DOKTORI DISSZERTÁCIÓ
DOKTORI DISSZERTÁCIÓ
MONDATÁTSZÖVŐDÉS A MAI MAGYAR NYELVBEN
XXXX-XXXXXXX XXXXXXXXX
2020
XXXXXX XXXXXX TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR
XXXX-XXXXXXX XXXXXXXXX
MONDATÁTSZÖVŐDÉS A MAI MAGYAR NYELVBEN
Nyelvtudományi Doktori Iskola
Prof. dr. Xxxxxxxx Xxxx Xxxxx, PhD., a Doktori Iskola vezetője
Magyar nyelvészet doktori program
Prof. dr. Xxxxxxxx Xxxx Xxxxx, PhD., a program vezetője
Leíró nyelvészet alprogram
A doktori bizottság tagjai és tudományos fokozatuk Xx. Xxxxxxx Xxxxxx, Professor Emeritus, a bizottság elnöke Kardosné Xx. Xxxxxx Xxxxx, PhD., hivatalosan felkért bíráló
Dr. H. Xxxxx Xxxxx, PhD., hivatalosan felkért bíráló Xx. Xxxxx Xxxx, PhD., a bizottság titkára
Xx. Xxxxxxx Xxxxxx, PhD., a bizottság tagja
Xx. Xxxxxxx Xxxxx, PhD. és Friedrichné Xx. Xxxxxx Xxx, PhD., póttagok
Témavezető és tudományos fokozata
Xx. Xxxx Xxxxxxxx Xx. Xxxxxxx Xxxxxxx, MTA doktora
Budapest, 2020
3
Tartalom
1. Bevezetés 9
2. Szakirodalmi összefoglalás 12
2. 1. A dolgozat mondatértelmezése 12
2. 2. A mondatátszövődés jelenségéről 13
2. 2. 1. A mondatátszövődés fogalmának szakirodalmi áttekintése 13
2. 2. 1. 1. A legkorábbi értelmezések 13
2. 2. 1. 2. A m.átszövődés generatív grammatikai értelmezése 14
2. 2. 1. 3. A m.átszövődés klasszikus grammatikai értelmezése 17
2. 2. 1. 4. A m.átszövődés kognitív grammatikai értelmezése 20
2. 2. 1. 5. Történeti és nyelvjárási szempontú megközelítések, mondatátszövődés a legfontosabb nyelvművelő kiadványokban 21
2. 2. 2. A mondatátszövődés létrejöttének magyarázatai
a szakirodalomban 26
2. 2. 2. 1. A legkorábbi megközelítés 26
2. 2. 2. 2. Generatív grammatikai értelmezés 28
2. 2. 2. 3. Klasszikus grammatikai értelmezés 32
2. 2. 2. 4. Kognitív grammatikai értelmezés 33
3. A mondatátszövődés megítélése attitűdfelmérések alapján 35
3. 1. A fejezet célkitűzése 35
3. 2. A nyelvi attitűdről és a grammatikalitási ítéletekről 36
3. 2. 1. A nyelvi attitűdről 36
3. 2. 2. Az attitűdvizsgálatok módszereiről 37
3. 2. 3. A grammatikalitási, elfogadhatósági ítéletekről 37
3. 3. Egy 2011-es saját kutatás bemutatása –
A nyelvi attitűd a mondatátszövődés jelenségével kapcsolatban 40
3. 3. 1. A felmérés előkészületei, menete 40
3. 3. 2. Az eredmény 41
3. 3. 3. A válaszadók magyar nyelvvel való kapcsolata
és a válaszok közötti összefüggés 44
3. 3. 4. Összegzés 45
3. 4. Egy 2019-es saját kutatás bemutatása –
A nyelvi attitűd a mondatátszövődés jelenségével kapcsolatban 46
3. 4. 1. A felmérés célja, a vizsgálat szempontjai 46
3. 4. 2. A kutatás módszertana, a kérdőívek felépítése 46
3. 4. 3. Az eredmények 47
3. 4. 3. 1. Az átszövődéses mondatok megítélése típusok alapján 48
3. 4. 3. 2. A kontrollmondatok megítélése típusok alapján 51
3. 4. 3. 3. Az átszövődéses és a kontrollmondatok megítélése összesítve 52
3. 4. 3. 4. A legrosszabbnak és a legjobbnak ítélt
mondattípusok és mondatok 52
3. 4. 3. 5. Az átszövődött mondatrész szerinti típusok megítélése 53
3. 5. Az eredmények összegzése, az attitűdfelmérések összehasonlítása,
kitekintés 54
4. A mondatátszövődés jelenségének gyakorisága a mai magyar nyelvben 56
4. 1. A fejezet célkitűzése 56
4. 2. „A macskát legnagyobb mérgem ha vertyogtattyátok.” (Xxxxxx Xxxxx népnyelvi példája, 1926: 17) – A mondatátszövődés mint beszélt nyelvi
jellegzetesség 57
4. 3. A m.átszövődés gyakorisági vizsgálata a beszélt nyelvi anyagokban … 59
4. 3. 1. A vizsgált anyag, a vizsgálat menete, nehézségek 59
4. 3. 2. Az első anyagpár bemutatása 60
4. 3. 3. A második anyagpár bemutatása 63
4. 3. 4. A harmadik anyagpár bemutatása 64
4. 3. 5. A beszélt nyelvi anyag vizsgálati eredményeinek összegzése 66
4. 4. A mondatátszövődés gyakorisági vizsgálata az írott nyelvi anyagokban 66
4. 4. 1. A vizsgált anyag, a vizsgálat menete 66
4. 4. 2. A negyedik anyagpár bemutatása 67
4. 4. 3. Az ötödik anyagpár bemutatása 67
4. 4. 4. A hatodik anyagpár bemutatása 67
4. 4. 5. Az írott nyelvi anyag vizsgálati eredményeinek összegzése 68
4. 5. A beszélt és az írott nyelvi anyag összehasonlítása 69
4. 6. A mondatátszövődés gyakorisága néhány
beszélt és írott nyelvi szövegtípusban 69
4. 6. 1. A mondatátszövődés gyakorisága egy különleges
beszélt nyelvi szövegtípusban, a „gazdinyelvben” 69
4. 6. 1. 1. A vizsgálat paraméterei 69
4. 6. 1. 2. A mondatátszövődés gyakorisága a gazdinyelvben 70
4. 6. 2. A mondatátszövődés gyakorisága a mesékben 70
4. 6. 2. 1. A vizsgálat paraméterei 70
4. 6. 2. 2. A mondatátszövődés gyakorisága
a Hetvenhét magyar népmese választott meséiben 71
4. 6. 2. 3. A mondatátszövődés gyakorisága
az Oriza-Triznyák választott fejezeteiben 72
4. 6. 2. 4. A mondatátszövődés gyakorisága
az Együtt a Pörkeföldre választott fejezeteiben 73
4. 6. 3. A mondatátszövődés gyakorisága különböző szövegtípusokban 74
4. 7. Összefoglalás 74
5. A mondatátszövődés szerkezeti vizsgálata korpusz alapján 76
5. 1. Bevezetés 76
5. 2. A mondatátszövődés jelenségének vizsgálata
az 1000 mondatos alkorpusz alapján 77
5. 2. 1. Adatgyűjtés 77
5. 2. 2. A mondatok alárendelés-típusai 77
5. 2. 3. A főmondati alaptagok az alkorpusz mondataiban 81
5. 2. 4. Az átszövődést tartalmazó mondatok szintaktikai viszonyai 86
5. 2. 4. 1. Alanyi mellékmondatok 86
5. 2. 4. 2. Tárgyi mellékmondatok 88
5. 2. 4. 3. Határozói mellékmondatok 91
5. 2. 4. 4. Jelzői mellékmondatok 93
5. 2. 5. Ha kötőszós mellékmondatok 94
5. 2. 6. Vonatkozó mellékmondatok 95
5. 2. 7. A névmási alany és az igei vonzat kiemelése 95
5. 2. 8. Összefoglalás 96
5. 3. A mondatátszövődés jelenségének vizsgálata
a 815 mondatos alkorpusz alapján 97
5. 3. 1. Adatgyűjtés 97
5. 3. 2. Az alkorpusz mondatainak alárendelés-típusai 98
5. 3. 3. A főmondati alaptagok az alkorpusz mondataiban 101
5. 3. 4. Az átszövődést tartalmazó mondatok szintaktikai viszonyai 106
5. 3. 4. 1. Alanyi mellékmondatok 106
5. 3. 4. 2. Tárgyi mellékmondatok 107
5. 3. 4. 3. Határozói mellékmondatok 109
5. 3. 4. 4. Jelzői mellékmondatok 110
5. 3. 5. Ha kötőszós mellékmondatok 111
5. 3. 6. Vonatkozó mellékmondatok 112
5. 3. 7. A névmási alany és az igei vonzat kiemelése 112
5. 3. 8. Összefoglalás 113
6. A kettős állítmány jelenségének vizsgálata a mai magyar nyelvben 115
6. 1. Bevezetés 115
6. 2. A kettős állítmány jelenségéről 115
6. 2. 1. A kettős állítmány a szakirodalomban 115
6. 2. 2. Terjed vagy nem terjed? 119
6. 3. Gyakorisági felmérés a kell szót tartalmazó mondatokról 123
6. 3. 1. Módszertani kérdések 123
6. 3. 2. A vizsgálat eredménye 124
6. 4. A kettős állítmány terjedésének kérdéséről 129
6. 4. 1. A felszólító módú igealakkal kifejezhető többlet 129
6. 4. 2. Két kiemelt gyakoriságú szerkezet 131
6. 5. A kettős állítmány szerkezeti jellegzetességei 133
6. 5. 1. Bevezetés, a vizsgált anyag, a vizsgálati szempontok 133
6. 5. 2. A kettős állítmány és a mondatátszövődés 134
6. 5. 2. 1. Kettős állítmány átszövődés nélkül 134
6. 5. 2. 2. Kettős állítmány átszövődéssel 137
6. 5. 2. 3. Az átszövődő mondatrész szintaktikai szerepe 139
6. 5. 3. Összegzés, a vizsgálat eredményei 141
7. A ragátszövődés jelenségének vizsgálata a mai magyar nyelvben 143
7. 1. Bevezetés 143
7. 2. A ragátszövődés a szakirodalomban 143
7. 3. A ragátszövődés vizsgálata
beszélt és írott nyelvi mondatok felhasználásával 145
7. 3. 1. Az első és a második tagmondat közötti kapcsolat 145
7. 3. 2. A vonatkozó névmási kötőszó 146
7. 3. 3. A második tagmondat 148
7. 3. 4. A harmadik tagmondat 150
7. 4. A ragátszövődéses mondatok sémája 151
7. 5. A ragátszövődés megítélése és elemzési lehetőségei 151
7. 5. 1. A kutatás célja, a vizsgálat szempontjai 151
7. 5. 2. A ragátszövődés különböző típusainak megítélése 152
7. 5. 3. A ragátszövődés különböző típusainak ábrázolása 155
7. 5. 4. A vizsgálat eredményének összefoglalása 157
7. 6. A ragátszövődés szintaktikai jellegzetességei 158
7. 6. 1. Bevezetés, a vizsgált anyag, a vizsgálati szempontok 158
7. 6. 2. A ragátszövődés és a mondatátszövődés 159
7. 6. 2. 1. A második tagmondat alaptagjának vizsgálata 159
7. 6. 2. 2. Az alárendelés típusa
az első és a második tagmondat között 162
7. 6. 2. 3. Az alárendelés típusa
a második és a harmadik tagmondat között 163
7. 6. 2. 4. A harmadik tagmondat állítmánya 164
7. 6. 2. 5. A vonatkozó névmási kötőszó,
vagyis mely esetekben beszélhetünk átszövődésről 167
7. 6. 3. Összegzés, a vizsgálat eredményei 170
8. Összegzés, az eredmények bemutatása, kitekintés 171
Köszönetnyilvánítás 175
Felhasznált irodalom 176
Mellékletek 182
1. Bevezetés
Doktori dolgozatom a mondatátszövődés jelenségével foglalkozik klasszikus grammatikai keretben, címe Mondatátszövődés a mai magyar nyelvben. A disszertáció az első fejezetben a mondatátszövődéssel kapcsolatos szakirodalmi forrásokat mutatja be és értelmezi, igyekszik reflektálni azok megállapításaira. A második fejezetben a mondatátszövődés megítélését mutatja be két attitűdfelmérés alapján, amelyben magyar anyanyelvi beszélők válaszoltak arra a kérdésre, hogy mennyire tartják elfogadhatónak az átszövődött mondatokat. Az első felmérés 2011-ben készült, a célja az volt, hogy kiderüljön, mi a véleményük a magyar nyelvvel különféle kapcsolatban lévő alanyoknak a jelenségről, van-e összefüggés az ítélet és a nyelvi tudatosság között. A második, 2019-ben készült kutatás célja annak felderítése volt, hogy mennyire tartják egyetemi hallgatók elfogadhatónak az átszövődött mondatokat az átszövődés nélkül szerkesztettekhez képest. A fejezet bemutatja a két attitűdfelmérés eredményeit, összeveti az eredményeket, és megpróbál magyarázatot találni az esetleges eltérések okaira.
A dolgozat a harmadik fejezetben a mondatátszövődés jelenségének gyakoriságát mutatja be. Hat írott és hat beszélt nyelvi gyűjtemény alapján tesz megállapításokat arról, hogy a mondatátszövődés mennyire jellemző jelensége a beszélt és írott nyelvi szintaxisnak. A felhasznált anyag 17 707 tagmondatból áll, 1400-1500 tagmondatból szövegtípusonként, amelyekben kb. 10 000 szó található, összesen tehát kb. 120 000 szavas a teljes anyag. Műfajonként mindig egy „régi” és egy „új” anyag szerepel a vizsgálatban, hogy az is látható legyen, hogy az időbeli távolság hatással van-e a mondatátszövődés gyakoriságának alakulására. A fejezet egyik célja az arányok megállapítása a tagmondatok közötti lineáris kapcsolódások, beékelődések és átszövődések között. A másik célja: bemutatni, hogy a beszélt és az írott nyelvi anyag arányai között van-e eltérés, azaz gyakoribb-e a beszélt nyelvben a mondatátszövődés, mint az írott nyelvben.
A negyedik fejezetben, a disszertáció törzsében a mondatátszövődés szerkezeti vizsgálata történik saját gyűjtésű, 1815 átszövődéses mondatot tartalmazó anyag alapján (500 beszélt és 1315 írott nyelvi adattal). A fejezet megpróbálja felrajzolni a mondatátszövődés legfőbb szerkezeti jellegzetességeit az alárendelés fajtája, a főmondatbeli alaptagok és az átszövődött mondat szintaktikai viszonyainak vizsgálatával. Az átszövődött mondatok szerkezetével és részletes szintaktikai vizsgálatával eddig viszonylag kevés szakirodalmi forrás foglalkozott (Zolnai 1926, Szalamin 1978, É. Kiss 1998, Haader 1998), és ezek közül is csupán Xxxxxxxx Xxxx és Xxxxxx Xxx tanulmányában
található behatóbb elemzés élőnyelvi korpusz alapján. A dolgozatnak ezért célja a fenti két szakirodalmi forrás és a saját vizsgálati eredmények egybevetése, valamint a Xxxxxx Xxxxx értekezésében megfogalmazott állításokkal való összehasonlítás is. A teljes anyag vizsgálata mellett az elemzési szempontoknál a dolgozat kitér a beszélt és írott nyelvi adatok közötti esetleges különbségekre is. A szerkezeti vizsgálat főbb szempontjai a következők: az alárendelés típusa; a főmondatbeli alaptagok; a mellékmondatok fajtái; az átszövődött egység mondatrészi szerepe, valamint helye az átszövődött és a visszaalakított mondatban.
Az ötödik és hatodik fejezetben a disszertáció a mondatátszövődés határterületeivel foglalkozik. Az ötödik fejezetben bemutatott egyik ilyen jelenség a kettős állítmány, melyet a Magyar nemzeti szövegtár írott nyelvi anyaga és saját gyűjtésű beszélt nyelvi anyag segítségével mutat be. A szakirodalmi áttekintés után a jelenség terjedésének lehetséges okait vizsgálja gyakorisági felmérés eredményeinek felhasználásával. A felmérés írott és beszélt nyelvi adatokat tartalmazó összetett anyag alapján a főnévi igeneves és a kettős állítmányt tartalmazó szerkezet mellett egyéb kell szót tartalmazó szerkezetek arányait is bemutatja. A dolgozat a jelenség terjedésének okait kutatva a főnévi igeneves és a kettős állítmányt tartalmazó szerkezet ragozásának különbségeire is igyekszik magyarázatot találni, illetve külön foglalkozik a meg/el/azt kell mondjam és a létigét-segédigét tartalmazó felszólító módú igealakos szerkezettel (kell legyen). A gyakorisági vizsgálat után a fejezet egy 230 mondatos, írott és beszélt nyelvi adatokat vegyesen tartalmazó anyag és egy 300 mondatos írott nyelvi anyag segítségével a kettős állítmány szintaktikai jellemzőit mutatja be. Ebben a részben a kettős állítmány és a mondatátszövődés kapcsolatán van a hangsúly. A vizsgálat a kettős állítmány és a mondatátszövődés kapcsolódási pontjait, megvalósulási lehetőségeit, főbb típusait és a hozzá kapcsolódó problémaköröket helyezi a középpontba.
A mondatátszövődés másik különleges fajtája, határterülete a ragátszövődés jelensége, ezt a jelenséget igyekszik bemutatni a disszertáció a hatodik fejezetben saját gyűjtésű élőnyelvi adatok alapján. A fejezet első részének célja, hogy bemutassa a ragátszövődés jellemző vonásait: mikor és hogyan alakul ki, milyen körülmények szükségesek a létrejöttéhez, hogyan érinti a mondatátszövődés jelenségkörét. A fejezet második részének célja, hogy bemutassa a ragátszövődéssel kapcsolatos attitűdöket és elemzési lehetőségeit: hogyan ítélik meg főiskolai hallgatók, illetve hogyan illeszkedik be a felsőoktatásban használt mondatelemzési rendszerbe a ragátszövődést tartalmazó többszörösen összetett mondat. A fejezet harmadik része megpróbálja minél alaposabban
körüljárni a ragátszövődés mint a mondatátszövődés perifériáján található szintaktikai jelenség legfőbb szerkezeti jellegzetességeit. Ehhez egy 210 mondatot tartalmazó, saját gyűjtésű anyagot használ, amely segítségével a jelenség mondatátszövődéssel való érintkezési pontjait igyekszik felderíteni.
A mondatátszövődés jelensége természetesen a fentieken kívül is még rengeteg kutatni való érdekességet rejthet. A további vizsgálatok során is bizonyára felmerülnének olyan témák, részterületek, amelyeknek kibontása a mai magyar nyelv egyik legkülönlegesebb jelenségének megértéséhez vinne közelebb.
2. Szakirodalmi összefoglalás
2. 1. A dolgozat mondatértelmezése
A mondat fogalmának a nyelvészeti szakirodalomban többféle szempontú megközelítése, több meghatározása létezik. A Magyar grammatika értelmezésében a mondat egy vagy több szóból áll, az intonáció lezártsága jellemzi; a legnagyobb nyelvi egység, amely a nyelv szabályai és mintái szerint nyelvi elemekből megszerkeszthető, és a legkisebb olyan nyelvi egység, amely adott beszédhelyzetben közlésegységgé válhat (Kugler 2003: 371).
Xxxxxx Xxxx szerint a mondat mint nyelvi egység csak teoretikusan különíthető el a nyilatkozattól mint beszédegységtől: „Ténylegesen a beszédfolyamatban csak a nyilatkozat észlelhető, a mondat közvetlenül nem. A mondat a beszédfolyamatból elvont típus, amely mintául szolgál további példányok (nyilatkozatok) létrehozásához” (Kugler 2003: 371). A mondat tehát elvont mentális minta, a megnyilatkozás ezzel szemben konkrét, aktuális, ez jelenik meg a kontextusban.
A megnyilatkozás fogalma közvetítő szerepet tölt be a funkcionális nyelvi egységként értett mondat (clause, elemi mondat, tagmondat), valamint a nyelvi tevékenységnek mint társas megismerésnek közeget adó diskurzus (discourse) fogalmai között – írja Tátrai (Tátrai 2009: 361). Előbbi építőeleméül, utóbbi pedig közegéül szolgál a megnyilatkozásnak (uo.). Ha a mondatot funkcionális értelmi egységként értelmezzük, a megnyilatkozás alapvető építőeleme a mondat (uo. 367).
A Nyelvtanban Xxxxxxx Xxxxxx azt írja, írott szövegekben könnyen azonosíthatóak a mondatok, mert kezdetüket nagybetű, végüket záró írásjel jelzi (Imrényi 2017: 663). A beszélt nyelvben a mondatokat formailag az jellemzi, hogy „hangzásegységek is egyben, amelyek határait prozódiai jegyek jelölik, jelölhetik ki” (uo.). A jelentés oldaláról szerinte a mondatot a prototípuselv szerint érdemes megközelíteni, így a prototipikus mondatra az jellemző, hogy valamilyen folyamatot ábrázol; ezt valamilyen közlési funkció kifejezésébe ágyazza; és jelöli a szituációs és szövegbeli kontextushoz fűződő kapcsolatokat (uo.).
A mondatátszövődés jelensége az összetett mondatokban mutatkozik meg. A dolgozatban a mondat fogalmát a Magyar grammatika által bemutatott kritériumoknak megfelelő nyelvi egységekre fogom használni. A korpusz mondatainak többségét nem teljes formájában közlöm, csupán azt a két-három tagmondatot írtam ki/jegyeztem le, amelyekben az átszövődéses szerkezet található. A beszélt nyelvi adatok esetében is legtöbbször ki lehetne tenni a (…)-jelet az idézett tagmondatok elejére és végére (ahogy az
írott nyelvieknél), hiszen a megnyilatkozás általában nem csupán abból a néhány tagmondatból állt.
2. 2. A mondatátszövődés jelenségéről
2. 2. 1. A mondatátszövődés fogalmának szakirodalmi áttekintése
2. 2. 1. 1. A legkorábbi értelmezések
A jelenséget először Xxxxxxx Xxxxxxxx említette meg a magyar kötőszókról szóló tanulmányában, ám ő még nem nevezte mondatátszövődésnek (Simonyi 1882: 83). Ezt írja: „A mellékmondat kettéválásának van (…) egy esete, (…) itt az első rész (…) hangsúllyal van kiemelve, de e kiemelés nem úgy történik, hogy magának a mellékmondatnak igéje előtt foglalna helyet a hangsúlyos mondatrész, mint szabály szerint kellene, hanem különös attractióval úgy, hogy a főmondat igéje elé helyezkedik” (Simonyi 1882: 83). Az elnevezést Xxxxx Xxxxx (és később Xxxxxxx Xxxxxxxx) használta először, de más jelenségre, „az úgynevezett attractió-ra, vagyis a vonatkozó névmásnak a mellékmondatból a főmondatba, az illető jelzett szó elé való átvonására” (Zolnai 1926: 40). Ettől a műszótól függetlenül alkotta meg Xxxxxx Xxxxx a mai értelemben használt mondatátszövődés elnevezést (uo. 40).
Hosszabban is először Xxxxxx Xxxxx foglalkozott a mondatátszövődéssel, ez volt a címe székfoglaló értekezésének, amelyet 1924. június 2-án olvasott fel. Úgy határozza meg a mondatátszövődést, hogy „az összetett mondat alakulásának egy sajátságos módja (…), amely az egyes mondatok különös elhelyezkedésében nyilvánul, s amelyet más nyelvekben is megfigyeltek ugyan, de részletesebben (…) nem tanulmányoztak, s oly sokféle és érdekes változatban, mint a magyarban, másutt aligha fordul elő” (Zolnai 1926: 3). Zolnai beszél a tagmondatok sorrendjéről és a beékelődésről, és azt írja, hogy az egyszerű beékelődéseken kívül a magyarban a legrégebbi idők óta találkozhatunk a mondatfűzés egy bonyolultabb jelenségével is, amelyet nem közbevetésnek vagy közbeékelésnek, hanem mondatátszövődésnek nevezhetünk (uo. 5). A jelenség lényege szerinte az, hogy az összetett mondat a mellékmondat bizonyos részével indul meg, utána a főmondat következik, majd a mellékmondat többi része követi a kötőszóval vagy vonatkozó névmással, az esetek legnagyobb részében úgy, hogy a mellékmondat kötőszava egyből a főmondat után kap helyet (uo. 5).
Xxxxxx Xxxxx tipizálásának alapját a kötőszók adják. Mondatátszövődés szerinte előfordulhat egyrészt hogy kötőszós mellékmondatokban: a hogy kötőszós
mellékmondatnak „alkalmasint minden fajtájával” megtörténhet a főmondatával való átszövődése, általában főként a tárgyi mellékmondatokon, amelyek megfelelő igéjű (pl. akar, említ, gondol, hall, hisz, ígér, kíván, lát mond, tud stb.) főmondatokhoz tartoznak (Zolnai 1926: 14). Igen gyakori a jelenség szerinte az alanyi mellékmondatok esetében is, amelyek olyan állítmányú főmondatoktól függenek, mint a lehet, úgy tetszik, eszébe jut, hajszálon múlik stb., illetve névszói állítmányú főmondatok mellett (bizonyos, biztos, igaz, kár, lehetetlen, ritkaság, régen (van), szabad stb.) (uo.). Xxxxxx Xxxxx azt írja, hogy a jelenség előfordul másfajta mellékmondatokkal is, például célhatározóival (átmegy, hogy stb.), okhatározóival (büszkének vallja magát, hogy), következményessel (nincs olyan nap, hogy) és „egyébfélével” (uo.).
Mondatátszövődés Xxxxxx Xxxxx szerint történhet ha kötőszós (egyik népnyelvi példája: A macskát legnagyobb mérgem ha vertyogtattyátok) (Zolnai 1926: 17), mert kötőszós (egyetlen írott nyelvi példája: Ilyen félre tekintő, merengő szemek, ne félj, mert nem állanak veled bizalmas szóba – azt írja, bizonyára sokszor hallható az élőbeszédben, noha véletlenül nincs adatom rá”) (uo.) és mikor kötőszós időhatározó (egyetlen példája: Az uramat tizenöt esztendős se vótam mikó mékszerettem – azt írja, „szintén közönséges mondatfűzés lehet az élőnyelvben”) (uo. 18) mellékmondatokkal is. Emellett szerinte a kérdő névmással kapcsolt függő kérdések (tárgyi mellékmondatok) „igen közönségesek ilyen mondatátszövődéssel” (uo. 18), valamint jelzői, illetve vonatkozó mellékmondatok is átszövődhetnek (például: A költséget, nem akadt, a ki viselje) (uo. 19). Xxxxxx Xxxxx közöl kötőszó nélküli átszövődéses mondatokat is (ma ezeknek a többségét kettős állítmányúnak tartjuk) (uo. 20–21).
2. 2. 1. 2. A mondatátszövődés generatív grammatikai értelmezése
A mondatátszövődés fogalmát generatív grammatikai keretben É. Xxxx Xxxxxxx fogalmazta meg: „az indoeurópai nyelvek transzformációs generatív leírásaiban emelésnek nevezett szintaktikai művelet változata; az emelésnek a topicra és fókuszra épülő szintaktikai rendszer keretei között való sajátos változata” (É. Kiss: 1979: 94). A magyar emelő szabályok a beágyazott mondat topicját vagy fókuszát emelhetik a főmondat topicjává, illetve fókuszává (uo. 95). Olyan mondatok esetében, melyek idéző vagy modális segédige jellegű igét vagy modális állítmányú melléknevet tartalmaznak, és fókusz vagy topic szerepű, hogy vagy ha kötőszóval bevezetett alanyi vagy tárgyi mellékmondattal rendelkeznek, a mellékmondattal együtt generált névmási elem helyére (mely a
mellékmondatot a főmondaton belül képviseli, tehát a főmondatban topicként vagy fókuszként szerepel), a beágyazott mondat egy elemét felvihetjük (uo. 100).
A magyar mondatszerkezet generatív leírása című könyvében É. Xxxx Xxxxxxx azt írja, a magyar topik- és fókuszemelés csak bizonyos főmondati igék esetében mehet végbe, másik feltétele pedig, hogy a beágyazott mondat a főmondat után álljon (É. Kiss 1983: 82). A kiemelés hasonló módon megy végbe, a fókuszból való kiemelés korlátozottabb: kevesebb típusú mondatból, kevesebb ige esetén lehetséges (uo.). Topikemeléskor a beágyazott mondat topikját főmondati topikpozícióba emeljük; a topikalizált mondatrészek közül bármelyik és bármennyi kiemelhető (uo. 82–3). Xxxxxxx: Ezt a többiek estig nem hiszem, hogy megtudnák (uo. 83). Topikemelés nem csak topik nélküli, hanem topikalizált főmondat esetén is lehetséges (uo.). Emellett bármilyen mélyen beágyazott mondatból megvalósulhat, és a kiemelt mondatrésznek nem kötelező a legfelső mondat topikpozíciójába kerülni (uo.). A példája: Xxxxxxxxxx, hogy az anyámmal nem engedem, hogy rosszul bánjanak (uo.). A topikemelés ciklusról ciklusra haladva történik, minden ciklusban csak egy mondathatárt keresztez (uo. 83–4).
É. Xxxx Xxxxxxx szerint a következő mondatfajtákból történhet topikemelés: hogy kötőszós mellékmondatok, ha kötőszós mellékmondatok, amikor kötőszói névmással bevezetett mellékmondatok (ezt korábbi tanulmányában még elutasította) és vonatkozó névmással bevezetett mellékmondatok (a nincs és van ige esetében) (ez sem szerepelt korábbi publikációjában) (É. Kiss 1983: 84). Topik- és fókuszemelés esetén a beágyazott mondatot a főmondaton belül képviselő mutató névmás hiányzik (egyik példája: A férjemet 15 éves voltam akkor, amikor megismertem – amely mondat nem feltétlenül hibás, ráadásul több példát is találni utalószó megjelenésére a korpuszokban), mert a beágyazott mondatból kiemelt mondatrész az üres névmási elem helyére kerül (uo. 85). Erre szerinte morfológiai bizonyíték, hogy ha tárgyi mellékmondatból alanyesetű főnévi csoportot emelünk ki, a főmondatban tárgyragot kap, ahogy a megjelenő mutató névmás, mert ugyanarra a helyre kerül, a tárgyesetű főnévi csoportnak rendelődik alá (uo.). A topik kiemelése megelőzi az ige tárggyal való egyeztetését, és a beágyazott mondat igéje is a kiemelt tárggyal egyezik (uo.).
A fókuszemelés mindig csak egy mondatrészre korlátozódik – írja É. Xxxx Xxxxxxx (É. Kiss 1983: 86). Igei fókusz nem emelhető ki, egyébként úgy megy végbe, mint a topikemelés; a kiemelendő bővítményt a beágyazott mondat fókuszából a mátrix mondat fókuszába visszük a névmási elem csomópontján keresztül, ciklusról ciklusra haladva (uo.). Különbség szerinte, hogy itt kevesebb fajta ige szerepelhet, amelyek mind tárgyi
mellékmondatot vonzanak, úgyhogy fókuszemelés csak hogy és ha kötőszavas mellékmondat esetén lehetséges (uo. 87). Ez É. Xxxx Xxxxxxx szerint azért lehet így, mert a fókusz „központibb, belsőbb, lényegibb része a mondatszerkezetnek”, így „jobban zavarhatja a megértést, ha a beágyazott mondatnak a fókusza nincs a helyén, illetve a mátrix mondatnak a fókuszában áll idegen bővítmény” (uo.).
Fontos, hogy ha egy tagmondat fókuszpozíciója fókuszemelés miatt üressé válik, minden esetben újra ki kell tölteni, tehát meg kell ismételni a tagmondatban a fókuszképzést (É. Kiss 1983: 88). Egyik példája: Azt mondják, hogy csak Xxxxx volt ügyes a meccsen. – * Xxxx Xxxxxx mondják, hogy volt ügyes a meccsen. – Xxxx Xxxxxx mondják, hogy ügyes volt a meccsen (uo.).
Xxxxxxx Xxxxxx a Strukturális magyar nyelvtanban ír a fókuszemelésről, illetve a
„’mondatátszövődés’ néven ismert jelenség”-ről (Kenesei 1992: 607). Ilyenkor szerinte a beágyazott mondatból, ami a főmondati ige bővítménye, „az egyik argumentum vagy szabad szintagma a főmondat véges alakú igéje mellé kerül, és annak fókuszaként értelmeződik” (uo.). Ha olyan összetevőt emelünk az alsó mondatból a felsőnek a fókuszába, „amelynek inherens esete van, az megtartja esetét”, egyik példája: Xxxxx ötre mondta, hogy jön (uo. 609).
Xxxxxxx Xxxxxx szerint ezekben a mondatokban is két láncba tartoznak az elmozdított összetevők; „egy operátor–változó típusúba és egy expletivum–argumentum fajtájúba, amelyben „az accusativust az ige hozzárendeli az expletivum pozícióját elfoglaló szabad szintagmákhoz”, de morfológiai esetként nem jelenik meg, mert az inherens eset erősebb, mint a szerkezeti (uo.). Ha a felső mondat igéje adja az accusativust, csak fókuszba emelt összetevőnek adhatja, mert a topikba mozgatott szintagmával nincs egyeztetve a ragozása (uo.).
É. Xxxx Xxxxxxx az Új magyar nyelvtanban azt írja, hogy olyan összetett mondatokról van szó, amelyekben „látszólag összekeveredik a tagmondatok anyaga”, egyes elemek nem abban a tagmondatban állnak, amelybe jelentéstanilag tartoznak, és a jelenség „rávilágít a magyar mondatszerkezet természetére, az alapvető mondattani szabályok működésére, számos mondattani elvre, megszorításra” (É. Kiss 1998: 156). A mondatátszövődés szerinte olyan jellegű művelet, mint a fókuszkiemelés, a kvantorkiemelés és a topikalizáció; ezeknek a mondathatáron átívelő változata (uo. 157). Egy mondat fókusz-, kvantor- és topikpozícióját nem csak az adott tagmondat igéjének vonzataival, hanem az alárendelt tagmondatok igevonzataival is kitölthetjük (uo. 159). A
mondatátszövődés tehát szerinte a mondathatáron átívelő operátor- (fókusz-, kvantor-) kiemelés, illetve mondathatáron átívelő topikalizáció (uo.).
Az É. Xxxx Xxxxxxx által képviselt generatív keretben a mondatátszövődés a fókuszkiemelés, a kvantorkiemelés és a topikalizáció eredménye, melyet ugyanazok a nyelvtani elvek, megszorítások korlátoznak, mint a mondattan egyéb területeit (É. Kiss 1998: 167). É. Xxxx Xxxxxxx a mondatátszövődést két jelenségre osztja fel: egy szigorúbban korlátozott, hosszú operátorkiemelésnek nevezett műveletre és egy lazább, távolsági topikalizációnak nevezett jelenségre (uo.). Hosszú operátorkiemelésnél egy fókusz vagy disztributív kvantor jegyű összetevőt nem a saját tagmondatában, hanem egy fölérendelt tagmondatban viszünk fókusz-, illetve kvantorpozícióba (ha az alárendelt mondat a fölérendelt igének bővítménye, tárgyi és alanyi mellékmondat esetében) (uo. 167–8). Távolsági topikalizáció esetén a főmondatban olyan topik van, amely a főigének nem vonzata, és ugyanarra a megnevezettre vonatkozik, mint az alárendelt mondat rejtett vagy kitett névmással kifejezett topikja (részletesen lásd lentebb) (uo. 168).
Jelen dolgozat a generatív megközelítéssel és a megszorításokkal csupán annyiban foglalkozik, hogy nagyobb korpusz alapján (Xxxxxx Xxx vizsgálataihoz hasonlóan) tüzetesebben szemügyre veszi az É. Xxxx Xxxxxxx által felállított szigorú megkötéseket.
2. 2. 1. 3. A mondatátszövődés klasszikus grammatikai értelmezése
Xxxxxx Xxxxx értekezése után a mondatátszövődés kérdése nem kapott nagyobb figyelmet, az akadémiai nyelvtanban (A mai magyar nyelv rendszere) Xxxxxx Xxxxxx A mondatok rendje című fejezetben foglalkozik a jelenséggel (Farkas 1962: 453–4). Definíciója szerint akkor beszélünk átszövődésről, ha a mellékmondat egy kiemelt része előbbre kerül az alárendelő összetett mondatban, „annyira, hogy nemcsak mellékmondatát, hanem még a főmondatot is megelőzheti” (uo.). Szerinte ez azt jelenti, hogy „a főmondat tulajdonképpen a mellékmondat részei közé látszik ékelődni” (uo. 454). A közbeékelődés és az átszövődés között azonban fontos különbségnek tartja, hogy beékelődés esetén a beszédben szünetet tartunk, írásban vesszőt teszünk, átszövődéskor azonban hiányzik a szünet vagy a vessző (uo.). Átszövődés Xxxxxx Xxxxxx xzerint leggyakrabban hogy és ha kötőszós mellékmondatokkal történik, a főmondat állítmánya pedig „sok esetben akarást, észrevevést stb. jelentő ige”, illetve a „lehet, bizonyos, igaz, kár, szabad stb.” (uo.).
A Xxxx Xxxxx xxtal szerkesztett A mai magyar nyelv egyetemi tankönyv egyáltalán nem beszél mondatátszövődésről, Xxxx Xxxxx „módosító értelmű főmondatról” és
módosító mondatrészletekről ír: szerinte ennek az az érdekessége, hogy
„mondatzsugorításkor nem a mellékmondat olvasztható ebbe mondatrészként, hanem éppen fordítva: a főmondat a mellékmondatba, vö.: Pista, úgy vélem, beteg” (Rácz 1971: 377). A Xxxxxx Xxxxxx xzerkesztette Mai magyar nyelvünk című kötet az átszövődést mint szerkesztésbeli hibát említi, ami „abban áll, hogy az egyik tagmondatnak valamely részlete a gondatlan fogalmazás következtében átkerült a másik tagmondatba” (Rácz 1976: 71). Ezek után érdemben H. Xxxxxx Xxxxx xezdett a kérdéssel foglalkozni (H. Moxxxx 0968), illetve Xxxxxxxx Xxxx, aki saját definíciót nem ad a jelenségre, viszont saját anyag alapján sorra veszi a mondatátszövődés formáit, főbb típusait, változatait (Szalamin 1978: 296– 303). Rendszerezéséről a dolgozat későbbi fejezeteiben lesz szó.
H. Xxxxxx Xxxxx Xxxxxxxx xzók és módosító mondatrészletek a mai magyar nyelvben című könyvében a modalitás felől közelíti meg a kérdést (H. Moxxxx 0968). Azt írja a szintaktikailag kötött összetett mondatokról, hogy ezekben a mondanivaló legfontosabb részét nem a fő-, hanem a mellékmondat tartalmazza, a főmondat csak valamilyen mellékes információt közöl arról, milyen a beszélő viszonya a mellékmondati közléshez (H. Moxxxx 0968: 45). Az ilyen mondatokban „a súlytalanabb főmondat gyakran kerül a mellékmondat mögé, illetőleg annak részei közé is” (uo.). Az erősen csökkent értékű főmondat néha a mondat belső hierarchiájában is lejjebb csúszik, a mondat valamelyik bővítményének rendelődik alá (uo. 49). Ezek a szintaktikailag kötött kifejezések merev, megmerevedett főmondatok, amelyeket H. Xxxxxx Xxxxx xódosító mondatrészleteknek nevez (uo. 52). Ezek a szavak és kifejezések nem egyszer feltűnnek a mondatátszövődéses összetett mondatok főmondatának alaptagjaként.
H. Xxxxxx Xxxxx X tartalmatlan hogy kötőszós összetett mondatok típusai szemantikai szempontból című munkájában a külső viszonyú szavak több jelentéscsoportját állítja fel: lelki tevékenység; közlés; aktív ráhatás; érzelmi, értelmi, erkölcsi minősítés; akarati állásfoglalás; létezésmód; szerep, minőség, összefüggés, viszony; érdemesség; alkalmasság, felhasználás; hasznosság; megvalósítás; intenzitás; biztosítás stb. (H. Moxxxx 0977: 96–8). Ezek a jelentéscsoportok jellemzők a mondatátszövődéses mondatok alaptagjaira is.
Xxxxxx Xxx xzerint a mondatátszövődést a mindennapok kommunikációja hozza létre, és feltehetően mindig is létezett, „mióta a hypotaxis megjelent nyelvünkben”, tehát az ősmagyar kor óta biztosan, első írásos nyomaival már a kódexekben találkozunk (Haader 1998: 318). Az alárendelő mondatok használata során jelentkezik, tipikus parole jelenség (Haader 1999: 289). A mondatátszövődés lényege Xxxxxx Xxx xzerint az, hogy az
alárendelő összetett mondat tagmondatainak anyaga bizonyos mértékig összekeveredik, egybeszövődik; az eredetileg főmondat–mellékmondat sorrendű tagmondategyüttesben a mellékmondat egyes részei a főmondat elé kerülnek, de nem elkülönülve attól (az beékelődés lenne), hanem anélkül, hogy új hangszakasz kezdődne (Haader 1998: 318).
Arxx x kérdésre, hogy vajon miért ilyen népszerű kezdettől fogva a mindennapi kommunikációban a mondatátszövődés, Xxxxxx Xxx xzerint a válasz az információközlés sorrendisége (Haader 1998: 318). A mellékmondatból előrehozzuk azt, ami az információ fontos része, és ezt követi a főmondat (uo.). Amikor az információ lényege a mellékmondatban van, az a főmondat típusát is elárulja: „többnyire agyonhasznált, devalválódott, értékelő vagy modális jellegű főmondatok következnek a kiemelt információra” (uo.). Így elsősorban alanyi és tárgyi tagmondategyüttesek szövődnek át, az információközlés fontosságának szempontjából az értelmezőt pedig a mondatátszövődés ellenpólusának tarthatjuk (uo.).
A magyar nyelv könyve főiskolai tankönyvben Xxxxxx Xxxxx xx Adamikné Xxxxx Xxxx xz összetett mondat tárgyalásakor említi meg a mondatátszövődést: „a mindennapi beszédtevékenységben előfordul, hogy a beszélő gondolatai nem mindig szabályos logikai rendben követik egymást, hanem gyakran kereszteződnek, és bonyolult módon egymásba szövődnek”, erre az írott nyelvből is van példa (Király L. – A. Jászó A. 2007: 474). Megkülönböztetik egymástól a közbeékelést és az átszövődést, utóbbi esetében szerintük a főmondat és a mellékmondat között nincs szünet (uo.). A mondatátszövődés két típusát különítik el; az egyik, amikor „a főmondat teljesen beleszövődik a mellékmondatba”, ez a szerzők szerint leggyakrabban akkor valósul meg, amikor a főmondatban a kell az állítmány, a mellékmondat hogy kötőszós, a példájuk: Kell, hogy elmenjek hozzá – El kell menjek hozzá (ez kettős állítmány) (uo.). Azt írják, „a teljes átszövődés jellegzetessége főleg bizonyos típusú alanyi és tárgyi mellékmondatok körében fordul elő” (uo.).
A mondatátszövődés másik típusa Xxxxxx Xxxxx xx Adamikné Xxxxx Xxxx xzerint a részleges átszövődés, amikor „az összetett mondatot a főmondattal kezdjük, e mögé kerül a mellékmondat egyik kiemelt része, majd ez után következik hogy kötőszós kapcsolással a mellékmondat többi része” (Király L. – A. Jászó A. 2007: 474). Egyik példájuk: Én nem emlékszem éjszaka, hogy jég esett volna (uo.).
A Magyar grammatika egyetemi tankönyvben Xxxxxx Xxx xz alárendelő összetett mondatok kérdéseinek bemutatásakor említi meg a mondatátszövődést: „ilyenkor a mellékmondatból bizonyos összetevők a főmondatba helyeződnek át, de nem közbevetést eredményezve, hanem beleszövődve” (Haader 2003: 475).
2. 2. 1. 4. A mondatátszövődés kognitív grammatikai értelmezése
Az Osiris Kiadó Nyelvtan című könyvében az összetett mondatokkal foglalkozó fejezetben Xxxxxx Xxxx ír a mondatátszövődésről kognitív nyelvészeti keretben (Kugler 2017). Szerinte a mondatátszövődés lényege az, hogy a szerkezetben bizonyos megoldások (a hogy kötőszó és a több jelenettel magyarázható több, akár különböző alanyt vonzó ige) utalnak a mintázat összetett, alárendelő jellegére; miközben a jelenetek az elemi mondatokra jellemző, legnagyobb fokú integráltságban reprezentálódnak, nem elkülöníthető tagmondatokban (Kugler 2017: 884). A két igealak és a hogy kötőszó Xxxxxx Xxxx szerint az alárendelő mintázattal rokonítják a szerkezetet, a mondatátszövődésben azonban nem határolható el egymástól fő- és mellékmondat, a két jelenet integráltságának ez a foka pedig az egyszerű mondattal rokonítja a szerkezetet (uo.). Az elemi mondat bizonyos konstrukciói és az alárendelő mintázatok is motiválták (a szerkezetek formai hasonlóságának segítségével) a mondatátszövődést mint új mintázat létrejöttét (uo.).
Xxxxxx Xxxx azt is írja, hogy a mondatátszövődés lényege, hogy a szerkezet egyrészt felmutatja az alárendelő összetett mondat sajátosságait (tipikus a hogy kötőszó, illetve a több jelenettel magyarázható több, különböző paradigmatikus értéket képviselő igealak), másrészt a jelenetek olyan nagy fokban integrálódnak, hogy nem lehet a szerkezetet tagmondatokra bontani (Kugler 2018: 123). A mondatátszövődés részlegesen alárendelő mintázatot követ: olyan, főmondatként is előforduló szavak és kifejezések alakítják ki, amelyek a megnyilatkozó vagy egy másik személy mentális működését, észlelését, értelmezését, vélekedését, viszonyulását, érzelmi, akarati állapotát, verbális aktivitását fejezik ki, ezt fejti ki a tipikusan hogy kötőszós mellékmondat (Kugler 2017: 884–5). Értékelő, minősítő nem igei kifejezések esetén a mellékmondat a jellemzettet dolgozza ki, és gyakori, hogy az értékelés modális jellegű (uo. 885).
Xxxxxx Xxxx szerint a mondatátszövődés sajátossága az, hogy egyszerre valósul meg benne a jelenetek analitikus és szintetikus megkonstruálása: az analitikusság abban mutatkozik meg, hogy a szükségszerűség/elvárás (például kell) és az elvárt, potenciális jelenet (például ez erőt adjon) elkülönül, mert két körülhatárolható folyamatként, lehorgonyozva, azaz külön-külön igealakkal reprezentálódik (Kugler 2018: 123). A szintetikusság pedig Xxxxxx Xxxx szerint abban mutatkozik meg, hogy a két jelenet nem különül el, hanem integrálódik; a teljes szerkezet magmondata az erőt kell (hogy) adjon lánc (uo. 124). A mondatátszövődés konstrukciója így különbözik mind az alárendelő mintázattól, mind az elemi mondat begyakorlott megoldásától (uo.).
2. 2. 1. 5. Történeti és nyelvjárási szempontú megközelítések, mondatátszövődés a legfontosabb nyelvművelő kiadványokban
A mondatátszövődés történeti aspektusait, előfordulásait mutatják be a történeti grammatikák. Már Simonyi Xxxxxxxx és Xxxxxx Xxxxx xs említi, hogy mondatátszövődéssel a legkorábbi szövegeinkben is találkozunk, például hogy kötőszós mellékmondat átszövődésére „(…) már a XV. század második feléből való Bécsi Kódexben, legrégibb bibliafordításunk maradványában találunk példát”, és Xxxxxx Xxxxx xöbb kódexből is közöl még mondatokat (Zolnai 1926: 6). Xxxxxx Xxxxx xzerint sűrűn találkozunk ezzel a típusú mondatátszövődéssel a régi magyar levelekben és jegyzőkönyvekben is, erre is rengeteg példát közöl (uo. 7–9). Szerinte azonban nem csak az „élőbeszédhez közelebb álló levelekben és tanúvallomásokat híven visszaadó jegyzőkönyvekben, hanem régi irodalmunk íróművészeinek munkáiban is sűrűn fordul elő ez a nyelvünkre nézve jellemző átszövődéses mondatfűzés” (idéz például Xxxxxxx Xxxxxxxx xx Xxxxx Xxxxxxxxxx) (uo. 9).
Ha kötőszós mellékmondatra a régi nyelvből Xxxxxx Xxxxx xsak egy példát hoz, kérdő névmással kapcsolt függő kérdésekre azonban többet is (uo. 16, 18).
A történeti mondattanok közül Xxxxxx Xxxxx xönyve (Berrár 1957) nem említi a mondatátszövődést, Xxxxx Xxxxx Xagyar történeti mondattana viszont A mondatok rendje című fejezetben tárgyalja (Klemm 1942: 646). Xxxxx Xxxxx xzt írja: „különösen a közbeszédben fordul elő, ezért találkozunk vele oly gyakran régi magyar levelekben, tanúvallomásokban, továbbá a mai magyar népnyelvben; de előfordul az irodalomban is régen és ma egyaránt” (uo.).
Xxxxx Xxxxx xöbb fajtáját különbözteti meg az átszövődésnek. Az első, amikor a főmondat a maga egészében beleszövődik a mellékmondatba úgy, hogy a mellékmondat egyes részei a főmondat elé kerülnek, ez után következik a mellékmondat többi része kötőszóval vagy vonatkozó névmással (néha a kötőszó beljebb kerül vagy elmarad) (uo.). Mondatátszövődés esetén néha a mellékmondat alanya vagy más mondatrésze a főmondat tárgyas ragozású állítmányához alkalmazkodik („attractio”) úgy, hogy „ennek tárgyává lesz” (uo. 648). Néha pedig a főmondat tárgyas ragozású állítmányának alakja alkalmazkodik a mellékmondathoz úgy, hogy „alanyilag ragozzák a megelőző vonatkozó névmás hatására” (uo.).
A mondatátszövődés második fajtája Xxxxx Xxxxx xzerint az, amikor az összetett mondat a főmondati állítmánnyal kezdődik, e mögé kerül a főmondatba a mellékmondat
valamelyik része, majd ez után következik a mellékmondat többi része, általában hogy kötőszóval (Klemm 1942: 648–9). A mellékmondat alanya így a főmondatba kerülve a tárgyas ragozású állítmány hatására tárgyragot kap (uo. 649). A harmadik típusnak Xxxxx Xxxxx xzt tartja, amikor az egész mellékmondat beleszövődik a főmondatba (uo.). A példáit inkább beékelődésnek vagy közbevetésnek lehet tekinteni.
A nagy lélegzetű A magyar nyelv történeti nyelvtanában Xxxxx Xxxxxx xx az átszövődésről: „A mondatátszövődés leggyakoribb formájában a főmondat nagyobb része a mellékmondat előtt helyezkedik el; a mellékmondat valamely részlete mindezt megelőzve a mondat élére kerül; a mellékmondat kötőszava és zöme pedig követi a főmondatot” (Wacha 1995: 150). A mondatátszövődést szerinte mind a kései ómagyar korból származó levelekben és kódexekben, mind a mai nyelvjárásokban és a köznyelvben annak igénye szüli, hogy a több mondategységen átívelő téma vagy fókuszbeli elem a mondat elejére kerüljön (uo.). Az átszövődés a szintaktikai viszonyok módosulásával is járhat, amikor az elmozdított részletek nem olyan mondatrészként jelennek meg, ahogyan valamilyen hasonló, de önálló mondatot alkotó mondategységben szerepelnének (uo.). Sokszor kötött bővítmény, például tárgy szerepel a várható alany helyett; a kérdés, a kérdezett mondatrész pedig a mondat főhíreként viselkedik (uo. 150–1). A nyelvemlékekből arra is van példa, hogy a mellékmondat kezdi a mondatot, és az ő alanya kerül az egész mondat témájaként a mondat élére (uo. 151).
Xxxxxx Xxx x Magyar nyelvtörténet könyvben azt írja, hogy az ómagyar korban elsősorban a tárgyi mellékmondatok szövődnek bele főmondatukba (Haader 2005a: 510). Idézett példája (AporK. 217: „Cristusth meg halla hogy fel Tamada” – „Meghallá, hogy Krxxxxxx xeltámada”) azokkal a mondatokkal mutat rokonságot, amelyek a népmesékben sűrűn előfordulnak, egy saját vizsgálatban ezeket tekintettem kérdésesnek (pl.
„Megmutatom a lovakat is, hogy hol vannak és hogy milyenek”), mert lehetnének talán értelmezős alárendelésként vagy (ahogy Xxxxxx Xxxxx xelhívta rá a figyelmemet előopponensi véleményében) magyarázó mellérendelésként (is) elemezhetők: Megmutatom a lovakat is, vagyis/azaz azt, hogy hol vannak. Xxxxxx Xxxxx xzerint a mondat inkább helyreigazító magyarázó mellérendelő, mivel szabályos esetbeli egyeztetés sincsen a szerkezetben. Xxxxxx Xxx példájához képest a szórend persze különbözik, de mindenképpen elgondolkodtató a kérdés.
Xxxxxx Xxx xzt írja, hogy a középmagyar korban a tagmondatsorrendbeli változások közül jelentős a beékelődött főmondatok gyakoribbá válása; ez leginkább a beszélt nyelvben gyakran használt idéző és értékelő jellegű főmondatokat érinti (Haader
2005b: 680). Tartalomkifejtésnél a közlendő lényegét a mellékmondat tartalmazza, a főmondatok hajlamosak a devalválódásra (értékvesztésre): ezt sokszor zárójel is jelzi, egyes típusokban az egykori főmondat már csak módosító elemként jelenik meg (uo.). A mondatrend lazábbá válását mutatják az egyre gyakoribbá váló mondatátszövődések is (uo.). A középmagyar szövegekben gyakrabban találkozni értelmezői jellegű mondatokkal, amelyek hasonló beszédszituációs okok miatt keletkezhettek, mint a mondatátszövődés (uo.).
Az újabb magyar korban Xxxxxx Xxx xzerint a beszélt nyelv vizsgálatával nagyobb figyelem fordul a mondatátszövődésre, ami a beszélt nyelvben igen régi, csak az írott nyelvben igyekezték kiküszöbölni, például az ómagyarban a DebrK.-ben: „saz ǫ hugat laxxxx · xxxx x az o huga > immar el venult volna” (Haader 2005c: 843). Ilyen jellegű adatot mutattam be fentebb népmesei szövegből, a kérdéssel érdemes lehet később bővebben foglalkozni. Átszövődések az ó- és középmagyarban is vannak, igazi hatást azonban ebben a korszakban ér el ez a szerkesztésmód (uo. 843–4). A mondatátszövődés kialakulásának feltétele a hogy kötőszós mellékmondat (a vonatkozó névmási jóval ritkább) és a tágabb értelemben vett modális alaptag (uo. 844). Utalószó általában nincs a főmondatban, de erre vannak kivételek (uo.). A mai beszélt nyelvben Xxxxxx Xxx xzerint rengeteg a mondatátszövődés, amelyek pragmatikai vagy grammatikai szempontból lehetnek akár hibásak is (uo.). Az előreszövődött mondatrész az alaptag hatására más esetbe kerülhet, vagy az alaptag ragozása is megváltozhat az átszövődött rész hatására (uo.). Az elfogadhatóságukat a beszélők különbözően ítélik meg (uo.). A beszélt nyelv hatására a mondatátszövődés egyre gyakoribb az írott és a tudományos nyelvben is (uo.).
Több szerző is a nyelvjárási mondattanhoz kapcsolódóan ír a mondatátszövődés jelenségéről, Xxxxxx Xxxxx xőleg Xxxxx Xxxxx (Az adavidéki nyelvjárás, fő tekintettel a mondattani sajátságokra) és Xxxxx Xxxx (A melléknévi mondatok népies használata) népnyelvi adataiból idéz hogy kötőszós átszövődéses mondatokat (Zolnai 1926: 10–11). Ha kötőszós mondatokra (uo. 17) és jelzői, illetve vonatkozó átszövődéses mellékmondatokra is hoz népnyelvi példákat (uo. 20).
Xxxx Xxxx x rábaközi Mihályi nyelvjárásában mutatja be a mondatátszövődést (Kiss 1979). Azt írja, hogy gyakori jelenség, „a közlésben fontos, többnyire új tartalmi mozzanatot kifejező mondatrész (lélektani állítmány, comment, újságoló rész) a mellékmondatból átkerül a főmondatba, zömmel mondatkezdő szóként” (Kiss 1979: 66). A nyelvjárásban Xxxx Xxxx xzerint jóval gyakoribb, mint a köznyelvben, és a mihályi nyelvjárásban öt típusa van: tárgyi mellékmondat alanya főmondat tárgyaként szövődik át;
tárgyi mellékmondat birtokos jelzője vagy datívus possessivusa a főmondat tárgyává szövődik; tárgyi mellékmondat tárgya a főmondat tárgya lesz; tárgyi mellékmondat határozója a főmondat határozójává szövődik át; és alanyi mellékmondat alanya a főmondat alanyává szövődik (igazából alanyesetű szóvá, a főmondatban így két alanyesetű szó lesz) (uo. 66–7). Legtöbbször tehát tárgyi mellékmondatokban fordulnak elő, megfelelő állítmányú főmondathoz kapcsolódva (uo. 67).
Xxxx Xxxx xzerint mindegyik típus a közlés fontosságának, a beszélő kiemelő, hangsúlyozó szándékának köszönheti létrejöttét (Kiss 1979: 67). A közlés szempontjából legfontosabb mondatrész első, mondatkezdő helyre, illetőleg összetett mondatokban előbbre kerül (uo.). Definíciója a következő: „A közlésben fontos, többnyire új tartalmi mozzanatot kifejező mondatrész (comment, újságoló rész, lélektani állítmány) a mellékmondatból átkerül a főmondatba, zömmel mondatkezdő szóként” (Kiss 1982: 70). A mihályi nyelvjárás átszövődéses mondatainak vizsgálata alapján Xxxx Xxxx xrra a következtetésre jut, hogy a közlés fontossága „áttöri a mondatátszövődés hagyományos szabályait” (Kiss 1979: 67).
Xxxxxxxx Xxxxx xz Erdélyi Szótörténeti Tár munkálatainak során figyelt fel mondatátszövődéses összetett mondatokra; ezeket az adatokat közli és elemzi (Zsemlyei 1998: 64). Az adatok többségében hogy kötőszó szerepel, a mellékmondatok többnyire tárgyi jellegűek (alanyi és határozói fordul még elő), az állítmányként szereplő szavak legtöbbször a tud, hall, lát (uo. 65). Xxxxxxxx Xxxxx xzerint ezek az adatok is alátámasztják, hogy a mondatátszövődés inkább a beszélt nyelvben, a beszélt nyelvet tükröző szövegekben gyakori; ezek ugyanis levelekben, élőszóban elhangzott vallomásokat rögzítő jegyzőkönyvekben maradtak fenn (uo.).
Xxxxxx Xxxxx x magyarói nyelvjárásban figyelte meg a mondatátszövődés formáit (Gálffy 2005). Azt írja, hogy a beszélő által fontosnak tartott, újságot tartalmazó mondatrészt kifejező szó(alak) előbbre kerül a mondatban, esetleg éppen mondatkezdő szerkezeti taggá válik (Gálffy 2005: 23). Olyan jelenséget is talált a magyarói tájnyelvben,
„hogy a főmondat értékű szerkezet elveszíti a szövődmény eredményeként ezt a minőségét, és vagy álmellékmondat, illetőleg alárendelő mondat, vagy módosítószó értékűvé válik” (uo.).
A magyarói nyelvjárásban a következő átszövődéstípusokra talált példát: főmondatból álmellékmondat, illetve értelmező jelzői mellékmondat válik (példája: Azelőtt az ember a vásárra ment, és vett a lánykájának gyönyörű szép ruhát, amelyik úgy látszott, hogy a legszebb selyemből van szőve, ahol tiszta papírruha volt.) (Gálffy 2005: 23) – a
dolgozatban erről a típusról ragátszövődés néven a későbbiekben lesz szó. Főmondatból módosítószó lesz (példája: ezekkē az emberekkē nem lehet pityókázni, mer ezek ki tuggya mijen emberek...) (uo.).
A második nagy kategóriába Xxxxxx Xxxxx olyan típusokat sorol, amelyek esetében szerinte a főmondat egyik mondatrésze szövődik a mellékmondat elé (Gálffy 2005: 24–6). Ekkor a főmondat alanya a mellékmondat alanya, tárgya vagy határozója lesz; a főmondat tárgya a mellékmondat alanya vagy tárgya lesz; a főmondat határozója a mellékmondat határozója lesz; a főmondat birtokos jelzője pedig a mellékmondat alanya és tárgya lesz szerinte (uo.). Ez a típus sokkal inkább tekinthető egyszerű közbeékelésnek, mint átszövődésnek. A példák és a hozzájuk fűzött elemzés sem mindig meggyőző. Xxxxxx Xxxxx xarmadik nagy kategóriája a tárgyi mellékmondat főmondattá válása (uo. 26), amely esetben a két idézett példa szintén nem túl meggyőző.
A negyedik kategóriába tartoznak Xxxxxx Xxxxx rendszerezésében a mellékmondatból a főmondatba szövődő mondatrészek: ekkor alanyi, módhatározói és tárgyi mellékmondat alanyából a főmondat alanya (alanyesetű szava, nem alanya), tárgya vagy határozója válik (Gálffy 2005: 26–7). Az ötödik csoportban tárgyi vagy célhatározói mellékmondat tárgya válik a főmondat tárgyává (uo. 27). A hatodik kategóriában alanyi mellékmondat alanyából, határozójából és határozói mellékmondat határozójából válik főmondati határozó (uo.).
Következtetésként Xxxxxx Xxxxx x következőket állapítja meg: ha az átszövődött mondatrész mindkét esetben („a szövődményes és a szövődmény nélküli szerkezetben”) azonos funkciójú marad, csak szórendi átalakulás figyelhető meg (Gálffy 2005: 27). Ha az átszövődött mondatrész más funkciót kap „a szövődményes szerkezetben, mint amelyet a szövődmény nélküli mondatban játszott”, akkor szórendi és alaki változás is éri (uo. 28). Külön csoportot alkotnak szerinte azok a mondatok, amelyekben megváltozik a kérdéses mondatrész szerepe az átszövődéses formában, de alaki változás nem következik be (uo.). Ha az átszövődés folytán létrejött mondat „szövődményt jelző/képviselő” mondatrészének kapcsolódási lehetőségeit vizsgáljuk, a kérdéses mondatrész szerinte esetenként kapcsolódhat logikailag mind a fő-, mind a mellékmondat állítmányához (uo.). A kapcsolási lehetőségeket, a szórendi, alakszerkezeti és a mondatrészi szerep változása szerinti rendszerezést táblázatban foglalja össze (uo.). Dolgozatomban a mondatátszövődéssel mint nyelvjárási mondattani sajátossággal külön nem kívánok foglalkozni.
A legfontosabb nyelvművelő kiadványok érdemben kevéssé foglalkoznak a mondatátszövődéssel. A Nyelvművelő kézikönyv 1985-ös második kötetében a
„mondatátszövődés” címszó átirányít a „mellékmondatok sorrendi helye 3.”-hoz; itt Xxxxxx Xxxxxx xzt írja, néha a mellékmondat egy-egy része bekerül a főmondatba, és „az ilyen mondatátszövődés tipikus esetei sajátos zamatot, elevenséget adnak beszédünknek, költőink gyakran élnek is vele” (NymKk. 1985: 138). A kézikönyv „szabatosabbnak” tartja az átszövődés nélküli formákat, és azt írja, az ilyen fordulatokat „ne használjuk állandóan, mert pongyolává teszik beszédünket” (uo.).
A Nyelvművelő kéziszótárban „mondatátszövődés” címszót nem találunk, a
„mellékmondat sorrendi helye” részben azonban ezt olvashatjuk: „az élőbeszédben gyakori a közbevetéses, mondatátszövődéses szerkesztés” (a második példamondat átszövődéses) (NymKsz. 1996: 373). A kéziszótár azt írja, „az írott nyelvben az utóbbi típusú mondatokat lehetőleg kerüljük” (uo.), de nem világos, hogy általában az átszövődéses mondatokat kell- e kerülni, vagy csak a példában bemutatott típusúakat. A szótár szerint mondatátszövődés következménye az el kell, hogy menjek szerkezet, illetve „Erdélyiesen” az el kell menjek (uo.). Azt írja, a beszélt nyelvben „ezek is elfogadhatók, de a választékos nyelvhasználatban és különösen írásban” helyesebb az el kell mennem forma (uo.).
Xxxxxxxxx Xxxxxx Xagyar nyelvhelyességi kéziszótára nem említi a mondatátszövődést. A 2007-es Magyar nyelvhasználati szótár a „kell menjek-szerkezet” címszó alatt azt írja, „kötőmódszerű szerkezettel (conjunctivus) vagy a mellékmondatnak a főmondatba való átszövődésével van dolgunk”, a mellékmondatos és a kettős állítmányos hozott példákban azonban csak az igekötő kerül a kell elé („el kell, hogy menjek”; „el kell menjek” ) (MNySz. 2007: 131), így valójában nem tartalmaznak átszövődést. A kettős állítmány a szótár szerint úgy keletkezett, hogy „az alanyi mellékmondat beleszövődött a főmondatba” (uo. 132.), a példa itt sem tartalmaz átszövődést. Az igekötős formák mellékmondattal való feloldásánál hozott példák viszont átszövődésesek: „ezt le kell, hogy írjad” és „ezt föl kell, hogy tegyük” (uo. 132).
2. 2. 2. A mondatátszövődés létrejöttének magyarázatai a szakirodalomban
2. 2. 2. 1. A legkorábbi megközelítés
Xxxxxx Xxxxx xzerint mondatátszövődés kétféle módon jöhet létre (Zolnai 1926: 40). Az egyik az, hogy „midőn valamely összetett mondat formájában tagolódni szokott összképzetet akarunk szavakba foglalni, a képzetelemek nem a rendes sorban és nem az
egyes mondatok egésze szerint kerülnek tudatunk nézőpontja elé, hanem valamely elem, amelynek rendes kifejezés szerint a tagolódás második részében, a mellékmondatban volna a helye, bizonyos okból, mégpedig nyilván a beszéd pillanatában való nagyobb fontosságánál vagy nagyobb elevenségénél fogva előtérbe tolul s így a főmondat elé jut, a főmondat aztán nyomban követi őt, a mellékmondat képzetelemei pedig a főmondat után sorakoznak föl, a nélkül, hogy a mondatfűzés a maga szokásos nyelvtani, vagyis alárendelő formáját elvesztené” (elsődleges mondatátszövődés) (uo.).
A mondatátszövődés keletkezésének másik módja Xxxxxx Xxxxx xzerint az, hogy „a főmondat-jellegű elem eredetileg nincs meg a beszélő összképzetében, hanem csupán az eredeti gondolat szavakba foglalása közben merül föl tudatában, vagyis hogy eredetileg csak azt akarja a szóló mondani, amit a kialakult átszövődéses mondásnak a mellékmondata jelez, a közben fölmerült és főmondat-természetű képzetelemet azonban a beszélő a megszokott mondatfűzési formák természetszerű fölidéződése következtében úgy szövi be az egész mondásba, mint ahogyan a fő- és mellékmondatok a nyelvszokáshoz képest kapcsolódni szoktak, úgyhogy az eredeti gondolat az utólag fölmerült gondolatnak forma szerint alárendeltjévé, vagyis mellékmondatává alakul át” (másodlagos mondatátszövődés) (uo. 41).
Xxxxxxxx Xxxx x második magyarázattal egyetért, az első azonban szerinte helyesbítésre szorul; a közleményben betöltött rémaszereppel szerinte az átszövődéseknek csak kisebb része magyarázható (Szalamin 1978: 301). Ezekben az esetekben az átszövődő mondatrész a közlés rémájához tartozik, és értelmi hangsúly, nyomaték emeli ki, például: Ezt a kutat szeretném, ha benőné a borostyán (uo.). A nyomatékkal kiemelt rémaszerepű átszövődések egyik legtisztább és leggyakoribb esete szerinte az értelmi szembeállítás esete, például: Én most végzek, (…) Isxxxx xedig lehet, hogy átmegy levelező tagozatra (uo.). A mondatátszövődés eseteinek többségében azonban Xxxxxxxx Xxxx szerint az átszövődés nem a rémában, hanem pont ellenkezőleg, a témában történik – az átszövődéses mondatoknak ez a rendje szerinte az egyszerű mondatok szokásos téma–réma aktuális tagolásával mutat párhuzamot (uo.). Ezek szerint az átszövődéses mondatok többsége lineáris szerveződés tekintetében az egyszerű mondattal mutat rokonságot (uo.).
Xxxxxxxx Xxxx xzerint az átszövődéses összetett mondat a lineáris szerveződés mellett mélyebb értelemben is rokon az egyszerű mondattal; a főmondat állítmányait jelentésük alapján három főbb osztályba lehet sorolni: észlelést, értelmi, lelki működést jelentő igék és névszók (érez, lát, hisz stb.); a beszélőnek a kijelentés valóságtartalmával kapcsolatos vélekedését, bizonyosságát, bizonytalanságát jelentő szavak (biztos, valószínű,
lehet stb.) és a kijelentés valóságtartalmát pozitív vagy negatív irányban értékelő szavak (jó, kár, mindegy stb.) (Szalamin 1978: 302). Az átszövődéses összetett mondatokban gyakori „meggyengült” főmondat Xxxxxxxx Xxxx szerint „az egyszerű mondat módosító szavaival rokon szerepű, szervetlenül, mintegy beékelődve kapcsolódik a közléshez” (uo.). Az átszövődéses mondatok kialakulása véleménye szerint ezért feltételezi „a mondat integráns részét alkotó modalitás explicit kifejezését” (uo.).
2. 2. 2. 2. Generatív grammatikai értelmezés
É. Xxxx Xxxxxxx xzerint topic-, illetve fókuszemelés (mondatátszövődés) több, egymással rokon szintaktikai transzformáció révén is létrejöhet a magyarban (É. Kiss 1979: 95). A legegyszerűbb emelő szabály a post-ciklus topicemelés, ha egy topickal rendelkező mondat topic nélküli mondatba van beágyazva; ilyenkor a beágyazott mondat topicját a főmondat elé, a főmondat hiányzó topicjának a helyére emelhetjük (egyik példája: János nem valószínű, hogy ott lesz.) (uo. 95–6). Ilyen post-ciklus topicemelés É. Xxxx Xxxxxxx xzerint többszörösen beágyazott mondatból is lehetséges, példája: Maxx, úgy tudom, már javában folyt a háború, amikor megszületett – a transzformáció itt is egy lépésben történik (uo. 97). A post-ciklus topicemelés mellett ciklikus emelő szabályok is vannak a magyarban,
a ciklikus topicemelés és a ciklikus fókuszemelés, amelyek szigorúbb feltételekhez kötöttek (É. Kiss 1979: 98). Például ciklikus topic- és fókuszemelés É. Xxxx Xxxxxxx xzerint csak hogy vagy ha kötőszóval bevezetett alanyi és tárgyi mellékmondatokból lehetséges; ha a kötőszót például amikorra változtatjuk, minden mást változatlanul hagyunk, É. Xxxx Xxxxxxx xzerint helytelen mondat jön létre (a példája: Elxxxx xagyszélű kalapot akar, hogy hordjak; * Elxxxx xagyszélű kalapot szereti, amikor hordok.) (uo.). A csillagos példánál viszont nem csak a kötőszó (kötőszói funkciójú vonatkozó névmás) változott meg, hanem a főmondati ige ragozása és a mellékmondati ige módja és ragozása is, a hibásnak minősített mondat hogy/ha kötőszóval sem tűnik grammatikusabbnak: Elemér nagyszélű kalapot szereti, hogy/ha hordok.
A ciklikus topic- és fókuszemelés transzformáció másik feltétele É. Xxxx Xxxxxxx xzerint, hogy a főmondat igéje „modális segédige jellegű”: szeret, akar, kell, lehet, szabad vagy idéző jellegű: mond, kér, gondol, hisz stb. (É. Kiss 1979: 98). Emellett ciklikus topicemelés akkor is lehetséges, ha „a főmondat igei csoportjában a kitett vagy törölt létige mellett modális értelmű melléknév (pl. valószínű, nyilvánvaló, egyértelmű stb.) áll”, példája: Xxxxx valószínű, hogy holnap érkezik (uo. 99).
A ciklikus topic- és fókuszemelés harmadik feltétele, hogy a beágyazott mondat topic vagy fókusz funkciót töltsön be a főmondatban (É. Kiss 1979: 99). A beágyazott mondat főmondatban betöltött szintaktikai szerepét (topic, fókusz vagy ige utáni neutrális helyzetét) a „hagyományosan rámutatószónak nevezett” névmási elem mutatja, amelyet a beágyazott mondattal együtt generáltunk; ez a névmási elem képviseli a beágyazott mondatot a főmondat megfelelő (topic, fókusz, ige utáni) szerkezeti helyén (uo.). A beágyazott mondatból kiemelt mondatrészt a főmondat névmási elemének helyére visszük, amire É. Xxxx Xxxxxxx szerint a következő bizonyítékok találhatók: ha a tárgyi mellékmondatból ragtalan főnévi csoportot emelünk ki, tárgyragot fog kapni, mert „az OBJ csomópont alá kerül”, példája: Xxxxxx azt akarja, hogy én vezessek – Xxxxxx engem akar, hogy vezessek (uo.). Ha nem nominativusban álló főnévi csoportot emelünk ki a beágyazott mondatból, hanem „főnévi csoportot nem alkotó, determináns nélküli, ragtalan állítmányi főnevet vagy ragos főnévi csoportot vagy határozószót”, É. Xxxx Xxxxxxx szerint a kiemelt mondatrész a főmondatban nem változik, például: Elemér lila ruhában akarja, hogy menjek (uo. 99–100). Az is bizonyítja, hogy a kiemelt mondatrész a főmondatban a névmási elem helyére kerül („azt mintegy törölve”), hogy a rámutató névmási elem ciklikus topic- vagy fókuszemelés esetén nem jelenhet meg a főmondatban (például: Xxxxx azt akarta, hogy zöld kalapban legyek – Xxxxx xxxx kalapban akarta, hogy legyek – *Xxxxx xxxx kalapban azt akarta, hogy legyek) (uo. 100).
É. Xxxx Xxxxxxx a beágyazott mondatból kiemelt mondatrész megválasztásáról azt írja, hogy topic helyzetbe a topicalizált mondat topicját, fókusz helyzetbe a fókusz szerepet betöltő mondat fókuszát emeljük (például: A Xxxxxxx Xxxxxx javasolta, hogy megnézzük; Pista holnap szeretné, ha Xxxxx meglátogatná) (É. Kiss 1979: 100–1). Ha a beágyazott mondatban az igekötő a fókuszkiemelés után az ige mögött marad, egy kötelező transzformáció az ige elé, a fókusz üresen maradt helyére viszi, ahogy a determinálatlan tárgyat, determinálatlan határozóragos főnevet és az állítmányi névszót is, például: Pista azt szeretné, ha holnap mennénk moziba – Pista holnap szeretné, ha moziba mennénk (uo. 101).
A ciklikus topic- és fókuszemelés a fókuszkiemelés és a topicalizáció után megy végbe, mert a beágyazott mondatnak a főmondatban való fókusz, illetve topic funkciója az előfeltétele, viszont megelőzi az igét és tárgyat egyeztető transzformációt, mert ha a beágyazott mondatból tárgyat emelünk a főmondatba, a főmondat igéjének személyragját ennek a tárgynak a határozottsága vagy határozatlansága alapján állapítjuk meg (például:
Xxxxx azt akarja, hogy zöld kalapot vegyek – Xxxxx xxxx kalapot akar, hogy vegyek) (É. Kiss 1979: 102).
É. Xxxx Xxxxxxx szerint többszörösen összetett mondatban a topic- és fókuszemelés több ciklusban, ciklusról ciklusra haladva is végbemehet (példája: A zöld kalapot gondolom, hogy Xxxxx xxxxxxxx, ha föltenném) (É. Kiss 1979: 102). Az olyan összetett mondatokban, amelyekben a főmondat igéje a kell vagy a szabad, É. Xxxx Xxxxxxx szerint némileg eltérő topic- és fókuszemelő szabály működik: ez a transzformáció a beágyazott mondat fókuszát a főmondat fókuszává, a beágyazott mondat topicját pedig a főmondat topicjává teszi (itt nem a főmondat névmási elemének a beágyazott mondat valamelyik részével való helyettesítése történik) (uo. 103). Ilyenkor „a főmondat ciklusában végrehajtandó fókuszképzés a beágyazott mondat fókuszát emeli ki a főige elé, a főmondat ciklusában végzendő topicalizáció pedig a beágyazott mondat topicját” (például: Be kell, hogy fizessem a csekket) (uo.). Az Új magyar nyelvtanban É. Xxxx Xxxxxxx azt írja, a szabad, a kell és az akar üres igemódosítói helyet vonzanak, és választhatóan ilyet vonz a szeretne is (É. Kiss 1998: 159). Ezek esetében létrejöhet igemódosító-kiemelés, ha a főige és az alárendelt igei csoport közé csak a hogy kötőszó ékelődik (hibás például: * Be szabad, hogy a szobába menjünk?) (uo.). Emiatt É. Xxxx Xxxxxxx szerint ezekben a mondatokban nem is átszövődésről, hanem VP-összevonásról lehet szó (uo.).
É. Xxxx Xxxxxxx szintén az Új magyar nyelvtanban írja azt is, hogy mondatátszövődéskor a tagmondatok anyaga csak látszólag keveredik szabadon, valójában
„szigorú megkötések” érvényesülnek megalkotásukkor (É. Kiss 1998: 156). Ezek a következők: csak alárendelt mondatból kerülhet összetevő fölérendelt mondatba (többszörös alárendeléskor az alsó mondatból a közbülsőbe, illetve a közbülsőből a felsőbe is lehet összetevőt emelni, illetve egy tagmondatból két különböző fölérendelt tagmondatba is ki lehet emelni összetevőket); csak jobbról balra vihető összetevő; és csak a mondat ige előtti részébe kerülhet „idegen anyag” (É. Kiss 1998: 156–7). A megkötések helytállóságával a dolgozat a későbbiekben külön foglalkozik.
A mondathatáron átívelő operátorkiemelés É. Xxxx Xxxxxxx szerint csak hogy vagy (hogy) ha kötőszós tárgyi, ritkábban alanyi mellékmondatból lehetséges (É. Kiss 1998: 160). Határozói mellékmondatból és vonatkozó mellékmondatból szerinte nem lehet kiemelni, és csak bővítményből lehet összetevőt kiemelni (uo. 160–1). Emellett soha nem jelenhet meg a főmondatban az alárendelt mondat utalószava (uo. 161). Az utalószótörlés nem csak hangtani, hanem mondattani szempontból is törlést jelent; többszörös alárendelés
esetén pedig az utalószótörlést minden szinten el kell végezni, csak a mondatátszövődés fölött állhat utalószó (uo. 162).
É. Xxxx Xxxxxxx esetadási, egyeztetési problémákról is ír a mondatátszövődés kapcsán: ha tárgyi mellékmondatból alanyt emelünk ki, az alárendelt mondatból kiemelt alany megkapja a főigétől azt a tárgyragot, amelyet az alárendelt mondat utalószava viselne (a példája: Xxxxx Xxxxx akarja, hogy az első legyen), az alárendelt mondat jelentéstani alanyának tárgyragja lesz (É. Kiss 1998: 162). Ennek magyarázata szerinte, hogy az alárendelt mondat alanyának főmondati fókuszpozícióba való emelése két lépésben történik: elsőként az összetevőt az alárendelt mondathoz csatoljuk, majd ha az összetevő ragtalan alany, felveszi azt a tárgyesetet, amelyet a főige a tárgyának, magának az alárendelt mondatnak szánna (uo. 162–3). A második lépés, hogy az alárendelt mondathoz csatolt összetevőt az operátorjegyének megfelelő főmondati operátorpozícióba visszük (uo. 168). A szerkezet É. Xxxx Xxxxxxx szerint a latin accusativus cum infinitivo szerkezettel állítható párhuzamba, ahol az alárendelt főnévi igeneves kifejezés élén álló alany veszi fel az egész igeneves kifejezésnek járó tárgyragot (Video patrem venire) (uo. 163). Ha mondatátszövődéskor nem alanyt, hanem esetragos főnévi kifejezést vagy ADVP-t csatolunk CP-hez, nem kerül sor esetadásra (például: Az idén/Xxxxxxxx szerettük volna, ha a kitüntetést adják) (uo.). Ha tárgyat vagy alanyt (amely tárgyragos lesz) emelünk ki, a főige ennek a tárgynak a határozottságától függően lesz határozott vagy általános ragozású (például: Xxxxxx szeretném, hogy meghívjuk – Kit szeretnél, hogy meghívjunk? – ráadásul úgy tűnik, ehhez a mellékmondat igéjének ragozása is igazodik) (uo.). Hasonlót állapít meg É. Xxxx Xxxxxxx is, csak a többszörösen alárendelt mondatokra vonatkozóan: „a kiemelt tárggyal minden közbülső igét egyeztetni kell, (…) a kiemelés erkélyről erkélyre történik.” (uo. 164).
Mondatátszövődéskor É. Xxxx Xxxxxxx szerint az alárendelt mondat kötőszava nem hagyható el, függő kérdés esetében sem (például: Xxxxx mondta, hogy indulunk?) (É. Kiss 1998: 165).
A mondathatáron átívelő operátoremelés első lépése (az alárendelt mondatbeli összetevő erkély helyzetbe emelése) az összetevő főmondati topikalizálásával is folytatható (É. Kiss 1998: 165). A tárgyi mellékmondatból kiemelt alany akkor is viselhet tárgyragot, ha a főmondatban topikpozícióban áll, hosszú topikalizáció esetén azonban nem kötelező számára sem a tárgyrag, sem a főigével való egyezés (például: Xxxxxx nagyon szeretném, ha eljönne) (uo.). Ez É. Xxxx Xxxxxxx szerint arra utal, hogy „a
mondatátszövődésnek van egy, a hosszú operátorkiemeléstől különböző, lazább módja is” (távolsági topikalizáció) (uo.).
Távolsági topikalizáció esetén az alárendelt mondatba tartozó topik a főmondat bal szélére kerül, megelőzi a főmondat esetleges saját topikját (É. Kiss 1998: 166). Itt nem kötelező az utalószó törlése, a hogy kötőszó elhagyható, és az ilyen topik nem csak alanyi vagy tárgyi, hanem határozói mellékmondatból is eredeztethető (uo.). É. Xxxx Xxxxxxx azt írja, az ilyen topikot eleve a főmondat előtt, a főmondathoz csatolt helyzetben vesszük fel, és az alárendelt mondatban „egy vele koreferens, többnyire rejtve maradó (…) hangzó névmást feltételezünk” (uo.).
A kérdőmondat-átszövődésről É. Xxxx Xxxxxxx azt írja, ha egy állító mondatot vonzó főige alárendelt mondata kérdőszót tartalmaz, a kérdőszót hosszú operátorkiemeléssel a főmondat fókuszpozíciójába kell vinni (például: Xxxxx mikor akarja, hogy induljunk?) (É. Kiss 1998: 167).
2. 2. 2. 3. Klasszikus grammatikai értelmezés
Xxxxxx Xxxxxx A mai magyar nyelv rendszerében azt írja, a mondatátszövődés leggyakoribb típusa, amikor a főmondat elöl áll, a mellékmondatból kiemelt rész megelőzi a főmondatot is, és a mellékmondat többi része a főmondatra következik (Farkas 1962: 454). Erre több példát hoz az irodalmi nyelvből és a köznyelvből is, illetve megállapítja, hogy „a mellékmondat átemelt alanya tárgyragot vesz fel a tárgyas ige hatására” (uo.). A mellékmondatból való kiemelésnek szerinte „különféle (lélektani, logikai stb.) okai lehetnek”, erre két példát hoz, az egyikben a kiemelt rész szorosan összefügg az előzménnyel, a másikban a kiemelt rész az állítmánnyal „viszonylag szoros szerkezeti egységet alkot” (uo.).
Xxxxxx Xxxxxx szerint ennél jóval ritkább az a típus, amelyben a mellékmondatból kiemelt rész a főmondatra következik, tehát a főmondat és közvetlenül a mellékmondat kötőszava közé kerül (például: Én még nem emlékszem éjszaka, hogy jég esett volna) (Xxxxxx 1962: 454). Tárgyas ige hatására a mellékmondat átemelt alanya ez esetben is tárgyragot vesz fel (uo.).
Jobbára beszélt nyelvinek tartja azt a típust, amelyben a főmondat a mellékmondat után áll, a mellékmondatból kiemelt rész pedig a mellékmondat elé kerül, például: Ezt a masinát aki kitalálta, az sem volt ám bolond ember (Farkas 1962: 455). Az utolsó pedig az a „viszonylag ritka típus”, amelyben a jelzői mellékmondat a főmondatnak közvetlenül az
elé a jelzett szava elé kerül, amelyre vonatkozik, például: Amit xxxx xxxxxx, néztem ugyan jó-e (uo.). A főmondat tárgya a közvetlenül elé kerülő mellékmondat tárgyatlan igéje miatt alannyá változik, például: Szedjétek föl, ami hullik szilva (uo.).
A Magyar grammatika tankönyvben Xxxxxx Xxx azt írja, hogy az átszövődés létrejöttének feltételei közé tartozik a főmondat–mellékmondat sorrend és a megfelelő főmondatbeli alaptagok, amelyek többnyire hogy kötőszós alanyi, tárgyi és kötött határozói mondatok alaptagjai (Haader 2003: 476). A mellékmondatból előrehozzuk azt, ami az információ fontos része, és ezt követi a főmondat (uo.).
Xxxxxx Xxx szerint a mondatátszövődésnek szabályai vannak, amelyek a mondatok aktuális tagolásával és téma–réma viszonyaival függnek össze – ilyen például, hogy mellékmondat téma helyzetű mondatrésze a főmondatba is témává szövődik át (uo. 475– 6). A főmondatba került mondatrész az esetét is megváltoztathatja a főmondat igéjének hatására (uo. 476). A mellékmondat fókusza a főmondatba szintén többnyire fókuszként szövődik át (uo.). Xxxxxx Xxx szerint a mondatátszövődés elsősorban a beszélt nyelvre jellemző, és megvalósulásai nem mindig követik a szabályokat (uo.).
2. 2. 2. 4. Kognitív grammatikai értelmezés
Xxxxxx Xxxx szerint az alárendelő összetett mondat tagmondatainak összeszövődését a nagyobb fokú integráció kifejezése motiválja (Kugler 2017: 895). A mondatátszövődéses szerkezetek tipikus főmondati jellegű kifejezései egy mentális szubjektum működését viszik színre, és ezzel hozzáférhetővé teszik a célszerkezet ezen keresztüli elérését (uo. 886). Alárendelő tagmondatkapcsolatban az ilyen főmondat előfordulhat a mellékmondatba ékelődve, tehát a mellékmondat – főmondat – folytatódó mellékmondat tagmondatsorrendben, aminek szerepe lehet a mondatátszövődés létrejöttében (uo.).
Az átszövődéses szerkezet szórendjére jellemző, hogy a szerkezet élén a diskurzus folyamatában legkönnyebben aktiválható, legtermészetesebb, semleges kiindulópontból irányul a figyelem a nem semleges kiindulópont, azon keresztül a célszerkezet felé (Kugler 2017: 887). A mondatátszövődéses szerkezet Xxxxxx Xxxx szerint ugyanolyan szórendi mintázatokat követ, mint a segédigét tartalmazó analitikus igealak az elemi mondatban; egyenes szórendnek felel meg például az el kell hogy ismerje szerkezet (uo.).
Mondatátszövődéskor Xxxxxx Xxxx szerint a hogy kötőszós mondatok a tipikusak és gyakoriak, az értékelést kifejező szerkezetekben azonban gyakori a ha kötőszó és a vonatkozó névmás is (Kugler 2017: 887). A vonatkozó névmási kötőszós átszövődés
szerinte a van/nincs olyan, aki/ami szerkezetben tipikus – ez a szerkezet nem az ige alanyának a kifejtését kívánja meg, hanem a diskurzusban hozzáférhető entitáshalmazról vagy annak eleméről valamiféle jellemzést ad, ezért vonatkozó névmás a kötőszó (uo. 888). A mondatátszövődéses szerkezetben jellemzően mentális működést kifejező főmondatszerű szó vagy kifejezés található, ezért a mondatátszövődés motivációját kutatva Xxxxxx Xxxx szerint „érdemes számolni a hasonló funkciójú, de közbeékelődő kontextualizáló tagmondatot tartalmazó szerkezetek hatásával” (uo. 895).
A szakirodalom leginkább azt emeli ki a mondatátszövődés keletkezésének feltételeiként, hogy egy alárendelő összetett mondatban a lényegi információ a mellékmondatban található, de a beszélő a hallgató figyelmét minél gyorsabban és eredményesebben erre az információra akarja irányítani. Tehát ami fontos, kiemelendő, ami a lényeget hordozza a mondandóban, előtérbe kerül, így a figyelem oda irányul. Ehhez a legfontosabb mozzanatot a főmondat elé kell vinni a mellékmondatból, mert a figyelem középpontjába került elem feltűnőbb, könnyebben hozzáférhető és feldolgozható, könnyebben megérthető. Ezzel a művelettel pedig meg is született az átszövődés.
3. A mondatátszövődés megítélése attitűdfelmérések alapján
3. 1. A fejezet célkitűzése
Dolgozatom ezen fejezetének célja, hogy bemutassa két attitűdfelmérés eredményeit, amelyben magyar anyanyelvi beszélőket kérdeztem meg arról, hogy mennyire tartják elfogadhatónak az átszövődött mondatokat. Ehhez az első felmérés 2011-ben készült, a célja az volt, hogy képet kapjunk arról, mi a véleményük a magyar nyelvvel különféle kapcsolatban lévő alanyoknak a jelenségről, van-e összefüggés az ítélet és a nyelvi tudatosság között. A felmérés hosszabban, részletesebben, az akkori gondolataimat tükrözve elolvasható az Anyanyelv-pedagógia folyóirat 2013. évfolyamának 3. számában (xxxx://xxx.xxxxxxxxx-xxxxxxxxx.xx/xxxxxx.xxx?xxx000). Jelen dolgozatba a vizsgálat legfontosabb eredményei kerültek be. A második, 2019-ben készült kutatás célja annak felderítése volt, mennyire tartják egyetemi hallgatók elfogadhatónak az átszövődött mondatokat az átszövődés nélkül szerkesztettekhez képest. A fejezet bemutatja a két attitűdfelmérés eredményeit, összeveti az eredményeket, és megpróbál magyarázatot találni az esetleges eltérések okaira.
Fontosnak tartom, hogy az oktatásban ne csak íróasztalnál megalkotott, „steril” mondatokat lássanak a hallgatók, hanem valódi, elhangzott, adatolt mondatokat is. Az iskolában elsősorban az írott nyelv nyelvtanát tanítják (tanítjuk), de talán nem árt beszélt nyelvi megnyilatkozásokra is mutatni példákat, hiszen a mindennapi kommunikáció során ezekkel mindenki nagy számban találkozik. Mivel a mondatátszövődés a beszélt és írott nyelvben is megjelenik, mindenképpen érdemes az alárendelő összetett mondatok kapcsolódási lehetőségei között megemlíteni, hiszen a „lineáris” kapcsolódás (főmondat– mellékmondat vagy mellékmondat–főmondat sorrend) és a beékelődés mellett ez a harmadik szerkesztési forma, amely létrejöhet a magyar nyelvben.
A mondatátszövődést sokan egyre gyakoribbnak tartják, és mivel nem a
„hagyományos” módon történik az ilyen összetett mondatok megalkotása, nem egymás után következnek a tagmondatok, hanem „vegyül” az anyaguk, az elfogadhatóságukat a beszélők különbözően ítélik meg, egyesek kerülendőnek, sőt rossznak tartják őket (Haader 2005c: 844). A tapasztalat azt mutatja, hogy spontán beszéd közben a beszélőknek egyáltalán nem tűnik fel, hogy átszövődés volt a tagmondataik között, mivel a mindennapi kommunikáció egyik legfontosabb követelménye valósul meg az átszövődéssel: a mondanivaló legfontosabb, kiemelendő, lényegi közlendője kerül előre, a hallgató figyelme így egyből erre az információra irányulhat. Mivel a mondatátszövődés megítélése
nem egységes, érdemes megvizsgálni, hogy ki hogyan vélekedik róla akkor, ha leírva látja ezt a szerkesztési formát, tehát a vizsgálat célja, hogy megmutassa a mondatátszövődéshez kapcsolódó elfogadhatósági ítéletek megoszlását.
3. 2. A nyelvi attitűdről és a grammatikalitási ítéletekről
3. 2. 1. A nyelvi attitűdről
A nyelvi attitűddel kapcsolatos első vizsgálatok az ötvenes években indultak, Xxxxxxx Xxxxxxx kanadai társadalompszichológus kutatásaival (Kiss 1995: 134). A nyelvi attitűd vizsgálata Xxxx Xxxx szerint azért szükséges, mert „a nyelvhasználatot nagy mértékben befolyásolja” (uo. 135). Az egyes embereknek, csoportoknak nyelvekkel, nyelvváltozatokkal, nyelvi jelenségekkel és elemekkel, illetve a konkrét nyelvhasználattal szembeni beállítottságát, viszonyulását, értékelő jellegű vélekedését jelöli (uo.).
A nyelvi attitűdök társadalmi eredetűek; elsősorban nem nyelvi vagy esztétikai minőséget tükröznek, hanem a beszélőközösség társadalmi szokásait, viselkedéseit, előítéleteit (Kiss 1995: 136). Egyik típusa az anyanyelvhez és más nyelvekhez való viszonyulás, másik típusa az egy nyelven belüli nyelvváltozatokhoz (köznyelvi és nem köznyelvi) való viszonyulás (uo. 138, 142). „A nyelvhasználatról alkotott vélemények, hiedelmek fontos információkkal szolgálhatnak arról, hogy az emberek miképpen érzékelik a nyelvi kommunikációs különbségeket, milyen nyelvhasználati módokat tartanak szépnek, jónak, helyesnek, vagyis követendő mintának, és milyen szempontokat tekintenek fontosnak a mindennapi nyelvi-kommunikációs gyakorlatban” (Terestyéni 1988: 65).
„A nyelvek, nyelvváltozatok, nyelvi jelenségek és formák választásában, használatában az attitűdnek, tehát a beszélő szubjektív viszonyulásának, nyelvi beállítottságának fontos szerepe van” (Kiss 2001: 218). Az a nyelvváltozat, az a nyelvi forma terjed, amelyhez társadalmi elismertség, tekintély, presztízs kapcsolódik, és az szorul vissza, amelyikhez lenézés, leértékelés, stigma társul – mert a beszélők helytelennek, kerülendőnek érzik (uo.). Elsősorban nem nyelvi vagy nyelvesztétikai minőséget, vonatkozásokat tükröznek, hanem a beszélőközösség társadalmi szokásait, viselkedési szabályait, előítéleteit (uo. 223).
A mások és magunk nyelvhasználatának értékelése, a nyelvhasználatról való véleményalkotás szorosan összefügg a nyelvi attitűddel – ugyanazokhoz a nyelvhasználati jelenségekhez (egy-egy kifejezéshez, fordulathoz, szóhoz, hanglejtésformához stb.) eltérően viszonyulhatnak a beszélők (Kiss 1995: 144–5).
3. 2. 2. Az attitűdvizsgálatok módszereiről
A nyelvi attitűd vizsgálati módszerei a szociálpszichológiából származnak: az attitűdök mérésének tipikus módja az értékelő megállapítások elutasítása vagy elfogadása, ami általában nyílt kérdések formájában történik, a kutatók ismeretekre kérdeznek rá, véleményeket, ítéleteket kérnek az adatközlőktől (Polyák web1). Ez alapján föltárható a nyelvi értékítélet, a nyelvváltozatokhoz kapcsolódó érzés, valamint a különböző vélemények saját és mások nyelvhasználatával kapcsolatban (uo.).
Az attitűdvizsgálat során kétféle, direkt és indirekt módszert fejlesztettek ki – a direkt (közvetlen) módszer lényege, hogy a személy tudatában van a mérésnek, önbeszámoló alapján válaszol meg kérdéseket; a kutatók ismeretekre kérdeznek rá, véleményeket, ítéleteket kérnek, így föltárható a nyelvi értékítélet, a nyelvváltozatokhoz kapcsolódó érzés, vélemények saját és mások nyelvhasználatával kapcsolatban (Polyák web1). A nyelvi attitűdöt általában kérdőív, illetőleg direkt kérdések segítségével vizsgálják: a kutató ilyenkor tudatosan közölt szubjektív adatokkal dolgozik (Kiss 1996: 140). Ezeknek az adatoknak a felhasználhatósági értéke Xxxx Xxxx szerint változó, bizonyos esetekben problémás lehet, mert az ilyen felmérések a vizsgált jelenség azonos értelmezését feltételezik a kutató és az adatközlő részéről (uo. 141).
Az indirekt (közvetett) mérés esetében a személy nincs tudatában a mérésnek, vagy nem/kevéssé tudja befolyásolni; általában a nyílt, megfigyelhető viselkedést vizsgálják ilyenkor (pl. fiziológiai mérés, megfigyeléses technikák) (Polyák web1). Az indirekt módszerek közül a nyelvhasználóról, nyelvváltozatról kialakult attitűdök kutatásánál az ügynökmódszert kell említeni. A kísérlet lényege, hogy a résztvevőknek ugyanattól a beszélőtől különféle nyelvváltozatokon vagy nyelveken elhangzott szövegeket játszanak le, és jellemezniük kell a beszélőt különféle szempontok szerint (Xxxxxx 2016: 33). Ezek többnyire legalább két csoportba sorolhatók: az egyik a barátságosság (mennyire kedves, barátságos stb. a beszélő), a másik a kompetencia (mennyire hozzáértő, értelmes, rátermett stb.) (uo.).
3. 2. 3. A grammatikalitási, elfogadhatósági ítéletekről
A grammatika változásai a mindennapok nyelvhasználatában kezdődnek el. Bármely kor nyelvében egyszerre, egy időben léteznek olyan jelenségek, amelyeket a nyelvet használó közösség jónak, kétesnek, illetve egyértelműen rossznak ítél meg, a nyelvi változások
kutatása szempontjából pedig a kétes kategória a legígéretesebb (Haader 1999: 289; Haader 1998: 318). Érdemes tehát megvizsgálni a nyelvhasználók véleményét a különböző szintaktikai jelenségekkel kapcsolatban. Xxxx Xxxx így ír a nyelvi jelenségek megítéléséről:
„A nyelvi intuíció (kompetencia, nyelvérzék) a természetes beszélő nem reflektált nyelvi tudása, ösztönös megérzése, amelyet spontán módon alkalmaz nyelvhasználata során” (Kiss 1999: web). Ez a tudásforma már a nyelvi megnyilatkozások létrehozása előtt adva van a beszélőben, és azon a képességen alapul, hogy a beszélő el tudja sajátítani valamely konkrét nyelv szabályait, így meg tudja különböztetni azon nyelvben a szabályost a szabálytalantól (uo.). „A nyelvi elfogadhatóság vizsgálatának leginkább gátló tényezője az, hogy az adatközlők a nyelvi elfogadhatóságot többé vagy kevésbé a köznyelvi helyességgel azonosítják, s e szerint alkotnak véleményt” (uo.). A köznyelvi normatudat, a nyelvileg „helyes” reflexe nyomot hagy az elfogadhatósági ítéletekben (uo.).
A nyelvtani helyességi (grammatikalitási) ítéletek az egyik legáltalánosabban használt nyelvészeti és pszicholingvisztikai vizsgálati módszer (Lukács Á. – Kas B. 2006: web). Egy tipikus feladatban a vizsgált személy jellegzetesen egy mondatot hall vagy olvas, és el kell döntenie, hogy az jól formált-e vagy sem, illetve a jól formáltság mértékét kell megítélnie (uo.). Fontos hangsúlyozni, hogy az, hogy valaki mit mond a nyelvhasználatról, illetve hogy hogyan beszél, két különböző dolog (Xxxxx 2012: 226).
Az adatgyűjtés megszokott módja a kérdőív, amit olyan adatok előhívására terveznek, amely illusztrálja a vizsgálandó változó vagy változók használatát (Wardhaugh 2005: 132). Xxxx Xxxx szerint a nyelvi elfogadhatóság egyik legjobb vizsgálati módja is a kérdőíves, mert alkalmas nemcsak tényleges, hanem lehetséges mondatok véleményeztetésére is, valamint így biztosítható leginkább az összehasonlíthatóság, az anyaggyűjtés egyidejűsége és gyorsasága, az adatok ellenőrizhetősége és megismételhetősége (Kiss 1999: web). Az ő kísérletében a kérdőívben megadott mondatokról kellett az adatközlőknek eldönteniük, hogy érzésük szerint elhangozhatnak-e spontán beszédben, elfogadható magyar mondatok-e vagy sem (uo.). Minden mondat ténylegesen elhangzott, adatolt mondat volt, tehát a helyes válasz szerinte az lett volna, hogy mindegyik mondat elfogadható magyar mondat (uo.).
Xxxxxx Xxxxxx és kutatótársai a grammatikalitási ítéleteket úgy vizsgálták, hogy kártyákra írtak mondatokat, majd megkérdezték az adatközlőket, nyelvtanilag helyes-e a kártyán szereplő mondat (Kontra 2003: 53). Szóbeli mondatkiegészítéses, írott formák közötti választásos és írott szöveg kijavítását célzó feladatokat is végeztettek adatközlőikkel (uo. 53–4). Xxxxx Xxxxxxx felmérésének fő kérdése az volt, hogy a
megkérdezett 90 nyolcadikos mely nyelvi formákat tartja elfogadhatónak és melyeket elvetendőknek (Felde 2002: 42). Az 50 elemből álló mondatsorában átszövődéses vagy kettős állítmányt tartalmazó mondat nem szerepelt (igeragozás, szótévesztések stb. szerepeltek). Az egyes mondatokat a gyerekeknek úgy kellett értékelniük, hogy helyesnek (hibátlannak), helytelennek (hibásnak) vagy szokatlannak (nem hibás, de nem szokás abban a nyelvi formában használni) tartják-e (uo. 45–6). Xxxxx Xxxxxxx azt írja, már egy ilyen kis hatókörű felmérés is hozhat hasznosítható tapasztalatokat; megmutathatja, melyek azok a jelenségek, „amelyeknek a terén a köznyelvi nyelvhasználatban a normának valamelyes módosulása, a nyelvérzék átállása” figyelhető meg (uo. 52).
Xxxxxxx Xxxx szerint a nyelvben semmit nem lehet „helyeselni”, mert „ez olyan volna, mintha az állattanban mondjuk a hörcsögöt helyeselnénk” (Nádasdy 2003: 124–5). Ezért kellene az elfogadhatósági ítéleteknél esetleg megadni, hogy mihez képest, milyen tekintetben elfogadható-e valami, például szerkezetileg, egy beszélgetésben, egy iskolai nyelvtanban stb. Nádasdy azt írja, a nyelvtudományban a helyességnek egy definíciója van: „ha megvalósul a közlés, a kommunikáció. Ehhez pedig az kell, hogy a kérdéses mondat, szerkezet vagy szó megfeleljen az adott kisebb-nagyobb közösség nyelvszokásának” („nyelvészeti helyesség”) (uo. 272). A laikus vagy a nyelvművelő szerinte azt érti helyességen, hogy az adott nyelvben a művelt rétegek, az iskola, az egyház, a legjobb írók és költők, a főváros lakói mit használnak, mit tekintenek a maguk nyelvhasználatába illőnek („társadalmi helyesség”) (uo.). A nyelvészetileg helyes és a társadalmilag helyes gyakran konfliktusba kerül, és ezt az egyénnek magának kell a helyzethez illően feloldania, a társadalmi helyességet nem lehet nyelvészetileg indokolni, az értékítélet nem magából a nyelvből következik (uo. 273). Nádasdy azt írja: „Igenis van helyes és helytelen, de tudni kell, hogy nyelvészetileg vagy társadalmilag értjük-e” (uo. 274). A nyelvi alakok társadalmi helyességét mindenkinek mérlegelni kell, a helyzethez illően betartani vagy megszegni (uo.).
A jelenségek megítélése ráadásul dinamikusan változik, például az el kell menjek- féle szerkezet nemrég az irodalmi nyelvben „nyelvjárásias pongyolaságnak, és így természetesen kerülendő vétségnek számított” (Xxxxx X. 1992: 166), „ma az irodalmi nyelv polgárjogot nyert (…) szerkezete” (Kiss 1995: 138).
3. 3. Egy 2011-es saját kutatás bemutatása – A nyelvi attitűd a mondatátszövődés jelenségével kapcsolatban
3. 3. 1. A felmérés előkészületei, menete
Xxxxxx Xxx az 1998-ban a Magyar Nyelvőrben megjelent tanulmányában a mondatátszövődés jelenségét a nyelvhasználat szemszögéből közelíti meg. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a grammatikai változások a mindennapi nyelvhasználatban, a napi kommunikációban kezdődnek. Bármelyik kort is vizsgáljuk, a nyelvben egyszerre léteznek jelenségek, amelyeket a nyelvhasználók jónak, kétesnek vagy rossznak ítélnek meg (Haader 1998: 318). A most következő attitűdfelmérés azt próbálta meg vizsgálni, hogy magyar anyanyelvű, a magyar nyelvvel „különféle” kapcsolatban lévő beszélők mennyire tartják elfogadhatónak az átszövődést tartalmazó mondatokat (illetve hogy van-e összefüggés az ítélet és a nyelvi tudatosság között). A felmérés mai szemmel nézve rengeteg kívánnivalót hagy maga után, bemutatását mégis tanulságosnak érzem. A vizsgálat kiinduló gondolata az volt, hogy mivel nem a „hagyományos” módon történik az ilyen összetett mondatok megalkotása, „vegyül” az anyaguk, egyesek kerülendőnek, sőt rossznak ítélik őket – Xxxx Xxxx fentebb említett felmérésében például az átszövődéses mondatokat általában kevésbé tartották elfogadhatónak adatközlői, mint egyéb jelenségeket (Kiss 1999: web). Mivel a mondatátszövődés megítélése nem egységes, úgy gondoltam, érdemes lehet megvizsgálni, ki hogyan vélekedik róla, ha írásban látja ezt a szerkesztési formát (beszédben általában fel sem tűnik), tehát a vizsgálat célja az volt, hogy megmutassa a mondatátszövődéshez kapcsolódó elfogadhatósági ítéletek megoszlását.
Xxxx Xxxx általános tapasztalata az általa végzett felmérés alapján az volt, hogy az iskolások a nyelvi elfogadhatóságot nagyobb mértékben kapcsolják össze a köznyelvi szempontú nyelvi helyességgel, mint a felnőttek, illetve akiknek nyelvi műveltsége az átlagot meghaladja (például a magyar szakos egyetemisták) (Kiss 1999: web). „(…) minél nagyobb, differenciáltabb valakinek a nyelvi tudása (mert például felnőtt már, s nem gyerek, vagy mert nyelvileg művelt), annál több szerkezettípust tart elfogadhatónak” (uo.). Ez alapján gondoltam érdekes kérdésnek, hogy van-e különbség a magyar nyelvvel különböző kapcsolatban lévő válaszadók elfogadhatósági ítéletei között; befolyásolja-e a nyelvi tudatosság az átszövődéses mondatok megítélését. Ahogy fentebb írtam, Xxxx Xxxx a mondatátszövődés jelenségét külön ki is emeli, az ő felmérésében például a hét darab
átszövődéses mondatot más jelenségekhez képest általában kevésbé tartották elfogadhatónak az adatközlői (uo.).
Xxxx Xxxx a tapasztalatai alapján a helyes és jó ítéleteket elfogadhatóra cserélte kérdőívében, a saját 2011-es felmérésemben viszont benne maradt a helyes ítélet, és mellé került alternatívának az elfogadható. Ma már négy választási lehetőséget adnék, hogy a válaszadóknak dönteni kelljen valamelyik irányba. A felmérésnek valószínűleg ez az egyik legnagyobb módszertani hibája. Ennek ellenére talán tanulságos lehet az eredmények bemutatása.
A kérdőív a mai napig elérhető az alábbi linken: xxxxx://xxxxxxxxxxxx0.xxxxxx.xxx/xxxxxxxx?xxxxxxxxxXXXxxXXX0xxXXXxxXXXXxX WRVFWREE6MA
A címe Mondatátszövődés kérdőív volt, az utasítás így hangzott: „Kérem, döntse el, hogy az alábbi mondatok a magyar nyelvben mennyire elfogadható mondatok!” Először a személyes adatokat kellett a kitöltőknek megadniuk (név nélkül), az életkorukat, a nemüket, végzettségüket, és hogy van-e valami különleges kapcsolatuk a magyar nyelvvel. Ehhez a következő lehetőségek közül lehetett választani: nincs; magyar faktos vagyok/voltam; magyar szakos hallgató vagyok; magyar szakon végeztem; magyart tanítok. Csak egyet választhattak az adatközlők. Most már ezt is átgondolnám, illetve magát azt is, hogy interneten tegyek-e közzé kérdőívet, mert az ilyen felméréseknek a számos előnyük mellett rengeteg buktatójuk is van. A kérdőívben ezután következtek a mondatok, a válaszadóknak 10 átszövődést tartalmazó mondatról kellett eldönteniük, hogy a mondat szerintük nem fogadható el, elfogadható vagy helyes. Saját gyűjtésű, különböző típusú átszövődéses mondatok kerültek a kérdőívbe, aminek az volt a célja, hogy az is kiderüljön, van-e eltérés az egyes átszövődésfajták megítélése között, de ez is kevésbé volt átgondolt, ma már sokkal tudatosabban válogatnám össze a mondatokat (leginkább az átszövődött mondatrész szerint).
3. 3. 2. Az eredmény
Összesen 144-en töltötték ki a kérdőívet, 108 nő (75%) és 36 férfi (25%). Végzettségnek 15-en jelölték meg az általános iskolát (10,4%), 2-en a szakmunkásképzőt (1,4%), 68-an az érettségit (47,2%) és 59-en a diplomát (41,0%). Arra a kérdésre, hogy van-e valamilyen
„különleges” kapcsolatuk a magyar nyelvvel, a következő válaszok érkeztek: a nincs-et jelölték be 82-en (56,9%), magyar faktos vagyok/voltam: 23-an (16,0%), magyar szakos
hallgató vagyok: 24-en (16,7%), magyar szakon végeztem: 12-en (8,3%), magyart tanítok: 3-an (2,1%). Feltételezhető, hogy aki magyart tanít, az magyar szakon végzett, de mivel kettőt nem lehetett megjelölni, így vélhetőleg azok jelölték meg a magyar szakon végeztem opciót, akiknek van ilyen diplomájuk, de még tanulnak, vagy más területen dolgoznak, nem tanítanak. Akik magyar szakon végeztek, és magyart tanítanak, feltehetően a magyart tanítok lehetőséget választották.
Az eredmények bemutatásakor mondatonként kitérek a válaszok megoszlására, megpróbálva magyarázatot adni a „típusok” közötti eltérésekre. Először bemutatom az összeredményt mondatonként, utána pedig azt, hogy van-e különbség azok válaszai között, akiknek van valamilyen különleges kapcsolatuk a magyar nyelvvel, illetve akiknek nincs. Az első mondat ez volt: Anyám annak idején nem is tudom, mennyit szokott rendelni. A kapott válaszok a következők: nem fogadható el: 71 (50,7%), elfogadható: 60 (42,9%), helyes: 9 (6,4%). Erről a mondatról tehát megoszlik a válaszadók véleménye, de helyesnek így is csak igen kevesen tartják.
A második mondat így hangzott: Holnap mondtad, ugye, hogy majd fürdés után cserélünk pizsamát? Ehhez a következő válaszok érkeztek: nem fogadható el: 110 (78,0%), elfogadható: 22 (15,6%), helyes: 9 (6,4%). Itt már sokkal egyértelműbb a helyzet, a válaszolók igen nagy százalékban nem fogadnák el ezt a mondatot, és ez az egyetlen a mondatok között, amely 100 fölötti nem fogadható el választ kapott. Úgy látszik, hogy ez a típus jelzi leginkább az átszövődést, ami valószínűleg a határozószónak köszönhető, ugyanis így leírva kiugróan szembeötlő a holnap mondtad abszurditása.
A következő mondat ez volt: De most a Stockit is kimutatta, hogy nagyon szereti. A válaszok aránya így alakult: nem fogadható el: 55 (39,0%), elfogadható: 63 (44,7%), helyes: 23 (16,3%). Erről a mondatról még jobban megoszlik a felmérésben részt vevők véleménye, mint az elsőről, úgy látszik, hogy sokkal kevésbé érzik feltűnőnek ezt az átszövődést, mint az előző mondatban lévőt.
A következő mondat eredménye volt a leginkább érdekes; a mondat így hangzott: Xxxxx akarod, hogy együnk? A válaszok pedig: nem fogadható el: 6 (4,3%), elfogadható: 67 (47,5%), helyes: 68 (48,2%). Erről az átszövődéstípusról Xxxxxx Xxx azt írja: „A Mit kell, hogy elolvassunk a szemináriumra? kérdést senki sem tenné fel ma így: Mi kell, hogy mit olvassunk el a szemináriumra? Csak egy lépés ettől a Hova akarod, hogy üljünk? - típusú kérdő mondat” (Haader 1998: 323). Úgy tűnik, ez a lépés, vagyis ez a szerkesztésmód egyre inkább meggyökeresedik a mai magyar nyelvben. A most bemutatott felmérés világosan megmutatja, hogy a válaszadók legnagyobb százalékban ezt az
átszövődéses mondatot érezték helyesnek vagy elfogadhatónak; a nem fogadható el
válaszok száma minimális.
A következő mondat egy kicsit problémás, így hangzott: A szívével úgy találták, hogy ott nincs probléma. A válaszok a következők: nem fogadható el: 89 (63,1%), elfogadható: 46 (32,6%), helyes: 6 (4,3%). A második tagmondatban szereplő ott igencsak zavaró, ilyen formában a mondat problémamentesen nem is alakítható át (* Úgy találták, hogy a szívével ott nincs probléma – ebben a mondatban az ott helydeixisként kiutal a szövegből, míg az eredeti mondatban a szívével szóra utal anaforikusan, vagy lehetséges, hogy itt tautologikusan utal vissza a szívével szóra, esetleg a szív mint testrész valamely részére, de a mondat mindenképpen problémás). Valószínűleg ezzel magyarázható a mondat megítélése, ugyanis ezt a mondatot értékelték a legkevesebben helyesnek.
A Neked is látszik, hogy fáradt a szemed kicsit mondat megítélése a harmadik mondatéhoz hasonlóan megint csak nem egyértelmű, 60 válaszadó szerint nem fogadható el (42,6%), 63 szerint elfogadható (44,7%), 18 szerint pedig helyes (12,8%). A következő mondat így hangzott: Ide azt javasolták a szakemberek, hogy bodzát ültessünk. Ennek a megítélése hasonlóan alakul a Mikor akarod, hogy együnk? mondatéhoz; úgy tűnik, ebben sem feltűnő vagy zavaró az átszövődés, ugyanis csak a válaszadók 15,6%-a szerint nem fogadható el (22 kitöltő), elfogadható 68 adatközlő szerint (48,2%), és helyes 51 szerint
(36,2%).
A következő két mondat: A mai játékkal biztos vagyok benne, hogy nem elégedett és Xxxxxxx elég brutális dolog, de a matador nagyon kell, hogy értse a dolgát; ezek megítélése hasonló: elég sokan tartják elfogadhatónak (66 és 62 kitöltő, 46,8% és 44,3%), és körülbelül ugyanannyian gondolják, hogy nem fogadható el (37 és 30 kitöltő, 26,2% és 21,4%), illetve hogy helyes (38 és 48 kitöltő, 27,0% és 34,3%).
Az utolsó mondat így hangzott: Az anyának olyan nincs, hogy elfogy a keresete. Ezt elég kevesen tartották helyesnek, csak 17-en (12,1%), a nem fogadható el és az elfogadható válaszok között viszont csak kicsi a különbség (66 és 57 válaszadó, 47,1% és 40,7%).
A kitöltők összesen 1407 választ adtak: a mondatokat 287 esetben ítélték helyesnek (20,39%), 574 esetben tartották őket elfogadhatónak (40,79%), és 546 esetben nem fogadták el őket (38,80%). Ezen felmérés alapján az esetek többségében a válaszadók toleránsak voltak az átszövődéses mondatokkal (összeadva a helyest és elfogadhatót, a 861 válasz 61,18%), de csak a mondatok kis részét tartották helyesnek, és viszonylag nagy százalékban nem is fogadták el őket. Ennek valószínűleg a középső érték szerepeltetése lehet az egyik magyarázata. A vizsgálat következő részéhez a kiindulási pont a fenti három
százalék volt (~20%, ~41%, ~39%), a magyar nyelvvel való kapcsolat alapján felállított öt csoport válaszait ehhez képest is értelmeztem.
3. 3. 3. A válaszadók magyar nyelvvel való kapcsolata és a válaszok közötti összefüggés
A magyar nyelvvel való kapcsolatot beállítottam szűrőként az adatokra, átkódoltam a három válaszlehetőséget, majd végül százalékokra váltottam az így kapott darabszámokat. Akiknek nincs semmilyen különleges kapcsolatuk a magyar nyelvvel (82-en), 788 választ adtak, 152 helyest (19,28%), 324 elfogadhatót (41,11%), 312 nem fogadható el-t (39,59%), tehát helyesnek csak kevés mondatot éreztek. Legtöbbször az elfogadhatót jelölték be, de csak kicsi az eltérés a nem fogadható el-hez képest. Ennek a csoportnak a válaszai majdnem pontosan megegyeznek az összes válasz százalékszámaival.
A magyar faktosok (23-an) 230 választ adtak, 38 helyest (16,52%), 88 elfogadhatót (38,26%) és 104 nem fogadható el-t (45,21%). A magyar faktosok válaszai tehát már nagyobb megoszlást mutatnak, ők az összes válasz átlagához képest még kevesebb mondatot éreztek helyesnek vagy elfogadhatónak, és viszonylag sokat jelöltek számukra nem elfogadhatónak. A csoportok egymáshoz való viszonyában azonban itt sem találunk kiugró eltérést.
A magyar szakos hallgatók (24-en) 240 választ adtak. Helyesnek 57 mondatot éreztek (23,75%), elfogadhatónak 105-öt (43,75%), nem elfogadhatónak pedig 78-at (32,5%). Láthatjuk, hogy a hallgatóknál az előző két csoport válaszaihoz képest a helyes és az elfogadható válaszok aránya növekedett, míg a nem fogadható el elég jelentősen csökkent. Az átlaghoz képest is mutatkozik kisebb eltérés, sőt, a többi csoport válaszaihoz képest itt a legmagasabb az elfogadható válaszok száma, bár ez sem kiugróan magas.
A magyar szakon végzettek (12-en) 119 választ adtak, 39 helyest (32,77%), 44 elfogadhatót (36,97%) és 36 nem fogadható el-t (30,25%). Az öt csoport válaszai közül ebben a legkiegyenlítettebb a válaszok megoszlása, nagyon apró különbségek vannak csak a százalékok között, az elfogadható emelkedik ki, de csak minimálisan. Érdekes, hogy az összes válasz átlagához és a többi csoport válaszaihoz képest is ennél a csoportnál mutatkozik a legnagyobb eltérés. Ebben a csoportban adták ugyanis a legtöbb helyes választ, +13% az eltérés az összes válasz átlagához képest, ami jelentősnek mondható, a csoportok közötti legkevesebb helyeshez képest pedig +30%, ami kiugróan magasnak mondható. Ez a csoport adta a legkevesebb elfogadható (–4% az átlaghoz, –7% a
csoportok közötti legnagyobbhoz képest az eltérés) és nem fogadható el választ is (–9% az átlaghoz, –23% a csoportok közötti legnagyobbhoz képest az eltérés). Amint látjuk, az elfogadható válaszokban nem mutatkozik nagy eltérés, a nem fogadható el válaszokban viszont annál inkább, a –23% kiugróan alacsonynak mondható. Mindez azt jelenti, hogy ebben a vizsgálatban a magyar szakon végzett válaszadók voltak a legtoleránsabbak az átszövődéses mondatokkal, őket pedig szorosan követik a magyar szakos hallgatók.
A magyart tanítók (3-an) 30 választ adtak, ebből 1 helyes (3,33%), 13 elfogadható (43,33%) és 16 nem fogadható el (53,33%). Jól látható, hogy a magyartanárok kiugróan kevés mondatot éreztek csak helyesnek, és ők érezték a legtöbbet nem elfogadhatónak is. Az átlaghoz képest a helyes válaszok –17%, a csoportok közötti legnagyobbhoz képest – 30% eltérést mutatnak, ami kiugróan alacsony. Emellett ebben a csoportban a legmagasabb a nem fogadható el válaszok aránya is, +14% az átlaghoz és +23% a csoportok közötti legkisebbhez képest, ami kiugróan magas. Ez az eredmény azonban jelentősen torzít a csoportok eltérő létszáma miatt; maga a minta sem reprezentatív, és a csoportok közötti eltérésekből is csak óvatosan lehet bármilyen következtetést is levonni.
Tanulsága azonban így is van az összehasonlításnak; összevonva a kisebb csoportokat egy van különleges kapcsolata a magyar nyelvvel (62-en) és egy nincs különleges kapcsolata a magyar nyelvvel (82-en) csoportba, azt látjuk, hogy a nincs csoport válaszadói 152-szer jelölték a mondatokat helyesnek (19, 28%), 324-szer elfogadhatónak (41,11%) és 312-szer nem elfogadhatónak (39,59%). Ezzel szemben a van csoport adatközlői 135 helyes választ írtak (21,80%), 250 elfogadhatót (40,38%) és 234 nem fogadható el-t (37,80%). Láthatjuk, hogy ha nem bontjuk tovább a csoportokat, közel azonos eredményt kapunk. Az átlaghoz és a másik csoport válaszaihoz képest is több mondatot tartottak helyesnek azok, akiknek van valamilyen kapcsolatuk a magyar nyelvvel, de a különbség nem számottevő. Elfogadhatónak majdnem azonos arányban tartották a mondatokat a két csoport tagjai. Az átlaghoz képest sincs szinte egyáltalán eltérés. Több mondatot ítéltek elfogadhatatlannak azok, akiknek nincs különleges kapcsolatuk a magyar nyelvvel, de itt sem számottevő a különbség.
3. 3. 4. Összegzés
Ez alapján a felmérés alapján a mondatátszövődés megítélésében az adatközlők magyar nyelvvel való kapcsolata nem játszott szerepet; közel azonos arányban ítélték a mondatokat
helyesnek, elfogadhatónak vagy elfogadhatatlannak (144 adatközlő 1407 válasza alapján, 619 a van és 788 a nincs csoportban).
A mondatátszövődés megítélése a 2011-ben készült felmérés anyaga szerint tehát továbbra is ellentmondásos, ezért is lehet érdemes az iskolai oktatásban (is) beszélni erről a tankönyvekben kevéssé (vagy egyáltalán nem) tárgyalt szerkesztési módról. A grammatikatanítás során a tanárok megmutathatják a diákoknak az olyan mondattani jelenségeket is, amelyeknek a megítélése változó, mert nem „tiszta” esetek, a kommunikációs igényekhez való alkalmazkodás hozza létre őket.
Emellett azt is megállapíthatjuk, hogy mindenképpen szükség lenne minél több hasonló felmérésre; akár a mondatátszövődés elfogadhatóságáról, akár egyéb mondatszerkesztési jellegzetességek megítéléséről, ez ugyanis segítséget nyújt a kutatóknak is, hogy a nyelvközösség valódi véleményéről kapjanak képet egy-egy jelenség kapcsán.
3. 4. Egy 2019-es saját kutatás bemutatása – A nyelvi attitűd a mondatátszövődés jelenségével kapcsolatban
3. 4. 1. A felmérés célja, a vizsgálat szempontjai
A kutatás célja annak felderítése volt, hogy mennyire tartják egyetemi hallgatók elfogadhatónak az átszövődött mondatokat az átszövődés nélkül szerkesztettekhez képest. A dolgozat mostani része bemutatja a második, friss attitűdfelmérés eredményeit, megvizsgálja, van-e eltérés az egyes átszövődésfajták megítélése között, valamint összeveti eredményeit a korábbi attitűdfelmérés eredményeivel, és megpróbál magyarázatot találni az esetleges eltérések okaira.
3. 4. 2. A kutatás módszertana, a kérdőívek felépítése
A vizsgálat klasszikus grammatikai keretben értelmezi a mondatátszövődést, a használt módszer kérdőíves felmérés volt. A kérdőívek a következőképpen épültek fel: először a személyes adatokat kellett a kitöltőknek megadniuk (név nélkül): életkorukat, nemüket, végzettségüket, évfolyamukat és műveltségterületüket. Az utasítás így hangzott: Kérem, döntse el, hogy Ön szerint grammatikailag mennyire jól formáltak az alábbi mondatok! Kétfajta kérdőívbe 10-10 átszövődéses mondat került, az egyikbe írott, a másikba beszélt nyelvi adatok (saját gyűjtésű korpuszból), illetve 6-6 kontrollmondat. A válaszadóknak
erről a 16 mondatról kellett eldönteniük, hogy a mondat szerintük rossz, kevéssé elfogadható, elfogadható vagy helyes. A 10 átszövődéses mondat az átszövődéstípusokat reprezentálta úgy, hogy volt alanyi, tárgyi és határozói alárendelés, alany, tárgy és határozó átszövődésével, illetve a tárgyasnál alany-tárgy megváltozó szintaktikai szerepű átszövődés is. Ehhez került a 6 kontrollmondat, 2-2 alanyi, tárgyi és határozói alárendelésű (írott nyelvi adatok két könyvből), ezek megegyeztek a két kérdőívben. A mondatok keverve voltak, viszont blokkokat alkottak az alárendelés fajtája szerint (alanyi, tárgyi és határozói alárendelés blokkja kontrollmondatokkal). Az átszövődött mondatrész szerinti bontással az is kiderült, hogy van-e eltérés az egyes átszövődésfajták megítélése között. A kitöltött kérdőívek elkérhetők a xxxx.xxxxxxxx@xxxxx.xxx ímélcímen.
A hipotézisek a következők voltak: az átszövődéses mondatokat a hallgatók kevésbé tartják elfogadhatónak, mint az átszövődés nélkül szerkesztett kontrollmondatokat. A „feltűnőbb”, szaliensebb átszövődésfajtákat, ahol változik az átszövődött mondatrész szintaktikai szerepe (akár testesen is), kevésbé tartják elfogadhatónak, mint a többit. A két attitűdfelmérés eredményei között az eltérő módszertan, adatközlői szám stb. ellenére sincs nagy eltérés.
3. 4. 3. Az eredmények
Összesen 100-an töltötték ki a kérdőívet, az ELTE TÓK hallgatói. Életkorukat tekintve a kérdőív kitöltésekor 19–25 év közöttiek voltak (19 évesek 4-en; 20 évesek 19-en; 21 évesek 35-en; 22 évesek 23-an; 23 évesek 9-en; 24 évesek 7-en; 25 évesek 3-an), 99 nő és 1 férfi. A végzettségük minden esetben érettségi volt, ezen felül megjelent még néhány esetben OKJ-s végzettség. Évfolyamukat tekintve másodéves volt 37 hallgató, harmadéves 49, 14-en pedig azt írták be, hogy „negyedik”, ők is másodévesek, mert a kurzuson, ahol kitöltötték a lapokat, nem vettek részt negyedévesek. A műveltségterületek megoszlása a következő volt: vizuális nevelés: 8; természetismeret: 13; matematika: 12; informatika: 19;
magyar: 12; angol: 15; német: 7; ének: 4; ember és társadalom: 7; testnevelés: 3.
A hallgatók összesen 1592 választ adtak (8 helyet üresen hagytak), ebből a helyes 534, az elfogadható 448, a kevéssé elfogadható 339, a rossz pedig 271 volt. Hogy könnyebb legyen az adatok feldolgozásának és a mondatok értékelésének folyamata, valamint átláthatóbbá és egyszerűbben összehasonlíthatóvá váljanak a mondatok eredményei, a következő pontozási rendszer született: minden helyes ítélet 2 pontot ért, az elfogadható 1-et, a kevéssé elfogadható –1-et, a rossz pedig –2-t. A maximum, amit egy
mondat kaphatott, így 100 pont volt (az 50 válaszadótól), egy típus pedig maximum 200 pontot kaphatott (a 100 válaszadótól). Ekkor a mondatot (illetve típust a két mondattal) mindenki helyesnek tartotta volna – nem volt ilyen a kérdőívben.
3. 4. 3. 1. Az átszövődéses mondatok megítélése típusok alapján
A kérdőívek 1. mondata alanyi alárendelésű volt, alany szövődött át benne alanyesetű szóvá (A, A–A). Az írott nyelvi adat: Nos, az Earl nem biztos, hogy kibújik a bőréből örömében, ha meglát engem. A hallgatók így ítélték meg: helyes: 3; elfogadható: 19; kevéssé elfogadható: 20; rossz: 8 (50 válasz érkezett). A mondat pontszáma így –11 pont lett. A beszélt nyelvi adat: Én biztos, hogy azt kértem volna. A megítélése: helyes: 20; elfogadható: 25; kevéssé elfogadható: 3; rossz: 1 (49 válaszból). Ez a mondat így 60 pontot kapott. Összesen a típus a 99 hallgatótól 49 pontot kapott, a helyes 23; az elfogadható 44; a kevéssé elfogadható 23; a rossz válasz pedig 9 volt.
A 3. mondat szintén alanyi alárendelésű volt, tárgy szövődött át benne tárggyá (A, T–T). Az írott nyelvi adat: Azért egy közös műsorszámot lehet, hogy kitalálunk. A hallgatók ítélete szerint: helyes: 11; elfogadható: 22; kevéssé elfogadható: 10; rossz: 7 (50 válaszból). A mondat így 20 pontot kapott. A beszélt nyelvi adat: Az ecetet nem baj, ha melléöntöd. A hallgatók szerint helyes: 4; elfogadható: 11; kevéssé elfogadható: 24; rossz: 11 esetben (50 válaszból). A mondat így –27 pontos lett. Összesen a típus –7 pontot kapott, a helyes minősítés 15; az elfogadható 33; a kevéssé elfogadható 34; a rossz pedig 18 a 100 válaszadótól.
Az 5. mondat volt az utolsó átszövődéses az első, alanyi alárendelésű blokkban, határozó szövődött át benne határozóvá (A, H–H). Az írott nyelvi adat: Bár a piacra úgysem valószínű, hogy téged akar magával vinni. A hallgatók minősítése: helyes: 10; elfogadható: 21; kevéssé elfogadható: 15; rossz: 4 (50 válaszból). A mondat így 18 pontos lett. A beszélt nyelvi adat: Ezt lángvágóval jó, ha le tudjuk szedni. A megítélése a következő: helyes: 0; elfogadható: 10; kevéssé elfogadható: 22; rossz: 18 (50 válaszból). A mondat –48 pontot kapott, elég nagy lett az írott és beszélt nyelvi adat megítélése közötti eltérés. Összesen a típus –30 pontos lett, a helyes válasz 10; az elfogadható 31; a kevéssé elfogadható 37; a rossz 22 a 100 adatközlőtől.
A 6. mondat tárgyi alárendelésű volt, tárgy szövődött át benne tárgyként (T, T–T). Az írott nyelvi adat: Dobolni nem tudom, hogy kell. A megítélése így alakult: helyes: 2; elfogadható: 10; kevéssé elfogadható: 14; rossz: 24 (50 válaszból). Ez –48 pontot jelentett
a mondatnak. A beszélt nyelvi adat: A növényeimet nem szeretném, ha megrágná. A hallgatók szerint: helyes: 9; elfogadható: 13; kevéssé elfogadható: 19; rossz: 9 esetben (50 válaszból). A mondat így –6 pontot kapott. Összesen a típus így –54 pontot kapott, a helyes 11; az elfogadható 23; a kevéssé elfogadható 33; a rossz pedig szintén 33 esetben jelent meg a 100 hallgató kérdőívében.
A 8. mondat is tárgyi alárendelésű volt, határozó szövődött át benne határozóvá (T, H–H). Az írott nyelvi adat: És a szoknyaszegélyemre sem engedem, hogy bárki rátapodjon. A válaszok megoszlása így alakult: helyes: 8; elfogadható: 8; kevéssé elfogadható: 18; rossz: 16 (50 adatból). A mondat így –26 pontos lett. A beszélt nyelvi adat: Holnap meg úgy gondoltam, hogy borsófőzelék lesz tükörtojással. A hallgatók véleménye szerint: helyes: 8; elfogadható: 14; kevéssé elfogadható: 12; rossz: 16 esetben (50 válaszból). A mondat így –14 pontot kapott. Összesen a típus –40 pontos lett, a helyes válaszok száma 16; az elfogadható 22; a kevéssé elfogadható 30; a rossz 32 a 100 hallgatótól. Itt volt a legkisebb eltérés az írott és a beszélt nyelvi mondat megítélése között.
A 9. mondat szintén tárgyi alárendelésű volt, mellékmondati alany szövődött át benne a főmondatba alanyesetű szóként (T, A–A). Az írott nyelvi adat: Xxxxxx nem hiszem, hogy értette, de azért bólintott. A válaszadók szerint: helyes: 23; elfogadható: 14; kevéssé elfogadható: 10; rossz: 2 esetben (49 adatból). A mondat 46 pontot kapott. A beszélt nyelvi adat: O. Misi bátyám kétlem, hogy annyira eltelne a chilis babbal. A hallgatók megítélése: helyes: 16; elfogadható: 14; kevéssé elfogadható: 13; rossz: 6 (49 válaszból). A mondat így
21 pontos lett. Összesen a típus 67 pontot kapott, ebből a helyes minősítés 39; az elfogadható 28; a kevéssé elfogadható 23; a rossz pedig 8 a 98 kapott válaszból. Ennek a típusnak volt az átszövődéses mondatok közül a legpozitívabb megítélése, ez kapta a legtöbb pontot.
A 11. mondat volt az utolsó az átszövődésesek között a tárgyi alárendelés blokkján belül, ebben mellékmondati alany szövődött a főmondatba úgy, hogy tárgyragot vett fel, mert a főmondatbeli alaptag tárgyat vonzott (T, A–T). Az írott nyelvi adat: A kritikát előre tudom, milyen lesz. A hallgatók szerint: helyes: 5; elfogadható: 16; kevéssé elfogadható: 12; rossz: 17 (50 adatból). A mondat –20 pontos lett. A beszélt nyelvi adat: Az Öreg-tavat is ilyen magasan még nem láttam, hogy legyen. A válaszadók minősítése: helyes: 0; elfogadható: 1; kevéssé elfogadható: 7; rossz: 41 (49 adatból). A mondat pontszáma így – 88 pont. A típus összesen –108 pontot kapott, ebből a helyes minősítés 5; az elfogadható 17; a kevéssé elfogadható 19; a rossz pedig 58 a 99 válaszból. Az átszövődéses
mondattípusok közül ez kapta a legkisebb pontszámot, ennek volt a legnegatívabb a megítélése a vizsgálatban.
A 12. mondat határozói alárendelésű volt, határozó szövődött át benne határozóként (H, H–H). Az írott nyelvi adat: Egy itteni félév után fogadok, hogy alig ismernék fel Xxxxxx. A kitöltők szerint helyes: 23; elfogadható: 19; kevéssé elfogadható: 6; rossz: 1 esetben (49 válaszból). A mondat így 57 pontot kapott. A beszélt nyelvi adat: A szarkáknak emlékszel, egyszer betettünk egy döglött hörcsögöt. Az adatközlők ítélete: helyes: 0; elfogadható: 5; kevéssé elfogadható: 21; rossz: 24 (50 válaszból). A mondat –64 pontos lett. A típus így összesen –7 pontot kapott, a minősítések így alakultak: helyes: 23; elfogadható: 24; kevéssé elfogadható: 27; rossz: 25 a 99 válaszból. Látjuk, hogy elég jelentős lett a különbség a két mondat megítélése között.
A 14. mondat is határozói alárendelésű volt, tárgy szövődött át benne tárgyként (H, T–T). Az írott nyelvi adat: Mr. Xxxxxxx további információkat is megkért, hogy adjak át. A hallgatók megítélése szerint: helyes: 8; elfogadható: 11; kevéssé elfogadható: 16; rossz: 15 esetben (50 válaszból). A mondat így –19 pontot kapott. A beszélt nyelvi adat: A bevásárlólistát halvány gőzöm sincs, hogy hová tettem. A válaszadók úgy gondolták, hogy helyes: 5; elfogadható: 24; kevéssé elfogadható: 14; rossz: 7 esetben (50 válaszból). A mondat így 6 pontos lett. Összesen a típus így –13 pontot kapott, a válaszok megoszlása a következő: helyes: 13; elfogadható: 35; kevéssé elfogadható: 30; rossz: 22 a 100 kitöltő hallgató szerint.
A 16. mondat szintén határozói alárendelésű volt, ez volt az utolsó átszövődéses mondat, és az utolsó a határozói alárendelés blokkján belül is. A mellékmondat alanya szövődött benne át a főmondatba alanyesetű szóként (H, A–A). Az írott nyelvi adat: Az idősebb Xxxxxxx már negyven éve, hogy eltávozott. A hallgatók szerint: helyes: 30; elfogadható: 16; kevéssé elfogadható: 3; rossz: 1 esetben (50 válaszból). A mondat így 71 pontot kapott. A beszélt nyelvi adat: Már az ősember is fogadok veled, hogy a kunyhója ablakára tett függönyt. A válaszadók így vélekedtek róla: helyes: 1; elfogadható: 6; kevéssé elfogadható: 14; rossz: 29 esetben (50 adatból). A mondat így –64 pontos lett. A típus összesen 7 pontot kapott, ebből a helyes minősítés 31; az elfogadható 22; a kevéssé elfogadható 17; a rossz pedig 30 (100 válaszból). Itt volt a legnagyobb eltérés az írott és a beszélt nyelvi mondat megítélése között.
3. 4. 3. 2. A kontrollmondatok megítélése típusok alapján
A kontrollmondatok mind írott nyelvi adatok voltak, két könyvből, Bán Zsófia Lehet lélegezni! (Magvető Kiadó, Budapest, 2018) és N. K. Jemisin A megkövült égbolt (Agave Könyvek, Budapest, 2018, ford. Xxxxxx Xxxxx) című kötetéből (ez a két könyv volt éppen recenziós példányként az asztalon), és megegyeztek a két kérdőívben. A mondatok az átszövődéses mondatok alárendelés szerinti blokkjaiba illeszkedtek, azokat törték meg különböző helyeken. Az első az alanyi alárendelésű blokk volt, a 2. mondat volt kontrollmondat (A): Egyszerűbb lett volna, ha előre megveszik a havi adagot. Ez a hallgatóktól összesen 179 pontot kapott, a helyes minősítése 80; az elfogadható 19; a kevéssé elfogadható 0; és a rossz is 0 (99 válaszból). A 4. mondat volt a másik alanyi alárendelésű kontrollmondat (A): Legyen elég annyi, hogy ezek a járművek nem sokkal a föld felett lebegnek. Ez összesen 121 pontot kapott, a válaszadók ítélete szerint helyes 49; elfogadható: 37; kevéssé elfogadható: 12; rossz pedig 1 esetben (99 válaszból).
A következő a tárgyi alárendelésű blokk volt. A 7. mondat volt az első kontrollmondat (T): Ennek ellenére megértem, milyen egyedül lenni. Ez összesen 129 pontos lett a hallgatók értékelése alapján: helyesnek tartották 57; elfogadhatónak 29; kevéssé elfogadhatónak 12; rossznak 1 esetben (99 válaszból). A másik kontrollmondat a
10. volt (T): Xxxxxx néni még elsőben azt mondta, hogy őt nem kell bevinni. Ez összesen 92 pontot kapott a következőképpen: helyes: 42; elfogadható: 36; kevéssé elfogadható: 16; rossz: 6 (100 adatból). Utólag nézve nem volt túl szerencsés választás ez a mondat, mert egyrészt a második tagmondatban szereplő személyes névmás referense így, a szövegkörnyezetből kiragadva nem egyértelmű, másrészt a bevinni-hez tartozó lativus is eléggé hiányzik; lehet, hogy ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy ez a kontrollmondat kapta a legkisebb pontszámot.
Az utolsó, határozói alárendelésű blokkban az első kontrollmondat a 13. volt (H): Az egyik pedálra rálépett, hogy lendületet vegyen a járgány. A mondat a válaszadóktól összesen 93 pontot kapott, a hallgatók szerint helyes: 47; elfogadható: 28; kevéssé elfogadható: 21; rossz: 4 esetben volt (100 adatból). A második kontrollmondat ebben a blokkban a 15. mondat volt (H): Xxxxxxxxxx kiismerték az égbolt rejtelmeit, hogy végül beleuntak. Ez a hallgatóktól összesen 157 pontot kapott, a következő válaszokkal: helyes: 73; elfogadható: 20; kevéssé elfogadható: 5; rossz: 2 (100 válaszból).
3. 4. 3. 3. Az átszövődéses és a kontrollmondatok megítélése összesítve
Az átszövődéses mondatok esetében az írott nyelvi adatokat tartalmazó kérdőívhez 498 válasz érkezett az 50 hallgatótól, a 10 mondat összesítve 88 pontot kapott az adatközlőktől (a maximális 1000-ből). A válaszok megoszlása: helyes: 123; elfogadható: 156; kevéssé elfogadható: 124; rossz: 95. A beszélt nyelvi adatokhoz 497 válasz érkezett az 50 hallgatótól, összesen –224 pontot kapott a 10 mondat a válaszadóktól (a maximális 1000- ből). A válaszok megoszlása: helyes: 63; elfogadható: 123; kevéssé elfogadható: 149; rossz: 162. Összesen 995 válasz érkezett a 100 hallgatótól a 10-10 átszövődéses mondatra, és a mondatok összesítve –136 pontot kaptak (a maximális 2000-ből). Ebből a helyes minősítés 186; az elfogadható: 279 (465 az inkább pozitív megítélés); a kevéssé elfogadható 273; a rossz 257 volt (530 az inkább negatív megítélés).
A kontrollmondatok esetében a 100 hallgató a 6 mondathoz összesen 597 választ adott. A mondatok összesen 771 pontot kaptak (a maximális 1200-ból, így a pontok 64,25%-át megkapták). A válaszok megoszlása a következő volt: helyes: 348; elfogadható: 169 (517 az inkább pozitív megítélés); kevéssé elfogadható: 66; rossz: 14 (80 az inkább negatív megítélés).
1. diagram
Az átszövődéses és a kontrollmondatok megítélése összesítve
3. 4. 3. 4. A legrosszabbnak és a legjobbnak ítélt mondattípusok és mondatok
Az átszövődéses mondatok között a legjobbnak ítélt típus a 9. mondat volt (T, A–A), amely 67 pontot kapott. A legrosszabb típus a 11. mondat lett (T, A–T) –108 ponttal. Az értékelések szerint a legjobb átszövődéses mondat a 16. mondat lett (H, A–A), ami egy írott nyelvi adat volt, és 71 pontot kapott: Az idősebb Xxxxxxx már negyven éve, hogy
eltávozott. A hallgatói vélemények alapján a legrosszabb átszövődéses mondat a 11. mondat lett (T, A–T), ez egy beszélt nyelvi adat volt, amely –88 pontot kapott: Az Öreg- tavat is ilyen magasan még nem láttam, hogy legyen. Az átszövődésesek közül a legrosszabbnak ítélt írott nyelvi mondat a 6. mondat lett (T, T–T) –48 ponttal: Dobolni nem tudom, hogy kell. A legjobbnak értékelt beszélt nyelvi mondat pedig az 1. mondat lett (A, A–A) 60 ponttal: Én biztos, hogy azt kértem volna.
A kontrollmondatok közül a hallgatók a legjobbnak a 2. mondatot tartották (A), ez
179 pontot kapott: Egyszerűbb lett volna, ha előre megveszik a havi adagot. A legrosszabbnak pedig a 10. mondatot ítélték (T) 92 ponttal: Xxxxxx néni még elsőben azt mondta, hogy őt nem kell bevinni. Ez azt jelenti, hogy a legjobbnak ítélt átszövődéses mondat (71 pont) is elmarad a legrosszabbnak ítélt kontrollmondattól (92 pont).
3. 4. 3. 5. Az átszövődött mondatrész szerinti típusok megítélése
Mellékmondati alany átszövődése történt főmondatbeli alanyesetű szóvá (A–A) az 1., 9. és
16. mondatban: Nos, az Earl nem biztos, hogy kibújik a bőréből (…). (–11 pont), Én biztos, hogy azt kértem volna. (60 pont); Xxxxxx nem hiszem, hogy értette, de azért bólintott. (46 pont), O. Misi bátyám kétlem, hogy annyira eltelne a chilis babbal. (21 pont); Az idősebb Xxxxxxx már negyven éve, hogy eltávozott. (71 pont), Már az ősember is fogadok veled, hogy a kunyhója ablakára tett függönyt. (–64 pont). Az átszövődött mondatrész szerint ennek a típusnak lett a legpozitívabb értékelése, összesen 123 pontot kapott.
A mellékmondatból tárgy szövődött a főmondatba tárgyként (T–T) a 3., 6. és 14. mondatban: Azért egy közös műsorszámot lehet, hogy kitalálunk. (20 pont), Az ecetet nem baj, ha melléöntöd. (–27 pont); Dobolni nem tudom, hogy kell.(-48 pont), A növényeimet nem szeretném, ha megrágná. (–6 pont); Mr. Xxxxxxx további információkat is megkért, hogy adjak át. (–19 pont), A bevásárlólistát halvány gőzöm sincs, hogy hová tettem. (6 pont). Összesen ez így –74 pont.
Határozó szövődött át a mellékmondatból a főmondatba határozóként (H–H) az 5.,
8. és 12. mondatban: Bár a piacra úgysem valószínű, hogy téged akar magával vinni. (18 pont), Ezt lángvágóval jó, ha le tudjuk szedni. (–48 pont); És a szoknyaszegélyemre sem engedem, hogy bárki rátapodjon. (–26 pont), Holnap meg úgy gondoltam, hogy borsófőzelék lesz tükörtojással. (–14 pont); Egy itteni félév után fogadok, hogy alig ismernék fel Xxxxxx. (57 pont) A szarkáknak emlékszel, egyszer betettünk egy döglött hörcsögöt. (–64 pont). A típus így az értékelések alapján összesen –77 pontot kapott.
Mellékmondati alany szövődött a főmondatba úgy, hogy a főmondati alaptag miatt tárgyragot kapott (A–T) a 11. mondatban: A kritikát előre tudom, milyen lesz. (–20 pont), Az Öreg-tavat is ilyen magasan még nem láttam, hogy legyen. (–88 pont). Ezt a típust értékelték az adatközlők a legnegatívabban, összesen –108 pontot kapott.
3. 5. Az eredmények összegzése, az attitűdfelmérések összehasonlítása, kitekintés
A 2019-es kutatás fő kérdése az volt, hogy magyar anyanyelvi beszélők mennyire tartják elfogadhatónak az átszövődéssel szerkesztett mondatokat. A vizsgálat eredménye az lett, hogy a hipotézisek nagyrészt igazolódtak: az átszövődéses mondatokat a hallgatók jóval kevésbé tartják elfogadhatónak a kontrollmondatokhoz képest; a „feltűnőbb”, szaliensebb átszövődésfajtákat kevésbé tartják elfogadhatónak (alany tárgyraggal való átszövődése) a többi típushoz képest, és a vizsgálatok százalékos adatait összehasonlítva hatalmas eltérés nem tapasztalható a korábbi attitűdfelmérés eredményéhez képest.
A 2011-es felmérés internetes kérdőív segítségével készült, 10 átszövődést tartalmazó mondatról kellett a kitöltőknek eldönteniük, hogy a mondat nem fogadható el, elfogadható vagy helyes. A mondatok különböző típusúak voltak, de kevéssé átgondoltan és tudatosan: A (A–A, 2 H–H); T (A–A, 4 H–H, T–T), H (H–H). Ahogy fentebb megállapítottam, a vizsgálat mai szemmel nézve sok kívánnivalót hagy maga után (interneten kitölthető kérdőív, három választási lehetőség, a típusok rendezetlensége, a kontrollmondatok hiánya stb.), mégis érdemes talán összehasonlítani az eredményeit a jelen kutatás eredményeivel. Ott 144 adatközlő összesen 1407 választ adott, az átszövődéses mondatokat a következőképpen ítélték meg: 287 helyes (20,39%), 574 elfogadható (40,79%) és 546 nem fogadható el (38,80%) válasz érkezett. Ennek a felmérésnek alapján az esetek többségében a válaszadók toleránsak voltak az átszövődéses mondatokkal (összeadva a helyest és elfogadhatót, a 861 válasz 61,18%), de csak a mondatok kis részét tartották helyesnek, és viszonylag nagy százalékban nem is fogadták el őket. Ennek valószínűleg a középső érték szerepeltetése az egyik magyarázata.
A 2019-es felmérésben 100 adatközlő 995 választ adott, az átszövődéses mondatokat így minősítették: 186 helyes (18,69%), 279 elfogadható (28,04%), 273 kevéssé elfogadható (27,43%) és 257 rossz (25,82%) válasz érkezett. Ha összevonjuk a két középső válaszlehetőséget, 552 (55,47%) lesz az eredmény. Ez azt jelenti, hogy nem mutatkozik olyan nagy eltérés a korábbi felmérés százalékos adataihoz képest.
Az attitűdvizsgálatot folytatva érdemes lenne esetleg beékelődéses mondatokat is bevonni hasonló felmérésbe, illetve természetesen hasznos lenne több adatközlővel, nagyobb anyagon is végezni kutatásokat. A jelen vizsgálatok legfontosabb tanulságai, hogy egyrészt az átszövődött mondatrész szintaktikai szerepe mellett lényegesnek tűnik az alaptag típusa is (a kevésbé általános jelentésű alaptagokkal szerkesztett mondatokat mintha kevésbé fogadták volna el a hallgatók); másrészt fontosnak tűnik, hogy egyetlen szó vagy szintagma szövődik át (a tervezett kérdőívbe egyetlen szó átszövődésével szerkesztett mondatok kerültek volna, de a korpuszban nem volt ilyen adat minden típushoz). Emellett a jelen kutatások alapján ismét bebizonyosodott, hogy mindig az adott mondat számít, hiszen több esetben is jelentős eltérés mutatkozott a beszélt és az írott nyelvi adat megítélése között.
4. A mondatátszövődés jelenségének gyakorisága a mai magyar nyelvben
4. 1. A fejezet célkitűzése
Dolgozatomnak ez a fejezete először azt próbálja meg bemutatni hat írott és hat beszélt nyelvi anyag alapján, hogy a mondatátszövődés valójában mennyire jellemző jelensége a beszélt és írott nyelvi szintaxisnak. A diplomamunkámhoz 400 átszövődést tartalmazó mondatot használtam, hogy bemutassam a jelenség jellemző vonásait, ez 200 írott és 200 beszélt nyelvi adatot jelentett. Akkor gyakoriságra vonatkozó megállapításokat nem tettem, és a későbbiekben több helyen is felmerült, hogy érdemes lenne megvizsgálni a jelenség előfordulási arányát, főként a beszélt nyelvben.
Több szakirodalmi forrás (Zolnai 1926: 5; Szalamin 1978: 294; Haader 1999: 289; Lanstyák 2009: 112 stb.) is alapvetően beszélt nyelvi jelenségnek tartja a mondatátszövődést, illetve úgy tárgyalja, mint ami a beszélt nyelvre jellemző. Igaz, hogy Xxxxxx Xxx már megemlíti, hogy „az eredetileg beszélt nyelvi jelenség egyre inkább beleterjed az írásbeliségbe” (Haader 1999: 295), ám gyakoriságra vonatkozó adatokat ő sem közöl, ahogy a többi mondatátszövődéssel foglalkozó tanulmány sem. Kivétel lehetne Xxxxx Xxxxx Xxxx kettős állítmányról szóló tanulmánya (Szűcs 2006), de külön az átszövődött alakokról ő sem ír.
A jelen vizsgálatból remélhetőleg kiderül, hogy a beszélt nyelvi mondatépítkezés egyéb jellegzetességeihez képest a mondatátszövődés gyakorinak nevezhető-e. Összehasonlításként érdemes ugyanakkora mennyiségű írott szöveg gyakorisági vizsgálatát is elvégezni, hogy láthassuk, a jelenség mennyire „terjedt bele” az írásbeliségbe. A teljes vizsgált anyag 17 707 tagmondatból áll (~ 18 000), 1400-1500 tagmondatból az egyes anyagrészekben, amelyekben kb. 10 000 szó található, összesen tehát kb. 120 000 szavas a teljes anyag. A beszélt nyelvi részben 8955, az írott nyelviben 8752 tagmondat található. Műfajonként mindig egy „régi” és egy „új” anyag szerepel, hogy látható legyen az is, hogy az időbeli távolság esetleg hatással van-e a mondatátszövődés gyakoriságának alakulására, mennyit változott ~30-35 év alatt, illetve hogy van-e különbség az írott és a beszélt nyelvi szövegek között ugyanebben a tekintetben.
A vizsgálat legfontosabb célja az arányok megállapítása a tagmondatok közötti lineáris kapcsolódások, beékelődések és átszövődések között. Ezenkívül célja, hogy felderítse, hogy az időbeli távolság eredményez-e változást az arányok alakulásában; illetve hogy bemutassa, a beszélt és az írott nyelvi arányok között van-e eltérés, azaz gyakoribb-e a beszélt nyelvben a mondatátszövődés, mint az írott nyelvben. A tizenkét
anyagrész természetesen csak igen apró szeletét jelenti a magyar nyelvnek, ezért messzemenő következtetések levonására nem alkalmas, de ezzel a kutatással is szeretném ösztönözni a grammatikával foglalkozókat a beszélt nyelvi szintaxis korpuszalapú gyakorisági vizsgálatára. A fejezet egy része 2013-ban megjelent tanulmány formájában a Félúton konferencia konferenciakötetében; itt diagramokon is láthatóak az anyagok tagmondatkapcsolási arányai (elérhető itt: Xxxxxxx Xxxxx – Xxxxxxxxx Xxxxx Xxxx – Xxxxxxx Xxxxxxxxx – Xxxxxxxxx Xxxxx szerk. 2013. Félúton 8. – a nyolcadik Félúton konferencia (2012) kiadványa. ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola, Budapest, 173–194.).
A fejezet második felében bemutatom a különböző szövegtípusokkal foglalkozó kutatásaimnak a mondatátszövődés gyakoriságával kapcsolatos eredményeit. A beszélt nyelvi szövegtípus az ember-állat kommunikáció, amelyről az ELTE TÓK Magyar nyelvi diákműhelyének anyaga (22 kísérlet lejegyzett anyaga, körülbelül 12 000 szövegszó) alapján készültek megállapítások. Az írott nyelvi szövegtípus a mese; a kutatáshoz három meseanyag fejezeteit használtam, körülbelül 27 000 szövegszó terjedelemben. A fejezetrész célja néhány további adattal szolgálni a mondatátszövődés gyakoriságát illetően.
4. 2. „A macskát legnagyobb mérgem ha vertyogtattyátok.” (Xxxxxx Xxxxx népnyelvi példája, 1926: 17) – A mondatátszövődés mint beszélt nyelvi jellegzetesség
A beszélt nyelvet a közvetlen (nem előkészített), kötetlen, személyes, nem hivatalos érintkezés során használja a beszélő, fő formája az élőszó, tartalmát, témáját tekintve nem korlátozott (Szalamin 1978: 294). Jellemzi „az elliptikusan szerkesztett mondatok túlsúlya, mondatátszövődések, közbevetett mondatok, beékelt mondattöredékek gyakori előfordulása” (uo.). Emellett kevés a többszörösen összetett mondat sok típusa, ritkák az igeneves szerkezetek, aminek okai, hogy a beszédnél együttesen végezzük a beszéd és a gondolkodás műveletét, (…) valamint takarékossági tendencia is érvényesül: fölöslegesnek érezzük, ami a beszédösszefüggésből a hallgató számára már érthető, ezért mondanivalónkat grammatikailag hiányosan szerkesztjük (H. Xxxxxx 1961: 53–4). A beszélt nyelvben a mondatépítés lineáris, sokszor rendezetlen, következetlen, a mondatok átszövődést tartalmaznak, redundancia- és hiányjelenségekkel terheltek (Lanstyák 2009).
A mondatátszövődésnek elsősorban beszélt nyelvi jelenségként való tárgyalása egészen Xxxxxx Xxxxxxx nyúlik vissza: „Ez a mondatfűzésmód főképp a mindennapi
élőbeszédnek a sajátsága, és a régiségben is főképp az élőnyelvet jellemezhette, mert legsűrűbben az élőnyelvhez legközelebb álló magánlevelekben és tanúvallomásokat tartalmazó iratokban találkozunk vele. Azonban a szabályosabb mondatfűzésre törekvő irodalmi nyelv is fölötte sok példát szolgáltat reá mind régebben, mind ma (…).” (Zolnai 1926: 5–6). Zolnai rengeteg írásbeli példát hoz rá kódexek, régi magyar levelek és régi jegyzőkönyvek anyagából, és azt írja, „nemcsak az élőbeszédhez közelebb álló levelekben és tanúvallomásokat híven visszaadó jegyzőkönyvekben, hanem régi irodalmunk íróművészeinek munkáiban is sűrűn fordul elő ez a nyelvünkre nézve jellemző átszövődéses mondatfűzés” (uo. 9).
Mégis azt írja, „legközönségesebb ez a mondatátszövődés természetesen az élőbeszédben, s így mindenekelőtt a népnyelvben. A művelt társalgási nyelvből csak egy- két példát említek” (Zolnai 1926: 9). Az írott nyelvbe való átterjedése szerinte a beszélt nyelvi gyakorisága miatt történik: „A népnyelvben és az élőbeszédben ennyire gyakori lévén ez az átszövődéses mondatfűzés, nem csoda, ha az egyébként iskolásabb mondatszerkesztést követő irodalmi nyelv is számtalan példáját szolgáltatja” (uo. 11). Érdekes, hogy a példái között sok a fordítás (például Xxxxxx Xxxxxx és Xxxxx Xxxxx fordításai), illetve sok mondata van hírlapokból, publicisztikából is.
Xxxxxxxx Xxxx a beszélt nyelv mondattanáról szóló tanulmányában azt írja, hogy szerinte a beszélt nyelvet az elliptikusan szerkesztett mondatok túlsúlya, a közbevetett és beékelt mondatok gyakorisága mellett a mondatátszövődés is jellemzi (Szalamin 1978: 294). Ez a mondatátszövődésnek szentelt tanulmányok közül az egyik legalaposabb, és egyértelműen a beszélt nyelvhez köti a jelenséget. Összegzésében fogalmazza meg a szerző, hogy „a beszélt nyelv tárgyalt átszövődéses mondatalakulatait nem tekinthetjük kizárólag a mai magyar beszélt nyelv specifikumának (…). A nyelvi adatok arra utalnak, (…) hogy a beszélt nyelv specifikus, az írott nyelvitől különböző normái még sok tekintetben kidolgozatlanok” (uo. 303).
Xxxxxx Xxx is főképp beszélt nyelvi jelenségnek tartja a mondatátszövődést: „a grammatika változásai (…) a mindennapok nyelvhasználatában, a napi kommunikációban kezdődnek el, apró hajszálereken indulnak meg” (Haader 1999: 289), és egy ilyen hajszálér a mondatátszövődés is, ami a mindennapi kommunikáció „egyik jellegzetessége” (uo.). A szerző nagy korpusz alapján vizsgálta az átszövődés fajtáit, és az adatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy „az eredetileg beszélt nyelvi jelenség egyre inkább beleterjed az írásbeliségbe” (uo. 295). Nem csak napilapokban, regényekben talált sok adatot, hanem tudományos szövegekben is. A mondatátszövődés szerinte egyértelműen terjedőben van, a
beszélt nyelv egyre erősebben befolyásolja az írott nyelvet, „a beszélt nyelv mondattanának vizsgálatában pedig a mondatátszövődésnek kitüntetett helye van” (uo.).
É. Xxxx Xxxxxxx csak annyiban említi a beszélt nyelvet, hogy a beszélt nyelvben előforduló átszövődések főmondati igéinek halmaza szerinte nyílt; tehát a beszélt nyelvben bármilyen ige szolgálhat „hídként” (alaptagként) (É. Kiss 1980: 86). A mondatátszövődés szakirodalma mellett érdemes még megemlíteni Xxxxxxxx Xxxxxx beszélt nyelvnek szentelt könyvét, melyben a beszélt nyelvi szintaxis jellemzésekor ír a mondatátszövődésről is:
„nem kis számban előfordulnak az írott nyelvben is, bár elsősorban kétségtelenül a beszélt nyelvre jellemzőek” (Lanstyák 2009: 112).
4. 3. A mondatátszövődés gyakorisági vizsgálata a beszélt nyelvi anyagokban
4. 3. 1. A vizsgált anyag, a vizsgálat menete, nehézségek
A vizsgálathoz hat beszélt nyelvi anyagot használtam, az 1. és a 2. anyag többszereplős
„kerekasztal-beszélgetéses” műsorokat tartalmaz, a 3. és 4. iskolai tanórák lejegyzett változatait, az 5. és 6. pedig sportolókkal készített interjúkat. Az 1. anyag a Beszélt nyelvi gyűjtemény ötödik kötetében található Látókör, A nyelv világa, Panoráma és Játék a betűkkel című műsor lejegyzett változata; az 5. anyag a szintén ebben a kötetben található Ötszemközt című műsor lejegyzett változata; a 3. és 4. anyag pedig a Beszélt nyelvi gyűjtemény elektronikus változatában található négy iskolai óra lejegyzett változata1. A lejegyzés nehézségeiről és elveiről, valamint a Beszélt nyelvi gyűjtemény megszületéséről Xxxxxxx Xxxxxxx Kötetlen beszélgetések mondat- és szövegtani vizsgálata című tanulmánya ad összefoglalót (Keszler 1983: 164–7).
A 2. anyag A tét című műsor általam lejegyzett változata 2012-ből, a 6. anyag pedig szintén saját lejegyzés, a Záróra fiataloknak című műsor két adását foglalja magában. Saját lejegyzésem a fentiekhez igazodik – nyilvánvalóan fonetikai, de akár morfológiai vizsgálatra is teljesen alkalmatlan az így lejegyzett szöveg, ám összetett mondatok viszonyainak megállapítására vélhetően alkalmas.
Xxxxxxx Xxxxxxx a fent említett tanulmányban a szövegek mondatgrammatikai vizsgálatakor a megszakított mondatokkal, közbevetésekkel, módosító mondatrészletekkel és szabálytalan szerkesztési módokkal foglalkozik. Sem a mondatátszövődésre, sem a beékelődésre nem tér ki, és gyakoriságra vonatkozó megállapításokat sem tesz. A mostani
1 Ezúton szeretném megköszönni Xxxxxxx Xxxxxxx tanárnőnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a beszélt nyelvi kötetet és az elektronikus változatot tartalmazó cd-ket.
vizsgálatban arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen arányban található átszövődés egy beszélt nyelvi korpusz mondatainak tagmondatai között, emellett pedig megmutatom a beékelődések arányát is, hogy tisztán látható legyen a „maradék”, vagyis az egymáshoz lineárisan kapcsolódó tagmondatok aránya.
Itt kell kitérni arra, hogy mit tekintettem egységnek, azaz tagmondatnak a vizsgálat során. A hagyományos mondatkategória beszélt nyelvi korpusznál nem alkalmazható, ezért nem mondatokat, hanem tagmondatokat számoltam, de azok közül is csak azokat, amelyek szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Nem vettem figyelembe a vizsgálatnál a szervetlenül kapcsolódó tagmondatokat (tagolatlan mondatok, megszólítások, indulatszók stb.), ugyanis ezek nem grammatikai, hanem kommunikációs, szemantikai kapcsolatban állnak a többi tagmondattal.
Az egész beszélt nyelvi anyag összesen 8955 tagmondatból áll, az egyes anyagrészek közel azonos nagyságúak (~1400-1500 tagmondat), így viszonylag pontos képet kaphatunk a köztük lévő eltérésekről. Az időbeli vizsgálat során fontos volt, hogy az anyagok összehasonlíthatók legyenek, tehát olyanok (az 1. és a 2. esetében), amelyekben közel azonos számú beszélő viszonylag hasonló témáról beszélget egy moderáló műsorvezető irányításával, az adás élőben megy kötött tematikával, a résztvevők pedig szakértők (gazdasági szakemberek, politológusok, nyelvészek stb.). A 3. és a 4. anyag is összehasonlítható az iskolai tanórák megszokott mintái és kötött menete miatt. Az 5. és a 6. anyag esetében az interjú mindig sportolókkal zajlik, stúdiókörülmények között, de az adás élőben megy, nincsen benne vágás, így a szintaktikai szerkezetek nem sérülnek.
Az átszövődést tartalmazó mondatok mélyebb szerkezeti elemzése nem célja a fejezetrésznek (milyen mondatrész szövődik át, milyen szófajú szó/szavak, az alaptag milyen szófajú szó, más-e az átszövődött mondatrész mondatrészi szerepe, ha átszövődés nélkülivé alakítjuk a mondatot, milyen pozícióba szövődik át az adott mondatrész stb.), a fő kérdés ebben a részben az, hogy a beszélt nyelvi szintaxis valóban telített-e mondatátszövődéssel.
4. 3. 2. Az első anyagpár bemutatása
Az 1. anyag a Beszélt nyelvi gyűjtemény ötödik kötetében található Látókör, A nyelv világa, Panoráma és Játék a betűkkel című műsor lejegyzett változata 1976-ból. A Beszélt nyelvi gyűjtemény az ELTE BTK Mai magyar nyelvi tanszékének tulajdona, kötetei a tanszéken megtalálhatók, az idézett szövegrészletek a kötet 159–179., 209–218., 1–14. és
15–27. lapjain olvashatók. Az anyag 1515 tagmondatból áll, mondatátszövődés összesen
13 található benne, ez a tagmondatok 0,85%-a, beékelődő tagmondatot pedig 58-at találunk, ez 3,82%. A lineáris kapcsolódású tagmondatok száma 1444 (95,31%).
Az átszövődéses mondatok a következők (az átszövődött mondatrészt aláhúzással jelölöm):
(1) El kell mondjam, hogy (…). (kettős állítmány)
(2) (…) egy… egy… egy térségnek a valamennyi szerve egy állami célcsoportot összehangoltan, fegyelmezetten végre kell, hogy hajtson.
(3) (…) ezek a lakások biztos, hogy drágábbak lesznek (…).
(4) Itt azt hiszem, ebbe volt az alapvető hiba.
(5) Itt az az igazság, hogy úgy kell összehangolt segítséggel, koordinált segítséggel …ö …a vállalat erőfeszítései, a tanács, a minisztériumnak az összehangolt segítségével megoldani a problémákat (…).
(6) (…) a társadalomtudós jó, ha itt lesz ma (…).
(7) (…) és talán ezt is kérjük meg, hogy adják be (…).
(8) Ilyen értelemben tehát azt hiszem, számíthatunk arra, (…).
(9) (…) szóval a história mondom, hogy régi (…).
(10) (…) ezzel azt hiszem, hogy (…) lejáratta magát (…).
(11) (…) játékosaink közül azt hiszem Xxxxxxx Xxxxxx emlékeznek (…).
(12) (…) mind a két magyarázat azt hiszem, helytálló (…).
(13) (…) ez is elég azt hiszem az előny tartásához (…).
Az (1)-essel jelölt mondatban az átszövődés kérdéses, hiszen csak igekötő kerül az alaptag elé, amelynek önálló mondatrészi szerepe nincs. Ezt a típust É. Xxxx Xxxxxxx az átszövődéses mondatok közé veszi, lásd például É. Kiss 1979: 98, 103–4, 1983: 87–8, 1998: 159. A jelen fejezetben itt is az átszövődéses mondatok közé kerültek, a kérdésre bővebben a szerkezeti elemzéssel foglalkozó fejezetben térek ki.
A diplomamunkámban a 200 beszélt nyelvi adat elemzése után arra az eredményre jutottam (ami összhangban van Xxxxxx Xxx szintén korpuszalapú vizsgálatának eredményeivel, illetve a Xxxxxx Xxxxx által említett példákkal), hogy az alanyi alárendelés a leggyakoribb az átszövődéses mondatok között. A kérdésről bővebben szintén a szerkezeti elemzést tartalmazó fejezetben lesz szó. Ebből az anyagból 5 mondat tartozik ide, és 8 a második leggyakoribb tárgyi alárendelésű mondatok közé.
Az alaptagok közül a diplomamunkámban alanyi tagmondategyüttesekben a leggyakoribbak ezek voltak: kell, biztos, lehet, jó. Tárgyi tagmondategyüttesekben: tud,
szeret, mond, hisz, gondol, kér (nagyrészt szintén összhangban Xxxxxx Xxx, valamint Xxxxxx Xxxxx xxxxxxxxx). Ebben az anyagban két kell, egy biztos, egy igazság, egy jó, egy kér, egy mond és hat hisz alaptagú mondat található, amelyek nagyrészt igen gyakorinak számítanak. Bár nem nevezhető gyakorinak, az igazság alaptag is jelen volt a diplomamunkám korpuszában. Az 1. anyag átszövődéses mondatairól elmondható, hogy az egész anyag tagmondataihoz képest gyakorinak kevésbé nevezhetők, a mondatátszövődés típusai közül viszont a leggyakoribbak közé tartoznak.
A 2. anyag saját gyűjtésű, A tét című műsor egyik adásának lejegyzett anyaga, amely 1391 tagmondatból áll. A lejegyzett változat a xxxx.xxxxxxxx@xxxxx.xxx ímélcímen elkérhető és megtekinthető. Ebben az anyagban 6 mondatátszövődés található, ez a tagmondatok 0,43%-a, beékelődéses tagmondat pedig 37, ez 2,65%. A lineáris kapcsolódású tagmondatok száma 1348, ez a tagmondatok 96,9%-a.
Az átszövődést tartalmazó mondatok a következők:
(14) (…) a kormányfőnek bizony vannak helyzetek, amikor döntenie kell (…).
(15) (…) még a reklám előtt szeretném, hogyha öö elindulna az a film (…).
(16) (…) ezt nem szabad, hogy elhiggye az ember (…).
(17) Ugyanakkor ez a megállapodás nem lehet, hogy az IMF vagy a Velencei Bizottság diktátuma legyen.
(18) (…) Xxxxxxxxxx Xxxxx kell, hogy eljátssza ezt a kompromisszum egy lépést jobbra, egy lépést balra politikát.
(19) (…) Magyarország úgy tűnik, hogy folyamatosan (…) kapja a pofonokat.
Láthatjuk, hogy itt is az alanyi átszövődés dominál (4 tagmondategyüttes), amely mellett találunk egy tárgyit (15), és egy kijelölő/minőségjelzőst is (14). A jelzős alárendelő mondat megjelenése érdekes, a diplomamunkám egész, 400 mondatos korpuszában összesen egyetlen jelzős átszövődés volt található, amely minőségjelzős volt.
Az alaptagok itt is a gyakoribbak közül valók, alanyi tagmondategyüttesekben: kell, lehet, (úgy) tűnik, szabad, tárgyi tagmondategyüttesben: szeret. A jelzős átszövődéses mondat alaptagja a helyzet, maga a jelzős kapcsolat is olyannyira ritka, hogy Xxxxxxxx Xxxx csak alanyi és tárgyi alárendelésű mondatokról (Szalamin 1978: 296–7), Xxxxxx Xxx pedig alanyi, tárgyi és „jóval ritkább” „kötött határozói” (a felsorolt példái mind aszemantikus határozók) alárendelésű mondatokról ír korpuszalapú vizsgálataiban (Haader 1998: 318–9, 1999: 290).
A 2. anyag tagmondatairól összefoglalóan elmondható, hogy az átszövődés egyáltalán nem gyakori közöttük, az átszövődéses mondatok nagyrészt a gyakori típusokba sorolhatók, ám van egy olyan is közöttük, amely egy ritka típus képviselője.
A fenti adatokból kiderült, hogy a két anyag között nincsen számottevő különbség az átszövődéses és a beékelődéses tagmondatok arányaiban, 0-1% és 3-4% körüli mindkettőben az összes tagmondathoz viszonyítva a számuk. Érdekes, hogy az időbeli távolság ellenére a gyakoriság majdnem teljesen ugyanúgy alakul a vizsgált anyagok tagmondatai között. A két anyag tagmondatarányai alapján a mondatátszövődés nem nevezhető gyakori jelenségnek a többszereplős beszélgetős műsorokban.
4. 3. 3. A második anyagpár bemutatása
A 3. anyag a Beszélt nyelvi gyűjtemény iskolai tanórák lejegyzett változatát tartalmazó elektronikus korpuszából való, két a ’80-as években felvett órát foglal magába. A Beszélt nyelvi gyűjtemény cd-n lévő anyagai az ELTE BTK Mai magyar nyelvi tanszékén megtalálhatók, az idézett szövegrészletek a IX. Iskolai órák 1983-1984 jelzésű adathordozón olvashatók 1A és 2A jelzéssel. Az anyag 1346 tagmondatból áll, mondatátszövődés összesen 1 darab található a benne, ez a tagmondatok 0,07%-a, beékelődő tagmondatot pedig 12-t találunk, ez 0,89%. A lineáris szerkesztés a tagmondatok között 1333, amely az anyag tagmondatkapcsolásának 99,03%-a.
Az átszövődést tartalmazó mondat a következő:
(20) (…) az állati testben mondtuk, hogy emberi tudat marad (…).
Ez a tagmondategyüttes tárgyi alárendelésű, alaptagja a mond, ami a leggyakoribb alaptagok közül való. Ha az első két anyag esetében azt mondtuk, hogy nem jellemző rájuk a mondatátszövődés, erre az arányra azt mondhatjuk, hogy teljesen elenyésző.
A 4. anyag szintén a Beszélt nyelvi gyűjtemény iskolai tanórák lejegyzett változatát tartalmazó elektronikus korpuszából való, két 2000 után felvett órát foglal magába (2001, 2004). Az idézett szövegrészletek az Óraleírások feliratú cd-n találhatók 02óra és 81óra jelzéssel. Az anyag 1566 tagmondatból áll, mondatátszövődés ebben is csak 1 darab található, ez a tagmondatok 0,06%-a, beékelődő tagmondatot pedig 13-at találunk, ez 0,83%. Lineárisan 1552 tagmondat kapcsolódik az anyagban egymáshoz, ami a kapcsolások 99,1%-a.
Az átszövődést tartalmazó mondat a következő:
(21) Hány elektront kéne fölvegyen, hogy a nyolcast elérje? (kettős állítmány)
Ez a tagmondategyüttes alanyi alárendelésű, alaptagja a kell, ami a leggyakoribb alaptagok közé tartozik. Láthatjuk, hogy a második anyagpár esetében sincs változás az időbeli távolság hatására, a mondatátszövődés gyakorinak jóindulattal sem nevezhető bennük (0,06-0,07%), ahogy a beékelődés (0,8%) sem. A mondatátszövődésre talált egy-egy előfordulás mindkét esetben a gyakori típusba sorolható.
4. 3. 4. A harmadik anyagpár bemutatása
Az 5. anyag a Beszélt nyelvi gyűjtemény ötödik kötetében található Ötszemközt című műsor lejegyzett változata 1975-ből (Beszélgetés Xxxxxx Xxxxxxxxx), az idézett szövegrészlet a kötet 102–137. lapjain olvasható. Az anyag 1474 tagmondatból áll, mondatátszövődés összesen 15 található benne, ez a tagmondatok 1,01%-a, beékelődő tagmondatot pedig 39- et találunk, ez 2,64%. Lineárisan 1420 tagmondat kapcsolódik egymáshoz az anyagban, ez a szerkesztésmód 96,33%-os a tagmondatok között.
Az átszövődéses mondatok a következők:
(22) Hát ez biztos, hogy így van.
(23) Meg kell, hogy mondjam még neked (…).
(24) Már az első izéd sem olyan nagyon biztos, hogy így van, mondatod.
(25) Meg kell, hogy mondjam, szomorúcska dolog volt.
(26) Meg kell, hogy mondjam őszintén (…).
(27) Gondolom, hogy közben kellett, hogy történjen valami.
(28) Ez alatt biztos, hogy az volt.
(29) El kell, hogy higgyék.
(30) Négy polgárival kellett, hogy befejezd.
(31) Ez még a szavazás, amit még azt hiszem, nem is fejeztek be most.
(32) Kezdeményezésed, amitől azt hiszem, azóta sem tudott a mi közép-, hosszútávfutásunk (…) igazán előre lépni.
(33) Nehezen kezelhető ember voltam, amit lehet, hogy már megbántam azóta.
(34) Xxxxxxxxxxxx a Honvédnál, ahol gondolom, hogy szívesen fogadtak mindenkit.
(35) Azt kell mondjam, nem tudok neked pontosan választ adni erre. (kettős állítmány)
(36) Jöhet még 55 is, és ismét föl kell valamit ajánljunk. (kettős állítmány)
A (23), (25), (26) és (29) számú mondatok esetében kérdéses az átszövődés, mert csak az igekötő szövődik az alaptag elé, aminek önálló mondatrészi szerepe nincs (lásd fent). A
(31), (32), (33) és (34) számú mondatokban az a jelenség figyelhető meg, amely a dolgozatban később, ragátszövődés néven kap bővebb kifejtést.
Az alaptagok itt is a gyakoribbak közül valók, alanyi tagmondategyüttesekben (12): kell, lehet, biztos, tárgyi tagmondategyüttesben (3): gondol, hisz. Az 5. anyag tagmondatairól is azt mondhatjuk, hogy az átszövődés nem gyakori közöttük, és ezek az átszövődések is a leggyakoribb típusokba sorolhatók.
A 6. anyag saját gyűjtésű, a Záróra fiataloknak című műsor két adása, az első 2011. augusztus 19-én került adásba (vendég: Xxxxx Xxxxxxxxx), a második pedig 2011. szeptember 26-án (vendég: Xxxxxx Xxxxx). Az anyag 1663 tagmondatból áll, az általam lejegyzett szöveg elkérhető és megtekinthető a xxxx.xxxxxxxx@xxxxx.xxx ímélcímen.
Az anyagban 14 mondatátszövődés található, ez a tagmondatok 0,84%-a, beékelődéses tagmondat pedig 34, ez az anyag tagmondatainak 2,04%-a. Lineáris szerkesztéssel 1615 tagmondat követi egymást, ez a kapcsolódások 97,11%-át jelenti.
Az átszövődést tartalmazó mondatok a következők:
(37) Az Olimpián sem láttam, hogy maradandót alkotott volna.
(38) A másik meg vitathatatlan, hogy Peking előtt volt.
(39) Ez biztos, hogy a sportra vezethető vissza.
(40) Én tornászként sem biztos, hogy végig tudom ülni azt a három órát.
(41) Hát óriásinak kell, hogy legyen.
(42) Milyen fájdalomküszöb kell, hogy legyen bennetek.
(43) A magasságom nem biztos, hogy szép.
(44) Én először ütőt nem is tudom, mikor törtem.
(45) Ez biztos, hogy egészen másmilyen volt.
(46) Meg kellett, hogy forduljon a fejedben.
(47) Végülis fizikálisan tudod, hogy bajod van.
(48) A tenyereseimet szeretném, ha olyan erősek lennének, mint a fonákjaim.
(49) Ezt olyan jó, hogy mondod.
(50) Ki kell, hogy hagyjak egy vagy két évet.
A (46) és (50) számú mondatokban ismét csak az igekötő szövődik át (lásd fentebb). Látjuk, hogy ebben az anyagrészben is az alanyi alárendelés dominál (10 tagmondategyüttes), amely mellett több tárgyit is találunk (4). Az alaptagok újfent a gyakoribbak közül valók, alanyi tagmondategyüttesekben: kell, biztos, jó, vitathatatlan, tárgyi tagmondategyüttesekben: tud, szeret, lát.
4. 3. 5. A beszélt nyelvi anyag vizsgálati eredményeinek összegzése
Ahogy a fentiekből kiderült, sem a beszélgetős műsorok, sem az iskolai órák, sem az interjúk tekintetében nincs érdemleges változás a régebbi és az újabb anyagok mondatátszövődés-arányaiban. A lenti táblázat (1. táblázat) összefoglalja a legfontosabbakat:
1. táblázat
A hat beszélt nyelvi anyag összehasonlító táblázata
1. anyag 1976 | 2. anyag 2012 | 3. anyag 1983-1984 | 4. anyag 2001, 2004 | 5. anyag 1975 | 6. anyag 2011 | |
szó (db) | 10 536 | 9395 | 7977 | 8666 | ? | ? |
xxxxxxxxx (db) | 0000 | 0000 | 0000 | 1566 | 1474 | 1663 |
x.xxxxxx. (db) | 13 | 6 | 1 | 1 | 15 | 14 |
x. xxxxxx. (%) | 0,85 | 0,83 | 0,07 | 0,06 | 1,01 | 0,84 |
alárendelés | A, T | A, T, J (!) | T | A | A, T | A, T |
Mint láthattuk, sem gyakoriságban, sem az alárendelés fajtájában és az alaptagokban nincs lényeges különbség a régebbi és az újabb szövegek között, kivételt csak a 3. anyag kijelölő/minőségjelzős alárendelése jelent, amely unikumjelenségnek mondható.
4. 4. A mondatátszövődés gyakorisági vizsgálata az írott nyelvi anyagokban
4. 4. 1. A vizsgált anyag, a vizsgálat menete
A vizsgálathoz hat írott nyelvi anyagot használtam, a 7. és a 8. anyag a Népszabadság
című napilap egy-egy számát tartalmazza, a 9. és a 10. a Magyar Nemzet egy-egy számát, a
11. és a 12. pedig a Nők Lapja egy-egy számát. A lapokból úgy válogattam össze a cikkeket, hogy közel azonos nagyságú anyagot adjanak ki, hogy az összehasonlítás minél pontosabb legyen. Egységnek, azaz tagmondatnak ebben az esetben is azokat tekintettem, amelyek szervesen kapcsolódnak egymáshoz.
A teljes írott nyelvi anyag összesen 8752 tagmondatból áll, az egyes anyagok itt is közel azonos nagyságúak (~1400-1500 tagmondat), így nem csak a köztük lévő eltéréseket lehet vizsgálni, hanem lehetőség nyílik a beszélt nyelvi adatokkal való összehasonlításra is. Az időbeli vizsgálathoz ugyanannak a kiadványnak a két példányából válogattam a
cikkeket. Az átszövődést tartalmazó mondatok mélyebb szerkezeti elemzésétől ezúttal is eltekintek. Az egyik kérdés az, vajon van-e eltérés az időben egymástól távol lévő írott nyelvi anyagok között, a másik pedig, hogy az írott nyelvi szintaxisban valóban kevesebb-e az átszövődés, mint a beszélt nyelvben.
4. 4. 2. A negyedik anyagpár bemutatása
A 7. anyag a Népszabadság 1977. július 17-i számából válogatott cikkeket tartalmazza, 1397 tagmondatból áll, és mondatátszövődés nem található benne. Beékelődést 42-t találunk a tagmondatok között, ez 3,04%. A tagmondatok 1355 esetben lineárisan kapcsolódnak, ami 96,99%.
A 8. anyag a Népszabadság 2012. július 17-i számából válogatott cikkeket tartalmaz, 1472 tagmondatból áll, és mondatátszövődés ebben az anyagban sem található. Beékelődő tagmondat 28 van az anyagban, ez a tagmondatok 1,90%-a. Lineáris szerkesztésű tagmondat 1444 található a cikkekben, ami a kapcsolódások 98,09%-a.
4. 4. 3. Az ötödik anyagpár bemutatása
A 9. anyag a Magyar Nemzet 1977. július 17-i számából válogatott cikkeket tartalmaz, 1385 tagmondatból áll, és mondatátszövődés nem található benne. 26 beékelődést találunk a tagmondatok között, ami 1,93%. A lineárisan kapcsolódó tagmondatok száma 1359, ez 98,12%.
A 10. anyag a Magyar Nemzet 2012. július 17-i számából válogatott cikkeket tartalmaz, 1470 tagmondatból áll, és mondatátszövődés itt sem található. Beékelődő tagmondat 19 van az anyagban, ez 1,29%. A lineáris szerkesztésű tagmondatok száma 1451, ez a tagmondat-kapcsolódások 98,70%-a.
4. 4. 4. A hatodik anyagpár bemutatása
A 11. anyag a Nők Lapja 1975. november 8-i számából válogatott cikkeket tartalmaz, 1460 tagmondatból áll. Egyetlen mondatátszövődés található benne, ez a tagmondatok 0,06%-a, beékelődéses tagmondat pedig 20, ez 1,36%. A többi tagmondat lineárisan kapcsolódik (1439), ami 98,56%.
Az átszövődést tartalmazó mondat a következő:
(51) (…) emberi érzéseitől is meg kellett volna hogy fossza.
Ez a tagmondategyüttes alanyi alárendelésű, alaptagja a kell, ami a leggyakoribb alaptagok közé tartozik.
A 12. anyag a Nők Lapja 2012. augusztus 1-jei számából válogatott cikkeket tartalmaz, 1568 tagmondatból áll. Mondatátszövődés 2 található benne, ez a tagmondatok 0,12%-a, beékelődés pedig 37, ez 2,35%. Lineárisan 1529 tagmondat kapcsolódik az anyagban, ami 97,51%.
Az átszövődést tartalmazó mondatok a következők:
(52) (…) az az életvitel most lehet, hogy ellenszenvet vált ki.
(53) (…) de hovatovább be kellett lássam, ez nem képezi alku tárgyát a sorssal (…). (kettős állítmány)
Az (53) számú mondatban szintén csak az igekötő szövődik át (lásd fent). Ebben az anyagrészben is alanyi alárendeléseket találunk, és az alaptagok is a gyakoriak közül valók: lehet, kell. Láthatjuk, hogy az írott nyelvi anyagpárok esetében sincs jelentősebb változás az időbeli távolság hatására, a mondatátszövődés gyakorinak egyáltalán nem nevezhető bennük, ahogy a beékelődés sem. A mondatátszövődésre talált három előfordulás a gyakori típusokból való.
4. 4. 5. Az írott nyelvi anyag vizsgálati eredményeinek összegzése
Ahogy a fentiekből kiderült, egyik írott nyelvi anyagpár esetében sincs lényeges változás a régebbi és az újabb anyagok mondatátszövődés-arányaiban. A lenti táblázat (2. táblázat) összefoglalja a legfontosabbakat:
2. táblázat
A hat írott nyelvi anyag összehasonlító táblázata
7. anyag 1977 | 8. anyag 2012 | 9. anyag 1977 | 10. anyag 2012 | 11. anyag 1975 | 12. anyag 2012 | |
xxxxxxxxx (db) | 0000 | 0000 | 0000 | 1470 | 1460 | 1568 |
x.xxxxxx. (db) | 0 | 0 | 0 | 0 | 1 | 2 |
x. xxxxxx. (%) | 0 | 0 | 0 | 0 | 0,06 | 0,12 |
alárendelés | - | - | - | - | A | A |
4. 5. A beszélt és az írott nyelvi anyag összehasonlítása
A beszélt nyelvi anyag összesen 8955 tagmondatból áll, 50 átszövődést tartalmaz, ez a teljes anyag 0,58%-a. Az írott nyelvi anyag 8752 tagmondatból áll, 3 mondatátszövődés található benne, ami az anyag 0,03%-a. Az adatokból az derül ki, hogy a két anyag között az átszövődéses tagmondatok arányaiban igen számottevő különbség található. A vizsgálat alapján a hipotézis beigazolódott, ugyanis a beszélt nyelvi anyagban majdnem hússzor nagyobb a mondatátszövődés aránya, mint az írott nyelvi anyagban.
Ezen vizsgálat alapján az a gondolat megdőlni látszik, hogy a beszélt nyelvben
„gyakori” a mondatátszövődés, legalábbis a lineáris szerkesztésmódhoz képest – kérdés persze, hogy mit tekintünk „gyakorinak”, de a 0,58%-os arány azt mutatja, hogy (legalábbis ezen felmérés alapján) a mondatátszövődés nem kiugróan gyakori jelenség a beszélt nyelvi mondatépítésben.
Az a feltevés viszont megerősödni látszik, hogy a beszélt nyelvben az írott nyelvhez képest gyakoribb a mondatátszövődés. A fenti két vizsgálati érték azt mutatja, hogy a beszélt nyelvben 19x annyi a mondatátszövődés, mint az írott nyelvben, bár az előfordulások csekély száma miatt ezek az értékek óvatosan kezelendők. Ennek ellenére a különbség szignifikánsnak mondható.
4. 6. A mondatátszövődés gyakorisága néhány beszélt és írott nyelvi szövegtípusban
4. 6. 1. A mondatátszövődés gyakorisága egy különleges beszélt nyelvi szövegtípusban, a „gazdinyelvben”
4. 6. 1. 1. A vizsgálat paraméterei
Az utóbbi években folytatott kutatásaim közül az egyik az interspecifikus kommunikáció grammatikai jelenségeit érinti. Foglalkoztam az úgynevezett gazdinyelv, azaz a családi állatokkal való „beszélgetés” szófajtani és mondattani jelenségeivel, amely kutatások eredményei közül a mondatátszövődés gyakoriságának bemutatása talán jelen dolgozatban sem haszontalan – további adalékokkal szolgálhat a jelenség mai magyar nyelvbeli gyakoriságának kérdéséhez. A most következő eredmények részletes leírása és a kutatás további eredményei elérhetőek Az interspecifikus kommunikáció szintaktikai jellegzetességeiről című tanulmányomban (Xxxxxx Xxxx – Xxxxxxx Xxxxx szerk. 2018. Grammatika és oktatás – időszerű kérdések, ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék – Inter (IKU) – Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest, 277–286.).
4. 6. 1. 2. A mondatátszövődés gyakorisága a gazdinyelvben
A diákműhely teljes lejegyzett anyagában (12.000 szó) összesen csupán két mondat tartalmaz átszövődést. Az egyik a saját, öt kísérletből álló anyagomban (2872 szó), a HK_2 jelű szövegben található: [Jó, hát ez így belement a szádba, igen,] ez nem biztos, hogy ér. Az alárendelés típusa alanyi, a főmondatbeli alaptag a biztos melléknév, alanyi a mellékmondat, és mellékmondatbeli alany szövődik bele a főmondatba. A mellékmondat alanya alanyesetű szóként kerül a főmondatba (A → A). Jó, hát ez így belement a szádba, igen, ez [E/3.] nem biztos (az) [E/3.], hogy ér (ez). → Nem biztos, hogy ez ér.
A teljes anyag másik átszövődéses mondata a PDG_6. jelű szövegben található: De ahhoz itt kell maradj! Az alárendelés típusa szintén alanyi, főmondatbeli alaptagja a kell, alanyi a mellékmondat, és mellékmondatbeli helyhatározó szövődik át a főmondatba, megtartva szintaktikai szerepét (H → H). De ahhoz itt kell maradj! → De ahhoz az kell, hogy itt maradj!
Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ritka a mondatátszövődés az ember-állat kommunikációban. Az alacsony előfordulási arány okaként kell említeni az ilyen szövegek jellegét: az ember többségében rövid, tőmondatokat használ, igen kevés az összetett mondat, tehát nem meglepő, hogy nagyon ritka a mondatátszövődés is.
4. 6. 2. A mondatátszövődés gyakorisága a mesékben
4. 6. 2. 1. A vizsgálat paraméterei
Az utóbbi években folytatott kutatásaim közül a másik a különböző típusú mesék grammatikai jelenségeit érinti. A most következő vizsgálathoz felhasznált anyag körülbelül 27 000 szövegszót tartalmaz, három részben. Az egyik Xxxxxx Xxxxx Hetvenhét magyar népmese című könyve (Xxxx Xxxxxx Könyvkiadó, Budapest, 1986), az ebből felhasznált
mesék a következők: Kacor király; A kakas és a pipe; Xxxxxxxxxxxxx Xxxxx; A diákot erővel királlyá teszik; Ribike; Az égigérő fa – összesen 12 232 szó terjedelemben. Az anyag másik része Xxxxxx Xxxxxx Xxxxx-Triznyák című könyve (Magyar Könyvklub, Budapest, 1996), a felhasznált fejezetek a következők: Hogyan kerül Mirr-Murr, a kandúr, Slukk Ödön kabátzsebébe; Mirr-Murr megismerkedik a Piktorral, és modellt ül neki; Oriza-Triznyák; A harmadik próba; Mirr-Murr harmadik levele barátaihoz; Egy esőcsatorna könyökcsövére kitűzik a titkos jelet; A Legnagyobb Xxxxx Xxxxxx üdvözlése; Egyéb kóbor macskák; Xxxxxx Xxx története; Körmös története; Xxxx-Xxxx negyedik levele barátaihoz; Vissza az úton – összesen 12 200 szó terjedelemben. Az anyag harmadik része Xxxxxxx Xxxxx Együtt a Pörkeföldre című meseregénye (Csimota Könyvkiadó, Budapest, 2019), a felhasznált fejezetek: Második rész: Borostyánállapot; Harmadik rész: Az álommángorlás előnyeiről; Kilencedik rész: A zajkereskedő érkezése; Tizedik rész: Mirminyó álma; Tizenegyedik rész: Elhagyni bunkert, barlangot és Tizenkilencedik rész: A pörkeföldi piacon – 3205 szó terjedelemben.
Fontos, hogy nem nép- és műmesei szöveganyagokról van szó, mindhárom anyagrész írott nyelvi, irodalmi jellegű szöveg. Az Xxxxxx Xxxxx-féle anyag viszont jellegénél fogva talán közelebb áll a szóbeliséghez, ezért érdekes lehet a két 12.000 szavas szövegrész összehasonlítása – egyrészt egymással, másrészt a fentebb bemutatott gazdinyelves anyaggal. A gazdinyelves saját anyagom 2872 szót tartalmaz, ezért az Együtt a Pörkeföldre hat választott fejezete hasonló terjedelmű anyagot ad ki (3205 szó).
4. 6. 2. 2. A mondatátszövődés gyakorisága a Hetvenhét magyar népmese választott meséiben
A teljes anyagrészben (6 szöveg, 12 232 szó) egyetlen mondat tartalmaz „tiszta” átszövődést. A mondat: Most a borsóval nem kellett, hogy baja legyen. → Most nem kellett, hogy a borsóval baja legyen. Az alárendelés típusa alanyi, az alaptag a kell, alanyi mellékmondatból aszemantikus határozó szövődik át, nem változik a szintaktikai szerepe. További 7 kérdéses eset (határeset) figyelhető meg az anyagban. Két esetben a főmondatban is lehet értelmezni az átszövődött mondatrészt. A mondatok: Most igazán azt hiszem, nem tudod az én parancsolatomat megtenni (→ Igazán azt hiszem, most nem tudod az én parancsolatomat megtenni.); No, mikor ez a szántótaliga az ajtó elé áll magától, és a malomkő felmegyen a szántótaligára, a bor pedig vízzé változik, a pálinka meg piros vérré, akkor tudja meg, hogy én meghaltam. (→ No, mikor ez a szántótaliga az ajtó elé áll
magától, és a malomkő felmegyen a szántótaligára, a bor pedig vízzé változik, a pálinka meg piros vérré, tudja meg, hogy akkor én meghaltam.). Az alárendelés mindkét mondatban tárgyi, az alaptagok a hisz és a tud, tárgyi mellékmondatokból időhatározó szövődik át a főmondatba. Az időhatározó ilyen szempontból elég különleges, hiszen több esetben valóban nehéz eldönteni, hogy a főmondat vagy a mellékmondat idejét jelöli-e meg.
A szövegek egyik mondatában szervetlen kapcsolat található a tagmondatok között. A mondat: Ez [a vászon] igen, keresztülmegy, de nem tudom, meglesz-e vagy se akkorának, amekkorának rendeltem! (→ Igen, ez [a vászon] keresztülmegy, de nem tudom, meglesz-e vagy se akkorának, amekkorának rendeltem!). Az ez egyértelműen a keresztülmegy állítmány alanya, a szervetlen kapcsolódás miatt viszont nem beszélhetünk főmondatról és mellékmondatról, ezért talán átszövődésről sem, inkább közbevetésről. A szervetlen kapcsolat miatt alaptagot sem találunk, az igen önálló tagmondat, és alanyesetű szó kerül elé.
A fenti eseteken kívül négy olyan mondat található még az anyagrészben, amelyek értelmezős alárendelésként vagy magyarázó mellérendelésként is értelmezhetőek, így nem feltétlenül található bennük mondatátszövődés. A mondatok: Megmutatom a lovakat is, hogy hol vannak és hogy milyenek. (→ Megmutatom azt is, hogy a lovak hol vannak és milyenek.); Megpróbálja az ajtót, hátha mégis nyitva van. (→ Megpróbálja, hátha mégis nyitva van az ajtó.); Xxxxxxxx Xxxxx a feleségét, hogy sírva mos a kútnál. (→ Xxxxxxxx Xxxxx, hogy a felesége sírva mos a kútnál; Heverészett, és nézte a lovait, hogy legelnek. → Heverészett, és nézte, hogy legelnek a lovai.). Mindegyik mondat esetében tárgyi az alárendelés, az alaptagok a megmutat, megpróbál, meglát és néz, és mind a négy esetben tárgyi mellékmondatból szövődik át alany tárggyá a főmondatbeli ige hatására. A felhasznált meseanyag eléggé telített értelmezős alárendeléssel, ez valószínűleg a szóbeliséghez közel álló jellegével magyarázható, hiszen talán könnyebb úgy szőni egy történetet, hogy utólag tesz hozzá a mesélő még valamit a már elmondottakhoz.
4. 6. 2. 3. A mondatátszövődés gyakorisága az Oriza-Triznyák választott fejezeteiben
A 12 fejezetben (12 200 szó) összesen 5 mondatban található „tiszta” típusú átszövődés. A mondatok: (1) Valahogy mégiscsak meg kellett hogy szólítsalak! → Mégiscsak az kellett, hogy valahogy megszólítsalak!; (2) Ilyen nagy étteremben lehetetlen, hogy ne egyenek halat. → Lehetetlen, hogy ilyen nagy étteremben ne egyenek halat; (3) És ezért még nem is
kérem, hogy megtapsoljatok. → És még nem is kérem, hogy ezért megtapsoljatok; (4) De ezt [az ötödik paragrafust] már mondtam, hogy miért [olvasgattam, betűzgettem]! → De már mondtam, hogy ezt miért!; (5) Az [a levél] legalább két nap [kell/lesz], míg megérkezik! → Legalább két nap [kell/lesz], míg az megérkezik!
Az alárendelés típusa az (1), (2), (5) mondatban alanyi, illetve az (5)-ben lehet időhatározóiként is értelmezni, akkor viszont létige az alaptag. A (3) és (4) mondatban tárgyi az alárendelés. Az alaptagok: kell (1), lehetetlen (2), kér (3), mond (4) és [kell/lesz] (5); alanyi és tárgyi mellékmondatokból szövődik át mondatrész a főmondatba. Az (1) mondat esetében módhatározó, a (2) esetében helyhatározói szerkezet, a (3)-nál okhatározó, a (4)-nél tárgy, az (5) esetében pedig alanyesetű szó szövődik át, egyik esetben sem változik az átszövődő mondatrész szintaktikai szerepe.
További két kérdéses eset (határeset) található az anyagrészben; az egyik esetében lehet a főmondatban is értelmezni a mondatrészt. A mondat: Ma érzem, hogy jó üzletet fogok csinálni! (→ Érzem, hogy ma jó üzletet fogok csinálni!). Az alárendelés tárgyi, az alaptag az érez, tárgyi mellékmondatból időhatározó szövődik át a főmondatba; fentebb, a Hetvenhét magyar népmese anyagrészében is akadt példa hasonló szerkezetre.
A másik határeset elemezhető értelmezős alárendelésként vagy magyarázó mellérendelésként is. A mondat: A szelet hallgatja meg az ember, ahogy huhog a kéményben. (→ Azt hallgatja meg az ember, ahogy a szél huhog a kéményben.). Az alárendelés ebben az esetben is tárgyi, az alaptag a meghallgat, a tárgyi mellékmondatból az alany tárggyá szövődik át a főmondatba a főmondati tárgyas ige hatására. Ilyen szerkezetre is volt már példa fentebb.
4. 6. 2. 4. A mondatátszövődés gyakorisága az Együtt a Pörkeföldre választott fejezeteiben
A hat vizsgált fejezet anyagában (3205 szó), és valójában a teljes mesekönyvben is csupán négy mondat tartalmaz átszövődést. Ebből három az Elhagyni bunkert, barlangot, egy pedig A pörkeföldi piacon fejezetben található. A mondatok: (1) – De ide nem biztos, hogy… [visszajövünk] → – De nem biztos, hogy ide… [visszajövünk]; (2) – Tudom, ide nem biztos, hogy visszajövünk. → Tudom, nem biztos, hogy ide visszajövünk; (3) – A te fantasztikus álomszipkáddal és az álommángorlóddal azonban lehet, hogy több sikerünk lenne. → – Azonban lehet, hogy a te fantasztikus álomszipkáddal és az álommángorlóddal több sikerünk lenne. Az első két mondat lényegét tekintve ugyanaz; az egyik szereplő mondata megszakad, és egy másik fejezi be a gondolatot. A mondatok alanyi
alárendelésűek, alaptagjuk a biztos, alanyi mellékmondatból szövődik át helyhatározó a főmondatba. A harmadik mondat szintén alanyi alárendelésű, alaptagja a lehet, egész szintagmacsoport szövődik át benne az alanyi mellékmondatból a főmondatba. Az átszövődés kicsit kérdéses (határeset) a negyedik mondatban, ugyanis talán a főmondatban is lehet értelmezni az átszövődött mondatrészt. A mondat: (4) Itt mindennek megvolt a helye, de ott azt sem tudhatja, mi vár majd rá. → Itt mindennek megvolt a helye, de azt sem tudhatja, ott mi vár majd rá. Az alárendelés tárgyi (kitett utalószóval), az alaptag a tud, tárgyi mellékmondatból helyhatározó szövődik át helyhatározóként a főmondatba. A három anyagrész alapján ritkának mondható a mondatátszövődés a mesékben.
4. 6. 3. A mondatátszövődés gyakorisága különböző szövegtípusokban
Ahogy láttuk, a gazdinyelves beszélt nyelvi anyagban (kb. 12.000 szó) 2 átszövődéses mondat volt, míg a hasonló terjedelmű Hetvenhét magyar népmese anyagában 1 (ill. 7 kérdéses), az Oriza-Triznyák anyagában pedig 5 (ill. 2 kérdéses). A két meseanyag közötti eltérés nem számottevő. A gazdinyelves anyaggal való összehasonlítás is azt mutatja, hogy a szövegek nagyon eltérő mivolta ellenére a mondatátszövődés gyakoriságában nincs lényeges különbség.
A kisebb terjedelmű anyagok esetében a saját öt kísérletből álló gazdinyelves anyagomban (2872 szó) 1 mondat tartalmazott átszövődést; az Együtt a Pörkeföldre fejezeteiből (3205 szó) pedig 3 (ill. 1 kérdéses). Az eltérés itt is csekély, de azt mindenképpen hozzá kell tenni, hogy egyrészt igen eltérő jellegű szövegekről van szó, másrészt a vizsgált anyagok nem túl nagy terjedelműek. Ennek a vizsgálatnak a célja csupán az volt, hogy néhány további adattal járuljon hozzá a fejezet első részében bemutatott vizsgálat eredményeihez.
4. 7. Összefoglalás
Dolgozatom jelen fejezetében arra a kérdésre kerestem a választ, hogy sokak vélekedésének megfelelően jellemző, gyakori jelensége-e a mondatátszövődés a beszélt nyelvi szintaxisnak. A fejezet fő részében a hat anyag tagmondatainak elemzése azt mutatja, a lineáris szerkesztésmódhoz képest a mondatátszövődés – bár találunk rá példát – egyáltalán nem gyakori a tagmondatszerkesztésben (az egész anyagban 0,58%). Még a
beékelődéshez képest is igen alacsony a száma, pedig beékelődés is csak igen kis arányban található a vizsgált anyag tagmondatai között.
A mondatátszövődés a teljes, 17 707 tagmondatos anyagban sem mondható gyakorinak – 0,31% az aránya a lineáris mondatépítéshez képest. A vizsgálat során azt is láttuk, hogy az átszövődött mondatok nagyrészt a gyakoribb típusokba sorolhatók (egy kivétellel), mondhatni a tipikus megvalósulásokat mutatják. Az anyagok időbeli távolsága nem mutat jelentős eltérést sem gyakoriságban, sem strukturálisan.
Ha viszont úgy tesszük fel a kérdést, hogy az írott nyelvhez képest gyakori-e a mondatátszövődés a beszélt nyelvben, már teljesen más választ kapunk. Összehasonlítva a fő rész beszélt és írott nyelvi adatait, láthatjuk, hogy a beszélt nyelvi szövegekben 19x annyi átszövődéses mondat található, ami az adatok csekély száma ellenére szignifikáns különbségnek mondható.
További kutatásokra természetesen szükség van; minél több korpuszalapú vizsgálat lenne szükséges ahhoz, hogy megbízható adatokat kapjunk a beszélt nyelv mondatainak grammatikai jellegzetességeiről. Érdemes lenne nyelvjárási szövegeket is bevonni a vizsgálatba, hogy meglássuk, a nyelvjárásokban vajon gyakori vagy gyakoribb-e a mondatátszövődés a köznyelvhez képest. Ez a rövid vizsgálat remélhetőleg hozzájárult ahhoz, hogy ösztönözzön a beszélt nyelvi mondatok tagmondat-kapcsolódásának alaposabb felderítésére.
5. A mondatátszövődés szerkezeti vizsgálata korpusz alapján
5. 1. Bevezetés
A dolgozat jelen fejezete saját korpusz alapján próbálja meg felrajzolni a mondatátszövődés legfőbb szerkezeti jellegzetességeit az alárendelés fajtája, a főmondatbeli alaptagok és az átszövődött mondat szintaktikai viszonyainak vizsgálatával. A korpusz két részből áll: az első összesen 1000 darab tallózó gyűjtésű mondatot tartalmaz, 500 beszélt és 500 írott nyelvi adatot. A második 815, szintén tallózó gyűjtésű mondatot tartalmaz, 15 beszélt és 800 írott nyelvi adatot. Először az 1000 mondatos anyagot mutatom be, majd a frissebb gyűjtésű, főleg írott nyelvi adatokat tartalmazó részt, közben össze is hasonlítom a két anyagot. Az 1000 mondatos anyag vizsgálatának egy része megjelent tanulmány formájában (Xxxxxxx Xxxxx – Xxxxxxxxx Xxxxx Xxxx – Xxxxxxx Xxxxxxxxx szerk. 2014. Doktoranduszok a nyelvtudomány útjain. Az ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskolája „Félúton 9.” Konferenciájának kiadványa, ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola, Budapest, 101–118.).
Az átszövődött mondatok szerkezetével és szintaktikai vizsgálatával eddig nem sok szakirodalmi forrás foglalkozott (Zolnai 1926, Szalamin 1978, É. Kiss 1998, Haader 1998), és ezek közül is csupán Xxxxxx Xxxxx, Xxxxxxxx Xxxx és Xxxxxx Xxx munkájában található behatóbb elemzés nagyobb élőnyelvi korpusz alapján. A dolgozatnak célja a szakirodalmi források és a saját eredmények egybevetése is; leginkább Xxxxxx Xxx és Xxxxxxxx Xxxx munkájának felhasználásával.
A dolgozat jelen fejezete alapvetően az átszövődött mondatok szintaktikai vizsgálatával foglalkozik a beszélt és írott nyelvi adatokból összeálló korpusz alapján. A két alkorpusz közel azonos adatmennyisége magában hordozza az összehasonlítás lehetőségét; a teljes alkorpuszok vizsgálata mellett az 1000 mondatos anyag esetében az elemzési szempontoknál vizsgálom a beszélt és írott nyelvi adatok közötti esetleges különbségeket is. A szerkezeti vizsgálat főbb szempontjai a következők: az alárendelés típusa és a mellékmondatok fajtái; a főmondatbeli alaptagok; az átszövődött egység mondatrészi szerepe, valamint helye az átszövődött és a visszaalakított mondatban.
A dolgozat valós nyelvi adatokat tartalmazó elég nagy korpusz alapján mutatja be a mondatátszövődés megvalósulási lehetőségeit, főbb típusait, a hozzá kapcsolódó problémaköröket, és remélhetőleg hozzájárul a jelenség szerkezeti jellegzetességeinek alaposabb megismeréséhez.
5. 2. A mondatátszövődés jelenségének vizsgálata az 1000 mondatos alkorpusz alapján
5. 2. 1. Adatgyűjtés
Az 1000 mondatos alkorpusz két részből áll: saját gyűjtésű mondatokból, illetve a Xxxxxx Xxx tanárnőtől még a diplomamunkámhoz cédulákon kapott mondatokból2. Xxxxxx Xxx tanárnőtől összesen 134 mondatot kaptam, a saját gyűjtésem pedig 866 mondatot tartalmaz, így egy összesen 1000 mondatos alkorpusz állt rendelkezésre, 500 írott és 500 beszélt nyelvi adattal.
Az adatok gyűjtése 2010 márciusától 2013 augusztusáig tartott; a szakdolgozatomban használt 400 mondathoz 600-at gyűjtöttem a doktori iskola első két éve alatt. Az alkorpusz írott nyelvi része regényekből, folyóiratokból, magazinokból, heti- és napilapokból, novelláskötetekből, szakszövegekből stb. vett mondatokat tartalmaz, a legtöbb 2000 utáni kiadású, tehát viszonylag friss szövegek alkotják. A beszélt nyelvi adatok túlnyomó többségét családtagok, szaktársak, barátok, tanárok szolgáltatták, és jó pár mondat származik különféle élőben elhangzott rádió- vagy tévéfelvételből is.
A mondatok pontos adatait a dolgozat végén mellékletben csatolva közlöm (1. melléklet). A dolgozatban folyó szövegben az egyszerűség és könnyebb áttekinthetőség érdekében csak magukat a mondatokat közlöm.
5. 2. 2. A mondatok alárendelés-típusai
Az alkorpuszban található mondatok a következő alárendelés-típusokba sorolhatók: Alanyi: beszélt nyelvi: 277 (a beszélt nyelvi adatok 55,4%-a), írott nyelvi: 428 (az írott nyelvi adatok 85,6%-a), összesen 705 mondat (az összes mondat 70,5%-a). Tárgyi: beszélt nyelvi: 183 (a beszélt nyelvi adatok 36,6%-a), írott nyelvi: 64 (az írott nyelvi adatok 12,8%-a), összesen 247 mondat (az összes mondat 24,7%-a). Állítmányi: beszélt nyelvi: 1 (a beszélt nyelvi adatok 0,2%-a), írott nyelvi adat nincs, összesen 1 mondat (az összes mondat 0,1%-a).
Aszemantikus határozói: beszélt nyelvi: 23 (a beszélt nyelvi adatok 4,6%-a), írott nyelvi: 2 (az írott nyelvi adatok 0,4%-a), összesen 25 mondat (az összes mondat 2,5%-a). Részeshatározói: beszélt nyelvi 1 (a beszélt nyelvi adatok 0,2%-a), írott nyelvi: 4 (az írott
2 Itt szeretném megköszönni Xxxxxx Xxx tanárnő segítségét, aki 60 írott nyelvi és 74 beszélt nyelvi adatot bocsátott önzetlenül rendelkezésemre.
nyelvi adatok 0,8%-a), összesen 5 mondat (az összes mondat 0,5%-a). Időhatározói (feltételes jelentésárnyalattal): beszélt nyelvi: 4 (a beszélt nyelvi adatok 0,8%-a), írott nyelvi: 1 (az írott nyelvi adatok 0,2%-a), összesen 5 mondat (az összes mondat 0,5%-a). Okhatározói: beszélt nyelvi: 2 (a beszélt nyelvi adatok 0,4%-a), írott nyelvi: 2 (az írott nyelvi adatok 0,4%-a), összesen 4 mondat (az összes mondat 0,4%-a). Célhatározói: beszélt nyelvi: 2 (a beszélt nyelvi adatok 0,4%-a), írott nyelvi adat nincs, összesen 2 mondat (az összes mondat 0,2%-a). Módhatározói: beszélt nyelvi: 2 (a beszélt nyelvi adatok 0,4%-a), írott nyelvi adat nincs, összesen 2 mondat (az összes mondat 0,2%-a). Állapothatározói: beszélt nyelvi adat nincs, írott nyelvi adat: 1 (az írott nyelvi adatok 0,2%-a), összesen 1 mondat (az összes mondat 0,1%-a). Fok-mértékhatározói: beszélt nyelvi: 1 (a beszélt nyelvi adatok 0,2%-a), írott nyelvi adat nincs, összesen 1 mondat (az összes mondat 0,1%-a).
Minőségjelzős: beszélt nyelvi: 1 (a beszélt nyelvi adatok 0,2%-a), írott nyelvi adat nincs, összesen 1 mondat (az összes mondat 0,1%-a). Kijelölő jelzői: beszélt nyelvi: 1 (a beszélt nyelvi adatok 0,2%-a), írott nyelvi adat nincs, összesen 1 mondat (az összes mondat 0,1%-a). Mellérendelés: beszélt nyelvi: 2 (a beszélt nyelvi adatok 0,4%-a), írott nyelvi adat nincs, összesen 2 mondat (az összes mondat 0,2%-a). Az egyik mondat kétféle alaptaggal is értelmezhető, ezért jön ki összeadva 1001 mondat. A beszélt és az írott nyelvi adatok, valamint a teljes alkorpusz alárendelés-típusait a három következő ábra mutatja be (2. diagram, 3. diagram, 4. diagram).
1%
0%
0%
0%
0%
0%
5%
0%
1%
0%
0%
37%
56%
alanyi tárgyas állítmányi
aszemantikus határozói részeshatározói
időhatározói célhatározói módhatározói
állapothatározói okhatározói
fok-mértékhatározói minőségjelzős
kijelölő jelzői
2. diagram
A beszélt nyelvi adatok alárendelés-típusai
1%
0%
0%
1%
0%
0%
0%
0%
0%
0%
0%
13%
85%
alanyi
tárgyas
állítmányi
aszemantikus határozói részeshatározói
időhatározói célhatározói módhatározói
állapothatározói okhatározói
fok-mértékhatározói minőségjelzős
kijelölő jelzői
3. diagram
Az írott nyelvi adatok alárendelés-típusai
0%
0%
1%
0%
0%
0%
1%
0%
0%
25%
70%
alanyi tárgyas
állítmányi
aszemantikus határozói
részeshatározói időhatározói okhatározó
célhatározó módhatározó
állapothatározó
fok-mértékhatározói minőségjelzős
kijelölő jelzői
0%
3%
4. diagram
Az 1000 mondatos alkorpusz alárendelés-típusai
Látható, hogy az adatok túlnyomó részt alanyi alárendelésű összetett mondatok, ami összhangban van Xxxxxx Xxx korpuszának arányaival (Haader 1998: 318). A diagramokon jól látszik, hogy az alanyi mellett a tárgyi alárendelés képviselteti magát a legnagyobb számú adattal. Az aszemantikus határozói alárendelés már jóval ritkább, az egyéb határozói és jelzői alárendelés-fajták pedig csupán egy-két mondatban jelennek meg. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy még nagyobb anyagon végzett vizsgálatnál is ezek az arányok jönnének ki, de az sejtet valamit, hogy Xxxxxxxx Xxxx csak alanyi és tárgyi alárendelésű mondatokról (Szalamin 1978: 296–7), Xxxxxx Xxx pedig alanyi, tárgyi és
„jóval ritkább” „kötött határozói” (a felsorolt példái kettő kivételével aszemantikus határozók) alárendelésű mondatokról ír korpuszalapú vizsgálataiban (Haader 1998: 318–9, 1999: 290). A diplomamunkámhoz használt 400 mondatos korpuszban szintén ezek az alárendelés-fajták domináltak. A három fő típus a jelen korpusz alapján is ez, de jól látható, hogy egyéb alárendeléses mondatokban is létrejöhet átszövődés, valószínűleg az itt felsoroltakon kívül is.
Az alanyi alárendelésű mondatok túlsúlyára Xxxxxx Xxx a következő magyarázatot adja: „A nyelvtörténet bármely korszakában az alanyi főmondatok szürkültek el a leghamarabb, hajlottak legkönnyebben a devalválódásra, modálissá válásra; vesztették el (…) legnagyobb számban főmondati funkciójukat, s léptek át valamilyen szófajba (bizony, bezzeg, igaz, valószínű, jóllehet)” (Haader 1998: 319). Emellett szerepet játszhat az arányok kialakulásában az is, hogy vajon egyéb korpuszokban általában milyen az alanyi és az egyéb alárendelések aránya. Lehetséges, hogy a mindennapi kommunikáció során jóval több alanyi alárendelést használunk, mint tárgyit, ami már a kognitív képességeinkkel függ össze, és ez magyarázná az átszövődéses mondatok alanyi alárendelésének túlsúlyát is. Ezen kívül arra is érdemes gondolni, hogy egyes – a többinél gyakoribbnak tűnő – átszövődéses alaptagok pont az alanyi tagmondategyüttesekben jelennek meg (kell, lehet, biztos, jó).
5. 2. 3. A főmondati alaptagok az alkorpusz mondataiban
Az 1000 mondatos alkorpuszban található főmondati alaptagok a következők (az adott alaptag száma mellett zárójelben megadom, hogy ez az összes mondatnak hány százaléka, valamint hogy ez hány beszélt és hány írott nyelvi adatot jelent):
Alanyi tagmondategyüttesekben: kell 434 (43,4%; 164/270) [kell 300 (30%;
136/164), kellett 71 (7,1%; 8/63), kéne 24 (2,4%; 8/16), kellett volna 20 (2%; 7/13), kellene
18 (1,8%; 5/13), kelljen 1 (0,1%; 0/1], biztos(an) 67 (6,7%; 30/37), lehet 45 (4,5%; 9/36),
jó 24 (2,4%; 9/15). Húsznál kevesebb adattal: van (létige) 17 (1,7%; 11/6), (úgy) tűnik 13
(1,3%; 6/7), szabad 11 (1,1%; 5/6).
Tíznél kevesebb adattal: bizonyos 7 (0,7%; 0/7), elképzelhető 6 (0,6%; 1/5), baj 5
(0,5%; 4/1), valószínű 5 (0,5%; 2/3), (úgy/az) látszik 5 (0,5%; 3/2), (úgy) néz ki 4 (0,4%;
4/0), árt 4 (0,4%; 0/4), fontos 3 (0,3%; 1/2), elég 3 (0,3%; 2/1), lehetetlen 3 (0,3%; 0/3),
hihetetlen 2 (0,2%; 1/1), mindegy 2 (0,2%; 2/0), elképesztő 2 (0,2%; 2/0), tuti 2 (0,2%;
1/1), (úgy) illik 2 (0,2%; 1/1), alap 1 (0,1%, 1/0), egyetlen 1 (0,1%; 0/1), egyszerű 1 (0,1%;
1/0), elképzelhetetlen 1 (0,1%; 0/1), első 1 (0,1%; 1/0), érdekes 1 (0,1%; 1/0), fél 1 (0,1%;
0/1), félő 1 (0,1%; 0/1), igaz 1 (0,1%; 0/1), igazság 1 (0,1%; 1/0), ismert 1 (0,1%; 0/1),
jellemző 1 (0,1%; 1/0), jut (eszébe) 1 (0,1%; 1/0), kétséges 1 (0,1%; 1/0), kiderül 1 (0,1%;
1/0), kiszámítható 1 (0,1%; 0/1), kizárt 1 (0,1%; 0/1), kívánatos 1 (0,1%; 0/1), látható 1
(0,1%; 1/0), legtöbb 1 (0,1%; 0/1), logikus 1 (0,1%; 0/1), megeszik 1 (0,1%; 1/0),
meggyőződés 1 (0,1%; 1/0), meglepő 1 (0,1%; 1/0), muszáj 1 (0,1%; 0/1), naná 1 (0,1%;
1/0), nyilvánvaló 1 (0,1%; 0/1), perfekt 1 (0,1%; 0/1), rémes 1 (0,1%; 0/1), (úgy) rémlik 1
(0,1%; 1/0), sejthető 1 (0,1%; 0/1), talál 1 (0,1%; 0/1), tesz (jót) 1 (0,1%; 1/0), tudható 1
(0,1%; 0/1), véletlen 1 (0,1%; 1/0), világos 1 (0,1%; 0/1), vitathatatlan 1 (0,1%; 1/0),
100% 1 (0,1%; 1/0).
A két következő diagramon az alanyi és tárgyi tagmondategyüttesek alaptagjainak megoszlása látható (5. diagram, 6. diagram), ezeket az arányokat szövegesen külön nem írom le a könnyebb áttekinthetőség érdekében. Az összefoglaló nagy kördiagramon lesz látható az összes mondat főbb alaptagjainak megoszlása.
Az alaptagok tárgyi tagmondategyüttesekben: tud 62 (6,2%; 29/33) [tud 24/16, isten tudja 0/11, ki tudja 0/5, nem is tudom 3/0, mit tudom én 2/0, fasz tudja 0/1], (el)hisz/asszem 35 (3,5%; 26/9), szeret 26 (2,6%; 23/3), (el)mond 22 (2,2%; 21/1),
(úgy/azt) gondol 21 (2,1%; 19/2). Húsznál kevesebb adattal: kér 11 (1,1%; 9/2).
Tíznél kevesebb adattal: lát 7 (0,7%; 7/0), akar 5 (0,5%; 4/1), (úgy/azt) érez 4
(0,4%; 4/0), tervez 4 (0,4%; 4/0), (meg)enged 3 (0,3%; 2/1), ígér 3 (0,3%; 2/1), kétell 3
(0,3%; 3/0), ért 2 (0,2%; 0/2), hall 2 (0,2%; 2/0), javasol 2 (0,2%; 2/0), kell (csinálni) 2
(0,2%; 2/0) [kell 1 (0,1%; 1/0), kellene 1 (0,1%; 1/0)], lehet (csinálni) 2 (0,2%; 2/0), remél
2 (0,2%; 2/0), ajánl 1 (0,1%; 1/0), bebizonyít 1 (0,1%; 1/0), belát 1 (0,1%; 1/0), elfelejt 1
(0,1%; 1/0), elhasznál 1 (0,1%; 1/0), elmesél 1 (0,1%; 1/0), említ 1 (0,1%; 1/0), feltesz 1
(0,1%; 0/1), gyanít 1 (0,1%; 0/1), hagy 1 (0,1%; 0/1), ír 1 (0,1%; 1/0), kiált 1 (0,1%; 1/0),
kimutat 1 (0,1%; 1/0), kíván 1 (0,1%; 0/1), megcéloz 1 (0,1%; 1/0), megfogad 1 (0,1%;
0/1), megnéz 1 (0,1%; 1/0), megpróbál 1 (0,1%; 1/0), megszokik 1 (0,1%; 0/1), megtesz 1
(0,1%; 1/0), néz 1 (0,1%; 1/0), sajnál 1 (0,1%; 0/1), (úgy) sejt 1 (0,1%; 1/0), talál 1 (0,1%;
1/0), tanácsol 1 (0,1%; 0/1), tapasztal 1 (0,1%; 1/0), tilt 1 (0,1%; 0/1), valószínűsít 1
(0,1%; 1/0), vár 1 (0,1%; 1/0).
kell biztos lehet jó
létige
(úgy) tűnik szabad egyéb
28%
25%
4%
14%
9%
9%
11%
tud hisz szeret
(el)mond
(úgy/azt) gondol kér
egyéb
13%
2%
2%
2%
3%
6%
10%
62%
5. diagram
Alanyi tagmondategyüttesek alaptagjai
6. diagram
Tárgyi tagmondategyüttesek
alaptagjai
Az alaptagok aszemantikus határozói tagmondategyüttesekben: (meg)kér (valamire) 6 (0,6%; 5/1), emlékszik (valamire) 3 (0,3%; 2/1), gondol (valamire) 3 (0,3%;
3/0), csodálkozik (valamin) 2 (0,2%; 2/0), biztos (valamiben) 1 (0,1%; 1/0), erős (a
gyanúja valamiről) 1 (0,1%; 1/0), fogad (valamiről) 1 (0,1%; 1/0), hisz (valamiben) 1
(0,1%; 1/0), igyekszik (valamire) 1 (0,1%; 1/0), nincs (gőze valamiről) 1 (0,1%; 1/0), rájön
(valamire) 1 (0,1%; 1/0), (lesz) szíves (valamire) 1 (0,1%; 1/0), van (xxxxxxx xxxxxxxxx) 1
(0,1%; 1/0), van (lehetősége valamire) 1 (0,1%; 1/0), van (szerencséje valamire) 1 (0,1%; 1/0).
Az egyéb határozói és jelzői tagmondategyüttesek alaptagjai a következők: Részeshatározói: (éve/ideje/napja stb.) [van] - (X éve annak, hogy) 5 (0,5%; 1/4). Időhatározói (feltételes jelentésárnyalattal): hív (akkor, ha) 1 (0,1%; 1/0), udvarias (akkor, ha) 1 (0,1%; 1/0), talál (nevetségesnek akkor, amikor) 1 (0,1%; 0/1), van (létige) (mi lenne akkor, ha) 1 (0,1%; 1/0), vesz (akkor, ha) 1 (0,1%; 1/0). Célhatározói: kell 2
(0,2%; 2/0). Módhatározói: akar (úgy) 1 (0,1%; 1/0), mond (úgy) 1 (0,1%; 1/0). Állapothatározói: elvon (ahelyett, hogy) 1 (0,1%; 0/1). Okhatározói: fél (valamitől) 2 (0,2%; 0/2), örül 1 (0,1%; 1/0), tart (valamitől) 1 (0,1%; 1/0). Fok-mértékhatározói:
meghülyül (annyira, hogy) 1 (0,1%; 1/0).
Minőségjelzős: dolog (nem tud olyan dolgot mondani, ami) 1 (0,1%; 1/0). Kijelölő jelzői: helyzet (van olyan helyzet, amikor) 1 (0,1%; 1/0).
Az alkorpuszban mellérendelő tagmondategyüttesben jön létre az átszövődés két esetben (0,2%). A két mellérendelő mondat a következő: A nyilakat ügyetlen voltam, és nem tudtam behúzni; Xxx meg elmész, és hozol egy olyan vékonyat. Az első mondatban a nyilakat szövődött át a másodikból az első tagmondatba, a másodikban pedig az oda szövődött ugyanolyan módon az első tagmondat állítmánya elé. Mindkét mondatban ok- okozati viszony van, az első esetben inkább okhatározói, a másodikban célhatározói alárendeléssé lehetne átalakítani a mondatokat. Jelen dolgozat bővebben (elsősorban alacsony számuk miatt) nem tud foglalkozni a mellérendelő tagmondategyüttesekben létrejövő átszövődéssel, de mindenképpen érdekes a megjelenésük – a nyelvi megvalósulás áttöri a szabályok alkotta kereteket.
Az egész 1000 mondatos alkorpuszban az alaptagok arányát a következő diagram mutatja be (7. diagram); a húsznál kevesebb adattal szereplő alaptagok az egyéb kategóriába kerültek.
26%
44%
% 2%
2%
3%
4%
4%
6%
7%
kell biztos tud lehet hisz szeret jó mond gondol
egyéb
2
7. diagram
Az 1000 mondatos alkorpusz alaptagjainak aránya
Jól látható, hogy az alkorpusz igen jelentős részét kell alaptagú mondatok teszik ki; ez a típus önmagában is rengeteg elemezni való érdekességet rejt. Az alaptagok arányaiból az látszik, hogy a kell mellett rengeteg más is megjelenhet átszövődéses mondat alaptagjaként. Az 1000 mondatos alkorpusz összesen 140-féle alaptagot tartalmaz, a beszélt nyelvi rész 105-félét, az írott nyelvi 63-félét. 77 olyan alaptag van, amely csak a beszélt, és 35, amely csak az írott nyelvi részben jelent meg.
Xxxxxx Xxx vizsgált mondatainak alaptagjaihoz képest (94-féle alaptag) új alaptag az 1000 mondatos alkorpusz alanyi alárendelésű mondataiban: alap, árt, baj, egyetlen, egyszerű, elképzelhetetlen, elképzelhető, első, fél, hihetetlen, igaz, igazság, ismert, jellemző, jut (eszébe), kiderül, kiszámítható, legtöbb, megeszik, meggyőződés, meglepő, naná, perfekt, (úgy) rémlik, sejthető, talál, tesz (jót), tudható, véletlen, világos, vitathatatlan, 100% – ez a 60 alaptagból 32 alaptag. Xxxxxx Xxx korpuszának alaptagjaival (40 az alanyi tagmondategyüttesekben) 28 egyező adat van, és neki 12 olyan alaptagja van, amely ebben az alkorpuszban nem szerepel. A nagyszámú egyezés mellett mindenképpen érdekes az is, hogy Xxxxxx Xxx korpuszában is ugyanazok az alaptagok fordulnak elő a legtöbb adattal (biztos, lehet, kell, jó, úgy tűnik), mint ebben az anyagban.
Az 1000 mondatos alkorpuszban Haader Leáéhoz képest új alaptag a tárgyi alárendelésű mondatokban: bebizonyít, belát, elfelejt, elhasznál, elmesél, említ, ért, feltesz, gyanít, hall, ígér, javasol, kell (csinálni), kétell, kiált, kimutat, lehet (csinálni), megcéloz,
megfogad, megpróbál, megszokik, megtesz, (úgy) sejt, tanácsol, tapasztal, tilt, valószínűsít
– ez a 48 alaptagból 27 alaptag. A két anyagban 21 alaptag egyezik, Xxxxxx Xxxxxx az összes, 41 alaptagjából 20 olyan, amely az 1000 mondatos anyagban nem szerepel. Itt is meg kell említeni, hogy Xxxxxx Xxx korpuszában is azok szerepelnek legtöbb adattal (tud, gondol, szeret, hisz), amelyek a most vizsgált alkorpuszban.
Az aszemantikus határozói tagmondategyüttesekben szereplő új alaptagok: csodálkozik (valamin), erős (a gyanúja valamiről), fogad (valamiről), hisz (valamiben), igyekszik (valamire), nincs (gőze valamiről), rájön (valamire), (lesz) szíves (valamire), van (fogalma valamiről), van (lehetősége valamire), van (szerencséje valamire) – a 15 alaptagból 11. Érdekes, hogy 4 alaptag itt is egyezik a két anyagban, és itt is ugyanazok szerepelnek a legtöbb adattal. Haader Leánál a 11-ből 7 olyan alaptag van, amely ebben az anyagban nem szerepel. Xxxxxx Xxx kötött határozói tagmondatai között találunk két okhatározóit is, az egyik (fél valamitől) szintén megtalálható a jelen anyagban is.
Mint láthattuk: a két anyag között összesen 67 alaptag egyezik meg, ami azt jelenti, hogy Xxxxxx Xxx korpuszának alaptagjainak majdnem háromnegyede (71,2%-a) megtalálható az 1000 mondatos alkorpuszban is. Az 1000 mondatos anyag alaptagjainak pedig majdnem a fele (47,8%-a) jelen van Xxxxxx Xxx korpuszában is. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy Xxxxxx Xxxxx a hogy kötőszós mellékmondatok tárgyalásakor azt írja, minden fajtájukkal megtörténhet az átszövődés, de leggyakoribb a tárgyi mellékmondatokban, amelyek igéje leggyakrabban az akar, említ, gondol, hall, hisz, ígér, kíván, lát, mond, tud (Zolnai 1926: 14).
Ez a felsorolás nagy részben összecseng a Xxxxxx Xxx korpuszában és a mostani vizsgálati anyagban leggyakoribbnak mutatkozó alaptagokkal. Xxxxxx Xxxxx szerint az alanyi mellékmondatok esetében a gyakori igék a lehet, úgy tetszik, eszébe jut, hajszálon múlik és az olyan névszói állítmányok, mint bizonyos, biztos, igaz, kár, lehetetlen, ritkaság, régen (van), szabad (uo.). Ez a felsorolás is majdnem teljesen megegyezik Xxxxxx Xxx és a jelen anyag leggyakoribb alaptagjaival. Ez azt jelenti, hogy a mondatátszövődés, bár igen változatos alaptagokkal jöhet létre (lásd: 140-féle az 1000 mondatos anyagban), alapvetően néhány bizonyos, fent említett alaptaggal valósul meg a leggyakrabban.
5. 2. 4. Az átszövődést tartalmazó mondatok szintaktikai viszonyai
5. 2. 4. 1. Alanyi mellékmondatok
Xxxxxx Xxx az alanyi mellékmondatokról csupán annyit ír, hogy főként rájuk jellemző, hogy a mellékmondatból kiemelt mondatrész egy szembeállító kötőszó elé szövődik (Haader 1998: 322). Erre a jelen anyagban is található példa az alanyi mellékmondatokban, például: Xxxxxxx azonban nem biztos, hogy pontosan emlékezik; Az okokról pedig nem kell, hogy tudjanak; Ez azonban nem szabad, hogy meggondolatlanságra csábítson; Ez viszont nem biztos, hogy csak személyre vonatkozhat stb. A jelenség előfordul tárgyi mellékmondatok esetében is, például: A nadrágomba meg nem szereted, ha törlöm; A csonka példányt azonban úgy gondolták, már megmutathatják stb., de ebben az anyagban is inkább alanyi alárendelés esetében jellemző. Xxxxxx Xxx szerint a gyakoriságot az indokolja, hogy ezek a kötőszók hívják fel a figyelmet a mondat topikként átszövődött mondatrészére, vagy szerepet játszanak a témák szembeállításában (uo.).
Xxxxxxxx Xxxx a beszélt nyelv mondattanának kérdéseihez kapcsolódva írt hosszabb tanulmányt a mondatátszövődésről, amelyben saját gyűjtött anyagán mutatja be a jelenség szintaktikai jellegzetességeit. Felosztásában a hogy kötőszós mondatok második alcsoportjába tartoznak az alanyi alárendelésű mondatok, amelybe szerinte háromféle átszövődési típus tartozik: a mellékmondat alanya alanyként (valójában alanyesetű szóként!) szövődik át a főmondatba; a mellékmondat tárgya tárgyként szövődik át a főmondatba és a mellékmondat valamely határozója határozóként szövődik át a főmondatba (Szalamin 1978: 297–8). Az első típusra (A → A) (alanyesetű szó) az 1000 mondatos alkorpuszból való példák: A hormonok által vezérelt kandúr lehet, hogy elszökik otthonról → Lehet, hogy a hormonok által vezérelt kandúr elszökik otthonról; Ennél Mexikóváros tuti, hogy jobb lenne → Tuti, hogy ennél Mexikóváros jobb lenne; A[z] (…) lila jegy elképzelhető, hogy a kék és csokoládé (…) keresztezéséből jött létre → Elképzelhető, hogy a lila jegy a kék és csokoládé keresztezéséből jött létre stb. Erre a típusra igen sok példa található az anyagban, sokféle alaptaggal, mégis érdemes megjegyezni, hogy itt leginkább az (úgy) néz ki/tűnik/látszik alaptagokra jellemző, hogy alany szövődik át eléjük.
Érdemes kitérni a szám-személy kérdésre: ebben az esetben a mellékmondat alanya, vagyis az alanyesetben átszövődő mondatrész megszorítások nélkül lehet ugyanolyan számú és személyű, mint a főmondat alanya: Ennél Mexikóváros [E/3] tuti (az) [E/3], hogy jobb lenne → Tuti, hogy ennél Mexikóváros jobb lenne. A főmondat
alanya ugyanis minden esetben az utalószó, így a két alanyesetű szó nem keverhető össze, semmi nem nehezíti a megértést, az utalószó mellett alanyesetben álló szó egyértelműen a mellékmondathoz tartozik.
Arra a jelenségre, hogy a mellékmondat tárgya tárgyként szövődik át a főmondatba (T → T), szintén elég sok mondatot találni az 1000 mondatos alkorpuszban, például: Az orra előtt mászkáló egeret nem biztos, hogy észreveszi → Nem biztos, hogy észreveszi az orra előtt mászkáló egeret; Meg a petrezselymet se volt annyira jellemző, hogy megették az emberek → Az sem volt annyira jellemző, hogy a petrezselymet megették az emberek; A hetest ugye az az alap, hogy be kell dobni → Ugye az az alap, hogy a hetest be kell dobni stb. Az összes azt kell(, hogy) mondjam szerkezet ide tartozik, de nem csak kell alaptagú mondatokban találunk rá példát: A súlyosan sérült vagy beteg állatot jobb, ha otthagyjuk az állatkórházban → Jobb, ha a súlyosan sérült vagy beteg állatot otthagyjuk az állatkórházban; Ezt a paprikát jó, hogy elhoztuk → Jó, hogy ezt a paprikát elhoztuk stb.
Határozó határozóként való átszövődésére is találunk példát az 1000 mondatos anyagban (H → H), a kell alaptagú mondatok között rengeteg ilyen van, például: Ugyancsak három- és héthetes koruk között kell, hogy az első pozitív élmények érjék őket az emberek részéről → Az kell, hogy az első pozitív élmények három- és héthetes koruk között érjék őket az emberek részéről; Azon az estén Nurejevvel és Xxxxxxxxx kellett volna hogy megtörténjen → Az kellett volna, hogy Xxxxxxxxxx és Xxxxxxxxx történjen meg azon az estén stb. Kettős állítmány esetében ilyenek például: A napló szerint Xxxxxxxx kellett volna hetes legyek → A napló szerint az kellett volna, hogy Xxxxxxxx legyek hetes; Petróleumlámpa mellett kellett ünnepeljünk anyával → Az kellett, hogy petróleumlámpa mellett ünnepeljünk anyával stb., de más alaptagok esetében is jellemző, például: Mondtam, hogy ilyen szar névvel biztos, hogy nem futnak be → Mondtam, hogy biztos, hogy ilyen szar névvel nem futnak be; A vedlések között legjobb, ha sörtés kefével (…) kezeljük szőrét → A legjobb, ha a vedlések között sörtés kefével kezeljük szőrét; Az új macska miatt szinte biztos, hogy némi változtatásra szükség lesz a lakásban → Szinte biztos, hogy az új macska miatt némi változtatásra szükség lesz a lakásban stb.
Ezekben az esetekben a mellékmondatból átszövődő mondatrész megtartja mondatrészi szerepét, és az 1000 mondatos alkorpusz alanyi alárendelésű mondatai között nem találunk egyetlen olyan mondatot sem, amelyben megváltozna az átszövődő mondatrész szintaktikai szerepe. Egyetlen „kivétel” az a mondattípus, amelyben mellékmondati birtokos jelző szövődik a főmondatba, például: Az anyának olyan nincs, hogy elfogy a keresete → Olyan nincs, hogy elfogy az anyának a keresete; Sterbiknek úgy
volt, hogy olyan súlyos a sérülése, hogy le kell cserélni → Úgy volt, hogy olyan súlyos Sterbiknek a sérülése, hogy le kell cserélni. Az átszövődést tartalmazó mondatban az anyának és a Sterbiknek részeshatározó, míg a visszaalakított mondatban birtokos jelzőként értelmezhető (Jbirt → Hrészes). Ez (ugyanúgy, ahogy majd a tárgyi mellékmondatok esetében) abból adódik, hogy a főmondat elé kerülve igéhez kapcsolódik a -nak/nek ragos névszó, mivel nem szövődik át vele együtt a névszói alaptagja.
5. 2. 4. 2. Tárgyi mellékmondatok
Xxxxxx Xxx a fent említett tanulmányban külön foglalkozik azzal, hogy a mellékmondatból való kiemelés és a főmondatba való helyezés hogyan változtathatja meg a mondatban a szintaktikai viszonyokat: „vagy a főmondat hat az átszövődött részre, vagy (…) a főmondat igéje szenved el változást a kiemelt rész hatására” (Haader 1998: 322). Szerinte gyakori, hogy a tárgyi mellékmondat alanya főmondatába szövődve tárgyragot kap (A → T), erre példákat is hoz. Ilyenfajta változásra a jelen anyagban is több példát találni, például: Az Öreg-tavat is ilyen magasan még nem láttam, hogy legyen → Még nem láttam, hogy az Öreg-tó ilyen magasan legyen; A tenyereseimet szeretném, ha olyan erősek lennének, mint a fonákjaim → Szeretném, ha a tenyereseim olyan erősek lennének, mint a fonákjaim; Te meg a tököt akartad, hogy menjen → Te meg azt akartad, hogy a tök menjen stb. Ez akkor lehetséges, ha a főmondat igéje tárgyas ige, így a mellékmondat alanya tárgyesetbe kerül, amint a főmondat igéjének vonzatává szövődik át. Az alkorpusz 247 tárgyi mellékmondata között összesen 15 olyan található (6,07%), amelyben az átszövődött mondatrész szintaktikai szerepe megváltozik, és mind ebbe a típusba tartozik, azaz tárgyragot kap az eredeti mellékmondati alany.
Xxxxxx Xxx azt írja, hogy a mellékmondat alanya maradhat „a főmondatban is alany, ha a főmondat alanya nem harmadik személyű” (A → A) (alanyesetű szó) (Haader 1998: 322); erre is található példa az anyagban: Ocskán Misi bátyám [E/3] kétlem [E/1], hogy annyira eltelne a chilis babbal → Kétlem [E/1.], hogy Ocskán Misi bátyám [E/3.] annyira eltelne a chilis babbal; Az első kutatások [T/3.] azért lássuk be [T/1], hogy erre utalnak → Azért lássuk be [T/1.], hogy az első kutatások [T/3.] erre utalnak; De ez [E/3.] higgyétek el [T/2], hogy csak egy pár oldal az Odüsszeiában → De higgyétek el [T/2.], hogy ez [E/3.] csak egy pár oldal az Odüsszeiában stb. Azt a kiegészítést kell ehhez tenni, hogy a főmondatban nem „alany marad” az átszövődött mondatrész (a főmondat alanya az igei személyragból derül ki), hanem olyan alanyesetben álló szó lesz belőle, amely
egyértelműen a mellékmondat igéjéhez kapcsolódik, semmilyen szintaktikai kapcsolata nincs a főmondattal (ágrajzzal is elemezhetetlen lenne). Érdekes, hogy ezekben a mondatokban is tárgyas ige az alaptag, mégsem kerülnek tárgyesetbe az átszövődő mondatrészek, ami ezt a típusú átszövődést a közbevetéshez közelíti.
Érdemes a szám-személy kérdéssel is foglalkozni, annak ellenére, hogy az alkorpuszban valóban csak első és második személyű főmondati alannyal találkozunk. Nem tarthatunk azonban teljesen elképzelhetetlennek egy ilyen mondatot: A macskák [T/3] Peti tudja [E/3], hogy nem szeretik, ha hátrafele simogatják őket, vagy Xxxxx [E/3] mondták [T/3], hogy nem fog idén érettségizni; ezekben pedig a főmondat alanya harmadik személyű, csak a száma különbözik a mellékmondati alanyétól. Ha a számot is megváltoztatjuk: Én [E/1] látták [T/3], hogy úgyis bemegyek vagy Ti [T/2] Kata mondta [E/3], hogy nem jöttök holnap. Természetesen ezek már elég „sánta” mondatok, de az alkorpuszban bőven előfordul hasonló más típusú átszövődéskor. Az mindenesetre biztos, és a szabályt is érdemes lenne talán úgy megfogalmazni, hogy az alanyesetbe átszövődő mellékmondati alany nem lehet ugyanolyan számú és személyű, mint a főmondat alanya, mert akkor már a főmondat alanyaként kellene értelmezni.
Xxxxxx Xxx szerint kérdőmondat-átszövődéskor „a főmondatban az ige minden esetben határozott ragozásúvá válik”, mert ezekben a mondatokban rejtve megjelenik az azt utalószó (Haader 1998: 322.). Az alkorpuszban lévő 23 olyan mondatból, amelyek kérdőszavas kérdő mondatok, 10 tárgyi alárendelésű, és ezek közül kettőben nem válik határozott ragozásúvá a főmondatbeli igealak: Mit szeretnének, hogy ezen az órán csináljunk? → Mit szeretnének, hogy ezen az órán mit csináljunk?; Mért, mennyit szeretnél, hogy legyen? → Mért, mit szeretnél, hogy mennyi legyen? Közös bennük, hogy a szeret ige az alaptagjuk, valamint hogy a mellékmondati ige is határozatlan ragozású. A többi mondatban határozott ragozásúvá válik az igealak, amennyiben mit kérdőszóval kezdődő kérdőmondattá alakítjuk őket: Xxxxx akarod, hogy együnk? → Mit akarsz, hogy mikor együnk?; Xxxxx kérnéd, hogy egy szobába rakjanak? → Mit kérnél, hogy kivel rakjanak egy szobába? Ilyen koszosan gondoltad, hogy leviszed? → Mit gondoltál, [azt], hogy ilyen koszosan viszed le?; Milyen dalokat akarod, hogy énekeljenek → Mit akarsz, hogy milyen dalokat énekeljenek? stb.
Xxxxxxxx Xxxx fent említett tanulmányában a hogy kötőszós mellékmondatokon belül elsőként foglalkozik a tárgyi mellékmondatokkal (Szalamin 1978: 296). Háromféle átszövődést különböztet meg: a mellékmondat alanya tárgyként vagy alanyként szövődik át a főmondatba (erről fentebb volt már bővebben szó); a mellékmondat tárgya tárgyként
szövődik át a főmondatba; illetve a mellékmondat valamely határozója főmondati határozóként vagy tárgyként szövődik át a főmondatba (uo. 296–7).
Arra a típusra, hogy a mellékmondat tárgya tárgyként szövődik át a főmondatba (T
→ T), az 1000 mondatos alkorpuszban ilyesfajta példák találhatók: Még egy neszesszert se hagyták, hogy cipeljen → Még azt se hagyták, hogy egy neszesszert cipeljen; A nejlonzacskók közé ilyen vékonyakat mondtam már, hogy ne dugdossatok → Mondtam már, hogy a nejlonzacskók közé ilyen vékonyakat ne dugdossatok; A magyar rendek fölállnak, és vérüket és életüket egyhangúlag kiáltották, hogy adják a királynőért → A magyar rendek fölállnak, és egyhangúlag kiáltották, hogy vérüket és életüket adják a királynőért stb. Mivel a főmondat igéje tárgyas, a mellékmondat tárgya könnyen meg tudja tartani tárgyragját, és tárgyesetben, szinte a főmondat tárgyává szövődik át, úgyhogy a fent említett (A → A) átszövődéshez hasonlóan néhány esetben ez a típus is közelít a közbevetéshez.
Az anyagban arra is találunk példát, hogy a mellékmondat határozója a főmondatba határozóként szövődik át (H → H), például: Nánássyékhoz feltettem, hogy többé nem fogok menni → Feltettem, hogy Nánássyékhoz többé nem fogok menni; Holnap meg úgy gondoltam, hogy borsófőzelék lesz tükörtojással → Úgy gondoltam, hogy holnap meg xxxxxxxxxxxx lesz tükörtojással; Evés közben nem szereti, ha zavarják → Nem szereti, ha evés közben zavarják stb. A legkülönfélébb határozófajtákra lehet példákat találni az anyagban, a szintaktikai szerep egyetlen esetben sem változik.
Olyan mondatot nem találtam az 1000 mondat között, amelyben a mellékmondati határozó tárgyként szövődik át a főmondatba (H → T). Xxxxxxxx Xxxx példája: Nem láttad
A. biciklijét, hogy ki ment el vele? (Xxxxxxxx 1978: 296–7), de ez nem elég meggyőző, mert átalakítva, a Nem láttad (azt), hogy ki ment el A. biciklijével? mondatból el kell hagyni a vele névmást. Lehetséges, hogy itt nem is átszövődésről van szó, hanem egy ilyen mondatról: Nem láttad A. biciklijét, (vagyis/azaz azt), hogy ki ment el vele? – ebben az esetben a második tagmondat helyreigazító magyarázó mellérendelésként kapcsolódik az első tagmondathoz. Sem Xxxxxx Xxx nem említ hasonlót, sem a jelen, sem a korábbi anyagomban nem találtam erre a típusra példát. Ha a határozó határozóként szövődne át, a mondat könnyebben visszaalakíthatóvá válna: Nem láttad A. biciklijével, hogy ki ment el?/A. biciklijével nem láttad, hogy ki ment el? Xxxxxxxx Xxxx példája engem különösebben nem győzött meg arról, hogy a mellékmondati határozó tárgyként is átszövődhet a főmondatba, és mivel sem Xxxxxx Xxx nem említ hasonlót, sem a jelen, sem a korábbi anyagomban nincsen rá példa, ezt a típust talán érdemes egyelőre fenntartásokkal kezelni.
Érdekesség, hogy (ahogyan azt az alanyi mellékmondatok esetén már láttuk) abban a mondatban, amelyben mellékmondatbeli birtokos jelző szövődik a főmondat elé, például: A francia csapatnak azt hiszem, hogy a gyenge pontja a jobb szél → Azt hiszem, a francia csapatnak a gyenge pontja a jobb szél, az átszövődést tartalmazó mondatban a csapatnak szót nem jelzőként, hanem részeshatározóként elemezzük (Jbirt → Hrészes). Ez abból adódik, hogy a főmondat elé kerülve igéhez kapcsolódik a -nak/nek ragos névszó.
5. 2. 4. 3. Határozói mellékmondatok
Xxxxxx Xxx annyit ír a határozói mellékmondatokról, hogy „a dativus possessivust kifejtő mellékmondatból való kiemelés” jellemző olyan esetekben, ahol a főmondat időre utal (Haader 1998: 322). Az 1000 mondatos anyagban is találhatók ilyen mondatok, például: A verést állítólag több mint két éve hogy megígérték → Több mint két éve, hogy a verést megígérték; A férje több napja, hogy vásárra utazott → Több napja, hogy a férje vásárra utazott; Xxxxx is jó ideje, hogy eltávozott már → Jó ideje, hogy Xxxxx is eltávozott már. Az átszövődő mondatrész minden esetben megtartja szintaktikai szerepét.
Határozói mellékmondat a többi típushoz képest kevés található csak az anyagban, a legtöbb aszemantikus határozói, és az átszövődő mondatrész általában megtartja mondatrészi szerepét a főmondatban is. Az aszemantikus határozói mellékmondatok között találunk olyat, ahol megváltozik az átszövődött egység szintaktikai szerepe, például: Mocsain nem csodálkozunk, hogy sokat van pályán → Nem csodálkozunk [azon], hogy Mocsai sokat van pályán. A mellékmondat alanya határozóként szövődött át a főmondatba (A → Hasz.), mert a főmondat igéje aszemantikus határozót vonz (csodálkozik valamin), és az átszövődő egység a főmondat igéjének vonzatává szövődött át.
A másik példa a szintaktikai szerep megváltozására: A világon mindenkire gondoltunk, hogy megtanítsuk neki a program használatát → Gondoltunk rá, hogy a világon mindenkinek megtanítsuk a program használatát. Itt a mellékmondati részeshatározóból lesz aszemantikus határozó a főmondatba szövődve (Hrészes → Hasz.). Az átszövődött mondat mellékmondatában lévő neki névmás a visszaalakított mellékmondatból eltűnik, a részeshatározó ragját felveszi a mindenki névmás. Ezen a két mondaton kívül az 1000 mondatos alkorpusz összes határozói mellékmondatában ugyanolyan marad a mellékmondatból átszövődő mondatrész mondatrészszerepe az átszövődés után a főmondatban, amilyen eredetileg a mellékmondatban volt.
Mellékmondati alany szövődik át alanyesetű szóvá (A → A) (alanyesetű szó) több aszemantikus határozói mellékmondatban, például: Már az ősember is fogadok veled, hogy a kunyhója ablakára tett függönyt → Fogadok veled, hogy már az ősember is tett függönyt a kunyhója ablakára. Xxxxxxx néni is emlékszem rá, hogy mindig mondta, hogy…→ Emlékszem rá, hogy Xxxxxxx néni is mindig mondta, hogy… stb. A szám-személy kérdés az alanyi és tárgyi mellékmondatokéhoz hasonlóan alakul, itt is azt a megszorítást lehet tenni, hogy az alanyesetbe átszövődő mellékmondati alany nem lehet ugyanolyan számú és személyű, mint a főmondat alanya, mert akkor a főmondat alanyaként kellene értelmezni. Például: Ezek a kínaiak [T/3] rájöttünk már [T/1], hogy mit csinálnak → Rájöttünk már, hogy ezek a kínaiak mit csinálnak.
A mellékmondati tárgy tárgyként szövődik át például ezekben az aszemantikus határozói mellékmondatokban (T → T): Azt a nőt azt valamikor lesz rá lehetőségem, hogy pofán verjem? → Valamikor lesz rá lehetőségem, hogy azt a nőt azt pofán verjem?; A bevásárlólistát halvány gőzöm sincs, hogy hová tettem → Halvány gőzöm sincs, hogy hová tettem a bevásárlólistát. A mellékmondati határozó határozóként szövődik át néhány mondatban (H → H), például: A szarkáknak emlékszel, egyszer betettünk egy döglött hörcsögöt → Emlékszel, a szarkáknak egyszer betettünk egy döglött hörcsögöt; Azon az ágon csodálkoznék is, ha lenne → Csodálkoznék is, ha azon az ágon lenne stb.
Az aszemantikus határozói mellékmondatok mellett az 1000 mondatos anyagban felbukkan egy-egy egyéb határozói mellékmondat, melyekben szintén közös, hogy egyik esetben sem változik bennük az átszövődő egység mondatrészi szerepe. Az alany alanyesetű szóként szövődik át (A → A) (alanyesetű szó) a részeshatározói mellékmondatoknál például: Az Amorf Ördögök már négy éve (van) (annak), hogy feloszlott → Már négy éve, hogy az Amorf Ördögök feloszlott. Ugyanez történik az időhatározói mellékmondat esetében (feltételes jelentésárnyalattal): A sárkánykincs az mi lenne (akkor), ha inkább őket gazdagítaná → Mi lenne, ha a sárkánykincs az inkább őket gazdagítaná. A szám-személy kérdésről elmondható, hogy mind a két esetben ugyanolyan számú és személyű (E/3) a főmondat igéjének alanya és az alanyesetben átszövődő mondatrész, ez mégsem okoz értelmezési nehézséget, ugyanis mind a két mondatban testesen jelen van a főmondati ige alanya, az éve és a mi.
Az alkorpusz mondatai között tárgy tárgyként szövődik át (T → T) egy időhatározói mellékmondatban: A tököt azért egy óra biztos kell, míg megcsinálom → Azért egy óra biztos kell, míg a tököt megcsinálom. A tárgy szintaktikai szerepe nem változik, ahogy a határozóké sem, amelyek a főmondatba ugyanolyan határozóként
szövődnek (H → H) például a célhatározói mellékmondatban: Az erkélyekre kellene helyet biztosítani (azért), hogy kimenjünk → (Azért) kellene helyet biztosítani [az erkélyeken], hogy kimenjünk az erkélyekre; a fok-mértékhatározói mellékmondatban: De koncertre nem hülyültem meg, hogy tornacipőben menjek → De nem hülyültem meg, hogy koncertre tornacipőben menjek; a módhatározói mellékmondatban: Északi irányból úgy mondjuk, hogy benne volt a Maros → Úgy mondjuk, hogy északi irányból benne volt a Maros és az okhatározói mellékmondatban: Az ismerkedés folyamán félek, hogy majd megered az orrod vére → Félek, hogy az ismerkedés folyamán majd megered az orrod vére.
5. 2. 4. 4. Jelzői mellékmondatok
A harmadik nagy csoport Xxxxxxxx Xxxxxxx a jelzői, illetve vonatkozó mellékmondatok csoportja (Szalamin 1978: 299). Ide összesen három példát ír, ezek közül kettő ragátszövődéses mondat, amelyeket nem sorolhatunk a jelzői alárendelések közé. A példái:
„... már megszerzett adathalmazt, amelyet lehet, hogy érdeklődés előzött meg”; „... üldöztetésének eszméje dominál, amitől nincs ereje, hogy megszabaduljon” (uo.). Az első mondat alaptagja a lehet, ez alanyi alárendelésű, a második mondat alaptagja pedig a [nincs] ereje (arra, hogy), ez célhatározói alárendelésű mondat. A harmadik példájában nincs ragátszövődés, a mondat „sima” átszövődéses, de alanyi és nem jelzői alárendelésű a mellékmondat: A tv jelentőségét ma már alig akad, aki lebecsülné → Ma már alig akad [olyan/az], aki a tv jelentőségét lebecsülné.
Az 1000 mondatos anyagban található két valóban jelzői alárendelésű átszövődéses mondat, mindkettőben határozó szövődik át határozóként (H → H): Az elmúlt 40 évben nem tudok olyan dolgot mondani, ami ne változott volna meg → Nem tudok olyan dolgot mondani, ami az elmúlt 40 évben ne változott volna meg; A kormányfőnek bizony vannak [olyan/azok a] helyzetek, amikor döntenie kell → Bizony vannak [olyan/azok a] helyzetek, amikor a kormányfőnek döntenie kell. Az átszövődő mondatrész mondatrészi szerepe egyik esetben sem változik meg.
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy az alkorpuszban szereplő mondatokban az átszövődés általában nem jár az átszövődő mondatrész szintaktikai szerepének megváltozásával. Ha a főmondat igéje speciális esetet vonz, az átszövődő mondatrész egyes típusoknál ebben az esetben kerül a főmondatba.
5. 2. 5. Ha kötőszós mellékmondatok
Xxxxxxxx Xxxxxxx a mondatátszövődés második nagy csoportjába a ha kötőszós mellékmondatok tartoznak, ezen belül viszont nem különíti el a tárgyi és alanyi mellékmondatokat, csupán három alcsoportról beszél: a mellékmondat alanya alanyként vagy tárgyként szövődik át a főmondatba; a mellékmondat tárgya tárgyként szövődik át a főmondatba; a mellékmondat valamely határozója határozóként szövődik át a főmondatba (Szalamin 1978: 299). Az 1000 mondatos anyagban összesen 40 olyan mondat található (az összes mondat 4%-a), amelyek kötőszava a ha. Az alany alanyként szövődik át (A → A) (alanyesetű szó) például ezekben: Kis Mari egyébként jó lesz, ha vigyáz magára → Egyébként jó lesz, ha Kis Mari vigyáz magára; A gazdája nem árt, ha felkészül erre → Nem árt, ha a gazdája felkészül erre; Ez a rohadt, iszákos görény elég, ha kiteszi a lábát a lakásból, és máris szégyenbe hoz → Elég, ha ez a rohadt, iszákos görény kiteszi a lábát a lakásból. Az alany tárgyként szövődik át ebben a ha kötőszavas mondatban: A tenyereseimet szeretném, ha olyan erősek lennének, mint a fonákjaim → Szeretném, ha a tenyereseim olyan erősek lennének, mint a fonákjaim.
A tárgy tárgyként szövődik át például ezekben a mondatokban (T → T): Engem jó volna, ha valaki ringatna → Jó volna, ha engem valaki ringatna; De a végszót legjobb, ha a bostoni énekesnő (…) kapja → Legjobb, ha a végszót a bostoni énekesnő kapja; Az ecetet nem baj, ha melléöntöd, mert nem marja szét a kádat → Nem baj, ha az ecetet melléöntöd, mert nem marja szét a kádat.
Határozó határozóként szövődik át például a következő mondatokban (H → H): A bélműködésére se árt, ha vigyáz → Az se árt, ha a bélműködésére vigyáz; A vedlések között legjobb, ha sörtés kefével (…) kezeljük szőrét → Legjobb, ha a vedlések között sörtés kefével kezeljük szőrét; A kérdéses eseteknél gyakran jobb, ha a kölyköt „füstszínűnek” regisztráljuk → Gyakran jobb, ha a kérdéses eseteknél a kölyköt „füstszínűnek” regisztráljuk. A nadrágomba meg nem szereted, ha törlöm → Azt meg nem szereted, ha a nadrágomba törlöm.
Ezeken kívül van még nyolc darab olyan mondat az anyagban, amelyek kötőszava a hogyha: A kettőt együtt szeretném, hogyha kitalálnátok; Xxxxxxx még szeretném, hogyha visszatérnénk arra, hogy...; Például Vivient szeretnéd, hogyha később ezt a sportágat űzné? Még a reklám előtt szeretném, hogyha elindulna az a film; Most egy szövegrészletet szeretném, hogyha megvizsgálnátok; No, még kettőt szeretném, hogyha megoldanátok; Ezt szeretném, hogyha ketten eljátszanátok; Sorrendbe szeretném, hogyha ezeket elsorolnánk.
Érdekes, hogy mindegyik alaptagja a szeret, és vagy tárgy, vagy határozó, vagy mindkettő szövődik át bennük, de a legtöbben itt sem változik meg a szavak mondatrészi szerepe az átszövődés hatására. A harmadikban a mellékmondati alany tárgyként szövődik át a főmondatba (A → T), amire hogy kötőszós mondatok esetében már láttunk példát.
5. 2. 6. Vonatkozó mellékmondatok
Vonatkozó mellékmondatra Xxxxxxxx Xxxx egyetlen példát ír („A tv jelentőségét ma már alig akad, aki lebecsülné”) (Szalamin 1978: 299), az 1000 mondatos alkorpuszban 8 található belőlük. Egyetlen kivétellel mind alanyi alárendelésű mondatok: Sajnálatos, hogy e komoly problémát jelentő ügyet voltak, akik nem szakmai, hanem politikai alapon kezelték; Ezek mellett az emberek mellett az egyetlen, amit tehetünk (…); Xxxxxxxxx nincs, aki megtámadja; Szobaellenőrzéskor Móger úr az az első, amit meglát a szobából; Melyik feladat volt nektek, ami legjobban tetszett? Ki az mindig, aki megjelenik a képen? A szemetet se volt, aki levigye, látom. Az egyetlen kivétel jelzős alárendelésű: A kormányfőnek bizony vannak helyzetek, amikor döntenie kell.
Mindemellett az alkorpuszban két esetben és kötőszó jelent meg, mellérendelő tagmondatok között: Xxx meg elmész, és hozol egy olyan vékonyat. A nyilakat ügyetlen voltam, és nem tudtam behúzni. Ebből is látszik, hogy a mondatátszövődés megvalósulásai egyáltalán nem ragaszkodnak semmilyen szabályhoz.
5. 2. 7. A névmási alany és az igei vonzat kiemelése
Xxxxxx Xxx külön részben ír arról, hogy az átszövődésnek gyakran célja a mellékmondat névmási alanyának a kiemelése, amely a visszaállításkor valószínűleg implicit maradna, csak az igei személyrag utalna rá (Haader 1998: 322). Több ilyen mondat található a jelen alkorpuszban is, például: Én a hang után kell kitaláljam, hogy hányast dobok; Ez lehet, hogy annak köszönhető, hogy (…) az anyamacskát is kézből etették már; Ha ő kapja a lapot, akkor ő kell, hogy menjen zuhanyozni stb. A mutató névmási alany átszövődésekor az alkorpuszban minden esetben palatális hangrendű a névmás; ha veláris lenne, nehéz lenne eldönteni, hogy utalószóról van szó, vagy a mellékmondat alanya került a főmondatba. Hasonló a helyzet akkor is, ha a tárgyi mellékmondatból mutató névmási tárgy szövődik át a főmondatba, például: Ezt nem tudom, miért vették el, mert végül is visszaszerezte.
Xxxxxx Xxx azt is írja, hogy „más esetben indíték lehet, hogy a mellékmondat igéjének vonzata emelődjék ki, váljék hangsúlyosabbá” (Haader 1998: 322). A saját mondataim az alkorpuszból például: Ebben valószínű, hogy nagy szerepe van az új igazgatónak; Erre nem szabad, hogy rámenjen az ország gazdasága; Mindenről kell, hogy legyen valami fogalma stb. Ha a létige a mellékmondat állítmánya, a hozzá tartozó alannyal tömböt alkot, és az ehhez a tömbhöz kapcsolódó névmás szövődik át a főmondat elé.
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy az alkorpuszban szereplő mondatokban az átszövődés általában nem jár az átszövődő mondatrész mondatrészi szerepének megváltozásával. Ha a főmondat igéje speciális esetet vonz, az átszövődő mondatrész ebben az esetben kerül a főmondatba.
5. 2. 8. Összefoglalás
A fejezet első része megpróbálta minél alaposabban körüljárni a mondatátszövődés jelenségét a saját gyűjtésű, 1000 mondatos, írott és beszélt nyelvi adatokat tartalmazó alkorpusz alapján, három főbb témakör vizsgálatával. Az alárendelés típusa esetében a vizsgálat főbb eredménye, hogy újabb alárendelés-fajtákat mutatott be, többféle határozói, illetve jelzői mellékmondat esetében hozott példát átszövődésre. Az eddigi vizsgálatokkal való összehasonlítás emellett azt mutatja, hogy ugyanazok a leggyakoribb mellékmondatok, vagyis a mondatátszövődés alapvetően bizonyos alárendelés-típusok sajátja.
A főmondatbeli alaptagok vizsgálata újabb, a szakirodalomban eddig le nem írt alaptagok bemutatását eredményezte, a korábbi kutatásokkal való összevetés pedig azt mutatja, hogy a leggyakoribb alaptagok megegyeznek. Ezek szerint az alaptagok esetében is beszélhetünk bizonyos speciális egységekről, amelyek mintegy „vonzzák” az átszövődést.
Az átszövődést tartalmazó mondatok szintaktikai viszonyainak vizsgálata arra az eredményre vezetett, hogy az esetek túlnyomó részében nem változik az átszövődő mondatrész szintaktikai szerepe. Kivételt képez ez alól a tárgyi és az aszemantikus határozói mellékmondat, a tárgyi mellékmondatokból ugyanis a mellékmondati alany egyes esetekben tárgyként szövődik a főmondatba, az aszemantikus határozói mellékmondat egyes eseteiben pedig az alany, illetve a részeshatározó aszemantikus határozóként szövődik a főmondatba. Emellett érdemes felidézni, hogy a mellékmondati
xxxxx nem alanyként, hanem alanyesetű szóként szövődik a főmondatba, a névszói alaptagú birtokos jelző pedig a főmondatbeli igei alaptag részeshatározójává szövődik át.
A fejezetrész eredménye összefoglalóan tehát az, hogy valós nyelvi adatokat tartalmazó alkorpusz alapján mutatta be a mondatátszövődés megvalósulási lehetőségeit, főbb típusait, a hozzá kapcsolódó problémaköröket – az alárendelés típusát, az alaptagok fajtáit, valamint az átszövődött egység mondatrészi szerepét.
5. 3. A mondatátszövődés jelenségének vizsgálata a 815 mondatos alkorpusz alapján
5. 3. 1. Adatgyűjtés
A 815 mondatos alkorpusz szintén két részből áll; saját gyűjtésű mondatokból és a Xxxxxxx Xxxxxx tanár úrtól az évek során ímélben kapott mondatokból3. Xxxxxxx Xxxxxx tanár úrtól összesen 140 mondatot kaptam, a saját gyűjtésemből az átszövődést tartalmazó mondatok száma 675, így egy összesen 815 mondatos alkorpusz állt rendelkezésre, 15 beszélt és 800 írott nyelvi adattal. Az írott nyelvi adatokat három nagy csoportra lehet bontani: 447 mondat „sima” átszövődéssel szerkesztett, ezekben az átszövődésen kívül egyéb szintaktikai jellegzetesség nem figyelhető meg. 140 olyan mondat van az alkorpuszban, amelyek ragátszövődésesek, erről a jelenségről a későbbiekben bővebben lesz szó. Ezen kívül 213 olyan mondatot tartalmaz az anyag, amelyekben kettős állítmány található, a kettős állítmány mellett azonban átszövődéssel is vannak szerkesztve.
Az adatok gyűjtése 2019 augusztusáig tartott, az alkorpuszt 2019. augusztus 1-jén zártam le. Az írott nyelvi adatok túlnyomó többsége friss megjelenésű, recenzióra érkezett regényekből és novelláskötetekből származik, a legtöbb 2018–19-es kiadású, tehát abszolút mai, kortárs szövegek alkotják. A beszélt és írott nyelvi adatok számának aránytalansága is ennek tudható be; rengeteg sajtópéldány fut át a kezemen, és önkéntelenül megakad az átszövődésen a szemem. A mondatok pontos adatait a dolgozat végén mellékletben csatolva közlöm (2. melléklet). A dolgozatban folyó szövegben az egyszerűség és könnyebb áttekinthetőség érdekében csak magukat a mondatokat közlöm.
3 Ezúton is szeretném megköszönni Xxxxxxx Xxxxxx mindig figyelmes segítségét, aki 14 beszélt és 126 írott nyelvi adatot, összesen 140 mondatot bocsátott önzetlenül a rendelkezésemre.
5. 3. 2. Az alkorpusz mondatainak alárendelés-típusai
Az alkorpuszban található mondatok a következő alárendelés-típusokba sorolhatók: Alanyi: beszélt nyelvi: 3 (a beszélt nyelvi adatok 20%-a, például: Kajatinnak kiderült [az], hogy tényleg nincsen senkije), írott nyelvi: 576 (az írott nyelvi adatok 72%-a), összesen 579 mondat (az összes mondat 71,04%-a). Az írott nyelvi adatok esetében a 447 „sima” átszövődéses mondat közül 324 alanyi alárendelésű (72,48%, például: Egy háromszemű varjúnak három szeme kellene [az], hogy legyen), a 140 ragátszövődéses közül 39 (27,85%, például: – Ez a dolog közted és Edward között, úgy látom, elég komoly, és van néhány dolog, amire nem árt [az], ha ügyelsz), a 213 kettős állítmányt tartalmazó mondat közül pedig az összes (100%, például: A macskaillemhely legalább 30 x 40 cm alapterületű kell [az, hogy] legyen). Látjuk, hogy az arányok elég eltérőek, a ragátszövődéses mondatoknál nem az alanyi alárendelés dominál.
Tárgyi: beszélt nyelvi: 8 (a beszélt nyelvi adatok 53,33%-a, például: Én a bográcsot sajnálom [azt], hogy nem hoztuk), írott nyelvi: 180 (az írott nyelvi adatok 22,5%-a), összesen 188 mondat (az összes mondat 23,06%-a). Az írott nyelvi adatok esetében a „sima” átszövődéses mondatok közül 98 tárgyi alárendelésű (21,92%, például: – Semmit nem mondott, azon kívül, hogy Nyíí, az pedig nem tudom [azt, hogy], mit jelent), a ragátszövődésesek közül 82 (58,57%, például: Sansa egyedül és megalázva indult visszafelé a hosszú úton a fogadóhoz, ahol tudta [azt], hogy Mordane septa várja), a kettős állítmányosak nem lehetnek tárgyi alárendelésűek (0%). A ragátszövődéses mondatok túlnyomó többsége azonban tárgyi alárendelésű.
Állítmányi: beszélt nyelvi: 1 (a beszélt nyelvi adatok 6,66%-a), írott nyelvi adat nincs (0%), összesen 1 mondat (az összes mondat 0,12%-a). A mondat a következő: Szavazategyenlőség esetén pedig természetesen Xxxxxxx fog dönteni, hiszen az előző párbajról ő volt az, aki győztesen visszatért.
Határozói: beszélt nyelvi: 2 (a beszélt nyelvi adatok 13,33%-a), írott nyelvi: 29 (az írott nyelvi adatok 3,62%-a), összesen 31 mondat (az összes mondat 3,80%-a). Ebből (a példák száma alapján csökkenő sorrendben) aszemantikus határozói: beszélt nyelvi: 2 (a beszélt nyelvi adatok 13,33%-a, például: Ezt a jelet nagyon gondolkoztam [azon], hogy hova rakjam), írott nyelvi: 20 (az írott nyelvi adatok 2,5%-a), összesen 22 mondat (az összes mondat 2,69%-a). Az írott nyelvi adatok közül a „sima” átszövődéseseknél 10 (2,23%, például: (…) de édesanyád, már nem is emlékszem [arra, hogy], hogyan került közénk), és a ragátszövődésesek közül is 10 aszemantikus határozói (7,14%, például: –
Mert van egy tag a hullaházban, akit esküszöm [arra, hogy], három hete már lelőttem, de két éjszakával ezelőtt önállóan járt és beszélt). A kettős állítmányt tartalmazó mondatok nem lehetnek határozói alárendelésűek sem.
A beszélt nyelvi adatok között egyéb határozói alárendelés nem található, a következő típusok mind az írott nyelvi adatok között fordultak elő. Részeshatározói: 7 (az írott nyelvi adatok 0,87%-a), összesen 7 mondat (az összes mondat 0,85%-a). A 7 adat mind a „sima” átszövődéses modatok között található (1,56%, például: A férjem, Xxxxxx- Xxxxxxx xxxx immár hét éve [van annak], hogy magunkra hagyott). Módhatározói: 1 (az írott nyelvi adatok 0,12%-a), összesen 1 mondat (az összes mondat 0,12%-a). Ez a ragátszövődéses mondatok között található (0,71%): Az az ő dolga, meg azé, akivel úgy dönt, vagy nem dönt úgy, hogy kapcsolatra lép. Fok-mértékhatározói: 1 (az írott nyelvi adatok 0,12%-a), összesen 1 mondat (az összes mondat 0,12%-a). Ez is a ragátszövődéses mondatok között található (0,71%): Intett, hogy előállhatok a kérésemmel, melyet esetleg lesz oly kegyes, és teljesít is.
Jelzős: beszélt nyelvi: 1 (a beszélt nyelvi adatok 6,66%-a), írott nyelvi: 4 (az írott nyelvi adatok 0,5%-a), összesen 5 mondat (az összes mondat 0,62%-a). Ebből minőségjelzős: beszélt nyelvi: 1 (6,66%, a mondat: Xxxxxxxxxxxx nincs olyan labda, ami nem jönne ki), írott nyelvi: 3 (az írott nyelvi adatok 0,37%-a), összesen 4 mondat (az összes mondat 0,49%-a). Az írott nyelvi adatok közül a „sima” átszövődéseseknél 2 (0,44%, például: – Hát ebben bizony nincs két olyan mesélő, aki megegyezne), a ragátszövődéseseknél 1 minőségjelzős (0,71%, a mondat: A fiú a születésekor még más nevet kapott, ám az rég az enyészeté lett, akár egy dal, amit nincs már [olyan] senki, aki énekeljen). A kettős állítmányt tartalmazó mondatok nem lehetnek jelzői alárendelésűek sem. Kijelölő jelzői: 1 írott nyelvi adat a „sima” átszövődéses mondatok között (az írott nyelvi adatok és az összes mondat 0,12%-a, a „sima” mondatok 0,22%-a): S hogy ki (…) mit miért cselekedett, azt nincs az az általánosítás, (…) hogy Dobrovics meg tudná mondani.
Egyéb esetek: az írott nyelvi adatok között található 11 olyan mondat, amely nem alárendelő, illetve úgy gondolom, valójában átszövődés sincsen bennük, de szerkezetileg hasonlítanak az átszövődéses mondatokra, ezért kerülhettek az anyagba. A „sima” átszövődéses mondatok között 5 olyan van (1,11%), amelyben valódi alárendelés nincsen, viszont több más tekintetben hasonlítanak az átszövődéses mondatokra: – Ó, őt persze hogy ismerem; Vad, fekete haja épp, hogy őszülni kezdett a halántékánál; Minja éppen, hogy átfért rajta; A szállítókosárban épp, hogy elfért egy-két ember (…); (…) de ő épp,