek szerepei is megragadhatók (9).
Érdemes észrevenni az alábbi példasorban, hogy nem ritkán az (idézőjelbe tett) szabályosan képzett potenciális alakok is léteznek a nyelvben, de más jelentésre lettek lefoglalva.
(9) ● Blokkoló alakok és reprezentációs főnevek jelentései párhuzamban a deverbális főnevekkel
x. xxxxxxx („vadászás”: vadászat, „mérkőzés”: meccs, parti)
x. xxxxxxxx („tanító”: tanár, „repülő”: pilóta)
b'. eszköz („csípő”: xxxxxxx, „író”: toll) b".hely („sütő”: sütöde, „tároló”: remíz)
c. produktum („sütött”: sütemény, „festett”: arckép)
A nyelvelsajátítás irodalma közvetlen bizonyítékokat szolgáltat mind a fenti jelentéstípusok általános és univerzális voltára, mind a deverbális és nem deverbális alakok összefüggéseire. Az egyéves gyermekek egyszavas mondatai, holofrázisai rokonságot mutatnak a fenti jelentésviszonyokkal, hiszen a baba számára tipikus élethelyzethez kötődnek. Egy egyszavas apa jelölheti az apa által végzett cselekvést, egy autó a cselekvés eszközét, az oda a játék helyét. Emellett a gyermek életében fontos a birtoklás és a kedvezményezetti viszony (Kuncz 2007: 8–9). Bár a gyermekek nagyjából háromszor annyi főnevet használnak ebben a korban, mint igét, az adatok azt mutatják, hogy a gyermeket körülvevő világ tárgyainak, személyeinek megnevezése az adott tárggyal, személlyel kapcsolatos cselekvéshez kötődik. Végső soron tehát nem mondunk ellent a tényeknek akkor, amikor azt állítjuk, hogy a fenti viszonyok a cselekvéshez, és az azt kifejező igei maghoz képest ragadhatók meg.
4-5 éves kor körül a gyermekek szókincse már meglehetősen gazdag, egyes adatok szerint 1600-2000 szót ismernek (Kuncz 2007: 9). Xxxxxxx Xxxxxx a szótanulási képesség felmérésére és a diszlexia-veszélyeztetettség felismerése céljából fejlesztette ki tesztjét, amelyben a gyermekeknek képek segítségével kell új szavakat megtanulniuk (Kuncz 2007). Xxxxxx et al. (2016) kimutatta, hogy a gyermekek hibái között felfedezhetők a nem deverbális alakok deverbális főnévvel való helyettesítései is: a lakat szóról az egyik gyermeknek a záró – ebben a formában nem létező, de a produktív minta analógiájára létrehozott – főnév jutott az eszébe, míg másikuk a kefe szó helyett a kefélő alakot használta. Afáziásoknál szintén figyeltek meg hasonló hibákat: szájkosár helyett például szájbecsuktató illetve harapásgátló alakokat hoztak létre a betegek (Ivaskó et. al. 2016). Tehát a fenti jelentések kifejezésére a gyermekek és az afáziások számára a legproduktívabb képzős alak szolgáltatják az analógiát, és akkor is képzős alakot produkálnak, ha az az adott nyelvben nem létezik (mert azt nem produktív képzős alak vagy speciális főnév blokkolja).
3.1. Az előtag: konceptuális argumentum
Az alaptagban kifejezett jelentés meghatározza, hogy az előtagként felvett elem milyen szerepet kaphat a bemenetül szolgáló igétől. A következőkben az egyes produktív képzőket sorra véve részletesen bemutatjuk, hogy maguk az előtagok milyen thematikus szereppel bírhatnak. Ezek után pedig a nem produktív, blokkoló alakok és a speciális főnevek viselkedését tárgyaljuk.
3.1.1. Produktív képző az összetétel alaptagján
A produktív képzős alakok esetében egyértelműen adódik, hogy a bemenetül szolgáló igét tekintjük kiindulópontnak, és az ige lehetséges vonzatait fedezzük fel az összetételi alaptagban. A produktív képzős alakok elemzését (Xxxxx–Xxxx 2016) fejezetére építve
foglaljuk össze.
A leggyakoribb deverbális nomenképző az -Ás, és mivel tipikusan esemény jelentésű főneveket hoz létre, így a fej és az előtag között itt találjuk a legtöbb és legváltozatosabb szemantikai viszonyt. A (10) példasorban Kiefer (1993) alapján a lehetséges thematikus szerepekre hozunk példát.
(10) ● Az előtag lehetséges thematikus szerepe Ás-képzős főnévi fejek mellett
a. Xxxxx (!): gyermek-sír-ás
b. Természeti erő: villám-csap-ás
c. Páciens: levél-hullás, ökör-süt-és
d. Instrumentum: áram-ellát-ás
e. Végpont: iskolába jár-ás
f. Lokális: vidéken él-és, ott-tartózkod-ás
g. Páciens-Végpont: táska-földre-dob-ás
h. Páciens-Instrumentum: usb-áram-ellát-ás
Ahogyan a (11) példasorban látszik, hangadást kifejező unergatív (Ágens alanyú intranzitív) igék esetén a megjelenő egyetlen argumentum nem tekinthető sem Páciensnek, sem tipikus Ágensnek. Nagyon kevés olyan igét ismerünk, amelynek alanyszerű argumentuma összetételi tagként is megőrzik akkor, ha élő embert jelöl. Általában inkább állati hangadásra vonatkozó szavakat találunk a példák között, vagy – a tranzitívak esetén is – betegségre utaló kifejezéseket. Egyik esetben sem beszélhetünk intencionális ágensről (Kiefer 2000: 547–548).
(11) ● Xxxxxx argumentum előtagként?
a. gyermek-nevet-és / csecsemő-sír-ás
a’. *gyermek-énekl-és / *csecsemő-mász-ás
b. kutya-ugat-ás / macska-nyávog-ás
x. xxx-zúg-ás/has-csikar-ás/ hideg-ráz-ás
Xxxxxx (2009: 533) egy harmadik típust is említ, amikor látszólag ágensi szerepű argumentum az előtagi főnév: bolhacsípés, kutyaharapás. Megjegyzi ugyanakkor, hogy különbséget kell tennünk az -Ás képzős főnevek jelentései között. Míg a fenti példák esemény jelentésű főnevek voltak, addig itt az esemény jelentés nem jöhet szóba. A kutyaugatás ugyanis értelmezhető A kutya ugat eseményt jelentő mondattal, a kutyaharapás azonban nem arra az eseményre utal, amikor egy kutya harap, hanem inkább a fenti (9c)-ben bemutatott produktumról van szó (NB: az -Ás képző blokkoló alakokat hoz létre a szállás, lakás, rakás, hányás, kerítés szavak esetében is). Xxxxxxxxx egyetértve megállapíthatjuk tehát, hogy tipikus intencionális ágens nem jelenhet meg előtagként sem intranzitív, sem tranzitív igékből képzett főnevek mellett. Az intranzitív unakkuzatív igék mellett felbukkanó argumentum Páciens4 vagy Természeti erő thematikus szereppel bír, összetételi tagként is így fordul elő (12).
(12) ● Unakkuzatív igék Páciens és Természeti erő argumentuma az előtagban
a. lomb-hull-ás / rózsa-nyíl-ás / nap-süt-és / hó-es-és
b. villám-csap-ás
A legtipikusabb szerep az összetételi tag számára a Páciensi szerep, különösen tranzitív igék esetében (Kiefer 2009). Ilyenkor a tárgyrag nem jelenhet meg az előtagon. Amikor mégis
4 A szintakták gyakran Témának nevezik ezt a szerepet, mi azonban a Pácienst használjuk.
megjelenik, akkor az előtag gyakran nem Páciensi szerepű, hanem Végpont (13c).
(13) ● A tárgyrag általában nem jelenik meg az előtagon
a. levél-ír-ás / újság-olvas-ás / tévé-néz-és
a'. *level-et-ír-ás / *újság-ot-olvas-ás / *tévé-t-néz-és
b. föld-et-ér-és
Ha a kiinduló igének a tárgy mellett más oblikvuszi bővítménye is volt, az oblikvuszi bővítmény ragtalan formában általában nem jelenhet meg az előtagban, kivéve, ha Instrumentum szerepű (lásd még Kiefer 2009: 529). Egyes esetekben a Páciens és az Instrumentum egyszerre is megjelenhet (14).
(14) ● Oblikvuszi bővítmény általában nem jelenik meg az előtagban
a. Juli vért ad Palinak. a'. Juli vér-ad-ás-a
a".*Juli vért Palinak-ad-ás-a
b. bomba-támad-ás / gyermek-áld-ás
c. usb-áram-ellát-ás
Ugyanakkor több – főként idiomatikus – példát találunk arra az esetre, amikor az oblikvuszi bővítmény ragos formában előtagként funkcionál egy összetételben (15). Az előtagok thematikus szerepe ilyenkor Végpont vagy Lokális. A (15b–c) példákban a testrészt megnevező főneveknek birtokként kell megjelenniük egy azonosítható birtokos mellett (Komlósy 1992: 216).
(15) ● Esetragos előtagok: Végpont és Lokális szerepben
a. rom-ba-dönt-és
b. arc-ra-borul-ás / térd-re-es-és
c. fej-en-áll-ás
Igekötős igék képzett alakjai általában nem állhatnak összetételek fejeként, hiszen az igekötős ige argumentuma specifikus, az összetételi előtagok azonban csak nem specifikus puszta főnevek lehetnek. Xxxxxx (2009: 536) szerint azokban az alakokban, amelyekben mégis igekötős igéből képzett főnév van a fejben, az igekötőnek a perfektivizáló funkción kívül más jelentésspecifikáló szerepet is kell tulajdonítanunk (16).
(16) ● Igekötős igék mint az alaptagok bemenetei
a. ér-el-meszesed-és / ár-ki-egyenlítőd-és
b. kormány-át-alakít-ás / fa-ki-termel-és / újság-ki-hord-ás
c. *újság-el-olvas-ás / *film-meg-néz-és
Az -Ás mellett a -hAtnék képző is lényegében magára az eseményre vonatkozik (egész pontosan az arra irányuló vágyra). Ebben az esetben is változatos szemantikai viszonyokat találunk a fej és az előtag között. Az -Ás képzős változathoz hasonlóan nem jelenhet meg az Xxxxxx argumentum az előtagban (17).
(17) ● A -hAtnék képzős fejek és előtagjaik
a. Páciens: oroszlán-simogat-hatnék
b. Végpont: iskolába-me-hetnék
c. Lokális: hason-fek-hetnék
x Xxxxx: *férfi-ír-hatnék
A legtöbb -hAtnék képzős alakban is a Páciens jelenik meg előtagként. Az összetételek olyan vágyat denotálnak, amelynek prototipikus tárgya az előtagban kifejezett főnév segítségével ragadható meg (18). A (18d) példa azért különleges, mert a tárgyrag megőrződik a deriváció során, összefüggésben egyrészt az elidegeníthetetlen jelentéssel, másrészt a szerkezet fonológiai tulajdonságaival (az előtag egyszótagú). A szerzők anyanyelvi intuíciója egyébként érdekes jelenséget sugall: a hajmoshatnék alakot egy olyan fodrász esetében használnánk, aki más haját mossa, míg a (18d) változat azt a jelentést idézi fel, amikor az érdekelt személy a saját haját mossa.
(18) ● -hAtnék képzős összetételek: Páciens az előtagban
a. oroszlán-simogat-hatnék
b. krimi-olvas-hatnék
c. autó-vezet-hetnék
d. haj-at mos-hatnék
Egyéb esetragok szintén megőrződnek az összetételi tagon hAtnék-képzős fej mellett, Végpont és Lokális szerepet betöltve (19).
(19) ● Ragos főnevek előtagként -hAtnék-képzős fej mellett
a. iskolá-ba me-hetnék
b. fá-ra mász-hatnék
c. has-on fek-hetnék
Az -Ó képzős alakok a cselekvőt, a cselekvés eszközét, illetve a cselekvés helyét nevezik meg, és mint látható, tipikusan a Pácienst véve előtagnak (20).
(20) ● -Ó képzős alaptagú összetétel
a. autó-vezet-ő Xxxxx
b. tej-iv-ó Lokális
c. fa-fúr-ó Instrumentum
Összetételi fejként tipikusan a cselekvés tárgyát (20), eszközét, végpontját kifejező igei argumentumokat veszik maguk mellé előtagként (21). Mivel az összetett szó maga az igei keret Instrumentumára, illetve helyhatározójára utal, ezúttal az Ágens előtagként való megjelenésének nincs akadálya: a (21c) példában az előtag Xxxxx: a gyermek ezzel fúr, a színész itt társalog.
(21) ● -Ó képzős fejű főnevek előtagjai
a. Instrumentum: por(-ral)-olt-ó
b. Végpont: ágy-ra-jár-ó, nap-ra-forg-ó
c. Xxxxx: gyermek-fúr-ó, színész-társalg-ó
Oblikvuszi vonzatok ugyan ritkán, de megjelenhetnek az előtagban intranzitív igék esetében. Az esetrag megjelenése lexikalizált: a (22a–b) példában kötelezően megjelenik, a (22c–d) példákban nincs jelen. Az -Ás képzőhöz hasonlóan leginkább az instrumentálisz rag az, ami eltűnik az összetételi előtagról, míg más szemantikus ragok – különösen Végpont és Lokális szerepű előtagokon – rendre megmaradnak. Ugyanakkor tranzitív igék esetében, ha a Páciens szerepű argumentum helyett az Instrumentum szerepel az előtagban, az esetrag újra
felbukkanhat (22).
(22) ● Oblikvuszi esetragok -Ó képzős fejű összetételek előtagjain
x. xxx*(-ra)-jár-ó
b. ajtó*(-n)-áll-ó
c. drog(*-tól)-függ-ő
x. xxxxx(*-vel)-keresked-ő
e. por-(ral)-olt-ó/ víz-zel-vág-ó
Az -Ás képzőhöz hasonlóan -Ó képzős alakokat is képezhetünk igekötős igékből. Az előtag ilyenkor Páciens, de lehet Végpont és Instrumentum is (23).
(23) ● Igekötős igék -Ó képzővel
a. fa-ki-termel-ő / család-fenn-tart-ó
b. áram(*-mal)-el-lát-ó / iskola(*-ra)-elő-készít-ő
A -(Vt)t képzős főnevek eseménytípusok Páciens/Végpont szerepű résztvevőit jelölik. Előtagként a fej Természeti erő, Stimulus és Lokális szerepű argumentumai jelenhetnek meg (24).
(24) ● -V(t)t képző összetételek alaptagján
a. Természeti Erő: árvíz-károsul-t
b. Stimulus: jazz-őrül-t
c. Lokális: fej(*-en)-sérül-t
A -(Vt)t képzős főnevek másik lehetséges jelentése a tipikus, intézményesült esemény. Az ágensi előtagot tartalmazó alakok egyediek és lexikalizáltak, csak meghatározott esetragokkal fordulnak elő (25b).
(2) ● Tipikus eseményt jelölő -(Vt)t képzős főnevek összetételekben
a. Természeti Erő: nap-kel-t-e, nap-nyug-t-a
b. Ágens: posta-fordul-t-á*(-val), kutya-fut-t-á*(-ban)
3.1.2. Produktív képzőket blokkoló alakok az összetétel alaptagján
A produktív alakok mellett számos nem produktív képzőt fedezhetünk fel az összetételek alaptagján. Az alábbi táblázat a produktív képzős alakok néhány lehetséges blokkoló formáját tartalmazza. Ahogyan a produktív képzők esetében, itt is tipikus kimenetek az Eventualitást, az Ágenst, az Eszközt, a Lokálist és a Pácienst vagy Végpontot kifejező alakok. Látható, hogy produktív képzők is felbukkannak blokkoló alakként, amikor nem tipikus szerepükben használatosak.
Képző | Képzett szó | KIMENET SZEREPE |
-Ó | házPáciens-avató | Eventualitás (-Ás főnevek blokkolói) |
-At | elefántPáciens-vadászat | |
-(A)tAl | áruPáciens-behozatal | |
-(od)AlOm | cigányÁgens-lakodalom | |
-Ály | TűzTerm.erő-veszély | |
-Ány | szezonPáciens-nyitány | |
-Ár | szénPáciens-vájár |
-nOk | századKedvezményezett-írnok | |
-Xxx | xxxxXxxxxxx-építész, faPáciens-építész | |
-Ás | városPáciens-vezetés | |
-Ás | ütőPáciens-borítás | Instrumentum (-Ó főnevek blokkolói) |
-Ály | benzinPáciens-tartály | |
-Al / -Ál | dobozPáciens-fedél | |
-AttyÚ | vízPáciens-szivattyú | |
-ornya | olajPáciens-szivornya | |
-Asz | ruhaPáciens-csipesz | |
-ÓkA | diaPáciens-nézőke | |
egyéb blokkoló alakok | ácsÁgens-kalapács, asztalosÁgens-furdancs | |
-(O)dA | fánkPáciens-sütöde | Lokális (-Ó főnevek blokkolói) |
-Ás | legényÁgens-lakás | |
-ÓkA | babaÁgens-járóka | |
-ÓkA | gyermekKedvezményezett-mondóka | Páciens (-(Vt)t főnevek blokkolói) |
-Ány | puskaVégpont-töltény | |
-é | MarkóÁgens-protezsé | |
-mÁny | pékÁgens/zabPáciens-sütemény | Végpont (-(Vt)t főnevek blokkolói) |
-vÁny | faPáciens-faragvány | |
-Ás | faPáciens-rakás |
1. táblázat. Produktív képzős alakok néhány blokkoló alakja
Tanulmányunk fontos tézise, hogy a blokkoló alakok ugyanúgy lehetnek összetételek alaptagjai, előtagként pedig a képzés bemenetéül szolgáló ige vonzatkeretéből lép be egy elem. Azt állítjuk tehát, hogy a blokkoló alakok összetételek fejeként nem viselkednek másként, mint a produktív képzős alakok, az összetételek mintázata a produktív alakok alapján levezethető. A földrajztanár összetétel elemzése során Xxxxxxx (2015: 73) is ugyanerre az álláspontra jut, tehát a blokkoló tanár alak argumentumának kell tekinteni a földrajz előtagot.
Mint a fenti táblázat szemlélteti, az előtagok olyan thematikus szerepet vesznek fel, ami különbözik a teljes összetett szó thematikus szerepétől, de egyéb kizáró tényező nincsen – nem látszik kizártnak például az ágensi szerep sem (vö. 3.1.1.).
3.1.3. Reprezentációs főnevek, illetve más speciális főnevek
A reprezentációs főnevek (Runner–Goldwater 2011: 220) olyan főnevek, amelyek mögött egy igei jelentésmagot feltételezünk Broekhuis–Keizer–den Dikken (2012: 275–296) eljárása alapján, akik thematikus szerepekkel látják el ezeket az egyébként nem igéből képzett főneveket, amelyeket story/picture főnevekként említenek. Az általunk használt thematikus szerepekkel így adhatjuk meg ezt a „háttérigei keretet” – amelynek feltételezését jogosulttá teszi az, hogy a társadalomban élő, kommunikáló ember számára mennyire releváns a világról való reprezentációkészítés és -továbbadás: EGY ÁGENS VÉGPONTKÉNT (VAGY PÁCIENSKÉNT)
xxxxxxxxxx reprezentációt hoz létre egy Stimulusként felfogható szereplőről bizonyos Kedvezményezett számára.
(26) ● Reprezentációs főnevek összetételekben
a. ChomskyÁgens-könyv / CsontváryÁgens-kép
b. királyStimulus-dráma / tájStimulus-kép
c. lányKedvezményezett-regény
d. ShakespeareÁgens-királyStimulus-dráma / CsontváryÁgens-tájStimulus-kép
e. Xxxxxx XxxxxXxxxx-kamaszKedvezményezett-regény
f. ?kamaszKedvezményezett- állatStimulus-regény
Ebben a típusban sincs kizárva a kettős előtag (26d–e). Azt állítjuk, hogy a kettős előtagú összetett reprezentációs főnevekben csak a bemutatott sorrendiség lehetséges: az ágensi előtagot nem előzheti meg, a stimulusi előtagot pedig nem követheti a másik két szerep.
Nincs okunk arra, hogy eleve kizárjuk, hogy a nem képzés útján létrehozott főnevek más csoportjai mögött is thematikus szerepekkel jellemezhető igei jelentésmagot feltételezzünk. A „materiális artefaktumok” előállítása és felhasználása is életünk meghatározó eleme; így definiálhatjuk a metaigei keretet: EGY ÁGENS VÉGPONTKÉNT
felfogható terméket hoz létre egy Páciens feldolgozássa révén bizonyos
Kedvezményezett számára (27).5
(27) ● „Artefaktum” főnevek összetételekben
a. cukrászÁgens-krémes, GundelÁgens-palacsinta
b. eperPáciens-torta
c. JókaiKedvezményezett-bableves
d. menzahelyhatározó-leves
Számos más főnév is felfogható úgy, mintha „blokkolója” (vagy opcionális helyettesítője) lenne az adott jelentéstípusban szabályosan képzett valamilyen POTENCIÁLIS FŐNÉVI ALAKNAK. Ez mögött egy olyan igei jelentéshálózat hívódik meg, ami alapján mindenféle összetételi előtagot thematikus szereppel ruházhatunk fel, a 3.1.1. szakaszban bemutatott módon (28).
(28) ● További „speciális” főnevek összetételekben
a. Esemény: FradiÁgens- VasasEllenágens meccs, kupaVégpont-meccs (MEGMÉRKŐZÉS)
b. Ágens: repülőgépPáciens-pilóta (VEZETŐ)
c. Instrumentum: böllérÁgens-kés, halPáciens-kés (VÁGÓ)
d. Végpont: autóbuszÁgens-végállomás (JÁRÓ)
e. Lokális: villamosPáciens-remíz (TÁROLÓ) e'. Lokális: 1. hulladékPáciens-tároló
Lokális: 2. illatszerPáciens-tár / Lokális 2'. buszPáciens-garázs
Lokális 3. villamosPáciens-remíz
Azt állítjuk tehát, hogy a szabályos főnévképzés részét képező előtag-választási lehetőségrendszer nemcsak a blokkoló, de a „speciális” főnevek esetén is ugyanolyan módon működik. A (28e') sor egy példasorozattal szemlélteti ezt a tézist. Ami a (28e'.1.) példát illeti, kiinduló hulladéktároló példa még szabályosan képzett -Ó főnév, amelyben előtagként a tárol ige Páciense vétetett fel. A (28e'.2.) példában a tár főnév blokkoló alaknak tekinthető – nem abban az értelemben, mint amilyenben mondjuk egy potenciális tárolda szóalakot blokkolónak tekintenénk azáltal, hogy az -Ó helyett egy nem termékeny képző illeszkedik a tárol igére, hanem – abban az értelemben, hogy a tár abszolút tő is „meghívja” a
5 A (3d) példa (tejberizs) csak látszólag tartozik ebbe a csoportba, hiszen a tej egyik megnevezett szerepet sem töltheti be. Olyan jelzős összetételként tudunk számot adni róla (ld. majd a 4. szakaszt), amelyben a tejbe tett rizs jelzős szerkezet forr össze (hasonlóan mondjuk a 〈[gyors vonat] → gyorsvonat〉 összetételképzéshez), azzal a speciális módosulással, hogy a -bA raghoz képest „semmi újat nem mondó” igenévi elem (tett) törlődik. Megjegyzendő a teljesség kedvéért, hogy azonosnak tűnő seggrepacsi kifejezést viszont alárendelő összetételként tudjuk levezetni, a pacsi mögött az üt ige hálózatát feltételezve (vö. seggre üt).
hangalakjával a tárol ige vonzatkeretét, ezáltal megnyitva az utat az ebben Páciensként szereplő elemnek, hogy előtagként felléphessen. Így értelmezhető az illatszertár összetett főnév. A (28e'.2')-ben a garázs főnév még erőltetettebben tekinthető egy -Ó főnév blokkoló alternatívájának, a szaknyelvi garazsíroz igealak révén. A 3.1.2-ben ismertetett felfogás szerint ennek a garazsíroz igének a Pácienseként léphet be a busz főnév a -garázs alaptagú összetételbe. Ugyanakkor esetlegesnek hat az, hogy egy nyelvi rétegben létrejött a garazsíroz igealak, aminek az analóg változata a remíz főnév esetében már nem játszódott le. Vagyis remízel igénk nincsen. A garázs is inkább mint járművek TÁROLÁSÁRA alkalmas hely neve határozza meg a lehetséges előtagokat, a tárol ige Páciensei köréből. A remíz főnév már csak ez utóbbi módon működik (lásd a 28e'.3 példát): aki egyáltalán ismeri ezt a szót, az azt asszociálja hozzá, hogy valamilyen járművek TÁROLÁSÁRÓL van szó – és ezzel a lépéssel jogosultság keletkezik a tárol igéhez kötődő szereptípusok használatára a remíz főnév mint alaptag előtagjaként, bármilyen morfológiai kapcsolat nélkül e szó és a tárol szócsaládja között (28e).
A „speciális” és a blokkoló igék között tehát azt jósoljuk, hogy nincs is különbség az összetettszó-alkotás tekintetében, mint ahogyan a blokkolók és a szabályosan képzettek között sincs. Így aztán jóval nagyobb szóállomány összetettszó-képzési lehetőségei írhatók le a főnévképzés égisze alatt, mint azt korábban remélhettük.
3.1.4. Egy sajátos viszony: a birtoklás
Az utolsóként említendő összetétel-típusban is főnév főnévvel alkot egy konstrukciót. Itt azonban nem egy igei maghoz, hanem egy főnévhez tartozó szemantikai hálóból válogatódnak ki specifikus argumentumok. Legtipikusabb példáiban a fej relációs főnév, amelynek Laczkó (2009) alapján három csoportját különböztethetjük meg:
a) rokonsági elnevezések (apa)
b) testrészek (kéz)
c) rész–egész viszonyt kifejező szavak (közép).
A relációs főnevek közül a rokonsági elnevezések nem alkothatnak összetételt szemantikai argumentumukkal (29c), de természetesen nincsen kizárva az összetétel lehetősége (29c’). A testrésznevek azonban gyakran állnak összetételek fejeként (29b’). A birtokviszony és a rész-egész természetesen nemcsak relációs főnévi fej mellett lehetséges, hanem igen gyakori összetételekben (29d). Kenesei (2015) ezeket az eseteket tartja a legvalódibb összetételeknek. Azért ebben a fejezetben tárgyaljuk ezt a viszonyt, mert a szám– személy egyeztetés miatt a birtokost is a fej (ezúttal azonban valóban a főnévi fej) argumentumának tartjuk.
(29) ● Birtoklás és rész-egész viszony összetételekben
a. gyermek-fej / csirke-láb
b. ház-tető / ceruza-hegy b’.?xxxxxx-xxxx/ *asztal-közép
c. *unoka-nagymama / *férj-feleség
c’. milliomos-nagymama / kőműves-feleség
d. rózsa-szirom / fa-levél
3.2. Az előtag a kiinduló ige egy szabad bővítménye
Mindezidáig olyan összetételekről volt szó, amelyekben valamiféle konceptuális argumentumot találunk az előtagban. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a kiinduló ige
szabad bővítményei is felbukkanhatnak előtagként. A (30) példasorban a hullámvonal ( ‘~’ ) nem valamiféle transzformációs műveletet jelöl, hanem az összetétel lehetséges szemantikai kiindulópontját. Tehát ebben az esetben is az igei maghoz képest definiáljuk az összetételek jelentését.
(30) ● Az eredeti ige szabad bővítménye őrződik meg az előtagban
a. [gyors-an úszik] ~ gyors-úsz-ás
b. [al-va jár] ~ al-va-jár-ás
c. [hát-on úszik] ~ hát-úsz-ó
c'. [magas-ra ugrik] ~ magas-ugr-ás
d. [tenger alatt jár] ~ tenger-alatt-jár-ó
e. [kétszer sül] ~ kétszer-sül-t
A (30a) alapján elmondható, hogy az igei határozói szerkezet jelzőként jelenik meg a deverbális fej mellett, a határozói igenév azonban az összetételben is megőrzi toldalékát (30b). Az igei bemenet függvényében az esetragos határozó esetrag nélkül is bekerülhet az összetételbe (30c–c'). Némely esetben még névutós szerkezet is előfordulhat előtagként (30d).
4. Jelzős összetételek
Az összetételek másik típusában nem egy kiinduló ige valamely kötelező vagy szabad konceptuális bővítménye őrződik meg, hanem egy tetszőleges főnév jelzősorából rögzül egy elem az előtagban. Ilyenkor – az alárendelő esetekkel ellentétben – az előtag és a fej denotátuma ugyanarra az entitásra vonatkozik.6
Prototipikus esetben a főnév előtti jelzősorban melléknevek szerepelnek, méghozzá az alábbi sorrendben:
A melléknévi hierarchia a magyarban (Dékány 2011):
sorszámnév > tőszámnév > méret > hosszúság > magasság > sebesség > szélesség > súly > hőmérséklet > nedvesség > kor > alak > szín > származás > anyag (?) + szubjektív értékelés („vélemény”)
Kérdés azonban, hogy mely elemek jelennek meg ezekből az összetettszó-szerkezetben, és vajon szigorúan megtartják-e jelzői sorrendjüket.
Összetétel | A jelző típusa |
elsőtiszt, öttusa, háromszög, félhold | Sor vagy tőszámnév |
nagyterem | Méret |
rövidtáv | Hosszúság |
(a pécsi) magasház | Magasság |
gyorsvonat | Sebesség |
szélessáv | Szélesség |
nehézsúly | Súly |
melegszendvics | Hőmérséklet |
6 Felvetődhet a kérdés, hogy az alárendelő összetételre predesztinált deverbális főnevek vajon ki vannak-e zárva a jelzős összetételi lehetőségből, például azért, hogy ne adódjon többértelműség. Mint a fafúró és a gyémántfúró esete mutatja, ez nem így van: az előbbi összetett főnevet úgy értjük, hogy a megnevezett eszköz arra alkalmas, hogy fát fúrjunk vele, míg az utóbbi eszköz releváns része gyémántból van. Ez a minimálpár arra is alkalmas, hogy szemléltessük a kétféle denotációs mintát. A jelzős összetétel esetében az előtag ugyanarra referál, mint a teljes szó (magáról a fúróról állítjuk, hogy gyémántból van). Az alárendelő összetétel esetében az előtag másra referál, mint a teljes szó (nem a fúró van fából, hanem amit fúrni célszerű vele).
szárazjég | Nedvesség |
újév, óbor | Kor |
tojásparadicsom, csillaghal, kördiagram | Alak |
barnamedve, vöröshagyma | Szín |
svédszekrény, angolszalonna | Származás |
frottírzokni, pamuting | Anyagnév |
jótündér | Vélemény |
írónő | Appozíció |
nőíró | Appozíció |
álkertészlány | Appozíció |
asztalitenisz, házi feladat, faliszőnyeg | -i Attr |
2. táblázat. Jelzős összetételek típusai
A táblázat azt igazolja, hogy a jelzősor mindegyik eleme felbukkanhat előtagként, azaz főnévi fejével összeforrva. A jelzős összetételek az összeforrasztás után újra jelzősíthetők, ilyenkor, és csakis ilyenkor, megszeghető a melléknévi hierarchia, mint ezek a példák mutatják: kovácsoltvas franciaágy, habszivacs óriáspanda, a legnagyobb albán mini- tojásparadicsom. Élesítve a hipotézisünket: a főnévi fej előtt egy vagy két melléknévi elem jelenhet meg előtagként – és ha kettő, akkor be kell tartaniuk a melléknévi hierarchiát –, ez viszont nem akadálya annak, hogy az összetett szó (a belső felépítéstől függetlenül) jelzőket kapjon – ez utóbbiak között is betartva a melléknévi hierarchiát.7
A melléknév-hierarchia leginkább vitatott szereplője az anyagnév, amely egyrészt nem melléknév, hanem főnév, másrészt legközelebb áll a főnévi fejhez. Kenesei (2015) amellett érvel, hogy ezek nem valódi összetételek, hanem a főnévi módosítás esetei. Mi azonban azon az állásponton vagyunk, hogy a fent bemutatott hipotézis a melléknévi hierarchia kettős alkalmazásáról az anyagneves összetett szavakra is alkalmazható. Képzeljük például el azon sportolók esetét, akik így háborognak a szponzori pénzek nagyobb felét általában elsikkasztó és emiatt aztán túlzott takarékosságra kényszerülő versenybizottság ténykedésén: „Már megint sárgaréz aranyérmeket osztanak!”
Az anyagnéven kívül más főnévi elem is beléphet a jelzősorba. Elsőként az -i képzős főnévi előtagokról szólunk röviden, amelyek a való és a lévő-szerkezetekkel párhuzamban jelzőként is felbukkanhatnak a névszói szerkezetben. Kenesei (2015) alapján az -i-t olyan elemnek tartjuk, amely megengedi főnevek számára a főnévi módosítás lehetőségét. Az -i szuffixummal ellátott alakok ugyanis más melléknevekkel ellentétben nem módosíthatók fok- mérték határozókkal, nem fokozhatók és nem állhatnak predikátumként. Az anyagnévi és a névszói fej közé pedig beállhat -i képzős alak (lásd gyapjú faliszőnyeg). Kenesei álláspontját azonban ezúttal is kiegészítenénk azzal az általánosítással, hogy a melléknévi hierarchia kettős alkalmazhatóságáról javasolt hipotézis az anyagneves összetett szavakra is érvényes. Asztali lámpa és asztalitenisz, házi pálinka, házi feladat és házibarát – a helyesírás többé- kevésbé tükrözi a kompozicionalitás elenyészését: az egybeírás azt jelzi, hogy a konstrukció jelentését „már” nem lehet kiszámolni pusztán a tagok jelentéséből. Az asztalitenisz nem egy tetszőleges asztalon játszott változata a rendes tenisznek, hanem egy meghatározott asztalon aprólékosan definiált szabályok alapján játszott sport, mint ahogyan a házibarát szóban is többlet rejlik (célzás a ház asszonyához fűződő túlságosan is meleg viszonyra). Az összetételesítéssel persze nem véletlenül vagyunk bajban, mert nem fekete-fehér kérdés, hogy az imént emlegetett megjósolhatatlan többletjelentés megvan-e egy-egy esetben. A lámpa példáján bemutatva ezt: az asztali jelzőként fogható fel, ha az asztalomon álló konkrét
7 Vegyük észre, hogy e hipotézis predikciót nyújt arról, hogy bizonyos elemek jelzők vagy jelzői alárendelésből adódó előtagok-e. A legnagyobb albán mini-tojásparadicsom esetében például a mini előtagnak jóslódik, mivel más módon nem követheti ez a méretre vonatkozó kifejezés a származásra vonatkozó albán kifejezést.
lámpára mutatok, a szakboltban viszont a különlegesen kiképzett csodák részlege kiérdemelné az „asztalilámpák” feliratot, tekintettel a specializáció magas fokára, amit az asztalitenisz kapcsán emlegettünk.
A főnévi adjunktumok közül a betűszóként előforduló tulajdonnév is szerepelhet összetételben, akár betűszó formájában is. Ilyenkor a tulajdonnév morfoszintantikai értelemben puszta főnévnek tud látszani, miközben képesek vagyunk referenciálisan érteni (31).
(31) ● Tulajdonnév az előtagban
a. BTK-dolgozó / *BTK-i dolgozó
b. (*Európa) BTK-dolgozói / (Európa) bölcsészkari dolgozói
Az BTK-dolgozó kiegészítő eloszlásban van az -i képzős alakokkal (Kenesei 2015), referenciája egyedi. A Pécsi Tudományegyetem munkatársa tehát saját bölcsészkarának dolgozóit érti rajta, vagyis nem jól-formált a szerkezet a (31b) betűszavas formájában. A bölcsészkari dolgozó esetében nincs ilyen feltétel, hiszen nem tulajdonnév van az előtagban.
Szót kell még ejtenünk egy különleges összetételről: az eredetileg mennyiséget jelölő, jelzőszerű osztályozószó úgy alkot összetételt eredeti fejével, hogy viszonyuk megfordul: a főnévi fej válik előtaggá. Az osztályozószavas összetételek lexikalizáltak, nem produktívak (32).
(32) ● Osztályozószavas összetételek
a. [két szem kukorica] / [két kukoricaszem] a'. [két szem cukorka] / *[két cukorkaszem]
b. [két csapat gyerek] / [két gyerekcsapat]
c. [két csepp vér]/ [két vércsepp]
c'. [két marék dió] / *[két diómarék]
5. Hatáslánc alapú lexikai-szemantikai hálózatok társítása fázis alapú szintaktikai fákkal
Mint a 3. szakasz elején utaltunk rá, a thematikus szerepek elvi és gyakorlati problémákkal terhelt elmélete helyett egy egzakt kalkulációkon alapú hatáslánc-elméletre is felépíthetjük az 1-4. szakaszban bemutatott összetettszó-elméletünket. Arról a hatáslánc- elméletről van szó, amit a kolozsvári kötetekben már kétszer is volt alkalmunk ismertetni (Xxxxxxx 2013, Farkas 2015), az alábbi 1. ábrán látható polaritásos hatáslánccsaládon szemléltetve a teóriát. A lényeg abban áll, hogy egy igető összes képzett változatának összes vonzatszerepét egyetlen részbenrendezett struktúrába tudjuk beállítani bizonyos tesztek alapján, ahol a rendezés mögött lényegében világbeli hatásmechanizmusok nyelvi leképeződése áll: melyik szereplő mely szereplőkre hat. Aki például ásat, az hat az ásó emberekre, akik a földdel küszködnek, abban például egy gödröt kiásva, amelybe kincseket ásnak el.
Mindez elsődlegesen a 3. szakaszban a deverbális főnévképzésen keresztül megragadott alárendelő összetétellel hozható kapcsolatba, mégpedig az alábbiakban felvázolt globális megközelítés révén.
Amennyiben egy főnévi fej szabályosan képzett deverbális főnév vagy annak blokkolója vagy „speciális helyettesítője”, akkor a mentális lexikonunkból elő van hívva egy igei tő annak hatáslánccsaládjával együtt. E lexikai-szemantikai hálózatból (pontosabban annak egyfajta általános kiterjesztéséből) kijelöl az adott főnévi fej egy elemet. Az ásató -Ó főnév például az ábrán (kényelmi okokból) Ok(ozó) címkével azonosított szereplőt, míg az ásás
főnév az eventuális (avagy Davidson-féle (1967)) argumentumot. Alaptézisünk szerint a nyelv azt a szabadságot biztosítja nekünk, hogy a fejhez nulla, egy vagy két hálózatbeli szereplőt kiválasszunk előtagnak egy szóbelseji szintaxis szabályai szerint, további (elvileg korlátlanul sok) szereplőt pedig a mondatszintaxis – vagyis egy szavakat összefűző rendszer – szabályai szerint illesszünk a fejet tartalmazó szóhoz, jelzőként társított elemek mellett, azokkal akár össze is keverve. A kalózvezér örökös kincs-elásathatnékja főnévi szerkezetben például a kincs és az el (a gödörbe) elemek két hatáslánccsaládbeli szereplőnek a „belső szintaxis” szabályai szerinti beillesztését szemléltetik, a kalózvezér birtokosi pozíciója egy „külső szintaxis” generálta hely szintén egy hatáslánccsaládbeli szereplőnek, míg a nem a hatáslánccsaládból származó örökös jelző szintén egy „külső szintaxis” generálta helyen áll.8
Ahogy azt már korábban megírtuk (Xxxxxxx–Farkas 2015: 4. szakasz), Lohndal (2012) hasonló argumentumszerkezet-családi burjánzások áttekintését követően szintén arra jut, hogy egyszerűen értelmetlen a kérdés egy adott ige esetében: „hány vonzata van?”, vagy „milyen a vonzatszerkezete?”, és levonja a következtetést, hogy a lexikai szemantika és a szintaxis között nem az a triviális kapcsolat áll fenn, amit korábban szokás volt feltételezni. Tehát nem abban áll ez a kapcsolat, hogy „érkezik a régens a maga vonzatszerkezeti igényével”, és belép egy ezt éppen kielégítő szintaktikai szerkezetbe. Az argumentumstruktúrák kora lejárt! – hirdeti Lohndal (2012) cikkének címében. Lazább kapcsolatot, gazdagabb szemantikát, a szintaxis számára szabadabb megnyilvánulást feltételez. Az imént felvázolt megközelítés tehát nem más, mint e szintaxis-felfogás integrálása az argumentumszerkezet-elméletünkkel (Xxxxxxx 2013, Farkas 2015).
8 Mint Kenesei (2015: 80–83) kétértelmű példája, az Egyiptom líbiai támadása szerkezet szemlélteti, a „külső szintaxis” a birtokosi helyen kívül az -i képzős jelzők (4. szakaszban bemutatott) helyét is „felajánlja” a hatáslánccsalád bizonyos tagjainak a megjelenítésére, a fej mögötti komplementumzónán kívül (vö. a kincs elásása egy jó mély gödörbe).
1. ábra. A ás igető polaritásos hatáslánccsaládja
egy ráilleszkedő grohmann-féle háromtartományos mondatszerkezettel
A finomabb részleteket például a fáziselmélet elegáns Grohmann-féle (2003) modellje alapján dolgozhatjuk ki, ami egy tagmondat nagyságú/jellegű egységben (legfeljebb) három pozíciót javasol egy összetevő számára alulról felfelé haladva a szintaktikai fában: először egy Θ-val jelölt tartományban azonosítja/ellenőrzi egy pozíció a thematikus szerepét, majd egy Φ-vel jelölt tartományban a formai (morfoszintaktikai) jegyeit (pl. egyeztető és esetragok), végül egy Ω-val jelölt tartományban az információszerkezeti funkcióját (pl. topik vagy fókusz).
I. Mint az ábra mutatja, azt állítjuk, hogy a thematikus tartomány ágrajzi terminális (azaz levél-) csomópontjai egy hatáslánccsalád szereplőihez illeszkednek. Vagyis az Okozó thematikus szerep pozícióhoz társítását úgy ragadjuk meg, hogy a részbenrendezett szemantikai hálózat egy jellegzetes pontját – ahonnan indul a hatás – odarendeljük egy szintaktikai pozícióhoz, összességében a Θ-tartomány levélcsomópontjait a hatáslánccsalád egy lineárisan rendezett részletéhez rendelve.
II. Az összetevők morfoszintaktikai ellenőrzését a Φ-tartományban olyan absztrakt
nyelvfüggetlen módon képzeljük el, amilyen mellett Xxxxxxxxxx (2009: 23,42,48) lándzsát tör. Xxxxxxxxxx arra keres magyarázatot megidézett cikkében, hogy hogyan lehet az, hogy egyes nyelvekben a centrális (alany és tárgy) funkciókat jóformán csak a szórend különíti el a többi grammatikai funkciótól, míg más nyelvek elképesztően bonyolult egyeztetési és esetadási
„rituálékat” társítanak a centrális funkciókhoz. Arra jut, hogy e „rituálék” részletei a szintaktikai komponens számára teljesen irrelevánsak, és csak abban a Transfer nevű (szintaxis–fonológia) interface-műveletben játszanak szerepet, ami egy-egy nyelv történeti véletlenek során kialakult finom szövevényéről hivatott számot adni.
A mi hatáslánc-elméletünk nyelvére lefordítva ez így ragadható meg: a szintaktikai Φ- tartományban egy pozíció egy odamozgatott összetevő esetében azt azonosítja/ellenőrzi, hogy
(i) (a szakasz elején bevezetett értelemben) külső vagy belső9 szintaktikai kapcsolódása van-e a szintaktikai fejével („alaptagjával”), és azon belül (ii) centrális funkciójú-e (durván szólva: igének alanya vagy tárgya-e, főnévi fejnek birtokosa-e, szón belül jelöletlen-e), vagy sem (ez utóbbi esetben úgy tekintjük, hogy a mentálisan tárolt szemantikai hálózatból „hoz” jelentéses appozíciós vagy esetjelölést). Az már a Transferre tartozik, hogy az adott nyelvben a centrális funkciók univerzális megkülönböztetésének a feladatát döntően a szórend vagy egy virtuózan komplex morfológiai rendszer látja-e el.
III. Az információstruktúráért felelős Ω-tartományról a későbbiekben lesz érdemleges megjegyzésünk.
Vajon van-e külső – jelentéstani vagy hangtani – elkülönítő kritériuma a szóbelseji és a külső szintaxisnak? Az 1. szakaszban kissé borúlátóan nyilatkoztunk mind az antikompozicionalitási, mind a fonológiai szóra vonatkozó követelményről mint potenciális jelentéstani, illetve hangtani kritériumról. Az alábbiakban ezek szerepét fogjuk tisztázni a szakaszban felvázolt koncepción belül.
Az idiómák (33a) léte egyfelől, míg a kompozicionálisan értelmezhető (egy vagy akár több vonzat megjelenéséért felelőssé tehető) igekötők (33a') léte másfelől egyértelművé teszi, hogy a szó mint egység semmiképpen nem azonosítható a maximális antikompozicionális egységgel. Kézenfekvő, hogy az idiómákat a mentális lexikon több szó alakjában realizálódó, összetett (akár mondatnyi) szintaktikai egységként kiválasztható és szintaxisba illesztendő egységének tekintsük (33a). Az antikompozicionális egység tehát lehet jóval nagyobb, mint egy szó. Ugyanakkor a kompozicionális jelentésadalékú igekötő szónál kisebb egységnek tekinthető; pontosabban az ilyen igekötő az általa hozott vonzatokkal olyan sajátos konstrukciót alkot, amelynek egyes részei más konstrukciók részeivel közösködnek egy-egy szón belül.
Mindazonáltal az 1. szakasz (2) példájában bemutatott minimálpárok – tehát az a tipikus eset, amelyben egy melléknév jelzőként kompozicionálisan (pl. zöld kártya), szóbelseji előtagként pedig antikompozicionálisan (pl. zöldkártya) járul egy főnévhez – a 4. szakaszbeli fejtegetésekkel együtt olyan következtetéshez vezet minket, miszerint bizonyos összetettszó- létrehozó szintaktikai műveleteknek kötelező velejárója – vagyis esetükben szükséges feltétel – az antikompozicionalitás. A jelzői összetételeket tipikusan a lexikonban tároljuk az adott belső szintaktikai szerkezettel és specifikált többletjelentéssel, de nem zárjuk ki eleve, hogy aktuálisan is létrehozhatunk ilyen struktúrájú szavakat, ez esetben a hallgatóra bízva, hogy kitalálja a beszélő által sejtetett többletjelentést.
(33) ● Az antikompozicionalitás követelményét érintő jelenségek
a. Xxxxxxxxx 'már 'bottal üthetjük a 'nyomát. / 'Áll a 'bál!
a'. 'Kislattyogott a 'boltból. 'Átslattyogott a 'hídon 'Budáról 'Pestre.
b. Egy nap alatt 'három 'kút 'megºásása nem könnyű. b'. *Egy nap alatt 'három-ºkút-(ºmeg)ºásás nem könnyű.
9 A sematikus ábrán a bekarikázott résztartomány a belső szintaxis működési területére utal.
c. A ['kútºásást] általában jól megfizetik.
c'. A ['megásását ºannak ºa 'mély 'kútnak] igazán jól megfizették.
d. *A ['kút 'ásását] általában jól megfizetik.
d'. *Az ['ásását 'kútnak] általában jól megfizetik.
Ami az alárendelő összetételeket illeti, azt állítjuk, hogy még a legszabályosabb változatuk esetében is megjelennek olyan szemantikai tényezők, amelyeket tekinthetünk az antikompozicionalitás sajátos megnyilvánulásainak. A (33b-b') minimálpár azt szemlélteti, hogy a külső szintaxis generálta birtokosi pozícióban szerepeltethető főnévi kifejezést általában nem lehet belső szintaxis generálta előtagi pozícióba helyezni. Sajátos munkamegosztás van a kétféle pozíció között: míg az előtagi pozícióba (nem egyedített entitásra referáló) csupasz főnév kerülhet (33c), addig a birtokosiba „kifejlett” főnévi szerkezet (33c'), egyetemben a posztnominális komplementumzónával (33d-d'), amelynek a pozícióiért nyilván szintén a külső szintaxis a felelős. Az előtagi pozícióhoz kötődő szemantikai korlátozásban és az ezzel szoros összefüggésben álló, az összetett szó egészének jelentésére vonatkozó gyakran emlegetett intézményesültségi feltételben az antikompozicionalitási követelményt ismerhetjük fel.
Az iménti bekezdésben felmerülő munkamegosztás a külső és a belső szintaxis szerepének értelmezésében a szintaxis és a mentális lexikai hálózatok kapcsolatának érdekes, totálisan globálisan felfogását teszi lehetővé. Egy szintaktikai fa Φ-tartományának pozícióit számtalan (persze univerzális és nyelvspecifikus korlátozásokkal csökkentett számú) módon hozzá lehet rendelni az adott szemantikai hatáslánc-hálózatnak a Θ-tartomány által kiválasztott lineáris részletéhez. Egy adott hozzárendelés megszabja, hogy
I. igei vagy főnévi (vagy más) szerkezetet írunk-e le, és
XX. xx eventualitásra, vágyra, humán szereplőre vagy másfajta szereplőre referál-e (tehát mi kapja a predikatív funkciót), továbbá hogy
III. a fejjel mely hálózatbeli szereplők nyelvi leírása fog (ragozottan vagy ragozatlanul) előtagként kapcsolódni a belső szintaxis valamely szabálya alapján, és
IV. melyek fognak a külső szintaxis generálta pozíciókba kerülni (ragozottan vagy ragozatlanul).
Az I-II. pontbeli választás erősen befolyásolja, hogy a szereplők milyen megjelenítést kaphatnak (III-IV.), vagyis a Θ-tartomány által kiválasztott hatásvonal szereplői közül melyik milyen magas referencialitási fokon reprezentálódik, beleértve ebbe az eddig még szóba nem került implicit (hangalak nélküli) fokozatot is. Az implicitséget és az szóbelseji „csupasz” szereplő-megjelenítést ebben a felfogásban nem egy grammatikai kényszerből adódó teljes vagy részleges argumentum-elnyomásnak látjuk, hanem a beszélő lehetőségének, hogy minden szereplőről annyit mondjon, amennyit kíván. Megkezdődött az ásatás – aki ezt mondja, az készakarva nem közli hallgatóival (legalábbis ebben a mondatban), hogy ki ásat kikkel mit. Az is előnye e felfogásnak, hogy miközben pontosan meg van ragadva, hogy a hatáslánccsalád sokféle hatásvonalának sokféle nyelvi megjelenítése között mi a (morfo-)szintaktikai és a szemantikai kapcsolat, fel sem merül az a nehéz kérdés, hogy melyik változatot melyik másikból kellene levezetni.
Térjünk most vissza az 1. szakaszban említett aggályokra!
A fonológiai szóra vonatkozó követelményt (hogy egyetlen kezdőszótagi hangsúly legyen) – ezen aggályok ellenére – a belső szintaxis által létre hozott szó karakterisztikus intonációs mintázatának tartjuk, ami a szót generáló szintaktikai szabály velejárója. A (34a) példasorban tehát a hangsúlyjelekkel ellátott három morfémapárt –függetlenül az esetenként más szempontokat (például a ragőrzést) előtérbe helyező helyesírási hagyományoktól – szónak minősítjük. Ami az említett aggályokat és az azokat megalapozó ellenpéldákat illeti, arra hívjuk fel az olvasó figyelmét, hogy az e szakaszban felvázolt koncepciónk szerint a
belső szintaxist nem tekintjük olyan működési területnek, amelyhez önálló „kiolvasási” (avagy Transfer) fázis tartozik, hanem a külső és a belső szintaxis együttműködési területének tekintjük a Φ-tartományt. Ebben a felfogásban tehát semmi meglepő nincsen abban, hogy akár az Ω-tartomány felelősségi körébe tartozó fókuszképzés (34a'), akár más szintaktikai
„utóművelet” (34a") éppúgy felülbírálhatja a szóbelseji linearizációt, mint a Φ-tartomány külső szintaxis meghatározta hangtani tényezőit. Hipotézisünk szerint tehát a fonológiaiszó- követelmény a grammatikai rendszer működésének a része, amit azonban más funkciók megmutatásának az igénye felülbírálhat. Összefoglalva: a belső szintaxis működési területe nem kiolvasási fázishatár, így aztán egy előtagként szereplő elem éppúgy felcserélődhet az alaptagjával (34a') vagy elszakadhat tőle (34a"), mint a „külsőleg” kapcsolódó dependensek (és ahogyan a (34a-a") mutatja, ez független attól, hogy az előtag (anti)kompozicionálisan társul-e az alaptaghoz).
(34) ● A fonológiai szó követelményét érintő jelenségek
a. A 'kútºásás nehéz meló. / Xxxxx 'kutat ºásott a kertben. / Xxxxx 'beºrúgott a pálinkától. a'. "Karesz ºásott ºkutat a kertben. / "Karesz ºrúgott ºbe a pálinkától.10
a". Karesz 'kutat ºfog 'ásni a kertben. / Karesz 'be ºfog 'rúgni a pálinkától.
b. Xxxxxx ’Xxxxxxxxxxx 'tanárnő! / ??Xxxxxx ’Xxxx 'tanárnő! b'. ??Kedves ’Sárospataki ºtanárnő! / ✓Kedves ’Róth ºtanárnő!
c. 'Itt ºvan ºmár ºa’Róth-ºcsalád? / (?)’Sárospataki-ºcsalád?11
c'. 'Itt ºvan ºmár ºa *’Róth-'család? / (?)’Sárospataki-'család?
d. 'Itt ºvannak ºaz 'irodai 'alkalmazottak.
d'. Xxxxx ötlet az (?)'irodaiºalkalmazott-ºelbocsátás / *'irodai'alkalmazott-ºelbocsátás.
Ahhoz képest, hogy egy összetett szó tagjai (a magyarban) magasabb szintaktikai szempontok miatt elválhatnak hatástalanítva a fonológiaiszó-követelményt, már semmiség, hogy az intonációs mintázatuk is módosulhat. Azt az interface-beli Transfer művelet során bekövetkező módosulásnak tartjuk, hogy egy eredendően kéthangsúlyos konstrukció (34b) a
„túl rövid” hangtani megvalósulása miatt egyhangsúlyossá redukálódik (34b'), vagy hogy egy eredendően egyhangsúlyos konstrukció (34c) (ld. 3.2.) a „túl hosszú” hangtani megvalósulása miatt kéthangsúlyossá bővül (34c'). Nyilván így kap egyenletesebb lüktetést a mondat hangalakja, ami performanciális érdeknek tekinthető.
Az utolsó példapár pedig olyan esetet szemléltet, amikor egy alapvetően kompozicionális kapcsolatként kiejtett főnévi konstrukciót (34d) átminősítünk összetett szóvá, hogy így egy alárendelő összetételbe léptethessük előtagként, megkövetelve, hogy „szó nagyságú” legyen (34d').
Most pontosítani és motiválni szeretnénk a szakasz elején (is) szóba került azon
10 Egy mondat bővítményi szerkezetei önálló Grohmann-ciklusokat alkotnak, saját belső törvények által uralt Ω- tartománnyal (Farkas–Xxxxxxx 2016: 313–314). Egy főnévi igenévi szerkezet belső fókusza például csak opcioná- lisan „forgatja fel” a szórendet, míg egy főnévi csoporton belül még a fókusz „felforgató tevékenysége” is féken van tartva. Álljanak a következő példák illusztrációként: Önző dolog volt csak magunknak [kutat ásni] / [megteríteni] / [ásni kutat] / [teríteni meg], illetve Önző dolog volt a csak magunknak való [kútásás] / [megterítés] / *[ásás kút] / *[terítés meg]. Xxxxxx Xxxxxxxx (személyes megbeszélés 2016. október 23-án) felvetette, hogy mi a helyzet a gépír, nagytakarít jellegű igékkel; ezek a mondatfókusztól sem kapnak fordított (igető–előtag) sorrendet (pl. Nemcsak te [takarítottál ki] / *[takarítottál nagy / *[írtál gép]). Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a szóban forgó igéknek ilyen képzési történetet feltételezhetünk: [nagy takarítás] → [nagytakarítás] → [nagytakarít], [géppel ír] → [[géppel ír]-ás] → [gépír]. A végső igealakok tehát egy főnévi alakból jönnek létre (csonkolással), egy főnév belső szerkezetébe pedig nyilvánvalóan nem „lát bele” a mondatfókusz (vö. [Epertortát kérek] / *[Tortát kérek eper]).
11 Fejes (2005: 28) a Róth-család típussal kapcsolatban megjegyzi, hogy az illető kifejezés – más főnevekkel ellentétben – nem használható határozatlan kifejezésként: lásd Megjött a/*egy Róth-család (míg ez a mondat például kifogástalan, pedig a főnévi kifejezése szintén tartalmaz tulajdonnevet: Tegnap olvastam egy Chomsky- cikket). A mi megítélésünk szerint azonban csak a megfelelő kontextust kell megtalálni (ahol van realitása annak, hogy több azonos nevű családra gondoljunk): (?)Egy Andrássy-családban ilyesmi nem fordulhat elő.
hipotézisünket, hogy egy fejhez nulla, egy vagy két előtagot kapcsolhatunk egy szóbelseji szintaxis szabályai szerint (ahol persze egy előtag maga lehet összetett szó). Ezt úgy pontosítanánk, hogy egy X fejhez egy előtag társítható (szintaktikailag mondjuk az XP- specifikálói pozícióban egy erősen hierarchizált modern generatív szintaktikai modellben) – ez a helyzet az igei fejű összetételekkel (34a). Az „éppen adatfeldolgozok” típusú megnyilvánulásokat olyan vicceskedésnek tartjuk, ahol éppen a humoros/játékos hatás a tanúja a rosszul formáltságnak. Egy deverbális főnévi fejhez pedig éppen azért társulhat két előtag, mert az egyik az igei tőhöz tartozik, valahogy így: [NP adat- [VP fel- [dolgoz-] -ás]. A jelzői alárendelői összetétel esetében a kettes felső határ mint elméleti maximum (és nem mint perfomanciális korlát) nem annyira nyilvánvaló. Amennyiben mégis elfogadhatónak bizonyul, akkor egy n fejbe befogadott konverziós képzőnek tulajdonítva a második előtag beengedését az összetételbe, annak specifikálóját jelölhetjük meg a bal oldali előtag pozíciójaként: például [nP mini- [NP tojás- [paradicsom] n].
Végezetül szeretnénk rámutatni egy érdekes következményére annak, amit a 3.2. szakaszban kimondtunk: miszerint az igei szemantikai hálózatba (bizonyos szóösszetételek tanúsága szerint) a szabad határozóként társuló elemek is beletartoznak. A (35a) mondat jelentése például az alapján tárható fel, hogy a séf szó mögött álló igei hálózatba a középpontban álló főz jellegű ige mellé az ügyesen módhatározót is bevesszük. Így nyerjük tehát azt a kézenfekvő értelmezést, hogy az említett séftől a főzésben várunk el ügyességet. Mint az 1. ábrához fűzött megjegyzéseinkből kiderül, az a szintaktikai illesztésen múlik, hogy melyik hálózatbeli elem milyen kategoriális tulajdonságokkal felruházva realizálódik egy adott mondatban. Nem szükségszerű azonban a jelzői pozíciót a séf szó által előhívott hálózatból feltölteni, ezt hivatott a (35b) példa azon (megfelelő kontextusban nem kizárt) értelmezése szemléltetni, amely szerint az említett séf a táncban ügyes.
(35) ● A jelző értelmezésének alternatívája
a. Nagy szükségünk lenne egy ügyes séfre.
b. Tegnap a táncórán végig azzal az ügyes séffel tangóztam.
6. Konklúzió
A tanulmányban amellett érveltünk, hogy főnévi fejű összetételek az (elenyésző számú) mellérendeléses eseteken kívül kétféle módon jöhetnek létre:
I. Az alárendelő összetételek feje legyen akár produktív derivációs, nem produktív blokkoló alak vagy „igei hátterű speciális” főnév, a fej mögött expliciten vagy impliciten kikövetkeztethető igei mag konceptuális keretéből kiválasztható argumentumok kerülnek az előtagba. A produktív esetekben az argumentum-fej viszony egyértelműen elemezhető a deriváció szabályai alapján, a nem produktív alakok pedig kihasználják a szemantikai háló felépítésében lévő lehetőséget. Így az eddiginél jóval több összetételtípus jelentéséről tudunk számot adni. Az összetételek kiemelt jelöletei lehetnek: az esemény maga vagy az arra vonatkozó vágy, annak cselekvője, eszköze, helyszíne vagy elszenvedője; és ugyanezen szerepek jelennek meg tipikusan összetételi előtagként is (a Kedvezményezett mellett, amit összetettszó-jelöletként még nem tapasztaltunk).
II. A jelzős összetételek esetében a melléknévi illetve főnévi módosítók forrhatnak össze a főnévi fejjel.
Az ige köré épülő szemantikai hálókat feltételező összetettszó-elméletünket egy olyan elméleti keretbe ágyaztuk, amely a Grohmann-féle (2003) szintaktikai modellt ötvözi Xxxxxxx (2013) hatáslánc-elméletével. Eszerint a Xxxxxxxx-féle Θ-val jelölt thematikus tartomány csomópontjai egy hatáslánccsalád szereplőihez illeszkednek. A fejhez nulla, egy vagy két hálózatbeli szereplőt választunk ki előtagnak egy szóbelseji szintaxis szabályai szerint,
további szereplőket pedig a mondatszintaxis szabályai szerint. Az elmélet az összetett szó két kritériumáról a következőket állítja:
a) Az összetételek meghatározásakor gyakran emlegetett fonológiaiszó-követelmény azért sérthető meg, mert a belső szintaxis területe nem kiolvasási fázishatár.
b) A tipikusan deverbális összetételekre vonatkozó, előtagi pozícióhoz kötődő szemantikai korlátozás (nem specifikusság) és az összetett szó egészének jelentésére vonatkozó intézményesültségi feltétel antikompozicionalitási követelményként írható le.
Hivatkozások
Xxxxxxx Xxxxx 2013. Az argumentumok precedenciaelvű realizálódása. In: Szilágyi N. Xxxxxx – Xxxxx Xxxx (szerk.): Analógia és modern nyelvleírás. Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadó, Kolozsvár. 9–41.
Xxxxxxx Xxxxx – Xxxxxx Xxxxx 2015. Az elidegeníthető birtoklást kifejező
-j- képző esete a -(Vt)t főnévképzővel és más főnévképzőkkel. Jelentés és Nyelvhasználat 2: 1–29.
Xxxxxxx Xxxxx – Xxxxxx Xxxxx 2016. Derivation of nouns. In: Xxxxxxx Xxxxx – Xxxxxx Xxxxx (szerk): The syntax of Hungarian, Nouns. Amsterdam University Press (megjelenés alatt).
Xxxxxxx Xxxxxx 2007. A mellérendelés és az ellipszis nyelvtana a magyarban. Tinta Könyvkiadó, Budapest.
Xxxxxx Xxxx 2000. Az inflexiós jelenségek szintaktikai háttere. In: Xxxxxx Xxxxxx (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia. Akadémiai Kiadó, Budapest, 653–762.
Xxxxxxx Xxxx 2005. Metaphor- and metonymy-based compounds in English. Acta Linguistica Hungarica 52/2–3: 173–198.
Xxxxxxx, Xxxxxxxxxx – Xxxxxx Xxxxxxx 2005. The classification of compounds. Lingue e Linguaggio 4/2: 319–332.
Xxxxxxxxx, Xxxx – Xxxxxxx Xxxxxx – Xxxxxx xxx Xxxxxx 2012. Syntax of Dutch – Nouns and Noun Phrases, Vol I-II. Amsterdam University Press, Amsterdam.
Xxxxxxxx, Xxxxxx 1967. The Logical Form of Action Sentences. In N. Resher (szerk.):
The Logic of Decision and Action. University of Pittsburg Press, Pittsburg. 81–95.
Xxxxxx Xxx 2011. A profile of the Hungarian DP: the interaction of lexicalization, agreement, and linearization with the functional sequence. Doktori disszertáció, University of Tromso, Tromso.
Xxxxxx Xxxxx 2015. Esettanulmányok egy hatásláncok motiválta thematikus elméletben. In: Xxxxx Xxxx – Szilágyi N. Xxxxxx (szerk.): Motiváltság és nyelvi ikonicitás. Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadó, Kolozsvár. 187–216.
Xxxxxx Xxxxx – Xxxxxxx Xxxxx 2016. Positions for oblique case-marked arguments in Hungarian noun phrases. Xxxxxxxxxxxxx 17/1–2: 295–319.
Xxxxx Xxxxxx 2005. Összetett szavak finnugor nyelvekben. Doktori disszertáció. Xxxxxx Xxxxxx Tudományegyetem, Budapest. xxxx://xxxxx.xx/xxxxxx/xxx/xxxxx.xxxx (2016.11.11.)
Xxxxxxxx, Kleanthes K. 2003. Prolific Domains: On the Anti-Locality of Movement Dependencies (Linguistik Aktuell 66). Xxxx Xxxxxxxxx, Amsterdam.
Xxxxxxx, Xxxxxxxx – Xxxxxx Xxxxxxx 2009. Searching for universals in compounding. In: Xxxxxxx, Xxxxxx – Xxxxxxxxxx Xxxxx – Xxxxxxxxxx Xxxxxxx (szerk).: Universals of language today. Springer, Amsterdam. 101–128.
Xxxxxx Xxxxx – Xxxx Xxxxxx – Xxxx Xxxxxxx 2016. A megnevezési képesség felmérésének dilemmái kognitív nyelvészeti nézőpontból. Elhangzott az Újdonságok a szemantikai és pragmatikai kutatásokban c. konferencián 2016. április 22-én Szegeden.
Xxxxxxxxxx, Xxx 2009. Compounding in a Parrallel Architecture and Conceptual Semantics. In: Xxxxxx, Xxxxxxxx – Xxxx Xxxxxxxx (szerk.): Oxford Handbook of Compounding. Oxford University Press, Oxford.105 –128.
Xxxxxx Xxxxxx – Xxxxxxx Xxxx 1994. A hangsúly. In: Xxxxxx Xxxxxx (szerk.):
Strukturális magyar nyelvtan 2: Fonológia. Akadémiai Kiadó, Budapest. 393–467.
Xxxxxxx Xxxxxx 2008. Az ellipszis szabályai a szóösszetételekben. In: Xxxxx Xxxxxx (szerk.): A morfológiától a pragmatikáig. Tanulmányok Xxxx Xxxxxx 80. születésnapjára. JATEPress, Szeged. 63−77.
Xxxxxxx Xxxxxx 2015. A főnévi módosító és az i-módosító: két új kategória bemutatása.
Nyelvtudományi Közlemények 111: 65–85.
xxxx://xxx.xxxxx.xx/xxxxxxx/xxxx/xxxxxx_xxxxxxxx_xxx0000.xxx (2016.11.11.)
Xxxxxx Xxxxxx 1993. Thematic roles and compounds. Folia Linguistica 37: 45–55.
Xxxxxx Xxxxxx 2000. A szóösszetétel. In: Xxxxxx Xxxxxx (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia. Budapest, Akadémiai Kiadó. 519–567.
Xxxxxx Xxxxxx 2009. Compounding in Hungarian. In: Xxxxxx, Xxxxxxxx – Xxxx Xxxxxxxx (szerk.): Oxford Handbook of Compounding, Oxford University Press, Oxford. 527–541.
Xxxxxxx Xxxxxx 1992. Régensek és vonzatok. JPTE Magyar Nyelvi Tanszék, MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest-Pécs.
Xxxxx Xxxxxx 2007. A Meixner-féle szókincs-, szótanulás-vizsgálat bemutatása, alkalmazásának lehetőségei. Fogyatékos Gyermekek, Tanulók Felzárkóztatásáért Országos Közalapítvány, Budapest. xxxx://xxxx.xx/xx-xxxxxxx/xxxxxxx/xxxxx_xxxxxxx_xxxxxx.xxx (2016.11.11.)
Xxxxxx Xxxxx 2000. Az ige argumentumszerkezetét megőrző főnévképzés. In: Xxxxxx Xxxxxx (szerk): Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia. Akadémiai Kiadó, Budapest. 293–407.
Xxxxxx Xxxxx 2009. Relational Nouns and Argument Structure: Evidence from Hungarian. Proceedings od the LFG Conference '09. 399–419.
Lohndal, Terje 2012. Towards the end of argument structure. In: Xxxxxx, X. Xxxxxxxx – Xxxx Xxxxxxx (szerk.):The End of Argument Structure? Xxxxxxx, Xxxxxxxx. 156–184.
Runner, Xxxxxxx X. – Xxxxx X. Goldwater 2011. On the Representational Nature of Representational Noun Phrases. In: Xxxxxxx X. Runner (szerk.): Experiments at the Interfaces. Syntax and Semantics. 37. Emerald Publications, Bingley. 219–250.
Xxxxxxx, Xxxxxxx – Xxxxxxxxxx Xxxxxxx 2009. The Classification of Compounds. In: Xxxxxx, Xxxxxxxx – Xxxx Xxxxxxxx (szerk.): Oxford Handbook of Compounding. Oxford University Press, Oxford. 37–53.
Xxxxxxxxxx, Xxxxxxx Xxxxxx 2009. Remarks on Features. In: Xxxxxxx, Xxxxxxxxx (szerk.): Explorations of Phase Theory: Features and Arguments (Interface Explorations). Mouton de Gruyter, Berlin. 21–52.
Xxxxxxxx, Xxxx 1998. An Onomasiological Theory of English Word-Formation. Xxxx Xxxxxxxxx, Amsterdam, Philadelphia.
Xxxxx Xxxxxxxx – Xxxx Xxxxxx – Xxxxxxx Xxxxx – Xxxxxx Xxxxx 2016. Verbal and nominal properties of the productive Hungarian deverbal nominalizations. Xxxxxxxxxxxxx 17/1-2: 267– 293.
Xxxxx Xxxxxxxx – Xxxx Xxxxxx 2016. Compounding. In: Xxxxxxx Xxxxx – Xxxxxx Xxxxx (szerk): The syntax of Hungarian, Nouns. Amsterdam University Press (megjelenés alatt).
Szilágyi N. Sándor 2016. Az összetételek néhány nyugtalanító kérdése. Elhangzott a Vannak-e összetett szavak, és ha nincsenek, mik azok? A magyar nyelvészeti kutatások újabb eredményei V. konferencián 2016. április 15-én Kolozsvárott.
Xxxxxxxx, Xxxxx 1981. On the notions 'Lexically Related' and 'Head of a Word'.
Linguistic Inquiry 12/2: 245–274.
Subordinate and attributive nominal compounds
The vast majority of compound nouns are subordinate, that is, the second element functions as the semantic and syntactic head of the compound. Xxxxxx (2000: 537) claims that a derived head inherits the event structure and the argument structure of the input verb and the inherited argument appears as the non-head element of the compound. In this paper we make a further observation: the non-head can also realize an optional modifier of the input verb. We also suggest that compounds headed by a derived noun give us a better understanding of other nominal compounds. On the one hand, we examine derived nouns with non-productive suffixes which are blocking forms of those with productive ones; on the other hand, we study so-called representational nouns like story, picture, and game (Runner–Goldwater (2011: 220). We claim that these kinds of nouns also have a conceptual frame with thematic arguments. Following Xxxxxxxxx–Xxxxxx–den Dikken (2012: 275–296) we propose the presence of a „meta verb” in such constructions. We assume a theoretical framework which explains the appearance of the dependents of the input meta verb by the combination of clausal and word-internal syntactic structures. This model is also suitable for analysing attributive compounds.
Keywords: subordinate compounds, attributive compounds, deverbal suffixes, semantic arguments, causal chain