Contract

2006. ÉVI TENGERÉSZETI MUNKAÜGYI EGYEZMÉNY

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája,

amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfben, és amely 2006. február 7-én a kilencvennegyedik ülésszakára ült össze,

azzal a szándékkal, hogy olyan egységes és összefüggő jogi okmányt hozzon létre, amely a lehető legnagyobb mértékben magában foglalja a létező nemzetközi tengerészeti munkaügyi egyezmények és ajánlások valamennyi korszerű normáját, valamint az egyéb nemzetközi mun- kaügyi Egyezményekben található alapelveket is, így különösen az alábbiakban felsoroltakban:

- a kényszermunkáról szóló 1930. évi egyezmény (29. sz.);

- az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló 1948. évi egyezmény (87. sz.);

- a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló 1949. évi egyezmény (98. sz.);

- a férfi és a női munkaerőnek egyenlő értékű munka esetén járó egyenlő díjazásáról szóló 1951. évi egyezmény (100. sz.);

- a kényszermunka felszámolásáról szóló 1957. évi egyezmény (105. sz.);

- a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről szóló 1958. évi egyezmény (111. sz.);

- a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 1973. évi egyezmény (138. sz.);

- a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló 1999. évi egyezmény (182. sz.); és

figyelembe véve a Szervezet alapvetőmandátumát, amely a tisztességes munkakörülmé- nyek létrejöttének elősegítését foglalja magában; és

felidézve az ILO-nak a Munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról szóló 1998. évi nyilatkozatát;

figyelembe véve továbbá, hogy a tengerészek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyéb jogi aktusaiban foglalt rendelkezések hatálya alá is tartoznak, és vannak egyéb olyan jogaik is, amelyek valamennyi személyre vonatkozó alapvető jogokként és szabadságokként vannak elis- merve, és

tekintettel arra, hogy a hajózási ipar globális jellegéből következően a tengerészeknek különleges védelemre van szükségük, és

figyelembe véve az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú módosított1974. évi nemzetközi egyezményben, a tengeren való összeütközések megelőzésére vonatkozó nemzetközi szabályok- ról szóló módosított 1972. évi egyezményben, valamint a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló módosított 1978. évi nemzetközi egyezményben a hajók, a

személyzet és az utasok biztonságára, továbbá a hajók minőségi üzemvitelére vonatkozóan fog- lalt nemzetközi normákat; és

felidézve, hogy az Egyesült Nemzetek 1982. évi Tengerjogi Egyezménye rögzíti azokat az általános jogi kereteket, amelyeknek megfelelően az óceánokon és tengereken folytatott va- lamennyi tevékenységet végezni kell, valamint

felidézve, hogy a hivatkozott Egyezmény stratégiai fontossággal bír, minthogy a tengeri iparágban végzett nemzeti, regionális és globális tevékenység és együttműködés alapját képezi, továbbá felidézve, hogy a hivatkozott Egyezmény integritását szükséges fenntartani, és

felidézve, hogy az Egyesült Nemzetek 1982. évi Tengerjogi Egyezményének 94. cikke meghatározza a lobogó szerinti Állam feladatait és kötelezettségeit többek között a lobogója alatt közlekedő hajókon fennálló foglalkoztatási körülmények, személyzettel való ellátottság, valamint szociális ügyek tekintetében, és

felidézve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmánya 19. cikkének 8. bekezdését, amely kimondja, hogy bármilyen egyezménynek vagy ajánlásnak a Konferencia általi elfogadá- sa, illetve bármilyen egyezmény valamely tagállam általi megerősítése semmi esetre sem lehet befolyással bármely olyan törvényre, ítéletre, szokásra, vagy megállapodásra, amely kedvezőbb feltételeket biztosít az érintett munkavállalóknak annál, mint amelyek az egyezményben vagy ajánlásban vannak előírva, és

abból az elhatározásból kiindulva, hogy ezen új jogi aktust oly módon dolgozza ki, hogy azt a lehető legnagyobb mértékben elfogadhatónak találják a tisztességes munka alapelvei iránt elkötelezett kormányok, hajótulajdonosok és tengerészek, továbbá hogy az aktus könnyen nap- rakésszé tehető legyen, valamint hogy az aktus alkalmas legyen a tényleges alkalmazásra és végrehajtásra, és

miután úgy határozott, hogy elfogad bizonyos javaslatokat egy ilyen jogi aktus realizálása érdekében, amely célkitűzés a jelen ülésszak egyetlen napirendi pontját képezi, és

miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat nemzetközi egyezmény formájában adja közre;

a mai napon, a kétezerhatodik esztendő február havának huszonharmadik napján elfogadja az alábbi Egyezményt, amely a „2006. évi Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény” néven idézhető.

Általános kötelezettségek

I. cikk

1. A jelen Egyezményt megerősítő valamennyi Tagállam kötelezettséget vállal arra, hogy az Egyezmény rendelkezéseit teljes mértékben hatályba lépteti a 6. cikkben meghatározott módon annak érdekében, hogy biztosítsa valamennyi tengerész tisztességes munkához való jogát.

2. A Tagállamok kötelesek együttműködni egymással annak érdekében, hogy biztosítsák a jelen Egyezmény tényleges foganatosítását és végrehajtását.

Fogalommeghatározások és alkalmazási kör

II. cikk

1. A jelen Egyezmény szempontjából, és amennyiben az egyes rendelkezések másképpen nem rendelik, az alábbiakban felsorolt kifejezések a következőkben meghatározott módon érten- dők:

(a) az illetékes hatóság azt a minisztert, minisztériumot, kormányhivatalt vagy egyéb hatósá- got jelenti, akinek vagy amelynek jogában áll az érintett rendelkezés tárgyára vonatkozóan törvényerejűnek minősülő rendeleteket, utasításokat, illetve egyéb szabályzatokat kibocsá- tani és érvényre juttatni;

(b) a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat az 5.1.3 Szabályban említett nyilat- kozatot jelenti;

(c) a bruttó űrtartalom azt a bruttó űrtartalmat jelenti, amelyet a hajók köbözésére vonatkozó 1969. évi nemzetközi egyezmény I. Mellékletében, illetve ennek bármely annak helyébe lépő Egyezményében foglalt, a hajók köbözésére szolgáló normatív jogi aktusoknak meg- felelően számítottak ki; azon hajók esetében pedig, amelyek a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által elfogadott, a hajók köbözésére szolgáló ideiglenes rendszer hatálya alá tar- toznak, a bruttó űrtartalom az, amely a Nemzetközi Köbözési Bizonyítvány (1969) MEGJEGYZÉSEK rovatában feltüntetésre került;

(d) a tengerészeti munkaügyi bizonyítvány az 5.1.3 Szabályban említett bizonyítványt jelen- ti;

(e) a jelen Egyezmény követelményei kifejezés a jelen cikkekben, valamint a jelen Egyezmény Szabályaiban és a jelen Egyezményhez csatolt Szabályzat A. részében található követel- ményeket jelenti;

(f) a tengerész valamennyi olyan személyt jelenti, aki a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó hajón bármely beosztásban alkalmazásban áll, szerződtetve van, vagy ott bármilyen minő- ségben dolgozik;

(g) a tengerész-munkaszerződés kifejezés magában foglalja mind a munkaszerződést, mind pedig az írásban kötött szerződésegyes cikkeit;

(h) a tengerészek toborzását és munkaközvetítését végző szolgáltatás bármely olyan, akár az állami, akár a magánszektorban tevékenykedő személyt, gazdasági társaságot, intéz- ményt, ügynökséget, illetve egyéb szervezetet jelent, aki vagy amely a tengerészeknek a hajótulajdonosok részére történő toborzásával, illetőleg a tengerészeknek a hajótulajdo- nosokhoz való kiközvetítésével foglalkozik;

(i) a hajó olyan hajót jelent, amely nem kizárólag belvizeken, illetve védett vizekben foglalt vagy azok közvetlen közelében található vizeken, vagy a kikötői előírások hatálya alá eső területeken hajózik;

(j) a hajótulajdonos a hajó tulajdonosát jelenti, vagy azon egyéb szervezetet vagy személyt – így például üzemben tartót, ügynököt, vagy a hajót személyzet nélkül (bare boat charterben) bérlő személyt –, amely vagy aki a tulajdonostól átvállalta a hajó üzemeltetésének felelős-

ségét, és e felelősség átvállalásával egyidejűleg vállalta, hogy magára veszi a jelen Egyez- mény értelmében a hajótulajdonosokra háruló kötelességeket és felelősséget, függetlenül at- tól, hogy rajta kívül bármely egyéb szervezet vagy személy teljesíti és vállalja-e a hajótulaj- donos nevében ezen kötelességek és felelősség bizonyos részét.

2. Azon esetek kivételével, amikor nincs kifejezetten eltérő rendelkezés, a jelen Egyez- mény valamennyi tengerészre vonatkozik.

3. Abban az esetben, ha kétség merül fel azt illetően, hogy a személyek bármely adott csoportjába tartozók a jelen Egyezmény értelmében tengerésznek tekintendők-e, a kérdésben az adott Tagállam illetékes hatósága köteles határozni a hajótulajdonosok és a tengerészek e kérdés- ben érintett szervezeteivel folytatott egyeztetést követően.

4. Azon esetek kivételével, amelyekben a jelen Egyezmény kifejezetten másképpen ren- delkezik, a jelen Egyezmény vonatkozik valamennyi olyan köz- vagy magántulajdonban lévő hajóra, amely rendes körülmények között kereskedelmi tevékenységet folytat, kivéve a halászati, illetve hasonló tevékenységet folytató hajókat, valamint a hagyományos építésű hajókat, így pél- dául a laposfenekű vitorlásokat és a dzsunkákat. A jelen Egyezmény nem vonatkozik a hadiha- jókra, illetve a haditengerészeti segédhajókra.

5. Abban az esetben, ha kétség merül fel azt illetően, hogy a jelen Egyezmény vonatkozik- e valamely hajóra vagy a hajók valamely adott csoportjára, a kérdésben az adott Tagállam illeté- kes hatósága köteles határozni a hajótulajdonosok és a tengerészek e kérdésben érintett szerveze- teivel folytatott egyeztetést követően.

6. Amennyiben az illetékes hatóság úgyítéli meg, hogy az adott időpontban nem volna ésszerű, illetve nem volna kivitelezhető alkalmazni a Szabályzat bizonyos – a 6. cikk 1. bekezdé- sében említett – részleteit az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő valamely hajóra, vagy ilyen hajók valamely adott csoportjaira, a Szabályzat releváns rendelkezéseit addig a mértékig terjedő- en nem kell alkalmazni, amely mértékben az adott tárgyról a nemzetijogszabályok, normatív jogi aktusok vagy kollektív szerződések, illetve egyéb intézkedések eltérően rendelkeznek. Ilyen hatá- rozatot kizárólag a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel folytatott egyeztetés keretein belül hozhat az illetékes hatóság, és kizárólag olyan hajók tekintetében, amelyek bruttó űrtartalma 200 tonnánál kisebb és nemzetközi utakon nem közlekednek.

7. A Tagállamok kötelesek valamennyi olyan határozatról, amelyet a jelen cikk 3., vagy 5., vagy 6. bekezdésének értelmében hoztak, tájékoztatni a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal fő- igazgatóját, aki köteles erről értesíteni a Szervezet Tagállamait.

8. Amennyiben a jelen Egyezmény kifejezetten másképpen nem rendelkezik, a jelen Egyezményre való utalás egyúttal a Szabályokra és a Szabályzatra való utalásként is értelmezen- dő.

Alapvető jogok és alapelvek

III. cikk

Valamennyi Tagállam köteles meggyőződni arról, hogy a jogszabályaiban és normatív jogi aktusainormatív jogi aktusaiban foglalt rendelkezések a jelen Egyezménnyel össz- hangban tiszteletben tartják az alábbiakban felsorolt alapvető jogo kat:

(a) az egyesülési szabadság alapvető jogát és a kollektív tárgyalásra való jog tényleges elisme- rését;

(b) a kényszermunka, illetve a kötelező munka valamennyi formájának felszámolását;

(d) a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetés felszámolását.

A tengerészek foglalkoztatási és szociális jogai

IV. cikk

1. Valamennyi tengerésznek joga van a biztonsági normáknak megfelelő, biztonságos és veszélytelen munkahelyhez.

2. Valamennyi tengerésznek joga van a tisztességes foglalkoztatási feltételekhez.

3. Valamennyi tengerésznek joga van a tisztességes munka- és életkörülményekhez a hajó fedélzetén.

4. Valamennyi tengerész jogosult egészségvédelemre, orvosi ellátásra, jóléti intézkedések- re, valamint a szociális védelem egyéb formáira.

5. Valamennyi Tagállam köteles – saját joghatósága keretein belül – biztosítani, hogy a tengerészeknek a jelen cikk előző bekezdéseiben rögzített foglalkoztatási és szociális jogai teljes mértékben foganatosításra kerüljenek a jelen Egyezmény követelményeinek megfelelően. Hacsak a jelen Egyezmény eltérően nem rendelkezik, az említett foganatosítás megvalósulhat nemze- tijogszabályok, illetve normatív aktusok útján, a vonatkozó kollektív szerződések, gyakorlati te- vékenységgel, illetve egyéb intézkedéssekkel.

Az alkalmazásra és a végrehajtásra vonatkozó kötelezettségek

V. cikk

1. Valamennyi Tagállam köteles olyanjogszabályokat, normatív jogi aktusokat, illetve egyéb intézkedéseket foganatosítani és végrehajtatni, amelyeket annak érdekében fogadott el, hogy eleget tegyen a jelen Egyezmény értelmében a joghatósága alá tartozó hajókra és tengeré- szekre vonatkozóan vállalt kötelezettségeinek.

2. Valamennyi Tagállam köteles ténylegesen gyakorolni joghatóságát és ellenőrzését a lo- bogója alatt közlekedő hajókra vonatkozóan egy olyan rendszer létrehozása révén, amely biztosít- ja a jelen Egyezmény követelményeinek való megfelelést, és amely magában foglalja a vonatko- zó jogszabályok értelmében végzett rendszeres ellenőrzéseket, jelentéstételt, folyamatos felügye- leti tevékenységet, valamint jogi eljárásokat.

3. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók a jelen Egyezményben megköveteltek szerint fedélzetükön tartsák a tengerészeti munkaügyi bizonyít- ványt és a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot.

4. Azokon a hajókon, amelyekre a jelen Egyezmény vonatkozik, a lobogó szerinti Állam- tól eltérő más Tagállam is jogosult – a nemzetközi jognak megfelelően – ellenőrzést végezni ab- ból a célból, hogy megállapítsa, vajon a hajó megfelel-e a jelen Egyezmény követelményeinek, amennyiben a hajó az adott Tagállam valamelyik kikötőjében tartózkodik.

5. Valamennyi Tagállam köteles ténylegesen gyakorolni joghatóságát és ellenőrzését a tengerészek toborzását és munkaközvetítését végző szolgáltatásokra vonatkozóan, amennyiben

azokat az adott Tagállam területén hozták létre.

6. Valamennyi Tagállam köteles megtiltani a jelen Egyezmény követelményeinek bármi- nemű megsértését, és köteles – a nemzetközi jognak megfelelően – olyan szankció- katmegállapítani, illetve a saját jogszabályainakjogszabályai értelmében olyan, a kialakult helyze- tet javító intézkedések megtételét megkövetelni, amelyek elegendőek a követelmények megsérté- sének megelőzésére.

7. Valamennyi Tagállam köteles a jelen Egyezmény értelmében fennálló kötelezettségeit oly módon foganatosítani, hogy biztosítsa, hogy a bármely olyan Állam lobogója alatt közlekedő hajók, amely nem erősítette meg a jelen Egyezményt, ne részesüljenek kedvezőbb elbánásban, mint azok a hajók, amelyek bármely olyan Állam lobogója alatt közlekednek, amely Állam azt megerősítette.

Szabályok, valamint a Szabályzat A. és B. része

VI. cikk

1. A Szabályok és a Szabályzat A. részének rendelkezései kötelező érvényűek. A Sza- bályzat B. részének rendelkezései nem kötelező érvényűek.

2. Valamennyi Tagállam kötelezettséget vállal arra, hogy tiszteletben tartja a Szabályok- ban rögzített jogokat és alapelveket, és valamennyi Előírást a Szabályzat A. részében található vonatkozó rendelkezésekben rögzített módon foganatosítja. Ezen túlmenően a Tagállam köteles kellő alapossággal figyelembe venni kötelezettségeinek a Szabályzat B. részében meghatározott módon való foganatosítását.

3. Az a Tagállam, amelyik nincs olyan helyzetben, hogy a Szabályzat A. részében rögzí- tett módon foganatosíthassa a jogokat és alapelveket, jogosult – hacsak a jelen Egyezmény kife- jezetten eltérően nem rendelkezik – az A. részt a jogszabályaiban, normatív jogi aktusainormatív jogi aktusaiban, illetve egyéb intézkedéseiben foglalt olyan rendelkezések révén foganatosítani, amely rendelkezések lényegileg egyenértékűek az A. rész rendelkezéseivel.

4. Kizárólag a jelen cikk 3. bekezdése értelmében, bármelyjogszabályt, normatív jogi ak- tust, kollektív szerződést, vagy a végrehajtást biztosító egyéb intézkedést lényegileg egyenérté- kűnek kell tekinteni a jelen Egyezmény keretein belül abban az esetben, ha az érintett Tagállam meggyőződik arról, hogy az:

(a) hozzájárul a Szabályzat A. részének érintett rendelkezésében vagy rendelkezései- ben foglalt általános célok és célkitűzések teljeskörű megvalósításához; és

(b) biztosítja a Szabályzat A. része érintett rendelkezésének vagy rendelkezéseinek végrehajtását.

Konzultáció a hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteivel

VII. cikk

Azokban az esetekben, ha valamely adott Tagállamban nincsenek a hajótulajdono- soknak vagy a tengerészeknek reprezentatív szervezetei, az adott Tagállam csak a XIII. cikkben említett Bizottsággal történő egyeztetés során hozhat döntést valamennyi olyan, a jelen Egyezményhez képest való eltérés, mentesség, illetve az Egyezmény rugalmas al-

kalmazása ügyében, amelynek vonatkozásában az Egyezmény egyébként megköveteli a hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteivel történő egyeztetést.

Hatályba lépés

VIII. cikk

1. A jelen Egyezmény megerősítő okiratát nyilvántartásba vétel céljából a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójának kell megküldeni.

2. Az Egyezmény csak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet azon tagállamaira néz- vekötelező, melyek megerősítő okiratát a főigazgató nyilvántartásba vette.

3. A jelen Egyezmény tizenkét hónappal azon nap után lép hatályba, amelyen legalább 30 olyan Tagállam megerősítő okiratát vették nyilvántartásba, amely Tagállamoknak a világ keres- kedelmi hajóparkja bruttó űrtartalmából való részesedése összesen legalább 33 százalékot tesz ki.

4. A továbbiakban a jelen Egyezmény minden további tagállamra nézve tizenkét hónappal azon nap után lép hatályba, melyen megerősítő okiratát nyilvántartásba vették.

Felmondás

IX. cikk

1. A jelen egyezményt megerősítő Tagállam a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazga- tójával nyilvántartásba vétel céljából közölt nyilatkozat útján mondhatja fel az Egyezményt első hatályba lépésének időpontjától számított tíz év elteltével. Az ilyen felmondás a nyilvántartásba vételét követő egy év elteltével válik hatályossá.

2. Arra a tagállamra, amely a jelen Egyezménytmegerősítette, és amely az előző bekez- désben említett tíz éves időszak lejárta utáni egy éven belül nem él a jelen cikkben biztosított felmondási jogával, a kötelezettség újabb tíz éves időszakra fennmarad, és ezt követően minden újabb tíz év elteltével mondható fel a jelen Egyezmény az e cikkben előírt feltételek szerint.

A hatályba lépés jogkövetkezményei

X. cikk

A jelen Egyezmény az alábbiakban felsorolt egyezményeketvizsgálja felül:

A tengeren való foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 1920. évi egyezmény (7. sz.:);

A hajótörés esetén fizetendő munkanélküliségi segélyről szóló 1920. évi 8. sz egyezmény (8. sz.);

A tengerészek munkaközvetítéséről szóló 1920. évi egyezmény (9. sz.);

A hajókon alkalmazott gyermekek és fiatalkorúak orvosi vizsgálatáról szóló 1921. évi egyezmény (16. sz.);

A tengerészek munkaszerződéseiről szóló 1926. évi egyezmény (22. sz.); A tengerészek repatriálásáról szóló 1926. évi egyezmény (23. sz.);

A kereskedelmi hajók tisztjeinek képesítési bizonyítványairól szóló 1936. évi Egyezmény (53. sz.);

A tengerészek fizetett szabadságáról szóló 1936. évi egyezmény (54. sz.);

A hajótulajdonosoknak a tengerészek megbetegedése és sérülése esetén viselt felelősségé- ről) szóló 1936. évi egyezmény (55. sz.);

A tengerészek betegségbiztosításról szóló 1936. évi egyezmény (56. sz.);

A hajókon való munkaidőről és a hajók személyzetének létszámáról szóló 1936. évi egyez- mény (57. sz.);

A tengeren való foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló (módosított) 1936. évi 58. sz. egyezmény;

A személyzet hajón való élelmezéséről és étkeztetéséről szóló 1946. évi egyezmény (68. sz.);

A hajószakácsok képesítés éről szóló 1946. évi egyezmény (69. sz.); A tengerészek szociális biztonságáról 1946. évi egyezmény (70. sz.);

A tengerészek fizetett szabadságáról szóló 1946. évi egyezmény (72. sz.); A tengerészek orvosi vizsgálatáról () szóló 1946. évi egyezmény (73. sz.); A szakképzett matrózok képesítéséről szóló 1946. évi egyezmény (74. sz.); A személyzet elhelyezéséről szóló 1946. évi egyezmény (75. sz.);

A hajókon való munkaidőről és a hajók személyzetének létszámáról szóló 1946. évi egyez- mény (76. sz.);

A tengerészek fizetett szabadságról szóló (módosított) 1949. évi egyezmény (91. sz.); A személyzet elhelyezéséről szóló (módosított) 1949. évi egyezmény (92. sz.);

A hajószemélyzet munkabéréről, munkaidejéről és a létszámáról szóló (módosított) 1949. évi egyezmény (93. sz.);

A hajószemélyzet munkabéréről, munkaidejéről és létszámáról szóló (módosított) 1958. évi egyezmény (109. sz.);

A hajószemélyzet elhelyezéséről szóló 1970. évi egyezmény (kiegészítő rendelkezések) (133. sz.);

A tengerészek baleseteinek megelőzéséről szóló 1970. évi egyezmény (134. sz.);

A tengerészek munkaviszonyának folyamatosságáról szóló 1976. évi egyezmény (145. sz.); A tengerészek fizetett éves szabadságáról szóló 1976. évi egyezmény (146. sz.);

A kereskedelmi hajók minimális követelményeiről szóló 1976. évi egyezmény (147. sz.);

A kereskedelmi hajók minimális követelményeiről szóló 1976. évi egyezményhez kapcso- lódó 1996. évi Jegyzőkönyv (147. sz.);

A tengerészek jóléti ellátásáról szóló 1987. évi egyezmény (163. sz.);

A tengerészek egészségvédelméről és orvosi ellátásáról szóló egyezmény (164. sz.);

A tengerészek szociális biztonságáról szóló (módosított) 1987. évi egyezmény (165. sz.);

A tengerészek repatriálásáról szóló 1987. évi (módosított) egyezmény (166. sz.); A tengerészek munkaügyi ellenőrzéséről szóló 1996. évi egyezmény (178. sz.);

A tengerészek toborzásáról és munkaközvetítéséről szóló 1996. évi egyezmény (179. sz.);

A tengerészek munkaidejéről és a hajók személyzetének összetételéről szóló 1996. évi egyezmény (180. sz.).

A letéteményes feladatai XI.. cikk

1. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója minden megerősítő okirat, elfogadásról szóló nyilatkozat és felmondási okírat nyilvántartásba vételéről a Nemzetközi Munkaügyi Szer- vezet valamennyi tagállamát értesíti. .

2. Amint a VIII. cikk 3. bekezdésében foglalt feltételek teljesültek, a főigazgató felhívja az Egyezmény hatályba lépésének időpontjára a Szervezet Tagállamainak figyelmét. .

XII. cikk

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója az Egyesült Nemzetek Alapokmányának

102. cikkének megfelelően, nyilvántartásba vétel céljából megküldi az Egyesült Nemzetek főtit- kárának a jelen Egyezmény szerint nyilvántartásba vett valamennyi megerősítő okiratra, elfoga- dásról szóló nyilatkozatra és felmondási okíratra vonatkozó teljeskörű információt. .

Különleges háromoldalú bizottság

XIII. cikk

1. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótanácsa, egy általa létrehozandó, a tengeré- szeti munkaügyi normák területén különleges illetékességgel rendelkező bizottság útján, a jelen Egyezmény működését folyamatosan figyelemmel kíséri.

2. Azokra az ügyekre vonatkozóan, amelyek a jelen Egyezménynek megfelelően kerülnek kezelésre, a Bizottság a a jelen Egyezményt megerősített minden egyes Tagállam részéről az adott Tagállam kormánya által megnevezett két-két képviselőből áll, valamint a hajótulajdonosok és a tengerészek képviselőiből, akiket a Közös Tengerészeti Bizottsággal történt egyeztetést kö- vetően az Igazgatótanács jelöl ki.

3. Azoknak a Tagállamoknak a kormányzati képviselői, amelyek még nem erősítették meg a jelen Egyezményt, részt vehetnek a Bizottság munkájában, de nincs szavazati joguk sem- miféle olyan ügy vonatkozásában, amely a jelen Egyezménynek megfelelően kerülmegvizsgálásra. Az Igazgatótanács meghívhat egyéb szervezeteket, illetve intézményeket is, hogy megfigyelőként a Bizottságban képviseltessék magukat.

4. A Bizottságban a hajótulajdonosokat és a tengerészeket képviselő minden egyes tag szavazatát súlyozni kell annak biztosítása érdekében, hogy a hajótulajdonosok csoportjának sza- vazatszáma és a tengerészek csoportjának szavazatszáma is ötven-ötven százalékát tegye ki az adott megbeszélésen képviselő útján jelen lévő és ott szavazásra jogosult kormányok összesített

szavazatszámának.

A JELEN EGYEZMÉNY MÓDOSÍTÁSA

XIV. cikk

1. A jelen Egyezmény bármely rendelkezésének módosítását a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája fogadhatja el a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmá- nyának 19. cikke, valamint a Szervezetnek az Egyezmények elfogadására vonatkozó szabályai és eljárásrendje alapján. A Szabályzat módosításai ugyancsak elfogadásra kerülhetnek, mégpedig a

14. cikkben foglalt eljárásrend szerint.

2. Az olyan Tagállamokesetében, amelyeknek a jelen Egyezményre vonatkozó megerősítő okiratát az adott módosítás elfogadása előtt vették nyilvántartásba, részükre megerősítés céljából el kell juttatni a módosítás szövegét.

3. A Szervezet egyéb Tagállamai esetében részükre az Egyezmény módosított szövegét kell eljuttatni az Alapokmány 19. cikkének megfelelő megerősítés céljából.

4. A módosítást elfogadottnak kell tekinteni azon a napon, amely napon legalább 30 olyan Tagállamnak magára a módosításra vagy az Egyezmény módosított szövegére vonatkozó meg- erősítő okiratát nyilvántartásba vették, amelyek együttes részesedése a világ hajótere bruttó űrtar- talmából legalább 33 százalékot tesz ki..

5. Az Alapokmány 19. cikke alapján elfogadott módosítások a Szervezetnek csak azon Tagállamaira nézve kötelező érvényűek, amelyek megerősítő okiratát a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója már nyilvántartásba vette.

6. A jelen cikk 2. bekezdésében említett bármely Tagállam esetében a módosítás a jelen cikk 4. bekezdésében említett elfogadás napjától számított 12 hónap eltelte után lép hatályba, vagy pedig 12 hónap eltelte után attól a naptól számítva, amelyen az adott Tagállamnak a módo- sításra vonatkozó megerősítő okiratát nyilvántartásba vették, attól függően, hogy melyik időpont következik be később.

7. A jelen cikk 3. bekezdésében említett Tagállamok esetében – a jelen cikk 9. bekezdésé- nek fenntartása mellett – a módosított Egyezmény a jelen cikk 4. bekezdésében említett elfogadás napjától számított 12 hónap eltelte után lép hatályba, vagy pedig 12 hónap eltelte után attól a nap- tól számítva, amelyen az adott Tagállamoknak az Egyezményre vonatkozó megerősítő okiratát nyilvántartásba vették, attól függően, hogy melyik időpont következik be később.

8. Azon Tagállamok esetében, amelyeknek a jelen Egyezményre vonatkozó megerősítő okiratát valamely módosítás elfogadását megelőzően vették nyilvántartásba, de az adott Tagál- lamok még nem erősítették meg a módosítást, a jelen Egyezmény a szóban forgó módosítás nél- kül marad hatályban.

9. Bármely olyan Tagállam, amelynek a jelen Egyezményre vonatkozó megerősítő okira- tát valamely módosítás elfogadását követően, de még a jelen cikk 4. bekezdésében említett napot megelőzően vették nyilvántartásba, jogosult a megerősítő okirathoz csatolt nyilatkozatban kije- lenteni, hogy megerősítése a szóban forgó módosítás nélküli Egyezményre vonatkozik. Az ilyen nyilatkozattal ellátott megerősítő okirat esetében az érintett Tagállam számára a megerősítő okirat

nyilvántartásba vételének napjától számított 12 hónap eltelte után lép hatályba az Egyezmény. Amennyiben a megerősítő okirathoz nem csatolnak ilyen nyilatkozatot, illetve amennyiben a megerősítő okiratot a 4. bekezdésben említett napon vagy azt követően veszik nyilvántartásba, úgy az Egyezmény az érintett Tagállam számára a megerősítő okirat nyilvántartásba vételének napjától számított 12 hónap eltelte után lép hatályba, a módosítás pedig a jelen cikk 7. bekezdé- sének megfelelő hatályba lépésekor válik kötelező erejűvé az érintett Tagállamra nézve, hacsak maga a módosítás másképp nem rendelkezik.

A SZABÁLYZAT MÓDOSÍTÁSA

XV. cikk

1. A Szabályzat módosítható vagy a 14. cikkben rögzített eljárás révén, vagy pedig – ha- csak kifejezetten másképp nem rendeltetik – a jelen cikkben rögzített eljárásnak megfelelően.

2. A Szabályzat módosítására vonatkozó indítványt nyújthat be a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójához a Szervezet bármely Tagállamának kormánya, illetve a hajótulajdonosok képviselőinek csoportja vagy a tengerészek képviselőinek csoportja, amely csoportok tagjait a 13. cikkben említett Bizottság jelölte ki. Az olyan módosítást, amelyet valamely kormány indítvá- nyoz, közösen kell indítványoznia vagy támogatnia kell az Egyezményt addigra ratifikáló Tagál- lamok kormányai közül legalább ötnek, vagy pedig a hajótulajdonosok, illetve a tengerészek képviselőiből álló, a jelen bekezdésben említett csoportnak.

3. A főigazgató – miután meggyőződött arról, hogy a módosításra vonatkozó indítvány megfelel a jelen cikk 2. bekezdésében foglalt követelményeknek – köteles az indítványt az általa helyénvalónak ítélt bármiféle megjegyzésekkel vagy javaslatokkal együtt azonnal közölni a Szer- vezet valamennyi Tagállamával, azzal a felhívással, hogy hat hónapon belül, vagy az Igazgatóta- nács által előírt egyéb határidőn belül (amely nem lehet három hónapnál rövidebb, sem pedig kilenc hónapnál hosszabb) nyújtsák be az indítvánnyal kapcsolatos észrevételeiket, illetve javas- lataikat.

4. A jelen cikk 3. bekezdésében említett időszak végén az indítványt – a hivatkozott be- kezdés értelmében tett valamennyi észrevétel, illetve javaslat összegzésével együtt – át kell adni a Bizottságnak abból a célból, hogy azt bizottsági ülés keretében elbírálja. A módosítást akkor kell a Bizottság által elfogadottnak tekinteni, ha:

(a) a jelen Egyezményt addigra megerősített Tagállamok kormányainak legalább fele képvisel- teti magát az indítványt elbíráló ülésen; és

(b) a Bizottság tagjainak legalább kétharmados többsége a módosítás mellett szavaz; és

(c) ez a többség úgy oszlik meg az indítvány szavazásra bocsátásának időpontjában az ülés jelenléti ívén szereplő valamennyi bizottsági tag körében, hogy a kormányok által kitett szavazatszámnak legalább a fele, a hajótulajdonosok által kitett szavazatszámnak a fele, és a tengerészek által kitett szavazatszámnak a fele is az indítvány mellett szól.

5. A jelen cikk 4. bekezdésének megfelelően elfogadott módosításokat jóváhagyás céljá- ból a Konferencia következő ülésszaka elé kell terjeszteni. E jóváhagyáshoz a jelenlévő küldöttek

által leadott szavazatok kétharmados többsége szükséges. Amennyiben ez a többség nincs meg, az indítványozott módosítást vissza kell utalni a Bizottsághoz újbóli elbírálásra, amennyiben a Bizottság ezt igényli.

6. A Konferencia által jóváhagyott módosításokról a főigazgató köteles értesíteni vala- mennyi olyan Tagállamot, amelynek a jelen Egyezményre vonatkozó megerősítő okiratát azt a napot megelőzően vették nyilvántartásba, amely napon a Konferencia a módosítást jóváhagyta. Ezen Tagállamok a továbbiakban mint „megerősített Tagállamok” kerülnek említésre. Az értesí- tésnek tartalmaznia kell a jelen cikkre való hivatkozást, és határidőt kell megszabnia bármely formális ellenvetés közlésére. Ez a határidő az értesítés napjától számított két év legyen, hacsak a jóváhagyással egyidejűleg a Konferencia meg nem szabott valamely más határidőt, amely határ- idő azonban nem lehet egy évnél rövidebb. Az értesítés egy-egy példányát tájékoztatás céljából el kell juttatni a Szervezet egyéb Tagállamainak is.

7. A Konferencia által jóváhagyott módosítást elfogadottnak kell tekinteni, hacsak az elő- írt határidő végére a főigazgató nem kap formális ellenvetést kifejező tájékoztatást az Egyez- ményt megerősített Tagállamok több mint 40 százalékától, amely Tagállamoknak együttesen az Egyezményt megerősített Tagállamok hajóira jutó bruttó űrtartalomnak legalább a 40 százalékát is képviselniük kell.

8. Az elfogadottnak tekintett módosítás hat hónappal az előírt határidő végét követően lép hatályba valamennyi ratifikáló Tagállam számára, azok kivételével, amelyek a jelen cikk 7. be- kezdésének megfelelően formálisan kifejezték ellenvetéseiket, és ezen ellenvetéseiket nem von- ták vissza a 11. bekezdésnek megfelelően. Ugyanakkor:

(a) az előírt határidő végét megelőzően bármely megerősítő Tagállam értesítheti a főigazgatót, hogy csak akkortól fogva tekinti magára kötelező érvényűnek a módosítást, amikor annak elfogadásáról kifejezett utólagos értesítést kapott; és

(b) a módosítás hatályba lépésének napját megelőzően bármely megerősített Tagállam értesít- heti a főigazgatót arról, hogy valamely meghatározott ideig nem lépteti hatályba az adott módosítást.

9. Az olyan módosítás, amely a jelen cikk 8(a) bekezdésében említett értesítés tárgyát ké- pezi, az értesítést kibocsátó Tagállam számára hat hónappal azt követően lép hatályba, hogy a Tagállam értesítette a főigazgatót a módosítás általa történt elfogadásáról, vagy pedig azon a na- pon, amely napon a módosítás először hatályba lép, attól függően, hogy melyik időpont követke- zik be később.

10. A jelen cikk 8(b) bekezdésében említett időtartam nem haladhatja meg a módosítás ha- tályba lépésének napjától számított egy évet, illetve bármely olyan hosszabb időtartamot, amelyet a Konferencia a módosítás jóváhagyásával egyidejűleg meghatározott.

11. Az olyan Tagállamok, amelyek formálisan kifejezték ellenvetéseiket az Egyezmény valamely módosításával kapcsolatban, bármely időpontban visszavonhatják ezen ellenvetéseket. Amennyiben az ilyen visszavonásról szóló értesítést a főigazgató azt követően kapja kézhez, hogy a módosítás már hatályba lépett, akkor a módosítás az adott Tagállam számára hat hónappal az ilyen értesítés nyilvántartásba vételének napját követően lép hatályba.

12. Valamely módosítás hatályba lépését követően az Egyezmény kizárólag módosított formájában erősíthető meg.

13. Addig a mértékig terjedően, amely mértékben bármely tengerészeti munkaügyi bizo- nyítvány kapcsolatba hozható az Egyezmény valamely, már hatályba lépett módosítása által sza- bályozott ügyekkel:

(a) az a Tagállam, amely elfogadta az adott módosítást, nem kötelezhető arra, hogy jóhiszemű- en kiterjessze az Egyezménynek való megfelelés feltételezését az olyan hajók részére kibo- csátott tengerészeti munkaügyi bizonyítványokra vonatkozóan, amelyek egy másik Tagál- lam lobogója alatt közlekednek, és ez a másik Tagállam:

(i) a jelen cikk 7. bekezdése értelmében formálisan kifejezte ellenvetéseit a módosítással kapcsolatban, és ezen ellenvetéseket még nem vonta vissza; illetve

(ii) a jelen cikk 8(a) bekezdése értelmében értesítést küldött arról, hogy a módosításnak a maga részéről történő elfogadását a kifejezett utólagos értesítéstől teszi függővé, és még nem fogadta el a módosítást; és

(b) az a Tagállam, amely elfogadta az adott módosítást, köteles jóhiszeműen kiterjeszteni az Egyezménynek való megfelelés feltételezését az olyan hajók részére kibocsátott tengerésze- ti munkaügyi bizonyítványokra vonatkozóan, amelyek egy másik Tagállam lobogója alatt közlekednek, és ez a másik Tagállam a jelen cikk 8(b) bekezdése értelmében értesítést kül- dött arról, hogy a szóban forgó módosítást nem lépteti hatályba a jelen cikk 10. bekezdésé- nek megfelelően meghatározott időtartamig.

HIVATALOS NYELVEK

XVI. cikk

A jelen Egyezmény francia és angol szövegváltozatai egyaránt hitelesek.

A tengerészeti munkaügyi egyezmény szabályaihoz és szabályzatához fűzött ma- gyarázó jegyzet

1. A jelen magyarázó jegyzet, amely nem képezi a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény részét, az Egyezményre vonatkozó általános útmutatónak van szánva.

2. Az Egyezmény három különböző, ám egymáshoz kapcsolódó részt foglal magában: a cikkeket, a Szabályokat, valamint a Szabályzatot.

3. A cikkek és a Szabályok rögzítik a lényegi jogokat és alapelveket, valamint az Egyez- ményt megerősített Tagállamok alapvető kötelezettségeit. A cikkeket és a Szabályokat kizárólag a Konferencia módosíthatja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmánya 19. cikkének ke- retein belül (lásd az Egyezmény 14. cikkét).

4. A Szabályzatban a Szabályok foganatosítására vonatkozó részletek találhatók. A Sza- bályzat az A. részt (kötelezően alkalmazandó Normák) és a B. részt (nem kötelezően alkalma- zandó Útmutatók) foglalja magában. A Szabályzatot az Egyezmény 15. cikkében rögzített egy- szerűsített eljárás révén lehet módosítani. Minthogy a Szabályzat a részletes végrehajtáshoz kap- csolódik, valamennyi módosításának a cikkek és a Szabályok általános hatáskörén belül kell ma- radnia.

5. A Szabályok és a Szabályzat általános témakörök szerint elrendezve öt Fejezetre tago- lódik:

1. Fejezet: A hajókon dolgozó tengerészekre vonatkozó, minimálisan betartandó követelmé- nyek

2. Fejezet: A foglalkoztatás feltételei

3. Fejezet: Elhelyezés, szabadidős létesítmények, élelmezés és étkeztetés

4. Fejezet: Egészségvédelem, orvosi ellátás, jóléti ellátás és társadalombiztosítási védelem

5. Fejezet: Megfelelés és végrehajtás

6. Minden egyes Fejezet több csoportnyi rendelkezést tartalmaz, amelyek egy-egy adott joghoz vagy alapelvhez (illetve az 5. Fejezetben egy-egy, a végrehajtást biztosító intézkedéshez) kapcsolódnak, és összefüggő sorszámozással vannak jelölve. Például az 1. Fejezetben található első csoport az 1.1 Szabályból, az A1.1 Normából, valamint a B1.1 Útmutatóból áll, melyek a foglalkoztatás alsó korhatárához kapcsolódnak.

7. Az Egyezménynek az alábbi három alapvető célja van:

(a) hogy cikkeiben és Szabályaiban lefektesse a jogok és alapelvek szilárd rendszerét;

(b) hogy a Szabályzat révén jelentős mértékű rugalmasságot engedélyezzen annak tekintetében, hogy ezen jogokat és alapelveket a Tagállamok milyen módon foganatosítják; és

8. A foganatosítás tekintetében két fő területen érvényesül a rugalmasság: az egyik a Tag-

államnak az a lehetősége, hogy amennyiben ez szükséges (lásd a 6. cikk 3. bekezdését), a Sza- bályzat A. részében foglalt részletes követelményeket lényegi ekvivalenciákon keresztül léptesse érvénybe (a lényegi ekvivalenciának a 6. cikk 4. bekezdésében foglalt meghatározása értelmé- ben).

9. A foganatosítás tekintetében érvényesülő rugalmasság másik területét úgy biztosítja az Egyezmény, hogy az A. részben foglalt rendelkezések jelentős részének a kötelezően alkalma- zandó követelményeit általánosabb formában fogalmazza meg, ezáltal nagyobb teret engedve az egyes Tagállamok saját belátásának a nemzeti szintű rendelkezésekben meghatározandó intézke- dések pontos tartalmát illetően. Ezekben az esetekben a végrehajtásra vonatkozó útmutatást a Szabályzat B. részének nem kötelezően alkalmazandó rendelkezései tartalmazzák. Ily módon a jelen Egyezményt ratifikáló Tagállamok megállapíthatják azt is, hogy az A. rész vonatkozó általános kötelezettségei értelmében az intézkedéseknek milyen fajtáit várják el tőlük, és azt is, hogy melyek a nem feltétlenül elvárt intézkedések. Így például az A4.1 Norma valamennyi hajótól megköveteli, hogy biztosítsa a hajón nyújtott orvosi ellátáshoz szükséges gyógyszerekhez való mielőbbi hozzáférést [1(b) bekezdés], vala- mint azt, hogy a hajón legyen gyógyszerszekrény [4(a) bekezdés]. Ez utóbbi kötelezett- ség jóhiszemű teljesítése nyilvánvalóan többet foglal magában annál, mint hogy egysze- rűen csak minden hajó fedélzetén legyen egy gyógyszerszekrény. Hogy pontosabban miről is van szó, az a vonatkozó B4.1.1 Útmutatóban (4. bekezdés) kerül feltüntetésre, annak biztosítása érdekében, hogy a gyógyszerszekrény tartalma megfelelően legyen tárolva, felhasználva, illetve karbantartva.

10. A jelen Egyezményt ratifikáló Tagállamokat nem kötelezi az érintett útmutatás, és amint az az 5. Fejezetnek a kikötő szerinti Állam által elvégzendő ellenőrzésekre vonatkozó ren- delkezéseiből is kitűnik, az ellenőrzések csak a jelen Egyezmény releváns követelményeit veszik figyelembe (vagyis a cikkeket, a Szabályokat, valamint az A. részben foglalt Normákat). Ugyan- akkor a Tagállamok a 6. cikk 2. bekezdése értelmében kötelesek alaposan fontolóra venni azt, hogy a Szabályzat A. része értelmében fennálló kötelezettségeiket a B. részben rögzí- tett módon foganatosítsák. Hogy a fenti példánál maradjunk: ha valamely Tagállam a vo- natkozó Útmutatók alapos megfontolását követően úgy dönt, hogy másféle intézkedések elrendelésével biztosítja a gyógyszerszekrény tartalmának megfelelő tárolását, felhaszná- lását és karbantartását, az A. részben foglalt Noxxx xövetelményeinek megfelelően, akkor ez teljes mértékben elfogadható. Másrészről viszont azzal, ha a B. rész rendelkezései- ben foglalt útmutatást követi, az érintett Tagállam további megfontolások nélkül is biztos lehet benne – a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek azokkal a testületeivel együtt, amelyek a nemzetközi munkaügyi egyezmények végrehajtásának felügyele- téért felelősek –, hogy az adott Tagállam által elrendelt intézkedések alkalmasak az

A. rész értelmében fennálló azon kötelezettségek foganatosítására, amelyekhez az érintett Útmutató kapcsolódik.

A SZABÁLYOK ÉS A SZABÁLYZAT

1. FEJEZET – A HAJÓKON DOLGOZÓ TENGERÉSZEKRE VONATKOZÓ, MINIMÁLISAN BETARTANDÓ KÖVETELMÉNYEK

Szabály

1.1 Szabály – A foglalkoztatás alsó korhatára

Cél: Anxxx xiztosítása, hogy a foglalkoztatás alsó korhatáránál fiatalabb korúak ne dolgozza- nak hajón

1. A foglalkoztatás alsó korhatáránál fiatalabb korú személyek hajón nem állhatnak al- kalmazásban, nem lehetnek szerződtetve, és nem dolgozhatnak.

2. A jelen Egyezmény legelső hatályba lépésének idején a foglalkoztatás alsó korhatára 16

év.

3. A Szabályzatban meghatározott körülmények esetén magasabb alsó korhatár betartását

kell megkövetelni.

Norma

A1.1 Norma – A foglalkoztatás alsó korhatára

1. Meg kell tiltani bármely 16 évesnél fiatalabb személy hajón való alkalmazását, oda való szerződtetését, illetve ottani munkavégzését.

2. Meg kell tiltani a 18. életévüket be nem töltött tengerészek éjszakai munkavégzését. A jelen Norma szempontjából az „éjszaka” jelentését a nemzeti jogszabályoknakjogszabályoknak és a gyakorlatnak megfelelően kell meghatározni. Az éjszaka legalább kilencórás időszakot kell jelentsen, amely legkésőbb éjfélkor kezdődhet, és legkorábban hajnali 05:00 órakor érhet véget.

3. Az illetékes hatóság eltekinthet az éjszakai munkára vonatkozó korlátozás szigorú be- tartásának megkövetelésétől, amennyiben:

(a) az károsan befolyásolná az érintett tengerészek hathatós – az elfogadott programok és idő- beosztás alapján történő – kiképzését; vagy

(b) valamely adott feladatkör sajátos természete vagy valamely jóváhagyott képzési program megköveteli, hogy a kivétel hatálya alá tartozó tengerészek éjszaka végezzék munkájukat, a hatóság pedig – a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyezte- tést követően – úgy ítéli meg, hogy az adott munka nem fogja károsan befolyásolni ezen tengerészek egészségét, illetve jólétét.

4. Meg kell tiltani a 18. életévüket be nem töltött tengerészek alkalmazását, szerződtetését, valamint munkavégzését, amennyiben az adott munka veszélyeztetheti egészségüket vagy bizton-

ságukat. Az ilyen munkák fajtáit a nemzeti jogszabályokban és normatív jogi aktusokban kell meghatározni, vagy az illetékes hatóságnak kell megszabnia őket, minden esetben a hajótulajdo- nosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyeztetést követően és a vonatkozó nem- zetközi normákkal összhangban.

B1.1 Útmutató – A foglalkoztatás alsó korhatára

1. A munka- és életkörülmények szabályozása során a Tagállamok fordítsanak különös fi- gyelmet a 18. életévüket be nem töltött fiatalkorú személyek szükségleteire.

Szabály

1.2 Szabály – Orvosi igazolás

Cél: Anxxx xiztosítása, hogy valamennyi tengerész egészségileg alkalmas legyen a tengeri munkavégzésre

1. A tengerészek nem dolgozhatnak hajón, amennyiben nem rendelkeznek orvosi igazo- lással arról, hogy feladataik ellátására egészségileg alkalmasak.

2. Kivételt csak a Szabályzatban előírt esetekben és módon lehet engedélyezni.

Norma

A1.2 Norma – Orvosi igazolás

1. Az illetékes hatóság köteles előírni, hogy a hajón való munkavégzés megkezdését meg- előzően a tengerészek rendelkezzenek érvényes orvosi igazolással, amely tanúsítja, hogy egész- ségileg alkalmasak a tengeren elvégzendő feladataik ellátására.

2. Anxxx xiztosítása érdekében, hogy az orvosi igazolások a tengerészek valós egészségi állapotát tükrözzék az elvégzendő feladataik fényében, az illetékes hatóság – a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyeztetést követően, valamint a jelen Szabályzat

B. részében hivatkozott vonatkozó nemzetközi irányelvek gondos mérlegelését követően – köte- les pontosan előírni az orvosi vizsgálat és az orvosi igazolás természetét.

3. A jelen Noxxx xenntartja a módosított 1978. évi Nemzetközi Egyezmény a tenge- részek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról c. egyezmény ( STCW) jogha- tályát. Az 1.2 Szabályban meghatározott célra az illetékes hatóság köteles elfogadni az STCW követelményeinek megfelelően kibocsátott orvosi igazolást. Az STCW hatálya alá nem tartozó tengerészek esetében hasonlóképpen el kell fogadni az említett követelményeknek lényegében

megfelelő orvosi igazolást.

4. Az orvosi igazolást megfelelően képesített orvosnak kell kiállítania, illetve a kizárólag a látással kapcsolatos igazolás esetében olyan személynek, akit az illetékes hatóság az ilyen igazo- lás kiadására megfelelően képesítettnek ismert el. Az orvosi vizsgálatok lefolytatása során az orvosoknak teljeskörű szakmai függetlenséget kell élvezniük az orvosi szakvéleményük kialakí- tásában.

5. Azok a tengerészek, akiktől megtagadták az orvosi igazolás kiadását, illetve akiknél korlátozott munkavégzési képességet állapítottak meg – így különösen a munkavégzés időtarta- mát, a betölthető munkaköröket vagy a kereskedelmi területet illetően –, jogosultak egy további vizsgálaton részt venni egy másik független orvos vagy független orvosi szakértő előtt.

6. Valamennyi orvosi igazolásnak kifejezetten tanúsítania kell, hogy:

(a) az érintett tengerész hallása és látása, valamint színlátása – amennyiben a tengerész olyan munkakörökben kerül alkalmazásra, ahol munkavégzési képességét befolyásolhatja a hibás színérzékelés – mind megfelelő; és

(b) az érintett tengerész nem szenved olyan betegségben, amelyet vélhetően súlyosbítana a ten- geri szolgálat, vagy amely alkalmatlanná tenné a tengerészt a tengeri szolgálatra, illetve amely veszélyeztetné a fedélzeten tartózkodó többi személy egészségét.

7. Hacsak az érintett tengerész által elvégzendő sajátos feladatok miatt, illetve az STCW értelmében rövidebb időszak nincs megkövetelve, akkor:

(a) az orvosi igazolás legfeljebb kétéves időtartamra érvényes, kivéve, ha a tengerész a 18. életévét még nem töltötte be, mely esetben az érvényesség maximális időtartama 1 év;

(b) a színlátásra vonatkozó igazolás érvényességi ideje legfeljebb hat év.

8. Sürgős esetekben az illetékes hatóság érvényes orvosi igazolás nélkül is engedélyezheti a tengerész munkavégzését a legközelebbi olyan érintett kikötőig, ahol a tengerész be tudja sze- rezni az orvosi igazolást valamely képesített orvostól, feltéve, hogy:

(a) az ilyen engedély időtartama nem haladja meg a három hónapot; és

(b) az érintett tengerész a közelmúltban lejárt orvosi igazolással rendelkezik.

9. Amennyiben egy igazolás érvényességi ideje a tengeri út során jár le, az igazolás érvé- nyes marad a legközelebbi olyan érintett kikötőig, ahol a tengerész be tudja szerezni az orvosi igazolást valamely képesített orvostól, feltéve, hogy ennek időtartama nem haladja meg a három hónapot.

10. A rendszerint nemzetközi utakon közlekedő hajókon szolgálatot teljesítő tengerészek orvosi igazolása angol nyelvű kell legyen, több nyelv esetén angol nyelven is kiállítandó.

B1.2 Útmutató – Orvosi igazolás

Útmutató

B1.2.1 Útmutató – Nemzetközi irányelvek

1. Az illetékes hatóság, az orvosok, az orvosi vizsgálatokat elvégzők, a hajótulajdonosok, a tengerészek képviselői, és minden más olyan személy, aki érintett a tengerésznek jelentkezők, illetve a szolgálatot teljesítő tengerészek orvosi alkalmassági vizsgálatainak elvégzésében, köves- se a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és az Egészségügyi Világszervezet által kiadott, Útmutató a tengerészek behajózás előtti vagy időszakos orvosi alkalmassági vizsgálatának elvégzéséhez című kiadványban foglalt irányelveket, beleértve a hivatkozott dokumentum bármely későbbi változatát is, valamint bármely egyéb olyan vonatkozó nemzetközi útmutatót, amelyet a Nemzet- közi Munkaügyi Szervezet, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet vagy az Egészségügyi Világ- szervezet adott ki.

Szabály

1.3 Szabály – Képzés és képesítés

Cél: Anxxx xiztosítása, hogy a tengerészek megfelelően képzettek, illetve képesítettek legye- nek a hajón teljesítendő feladataik ellátására

1. Kizárólag a feladataik elvégzésére kiképzett, vagy arra alkalmasnak minősített, vagy ar- ra egyéb módon képesített tengerészek dolgozhatnak hajón.

2. Kizárólag olyan tengerész munkavégzése engedélyezhető hajón, aki sikeresen elvégezte a hajófedélzeti személyi biztonságra vonatkozó képzést.

3. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által elfogadott, kötelező érvényű jogi aktusainak megfelelő képzés és képesítés úgy tekintendő, mint amely eleget tesz a jelen Szabály 1. és 2. be- kezdésében foglalt követelményeknek.

4. Bármely olyan Tagállam, amely a jelen Egyezmény általa történő ratifikálásának idején A szakképzett matrózok képesítéséről szóló 1946. évi 74. sz. Egyezmény hatálya alá tartozott, köteles továbbra is eleget tenni a hivatkozott Egyezmény értelmében fennálló kötelezettségeinek, mindaddig, amíg a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet nem fogad el és nem léptet érvénybe a hivatkozott Egyezmény tárgyát érintő kötelező érvényű rendelkezéseket, vagy amíg öt év el nem telik a jelen Egyezmény érvénybe lépésétől számítva a VIII. Cikk 3. bekezdése értelmében, attól függően, hogy melyik időpont következik be előbb.

Szabály

1.4 Szabály – Toborzás és munkaközvetítés

Cél: Anxxx xiztosítása, hogy a tengerészek hatékony és megfelelően szabályozott tengerész- toborzó és munkaközvetítő rendszerhez férjenek hozzá

1. Kötelező valamennyi tengerész részére hozzáférést biztosítani egy hatékony, megfelelő és számonkérhető rendszerhez, amely – a tengerészek számára térítésmentesen – segíti a tengeré- szek hajón való elhelyezkedését.

2. Az adott Tagállam területén működő, tengerészek toborzását és munkaközvetítését vég- ző szolgáltatások meg kell feleljenek a Szabályzatban foglalt normáknak.

3. Minden egyes Tagállam köteles megkövetelni a lobogója alatt közlekedő hajókon dol- gozó tengerészek vonatkozásában, hogy azok a hajótulajdonosok, amelyek a jelen Egyezmény hatókörén kívül eső országokban vagy területeken működő tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatásokat is igénybe vesznek, biztosítsák, hogy az említett szolgáltatások is megfeleljenek a Szabályzatban rögzített követelményeknek.

Norma

A1.4 Norma – Toborzás és munkaközvetítés

1. Valamennyi Tagállam, amely állami tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatást működtet, köteles biztosítani, hogy a szolgáltatás rendben működjön, mégpedig úgy, hogy vé- delmezze a tengerészek jelen Egyezményben biztosított munkavállalói jogait és előmozdítsa azok érvényesülését.

2. Amennyiben valamely Tagállam területén olyan tengerész-toborzó és munkaközvetítő magánszolgáltatások működnek, amelyek elsődleges célja a tengerészek toborzása és kiközvetíté- se, illetve amelyek jelentős számú tengerészt toboroznak és közvetítenek ki, akkor ezen szolgálta- tások kizárólag valamely szabványosított engedélyezési, tanúsítási vagy egyéb szabályozási rend- szernek megfelelően működtethetők. Ilyen rendszert kizárólag a hajótulajdonosok és a tengeré- szek érintett szervezeteivel való egyeztetést követően lehetlétrehozni, módosítani, illetve megvál- toztatni. Amennyiben kétség merül fel azt illetően, hogy a jelen Egyezmény vonatkozik-e vala- mely toborzó és munkaközvetítő magánszolgáltatásra, akkor a kérdést az adott Tagállam illetékes hatósága köteles eldönteni a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel való egyez- tetést követően. A tengerész-toborzó és munkaközvetítő magánszolgáltatások indokolatlan elter- jedését nem szabad bátorítani.

3. A jelen Norma 2. bekezdésének rendelkezései vonatkoznak – olyan mértékben, aho- gyan azt az illetékes hatóság a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel való egyeztetést követően helyénvalónak ítéli meg – azokra a toborzással és munkaközvetítéssel fog- lalkozó szolgáltatásokra is, amelyeket valamely tengerész-szervezet működtet egy adott Tagállam területén abból a célból, hogy az adott Tagállam állampolgárainak számító tengerészeket közve- títsen olyan hajókra, melyek az adott Tagállam lobogója alatt közlekednek. A jelen bekezdés az alábbiakban felsorolt feltételeknek megfelelő szolgáltatásokra vonatkozik:

(a) a toborzó és munkaközvetítő szolgáltatás valamely kollektív szerződés alapján működik, amely az említett szervezet és valamely hajótulajdonos között jött létre;

(b) mind a tengerész-szervezet, mind pedig a hajótulajdonos az adott Tagállam területén van bejegyezve;

eljárások vannak bevezetve, amelyek alapján jóváhagyásra vagy nyilvántartásba vételre ke- rül az említett toborzó és munkaközvetítő szolgáltatás működtetését megengedő kollektív szerződés; és

(d) a toborzó és munkaközvetítő szolgáltatás szabályos módon működik, és a jelen Norma 5. bekezdésében foglaltakhoz hasonló intézkedések vannak érvényben, melyek védik a tenge- részek munkavállalói jogait, valamint előmozdítják azok érvényesülését.

4. A jelen Norma, valamint az 1.4 Szabály egyetlen pontja sem tekinthető úgy, mint amely:

(a) megakadályozná bármelyik Tagállamot abban, hogy ingyenes állami tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatást tartson fenn a tengerészek számára – arra vonatkozó program- jának keretében, hogy kielégítse a tengerészek és a hajótulajdonosok szükségleteit –, füg- getlenül attól, hogy az adott szolgáltatás egy valamennyi munkavállalóra és munkáltatóra kiterjedő állami foglalkoztatási szolgálat részét képezi-e, vagy azzal összehangoltan együttműködik-e; vagy

(b) arra kötelezné bármelyik Tagállamot, hogy magántulajdonú tengerész-toborzó és munka- közvetítő szolgáltatások működtetésére vonatkozó rendszert építsen ki a területén.

5. Az a Tagállam, amely a jelen Norma 2. bekezdésében leírt rendszert vezet be, köteles jogszabályai és normatív jogi aktusainormatív jogi aktusai, illetve egyéb intézkedései keretében legalább az alábbiakban felsoroltakat megtenni:

(a) megtiltani, hogy a tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások bármely olyan esz- közt, eljárást, illetve listát alkalmazzanak, melynek célja megelőzni vagy meggátolni, hogy a tengerészek a képzettségüknek megfelelő állást kapjanak;

(b) megkövetelni, hogy a tengerész-toborzásért, munkaközvetítésért, illetve a tengerészek ál- láshoz juttatásáért semmiféle közvetítési díj vagy egyéb költség ne terhelje a tengerészeket, sem közvetlen, sem pedig közvetett módon, sem részben, sem pedig egészben, kivéve an- nak költségét, hogy a tengerész megszerezze a nemzeti jogszabályok által megkövetelt or- vosi igazolást, az államilag előírt tengerészkönyvet, valamint az útlevelet vagy egyéb ha- sonló személyes útiokmányokat, ebbe nem beleértve ugyanakkor a vízumok költségeit, me- lyeket a hajótulajdonos köteles viselni; és

(i) naprakész nyilvántartást vezessenek valamennyi tengerészről, akit ők toboroztak vagy közvetítettek ki, és ez a nyilvántartás álljon az illetékes hatóság rendelkezésére ellen- őrzés céljából;

(ii) győződjenek meg arról, hogy a tengerészek a szerződtetésüket megelőzően vagy annak folyamán tájékoztatást kapnak a munkamegállapodásuk értelmében fennálló jogaikról és kötelezettségeikről, és győződjenek meg arról is, hogy a megfelelő kö- rülmények biztosítása révén a tengerészek alaposan megvizsgálhatják munkamegállapodásukat annak aláírása előtt és után, továbbá megkapják a munkamegállapodás egy példányát;

(iii) győződjenek meg arról, hogy az általuk toborzott, illetve kiközvetített tengeré- szek rendelkeznek az adott munkához szükséges végzettséggel és okmányokkal,

és arról is, hogy a tengerészek munkaszerződései összhangban vannak a vonat- kozó jogszabályokkal és előírásokkal, valamint azon kollektív szerződésekkel, amelyek részét képezik a munkamegállapodásnak;

(iv) lehetőség szerint bizonyosodjanak meg arról, hogy a hajótulajdonosnak meg- vannak a megfelelő eszközei, melyekkel a tengerészeket megvédheti attól, hogy külföldi kikötőben hátramaradjanak;

(v) a tevékenységükkel kapcsolatos valamennyi panaszt kivizsgálják és megválaszolják, valamint tájékoztassák az illetékes hatóságot valamennyi megoldatlan panaszról;

(vi) olyan védőrendszert építsenek ki biztosítások vagy azzal egyenértékű alkalmas intézkedések révén, amely a tengerészeket kártalanítja abban az esetben, ha anyagi veszteséget szenvednek abból következően, hogy valamely toborzó és munkaközvetítő szolgáltatás vagy az érintett hajótulajdonos nem teljesíti a ten- gerészekkel szemben a tengerész munkaszerződés szerint fennálló kötelezettsé- geit.

6. Az illetékes hatóság köteles szorosan felügyelni és ellenőrizni az érintett Tagállam terü- letén működő valamennyi, tengerészek toborzásával és munkaközvetítésével foglalkozó szolgál- tatást. A területen működő magántulajdonú szolgáltatások működéséhez szükséges bármely en- gedély, tanúsítvány vagy egyéb hasonló felhatalmazás csak akkor adható ki, illetve újítható meg, ha az illetékes hatóság megbizonyosodott róla, hogy az érintett tengerész-toborzó és munkaköz- vetítő szolgáltatás megfelel a nemzeti jogszabályokban és normatív jogi aktusokban foglalt köve- telményeknek.

7. Az illetékes hatóság köteles biztosítani, hogy a tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások tevékenységét érintő panaszok kivizsgálásához szükség szerint rendelkezésre áll- janak a megfelelő hivatali erőforrások és eljárások, és ezekbe – amennyiben ez helyénvaló – von- ják be a hajótulajdonosok és a tengerészek képviselőit is.

8. Valamennyi Tagállam, amely ratifikálta a jelen Egyezményt, köteles a lehető legtelje- sebb mértékben felhívni állampolgárai figyelmét a lehetséges nehézségekre, amelyek akkor adód- hatnak, ha ezen állampolgárok olyan Állam lobogója alatt közlekedő hajóra szerződnek, amely még nem ratifikálta a jelen Egyezményt – mindaddig, amíg az adott Tagállam meg nem győződik róla, hogy az érintett Állam a jelen Egyezményben foglaltakkal egyenértékű normákat alkalmaz. A jelen Egyezményt ratifikáló Tagállam fentieknek megfelelő intézkedései nem lehetnek ellenté- tesek a munkavállalók szabad mozgásának alapelvével, amelyet az érintett két Állam által mint aláíró felek által esetlegesen aláírt egyezmények biztosítanak.

9. Valamennyi Tagállam, amely ratifikálta a jelen Egyezményt, köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók tulajdonosai a jelen Egyezmény hatálya alá nem tartozó országokban vagy területeken működő tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások igénybe vétele esetén a tőlük telhető mértékben biztosítsák, hogy az ilyen szolgáltatások megfe- leljenek a jelen Noxxx xövetelményeinek.

10. A jelen Normában foglaltak nem értelmezhetők úgy, hogy csökkentenék a hajótulaj- donosok kötelezettségeit és felelősségét, vagy bármely Tagállam kötelezettségeit és felelősségét a lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében.

Útmutató

B1.4 Útmutató – Toborzás és munkaközvetítés B1.4.1 Útmutató – Szervezeti és működési irányelvek

1. Az A1.4 Norma 1. bekezdése értelmében fennálló kötelezettségeinek teljesítése során az illetékes hatóság:

(a) vegye fontolóra a szükséges intézkedések megtételét a tengerész-toborzó és munkaközvetí- tő szolgáltatások közötti hatékony együttműködés elősegítésére, legyenek azok akár állami, akár magántulajdonban;

(b) vegye figyelembe a tengerészeti ipar szükségleteit mind nemzeti, mind pedig nemzetközi szinten, amikor a hajótulajdonosok, a tengerészek és az érintett oktatási intézmények bevo- násával kialakítja a képzési programokat azon tengerészek számára, akik a hajón a bizton- ságos navigációért és a szennyezést megelőző műveletekért felelős személyzetet alkotják;

(c) vegye fontolóra a megfelelő lépések megtételét annak elősegítésére, hogy az állami tenge- rész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások megszervezésében és működtetésében – amennyiben léteznek ilyenek – együttműködjenek a hajótulajdonosok és a tengerészek rep- rezentatív szervezetei;

(d) vegye fontolóra azon feltételek előírását – megfelelően figyelembe véve a magánszférához való jog érvényesülését, valamint a bizalmas adatok védelmének szükségességét –, amelyek teljesülése esetén a tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások jogosultak lehetnek a tengerészek személyes adatainak kezelésére, beleértve az ilyen adatok gyűjtését, tárolását, kombinálását és harmadik fél részére történő közlését is;

(e) vegye fontolóra valamely olyan rendszer fenntartását, amely a tengerészeti munkaerőpiacra vonatkozó valamennyi releváns információ gyűjtésére és elemzésére szolgál, beleértve a le- génységként alkalmazott tengerészek jelenlegi és várható állományának életkor, nem, rang és képzettség szerinti megoszlását, továbbá beleértve a tengerészeti ipar követelményeit – hozzátéve ugyanakkor, hogy az életkorra, illetve a nemre vonatkozó adatok gyűjtése kizáró- lag statisztikai célból engedhető meg, vagy valamely olyan program keretei között, amely az életkor, illetve a nemek szerinti megkülönböztetés megelőzésére szolgál;

(f) vegye fontolóra annak biztosítását, hogy azok a munkatársak, akik a hajó biztonságos navi- gációjáért és a szennyezés megelőzésére irányuló műveletekért felelős tengerészeket közve- títő, állami és magántulajdonú tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások felügye- letét végzik, megfelelő kiképzést kapjanak – beleértve a tengeri szolgálatban töltött elismert munkatapasztalatot is –, és releváns ismeretekkel rendelkezzenek a tengerészeti iparról, be- leértve a képzésről, a képesítésről, valamint a munkaügyi normákról szóló, vonatkozó nem- zetközi tengerészeti jogi okmányokat is;

(g) vegye fontolóra a működési normák előírását, valamint a magatartást és az etikus gyakorla- tot szabályozó kódexek elfogadását a tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások

számára; és

(h) vegye fontolóra az engedélyezési, illetve tanúsítási rendszer feletti hatósági felügyelet gya- korlását valamely minőségi normarendszer alapján.

2. Az A1.4 Norma 2. bekezdésében hivatkozott rendszer kialakítása során valamennyi Tagállam vegye fontolóra annak megkövetelését, hogy a területén alapított tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások ellenőrizhető működési gyakorlatot alakítsanak ki és tartsanak fenn. Az ilyen működési gyakorlat a magántulajdonú tengerész-toborzó és munkaközvetítő szol- gáltatások esetében – valamint az alkalmazható mértékig az állami tengerész-toborzó és munka- közvetítő szolgáltatások esetében is – szabályozza az alábbiakban felsorolt kérdéseket:

(a) az orvosi vizsgálatokat, a tengerészek személyi azonosító okmányait, és egyéb olyan tétele- ket, amelyekre a tengerészeknek szükségük lehet a munkavállaláshoz;

(b) teljes körű és hiánytalan nyilvántartás vezetését a toborzó és munkaközvetítő rendszerükben található tengerészekről – megfelelően figyelembe véve a magánszférához való jog érvé- nyesülését, valamint a bizalmas adatok védelmének szükségességét –, amely nyilvántartás kiterjed, de nem korlátozódik a következőkre:

(i) a tengerészek képesítéseire;

(ii) a korábbi munkaviszonyok jegyzékére;

(iii) a munkaviszonnyal kapcsolatos személyes adatokra; és

(iv) a munkaviszonnyal kapcsolatos orvosi adatokra;

(c) naprakész nyilvántartás vezetését azon hajókról, amelyek részére az adott tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatás tengerészeket közvetít, és annak biztosítását, hogy a szolgál- tatások vészhelyzet esetén a nap minden órájában elérhetőek legyenek valamilyen formá- ban;

(d) olyan eljárások bevezetését, amelyek biztosítják, hogy a tengerész-toborzó és munkaközve- títő szolgáltatások, illetve azok alkalmazottai nem zsákmányolhatják ki a tengerészeket va- lamely adott hajóra vagy valamely adott társasághoz való szerződtetés felkínálása révén;

(e) olyan eljárások bevezetését, amelyek kizárják a tengerészek kizsákmányolásának lehetősé- gét a munkába álláskor kapott fizetéselőleg kifizetésén keresztül, illetve bármely más olyan pénzügyi tranzakción keresztül, amely a hajótulajdonos és a tengerész között jön létre és amelyet a tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatás kezel;

(f) mindazon költségeknek – ha vannak ilyenek – az egyértelmű nyilvánosságra hozatalát, amelyeket a tengerésznek kell viselnie a toborzási folyamat során;

(g) annak biztosítását, hogy a tengerészeket felvilágosítsák a szerződésük szerinti leendő állá- sukra vonatkozó sajátos feltételekről, valamint az adott hajótulajdonosnak a munkavállalá- sukkal kapcsolatos irányelveiről;

(h) a természetes igazságosság elveinek megfelelő eljárások bevezetését az alkalmatlansággal, illetve a fegyelmi kérdésekkel kapcsolatos esetek kezelésére, összhangban a nemzeti jog- szabályokkal és gyakorlattal, valamint – vonatkozó esetekben – a kollektív szerződésekkel;

(i) olyan eljárások bevezetését, amelyek a lehető legteljesebb mértékben biztosítják, hogy va- lamennyi, a munkavállalás kapcsán benyújtott kötelező bizonyítvány és okirat a naprakész

állapotot mutatja, és nem csalárd módon szerezték be őket, a korábbi munkaviszonyokra vonatkozó referenciák pedig ellenőrzésre kerültek;

(j) olyan eljárások bevezetését, amelyek biztosítják, hogy ha a tengerészek családja informáci- ót vagy tanácsot kér, amíg a tengerész a tengeren tartózkodik, akkor a kérést azonnal, segí- tőkész módon és térítésmentesen teljesítsék; és

(k) annak ellenőrzését, hogy a munkaügyi körülmények azokon a hajókon, ahová a tengerésze- ket kiközvetítik, megfelelnek a hajótulajdonos és a tengerészek reprezentatív szervezete kö- zött köttetett, vonatkozó kollektív szerződésnek; továbbá annak alapelvként való rögzítését, hogy a tengerészeket csak olyan hajótulajdonosoknak közvetítik ki, akik a vonatkozó jog- szabályoknak, normatív jogi aktusoknak, illetve kollektív szerződéseknek megfelelő szer- ződéses munkavállalási feltételeket kínálnak a tengerészeknek.

3. Fontolóra kell venni a Tagállamok és a releváns szervezetek közötti nemzetközi együttműködés ösztönzését, így például:

(a) a rendszeres információcserét a tengerészeti ipar és a tengerészeti munkaerőpiac vonatkozá- sában kétoldalú, regionális és többoldalú alapon;

(b) az információcserét a tengerészeti munkaügyi törvénykezés vonatkozásában;

(c) a tengerészek toborzását és munkaközvetítését szabályozó irányelvek, munkamódszerek és törvényi rendelkezések összehangolását;

(d) a tengerészek nemzetközi toborzásával és munkaközvetítésével kapcsolatos eljárások és körülmények javítását; és

(e) a munkaerő-tervezést, a tengerészek kínálati és keresleti piacának, valamint a tengerészeti ipar igényeinek figyelembe vételével.

2. FEJEZET – A FOGLALKOZTATÁS FELTÉTELEI

Szabály

2.1 Szabály – A tengerészek munkaszerződései

Cél: Anxxx xiztosítása, hogy a tengerészek tisztességes munkamegállapodással rendelkezzenek

1. A tengerész foglalkoztatására vonatkozó kikötéseket és feltételeket egyértelmű, írott, jogilag érvényesíthető szerződésben kell rögzíteni vagy hivatkozással abba belefoglalni, továbbá e kikötéseknek és feltételeknek összhangban kell állniuk a Szabályzatban rögzített normákkal.

2. Biztosítani kell, hogy a tengerészek munkaszerződéseit az egyes tengerészek olyan fel- tételek között fogadják el, amely feltételek szavatolják, hogy a tengerésznek lehetősége legyen a szerződésben foglalt kikötéseket és feltételeket áttekinteni és azokról tanácsot kérni, valamint

szavatolják, hogy a tengerész e kikötéseket és feltételeket szabad akaratából fogadhassa el, mie- lőtt a szerződéstszerződést aláírja.

3. A tengerészek munkaszerződései – az adott Tagállam nemzeti jogszabályaival és gya- korlatával összeegyeztethető mértékig – úgy értelmezendők, mint amelyek magukban foglalják valamennyi vonatkozó kollektív szerződést.

Norma

A2.1 Norma – A tengerészek munkaszerződései

1. Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat, illetve normatív jogi aktusokat el- fogadni, amelyek megkövetelik, hogy az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajók megfelel- jenek az alábbiakban felsorolt követelményeknek:

(a) az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon dolgozó tengerészek mindegyike ren- delkezzen olyan tengerész munkaszerződéssel, amelyet egyrészről maga a tengerész, más- részről a hajótulajdonos vagy a hajótulajdonos valamely képviselője aláírt (illetve amennyi- ben a tengerész nem alkalmazott, akkor rendelkezzen más szerződéses vagy hasonló megál- lapodás létrejöttét igazoló bizonyítékkal), és amely a jelen Egyezmény követelményeinek megfelelően tisztességes munka- és életkörülményeket biztosít a tengerész számára a hajón;

(b) a tengerész munkaszerződést aláíró tengerészek számára legyen biztosítva a lehetőség arra, hogy a szerződést alaposan áttekinthessék és vele kapcsolatban tanácsot kérhessenek, mie- lőtt aláírják, valamint legyen biztosítva valamennyi egyéb feltétel is, amely szükséges an- nak szavatolásához, hogy a tengerészek szabad akaratukból kötik meg a szerződést, jogaik- nak és kötelezettségeiknek megfelelő ismerete mellett;

(c) legyen a hajótulajdonos és az érintett tengerész birtokában is egy-egy eredeti, aláírással ellátott példány a tengerész munkaszerződésből;

(d) történjenek intézkedések annak biztosítására, hogy a tengerészek – beleértve a hajóparancs- nokot is – a fedélzeten könnyen megkaphassák a foglalkoztatásuk feltételeire vonatkozó egyértelmű információkat, és hogy ezen információk, beleértve a tengerészek munkaszer- ződésének egy példányát is, áttekintés céljából álljanak az illetékes hatóságok (az érintett kikötőkben működő illetékes hatóságokat is beleértve) tisztviselőinek rendelkezésére; és

(e) a tengerészek kézhez kapjanak egy dokumentumot – az eddigi munkaviszonyaik jegyzékét

–, amely a hajón való foglalkoztatásuk adatait rögzíti.

2. Amennyiben valamely kollektív szerződés alkotja a tengerész munkaszerződés egészét vagy részét, e kollektív szerződés egy példányát a fedélzeten kell hordozni. Amennyiben a tenge- rész munkaszerződés, illetve bármely vonatkozó kollektív szerződés nem angol nyelven készült, úgy a következőknek rendelkezésre kell állniuk angol nyelven is (kivéve azokon a hajókon, ame- lyek kizárólag belföldi utakon közlekednek):

(a) a megállapodás szabványos változatának egy példánya; és

(b) a kollektív szerződés azon részei, melyek az 5.2 Szabály értelmében a kikötő szerinti Állam által végzett ellenőrzés tárgyi hatálya alá esnek.

3. A jelen Norma 1(e) bekezdésében említett dokumentum nem tartalmazhat semminemű megállapítást a tengerészek munkájának minőségére, illetve a tengerészek munkabérére vonatko- zóan. A dokumentum formátumát, a rögzítendő adatok körét és ezen adatok rögzítésének módját a nemzeti jogszabályokban kell meghatározni.

4. Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat és normatív aktusokat elfogadni, amelyek meghatározzák az adott Tagállam nemzeti jogszabályainak hatálya alá tartozó vala- mennyi tengerész munkaszerződésben kötelezően rögzítendő részletek körét. A tengerész- munkamegállapodásoknak minden esetben tartalmazniuk kell az alábbiakban felsorolt adatokat:

(a) a tengerész teljes neve, születési ideje vagy életkora, és születési helye;

(b) a hajótulajdonos neve és címe;

(d) a munkakör, amelyben a tengerész foglalkoztatva lesz;

(e) a tengerész munkabérének összege, vagy – ahol ez értelmezhető – a munkabér kiszámításá- ra használt szabály;

(f) a fizetett éves szabadság mennyisége, vagy – ahol ez értelmezhető – a kiszámítására hasz- nált szabály;

(g) a megállapodás megszűnése és ennek feltételei, beleértve az alábbiakat is:

(i) amennyiben a megállapodás határozatlan időre jött létre, akkor azokat a feltételeket kell közölni, amelyek szerint az egyes felek a szerződést megszüntethetik, a kötelező felmondási idő megjelölésével együtt, mely időszak nem lehet rövidebb a hajótulaj- donos számára, mint a tengerész számára;

(ii) amennyiben a szerződés határozott időre jött létre, akkor a lejártának napjaként meg- határozott időpontot kell közölni; és

(iii) amennyiben a szerződés egyetlen hajóútra szólóan jött létre, akkor a rendeltetési ki- kötő nevét kell közölni, és annak az időnek a hosszát, amelynek a megérkezés után el kell telnie, mielőtt a tengerészt el lehet bocsátani;

(h) a hajótulajdonos által a tengerész részére biztosítandó egészségügyi és társadalombiztosítá- si járulékok;

(i) a tengerész repatriálásra való jogosultsága;

(j) utalás a kollektív szerződésre, amennyiben van ilyen; és

(k) a nemzeti jogszabályok által megkövetelt valamennyi egyéb részlet.

5. Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat, illetve normatív jogi aktusokat el- fogadni, amelyek meghatározzák a tengerész munkaszerződés lejárat előtti megszűnése esetén a tengerész, illetve a hajótulajdonos részéről adandó kötelező legrövidebb felmondási időt. A köte- lező legrövidebb felmondási időszakok hosszát a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szer- vezeteivel folytatott egyeztetéseket követően kell meghatározni, de semmi esetre sem lehetnek hét napnál rövidebbek.

6. A kötelező legrövidebb felmondási időnél rövidebb felmondási idővel is megszűnhet a szerződés olyan körülmények esetében, amelyek fennállása a nemzeti jogszabályok, előírások,

illetve a vonatkozó kollektív szerződések szerint indokolttá teszi a munkaszerződés rövidebb ha- táridejű vagy azonnali felmondással történő megszüntetését. Az ilyen körülmények meghatározá- sa során valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy figyelembe vétessen a tengerészek abbéli igénye, hogy munkamegállapodásukat rövidebb határidejű vagy azonnali felmondással is meg- szüntethessék, mégpedig szankciók elszenvedése nélkül, ha erre különleges családi események miatt vagy egyéb sürgős okból szükségük van.

Útmutató

B2.1 Útmutató – A tengerészek munkaszerződései B2.1.1 Útmutató – Korábbi munkaviszonyok jegyzéke

1. Az A2.1 Norma 1(e) bekezdésében említett jegyzékben – az eddigi munkaviszonyok jegyzékében – feljegyzendő adatok körének meghatározása során valamennyi Tagállam biztosít- sa, hogy a jegyzék elegendő információt tartalmazzon ahhoz (angol nyelvre is lefordítva), hogy birtokosa további munkáért folyamodhasson a segítségével, illetve hogy megfeleljen a felminősí- téshez vagy előléptetéshez szükséges, tengeri szolgálatra vonatkozó követelményeknek. A tenge- rész elbocsátási könyve megfelelhet az említett Norma 1(e) bekezdésében foglalt követelmény- nek.

Szabály

2.2 Szabály – Munkabérek

Cél: Anxxx xiztosítása, hogy a tengerészek szolgálataikért fizetséget kapjanak

1. Valamennyi tengerészt rendszeres időközönként, a munkamegállapodásának minden- ben megfelelve kell megfizetni a munkájáért.

Norma

A2.2 Norma – Munkabérek

1. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon dolgozó tengerészeknek járó összegeket egy hónapnál nem hosszabb időközönként fizessék ki, a vonatkozó kollektív szerződésnek megfelelően, ha van ilyen.

2. A tengerészek havonta kapjanak kimutatást az esedékes kifizetésekről és a kifizetett

összegekről, beleértve a munkabért, a munkabéren felüli kifizetéseket, valamint a kifizetésnél használt valutaárfolyamot is, amennyiben a kifizetés nem a megállapodás szerinti pénznemben vagy átváltási árfolyamon történt.

3. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a hajótulajdonosok tegyenek intéz- kedéseket – így például a jelen Norma 4. bekezdésében foglaltakat – annak érdekében, hogy a tengerészek számára lehetőséget biztosítsanak arra, hogy a keresetük egészét vagy részét eljuttat- hassák a családjuknak, eltartott családtagjaiknak, vagy jogszabály szerinti kedvezményezettjeik- nek.

4. Azok az intézkedések, amelyeket annak biztosítása érdekében kell megtenni, hogy a tengerészek eljuttathassák a keresetüket a családjuknak, foglalják magukban a következőket:

(a) egy olyan rendszer létrehozását, amely lehetővé teszi a tengerészek számára, hogy alkalma- zásba állásuk idején vagy alkalmazásuk folyamán, ha úgy kívánják, a munkabérük egy ré- szét kijelölhessék a családjuk részére banki átutalással vagy hasonló módon rendszeres idő- közönként történő kiutalásra; és

(a) annak megkövetelését, hogy a kijelölt munkabér-hányadok átutalása a kellő időben megtör- ténjen, közvetlenül a tengerész által megnevezett személy(ek) részére.

5. A jelen Norma 3. és 4. bekezdése értelmében nyújtott szolgáltatásokért esetlegesen fel- számított valamennyi díj összege legyen méltányos, a valutaátváltási ráta pedig – amennyiben egyéb kikötés másképpen nem rendeli – a nemzeti jogszabályokkal, illetve normatív aktusokkal összhangban a mindenkori piaci értéknek vagy a hivatalos közleményben meghatározott értéknek feleljen meg, és semmiképpen ne legyen hátrányos a tengerészre nézve.

6. Valamennyi olyan Tagállam, amely a tengerészek munkabérét szabályozó nemzeti jog- szabályokat, illetve normatív jogi aktusokat léptet hatályba, köteles megfelelően figyelembe ven- ni a Szabályzat B. részében foglalt útmutatást.

Útmutató

B2.2 Útmutató – Muxxxxxxxx

B2.2.1 Útmutató – Specifikus fogalmak meghatározása

1. A jelen Útmutató értelmében az alábbi fogalmak meghatározása a következő:

(a) a szakképzett tengerész valamennyi olyan tengerészt jelenti, aki kellően szakképzettnek ítéltetik a fedélzeti részlegen szolgálatot teljesítő beosztásba tartozó hajósoktól megkövetelt bármely feladat ellátására – kivéve a felügyeleti vagy szakértői beosztásúak feladatait –, il- letve aki a nemzeti jogszabályok, előírások, illetve gyakorlat, vagy valamely kollektív szer- ződés szerint szakképzett tengerésznek minősül;

(b) az alapfizetés vagy alapbér a rendes munkaidőben végzett munkáért járó fizetséget jelenti, függetlenül attól, hogy az milyen elemekből tevődik össze; nem tartalmazza a ledolgozott túlórákért járó fizetség, a prémiumok, a járadékok, a fizetett szabadságok, illetve a fizetésen felüli bármely egyéb járandóságok összegét;

(c) a konszolidált (összevont) bér az alapfizetést és a fizetéshez kapcsolódó egyéb juttatásokat is tartalmazó munkabért vagy fizetést jelenti; a konszolidált bér tartalmazhatja az összes le- dolgozott túlóráért járó térítést és a fizetéshez kapcsolódó valamennyi egyéb juttatást is, de az is lehetséges, hogy részleges konszolidálás formájában csak bizonyos juttatásokat tartal- mazzon;

(d) a munkaidő azt az időt jelenti, amelyben a tengerész a hajó részére történő munkavégzésre van kötelezve;

(e) a túlmunka a rendes munkaidőn túlmenően ledolgozott időt jelenti.

Útmutató

B2.2.2 Útmutató – Kiszámítás és kifizetés

1. Azokra a tengerészekre vonatkozóan, akiknek a részére kifizetett összeg magában fog- lalja a ledolgozott túlórákért járó külön térítést:

(a) a munkabér kiszámításához: a tengeren és a kikötőben ledolgozott rendes munkaidő ne ha- ladja meg a napi nyolc órát;

(b) a túlmunka kiszámításához: az alapfizetés vagy alapbér által lefedett heti rendes munkaidő óraszáma a nemzeti jogszabályokban, illetve normatív jogi aktusokban legyen meghatároz- va, ha azt kollektív szerződés nem szabja meg, de a heti 48 órát ne haladja meg; a kollektív szerződés rögzíthet más eljárást is, amely azonban nem lehet a fentinél kedvezőtlenebb;

(c) a túlmunkáért járó térítés óradíjai ne legyenek alacsonyabbak az egy óráért járó alapfizetés vagy alapbér egy és egynegyedénél; a túlmunkáért járó térítés óradíjai a nemzeti jogsza- bályokban, illetve normatív jogi aktusokban legyenek meghatározva, vagy kollektív szerző- désekben, ha ez az adott esetre vonatkoztatható; és

(d) a hajóparancsnok vagy az általa kijelölt személy vezessen feljegyzést valamennyi ledolgo- zott túlóráról, és e feljegyzést a tengerész legfeljebb egy hónapos időközönként aláírásával ellenjegyezze.

2. Azokra a tengerészekre vonatkozóan, akiknek a munkabére teljes egészében vagy rész- legesen konszolidált (összevont):

(a) a tengerészek munkamegállapodása határozza meg egyértelműen, amennyiben ez helyénva- ló, a tengerésztől a kapott járandóságok fejében elvárt munkaórák számát, valamint a kon- szolidált béren túlmenően neki járó valamennyi lehetséges további járadékot, és azok jutta- tásának feltételeit;

(b) amennyiben a konszolidált bér fejében ledolgozott munkaidőn túlmenően teljesített túlórá- kért külön órabér kerül kifizetésre, úgy ez az órabér ne legyen kevesebb, mint a – jelen Út- mutató 1. bekezdésében foglalt meghatározás szerinti – rendes munkaidőben ledolgozott óráknak megfelelő alap-órabér egy és egynegyede; ugyanez az alapelv vonatkozzék azokra a túlórákra is, amelyek a konszolidált bérben benne foglaltatnak;

(c) az a járandóság, amely a teljesen vagy részlegesen konszolidált bérnek a – jelen Útmutató 1(a) bekezdésében foglalt meghatározás szerinti – rendes munkaidőben ledolgozott órákért

járó részét képezi, ne legyen kevesebb, mint a hatályos előírások szerint megállapított mi- nimálbér; és

(d) a részlegesen konszolidált munkabérben részesülő tengerészek esetében – amint arról a je- len Útmutató 1(d) bekezdése rendelkezik – valamennyi ledolgozott túlóráról vezessenek fel- jegyzést, a feljegyzések pedig kerüljenek ellenjegyzésre.

3. A nemzeti jogszabályok, előírások, illetve a kollektív szerződések úgy is rendelkezhet- nek, hogy a túlórákért, illetve a heti pihenőnapokon és a hivatalos munkaszüneti napokon végzett munkáért – ellentételezésül – legalább ezek mennyiségével egyenértékű szolgálaton kívül töltött idő és hajón kívül töltött idő járjon, vagy pedig pótszabadság járjon az ilyen rendelkezések szerint esedékes járandóság vagy bármely egyéb ellentételezés helyében.

4. A hajótulajdonosok és a tengerészek reprezentatív szervezeteivel folytatott egyeztetése- ket követően elfogadott nemzeti jogszabályok és előírások – illetve amennyiben ez az adott esetre vonatkoztatható, a kollektív szerződések – vegyék figyelembe az alábbiakban felsorolt alapelve- ket:

(a) az egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazás illessen meg valamennyi olyan tengerészt, aki ugyanazon a hajón áll alkalmazásban, mégpedig faji hovatartozás, bőrszín, nemi, illetve vallási hovatartozás, politikai meggyőződés, származási hely vagy társadalmi háttér szerinti megkülönböztetés nélkül;

(b) a tengerészek munkamegállapodását – amely meghatározza a hatályos munkabéreket, illet- ve a munkabérek alapjául szolgáló hatályos rátákat – a hajófedélzetén kell hordozni; a munkabérek összegével, illetve a munkabérek alapjául szolgáló rátákkal kapcsolatos infor- mációkat valamennyi tengerész számára hozzáférhetővé kell tenni, mégpedig vagy olyan módon, hogy a releváns információkat tartalmazó tájékoztatóból legalább egy aláírt, vala- mely általa beszélt nyelven lévő példányt a tengerész rendelkezésére bocsátanak, vagy olyan módon, hogy a megállapodás egy példánya a tengerészek számára hozzáférhető he- lyen kifüggesztésre kerül, vagy pedig valamely más megfelelő módon;

(c) a munkabér törvényes fizetőeszközben kerüljön kifizetésre; amennyiben ez megfelelő, a munkabér banki átutalás, bankutalvány, postai csekk vagy pénzesutalvány útján is kifizethe- tő;

(d) a szerződéses viszony végeztével valamennyi esedékes járandóság kerüljön kifizetésre, mégpedig indokolatlan késedelem nélkül;

(e) az illetékes hatóság rójon ki alkalmas büntetéseket, illetve egyéb megfelelő jóvátételi köte- lezettségeket a hajótulajdonosokra, amennyiben azok indokolatlan késedelembe esnek az esedékes járandóságok maradéktalan megfizetésében, illetve ezirányú kötelességüket elmu- lasztják teljesíteni;

(f) a munkabérek közvetlenül a tengerészek saját maguk által megjelölt bankszámláira kerülje- nek átutalásra, kivéve abban az esetben, ha írásban másféle megoldást kérelmeznek;

(g) a hajótulajdonos – a jelen bekezdés (h) albekezdése kikötéseinek fenntartása mellett – semmilyen módon ne korlátozza a tengerészek arra vonatkozó szabadságát, hogy hogyan rendelkeznek a járandóságaikkal;

(h) a járandóságokból levonások csak a következő esetekben legyenek engedélyezhetőek:

(i) ha az adott levonást illetően a nemzeti jogszabályokban, illetve normatív jogi aktu- sokban, vagy valamely vonatkozó kollektív szerződésben kifejezett rendelkezés fog- laltatik, és az adott levonás feltételeiről a tengerészt az illetékes hatóság által legmeg- felelőbbnek ítélt módon tájékoztatták; és

(ii) ha a levonások végösszege nem haladja meg azt a határt, amelyet a nemzeti jogsza- bályok, normatív jogi aktusok, illetve kollektív szerződések vagy bírósági határozatok az ilyen levonások esetére esetleg megállapítottak;

(i) a tengerészek járandóságait a munkaviszonyba lépésükkel, illetve a munkaviszonyuk fenn- tartásával kapcsolatban ne sújtsák levonásokkal;

(j) legyen tilos a tengerészekkel szemben bárminemű pénzbírság alkalmazása, kivéve azon pénzbírságokat, amelyek alkalmazására nemzeti jogszabályok, normatív jogi aktusok, illet- ve kollektív szerződések vagy egyéb intézkedések adnak felhatalmazást;

(k) az illetékes hatóság legyen jogosult ellenőrizni a hajó fedélzetén működő boltokat és szol- gáltatásokat annak biztosítása érdekében, hogy azok méltányos és ésszerű árszabást alkal- mazzanak az érintett tengerészek javára; és

(l) addig a mértékig terjedően, amilyen mértékben a tengerészek munkabér-követelései és a munkaviszonyukkal kapcsolatban nekik járó egyéb összegekről szóló követelései nincsenek biztosítva a tengerizálogjogokról és jelzálogokról („International Convention on Maritime Liens and Mortgages”) szóló 1993. évi nemzetközi egyezmény rendelkezései- nek megfelelően, az ilyen követelések a munkavállalók igényeinek védelméről (a munkálta- tó fizetésképtelensége esetén) szóló 1992. évi 173. sz. egyezmény rendelkezései szerint le- gyenek biztosítva.

5. A hajótulajdonosok és a tengerészek reprezentatív szervezeteivel folytatott egyeztetése- ket követően valamennyi Tagállam hozzon létre eljárásokat a jelen Útmutatóban érintett bármely üggyel kapcsolatban emelt panaszok kivizsgálására.

Útmutató

B2.2.3 Útmutató – Minimálbér

1. Anélkül, hogy ez a kollektív tárgyalás szabadságának elvét hátrányosan érintené, a ha- jótulajdonosok és a tengerészek reprezentatív szervezeteivel folytatott egyeztetéseket követően valamennyi Tagállam hozzon létre a tengerészek minimálbérének meghatározására szolgáló eljá- rásokat. A hajótulajdonosok és a tengerészek reprezentatív szervezetei vegyenek részt az ilyen eljárások működtetésében.

2. Az ilyen eljárásoklétrehozása, valamint a minimálbérek meghatározása során szentelje- nek kellő figyelmet a minimálbér meghatározásával kapcsolatos nemzetközi munkaügyi normák- nak, továbbá az alábbi elveknek:

(a) a minimálbérek szintje vegye tekintetbe a tengerészeti foglalkoztatás természetét, a hajók személyzettel való ellátottságának szintjét, valamint a tengerészek rendes munkaidejét; és

(b) a minimálbérek szintje úgy legyen igazítva, hogy tekintetbe vegye a megélhetési költsé- gekben, valamint a tengerészek szükségleteiben történt változásokat.

3. Az illetékes hatóság biztosítsa:

(a) valamely felügyeleti rendszer és szankciók révén azt, hogy a munkabérek a megállapított rátá(k)nál nem alacsonyabb ráta vagy ráták szerint kerülnek kifizetésre; és

(b) hogy valamennyi tengerésznek, akit a minimálbérnél alacsonyabb ráta szerint fizettek ki, lehetősége legyen kis költséggel járó és gyors bírósági eljárás vagy egyéb eljárás segítségé- vel visszaszerezni azt az összeget, amivel a fizetsége elmaradt a kívánt szinttől.

Útmutató

B2.2.4 Útmutató – A szakképzett tengerészek minimális havi alapfizetésének, illetve alapbérének ösz- szege

1. A szakképzett tengerésznek egy naptári hónapnyi szolgálatáért járó alapfizetése, illetve alapbére ne maradjon el attól az összegtől, amelyet a Közös Tengerészeti Bizottság vagy más, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótanácsa által meghatalmazott testület rendszeres idő- közönként meghatároz. Az Igazgatótanács döntését követően a főigazgató értesíti a Szervezet Tagállamait a módosított összegekről.

2. A jelen Útmutató egyetlen részét sem szabad úgy értelmezni, mint amely hátrányosan érintené a hajótulajdonosok vagy ezek szervezetei, valamint a tengerészek szervezetei között lét- rejött megállapodásokat a foglalkoztatásra vonatkozó, minimális normának számító kikötések és feltételek szabályozásáról, feltéve, hogy ezen kikötéseket és feltételeket az illetékes hatóság is elismeri.

Szabály

2.3 Szabály – Munkaidő és pihenőidő

Cél: Xxxxx biztosítása, hogy a tengerészek szabályozott munkaidővel, illetve pihenőidővel rendelkezze- nek

1. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a tengerészek munkaideje, illetve pihe- nőideje szabályozva legyen.

2. Valamennyi Tagállam köteles meghatározott időszakra vetítve megállapítani a munka- idő maximális mértékét vagy a pihenőidő minimális mértékét, oly módon, hogy az összhangban legyen a Szabályzat rendelkezéseivel.

Norma

A2.3 Norma – Munkaidő és pihenőidő

1. A jelen Norma szempontjából az alábbi kifejezések a következőket jelentik:

(a) a munkaidő azt az időt jelenti, amelyben a tengerész a hajó részére történő munkavégzésre van kötelezve;

(b) a pihenőidő a munkaidőn kívüli időt jelenti; a kifejezés nem foglalja magában a munka közben tartott rövid szünetek idejét.

2. Valamennyi Tagállam köteles – a jelen Norma 5.–8. bekezdéseiben előírt kereteken be- lül – megállapítani vagy a munkaidőnek azt a maximális óraszámát, amelyet egy adott időszakon belül nem szabad túllépni, vagy pedig a pihenőidőnek azt a minimális óraszámát, amelyet egy adott időszakon belül kötelező biztosítani.

3. Valamennyi Tagállam elismeri, hogy a tengerészek rendes munkaidejére vonatkozó normának – más munkavállalókéhoz hasonlóan – a nyolcórás munkanapon, a heti egy pihenőna- pon és a hivatalos munkaszüneti napok alkalmával kapott pihenőkön kell alapulnia. Mindazonál- tal ez nem akadályoz meg egyetlen Tagállamot sem abban, hogy olyan eljárásokat állítson fel, amelyek révén engedélyezheti, illetve bejegyezheti a tengerészek rendes munkaidejét a fenti normánál semmivel sem kedvezőtlenebb alapokon megállapító kollektív szerződéseket.

4. A nemzeti normák megállapítása során valamennyi Tagállam köteles figyelembe venni azon veszélyeket, melyeket a tengerészek kimerültsége jelenthet, így különösen azoké a tengeré- szeké, akik feladatai a navigációs biztonságot, valamint a hajó biztonságos és veszélytelen üze- melését érintik.

5. A munkaidőre, illetve a pihenőidőre kötelezően vonatkozó korlátozások az alábbiak:

(a) a munkaidő maximális óraszáma nem haladhatja meg:

(i) a 14 órát bármely 24 órás időszakon belül; és

(ii) a 72 órát bármely hétnapos időszakon belül;

vagy

(b) a pihenőidő minimális óraszáma nem lehet kevesebb, mint:

(i) tíz óra bármely 24 órás időszakon belül; és

(ii) 77 óra bármely hétnapos időszakon belül.

6. A pihenőidő legfeljebb két rész-időszakra osztható, melyek közül az egyik időszak leg- alább hat óra hosszú kell legyen, a két egymást követő pihenőidőszak között eltelt idő hosszúsága pedig nem haladhatja meg a 14 órát.

7. A hajóvizsgálatokat, tűzoltási és mentőcsónak-gyakorlatokat, továbbá a nemzeti jog- szabályokban és normatív jogi aktusokban, valamint nemzetközi jogi aktusokban előírt egyéb gyakorlatokat olyan módon kell lefolytatni, hogy azok a lehető legkevésbé zavarják meg a pihe- nőidőszakokat, és ne okozzanak kimerültséget.

8. Amikor egy tengerészt rendkívüli munkára rendelnek ki – mert például egy gépállás kezelő nélkül marad –, kötelező a tengerész részére megfelelő pótlólagos pihenőidőszakot bizto- sítani, ha a munkára való kirendelések a rendes pihenőidejét zavarták meg.

9. Amennyiben erre vonatkozóan nincs hatályban kollektív szerződés vagy döntőbírósági

ítélet, illetve amennyiben az illetékes hatóság úgy határoz, hogy a hatályos kollektív szerződés- ben vagy döntőbírósági ítéletben a jelen Norma 7. vagy 8. bekezdésére vonatkozóan hozott ren- delkezések elégtelenek, akkor az illetékes hatóság köteles meghatározni a megfelelő rendelkezé- seket, amelyek elegendő pihenőidőt biztosítanak az érintett tengerészek számára.

10. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy valamely könnyen hozzáférhető he- lyen kifüggesztésre kerüljön a fedélzeti munkabeosztást tartalmazó táblázat, amely valamennyi beosztásra vonatkozóan tartalmazza legalább a következőket:

(a) a tengeri szolgálat és a kikötői szolgálat munkabeosztását; és

(b) a nemzeti jogszabályok, illetve normatív jogi aktusok, vagy a vonatkozó kollektív szerződé- sek által megkövetelt maximális munkaidőt vagy minimális pihenőidőt.

11. A jelen Norma 10. bekezdésében említett táblázatot szabványosított formában kell el- készíteni a hajó munkanyelvén vagy munkanyelvein, valamint angol nyelven.

12. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a tengerészek napi munkaidejéről vagy napi pihenőidejéről folyamatos nyilvántartást vezessenek, annak érdekében, hogy lehetővé váljon a jelen Norma 5.-től 11.-ig terjedő bekezdéseinek való megfelelés folyamatos ellenőrzése. A nyilvántartást az illetékes hatóság által – a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet esetleg rendelke- zésre álló útmutatásainak figyelembe vételével – kialakított, szabványosított formában kell vezet- ni, vagy a Szervezet által kialakított bármely szabványosított formában. A nyilvántartást a jelen Norma 11. bekezdésében megkövetelt nyelveken kell vezetni. Valamennyi tengerésznek kapnia kell egy példányt a rá vonatkozó nyilvántartásból, melyet a hajóparancsnok vagy az általa megha- talmazott személy, továbbá a tengerész köteles aláírásával ellenjegyezni.

13. A jelen Norma 5. és 6. bekezdésében foglaltak egyetlen Tagállamot sem akadályoznak meg abban, hogy olyan nemzeti jogszabályokat, illetve normatív jogi aktusokat hozzon, vagy olyan eljárást állítson fel az illetékes hatósága számára, amelyek vagy amely révén jóvá lehet hagyni, illetve be lehet jegyezni olyan kollektív szerződéseket is, melyek az itt rögzített korláto- zások tekintetében kivételeket engednek meg. Az ilyen kivételeknek a lehető legnagyobb mér- tékben követniük kell a jelen Xxxxx rendelkezéseit, de az őrszolgálatot ellátó tengerészek vagy a rövid utakon közlekedő hajókon dolgozó tengerészek számára gyakoribb vagy hosszabb szabad- ságolási időszakokat, illetve kiegészítő szabadság megítélését is elrendelhetik.

14. A jelen Normában foglaltak semmiképpen sem értelmezhetők úgy, hogy bármilyen mértékben csorbítanák a hajóparancsnoknak azon jogát, hogy a tengerésztől bármennyi órányi munka elvégzését megkövetelje a hajó, a hajón tartózkodó személyek vagy a rakomány biztonsá- gának azonnali biztosítása érdekében, vagy a tengeren vészhelyzetben lévő egyéb hajóknak, illet- ve személyeknek való segítségnyújtás érdekében. Ennek megfelelően a hajóparancsnok jogosult felfüggeszteni a munkaidőre, illetve a pihenőidőre vonatkozó beosztást, és szükség szerint bár- mennyi órányi munka elvégzését megkövetelni a tengerésztől mindaddig, amíg a normális állapo- tokat helyre nem állították. A normális állapotok helyreállítását követő leghamarabbi alkalmas időpontban a hajóparancsnok köteles gondoskodni arról, hogy valamennyi tengerész, aki a beosz- tás szerinti pihenőidejében munkát végzett, megfelelő pihenőidőt kapjon.

Útmutató

B2.3 Útmutató – Munkaidő és pihenőidő

B2.3.1 Útmutató – Fiatalkorú tengerészek

1. A tengeren és a kikötőben a következő rendelkezések vonatkozzanak valamennyi, 18. életévét be nem töltött fiatalkorú tengerészre:

(a) a munkaidő ne haladja meg a napi nyolc órát, valamint a heti 40 órát, túlórában végzett munka pedig csak abban az esetben legyen megengedett, ha az biztonsági okokból elkerül- hetetlen;

(b) valamennyi étkezésre elegendő idő álljon rendelkezésre, és legalább egyórás szünet legyen biztosítva a napi főétkezésre; és

2. Kivételes esetben a jelen Útmutató 1. bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása mellőzhető, amennyiben azok:

(a) kivitelezhetetlennek bizonyulnak azokra a fedélzeti, gépházi vagy étkeztetési részlegben dolgozó fiatalkorú tengerészekre vonatkozóan, akiket őrszolgálatra osztottak be, vagy akik szolgálati jegyzék szerinti többműszakos munkavégzési rendszerben dolgoznak; illetve

(b) hátráltatnák a fiatalkorú tengerészek előre megszabott programok és ütemtervek szerinti, hatékony képzését.

3. Az ilyen kivételes esetek – az okok megjelölésével együtt – vétessenek nyilvántartásba, a nyilvántartást pedig a hajóparancsnok lássa el aláírásával.

4. A jelen Útmutató 1. bekezdése nem menti fel a fiatalkorú tengerészeket a valamennyi tengerészre vonatkozó azon általános kötelezettség alól, hogy bármely vészhelyzet esetén az A2.3 Norma 14. bekezdése szerint munkát végezzenek.

Szabály

2.4 Szabály – Szabadságra való jogosultság

Cél: Xxxxx biztosítása, hogy a tengerészek megfelelő szabadságolásban részesüljenek

1. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon alkalmazásban álló tengerészek – megfelelő feltételek mellett és a Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően – fizetett éves szabadságot kapjanak.

2. Egészségük és jólétük biztosítása érdekében a tengerészeknek kötelező partraszállási el- távozásra engedélyt adni a beosztásuk üzemeltetési követelményeinek megfelelően.

Norma

A2.4 Norma – Szabadságra való jogosultság

1. Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat és normatív aktusokat elfogadni, amelyek meghatározzák az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon szolgáló tengeré- szek éves szabadságára vonatkozó, minimálisan betartandó normákat, kellően figyelembe véve a tengerészek különleges szükségleteit is az éves szabadság tekintetében.

2. Az éves fizetett szabadságra való jogosultságot – bármely olyan kollektív szerződés, törvény, illetve előírás fenntartása mellett, amely a tengerészek e vonatkozásban fennálló külön- leges szükségleteit is figyelembe vevő, megfelelő módszert ír elő a jogosultság mértékének ki- számítására – a munkaviszony minden egyes hónapjára vonatkozóan legalább 2,5 naptári napot alapul véve kell kiszámítani. A szolgálati idő hosszának kiszámítására használt módszert az egyes országok illetékes hatósága vagy megfelelő intézményrendszere köteles megszabni. A munkából való igazolt távollétek nem tekinthetők az éves szabadságba tartozónak.

3. Kötelező megtiltani a jelen Normában előírt minimális éves fizetett szabadságról való lemondást kikötő mindennemű szerződést, kivéve ezeknek az illetékes hatóság szabályozása által engedélyezett eseteit.

Útmutató

B2.4 Útmutató – Szabadságra való jogosultság B2.4.1 Útmutató – A jogosultság mértékének kiszámítása

1. Az egyes országok illetékes hatósága vagy megfelelő intézményrendszere által megha- tározandó feltételek szerint a munkakörön kívüli munkavégzés számítson bele a szolgálatban töltött időbe.

2. Az illetékes hatóság vagy valamely vonatkozó kollektív szerződés által meghatározan- dó feltételek szerint számítson bele a szolgálatban töltött időbe az, ha a tengerész valamely jóvá- hagyott tengerészeti szakképzési tanfolyamon való részvétel céljából, vagy betegség, sérülés, illetve szülési szabadság következtében van távol a munkából.

3. Az éves szabadság folyamán a tengerész fizetésének szintje legyen az adott tengerész rendes járandóságának szintjén, amint az a nemzeti jogszabályokban, illetve normatív jogi aktu- sokban, vagy a vonatkozó tengerész munkaszerződésben megállapításra került. Az egy évnél rö- videbb időszakokra alkalmazott tengerészek esetében, illetve a munkaviszony megszűnése eseté- ben a szabadságra való jogosultság mértéke arányosan kerüljön megállapításra.

4. Az alábbiak ne számítsanak az éves fizetett szabadság részének:

(a) a lobogó szerinti Államban hivatalos és szokásos munkaszüneti napokként elismert napok, akár az éves fizetett szabadság idejére esnek, akár nem;

(b) a betegségből, sérülésből vagy gyermekszülésből eredő munkaképtelenség időszakai, az egyes országok illetékes hatósága vagy megfelelő intézményrendszere által meghatározan- dó feltételek szerint;

(d) bárminemű pótlólagos szabadság, az egyes országok illetékes hatósága vagy megfelelő in- tézményrendszere által meghatározandó feltételek szerint.

Útmutató

B2.4.2 Útmutató – Az éves szabadság kivétele

1. Az éves szabadság kivételének időzítését – hacsak azt előírás, kollektív szerződés, dön- tőbírósági ítélet, vagy a nemzeti gyakorlattal összhangban lévő egyéb eszköz meg nem határozza

– a hajótulajdonos állapítsa meg az érintett tengerészekkel vagy azok képviselőivel folytatott egyeztetést követően, és amennyire csak lehetséges, velük egyetértésben.

2. A tengerészeknek elvi szabály szerint álljon jogukban azon a helyen kivenni az éves szabadságukat, amelyhez szoros szálakkal kapcsolódnak; rendes körülmények között ez azonos azzal a hellyel, ahová jogosultság szerint repatriálni kell őket. A tengerészektől – belegyezésük nélkül – ne követeljék meg, hogy ettől eltérő helyen vegyék ki a nekik járó éves szabadságukat, hacsak erről másképp nem rendelkezik a vonatkozó tengerész munkaszerződés, vagy a nemzeti jogszabályok, illetve normatív jogi aktusok.

3. Amennyiben a tengerészektől megkövetelik, hogy a jelen Útmutató 2. bekezdésében engedélyezett helytől eltérő egyéb helyen vegyék ki éves szabadságukat, akkor a tengerészek legyenek jogosultak ingyenesen utazni a szerződtetésük vagy toborzásuk helyéig, attól függően, hogy melyik esik közelebb az otthonukhoz; létfenntartási és egyéb közvetlenül kapcsolódó költ- ségeik a hajótulajdonost terheljék; az utazással töltött időt pedig ne vonják le a tengerésznek járó éves fizetett szabadságból.

4. Az éves szabadságát töltő tengerész kizárólag a legsúlyosabb vészhelyzet esetén – és akkor is csak a tengerész saját beleegyezésével – legyen visszahívható a szolgálatba.

Útmutató

B2.4.3 Útmutató – A szabadságolási időszak részekre bontása és összevonása

1. Az egyes országok illetékes hatósága által vagy megfelelő intézményrendszerén keresz- tül engedélyezhető az éves fizetett szabadság részekre bontása, illetve az egy évre vonatkozóan járó ilyen éves szabadság összevonása valamely következő szabadságolási időszakkal.

2. A jelen Útmutató 1. bekezdésének fenntartásával, továbbá amennyiben a hajótulajdonos és az érintett tengerész vonatkozásában hatályos megállapodás másképpen nem rendelkezik, a jelen Útmutatóban ajánlott éves fizetett szabadság egyetlen, megszakítás nélküli időszakból áll- jon.

Útmutató

B2.4.4 Útmutató – Fiatalkorú tengerészek

1. Különleges intézkedések bevezetését kell megfontolni azokra a 18. életévüket be nem töltött fiatalkorú tengerészekre vonatkozóan, akik valamely kollektív szerződés vagy tengerész munkaszerződés alapján hat hónapig vagy bármely egyéb rövidebb ideig szolgáltak szabadságo- lás nélkül valamely olyan hosszú járatú hajón, amely ezen időszak alatt nem tért vissza a tartóz- kodási hely szerinti országukba, és amely az út következő három hónapja során sem fog oda visz- szatérni. Ezen intézkedések állhatnak a fiatalkorú tengerészek térítésmentes repatriálásából a tar- tózkodási hely szerinti országukon belül az eredeti szerződtetésük helyére, abból a célból, hogy ott a megtett tengeri út alapján nekik járó szabadságot kivehessék.

Szabály

2.5 Szabály – Repatriálás

Cél: Xxxxx biztosítása, hogy a tengerészek képesek legyenek otthonukba hazatérni

1. A tengerészek jogosultak a térítésmentes (saját költségvállalásuk nélküli) repatriálásra a Szabályzatban foglalt körülmények fennállása esetén, valamint a Szabályzatban meghatározott feltételekkel.

2. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók mutassanak fel pénzügyi biztosítékokat annak szavatolása érdekében, hogy a tengerészek repatri- álása a Szabályzatnak mindenben megfelelően történjék meg.

Norma

A2.5 Norma – Repatriálás

1. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon tar- tózkodó tengerészek jogosultak legyenek a repatriálásra az alábbi körülmények fennállása esetén:

(a) ha a tengerész-munkamegállapodásuk a hajó külföldi tartózkodása közben jár le;

(b) ha a tengerész-munkamegállapodásukat megszünteti:

(i) a hajótulajdonos; vagy

(ii) alapos indokból kifolyólag maga a tengerész; továbbá

(c) abban az esetben, ha a tengerészek többé nem képesek ellátni a munkamegállapodásuk ér- telmében fennálló feladataikat, illetve az adott sajátságos körülmények között már nem vár- ható el tőlük, hogy ellássák azokat.

2. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy törvényei és normatív jogi aktusai, il-

letve egyéb intézkedései vagy a kollektív szerződések olyan megfelelő rendelkezéseket tartal- mazzanak, amelyek előírják az alábbiakban felsoroltakat:

(a) azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén a tengerészek jogosultak a jelen Norma 1(b) és (c) bekezdéseinek megfelelő repatriálásra;

(b) a fedélzeten töltött szolgálati időszakok maximálisidőtartamát, amelynek elteltével a tenge- rész jogosult a repatriálásra – azzal a kikötéssel, hogy ezen időszakok hossza nem haladhat- ja meg a 12 hónapot; és

(c) a repatriáláshoz a hajótulajdonosok által megadandó jogosultságok pontos körét, beleértve azon jogosultságokat, amelyek a repatriálás célállomásaihoz, az igénybe vehető közlekedési eszközökhöz, a megtérítendő kiadási tételekhez, valamint a hajótulajdonosok által teendő egyéb intézkedésekhez kapcsolódnak.

3. Valamennyi Tagállam köteles megtiltani a hajótulajdonosoknak azt, hogy a tengeré- szektől a munkaviszonyuk kezdetén a repatriálásuk költségeire vonatkozó előleg megfizetését követeljék meg; továbbá azt is, hogy a repatriálás költségeit a tengerészek munkabéréből vagy egyéb járandóságaiból történő levonás révén visszanyerjék, kivéve abban az esetben, ha a tenge- részről – a nemzeti jogszabályoknak, illetve normatív jogi aktusoknaknormatív jogi aktusoknak, egyéb intézkedéseknek, vagy a vonatkozó kollektív szerződéseknek megfelelően – bebizonyoso- dott, hogy tengerészi munkaviszonyából eredő kötelezettségeit illetően súlyos mulasztásba esett.

4. A nemzeti jogszabályok és normatív jogi aktusok nem érinthetik hátrányosan a hajótu- lajdonosnak arra vonatkozó bármiféle jogát, hogy harmadik személyekkel fennálló szerződéses megállapodások értelmében visszanyerhesse a repatriálás költségeit.

5. Abban az esetben, ha valamely hajótulajdonos a repatriálásra jogosult tengerészek vo- natkozásában elmulaszt intézkedéseket tenni a repatriálásra, vagy elmulasztja kifizetni a repatriá- lás költségeit, akkor:

(a) annak a Tagállamnak az illetékes hatósága, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik, kö- teles biztosítani az érintett tengerészek repatriálását; amennyiben pedig az illetékes hatóság ebbéli kötelezettségének nem tesz eleget, akkor az az Állam, amelyből a tengerészeket re- patriálni kell, illetve az az Állam, amelynek a tengerészek az állampolgárai, jogosult bizto- sítani a repatriálásukat, és jogosult ennek költségeit megtéríttetni azzal a Tagállammal, amelynek a lobogója alatt a hajó közlekedik;

(b) az a Tagállam, amelynek a lobogója alatt a hajó közlekedik, jogosult a tengerészek repatriá- lása során felmerült költségeit a hajótulajdonossal megtéríttetni;

(c) a repatriálás költségei semmilyen esetben sem terhelhetik a tengerészeket, kivéve a jelen Norma 3. bekezdésében foglalt rendelkezések szerint.

6. Az a Tagállam, amely a jelen Szabályzat értelmében megfizette a repatriálás költségeit, a vonatkozó nemzetközi jogi okmányok – így többek között a hajók feltartóztatásáról szóló 1999. évi Nemzetközi Egyezmény („International Convention on Arrest of Ships”) – figyelembe véte- lével jogosult feltartóztatni az érintett hajótulajdonos hajóit, illetve jogosult indítványozni azok feltartóztatását, mindaddig, amíg a költségek megtérítése a jelen Norma 5. bekezdésének megfe- lelően meg nem történik.

7. Valamennyi Tagállam köteles elősegíteni az adott Tagállam valamely kikötőjét érintő, valamint valamely felségvizén vagy belvizén áthaladó hajókon szolgáló tengerészek repatriálását,

továbbá a fedélzeten való pótlásukat is.

8. A fenti rendelkezés értelmében különösen egyetlen Tagállam sem tagadhatja meg a re- patriálás jogát egyetlen tengerésztől sem a hajótulajdonos anyagi körülményeire való hivatkozás- sal, és arra való hivatkozással sem, hogy a hajótulajdonos nem képes vagy nem hajlandó vala- mely tengerész pótlásáról gondoskodni.

9. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók a repatriálásra vonatkozó, hatályban lévő nemzeti rendelkezések egy – valamely megfelelő nyelven írt – példányát a fedélzeten hordozzák és a tengerészek számára elérhetővé tegyék.

Útmutató

B2.5 Útmutató – Repatriálás B2.5.1 Útmutató – Jogosultság

1. A tengerészek legyenek jogosultak a repatriálásra:

(a) az A2.5 Norma 1(a) bekezdésében szabályozott esetben, a tengerész munkaszerződés ren- delkezéseinek megfelelően megadott felmondási időszak lejártával;

(b) az A2.5 Norma 1 (b) és (c) bekezdéseiben szabályozott esetekben:

(i) a repatriálást szükségessé tevő betegség, sérülés vagy egyéb egészségi állapot esetén, amennyiben a tengerészeket egészségileg alkalmasnak nyilvánítják az utazás megtéte- lére;

(ii) hajótörés esetén;

(iii) abban az esetben, ha a hajótulajdonos – mint a tengerészek munkáltatója – fizetés- képtelenségéből, a hajó eladásából, a hajó lajstromozásának megváltozásából, vagy bármely más hasonló okból kifolyólag nem képes a továbbiakban teljesíteni törvény szerinti vagy szerződésben vállalt kötelezettségeit;

(iv) abban az esetben, ha a hajó – a nemzeti jogszabályokban, illetve normatív jogi aktu- sokban, vagy a tengerészek munkamegállapodásában foglalt meghatározás szerinti – háborús övezetbe tart, és a tengerész nem adja beleegyezését ahhoz, hogy ő maga is a hajóval tartson; és

(v) abban az esetben, ha a munkaviszony valamely munkaügyi bírósági ítéletnek vagy kollektív szerződésnek megfelelően megszűnik vagy szünetel, illetve ha a munkavi- szony bármely más hasonló okból kifolyólag megszűnik.

2. Xxxxx meghatározása során, hogy mi legyen a fedélzeten töltött szolgálati időszakok maximális hossza, amelynek elteltével a tengerész a jelen Szabályzatnak megfelelően jogosult a repatriálásra, figyelembe kell venni a tengerészek munkakörnyezetét befolyásoló tényezőket. Valamennyi Tagállam igyekezzen ezeket a szolgálati időszakokat – ahol csak lehet – lerövidíteni a technológia változásainak és fejlődésének fényében; ebben valamennyi Tagállam útmutatásként használhatja a Közös Tengerészeti Bizottság e témában tett bármely ajánlását.

3. A repatriálásnak az A2.5 Norma értelmében a hajótulajdonos által viselendő költségei foglalják magukban legalább az alábbiakban felsoroltak költségeit:

(a) eljutás a jelen Útmutató 6. bekezdésének megfelelően a repatriálás célállomásaként kivá- lasztott helyre;

(b) szállás és élelmezés attól a pillanattól kezdve, hogy a tengerész elhagyja a hajót, egészen addig, amíg meg nem érkezik a repatriálás célállomására;

(c) fizetés és járadékok attól a pillanattól kezdve, hogy a tengerész elhagyja a hajót, egészen addig, amíg meg nem érkezik a repatriálás célállomására, feltéve, hogy a nemzeti jogsza- bályok, illetve normatív jogi aktusok, vagy a kollektív szerződések ezt így rendelik;

(d) a tengerész személyes poggyászának a repatriálás célállomásáig való elszállítása, 30 kg-ig terjedően; és

(e) szükség szerint orvosi kezelés mindaddig, amíg a tengerész egészségileg alkalmas nem lesz arra, hogy elutazhasson repatriálásának célállomására.

4. A repatriálásra várva töltött idő, valamint a repatriáláshoz kapcsolódó utazással töltött idő ne kerüljön levonásra a tengerészeknek járó fizetett szabadság idejéből.

5. A hajótulajdonosokat kötelezzék arra, hogy mindaddig fedezzék a repatriálás költségeit, amíg az érintett tengerészek a jelen Szabályzat értelmében előírt valamelyik célállomáson partra nem szállnak, vagy megfelelő alkalmazásba nem állnak valamely olyan hajón, ami valamelyik ilyen célállomás felé tart.

6. Valamennyi Tagállam követelje meg a hajótulajdonosoktól, hogy a repatriálás érdeké- ben teendő intézkedésekért – megfelelő és gyors eljárást biztosító eszközök révén – felelősséget vállaljanak. Az utazás módja rendes esetben a légiközlekedés legyen. Az egyes Tagállamok írják elő azoknak a célállomásoknak a körét, ahová a tengerészek repatriálhatók. A célállomások kö- zött szerepeljenek azok az országok, amelyekről úgy ítéltetik meg, hogy a tengerészek szoros szálakkal kapcsolódhatnak hozzájuk, beleértve:

(a) azt a helyet, ahol a tengerész beleegyezett a szerződtetésébe;

(b) a kollektív szerződésben meghatározott helyet;

(d) bármely egyéb helyet, amelyet a szerződtetés idején kölcsönös megegyezéssel elfogadtak.

7. A tengerészeknek álljon jogában az előírt célállomások közül kiválasztani a repatriálá- suk tényleges helyét.

8. A repatriálásra való jogosultság elévülhet, amennyiben az érintett tengerészek azt a nemzeti jogszabályokban, illetve normatív jogi aktusokban, vagy a kollektív szerződésekben meghatározandó ésszerű időszakon belül nem veszik igénybe.

Útmutató

B2.5.2 Útmutató – Végrehajtás a Tagállamok részéről

1. Azoknak a tengerészeknek, akik valamely külföldi kikötőben hátramaradtak, miközben repatriálásuk folyamatban van, minden lehetséges gyakorlati segítséget meg kell adni; abban az esetben pedig, ha közülük valamelyik tengerész repatriálása késedelmet szenved, az adott külföl- di kikötő illetékes hatósága biztosítsa, hogy a lobogó szerinti Állam konzuli vagy helyi képvise- lője, valamint (attól függően, hogy ezek közül melyik a helyénvalóbb) a tengerész állampolgár- ság szerinti Állama vagy tartózkodási hely szerinti Állama erről haladéktalanul értesüljön.

2. Valamennyi Tagállam fordítson figyelmet arra, hogy megfelelő intézkedések vannak-e érvényben a következő esetekre vonatkozóan:

(a) hogy azokat a külföldi ország lobogója alatt közlekedő hajón alkalmazásban álló tengeré- szeket, akiket nekik fel nem róható okokból kifolyólag valamely külföldi kikötőben partra tettek, visszaszállítsák:

(i) abba a kikötőbe, ahol az érintett tengerészt szerződtették; illetve

(ii) attól függően, hogy e kettő közül melyik a helyénvalóbb, a tengerész állampolgársága szerinti Állam vagy a tartózkodási helye szerinti Állam valamely kikötőjébe; illetve

(iii) valamely egyéb kikötőbe, amelyről a tengerész a hajóparancsnokkal vagy a hajótu- lajdonossal közösen megegyezett, az illetékes hatóság jóváhagyása vagy egyéb meg- felelő biztosítékok mellett;

(b) hogy orvosi ellátást és eltartást biztosítsanak azoknak a külföldi ország lobogója alatt köz- lekedő hajón alkalmazásban álló tengerészeknek, akiket valamely külföldi kikötőben partra tettek valamely olyan betegség vagy sérülés következtében, amelyet a hajó részére végzett szolgálat közben szereztek, de nem a saját szándékos kötelességmulasztásukból eredően.

3. Amennyiben a 18. életévüket be nem töltött fiatalkorú tengerészekről – miután első hosszú járatú útjuk során már legalább négy hónapot szolgáltak valamely hajón – nyilvánvalóan bebizonyosodik, hogy nem alkalmasak a tengeri életre, akkor biztosíttassék a számukra lehetőség arra, hogy térítésmentesen repatriálják őket az első olyan alkalmas érintett kikötőből, amelyben a lobogó szerinti Államnak, vagy az adott fiatalkorú tengerész állampolgárság szerinti vagy tartóz- kodási hely szerinti Államának konzuli szolgálata működik. Valamennyi ilyen repatriálásról – annak okait is megadva – értesítsék azt a hatóságot, amely az érintett fiatalkorú tengerészek szá- mára kibocsátotta a tengerhajózási munkaviszonyba állásukat lehetővé tevő okiratokat.

Szabály

2.6 Szabály – A hajó elpusztulása, illetve elsüllyedése esetén a tengerészeknek fizetendő kártalanítás

Cél: Xxxxx biztosítása, hogy a tengerészek kártalanításban részesüljenek a hajó elpusztulása, illetve elsüllyedése esetén

1. A tengerészek megfelelő kártalanításra jogosultak a hajó elpusztulása, illetve elsüllye- dése folytán bekövetkező sérülésekért, veszteségekért, valamint munkanélkülivé válásért.

Norma

A2.6 Norma – A hajó elpusztulása, illetve elsüllyedésee esetén a tengerészeknek fizetendő kártatanítás

1. Valamennyi Tagállam köteles olyan szabályokat alkotni, amelyek biztosítják, hogy va- lamennyi esetben, amikor bármely hajó elpusztul, illetve elsüllyed, a hajótulajdonos köteles le- gyen az ilyen elpusztulásból, illetve süllyedésből eredő munkanélküliség esetére szóló segélyt fizetni a fedélzeten tartózkodó valamennyi tengerész számára.

2. A jelen Norma 1. bekezdésében említett szabályok nem érinthetnek hátrányosan sem- miféle egyéb – a hajó elsüllyedéséből, illetve megfenekléséből eredő veszteségekre, illetve sérü- lésekre vonatkozó – jogot, amellyel a tengerész az érintett Tagállam nemzeti jogszabályainak értelmében rendelkezik.

Útmutató

B2.6 Útmutató – A hajó elpusztulása, illetve elsüllyedése esetén a tengerészeknek fizetendő kártalaní- tás

B2.6.1 Útmutató – A munkanélküliségi segély kiszámítása

1. A hajó elpusztulása, illetve elsüllyedése folytán bekövetkező munkanélküliség esetén fizetendő segély azokra a napokra szólóan kerüljön kifizetésre, amely napokon a tengerész tény- legesen munka nélkül maradt, mégpedig a munkaszerződés értelmében fizetendő munkabérre vonatkozó rátákkal megegyező mértékben; mindazonáltal a bármely tengerésznek fizetendő teljes kártalanítás összege az adott tengerész kéthavi munkabérének megfelelő összegre korlátozható.

2. Valamennyi Tagállam biztosítsa, hogy a tengerészeknek ugyanazon jogorvoslati lehető- ségek álljanak rendelkezésükre az ilyen kártalanítások behajtása céljából, mint amelyek a szolgá- latban megkeresett, de elmaradt munkabérük behajtása céljából rendelkezésükre állnak.

Szabály

2.7 Szabály – A személyzet létszámának szintje

Cél: Xxxxx biztosítása, hogy a tengerészek olyan hajókon dolgozzanak, amelyek a biztonságos, hatékony és veszélytelen üzemeltetéshez elegendő személyzettel vannak ellátva

1. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő vala- mennyi hajó elegendő számú tengerészt foglalkoztasson a fedélzetén, annak biztosítása érdeké- ben, hogy a hajók üzemeltetése minden körülmények között biztonságosan, hatékonyan, valamint

a veszélytelen működésre kellő figyelmet fordítva történjen, mindeközben szem előtt tartva a tengerészek kimerültségében rejlő veszélyeket, valamint az út sajátos természetét és körülményeit is.

Norma

A2.7 Norma – A személyzet létszámának szintje

1. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő vala- mennyi hajó elegendő számú tengerésszel a fedélzetén közlekedjen, annak biztosítása érdekében, hogy a hajók üzemeltetése biztonságosan, hatékonyan, valamint a veszélytelen működésre kellő figyelmet fordítva történjen. Valamennyi hajót olyan személyzettel kell ellátni, amely létszámát és tagjainak képesítését tekintve is alkalmas arra, hogy – az illetékes hatóság által kibocsátott, a biztonsághoz szükséges minimális személyzeti létszámra vonatkozó dokumentumnak, vagy azzal egyenértékű rendelkezésnek megfelelően – bármely üzemi körülmények között biztosítsa a hajó és a hajószemélyzet biztonságát és épségét, továbbá alkalmas arra is, hogy megfeleljen a jelen Egyezmény normáinak.

2. A személyzeti létszám szintjeinek meghatározása, jóváhagyása, illetve módosítása so- rán az illetékes hatóság köteles figyelembe venni a túlságosan hosszú munkaidő elkerülésének, illetve minimálisra csökkentésének szükségességét annak érdekében, hogy biztosítható legyen a megfelelő pihenés, és csökkenthető legyen a kimerültség veszélye, továbbá köteles figyelembe venni a vonatkozó nemzetközi jogi aktusokban – így különösen a Nemzetközi Tengerészeti Szer- vezet jogi aktusaiban – a személyzeti létszám szintjét illetően lefektetett alapelveket.

3. A személyzeti létszám szintjeinek meghatározása során az illetékes hatóság köteles fi- gyelembe venni a 3.2 Szabályban és az A3.2 Normáiban az élelmezéssel és étkeztetéssel kapcso- latban előírt valamennyi követelményt.

Útmutató

B2.7 Útmutató – A személyzet létszámának szintje B2.7.1 Útmutató – A jogviták rendezése

1. Valamennyi Tagállam tartson fenn olyan hatékony, intézményesített hivatali rendszert, amely a hajón érvényes személyzeti létszámmal kapcsolatban felmerülő panaszok, illetve jogvi- ták kivizsgálására és rendezésére szolgál, vagy győződjön meg arról, hogy ilyen rendszer létezik.

2. A hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteinek képviselői – egyéb személyek, il- letve hatóságok közreműködésével vagy anélkül – vegyenek részt az ilyen intézményi rendszer működtetésében.

Szabály

2.8 Szabály – Karrier- és készségfejlesztés, valamint a tengerészek munkalehetőségei

Cél: A karrier- és készségfejlesztés, valamint a tengerészek rendelkezésére álló munkalehetőségek ügyének előmozdítása

1. Valamennyi Tagállam köteles nemzeti irányelveket kidolgozni abból a célból, hogy előmozdítsa a tengerészeti iparágban való foglalkoztatás ügyét, valamint abból a célból, hogy ösztönözze az adott Tagállam területén állandó lakhellyel rendelkező tengerészek rendelkezésére álló karrier- és készségfejlesztési lehetőségeket és munkalehetőségeik bővítését.

Norma

A2.8 Norma – Karrier- és készségfejlesztés, valamint a tengerészek munkalehetőségei

1. Valamennyi Tagállam köteles olyan nemzeti irányelveket kidolgozni, amelyek ösztön- zik a tengerészek rendelkezésére álló karrier- és készségfejlesztési lehetőségek és munkalehető- ségek bővülését, annak érdekében, hogy a tengerészeti iparág stabil és hozzáértő munkaerő- bázishoz jusson.

2. A jelen Norma 1. bekezdésében említett irányelvek céljául azt kell kitűzni, hogy segít- sék a tengerészeket a kompetenciáik, képesítéseik és munkalehetőségeik körének bővítésében.

3. Valamennyi Tagállam köteles a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezetei- vel folytatott egyeztetéseket követően világos célkitűzéseket megfogalmazni azoknak a tengeré- szeknek a részére nyújtott pályaválasztási tanácsadást, oktatást és képzést illetően – beleértve a folyamatos képzést is –, akik a hajók fedélzetén elsősorban a hajó biztonságos üzemeltetéséhez és navigációjához kapcsolódó feladatokat végeznek.

Útmutató

B2.8 Útmutató – Karrier- és készségfejlesztés, valamint a tengerészek munkalehetőségei B2.8.1 Útmutató – A karrier- és készségfejlesztés, valamint a tengerészek rendelkezésére álló

munkalehetőségek ügyének előmozdítására tett intézkedések

1. Az A2.8 Normában rögzített célkitűzések elérése érdekében hozott intézkedések között szerepelhetnek az alábbiak:

(a) valamely hajótulajdonossal vagy a hajótulajdonosok valamely szervezetével kötött megál- lapodások, amelyek biztosítják a karrierfejlesztést és a készségek képzés útján való fejlesz- tését; illetve

(b) olyan intézkedések, amelyek a szakképesítéssel rendelkező tengerészekről kategóriák sze- rint vezetett nyilvántartások vagy jegyzékek elkészítésén és karbantartásán keresztül segítik elő a foglalkoztatást; illetve

(c) a tengerészek részére a fedélzeten és a szárazföldön rendelkezésre álló továbbképzési és oktatási lehetőségek előmozdítása abból a célból, hogy biztosítva legyen számukra készsé- geik fejlesztése és a továbbvihető kompetenciák megszerzése, mégpedig annak érdekében, hogy tisztességes munkát szerezhessenek és azt megtarthassák, továbbá hogy egyéni foglal- koztatási kilátásaikat javíthassák, valamint hogy megfelelhessenek a tengerészeti iparág vál- tozó technológiai követelményeinek és munkaerőpiaci feltételeinek.

Útmutató

B2.8.2 Útmutató – Tengerészek nyilvántartása

1. Amennyibennyilvántartások, illetve jegyzékek szabályozzák a tengerészek foglalkozta- tását, úgy az ilyennyilvántartások, illetve jegyzékek tartalmazzák a tengerészek valamennyi fog- lalkozási kategóriáját a nemzeti jogszabályok, illetve gyakorlat, vagy a kollektív szerződések által meghatározandó módon.

2. Az ilyen nyilvántartásokban, illetve jegyzékekben szereplő tengerészek elsőbbséget kell élvezzenek a tengerészként való szerződtetés tekintetében.

3. Az ilyen ban, illetve listákon szereplő tengerészektől követeljék meg, hogy – a nemzeti jogszabályok, illetve gyakorlat, vagy a kollektív szerződések által meghatározandó módon – áll- janak rendelkezésre munkára.

4. Az ilyen nyilvántartásokban, illetve jegyzékekben szereplő tengerészek számát – a nemzeti jogszabályok, illetve normatív jogi aktusok által megengedett mértékig terjedően – rend- szeres időközönként vizsgálják felül, hogy a tengerészeti iparág szükségleteihez igazított létszám- szinteket lehessen elérni.

5. Amennyiben szükségessé válik az ilyen nyilvántartásokban, illetve jegyzékekben sze- replő tengerészek számának csökkentése, akkor minden alkalmas intézkedést meg kell tenni an- nak érdekében, hogy elkerülhetők vagy minimálisra csökkenthetők legyenek a tengerészekre há- ruló káros hatások, figyelembe véve ezenközben az érintett ország gazdasági és társadalmi hely- zetét.

3. FEJEZET – LAKÓTEREK, PIHENÉSI KÖRÜLMÉNYEK, ÉLELMEZÉS ÉS ÉTKEZTETÉS

Szabály

3.1 Szabály –Lakóterek és pihenési körülmények

Cél: Xxxxx biztosítása, hogy a tengerészek számára megfelelő lakóterek és pihenési körülmények

álljanak rendelkezésre a fedélzeten

1. Valamennyi Tagállam köteles gondoskodni arról, hogy a lobogója alatt közlekedő ha- jók megfelelő lakótereket és pihenési körükményeket nyújtsanak és tartsanak fenn a fedélzeten dolgozó, vagy ott élő, illetve ott dolgozó és ott is élő tengerészek számára, összhangban a tenge- részek egészségének és jólétének előmozdítására irányuló törekvésekkel.

2. A jelen Szabály végrehajtására vonatkozó Szabályzatban foglalt, a hajó szerkezetével és felszerelésével kapcsolatos követelmények kizárólag azokra a hajókra vonatkoznak, amelyeket a jelen Egyezménynek az adott Tagállamban való hatályba lépése napján vagy azt követően épí- tettek. Az említett napot megelőzően épített hajókra vonatkozó szerkezeti és felszerelési köve- telmények, melyeket a személyzet elhelyezéséről (módosított) szóló 1949. évi 92. sz., valamint a személyzet elhelyezéséről (kiegészítő rendelkezések) szóló 1970. évi 133. sz. egyezmények tar- talmaznak, továbbra is alkalmazhatók maradnak abban a mértékben, amely mértékben al- kalmazhatók voltak az említett napot megelőzően az érintett Tagállam jogszabályainak, illetve gyakorlatának értelmében. Egy hajót azon a napon kell megépítettnek tekinteni, amely napon a hajó gerince lefektetésre kerül, vagy az építése ehhez hasonló szakaszba ér.

3. Amennyiben valamely rendelkezés kifejezetten eltérően nem rendeli, a Szabályzat va- lamely módosítása értelmében fennálló, a tengerészek lakótereinek és pihenési körülményeinek biztosítására vonatkozó bármely követelmény csak azokra a hajókra vonatkozik, amelyek a mó- dosításnak az adott Tagállamban történő hatályba lépése napján vagy azt követően épültek.

Norma

A3.1 Norma – Lakóterek és pihenési körülmények

1. Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat és normatív aktusokat elfogadni, amelyek megkövetelik, hogy az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajók:

(a) megfeleljenek egyes minimálisan betartandó normáknak annak biztosítása érdekében, hogy a fedélzeten dolgozó, ott élő, illetve ott dolgozó és ott is élő tengerészek mindennemű elhe- lyezése biztonságos és tisztességes legyen, továbbá megfeleljen a jelen Norma vonatkozó rendelkezéseinek; és

(b) ellenőrzésre kerüljenek az említett normáknak való kezdeti és folyamatos megfelelés bizto- sítása érdekében.

2. A jelen Xxxxx végrehajtását biztosító jogszabályok és normatív jogi aktusok kidolgo- zása és alkalmazása során az illetékes hatóság – a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szer- vezeteivel való egyeztetést követően – köteles:

(a) figyelembe venni a 4.3 Szabályt és a Szabályzat kapcsolódó rendelkezéseit az egészség- és biztonságvédelemre, valamint balesetmegelőzésre vonatkozóan, a hajón élő és ott is dolgo- zó tengerészek jellegzetes szükségleteinek fényében; és

(b) megfelelő figyelmet szentelni a jelen Szabályzat B. részében foglalt útmutatásnak.

3. Az 5.1.4 Szabály értelmében megkövetelt ellenőrzéseket a következő esetekben kell le-

folytatni:

(a) a hajó lajstromozásakor, valamint átlajstromozásakor; illetve

(b) ha a hajón a tengerészek lakótereiben lényeges változás történt.

4. Az illetékes hatóság köteles különös figyelmet fordítani a jelen Egyezményben megha- tározott azon követelmények teljesítésének biztosítására, amelyek az alábbiakban felsoroltakat érintik:

(a) a kabinok és egyéb lakóterek méreteit;

(b) a fűtést és a szellőztetést;

(d) a szaniter létesítményeket;

(e) a világítást; és

(f) a betegszobát.

5. Valamennyi Tagállam illetékes hatósága köteles megkövetelni, hogy az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajók feleljenek meg a hajófedélzeti elhelyezésre és szabadidős létesít- ményekre vonatkozó, minimálisan betartandó normáknak, amelyeket a jelen Norma 6.–17. be- kezdései tartalmaznak.

6. A lakóterekre vonatkozó általános követelményeket illetően:

(a) a tengerészek elhelyezésére szolgáló valamennyi helyiségnek megfelelő belmagassággal kell rendelkeznie; a tengerészek elhelyezésére szolgáló valamennyi olyan területen, ahol teljes és akadálytalan mozgásra van szükség, a megengedett legkisebb belmagasság nem le- het alacsonyabb 203 centiméternél; az illetékes hatóság engedélyezheti a belmagasság kis- mértékű csökkentését a szállásterületeken belül bármely helyiségbenben vagy helyiség- részben, amennyiben meggyőződött arról, hogy ez a csökkentés:

(i) ésszerűen indokolt; és

(ii) nem okoz kényelmetlenséget a tengerészeknek;

(b) a tengerészek elhelyezésére szolgáló lakótereket megfelelően szigetelni kell;

(c) az „Élet biztonság a tengeren” tárgyú 1974. évi módosított Nemzetközi Egyezmény (a to- vábbiakban: „SOLAS Egyezmény”) 2(e) és (f) Szabályában foglalt meghatározás szerint személyhajónak minősülő hajók kivételével valamennyi hajón kötelező a hálóhelyiségeket a hajó közepén vagy hátulsó részén, a merülésvonal fölött elhelyezni – azzal a kitétellel, hogy kivételes esetekben, amikor a hajó mérete, típusa vagy rendeltetése miatt bármely egyéb el- helyezés kivitelezhetetlennek bizonyul, akkor a hálóhelyiségek elhelyezhetők a hajó elülső részén is, de semmi esetre sem az ütköző (kolliziós) válaszfal előtt;

(d) személyhajókon, valamint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet a különleges rendeltetésű hajók biztonságára vonatkozó 1983. évi Szabályzatával (Code of Safety for Special Purpose Ships) és annak későbbi változataival összhangban épített különleges rendel- tetésű hajókon (a továbbiakban: „különleges rendeltetésű hajók”) az illetékes hatóság engedélyezheti a hálóhelyiségeknek a merülésvonal alatti elhelyezését azzal a feltétel- lel, hogy a világítás és a szellőzés kialakítása megfelelően megtörtént, de a hálóhelyi-

ségek semmi esetre sem helyezhetők el közvetlenül a szolgálati átjárók alatt;

(e) a rakterek és gépterek, illetve a hajókonyhák, élelmiszerraktárak, szárítóhelyiségek és közös használatú szaniterblokkok nem nyílhatnak közvetlenül akabinokba; a válaszfalak ilyen te- reket a kabinoktól elválasztó részei, valamint a külső falak is megfelelő szilárdságú acélból vagy egyéb jóváhagyott, víz- és gáztömörséget biztosító anyagból készüljenek;

(f) a belső válaszfalak, faburkolatok és fém lemezburkolatok, padlók és összeeresztések meg- építéséhez használt anyagok legyenek a célnak megfelelőek és járuljanak hozzá az egészsé- ges környezet biztosításához;

(g) legyen biztosítva a megfelelő világítás és a megfelelően méretezett vízelvezető hálózat; és

(h) a lakóterek, továbbá a pihenőhelyek és az étkeztetésre szolgáló helyiségek feleljenek meg a

4.3 Szabályban, valamint a Szabályzat kapcsolódó rendelkezéseiben foglalt, egészség- és biztonságvédelemre, valamint balesetmegelőzésre vonatkozó követelményeknek, tekintettel a veszélyes zaj- és rezgésterhelési szinteknek, valamint a hajón található egyéb környezeti tényezőknek és vegyszereknek való kitettség kockázatának csökkentésére, továbbá a tenge- részek számára elfogadható munkahelyi és lakhatósági körülmények biztosítására.

7. A szellőzésre és a fűtésre vonatkozó követelményeket illetően:

(a) a kabinok és étkezőhelyiségek szellőzése megfelelően legyen;

(b) a hajókon – azok kivételével, amelyek rendszeresen olyan területen teljesítenek kereske- delmi utakat, ahol a mérsékelt éghajlati viszonyok ezt nem indokolják – légkondícionáló berendezéssel kell ellátni a tengerészek lakótereit, a különálló rádiófülkéket és a géptéri központi gépvezérlőhelyiséget;

(c) valamennyi szaniterblokkot szabad térbe nyíló, a lakóterek egyéb részétől független szívó- szellőzéssel kell ellátni;, és

(d) a megfelelő fűtésrendszeren keresztül biztosítani kell a megfelelő hőmérsékletet, kivéve azokon a hajókon, melyek kizárólag trópusi éghajlatú helyeken közlekednek.

8. A világításra vonatkozó követelményeket illetően – a személyhajókon engedélye- zett speciális intézkedések függvényében – a kabinokat és az étkezőhelyiségeket természetes fénnyel kell megvilágítani, és el kell látni megfelelő mesterséges fényforrással is.

9. Amennyiben a hajónszükséges az alvásra szolgáló szálláshelyek kialakítása, akkor a hálóhelyiségekre az alábbiakban felsorolt követelmények vonatkoznak:

(a) a személyhajók kivételével valamennyi hajón minden egyes tengerész számára egyéni háló- helyiséget kell biztosítani; a 3000 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajók, valamint a kü- lönleges rendeltetésű hajók esetében ezen követelmény tekintetében az illetékes hatóság mentességet ítélhet meg a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyeztetést követően;

(b) a férfiak és a nők részére külön hálóhelyiségeket kell biztosítani;

(c) a hálóhelyiségek megfelelő méretűek és jól felszereltek kell legyenek az ésszerűen elvárha- tó kényelem biztosítása, valamint a rend és a tisztaság fenntartásának megkönnyítése érde- kében;

(d) minden körülmények között biztosítani kell, hogy minden egyes tengerész számára külön

hálóhely álljon rendelkezésre;

(e) a hálóhely minimális belső mérete 198 centiméter × 80 centiméter legyen;

(f) a tengerészek számára kialakított, egy hálóhellyel rendelkező hálóhelyiségek alapterülete nem lehet kevesebb, mint:

(i) 4,5 négyzetméter a 3000 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajókon;

(ii) 5,5 négyzetméter a 3000 vagy azt meghaladó, de 10 000 tonnánál kisebb bruttó űrtar- talmú hajókon;

(iii) 7 négyzetméter a 10 000 tonna vagy annál nagyobb bruttó űrtartalmú hajókon;

(g) ugyanakkor annak érdekében, hogy biztosítható legyen az egy hálóhellyel rendelkező háló- helyiségek kialakítása a 3000 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajókon, a személyhajókon és a különleges rendeltetésű hajókon, az illetékes hatóság engedélyezheti a fentieknél ki- sebb beépített alapterülettel rendelkező helyiségek kialakítását is;

(h) a 3000 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajókon – a személyhajók és a különleges rendel- tetésű hajók kivételével – egy hálóhelyiségben legfeljebb két tengerész lehet elszállásolva; ezen hálóhelyiségek beépített alapterülete nem lehet 7 négyzetméternél kisebb;

(i) a személyhajókon és a különleges rendeltetésű hajókon a nem tiszti feladatokat ellátó tenge- részek hálóhelyiségeinek beépített alapterülete nem lehet kisebb, mint:

(i) 7,5 négyzetméter a kétszemélyes helyiségek esetén;

(ii) 11,5 négyzetméter a háromszemélyes helyiségek esetén;

(iii) 14,5 négyzetméter a négyszemélyes helyiségek esetén;

(j) a különleges rendeltetésű hajókon a hálóhelyiségek négynél több személy elszállásolására is alkalmasak lehetnek; az ilyen hálóhelyiségek beépített alapterülete nem lehet kisebb, mint 3,6 négyzetméter személyenként;

(k) a hajókon – a személyhajók és a különleges rendeltetésű hajók kivételével – a tiszti felada- tokat ellátó tengerészek hálóhelyiségeinek egy személyre jutó beépített alapterülete, ameny- nyiben nem áll rendelkezésre külön szalon vagydolgozószóba, nem lehet kisebb, mint:

(i) 7,5 négyzetméter a 3000 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajókon;

(ii) 8,5 négyzetméter a 3000 vagy azt meghaladó, de 10 000 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajókon;

(iii) 10 négyzetméter a 10 000 tonna vagy annál nagyobb bruttó űrtartalmú hajókon;

(l) a személyhajókon, valamint a különleges rendeltetésű hajókon a tiszti feladatokat ellátó tengerészek számára biztosítandó beépített alapterület, amennyiben nem áll rendelkezésre külön szalon vagy dolgozószoba, a következő: az altisztek számára biztosítandó, egy sze- mélyre jutó beépített alapterület nem lehet kevesebb 7,5 négyzetméternél, a tisztek esetében pedig nem lehet kevesebb 8,5 négyzetméternél; a meghatározás szerint az altisztek az üze- meltetési szinten vannak, a tisztek pedig a vezetői szinten;

(m) a hajóparancsnoknak, a gépüzemvezetőnek és az első tisztnek a saját külön hálóhe- lyiségén felül biztosítani kell egy-egy, az adott hálóhelyiséggel szomszédosszalont, dolgozószobát vagy ezzel egyenértékű további területet; ez

alól a követelmény alól a 3000 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajókat az illeté- kes hatóság mentesítheti a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezetei- vel történt egyeztetést követően;

(n) a bútorzat minden egyes személy részére tartalmazzon egy tágas (legalább 475 literes) zár- ható ruhásszekrényt és egy 56 literesnél nem kisebb fiókot vagy azzal egyenértékű tárolóhelyet; amennyiben a fiók a ruhásszekrény része, akkor a ruhásszekrény teljes térfoga- ta legalább 500 liter kell legyen; a ruhásszekrényben lennie kell egy polcnak, a szekrénynek pedig a magánszféra biztosítása érdekében a használója által zárhatónak kell lennie;

(o) minden kabint el kell látni egy asztallal vagy íróasztallal, amely lehetrögzített, lehajtható vagy kihúzható lapú, valamint a szükség szerinti számban kényelmes ülőalkalmatossággal.

10. Az étkezőhelyiségekre vonatkozó követelményeket illetően:

(a) az étkezőhelyiségeket a hálóhelyiségektől távol kell elhelyezni, a lehető legközelebb a ha- jókonyhához; ez alól a követelmény alól a 3000 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajóknak mentességet az illetékes hatóság a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyeztetést követően adhat; és

(b) az étkezőhelyiségek kellően tágasak, kényelmesek, valamint megfelelően bútorozottak és felszereltek legyenek (beleértve a frissítőket szolgáltató, folyamatosan üzemelő berendezé- seket is), figyelembe véve az azokat egy időben használó tengerészek lehetséges számát; in- tézkedni kell – igény szerint – különálló, illetve közös étkezőhelyiségek kialakításáról.

11. A szaniterblokkokra vonatkozó követelményeket illetően:

(a) valamennyi tengerész számára könnyű hozzáférést kell biztosítani a hajón a szaniterblokkokhoz, amelyeknek meg kell felelniük a minimális egészségügyi és higiéniai normáknak, valamint a kényelemre vonatkozó ésszerű követelményeknek; a férfiak és a nők részére külön közegészségügyi létesítményeket kell biztosítani;

(b) szaniterblokkokat kell létesíteni a parancsnoki hídról, valamint a géptérből könnyen elérhe- tő helyeken, illetve a géptéri vezérlőközponthoz közel; ez alól a követelmény alól az illeté- kes hatóság mentességet adhat a 3000 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajóknak, a hajótu- lajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyeztetést követően;

(c) valamennyi hajón kötelező biztosítani, hogy hat vagy annál kevesebb olyan személyre, aki nem rendelkezik egyéni használatra szolgáló helyiségekkel, jusson a megfelelő helyeken legalább egy illemhely, egy mosdókagyló és egy fürdőkád vagy zuhanyzó, vagy mindkettő;

(d) a személyhajók kivételével a hajókon minden kabint fel kell szerelni meleg és hideg folyó édesvízzel ellátott mosdókagylóval, kivéve, amennyiben az adott helyiséghez tartozó külön fürdőszoba fel van szerelve ilyen mosdókagylóval;

(e) az olyan személyhajók esetében, amelyek általában négy óránál nem hosszabb utakat tesz- nek meg, az illetékes hatóság fontolóra veheti, hogy speciális intézkedéseket hozzon, vagy csökkentse a kötelezően előírt létesítmények számát; és

(f) meleg és hideg folyó édesvíz legyen elérhető minden mosdóhelyen.

12. A betegszobára vonatkozó követelményeket illetően: azokon a három napnál hosz- szabb útra induló hajókon, amelyeken 15 vagy annál több tengerész van, kötelező olyan külön

betegszobát biztosítani, amely kizárólag gyógyászati célra használható; az illetékes hatóság eny- hítheti ezt a követelményt a parti kereskedelemmel foglalkozó hajók esetében; a fedélzeti kórházi helyiségek jóváhagyása során az illetékes hatóság köteles biztosítani, hogy azok minden időjárási körülmények között könnyen megközelíthetőek legyenek, kényelmes szállást biztosítsanak a bent tartózkodók számára, és elősegítsék, hogy a bent tartozkodók azonnali és megfelelő ápolásban részesüljenek.

13. Megfelelően elhelyezett és felszerelt mosodai létesítményeket kell rendelkezésre bo- csátani.

14. Valamennyi hajón lennie kell egy vagy több helynek a nyílt fedélzeten, ahová a tenge- részek akkor tartózkodhatnak, amikor nincsenek szolgálatban; az ilyen helyeknek a hajó méretét, valamint a hajón tartózkodó tengerészek számát figyelembe véve megfelelő nagyságúnak kell lenniük.

15. Valamennyi hajón lennie kell külön irodáknak vagy egy közös hajóirodának a fedélze- ti és a gépszolgálat használatára; a 3000 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajóknak az illetékes hatóság mentességet adhat ez alól a követelmény alól a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyeztetést követően.

16. A szúnyogok által ellepett kikötőket rendszeresen látogató hajókat fel kell szerelni az illetékes hatóság által előírt megfelelő berendezésekkel.

17. A tengerészek számára megfelelő szabadidős létesítményeket, szórakozási lehetősége- ket és szolgáltatásokat kell biztosítani, amelyek alkalmasak a hajón élő és dolgozó tengerészek különleges szükségleteinek kielégítésére, és a fedélzeten valamennyi tengerésznek szolgálatára állnak, figyelembe véve a 4.3 Szabályt, továbbá a Szabályzat kapcsolódó rendelkezéseit az egész- ség- és biztonságvédelemre, valamint a balesetmegelőzésre vonatkozóan.

18. Az illetékes hatóságnak meg kell követelnie, hogy valamennyi hajón gyakori ellenőr- zések folyjanak a hajóparancsnok által vagy az ő felhatalmazása alapján, annak biztosítása érde- kében, hogy a tengerészek lakóterei tiszták, normálisan lakhatóak, valamint jól karbantartott álla- potúak legyenek. Minden ilyen ellenőrzés eredményeit rögzíteni kell, és a feljegyzéseket megte- kintés céljából elérhetővé kell tenni.

19. Olyan hajók esetében, ahol felmerül annak szükségessége, hogy – diszkrimináció nél- kül – figyelembe vegyék a különböző és eltérő vallási és társadalmi gyakorlatot követő tengeré- szek érdekeit, az illetékes hatóság a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel tör- tént egyeztetést követően engedélyezheti a jelen Normától való, tisztességesen alkalmazott eltéré- seket, azzal a feltétellel, hogy az ilyen eltérések nem eredményeznek összességükben annál ked- vezőtlenebb lehetőségeket nyújtó létesítményeket, mint amelyek a jelen Norma alkalmazásából adódnának.

20. Valamennyi Tagállamnak jogában áll – a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyeztetést követően – ésszerűen indokolt esetben mentességet adni a 200 tonnnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajóknak (figyelembe véve a hajó méretét, valamint a hajón tartózkodó személyek létszámát) a jelen Norma alábbiakban felsorolt rendelkezéseiben foglalt követelményekkel összefüggésben:

(a) 7(b), 11(d) és 13. bekezdések; és

(b) 9(f) bekezdés, és a 9. bekezdés albekezdései (h)-tól (l)-ig bezárólag, csak a beépített alapte-

rületre vonatkozóan.

21. A jelen Xxxxx követelményeire vonatkozóan kizárólag akkor lehet bármiféle mentes- séget adni, ha a mentesség megadását a jelen Xxxxx kifejezetten engedi, és akkor is csak olyan konkrét körülmények között, amelyek az adott mentesség megadását egyértelműen, alapos érvek szerint indokolják, azzal a kikötéssel, hogy a tengerészek egészsége és biztonsága nem sérülhet.

Útmutató

B3.1 Útmutató –Lakóterek és pihenési körülmények B3.1.1 Útmutató – Tervezés és építés

1. A hálóhelyiségek és az étkezőhelyiségek külső válaszfalait megfelelően kell szigetelni. Minden gépi berendezés burkolatát, valamint a hajókonyhák és a hő termelődésével járó tevé- kenységre szolgáló egyéb területek falát alkotó határoló válaszfalakat megfelelő szigeteléssel kell ellátni, ahol fennáll annak a lehetősége, hogy eredő hőhatások érik a szomszédos szálláshelyeket vagy átjárókat. Szintén intézkedéseket kell tenni a gőz- vagy melegvíz-elágazóvezetékek (vagy mindkettő) hőhatásai ellen való védelem biztosítása érdekében.

2. Akabinokat, étkezőhelyiségeket, pihenőhelyiségeket és a személyzeti helyiségek terüle- tén lévő folyosókat megfelelően szigetelni kell a páralecsapódás, illetve a túlmelegedés megelő- zése érdekében.

3. A panelek felülete, a válaszfalak és a mennyezet burkolata könnyen tisztán tartható fe- lületű anyagból készüljön. Nem használhatók olyanszerkezetek, melyek élőhelyet nyújthatnak a kártevőknek.

4. A kabinok és az étkezőhelyiségek belső paneljei, válaszfalainak és mennyezetének bur- kolata könnyen tisztán tartható, világos színű legyen, a felület kiképzése pedig tartós, nem mér- gező anyaggal történjen.

5. A tengerészek elhelyezésére szolgáló valamennyi lakótér padlója jóváhagyott anyagból és kivitelben készüljön, legyen csúszásmentes felületű, a nedvességnek ellenálló, valamint köny- nyen tisztán tartható.

6. Amennyiben a padlózat többkomponensű anyagból készül, a falak mentén az illeszté- seket résmentes kivitelben kell elkészíteni.

Útmutató

B3.1.2 Útmutató – Szellőzés

1. A kabinok és az étkezőhelyiségek szellőzőrendszerét ellenőrzés alatt kell tartani annak érdekében, hogy a levegő kielégítő állapotát fenntartsák, valamint minden időjárási és éghajlati viszony közepette biztosítva legyen a megfelelő légmozgás.

2. Az akár központi, akár egyedi egységekből álló légkondícionáló rendszereket úgy kell megtervezni, hogy:

(a) a külső levegő állapotához képest kielégítő hőmérsékletű és relatív páratartalmú levegőt biztosítsanak, valamennyi légkondícionált területen elégséges számú levegőcserét tegyenek lehetővé, figyelembe vegyék a tengeri üzemeltetés sajátos jellemzőit, és ne keltsenek túl nagy zajt, illetve rezgést; és

(b) lehetővé tegyék a könnyű tisztíthatóságot és fertőtlenítést a fertőző betegségek terjedésének megakadályozása, illetve megfékezése érdekében.

3. A jelen Útmutató fenti bekezdéseiben előírt légkondícionáló berendezések és egyéb, szellőzést támogató eszközök üzemeltetéséhez szükséges villamos energia mindig álljon rendel- kezésre, ha tengerészek élnek vagy dolgoznak a hajón, és ha a körülmények ezt megkívánják. Ugyanakkor ezt a villamos energiát a kimaradás esetére szolgáló tartalék áramforrásból nem szükséges biztosítani.

Útmutató

B3.1.3 Útmutató – Fűtés

1. A tengerészek elhelyezésére szolgáló szálláshelyek fűtésrendszere mindig üzemeljen, ha tengerészek élnek vagy dolgoznak a hajón, és ha használatát a körülmények megkívánják.

2. Valamennyi olyan hajón, ahol szükség van fűtésrendszerre, a fűtést meleg vízzel, meleg levegővel, elektromos árammal, gőzzel vagy ezekkel egyenértékű módon kell megoldani. Ugyan- akkor a személyzeti helyiségekben a hőátvitel anyagaként gőz nem használható. A személyzeti helyiségekben a fűtésrendszer legyen képes kielégítő hőmérséklet fenntartására a hajó közlekedé- se során valószínűsíthetően előforduló normális időjárási és éghajlati viszonyok közepette. Az ehhez szükséges normát az illetékes hatóság határozza meg.

3. A radiátorokat és egyéb fűtőberendezéseket úgy kell elhelyezni és – amennyiben szük- séges – védőburkolattal ellátni, hogy elkerülhető legyen a tűz és egyéb veszélyek kockázata, va- lamint a bentlakók számára se jelentsenek kényelmetlenséget.

Útmutató

B3.1.4 Útmutató – Világítás

1. Valamennyi hajón a tengerészek lakótereiben villamos világítást kell biztosítani. Amennyiben a világításhoz nem áll rendelkezésre két, egymástól független áramforrás, akkor vészvilágítást kell biztosítani megfelelően kialakított lámpákkal vagy világítótestekkel. 2. A kabinokban villamos árammal működő olvasólámpát kell felszerelni minden egyes hálóhely fej- része fölé.

3. A természetes és mesterséges megvilágításra vonatkozó megfelelő normákat az illeté- kes hatóságnak kell meghatároznia.

Útmutató

B3.1.5 Útmutató – Hálóhelyiségek a kabinokban

1. A hajón megfelelően kell kialakítani és elhelyezni a hálóhelyeket, olyan kényelmessé téve azokat a tengerészek, valamint az őket esetleg kísérő partnerük számára, amennyire csak lehetséges.

2. A bentlakók számára az ésszerű mértékű kényelem biztosítása, valamint a rend és a tisztaság fenntartásának megkönnyítése érdekében a kabinok hálóhelyiségeit illemhelyet is tar- talmazó privát fürdőszobával kell tervezni és felszerelni, amennyiben a hajó mérete, tervezett tevékenysége, illetve szerkezete, belső elrendezése alapján ez ésszerű és kivitelezhető.

3. A lehetőségekhez mérten a tengerészek hálóhelyiségeit úgy kell beosztani, hogy az őr- szolgálatot ellátó váltások külön legyenek, és a nappal dolgozó tengerészek ne lakjanak egy he- lyiségben az őrszolgálatot ellátókkal.

4. Tengerészaltiszti feladatokat ellátó tengerészek esetében két személynél több ne legyen egy hálóhelyiségben elszállásolva.

5. Megfontolandó az A3.1 Norma 9(m) bekezdésében foglalt lehetőség kiterjesztése a má- sodik géptisztre, amennyiben ez kivitelezhető.

6. A hálóhelyek, valamint a zárható szekrények, fiókos szekrények és székek által elfog- lalt területet is bele kell számítani a beépített alapterületbe. Nem számítanak azok a kicsi vagy szabálytalan alakú terek, amelyek nem növelik ténylegesen a szabad mozgásra alkalmas teret, és amelyekben nem lehet bútort elhelyezni.

7. Az ágyak legfeljebb kétszintűek lehetnek; a hajó oldala mentén elhelyezett ágyak ese- tében nem alakítható ki emeletes elrendezés ott, ahol a hálóhely fölött oldalablak található.

8. A kétszintes ágy alsó hálóhelye nem lehet a padlótól számítva 30 centiméternél alacso- nyabban; a felső hálóhelyet az alsó hálóhely alja és a fedélzeti gerenda alsó éle közötti távolság körülbelül felénél kell elhelyezni .

9. A hálóhelyek vázszerkezete és – ha van ilyen –biztonsági peremdeszkája, jóváhagyott anyagból készüljön, amely kemény, sima, és nagy valószínűséggel ellenáll a korróziónak és a kártevőknek.

10. Amennyiben a hálóhelyek építéséhez csővázas szerkezetet használnak, a csöveket tel- jesen le kell zárni, és mentesnek kell lenniük a kártevők által esetleg hozzáférhető perforációktól.

11. Valamennyi hálóhelyet el kell látni kényelmes, rugalmas csillapító hatású aljjal ren- delkező matraccal vagy kombinált rugalmas csillapító hatású matraccal, beleértve a rugós aljat vagy rugós matracot is. A matrac és a rugalmas csillapító hatású párnázat jóváhagyott anyagból készüljön. Nem szabad olyan töltőanyagot használni, amelybe a kártevők nagy valószínűség sze- rintmegtelepedhetnének.

12. Amennyiben egy hálóhely egy másik fölött helyezkedik el, a felső hálóhely alsó mat- raca, illetve rugós alja alá pormentes aljat kell illeszteni.

13. A bútorzat sima és kemény anyagból készüljön, amely nem hajlamos a vetemedésre és a korrózióra.

14. A hálóhelyiségek ablakait el kell látni függönnyel vagy azzal egyenértékű árnyékolás- sal az oldalablakok miatt.

15. A hálóhelyiségeket fel kell szerelni tükörrel, egy kis szekrénnyel a tisztálkodószerek számára, egy könyvespolccal és elegendő mennyiségű ruhaakasztóval.

Útmutató

B3.1.6 Útmutató – Étkezőhelyiségek

1. Az étkezők lehetnek közös vagy különálló helyiségek. Az erre vonatkozó döntést a ten- gerészek és a hajótulajdonosok képviselőivel történt egyeztetést, valamint az illetékes hatóság jóváhagyását követően lehet meghozni. Figyelembe kell venni olyan tényezőket, mint például a hajó mérete és a tengerészek különböző kulturális, vallási és szociális szükségletei.

2. Amennyiben különálló étkezőhelyiségeket kell kialakítani a tengerészek számára, akkor legyenek különálló étkezőhelyiségek:

(a) a hajóparancsnok és a tisztek; valamint

(b) a tengerészaltisztek és a többi tengerész számára.

3. A hajókon – a személyhajók kivételével – a tengerészek étkezőhelyiségeinek beépített alapterülete ne legyen kisebb 1,5 négyzetméternél személyenként, ahol is a személyek száma a tervezett befogadóképességben kerül meghatározásra.

4. Az étkezőhelyiségeket minden hajón annyi asztallal és megfelelő, rögzített vagy moz- gatható székkel kell ellátni, amennyi elegendő a helyiségeket egy időben használó tengerészek várható legnagyobb létszámának elhelyezésére is.

5. Mindenkor, amikor tengerészek tartózkodnak a hajón, rendelkezésre kell állnia:

(a) egy könnyen megközelíthető hűtőszekrénynek, amely az étkezőhelyiség(ek)et használó valamennyi személy számára elegendő tárolóhellyel rendelkezik;

(b) forró italok készítésére alkalmas eszközöknek; és

6. Ahol a rendelkezésre álló tálalóhelyiségek nem közelíthetők meg az étkezőhelyiségek- ből, ott a konyhaedények és evőeszközök tárolására megfelelő zárható szekrényeket, az eszközök elmosogatásához pedig megfelelő berendezéseket kell biztosítani.

7. Az asztallapok, valamint az ülőhelyek ülőfelületei nedvességálló anyagból készüljenek.

Útmutató

B3.1.7 Útmutató – Szaniterhelyiségek

1. A mosdókagylók és a fürdőkádak megfelelő méretűek legyenek és olyan jóváhagyott anyagból készüljenek, amelynek sima felülete nem hajlamos a repedezésre, a lepattogzásra és a korrózióra.

2. Valamennyi illemhely egy egységes, elfogadott minta alapján készüljön, és legyen biz- tosítva elegendő öblítővíz vagy más egyéb alkalmas öblítési módszer, például levegő, ami mindig rendelkezésre áll és más rendszerektől függetlenül működtethető.

3. Azok a szaniterhelyiségek, amelyek egynél több személy használatára készülnek, a kö- vetkezőknek feleljenek meg:

(a) a padló jóváhagyott, tartós, nedvességálló anyagból készüljön, és megfelelő vízelvezető hálózattal rendelkezzen;

(b) a válaszfalak acélból vagy egyéb jóváhagyott anyagból készüljenek, és a fedélzet szintje felett legalább 23 centiméter magasságig vízmentesek legyenek;

(d) az illemhelyek a hálóhelyiségektől és a mosdóktól kényelmes távolságra, de azoktól elkülö- nítve kerüljenek kialakításra, anélkül, hogy közvetlenül megközelíthetők lennének a hálóhe- lyiségekből, vagy a hálóhelyiségeket az egyéb megközelítési lehetőséggel nem rendelkező illemhelyekkel összekötő átjárókból; jelen követelmény nem vonatkozik arra az esetre, ha az illemhely két olyan hálóhelyiség között képez egy helyiséget, amelyekben összesen nem több mint négy tengerész lakik; és

(e) ahol egy helyiségben több illemhely is van, ezek megfelelő válaszfalakkal legyenek elvá- lasztva egymástól a diszkréció biztosítása érdekében.

4. A tengerészek részére biztosított mosodai létesítmények legyenek felszerelve:

(a) mosógépekkel;

(b) szárítógépekkel vagy megfelelően fűtött és szellőztetett szárítószobákkal; és

Útmutató

B3.1.8 Útmutató – betegszobák

1. A betegszobákat úgy kell megtervezni, hogy lehetővé tegyék a konzultációt és az orvosi elsősegélynyújtást, valamint elősegítsék a fertőző betegségek terjedésének megelőzését.

2. A bejárat, a hálóhelyek, a világítás, a szellőzés, a fűtés és a vízellátás elhelyezését, el- rendezését úgy kell megtervezni, hogy biztosítsa a betegek kényelmét és megkönnyítse kezelésü- ket.

3. A betegszobai hálóhelyek szükséges számát az illetékes hatóságnak kell előírnia.

4. Vagy a betegszoba részeként, vagy annak közvetlen közelében külön szaniterhelyiséget kell biztosítani a betegszobában elhelyezettek kizárólagos használatára. Az ilyen betegszoba tar- talmazzon legalább egy illemhelyet, egy mosdókagylót, és egy fürdőkádat vagy zuhanyzót.

Útmutató

B3.1.9 Útmutató – Egyéb létesítmények

1. Amennyiben a gépszemélyzet részére külön öltözőhelyiségek állnak rendelkezésre, azokat:

(a) a géptéen kívül, de onnan könnyen megközelíthető helyen kell elhelyezni; és

(b) személyes használatra szolgáló, zárható öltözőszekrényekkel kell ellátni, valamint fürdőká- dakkal, zuhanyzókkal vagy mindkettővel, továbbá meleg és hideg folyó édesvízzel ellátott mosdókagylókkal.

Útmutató

B3.1.10 Útmutató – Ágynemű, konyhaedények és evőeszközök, valamint egyéb rendelkezések

1. Valamennyi Tagállam vegye fontolóra a következő alapelvek alkalmazását:

(a) a tiszta ágyneműt és az edényeket, evőeszközöket a hajótulajdonos bocsássa rendelkezésre valamennyi tengerész számára, hogy azokat a hajón teljesített szolgálatuk ideje alatt a fe- délzeten használják, a tengerészek pedig legyenek felelősek ezen javaknak a hajóparancs- nok által meghatározott időpontokban, valamint a hajón teljesített szolgálati idejük lejártá- val egyidejűleg történő visszaszolgáltatásáért;

(b) az ágynemű jó minőségű legyen, a tányérok, csészék és egyéb evőeszközök pedig jóváha- gyott anyagokból készüljenek, melyeket könnyű tisztítani; és

Útmutató

B3.1.11 Útmutató –Pihenési körülmények, valamint a levelezést és a hajólátogatást érintő intézkedé- sek

1. A pihenési körülményeket és szolgáltatásokat gyakran felül kell vizsgálni, hogy megfe- lelőségük biztosítva legyen, különös tekintettel a tengerészek változó szükségleteire, melyek a technika, az üzemeltetés terén, vagy a hajózási ipar egyéb területein bekövetkezett fejlemények- ből fakadnak.

2. A pihenőhelyiségek berendezése tartalmazzon legalább egy könyvespolcot, valamint olvasásra, írásra és – ahol kivitelezhető – társasjátékok játszására szolgáló alkalmatosságokat.

3. A pihenőhelyiségek tervezésével kapcsolatban az illetékes hatóság vizsgálja meg a büfé létesítésének lehetőségét.

4. Szintén megvizsgálandó az alábbi lehetőségeknek a tengerészek számára térítésmente- sen történő biztosítása, ahol ez kivitelezhető:

(a) dohányzóhelyiség;

(b) televíziózás és rádióműsorok hallgatása;

(c) filmvetítések, az utazás hosszúságának megfelelő mennyiségű filmből álló készlettel, me- lyet – szükség szerint – ésszerű időközönként le kell cserélni;

(d) sportfelszerelések, beleértve a testedző gépeket, asztali játékokat és fedélzeti játékokat is;

(e) úszásra alkalmas létesítmények, ahol ez lehetséges;

(f) szakmai és egyéb könyveket is tartalmazó könyvtár, amelynek készlete az utazás hosszúsá- gának megfelelő nagyságú, és a készletet elfogadható időközönként lecserélik;

(g) szabadidős kézműves tevékenységekre alkalmas létesítmények;

(h) villamos készülékek, így például rádió, televízió, képmagnó, DVD/CD-lejátszó, személyi számítógép és szoftver, valamint felvételre és lejátszásra alkalmas kazettás magnetofon;

(i) ahol ez helyénvaló, bárok biztosítása a fedélzeten a tengerészek számára, hacsak ez nem ellentétes az adott nemzeti, vallási vagy társadalmi szokásrendszerrel; és

(j) ésszerű hozzáférés a hajót a szárazfölddel összekapcsoló telefonvonalhoz, valamint – ahol ilyen van – az e-mailezési és internetezési lehetőséghez, azzal a kikötéssel, hogy az ezen szolgáltatások használata fejében esetleg fizetendő díjaknak ésszerű mértékűnek kell lenni- ük.

5. Mindent meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a tengerészek leveleinek to- vábbítása a lehető legmegbízhatóbb és leggyorsabb legyen. Megfontolandó az is, hogy intézkedé- sek történjenek arra nézve, hogy a tengerészek mentesülhessenek az extra postaköltség megfize- tése alól, amennyiben önhibájukon kívül a leveleket új címre átirányítva kell kézbesíteni.

6. Megfontolandó olyan intézkedések bevezetése, amelyek – valamennyi vonatkozó nem- zeti és nemzetközijogszabály, illetve normatív jogi aktus fenntartásával – biztosítják, hogy min- den olyan esetben, amikor ez lehetséges és ésszerűen elfogadható, a tengerészek mihamarabb engedélyt kapjanak arra, hogy látogatóként fogadják a hajójuk fedélzetén a partnereiket, rokonai- kat és barátaikat, ha a hajó kiköt. Ezen intézkedéseknek meg kell felelniük a biztonsági ellenőrzé- sekre vonatkozó valamennyi kívánalomnak.

7. Megfontolandó, hogy a tengerészek lehetőséget kapjanak arra, hogy alkalmanként egy- egy útra elkísérje őket a partnerük, amennyiben ez kivitelezhető és ésszerűen elfogadható. E part- nereknek rendelkezniük kell megfelelő baleset- és betegbiztosítással; a hajótulajdonos adjon meg minden segítséget a tengerészeknek az ilyen biztosítások megkötéséhez.

Útmutató

B3.1.12 Útmutató – A zaj- és rezgésterhelés megelőzése

1. Az elhelyezésre szolgáló, a szabadidős, valamint az étkeztetésre szolgáló létesítmények a lehető legtávolabb legyenek elhelyezve a hajtógépektől, a kormánygéptértől, a fedélzeti csör-

lőktől, a szellőző-, fűtő- és légkondícionáló berendezésektől, valamint az egyéb zajos gépektől és felszerelésektől.

2. Hangszigetelést vagy egyéb megfelelő hangelnyelő anyagokat kell alkalmazni a válasz- falak, mennyezetek és padlók burkolatánál és felületi kiképzésénél a zajos helyiségekben, továb- bá önzáró, zajszigetelő ajtókat a gép berendezések elhelyezésére szolgáló helyiségekben.

3. A géptereket és gépek elhelyezésére szolgáló egyéb helyiségeket – amennyiben ez kivi- telezhető – hangszigetelt központi vezérlőhelyiségekkel kell felszerelni a gépszemélyzet számára. A munkaterületeket, így például a gépjavító műhelyt, amennyire csak lehet, szigeteléssel kell védeni a géptér általános zajától, és intézkedni kell a gépek üzemeltetése során keletkező zaj csökkentéséről.

4. A munka- és lakóterületek megengedett zajszintje feleljen meg a zajterhelésnek való ki- tettség szintjeiről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által kiadott nemzetközi irányelvek- nek – beleértve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által 2001-ben kiadott, Környezeti tényezők a munkahelyen (Ambient factors in the workplace) című eljárási kézikönyvben foglalt irányel- veket is –, továbbá amennyiben ez alkalmazható, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet aján- lásaiban foglalt konkrét védelmi szinteknek is, valamint bármely későbbi, módosításokat vagy kiegészítéseket tartalmazó jogi okmányoknak is a hajókon elfogadható zajszintek vo- natkozásában. A vonatkozó jogi aktus egy-egy angol nyelvű vagy a hajón használatos mun- kanyelven lévő példányát a hajón kell tartani, és hozzáférhetővé kell tenni a tengerészek számára.

5. A lakó-, pihenő-, illetve étkeztetésre szolgáló helyiségeket nem szabad túlzott rezgés- nek kitenni.

Szabály

3.2 Szabály – Élelmezés és étkeztetés

Cél: Xxxxx biztosítása, hogy a tengerészek számára jó minőségű élelmiszer és ivóvíz álljon rendelke- zésre szabályozott higiéniai körülmények között

1. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon megfelelő minőségű, tápértékű és mennyiségű élelmiszert és ivóvizet szállítsanak és szolgáljanak fel, melynek megfelelően fedeznie kell a hajó élelmiszer- és ivóvízigényét, valamint figyelembe kell vennie a kulturális és vallási különbségeket.

2. A hajón szolgáló tengerészeket szerződésük időtartama alatt térítésmentesen kell élel- miszerrel ellátni.

3. A hajószakácsként alkalmazott tengerészeknek, akik felelősek az ételek elkészítéséért, megfelelő képzettséggel és végzettséggel kell rendelkezniük a hajón betöltött pozíciójuk elfogla- lásához.

Norma

A3.2 Norma – Élelmezés és étkeztetés

1. Valamennyi Tagállam köteles olyan törvényeket, normatív jogi aktusokat, illetve egyéb intézkedéseket érvénybe léptetni, amelyek minimálisan betartandó normákat állapítanak meg az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében az élelmiszer és az ivóvíz mennyisé- gét és minőségét, valamint a tengerészeknek felszolgált ételekre vonatkozó étkeztetési normákat illetően; továbbá valamennyi Tagállam köteles oktatási tevékenységet folytatni a jelen bekezdés- ben hivatkozott normák mind szélesebb körű ismeretének és alkalmazásának előmozdítása érde- kében.

2. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók megfe- leljenek az alábbiakban felsorolt, minimálisan betartandó normáknak:

(a) az élelmiszer- és ivóvízkészletek legyenek megfelelőek a mennyiség, tápérték, minőség és változatosság szempontjából, tekintetbe véve a hajón tartózkodó tengerészek számát, vallási szükségleteit és kulturális szokásait az élelmiszerekre vonatkozóan, valamint az utazás hosszúságát és természetét;

(b) az étkeztetési részleg elrendezése és felszerelése olyan legyen, ami lehetővé teszi a tengeré- szek ellátását megfelelő, változatos és tápláló ételekkel, melyeket higiénikus körülmények között készítenek el és szolgálnak fel; és

(c) az étkeztetési részleg személyzete rendelkezzen a pozíciója betöltéséhez szükséges, megfe- lelő képzettséggel, vagy kapja meg a megfelelő kioktatást.

3. A hajótulajdonosok kötelesek biztosítani, hogy a hajószakácsként szerződtetett tengeré- szek az érintett Tagállam törvényeiben és normatív jogi aktusaiban megfogalmazott követelmé- nyeknek megfelelően rendelkezzenek a megfelelő képzettséggel és végzettséggel, és találtassanak alkalmasnak a pozíció betöltésére.

4. A jelen Norma 3. bekezdése értelmében rögzített követelmények foglalják magukban az illetékes hatóság által jóváhagyott vagy elismert képzési tanfolyam elvégzését, amely tanfo- lyamnak legyen része a gyakorlati szakácsművészet, az élelmiszer- és személyi higiénia, az élel- miszertárolás, a készletgazdálkodás, a környezetvédelem, valamint az étkeztetésre vonatkozó egészségügyi és munkavédelmi szabályok.

5. A tíz főnél kevesebb előírt személyzettel üzemelő hajók esetében – amelyeknél a sze- mélyzet létszámából vagy a hajó kereskedelmi tevékenységének jellegéből adódóan az illetékes hatóság eltekinthet a teljeskörűen képesített szakács szerződtetésének követelményétől – csak olyan személyek foglalkozhatnak élelmiszer-feldolgozással a hajókonyhán, akik kiképzésben vagy kioktatásban részesültek többek között az élelmiszer- és személyi higiéniának, valamint az élelmiszerkezelésnek és -tárolásnak a hajókon érvényes szabályaira vonatkozóan.

6. Kivételes esetben, kényszerítő erejű körülmények között az illetékes hatóság felmentést adhat ki, amely lehetővé teszi egy nem teljeskörűen képesített szakács alkalmazását valamely meghatározott hajón, mégpedig valamely meghatározott és korlátozott időszakra vonatkozóan, vagy a legközelebbi alkalmas érintett kikötőig, vagy egy hónapnál nem hosszabb időtartamra, mindezt azzal a feltétellel, hogy az a személy, akinek a részére a felmentést kibocsátották, már kiképzésben vagy kioktatásban részesült többek között az élelmiszer- és személyi higiéniának, valamint az élelmiszerkezelésnek és -tárolásnak a hajókon érvényes szabályaira vonatkozóan.

7. A megfelelőség folyamatos fenntartására szolgáló, az 5. Fejezetben megfogalmazott el- járásokkal összhangban az illetékes hatóság köteles megkövetelni, hogy a hajóparancsnok által vagy az ő felhatalmazása alapján olyan ellenőrzések folyjanak a hajókon, amelyek gyakoriak, jól dokumentáltak, és kiterjednek a következőkre:

(a) az élelmiszer- és ivóvízkészletekre;

(b) az élelmiszer és az ivóvíz tárolására és kezelésére használt valamennyi területre és felszere- lésre; és

8. Xxxxx tengerész, aki nem töltötte be a 18. életévét, hajószakácsként nem alkalmazható, nem szerződtethető, és nem is dolgozhat ilyen beosztásban.

Útmutató

B3.2 Útmutató – Élelmezés és étkeztetés

B3.2.1 Útmutató – Ellenőrzések, oktatás, kutatás és publikációs tevékenység

1. Az illetékes hatóság – együttműködve egyéb megfelelő ügynökségekkel és szerveze- tekkel – gyűjtsön naprakész információkat a táplálkozástudomány tárgyköréből és az élelmisze- rek beszerzési, tárolási, minőségmegőrzési, főzési és tálalási módszereiről, különös tekintettel a hajók fedélzetén történő étkeztetés követelményeire. Ezeket az információkat térítésmentesen vagy ésszerű áron elérhetővé kell tenni a hajókra való élelmiszerkészletek és felszerelések gyártói és kereskedői részére, a hajóparancsnokok, eleségtárosok, szakácsok részére, valamint a hajótu- lajdonosok és a tengerészek érintett szervezetei részére. E célból a propaganda megfelelő formáit kell használni, így például kézikönyveket, brosúrákat, plakátokat, táblázatokat, vagy kereskedel- mi folyóiratokban elhelyezett hirdetéseket.

2. Az illetékes hatóság adjon ki ajánlásokat az élelmiszerpazarlás elkerülése, a megfelelő higiéniai normák fenntartásának elősegítése, valamint a lehető legkellemesebb munkakörülmé- nyek biztosítása érdekében.

3. Az illetékes hatóság a megfelelő ügynökségekkel és szervezetekkel közösen dolgozza ki az oktatási segédanyagokat és a fedélzeti tájékoztató anyagokat a megfelelő élelmiszerellátás és étkeztetési szolgáltatás biztosításának módszereit illetően.

4. Az illetékes hatóság szoros együttműködésben dolgozzon a hajótulajdonosok és a ten- gerészek érintett szervezeteivel, valamint az élelmiszerekkel és az egészségüggyel foglalkozó nemzeti, illetve helyi hatóságokkal, továbbá szükség szerint vegye igénybe ezen hatóságok szol- gálatait.

Útmutató

B3.2.2 Útmutató – Hajószakácsok

1. Egy tengerész csak akkor legyen hajószakácsnak minősíthető, amennyiben:

(a) legalább az illetékes hatóság által előírandó minimális ideig szolgált a tengeren, mely idő- szak azonban különböző is lehet, figyelembe véve a meglévő releváns végzettséget, illetve munkatapasztalatot;

(b) az illetékes hatóság által előírt vizsgát letette, vagy azzal egyenértékű vizsgát tett valamely jóváhagyott szakácsképző tanfolyamon.

2. Az előírt vizsgát levezetheti, továbbá a bizonyítványt kiadhatja közvetlenül az illetékes hatóság, vagy az illetékes hatóság ellenőrzése mellett valamely jóváhagyott, szakácsképzést foly- tató iskola is.

3. Az illetékes hatóság gondoskodjon arról, hogy – amennyiben ez helyénvaló – elisme- résre kerüljenek a jelen Egyezményt vagy az 1946. évi Egyezmény a hajószakácsok képesítéséről (69. sz.) című egyezményt ratifikáló egyéb Tagállamok által kiadott, illetve egyéb jóváhagyott testületek által kiadott, hajószakács-képesítést igazoló bizonyítványok.

4. FEJEZET – EGÉSZSÉGVÉDELEM, ORVOSI ELLÁTÁS, JÓLÉTI ELLÁTÁS ÉS TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI VÉDELEM

Szabály

4.1 Szabály – Orvosi ellátás a hajón és a parton

Cél: A tengerészek egészségének védelme és az orvosi ellátáshoz való mielőbbi hozzáférésük biztosí- tása a hajó fedélzetén és a parton

1. Valamennyi Tagállam köteles gondoskodni arról, hogy a lobogója alatt közlekedő ha- jókon valamennyi tengerész egészségének védelme megfelelő intézkedésekkel biztosítva legyen, és a hajón történő munkavégzés ideje alatt valamennyien hozzájussanak az azonnali és megfelelő orvosi ellátáshoz.

2. A jelen Szabály 1. bekezdése értelmében biztosítandó egészségvédelmet és ellátást elvi szabály szerint térítés nélkül kell a tengerészek rendelkezésére bocsátani.

3. Valamennyi Tagállam köteles gondoskodni arról, hogy a területén közlekedő hajókon lévő, azonnali orvosi ellátásra szoruló tengerészek hozzáférhessenek az adott Tagállam szárazföl- di egészségügyi létesítményeihez.

4. A fedélzeti egészségvédelemnek és orvosi ellátásnak a Szabályzatban rögzített köve- telményei között az olyan intézkedésekre vonatkozó normák is megtalálhatók, mely intézkedé- seknek az a céljuk, hogy a tengerészek részére biztosítsák a szárazföldi munkások számára álta- lában elérhető egészségvédelemmel és orvosi ellátással a lehető legnagyobb mértékben megegye- ző szolgáltatásokat.

Norma

A4.1 Norma – Orvosi ellátás a hajó fedélzetén és a parton

1. Valamennyi Tagállam köteles gondoskodni arról, hogy a lobogója alatt közlekedő ha- jók fedélzetén dolgozó tengerészek egészségvédelmét és orvosi ellátását – az alapvető fogászati ellátást is beleértve – biztosító olyan intézkedéseket foganatosítson, amelyek:

(a) biztosítják, hogy a tengerészek vonatkozásában alkalmazásra kerüljön valamennyi, a felada- taik szempontjából releváns, foglalkozási egészségvédelemre és orvosi ellátásra vonatkozó általános rendelkezés, valamint valamennyi, kifejezetten a hajófedélzeten végzett munkára vonatkozó speciális rendelkezés;

(b) biztosítják, hogy a tengerészek részére rendelkezésre álljanak a szárazföldi munkások szá- mára általában elérhető egészségvédelemmel és orvosi ellátással a lehető legnagyobb mér- tékben megegyező szolgáltatások, beleértve a szükséges gyógyszerekhez, diagnózis és ke- zelés céljára szolgáló orvosi felszerelésekhez és létesítményekhez, valamint orvosi informá- ciókhoz és orvosi szakértelemhez való mielőbbi hozzáférést is;

(c) feljogosítják a tengerészeket, hogy az érintett kikötőkben – amennyiben ez a gyakorlatban kivitelezhető – késedelem nélkül felkeressenek valamely képzett orvost vagy fogászt;

(d) biztosítják, hogy a tengerészek a hajó fedélzetén, illetve idegen kikötőben partra szállva térítés nélkül vehessék igénybe az orvosi ellátást és az egészségvédelmi szol- gáltatásokat, olyan mértékben, amennyire ez a Tagállam nemzeti jogszabályaival és gyakorlatával összeegyeztethető; és

(e) nem korlátozódnak beteg vagy sérült tengerészek kezelésére, hanem megelőző jellegű in- tézkedéseket, így például az egészséges életmód elősegítését célzó, illetve egészséges élet- módra nevelő programokat is tartalmaznak.

2. Az illetékes hatóság köteles az orvosi jelentéshez rendszeresített szabványos űrlapot bevezetni a hajóparancsnokok, illetve az érintett szárazföldi és fedélzeti egészségügyi személyzet általi használatra. Kitöltés után az űrlapot és tartalmát bizalmasan kell kezelni, és csak a tengeré- szek orvosi kezelésének elősegítésére szabad felhasználni.

3. Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat és normatív aktusokat hozni, ame- lyek lefektetik az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon a fedélzeti kórházi és orvosi ellátási létesítményekre, felszerelésekre, valamint a képzésre vonatkozó követelményeket.

4. A nemzeti jogszabályoknak és normatív jogi aktusoknak legalább az alábbiakban felso- rolt követelmények teljesülését kell biztosítaniuk:

(a) minden hajón lennie kell gyógyszerszekrénynek, orvosi felszereléseknek és orvosi kézi- könyvnek, melyek részletes követelményeit az illetékes hatóság köteles előírni, az előírtak betartását pedig rendszeresen ellenőrizni; a nemzeti követelményekben figyelembe kell venni a hajó típusát, a fedélzeten tartózkodó személyek számát, valamint az utak természe- tét, rendeltetési állomását és időtartamát, továbbá a vonatkozó nemzeti és nemzetközi aján- lott egészségügyi normákat;

(b) a 100 vagy több személyt szállító, rendszeresen három napnál hosszabb időtartamú nemzet-

közi utakat megtevő hajókon képzett orvosnak kell lennie, aki felelős az orvosi ellátás biz- tosításáért; a nemzeti jogszabályokban, illetve rendelkezésekben azt is meg kell határozni, hogy milyen egyéb hajókon kell kötelező jelleggel orvost alkalmazni, figyelembe véve egyebek mellett olyan tényezőket, mint az utak időtartama, természete és körülményei, va- lamint a fedélzeten lévő tengerészek száma;

(c) azon hajók esetében, amelyeknek a fedélzetén nincs orvos, meg kell követelni vagy azt, hogy a fedélzeten legyen legalább egy olyan tengerész, aki a szokásos feladatai részeként felelős az orvosi ellátásáért és a gyógyszerek beadásáért, vagy pedig azt, hogy a fedélzeten legyen legalább egy olyan tengerész, aki ki van képezve az orvosi elsősegélynyújtásra; a fe- délzeten az orvosi ellátás biztosításával megbízott, orvosi végzettséggel nem rendel- kező személyeknek e felelősség vállalását megelőzően kielégítő módon el kell vé- gezniük valamely olyan orvosi ellátást oktató képzést, amely megfelel a módosított a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló 1978. évi Nemzetközi Egyezmény (STCW) követelményeinek; az orvosi elsősegélynyújtással megbízott tengerészeknek e felelősség vállalását megelőzően kielégítő módon el kell végezniük valamely olyan orvosi elsősegélynyújtó tanfolyamot, amely megfelel az STCW követelményeinek; a nemzeti jogszabályokban, illetve normatív jogi aktusok- ban meg kell határozni a jóváhagyott képzések elvárt szintjét, figyelembe véve egyebek mellett olyan tényezőket, mint az utak időtartama, természete és körülményei, valamint a fedélzeten lévő tengerészek száma; és

(d) az illetékes hatóság egy előzetesen megszervezett rendszer segítségével köteles biztosítani, hogy a rádión vagy műholdas távközlési rendszeren keresztül közvetített orvosi tanácsadás lehetősége, beleértve a szakorvosi tanácsadást is, a nap 24 órájában rendelkezésre álljon a tengeren közlekedő hajók részére; az orvosi tanácsadás – beleértve az orvosi jellegű üzene- teknek a hajó, valamint a szárazföldi tanácsadók közötti, rádión vagy műholdas távközlési rendszeren keresztül történő közvetítését is – térítésmentesen hozzáférhető kell legyen va- lamennyi hajó számára, függetlenül attól, hogy milyen lobogó alatt közlekedik.

Útmutató

B4.1 Útmutató – Orvosi ellátás a hajó fedélzetén és a parton B4.1.1 Útmutató – Orvosi ellátás biztosítása

1. A hajóorvos alkalmazására nem kötelezett hajók fedélzetén biztosított orvosi ellátás- hoz szükséges képzettség szintjének meghatározásakor az illetékes hatóság támassza az alábbi követelményeket:

(a) azokon a hajókon, amelyek normális esetben nyolc órán belül el tudják érni a megfelelő képzettséggel rendelkező orvosi ellátást és egészségügyi létesítményeket, legyen legalább egy olyan kijelölt tengerész, aki rendelkezik az STCW által megkövetelt, jóváhagyott orvo- si elsősegélynyújtási képzettséggel, és a képzettsége lehetővé teszi számára, hogy a hajó fe- délzetén várhatóan előforduló balesetek, illetve betegségek esetében azonnal hatékony in- tézkedéseket tegyen, valamint fel tudja használni a rádión vagy műholdas távközlési rend-

szeren keresztül kapott orvosi tanácsokat; és

(b) valamennyi egyéb hajón legyen legalább egy olyan kijelölt tengerész, aki rendelkezik az STCW által megkövetelt, jóváhagyott orvosi ellátási képzettséggel – amely magában foglal- ja a gyakorlati képzést, valamint az életmentő technikákra, például az intravénás kezelésre való kiképzést is –, és a képzettsége lehetővé teszi az érintett személy számára azt, hogy ha- tékonyan részt vegyen a tengeren közlekedő hajóknak való orvosi segítségnyújtás céljából kidolgozott, koordinált programokban, és azt, hogy a betegeknek, illetve sérülteknek kielé- gítő színvonalú orvosi ellátást nyújtson olyan hosszú ideig, ameddig várhatóan a hajó fe- délzetén tartózkodnak.

2. A jelen Útmutató 1. bekezdésében említett képzés a következő dokumentumok legfris- sebb kiadásainak tartalmán alapuljon: Nemzetközi hajóegészségügyi kódkönyv (International Medical Guide for Ships), Veszélyes árukkal kapcsolatos baleseteknél használatos orvosi első- segély-kézikönyv (Medical First Aid Guide for Use in Accidents Involving Dangerous Goods), Útmutató dokumentum – Nemzetközi tengerészeti képzési kézikönyv (Document for Guidance – An International Maritime Training Guide), a Nemzetközi kódkönyv (International Code of Signals) orvosi része, valamint a hasonló nemzeti kézikönyvek.

3. A jelen Útmutató 1. bekezdésében említett személyek, valamint mindazon egyéb tenge- részek, akiktől ezt az illetékes hatóság megköveteli, körülbelül öt éves időközönként vegyenek részt az ismeretfelújító tanfolyamokon, minthogy ez lehetővé teszi számukra, hogy szinten tart- sák, illetve bővítsék tudásukat és képességeiket, valamint lépést tartsanak az új szakmai fejlemé- nyekkel.

4. A gyógyszerszekrényt és tartalmát, valamint a fedélzeten lévő orvosi felszereléseket és orvosi kézikönyvet megfelelően karban kell tartani, azokat az illetékes hatóság által kinevezett felelős személyeknek szabályos, 12 hónapot meg nem haladó időközönként ellenőrizniük kell, az ilyen ellenőrzés keretében biztosítva azt, hogy valamennyi gyógyszer címkézése, lejárati ideje és tárolási körülményei, valamint használati utasítása megvizsgálásra került, és a felszerelés vala- mennyi darabja a megkívánt módon működik. A hajókon országos szinten használt orvosi kézi- könyv elfogadása, illetve módosítása során, valamint a gyógyszerszekrény tartalmának és az or- vosi felszerelések körének meghatározása során az illetékes hatóság vegye figyelembe az ezen a területen létező nemzetközi ajánlásokat, beleértve a Nemzetközi hajóegészségügyi kódkönyv (International Medical Guide for Ships) legfrissebb kiadását, valamint a jelen Útmutató 2. bekezdésében említett egyéb útmutatókat is.

5. Amennyiben valamely veszélyesnek minősített rakomány nem szerepel a Veszélyes árukkal kapcsolatos baleseteknél használatos orvosi elsősegély-kézikönyv (Medical First Aid Guide for Use in Accidents Involving Dangerous Goods) legfrissebb kiadásában, akkor az érintett anyagok természetére, a lehetséges kockázatokra, a szükséges személyi védőfelsze- relésekre, az alkalmazható egészségügyi eljárásokra és a specifikus ellenszerekre vonatko- zó, szükséges információkat hozzáférhetővé kell tenni a tengerészek számára. A hivatkozott specifikus ellenszerek és személyi védőfelszerelések mindig legyenek a fedélzeten, ami- kor veszélyes árut szállítanak. A szükséges információk legyenek egybefoglalva a hajó munkavédelemre és munkahelyi egészségügyre vonatkozó – a 4.3 Szabályban, valamint a Szabályzat kapcsolódó rendelkezéseiben ismertetett – irányelveivel és programjaival.

6. Valamennyi hajón álljon rendelkezésre egy teljes és naprakész lista azokról a rádióál- lomásokról, amelyektől orvosi tanácsadást lehet kérni; továbbá amennyiben a hajó fel van szerel-

ve műholdas távközlési rendszerrel, akkor álljon rendelkezésre rajta egy naprakész és teljes lista azokról a parti földi állomásokról, amelyektől orvosi tanácsadást lehet kérni. A fedélzeti orvosi ellátásért, illetve orvosi elsősegélynyújtásért felelős tengerészek legyenek kiképezve a hajó orvo- si kézikönyvének, valamint a Nemzetközi Kódjelzések (International Code of Signals) legújabb kiadása orvosi részének a használatára, hogy ezáltal képessé váljanak megérteni, milyen típusú információra van szüksége a tanácsadó orvosnak, valamint megérteni a kapott orvosi tanácsot is.

Útmutató

B4.1.2 Útmutató – Orvosi jelentésekhez rendszeresített űrlap

1. A tengerészektől a jelen Szabályzat A. része értelmében megkövetelt, orvosi jelentés- hez rendszeresített szabványos űrlapot úgy kell megtervezni, hogy betegség, illetve sérülés esetén az megkönnyítse az egyes tengerészekre vonatkozó egészségügyi, illetve egészségüggyel kapcso- latos információk kicserélését a hajó és a szárazföld között.

Útmutató

B4.1.3 Útmutató – Orvosi ellátás a parton

1. A tengerészek kezelésére szolgáló szárazföldi egészségügyi létesítményeknek meg kell felelniük rendeltetési céljaiknak. Az orvosoknak, fogászoknak és az egészségügyi személyzet további tagjainak megfelelően képzettnek kell lenniük.

2. Intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy a kikötőkben tartózkodó ten- gerészek hozzáférjenek a következő szolgáltatásokhoz:

(a) a betegségek és sérülések ambuláns kezeléséhez;

(b) szükség esetén kórházi kezeléshez; és

3. Megfelelő intézkedéseket kell hozni a betegségben szenvedő tengerészek kezelésének megkönnyítésére. Így különösen azt kell biztosítani, hogy a tengerészeket mielőbb felvegyék a szárazföldi klinikákra és kórházakba, minden nehézség nélkül, valamint függetlenül a nemzetisé- güktől és vallási meggyőződésüktől, ezen felül amennyiben lehetséges, szükség esetén biztosítani kell a kezelésük folytatását a számukra elérhető egészségügyi létesítmények által nyújtott lehető- ségek kiegészítése céljából.

Útmutató

B4.1.4 Útmutató – Orvosi segítségnyújtás más hajóknak, illetve nemzetközi együttműködés

1. Valamennyi Tagállamnak alaposan fontolóra kell vennie az egészségvédelem és az or- vosi ellátás területén folytatott segítségnyújtásra, programokra és kutatásra irányuló nemzetközi

együttműködésben való részvétele lehetőségeit. Ez az együttműködés a következőket foglal- hatja magában:

(a) a felkutatási és mentési intézkedések fejlesztése és koordinálása, valamint a fedélzeten sú- lyosan megbetegedett vagy megsérült személyek számára a mielőbbi orvosi segítség és ten- geri evakuálás megszervezése, olyan eszközökkel, mint például a hajók helyzetét rendszeres időközönként jelentő rendszerek, a mentést koordináló központok, illetve a sürgősségi heli- kopterszolgálatok, összhangban a módosított 1979. évi Nemzetközi Egyezmény a tengeri felkutatásról és mentésről (International Convention on Maritime Search and Rescue), valamint a Nemzetközi légi és tengeri felkutatási és mentési kézikönyv (IAMSAR, International Aeronautical and Maritime Search and Rescue Manual) rendelkezései- vel;

(b) valamennyi, a fedélzetén orvost alkalmazó hajó optimális felhasználása, valamint a tenge- ren olyan hajók állomásoztatása, amelyek alkalmasak kórházi ellátás nyújtására és rendel- keznek mentési lehetőségekkel;

(c) a tengerészek számára sürgősségi orvosi ellátás biztosítása céljából világszerte ren- delkezésre álló orvosok és egészségügyi ellátó létesítmények nemzetközileg kezelt listájának összeállítása és karbantartása;

(d) a tengerészek partra szállítása sürgősségi kezelés céljából;

(e) a külföldön kórházba került tengerészek repatriálása a lehető legkorábbi időpontban, az adott esetért felelős orvosok szaktanácsának megfelelően, amely figyelembe veszi az érin- tett tengerész kívánságait és szükségleteit is;

(f) személyes segítség megszervezése a tengerészek repatriálásának folyamán, az adott esetért felelős orvosok szaktanácsának megfelelően, amely figyelembe veszi az érintett tengerész kívánságait és szükségleteit is;

(g) konkrét lépések megtétele a tengerészeknek szánt egészségügyi központok felállításá- ra, azzal a céllal, hogy ezek:

(i) kutatást végezzenek a tengerészek egészségügyi állapotával, orvosi kezelésével és megelőző jellegű orvosi ellátásával kapcsolatban; és

(ii) az orvosi és egészségügyi szolgáltató személyzetet kiképezzék a tengerészeti or- vostudományban;

(h) a tengerészek foglalkozási baleseteire, megbetegedéseire és haláleseteire vonatkozó statisz- tikai adatok gyűjtése és kiértékelése, valamint a statisztikák integrálása és harmonizálása a más egyéb kategóriákba tartozó dolgozók foglalkozási baleseteire és megbetegedéseire vo- natkozó statisztikák bármely meglévő országos rendszerével;

(i) a technikai információk, képzési anyagok és kiképző személyzet nemzetközi cseréjének megszervezése, valamint nemzetközi képzési tanfolyamok, szemináriumok és munkacso- portok szervezése;

(j) speciális gyógyító, illetve megelőző jellegű egészségügyi és orvosi szolgáltatások biztosítá- sa valamennyi tengerész számára a kikötőkben, vagy az általános egészségügyi, orvosi és rehabilitációs szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása a számukra; és

(k) az elhunyt tengerészek holtteste vagy xxxxxx repatriálásának megszervezése, összhangban

a legközelebbi rokonok kívánságaival, a lehető leghamarabbi időpontban.

2. A tengerészek egészségvédelmének és orvosi ellátásának területén folytatott nemzet- közi együttműködésnek a Tagállamok közötti kétoldalú vagy többoldalú megegyezéseken, illetve konzultációkon kell alapulnia.

Útmutató

B4.1.5 Útmutató – A tengerészek eltartott családtagjai

1. Valamennyi Tagállam hozzon intézkedéseket arra nézve, hogy a tengerészeknek az adott Tagállam területén lakó eltartott családtagjai számára megfelelő és kielégítő orvosi ellátást nyújthasson, addig is, amíg létre nem hoz egy olyan orvosi ellátószolgálatot, melynek hatálya alá általában a dolgozók és azok eltartott családtagjai tartoznak, ha ilyen szolgáltatás az adott Tagál- lamban jelenleg nem létezik; továbbá tájékoztassa a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalt az e célból hozott intézkedésekről.

Szabály

4.2 Szabály – A hajótulajdonosok felelőssége

Cél: Xxxxx biztosítása, hogy a tengerészek védettek legyenek a foglalkoztatásukkal összefüggésben felmerülő betegség, sérülés, illetve haláleset pénzügyi következményeivel szemben

1. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy olyan, a Szabályzattal összhangban lévő intézkedések legyenek érvényben a lobogója alatt közlekedő hajókon, amelyek az ezen hajókon alkalmazott tengerészeknek biztosítják a jogot a hajótulajdonostól eredő anyagi segítségnyújtásra és támogatásra az olyan betegség, sérülés, illetve haláleset pénzügyi következményeinek vonat- kozásában, mely betegség, sérülés, illetve haláleset valamely tengerész munkaszerződés alapján végzett szolgálat idején következik be, vagy az ilyen megállapodás hatálya alatt fennálló munka- viszonyból ered.

2. A jelen Szabály nem érint semmiféle egyéb, a tengerészek által igénybe vehető jogorvoslati lehetőséget.

Norma

A4.2 Norma – A hajótulajdonosok felelőssée.

Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat és normatív aktusokat elfogadni, ame- lyek megkövetelik, hogy az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajók tulajdonosai felelős- séget vállaljanak a hajóik fedélzetén dolgozó valamennyi tengerész egészségvédelméért és orvosi ellátásáért, mégpedig az alábbiakban felsorolt, minimálisan betartandó normáknak megfelelően:

(a) a hajótulajdonosok kötelesek állni a hajóikon dolgozó tengerészek olyan betegségével, il- letve sérülésével kapcsolatos költségeket, amely betegség vagy sérülés a szolgálatteljesítés megkezdésének napjától a megfelelőnek ítélt repatriálás megtörténtének napjáig tartó idő-

szakban következik be, vagy e két időpont közötti időszakban fennálló alkalmazásból ere- dően lép fel;

(b) a hajótulajdonosok kötelesek pénzügyi biztosítékot nyújtani, amely a tengerésznek – a vo- natkozó nemzeti jogszabályokban, tengerész munkaszerződésben vagy kollektív szerződés- ben meghatározottak szerinti – munkahelyi sérülés, betegség vagy veszély következtében beálló halála vagy hosszú távú rokkantsága esetén az érintett tengerész részére kárpótlást biztosít;

(c) a hajótulajdonosok kötelesek viselni az orvosi ellátás költségeit – beleértve az orvosi keze- lést, valamint a szükséges gyógyszerekkel és terápiás segédeszközökkel való ellátást is –, továbbá annak költségeit, hogy otthonától távol biztosítva legyen a tengerész ellátása és szállása mindaddig, amíg a beteg, illetve sérült tengerész fel nem épül, vagy amíg betegsé- gét vagy munkaképtelenségét tartós jellegűnek nem nyilvánítják; és

(d) a hajótulajdonosok kötelesek fedezni az alkalmazásra szóló szerződés időtartama alatt a fedélzeten vagy a szárazföldön bekövetkező halál esetében a temetés költségeit.

2. A nemzeti jogszabályok, illetve normatív jogi aktusok a hajótulajdonosnak az or- vosi ellátás, valamint élelmezés és szállás költségeinek fedezésére vonatkozó kötelezettsé- gét olyan időtartamra korlátozhatják, amely nem lehet rövidebb a sérülés bekövetkeztének, illetve a betegség kezdetének napjától számított 16 hetes időtartamnál.

3. Amennyiben a betegség, illetve sérülés munkaképtelenséget eredményez, akkor a hajó- tulajdonos köteles:

(a) kifizetni a teljes munkabért mindaddig, amíg a beteg, illetve sérült tengerész a fedélzeten marad, vagy amíg az érintett tengerész repatriálása a jelen Egyezménynek megfelelően meg nem történt; és

(b) a nemzeti jogszabályokban, illetve normatív jogi aktusokban lefektetett szabályoknak, illet- ve a kollektív szerződés kikötéseinek megfelelően kifizetni a munkabér teljes egészét vagy egy részét, attól az időponttól kezdve, amikor az érintett tengerészt repatriálták vagy partra szállították, mindaddig, amíg fel nem gyógyul, illetve – amennyiben ez következik be ko- rábban – mindaddig, amíg az érintett Tagállam törvényi szabályozása szerint pénzbeli jutta- tásra jogosult.

4. A nemzeti jogszabályok, illetve normatív jogi aktusok a hajótulajdonosnak arra vonatkozó kötelezettségét, hogy teljes egészében vagy részben kifizesse a már nem a hajó- fedélzeten tartózkodó tengerészek munkabérét, olyan időtartamra korlátozhatják, amely nem lehet rövidebb a sérülés bekövetkeztének, illetve a betegség kezdetének napjától szá- mított 16 hetes időtartamnál.

5. A nemzeti jogszabályok, illetve normatív jogi aktusok kizárhatják a hajótulajdonos fe- lelősségvállalási kötelezettségét azon esetekre vonatkozóan, amelyekben:

(a) a sérülés nem a hajón teljesített szolgálatban történt;

(b) a beteg, sérült vagy elhunyt tengerész szándékos kötelességmulasztásából következően lé- pett fel a sérülés, illetve betegség; és

(c) szándékosan eltitkolt betegség vagy fogyatékosság állt fenn az alkalmazásra irányuló szer- ződés megkötésének időpontjában.

6. A nemzeti jogszabályok, illetve normatív jogi aktusok olyan mértékben mentesíthetik a hajótulajdonost azon kötelezettsége alól, hogy fedezze az orvosi ellátás, élelmezés és szállás, valamint temetés költségeit, amilyen mértékben ezen kötelezettséget az állami hatóságok maguk- ra vállalják.

7. A hajótulajdonosok, illetve képviselőik kötelesek intézkedéseket hozni azon célból, hogy a beteg, sérült, illetve elhunyt tengerészek által a hajófedélzeten hátrahagyott vagyontár- gyakat megőrizzék, majd visszajuttassák nekik vagy a legközelebbi rokonaiknak.

Útmutató

B4.2 Útmutató – A hajótulajdonosok felelőssége

1. Az A4.2 Norma 3(a) bekezdésének követelménye értelmében kifizetett teljes munka- bérnek nem kell magában foglalnia a fizetésen felüli jutalmakat.

2. A nemzeti jogszabályok, illetve normatív jogi aktusok rendelkezhetnek úgy, hogy a ha- jótulajdonosnak a beteg, illetve sérült tengerész költségeinek fedezésére vonatkozó kötelezettsége megszűnjék attól az időponttól kezdve, amelytől az érintett tengerész valamely kötelező betegbiz- tosítási, kötelező balesetbiztosítási vagy dolgozói baleseti kártérítési megállapodás alapján egész- ségügyi juttatásra tarthat igényt.

3. A nemzeti jogszabályok, illetve normatív jogi aktusok rendelkezhetnek úgy, hogy a ha- jótulajdonos által kifizetett temetési költségeket valamely biztosítóintézet megtérítse a hajótulaj- donos számára azokban az esetekben, amelyekben – a társadalombiztosításra vagy a dolgozók kártérítésére vonatkozó jogszabályok vagy normatív jogi aktusok alapján – az elhunyt tengerész vonatkozásában temetési juttatás megállapítására van lehetőség.

Szabály

4.3 Szabály – Egészség- és biztonságvédelem, balesetmegelőzés

Cél: Xxxxx biztosítása, hogy a tengerészek munkahelyi környezete a hajókon elősegítse a munkahe- lyi biztonságot és egészségügyet

1. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon lé- vő tengerészek munkahelyi egészségvédelemben részesüljenek, és a hajók fedélzetén biztonságos és higiénikus körülmények között élhessenek, dolgozhassanak és tanulhassanak.

2. Valamennyi Tagállam köteles nemzeti irányelveket kidolgozni és életbe léptetni a lo- bogója alatt közlekedő hajók vonatkozásában a munkahelyi biztonság és egészségügy irányítása céljából, mégpedig a hajótulajdonosok és a tengerészek reprezentatív szervezeteivel folytatott egyeztetést követően, figyelembe véve a nemzetközi szervezetek, a nemzeti kormányok és a ten- gerészeti iparágat képviselő szervezetek által javasolt vonatkozó szabályzatokat, útmutatókat és normákat.

3. Valamennyi Tagállam köteles a Szabályzatban meghatározott területek szabályozását célzójogszabályokat, normatív jogi aktusokat és egyéb intézkedéseket elfogadni, figyelembe véve a kapcsolódó nemzetközi jogi aktusokat, továbbá köteles normákat kidolgozni a lobogója alatt közlekedő hajók vonatkozásában a munkavédelmet, valamint balesetmegelőzést illetően.

Norma

A4.3 Norma – Egészség- és biztonságvédelem, balesetmegelőzés

1. A 4.3 Szabály 3. bekezdésének megfelelően elfogadandó jogszabályoknak, normatív jogi aktusoknak és egyéb intézkedéseknek a következő területek szabályozására kell kiterjedniük:

(a) az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajók vonatkozásában a munkavédelmet érintő eljárások és programok elfogadása, hatékony megvalósítása és népszerűsítése, beleértve a kockázatelemzést, valamint a tengerészek képzését és oktatását is;

(b) ésszerű óvintézkedések megfogalmazása a hajó fedélzetén bekövetkező foglalkozási balese- tek, sérülések és betegségek megelőzésére, beleértve a környezeti tényezőknek és vegysze- reknek való káros szintű kitettség kockázatát csökkentő, illetve megelőző intézkedéseket, valamint a hajó fedélzetén található berendezések és gépek használatából eredő sérülés és betegség kockázatát csökkentő, illetve megelőző intézkedéseket is;

(c) fedélzeti programok kidolgozása a foglalkozási balesetek, sérülések és betegségek megelőzésére, valamint a munkavédelem folyamatos javítására, bevonva a tengeré- szek képviselőit és a programok megvalósításában érintett valamennyi egyéb sze- mélyt, ezzel együtt pedig figyelembe véve a lehetséges megelőző intézkedéseket, be- leértve a mérnöki és tervezési folyamatok szabályozását, a kollektív és egyéni felada- toknak folyamatokkal és eljárásokkal való helyettesítését, valamint a személyi védő- felszerelések használatát; és

(d) követelmények megfogalmazása a nem biztonságos körülmények vizsgálati felméré- sét, jelentését és kijavítását illetően, valamint a fedélzeti munkahelyi balesetek ki- vizsgálását és jelentését illetően.

2. A jelen Norma 1. bekezdésében említett rendelkezésekben:

(a) kötelező figyelembe venni az általánosságban a munkavédelemmel, valamint a kifejezetten az egyes veszélyekkel foglalkozó, vonatkozó nemzetközi jogi okmányokat, továbbá kötele- ző foglalkozni valamennyi olyan, a munkahelyi balesetek, sérülések és megbetegedések megelőzése szempontjából releváns kérdéssel, amely a tengerészek munkavégzésének vo- natkozásában felmerülhet, és különösen azokkal, amelyek kifejezetten a tengeri foglalkozta- tásra jellemzőek;

(b) kötelező világosan meghatározni a hajótulajdonosok, tengerészek, valamint egyéb érintet- tek kötelezettségeit arra vonatkozóan, hogy betartsák a vonatkozó normákat, valamint be- tartsák a hajó munkavédelmet illető irányelveiben és programjában foglaltakat, mindeköz- ben különös figyelmet fordítva a 18. életévüket be nem töltött tengerészek biztonságára és egészségére;

(c) kötelező meghatározni a hajóparancsnok, a hajóparancsnok által kijelölt személy, vagy mindkét említett személy kötelességeit azzal kapcsolatban, hogy a meghatározott személy- nek kifejezett személyes felelősséget kell vállalnia a hajó munkavédelmet érintő irányelvei- nek és programjának megvalósításáért és betartásáért; és

(d) kötelező rögzíteni a hajó tengerészei közül kijelölt vagy megválasztott biztonsági képvise- lők hatáskörét a hajó biztonsági bizottságának ülésein való részvételük tekintetében. Ilyen bizottságot valamennyi olyan hajón létre kell hozni, amely öt vagy annál több tengerésszel közlekedik.

3. A 4.3 Szabály 3. bekezdésében említett törvényeket, normatív jogi aktusokat és egyéb intézkedéseket rendszeresen át kell tekinteni a hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteinek képviselőivel való egyeztetés során, és ha szükséges, felül kell vizsgálni őket, hogy figyelembe vegyék a technológiai fejlődésben és a tudományos kutatásban bekövetkezett fejleményeket, mégpedig azzal a céllal, hogy előmozdítsák a munkavédelemre vonatkozó irányelvek és progra- mok folyamatos javítását, valamint biztonságos munkakörülményeket biztosítsanak az adott Tag- állam lobogója alatt közlekedő hajókon tartózkodó tengerészeknek.

4. A hajók fedélzetén felmerülő munkahelyi veszélyeknek való kitettség elfogadható szintjeiről szóló, valamint a hajók munkahelyi biztonságot és egészségügyet érintő irányelveinek és programjainak kifejlesztéséről és megvalósításáról szóló, vonatkozó nemzetközi jogi okmá- nyok követelményeinek való megfelelést úgy kell tekinteni, mint a jelen Egyezmény követelmé- nyeinek való megfelelést.

5. Az illetékes hatóság köteles biztosítani, hogy:

(a) a foglalkozási balesetek, sérülések és megbetegedések megfelelően jelentve legyenek, fi- gyelembe véve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a munkahelyi balesetek és megbe- tegedések jelentésére és feljegyzésére vonatkozó iránymutatását;

(b) az ilyen balesetekről és megbetegedésekről minden részletre kiterjedő statisztikák legyenek vezetve, kielemezve és publikálva, valamint – amennyiben ez helyénvaló – további kutatá- sokra is sor kerüljön az általános tendenciákra és az azonosított veszélyekre vonatkozóan; és

6. A munkavédelemmel kapcsolatos események jelentésére és kivizsgálására szolgáló el- járásokat úgy kell megtervezni, hogy biztosítsák a tengerészek személyes adatainak védelmét; ebben figyelembe kell venni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által erre a területre vonatko- zóan kiadott iránymutatást.

7. Az illetékes hatóság köteles együttműködni a hajótulajdonosok és a tengerészek szerve- zeteivel azon intézkedések meghozatalában, amelyek segítségével valamennyi tengerészt tájékoz- tatni lehet a hajók fedélzetén felmerülő konkrét veszélyekről, például azáltal, hogy a megfelelő utasításokat tartalmazó hivatalos figyelmeztetések kerülnek kihelyezésre.

8. Az illetékes hatóság köteles megkövetelni, hogy a munkavédelem kérdésének kezelésé- vel kapcsolatban kockázatértékelést végző hajótulajdonosok e tevékenység során vegyék figye- lembe a saját hajóikról, valamint az illetékes hatóság által rendelkezésükre bocsátott általános statisztikákból származó megfelelő statisztikai információkat.

Útmutató

B4.3 Útmutató – Egészség- és biztonságvédelem, balesetmegelőzés

B4.3.1 Útmutató – A munkahelyi balesetekre, sérülésekre és megbetegedésekre vonatkozó rendelkezé- sek

1. Az A4.3 Norma értelmében megkövetelt rendelkezések vegyék figyelembe a Nemzet- közi Munkaügyi Szervezet által 1996-ban kiadott, Balesetmegelőzés hajók fedélzetén a tengeren és a kikötőben (Accident prevention on board ship at sea and in port) című gyakorlati sza- bályzatot, illetve ennek későbbi változatait, valamint a munkavédelemre vonatkozóan a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet vagy más nemzetközi fórum által elfogadott, egyéb kapcsolódó normákat, útmutatókat és gyakorlati szabályzatokat, beleértve az ezekben esetleg meghatározott bármiféle terhelési szinteket is.

2. Az illetékes hatóság biztosítsa, hogy a munkavédelem kezelésére vonatkozó nemzeti útmutatók külön is foglalkozzanak az alábbiakban felsorolt kérdésekkel:

(a) általános és alapvető rendelkezések;

(b) a hajó szerkezeti tulajdonságai, beleértve a hajóra lépés eszközeit, valamint az azbeszt használatához kapcsolódó kockázatokat is;

(d) azon felületek rendkívül alacsony vagy magas hőmérsékletének hatásai, amelyekkel a tengerészek érintkezésbe kerülhetnek;

(e) a zaj hatásai a munkavégzés helyein és alakóterekben;

(f) a rezgés hatásai a munkavégzés helyein és alakóterekben;

(g) az (e) és (f) albekezdésekben említettektől eltérő környezeti tényezők hatásai a munkavég- zés helyein és alakóterekben, beleértve a dohányfüstöt is;

(h) különleges biztonsági intézkedések a fedélzeten és a fedélzet szintje alatt;

(i) berendezések berakodása és xxxxxxxxxx;

(j) tűzvédelem és tűzoltás;

(k) horgonyok, láncok és kötelek;

(l) veszélyes áru és ballaszt;

(m) személyi védőfelszerelések a tengerészek számára;

(n) munkavégzés zárt, szűk helyeken;

(o) a fáradtság fizikai és mentális hatásai;

(p) a kábítószer- és alkoholfüggőség hatásai;

(q) a HIV/AIDS-fertőzés elleni védelem, valamint megelőzés; és

(r) reagálás vészhelyzetben és balesetekkor.

3. A jelen Útmutató 2. bekezdésében említett területek tekintetében a kockázatok értékelé- se, illetve a kockázatoknak való kitettség csökkentése során figyelembe kell venni a fizikai jelle- gű foglalkozásegészségügyi hatásokat, beleértve a terhek kézzel való mozgatását, a zajt és a rez- gést, a kémiai és biológiai foglalkozásegészségügyi hatásokat, a mentális jellegű foglalkozásegészségügyi hatásokat, a fáradtság fizikai és mentális egészségügyi hatásait, vala- mint a foglalkozási baleseteket is. A szükséges intézkedésekben megfelelően figyelembe kell venni a megelőzés elvét, amely szerint a tengerészeknek biztosított személyi védőfelszerelésekkel szemben elsőbbséget kell élveznie – egyebek mellett – a kockázatok keletkezésük helyén történő leküzdésének, a munkavégzés egyénre szabottá tételének (különösen a munkahelyek tervezésé- nél), valamint a veszélyes dolgok veszélytelen vagy kevésbé veszélyes dolgokkal történő helyet- tesítésének.

4. Ezek mellett az illetékes hatóság biztosítsa, hogy az egészség és a biztonság szempont- jait is figyelembe vegyék, különösen az alábbiakban felsorolt területeken:

(a) reagálás vészhelyzetben és balesetekkor;

(b) a kábítószer- és alkoholfüggőség hatásai; és

Útmutató

B4.3.2 Útmutató – Zajterhelésnek való kitettség

1. Az illetékes hatóság az illetékes nemzetközi testületekkel, valamint a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteinek képviselőivel közösen folyamatos jelleggel tekintse át a zaj által a hajók fedélzetén okozott problémákat, azzal a céllal, hogy ésszerűen megvalósítható mértékben javítsa a tengerészek védelmét a zajnak való kitettség káros hatásaival szemben.

2. A jelen Útmutató 1. bekezdésében említett áttekintés során figyelembe kell venni a túl nagy zajnak való kitettség által a tengerészek hallására, egészségére és kényelmére gyakorolt káros hatásokat, valamint a tengerészek védelme érdekében a hajófedélzeti zaj csökkentésére előírandó vagy javasolandó intézkedéseket. A megfontolandó intézkedések közé a követke- zők tartozzanak:

(a) a tengerészek tájékoztatása a nagy zajnak való hosszú távú kitettség által a hallásra és az egészségre gyakorolt veszélyekről, valamint a zajvédő eszközök és felszerelések helyes használatáról;

(b) ahol szükséges, ott a tengerészeknek jóváhagyott hallásvédő eszközök biztosítása; és

(c) a kockázatok felmérése, illetve a zajnak való kitettség szintjének csökkentése valamennyi szálláshelyen, szabadidős és étkeztetésre szolgáló létesítményben, valamint a gépházakban és egyéb gépészeti területeken.

Útmutató

B4.3.3 Útmutató – Rezgésterhelésnek való kitettség

1. Az illetékes hatóság az illetékes nemzetközi testületekkel, valamint a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteinek képviselőivel közösen – továbbá értelemszerűen figye- lembe véve a vonatkozó nemzetközi normákat – folyamatos jelleggel tekintse át a rezgés által a hajók fedélzetén okozott problémákat, azzal a céllal, hogy ésszerűen megvalósítható mértékben javítsa a tengerészek védelmét a rezgésterhelés káros hatásaival szemben.

2. A jelen Útmutató 1. bekezdésében említett áttekintés során figyelembe kell venni a túl nagy rezgésterhelésnek való kitettség által a tengerészek egészségére és kényelmére gyakorolt hatásokat, valamint a tengerészek védelme érdekében a hajófedélzeti rezgés csökkentésére elő- írandó vagy javasolandó intézkedéseket. A megfontolandó intézkedések közé a következők tartozzanak:

(a) a tengerészek tájékoztatása a rezgésterhelésnek való hosszú távú kitettség által az egészségre gyakorolt veszélyekről;

(b) ahol szükséges, ott a tengerészeknek jóváhagyott személyi védőfelszerelés biztosítása; és

(c) a kockázatok felmérése, illetve a rezgésterhelésnek való kitettség csökkentése valameny- nyilakótérben, pihenő- és étkeztetésre szolgáló helyiségben, olyan intézkedések elfogadá- sával, amelyek összhangban vannak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által 2001-ben kiadott, Környezeti tényezők a munkahelyen (Ambient factors in the workplace) című gyakorlati szabályzat révén és annak bármely későbbi módosítása révén nyújtott irány- mutatással, figyelembe véve a különbséget a fenti területeken felmerülő kitettség és a munkavégzés helyein felmerülő kitettség között.

Útmutató

B4.3.4 Útmutató – A hajótulajdonosok kötelezettségei

1. A hajótulajdonosnak bármely arra vonatkozó kötelezettségét, hogy védőfelszereléseket vagy egyéb balesetmegelőző biztonsági berendezéseket biztosítson, általánosságban olyan ren- delkezéseknek kell kísérniük, amelyek megkövetelik, hogy a tengerészek használják az említett eszközöket, valamint egy olyan követelménynek is, amelynek értelmében a tengerészek kötelesek betartani a vonatkozó balesetmegelőzési és egészségvédelmi intézkedéseket.

2. Szintén figyelembe kell venni a gépek védőburkolatáról szóló 1963. évi 119. sz. egyezmény 7. és 11. cikkeit, valamint a gépek védőburkolatáról szóló 1963. évi 118. sz. ajánlás megfelelő rendelkezéseit, amelyek értelmében a munkáltató kötelessége biztosítani azon követelmény betartását, hogy az üzemben lévő gépek megfelelő védőburkolatokkal le- gyenek ellátva, és a megfelelő védőburkolatok nélkül való használatuk meg legyen aka- dályozva, ugyanakkor pedig a munkavállalók kötelessége, hogy ne használják a gépi be- rendezéseket a helyükön lévő védőburkolatok nélkül, és ne akadályozzák meg a gépek- hez biztosított védőburkolatok működését.

Útmutató

B4.3.5 Útmutató – Jelentéstétel, statisztikai adatgyűjtés

1. Valamennyi munkahelyi balesetet, illetve munkahelyi sérülést és megbetegedést jelenteni kell, hogy ezeket ki lehessen vizsgálni, valamint ezek alapján minden részletre kiterjedő statisztikákat lehessen készíteni, elemezni és publikálni, figyelembe véve ugyanakkor az érintett tengerészek személyes adatainak védelmét. A jelentések körét nem szabad csak a halálesetekre, illetve a hajót érintő balesetekre korlátozni.

2. A jelen Útmutató 1. bekezdésében említett statisztikák jegyezzék fel a munkahe- lyi balesetek, illetve munkahelyi sérülések és megbetegedések számát, természetét, okait és hatásait, világosan megjelölve, ha lehet, a hajó érintett részlegét, a baleset típusát, és azt, hogy az eset a tengeren vagy a kikötőben történt-e.

3. Valamennyi Tagállam megfelelően vegye figyelembe a tengerészek baleseteinek nyil- vántartásához rendelkezésre álló olyan nemzetközi rendszereket, illetve modelleket, amelyeket a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet dolgozott ki.

Útmutató

B4.3.6 Útmutató – Vizsgálatok

1. Az illetékes hatóság vizsgálja ki valamennyi olyan foglalkozási baleset, illetve foglal- kozási sérülés és megbetegedés okait és körülményeit, amely halálhoz vagy súlyos személyi sérü- léshez vezet, valamint indítson vizsgálatot a nemzeti jogszabályokban, illetve normatív jogi aktu- sokban meghatározott minden egyéb esetben.

2. Meg kell fontolni, hogy az alábbiakban felsoroltak vizsgálat tárgyát képezzék:

(a) a munkahelyi környezet, így például a munkafelületek, a gépek elrendezése, a berendezések megközelíthetősége, a világítás és a munkamódszerek;

(b) a foglalkozási balesetek, illetve foglalkozási sérülések és megbetegedések előfordulá- si gyakorisága a különböző korcsoportokban;

(d) a hajó fedélzetén kialakuló fizikai stresszből eredő problémák, így különösen a nagyfokú munkaterhelés következtében kialakulók;

(e) az új technikai fejleményekből származó problémák, illetve az új technikai fejlemé- nyek hatásai, továbbá mindezek befolyása a legénység összetételére; és

(f) az emberi mulasztásból eredő problémák.

Útmutató

B4.3.7 Útmutató – Védelmet és megelőzést biztosító nemzeti programok

1. Annak érdekében, hogy a munkahelyi biztonság- és egészségvédelem elősegítésére, va-

lamint a tengerészeti foglalkoztatással járó különleges veszélyek következtében fellépő balesetek, sérülések és megbetegedések megelőzésére szolgáló intézkedések szilárd alapja biztosítva legyen, az általános tendenciákra és a statisztikák által felfedett veszélyforrásokra vonatkozóan kutatáso- kat kell folytatni.

2. A munkavédelem elősegítésére szolgáló, védelmet és megelőzést biztosító programok megvalósítását úgy kell szervezni, hogy abban aktív szerepet játszhasson az illetékes hatóság, a hajótulajdonosok és a tengerészek vagy ezek képviselői, továbbá egyéb megfelelő testületek, mégpedig többek között olyan eszközök révén, mint a tájékoztatás céljából összehívott ülések, illetve a potenciálisan káros munkahelyi környezeti tényezőknek való kitettség maximálisan megengedhető szintjeire, valamint a szisztematikus kockázatértékelési folyamatban feltárt más veszélyekre és kutatási eredményekre vonatkozóan a hajófedélzeten alkalmazott irányelvek. A fentieken belül is különösen olyan, nemzeti vagy helyi szintű, munkahelyi biztonság- és egész- ségvédelmi, valamint balesetmegelőzési közös bizottságokat, illetve eseti munkacsoportokat és fedélzeti bizottságokat kell létrehozni, amelyekben a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezetei képviseltetik magukat.

3. Amennyiben az ilyen tevékenység vállalati szinten zajlik, akkor meg kell fontolni, hogy a tengerészek képviselve legyenek az adott hajótulajdonos hajóinak fedélzetén mű- ködő valamennyi biztonsági bizottságban.

Útmutató

B4.3.8 Útmutató – A védelmet és megelőzést biztosító programok tartalma

1. Meg kell fontolni, hogy a B4.3.7 Útmutató 2. bekezdésében említett bizottságok és egyéb testületek feladatai közé az alábbiakban felsorolt feladatok is bekerüljenek:

(a) a munkavédelmi irányítási rendszerekre, valamint a balesetmegelőzési rendelkezé- sekre, szabályokra és kézikönyvekre vonatkozó nemzeti útmutatók és irányelvek ki- dolgozása;

(b) munkavédelmi, valamint balesetmegelőzési képzések és programok szervezése;

(c) a munkavédelemmel, valamint balesetmegelőzéssel kapcsolatos propaganda megszervezé- se, beleértve a filmek, plakátok, figyelmeztető táblák és brosúrák elkészítését is; és

(d) a munkavédelemről, valamint balesetmegelőzésről szóló szakkiadványok és információk terjesztése oly módon, hogy azok eljussanak a hajók fedélzetén tartózkodó tengerészekhez.

2. A munkavédelmi, valamint balesetmegelőzési intézkedések, illetve ajánlott eljárások szövegét megfogalmazó személyek vegyék figyelembe a megfelelő nemzeti hatóságok vagy szervezetek, illetve nemzetközi szervezetek által elfogadott vonatkozó rendelkezéseket, ajánláso- kat.

3. A munkavédelmi, valamint balesetmegelőzési programok kidolgozása során valameny- nyi Tagállam fordítson megfelelő figyelmet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által publikált, a tengerészek munkavédelmére vonatkozó valamennyi gyakorlati szabályzatra.

Útmutató

B4.3.9 Útmutató – Munkavédelmi, valamint munkahelyi balesetmegelőzési oktatás

1. Az A4.3 Norma 1(a) bekezdésében említett képzés tantervét rendszeres időközönként felül kell vizsgálni, és a hajók típusában, méretében és felszereltségében tapasztalt fejlemények, valamint a személyzettel való ellátás gyakorlatában, a személyzet tagjainak állampolgárságában és nyelvtudásában, továbbá a fedélzeti munkaszervezésben történt változások fényében időszerű- vé kell tenni.

2. A munkavédelem, valamint balesetmegelőzés kérdésének folyamatos publicitást kell biztosítani. Az említett publicitás a következő formákat öltheti:

(a) oktató célzatú audiovizuális anyagok (így például filmek) biztosítása a tengerészek szakmai oktatási központjaiban való alkalmazás és – ahol csak lehetséges – a hajók fedélzetén való bemutatás céljára;

(b) plakátok elhelyezése a hajók fedélzetén;

(c) a tengerészeti foglalkoztatással járó veszélyekről, továbbá a munkavédelmi, valamint balesetmegelőzési intézkedésekről szóló cikkek elhelyezése a tengerészek által olvasott fo- lyóiratokban; és

(d) a tengerészek oktatására szolgáló speciális kampányok – beleértve a biztonságos mun- kavégzési gyakorlatra vonatkozó kampányokat is – folytatása különböző propaganda- csatornák használatával.

3. A jelen Útmutató 2. bekezdésében említett publicitás vonatkozásában figyelembe kell venni a hajók fedélzetén dolgozó tengerészek állampolgársága, nyelvtudása és kultu- rális háttere közötti különbségeket.

Útmutató

B4.3.10 Útmutató – Fiatalkorú tengerészek biztonsági és egészségügyi oktatása

1. A biztonsági és egészségügyi normatív jogi aktusok vegyék figyelembe a munkavi- szony létrejöttét megelőzően, valamint a munkaviszony fennállása folyamán végzett orvosi vizs- gálatokra vonatkozó, továbbá a munkaviszony során a balesetek megelőzésére és az egészség védelmére vonatkozó olyan általános rendelkezéseket, amelyek a tengerészek munkájára alkal- mazhatók. Az említett normatív jogi aktusok határozzanak meg olyan intézkedéseket, ame- lyekkel minimálisra csökkenthetők a fiatalkorú tengerészeket feladataik teljesítése során fenyege- tő munkahelyi veszélyek.

2. A normatív jogi aktusoknak – azon esetek kivételével, ha az illetékes hatóság valamely fiatalkorú tengerészt valamely releváns szakterületen teljes mértékben képzettnek nyilvánított – korlátozniuk kell a fiatal tengerészek által (megfelelő felügyelet és oktatás nélkül) folytatott munkavégzést egyes olyan munkák esetében, amelyek különös mértékű baleseti kockázattal jár- nak, amelyeknél különös mértékben fennáll az egészségre vagy a fizikai fejlődésre kifejtett káros

hatás kockázata, illetve amelyek meghatározott szintű érettséget, gyakorlatot vagy készségeket követelnek meg. Az normatív jogi aktusok által korlátozandó munkafajták körének meghatározá- sánál az illetékes hatóság különösen az alábbiakban felsorolt tevékenységeket is magukban fogla- ló munkafajtákat veheti fontolóra:

(a) nehéz terhek vagy tárgyak emelése, mozgatása, illetve szállítása;

(b) kazánokba, tartályokba és vízgátakba való belépés;

(d) emelőgépek és más erőgépek, szerszámok működtetése, illetve az ilyen berendezések keze- lői mellett jelzőként való közreműködés;

(e) kikötő- vagy vontatókötelek, illetve kikötő-horgonyberendezések kezelése;

(f) kötélmunkák;

(g) magasban vagy fedélzeten viharos időben végzett munka;

(h) éjszakai őrszolgálat;

(i) villamos berendezések kezelése;

(j) potenciálisan káros anyagoknak, vagy káros fizikai hatásoknak – így például veszé- lyes vagy toxikus anyagoknak és ionizáló sugárzásoknak – való kitettség;

(k) étkeztetéshez kapcsolódó gépi berendezések tisztítása; és

(l) a hajók csónakjainak kezelése vagy irányítása.

3. Az illetékes hatóság részéről, vagy a megfelelő hivatalos szervezeti kereteken keresztül gyakorlati intézkedéseket kell hozni arra vonatkozóan, hogy felhívják a fiatalkorú tengerészek figyelmét a fedélzeti balesetmegelőzésre és egészségük védelmére vonatkozó információkra. Az ilyen intézkedések között szerepelhetnek a megfelelő tanfolyami képzések, a fiatalkorúaknak szánt hivatalos balesetmegelőzési propaganda-anyagok, valamint a fiatalkorú tengerészek pro- fesszionális oktatása és felügyelete.

4. A fiatalkorú tengerészek szárazföldi és hajófedélzeti oktatása és képzése tartalmazzon útmutatást az alkohol- és kábítószerfogyasztás, valamint egyéb potenciálisan káros anyagokkal való visszaélés által az egészségükre és jólétükre gyakorolt káros hatások tekintetében, valamint útmutatást a HIV/AIDS-fertőzéshez és egyéb, egészségügyi kockázatokkal járó cselekede- tekhez kapcsolódó kockázatok és megfontolások tekintetében.

Útmutató

B4.3.11 Útmutató – Nemzetközi együttműködés

1. A Tagállamoknak adott esetben kormányközi és egyéb nemzetközi szervezetek segítsé- gével, de mindenképpen egymással együttműködve törekedniük kell arra, hogy a lehető legegy- ségesebb módon lépjenek fel a munkavédelem, valamint balesetmegelőzés előmozdítása terén.

2. A munkavédelem, valamint balesetmegelőzés előmozdítására szolgáló programoknak az A4.3 Norma értelmében történő kidolgozása során az egyes Tagállamoknak megfelelő figyel-

met kell fordítaniuk a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által publikált, vonatkozó gyakorlati szabályzatokra, valamint a nemzetközi szervezetek megfelelő normáira.

3. A munkavédelemhez, valamint a munkahelyi balesetmegelőzéshez kapcsolódó tevé- kenységek folyamatos előmozdítása terén a Tagállamoknak figyelembe kell venniük a nemzetkö- zi együttműködés szükségességét. Ezen együttműködés a következő formákat is öltheti:

(a) kétoldalú vagy többoldalú megállapodások a munkavédelem, valamint balesetmegelőzés normáinak és biztonsági berendezéseinek egységesítésére;

(b) információcsere a tengerészeket érintő konkrét veszélyekről, továbbá a munkavéde- lem, valamint balesetmegelőzés előmozdításának lehetséges eszközeiről;

(c) a lobogó szerinti Állam nemzeti normatív jogi aktusainak megfelelő segítségnyújtás a fel- szerelési tárgyak tesztelésében és az ellenőrzések lefolytatásában;

(d) együttműködés a munkavédelemre, valamint balesetmegelőzésre vonatkozó rendelkezé- sek, szabályok, illetve kézikönyvek elkészítésében és terjesztésében;

(e) együttműködés az oktatási segédanyagok elkészítésében és használatában; és

(f) a tengerészek munkavédelmet, balesetmegelőzést, valamint biztonságos munkavégzési gyakorlatot érintő oktatása érdekében közös létesítmények létrehozása, vagy kölcsönös se- gítség nyújtása.

Szabály

4.4 Szabály – Hozzáférés a parti jóléti létesítményekhez

Cél: Xxxxx elérése, hogy a hajókon dolgozó tengerészek egészségük és jólétük biztosítása érdekében hozzáférhessenek aparti létesítményekhez és szolgáltatásokhoz

1. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a szárazföldi jóléti létesítmények – amennyiben léteznek ilyenek – könnyen hozzáférhetők legyenek. Az egyes Tagállamok emellett kötelesek elősegíteni a jóléti létesítmények – például a Szabályzatban felsoroltak – létrehozását egyes kijelölt kikötőkben, annak érdekében, hogy az adott Tagállam kikötőiben lévő hajókon tartózkodó tengerészek számára biztosítva legyen a megfelelő jóléti létesítményekhez és szolgál- tatásokhoz való hozzáférés.

2. Az egyes Tagállamoknak a szárazföldi létesítményekre, így például a jóléti, kulturális, szabadidős és tájékoztató létesítményekre és szolgáltatásokra vonatkozó kötelezettségei a Sza- bályzatban vannak meghatározva.

Norma

A4.4 Norma – Hozzáférés a parti jóléti létesítményekhez

1. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, amennyiben a területén jóléti létesítmé-

nyek találhatók, hogy azok valamennyi tengerész számára hozzáférhetőek és használhatóak le- gyenek, függetlenül a tengerészek állampolgárságától, faji hovatartozásától, bőrszínétől, nemi hovatartozásától, vallásától, politikai meggyőződésétől és társadalmi hátterétől, valamint függet- lenül attól, hogy mi a lobogó szerinti Állama annak a hajónak, amelyen alkalmazásban állnak, szerződtetve vannak vagy dolgoznak.

2. Valamennyi Tagállam köteles előmozdítani a jóléti létesítmények létrehozását az ország megfelelő kikötőiben, és köteles a hajótulajdonosok, valamint a tengerészek érin- tett szervezeteivel való egyeztetést követően meghatározni, hogy melyik kikötőket kell ebből a szempontból megfelelőnek tekinteni.

3. Valamennyi Tagállam köteles ösztönözni a jóléti bizottságok felállítását, amelyek azután kötelesek rendszeresen ellenőrizni a jóléti létesítményeket és szolgáltatásokat, an- nak biztosítása érdekében, hogy azok továbbra is megfelelőek maradjanak annak fényé- ben, ahogyan a tengerészek szükségletei megváltoznak a hajózási iparban bekövetkező technikai, üzemeltetési és egyéb fejlemények miatt.

Útmutató

B4.4 Útmutató – Hozzáférés a part jóléti létesítményekhez B4.4.1 Útmutató – A Tagállamok kötelezettségei

1. Valamennyi Tagállam:

(a) hozzon intézkedéseket annak biztosítására, hogy a kijelölt érintett kikötőkben megfelelő jóléti létesítmények és szolgáltatások álljanak a tengerészek rendelkezésére, valamint hogy a tengerészek megfelelő védelemben részesüljenek a szakmájuk gyakorlása során; és

(b) ezen intézkedések foganatosítása során vegye figyelembe a tengerészek különleges szük- ségleteit – különösen azon esetekben, amikor idegen országban vannak, illetve háborús övezetbe kerülnek – a biztonságuk, egészségük és szabadidős elfoglaltságaik tekintetében.

2. A jóléti létesítmények és szolgáltatások felügyeletére vonatkozóan tett intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett reprezentatív szervezetei- nek részvételét is.

3. Valamennyi Tagállam hozzon olyan intézkedéseket, melyeknek a célja elősegíteni az adott Tagállamok hajóinak fedélzetén és a szárazföldi jóléti központokban tartózkodó tengeré- szek használatára szolgáló jóléti kellékek – így például filmek, könyvek, újságok és sporteszkö- zök – szabad forgalmát a hajók, a központi ellátóügynökségek és a jóléti intézmények között.

4. A Tagállamoknak együtt kell működniük egymással abban, hogy elősegítsék a tengeré- szek jólétét mind a tengeren, mind pedig a kikötőkben. Az együttműködés foglalja magában a következőket:

(a) az illetékes hatóságok közötti egyeztetéseket, melyek azt célozzák, hogy rendelkezésre áll- janak és fejlesztésre kerüljenek a tengerészeket szolgáló jóléti létesítmények és szolgáltatá- sok, mind a kikötőkben, mind pedig a hajók fedélzetén;

(b) megállapodásokat az erőforrások egyesítéséről, továbbá a jóléti létesítmények közös biztosításáról a nagyobb kikötőkben, hogy elkerülhetők legyenek a fölösleges kettő- zések;

(c) nemzetközi sportversenyek szervezését, továbbá a tengerészek sporttevékenységekben való részvételének ösztönzését; és

(d) a tengerészek számára a tengeren és a kikötőkben biztosítandó jólét tárgykörében tartott nemzetközi szemináriumok szervezését.

Útmutató

B4.4.2 Útmutató – Jóléti létesítmények és szolgáltatások a kikötőkben

1. Valamennyi Tagállam biztosítsa azt – vagy gondoskodjon annak biztosításáról –, hogy országa megfelelő kikötőiben rendelkezésre álljanak a szükség szerinti jóléti létesítmények és szolgáltatások.

2. A jóléti létesítményeket és szolgáltatásokat a nemzeti feltételeknek és gyakorlat- nak megfelelően az alábbiak közül egy vagy több szerv bocsássa rendelkezésre:

(a) az állami hatóságok;

(b) a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezetei, kollektív szerződések vagy egyéb kölcsönösen elfogadott megállapodások alapján; illetve

3. A kikötőkben létre kell hozni, illetve tovább kell fejleszteni a szükséges jóléti és sza- badidős létesítményeket. Ezek között a következők szerepeljenek:

(a) tárgyalók és szabadidős helyiségek, szükség szerint;

(b) létesítmények a sport- és szabadtéri tevékenységekhez, beleértve a versenyeket is;

(d) ahol ez alkalmazható, a vallásgyakorlásra és személyes tanácsadásra szolgáló létesít- mények.

4. Ezeket a létesítményeket oly módon is biztosítani lehet a tengerészeknek, hogy számukra – szükségleteikkel összhangban – hozzáférhetővé teszik az általánosabb haszná- latra tervezett létesítményeket.

5. Ahol egy adott kikötőben nagyszámú, különböző állampolgárságú tengerésznek van szüksége különféle létesítményekre, így például szállodákra, klubokra és sportlétesítményekre, ott a tengerészek származás szerinti országainak és a lobogó szerinti Államoknak az illetékes hatóságai vagy testületei, továbbá az érintett nemzetközi szövetségek konzultáljanak és működje- nek együtt annak az országnak az illetékes hatóságaival és testületeivel, amelyben az adott kikötő található, valamint egymással is, abból a célból, hogy egyesítsék erőforrásaikat és elkerüljék a szükségtelen kettőzéseket.

6. A tengerészek számára megfelelő szállodákat, illetve szállókat kell biztosítani ott, ahol

ilyenekre szükség van. Ezek rendelkezzenek olyan felszereltséggel, amilyen egy jó minőségű szállodában is megtalálható, és ha csak lehet, jó környezetben legyenek, távol a dokkok közvetlen közelségétől. Az említett szállodák, illetve szállók rendelkezzenek megfelelő felügyelettel, áraik legyenek ésszerűek, továbbá amennyiben szükséges és lehetséges, legyen biztosított a szállásle- hetőség a tengerészek családjai számára is.

7. Ezeknek a szálláslehetőségeknek nyitva kell állniuk minden tengerész számára, függet- lenül állampolgárságuktól, faji hovatartozásuktól, bőrszínüktől, nemi hovatartozásuktól, vallásuk- tól, politikai meggyőződésüktől és társadalmi hátterüktől, valamint függetlenül attól, hogy mi a lobogó szerinti Állama annak a hajónak, amelyen alkalmazásban állnak, szerződtetve vannak vagy dolgoznak. Anélkül, hogy a fenti elv bármilyen módon sérülne, egyes kikötőkben szükség lehet arra, hogy több különböző típusú, de hasonló színvonalú létesítményt biztosítsanak, ame- lyek viszont igazodnak a tengerészek különböző csoportjainak szokásaihoz és szükségleteihez.

8. Intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy – szükség szerint – technikailag megfelelően képesített személyeket alkalmazzanak teljes munkaidőben a tengerészek jóléti léte- sítményeinek és szolgáltatásainak üzemeltetésére, az esetleges önkéntes dolgozókon felül.

Útmutató

B4.4.3 Útmutató – Jóléti Tanácsok

1. Jóléti tanácsokat kell létrehozni kikötői, regionális és nemzeti szinten, amint megfelelőnek ítéltetik. Ezek funkciói között szerepeljenek az alábbiak:

(a) folyamatosan ellenőrizni a meglévő jóléti létesítmények kielégítő voltát, és figyelemmel kísérni, hogy van-e igény további létesítmények létrehozására vagy a nem megfelelően ki- használt létesítmények megszüntetésére; és

(b) segíteni a jóléti létesítmények rendelkezésre bocsátásáért felelős személyeket és tanácsadást nyújtani nekik, valamint biztosítani közöttük a koordinációt.

2. A jóléti tanácsok tagjai között szerepeljenek a hajótulajdonosok és a tengerészek szer- vezeteinek képviselői, az illetékes hatóságok, és – ahol ez alkalmazható – önkéntes szervezetek és társadalmi testületek is.

3. A tengeri Államok konzuljai és a külföldi jóléti szervezetek helyi képviselői az alkal- mazható mértékig – összhangban a nemzeti jogszabályokkal és normatív jogi aktusokkal – állja- nak kapcsolatban a kikötői, regionális és nemzeti jóléti tanácsok munkájával.

Útmutató

B4.4.4 Útmutató – A jóléti létesítmények finanszírozása

1. A nemzeti feltételekkel és gyakorlattal összhangban a kikötői jóléti létesítmények ré- szére az alábbi lehetőségek közül egy vagy több lehetőségen keresztül kell pénzügyi támogatást biztosítani:

(a) közpénzekből való támogatás;

(b) vámok és egyéb, hajózási forrásokból származó különleges illetékek;

(d) más forrásokból származó önkéntes hozzájárulások.

2. Amennyiben jóléti adókat, vámokat és különleges illetékeket vetnek ki, ezeket csak azokra a célokra szabad használni, amely célokra kivetették őket.

Útmutató

B4.4.5 Útmutató – Az információk terjesztése, valamint egyes könnyítő intézkedések

1. A tengerészek között terjeszteni kell az érintett kikötőkben lévő és a nagyközönség számára nyitott lehetőségekre – így különösen a közlekedésre, a jóléti, szórakozási és oktatási létesítményekre és az istentiszteletek helyszíneire –, valamint a kifejezetten tengerészek számára biztosított létesítményekre vonatkozó információkat.

2. Megfelelő közlekedési lehetőségeknek kell rendelkezésre állniuk mérsékelt árakon, bármely ésszerű időpontban, hogy segítségükkel a tengerészek a kikötő alkalmas pontjairól elér- hessék a város különféle részeit.

3. Az illetékes hatóságok hozzanak meg minden megfelelő intézkedést arra nézve, hogy a hajótulajdonosokkal és a kikötőbe belépő tengerészekkel megismertessenek minden olyan külön- leges törvényt és szokást, amelynek megszegése veszélyeztetheti a szabadságukat.

4. A kikötői területeket és a bekötőutakat az illetékes hatóságok lássák el megfelelő közvi- lágítással és útjelző táblákkal, valamint biztosítsanak rendszeres járőrszolgálatot a tengerészek védelmére.

Útmutató

B4.4.6 Útmutató – Idegen kikötőben tartózkodó tengerészek

1. Az idegen kikötőkben tartózkodó tengerészek védelmére olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek megkönnyítik:

(a) az állampolgárság szerinti Államuk, illetve a tartózkodási helyük szerinti Államuk konzuljaival való kapcsolatfelvételt; és

(b) a konzulok és a helyi, illetve nemzeti hatóságok közötti hatékony együttműködést.

2. Az idegen kikötőben őrizetbe vett tengerészekkel kapcsolatban mielőbb intéz- kedni kell, mégpedig a megfelelő jogi eljárás keretén belül és megfelelő konzuli védelem mellett.

3. Amennyiben egy tengerészt bármilyen okból őrizetbe vesznek valamely Tagállam terü- letén, akkor az illetékes hatóság – ha a tengerész ezt kérelmezi – haladéktalanul tájékoztassa a lobogó szerinti Államot és a tengerész állampolgársága szerinti Államot. Az illetékes hatóság

mielőbb tájékoztassa a tengerészt arról a jogáról, hogy ilyen kérelemmel élhet. A tengerész ál- lampolgársága szerinti Állam mielőbb tájékoztassa a tengerész legközelebbi hozzátartozó- it. Az illetékes hatóság tegye lehetővé ezen Államok konzuli tisztviselőinek, hogy haladéktalanul találkozhassanak a tengerésszel, valamint ezt követően a rendszeres látogatást is, mindaddig, amíg a tengerész őrizetben van.

4. Valamennyi Tagállam hozzon intézkedéseket arra nézve – amilyen mértékben ez szük- séges –, hogy mindaddig, amíg a hajók a felségvizein és különösen a kikötőibe vezető útvonala- kon tartózkodnak, megvédje a tengerészeket a támadásoktól és egyéb törvénytelen cselekedetek- től.

5. A kikötői, valamint a fedélzeti illetékeseknek mindent meg kell tenniük, hogy a hajó- nak a kikötőbe érkezése után a lehető leghamarabb kiadható legyen a tengerészek számára a part- raszállási eltávozás.

Szabály

4.5 Szabály – Társadalombiztosítás

Cél: Xxxxx elérése, hogy a tengerészek társadalombiztosítási védelemhez való hozzáférését biztosító intézkedések szülessenek

1. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy valamennyi tengerész, valamint – az adott Tagállam nemzeti törvényei által megszabott mértékben – a tengerészek eltartott családtag- jai is részesüljenek társadalombiztosítási védelemben a Szabályzatnak megfelelően, anélkül azonban, hogy ez az Alapokmány 19. cikkének 8. bekezdésében említett bármely, ennél előnyö- sebb feltételeket hátrányosan érintené.

2. Valamennyi Tagállam vállalja, hogy – nemzeti adottságainak megfelelően – önál- lóan, valamint nemzetközi együttműködés keretében is lépéseket tesz annak érdekében, hogy a tengerészek számára fokozatosan kiterjesztett társadalombiztosítási védelmet nyújthasson.

3. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a szociális biztonságról szóló jog- szabályainak hatálya alá tartozó tengerészek, valamint – az adott Tagállam nemzeti törvé- nyei által megszabott mértékben – ezek eltartott családtagjai is jogosultak legyenek a tár- sadalombiztosítási védelem előnyeit élvezni, mégpedig a szárazföldi dolgozókra vonatko- zó feltételeknél semmivel sem kedvezőtlenebb feltételek mellett.

Norma

A4.5 Norma – Társadalombiztosítás

1. A 4.5 Szabály értelmében biztosítandó, fokozatosan kiterjesztett társadalombiztosítási védelem elérése érdekében az alábbiakban felsorolt ágazatokat kell számításba venni: orvosi ellátás, táppénz (betegbiztosítás), munkanélküli segély, öregségi juttatás, munkahelyi baleseti

juttatás, családi juttatás, anyasági segély, rokkantsági segély, és özvegyi juttatás, melyek kiegé- szítik az orvosi ellátásról szóló 4.1 és a hajótulajdonosok kötelezettségeiről szóló 4.2 Szabályok értelmében, valamint a jelen Egyezmény egyéb fejezetei értelmében biztosított védelmet.

2. A ratifikálás időpontjában az egyes Tagállamok által a 4.5 Szabály 1. bekezdésének megfelelően biztosított védelemnek legalább hármat kell tartalmaznia a jelen Norma 1. bekezdé- sében felsorolt kilenc ágazat közül.

3. Valamennyi Tagállam köteles a saját nemzeti körülményeinek megfelelően lépé- seket tenni annak érdekében, hogy a jelen Norma 1. bekezdésében említett kiegészítő tár- sadalombiztosítási védelmet biztosítsa valamennyi tengerésznek, akinek tartózkodási he- lye rendes körülmények között a területén van. Ezen kötelezettségnek meg lehet felelni pél- dául megfelelő kétoldalú vagy többoldalú megállapodások révén, vagy anyagi hozzájáruláson alapuló rendszereken keresztül. Az ily módon biztosított védelem semmivel sem lehet kedvezőt- lenebb, mint az, amelyben az adott Tagállam területén tartózkodási hellyel rendelkező szárazföldi dolgozók részesülnek.

4. A Tagállamoknak – a jelen Norma 3. bekezdésében megszabott kötelezettségekkel együtt is – jogukban áll kétoldalú és többoldalú egyezmények révén, valamint a regionális gazda- sági integrációért felelős szervezetek keretei között elfogadott rendelkezések révén más szabá- lyokat meghatározni azokra a szociális biztonságot szabályozó törvényekre vonatkozóan, ame- lyek hatálya alá a tengerészek tartoznak.

5. Az egyes Tagállamoknak a lobogójuk alatt közlekedő hajókon lévő tengerészekre vo- natkozó kötelezettségei közé tartoznak a 4.1 és 4.2 Szabályokban, valamint a Szabályzat kapcso- lódó rendelkezéseiben megszabott kötelezettségek, továbbá a nemzetközi jogszabályok értelmé- ben fennálló általános kötelességeikben benne foglaltatott kötelezettségek.

6. Valamennyi Tagállam köteles fontolóra venni azokat a különböző lehetőségeket, ame- lyek révén – az adott Tagállam nemzeti jogszabályainak és gyakorlatának megfelelően – akkor is hasonló előnyökkel járó juttatásokat biztosíthat a tengerészeknek, ha az adott Tagállamban a jelen Norma 1. bekezdésében említett ágazatokat illetően még hiányzik a megfelelő törvényi fedezet.

7. A 4.5 Szabály 1. bekezdése értelmében nyújtandó védelmet biztosítani lehet jogsza- bályok, illetve normatív jogi aktusok révén, magánszemélyek által igénybe vehető társadalombiz- tosítási programok, illetve kollektív szerződések révén, vagy ezek bármely kombinációja révén, amint az a legmegfelelőbb.

8. A saját nemzeti törvényeikkel és gyakorlatukkal összeegyeztethető mértékig a Tagál- lamok kötelesek kétoldalú vagy többoldalú egyezmények, illetve egyéb megállapodások kereté- ben együttműködni annak érdekében, hogy szavatolják a fennmaradását a tartózkodási helyüktől függetlenül valamennyi tengerész által megszerzett vagy éppen megszerzés alatt álló, szociális biztonságra vonatkozó jogoknak, melyek saját hozzájáruláson alapuló, illetve saját hozzájárulást nem igénylő társadalombiztosítási rendszereken keresztül biztosíttatnak.

9. Valamennyi Tagállam köteles tisztességes és hatékony eljárásokat rendszeresíteni a vi- ták rendezésére.

10. A ratifikálás időpontjában valamennyi Tagállam köteles meghatározni azokat az ága- zatokat, amelyekre vonatkozóan a jelen Norma 2. bekezdésének megfelelően védelmet biztosít. A Tagállam ezt követően köteles értesíteni a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatóját, ha a jelen Norma 1. bekezdésében rögzített ágazatok közül az így meghatározottakon felül már egy

vagy több másikban is biztosítja a társadalombiztosítási védelmet. A főigazgató köteles nyil- vántartást vezetni ezen információkról, és a nyilvántartást köteles minden érdekelt fél szá- mára hozzáférhetővé tenni.

11. Az Alapokmány 22. cikke értelmében a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak küldött jelentések kötelezően tartalmazzanak információkat arra vonatkozólag is, hogy milyen intézkedé- sek történtek a 4.5 Szabály 2. bekezdésének megfelelően a társadalombiztosítási védelem más ágazatokra való kiterjesztése érdekében.

Útmutató

B4.5 Útmutató – Társadalombiztosítás

1. A megerősítés időpontjában az A4.5 Norma 2. bekezdésének megfelelően biztosítandó védelem tartalmazza legalább az orvosi ellátás, a táppénz (betegbiztosítás), valamint a foglalko- zási baleseti juttatás ágazatát.

2. Az A4.5 Norma 6. bekezdésében hivatkozott körülmények fennállása esetén hasonló juttatásokat lehet nyújtani biztosítási szerződéseken, kétoldalú vagy többoldalú megállapodáso- kon, illetve egyéb hatékony eszközökön keresztül, figyelembe véve a vonatkozó kollektív szer- ződések rendelkezéseit. Amennyiben ilyen intézkedéseket fogadnak el, az ilyen intézkedések hatálya alatt védelmet élvező tengerészeket tájékoztatni kell azokról az eszközökről, amelyek révén számukra a társadalombiztosítási védelem különböző ágazatai biztosítva lesznek.

3. Amennyiben a tengerészek egynél több, a szociális biztonságra vonatkozó nemzeti tör- vényhozás hatálya alá tartoznak, az érintett Tagállamoknak együtt kell működniük annak érdeké- ben, hogy kölcsönös megállapodás révén meghatározzák, melyik törvényhozás törvényeit kell alkalmazni, olyan tényezőket is figyelembe véve, mint hogy melyik törvényhozás hatálya alatt előnyösebb a védelem fajtája és mértéke az érintett tengerész számára, valamint hogy maga a tengerész mit részesít előnyben.

4. Az A4.5 Norma 9. bekezdése értelmében rendszeresítendő eljárásokat úgy kell kidol- gozni, hogy lefedjék az érintett tengerészek követeléseihez kapcsolódóan releváns valamennyi vitát, függetlenül attól, hogy ennek teljesülését milyen módon biztosítják.

5. Valamennyi Tagállam, amelynek a lobogója alatt közlekedő hajóin a saját állampolgá- rai, más államok állampolgárai, vagy ezek vegyesen szolgálnak tengerészként, biztosítsa a rájuk vonatkozó módon az Egyezményben foglalt társadalombiztosítási védelmet, és rendszeres idő- közönként vizsgálja felül a társadalombiztosítási védelemnek az A4.5 Norma 1. bekezdésében felsorolt ágazatait, abból a célból, hogy azonosítsa az esetleges további ágazatokat, amelyek az érintett tengerészek számára megfelelőek lehetnek.

6. A tengerész munkaszerződésben meg kell határozni azokat az eszközöket, amelyek ré- vén a hajótulajdonos a társadalombiztosítási védelem különböző ágazatait biztosítja a tengeré- szeknek, továbbá meg kell határozni valamennyi egyéb, a hajótulajdonos rendelkezésére álló re- leváns információt is, így például a tengerészek béréből származó, törvényi kötelezettség szerinti levonásokat, valamint azokat a járulékokat, amelyek – a vonatkozó nemzeti társadalombiztosí- tási programoknak megfelelően – a hajótulajdonosok által fizethetők a felhatalmazással rendel- kező, meghatározott testületek követelményeivel összhangban.

7. A Tagállam, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik, a szociális ügyekre vonatkozó hatáskörének effektív gyakorlása során megnyugtatóan győződjék meg arról, hogy a hajótulajdo- nosok eleget tesznek a társadalombiztosítási védelemre vonatkozó kötelezettségeiknek, beleért- ve azt is, hogy befizetik a megkövetelt járulékokat a társadalombiztosítási alapokba.

5. FEJEZET – MEGFELELÉS ÉS VÉGREHAJTÁS

1. A jelen Fejezetben található Szabályok határozzák meg valamennyi Tagállam felelősségi körét arra nézve, hogy teljeskörűen foganatosítsák és érvényesítsék a jelen Egyezmény cikkeiben rögzített alapelveket és jogokat, valamint a jelen Egyezmény 1., 2., 3. és 4. Fejezeteinek értelmében fennálló kifejezett kötelezettségeket.

2. A 6. cikk 3. és 4. bekezdései, amelyek megengedik a Szabályzat A. részének lényegében ekvivalens rendelkezések alkalmazásával történő foganatosítását, nem vonatkoznak a Szabályzat A. részének a jelen Fejezetben található részére.

3. A 6. cikk 2. bekezdésének megfelelően valamennyi Tagállam köteles a Szabályok értelmében fennálló kötelezettségeit a Szabályzat A. részének vonatkozó Normáiban rögzített módon foganatosítani, ennek során megfelelően figyelembe véve a Szabályzat B. részében található vonatkozó Útmutatókat.

4. A jelen Xxxxxxx rendelkezéseinek foganatosítása során szem előtt kell tartani, hogy a tengerészek és a hajótulajdonosok – akárcsak minden egyéb személy – a törvény előtt egyenlőek, egyenlő törvényi védelemre jogosultak, és nem érheti őket hátrányos megkülönböztetés a bírósághoz, vizsgálóbizottsághoz, vagy jogviták rendezésére szolgáló egyéb intézményes eszközhöz való hozzáférésük tekintetében. A jelen Xxxxxxx rendelkezései nem határoznak meg joghatósági illetékességet, és nem határozzák meg a jogviták rendezésének helyét sem.

Szabály

5.1 Szabály – A lobogó szerinti Államok felelősségi köre

Cél: Xxxxx biztosítása, hogy valamennyi Tagállam teljesítse a jelen Egyezmény értelmében fennálló kötelezettségeit a lobogója alatt közlekedő hajók vonatkozásában

Szabály

5.1.1 Szabály – Általános alapelvek

1. Valamennyi Tagállam felelősséggel tartozik a jelen Egyezmény értelmében fennálló kötelezettségei teljesítésének biztosításáért a lobogója alatt közlekedő hajók vonatkozásában.

2. Valamennyi Tagállam köteles hatékony rendszert létrehozni a tengerészeti munkaügyi körülmények ellenőrzése és megfelelőségük igazolása céljából az 5.1.3 és 5.1.4 Szabályoknak

megfelelően, amelyek biztosítják, hogy az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon a tengerészek munka- és életkörülményei megfeleljenek a jelen Egyezményben foglalt normáknak, és megfelelőségük folyamatosan fenntartható legyen.

3. A tengerészeti munkaügyi körülmények ellenőrzése és megfelelőségük igazolása céljából létrehozandó hatékony rendszer felállítása során bármely adott Tagállam – amennyiben ez indokolt – az ellenőrzések elvégzésének vagy a megfelelőségi igazolások kibocsátásának feladatára, vagy mindkét feladatra meghatalmazhat közintézményeket vagy egyéb szervezeteket (beleértve valamely más Tagállam közintézményeit vagy szervezeteit is, amennyiben ez a másik Tagállam beleegyezik), amelyek az adott Tagállam megítélése szerint megfelelő illetékességgel és független módon képesek elvégezni e feladatokat. A Tagállam minden esetben továbbra is teljeskörű felelősséggel tartozik a lobogója alatt közlekedő hajókon tartózkodó érintett tengerészek munka- és életkörülményeinek ellenőrzését és megfelelőségük igazolását illetően.

4. A tengerészeti munkaügyi bizonyítvány a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozattal kiegészítve meggyőző bizonyítékul szolgál arról, hogy a Tagállam, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik, megfelelően ellenőrizte a hajót, valamint hogy a hajó a jelen Egyezménynek a tengerészek munka- és életkörülményeire vonatkozó követelményeit a bizonyítványban tanúsított mértékben teljesítette.

5. A jelen Szabály 2. bekezdésében említett rendszerre vonatkozó információknak, beleértve a rendszer hatékonyságának mérésére használt módszert is, szerepelniük kell a Tagállam által összeállított és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalhoz benyújtott jelentésekben az Alapokmány 22. cikkének értelmében.

Norma

A5.1.1 Norma – Általános alapelvek

1. Valamennyi Tagállam köteles világos célkitűzéseket és normákat felállítani az ellenőrzésre és a megfelelőség igazolására szolgáló rendszereinek irányítására vonatkozóan, valamint köteles megszabni azokat a megfelelő általános eljárásokat, amelyek révén felmérheti és kiértékelheti, hogy ezen célkitűzések és normák milyen mértékben valósulnak meg.

2. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni a lobogója alatt közlekedő valamennyi hajótól, hogy a jelen Egyezmény egy példánya hozzáférhető legyen a fedélzetükön.

Útmutató

B5.1.1 Útmutató – Általános alapelvek

1. Az illetékes hatóság tegyen megfelelő intézkedéseket az 5.1.1 és 5.1.2 Szabályokban hivatkozott – a tengerészek fedélzeti munka- és életkörülményeivel foglalkozó – közintézmények és egyéb szervezetek közötti hatékony együttműködés elősegítése érdekében.

2. Az ellenőrök, a hajótulajdonosok, a tengerészek és ezek szervezetei közötti együttműködés fokozott elősegítése, valamint a tengerészek munka- és életkörülményeinek

fenntartása, illetve javítása érdekében az illetékes hatóság rendszeres időközönként konzultáljon az ilyen szervezetek képviselőivel arról, hogy melyek lehetnek ezen célok elérésének legjobb eszközei. Az ilyen konzultációk formáját az illetékes hatóság határozza meg a hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteivel történt egyeztetést követően.

Szabály

5.1.2 Szabály – Az elismert szervezetek felhatalmazása

1. Az 5.1.1 Szabály 3. bekezdésében említett közintézményeket, illetve egyéb szervezeteket (a továbbiakban: „elismert szervezetek”) az illetékes hatóságnak kell előzőleg elismerni, mint olyan testületeket, amelyek megfelelnek az illetékességre és a függetlenségre vonatkozóan a Szabályzatban foglalt követelményeknek. Az ellenőrzéssel, illetve a megfelelőség igazolásával összefüggő azon funkciók, amelyek teljesítésére az elismert szervezetek felhatalmazást kaphatnak, kötelezően azon tevékenységek körébe tartoznak, amelyeket a Szabályzat kifejezetten úgy említ, mint az illetékes hatóság vagy valamely elismert szervezet által végzett tevékenységeket.

2. Az 5.1.1 Szabály 5. bekezdésében említett jelentéseknek információkat kell tartalmazniuk valamennyi elismert szervezetről, a nekik adott felhatalmazások mértékéről, valamint az adott Tagállam azon intézkedéseiről, amelyek biztosítják, hogy a felhatalmazás körébe tartozó tevékenységek teljes mértékben és hatékonyan kerüljenek elvégzésre.

Norma

A5.1.2 Norma – Az elismert szervezetek felhatalmazása

1. Az 5.1.2 Szabály 1. bekezdésében foglaltaknak megfelelő elismerés megadása érdekében az illetékes hatóság köteles megvizsgálni az érintett szervezet illetékességét és függetlenségét, és megállapítani, hogy a szervezet – a neki adott felhatalmazásban szereplő tevékenységek elvégzéséhez szükséges mértékig – bizonyította-e a következőket:

(a) hogy rendelkezik a szükséges szakértelemmel a jelen Egyezmény vonatkozó területeit illetően, továbbá a hajókkal összefüggő tevékenységek terén megfelelő szaktudással bír, beleértve a hajókon dolgozó tengerészekre vonatkozó, minimálisan betartandó követelményeket, a foglalkoztatás feltételeit, az elhelyezést, a szabadidős létesítményeket, az élelmezést és étkeztetést, a balesetmegelőzést, az egészségvédelmet, az orvosi ellátást, valamint a jóléti és a társadalombiztosítási védelmet is;

(b) hogy személyzetének szakértelmét képes a megfelelő szinten tartani és felfrissíteni;

(c) hogy megfelelő tudással rendelkezik a jelen Egyezmény követelményeit, valamint a vonatkozó nemzeti jogszabályok és normatív jogi aktusok, továbbá a kapcsolódó nemzetközi jogi okmányok követelményeit illetően; és

(d) hogy a felhatalmazás típusához és mértékéhez viszonyítva megfelelő mérettel, felépítéssel, tapasztalattal és képességekkel rendelkezik.

2. Az ellenőrzésekre vonatkozóan adott bármely felhatalmazásnak legalább arra kell felhatalmaznia az elismert szervezetet, hogy megkövetelhesse a tengerészek munka- és életkörülményeivel összefüggésben általa felismert hiányosságok orvoslását, valamint hogy ilyen ellenőrzéseket végezhessen bármelyik kikötő szerinti Állam kérésére.

3. Valamennyi Tagállam köteles létrehozni:

(a) egy olyan rendszert, amely biztosítja az elismert szervezetek által végzett munka megfelelő mivoltát, beleértve az információk közzétételét valamennyi vonatkozó nemzeti törvényről és előírásról, valamint a kapcsolódó nemzetközi jogi okmányokról is; és

(b) az ilyen szervezetekkel folytatott kommunikációra és az ilyen szervezetek felügyeletére szolgáló eljárások rendjét.

4. Valamennyi Tagállam köteles a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalhoz eljuttatni azon elismert szervezetek mindenkori aktuális jegyzékét, amelyek felhatalmazással rendelkeznek arra, hogy az adott Tagállam nevében járjanak el, és ezt a jegyzéket valamennyi Tagállam köteles naprakészen tartani. A jegyzékben meg kell határozni, hogy az elismert szervezetek mely tevékenységek elvégzésére rendelkeznek felhatalmazással. A Hivatal köteles gondoskodni arról, hogy ez a jegyzék nyilvánosan hozzáférhető legyen.

Útmutató

B5.1.2 Útmutató – Az elismert szervezetek felhatalmazása

1. Az elismerést kérő szervezeteknek bizonyítaniuk kell, hogy rendelkezésükre áll az a technikai, adminisztratív és vezetői szakértelem és kapacitás, amely biztosítja a megfelelő minőségű szolgáltatás kellő időben történő elvégzését.

2. A szervezetek alkalmasságának felmérése során az illetékes hatóság állapítsa meg, hogy a szervezet:

(a) rendelkezik-e a megfelelő műszaki, vezetői és kisegítő személyzettel;

(b) rendelkezik-e a tőle elvárt szolgáltatás nyújtásához szükséges és elégséges, szakképzett szakmai személyzettel, amely megfelelő földrajzi lefedettséget képvisel;

(d) független és tevékenységeiért elszámoltatható-e.

3. Az illetékes hatóság kössön írásos szerződést valamennyi olyan szervezettel, amelyet felhatalmazás céljából elismer. A megállapodás tartalmazza az alábbiakban felsorolt elemeket:

(a) a megállapodás tárgyi hatálya;

(b) a megállapodás célja;

(d) a felhatalmazás körébe tartozó tevékenységek elvégzése;

(e) a felhatalmazás körébe tartozó tevékenységek jogalapja;

(f) jelentéstétel az illetékes hatóság részére;

(g) az illetékes hatóság által az elismert szervezet részére adott felhatalmazás részletes meghatározása; és

(h) az illetékes hatóság által az elismert szervezet részére delegált tevékenységek felett gyakorolt felügyelet.

4. Valamennyi Tagállam követelje meg az elismert szervezetektől, hogy fejlesszenek ki az általuk ellenőrként alkalmazott személyzet képesítésére szolgáló rendszert annak biztosítása érdekében, hogy a személyzet tudása és szakértelme a kellő időben felfrissítésre kerüljön.

5. Valamennyi Tagállam követelje meg az elismert szervezetektől, hogy az általuk elvégzett szolgáltatásokról nyilvántartást vezessenek oly módon, hogy azzal igazolni tudják, hogy a szolgáltatások által érintett részterületek vonatkozásában az elvárt normákat teljesítették.

6. Az A5.1.2 Norma 3(b) bekezdésében hivatkozott felügyeleti eljárások kidolgozása során valamennyi Tagállam vegye figyelembe a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet keretein belül elfogadott Útmutató az adminisztratív hatóság nevében eljáró szervezetek felhatalmazásá- hoz (Guidelines for the Authorization of Organizations Acting on Behalf of the Administration) című dokumentumot.

Szabály

5.1.3 Szabály – Tengerészeti munkaügyi bizonyítvány és tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat

1. A jelen Szabály azokra a hajókra vonatkozik, amelyek:

(a) 500 tonna vagy annál nagyobb bruttó űrtartalmúak, és nemzetközi utakon közlekednek; illetve

(b) 500 tonna vagy annál nagyobb bruttó űrtartalmúak, egy adott Tagállam lobogója alatt közlekednek, és egy másik ország kikötőjéből kiindulva vagy annak kikötői között közlekedve üzemelnek.

A jelen Szabály szempontjából „nemzetközi út” alatt valamely adott országból induló és az adott országon kívüli kikötőbe tett utazás értendő.

2. A jelen Xxxxxxx szintén vonatkozik bármely olyan hajóra, amely egy adott Tagállam lobogója alatt közlekedik és nem tartozik a jelen Szabály 1. bekezdésének hatálya alá, amennyiben a hajótulajdonos az érintett Tagállamtól ezt kérvényezi.

3. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók a fedélzetükön tartsák és folyamatosan vezessék a tengerészeti munkaügyi bizonyítványt, amely tanúsítja, hogy a hajón tartózkodó tengerészek munka- és életkörülményeit – beleértve a megfelelőség folyamatos fenntartását szolgáló, a jelen Szabály 4. bekezdésében említett tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatba foglalandó intézkedéseket is – ellenőrizték, és azok megfelelnek a nemzeti jogszabályok, normatív jogi aktusok, illetve a jelen Egyezményt végrehajtó egyéb intézkedések követelményeinek.

4. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók a

fedélzetükön hordozzák és folyamatosan vezessék a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot, amely tartalmazza a jelen Egyezményt végrehajtó, a tengerészek munka- és életkörülményeire vonatkozó nemzeti követelményeket, és rögzíti a hajótulajdonos által az érintett hajó(ko)n a követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében bevezetett intézkedéseket.

5. A tengerészeti munkaügyi bizonyítványnak, valamint a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatnak meg kell felelnie a Szabályzatban előírt mintának.

6. Amennyiben valamely Tagállam illetékes hatósága, vagy az erre a célra megfelelően felhatalmazott elismert szervezet valamely ellenőrzés során megállapította, hogy az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajó a jelen Egyezmény normáinak megfelel, illetve e megfelelőséget folyamatosan fenntartja, akkor ennek megfelelően köteles kibocsátani, illetve megújítani az ezt tanúsító tengerészeti munkaügyi bizonyítványt, és köteles az ilyen bizonyítványokról nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartást vezetni.

7. A tengerészeti munkaügyi bizonyítványra és a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatra vonatkozó részletes követelményeket, beleértve az ellenőrizendő és jóváhagyandó kérdések listáját is, a Szabályzat A. része tartalmazza.

Norma

A5.1.3 Norma – Tengerészeti munkaügyi bizonyítvány és tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat

1. A tengerészeti munkaügyi bizonyítványt az illetékes hatóság vagy az erre a célra megfelelően felhatalmazott elismert szervezet bocsátja ki a hajó számára, öt évet meg nem haladó időtartamra. Az A5-I. Mellékletben található azon kérdések listája, amelyeket a tengerészeti munkaügyi bizonyítvány kibocsátását megelőző ellenőrzés keretében vizsgálni kell, a kibocsátás feltételéül szabva azt, hogy e kérdések tekintetében a hajó megfeleljen a jelen Egyezmény által a hajón tartózkodó tengerészek munka- és életkörülményeire vonatkozóan lefektetett követelményeket végrehajtó nemzeti jogszabályoknak és normatív jogi aktusoknak, illetve egyéb intézkedéseknek.

2. A tengerészeti munkaügyi bizonyítvány érvényességét az illetékes hatóság vagy az erre a célra megfelelően felhatalmazott elismert szervezet köteles közbenső ellenőrzések keretében ellenőrizni, annak érdekében, hogy biztosított legyen a jelen Egyezményt végrehajtó nemzeti követelményeknek való folyamatos megfelelés. Amennyiben mindössze egyetlen közbenső ellenőrzést végeznek, és a bizonyítvány érvényességének időtartama öt év, akkor az ellenőrzés időpontjának az érvényességi időszak második és harmadik éves fordulónapja közé kell esnie. Az éves fordulónap minden évnek azt a hónapját és napját jelenti, amely megfelel a tengerészeti munkaügyi bizonyítvány érvényessége lejárati dátumának. A közbenső ellenőrzés tárgyi hatályának és részletességének meg kell egyeznie a bizonyítvány megújításához szükséges ellenőrzés tárgyi hatályával és részletességével. A bizonyítványt a kielégítő eredménnyel zárult közbenső ellenőrzést követően hivatalos aláírással érvényesíteni kell.

3. A jelen Norma 1. bekezdésében foglaltak fenntartása mellett úgy rendeltetik, hogy amennyiben a tengerészeti munkaügyi bizonyítvány megújításához szükséges ellenőrzés a

meglévő bizonyítvány érvényességének lejártát megelőző három hónapon belül zárul le, akkor az új tengerészeti munkaügyi bizonyítvány a megújító ellenőrzés lezárultának időpontjától számítva legyen érvényes, mégpedig az eredeti bizonyítvány lejárati dátumától számított öt évet meg nem haladó időtartamra.

4. Amennyiben a tengerészeti munkaügyi bizonyítvány megújításához szükséges ellenőrzés több mint három hónappal a meglévő bizonyítvány érvényességének lejárta előtt zárul le, akkor az új tengerészeti munkaügyi bizonyítvány a megújító ellenőrzés lezárultának időpontjától számítva legyen érvényes, mégpedig öt évet meg nem haladó időtartamra.

5. A tengerészeti munkaügyi bizonyítvány kibocsátása ideiglenes alapon is történhet:

(a) új hajó részére annak átadásakor;

(b) amennyiben valamely hajó lobogót cserélt; illetve

(c) amennyiben valamely hajótulajdonos olyan hajó üzemeltetésének feladatát vállalja magára, amely hajó újonnan került az adott hajótulajdonos tulajdonába.

6. Az ideiglenes tengerészeti munkaügyi bizonyítványt hat hónapot meg nem haladó időtartamra bocsáthatja ki az illetékes hatóság vagy az erre a célra megfelelően felhatalmazott elismert szervezet.

7. Az ideiglenes tengerészeti munkaügyi bizonyítványt csak azután lehet kibocsátani, miután meggyőződtek arról, hogy:

(a) az A5-I. Mellékletben felsorolt kérdések tekintetében a hajó ellenőrzése az ésszerűen kivitelezhető legteljesebb mértékben megtörtént, figyelembe véve a jelen bekezdés (b), (c) és (d) albekezdéseiben foglalt tételek teljesüléséről való meggyőződést is;

(b) a hajótulajdonos az illetékes hatóság vagy az elismert szervezet előtt bizonyította, hogy a hajón megfelelő eljárások állnak rendelkezésre a jelen Egyezménynek való megfelelés biztosítása céljából;

(c) a hajóparancsnok tisztában van a jelen Egyezmény követelményeivel és a végrehajtásukra vonatkozó kötelezettségekkel; és

(d) a releváns információk benyújtásra kerültek az illetékes hatóságnak vagy az elismert szervezetnek a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat kiállítása céljából.

8. A teljes időszakra szóló tengerészeti munkaügyi bizonyítvány kiadásának céljából az ideiglenes bizonyítvány lejártát megelőzően el kell végezni a jelen Norma 1. bekezdésének megfelelő teljeskörű ellenőrzést. A jelen Norma 6. bekezdésében említett kezdeti hat hónapot követően további ideiglenes bizonyítvány nem adható ki. Az ideiglenes bizonyítvány érvényességének időtartamára tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot nem szükséges kibocsátani.

9. A tengerészeti munkaügyi bizonyítványt, az ideiglenes tengerészeti munkaügyi bizonyítványt és a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot az A5-II. Mellékletben található mintáknak megfelelő formában kell kiállítani.

10. A tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot csatolni kell a tengerészeti munkaügyi bizonyítványhoz. A nyilatkozatnak két részből kell állnia:

(a) az I. részt az illetékes hatóság köteles kiállítani, és abban köteles: (i) meghatározni azon

kérdések listáját, amelyeket a jelen Norma 1. bekezdésének megfelelően az ellenőrzés tárgyává kell tenni; (ii) meghatározni azokat a nemzeti követelményeket, amelyek magukban foglalják a jelen Egyezmény vonatkozó rendelkezéseit, oly módon, hogy hivatkozik a vonatkozó nemzeti jogi normatív jogi aktusokra, valamint hogy a szükséges mértékig a nemzeti követelmények lényegi tartalmát érintően tömör tájékoztatást ad; (iii) hivatkozni a nemzeti jogszabályok értelmében fennálló hajótípus-specifikus követelményekre; (iv) feljegyezni a 6. cikk 3. bekezdésének értelmében elfogadott valamennyi lényegileg ekvivalens rendelkezést; továbbá (v) egyértelműen feltüntetni az illetékes hatóság által a 3. Fejezet értelmében megítélt valamennyi mentességet; és

(b) a II. részt a hajótulajdonos köteles kiállítani, és abban köteles meghatározni azokat az intézkedéseket, amelyeket az ellenőrzések közötti időszakokban a nemzeti követelményeknek való megfelelés folyamatos fenntartása érdekében fogadott el, valamint azokat a javasolt intézkedéseket, amelyek a folyamatos fejlődést hivatottak biztosítani.

Az illetékes hatóság vagy az erre a célra megfelelően felhatalmazott elismert szervezet feladata a II. rész hitelesítése, valamint a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat kibocsátása.

11. Az érintett hajót illetően elvégzett valamennyi további ellenőrzés, illetve egyéb vizsgálat eredményét, valamint az ilyen vizsgálatok során felfedett valamennyi lényeges hiányosságot nyilvántartásba kell venni a felfedett hiányosságok orvoslásának igazolt időpontjával együtt. Ezt a nyilvántartást – és amennyiben a nyilvántartás nem angol nyelven készült, az angol nyelvű fordítását – a nemzeti jogszabályoknak, illetve normatív jogi aktusoknak megfelelően vagy fel kell jegyezni a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatban, vagy csatolni kell ahhoz, vagy pedig egyéb módon kell hozzáférhetővé tenni a tengerészek, a lobogó szerinti Állam ellenőrei, a kikötő szerinti Állam felhatalmazott tisztviselői, valamint a hajótulajdonosok és a tengerészek képviselői részére.

12. A mindenkor érvényes tengerészeti munkaügyi bizonyítványt és tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot – nem angol nyelven készült okiratok esetében azok angol nyelvű fordításával együtt – a hajón kell hordozni, és egy példányukat a fedélzet egy jól látható helyén kell kifüggeszteni, ahol az a tengerészek számára hozzáférhető. A nemzeti jogszabályoknak és normatív jogi aktusoknak megfelelően egy példányt kérésre hozzáférhetővé kell tenni a tengerészek, a lobogó szerinti Állam ellenőrei, a kikötő szerinti Állam felhatalmazott tisztviselői, valamint a hajótulajdonosok és a tengerészek képviselői részére.

13. A jelen Norma 11. és 12. bekezdéseiben említett, angol nyelvű fordításra vonatkozó követelmény nem vonatkozik azokra a hajókra, amelyek nem közlekednek nemzetközi utakon.

14. A jelen Norma 1. vagy 5. bekezdése értelmében kibocsátott bizonyítvány érvényessége megszűnik bármely alábbi esetben:

(a) amennyiben a vonatkozó ellenőrzések a jelen Norma 2. bekezdésében meghatározott időtartamokon belül nem kerülnek elvégzésre;

(b) amennyiben a bizonyítvány nem kerül a jelen Norma 2. bekezdésének megfelelő módon hivatalos aláírással érvényesítésre;

(d) amikor a hajótulajdonos nem vállalja tovább a felelősséget a hajó üzemeltetéséért; és

(e) amikor a 3. Fejezetben említett szerkezeti tulajdonságokban vagy felszerelésben lényeges változtatások történtek.

15. A jelen Norma 14(c), (d), illetve (e) bekezdésében említett esetben az új bizonyítvány csak akkor bocsátható ki, amikor az új bizonyítványt kibocsátó illetékes hatóság vagy elismert szervezet teljes mértékben meggyőződött arról, hogy a hajó megfelel a jelen Normában foglalt követelményeknek.

16. A tengerészeti munkaügyi bizonyítványt az illetékes hatóság, illetve a lobogó szerinti Állam által erre a célra megfelelően felhatalmazott elismert szervezet köteles visszavonni, amennyiben bizonyítást nyer, hogy az érintett hajó nem felel meg a jelen Egyezmény követelményeinek, és valamely előírt javító intézkedést elmulasztottak megtenni.

17. Annak mérlegelése során, hogy egy adott tengerészeti munkaügyi bizonyítvány visszavonására sort kell-e keríteni a jelen Norma 16. bekezdésének megfelelően, az illetékes hatóság, illetve az elismert szervezet köteles figyelembe venni a hiányosságok súlyosságát, illetve gyakoriságát.

Útmutató

B5.1.3 Útmutató – Tengerészeti munkaügyi bizonyítvány és tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat

1. A tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat I. részében a nemzeti követelmények felsorolásának tartalmaznia kell a megfelelő hivatkozásokat arra nézve, hogy az A5-I. Mellékletben felsorolt valamennyi területtel kapcsolatban melyek a tengerészek munka- és életkörülményeire vonatkozó jogszabályi rendelkezések, vagy ezen hivatkozásokat mellékelni kell az említett felsoroláshoz. Amennyiben a nemzeti jogszabályok pontosan követik a jelen Egyezményben meghatározott követelményeket, elegendő lehet csupán a hivatkozást feltüntetni. Amennyiben az Egyezmény valamely rendelkezésének végrehajtása a VI. Cikk 3. bekezdése értelmében valamely lényegi ekvivalencia alapján történik, úgy az érintett rendelkezést meg kell jelölni, és tömör magyarázatot szükséges mellékelni. Amennyiben a 3. Fejezetben foglaltak értelmében az illetékes hatóság bármiféle mentességet ítél meg, úgy a mentesség által érintett rendelkezést vagy rendelkezéseket egyértelműen meg kell jelölni.

2. A tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat II. részében hivatkozott, a hajótulajdonos által hozott intézkedéseknek különösképpen meg kell határozniuk azokat az alkalmakat, amelyek során az egyes nemzeti követelményeknek való folyamatos megfelelés ellenőrzése meg fog történni, továbbá meg kell határozniuk az ellenőrzésekért felelős személyek körét, a felvételre kerülő jegyzőkönyveket, valamint a megfelelés hiányosságának észlelése esetén alkalmazandó eljárásokat. A II. rész több különböző formában is elkészíthető. Hivatkozhat a tengerészeti ipar egyéb aspektusaival kapcsolatos irányelveket és eljárásokat tárgyaló, átfogóbb jellegű egyéb dokumentumokra, például a Nemzetközi biztonságos üzemviteli szabályzat az üzemeltetés biztonságáról (ISM Szabályzat) által megkövetelt dokumentumokra, vagy a SOLAS Egyezmény 5. Szabálya XI-1. Fejezetében megkövetelt – a hajó folyamatos törzsadat-nyilvántartásához kapcsolódó – információkra.

3. A megfelelőség folyamatos fenntartását biztosító intézkedéseknek magukban kell

foglalniuk a hajótulajdonossal és a hajóparancsnokkal szemben támasztott általános nemzetközi követelményeket arra vonatkozóan, hogy – a tengerészek munkájával járó veszélyeket figyelembe véve – folyamatosan tájékozódjanak a munkahelyek fizikai kialakításával kapcsolatos legújabb technológiai fejleményekről és tudományos eredményekről, valamint ennek megfelelően tájékoztassák a tengerészek képviselőit, ezáltal magasabb szintű védelmet biztosítva a tengerészek fedélzeti munka- és életkörülményeinek tekintetében.

4. A tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot mindenekelőtt egyértelműen és szabatosan kell megfogalmazni, oly módon, hogy segítségül szolgáljon valamennyi érintett személynek – így például a lobogó szerinti Állam ellenőreinek, a kikötő szerinti Állam felhatalmazott tisztviselőinek és a tengerészeknek – a követelmények megfelelő teljesítésének ellenőrzése során.

5. A B5-I. Mellékletben található egy példa arra, hogy a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat milyen típusú információkat tartalmazhat.

6. Amennyiben valamely hajó az A5.1.3 Norma 14(c) bekezdésében említettek szerint lobogót vált, és amennyiben mindkét érintett Állam ratifikálta a jelen Egyezményt, úgy az a Tagállam, amelynek lobogója alatt a hajó korábban jogosult volt közlekedni, a lehető leghamarabb adja át a másik Tagállam illetékes hatósága részére a lobogóváltást megelőzően a hajón hordozott tengerészeti munkaügyi bizonyítvány és tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat példányait, továbbá – amennyiben ez az adott esetre vonatkoztatható – a releváns ellenőrzési jelentések példányait is, ha azokat az illetékes hatóság a lobogóváltás megtörténtét követő három hónapon belül kéri.

Szabály

5.1.4 Szabály – Ellenőrzés és végrehajtás

1. Valamennyi Tagállam köteles a rendszeres ellenőrzések, illetve folyamatos felügyeletet és egyéb szabályozási lehetőségeket biztosító intézkedések hatékony és összehangolt rendszerének segítségével meggyőződni arról, hogy az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajók megfelelnek a jelen Egyezmény nemzeti jogszabályokban és normatív jogi aktusokban foganatosított követelményeinek.

2. A jelen Szabály 1. bekezdésében említett ellenőrző és végrehajtó rendszerre vonatkozó részletes követelményeket a Szabályzat A. része rögzíti.

Norma

A5.1.4 Norma – Ellenőrzés és végrehajtás

1. Valamennyi Tagállam köteles a lobogója alatt közlekedő hajókon tartózkodó tengerészek körülményeit ellenőrző rendszert fenntartani, amely rendszernek magában kell foglalnia annak megállapítását, hogy a munka- és életkörülményekre vonatkozóan a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatban meghatározott intézkedések minden esetben, amikor alkalmazhatók, végrehajtásra kerülnek-e, valamint hogy a jelen Egyezmény követelményei

Document Metadata

Table of Contents

Contract

Document Metadata